Protestáns Közlöny

AZ ERDÉLYI EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

1897

FELELŐS SZERKESZTŐ, ÉS K I A D Ó :

S z á sz G e r ő ?

HUSZONHETEDIK ÉVFOLYAM.

K O LO ZSVÁR IT.

NYOMATOTT AJTAI K. ALBERT KÖNYVNYOMDÁJÁBAN

 T A R T A L O M .
Lapszám Lapszám
A n tiq u a riu s y a n csó L a jo s
A lelkészek tudományáról, és az egyház tanítói A n.-enyedi egyházmegyéből - *80, 357
hatalmáról 321, 329, 337, 345, 353 J a n csó Sándor
Cáfolat helyett rágalom, tettetés 397, 406. Hitben erősek, s gyengék az elvben és életben 361,369
A n d rá si K á lm á n y ó k a i M ór
Öngyilkosság az úr oltára előtt 75 A názárenusok nálam 367
B a rth a L a jo s K apossy L u ciá n , dr.
Nyilatkozat 129 A z iskolai év végén 241
Nyílt levél 1S3 K á d á r y á n os, d r
B a lá sy Gyttla A z egyházkerületi özvegy-árvái gyámíntézet
Martonosi papbeköszöntő 334 jogi természete '169
K á lla y Istvá n
B a log h K ároly
A latin nyelv tantervének revíziója 15 1, 162 Jegyzőkönyvi kivonat 145
B á n ffy D ezső, br. K á li y ó z s e f
Meghívó az egyházkerületiközgyűlésre 149 A marosi egyházmegye közgyűlése 253
B enedek Á rp á d K arácsony B éla
A görgényi egyházmegyéből 137, 237, 243, 251 A fülei régi ref. templom történetére vonatkozó
B en edek P á l adatok 325
Egy pár szó a »Jelentő ivek« revíziójához 35 K enessey B éla
E gy akol és egy pásztor 363 Húsvét 115
B en ke Istvá n Pünköst 175
Van-e előljárósági jelölés, és van-e előljárósági Theolog. fakultás köréből 365
ajánlás? 19° K is F erenc
Papi fizetések ügye a Prot. Közlönyben 21 I
B ita i B éla
A marosi egyházmegyéből 389
Refleksziók 41
K olum bán F eren c
Meghitt beszélgetések 70, 73, 78, 86
A sepsi egyházmegyéből 192
Kontemplációk 141, 149, 154, 159
B ő d K ároly K is L a jo s, i f j
Görgényi egyházmegyéből 269,278, 324
A vallás-erkölcsi, és hazafias nevelésről 171, 178, 189
B író A n drás K is y ó z s e f
A kézdi egyházmegyéből 407
A második ezerév küszöbén 135
K olozsváry Sándor, dr.
B iró Sándor
Történelmi adalékok 104, 112, 121,, 130,164. 172
Elnöki megnyitó 341
K ová cs A lbert
Csekm e F eren c
Aggodalom, bizodalom 82
Tűzbiztosítás 61
Sugarak a templomban IŐO
Képek a parókhiáról 131
Modern mártírok I l8
C sia K álm án
K on tz y ó z s e f
Vallástanitás-, lelkész- és vallás tanárképzés
Egyház történ éti adalékok 893 ' 309
43 , 50 , 58 L ő rin ci Gábor
E gy derék cselekedet 104 292
Mit kérünk
Usus.— abusus 187
M olnár A lbert
E g erh á zi L ajos
A belmisázió történetéből 46, 54:, 62
A z ember erkölcsi természete 138- 146
M ih á lc Á kos
Logia Jesu 414 300
A vallásos nevelésről és a Szeretetház .
E g r i Istvá n
M oóré Dom okos
Ism ét a kántorokról 119
Pro história 131
F ö ld es György
M uzsnai K á lm á a
A p o g á n y határozat apológiája 183
Vallásos és vallás nélküli nevelés 307
A p o g án y határozat apologusai 324
N agy Á b el
G á l K aroly
Felhívás 77
K is A lb e rt tem etése 77
N agy Istvá n
H orváth István Vallásos iratok 11
A járatlan út Lelkészi illetmények kiegészítése ^ -*
T alálko zás a járatlan úto 100, 115 A z 1848 20 te. 2. és 3-ik §-a 65
A pszikholog 281» 289 > 297, 305 Vallásos és vallás nélküli nevelés 125, 133
In ce L a jo s A lelkipásztorságról 257, 265, 273
A népiskolai vallás-tanitá
339 , 347 , 355 Meddig kapkodunk még? 3S5, 393
 T A R T A L O M .

Lapszám Lapszám
N agy D om okos Szőts Sándor
Nagy igazság 81 Nyilatkozat a »Nyilatkozatra« 146
N agy K á roly Válasz a nt. Bartha Lajos ur nyílt levelére 164
Keresztyén erkölcstan 37 Szabó J e n ő
A pietizmus 142 Reakció az idők szellemében 37 ^
Nem es Á rp á d T ó th fa lu si J ó z s e f
Mit tegyünk. 28 A z egyházak megadóztatása 4 2°
N em es F erenc Keressük az igazságot 226
Hozzáadás 76
T üdős Istv á n , dr.
A széki egyházmegyéből 244 Hol az igazság? 269
Tarthatatlan állapotok 161
T ele k i J ó z s e f
N em es Sándor
A papi fizetések rendezéséhez 323, 331, 238
Testi büntetés a népiskolában 372
T unyogi B éla
Orbán 'J ó z se f
A deési egyházmegyéből 34°
A küküllői egyházmegyéből 86
V ince F erenc
P a rá d i K álm án
Válasz »A vallásos nevelés hanyatlása az
Tanügyi előadó évi jelentése 209, 217, 225, 233 állami népiskolákban« c. cikkre 3
P éter A n ta l
V ajda F eren c
Újév 1
Protestáns önérzet 19
Pécliy Á rp á d
E gy szerény vélemény 94
Jelentés a brassói ev. ref. egyh. állapotáról, 1896. 236
Egyház és iskola 101
P éter A lb ert
Konzervatív belmisszió 167, 175, 185
Kántortanitóink érdekében 84
Semper idem 218
P éter K ároly, i f j .
E gy ó-testamentomi arckép 409
Dolgozatok a gyakorlati lelkészet köréből 246,
254, 262 Váró F eren c
Hol az igazság? 287 Emlékezés Makkay Domokos professzorra 205, 213
P éter K ároly
Pogány határozat 283 Név n é lk ü l:
Polzoly J ó z s e f Igazgató-tanácsi ülések: 5, 14, 21, 45, 52, 77, 85, 110*
A megmentő szeretet munkái 6, 14. 22, 30 120, 172, 179, 190, 206, 220, 228,268, 278,
E gy okmány 230 285, 308, 317, 333, 356, 379, 595,404- 4 ir-
Révay P á l
A tanárok özvegy-árvái alapja (X. Y.) 17
Pogány határozat 259, 267
A sepsi egyházmegye Papi Értekezlete 36
A pogány határozat apologusai 318 Amicus Plató, amicus Aristoteles, séd magis amica
Sárkány L a jo s, dr.
veritas 50, 57
Igazgatói megnyitó beszéd 291, 3or A szilágyszolnoki egyházmegye gyámintézetének
Szabolcsim M ihály
ügye (Referens.) 61
Homilia 22
A konvent m
Szabó G yula
Oktatás ügy. 128
A vallásos nevelés hanyatlása az állami nép­
A deési egyházmegyéből 153
iskolákban 12
Toronyalapkő-letétel Magyarókeréken 181
Szalay J ó z s e f
A z Ig.-Tanács évi jelentése 195, 203
Evangelium-elvüség alapelvei 401
A z egyházkerületi közgyűlés 197
Szász Dom okos
Előterjesztés a kolozsvári millenáris templom Jelenet az égben 222
ügyében 20, 29 Adalék a pogány határozathoz 293
Körlevél valamennyi lelkész atyánkfiának 91 Új zsidó állam, az új Sionizmus 294
Előterjesztés a Szeretetház ügyében 92 A reformátusok helyzete Krassó Szörény megyében
Püspöki jelentés 193, 201 (N. G.) 302
Szász G erö A növelés hiányairól 313
Nyilatkozat és kérelem 139 Templomszentelés 348
Adalék 199 Húszéves találkozás 349
Ezek is okmányok 221 A kijelentésről 349, 358, 365, 373, 381, 390
Ünnepi beszéd 249 A sepsi egyházmegyéből. (V y.) 373
Újjászületés 270 Templomszentelés Peteken 380
A »Prot. Közi.« olvasóihoz 417 A kotta- és műének a népiskolában 387
Szőts Sándor A sárospataki ev. ref. theol. tanári kar véleménye
Még egyszer a kerületi özv. árvái gyáminté a lelkész, esperes, püspök-avatás és beikta-
zet kérdéséhez 109 tás köréből 321, 329, 337, 345, 353
 TÁ R G Y M U T A T Ó
az 1897. év folyam án kiad o tt általános érdekű rendeletekről,

melyek a „Prot. Közlöny “-ben közzé tétettek.

M e g j e 1 e n t

A »Prot. K öz­
A z Ig.-Tanács
T á r g y
löny« számá-
száma alatt
j bán

.................................
A tűzkár elleni biztosítások a Foncier-biztositónái történjenek
j
4- 264— 1897

A tanítói ötödéves pótlékok ügyében intézkedni kell.

00
CA
H
O

I E.
|
1897. A lelkészek a cs. és kir. katonaságnál teljesített kisegítő lelkészi szolgálataikról
j 4 i.
4 0 8 1 —

szerkeszszenek kimutatást és az illető katonai helyparancsnok által hitele­

a sítsék, s minden év végével terjesszék fel a nm. vallás- és közoktatásügyi
s
miniszter úrhoz.
!
!
i 4 6. 4 6 5 6 -18 9 7 . A z egyházközségek t. tanácsainak: A z esketési és keresztelési stóla-váltó
j alapok megszerzése érdekében buzgolkodjanak.

4 7 0 3 - 1 8 9 7 . A z espereseknek és iskolaszékek lelkész-elnökeinek. A z egyházközségek iskolái

j 47 -
ünnepet rendezzenek annaic az örömére, hogy felséges királyunk szobrokat
emeltet nemzetünk nevezetesebb alakjai emlékére, Budapesten.

4844— *897. A z espereseknek és az iskolaszékek lelkészelnökeinek. A z iskolák minden év­

4 §-
ben rendezzenek hazafias ünnepet, vagy május 3-án, vagy juníus 3-án,
vagy október 4-én.
.

5243— 1897. A z egyházközségek tanácsainak. A tanítók illetményeit dijlevélileg kell biztosítani

51 -
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Január 7.
MEGJELENIK MINDEN
E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
A járatlan út.
Nagytiszteletü Kenessey Béla úr tanévet meg­
nyitó beszédében (Prot. Közi. 1896. 43. sz.) azt
mondja, hogy »a vallás élet, és ha élet, akkor
jelenségei biológiai jelenségek, folyamata biológiai
folyamat, és hatásai biológiai erőhatások«. Örven-
dek e kijelentésnek, mert az talán alkalmat fog
szolgáltatni több homályos kérdés megvilágítására,
kétértelműségek, bizonytalanságok földerítésére.
Mert, ha a vallás élet, akkor szervezet is;
ha szervezet, akkor bizonyos élet-föltételeknek
van alá vetve, melyeknek befolyása, és közre­
hatása alatt jelenségeit, erőhatásait itt a keresz-
tyénségben, ott a mahumedánizmusban, tovább
a buddhizmusban, még tovább a fetisizmusban
tünteti föl. És ha a vallás jelenségei biológiai
jelenségek, folyamata biológiai folyamat, és ha­
tásai biológiai erőhatások, akkor nem csak azzal
kell tisztában lenni, félreértések kikerülése végett,
hogy mit tartalmaznak e kifejezések, mit értünk
azok alatt, mit akarunk azokkal mondani, hanem
azzal is, hogy miféle elemek, szervek alkotják a
szervezetet, hogy más rajta kivül eső jelenségek,
erőhatások nem hatnak-e zavarólag, s ha igen,
az ily nemű perturbanciák mily irányba terelik
a szervezet fejlését; az elmúlt századok értelmi,
szellemi, erkölcsi gazdagságának halmaza meny­
nyiben befolyásolja a vallást, ezzel a befolyással
mily viszonyban van, s mily élet-föltételeket hoz
létre a vallásos élet fejlődésére korunk mivelt-
sége, tudományossága.
Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt sem,
hogy ezen előrohanó kérdésekre a biológusoknak
két iskolája közül melyiknek álláspontján indítjuk
meg, folytatjuk, és végezzük be a helyes felelet
kitisztázását? Mert egészen más eredményre ju­
tunk, ha azokhoz csatlakozunk, kik úgy véleked­
nek, hogy a szervezet végeden sok sejtből épül
föl, melyek mindenike külön, és független életet
1. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
él, van eredete, fejlődése, és halála, s a külön­
böző életek összefoglaló eredménye a szervezet
élete; és másra, ha azokat követjük, kik azt ta­
nítják, hogy a szervezet élete nem ezen sejtek
összesége, hanem mindezen sejtek, és életük
felett és rajtuk kivül van még egy életelv, mely
erőiket a saját mivoltának megfelelőleg vezeti.
A z első iskola szerint az élet szerves működések
összesége, különböző részletes tények összefüggő
egésze, mely ezen részletekbűl van elvonva, és
objektív függetlenségre emelve (Lewes). E szerint
az élet részletekből, a posteriori, elvont fogalom,
általánosítás. A második iskola szerint az élet
objektíve létezik, mielőtt élet-jelenségeket hozott
volna létre, a létre jött jelenségeket bizonyos
meghatározott terv szerint rendezi, csoportosítja
organizmusát; más szókkal, az organizmus létezik,
mielőtt létezett volna.
Nekem úgy tetszik, hogy Kenesseynek mind
ezek kikerülték figyelmét, s ezért állította oly
kategorice, hogy a vallás élet, s mint ilyen bio­
lógiai tünemény (lehet pszikhologiai tünemény is):
r
a theologia e tünemények tudománya. Állítása
lehet helyes, de lehet nem helyes is, mit az iga­
zolás fog kideríteni. A z igazolás érdekében fo-
gadjuk el föltevéseit, s a kategorikus imperativus
alkalmazását hagyjuk majd akkorra, mikor az
minden kétértelműség nélkül föl lesz állítható.
Kapcsolatosan a vallás fogalmának meg­
határozásával, tudós német professzorok helyett
kiváló szeretettel idézek a XVUI-ik század első
felének, véleményem szerint, első rangú magyar
theologusától, Nádudvari Péter, szászvárosi ref.
paptúl. Ez a tudós theologus aligha nem isme­
retlen a magyar theol. irodalomban. Szathmári
Pap Zsigmond, ki 1741-ben gyűjtötte össze, és
adta ki e tudós férfiú prédikációit, nyíltan be­
vallja, hogy őt nem ismerte; róla nem sokat tud;
munkái sokat hányódtak ide haza, és külföldön;
a mit a romokból megmenthetett, azt gr. Bethlen
 2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Kata áldozat-készségének, s hit-buzgóságának kö­
szönheti. Bőd Péter Smirnai Polikárpusában csak
annyit mond róla, hogy 17 1 7-ben a Szebenbe
gyűlt urak Vásárhelyi István, enyedi. és Sós Fe­
renc, kolozsvári pappal kándidálták püspökségre
(162. lapon).
A birtokomban levő könyv, mely Bőd Péter
sajátja volt, ki annak végére saját kezűleg irt
részletes mutató táblát csatolt, azt sejteti, hogy
e híres tudós is sokat foglalkozott Nádudvarival,
mint kitűnő dogmatikussal, minthogy prédikációi
összeségükben egy rendszeres dogmatika. Mun­
kájában hivatkozik azon tudósokra, kiket tanul­
mányozott, mint Ringier, Horting, Jurresinus,
Pfaffius-ra.
Ez a magyar theologus a vallást igy hatá­
rozza- meg: »a vallás az a nyavalyás, és bűnös
lelket meggyógyító tudománynak megismerése,
s követése, mely az istentől származott, mely az
isten felől vagyon, mely az istenhez, mint főcél­
hoz vezeti a bűnös embert«. Érdekes, és figye­
lemre méltó, hogy ő a vallást a tudomány meg­
ismerésének mondja; ez a tudomány pedig sze­
rintem a »theologia«; tehát az ő értelme szerinti
tétel igy áll: »a vallás tudomány, a theologia
e tudomány előadása«. Ma a theologia feladatá­
nak a vallásbeli fogalmak rendszeresítését tartják.
Lewes úgy vélekedik, hogy »A vallásnak ki kell
elégítenie az értelmet, és szabályozni kell az ér­
zelmeket. Hogy az értelmet kielégíthesse, oly
magyarázatát kell nyújtani a világnak, és a tár­
sadalomnak, mely képessé tesz bennünket a külső
rendet, melynek létünk alá van vetve, megérteni,
és e megértés által módosítani. Hogy az érzel­
meket szabályozhassa, oly magyarázatát kell nyúj­
tani az embernek, mely képessé tesz bennünket
a belső rendet, mely erkölcsi létünket megalkotja,
megérteni, és a megértés által magunkat ahhoz
alkalmaztatni«. Ez figyelmeztetés a keresztjén
tudatnak, és világtudatnak egymáshoz való viszo­
nyára : de, legkevésbé sem útalás arra, hogy e két
tudatnak összeegyeztetése lenne a modern theo­
logia föladata. A keresztyén tudat, és világ-tudat,
normális viszonyok között, egymással ellentétben
nem lehetnek, tehát összeegyeztetésről sem lehet
szó, mert mindkettőnek alanya az ember, tárgya
a rajta kívül álló világ. Ha a kettő között mégis
oly nagy ellentét van, hogy a vallásos hit, és
keresztyén tudat a világ-tudat előnyére aláhanyat-
lott, mint sokan hirdetik, ennek alapos oka lehet.
Tényleg van is.
i. szám.
Az okok között nem utolsó helyen áll azon
elterjedt vélemény, mint ha a keresztyén tudat,
és theologia teljesen fednék egymást. Ez a té­
nyek téves fölfogásán alapszik, mert a keresztyén
tudat egyforma erélylyel szedi elemeit a theolo-
giábúl, filozófiából, természet-tudományokbúl, e
szellemi triumvirátusból; sőt befolyásolják a tár­
sadalmi lét minden tüneményei. Volt ugyan idő,
mikor a világtudat a theologia uralma alatt ál­
lott; ez döntött a felett, hogy a föld forog-e a
nap körül, vagy megfordítva; az ő törvényei alatt
állott a kozmosz, az ember, és a társadalom. En­
nek az uralomnak vége van ugyan, de ma is
kisért, és követeléssel lép föl; a triumvirátus más
két tagja részéről a reákció kikerülhetetlen, s
theologia kollegájukat minden erősségeiből, minden
állásából kiverték. Mint minden elkeseredett küz­
delem, úgy ez sem volt, s ma sincs túlzás nélkül.
A z emberiség vezetőjének, a szellemi triumvirá­
tusnak korunkban egymáshoz való viszonyát, ha
nem is egészen helyesen, de megközelítőleg fe­
jezzük ki, ha a természet-tudományt hasonlítjuk
azon munkásokhoz, kik egy monumentális épület
elvégzése után, összeszedik eszközeiket, begom­
bolják málteres kabátjukat, fejükbe húzzák kopott
kalapjukat, hidegen, szótlanul, minden további
érdeklődés nélkül tovább mennek, hogy más vál­
lalathoz kezdjenek. A filozófia hasonlít azon ható­
sághoz, mely nagy innepélyességgel az épületet
gondozása alá veszi, mig a theologia a nagy tö­
meget képviseli, mely azt bámulja, s különböző
érzelem-nyilvánításokban fejezi ki érdeklődését.
A hányán vannak, ugyan annyi külön gondolat-,
és érzelem-világban élnek, s ha elfogadjuk Árisz-
toteles azon állítását, hogy »mikor ébren vagyunk,
mindnyájunknak közös világa van«: akkor mi
külön gondolat-világunkban álmodunk, s a ked-
véne álmainkat a lelkiismereti szabadsággal vé­
delmezzük, szánkcionáljuk.
(Vége következik.)
Uj év.
A megmérhetetlen időben megfehéredett ősz sza­
kába Kronosz újból elnyelte egy gyermekét, hogy az
örök rendnek hódoló bölcs végzés a sirbúl bölcsőt, a
halálbúi életet hozzon elő.
Mi reménynyel fogadjuk a bölcsőt, megnyugvással,
és bizalommal álljuk körül az újszülött időt. Keblünk
vágygyal, szivünk reménynyel van tele az új év örömei
iránt. Sovárgó lelkünk bizalommal próbál betekinteni
abba a bizonytalan jövőbe, melytől mindenki terheinek
könnyebbitését, az élet küzdelmeinek enyhítését várja.
A múlt, melyet oly sok életküzdelem után hátra ha-
 I. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
gyánk, arra jogosíthat talán, hogy mikint eddig, haza­
fias kötelességeink teljesítése közben tevők, biztattuk
magunkat egy eljövendő jobb idővel, bízva reméljünk,
hogy ez az uj év közelebb visz vágyaink teljesedéséhez.
A már elmúlt évben egy nagy vágyunk valósult
meg: hogy ha utolsót dobban szivünk, ebbe a dobba­
násba nem vegyül már belé minket könnyező szeretteink
kétségbe esett jajkiáltása., hogy élet-mécsünk kialvása
még a kenyér botjának reménységét is kiüti kezükből,
minden segedelem nélkül kell a. világ piacára elszéled-
niök. Fáradtságot nem ismerő főpásztorunk ernyedetlen j tökéletesedésére, és megtartására más térékén működnek,
buzgósága megteremtette az egyetemes özvegy-árvái | nem bírjuk a versenyt. Mig azokról, kik az emberiség
gyámintézetet, melynek terhe, el nem tagadható, most
nagyon súlyos, és oly sok oldalról igénybe vett csekély
jövedelmünk alig bírja kiállani e jótékony adózást is,
de, az új év reggelén biztató reménysúgár száll szivünkbe :
majd könnyebb, majd elviselhetőbb lesz ezután 1
E gy fővárosi napi lapban egy ev. lelkésznek a
szerkesztőhez intézett levele járta be az országot a ka­
rácsom innepek előtt, melyben az illető lelkész nyomo­
rúságos helyzetét, szánandó állapotát írja le, s morzsát
kér övéi számára. Ehhez a levélhez kommentárt is csatol
az illető lap. A kommentárhoz nincs jogom, e helyen
hozzá szólani; nem is az a szándékom, hanem az új évi
vágyak, a jövőbe helyezett remény félre nem lökhető
valósulásának produkálásakint hoztam föl e tényt csupán,
s bár egyik egyházi lapunk megrójja, és pálcát tőr a
»kolduló ev. lelkész« fölött, s az elbúsulás ellen, elégnek kája milyen érdekű ? Azért megy-e a templomba, hogy
tartja a »bibliát« én nem ítélem el oly részvétlenül
azt a ev. papot.
Szóljuk csaik az igazat. H ogy a theol. tudományok
hallgatására beiratkozhassunk, tehát, hogy papok lehes­
sünk, éppen oly kválifikáció kívántatik meg, 'mint az
egyetemnél, tehát, a ki tanár, doktor, sat. lesz. A papi
diploma megszerezhetésére immár itt is öt év kell, s
miért, hogy mégis majdnem minden magasabb pálya
embere nagyobb tekintélynek örvend, mint a pap, sőt
ma már egy diplomás állam-tanitó is egy rangban érzi
magát a pappal ? V ag y lejárta már magát a papi pálya,
vagy a társadalom előítéletes, és igaztalan, vagy az
egyénekben van a hiba, kik egyéniségükkel nem tudják
a hivatal méltóságát érvényre emelni ?
Ezekre a kérdésekre, én azt hiszem, leginkább, és
legtalálóbban annak a »kolduló ev. pap«-nak a helyzete
felel meg, mert akár hogy szépítsük a dolgot, bizony, sok
prot. pap van abban a silány helyzetben, hogy még .a leg­
szükségesebbre sem telik a nyomorult csekély fizetésből,
s igy szárnya-szegetten, elcsüggedten kénytelen lemondani
azokról a reményekről, melyekkel az iskola falai közül egy­ Adja isten, hogy úgy legyen!
kor oly lobogó lelkesedéssel az élet nagy útjára elindult.
Abban az óriási harcban, melyet a világ a lét küz­
delmében ma megharcol, a küzdő ember mindinkább
kezdi figyelmen kívül hagyni azt a tért, a melyre a pap
van útalva, pedig érzi, tudja,, hogy ha ezt a tért el­
veszti, nincs biztos alapja, a társadalomban, s mégis
követi ezt a sötét irányt; s ha valaha szükség volt a
Sión őrállóira, úgy bizonyára szüség van most, mikor
az erkölcsi szabadság szabadossággá kezd elfajulni min­
den lépten-nyomon, sőt nagyobb helyeken ez az elfajult
szabadosság törvény által is védve, szentesítve van.
3-
Fájdalom, eddig csak mi, felekezet, vettük ezt észre,
s ha sorsunk e pályára vezetett, az élettel való küzdelem
mellett, hivatásunkból kifolyólag, küzdöttünk, és küzdünk
ellene nem önzésbűi, hanem hazaszeretetből, nem elis­
merésért, hanem azért, mert tudjuk, valljuk, és tanítjuk,
»hogy minden ország támasza, s talpköve a tiszta er­
kölcs, mely ha megvész, Róma ledől, és rabigába görnyed.«
Azonban, az élet követelményei mindinkább szapo­
rodnak, s bár ha munkánk csöndes, zajtalan is, mégis
fölér azoknak munkájával, kik az emberiség életének
érdekében más téren munkálkodnak, az élet kívánalmai­
val szemben a kor követelményei szerint kisebb-nagyobb
mértékben már volt, és van gondoskodás: addig mi, prot.
papok jó részt magunkra, és arra a népre voltunk eddig
utalva, a kit állásunkból, és hazafiui kötelességünkből
kifolyólag majd inteni, majd kérni, majd dorgálni va­
gyunk kénytelenek, hogy megtarthassuk a hazának, a
nemzetnek, és az egyháznak. Ily viszonyok között a
nép hangulata nagyon változó, valamint a fizetés is,
mely a papi jövedelem java részét teszi. Ezen hangulat
szerint változó, és rendkívül ingatag. Innen ered aztán
a sok »begyepesedés«, »elbutulás«, »társadalmi elmara­
dottság«, melyet csak a biblia egyedül nem képes ellen­
súlyozni, mert a só magára nem étel, nem eledel.
Már most az a kérdés, hogy a prot. papság mun­
önmagát tanítsa; vagy kiért, és miért tanítja a népet ?
Ha az államért, és az állam fenmaradásának érdekeiért,
a mi elvitázhatatlan, akkor a prot papság az államnak
oly nélkülözhetetlen testületé, kivel szemben a leggyor­
sabb, és a legmesszebb menő méltányossággal kell, hogy
eljárjon. Megérdemelt, és rég rászolgált kívánsága ez a
prot. papságnak, mely eddig mint pium desiderium volt
csak szivünkben.
Ennek az óhajtásnak teljesítését nem kértük, nem
követeltük eddig. Szegénységünkben is alázatosak vol­
tunk. A magunk szegénységével nem csaptunk lármát
a piacon, még eddig nem nevezett »kolduló papnak«
senki, s hogy most akadt egy ev. pap, ki nyomorát a
nyilvánosság elé vitte, az sem a mi hibánk, hanem jele
az idő teljességének, melyben az új év följogosít arra
a kiérdemelt reményre, hogy készültségünk, és édes ha­
zánk további fenmaradásának munkálásánál fogva, a ma­
gas állam jóakaratu támogatásával minél hamarább
megérjük azt az időt, mikor anyagi helyzetünkbe is be
fog köszöntem egy jobb, egy boldogabb új esztendő.
Válasz, „A vallásos nevelés hanyatlása
az áll. népiskolákban“ cimü' cikkre.
A tanitótúl, különösen az állami tanitótúl, a mái
korban sokat követelnek az állam, az egyházak, a tár­
sadalom, a társulatok, és magán-személyek.
A z állam, mint iskola fentartó közeg, joggal köve­
teli a tanitótúl, hogy az elemi népiskolában kiszabott
tantárgyakat, lelkiismeretes pontossággal, módszertanilag
 4* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanítsa el. Továbbá kívánja, hogy a tanító a kertészetet,
és a- házi ipart is fejlessze hatáskörében.
A z egyes felekezetek kívánják, hogy a tanító az
állami iskolákban a vallásosságot fejlessze, talán feleke­
zeti szempontbúi is.
A társadalom elvárja az állami tanítótól, hogy növen­
dékeit faragja, idomítsa a mai kor társadalmi viszonyaihoz.
A z egyes társulatok azt kívánják, hogy a tanító
világosítsa föl a népet a társulatok előnyeirűl.
A z orvosok megvárják az állami tanítótól, hogy
az kissé értsen az orvosi tudom áshoz is, hogy igy né­
mely bajokat fölismerhessen.
A birák is elvárnák az állami tanítótól, hogy a népet
szoktassa le a költséges, s néha oknélküli perlekedésről.
A körjegyzőknek a mezőgazdaság, s egyéb tekin­
tetben vannak kívánni valóik a tanítókkal szemben.
A tűzoltósági intézmény hasznosságának felkaro­
lását, és a tűzoltói teendők vezetését a tanítóságtól
várják a hatóságok.
A szülők is elvárják a tanitóktúl, hogy gyermekeiknek
az iskolában apjuk legyen, s érdekeiket szem előtt tartsa,
Én istenem! Mi mindent kívánnak a tanítótól, s
ha mindenkinek érdekeit nem képes kielégíteni, akkor
azt mondják róla, hogy. a tanító nem áll hivatásának
magaslatán; sőt nyilvános hibáztatásban is részesül, mint
ez a »Protestáns Közlönye 1896 50, és 51. számaiban olvas-
ható, hol a vallásos nevelés hanyatlása az állami tanítók
kontójára van fölirva. Azonban, lássuk röviden a cikket.
A cikkíró tiszteletes úr azt állítja (hallomás után),
hogy régen, mig nem voltak állami tanítók, nagyobb
volt a vallásosság, mert ha három hónapból állott is a
tanév, ezen idő alatt, ha egyebet nem is sokat tanultak, de
vallást, és egyházi éneket eleget tanított a kántor-tanitó.
H ogy régebben nagyobb volt a vallásosság, mint
jelenleg, azt nem az állami tanítók rovására lehet föl-
írni, hanem a kor szellemének, és haladásának rovására ;
mert régebben az egyházak hatalmi köre is nagyobb
volt, mint jelenleg, mikor magok tudtak gátot vetni az
egyes erkölcstelen eseteknek, mert rendelkeztek bár
drasztikus, de sikeresen gyógyító eszközökkel, mikkel
a mai korban már nem rendelkeznek, mert nem talál
a kor szelleméhez. Akkor nem fordult elő annyi vad­
házasság, mint az újabb időkben, pedig ezen vallástalan-
ságot rejtő hibák léteztek a legújabb keletű állami is­
kolák létezése előtt is.
Elismerem azt, hogy a régi kántor-tanitók több
vallást, és egyházi éneket tanítottak, mint jelenleg, mert
régen ezek voltak a főtárgyak a felekezeti iskolákban,
mig a többi annyira mellékes tárgy volt, hogy részint
ezek miatt, részint némely helyeken a kántor-tanitók
szakképzettségének hiányossága miatt, az iskolákba járó
tanulóknak csak kevés százaléka tanult meg annyit is,
hogy nagy korában legalább a nevét tudja leirni, mint
ezt az öregebb rendű falusi embereknél mai nap is ta­
pasztaljuk. Kivételek voltak, s tisztelet e kivételeknek.
A mai szakszerű tanítás pedig, hogy mily sok földmives
születésű embernek ad kenyeret a vasutaknál és egye­
bütt. ismeretes.
Különben, az állami iskola, és tanítója sehol sem
áll útjában annak, hogy a felekezeti növendékek, a heti
i. szám.
két órán kivüi, többször ne részesülhessenek vallás-, és
egyházi ének*oktatásban, hisz, mindén nap & e. 11 — 12-ig,
vagy kisebb osztályoknál 10-tűl 11-ig szabadságában áll
a lelkészeknek, és kántoroknak vallást, és egyházi éneket
tanítani, ha akarnak. Sőt az ismétlősöknél is jut a szerda,
és szombat délutánból egy egy óra e célra, okszerű be­
osztás mellett.
A tiszteletes úr, azonban, a vallásosság hanyatlá­
sának kezdő okát az állami képezdék hiányos szerveze­
tének tulajdonítja annyiban, a mennyiben a vallásosság
képzésére nincs elegendő tér nyitva a heti két órával.
A z állami képezdékben a szorgalom-idő évenkint
tiz hónap, melyből ha elesik is egy hónap az innepekre,
mégis marad kilenc hónap, mely heti két órájával szá­
mítva, hetvenkét órát ad évenkint a vallás-oktatás szá­
mára, a mely négy éven át megnégyszereződik. Ebbűi
oly szép összege jön ki a vallás-óráknak, hogy annyi
idő alatt elég tér nyílik minden felekezet lelkészének
arra, hogy tovább fejlessze a vallásosságot azon az ala­
pon, melyet a felekezeti gimnáziumból magával hozott
j az illető növendék. Hisz, a felekezet sem ad hetenkint
i két óránál többet a vallás oktatásra tanodáiban. E tekin­
J tetben vád nem érheti sem az állami képezdét, sem az
1 állami tanítót. Csakhogy az állami tanítók, tartozzanak
j bármely felekezethez, s bírjanak bármely vallásos alappal,
1 iskoláikban a vallásosságot felekezeti szempontból nem
j gyakorolhatják azért, mert az állami iskolába annyi fele­
kezetű tanuló jár, hogy ott e miatt a vallásos érzékeny­
ségét egyiknek sem szabad érintenie, hanem csak álta­
\ lános vallásos igazságokra szoritkozhatik az állami ta­
■ nító az egyes tantárgyak leckéinél, hol levonja* követ­
keztetést a jó, és rósz cselekedetekből, vagy máshelytt
j kimutatja, hogy ezen tény isten hatalmának, bölcsessé­
j gének, vagy igazságosságának kifolyása. A többi a fele­
j kezet dolga, melynek, hogy elég tér nyílik a vallásosság
fejlesztésére az állami népiskolában, azt fönnebb ki­
mutattam.
A vasárnapi templomba járást pedig csak ott le­
het óhajtani, hol a tanító hasonló felekezetű, vagy pedig
hol a templom nagysága megengedi a tanulók tömeges
befogadását, különben szülőikkel tartoznak menni isten-
tiszteletre, vagy a kántor vezetése mellett az orgona mellé.
A mit az állami tanítók szakképzettségére meg-
jegyzett a tiszteletes úr, erre nézve azon véleményben
vagyok, hogy egy okleveles állami tanító, ha szorga­
lommal igyekezett elsajátitni minden szakjához tartozó
tudnivalókat, a maga szakmájában éppen olyan képzett
lehet, mint a pap a magáéban; társadalmilag pedig ép­
pen egyenlők.
Ezek után, ne higyje tiszteleted rólam, hogy én
vallástalan ember lennék, mert én is evang. ref. papnak
a fia vagyok, s ha kell, ki telik belőlem akármilyen
nyakas kálvinista; de, ezen válaszszal óhajtottam kimu­
tatni, hogy az állami tanítók nem ellenségei a vallásos­
ságnak tudtom szerint sehol, hanem több helytt buzgó
tagjai egyházunknak. A z . egyház, és állami iskola érdeké
pedig megkívánja azt, hogy a pap^ és tanító egymást
megértsék. Béke velünk. V in c e Ferenc>
áll. tanító.
 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
! nézve ama módosítást követeli, hogy az elemi iskolai
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1896. dec. 30.
Elnökölt főt és mélt. Szász Domokos, püspök aa.
Jelen voltak: Szász. Gerő, közfőjegyző, Gyarmathy Miklós,
dr. V ályi Gábor, Szász Dénes, Becsek Lajos, Parádi
Kálmán, Kenessey Béla, ig. tanácsosok, Márkus János,
titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János, szám­
vevő és Kádár János, s.-titkán
Elnök aa. az ülést megnyitván, miután az időköz­
ben elnökileg elintézett ügyek jegyzékéhez hozzászólani,
senki sem kívánt, fölhívta az előadókat a napirenden
levő sürgősebb ügyek előterjesztésére. Erre a következő
folyó ügyek nyertek elintézést.
Először, a tanügyi előadó aa. bejelentése alapján,
örvendetes tudomásul vette lg.-Tanácsunk a vallás- és
közoktatásügyi miniszter ur amaz intézkedését, melylyel
Kerekes Ernő, zilahi helyettes-tanár aát. ottani kollé­
giumunkhoz rendes tanárrá nevezte ki.
Maros-vásárhelyi kollégiumunk elöljáróságához kér­
dés intéztetett volt hatóságunk által ama panasz tár­
gyában, melyben állíttatott, hogy az ottani gimnáziumba
járó róm. kath. növendékek egy része a hittanból való
osztályozás nélkül bocsáttatott magasabb osztályba s
ezáltal a kollégium törvénysértést követett el. A z
elöljáróság e panaszra felelve, kijelenti, hogy tényleg
egy pár róm. kath. vallásu tanuló, az ottani kath gim ­
názium helytelen órabeosztása és a szülők határozott
kívánsága folytán, a ref. hitoktató által taníttatott, s
attól nyert osztályzatot, de e szabálytalannak látszó
körülményt egyedül, csak az ottani róm. kath. gimná­
zium igazgatóságának ellenséges és akadékoskodó el­
járása idézte elő, melyek folytán maguk a szülők kö­
vetelték az illető , tanulóknak ref. vallásban való neve­
lését. A kollégiumi elöljáróság e védekező iratát, melyben
egyúttal a róm. kath. gimnázium többrendbeli szabály­
talan eljárása is fölsoroltatik: fölterjesztette Ig.-Taná-
csunk a közokt. miniszter úrhoz, további intézkedésre.
A kollégiumokat látogató kormánybiztos jelentése
alapján tett 1894— 95 és 1895— 9& évi miniszteri észre­
vételekre szintén most tette meg jelentését maros-vásár­
helyi kollégiumunk elöljárósága. E jelentések közül az
elsőt, melyben a miniszteri biztos által említett szellemi
haladás konstatálása örvendetes tudomásul vétetik, a
kitüntetett felszerelési és internátusi hiányok elenyész-
tetése pedig a megígért államsegély megnyerése idejére
kilátásba helyeztetik: lg.-Tanácsunk ajánlattal terjesz­
tette a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur elé; de
az 1895— 96 évi állapotokra vonatkozó miniszteri észre­
vételben foglalt súlyosabb természetű vádak megvizs­
gálása céljából, szükségesnek találta Ig.-Tanácsunk, a
kollégiumok vizsgáló bizottságát a hely színére kiküldeni
s csak ennek jelentése után fogja előterjesztését, illetve
feleletét a miniszter urnák megadhatni. Eme vizsgáló-
bizottság tagjaiul br. Bánffy Ernő, Bartha Lajos, Kenessey
Béla és V áró Ferenc aai. kéretnek föl, illetve, neveztetnek ki.
A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur
tudomásul vevén a főt. egyházkerületi közgyűlés által
újabban megalkotott gimnáziumi és az azokkal kapcso­
latos elemi iskolai rendszabályokat, ezen utóbbiakra
5-
tanítók ném ideiglenesen, hanem a törvény által meg­
állapított fizetések mellett és véglegesen alkalmaztassa­
nak. Igazgató Tanácsunk maga is belátván, hogy az e
tekintetben fennálló tarthatatlan állapotokat orvosolni
kell, leküldötte a miniszteri rendelkezést a kollégiumok
elöljáróságaihoz vélemény nyilvánítás végett, hogy azok
alapján a legközelebbi egyházkerületi közgyűlés már
intézkedhessék a kívánt rendszabály-módosítás végre­
hajtása tárgyában.
A Pollitzer Zsigmond, budapesti vállalkozó által
épített három bérház átvételére kiküldött bizottság je ­
lentése alapján, az illető bérházakat Ig.-Tanácsunk vég­
legesen átvetteknek nyilvánítván, Pollitzer vállalkozó
részére az utolsó kereseti összeget 6,400 írtban kiutalta
s nevezett kérésére kimondotta, hogy a jövő évi május
hóig terjedő jótállási időre, készpénzben letett jótállási
tőkéje után, öt százalékos kamatot ir javára. Pollitzer
Zsigmond vállalkozó ama kérését azonban, melyben az
ák-ala-épitett—és öt -évre bérbe vett házaknak-házi keze­
lésre visszavételét ajánlja, érdemi tárgyalás alá nem
vette Ig.-Tanácsunk, hanem fölhívta az ajánlattevőt,
hogy az e tekintetben szükséges nyomozat megejthe-
tésére kiküldendő három tagú bizottság költségeit előle­
gezze^ majd a bizottság véleménye alapján, tárgyalás alá
veszi hatóságunk ebbeli kérését is.
Maros-vásárhelyi egyházközségünk lőgondnokának,
az egyház számadásai körül észlelt több rendbeli sza­
bálytalanságra vonatkozó igazoló jelentése, egyelőre tu­
domásul vétetik, de egyúttal megadatik a fölhatalmazás
az elnökségnek arra nézve, hogy ezen egyházunk va­
gyoni viszonyainak és ádminisztrációjának rendezése
céljából, a szükséghez képest, bizottságot is küldhessen
ki a hely színére.
Sz.-udvarhelyi kollégiumunk kérésére megengedte Ig.-
Tanácsunk, hogy jövő évi költségvetésébe, a kilátásba
helyezett államsegély végleges megnyerése reményében,
a már esedékessé vált tanári korpótlékot is felvehesse.
Nagy-enyedi Bethlen-kollégiumunk ama határozata,
melylyel a lemondás folytán megüresedett jószágigaz­
gatói állás javadalmát évi 1200 frt. törzs fizetésben, 300
frt. lakpénzben és esetről-esetre folyósítandó utazási
költségekben áUapitotta meg, jóváhagyó tudomásul vé­
tetett s ez alapon a pályázat közzététele elhatároztatott.
Megváltoztatta, végül, Ig.-Tanácsunk, beérkezett
felebbezés folytán, a maros vásárhelyi egyházközség kép­
viseleti közgyűlésének ama határozatát, mely szerint a
kebli gondnoki állomást a törvényben meghatározott
püspöki jelölés kikerülésével óhajtaná betölteni, és a
kebli tanács ide vonatkozó törvényes határozatának
megerősítésével, utasította az egyház elöljáróságát a
törvényszerű eljárásra.
Ezzel a tárgysorozat kimerittetvén, főt. püspök
aa. meleg hangú köszönetét mond az Ig.-Tanács tagjai­
nak és hivatalnokainak a már hanyatló évben is tanú­
sított kiváló buzgalmukért, s kéri őket, hogy az egy-r
házkerület nagyfontosságu ügyeinek intézésében őt jövőre
is támogatni, szíveskedjenek Ig.-Tanácsunk elnök aa.
szívélyes üdvözletét általános éljenzéssel viszonozta, mely
után a gyűlés eloszlott. i\ s-
 6. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. I. szám.

TÁRCA.
E munkásság, a megmentő szeretet munkái közé so’
A megmentő szeretet munkái. j
rozhatók : a k i s d e d ó v o d á k , melyeknek eredeti rendel­
Viszonzásul ama nagybecsű érdeklődésért, melylyel a j tetésük az volna, hogy óvják ama 3-^-6 éves gyermekeket
milyen tiszteit közönség, a múlt iskolai év folyamán két \ a testi, lelki, erkölcsi báj ok túl, a kiknek- szülei nincsenek
ízben rendezett felolvasási sorozatunkat figyelemmel kisérni, | abban a helyzetben, hogy ugyanerre kellő gondot fordit-
méltóztatott, a jelen évben is fogunk felolvasásokat tartani. I hatnának, sőt számos esetben egyenesen ártalmát a vannak
A jelen sorozat, melyet ma van szerencsém megkezdeni, a j saját gyermekeik testi, lelki s erkölcsi épségének. Jött te­
•a keresztyén szeretet munkáiról fog szólani; tehát munkái- j hát a keresztyén szeretet, hogy pótolja a szülők fogyatko­
r.ó'l annak a szeretetnek, melyről azt mondá Jézus, hogy zásait, vagy ellensúlyozza azok rossz befolyását. Dicscke-
az ő követőinek, tanítványainak ismertető jelök. (Ján. 13 ,3 5.) déssel említhetjük fel, hogy az egész monarkniában Budán
Ennek a keresztyén szeretetnek müvei oly számosak, állíttatott fel az első kisdedóvoda 1828. junius 1 én. G ró f
és annyira különbözők, hogy alig lehet azokat nehány főbb Brunswick Teréz nevéhez fűződik ezen, az ő nemes szivét
gondolat körül csoportosítva, felosztani. Mi, tekintve a dicsérő alkotás, melyet csakhamar tizenegyre emelt Szóval,
rendelkezésünkre álló időt, az adventi négy hetet, egy kül­ tettel, tollal küzdött ez eszme mellett és a társadalom meg­
földi író (Lehmann: »Die Werke dér Liebe« II. Aufil. érté a hívó szózat fontosságát. A grófnőnek 18 6 1-ben bekö­
Leipzig 1883.) felosztását figyelembe véve, fogunk e ma­ vetkezett halálakor nyolcvan intézet állott fen hazánkban, a
gasztos tárgyrúl szólan’i, s így lett az én jelen felolvasá­ máig is létező, szintén általa 1836-ban alapított kisdedóvó
somnak címe is : »A m e g m e n t ő s z e r e t e t mu n k . á i « . j egyesület vezetése és támogatása mellett. Az intézetek
Azonban, bármily sok és különböző irányú munkál­ I száma 1881-ben 309-re, 1892-ben 6 4 5 1e emelkedett, mely
kodások foglalnak is helyet a keresztyén szeretet müvei ! utóbbi évben 74.000 gyermek járt azokba. Az 1891. X V
között, ma mégis egy névvel szokták azokat jelölni, s e t.-c. kötelezővé teszi némely községekre a kisdedóvoda és
név: belmisszió. E név lehet idegenszerü, lehet talán állandó, vagy csupán nyári menedékházak felállítását, óvó­
kissé helytelen is, azonban bármit mondjunk is magáról e nőképző tanfolyamot létesített, s a folyó évre közel 270,000
szőrül, az általa jelölt fogalom tartalma a legszebb, legkí­ irtot, vett fel e címek alatt a költségvetésbe.
vánatosabb. És ez a fődolog. A zt mondja Shakespeare, Mindenesetre örvendetes haladást mutat a kisdedóvás
hogy a rózsának, még ha foghagymának neveznék is azt, ügye hazánkban, de nem szabad elhallgatnunk azt sem,
csak olyan jó illata maradna. hogy eredeti rendeltetésüktől eltérőleg, ezek ma már
Különben, a belmisszió, melynek körébe tartoznak a mind jobban-jóbban tanintézetekké lesznek, hogy nagyobb
jnegmentő szeretet müvei is, csakis mi előttünk, magyar- arányban veszik igénybe oly gyermekek részére, a kik erre
országi protestánsok előtt idegen hangzású és ismeretlen, nem szorulnak, mint megfordítva ; végül, hogy újabban, kö­
kiv ütöttünk , minden nemzet protestáns egyházai jól ismerik, telezővé tételükkel, egyik legfőbb hivatásukban, a vallás­
nagyra becsülik, áldják azt, pedig nincs nemzet, a mely erkölcsi nevelésben, szintelenségre vannak kárhoztatva.
azzal dicsekedhetnék, hogy a szó az ő nyelvéből vétetett. Ide tartoznak továbbá az á r v a h á z a k , a keresztyén
A világ összes protestáns keresztyénéinek közkincse az. könyörülő szeretet emez Ősrégi intézményei. Hazánkban
De mi is hát tulajdonképpen a belmisszió: kérdi 1768-ban állította fel Mária-Terézia az első három rom.
valaki a nagyérdemű közönség körébűi. Én most csak kath. árvaházat Szebenben, Kassán és Debrecenben. Pél­
saját tárgyam keretéből veszem a feleletet. A ki gondját dáját követték a kath. főpapok, majd egyletek és magá­
viseli a Krisztus kicsinyeinek, kikről övéik kellőképpen nem nosok is. Ma 81 u. n. »emberbaráti intézetünk« közül, 68
gondoskodhatnak ; a ki felfogja a gondját az árváknak, a I árvaház van, közel 3,000 növendékkel. Miért magasztalnánk
kit istenen kivül mindenki elhagyott; a ki gondoskodik a J ezen intézeteket ; hiszen, lehet-e felségesebb megnyilatkozása a
testben és lélekben nyomorékokról, betegekről; a ki sze­ szeretetnek, mint mikor nőink vetekedve sietnek az árvák­
retettel vissza vezérli, becsülethez és munkához juttatja az nak anyjukká lenni. A mi budapesti egyesült protestáns
önvétkük, vagy mások lelkiismer.etl.ensége- által a' társada­ árvaházunk minta ez intézetek között, és van is reá szük­
lombúi kitaszítottakat; a ki visszatartja az örvény szélén ség, mert ki ne tudná, hogy kath. testvéreink egyházuk
megszédülteket, fölemeli az elesetteket: mindaz a belmisszió gyarapítására is felhasználják árvaházaikat.
munkása, s éppen a megmentő szeretet müveiben foglalatos. Csak a felekezetnélküli árva házaknak nem vagyunk
Ah, igen, mondják önök, tehát árvaházak, kisded­ barátai, mert jól tudjuk, hogy magyar hölgyeink nem fog­
óvodák, kórházak, stb. a belmissziói munkásság eredményei. nának kezet más nemzetiségű nőkkel, hogy árvaházaikban
Hiszen, iljenek vannak nálunk már igen régi idő óta. Ez németet, tótot, szerbet, oláhot növeljenek, pedig nemzeti­
tehát a belmisszió? ségére isten az embernek nem néz, és vallás tekintetében
Igen. Ez is, még más is, a mi nálunk nincsen. Van­ mégis sok helyen azt az elvet vallják, hogy minden vallás
nak, jól tudom, nálunk is némely e nemű munkák, s rö­ egyforma az isten előtt. Ha egyforma, ugyan miért küldé
viden b e ‘ is mutatom őket, mert súlyt fektetek arra, hogy el az ő szent fiát, és miért tölté ki lelkét újból az idők
a munka milyenségénél is fölismerjük, hogy a keresztyén ama másik teljességében ? Nem arról beszélek, hogy más
szeretetnek müveivel, vagy egyéb mással van-e- dolgunk. felekezetű árvákon ne segitsünk,, távol legyen, hanem hi­
Vajha, ez estét a mi munkásságunk feltüntetéséveibe tudnám vatkozom Pál apostolra: »mindenekkel jót tegyünk, kivált­
tölteni, de sajnálattal kell kijelentenem, hogy ez csak rövid képpen pedig a mi hitünknek cselédivei. (Gál. 6, 10.)
időt vehet igénybe, mert kevés, az, a mivel dicsekedhetünk. Az említett kétféle emberbaráti intézetnék nagyobbá
 i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7-

része a társadalom s hozzátehetjük azt is, hogy az egyház | légyen a mái napról. A próféták dicsőségét nem
társadalom által tartatik fenn. A mi ezen kívül van hazánk­ ! követeljük. Elég nekünk a krótiikások tisztessége.
ban, u. m. 8 siketnéma-intézet 365 növendékkel, | És ha venné valaki magának a fáradtságot, hogy
egy vakok intézete, 97 növendékkel és egy magán- ! az- immár huszonhat éves folyampt áttanulmá­
intézetből nem régen közintézetté lett h ü l y é k intézete nyozza, igazságot szolgáltatna nekünk.
Budapesten, 45 növendékkel, egy hebegők és dado- Hivatásunknak azt vallják, hogy az egyház-
gók tanfolyama, szintén ide sorozható két j a v í t ó ­ kerület papjai között féntartsuk, erősítsük az
i n t é z e t és 3 t é b o l y d a , mindezek az állam költségén j összetartozandóság nemes érzetét, az egy célra
tartatnak fenn, vagy legalább az által segélyeztetnek s törekvő forró lelkesedést, és a közös ügyünk
ezeken a tereken a társadalom nem végez semmit. Sőt a iránt lobogó szeretetet, hogy egy lévén hitünk,
tébolyda, mint elmegyógyászati kórház, az állami közegész­ és reményünk, ezek által tegyük az erdélyi ré­
ségi igazgatás, a javító-intézet pedig az igazságszolgáltatás­ szeket igazán Magyarország »jobb kezévé«.
nak áll a rendelkezése alatt.
Hivatásunknak azt valljuk, hogy a vallásos­
Mindazok az u. n. emberbaráti s az ezekhez soroz­
erkölcsi életet minél virágzóbbá, termékenyítőbbé
ható kulturális, közegészségügyi, vagy igazságügyi intézetek
1 tegyük az által, hogy minden rangú, és rendű
is, a melyek nem a társadalom, hanem valamelyik politikai
iskoláink az urnák házai legyenek, melyeknek
közönség által tartatnak fenn, eltekintve azoktól, melyeknél
szellemétől megszentelődik a család, az egyén,
a siker tekhnikai ügyesség eredménye, feladatukat csak
az utca, a közélet. Hogy ennek eleget tehessünk,
kis mértékben, sőt a legtöbb esetben nagyon is kétes ered­
valljuk, hogy a »régiek elmúltak, mindenek meg­
ménynyel valósíthatják meg, mert éppen a legfőbb tényez* újultak«, hiszünk a protestántizmus újjá teremtő
a vallási és erkölcsi hatások nem állanak rendelkezésére. ' szellemében: de, sehogy sem fogadjuk el azt a
A politikai közönség maga csak tizedrangu rendeltetésének beteges, kolerikus irányt, mely szemforgatásbúl
tekinti az ilyen ügyek vezetését, azért a siker jóformán az ; áll, fejére hamut hint, vezekel, és átkozza isten-
intézet közvetlen vezetőségének lelkiismeretességétől, rá­ ! nek szép világát szóval, a helyett, hogy meg-
termettségétől s ügybuzgalmától függ. , szentelje cselekedeteivel. Igyekezni fogunk, fen-
Egészen más képet mutatnak azok az intézetek, me­ ; tartani a fejedelmi korszakbúi átöröklött hagyó-
lyek egyenesen valamely ilyes cél megvalósítására alakult ] mányainkat: vallásosnak lenni, megőrizve emberi
társadalmi egyletek által állíttatnak fel, a hol tehát az ! méltóságunkat; a hitben buzgónak lenni áldozatok
„egész egylet nem ismer más feladatot, mint a kitűzött cél hozatala által, és nem az »opus operatumok«
elérését. Kevesebb talán náluk az anyagi segélyforrás, de butitó mákonyával; elsajátitni azt a keresztyén
ez mellékes dolog, mert minden az ügybuzgalmon fordul jellemet, mely a lélekre üti bélyegét, az életben
meg. A külföldön éppen az egyletek által fentartott intéze­ mutatja meg hatását, és e hatások által nyitja
tek sokkal sikeresebb működésére való tekintettel, az állam meg előttünk az örökkévalóságnak kapuit. Nem
ilynemű ténykedése a minimálisra, jóformán némi segélyezésre szeretjük, üldözni fogjuk a hipokrizist. a szem­
van redukálva, de nálunk a társadalom még nagyrészben forgatást, az álszenteskedést. Ennek a századnak
alszik s ingyen sem jut eszébe rendeltetésének eme fontos új embere nem igen fél a kísértetektől. És csodát
ága. Nem habozunk kimondani, hogy ennek legfőbb oka sem vár a szenteltvíztől. Gyermekeknek adjatok
a minden egyes felekezetnél tapasztalható nagyfokú vallás­ tejet, meglett embernek adjatok hozzá illő eledelt.
beli közönyösség és ennélfogva a társadalom erkölcsi alap­ És igy tovább.
jának lazasága.
Eddigi munka-társainknak ezennel kifejezzük
(Folytatása következik ) P o k o ly József, szives köszönetünket. A kik velünk egyet érte­
theol. tanár.
nek : kérjük, támogassák lapunkat ez után is dol­
gozataikkal megkettőztetett mértékben, mert a
Különfélék. farkas szélyeljár, keresvén, kit elnyeljen. D e hát,
a besztia csak nem győzi le istennek lelkét.
= E számunkkal megkezdjük a beállott
újesztendei munkánkat. Mint huszonhat esztendő Boldog új esztendőt kívánunk.
óta mindig, úgy most is a nem vádoló lelki­ Hogy munkatársainknak munkaösztönét fel-
ismeret öntudatával tekintünk vissza a múltra; költsük: ezennel életbe léptetjük ismét a három-
és bizalommal, reménységgel küldjük ki lelki négy év előtti pályázati rendszert. A közlött cik­
szemeinket a jövendő felé. kelyek név nélkül jelennek meg lapunkban, január
Nem verjük a mellünket, hogy fül nem hal­ j i-tűl fogva, és minden hónap végén olvasóink sza­
lotta dolgokat vittünk végbe a múltban; és alap­ vazata dönti el, hogy ki nyerte meg dolgozatával
talan hivalkodással nem ámítjuk olvasóinkat most a 15 frt. pályadijat, melyet ezennel fölajánlunk.
sem a jövendő felől. A mi szerény lapunknak Ezakészségrészünkrőláldozatotvárolvasóink-
nem lehet hivatása, hogy korszakot jelöljen meg túl. Szívesen kérjük a hátrálékosokat tartozásaik be­
hazánk, vagy a magyar egyetemes kálvinista fizetésére; az illetőket előfizetéseik -beküldésére.
egyházban. Hivatásunknak azt valljuk, hogy er­ Boldog új esztendőt.
délyi egyházkerületünk törekvéseinek, küzdelmei­ Kolozsvár, jan. 6. 1897.
nek, szívverésének, életének a lehetőleg hű tükre ____ S z á s z Gerő-
 8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Mi vagyunk az országban tán az egyetlen
lap, mely a kalendáriom-csinálók szívességéből valószínűleg
legkésőbben jelenünk meg az új esztendőben. Abbúl a sok
jó kívánságból, a melylyel a^ egymást olyan nagyon szerető
emberiség (!) egymást elhalmozta az *első nap, igen sok már
talán valóság is lett. Mi egy kissé későn jövünk ugyan jó
kívánságainkkal, de megvan az a becsük, hogy őszinte
szívből küldjük, és a kifogyhatatlan kegyelmű jó istentől
kérjük, és reméljük azoknak teljesedését a beállott újeszten­
dőben. Ilyen reményekkel, és megnyugvással kereste fel
főtiszt. Szász Domokos, püspök aát. az elmúlt év utolsó
délestjén a kolozsvári egyház képviselő testületé, az iskolák,
a kollégium, a theoL fakultás, és az Igaz.-Tanács, kifejezve
bizalmát, tiszteletét, és kívánva minden testi, és lelki ja-
vakat a beállott új esztendőre. Lapunk szerkesztőjének szívből
jött egyszerű beszédére, a püspök- meleg közvetlenséggel
köszönte meg a szives megémlékezést, hangsúlyozva az anya-
szentegyház iránt érzett nagy szeretetét, és fogadva, hogy
a mig isten életét megtartja, annak, és hazánknak javát,
előmenetelét, dicsőségét munkálni, lelkének egyetlen célja,
büszkesége, öröme. Ú gy hisszük, hogy egész egyházkerüle-
tünk örömmel veszi tudomásul ez újabb biztosítékát annak
a lankadatlan buzgóságnak, és törhetetlen munka-szeretetnek,
melynek minden elmúlt esztendő egy-egy újabb emlékköve,
A d multos aniios!
= Statisztika. Az erdélyi egyházkerület legnépesebb
egyházában, a hegyen épített városban, Kolozsvárit, a múlt
1896-ik esztendőben született a férfi-nemen: 27 4; a nő­
nemen: 263, összesen: 5 37 : meghalt a férfi nemen: 224,
a nő-nemen: 217, összesen: 441. E szerint, több született
k i l e n c v e n h a t t a l , mint a mennyi meghalt. Házasság
köttetett tisztán reform, felekezetű 58 pár, vegyes vallásu
122 pár, összesen: 180. Konfirmáltatott 136 fiú, és 174
leány, összesen: 310.
= Fájó sziw el emlékszünk meg két derék
paptársunk elvesztéséről, kiket még a múlt esztendőben
ragadoct ki a halál közülünk. S i m o n E n d r e , mohai pap,
az eg)ik, ki még nóv. 20-án halt meg, és B o d o r L ő ­
r i n c , krakkói pap a másik, ki az esztendő utolsó napján
hunyt el váratlanul, szivhűdésben: Derék sáfárok voltak
mindketten az urnák országában, hívek a kevesen, állhata­
tosak a hitben, buzgók a kötelesség-teljesítésben. Emléke­
zetük áldott lesz nem csak az édes övéik bánatos szivében,
de mindazoknál, kiknek érdekében hathatósan munkálkod
tak, szolgálván az erkölcsi világrendnek, dicsőítvén az urat.
Nyugalmuk legyen csöndes í
= Köszönetnyilvánítás. Gál Károly, községi ta­
nító, és mint az ilyefalvi egyház választott egyházmegyei
képviselője, újévi ajándékul öt frttal járult az egyház kepe­
alapjának gyarapításához. Csöppekbűl áll a tenger, homok­
szemekből a pirámis. Midőn az egyház nevében ez adomá­
nyért köszönetemet fejezem ki, egyszersmind isten áldását
kérem a szives adakozóra. Ilyefalva, 1897. j* 11- 2* K i s s
A l b e r t , ev. ref. pap.
= A kolozsvári ev. ref. kollégium építkezési
alapjára újabban a következő kegyes adományok folytak
be. (XX. közlemény). 171. sz. iv. Makoldy József 2 frt.
428 sz. i v : Dr. Má.hé Lajos, Budapest 5 frt. 40 sz. i v :
özv. Winkler Frigyesné, Kolozsvár 5 frt. 477 sz. iv: Viski
János, Zovány 10 frt. 166 sz. iv: Dr. Hegedűs István,
Budapest 25 frt. 316 sz. i v : Dr. Dadai Vilmos, Sepsi-Sz.-
György 5 Irt. 594 sz. iv: Hubert Iván, mérnök, Kolozsvár
5 frt 241 sz. i v : Nagy Ferenc, fejérdi tanító, gyűjtő 1 frt.
Kolozsvári Antal, lelkész 1 frt. Néb Sándor 50. kr. Özv.
Tussai Ferencné 50 kr, Csonka Sándor 1 frt. LeÖb Ödön
50 kr. Szabó András 10 kr. Leöb Jakab 1 frt. Pap Pável
10 kr. R ác Pintye 20 kr. Bugyán Gligor 10 kr. Gedeleán
Sandoly 10 kr, Bülgözdi József 50 kr. 803 sz. i v : Péter
Antal, apaDagyfalusi ref. lelkész, gyűjtő r frt. Özv. Katona
Elekné 5 frt. Br. Bánffy Ferenc 5 frt. Manz Gyula 1 frt.
Fogarasi János 50 kr. 139 sz. iv: Dénes Ferenc 5 frt,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
i. szám.
96. sz. i v : Csizér Frigyes, Rohi 5 frt. 38^ sz. iv: Des­
bordes Viktor. Mezőkapus 15 frt. 609 sz. iv: Mezei Géza,
B.-Hunyad 1 frt. 340 sz. iv : Dr. Tauffer Jenő, Temesvár,
5 frt. 329 sz. iv : Ilyefalvi ref. egyház 3 frt 694 sz. iv:
Földvári Mihály, Csepán 2 frt. Ohlen János 50 kr. Nagy
Kati 50 kr. Keresztes József, Beszterce 1 frt. 240 sz. iv :
Reményik Viktor 10 frt. R em ényit Lajos 10 frt. 620 sz.
iv: Tuba Lajos, Kolozsmonostor 5 frt 775 sz. iv : Molnár
János, ref. lelkész, Brassó 1 frt. 566 sz. iv: Éltető Albert,
M.-Régen 5 frt. 874 sz. iv: Az Erdővidéki takarékpénztár-
részvénytársaság, Baróth 10 frt* 535 sz i v : Özv. Molnár Domo-
kosné, Kolozsvár, 5 frt. A nemeskeblü adakozóknak a kolozs­
, vári ev. ref. kollégium elöljárósága hálás köszönetét fejezi ki.
j = Adakozás a kunfélegyházi egyesült prot. fiókegyház ima­
ház alapja javára. 3-ik számú gyüjtőiven nt. Székely Sándor ber-
genyei ref. lelkész ur gyűjtött saját egyházában 10 frt. 60 krt. Az
adományok a következők: Székely Sándor $0 kr. Soós Miklós 20
kr. m.-bergenyei ref. egyház 5 frt. id. Nagy Károly 50 kr. Koronka
Márton 20 kr. ifj. Kis József 20 kr. Koronka Gyula 20 kr. id.
Kozma József 20 kr. Soós Pál Józsefé 20 kr. Nagy János 20 kr.
Nagy Pál 30 kr. ifj. Lőrinczi Pál 20 kr. Koronka László 20 kr.
Lőrinci Ferenc 50 kr. Soós György Józsefé 10 kr. Berecky Jó­
j zsef 2o kr. idős Nagy József 1 frt, idős Soós Ferenc 20 kr. Ko­
! ronka Ödön 30 kr. Soós Dániel 20 kr. Összesen 10 frt 60 kr.
j 2045. számú gyüjtőiven tek. Soós Antal kunfélegyházi képezdei
tanár ur és a f. egyház gondnoka, egy iskolai ünnepély alkalmá­
j
val gyűjtött Bergenyében 12 frt. 70 krt. Az adományok a követ­
kezők: Deák Lajos, tanfelügyelő 2 frt. Ravasz János, ev. ref. es­
peres 1 frt. Tímár Károly, cukorgyár igazgató 1 frt Tauszitz B.
Hugó, bankigazgató 1 frt. Dr. Ilyés Lőrinc, törv. biró 1 frt. id.
Bitay Mihály, ref. lelkész, 50 kr. Simon Ferenc 1 frt. Kovács
Gábor 20 kr. Moldován N. gör. kel. pap 50 kr. Rusz István gór.
kel. pap 50 kr. Nagy Pál 1 frt. Ince Lajos 1 frt. Szőcs Sándor,
jegyző 50 kr. Nagy Dénes 50 kr. Nagy Lajos, biró 50 kr. Nagy
Lajosné 50 kr. Összesen 12 frt 70 kr. Fogadják kisded egyházunk
őszinte köszönetét első sorban a gyűjtők, nt. Székely Sándor ber-
genyei ref. lelkész ur és tek. Soós Antal ur, f. egyházunk gond­
noka, buzgó fáradozásaikért s fogadják meleg köszönetünket a
jószivü adakozók külön-külön; jutalmazza meg őket jótéteménye­
ikért a mindenható Isten az ő áldásával, s engedje, hogy nemes
példájuk másokat is buzdítsanak az ur templomának építésére s
tanítsanak áldozatkész könyörületességre. Kun-Fél egyháza, 1896.
december 28. L u k á c s i I mr e , h. lelkész.
Hivatalos rész.
1703— 1896. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett n.-k a p u s i kántor-tanitói állo­
másra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, kerttel, 468 frt. kész­
pénz fizetés, melyből 194 frt. állam segély, a többi részint
a hívektől, részint az egyház pénztárából fizettetik. 8 frt.
értékű termény-j árulék, és 4 öl fa az egyház erdejéből. Az
Összes fizetés értéke az 500 forintot meghaladja.
Pályázati határnap: 1897. jan. 28 ka. Folyamodványok
nt. Deési Gyula, esperes aá.-hoz küldendők, Gyaluba.
Kolozsvártt, 1897. jan. 4. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
7— 1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett c s i t t-s z e n t-i v á n i egyházközség má­
sodik tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
1 1 1 0 négyszögöl területű veteményes kerttel. Készpénz 400
frt. melyből 126 frt. az egyházközség pénztárából fizettetik,
274 frt. pedig államsegély. Csakis ev. ref. vallásu, okleve­
les tanítók és tanítójelöltek pályázhatnak. A megválasztandó
tanító köteles a tanításon kívül a pap, vagy kántortanitó
betegsége, akár hivatalos akadályoztatása esetén a templomi
istentiszteleteken és temetéseken segédkezni.
Pályázati határnap: 1897. jan. 28. Folyamodványok
nagytiszt.Ravasz János, esperes aához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. jan. 4. Szász Domokos,
_______________________________ erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Január 14. 2. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é (/ i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

peltetik, sőt talán, minden alapos ok nélkül, elő­

A járatlan üt.
(Vége.)
Mai napság nagyon sokat imák a lelki-
ismereti szabadságnál, vallás-erkölcsi
vallás-tanitás szükségességéről; terveket, módo­
zatokat keresnek, találnak, és ajánlanak:
figyelmen kívül hagyják a szellem fejlődésének
három karakterisztikus fokát, ezek
való viszonyát, s egymásra gyakorolt befolyását.
Gyermek-korunkban önmagunkat,
ennek tüneményeit, fejlettségünknek megfelelőleg,
helyesen csak theologiai állásponton ismerhetjük.
Nem azért, mert azt tanították, hogy e világot,
az embert, az állatot, a füvet, az eget, és földet
isten teremtette, ő ad esőt, és meleget, hogy
a föld megtermékenyüljen, ő visel gondot
denkire: hanem azért, mert ez a gyermeki elme
sajátsága, az emberi szellem fejlésének ez az első
természetes megnyilatkozása, melyet
gólya-madár féle hazugságokkal helyettesítenek,
nagyon helyesen felel az a megromlott gyermek
a pap aggodalmas kérdésére: ugyan, kis fiam,
ha elfeledkezel istenről, ki visel gondot rólad?
Egész meggyőződéssel mondja: »a rendőr«.
Fejlésünk második fokán a tüneményeket
önálló, független erők hatásának tudjuk; az élet,
élet-erő, lélek, vonzó, és távolitó erő, mint lényi-
ségek lesznek megérthetők; az elvont fogalmak,
az erény, erkölcs, állat, ember, katonaság, sat.
mint objektive létezők bírnak értékkel. Ez a meta­
fizikai fok. Legszerencsésebb azon tanár, ki a két
fejlési fokot az istennek nevével kapcsolja össze,
a természeti törvények s tünemények fölé úgy,
mint erkölcsi világuk központjává az istent te­
heti. De, nem igy van, legalább a legtöbb eset­
ben nem. A különböző tanárok tantárgyaik elő­
adásában, talán kényszerűségből, talán, mivel ma­
guk is arról vannak meggyőződve, istennek ki­
zárásával csupán a metafizikai lényiségeket szere­
legeznek a harmadik fejlési kor, a pozitivizmus
kincses bányájából is. Mindez történik a tudo­
mányra, illetőleg, a természet-tudományokra való
életről, a hivatkozással. Ennek nevében, s tekintélyére tá­
maszkodva, összezavarják a szellemi, értelmi, és
de, erkölcsi fejlődés három fokának megfelelő spe­
ciális szükségleteket, jelenségeket, tüneményeket,
egymáshoz törvényeket; egyiket reá erőltetik a másikra,
ettől elvonják azt, mire föltétlenül szüksége van.
a világot, s Mentségül felhozhatnám azt, hogy a harmadik
fejlési foknak (nem egyes személyt értek itt, ha­
nem az emberiséget) még csak első lépcsőjén
vagyunk, s igy ebben sem bizhatunk meg egész
bizonyossággal. Nem fogadom el egyszerűen azért,
mert az emberi szellem fejlése végetlen, s ha egy­
min­ szer reá lépett valamelyik fokra, azon haladni fog,
vissza nem tér, s a fejlés törvényeit meg nem
hazudtolja. Ezek a törvények nem változnak, csak
ha afféle a mi ismeretünk változik róluk; nem azok, ha­
nem mi változunk; nem azok, hanem mi csináljuk
a zavart; nem bennük, hanem saját magunkban,
és másokban csináljuk a zavart, melynek ólom-
sulyát fájdalmasan érezzük.
Meg vagyok győződve, hogy Kenessey arra
törekszik, erőt is érez magában, hogy a kháosz-
ban rendet csináljon. Ennek érdekében állította
fői ezt a tételt, hogy a »vallás élet«, s mint ilyen,
»biológiai tünemény«. Ennek bizonyítása, ha nem
is lehetetlen, de kétséges. Annak szubjektív ki­
jelentése, hogy »én igy érzem, tehát úgy van«,
éppen mint a Deskartes »cogito, ergo sum«-ja,
még nem bizonyítás. De, erre nincs is szükség,
legalább most nincsen, s mint ez lett, úgy az is
lehet egy korszak kezdete. Mint tapasztalati tü­
nemény áll előttünk a keresztyénség csaknem
kétezer éves életével. Mint mondani szokták, ez
élet, de nem vallás, jóllehet, a Jézus személye
és vallása létezésének kezdete: mint a százados
tölgy nem makk, sőt még hasonlósága sincs ahhoz,
 IO. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mitől eredetét vette. A makk élete, és biológiája a
rügy-fakadással, virágzással, és teljes kifejlődésével
bevégződött; azután kezdődött a tölgy élete, és
biológiája, a makkétúl különböző jelenségekkel,
folyamattal, erőhatásokkal. Éppen igy a Jézus
keresztre feszítésével bevégződött az ő vallásának
biológiája (talán világosabb lett volna Kenessey,
ha biológia helyett pszikhologiát használ), abból
egy új élet fakadt, a keresztyénség, amattól kü­
lönböző jelenségekkel, folyamattal, erőhatásokkal
De, a Jézus vallásán kívül vannak más vallások
is, ugyanannyi élet-folyamattal. A keresztyénségen
kívül vannak más vallásos csirábúl fejlett orgá-
nizmusok, ugyanannyi jelenséggel, s erőhatásokkal:
mi lesz a theologiábúl, mint tudományból, ha an­
nak Kenessey más föladatot nem szánt, mint azt,
hogy a vallásnak (talán, több vallásnak), mint
életnek biológiai jelenségeit figyelje meg, és írja
le, a biológiai folyamatot szemléltesse, és a ha­
tásokat tüntesse föl? Hiszen, a megfigyelés, szem­
léltetés, a hatások feltüntetése (talán, megisme­
rése) csak út, módszer, hogy a tudomány számára
igazságokat, törvényeket derítsenek fel, melyekből
felépül az alkotmány: de, ez a módszer nem
maga a tudomány.
Ma már minden komoly theologus lemon­
dott a theologia azon követeléséről, hogy a vi­
lágnak, embernek, társadalomnak tudományos
magyarázatát adja. Ezt a tért a természet-tudo­
mány foglalta le a maga számára; mig a filo­
zófia az ezen magyarázatok eredményekint föl­
fedezett igazságok közötti viszonyok felkutatását,
azok rendezését tartotta fenn magának. A theo-
logiának nem maradt egyéb, mint ezen rendezés
következtében született vallásbeli fogalmak ki­
választása, rendszerbe foglalása, hogy ez által
az emberi, és társadalmi tüneményeknek erkölcsi
tartalmat adjon, jobban mondva: azok erkölcsi
törvényeit öntudatos munkásságban tartsa. így
a szellemi triumvirátus közötti barátság helyre
áll; határ-villongási kellemetlenségek nem adják
elő magukat, vagy ha igen, kiegyenlíthetők lesznek.
Nagyon nehéz, de nem lehetetlen, a theo-
logiának e térre lépni. Nehéz, mert az emberiség
jelen fejlési fokának megítélése is határozatlan;
nem lehet megállapítani, hogy a világnak, em­
bernek, társadalomnak theologiai, metafizikai, vagy
pozitív megértése, és magyarázata elégiti-e ki az
emberiséget. Mert az, hogy oly sokan hangoztatják
a haladást, fölvilágosodást, oly sokan hivatkoznak
a tudományra, annyira megváltoztak nézeteink,
2. szám.
igényeink, fogalmaink, törekvéseink; az, hogy
egészen átalakultunk: még nem kétségtelen bi­
zonyítéka annak, hogy elértük a harmadik fejlési
fokot. Mind ez csak figyelmeztetés arra, hogy
valami történt körülöttünk, s mi bennünk: de, a
folyamatot, s ennek törvényeit még nem ismerjük.
Hogy vallás-erkölcsi fogalmaink átalakultak, ez
tény; de, hogy a reánk ható külső, és bennünk
működő tényezők egymásra hatása mily törvé­
nyeknek engedelmeskedtek: ez még földerítésre
várakozik. Hogy átalakult vallás-erkölcsi fogal­
maink kontinuitási összefüggésben vannak a múlt
vallás-erkölcsi fogalmaival; hogy őseinktől kife­
jezéseket, szólás-formákat, meghatározásokat, hit­
cikkeket örököltünk: mind megannyi tény; de,
hogy ezek, és azok egymáshoz való viszonyukban
mikint helyezkedjenek el az emberiség jelen fej­
lési fokának megfelelőleg: ez megoldásra vár.
Tény, hogy a vallásbeli fogalmak századokon
áthúzódó fejlési folyamatnak voltak alá vetve,
melyek e folyamat különböző korszakaiban hi­
vatva voltak, alkalmasok is voltak arra, hogy az
akkor élt emberek erkölcsi állapotát megértessék,
s magukat azokhoz alkalmaztatni, képesekké te­
gyék: de, azok a vallásbeli fogalmak, eszmék,
éppen a fejlés természetéből kifolyólag, bővültek,
tisztultak, sok azok közül, mint oda nem tartozó,
kihullott, ezek helyét újak foglalták e l: igen ter­
mészetes tehát, hogy az azok kifejezésére hasz­
nált szavak, meghatározások tartalmilag úgy, mint
formailag változásokon mennek át. Ma is széké-
ben használjuk a predesztináció, eset, váltság,
kegyelem, megigazulás kifejezéseket, melyek ma is,
mint régebben, a vallásbeli fogalmaknak egy össze­
függő, rendszeres egészét vannak hivatva meg-
érthetővé tenni, egy belső, vallás-erkölcsi élet
folyamát föltárni; de, ezek a kifejezések az ál­
taluk képviselt fogalmakat, eszméket más tarta­
lommal, más elemekkel vegyítve, átalakitva hozzák
felszínre, mint akár Pál, akár Augusztinus, akár
Luther, akár Kálvin használták. Sőt ennél, Schwei-
zer »Die Centraldogmen innerhalb dér reformirten
Kirche« cimü munkájának alapján többet is koc­
káztatok, azt t. i. hogy a vallásbeli fogalmak, esz­
mék fejlődése, protestáns alapon, a XVI-ik szá­
zad végén bevégződött; a XVII-ik, és XVIII-ik
század eszet élesítő, és kificamitó protestáns sko­
lasztikájával zavarta a természetes fejlést, s ha­
gyott a XlX-ik századra egy bizonytalan, s min­
den oldalról megtámadott örökséget, martalékul
dobva a dialektika csapongó szeszélyeinek. Örö-
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
költük a szavakat, és kifejezéseket; kegyelet, és
valódi mély vallásos szükségérzet csatol azokhoz,
tudjuk, hogy vallásbeli fogalmainkat, eszméinket
ma is azok vannak hivatva, hogy precíz fejezzék
k i:• csak azzal nem vagyunk tisztában, hogy mit
fejeztessünk ki velük, mily tartalmat adjunk ne-
kiek? Mig ezekkel tisztában nem leszünk, mig a
dialektika csábitó, de érték nélküli sallangjaitól
nem szabadulunk: a XVI-ik században megakadt
fejlésnek fonalát föl nem vehetjük, s ha azt mond­
juk, hogy fölvettük, önmagunkat, és másokat
ámítunk.
Hogy Kenessey biológiai jelenségeket szem­
léltető, biológiai erőhatásokat leíró theologiko-tan-
módszerével a fejlésnek mily lendületet fog.adni,
várva-várom; azokban, a mit mondott, csak sejtem,
mit akart mondani: de. találgatásokba nem bo­
csátkozom. Máskülönben, újból örömömet fejezem i
ki, hogy á járatlan úton találkozhattunk, s fo-
gadja legmélyebb köszönetemet, hogy alkalmat !
adott némely dolgoknak elmondására. Én már
rég leléptem a zajos; lármás, megnépesült útról,
évek óta barangolok a járatlanon, egyik, mint
a másik egyformán fárasztó, egyformán kényel­
metlen: de ott, a hol, és mikor magasabb célok |
lebegnek szemünk előtt, a fáradság, és kényelem
nem jőnek tekintetbe.
Vallásos iratok.
Én bizony nem olvastam át őket a kiosztás előtt,
hanem a Prot. írod. Társaság fölhívására, és a bel-
misszió lelkes harcosainak sürgetésére terjesztettem, és
terjesztem, mert a világ evangelizálásának, helyes esz­
közökkel, magam is híve vagyok; a javítás szükségét
én is érzem, és vallom, és azon irányban munkálkodom is.
De, föltétlenül megbíztam a szerkesztők, kritikusok, és
kiadók lelkiismeretességében, és helyes érzékében. Na-
gyón meglepett tehát, és szégyeltem, mikor egyszer egy
atyafi azt mondja, hogy ezek a vallásos iratok még er-
kölcs-rontók is. »Melyik ?«, kérdém. Hát, például, >A t a-
l á l t g y e r m e k « . Csakugyan, ez elmaradhatott volna,
átolvasás után én is ezt találtam. Mert a főváros köze­
lében, a főváros minden bűneivel megfertézett faluk leányai
előtt ismeretes, és gyakorolt bűn ugyan a gyermek el-
taszitása, de az ország távulabbi részeiben az ilyen ol­
vasmány ismeretlen bűn iránt gerjeszt titkos érdeklődést.
Legkevésbé gondolhatnánk, hogy egy olyan könyv,
mint Fördős Lajos » B u z g ó s á g s z á r n y a i « cimü ima
könyve nem a legkívánatosabb olvasmány. Ezt is ter­
jesztettem, igen sok példányt adtam el belőle, a nélkül,
hogy átolvastam volna. Det a napokban bele tekintettem,
mondhatom, mindjárt az első imádság elolvasásánál ál-
mélkodtam. Ilyen nagy nevű ember ilyen közönségesen
is tudott írni 1 Olvastam másodikat; a benyomás ugyanaz.
ii .
Felolvastam belőle több helyet családom előtt; hátha
csak az én kedélyem van most elfásulva, azért hagy
hidegen, azért érzem olyan száraznak, bár engem a leg­
ridegebb hangulatból is mély megindulásba tud hozni
egy érzésteljes' ima. De, bizony, a hatás másokra is
ugyanaz volt. Első megjegyzés, a mit a felolvasottakra
tettek, ez volt: »Hiszen, ezek nem is imádságok«. Csak-
ugyan, a Fördős Lajos » B u z g ó s á g s z á r n y a i » nem
csak nem szárnyai a buzgóságnak, miken a lélek isten­
hez repülhetne, de egyáltalában nem imádságok. Igaz,
nem olvastam el mindet, de, há jól emlékszem, a hatvan­
hét darabbúi elolvastam huszonhármat, hanem egyet ki­
véve: » B e t e g c s a l á d a p a , v a g y a n y a i m á d ­
s á g a « (176. 1.) versben, a melyen kissé melegebb hang
ömlik el, mind olyan, hogy az egészről mondhatom:
nem való arra, hogy terjesszük. H ogy nincs meg benne
az imádságnak meleg, hittől, gyermeki bizalomtól meg­
hatott édes hangja, nincs az a tulajdonság, mely mu­
tatná, hogy most a földnek erőtlen gyermeke beszél
remegő, de mégis bizó hangon az egyetlen felséges
lény nyel, ezt csak úgy tudnám az olvasóval éreztetni,
j ha legalább egy imádságot leírnék. De, erre nincs tér.
Hanem, iktatok ide innen-onnan mondásokat, melyek
biztos következtetést engednek az egész mű értékére.
Csak theologiai képzettséggel bíróknak tűnhetik
fel az ilyen: »Az elmúlt esztendőben sokat h i b á z t a m ,
(nem v é t k e z t e m ) , a m e g t é r é s föltétele alatt a bo­
csánatot bizton remélhetem« (Ujesztendő napján 6. lap) ;
de, ezeknek aztán annyival inkább feltünhetik, mert min­
den imádságban érezni fogják a Jézus templomban imád­
kozó farizeusát, ki kevélyen áll isten előtt, a maga tör­
vénybeli igazságára támaszkodva, vágy há kér is bo­
csánatot, nem a Jézus érdemében, hanem az ő meg­
térése hathatós erejében bízva, egyenesen el-várja azt.
Ilyen hang ez is: »Megtettem, a mit tehettem; lehetet­
lenségre pedig nem köteleztetem«. (35. I.) Hova sülyedt
ez a kihívó beszéd Jézusnak nagy sulylyal lelkünkre
nehezedő parancsolatával szemben: »Legyetek tökélete­
sek, mint a ti mennyei atyátok tökéletes.« (Mát. 5, 48.)
i Amaz botránykő a theologusnak; ez pedig bot­
I ránykő a hívőnek, az áldozó csütörtöki tudományról:
j » F ö l me n t a menybe, üle a m i n d e n h a t ó
i a t y a i s t e n n e k j o b b j á r a « , igy elmélkedik az Á l­
! dozó Csütörtöki imádságban: »oly tudomány, melyet
| kétségkívül nem szószerint kell értenem, miután tudom,
hogy az isten mindenütt jelenvaló lélek, kinek emberi
tagjai nincsenek, és igy tulajdonképpen Jézus az isten
I jobbjára nem ülhetett«. (16. 1.) Kettős hibába esett.
I. Ez nem imádságba való száraz dogmatikai fejtegetés,
jobban mondva, üres szőrszál hasogatás. 2 Vétkes, rom­
boló munka a szentirás iránt köteles tisztelet megsem­
misítésére. Micsoda magasan áll a felett vigasztaló erő­
ben, nevelői hatásában a szentirásnak egyszerű, a tudós­
kodást nem ismerő Áldozó Csütörtöki híradása: »íme,
két iérfiak fehér ruhában megjelennek mellettük, kik
mondának: Galileabeli férfiak, mit állatok,nézvén mennybe ?
A Iézus, a ki oda fölvitet ék tőletek mennyországba,
akkint jő el«, sat. (Csel. 1, 10, 11.); vagy milyen erő
van ehhez képest annak az egyszerű halásznak pünkösti
beszédében, e beszédben eme mondásban: »Ezt a Jézust
 12. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
isten főitámasztotta, és az ő jobb karjával fölmagasz­
talta; mert nem Dávid ment mennyországba, hanem
inkább ő ezt mondá: Monda az úr az én uramnak: Ülj
az én jobb kezem felől!« (Csel. 2, 32. sat.)
Kissé vallásosan müveit kedélynek visszatetsző e
könyv könyörgésének csaknem állandó tárgya. A példa­
beszédek bölcs írója azt kéri, hogy »szegénységet, vagy
gazdagságot ne adj nekem, táplálj engem hozzám illő
eledellel!« (30, 8.); Jézus úgy utasít, hogy a mindennapi
kenyérért imádkozzunk; a Buzgóság szárnyai pedig úgy
akarnak bennünket istenhez emelni, hogy semmi titkot
nem csinálnak abbúl, hogy nagyon jó néven vennék
istentől, ha a gazdagságot minél bővebb mértékben adná.
A szegény ember, például, igy imádkozik: »Uram, nem
tagadom, szivemből óhajtom mind magamra, mind hozzám-
tartozóimra nézve, hogy sorsom jobbra forduljon, jöve­
delmem s z a p o r o d j é k « . (206. 1.) A gazdag ember
ismét i g y : »Adj elegendő erőt, és okosságot, hogy he­
lyesen végezhessem dolgaimat, és áldd meg jó igyeke­
zetemet kedvező sikerrel, hogy vagyonom megmaradjon,
sőt s z a p o r o d j é k « . (210. 1.)
Müveit embert nem elégít ki az imádságnak ilyen
hangja: »Nem feszítenek ugyan már ma senkit keresztre,
de azért még ma is gyakran megesik, hogy az igazsá­
gért küzdő jó ember halálra hurcoltatik.« (Nagypénteki,
9. 1.) A zt meg éppen csodálja, ha neki a kezébe adott
imádság nyomán ilyenekért kellene istenhez könyörögnie:
»Oltalmazz meg a könyörtelenség, és fösvénység rút bű­ Fájdalom, nem csak ott, hanem a hol nincs állami is­
nétől, hogy a munkások, és cselédek érdemlett bérét
el ne fogjam, sőt hiány nélkül kiszolgáltassam« (211. 1.);
ellenben, egy müveit lélek kínos érzettel látja, hogy a
» B u z g ó s á g s z á r n y a i « csak vergődnek, és legma­
gasabb szárnyalással, az ég végetlen fönségében, még
a Karácson hatása alatt is csak eddig képesek emel­
kedni: »Neki (a Jézusnak) köszönöm, hogy testvéremnek
nevezhetem a leggazdagabb, s legnagyobb urat, és vala­
mint nem ismerek nálamnál fölebbvalót, úgy nincs is
nálam alább való te előtted.« (25. 1.)
Nem képzelek olyan iparost, a ki meg ne csó­ jó példával kellene a nép előtt járni, folytonos templom­
válná fejét, hogy az ő szájába ilyen imádságot adnak:
»Bölcs rendelésednek tulajdonítom, uram, hogy én iparos
vagyok« (213. 1.); lentebb: »Hogy annál inkább remél­
hessem áldásodat, ime, felfogadom, jó atyám, hogy az
iparűzletben minden csalástúl, huzavonától, hazudozástól
őrizkedem, illendő árért mindenkinek jó anyagbúi becsü­
letesen, és pontosan dolgozom, a hozzám adott anyagot
ki nem cserélem, maradékát el nem lopom, a rósz mun­
kát jó helyett nem árulom. Ha annyira m é 11 ó z t a t s z (! ?),
hogy segédeket tarthatok, azokkal is emberségesen bá­
nok, érdemlett bérüket kiadom«. (215. L) Ellenben, akad­
hatnánk nem egy szolgára, a ki elröhögné magát, ha
igy akarnánk imádkoztatni: »Ne hagyj megfeledkeznem
arról, hogy a ki cseléd, nem ur az, és a kinek a kenye­
rét eszem, annak szavát kell fogadnom.« (202. 1.)
Senki nem lesz, még a tanulatlan emberek között
sem, a ki az esztendő utolsó estéjén, az ellenállhatatlan
meghatottság órájában, meg ne botránkoznék, ha ilyen
imádságu gondolatokkal kellene megválnia az elmúlt,
letűnt esztendőtűi : »Cselekedjed, hogy mig sokan dor­
bézolással, mértékletlenséggel, részegeskedéssel töltik el
2. szám.
az estét, én, miután tisztességesen ettem, és ittam, sat.«
(30. 1.); vagy ne tiltakoznék az ellen, hogy neki a vasár­
nap ünnepélyes csöndjét ilyen hangokkal kellene meg­
törnie: »Szomorúan tapasztalom, mely sokan vannak
embertársaim között, kiknek t e m p l o m u k a k o r c s ­
ma, i s t e n ü k a has . (33.)
Én is megbotránkoztam, én is tiltakozom.
A vallásos nevelés hanyatlása az állami
népiskolákban.
(Felelet tiszt. Péíer Antal urnák.)
A »Prot. Közlöny« 50. és 51-ik számaiban tiszt.
Péter Antal ur elpanaszolja, hogy a vallásos nevelés
mennyire hanyatlásnak indult, a mióta az állam képez­
ted a tanítókat és vette kezébe a népiskolákat. ítéleté­
ben, azt hiszem, nem szándékosan, az állami tanítókat
marasztalja el. Nem célom, polemizálni, mert »a hol ve­
szekedés és perpatvar vagyon, ott minden gonosz cse­
lekedet vagyon«, de egy oly nagy testületet minden
kihallgatás nélkül elitélni, nem szabad.
Igaza van cikkíró urnák, hogy a vallásos közöny
ijesztő mérvben terjed az eddig vallásos köznép között
is. Ezt mindnyájan fájdalmasan tapasztaljuk.
Cikkíró tapasztalatai szerint ott, a hol állami nép­
iskolák vannak, hanyatlik a nép vallásos buzgósága.
kola, ott is éppen úgy aláhanyatlott a vallásos buzgó­
ság, s minthogy ott nincs állami tanító, ott bizonyosan
a pap és a mester az oka. No hát, én kíméletesebb
vagyok, nem vádolom egyiket sem, mert bizony rajtok
kívül van a baj oka.
A társadalom, rohamos haladásában, mind csak az
ismeretek gyarapítására törekszik, még pedig olyan is­
mereteket gyűjt, melyek őt a vagyonszerzésre segítik.
Tehát, az utilitárizmus a vallástalanság első oka. Nem
vette észre tiszteletes ur, hogy az »intelligencia«, kinek
kerülésével tündöklik. Ez a második oka a vallásos
buzgóság hanyatlásának.
A birtokosság falu helyen, sőt még, uram bocsásd
meg nekik, a papok is, vasárnap délután kapáló, arató,
hordó kalákákba viszik a híveket a templomozás idején*
A vallásos érzésre az első impulszust a gyermeknek a
szülők s különösen az anya adja meg. A z anyagiak
utáni éjjel-nappali fáradság, a kenyér gondja annyira
igénybe veszik a szülők figyelmét, hogy gyermekeik
estéli s reggeli imádkoztatása teljesen kimaradt. A mikor
iskolába jön a hét éves gyermek, egy sem tudja a
»Miatyánkot«, legyen az úri, vagy paraszt, vagy éppen
papi gyermek. Még sok mindenféle körülmény van, a
mi befoly a nép vallásos buzgóságának csökkenésére,
a melyeket szintén nem lehet az állami népiskolák szám­
lájára felírni.
A zt mondja cikkíró urr hogy a tanítóképzésnél
nem fektetnek súlyt a vallásos érzület kifejlesztésére.
Ott az állami képezdében minden felekezet papja oktatja
a hozzá tartozó növendékeket. A képezdei tanárok pedig
beléjük csepegtetik, nem ugyan a felekezeti vallásos
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
érzést, hanem az általános vallásosságot. A methodika
tanára fejükbe rágja, hogy minden tantárgy tanításánál
tekintettel legyenek a vallásos érzés fejlesztésére, s ezt,
a számtant kivéve, minden tárgynál lehet érvényesíteni
szépen, s érvényesíti is minden valamire való tanító
úgy az egyes olvasmányok tárgyalásánál, mint a tör­
ténelem, természettan tanításánál, de persze nem fele-
kezeties, hanem csak általános irányban.
A mi iskoláinkban sok helyt nem csak az összes
keresztyén felekezetek, de még zsidók is vannak kép­
viselve. Itt felekezeties szellemről szó sem lehet, de nem
is célja az elemi iskolának a dogmatikus ismeretek el­
sajátítása.
Elég, ha istenről, annak tökéletességéről, Jézusról,
az emberek iránti szeretetéről, az erkölcsi törvényekről,
mint isten parancsolatjairól, az emberek nemesebb ren­
deltetéséről, isten és embertársaik iránti kötelességeik­
ről, a jók jutalmazásáról, a gonoszok megbüntetéséről,
stb. általános fogalmat szereznek. Ezekre pedig úgy az
egyes olvasmányok, mint bibliai történetek elbeszélésé­
ből rá lehet a gyermekeket vezetni.
A mi a külön felekezeties vallásos nevelést illeti,
az már az önök dolga. Arra sem lehet az állami tanítót
kényszeríteni, hogy a ref. dicséreteket, zsoltárokat ak­
kora mértékben tanítsa, mint a régi »mesterek«; mert
sem nem tudja, sem ideje nincs reá. Pedig az egyhá.7Á
énekekre való tanítás, a templomban karban való ének­
les nagyban emeli a vallásos buzgóságot, sőt még a
templom kerülő szülőket is oda terelné, hogy az ő
Mareija, Jankója, hogy énekel. Ezen nézete nagyon he­
lyes cikkíró urnák, és még az állami iskolákban sem
kivihetetlen. A hol az állami tanító ref. hitü, ha felkéri
a lelkész, hogy a hittani órán segítsen neki egy egy­
házi ének betanításában, szívesen megteszi, sőt láttam
már példát, hogy gör. katholikus tanította: »Mint a
szép, híves patakra«, »Nagy isten, téged imád« két és
három szólamban.
Ha pedig nem arra való a tanító, akkor ott a
lelkész, a legfőbb »mester «-nek szolgája, neki kötelessége
mindent, példaadás, buzdítás, s főképpen lelkiismeretes
tanítás által a felekezeti hitélet fejlesztésére megtenni.
Ekkor aztán, ha a pap mindent megtett teljes oda­
adással, s az istentelen állami tanító lerontja az ő szent
építményét: köveztesse meg.
De az a vallástanitás ne legyen robot, értelmetlen
magoltatás, vagy dogmatikai prelekció, mely a szivet
a tanítás alatt s az elmét a vizsga után hagyja üresen;
lelket öntsenek tanításukba, mely »megelevenít« ; érezzék
és éreztessék amaz isteni igazságokat: akkor nem tudja
azt az istentelen állami tanító kiölhetni a gyermeki lélekből.
Ön tapasztalatai után mondja ki Ítéletét az állami
népiskolákra és azok tanítóira. Én is saját tapasztala­
taim után mondom ki, megtevén én is a tiszteletre
méltó kivételeket, épp úgy okai lehetnek a lelkész urak
is a hitélet lanyhulásának, sőt talán még nagyobb mér­
tékben, mint mi.
A hol buzgó lelkipásztor van, ott nem szabad
megengednie, hogy a tanító tanítsa a »hittant«, de
szép szerével hasson oda, hogy a tanító tantárgyai ta­
nításánál vallásos érzelmeket keltsen föl a fogékony
gyermeki lélekben. De az a fátum, ezt szintén tapasz­
talatból tudom, hogy a legtöbb ref. felekezeti iskolában
a papok kényelem szeretete a »mester« nyakába varrja
a vallástanitást (mert itt nem honorálja az állam). En­
nek a mesternek nem igen van, s ha volna is, nem
tudja vallásos érzését átplántálni növendékeibe.
Még egyet nem hagyhatok észrevétel nélkül. Hi­
bául tudja fel ön azt, hogy mi »szakképzettségünkre,
végzettségünkre való hivatkozással egy »rangban« kép­
zeljük magunkat a felekezet lelkészével«. Hát, ez na­
gyon természetes, s nem is fogom magam soha kisebb­
nek érezni lelkészemnél. Én is, ő is képesítve van arra,
hogy hivatást teljesítsen; nekem is, neki is megvan a
diplomám. De hát nem itt van a hiba, könyörgöm, hanem
ott, h o g y : »önök nem érzik magukat egy rangban velünk«.
Ez pedig óriási hiba. Ennek következése az ások
kellemetlenség, súrlódás, a mi a lelkész urak és tanítók
között van, s nem is annyira nálunk, mint a felekeze­
teknél. Nem követik önök a világ legnagyobb tanító­
jának, Jézusnak példáját, ki »úr lévén, lett szolgává«.
Ez a rang feletti versengés pedig hozzánk nem illik.
»Ki köztetek első akar lenni; az legyen utolsó.« A
lelkész és tanító közötti versengés, a népnevelés és val­
lásos hitélet kimondhatatlan kárára még ma is, fájda­
lom, sok helyt megvan.
Mi, az igaz, 3— 4 gimnáziummal megyünk a ké-
pezdébe, ott megismerkedünk minden tudománynak az
elemeivel, s minthogy a többit nem ismerjük, azt hisz-
szük. hogy mindent tudunk. Ezért, igaz, arrogansok,
összeférhetetlenek vagyunk. De önök végeznek, érettségit
tesznek, teljes, mély, alapos ismeretet szereznek a tu­
domány minden ágában. Ne hagyjanak minket tudat­
lanságban ; méltóztassanak, leereszkedni hozzánk, emelje­
nek fel magukhoz őszinteséggel, szeretettel s meglátják,
hálásak fogunk lenni, elismerjük felsőbbségüket, nagyobb
képzettségüket.
Fogjanak velünk kezet az új nemzedék vallásos
nevelésére, s meglátják, hol pap, és tanító, mint jó ba­
rátok, munka társak, egymásnak támogatói, segítői lesz­
nek : ott a vallásos-erkölcsi nevelés csakhamar föl fog len­
dülni anyaszentegyházunk épületére, istennek dicsőségére.
Nem is lehet ez másképpen. A z iskola a kicsinyek
temploma, a templom a felnőttek iskolája. Tehát, nép­
tanítók vagyunk mindnyájan. E gy épületen dolgozunk,
a népnevelés épületén. Mi rakjuk az alapot, önök a tető­
zetet. Ki a nagyobb ? A ki a fundamentomot, vagy a
falat rakja ?
Midőn idő- és alkalom-szerű cikkének sok részletét
magam is helyesnek, igaznak elismerem, tisztelettel ké­
rem, ne vegye rósz néven e kis helyreigazításomat; ne­
kem kötelességem, az egész állami tani tói karra kimon­
dott súlyos ítéletét a maga értékére, leszállítani.
A z állapot, mint ön, és minden hazafias gondol-
kozásu ember aggódik, megvan, ez tagadhatatlan; de,
azzal még nem segítünk a dolgon, ha a hibát egymás
nyakába hárítjuk. Ha fejünk felett kigyúladt a ház, vájjon,
a gyujtogatót kell-e nyomoznunk, vagy az oltáshoz keli
látnunk ?
Kezet, tiszt, uram, őszinte barátságot kérek; sen­
kinek sincs az őszinte barátságra nagyobb szüksége, és
 14- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
senki azt jobban meg nem tudja becsülni, mint a min­
denkitől lenézett tanító.
Közösén működjünk a vallás-erkölcsi érzés ápolá­
sára a népiskolában, az iskolán kívül mindenütt, alkalmas,
és alkalmatlan időben; bizonyára jőni fog égy jobb kór,
mely nem fogja a szegény állami tanítókat kihallgatás
nélkül elitélni.
Békesség legyen velünk, és istennek szentlelke.
Jelszavunk legyen: »viribus unitis«.
S za b ó G yu la,
igazg. tanító.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1897. Jan- l l -
Elnökölt: főt. és mélt. Szász Domokos, püspök aa.
Jelen voltak: Szász Gerő, egyházkerületi főjegyző, Szász
Dénes, Becsek Lajos, Herceg Lajos, igazg.-tanácsosok,
Parádi Kálmán, igazg.-tanácsos, tanügyi előadó, Márkus
János, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János,
számvevő, és Kádár János, s.-titkár, mint jegyző.
Elnök aa. az ülést megnyitván, utasította az egyes
előadókat a napirenden levő ügyek előterjesztésére. Erre
a következő folyóügyek nyertek elintézést.
Első helyen tudomásul vette Igazg.-Tanácsunk a
nagy-enyedi Bethlen-főiskola elöljáróságának ama jelen­
tését, mely szerint az ottani theol. akadémia megszün­
tetése folytán szükségessé vált átmeneti intézkedések
előkészítésére kinevezett bizottságba, s maga részéről,
Zeyk Dániel, főgondnok, Szilágyi Gyula, és Fogarasi
Albert, tanár aait. küldötte ki. Ennek folytán elhatározta
Igazgató-Tanácsunk, hogy a szükséges adatokat a bi­
zottság elnökének, br. Kemény Kálmán-, főgondnok úr
őexcellenciájának azzal a kéréssel küldi meg, hogy a
bizottságot mielőbb összehívni, s annak javaslatát folyó
év március 20-áig az Igazgató-Tanács elé terjeszteni,
szíveskedjék, hogy a közgyűlést megelőzőleg még kellő
idő maradjon az enyedi kollégiumi Elöljáróság észrevé­
teleinek bevételére, és az ügy igazg.-tanácsi tárgyalására.
Kolozs Kalotai esperes aa. egy fölmerült konkrét
eset alkalmából, elvi elhatározást kér arra nézve, hogy
vájjon, az állam-segélyben részesülő népiskolák egész
iskolái háztartásuk számadását kötelesek-e bemutatni a
tanfelügyelőségeknek, vagy csak a nyert államsegély
fölhasználásáról tartoznak elszámolni ? Alapos tárgyalás,
és az 1893. évi 26. te. vonatkozó rendelkezéseinek meg­
fontolása után kimondotta Igazgató-Tanácsunk, hogy csak
TÁRCA.
A megmentő szeretet munkái.
(Folytatás.)
A mi intézeteink, embérbáráti intézetek, az általános
emberszeretet eszméjén alapulnak, állítólag. Hogy ez mily
nagy, azt a fönnebbi statisztika mutatta meg. Ellenben, a
külföldi hasonnemü intézeteknél van valami, a mi a mieink­
nél nem található, és éppen ezen valami miatt még egy
sereg intézmény, mely nálunk legfölebb híréből, vagy úgy
sem ismeretes. Ez á valami, a mi jelentéktelennek látszik,
a mi sokak előtt megfoghatatlan, a mi kozmopolitizmus
2. szám.
a tanítói fizetést pótló állam-segélyekről kötelesek az
iskolaszékek kellőleg okmányolt számadást bocsátani a
politikai hatóságok rendelkezése alá.
Székely-Udvarhelyi egyházközségünk indokolt ké­
résére engedélyt adott Igazgató-Tanácsunk arra, hogy
a nevezett egyház leány-iskolájának államosítása iránt
lépéseket tehessen.
Hasonló engedélyt nyert sóváradi egyházközségünk,
ama szokott fentartással, hogy Igazgató-Tanácsunk vég­
leges elhatározását a szerződési pontozatok fölterjesz­
tése utánra tartja fenn.
Kocsi Andor, kir. ügyész aa. ama szives ajánlata,
hogy néhai édesatyjának újabban általa kiadott »Köz­
ségi faiskola« cimü könyvéből 100 példányt az Ig.-
Tanács rendelkezésére bocsát, a gyümölcsészettel fog­
lalkozó papok és tanítók között leendő kiosztás végett:
köszönettel elfogadtatott s tanügyi előadó aa. megbizatott,
hogy azokat az esperesek véleménye szerint, ossza szét.
Á vallás- közoktatásügyi m. kir. miniszter ur
ő nagyméltósága fölhiván egyházkerületünk figyelmét a
gazdasági ismétlő-iskolák tantervére s annak alkalma­
zására, mire válaszolólag, a nagy-enyedi képezdei igaz­
gatóság jelentése alapján, fölterjesztést intézett Igazgató-
Tanácsunk a nevezett miniszter úrhoz, jelezve abban,
hogy tanítóképzőnkben a gazdaságtan s különösen mé­
hészet és gyümölcsészet kellő elméleti és gyakorlati
tanításáról gondoskodva van.
Veress Lajos, pénztári id. gyakornok aa. kérésére
az ezen állással összekötött évi 500 frt javadalom fo-
lyósittatott, minthogy nevezett aa. már közel egy éve
van, napi egy frt. diurnum mellett, alkalmazásban s
ezen idő alatt magát, szorgalma' és' képessége által; a
gyakornoki javadalom folyósítására érdemessé tette.
Sepsiszentgyörgyi egyházközségünk némely régi
és felhajthatatlannak bizonyult követeléseinek törlését
kérelmezvén, az részére, a főt. egyházkerületi közgyűlés
jóváhagyásától föltételezetten, megengedtetett, minthogy
a fölhajthatatlanság kellőleg igazoltnak találtatott.
A sepsiszentgyörgyi kollégium indokolt kérésérer
megengedte Ig.-Tanácsunk, hogy a kollégiummal szom­
szédos egy telek kisajátithatására nézve engedély ki­
eszközlését kísérelje meg, minthogy az ott űzött mes­
terség lármás és tűzveszélyes voltánál fogva, de a kol­
légiumi udvar kibővítése céljából is nélkülözhetetlen
szüksége van az intézetnek e telekre.
(Vége következik.) r- S.
felé hajló korunkban »a keresztyén szeretet«. Tehát nem
pusztán »a szeretet«, hanem a k e r e s z t y é n szeretet.
Van is abban különbség, hogy a szeretet keresztyén-e,
izraelita -e, mohamedán, vagy pogány-e: mondják sokan. A
szeretet nem ismer vallást. A z igaz, nem tesz különbsé­
get az emberek között vallás szerint, de mégis roppant
különbség, áthidalhatatlan távolság, összemérhetetlen egyen­
lőtlenség van a keresztyén és nem keresztyén szeretet kö­
zött. Csak arra kérek mindenkit, hogy a keresztyén szere-
tetet össze ne tévessze a megkeresztelt ember szivében
lakozó szeretettel. Mert a keresztyén szeretet ama krisztusi
 2. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. I5-

szeretet, melylyel magát az Üdvözítő a mások büDeiért, a És mert éppen ily szempontokból fog a keresztyén
maga ellenségeiért áldozta fel, tehát Önfeláldozás még az szeretet munkához, azért nem elégszik meg a fönnebbiekben
érdemetlenért is, mig az általános emberi szeretet, csak ál­ bemutatott munkatérrel, hanem mindenféle testi, lelki és
dozat, önfeláldozás nélkül, vagy ha nagy ritkán talán ebben erkölcsi veszedelmekre s nyavalyákra kiterjeszti gondját,
is nyilvánul, sohasem történik az érdemetlenekért és ellen­ sőt még az olyanokra is, melyeket az emberi társadalom
ségekért. És a mellett, van még a* keresztyén szeretetnek meglátni nem is igen akar, vagy a melyeket a magánosok
egy jellemvonása, a , melyet az általános emberi szeretet és a köz saját előnyére kizsákmányol és növelni igyekszik.
nem ismert soha, és ez az a meggyőződés, hogy a nyomor, A nálunk ismeretlen intézetek közül a következőket
a szenvedés, minden baj, melyet az embereknek átélniük, emlithetem föl, mint a melyeket mind egyletek tartanak fenn
türniök, szenvedniük kell, a bűnnek, az ember valódi java épp úgy, mint nálunk a kisdedóvodák és árvaházak egy részét.
emez ősi ellenségének a következménye. A szenvedés az a A bölcsődék (creche) fél és bárom év közötti
növény, melynek gyökere a bűn, és bárhányszor messük is gyermekek befogadására és ápolására szolgálnak és leg­
le a gyomot, akárhányszor szüntetjük is meg a szenvedést, inkább oly helyeken éreztetik áldásos működésűket, a hol
mindig uj életre kél az, valameddig gyökerét is ki nem sok a gyári munkás és mind az apa, mind az anya ke­
irtottuk, s helyére az istenben s az ő szent fiában való hit nyérkereső. Tudjuk, hogy ily intézetek hiányában a család
magvait nem vetettük el. vagy valamely nagyobb, de még munkára nem alkalmatos
Ezért a keresztyén szeretet által alkotott valamennyi gyermekre szokta bízni a csecsemőket, avagy pedig olyan
intézet valláserkölcsi oszlopokra épit. A kisdedóvodák nem asszonyokra, kik a felügyeletet üzletszerüleg teljesitik. Mennyi
arra valók, hogy a szülők alkalmatlankodó gyerekeiktől kárral, mennyi veszedelemmel jár akár egyik, aká másik
szabaduljanak, hanem hogy már a zsenge és legfogékonyabb . .mód, felesleges,, említeni .is. Ezen bajon igyekeznek segíteni
korban belecsepegtessék a gyermeki lélekbe későbbi bol­ a bölcsődékkel, hova az anya reggel beviszi gyermekét, és
dogságuk csiráját, a vallás és erkölcs alapeszméit. A z árva- í este haza szállítja. Arra azonban különös gondot fordítanak,
ház nemcsak kenyeret ad, hanem anyát az árvának és I hogy haszontalan szülők valamiképpen a gyermek gondo­
megismerteti ezzel a minden földi atyáknál jobb, ama sze- | zásától való szabadulásra ne használják fe l; továbbá, hogy
rető mennyei atyát, és nemcsak polgári pályára, hanem az j némelyek lelencház gyanánt ne tekintsék ez intézeteket.
isten országa számára növel. Mikor ápolja a beteges testet, ; A 3 — 6 év közötti gyermekek gondozására a k i s -
*
táplálja egyúttal a lelket is az örök életre, a mire, hogy I d e d ó v o d á k , vagy a híres Fröbel elnevezése után, gyer­
minő szükség van, elegendő annak meggondolása is, hogy \ mekkertek állanak az ezekre reászorultak gyámolitása vé­
a test szenvedéseivel együtt szenved a lélek, de r&ég in- | gett. Ezek tulajdonképpeni rendeltetésének felelnének meg
kább ama nyilván való tény is, hogy az Önhibájukból be- | nálunk az állandó, avagy csak nyári menedékházak.
Hegséget szerzett emberek a gyógykezelés által betegségük- | Főleg Angliában, hol nincs általános iskolakötelezett­
tői megszabadulván, nem térnek eszükre és legalább hatvan \ ség, nevezetes szerepre jutott a zu . n. r o n g y o s iskola
százalékuk újra folytatja bűnös életmódját s újból a beteg- j (ragged schools), melynek feladata volt, hogy Anglia na­
«ég rabjává leszen. I gyobb gyárvárosaiban nevelés és oktatás nélkül csatangoló
A süketnémák és v a k o k intézetei a kellő I szegény, többnyire rongyos (innen az iskola neve) gyerme­
nevelés és képzés mellé megadják az istenben való biza- | keket, kiket a gyárakban elfoglalt, szülők még munkára nem
lom és az ő akaratán való megnyugvás érzetét is, a mely i alkalmazhatva, minden felügyelet nélkül, oda haza hagytak,
nélkül a magasabb képzés sok esetben csak átokká lenne • összegyűjtve,, oktatásban részesítse, s igy lehetőleg meg­
Tájuk nézve. A t é b o l y d á k nem annyira a társadalom biz- | mentse az elzülléstől.
tonsága érdekében állnak fenn az ily egyleteknél, hanem A még el nem züllött, meg nem romlott, de már is
az egyén java vezérli őket. Hasonlóképpen a nálunk javító­ rossz erkölcsű, vagy veszélyeztetett gyermekek gondozására
intézeteknek nevezett m e n h á fz a k arra szolgálnak inkább, alakultak Németországban az u. n. n e v e l é s i egyesü­
hogy a bűnös- tulajdonokat kiirtsák, mielőtt kifejlődnének, l e t e k , melyek az ilyen gyermekeknek egyes családoknál
nem pedig a már kifejlettek elfojtására. való elhelyezését tűzték feladatokul. E gy ideig az egyesület
Szóval, a keresztyén szeretet munkái többet, nagyobb, házaiban tartják a gyermekeket, mig hajlamaikat, erköl­
magasztosabb célt szolgálnak, mint az u. n. emberbaráti cseiket kiismerik s a nevelésükre alkalmas családot felta­
szeretet müvei és a hol azok meg vannak gyökerezve, nem lálják. Azután elhelyezvén őket, folytonos összeköttetést
várnak mindent az államtól, vagy más közönségek tűi, ha­ tartanak fenn az illető, családokkal, hogy a gyermekeket is
nem társadalmi utón, egyesületek utján működnek. Műkö­ kellő figyelemmel kisérhessék s az esetleg szükséges intéz­
désükben nem az állam, vagy a köz érdekét hordják első kedéseket, p. o. helycsere, menedékházba vitel, megtehessék.
sorban szivükön, hanem az egyes emberét, ennek lelki és Pestalóci volt az, ki ily irányban működni kezdett, de Brám
testi, javát és csak a mennyiben isten országa érdekében neukircheni lelkész, a nevelési egyletek tulajdonképpeni
végzett minden munkának megvan a maga földi, társa­ megalapítója 1845-ben.
dalmi jó hatása is, igy közvetve hatnak a földi viszonyokra. A gyermekvilág testi .ápolása a közöttük pusztító ren­
A ki érti, hogy mit tesz az úri imádságnak eme kérése: geteg számú betegség elől való megmentésére szolgálnak a
>jöjjön el a te országod«, a ki belátja, hogy mily ereje, g y e r m e k-k.ó rh .á z.a k á t, g y, e.r m e k-g y ó g y f ü r d ő k e t ,
hatása volna földi viszonyainkra amaz ország uralma: az és s z ü n i d e i g y e r m e k - t e l e p e k e t fentartó egyesüle­
érzi, hogy nem mondtunk a fönnebbiekkel valami üres szó­ tek. Hazánkban gyermek-kórház nincs több egynél, ez is
lamot, az érti és tudja, hogy az ily egyleteknek működése állami intézet, a budapesti egyetemek mellett. Gyógy- és
áldás az emberiségre. tengeri fürdő telepek pedig gyermekek számára éppen nin­
 16. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2. szám.

csenek. Pedig, hogy mennyire fontosak volnának
junkra nézve, annak megvilágítására legyen elegendő példa
annak felemlitése, hogy egész Európában az egyetlen
lícia az, hol nagyobb a gyermek-halandóság, mint nálunk.
Hazánkban ezer halott közül több, mint 500, sőt 520-án
felül levő számmal az ötödik életévüket be nem
gyermekek szerepelnek, és nálunk nem éri el minden har­
madik gyermek sem az ötödik életévet, nem minden
sodik sem a tizediket. A gyermek-kórházak igen
segítenének ezen szomorú tüneteken, de ezen felül a
dők is. Itt volna aztán társadalmi segitségre szükség, mert
a fürdőzés drága mulatság, szegény emberek nem
bírják, ha csak a keresztyén szeretet nem siet támogatásukra.
A fönnebbi céloknak szolgáló szünidei gyermek-telepe­
ket Budapest fő- és székváros létesített, hova nehány év óta
szállítják ki a nyári szünidő alatt a főváros poros,
egészségtelen levegőjében felnőtt sápadt, vézna gyerekeket.
Bámulatos a szeretet hatalma a lelki betegek
sánál és gondozásánál is. A dr. Guggenbühl által
bergben 1836 -bán alapított első hülyék intézetét
számos más követte és ma már minden müveit
van ilyen, hazánkban is egy. E gyógyíthatatlan
a hülyeség, némely államokban roppant és mindig
kedő számmal lép föl. Németországban 50,000-re teszik a
betegek számát. Sorsuk családjuk és a többi gyermekek
körében, megrendítő és csak áldás reájuk nézve, ha hozzá­
juk hasonlók között, kellő felügyelet alatt, őrizetet találnak.
Gondozásuk próbára teszi a szeretetet, hiszen közülök
melyek még az állatoknál is alacsonyabb fokon
értelmileg és a tapasztalat szerint, bajuk a korral
kedni szokott. Azonban, kellő gondozás mellett, legalább e
sülyedést meg lehet akadályozni és elég tisztesség és illem-
tudásra szoktatni őket.
(Vége következik) P o k o ly József,
theol. tanár.
Különfélék.
= A kolozsvári ev. ref. egyház folyó hó 10-én
igen nagy fontosságú presbiteri ülést tartott, melyben tár­
gyaltatott a múlt esztendőben már elvileg elhatározott har­
madik, úgy nevezett, millenáris templom építésének ügye.
Magát az eszmét is főtiszt. Szász Domokos, püspök aa.
vetette fői, és ez ülésen is ő volt az, ki bemutatta az épí­
tendő új templom részletes tervrajzait, kapcsolatosan új papi­
lakkal, és az általánosan helyeselt, és forrón várt »Szeretet-
házzal«, és költségvetéssel együtt. Miután a főtiszt, püspök
úr előterjesztését, mint közérdekűt, közölni szándékozunk,
most csak ama híradásra szorítkozunk, hogy a szokatlanul
nagy számban összegyűlt presbitérium az előterjesztést nagy
lelkesedéssel, egyhangúlag fogadta el, és megtette intézke­
déseit amaz irányban, a melyek ily nagy fontosságú, és
szent cél elérése érdekében előzetesen feltétlenül szüksé
gesek. Védnökökül br. Bánfíy Dánielné, br. Jósika Sámuelné,
és Hegedűs Sándor, országgyűlési képviselő kéretnek fői;
mig a templom berendezésére szükséges eszközök megszer­
zésére ötven tagbúi álló bizottság küldetik ki, algondnok,
dr. Békéssy Károly elnöklete alatt, az építés műszaki veze­
tésével pedig Herceg Lajos, főmérnök bizatik meg.
= Szathmári Elek, derék polgártársunk, és
egyháztanácsos, a Kolozsvárit építendő harmadik templom
belső berendezésére a közelebbi presbiteriális ülésen 400
koronát ajánlott fel. Szívesen írjuk föl nevét a jók, a ne­
mesek, az áldozatra készek sorába. Maga az áldozat a leg­
őszintébb tiszteletre m éltó; a példa-adás tekintetében pedig
megbecsülhetetlen. A z összeg maga is elég tekintélyes; in­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
ezek fa­ dító oka pedig oly fölemelő, hogy a mig ilyenek, és ezekhez
hasonlók szentelik meg az életet, nem kell félnünk a val­
lásos élet hanyatlásától. Meg vagyunk győzedve, hogy az
Ga­
ülés általános éljenzése mellett, e derék hívünk jutalmát Ön­
tudatában keresi, és ott meg is találja. Sokáig éljen.
= Dömény Zoltán, várpalotai ref. lelkézs, elő­
töltött fizetésre hívja fel az érdeklődőket, és lelkésztársait költe­
ményeire, melyek » H u l l ó l e v e l e k « cím alatt jelennek
meg márc. 15-én. A 20— 22 ives kötet ára fiizve, 1 fit>
má­
20 kr. diszk ötésben. 2 frt.
nagyot = Leány-gimnáziálisták. Kolozsvári ref. kollégiu­
für­ munkban a napokban tette le magánvizsgálatát a V II. oszt.
tárgyaiból Weisz Margit, dr. Weisz József, helybeli ügyvéd
igen leánya, jó bizonyítvány nyal. Ú gy ő, mint dr. Genersich Antal,
budapesti egyetemi tanár Margit nevű leánya a folyó év
végén a VIII. oszt. tárgyaibúl is vizsgálatot tesznek, s an­
nak sikeres kiállása esetén, érettségi vizsgára is állanak.
= Nyilvános számadás, és hálás köszönet.
füstös, A nagy mélt. m. kir. belügyminiszter úr által' engedélyezett
országos könyöradomány-gyűjtésből a magyaró-kereki ev.
reform templom építésére 1227 frt. 82 kn folyt be. Mind;-
ápolá­
azok, kiknek filléreiből gyűlt Össze ez a .szép pénzösszeg,
Abend- fogadják a magam, és egyházam leghálásább köszönetét.
Magyarókerekén, 1897, jan. 11. B a r a b á s A í p á d ,r é f.p a p .
államban = Nyilvános számadás, és köszönet. 1896. év
dec. 3 i-én az oltszemi evang. reform, egyház ~ létesítendő
betegség,
»harang alapja« javára, a községi iskol^v-Aantermében jóté­
növe­
kony célú táncestély rendezgetvén, *Máln^s^Zalán, és Gidó-
falva községek által is pártfogol va, volt /bevétel .*.5 7 frt. 40 kr.
Kiadás volt: 19 frt. 89 kr. Marád tiszta jövedelem* 37 frt.
51 kr. Felül fizetni kegyesek voltak-: Oltszemről: Kliská
József, vasúti vállalkozó 3 frt. Menyi János 1 frt. Simon
István 60 kr. Gáli Sándor, Szabó Mózes, Mihály József,
né­
alsó Boros János, Vitályos Efraim, Bemád József^ izr. 50— 59
állanak kr. Zsarnocki Károly 10 kr. Málnásrúl: Ötvös Gero, kör-
növe­ orvos, Pariser József, izr. 1 — 1 frt. Balog József, Bagoly
Sándor, Hajdó József, Ince József 50— 50 krt. Zalánbúl:
Farkas József, Bence Lajos. Pál Imre 50— 50 kr. Fűzi Já-
nosné 20 kr. Gidó falvárói: Mándel László 50 krt. Fogadják
a nemes szivü adakozók e helyen is, a jótékony cél érde­
kében tett nemes áldozat-készségükért, magam, és egyházam
nevében hálás köszönetemet. Oltszem, 1897, jan. 4. M e n y i
J á n o s , evang. reform, pap.
Szerkesztői nyiltposta.
= A Péter Antal barátunk cikkére vonatkozólag már két
feleletet adtunk. Többet nem adunk. Ha minden állami tanító fe­
lelni akarna is, ugyanazt mondaná. Hát, ne melegítsük fel a levest,
mert ez a legrosszabb enni való. Eszmék felett vitatkozzunk, és ne
személyes, képzelt sértődések felett.
— Kérjük olvasóinkat, őrizzék meg a »Prot. Közi.«
egyes számjait attól az időtűi kezdve, hogy megjelennek. Mert lehe­
tetlen, eleget tenni annak a követelésnek, hogy ilyenkor aztán a
múlt esztendőrűl húsz-huszonöt számot küldjünk meg ismét, azon
okból, mert be kell köttetni. Második kiadást nem rendezhetünk azok
számára, kik először sem tartják meg, s valószínűleg nem is olvassák.
Hivatalos rész.
28-1897- PÁLYÁZAT.
Az erdályi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett t a s n á d-s z a r v a d i III. osztályú
lelkészi állomásra pályázat hirdettetik.
Javadalom : természetben lakás; dézmakárpótlás 13 1 frt-
33 kr. készpénz az egyház pénztárából 280 frt. a gr. Ká.
rolyi-udvartól öt hl. búza, 20 frt. harminc kát. hold tago-
sitott birtok, je lA t e ji haszonbére 160 frt. stóla 12 forint.
Összesen: 613 ,|bqn|, 33 kr.
Pályázati hat&ridő: febr. 10. Fölszerelt kérvények
nt. Viski Pál, es$e/es aá.-hoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárt^ 1897. jan. 11 . S z á s z D om okos,
_________________ _____________ erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az prdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
imimiiiiiMiiiini iiiii!iliMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii mnIiiiiiiiii ii' i:iiiiii!I.'Iiiiiiii !I.iiii !III'i:iiiiiiii:iiiiii !|ii;iiiiiiii.'iiimiii;iiiuiii;imiiiii:

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Január 21. 3. szám.

in.n.ri hím i;iii<iiiiiiii:iiii;iHH!iimiH'iiiniHmiiimii:

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 ki*. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

delem-forrásait, és terheit, s ezekből vonjuk le

A tanárok özvegy-árvái alapja. a következményeket.
A múlt év tavaszán Sepsi-Szent-Györgyön A nagy-enyedi tanári kar az özvegy-árvái
megtartott tanári értekezlet határozatiíag ki­ alap főhatóságilag soha meg nem erősített alap­
mondta, hogy az erdélyrészi ref. kollégium taná­ szabályaira támaszkodva, azt mondja, hogy az
rainak özvegy-árvái alapját, mely az 1895. év özvegy-árvái gyámintézet zárttá teendő, azaz, újon­
végén 48,236 frt. volt, az egyes kollégiumok nan megválasztott tanárokat kebelébe föl ne ve­
befizetési, és jelenlegi terhei arányában felosztja, gyen, de a régi tagok kötelesek eddigi illetékei­
s a kolozsvári tanári kart, mint az alap kezelő ket, évi fizetésük három-százalékát továbbra is
testületét megbízta a tőke ^eloszthatása végett fizetni, sőt e százalék a terhek növekedése esetén,
a végleges számítások elkészítésével, hogy a leg­ az alapszabályok értelmében, öt-százalékra is
közelebbi értekezlet ez ügyben végérvényesen emelhető. Hivatkozik a felosztás esetén egyes
intézkedhessék. E határozat ellen a nagy-enyedi kollégiumokra háruló nagy terhekre, hivatkozik
kollégium Sepsi-Szent-Györgyön jelen volt tanárai a tanárok erkölcsi kötelezettségére, a melyet a
tiltakoztak, s kijelentették, hogy az ügy meg­ belépéssel magukra vállaltak.
vizsgálását az egyházkerület Igazgató-Tanácsa elé -Megvallom, hogy az özvegy-árvái alap fenn­
kívánják vinni. Nem tudom, hogy felebbezésüket tartását eddigi alakjában az állami nvugdij-intézet
az egyházi főhatósághoz beadták-e, vagy nem, felállítása, és életbe léptetése után is óhajtottam
mert semmi tudósítás, vagy hír erről meg nem volna, mert azon kívül, hogy a tiz évi szolgálat
jelent. De, azt tudom, hogy a kolozsvári kezelő előtt elhalálozott kartársaink özvegyei az állami
testület ez ügyben az Igazgató-Tanácshoz elő­ nyugdíjintézetből csak kegyelem-kenyeret kapnak,
terjesztést tett, a honnan felszólítást is kapott s igy helyi segítségnek helye volna, az alap testü­
az eg>es intézetek elöljáróságai véleményének leti összetartozandóságunknak is egyik erős kapcsa
bekérésére arra nézve, vájjon, elvállalják-e az | volt. De, számolva a máskülönben is gyöngén
alap felosztása esetén a nyerendő tőkével együtt | dotált tanári tanszékek kettős megadóztatásával,
a kapcsolatos terheket: i tekintetbe véve ama körülményt, hogy az inté-
Az egyes kollégiumok elöljáróságai vála­ ! zeteinkben nagy számban tanuló szegénysorsu nö-
szukat megadták, még pedig nagy részben ked­ i vendékek a magasra emelt három forint illeté-
vezően. Hat intézet a rá eső tőkeösszeggel a ken kívül még a 60 kr. fizetésére ad infinitum nem
jelenlegi özvegyek, és árvák jogos járadékainak kötelezhetők, mivel a középiskolák felállításának
további kiszolgáltatását magára vállalja, egyedül jelenlegi szokatlan mérve mellett könnyen be­
a nagy-enyedi elöljáróság adott tagadó feleletet, következnék egyes iskoláink elnéptelenedése: már
sőt mi több, toldalékul, az alap felosztása ellen is a szászvárosi értekezlet határozatában örömmel
óvást emelt. Az ügy most az Igazgató-Tanács nyugodtam meg.
előtt van, annak bölcsességét, és türelmét fogja De hát, az enyedi tanári kar mit kíván ? Hogy
e gordiusi csomó megoldása próbára tenni. a gyámintézet zárt legyen; hogy abba új tanár
Ez az ügy jelenlegi állása. ne léphessen be. Hiszen, az már megvan. A mióta
De, most már vegyük közelebbről szemügyre az állami nyugdíj-intézet fennáll, azóta a pályázati
az enyedi tanári testület tiltakozásának okait; hirdetésekben mindig ki van emelve, hogy a meg­
vizsgáljuk meg az alap jelenlegi állapotát, jőve- | választandó az á l l a m i nyugdíj-intézet kötelezett
 i8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tagja, s tényleg azóta a mi közös gyámintéze­
tünkbe tagul a megválasztott tanárok egyike
sem jelentkezett.
Kívánja, továbbá, az eddigi tagok befizeté­
sének további beszolgáltatását, esetleg, e befize­
tések emelését. Gondolatnak, szép, de kivihető­
ségéért kezességet nem vállalnék. Hogyan vélik
kötelezhetőnek bármelyik tanárt is arra, hogy még
az évek hosszú során át több száz forintra rugó
összeget áldozzon oly célra, a melyből hátramara­
dottjainak semmi haszna? A vagy azt hiszik, hogy
az a tanár, a ki húsz év óta 700 forintnál már
többet befizetett, ezután is hajlandó lesz évi járu­
léka megadására, a midőn tudja, hogy felesége,
s gyermekei, hirtelen halála esetén, abból semmit
sem -kapnak ?
A z az »erkölcsi kötelezettség«
o fenséges
o fo-
galom, de a tanároknak jövőben is e kötelezettség
alatt tartása, vájjon, méltányos-e? Senki tagadni
nem fogja, hogy a tanárok, a kik még belső,
egyházi segítségben sem részesülve, önerejükén,
gyakran nehéz körülmények közt fáradoztak bár­
mely irányú élőhaladásukon, az 1863-ban szer­
vezett gyámintézettel a tanári özvegyek, és árvák
megélhetését teljesen a maguk nyakába vették,
s az intézetek ahhoz nagyon csekély összeggel
járultak. Ugyan, hány özvegy van, a kinek ellá­
tásáról, vagy legalább segélyezéséről is maguk
a kollégiumok gondoskodnának ? A zt hiszem, egy
sincs. Fordítsuk meg a kérdést. Nem méltányos-e
az, hogy azt a terhet, a mit eddig a tanárok
viseltek, maguk az intézetek vegyék át? És hozzá
az a teher, a mely az alap felosztása után az
egyes kollégiumokra eső tőke kamatain kívül,
a tanárok további helyi befizetéseit nem is szá­
mítva, fenmarad, nem oly nagy, hogy az intézet
költségvetése addig az időig, a mig a természet
törvénye szerint az özvegyek .száma apád, meg
ne bírná. Elismerem, hogy osztozás esetén a leg­
nagyobb tőké-tész. ellenében a legnagyobb teher
az enyedi kollégiumra hárul; de, az is igaz, hogy
e terhet erdélyi intézeteink közt csakis az enyedi
főtanoda viselheti, el a nélkül, hogy az iskola
•fejlődése, előhaladása kárt szenvedne, vagy hát­
rányosan befolyásoltatnék. Nem szándékom, sen­
kinek á mágandolgaiiba beleavatkozni, csak jelzem
a jövedelem újabb forrásait, a melyekhez a nagy-
enyedi főtanoda a theölogiai fakultás mégszün-
-tetésével, s a theóíógiai tanárok részére átadott,
de már visszanyert helyi özvegy-árvái alappal
jutott- És ez a teher is kisebbedik, ha belőle a
3. szám.
b. e. Berde Sándor özvegyének járó .évi összeget
leszámítjuk, a melynek jövő kiszolgáltatását, a
megfelelő tőkeösszeg egyenlő szétosztása esetén,
nézetem szerint, a hét intézet egyenlő részben
magára vállalhatná, mert Berde enyedi tanárnak
nem vehető, a miként nem is volt.
Hogy a felosztás végrehajtása mennyire sür­
gős, égető szükség, azt az alábbi adatok eléggé
megvilágítják. A z özvegy-árvái alap tőkéje az
1896. év végén 47, 106 frt. volt, azaz, ezer fo­
rinttal kevesebb, mint a megelőző évben. És ha
a tőke-apadás okait kutatjuk, azokat könnyen
megtaláljuk. Egyik oka az, hogy az 1896— 97.
iskolai évre már három kollégium nem szedte,
s igy nem is küldhette be a tanulók 60 kros
illetékét, a mi egy év alatt 560 frt. jövedelem-
csökkenést eredményez. Igaz ugyan, hogy az alap­
szabályok értelmében kötelezhetők, s az egyház­
kerületi közgyűlés mindeddig meg nem változta­
tott határozata jogot is ad még ez illetékek be­
szedésére, de vájjon, érdekünkben álLe, hogy péld.
az udvarhelyi kollégium létjogát megtámadjuk,
a mely intézet a székelység eme kis városában
két középiskolával folytat erős küzdelmet, ver­
senyt, s azért, hogy többnyire szegényebb sorsú
növendékeit megtarthassa, azoknak anyagi köte­
lezettségeit igyekszik a 60 kr. elengedésével is
könnyíteni ?A vagy rendelkezhetünk^ bármily úton,
és módon is az elöljáróságoknak, hogy az állami
nyugdíj intézet illetékei mellett ez összegeket is
behajtsák.?* Nem- Sőt. azt vélem helyesnek, hogy
bízzuk ez ügyet teljesen az egyes intézetek kor­
mányzó testületéire: a hol szüksége merül fel az
alap szétosztása után ez illetékek jövőben leendő
szedésének, ott szedjék, a mig a kényszer pa­
rancsolja; a többiek hadd törüljék. A tőkecsök-
kenésnek másik oka az, hogy a gyámintézet tagjai
közül három kollégium tanárai három-százalékos
illetékeiknek befizetését megszüntették, s többen
határozottan kinyilvánították, hogy inkább tag­
sági jogaikról mondanak le, hogysem jövőre .is
áldozzanak. A múlt évi bevételek eme tétele
309 írtnál jóval nagyobb összeggel marid ího-
götte az 1895-iki bevételeknek, s ez az összeg
1897 folyamán még emelkedni fog. A. renitens-
kedő tanároknak ezt az eljárását gáncs, meg-
szólás még sem illetheti,: mert eltekintve az enyedi
kollégium tanári javadalmaitól, Kolozsvárit, Vásár­
helyen, Udvarhelyit, és Zilahon a tanárok nagy
..részinek m^gj.,az állami, $őt a zsinati törvények­
ben megszabott
D minimális fizetése sincs meg.
O
 3- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Csodálkoznunk pedig ezen nem lehet, ha egy
tanár, állásánál fogva, a társadalomban helyet
foglaló'-lény, nehéz családi körülményei közt, a
megélhetésért küzdve, a vállaira súlyosodó .terhek
egy részétől szabadulni törekszik, s övéinek jö ­
vőjét illetőleg megelégszik ama látszólag meg­ józan bölcsességgel, a cselekedet tiszta erkölcsi indokkal,
nyugtató tudattal, hogy az állami nyugdij-intézetbe
való belépésével kötelességét teljesítette.
íme, a két jelenség, a mely gyámintézetünk
jövőjére nem biztató, és a mely az alap ügyében
eszmecserére késztet, békés közmegállapodásra
kényszerít. És e megállapodásnak mielőbb meg
kell történnie. A legközelebb letűnt évek özve­
gyeink számát csaknem megkétszerezték, gyám­
intézetünk kiadásait jelentékeny összeggel növel­
ték, mig a bevételek maradtak a régiek, sőt egy
év óta rohamosan csökkennek.-A közelmúlt évrűl
előterjesztendő számadások világosan mutatják,
hogy az alap tőkéje már nem sértetlen, ezer
forintot kellett a kiadások fedezhetése végett
abbúl elkölteni. Minthogy a kiadások apasztására.
s a bevételek emelésére az alap mostani vitás
álkpotában remény nincs, gondolkozzunk, tana­
kodjunk, és az ügyet vigyük mielőbb dűlőre, ne­ érzetes ember nem tűrheti el a sértegetést, nem hagy­
hogy jövedelmeink folytonos csökkenésével majd
arra ébredjünk, hogy a kiadások magát áz alapot
fölemésztették; Mert ugyan ki fog lelkrisifterete
itélőszéke előtt tisztán állani, ha a huszonnégy
özvegy egyetlen segítő támaszától, évi kegydijától
elesve, ellenünk panaszt, vádat emel?
Én hiszem, hogy az erdélyi tanárok, a kik­
nek összetartására külső, és belső ellenség ellen
mind égétőbb szükség van, s a kik bárhonnan
eredő támadással szemben csak önmagukban ke-
reshetnek védelmet, ez ügyben is meg fogják
találni a békés kiegyenlítés útját. Adja isten
! ott lappang annak mélyén a farizeusi képmutatás, nagyra
mi hamarább!
Protestáns önérzet.
Ebben az aláhanyatló században az emberek na
gyón önérzetesek. Nem akarom azt mondani, hogy ide­
gesek, mert ezt a szót utálom, pedig a benne rejlő fo­
galom inkább kifejezné a mai kor önérzetét; hiszen, sok­
szor csupa idegesség, mit némelyek önérzetnek neveznek.
E miatt gyakran megesik, hogy nem ott, és nem akkor
vagyunk önérzetesek, a hol, és a mikor kellene. A lázas
munka, a létért való nagy küzdelem, a sokféle tudomány,
a meglazult erkölcsök, rósz példák, általában a társa­
dalmi élet hullámverései, a külvilág összes behatásai az
emberi lélekre mélyen rányomták bélyegüket, azt mint­
egy átalakították, az embert századvégi emberré for­
málták. A századvégi ember pedig túlságosan önérzetes.
19-
A z ugyan még nem volna baj, hogy valaki önér­
zetes, a szó nemes, és valódi értelmében, mert e szép
erény miveit, fenkölt lélékre mutat, mely értelmi,' érzelmi,
és akarati elhatározásainak, tetteinek mindig korlátlan,
ura. Ámde, a századvégi ember nem ilyen, A század­
végi embernél nem párosul , a tudomány hittel, a beszéd
a .cél nemes kitartással, az őszinteség. igazságérzettel, a
megjelenés szerénységgel. Ma mindenki nagy, gazdag,
híres, előkelő, becsületes, tudományos akar lenni, a nélkül,
hogy e tulajdonságoknak alapfeltételeivel' rendelkeznék.
Ú gy van. Űzi a túlságos önérzet, a nagy ámbició.
Tekintsük meg csak a legalsó parlamentet: a falu­
gyűlést; Mindenki a közügyet, méri, az, igazságot keresi,
a község javát munkálja. S ha valaki valamely ügy iránt
csak érdeklődni is mer, önérzetesen lobban fel, mint
puskapor, az egész hivatalos sereg: íme, mi tiszta kézzel
dolgozunk! ©e, ama tiszta kéz mellett, hány szegénynek
a fillérje marad á zsebükben, csak a jó isten a .meg­
mondhatója. A társadalom felsőbb fórumain, hol1az- em­
berek állásuknál fogva mivelteb.bek, s igy még önérze­
tesebbek is, még hevesebb jelenetek ismétlődnek, nem
egyszer egyenes kárára a-közügynek. De, a magán­
életben is nagyon kell ügyelnünk minden szavunkra,
még jó barátaink között is, mert nem tudhatjuk, melyik
ártatlan kifejezésünkkel sértünk meg valakit, s akkor
kész a párbaj, vagy dönt a' becsület-bíróság. Hajh, Ön­
hatja magán a gyalázatot.
A társadalmi egyedek vallásos egyedek is lévén,
az önérzet eme: túlhajtott nyilvánulását, egy vagy más
formában láthatjuk az egyházi élet térén is. Nem csak,
de azt is tapasztaljuk, hogy a társadalmi én rendesen
szemben áll az egyházi én-nel; a társadalmi hamis Ön­
érzet a tiszta, vallásos önérzettel. Holott, voltaképpen
mind a társadalmi, mind az egyházi életben ez utóbbinak
kellene nyilvánulnia. De, mert a társadalom az anyagit,
a hasznost, a mulandót nézi, azokra törekszik, mig az
egyház az eszményit, az örök jót, az örök igazat szol­
gálja: kész a kollizio, kész az ellentét. Sőt, ha Jézus
felséges tudománya, tanításai, példája, szenvedése, halála,
főitámadása ottan-ottan meg is ragadják a lelket: mégis
vágyás, kaján irigység, és a húsos fazekakhoz való gör­
csös ragaszkodás. Igen-, mert a jobb elem még nem
tudott győzedelmeskedni a rósz felett; a jónak pillatnyi
behatása csak olyan volt, mint az a mag, mely a tövis
közé hullott, kikelt ugyan, de a burján elfojtotta. Mig
a tiszta vallásos igazságok le nem győzik a társadalmi
elágazó érdekeket, s mig a társadalmi hamis önérzet
helyébe a tiszta vallásos önérzet nem lép: addig az el­
lentétek kiegyenlítése nem fog sikerülni, addig önzés
nélküli, virágzó, szeretetben gazdag, jó erkölcsökben
tündöklő egyházi élet sem fog lenni.
De hát, mit keres cikkünk homlokán a » P r o t e s ­
t á n s ö n é r z e t felirat? Nem egyebet, mint azt, hogy
ennek nyilvánítására is rámutassak.
A protestáns papság szegény, az egyházak szegé­
nyek, s e kettős szegénységben talált az új aera. Har­
cosai voltunk mi is, az igaz, mint jó vitézhez illik, meg_
 20. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
győződésből, lelkesedésből, honfiúi szeretetből küzdöttünk,
s e nemes fegyverekkel le is győztük a fekete serget.
Nem kértünk cserébe semmit. Tiltotta p r o t e s t á n s
ö n é r z e t ü n k . Ez volt a protestáns önérzetnek egy
szép, egy megkapó nyilvánulása. Önzés nélkül, tiszta
indokbúi cselekedni: ez igazi, fénylő erény.
Ugyde, szegénységünk nem mostani keletű; egy
idős velünk, egy idős a reformációval. A z állammal
szemben teljesített szolgálattételünk sem csupán ez volt.
Történelmünk minden lapja teljes a honfiúi erényekkel;
s ma is minden kis egyházunk erős vára a magyar
nemzetnek, s mindenik lelkészünk hű munkása a haza
dicsőségének. Már most, ha egyik hű munkás, talán a
szegényeknek legszegényebbike előáll, és ország-világ
szine előtt bátran mondja, h o g y : szegény vagyok, ruhám
kopott, gyermekeim rongyosok, állam, társadalom, jó
emberek, jöjjetek segítségemre, különben testem-lelkem
megtagadja a szolgálatot: ugyan, micsoda megbotrán-
kozni való van ebben ? Hiszen, ez a lelkész csak azt mond­
ta el, a mi százaknak lelkét nyomta, emésztette, megbéní­
totta az idegeket, szárnyát szegte a léleknek. Ez egy
ö n é r z e t e s hang, egy kiáltó szó vala a pusztában, mint
a K e r e s z t e l ő Jánosé, mely után jőni kell a megváltó
viszhangnak, miképpen János után j ve Jézus, a Megváltó.
Csodálkozunk tehát a sárospatakiak önérzetén, hogy
annyira megbotránkozoít ezen a nyílt, ezen az őszinte
hangon. V agy ők nem érzik szükségét az anyagiaknak,
ott talán nincs szegény pap, szegény ekklézsia ? De nem.
Értjük őket, következetesen cselekesznek. Nekik, úgy
látszik, nem kell az állam segély, hiszen, a konventen is,
mikor az erdélyi egyházkerület kárpótlást kért a házas­
sági válóperekért, ellenezték; megijedtek, hogy eladjuk
az autonómiát.
Hát, ne féljenek, nem adjuk el, a m i ö n é r z e ­
t ü n k is tiltakozik az ellen; de, nem tiltakozik, sőt sür­
geti, követeli, hogy az állam szabadítson fel immár le­
nyűgözött helyzetünkből, mentsen meg az anyagi gon­
doktól. És ezt nem viszont-szolgálat címén kérjük, bár
ezen is lehetne, hanem kérjük, mert ezt diktálja a jog,
a méltányosság, az egyenlőség.
És itt mutatok rá, talán a szegénységből, talán,
tudja isten, miből folyó anomáliára.
A z ezredéves innepek lefolytak. Dicsőséget, fényt
szórtak a hazára. Jutott ebből mindenkinek, csak a pro­
testáns egyházaknak nem. Hogy hol, miben volt a mel­
lőzés, nem részletezzük, csupán egy esetet említünk fel.
Brassóban a cenk-hegyi emléket leplezték le ; voltak
hivatalosok, nem hivatalosok. Ott volt az erdélyi luth.
püspök is. És ime, a gazdag luth. egyház, élén püspö­
kével, csak vendégszerepeit; a püspök csak tósztot mon­
dott, mert a hálaadó isten-tisztelet nem a híres fekete­
templomban (ha már a fiatal ref. egyházat számításba se
vették), hanem a kath. templomban folyt le.
Hát, ez ellen tiltakozott-e prot. önérzetünk ? Hiszen,
szász testvéreink mellőzésében minket is ért a mellőzés.
Nem. Legalább is abban a formában, a mint kellett
volna, nem. Egyházunk méltóságát, tekintélyét mind a
más felekezetekkel, mind az állammal szemben minden
körülmények között meg kell védenünk. Ezt követeli
p ro te st á n s önérzetünk.
3. szám.
i Szegénységünket föltárni, annyira nem tiltja pro­
testáns önérzetünk, hogy még egy csöndes, higgadt akció
! megindításától sem riadnánk vissza, a törvényes formák
! és keretek között. De, mert a mozgalom már megindult,
! elégnek tartjuk azt felszínen tartani, annak egyházi, és
I világi sajtóban minél elevenebb hangot adni, mind addig,
\ mig az ígéret be nem váltatik.
E kinek ez ellen p r o t e s t á n s ö n é r z e t e nem
tiltakozik, csatlakozzék a zászló alá. Viribus unitis.
I Előterjesztés a kolozsvári millenáris
templom ügyében.
Tisztelt kebli-tanács!
Egyházségünk képviseleti közgyűlése a múlt év
febr. 2-án 33— 1896. szám alatt kelt végzésében előter­
jesztett határozati javaslatom értelmében kimondta, hogy
a magyar állam fennállásának ezeredík évfordulója em­
lékére a hidelvi területen egy uj templomot, s azzal
kapcsolatban egy papi lakot építtet, s midőn egyfelől
; az elfogadott javaslat értelmében a követendő eljárás
körvonalait megállapította, s a végrehajtásra nézve a
tiszt, kebli-tanácsnak az utasítást megadta, másfelől ez
alkotás létrejöttének irányítására, s vezetésére engem
bízott meg. E megtisztelő megbízatást köszönettel elfo­
gadva, kötelességemnek tartom, eddigi eljárásamról meg­
tenni jelentésemet s a továbbiakra nézve előterjeszteni
határozati javaslatomat.
Első sorban megoldásra kellett juttatni az építke­
zésre szükséges, és alkalmas telek megszerzésének ne­
héz kérdését, és pedig olyképpen, hogy annak az egy­
házközség egészen ingyen jusson birtokába. Ez azon­
ban csak úgy volt lehetséges, hogy a mint már ezt
határozati javaslatomban is jeleztem vala, az egyház-
községi építkezés kombinációba hozassék a lelkészek
árván maradó fiai számára általam tervbe vett, egyház­
kerületi közgyűlésünk által is elvben helyeselt »Szere-
tetház« építésével s elhelyezésével. Szerezni kellett te­
hát, és pedig lehetőleg mérsékelt árban, a hidelvén egy
oly nagyterjedelmü telket, melyen mindhárom alkotás
keresztülvihető legyen. Ily telek, mely e hármas cél-
j nak teljesen megfelelő, s az aránylag jutányos áron az
egyházkerület által megvásárolható vala, az egész hidel-
! vén csak egyetlen egy van, és pedig a nagy-utcában
* az 53. szám alatti, csak nem két höldnyi területű puszta
j telek, mely régebben az Erdélyi gazdasági egyesület­
nek, s tizenkét év óta a m. kir. államvasutaknak ké-
| pezte tulajdonát. A méltóságos Igazgató-Tanács utján
1 megindított tárgyalás a fölmerült akadályok, s különö-
sen a kívánt vásárösszeg nagysága miatt sok időt vett
I igénybe, mig végre a kereskedelemügyi m. kir. minisz-
I tér urnák múlt év nov. 10-én 66,153. szám alatt kelt
| határozatával a mérsékelt eladási ár 15,500 írtban álla-
i pittatott meg s Igazgató-Tanácsunk 4498— 1896 szám
| alatt a szerződés megkötése, s a vételár kifizetése iránt
I immár intézkedett is. A telekkérdés e szerint egyúttal
I az egyházközségre nézve is kedvező megoldásra jutott,
j mert Igazgató-Tanácsunk javaslatom alapján már egy
1 korábbi, 6 11— 1896. szám alatt kelt végzésével megadta
 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az elvi engedélyt arra, hogyha a telek megvásárolható
lesz, a templom és papi lak építésére szükséges telek­
részt abból díjtalanul az egyházközség rendelkezésére
bocsátja. Mihelyt a telek a vásárszerződés értelmében
az egyházkerület nevére lesz telekkönyvezve, meg fog­
nak állapíttatni az egyházközség részére átbocsátandó
telekrész határvonalai s erről a tiszt, kebli tanács hiva­
talosan értesítve lesz. Nem hagyhatom itt felemlités
nélkül, hogy a kérdésnek ily kedvező megoldásában
Hegedűs Sándor afiának, a hidelvi kerület nagyérdemű
országos képviselőjének sokat köszönhetünk.
A telekkérdés kedvező megoldásra jutván, köte­
lességemnek tartám, elkészíttetni a templom és papilak
tervét, és költségvetését, melyeket van szerencsém mel­
lékelve, bemutatni. Felkérésem folytán, Szalay Ferenc
n.-szebeni építész-vállalkozó, kivel már évek óta feles
számú egyházi építkezések révén egybeköttetésben állok,
s megbízhatósága felől tanúságot tehetek, dolgozta ki
a terveket s költségvetéseket, melyeket Hercegh Lajos
úr műszaki tanácsosunk volt szives szakértői alaposság­
gal felülvizsgálni, részben átdolgozni s igy kerülnek ezek
most a tiszt, keblitanács színe elé.
A templom tervének elkészíttetésénél tekintettel
voltam a helyi szükséglet mérvére s az egyházközség
anyagi erejének korlátozott voltára. A nagy-utcai fő­
bejárattól számítva, a terv szerint a templom mély­
sége 22 m., szélessége 13 m Hozzá számítva ehhez a
karzatok térmértékét, a templom befogadhat öt-hatszáz
hallgatót, a mi az ottani szükségletnek megfelelő. A
templomnak a torony alatt, a kis-mező utcai oldalán
is lesz egy bejárója. A terv csúcsíves, magas tornyával
tetszetős góth stylben készült renaisánce arányiatokkal.
A költségvetés összege, nem számítva a belső beren­
dezést, mely adakozás utján lesz fedezendő, kerek-
számban 23,5000 frt. Ez aránylag nagyon csekély ösz-
szeg, mely magyarázatát abban leli, hogy a terv kom­
binációba van hozva a papilak-épitéssel, s igy a dél­
nyugati oldalon külön fundementum s oldalfal megta-
karittatik.
A papilak hasonlóképpen utcasorban egyemeletes
épület lesz, a földszinten állandóan jövedelmező két bolt­
helyiséggel s az egyházfi lakásán kívül két lakosztály­
nál. A z első emeleten a papilak is tervezve van Öt
szobával, ezen kívül elő-, fürdő, cselédszoba és élés
kamra. Mindaddig, mig az egyházközség azon helyzetbe
jut, hogy egyik fungens papjának állandó lakásául ezt
jelölheti ki, bérbeadás utján zlc emeleti rész is értékesít­
hető lesz. Ez építés költségelőirányzata, beleszámítva a
szobák kifestését, vízvezetékkel ellátott klozetteket, s
kemencéket is, kerekszámban 20.000 frt.
(Folytatása következik.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897- Jan- IX-
(Vége.)
A torda-túri körlelkészi állomásra kihirdetett pá­
lyázat a múlt hó végével lejárván: az állomás elnyeré­
séért egyedül csak Bogdán József, o. ujfalusi körlelkész
aa. folyamodott, kit Igazgató Tanácsunk ezen körlelkész­
ségre át is helyezett, fölhiván őt új állomása mielőbbi
21
elfoglalására. Egyúttal fölhívta Igazg.-Tanácsunk a sze-
| beni esperes aát. hogy az ó.-ujfalusi körlelkészi javadalom
j hiteles kimutatását terjessze föl az igy megüresedett ál-
! lomás köröztetése végett.
1 Örvendetes tudomásul vette Igazg.-Tanácsunk a
| széki egyházmegyei gyámintézeti közgyűlés amaz elhatá­
rozását, mely szerint a feloszlatott özvegy-árvái alap tő-
1 kéjébűl 300 frtos alapítványt tett kolozsvári theol. fakul-
, tásunkhoz, széki egyházmegyei theologus ifjaik segélye-
zésére, és 100 frtot adományozott a theologiai könyvtár
I gyarapítására.
| Kérői egy házközségünk ama kérését, hogy 750 frt.
központi tartozása törlesztő-kölcsönné változtattassék át,
| Igazgató-Tanácsunk teljesíthetőnek nem találta, mert az
igy megnövekedő annuitási részleteket még kevésbé tudná
az egyház pontosan fizetni, valamint szabályainkkal ellen­
kezőnek, és igy teJjesithetetlennek találtatott az egyház
ama kérelme is. hogy a kamatoknak utólagos részletek
ben való fizetésére adassék engedély. Leíratott, azonban,
Igazgató-Tanácsunk a közelebbről sok kárt szenvedett
egyház terhéről, kivételesen, 5 frt. 60 kr. késedelmi ka­
matot, figyelmeztetve az elöljáróságot, hogy jövőre a
: kamat-fizetésben nagyobb pontosságot tanúsítson.
Szelecskei egyházközségünk arra kérte Igazg.-Taná-
csunkat. hogy központi kezelés alatt állő 100 forintnyi
tanítói fizetés alapja, melyre már az iskola államosítása
folytán szüksége nincsen, az imaház fölépítésével kelet­
kezett terhes adósságainak apasztására kiut^ltassék.
E kérés, indokai alapján, teljesitt etett
Nem volt azonban teljesíthető a maros ludasi egy­
házközség ama kérése, hogy 8,500 frtos építési kölcsö-
nének másfél-százalékos tőketörlesztő részletei elenged-
tessenek, mert ily elengedések által az egyházkerületi
építkezési alap restituálási tervezete bomlanék meg. Á l­
landó segélyt sem folyósíthatott főhatóságunk, fedezet
hiányában, a fennebbi annuitás fedezésére, hanem utasí­
totta az egyházat, hogy saját erején, meg az eddig is
gyakran nyert, s jövőre is kilátásba helyezett időszaki
segélyekkel igyekezzék elvállalt kötelezettségeinek meg­
felelni.
| Sepsi-Szent Györgyi egyházközségünk kebli tanácsa
j jelentette, hogy a 200 frtos theologiai alapítványa után
| tévesen van 57 frt. 50 kr. kamat-hátrál ék terhére írva,
j mert habár tényleg 200 irtot ígért volt ezen alapra,
| később, előre nem látott kiadásai miatt, kénytelen volt
j alapítványát 100 frtra leszállítani, és az 1895 ik évben
I csakis a nagy fontosságú intézmény iránti érdeklődésénél
fogva, de a kamatfizetési kötelezettség elvállalása nélkül,
fizetett mégis 200 frtot. a nevezett alapra. Igazgató-
Tanácsunk, ezek alapján, a jelzett kamat követelést az
egyház terhéről leíratta.
A z egyházkerület kezelése alatt álló Dániel-alapit-
ványnál két kegydijas állomás jővén üresedésbe: kebli
pénztári hivatalunk utasittatott a kegydijért folyamodok
névjegyzékének bemutatására, hogy azok közül az érdé
mesebbek részére a kegydij folyósítható legyen.
Deési egyházmegyei esperes, nt. Pap István aának
ama kérése, hogy Szinye, Ormány, Girolt, Köblös és
Zsombor egyházközségek közpénztári tartozásai elenged­
tessenek, teljesíthetőnek nem találtatott, mert úgy a
nyomtatvány szükségleti alap, mint a krajcáros élőtöké
semmi fölösleggel sem rendelkezik s igy elengedések
esetén megállapított rendeltetési céljukat nem volnának
képesesek teljesíteni.
Toroczkó-Szent-Györgyi egyházközségünk szerző­
dése, melyben magát az állami iskolai helyiség kibőví­
tésére kötelezte s az igy kibővitendő épületet az állam­
nak huszonöt évre bérbe adta, jóváhagyatott s az épít­
kezéshez szükséges 1400 frt húsz éves törlesztő kölcsön
az egyháznak kilátásba helyeztetett azon esetre, ha a
bérszerződést a közoktatásügyi miniszter úr is elfogadja.
 22 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3. szám.

Végül, köszönettel tudomásul vette, és elfogadta
Igazgató-Tanácsunk főtisztelendő Szász Domokos püst
pök aa. ama jelentését, hogy a néhai Pap Gábor, püs­
pök értékes könyvtárának a theologia részére történt
megvásárlására kerületi pénztárunkból előlegezett 3000
irtot víszszahelyezte/ illetve, égy, teljesen díjmentes halál­
esetén esedékessé válandó 4500 forint értékű biztosítási
kötvéhynyel fedezte, közjegyzői okmányba foglalt nyír
latkozattal átruházván annak tulajdonát az egyházkerü­
letre. Minthogy pedig a biztosítási kötv.ény .4500 frtról
szól, s mert ^tisztelendő püspök aa. a fönnebbi 3000
írton felüli részt is jótékony, illetve, tudományos célokra
kivánja. fordítani; 'örömmel és hálás köszönettel adott
helyet IgazgatórTanácsupk püspök aa. ama kérésének,
hogy ezen, 15Ó0 írt. erejéig is előleget nyújthasson kebíi
pénztárunk a f ő tisztelendő püspök ur áltál kiadni szán-
dékolt thé'ólogiai szakmunkák 'előállítási költségeire, az
előbbihez hasonló módón akkint, hogy* ezen előlege?
zendő öszszegek ötszázalékos kamatai is a püspöki fize­
tésből .állandóan viszszatartassank..
Mire a tárgysorozat kimerítésével, az ülés, elnök
aa. éltetése mellett szétoszlott. ’ r- s.

TÁRCA.
H 0 m i 1 i a. A megmentő szeretet munkái.
(Dwl a,- k i s D e m eter Rözsikébrúl.) (Folytatás.)

Az eskórosok (epilepticusok) vagy köznyelven,,

Uram, a telet T e formáltad,
nyavalyatörősek számára, kiknek- baját az orvosi tudomány
A zivatarnak;T e adsz szárnyat,.. .
máig szintén nem képesi •’gyógyítani, hazánkban semminemű
S gondod kinek kiterjed mindenekre:
intézet nem létezik, pedig számuk körülbelül a hülyék szá­
Tudod-e, hogy meghalt az este,
mával egyenlő. E szám nehezen áll?pitható ugyan meg,
A kis Demeter Rózsika?
mert e betegség főleg' a társadalom műveltebb osztályaiban
pusztít,Áho! aztán lehetőleg titkolni is szokták azt. Bőst
Még bizonyosan emlékszel rá.
János, francia prot. lelkész állított fel először részükre in­
Maga az élet lehellett rá.
tézetet1s' ma egyik legnagyobb a Németországban Bodel-
Szép szeme mosolygott upos-unatlan,
sehwingh lelkész által Bielfeldben létesített telep, hova
Ott ült mindig az első pádban,
r8'8o-ban 843 beteget vettek fői. Itt tűnik ki legjobban
A kis Demeter R ózsika!
isten igéjének gyógyító ereje, mert ime a fönnebbi-számból
180-at meggyógyulva, 171-et javult állapotban, 107-et ja-
S óh,/hogy;1tudott kérlelni Téged, vulatlanul bocsátottak cl egy év múlva, mig 32 meghalt.
Az ártatlan, ki söh’se vétett. A szerefet-munkák ezen osztályába tartoznak a ,.t é-
Anyja; áz esztendős nagy beteg ágyon, b o l y d á k is, a, minő hazánkban . három országos .és .több
Biztatta, hogy Téged csak áldjon, magánintézet van. De ezek korántsem elegendők, mert e
í Mert T e áz árvák atyja vagy. gyászos kór a művelődés haladásával mind nagyobb mér­
tékben szedi áldozatait. Mig a kultúra összhangja folyton
.. . Hozzánk a város nagy közel v a n ; tökélyesül, mind több és több lélek egyensúlya bomlik meg
S ma mégis úgy lelték meg holtan. az izgatott s zaklatott életviszonyok, a finomított élvezetek
Anyjának orvosságért tipegett be, s szaporodó bűnök között.
S jövet a vihar útba lepte A siket-némák és vakok intézeteit már
A kis Demeter Rózsikát. fönnebb említettük, mint ide tartózd intézményeket. Itt csak
azt említjük fel, hogy egy francia lelkész, de T Epéé K á­

Keze még össze volt kulcsolva, roly Mihály volt az, a ki megkísértette a siket némák ok­

A högy az orvosságot fogta. tatását az u. n jelbeszéd segítségével, a mely alkalmatos volt

S ott is, tudom, a végső pillanatba', arra, hogy vele ismereteket közöljenék e szerencsétlenekkel,

A >Mi atyánk <-ját morzsolgatta. kiktől éppen a társas érintkezés eszköze tagadtatott meg.

Á kis Demeter Rózsika. Azonban, Heinike Sámuel eppendorfi tanítóé az érdem, ki

annyira vitte az oktatást, hogy a némákat beszélni tanítja*
s igy lehetővé teszi részükre, hogy a társadalomban sza­
És most nekem kell majd felette,
badon forogjanak. A vakok oktatása körül Hang Bálint
Hirdetnem, uram, hogy bölcs vagy T e !
francia, Klein János Vilmos osztrák és Zeune tűntek ki
H ogy jó vagy, és irgalmas véghetetlen,
s a vakok intézetének szaporítása körül különösen Knie és
Hogy végig ott volt kegyelmedben,
Georginek vannak érdemei.
A kis Demeter Rózsika..
A keresztyén mégméaitő szeretet munkáinak harmadik
csoportja a tulajdonképpeni mentő munka, mely az elve­
Én istenem, óh feddj meg engem,
szetteknek, a bűnbe merülteknek, az erkölcsi halottaknak
Iladd, tudjak hinni rendületlen!
új életre ébresztésen fáradozik. E munkának egyedüli esz­
— Nehogy majd én is pogány zokogással,
köze az isteh ifííprr És éppen ez a része van teljesen el­
Oda borúljak vétkes gyászszal,
hanyagolva nálunk a szeretet munkáinak, sőt az állam, és
A kis Demeter Rózsira!
társadalom, mintha még maga segítene a romlást előidézni,
Szabolcska Mihály.
éppen úgy viselkedik.
Efféle intézetek külföldön a m e n e d é k-h á z a k rósz-
 3* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 23-

erkölcsű ifjak részére, hová azok helyeztetnek el, kiket a Öngyilkosságok száma, a tébolydák keresettsége, a bűn­
szülői, vagy ezt helyettesítő nevelést* az iskola megjavitni, ügyek forgalma is. Azért a keresztyén szeretet felvette a
nem tud, valamint azon ifjú gonosztevők is, kik már a harcot ezen baj ellenében is. Menházakat állítanak
büntető bíróságok előtt megfordultak.. Nálunk csak az utób­ fel egyes társaságok iszkosok számára, más egyesületek,
biak részére vannak állami javitó intézetek. De első tekintre például Schweizban, Genf központtal keletkezett, ma már
láthatjuk, hogy sokkal jobb lett volna, azokat" az ott elhe­ majdnem az egész világot behálózó »kék kereszt«
lyezett ifjakat előzetesen megjavítani, mint a büntetendő mértékletességi egyletek alakítása által akarja e társadalmi
cselekvény elkövetése után. Ezt figyelembe vevén, a kül­ betegség útját álláni.
földön nem csupán büntető bírósági ítéletre, hanem a szü­ Igen fontos feladat megoldására vállalkoztak azon egy­
lők megkeresésére is ily intézetekben helyezik el a rosz- letek* a melyek a f o g l y o k és s z a b a d o n bocsátot­
szabb erkölcsű ifjakat. Roppant jelentőségűek ez intézetek t ak' g o n d o z á s á t tűzték ki céljokul. Tudjuk, hogy ré­
a jövő nemzedékre nézve, ha tudjuk, hogy főleg nagyobb gebben a börtönök s fegyházak lakói szinte embertelen bá­
városokban mennyi elromlott ifjú található. Angliában násmódnak voltak kitéve, a mit ma napság majdnem az
évenkint tizenöt-tizenhatezer tizennyolc éven alóli ifjú kerül ellenkező tulság váltott fel. De sem egyik, sem másik út
á büntető bíróság elé. Sok helyt nagyobb városokban, rend­ nem alkalmatos, hogy a büntetésnek ma közkeletű, humá­
szeres? tolvajbandát alkotnak már tizenkét-tizenhat éves suhan- nus célját, a megjavítást előmozdítsa. Tehát e tekintetben
cok isj csalók, sikkasztok nagy számmal kerülnek ki közülök. más eszközre is van szükség, mint akár a kínzásra, akár
Pestalozzi alapította az első menházat 1798 banJStanz- a humánus bánásmódra. Sőt, a megjavitási egész elmélet
ban (Schweizjk kinek intézete még leginkább csak azért ér­ nem ér valami sokat, ha egyúttal módot nem nyújtanak a
demel figyelmet b ogy kezdeményező volt és az..¿általános megjavultnak, hogy visszatérhessenek a társadalomba, mely
érdeklődést felkeltette ez irányban. Követte :öt Zeller Christ. nagyon tartózkodólag szokta őket fogadni.
Beuggenben (Badenj alapított intézetével, majd.' a ¿német (Vége következik) P o k o ly József,
theol. tanár.
szabadság harc után Fáik János a weimari »Lutherhof>-fal
és gf. von d. Recke düsselthali intézetével. A z e nemű in­
tézetek között a legnagyobb a Wichern által x 83 3. bán Különfélék.
alapított Rauhe Haus Hamburg mellett, mely egy gyermek­ = E számunkkal megkezdjük a beállott
kel kezdte meg működését egy egyszerű rozoga paraszt újesztendei munkánkat. Mint huszonhat esztendő
házban s ma egész telep, mely menházat, nevelő intézetet, óta mindig, úgy most is a nem vádoló lelki­
belmiszió munkásai számára képezdét s egy könyvkiadó ismeret öntudatával tekintünk vissza a múltra;
vállalatot ..nyomdával foglal magában.* Sí évi költségvetése és bizalommal, reménységgel küldjük ki lelki
közel 70,000 frtot tesz ki. szemeinket a jövendő felé.
A bukott leányoknak, kik a fajtalanságot Üzletszerű­ Nem verjük a mellünket, hogy fül nem hal­
ig űzik, az erkölcsiség útjára való visszatérítése iránt lotta dolgokat vittünk végbe a múltban; és alap­
Fliedner lelkész Németországban és Heldring lelkész H o l­ talan hivalkodással nem ámítjuk olvasóinkat most
landiában tettek sikeres kísérleteket azj evangéliummal s az sem a jövendő felől. A mi szerény lapunknak
úgy nevezett, » M a g d a l e n e u m«-okkal. Mert az az egyet­ nem lehet hivatása, hogy korszakot jelöljen meg
len eszköz, a történelem tanúsága szerint, mely ezt az hazánk, vagy a magyar egyetemes kálvinista
iszonyú bajt legyőzheti. Az emberiség története azt mutatja, egyházban. Hivatásunknak azt valljuk, hogy er­
hogy az elharapódzott fajtalanság visszaszorítása csak két délyi egyházkerületünk törekvéseinek, küzdelmei­
ízben sikerült a világ történelemben: a keresztyénség első nek, szívverésének, életének a lehetőleg hű tükre
századaiban és a reformáció korában. Mainkét időpont két­ legyen a mái napról. A próféták dicsőségét nem
ségtelenné teszi az evangélium erejét s egyúttal reá mutat követeljük. Elég nekünk a krónikások tisztessége.
arra, hogy mely utat lehet a jelenben is követni e baj És ha venné valaki magának a fáradtságot, hogy
ellen való küzdelemben, Nem részletezhetem e kényes kér az immár huszonhat éves folyamot áttanulmá­
dést, nem tárhatom tel azt a borzasztó statistikát, mely a nyozza, igazságot szolgáltatna nekünk.
baj óriás nagyságát mutatja, hanem egyszerűen r.eá .muta­ Hivatásunknak azt vallják, hogy az egyház-
tok arra,, hogy a hires^ Rómát :ez tette semmivé úgy nyu­ kerület papjai között fentartsuk, erősítsük az
gaton, mint keleten és hogy Európa egyik leghíresebb összetartozandóság nemes érzetét, az egy célra
nemzetének sírját a mi szemeink előtt napró 1-napra .ez ássa. törekvő forró lelkesedést, és á közös1 ügyünk
Rémitő pusztításokat visz yegihez az, i s z á k o s s á g iránt lobogó szeretetett hogy egy'Tevéi!' hitünk,
•is manapság a társadalomban. ,Nem. azt teszik ezen. szavak, és reményünk, ezek áltál tegyük az erdélyi ré­
mintha a régiek nem ittak volna sokat, óh, talán sokkal szeket igazán Magyarország »jobb kezévé«.
több mennyiségű részegítő italt fogyasztottak el hazánkban, Hivatásunknak a'zt valljuk, hogy- a vallásos­
ezelőtt kétszáz,.. vei, mint ma. Csak az a különbség, hogy erkölcsi életet minél virágzóbbá, termékenyítőbbé
akkor a bor volt, ma pedig a szesz a fő fogyásztási cikk. tegyük az által, hogy mirideö1 rarigu, és" rendű
: Ennek a .szesznek az emberi szervezetre káros .hatását az iskoláink az urnák házai legyenek1, ‘-mélyeknek
orvosok * s a kórházi statistika^az ..erkölcsi életet megméte­ szellemétől megszentelődik a család, az egyén,
lyező voltát pedig a bíróságok és a börtönök kimutatásai az utca, a közélet. Hogy ennek eleget tehessünk,
szolgáltatják. A mint a közönséges- é§- finomított szeszes valljuk, hogy a »régiek elmúltak, mindenek meg­
italok forgalma növekszik, abban az arányban növekszik az újultak«, hiszünk a protestántizmus újjá teremtő
 ■“■H- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szellemében: de, sehogy sem fogadjuk el azt a
beteges, kolerikus irányt, mely szemforgatásbúl
áll, fejére hamut hint, vezekel, és átkozza isten­
nek szép világát szóval, a helyett, hogy meg­
szentelje cselekedeteivel, igyekezni fogunk, fen-
tartani a fejedelmi korszakbúi átöröklött hagyo­
mányainkat: vallásosnak lenni, megőrizve emberi
méltóságunkat; a hitben buzgónak lenni áldozatok
hozatala által, és nem az »opus operatumok«
butitó mákonyival; elsajátitni azt a keresztyén
jellemet, mely a lélekre üti bélyegét, az életben
mutatja még hatását, és e hatások által nyitja
meg előttünk az örökkévalóságnak kapuit. Nem
szeretjük, üldözni fogjuk a hipokrizist, a szem­
forgatást, az álszenteskedést. Ennek a századnak
új embere nem igen fél a kísértetektől. Es csodát
sem vár a szenteltvíztől. Gyermekeknek adjatok
tejet, meglett embernek adjatok hozzá illő eledelt.
Es igy tovább.
Eddigi munka-társainknak ezennel kifejezzük
szives köszönetünket. A kik velünk egyet érte­
nek : kérjük, támogassák lapunkat ez után is dol­
gozataikkal megkettőztetett mértékben, mert a
farkas szélyeljár, keresvén, kit elnyeljen. De hát,
a besztia csak nem győzi le istennek lelkét.
Boldog új esztendőt kívánunk.
Hogy munkatársainknak munkaösztönét fel­
keltsük: ezennel életbe léptetjük ismét a három-
négy év előtti pályázati rendszert. A közlött cik­
kelyek név nélkül jelennek meg lapunkban, január
i-tűl fogva, és minden hónap végén olvasóink sza­
vazata dönti el, hogy ki nyerte meg dolgozatával
a 15 frt. pályadijat, melyet ezennel fölajánlunk.
Ez akészség részünkről áldozatotvár olvasóink-
túl. Szívesen kérjük a hátralékosokat tartozásaik be­
fizetésére; az illetőket előfizetéseik beküldésére.
Boldog új esztendőt.
Kolozsvár, jan. 6. 1897.
------- S z á s z Gerő-
= A Prot. Irodalmi Társaság ez évi rendes
közgyűlését Pápán fogja megtartani. Keletkezése óta tehát
az első eset, hogy vidéken üti fél sátorát. Mi nem rajon­
gunk túlságosan a vidéki kirándulásokért, bár elismerjük
fontosságukat igen sok tekintetben, és éppen a pápai köz­
gyűlésnek fontosságot tulajdonítunk. Ez .az a része Magyar-
országnak, mely a reformáció koráb'in a maga egészében
elfogadta a hitújítást, és éppen ezért támadta meg a leg­
nagyobb vehemenciával az ellen reformáció, s lett a dunántúli
egyházkerület a legkisebb a kálvinista egyházkerületek közt.
Egy-egy ilyen látogatásbúi sok erőt, és buzgóságot fog merí­
teni, melyhez egyébiránt igen sok feltétellel rendelkezik.
= A görgényi egyházmegyében egyházkerületi
képviselőkké megválasztattak Lénárt József, volt esperes,
és Szabolcska Mihály, felfalusi pap. Úgy hisszük, ez egyház­
megyénk nem akceptálta a volt esperes nyugalomba vonu­
lását, másfelől a költő Szabolcskának poétái elmerengései
mellett még egyéb föladatokat is szánt a vallásos-erkölcsi
élet, és az egyházkerület dolgainak intézésében: és ezért
esett rájuk választása, hogy mindketten egyikök a gyakorlat
tapasztalásával, másikuk az ifjúság lelkesedésével mutassák
meg közhasznú tetterejüket. Bizonyosak vagyunk benne,
hogy sem az egyházmegye bizodalma, sem a“ mi remény­
ségünk meg nem csalódik.
= Köztudomású dolog, hogy Radácsi György,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
3. szám.
a »Sárospataki Lapok<-at, két ciklusban is, huzamosabb ideig
szerkesztvén, a múlt év végén ettől a foglalkozástól vissza­
vonult. Ő azt is mondta, hogy immár elfáradott; de, korára,
való tekintettel, mi inkább hisszük a másik okot, azt, hogy
fel akarja használni még mindig ép erejét, szellemi ener­
giáját, hogy ne csak a mái nap szükségének kielégítésére
pazarolja el szép tehetségeit, hanem dolgozzék a jövendők
számára. Legyen bár hogyan, a Sárospataki Lapok igen
szépen búcsúzott el a távozó szerkesztőiül, holott egy két
ives disz-számot adott ki »Emléksorok« cim alatt, mely
telve van az egyházkerület címeres férfiainak, a tanári kar­
nak, tisztelőknek és jó barátoknak szebbnél szebb kifeje­
zéseivel a tiszteletnek, ragaszkodásnak, és Őszinte szeretetnek.
Hát, ez a halhatatlanság kezdete. És ha ezen a metafizikai
dolgon lendít valamit: igen szívesen csatlakozunk mi is a
gratulánsokhoz. Küldjük baráti meleg kézszoritásunkat.
= Halálozás. Az egyháznak, és társadalomnak buzgó
munkása hunyt el közelebb. B e n k Ő J á n o s , a sepsi-szent-
györgyi ev. ref. egyház ének-vezére halt meg hosszú szen­
vedés után A kötelesség-érzet minta-képe volt a munkás­
sága részére kiszabott kis körben, s úgy egyháza, mint a
tanító-testület mélyen érzi a veszteséget, melyet halála oko­
zott. Az elhunyt évek hosszú során át tanácsjegyzője volt
a presbitériumnak, s mint a jól szervezett egyházi dalárdá­
nak alapítója, és karmestere, kiváló érdemeket szerzett ma­
gának. A sepsiszent-györgyí községi iskola is egyik tanítóját
gyászolja az elhunyt derék férfiúban. A z egyháztanács rend­
kívüli ülést tartott, s az elhunyt halála feletti fájdalmát ki­
fejezvén, huszonnégy évi buzgó szolgálata érdemeit jegyző­
könyvébe iktatta s meghatározta, hogy ravatalára koszorút
helyez. Béke poraira!
= Nyilvános köszönet. Szökefalván mélt. K. Nagy
Pál, egyházmegyei gondnok úr már több, mint tiz év óta
sajátjábúl ingyen látja el mindén kommunión az úrasztalát
kenyérrel, és borral, mi évenkint 15 frt. értéket képvisel.
Továbbá, 1895.. évben K. Nagy Pálné, Ujfalvi Katinka, és
br. Rottenihal Henrikné, br. Vesselényi Margit őnagyságaik
védnöksége alatt megtartott táncmulatságból 68 frt. folyt be
egyházunk pénztárába. Ugyanezen úrnők a múlt 1896. évben
>urasztalára« 27 frt. 50 krt. gyűjtöttek »közadakozás« búi;
azt 35 frtra kipótolták, s vele egy szép urasztalt készíttettek
templomunk számára, milleniumi emlékül. Fogadják a jó ­
szívű adakozók e helyen is, egyházam nevében, hálás köszönete-
met. Szőkefalva, jan. 15 1897. O r b á n J ó z s e f , ref lelkész.
Hivatalos rész.
47-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sz.-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett n a g y - d o b a i egyházközség
k á n t o r - t a n í t ó i állomására, már most másodízben, föl­
emelt fizetés mellett, pályázat nyittatik.
Javadalma: 1. Tisztességes lakás, jó veteményes kerttel.
Tizennyolc hektoliter búza. Tizenkét hektoliter szemes
tengeri. 4. Borváltság 60 frt. 5. Faváltság 20 frt. 6. Tandíj
25 frt. 7 . , Polgári kamat 10 frt.. 8. Állam-segély 141 frt.
9. Egy hold 446 n. öl szántóföld, és 1 1 5 1 n.-öl rét haszon-
élvezete. 10. Stóla, minden temetésért 50 kr. Az összes
javadalom 400 forintot jóval meghalad.
Kötelessége: a gyermekek tanítása; kántori teendők
végzése, s midőn közelebbrűl orgona fog vásároltatni, a
templomban orgonázás; ezek mellett, minden vasárnap s
innepnapon hol délelőtt, hol délután egyszer, s nagy he
teken három napon, midőn t. lelkész aa. a kis-dobai egy­
házban szolgál, az isten-tisztelet rendes végzése.
Okleveles tanítók pályázhátnak. Pályázati“ határnap:
február 15. A pályázati kérvények nt. Viski Pál, esperes
aá.-hoz, Zoványra küldendők.
Kolozsvárit, 1897. jan. 18. S z á s z D om okos,
_______________________________erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Január 28. 4. szám.

m
amunm
miiiiiiiiiiiiiiiiiiii

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Küímagyarutca 9. sz.

geire. De, kitartó munka-kedv a magyarban nincs.

Ez közismert jelenség. Romlatlan hazafias köz­
1897. szellem helyett pedig van ma hazánkban egy
Hivatalos megállapítás szerint, kezdő esz­ megromlott, összekuszált közélet, elernyedt köz­
tendeje nemzetünk második milleniumának. Sem szellem, mely hamis szabadelvüség üres jelsza­
az augurok jóslása, sem a meg nem hamisítható vaitól megvesztegetve, ma irtózik azoktól a fo­
tények nem biztatják kedvező jelekkel az új, galmaktól, mikben van a szabadság bűvös va­
ismeretlen útnak induló hajót. rázsa, miket még nem rég rajongással tisztelt,
Micsoda emléket hoztunk át 1896-rúlr A ha­ mint p r o t e s t á n t i z m u s , mint a s z a b a d s á g ­
mis fény csüggesztő emlékét. És micsoda hírek h ő s ö k e m l é k e . Ez a megromlott közélet, meg­
fogadnak az út kezdetén ? A föld népének ré­ vesztegetett közszellem fölismerhetetlenné van
mekkel ijesztgetése, roskadozó vállainak újabb téve hangzatos, hazafias kijelentésekkel, igaz haza-
megterhel tetése. fiság színében van feltüntetve öblös ünnepi dik-
Mennyi bánattal olvastam én az ezredévi ciókkal. Vigasztalan jelenség azoknak, a kik min­
ünnepségek tudósításaiban a leírásokat a nem­ denben tartalmat keresnek.
zeti büszke fényről, pompáról, mik még a fekete Ha ide lent, a hol mi élünk, jólét, megelé­
betűkben is szemkápráztatóan csillogtak, mig köz­ gedés lakoznék; ha a magyar nép vagyonossága
ben itthon, a mindennapi életben, a föld népe arányban állana az ott fent kifejtett ragyogással,
rongyait láttam. Mennyi szomorúsággal jöttem mit megbámult a világ: a nyugalom, a biztonság
vissza a múlt dicsőségének felhalmozott kincsei érzete maradt volna lelkűnkben 1896 után. De
közül a föld népének szegény kunyhói közé. igy, a mint vagyunk, az a mi ezredévünk nem
Milyen visszás érzések viharzottak bennem az egyéb, mint a haza népének hihetetlen gyors
általános nemzeti lelkesedés olvastán, mikor a nép elszegényedése, kétségbe esett küzdelme a meg­
nagy tömegében annyi érdeklődést sem lehetett élhetéssel; a pusztulás, romlás; rongyok, sebek,
kelteni az ezredéves lét eszméje iránt, a meny­ letakarva gazdagok fényes ruháival, és azzal a
nyivel egy nayy községbűi egyetlen lelket rá tündéries szépséggel, mit fővárosunkban elővará­
lehetett volna venni a múlt, és jelen nagy tanú­ zsoltunk, de a melylyel kiáltó ellentét az a nyo­
ságainak a megnézésére ott, a fővárosban. Két­ mor, mit a szegény nép házaiban meglátni, a
ségbe esve, kerestem magyar földön a magyart. világ el nem jön.
De, nem csak a nép között, hanem a müveitek Az ezredik év állította élőnkbe szomorú
soraiban is. Mert a hazafi-érzésnek az a meg­ emlékül, intő jelül a maga meztelenségében a
nyilatkozása, mely a fölmagasztosult percekben lélek-vásárlást, eladást, a magyar nép megvásá­
égig csapkodott, nem lehet megnyugtató azokra, rol hatóságát. Miket láttunk r Az erős magyar nép­
a kik tudják, hogy kitartó munka-kedv, és hami­ ből magunk csinálunk gyávát, félénket, mely az
sítatlan közszellem, mely tisztán felfogja, ismeri erővel nem mer szembe szállani; magunk tanítjuk
azokat az eszméket, melyeknek ébren-tartása, meg neki, hogy szabad lehet, önmagát eladnia.
ápolása biztosíthatja egy országnak az önálló Mikor majd mi reánk is elkövetkezik a sor, hogy
állami létet, csak ez az, a mit ha látnánk hazánk államiságunktól megfosszanak, a rettegtetett, és
minden rendű polgáraiban, tudnánk nyugodt lé­ eladóvá tett nép hogyan fog a kisértéseknek
lekkel visszaemlékezni az 1896-ik év ünnepsé­ ellentállani ?
 26. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 4. szám.

És ezt a szegény magyar nemzetet, milyen nyálával bevonjuk. Nem őszinte az örömünk, nem
hírekkel üdvözlik az új ezredév első esztendejé­ az a bánatunk. Nem vagyunk őszintéd a társas
ben ? Hogy a vérfagylaló nagy háború réme újra érintkezésekben. Nyájasok szemben, egymás ellen
fenyeget; öldöklő fegyvereket tökéletesítenek, törők hátm egett; leselkedünk egymásra szünte­
arra nekünk is milliókat kell áldoznunk, hogy lenül, mint a sbirrek mérges tőrrel a kézben
a teher alatt összeroskadt nép vér-tengerbe ful­ készen minden percben a halálos szúrásra.
ladjon. Hajh. a kik az első ezer esztendőt meg­ Cimboraság csaknem mindenütt a társas élet,
kezdették, csaták viharjában érezték jól magukat de nem barátság, melyben egyebet se látunk,
honfoglaló őseink! Mi ma örülnénk, ha élni hagy­ mint szövetkezést a gonoszság, törvénytelenség
nának bennünket. De, eszeveszett dicsvágytól, elpalastolására; gaz'ok védelmét, ártatlan, becsü­
boszuvágytól elkábult nemzetek, világuralomra letes emberek szívtelen elhagyását, sőt eltapo-
vágyó népek nem gondolva a háború szörnyű­ dását, ha éppen arra vetemedik, hogy szólni mer­
ségeivel, özvegyek, árvák panasz-jajszavával, si­ jen, egész gépezet indul meg, a hol egy gaz­
ralmával, mérkőzni akarnak, s nekünk, akarva^ embert kell védeni, de egy szivet nem lehet
.nem akarva, fiainkat, testvéreinket küldeni kell megindítani egy becsületes ember érdekében, bele
a mészárszékre, kikben, lehet, mi magunk is el- őrülhet valaki. Ír igazság-szeretete nem hagyja
vérzünk. nyugodni, mikor egy egész tábort lát magával
Nem politizálni akarok. De, a mikor egy új szemben. Tisztesség, becsület, szemérem: kacag-
ezredév első napjaiban elmélkedésre adtam feje­ tatóan egyiigyü fogalmak lettek. Én ma egyetlen
met, figyelmemet hazánk állapota sem kerülheti politikai lapot sem olvasok, mert a legtisztessé­
el. A mi Lapunk pedig, bár egyházi lap, azt hi­ gesebb is mérges, sorvasztó ocsmányságokkal
szem. helyet ad azoknak a gondolatoknak is, van tele; t. i. hírekkel a sivár politikai életből,
mik a hazafi, és azoknak is, mik a társadalom és az undok érzéki szerelem, házasság-törés ezer­
egy tagjának elméjében a társadalmi állapotok féle változatban festésével. Fiatal lányok olvas­
szemlélése felett támadnak. mányául nem találunk Aranyt, Petőfit, Tompát,
*
sat. hanem a napi lapok gyalázatos tárcáit, re­
Mind szomorúak ezek; de, nekem csak ilyen gényeit, förtelmes híreit, botrány-rovatait, törvény-
tapasztalataim, vannak. Irigylem, és csodálom azo­ széki tárgyalásait, kis hirdetéseit, szalon-asztalán
kat, a kik a létezőkkel meg vannak elégedve, orfeumi hölgyek meztelen alakjait. Az újságok
a kik mindent jónak látnak, de nem értem őket, hétszámra hasábokat írnak Affendakiszról, Korot-
vagy inkább nem hiszek őszinteségükben. Csak nairúl, cigány-primás szeretőjévé lett herceg-asz-
reszketnek a gondolatától is annak, hogy valami szonyrúl, de alig vesznek tudomást valami áldásos,
kedvetlenség zavarja úri kényelmüket, ezért nem is egyház-épitő munkáról. Hajh, a t. c. publikumnak
.gondolkoznak a világ folyásárúi. De, a gondol­ ez unalmas volna !
kozó ember, ha akarja, sem tudja, fejét elfordi- A vak dühében vérengző embertől még
tan.i a szomorú képektől, mindenütt ilyenek áll­ lehet jót, nagyot várni: de, a piacon paráznál-
nak szemei elé. kodóknak tapsoló tömeg, és az a közönség, mely
Milyen a mi társadalmi életünk ? Mi foglalta szomjuhozza a róluk szóló híreket, az egy veszni
el helyét azoknak a barátságos, magyaros össze­ indult, felbomló társadalom.
jöveteleknek, melyeken mindenki nyílt őszinte *
lélekkel jelent meg, és talált még emlékeiben is A mai kor áramlatával, és azzal a befolyás­
hosszú időkre kellemes üdülést? Ma csak a nyil­ sal, mit a hírlapok gyakorolnak a. társadalomra,
vánosság előtt mulatunk, isten nevében kegyes annak erkölcseire, nem bírnak, csaknem tehetet­
célokra táncolunk; ajtónktól ugyan elűzzük a kol­ lenül állnak velük szemben az egyházak az isten
dust, mig talán egy ebnek még fürdő-szobát is országának terjesztésében, az erkölcsök nemesí­
rendezünk be, holott a rongyokban didergő koldus­ tésében, szeliditésében. Befolyásuk a lelkekre, ki­
gyermektől undorral fordulunk el. Nyilvánosság vált ma, és a protestáns egyházaknak, jóformán
elé hurcolunk mindent: örömünket, bánatunkat, elveszett. A papizmus, a bigottság, a türelmetlen
gyászunkat, de mindet csak azért, hogy egymás kizárólagos római katholicizmus képes a vak tö­
legszentebb érzelmeibe belegázoljunk, egymást meget fanatizálni, kér. testvérei ellen gyűlöletre
sárba hurcoljuk, a gúny, csúfolódás mérges kígyó ingerelni, bálványok előtt térdet hajtásra, dühöngő
 4 szám. PROTESTÁNS KÖZI.ÖNY. 27.

szenteskedésre tanítani, de a prot. egyházak, leg­ ezer bajjal küzködünk, a sokbúi nem találjuk el,
alább nálunk, a Krisztus tiszta evangyéliomával melyiket igazítsuk előbb. Egész magyar prot. egy­
nem bírják az ő híveik seregeit a szív szabad házunknak közös baja a szegénység; az egyházi
meggyőződéséből fakadt igaz vallásosságra, élő hivatalnokok fizetésének nyomasztó volta, a vi­
keresztyén hitre vezérelni; valamint sem a pro­ lági urak közönye az egyház külső-belső dolgai
testáns, sem a többi egyházak nem tudnak elébe iránt, a mi felett hol itt, hol ott föl-följajdul
állani a bűn-áradatnak, mely e földön, mint özön­ egy-egy egyházi lapunk.
víz zúg végig, és elsöpör minden életet. Mennyi Aztán van, azt hiszem, mindenik egyházkerü­
bűn, mennyi utálatosság! E világ ma sem akar letnek külön baja is. Egyik küzd: vájjon bevegye-e
»a megismert istennel megelégedni«, hanem a az új irányt,, mely nagyon külsőnek látszó, beteges
test kárhozatos bűneiben keres megelégittetést; kegyeskedésével méltó gyanút támaszt a magyar
gyermekei teljesek ma is »minden hamissággal, embernél. Másik rémülve látjn, panaszolja egy
gonoszsággal, paráznasággal, latorsággal, fösvény- nagy vidéknek az egyháztól való elhidegülését,
séggel, irigységgel, gyilkossággal, versengéssel, mely abban nyilatkozik, hogy a polgári házasság
álnoksággal, gonosz erkölcscsel. Susárlók, rágal­ törvénye óta feltűnően sokan mellőzik az egyházi
mazók, istennek gyűlölői, bosszúságra ingerlők, áldást. Ugyan e vidékeken terjed az agrár-szo-
kevélyek, dicsekedők, gonoszságnak találói, szü­ ciálizmus. A kálvinizmus főfészkében, a tiszántúli
lőiknek engedetlenek. Balgatagok, szövetségnek ! egyházkerület nagy kálvinista városában hódit
megrontói, szeretet nélkül valók, engesztelhetet­ ijesztő mérvben a pápistaság; ott lakik egy sima
lenek, i r g a l m a t l a n o k . Kik jóllehet az isten jezsuita püspök; befolyása körébe esik annak a
igazságát tudják (hogy a kik az ilyeneket cse­ bíboros pápista »egyházfejedelemnek«, a ki finom,
lekszik, méltók a halálra), mindazonáltal nem csak előkelő a selyem sapkától a bársony papucsa he-
azokat cselekszik, hanem o l t a l m a z z á k a z o ­ ( gyéig; ellensége a protestántizmusnak szive fene-
kat is, a k i k c s e l e k s z i k . « (Róm. 1 kétől a kis ujja hegyéig; a ki a protestántizmust
azokat
1, 28 — 32.) Ezeket Pál a pogányoknál látta, de I az emberi lélek kinos vergődésének nevezi. Csak-
ma, 1897 év múlva is ugyanazokat látják sze­ | ugyan, kinos vergődés is az, mikor nyakas kál-
meink. E világ fiai, mint megannyi sátán, röhögve | vinista város előkelő urai, és tudós tanárai saját
fordulnak szembe a szentséges istennel, és csú- ! fészkükben mennek tisztelegni savanyú-édes mo-
fondáros kacagással űzik előtte förtelmességeiket. ! solygással annak a pápista püspöknek, a ki őket
A z isten igéje gyűlöletes; szolgái azzal az igével I kegyeskedett észre nem venni a maga városában.
szájukban nevetségesek. Nincs egyéb hátra, mint | Mi pedig itt, Erdélyben nyögünk, lámentá-
hogy a templomokat lerombolják, hogy ne legyen I lünk a kepe nyomorúságai miatt, és dermedten
helye -az igehirdetésnek, a prédikátorokat elűz­ j bámuljuk, mint vívja titáni harcát az egészért
zék, a vallást, mint fölösleges terhet, a társada­ | egyetlen ember; talán nem is eszmélünk már a
lom hajójából kidobják. Az őrjöngő Franciaország felől, hogy az anyaszentegyház építésében nekünk
mintájára nálunk is megkezdték már a vallás- is ki kellene vennünk a magunk részét. Alig ha
tanitás ellen az izgatást. De, bár fáj kimendani, úgy nem lesz, hogy a templom épületét fölemeli
el kell ismernünk, hogy a felekezetek vallásos az az egy férfiú maga; de, nekünk nem kellene
nevelésének eredményében lelnek okot az izga­ felednünk, hogy a belső berendezés már csak­
tásra. Sem tanerőt nem alkalmazunk eleget, a ugyan a mi kötelességünk. Hajh, nem szárnyal
mennyit alkalmazunk, az sem mind képesített, a lélek, ezt mondjuk, ha az éhező test húzza le
nem hivatott nevelő sem a tanítás belterjére a porba! Igaz. A z élet kedvetlenségei közt én is
nem fektetünk elég súlyt: nem járunk el elég ezt érzem, hanem ott, az isten házában az ige
gonddal növendékeink vallásos, egyházias neve­ mindig magával ragad, delejes erejét rám is
lésében. S megvan a szomorú eredmény. Nincs árasztja, a hallgatóságra is. Csak ott felejtünk,
a protestáns egyházaknak annyi buzgó hű fia, csak ott enyhülünk.
mint a mennyi bigott, fanatikus pápistát látunk. (Közöltük ezt a kissé nagyon is pesszi-
Igaz, nekünk kimeríti erőnket iskoláinknak tör- misztikus felfogással megirt cikket, azon remény­
vénykivánta színvonalra emelése, a vallás-tanítás ben, hogy fog találkozni, ki a dolognak másik
berendezésére nem marad erőnk. Már látjuk, hogy oldalát világítván m eg: kiderül az igazság. S z e r k.)
beállt a káros visszahatás. Szegények vagyunk,
 28. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Mit tegyünk?
(Az egyházkerületi özvegy-árvái gyámintézet ügyében tett
»Javaslatc-ot illetőleg.)
A mióta gondolkozni tudok, mindig nagyra be­
csültem azokat, kiknek szelleme az alkotások terén örök
emlékű drága kincseket hagytak az utódoknak. Becsül­
tem, sőt tisztelettel hajoltam meg az alkotások előtt
még akkor is, ha az alkotók nézeteivel véleményem
meg nem egyezett. Csalhatatlan ember nincsen. Tévedni
emberi dolog; tévedhet mindenki, még akkor is, ha aka­
rata, meggyőződése, törekvése a legtisztább, a legben-
sobb indulatok által vezéreltetik.
Igen természetes, tévedhet e sorok írója is, midőn
az özvegy-árvái gyámintézet vagyonának fölhasználása
érdekében elmondja véleményét, de ha meggyőzik mások
arrúl, hogy felfogása nem helyes, s állításai nem a sző­
nyegen levő kérdés közvetlen természetéből folynak,
hát készségesen meghajlik, s jónak ismert nézeteit örö­
mest föl cseréli jobbakkal.
A z egyházkerületi özvegy-árvái gyámintézet va­
gyonának mikénti felhasználása tárgyában a főtiszt,
püspök úr egy »Javaslat«-ot készített, melyet az Igaz­
gató-Tanács egész terjedelmében el is fogadott.
Szép, és magasztos törekvés sugárzik ki ebből a
»Javaslat« búi, s a cél iránti lelkesedésnek oly impozáns
erejével mondja el óhaját, vágyát, hogy a nemes szándék
tisztaságához még a gyanúnak árnyéka sem férhet. A z
volna célja ennek a »Javaslat«-nak, hogy az egyház­
kerületi özvegy-árvái gyámintézet alap-vagyona osztas­
sák fel, a mily mérvben az 1896 év. előtt-özvegyekké,
és árvákká lettek segélyezése alól felszabadul, egyenlő
arányban a kolozsvári theologiai fakultás, és az árva
papfiuk részére fölállítandó »Szeretetház« között.
Hozzá szólották ehhez a kérdéshez pro et contra
már is. Figyelemre méltó, egészen komoly ismeretre
valló cikkben áll ellene a javaslatnak Szőcs Sándor,
dévai lelkész, és ha kizárólag a hatvanas években al­
kotott, az iS7ő-ik évben újjá szervezett özvegy-árvái
gyámintézeti alapszabályokat tekintjük, vele egy nézetet
kell, hogy vájjon az özvegyek, és árvák gyámintézete
sorsát szivén viselő minden pap.
E sorok írója még sem fogadhatja el a Szőcs Sán­
dor nézetét. Nem, különösen azért, mert paptársait meg­
tartani igyekszik ama fizetési kötelezettségben az egy­
házakkal együtt, melylyel eddig adóztak az egyház­
kerületi özvegy-árvái gyámintézet javára; és nem azért
sem, mivel a felfogásában megnyilatkozó konzervatív
szellem elzárja az útat az alapnak oly módon való lel
használásától, mely nem sérti az özvegyek, és árvák
jogait, sőt mondhatnám, egyenesen azt szolgálja.
Nekünk a fizetendőségeket okvetetlenül apasztanunk
kell. Déva, és érdemes papja elhordozhatná talán, nem
vonom kétségbe, többen is vannak egyházak, és papok,
kik nem éreznék meg ezen megszokott teher tovább
viselését, de mi oly sokan vagyunk, kiknek nem telik
a mindennapi kenyérre sem, hogy érettünk azoknak is
le kell mondaniok e tekintetben a fizető készségről.
Nem fogadhatom el az eredeti javaslatot magát
sem. Első felét nem azért, mert bár elismerem, hogy
4. szám.
szép, és szükséges dolog, az egyházkerület theol. fakul­
tását segélyezni, s lehetővé tenni azt, hogy a jövő nem­
zedék papjai pályájukon minél kevesebb szükséget lás­
sanak ; de, hogy ehhez a forrást a gyámoltalan özvegyek,
és neveletlen árvák vagyonából vegyük, ez gondolkozá­
sommal nem egyezik meg.
Kérdezem: vájjon, az erdélyi ref. egyházkerületben
éppen senki sem volt, a ki tisztán papképzés céljából
áldozatokat hozott volna ? És ha voltak ilyenek, pedig
voltak, miért nem lehet fölhasználni azoknak alapítvá­
nyait ? Ki áll annak útjában ? A z egyházkerület böl­
csessége rendelkezik a papképzés felett, törvény-adta
joga e z : vájjon, az e célra tett alapítványok felett ne
rendelkezi!ék-e r Nem hiszem, hogy joggal ne rendel­
kezhetnék.
Nézetem szerint, nem az a kérdés: ki tette, hol
tette le alapítványát, hanem az a kérdés, mi célra tette ?
A cél szentségét kell tiszteletben tartanunk mindnyá­
junknak, de hogy azt a célt hol szolgálja a kegyes
alapítványt-tevők vagyona, az a dolog érdemére nézve
az elfogulatlan gondolkozó előtt teljesen mindegy. Van­
nak útak, és módok a kolozsvári theol. fakultás föJse-
gélésére az özvegyek és árvák vagyona nélkül is, csak
keresni kell azokat.
Nem fogadhatom el a javaslat második részét sem.
Igaz ugyan, hogy a »Szeretetház« fölállítását üdvösnek,
szükségesnek tartom, s teljes reménységgel vagyok az
iránt, hogy az a kiváló ember, kinek egyházkerületünk­
ben annyi maradandó alkotása van, ha isten kegyelme
vele lesz, ezt is életre fogja hívni, de sem a szeretet,
sem a méltányos elbánás törvényeivel összeegyeztetni
nem tudom, hogy a felállítandó »Szeretetház« áldásaiból
a p a p o k l e á n y - á r v á i kizárassanak. Nekem egy­
formán kedves mind a kettő, a fiúért csak úgy aggódik
apai szivem, mint a leányért. Ez az eszme azért szü­
letett egyoldalulag, mert véletlenül N agy Domokos lel­
készt, kitől az eszme eredt, isten számos fiúval, s csak
egy leánynyal áldotta meg. Hát, a kinél megfordítva
van, mit szólnak ehhez a tervezethez? Azóta, mint tu­
dom, a tervezőnél is változtak a körülmények, leányai is
születtek, s hinni szeretem, hogy ő is most máskint
gondolkozik.
Ha az céloztatnék, hogy adjuk oda az egyház­
kerületi Özvegy-árvái gyámintézet vagyonát egy a papok
fiú- és leány-árvái részére fölállítandó »Szeretetház« ja ­
vára: ez előtt készségesen meghajolnék magamis. E gy
ilyen tervezet, a gyám intézet eredeti rendeltetéséhez egé­
szen közel áll, s a mily mérvben fölszabadulna az 1896
év előtt özvegygyé lettek, és árvák segélyezése alól az
alap, örömmel adnám oda az egészet, mert ez által a
leghumánusabb célt a maga teljes egészében szolgálná
gyámintézeti alapunk.
És én' kérem is a főtiszt, püspök urat a gyám­
intézet felhasználására vonatkozólag, ejtse el javaslatának
első részét egészen, s módosítsa oda a másodikat, hogy
az egyházkerületi özvegy-árvái gyámintézet vagyona, a
mily mértékben fölszabadul a segélyezés alól, fordittas-
sék a maga teljes egészében a papok fiú- és leány-árvái
részére felállítandó »Szeretetház« javára, s az ily módon
átalakított javaslattal kapcsolatosan, mondassák ki az is,
 4. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy jövőre az összes papok, és egyházak az eddig
teljesített fizetési kötelezettségek alul fölmentendők
lennének.
A z egyházmegyék véleményét meg kell hallgatni,
az elől joggal kitérni, nem lehet; de, meg vagyok g y ő ­
ződve, hogy véleményük a jelzett esetben telyesen egybe­
hangzó lesz, s készségesen oda véleményez mindenik,
hogy a papi összes árvák »Szeretetháza« javára öröm­
mel átengedi az egyházkerületi özvegy-árvái gyámintézet
vagyonát.
A z egyházkerület theol. fakultásának javára, mint
emlitém, vannak, és lesznek más források is, csak isten
kegyelme a főtiszteletü úr drága életét minél hosszabb
ideig tartsa meg.
Előterjesztés a kolozsvári millenáris
templom ügyében.
(Vége.)
Ezek szerint, a templom, és papilak épitése, és pe­
dig a templom belső felszerelés nélkül, de a másik épü­
let egész berendezéssel, kerül Összesen 43,500 frtba, s
igy 16,500 frttal kevesebbe, mint a mennyit a múlt évi
képviseleti közgyűlés, mint maximalis összeget megálla­
pított vala.
E szükséglet fedezhető a nélkül, hogy az egyház -
község részéről az egyházi adó fölemelésének szüksége
fenforogna, sőt még a nélkül is, hogy az egyház-
községnek rendelkezés alatt álló mostani jövedelm az
alkotás keresztülvitelének érdekében igénybe vétetnék s
igy mondhatni, hogy számításon kívül hagyva, mint
fönnebb is jeleztem, a templom belső felszerelésének
remélhető önkintes adakozás utján leendő berendezését:
az egyházközség áldozat nélkül gazdagíthatja magát
két nagyfontosságu alkotással s megörökítheti a mil­
lennium dicső emlékét.
Ez első tekintetre különösnek tetsző állítás nyitja
az, hogy a múlt évi képviseleti közgyűlés elhatá­
rozta, hogy:
1. Á külmagyar-utcai egyik papi telkét, s a bel-
farkas-utcai u. n. »Harang-láb« telket eladja, s a be­
folyó eladási árt a kérdéses új alkotás fedezésére for­
dítja. Ez tehát nem áldozat hozatal, csak érték-áthelye­
zés oda, hol azt saját érdekében gyümölcsözőnek befek­
teti. E határozatot végre kell hajtani, s erre nézve ez
előterjesztésem végén teendő javaslatom ki fog terjedni.
E két telek eladásából bevehető lesz minimális kalku­
lussal 20,000 frt.
2. A képviselő-testület azt is elhatározta, hogy a
városi hatóságot átiratban az építési terv- és költ­
ségvetés bemutatása mellett, építési anyag, illetőleg
a városi tégla-gyárban termek tégla adományozására
föl kell kérni. A város ilynemű alkotásoknál esetről-
esetre a többi egyházakat is mind segélyezte, a többek
közt a közelmúlt években különösen nagy arányban a
róm. kath. egyházközséget, s legalább is 10,000 trt ér­
téket képviselő telek adományozása által az izraelita
hitközséget. Illetékes körökben' tájékozást szerezvén
magamnak e tekintetben, kilásunk lehet arra, hogy leg­
alább is 5000 frt értéket képviselő tégla adományozá­
sával a mi alkotásunkhoz is hozzájárul.
3. A papilak, mint előre bocsátám, úgy van ter­
vezve, hogy az épület földszinti bolt- és lakás-helységei
az egyházközségnek állandó bérjövedelmet biztosítanak,
és pedig mérsékelt számítással évenkint 800 frtot, a
mely összeg 16,000 frt törlesztési k lesön törlesztő há­
nyadának fedezetéül szolgál. Számításba vehetjük még
ezen kívül azt is, hogy az emeleti terjedelmes lakás
29
legalább is évenkint 500 írtért bérbeadás utján értéke­
síthető mindaddig, mig az egyházközség azt állandó papi-
lakásul designálhatja. Végül:
4. elhatározta a képviseleti-testület azt is, hogy
az egyetemes konventtől ez alkotások keresztül vitelére
tőkesegélyt kér s erre nézve a mélt. Igazgató-Tanács­
hoz felterjesztést is intézett. E tekintetben félreértések
kikerülése végett s tájékozásul megjegyzem, hogy a
múlt évi konvent a tőkesegélyezés tárgyalása rendjén
kimondta, hogy egyházkerületünk részére 32 évi időtar­
tamra 10,000 frt tőkesegélyezésnek megfelelő évi 500
frt járandóságot rendelkezésre bocsát, és Igazgató-Ta­
nácsunk e határozatra hivatkozással a tőkesegélyezés
folyósítását első sorban a papi fiu-árvák >Szeretethaz«-a
felépítésére fogja a tavaszi konventtől kérelmezni.
Tekintettel azonban arra, hogy ez új intézmény az egy­
házközség azon papjának felügyelete, gondozása alá fog
tartozni, ki az egyházközség által építendő parokhiának
lakója lesz s igy a két alkotás közt állandó kepcsolat
jön létre, biztos kilátásba helyezhetem, hogy az Igaz­
gató-Tanács hajlandó lesz, a tőkesegélyből 2500 frtot
az egyházközségnek építkezési befektetés végett átbo-
csátani.
Ezek szerint, az egész pénzügyi művelet prospek^
tusa a következő:
A) S z ü k s é g l e t :
1. Templom-építésre . . 23 500 frt.
2. Papi-lak, s bérhelységek építésére . . . 20000 frt.
Összesen 43.500 frt.
B) F e d e z e t :
1. A külmagyar-utcai papi-lak eladásából 15000 frt.
2. A z u. n. »Harang-láb« telek eladásából 5000 frt.
3. Az egyházkerülettől átbocsátandó töke-
s e g é ly b e n ......................... . 2500 frt.
4. 16,000 frt. törlesztési kölcsönnek 5%-os
annuitással számítva megfelelő bérjöve­
delem 800 frt. lévén, s igy biztosított
fedezeti összeg . . . . 16000 frt.
5. A várostól remélhető tégla-adomány pénz­
értéke . . . . . 5000 frt.
Fedezeti tételek összege 43,50o írt.
Ezeknek előrebocsátása után, kérem a t. kebli-ta-
nácsot, méltoztassék kimondani, hogy :
1. Jelentésemet általánosságban helybenhagyó tu­
domásul veszi. Ennek folytán
2. A bemutatott terveket, s költségvetéseket, mi­
után azok Herceg Lajos műszaki tanácsos által felül
vannak vizsgálva, s helyesitve, elfogadja, s midőn vég­
zett munkálatáért köszönetét nyilvánítja, az egész épít­
kezés, és berendezés műszaki vezetésére őt felkéri, s
megbízza.
3. Dr. Gidófalvi István, főgondnok úrat, mint kfr.
közjegyzőt felkéri, s felhatalmazza, hogy a külmagyar-
utcai kérdéses papi, s az u. n. »Harang-láb«-teleknek
önkintes árverezés utján leendő eladását kisértse meg,
és pedig az előbbit 15,000, az utóbbit 5000 frt. kikiál­
tási árral.
4. Sürgős átiratot intéz a városi közgyűléshez, és
pedig mellékelve az átirathoz nemcsak a papi laknak,
és templomnak, hanem egyszersmind a »Szeretetház«-
nak tervét és költségvetését, s jelezve, hogy e három
alkotás keresztülvitelére kerekszámban 900,000 tégla
szükséges, kéri 500,000 téglának természetben való ado­
mányozását, melyből 300,000 drb. a szorosabb értelem-
ben vett egyházközségi és 200,000 drb. az egyházke­
rületi építkezésre lesz felhasználandó.
5. Felkéri püspök aát. hogy a felveendő törlesz­
tési kölcsönnek lehető méltányos megszerzésére tegye
meg a szükséges lépéseket.
 30. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
6. A terveket és költségvetéseket mellékelve, fel-
terjesztést intéz az Igazgató-Tanácshoz, az egyházközség
örök használatába bocsátandó telekrésznek telekkönyvi
megáilapitását s a konventtol nyerendő tökesegélyből
az egyházközség javára 2500 frtnak átbocsátását.
7. tMegbízza az egyházközség gondnokságát, hogy
Szaiay Ferenc, Endstrasser és Reményik építészi vál­
lalkozókat az elfogadott tfrvek, és költségvetések alap­
ján pauzalis ajanlattéteire felhívhassa, és pedig zárt
ajánlatok tételére, figyelembe véve a tervezési költsé­
gek fedezését is.
8. A z alkotások védnökeiül, s különösen a tem­
plom belső berendezésének önkintes adakozások utján
fedezhetése végett felkéri-özv. br. Bánffy Dánielné, br.
Jósika Sámuelné, ő kegyelmességeiket, és Hegedűs Sán­
TÁRCA.
A megmentő szeretet munkái.
(Folytatás, és vége.)
Mindkét cél elérésére egyletek alakultak a külföldön,
melyeknek fő-fő segédeszközük a biblia. Rendszeres vallás-
oktatásban részesítik a foglyokat, és nem csak úgy, mint
nálunk szokták a fegyházak lelkészei, vagy a börtönök be­
szolgáló papjai ezt végezni. És a börtönbűi kik erűiteknek
munkát, foglalkozást, kört nyújtanak, nehogy a nyomor, és a
társadalom ridegsége újra a bűn karjai közzé vezessék őket.
Howard János, angol biró volt az, ki e fontos kér­
désre felhívta a közfigyelmet s egy angol quáker nő Fry
Erzsébet kezdette meg a nemes munkát, ki sorra járta a
börtönöket, hogy azok lakóit lelki vigaszban részesítse. N é­
met országban Fliedner, majd több egylet szerzett e téren
érdemeket.
íme, nagyérdemű közönség ! A z utóbb felsorolt mun­
kák azok, a melyekben a keresztyén megmentő szeretet a
külföldön nagy sikereket ért el s a melyeknek, mint em-
litém is, nálunk alig van valami nyoma, a melyek érdeké­
ben az állam és társadalom együttvéve is alig tesz egy
szemernyit.
A kik ismerik hazánk e nemű viszonyait, ugyan mond­
ják még, hogy tesz-e az állam, vagy a társadalom valamit
börtöneinket, kórházainkat, temetőinket a túlzsúfoltságig
megtöltő iszákosság ellen? Tesz-e amaz iszonyú kór-beteg­
ség megszüntetésére, vagy enyhítésére, mely földrészünk
egyik lég virágzóbb államát oly rohamosan sodorja a vég­
pusztulás felé s a mely nálunk is rendre szedi áldozatait,
napról-napra árad, dacára a rendőri felügyeletnek, a mely
úgyis inkább törvényesitése, mint tilalmazása a bűnnek?
Felveszi-e a mi társadalmunk a társadalom ellenségeinek
gondját s tesz-e maga, vagy az állammal karöltve, valamit arra, azok is megadatnak nekik.
hogy ezek megjavuljanak^ pedig nálunk is a javítás a büntetés
elméleti célja; vagy a mennyiben a büntetés által megja­
vultak voln a: mi történik az állam és a társadalom részé­
ről abban az irányban, hogy ezek a megbélyegzett, ezek
a kidobott emberek; újra befogadtassanak és hogy a szere­
tet elfedezze a bélyeget, melyet a megtorlás megjavítás cí­
mén homlokukra sütött?
Semmit és ismét csak semmit. Államunk a szesz , fo­
gyasztásának csak örvend, mert ez jövedelmét növeli és
nem kénytelen, szükség esetében mindjárt a gyűlölt- adó­
préshez nyúlni. Az a 30 millió forint nagy szám az állam-
háztartásban, a mit a szesz-jövedék monopolizálása behoz, ■ nekünk magyaroknak szükségünk. Világit és melegít amaz
és kinek jutna eszébe, hogy ezen nagy összeg tekintélyes i is, de sem az éjjel sötétségét nem lehet lámpával elűzni,
részét a szesz-fogyasztás miatt szaporodó bűnösök megbünte­
tésére kell visszafizetni, hogy a nemzet az állam 30 millió
forint hasznával szemben, évenkint 2— 3-szor annyi kárt
szenved anyagiakban és erkölcsiekben. Hogy ez nem mese­
beszéd, eléggé szomorúan bizonyítják a büntető bíróság
ügyforgalmának növekedése, az öngyilkosságok nagy aránya,
népünknek, az ujoncozás tanúsága szerint, folyton foko­ • bán és iskolában egyiránt s e munkákban nem tartóztat
4. szám.
dor orsz. képviselő urat s megbízza egyúttal az egyház-
község gondnokságát, hogy Békéssy Károly algondnok
elnöklete alatt női és férfi tagokból szervezzen 50 tag­
ból álló s adakozást gyűjtő bizottságot-.
Önkint érdendő, hogy a t. kebli-tanácsnak ezen
intézkedései tudomás-vétel, valamint az eladási, építke­
zési s kölcsönvételi szerződések foganatosítás .előtt az
egyházközségi képviselő-testületnek, illetőleg a mélt.
Igazgató-Tanácsnak elő, s felterjesztendők lesznek.
Tett javaslataim elfogadását tisztelettel kérve, s
szolgálataimat a továbbiakra nézve is készséggel fel­
ajánlva, maradtam a t. kebli-tanácsnak atyafi szolgája.
Kolozsvárt, 1897. Jan* 9~én.
S zá sz D o m o k o s, s. k.
ref. püspök.
zódó elsatnyulása. Mondom, mindezekkel szemben semmit
sem teszünk, sőt az állam-kormány egy gcrög-kath. lel­
készt, ki híveit a pálinka élvezetétől való tartózkodásra
megeskette, a múlt évben felelősségre vonta, egy a mér­
tékletesség! egyesületek érdekében működő körjegyzőt, a
korcsmáros panaszára, fegyelmi kereset alá fogott Nagyon
tanuságos volna, ismernünk mindkét eset kimeneielét, de
már erről felvilágosítással, adatok hiányában, nem szolgálhatok.
Azoktól a szerencsétlen nők tűi, kik a társadalom ke­
belében és mégis attól áthághatatlan válaszfallal elkiilönitve,
élnek, rabszolgáknál hitványabb sorsban, az emberi szere­
tet undorodva fordul el, félvén a beszenyeződéstől, pedig
társadalmi betegség az elhanyagolást még soha annyira meg
nem bosszulta, mint az, a melyet azok terjesztenek. A fog­
házak s börtönök lakói nem találnak többé a társadalom­
ban egy kézszoritást, egy meleg szót, egy nyájas pillantást,
mert az ember-szeretet, a mely ellen vétettek, nem ismeri,
nem akarja többé ismerni a háládatlanokat s visszatasitja
őket a bűnbe, melyből menekülni igyekeznek.
A felsorolt hiányok a mi magyar társadalmunkban és
államunkban kétségtelenül fenforognak. Nem hiszem, hogy
valaki megcáfolhatna. Pedig hát a^ magyar társadalom nem
barbár, nem inhumánus; az általános ember-szeretet nálunk
is él, sőt működik is. Csakhogy a szeretetnek egyedül ak­
kor van hegyeket mozgató hatalma, ha hiten, vallásos meg­
győződésen épül fel.
És itt van nálunk a nagy fogyatkozás. Általános a
panasz minden egyházunk kebelében, hogy a régi vallásos
Ságot közönyösség váltotta fel; az egyháztagok a templo­
mot nem nagyon látogatják, többet káromkodnak, mint imád­
koznak, nem az isten országának dolgait, hanem a földi
dolgokat keresik első sorban, azt hívén, hogy ráadásul majd
Csak .a vak nem látja be, hogy a bajokból az egye­
dül szabadító a Jézus-Krisztus és az Ő evangéliuma. Az
-.emberi nyomornak óriás terjedelmű mezején egyedül az
evangéliumi alapokon felépült keresztyén szeretet, tehát a
Krisztusi szeretet képes mindenre kiterjedő és áldásos mun­
kát folytatni; az a szeretet, mely meglátja a fényes aranyo­
kon is az azokhoz tapadó erkölcsi rozsdát, de meglátja
még az állatiságba sülyedt emberen is a teremtő képét és
segít, helyre állítani az eltorzult vonásokat.
Nem az általános emberi szeretet hangzatos üressé­
gére, hanem a keresztyén szeretette van nekünk, különösen
.sem a téli hideg fagy billincsébe vert természetet kályhá­
val felmelegiteni. Mindezekre csak az istennek áldott napja
képes és elégséges. A bűn és nyomor sötétségét és fagyát
is csak az az isteni, a Jézus Krisztus által az embereknek
megjelentett s velük közölhető szeretet enyésztetheti el.
Ennek tudatában hirdetjük mi is az igét templom-
 4* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fel sem á gúny, sem a hidegség. Nevetnek talán némelyek
ezen külföldrűl béhozott újdonság felett ?! Nevették az első
keresztyéneket s a reformátorokat ’is az uj és még soha
nem hallott evangéliumért. Mi nem kérdezzük, ha gyér
mekünk difteritiszben fekszik, hogy magyar ember találta
e fel a szérumot, hanem hálákat adunk az istennek, hogy
a mieink megmentésére orvosságot rendelt.
Kortúl elmaradottak vagyunk talán és nem állunk a
tudomány mai magaslatán és a ma élő keresztyén hittuda­
tot a régi ósdi formákkal akarjuk elnyomni ?! Mi tudjuk,
hogy az isten a világ bölcsességét bolondsággá tette, de
a valódi bölcsességet a kis gyermekeknek is megjelentette.
Ne beszéljenek sokat azok az emberek, a kik a társada­
lom képét ragyogónak látják, a kik a világ technikai ha­
ladása, a tudományos kutatások eredményei által elragad­ . delén álló férfiak sovárogva tekintenek- arra- felé. Mi, hajlott
tatva, csak a kultúra dicsőségét tudják zengeni, hanem
nyissák ki szemeiket s lássák meg a társadalom nyomorát
s vegyék eszükbe, hogy mig a gőz és villany szárnyain ha­
ladunk a természeti világban előre és közel az idő, midőn
gépeik a felséges isten magasságos trónusa felé emelik a
föld fiait: ép oly rohamosan hanyatlik nemünk az erkölcsi
világban mindig alább és alább és hogy nem messze az
idő, midőn eldördül ismét az isten szava bánom, hogy
embert teremtettem.
Nem nekünk, nem magyaroknak való a Krisztus evan­
géliumának mély és igaz szeretete ? Hát nincs nálunk ezer
és ezer árva, a kinek nincs kenyere, vagy ha akad is,
nincs benne köszönet? Nincs közöttünk légió számra süket,
néma, hülye, őrült, beteg, a kiknek befogadására elegendő
hely hiányában szűkölködünk ? Nincs nálunk eláradva az
iszákosság, a fajtalanság ? Ismeretlen Magyarországon a
gyilkosság, csalás, rablás, házasságtörés, gyermek-kitevés és
elpusztítás; ismeretlen az öngyilkosság. ? Sőt nem éppen nő-
vekednek-e mind e nyomorúságok, szenvedések és bűnök ?
De miért folytassam tovább a szomorú kép festését,
melyet nemzeti társadalmunk egész borzalmasságában tár
a figyelmes szemlélő elé?
Egyetlen orvosság az evangélium e bajok között.
Azért tehát, nagyérdemű közönség, ne adjunk arra
alkalmat, hogy magunkat a keresztyén szeretet ellenségeinek
tüntessük fel. Fogjunk mi is végre-valahára a munkához.
Badar beszéd az, hogy »idegen dolog,« »nem magyarnak
való.« Badar beszéd éppen ma, mikor állami1intézményeink
a független felelős minisztériumtól- a fináncig, társadalmi
életünk a szalonoktúl a takarék-pénztárokon át a korcsmá­
kig, tudományunk s irodalmunk a magyar tudományos aka­
démiától kezdve a vásári ponyváig idegen, külföldi minták
után alakultak. A mi idegen, tegyük magyarrá és nem lesz
idegen többé.
A ki nemzetét szereti és félti, az idegen betegségek
és ne a betegségek gyógyítására szolgáló idegen orvosság
ellen tiltakozzék. Itt az ideje, hogy hazáját és egyházát
igazán szerető minden református magyar ember nyissa ki
szivét az evangélium befogadására és nyújtsa ki kezét a ke­
resztyén szeretet munkáinak gyakorlására.
(Alkalom-adtán, és az általunk megválasztandó időben,
lessz e felolvasás befejezésére, és minket is érintő passzusaira
valamelyes mondani-vaiónk. Majd elmondjuk. M o s t nem
akarunk kárt okozni. S z e r k . )
P o k o ly József,
theol. tanár
Különfélék.
= E számunk utolsó lévén e hónapban, szive- népiskolai tanügyünkré, s -a. hiányt, ha .lehet, egyházunknak,
sen fölkérjük olvasóinkat, hogy a névtelenül megjelent,
tehát p á l y á z ó cikkek, és pedig: A járatlaa út. Uj év.
Vallásos iratok. Protestáns önérzet. 1897. Mit tegyünk?
közül valamelyikre szavazatukat febr. i oi g beküldeni szíves­
kedjenek, minden indokolás nélkül.
Szívesen kérjük olvasóinkat, érdeklődjenek e dolog
.iránt. Való igaz, hogy az Összeg csekély a n~gy irodalmak
3 1-
honoráriumaihoz, pályádijjaihoz. képest, de az erkölcsi ha­
szon, és az öröm, melyet a nemes munka ad, az szavakban
ki nem fejezhető. Az érdeklődés megtiszteltetés azokkal
szemben, kik dolgoznak; ösztönző azokra nézve, kik még
csak gondolkoznak, hogy munkára vessék kezüket; s mind­
nyájunkra nézve elégtétel, kik egyházkerületünk díszét, ja­
vát, előmenetelét szivünkén hordozzuk. Dolgozzatok, mert
a szellemi munka szárnyakat ad a léleknek, fölemelkedni
a magasba, és ha-valakinek, a papnak.kötelessége, hivatása:
»keresni az oda felvalókat«.
= Kun Bertalan, tiszáninneni ev. ref. püspök,
folyó hó 21-én töltötte be életének Sói k évét. A gimná-
ziális növendékek elképpednek e horribilis számon. Az élet
korúak, tudjuk, érezzük, hogy ott vagyunk a nyomában,
ha ugyan leszünk. De nincs az egyetemes kálvinista egyház­
ban egyetlen egy ember, ki mély hálával ne áldaná a gond­
viselést, mely e minta-embert testi, és lelki erejében eddig
a korig megtartotta mindnyájunknak. K i ötvenhat év óta
pap, harminc év óta püspök ; ki e hosszú időn át szerzett
érdemeit megkoronázva láthatja mindenki tiszteletével, őszinte
szeretetével, mint ember, mint férfi, és puritán kálvinista,
s ki irodalmi munkásságával is példát adott, hogy a szel­
lemi élet több, mint a mindennapi élet elmúló bálvány­
imádása: ez előtt a térfiu előtt mi'mcghajlunk, az Ő orcáját
megbecsüljük, s kérjük az istent, hogy mindnyájunk örö­
mére, büszkeségére, dicsőségére sokáig tartsa meg.
= Kolozsvári kollégiumunk elöljárósága egyik
közelebbi ülésében, az igazgató előterjesztésére, egyhangúlag
kimondotta, hogy a jövő iskolai évtől kezdve, a tanulók
együtt étkezésére alkalmat nyújt. A kollégium melletti »sütő
ház« kertjében étkező helyiséget építtet, konyhát szerel föl,
s megfelelő személyzetet állít b e ; e célra rendelt alapjaibúl
évi 1500 frtot jelölve ki a kitűzött cél előmozdítására. Ez
által lehetővé teszi, hogy a jó tanuló szegény fiuk kedvez­
ményes áron, vagy teljesen ingyen részesüljenek az együtt-
étkezés kedvezményeiben. A kollégiumban lakó tanulókra
kötelező lesz az együtt-étkezés. Nevezetes lépés kollé­
giumunk fejlődésében: hogy a vidéki tanulók az étkezés
alatt is állandó felügyelet alatt lesznek, kos/tra-járás ürügye
alatt nem járhatnak nem ellenőrizhető helyekre. Naponkint
háromszor egésséges, jó kosztot kapnak olcsó áron. A vi­
déki szülők bizonyára örömmel fogadják e rég várt újítást.
Annál elszomorítóbb, hogy-az elöljáróság egy más kérdésben
a vissza-fejlődést volt kénytelen kezdeményezni. T i. kollé­
giumaink kebelében a vallásos, és hazafiul nevelés terén
igen jó szolgálatot tettek a jól szervezett négy osztályú
elemi iskolák. A népoktatási törvény nem ismeri el ezen
! iskolák létjogát, s a kollégiumok elöljáróságai már évek óta
harcot folytatnak ez iskolák érdekében a közoktatási kor-
! mánynyal. A közoktatási- miniszter egy utóbbi leiratában
1 véglegesen döntött a kérdés felett, s kimondta,- hogy a gim­
náziumok melletti elemi iskolák szervezete teljesen átalaki-
| ta-ndó, s állandó tanítók alkalmazandók. A kolozsvári kollé-
i gium eddig évenkint mintegy 700 frtot áldozott elemi isko-
I Iájáért, de az új szervezet szerint több, mint évi háromezer
! írttal kellene az elemi iskola fentartásáhóz járulnia. -Mint-
! hogy ekkora áldozatot a kollégium meg-nem bir, különösen,
• mert a közoktatási törvény a gimnázium fokozatos fejlesz­
tését is megkívánja* kimondta az elöljáróság, hogy a jövő
I évtűi kezdve,- négy év alatt fokozatosan megszünteti elemi
! iskoláját, s a helyett egy osztálylyal gimnáziumi előkészítő
tanfolyamot rendez be. E határozat nagy vissza-esést jelent
de minden esetre á városnak pótolni kell. íme. a parag­
rafus szigorú alkalmazása milyen eredményre vezet. Igazán
látszik, hogy »a-betű meg'^l«.
= A kolozsvári ev. ref. kollégium építkezési alapjára
újabban a következő kegyes adományok folytak be. (XXI-ik köz­
lemény.) dr. Pátakyjenő 10 frt. Boc Sámuel 2 frt. .Sándor János
réf. esperes 2 fit. Kónya Ferenc tanár 5 frt. Csemyánszky Lajos
2 frt. Tokaji János 1 frt. Kondász- Ferenc 5 frt. Benkő József k.
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tábla biró 4 frt. Büchler Adolf 1 frt. Löbli Mihály 50 kr. dr. Papp
Domokos k. ügyész 2 írt. Páll Miklós 1 frt. dr. Kiss Ferenc orvos
10 frt. Kerekes József 1 frt Horkai Zoltán 1 frt. dr. Hegedűs
István 25 frt Horváth József 5 frt, Révai Pál ref. lelkész 50 kr.
Weldin Vilmos 1 frt. dr. Szász Izsákné 1 frt. dr. Dadainé 1 frt.
özv Nagy Lajosné 1 frt. Kupferstich Józsefné 50 .kr. Veress (jyu-
láné 50 kr. Bogdán Arthumé 1 frt Babarcy Tivadarné 1 frt. Pap
Lajosné 50 kr. dr. Vassné 50 kr. Deák And: ás 1 fit. Vájná Mik-
lósné 50 kr. Famos Dezsőné 50 kr. Malik József 50 kr. Benedek
Jánosné 50 kr Sebestyén Sándorné 50 kr. Bogdán Jánosné 1 frt.
Kelemen Margit 50 kr. Zajzon Béláné 50 kr ify Gödri Ferencné
50 kr. Kelemen Lajosné 50 kr. Imreh Domokosné 50 kr. Császár
Domokosné 50 kr. Derzsi Gizella 50 kr. Farkas Károly 20 kr.
Fusi Ida 50 kr. Bartus Sándor 10 kr. Farkas Róza. 05 kr. Boér
Jenő 1 trt 50 kr.‘ Fejér. Mihály 25 kr. Valaki 05 kr; Deák Mihály
50 kr. Cobor Mihály 50 kr. Fodor Mihály 30 kr. Éliás Hermann
20 kr. Scheider Sámuel 10 kr. Bálint Ferenc 10 kr. özv. Köröndi
Jánosné 1 frt. Musnai Antal 20 kr. Fogarasi Sándor 10 kr. N. N
20 kr. Baki András 10 kr. Községi Szövetkezet i'frt. Klein Simon
10 kr. Baki Mihály 10 kr. Baki János 10 kr. Szabó Samu 10 kr.
Rác Ferenc 10 kr. Vadasdi Márton 30 kr. Székely János-József
05 kr. Széchy Ferenc, ref. leik. 1 frt. A nemes keblű adakozók­
HIVATALOS RÉSZ.
264-1897- KÖRLEVÉL,
valamennyi egyházmegye nt. Esperesének, püspöki vizs­
gálat alatti egyházközség tiszt t. Tanácsának, és vala­
mennyi kollégium méltóságos t. Elöljáróságának.
Múlt évi 3840. szám alatt kelt körözvényünkben je­
leztük volt, hogy az Első Magyar Általános biztositó tár­
sasággal 1896. év végéig kötött szerződésünk lejárván, a
tűzkár elleni biztosítások 1897. évi január hó i-től kezdve,
kizárólag a budapesti Foncière biztosító intézetnél* s illetve
ennek kolozsvári főügynökségénél eszközlendők.
Miután azonban tudomásunkra jutott, hogy az Első
Magyar Általános biztosító társaság főügynöksége, dacára
annak, hogy még ezelőtt két évvel figyelmeztetve lett arra,
miszerint az 1896. évet meghaladó biztosítások érvénye
_csak azon esetben fog Tentartatni, Jia. a,: további, időre
szóló szerződés szintén ezen társasággal fog megköttetni, s
ezen kijelentést tudomásul is vette, mindezek ellenére vo­
nakodik az általa jogtalanul hosszabb időre kiállított biz­
tosítások érvényét megszüntetni : ezennel felhívjuk a t. cí­
met, hogy mindazon egyházi épületek tűzkár elleni biztosí­
tását, melyekre nézve az Első Magyar Általános biztositó
társaság által kiadott kötvény még le nem járt, a nevezett
biztosító társaságnál ajánlott levélben és Írásban sürgősen
mondja fel, s a kiállított dijkötelezők visszaadását követelje.
Ha pedig a dijkötelezők a nevezett társáság által
vissza nem adatnak, vagy a felmondás el nem fogadtatik, az
esetben a lejárat idején a dijváltókra ne fizessen, hanem hi­
vatkozva a megtörtént felmondásra, a fizetést tagadja meg.
Ezen körlevelünk értelmében, szíveskedjék a t. cim,
hatósága alá tartozó alkalmazottakat, illetve lelkész atyánk­
fiáit fegyelmi kereset terhe alatt útasitani és annak foga­
natosítását ellenőrizni, s egyúttal fölhívni őket, hogy az
épületek biztosítása céljából a bevallást a >Foncière < biz­
tosító intézethez haladéktalanúl nyújtsák be.
Elvárjuk a t. címtől, hogy ezen rendeletünk fogana­
tosításáról 30 nap alatt hatóságunkhoz kimerítő és pontos jelen­
tést tegyen, részletes kimutatást terjesztvén be a biztosított épü­
letekről, azok tűz elleni biztosításáról és az évi díjösszegről.
Kolozsvárt, 1897. évi január 19-én.
Maksay János, Szász Gerő,
szíimvevő. elnök helyett.
4998— 1896. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyi ev. r e f kollégium mélt. t. Elöl­
járóságának.
Minthogy a Tanügyi, és Fegyelmi Rendszabályok, és
Utasítások nem intézkednek az. igazgatói zárójelentések
fölterjesztésének idejére nézve, szükségesnek dátta az Igaz­
gató-Tanács a nevezett Rendszabályok 27. § a 7-ik pontjá­
ban, valamint a n o . §-a 10-ik pontjában megkövetelt
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
4. szám.
nak a kolozsvári ev ref. koll. elöljárósága hálás köszönetét fejezi
ki. Kolozsvárit, jan. 25. 1897. S á r k á n y Lajos, igazgató.
= Köszönetnyilvánítás. Az 1896-ik évben a gegesi ev. ref.
egyházközségnek iskola-épitésre ajándékoztak (külön kérések folytán):
Hirsch báróné 50 frt. Tisza Kálmánné 10 frt. Az államsegélyből az
lg.-Tanács utalványozott 50 frt. Ugyanazon célra, kérés nélkül, aján­
dékoztak: Suba Beniámin 2 fit. Kiss Károly 50 kr. Kiss Ferenc
2 frt. Kiss Elek, gegesi ev. ref. tanító egy 28 frt. értékű csönget-
tyűt. A »Hajnal«-bán, és »Prot. Közi. »-ben közzé tett kérelem foly­
tán, egyetlen helyrűl jött ajándékozás, még pedig a szilágy-varsolci
ref. egyház pénztárából 50 kr. Mindezen ajándékozásokon felül, a
gegesi ref. egyházközség tagjai, jóllehet még 1895-ben: 108 frt. 13 krt.
ajándékoztak anyagok beszerzésére, az új iskola építésének egész
folyama alatt tenyeres, és igás napszámmal megbecsülhetetlen ér­
tékű ingyen-munkát teljesítettek. Továbbá, egyházközségem egyház-
megyei képviselője, Kiss Ernő, m. kir. erdész, az úrasztalára aján­
dékozott egy térítőt, egy kehely-takarót, és 2 irtot »úrasztali kehely-,
és kanna-alapra«, Ígérvén, hogy ez alapra, tőkésítés végett, minden
évben négy frtot fog adni, mig tényleg állami hivatalban lesz. Fo­
gadják az adakozók úgy a gegesi ref. egyházközség, mint a magam
nevében is őszinte köszönetemet. Geges, 1897, jan. 24 K i s s
F e r e n c , ev. ref. pap.
igazgatói zárójelentések felterjesztésének határidejéül augus-
tus hónap első napját tűzni ki, a mikorra a rendszabályt
lag megszabott zárójelentések a mélt. t. Elöljáróság által
ellátva, minden további sürgetés bevárása nélkül, kimarad-
hatatlanul fölterjesztendők ide megismerés végett.
Kolozsvárit, 1896. évi december 291-én.
Parádi Kálmán, Szász Gerő,
tanügyi előadó. az e l n ö k h e l y e t t .
69— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi Tef. egyházkerületben a kolozs-kalotai egy­
házmegyébe kebelezett m.-valkói kántor-orgonistái állomásra
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Tisztességes lakás, öt hold szántó, ki­
lenc hold 1080 Q ö l kaszáló haszonélvezete, 1 hold szán-
-Xót £lz e g y h á z jnegmivel, egy után fajzási és legeltetési
jóg, 8 Q - m . tűzifa, vagy ennek piaci ára, készpénz 80 frt.
az egyház pén-tárából. Hivatalos fölszámitás szerint, 300 frt.
Megválasztandó köteles, a rendes isteni tiszteleten kí­
vül, az áll. iskolában éneket tanítani.
Pályázati határidő: febr. 18. Folyamodványok nt.
Deési Gyula áához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1897. jan. 24. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
59— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett bikfalvi, eltávozás folytán ürességbe
jött ev. ref. énekvezér-tanitói állomásra pályázat hirdettetik.
Javadalom: 1. Tiszességes lakás, gazdasági épületek­
kel, háromnegyed hold kerttel. 2. Nyolcvan kai. őszga­
bona, a mezőn tetszés szerint választva. 3. Nyolcvan kai.
zab. 4. Öc és fél hl. szemes törökbúza. 5. Kepeváltság,
árvakepe, oszpora: 20 frt. 6. Hét hold ötszázötvenhét i_’-öl
szántó és kaszáló haszonélvezete, jövedelme, nyolcvan frt.
7. Öc öl tűzifa, vagy 35 frt. 8. Az egyházközség pénztá­
rából készpénz, 108 frt. 9. 2 hold erdő haszonélvezete, 3
frt. 10 Stóla, 5 frt. Összes jövedelem, lakáson kívül: 479
frt. 50 krra számítva
A rendes énekvezéri és tanítói kötelességek teljesí­
tése mellett, kötelessége lesz az iskolában az ének, és torna-
tanítás, az egyházi dalkar vezetése.
Megjegye tetik, hogy 1897. ápr. 24-ig csak a szol­
gálati idejére esedékes fizetéshez tarthat számot, azután a
teljes ‘fizetés élvezetébe lép.
1 Pályázati határidő: 1897. febr. 22.
• Folyamodványok: nt. Vén Mihály esperes aához kül­
dendők, Bikfalvára.
Kolozsvárt, 1S97. jan. 22. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.1
1 - ■■■ ■■ —■ ■ - ■ -• -
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Február 4. 5. szám.

iiimiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiuiiiiiiiiiiiiiimiiüiiiii iiiíniiiiiiniliiiiiiiiiimiiiimiimimiiiiiiiitnmiimiim m;

MEGJELENIK MINDÉI} CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

B io f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kö/magyarutca 9. sz.

tiz esztendeig a megelégedés nyugalmát meg­

A lelkészi illetmények kiegészitése.
A közoktatásügyi miniszter Csáktornyái vá­
lasztói előtt tartott beszédében a lelkészek fizetés
rendezésére nézve Ígéretet tett. Ez az Ígéret bennem
az elégületlenség kedvetlen érzését gerjesztette.
Azon ígéret szerint, ugyanis, a magyar állam,
minekutána most már kezdi érezni, hogy az ál­
lamoknak nyújt némi nemű támaszt a polgárok
vallásossága, »segítségére
nelmi egyházunknak«. Talán, valahára már őszinte
lesz a szó, ha ugyan az nem csupán a mostani
miniszter szava, melynek kötelező erejét magára
nézve egy másik miniszter nem fogja elismerni.
Ámbár most erősebb biztosítékot nyújt az a ki­
jelentés, hogy már törvényjavaslat van kidolgozva;
még erősebbet
királyi szó is szükségesnek ítéli, és elvárja az új
országgyűléstől a lelkészek anyagi helyzetének
javítását.
A segítség egyik
az lenne, hogy »minden magasabb theologiai in­
tézetet végzett lelkész három év alatt legalább
600, tiz év alatt legalább 800 forint jövedelemmel
bírjon« az állam pénztárából pótolva, mert a mi­
niszter által kidolgozott törvényjavaslat »a mél­
tányosságig a lelkészi
t é s é r ő l gondoskodik«.
Ez a k i e g é s z í t é s , és m é l t á n y o s s á g
az. mely minket ki nem elégíthet. Előbb 600,
tiz év alatt 800 forintot ígérni, és méltányos­
ságról beszélni: ez képtelenség. Egy felsőbb theo-
giai intézetet végzett embernek 600, vagy 800 fo­
rintot adni, ez teljességgel nem méltányos. Mert
ma egy magasabb
■ családnak, melytől a társadalom is, a közélet is
vár valamit, még a 800 forint sem elég tisztes­
séges megélhetésre,
Ez a fizetés csak a 200— 400 írttal fizetett lelké­
szek nyomorának olyan enyhítése, mely talán úgy
hozza nekiek, hogy aztán újra panaszkodjanak,
mert érzik újra a nyomorúságot. A zt inkább el­
fogadhattuk volna: »Mert az ország ereje nem
engedi (ez is keserűen hangzanék ugyan, mikor
tudjuk, hogy a budapesti operának, és más egyéb
nem fundamentális országos intézménynek éven-
kint jut több, mint a mennyivel a prot. egyhá­
zakat egyszer-mindenkorra ki lehetne a nyomorbúi
megy minden törté­ emelni), egyelőre elégedjenek meg a lelkészek
ezzel!«
Ugyanezért, én elégületlen vagyok a k i­
egészítéssel. A kiegészítés nem fizetés-ren-
dezés. Félrendszabály, mely szünteti egy kissé
az anyagi nyomort, de egy csöppet sem azt az
erkölcsi nyomorúságot, melybe a keperendszer
az, hogy trónbeszédben ejtett döntötte, és fogva tartja a reform, papságot. Ez
a fizetés-kiegészítés nem fogja visszaadni a lelki-
pásztort önmagának, társadalmi állásának, emberi
méltóságának. E mellett ott maradunk továbbra
része konkrét formában is a kepézők körmei közt,a hol nincs nyugalom,
béke: tehát, nincs érdemleges lelkipásztori működés.
Mert az, hogy még ma is van lelkésznek 200
frt. évi összes jövedelme, ez nyomorúság, anyagi
nyomor; az pedig, hogy a keperendszer mellett
a gyülekezeti tagoktól kell krajcáronkint, orca­
illetmények kiegészí­ pirulással beszednünk összes fizetésünket az utolsó
fillérig, másik nyomorúság, erkölcsi nyomor, de
a maga nemében nem kisebb, mint amaz, orvos­
lásának, rendezésének szüksége éppen olyan
égető, mint a másiké.
Nincs miért rajzoljam, szinezzem sötét voná­
sokkal a kepézés nyomasztó voltát, hiszen, min­
denki jobban tudhatja, mint én, a ki csak öt év
képzettségű embernek, egy óta ismerem azt; talán én, mivel ilyet abban az
egyházkerületben, a hol születtem, és növeked­
tem, soha nem láttam, kínosabban érzem, mint az
főleg drága városokban. itt születtek, a kiknél a megszokás, a kényszerült
beletörődés, az elfásultság tompítja a kínos ér­
zést; meg aztán, mint egy más alkalommal is
 34- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 5. szám.

érintettem, olyan rendezetlen viszonyok talán bizony annak vége a mi arcunkba csapódnék.
sehol nincsenek az egész egyházkerületben, mint Olyan helyzetet teremtett a keperendszer, mely­
az én ekklézsiámban. ből kibontakozást vallásügyi miniszter törvény-
A hol, és ez azt hiszem, nem csak nálunk, javaslata 6— 8óo írtig leendő fizetés-pótlással,
évről-évre a presbitérium jó akaratára, és bátor­ nem nyújt. Itt gyökeres fizetés rendezésre, egye­
ságára van bízva annak a megállapítása, hogy nesen a kepe eltöriiltetésére volna szükség in­
ki milyen kepét tartozik adni, és a hol a pres­ kább ma, mint holnap.
bitérium által nagy engedékenységgel megállapí­ Ki teheti ezt meg? Kinek van ereje ehhez?
tott fizetési osztálybúi legalább a fele alsóbbikba Az egész országra nézve az állam, ezen kívül
akar jutni, s ez akaratát részint rimánkodással. magára az erdélyi egyházkerületre talán püspö­
részint ravaszsággal, hazugsággal, letapadással, künk egymaga is. Ha jól emlékszem, ez előtt
részint határozott ellenállással, kiviszi; a hol az két évvel bejelentette volt az egyházkerület köz­
egyházi hivatalnok, és a gyülekezet tagjai úgy gyűlésének, hogy foglalkozik a kepeniegváltás
állanak szemben egymással, vagy mint alkuszok, tervével. Mi pedig már szokva vagyunk ahhoz,
a kik vásárt csinálnak a b é r felett tenyérbe hogy a mit egyszer ő kigondol, és illetőleg ki­
csapkodva, vagy mint ellenségek, a kik egymás mond, annak meg kell lenni.
ellen kölcsönösen el vannak keseredve; a hol a A mennyiben azonban hazánk kormánya is
papot a kepe-hozó ezzel köszönti: »Egy kis b é r t | bejelentette valahára segítő szándékát, de terve
hoztam, t. úr«, mi pedig tartjuk a vékát, és hall­ i részint nem kielégítő, részint kivitele igen hosz
gatunk, ha nem telik meg a zsákból, mert szót | szadalmas (800 frtig tiz év), egyházi főhatósá-
tenni, szégyenlünk, vagy mosolygunk fanyar mo­ | gainknak közbe kellene lépniök, és a kormányt
solynál a szóra: »Na, t. ur, ugy-e jól kimértem?« J más irányba vezetniük, olyanba, a mely kívánatos
ilyen helyen a kepehordás megkezdésétől úgy eredményhez juttatna. Egyházi főhatóságainknak
félesztendeig, mondhatni, lehetetlenné van téve egyenesen azt kellene sürgetniük hazánk kor­
minden lelkipásztori csöndes lélekkel való mun­ mányánál, hogy addig is, mig az 1848. XX-ik
kálkodás, részint a mi lelkiállapotunk miatt, mely I te. értelmében adandó teljes állami ellátás meg­
föl van zaklatva, részint a nép miatt, mely hó­ lenne, adjon az állam olyan segítséget, a mely
napokig nem tudja felejteni azt a két véka b é r t . egyszer mindenkorra megszabadít a kepézés nyo­
Az ilyen helyzet tarthatatlan. Hiszen, a haran­ morúságaitól.
gozó, vagy a disznópásztor nincs kitéve annyi Ez lehetséges volna először úgy, hogy az
megaláztatásnak, mint az, a kinek a faluban első | egyházi hivatalnokok illetményeit az állam saját
embernek kellene lennie; a kinek mindenek közt | közegeivel szedesse föl az állami adók alakjában,
legnagyobb tiszteletben kellene részesülnie. Sen­ és egyházi fokozatos hatóságaink útján juttassa
kinek sincs szüksége annyira a lelki nyugalomra, le az egyházközségekhez. Ezt már régóta sokan
mint a lelkipásztornak, szenvedők vigasztalójának, mondogatják. De, a mennyiben ezen az úton is
üldözöttek bátoritójának, és nincs oly zaklatott megéreznék a prot. egyházak tagjai, hogy egy­
élete e világon tán senkinek, mint az erdélyi házi adót mégis Csak fizetnek, mert több adójuk
ref. papnak. Hányszor jutunk oda, hogy jajgatni van, mint a vélük egyforma vagyonnal rendel­
szeretnénk, de a sokféle ellentétes érzelmektől kező r. kath. polgároknak, és a mennyiben igy
összefacsarodó szívvel felkacagunk, mint a ki csak az egyik oldalon, az egyházi hivatalnokok
eszét vesztette; azután meg ölbe tesszük kezün­ részéről szűnnék meg a keserűség, a mi nagy
ket, és fásultan nézzük, mint rohan a világ az haladás ugyan, de még nem elég: mindenik félt
erkölcsi romlásba. Nekünk kellene a kerekekbe kielégítő megoldási mód lenne másodszor egy
kapnunk, de gyöngék vagyunk hozzá. államkölcsön.
Senkinek nem volna oly nagy szüksége a Az állam olyan kölcsönt adna az egyház-
minden irányban való függetlenségre, mint a pap­ kerületnek, ..mely az egyházakban már meglevő
nak, az igazság hirdetőjének, a szegények hiva­ kepeváltsági tőkéket a szükségelt összegre ki­
tott barátjának, és nincs e világon tán senki úgy egészítené. És ez könnyebb volna éppen a mi
megkötözve kezén-lábán, mint az erdélyi ref. pap. egyházkerületünkben, melynek talán minden egy­
Hányszor kellene kinyújtani kezünket ostor után, házközségében van már kepeváltó alap. A köl­
hogy azt a gonoszok fölött megsuhogtassuk, de csön kamatait szedné az állam, mig azzal egyszer
 5. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a tőke is letörlesztetnék. Kevesebb megterhel-
tetés lenne az államra, mint az évenkint örök
időkig adandó segély, előnyösebb a prot. egy­
házakra, melyek ily módon annyira sem jönnének
függésbe az államtól, mint á hogy minden esetre
jönnek az évi segély áltál. A népre ez olyan
megterheltetés lenne, melyért áldáná az államot,
mikor lassankint leszakadna róla az egyházi teher.
Teljes segítséget adni az egyházak nyomorúsága
enyhítésére, az állam részéről méltányos volna,
és ész-szerü önmaga iránt, mert főleg itt, Erdély­
ben a ref. egyháznak adni, annyi, mint önmagá­
nak adni. Itt a reform, egyház fölsegélése egye­
nesen nemzeti szükség. Ez nem frázis. Ez, mióta
Erdélyben lakom, annyira meggyőződésemmé vált,
hogy teljes bizonyossággal látom, hogy itt tétlenül
nézni a ref. egyház kínos vergődését, egyenesen
nemzet ellen való bűn.
Egy pár szó a »Jelentő ivek« revíziójához.
Mint ha Teleki József kollégámnak, a »Prot. Közi.«
189Ő, 52-ik számában,., a »Jelentő ivek« revíziójára, vo­
natkozó gondolatai saját elmémben megfogamzott gon­
dolatok volnának. Mint ha az ő siralma, az ő keserve
az én siralmam, az én keservem volna. Ú gy tetszik
jiek'em. mint ha egyszerre olvastuk volna el a szent-
irasból ezeket a szavakat: »Kérjétek, és megadatik nek­
tek ; keressetek, és találtatik; zörgessetek, és megnyit-
tatik, mert mindenki, a ki kér, kap, és a ki keres, talál,
s a zörgetőnek megnyittatik«. Mert, hogyha a papok
fizetésének fölemelése, minden revízió nélkül, a »Jelentő
ivek« .szerint fognak történni az állam által: én is száz,
meg száz kollégámmal sirhatok, kesereghetek; akkor
az én egyházam is száz, még száz egyházzal, ki tudja
meddig,, átkozhatja azokat, a kik elkövették a hibát.
A z én keservem, azonban, nagyobb, mint a Teleki
kollégám keserve, mert ő csak 130— 140 frtot sirat, de
én, hogyha az állam a többi kollégám fizetését 800 fo­
rintra emeli föl, ki sem merem mondani, siratni fogok
500 frtot. Ötszáz frtot! Milyen sok pénz egy éhező,
didergő, rongyos családnak! Milyen fájdalmas, hirdetni
r.z úr igéjét ezen összeg nélkül azoknak, a kik ezen
szavakkal- .bocsáttattak el: »Elmenvén, prédikáljatok,
mondván: elközelitett a mennyeknek országa«. »És a ki
titeket be nem fogad, sem pedig beszédeteket nem hall­
gatja, kimenvén abbúl a házból, vagy városbúi, lábai­
toknak porát is verjétek le!« Milyen boldogság lehet,
prédikálni, hirdetni az isten igéjét azzal az Összeggel!
Ú gy van! Éppen 500 frtot veszítenék el. Mert a
mig fizetésem a valóságban alig közelíti meg a 300 fo­
rintot, ezt is araszszal mérve, a »Jelentő iv« szerint me­
gyén 831 frt. 27 krra.
Meg vagyok győződve, hogy aki ka bethfalvi papi
fizetést közelebbrűl nem ismerik, azt mondják, állításom
alaptalan. Hadd, álljon itt fizetésem a maga valóságában,
35-
és az beszéljen. Huszonnyolc hl. törökbúza, melynek ér
téke 84 frt. Tizenhat hl. elegybúza, melynek értéke 48 frt.
Huszonnégy szekér fa, értéke 24 frt. 100 frt. a törlesz­
tési kölcsönből; egy pátronustól 25 írt. értékű gabona,
1 frt. 40 kr. oszpora, 5 frt. 60 kr. kamat, és a kán. porc.
kát. jövedelme 12 frt. Összesen: 300 o. é. frt. A »Je­
lentő iv« szerint pedig 831 frt. 27 kr. A z 531 frt. 27 kr.
különbség milyen nagy summa! Hisz, sokkal szívesebben
elfogadnám a >Jelentő-iv«-ben feltüntetett, de a való­
ságban meg nem levő összeget, mint a mennyit tényleg
kapok. Hol van itt a baj, hol van itt a tévedés ? Meg­
mondom: a »kréta körül«. A kiküldött bizottság, a be­
szolgáló lelkészszel, mert én még akkor nem voltam itt,
a papi földeken termett búzát, törökbúzát megkétsze­
rezve csak nem számította tévedésből a kepéhez, és úgy
vette a termény értéket 592 kor. 14 fillérre; ezen kívül,
a kan. porció haszonélvezeti becsértéke helyett vette a
földek eladási becs értéket 770 koronára, a mi csak úgy
képezné fizetésemet, hogy ha azokat minden évben el­
adhatnám, és zsebre tehetném az árukat, a mi nem le­
hetséges. Mert ugyan, kérdezem, lehet-e annak a va­
gyonnak haszonélvezeti becsértékét 770 koronában álla­
pítani meg, melynek évi kát. tiszta jövedelme csak
12 frt? Nem, határozottan nem. Ezen kívül, régi szokás
szerint, a lelkész tartozik minden évben 12 kai. búzát,
6 szekér fát, 1*84 hl. törökbúzát a tanitónak átengedni,
melynek értéke a dijlevél szerint, 26 frt. 80 kr. mely
Összeg mind a papi, mind a tanítói dijlevélbe föl van
véve. Ezt le kellelt volna vonni a termény értékéből
mert a lelkész soha sem élvezi; ez csak a papiroson
töltelék.
Ilyenek, és ezekhez hasonló hibák követtettek el
a »Jelentő ivek« kitöltése alkalmával nem csak az én
községemben, hanem határozottan állíthatom, hogy a
legtöbb negyedik, és harmadik oszt. egyházban, mert
a kiküldött bizottságnak nem Volt adva semmi utasítás,
hogy miért történik a fölvétel, a bizottság pedig olyan
bizonytalanul bolyongott, .mint sik tengeren a hajós,
iránytű, és evező nélkül. Itt, az én szomszédságomban,
tizenöt kilométer távolságban, több, mint öt lelkész
panaszkodik a téves, hibás fölvételekért. Hát mennyi
ilyen lehet az egész .kerületünkben ?
A z nem lehet, azt nem akarom hinni, hogy a lel­
kész! fizetések kiegészítése után is, ismét csak a leg­
szegényebb egyházak, s azoknak lelkészei legyenek meg­
ölve, a mások által elkövetett hibákért. Valóban, a
mások hibáiért. Mert hány lelkész van olyan, kik a
»Jelentő iv« kitöltésekor nem voltak abban az egyház­
ban, a hol elkövettetett a vétség, s a mikor elfoglalták
új állomásukat, akkor vették észre a tévedést, de már
akkor a bajon nem lehetett segíteni. Én is éppen igy
jártam. 1894, szept. 13-án a bethfalvi ev. ref. egyház-
községben megáll api itatott a »Jelentő iv« szerint a lel­
kész! fizetés, s ugyan azon év okt. 4-én, tehát egy hó­
nappal későbben, elfoglaltam ugyan ezt az állomást, és
mekkora volt meglepetésem, midőn megvizsgáltam, hogy
fizetésem a valóságban alig mehet föl 300 írtra, s a
»Jelentő-iv« ben van 831 frt. 27 kr. Ennélfogva engemet
az a vád sem illethet: miért engedtem, hogy a bizottság
olyan magasra vegye föl ? Es igy, hogy ha nem hibáztam*
 56. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 5. szám.

nem is vétkeztem: bűnhődnöm sem szabad, vagyis, az apa
hibájáért nem szabad lakoltatni a fiút, vagy a fiú vét­
kéért az apát, mert ez nagyon különös lenne müveit
századunk utolsó felében. Pedig már is szenvedek, la­
kotok ; pedig most is iszom a hibásan fölvett »Jelentő
iv« keserű levét, mert a mig az orsz. özv. árvatárba
évenkint három éven keresztül kellene fizetni 23— 25 fo­
rintot, addig 30 frton felül fizetek; itt mellékesen meg­
említem, hogy a földek haszonélvezeti becsértékét le­
hoztuk későbben 200 koronára, tehát 15 — 18 frt. több­
letet. Ez is pénz egy éhező, nélkülöző, szegény papi
családnak, hátha még ehhez találna járulni 500 frt. el­
vesztése : akkor elmehetnék a »kolduló ev. pap«-pal
koldulni; akkor elmondhatnám a siralmas Jeremiással:
»Én vagyok a sanyaruság-látott ember«. »Betöltött engem
sok keserűséggel, megrészegített engem méreggel.« >Ha
kiáltok, és rikoltok is, bedugta füleit az én imádságomra«;
akkor egy sovány, vézna testről két bőr lenne lehúzva.
E g y szóval, nem lehet a »Jelentő-ivek «-et revízió
nélkül hagyni, mert azokban nagyon sok hiba, nagyon
sok tévedés van becsúszva. Hogyha a papi fizetések
felemelése alkalmával azok el nem enyésznek, száz meg
jünk, vigasztalódjunk; mert fizetésünk felemelése valószí­
nűleg vagy úgy történik, a mi leghelyesebb volna, mint
a felekezeti tanítóké, hogy a világi képviselő előtt uj
dij-levél fog felvétetni, vagy a »Jelentő-iv« szerint. A z
első esetben sebeink orvosolva lesznek, mert fizetésün­
ket a maga valóságában állapíthatjuk meg; a második
esetben szintén reméljünk, bizzunk, mert ott van egy­
házkerületünknek hatalmas oszlopa; ott van püspö­
künk, a ki nagyon jól tudja, mi nélkül szűkölködünk; itt
is meg fogja a helyes, és egyenes útat találni, a hibákat
elenyésztetni, az aggodalmakat eloszlatni; nem fogja en­
gedni, hogy kerületében száz, meg száz. lelkész szen­
vedjen, száz meg száz egyház szerencsétlenül járjon, ha­
nem megorvosolja a sebeket, letörli a könyeket, mert
»a jó ember az ő szivének jó kincséből hoz elő jókat«.
És ha igy lesz: hatalmas alkotásai ismét egygyel sza-
porodni fognak. Benedek P á l,
bethfalvi ev. ref. lelkész.
Az egyházmegyékből.
A sepsi egyházmegye P a p i Értekezlete.

száz lelkész fog ismét családjával nyomorogni, éhezni, Sepsi egyházmegyénk Papi Értekezletének elnöke,
ezer meg ezer ajak fogja átokkal illetni azokat, a kik tiszt. Révay Pál, sepsi -szentgyörgyi lelkész aa, látva, és
hibások lesznek; száz meg száz egyház fog vezér nél­ szomorúan tapasztalva, hogy múlt évi október 31-ike óta,
kül maradni, mert minden lelkész olyan egyházba fog a Papi Értekezletnek egy tagja sem vette magának azt a
sietni, a hol a fizetés nem a papíron, hanem a valóság­ fáradtságot, hogy az akkor tartott milleniumi Papi Értekez­
ban lesz 600, vagy 800 frt. vagy ha a szerencse nem let lefolyásáról becses lapjába tudósítást írjon, engemet
kedvez, időnap előtt a fájdalom, a bánat fogja megölni I szólított föl, hogy kettős ünnep-szentelésünkről, habár ily
őket és az igy megüresedett egyházak hosszasan, vagy • későn is, egy rövidke tudósítást írjak, nehogy azt higyjék a mi
örökre üresek maradnak. Hogy ha az 1894-ben felvett .»Je­ ! Papi Értekezletünkről,: hogy meghalt, hogy semmit sem dol-
lentő-ivek« alapján történnék a fizetésünk fölemelése: ^ gozikj holott »az aratásra való gabona, bizony nagyon sok«.
kinevetne a világ minket, ref. papokat, kigunyolnának I A »milleniumi« Papi Értekezleten jelen volt huszon-
a más felekezetüek, örvendenének ellenségeink, bűnt kö­ ! egy papi és számos világi egyén, utóbbiak között ott
vetnénk el saját magunk ellen; akkor hasonlók lennénk j volt, mint mindig, egyházmegyénk nagybuzgalmu főgond-
azokhoz a haldoklókhoz, kiket egy darab kenyérrel még ! noka, Ujvárossy József aa. is. Mondhatni, hogy szép szám-
vissza lehetne adni az övéiknek, de maguktól ellökik J mai gyűltünk össze az uzoni virágzó egyházközség minta
az oda nyújtott kenyeret. j iskolájának nagy termébe, holott kilenc órakor tiszt. Ré-
Ne szerénykedjünk, hanem vegyük el azt, a mi ¡1 vay Pál elnök aa. az értekezletet emelkedett szellemű a
jogosan, igazságos, fáradságos, terhes munkáinkért meg­ kettős ünnepnek megfelelő tartalmú beszéddel nyitotta meg,
illet; ne fogjuk Önkint magunkra a roszat, hogy mi melyet éljenzéssel jutalmaztunk. A megállapított tárgysoro­
nem a helyes, igazságos utón járnánk, talán célzatos, zat rendjén, tiszt. Miklós Géza, sepsi-szentgyörgyi gimná­
hamis összeírásokat készítenénk. Hisz elég rosszat fog­ ziumi vallástanár aa. olvasta fel »A genfi reformáció és
nak ránk ellenségeink, eleget kell szenvednünk ostor­ annak hatása« c. értekezését, melyben felmutatja Kálvin
csapást, arculverést, meggyaláztatást; pedig mi v a ­ hitrendszerét s kimutatja, hogy e rendszert a nagy refor­
gyunk a világnak világosságai, és mi vagyunk a föld­ mátor mennyire át tudta vinni és megvalósítani a gya­
nek savai. Hát, mi követnők el, tudva, az igazságtalan­ korlati életben, presbiteri rendszerben. Szerencsésen össze
ságot, kiknek az mondatott: »Úgy fényljék a ti vilá­ tudta egyeztetni a jó egyháztagot a jó állampolgárral, s
gosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cse­ megtalálta a formát, melyben egyház és állam öszhangban
lekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei atyátokat!« legyenek. Megemlíti értekező a papi kongrégációt, mely
Ne szerénykedjünk, hanem vegyük a »Jelentő-iv«-et re­ ma Papi Értekezlet. Inkább szeretné, ha egyházi értekezlet
vízió alá, töröljük abból, a mi nem oda való, ne ve­ volna, melyen világiak is jelen lennének. A Papi Értekez­
gyük a földek haszonélvezeti becsértékét, hanem a kát. letek haszna csak akkor lenne valódi, ha összejöveteleink
tiszta jövedelmét, ne adjunk a terménynek olyan ma­ vallásos egyéneket nevelhetnének. Értekezletünk felolvasó­
gas árt, a mely némely helyen soha sem fordul elő, nak köszönetét nyilvánította. Bírálatra kivette, hogy eszmét
üssük le belőle a kitakarítást, és egyéb kiadásokat, me­ cseréljen, uzoni lelkész, tiszt. Pünkösti Ferenc aa.
lyek a fizetésünket nem képezik. Ez volna a helyes, Ezután Zsigmond Károly, hosszúfalusi körlelkész ol­
igazságos eljárás, melylyel sem az államot, sem magun­ vasta fel a kettős ünnepnek megfelelő értekezését, mely­
kat nem csalnók meg. nek címe >A protestantizmus hatása a magyar nemzet ha­
Azonban, ne aggódjunk, ne sírjunk előre. Remél­ ladására.« Értekező: kimutatja azt a nagy, áldásos hatást,
 5- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37

melyet általában a protestantizmus, s főleg éppen a Kál- Istentisztelet után az értekezlet folytatást nyervén,
vinizmus hazánk, nemzetünk fejlődésére, újjászületésére gya­ az istentiszteleten közreműködött két lelkésztársunknak
korolt a nemzeti nyelv művelése és terjesztése, a népneve­ jegyzőkönyvileg köszönetünket fejeztük ki. Még csak pénz­
lés felkarolása, iskolák, főiskolák, könyvnyomdák létesitése, táros tette meg jelentését, s ezzel az értekezés befeje­
a tudományok művelése, a nemzeti irodalom megteremtése, zést nyert.
az élet minden viszonyának megtermékenyítése, megszente­ Értekezlet után, testületileg, ngs. Ujvárossy József, e.
lése és századokon keresztül a nemzeti alkotmány, a lelki- m. főgondnok aa. lakására vonultunk, a hol akkor még he­
ismereti, és politikai szabadság érdekében kifejtett hősi küz­ lyettes esperes Vén Mihály aa. az egyházmegye papsága
delmei, szenvedései, áldozatai, szóval: a szabadelvű nemzeti nevében melegen üdvözölte érdemes főgondnokunkat, azon
politikai megteremtése által. Állítja, hogy Magyarország azt, i alkalom búi, hogy hazañas érdemei méltánylásául kir. tana*
hogy a műveltségnek, a felvilágosításnak, a szabad eszmék­ ¡ csosi címmel lett, legmagasabb helyről, kitüntetve. Főgond­
nek, és alkotásoknak azon a színvonalán áll, melyet az nok úr meghatottan válaszolt és mondott köszönetét egy­
ezeréves, ünneplő magyar nemzet ma fölmutat: azt első házmegyénk papi testületének a szeretetteljes gratulációért.
sorban a protestantizmusnak köszönheti Isten után. »Érte­ Tisztelgés után, főgondnok aa. vezetése alatt az
kezletünk a nagy figyelemmel hallgatott értekezésért Írónak »Unió« vendégfogadóba mentünk a fehér asztal mellé, hol
•és felolvasónak elismerését nyilvánította. a lelkes felköszöntésekben, természetesen, nem volt hiány.
Ezután testületileg a templomba vonultunk, a hol a Ebéd után azon fölemelő tudattal vettünk búcsút egymás­
gyülekezet, és az uzoni egyházi dalárda éneke után, tiszt. tól, hogy mi e napot istennek és ezeréves drága ha­
Pünkösti Ferenc, helybeli lelkész aa. mondott buzgó imád­ zánknak szenteltük. Vajha, életünk minden napját, e két
ságot; Péchy Árpád, brassói lelkész pedig Ésaiás 49. 8. legnagyobb, legszentebb eszményünknek: a mi mennyei
alapján alkalmi beszédet. Az istentiszteletet a himnusz elének- Atyánk-, és a mi földi közös édes anyánk imádásának,
lésével zárta be a gyülekezet lángoló szeretetének szentelnők l y.

TÁRCA.
K eresztyén erkölcstan. taníttatni a kér. hittant, és erkölcstant. Mert habár teljesen
(Kérdésekben, és feleletekben. Református népiskolák felső osz­ értem, hogy a tudományban ott is, hol a vallás jogosult­
tályai számára irta N é m e th S á n d o r , sz.-udvarhelyi s.-lelkész. Ára ságát kereken megtagadják, ott is, hol egy, vagy más for­
30 fillér. Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegye elfogadott tankönyve.) mában elismerik, külön, önálló, és független erkölcsiségrűl,
Egy harminc oldalbúi álló, kemény tábláju, vászonba s ennek megfelelő külön erkölcstanról beszélnek; s ha a
kötött, elemi népiskolai vallás erkölcsi kézikönyv. A mily tudomány szempontjából nem csak értem, de helyeslem, és
szerény a kis füzet megjelenésében, éppen olyan fontos az nélkülözhetetlennek tartom, hogy még a keresztyén theo-
ügy, melynek szolgálni óhajt, s igy figyelmünkre, s komoly logiai tudományok közt is külön előadás, és külön stúdium
bírálatunkra annyira érdemes, mint bármely kötetekre menő tárgyát képezi a hittan mellett az erkölcstan: de, föltétlenül
tudományos munka. Hiszen, híveink vallásossága, egyházias- helytelenítem e különválasztást ott, a hol nem a tudomá­
sága, protestáns gondolkozása, és érzülete tagadhatatlanul nyok tudományos tárgyalásáról, hanem a »keresztyén vallás«
első sorban a.népiskolai vallás-tanítástól, és vallásos neve­ tanításáról, keresztyén vallásos nevelésről vau szó, mely eo
léstől függ. Olyan híveink lesznek, a milyeneket nevelünk: ipso, mert a keresztyénség épp úgy vallás, mint erkölcs,
A vallás-tanítási kézikönyvek első sorban e szempontbúi nem lehet más, mint egységes vallás-erkölcsi. Ugyanezen
itélendők meg. elvi kifogásom Dyer kifejezést abban, midőn szer/őt arra
Nem kisebb fontosságú a kézikönyv rendszere, mód­ figyelmeztetem, hogy munkájában sehol sem látom érvé­
szere, és feldolgozott anyaga. Valljuk meg, ez az, a mi a nyesítve azt az Ős- és állandó keresztyén igazságot, mely
tankönvv-irást mesterségből művészetté teszi. Hogy ebből szerint különbség van a farizeusi, és keresztyén erkölcsiség
a szűk keretből is kilássák a szerző álláspontja az illető között, vagy a mint ez később dogmatikai kifejezést nyert,
tudomány tudományos problémáival szemben; hogy észre a pogányok »polgári« erénye (Augusztinus) szerint »fénylő
vehető legyen az illető tudomány kapcsolata, viszonya a bűnök«) és a »keresztyén« erény között; azaz, hogy igazi
szomszédos tudományokkal; hogy a legmélyebb alapokra erkölcsi életről csak az újjá születés után lehet beszélni.
menjen vissza, s minden részbűi kiérezzék az azzal való A »Bevezetés« első, és harmadik kérdései sejtetnek ugyan
kapcsolat; hogy ki tudja választani azt, a mi a tudomány­ valami effélét, de kifejezésre egyáltalán nem juttatják Nem is
ban, és a növendékek viszonyaihoz mérten a fő, és nélkü­ juttathatják ebben a formában, hanem egyes-égyediil csak
lözhetetlen, s mellőzni, a mi mellékes, s hogy módszere úgy, ha a hit- és erkölcstan kéz-kezet fogva, halad a ke­
megfeleljen a növendékek nem csak értelmi, hanem egész resztyén ember lelke, és élete leírásában. »Szivbűl fakadnak
lelki élete fejlettségének, és a rendszer magából a tudomány az élet cselekedetei!« S ez alapon a népiskolai vallástani-
felfogásából nőjjen ki, s ne csak mint egy ráma tartsa Össze tásnál én föltétlenül azt tartom helyesnek, a mit Nitzsch,
á különben széthúzó tartalmat. bár kellőleg nem igazolva, még á tudományos előadásnál is
Vegyük e szempontok szerint bírálat alá. kíván, hogy á kér. hitélet, és erkölcsi élet leírása- együtt
Nekem e munka ellen, ezen formában, rendkívül fontos adassék. Sem nem hittan, sem nem erkölcstan, hanem »Ke­
e l v i kifogásaim vannak. Első sorban az ellen, hogy a mint resztyén vallástan».
a munka külön megjelenése is mutatja, s a mint az »Elő­ A másik hasonlóan elvi jelentőségű kérdés szorosan
szó-«búi kitűnik, szerző már a népiskolában külön kívánja Összefügg ezzel. Szerző a keresztyén erkölcsi életet nem
 -PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 5. szám.

fogta túl a maga legmélyebb jellemében, mint az isten- felmelegitő. Leszáll ugyan a gyermek e s z é h e z , de nem
fiuságnak, az újjászületett embernek önkint jövő eljáiását, mélyed el é r z e l e m v i l á g á b a ; nem tudja felmelegiteni,
s ebből következik, hógy a kér. erkölcsiséget kizárólag »kö­ buzdítani nemes elhatározásra. Tudja, mi á törvény, a kö­
telesség« -nek fogja fel. és sem az erkölcsi élet végcéljáról, telesség ; de csak azért, hógy megtudja, mit, s mennyit
legfőbb jó, sem annak megvalósítására szükséges személyes vétkezett; mert hiányzik a kötelesség betöltéséhez szüksé­
erőforrásról, erény, még csak meg sem emlékezik. ges erő, az erény, a magával ragadó szeretet megnyilat­
Hogy az igazi keresztyén erkölcsiség is a Jézus Krisz­ kozása. Azért e munka is kevéssé érte el célját: »gyengí­
tus közvetítésének eredménye, igy nem juthat kifejezésre, teni a támadásokat, melyekkel lépten-nyomon illetik nép­
hanem a helyett egészen külsőlegesen felsorol három »köte­ iskolai vallástanitásunk módszerét, és vallás tanítási kézi­
lességet« a Krisztus iránt kötelességünk hinni: könyveinket. Sőt, e legutolsó pontban újra, és hatalmasab­
(mintha a protestáns hitet kötelesség képpen lehetne vala­ ban kihívja a Sokratika elleni bírálatot, a mely ugyan megköny-
kinek nyakába várni í), hogy ő isten fia, közbejáró, és nyiti a f e l e l e t e t a gyermek részéről, különösen a kérdé­
szabadító. sek, és feleletek ilyen összeállítása mellett (14 lap, 23
Végzetes hiba, a mi az eddigiekkel szorosan össze­ kérdés): »Nincsen-e szükségünk szorgalmas munkára, hogy
függ, hogy a mint nem tudta visszavinni az erkölcsiséget testi életünket fentarthassuk ? F elelet: H ogy testi életün­
legvégső objektív alapjára: istenre, nem viszi vissza szub­ ket fentarthassuk, szükséges, hogy szorgalmasan munkál­
jektív alapjára sem: a lelkiismeretre. Hiányzik belőle az, kodjunk« ; de az öntudatos felfogásnak, értelmes gondol­
a 'mit a tudományos erkölcstan a heteronom erkölcsiséggel kozásnak, gondolkozva elsajátításnak határozottan akadálya,
szemben autonóm erkölcsiségnek nevez, a hol az erkölcsi sőt a gondolkozás ellustulásának eszköze.
cselekedetek nem a külső törvény parancsolatainak teljesí­ A keresztyénség vallás-erkölcsi tartalmának, mely első
tései, hanem saját belső törvényünk, lelkiismeretünk kifo­ sorban kedély, és érzület, létrehozásában, folköltésében, meg­
lyásai. Végzetes hibának mondtam azt, s azt hiszem, méltán. gyökereztetésében, minden fokon első rendű szerepe van
Hiszen, korunkban már minden vonalon ott állanak az el- az érzelmi, érzületi hatásnak, de százszor inkább éppen a
utasithatatlan kérdések: miért, minő alapon? Minő joggal? népiskolai vallástanitásbai Ezzel keli megpróbálkozni. Ne
Oda állítom az erkölcsi törvényeket, s követelem azoknak, ragaszkodjunk felette a kérdésekhez, és feleletekhez, hanem
mint literi akaratának, parancsolatainak teljesítését; azt kér­ próbáljuk meg, felhasználni azt a pár.tlan egyszerűségű, vi­
dik azonnal: honnan tudod, hogy ez az isten akaratja ? K i­ lágossága s mégis oJy megragadó, szivreható bibliai anya­
nek mondta meg, s hogyan? Erre pedig felelet kell, s ki­ got, a melyet első sorban Jézus tanításai nyújtanak, s igye­
elégítő felelet más nincsen, mini ez: nekem, neked, és kezzünk, azokhoz kapcsolni a mai életviszonyokat is felölelő
mindenkinek az ő szent fia, az Ur Jézus által adott kije­ vallástanitást. Talán, kevésbé folyékony lesz az iskolai fe­
lentésében, az általa megszentelt l e l k i i s m e r e t b e n . Hol lelet, de több a keresztyén vallásosság.
kínálkozik ennek a nép által közönségesen úgy nevezett »Isten A kívánalmakat, melyeknek szempontjából bíráltam
szavának«, a lelkiismeretnek érvényesítése, és a tanításban e kis müvet, lesznek talán, kik igen magasnak fogják tar­
való éri tőkésítésé inkább, mint itt? S ‘ha Schenkeloly h'ágyra tani. De minél magasabb a cél, annál erősebben fogunk
becsülte, hogy az egész keresztyén vallásos tudat, tehát a törekedni annak elérésére. Óhajtom, hogy a szerző, ki ne­
hit- és erkölcsi ludat közös forrásának tekinti, s mint ilyent, kem régi barátom, ebben lássa részemről a személye, é£
magának a tudományos tárgyalásnak is alapjává teszi: munkája iránt nyilvánuló »jóindulatot«, s azt az »igazsá­
mennyivel több joggal követelhetjük ezt a népszerű elő­ got«, melyet a 43-ik kérdésben kötelességünkké tesz, de
adásban, és specialiter éppen az erkölcsi élet tárgyalásánál ? a melyet én a német »Wahrhaftigkeitc, ezen fordítása he­
De, szerző nem csak, hogy ezt nem teszi, hanem egész lyett szívesebben mondanék »egyenes lelküségnek«.
erkölcsi tudatában a »lelkiismeret« szó még csak elő sem Még csak egyet. Nem tudom, hogy mit jelent azr
fordul: ez mutatja, hogy mily kevéssé gondolta át iró az hogy » A z udvarhelyi re fi egyházmegye elfo­
egész dolgot, a maga igazi mélységében. gadott tankönyve«. Ha jól tudom, nálunk az efféle
A kis. mű egyébiránt, egy rövid^ »Bevezetés«-bői és eddig szokatlan volt. Annyit látok, hogy szerzőre nézve a
három »Szakaszából áll: Isten, önmagunk, és felebarátaink kiadást ez tette lehetővé: ez jó hatása. De a magam ré^
iránti kötelességek; a két utóbbiban külön a test, és lélek széröl nem örvendenék rajta, ha akár a tanítók szabad vá­
iráüti kötelességekről, s az., utóbbiban még ehhez a »Különös lasztását, akár a tankönyvek használatát korlátozná. Hiszem.,
kötelességek. Tagadhatatl'áfc;,.,, és ez a munka fő érdeme, hogy ez »elfogadott« itt nem egyéb, mint a maga részé­
hogy Írójának finom tapintata,;^és kellő érzéke van az iránt, ről »ajánlott«. De még igy sem hallgathatom el azon meg­
hogy mi, és mennyiben adandó a falusi gyermekeknek; jegyzésemet, hogy a tankönyvek szabad versenye nálunk
hogy állandóan szemlélőit tartja az ő körülményeiket, és eddig még ilyen fajta szelíd protekciók által sem volt
életviszonyaikat, s mindazokra kiterjedni törekszik, tán még befolyásolva, s nagyon óhajtandó, hogy ez után se legyen.
igen részletesen Különös kötelességek« ben. De ez S ha már a műnek ily »ajánló« titulussal való ellátása né­
nem baj. H a n e m e g y másik, a mit író munkája kü­ melyik szerzőnek érdekében á l l : akkor is helyesebb volna,
lönös előnyének tekint s »egyszerű nyelvezet «-nek nevez. hogy ha a hivatalos természetű egyházmegye az ilyen bizo­
Tagadhatatlan, hogy ez minden népiskolai tankönyv formai nyítványok kiállítását a »Papi Értekezletek«-re bízza, a me*-
főkelléke, s,Jtf|>gy szerző ezt eléggé elérte ; de nekem úgy lyeknek úgyis hivatásszerűen kell, hogy az ilyen kérdések­
tetszik, túlságosan is. Az »egyszerűség «-bői »szárazság« kel foglalkozzanak.
lett, e mindfen. kérdésekben, és, feleletekben írott »Káté« Nagy Károly,
eredendő bűne. Nincs benne semmi vonzó, megragadó, theol. tanár.
 5- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39-

Felhívás előfizetésre. Különfélék

M. Protestáns Irodalmi Társaságunk immár 8-ik éve = Főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. egy pár
működik az evangéliumi keresztyén irodalom felvirágozta­ heti Budapesten való tartózkodása után, haza érkezett.
tásán, mint részint tudományos havi folyóirata (»Protestáns
= Örömmel emlékszünk meg arról a szép
Szemle«, eddig nyolc évf.) és tudományos könyvkiadványai (ed­ ünnepélyességről, mely jan. 24-én folyt le szilágy-szolnoki
dig nyolc kötet), részint népies vallásos füzétkék (»Koszorú«, egyházmegyénkben fekvő sarmasági egyházunkban, holott
eddig 30 füzet) közrebocsátása által igyekszik a neki ada­ újonnan választott papja, F a r k a s S á n d o r iktattatott be
tott erő mértéke szerint elérni. Mindezeket a kiadványokat, szép, fölemelő hivatalába. H ;sszük, tudjuk, hogy ez á nap
évi tagdij fejében szoktuk a tagoknak megküldeni. elfeledhetetlen lesz úgy az egyház, mint ifjú lelkésztársunk
Most azonban többoldalú irodalmi szükségeink, s a életében, mert nyomai meg fognak látszani, meg kell hogy
változott idők növekvő igényei arra az elhatározásra bírták láttasanak a jövendő ember-öltőken. És ha visszaemlékezünk
Társaságunk igazgató-választmányát, hogy eddigi kiadványai a mi negyven év előtti beiktatásunkra, úgy szeretnők oda
mellé egy újabb soroüatot csatoljon, melyben » H á z i K i nCs- súgni ifjú barátunknak: megemlékezzél (hogy e napon) vet
t ár « közös cím 'alatt oly hit-erősítő, és hitvédő keresztyén ted el javaidat. (Luk. 16. 25.) Ha e javakból egy morzsányi
könyveket bocsásson ki, melyek a művelt közönség igényeit elpazéroltatik, rettenetes lesz az Ítélet; ha pedig kamatokat
is kielégítsék. E könyvsorozat, melyben évenkint legalább fog hajtani, dicsőségére lesz isten országának, és az erkölcsi
egy-egy munka jelennék meg, főkint azt tartja szem előtt, világrendnek. Farkas Sándor nem szűkölködik talentumokban,
hogy az evangéliumi keresztyén hitéletet szilárdítsa, ke­ sőt költői hangulatokban sem: annál nagyobb a felelősség;
resztyén erkölcsiséget nemesítse, s a nagyszámú hitsorvasztó, annál inkább kell, hogy érezze a rábízott szolgálat súlyát,
és erkölcslazitó századvégi irodalmi termékek romboló ha­ fontosságát. Egyfelől dicsőség, tisztelet, szeretet, halhatat­
tását a krisztusi keresztyénség nemes erőivel ellensúlyozza. lanság; tú lfelő l... A szó elakad ajkunkon. Jaj annak a pap­
E nagyjovojü könyvsorozat első kötetéül S z á s z nak, kit az ur nem talál ébren az ő állásán 1 Egyébiránt,
Károly, dunamelléki püspök urnák Miller után angolbúi át­ az innepélyen tényleges részt vett Viski Pál, esperes', K o ­
dolgozott kitűnő művét voltunk szerencsések megnyerni, mely 1 vács Albert, sz.-nagyfálusi páp, és természetesen, a beiktatott
C s en d e s ó r áh j lelkész, az egyházközség apraja*nagyja, az érdeklődő vidék,
(Silent Times) \ sokan az egyházmegyei papok közül, ismerősök, barátok.
i Az a vasárnap elmúlt. Beállottak a hétköznapok, a munka
cim alatt Tompa M. »0 1 ajág«-ához hasonió gyönyörű val- I
ideje, és a ki nem munkálkodik, ne is egyék.
lásos elmélkedéseket, és keresztyén tanításokat tartalmaz, j
erőteljes evangéliumi szellemben, és szindús költői nyelve- I = Zsoboki paptársunk, és az egyház javára
zetben. Tartalma mindenekelőtt Krisztussal való társalko- ! újabban vettünk vajda-kamarási pap, P e r g ő M á r t o n t ú l
dásunk, és egyesülésünk, családi bensőségünkj és viszonyaink, 4 frt. 22 krt. mely összeg a paptól, és híveitől begyült ga­
keresztyéni szeretetból folyó jótékonyság s kölcsönös tá- ■ bona pénzértéke. Ez összegecskének fele a lelkész javára
mogatás, és segély, a magunk irányában való önbirálat, s | esik; másik felével a számadó gondnok kenyeret vesz az
a nemes elhatározások, egy szóval, hitbeli gyarapodásunk, s urasztalára, hogy mindenki részesedjék a szeretet cseleke­
erkölcsi életünk magasabb feladatai körül forog.. detének áldozatából. Eddigi összes gyűjtésűnk JQ frt. 7 7 kr.
És ezzel kifejezve meleg köszönetünket mindazoknak, kik
A » H á z i K i n c s t á r « I-ső kötetéül szánt »G s-en -
a meglátogatóttak fölsegélésére siettek a mi igénytelen fel­
d e s Ó r á k « nem társasági tagdij fejében, hanem külön
kérésünkre is: a gyűjtést ezennel befejezzük
előfizetés mellett jelenik meg, minthogy Társaságunk anyagi
ereje újabb kiadvány-sorozatot nem bírna meg. De hisz- 1 = Megjelent a »Protestáns Szemle« IX év-
.szűk, hogy vállalatunkat mind a Társaság tagjai, mind ál- 1 fotyam I. füzete a következő tartalommal: 1 Paksi K Gyöigy
tálában a művelt keresztyén hitsorsosok buzgón felkarol­ püspök, 1639 — 1 651. Földvári Lászlótól. 2. Egyház,, és ál­
ják, mert meg vagyunk győződve róla, hogy az ily hiterő- í lam viszonya (I közi.), Csíki Lajostúl. 3 . Felelős-e a vallás
sitő keresztyén iratok hézagot pótolnak irodalmunkban, s j a népek botlásaiért? Ruszkay Gyulától. Egyházi szemle:
régen érzett szükséget elégítenek ki. Sajnosán tapasztaljuk, | hazai egyházi1 szem le; irodalmi szemle: hazai irodalom';
hogy egy pár szép imakonyven kívül ünnepi, hév- és szü- i külföldi irodalom. 'Beküldött könyvek.
lésnapi, s konfirmációi ajándékul, vagy emlékül alig tudunk 1 = Nekrológ. Kibédi Péterffy László, alvinci nyug.
mit ajánlani műveltjeink lelki épülésére. Különösén a mű­ evang. ref. lelkész, volt 1848— 49-iki honvéd, élete 78 ik,
velt keresztyén nők. támogatását kérjük e vállalatunkhoz, házasságának 44-ik, papságának 48-ik évében jan. 26-án,
melybe a külföldi, és hazai keresztyén írók vallásos reme- j hosszas szenvedés után, végelgyengülésben elhunyt. Csak­
keit szeretnénk a családok igazi lelki, és házi kincstárául j nem félszázadon át szolgálta egyházát, és hazáját. Tudásban,
idővel osszegyüjtögetni. I és erényben tündökölt hívei között, s gyöngéd szeretettel
A » C s e n d e s Ó r á k « , ha kellő sz.irnu előfizető je- | vette körül mindenha övéit Temetése jan. 29-én délután
leDtkézik, 18.97 szeptemberében fog megjelenni, mintegy j volt, nagyszámú családjának, és népes közönségnek rész­
12 — 13 Ívnyi terjedelemben, kétféle csinos kiállításban, és i vétele mellett. Legyen nyugalma csöndes 1
kötésben. Egyszerűbb papiroson- nyomott csinos kötésű pél- ! = Hálás kpszönet> .Nagyságos F r ö h 1 i c h A l b i n ,
dány ára 1 fr t; finom velinpapiron nyomva, és díszes kö- nagybirtokos urnák, ki múlt hó 24-én tartott, papi beköszöntő
tésben 2 frt. Az előfizetési pénzek az 1897. évi április ünnepélyem költségeinek fedezéséhez 25 írttal járult, úgy
végéig postautalványon Hornyánszkv Viktor úrhoz, Társa- j magam, mint egyházam nevében hálás köszönetemet nyil­
Ságunk főbizományosához, Budapestre (Akadémia .bérháza) . vánítom. Sarmaság, 1897. febr. 1. F a . r k a s S á n d o r
küldendők. Gyűjtőknek. 10 előfizető után egy tiszteletpél- I reform, pap.
dánvt
* adunk. 1 = Megjelent .a »Protestáns Pap« című lap
A M. P. Irodalmi Társaság választmányának .18.96. XVIII-ik évfolyamának í-ső száma, Lágler Sándor és K ál­
november 17-iki üléséből. mán Dezső szei^észtilsébéü Kölesden, következő tartalommal:
Budapest, 1896, december havában. Teremtő Isten, ¡vers, Sántha Károly tói. Égy falusi pap gon­
dolatai. Hálátlanság,, egyházi beszéd, Módra Imrétől. E gy­
G y u rá tz Ferenc» Hegedűs^ S á n d o r, j házi beszéd, Hatvanad vasárnap. Ladányitól. Halotti, tanítás
ev. püspök, elnök. orsz. képviselő, másodelnök. ' az élők számára B:,I. tol. A csodák iránti szeretet. E g y ­
S ző ts F a rk a s , házi beszéd. Szabó Józseftől. Esketési beszéd és ima. Viski
theol. tanár, mint titkár. j Gyulától. Törvények és rendeletek tára. Kund Samutól.
Különfélék. Egyházi tiszti választások, stb‘; Szerkesztői món-
 40. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
dani valók. A lapra előfizethetni a szerkesztőknél egy évre
4 írttal, félévre 2 írttal, negyedévre 1 írttal. Kaphatók
még régibb évfolyamokbúl teljes példányok, a múlt évfo­
lyamból azonban az 1 . 2 . és 3 -ik számok teljesen elfogytak.
= Nyilvános számadás és hálás köszönet.
Toplicán, január 24 én, az »Arany nap« hoz címzett tánc­
teremben, az cv. ref. egyház építkezési alapja javára hang­
versenynyel egybekötött táncmulatságot rendeztünk. Topli­
cán ez volt az első hangverseny, s úgy ez, valamint a bá
is fényesen sikerült. A szép és díszes publikum látása hat­
ványozta a közreműködők jókedvét, bátorságát. Az előadott
egyes darabok után felhangzott taps és éljen-riadaiom volt a sze
replők jutalma, sőt a szűnni nem akaió újrázások következtében
az énekszámokat mind meg kellett ismételni. A hangver­
senyben közreműködtek : Szécsi Dezsőné, Szőcs Róza,
Dézsi Ilona, Szécsi Dezső, Stein Mór, Stein Elek, Gráff
Károly és Király Albert s végül Srrly József, községi ál­
latorvos, mint karnagy, ki az egyes darabokat betanította
s a hangversenyt vezette. A szép siker, a mai szűk pénz­
viszonyok dacára is, szép eredményt hozott. Összes be­
vétel 73 frt. 70 kr. miből 23 frt. 58 kr. költséget levonva,
a nemes célra, mint tiszta jövedelem maradt 50 frt. 12 kr.
Felülfizettek: br. Kemény Kálmánné 5 frt. özv. Urmánci
Jánosné 5 frt. özv. Gerbert Emilné 1 frt. 20 kr, özv. Só­
vári Ferencné 1 frt. Id. Éltető Albert 3 frt. Pap Ferenc
3 frt. 80 kr. Urmánci István 2 frt. Schobel József 2 frt.
Krámer János 1 frt. 80 kr. Zonda Vince 1 frt. Gergely
Sándor 1 frt. Stein Elek 1 frt. Kolbász Miklós 80 kr.
Valter Ede 80 kr. Lukács Lajos 80 kr. Fridmann Dávid
60 kr. Andrádi Miklós 40 kr. Fejér József 40 kr. Csorna
János 40 kr. Schneider János 30 kr. Mandel Sámuel 30
kr. Marosi György 30 kr. Róth Miklós 30 kr. Márk Far­
kas 30 kr. Úgy a szereplők, mint a vezető, kiknek a szép
siker köszönhető, röltétlen dicséretet érdemelnek. Úgy a
vezető és közreműködő egyes tagok, mint a nemes cél
javára felülfizetett jóltevőink fogadják a nyilvánosság terén
HIVATALOS RÉSZ.
290— 1S97. F E L H ÍV Á S.
Nagytiszteletű Espereseinkhez, püspöki egyházainkhoz és
mt. kollégiumainkhoz.
A múlt 1896. évi ápríl hóban tartott egyetemes kon-
vent még múlt évi szeptember hóban kiosztott jegyzőköny-
veinek ára darabonkint 20 krban állapíttatván meg, fel­
hívjuk t. Címeket,, hogy azok árát az alábbi kimutatás sze­
rint folyó évi február 20-ig kebli pénztári hivatalunkba
múlhatatlanul küldjék fel. r. A vajdahunyadi esperestől,
24 péld. után 4 frt. 80 kr. 2. a gyulafehérvári esperestől,
12 péld. után, 2 frt. 40 kr. 3. A nagyenyedi esperestől,
35 péld. után, 7 frt. 4. A kolozsvári esperestől, 2 péld. nt. Kovács Elek, espères aá.-hoz, Vámos-Gálfálvára (u. p.
után, 40 kr* 5. A k.-kalotai esperestől, 35 péld. után, 7
írt. 6. A sz.-szolnoki esperestől, 62 péld. után, 12 frt. 40 1
-ki. 7. A deési esperestől, 25 péld. után, 5 frt. 8. A széki
esperestől, 38 péld. után; 7 frt. 60 kr. 9. A n.-sajói es
perestől, 13 péld. után, 2 frt.- 60 kr. 10. A görgényi es­
perestől, 33 péld. urán, 6 frt. 60 kr. ír . A marosi espe
réstől, 63 péld. után, 12 frt. 60 kr. 12. A küküllői espe­
restől, 35 péld. után, 7 írt. 13. A nagyszebeni esperestől,
14 péld. után. 2 frt. 80 kr. 14. Az udvarhelyi esperestől,
50 péld. után, 10 frt. 15. Az erdővidéki esperestől, 13
péld. után, 2 frt; 60 kr. 16. A sepsi esperestől, 36 péld.
mán, 7 frt. 20 kr. 17. Az orbai esperestől, 11 péld. után,
-2 fn. 20 kr. 18. A kézdi esperestől, r3 péld. után, 2 frt
60 kr. 19 Á romániai esperestől, 1 péld. után, 20 kr.
29. A püspöki vizsgálat alatt álló egyházaktól 1 — 1 péld.
titán, (á 20. kr.). 1 frt. 80 kr. 21. A hét kollégiumtól,
í — 1 péld. után, (á 20. krr) 1 írt. 40 kr.
Kolozsvárit, 1897. jaD^ár 23-án.
Kádár János. Szász G erő,
s.-Őtkár. e ln ö k h e ly ett.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
5. szám.
is egyházam nevében hálás köszönetemet. Toplica, 1897.
jan. 29. P á l l Károly, ref. körlelkész.
= A zsidók száma az egész világon, a S.-Fan-
ciscóban megjelent 1892. évi Ammal Statistical adatai sze­
rint, nyolc millió. Ezzel szemben áll 212 millió kath. 115
millió protestáns, 9 1 millió gör. keleti, 400 millió Buddha,,
és Confueius követő, 197 millió Brahma-követő, 15 4 millió
mohamedán, 62 millió pogány, sat. A jénai Lexis-féle kimutatás
szerint, Mózes követőinek száma 7*4 millió az egész világon.
Ausztriában az izraeliták száma 1890-ben (a zárjel közötti
számok az 1880. évi népszámlálást mutatják) 1.143,301
(1.005.394) volt, most több. Ebből n * 6 °/ 0 Galíciára. 1 3 %
Bukovinára esik ; Alsó-Ausztriára 4*8°/0. A porosz király­
ságban számuk 372,000, Bajorországban 53000, az egész
Német birodalomban 567Í000. Franciaországban összesen
j csak 49,439 izraelita találtatott; Olaszországban: 40,000.
j Magyarországon az izraeliták száma, Horvátország nélkül,
I 707,472 (624,737), Horvátországgal együtt 725,222. Az
! anyaországban az izraelita lakosság számaránya 4*67°/0, Hor-
i vátországban külön o*8°/0. Az anyaországban a zsidóság évi
j szaporodási aránya 1*85°/0, tehát még egyszer olyan erős,
! mint az utána legerősebb: 0*930/0 arányban szaporodó
| római kath. népességé. A megoszlást véve, legtöbb izraelita
I Budapesten lakik, vagyis, 10 3.317. Budapesten van egyébé
| kint a világ legnagyobb izraelita hitközsége. Máramarosban
I 45,073, Zemplénben 30,491, Beregben 24,358, Nyitrában
| 27,244 a zsidó lakósság száma.
j = Hibaigazítás. Lapunk 4Ík számában a » H F
! v a t a l o s R é s z « - b e n 69 — 1897. szám alatt megjelent
| m - v a l k ó i kántor orgonistái pályázat 6-ik sorában »egy
I után faizási és legeltetési jog« helyett leendő » e g y ő s i
t e l e k u t á n f a i z á s i és l e g e l t e t é s i j o g ; < a 8-ik
sorban ezen szó után »pénztárából« ez teendő »és a h í­
v e k t ő l 140 n a g y v é k a t a v a s z b u / a « így lesz a
fizetés 300 frt értékű. Vessen magára, a kitől a hiba szár­
mazott ; az érdeklődők pedig vegyék tudomásul e kiigazítást
81— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői egy­
házmegyébe kebelezett k i s - k e n d i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik
Javadalom : egy hold kerttel, gazdasági épületekkel
ellátott négy szobából álló tisztességes lakáson kívül, az
ev. ref. egyházközség pénztárából évi 14 frt. tandij, évi át­
lagban véve, 60 frt. a polgári községtűi iskolai pótadó évi
45 frt. államsegély évenkint 255 frt. két és fél hold szántó
tiszta jövedelméből évi 26 frt. Összesen 490 forint.
Pályázati határnap: 1897, márc. 2. Folyamodványok
Dicsó-Szentmárton) küldendők.
Kolozsvárit, 1897. jan. 29. Szász .Domokos,
____ _ erdélyi cv. ref. püspök..
90— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett k ö r t v e f á j i egyházközség'*kántör-
tanitői állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : lakáson, és szükséges gazdasági épületeken
kivül, hivatalos becslés szerint. 3 10 frt. 5 kr. Tekintettel
azonban arra, hogy a kanouika-poreiót képező hét holdnyi
föld kitűnő minőségű: a javadalom értéke a hivatalos becs­
lésnél jóval magasabbra rúg.
Pályázati határnap: 1897, febr. 28 Folyamodványok
nt. Tavaszy József, esperrs aá.-hoz küldendők, Magyar-
Péterlakára (u. p. Szász Régen).
Kolozsvárt, 1897. jan. 3 1. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász €rerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Február 11.
MEGJELENIK MINDEN
E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Refleksziók.
(A z »1897« cimö cikkre.)
Mélyen érző szívre valló, bár sötét színezetű
cikk jelent meg közelebbrűl e lapokban
állapotai nkrúl. Olvasva e komor kifakadást,
XVII. század lelkipásztorainak jeremiádjai jőnek
emlékünkbe, e prófétai sötét zokogások a zord
kétségbeesés mélységeiből.
»Hajh, vétkes nemzetség, bűnterhelt nép!
Elfajult, megromlott, hitvány fiák. íme, minden
fejet elfogott a betegség, s tetőtűi talpig nincs
épség e testben.«
Valóban, ezt a hangot halljuk.
Sötét hangok, kemény, s bús dallam poli­
tikai, társadalmi, egyházi életünk felől.
A Szerkesztő úr maga is ilyennek jelezve,
kifejezést adott annak, hogy az igazság érdeké­
ben a dolog másik oldala is megvilágittassék.
Nem tudom, a miket e cikkhez fűzni fogok,
nevezhetők-e a m á s i k o l d a l n a k , de minden
esetre, az igazság érdekét akarják szolgálni.
Nem vonom kétségbe, hogy lehet sötétnek
festeni állapotainkat; hiszen, egünk eléggé borús,
kivált a millenáris fényes napok után. Erős fény után
a sötétség vakabb. De, fekete színt alkalmazni ép­
pen ezeréves ünneplésünk képére, kissé visszatetsző.
Ez mutatja, hogy a közlemény írója még a szép
dolgokat is sötét pápaszemmel szokta nézegetni.
Igaz, hogy nem fogott el minden szivet az
öröm tomboló mámora, hogy nem tudtunk ünne­
pelni mindenről megfeledkező gyönyörrel, s a
szalmafödelek népe nem ujjongott, nem rohant
ki a mezőre, fel a hegytetőkre, hogy koszorút
fonjon, virágot tépdessen, hogy rózsa-szirmokkal
hintse be az utcák porát, s ruháit terítse az ez­
redik év lábai elébe: ez igaz.
Hanem, az megtörtént, hogy a harangok
megkondulására az egész nemzet k o m o l y a n
ünnepelt. E komolyság egyfelől a magyar lelkü-
6. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Külmagyarutca 9. sz.
letben rejlik. Bánatában nem vágja magát a föld­
hez, örömében nem ugrik ki a bőrébűl. Népünk
jelleme a nemes mérséklet, a fensőségteljes ön­
megtartóztatás. Másfelől, az ünneplés komolysá­
köz­ gának oka, hogy a magyar tudott e m l é k e z n i ,
a és emlékei búsak; s tudott gondolni jövőjével,
és a jövő képe nem megnyugvást keltő.
Különben, a politikai refleksziókat kerülni
óhajtván, e megjegyzésem után a társadalmi, és
egyházi életről mondottakra térek.
Ha a politikai élet versenyes, és álnok, a
társadalmi nem kevésbé az, de gonosznak nem
mondom. Inkább romlott kedély, nehéz természet,
ideges érzékenység a társadalom rósz tulajdon­
ságai, a mi nem megrögzöttség a roszban, csak
kellemetlen, kíméletlen, sértő az érintkezésekben.
E miatt sokan félreállottak a társadalom útjából,
nem élnek vele. S az ilyen önmegtartóztatóknak
irigylendő a sorsuk. De, az ember társas lény,
s a nagyobb rész ott él a társas élet piacán, a
hol irigykednek, fondorkodnak, hajba-kapnak; a
hol gyanakodás, rágalmazás, osztálygőg, kép­
mutatás a rendes árucikkek, s a hol, a k i n e k
l e h e t , hasonlót hasonlóval fizet. A z ilyenek, ám,
folytassák a vásárt, melyben igy kinálkodnak
ha meglöktök, vissza-lököm; ha sebeztek vissza­
vágom. Fájdalom, van azonban némely olyan te­
remtett lénye istennek, a kinek sem ott hagyni
a társadalmi élet terét, sem hasonlót hasonlóval
fizetni, nem lehet. Egyik ilyen szerencsétlen te­
remtés a lelkész. Neki a társadalmi érintkezésben
is be kell töltenie tisztét, kötelessége a bizalmas
közeledés, nyájasság, szelídség, szolgálatkészség
mindenkivel szemben, a maga-kisebbités, nehogy
tehetsége, módja, önérzete sértsék a szemet.
0 nem állhat félre, s ha befecskendezik, letörli
a piszkot, ha keresztül gázolnak rajta, szomorúan
főikéi, s tűri helyzetét önmegadással.
Jézust arcul verték, szidalmazták, megpök-
dösték, s mindezt némán tűrte.
 -P- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 6. szám.

Ezzel a vonással legyen kiegészítve társa­ hátra, minthogy a templomokat lerombolják, a

dalmunk képe. prédikátorokat elűzzék, a vallást, mint fölösleges
A mit a hírlapirodalomról mond a közle­ terhet, kidobják«. Nem, ezt az iró sem gondolta
mény írója, azt határozottan helytelenítem. Hi­ jól meg, mert alább maga cáfol rá szavaira, mi­
szen, ez a nemzetélet nyilvánulásának egyik leg- kor igy szól: »Az isten házában az ige mindig
egésségesebb faktora, s a mi bűnt szolgalelkü- magával ragad, delejes erejét rám is árasztja, a
ségével, képmutatásával, pártoskodásával a poli­ hallgatóságra is. Csak ott feledünk, csak
tikai, és társadalmi életben ez a nemzedék el­ ott enyhülünk.«
követ, mindaz sajtója őszintesége, bátorsága, Mily szép felsóhajtás, és mily igaz.
egyenessége által, hiszem, hogy egykor expi­ A mai ember, ha szabadnak is akarja érezni
álva lesz. A napisajtó a legszókimondóbb, a magát minden egyházi befolyás alól, az igét meg­
legfügoretlenebb, a l e g ö n é r z e t e s e b b i nt é z - becsüli, s ha máskor soha nem is, az ige szolgái előtt,
m é n y ma Magyarországon, nem egyes tagjait mikors zájukból az isten-ige jön ki, akkor meghajol.
tekintve, hanem általánosságban. Egyházak, me­ Nem, nem akarja lerombolni senki a temp­
gyék, parlament, országos egyletek, tudományos lomot, nem akarja elűzni a papot, hanem min­
intézetek, városok, sat. mind zaboláról vannak denki hatalma alá akarja keritni. Azt akarja,
itatva, de a sajtó nagyobbik fele még szabad. hogy ne ő szolgáljon ezeknek, hanem azok szol­
A z az állítás pedig, hogy sorvasztó ocsmány­ gáljanak neki. A mai ember, tapasztalva, hogy
ságokkal van tele még a legtisztességesebb lap is, sem az állami, sem a társadalmi életben kedve
ez a sajtónak legigazságtalanabb eláztatása. Hát, szerint nem éreztetheti erejét, az egyházi életben
nem ugyanazt az ostort pattogtatják-e ők is köz­ uralkodni akar . Mindenütt görnyedten kell
életünk fölött, a melyet cikkíró úr kezében lá­ állnia, s még a paraszttal is simogatva bánnia,
tunk? V agy azt várjuk a sajtótól, hogy leplezze hogy boldogulhasson: ezért az egyházzal, s szol­
a hitványságokat, feloldja azokat a nyilvánosság gáival szemben ór akar lenni, mert úgy fogja fel,
büntető ereje alul? Ki büntette meg Korotnait? hogy nem neki van szüksége azokra, hanem azok­
A s a j t ó ; s nem a bíróság a két évi fegyházzal. nak van reá. Az egyház örüljen, hogy hive vagyok,
A sajtó kiszolgáltatta a közvélemény ítéletének, hogy templomba megyek, hogy ügyeiben részt
és büntető kezének; s a többiekkel is ezt tette, veszek, hogy részére valamit adok, hogy gyerme­
a kiket cikkíró fölemleget. kemet neki növelem. Ez a mai közgondolkozás.
Azt pedig a napisajtótól sohase várjuk, hogy Más idő ez, mint a korábbi egyház-, és hit­
erkölcs-predikációkat tartson. 0 csak kaszabolja romboló rácionális idők. Azóta fordult a köz­
a gyomot, de a gyökerek kiirtására nincs ha­ gondolkozás, de csakis annyiban jóra, hogy mig
talma. Ez a hatalom az evangyelíom ere­ ma az igét valamire becsülik, annak letétemé­
jében rejlik, a melyről határozottan állitom, nyeseit szolgaságba sülyesztik: ha ugyan ez előny.
hogy mindig volt hatása a lelkekre. s van ma is. A mai ember ad annyit vallására, a mennyit
Ha az az állítás, hogy az egyházak befolyásukat s z ü l e t é s é r e , de egyháza sorsával csak akkor
jóformán elvesztették, megáll, onnan van, hogy gondol, ha az hiúságának hizeleg, ha azt diszül
belőlük az evangyéliomi erő is jórészben kiment. használhatja, vagy azzal érdekeit előmozdíthatja.
A katholikusság e tekintetben sokkal roszabból Ezért a mai ember gyermeke vallásos nevelésé­
áll a prot. egyházaknál. Láthattuk, hogy minden vel is törődik, s az egyháztól minden egyéni ki­
földi hatalma, gazdagsága, tömege, fanatizáló ereje szolgálást igénybe vesz, mi miatt az egyházpoli­
mellett is mire ment politikai vállalkozásává]. tikai törvények a vallásos élet megszokott képén
Nevetségesen semmire. A prot. egyházban, leg­ majdnem semmi változtatást sem tettek.
alább itt-amott, látunk valami keresztyéni erőt, Mindez a nagy többségre van mondva, a
s ennek megfelelőleg, egy-egy időszerű mély ha­ mely közt van egy kevés rész, mi egészen más
tást a lelkekre; látunk áldozat-készséget is. De, kategóriába jön. E z am a k is töredéke az
állandó befolyása a lelkekre, ebben igaza van egyházért küzdőknek, áldozóknak. A m a r a d é k ,
az írónak, ezeknek is megszűnt. a Jáhve szolgája, a babiloni Ezsaiással ne­
Távúi legyen azonban, hogy megengedném vezve őket, a kinek hivatása megmenteni a be-
az ilyen kitöréseket: »Az isten igéje gyűlöletes, hamvadzott szent tüzet, melyet mások lábbal
szolgái azzal az igével nevetségesek. Nincs egyéb rugdosnak szét, megmenteni amaz idők számára
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 43-

mikor e szent hamvakból az evangyéliomi ke-

Vallástanitás, lelkész-, és vallás-
resztvénsée tüze fellobog.
Ezek száma pedig a prot. egyházban m é g tanár-képzés-
mindig van annyi , mint a mennyi ártani E lap múlt évi számai lehető ügybuzgósággal szó­
képes fanatikus pápistát látunk, eltekintve a lották hozzá a vallás-tanár-, meg a lelkész-képzés nagy-
néptől. A z ő szekerüket csak a papság, a nők, fontosságú kérdéséhez. Habár más helyen más cím
alatt én is hozzá szólottám e tárgyhoz, minthogy ott
és a nép alja tologatják, hogy ne feledjem azt
nem mondottam el mindent, meg aztán e lap idézett
a nehány néppárti nagyurat; mig ezzel szemben számai is újabb gondolatoknak lettek iniciativájává ön­
a protestántizmusnak mindig van egy fele pap, tudatunkban : legyen szabad, idevonutkozólag egyet mást
fele világiból álló gárdája, melynek soraiban ke­ itt is elmondanom.
vés számú, de jól felkészült harcosok állanak. A két, illetve, három kérdés, oly szoros összefü-
Ezzel pedig úgy vagyunk, mint az a spanyol úr, gésben áll egymással, hogy a dolgok jelenlegi stádiumá­
ban, csaknem képtelenség is, elválasztani azokat. Miért ?
ki az ellenség soraiban meglátva Bayardot, át­
Mert mint az arab mondja: >a gyermek a férfi apja.«
kiáltott : k e g y e l m e d az? akkor kétezer em­ S igy, azon elemi ismeretek, melyeket gyermek, vagy
berrel többet ér a tábor. serdülő korunk tanulmányai, és tapasztalatai alatt
Van annyi buzgó hű fia egyházunknak, ha agyunkban összehalmozunk, nem csak látkörünket szé-
nem is magunknak köszönjük őket, mert mi lesbitik, hanem egyszersmint alapjául szolgálnak annak
I a világnézletnek is, melyet a meglett férfi teremt meg
vajmi keveset tettünk arra, hogy legyen. Nem
! magának.
mi, inkább a p r o t e s t á n s e s z m e e r e j e nö ­ Nagyon természetes, ez igazság áll az u. n. v a b
v e l t e őket nekünk. 1 á s o s ismeretekre is.
Végül, még egy megjegyzést arra, a mit a ! Éppen ezért, a ki vallástanár-, vagy a lelkész-kép­
közlemény az erdélyi viszonyokról mondott. »Mi | zés problémájának megoldását tollára veszi, nem végez­
het egész munkát, ha vonatkozó nézeteit csak azon idő-
itt, Erdélyben nyögünk, s dermedten bámuljuk, |
ponttúl kezdve tolmácsolja, midőn a vallástanár-, vagy
mint vívja titáni harcát az e g é s z é r t egyet­ lelkész-növendék már túlesett az elemi, és közép-iskolái
l e n e mbe r . « De hát, nem támogatja ez embert vallástanítás választásain.
egész nagy sereg ? Nem támogatja helyeslésével, 1 Ha igazán akarunk vallást anitót képezni, már
elismerésével, csodálatával? Védelmezésével annyi akár iskolai (tanári), akár templomi (lelkészi) kathedrára,
támadással szemben, s munkájával is? Ez a sereg akkor tanítói, és nevelői választásainkat, nem a 18— 22
éves ifjakon kell kezdenünk, a kiknek többségénél a jellem
jórészt papokból áll, kiket egy szent kapocs fűz
nemes, vagy nemtelen vonásai már többé-kevésbé tel­
egygyé a mesterrel, erősebb a vérnél, szentebb jesen kijegecedtek, hanem igen is a még csak öntu­
az atyafiságnál, az elhivattatás. és összetartozás datra jutó, a még csak reflektálni kezdő sarjakon. Ám,
szent kapcsa, hogy ő is pap, ő is az isten próbáld, akkor beoltani nemes gályákkal a vadfát, mi­
által titokzatosan elpecsételtek szö­ dőn már ágain is megkérgesedétt a háncs: meglátod,
vetségéhez tartozik, melynek tagja, mire mégysz.
Nem akarok hát csak szót szaporítani. Éppen
elkötelezvék egymásért az önfelál­ azért, a v a l l á s t a n á r - , meg a 1 e 1 k é s z-k é p z é s
d o z á s i ocr. j kapcsán szólok magáról a v a l l á s t a n i t á s r ó l is;
S mio; a mester mind fölebb-fölebb emeli í mert a mint már kifejezést adtam e gondolatnak: a ki
a templomot, a papság a falak körül vakol. Ha megfelelő vallásos oktatásban nem részesül úgy is, mint
elemi iskolai, úgy is, mint középiskolai ;ővendék, abból
nyögve, ha háborgatva is. Kezünkben kard, és
ugyan jó vallástanárt, meg jó lelkészt nem farag sem
vakoló kanál. S védve testeinket a sebeket ejtők
a theologia, sem az egyetem. A ki eddigi, vagy jelen
gonosz fegyverétől, a munka halad, az i s t e n képzésünk alapján lett, vagy lesz jó lelkipásztor, jó
temploma megépül. vallástanár, azt nem alsóbb-, vagy középiskolai vallás­
* ta nitásunk, nem is a theologia, nem is az egyetem tette
íme, a sötét éjszakának derengő fényei. hivatása magaslatán álló egyéniséggé, hanem igen is
azzá tette az egyenes rátermettség, vagy az odaadó
A szem lencséje kitágul a sötétségben, és vilá­
önképzés.
gosságot lel benne. Csak egy pár fekete színt Éppen ezért, mindazon nézeteket, melyeket idevo-
akartam azon a képen meghalványitani; csak natkozólag e lap említett cikkeiben olvastam, csak oly
egy kis sugárnak nyitni útat a felhők ijesztő eszmecseréknek tartom, melyek jelen átmeneti stádiumunk­
tömegei között. ban, alkalomszerűségüknél fogva, bizonyos értékkel bír­
nak ugyan, de egyáltalában nem valók arra, hogy a
A hajnal jöttét nem lehet tagadni.
vallástanár, meg lelkész-képzés problémáját csak egy
I rövidke évtizedre is megoldhassák-
 44- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Tán, nem is lépnek fel ez igénynyel. Éppen ezért, e
szempontbúi birálat tárgyává nem tehetem, nem is akarom.
Kezdjünk hát végre tárgyaláshoz, e prolegume-
nák után.
I.
A v a l l á s t a n í t á s r ó l idézett helyen csaknem
szószerint igy nyilatkoznak:
A z elemi vallásos képzés a világ teremtéséről, a
bűnesetről, az özönvízről, stb. szóló bibliai elbeszélése­
ket, valamint a csodáknak egész tömegét úgy tünteti
fel, mint a dolgok rendjének teljesen megfelelő abszolút
igazságokat. Am, a gimnáziumi képzés, mig egyfelől a
növendékek e meggyőződéseit teljesen érintetlenül törek­
szik hagyni, másfelől, pl. a bolygónk geológiai kialaku­
lására vonatkozó adatokat sem akarja merő hazugsá­
gok gyanánt ismertetni; sőt inkább, számot tart a nö­
vendékek ez irányú meggyőződéseire is.
Azonban, az emberi elme a természettől úgy van
megalkotva, hogy ez alkotásánál fogva ugyanazon do­
logra vonatkozólag csak egy abszolút igazságot ismer­
het el. íg y egészen természetes, hogy a gondolkodó
növendék, midőn e két homlokegyenest ellenkező fel­
fogást látja feltüntetve igazság gyanánt, vagy egyiket,
vagy a másikat ejti el. Hiszen, az ő Ítéletének egye­
nességét még nem métélyezte meg az a »modus vi-
vendi«, mely a kétkulacsosság sötét alakjait seregenkint
szólítja táborba, úgy az egyházi, mint a világi társada­
lom érdekküzdterére.
Ha ehhez hozzá veszszük, hogy a geológiai isme­
retek után nem sokára következnek ama fizikai, geomét-
riai, astronomiai, psychologiai és filosofiai ismeretek, me­
lyek mindegyre inkább és inkább szétzúzzák azt az
amúgy is töredékes világnézetet, melynek szegletkövét,
s jó részben anyagát is a vallástanitás szolgáltatta :
csoda-e, ha a vallásos képzetek felett a tudomány mód­
szerére épített ismeretek jutnak diadalra?
M agyarul: csoda e, ha növendékeink bizonyos
időn túl mit sem adnak arra, mit a vallás tanít?
Hisz, minden tanerő saját szakának anyagát, s
rendszerét, a másiktól függetlenül tanítja, úgy, hogy a
tanuló csupán részleteket ismer meg, de bizonyos egy­
séges. összesített képet, bizonyos teljes egészet ki sem
tanít neki, sem az emberről, sem a világról, sem az
istenről, sem ezekről együttesen «
Ez egységes, ez összetett képet, e teljes egészet,
a világnézetet, felfogásunk szerint, a vallástanitásnak
kellene megteremteni a tanulók gondolatvilágában.
De teljesiti-é e kötelességét? Távolról sem. Hisz,
nemcsak a tudományoknak, hanem önmagának is ellent­
mond. A tudománynak az által, hogy annak a vallás-
tanítással nagyon is sok helyen összeütköző felfogásait,
legtöbbször, mint országos istentelenségeket ítéli e l; ön­
magának pedig az által, hogy már a gimnáziumban
nem írja alá azokat az ismereteket, melyeket az elemi
képzésben adott. S mi ennek a következménye ? Az, hogy
a tanuló mikor már szeme nyílni kezd, igy gondolko­
zik: ime, maga a vallástanár is beismeri félig, hogy
nem igaz az, a mit nekünk a tanítók, meg a papok a
vallásból eddig tanítottak. Tehát, bizonyosan a föld­
6. szám.
rajz, vagy nem tudom, melyik tanárnak van igaza, ki
nem csűri-csavarja a dolgot, hanem kereken kimondja,
a mit gondol, és akar. Hogyan is mondhatna igazat az
a vallástanár, hisz, ő maga is pap ; már pedig »a po­
kol fele, sőt több felénél, pappal van tele.« Nem is
lehet hinni a vallásnak: hisz, mint jól emlékszem, már
a »mi« papunk sem úgy tanította, mint kántorunk.
Mikor a reflektáló elme önmagában ez utakat
összeszáguldozta: ám, tessék a növendéket okolni, hogy­
ha nem lesz jó vallástanár, vagy jó lelkész; ám, tessék
a lelkészeket, meg a vallástanárokat vádolni, kiket olya­
nokká, a milyenek, éppen a vallástanitás maga tett.
Kérdem : nem maga a vallástanitás oka-e az egész­
nek? Bizonyára. De a »vallástanitás« önmagában csu­
pán egy szó, egy üres fogalom, melylyel perbe nem
szállhatunk. Épp igy vagyunk a rendszerrel is, melyből
e vallásos képzés felszakad. Hiába szólanánk azokhoz a
férfiakhoz is, kik e rendszert megteremtették, vagy to­
vább engedték gyomosodni talaját. Ok is csak fumi-
gálnának bennünket, sőt jó volna, ha csak fumigálnának.
| így, nem marad egyéb hátra, mint ügyünknek jö-
1 vőre megnyerni egy-két oly harcost, kik mintegy saját
gondolatjukat látják, habár töredékesen, kifejezve e so-
j rokban.
I Mint az eddigiekből is kiviláglik, úgy hisszük, val-
| lásos képzésünket reformálni kell, az elemi oktatástól
| kezdve tel a theologiai-, fel egészen az egyetemi ka-
thedrákig, és pedig nemcsak jó vallástanár, meg jó
J lelkipásztor-képzés szempontjából, hanem azért is, hogy
I egyházunknak ügybuzgó, igazán protestáns szellemű
i férfiakat neveljünk. Mert nem egyszer hallhattuk ;tu-
| dományos képzettségű protestánsoktól: »csak hasogasd
j az írásokat, öcsém, mert a n é p n e k szüksége van rá
| s igy az emberiségnek hozol áldozatot, midőn hivatá­
sodnak élsz.« Hát, ez s az ilyszerü nyilatkozatoknak
j egy-egy egész tömkelegé, nem éppen a vallásos képzés?
] vádolja-e? Igenis. Mert annak a vallásos képzésnek,
j akár az alsó, akár a közép, akár a felső iskolai folya­
mon, vérébe kellett volna csepegtetnie minden egyes
I növendéknek, hogy halandó, a legtulzóbb felekezetek
1 áskétáit, a keresztyénség szentjeit, sőt a világ szerinti
1 bölcseket sem véve ki, még nem jutott el arra az
| erkölcsi magaslatra, mely minden igazán öntudatos em-
| bernek végcélját képezi; s így annak az erkölcsi ön-
! nevelésnek, mely nélkül senki még a becsületes jelzőt
I sem érdemelte ki méltán, mondom, annak az erkölcsi
| önnevelésnek az iskola falain kívül, a protestáns ember
l szárnál a egyedüli támasz, egyedüli horgony: a templomi
1 kathedra, a felnőttek eme csaknem négyszázados iskolája.
De kérdés: hogyan juttathatja a vallástanitás nö­
vendékeit az igazságnak birtokába ?
Felelet: Ú g y , h a az e l e mi , k ö z é p és f e l s ő ­
i s k o l á k v a l l á s o s i s m e r e t e i t t ö k é l e t e s hár -
| m o n i á b a h o z z u k a n ö v e n d é k e k fel f o g á s i
| képességével, magával a vallástanitással,
! a p r o t e s t á n t i s m u s l é n y e g é v e l ; t o v á b b á , az
egyes tantárgyakkal s magával a tudo­
m á n y n y a l is. M i n d e z e k m e l l e t t , ö n k é n y t
, értetődik, csak a tudomány módszereivel
! szabad operálnia.
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E mondhatnék, hevenyében odavetett ítélet ki­
fejtése és részletezése egy egész kis tanulmányt igé­
nyelne. mely e cikkecske keretében helyet nem foglalhat.
Ú gy hisszük, egészen felesleges is volna. Mert
igen könnyen megeshetik, hogy hivatott közegek már
egy tanulmány-bizottságot küldöttek e kérdés megoldá­
sára ; sőt megtörténhetik, hogy felsőbb megbízás folytán,
arravalósággal és megfelelő tudományos képzettséggel
rendelkező férfiaknak egy lelkes gárdája most éppen
sajtó alá rendezi azon tankönyveket, melyek egymással
szoros összefüggésben, ugyanazon szellemtől áthatva,
ugyanazon célzattól vezérelve, ugyanazon módszert al­
kalmazva s legalább az alsó és középiskolai vallásos
képzettség anyagát a maga egészében felölelve és rend­
szerezve: már megvetette a következő prot. nemzedék
vallásos meggyőződésének szilárd alapját.
Éppen azért, térjünk át a l e l k é s z k é p z é s re,
mit jelen összefüggésben a vallástanárok képzése előtt
kell tárgyalnunk. (Folytatása következik.)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1897. l l -
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: Szász Gerő, főjegyző, dr. V ályi Gákor, Szász
Dénes, Becsek Lajos, Kenessey Béla, Parádi Kálmán,
ig. tanácsosok, Márkus János, titkár, Deák József, pénz­
tárnok, Maksay János, számvevő, dr. Deák Albert ügy­
véd és Kádár János segédtitkár.
Elnök aa. az ülést megnyitja s miután az időköz­
ben elnokileg elintézet ügyekhez hozzászólani, senki sem
kívánt: azokat jóváhagyó tudomásul veiteknek nyilvánítja.
A tárgysorozat rendjén az alábbi ügyek kerültek
tárgyalás és elintézés alá.
Sárpataki egyházközségünk felekezeti iskolájának
-államosítása az egyházközség által fölajánlott hozzá­
járulási módozat el nem fogadása miatt, nem sikerül­
hetvén, az illetékes kir. tanfelügyelő újabb ajánlattételre
kérte föl főhatóságunkat. Ig.-Tanácsunk az esperes meg­
hallgatása és saját tudomása alapján, ismervén azt,
hogy azon a helyen egy megfelelő állami iskola felál­
lítása, még áldozatok árán is, fölötte szükséges: haj­
landónak nyilatkozott az iskolaépületet 5000 írt. költ­
séggel megépíttetni azon esetre, ha ezen tőke 6 százalék
kamata az állam által 46 évre biztosittatik s kész. az
iskolatelket és rajta emelendő épületet az állam tulaj­
donába átbocsátani, a megállapított szerződési ponto-
zatok többi részeinek érintetlen való fentartása mellett.
A Ben ke István, sepsiszentgyörgyi tanár ellen
beadott panaszt áttette Ig.-Tanácsunk főt. Szász Do­
mokos, püspök aához, úgy is, mint a nevezett kollégium
egyik főgondnokához, az ügy megvizsgálása és a to­
vábbiak megtétele végett.
Kerekes Endre, zilahi vallástanár aának, a szilágy­
szolnoki egyházmegye közgyűlése utján beadott s a
vallástanitás és annak díjazására, valamint a vallástanári
állomások szervezésére vonatkozó többrendbeli indít­
ványa, azok kifejteden és heterogén voltánál fogva,'to­
vábbi tárgyalás alapjául elfogadható nem volt, mint­
hogy különben is nagyrészben oly kívánalmakat foglal
magában, melyek a gyakorlatban már teljesítve vannak,
vagy a melyeknek teljesítése érdekében Ig.-Tanácsunk
a szükséghez képest, esetről-esetre szokott intézkedni.
Tasnádi egyházközségünk ama fölirata, melyben
hiányos berendezésű iskolájának kiegészítésére időhala­
dékot kér s a renoválás ez időszerinti végrehajtásához
szükséges anyagi ereje elégtelenségét bizonyítja, elfogad­
45-
ható nem volt, hanem utasíthatott az egyház, hogy isko­
láját még kölcsön útján is múlhatatlanul helyezze jókarba.
Nehány oklevél nélküli tanító aa. részére az egy
évre adott oklevél-szerzési időhaladék, a fölhozott okok
alapján meghosszabbitatott s ezzel kapcsolatosan ki­
mondotta Ig.-Tanácsunk, hogy az oklevél nélküli taní­
tókkal a múlt évről elhalasztott póttanfolyámot ez év
nyarán múlhatatlanul megtartatja, annak költségeit az
egyházkerület magára vállalja s fölhívja a nagy-enyedi ké-
pezde igazgatóját, hogy a jelentkezőket számbavegye, és a
póttanfolyam megtartásának idejét mielőbb állapítsa meg.
Ezek után, Igazgató-Tanácsunk másodfokú közig,
bírósággá alakulván át, két felebbezéses ügyet látott el.
A mező-sámsondi lelkész aa. ellen, ugyanis, egy
odavaló hívünk bizonyos egyházi tőkéknek rendeltetési
céljuktól eltérő módon való felhasználása, és papi köte­
lezettségének elmulasztása tárgyában panaszt adott volt
be az egyházmegyei elöljárósághoz, mely e panaszt közig,
bírói úton tárgyalta, és panaszlottat fölmentette. Igazg.-
Tanácsunk az előszabott formák mellőzésével hozott első
bírói ítéletet megsemmisítette, s a panasz ügyének tisz­
tázására az egyházmegyei tanácsot, mint adminisztratív
hatóságot, utasította.
Á második ügy Kállai Sándor, volt új-tordai lelkész
örököseinek felebbezése volt. az egyházmegyei közigazg.
bizottság ama határozata ellen, melylyel nevezett örö­
kösök atyjuknak az 1S95. évre teljesen ki nem szolgál­
tatott javadalma iránti igényükkel elutasittattak. Másod­
fokú közig, bizottságunk az egyházmegyei bíróság fenti
végzését, helyesebben, ítéletét indokainál fogva helyben­
hagyta, minthogy az örökösöknek írásos nyilatkozatával
be van igazolva, hogy néhai atyjuk mindennemű járan­
dósága tekintetében kielégítést nyertek.
Több bírósági ügy nem lévén, a folyó ügyek el­
látása folytattatott,
A múlt évi kerületi közgyűlés ama rendelkezése
alapján, mely szerint az ig.-tanácsi tisztviselők javadal­
mának rendezése, fedezet kimutatásától föltételezetten,
kilátásba helyeztetett, pénztári hivatalunk beterjeszti a
tisztviselői fizetésalap múlt évi mérlegét. Ebből látha-
hatólag, a fizetés-rendezés keresztülvihető lévén: Ig.-
Tanácsunk püspök aa. elnöklete alatt Gyarmathy Mikós,
br. Bánffy Ernő, Szász Dénes, ig.-tanácsosok és Márkus
János titkár aá.-ból álló bizottságot küld ki véleményes
javaslat kidolgozása végett,
Marosvásárhelyi kollégiumunk elöljárósága bemu­
tatja Szöllösi Sámuel ottani hívünk végrendeletét, mely­
lyel a nevezett kollégium kezelése alá, maros vásárhelyi
árva gyermekek neveltetését és munkaképtelen polgárok
segélyezését célzó alapítványt tesz, kapcsolatban amaz
elhatározásával, mely szerint az alapítvány kezelését el
nem vállalhatja, mert az a kollégiumra szerfölött nagy
terhet róna s különösen azon okbúi, hogy az alapítvány
kezelésére idegen faktoroknak is befolyás engedtetik, s
igv a nézeteltérésre és kellemetlen összeütközésekre bő
alkalom nyílna. Ig.-Tanácsunk a kollégium elhatározását
tudomásul vette.
Néhai Bíró András, volt közép-ajtai nyug. lelkész
örököseinek gyámja kérést adott be az illetékes espe­
reshez az árvák részére állítólag ki nem szolgáltatott
özvegy-árvái kegyjavadalom utólagos kifizettetése tár­
gyában. Esperes aa. e kérést lg.-Tanácsunkhoz terjesz­
tette föl ellátásra. Minthogy azonban a zsin. törvények
értelmében a vitás javadalmi kérdések közig, bírói utón
intézendők el, a kérés és mellékletei leküldettek az egy­
házmegyei közig, bírósághoz.
A magyarói egyházközség közgyűlésének egyház'
megyei tanács által is elfogadásra ajánlt azon határo*
zatát, mely szerint az egyházközségi részvényes mag­
tárnak felhasználását mondotta ki, s ez által a részvé­
nyes egyháztagok, és az egyházközség között fennállott
különleges helyzetet megszüntette, Igazg.-Tanácsunk jóvá­
 46. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 6 szám.

hagyó tudomásul vette, s ezen egyházi vagyont úgy sem
képezett magtárnak a leltárbúi való törlését engedélyezte,
hogy ez által a részvényesek, és többi egyháztagok, vala­
mint az egyházközség között többször fölmerült viszá­
lyok végleg megszűnjenek.
Baróthi leány-egyházközségünk indokolt kérést ad­
ván be anya-egyházzá leendő szervezkedése iránt:.a meg-
állapitandó papi fizetés pótlására 200 frt. központi segély
kiutalását kérte. Igazg.-Tanácsunk az egyház eme törek­
vését melegen üdvözli, és elismerését nyilvánítja az'egy­
háztagoknak a papi fizetés biztosítása céljábúl tett aján­
lataikért, s különösen Zathurecky Gyula, főgondnok aá.-
nak ama nagylelkű áldozatkészségéért, hogy papi lakásul
egy 8000 frt. értékű házastelket ajánlott fel; de, mielőtt
ez ügyben véglegesen határozhatna, utasitja az illetékes
esperes aát. hogy az egész ügyet szabályszerű úton, és
az egyházmegyei közgyűlés, vagy tanács közvetítésével
készítse elő, különösen pedig a papi fizetés alapjára tett
ajánlatokat, valamint a papi telek adományozását szabály­
szerű /okiratokkal biztosítsa.
Korözsi egyházközségünk kepeváltó szabályzata,
melynek értelmében a p'api, és énekvezéri terménykepét
a kepeváltó-alap jövedelmeiből megváltotta, szokott fen-
tartással megerősittetett, oly kikötéssel azonban, hogy
azon esetre, ha a kepe-alapba beolvasztott Csoma-alap
jövedelmeinek más célra való fordítása iránt valamely
felsőbb hatósági intézkedés tétetnék, az ily úton előáll­
ható hiányt az egyházközség rovatai útján is pótolni
lesz köteles.
Körözsi egyházközségünk vagyonkezelési szabály­
zata megfelelőnek találtatván, jóváhagyatott.
(Folytatása következik) r- S*

TÁRCA.
igen világi dolog, s nem rokonszenves, Scháfer éppen nem
A belm isszió történetébűi.
méltányolja a humanitást, még Uhlhorn sem. Pedig az egyik
Tisztelt közönség! Fölolvasasaink ciklusában nekem humánizmus a protestántizmusnak volt útegyengetője, és a
jutott a föladat, hogy a belmisszió történetérűl szóljak. A tizennyolcadik század humanitási eszméje jobban képviselte
megelőző felolvasások a belmisszió konkrét műveit, alko­ Isten országát, mint bizonyos formulák. S a humanitás e ko­
tásait tárgyalták a leginkább használatos három csoport rának a belmisszió ügye, látni fogjuk, igen sokat köszönhet.
keretében, méltatván természetesen hazai viszonyainkat is. Egyetlen valóban jó dolgot sem tartok keresztyénieden do­
Én pedig általános, egyetemes áttekintést akarok nyújtani. lognak. Ehlers e kérdést tárgyalván, ezért jut ez eredményre:
Az első belmissziói előadások, hogy e mi fölolvasá­ legyen belmisszió és humanitás. Azonban, éppen nem ta­
saink történetét is megvilágítsam, 1886-ban tartattak a Wi- gadható, hogy a belmisszió nagy példaadó: főkint egyhá­
chern-féle intézetben, a » r a u h e s Haus «- ban. (Maga a zaink tanulhatnak tőle. Bár az sem tagadható, hogy a bel­
ház már megelőzőleg korábbi birtokosárúi, Ruge, »das rugc missziói munkásság maga is több tekintetben reformra
Haus« név alatt volt ismeretes.) Ily előadások aztán mind szorul. Általában, kimondhatjuk, hogy van benne árnyék,
jobban elterjedtek, fejlődtek, s Németországban újabban túlhajtás, divat; de, van benne örökkévaló tartalom is.
egész tanfolyamokat rendeznek a belmisszió körébűi, mi Tisztelt közönség! A keresztyénség első korszakában
már is jelentékeny irodalommal rendelkezik. Jelenlegi fel­ a szegény-ügy a gyülekezet ügye. A Csel Könyv. 6. részé­
olvasásomban én főkint Jakobyt. Wörstert, Scháfert követem. ben olvashatólag, a jeruzsálemi gyülekezet a szegények gondo­
Felolvasásomat illetőleg, megvallom, találóbb lett volna ez zását hét emberre bízza. Majd a diakónusok végzik -a szegény
a cin.« a keresztyén szeretet munkáinak történetébűi. Uhl- gondozást, a gyülekezeti elöljáróság megbízásából. A gyüle­
horn nagy műve is »keresztyén szeretetmunkásságról« szól, kezetben egyletek nincsenek; de, van xűagán-jótekonyság.
és Lehman a »szeretet művei«-ről. Aztán, a »belmisszió«. név Ilyen Stefana Korinthban. Az Ap. Csel. 9, 36. igy szól:
alig több ötven évesnél. Maga a dolog egy idős a keresz- »Joppeban pedig vala egy notanitvány, Tábitha nevű, a mi
tyénséggel; csak a forma, csak a név lesz újabb, és újabb értelmezve azt teszi: zerge. Ez teljes vala jó cselekedetekkel,
keletű. A z elzüllött gyermekek megmentése végett Wichern és alamizsnákkal, melyeket osztogatott.« Majd a keresztyén­
által 1833-ban alapított menház nehány év múltán a segéd­ ség államvallássá lesz, s a jótékonyság gyülekezeti szer­
erők intézetével a fejlődés egy új stádiumába lépett. Az vezete mellett már ott találjuk az egyleti működést is.
1843. évi értesítőben nevezi Wichern ez intézetet: »Semi- És pedig a szerzetesség alakjában. A városok a környék
nar f ü r i n n e r e M i s s i o n unter deutschen Protestanten«. falvaival együtt képeztek egy gyülekezetei, s innen a ne­
Lükké pedig egy Göttíngában tartott missziói gyűlésen hasz­ gyedik század rengeteg gyülekezetei, melyekben már lehe­
nálja e szót. De már Wichern, s Lükké sem mindenben tetlenség volt az egységes gyülekezeti gondozás. Chrysos-
ugyanegy dolgot értenek alatta. Általában azonban, a bel­ thornus idejében az antiokhiai gyülekezetben majdnem nyolc
misszió a nép elkeresztyénietlenesedése elleni munkásságot annyi lélek van, mint ma a kolozsváriban. Az antiokhiai
jelentette eredetileg. Ma többet is jelent. Hiszen, például, gyülekezetnek tízezer szegénye volt akkor, s Alexandriában
a jótékonyságnak, diakonissza-intézménynek ott is helye van, több, mint 7500 szegény állott az alamizsnások listájában.
hol a keresztyén hit kifogástalan. Lehman után a belmisszió A nagy városok regiokra voltak osztva, s a regiok a diakó­
területét a megmentő, megtartó, és megnyerő szeretet me­ nusokra bízattak. Bunsen a belmissziót egy házilag akarja
zőire szokás beosztani. Azonban, bármikint oszszuk is be, szervezni, s szemei előtt, mint minta, az Ősegyház e diako-
mindig kiemelkedik a mai belmisszió két jellegzetes oldala. nusi rendszer lebeg. A diakónusok, és diakonisszák egész
Az egyik oldal: "az evangelizálás. A másik oldal: a szeretet törzskara környezte a püspököt. A püspök volt felügyelője
munkássága gyakorlati értelemben, mint szegények, betegek, a szegényügynek, kórházaknak, szóval, a keresztyén szeretet
elhagyottak, sat. gondozása. Ez az oldal a humanitás; de, műveinek. A kolostorok a keresztyén irgalmasság szolgála­
hozzá kell tennem: felekezeti humanitás. Mert a humanitás, tában állnak; és a püspöki felügyeletnél fogva a kolostorok
magában' véve, a belmissziónak, eltekintve a kivételektől; is a gyülekezeti élettel vannak összeköttetésbeh. E korban-
 6. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47*

hát a keresztyén szeretet intézményei az egyház szervei. él egész az önmegsemmisítésig, túlhajtott lemondás között.
A szeretet intézményeiben e korszak is változatos. Intéze­ Eltűrte a megkorbácsoltatást is. Arca sirás közben sem tor­
teket találunk szegények, betegek, lelencek, árvák, némák zult el Úgy folyhattak könnyei, mint derült égből a per^
javára. Vannak kolostorok, melyek az Őrülteket veszik gond­ metezés. Kár, hogy e nemes lelket a középkori szerzetesi
jaikba. Találunk egyletet, melynek föladata, a betegeket föl­ élet-felfogás később eltorzította. Mert a katholikus szent ex-
keresni, kórházba szállitani, ápolni, s a halottakat eltemetni. tázisai éppen nem érnek föl a keresztyén lelkűiét minden-
Némileg első jelentkezése ez az egylet a mai mentő-társu­ napi gyakorlati cselekedeteivel.
latoknak, s temetkezési egyleteknek. A keresztyén munkás szeretet a reformációban er­
A középkorban, a nagy püspöki gyülekezetek fölbo- kölcsi nemesedést kap. A protestáns könyörületesség hicboi
molván, a gyülekezeti vagyon parokhiák szerint szolgálja a származó, önzetlen szeretet. Itt nincs szó a könyürületesség
szegény-gondozás ügyét. Nem ugyan az egész vagyon, de a ama motívumáról, mely szerint az alamizsna a bűnbocsánat
negyedrész volt szegény-gondozásra rendelve. Azonban, a közvetítése. A katholicizmus a koldust kultiválta, a protes-
középkor több századán keresztül a keresztyén munkás sze­ tántizmus a munkát szentesíti. Célja a munkához juttatás,,
retet az őskeresztyén egyház munkásságával szemben mély s csak a munkaképtelenek számíthatnak állandó segélyre.
hanyatlást mutat. A Nagy Károly alatti föllendülés is múló De, megváltozik a keresztyén szeretet munkásságának orgá­
volt. Mert a nép, papság, szerzetesség erkölcsi elvadulása numa -is. Említettük, hogy az ősegyházban a könyörülő sze­
mind nem az a kiima, mely alatt a keresztyén munkás retet, a jótékonyság a gyülekezet ügye vala; majd segéd­
szeretet nő, virágzik, gyümölcsöt terem. Ily megelevenedés kezik az egylet, de a gyülekezeti élettel összeköttetésben.
a francia Clugny-bűl jő. Az egyházgyülekezeti szegényápolás Aztán, a gyülekezeti tevékenység megszűnik, s a szeretet
csaknem mindenütt eltűnik. A keresztyén munkás szeretet munkássága teljesen a testületek kezére jut. Ezek a testü­
zászlóvivője most már az egylet, a kongregáció. Előkelők letek nem csak szerzetek, kongregációk, de városi hatóságok,
mennek a kolostorba, vagy lesznek a kolostornak kültagjai. világi korporációk, céhek is. A reformáció a munkás sze­
Előállanak a hospitalariusok, majd a keresztes háborúk ha­ retet ügyét ismét az egyházi gyülekezet ügyévé teszi. S előt­
tása alatt a lovagrendek. A munkás szeretet arisztokratikus, tem kétségtelen az, hogy mindazok, kik a mai belmissziót
lovagi vonást kap, mint később, főkint protestáns talajon, az egyházi organizmusba akarják bevinni, történelmileg az
a szellem bajnokaitúl nyert egy-egy világitó vonást. A ke­ őskeresztyénség, s a reformáció korszakának álláspontján
resztes háborúk a vallásos életre ernyeszlőleg hatottak, A , állanak. De, maradjunk a reformáció korában. A tizenha­
változatos harci szerencse, a mohamedánizmussal érintkezés todik, és tizenhetedik század protestántizmusá azt a tanul­
fölébreszté a kételyt. Uj föllendülés állott be a tizenhar­ ságot nyújtja, mit egyébiránt az egész történelem is megerősít,
madik században. S ez a föllendülés a franciskánus rendhez hogy a keresztyén szeretet munkáinak virágzása Összefügg
fűződik, s ezzel a keresztyén szeretet művei most már de­ a kultúrával. A lutheránus egyház szeretet-munkái a refor­
mokratikus jelleget öltenek. A szeretet munkásai a társa­ mátus egyház munkás szeretete mögött ez időben hátra ma­
dalom alsóbb, és középosztályábúl valók. Egész sora támad radnak. E jelenségnek bizony nyal oka az is, hogy a refor­
a kongregációknak, melyek a keresztyén munkás szeretetnek mátus protestántizmus jobban hangsúlyozta a hittel össze­
szentelik magukat. A polgárság a közélet terén érvényesülni kötött jótetteket, a praktik s keresztyénséget, s a gyüleke­
törekszik,, s e törekvés vallásos oldalát látjuk kidomborodni zeti életet jobban szervezte, jobban kifejtette, mint a luthe­
«a polgári, s városi hospitalariusokkan. A városokban működő ránus egyház; de, a főok, minden bizonynyal, a református
jótékonysági intézetek felügyeletét a város veszi át. A munkás- Ij protestántizmusnak szerencsésebb kulturális viszonyaiban rejlik,
szeretet ügye világiasittatik. Különben, e korban a társulati ij A református egyház ott vert gyökeret, ott terjedt el, hol
elv már nem szoritkozik csakis szerzetekre, egyháztársula- !\ a kultúrának már otthona v o lt Aztán, a harminc éves há­
tokra, de föllép, és dominál világi testületekben. Sőt, mond­ ború elzüllesztő átka is főkint lútheránus helyeken sújtott.
hatni, hogy az emberiség testületekre bomlik. Mindenütt (Folytatása következik.) M oln ár A lb e rt,
társulatokat, céheket találunk. Nem a mi mai egyleteink ezek ; theol. tanár.
de, valóságos életközösségek, hol elv volt az »egy mind­
nyájáért, s mindnyája egyért«. E testületek gondoskodnak
tagjaik özvegyeiről, árváiról, a szegényekről, betegekről, s
Különfélék.
Őrködnek tagjaik erkölcse felett. Vallásos füvalom lengi = Kolozsvár közélete egy uj intézménynyel
lett gazdagabb. Egy régen érzett szükség nyert kielégittetést,
körűi e testületeket. Külön kápolnáik, külön oltáraik vannak.
egy egésséges, szép eszme nyert megvalósulást, éietet: m eg­
Ez időben nem is tartották az emberiséghez tartozónak azt,
alakult a középiskolai tanárok kolozsvári köre Oly testület
ki nem volt valamely korporáció tagja. íg y volt külön tes­ lesz ez, mely egyesitni, többet, inspirálni fogja nem-, kor-,
tületük a koldusoknak, sántáknak, vakoknak, bélpoklosoknak rang-, és felekezet-különbség nélkül mindazon tanárokat, kik
is. A szeretet munkája tehát egyletek kezében va.n. De, van a középiskola ügyét, tehát a kultúra alapvetését szivükén
hordozzák. Most, midőn megalakult, mikor már készen .van,
magán-jótékonyság is. Hadd, emlitsem meg a középkor egy
s latjuk, hogy a kolozsvári három középiskolában, s annyi
Tábitháját. Ez egy magyar király leány, thüringiai Lajos más szakintézetben mennyi tanár működik áldásosán már
neje, a Wartburg! Erzsébet. Gyermekek gondját veszi föl, |j évek óta a nélkül, hogy egymással érintkeztek volna: a
betegek, szegények angyala ő. Mig férje Itáliában volt, na- | bámulat, és csodálat lep meg, hogy ez az egyesület csák
ponkint háromszáz szegénynek térit1 asztalt. Eisenachban a j| most nyert életet. Későn is jobb, mint soha. Hisszük, és
reméljük, hogy áldásos hatását közéletünkre minden tekin­
betegek számára kórházat rendez be, s egy más házat a
tetben éreztetni fogja a kölcsönös szeretet, megbecsülés, az
szegények számára. A szeretet munkáiban személyesen vesz egy célra törekvés által, és mindenek felett, hogy le fog
Tészt. Özvegy állapotában Wartburgból elüzetve, Marburgban rontani egy rakás korlátot, előítéletet, kitűzvén ama lég -
 4-8 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szebb zászlót: egyeknek lenni a miveltségben. Az új kör
elnöke dr Márki Sándor, egyetemi tanár, le tt; alelnökök:
dr. Hám Sándor, kath. és dr. Sárkány Lajos, ref. gimn.
igazgatók; pénztáros: Boros Sándor, unit. főisk. igazgató.
Legyen áldás minden lépésén.
= Megjelentek Vass Tamás, maros-vásárhelyi
paptársunk költeményei » E m l é k e k « cim alatt, csinos,
tizennégy ives kötetben. Magukat a költeményeket, előszó
helyett, egy hangulatos elmefuttatás előzi meg, e cim alatt:
extirpator; vagy miért nem lettem én iró? Vass Tamás nem
áll elő követelő pretenziókkal; nem verdesi az egeket, nem
sir, és nem átkozódik. De megnyugtat, kibékit az élettel,
az elmúlással, holott gyönyörködni megtanitott előbb a világ
szépségei felett. A ki könyvét megveszi, egy jó barátra tesz
szert, mint a milyen jó ember az, a ki irta.
= A sepsi-szent-györgyi kollégium folyó hó
7-én » A r a n y - e m l é k ü n n e p é l y t « rendezett. És ezt
igen jól, helyesen cselekedte. Egyik tanár, Csősz János,
Aranyról tartott íelolvasást, a nagyobb osztályos növendékek
Arany költeményeibűl szavaltak. Hisszük, hogy nem csak
az ifjúság, de Szentgyörgy lelkes, és minden szép iránt
melegedni tudó közönsége is élénk érdeklődéssel vett részt
ez irodalmi ünnepélyen, melynek hatása meg fog látszani
az ifjúság fogékony szivében, és dicséri azt az áldott kö­
zönséget, mely minden téren tanúbizonyságát adja, hogy
híven szolgálja a nemzeti kultúrát, és ezzel dicsőséget szerez
annak a kollégiumnak, mely legifjabb kora dacára olyan
szép reményekkel biztat.
= Nyilvános számadás és hálás köszönet. A sz.-lúdvégi
ev. ref. leányegyház tagjai orgonaalapra adakoztak: Nagy György
5 frt. Földes Péter io frt. Kupás Samu, gondnok $ írt. Kocsis
Mihály 3 frt. Földes Ferenc 3 frt. Fülöp János pap 2 frt. Földes
János tanító 2 frt. Fülöp Sándor 2 frt. Kupás Mihály Gazsi 2 frt.
Földes János idősebb Pali 2 frt. Elekes János 2 frt. Varga János
2 frt. Fúlöp János Pisti 1 frt. Kupás Mihály Samué, Kupás Jánu^,
Fülöp György, Viski László, Elekes Péter ilju legény, Kupás Anna,
Fülöp János Kurka, Kelemen Agklós*. özv. Elekes Jánosné, Földes
Anna, özv'. Elekes Gergelyné. Kocsis Mária, Fülöp Anna. Kis Já­
HIVATALOS RÉSZ.
459— ^ 97- KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyrészi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
Tudomás, és miheztartás végett közöljük a vallás-, és
közoktatásügyi m. kir. minisztériumtól 4 7 ,3 1 0 — 1896. sz. a.
kelt felhívást, mint következik.
A közös hadügyminisztérium rendeletére, és az én
beleegyezésemmel, a budapesti, pozsonyi, temesvári, és nagy­
szebeni kadét-iskolák minden egyes magyarországi közép­
iskola részére, a IV osztályba járó tanulók között leendő
szétosztás céljából, egy röpiv kellő számú példányait fogják
szétküldeni, mely röpivbűl a tanulók a kadét-iskolák rendel­
tetésére, és az azokba való felvétel módozataira nézve tájé­
kozódhatnak.
Fölkérem a főtiszt, egyházi főhatóságot, hogy a fönn­
hatósága alatt álló középiskolákat az érkezendő röpivekre
eleve figyelmeztetni, méhóztassék, utasítva egyúttal az igaz­
gatókat, hogy megkeresésre a fentnevezett kadéliskolák vala­
melyikével érintkezésbe lépjenek, és minden kérdésre föl-
világositással szolgáljanak.
Kolozsvárit, 1897, febr. 4.
Pai'ádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügy-eloadó. püspök, mint elnök.
96-1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi-szent-
györgyi püspöki vizsgálat alatt álló egyházközség é n e k ­
v e z é r i állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes Jakás, gazdasági épületekkel,
és kerttel, továbbá, az egyházközség pénztárából 400 frt.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
6. szám.
nos ifjabb, £Nagy Lőrinc, Fülöp Mihály r. kath. Rusz Szimionn<
1— 1 frt. Nagy Ágnes 50 kr. Zegrán János g. kath oláh 1 frt, Ma
darasán Gyorgya 1 frt. Bab Ferenc 50 kr. Rusz Tagyer 50 kr
Uretya Tagyer 20 kr. Muntyán Todor 1 frt, Kis János Vajda 20 kr
Schatz Georg ev. luth. szász 1 frt. összesen 67 frt, A görgény
ev. ref. egyházmegye közgyűlésén adakoztak: tek. Éltető Albert
egyházmegyei gondnok 10 frt. Lenárt József esperes 2 frt. Papi
Lajos d.-széplaki és sz.-ludvégi pap 10 frt 80 kr. Vajda Miklós
beresztelki tanító 50 kr. Farkas Károly, póka-keresztúri pap $0 kr
Tavaszi József, egyházmegyei főjegyző, most esp. 1 fr. Szabolcsk;
Mihály, felfalusi pap 50 kr. Csekme Ferenc, egyházm. aljegyző
most főjegyző 50 kr. Péterfi Ferenc, vécsi, Kis Lajos, körtvefáji
Zoltáni Imre, sáromberki papok 50— 50 kr. Diénes József, bölkény
pap 25 kr. Makkai Kálmán, sáromberki tanító 25 kr. Boka György
holtmarosi pap 50 kr. Horvát Ödön, köbölkuti pap 50 kr. Ger
gely Lajos, radnótfáji pap 20 kr. Vigh .Sándor, felfalusi tanitó 21
kr. Székely Ferenc, görgényi pap 20 kr Szabó Miklós, radnótfáj
tanitó 20 kr. Benedek Árpád, v.-szentiványi pap 50 kr. Felmér
Sándor m.-péterlaki, de most v szentiványi állami tanitó 50 kr
Szegedi Sándor, körtvefáji tanitó 20 kr. összesen 29 frt. D.-Szép­
iákon adakoztak: Kovács Ferenc, nyug. tanitó 50 kr Nagy János
Ferencé, Miklós, öreg, Nagy Pál Istváné 10— 10 kr. Hének Ger
gely 20 kr. Tamás Péter, Vészi János, Szengyel Péter, Csiszár Mi
hály, Nagy Sándor, Marosi Ferenc 10— 10 kr. Csorvási Mihály 2<
kr. Vészi Mihály 10 kr. Nagy Ferenc hidi, 5 kr. Csorvási Sándoi
Csorvási Lőrinc 10— 10 kr. Szabó József idős 5 kr. Szabó Józs
ifjabb 5 kr. Demeter Pál 50 kr. Nagy József idős, Nagy Feren<
Józsefé, Palkó János, Demeter Gáspár, Nagy Pál Józsefé, Hunyac
Mihály, Székely Ferencz, Székely József, Szabó György. Máté Ist
ván, Demeter János Ferencé, Tamás István, Harcsa György, Har
csa Mihály, Demeter Mihály Mihályé, Nagy Péter Istváné, Ördö<
Ferenc, Vészi Sámuel legény, Diószegi Miklós, Hunyadi. János
Vészi Károly, Csiszár Ferenc, Székely János, Tasnádi Pál 10— 1<
kr. Nagy János Ferencé 15 kr. Gál Pál falusbiró 50 kr. Gál Józse
50 kr. Demeter Mihály Istváné 50 kr. Demeter János Györgyé 21
kr. Nagy Ferenc gondnok 30 kr. Demeter Ferenc Györgyé 20 ki
Magyarosi Miklós 50 kr összesen 9 frt. Tekintetes Forró Géza
oláhujfalusi körjegyző 1 frt. 30 kr. Begyük összesen 143 frt 70 ki
Meg is vettünk egy harmoniumot Budapesten 160 írton oly formár
hogy a hiányzó összeget részletekben fizetjük le. Már le is fizettük
A harmoniumot a hangszerész leküldte, s a múlt 1896. aug. 23-ái
uj búza Zsengéjére meg is szólalt. Azóta szerény kis templomunl
csendes falai között, a harmonium hangjai mellett dicsérjük a
istent. Fogadják a nemes szivü adakozók magam és egyházar
nevében meleg köszönetemet Szász-Ludvég^n., 1897 január 2Í
N agy G yörgy, áll. d. isk. tanitó. cv. ref. lévita.
| évnegyedes, esetleg, havi részletekben; a várostól 37 fr
| 50 kr. fakepe illetmény; a központi pénztárból 32 frt. 80 ki
■ konzisztoriale; egyházi jegyzői fizetésben 50 frt. a kanoniks
porció jövedelmében 120 frt. összesen 690 frt. 30 kr. Meg
jegyzendő, hogy ha a megválasztandó dalárda vezetésre k^
pes., a stóla-jövedelem 100 frton fölülemelkedik.
Csak oklevéllel bíró egyének pályázhatnak. Pályázai
határnap: 1897. márc. 2. Folyamodványok alúlirotthoz küi
dendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 1897. febr. 7. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspöl
166-1897. M EG H ÍV Ó .
Egyházi törvényeink értelmében, van szerencsém
küküllői ev. ref. egyházmegye közgyűlésének t. tagjait tis,
telettel meghívni, a folyó év márc. 4-én, kilenc órakor kezdv
D.-Sz.-Mártonban, a szokott helyen tartandó egyházenegyt
közgyűlésre. A közgyűlés t. világi tagjainak külön meghívót i
küldtem; de, azért fölkérem t. lelkész társaimat, hogy
gyűlés idejét, és helyét szíveskedjenek az eddigi szoká
szerint is tudomására hozni a tanitó, valamint egyházai
képviselőinek.
A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó. 2. Ister
tisztelet, végzi tiszt. Bartha József, mikefalvi lelkész, aa. 3. Es
perest jelentés. 4. Főjegyzői jelentés az egyházmegyei tanác
működéséről. 5. Esperes-választás. 6. Indítványok, leírató)
és kérelmek tárgyalása.
V.-Gálfalva, 1897, febr. 4. Kovács Elek,
küküllői ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Grerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVn. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Február 18.
MEGJELENIK MINDEN
a d ó fiz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 ki*.
Amicus Plató, amicus Aristoteles, séd
magis amica veritas,
Szeretve tisztelt Főpásztorunk által »özvegy-
árvái alapunk felhasználása tekintetében tett, és
mélt. Igazgató-Tanácsunk által teljtartalmulag
magáévá tett« j a v a s l a t n a k e becses lap ha­
sábjain történt közrebocsátása alkalmával szives
volt a nt. Szerkesztő úr kinyilatkoztatni, hogy
>a lehető észrevételek megtételére, lapunk min­
denki előtt nyitva lesz«.
Hozzá is szóltak már pro és kontra többen,
de a hozzá szólották közül egyedül t. Szőcs Sán­
dor, dévai paptársam tudta ellen-véleményét meg­
okolni, sőt még ő is, nem ismervén gyámintéze­
tünk múltját, alapítási, keletkezési körülményeit,
a »javasiat« indokolása ellen nem tudott minden
ellenérvet felhozni.
Engedje meg a nt. Szerkesztő úr, hogy én is,
ki özvegy-árvái gyámintézetünk vajúdásánál, sőt
születésénél is jelen voltam, hozzá szólhassak ez
ügyhez, s a fentisztelt »javaslatra« nézve objektív
szerény ellen-véleményemet előadhassam.
Midőn pedig ezt teszem, előre is tiltakozom
az ellen, hogy azért valaki szeretett Főpásztorom
irányában nem csak kötelességszerüleg, hanem
lelkemben valósággal is érzett mély tiszteletemet,
és bámulatomat kétségbe vonhassa.
Az ellen is tiltakozom, mintha én az ő azon
magasztos céljával, hogy theol. fakultásunk, s az
árva papfiuk »Szeretetház«-a a lehető legnagyobb
mértékben gyarapodjék, fölvirágozzék, teljes lel-
kémből egyet nem értenék ; azt szép, dicső célnak
ne tartanám; annak elérésére közre működni, szent
kötelességemnek ne ismerném egyedül csak az
ellen van szóm, hogy e célra éppen özvegy-árvái
gyámintézetünk alaptőkéje konfiskáltassék.
Készakarva használtam e szót, k o n f i s k á -
c i ó; mert ha özvegy-árvái gyámintézetünk alap­
tőkéje a fentisztelt »javaslat«, és indokolása alap­
7. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Küimagyarutca 9. sz.
ján vétetnék el eddigi rendeltetési céljától, s for-
dittatnék a kontemplált célra: az nem volna egyéb,
mint rideg konfiskáció. De, térjünk át a dologra.
A »javaslat« indokolásában két tétel van
fölállítva. A z első igy szól »az egyházkerületi
özvegy-árvái alappal szemben az egyes papoknak
sem a régibb, sem az újabb időkben fizetési köte­
lezettségük nem volt, s nincs ma sem, sem be­
lépési, sem évi tagsági dij címén; ebből nyilván
való, hogy ezzel szemben szerzett jogokról szó
sem lehet«.
Ezen tételnek konklúziója gyanánt, a másik
tétel azt mondja: »Önkint következik ebből az,
hogy egyházkerületünket, melynek tulajdonát ké­
pezi a kerületi özvegy-árvái alap, elhatározásában
a most még életben levő papokkal, illetőleg,
azokkal szemben, kik az időknek rendén ezeknek
majd özvegyei, s árvái lesznek, szerzett jogok
nem korlátolhatják, annyival kevésbé, hogy még
azon özvegyekkel, és árvákkal szemben is, kik
az egyetemes özvegy-árvái gyámintézet létrejötte
előtt lettek azokká, s igy annak jótéteményeiben
nem részesülnek, csak méltányossági s könyörü-
letességi tekintetek lehetnek mérvadók, de jogi
kötelezettség nem fenforgó«.
Itten tehát, a mint látjuk, nyilván tagadásba
vétetik a papoknak, illetőleg, az özvegyeknek, és
árváknak özvegy-árvái gyámintézetünk iránti jo g a ;
először is azon oknál fogva, mivel »sem a régibb,
sem az újabb időkben fizetési kötelezettségük
nem volt, s nincs ma sem ; sem belépési, sem évi
tagsági dij címén«.
Ezzel szemben, bátor vagyok, az alapszabá­
lyokkal bizonyítani, hogy rendszeres évi díjfizetési
kötelezettségük igenis volt a papoknak mind a
régibb, mind az újabb időkben, s van ma is :
tehát, szerzett joguk is van.
Ama másik indok ellenében, mely szerint
ezen özvegy-árvái gyámintézetünk »az egyház-
kerület egy oly tulajdonát képezi, melyről való
 50. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

elhatározásaiban szerzett jogok nem korlátolhat­ tűnik. Ezt tehát a papok gyűjtötték, és szolgál­
ják«, szintén ellene mondanak, valamint gyám­ ták meg, s éppen oly célokra, mint a milyenre
intézetünk megalapításának, ez ideig való fenálíá- akkor átutaltatott.
sának története, úgy annak alapszabálya is. Lássuk, Özvegy-árvái gyámintézetünk alapját képezte
mit mondanak ezek? továbbá, az alapszabályok »II-ik fej-ezet« 3. b)
Özvegy-árvái gyámintézetünk, ugyanis, hosz- pontja szerint, »az egyházkerületben évenkint
szas vajúdás után, 1876 bán született meg, s alap­ összeesketett párok után fizetett 40— 40 krbúl
szabályai az 1876-ban N.-Enyeden tartott egyház­ begyült, és ezután gyűlendő összeg«.
kerületi közgyűlés jún. 16-án tartott ülésének 57. Ez az összeg az átutalás napján 6949 frtot
jkvi. száma alatt cikkelyeztetett be. tett a fönnemlitett jegyzőkönyv 5 5 -ik lapján lát­
Ezen alapszabályok címe igy hangzik: »Az ható püspöki számadás szerint.
erdélyi ev. ref. egyházkerületi lelkészek, és lelkészi Nó, ezt már csakugyan a papok fizették, mint
özvegy-árvák gyámintézetének alapszabályai.« »kopulacionalis taxat« saját stólájukból, sőt fizet­
I. Fejezet. A z intézet célja. 1. Erdélyi ev. ref. ték még olyan párok után is, a kik semmi stó-
egyházkerületünk önhibáján kívül szolgálatképte­ lárét nem adtak.
lenné lett lelkészeinek (tehát, lelkészeinek is), a Az ifjabb papi nemzedék kedvéért, érdekes­
lelkészek hátrahagyott özvegyeinek, árváinak az nek találom, elbeszélni ezen fizetség eredetét.
intézet alaptőkéje kamatjaibúl évenkint meghatá­ Erdélyben a jelen század húszas éveitől fogva,
rozandó pénzösszeggel való segélyezése.« minden felekezet papjának kötelessége volt, a
A z én hitem szerint, már csak ezen szavak­ himlő-oltó orvosok fizetése alapjára minden egyes
ban oly félre nem érthető világossággal van kife­ új házaspártól 35— 35 kr. himlő-oltási dijat szedni,
jezve az intézet kegyeletes célja, hogy ezt semmi s év végén ezt, az esketett párok kimutatásával
formában félremagyarázni, nem lehet. S eltekintve együtt, »copulationis taxa« cimén adminisztrálni.
attól, hogy még »az önhibáján kivül szolgálat­ De, az 1869-ben Székely-Kereszturon tartott
képtelenné vált lelkészeink is igényelhetnek abból közszentzsinat 40. számú határozatával ennek to­
segélyezést«: világos, hogy mig egyházkerületünk vábbi szedését megtagadván, a 41. szám alatt
ben papi özvegyek, és árvák léteznek, ezen gyám­ azt határozza, hogy e helyett szedessék jövőre
intézet alapszabályszerü segélyéhez kifogásolhatat- az új pároktól 40— 40 kr. az egyházkerület köz-
lan joguk is volt, van, és lesz. szükségeire 1870. január i-én kezdve.
És már ebből gyűlt fel hat év alatt 6949 frt.
Ugyde, azt mondja a »javaslat« indokolása,
valaminthogy ezen összegeknek özvegy-árvái gyám­
hogy gyámintézetünk alaptőkéjét nem a papok
intézetünk alaptőkéjéhez való csatolása éppen az
hordták össze; mert sem belépési, sem évi dij
által okoltatott meg, hogy ezt különben is a
fizetési kötelezettségük nem volt, s ma sincs,
papok szerezték, s fogják szerezni jövőre is, még
hanem az egyházkerület állította fel, következőleg,
pedig a legtöbb esetben saját stóláréjukból:
ennek oly tulajdonát képezi, mely felől elhatáro
tehát, ezt is a papok hordták össze.
zásában szerzett jogok nem korlátozhatják.
(Vége következik.)
Ennek ellenében idézem az alapszabályokat,
melyek azt mondják:
II. Fejezet. Az intézet alapja. 2. a) »Az úgy Vallástanitás, lelkész-, és vallás-
nevezett Generális Cassa egész tőkéje, és minden tanár-képzés.
vagyona.« (Folytatás.)

De hát, mi volt ez a Gén. Cassa, és mennyit II.

Mindenek előtt kijelentem, hogy a »lelkész« ki­
tett akkor átadott tőkéje?
fejezéssel nem látom teljesen fedezve a »pap« fogalmát,
Ez a generális kassza alakult az úgy neve­ de ha már divatunk a két szóhoz fűzött képzeteket
zett »fraktus papok, és özvegyek segélyezésére egyenlősiti: ám, legyen:
gyűjtött kollektákbúl, és az e célra minden egyes Mindegy hát az értelme, akár pap-, akár lelkész­
válóper után fizetni kelletett 1 — 1 frtbúl.« Ez képzésről beszéljünk.
A mai társadalom létszámösszegének, ha nem
gyámintézetünk alaptőkéjévé átutaltatása napján
több, legalább kilencvenkilenc százaléka naponkint meg-
tett 7191 frt. 87 és fél krt. a mint ez az 1876.
hányja-veti a papoknak úgy alanyi, mint tárgyi érdekeit,
évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvének és értékeit. Azonban, ha megfigyeljük a papra-morgók
70-ik lapján látható megvizsgált számadásból ki­ e tömegének nyilatkozatait s azokból következtetést
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZI.ÖNY.
vonunk az illetők felfogására, úgy találjuk, hogy egyik
a liturgust, másik a prédikátort, harmadik az euchétát,
negyedik a polemikust, stb. érti a »pap« alatt.
Szóval, azt sem tudjuk, hogy mi az a pap. Nehéz
is megadni rá a feleletet, midőn minden egyes felekezet
érdekeinek intézőjét maga képezi s midőn kiképezte,
oda állítja egyháza ügyeinek élére és papnak uevezi,
tekintet nélkül arra, hogy azoknak tudományos és er­
kölcsi értéke párhuzamba állítható e a többi felekezetek
papjainak értékével; sőt vannak oly tengéletü felekezetek
is, melyek papi diploma gyanánt egy-egy irtóztató ha­
zugságot, meg bizonyos összegű naponkénti képmuta­
tást követelnek meg.
így hát arra a kérdésre: mi az a pap, sem egyik,
sem másik felekezet nem adhat általános értékű feleletet,
hanem egyes-egyedül a t ö r t é n e l e m . S mit mond a
történelem ? Azt, hogy az egyes vallásrendszerek igazi
papjai ott állanak a tömegek felett óriási magasságban,
a hová csak bámulattal, csodálattal és áhítattal tekint­
hetnek fel a milliók.
Ók a természet-, erkölcs- és állambölcsészek; ott
szerepelnek a társadalomban, mint törvényadók, és tör­
vénymagyarázók, mint orvosok, bírák, költők, szám-
vetők, csillagászok; szóval, ők koruknak értelme, ér­
zelme, akarata, lelke.
Vagy tán azt mondja valaki: ezek csupán a régi
rendszerek papjaira illenek ?
Hát, az ó-szövetség prófétái, meg Pál apostol,
meg a Síromat a, meg a 'Hexapla szerzői alább állanak
korunknál r Kopernikus nem pap volt ? A keresztyén
államok tudását, erkölcsét, akaratát, nem a papok irá­
nyozták kezdetben ? Nem ők voltak koruknak savai ?
Bizonyára.
így a történelem világa a pap fogalmát egyetlen
szóval magyarázza, határozza és jelöli meg. Ez egy szó­
val: »böl cs«.
Nincs tiszta, búza, melyben ne volna konkoly,
vagy szemét. így nem volt, nincs s nem is lesz vallás­
rendszer, melynek papjai mindannyian megfelelnének a
pap fogalmának. De, ha már arról van szó, hogy papot
képezzünk, képzésünk célját, eszményét, nem a salak
határozza meg, hanem a tiszta arany. Azok voltak iga­
zán papok, kiknek egyénisége a »bölcs« fogalmát, em­
beri mérték szerint, fedezte.
í g y hat , ha a v i l á g t ö r t é n e l m e t n e m
akarjuk kiforgatni a maga logikájából,
m i n d e n l e l k é s z-k é p z é s ü n k n e k o d a k e l l i r á ­
ny ul ni , h o g y o l y p a p o k a t t e r m e l j e n a t á r ­
s a d a l o m számára, ki k k o r u n k ö s s z e s t ud á ­
s á n f e l ü l á l l j a n a k , v a g y l e g a l á b b is m i n t ­
egy kics ucs od ás ai, m e g s z e m é l y e s í t ő i a
kor t udásának, a kor l el kének.
De nemcsak a történelem, hanem a józan ész is
ily célt jelöl ki a lelkész-képzés számára. Hisz, ha a
papok azokra a legnehezebb kérdésekre adnak feleletet
a vallásban miképpen állott elő a világ, mi célja lété­
nek, mi benne az ember s hivatása, mily viszonyban
van a végtelennel, istennel és világgal, s tb : akkor nem
józanész szerinti-e, hogy a pap felette álljon a tudós­
nak ? Hisz, a tudósok jórészt ki akárják kerülni e kér­
5*-
déseket, mert azt hiszik, hogy az ő tudásuk ily prob­
lémák megoldására képtelen.
A történelem és a józanész mellett még a t u ­
d o m á n y szelleme is e célt jelöli ki a papképzés elé.
Hisz, ma általános az a meggyőződés, hogy a külön­
böző tudományok mindannyian az ethikában olvadnak
össze. S ha igaz e meggyőződés, kérdem: papnak, ki
sajátképpen az ethika szolgálatában áll, mert annak lé­
nyegét nemcsak értenie, éleznie és akarnia, hanem é l­
n ie is kell: nem az összes tudományok esszenciájának
birtokában kell-e lennie? Bizonyára.
Midőn már ezek alapján a lelkész-képzés c é l j á ­
v a l tisztában vagyunk, mert tudjuk, hogy annak tulaj­
donképpen bölcseket kell képeznie úgy a történelem,
és a józanész, mint a tudomány adatai szerint: beszél­
hetünk a cél megvalósításának e s z k ö z e i r ő l is.
Természetesen, nem terjeszkedhetünk ki az egész
emberi társadalom papképzésére, mert akkor igazán
csak a levegőeget szabdalnók, hanem itt maradunk egy­
előre szükebb édes hazánkban, Magyarországon. Elég
nagy a tér, melyen mozogni akarunk. Mindegy, ily dol­
gokban: »akarni is elég«.
Mint mindenütt, úgy minálunk is, a tudományok
gócpontjait az egyetemek képezik s az egyetemek szám­
arányából. mint mindenütt, úgy minálunk is következ­
tethetni a társadalom szellemerkölcsi képzettségének
fejlődöttségére, vagy elmaradottságára. E fokmérő mi
reánk nézve nem valami kellemes ítéletet mond. Hisz,
egyetemeinket meg tudnók számlálni még az esetben
is, ha kezeinken csak egy-egy ujjal rendelkeznénk, mert
mindössze két egyetemünk van. S valóban, ha rejt ma­
gában valamelyes igazságot az a gondolat, hogy »az
oroszlán lenne a föld teremtésének koronája, ha öt ujja
volna, azaz, keze, tapintó szerve, tapasztalata tette az
embert emberré, akkor: nem csodálkozhatnánk a felett,
ha nyugat civilizált államai úgy képzelnének minket,
mint oly embereket, kik csak egy-egy ujjal rendelkez­
nek. Még a felett sem ütközhetnénk meg, ha félszemmel,
félfüllel, féllábbal,'szóval,’ féltesttel, fél embereknek gon*r
dolnának. Hisz, mi tizenhét millió egész embernek két
egyetem ?
S ha még azok az egyetemek teljesek volnának!
Csakhogy egyiknél hiányzik a theologia, a másikhoz
meg úgy van oda csatolva, hogy jobb volna, ha még
ott sem volna. Sem egyik, sem másik nem üti meg a
mértéket.
De értsük meg a dolgot. Nem egy példát talá­
lunk arra, hogy az egyetemnek theologiai karát meg­
szüntette egyik-másik illetékes közeg, mert a theologia
felekezeti elfogultságból összeütközésbe jött a tudomá­
nyokkal; nemcsak, hanem a maga szűk köréből diktálni
akart a többi tudományoknak is. Miért dobták ki a
theologiát e közegek ? Azért, mert t e l j e s s é , e g é s z -
s z é akarták tenni az egyetemet. íme, hát a bizonyság
arra, hogy az egyetem nem teljes azért, mert theolo-
giája van. íg y vagyunk a budapesti egyetemmel is:
teljesnek nem mondhatjuk éppen azért, mert theolo-
giája van.
Hisz, a tisztán felekezeti jellegű theologiának épp
úgy nincs helye az egyetemen, mint az emberi szervezeten
 52- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
a szamárfülnek, vagy lólábnak. Miért ? Azért, mert min­
den más tudomány a mezejébe vágó képzeteket és fo­
galmakat ahhoz az igazsághoz méri, melyet axióma
gyanánt a fejlődő tudomány önmaga állapit meg és
pedig nem örök időkre, hanem napról-napra. Ha ma
axióma gyanánt ismert cl egy elvet, holnap lomtárba
teszi, ha a tudomány úgy követeli. Ellenben, a tisztán
felekezeti theologia oly dogmákat fogad el axióma
gyanánt, melyek csak egyes korok gondolkozásának
szüleményei.
E dogmákból indul ki, ezekhez tér vissza, mindent
ezekhez mér, ezekkel értékel. Néha megesik, hogy bi­
zonyos dogma alá bevon homlokegyenest ellenkező té­
teleket, csak azért, hogy a dogma igazságának látszata
meglegyen. Máskor sértetlenül toporzékol, prüszköl,
ágaskodik, csak azért, hogy elnémítsa a nemes ellen­
félt, mely hasonló eszközökkel élni, méltóságán alulinak
tartja, stb. stb. Ki tudná, mindezeket elbeszélni ?
E gy szó, mint száz: f e l e k e z e t i t h e o l o g i á -
n a k n i n c s h e l y e az e g y e t e m e n .
»Hohó! Micsoda?« Mondják bizonyára még azok
az »akadémikus« kollegáink is, kik külföldön hagyták
pénzükkel együtt jó részben fejüket is s egész lényükből
nem maradt egyéb hátra, mint bizonyos szemforgatás,
ez az egyetlen örökség, cserébe a pénzért s a magyar
észjárásért! »Hát, te nem tudod, ostoba, hogy a kül-
földi egyetemi theologiai karok is felekezetiek? Nó, ba-
rátom, menj el Kukucsinba papnak, s pipázzál ott át egy
egész életet, de pennát kezedbe fogni, ne merj 1 Fordi-
tünk mi neked prédikációt eleget. Imát se irj: ott van
Révész« sat. sat. hangzanak felénk az igék.
Jól van, barátim, csak papoljatok. Szívesen szem-
léljük mi úgy a testnek, mint a léleknek kórtüneteit,
mert okulni fogunk belőlük, de mindazonáltal kinyílván
rixtjuk, hogy ha külöldön úgy van a dolog: ott sincs
jól. Ugyanis, a vallás, a vallásos érzelem, a hit, sem a
múltban, sem a jelenben nem egyéb, mint az emberi
léleknek, az emberi szellemnek egy szükségszerű nyi-
latkozata. S minthogy az emberi szellemmel, vagy ha
úgy tetszik, a történelem múltjában, jelenében, s jövő-
jében nyilvánuló öntudatos ember-észszel az egyetem
bölcsészeti kara foglalkozik sajátképpen: a t h e o l o -
g i á n a k ot t van h e l y e a b ö l c s é s z e t i karban.
És pedig úgy van ott helye, mint b á r m e l y i k más
szaknak. Tehát, nem mint k a r , hanem mint s z a k
jöhet szóba a theologia az egyetemen.
így hát az első lépés, melyet hazánkban papkép­
zésünk emelésére tehetünk, az, hogy a b u d a p e s t i
egyetem theologiai karának adjuk meg természetes he­
lyét, azaz, hozzuk kapcsolatba a bölcsészeti fakultással
úgy, a mint dukál, s mossuk el felekezeti jellegét any-
nyira, hogy a különböző felekezetek theologiájának nö­
vendékei mindannyian felkereshessék; és pedig abban a
tudatban, hogy a theologiai akadémiákon megtalálták
ugyan, mit s a j á t felekezetűk papjainak tudniok kell,
de csak az egyetemeken találhatják meg azt, a mi m i n ­
d e n papnak szükséges, ki méltó akar lenni nevére.
Hogyan ? Degradálni a theologiát, mikor az »nem
oda van csatolva« az egyetemhez, mint föntebb irtuk, ha­
nem ellenkezőleg, abból nőtt ki minden; mikor az a
7. szám.
törzs, a gyökér, a többiek pedig az ágak? Igaz, első
volt a hittudományi kar. De mi ennek az oka ? Semmi
más, mint az, hogy volt egy korszak, nem is olyan
régen, midőn az emberi társadalmak leginkább érdek­
lődtek a lélek vallásos nyilatkozatai iránt, mert a vallás
volt a kornak összes tudása, mert a vallás adta meg
a feleletet mindazon kérdésekre, melyeket fölvetett és
ápolt a gondolkodás; semmi más, mint az, hogy volt
idő, midőn a theologia egymaga művelte a tudásnak
egész mezejét, a természet- és szellemvilágnak összes
rengetegeit.
Azonban, érezte, hogy a munkát meg kell osz­
tania, mert különben nem éri el a célt, melyre tör.
így, mintegy önmagából megalkotta a különböző karo­
kat ; felosztotta a mezőt, melyen a tudomány sáfárainak
dolgozniok kellett. S mi lett a vége? Az, hogy egyik­
másik mező munkásai oly módszer mellett kezdették
művelni a rájok bízott talajt, minőről a priori, a theo­
logia nem is álmodott. Ekkor féltékenykedni kezdett. S
a helyett, hogy jó kovász gyanánt áthatni törekedett
volna a tudománynak egész tésztáját: elszigetelte magát
s önmagában megposhadt
! (Folytatása következik)
|
|
i
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
1 Kolozsvár, 1897. febr. 6.
] (Folytatás.)
| Varga Gábor és társai egyháztagoknak kepe-kirovás
j elleni fölebbezése, melyet az egyházmegyei tanács sé­
relmes határozata ellen nyújtottak be, tárgyalás alá nem
| vétetett, mert az uj zsinati törvények értelmében' az ily
| ügyek közigazgatási bírói utón intézendők el.Visszatétetett
j tehát az egész ügy az egyházmegyéhez szabályszerű el­
| járás végett.
Miklóssy József, volt páncélcsehi lelkész ellen az
|
egyházkerületi fegyelmi törvényszék, a törvény 301.
j §-ának 3. 5. és 10, §§-ai alapján, fegyelmi eljárást ren­
j delvén el: bíróság delegálását kérte. Ig.-Tanácsunk a
| kolozskalotai egyházmegye fegyelmi törvényszékét de­
j legálta az ügy elintézésére.
j Jóváhagyattak, ezek után, a gyulafehérvári, ko­
lozskalotai és sepsi egyházmegyék szabályrendeletei,
melyek a törvény 27. 40. 42. és 100 §§-ai alapján a
közgyűlési tanácskozási szabályokról, a közgyűlésekről
indokolatlanul elmaradók iránti eljárásról, a szegény és
árvaügy kezeléséről, valamint az egyházfegyelemnek a
presbitériumok által miként leendő gyakorlásáról szólanak.
Torda-szent-lászlói egyházközségünk indokolt ké­
résére megengedte Ig.-Tanácsunk, hogy a nevezett egy­
ház 70 frtnyi. központi tartozását, 5 százalékos kama­
taival együtt, részletekben törleszthesse.
Vízaknai egyházközségünk kiállítván a segédpapi
dijlevelet, abba a lutheránus főkonzisztorium kezelése
alatt álló és peressé tett dézmakárpótlási tőke kamatait
is fölvette s engedélyt kért kapcsolatosan arra, hogy
az eddig segédpapi kánonikumok címen telekkönyvezett
ingatlanok a kántori állás javára legyenek átírhatók.
Ig-Tanácsunk azonban a bemutatott dijlevelet jóvá nem
hagyhatta, mert a dézmakárpótlási tőke kamatai csak
a per kedvező lejárta után lesznek folyósithatók; vala­
mint nem engedélyezhette a kért birtok-kiigazitást sem,
mig általában a segédpapi vitás kérdés végleges meg­
oldásra nem jut, hanem igenis megadta a lutheránus
főkonzisztorium elleni perelhetési engedélyt a 2222 fo­
rint dézmakárpótlási tőke kiadatása iránt s az egyház
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 53

kéréséhez képest meg is bízta az egyházkerületi ügy-
védet a per megkezdésével.
Istvánházi egyházközségünk többszöri körözés da-
cára sem tudván 348 írttal dotált papi állomását be*
tölteni: Derzsy Lőrinc, ózdi pap aát kérte fel a be-
szolgálásra, mig a kántori teendők végzése iránt Kojsa
László, tanító aával szerződött. Ig.-Tanácsunk a viszo-
nyok kényszerítő hatása alatt az állomásnak egy évig
leendő üresen hagyását, tudomásul vette, s utasította
az egyházat, hogy a beszolgálási dijakon felül fenma
radó papi javadalmat addig is tőkésítse.
Jóváhagyó tudomásul vette, továbbá, Ig.-Tanácsunk
a nagyenyedi egyházmegye számos egyházközségének
ama határozatát, melyben a kezesekkel biztosított köt­
vényekre kiadott pénzeiket tiz év alatt felhajtani s jel­
zálog! biztosíték mellett, elhelyezni határozták; mig a
marosludasi és gezsei egyházak indokolt kérésére, kivé­
telesen, megengedte, hogy 50 írton, aluli összegeket, az
egész presbitérium felelőssége mellett, kezeses kötvé­
nyekre továbbra is kikölcsönözhessenek.
Végül, még Kovács István, ig. tanácsi irodaszolga
véglegesítése iránti kérését látta el Ig.-Tanácsunk ked­
vezően, mire elnök aa. az ülést, az idő előhaladottsá-
gára való tekintettel, bezárta.
Folytatólagos ülés tartatott 1897. február 8-án.
Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen 1
voltak: Deésy Gyula, Kenessey Béla, Szász Dénes, Be­ sére elrendelte Igazgató-Tanácsunk az évi 1357 frtnyi
csek Lajos, Párády Kálmán, ig.-tanácsosok, Márkus Já­
nos, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János,
számvevő és Kádár János, s.-titkár.
Első helyen a marosvásárhelyi kollégium ama föl-
terjesztése került tárgyalás alá, melyben Gyulai Kálmán, I
ottani tanár aának az özv. Imre Sándorné részére meg- \
szavazott évi 120 frt. kegydij kiutalása elleni tölebbe- |
zésére teszi meg észrevételeit. E fölterjesztés szerint i
tényleg valóknak ismertetnek el a nevezett tanár aa. j
által néh. Imreh Sándor terhére irt mulasztások, de,
mert a néhai nyomdavezetőnek a kollégiumi nyomda •
..köj.ül számos érdemei is vannak, s mert különösen az |
'utóbbi időben beszerzett uj gépek árát felerészben ő |
fedezte: a 120 frt. kegydij engedélyezését a kollégiumi 1
elöljáróság jóváhagyni kéri. Ig.-Tanácsunk, ez alapon, ,
megengedte a jelzett kegydij folyósítását.
A z egyházkerületi kebli pénztárnak, valamint a !
magyar általános hitelbanknak jelentéséből tudomásul !
vette Ig.-Tanácsunk, hogy a nevezett banknál fennállott 1
lombárd-kölcsönünk biztosításául szolgált értékpapírok
közűi 504,000 frt. névértékű papiros leérkezett s pénz- I
tárunkban elhelyeztetett.
Zilahi kollégiumunk elöljáróságának ama jelentését,
hogy Kerekes Ernő, tanár aa. fizetését nem a rendes j
tanárrá történt kinevezés, hanem oklevelének megszer- '
zcse idejétől tette folyóvá, Igazgató-Tanácsunk tudomásul 1
nem vehette, mert az általa betöltött tanszék az állam­
segélyből dotáltatik, s igy ezen eljárást a miniszter ki- =
fogásolni fogja.
Ferency Árpád, házfelügyelő aá. nak ama jelentését,
hogy az egyházkerület tulajdonát képező kiilközép-utcai
egyik házastelket, mely eddig 800 írtért volt bérbe adva,
most 650 írtnál drágábban ki nem adhatja, Igazg.-Taná- I résére megengedte Főhatóságunk, hogy a nevezett egyház
esünk tudomásul vette, s a változott viszonyok folytán ! közalapi adóját, a Törvény 266. § sa értelmében, öt évre,
megengedte, hogy a szóban forgó házastelek egy évre
700, esetleg, 650 írtért is kiadassék.
Ugyancsak tudomásul vette, és elfogadta Igazg.- ; Igazg.-Tanácsunk, hogy miután az egyházkerületi özvegy­
Tanácsunk fennevezett házfelügyelő aá.-nak 151 forint
19 krról szóló elszámolását, s az irt összeget, mely a
külmagyar utcai 7. sz. házastelek apróbb javítási mun­ addig ezen alapba mindennemű járulékók, s igy a 40 kros
kálataira lett fölhasználva, nevezettnek kiutalta.
A felhajthatatlanság hitelt érdemlőleg történt iga- ! fizetésére, még teljes ingyenes esketéseknél is, figyel-
.zolása után, a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés jóváha­
j gyásától feltételezetten, törlésre engedélyeztetett a nagy­
j enyedi kollégiumnál 260 frt. tőke, és 374 frt. 40 kr.
I kamat-követelés; deési egyházunknál 126 frt. 65 kr. tőke,
| és hátrálék-kamat, valamint a fogarasi egyháznál 31 frt.
| 25 kr. követelés.
Kádár János, h.-kölcsönügyi előadó aá.-nak a köz­
| alap követeléseinek biztosítására lekötött házak helyszi-
1 nelési költségeire kezéhez utalt 150 frtrúl szóló elszámo­
| lása igazoltnak találtatván, elfogadtatott.
A sürgetés! napló vezetője bejelentvén, hogy maros­
vásárhelyi egyházközségünk nem tett eieget az Igazg.-
Tanács ama felhívásának, melyben az 1895. évi számadás
felülvizsgálhatása céljából némi adatok rendeltettek fe l:
a továbbiakra nézve intézkedést kér. Hatóságnnk sajná­
lattal értesülvén a nevezett egyház elöljáróságának ezen
ismételt mulasztásáról: utoljára sürgette meg a Tanácsot
a kívánt adatok fölterjesztésére, oly figyelmeztetéssel,
hogy a mennyiben e hó végéig sem felelne meg a ren­
deletnek, központi kiküldött által fognak a szükséges
adatok beszereztetni.
Egyházkerületi számvevő aá.-nak a zilahi, sepsi-sz.-
györgyi, és sz.-udvarhelyi kollégiumunk 1897. évi költség-
vetéseinek felülvizsgálásáról szóló jelentése tudomásul
vétetvén: az illető költségvetések jóváhagyattak, mig a
maros vásárhelyi egyházközség költségvetésének meg­
i erősítése a fönnebb érintett adatok beérkeztéig meg­
tagadtatok.
A nagy-enyedi képezdei igazgató aa. fölterjeszté­
központi illetménynek havi utólagos részletekben leendő
kifizetését, minthogy a kollégiumi Elöljáróság megtagadta
jövőre a havi részletek előlegezését.
Zilahi kollégiumunk Elöljárósága jelentette, hogy
a kollégiumot megvizsgált egyházkerületi b;zottság dijai
után fölszámított időközi kamatokat nem fizetheti ki,
minthogy a fizetést eddig nem saját hibájából, hanem
azért nem teljesítette, mért a kiszállási költség Össze­
géről értesítve nem volt. Igazgató-Tanácsunk ez alapon
a 21 frtnyi kamatot leíratta a kollégium terhéről, s mi­
után az értesítésnek kellő időben való megküldhetését
a vizsgáld bizottság késedelmes elszámolása okozta: elvi
határozatkint egyúttal kimondotta, hogy mindazok a ki­
küldöttek, kik elszámolásaikat hat hét alatt be nem adják,
jövőre az összes napidijak, és költségmegtéritések iránti
j
igényüket elveszítik.
Deésy Gyula, kölozs kalotai esperes aa. jelentéséből
sajnálattal értesült Igazgató-Tanácsunk arról, hogy a
kormányzatára bízott egyházmegye több községében fel­
ütötte fejét a fenyegető anabaptista-mozgalom, melyet
idegen helyről érkező kóbor-próféták terjesztenek. Sür­
|
gősen átirt ennélfogva Igazgató Tanácsunk az alispáni
hivatalhoz e kétes exisztenciáju kóborlók figyelemmel
kisérését, és az egyházak belbékéjét megtámadó titkos
gyülésezések betiltását kérve, valamint intézkedett az
iránt is, hogy az illető községek lelkészeihez, és híveihez
az anabaptista szekta tévtanait cáfoló vallásos iratok
' küldessenek, nemkülönben fölkérte főtiszt, püspök aát. is,
hogy főpásztori hatáskörében is hasson oda, hogy e ve­
szélyes mozgalom csirájában elfojtassék.
Sepsi-Szent Györgyi egyházközségünk indokolt ké­
évi 140 frt. átalány-összegben állapíthassa meg.
I Fogarasi egyházunk fölterjesztésére kimondotta
árvái alap fenn-, vagy fi nn nem tartása ügyében csak
a legközelebbi egyházkerületi közgyűlés fog intézkedni:
esketési járandóságok is befizetendők, tehát e dij meg­
meztetendők a hívek.
 54- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 7. szám.

A pókai, szász-régeni, dedrád széplaki, és gemye-
szegi egyházak ama kérései, melyekben a jelentő ivek
kiigazittatását kérelmezik, ajánlattal terjesztettek fel az
országos gyámintézet végrehajtó bizottságához.
Bogdán József, ó.-újfalusi, de Torda-Túrba kineve­
zett körlelkész aá.-nak megengedte Igazgató-Tanácsunk,
hogy felhozott indokai alapján, továbbra is jelenlegi állo­
másán maradhasson, s a torda túri körlelkészi állomás
betöltése iránt újabbi körözés megindítását rendelte el.
Végül, örvendetes tudomásul vette Igazg.-Tanácsunk
Pokoly József, theol. tanár aa. jelentését, mely szerint a
theologiai könyvtárt teljesen elrendezte, s azt a köz-
használatnak átadta, a revdezési munkálat megvizsgá­
lására dr. Ferency Zoltán, egyetemi könyvtár-igazgató
aát. kérte föl.
Ezután még nehány apróbb ügy nyervén elintézést:
az ülés, a tárgysorozat teljes kimerítésével, bezáratott.
r- s-

TÁRCA.
vasárnapi iskolákban. Szegény-gondozásuk elismerésre méltó.
A belm isszió történetébűi. A traktátus irodalom terén alapvető, s vallásos füzetek ter­
(Folytatás.) jesztésében lázas tevékenységet fejt ki. Hatásuk van az ének­
A keresztyén munkás szeretet virágzását kivált H ol­ ügy, az egész isten-tisztelet terén. Utcai predikálásuk anglikán
landiában, Sw ájcban: Bázelben, Zürichben találjuk. Francia körben is itt-ott utánzásra talált. Nagy kedvteléssel veti magát
református talajban csírázik ki először a diakonissza-ügy. az evangelizálásra. Egyébiránt, a predikálás a szektáknak is
Ilyen diakonissza-társaságok a »fiiles de Sédan«, és a »dames egész fiksza ideája. A methodisták tevékenységének illusz­
de la Rochelle«. Angliában Erzsébet alatt (1601) hozatott trálásául hozom fel, hogy a Wesley-féle első prédikátor
az a szegényügyi törvény, mely ott ma is alapja a szegény 1872-ben tűnt fel Itáliában, s azóta e methodisták magában
gondozásnak. E törvény szerint, szegény-gondozókat nevez ki Rómában is templomot szereztek. A püspöki methodistáknak
a békebiró. E szegény-gondozók gondoskodtak, hogy a munka­ pedig egy »theologus iskolájuk« van Rómában. Genuában
képesek munkát kapjanak, a munkaképtelenek pedig támo­ pedig egy új, pompás templomuk. Kár, hogy e nagy tevé­
gatást. E törvényben van rendelkezés a »szegény-adórúi« is. kenységet kifejtő methodista szellem nem egészen, kifogás­
A keresztyén munkás szeretet, s a kultúra összefüggéséről talan, s Németország protestánsai között tekintélyes hangok
tesz bizonyságot a tizenhatodik, és tizenhetedik század katho- emelkednek a methodizmus betolakodása ellen.
likus egyháza is. A német katholicizmus hátra marad a Még a methodizmus előtt kellett volna szólnom a pie-
francia, és itáliai katholicizmustól. Hátra marad a keresztyén tizmusról. A methodizmus Angliában, Amerikában egyház­
szeretet munkáiban, de éppen igy a kultúrában is. Emez alakot öltött. Németországon szektává lett. A pietizmus is
említett századokban c. katholikus tevékenység a keresztyén csak fokozatilag különbözik a szektától. Ritschl szerzetesi
szeretet munkamezején nagy elismerésre méltó, bár az érdem­ kontemplációt lát benne Ühlhorn pedig azt állítja, hogy a
szerzési motívumnál fogva a katholikus jótékonyság nem lutheránus egyház a pietizmussal lép be a praktikus te-
állhat oly tiszta fényben, mint a protestáns jótékonyság. resztyénségbe. Az minden esetre tény, hogy e pietizmusnak
Intézetek elesettek, szegények, betegek számára Boromáus volt érzéke a megigazító hitben rejlő amaz elem iránt, mely
művei. Az O r s ó i y a - r e n d alapítója Ángeíé Marid. E rend a cselekedetre irányul, s az erkölcsi cselekedetet tényleg*
női a szűkölködőknek, s a leánynevelésnek szentelik magukat. a keresztyén életnek legalább relátive önálló elemévé tette,
A katholikus munkás szeretet legvonzóbb képviselője Paulai s a belmissziói munkásságban szívesen fölismerjük nem
Vince, ez a gaskogni szent. Tőle ered az irgalmas nővérek ugyan a pietizmust a maga egészében, de bizonyos pieatiszti-
kongregációja; ez a .»Soeurs de chárite«*, népiésen'7 »soeurs kus impulzust. Ennélfogva, a mai belmisszió története nem a
grises«, vagyis a »szürke nénék« kongregációja. A szürke pietizmussal kezdődik. A mai belmisszió előtt az evangyé-
nénék munkatere: szegények gondozása, betegek ápolása, liom által irányított gyülekezeti életnek kell lebegnie. De,
de a rájuk bízottaknak lelki gondozása is. Ezek nem tulajdon­ a pietizmusnak nincs széles, általános, egész egyházi látóköre.
képpeni apácák; fogadalmuk mindig csak egy évre szólt. A pietizmus csak a »kicsiny seregért« lelkesül. Szerinte az
Szépen mondja Paulai Vince róluk: »Kolostoruk a betegek egyház nem kovász a világban, s az egyházban a munkás
szobái, beszélő rostélyuk az isten-félelem, fátyoluk a szerény­ szeretetnek sem tárgyát, sem szubjektumát nem ismeri föl.
ség«. A tridenti zsinat határozata értelmében, a szeretet A mit ő kultivái, az az ecclesiola in ecclesia, s a konventi-
munkáinak felügyelője a püspök ; azonban, a katholicizmus kulumnál nem viszi fönnebb. A pietizmus a keresztyén prin­
keretében azzal a protestáns irányzattal is találkozunk, mely cípium egyoldalúsága. A világnak elhanyagolása, és nem
a keresztyén szeretet munkáit a gyülekezetek feladatává teszi. megdicsöitése. Egy-egy vonása hasznavehető, s egy egy ér­
Németországban a tizenhetedik század igen-igen szomorú. deme iránt elismeréssel tartozunk ; de, a pietizmus a maga
Mindenütt nép-apadás. Berlinneki650-ben csak háromszáz pol­ egészében, mert az ő specifikus vallássossága kiválik az
gára van. A szegény-vágyon legtöbb helyit elveszett. A nagy egyetemes életből, s kultura-ellenessége éppen a világnevelés
erkölcsi elzülléa* bizonysága, hogy falukon a nép az isteni­ sorompóit zárja le előtte, íerdeség. Vállalataiban ott a vasrag
tisztelet alatt nerm ritkán kártyázott. Azonban, lassankint árnyoldal. A hallei árvaház, például, egy nagyszabású al­
megkezdődik a javulás is. Berlinben 1699-ben alakul meg kotás, de az árvaházban a gyermekeknek minden játék
egy-^ zegén yü gyi igazgatóság«. A belmisszió megalapítója tiltva v o lt; labdázni sem volt szabad. Minő más a felvilá­
Angliában, és Amerikában a methodizmus. A melhodizmus gosodásnak alkotása. Ott, például, a F a 1 k-féle Luther-udvar.
kiterjeszté gondját a foglyokra már Fry Erzsébet előtt, maga Fáikban a felvilágosodás korának ideális humánizmusa él'\
köré gyűjté a gyámol nélküli gyermekeket, nrielőtt «rongyos és egésséges vallásossággal egyesült. A weimari híres iro­
iskolák« lettek volna, és önkintes tanitökat alkalmazott a dalmi körbűi lép ő a gyakorlati keresztyénség mezejére.
 7- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY

Fejlődését ő maga írja le, a mint a szatirikusból költő, a s a társaság az 0 feladatát a keresztyén élet mezején ke­
költőbűi természetvizsgáló, természetvizsgálóbúl elméleti filo­ reste. Vallásos iratokat terjeszt, támogat protestáns gy ü le ­
zófus, majd praktikus keresztyén lesz. De, e fejlődés minden kezeteket katholikusok között, gondoskodik elhagyott, s árva
mozzanatában kincseket tudott gyűjteni Ő. melyeket később gyermekek neveléséről. A tizenkilencedik század munkás
intézetében értékesített. Vesztükre hagyott gyermekek Össze­ szeretete rendkívül mozgalmas, folyton hódításokat tevő.
gyűjtése, nevelése az ő életcélja 1813 túl kezdve. Megala­ E téren ma még az egyletek, a társaságok dominálnak.
pítja a »szükségben barátok társaságát». E társaság céljaira De. a reform szüksége mind jobban érezhetővé lesz. A bel­
adakozók között ott találjuk Gőthének nevét is. Az intézet misszió egy nagy területének az egyházi szervezetbe kell
ugyan a weimari Luther-udvarban volt 1821 óta, de Fáik­ beolvadnia. Az egyház megújulása lesz ez, és a belmissziói
nak elve volt, a gyermekeket iparos családoknál helyezni el. feladatok megoldása is biztositottabbá válik. Az eddigi ön-
E módszer mellett, tapasztalat szerint, a gyermekek halan­ kintesség lelkesedését, s a hivatalos szervezet állandóságát,
dósága is csökken. A családok megválasztásánál éppen nem erejét fogja majd egyesiteni az egyháziasitott belmisszió-
kereste a nyilvános kegyeskedoket, a » fölserkenteket«. Az (Vége következik) M olnár A lb e rt,
igv elhelyezett gyermekeknek is ő maradt atyja, s a Luther­ theol. tanár.

hof atyai háznak tekintetett. Védenceit, vasárnapi iskolába

rendesen Összegyűjti. Az intézetből a gyermekkor derűje nem
volt száműzve. A lelkek fegyelmezésére akar növelni, s nem
külső láncokkal operál. Ezek a jól vezetett, munkás, boldog
gyermekek énekelték először az ugyancsak Fáiktól költött
•éneket: »O du fröhliche, o du selige, gnadenbringende Weih­
nachtszeit!« A keresztyénséget e gyermekekbe, szerinte, bele
kell szeretni; szoktatta őket is a szeretet munkáira, s az
intézet gyermekei a szegényeknek a magukéból kenyeret
adhattak, iparos tanoncoknak szerszámot készíthettek, sat.
Fáik az ő védencei számára a tanerőket maga igyekezett
kiképezni, mint később Wiehern. Falk kegyességet, fólvilá-
gosodást, s humanitást egyesit magában. Egyéniségében bizo- j vajasdi, Nemes Sándor, karánsebesi áll. tanító, Böjthe Miklós,
nyos prófétaság nyilatkozik, mert a jövendő belmissziója a
vallás, kultúra, és humanitás egységbe olvadása kell,
hogy legyen.
A tizennyolcadik század második felében a humanitás
eszméje dominál. Jótékony egyletek alakulnak gyermekek,
házi szegények, szolgálatba lépő fiuk, és leányok érdekében.
Igv, például, Münchenben, Kiéiben, sat. A szabadkőmives-
rend is filanthropikus. Emberszereteti folyóiratok keletkeznek,
például, Göttingában 1789-ben. E korszak, igaz, a bibliával
szemben túlságba ment. A hitet mindinkább morállá vál­
toztatta. De, el kell ismernünk, hogy a humanitást elmélet­
ben, és praxisban érvényesítette. És a belmisszió éppen e
kornak sokkal tartozik; mert a belmisszió is az evangyé-
liomtúl áthitott humanitásnak kell, hogy szolgáljon. A tizen­
nyolcadik század második felével kezdődik a pedagógiai
korszak, mely j: *ára vált a modern népiskolának, de az
árvaházaknak is. A pietizmusnak becsületére válik,
előszeretettel fordult a gyermekmentés felé De, e téren is
-a felvilágosodás képviselőit illeti a pálma. Falkrúl már
szóltam, másokra, az idő rövidsége miatt, nem térhetek ki,
de jeleznem kell, hogy a gyermekmentés terén úttörőleg
Pestalozzi áll. Ő alapítja 1775- ben Neuhoff bán a szegény­
iskolát, s a stanzi árvaházban ő igyekezett minden gyermek­
mentési munka alaptételét megvalósítani.
A tizenkilencedik század szeretet-munkáit az evan-
gyeliomi életerő járja át. Ez jellegzetes vonás; mert a tizen­
nyolcadik század humanitása a bibliai keresztyénséggel csak
lazábban függött Össze. Az 1779. évben alakul egy társaság. ! csétlenség felett, hogy ha még az egy nyelvűek között is
Neve: »Keresztyénség-társaság«. Urlsberger alapította. Wurs­ ! nehézségekbe ütközik a két árnyalat teljes uniója, mért éppen
ter e társaságtól számítja a mai német belmisszió történetét. lehetetlen itt, az erdélyi részekben a roszul értelmezett
Szerinte e társaság a mai belmisszióval foglalkozó egyleti
élet anyja. Ez egylet tulajdonképp a racionálizmus
keletkezik. De, az apologetikus cél idővel háttérbe
Különfélék.
= A januáriusi pályázat eredménye. »A já­
ratlan út « Horváth István. »Uj év.« Péter Antal. »Vallásos
iratok.« Nagy István. »Protestáns önérzet.« Vajda Ferenc.
»1897. « Nagy István. »Mit tegyünk?« Nemes Árpád.
Szavaztak Összesen harminchármán, és plédig a »J á-
r a t l a n út « cimii cikkre: Biró András, peteki, Miklós
Géza, s.-sz.-györgyi hitoktató, Zayzon János, erzsébetvárosi,
Ince Lajos, kackói, Orbán Gábor, balavásári, ifj Muzsnai
Pál, hidalmási, Polgári Károly, s. sz.-andrási, Albert Imre,
klopotivai, 0 . Veress Sándor, sárdi, Lőrinci Gábor, m.
kályáni, Gáspár Albert, aldobolyi, Péter Antal. m.-n. csáni,
Benedek Pál, bethfalvi, Kócsi Dániel, vajai, Tókos Sándor,
sz.-kis-alraási papok. Az » U j é v « cimü cikkre: Bogdán
József, oláh-ujfalusi pap. A » V a l l á s o s i r a t o k « cimü
cikkre: Csia Kálmán, etédi pap. A » P r o t e s t á n s ö n ­
é r z e t « feliratú cikkre: Kiss Ferenc, gegesi, és O. Veress
Kálmán, felenyedi pap, aai. Az »1897« cimü cikkre: K o ­
vács Albert, sz. n -falusi, Kerekes Endre, zilahi hitoktató.
Teleki József, pákei, Kovács Gyula, domokosi, Staudner
Mátyás, böői, Bitay Béla, Csíkszeredái, Tókos.Jenő, sz.-föld-
i vári, Biró Andris daróc-bogártel ki Botka Káról)*, n.-dobolyi,
Boka György, holtmarosi pap, ásd. A » Mi t t e g y ü n k «
cikkre: Moore Domokos, rathnoti, és Berde Sándor, vér­
völgyi pap, aai. E szerint, a pályadijat t i z e n h é t szava­
zattal Horvá.th István, bűrkösi pap, aa. nyervén meg: azt
szives kézszoritás mellett elküldöttük.
Jól eső megnyugvással, és örömmel vettük tudomásul
e törekvésünk iránt nyilvánuló érdeklődést, s abb: re­
ményben, hogy ez időrűl-időre növekedni fog úgy a/. írók,
mint a szavazók részéről: bizalommal .é/.ünk e téren a jö­
vőbe. Óhajtjuk, hogy ne csalódjunk.
hogy
= Melanchton-Ünnep. Igen szép fölemelő, és ha­
tásában jótékony estélyt rendezett az ágost. hitv. egyház,
és az ev ref theol. fakultás folyó hó 16-án, mini: nagy
humánista. és reformátor születésének négyszázados évfor­
dulóján: Hogy ki volt Melanchton, affelől tisztában van ma
még egy első éves rheologus is, és így annál nagyobb hó­
dolattal, és a kegyeletnek legmélyebb érzelmével borulhatunk
le megdicsőült emléke előtt annak a férfiúnak, ki a Iá ig-
szellemü Luther mellett is nagy volt, s az marad az idők
végéig. Az ünnenélyen részt vettek Kenessey Béla, Grátz
Mór, ágost. hitv. lelkész, és Pokoly József. Szépen megfértek
egymás mellett a protestántizmus két árnyalatának férfiai,
és csak még érezhetőbbé tették a fájdalmat ama szeren-
nemzetiségi kérdés miatt!
= Sárkány Sámuel, bányakerületi ágost. hitv.
ellen püspököt, melegen üdvözölték hívei abból az alkalomból,
lépett, hogy folyó hó 10-én töltötte be ötven éves papi szolga-
 56. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
lat át. Br. Prónay Dezső, egyetemes felügyelő vezetése mel­
lett, igen nagy előkelő luth. közönség jelent meg Pilisen,
a püspök lakásán, és lekötelező szeretettel fejezték ki sze-
rencse-kivánataikat a népszerű férfiú előtt, ki nem csak, mint
egyházi szolga volt mindig hiv a rábizottakban. de mint
rendíthetetlen hazafi is követendő példa gyanánt állott min­
denha hívei előtt. Különféle értékes emlék-tárgyakkai lepték
meg az Ősz püspököt; király ő felsége pedig régi magyar
nemességét kegyelemből megerősítvén, neki, és törvényes
utódainak az i l e n c f a l v i előnevet adományozta.
=S 100 forintos belépő dij. A sz.-somlyói ev ref.
templom javára rendezett bálon történt. Gyűlt, gyűlt a kö
zönség egyre másra, a fehér szalagos rendezők sürögtek-
forogtak, helyeikre vezetvén az újonnan érkezőket, midőn
egyszerre csak harsány éljenzés hangzott fel a pénztár mellől.
Mindenki kíváncsian tudakolta, mi az, ki okozta e nagy
lelkesedést ? Hát, bizony senki más, mint G y e n g e J ó z s e f ,
szilágy-somlyói állami iskolai tanító, s a ref. egyház ideig­
lenes kántora. Eljött ez a munkás, hangyaszorgalmú, a zajos
vigalmakat kerülő takarékos ember is, hogy a jótékonyság
oltárán áldozzék. Bejött nagy szerényen, s a jegypénztárnál
megállva, előkereste tárcáját, és kivett abbúl egy 100 forintos
bankjegyet, s oda nyujtá az elámult pénztárnoknak, ki za­
varban volt: hogy adjon vissza a nagy pénzbűi. »Nem kérek
vissza. Ezt én hálás szívvel adom isten házára!« Mondá a
derék férfiú, csöndes nyugalommal véve át belépő jegyét.
És ott hagyta szorgalmának, takarékosságának gyümölcsét
a jótékonyság oltárán. Ezért volt az éljenzés, ezért a tisz­
teletnek, bámulatnak kitörése. Száz forint egy egyszerű sors­
ban levő tanító adományakint, mesésen hangzik, de tény.
Mi is tisztelettel említjük az ő nevét.
= Luther magyar nyelven ! » H á z i k i n c s t á r «
cim alatt egy vállalat van megindulóban Gyurátz Ferenc,
Baltik Frigyes, és Sárkány Sámuel, luth. püspökök ajánlása
mellett, mely egyelőre egy terjedelmes kötetben egy egész
évfolyamra való, s függelékül még kilenc ünnepnapi be­
szédet, és a 95 thézist *tdja a magyar közönség kezébe.
Megbecsülhetetlen kincs, melynek hiányozni, nem volna sza­
bad a papok, és a jobbmódu buzgó protestánsok olvasó
asztaláról. 130 nagy negyedrét ivén jelenik meg Luther arc­
HIVATALOS RÉSZ.
601-1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyrészi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
A közoktatásügyi m. kir. minisztériumtól 7 0 ,5 1 4 — 1896.
szám alatt kelt rendeletet nyilvántartás végett közöljük, a
melynél fogva a kolozsvári unitárius főgimnázium következő
tanulóit, u. m. 1. Simonides Ödön, IV. osztályú tanulót, ki
Brassóban 1882. évi jün. 22-én született, és ág. hitv. evang.
vallásu; 2. Nemes Dénes, IV oszt. tanulót, ki Szamosuj
várott 1881. évi nov. 9 én született, és gör. kath. vallásu;
3. Kovács Gábor, III. oszt. tanulót, ki Maros-Vásárhelytt
1883. évi ápril. 16-án született, és unitárius vallásu, több­
szörösen elkövetett nagyobb mérvű lopás miatt, az 1883. évi
X X X . te. 18. § sa alapján, az ország összes középiskoláibúl
kizárta.
Kolozsvár«, 1897, febr. 9.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügy-előadó. ref. püspök, mint elnök.
126-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kézdi egyház­
megyébe kebelezett d á 1 n o k i egyházközség ujonan szervezett
ének vezér-orgonistái állomására, másod Ízben, pályázat ny ittatik.
Javadalom: 1. Alkalmas lakás, gazdasági épületekkel,
veteményes, és gyümölcsös kerttel, értéke 50 frt. 2. K epe:
gabona, fa, és pénz, értéke 492 frt. 95 kr. 3. Kanonika-
porció: szántó, és kaszáló 2 hold, 2 11 négyszögöl, melynek
évi jövedelme 18 frt. 4. Stóla 6 frt. Összesen 565 frt. 95 kr.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
7. szám.
képével, illusztrációkkal, sat. Ára: 12 frt. mely összeg 2 frtos
havi részletekben is fizethető.
= Elismerés, és hálás köszönet. Alúlirott elis
merem, hogy a »Prot. Közlöny« szerkesztője, nt. Szász Gerő,
egyházk. jegyző, és esperes úr útján, a »Prot. Közi.« egyes
számaiban kitüntetett kegyes adakozóktúl begyült 79
7 7 krt. mind megkaptam. Ezen kívül, nt Deési Gyula, es­
peres úr útján újabban könyöradományokát vettem: t. Dósa
Sámuel, kajántói paptúl 2 frtot. tiszt. Balázs István, tűrei
paptól, és a ttírei egyháztól 3 frtot. tiszt. Nagy Albert, györgy-
falvi paptól i frtot. Fogadják a nemes adakozók úgy ma­
gam, mint egyházam nevében hálás köszönetemet. Zsobok,
1897. febr. 9. A n t a l D o m o k o s , ref. pap.
= Nyilvános köszönet. Folyó év és hó 6—án templomunk
kijavítására táncvigalmat rendeztünk, melyen 29 frt. 50 kr. tiszta
jövedelem volt. Felülfizetett: Nagy István 60 krt, Kardalus Mózes
75 krt. Benkő Ferenc 60 krt. Nagy János 60 krt. Benkő Mihály
6$ krt. Benedek Pál 80 krt. Sípos József 40 krt. Biró Albert 40
krt. Amóc Mihály 40 krt. Farkas Mihály 50 krt. Péter György 40
krt. Bálint Dániel" 40 krt. Péter Miklós 20 krt. Szécsi Mihály, szőcs
20 krt. Jani Lajos 20 krt. Árus Albert 20 krt. Győr Mózes 40 krt.
Szakács János, Ráduly Sándor, Pásztor Miklós. Szécsi János, Benkő
Antal, Ráduly István, Kisfaludi Menyhért, Ványa János, Szakács
József, Pável Miklós. Szécsi István, Szentannai János, Szécsi Anna,
Székely Domokos, Bokor Mihály, Máté Mihály Kozma Mózes,
László István. Szabó Gábor, Kis Ferenc. Fodor János, Szakács
Gergely, Bódi Sándor, Iszlai Jolán 10— 10 krt. Ügy a közreműkö­
dők, mint a felülfizetők fogadják szegény egyházam irántetanusitott
szives, jó indulatukért, hálás köszönetemet. Bethfalván. 1897. febr.
12-én. Be n e d e k Pál. ev. ref. pap.
Szerkesztői n y iltp o sta .
= Zs K. urnák. Hosszufalu. Csak békességestürést kérek.
Tudom, hogy nehéz dolog De, Róma sem egy nap alatt épült, és
már pusztulóban van; a világ pedig ma is teremtődik Ennek a
dolognak is kisül a dolga, ha" ugyan lesz dolga.
= Szívesen kérjük mindazokat, kik velünk bármi tekin­
tetben levelezni akarnak, hogy tegyenek különbséget a »Papi hi­
vatal« és a »Prot. Közi. sz e r készt Ős égé« közt. Ugyanis,
a papi hivatal, mint olyan, az egyházi ügyekben porro-dijmentes-
séget élvez; de a szerkesztőség nem. Es ha valaki a szerkesztő­
ségnek címzett levelére ráírja, hogy Hivatalból«, mig egyfelől
kompromittálja s esetleg büntetésnek teszi ki magát, másfelől min­
ket is büntet, mert esetleg költséget okoz Úgy véljük, erre nincs
szükségünk.
Kötelességek: 1. A helybeli állami népiskola I— VI.
osztályaiban a vallásos énekek tanítása. 2. Az egyházi tör­
vényekben előirt énekvezér orgonistái szolgálatok teljesítése.
Pályázati határidő: 1897. márc. 20. Folyamodványok
nt. Zoltáni Elek, esperes aá.-hoz küldendők Lécfalvára,.
u. p. Maksa.
Kolozsvárit, 1897. febr. 15. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
128-1897 PÁLYÁZAT.
A szilágy-szolnoki egyházmegyébe kebelezett d i ó s a d i
ev. ref. egyház orgonista-kántor-tanitói állomására ezennel
másodízben ny ittatik pályázat
Javadalom: 360 bérfizető gazdától 360 félvéka tiszta­
búza, 360 veder bor ára, tizenkét szekér tűzifa beszállítva;
két hold föld; tandíj: kezdő gyermekekért 1 frt. 12 kr.
nem kezdőkért 1 frt. 20 kr. nagyobbaktúl 1 frt. 40 kr.
ismétlőktől 70 kr. Stőla: énekszós halott után 20 kr. pre-
dikációs után 40 kr. Végül, lakás, kerttel. A javadalom
pénzértéke 800 forint.
Kötelességei a kántori, és tanítói teendők teljesítése,
a már meglevő öszhangzatos éneknek úgy az ifjúság, mint
az iskolás gyermekek közötti fentartása, és továbbfejlesztése.
Pályázati határnap: 1897. márc. 18. Oklevéllel, s egyéb
okmányokkal fölszerelt pályázati kérvények nt. Viski Pál,
esperes aá.-hoz küldendők Zoványra (Szilágymegye).
Kolozsvárt, 1897. febr. 15. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: S zász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
M n iu ia iiiiiiiiiiK iK itn iiiiiiiiiiiin iiiiitu tu m iu m m H u iim im m tiim iK tttiiu u m iim im m im u u

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Február 25. 8. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : KüJmagyarutca 9. sz.

a harmincas években szintén a papok gyűjtötték

Amicus Plató, amicus Aristoteles, séd volt az anyaszentegyház közszükségeire. Azonban,
magis amica veritas, hogy ez a tőke 1876-ban mekkora volt, meg­
(Vége.) mondani, nem tudom; mert az 1876. évi egyház­
Özvegy árvát gyámintézetünk alapját tette, kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 64-ik lapján,
továbbá, a II. Fejezet 4.0) pontja szerint: »Min­ a hol az Igazgató-Tanács által felülvizsgálni kel-
den egyházmegyéből évenkint fizetendő legalább lető számadások vannak felsorolva, erről csak az
annyi o. é. forint, a hány lelkészi állomás van a van mondva, hogy 1874. és 75-ről felül vannak
megyében. Ezen összeget az egyházközségek vizsgálva, de az eredmény feltüntetve nincs.
pénztárai fizetik, még pedig lelkészeik száma sze­ Egyébiránt, maga a tőke csekély lehetett.
rint 1— 1 forintot.« Végre, özvegy-árvái gyámintézetünk alapját
Ezt a tételt, igaz, hogy nem a papok fizetik. tette, Il ik Fejezet 12. pontja szerint, »úgy egyes
Özvegy-árvái gyámintézetünk alapját tette, egyházközségektől, mint buzgó egyháztagoktúl,
továbbá, a II. Fejezet 8. d) pontja szerint: »Min­ akár más egyénektől e célra remélhető minden­
den szolgálattevő rendes lelkész által évenkint nemű adományozás«.
fizetendő 1— 1 o. é. frt. Azonban, a lelkészek Hogy e címen kitől, mikor, és mennyi tőke­
által fizetett összeg csak addig csatoltatik az alap­ szaporulat történt, megmondani, nem tudom; de,
tőkéhez. mig a tőke 50,000 frtra föimegy; azután minden esetre folyt be e címen is a konverszio-
pedig é v e n k i n t osztalék tárgya lesz. « többlet, a Stein János 1,000 frtja, és végre, min­
Nó hát, ezt már csakugyan a papok fizették, den válóper után 1— 1 frt. évenkint átlag 300
és pedig évenkinti fizetési kötelezettség címén. válópert számítva, húsz év alatt 6,000 torint.
És ámbár az alaptőke az alapszabályok fenn- A z elmondottak után, azt hiszem, kétségte­
emlitett pontjában meghatározott 50,000 frtot lenül áll az, hogy midőn özvegy-árvái gyáminté-
kétszeresen is túlhaladta, még sem lett osztalék ( zetünk jogi természetéről, s a papoknak ahhoz
tárgyává, hanem folytonosan a tőkéhez csatoltatott. j való szerzett jogárúi van szó, nem állhat meg
Özvegy-árvái gyámintézetünk alapját tette, I az az indokolás, mintha azzal szemben az egyes
a II. Fejezet 10. e) pontja szerint, »a kiadandó ' papoknak se a régibb, se az újabb időkben fize-
új énekes könyv tiszta jövedelme«. j tési kötelezettségük ne lett volna, s ne lenne
Ez az új énekes könyv, fájdalom, most húsz ma sem sem belépési, sem évi tagsági dij címén,
év múlva se jelent meg, tehát nem is jövedel­ s ebből nyilván való lenne, hogy ezzel szemben
mezett. De, a régi énekes könyv kiadási jogáért szerzett jogokról szó sem lehetne.
Sein János, kiadó fizetett e célra tiz év alatt 100— Mert, a mint előbb az alapszabályoknál lát­
100, összesen, 1,000 forintot. tuk, az intézet alapjait nagy részben, bizony,
Özvegy-árvái gyámintézetünk alapját tette, csak a papok hordták össze, s az intézettel szem­
továbbá, II. Fejezet ix. f) pontja szerint, »Az ben minden egyes papnak mind a régibb, mind az
1875. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve újabb időkben, fizetési kötelezettségük igen is volt,
96. száma értelmében a garasos pénztár kamatjai, s ma is van, évi tagsági dij címén. Külön, belépési
ideiglenesen«. dijt maguk az alapszabályok sem követeltek. Miből
Ezen garasos pénztárt, egyházközségem bir­ nyilvánvaló az is, hogy özvegy-árvái gyámintéze­
tokában levő egy darab gyűjtő könyvecske szerint; tünkkel szemben szerzett jogokról igen is lehet szó.
 5$ PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 8. szám.

Annál is inkább, mert, hogyha koncedáljuk is, ( megalapításakor is, mielőtt a papság abba be­
hogy a generális kassza 7,191 frt. 87 és fél, s a I lépési, vagy tagsági dijban egyetlen krajcárt fize­
kopulácionális taxa 6,949 frtjábúl alakult 14, í 40 frt. tett volna be, az országos zsinat már előre
87 és fél kr. első alap-tőkét az egyházkerület aján- | 100,000 frtot utak ki.
dékozta is, de az már tovább nem szaporodhatott, 1 Ily okon, és analógiánál fogva, meg az orszá­
mert annak kamatjait évenkint ki kellett osztani. 1 gos tanítói nyugdíj-intézetet is konfiskálhatná az
Honnan szaporodott fel tehát a tőke húsz év alatt j állam, mert annak alaptőkéjére is az ország-
108,751 frt. 7 krra? Bizonyára, a mi további alap­ gyűlés hatalmas összeget utalt ki, s a mellett
szabályszerinti befizetéseinkből, s abból, hogy az 1 az iskolát fentartó testületek aránytalanul na­
alapszabályok 8. d) pontja ellenére, a papok évi I gyobb összegeket fizetnek máig is, mint azok a
1— 1 frtja, midőn az alaptőke az 50,000 frtot | tanítók, kik annak jótéteményeit élvezik.
meghaladta is, nem tétetett osztalék tárgyává, 1 S ha még ehhez gondoljuk azt is, hogy özv.-
hanem folytonosan az alaptőkéhez csatoltatott, árvai gyámintéz ttünk az egyházpolitikai törvények
meg a válóper-dijakból, meg a kapuiácionis I életbeléptetése folytán elesett a válóper-dijakból
taxákból sat. I eddig nyert évi 3.00— 400 frtúl, továbbá, a házas­
Az elmondottakból következik tehát, hogy | párok kopulácionis taxájából befolyt évi 1200—
a »Javaslat« indokolásának konklúziója gyanánt | 1300 frt. biztos jövedelemtűi, mert a főtiszt, püs­
levont ama második tétele is, »mely szerint egy­ pök urnák 1895 év szept. hóban kiadott körren­
házkerületünket... elhatározásában... szerzett jo ­ deleté folytán azóta az új házaspárok tényleg még
gok nem korlátozhatják«: nem állhat meg; mert csak esketési stólát sem fizetnek: bizonyára jövőre
ha a jogigény, vagy jogcím jogosult voltát egyedül már nem fog özvegy-árvái gyámintézetünk alap­
csak abból a tekintetből kellene is megítélnünk, tőkéje oly rohamosan növekedni, és igy az ezen
hogy az alapot ki hordta össze, nem tagadhatja alapunkból ezután nyerendő segély is nem lesz
senki, hogy legnagyobb nem a papok i oly brilliáns, hogy az egyetemes gyámintézettől
részét
hordták volna össze, tehát azt sem tagadhatja, I nyerendő segély mellett ez is el ne csúszhatnék.
hogy ahhoz a papoknak, illetőleg, azok özvegyei- 1 Az a hatalmas teremtő szellem pedig, mely­
nek, és árváinak szerzett jogaik ne lennének. I lyel isten főpásziorunkat megáldotta: bizonyára
De hát, utóvégre is, én azt hiszem, hogy ( találni fog más eszközöket azon két magasztos
jelen esetben nem is ezt kell tekintetbe venni, 1 cél további felvirágoztatására, melyet Özvegy-árvái
hanem azt a rendeltetést, azt a kegyeletes célt, ! alapunkkal akart elérni Segélje is az isten, lel-
a melyre özvegy-árvái gyáinintézetünk annak ide- j kemből kívánom.
jében megalapítva, alap-, és törvényszerű tekin- i
télylyel becikkelyezve. s azóta húsz éven át jog- j Vallástanitás, lelkész-, és vallás-
folytonosságban fenrartva volt, s mely az alap­
tanár-képzés.
szabályok címében, és első fejezetében világosan
(Folytatás.)
ki van fejezve.
Most, rajta 1 Itt az idő. Értsük meg valahára ön­
Tekintetbe kell vennünk azt az összes em­
magunkat ; nincs veszve semmi. Hisz, nem degradáljuk
beriség lelkében élő pietást, melylyel minden
a theologiát, ha beosztjuk a bölcsészeti karba, sőt in­
jótékonysági intézet, kegyes alapítvány iránt visel­ kább igazi helyét adjuk meg, honnan nem sokára át­
tetni szoktunk, s mely pietás, valamint más jóté­ hathatja az összes tudományokat s kiszedheti belőlük a
konysági intézeteket, úgy ezt a mi özvegy-árvái mi a magáé. íg y trónra juthat megint. Hisz, a tudo­
gyámintézetünket is meg kell, hogy védje minden mányok csak eszközei a vallásnak, az életnek, s ha el­
dobjuk a megélhetés eszközeit: hogyan éljünk meg?
konfiskáció ellen az időknek végéig.
Azonban, a megcsontosodott előítéletek sokkal
Hiszen, ha azon indoknál fogva lehetne özv.- erősebbek még ma is, hogysem erőtlen kezek szétfor­
árvai gyámintézetünket konfiskálni, hogy annak gácsolhassák azokat. A budapesti egyetem átalakítása
tőkéjét nem a papok hordták össze, a mi nem nehéz. Nehezebb, mint az a másik lépés, mit ajánlha­
áll, hanem az egyházkerület is növelte húsz év tunk. A helyett, ugyanis, hogy csupán szűk politikai
látkör által sarkalt nemzetiségi akciók létesítése szem­
alatt 108,751 frt. 7 krra: akkor ily oknál és ana­
pontjából, holmi görög-keleti, vagy görög-egyesült, vagy
lógiánál fogva, jól mondja tiszt. SzŐcs Sándor
ki tudja miféle görög-theologiákat létesítenénk a k ó ­
paptársam, majd esetleg az országos özvegy-árvái ló z s v á r i egyetemen, mint nem régen politikai körök­
gyámintézettel is el lehetne bánni; mert ennek ben szó volt róla, sokkal jobb lenne, ha kiegészítenék
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZI ÖNY.
itt a b ö l c s é s z e t i k a r t a t h e o l o g i a i s z a k k a l ,
hol tanulhatna »görög« és »zsidó« és »pogány« egy-
iránt. Ám, ez sokkal többet érne. mint egy-két-kilenc
igéretteljes dikció, melynek ürességétől csak úgy cseng
a magyar haza minden szöglete.
De, hogyan volna ez lehetséges ? Hogyan vág­
hatnánk mi elibe nyugatnak ? Játszva. Hisz, annyi ezer,
meg ezer szerencsétlenségünk közepette, megvan az
az egyetlen szerencsénk, hogy mi nyugattól egyes in­
tézményeket csak azután veszünk át, miután ott künn
életrevalóságuknak kétségtelen tanujeiét adták. Minden
tagadás egy állitás. Igv, ha a külföld arról győz meg
bennünket, hogy a f e l e k e z e t i theologia nem igen
állja meg helyét: ebben benne van az is, hogy n e m
f e l e k e z e t i theologia inkább megállja helyét.
Rajta hát! Meg kell próbálni. Sok tekintetben el­
maradottságunk is szerencsénk. Hogy többet ne említ­
sek: székesfővárosunk épp azért, mert századokon át
nem fejlődhetett, a mai stilt tartva szem előtt, oly ro­
hamosan halad előre, hogy Becs könnyei csak úgy om­
lanak miatta.
Ilyen lenne haladásunk aránya az egyetemen is,
ha a theologiát egyelőre bár csak Kolozsvártt a jelzett
irányban létesítenék.
A z ily követelések előtt a kormánynak nem sza­
bad szemet hunynia, mert a papképzés iránt nem lehet
közönyös egyetlen öntudatos állam sem. Tudnia keik
hogy normális körülmények között a kor s az igazi
papok lelkének egybe kell forrnia. Ha e téren köteles­
ségét lelkiismeretesen teljesítette volna az ezredéves
magyar állam 'sak ezredéves élte utolsó három száza­
dában, ma nem kellene bíbelődni sem a szolgálatot
megtagadó názárénus katonákkal, sem az oláh pópákkal,
sem a néppárti zarándokokkal. De így. a múltat s a
jövendőt bűnhődnie kell még ma is. még sokáig.
S talán elég volna a lelkészképzés céljának meg­
valósítására az, ha egyetemünkön, vagy egyetemeinken
szakszerűen kezeltetnék a theologia egyik másik ága ? Nem.
Hisz, úgy a papi, mint a többi pályákon élődő
(helyes e kifejezés!) emberek között, ki tudná elő szám­
lálni : h á n y a h í v a t l a n ? Hogy e sáska-népség hívat­
lan seregei elpusztuljanak, s megfelelő tábor váltsa fel
helyét, arra csak egy mód van i n g y e n e s n e v e l é s
a k i s d e d ó v á s t ó l f el az e g y e t e m e k i g , el a
k ü l f ö l d i u t a z á s o k i g. A kinek hajlama van a tudo­
mányos pálya iránt, az haladhasson akadály nélkül, ha
sátorban született i s ; a kinek pedig egyébhez van haj­
lama, az legyen timár, kocsis, halász, ha bíborban látta
is. meg először a napot. A z embert amúgy sem hiva­
talával, vagy rangjával mérjük, hanem igen is jellemé­
vel, s érzületével. E gy varga, ha becsületes, több ér­
tékkel bir a társadalomra nézve, mint egy fölkent fő,
hogy ha gaz.
Hogyan volna ez lehetséges ? Egyszerű rá a felelet.
Á l l a m o s í t a n i kell úgy az alsó, mint a közép- és
felsőbb iskolákat kivétel nélkül. Államosítani kell még a
felekezeti papnöveldéket is, s egyforma niveaura kell
emelni mindenik képzésének mértékét.
S ha igy minden felekezeti theologia bizonyos, az
egyházi belső élethez feltétlenül szükséges ismeretekre
59-
megtanította növendékeit: adja felsőbb képzésre át az
egyetemnek, hol megtanulhatja a f e l e k e z e t i után
azt is, a mi e m b e r i , a mi nélkülözhetlen egy »egész«
paphoz. Akkor majd közelebb jutnak egymáshoz a kü­
lönböző felekezetek papnövendékei s ha az egyetemi
képzés teljesen megfelel célzatának: a Krisztus katonái,
mint bajtársak, s nem mint ellenségek fogják üdvözölni
egymást úgy az egyetemi, mint a társadalmi élet po­
rondján. Hisz, akkor pld. kinek a dogmatikához van
hajlama, nem c s a k kath. kálv. vagy luth. dogmatikát
fog hallgatni, hanem hallgatni fogja a k e r e s z t y é n
dogmatikát; s épp ezért az e g y f o r m a arra-t érmét ség
mintegy természeti szükségszerűséggel fogja szétrombolni
az előitéietek sötét tömegeit úgy egyik, mint másik fe­
lekezet papnövendékeinél, s nem ántipolusokat, hanem
rokonszellemeket, rokonielkeket fognak üdvözölni egy­
másban, kollégákká, barátokká lesznek. így történik
majd; igy k e l l történnie, a história, ethika, exegetika
mezején is.
És kérdem ha ez igy lesz, igy k e l l lennie, nem
egy oly lépést tettünk-e előre, az egy akol, és egy pász­
tor eszméje felé. minőnek horderejét félre ismerni lehe­
tetlen? Bizonyára. (Idealizmusnak szép, ábrándnak me­
rész; valóságban nem lesz soha. S z e r k.)
De az államosításhoz pénz kell. Honnan veszi ezt
az állam ? Onnan, a hol van Egyszerűen átveszi a kü­
lönböző iskola alapokat úgy. mint vannak. Bizonyos
idő alatt kártalanítja azokat a közegeket, hol az átala­
kítás oly gyökeressé lett, hogy a feltartó testület nem
akar ráismerni intézményeire. De ilyennek lenni, nem
szabadna, nem is szabad, mert mindenkinek akarnia
kell a jó t ; már akár önkint, akár önkénytelen. Bizony,
pénz kell az államositásho: meg az ingyen tanításhoz.
De csak tessék megadóz :atni a birtokot, és e keresletet
egy megfelelő kulcs szerint. Fedezze a vagyon és a ker
reslet az iskoláztatást is épp úgy, mint az ujoncozást.
Ez az igazság, mert épp úgy szüksége van a társada­
lomnak a jó papra, a jó bíróra, a jó orvosra, mint a
katonára. Sőt el tudjuk képzelni a társadalmat állandó-ka­
tonaság nélkül, nem csak, de áll is fenn társadalom állandó
katonaság nélkül, de pap, orvos, biró, sat. nélkül fenn
nem állhat. A szocializmus alapgondolatának megvaló­
sítását is épp az a körülmény teszi örökre lehetetlenné,
hogy dogmái között nem találunk cikket az igazságszol­
gáltatás mikéntjére.
E gy a valóság k ö z m ű v e l ő d é s ü g y t e r é n
l e h e t s é g e s a z á l l a m o s í t á s , a z i n g y e n t a n i-
t ás. C s a k a k a r n i k e l l .
És az ingyenes tanképzésnek tán éppen a papkép­
zésre volna legáldásdúsabb hatása. Miért ? Azért, mert
a különböző felekezetek csaknem ingyen képezik a pa­
pokat. s e miatt a hívatlanoknak aránylag tán sehová
sem tódul nagyobb tömege, mint éppen oda. Nem csoda;
hisz, ma a tanulóknak kilencvenkilenc százaléka nem a
t u d o m á n y é r t , hanem a k é n y é r é r t tanul. így, a
ki átkinzott nyolc osztályt, de más pályára nincs módja
menni, beáll theologusnak. Ott ingyen adnak kenyeret
tanulmányai folytatására, sőt egész életére. 'Miért ne
lenne hát theologus? Kenyér, kenyér: ez az első axió­
mája a létnek.
 6o. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A theologusok ingyenes képzése a legnagyobb
botrányköve a papnövelésnek, úgy a mi, mink a mások
társadalmában. Igen, mert midőn e körülmény odaédes­
geti a legszorgalmasabb, és a legtehetségesebb szegény
tanulóknak legnagyobb részét: egyszerre fosztja meg e
szerencsétleneket önmaguktól és a társadalmat ő tőlük.
Es e kettős gyilkosság nem frázis; ez valóság. A z a
szegény tanuló, ki más téren, hová hajlama vonta, az
elsők között állott volna meg, itt elveszti munkakedvét,
robotszerüen végzi, a mit elvégeznie kell, nem ér többet
egész élete önmaga előtt sem, mint a taposó malom
kiélt párájáé. Nem meg van-e ölve igy énje ? Bizonyára,
meg, De a társadalom is meg van fosztva ő tőle. mert
az az én, mely a társadalmi életben működik, nem igazi
énje ő neki. Oh nem, énje jobb része elenyészett, a mi
még belőle él, munkál, az csak az önfentartás ösztöne,
mely a kígyó csuszva-mászásával, a róka sompolygá-
sával és a fóka torkosságával édes testvér. Mint az
élősdi növény a fát, melyen élődik, úgy ő is átkarolja
az egyházat, melynek papja, de nem az egyházért, ha­
nem önmegélhetésért. Fél, remeg, ha csak egy igaz szót
kell mondani hivei, vagy feljebbvalói előtt, mert gon­
dolja, hogy eltörik kezében a kenyérnek botja. Hát,
nem meg van fosztva tőlük (énük jobb részétől) a tár­
sadalom ? Bizonyára.
íg y hát, csakugyan igaz a fönnebb említett kettős
gyilkosság. De ennek nem a felekezetek az okai, hanem
az állam. A felekezet behozta már az ingyen oktatást:
miért nem teszi hát azt az állam is ? íme, ily hajlékony,
ily viszonylagos minden mi igazságunk, ha egyszer em­
bernek születtünk. A theologiai ingyen-oktatás egyszerre
erény is, bűn is. De egy a va ló : ha Magyarország kü­
lönböző felekezeteiben elszórtan csak 15— 20 pap volna
igazán pap: 15— 20 év múlva, nem szánakoznának, nem
csufolódnak a papokkal, hanem volna egy réteg, mely iri­
gyelné helyzetük, volna egy másik, mely bámulná őket,
s egy-két emberöltő múltán, mindenki becsülné, szeretné,
mint a jó apát a jó gyermekek.
De sajnos, véghetet len ül kevesen vannak, kikre
rámutathatnánk jogos önérzettel, mondván: ime, ez pap.
Csak be kell vallanunk őszintén gyarlóságunkat;
ennek beismerése már féljavulás.
Hisz, az államot se vádolhatjuk nagyon, mert iga­
zán magyar állam még nem volt a valóságban, hanem
csak a papíron. Még csak most kezdünk államilag élni
a második ezredév hajnalhasadásán. A z eddigi állapo­
toknak egyetlen célja volt négy század óta: »a ma­
gyart koldussá tenni«. Ma. istennek hála, megváltoztak
a viszonyok. Ma a magyar állam meghallgatja a fele­
kezetek szive dobbanását, mint a jó doktor, s csak az­
után írja a receptet, nem mint eddig, midőn az elfo­
gultság ide mérget, amoda meg életkivonatot íratott
minden állami intézkedéssel. Helyén van ez igy. Vise-
lős a kor: »születni fognak nagyszerű napok«.
írjon hát receptet az állam a papképzésre is. De
úgy ám, hogy a kezéből kikerült papok is receptet tud­
janak irni; és pedig ne csak a lélek, hanem a test szen­
vedéseire is. Hisz, úgy össze van forrva a test a lé­
lekkel, hogy az egyiket a másik nélkül operálni, nem
lehet. Ezért a bölcsészeti karba úgy illesztendő be a
$. szám.
theologiai szak, hogy az orvostudományi karba is át­
csapjon. A praktika nem hiányozhatik a theologiábúl.
Am, az egyetemi theölogusnak az orvostudomány legyen
a praktikája egyfelől. Mert valóban bűnös könnyelmű­
ség az, mely theologiáinkban mindez ideig nemcsak el­
hanyagolta a gyógytant, hanem annyira mellőzte, hogy
van theologia nem egy, melyen még csak elemeit sem
tanítják az egésségtannak. Már pedig a kúra paszto-
rolis gyakorlása szempontjából többet érne egy mák-
szemnyi gyógy tani jártasság, mint akár egy vaggon
ethikai, dogmatikai, görög, vagy zsidó szólam.
A katolikusoknál ott van az utolsó kenet; a ref.
protestáns lelkészeknek pedig legújabb zsinati törvényei
is kötelességükké teszik a betegek látogatását. Hát,
honnan van ez. ha nem onnan, hogy volt idő. midőn a
keresztyény papok is gyakorolták a gyógyítást r Bizony,
megtették azt épp úgy, mint Krisztus; de ma az ő
katonái jó részben csak az ő nevében, de nem az ő fegy­
vereivel hacolnak. ü g y viszonyúk a mai keresztyény élet
legtöbb mozzanatában a valóban Krisztusi, a valóban
keresztyéni élethez, mint egy dráma ahhoz a történeti
eseményhez, melyből felszakadt. Ott is voltak, itt is van­
nak szereplők; de ez csak képlet, játék, szemfényvesztés,
ama meg valóság, élet, igazság.
Valóságot, életet, igazságot kell hát önteni a val­
lásos formákba, ha nem játszani akarunk; és ha játszunk,
akkor nem papok, hanem komédiások vagyunk.
Menjünk el a beteghez, de nem azért ám, hogy
az utolsó kenetet adjunk fel neki, vagy ott álljunk a
hörgő leheiletnél tehetetlenül, hanem azért, hogy gyó­
gyítsunk. S hogy ezt megtehessük, legalább egy Kneip,
vagy egy Kuhne módszerét, különben, a szakkörök
mondják meg majd mit, ismernünk kell, mielőtt kilé­
pünk a társadalmi életbe.
Szóval: g y ó g y t a n i i s m e r e t e k e t n e m n é l ­
k ü l ö z h e t egyetlen »pap« sem.
Ezzel függ össze egy másik kérdés: a j a v a d a l ­
m a z á s k é r d é s e . Folyton jajongnak a papok. És
méltán, mert éppen kenyérkereset célja a mai papság
többségének, semmi más. Hogyne siránkoznának hát,
mikor az álmodott Eldorádót nem találják sehol ?
De eltekintve ettől, valóban szánalmas a papok
helyzete itt úgy, mint amott. Hisz, egyik helyen a java­
dalom aránytalan megosztása miatt, mig egyik úgy
dúskál a vagyonban, mint a pocok, mely tele gabonásba
jutott, addig a másik koldus, mint akár a templom egere;
a másik helyen meg aránytalanul szűkös helyzetéhez
képest még a leggazdagabbnak jövedelme is. A vagy, a
prot. püspökök és esperesek, meg a theologiai tanárok
javadalmazása megfelel-e állásuknak? Távol legyen.
Aztán meg a theologus épp annyit tanul, néhol többet,
mint a jogász, az orvos, a tanár, vagy a tekhnikus. Miért
van hát, hogy javadalmazása silányabb, mint a többi
tudományosan képzett embereké? Azért, mert az állam
nem képes méltányolni a papság munkájának értékét;
azért, mert mig amazokat gondjaiba veszi úgy az isko­
lában. mint az életben, addig ezekkel nem számol.
Pedig, ha a pap megfelel a szó valódi értelmében
vett hivatásának, több hasznot hajt a társadalomnak,
mint akármelyik hivatalnok. Igaz, látszólag nincs annyi
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
elfoglaltsága még egy prot. papnak se, mint egy búré­
ban dolgozó munkásnak, de, ha fel akarja dolgozni
templomi szószékhez illő alakban körének társadalmi
és szellemerkölcsi kérdéseit, bizony, a hétnek hét napja
közül nem szabad még egygyel sem, még a vasárnap­
pal sem. Hátha még hozzávesszük azt is, hogy néhol
minden társadalmi intézménynél az első sorban, leg­
többször vezérkint kell harcolnia, küzdve az előítéle­
tekkel, az elfogultsággal, a susárlással, a lemondással,
meg ezer és ezer társadalmi fekélylyel, szellem-bacilussal.
De legyen. Mondjuk, hogy még sem képes fel-
mútatni annyi pozitív eredményt, mint egy tisztviselő.
Ez a körülmény sem szól ellene, mert méltólag csak
az képes elbírálni munkálkodásának értékét, ki a szi­
veket és veséket vizsgálja, mert működése a lelkiekre
vonatkozik s a lélek minémüségéről csak ritkán van
alkalmunk tettekben nyilvánuló pozitív bizonyítékot
szolgáltatni. Ám, legyen más kritériuma is a papok
munkálkodásának. Adjon az egyetem birtokukba bizo­
nyos oly gyógytani ismereteket, melyek segítségével
ott, hol klinikai eljárásokról szó nincs, segíthet a test
betegén is.
E körülmény pozitív bizonyítékkal szolgálhatna a
papok eljárásának mikéntjéről és értékéről; akkor bátran I telenében nem kaptam meg, de tekintélyes szám lehet
javadalmazhatna az állam minden lelkészt úgy, mint
javadalmazza a megfelelő területi kör bármely, a pa­
pokkal egyenlő képzettségű niveaun álló hivatalnokait.
De e körülmény, nemcsak a javadalmazással függ össze,
hanem, mint fönnebb említők, összefügg magával a. pap­
sággal is. (Vége következik)
( kombinálni kell az évi átlagban fizetni szokott kártéri-
1 téseket is. Számadatok nem állanak itt rendelkezésemre,
! de egyszerű falusi logikával úgy gondolkozom, hogy ha
Tűzbiztositás.
Alkalomszerűnek tattom. ezen tárgyat, mely már
sokszor és nálamnál hivatottabb egyének részéről tár­
gyaltatott, ismét felszínre hozni most, midőn az Igazgató-
Tanácsnak 264— 1897. sz. körlevele alapján egyház­
kerületünk egyetemes tűzbiztosítást eszközölt a Fonciere
.biztositó intézetnél.
Sokszor volt már meghányva-vetve a tűzbiztosi
tásnak azon formája, hogy akár az egyes egyházkerü­
letek, akár pedig maga az egyetemes egyház szövetkezeti
alapon, saját maguk eszközöljék, egy a saját maguk
•részéről alakítandó kölcsönös tűzbiztositó intézet utján
az egyes egyházak tűzbiztosítását.
Azok a számtalan nehézségek, melyekkel most a j
Foncierrel kötendő szerződés alkalmával, fegyelmi kere- |
set terhe alatt, találkozunk, hiszen, most itt, majd amott
halljuk, az el sem titkolható panaszt, jajgatást, arról
győzhet meg mindnyájunkat, hogy ha e tekintetben az
egy akol és egy pásztor elvét akarjuk megvalósítani:
bizony-bizony, nem volna kicsinylendő dolog, ha az erők
•Összetételével, nem biznók egyházaink biztosítását egy
második személyre, kinek bizonyára haszna van belőle,
mert ha nem, nem futna utána, hanem magunk vennők a
fáradtságot ezen ügylet házilag leendő keresztülvitelére.
E tekintetben egy már a tűzpróbát kiállott mustár-
magnyi kicsiny kezdetből kiindult, de most életerős fej­
lődésben levő alkotás áll követendő példaképpen előt­
tünk, a »Maros-tordamegyei kölcsönös tűzkárbiztositó
intézet«, mely a pár év előtt M.-Vásárhelyt megtartott
hitelszövetkezeti országos kongresszuson, ország-világ
előtt demonstrálta, hogy midőn a tűzbiztosítás ügyét
lelkiismeretesebben szolgálja, mint bármely nyereségre
-alapított intézet, másfelől maga is tisztességes tőkét
61
takarított meg, s már csak rövid idő kérdése, hogy az
eddigi 40 kr.-os díjtétel, a már meglevő 80.000 forint
alaptőkének 100,000 forintra leendő emelkedésével 100
forint érték után csak 10 — 15 kr ra szállíttassák alá.
Ha egy kis vármegye, Marostorda, a házikezelés
terére lépve, nem bicsaklott bele, valószínű a számítás,
hogy egyházkerületünk is prosperálni tudna, tekintetbe
véve azon forgalmat, melyet egyházkerületünk produkál.
Beszéljenek a számok. Egyes egyházmegyéinkben,
az 1896. évi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve
szerint, a következő biztosított összegek szerepelnek:
1. Vajdahunyadi egyházmegye 76663 frt. 2. Gyula-
fehérvári, 44.565 frt. 3. Nagyenyedi, 89,200 frt. 3 K o ­
lozsvári, 86,410 frt 5. K.-Kalotai, 117385 frt. 6. Sz.-
szolnoki, 213.681 frt. 7. Deési 54,435 frt. 8. Széki 72,767
frt. 9. N.-Sajói, 38,045 frt. 10 Görgényi 145,267 frt. xr.
Marosi, 147.050 frt. T2. Kükíillői, 5 3,102 frt. 13. N.-Sze-
beni, 36,994 frt 32 kr. 14. Udvarhelyi, 77,645 frt. 15.
Erdővidéki, 48,260 frt. 16. Sepsi, 146.580 frt. 17. Orbai,
11,810 frt. 18. Kezdi. 55,160 frt. 19. Deés, püspöki
viszg. egy. 11,480 frt. 20. Fogaras, 23,900 frt. 21.
Ilyefalva, 6,240 frt. 22. K.-Vásárhely. 23.520 frt. 23.
M.-Vásárhely, 85,000 frt. 24. N.-Enyed, 1,740 frt. 25. S.-
Szent-György 10,140 frt 24 kr. 26. Szászváros, 13,618 frt.
27. Sz.-Udvarhely, 6,800 frt.
Ezen számok kitesznek 1.697,457 frt és 56 krt.
De nincs benne kollégiumaink biztosítása, melyet hir-
az is. Ide számíthatni a romániai missziót is, mely 181,670
frankkal van a közgyűlési jegyzőkönyvben kitüntetve.
Hátha még a papok, tanítók, esetleg kurátorok, pres­
biterek privát biztosítását is ide vesszük: nőttön növő
numerussal találkozunk, mely után biztosítási öszszeg
fizettetik.
Természetesen, van az éremnek más oldala is, mert
Marostordamegye So.ooo forint alaptőkével dicsekedhe
tik, ha azok a biztositó intézetek prosperálni tudnak,
akkor mi is éldegélni tudnánk úgy, hogy ha pl. engem
meghívnának vezérigazgatónak, én is megélnék belőle,
s még hol a theologiának, hol a Szeretetháznak, hol
egy s más közérdekű alkotásnak is juttathatnánk valamit
Ám, legyen. Ha a Fonciererrel szerződéses elköte-
zésünk van, álljunk a szavunknak, de készítsük elő a
talajt, hogy majd a szerződés lejártával, alkossuk meg az
»Erdélyi egyházkerületi kölcsönös tűzbiztositó intézetet«.
C se k m e F eren c-
Az egyházmegyékből-
A sz. szolnoki egyházmegye gyám intézetének ügye.
Február 12-én tartotta a múlt évi aug. 16-iki köz­
gyűlésben megbízott küldöttség a gyámintézet feloszlására
vonatkozó tanácskozását. A küldöttség tagjai az esperes
elnöklete alatt beható tárgyalás alá vették a kérdést s
megállapodásukat jelentés alakjában határozták a részvé­
nyesek közgyűléséhez beterjeszteni. Ezt a jelentést a kér­
déssel való megismerkedés céljából az esperes tir vala­
mennyi részvényes tagnak meg fogja küldeni.
A megállapodás kiindulási alapját az esperes ur által
megbízott két küldöttségi tag, Szász Ferenc egyházm. szám­
vevő és Rózsa Sándor előterjesztése képezte. A javaslat
értelmében :
1. Készíttessék kimerítő részletes vagyoni leltár; a
bevehetetlennek ismert követelések törlése hozattassék in­
dítványba.
2. Állapíttassák meg végérvényesen a segélyre jogo­
sultak névsora.
 Ő2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
3. Szakittassék ki a meglevő vagyoni alapból akkora
összege mely az utolsó évben segélyezettek évjaradéka jelen
értékének meg fele] ; vagyis annyi, a mennyi az évj áradé-
kokat a segélyezendők élettartamára, illetve, segélyjogosult-
sága idejére az évjáradékok számításánál a politikai szám-
tan és az ezen alapuló gyakorlat szerint biztosítani, elég-
ségesnek mutatkozik.
4. Az így kiszakítandó összeg további kezelésére ké-
Tettessék fel az egyházmegye oly módon, hogy az egyh -
megyei közpénztár vegye át az alapot azt kedve/.őleg gyű-
mölcsoztesse, a segélyre jogosultakat tartsa nyilván és tegye
folyóvá részükre az évjáradékot; a végül fenmaradó meny-
nyiség menjen at a közpénztár tulajdonába, oly módon,
hogy annak jövedelme az egyházmegyei tisztviselők s első
sorban az esperesi hivatal javadalmazására fordittassék.
5. Az alapul fenbagyandó összeg kiszakilása után
megmaradó Összeg osztassék ki a ma élő, tényleges rész-
vényesek közt a következő módozatok szerint:
a) Az éiö részvényes tagok által részvénydij és első
évi félfizetés címe alatt tényleg befizetett összegek kamat-
kamaiositással számíttassanak fel, s az igy megtalált végszámok
arányában osztassék ki közöttük a megmaradt mennyiség.
A kamat címen teljes befizetések számításba nem jöhetnek.
b) Azokra a tagokra nézve, kik a szolgálat első évé­
ben nem a gyámintézeti pénztárba fizették be félfizetésüket,
hanem az özvegygyei osztoztak, távolrúi sem a jogosultság
elismeréséből, de csupán méltányossági tekintetekből java-
solja a küldöttség, hogy részesedési egyéb arány számukhoz
kamai felszámítás nélkül adassék hozzá az özvegy részére
tényleg átadott fizetés értéke.
Abban a reményben, hogy a részvényesek közgyűlése J
ezt a felette méltányos, igazságos, és egyedül célhoz vezető
felszámolási módozatot minden nehézség nélkül elfogadja, j
a küldöttség gyámintézeti pénztárnok Vince Ödönt és Rózsa
Sándor küldöttség! tagot megbízta, hogy az előmunkálatokat
az elfogadandó tervezet foganatosítása céljából tegyék meg,
szerezzék be a segélyezettek születési adatait, a már kísér­
letképpen bemutatott számításokat fektesse* telj esen biztos
alapokra ; számolják fel a naplók alapján a teljesített be­
fizetéseket; gvüjisék össze az özvegygyei osztozott részvé
nyes agok által foganatosított összegek adatait, s e tekin­
tetben a szükséghez ke.pest az esperes ur segítségét is kérjék.
A küldött ségi jelentést, az idő előhaladott volta miatt,
valóban csak hevenyészve lehetett Összeállítani; éppen azért
TARCA.
A belmisszió történetébű-1.
(Vége.)
A mi a belmisszióban lelkipásztori jelleg, az a pap fel­
adata. Az egyleti, vagy privát lelki gondozók egyenesen egy-
házbomlasztók. Az evangelizáció az egyházat illeti; isten or­
szágának világi alakja az egyház. A z igehirdetés, az apóst. csel.
könyve szerint, éppen az apostolodnak van föntartva, s az
igehirdetésnek 01a is életföladatnak kell maradnia, s az arra
hivatottak hivatásának. A z egyleti evangelizáció általában
nem az egyháznak szolgál, hanem a szektáknak. Éppen
az evangélisták miatt van a legtöbb konfliktus. De, a bel-
missziónak más munkássága is jól beolvasztható az egyházi
organizmusba. Néhol példát is találunk erre. Westfaliában
preisbiteriumok tagjai a belm.sszió munkájában már is
lészt vesznek.
A belmisszió némely munkaterének bizonyos mértékig
való államosítására igen érdekes példa Würtembergben egy
intézmény, melynek n e ve : »Jótékonysági egylet központi
vezetése«. Ez intézmény Katharina királyné 18 17 . évi al­
kotása. A királyné racionálisztikus vallásos légkörben nevel­
kedett. De, a racionálizmusnak az ő nemesebb irányában
éles tekintete volt az ethikai föladatokra vonatkozólag. Az
országban létező sok jótékony egylet fölött áll ez a neve­
S. szám.
j a részvényes tagok tájékozása céljából szükségesnek tar­
tottam, ha nem is szórúl-szóra. de az elfogadott elvekkel
| teljes ossz hangzásban e rövid tudósítás utján értesíteni az
| egyházmegye lelkészi karát.
1 Kapcsolatban az elmondottakkal, meg kell említenem
j azt, hogy a »Szilágy-Somlyó« 7-ik számában a lap első
j cikkében valaki ezzel a kérdéssel foglalkozván, bizonyos
j megjegyzéssel kiséri a küldöttség javaslatát. Miután e meg­
jegyzés könnyen sajnálatos megtévesztésre vezethetne: fi­
| gyelmébe ajánlom a cikkezőnek s még inkább az érdekelt
! lelkészeknek az alábbiakat.
1 Az élő részvényesek befizetéseinek kamat-kamatos fel­
I számítására a nevezett közleményben az mondatik, hogy
1 »fináncialis számítás szempontjábúl ez a
1 k a m a. t o s - k a m a t o k k a l s z ám í t o t t alap lehet
\ t e t s z e t ő s , d e n e m i g a z s á g 0 s. K i k n e k v a n i t t
| h a t á r o z o t t e l ő n y ü k ? K é t s é g k í v ü l a r é g i ta­
| g o k n a k « . S ez előnyt példával is illusztrálja, de elismeri,
| hogy a régi tagok részéről a befizetett tőkének, teszem azt,
»tizenöt évi kamatja most meglevő alapot gyarapította,
| igy folytatja, »ezen tizenöt év alatt mindig fennállott* a be­
f fizető cs ládja részére a jog, hogy a befizető halála esetén
I a gyám intézeti pénztárt megfelelő évi kiadással terhelje«.
A konklúzió aztán az, hogy »helyesebb lenne, arány­
j számul pusztán a befizetéseket venni, mert a kamatnak
| megfelelt a joggyakorlás (mennyiben gyakorolta, ha életben,
| volt? R e f e r e n s . ) a tagsági kötelezettség egész tartamán«.
| Eltekintve a legutolsó mellék-mondatban foglalt, s alig ért­
I hető állítástól, nem szabad, szem elöl téveszteni, hogy a
I számoknál nem a t e t s z e t ő s s é g határoz, hanem maga
az i g a z s á g , a s z á m , mely a félrevezetést nem tűri meg.
j A tetszetősséghez címzett firmát tehát a cikkíró úr boltja
főié szegzem oda; én megmaradok a mellett a száraz igazság
mellett, hogy minden vagyonból ki-ki hozzájárulási arám­
ban részesülhet. Sőt. az ő »kamatnak megfelelő joggyakor­
lását«, melyet 0 fedezett fel, éppen az ó álláspontja meg
döntésére alkalmazom, midőn rámutatok arra. hogy miután
akár az első szolgálati után, akár az ötvenedik szolgálati
év után elhalt lelkészek jogosított utódai egyforma ellátásban
részesültek javadalmazás tekintetében világos, ho%y az
újabb lelkészek favorizált tagjai voltak az intézetnek. Újabb,
igazságtalan favorizálásra nem csak joguk nincs, de hiszem,
hogy azt nem is követelik, s ha követelnék is, hiába tennék.
Referens-
zett hatóság, mely hivatalos jellegű, és tagjait a király ne­
vezi ki, összeköttetésben van a vidéki hatóságokkal, s ezek
által intézkedik. A pietizmus köreibűl keletkezett intézeteket,
egyleteket inkább csak felügyeli, nem kurmányozza, s nem is
annyira önálló alapításokat szervez, mint inkább a meg­
levőket támogatja. E hatóságban n knek is helye, és szer­
vezete van. Keresztyén önkintesség, s állami tevékenység
halad itt karöltve. E hatóságnak jelenleg huszonhét-harminc
egylet, és intézet van alárendelve, s az állam ecldigelő több,
| mint két és fél millió márkát bocsátott a központi hatóság
( rendelkezésére.
| A munkás szeretet egy igen érdekes intézménye a
párisi »petites soeurs des pauvres«. Alapitója egy szegény
j munkásnő, ki egy elhagyott öreg asszonyt, s egy koldusnőt
vett volt magához. Ez egylet csupa koldulásból él. Szekerük
minden reggel a piacra vonul, s adományokkal megrakodva,
tér vissza. Vendéglokbűl a maradékot ők kapják meg.
1839-ben kezdi meg munkáját, s jelenleg több, mint huszon­
hétezer öreget tart el.
A belmisszió területét, a könnyebb áttekinthetőség
végett, részekre osztva, az első részben azokat az intézmé­
nyeket soroljuk, melyek a keresztyén ismeretről gondos­
kodnak. Ilyenek a biblia-társaságok. Az első biblia-intézetet
még Carstein alapítja 1713-ban. A legnagyobb biblia-tár­
 8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
saság a londoni, mely 1804-ben alapittatik. Bázelben szintén
1804-ben keletkezik egy biblia-társaság, mely ismét nagy­
szabású. Németországban huszonöt biblia-társaság van. Az
1805. évben Regensburgban katholikus biblia-társaság kelet­
kezik, melyet azonban Róma már 18 17-b en betiltott. Val-
lásos iratok terjesztéséről a taktátus-társaság gondoskodik.
A francia forradalom forgatagában sok irodalmi salak, ke-
resztyén-ellenes pamflet vetó'dött fölszinre. Ez irodalmi salak
ellen veszi föl a harcot H a n n a M o r e , ki nagyszámú kis
iratkákat szerkesztett, s terjesztett el. 1780-ban keletkezik
a vasárnapi iskola Angliában, s ez iskola is csak szüksége*
sebbé tette a népirodalmat. Az angol traktátus-társaság 1799-
ben alakul meg, s kiadványait eddigelő nem ezerekben, de
ezermillió példányban számlálja Wurster. Népies vallásos
iratok terjesztése nálunk is foly, s reméljük, hogy ez iratok
szelleme mindig egésséges lesz.
Külön kategóriába tartoznak a belmisszió területén
azok a külön isten-tiszteletek olyanok számára, kik rendes
isten-tiszteletekben, körülményeiknél fogva, nem vehetnek
részt. így. például, a »Hollandia-járók« számára a központi
választmány, összeköttetésben a rajnai választminynyal, útazó
prédikátorokról gondoskodik. É kategóriába sorozható a v a ­
sárnapi iskola is (alapitója Raikes), mely, mint volt is fön-
nebb említve, Angliában keletkezett 1780-ban. Olvasni ta­
nítás volt ez tulajdonképpen, de csakhamar vallásos jelleget
kapott. Németországba 1825-ben hozza be egy később bap-
tistává lett könyvárus, Ónk ken, és egy pap, Rautenberg.
Ez intézmény a kolozsvári ref. egyházban is életbe lépett.
A vasárnapi iskola tulajdonképp gyermek-istentisztelet, s
természetes, hogy az u. n. csoport-rendszer éppen az isten-
tiszteleti jelleggel nincs öszhangban. A belmisszió területének
egy másik csoportjába tartozik a diakonissza-intézmény.
Említve volt már, hogy intézmény első kezdetét francia
református földön találjux. mint protestáns intézményt. Azon-
bán, ez intézmény története, általános nézet szerint, Német-
országbúi indul ki. Ugyan már Hanna More hirdeti, hogy
»könyörületet cselekedni, a nő hivatása«. Fry Erzsébet, mint
quákkerno, igehirdetésbe fog, s a foglyok lelki gondozására
szenteli magát, s női fegyencek javítására egyletet alapit
1813-ban. Sieveking Amália a hamburgi kholeraházban ön-
kintes betegápolóvá lesz. Az orvosok benne ismerik föl a
női betegápolás értékét Németországon. A diakonissza-ügynek
a gondviselés oly férfit rendel, mint Fliedner. Az ő mintája
különben Fry Erzsébet. Fliedner azilumot alapit elbocsátott
nőfegyencek részére 1833-ban, később, 1836-ban diakonissza-
házat. Kasserswertben diakonisszák képeztetnek, kiknek mű-
ködese nem csak a betegápolásra, de az iskolára is kiterjed.
A diakonissza-intézetek szervezete különböző ; a strassburgi-
nak, például, bizonyos autonómiája van. Mint Wichern a
férfi-nemen levőket, úgy Fliedner a nőket vonja be a ke­
resztyén munkás szeretet szolgálatába. Németországon 1880-
ban még több volt a protestáns diakonissza, mint az apáca.
Ez arány azóta megváltozott. A kereszt}'én munkás szeretet
intézménye a Gusztáv Adolf egylet is. Érdeme, hogy nem
exluziv, s az egyházi pártok fölött igyekszik állani. Vannak,
kik éppen e fényoldala miatt vonták meg tőle rokonszen-
vüket. Föladata diaszpórák támogatása. 1832-ben alapittatik,
és 1841-ben indul erősebb fejlődésnek. Alapítása Grossroann
szuperintendens nevéhez fűződik, föllendülése pedig Zimmer­
mann nevéhez. A katholikusok Gusztáv Adolf-egylete az
1849-ben alapított Bonifácius-egylet. Ismét egy más cso­
portba tartoznak az ifjúsági egyletek Föladatuk: óvni er­
kölcsi veszélyektől. Bázelben már 1768-ban volt egy fly
egylet, mely 1825-ben új életre kelt. Protestáns példát követ a
katholikus egyház, midőn 1846 óta »legény-egjdeteket« szervez.
Vándorló mester-legények gondját veszi föl már a
húszas években Döring elberfeldi lelkész. Első szállójukat
Bonnban találjuk 1854-ben. A női ifjúság védelmére Páris-
ban alapittatik az első intézet 1847-ben. Csak ezután jön a
berlini Martha-udvar 1854-ben. Az ily nemű intézetek minden
országban szaporodnak, s a szolgálatba lépők erkölcsi érdekeit
tartják szem előtt.
63-
Ismét egy másik részlete a belmissziói működésnek
az elveszettek megmentésére irányuló intézetek. Az újabb
idő belmissziójának éppen itt van kiindulási pontja. A fe­
gyencek, és kiszabadult foglyok érdekében történtekről im­
j már hoztunk föl adatot.. Ide sorozhatok a Magdolna-házak,
I melynek föladata elesett személyeket menteni meg. A ber­
j lini Magdolna-ház száztíz személyre van berendezve. Az iszá-
| kosság ellen Északamerika kezdi meg a harcot 1813-ban.
I Északamerika néhány állama a pálinkával való kereskedést
| 1851-ben eltiltotta. Svédország az állami "birtokokon nem
| engedi meg a szeszfőzést.
\ A belmisszió egy másik munkássága a szegény-gondo­
zásra irányul. Itt korszak alkotó a skot Cnolmers, ki köz­
ségét ötven kerületre osztotta, s mindenik kerület egy-egy
megbízható ember felügyelete alá tartozott. Később nőkre is
rábizatott e feladat. E rendszert vette mintául az elberfeldi
szegénygondozás is. A szegényügy okvetlen községi gondo­
zást kíván, akár egyházközségit, akár politikai községit, akár
a kettőt kombinálva.
Uj alkotása a belmissziónak az evangélikus munkás-
egyletek, a szociál-demokrácia ellensúlyozására.
A bölcsődék alapítója a francia Marbeau, s az első
bölcsőde Párisban nyílott meg 1844-ben. A kisdedóvódák
O b e r l i n nevéhez fűződnek, s az 1779. évhez. A siket­
j néma intézetek a múlt század alapításai. A siket-némák
j képzésében különösen két férfi magaslik ki. A z egyik egy
j párizsi pap, De. 1' Epéé, a siket-némák mesterséges jelbeszé­
dének atyja. A másik férfi H e i n i c k e, kinek methodusa
j a már általánosan elterjedt hangbeszéd áz eddigi jeibeszéd
| helyett. E jelen századra átmeneteinél találjuk az első vakok
| intézetét. Azonban, Szent-Lajos már 1260-ban alapított
Párisban intézetet, melyben háromszáz vak volt elhelyezve.
j Az első tébolydát Londonban találjuk 1 751 ben. Hülyék
I intézete Schweicban. és Párisban csaknem egyidejűleg kelet­
j kezik. A hülyékkel való bánás tekintetében a párizsi Ségnin az
i orvosi gyógy kísérletekkel szemben a nevelési mozzanatot hang­
1 súlyozza. Hülyeség, és epilepsia között összefüggés van. Epilep­
| tikusok számára az első intézetet Bőst alapítja Laforce-ban.
! T. közönség! A keresztyén szeretet munkáinak törté­
netét, istennek hála, ki nem meríthettem. Hiszen, a forrás:
| a szeretet, végtelen Végűi, az egész belmissziónak, a ke­
j resztyén szeretet minden munkájának elvét, hadd, foglaljam
| ez igébe: »Dicsőség a magasságos mennyekben az istennek,
1 és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.« (Luk 2, 14.)
j Molnár Albert,
j theol. tanár.
;
*
= Februárban a következő pályázó cikkek
jelentek meg Lapunkban A lelkészi illetmények kiegészítése.
Reflexiók, az 1897. cimü cikkre. Amicus Plató, amicus Aris-
toteles, séd magis amica veritas.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy szavazatukat márc.
10-ig bezárólag, beküldeni szíveskedjenek.
= Lapszemle. E nem szokatlan gyűjtőnév alatt em­
lékszünk meg arról az érdekes, és bizony, kemény polé­
miáról, mely a debreceni, és a budapesti két protestáns lap
közt ütött ki. A debreceni Prot. Lapban Ferenci Gyula
»A hazáról« írván cikket. Szabó Aladárnak, és Szőcs Far­
kasnak azt imputálta, hogy az általuk képviselt irány, és az
általuk gédelgetett újkori evangélisták szerint a hazaszeretet
fogalma elvész, mert azt prédikálják, hogy istennek országa
nem a mi magyar világunkból v a ló ; hogy felforgatják sze­
meiket, imádkoznak, mint a képmutató farizeusok, s meg­
rágalmazzák azokat, kik kuncsorgás, és szemérmetlen újjá­
születés nélkül becsületesen dolgoznak, hívei az evangye-
liomnak, s mint reformált keresztyének, de mint magyar
polgárok akarnak itt küzdeni, élni, és halni. A szerkesztő
csillag alatt a többek közt ezt mondja: »Valóban, alig volt
egyházunkban veszedelmesebb irány, mint a minővel lég-
 6*. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 8. szám.

újabban Budapestről fenyegetnek.« Erre Szabó Aladár a »Prot. ivek tojytán 1S96. év végéig a követkéző adományokat vettük :
Egyh. és Isk. Lap« bán elnevezi debreceni kollégánkat »a Mezei Ödön 3 frt. Gr. Kuun Géza 1 frt. Lénárt József 2 írt. Ma­
gyarói egyh. 25 frt* Mara Sándor 5 frt. Szilassy Aladár 5 frt Kun
tehetetlenség, és mozdulatlanság, a megújulni, és haladni nem Bertalan 10 frt. Székesfej érvári csendőr százados 9 frt 75 kr. Maros-
akaras közlönyének«; sajnálja Ferenci Gyulát, de természe­ Vásárhelyi egyh 2 frt. Szelnicai csendor-örs 1 frt 70 kr. Dévai
tesnek találja, hogy a szerkesztő »a gonosz cikket még e*ryh. 2 írt Gemyeszegí egyh. 1 frt. Kábái egyh. 1 frt. Kisújszál­
gonoszabb szerkesztői megjegyzéssel látta el«; mert nincs tisz­ lási egyh 5 frt. Nádudvari egyh 1 frt. Szentesi egyh. 5 frt. Tur-
kevei egyh. 2 frt Fogarasi egyh 2 frt Nagy-Enyedi egyh. 2 frt.
tában a keresztyén élet mivoltával ; az r-bptalan, és roszindu* Rákos-Palotai egyh 1 frt. Kunszentmiklósi egyh. 2 frt. Győri egyh.
latu rágalmakat határozottan visszautasítja ; sat. sat. és ezzel 1 frt. Csik-Szeredai egyh 1 frt. Weér György 2 frt. Zágoni egyh.
végzi: »nem tudom, hogy fog*e még valaki valaha a deb­ 1 frt. Mező-Túri egyh. 5 frt. Debreceni egyh. 10 frt. Hajdu-Nánási
receni Prot. Lappal foglalkozni, de merjük állítani, hogy a egyh 3 frt Hadházi egyli. 2 frt Varsóiéi egyh. 1 frt Kézdi-Vásár-
helyi egyh 1 frt. Uzoni egyh 1 frt. A toplicai gyűjtés eredménye
gyalázat ama polcárúi, melyre mi most felhelyeztük, nem 62 írt 30 kr Együtt: 178 frt 75 kr. A »Protestáns Közlöny« 1895.
egy hamar veszi le valaki«. Hát, ezek igen kemény dolgok. Mi 26-ik számában el van számolva 131 frt 29 kr, és 10 frt értékű
laptársaink vitájába ez úttal, és egyelőre bele nem elegyedünk. mészkő. A két elszámolás összege: 310 frt 04 kr. és 10 frt értékű
De itt volna az ideje, vagy már közeledik, hogy nem hatalom­ mészkő. Az lg Tanács adott 2000 frt segélyt. Az 1893. évben
Toplicán tartott bál jövedelméből 167 frt; az 1894 évben Borszé­
szóval, de a protestáns szellemnek a kálvini egyházba be­ ken tartott hangverseny jövedelméből 535 fortot kaptunk Id. Éltető
illő tekintélyével kimondja valaki a »quos ego«-t; vagy Albert egyh. gondnok adott 2000 frt kamat nélküli kölcsönt Ezen
váljék ki közülünk az, a ki a nálunk még idő előtti amé- összegekkel díszes templomunkat 1895 év nyaran fölépítettük;
rikai szélsősködéssel, minden jóakarat dacára, a teljes fel­ már csak fölszentelésre vár. Reméljük hogy ez évben ez is meg­
történik A már készen levő templomba id. Éltető Albert és neje
bomlás magvait hintegeti. Társadalmi úton szabad minden­ egy szép bársony szószéktakarót csináltattak. Itt e végvidéken a csik-
kinek a törvények által megengedett bolondságokat elkövetni, gyergyói katholicizmus lábánál a protestáns buzgóság életre hivó
de az egyház fedezete alatt, tán nevében is, belopni az egy megnyilatkozásával épült templomunk, reméljük, századokig fogja
házba az összeomlás csiráit: az bűn. hirdetni jóltévőink nemes tetteit Az a tudat, hogy a protestantiz­
mus hajóját egy lépéssel előbbre vitték s mint egy világitó tor­
= Szabad Izrael. Budapesten a »Szabad Izrael« nyot építettek e végvidéken, mely hivatva van bevilágítani a sö­
nevű új zsidó felekezet nem rég szervezett hitközséggé ala­ tétség birodalmába, legyen felemelő jutalma nemes cselekedetüknek.
kult, s most alapszabályainak végleges jóváhagyását várja I Toplíca, 1897 febr 20-án. Pál l Károl y, toplicai ref. körlelkész.
a kultuszminisztertől. Kondor József, dr. az új hitközség = Nyilvános köszönet. A páncélcsehi ev. ref, torony-alap
főrabbija a következő tiz pontban foglalta össze a hitköz javára folyó hó 13-án rendezett zártkörű táncvigalom és folyó hó
14-én rendezett polgári bál alkalmával tiszta jövedelem volt 61
ségnek eltérő hitelveit: Nem hisznek a Messiás eljövetelében;
forint. Felülfizettek: Dr. Bihari Gyula 2 frt. Özv. Sáhin Joáchimné
nem hisznek a testnek föltámadásában; nem hisznek a tal- 1 frt. Vitálvos Lajos 1 frt Török Dávid 1 frt. Albert Ferenc 50
mud dogmatikus erejében; az isten-tiszteleteket csakis magyar lat. Bitai Katalin 50 krt. Jákobi Dávid 1 frt. Fridman Albert 50
nyelven kell végezni; az isten-tiszteleteket szombat helyett krt. Lengyel Bertalan 50 krt. Szarka Józset 50 krt Homokos Gyula
50 krt. Sárosy Károly 50 krt. Péterfy Ferenc 50 krt. Sáhin Lukács
vasárnap kell megtartani; szombaton csak a fáradtságos j
1 frt. Swarc Jakab 50 krt. Márkovics Zoltán 50 krt Prikkel Gyula
munka essék tilalom a lá ; böjti nap egy évben csak egy I 2 frt. Volf Lajos 50 krt. Bíró Géza 1 frt. Józsa Albert 1" frt
legyen ; a szertartásokat alaposan kell reformálni; a vegyes Szakács István 1 frt Bodor Károly 6 frt. 60 krt László Ferenc 10
párok vallási szankciójának megadása; az újszülött fiú vallási krt. Rápolti Mihály 20 krt. Moldován György 50 krt Özv. Mike La-
josné 20 krt. Szép István 50 krt. Összes felülfizetés 25 frt 60 kr.
fölavatása áldás által történjék. A Szabad Izrael-hitközség
Ugyancsak a fönnebbi cél javára a Csáki görbéi aljáiásbiró Prikkel
központi irodájában eddig 1400-an jelentkeztek; ezek között Gyula, és k»r aljegyző Svarc Lajos 1— 1 irtot adományoztak Fo­
vannak iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok, ügyvédek, gadják a t felülfizetők, az egyház iránt tanúsított buzgóságukert.
sőt egy országg) űlési képviselő is. ugv a magam mint egyházam nevében e helyen is hálás köszöne­
= Nyilvános számadás, és hálás köszönet. Toplicai téin nyilvánítását. Páncélcseh, 1897. évi február 20-án S z a k á c s
templomunk építési költségeinek fedezésére a kibocsátott kéregető I st.ván. páncélcsehi ev. ref. lelkész.

HIVATALOS RÉSZ.
2943-1896 KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyrészi ev. rej. egyházmegye
ntiszt. Esp e7'esznek.
Az okievei uéikűi szűkölködő idős ev. ref. tanítóink
érdekében elhatároztatván, a nagy enyedi kollégiumi Elöl­
járóság hozzájárulása mellett, egy tanitói póttanfolyam tar­
tása, ennek idejére, módozataira, és föltételeire nézve a
következőket rendeljük.
A kívánt póttanfolyam a nagy-enyedi Bethlen-kollégium
tanitó-képezdéjében folyó év jul 4-től aug. 3-ig, illetőleg, a
képesítő vizsgálatokkal együtt, aug. 10 -ik napjáig fog tartatni.
Az érdekelt tanítók, kik e póttanfolyamban részt venni
akarnak, az egyházmegyék esperesei által útasittatnak, hogy
kérvényeiket a póttanfolyamra bocsáttatás iránt terjesszék
be espeiesi úton a n.-enyedi tanitó-képezde igazgatójához,
nt. Nagy Lajos aá.-hoz, legkésőbben, és kimaradhatatlanul
folyó év ápril. 10-ig. A kérvényhez csatolandó: keresztlevél, a
végzett tanulmányokrúl, szolgálatról, és különösen a jelen alkal­
mazásról szóló bizonyítványok, és a kérelmező rövid életrajza.
Az egyházmegyék nt. esperesei az igy fölszerelt kér­
vényeket saját véleményükkel látják el, és együttesen fel
küldik a fönnebb kitűzött határidőig a n.-enyedi tanitó-
képezde igazgatóságához.
A póttanfolyamon megjelenő tanítók tájékozásául tudat­
juk, hogy a n.-enyedi Bethlen-koll. elöljárósága gondoskodik :
a) benlakásról, a mennyiben megfelelő számú lakszobát
rendez be, a szükséges bútorokkal fölszerelve; ágyneműről
azonban maguk a tanítók gondoskodnak hazulról, sőt mint
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
rendkívüli, de benlakó tanulók, minden tekintetben kötelesek
lesznek, magukat a benlakási törvényeknek alávetni;
b) olcsó étkezésről, saját költségükön, a mennyiben
az elöljáróság intézkedni fog, hogy a gimnáziumi konviktus
helyiségében naponta 36 krért ebédet, és vacsorát kaphas­
sanak. Ezen olcsó étkezés, azonban, csakis akkor biztosítható,
ha legalább tizennyolc-húsz egyén veendi igénybe az élelmezést.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazg.-Tanácsának
Kolozsvárit, 1897, febr. 6-án tartott üléséből.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
148— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett s o m o s d i egyházközség másodosztályú
lelkészi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom tisztességes lakáson, mellék-épületeken,
veteményes kerten kívül, 543 frt. 20 kr. pénz, félévi elő-
leges részletekben; továbbá, húsz hektoliter rostált búza, húsz
hektoliter száraz szemes törökbúza az egyházközség mag­
tárából, 160 frt. értékben; nyolc hold, 1235 négyszögöl
kanonika-porcio haszonélvezete, 50 frt. értékben, tűzifa, és
munkatételekken 86 forint, összesen 839 frt. 20 kr.
Pályázati határidő: 1897. márc. 26. Folyamodványok
nt. Ravasz János, esperes aá.-hoz küldendők, Mezo-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. febr. 21. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: S zász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Március 4.
MEGJELENIK MINDEN
Előfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre. 1 forint 50 kr.
Ki 18 4 8 : XX. te. 2-ik, és 3-ik §*a.
így szól: »E hazában törvényesen bevett
minden vallás-felekezetekre nézve, különbség nél­
kül, tökéletes egyenlőség, és viszonosság állapit-
tatik meg.« (2-ik §.) »E hazában törvényesen
bevett minden vallás-felekezetek egyházi, és iskolai
szükségei közálladalmi költségek által fedeztesse­
nek.« (3-ik §.)
A tökéletes, egyenlőséget, és viszonosságot
rikító világításban tünteti fel a mi élet-halál har­
cunk a lenni, vagy nem lenni kérdésében, és ezzel
szemben a r. kath. egyház gazdagsága; valamint
az olyan ünnepségek, mint a milyenek a lefolyt
millenium évében a r. kath. főpapságot egyik
leghatalmasabb közjogi tényezőnek,, a prot. egy­
házakat pedig semminek, nem létezőnek mutatták
be. A r. kath. egyház első volt mindenütt; prí­
mása előtt a, király, és családja fölemelkedve
tisztelgett; mi nem voltunk sehol; még ott sem,
a hol az oláh püspökök, a haza nyilt ellenségei,
némelyike valóságos haza-áruló, mint politikai
tényezők részt követeltek, és nyertek a hivatalos | fojtva leste a harcot, és a mennyire
szereplésből, tiszteletből. Egyházi, és iskolai szük­
ségeink pedig, hogy mily mértékben fedeztetnek
közálladalmi költségek által, keservesen érezzük. 1 Azon a résen, a mit ütött a protestánsok harca
Tehát, a magyar országgyűlés, a maga libe­
rálisnak nevezett óriás többségével, liberális kor­
ban, annyi tapasztalat után, miket csak a közel
múltakban is szerezhetett annak eldöntésére: váj­
jon, a magyar hazának, mint államnak fentartá-
sában melyik a biztosabb politikai tényező: a
protestáns, vagy más egyházak-e, a magyar or-
szággyülés f é l s z á z a d múlva még mindig nem
tartja szégyenletesnek, beváltatlanul hagyni, az
elödjérül örökségkint reá szállott nagy adósságot.
A mi az alkotmányos Magyarország ma, azzá
az j 848-iki szabadelvű törvények által lett. Ezek
vetették meg a fundamentumot, melyen a rabiga
9. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY I VÉN.
Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
küldendők: Kűlmagyarutca 9. sz.
I lerázása után a mai Magyarország fölépült. Az
abszolút uralom 1848-at egy tollvonással nagy
részben eltörülte; a szabadságot visszanyert or­
szág pedig visszatért ahhoz, és azon épített, és
épit tovább. Csak, a mivel a magyar állam magát
legjobban megerősítette volna, csak a leginkább
szabadelvű XX-ik t.-cikket nem valósította meg,
nagy sérelmére azoknak, és hálátlansággal azok
iránt, a kik a magyar államnak háromszáz esz­
tendő alatt legerősebb támaszai, a magyar alkotmá­
nyos szabadságnak megteremtői, természetes őrei.
Ha csak a magyar törvényhozáson múlt volna
ez; ha nem kellene gondolnunk, hogy démoni
hatalmak kívülről tartják megkötve a törvény-
hozás kezét: azt kellene mondanunk, hogy a
magyar állam felhasználja, mintegy előőrsnek tolja
a prot. egyházakat alkotmányáért vívott harcá­
ban, és azután, mint a kifacsart citromot eldobja.
A magyar protestáns egyházak nyomultak
be, mint vas-ék az abszolutizmus testébe, és feszí­
tették azt, ropogtatva csontjait; mint faltörő kos
rontották, zúzták falait a pátens-harcokban Debre­
cenben, és másutt. A z egész ország lélegzet-vissza-
lehetett,
kéz alatt r. katholikusok is segítettek nekik, de
nyiltan fölvenni a harcot, nekik nem lehetett.
az abszolutizmus várán azzal, hogy 1860, máj. r 5-én
már fejedelmi leirat a protestáns egyházakat törvé­
nyes állapotukba helyezi vissza, tódultak be a
haza alkotmányáért, törvényes szabadságáért har­
coló sergek. Mégis, mikor a haza szabadsága
teljesen ki volt küzdve, a leghűbb harcosoknál
feledkezett el a magyar állam. Azóta hova-tovább
elfeledettebbek, megvetettebbek lesznek a pro­
testánsok, kikről, mint iJyenekrűI, beszélni sem
illik már jó társaságokban. Nó de hát, a 48-as
honvédekkel nem úgy tesznek-e a szabad Magyar-
ország jó kedvű fiai, mint az öreg Toldival tettek
Lajos király »apró kölykei«?
 66. PROTESTÁNS KÖZLÖNY..
Tehát, a magyar állam az 1848: XX. t.-
cikkben egy nevezetes adósságot hord lelkén,
mely egy jogállamban a közjogi élet nagy csor­
báját képezi, és a melynek kiépítése kötelessége
alúl hazánkat senki, és semmi föl nem oldozhatja.
Viszont, a protestánsok részéről ezelőtt fenn­
állott nehéz aggodalmak is legtöbb helyen el­
enyésztek, s ma, aránylag csekély idő alatt, me­
gint csaknem kivétel nélkül, minden nyilvános
orgánumunk sürgeti az eszme megvalósítását.
Csakugyan, ha egyszer tisztába jövünk a felől,
micsoda az 1848: XX. te. 2-ik, és 3-ik §-ának a
megvalósítása az állam részéről; és micsoda a
prot. egyházakra nézve: lehetetlen, ellenezni, sőt
követelni kell azt a legnagyobb erélylyel.
E törvény végrehajtása, tehát, a tökéletes
egyenlőségnek, és viszonosságnak a való életbe át­
vitele az állam részéről mindenek előtt t i s z t e s s é g .
A z 1848 XX. te. adósság, kötelezvény, me­
lyet beváltatlanul az állam nem hagyhat. Eddig is
szégyen, hogy úgy áll fenn. De, ez lehet igy a
kálvinista szemérmetesség miatt is. Mi a békében
dolgozunk erőnk szakadtáig; ha pedig vészes
napok jőnek; ha a haza alkotmányát támadják:
neki feszitjük mellünket szuronynak, ágyúnak, mint
a pátens elleni küzdelemben a debreceni kis temp­
lomban. Mikor aztán rajtunk a nyers erő meg­
törik, szemérmeteseu félre húzódunk, várván, mig
meglátnak bennünket. Ez pedig soha nem lesz,
mert olyankor mindig előttünk fog állani a r. kath.
egyház. Szavunkat pedig ha fölemeljük, már csak
azért sem hallják meg, mert azt még eddig mindig
tulajdon véreink hallgattatták el, félve, hogy azzal
megbántunk bizonyos köröket. így a pápás egyház
befolyása az államnál vesztünkre mindig felül
kerekedett.
Szó sincs róla, a magán életben valakit ígé­
retére figyelmeztetni, kissé különös dolog volna;
de ott, a hol országos érdekről van szó, a mint
erről lennebb szólni fogok, a sürgetés egyenesen
kötelességünk. Nem szabad, visszatartani bennün­
ket figyelmeztető szavunk fölemelésétől annak a
látszólag fontos tekintetnek sem, hogy hazánknak
ezerféle bajai vannak, ne terheljük, ne zaklassuk
mi is. Nem. Ha az országnak telnek milliók még
nem is kizárólag kultur-intézményekre, meg kell
értetnünk vele, hogy sokkal inkább telni kell régi
adósságnak törlesztésére, mit tőle rég követel a
tisztesség, de a mi egyenesen, és kizárólag
magas kulturális érdek, egyenesen nemzeti művelő­
désünk íundamentoma.
9. szám.
A z i g a z s á g is kötelezi hazánkat a prot.
egyházaknak teljes föísegélésére, és folytonos
gyámolitására. Mi századok óta jóformán nyomor-
gunk, mert az üldözések alatt koldusokká lettünk.
Javainkat, melyek részben országos eredetűek,
részben saját szerzemények voltak, a r. kath.
papság, az országos kormány elnézésével, vagy
éppen segédkezésével, az idők folytán legtöbb
helyen elszedegette: templomokat, iskolákat, lel­
kész-, és tanítói lakásokat, a hozzájuk tartozó
jövedelem-forrásokkal együtt. Révész Imre, az
általa szerkesztett »Prot. Egyházi és Isk. Figyel-
mező« Il-ik (1870) évfolyamában a 259-ik laptól
kezdve közöl egy csomó kifosztott egyházat, oda
jutván végül, hogy azokban a szomorú idősza­
kokban szenvedett károsodását a prot. egyházak­
nak több millió forint értékre teszi. Ezek ott
vannak a r. kath. egyházi birtokokban, de azt
kiválasztani, ma már lehetetlen, mi protestánsok
pedig fosztogatni, nem akartunk, és nem akarunk;
tehát, nincs hova fordulnunk, mint az államhoz,
annak törvényhozásához elégtételért. A bécsi (Zsi­
linszky »Magyar országgyűlések vallásügyi tár­
gyalásai«, I. köt. 305. és 306. 1
.), és linci (Zsi­
linszky »Linci békekötés« 442. 1
1
.) békekötések
a felekezetek közt teljes egyenlőséget, és viszo­
nosságot állapítanak meg. Ez azonban, Erdély
nagy fejedelmeinek kihalása után, ránk, mint
protestánsokra nézve, mint füst és pára, szét-
foszlott. Az 1691-ik évben kiadott leopoldi dip­
loma 2-ik pontja (Dr. Kolosvári: Egyházjog, 4 2 . .) 1
mindeneket, tehát, a prot. egyházakat is, meg­
erősít minden nemű javaikban, jövedelmeikben,
adományaiban még úgy is, ha azok előzőleg vala­
mely kath. egyház, sat. birtokához tartoztak volna,
még a fejedelmeknek sem lévén szabad, a jelen­
legi birtokosokat birtokukban megháboritani. Nos,
mégis szabad volt. Elnézték a mindenkori kor­
mányok. Ez igazságtalanság volt. Kárpótolni min­
ket, azaz, ismét élhető állapotba helyezni a prot.
egyházakat, megköveteli hazánktól az i g a z s á g ,
mely soha el nem évül.
Tekintetbe jön e törvénycikk végrehajtásánál
az állam részéről a m é l t á n y o s s á g szempontja is.
Nem csak a kath. egyház van birtokában ren­
geteg javaknak, és kiváltságos előjogoknak, ha­
nem a gör. katholikus is, melynek hívei pedig
túlnyomó többségben nem magyar ajkúak, és nem
magyar érzelmüek, nem fiai, hanem ellenségei a
hazánák. A gör. kel. főpapság is még mindig
magasan áll felettünk a jogegyenlőségben, mig
 9. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mi századokon át romlást terjeszd pestisként
irtattunk, sőt mai nap is a hazának mostoha
gyermekei vagyunk. Amazok fejedelmileg dúskál-
kodva élnek a közös hazának minden polgára
javára rendelt vagyonábúl; mi pedig véres verej­
tékkel szerzett szegényes javainkból sáfárkodtunk,
és sáfárkodunk ma is a haza oltárán. De, ha száza­
dokon át a tisztulatlan jogfogalom természetesnek
találta a protestánsok kirekesztését minden javai­
ból a hazának; ha századokon át természetesnek
látszott egyiknek mindig csak adni, a másiktól
mindig csak venni: ma e súlyos méltánytalan­
ságot valahára be kellene látnia e haza minden
o
polgárának, és oda hatni, hogy mennél több hátra­
maradásunk származott ez állapotokból; mennél
tovább kellett nélkülöznünk, nyomorognunk a élénken el tudjuk képzelni, ha akarjuk, Zeüszt, Pallasz-
méltánytalanság miatt, annál teljesebb méltányos­
sággal igyekezzék, feledtetni a prot. egyházakkal
áz ő sok szenvedéseiket a közös haza, ezen tör­
vény szellemében teendő intézkedéssel.
I képzeletünk erős, bele tudjuk élni magunkat a paradi-
Annyival inkább', mert a magyar prot. egyhá­
j csomba is. Csak be kell hunyni szemeinket, s képzelő-
zakat' közálladalmi költséggel lábra állítani, meg­ |
erősíteni, magyar állam-politikai szempontbúi egye­ |
nesen az é s z s z e r ü s é g követelményé.
(Vége következik.)
Vallástanitás, lelkész-, és vallás-
tanár-képzés.
(Vége.)
Hisz; akkor házról-házra járva, akadály nélkül
gyakorolhatná lelki gondozását a pap, mert mindenütt
szívesen fogadnák. Hiszen, nincs család, sőt nincs em­
ber, ki testileg is épp úgy ápolásra ne szorulna, mint
szellemileg. A mai viszonyok között pedig, ha elmegy
ide, vagy oda a p ap : azt hiszik, éhes. Vagy legalább 1
is gyanakvólag tekintenek reá.
V é l e m é n y ü n k 1 t e h á t az, h o g y h a z á n k ­
ban e g y e d ü l az á l l a m o l d h a t j a m e g g y ö ­
k e r e s e n a 1 e 1 k é s z k é pz é s k é r d é s é t ; é s p e ­
d i g úg y , h a e g y k ö z o k t a t á s ü g y i r e f o r m m a l
má s a l a k b a g y ú r j a a z e g é s z t a n ű g y e t t e -
t ő t ű 1-t a 1p i g. Mert, mig a többi állások lényegileg
csak szakképzettséget követelnek meg, addig a szó va­
lódi értelmében vett »pap«-nak universalis képzettséggel
kell rendelkeznie, hogy »bölcs« lehessen. Hogy ily
képzettséget nem adhat egy elszigetelt felekezeti theo-
logiai akadémia: az világos.
Azonban, mig e jobb kor, melyről álmokat is csak
kivételesen álmodunk, megvalósul : addig még sok viz
lefoly a Dunán.
Helyén való hát, hogy a »lelkész-képzés« kapcsán a
református protestáns lelkész-képzésről is szóljunk egyet-
mást, annyival inkább, mert a legközelebb áll mihozzánk.
Azt hisszük, hogy nem elfogultság vezérel akkor,
ha kimondjuk, hogy a prot. theologiai képzés hazánk­
67.
ban előtte áll a többi lelkész-képzéseknek. De azért itt
is aggasztó a kép, mely elibénk táru l; aggasztó még
a reformátusoknál is. Hisz, egyre-másra füleinkbe cseng
nagy ékesszólással állítsuk be növendékeinket a kom­
mentátorok, az egyházi atyák, szóval: az őskeresztyén-
ség gondolatvilágába, hogy tele torokkal szivják lelkűk
gégéjén át annak tüdejébe a régiek szellemét.
Hát, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy tékozló fiú­
ként dobjuk el magunktól azt a hatalmas örökséget,
melyet az emberiség vészteljes életének tapasztalatai
juttattak szellemünk osztályrészévé annyi és annyi ez­
redéven át; azt jelenti, hogy a gondviselés történeti
önkinyilatkoztatásának tanúságait eldobva, vetkőzzünk ki
saját énünkből is s öltsük fel azoknak szellemi ruháját,
kiknek meztelensége ma nyilvánvaló előttünk.
Épp annyi ez, mintha azt mondanók: éljük be
magunkat a görög, vagy római mithologia tündér vi­
lágába. Annyi erővel megtehetnők ezt is. Hisz, mily
Athenét, Vénuszt, Hefaisztoszt, stb. stb. Csak úgy látjuk,
szemeink előtt tova tűnni a halandóba is szerelmessé
lett Vénuszt, midőn kedvesét keresve, pirosra festi vére
hullásával a fehér rózsákat. Sőt, tovább menve, ha
désünk szárnyait kibontani: azonnal látjuk Adámot és
Évát, meg a tudásfáját s a kigyót, még úgy is, ha
Madách illusztrált kiadására nem gnndolunk. Sőt, ha
ez ábrándos lelki állapotunknak teljesen utat engedünk,
látjuk a kerubimokat és a szerafimokat, látjuk a pró­
fétát, midőn angyal tisztítja meg bűnös ajkait; látjuk
az apostolokat; látjuk Jézus Krisztust, sőt, legyen meg­
bocsátva a szó, szemtől-szembe társalkodunk magával
! a mindenhatóval.
Még csak egy lépés előre ez irányban, és . . . és a
Lipótmezőn találjuk magunkat.Vagy, legalább odaillenénk.
Hát, kereken kijelentjük : az ilyen papképzésnek
ellenségei vagyunk s bátran mondhatjuk: ellensége
minden józaneszü ember.
Igaz, hogy a végletek összetalálkoznak, de hogy
szántszándékkal akarjunk»bölcs«-ek helyett »bolond«-okat
képezni: azt már nem írjuk alá. Természetesen, azért
nem állítjuk, hogy az ily negatív képzés ne növelhetne
egy-egy oly alakot, mely egymaga kártérítést nyújt a
korcsfaragványok egész légióiért; mert hiszen, minket
a történelem arra is megtanít, hogy egy Buddhát, egy
Krisztust, egy Luthert oly rendszerek teremtettek, me­
lyek épp ellenkezőjét célozták annak, a mivé e nagy
alakok magukat kinőtték. Mindegy. Ismételjük: ily kép­
zést, pláne, prot. theologián, tüzrevalónak tartunk. Hadd
gyúrja más fekete szurokból a fáklyák tömegét, mi ne­
künk azokat meggyujtani kell, hogy lássanak a szemek,
a fülek pedig halljanak
Az eddigiekből világos, hogy mi theologiánk je­
lenlegi tantervét sem helyeseljük. Nem, mert csak a
kúra pastoralis teljesithetése szempotjábúl is helyet kö­
vetelünk a praktika theologián bizonyos gyógytani is­
mereteknek, még mielőtt az állam megteszi azt a kö­
telezettségét, melylyel a papképzésnek s igy a társada­
lomnak mindez ideig adós. Ha nem jön segítségünkre,.
 68. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9. szám.

mi nékünk kell segíteni magunkon., mint eddig tettük. 1 tikumnak gyakorlása mellett, kiki csak a dogmatiká-
S ha tán önmagunk, mi bizonyos, nem tudtunk oly j val, exegetikával, hisztörikával, vagy filozófiával fog­
embereket képezni, kik e téren a teendőket végezhet­ lalkozzék mélyebben, a szerint, a mint hajlama ide, vagy
nék, nem kell elcsüggednünk. Nem, mert theologiánk oda vonja inkább. E két utolsó évben különös súlyt kell
körében találhatni egy-egy oly orvostudort, kinek praxisa, fektetni a szakdolgozatokra, hogy ne csak magolni, ha­
tudományos képzettsége és természeti rátermettsége nem öntudatosan dolgozni is tudjanak a növendékek.
kellő biztosítékot nyújt a siker felől. Ok szívesen taní­ Sem a legkitűnőbb, sem a leggyatrább feleletek
tanak, a nélkül, hogy egyetemi tanári javadalmazást nem szolgálhatnak a tanuló tehetségének megbízható
várnának, mert hivatott ember, ha a köz megkívánja, kritériumai gyanánt, de egyetlen önálló dolgozat mindent
nem tudja megtagadni az egyéniségének megfelelő elárul, a mi értékelési fogantyúul használható. S mégis,
szolgálatot, még ha akarja se. Csak keresnünk kell a mi leginkább megrovandó : épp e dolgozatokra nem fek­
ilyen embereket s találni fogunk bizonynyal. tetnek kellő súlyt sem a tanárok, sem a növendékek.
De más beleszólásunk is van a tantervbe. Ugyanis, Úgy szólván, zúgtanitásokat visznek végbe egyes
nagyon jól tudjuk mindannyian, hogy theologiánkon tanárok úgy a theologián, mint az egyetemen. Tan­
minden egyes növendéknek egyenlő nagy, vagy egyenlő könyveket nem használnak, hogy annál inkább az ön­
kis mezőt kell feldolgoznia a különböző theologiai tu­ állóság színébe burkolják tudatlanságukat. Természete­
dományok terén. Hát, józan ész szerinti ez, midőn kéz­ sen, ha kérdezik tőlük, miért nem adják ki dolgoza­
zel foghatóíag tapasztaljuk, hogy egyik növendéket ez, taikat, az a felelet rá: »hja, a mi mélységes tudomá­
másikat amaz irány vonza magához ? Távúi jár ettől a nyunk iránt nem érdeklődik a társadalom«. Sajnos, sok
józan ész. Hisz, józan ész szerint a nemes hajlamot igazság van e nyilatkozatban; de másfelől, ha csak­
még sarkalni kell a maga utján, nem pedig korlátozni. ugyan oly mélységes és magasságos az a tudomány :
Már pedig nem korlátozása-e a hajlamnak az, ha a miért nem litho- vagy hektografiroztatják le legalább
növendéket úgy elfoglaljuk hajlamának meg nem felelő növendékeik számára azokat ?
tárgyak tömegével, hogy a kedvencebb tudományban Hogy valami hiba van a kréta körül, az bizonyos.
való önképzésrűl szó sem lehet ? Mert jegyezzük meg, ám : Épp azért, felsőbb iskolákban az iskola íentartó közeg­
ha nincs hajlamunk ennek, vág}' annak elsajátításához s nek gondoskodni kell arról, hogy minden oly előadás­
mégis vesződnünk kell v e le : ez a körülmény még hajla­ folyam, mely egyik-másik féléven tankönyv nélkül ada­
munk tárgyától is elhidegit, néha mindent meggyülölünk. tott elő, sajtó alá kerüljön, még a megfelelő tárgyból
É s e hajlam, joggal mondhatjuk: e szellem-gyilkos­ való szakvizsgálat előtt. így kettős hasznot érünk el.
sághoz zsinati törvényeink is odaszegődnek bűntársul Egyfelől ambicionáljuk a tanárokat, másfelől megkönv-
a most divó minősítésnek egész a pedantériáig menő nyitjük a tanulók készülhetését.
szabályozásával. Hisz, a hajlam, a rátermettség, mint­ Az igaz, hogy ha akad egy-egy tanár, ki pl. nagy­
egy szükségszerüleg jön ellentétbe mindazon tünetekkel, szabású munkát rendez sajtó alá, annak kényelmetlen
melyek őt megöldökölni akarják s ha theologiai képzé- teher ez a mulatság, mert a jó ügy szolgálatának tuda­
zünk, mint fönnebb bebizonyítok, minden hajlamot ki akar tában csupán kuriózumból tart előadásokat. Mindegy.
ölni (habár öntudatlanul): csoda-e, ha épp azok a tehetsé­ Okos embernek többet okulunk még csak elmefuttatá­
gek nem esnek az első minősitési osztályba, kik határo- , saiból is, mint a pedantéria szőrszálhasogatásaiból. Ma
zottan kidomborodott hajlammal s egyéniséggel bírnak? j nem igen használunk koppantót, már pedig egy pedáns
Bizony, nem csoda, mert az igazi hajlam, az igazi | tanár semmi más.
tehetség nem számol azzal, hogy mit mond róla ez, 1 Ha behozzuk ezt a rendszert, theologiáink nem
vagy az a tanszék; ő érzi akaratlanul is értékét s fognak egymástól elszigetelten élni, mint ma, mert a
mondjon bármily Ítéletet a pálca: ő túllát azon úgy az nyilvánosság lecsapja egyik tanszéknek szarvát épp úgy,
iskolában, mint a társadalomban. mint a másiknak.
Csak egy a baj. Az, hog\' a rendszer miatt nem Egyébiránt, sajátságos helyzetben van a ref. pro­
érvényesülhetnek e szellemek, s holott zászlót kellene testánsok lelkész-képzése. Ugyanis, ezelőtt egy évvel, s
lobogtatniok, csizmatakaritókká degradáltatnak. Ha ezer még valamivel hamarább, nagy reményekkel tekintet­
közül egy, nagy nehezen felszínre k erü l: az csoda, sze­ tünk egyik theologiai Alma-Materünk föllépésére.
rencse a társadalomra. S ha tán várakozásaink még kielégítve nem lettek;
Nem azt mondjuk mi, hogy a mai rendszer mel­ sőt, ha vannak, kik egyelőre bizonyos új generáció
lett nehéz megütni a minősítés magasabb mértékét. Oh csatasorba állásáig semmit sem merészelnek vá ra i:
nem, hisz a legközépszerübb felfogás is kitünően úsz­ kétségbe esni, még sincs jogunk.
hatja át az összes vizsgálatokat, ha alkalmazkodni tud. Hisz, ha a tiszántúliak hagyományos áldozatkész­
Mennyivel inkább a magasabb tehetség? Mi csak azt sége ez alkalommal sem hagyja cserben önmagát: a
mondjuk, hogy a hajlamot nem kell, n e m s z a b a d debreceni theologia egyetemi niveaura emelkedik mi­
utjából kitéríteni, sőt inkább táplálni kell. előbb. Adja az isten, hogy úgy legyen; de adjon észt
De hogy ez megtörténhessék, theologiai tanter­ is a theologia megfelelő beosztásához.
vűnket úgy kell módosítani, hogy az első-másod éven Különben, ne féltsük Debrecent, mert mióta a
tanulóink birtokába jussanak az egyházunk belső éle­ Basa-halmán túlról is választgat keblére vezéralakokat,
tének kezeléséhez föltétlenül szükséges tudományok azóta más szellő lengedez a mi Rómánk felett, mint
eszszenciájának; a harmad-negyed éven pedig a prak- azelőtt. Komolyan és odaadással fogja dolgát, lassan
 ■9. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
halad, de .biztosan »mén« elő. Maholnap azon-vesszük
‘észre magunkat, hogy a jo g o s alap nélkül vezényke-
désre törő theologiák, csak utána kullognak.
De ezért ne riadöztasson senkit se káröröm, se
hiú önhitség: végén csattan az ostor.
Menjenek csak theologiáink a maguk utjain. Mi
pedig, kik távol estünk azoktól, de. érdeklődünk mégis
irántuk, kik talán hálásabb gyermekek vagyunk, mint
kellene: nézzük érdeklődéssel vívódásaikat. Sőt, erőnk­
höz képest, segítsünk mindannyian mindannyinak.
És most térjünk át a v a l l á s t a n á r - k é p z é s r e.
III.
Világos, hogy vallástanár-képzésünket is csak a
fönnebb megjelölt irányban történendő államosítás ol­
daná meg véglegesen, de mert gyönge az állam, s gyön­
gék a felekezetek: itt is csak tapogatóznunk kell.
Mindamellett, könnyebben mozoghatunk e téren,
mint a lelkész-képzés kérdésénél. A jelszó már elhang­
zott illetékes fórumnál: jogok, és kötelességek tekinte­
tében egyenlősiteni kell a vallás-tanárt a többi tanárokkal.
Úgy legyen ! Azonban, nagyon is hefyén való ezzel kap­
csolatban a képesítés fokának, és arányának megoldása.
Ide vonatkozólag, tudomásunk szerint, közelebbrül
három vélemény került felszínre. Ezek közül egyik
valamelyik országos középiskolai tanárvizsgáló bizottság
előtt egy kiegészítő vizsgálatot sürget a papi diploma
mellé, és pedig a magyar nyelv-, bölcselet-, nevelés-, és
oktatástanból; másik, egy olv általánosan kötelező vallás­
tanári vizsgálat behozatalát ajánlja, melynek előtanul­
mányul a gimn. vallás-tanitás módszertana, meg a vallás­
iam kézikönyvek ismerete szolgálna : a harmadik pedig
elégségesnek tartja a papi diplomát is, minden további
képesítés nélkül.
Lássuk mindhárom véleményt rendre.
Kétségtelen, hogy egy ref. prot. papjelölt, ki theo-
logiai tanulmányai, és későbbi külföldön töltött ideje,
vagy gyakorlati évei alatt, hajlamainak megfelelően,
folyton önképezte magát, az, ha kedvenc stúdiuma a
a gimn. vallás-tanitás anyagával összevág: bensőleg
képesítve van annak tanitására. Sőt, képesítve van theo-
logiai, vagy egyetemi tanszékre is a maga szakjából.
E gy ily képzettség jogos önérzettel foglalhatja el
úgy ezt, mint azt az állást. Azonban, ez csak szubjektív
dolog. Már pedig ily közügyi kérdésekben a szubjekti-
vumoknak nem engedhetünk szabad tért, mert megtör­
ténhetik, hogy az arra hivatottság csupán érzékenyke­
désből nem tölt be oly helyet, melyet a közmeggyőződés
kválifikációján felülinek tart (habár jogtalanul); ellenben,
az üresfejüség, melynek összes tudása be van pecsételve
a cifra kegydiplomába, esetleg, nagy önérzettel foglalja
el a helyet; akár ha Jupiter menne az Olimpus ormára.
Hogy ez meg ne történhessék, vizsgálatnak kell
alávetni a vallás-tanárjelölteket; vizsgálatnak, mely nem
elégszik meg sem a kétszer kettővel, sem a bodoritott
fürtökkel, sem a nagyképűsködéssel, hanem azt mondja:
dokumentumokat kérek. S e vizsgálat talán lehetne a
fönnebb említett általánosan kötelező vizsga? Soha.
Hisz, akkor a vallás-tanári vizsga előfeltétele volna
a papi vizsgának, s ez úgy felette állana amannak, mint
69
az ügyvédi, vagy bírói vizsga felette áll az alapvizsgák­
nak. Ott volnánk, hol a mádi zsidó. Csak a bajt sza­
porítanék minden cél nélkül, mint tették azt, istennek
1 hála, a jobb létre szenderült tanítói diplomák. Hajh,
j mennyit is szenvedtek miattuk a Tiszán-túl! Itt csak
! játék, tréfa volt az egész.
! S a harmadik vélemény, mely kiegészítő vizsgát
ajánl? Az meg egyszerűen lehetetlen az egyetem mai
szervezete mellett. Lehetetlen, mert oly vizsga, -mely
l a magyarból, bölcsészeiből, és pedagógiából nyaggatná
| meg pácienseit, az egyetemen nincs.
I Igaz, az u. n. pedagógiai utolsó tanári vizsga a
bölcsészeti, és pedagógiai tudományokból»vizsgál, de a
magyarnak ott nincs semmi keresete, mert minden ta­
nár-növendéknek még az alapvizsgán le kell számolni
magyar irodalmi ismereteivel. E nélkül szóbeli alap­
vizsgára sem bocsáttatik senki.
Minden esetre, gondolhatnók a kérdéses kiegészítő
vizsgálatot úgy is, hogy a vizsgálat a magyar nyelv
mellőzésével történjék, mert hogy egy mag}'ar ajkú ref.
prot. növendék a papi diploma megszerzése, érettségi
vizsgálat, s egy kis előkészület után ne birna annyi
irodalmi ismerettel, mennyit a tanári alapvizsga tenden-
j ciája megkövetel: az abszurdum. Ez esetben ama ki-
j egészítő, s a pedagógiai vizsgálat teljesen fedezné egymást.
I De, itt is van baj.
| Ugyanis, a pedagógiai vizsgálat az összes tanári
j szigorlatoknak koronája, melyet csak az. jogosult letenni,
ki az alap-, és szakvizsgán tói van. Már m ost: hogyan
1 tehetne pedagógiai szigorlatot a papjelölt, kinek sem
| alap-, sem szakvizsgája nincs? Sehogy.
Aztán meg, ha valaki theologia után azzal a szán-
| dékkal menne az egyetemre, hogy a magyart, és böl-
! csészetet tegye szakjává, s két évi hallgatás után alap-,
szak-, és pedagogia-vizsgázzék: amúgy is felsülne, mert
a tárgyaknak ezen csoportját nem találná meg a közép­
iskolai tanárvizsgálati szabályzatban,
j Szóval, semmiképpen nem látjuk lehetségesnek a
j vélemény ilyszerü keresztülvitelét.
I Mit csináljunk hát?
Egyszerű rá a felelet. Ki vallástanár akar lenni
jövőben (természetesen, az a j ö v ő , mely a vallás-tanári
képesítés t ö r v é n y e s szabályozásáig eltelik, m ú l t
számba megy): tegyen doktorátust a filozófiából (fii. eszth.
ped.). E z hivatott embernek nem sokba kerül. Mindössze
egy kis tanulmány, és 100— 150— 200 frt. kell hozzá.
Még csak egyetemi hallgatást sem feltétlenül igényel
ez a vizsgálat, csupán hosszabb idejű foglalkozáson, és
megfelelő irodalmi munkásságon fölépült szakképzettséget.
Az igaz, ez is elég hívatlan embernek, de hivatott em­
bernek, mint mondók, csekélység. Ne is legyen vallás-tanár
hívatlan ember ; éppen azért kell vizsgálat a képesítéshez.
Hogy a ki egyik, vagy másik »szak«-bul protekció
nélkül tesz doktorátust, az ne volna éppen úgy képe­
sítve k ü l s ő l e g is a megfelelő s z a k tanitásáia, mint
az, ki szintén protekció nélkül szerzett diplomát a meg­
felelő » s z a k c s o p o r t « tanitására: azt kereken tagadjuk.
Már most, a ki a filozófiából doktorátust tesz, az
a filozófia tanitására külsőleg is képesítve van; s igy
ha az illető vallás-tanár, mire diplomája mellett dokto-
 70. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 9. szám.

rátusa is képesíti, és pedig magasabb mértékben,..mert. íme, nagyjában az elmondottakban körvonaloztuk

hát mi a vallás, ha nem bölcsészet, a szó nemes értel­
mében : a vallástan mellett, joggal tanithatjá a filozó­
fiát is. Ékkor meg elesik az az érv, mely azért nem
akarja a többi tanárokkal egyenlően javadalmazni a
vallás tanszékét, mert mindössze tizenhat órája van he-
tenkint. Bízzák a filozófiát is a vallástanár kezére, s
azonnal megvan húsz órája, ha nem több.
Nem is illik inkább egyetlen kathedrához se a böl­
csészet, mint éppen a vallásiamhoz. A kettő együtt
adhat igazi világnézletet.
Ide semmi egyéb nem kell, mert ha az állam nem
akarja a filozófia tanáráúl elismerni azt, a ki a filozó­
fiából doktorátust tett: akkor- önmagával jön ellentétbe.
* találta mellőzésre méltóknak.
a vallás-tanitásra, a lelkész-; és vallástanár-képzésre vo­
natkozó gondolatainkat. Jól tudjuk, mindez csupán ráma,
melyet még forgatni kell, s csak azután lehet beillesz­
teni a beillesztendőket. Sőt, tudjuk, mindez frázis, mig
megvalósítva nincs. Mi azonban, viszonyainkhoz képest,
egyebet nem tehetünk. Irányithatnók csak az » E g y e ­
temes Magyar Protestáns EgyházEgyete-
t e m e s P ü s p ökség«-ének(?), vagy a » M a g y a r
•K ir. K ö z o k t a t á s ü g y i M i n i s z t é r i u m V a l l á s -
ü g y Á l l a.n.dó S z a k o s z t á l y a E ln ö k s é g « - é n e k (?)
ténykedéseit!
így azonban, »kérem szeretettel«, köszönettel tarto­
zunk e lap nt. Szerkesztőjének, ha mondókáinkat nem

TÁRCA.
Meghitt beszélgetések. Tekintetes pátronus úr!
1. Hivatkozva utolsó szavaira, kijelentem, hogy a kilá­
Kedves tiszteletes úri tásba helyezett magyarázat nem. keltett bennem kíváncsi
Felkérem, sőt elvárom, egy pátronus elvárhatja egy ságot, mivel azzal magam is tisztában vagyok. A magya­
paptúl, hogy kezdje meg ismét abbahagyott látogatásait. rázat a papság társadalmi helyzetében rejlik. A papok tár­
Úri ember megkívánja időnkint az érintkezést egy intelli­ sadalmi rangfokozatukra nézve honoráciorok. íg y nevezik
gens fővel. Önnek hivatalos foglalkozása a beszéd. Beszél nálunk a magasabb szellemi kvalifikációval, és megfelelő
a templomban, a temetőben, a családi körben; önnek a társadalmi állással bíró, s származásuk szerint nem nemes
lakodalmasok, a nép az utcán, a ma született csecsemők a egyéneket. Bethlen Gábor a papságot nemesi rangra emelte,
pólyában, és a halottak a koporsóban mind beszélgető társai. de ha ez elévült is később, 1848-ban a honoráciorok közé
Aztán, könyveibe, lapjaiba is betemetkezik, s naphosszam számították azon lelkészeket, a kik mint ilyenék nemesekül
elcseveg, eltársalog ve lő k ; talán, még a tollat is a kezébe nem tekintették'. Egyébiránt nemes, és honorácior meglehe­
vette. Nem, ezt nem hiszem. Elfeledte volna oly szenve­ tősen egyező fogalmak, a mennyiben a Gentry harmadik
délyes kifakadásait r A tű, az ásó, a fűrész, a ráspoly, és osztályát képezik a- honoráciorok, kik valójában nem neme­
száz, meg százféle eszköz, mi az ember kezében mozog, sek, de kiket közönségesen a nemesekhez számítanak. E z
kenyeret nyújt, megélhetést biztosit, csak a papíron mozgó osztályhoz tartoznak a papok mellett ügyvédek, orvosok,
toll munkája nem fizet. T i toliforgatók, skriblerek; ti éhen­ birák, mérnökök, tanárok, a kikkel a papnak egyező kvali­
kórászok, hajítsátok el ezt a hálátlan eszközt, ezt a sötét fikációja, és társadalmi állása van. És mégis, a pap helyze­
barázdákat vonó kis ekét, a mely után nem arat a sarló. tének olyan sajátsága van, a mi a többieknél fel nem lel­
Szóval, tudom, hogy a toll önnél egy elhanyagolt, gyűlöletes hető. E sajátság földerítéséhez egy csomó parodoxonra van
szerszám, sőt veszedelmes is, a mivel nem egyszer meg- szükség. A papság félig hivatal, félig méltóság. Eszmeileg
vérezte magát, s távúi áll attól, hogy tollával is kiszélesitni a legmagasabb eredeté van, tényleg a legalsóbb osztályok
vágynék társalgási körét. De ha mégis van valami mondani­ kiszolgálását teljesiti. Egyfelől, mint a régi nemesnek, jobbágy­
valója, jojjen, s mondja el nekem ; az Ön lelke sokféle úton sága van,, a melytől beszedi a dézmát, másfelől, a paraszt
ad, s vesz, mégis rá kellett éheznie egy kis diskurzusra. esze szerint, ő tartja a papot, azaz, az ő kegyelm éből él.
Olyan ez a hosszas téli estéken, mint a szellőztetés. A ma­ Megbízatását egy magas fórumtól nyeri, tehát, egy nagy súlyú
gába' zárt lélekben megfülled a levegő, szüksége van ablak- hatalmi kör hivatalnoka, joghatósága rendszerint mégis egy
nyitásra, a melyen keresztül kikiabáljuk magunkat, te re ­ helység szűk körére szorúl. Hivatalos eljárásában független,
gessük a gondolatainkat és friss levegőt szívjunk. Felváröm majdnem csak istennek, .s lelkiismeretének felelős, és mégis
hát egy kis. lelki szellőztetésre, s minthogy sejtem okát minden dolgába beleszólása lehet egy együgyü parasztnak.
innen-onnan már három havi elmaradásának, hát, beismerem, Nehezebben, mozdítható el, mint bármely hivatalnok, de ha
hogy viseletéin nem volt egészen koirékt. Ön olyan, mint elmozdították, akkor kivágták egész gyökerébűi. Jogi, orvosi,
a csiga, csak egy kis érintés kell, hogy behúzódjék a házi­ mérnöki diplomával ki lehet csapni a rendes vágásból, de
kójába. Ö11 appreheziv lélek, és ezt nem csak Önrűl mon­ ha papi okleveled van, ez nem megy élet veszed élem nélkül.
dom, hanem a kollégáiról is. Legyen meggyőződve, én be­ De, legyen elég a parodoxonokbúl. A tény az, hogy
csülöm önöket, s becsülésem, szeretetem állandóságra vágyik. mi egy oldalról urak,- más. oldalról szolgák vagyunk; fel­

Mert úgy vagyok ezzel, högy'n’íagam Sem tudom: nem be­ magasztaltak, és lealázottak; a mi végzetünk nagy önállóság,

csülöm mindig, sőt lenézem, megvetem.. Higyje el, nem egyesítve nagy önállótlansággal.

szeszély ez nálam. Önöki^fla* kiállhatatlanok, olyanok, mint Mi elmondhatunk egy esztendőben száz rósz prédi­
az elektromos sarkok, a melyek hirtelen vonzanak, s hir­ kációt, _s egy hajunk szála sem görbül meg; de, hagyja el
telen eltaszitanak. Ön magyarázatot kíván, jöjjön,-s megkapja. ajkunkat egy öaaerzetes férfias hang, és kész a veszedelmünk.
1 A- mi dolgainkhoz, fájdalom, ma már kevés ember konyit^
 9- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mégis velünk szemben miDdenki szakértőkint szerepel. A
mi életünk nyitott könyv : házunkba mindenki benyit, csa­
ládunkat, személyes ügyeinket, viseletűnket, modorunkat köz­
ügynek tekinti, a mit megítélhet, kifogásolhat, á mikért el­
marasztal, sőt vádat emel. Minket közszájra vesznek, és
denunciálnak; ellenben, tőlünk durva sértés, ha nem köszö­
nünk gyorsan; és elég tiszteletteljesen, ha nem hizelgünk,
ha nem elözékenykedünk. Minket sérthetnek, sebezhetnek
bátran, mert a pap senkin elégtételt nem< vehet. Nem fél­
tőlünk, kérem, a világon senki ; de, annál inkább félünk mi
mindenkitől. Mert nekünk akárki is meggyűjtheti a bajunkat.
Ránk nézve a neheztelés, a harag soha sem kicsi. »Az ele­
fánt, melyet egy hangya gyűlöl, nagy veszélyben forog.
A pap egy hangyának sem véthet.
Honnan van ez, mi magyarázza meg ezt egy olyan
független állásnál, mint a papi állás? Megmondom. A tár­
sadalmi függés. Más állásoknál sokkal nagyobb a hivatali
függés, de van társadalmi függetlenség. Mi azonban nagy
társadalmi függésben vagyunk. Hivatalos dolgainkkal nem
sokat törődnek, de annál többet társadalmi viselkedésünkkel.
Mi társadalmi szolgaságban vagyunk.
És ez a visszás helyzet megadja a kulcsot visszás
jellemünkhez. A régi dac, híres önállóság, szókimondás
visszatetsző keverékben rengő szolgalelküséggel, meghuny ász­
kodással. Apprehenziv lélek, s mégis annyi sértést szelíden
zsebrevágó vastagbó'rüség. Hizelgés, alázkodás olykor a meg-
urazott paraszttal, s érdes, neveletlen dölyf olykor á valódi
úrral szemben is.
Hát, kell az ilyen ember valakinek ? A ki minden­
kitől függ. Mindenkitől függeni: szégyen. Én is függök',
mondja az önérzetes hivatali ember, de az én függésem az
engem megbízó felsőségemtűl van, s nem azoktúl, a kiknek
ügyeit intézem. Ezektől nem tartok, hanem inkább ők tar­
tanak tőlem. De házamban, családi körömben, a társadalmi
életben amattól is független vagyok. Sőt bármilyen nagy is
a hivatali függés, mindig mégvan helyzetemnek ama biztos­
sága, hogy, ha kisebb veszteséggel is visszavonulva, erőimet
■ más téren értékesíthetem.
Ez az önérzetes hang immár eljuttatott oda, hogy
megmondjam, mi a papi függés valódi oka.
A valódi ok az, hogy nagyon sdík az a kör, a mely
a papnak szellemi kvalifikációja ellenében társadalmi állást
biztosit. A papi oklevél a legszűkebb körű diplomák közé
tartozik. Egy felekezet, sőt mondhatni, egy egyházkerület
pár száz állomása áll nyitva előtte csupán. Függésben ható­
ságaitól, függésben a joghatósága alatt állóktúl, Függésben
az egész társadalomtúl; mennyi szelídségre, türelemre, kedves-,
kedésre, az érdekeknek mennyi kíméletére van szüksége,
•hogy minden oldalról kitétetve a nyilvánosságnak, háborí­
tatlanul megállhasson, és abbani a szűk. körben, a melyhez
elválhatatlanul kötve van, elismerést, érdemeket, előmenetelt
biztosíthasson. Elválhatatlanul, mondom, mert a pap oda van
kötve a papi hivatalhoz életre-halálra. A kath. papnak
a felszentelés indelibilis karaktert ad, a kálvinista papnak is
azt ád a diplomája; s ha nagy rázkodtatás árán lehet annak
a klérusból kilépni, a kálvinista papnak sem kevesebb áron.
Egy hivatalhoz való hozzákötöttség nagy szolgaság, nagy függés.
De. nem akarok egyoldalú lenni.
A papság szolgai állapotát 3. legtöbben a rósz java­
dalmazásnak rójják fel, s azt hiszik, hogy a fizetések javí­
tásával annak minden baja orvosoltatik De hány orvosnak,
tanárnak, a jogi pálya kezdő hivatalnokainak, sőt hány föld­
birtokosnak nincs több jövedelmei fcnint a papnak;'"s-a tár-
sádalom: ezeket mégis sokkal többre taksálja, írem tartja
oly elesetteknek, szegényeknek.
S a társadalomnak igaza van. A szegénység nem csak
a javadalmazástól függ. A papság pedig, bizony, nagyon
szegény. Szegénysége három oldalú: mert diplomája egyetlen
foglalkozáshoz köti, s igy nem keresőképes; mert rosZ-
szul. van honorálva; s mert a vagyontalan, osztályból egészíti
.-ki magát.
7 1-
Mi ezt mélyen érezzük; könyhullatással viseljük ezt
a sorsot, a hivatal eszmei méltósága, s a váló közt fennálló
fonákságot. Honoráciorok volnánk, biztos állású, tekintélyes,
magas szellemi kvalifikázióval biró emberek, a helyzetnék’
megfelelő önállósággal, és önérzettel. De, azok vagyunk-e ?
Nem. Vagyontalanságunk, kereset-képtelenségünk társadalmi
szolgaságba sülyesztettek ; nincs semmi jogunk, semmi ha­
talmunk az emberek felett. Társadalmi szerepünk: hogy
mindenkit kíméljünk, simogassunk, mindenkivel szemben
alázatoskodjunk.
De, nem csak mi érezzük ezt, éreztetik is velünk.
Érezteti a gentry; a honorácior, holott magunk is ahhoz
tartozunk. Olyanok vagyunk, mint a szegény rokon, a kinek:
egy kis tréfa is keserű góny a jómódú testvértől. E gy kis
mellőzést, egy semmiséget is zokon veszünk. Mert önök
minket nem néznek egészen körükbe-valónak; nem fogadnak el
egyenlő erejű s rangú társnak*. Ezért apprehendálunk meg oly
hirtelen, s nem lévén fegyverünk; behúzódunk, mint a csiga.
Az ilyen embert pedig most szeretik, majd- lenézik.
Egy ‘ kicsit *becsülnek, egy kicsit megvetnek minket. Egyszer
azt mondják: édes papom, szerencséltessen ö n ; máskor igy
nyilatkoznak: mit akar ez a pap miköztünk ? Néha dekórum'
vagyunk áz önök házánál, néha levonunk az önök nívójából.
íme, tek. uram, a magyarázat megvan. De, mondok
még egy pár paradoxont. Milyen legyen a pap? Mint a
finom acél, hajlékony, és rugalmas.: Mint a nemes márvány,
mely síma, és kemény.
Ez a valódi férfijellem. A papi jellem. Az ilyen papot
önök becsülnék. Mi azonban csak simák, és hajlékonyak
lehetünk. Mi nem reagálunk. A koldusnak nincs Önérzete.
Tegyük a papot vagyonossá, és akkor a helyes fel­
fogás által részére kijelölt társadalmi ranghoz méltóvá tettük.
Miként lehetne szert tenni vagyonos papságra ? Ha ön
e lémáról szívesen diskurál, szives meghívására meglátogatom.
(Folytatjuk.)
Különfélék.
= A mint a budapesti egyházi lap újságolja,
a folyó .évi egyetemes konvent márc. 31-re fog összehivatni
Budapestre. Megelőzőleg, e hónap folyamán, az országos
közalap, és az orsz. özvegy-árvái gyámintézeti végrehajtó
bizottság is ülésezni fog.
= Az országgyűlésen a vallás- és közoktatás-,
ügyi költségvetést tárgyalják A fébr. 27-ki ülésen Felszólalt
Wlassics kultuszminiszter, és igen nyomatékosan jelentette
ki, hogy az állam nagy súlyt 'helyez arra, hogy lehetővé
tegye az egyetemen váló papképzést, hogy ne csak az el­
szigetelt szemináriumokban, hanem igenis az egyetemen
találja meg minden vallásfelekezet a magasabb egyetemi
képzést. Wlassics úgy véli felállitandónak, hogy Budapesten
lenne a rom. katholikus, és a görög keleti szerb, Kolozsvárit az
egyesült protestáns, és a görög-rkeleti román theologiai kar.
Világos dolog, hogy e kijelentéstől a megvalósulásig' még'
igen hösszü ót van; de j ó l ‘esik lelkűnknek, hogy ama szép,
felséges eszme, mely a mi theol. fakultásunknak Kolozsvárit
leendő felállítására sarkalt valamikor, s melyet igen sokan,
álomnak, ábrándnak, szerettek gúnyolni: ime, csirába szök­
kent, és ha előbb, ha utóbb, de meg fogja hozni gyümöl­
cseit. Annál inkább örvendünk, mert hiszünk az istenben,
hogy az egyetemmel való. szorosabb kapcsolat, é s ‘ egyálta­
lában az egyetemi színvonal, mely mindig legédesebb vá­
gyunk volt, megszégyeníti a szűk látókörű, hóbortban utazó
fanatikusokat, sutba kényszeríti a betürágó. szemforgatást,
és megnyitja azokat a kapukát, melyeken behatol mind a
velők megoszlásáig az éltető levegő, a fény, a világosság.^
A z egyetemet nem 'lehet meggyalázni azzál, hogy visszafelé
toljuk a«, szellemeket, és a .ki\.,azt mégis megkísértené, azt
előbb kacagás tárgyává Jteszi^az idő, azután kisöpri magából
az élet. A miképpen hogy nem is érdemel egyebet.
 72. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= A t a l iá n o k ig e n s z e r e t e t r e m é ltó n á c ió .
Bárminő körülmények közé kerülnek, a legtöbbnél dominál
a kedély. Szenvedélyesen szeretik a szerencse-játékokat.
Egy ilyen társaság mulatott egyszer, melynek egyik tagja
elvesztette utolsó líráját. A falak tele voltak aggatva szent
képekkel, a mint ez Olaszországban divatos. Ott volt a többek
közt az a jelenet, midőn Pilátus átengedi Krisztust a fari­
zeusoknak. A mi vesztes taliánunk fölkel az asztal mellől,
és elkeseredésében a szent képre tekintve, elkezdett egész
megelégedéssel tapsolni, és hogy könnyítsen bánatán, felkiál­
tott : bravó, Pilato, bravó, bravó 1 Követjük a taliánt, és el­
keseredés nélkül kiáltjuk . brávó, Pokoly, bravó, brávó! Ez az
ur, köztudomásúlag, tanar a mi thcol. fakultásunkon. Mi is
úgy tudjuk. Jó hir előzte meg. Igen derék ember. A puska­
port ugyan nem ő találta fői, de hát annak Schwarz Ber-
thold az oka. Hanem azt kitalálta, hogy van városi első-pap
(Vájjon, hol? S z e r t . ) , ki utána nem néz a vegyes., vagy
nem-vegyes házasságkötéseknek, és ebből következik, hogy
előre nem preparálván a feleket, a születendő gyermekek
vallását nem biztosítja. Ilyenformán van ez megírva a leg­
újabban megjelent »Prot. Szemle« 2-ik füzetének 1 1 4 — 1x5.
lapjain »Külföldi egyházi élet« feliratú cikkben, melynek
minden sorából látszik, hogy olyan ember irta, a. ki a modern
evangélisták szem forgatását igen jól eltanulta. A cikk alatt
p— j. jegy áll, de a Sárospataki Lapok úgy fejti meg e nagy
talányt, hogy a szerző a mi Pokoly József-ünk == p— f. bravó,
Pokoly, brávo, brávo ! Hanem, a histórikús objektivitásával igen
bajosan összeegyeztethető ez az Ítélkezés, mely egyáltalában
nem is lehet egészen igaz, hogy más szót ne használjunk.
Pokoly úr tudja, hogy bizonyos magas érdekekért, mi hallga­
tásra erőltettük magunkat, ne kényszeritsen rá, hogy beszél­
jünk. Csupán azt jegyezzük még meg, hogy az erdélyi egyház-
kerület papságát elbolonditani nem fogják* hogy ha még több
bibliai lokust akasztanak is ajtóik fölibe, sőt ha még több
szent képet vágnak, vagy árulnak is.
= M e lá n e h to n -ü n n e p é ly . Melánchton Fülöp szüle-
tésének négyszáz éves fordulóját a hazai prot. intézetekkel
a kolozsvári ref. főgimnázium is megünnepelte. A kollégium
dísztermében tartott ünnepélyes isten-tisztelet végzésével a
tanári kar Tárkányi György, vallástanárt bízta meg, ki egy
kiváló gonddal megirt beszédben emlékezett meg a reftmn.
korának e nagy alakjáról, kiben a bámulatra .méltó tudás
a legmélyebb vallásossággal, és kegyességgel, a semmi aka­
HIVATALOS RÉSZ.
190-1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett k ü s m ö d i egyházközség ének-
vezér-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Évi javadalm a: gazdasági, épületekkel ellátott lakáson
kívül 188 frt. 70 kr. értékű kepe, és kanonika-porcio haszon-
élvezete, ezenkívül 140 frt. államsegély.
Pályázati határnap: 1897. márc. 31. Folyamodványok
nt. Menyhárt András, esperes aá.-hoz Kecsetbe (u. p. Sz.-
Udvarhely) küldendők.
Kolozsvárt, 1897. márc. 2. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
4 -18 9 7. M EG H ÍV Ó .
A görgényi ev. ref. egyházmegyei tantestület folyó
évi márc. 15-én, Sz.-Régenben, az egyházmegye gyűlés-
termében gyűlést tart, melyre a tagok, lelkészek, tanügy-
barátok, tisztelettel meg hivatnak. Gyűlés kezdete d. e. féltiz
órakor. T á r g y s o r o z a t : 1. Tanít László Ferenc vallást,
és egyházi éneket. 2. Énekel a »Dalkör«. 3. Elnöki meg­
nyitó. 4. A múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása, és
hitelesítése. 5. Felolvasás, Jánosi Béla, tanügyi előadótól..
6. Szaval Felméri Sándor. 7. Emlékbeszéd, Erese Miklós,
és Vajda Miklós, néhai kartársak felett, tartja Dali József.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
9. szám.
dálytól vissza nem rettenő bátorság a legigazibb szerény­
séggel egy fenséges hármoniában olvadt össze. Az ünnepélye
méltóságát emelte a kollégiumi vegyes dalkar éneke, mely
Seprődi J. karmester vezetése mellett az ima és beszéd
között a XG. zsoltárt énekelte el, melyet, a derék karmester
tett le vegyes karra. Jelen volt az ünnepélyen teljes számban,
a tanári testület, az ifjúság, és az intézetben benlakó egye­
temi hallgatóság. Az iskola ez úttal ismét újabb jelét adta.
annak, hogy a homlokán levő felirat szerint nem csupán a
»tudománynak«* de a »kegyességnek« is »szentélye« akar lenni..
= Egy kitűnő lelkipásztor halála. Mély rész­
véttel vettük a szomorú hirt, hogy K i s A l b e r t , az ilye-
falvi ev. ref. egyház papja, s nem csak a háromszéki, ha­
nem az erdélyi egyházkerület lelkészi karának egyik kitű
nősége, hosszas szenvedés után, febr. 26-án megszűnt élni..
Nem csak az egyház vesztétte benne gondos, és hűséges
lelkipásztorát, hanem a társadalom, a közélet, a művelődés
is egyik előharcosát siratja halálában. Kis Albert alapos
tudásával, ékesen szóló talentumával, a egyházi irodalom,
terén hosszú éveken keresztül szerzett érdemével szerezte
meg magának a jók tiszteletét, az osztatlan elismerését. V i­
lágos elme, tiszta szív, férfias jellem alkották egész életét,
melynek javait gyümölcsöztette családja, és egyháza boldo-
gitására.. A minden jóért és szépért rajongó szív: megszűnt
dobogni, de emléke, a jó követésére buzdító példája, mint
egyetlen örökség, megmarad fájó szivü övéinek, és őt Őszintén,
gyászoló barátainak vigasztalásul. A régi »Prédikátori Tár«
egyik pályakoszoruzott íróját, mi derék munkatársunkat,
barátunkat gyászoljuk elvesztésében. Emléke maradjon á ld o tt!
= Megjelent a »Protestáns Pap» cimü folyóirat
Il-ik száma Lágler Sándor, és Kálmán Dezső szerkesztéséz
ben Kölesden, következő tartalommal: Enyhe napokon, vers,
Széki Ákostól. A kultusz, és a kozegésség, Lágler Sándoriúl.
Böjti egyházi beszéd, Fábiá Mihálytól. Böjti egyházi beszéd,
Szigethy Dánieltől. Bűnbánati egyházi beszéd. Réz Lászlótól.
j
Március 15-én, Március 15-én, Raffay Sándortúl. Imádság.
j
Március 1-5-én, Sólyom Lajosnál. Áldások az ur asztalánál,
Batta Györgyiül. Papválasztások. Halálozások. Szerkesztői
mondanivalók. A lapra előfizethetni a szerkesztőknél egy
évire 4 frttal, félévre 2 frttal, negyedévre 1 frttál. Kaphatók
még régibb évfolyamokból teljés példányok, a mull évfo­
lyambúi azonban az 1. 2. 3-ik számok teljesen elfogytak.
8. Versek, Szabolcska Mihálytól. 9. Felolvas Szabó Miklós..
10. Jelentés a pénztárról, könyvtárról, és temetkezési inté­
zetről. i l . Monolog* előadja Kertész József. 12. Elnök, és-
alelnök-választás. 13. Alapszabályok megállapítása. 14. Folyó
ügyek, indítványok. 15. A »Dalkör« éneke. Jegyzet: Gyűlés
napján d. e. kilenc Órakor a »Dalkör« tart gyűlést, melyre
az érdekeltek figyelmét, a nt. esperes úr megbízásából, külö­
nösen felhívjuk.
Sárpatak, 1S97. febr. 18.
D ali József, Csekme Ferenc,
jegyző. ( elnök.
2— 1S96. MEGHÍVÓ.
A Rikán-belőli ref. papi, tanítói özvegy-árvái gyám­
intézet igazgató választmányának t. tagjait a folyó márc. hó
1 6-án, d. e. tiz órakor kezdődőleg, K.-Vásárhelyit, a takarék-
pénztár tanácskozó termében tartandó igazg.-választmányi
ülésbe ezennel meghívom.
T árgy a k : 1. Múlt évi számadás megvizsgálása. 2. Folyó
ügyek, beadványok ellátása.
Lécfalván, 18 97, márc. 1. ,Zoltájii Elek ,
esperes, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVn. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Március 11. 10. szám.

niiiiniiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiwiiiiiiiiiiiiiiii.'iiiiiiii>iiiiii)iii:i'immi)iii.iiii,ifi;!'

MEGJELENIK MINDEN C S Ü T Ö R T Ö K Ö N EGY I V É N.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

egyházak nyomora megszüntetésében nekünk

Az 18 4 8 : XX- te. 2-ik, és 3-ik §-a. kell megszűnés nélkül hangoztatnunk, hogy ennek
(Vége.)
halogatása egyenesen a nemzeti léttel folytatott
Nem új dolgokat mondok. A rom. kath. egyház eszeveszett, bűnös játék. Vagyis, minket nem csak
az ő nagy befolyású papságával, és az általa fana­ az egyház, hanem a haza érdeke is kötelez szólni.
tizált pápistákkal u l t r a m o n t á n minden körül­ A magyar protestánsok nem mindig bor­
mények közt, és minden időben, melynek lelkére az zadtak még hallatára is az állami sesritsésfnek.
infallibilitás dogmájának megalkotása újra a reak­ Nem csak, sőt létük biztosításáért folytatott első
ció sötétjét borította, és a mely azóta első sorban küzdelmeikben, éppen az egyház alkotmánya be­
Rómára tekint, arra hallgat, annak engedelmes­ rendezése idején már, kívánták, követelték az
kedik ; csak azután, másod sorban dinasztikus, hű országos forrásbúi való rendszeres segélyezést,
alattvaló (nem messze hagytuk még az egyház- és legalább a nemzeti fejedelmek alatt nyertek is.
politikai harcokat, azaz, még el sem hagytuk ma így pl. Erdélyben a tizedet.
sem), és csak ezek után harmadik sorban magyar Tudományos értekezésekben tudósok fejte­
hazafi: tehát, csak akkor, mikor ez az u t ó b b i getik az elvet, hogy az állam kötelessége, éppen
összeütközésbe nem jön a két előbbivel. a prot. egyházakat segélyezni viszont-szolgálat
A nemzetiségi egyházak a maguk papsá­ fejében azon nagy jótéteményért, melylyel a prot.
gával, és minden híveikkel született ellenségei egyházak az ország nemzeti irányú művelődését,
a magyar állameszmének. és igy fenmaradását munkálják iskolák állításával,
A protestánsok, és itt is a kálvinisták, ki­ a magyar nyelvnek ezekben, és a templomi ige­
vétel nélkül azok, a kikre a haza jó, és balsors­ hirdetésben ápolásával, művelésével.
ban egyformán feltétlenül számíthat, mert ők Az 1790— 91-ik évi országgyűlés evangélikus
tiszta magyarok lévén, a hazával élnek, vagy rendei a királyhoz e tárgyban igy Írnak: »Miután
halnak; számukra e földön kivül nincs hely. De a keresztség egysége által mintegy egy testet
meg, az ő egyházuk hitrendszere semm. olyat alkotunk, hogy mégis miért nem nyilvánittatik
nem tanit, a mely a modern államfejlődéssel va­ a király, és ország által minden javadalom, mely
laha összeütközésbe jöhetne. Tehát, ki van zárva, bármiféle címen a polgárokat illeti tulajdon az
hogy haza, és ezen gyermekei valaha ellenség­ ország első alapitói szerint, minden polgárra nézve
képpen jussanak szembe egymással. Alkotmányuk különbség nélkül közösnek: mi ugyan nem va­
pedig a prot. egyházaknak egy ugyanazon tör­ gyunk képesek által látni«.
vényes alapon nyugszik a haza alkotmányával; 1847-ben, tehát a fejtegetett törvénycikk
ha támadva van az egyik, van a másik is; a keletkezése előtt némely egyházmegyékben már
védelemben egymásra voltak, és vannak utalva fölmerült az országos segedelem eszméje. Úgy
mindenkor. hogy ezeknek nyomása alatt, péld. a Tiszán-túli
Mondom, ezek közismert dolgok. Csak azért egyházkerület közgyűlése 1848 márc. 21-én, tehát
említem föl, hogy mert mégis figyelmen kivül még mindig az országos törvény megalkotása előtt,
hagyják; mert törvényhozásunk, bizonyosan a libe- igy határoz: »Kívánjuk, hogy minden vallásbeli
rálizmus hangoztatása mellett is újra felül kere­ felekezet egyházi szükségeit az álladalom kincs­
kedett reakció lenyűgöző hatása alatt, még ma tára teljesítse, hivatt Inokait az álladalom fizesse,
sem mer gyökeres megoldáshoz nyúlni a prot. nyugdíjazza«. (Lásd fenn idézett munkát.)
 74- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E gy percig se gondoljuk pedig, hogy azok­
ban az időkben a függetlenség szeretete, az ön­
állóság iránti érzék gyöngébb lett volna a pro­
testánsokban, mint ma, és hogy az állami ellá­
tásért az autonómiát föladni, elég hűtelenek lettek
volna. Nem. D e a tény, a való igazság az ő fel­
fogásuk, és ma is minden igazság-szerető ember
ítélete szerint az, hogy a prot. egyházak száza­
dokon át magukra hagyatva, sőt üldöztetve is,
olyan szolgálatokat tettek a hazának, a milye­
neket a többiek, és illetőleg, a r. kath. egyház,
országos forrásbúi eredt, megmérhetetlen gazdag­
ságával sem tett; tehát, egyszerűen csak ezen
szolgálatoknak a méltánylása, és az ezután is el-
vártt szolgálatokhoz adott segítség az, a mi szár-
máznék e törvény megvalósításából; ezt tehát,
a mennyiben már előre meg van űzetve a prot.
egyházak részéről, az autonómia odaadásával még
egyszer megfizetni, képtelenség.
Csak most, az újabb időben, a mint a leg­
utolsó erőfeszítés is megbizonyitotta a protestán­
soknak, hogy nem képesek többé önerejükből
megállni; tehát, mint mentő-szálhoz, az 1848.
XX-ik törvénycikk sürgetéséhez fogtak: csak most
pattant ki valakinek a fejéből az az ijesztő gon­
dolat, hogy az állami segedelemért az autonómiát
kell cserébe adni. Nó, ha mi igy gondolkozunk,
ezt pengetjük: lesz esze az államnak, hogy nem
kíván kevesebbet tőlünk, mint a mennyit mi
magunk kitaláltunk.
Hanem, mint fönnebb említettem, kezdünk
már magunkhoz térni, és belátni, hogy gyermekek
voltunk, a kik minden utánjárás nélkül vallottuk
a feldobott jelszót; pedig lehet, hogy ez vala­
honnan ellenségeink körébűi célzatosan dobatott
közibénk ijesztésül. Ma kezdünk kevésbé félni;
ma minden oldalról sürgetjük a törvényt. Bizony,
súlyos okaink vannak reá. Egyenesen egyházunk
fenmaradása függ tőle. Nincs többé erőnk, sem
testi, sem lelki, önmagunktól megállani. Oh, ha
az a kimeríthetetlen prot. buzgóság, az evangyé-
liom forrásából táplálkozó, még megvolna!...
Hiában! Csak kevesekben világol; nem várhatunk,
mig vagy a mi szavunk, vagy mennyei tűz fel­
gyújtja. De, nincs is a lélek buzgóságának meg­
felelő földi gazdagság. Hihetetlen gyors az elszegé­
nyedés mindenütt; ebből egyedül egyházunk meg­
erősítését ki nem csikarjuk többé; ebből az egyház
külső, és belső berendezését nem eszközöljük.
Templomokra, iskolákra van szükségünk,
lelkészek, tanitók fizetésének korszerűvé tétele;
io. szám.
ingathatatlan alapra fektetése elodázhatatlan. Sze­
génységünkhöz mérten még leginkább kielégítő
az ój templomok emelése, régiek megújítása;
ámbár a minden évben érkező segély-kérvények
még mindig sok düledező, romban heverő temp­
lomról beszélnek. De, nincsenek aztán a temp­
lomok mellett iskolák; a mi szép ój van, az nem
a miénk; miénk lesz abból majd a szomorú ta­
nulság, mi a vallás-felekezet iskola nélkül. És nin­
csenek a templomok mellett csöndes, nyugodt,
megelégedett lélekkel szolgáló papok, és tanitók;
nincsenek csak elenyésző csekély számban, a kik
a nép nevelését az iskolában, és a templomban,
annyival kevésbé azon kivül is, az isten igéjével,
az egyetlen igaz tudománynyal vezethetnék, irá­
nyíthatnák függetlenül minden földi tekintettől,
egy célt nézve csupán: istennek örök igazságát.
A miben most vagyunk, az ugyan függés, és
pedig nagyon kínos, nyomasztó függés, mert nem'
istentől, hanem emberektől vagyon az. Nyom a
szegénység, a sok gond, örökös aggodalom máról-
holnapra, melynek nyomai meglátszanak arcunkon,
megjelenésünkön, s még gúnyt, boszankodást tá­
masztanak a világban ellenünk. A tanítónak a
tanításban, a papnak a predikálásban sokszor
megakasztja nyelvét, megbánitja gondolkozó el­
méjét a töprengés, hogy odáig téved, a hol többé
nem az iskola, vagy templom áll előtte annak
népével, hanem az ő háza ínséges lakóival. Gon­
dolataink közé még az iskolában, és templomban
is befurakodik a sötét gond, s megtántorodik tőle
Sfondolatmenetünk.
o
És ha kit a szegénység sólya meg nem bénít,
azt is meggátolja eszményi törekvéseiben, isten
országa terjesztésében az ő helyzete a fizetést
szolgáltató közönséggel szemben. Teljesen ki van
szolgáltatva az egyházi hivatalnok a fennálló fize­
tési rendszer mellett a közönségnek, mely a maga
túlnyomó nagy többségében gyűlölködő indulattal
viseltetik a fizetés miatt az egyházi szolgák ellen,
mely tudja, hogy az igazgatásban neki része, és
pedig több része van, mint a papnak, de már
azt csak kis részben tudja, hogy ahhoz ismeret,
tanulmány, és szeretettel gondolkozó elme, és szív
kell. A legtisztább szándék, a legjobb terv is
meghiúsul, ha ahhoz előzetesen, sokszor, legtöbb­
ször személyes becsérzetünk agyonfojtásával lent,
és fenn mindeneket meg nem nyertünk. A mi
egyházi alkotásaink fundamentomába legtöbb he­
lyen egy-egy agyonkinzott lélek, eltaposott ön­
érzet, sokszor még a polgári becsület is van el-
 io. szám. PROTESTÁNS KÖZI.ÖNY.
temetve, mert mint a mesebeli kŐmives hitte, a
vér erősebben összetartja az épület köveit. De,
éppen azért, mert lelki világunk összeomlik, lélek
nélkül járnak-kelnek az alkotások közt éppen
azok, a kiknek a lélek fényével kellene az épít­
ményeket bevilágítani, bemelegíteni, tehát az al­
kotások üres, hideg épületek maradnak, mikben
nincs élet,
Mig az egyházi szolgáknak a fizetés-rende­
zéssel t e l j e s f ü g e t l e n s é g e t nem biztosítunk
szegénységtől, emberektől egyformán, ez utóbbi­
nál e l k e z d v e a hivatalra választáson
végig az egész hivatali pályán: addig igazi egyházi
élet nem lehet, addig csak a külső egyház épülhet,
de a belső, az isten országa nem. Pedig a cél
ez volna, a másik csak eszköz ehhez.
Ezt a rendezést: az egyház külső, és belső
kiépítését, az egyházak erejének az 1848. XX.
törvény-cikk 2-ik, és 3-ik §-ainak kombinálásával
minél sürgősebben végre kell hajtani.
Öngyilkosság az úr oltára mellett.
A felső-szabolcsi egyházmegyében egy paptársunk
elemésztette magát. A torony ablakából ugrott ki, s mint
alaktalan roncsot szedték össze. Sem a leghatalmasabb
életösztön, sem nyolc gyermekének sorsa, sem az ő
istene, kinek látható gondviselése tartozott lenni öröm­
ben, és fájdalomban, reményben, és aggodalomban, nem
tartóztatták fel a keserves öngyilkosság elkövetésében.
Pedig, semmi könnyelműség, vagy érzelgősség nem volt
nála. Józan, munkás, inkább földies, élet-erős, piros­
pozsgás, látszólag csupa földi jólét, mint el hagyatottság,
vagy szenvedő elkeseredés. A mellett erély, néha a
nyerseségig. Házánál, és egyházában tekintély, úr, és
parancsoló. Rokonsága, barátai, paptársai, mind inkább
az élethez kötötték, mint az életet unatták meg vele.
Mindnyájan igy ismertük, a kik ismertük. Minden egyébre
képesnek gondolhattuk inkább, mint az öngyilkosságra.
S jött a hir, a fekete szegélyes gyászlevél, s megdöb­
benve csóváltuk fejünket: lehetetlen, lehetetlen; tévedés
lehet a dologban.
Nem pillanatnyi fölhevülés, hanem hosszas tépe-
lődés előzte me^ az elhatározást. íg y ir utolsó levelében
espereséhez : »Részint a csapások, részint nagy családom
fentartása, gyermekeim neveltetése, sat. sat. oly iszonyú
helyzetbe juttattak, a melyből, bár hetek óta gondol-
zom, szabadulást nem látok. A z élet igy rám nézve nem
egyéb volna egy iszonyú mindennapi halálnál. Én meg­
halok, de mi lesz iszonyú nyomorra jutott ártatlan gyer­
mekeimből ? A könyörülő isten szent nevére kérem nagy-
tiszteletü urat, legyen kegyes, gondját kiterjeszteni gyer­
mekeimre. Legyen kegyes, a gyermekeim érdekében, a
mit lehet, úgy az egyházmegyén, mint az egyházkerü­
leten megtenni, s ezen kívül társadalmi úton, valamelyik
politikai lap útján segélyt eszközölni; hiszen, a magyar
75-
társadalom nem lehet, hogy meg ne hallgassa az esdő
szót; ily szerencsétlenség tudomásul vétele után, más
esetben is megtette az áldozatot. Nekem pedig bocsás­
son meg úgy nagy tiszteletű úr, mint minden lelkész­
társam. Iszonyú a tett, a mit elkövetni akarok, de rám
nézve ez a kibontakozás, vagy az erkölcsi halál. Isten
velünk!«
Ezen szerencsétlen lelkésztársunknak halálba űző
nyomora az egész prot. papság lelkét fojtogatja, külö­
nösen Erdélyben. Igazán, ha átgondoljuk helyzetünket,
nem azon kell csodálkoznunk, hogy papképző intézeteink
elnéptelenednek, sőt inkább azon csodálkozunk, hogy
akadnak vállalkozók erre a szent mártiromságra.
Nézzük csak.
Hogy anyagiakban szegények vagyunk, ez még
nem olyan nagy baj, a melynél nagyobb ne lehetne.
A protestáns papság soha sem volt gazdag földi va-
I gyonban. Tudunk mi tűrni, dolgozni saját kezünkkel is,
j mint Pál apostol. A testi munka szellemi üdülésünkre
J szolgál. Vérünk egésségesebben, frissebben forog, ha
, munkálkodunk. Nem vágyunk mi tunya tétlenségre, háj-
| eresztő heverésre. Egyszerűség, egésség, testi gondok
| a lélek köszörüköve.
1 De, az éhség, a nyomor, a ruhátlanság, s az ezek­
ből származó kunyoráló szégyen, ez már fojtogat.
Mert úgy van a dolog, hogy hivatalunk is, hiva­
tásunk is nyugodt lelkiismeretet, csöndes magunkba-
| szállást követel. Nekünk folyvást tanulnunk keli, gondol-
| koznunk kell, összevetnünk kell. figyelnünk kell, ha tanítani,
1 előhaladni akarunk. Mi egész héten fáradunk magunk,
| és családunk mindennapi kenyeréért, ruházatunkért, mint
I más legmunkásabb emberfia. De, mig más munkás tagja
! az emberi társadalomnak vasárnap pihenőt tart. s egye-
1 dűl tőle függ, hogy tartson, a törvény is gondoskodik
| róla, hogy tarthasson : addig ránk a legerősebb munka vár
| vasárnapra. S hagyján a katholikus papoknak. Nekik
j állandóan ugyanaz, régen megállapított, előirt szertár -
1 tásaik vannak, melyeket buzgón, vagy közönyösen el-
i végeznek testüknek, lelkűknek minden megerőltetése
| nélkül. Nekünk gondolkoznunk, sokszor önlelkünkkel bir-
I koznunk kell, mint a mily megható szépen irta le Sza-
j bolcska paptársunk a kis Demeter Rózsika esetében. Ha
J
mindnyájan Pál apostolok volnánk 1 De. mi is emberek
j vagyunk, mi is aggódunk, mi is kétségeskedünk, s lel-
1 künk emésztő rozsdáitól nem tudunk teljesen szabadulni.
S jön a vasárnap. Híveink elhozzák testi-lelki bajaikat;
gyógyulást keresnek, ama gileádi balzsamot, melyet ma-
i gunk is úgy óhajtunk, melyet magunk is oly szívesen
i megvásárolnánk; keressük is, kérjük is, de ha néha-
| néha üres felhőt kergetünk áldó csöppek helyett, itél-
j jenek el értea nagy lelkek, de jusson eszükbe, hogy a mi
I nekik fáj, nekünk még jobban fáj.
S ha szegénységünk, nyomorusagunK, hiú erőfeszi-
! téseink lelkünket lenyomják, szívesen mennénk a hoz-
I zánk hasonló műveltségű társadalmi elemekhez, szellemi
■ emelkedés végett. De, ez a társadalom irántunk a lég-
| többször rideg. Ha egy kath. pap, egy orosz pap, egy
| román pap valamely kicsiny hazafias, kiemelkedő munkát
| végez, Kárpátoktól le az Aldunáig zengik kiváló érdemét,
! hazafiságát, s hivatkoznak érdemére sorsa javításánál. Mi
 76. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tűrtünk, szenvedtünk a múltban minden kigondolható
testi, és lelki megaláztatásokat; türünk a jelenben, és
dolgozunk minden kigondolható társadalmi előhaladásért,
még köszönetét se várva, csak az örök istenre nézve, , Ferenc barátom alkalmi cikket közölt. Annyira alkalmit,
és nem vagyunk-e vádolva sokszor még erényeink miatt
is r Csak legalább saját híveink előtt állanánk tiszta vilá­
gításban ! De, nem kell-e sokszor szomorúan tapasztalnunk, | sittatánk, meggyőződésünk szerint, az általa felvetett
hogy intelligens prot. emberek tiszteletteljes barátsággal j eszmére majdnem mindenik lelkész gondolt.
viseltetnek a plébánus, a pópa iránt, saját papjukat pedig |
negligálják, kicsinyük, mellőzik, sőt hadi lábon állanak vele.
Ily viszonyok közt, aztán, ki csodálkozhatnék azon,
ha a vallás igája nem könnyű, nem gyönyörűséges, ha­
nem kora halálba kergető ?
Mi lesz ebből?
A kath. kongnia tárgyalásainál nem győzik eléggé
hangoztatni az alsóbb papság szegénységét. A kik oly
szivrehatóan sóhajtoznak a 800 frtos, 1000 frtos, 1200
frtos plébániák nyomorúsága felett, jöjjenek csak a mi
falusi parókhiánkba, s tanulják meg, mi az önfeláldozás.
E g y becsületesen eltöltött ifjú kor eredményekint elő­
állott nagy család mint küzd, dolgozik másokért, a nem­
zetért, az emberiségért, sokszor a szó betű értelmében
éhezve, rongyoskodva 5— 600 írt. jövedelmen, mely csak
papíron ennyi, vagy magas értékben fölvett olcsó ter­
mény, nyomorult gazdálkodás útján előállott kétesértékü
javadalmazások. Ruházkodnunk kell, taníttatnunk kell,
az ipar-termék drága, a taníttatás költségei mértani arány­
ban haladnak fölfelé, s azon vesszük észre, hogy az
anyagi, és erkölcsi tönk szélén állunk, s ha fölnézünk
a toronyra, gondolatunk nem az örök gondviselés trón­
jához emelkedik, megpihenni, erőt nyerni, hanem a meg­
semmisül és örvényébe szédül.
Mi lesz ebből? Kérdezzük ismét.
Nem magunkért kérdezzük.
Mi már elfogyunk lassan a bujdosás pusztájában. I egybefoglalására is.
Hazánkért kérdjük, nemzetünkért kérdjük, a lélek­ |
nek, lelki műveltségnek legdrágább szabadságáért kérdjük.
Vajjon, ha a Mózesek elhullanak, s nyomukban Jó-
zsuék nem támadnak: megtartja-e Mária ezt az országot
szent örökségül e nép utódainak?
Feleljenek e kérdésre azon gondolkozó honatyák,
a kik vetélkednek egymással azon kérdés felett: melyik
párt szórt el több nemzeti vagyont a követválasztásnak
nevezett szemérmetlen ember-vásárlásban ; a kik hányják
egymás szeme közé a piszkot, és nem jut eszükbe, hogy
a nemzet erkölcsének legelső őrei, legerősebb támaszai,
hasznos tevékenység helyett, zsibadt tagokkal várnak,
várnak, vagy reményt vesztve, öngyilkosságba szédülnek.
A hazafias kath. és gör. keleti főpapság pedig, a
legszentebb pápa védnöksége alatt, megtiltja még a
magyar szót is a négy folyó ölén, s e hazafias szolgá­ történnék a befizetés; sőt, ha tekintjük erkölcsi nim­
lataikért milliókban dúskál, mosolyogva egymás szeme
közé, mint augur-elődeik.
És mi magyarok vagyunk, s főkint Krisztus követői 1 vánvalók, bárki által megszerezhetők, feleslegesnek tartjuk
H ogy is szól végső rezdülése ama szegény meg­
szakadt szívnek:
>Hiszen, a magyar társadalom nem lehet, hogy
meg ne hallgassa az esdő szót, ily szerencsétlenség
tudomásul vétele után!«
Nem lehet?
io. szám.
Hozzáadás.
A »Prot. Közi.« folyó évi 8-ik számában Csekme
hogy midőn a Foncierrel kötött ig.-tanácsi szerződéshez
való alkalmazkodásra fegyelmi kereset terhe alatt uta-
Sőt, hogy tovább menjünk, állítani merjük, hogy
ez eszme a szóban levő szerződés megkötése folyamán,
bokros teendői dacára, az lg.-Tanács fejében is mo-
I toszkált, s embrió csak azért maradt, hogy alapos kö­
rültekintéssel a szerződés lejártakor annál inkább nyélbe
üthető legyen.
Tizenkét esztendő sok idő. Ú gy tudjuk, ennnyire
szól a szerződés. A z alatt tizenkétszer érik a gyümölcs.
Ha még egyszer olyan zöld lenne is, megérik bizonyára
az egyházkerület tüzbiztositási ügye is. Hisz, oly egy­
szerű, oly világos, oly annyira járt ut. S hogy még
életbe nem lépett, csupán azon múlt, hogy nincs egy másik
Szász Domokosunk, ki az alkotások embere lenne; egy
ember pedig csak egy ember, ereje véges, ideje korlátolt.
I Minden esetre jellemző az a konzervativizmus, me-
! lyet az ilynemű dolgokban, ellentétben a szellemiekkel.
\ tanúsítnak, holott a kakuk eljárása itt nem válik be;
j annak tojásából, ha más madár költi is ki, csak kakuk lesz,
de mi, ha máshová fizetjük, az jobbadán a másé is marad.
Fölmentve érezzük magunkat az egyetemes, vagy
j ha úgy tetszik, az egyházkerületi kölcsönös tüzbiztositó
| intézet célszerűségét, életbe léptethetésének lehetőségét
j hosszasabban bizonyítani. A Csekme által felhozott
| példa minden kétséget eloszlat, sőt szintúgy sarkal a
i1 hatalmas testület fő és mellék erőinek e téren való
Mi csak megtoldani akarjuk a létre jövendő egy-
| házkerületi, mert inkább ennek vagyunk hívei, kölcsönös
I tüzbiztositó intézetet az emberi élet biztosításával is ;
j hogy a bizton várható haszonbúi egyházkerületünk ne-
! mesebb alkotásai nagyobb mértékben legyenek segél-
hetők, avagy sebei tetemesebb mértékben orvosolhatók.
Igaz, az országos gyámintézet életbelépése óta,
mely özvegyeink, és árváink állapotán igen sokat
könnyít, az életbiztosítások tetemesen csökkentek, de
általánosan véve, mégis, hogy kerek számban beszél­
jünk, egyházkerületünk hatszáz pap és tanára mindeni-
kére esik legalább ezer forint életbiztosítás, sőt, ha
kettőt mondanánk sem állanánk messze a valóságtól,
hiszen csak itt a közeibe hatunké 15.000 frt. de ha az
egynél maradunk is, félmilliót meghaladó összeg után
buszát, bizton kétannyira számíthatnánk.
Mivel az életbiztosító intézetek szabályzatai nyil­
annak részletes tárgyalását, avagy összehasonlítását,
csupán azt jegyezzük meg, hogy azok után igen is
megvan, még pedig jókora hasznuk; mennyivel na­
gyobb lenne itt, hol az életbiztosítások megkötése al­
kalmával az ügynököt illető egy százalék is megmaradna,
vezetése pedig újabb személyzetet nem igényelne.
 10. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 77

E gy rövid cikk keretén belül, ennyit akartunk csak | Elöljáróságainak meghallgatásával, akkint felelt, hogy a
mondani. Hivatottabbak gondolkozzanak felette, s azok, millenium alkalmára egyházkerületünkben megirt és
kiket a közbizalom vezetésre szólított el, alkossák meg közreadott tanügyi monográfiáink között kettő tűnik ki
mind tartalmának teljessége, mind alapossága által, t. i. a
a kellő időben az erdélyi egyházkerületi kölcsönös tűz­ Parádi Kálmán aa. által szerkesztett »Állapotrajz« és a
és életbiztosító intézetet. márosvásárhelyi kollégiumnak Konc József tanár aa.
Neme$ F e r e n c ,
j által megirt története; ezek bizonyára megfelelnek a
alsó-ilosvai cv. rcf. lelkész.
I miniszter ur intencióinak s azért méltatásukat tisztelet­
tel ajánlottuk, megkiildvén egyúttal a jelzett munkákat
Felhívás. három-három példányban. A közoktatási miniszter ur
ama további kívánalmára pedig, hogy a netán még
Igen tiszteit kollegák! Ma már nincs olyan állás, hozzá föl nem küldött kollégiumi történeteket fölter­
a melyen ne társulnának az emberek. Csak mi. ez idő- jesszük, tisztelettel jelentette Ig.-Tanácsunk, hogy a
s.-szt.-györgyi és szászvárosi kollégiumok története most
szerénti páriák, mert valljuk meg, hogy azok vagyunk, van sajtó alatt; a kolozsvári kollégiumé pedig ez év
lennénk olyan tehetetlenek, hogy még csak ne is igye­ I végére készül el. Ez alkalommal tehát csak a nagy-
keznénk magunkon segiteni. pedig megmondatott, hogy j enyedi, sz.-udvarhelyi és zilahi történeteket küldhette
»segíts magadon és az isten is megsegít«. fel lg. Tanácsunk, ígérvén a hiányzóknak megjelenésük
után való fölterjesztését.
Makkai Dániel, kolléga pendítette meg azon esz­
Vizszilvási egyházközségünk indokolt kérésére ki­
mét, melynek megvalósithatásáért mindannyiunknak esdő látásba helyeztetett, hogy elaggott tanítója, Bartha Dá­
szavunkat fel kell emelnünk, hogy vétessünk mi is em­ niel, aa. élvezetében kegy díjképpen jövőre is meghagy a -
ber számba. tik a központi házipénztári segély, ha az újonnan vá­
Mindnyájan tudjuk, hogy mi, kántorok, ez idők lasztandó képesített tanító részére megfelelő államsegélyt
szerint mily szorongatott anyagi helyzetben vagyunk, sikerülend kieszközölni az 1893. X XVI. te. alapján,
j Rosmann Károly, kolozsvári lakosnak, mint a
s mily megborzadva kell azon szomorú tudattal m eg­ hidalmási járás fogyasztási adóbérlőjének az iránti ké­
barátkoznunk, hogy halálunk esetére, családunk minek rése, hogy az egyházkerület, mint főbérlő, részére 212
van kitéve, nem is számítva azon véghetetlenül szo­ frt 50 krt engedjen el, mert az albérletben károsodott,
morú mulasztásunkat, hogy gyermekeinket a semmivel teljesíthetőnek nem találtatott.
A Mátyus-alapitvány kezelősége által 70 frt köve­
határos dijaztatásunkból, nem növeltethetjük.
telésnek felhajthatatlansága kellőleg igazoltatván: ezen
Hála a gondviselőnek, any ászén tégy házunknak I összegnek a számadásból leendő törlésére, a főt. egyház­
olyan tapintatos íőpásztora van, kihez egész bizalom­ kerületi közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten, enge­
mal folyamodhatunk. dély adatott.
En hiszem azt, hogy ha mi egy -meghatározott Végül, még a magyar ált. Hitelbankhoz intézett Ig.-
Tanácsunk felszólítást az ott letett Fonciere-részvények-
időben és helyen Összegyűlünk, alkalmunk lesz, eszméin­
ről szóló letéti jegy, vagy elismervény kiszolgáltatása
ket a kivitel körül megbeszélni és főpásztorunk kegyes iránt; továbbá jóváhagyta Maksay János számvevő
pártfogását megnyerni, én hiszem, hogy mi is felvéte­ aának a m.-n.-zsombori szeszgyárhoz szükséges gabona
tünk, az azzal járó kötelezettségek teljesítése mellett, beszerzése tárgyában több vállalkozóval kötött szerző­
az országos ev. ref lelkészi Özvegy-árvái gyámintézetbe. dését, s ezek után a múlt évi egyházkerületi közgyűlés
66 . sz. határozata 1. pontjának mikénti végrehajtását
A seb mindnyájunknak fáj, kolkgák Tehát, csi­
tette beható tanácskozás tárgyává, s az e tekintetben
náljunk valamit. Mindenki fogjon a munkához, nehogy követendő eljárást állapította meg, minthogy az emlt-
holnap már elkéssünk, Összgyülésünk helyéül Kolozsvárt | tett határozatnak oly alakban, mint az kimondva van,
tartanám legilletékesebbnek, idejéül folyó évi ápril I ét. | eleget tenni egyáltalában nem lehet. r- s-
Istennek áldása legyen az eszme megpeud.itőjén,
és megszentelő kegyelme kivivőin !
N a g y Ábel»
, Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
m.-láposi ev. ref. kántor. j K is A lb ert tem etése.
Impozáns módon adta meg a végtisztességet szeretett

Igazgató-Tanácsunk üléséből. I lelkipásztorának a püspöki vizsgálat alatt álló ilyefalvi népes

Kolozsvár, 1S97. febr. 1 - 9 j egyház, a midőn

! után a minden
utolsó
jóért,
útjára
és szépért
kisérte
rajongó,
február
nagy
28-án dél
tehetségű
Elnökolt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
papját: Kis Albertét, a háromszéki ev. ref. papság egyik
voltak: Szász Gerő, egyházkerületi főjegyző, br. Bánffy
Ernő, Gyarmathy Miklós, Parády Kálmán, Szász Dénes, kimagasló alakját, és kitűnő szónokát, a mi egyházunknak
Kenessey Béla, Becsek Lajos. ig. tanácsosok, Maksay pedig sokáig feledhecetlen lelkészét.
János, számvevő, Deák József, pénztárnok és Kádár Már déltájban csoportosulni kezdtek hívei a papilak
János, s.-titkár. körül, kik között igen nagy számban voltak a község más
Elnök aa. az ülést megnyitván, fölteszi a kérdést,
felekezetű lakói, a községbűi megjelent különböző testületek,
hogy kíván-e valaki az ülésen kivüt elintézett ügyekről
szóló kitett jegyzékhez hozzászólani ? Senki sem kívánván : I és iskolák növendékei, kik szintén megjelentek gyászlobo­
az elnökileg tett intézkedések jóváhagyó tudomásul vétettek. . góik alatt De, nem csak községünk apraja-nagyja hozta meg
A napirend során első helyen a vallás- és köz- | kegyeletének, és tiszteletének megható zálogát, hanem meg­
oktatásügyi miniszter úr ama leirata olvastatott föl, | jelent a sepsi egyházmegye csaknem minden lelkésze, élükön
melyben felszólítja hatóságunkat jelentéstételre az iránt, '
főgondnok, ns, Ujvárossy József, mélt. Lázár Mihálylyal( és
hogy van-e ev. ref. kollégiumaink történetei között |
olyan, melyet megfelelő méltatásra figyelmébe ajánlhat- í Vén Mihály esperessel együtt. Igen sokan jelentek meg a
nánk? lg. Tanácsunk, e kérdésre, az egyes kollégiumok környékbeli énekvezérekből is.
 ;8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. IO. szám.

Valamint sokan vettek részt különösen S.-Szt.-György- Elhangzottak a dalárda utolsó akkodjai, és a nagy­
rűl, honnan mintegy tizenöt kocsin rándultak le az elhunyt számú közönség, mely az úr kertjének buzgó, és bű mun­
személyes barátai, és tisztelői, kik között többen jelentek kását utolsó útjára kisérte, zokogva vett az öt árván ma­
meg a Mikó kollégium tanárai közül is. radt gyermekekkel együtt búcsút a felejthetetlen apától ille­
A szomorú szertartást az újonnan alakult, és már is. tőleg, lelkipásztortól, a kinek sokáig üresen marad a nelye
szép haladást tanúsított községi dalárda nyitotta meg, Nagy szivünkben, és egyházunk kebelében.
Gerő ének-vezér vezetése mellett, egy szabatosan előadott És most, hadd, végezzem be szomorú tudósításomat
gyászdallal, mely után Révay Pál, s.-szent-györgyi első-pap az ő általa saját temetésére irt gyászdallal:
mondott a háznál egy megható szép imát paptársa, és ba­ Uram! Te előtted áll már
rátja fölött; ezután a koszorúkkal megrakott koporsót vittéK Szolgádnak fáradt lelke.
az egyház-tanács tagjai, Gál István, főgondnok vezetése Testére az éhes sir vár.
Szelleme fölment a mennybe,
mellett a templom várkastélyába, hol az ez előtt három
Hol ítéleted várja,
évvel elhunyt felesége mellé helyezték örök nyugalomra; Irgalmad szálljon rája,
majd a templomba vonult a több ezerre szaporodott gyász- S ha hű sáfárnak találtad.
kiséret, s ott V ég Mihály esperes nagyszabású imája után Ne vond meg tőle jutalmad.
Kolumbán Ferenc, s.-szt.-királyi lelkész vett búcsút lendü­ Legyen pihenése csöndes, emléke áldott 1
letes beszéddel elhunyt szolgatársátúl. G ál K á ro ly -

TARCA.
télyessé, és függetlenné tették, fölemelték a hivatásához méltó
Meghitt beszélgetések.
magaslatra.
ii.
De, az egyház maga is el van szegényedve, forrásai
Pap. Ön tehát azt akarja ezzel mondani, hogy tar'* m egcsappantak ; olyan, mint az elszegényedett nagy úr, a ki
tozik mindenki az embert taksálni hivatali állása szerint. cselédségét nem tudja űzetni; papjainak sem jövedelmet,
Ez d v alapján mindenki azon a társadalmi létrafokon áll, sem örökséget nem adhat. Az ilyen nagy úr úgy szokott
a méh re hivatala helyezi. De, hol maradnak akkor a többi tenni, hogy összevonja udvarát, leapasztja cselédsége számát.
szempontok? Ha egy darab kő van kezünkben, megvizs­ Ha mentire hagyja a dolgot, cselédjei elszökdösnek, s egy
gáljuk színét, izét, szagját, törését, keménvségi fokát, és faj- idő múlva nem jelentkeznek újak.
suhát, s még mindig csak fizikai szempontbúi figyeltük meg, Az egyház is szabad mentire hagyta ezt az ü gye t;
még mindig hátra vannak alaki, és kémiai tulajdonságai. bízik a szolgálat fönségének vonzóerejében, s nem engedi
A társadalom eljárása sem más. Megvizsgálja az embert megrémittetni magát ama bzomoru jelenségtől, hogy a szol­
a hivatal, a születés, a vagyon, a személyes képességek gálatába lépők száma évrűl-évre ijesztő mérvben fogy. A
szempontjából, s ezek alapján a maga szuverén jogánál pap nem hagyhatja el helyét; ha innen kilép, előtte minden
fogva osztályozza, megjelöli társadalmi rangját. E klasszifi- kapu zárva va n ; de, a gonosz végzet úgy fog ki a gon­
kációnái a pap legalább kettőbűi rósz osztályzati jegyet kap, datlan gazdán, hogy kötéllel sem foghat többé újoncokat.
fc ezért bizony többnyire a hátulsó padokba ültetik. Évenkint több papot szentelnek fd , mint a mennyi a theo-
De, tovább megyek. Maga a hivatali állás is változ­ logiára beiratkozik, és évenkint több pap fog meghalni,
tatja helyét. A múlt században Magyarországon azok ma­ mint a mennyit fel fognak szentelni. Ez a dolog magától
radtak professzoroknak, a kiknek nem sikerült pappá len­ eligazodik, s magától megvalósul, mit megtenni irtózik az
niük a gyengébbek, a selejtesek. Korunkban e két állás egyház : leapasztása a szolgaszemélyzetnek. E gy drasztikus
helyet cserélt; a tanár több, mint a pap, s a jegyző, a hasonlatot mondok. Régebben egy erdőben tisztességesen
tanító mondja a z t: van olyan társadalmi állásom, mint fenn tudta magát tartani rendesen három farkas; de, vál­
a papnak. toztak a viszonyok, s már kettőnek is szűkön került a zsák­
Valóban, a hivatal nem teszi az embert, gyakran meg­ mány, mig ma jó, ‘ha három erdőben képes megélni egy.
fordítva, az ember teszi a hivatalt, az ő születési, vagyoni, íme, az okos természet, annyit termel, a mennyit fenn bir
szellemi kvalitásaival A falusbiró csak akkor tekintély, ha tartani. Ez a törvény érezteti erejét az egyházban is, s eljön
ú r ; a szolgabiró auktoritása is inkább abban rejlik, hogy az idő, mikor három-négy egyházközség összekapcsolódik.
birtokos gentry, mint a hivatalában, pedig ez hatalommal A ki a kath. egyház parokhiális szervezetével csak
jár. De, tegyetek alispánnak, vagy főispánnak egy szegény kevéssé is ismerős, tudhatja; hogy ott három ötezer lélek,
ördögöt, a kinek gyönyörű diplomája van, nálánál a kakas­ három-négy helységgel áll egy parokhus alatt. A mi egy­
tollas zsandárnak több tekintélye lesz a vármegyében. házaink többsége 50— 500 lelket számlál. Minden ilyen
Minden pályára nagy szerencse, ha magához tudja három-négybűl összekapcsolt parokhia élén képes volna meg­
vonni a születéssel, és vagyonnal bíró elemeket. De, minden felelni hivatásának egy jól javadalmazott tekintélyes lelkész.
magasabb pályára mennek vagyonos elemek, csak a papi Ez a személyzet leapasztásának theoriája, s e módszer
pályára kizárólag vagyontalanok. Mikor a pap hivatalába alkalmazásával a papságnak vagyonos osztálylyá tétele.
beiktattatik, a palástján kivül ha van még valamije, az némi De, van egy fordított módszer is.
adóssága, s a fehér holló se ritkább annál, ki szép örökség Ha a papot nem képes az egyház birtokossá tenni,
birtokosakint ül bele a prédikálószékbe. kövesse;; fordított eljárást: tegye a birtokost pappá. Keresse
Tegyék a papi osztályt vagyonossá, és akkor tekin­ módját, hogy vállalkozzék papi hivatalra a birtokos osztály.
 10. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ez bizonyos tekintetben eszményi állapotokat teremtene.
A földesúr a nép lelkipásztora I A kitől részben földi
boldogulásuk függ, az egyúttal lelki üdvök munkálója
valláserkölcsi életük őre; tekintélye súlyt ád szavának; kis
mértékben a jutalom, és büntetés eszközei is
vannak. Az érdemeseket pártfogolhatja, kitünteti.
Mindjárt lenne tekintélye egyháznak, templomnak, a
hitnek, a dogmának, csak az egyháznak sok ily fölkent papja
volna. Olyan az úr, a milyen a szolga. Isten is többre be­
csültetik, ha még a szolgája is ú r !
Úgy van, tek. uram! Hadd, legyenek az úrnak négylovas
kocsiban járó szolgái, s ha a liberiás kocsis
az ostorával az atyafiak nyaka közé, de a papot megillető
tisztelet biztosításához nem lesz sikertelen eszköz
Pátronus Kedves papom, ne emlegesse a négylovas
kocsit, mert ha ön theoriáját a négylovas kocsira
akkor az a levegőben függ. Tőlünk is eltelt már az; a bir­
tokos osztály is elég válságban van. Önök eléggé véreznek,
de nekünk is vannak sebeink. Nem új hang, hogy a magyar
birtokos elem veszélyben van, pusztul; meg kell
De mit kérdek: tréfának vett theoriájával csak nem minket
akar kihúzni a pácból? Ön félkomoly képpel azt
birtokos urak, pátronusok, nesztek egy kis falusi
Dolgozzatok, segítsetek magatokon, legyetek munkások az
úr szőlőjében. Vállalkozzatok a papi hivatalra;
az az 500 — 1000 frt. tiszta jövedelmi többlet, a mit egyházi
földekben, s oly szolgálmányokban fogtok kapni, a melyek
a birtokosra a gazdasági életben kétszeresen
Eddig voltak pátronusok, kurátorok, ezután legyetek pap ok ;
ez kettős érdek, vallási, és nemzeti; megmentitek a magyar
középbirtokost, s a pror. egyházat. Nem eléggé
lalat ez, nem eléggé tiszta, és nemes támasz,
álljatok ? Gyermekeitöket megyei, állami szolgálatra növelitek,
a városokba húzódnak, a hivatalokba görnyednek,
kúriáitok üresekké lesznek. Adjatok egy-egy fiút az egyház­
nak is, növeljetek egyet az isten szolgálatára,
maradjon a birtokba, s legyen kis ekklézsiájának lelkipász­
tora. Egy kis egyház gondja nem nagy teher, nincsenek időt
elfoglaló hivatalos órák. mellette szépen folytathatjátok a
gazdaságot, s egy kis lelki foglalkozás, egy kis lelki munka
csak javatokra válik. Vállalkozzatok J
Nó, tiszteletes uram, én a markába csapnék, s azt
mondanám, h o g y : áll a vásár I
(Folytatjuk.)
Különfélék.
= Székely Gergely, 1848—1849-beli honvéd
huszár főhadnagy, a volt Sepsi-Szék utolsó király bírája,
volt országgyűlési képviselő, a Kákán belőli ev. ref. kommu-.
nitás, és á sepsi-sz.-györgyi kollégiumnak hosszú időken
keresztül főgondnoka, folyó hó 5-én Kilyénben meghalt,
életének 7 6 -ik évében. Tetemeit folyó hó 7-én adták át
nagy részvét, és hulló könnyek között annak a drága föld­
nek, melyet nem csak szóval szeretett, hanem verejtékkel,
vérnek hullásával, kifáradhatatlan tevékenységgel, áldozat-
készséggel. Híre, neve, alakja ismerős volt mindenfelé ez
előttünk mindenek fölött drága, megszentelt hazarészben.
Ott láttuk őt mindenütt, hol tér nyílt a tevékenységre : lett
légyen az politikai, társadalmi, közmivelődési, vagy egyházi.
Oly dicsőséges kornak volt gyermeke, mely minden tisztes­
séges eszközt felhasznált lelkében, és a köztevékenységben
a haza fentartására, jövendő nagyságára ; oly kornak volt
79-
gyermeke, mely az önzetlenségben találta meg jutalmát, és
ebben oldódott fel minden emberi erő, és lelki tehetség,
hogy valódi jellemmé formálódjék. Mi, a kik láttuk a sza­
is ;
badságharc dicsőséges sugár-omlása után az abszolutizmus
feketetengerét; a kik bámuló lelkesedéssel lestük az akkori
a kezében férfiak -t a munka, a küzdelmek nehéz harcában. mi, ma is
a tiszteletnek, a hálának, és a kegyeletnek megszentelt ér­
zelmeivel hajiunk meg ama. nehány előtt, kik még élnek ;
és hulló könnyekkel kisérjük ki a temetőbe azokat, kiket
lassankint lop ki közülünk, és közéletünkből az a törvény,
melynek neve halál, neve örökkévalóság. Székely Gergely
egyike volt e kiválasztottaknak, kik arany-betűkkel Írták be
nevüket történet-könyvünknek ama lapjaira, melyek Magyar-
ország újjászületését fogják hirdetni; és emlegetni fogják
nem is vág
nevét amaz egyházmegyék, melyeknek mint egész férfiú volt
főgondnoka, a sepsi-sz.-györgyi kollégium, melynek alapítója,
és egyházkerületünk, melynek ügyeit szivén hordozta, és a
melynek buzgó, lelkes tagja volt, mig testi ereje megengedte.
alapitja, Most már pihen. A ki hív volt mindhalálig, legyen nyugo­
dalma csendes; emlékezete áldott 1 Temetése közrészvét kö­
zött történt meg folyó hó 7-én. A ravatal felett Kovács
Antal, kilyéni pap mondott imát; Vén Mihály, sepi-egyház-
megyei esperes igen szép gyászbeszédet, mig a temetés után,
menteni. a szakadó eső miatt, a kilyéni temp.ómban Benke István,
kollégiumi tanár mondott rövid emlékbeszédet.
mondja:
= A pozsonyi egyetemes theol. akadémia tanári
kara, kiváló erők közreműködésével »Protestáns esték« címen
hivatali építő, és ismeretterjesztő felolvasásokat rendez. E felolva­
sások a vallás, nevelés, történelem, és társadalom körébe
rátok fér vágó közérdekű tárgyakkal fognak foglalkozni. Fölemlítjük
a következő tárgyakat: A nőkérdés a keresztyén egyházban.
Az én mesés könyvem. (A gyermek-nevelés körébűi.) A régi
egyiptom vallása. A kuruc világ költő asszonya. Képek az
hasznosak. angol egyházi életből. Nóideálok. A hit bibliai képekben.
Kinek lehet ez ellen kifogása, józan észszel? Tart felolva
sásokat a magyar tud. akadémia; a Kisfaludy-, Petőfi-, és
más irodalmi társaságok, tantestületek, sat. Kinek lehet ez
szép vál­
ellen kifogása, ha teijesztik a felvilágosodottságot, hirdetik
hogy lábra
a lélek, a szellem örök diadalát? Senkinek. Ám, nem tar
tanak isten-tiszteleteket, melyeknek helye a tem plom; nem
s ősi sivalkodnak, mint a vén asszonyok, az élő emberiség kár­
hozatra méltó volta felett, hanem tanitnak, oktatnak, és az
élet szépségeire való utalással vezetik ezt a bűnös emberi­
a ki otthon
séget (Oh, j a j ! S z e r k.) az isten dicsőítésére; nem fogják
az evangélistákat u malom alól, kik vallásos őrjÖDgésben
betegek, hanem világos fejjel, ép szívvel, élő hittel, és az
isteni gondviselésbe vetett vallásos bizalom integritásával
nem prédikálják csupán a tömegek által soha meg nem
érthető újjászületést, hanem azt megteremtik példaaciással,
és nem szem forgatással. Ez derék dolog.
= Szabó Aladár úr »Rövid válasz*-szal eresz­
kedik le lapunkhoz abból az alkalombúi, hogy S-ik szá­
munkban megemlékeztünk arról a szóváltásról, mely közte,
és a debreceni Prot. Lap közt fejlődött. Igen rösteljük a
dolgot, hogy minket nem állított a » g y a l á z a t a in a p o l ­
c á r a « melyre a debrecenieket, honnan élő ember őket
többé soha le nem veszi. Velünk igen simán, ol) an ke­
gyesen beszél, hogy kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy
semmi kedvet sem érzünk, beállani » G i m pl . i n ek«. A
megdicsőülés magasztos érzelmével tekintünk keresztre
de a modern evangélistákat nem követjük ama szomorú
helyre, a hová okvetetlenül kerülni fognak
= Papválasztás. A cofalvi ev. ref. egyházközség
febr. 28-án tartott gyűlésén egyhangúlag S z e r e m l e v Cá.
I. aj os, nyug. kir. tanfelügyelőt választotta meg lelkészének.
A közgyűlés, melyen Csia György egyházmegyei algondnok,
és Szabó Jenő, esperes-helyettes elnökölt, a legszebb egyet­
értésben hozta meg határozatát.
= Örömmel értesülünk arról, hogy az udvar­
helyi egyházmegyébe kebelezett b á g y i egyházközség f.
évi január hóban Fábián Márton, mátisfalví lelkészt, e g y-
h a n g u l a g meghívta lelkészéül, ki febr. 14-én a helybeli
 So. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 10. szám.

és környékbeli közönség által zsúfolásig megtöltött tem­ tól dvári ref. egyház 5 frt. Székács Mihály 6 írt. 75 kr. Szeles Jó­
plomban ünnepélyesen el is foglalta uj állását, mely alka­ zsef 34 frt. 80 kr. Dévai egyház 2 frt. Máramarosszigeti ref. egy­
ház 1 frt. Hódmező-vásárhelyi ref egyház 10 frt. 50 kr. A Hajnal­
lommal a beigtatást Menyhárt András esperes végezte. Úgy alap 5 frt. Budapesti Hírlap 1 frt. Kiskölesi hívek 1 frt. Rima-
tartjuk, hogy a bágyi atyafiak egyhangú meghívása oly em­ | szombati ref egyház 2 frt. Br. Kemény Kálmán 10 frt. Darányi
bert talált, ki egészen méltó e bizalomra s hisszük, hogy Ignác 5 frt. Nagy-kállói takarékpénztár 15 frt. H.-szoboszlói taka­
a szeretet és bizalom, mely oly egyhangúlag nyilvánult, rékpénztár 2 frt. Egerbegyi hívek 4 frt. 35 kr. Szana János 50 kr.
I Debreceni ref. egyház 10 frt. Szekula Ákos gyűjtése 11 frt. Papp
erős kapcsot fog képezni a derék lelkész és hívei között, Albert 5 írt. 33 kr. Békési elöljáróság 10 frt. 30 kr. Gáli János 50
hogy egyakarattal növelhessék, terjeszthessék isten országát. I kr. Gáli Gyula 1 frt. 11 kr. Karai Sándor 1 frt. Dézsi ref egyház
Ú gy legyen ! 1 s frt. Kis-Zsombor községe 1 frt. Büd-sz.-mihálvi ref egyház 2 frt.
j Dévaványa községe 1 frt. 30 kr. Kocsi Dániel 1 frt. Gyékényesi
= Hibaigazítás. A lapunk legközelebbi számában | körjegyzőség 55 kr. Kovács Endre $4 kr. Sári Mátyás 1 frt. Szen-
pályázatra körözött k ü s m ö d i egyházközség énekvezér- I tesi ref. egyház 5 frt. Kormos Elemér 1 frt. Fülöp József 60 kr.
tanitói javadalmában előforduló államsegély n e m 140 frt. j Szilágynagyfalu 2 frt. 65 kr. Pelsőci elöljáróság 1 frt 30 kr. Szilágyi
a mint ott olvasható, nem a mi hibánkból, hanem 2 4 0 frt. Imre 1 frt. Erzsébetvárosi áll. tanári kar 1 frt. Tgrök Pál 5 frt.
Kokova község 1 frt. 50 kr. Pol-ár József 1 frt. 14 kr. Sándor
Az illetőknek ezt jó lesz kellő figyelembe venni. Kálmán 1 frt. Jákó Balázs 1 frt. 50 kr. Mezei Albert 5 frt. Mózes
= Nyilvános nyugtázás és köszönet. Egv esztendeje kö­ András 2 frt. 50 kr. Hreblay Kálmán 4 frt 36 kr. M.-láposi elöl­
rülbelül, hogy felfalusi ev. ref. egyházközségünk a hírlapok és kérő­ járóság 3 frt. 50 kr. Muzsnai Juliska gyűjtése 50 frt. Szőcs Vilma
ivek utján gyűjtést indított építendő temploma javára. A millenáris 1 frt. Dezső János 1 frt. Török-szt.-miídósi elöljáróság 2 frt. Gyo­
esztendő az emberek áldozatkészségét annyi felül vette igénybe, mai elöljáróság 3 frt. 10 kr. Nagyidai elöljáróság 3 frt. 88 kr. Ré­
hogy ennek tudatában, mi az elért eredményért csak buzgó hálákat vész Mihály 2 frt. Kómeri elöljáróság 40 kr. Szilágyi Márton 1 frt.
adhatunk a jó istennek. S mikor alábbat hálás köszönetünk mellett, Ceglédi népbank 1 frt. Battyán Pál 4 frt. 20 kr. Szeghalmi tak.-
rendre közöljük a szives gyűjtők és adakozók nevét (’az adomá­ pénztár részv.-társaság 10 frt. Futó Mihály $ frt. Baka Bálint 5 frt.
nyozott, vagy gyűjtött összeggel együtt.) istennek áldó kegyelmét Szászvárosi ref. egyház 2 frt. Mezei Sándor 20 frt. Viski Ferenc
kérjük mindazokra, kik nekünk istenes és hazafias munkánkban 10 frt. Zilahi városi pénztár 20 kr. Szatmár-némcti ref. egyház 10
segítségünkre siettek. Legelsőkben és külön is kiemeljük itt G y á r ­ frt. Hegedűs Gábomé 2 frt. 10 ki*. Paulinyi Károly 91 kr. Docy
f ás Ma l v i n és G y á r f á s E n d r e jóltevőinket, mint a kik a Gedeon 6 frt 75 kr. Szász-régeni m. polg dalkör 11 frt. 30 kr.
fennemlitett célra mindjárt kérelmünk olvasásakor siettek fel­ Aradi ref. egyház 1 frt. Cséki Imréné 1 frt. Lukács Lajos 50 kr.
ajánlani nekünk mintegy 14 holdbúi álló itteni erdő-örökségüket, Független Újság 2 frt. Gr. Kuun Géza 2 frt. Cscrvcnkai ref. egy­
isten dicsőségere, s boldogult édes atyjuk, G y á r f á s Domokos ház 1 frt. Szilágyi Antalné 1 frt. Egri Kálmán 3 frt. Dézs város
emlékére, ki egyházmegyénknek maga is hosszú időn át bőkezű pénztára 5 frt* Crepájai község 50 kr. Budapesti Hírlap 10 frt.
jóit evője és főgondnoka volt. Ez erdő értékét, közepes számítással Nagymegyeri ref. egyház 1 frt. Kmetvkó József gyűjtése 11 frt 52
2000 (szóval, k é t e z e r ) forintra téve: a többi készpénz adomá­ 1' kr. Makfalvi körjegyzőség 2 frt 10 ki*. H.-nánási ref. egyház 5 írt.
nyokat a következőkben nyugtázzuk. Szentbenedeki ref egyház 1 | Nagy Gábor kolozsvári vendéglős adománya 50 frt. Mágori Sámuel
frt. Német Zsigmond 1 frt. Szentmarjai Dezső 10 frt. Dr. Prihoda gyűjtése 16 frt. 90 kr. H.-hadházi ref. egyház 2 frt. Nagy-
Gyula 1 frt. Mohai Károlyné 3 frt. Br. Bánffy Dánielné 50 frt. Özv. . szalontai ref. egyház 10 frt. Putnoki Domokos 5 frt. Szabó Sándor
br. Bánffy Jánosné 4 frt. Lőte József 5 frt. Székül a Ákos gyűjtése 2 fr.. Ombodi ref. egyház 1 frt. H.-szoboszlói ref. egyház $ frt.
25 frt. Borosscbesi ref egyház S frt. 54 kr. BenkŐ Rezső 5 frt. j Özv. Nyíri Pálné r frt. Almási Balogh Lőrinc 1 frt. Mező-sasi ref.
Bari Zsigmond 1 frt. Körösfői ref. egyház 1 frt. Dr. Vályi Gyula I egyház 1 frt. Egy vig társaság Kunhegyes 2 frt. 50 kr. Horváth
3 frt. Kisújszállási ref. egyház 3 frt. Tőkés Imre S frt. Szentpéteri I Lajos 3 frt. Csokonyai ref. egyház 1 frt, Szent-jánosi ref. egyház
Sámuel 50 ki*. Pelsöci ref. egyház 50 kr. Medgyaszai Gyula 2 frt. 1 frt. Magyarói ref. egyház 5 frt. Lénáit József 1 frt. Fekete Jó­
Br. Bánffy Dezső 10 frt. Baksai Sándor 1 frt. Ádám József 1 frt. zsef 1 frt. Abonyvári ref. egyház 1 frt. Összesen 71S frt. (szóval,
Kunszentmikíósi ref egyház 5 frt. Uzoni ref. egyház 2 frt. Csiszár 718) forint és 48 kr. Felfálu, 1897. febr. 25. S z a b o l c s k a Mi­
Mihály 1 frt. 20 kr. Tatár János 10 frt. Szlávv József 10 írt. Tiszá­ hál}* lelkész. Ba k i András, gondnok.

HIVATALOS RÉSZ.
1004 - 1S96. K ÖRLEVÉL,
valamennyi nt. Esperes atyánkfiának.
A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr folyó
évi 465 elnöki számú leiratában arról értesített, hogy a
hivatalos »Földmivelési Értesítő« melléklete gyanánt az
1894 év óta magyar, német, oláh, és tót nyelven »Néplap«,
» V olk sbk tu , »Poporul«, és »Vlast a Soet« címek alatt
megjelenő népies irányú képes heti lapok a folyó évtől
kezdve, a »Földmi velési Értesítő «-tűi elkülönítve, a Frankiin-
társulat kiadásában jelennek meg.
A szerkesztésről továbbra is a m. kir. földmivelésügyi
miniszter úr gondoskodik, a ki egyúttal az iránt is intéz­
kedett, hogy a szerkesztés körül a folyó évben beállott vál­
tozás alkalmával a lap népiesebbé tétessék.
Minthogy a szóban levő néplapok az összes kormány-
intézkedések népszerű, és józan irányban való ismertetésére
hivatvák, e lapok alkalmasok a szociálista, és túlzó sajtó
káros hatását ellensúlyozni, van szerencsénk, tisztelettel fel­
kérni, hogy az említett néplapok terjesztésére t. lelkész
atyánkfiáit felhívni szíveskedjék.
A »Néplap« előfizetési ára cgy-egy nyelven évi
1 forint 50 kr.
Kolozsvárit, 1897. márc. hó 1.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ev. ref. püspök, mint elnök..
890-1 897. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. cv. ref. iskolaszék lelkészelnökeinek.
Dr. Szabó Mihály, kir. segédtanfelügyelőnek a »Nép­
oktatásügyi községi közigazgatás kézikönyve«, s a »Tanítók
jogai és kötelességei« c. két kötetes munkáját, mely az
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
érvényben levő törvények, rendeletek, utasítások, elvi je­
lentőségű határozatok és döntvények foglalatja, s e mellett
részletesen közli a szükséges tudnivalókat, a teendőknek
időbeli sorrendjét, úgy a hatóságok, mint a tanítók és óvók
számára, mint tájékoztató és hézagpótló munkát ajánljuk
megszerzés végett ref. iskolaszékeinknek és tanítóinknak.
A második bővített és javított kiadás kapható Kolozsvárt
a könyvkereskedésekben, kötetenkint 2 frt. 60 krért.
Kolozsvárit, 1897, márc 3.
Parádi Kálmán, SzászDomokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
257— 1897. F E L H ÍV Á S.
Felhívom tiszt, paptársaimat, szíveskedjenek utasítani
egyházközségükben lakó azon papi és tanítói özvegyeket,
árvákat, kik az udvarhelyi egyházmegye gyámintézetétől se­
gélyt nyerni jogosultak, hogy életbenléttik és Özvegységi
bizonyítványaikat ez évi ápr. 15-ig adják be tiszt. Kis K á ­
roly gyámintézeti pénztáros aához, Agyagtalvára (u. p. Bögöz).
Az elkésve érkező folyamodványok nem vétetnek figyelembe.
Kecsetben, 1897. márc. 6. Menyhárt AneLtás,
cv. ref. esperes.
276-1897. PÁLYÁZAT.
Az udvarhelyi egyházmegye gyámintézeti pénztárnok*
ságára ezennel pályázat hirdettetik. Folyamodványok ez évi
ápril 15-ig, hozzám küldendők az egyezer frt. biztosíték
felajánlásával.
Kecsetben, 1897. márc. 6. Menyhárt András,
ev. ref. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
mtiiiMiiiiiiii ¡müiiiiiiiii i!]iii2inriiitii:

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Március 18. 11. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

Avagy, nem elég nekünk az országos özvegy­

A nagy igazság.
árva gyámintézet kedvező évi járandósága, ha­
A Küküllő balpartján fekszik egy régi híres nem azt a falat kenyeret, a mit anyaszentegy-
helység, mely valaha fejedelmi lakhely is volt. házunk egy másik éhező gyermekének akar adni,
E helységnek ma már kevés számú reí. lakosai azt is magunknak tartsuk meg »a törvény értel­
élénk részt szoktak venni az egyházi gyűléseken, mében«, mert ez a »nagy igazság«?
a mikor is pártokra oszolva, keresik mindig a íme, az anyaszentegyház két éhező gyer­
»nagy igazság«-ot. Sokszor megtörtént, hogy nem meke: a theologiai fakultás, és az árva papfiuk
találták meg; legtöbbször azonban a tanácskozást Szeretetháza. Mindkettő életért kiált, s mi rész­
vezető lelkész, mint az igazságok mandatáriusa, vétlenek lehetnénk-e akkor, mikor már nekünk
szolgáltatta ki nekik. Most már reá jöttek a terített asztalunk van? Vagy, melyiknek adjunk,
jámbor hívek, hogy legnagyobb igazság: a sze­ melyiknek ne adjunk? Lám, a főtiszt, püspök úr,
retet, mely alapja minden békességnek. mint a szerető apa gyermekei között, nem tesz
Hát, éppen ilyen formán vagyunk az erdélyi különbséget. Nó hát, mi se tegyünk. Adjuk oda,
ref. özvegy-árva gyámintézet vagyonának jövő engedjük át az egyházkerületi özvegy-árva gyám­
rendeltetését illető meghatározásával. Itt az igaz- intézet tőkepénzét azoknak, kik arra igazán rá
ság; ott az igazság. Keressük a »nagy igazság«-ot, vannak szorulva.
/
s nem találjuk. Állítják, és mondják némelyek, hogy nincs
Régi kálvinista bűnünk, hogy rettenetesen összefüggés az özvegy-árva gyámintézet rendel­
törvényesek vagyunk. Törvényesen magyarázzuk tetése, és különösen a theol. fakultás között.
jogainkat, törvényesen állítunk, törvényesen ta­ Az árva papfiuk Szeretetházának célját, hogy a
gadunk, törvényesen követelünk, törvényesen en­ gyámintézet céljával megegyezik, nem kifogá­
gedelmeskedünk. Pedig »nem a törvénynek csele­ solják. Tehát, keressük az összefüggést csak az
kedetei által igazulunk meg«. előbbinél. A gyámintézet célja az elmaradott
Egy másik kálvinista bűnünk, hogy soha özvegyek, és árvák segélyezése. A theologiai
sem vagyunk jól lakva. Nekünk mindig, minden­ fakultásnak célja, hogy növeljen papokat (kiknek
bűi több kell, mint a mennyit kapunk. A mi lehessenek özvegyeik, és árváik). Ha pap nem
zsákunkba tölthetnek ugyan, de az meg nem lesz, hogy legyen özvegy papné, vagy árva papfiu ?
telik soha. Nem a legszorosabb összefüggés van-e a két dolog
Ezek előre bocsátása mellett, most már én is között ?
keresem a »nagy igazság«-ot; azt t. i. hogy mi Ellenvetésül föl lehet hozni, hogy nem azért
legyen rendeltetése az egyházkerületi özvegy­ növelnek papokat, hogy özvegyeket, és árvákat
árva gyámpénztárnak jövőre? Keresem, de nem hagyományozzanak az utókornak örökségül, ha­
azon az úton, a hol a prókátorok szoktak járni, nem, hogy isten országában fényeskedjenek, a
hanem azon, a hol az apostolok haladnak, a hit, és erkölcsi életet oltalmazzák, győzelemre
szeretet útján. juttassák. Úgy van. A z a növelés célja; de, a másik
Igaz, hogy a szeretet is sokfelé hajolhat, és az élet törvénye, követelménye. Hogy aztán itt
tárgyai szerint lehet egyező, s lehet különböző. mégis hol van az összefüggés, erre azt feleljük:
Nó, »de a szeretet nem cselekszik álnokul, nem ott, a hol a szeretet mindent egyesit. Mert a vég­
nézi csak a maga hasznát«. Hát, ne nézzük mi sem. cél az, hogy ugyanazon körben a reá szorultak
 82. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
segélyezve legyenek. Mint a gondos kertész, ki
hol a magvakat, hol a plántákat, hol a növekedő
csemetéket öntözgeti, s a hol szükségét látja,
ott ápol, nyes, olt és növel, nem gondolkozván
azon, hogy az Öntöző kannában megmaradott
vizet eltegye-e a jövő szárazságra, mikor előtte
két szép ültetvénye hervadoz: úgy részesítsük
mi is segélyben a hozzánk tartozó intézményeket.
Hiszen, mi sem gondolkoznánk, ha éhező kér
tőlünk egy kis eledelt, hogy vájjon, oda adjuk-e a
gyermekeink számára főzött eledelnek maradékát?
Pedig lehet, hogy éppen idegen kéri. Hát, ha még
saját vérünk kéri? Nó hát, itt az összefüggés.
Abban a szeretetben, abban az áldozat-készség­
ben, mikor egymást gyámolitjuk, segítjük, és el
tudunk tűrni a közjó előmozdításáért egy kis
nélkülözést, s le tudunk mondani egy kis haszonról.
Legyen tehát törvényünk a szeretet; legyen
életelvünk az önmegtagadás, s e törvény vezessen
minket arra az áldozatkészségre, hogy egyház-
kerületünk özvegy-árva gyámintézetének felsza­
badulandó vagyonát adjuk oda fele részben a
theol. fakultásnak, más fele részben az árva pap­
fiuk Szeretetházának; hadd, éljen mindkettő egy­
más támogatására. Hiszen, tán ebben is van annyi
jog, mint abban, midőn az özvegy-árva gyám­
pénztárt az élő részvényesek akarják maguk
között felosztani.
Gondolkozzunk nem csak fejünkkel, de szi­
vünkkel is, mert ez a »nagy igazság«.
N a g y Domokos.
Aggodalom, bizodalom.
K ét kép áll előttem. Mindkettőnek írója korunk
társadalmi életéből vette a tárgyát, s az irodalmi nyelv
erejével festette azt meg. A z első, »1897« címen oly
sötét árnyalatokkal dolgozik, hogy az olvasó a rajz
szemléletében elkomorodik, aggodalom fogja eJ lelkét,
és megütközik a mai viszonyok mélyen lesújtó jelen­
ségein. A második »Refleksziók« címen több fényt,
sugárt, derűt, és mosolyt ecsetelt, mint a mennyit a mai
társadalmi, politikai, és vallásos erkölcsi élet körébűi a
legrózsásabb hangulattal is ki lehetne magyarázni. Ám,
azért egyik kép sem boszantó, mert mindkettőben van
valami igaz. A z elsőn sok árnyalat természethű; az iró
frappáns vonásokkal rajzolja a mai nagyon is reálisztikus
kor sötét és elszomorító jelenségeit; a második mosolygó
légkört, vidám háttért fest, a melynek lágyan szétfolyó
szinei beleolvadnak egy szebb jövendő bíboros hajnalába.
A z egyik kép az aggodalom, a lemondás, a kétségbe­
esés sötét színeivel van megfestve. írója a naturálizmust
veszi ecsetére, és annak rajzolásában egészen sötétnek,
ridegnek, borzalmasnak látja a jelent, az embereket, az
intézményeket. Nem tud egyetlen mosolygó sugárt be­
ii. szám.
vezetni olvasóinak lelkületébe az eszmény fényköréből.
A második a biztató reménység hirdetője-képpen, suga­
rakkal, fénynyel, virágokkal igyekszik kellemesen hatni,
írója az olvasókban felkölti a hitnek, a bizodalomnak
áldó erejét. Nem hiszi, hogy sárban fetreng az eszmény,
és van reménysége egy szebb, egy boldogabb jövendőbe.
Mindkét fölfogás egészen eredeti. A z irók a tárgy
megválasztásában szerencsések, de azután a festék alkal­
mazására, és a színezés általuk produkált művészetére
nézve alapos kifogásaim vannak.
Mert, kérdem, nem nagy tévedés*e, azt állítani, a
mi az első kép írójának minden vonásából kitükröződik,
hogy ma nincs eszmény, és hogy minden ember a sár­
ban jár? Vannak, ám, a kik ma, az érdekharcok folytó
ködében is szárnyra kapnak, nem csapódnak a porba,
sőt fölfelé törnek még akkor is, a mikor a reálizmus
vastag, durva testével lefelé húzza őket. Van eszmény
ma is, és van a tiszta, nemes küzdelemnek bére, ha más
nem: öntudatunkban. Van ideális törekvés, ha nem min­
den egyénben is, de az emberiség egy hatalmas falánk-
szában, és e törekvés, előbb-utóbb, diadalmaskodni fog.
Közállapotaink elszomorító jelenségei mellett, édes vigasz­
talással mosolyognak felénk a társadalmi nemes eszmék
hódításainak, a humánisztikus törekvések jótékony hatá­
sának, a civilizáció általános, és feltartóztathatatlan ter­
jedésének el nem tagadható eredményei. »A nyomor,
a köznép nyomasztó terhe pedig csak addig nehéz, a mig
azt a nép bírja«.
A politikai küzdőtér előharcosai. bármennyire kö­
zönséges tehetséggel álljanak sorompóba, eltagadhatat-
lanul lépnek egyet-egyet előre a liberálizmus porondján.
Lassankint kivívott győzelmük örvendetes eredményei
a legközelebb elmúlt években, s még inkább a miíleniumi
évben, nem egyszer általános megelégedést idéztek elő
a magyar nemzet higgadtan gondolkozó elemeinek kö­
rében. Nagyobb alkotásokra nem voltak képesek, és nem
képesek jelenben sem, két oknál fogva. A z egyiket elhall­
gatom, a másikat a magyar nemzeti élet átalakulása
korának tulajdonítom. Vezetik magyar nemzetünket is,
mint minden más nemzetet, s oly utakon akarják bol-
doggá tenni, a melyekre vezetői útmutatása folytán talál
rá. Fegyveres béke, az ősi vitézségbe vetett bizalom,
a polgári jogok korlátot alig ismerő szabad gyakorlata,
és az alkalmazkodni tudó elvhűség a mai liberálizmus
j kátéja, de minden esetre nemesebb káté ez is, mint volt
az, a mely tűzzel-vassal hirdette, s igyekezett diadalra
j juttatni az eszmét. A nyers erő ma már elvesztette
j értékét, s helyébe lépett az alkalmazkodni tudás a viszo-
j nyokkal, a lehetőségekkel, és elérhetőségekkel való meg-
barátkozás célszerűségi elve. Lassan, de biztosan. Ez a
jelszó ma. Majd meglátjuk, hogy hová vezet. Ma már
j mindent csak felülről várunk, mert az újabbkori politikai
j irányzatokat nem a népnek találták fel. Ha fenn elég
1 okosak, miért törné fejét a nép, a nemzet zöme a jö-
| vendő eshetőségek felett?
1 Protestáns egyházunknak, mint a szabad eszmék
| hirdetőjének, és diadalra juttatásának vezérférfiai, fő
j főtényezői naprúl-napra lankadnak a küzdelemben, a kö-
| zöny az egyház külső, és belső dolgai iránt mind inkább
észrevehető. Valami ilyenforma állítás is kikandikál a
 11. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sorokból, melyeket az »1897« cimü cikk írója e lapok
hasábjain közre adott. Már, bocsásson meg ama cikk tisz­
telt írója, egy tekintélyes pozíciót elfoglaló, és betöltő
felekezet, melynek ereje a tiszta hit, a mindeneket meg­
szentelő szeretet az örök szép és igaz ideálok iránt ;
tűrelmesség a küzdelemben, lett légyen az felekezeti, tár­
sadalmi, vagy politikai küzdelem; nagylelkű lemondás
saját jogairól, ha abban a lemondásban a nemzeti Géniusz,
megtépászott szárnyai nőnek ki erőteljesebben: azt hi­
szem, nem panaszkodhatik a miatt, hogy vezetői a kö­
zöny miatt lankadnak, nem teljesitik egész lélekkel köte­
lességeiket, sőt éppen lelkes vezetői lankadatlan buzgó-
ságában bízva, teljes joggal remélhet egy szebb, egy
boldogabb jövendőt. El kell, hogy jőjjen az idő, hiszem,
és hirdetem, a mely a protestáns szabad szellem diada­
lának hódol. És ez a diadal a magyar nemzet, a ma­
gyar társadalom diadala leend, a mely nem fog a »ci­
gány prímás szeretőjévé lett herc^gasszonyrúl, az orfeumi
hölgyek meztelen alakjairól« írott, és festett képekben
gyönyörködni, hanem eszményeket szül, és eszményeket
növel. E kort nem a lemondás, és kétségbeesés tanának
hirdetésével készítjük elő, hanem erős hittel, és biza­
lommal a nép romlatlan erkölcseiben, és azzal a komoly
törekvéssel, hogy a gondozásunkra bízott nyájakba nem
engedünk farkasokat. A hírlapok nem a köznépet rontják
még most, a mely amúgy sem sokat törődik a hírlapok
olvasásával, hanem a magyar nemzet ama magasabb
intelligenciával biró, vagy legalább azt affektáló szemé­
lyiségeit, a kikre már úgy sem hat a vallás, a biblia.
Amazokat mi kell, hogy vezessük, oktassuk, felvilágo­
sítsuk ezeket, ha nem bírunk velük, engedjük át az ör­
dögöknek. Ú gy sem viszik el őket hanem csak áldo­
zataik lesznek.
Első dolog tehát, iskoláinkban a vallásos nevelés
szigorú, és a szó legnemesebb értelmében való fentar-
tása, az igaz vallásos hitnek nem fánátikus, babonába
átmenő ápolása, hanem szabad fejlesztése; az isten, a
haza, és emberszeretet szivünkbe Írott törvényei szent­
ségének, és örökkévalóságának hirdetése, és nem a két­
ségbeesés.
Ilyen fölfegyverkezésével a magasabb, nemesebb
lelki tulajdonoknak: templomokat építünk a hit, a sza­
badság, a türelem, a reménység, a szeretet, a béke, a
társadalmi, politikai, és nemzeti élet örök ideáljainak,
külön-külön, és együtt véve, és nem a csüggesztő le­
mondásnak.
»Bizalmam az ősi erényben«, a protestáns szellem
ifjú erejében, és ama legerősebb fundamentomra, az én
Jézus Krisztusomra épített anyaszentegyházam örök ha­
talmában van, a melyen még »a pokol kapui sem ve­
hetnek diadalt«.
Ezzel befejeztem az első kép reám gyakorolt hatá­
sából származó ismertetését. Most rátérhetünk a másikra,
a mely »Refleksziók« címen, elég derült hangulattal meg­
írva, szintén e becses lapok hasábjain látott napvilágot.
Nem igen vagyok hajlandó az első, igen is sötét
színekkel megrajzolt kép reám gyakorolt kedvezőtlen
benyomása után, e másik, e mosolygó kép szemléletére
édes mámorba esni. Nem vakít el az a derengő fény,
a mely hátterét alkotja, de örömmel kell kinyilvánítanom,
83-
hogy sokban osztom e rajz fölfogásában, és színezé­
sében megnyilatkozó hűséget, erőt, és a mi a fő: a
derült hangulatot, a melylyel megteremtve lett. Nincs
miért kétségbe esnünk: az eszme él, és diadalmaskodni fog.
És ha mégis, e kép reám általánosságban gyako­
rolt kellemes hatása dacára, vannak kifogásaim, azok
1 főképp az egyes részletekre vonatkoznak, és inkább az
iró által fölvetett és megtestesített eszmény, és gondo­
latok megtestesítésére, kibővítésére, de legkevésbé sem
azok elhomályositására, vagy elferdítésére lesznek álta­
lában elősorolva.
Való igaz, hogy a mi népünk örvendett mindenütt,
még nyomorában is, a hol a magyar nemzet ezredéves
államiságának fennállását, a népek tengerében diadalmas
előnyomulását, a kulturális küzdelmekben elért vívmá­
nyait, a szabad intézmények, a társadalmi alkotások
terén volt a ki megmagyarázza. Virágot is hintett a
nemzeti trikolor útjába, s megkoszorúzta a milleniumi
emlékeket szeretetének, és lelkesültségének legékesebb
virágaival. Kicsapongó, zajos jó kedvvel, daliás táncban,
népdalok és hazafias himnuszok lelkesült éneklésével
adott kifejezést csodaszerü ünnepének, hozzá teszem itt is,
mindenütt, a hol vele együtt érző vezetői a hangot e
nagyszerű ünnep felséges jelentőségéhez megadták. T a ­
gadom, azonban, a »Refleksziók« írójának amaz állítását,
j hogy a mi népünk örömben, vagy bubán önmérséklő.
1 Tagadom, hogy tud emlékezni. Éppeu az a legerősebb
hibánk, hogy nagyon is a pillanat emberei vagyunk, és
nagyon hamar tudunk feledni. Jövőnkbe vetett bizodal-
munkban éppen ez a nemzeti karakter adja meg a derűs
kilátást. Érezzük, hogy még fölbolygathatja régi-régi eré­
nyeink legfelségesebbjét: a honszerelmet, a szabadság
iránt való lángoló lelkesedést egy dal, egy mese, egy
isteni szózat. A mikről már elfeledkeztünk. De, éppen
igy van jól; hiszen, ha másképp volna, le kellene mon­
danunk a nemzet jobb jövőjérűl.
Politikai fejtegetésekbe én sem bocsátkozom; de,
annyit mégis el nem hallgathatok, hogy a társadalmi
élet ezer, meg ezer nyilvánulása arra vall, hogy nekünk
i csak egyetlen egy fő főbajunk van; az t. i. hogy még
! nem értük el nemzeti nagykorúságunkat. E gy nemzet
életében, ügy látszik, erre egy ezredév kevés. De, éppen
ezért van bizodalmunk a jövőben, s e tekintetben a
»Refleksziók« írójának van igaza. E bizodalom nélkül
egyetlen lépést sem tehetünk előre. Nem a magyar
nemzet, és nem a protestáns egyház jövendő nagysá­
gának, hatalmának, és diadalmának reménysége nélkül.
Nem a valláserkölcsi élet, a társadalmi átalakulás, vagy
ha úgy tetszik, megjobbulás hitének biztató ereje nélkül.
Nem a magyar nemzeti karakter öntudatos megnyilat­
kozásában rejlő bizodalom nélkül, egy lépést sem se
i jobbra, se balra, se előre.
N agy tévedés, továbbá, azt állítani, a második kép
egy refleksz sugara ez, hogy nagyon is elég vallásos
érzület tapasztalható, kielégítő nyilvánulása a protestáns
hívők soraiban. Igaz, hogy nem rombolnak híveink temp­
lomokat oda künn, de az isten legfelségesebb temploma,
a hol ő, az örökké élő, ható, és működű szellem jelen
j van mindig: a lelkekben épül fel. A mi népünk pedig
1 a folyton fokozódó hitetlenségre való hajlandóságával,
 84 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Jelkét fosztja meg a legdrágább kincstől, a lelkek lei­
kétől, a ki maga az isten.
Erős küzdelmekre van kilátásunk. E küzdelmek
vivásában, ha vannak példány képeink, vezérnagyságaink,
ám, közkatonák is legyenek. Bizodalommal egy jobb
jövőben, és aggodalommal a jelen küzdő terén. Ez legyen
jelszavunk.
A vallásos érzület hanyatlóban van, ezt el kell is­
mernünk. Naponta látjuk, tapasztaljuk, hogy az égbül
földre hozott eszmény, a naturálizmus, szociálizmus,
atheizmus, pauperizmus, anabaptizmus, s a jó isten tudja
még hányféle izmus-hiveinek terjedésével, mikint kezdi
elvesziteni a talajt. Ezt vallás-tanitásunk hibás irányában,
tankönyveink gyarlóságában, és arra hivatott tanerőink
hiányának nagyon is érezhető voltában keresem, és ta­
lálom fel. Itt sürgős reformra van szükségünk, és nem
jajveszékelésre.
Uj világhatármesgyére léptünk. Az ósdi köntös
csak arra való, hogy egy-egy igazi értékes beszövését
átvigyük az új himzéssel ellátott ruházatra, örök éki-
tésnek. Vallástani tankönyveinket ily módon szükséges
reformálnunk.
A protestáns papok szomorú sorsa pedig, úgy
hiszem, a mi megelégedésünkre, jóra fog változni mi­
előbb. Mert a magyar állam, szükebb meghatározással,
a magyar nemzet jövendője, részben legalább, ettől a
nyomorúságában is lelkes, szabad gondolkozású gár­
dától függ.
Ezzel be is fejeztem a két, társadalmi, politikai,
és vallás-erkölcsi rajz szemléletéről nyert következte­
téseimet.
Igyekeztem azokbúl levonni a szépet, az igazat
és a jót, a melyek- csak úgy hathatnak általános erővel,
ha azok oldalvilágitások és erőszakosan irányított sugár-
verődések nélkül szemlélhetők.
Azonban, én is hirdeten, hittel, bizodalommal :
hogy »a hajnal jöttét nem lehet tagadni.«
Kántor-tanítóink érdekében.
A vallás és közoktatásügyi miniszter úr közelebbről
azon szándékát jelentette ki, hogy a néptanítók nyug­
díjazására vonatkozó törvényt revideálni fogja, s ennek
folytán uj intézkedéseket szándékozik keresztül vinni, s
alkalmat akar adni, hogy az esetleges sérelmek előter­
jesztetvén, orvosoltassanak.
Ú gy vélem, hogy nem végzek felesleges munkát,
ha a kántor-tanitóink nyugdíjazására vonatkozó sérel­
meinknek orvoslását egyházkerületünk intéző köreinek
becses figyelmébe ajánlom.
A tanítói fizetések összeírása alkalmával a kántori
fizetés külön szakittatott, s csakis a tisztán tanítói il­
letmény után rovatott ki a nyugdíj-százalék s így a
nyugdíjazás is csak abban az arányban fog történni s
ezen intézkedés miatt kántor-tanitóink, nyugdíjazás te­
kintetében, a többi tanítókkal szemben hátrányban fog­
nak maradni.
Ezen csekélynek látszó dolog befolyással leend
arra, hogy a mindinkább mutatkozni kezdő tanító-hianyt
felekezetűnk érezze meg legelsőbban is, mert egyfelől
ii. szám:
az a körülmény, hogy kártor-tanitóínk fizetésüknek egy
részét terményekben kapják, s ezen termények igen
magas árban vannak íölvéve; másfelől pedig apró-
cseprő részletekben és sokszor hiányosan szolgáltatnak
ki s igy az állami tanítók pontosan kiszolgáltatott pénz­
fizetésével az ők fizetése össze nem hasonlítható; végül
pedig az a körülmény, hogy kettős hivataluk dacára
a nyugdíjazásnál is hátrányban vannak: arra kényszeríti
az állomáskeresőket, hogy csak a legvégső esetben fog­
nak kántor-tanitói állomásra folyamodni.
A kétféle fizetésnek különválasztása még akkor
fog nagyobb zavart okozni, midőn a kántor-tanitó nyug­
díjaztatása elkövetkezik. Akkor majd előáll olyan eset,
hogy a kántor-tanitó, mint tanító nyugalomba lép, de
mint kántor, hivatalának ezen könnyebb felét, hogy nyug­
díjas jövedelme ne csökkenjen, továbbra is folytatni fogja
s ezen az alapon a kántori lakot is használja s igy a
tanítói fizetés megcsonkulván, arra tanító nem fog akadni.
A z állam az ő tanítóinak megadja a ^oo forint
alap-fizetést, s azon kívül az igazgatónak külön hono­
ráriumot ad, s hogy mellékkeresete legyen, megengedi,
hogy kántorságot, anyakönyvvezetést vállaljon. Hát,
vájjon a mi kántor-tanitóink nem éppen úgy megér -
demlik-e a 400 frt. tisztán tanítói alapfizetést, s esetleg
az igazgatói honoráriumot, mint az államiak, s ezzel
együtt a 400 frt. alapfizetésen kezdődő nyugdijat, mint
az államiak ? Hiszen, egy tanterv szerint kell tanitaniok,
ugyanazon teendőik vannak, s egyenlő eredmény eléré­
sére kell törekedniök. Szóval, a teendőkre vonatkozólag
közöttük különbséget tenni, nem lehet: miért tétetik hát
különbség a tanítói fizetés, és a nyugdíjazásra vonatkozólag?
De, ha tovább vizsgáljuk a dolgot, s tekintetbe
vesszük azt, hogy az állam a nyugdij-alap gyarapítá­
sára évi százötvenezer forintot adományoz: vájjon, ezen
adományt nem egyformán kellene-e élvezni minden ta­
nítónak oly formán, hogy legalább 400 forinttal kez­
dődjék minden tanítónak nyugdíj iránti jogosultsága r
S ha tekintetbe vesszük továbbá azt, hogy az
iskola fentartóktúi egyformán szedi az állam a 12 frt.
nyugdijilletéket akár 600, akár pedig 2— 3 száz forint
legyen a tanítói alapfizetés: vájjon, megegyeztethető-e
az igazsággal, hogy egyforma kötelezettség mellett egyik
1 rész az egész jog élvezetéből kizárassék s abban csak
részben részeltessék? Én legalább nem hiszem.
1 A fönnebbiek alapján, szerény véleményem szerint,
| felkérendő volna a nagyméltóságu vallás- és közoktatás-
( ügyi minister ur, hogy a nyugdíjtörvényt olyanformán
módosíttassa, hogy minden néptanítónak nyugdija a 400
' forint alapfizetésen kezdődjék s ezen alapfizetés oly
1 módon egészittessék ki, hogy a kántori illetéken kívül,
I tisztán csak a tanítói fizetés emeltessék 400 forintra.
De, ha ezt egyelőre nem lehetne elérni, azon eset-
I ben legalább annyit jogosan várhatunk, hogy az össze­
sített fizetéseknél a kántori illetmény is számittassék be
1 a nyugdíj alapját képező fizetésbe, s ezen esetben ter-
! mészetesen a kántori illetmény után is kirovandó volna
a nyugdíj-százalék oly mértékben, mint a tanítói illetmé­
nyek után kirovatott.
Vajha, felszólalásom meghallgatásra találna!
 ii. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. márc. C. és 14.
Mindkét ülésen elnökölt: főt. Szász Domokos,
püspök aa. Váltakozva jelen voltak: Bartha Lajos, gén.
direktor, dr. Vályi Gábor, Szász Dénes, Kenessey Béla,
Becsek Lajos, Herceg Lajos, Parádi Kálmán, br. BánfiEy
Ernő jig. tanácsosok, Márkus János titkár, dr. Deák
Albert ügyvéd, Maksay János számvevő, Deák József
pénztárnok és Kádár János s. titkár.
Az időközben elnökileg elintézett ügydarabokban
tett intézkedések jóváhagyó tudomásulvétele után, követ­
kezett a napirenden levő alábbi ügyek ellátása.
Mindenekelőtt számvevő aa. mutatta fel és ismer­
tette tüzetesen ama kimutatást, melyet a múlt évi egy­
házkerületi közgyűlés megbízása alapján, az egyház-
kerület által tiz év alatt végrehajtott pénzügyi műveletek
eredményeiről állított össze. A nagy gonddal és kiváló
pontossággal elkészített terjedelmes kimutatás adataiból
örömmel vett Ig.-Tanácsunk minden egyes tagja tudo­
mást a tiz év alatt főt. püspök aa. buzgó fáradozásaival
végrehajtott pénzügyi műveletek igen kedvező eredmé­
nyeiről és elhatározta, hogy azt rendelkezésére bocsátja
a közgyűlés által kiküldött pénztárvizsgáló bizottságnak.
Hasonlóan örvendetes tudomásul vette Ig.-Taná-
csunk a m.-n.-zsombori gazdaság múlt évi számadásai­
nak felülvizsgálásáról szóló számvevői jelentést is, mely­
ből láthatólag az illető gazdaság és szeszgyár-üzem múlt
évi tiszta jövedele alig áll valamival alatta a befektetett
tőke 5°/0-nak.
Tudomásul vette, továbbá. Ig.-Tanácsunk Fülöp
Ede, m.-n.-zsombori gazdatiszt aa.nak állásáról történt
lemondását, minthogy nevezett aa. kedvezőbb állomásra
hivatott el, s fölhatalmazta az elnökséget, hogy az állás
betöltése iránt intézkedjék.
Erzsébetvárosi reform, egyházközségünk presbité­
riuma egy vitás temetői-birtokháboritási ügyben marasz­
taló és bírságoló határozatot hozván, minthogy annak
végrehajtását a közigazgatási hatóság megtagadta: pa­
naszt emelt Ig.-Tanácsunkhoz a közig.-hatóság eljárásával
szemben, orvoslás keresése iránt. Ig.-Tanácsunk azonban
az egész ügyet a polgári bíróság elé tartozónak ismer­
vén, a közig, hatóság eljárásában sérelmet nem talált,
s igy az egyházközség kérését nem teljesíthette.
A nagyenyedi Bethlen-kollegium gondnoki karának
fölebbezését tárgyalta ezek után Ig.-Tanácsunk, az Elöl­
járóság ama határozata ellen, melyben egy nagyobb
erdőbirtok megvásárlásának kérdését napirendről levé­
tetni. határozta. Hatóságunk, a felebbezésben előadott
meggyőző indokok alapján, a csekély többséggel hozott
határozatot feloldotta s fölhívta az Elöljáróságot a kér­
déses vásárügy ismételt tárgyalás alá vételére.
Jóváhagyta Ig.-Tanácsunk, a főt. egyhker. köz­
gyűlés megerősítésétől föltételezetten, a petrozsényi egy­
házközségnek önálló anyaegyházzá történt szervezke­
dését s a megállapított papi dijlevelet megerősítvén,
engedélyt adott a papi állás betöltése iránti intézkedések
megtételére.
A helybeli kir. táblai elnök ur ama kérdésére,
hogy az egyházkerületi közalap tulajdonát képező kül-
85
középutcai egyik telket egészben s a másik teleknek
udvari részét nem volnánk-e hajlandók 20,000 ff tón az
állam részére átbocsátani az igazságügyi palota építési
céljaira: elhatározta Ig.-Tanácsunk, hogy csakis mind
a két telket egészben képes átbocsátani és pedig csak
55.000 frtnyi vételárban, minthogy a jelenlegi jövede­
lemnek ez a tőke felel meg.
Megengedte ezek után, Ig.-Tanácsunk a kibédi
egyház kepeváltásának a bemutatott szabályzat szerinti
keresztülvitelét; a sövényfalvi szolgálatképtelenné vált
pap aa.nak, félfizetéssel leendő nyugalomba lépését; a
rugonfalvi és sámsoni ref. iskolák államosítása iránti
tárgyalások megkezdését és dr. Székely Bendegúz, s.-
szentgyörgyi beteg tanár aa.nak folytatólagosan még egy
félévre leendő szabadságolását.
. Fogarasmegye tanfelügyelőjének a fogarasi egyh.
községi leányiskola államosítása iránti előterjesztése le­
küldetett az illető egyh. községhez tárgyalás és véle­
ményezés végett.
Székelyudvarhelyi kollégiumunk kérésére megen-
gedtett, hogy az üresen álló történelem-latin nyelvi tan­
székére a pályázatot kihirdethesse.
A tordaaranyos-megyei tanfelügyelő amaz előter­
jesztését, hogy a köri gyűlésekre utazó tanítók fuvar-
és napdijjal láttassanak el, Ig.-Tanácsunk, fedezet hiá­
nyában, nem teljesíthette, de körlevélileg ajánlatba hozta
összes egyházainknak, hogy ily alkalmakkor a tanítók
költségeiről lehetőleg gondoskodni szíveskedjenek.
Sepsi-szentgyörgyi kollégiumunk azon kérésé, mely­
ben az eddig élvezett évi 12,000 frt államsegélynek, a
kiküldött miniszteri biztos és ig.-tanácsi képviselő jelen­
létében megállapított normál-költségvetés szerint, évi
20.000 frtra leendő felemelését kéri, kedvező ajánlattal
terjesztetett föl az egyetemes konventhez a további
pártoló lépések megtétele céljából.
A kolozsvári egyházközség által építeni szándékolt
templom és papilak terve és költségvetése, műszaki elő­
adó aa. véleménye alapján, jóváhagyatott s az építkezé­
seknek 45,000 frt költséggel leendő foganatosítása enge­
délyeztetett. Egyúttal szolgalmi jogot engedett Ig.-Taná-
csunk a kolozsvári egyh. községnek arra, hogy tervezett
templomát és papilakját az egyházkerületi Szeretetház
számára megrásárolt telken építhesse.
Hasonlóan, megvizsgáltatott és jóváhagyatott az
egyh. kerület által építendő Szeretetház terve és költség-
vetése 36,000 frt építési összegben, melyhez ha a telek
15,500 frtn}^ vételárát hozzászámítjuk: ezen intézmény
első megalapítása 50,000 irtot meghaladó tőkét igényel.
Főtiszteletü püspök aa. a Szeretetház létesítésére
vonatkozólag részletesen kidolgozott javaslatot terjesztett
hatóságunk elé, melyben úgy a felállítás, mint a fen-
tartás fedezetére kellő alapokat jelöl meg. Eme javaslat
általában a Szeretetház egész prospektusát tartalmazza,
közelebbi ismertetésébe azonban e helyen nem bocsát­
kozunk, minthogy legközelebbi számunkban az Ig.-Ta-
nács által örömmel fogadott és a közgyűlés elé terjesz­
teni határozott javaslat telj tártál mulag közöltetni fog.
Ugyancsak főt. püspök aa. terjesztett be Ig.-Taná-
csunkhoz egy pót-javaslatot az egyházkerületi özvegy-
árvái alapot illetőleg, melyben erre vonatkozólag korábban
 86. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. ii. szám.

megtett javaslatát a Prot. Közlöny hasábjain megjelent tanitóképviselők teljes számban, lelkészek is igen szép«
észrevételek méltányló tekintetbe vételével, oda kéri számban jelentek meg.
módosítani, hogy a gyám-alap fokonkint fölszabadult Délelőtt fél tiz órakor nt. Kovács Elek esperes afia
jövedelme egészben a Szeretetház céljaira fordittassék. az egybegyűlteket üdvözölvén, a gyűlést megnyitja, és név­
Ig.-Tanácsunk e javaslatot is elfogadta és egyúttal ki­ sor-olvasás után, Nagy Domokos jegyző teszi meg a tanács
mondotta, hogy a kerületi özvegy-árvái alap megszün­ működéséről szóló jelentését.
tetése jövedelmének mikénti fölhasználása tárgyában Ezután olvassa nt. Kovács Elek aa esperesi jelen­
készített javaslatát eleve közölni fogja az egyh. megyék­ tését, melynek végén, egésségére való tekintettel, lemond
kel vélemény-nyilvánítás végett. esperesi állásáról.
Márkus János titkár aa. mint a mocsi egyház- A megürült elnöki széket törvényes helyettese, Nagy
község által megbízott ügyvéd, jelentette, hogy az egy­ Domokos jegyző foglalván e l : a gondnoki kar nevében
ház regále-perét kedvezően bonyolította le s igy az Apáthy Péter orsz.-gyülési képviselő, algondnok indítvá­
egyházközség újabbi évi 70 írt jövedelemhez jutott, nyozza, hógv érdemei erkölcsi jutalmazásául válassza meg
minélfogva papi állomásának betöltése iránt intézkedések nt. Kovács Elek afiát. közgyűlésünk egyházmegyénk tisz­
volnának tehetők. Ig.-Tanácsunk elismerőleg vette tudo­ teletbeli esperesének; Nemes Árpád tanügyi előadó pedig
másul titkár aa.-nak a per megnyerése körül kifejtett javasolja, hogy válasszuk meg egyszersmind örökös, rendes
buzgóságát s miután e helyen a papi állomás szerve­ tanácsbirónak. Mindkét indítvány igaz melegséggel határo­
zését és betöltését maga részéről is sürgősen szükséges­ zattá emeltetett.
nek tartja: határozatilag kimondotta, az egyházkerület És igy Ion, hogy nt. Kovács Elek atyánkfiát nem
tulajdonát képező mocsi belső teleknek és háznak hasz­ vesztettük el egészen; mint tanácsbiró ezután is részt veend,
nálatra papilakásul leendő átengedését s utasította az mint ígérte, egyházmegyénk ügyeinek vezetésében. Ad multos
egyházközséget, hogy a 800 frtra tehető papi javada­ annos!
lomra mentül elébb hirdesse ki a pályázatot. És most következett közgyűlésünk legérdekesebb
Végűi, még nehány apróbb ügy nyert elintézést s pontja : az esperes-választás.
ezek után főt. püspök aa. az ülést bezárta. r- s. Mindnyájan éreztük, hogy kényes probléma előtt
állunk. Mert Nagy Domokos jegyző afiának elévülhetetlen
és el nem tagadható érdemei vannak. Jogos áspiránsa te­
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . hát az esperesi széknek. Ám, erkölcsi jutalomnál egyebet
A küküllői egyházmegyéből nem nyerhetett; mert a beadott huszonkilenc szavazatból

Nt. Kovács Elek atyánkfiát, ki nagy érdemeket szer­ egyet Hegyi Sándor, hetet Nagy Domokos, és huszonegyet

zett egyházmegyénkben huszonhárom éves papsága alatt, a Nemes Árpád, eddigi tanügyi előadó kapott.

múlt évben makacs betegség kínozta, és ezért négy hóna­ És igy, nt. Kovács Elek örökét Nemes Árpád nyerte

pon át törvényes helyettese, Nagy Domokos jegyző volt. el tiz évre. Nemes Árpád, ki zilahi jurátus, n.-szebeni segéd­

A tiz éves ciklus lejártával, múlt év októberében lelkész volt, s mióta m.-bodoni pap, mint székbiró, kerü­

újabb tiz évre közfelkiáltással választottuk esperesünknek leti képviselő, és egyházmegyei tanügyi előadó: nem isme­

a még nem éppen teljes egésségnek örvendő nt. Kovács retlen név e lapok olvasói előtt sem.

Elek afiát. Azonban, csakhamar kénytelen vala meggyőződni Hisszük és reméljük, hogy a választásnál is jelent­

arról, hogy életét az izgalmaktól lehetőleg óvni s egésségét kezett kedvező szelekkel, a gondnoki kar bizalmával, nt.

kim élni tartozik. Kovács Elek tanácsbiró szives segítségével egyházmegyénk

Visszalépett tehát az esperesi állástól, hová őt a hajóját az eddigi úton előbbre vezeti. Adja isten, hogy úgy

közbizalom ezúttal háromszor ülteté s az esperes-választást legyen.

Nagy Domokos jegyző leköszönvén jegyzői s ezzel
f. év március 4-ére tűzte ki.
kapcsolatos számvevői állásáról, a közgyűlés egyhangú ké­
Az érdekes gyűlésen ott láttuk a gondnoki karból
résére sem volt hajlandó visszavonni lemondását. És igy a
K . Nagy Pál és Apáthy Péter, a világi képviselők között
jegyzői tollat a törvényes helyettes, Vályi János aljegyző
Bágya Ödön, árvaszéki elnök, Erits Rezső, főszolgabíró,
vette kezébe. ~ , - T» *
Pataki Lajos, birtokos és Gyöngyösi István urakat, stb. A O rb án József-

TARCA.
és egyházi pálya, e két eléggé heterogén elem közt bizalmas
Meghitt beszélgetések,
közeledés állhasson elő. Ilyen a lehető legmagasabb fokú
m.
hivatali függetlenités, a mit a birtokos nemesi önérzet meg­
P a p. Nem úgy, patronus úr, nem kellene a dolgot kíván, s az egyházi pálya természetével is megegyezik.
elsietni. Tudom, hogy a nemesi birtok olyan, mint a bibliai Könnyebbitések a papi oklevél megszerzése körül, esetleg,
köves föld, olyanná tette a rajta fekvő több-kevesebb teher, kapcsolatba helyezése a theologiának a joggal.
az adósság köve ; de, még sem szívesen menne bele a bir­ De, a hivatali függetlenség a hivatalos teendőkkel
tokos osztály ebbe a vállalatba, mert őszintén szólva, egy­ szemben való kellő szabadságot is megköveteli, a mi a segéd­
előre tisztán csak vállalat, bár nemes vállalat volna tőle. vagy helyettesről való gondoskodást vonja maga után. Ilyen
Nem, különösen az egyházi hivatal jelen arculata miatt. papi segédhivatallá alakítható a kántor-tanitóság, a mint­
A dolog oly módosításokat kíván, melyek folytán gentry, hogy sok helyt ma is az. Kisebb theologiai képzésben ré­
 ii. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 8;.

szesült lévitaság, vagy tanitó-káplánságra volna szükség, visszajut oda, honnan kiindult, hogy a birtokos osztály meg­
hogy a nagyságos lelkészuraság akadályoztatása esetében, s szűnik a papirend tömeges alkateleme lenni. A világia-k
mindig legyen kéznél alkalmas egyén a hivek kiszolgálására közt éltek, és haltak meg a Baldácsiak, Jordánok, Mudrá-
Az oklevelet szerzett birtokos saját községének lelki* nyok. Nem akadnának-e e vagyonos papi osztályban olyanok,
pásztorául kineveztetik; a papi állás, azonban, bizalmi állás, a kik az egyháznak élnének, és halnának meg? Abban az
a megbízatás tehát megvonható. Úgy gondolom, azonban, álom-világban, mikor nagy vagyonú lelkipásztorok állanak
hogy egy befolyásos egyéniséggel szemben erre csak komoly a nyájak felett, a sajtó gyakran fog hozni ilyen tudósításokat:
veszedelem esetén kerülne rá a so r; sőt ily esetben is hama­ Nagys. és főtiszt, szentkápolnai Tass Ábrabám, mező-
rább bekövetkeznék az önkintes önérzetes lemondás, mint oláhlaki nagybirtokos, és az ottani nemzetiségek közzé be­
a megbízatás megvonása. Bizalmi állásnál vagyonos emberre ékelt kis ref. egyháznak narminc éven át apostoli buzgalmu
nézve ez morális kényszer. Ily esetben a diploma sutba lelkipásztora, egyházának jelentékeny vagyont hagyomá­
kerül, de a vallásos szakképzettség nem olyan, hogy a hivatal nyozott.
megszűnésével elveszitné becsét; mindig méltó dísze marad És hová fejlődnének igy viszonyaink ? Gazdag egy­
egy miveit embernek. házak, nagy javadalmu papi állások teremnének, a melyekre
De, hadd szóljak a dolog egy-két mellékesebb ol­ vállalkoznék a nemesi osztály fia is már többé nem mellék-
dalárul is. foglalkozásul, hanem teljes éietfeladatúl tekintvén az egyházi
A papság jó része, főleg kisebb helyeken, még mindig pályát. Miután egy korszakon át a nemesi osztály erőt, és
szégyenletes lakásokban lakik. K ét éve történt, hogy egy tekintélyt kölcsönzött a papi állásnak, azon túl a papi pálya
áldott lelkű ember, Mudrány András, a szabolcsi ref. lelkész adna megfelelő helyzetet a gentry elszegényedett tagjainak.
lakásául hagyományozta tiz holdnyi belsőségen emelkedő P á t r o n u s . Bevégezte, édes tiszteletes; de, én foly­
díszes úri kastélyát. A kastély gyönyörűen fekszik a sza­ tatom már most. Azt hittem ugyanis, hogy álmát a püspöki
bolcsi földvár közelében, homlokzatán e jelmondattal: »Az hivatallal végzi. Önök emlegetik, hogy mindnyájan egyenlők;
úr énnékem őriző pásztorom«. Olykor elgondolom : ha min­ hogy a prot. papság eszmeileg fokozatot nem tűr. P^dig,
den pap ilyen formán laknék! a püspöki méltóság mi egyéb, mint egy hierárkhikus pont
Hát, a mi úrpapságunk is meglakná a maga kényelmes a protestántizmusban; ezt tagadni lehet, de támadni nem ;
udvarházait, a melyekben akad hivatalos helyiség; a pap­ mert a püspökség a legüdvősebb prot. intézmény, ha hie­
lakot meg elfoglalja a lévita; mig a tanitólak szegényház, rárkhikus természetű is. Sőt, éppen ezért üdvös. Hisz, a hie-
kisdedóvó, aggok hajléka céljára használtatnék fel. rárkhia nem önmagában rósz, mert valódi értelmében : szentek
P á t r o n u s . De, tudja-e, mi fejlődnék eb b ő l? uralma, papi uralom. Ha egy valódi pap, isten embere,
Pap. T ud om ; egy hatalmas egyházi nemesség. Örök­ isten fölkentje uralkodik, az kedves dolog. De, ha ön ha­
lődő papság. Nagy erejű Ároni-családok. Olyanforma arcu­ talmas papi osztályrúl álmodozik, akkor a püspök álljon
latot venne a társadalom, a milyen Izrael Őstársadalmának oly kimagasló ponton, hogy bármily Önálló, anyagilag füg­
'volt; ott a Lévi-törzs a papság, s egyúttal a nemesség. getlen papság felett is uralkodni bírjon. Lefelé tudjon jutái*
De, Ön talán mást akart mondani; ön egyházi feudá- mazni, és parancsolni, de tudjon szavának súlyt szerezni
lizmusra gondolt. Én ezt nem tartanám veszedelmes bajnak. a legmagasabb fórumok előtt is. Kitüntetéseket, állami, ki­
A feudálitásnak megvolt az a hasznos eredménye, hogy rályi elismerést szerezni a papság azon tagjainak, a kik
egybeolvasztó hatással volt a különböző elemekre. Egybe­ önzetlenül, híven szolgálják az egyházat. Hogy az egyházi
olvasztotta a nemzetiségeket, s a felekezeteket. A nyugati szolgálat nyerjen oly előnyöket, a melyek inkább képezik
államok neki köszönik egységes politikai nemzetiségüket, a birtokos nemesség vágyait. Ekkor a püspökség egyike
mig nálunk a nemzetiségi bajok jórészt a feudálitás hiányá­ volna az állami élet ama kimagasló polcainak, melyekre
ból eredtek. Egyébiránt, a feudálizmussal szemben állana nagy ámbicióval törekednek a legtehetségesebbek, köztük
a protestáns szellem. azok is, a Kik a születés, és nagy vagyon előnyeit bírják,
De, van egy más biztosíték is. A földesurak soha sem a nagytehetségü főranguak, a kik a politikai élet kíméletlen,
jutnának az egyházi hatalom teljes birtokába, sőt hatalmi ingatag, és izgalmas légkörét nem szenvedhetvén, az isten,
szférájukon éppen azok a pontok esnének kívül, a melyek és haza szolgálatának e nemesebb, tiszteltebb, állandóbb, és
az egyházi életben is a legfontosabbak: a központok, a vá­ szentebb terén, nagy áldással, és nagy hatalommal tölthetik
rosok, a népes, és gazdag egyházak, s általában mindazon be küldetésüket.
helyek, a hol a hivatal nagy munkát kíván. A földesúr csak Pap. A szivemből szólt, tek. uram, és ezzel be is
a kisebb helyeken vállalhatná magára az apostoli hivatalt, végezhetnék a mai diskurszust, ha én, mint pap, nem tar­
és éppen ez fekszik az egyház érdekében, hol azt könnyű­ toznám még egy felelettel. Mindaz, a miről itt meghitten
szerrel végezheti, mint egy társadalmi hivatalt, egy nemes fecsegtünk, nincs-e ellentétben a papi hivatallal? Lehet-e
célú intézmény, egylet elnökségét. Esperesi hivatalok, egyház- a pap előkelő, tekintélyes ember; kiterjesztheti-e működését
megyei adminisztráció önkint megmaradnának olyanok kezé­ más foglalkozási körre is ; szóval, nem kell-e a papnak
ben, kiknél a papi állás már teljes élethivatás, egész embert csak papnak lenni?
követelő, s lefoglaló foglalkozás. Elmondom egy régmúlt ifjúk orombúi vett emlékemet.
P á t r o n u s . De hisz, ez nem egyéb, mint az egyházi A papi vizsgára készülgettem; sétálva, szórakozva, olykor
élet nagy, és merész átalakításának álma. külső munkába merülve, haladtam végig a theoiogiai tudo­
P a p . Ám, vegye annak. Intim beszélgetésnek a tárgya mányok tizenkét kurszusán. Járva-kelve kezemben a bibliával,
álom is lehet; de, hadd beszéljem el akkor az álmom végét is. s béres-ostorral, olyan voltam, mint egy jelkép. Mit allego-
E nagy reformbúi egy üdvös körfolyamat áll elő. Idővel rizáltam ? Azt a pályát, melyre készülgettem, a melyen e két
 SS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
eszközzel kell végig haladni az embernek, hogy boldoguljon.
»Derék pap leszel, szólt az esperes, igy látva, megértetted
hivatásodat, melyben éppen oly fontos a béresostor, mint
a szentkönyv.« Az öregesperes ajkáról egy nagy élettapasz­
talat bölcsessége szólt.
A papság nem hivatal, nem is válik teljesen azzá
soha, bármennyire erőltetik is az egyházi életfejlődés irá­
nyitól, hanem élethivatás. Ő nem kiszabott órákban, hivatali
helyiségeiben teljesiti tisztét, hanem mindenütt, és mindig:
a családban, az utcán, a mezőn, a munkások körében úgy,
mint a templomban, és az iskolában. A papság nem egy
példás hivatali tiszt megvalósítása, hanem szüntelen való
felmutatása az istennek tetsző életnek, e jelige alatt: imád­
kozzál, és dolgozzál. A pap kiáltó példa az emberek előtt,
mely igy szól: cselekedő ezt. élj ig y ! Rósz útra térne az
az egyház, a mely papjait eltiltaná a tisztes foglalkozásoktól.
Ez hamarább megteremtené a papi kasztot, mint a birtokos
osztály egyházi hivatalvállalása. A pap olyan, mint a pró­
féta, a kinek egyike szántó-vető, másika biró, fejedelem,
pásztor. Pál sátor-szövő, Péter halász, a harmadik vámszedő.
A papság olyan, mint a főispánság, vagy falusi bíróság, föld-
mivelő életmódunk mellett folytathatjuk azt úgy, mint ezeket.
Vagy a tekintélyesség, a társadalmi állás kimagasló
volta összeférhetetlen a papi hivatallal? Hiszen, az első ke­
resztyének a tekintélyest, a bölcset, ÖTeget, a presbitert
bízták meg az egyházi élet vezetésével. A pátriárkhális kor­
ban a családfő, törzsfő, fejedelem személye a pap, főpap,
és legfőbb pap. A reformátorok az egyetemes papság esz­
méjét hangoztatva, beállították a papot, a jó rend tekinte­
téből, a tanításra. Szerintük a pap egy a hasonlók közül,
de: mégis olyan, a ki rendet tartani, s tanítani képes. Luther
azt mondja, hogy a gyülekezet megbízásából, a hasonló
joggal birók helyett, és nevében egy, vagy több folytassa
az egyházi hivatalt, a rend végett. De, mért hagyna fel az
ilyen minden keresztyénhez, Krisztushoz illő foglalkozással,
mikor maga Luther is egyetemi tanár, és prédikátor volt?
Nem, tek. uram, eszmém mindenféle megtámadtatást
elvisel; de azt, hogy a keresztyénség szelleme, az írás, a
prot elvek szempontjából gáncs érje, meg nem engedem soha.
(Utolsó közlemény következik.)
Különfélék.
= A februárban pályázott cikkekre beküldött
szavazatok eredménye:
1. »A l e l k é s z i i l l e t m é n y e k k i e g é s z í t é s e . «
Szerzője : N a fg y I s t v á n , harasztosi pap. Szavaztak: Bőjthe
Miklós, Teleki József, Kócsi Dániel, Ferenci István, Bartha
Károly, Orbán Gábor, Pap István, sz.-kocsárdi pap, ifj. Muzsnai
Pál, Zayzon János.
2. » R e f l e k s z i ó k az 1897. c í m ű c i k k r e « . Irta :
B i t a y B é l a , Csíkszeredái körlelkész. Szavazók : Lőrinci G á­
bor, O.Weres Sándor, Viski Gyula. Nemes Sándor, káránsebesi
áll. tanító, Kovács Albert, 0 . Weress Kálmán. Csia Kálmán.
3. » A m i c u s P l a t ó , a m i c u s Arisztoteles,
séd magis a m i c a v e r i t a s « . E cikkre szavaztak:
Csekme Ferenc, Benedek Pál, Kiss Ferenc, Gönci István,
Gönci Pál, Sámuel Aladár Egerházi Lajos. Gönci Sámuel,
Kovács Mózes, Tókos Sándor. Albert Imre, Moóre Károly,
Kerekes Endre vallás tanár Zilahon, Polgári Károly, Gáspár
Albert, Bitay Béla, Biró András, Lénárt József, Derzsi L ő ­
rinc. Bertalan József, Vass Tamás, Ravasz János, Rákosi
Lajos, Magyari Dániel, ifj. Bitay Mihály, Dali János, Derzsi
Dénes, id. Bitay Mihály, Szentkirályi Sándor, Molnár Lajos,
Moóré Domokos, Kusztós Gyula, Botka Károly, Nemes F e­
renc, Berde Sándor, Nagy József, és Kiss Mózes.
Az »Amicus P la tó ...« cikket a következő sorok kísé­
retében kaptuk : »Bátor vagyok én is, mellékelt cikkemmel
a febr. hóra kitűzendő 15 frt. pálvadijra pályázni. A szo­
kásos pályázati szabályok értelmében, cikkem jeligével ellá­
tott, és n e v e m e t rejtő jeligés levélkémet tisztelettel csa­
tolva, sat. a Bennirt.
II. szám.
A cikket közölhetőnek találván: közöltük, a nélkül,
hogy a jeligés levelet felbontottuk volna márc. 10-ig, abban
a meggyőződésben lévén, hogy onnan az iró nevét úgy is
megtudjuk, miután a kisérő levél amúgy is » n e v e m e t «
említ. Az eredmény ekkor világos lévén, felbontottuk, és
kitűnt, hogy a cikk Írója: V e t e r á n u s .
Eltekintve attól, hogy e pályázatnál nem szükségesek
a jeligés levelek, de különben is a jeligés levélnek mindig
a valódi nevet kell tartalmaznia: felkérjük V e t e r á n u s t ,
hogy e hó 25-ig tudassa velünk nevét, hogy a dijat el­
küldhessük ; ellenkező esetben, a »Szeretetházra« adjuk.
Egyben kijelentjük jövőre nézve, hogy a szerkesztő
előtt is névtelen, vagy bármely formában megtévelyithető
cikkeket közölni nem fogunk. A »bona fides«, úgy látszik,
nem mindig válik be.
= A márciusi dicsőséges napok világtörté­
nelmi jelentősége mind fényesebben kezd kidomborodni
abból a sok megrágalmazással, gyanúsítással illetett korból,
a mely szülő anyja volt hazánk második megalapításának,
jövendő nagyságának, ha isten, akarja, és mi követjük az ő
akaratját. Márc. 15-ke, és annak meginneplése tizenöt-hósz
év előtt még forradalmi vágyak, és felforgató szenvedélyek
kétségtelen bizonyítékának tartatott ama tényezők által, me­
lyek mindig félnek, és mindig zsarnokoskodnak. Márc. 15-ke
ma a szabadság, egyenlőség, és testvériség nevében nemzeti
inneppé kezd válni, melyen munka-szünetet tart az ország
parlamentje, és városok, és minden rendű nevelő intézetek,
egyesületek, társulatok ünnepélyességeket rendeznek, kegye­
lettel emlékeznek meg a múltról, és erős fogadásokat tesz­
nek a jövendőre. Mi, magyar kálvinisták nemzeti elégtétellel, és
lelki büszkeséggel gondolhatunk e nagy napokra, mert azokon
a mi alkotmányos érzelmeink, és institúcióink nyertek életet.
A mi itt létünk, és százados küzdelmeink nyilatkoztak meg
ama mennyei kijelentésben, hogy leomlottak a felekezeti,
társadalmi, politikai rabbilincsek, és a tömegek lettek egy
nemzet, és a csupán geográfiai fogalomnak tartott rongyos
provincia hatalmas ország, Magyarország. Sok vau még hátra
megvalósulatlanul; az a bizonyos XX-ik törvénycikk még
követelőlég zörget a kapun; a vallás-egyenlőség mellett még
itt-ott kisért a Regnum Marianum boszorkánya: de a bűvkör
meg van törve; a setétség oszlik; szemeink látnak, lelkünk
akar, és mer. Az isten velünk van, ki lehet ellenünk í Öröm­
mel jegyezzük fel, hogy márc. 15 -két Kolozsvár fényesen
innepelte meg. Az inneplők között részt vett a theol. fa­
kultás, és helybeli kollégiumunk tanári kara, és ifjúsága is,
valamint egész egyházkerületünk minden tanintézete. Legyen
köszönet, és elismerés jutalmuk a vezetőknek, kik érzik,
tudják, és megvalósitni igyekeznek, hogy minden tudomány­
nak koronája a hazaszeretet, mely ma is gyozedelemre ve­
zető hatalom, és szárnyakat adó eszmény. Virágot hint nem­
zeti múltúnk vértanúinak sírjára az, a ki az ifjúság szivébe
elhinti a jövendőbe vetett remény búzamagvait. A mi pap­
ságunk, institúcióink, kollégiumaink mindenha melegágyai
voltak a hazaszeretetnek most is azok ; maradjanak is azok
az idők végéig 1
= Az udvarhelyi ev. ref. egyházmegyébe kebe­
lezett hévízi egyházközség egyhangúlag meghívott lelkésze,
Biró György, aa. papi hivatalát február 28-án foglalta el.
A beiktatást Biró András, peteki lelkész végezte. A kicsiny
ref. templom nem volt képes befogadni a hívők seregét.
Az istentisztelet végeztével, zászlók alatt kisérték a nép ifjú
lelkészét a papi lakásra, hol virágcsokorral, és koszorúval
ajándékozták meg szép beszéd kíséretében. Kik Biró Györ­
gyöt ismerik, tudják, hogy oly lelkészt nyert benne a hévízi
egyházközség, ki méltán kiérdemli a hívek szeretetét, s a
kicsiny egyházközség ügyeinek előbbvitelére ügybuzgóságával,
alapos tudásával, s hivatala iránti lelkesültséggel sokat tehet,
és fog is tenni. A beiktatás napján fényes ebédet adott az
egyházközség főpátronusa, mélt. gr. Haller János, főispán úr,
ki hogy egyházközsége öröm-ünnepén jelen lehessen, haza
jött Székely-Udvarhelyről, s ez által lelkesedést okozott egy-
Folytatása az i/4 ív mellékleten.
 i i . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
házközsége tagjainak. A mely egyházközségnek ily igazság­
szerető, munkás, lelkes vezére van, annak csak növekedni,
erősödni lehet.
= Tóth József, n.-váradi s.-lelkész, és az »Éb
resztő« szerkesztője, előfizetésre való felhívást bocsátott ki
» G i l e á d B a l z s a m a « cimmel i o — 12 Ívnyi terjedelmű
imádságos könyvre, fűzve 1 frt. kötve arany vágással 1 frt. 50 kr.
díszpéldány 2 frt. Ha a gyakorlatban is eredménynyel oldja
meg feladatát, melyet az elméletben elég helyesen magyaráz,
akkor egy szép könyvvel gyarapodik e nemű egyházi irodal­
munk. Majd meglátjuk. A könyv pünköst innepén jelenik meg.
= Egy pár szó a »Felhívás«-hoz. Nincs a tár­
sadalomban egy állás is, melynek tagjai oly mértékben len­
nének magukra hagyatva, mint a kántorok. A kántor-tanitók,
ha örök álomra kell, hogy lehunyják szemeiket, azzal a
megnyugtató tudattal távozhatnak, hogy övéik a kegydijat
élvezni fogják. A szegény kántor özvegyét és árváit egy
félévig meghagyja a törvény a lakás és jövedelem haszná­
latában. Ez az összes, a mit kapnak, a mit várhatnak, re­
mélhetnek. De ha szerencsétlenség, ha baleset éri magát a
kántort, mert hát ő is ember, a törvény róla nem intézke­
dik ; s ha önhibáján kívül szolgálatra képtelenné válván,
az egyházközség kegyesen bizonyos évi Összeggel nyugdí­
jazza, halálával minden kegydij-jogosultság nélkül maradnak
övéi. Mert az egyházközségek tetszése oly bizonytalan alap,
a melyre építeni, nem lehet. Éppen azért, a legnagyobb
örömmel üdvözlöm Makai Dániel és Nagy Ábel kollega
urakat, a kik megpendítették a társulás, a kérés eszméjét.
Jöjjünk össze tehát Kolozsvárra á p r i 1 1 - é r é ; beszéljük
meg helyzetünket s kérjük fel főtiszteletü püspök urunkat,
HIVATALOS RÉSZ.
1057-1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ref. egyházmegye nagytiszíeletii es­
peresének és valamennyi iskolafentarió egyházközség mél-
íőságos és í. preshitei'inm ának.
A tanítói ötödéves korpótlékok fizetését az 1893. évi
X X V I-ik országos törvénycikk rendeli el.
Ide vonatkozó §§-ai a következők: 2. §. »Az összes,
(tehát úgy az állami, községi, mint felekezeti elemi nép­
iskolák tanítói 50 (ötven) frt. ötödéves korpótlékban ré­
szesülnek, a mely öt Ízben válik esedékessé, és 250 (két­
százötven) frtig. emelkedik.
E korpótlék a 300 frtnál. nagyobb fizetésbe be nem
számítható, a szolgálati idő azonban csak a jelen törvény
hatályba lépésével veszi kezdetét
Egyes iskolafentartóknak a korpótlékra vonatkozólag már
fennálló, vagy ezután alkotandó szabványai jelen rendelkezés
által nem érintetnek, ha azok a tanítókra nézve legalább is
ezen § b a n megállapított mérvű kedvezményt biztosítják.
Nem lehet tehát a korpótlékok fizetése alól mene­
külni azzal, hogy a tanítói fizetés felülhaladja a 300 frtot,
s igy a korpótlék az eddig érvényben álló nagyobb fize­
tésbe betudható, eshetőleg abból számítható.
A tanítói fizetések lejjebb nem szállíthatók az ötöd­
éves korpótlék mellett, vagy bármely ürügy alatt i s ; mert
ezt az 1868. X X X V III. törvénycikk 144. § -a nem engedi,
világosan kimondván, hogy »a hol a tanítók a 142-ik
§-ban kitett összegeknél (rendes tanítóknál 300 frt. s tb )
nagyobb fizetést húznak, ott annak élvezetében ezentúl is
meghagyandók«. Sőt, ezen 142 ik §. hatályát az 1893. évi
X X V I. t.-cikk i-ső §-a a hitfelekezetek által fentartott ren­
des és segédtanítókra is kiterjeszti.
Egyházi törvényeink is e részben úgy intézkednek,
mint az országos törvény. (Ő Felsége a király által, 1893.
dec. 29-én szentesített egyházi törvény 435. §.)
Az ötödéves tanítói korpótlékok fedezésérul ahivatolt
1893, évi X X V I. törvénycikk 14-ik §-a ekkint rendelkezik:
»14. §. H a a jelen törvény 2-ik §-ában megállapí­
tott Ötödéves korpótlékokat az iskolafentartók saját erejükből
89-
hogy tarthatatlan helyzetünket változtassa tarthatóvá az
Özvegy-árvái gyámintézetbe leendő felvétetésünk által. (Fel­
hívjuk kántoraink figyelmét arra a körülményre, hogy ápril
i-seje előtt már a főt. püspök ur Budapesten lesz, és az­
után is huzamosabban, miután a kor.vent akkor tartja
üléseit. S z e r k . ) Felvínc, 1897. március 15 Horváth
Péter, ev. ref kántor.
= Heltai Gáspár Esopusi Meséi. Kiadta Imre
Lajos 1897. Ily cim alatt jelentek meg közelebbről a Hein-
rich Gusztáv szerkesztésében megindult Régi Magyar Könyv­
tár cimü vállalatban a Heltai Gáspár meséi. E vállalat célja,
hogy nemzeti irodalmunknak régi, ritka, vagy eddig nyom­
tatásban meg nem jelent termékeit hű szövegekben a szük­
séges tájékoztató bevezetésekkel és jegyzetekkel a tudomá­
nyos kutatás és tanulmány számára hozzáférhetővé tegye.
Imre Lajos évek óta nagy előszeretettel foglalkozik Heltai
életének, írói működésének s főleg méséinek tanulmányo­
zásával ; azért hasznos szolgálatot tett a magyar irodalomnak,
mikor a 1 6-dik évszázbeli ezen becses irodalmi hagyaté­
kunkat, melyből egyetlen-egy teljes példány sem maradt
fenn, a kolozsvári ev. ref. kollégium s a magy. tud. Aka­
démia birtokában levő egy-egy első kiadású, valamint a
magy. nemzeti Muzeum Széchenyi-könyvtárában levő egyetlen
második kiadású egymást kiegészítő hiányos példányaiból
nagy gonddal összeállította s tanulságos magyarázatokkal s
kimerítő szójegyzékkel ellátva, közrebocsátotta. E könyv a
Heltai életére nézve is eddigelé a legkimeritőbb s a leg­
biztosabb adatokat foglalja magában. A munka a Franklin-
társulat nyomdájában jelent meg. Ára 1 frt 20 kr. Ajánljuk
az irodalom-történettel foglalkozó iskolák és tanítók számára.
szolgáltatni, nem képesek, illetőleg a községi iskolákra
nézve az 1868. évi X X X V III. t.-c. 35-ik §-a alapján ki­
vethető iskolai pótadó ki van merítve, a legkisebb tanítói
fizetés kiegészítését szabályozó eljárás alkalmazásával az
iskolafentartók a korpótlékok fedezése céljából is állami
segélyben fognak részesülni, mely esetben, ha a korpótlék
címén adott évi segésy 90 frtra rúg, az előző 13-ik §,
abban az esetben pedig, ha korpótlékra és a fizetés ki­
egészítésére igénybe vett segély együttvéve 90 frtig terjed,
a 11 . és 12. §§. rendelkezései alkalmaz: ndók«.
Ezek szerint a §§-ok szerint az állami segély igénybe­
vétele mellett, terjedjen az 60 frtig. vagy feljebb, az állami
beavatkozás kikerülhetetlen. A megválasztott tanítót, vagy
tanítókat állami jóváhagyás végett, föl kell terjeszteni, a
I tanítók elleni esetleges fegyelmi eljárást az állam ellen­
őrizi, esetleg abban biztosa által részt is vészén.
Gondolja meg tehát minden egyházközség, minden
presbitérium, hogy az állami segély igénybevétele, őszintén
szólva, az egyházi önkormányzat némi korlátozásával jár.
A z ötödéves korpótlékok fizetéséről. Az 1893. évi
X X V I. t.-cikk 2-ik § a mondja, hogy ezen korpótlék a
hivatolt törvény hatályba lépésével veszi kezdetét. Ezt a
törvényt 1893. aug. 13-án szentesítette ő Felsége a király:
kihirdettetett az »Országos törvénytárban« 1893. szept.
10-én, és így az első ötödéves korpótlékot fizetni kell
1893. szept. 10 -tői számított öt évre, vagyis 1898. szept.
10-én, mely időpontot a hivatolt törvény végrehajtása tár­
gyában kelt vall.- és közoktatásügyi utasítás az 1898. évi
okt. i ig tolja ki. (24. oldal.)
A fizetés ideje tehát 1898. október i-ső napján kezdődik.
Nehogy valaki ezen időpont távolsága által elá nyit­
tassa magát, mintha az intézkedésre még nagyon is sok idő
volna, idézzük a hivatolt miniszteri utasítás következő szavait:
»A törvényhatósági közigazgatási bizottságok az 1898.
április hó végéig figyelmeztessék a községi iskolaszékeket
és a felekezeti iskolai hatóságokat, hogy a korpótlékot a
tanítók részére biztosítsák, vagy ha erre nem képesek, ál­
lamsegély engedélyezése végett 1898. évi junius hó végéig
a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez forduljanak«.
 90. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
Hogy iskolafentartó egyházközségeink presbitériumai
a tanítói korpótlékok biztositásitására és kiszolgáltatására
nézve tanácstalanul ne maradjanak, a fennebbiek alapján a
következő eljárások követésére utasitjuk.
Utasítás.
1. Vizsgálja meg minden presbitérium: van-e egyház-
községének valami oly alapja, melyből az ötödéves tanítói
korpótlékok fedezhetők lennének ?
2. Ha ily alapja nincs: nézzen utána, igénybe vette-e
a községi hatóság részéről az 1868. évi X X X V III. törv.-
cikk 3 5 -ik §-ában az áfiami adók után iskolai célokra
szedetni engedett 5 százalékos iskolai pótadót, s ha nem
vette, vegye, vagy vétesse igénybe ezt.
3. Ha ezen 5 százalékos pótadót igénybe nem ve­
heti, kisértse meg ¿z 1868. évi X X X V III-ik törv.-cikk
11-ik §-ának alkalmazását, mely ekképpen szól: »A hit-
felekezetek az általuk felállított tanintézetek fentartására
híveik anyagi hozzájárulását igénybe vehetik a saját kép­
viseletük által meghatározott módon és arányban«.
Ha ez nem sikerül, folyamodjanak állami segélyért.
Az állami segély megnyeréséhez a folyamodvány mellé a
következő okiratok szükségesek: a) Az egyházközség, vala­
mint az iskola szabályszerű költségvetése, annak igazolása
végett, hogy az egyházközség nem rendelkezik fedezettel a
tanítói fizetés korpótlékainak kiszolgáltatására, b) A tanító
eddigi dijlevelének eredeti példánya, c) A tanító oklevele,
hiteles másolatban, d) A községi elöljáróságnak a járási
íŐs.'Olgabiró, (rend. tan. városok polgármestere) által látta-
mo/.ott nyilatkozata az egyházközség szegénységéről, e) Az
illető iskolába járó gyermekek számának hiteles, a községi
elöljáróság által igazolt kimutatása (miniszteri utasítás 17.
§ 18 old.)
Végül, meg kell jegyeznünk, hogy ha az iskola-
fentarcók az 1898. junius hó végéig nem kérik az állami
segélyt, akkor a községi elöljáróság az érdekelt fél pana­
szára, vagy hivatalból feljelentés esetében, az iskolafentartó
polgári, vagy hitközségi hatóság ellenében foganatosítandó
végrehajtás utján fogja azt behajtani. (Miniszt. utasítás i6 .§ .)
$ Megjegyeztetik, hogy nyugalmazott lelkész aa. elhalá­
Egyházkerületünk közjava vezette Igazgató-Tanácsunkat
ezen tájékozás és tanácsló utasítás kibocsátására. S mint­
hogy a hivatolt országos törvény végrehajtásából származó
mindennemű mulasztásért első sorban az egyházkerületi
közgyűlésnek tartozunk felelősséggel, a folyó évi egyház­
kerületi közgyűlést egyetemes föllépés, illetőleg, az állami
segély sürgethetése céljábúl tájékoztatnunk kell a fede­
zendő korpótlék összegének nagyságárúi, azaz, ki kell mu­
tatnunk a kerületi közgyűlésnek azokat a ref tanítói állo­
másokat, a melyeknek fentartói az ötödéves korpótlékot
csak úgy lesznek képesek tanítóik számára kiszolgáltatni,
ha erre állami segélyt nyernek.
Erre nézve gyors összeírás szükséges, mely célból a
rovatos iv oly meghagyással küldetik le Nagy tiszteletednek,
hogy ez iv rovatait, hiteles adatok alapján, gondosan be­
töltesse és legkésőbben f. é. május hó 1 ig felküldje I g -
Tanácsunkhoz további eljárásra.
Jelen tájékoztató rendeletünket és u-asitásunkat pedig
haladéktalanul eljuttassa minden iskolafentartó egyházközség
presbitériumához miheztartás és foganatba vétel végett.
Kolozsvárt, 1897. márc. 6 ki ülésben.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref püspök, mint elnök
900-1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. iskolaszék nt. lelkészelnökeinek.
Több oldalról nyilvánult óhajtásnak teszünk eleget,
midőn iskolaszékeink nagy tiszteletű lelkészelnökeit közben­
járásra hívjuk fel az iránt, hogy ev. ref. tanítóink, a mikor
tanitó-egyesüleii köz* és köri gyűléseken megjelennek és
Mai számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
11 szám.
azokban részt vesznek, az iskolafentartó egyházközségtől
fuvarilletményt és mérsékelt napidijat nyerjenek. Tanítóink­
nak a nevezett gyűléseken való megjelenése és részvétele,
csak jótékony befolyással lehet azok művelődésére és szak-
képzettségére ; ennek a fokozása érdekében kérjük fel címedet,
úgy is, mint az iskolaszék, úgy is, mint a presbitérium elnökét,
hogy ez a kivánalom, a mennyire lehetséges, betöltessék.
Kolozsvárt, 1891. márc. 6-án tartott ülésben
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügy-előadó ref. püspök, mint elnök.
1154-1897. K Ö RLEVÉL,
valamennyi népiskolánk tiszt, iskolaszéki eln őségéhez.
Marostorda-vármegye közigazgatási bizottsága átiratot
intézett Igazgató-Tanácsunkhoz, melyben értesít, hogy midőn
államsegélyes állásra uj tanító alkalmaztatik, nemcsak arról
szükséges az iskolaszéki bizonyítvány, hogy az uj tanító
melyik naptól kezdve folytatja tényleg a tanítóságok illetve
foglalta el valósággal állomását, hanem arra nézve is, szük­
séges egy külön bizonyítvány, hogy a megelőző állami
segélyes tanító onnan tényleg melyik napon távozott el,
illetve vált meg tanítói állásától.
Ennélfogva, fölhívjuk összes tiszteletes iskolaszéki elnök
aait. hogy az államsegélyes tanítói állomások betöltése után
az államsegély folyósítása iránt beadandó kérvényeiket a
fentiek értelmében szereljék fel, hogy ne kelljen egyenkint
külön a kiegészítésekért feleslegesen irogatni, mely egyúttal
az ügy érdemét is nagyban késlelteti.
Kolozsvárit, 1897. március hó 12-én.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ref. püspök, mint elnök.
227— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett középlaki egyházközség IV-ed
oszt. papi állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: lakás, gazdasági épületekkel és hivatalos
felszámítás szerint, 515 frt. 8 kr. fizetés, melyből 200 frt.
készpénz.
lozása után, a dijlevél 17-ik pontjában kitett 10 holdnyi
ingatlan haszonélvezete, valamint annak 20 dik pontjában
kitüntetett 122 frt. 57 kr. rovatai megszűnnek lelkész aa.
fizetését képezni, s ezek helyet a megválasztándó lelkész a
nyugalmazott lelkész által élvezett 186 frt. 99 kr. dézma-
kárpótlást togja kapni.
A megválasztandó lelkész első évi fizetésének felerészét
köteles az egyházmegyei özvegy-árvái pénztárb: befizetni.
Folyamodási határidő: ápril 4 ike. Folyamodványok
nt. Deési Gyula esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárt, 1897. márc. 13. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
226-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kézdi egyház­
megyébe kebelezett k.-mártonfalvi IV oszt. egyházközség
papi állomására pályázat nyittatik.
Javadalom: 1. Tisztességes lakás, gazdasági épületek­
kel, kerttel. 2 . Készpénz 73 frt. 3. K ep e: gabonában, pénz­
értéke 250 frt., pénzben 46 frt 50 kr. 4. Kan. porcio:
szántó és kaszáló 10 hold 332 □ öl, melynek évi jövedelme
105 frt. 5. Szoba 18 frt. 6. Vallástanitásért a helybeli áll.
népiskolában 50 frt. A javadalom pénzértéke összesen
542 frt. 50 kr.
Pályázati határidő: 1897. ápril hó 18.
Folyamodványok nt. Zoltáni Elek esperes aához kül
dendők, Lécfalvára, u. p. Maksa.
Kolozsvárt, 1897. márc. 13. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
...............................................................................................................UHIIIIIIITIIIIIIIIIIllllimilHIII! TmmíIIUMMi|i:illlli:n:i:l!!

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Március 25. 12. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Kulmagyárutca 9, sz.

1240-1897. Körlevél, | árvái gyámalapnak mellőzhetőségét elismerve, va-

! gyonát egészben a Szeretetház, és pedig nem­
valam ennyi tiszt, lelkész atyánkfiának.
csak a pap-fiuk, hanem mindkét nemű papi árvák
Főtiszt, és mélt. Szász Domokos, püspök aa. Szeretetházának létesítésére kivánja fordittatni.
az egyházkerületi özvegy-árvái alap jövő rendel­ Eredeti javaslatomban meggyőzőleg kimu-
tetését illetőleg, korábban benyújtott Javaslatának I tattam ama világos kapcsolatot, mely a papi
módosításául, a következő előterjesztést intézte j árvák neveltethetését célzó özvegy-árvái alap és
alólirott napon tartott igazgató-tanácsi ülésünk elé. ! az ugyanezen célt szolgáló Szeretetház, valamint
»Méltóságos Igazgató-Tanács! A múlt év ! a Szeretetház nevelési munkáját befejező fakultás
november havának 7-érői keltezetten volt szeren­ között létezik, s ezen állásponton változtatni, ma
csém a méltóságos Igazgató-Tanácshoz egy javas­ sem látom szükségesnek; csakis a közvélemény
lattal járulni, melyben rámutattam arra, hogy az megnyugtatása, s az ily humánus intézmények létesi-
1896. évtől kezdve, a papi özvegyek és árvák : tése körül óhajtandó egyetértés fentartása céljából
anyagi helyzete az országos gyámintézet életbe | vagyok bátor a mélt. Igazgató-Tanácshoz ez ügyre
léptetése folytán, az eddigi állapotokkal össze vonatkozólag egy pótjavaslatot beterjeszteni.
sem hasonlítható mértékben javult, s igy az egy­ | Javaslatom ugyanis röviden arra irányul,
házkerületi özvegy-árvái gyámalap további fen- hogy az egyházkerületi özvegy-árvái segély-alap
tartása. a megszerzett segély-igények kiegészítése fokozatosan felszabaduló jövedelme kizárólag csak
után, bár nem is éppen szükségtelenné, de köny- j a létesítendő Szeretetház javára fordittassák.
nyen nélkülözhetővé vált, és vagyonának bizonyos j A fölszólalások másik figyelmet érdemlő
sürgősen kielégitendő rokon célok és szükségletek j kívánságát, mely tudniillik mindkét nemű papi
fedezésére való fordítása méltányosnak és indo­ árvák ellátását óhajtja biztosíttatni, magam részé-
koltnak látszik. j ről is akceptálandónak találom és kapcsolatosan
Ily rokon célokat szolgáló intézményekül beterjesztett javaslatomban a Szeretetház beren­
egyházkerületünk theol. fakultását és létesítendő dezését már ily módon kontempláltam.
Szeretetházunkat jelöltem meg, tisztelettel javas­ Végül,
o 1 tisztelettel kérem a mélt. Igazgató-
0 0
latba hozván, hogy a gyámalap szukcesszive fel­ Tanácsot, hogy ezen módosítások elfogadása után
szabaduló jövedelmének 50 százaléka az egyik, | megállapítandó és a főtiszteletü egyházkerületi
50 százaléka a másik intézet javára adassék át. | közgyűlés elé terjesztendő javaslatát, vélemény
A mélt. Igazgató-Tanács ugyan javaslatomat I nyilvánítás végett, e 1 e v e a z e g y h á z m e g y é k ­
elvileg elfogadta, s ily értelmű előterjesztés tételét k e l k ö z ö l n i , s z í v e s k e d j é k , hogy módjában
a közgyűléshez elhatározta, de azóta egyházi álljon az összes érdekelteknek a tervezet részle­
lapunkban ismételten oly irányú cikkek jelentek tes megismerése, s arra vonatkozó véleményeik-
meg, melyek javaslatommal szemben ellentétes [ nek szabad nyilvánítása. E szétküldő leirat rendjén
álláspontot foglaltak el. | helyén valónak látnám az eredeti javaslat ellen
Ezen fölszólalások néha kicsinyeskedő és | felszólaló cikkek ama passusára is reflektálni, mely-
javaslataim célját félreértő megjegyzéseire ref­ j ben egyes lelkészeink a gyámalap más célra való
lektálni nem kívánok; csak annyit emelek ki, i fordítását azon okbúi ellenzik, hogy ezen alapba
hogy legnagyobb részük a theol. fakultás ellen ' befizetett nehány forintnyi járulékuk által szerzett jo-
foglal állást; mérsékeltebb részük pedig az özvegy- gokat vélnek az özvegy-árvái alap ellen formálhatni.
 92. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

Nézetem szerint, összes lelkész atyánkfiáihoz 6. A lelkészek évi egy frtos hozzájárulása,
határozott kérdés intézendő az iránt, hogy hajlan­ kötelező formában ugyan, megszüntettetik, de
dók-e ezen járulékuk által megszerzett igényükről fölkéretnek összes t. lelkész aa.i a nemes cél
a Szeretetház javára lemondani, s amennyiben pártolására, s a mennyiben az eddig fizetett évi
találkoznának egyesek, kik az ugyanazon célokat egy forintokat a Szeretetház javára is szívesek lesz­
szolgáló Szeretetház érdekében ily áldozatot hozni, nek fizetni: a nevezett intézet költségvetésébe
vonakodnának, azok részére rendelje el a mélt. ez összeg állandóan fölvétetik.
Igazgató-Tanács befizetett évi egy forintos járu­ Mielőtt azonban Igazgató-Tanácsunk e javas­
lékok visszatérítését. latát a főt. közgyűlés elé terjesztené: ezennel
Másfelől, már ez alkalommal helyén valónak kikéri arra vonatkozólag az összes egyházmegyék
látnám az egyházkerületi özvegy-árva alap javára és püspöki egyházak váleményét, fölhiván nt.
eddig beszolgáltatott járulékoknak, mint önkéntes Esperes aa.it, hogy az egyházmegyei közgyűlés­
adónak, további fentartását elvileg kimondani és ben azt részletes tanácskozás alá vétetni és a
kérdést intézni összes lelkészeinkhez az iránt is, hozandó határozatot Igazgató-Tanácsunkhoz 30
hogy nem volnának-e hajlandók a gyámalap ja­ nap alatt fölterjeszteni kegyeskedjenek.
vára eddig fizetett évi egy frtos játulékukat
Fölhívjuk továbbá t. lelkész aait. is, hogy
most már a Szeretetház javára, tovább fizetni
a jelzett határidőig illetékes esperesükhez múl­
A beérkezendő véleményes javaslatok és felele­
hatatlanul terjesszék be határozott nyilatkozatu­
tek értelmében fogná azután a mélt. Igazgató-
kat arra nézve, hogy:
Tanács a maga előterjesztését a legközelebbi
1. követelik-e a gyámalapba eddig befizetett
egyházkerületi közgyűlés elé megtenni.
dijaiknak visszafizetését? és hogy
Kolozsvárit, 1897, március hó 13-án. S z á s z
2. hajlandók-e eddigi egy frtos tagdijukat,
D o m o k o s s. k. ref. püspök.«
most már a Szeretetház javára, élethossziglan fizetni?
*
Kolozsvártt, 1897 március 14-diki ülésből.
Igazgató Tanácsunk e javaslatot örömmel
elfogadván, magáévá tette és határozatilag ki­ K ádár János. Szász Domokos,
s-titkár. ref. püspök, mint elnök.
mondotta, hogy a folyó 1897. évben tartandó
főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elé határozati 230— 1897.
javaslatot fog terjeszteni, melyben az egyház­
Előterjesztés a Szeretetház ügyében.
kerületi özvegy-árvái gyámalap jövő rendeltetését
illetőleg a következő elveknek kimondását és Mél tóságos Igazgató-Tanács!
elhatározását fogja kérelmezni: Tudva van a mélt. Igazgató-Tanács előtt,
1. A z egyházkerületi özvegy-árvái alap zárt hogy a múlt év ápril havában tartott egyetemes
intézetnek nyilvánittatik, melybe újabb tagok, a konvent 22. jkvi. szám alatt kelt határozatával
egyházkerületünk részére 5 1o frt. évi tőkesegélyi
határozat keltétől kezdve, be nem léphetnek.
összeget tartott fenn, s felhívta egyházkerüle­
2. A z 1896. január hó i-je előtt özvegygyé tünket, hogy e segély fölhasználását illetőleg
lett papnék és azok gyermekei részére a meg­ részletes előterjesztést tegyen a folyó evben
szerzett segély igények fentartatnak s egy-egv tartandó konventi ülések elé.
özvegyi osztalék évi 20 írtban állapittatik meg. A z indítványt, melynek alapján a főtiszt,
3. Az igy kiosztandó osztalékokon felül egyetemes konvent e határozatot hozta, nekem
volt szerencsém megtenni, és pedig a mélt. Igaz­
évenkint fenmaradó s az özvegyek és árvák
gató-Tanács előtt ismeretes ama célzattal, hogy
fokozatos apadásával emelkedő kamatjövedelem,
az egyetemes egyház eme tekintélyes segély-
az erdélyi ev. ref. egyházkerület papi Szeretet- összegét egyházkerületünk egyik nagyfontosságu
háza javára adatik át. humanitárius, és kulturális intézményének: a papi
4. A z özvegy-árvái alap javára eddig az árvák Szeretetházának megalapítására fordíthassuk.
egyházközségek részéről beszolgáltatott évi 1 frt. A múlt évi konventi ülések idejében még
adó a Szeretetház javára kötelezőleg fentartatik. nem állott Szeretetházunk ügye annyira előké­
szített stádiumban, hogy az intézmény egész ké­
5. A házaspárok után beszolgáltatni szokott
pének bemutatása mellett a jelzett tőkesegélyi
40 krok, a humánus cél ismertetésével, jövőre
összeg folyósítását kérelmezhettük volna; ma már
is kérendők s a mennyiben megfizettetnek: a azonban a mielőbbi megvalósulás oly számos, és
Szeretetház javára beszolgáltatandók. biztató eszközeivel rendelkezünk, hogy eljöttnek
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
látom az időt, melyben egyházkerületünk ez újabb
intézményéhez az egyetemes egyház megígért
-segélyét kérelmezzük, és igénybe vegyük.
A z alkotandó »Szeretetház« tervezetét ille­ és kiválóan alkalmas puszta telket szereznünk,
tőleg már az 1895. évben volt szerencsém a
mélt. Igrzgató-Tanács elé megokolt javaslatot
tenni, melyben mindenek előtt az intézmény két­
rendbeli főfeladatául: a legnagyobb részt mos­
toha anyagi viszonyok között élő, s igy árván
maradható gyermekeik tisztességes fölnevelhe-
tését sokszor nem biztosítható papok árváinak
gondozását, és ezek soraiból egy kiválóan alkalmas,
élethivatásukra már a fogékony gyermekkortúl
előkészített papi nemzedék nevelését tűztem ki.
Nem terjeszkedett ki ugyan akkor, és úgy
a mélt. Igazgató-Tanács, mint a főtiszt, egyház­
kerületi közgyűlés által elvileg elfogadott javas­
latom a papi leány-árvák ellátására is, de azóta
az ügy iránt buzgón érdeklődők részéről igen
meggyőzően indokolt javaslatok kerültek sző- |! nagy termet, az árva-anya lakosztályát, beteg­
nyegre, sőt magam is, kinek e kiválóan humá­
nus intézmény életre hívása egyik legállandóbb
gondomat képezi, méltányosnak, és üdvösnek
találnám: ennélfogva javaslatba hozom, hogy a
szeretet munkájának gyakorlásában, az egyenlő
mostoha viszonyok közé került papi árváink
között nemre nézve különbséget ne tegyünk.
A tervezet második elvi módosításául Szere-
tetházunk pártikuláris jellegének elejtését, s egye­
temes egyházi intézménykint leendő szervezését
ajánlanám, hogy egyfelől a testvér-egyházkerü­
letek lelkészeinek érdemes, és segélyre útalt árvái
se legyenek kizárva az intézmény áldásaiból, s
hogy ezzel szemben az egyetemes egyháznak, és
testvér-egyházkerületeknek intenzivebb pártolását
remélhessük, melynek segélyével Szeretetházunk
mielőbb megalapítható, s működési köre mind
szélesebbre terjeszthető legyen. Minden esetre
szükséges lesz, azonban, e mellett az egyes kerü­
letek rész érül fölvételre ajánlhatók számának ha­
tározott megállapítása, és alapitó egyházkerüle­
tünk főrészesedésének szabályozása, melynek mó­
dozatai iránt a végleges alapszabályok megálla­
pítása rendjén lesz alkalma egyházkerületi köz­
gyűlésünknek dönteni.
Az intézmény megvalósithatásának anyagi
eszközeit szintén volt szerencsém már első javas­
latomban nagyjában körvonalozni, midőn is jelez­
tem, hogy a Szeretetház elhelyezésére szükséges
telek megszerzésére, s az építkezés céljaira az
engedélyezett sorsjáték jövedelme szolgáland fede­
zetül; fentartásí költségeire pedig az országos,
kerületi, és egyházmegyei gyámintézetek osztalékai,
és az önkintes adományok vehetők számításba.
Kötelességemnek tartottam, az irt idő óta
az ügy előkészítésére szükséges mindennemű
intézkedéseket megtenni, s ezek eredményében
ma már a szükséglet, és fedezet kérdésében csak­
nem teljesen körvonalozott képet tárhatok a
mélt. Igazgató-Tanács
ö o elé.
93-
Személyes közbenjárásom, és a mélt. Igazg.-
Tanács feliratai alapján ugyanis sikerült a m. kir.
államvasútak tulajdonából egy nagy terjedelmű,
mely alkalmas fekvésénél, és terjedelménél fogva
az intézet nevelési, oktatási, és közegészségügyi
céljainak sikeres megvalósithatását a legnagyobb
mértékben biztosítja.
A z említett telken épitendő Szeretetház ter­
vét, és költségvetését Szalay Ferenc, n.-szebeni
épitészszel elkészíttettem, s kebli műszaki előadó
atyánkfia felülvizsgálata alapján e műszaki mun­
kálatok éppen most állanak a mélt. Igazgató-
Tanács jóváhagyása alatt.
A tervrajzokbúl látható, díszes, egyemeletes,
és souterainnel ellátott épület a telek lankásán
emelkedő kerti részében fog elhelyeztetni, s az
alszinten levő konyha, pince, és más mellék-
helyiségeken kívül, a földszinten az ebédlőt, egy
szobát, és cselédszobákat; az első emeleten pedig
egyelőre negyven növendékre berendezendő két
hálótermet, a mosdókat, ruhatárt, fürdőt, sat.
tartalmazza.
Az épület építési költsége, berendezéssel
együtt, a költségvetésbűi láthatólag, közel 36,000
frtba kerül, melyhez a telek 1 5,000 frtnyi vétel­
árát hozzászámítva: az első megalapítás költségeit
51,500 frtra tehetjük.
Eme tekintélyes összeg az, mélt. Igazgató-
Tanács, melynek fedezéséről kell első sorban
gondoskodnunk, s azt hiszem, hogy nem csaló­
dom számításomban, midőn tisztelettel kijelentem,
hogy javaslatom elfogadása esetén ezen összeg
biztosítva van.
A fedezet kérdésénél ugyanis, első sorban
az első javaslatomban is számításba vett sors­
játék jövedelmére kell tekintenünk. E cimen
25,000 frt. bevétel volt a Szeretetház javára elő­
irányozva, de miután a sorsjáték kebli keresztül­
vitelére a mélt. Igazgató-Tanács elvi engedélyét
már bírom, s miután az ügy ily módon való
keresztülvitele mellett a koncesszióért ígért 50,000
forintnál jóval nagyobb jövedelmet remélek el­
érhetni, ezen első fedezeti tételt 30,000 forintra
nyugodtan vehetjük fel.
Mindjárt második helyen vehetjük számí­
tásba az egyházkerületi közalapbúi felveendő
ama 10,200 forintnyi kölcsönt, melynek öt-száza­
lék kamatait az országos közalap fogja az elül
említett évi 510 frttal harminckét évre fedezni, s
melynek másfél-százalékos törlesztő hányadait vala­
melyik központi segély-alapunknak kell elvállalnia.
A még hiányzó 10,000 frtnyi összeg fede­
zését illetőleg bátran hivatkozhatunk a protestáns
áldozatkészség élőtőkéjére; hiszen, minden külön
kérelem nélkül is már nehány száz forint ado­
mány van e célra összegyűjtve, sőt az egyház­
megyék önkintes adományait is megkezdette
1l marosi egyházmegyénk 1,000 frtos alapítványával.
 94- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

Tisztelettel javaslatba hozom tehát, hogy a fő- j

Egy szerény vélemény.
tiszt, egyetemes konventnél kérelmezze a mélt.
Igazgató-Tanács a létesítendő új intézmény er- , Tele vagyunk az egyházpolitikával, a papi fizetések
kölcsi támogatását, és a kerületek, és összes | javításával; tárgyaljuk immáron háromféle özvegy-árva
hívek jóakaratu támogatásába való ajánlását, gyámintézetünk ügyeit, bajait; szidjuk a katholikusokat,
minek megtörténte után szétküldendő adakozási és remegünk a baptistáktól...
felhívásaink bizonyára szép eredményeket fognak j Szóval, van egy csomó napirenden levő kérdésünk,
felmutatni. i mit meg kellene oldanunk, el kellene igazítanunk. V itat­
Addig is azonban, önkint érthetőleg, az épi- | kozunk, indítványozunk, előttünk egy csomó javaslat,
tési összeg eme része is kölcsön útján fedezendő, | melyet talán csak a tizedik ember, vagy csak az olvassa
melynek biztosítására, és törlesztésére az ezzel I el, a ki irta. Mindegy. íg y van ez jól. Régen sem volt
kapcsolatos javaslatomban megjelölt újabb íede- ! másképpen. E gy rész irt, indítványozott; a más rész
zeti forrásbúi, t. i. az egyházkerületi özvegy-árvái gondolkozott az írottak felett, a harmadik rész, az meg
alap fokonkint fölszabaduló jövedelméből kellő semmit sem csinált. Dehogy nemi Mindenkinek megvan
fedezet lesz található. i a maga feladata, melyet elvégez, jól, avagy roszúl, kinek
A z állandó fentartási költségek fedezésére ! mint adák az istenek.
szükséges 6,000 forintnyi szükséglet tekintélyes | A papság nagy része, ha nem is szerepel a nyil­
része már az országos gyámintézet árva-segélyei- | vánosság terén; ha nem ir pályacikkeket a »Közlönybe«;
bői nyeri fedezetét, a mennyiben e címen negyven j ha nem rendez jótékony bálokat: mégis munkálkodik.
árvát véve számításba, s ezeknek felét teljesen I És pedig ez az igazi munka. (Állításunk nem azt teszi,
szülődén árváknak számítva, 2,500 frt. lesz az hogy a szereplők nem végzik e munkát, melyről szólunk,
intézet bevétele. Ha már most ehhez a sorsjáték sőt ellenkezőleg!) E munkának egyik fele ugyan súlyos,
jövedelmének az építkezésre bizonyára mind föl nagyon terhes, mégis szép, és gyönyörűséges, mert azo­
nem használandó tőkéjét, illetőleg, kamatját, az kért fárad, azokért küzd, a kik testéből való test, véréből
egyes egyházkerületek, egyházmegyék, egyház- való vér. Ruházatot, eledelt, boldogságot akar teremteni
községek, és egyesek adományait, az egyház­ annak a kicsiny körnek, mely csupán az öv é , melylyel
kerületi özvegy-árvái alapra vonatkozó kapcso­ össze van forrva törekvése, vágya, büszkesége, s még
latos javaslatomban felsorolt jövedelmeket hozzá­ a megaláztatás is, mert ha annak valamelyik tagját
számítjuk : emberileg megállapítható bizonyos- szégyen éri, azért is atyai szive vérzik.
sággal állíthatjuk, hogy Szeretetházunk az elő­ És a munka másik fele? Oh, az magasztos, még
irányzott negyven növendékkel már a legköze- 1 szebb, még dicsőbb; hiszen, az nem a testért, nem e
lebbi időben megnyitható, és jövedelmeinek foko­ világért való munka, hanem e világban az eszményinek,
zatos növekedésével folyton bővíthető, és fej­ az örök igaznak, az örök szépnek munkája: a lelki élet­
leszthető leend. nek megmentése a bűntől, a múlandóval szemben hirde­
íme, mélt. Igazgató-Tanács ezekben volt sze­ tése a maradandónak, az örök életnek. E munka: az
rencsém röviden előadni egyházkerületi Szeretet­ isten igéjének prédikálása, az ő országának megalapítása.
házunk létesítésére vonatkozó javaslataimat. Bizony, az urnák szolgái, az ő »választott edényei va­
Kérem azoknak szives méltatását, elvi el­ gyunk, hogy az ő nevét elvigyük a pogányoknak, kirá­
fogadását, és annak alapján kérem fölterjesztés lyoknak, az izrael fiainak (Csel. IX. 15.), és minden né­
intézését a főtiszt, és mélt. egyetemes konventhez, peknek«. E munka az egy szükséges dolog, mely felülmúl
melyben az egész intézmény ezen prospektusának minden más dolgot, mert ennek hiv, és lelkiismeretes
bemutatása mellett, első sorban az egyházkerü­ elvégzése biztosítéka az anyaszent- egyház erősségének,
letünk részére fentartott 510 frt. tőkesegélynek záloga a hívek józan világnézetének, az erkölcsök tiszta­
a Szeretetház építési céljaira leendő folyósítását ságának.
kérjük, másfelől pedig tervezetünk tudomásul E minőségben első, és fő kötelességünk az igének
vételére, és a létesítendő nagyfontosságu huma­ hirdetése alkalmas, és alkalmatlan időben. Hogy a mos­
nitárius intézet erkölcsi támogatására, és a testvér­ tani idő, illetve, mostani körülményeink arra elég alkal­
egyházkerületek jóakaratu figyelmébe ajánlására masak-e: az mellékes kérdés. A z ige-hirdetésnek egyik
provokáljunk határozatot. legfontosabb része: a p r é d i k á c i ó . Nó hát, erre a
Végűi, tisztelettel kérek fölhatalmazást arra 1 munkára akarom terelni egy kissé a figyelmet. Egyébről
nézve, hogy a konventi szánkció megnyerése után, amúgy is eleget beszélünk; nem fog ártani, úgy vélem,
az adakozási felhívásokat elnöki úton közrebocsát­ ha ezzel is foglalkozunk.
hassam, és alkalmas időben megtehessem elő­ A zt tagadni nem lehet, hogy prédikáció-irodalmunk
terjesztéseimet az építkezés megkezdése, a köl­ számban nem elég nagy. De az a kérdés, hogy milyenek
csönök folyósítása, szóval, a szükségessé válandó ezek a beszédek ? Ú gy tanultuk a G a r d a professzor
egyes intézkedések megtétele iránt. ur homiletikájábúl, hogy m i n d e n p r é d i k á c i ó a n y -
Kolozsvártt, 1897. márc. 13-án. n y i t ér, a m e n n y i t é p í t . Ha e tételt igazság gya­
Szász Domokos, nánt elfogadjuk, pedig elfogadhatjuk, mert azt hiszem,
erdélyi evang. ref. püspök. ma sem tanítanak mást helyette, akkor kevés százaléka
olyan a mostani beszédeknek, mely a szó teljes értei­
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 95

mében építő hatással bírna. Értem leülősen azt, hogy beszédek kívánalmait. Van bennök evangyeliumi erő ;
nincsenek olyan beszédeink, melyek a mi falusi közné­ mint G a r d a professzor ur modaná, van bennök K r i s z ­
pünk éltelmi, érzelmi világához, nyelvéhez, vallás erkölcsi t us , és olyan nyelvezettel vannak kidolgozva, melyet
felfogásához lennének szabva, s e mellett anyaszentegy- könnyen megért a falusi nép is. Tökéleteseknek ezeket
házunk hitelveit a mai modern, evangéliumi protestáns sem mondhatjuk, de lehet velük építeni. Másfelől az is
theologiai alapon adnák elő. Hanem, van egy csomó igaz, hogy éppen ezen vállalat nagyon sok gyönge
»korszerű«, »népszerű« prédikációnk, a nélkül, hogy a beszédet közöl.
nép azokat megértené, vagy a kor uralkodó eszméit, A z igehirdetés közvetlenebb hatása végett, külö­
hibáit, erényeit (mert ezek is vannak), bibliai alapon, jó nösen a mai egyház-társadalmi viszonyok között, arra
magyar nyelven adnák elő. A dogmatikus, morális, és kellene törekednünk, hogy n é p ü n k s z á m á r a t e r e m t ­
biblikus beszédek meg oly magas, oly tudományos stí­ s ü n k p r é d i k á c i ó i i r o d a l m a t ; olyant, melyben
lusban vannak írva, hogy azokat éppen nem vihetjük a anyaszentegyházunk sarkalatos hitelvei, az evangyélium
mi falusi népünk elébe. tiszta igazságai népszerű formában, modern theol. állás­
A z irányról éppenséggel nem is szólunk, mert az ponton legyenek előadva. Lehet, hogy ilyen beszéd nagyon
annyiféle, hány a beszéd, mennyi az iró. Természetes, sok van irva egyik-másik paptársunk fiókjában, de anyagi
hogy mindenkinek nem adának az istenek oly kiváló pártolás hiányában egyik se lép vele nyilvánosság elé.
tálentumot, hogy minden egyes alkalomra maga írjon H ogy az ily beszédek világot lássanak, arra nézve
beszédet, s azt hallgatói értelmi színvonalához alkal­ volna egy szerény véleményem. Mindenik egyházmegyé­
mazza; de, ha még tehetsége volna is, az idő, a körül­ nek van Papi Értekezlete, melyek tényleg működnek is.
mények néha meggátolják az írásban, s igy kénytelen, A zt is tudom, hogy minden értekezlet alkalmával pré­
máshoz folyamodni. A z is természetes, hogy olyanhoz dikáció is tartatik. Már most, ezen éppen csak egy
nyúlunk, a milyen van. íg y esik meg aztán az a furcsa csepp módosítást kell tenni. Mindenik Papi Értekezlet
eset, mit igen elmésen hoz fel a »Prot. Közlöny«, hogy a maga kebelében tüzzen ki pályázatot ilyen népies
»ma orthodoxok, holnap modernek, holnap után meg szellemű beszédek megírására. Ha jutalom van, az jó ;
éppen katholikusok vagyunk, a szerint, a mint Z o m- ha nincs, elég jutalom lesz az erkölcsi siker. A beérke­
b o r i t , F e j e s t , vagy H o c k Jánost prédikáljuk.« zett beszédeket biráltassa meg, és a pályanyertest mon­
Sajnos, de van ebben valamelyes igazság. Sokan dassa el. Ennek még az az előnye is meglesz, hogy
átdolgozzák a más beszédeit, sokan meg elmondják úgy, igy a beszéd-tartás nem kényszerből, hanem önkínt tör­
a mint írva van. Már most gondoljuk el, hogy ily körül­ ténik. De egyszersmind, mondja ki mindenik Papi Érte­
mények között micsoda lelki épülete van hallgatóinknak ? kezlet, hogy a nyertes beszédeket felterjeszti a Kerületi
Mihez tartsák magukat, ha minden vasárnap másféle Értekezlet elnökségéhez, mely azokat újból átvizsgálja, és
irányú beszédeket hallanak? Kétely, bizonytalanság ül kiadásukról gondoskodik. Kiadványokról amúgy is szó van
a lelkekre, sötét homály borítja el a vallás világát: az az alapszabályokban (40. §.) és azt hiszem, az ily nemű
evangélium tanításai nem tudnak erős meggyőződéssé, munkák is »az Értekezlet céljait« fogják szolgálni és be­
élő igazsággá válni a lelkekben, s igy természetes, hogy | folynak »a papi tudományok tovább fejlesztésére^ (2. §.).
nincs meg az az erős kapocs, mely híveinket szorosan A kiadás mikéntjéről csak annyiban emlékszünk
fűzze az egyházhoz, a mi ösztönözze, hogy üdvöt, nyu­ meg, hogy ez által korántsem akarjuk az alaptőke kamat­
godalmat, békességet a vallásban keressenek. jait felemészteni, hanem, hogy a munka az Értekezlet
Nem akarunk e pillanatban prédikációi irodalmunkra égise alatt jelenjék meg, mely annak mérsékelt árt
részleges kritikát mondani; hiszen, minden egyes gyűj­ szabhat és megvételét minden papra lehetővé teszi.
teményt méltatott annak idején a sajtó, csupán egy E gy ilyen kis prédikáció-gyűjtemény nemcsak hasz­
esetet hozunk fel, hogy milyen beszédek lebegnek a mi nálható lenne, de még érdekkel is bírna, amennyiben
szemeink előtt. És ez ismét nem azt teszi, hogy a fel egyházkerületünk mindenesetre jelesebb Íróinak, népszerű
nem említett beszédek között ne lennének talpra esett, prédikátorainak müveit foglalná magában.
használható munkák, csupán az általunk jelzett irányt | Hogy az eszme testet öltsön, arra nézve semmi
óhajtjuk megismertetni. nehézség nincs. Hozzá csak egy kis jóakarat kell, s
A »Protestáns Pap« című vállalatnak egyes szá­ ez a jóakara: az egyhm. Papi Értekezletektől függ.
maiban olvastam olyan beszédeket, részint eredetiben, Vajha, szerény véleményünk visszhangra találna azok­
részint átdolgozásban, melyek megközelítik a népies nak köreiben!

TÁRCA.
M eghitt beszélgetések. van. Mindazáltal lesz öröm, ha meglesz. Egy csomó pené­

(Utolsó közlemény.) szes, fekete kenyér megpuhul. De, előre mondom, hogy az
IV. öröm nem lesz általános; hogy sirás vegyül az örömbe, és
Pátroüus. Nó, tiszteletes úr, önöké a jövő 1 Bajai­ úgy lesz, mint a fogságbúi hazatért zsidók közt vala. Nagy
kat orvosolni fogja az állam. Lesz 600— 800 frtos papi sokan a papok, és léviták közül örömükben nagy felszóval
úzetés, inért nem ujjonganak ? kiáltanak vala; és egyebek nagy felszóval sírnak vala.
Pap. Miért ujjongjunk ? Az állam az Írnokokat hono • Ez utóbbiak közt látni fogjuk a véneket, az Öreg lelki-
rálja annyival, s a segédhivatalnoknak is 1000— 1200 írtja pásztorokat. Nekik már nem lesz zavartalan az Örömük a
 96. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 12. szám.

múlt szenvedései miatt. A száraz, penészes kenyér íze halá­ Iáink megkopnak az útban, megemésztjük egésségünket.
lokig szájukban marad. Úgy fogják érezni magukat, mint A hol bankettek, egyletek, estélyek megeszik kenyereinket;
Tacitus veteránjai, a kik kiszabadulva Germánia mocsárjai - a hol nem jó a viseltes ruha, hanem minden idényre új
búi, sebhedt mellel, őszült fővel, a szolgálatban megmerevült divat szerint kell kiöltöztetnünk egész családunkat.
tagokkal megcsókolták Drusus kezét, s ínyükre helyezték Nó már, ez egy visszás világ lesz.
újjait, hogy megmutassák neki elnyűtt, hulladozó fogaikat, j Örvendezzetek ti, kiknek a nagy osztályú egyházak
melyek képtelenek voltak, megrágni az eléjük dobott rósz \ képezték álmaitok szép, játszi képeit, kik valami többnek
kenyeret. Szóval, nekik a dolog már egyre m e g y; az ő mértékéig nem is fárasztottátok magatokat, ti örvendezzetek;
részvételük az örömben egy saksperei sóhaj a születő tör­ megkapjátok munkátok jutalmát, nem busásan, nem ti sem,
vény felett: >s fiú jöttén, hajh, a halott nem örvend!« csak mérsékelten, de a kik valamivel feljebb bővölködnek,
De, nem örvendenek azok sem, kiknek a fizetési mi­ a kik drága helyeken laknak, a kik előkelő társaságban
nimum már megvan. Ezek maradnak a régiben; de, eszükbe élnek, a kiknek fizetésük pénz, a kik nem kereshetnek, nem
jut Pál apostol, ez az okos ember, a ki valamikor ilyeneket gazdáskodhatnak, a kik három pap munkáját végzik, a kiknek
irt a korinthusiaknak: »Az ajándékokban pedig különbség állásukkal járó terhük légió,- azok nagy felszóval sírnak.
vagyon. Az egyházi szolgálatokban is különbségek vannak. Pátronus. So’se lámentáljon, papom. A dolog előt­
És különbségek vágynak az isteni erőknek ajándékiban is.« tem egyszerű. Először is van a papi állomások közt egy
A papság, igaz, egy testület; de, egy testen van szem, ötödrésznyi jó, mely magához vonja a kiválóbb egyénisé­
fül, és más egyéb. A papi testület minden tagját nem lehet geket. Megmarad tehát egy bizonyos mértékű egésséges
egyformán taksálni. Egyik több, mint a másik, s a mi fő, verseny. De, ön arra céloz, hogy nem mindig ott vannak
egyik fontosabb állást tölt be, kényesebb pontra van állítva, a jó papi állások, hol azoknak lenniök kellene. Nó hát, a
többet dolgozik, mint mások. Egyik a szem, másik a fül, a kéz, ' fizetések állami rendezése folytán, éppen ezen fogunk segí­
az agy munkáját végzi. »Ha az egész test szem, hol a hallás ; j teni. Erőinket eddig lekötötték a leggyöngébb egyházak;
ha egészen hallás, hol az illatozás (szaglás)?« Kérdi Pál apostol. I úgy elnyelték ezek a sok elaprózott segélyt, mint a tikkadt
Mikor a papság többsége egyenlő dotációban részesül, • rög a vizet. De, központi erőink ezektől felszabadittatnak,
egyenlőnek akarja a terhet, felelősséget is. S mivel ez lehe- 1 mihelyt az állami rendezés ténynyé válik, s ekkor jutunk
tetlen, arra törekszik, hogy azonos javadalommal a kisebb abba a helyzetbe, hogy minden erőnket azokra a pontokra
terhet vegye. Erre törekednek erősek, és gyön gék; de, a fordítsuk, a melyek megerősítését egyházi érdek követeli.
harcban az erőseké a győzelem. S mi következik ebből? Eddig a papi állások segélyezését irányította a könyö-
Az erősek, tehetségesek beleülnek a gondtalan, kicsiny egy- J rületességi szempont; de, töl kell emelkednünk a kormány­
házakba, felnyomva a gyengébbek tömegét a terhesebb, és . zási bölcsesség ama felsőbb fokára, a hol ez egész más
kényesebb helyekre, hová fontos egyházi érdekek kiváló szempontok által irányittatik.
embereket követelnek.
V.
Itt egy falu, ott egy város; a fizetés mindkettőben .
P a p . Ez aztán az igazi tél, tekintetes uram. Az a.
8oo frtos minimum. Én, mint kevés tálentumu ember, a j
hideg volt ma a templomban, a melyet farkasorditónak
falut szeretném; de, jön egy eszes, derék, ékesszóló ember, | jelez a magyar költői nyelv termométere. Ilyen időben
s elüt a falutól, mert az a fizetés ott életmód, városi pap- j prédikálhatta az egykori plébánus: fáztok-e. fiaira, fáztok e,
nak azonban nyomor. fiaim, sebaj, melegedhettek majd eleget a purgátoriumban.
Magamnak is eszembe ötlék, hogy Ézsaiással prédikállanék:
A dolog oda megy ki, hogy nekünk, gyönge-röptü
»az istennek tüze vagyon Sionban, és kemencéje Jeruzsá­
embereknek el kell lepnünk a magaslatokat.
lemben«. Pedig szép erdőcskéje volna az ekklézsiának; de,
De, az egyházi szolgálatokban is különbségek vannak. az is igaz, a mit Jakab apostol mond: »Kicsiny tűz nagy
Itt egy ekklézsia ötven lélekkel, ott egy egész csoport í erdőt megemészt.« Azonban, én is a plébánussal végzem:
község filiákkal. Itt egy biztos, zavartalan terrénum a kálvi- I mi csak fagyoskodjunk; majd, mikor a pátronus urak men­
nek prédikálni, lesz akkor kemence is a katedra mellett.
nistaság medencéjének közepén, ott egy veszélyes kis sziget, j
Térjek már arra, a mit mondandó vagyok, vagyis, a
mit elmosással fenyeget az ellenséges felekezet tengere. ! kántorunknak befagyott a hangja; de, még a billentyűket is
Itt semmi aggályos tünet, ott veszélyeztetett nemzeti érde­ jégcsapoknak nézte. Tudja mit, kántor úr, szóltam, kijőve
kek. Itt jámbor, együgyű fők, melyek tejnek italával táplá- a portikusba, eljön az idő*, sőt már a mi idő addig vagyont
landók, ott müveit, nagy igényű közönség, melynél a szol­ igen kevés, hogy nem fog belefagyni a hang sem a kántorok
tüdejébe, sem az orgonába, sőt egyáltalában nem is lesz
gálat nagy készültséget kiván. Itt a fizetést mi sem kiseb-
szükség sem kántorokra, sem orgonistákra; önök mehetnek
biti, ott utazások, társadalmi adók, reprezentálási költségek ■ krumplit kapálni, míg élnek, haláluk után, azonban, önöket
majdnem felére nyomják le értékét. Ez egy központi hely j nagy tisztesség éri, a múzeumba kerülnek ily felirattal: a
vasúttal, közeli várossal, amaz meg hozzáférhetetlen, elzárt kálvinista kántor (homo cantans eccl.), a templomok emel-
világ. Emitt a fizetés földekben áll, a mi több a névér­ kedettebb helyein szokott tartózkodni, s hangjával reme­
gésbe hozta a gyöngébb lelkeket. A kántor elhülve hall­
téknél, amott a fizetés pénz, mi egy krajcárral se több. !
gatta ; de hisz, az elhülés a nélkül is megvolt. Aztán, elő­
És lesz a fizetés ebben úgy, mint abban, 8oo forint? adtam eszmémet a templomi automatáról.
Hát, méltányos ez? | Láttátok az automatákat? Kiáltozták a kiállítás terü­
Hiszen, akkor nekünk, édes patronus ur, kitúratva a letén valami jó falusiak a fülem mellett. Hát, magam is
meghallgattam az elektromos zongorát, s megjegyeztem,
nagyra hivatottak által, mennünk kell kis ekklézsiáinkból ,*
hogy ennek a kis gépezetnek még jövője lesz. Nem a
mennünk a központokba, a városokra, az exponált helyekre;
családi körben, hol a házi kisasszony kétségtelen zenei vir­
mennünk oláhok, szászok, katholikusok közé, mennünk a tuozitása a fődolog, hanem kisebb templomokban, hűl a
körlelkészségekbe, hol elemészti keresetünket a fuvar, attil- ! dallam kiséret a fő, s mellékes a játékos személye. R á
 12. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
alkalmazva a hármoniumra, orgonára, méltóságos nyuga­
lommal zengedezhetné el csöndes menetű zsoltár-dallamain­
kat, s mellette a kis gyülekezet áhítattal buzoghatná el szent
-énekét. Mert, hogy állunk kántorok dolgában? Úgy, hogy
kisebb egyházaink, hol nincs egyházi iskola, mind nagyobb
számmal maradnak orgonista nélkül, a kiknek különben is oly
kevés teendőjük akad, hogy arra majdnem fölösleges önálló
hivatalnokot tartani. Ezen van hivatva segitni az orgonázó
automata, a mely szebben fogja megszólaltatni e komoly
instrumentumot, mint sokan orgonistáink közül, s mely nem
kerül évi három-négyszáz forintjába szegény eklézsiáinknak.
P á t r o n u s . Szokatlanul excentrikus beszéd; de, jól
van, tegyük be templomunkba az elektromos orgonát; ha­
nem, állítsuk mindjárt melléje az éneklő automatát. Az opera
híres baritonistája beleénekli fonográfunkba a zsoltárokat,
s mily felségesen zendül meg az ámuló közönség hallatára:
Krisztus urunknak áldott születésén. S figyeljen csak, kedves
papunk, ön nem végezheti a szolgálatot; sebaj, minő kel­
lemes meglepetés, helyette az n -i gyülekezet kiváló egyházi
szónokát fogjuk meghallhatni. íme, a prédikáló automata.
De, ismét újabb elragadtatás! Magasztosan szárnyaló khórus
zendül meg a lelkünket felemelő prédikáció ámenje után ;
a dalárversenyek első győztesének előadásában a mi zsoltár-
remekünk : T e benned biztunk eleitől fogva. Ez pedig, édes
papom, a gyülekezeti automata.
Szóval, emeljük egyházi életünket a kor színvonalára.
Értékesítsük az emberi elme nagy vívmányait. Vezessük be
a templomokba a telefont. Ha van beszélő újság; ha illatos
thea mellett otthon élvezhetjük az operai előadásokat: hasz­
náljuk fel az isten által kezünkbe adott eszközöket a val­
lásos élet céljaira. E gy egy központi isten-tiszteletben része­
sítsük a környék gyülekezeteit; maholnap úgy is nem csak
kántorokban, de papokban is beáll a hiány. A pesti theo-
logiára az idén három tag jelentkezett; hová jutunk igy?
Önnek még igaza lehet, mikor Tertulliánnal ezt mondja:
ha nincs pap közelben, áldozhatsz magad is, és akkor a
saját papod v a g y ; és igaza lehet, hogy a papi hivatal terhét
a mi váltunkra helyezi a szükség, a megváltozott idő, hogy
mi, kik pátronusai, gondnokai vagyunk csenevész kis eklé­
zsiánknak, legyünk papja is, ha nem akarjuk, hogy elszé-
ledjen a nyáj, elvesszen a népünk. Négy-hatszáz forintért
ki tanul ma már tizenhat esztendeig, hogy abból éljen ?
De, a kinek isten életmódot adott, müveit ember, hazáját,
egyházát szerető ember, vallásos ember fölveheti a gázdátlanul
maradt palástot, vezetheti, gondozhatja a népet, végezheti
az istennek tetsző hivatalt, főleg, mikor egy szer-máskor
helyettesítéssel megbízhatja — a prédikáló automatát.
Különfélék.
= Márciusi pályacikkeiuk a következők: a
febr. hónapbúi folytatáskint átjött: Vallástanitás, lelkész-,
és vallas tanár-képzés. Az 1848. XX . tvcikk második és
harmadik § a. Meghitt beszélgetések. I. II. III. IV. V Ön
gyilkosság az úr oltára mellett. Aggodalom, bizodalom.
Kántor-tanitóink érdekében. Egy szerény indítvány.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy szavazatukat cikkek
valamelyikére ápr. 10-ig beküldeni szíveskedjenek.
= Lapszemle. A » D e b r e c e n i P r o t . L a p « igen
derék cikket közölt a minap Erőss Lajos, püspökladányi
paptól »Vallás, állam, és liberálizmus« címen. Beszél az
»üdv hadseregéről«, s felsóhajt: »ki tudja, nálunk is nem
fognak-e tábort ütni? Hiszen, a jelek nem csak azt bizo
nyitják, hogy a szélhámosság, és a rajongás egymásnak tő­
szomszédai, hanem azt is, a mit egyik előkelő világi Írónk
csak a minap hangoztatott, hogy mi magyarok a haladás
szent nevében kötelezetteknek érezzük magunkat, nyugat
minden eszelősségét vakon követni«. Beszél az inkább gaz,
mint bolond názárénusokról, s figyelmezteti az államhatal­
mat, hogy velük szemben teljesítse kötelességét, mert nem
lehet azt eltűrni, hogy a kificamodott gondolkozás, meg-
97-
hibbant agy, és rósz lélek szülte szellemi és erkölcsi epi­
démia, mely vallás-filozófiai hazug jelszavakon lovagolva,
fanatikus gyűlölettel neki ront minden rendnek, minden
törvénynek, és igazságnak, melyeken a világ és az emberi­
ség sok ezer éves jogai nyugosznak. S meggyőzőleg bizo­
nyítja be, hogy az államnak nem csak joga, de kötelessége
ellenőrizni, és megfékezni ez extravágánciákat. Mi mind­
ezeket igen derék beszédnek tartjuk.
= Az egyházkerület Igazg.-Tanáesának éveken
keresztül volt hű, buzgó, munkás titkárát, utóbb kölcsönügyi
előadóját, az Őt súlyosan ért betegség miatt egy pár év óta
nyugalmazott Bodor Antal, aát. a könyörülő halál folyó hó
16-án megváltotta hosszas szenvedéseitől, és itt a földön
elborult elméje előtt feltárta az Örökkévaló világokat. Vilá­
gokra szóló alkotásokat nem vitt végbe, de kötelességeit
mindenha lelkiismeretesen betöltötte, és ez elég, hogy em lé­
kezetét megörökítsük szivünkben. Özvegyen, árván maradt
nagy családjának szolgáljon vigasztalásul, hogy mindnyájunk­
nak őszinte részvéte osztozik mélyen érzett fájdalmukban.
= Említettük, hogy cófalvi egyházunk nyugal­
mazott tanfelügyelő Szeremley Cs. Lajos aát. választotta lelké­
szévé február 28-án, még pedig egyhangúlag. Márc. 14-én
szép ünnepélyességgel, és meleg szeretet között foglalta el
szép hivatalát, mint beszédjében monda: »mint egy hajó­
törésbűi véletlenül megmaradt szerencsétlen«. Hát, ez mon­
dásnak lehet igen hangulatos, sőt híven is adhatja vissza
a szeszélyes sors által annyit hányatott férfi éléttörténetét;
de, mi ismerve Szeremley energiáját, hisszük, és reméljük,
hogy igen hasznos szolgálatokat fog tenni egyházának, és
sem ő meg nem bánja, sem meg nem bánatja, hogy vissza­
tért az oly sokszor, és sokak által méltatlanul lenézett papi
pályára. Az innepélyen részt vett az orbai egyházmegye
gondnoka Csia Elek, esperese Péter Károly, és meg igen
sokan úgy az egyházi, mint a világi rendből, kik mindjárt
azzal kezdték, hogy Veres Károly indítványára 38 koronát
gyűjtöttek össze a templomi szószék felibe létesítendő korona
alapjául. Szívesen kívánunk a jó kezdethez jó véget!
= Demeter Lajos, homoród-szentmártoni egy­
házközség buzgó, és felejthetetlen lelkipásztora, életének 80 ik,
hivataloskodásának 53-ik évében, folyó hó 18 án meghalt.
És meghalt E l e k e s L á s z l ó , kovásznai pap, életének
33-ik, papságának 4-ik évében, folyó hó 20-án. így, egymás
mellé állítva a két vesztést, mint ha enyhülne a fájdalom
szivünkben ama törvény felett: mindnyájan elmulandók va
gyünk. Lám, a tél, és a tavasz egyiránt magában hordozza
a halált: minek hát ajkainkon a panasz! Te, jótékony ga­
lamb, megnyugvás, szállj a szerető, a fájó szivekbe, és gyó ­
gyítsd be a vérző sebeket!
= Nyilvános nyugtázás, és köszönet. Felfalusi
ev. ref. egyházközségünk templom-alapjához legközelebbi
kimutatásunk óta Id. É l t e t ő A l b e r t , egyházmegyei, nagy
buzgalmu gondnokunknak a következő, hálás köszönettel
vett gyűjtését, illetve, adományát nyugtázhatjuk : Özv. Éltető
Józsefné, 10 frt Özv. Farkas Mihályné, szül Éltető Krisz­
tina, 5 frt. Vagner Oszkár, 1 frt N. N. 50 kr. Id. Éltető
Albert, 33 frt. 50 kr. Összesen 50, azaz, ö t v e n forint.
Gyűjtésünk eredménye ezzel, a már kimutatott 271 8 forinttal
együtt, végösszegképpen kétezerhét száz hatvan­
n y o l c forintra emelkedett. Legyen ez, a mi hálás köszö-
netünk mellett, biztatás minden csüggedőknek arra, hogy
nincs mit félnünk az idoktűl, mert ime: » v a n é l n i b e n ­
n ü n k h i t , j o g , és e r ő« ! Felfalu, 1897, márc. 15. B a k i
A n d r á s , gondnok. S z a b o l c s k a M i h á l y , lelkész
= A szent cenzúra. A napokban kézhez vettük
a XIII. Leó pápa parancsára megreformált uj indexnek
kivonatát. Ez a munka, amely a katolikus hívőkre nézve
tilalmas olvasmányok jegyzékét foglalja magában, csak kevés
pontban különbözik az index utolsó, 1880-iki kiadásától.
XIII. Leó egy kicsit enyhít a rideg szigoron s egy-két enged­
ményre hajlandó lenne. így, például, szabad most már
olyan számtanokat, fizikákat, természetrajzokat meg, földraj­
zokat olvasni, a melyeket »eretnek« szerzők írtak, holott ez
 9«- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
eddig tilalmas vala. Uj benne az a pont is, amely tiltja
azoknak a nyomtatványoknak olvasását, a mik védik a pár­
bajt. meg az öngyilkosságot. Az uj szabványok szerint ezen­
túl semmiféle szentképet sem szabad egyházi engedély nélkül
kiadni, vagy sokszorosítani. Igen pikáns az a paragrafus,
amely föntartja a püspököknek azt a jogot, hogy előzetesen
megcen zűráljának minden hírlapot. Ez kissé bajosan fog
menni, mert valószínűtlen, hogy akadna püspök, aki napon­
kint reggel háromkor elolvassa a kerületében megjelenő
hírlapokat, s aláhuzogassa bennök a legkellemetlenebb sorokat.
HIVATALOS RÉSZ-
92S-1897. KÖRLEVÉL.
mindenik egyházmegyénk nt. Esperesének, kollégiumaink
m. t. Elöljáróságának, s a püspöki egyházak t. Tanácsának.
A folyó évre szerkesztett Névkönyvek miDdenik anya­
egyházunk, kollégiumunk és püspöki egyházunk számára meg­
küldettek, s ennélfogva azok árában a vajdahunyadi egyház­
megye részéről 25 péld. után, példányonkint 1 frt. 24 frt.
2. a gyulafehérvári, 13 péld. 12 frt 3. a nagyenyedi, 36 péld.
35 frt. 4. a kolozsvári, 4 péld. 3 frt. 5. a kolozs-kalotai,
38 péld. 37 frt. 6. a szilágy-szolnoki, 03 péld. 62 frt. 7.
a déési, 26 péld. 25 frt. 8. a széki, 38 péld. 37 frt. 9. a
nagysajói, 14 péld. 13 frt. 10. a görgényi, 34 péld. 33
frt. 11 . a marosi, 64 péld, 63 frt. 12. a küküllői 36 péld.
35 frt. 13. a nagyszebeni, 15 péld. 14 frt. 14. az udvar­
helyi, 51 péld. 50 frt. 15. az erdővidéki, 14 péld. 13 frt.
16. a sepsi, 38 péld. 37 frt. 17. az orbai, 12 péld. 11
frt. 1$. a kézdi, 14 péld. 13 frt. 19. a romániai missiói
egyházmegye 5 péld. 4 frt. 20. Andrásfalva (Bukovinában)
1 péld, 1 ftt. 21. a deési egyházközség részéröl 3 péld.
3 frr. 22. a fogarasi, 3 péld. 3 frt. 23. az ilyefalvi, 2 péld.
2 frt. 24. a kézdi*vásárhelyi, 3 péld. 3 frt. 25. a maros­
vásárhelyi, 3 péld. 3 frt. 26. a nagy-enyedi, 3 péld. 3 frt.
27 a s.-sz.-györgyi 3 péld. 3 frt. 28. a szászvárosi 3 péld.
3 frt. 29. a sz.-udvarhelyi 3 péld. 3 frt. 30. a kolozsvári
theol. fakultás 1 péld. 1 frt. 3 1. a nagy-enyedi Bethlen-
kollegium 1 péld. 1 frt. 32. a kolozsvári koll. 1 péld. 1
frt. 33. a m.-vásárhelyi, 1 péld. 1 frt. 34. a sz. udvarhelyi,
1 péld. 1 frt. 35. a zilahi, 1 péld. 1 firt. 36. a szászvárosi
Kun-koilegium 1 péld. 1 frt. 37. a s.-sz.-györgyi Székely-
Mik ó koll. 1 péld. 1 frt. küldendő be f. év junius hó vé­
géig kebli pénztárunkba.
Felhívjuk ennélfogva a címet, hogy a kitüntetett öszsze-
geket a jelzett időig beszedni, s felterjeszteni szíveskedjenek.
Megjegyezzük, hogy az esperesi levéltárak számára a fön-
nebb kitüntetett példányokban egy-egy ingyen péld. küldetett.
Kolozsvártt, 1897. márc. hó 6.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ev. ref. püspök, mint elnök..
54S - I 397* KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. egyházmegye esperesének, mint
egyházi bírósági elnököknek.
A dunamelléki ref. egyházkerület megbízásából dr.
Nagy Dezső egyházkerületi világi aljegyző »Az ev. ref.
egyházi törvénykezés kézikönyve« címmel egy igen célszerű
és alkalmas munkát írt, a melyben az egyházi törvényeknek
a biráskodásrúl szóló részét tárgyalván, ezzel az egyházi bíró­
ságoknak, s különösen a törvénykezésben járatlan egyházi
személyeknek, a törvények helyes alkalmazása megkönnyittetik.
Ezért addig is, mig egyházkerületünk ügyviteli sza­
bályzata elkészülne, illetve közre adatnék, tájékozásul ajánljuk,
ezen sok gyakorlati Útmutatást tartalmazó és kétségkívül
hézagpótló munkát esperes és lelkész atyánkfiainak is, azzal a
figyelmeztetéssel azonban, hogy egyházkerületi speciális viszo­
nyaink ennek alkalmazásánál mindenkor figyelembe veendők.
A munka egy példányát azzal a felkéréssel küldjük
meg nagytiszteletednek, hogy annak árában pénztárunkhoz
50 krt. beküldeni szíveskedjék.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
13. szám.
Szerkesztői n y iltp o sta .
= A jó tréfát mindig szerettük, még ha a magunk szám­
lájára ment is. »Petimusque, damusque«. De hát, ugyan micsoda
tréfa az, ha ugyanazon ember ugyanazon napról keltezve, két leve­
lező lapot küld hozzánk, és két különböző cikkre szavaz ? Honnan
tudhassuk mi, hogy tulajdonképpen mit akar? Meleget, hideget?
A kiskorúság nem szégyen, de megbotránkoztató akkor, mikor a
törvény már megengedi, hogy valaki törvényes jogokat gyakoroljon.
= Veteránus. Derék cikkírónk állhatatosan megmaradván
anonimitása mellett: a 15 forint pályadíjat, a Szeretetház javára,
takarék-pénztárba helyeztük.
Egyes megrendelések Hornyánszky Viktor könyvkiadó
hivatalához (Budapest, V . Akadémia-utca), iotézendők.
Kolozsvárt. 1897. márc. hó 8-án.
Márkus János, Szász Domokos,
titkár. ev. ref. püspök, mint elnök.
1000-1897- PÁ L Y Á Z A T TAN Á R I ÁLLÁSRA.
A székely-udvarhelyi ev. ref. kollégium főgimnáziumánál
egy újonnan rendszeresített történelmi és latin nyelvi rendes
tanári szék a folyó évi egyházkerületi közgyűlésen választás
utján be fog töltetni.
E tanszék évi javadalma 1200 frt. alapfizetés, öt ízben
járó 100 frt. Ötödéves korpótlék és 200 frt lakbérilletmény.
Pályázni óhajtók fölhivatnak, hogy vallásukat, képesí­
tettségüket, eddigi szolgálatukat, védkötelezettségüket és
egészségi állapotukat igazoló okmányukkal fölszerelt, és az
erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó Igazgató-Tanácsához
címzett folyamodványukat, a székely udvarhelyi ev. ref. kol­
légium Elöljáróságához 1897 évi április hó 30-ig nyújtsák be.
Csakis evang. ref. vallásu egyének pályázatai vétet­
nek tekintetbe.
A megválasztott tanár az országos tanári nyugdíj
intézetnek jogosított és kötelezett tagja s állomását 1 897
szeptember i-én köteles elfoglalni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsálúl.
Kolozsvártt, 1897. március hó 15-én.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó. ref. püspök, mint elnök.
239— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett b á g y i egyházközség énekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
229 frt. 34 kr. értékű kepe és kanonika-porcio haszon­
élvezete, ezenfelül 112 frt. államsegély. Csak okleveles tanítók
és tanítójelöltek folyamodhatnak, mivel á megválaszt? ndó a
szervezés alatt álló állami iskolában tanítóul fog alkalmaztatni.
Pályázati határidő: 1897. ápril 28. Folyamodványok
nt. Menyhárt András esperes aa.hoz küldendők, Kecsetbc
(u. p. Székely-Udvarhely )
Kolozsvárt, 1897. márc. 18. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
240— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a széki egyház­
megyéhez tartozó v á j d a-k a m a r á s i égyházközség ének-
vezértaniiói állomásra pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel, veteményes kerttel
ellátóit lakáson kívül, 285 frt. 50 kr. értékű kepe s kano­
nika-porcio haszonélvezete, továbbá 1 1 4 frt készpénz, mint
államsegély és kegyjavadalom.
Pályázati határnap: 1897. ápril 28. Folyamodványok
nt. Somkereki Miklós esperes aa.-hoz küldendők Székre..
(Szolnok-Dobokamegye).
Kolozsvárt, 1897. márc. 18. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: S zá sz Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Ápril. 1. 13. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

’E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r ízes ztosé(/i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : KüJmagyarutca 9. sz.

lényegileg mind a kettő ismerhetetlen, az egyik

Találkozás a járatlan úton.
életi, a másik vallási tüneményekből elvont álta­
Ez előtt én is azt gyanítottam, a mit nt. Ke- lánosítás, objektivitással felruházva; mind kettő
nessey Béla úr állit: »hogy a vallás élet; tehát, bizonyos folyamat jelöiésére alkalmazott rövidített
biológiai törvények alatt áll«. De, miután meg­ kifejezési formula. Mint ilyenek, azt a szolgálatot
győződtem, hogy a vallási tüneményeket ez alapon teszik, hogy megkönnyítik az életi, és vallási
megérteni, és kimagyarázni, nem lehet, mert maga tünemények vizsgálását az által, hogy röviden
az alap, mint egy alakilag kifogástalan, de lénye­ egy egész folyamati processzust fejeznek ki.
gében tarthatatlan szillogizmus eredménye meg Az életi tünemények igazolják a biológiai törvé­
nem állhat, föladtam ezt az álláspontot. nyeket; ezek új, addig ismeretlen életi tünemé­
A szillogizmus ugyanis, ez: »a vallás élet; nyek fölfedezésére vezetnek, mig vallásiak
tehát, biológiai törvények alatt áll«. Itt az a egészen más törvények alatt állanak; folyamatja
szarvas hiba van, hogy'' nincs igazolva, hogy a nem biológiai folyamat, erőhatásai nem biológiai
vallás élet; hiányzik a kettő közötti ekviválens. erőhatások, hanemha azokat az emberi szervezet
Hogy a vallás vallás, az élet élet, az oly kétségbe­ funkciójának tekintjük, mint az életet. Ebben van is
vonhatatlan igazság, mint az, hogy a négy = négy, annyi ráció, hogy az életnek is, a vallásnak is
a hét = hét, és igy tovább; de, ezzel tudásunk alanya az ember; de, vallási tünemények emberi
semmit sem gyarapszik, s már ezen egyszerű szervezet nélkül nem léteznek: azaz, ember nélkül
számtani miveletnél: 7 + 8 = 60: 4 fennakadunk, nincs vallás; mig életi tünemények a szerves
ha nem ismerjük azt a mennyiséget, a tizenötöt, lényekben ember nélkül is léteznek: azaz, ember
melyhez mind kettő egyenlő. Hogy a számtani nélkül is van élet. A biológiai jelenségek, tüne­
mivéleteknél mily gondos utánjárást igényel az mények, erőhatások mindenütt mutatkoznak, hol
egyenlet felállítása, s az ekviválens kikeresése, élő szervezet van, azoknak nem nélkülözhetetlen
ezt nagyon jól tudjuk tanulói éveinkből. alanya az ember: de, a vallásiaknak egyedül, és
Ez az eset minden helyes beszédnél, ítéletnél; kizárólag az ember az alanya. Vallás, és élet nem
a tudományos problémák megfejtése annyi, mint azonos fogalom; s ha mégis beszélünk vallásos
az ekviválens fölismerése; az ismeretlent mindig életről, ez csak átvitt értelemben fogadható el.
az ismert tényezők egyenlete adja. így van ez Térjünk más útra. A biológiai jelenségek,
a vallással, és élettel is. Lényegében mind a kettő tünemények, erőhatások helyett vizsgáljuk a szel­
ismeretlen. Ismeretesek a vallási tünemények, isme­ lemieket. A tapasztalat, ugyanis, azt tanitja, hogy
retes az életi folyamat, és biológiai törvények: az ember fejlésében, és az emberiség folytonos
de, ezekből a vallás, és élet azonosságára követ­ előhaladásában, mit civilizációnak neveznek, ural­
keztetni, nem lehet, mert hiányzanak az egyenlet kodó szerepet visznek az értelmi, erkölcsi, val­
fölállítására szükséges elemek, s igy az ekvivá­ lási, és eszthetikai ható erők; minden, a mi a
lens kimutatása lehetetlen. Már pedig csak akkor társadalmi ember hatáskörébe esik, ama szellemi
lesz igaz a szillogizmus, ha ismerjük az ekvivá- ható erők eredménye; azok nélkül embert, tár­
lenst, s csak az után mondhatjuk, hogy a vallás sadalmat, államot, egyházat, művészetet, ipart,
biológiai törvények alatt áll. De, a vallás, és élet kereskedelmet, semmit, de semmit nem gondol­
között semmiféle hasonlóság nincs; egyetlen közös hatunk, mi az emberre vonatkozik. Azok együttes
vonásukat nem lehet fölismerni, hanemha azt, hogy működése teszi a civilizációt; olyan forma viszony
 xoo. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
van közöttük, mint bármely fizikai eszközök kö­
zött. A z emberek eleinte, vélekedik Spinoza, »a
természet nyújtotta eszközöket használták fel,
ezekkel nehány tökéletlen dolgot csináltak, az után
jobbakat, és könyebben, s igy tökéletesítették
fokonkint mind munkáikat, mind eszközeiket, mig
végre annyira jutottak, hogy bámulatos dolgokat
kevés nehézséggel tudnak csinálni. Hasonló módon
alkotja meg az emberi értelem szellemi eszközeit,
melyek segítségével új erőket szerez, s igy fokon­
kint erősbödvén, halad addig, mig a legfőbb böl­
csességet el nem érte.«
Igaz ez az emberiség haladását eszközlő ható-
erőkrűl is. Ezeknek miségét, sokak szerint lényegét
épp oly kevéssé ismerjük, mint a vonzó erő lé­
nyegét; titok az. De, valamint az úgy nevezett
vonzó erő tüneményeinek, s ezek egymáshoz való
viszonyának tanulmányozása föltárta a gravitáció
törvényét, s e törvény alkalmazása által égen.
és földön a legkomplikáltabb mozgási tünemé­
nyeket a legpontosabban ki lehet számítani: úgy
az ember, és emberiség haladása is az értelmi,
erkölcsi, vallási, és eszthetikai hatóerők műkö­
dési törvényeinek ismerete által fejthető meg,
s vezethető biztos sikerrel.
A z kétségtelen, hogy, a mint Comte mondja,
»az emberiség haladásában az értelmi fejlődés
a legfőbb erő. Nem azért, mondja ő, mintha mi­
voltunknak leghatalmasabb része az értelmiség
volna, sőt a benne levő erőre lévén határolva,
éppen az értelmi a leggyöngébb részek egyike:
hanem azért, mert ez a vezérlő rész, és nem csak
a saját erejével cselekszik, hanem mi voltunk mind­
azon részeinek egyesült erejével, melyeket maga
után vonzhat. A társadalmi rendben, vagy álla­
potban, folytatja tovább, az érzelmek, és hajlamok
nem működhetnek teljes erejükkel, és határozott
irányban, ha csak az elmélődő értelem magát
vezető fejükké nem teszi. A szenvedélyek az
egyéni emberben sokkal energikusabb erőt al­
kotnak, mint a puszta értelmi meggyőződés; de,
a szenvedélyek az emberiséget nem egyesíteni,
hanem szétosztani törekszenek; csak közös hit
egyesítheti a szenvedélyeket közös munkára, s
ekkor gyűjtő erők lesznek, nem pedig egymást
megsemmisítő erők.«
Ez igaz; de, másfelől igaz az is, hogy egy
létező társadalom, legyen állam, egyház, család,
akkor van a felbomlás eshetőségeinek kitéve,
midőn az elmélődő értelem a vallási, erkölcsi, és
eszthetikai erők figyelembe nem vételével, vagy
13. szám.
talán azok létjogának tagadásával, teljesiti vezér­
szerepét, azok részvéte nélkül egyesíti a szenve­
délyeket közös munkára. A szenvedélyek ekkor is
megmaradnak ugyan gyűjtő erőknek, sőt nagy
készséggel csoportosulnak, ha az értelem helyes­
lésével találkoznak: de, ugyan akkor a többi
ható erőkkel, mint egymást megsemmisítő erők
állanak szemben a társadalom szétbontására.
És ha igaz, hogy az egyéni érdekek, és ér­
zelmek a társadalmi rendben csak a ható erők
együttes működésének segítségével érhetik el
legnagyobb kielégítésüket, s az együtt működés
szükséges föltétele az értelem fenhatósága alatt
képződött alapvető vélemények rendszere, mert
a többi ható erők játékában ez azon irány, hol
legkevesebb az ellentállás: úgy igaz másfelől az is,
hogy ha a korszellem, mint delejes árammal teli­
tett átmoszféra kitörésekkel, rombolásokkal igyek­
szik helyre állítani a megzavart egyensúlyt, akkor
az alapvető vélemények rendszerében a többi
ható erők, lekötött állapotuk miatt, nem érvénye­
sülhettek. Napjainkban éppen a szellemi ható
erők között megzavart egyensúly vissza-állitására
irányzott lökéseket, ide-oda csapkodó hullám­
csapásokat érezzük, mert a szellemi ható erők
éppen úgy, mint a fizikaiak, a köztük levő egyen­
súly fölbomlását mindig kisebb-nagyobb rázkó­
dásokkal, ide oda ingásokkal igyekeznek helyre­
állítani. Mi mindenek fölött értelmesek vagyunk;
semmi egyebek, mint értelmesek; legalább azt
állítjuk, hogy igy van. Hogy vallásosak, erköl­
csösek, fenkölt izlésüek is legyünk, ez nagyon is
alárendelt követelés, ezt sokan túlhaladott állás­
pontnak tekintik, vagy legjobb esetben, annak
önkényes tartalmat, jelentőséget adnak, úgy, a
mint a szeszély, divat, magán-, vagy közérdek
követeli; mint az értelem ilyen, vagy olyan dis-
poziciója határozza meg. A tőke, a munka, a
kereskedő, az iparos, a cim-lovag, a rangkóros,
a liberalizmus, szociálizmus, nihilizmus, anarkhia,
ezeken kívül számtalan sokan, egyik, mint a másik,
mindnyájan különbség nélkül az értelem fenható-
ságának lármás hangoztatása mellett, annak ne­
vében törnek céljuk felé. A törvényszéki tárgya­
lások elég példát szolgáltatnak arra, mi is tapasz­
taljuk, hogy az értelmi fejlettséggel, miveltséggel,
társadalmi magas állással, s azon kiváló előnyökkel,
fensőbbséggel, miket az értelem kölcsönöz, nem
állanak egyenes, sőt igen sokszor éppen fordított
arányban állanak a vallási, erkölcsi, eszthetikai
ható erők működési eredményei; a bűn, a gonosz­
 13- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. IOI.

ság, erkölcstelenség, bujaság, az érzékiség külön­ emberiség előhaladásában nagyot akar ugrani,
böző nemei az értelem védelme, jóváhagyása mel­ s ezért a látszólagos visszaesés. A vallási ható
lett egyformán tenyésznek fenn, és alant, a palo­ erők a rideg értelmiek mellett jogot követelnek;
tában, és kunyhóban, az intelligenciánál, és köz­ az erkölcsieket az értelem kiszáraztotta, a val­
népnél; közöttük csak fokozati, nem pedig minő­ lásiak üdítő harmat-csöppjeit szomjuhozzák; az
ségi különbség létezik. eszthetikaiak az értelem zsarnoksága alatt a föld
Ez nem rendes állapot; ez a társadalmi hala­ porához ragadtak, a vallásiaknál, és erkölcsieknél
dás ható erői egyensúlyának megzavarása. Mi keresnek ösztönt, hogy a magasba, az étheri tisz­
zavarta meg, nem tudjuk; pedig, annak okának taságba emelkedhessenek. Ez a mai helyzet,
kell lenni; itt is örök, és változhatatlan törvények melyre ólomsulylyal nehezedik az az örök kény­
uralkodnak, melyek különböznek a biológiai tör­ szerűség, hogy az embernek az állatiságból, az
vényektől. A z áll ugyan, hogy szellemünket elő­ életi tünemények, ösztönök állapotából, a kizá­
ször állati szükségleteink, erősebb, és nyersebb rólag biológiai törvények kötelékéből ki kell
vágyaink ingerlete költi fel, hosszú időre majd­ emelkedni, hogy ember lehessen; a nélkül, hogy
nem ezek határozzák meg az irányt, melyben azokkal szakíthasson; a nélkül, hogy azokat nélkü­
szellemünk munkálkodik: de, ha egyszer cselekvő­ lözhesse. Ám, lássa, a kinek tetszik, nevezze ezt
ségre ébredt, már munkálkodnak az értelmi, er­ a fátum szerű »Kell«-t, ezt a muszájt átoknak:
kölcsi, vallási, és eszthetikai ható erők is; mű­ én ezt tartom az egyedüli áldásnak; abban is­
ködik az értelem, az akarat, az érzelem; működik merem fel a kifürkészketetlen bölcsességet, a
az, a mit vallásnak neveznek. Ezek az erők, vagy kifogyhatatlan szeretetet; abból merítem a bűn­
a mint nevezik, alap-tehetségek az emberi mivolt­ bánatot, megigazulást, idvességet; abból igyek­
hoz tartoznak; azok nélkül sem több, sem keve­ szem megérteni mindazon tüneményeket, melyeket
sebb, mint biológiai törvények alatt álló állat; vallásiaknak neveznek.
(Folytatása következik.)
azok birtokában az állatiságbúl kiemelkedni kény­
szerült ember. Megmásithatatlan kényszer biz’ az,
hogy az embernek az állatiságból kell magát Egyház, és iskola.
emberré küzdeni föl: de, azt mi meg nem változ­ (Felolvastatott a márc. 20-án, Gyaluban tartott tanitói-kör gyűlésén).

tathatjuk. Látszólag történhetnek visszaesések, Felolvasásom alapjául oly tárgyat kívántam válasz­
de valósággal csak olyan hátrafelé irányult lépé­ tani, mely egyiránt első rangú fontossággal bír mind a
sek azok, mint mikor az áthléta az ugró ponttól papokra, mind a tanítókra, tanító-nőkre. Fontos az egy­
ház nemcsak a papokra, kik annak első helyen hivatott
nehány lépést visszafelé teszen, hogy annál erő­
munkásai, hanem a tanítókra nézve is, mert mindenik
teljesebb lendítéssel ugorhassék. A világ-egyetem, tanító tagja valamelyik felekezetnek, (szeretem hinni,
az ember testi szervezete, szellemi tehetségei az hogy felekezet nélküli még egy sem találtatik), s igy,
emberré fejlődés kényszerűségével nehezednek mint vallásos lény, annak ügyei, intézményei iránt érdek­
reá; néha, legtöbbször hátrafelé lépéssel ad na­ lődéssel kell, hogy viseltessék; és fontos az iskola nemcsak
a tanítókra, hanem a papokra nézve is, mert ma is igaz
gyobb lendítést, hogy az állatiságból annál nagyobb
ama mondás, hogy az iskolák az egyház veteményes
ugrást tehessen fölfelé. Mikor ez a kényszerűség,
kertjei, onnan nőnek ki, ott izmosodnak meg ama haj­
Kálvin predestinációnak mondaná, megszűnik, ak­ tások, melyek később az egyházak élőfáit képezik; ennél­
kor az ember is, mint ilyen, megszűnt létezni. fogva, nem csekély jelentőségű kérdés a papra nézve,
Ezt a kényszerűséget, mint megadott tényt, hogy ama fiatai hajtások milyen ápolásban részesülnek,
mert gyümölcseiket is a szerint termik meg. íg y tehát,
el kell fogadnunk, és ne szégyeljük bevallani,
oly szoros a kapcsolat a papi és tanítói hivatás között,
hogy sem a világ-egyetem, sem az egyes dolgok,
hogy azt egymástól elválasztani, egyiknek vagy másik­
sem az ember testi szervezete, sem szellemi tehet­ nak hátránya nélkül, józan észszel nem lehet.
ségeinek lényegét, állományát, hogy mik önma­ És ezt kiválóan hangsúlyozni kívánom most, napja­
gukban, mit Kant »Ding an Sich«-nek nevez, inkban, midőn egyfelől az egyházak mind rohamosabb
nem ismerjük, nem ismerhetjük, s okuljunk a több mérvben mondanak le iskola-fentartási jogukról, másfelől
az állam is fokozottabb erővel alkot iskolákat, mond­
ezer éves kutatás eredménytelenségén, mely az
hatnám, államosítja a meglevő felekezeti iskolákat. E
ismerhetetlen megismerésével foglalkozott, hogy
körülmény némelyek lelkében, úgy papi, mint tanítói
abból kiindulva, magyarázza meg a világot, az oldalról, igen könnyen azt a gondolatot ébresztheti föl,
embert, és társadalmat. És a ható erők egyen­ hogy immár a kapocs végképpen megszakadt; az (állami)
súlyának megzavarása előjele annak, hogy az • iskolának semmi köze az egyházhoz, viszont az egyház
 102. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
merőben elveszítette nevelésügyi feladatát. Megerősíteni
látszik e nézetet az új egyházpolitikai törvény-alkotás
is, mely az egyházakat visszaadta önmaguknak, eredeti
hivatás-körükbe terelte, mely a hit és erkölcsi élet ápo<
lása; és erősíteni látszik ama körülmény is, hogy mindenik
iskolában, tehát a felekezetiekben is, a tanítás anyagát,
módszerét állami törvények, rendeletek szabályozzák.
Mindezeknek dacára, állítjuk, hogy az egyház, és
iskola között erős kapocs van, s kell, hogy legyen.
Ezen állításunkat igazolják a tények és megerősíti a
cél, melynek egyház és iskola szolgálatában áll.
Tény az, hogy hazánkban az iskolázás még ma
is nagy részben felekezeti. A felekezeti iskolák felett
pedig, autonomikus jogaiknál fogva, az egyházak rendel­
keznek ; a tanítás szellemét, irányát, az állami törvények
korlátái között, azok szabják meg, a tanerőket azok
tartják fenn, az államot ezekben csupán a legfőbb fel­
ügyeleti, ellenőrzési jog illeti meg. Ezekben tehat a kap­
csolatot elvitatni, nem lehet. Papnak és tanítónak kar­
öltve kell mükodniök, hogy az egyház autonomikus joga
fentartható és a cél elérthető legyen. S micsoda a c é l ,
mely az egyház, és iskola előtt áll?
A legnemesebb, a legfönségesebb, mennek csak
valamely intézmény szolgálatában állhat: az ember
testi és szellemi erőinek kifejtése, diadalra juttatása,
hogy a teremtés koronája magán hordozza az e m b e r i
m é l t ó s á g n a k minden vonásait; » e m b e r r é növelés^
mint Felméri mondja, mert valóságos növekedés az,
midőn valakinek értelmi és testi erői oly fegyelmező
hatásnak vannak kitéve, melyeknek elfogadása és elsajá­
títása mértékéhez képest, megközelíti a m i v e i t e m b e r
eszmény-képét.« (Nevelés Tud. K . Könyve. 34. 1.)
És, ne higyjék, kérem, hogy e célt csupán az
iskola szolgálná. Ez ismét egy téves nézet. Még, ha
összes népoktatási intézményeink, úgy az alsó, mint a
felső fokon, állami jelleggel bírnának: akkor is az egy­
házak nevelői munkássága nem volna nélkülözhető, és
a cél a maga teljességében nem volna elérhető. Miért?
Azért, mert az ember lelki tehetségei, szellemi erői kö­
zött vannak olyanok, melyeknek kifejtése az egyházak
nevelői munkásságától van első sorban függővé téve.
Értem: az emberi lélek v a l l á s o s t u l a j d o n s á g á t .
Ah, mintha hallanám az ellenvetést: mi köze van a
tudománynak a valláshoz? Mi szüksége van az ember­
nek a vallásra? Hiszen, a francia forradalom már ez
előtt egy századdal detronizálta az istent, s hazánk
törvényhozása meg igazat adott e felfogásnak, midőn
kimondotta, törvénybe iktatta a felekezetnélküliséget l
Ne tessék tévedni; a francia forradalom nem az istent
detronizálta, nem a vallást semmisítette meg, hanem a
mindenható pápás egyházat, a pap-uralmat, mely hiva­
tása körét átlépve, ítélt elevenek és holtak felett; s
hazánk törvényhozása nem a vaílástalanságot szentesí­
tette, hanem éppen a szabad vallás-gyakorlatot, ki­
mondva a léleknek szabad, független megnyilatkozását,
melyet hazánkban is fogva tartott a felekezeti törvény.
A ki pedig úgy gondolkoznék, legyen az pap,
tanító, vagy bárki más, hogy az emberré növelés the-
oriájában a vallásnak nincs semmi szerepe; hogy ama
tényezők közül, melyek az embert a miveltség kisebb-
13. szám.
nagyobb fokára felemelik, a vallásos érzés merőben
hiányzik: az nagyon kevéssé ismeri az emberi termé­
szetet, s ez ismeret hiányában nem is bocsátkozhatik
az emberi lélek mélyére, hogy annak minden irányú
tevékenységét kifejtse, s ezek összhatásából e g é s z
e m b e r t képezzen. A vallásos érzés pedig az emberi
léleknek egyik el nem fojtható, sőt szükségképpeni
nyilvánulása, mondhatnám, alapja a valódi miveltségnek,
az igazi nagyságnak. Nem mondom, mert minden kor­
ban voltak, s korunkban is vannak, a kik ez állítást
el nem fogadják és a vallást a miveltség tényezői közül
kizárják: de az is bizonyos, hogy az ilyenek a vallást
nem a szív mélyén keresik, tehát nem is ismerik, hanem
vallásnak nevezik az egyes felekezetek hitcikkeit, ritu­
ális szokásait, holott ez, mint a nagy német bölcsész
S c h l e i e r m a c h e r mondja, csak a külső haj, a burok,
és ezen belül van a vallás. Azonban, számot tevő, jele­
sebb pedagógusaink egyiránt elfogadják ama nézetet,
hogy a valódi nevelésnek, oktatásnak a vallásos érzés
is egyik alaptényezője, mert a vallás: munka, küzdelem,
lelkesedés, vágy, szeretet, eszmény, élet, vagyis, a valódi
műveltség zománca
Ú gy de, mint tudjuk, a vallásnak ápolója, a vál-
iásos igazságoknak az emberi lélekben kifejezésre jutta­
tója : az egyház; az egyházaknak pedig első sorban
gondviselői: a papok; igy tehát egyház és iskola, pap
és tanító között nyilván való a szerves kapcsolat. E gy
szent, egy nemes cél szolgálatában áll mindkettő, mely cél,
mint fönnebb is emlitém, az emberré növelés, vagy egy
általánosabb meghatározással é lv e :a k ö z m i v e l ő d é s .
Azonban, a közmivelődés magában véve, egy álta­
lános fogalom, mely az emberi léleknek, úgy szólván,
kozmopolita színezetet ad. Oda kell hatni tehát a köz-
mivelődési tényezőknek, egyháznak, és iskolának, hogy
az általános specifikálódjék, konkrét alakot öltsön, legyen
belőle n e m z e t i közmivelődés, vagy még közelebbről
meghatározva, m a g y a r n e m z e t i k ö z m i v e l ő d é s .
Hogy hazánkban a közmi vele désnek bizonyos koz­
mopolita színezete volt, azon teljességgel nem csodál­
kozhatunk, ha a nemzet múltját ismerjük. Gondoljuk
el csak, hányféle tényezője volt, s van még ma is a
nevelés-oktatásnak? Annyi, a hány nemzetiség e hazá­
ban lakik; s a hányféle felekezet és iskola van. Hiszen
tudjuk, hogy az iskolázás a múlt időkben egészen az
egyházak kezében volt, az állam nem sokat törődött
vele, nem különösen a népoktatással. Még a Mária-
Terézia korában alakult és »nemzeti iskoládnak csúfolt
intézetek is egészen német szellemet plántáltak az ifjúság
leikébe, hisz tanítóra, tanítványra egyiránt kötelező, és a
magyarral egyenrangú volt a német nyelv, pedig ezek állami
iskolák voltak. Hát még a nemzetiségek iskoláiban minő
szellemet szívhatott magába a magyar haza gyermekei
Ilyen viszonyok között, hogy e hazában mégis
fenmaradt a magyar nyelv, ápoltatott a nemzeti érzü­
let, függetlenség és hazaszeretet: az, ama szerencsés
körülménynek tulajdonítható, hogy volt a közmivelődés-
nek egy oly tényezője, mely magyar volt vallásában,
nyelvében, magyarul tanított iskoláiban, magyarul ér­
zett. gondolkozott, s minden intézménye össze volt nőve
a haza jól felfogott érdekével, nagyságával és dicső­
 13- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ségével. E közmívelődési tényező, dicsekvés nélkül mond­
hatom, mert hiszen állitásomat a történelem igazolja, a
p r o t e s t á n t i z m u s és különösen annak k á l v i n i
i r á n y a volt. Ez ápolta a vallásos érzelmeket a maga
egyszerű, meghamisitatlan formájában; ez tanitotta isko­
láiban az emberszeretet nemes és szent erényeit, ez
hirdette a gondolat szabadságát; ez oltalmazta a haza
függetlenségét, alkotmányának sérthetlenségét. Szóval,
a protestáns vallás: m a g y a r v a l l á s ; a közmivelődés,
melyet terjesztett, magyar nemzeti közmivelődés volt.
Hajh, a viszonyok azóta nagyot változtak, nemze­
tünk megizmosodott, alkotmányunk megszilárdult, a kül-
befolyás nagyot csökkent; a vallás ügye tisztán egyházi
ügy. az iskolázás meg állami ügy lett. De a változott
viszonyok között is, jól esik konstatálnom egy dolgot,
azt nevezetesen: hogy a protestáns szellem, a protestáns
egyházak institúciói kezdenek átmenni az államéletbe;
az állam a maga jogos hatáskörében azt az irányt, azt
az elvet követi minden szabad szellemű alkotásában,
nevelésügyi politikájában, melyet a protestáns egyházak
vallanak. Különben, hogyan lenne érthető az, hogy mi
protestánsok oly rohamos mértékben mondunk le iskola-
fentartási jogunkról, s engedünk tért az államnak? A
szegénységet, mely háromszáz év alatt hozzánk forrott,
tovább is elviselnok, mint a pelikán, saját testünkből
tartanánk fenn egyházunkat, iskoláinkat, ha veszélyt lát­
nánk. De, mert elveinket látjuk tért# foglalni, s elveink­
ben a nemzeti közmivelődést győzedelmeskedni: kész­
séggel nyújtunk segédkezet az államnak abban a kultur-
misszióban, melynek végcélja: a haza nagysága! Ennek
tulajdonítható az, hogy itt Szász-Lónán is állami iskola
létesült, s annak kebelében a gyalui-nádas-menti-kör
tanítói karát üdvözölhetem.
Uraim l A történelem az élet tanító mestere. An­
nak intéseit, tanításait, midőn arról van szó, hogy a
magyar nemzeti közmivelődést diadalra juttassuk: egy
pillanatra sem szabad szem elől tévesztenünk. Nem aka­
rok e pillanatban a népiskolai törvény revíziójába bocsát­
kozni, mert hiszen erre Önök illetékesebbek, mint én, s
éppen a mai értekezletnek tárgyát is képezi, de azt
határozottan állítom, hogy a mely pillanatban a magyar
népoktatási politika a múltak hagyományait mellőzve,
a népoktatásban nem enged kellő tért a v a l l á s - e r ­
k ö l c s i n e v e l é s n e k és a n e m z e t i é r z ü l e t ápo­
lásának: oly talajra lépett, honnan csak a viszszaesés
következhetik be. De, hát mit beszélek politikáról, hiszen,
a politikát mi csináljuk; tehát, nekünk kell a nemzeti
nagyság alapföltételei mellett síkra szállafiunk; nekünk a
vallásos és nemzeti érzületet ápolnunk a serdülő ifjúságban.
A felekezetek, s ezek által fentartott iskolák között,
sajnos, még ma is található olyan, mely nem áll telje­
sen ezen eszmének szolgálatában; van egyház, melynél
a vallás nem egyedül az isteni félelemnek tűzhelye, ha­
nem a felekezeti gyűlöletnek, vad fanatizmusnak; és
van iskola, hol a növendékeket nem a magyar haza
iránti hűségre, lángoló szeretetre tanítják, hanem éppen
a magyar faj és nemzet iránti gyűlöletet csepegtetik
szivébe. Kérdem, az ilyen egyházak, és iskolák hogyan
növelhetnek oly polgárokat, kik egymást, mint testvérek
.szeressék; hazáért, szabadságért lelkesedjenek?
103
A z a feladat, és hivatás, mely a muiiban, s még
jelenleg is a protestáns iskolák létjogosultságát meg­
szerezte, s azokat első rangú kultur-intézetekké avatta:
jövőben, úgy tetszik nekem, hogy az á l l a m i i s k o ­
l á k r a vár. Sajnos, hogy e nagy hatalmat ki kell ad­
nunk kezeinkből. De a haladó kor, a fokozott igények,
s mindezek felett az anyagi erőforrások hiánya, ezt
diktálja. De a mily mértékben csökkent a felekezeti
iskolák száma: azon mértékben kell emelkednie az ál­
lami iskolák létszámának, mig nem bekövetkezik a tan­
ügy teljes államosítása. Ha tehát az állami iskola lép
a tiszta n e m z e t i alapon álló felekezeti iskola helyébe:
méltán elvárjuk attól is. hogy a magyar nemzeti köz­
mivelődés egyik elsőrangú tényezőjét, minden emberi
nagyság alap föltételét: a v a l l á s t éppen oly hűség­
gel ápolja, mint a protestáns iskolák.
Nem egyfelől hangzott már panasz, hogy az állami
iskolák vajmi kevés jelentőséget tulajdonítanak a vallás­
nak, s általában az egyházaknak. Mire az voit a felelet,
hogy az állami iskolát nem lehet szeparálni, nem szabad
felekezetekre osztani. Tökéletesen igaz; nem is kívánjuk,
de azt igenis elvárjuk, hogy a mit épit a család, s meg­
erősít az egyház, le ne rombolják. Mert, ki csepegteti
az első vallásos érzelmeket a gyermek leikébe, ki tanít
az első imádságra ? A z édes anya. És ki erősiti meg,
ki hozza öntudatra az édes anya legszentebb munkáját ?
A z anyaszentegyház. Lerombolni ezt az együttes mun­
kát, mely enyhet ad a kebelnek, erőt a léleknek, mely
megtanít szeretni, remélni; mely megszenteli a küzdel­
met, fáradságot s a múló világgal szemben örökéletet
m utat: vétek ! Könnyű ám, e vétket elkövetni, s még
tán meg sem büntetnek érette; de nehéz, elgondoni e
véteknek szörnyű következményeit! Nem is említve a
kisebb, erkölcsi hibákat, mint a hálálanságot, szeretet-
lenséget, irigységet, tolvajlást, stb. a legrettenetesebbre :
a s z o c i á l i z m u s r a mutatok rá, mely nem ismer se
istent, se hazát, se emberi jogokat. Ide vezet a tudo­
mány vallás nélkül, az emberi bölcsesség isten-hit nélkül.
Ezt, azonban, azt hiszem, sem az állam, sem intéz­
ményeink harcosai nem óhajtják, hanem azzal a nemes
szándékkal lépik át minden nap az iskola küszöbét:
vajha, egy tetterős, istenfélő, hazaszeretettől lángoló
nemzedéket bocsáthatnánk szárnyaira 1 Ezért keil az isko­
lának kezet fogni az egyházzal, még a megváltozott
viszonyok után is, hogy egymást e nemes, szent munká­
ban támogassák.
Még csak két történelmi tényre hivatkozom, egyi­
ket a német, másikat a magyar történelemből idézve.
Midőn Németország a hetvenes évek elején Francia-
országgal szemben megnyerte a háborút, azt mondta
egyik jeles német államférfi: e győzelmet a néptanitók-
naK köszönhetjük. Midőn R á k o c i vitéz katonái harcba
mentek, a zászlón e felírás állott: i s t e n é r t , h a z á ­
é r t, s z a b a d s á g é r t i Neveljenek a magyar néptanítók
is olyan ifjúságot, mely e hármas jelszóért, ha kell, tud
vért, és életet áldozni: akkor a győzelem a m i e n k
lesz. és mi is elmondhatjuk, hogy ezt a néptanítóknak
köszönjük]
V a jd a F e ren c,
szász-lónai ev. ref. pap.
104- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 13. szám.

(Nekünk pedig gyönyörűség, meghajolni e szép áldozat-

Egy derék cselekedet
A következő levelet vettük:
Nagytiszt, szerk. U r !
Mióta a Szeretetház eszméje fölmerült, sokan írtak
már mellette, sokan ellene.
Legyen szabad hát, a kérdéshez nekem is hozzá szó­
lam. Előre kijelentem: mellette szólok, s rövid leszek.
Éppen most fogamzott meg agyamban a gondolat.
Hát, a dolog úgy történt, hogy megválasztatásom után
k ü l s ő behatások folytán egyházközségem, és én közöttem,
a kepe-megváltás miatt, bizonyos differenciák merültek föl.
A zavarosban e d d i g én húztam a kurtát.
E körülményt belátták egyházközségem polgárainak
intelligensebb rétegei, s tudtomon kívül, gyűjtést rendeztek
számomra.
Megköszöntem, éppen e percben, a szives áldozat-
készséget, de kijelentettem, hogy mert én sem lehetek roszabb
náluknál: az összeget közcélra adományozom.
Még akkor nem tudtam, hová. Most tudom.
Mint mondák, s kételkednem nem szabad benne, a
s z e r e t e t ösztönözte e lépésre híveimet. Ha a s z e r e t e t
szülötte ez összeg: legyen a S z e r e t e t h á z é .
Kérem hát, az összeget (56 frt. 25 kr.) a Szeretetház
alaptőkéjéhez csatolni. (Takarék-pénztárba helyeztük. S z erk.)
Hogy erkölcsileg is jutalmazva legyenek az én híveim,
csatolom az eredeti gyűjtő ivet, s az adakozó aak. neveit.
A z összeg, ez idő szerint, félévi kepém, s ha kérdez­
nék tőlem : ki fog eltartani a fél év alatt, nem kellene azt
mondanom, mint eddig gondoltam: h i t e l e z ő i m , hanem
ezt: h í v e i m ; a protestáns áldozatkészség.
Legyen hát ennek záloga e kicsinyke összeg.
Nt. ú r ! Mert nem Írtam valami cifrán: nehogy vissza
méltóztassék küldeni az összeget. Mert, tréfán kívül mondom,
máshová adományozom.
Most pedig, még egyszer köszönet, őszinte köszönet
az adakozóknak, mert ebből látom, hogy van még igazi
protestáns n é p l é l e k . Ennek pásztora lenni, gyönyörűség.
készség előtt A ki a kévésből ily sokat ad, az sok szere­
tettre érdemes. S z e r k . )
Etéd, márc. 24. 1897. Csia Kálmán,
ev. ref. pap.
$
Mi alólirtak, lelkészünk iránti jó indulatu szeretetből
csekély anyagi tehetségünk szerint, a félkepe elvonása pót­
lásába, nehány összetett filléreinkkel, csak egyelőre, aján­
dékképpen vagyunk bátrak szolgálni tiszteletes Csia Kálmán
lelkipásztorunk részére.
Gagyi Lajos 2 frt. Benkő Ferenc 1 frt. Somodi
Domokos 1 frt. Gálfi Mihály 1 frt. Máthé László 1 frt.
Farkas László 1 írt. Gagyi Mihály 1 frt. Péter Izsák 1 frt.
Lőrinci Mózes 50 kr. Hogyai László 50 kr. Csiszér István
1 frt. Farkas István 1 frt. Kis Lajos 50 kr. Kun István
i frt. Király Mózes 1 frt. Faluvégi József 1 frt. Gagyi
József 1 frt. Deák József 50 kr. Gagyi János 50 kr. Kele­
men Miklós 40 kr. Pálffy Salamon 50 kr. Gedő János id.
1 frt. Gálfi Mózes 1 frt. Gothárd Ferenc 1 frt. Lukács
Lászlóné 1 frt. Kelemen Sándor 50 kr. Simon Mihály 1
frt. Ifj. Kelemen László 1 frt. Nemes János 1 frt. Szabó
Julinána. Gagyi Lajosné 50 kr. Gedő István 50 kr. Herceg
Ferenc id. 50 kr. Gagyi László 1 frt. Péter József 1 frt.
Herceg Ferenc ifj. 50 kr. Máté Géza 1 frt. Albert Albert
60 kr. Gothárd Lajos 1 frt. Birtalan Balás János 1 frt.
Birtalan László id. 50 kr. Ifj. Birtalan Balás Mózes 1 frt.
Gedő Mózes 50 kr. Gedő Ferenc 50 kr. Nagy István 1
frt. Somodi Ferenc 1 frt. Lőrinci Mózes 1 frt. Király Sán­
dor 1 frt. Havadi Sámuel 1 frt. Király Elek id. 1 frt.
Somodi István 1 frt. Simon József ifj. 1 frt. Birtalan S.
Sámuel 50 kr. Hogyai János 50 kr. Simon Mózes 50 kr.
Gothárd József 1 frt. Máthé Lajos 1 frt. Birtalan József
50 kr. Király András ifj. 50 kr. Király Elek ifj. 50 kr.
Gedő István id. 50 kr. Gálffy József 50 kr. Farkas Sán-
dorné 50 kr. Deák Mózes 50 kr. Gáspár Albert 1 frt.
Szép Mózes 25 kr. Kelemen Mihály 1 frt. Somodi János
50 kr. Birtalan István 50 kr. Fábián László 1 frt. Kiss
József 1 frt. B. D. 1 frt.

T Á R C A.
magyarra fordítva, becses lapod tárcájába adom, úgy, a mint
T örténelm i adalékok.
következnek.
Kedves szerkesztő barátom I I.
K ö r m ö c b á n y a -v á r o s i S ta tú tu m , a z 1550 - ik [évben a lk o tv a .
Az úgy nevezett >a 1 s ó -m a g y a r o r s z á g i hét
b á n y a-vá r os< levéltárainak átkutatása rendén, kiváltképpen Minekutána az egyháznak hű papjai a hitvallásnak
a kormöcbányai, Selmecbányái és besztercebányai levéltárakban, összes cikkelyeit, valamint az élet boldogító, helyes, és jó
a felette nagy számú jogtörténeti kútfők között, hazánkban a berendezését egyebünnenj nem meríthetik,* mint az i s t e n
protestántizmusra, és előbb a Luther-féle hitelvek szerint igéjéből, a mely nélkül sem okulni, sem a hitben meg­
szervezett egyházi élet belső, és külső berendezésére, vala­ erősödni, nem lehet: ennek okáért^rai, Körmöcbánya város­
mint a rendelkező hatalomnak, az egyháziak részvétele nak a bírája, és egész tanácsa, az isten igéje mostani, és
mellett, a v i l á g i hatóságok részéiül történt gyakor­ jövendőbeli hirdetőinek a következő egyértelmű végzéssel
lására, és majd a Kálvin-féle egyház kibontakozására vonat­ hozott rendszabályt Írjuk elő, hogy az egyházban mindenek
kozólag fölötte érdekes, kisebb részben latin, túlnyomólag kegyesen, és tisztességgel végeztessenek.
pedig német nyelven szerkesztett, de eddig még napvilágot Először. Minthogy az úrnak félelme nem egyéb, mint
nem látott S t a t ú t u m o k r a akadtunk. Mindezek a Státu- istennek állandó tisztelete: ennek okáért akarjuk, és vé­
tumok eredeti nyelvezetükben a Magyar Tud. Akadémia gezzük, hogy az Összes szertartások (ceremóniáé), a
kiadásában megjelenő »Corpus Statutorum Hungáriáé Muni- melyek az egyházban eddig megbotránkozás nélkül gyakor­
cipálium« című kútfőgyűjteményünk hatodik kötetében (a latban voltak, és isten igéjével nem ellenkeznek, ezután is
jelzés szerint IV. kötet Il-ik fele), a mely roost^van sajtó sértetlenül gyakorlatban maradjanak.
alatt, meg fognak ugyan jelenni, de azért addig is, úgy Másodszor. Minthogy idejének meghatározása nélkül
véltem, hogy szolgálatot teszek vele, ha azok közül az az isteni tisztelet nem történhetik, és isten is, a maga hatal­
érdekesebbeket, legalább a közfigyelem felhívása céljábúl, mánál fogva az időknek ékes rendét megjelölvén, a szom­
nem ugyan az eredeti latin, és ortográfiája miatt, a gyakor­ batot rendelte, a melyen a testi külső munkáktól tartóz­
latlanok előtt még olvasni is nehéz német nyelven, hanem kodva, magunkat egészen a lelkieknek szentelnők: ennek.
 13. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 105.

okáért a tanács hatalmából rendeljük, és parancsoljuk, hogy toktúl megvegye, és ez, a miképpen eddig szokásban volt,
éz után á szombat napon, minden ellenvetés, és mentege* a papok között egyenlően osztassék m e g ; de, mindenképpen
tődzés nélkül, két lelki tanitást tartsanak, a szokott módon, akarjuk azt is, hogy halotti beszédek tartassanak.
az elsőt reggel Hieronimus uram ; a másodikat pedig ebéd A halotti áldozat-adományok is (offertoria mortuorum), a
után Theodoricus uram, hogy a szolgák, szolgálók, és a melyeket inkább eltörülni kívánnánk, egyenlőenosztassanak meg.
többi cselédek, a kik a házi teendők miatt a reggeli prédi­ Továbbá, úgy a házasulok egy bekötéséért, mint a
kációkor csak ritkán jelenhetnek meg, a prédikáció, és kisdedek megkereszteléseért járó javadalmak, az esketönek,
szentirás-magyarázat által az igazi kegyességben, és istennek vagy keresztelőnek minden előjoga nélkül, és minden csalás
megismerésében okulást nyerjenek ; nehogy isten félelme kizárásával, hűségesen, és egyenlően osztassanak m eg; de,
nélkül, legnagyobb elkárhozással, állatok módjára, minden­ oly föltételek mellett, hogy a bírónak, és tanácsnak hatal­
féle bohóságokban, és bűnökben elmerüljenek. mában álljon, hogy ezeket a cikkelyeket szabadon meg-
Harmadszor. Jóllehet, hogy az isten igéjének predi- szaporithassa, vagy kevesbíthesse.
kálása minden napon igen szükséges volna, akarjuk, hogy A maga bérével, a melyet neki a tanács hetenkint
hetenkint kétszer prédikáljanak ; és pedig minden hétfőn nyújt, mindenki megelégedjék, és kötelességét szem előtt
(a melyet második j>feria«-nak nevezünk), és minden pén­ tartva, éljen.
teken. Az egyiket Hieronimus uram, a másikat Theodoricus Eredetije latin nyelven Körmöcbánya levéltárában,
uram tartsa. Tóm, I. Fons. 19. Fasc. 3. Nr. 182.
Negyedszer. Minthogy a mindenható istennek segít­ K özli: Dr. Kolosvári Sándor-
ségül hívása állandó, és folytonos kell, hogy legyen : ennek
okáért az egyház papjainak meghagyjuk, hogy a többi na­
pokat se engedjék pihenéssel hiában eltelni, a melyeken Különfélék.
prédikációt nem tartanak ; hanem, a régi bevett szokáshoz = Köztudomás szerint, az idei konvent márc.
képest, éneklés, a levelek (epistolarum), és az evangyéliom 31-én kezdi meg ülésezését, melyet márc. 18 — 20. napjain
megelőzött az egyetems tanügyi bizottság gyűlése, márc.
olvasása mellett, könyörgést tartsanak; és a miképpen a
2 6-án az országos özv.-árvai gyámintézet tartott ülést, márc.
többi városokban is gyakorlatban van : zsolozsma (psal­
27-én pedig a közalap végrehajtó bizottsága. Természetesen,
modia, zsoltár-éneklés) mellett a bibliából egy fejezetet, és ezek a bizottságok csak előmunkálatokat végeztek, melyek
annak summáriumát a népnek olvassák föl. csak a plenumban válnak határozatokká. Ezekről majd
Ötödször. A kátékizmusról való gondoskodást, mivel bővebben fogjuk tájékoztatni olvasóinkat.

az a kegyesség igen nagy hátránya nélkül el nem hanya­

= A papi pályára készülő evang. reform,
tanulók számát az i 896/7. év második felében a Prot. Egyh.
golható, a prédikátorra bízzuk, hogy abban az ifjúságot,
és Isk. Lap a következő számokban tünteti fel. Budapesten
úgy az iskolában, mint az egyházban gyakorolja. első éves 5, másod éves 4, harmad éves 9, negyed éves 4,
Hatodszor. Minthogy a sákramentum, vagyis az úri összesen 23. Debrecenben első éves 17, másod éves 7,
szent vacsora különös, és legfőbb jótétemény: azt akarjuk, harmad éves 9, negyed éves 10, összesen 43. Kolozsvártt
első éves 5, másod éves 7, harmad éves 7, negyed éves 4,
hogy ennek kiszolgáltatása a legnagyobb tisztelettel (reve-
összesen 23. Pápán első éves 6, másod éves 6, harmad
rentia), és ájtatossággal (devotio) történjék ; e célbúi az isten éves 5, negyed éves 6, összesen 23. Sárospatakon első
igéje hirdetőinek kötelességükké tesszük, hogy az úri szent éves 10, másod éves 12, harmad éves 14, negyed éves 5,
vacsora kiosztását megelőzőleg, a vele való élésről, s ennek összesen 31. E szerint, van első éves theologus 43, másod
lelki hasznáról kegyes, és buzdító előadást tartsanak, hogy éves 37, harmad éves 44, negyed éves 29; az összes ev.
ref. hittanhallgatók száma 153. Nagyon szomorú számok.
istennek segitségül hívása, és a kegyelem cselekedete által az
Ha csak a mi egyházkerületünkre gondolunk is, a hol
ingadozók a hitben annál buzgóbban foglalatoskodók legyenek. évenkint 15 — 20 paptársunk halálát gyászoljuk: igen köny-
Akarjuk azt is, hogy a keresztség sákramentnmának nyen belátható, hogy az üresen maradott helyeket nem
kiszolgáltatásánál a keresztapákat kötelességeikre figyelmez­ töltheti be az évenkint kikerülő 4 — 5 végzett theologus.
tessék, hogy a csecsemőért hittel fohászkodván, ezt istennek Másképpen lesz ez, mihelyest a papi fizetéseket rendezni
fogják : már pedig ennek igen hamarosan meg kell történni,
ajánlják, és minden egyéb szent kötelességeket rendben, és
ha van jog, és igazság. Pedig van.
tisztességgel végezzenek. = Révész Bálint püspök szobra. A tiszántúli
Ezeket igy elrendelvén : azt akarjuk, hogy a papok ev. ref. egyházkerület néhai Révész Bálint, nagynevű püs­
minden ellenkezés, civódás, és veszekedés nélkül, testvériesen, pöke sírja fölé közadakozásbúi díszes emlék fölállítását
határozta el. A terveket Tóth András, debreceni szobrász
illedelmesen, és jó erkölcsben éljenek, hogy ne csak a tu­
készítette, a ki már a kolozsvári Mátyás-szoborpályázatnál
dományban, hanem életükkel másoknak a példaadásban is
is feltűnt pályázó munkájával. Újabban az az eszme merült
előljárjanak. A legnagyobb igyekezettel kötelesek tehát ke­ fel, hogy ezt a szobrot ne a temetőben állítsák fel, a hol
rülni minden léhaságot, mert a miképpen a léhaság minden­ a család kegyelete már úgyis emelt díszes sirkövet, hanem
kire nézve illetlen, úgy ez az ige hirdetőjére nézve éppen a nagytemplom, és a kollégium közt levő emlékkertben
választanak ki helyet a számára. Ha a tavaszi egyházkerületi
a legnagyobb gyalázat.
közgyűlés is elfogadja a tervet, és az indítványt, még az őszön
És, hogy közöttük az ellenkezésnek semmi oka fenn
le is leplezhetik a harmadfélezer forintba kerülő emlékművet.
ne maradjon, a parokhus megválasztásáig az egyházi járan­ = Pályázat, a felsőbányái ev ref. fitanitói állásra.
dóságokra nézve a következő sértetlenül megtartandó meg­ Évi javadalom: 100, azaz, egyszáz frt. lakbér. 500, azaz,
osztást állapitottuk meg. ötszáz frt készpénz havi utólagos részletekben az egyházi
pénztárból, a lakbérrel együtt fizetve. A nőtelen tanító egy
Elsőbben a harangokat illetőleg, a melyeket az el­
szobábúl álló lakást az iskola épületében fűtéssel együtt
hunytak temetésekor meghúznak, az egyházfi azokért a szo­ használhat. Ha családos: 32 köbméter tűzifát kap beszál­
kott módon az illető dijat úgy a németektől, mint a tó- lítva. K ötelesség: I— VI. osztálybúi álló fiukat tanterv sze­
 roő. PROTESTÁNS KÖZLÖNY,
rint tanítani, lelkész akadályoztatásakor s kanonikus órákon
szolgálatot teljesíteni. Pályázhatnak okleveles tanítók is
Káplántanitók előnyben részesülnek. A. állás a választás
után azonnal elfoglalandó. Szabályszerűen fölszerelt kérvé­
nyek f. évi ápril 15-ig a ref. lelkészi hivatalhoz intézendők
F.-Bányán (Szatmárm.) 1897. rnárc. 22. P a p p M á r t o n ,
fögondnok. N a g y L a j o s , ev. ref. lelkész.
= Renan műve magyar nyelven. Dr. Kossacky
Arnold valóban dicséretre méltó dolgot cselekedett, midőn
a csak hézagosán birt s nehány részletben magyarra fordí­
tott Renan könyvét teljes egészébe kiadta. K i volt Renan ?
Azt műveltebb embereknek, akik nemcsak a hazai, hanem
a külföldi irodalommal is foglalkoznak, fejtegetni, felesleges.
Annyi bizonyos, hogy Renan, akit a francia Patheon, mint
Franciaország egyik l'egtudősabb fiát befogadott, nagy forra­
dalmat csinált a vallásirodalomban s a kinek műve pápai
exkommunikacióban részesült. De téves az a felfogás, mintha
Renan keresztyényellenes tanokat hirdetett volna, sőt híres
könyve megtisztult fogalmakat plántált a keresztyén fel­
fogásba, úgy, hogy az az emberi vallásos kedélyt nemhogy
lefokozná, hanem a hit piedesztáljára emeli. Üdvözöljük
Renan magyar fordítását s csak elismeréssel adózunk dr.
Kossacky Arnold iránt, aki nagy készültséggel és tudással
fogott a világhírű mű lefordításához s azt szerencsésen be
is végezte. A kiállitás is oly szép, oly pompás, hogy való­
ban dicséretére válik a b,-gyarmati Könyvnyomda-Részvény­
társaságnak, mely a mostani vezetőség mellett a fővárosi
elsőrendű könyvnyomdái vállalatokkal képes kiállani a ver­
senyt. Az első füzet cime »Szent Pál«, legközelebb követni
fogja az Antikrisztus. Az evangyeliomok. A keresztyén egy­
ház. Marcus Aurclius és az antik világ vége. Jézus élete és
az apostolok. Egy füzet ára csak 30 kr, egy köteté 4 frt.
20 kr. Az előfizetési pénzek a b.-gyarmati Könyvnyomda-
Részvénytársaság igazgatóságának küldendők. Legmelegebben
ajánljuk e művet olvasóink figyelmébe.
= Köszönet nyilvánítás. Kiss Mihály ur, cserna-
kereszturi lakos, és a nem rég alakult kis-barcsai ref. egy
háznak gondnoka, már évek óta adja az uriszentvacsorához
szükséges kenyeret, és bort. Legújabban egy csinos urasztali
kannát ajándékozott, azt megelőzőleg pedig, egy asztalt
csináltatott 15 írton, szintén a templom számára; inig köze­
lebbről egy urasztaii-terito adományozását helyezte kilátásba.
Az ily cselekedetek jutalmukat ugyan önmagukban hordják,
de legyen azért itt a nyilvánosság előtt is részemről köszö­
net a jóltevő és példaadó iránt. Alpestes, 1897. márc. 25.
T h a m ó G y u l a , beszolgáló pap.
Szerkesztői n y iltp o sta .
= A >Kis Tükör« szerkesztőjének, fíelytt. Ez a la­
pocska, mely magát »Képes családi hetilapnak« nevezi, a való­
ságban szócsöve a malom alól fölszedett, csizmadia-legényekből
előállított »világi papoknak«, az evangyéliomi szövetségnek, és an­
nak a mételyes iránynak, mely korlátoltságát furfanggal pótolja, és
vészes ármánykodását a jól játszott tisztességgel. E lap szerkesz­
tője dr. Kecskeméthy István, a kolozsvári theol. fakultás egyik
tanára. Legközelebbi számában egy cikket közöl »a pásztori gond­
viselésről (cura pastorálist akart mondani, a lelkem!, kapcsolatosan
a felállítandó hitelszövetkezetekkel, és hogy e tekintetben jó volna,
a theol. fakultás dísztermében a theologusok részére felolvasásokat
tartani. Az iró, dr. Gidófalvy, úgy véli, hogy ezeket tán nem fogja
senki »éjféli mise« jelleggel felruházni. Erre a szerkesztő csillag alatt
igen szellemesen (?) ezt jegyzi meg: »Nó, ilyet csak elfogult ember
mondhat. Mert ha este felolvasást tartanak, sőt ha énekelnek, imád­
koznak, és bibliát magyaráznak is. az még nem éjféli mise, ám.
Inkább énekeljenek, és {elolvassanak az emberek, mint károm­
kodjanak. és igyanak.« Miután a cikkíró kolozsvári lakos, és a
kolozsvári egyházmegye ez idő szerinti főgondnoka; miután Kecske­
méthy ur itt lakik, és a mi lapunk volt, mely elejétől fogva teljes­
séggel roszallotta a templomi istentisztelet profánálását az »estvéli
misézések«, és szemforgató, »áhitatoskodásnak« nevezett hipokrizis
által: világos a sérteni, a bántani-akarás. Mi ugyan nem vesszük
magunkra az együgyüen elburkolni szándékolt otromba célzatos­
ságot, tanúbizonyságul hiván fel nem a csőcseléket, az utcát,
hanem az egyházkerület püspökét, kivel negyven esztendő óta
vagyunk lelkipásztorok Kolozsvárit, különböző talentumokkal,
de egyformák társadalmi, erkölcsi, és jellembeli integritásban.
De, miután a templomi éneklés, imádkozás, és különösen a biblia­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
13, szám.
magyarázat a papok szép tiszte tiltakozunk az erdélyi evang. ref.
egyházkerület papságának szeplőtelen reputációja nevében az ellen,
hogy egy hozzánk szakadt, minket nem ismerő, önmagát nevetsé­
gesen túlbecsülő ember, ha ezerszer volna is professzor, ezt a pap­
ságot azzal gyanúsítsa, és rágalmazza el, hogy »káromkodnak, és isz­
nak«, mert nem meresztik a szemüket, és nem morzsolják az olvasót,
mint a Kecskeméthv-féle modern inkvizitorok, és a magukat kálvi­
nistának nevezett jezsuiták. Ha pedig férfi-volta mellett, nem röstelné
abban keresni mentségét, hogy nem a papokra értette, hanem világi
emberekre: nó, akkor kiállította magáról a bizonyítványt, hogy anabap­
tista, vagy názárénus, vagy isten tudja, micsoda tévelygő, de teljességgel
nem való arra a helyre, melyre állíttatott. Mi voltunk azok, a kik huszonöt
esztendővel ez előtt (1873-ban.L. Prot. Közi.) hat cikkben fölvetettük az
eszmét, hogy atheologia Kolozsvárra hozandó; nagy küzdelem, harc, sok
szenvedés árán értük meg létcsülését; békére van szüksége az anya-
szentegyháznak: ne bánassák meg velünk, hogy elhoztuk Enyedről,
a hol a végén is fölvilágosodott papokat növeltek, és nem vallásos
őrjöngőket; ne zavarják fel ismét az egyházkerület rég óhajtott csen­
dességét. Az az egyetemm-d való kapcsolat a tanároktúl is egyetemi
szinvonalt követel érzésben, gondolkozásban, és kultúrában, és ha
az hiányzik, csúszhatnak térden, vethetnek keresztet, mégis vak
vezet világtalant, és megcsufolták azt a szép eszményt, melynek
oltárokat kellene emelni, és nem elkótyavetyélni, mint a kufárok.
A minap Pokoly úr, most Kecskeméthy ur támadnak orozva a suba
alól: gyönyörű példát adnak a jövendő papságnak, és szép ragasz­
kodást tanúsítnak az egyházkerület iránt, melynek kenyerét eszik!.
Csak abba bízunk, hogy az erdélyi tiszta levegőt még ők sem ront­
hatják meg,Mbármennyire is rajta Vannak.
= »Üdvözítő Államsegély.« Ezt az ügyesen megirt cikket
egyelőre, most még nem közöljük. Okunk van rá. Akarjuk hinni,
hogy ama vallási aberráció által devásztált kedélyek talán-tán vissza­
térnek abba a higgadt, és századok által megszentelt mederbe, me­
lyet ők meggondolatlanul elhagytak. Ha ez meg nem történnék,
majd ama szavazásnál, mikor az egyházkerület papságát nyilatko­
zatra fogjuk kérni: ez a cikk jó szolgálatot fog tenni.
= Sz S. Déva. A jövő számban.
Hivatalos rész.
273— 1S97. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett a 1 s ó-r á k o s i egyházközség ének-
vezéri állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdásági épületekkel ellátóit lakáson kívül,
413 frt. 88 kr. értékű kepe és kanonika-porcio haszonélvezete.
Pályázati határidő: 1897. április 28.
Folyamodványok nt. Menyhárt András esperes aa.hoz
küldendők, Kecsetbe, u. p. Sz.-Udvarhely.
Kolozsvárt, 1897. márc. 29. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
274— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett v ó l d o r f i IV-ed osztályú egy­
házközség papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
370 frt. 63 kr. értékű kepe és kanonika-porcio haszon-
élvezete. Ezen kívül az állami iskolában végzendő vallás-
tanításért 40 frt.
Pályázati határidő: 1897. április 28.
Folyamodványok nt. Menyhárt András esperes aa.hoz
küldendők Kecsetbe, u. p. Sz.-Udvarhely.
Kolozsvárt, 1897. márc. 18. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
284-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe tartozó b á l v á n y o s - v á r a l j a i egyházközség
p a p i állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: lakáson, gazdasági melléképületeken, vete­
ményes kerten kívül, 353 frt. 45 kr. készpénz, kánonika
porció katasztrális jövedelme n o frt. kepe értéke 295 frt.
9 kr. Összesen 788 frt. 54 kr.
Pályázati határidő: 1897. ápril. 25. Folyamodványok
nt. Somkereki Miklós, esperes aá.-hoz küldendők, Székre,
(Szolnok-Dobokamegye).
Kolozsvárit, 1897. márc. 31. Szász Domokos,
___________________________ erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Ápril. 8. 14. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é i/ i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

mozdítani. És valamint az esés tüneményében

Találkozás a járatlan úton.
a gravitáció törvénye azt fejezi ki, hogy a gyor­
(Folytatás.)
saság mértéke nem a befutott tér, hanem az idő,
A vallási tünemények megfejtése, megértése más szókkal, hogy a gyorsaság nem a térnek,
foglalkoztatja a legnemesebb elméket, annak ér­ hanem az időnek a funkciója úgy a vallási tüne­
dekében történtek, és történnek a tiszteletre ményeknél is éppen az érdekel, hogy miféle
legméltóbb erőfeszítések. Dacára mindezeknek, funkciók ?
mai napig sem jutottak el biztos eredményre; Ezen a téren elég tapasztalati anyagot szol­
még mindig azon kérdésre keresnek feleletet, gáltatnak a különbő vallás-alakok, vallás-rend­
azt akarják tudni, hogy mi a vallás ? Abban mind­ szerek, melyek szoros kapcsolatban, viszonyban
nyájan megegyeznek, hogy nem tudomány, nem vannak az értelmi, erkölcsi, eszthetikai tünemé­
dogma, nem koníesszió, nem ismeret, nem tudás. nyekkel, az egyén szubjektív dispoziciójával, a
Mi hát? Az egyik nevezi függésnek, a másik kultúrával, s ennek minden tényezőjével. A kü­
félelemnek, a harmadik lelkesedésnek, a negyedik lönböző vallás-alakokban, vallás-rendszerekben,
viszonynak, az ötödik természet feletti kijelen­ a legfelsőbbtől a legalsóbbig mindenikkel közös
tésnek, a hatodik a végeden önmaga-kijelentésének hit az, mindenik azt fejezi ki, hogy van a termé­
a végetlenben, a hetedik most tüneménynek, majd szetet, és emberi életet meghatározó hatalom,
szellemi szülöttnek, a nyolcadik életnek, a kilen­ mely tiszteletnek, és imádásnak tárgya. Ez, és az
cedik, tizedik: a hányán vannak, ugyannyi kü­ ezzel kapcsolatos, és összefüggésben levő minden
lönböző valaminek. Ez ha egyebet nem, de azt vallási tünemény arra útalnak, hogy az emberiség
bizonyítja, hogy a vallás lényege, épp úgy, mint haladási fokának megfelelőleg hozza létre a val­
a vonzó erő lényege, vagy hogy mi a vonzó erő lásos fogalmakat, eszméket, vallásos alakokat;
önmagában, megismerhetetlen. azok befolyása alatt alakítja, módosítja világ­
Mik a tárgyak önmagukban, mondja Lewes, tudatát, egyéni, társadalmi, állami viszonyait, s
»mi az esés önmagában, azt nem kell kutatnunk. azok is befolyást gyakorolnak amazokra. Mint a
Bennünket csak ama viszony érdekel, melyben fa koronájával árnyékolja be a földet, melyben
a tárgyak, és mozgásuk állanak érzékeinkhez.« gyökerei szétágaznak, hogy a talaj ki ne száradjon,
Ezt mondhatjuk a vallásról is. Minket első sorban s igy gyökér, és korona egymás élet-föltételei:
az a viszony érdekel, mely van az ember termé­ úgy vallásnak, és az embernek minden élet­
szet-adta tehetségei között; második sorban, és viszonyai kölcsönös, és létfentartási viszonyban
különösen az a roppant sok, és komplikált viszony, vannak egymással.
mely az értelmi, vallási, erkölcsi, és eszthetikai És ez annyira igaz, hogy a természettudo­
ható erők által előidézett tünemények között mány döntse bár meg annak a hatalomnak ob­
létezik, mely az embert, és emberiséget folytonos jektív létezésébe vetett hitet, a mint tényleg
mozgásban, hullámzásban tartja mert csak azon meg is döntötte; szedje bár szét elemeire azon
sok, és komplikált viszonyok pontos ismerete, eszméket, fogalmakat, melyek istennek nevével
s az azok közt levő állandó törvény birtokában vannak kapcsolatban; deklarálja bár tárgytala­
lehet a nevelést, az oktatást, az értelmieket úgy, noknak azon tulajdonitmányokat, melyek istennek
mint a vallásiakat, erkölcsieket, és eszthetikaiakat állományára vonatkoznak: de azért mindaddig,
helyesen vezetni, az emberiség haladását elő­ mig az emberi elme a beláthatatlan mélységek,
 io8. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
és magasságok, nagyságok, és kicsinységek méré- I sitásainak azon tekintélyt követelné, hogy azok
sével foglalkozik; mig évezredeket évezredekre,
időt időre halmoz, s gondolataival még sem tud
elérni a végtelenségig; mig az ismeretnek, tudás­
nak, bölcsességnek, szeretetnek, igazságnak ki­
elégíthetetlen szomjúsága gyötri; mig epedő vágy-
gyal merül el a szépnek, a jónak kielégíthetetlen
szemléletében; mig megérteni kívánja a madár
dalát, s vele ő maga is dalra kel; mig meg­
elégedve szedi a fák ágairól, a mezőkrűl, erdőkrűl,
föld gyomrából a gazdagságot; mig maga körűi 1 világára gyakorol befolyást folytonos harcban, és
kiásott, és felhantolt sirokat lát; mig tud sirni,
örvendeni, reményleni, és kétségbe esni; mig a
világegyetem, és emberi szervezet úgy lesz bérén- ; való viszonyával
dezve, hogy egymásra hatást gyakorolhatnak, az
emberi elme ezt a hatást felfoghatja, feldolgoz­
hatja, és szellemi kincsévé formálhatja: addig a
természettudományok, és fölfedezések nem hogy
kioltanák, meggátolnák, sőt éppen elősegítik a
kedélynek azt a lelkesült hangulatát, mely élj
ragadtatva nyilatkozik meg ig y : mily végére mehe-
tetlenek, és mégis világosak az úrnak útai; oh, az
ő bölcsességének, és tudományának mily mély­
séges a gazdagsága, mily igen megtüdhatatlanok
az ő Ítéletei. 0 tőle, ő általa, és ő benne van­
nak mindenek, neki legyen dicsőség mind örökké.
íg y állván a dolog, éppen az vált nagy-
fontosságú kérdéssé, mint Ulrici mondja (idézve
dr. Kovács Ödöntűl, vall. bölcs.), hogy mi a vallás
szubjektív forrása, az emberi természet mely ele­
meiből ered a vallásos hit, s hogyan magyaráz­
ható ki általános elterjedése, megléte, tovább
plántálódása, és fejlődése az emberi történet első
kezdetétűi fogva? Ez egy egészen új theologiai
álláspontnak jelzése, mely ellentétben áll a modern
theologusok azon törekvésével, mely a vallás
lényegét akarja megismerni, és meghatározni;
nem isten lényegéből ugyan, mint mondják, ha­
nem a vallások különböző alakjaiból, tapasztalati
jelenségekből: de, azért mégis lényeget akarnak
ismerni, nem pedig a tünemények közötti viszonyt,
a mi nagyon is különböző két dolog, az egyiket,
a lényeget nem lehet soha megismerni, a tüne­
mények közötti viszonyt mindig; az első örök
titok, a második nyílt könyv, melyet olvasni kell
tudni. Ugyan, mit mondanánk azon emberről, ki
a lokomotív szerkezetének, a gőz feszitő erejének,
a vasúti kocsik összeköttetésének, a vasúti háló­
zat, zóna-rendszer, sat. sat. tapasztalati ismerete
alapján az útazás lényegének tárgyalásába bocsát­
koznék. s tapasztalati ismereteiből elvont általáno-
14. szám.
az útazás lényegét fejezik ki.
Arról már most is biztosan tájékozhatjuk
magunkat, hogy az ontológiai, metafizikai, és a
pozitív tudományok közötti harc mikint fog vég­
ződni; előre láthatjuk a metafizikai ható erőknek,
mint reális szubstanciáknak végleges kiküszöbö­
lését a tudományos problémák megfejtésénél;
el lehetünk készülve arra, hogy az ontológiai
ható erők felvétele csupán a vallásos kedély bel-
küzdelemben a gyakorlati élettel; bizonyosnak
vehetjük, hogy a tünemények, s ezek egymáshoz
foglalkozó pozitivizmus győze­
delmesen hatol előre, s kit útjában talál, azt
letiporja.
Tekintsünk csak szét a pozitivizmus állás­
pontjáról a vallási tünemények között, s azt fogjuk
találni, hogy én is úgy szóljak, a vallás forrása
bizonyos eszmék, fogalmak, képzetek működései­
nek összefolyása, egyesülése, melyet az elme el­
vonások, általánosítások útján gyűjtött össze;
ezen elvonásoknak, fejlettségének, műveltségének
megfelelőleg értelmi, erkölcsi, érzelmi tartalmat
adott, reális, független léttel ruházta fel, s magát
attól függővé tette. Ez a szellemi processzus az
ember fejlettségi állapotának alsó fokán, mikor
még, úgy szólván, állati életet él, mikor tehetet­
lenül ragadtatik a biológiai folyamat árjában,
mikor még ösztönszerüleg biológiai erőhatások-
nak engedelmeskedik, s élete csak biológiai tüne­
mények által nyilvánul: ez a szellemi processzus,
mondom, nagyon primitív, s a vallás is ezen
állapotnak felel meg.
De, a szerint, a mint az emberiség a szel­
lemi haladásnak magasabb fokára emelkedik, s
élet viszonyai ennek megfelelőleg alakulnak: vál­
toznak, módosulnak az elvonások, általánosítások,
s ezekkel kapcsolatosan tisztul, intenzivebbé lesz
a vallás szubjektív forrása. A fétis-imádó leborul
az ő fétise előtt; a sámán megkorbácsolja istenét,
ha kívánsága szerint nem bocsát esőt, vagy nap­
fényt a földre; az ember-evő indián ártatlan gyer­
mekeket elevenen húz karóba, hogy megengesz­
telje az ő tupánját; a vörösbőrü naponta három­
szor pipázik a nagy szellem tiszteletére; a görög
Zeüsz szerelmi kalandjaiban gyönyörködik; a zsidó
jehovája szétválasztja a vörös tengert, s meg­
állítja a napot Jerikó ostrománál; a bigott pá­
pista istene parancsol a vad oroszlánynak, hogy
segítsen körmeivel, sirt ásni szent Antalnak, hová
 14- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Pál apostolt temethessék, s fáradtságát ártatlan
báránynyal jutalmazza meg; ugyan ez az isten távol
tartja az undok bogarakat, férgeket, tetveket
szent Rózália testétől, ki gyermekkora óta egész
életében tisztát nem vett, nem mosdott, nem
fésülködött, rothasztó piszokban fetrengett, s
mégis mindig tiszta, egésséges, sértetlen maradt;
más istenhez imádkozik a brigánti, máshoz a
börziáner, és igy tovább, egész a végtelenig.
Ez azt bizonyítja, hogy a milyen az ember, olyan
az istene; a fejérnek fejér, a feketének fekete,
a harcosnak kegyetlen, a szelídnek, ártatlannak
szeretetteljes: de, bizonyítja azt is, hogy az isten­
ről alkotott eszme, fogalom elhatározó befolyással
van az értelmi, erkölcsi, eszthetikai ható erők
csoportosulásának intenzív tartalmára úgy, mint
azok együttes gyakorlati működésére.
(Vége következik.)
Még egyszer a kerületi özvegy-árvái
gyámintézet kérdéséhez.
Most, a midőn kerületi gyámintézetünk sokszorosan
megvitatott ügye a főt. püspök ur módositott javalata
és az Igazgató-Tanács pozitív rendelkezései folytán uj
stádiumba jutott, s előre láthatólag rövid idő múlva
döntés alá kerül, kötelezve érzem magamat, mint ellen-
indítványozó, arra, hogy a fenforgó kérdésben még egy­
szer nyilatkozzam s szerény véleményemet paptársaim
és az egyházmegyék szives figyelmébe ajánljam.
Mindenek előtt hálás köszönetét mondok »Vete*
ranus« név alá rejtőzött öreg kollegámnak, hogy kerületi
özvegy-árvái gyámintézetünk régebbi múltját és keletke­
zésének történetét illetőleg, oly szép és alapos felvilá­ sabb létrejövetelét célozták.
gosítást adott. Mert igy ma már tiszta igazságkint van
bebizonyítva:
a) hogy gyámintézetünk alapjait legalább is 3/4 rész­
ben mi papok hordogattuk össze s igy annak jótéte­
ményeihez szerzett jogaink vannak;
b) hogy a papi özvegyek és árvák segélyeit nem
kegy díjképpen, könyörületességi, vagy méltányossági
okokbúl, hanem a fennálló alapszabályok rendelkezése
folytán, kötelességszerűen, mint jogos osztalékokat kell
évről-évre kiszolgáltatni;
c) hogy ezen humanitárius intézmény áldásaibúl
sem a mostani papok Özvegyeit és árváit, sem az ön­
hibájukon kívül szolgálatképtelenné vált lelkészeket ki­
zárni, senkinek sem áll jogában.
A főtiszt, püspök ur eredeti javaslata mellett
irott cikkek inkább csak incidentaliter, respektive, csak
per tangentem tárgyalták a kérdést; de oly argumen­
tumot, mely álláspontomat gyöngíthetné s a Veteranusé-
val mindenben megegyező véleményem helytelenségéről
meggyőzhetne, egyetlen egyet sem találtam bennök.
Még a Nagy Domokos kedves paptársam szép elmél­
kedésében sem, pedig, bizony engem is a legnagyobb
igazság, a szeretet vezérel. Csak hogy írig ő a maga
109.
nagy szeretetével kizárólag a papi fiu-árvákat és az
ilyenek szaporítására növekedő theologus ifjakat hal­
mozza el, én a magam kisebb, de őszinte és igaz szere-
tetemmel a papi tözvegyeket, a papi leányárvákat és
segélyre szorult szerencsétlen paptársaimat is gyámoli-
tani törekszem. Olyanforma az ő nagy igazságból fakadó
szeretete, mint azé az apáé, a ki a még csak ezután
születendő gyermeke érdekében már meglevő gyermekét
akarja jogos örökségéből kizárni.
Elfoglalt álláspontom helyességéről tanúskodnak a
főtiszt, püspök ur újabb javaslata és az Igazgató-Tanács­
nak erre alapított határozatai is, a mennyiben a gyám­
intézet lassankint felszabaduló jövedelmeiben most már
kizárólag a papi fiú- és leány-árvákat óhajtják részesíteni
és a papok által befizetett 1— 1 frt évi járulékokat,
kívánatra, visszaszolgáltatni rendelik.
Csak hogy igy ezzel jogos kívánalmaink nem nyer­
nek kielégítést; hiszen, ha évjárulékaink visszakivánhatók,
éppen oly joggal visszakövetelhetők 40— 40 kros be­
fizetéseink, sőt aránylagos partíció mellett, a papság által
gyűjtött régi alapok is, melyek segélyével kerületi gyám­
intézetünk 1876-ban megalkottatott.
Mi e térre lépni, egyáltalában nem akartunk és
most sem akarunk. Befizetett pénzét egyikünk sem köve­
teli vissza s a megalkotni kívánt Szeretetház létesítésére
és fentartására áldozatainkat meghozni, igaz szívvel min­
denkor készek vagyunk. Mert magasztos és üdvös intéz­
ménynek ismerjük azt mi is, s megalkotója iránt örök
hálával viseltetünk. De abba bele nem egyezhetünk, hogy
özvegyeink és árváink az őket megillető segély-pénzek
élvezetéből egy, még csak reménységben levő intézmény
gyors létesülése kedvéért, kizárassanak. Ez nem lehet
célja anyaszentegyházunk vezérlő hatóságainak sem,
ellenkezőleg, én abban a hitben vagyok, hogy ez ügy­
ben tett intézkedéseik főképpen és valójában csak az
általunk is örömmel üdvözölt Szeretetház minél bizto­
Én úgy vélem, hogy a gyámintézet és a Szeretet­
ház két külön intézmény, és igy azok sorsa felett, illetve,
létesítése végett külön-külön is kellene határozni. A gyám-
j intézet a múlté és a jelené, a Szeretetház pedig kizárólag
a jövendőé. Amaz megvan s még sok ideig van hivatva
gyümölcsöket teremni, emez pedig még csak ezután
és lassan-lassan fog szép reményű csemetévé fejlődni.
Ne vágjuk ki tehát a termőfát, mielőtt a gyökérből
sarjadzó hajtás élete cs gyümölcsöző ereje biztosan nem
mutatkozik. Pedig azt még csak évek múlva Ítélhetjük
m eg; ma, jelenleg csupán a reménység töltheti be iránta
buzgó szivünket s gazdagon termő fává növeicedését
még csak a hitsorsosaink áldozatkészségébe vetett bol­
dogító hitünk láttatja mivelünk.
Különben is, én azt tapasztaltam teljes életemben,
hogy isten áldása csak az oly intézményen van, mely­
nek megalkotása az összes érdekeltek örömével és meg­
nyugvásával találkozik. És tisztelettel kérdem: miért
ne lehetne a megalkotni kívánt Szeretetházat úgy léte­
síteni, hogy az özvegy-árvái gyámintézet segélyeire jogo­
sultak igényei se szenvedjenek sérelmet? És melyik
eljárástól várhatni a Szeretetházra nézve kedvezőbb
eredményt: attól-e, mely elégedetlenséget és keserűsé-
 no. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
get ’támaszt egyházkerületünk lelkipásztorainak lelkében, 1
vagy attól, a mely örömöt és megnyugvást keltve, |
ötszáz papot ösztönöz lelkes apostolává lenni a Szere-
tetház magasztos eszméjének ? j
Veteránus, én, és mondhatom, velünk együtt a :
papság túlnyomóan nagy része, nem vagyunk ellenségei. I
hanem inkább igaz barátai és buzgó pártolói a Szeretet- |
ház létesítésének. Mi csak törvényes jogaink védelmére |
szólaltunk fel s leendő özvegyeink és árváink alapszabá- !
lyilag biztosított segély pénzeinek kiszolgáltatása mellett !
állottunk sorompóba. Ez elengedhetetlen és föltétien kivá- |
nalmunk, melynek teljesítését az egyházmegyék vélemé- |
nyezése alapján a főtiszt, püspök úrtól és az Igazgató- ,
Tanácstól egyiránt bizton reméljük. ¡ Avagy, nem éppen említett indítvány törvénynyé
A mondottak alapján, a fenforgó ügyek célszerű I
elintézését illetőleg, véleményem és tiszteletteljes javas* j
latom a következő:
Szakittassék a különben sem együvé tartozó dolog
kétfelé. A gyámintézet ügye egyelőre, t. i. mig a kon*
templált Szeretetház létesülése, egyéb jövedelmi forrá­
sokból teljesen, minden kétséget kizárólag biztosítva
lesz, vétessék le a napirendről; a Szeretetház létesítésé­
nek szép ügye pedig karoltassék fel minden vonalon s
az Igazgató-Tanács erre vonatkozó intézkedései alapján,
kezdessék meg haladéktalanul úgy a gyűjtés, mint a
befizetés és ha lehetséges, az építkezés is.
Nehány év múlva a gyámintézet ügye újból elő­
vehető és pénzalapjának fokozatosan felszabaduló kama­
tai a már addig bizonyára megnyílandó Szeretetház
üdvös céljaira lesznek fordíthatók, oly föltétellel, hogy
a gyámintézet megalkotásához és fentartásához törvé­
nyes kötelezettség alapján hozzájárult papok özvegyei
és árvái a részükre alapszabályilag biztosított gyám­
pénzek élvezetében továbbra is meghagyassanak. Ez,
mint sine qua non, az egyházkerület által törvényileg
kimondandó lesz, hogy benne minden érdekelt egyén
megnyugvását találhassa.
Önkint értetik, hogy ilyen módozatok mellett, sem
a lelkészeknek, sem a gyülekezeteknek a Szeretetház
céljaira óhajtott 1 — 1 frt évi hozzájárulása ellen nem
lesz semmi szavunk, sőt igyekezni fogunk, a magasztos
cél elérését, köteles hozzájárulásunkon felül, önkénytes
adományainkkal és buzgó gyűjtéseinkkel is megkönnyí­
teni s szeretve tisztelt püspökünk üdvös törekvését tel­
jes szivünkből és minden erőnkbűl támogatni.
Ajánlom javaslatomat az érdekeltek és az egyházi
hatóságok szives figyelmébe.
Szőts Sándor*
dévai református lelkész.
Sürgős teendője az Igazgató-Tanácsnak,
1866-ban a szilágy-szolnoki egyházmegye, támasz­
kodva a papválasztási szabályok V . fejezetének c) pont­
jára, a következő indítványt teszi: »ha sem özvegy, sem
árvák nincsenek, a jog, és méltányosság szempontjából,
a meghatározott félfizetés adassák az özvegy-árvái pénz­
tárnak, s egyszersmind kéri«, sat. A z indítvány elfogad-
tatik, s mindenik egyházmegyében kötelező erejűvé tétetik.
Akkor az egyházkerület tizenkét egyházmegyéjében
kamatozó tőke volt 32,613 frt. 56V2 kr. Bévett: 2681 frt.
731/2 krt. Kiadott: 1352 frt. 48 krt. Hogy hány özvegy,
14. szám.
és árva között oszlott meg ezen összeg, nem lehetett
kimutatni, mert mindenik egyházmegye nem mutatta ki
az özvegyek, és árvák számát, és nem állapítható meg
az sem, hogy ezen 1352 frt. 48 krt. mind özvegyek, és
árvák kspták v o l n a , mert pénztárnoki illetékek is számol­
tattak el ezen összegbűi.
Lássuk már, hogy all huszonhét év után ezen gyám ­
intézeti tőke? Mik voltak bevételei? Mennyit tett ki
az osztalék?
Harminc évről akartam kimutatni, de 1894 éven
innen nincs kimutatva, ez is 1892-iki állását tünteti fel.
Volt ekkor összes vagyona: 182,519 frt. 72 k r.;
kiosztatott özvegy-árvái illetménybe 7611 frt. 62 kr.
szintén tizenkét egyházmegyében. Tehat, huszonhét év
alatt éppen hatszorosára emelkedett a tőke-vagyon; csak­
nem ötszörösére az osztalék.
emeltetésének folyománya ez a rohamos emelkedés ?
Mert, bár tény, hogy a tagsági dijak is mindenik
egyházmegyében emelteitek: de, mégis a félfizetések
voltak a bővebb forrásai valamennyi gyámintézetnek.
Éppen ezen okból nagyon megszívlelendő: fentartassék-e
ezen törvény továbbra is ; és mi célra jövedelmezzen;
vagy pedig megszüntettessék ?
Mert tagadhatatlan, hogy a múlt 1896-ban éleibe
lépett országos gyámintézet az addig fennállott viszo­
nyokkal szemben előnyt nyújt az özvegyeknek, és ár­
váknak ; de, azért csaknem valamennyi egyházmeg} e
fentartotta kebli intézetét, némelyek még eddig fenn­
állott kötelezettséggel (mely azonban nagyon terhes,
mig a papi fizetések nem rendeztetnek).
A kegy év fentartása, melyet az egyetemes gyám­
intézeti szabályok sem szüntettek meg, ezen félfizetések
beszolgáltatása mellett szól; mert éppen olyan jogos,
és méltányos annak fentartása, éppen az indítvány indo­
kából, mint volt annak törvényre emeltetése. Ugyanis,
mig egyik pap olyan egyházba lép, hol özvegy, és árva
van, eo ipso, félfizetésért kell, hogy szolgáljon egy évig :
addig a másik egész fizetést élvez tisztán szerencséből.
A kegyévet megszüntetni, pénzügyi tekintetek nem
engedik; mert a gyámintézet az özvegynek csak 250 frtot
ad, mig sok egyházban (hala istennek, hogy ilyenek is
vannak) 1000— 1800 frtot is élvez az özvegy; negyven­
százaléka az özvegyeknek mindenesetre többet, mint a
mennyit az egyetemes gyámintézet ad.
Addig tehát, mig valamelyes forrás a kegyév szük­
ségletét nem fedezendi, vagy a mi még óhajtandóbb
volna, a központi gyámintézet legalább 500 frtot adni
képes nem lesz: jogsérelem nélkül a kegyévet meg­
szüntetni, nem lehet.
Bár az ekszponáltabb helyeken az egyház vallás­
erkölcsi, és anyagi érdeke a kegyév megszüntetését ja-
vallja, hiszen, az adminisztrátor éppen az olyan helye­
ken, hol a személyes jelenlét múlhatatlanul szükséges,
nem mindenkor tehet eleget kötelességének, főleg, ha
távol van, és hozzá még népes az egyháza.
Hát, a másik intézkedését ezen fennálló törvénynek
nem lehet*e megváltoztatni, a hol kegydij-jogosult nincs,
ott is félfizetésért szolgáljon az uj pap ?
Konkrét javaslatot nem teszek, csak a jog, és
méltányosság szemüvegén veszem bírálat alá ezen kér­
dést. Teszem pedig ezt annyival inkább, mert van eg y­
házmegye, mely éppen esperese indítványára, megszün­
tette a félfizetés beszolgáltatását.
Ennek elbírálását a felsőbb hatóságra bízom: váj­
jon, van-e joga bármely alantas hatóságnak egyházkerü­
leti törvény megváltoztatására, ha még oly autonomikus
is az az alantas hatóság? Szerény véleményem szerint,
csak javaslatot tehet ilyen irányban, de miként meg­
hozni, nem volt jogában, megszüntetni sincs joga.
Ú gy tudta a szilágy-szolnoki egyházmegye is ezt,
és tett ilynemű intézkedéseiben a zsinat szentesítését kérte.
 14. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. iii

Én fentartandónak vélem a félfizetések beszolgál­ István, és György Endre javasolják, hogy létesittessék köz­
tatását az olyan egyházakból, hol kegydij jogosult nincs. ponti iroda, mely az egyetemes ref. egyházat érdeklő min­
Nem mondom, hogy az egyházmegyei gyámintézetbe, den ügyet Dyilván tartson, s ügyeljen arra, hogy a konventi
bár annak sem lennék ellene, hanem ide emelném a
határozatok végrehajtassanak. Felszólalókat a konvent ja­
főtiszt, püspök ur kezét, s oda tétetném felerészben a
»Fakultás«-bán tanuló szegény pap és tanító fiai költsé­ vaslat beadására utasítja
geinek részben való fedezésére, felerészben a »Szeretet- Nagy vitát provokált a jelentés ama javaslata, melyet
ház« alaphoz csatolnám. Ez ellen nem lehetne senkinek az államsegélynek roikint leendő szétosztására nézve ter­
kifogása, mert olyan jövedelemtől esnék el egy némely jesztett elő. Végre is, a bizottság javaslata fogadtatott el,
pap, a milyen természetűt nem élvezhet más.
mely szerint a folyó évi államsegély az 500 frtos lelkészi
E mellett szói az az örvendetes remény, hogy a
papi fizetések rendezésével, illetőleg 800 frtra felemelé­ javadalmazások arányszáma szeiint osztatik szét az egyház-
sével 1o °/0 sem lesz a mostani állomás változtatásnak; leg­ kerületek között, de Tisza Kálmánnak azzal a módosítá­
többször haláleset által fognak megüresedni az állomások. sával, hogy a segély kiosztásánál tekintettel kell lenni az
Sürgős teendője lenne tehát az Igazgató-Tanács­ illető lelkész magán, és családi viszonyára.
nak 1866-ban Bánffy-Hunyadon 91 szám alatt hozott Majd következett az országos gyámintézeiről szóió
határozatát megváltoztatva, előbb érintett szellemű javas­
jelentés előterjesztése, mit Petri Elek előadó olvasott fel.
latot készíteni s azt a legközelebbi kerületi közgyűlésen
törvényre emelni. E jelentés főleg két kérdésben keltett élénkebb eszme­
Hiszem, hogy velem egy véleményen lesznek főleg cserét. Egyik volt a jelentő ivek kérdése. Többen kifejezték,
a korosabb papok, a kik vagy nem is óhajtanak más hogy a jelenlegi ivek mellett a fizetések pontos kimutatása
állomásba hurcolkodni, vagy hiába is óhajtanak; de ifjú lehetetlen, miért is a konvent a bizottságot célszerebb ivek
paptársaimnak áll ez inkább érdekében, mert hiszen nem
szerkesztésére utasitja. A másik kérdés egy speciális ügy
áll az, hogy az öregek halnak meg: meghalhat az ifjú is.
körűi forgott. A tusai papot a tiszáninneni kerület nyug­
És az Öregeknek legtöbb esetben megvan az a |
vigasztalása, hogy neveletlen árvája nem igen szokott díjba helyezte, olyan formán, hogy meghagyta a lelkészi fize­
maradni csak kivételes esetben; mig az ifjú után csak tés felének élvezetében, másik felét pedig kapja az új lel­
kivételesen nem marad árva. kész. Lett igy a parokhián két rendes lelkész. Már most
A z ifjaknak áll tehát érdekében az általam emlí­ kérdésbe jött, ha vájjon az újonnan választott lelkész rendes
tett intézetek pártfogása, melynek tudatában némi meg­
lelkésznek tekinthető, s a gyámintézet tagjai sorába fölve-
nyugvást vehetnek az elválás pillanatában.
hető-e? Bonyolódottá tette ezt a kérdést az a körülmény,
Ezen kérdést az illetők szives figyelmébe ajánlom.
hogy az egyházi törvény nyugdíjazást nem ismer, s igy a
tusai régi lelkész is, mig lelkészi fizetést húz, rendes pap.
A konvent. Melyik illetékes hát a gyámintézeti tagságra? A konvent
A folyó évi konventi gyűlés márc. hó 3 i-én vette végül abban állapodott meg, hogy a tusai két papot, bár
kezdetét Budapesten, 5 tartott négy napon át. Sok fontos egy fizetésen vannak, most kivételesen fölveszi a gyámin­
ügy került tárgyalás alá, miközben élénk eszmecserét foly­ tézetbe, de jövőre szigorúan kívánja megtartatni a törvényt,
tattak egyházunk hivatott őrállói. A tagok csaknem teljes s a tusai példa analógiájára nyugdíjazást, minthogy ilyet a
számban megjelentek. Az erdélyi ev. reí. egyházkerületből törvény nem ismer, nem fog engedélyezni.
Kolosváry Sándor rendes konventi tag lemondása, és Szász A második napi gyűlés folyamán két jegyző, Radácsi
Gerő távúlléte folytán, Mezei Albert, és Sándor János, pót­ György és Molnár Béla, továbbá egy pótbiró, Bartha Lajos,
kép viselők hivattak be. megválasztása után, előterjesztetett a közalapi bizottság
A gyűlést egyházi elnök: Kun Bertalan imádsága után, jelentése a közalapi segély kiosztására vonatkozólag, melyet
világi elnök : Tisza Kálmán nyitotta meg. Beszédében fáj­ i a konvent elfogadott. Segélyt nyertek: 1. dunamelléki egy­
dalommal emlékezett meg arról a veszteségről, mely a házkerületből 26 egyház 1250 frtot. két lelkész n o frtot.
magyar ref. egyházat Vályi János, főgondnok halálával érte, 2. dunántúli egyházkerületből 31 egyház 2660 frtot. 20
s kéri a konventet, hogy a nagyérdemű gondnok emlékét lelkész 830 frtot. 3. tiszáninneni egyházkerületből 56 egy­
jegyzőkönyvileg örökitse meg. De, másfelől örömmel emlé­ ház 2890 frrtot. 40 lelkész 1700 frtot. 4. erdélyi egyház-
kezik meg a nyereségről is, melyet a gondviselés a ref. kerületből 55 egyház 1935 frtot, 47 lelkész 1360 frtot.;
egyháznak mintegy kárpótlásul nyújtott a veszteségért. Nyere­ 5. tiszántúli egyházkerületből 89 egyház 2990 frtot. 72
sége a ref. egyháznak, hogy Kun Bertalan püspök immár lelkész 2295 frtot.
ötven év óta szolgálhatja ép erővel egyházunk ügyét. Kéri A segélyek megszavazása után Radácsi György elő­
a konventet, hogy érdemes egyházi elnökét jubileuma al­ terjeszti a tanügyi bizottság jelentését. A tanító hiány
kalmából üdvözölje, s iránta érzett szeretetét, és bizalmát nagy. Ide vonatkozólag többrendbeli javaslatot nyújt be.
jegyzőkönyvileg fejezze ki, mit Kun Bertalan meghatottan így, hogy a tanító hiányra vonatkozó statisztikai ada­
köszönt meg. tokat három évenkint adják be az illető egyházmegyék. A
Tóth Sámuel, jegyző a gyűlés tagjainak igazolása cél­ konvent ezt el is rendeli. Ü gy szintén elfogadja a bizottság
jából a képviselők körében fölmerült változásokat jelenti be, azon javaslatát is, hogy az esperesek ne fogadjanak egy­
melynek rendjén gr. Dégenfeld József, tiszántúli főgond­ házmegyéjükbe tanítót elbocsátó levél nélkül, másfelől ily
nokot melegen üdvözlik. elbocsátó levelet évközben ne adjanak ki. A tiszántúli egy­
A konvent megalakulása után, Kenessey Béla előterjeszti házkerület utasittatik, hogy a debreceni tanitóképezdében
a közalapi végrehajtó-bizottság jelen tését. A jelentés ama a német nyelv tanításáról jövőben is gondoskodjék. A
panasza kapcsán, hogy a konventi határozatokat az illető tanítói korpótlék ügyében utasittatnak az egyházak, hogy a
kerületek, és megyék nem hajtják végre pontosan, Fejes mennyiben csak lehet, fedezzék saját erejokbűl a korpótlé­
 112. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 14. szám.

kot, de ha erre képtelenek volnának, tegyenek föl terjesztést tálta, felvilágosítást kér a konventtől a törvény miként,
a minisztériumhoz a tanfelügyelők utján. magyarázására nézve, azzal a határozattal utasítja vissza a
A nem református iskolákban tanuló ref. növendékek konvent, hogy ez oly belügyet képez, mely felett a konvent-
vallásoktatására vonatkozó előterjesztés, minthogy hiányos­ ítéletet nem hoz.
nak találtatott, visszautasittatik a bizottsághoz azzal, hogy Több kisebb fontosságú ügy- elintézése és Szabó János
a jövő konvent elé a vallástanitás ügyét minden oldalról esperesnek nagy gonddal szerkesztett missiói jelentése után,,
felölelő javaslatot terjesszen be. tárgyalta a konvent a stóla-ügyet. Széli Kálmán előterjeszti,
Az államsegélyért folyamodó intézetek ügyének letár- hogy a stóla értékét az egyes kerületek úgy állapították.-
gyalása után a második napi gyűlés véget ért. meg, hogy az körülbelől megfelel annak a számnak, a mit
Harmadik napon első sorban a miniszteri leiratokat a lélek szám tízszerese által nyerünk krajcárokban. Javasolja'
tárgyalták. Itt vett alkalmat Fejes István arra, hogy fel­ azért, hogy a lelkészek összes stóla jövedelmét a lélekszám
világosítást kérjen Tisza Kálmántól a prot. lelkészek álta­ tízszerese szerint állapítsák meg és utasítsák az egyházakat,
lános államsegélye tárgyában. Tisza válaszát, mely szerint hogy igyekezzenek ezeket megváltani, hogy jövőre a lelké­
biztos tudomása van arról, hogy az idevonatkozó törvény- szek minden funkciót stóla nélkül végezzenek. E javaslatot,
javaslat már csaknem egészen készen van s az illető minisz­ a konvent elfogadta.
ternek szándéka, azt minél előbb az országgyűléshez ter­ A tőkesegélyek tárgyalásánál kimondta a konvent,
jeszteni, örömmel és megnyugvással vette tudomásul úgy az hogy az egyszersmindenkorra való segélyezést jövőre kor­
interpelláló, mint az egész konvent. látozza, s helyére a tőkesegélyezést fejleszti.
A közigazgatási bizottság jelentése során, melyet Karap Az utolsó napi gyűlésben G yörgy Endre a ref. iskolák
Ferenc terjesztett elő, örömmel fogadta a konvent az Ame­ vagyonának nyilvántartása tárgyában tett indítványt. A tan­
rikában élő hittestvérek amaz ajánlatát, hogy már szervezett ügyi bizottság szerint a népiskolák vagyoni állapotára nézve
egyházaikat a hazai egyházzal óhajtják kapcsolatba és szervi kik érhetők az adatok a vallás- és közoktatásügyi miniszté­
összeköttetésbe hozni. A konvent az erkölcsi támogatást riumtól ; a középiskolák vagyonára nézve pedig most tör­
föltétlenül megígéri, de a szorosabb összeköttetést függővé ténik az összeírás. Szükséges azonban, hogy a kerületek az
teszi az ottani szervezettől, melyet előbb tüzetesen ismerni összeírás eredményét az egyetemes tanügyi bizottsághoz
kiván. küldjék be. így a nyilvántartás lehető lesz.
A konvent elrendeli az országos egyházi névtár szer­ Még nehány kisebb jelentőségű ügy nyert elintézést,
kesztését, a magy. prot. egyháztörténelem megírását pedig mely után Kun Bertalan hálaadó imádsága bezárta a tanács­
a prot. irod. társaság figyelmébe ajánlja. kozásaiban, mint határozataiban egyiránt jelentőségteljes
A közjogi bizottság elnöknek dr. Darányi Ignácot, előadó­ konventi ülésezést. Tisza Kálmán köszönetét mondott a
nak pedig Karap Ferencet választotta meg. A tiszáninneni konventnek buzgó, és kitartó munkásságáért, a konvent ré­
kerület azon jelentését, melyben egy, a tiszántúli egyház kerü­ széről pedig Szász Károly nyilvánított lelkes hangon köszö­
letben fölmerült esetből kifolyólag, hol t. .i a kerület egy beteg netét az elnökségnek a tanácskozások bölcs, és tapintatos
esperesnek tanácsbiró által való helyettesítését nem akcep­ vezetéséért.

TARCA.
káció alatt sétálni menjenek, avagy egyébképpen evéssel*
T örténelm i adalékok.
ivással, és más nyilvánvaló gyalázatos becstelenségekkel
11.
töltsék idejüket.
B e sz te r c e b & n y a -v á r o s i S ta tú tu m , a lk o tv a 1555 -ben.
Eredetije, német nyelven, Besztercebánya-város levél­
A statútum első pontjának második fe le : tárában. Ad Fasc. 327. Nro. 47.
Minthogy az isten igéjétől, mint kútfőtői függ minden
III.
üdvösségünk, és lelki boldogságunk : ennek okáért az isten
K ö r m öcbánya-v á r o s i S ta tú tu m , a lk o tv a 1560 -b a n .
iránt való háládatosságbúl, az Ő szent nevének dicsőítésére,
és tiszteletére, a szent szolgálatokat terjeszteni tartozunk. Minthogy - istennek legfőbb tisztelete az ő félelmébűl
Mindenek előtt, tehát, kötelességében áll minden pol­ áll, ez pedig kútfejét, és kezdetét egyedül az isten igéje
gárnak, és városi lakosnak az, hogy istennek megadja, a predikálásábúl veszi: ennek okáért mi, Körmöcbánya város­
mivel tartozik, és azt megilleti; nevezetesen, tartozik minden nak bírája, és tanácsa, az egyház szolgáinak a következő
vasárnap, és ünnepnapon a templomba szorgalmatosán el­ rendtartást szabjuk, a melyet mindnyájuknak követniök kell.
járni, életét, és minden cselekedetét isten dicsőítésére, hozzá­ Először : Hogy az eddig botránkozás nélkül megtar­
tartozóinak a javulására, s a polgári, és testvéri szeretetnek tott, istennel, és az ő egyedül üdvözítő igéjével nem ellen­
terjesztésére irányozni. kező szertartások ezután is sértetlenül gyakorlatban ma­
Az istent, és szent beszédét megvetőkre kellőleg ki­ radjanak.
szabott szigorú, komoly, és kikerülhetetlen büntetés terhe Másodszor: Mivel isten az ünnepnapokat, és vasár­
alatt, e városnak egy gazdája is, a mentségéül szolgálható napokat, vagyis szombatokat önmaga arra rendelte, hogy
fontos kényszerítő okok nélkül, a predikációrúl, és egyéb azokon az emberek istent megismerjék, és igéjét hallgassák,
templomi istentiszteletről, és szertartásról el ne maradjon; ennek okáért mi, biró, és tanács, mint rendszerint való fel­
se a szolgái, és szolgálói részéről annak elhanyagolását meg sőbb hatóság, megkívánjuk, hogy minden vasárnapon, és
ne engedje; sőt annál kevésbé tűrje el azt, hogy a prédi­ egyéb nevezetes ünnepeken két prédikációt tartsanak. Az
 14» szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. II3-

egyiket reggel, a másikat délben. De, mivel ez egy prédi­ A házasfelek eskétési dija, az áldozattal (Sambt dem
kátornak, a kinek még gyóntatnia, és hivatalos dolgokat is Opfer) együtt, megoszlik.
végeznie kell, igen sok voln a: ennélfogva délben a diakó­ A gyermekágyasok bevezetési dija, az áldozattal egye­
nus, vagyis káplán tartozzék prédikálni, hogy ekkint a cse­ temben, szintén megoszlik.
lédség is, a mely reggel a prédikáción meg nem jelenhetik, Minthogy a káptalan vasárnaponkint hivatalos tisztet
délben az isten igéjét hallgassa, és isten félelme nélkül nem teljesíthet s különben is reggelenkint keveset működ­
állat módjára ne éljen, a miből származnék minden bűn, hetik, a falusi fizetéséből évenkint a prédikátornak 10 fo­
•és boldogtalanság. rintot fizessen.
Harmadszor: Mi, biró, és tanács, megkívánjuk továbbá, Az évi dézma köztük egyre-másra jóakaratuiag meg-
•hogy a hét folyamán, nevezetesen, hétfőn, és pénteken is osztassék.
Az a pénz is, a mely a pohárnak, karácsonykor, az
prédikáció legyen, jóllehet, hogy ez naponkint szükséges
urakhoz vitelére esik, közöttük egyre-másra keresztyéniesen
volna, köteles tehát a prédikátor, hogy a tiszteletre méltó
megoszoljék.
tanács kívánságára, ezen a két napon is prédikációt tartson.
A harangozónak, az egyházi jövedelmekből, a papok
Negyedszer: Minthogy istennek tisztelete és segitségül
adják meg azt, a mit eddig adtak.
hívása, félbeszakítás nélkül való (an Unterlass = obne Unter-
A város közönségétől járó fizetésén kívül, mindezek­
lassung) kell, hogy legyen: ennek okáért, hogy a napok
kel mindenikük megelégedjék és magát mindenütt a keresz­
hiába ne teljenek, a tiszteletreméltó tanács akarja és az
tyéni rendhez tartsa.
egyházszolgáinak megparancsolja, hogy betenkint fölváltva,
A bírónak és a tiszteletreméltó tanácsnak pedig,
azokon a napokon, a melyeken prédikáció nincsen, a bibliából
mindenképpen jogában és hatalmában álljon, hogy az elő­
legalább egy fejezetet és ennek summáját, úgy a miképpen
irt rendszabályt, úgy a mint tetszik és szükségét látja,
az a többi egyházakban is gyakorlatban van, felolvassanak.
gyarapithassa, kevesbíthesse, javíthassa, módosíthassa, ahoz
Ötödször: Hogy a dolgok mindenhol rendben folyja­
hozzáadhasson és belőle elvehessen.
nak mi, biró és tanács, megkívánjuk, hogy a prédikátor
Eredetije, német nyelven, Körmöcbánya-város levél­
az iskolára is felügyeljen és a k á t é t mindketten, úgy az
tárában. Tóm. I. Fons 19. Fasc. 3. Nro. 167.
iskolában, mint a templomban az ifjúságnak hűségesen
tanítsák és azzal foglalatoskodjanak.
K özli: Dr. Kolosvári Sándor-
Hatodszor: Mivel a nagybecsű s á k r á m e n t u m ki­
szolgáltatásának minden tisztelettel kell végbe mennie: Különfélék.
ennek okáért a káplán vasárnaponkint falura korán reggel
= A nagy vitézi tettek, törhetetlen vallásosság,
menjen ki, hogy prédikálás után azonnal visszatérve, a és önfeláldozó hazaszeretet erényei által az egész országban
prédikátornak segítségére legyen. A prédikátor pedig, vala­ méltán tisztelő hódolattal, és szeretettel körülvett báró Ra-
hányszor a Krisztus testének és vérének nagybecsű sakra- dákok családi címerét ápr. 5-én lefordították Mikeszászán.
mentumát kiosztatni és kiszolgáltatni akarja, köteles legyen, Ekkor adták át ¿z általuk oly híven szeretett anya földnek
az őSTégi család utolsó férfisarját, br. Radák Ádámot. Az
előzetesen egy kis könyörgésben végződő, a Krisztusban
isteni gondviselésen való megnyugvással, de megdöbbent
vigasztaló és istenben boldogító intést (Vermanung) tartani, lélekkel gondolunk azokra a nagy veszteségekre, melyek
hogy a Krisztusban hívőknek lelkét a hitben megerősítse, egész anyaszentegyházunkat mély gyászba borítják, holott
és megvigasztalja. egy ember-öltő alatt, ime, két nagy család irtatik ki az
élők sorábúl, két hatalmas oszlopnak leomlását siratjuk:
Köteles továbbá a pap (Prister) a keresztség
a gr. Mikó-, és a br. Radák-név ez idoktűl fogva a törté­
sakramentumánál is illő komolysággal és különös
nelemé, a hálás kegyeleté, a halhatatlanságé. Elmúlásuk a
áhítattal a kereszt-apákhoz jó keresztyéni tanítást intézni rengeteg elmúlása. Mig éltek, pompája, dísze, dicsősége
és Őket a keresztapai hivatás tartalmára és jelentőségére voltak egy országnak. Midőn porba omlottak, a romok
figyelmeztetni, kimutatván nekik, hogy a kisdedek és ifjak felett egy ország áll gyászban, fájó szívvel, hulló könnyek
között. És nyomukban kél új élet: termékeny talaj, gazdag
irányában a Krisztusi hitben való oktatásukkal és őrködé­
aratás, melynek magvait ők vetették el, mert a róluk való
sükkel, miképpen kell viselkedniük.
emlékezet, az áldott nevűkhez fűzött kegyelet nyomában kél
Hetedszer: Megkívánjuk, hogy a papok egymással az élő hit, a hazaszeretet, a puritán vallásosság, az önzet­
testvéries jó egyetértésben éljenek ; különösen minden bujál- lenség, az áldozatkészség, e fundamentumok, melyeken nyug­
kodást kerülve, becsületesen és erkölcsösen viselkedjenek, szik, nő, és él mindörökké istennek országa. Az utolsó
Radák már nem kereste a nyilvános élet küzdő téréit.
hogy életükkel és tanításukkal a népn k híven előljárjanak.
Tán, lelke háborgásai között megnyugodott ama tudatban,
Hogy pedig közöttük az egyezség fentartható és min­ hogy ő utolsó lévén családjában, nem élhet a világ hival­
den viszálkodás kikerülhető legyen, az egyházi bevételekre kodásainak, élt vallásos hitének, élt istenben. Az ő előtte
nézve a következő rendet kell megtartani: való kedvességet kereste, midőn kiöntötte lelkének tengerét,
Mind a német, mind a tót halottakért történő haran­ és áldozat-készségben örökítette meg nevének emlékezetét.
Az egyházkerületnek 6o,ooo, a Bethlen-kollégiumnak 40,000
gozásból a papoknak járó bevételek közöttük egyenlően
forintot, a magyar-bényei, mikeszászi, ózdi, tasnád-szántói,
oszoljanak meg; de a halotti prédikációt megtartsák. magyar-sülyei egyházaknak, lelkészeinek fizetés-javításra, is­
Továbbá: az áldozati adományok a halottak után kolai, és más humanitárius célokra tetemes évjáradékokat
(Offertoria von Todten) hasonlóképpen egyenlően oszoljanak. rendelt. Alapítványainak, hagyományainak kezelésével, ellen­
Az egyéneknek a sakramentumhoz járulásából és a őrzésével, főfelügyeleti jogával az Igazgató-Tanácsot bízta
meg, végrendeletének végrehajtójául br. Bánffy Dezsőt, mint
gyóntatásból befolyó jövedelmek, a Husvét, Pünköst és
az egyházkerület főgondnokát kérte fel. Úgy élt, mint egy
Karácsony, három ünnepi áldozattal (Opfern) együtt, a pré­ egész ember; úgy halt meg, mint egy igaz. puritán kálvi­
dikátort illetik. nista. Neve felíratott az Örökkévalóság könyvébe, és neve
 TT4 * PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
élni, élni fog, mig egy tiszta s z í v dobogni fog e földi té­
rében, mert a kegyelet virasztani fog álmai felett.
= Az egyetemes konvent folyó hó 3-án véget
ért. E mindig előkelő testület tanácskozásáról fönnebb rövid
tudósítás: közlünk. Itt az országos özvegy-árvái gyámintézet
eiső munkaévéről emliiünk föl egy nehány adatot részint
örvendetes tudomás-vétel végett a múltra, részint a buzgol-
kodás fokozása iránt a jövőre. 1896-ra, tehát az első évre
elő volt irányozva a io °/0-os belépési járulékokbúl a köteles
egyharmadrész fejében 54,602 frt. 21^3 k r ; a 21/2% os
tagsági dijakból 39,820 írt. 851/2 kr. összesen 94.423 frt.
7 kr. és tényleg befolyt a pénztárba 74,994 frt. 54 kr.
hátrálékban maradt tehát 19,428 frt. 55 kr. ugyde 1897.
febr. 28-ig ebből is annyi törlesztetett le, hogy raárc. i-én
csak 851 4 frt. 30 kr. volt a hátrálék. A gyámintézet szám
adása szerint, az első pénztári év 165,600 frt. tőkével záró­
dott, a mely összegben természetesen ben foglaltatik a köz­
alap 100,000 forintjának első negyedrésze, és a tiszta jöve­
delem io °/0-ka, sat. Minden esetre oly eredmény, mely egy­
felől dicséri a végrehajtó bizottság buzgalmát, és az egyházi
hatóságok meleg támogatását, másfelől örömmel tölthet el
mindnyájunkat e humánus intézmény szerencsés megvaló­
sulása, holott legelső esztendeje bizonyítvány, hogy jó magból
jó gyümölcs terem.
= A közalapból egyházkerületünkből ötvenöt
egyház, és negyvenhét lelkész segélyeztetett. Óvakodunk a
segélyezettek névsorát közölni, nehogy holmi sajtóhibák
miatt majdan nem teljesedő reményeket ébresszünk. A köz­
léssel addig várunk, mig hiteles formában, tehát hivatalosan
lehetjük, a mint azt rendesen gyakorolni szoktuk.
= »A babtista, vagy hogy véded meg a te
református, kálvinista hitvallásodat?« A nép számára irta
E r ő s s L a j o s , előbb kémeri, majd földesi, jelenleg püspök­ Miklós 40 kr. Moldován Miklós 40 kr Kolbász József 40 kr. Pap
ladányi ev. ref. lelkész. Ez a kis röpirat most m á s o d i k
kiadásban jelent meg, és ára I O kr. Megrendelhető a
szerzőnél. Meg is kellene hogy rendelje minden egyház
annyi példányban, a hány családból áll. Ez a kis munka
olyan munka, hogy százezerszer többet ér a modern evan­
gélisták minden pöífeszkedésénél. Hitéhez hű, hagyományai­
ban rendíthetetlen, és puritán a velők megoszlásáig. Ez I ref. körlelkész
HÍVA T A l OS RÉSZ.
288— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházközségben a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z i l á g y-f ő k e r e s z t ú r i ev. ref.
egyház kántor-tanitói állására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: 1. Tisztességes jó lakás, gazdasági épü­
letekkel, veteményes és gyümölcsös kerttel. 2. Minden bér-
fizetőtűl, jelenben 105, 1 véka 2 kupa gabona, értéke 105
frt. 3. Tandíj: mindennapos gyermektől, jelenben 80— 1
frt; ismétlősiűl, jelenben 25— 50 kr, értéke 92 frt. 4.
Dézmakárpótlási kamat, félévi utólagos részietekben, 97 frt
64 kr. 5. A magtárból 10 véka máié 10 frt értékben. 6.
A község erdéjéből fa 10 frt értékben. 7. Három hold
egy tagban levő és mindig használható szántó 15 frt érték­
ben. 8. temető felének gyümölcs és fű haszonélvezete. 9.
A zabos-kert nevii szántónak 1/3 része. 10. Államsegély
83 frt. 11 . Stóla: közönséges halott után 50 kr, pappal
temetve, 70 kr. trtéke 5 frt.
így a javadalom értéke, mérsékelt számítással, 400 frt.
Pályázati határidó: 1897 april 30. Oklevéllel és más
okmány nyal fölszerelt kérvény nt. Visky Pál esperes aa.hoz
küldendők, Zoványra (Szilágymegye).
Kolozsvárit, 1897. ápril 4- Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
302— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmeg) ébe kebelezett v é r v ö 1 g y i org.-kántortanitói
állásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: 15 hl. kenyérnek való búza, és 15 hl.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
14. szám.
kálvinista. És az erdélyi ev. ref. egyházkerület egyházai nem
tehetnek jobbat, mintha a modern » K i s T ü k ö r « , és a
» H a j n a l « helyett ezt a kis röpiratot terjesztik, mert a
mit azok eddig rontottak, ez alaposan helyrehozza, és el­
pusztítja még magvát is a csizmadia-legényekből előállott
világi papok által terjesztett és szépen megnövelt anapabtiz-
musnak és nazarenizmusnak. Nem tudjuk eléggé ajánlani.
= Megjelent a »Protestáns Pap« cimü lap X V III ik
évfolyamának Ill-ik száma. Lágler Sándor, és Kálmán Dezső
szerkesztésében Kölesden, következő tartalommal: XLII. zsol­
tár, vers, Széki Ágosttúl. Evangelizáció, Lágler Sándor A
virágvasárnap jelentősége, Réz László. Három kereszt, n.-
pénteki beszéd, Csulak Zsigmond. Húsvéti egyházi beszéd,
Lágler Sándor. Húsvéti egyházi beszéd, Reichert Gyula.
Áldások az úr asztalánál, Batta György. Irodalom. Külön­
félék. Pap választások Halálozások. Szerkesztői mondanivalók.
A lapra előfizethetni ~a szerkésztőknél egy évre 4 frttal,
félévre 2 forinttal, negyedévre 1 forinttal. Kaphatók még
régibb évfoiyamokbúl teljes példányok, a múlt évfolyamból
azonban az 1. 2. és 3-ik számok teljesen elfogytak.
= Nyilvános számadás és hálás köszönet. Március 21-én
nagyméltóságu br. Kemény Kálmánná védnöksége alatt a toplicai
egyházak javára táncmulatsággal egybekötött hangversenyt rendez­
tünk. A hangverseny jövedelme volt: So frt 40 kr. miből a 25 frt
83 kr. kiadást leütve, maradt tiszta jövedelem: 54 frt 57 kr. Mivel
a hangverseny böjtben tartatott, a rom. kath. egyház a neki jutandó
részt visszautasította. A rendező-bizottság pedig mindentől elte­
kintve, a jövedelembűi 50 frtot kiadott a ref. egyháznak, 4 frt. 57 krt.
pedig a gr. kath. egyháznak juttatott. Ez alkalommal felülfizettek
Fürdő-igazgatóság (Borszék) 5 frt. Id. Éltető Albert 3 frt. Urmánci
István 2 frt. Kolbász Miklós 2 frt Márk F'rkas 1 írt So kr. Fejér
József 1 frt 40 kr Markoni Frigyes i frt. jákobi Alala 90 kr. Fiilöp
Jánosné 80 kr. Keresztes Kristóf So kr. Lukács Lajos 80 kr. Izsák
Móric 80 kr, Roth János 80 kr Krámmer Janó« 80 kr. Marosi
György 90 kr. Kiss Ilona 40 kr. Popcsku János 40 kr Andrádi
Ferenc 30 kr. és Szenlpéíeri Ferenc 30 kr. A hangverseny vára­
kozáson felül sikerült, miért a vezető és közreműködött tagok fel­
tétlen dicséretet érdemelnek. Ez idő szerint ez a második hang­
verseny volt. A két hangverseny egyházam javára kerek 100 frtui
hozott. Fogadják a közreműködött tagok, a rendező-bizottság cs
az egyes felülfizetők a nyilvánosság terén is magam cs eg3'házam
hálás köszönetét. Toplica 1807, ápril 2-án. Páll K áj oly. topjic:'
tengeri az egyház magtárából fizetve. Dézma-kártalanitás
a kerületi pénztárból évi 140 frt. 50 veder bor, vagy annak
ára vedrenkint 30 kr. 1 1 3 5 Q 0 I szántó; a temetőfű egy-
harmada; 107 frt államsegély; 3 hl. kétszeres bu^a
egyházi jegyzőségért; stóla és tisztességes lakás. Összesen
420 forint.
Kötelességei: az egyházi törvényekben előirt köteles­
ségek pontos teljesítése.
Pályázati határidő: ápril 30.
Kellő okmányokkal fölszerelt kérvények a határidőn
belül nt. Viski Pál esperes úrhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvártt, 1897. ápril 4. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
377-1S97 m e g h ív ó .
A nagy-enyedi egyházmegye közgyűlésének mélyen
tisztelt tagjait van szerencsém a f. évi ápril 22-én (huszon­
kettőóikén) d. e. 10 órakor N.-Enyeden a városnáz dísz­
termében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívni,
A tiszt, lelkész afiakat kérem, szíveskedjenek ezt a
képviselő urakkal tudatni, és a gyűlést egy órával m egelő­
zőleg a jelzett helyiségben értekezletre megjelenni.
Az értekezlet és a gyűlés tárgya a Protestáns Közlöny
idei 12. számában megjelent 1240 — 1897. számú Igazgató-
Tanácsi körlevél értelmében véleményt megállapítani.
Miriszlón, 1897. ápril 2. Sándor János,
n.-enyedi ref. egyhm. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Ápril. 15.
MEGJELENIK MINDEN
E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Husvét.
A z egyedül bölcs istennek, a mi megtar­
tónknak dicsőség, nagyság, erő, és hatalom most,
és mindörökké!
»Minden test olyan, mint a fű, és az ember­
nek minden dicsősége, mint a fűnek virága. Meg-
szárad a fű, és annak virága elhull, mikor az
úrnak szele fuvall arra.«
A z élet vándorának útjai mind a sir felé
vezetnek. És lelkünkre hányszor ül rá
terhével az a gondolat, hogy vájjon m e d d i g ,
mi é r t , hová, és mi lesz azután, ha múlandó
porrészünkre rátakarják a másvilág fátyolát, a
szemfedőt r Életünk, vájjon, véget ér-e annál a
kaskeny sirgödörnél, a melyet nyugágyul kapunk
a földtűi; vagy pedig csak hajó az a koporsó,
a mely átvisz bennünket egy új életre? A halál
álom: elszunnyadás-e csak, vagy pedig
megsemmisülés? Fölfedett orcával szemtől-szembe
látjuk-e majd mindazt, a mit itt csak tükör, és
homályos beszéd által sejtettünk, vagy
mindenestől porrá leszünk, mint a miképpen por­
búi vétettünk? És van-e biró a felhők felett, a
ki ítéletre vonzzon, vagy pedig leszállván a sírba,
többé nem tartozunk számadással senkinek ?
Mi boldogan hirdetjük az evangyéliomi tavasz
első pacsirtájával, Mária Magdolnával, hogy az
úr főitámadott. Mi örömmel teszünk vallást az
apostollal arról, hogy a Krisztus főitámadásával
elnyeletett a halál szintén a diadalomig. A rotha­
dandó test rothadatlanságba, és a halandó test
halhatatlanságba öltözéndik; mert elvettetik erő-
telen test, és főltámasztatík hatalmas, hogy a
miképpen hordoztuk a földinek ábrázatját, hor­
dozzuk a mennyeinek ábrázatját is. Teljes hittel
mondjuk, hogy az istennek legyen hála, ki adott
nekünk diadalmat a mi urunk Jézus Krisztus által,
és reménységgel kérjük, hogy az istennek örö­
15. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők : Külmagyarutca 9. s z .
kösei, a Krisztusnak pedig örököstársai lehes­
sünk a hit által, a mely a mi atyánknak házában
sok hajlékot tár fel előttünk, hogy ott ne legyünk
többé idegenek, és jövevények.
A mióta Krisztus meghalt a mi bűneinkért,
és főitámadott a mi igazolásunkért: a halál ful­
lánkja is elvétetett, és a múlandóság embere az
örökkévalóság számára jegyeztetett el. Megnyílt
az ég, és jövendőt várunk, a melyben isten el­
töröl minden könyhullatást. Mert, a régiek el­
múltak, és ime, mindenek megújulnak ott, a hol
nehéz a mi atyánk dicsőségének napja világosit meg,
és éltet mindeneket. A z úr az élőknek, és nem
a holtaknak istene, és azt akarja, hogy mindenek
éljenek ő néki; azért az igazak, a kik hisznek
ő benne, és az ő szent fiában, csak győzedelmi
éneket vehetnek ajkaikra egy ily napon, a melyen
hiában keressük a holtak között az élőt, mert
nincsen ott, hanem főitámadott.
végső A fű megszáradhat, a virág elhullhat: de,
a mi istenünk beszéde megmarad mindörökké!
A Krisztus főitámadásának, és a mi győze-
pedig delmünk örömének a hirdetésére küldjük ki a
hívekhez ev. ref. theologiai fakultásunk növendé­
két, --------urat, ajánlván őt mindnyájuknak atyafi-
ságos jó indulatába, és támogató szeretetébe.
Boldog, és üdvösséges ünnepeket kíván a
híveknek a kolozsvári ev. ref. theologiai fakultás
tanári kara, s annak nevében,
Kolozsvár, 1897. ápril. hóban,
Kenessey Béla,
igazgató.
Találkozás a járatlan úton.
(Vége.)
Az, a mit Spencer a fogalom, eszme, ismeret
képzéséről általában mond, hogy azok mindig
azon tapasztalattól függöttek, melyekkel az em­
berek bírtak, és hogy tapasztalataik bővülésével
lassankint alkalmasok lettek oly dolgok felfogá­
sára, minőket az előtt nem foghattak fel: áll a
 x16. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15. szám.

vallási fogalmaknál, eszmékről, ismeretekről is. becses, mint kuítura«, mondja Lewes. A z egyházi
A pozitív tudományok azon elvonásai, általáno- j tan, az első századok keresztyén vallása lett dis-
sitásai, melyeket a szigorú igazolás igazságoknak ciplinává; a disciplina a világegyetemet, és földi
jelentett ki, mint ilyenek, szabályozó törvény­ országokat kormányzó hatalommá alakult át; a
tekintélyt nyertek, s melyek a kutató elmét mennyei birodalom az atya istennel, a fiú istennel,
képessé tették arra, hogy az objektív, és szub­ az isten anyával, az apostolokkal, a szentekkel
jektív módszer kombinátiv alkalmazásával a szám­ egyetemben e disciplina alatt állott, s az atya
talan tünemények közötti viszonyt, rendet meg­ isten világkormányzói elhatározása attól lett füg­
értse, megmagyarázza, az által ismereteit gazda­ gővé téve, hogy miféle információkat vészén földi
gítsa, új igazságokat fedezzen föl: ez a szellemi helytartójától, ki fokozatosan berendezett hierár-
munkálkodás, mondom, végeredményében elvesz­ khiája által csalhatatlan tudósításokkal szolgál­
tette ugyan istennek, mint természet feletti ható hatott a földi dolgokról. Mivel a mennyei, és
oknak objektív létezéséről alkotott régebbi meg­ földi birodalom között a keresztyén vallás, mint
határozásokat, eszméket, fogalmakat: de, nem disciplina ily szoros viszonyt ismert ; mivel a
tette lehetetlenné, sőt éppen elősegítette egy mennyei birodalom sokkal fönségesebb, mint a
fönséges vallásos eszmének, fogalomnak képző­ földi : természetesen következett, hogy ezt a jövő
dését, mely mint vallási ható erő megszentelő, életre való tekintettel rósz hírbe hozta, siralom­
bűntudatot ébresztő, váltság után epedő, örök völgyének, bünfészeknek, gonoszság lakóhelyének
életet szomjazó működésével gyakorolja átalakító, hirdette; vezeklések, testi kínzások, búcsujárások,
nemesi tő befolyását. természet feletti csudák, sat. sat. elhivése által igye­
A vallásos eszmék képződése mindig viszony­ kezett az embert a mennyei birodalomba vezetni.
ban volt az illető kor fejlettségével, és szükség­ A keresztyén vallás, mint disciplina uralta
letével. Pál apostolnak a Plató-féle eszme-világ a több, mint ezer éves középkort, s uralmának
befolyása alatt képződött isten-fogalma külön­ nyomait azután is minden századra reá taposta.
bözött a Péterétől, ez a János gnosztikus ele­ Azonban, ezer éves uralma alatt éppen azon
mekkel vegyitett isten-fogalmátúl, ez ismét az j ható erők gyarapodtak, melyek a keresztyén
apokálipszis boszuálló istenétől. Más Krisztust vallást, mint disciplinât szétrobbantották. A z ész,
prédikál Pál, mást Péter, ismét mást János ; ezektől hogy a disciplinának alaptételeit, úgy vélt igaz­
különbözőt a keresztyénség, jól lehet Krisztus ságait érthetőkké tegye, fegyvertársul fogadta az
egy, és ugyanaz. arabs, s különösen az ezzel vegyített arisztotelesi
E különböző fogalmak, és eszmék kiegyez­ filozófiát; együttesen megalkották a skolászticiz-
tetése, az ekviválens fölkeresése, az igazság ki­ must, mely hivatva volt, hogy a földi, és mennyei
fejezése tudományos alakban, szóval, a dogma­ dolgokat megmagyarázza, az értelem előtt megvilá­
alkotás volt a keresztyén társadalom legelső fel­ gítsa. Soha az emberi elme oly kitartással, agyas-
adata, életszüksége, úgy, a mint az emberiség sággal nem fáradozott az érthetetlen dolgok meg-
fejlési, miveltségi foka megkívánta, s lehetővé értésével, mint a skolásztikusoké. Fáradtságuk
tette. A keresztyén vallás az első négy század­ eredménye az az igazság lett, hogy a mi meg-
ban tan volt, melyben kifejezésre jutott a világ­ ismerhetetlen, az megismerhetetlen ; a keresztyén
tudat, s ez egygyé olvadt a vallásos tudattal. vallás lényegileg, mint disciplina, éppen úgy meg­
Mint tan, világtudat nehezedett a római biroda­ ismerhetetlen, mint tan alakjában.
lomra, mely annak súlya alatt részeire bomlott A reformáció a keresztyén vallást meg akarta
szét, elvégezte feladatát, nem volt többé szükség reá. érteni, s úgy fogta fel, mint váltság-vallást. Ter­
A pogány világbirodalom örökébe a keresz­ mészetes, hogy ennek a váltság-vallásnaxc más
tyén egyház lépett, ugyan azon világbirodalmi istene, más Krisztusa, más evangyélioma, más
igényekkel, mint a néhai, s a keresztyén vallás hit-, és világtudata lett, mint volt az előbbi állás­
átalakult törvény-vallássá, mely nem az égő csipke- pontokon. Ezt a hitet, és tudatot ő is kifejezte
bokorbúl, vagy a sinai hegyről vette parancsait, tanalakban, de ezt a fejlődő miveltségtől, felfo­
hanem Rómábúl ; nem istentől, hanem ennek gástól, ismerettől, tudományos világnézettől, ural­
helyettesétől, a pápától. A z örökség, mit isten kodó hittudattól, szóval, a szellemi fejlettségtől
földi helyettese a száműzött pogány istenektől tette függővé. íg y történt, hogy a reformáció
átvett, »becses volt, mint disciplina, de kevésbbé váltság-vallása Kánt-tal, s az általa alapított is-
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 117-

kolák befolyása alatt erkölcs-vallássá változott, mielőtt ezt tanítanák, mondják meg: mi a vallás?
a keresztyén vallás erkölcstan lett. Mert csak azután taníthatják, ha tudják mi. De,
Semmi új nincsen' a nap alatt; a mi ma a helyett, hogy e kérdéssel foglalkoznának, vitat­
történik, ugyanaz történt régebben is. Mint nap­ koznak a kvalifikáció, papi, vallás-tanári, másféle
jainkban, úgy a Kant iskolájában, s az általa tanári, tanítói rangfokozat felett, s arra provo­
alapított közvéleményben az erkölcs, a becsület, kálnak feleletet, hogy milyen viszony van a kü­
vallásosság, egyháziasság, az erény, a bűn, az lönböző társadalmi állású emberek között? Miért
ember belső, és külső értéke a közvéleménytől, nem foglalkoznak inkább azzal, hogy mi viszony
divattól, szokástúl, az érdekek különböző nemeitől van az értelmi, vallási, erkölcsi, eszthetikai tüne­
volt függővé téve; az erkölcsi ható erők az ér- mények között? Miért nem kutatják ezek együtt-
telem fannhatósága alatt, éppen mint napjainkban, léte, egymásutánja, egymásmellettiségének törvé­
sokszor megbotránkoztató tüneményekben nyilat­ nyeit, hogy biztos sikerrel vezethessék az értelmi,
koztak, a vallásiak tétlenül szunyadtak, vagy az erkölcsi, vallási,, eszthetikai ható erők működési
értelem előtt nevetséges színben mozogtak: a irányát. Ma minden pedagógus gyakorlott mester
keresztyén vallásnak, mint erkölcs-vallásnak napjai az ismeret-szerzés mekhánikájában ; tudja, hogy
meg lettek számlálva. Schleiermacher, és az ő az ismeret szemléltetésen, tapasztalaton alapszik;
iskolája a vallást az érzületbe helyezte, s a vé­ ezen az úton biztosan halad; ha az ismeretnek
ges, és végeden közötti viszonyban ismerte fel. \ birtokában van, azt elemeire is szét tudja szedni :
Ezen nézpontrúl tekintve, megint változnak az de, azért az ismeretet nem tanítja, mert nem
istenről, a Krisztusról, az emberről, a váltságról, ismeri; tudomása van róla, lényegéről azonban
megigazulásról, evangyéliomrúl alkotott fogalmak, hallgatni kénytelen, míg nyilvánulásai, akár mint
melyek jóllehet tartalmaznak valamit az előbbi fogalmak, akár mint képzetek, akár mint eszmék
korszakok ily nemű fogalmaibúi de, egészen a gondolat világában tapasztalati tényékké válnak.
egyebek, más formában, más tartalommal. A He- Pedagógusaink az értelem-fejlesztés mekhániká­
gel-féle világfejlési processzus, a végeden szel­ jában is gyakorlottak, kiváló ügyességet tanúsí­
lemnek a véges emberben nyilatkozó öntudata, tanak annak kezelésében: de, egyiknek sem jut
mely folytonos fejlés útján, a legalsóbbtól a leg­ eszébe, az értelem tanításának szükségét hangoz­
felsőbbig, az emberig, ebben mint önkijelentés tatni, mig vallást, erkölcsöt mindenképpen tanít­
nyilatkozik meg: a keresztyén tudatot elvezette tatni akarnak, pedig itt is az ismereti, és értelmi
a kereszt-úthoz, hol választania kellett a meta­ tüneményekkel analóg tüneményekkel van dol­
fizika, és természettudomány között; hogy az álló- , gunk. A vallás, az erkölcs, az esztétika, ab ori­
mánynyal, szubstanciával foglalkozzék-e, vagy pedig j gine, tapasztalati tényekből vett érzékieteken
a tüneményekkel, ezek viszonyaival, és az ezek alapulnak, melyeket az elmélődő értelem vallási,
közötti törvényekkel? Azzal, a minek létét soha erkölcsi, eszthetikai fogalmakká, képzetekké, esz­
nem igazolhatja, vagy azzal, minek igazolására mékké alakit át, átadja az ember gondolat-, és
rendelkezése alatt áll a megfigyelés? kedély-világának, hogy az átalakulva, újabb, meg
Ezen az állásponton a keresztyén vallás hol újabb igazságok, s fokozatosan tisztuló eszmék
egyházpolitika, hol modern humánizmus; itt libe- I létrehozásában vegyenek részt. Öszhangzatos, ér­
rálizmus, ott ultramontánizmus; most kultusz, majd telmes, vallásos, erkölcsös, eszthetikus környezet
egyházi t an; egyszer kedély-hangulat, máskor ég, teszen vallásosokká; a hol ez az öszhang megvan,
és föld között lebegő függés, sem égi, sem földi; ott tanítják a vallást. A hol ez nincs meg, ott
ma értelmi dialektika, holnap erkölcsi tükör, me­ hiányoznak a feltételek, hogy vallásos élet lehessen.
lyet szét lehet törni, ha nem hizeleg; szóval, | Mondám fönnebb, hogy mi túlnyomólag ér­
egy bizonytalan valami, mely nem elégíti ki az telmesek vagyunk ; értelmesek, és semmi egyebek.
értelmet, nem szabályozza az erkölcsöket, nem Most hozzá teszem, hogy éppen e roppant gazdag
lelkesíti a műérzéket. És a társadalmi rend azt értelmességtől ijedtünk meg. A z ijedtség oka az,
kiáltja: szükség van vallásra. Miért csak vallásra, | hogy az értelmesség kvalifikációja számítási hibát
és nem keresztyén vallásra? Erre feleljenek azok, . rejt, hiba esett a kréta körűi. A z értelmességet,
kik a vallás-tanítás szükségességét hangoztatják, | ugyanis, néha helyezzük a sok mozaikszerüleg
s azok, a kik a buddhizmussal kacérkodnak. összeillesztett ismeret-tömegbe, olykor kifejezési
Mit is akarnak tanitani ? F elelet: vallást. De, formák dialektikai játékába, sokszor a fiskalizmus
 i iS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
formáiba, legtöbbször mekhánikai ügyességbe,
mindig az úgy nevezett életbölcsességbe, s miután
minden életviszonyaink a modern divatnak meg-
felelőleg azok szerint vannak berendezve, meg­
ijedünk roppant követelő értelmességünktől. Meg,
ám, mert észrevettük az emberiség haladásában
működő ható erők egyensúlyának megzavarását,
a vallási ható erők támogatásának szükségét, in-
tenzivitását hangoztatjuk: de, ne higyjük, hogy a
kvalifikáció, rangfokozat, társadalmi állás tisztá­
zása által a megzavart egyensúly is helyre lesz
állítva. A z emberiség: haladásában működő ható
erők egymáshoz való, az általuk létre hozott tüne­
mények közötti viszonyok tapasztalati szemlélete,
s törvényeinek ismerete nélkül minden munkánk,
és fáradtságunk eredménytelen.
Modem mártírok.
A társadalom életműködése hasonló egy hatalmas
folyam méltóságos hömpölygéséhez. Örökké alakit, for­
mál, és medrének feneke, és partjai minden pillanatban
alakulnak, ha legtöbb esetben észrevétlenül is. A társa­
dalom életfolyamata sem szünetel egy pillanatig sem
a szertelen munkában, s hatalmas alakjának úgy körvo­
nalai, mint szinezete, szóval, külső, és belső karaktere
pillanatról pillanatra váltakozik, ahhoz képest, a mint a
kort mozgató irányeszmék föltűnnek, uralkodásra jutnak,
vagy leszorulnak a divatosabb fölfogások, és erősebb
eszmeharcok lázas küzdelmeiben. Egy, azonban, örökös
a társadalmi élet nemesebb nyilvánulásainak roppant tág
területén: a humánisztikus törekvések iránt való lelkes
vonzalom a társadalom magasabb értelmi fokán álló,
müveit lelkületű, nemesen érző egyéniségeiben. Eme
kiváló egyéniségek, magasztos eszmék szolgálatában,
valóban humánus célok eléréséért küzdenek akkor, a
midőn lelkesedésük egész hevével, szivük teljes szerete-
tével a különböző társadalmi hivatásoknak élő, s egy
egész hivatáskört elfoglaló, és betölteni törekvő szellemi
munkások anyagi helyzetének javítását óhajtják eszkö­
zölni társadalmi, és állami együttműködéssel, de minden
esetre ama tiszta öntudattal, és az ember-szeretetnek
ama nemes megnyilatkozásával, a melyet csak a mély
vallásos érzés szülhet. Erre mutat az a figyelemre méltó
körülmény, hogy a legfelségesebb ideálokért küzdők
eloharcosai, bármelyik felekezetet tekintjük is, legtöbb­
ször azon egyének közűi kerülnek ki, a kik vallásukhoz,
anyaszentegyházukhoz híven ragaszkodnak, és erkölcsi
fundamentumuk, a melyre egész életük minden alkotása
épül: az istenbe vetett hit, és rendületlen bizalom. Ilyen
nemesen müveit egyéniségek kezdeményezésére, bátorítá­
sára indítják meg, és tartják felszínen a mozgalmat a
társadalom mindent magába ölelő kebelében a köz-
tisztviselők, a különböző rangú, és rendű hivatalnokok,
a közművelődés harcosai, a tanárok, tanítók, azzal a
lankadatlan törekvéssel, hogy a mai kor mind inkább
előre tolakodó rideg reálizmusában, a napi megélhetés
15. szám.
gondjaitúl lehetőleg fölmentve legyenek, szellemi hiva­
tásuk eszményének élhessenek.
És az a nagy buzgalom, melylyel e törekvéseket,
különösen az újabb időben, úgy az állam, mint a társa­
dalom támogatni igyekszik, eléggé igazolja azt, hogy
ama mozgalmaknak létalapjuk van, hogy a megélhetés
mai küzdelmes korszakában minden szegényebb körül­
mények között élő hivatali osztálynak támogatásra van
szüksége, hogy annyi mindenre kiterjedő kötelezettségé­
nek, bár némi részben, eleget tehessen.
Eme minden irányba kiterjedő, és érvényesülő
humánisztikus mozgalmak közepette, egyedül a szegény
protestáns papságról feledkeztek meg az eszményekért
küzdő emberbarátok; velünk törődnek a legkevesebbet
mind a mái napig. Valóban, úgy tetszik, hogy csak mi
egyedül vagyunk még most is kitéve a sors szeszélyé­
nek, vagy jobban mondva, oda engedve a mai kor min­
dent felfaló éhes Molokhjának, az anyagiságnak marta­
lékául. Mint ha csak azt mondanák nekünk a közép­
kor fánátikus hívőivel: »Imádkozzatok, és éhezzetek«.
Ilyen lehangoló körülmények között, szinte jói esik
lelkűnknek, hogy van tekintélyes fővárosi napi lap, a
mely a mi sorsunkkal is olykor-olykor figyelemre méltó
módon foglalkozik. Erőteljes cikkekkel lép sorompóba
a protestáns papok érdekébe. Mi szólaltatta meg az igazi
demokrata újságot, hogy még a mi sóhajtásainkat is
felfogja? Könnyű megmagyarázni. Érti, és érzi hivatá­
sunk fönségességét, a protestántizmus szabad szellemének
magyar hazánk, és nemzetünk életére, fejlődésére, az
igazi liberálizmusra, a nemzeti szabadabb eszmékre való
befolyását. És tudja azt, hogy koldusok vagyunk. Első
cikke; melyet »Liberális nyomor« címen múlt év december
hava 16-án lapja élén hozott, szinte boszantó. E g y nyo­
morban élő evangélikus pap lealázkodása az a levél, ha
nem apokrif, melylyel cikkét bevezeti. Elpirul arcunk
a szégyenérzet miatt, midőn elolvassuk azt. A z a pro-
testán pap eledelért koldul, mert a természet meg nem
változtatható törvényei szerint, a mindennapi kenyérért
való küzdelemben, arra nem áldozhat. Ha csak ezt kérné 1
De kér rongyokat is, a mivel takarhassa ruhátlan gyer­
mekeit. Ne foglalkozzunk e cikkel bővebben, melynek
hangja, tartalma nem a protestáns papságé, a mely
nyomorában is önérzetes, szabad szellemű, alázatos, de
lealázkodó soha. Pedig koldus. Hanem, e nehány sor meg­
jegyzés után, rátérhetünk ugyancsak ugyan azon lapnak
ez év január 6-án megjelent számában »Modern mártírok«
címen közölt, igazán magas eszmekörben szárnyaló
cikkére. Hatalmas hangon szól e cikk írója a protestáns
papságról, annak nyomorárúi; lelkesedéssel, poétikus len­
dülettel beszél honszerelmünkről, szabad szellemünkről,
magyar nemzeti hivatásunkról, és nyomorunkról. Fölveti
] a kérdést, hogy a nemzettest e legkiválóbb erőt képező
szellemi arisztokráciáját mikint lehetne megmenteni a
magyar Géniusz apostolaiul ? Valóban, a nyomor nem
ismer ideálokat sehol, csak a protestáns papság körében,
1 a mely álmodozik, eszméket hirdet, szolgálja a liberá-
[ lizmust, dacára annak, hogy alig képes, valahogy fen-
tartani magát, s szellemi fensőbbségének érzetében magát
megalázva kell hogy félre vonuljon mindenütt, a hol
egy egy csoport kidüllesztett mellű reálista viszi a vezér­
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szerepet. A protestáns papság tűr, szenved, mert »a papé
az ihlet, a malaszt, és a sok-sok vigasztalás«.
>A poétáknak, meg a bolondoknak a privilégiumuk,
hogy ideálokért rajongjanak; hiszen, a reális világot
lassankint egészen hatalmába keríti az önzés. Te, te
szegény pap, a ki felülmúlsz ideálizmusban mindenkit,
mert te az ideálok királyának, a felséges istennek vagy
prófétája: te csak halj meg éhen, nézz a keresztre, s
légy követője a legnagyobb mártírnak. T e neked nincsen
e hazában semmi elismert érdemed. T e reád senki sem
gondol akkor, a mikor hazafiságot követel attól a néptől,
a melynek te voltál oktatója, lelkesítője, honszerelemre
buzditója.« íg y ir az említett hírlap lelkes cikkezője, s
végül rátér, hogy a protestáns papság tűrhetetlen anyagi
helyzetén mikint lehetne segíteni.
A z államban eddigi részvétlensége miatt nem bízva,
a társadalom hatalmas erejének mindenhatóságához
apellál, és a nemes lelkületű magyar nők jótékonyan
működő kezeibe teszi le a nyomorban élő, családos pro­
testáns papok sorsát. íme, az ok, a mi jelen cikkem meg­
írására ösztönözve, kezembe adta a tollat. Kegyelem­
kenyérre engedjük szorulni valaha a protestáns papságot,
a mely megalázóbb, mint a nyomor? Nem. Soha sem.
Azonban, hogy teljes odaadással, és minden gyanúsításon
felülemelkedő tisztességgel tölthesse be továbbra is a
protestáns papság felséges hivatását, hogy a tűrhetetlen
nyomasztó körülmények között is a egy jobb jövőbe
vetett hite, bizodalma meg ne rendüljen: ideje volna
már, hogy az arra illetékes intéző körök komoly akci­
óba lépjenek állami, vagy egyházi úton orvosolni ezen
tagadhatatlanul magasztos hivatást betöltő testület
bajait. Elég, nagyon elég volt már az ígéretekből. A
komoly beváltás ideje régen elérkezett. Különben, a
tovább el nem titkolható nyomasztó .viszonyok meg­
alázkodásra kényszerítve másokat is, ki/ fog tűnni, hogy
az a »Magyar Hirlap«-ban közölt elszcimoritó tartalmú
levél nem csak egy véletlen példája a türelmében kifáradt
nyomornak, mert protestáns papságunk legnagyobb ré­
sze a leglealázóbb szegénységben tengődik.
És már hogy a megoldás mikintjére is elmondjuk
szerény véleményünket: minden esetre, az állam eddig
alig élvezett segítségének teljes igénybe vétele lenne e
cél érdekében a legbiztosabb forrás első sorban. A z
egyházi jövedelmeknek az állami egyenes adóval egy­
forma módon leendő behajtása; a papi fizetések mini­
mumának a papi képzettséggel, és állással egyenlő rang­
ban levő hivatalnokok fizetési osztálya szerint leendő
megállapítása; az így megállapított készpénz fizetéseknek
havi, vagy évnegyedes részletekben való rendes kiszol­
gáltatása lenne egyedüli üdvös megoldása a protestáns
papság jelen nyomorúságos helyzetéről fölhangzó, s gyors
megoldásra váró kérdéseknek. A mi páratlan tevekeny-
ségü, fáradhatatlan szervező képességű, szerencsés kezű
szeretett főpásztorunk minden bizonynyal keresi már a
módozatokat, melyekkel e kérdés, protestáns egyházunk
jövő dicsőségére, a mi szegénységben tengődő papságunk
közörömére, megoldatni fog. Kétségkívül, mi legelsőnek
tartjuk a megvalósitásra nézve ama terv keresztül vite­
lének megkísérlését, a mely a protestáns papok anyagi
helyzetének javítását, illetőleg, fizetésének rendezését első
119
sorban az állam segítségének teljes igénybevételével
igyekszik keresztül vinni. Ebben látnók mi jövendő jobb
sorsunk teljes biztosítékát, de csak oly módon, ha az
eddig kepéből, vagy a hívekre kivetett közrovatalbúl
rendetlenül befolyt papi jövedelmek pontos időben kap­
ható készpénz fizetésre lesznek változtatva mindenütt.
Hiszen, az olyan megoldásféle, mely szerint az eddigi
3— 4 — 500 frtos papi fizetések 600, illetőleg, 800 írtra
lennének kiegészítve, hogy mekkora anomáliát szülne,
azt mi tudjuk legjobban megítélni, a kik tisztában va­
gyunk azzal, hogy az 1000 - 1200 írt. értékre felsrófolt,
nagyhírű ekklézsiák kepés fizetésű papjainak sorsa leg­
kevésbé sem irigylendő, s össze sem lesz hasonlítható
ama jelenleg 3— 400 frt. fizetésű papok jobb sorsával,
a kik 300, illetőleg 500 frt. készpénz-pótlást kapnának
ilyen megoldás folytán. Csak méltányos, igazságos egye­
temes egyházunk mindenik papjának fizetését pontos
időben kiszolgáltatandó készpénz-fizetésre változtató meg­
oldás nyugtatna meg teljesen bennünket, annyi hiában-
való tűrés, várakozás, reménykedés után.
Ha az ilyen módon remélhető megoldás leküzd­
hetetlen okok miatt lehetetlen lenne, úgy habozás nélkül
meg kell barátkoznunk ama másik tervvel, a mely az
egyházi jövedelmeknek egyházkerületi kezelését, és a
papoknak készpénzben történendő pontos fizetését tel­
jesen autonomikus egyházi alapon törekszik megoldani.
Ebben kevesebb ugyan a boldogabb jövőre való kilátás,
de minden esetre biztató ez is, mert a nyomor pontos
fizetésre bázirozza jövedelmünket, enyhülni fog igy is,
s a »modern mártírok« jelenben, fájdalom, igaz, és hang­
zatos elnevezést remélhetőleg nem fogjuk kiérdemelni
a jövő évtized hirlapiró nemzedékétől.
Mert mind addig, míg a protestáns papok fizeté­
sének fölhajtása, kezelése, és kiszolgáltatása a papokkal
együtt élő egyházi férfiak egyéni buzgalmára, és jóaka­
ratára lesz bízva; mig a pap népével szemben, mint
végrehajtó kell, hogy szerepeljen; a mig a jelenben is
legtöbb helyt divatozó kepével emésztik a papokat, a
melynek fölhajtása egyházi erővel, vagy vajmi nehezen
hozzá jutható hatósági közbenjárással történik; a mig
fizetésünket készpénzül pontos időben nem kapjuk: »mo­
dern mártírok« leszünk a legnépesebb, s a legjövedel­
mezőbbnek gondolt, és titulált egyházakban is. Kivételek
csak azok lesznek, a kik eddig is voltak: a dézmás egyházak
szerencsés papjai. Ilyenek pedig vajmi kevesen vannak.
Mi bizonyos reménységben vagyunk, hogy a rég
várt kedvező megoldás nem sokáig fog késni. Tűrünk,
várunk, remélünk hát tovább.
Vajha, a mi reménységünk meg ne szégyenitene.
Ismét a kántorokról-
E becses lap múlt évi egyik számában egy rövid
cikket közöltem, melyben felhívtam kántortársaimat, hogy
tegyünk valamit saját érdekünkben, mert a sült galamb
szájunkba be nem repül. Lett is valami eredménye, mert
Horváth P. és N agy Á . kollegáim tollából egy-egy fel­
hívás jelent meg e helyen és fölszólítanak, hogy folyó évi
ápril. i-én gyűljünk össze a mi központunkba, Kolozsvárra
és püspök urunknak mondjuk el siralmas helyzetünket.
 120. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A nt. szerkesztő úr volt szives jelezni, hogy azon
időben a püspök úr nem lesz Kolozsvárit. Ezért hát
ismét fölemelem szómat, kérve a nagytiszteletü szer­
kesztő Urat, szíveskedjék megnyitni még egyszer becses
lapja hasábjait soraimnak. Fölemelem szómat a lap nagy-
intelligenciával bíró közönsége előtt, hogy minket célunk
kivitelében támogatni szíveskedjenek. Fölemelem egyház-
kerületünk vezető férfiaihoz és mindenek fölött, ama
főpásztorhoz, ki úgy szereti gondozni nyáját, hogy abbúl
egy is el ne vesszen.
Miért is bánkódúnk? Mi is a mi panaszunk? Az,
hogy özvegyeinkről, és árváinkról ez idő szerint nincs
gondoskodva. Milyen bizonytalanul néznek a jövőbei
Csekély fizetésünkből félre nem tehetünk, nyugdijunk
nincsen. Pedig; kevés kivétellel, mint a nyugdijképes
tanítóknak kvalifikációnk van. Magam is hat gimnázium­
ról és háromévi tanitó-képezdei végzettségről (akkor
három év volt) tudok bizonyítványt mutatni. Örömmel
fizetnénk bárhova mindenféle dijat, csak tudnók, hogy
hozzánktartozóink is remélhessenek.
De, ne essünk kétségbe, kollégák. A főtiszteletü
püspök úr akaratereje, tettekben gazdag múltja, tiz éves
történelmi nevezetességű pályafutása, kétségtelen záloga
annak, hogy jövendő alkotásai közepette mi is védő !
szárnyai alá jutunk.
Ennek elérhetése céljából tüzzük ki folyó április
hó 28-ikát, gyűljünk össze Kolozsvárra, tegyük meg a
szükséges lépéseket, kérjünk, könyörögjünk. Addig min­
denki rendezheti dolgait; ki csak nem beteg, jöjjön el.
Isten segedelme velünk. E g r i Istv á n ,
b.-váraljai ref. kántor. leendő biztosítására.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1897. ápriLio.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak br. Kemény Kálmán főgondnok, br, Bánffy
Ernő, Bihari Sándor, Gyarmathy Miklós, Kenessey Béla,
Parádi Kálmán,..Herceg Lajos, Becsek Lajos, dr. Vályi
Gábor ig.-tanácsosok, Márkus János titkár, dr. Deák
Albert ügyvéd, Maksay János számvevő, Deák József
pénztárnok, és Kádár János s. titkár.
Az ülés megnyitása és az időközben elnökileg
elintézett ügyek jóváhagyó tudomásul vétele után, főt.
püspök aa. meghatottan emlékezett meg br. Radák
Ádám, pátronus aa. elhunytáról, ki a történelmi neve­
zetességű s kálvinista egyházunknak mindig legbuzgóbb
tagjait szolgáltató család utolsó sarja volt. A boldog
emlékezetű báró végrendeletének bírói fölbontása alkal­
mával kitűnt, hogy szeretett anyaszentegyházát, mely­
nek életében leghívebb és áldozatra legkészebb fia volt,
oly nagy hagyományokkal ajándékozta meg, melyeknél
fogva magát, a fejedelmi nagy alapítók sorába emelte.
Magának az egyházkerületnek 60,000 frtot, s a nagy-
enyedi Bethlen-kollegiumnak 40,000 frtot hagyott s
ezen kívül mindazon egyházakat, melyeknek területén
birtoka volt, gazdag s. együtt 60,000 írtnál nagyobb
értéket képviselő hagyományokkal látta el. Ig.-Tanácsunk
a végrendelet érdeMő pontjait felolvastatván, tudomá­
sul vette s .elhatározta, hogy* b. e. pátronus özvegyéhez
15. szám.
részvétiratot intéz, s egyúttal előterjesztést tesz a főt.
egyházkerületi közgyűlésnek a nemes báró emlékeze­
tének jegyzőkönyvi megörökítése iránt.
Ezután következett a tárgyszorozat.
Özv. Bodor Antalné kérése, melyben néhai férje
hosszas titkári szolgálatára hivatkozva, terhes családjá­
nak gyámolitása céljából, évi 400 frt. kegydij folyósítását
kérelmezi: áttétetett a főt. püspök aa. elnöklete alatt
Herceg Lajos ig.-tanácsos és Maksay János számvevő
aa.bói álló bizottsághoz, véleményezés és esetleges fede­
zeti alap kimutatása végett; a néhai nyugalmazott titkár
aa. évi 800 frt. kegydijának egy évnegyedi részlete
pedig kiutaltatott az özvegynek temetési segély címen.
Br. Bánffy Albert, válaszúti pátronus aa. ama ké­
rése, hogy Válaszutra jövőre is a kolozsvári kollégiumból
küldessék legátus áttétett főt. püspök aa.-hoz a kérdésnek
személyes megbeszélés útján leendő elintézése végett.
Bardóci egyházközségünk amaz intézkedése, mely
szerint a súlyos betegségben szenvedő lelkész helyet­
tesítésére, évi 300 frt. fizetés mellett, segédlelkészt alkal­
mazott : jóváhagyó tudomásul vétetett s a s.-lelkészi
javadalom pótlására kért központi segély, a rendkívüli
államsegély terhére kilátásba helyeztetett.
Vízaknai egyházközségünk bejelentése alapján,
örvendetes tudomásul vette Ig.-Tanácsunk, hogy Zeyk
Gábor, főgondnok aa. a nevezett egyház három százados
fennállásának emlékére 3000 frtos alapítványt tett az
egyház részére s elhatározta, hogy mély köszönetének
kifejezése mellett, fölkéri az alapítványt tevő főgondnok
ur 0 méltóságát az alapítványnak szabályaink szerint
Deési egyházközségünk közgyűlésének amaz el­
határozása, hogy segédlelkészének évi 600 frtnyi java­
dalmát 120 írttal emelni fogja: elvileg jóváhagyatott,
de a múlt évi zárszámadás eredménye alapján ez évre
csak 80 frt. pótlás kiadása volt engedélyezhető.
Velits Károly, m.-frátai lakosnak egy 300 holdas
birtok megvétele iránti ajánlata napirendről levétetett,
mert ily kisebb birtokok megvétele nem áll érdekében
az egyházkerületnek.
Kolozsvári egyházközségünk indokolt kérésére meg­
engedte Ig.-Tanácsunk, hogy az egyházi ügyek iránti
érdeklődésnek minél szélesebb körben való felköltése
céljából, egyháztanácsosainak számát 20-al emelhesse.
Simon Kálmánné, szül. Zakariás Lenke, 300 holdnyi
m.-n.-zsombori birtokát az egyházkerületnek megvételre
felajánlván, minthogy e birtok közvetlenül az egyház-
kerület birtokával szomszédos s igy annak előnyös
megszerzése ajánlatosnak látszik, a vonatkozó irományok
kiadattak a számvevőnek, hogy gazdatiszt aa.val egyet-
értőleg, a birtokot megszemlélni s annak megvásárlása
iránt előleges jelentést tenni, szíveskedjék.
Fogarasi egyházközségünk egyik közelebbi köz­
gyűlésének a papi fizetések rendezése tárgyában hozott
határozata megfelebbeztetvén: Ig.-Tanácsunk azt fel­
oldotta, minthogy az egész közgyűlés szabálytalanul,
illetéktelen elnök vezetése alatt tartatott meg.
Zágoni egyházközségünk fakepéjének, a bemuta­
tott tervezet szerint, évi 300 írttal leendő megváltása,
szokott fentartással engedélyeztetett.
 15. szám. PROTES Í'ANS KÖZLÖNY. 121’

Menyői egyházközségünk templom- és papiak reno-
-válási terve és költségvetése, műszaki felülvizsgálat után,
elfogadtatván : az építkezések foganatosítása engedélyez­
tetett és az egyházközség központi kezelés alatt álló tőké­
jének felgyűlt kamataiból 2070 frt. a költségekre kiutaltatott.
Krakkói egyházközségünk indokolt kérésére meg­
engedte Ig.-Tanácsunk, hogy megüresedett papi állo­
mását, az adminisztráció kellő ellátása mellett, egy évig
betöltetlenül hagyja és az interkálaris jövedelmet a
templom renoválására fordíthassa.
Csúcs-Koppándi egyházközségünk amaz elhatáro­
zását, mely szerint szolgálatképtelen lelkészének félfize­
tését meghagyva, a fizetés másik felére a beszolgálásról
kellőleg gondoskodott: a kényszerítő körülményekre való
tekintettel Ig.-Tanácsunk jóváhagyó tudomásul vette.
Ezek után, a* m.-n.-zsombori gazdatiszti állásra be­
érkezett pályázatok mutattattak be, s a huszonhárom
folyamodó közül Leitner Elek, radnóthi s.-tiszt vétetett
föl gazdatisztnek, a szokás szerint egyelőre egy évi
próbaidőre, útasittatván állomásának folyó év május hó
i-én leendő elfoglalására.
Parádi Kálmán, tanügyi előadó aa. jelentvén, hogy
az érettségi bizonyitványi blanketták elfogytak: fölhatal­
mazást nyert megfelelő számú új űrlapok nyomatására.
Béréi leányegyházközségünk sürgős építkezési ki­
adásaira 1000 frt. kölcsön kiútaltatott, de abból 300 frt.
vísszatartatik a másfélszázalékos törlesztési részletek
fedezésére, minthogy erre az egyház kellő fedezetet ki
nem mutatott.
Nagy-Teremi egyházközségünk papiház építése en­
gedélyeztetvén : e célra 300 frtos. regálétőkéjének elköl­
tési, és saját alapítványi pénztárából 500 írt. kölcsönnek
felvétele megengedtetett.
Borbereki egyházközségünk amaz elhatározása,
hogy az állami iskola felállítása folytán saját elemi is­
koláját megszüntette, és eddigi kántor-tanitói állomását
orgonista-kántori állomássá változtatta át jóváhagyó
tudomásul vétetett, de felhivatott az egyházközség ki­
merítő jelentéstételre az iránt, hogy iskolai vagyonát
mi célra fogja fölhasználni ?
Deési egyházmegyei esperes,aa.. bejelentvén, hogy
a halálozás folytán megüresedett esztényi körlelkészi
állás adminisztrálásável Csákány Miklós, m.-köblösi pap
aát. bízta m eg : ezen intézkedése jóváhagyó tudomásul
vétetett, és az adminisztrátor részére némi segély ki­
látásba helyeztetett.
Az egyházkerületi közalap által árverésen megvett
Debreceni Mihály-féle házastelek gondozásával ideigle­
nesen helyettes közalapi előadó, aa. bízatott meg, de
miután az egyházkerület összes házainak egyöntetű
gondozásáról való intézkedés már elodázhatatlanul szük­
ségessé v á lt: Márkus János, titkár aa. fölkéretett, hogy
a rendszeresítendő gondnoki állásra vonatkozólag ki­
merítő javaslatot terjesszen Igazgató-Tanácsunk elé.
Pokoly József, theol. tanár aa. részére a nagy
gonddal, s a felülvizsgáló bizottság jelentéséből látha­
tólag, kiváló pontossággal végrehajtott theol. köi^vtár-
rendezésért 350 frt. honorárium útaltatott ki, a theol.
alap terhére.
Daróc-Bogártelki lelkész aá.-nak esperesi ajánlattal
fölérkezett kérésére a két év óta üresen álló daróci lévita-
tanitói állás 35 frtnyi központi javadalma a lelkész ré­
szére folyósittatott, minthogy azon idő óta ő végzi he­
lyette az összes lévitai, és kántori teendőket.
Végül, főtiszt, püspök aa. szóval jelentette, hogy
az Igazgató-Tanács megbízása folytán, részt vett az első
magyar szállítási vállalat közgyűlésén, s ott egyházkerü­
letünknek, mint egyik főrészvényesnek érdekeit kellőleg
megvédte. Egyúttal jelenti azt is, hogy a folytonos ellen­
őrzés tovább gyakorolhatása céljából, a vállalat igazga­
tóságába Márkus János, titkár, és Maksay János, szám­
vevő aait. beválasztatta: Igazgató-Tanácsunk a főtiszt,
püspök aá.-nak e gondos, és körültekintő eljárását köszö­
nettel tudomásul vette.
Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, az ülés
bezáratott. r- s*

T A R C A.
T örténelm i adalékok, úgy a templomban, mint más helyütt, magát illedelmesen
ív. viselje; egyik a másikkal jól legyen ; a gőgös nagyzolástól
S é s z té rce b á n y a -v á r o si S ta tú tu m , alkotva, 1563 . évi\ clec. 11-é n . és hiában való fennhéjázástól tartózkodjék; valamint azt
Dicsőség istennek mindörökké! is, hogy életével és tanításával a közönségnek jó példa­
Minthogy Besztercebánya-város papságának és egyházi adására, ne pedig bosszantására legyen; hogy ennek híre
szolgáinak békés egyessége érdekében, már a múlt 1562 ik más városokba és idegen vidékekre is eljusson.
évben különbféle rendszabások valának előírva (a melyeket Másodszor: A becsületes tanács megköveteli, hogy
azok, mint keresztyén prédikátorok és tanítók az egyházban vasámaponkint reggel és vecsernyére, valamint a hét folya­
«meg kellett volna, hogy tartsanak) de mivel ezekről nem mán is, akár a német, akár a tót prédikátor, prédikációt
kevés visszatetszésre, tudomást nem vettek, most a szükség tartsanak és az ifjúságot is a kátéban heténkint' szorgal­
is fölötte magkivánván, az idevaló becsületes, nemes és masan oktassák úgy, hogy a mikor kinek-kinek a szeres­
előrelátó tanács, minden bajnak és bosszúságnak a megelő­ hete elkövetkezik, készen legyen, mindenik arra, hogy az
zésére és elkerülésére, jónak látta, az alább következő rend- isten igéjét minden szükségtelen szidalmazástól és csípős
szabásokat, a melyeket mindenkinek megtartania és a becsü­ szavak használatától teljesen tartózkodva, hirdessék, (mint­
letes tanácsnak is magát azokhoz alkalmaznia kell, újabb meg­ hogy a bűnök és gonozságok büntetéséről, ha az idő és a
vizsgálás alá venni és némely más pontokkal együtt íölújitani. textus úgy hozza magával, a beszéd tiltva nincsen) és ha
Először: A becsületes tanács az egyház szolgáitól az egyház szolgáinak egymással, avagy másokkal szemben,
megkívánja komoly megtartását annak, hogy elhivatásához valami bajuk, vagy tévedésük merülne föl, az ilyen ügyüket más
képest mindenki, legyen az akár prédikátor, akár káplán, úton (és nem a szószékről) intézzék és keressenek segítséget.
 122. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 15. szám.

Megkívánja továbbá a becsületes tanács, hogy állásá­ A ki az itt előírtakat megtartani és követni akarja,
hoz képest mindenik pap, vagy egyházi szolga, a prédikáció az találja örömét minden kívánságának kielégítésében; a
után, vagy egyébként is, hétköznapokon a reggeli és ve- a kinek pedig azok kedvére nincsenek, az isten hírével
csernyei mise után, a maga székében végig ülve maradjon; maradjon meg akarata mellett. De ha semmi rendszabás,
nem pedig hogy egyik a sekrestyébe vonuljon, a másik semmi figyelmeztetés és semmi atyai intés nem használ és
pedig éppen kiszaladjon. A midőn pedig a prédikációt köve- az éjjel-nappal fölmerülő haszontalan háborúskodással és
tőleg az úrvacsora osztás következik, egyik a másiknak hűsé­ veszekedéssel, a mely miatt senkinek nyugalma nem lehet,
gesen és kellő tisztelettel rendesen végig segítségére legyen. fölhagyni nem akar, akkor találja helyét és állását, a hol
Az egyházi szolgáknak kötelességükben áll az is, egymástól elváltán, békét és nyugalmat szerezhet magának,
hogy a népet mind a két templomban figyelmeztessék arra, és ügyét a másik ellenében az elégtétel-nyeréséig folytathatja.
hogy a midőn a Sakramentumhoz járulni kívánnak, az azt Jövőre mindenkinek magát ehhez kell tartania és
megelőző napon minden esetre meggyónjanak, és ők is e alkalmaznia. Kelt Besztercebányán, mint fenn.
célból vecsernye után, a templomban maradjanak. A népet Eredetije német nyelven, Besztercebánya-város levél­
pedig, a becsületes városok határozatához képest, ne töme­ tárában. Prot. ex. 1563. lapszám nélkül.
gesen, hanem külön-külön, egyenkint hallgassák ki s intéz­ V.
zenek oktatást hozzájuk; mert az ellenkezőleg cselekvésből A b e s z te r c e b á n y a i p a p s á g e g y h á zi re n d ta r tá s a ,
származó rút dolgoknak és rendetlenségnek az elhordozása, a lk o t v a 1565 -ben.
hogy milyen nehéz, azt magas értelmiségüknél fogva maguk Egyházi rendszabás, és szolgálati rendtartás, a melyet
tudhatják legjobban. Kyntzely János plébánus (Pfarherr), és a mellé rendelt
Minthogy pedig eddigelo a gyónás-fillérek miatt is papság az egyházi szolgákra, és járandóságaikra (Zustennden)
az egyházi szolgák között civódások voltak, azt állitván nézve egymás között megállapítottak, és nagyobb erősség
mindenik, hogy a másik többet kapott: ennek okáért a okáért a becsületes, nemes, és előrelátó tanács útján a város
becsületes, nemes és bölcs tanács ezennel komolyan köte­ közönséges jegyzőkönyvébe fölvétetni kértek.
lességükké teszi (mivel tisztükből folyólag azt úgy is ingyen A plébánus uram tiszte, és járandósága.
kellene végezniök) hogy e fillérekre nézve is, úgy a miképp Az első prédikációt vasárnap, és minden más nagy
a többi mellékjövedelmekre nezve is teszik, egymás között ünnepen, tisztéhez, és az általános egyházi szokásokhoz
barátságos megegyezésre jussanak. képest, a plébánus uram tartsa; és ennek utána a vecser-
Minthogy pedig eddigelo, isten előtt elviselhetetlen nyét követőleg végezze a káté-tanitást, meg az összes há­
és fölötte sajnálatos volt az is, hogy a midőn a szegény zassági egybekötéseket, úgy a gazdagokét, mint a szegé­
újszülött gyermekeket az üdvösséges keresztelőre vitték, a nyekét. Az esetben, ha ez akadályba ütköznék, vagy más­
papokat vagy otthon nem találták, vagy pedig, ha egyiket különben egyéb-ügyek foglalnák őt le, eme teendők Márton,
otthon kapták, ez a másikhoz utasította és magát azzal és Egyed uram ékhoz utasittatnak.
mentegette, hogy: »ez nem az ő hete« és a közben, a mig Minthogy pedig plébánus uram (úgy, a miképp ez a
egyik paptól a másikhoz szaladgáltak volna, sajnos, a sze­ többi plebánusoknál is szokás) a többi közönséges mellék-
gény gyermek az üdvösséges keresztelés nélkül halt el. jövedelmek bűi (Accidentien) is részesül, ennek okáért ő is,
Ennek okáért, a becsületes tanács, ennek végét vetni akar­ úgy, a miként a többi egyházi szolgák, a maga rendes hetét
ván, komolyan megparancsolja, hogy a heti szerességre ellássa: gyermekeket kereszteljen, énekeljen, temessen, sat.
tekintet nélkül, az a pap, a kit először fölszólítanak, éjjel­ a miképp eddig is történt.
nappal és bármely órában, a keresztelést minden kifogás A mi a gyónást illeti, hetenkint fölváltva, vasár­
és vonakodás nélkül végezze. Különösen az egyházi szol­ napokon úgy, mint műves napokon, plébánus uram, Márton
gálatok körül, bent és egyebütt is semmi ujitás és változ­ uram, és Egyed uram fognak gyóntatni; a mi a gyónásbúi
tatás meg nem engedhető és meg nem történhetik, mert közönségesen befoly, azt egymás közt m egosztják; de, azzal
javadalmukat azért húzzák, hogy a hol a szükség és körül­ a kikötéssel, hogy a midőn valaki szolgája, vagy a haran­
mények úgy kívánják (a hetességre nem tekintve) akár gozó útján a személye különös megnevezése mellett a plé­
éjfélkor is szolgálatra készen álljanak. bánus uramat, avagy Márton, és Egyed uramat hivatja,
Mindezek tekintetébeD senki a maga részére külön vagy a mi felülfizetés a jóbarátjának, és feleségének a szí­
rendtartásnak az előírását ne várja, hanem ha maguk kö­ vességéből befoly, az neki marad, és megtartható.
zött merülnek föl hibák (mivel maguk tudják legjobban, A halotti prédikációk, és házassági elválások járandó­
ha akarják, hogy az ilyen emberekhez mi illő) azokat egy­ ságai a plébánus uramat illetik, mivel azok az ő tisztéhez
más között egyenlítsék ki; (1565-ben önmaguk állapítottak tartoznak, és a házasságkötésbűi is, a mi reá esik, abban
meg maguk között egy szolgálati belső rendtartást, a melyet xészesüljen; de, a templomban történő esketések után az
nagyobb erőségnek okáért a városi tanács jegyzőkönyvébe egy dénárt, mint az amazokat illető részt, megadja. H ogy
is fölvétetnek. Ez az V. sz. alatt fog következni.) életüket ha pedig Márton, vagy Egyed uramat külön hívják meg:
és tanításukat a fölösleges borivásnak (Uberflussigen Wein- hasonló történjék, és éppen úgy a betegek látogatásánál is.
sauffen) mellőzésével, a melyről már nem csak itt, hanem A német prédikátori tiszt, és járandóságai:
a többi városokban L csufolódva beszélnek és mely miatt Márton uram, és Egyed uram, a tisztökbűl folyó köte­
a városnak nem csak hátránya, de megtámadtatása is szár- lességüknél fogva, tartoznak, hetenkint fölváltva, a vasárnapi
mazhatik, úgy folytassák, hogy abból a szent evangéliumnak vecsernyén prédikációt tartani. A vasárnapi vecsernyére egy
a félelme meglátszassék, és hogy a közönség is megjavulva, órakor harangoznak. Prédikáció végett a szószékbe menést
Őket követhesse. a himnusz eléneklése előzi meg. A prédikációt a »magni-
Folytatása az í/4 vv mellékleten,.
 15. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ficat« éneklése követi, és az isteni tiszteletet a gyűjtés (Col-
lecten) fejezi be. A vecsernyei ének elhangzása után plé­
bánus uram kátét tanit.
Továbbá, a hét folyamán Márton uram prédikációját
a maga rendes szerében csütörtökön, Egyed uram pedig
kedden tartsa. Az ilyen prédikációkor, a mi a jegyesek
kihirdetésére esik, abban plébánus uram osztozik.
A gyónásoknál a fönnebb előadottak tartandók meg.
Mindezek mellett, a maguk hetében, Márton és Egyed
uramék, a plébánus urammal együtt, tartozzanak a templomi
éneklést, temetéseket és szükséghez képest, a gyermekek
keresztelését, szorgalmatosán, vonakodás és minden haloga-
tás nélkül, sorban végezni és ha a körülmények úgy hoz­
zák magukkal, a templomi szolgálatokat plébánus uram
tartozik a többi német és tót prédikátor uraimékkal úgy
beosztani, hogy azokkal úgy a német, mint a tót közönség
ellátva legyen. Ennek okáért, a német mellett, mindig egy
tót hetes (hebdomadarius) legyen, hogy a mikor tót gyer­
meket kell keresztelni, a harangozó, avagy ennek a fia, a
tót hetest, és megfordítva, ha németet kell keresztelni, a
német hetest hívhassa.
Az esti misét, hetenkint fölváltva, Márton és Egyed
uraimék tartsák; de ha a szükség úgy kívánja, az ilyen
mise tartásra András uram is bátran megtalálható. Nagy
ünnepeken a misét a plébánus uram, vagy az fogja meg­
tartani, a kinek ez azt megrendeli.
A tót prédikátori tiszt és járandósága:
A tótokat illetőleg: vasárnaponkint, az első prédiká­
ciót, a tót prédikátori liszt útmutatásához képest, András
uram tartsa; a hutákhoz pedig vasárnaponkint a tót káp­
lán lovagoljon ki, mihez a lovat a parokhia udvarából veszi.
A vecsernyei prédikációk azonban az egyik vasárnapon
András uram, a másikon a káplán tartja.
A tót prédikátor mellett a fönnebb előadottakhoz
képest, a templomban az éneklésre, ketesztelésre és a teme­
tések végzésére, hetenkint fölváltva, egy német hetes legyen.
Kötelességében áll a tót káplánnak az is, hogy
valahányszor a besztercebányai egyházhoz tartozó faluk
valamelyikében valaki megbetegedik, ahhoz mindannyiszor
kilovagoljon, a paikor a mi tiszteletdijat kap, az az ö v é ;
de András, a tót prédikátor uram személyesen is kihívható.
A tótoktól és nemetektűl befolyó közönséges járan­
dóságok, úgy, a miképp említve volt, az összes egyházi
szolgák között megoszlanak; de az esketések egyedül a
tót prédikátort illetik; hogy ha ez akadályozva lenne, vagy
máskülönben is egyéb ügyek szólítanák el, az esetre ezek
is a tót káplánhoz utasittatnak, de az esketésért a tót pré­
dikátort illető rendes járandóságon felül a mit tiszteletdijul
kap, az az övé. A jegyesek kihirdetésével, vagy közhírré
tételével hasonlóképpen történjék.
A gyóntatást illetőleg böjtben a gyóntató filléreket
a ketten egymás között osszák m e g ; de a plébánus uram
tói megnevezetteken kivül, többet ne gyóntassanak, hogy a
gyónás vásárrá ne váljék; bojt idején kivül, a gyóntató
filléreket, a saját gyóntatása után, ki-ki maga élvezze.
A káté-tanitást vasárnaponkint, a vecsernyei prédi­
káció után, András uram, a tót prédikátor és a plébánus
uram tartoznak végezni.
A hét folyamán, a maga rendes prédikációját, András
uram csütörtökön, a káplán pedig kedden tartsa
A hetenkinti temetési tiszt:
A hetenkinti közönséges teendőket illetőleg: legyen
két heti szeres. Az egyik a templomban, a másik a teme­
téseknél. A ki a templomi tisztet, t. i. a keresztelést, ének­
lést, sat. végzi, az mentes a temetésektől; a másik pedig a
ki az előző héten a templomban volt, az legyen temető
hetes; de ha fél »vigíliák« (halbe vigilien) vannak, a mikor
mind a ketten el vannak foglalva, akkor mind a ketten
otthon maradjanak és a temetésekre menni mások tartozzanak.
Eredetije német nyelven Besztercebánya város levél­
tárában Fasc. ex. 1565.
Közli: Dr. K o l o s v á r i S á n d o r -
12
= A márciusban közölt cikkekre beküldött
szavazatok eredménye: Vállástanitás, lelkész-, és vallás-tanár­
képzés, irta Csia Kálmán, etédi pap. Az 1S48. XX. te. 2-ik,
és 3-ik §-a, irta Nigy István, harasztosi pap. Meghitt beszél­
getések, irta Bitay Béla, Csíkszeredái körlelkész. Öngyilkosság
az úr oltára mellett, irta Andrási Kálmán, lelkész; Aggo­
dalom, bizodalom, irta Kovács Albert, sz.-nagyfalusi pap.
Kántor-tanitóink érdekében, irta Péter Albert, n.-rápolti pap.
Egy szerény vélemény, irta Vajda Ferenc, sz.-lónai pap.
; Szavaztak összesen 45-en, és pedig a » V a l l á s -
t a n í t á s « , sat. cimü cikkre: Bőjthe Miklós, és Albert
Imre. »Az 1848. XX. te. feliratúra: Jakab Albert, Hegyi
Sándor, Orbán Gábor, Gáspár Albert, Biró András, daróci
pap, Nemes Sándor, Dali János, Molnár Lajos, Derzsi Dé­
j nes, id. Bitai Mihály, ifj. Bitai Mihály, Kis György, Vass
Tamás, Kis Ferenc, Nagy József, erdő-sz.-györgyi pap, L ő ­
rinci Lajos, Thamó Gyula, O. Weress Sándor, Kádár Do
mokos. A » M e g h i t t b e s z é l g e t é s e k « cimü cikkre:
Tokos Sándor, Gál Sámuel, Kállai István, Jakab Mózsa,
Kovács Lajos, Kis Mózes, Szőts Sándor, Botha Sándor,
Péter Albert, Fülöp Gyula, Jakab József, Biró András, peteki
pap, Staudner Mátyás, Bőjthe Géza, Rákosi György, Pap
István, kocsárdi pap, Kocsi Dániel, Csákány Miklós, Nagy
György, K. Nagy Pál, gondnok, Lőrinci Gábor, Kerekes Endre,
vallás-tanár. »Aggodalom, bizodalom« feliratú cikkre: Nemes
Ferenc, és Kusztos Gyula.
E szerint, a márc. havi pályadijat h u s z o n k é t sza­
vazattal Bitay Béla, Csíkszeredái körlelkész nyervén meg:
szives üdvözletünk mellett, elküldöttük.
= Nincs minden hijjával az alsóbb rendű
komikumnak, és az önmagát nagyzoló furfangnak az a
» N y i l a t k o z a t « , melyet Szabó Aladár ur eresztett meg
a »Kis Tükörben« ama nyiltposta ellen, melylyel Kecske
méthy urat közelebbrűl rendre utasítottuk. Eddig úgy tudtuk,
hogy a lapon megnevezett szerkesztő felelős a lap tartal­
máért ; ezt követeli a törvény i s ; a tisztesség i s ; és csak
az oláh lapok állítanak oda »Strohmant«. A »Kis Tükörnél«
ez máskint van. Mint szerkesztő Kecskeméthy ur van meg­
nevezve ugyan, ő szerkeszti Kolozsvárit, de a kéziratokat
Budapestre küldi, s ott Szabó Aladár úr, úgy látszik, át­
dolgozza, megjegyzésekkel látja el, kinyomatja, sat. mint
segéd-szerkesztő. Ezt a dolgot Kecskeméthy úr nem szé-
gyenli, Szabó Aladár úr pedig dicsekszik vele. Úgy történt
most is. Azt a famozus »Kis Tükörbeli« szerkesztői meg­
jegyzést Szabó Aladár úr irta; ám, ő nem célzott sen­
kire ; a kinek nem inge, ne vegye magára, s mint
Bodoné másról beszél, mikor a bor árát kérik, megfenye­
geti »nt. Szász Gerő, kolozsvári ref. lelkész urat«, hogy
nem sokára a »Hajnalban« szóvá teszi, hogy mi Renán
műveit ajánlván: mi nem szeretjük az evangyélio inot. Ez
tehát egészen hozzánk lesz intézve. Várjuk. Egy szó,
I mint száz, el fogja mondani, hogy mi tudatlanok, szama-
I rak vagyunk, rósz keresztyének, tán pogányok, és minden
esetre méltatlanok az állásra, melyet elfoglalunk. íme. ez
Szabó Aladár úr, a ki a Krisztus nevével alszik 1, és ébred
fői, a kinek minden szív-dobbanása egy imádság, élete
áhitat, buzgolkodás, szeretet, egy »újjá született« ember, egy
szent, ki szenteltvízben fürdik. A minap duiva dölyffel, és
ama híres béka felfuvalkodásával a debrecenieket állította »a
gyalázat ama polcára, a honnan őket élő ember többé soha
le nem veszi«; most kétségen kivül nekünk fog rontani,
hogy megdobáljon azzal a sárral, a mely ugy látszik, neki
elementuma. Szabó Aladár úr maholnap enciklikákkal fogja
boldogitni az egyetemes magyar kálvinizmust, és aiiathéma
alá veti rendre az egyházkerületeket, melyek nem hajlandók
felülni az ő nyavalyás siránkozásának, és vérszegénységben
szenvedő evangyéliomi néppártiskodásának. Néhai való Török
Pál, Székács, Ballagi, Révész Imre; és ti Hegedűsök, Szi­
lágyiak, Herepeiek, Nagy Péterek, és ti nagyok annyian,
 124 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
emlékezetünkben áldottak: forduljatok meg sírotokban, hogy
ilyen emberek tolakodnak ama szent helyekre, melyeket
ti megdicsőitettetek!
= Szorongatják Debrecent, a kálvinista Rómát,
Magyarországnak azt a részét, a hol közel egy millió kálvi­
nista tiszta magyar alkotja az egyházkerületet. Egyfelől a
bősz Akhilles, a vallásos parokszizmusban szenvedő modern
evangyélista, S z a b ó A l a d á r uraság állitja »a gyalázat
polcára, melyről élő ember soha le nem veszi«; másfelől a
Debrecenbe internált róm. kath. püspök, Wolafka, a ki az
ott áttérni akaró megtévelyedett kálvinistákat minden to­
vábbi törvényes formaságok megtartása nélkül átveszi a
nélkül, hogy ezek avagy csak egyszer is jelentkeznének a
reform, papoknál. Az egyházmegye ez utolsó sérelem ellen
a törvény rendelkezéseit fogja alkalmazni. Hát, az előbbi
ellen mit fog tenni? Mert Wolafka ur tudja, hogy mit csinál;
de, Szabó Aladár úr nem tudja. A tiszántúli egyházkerület­
nek, melyben dühöng a názárénizmus, módját kellene találni,
hogy az őrjöngök ellen legalább törvényes tiltakozással éljen,
kik minden bajnak okozói, vagy legalább is terjesztői a
fekélynek, mely szólásformákban, külsőségekben, ex opere.
operatumokban véli feltalálni az üdvösséget, és nem abban
az élő hitben, mely az élet cselekedetei által szenteli meg
isten ragyogó világát. Nem kell nagyon túlságosan meg­
ijedni ezektől a modern evangyélistáktól. Szemükbe kell
dobni a protestáns felvilágosodottságot, mely vizsgálja isten­
nek mélységeit is; nem kell elzárkózni az erkölcsi világrend,
és az emberi szellem haladásától: és odúikba vonulnak
vissza ezek a kétes existenciák, kik a zsidó és görögnyelv
bizonytalan megtanulásával hivalkodván, azt hiszik magukról,
hogy új nemzedékek teremtésére vannak hivatva. Szegények!
= Pályázati hirdetmény. A dunántúli ev. ref.
egyházkerület egyházi főhatósága alá tartozó horvát-szlavon
missiói területen két missiói ev. ref. lelkészi állomás újonnan
szerveztetik: az egyik D a r u v á r o n , Pozsega-megyében,
a másik N a g y-P i z a n i c á n, Belovár-megyében. Mindegyik
állomás javadalma a 300 frt. állandó segély beszámításával,
lakáson kívül, 700 — 750 forint s az állomások a kinevezés
után azonnal elfoglalhatok. Azon lelkészek, vagy segédlel­
HIVATALOS RÉSZ.
323— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett k a k a s d i egyházközség énekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel, veteményes kerttel
ellátott tisztességes lakáson kívül, az egyházközség pénztárá­
ból 300 frt. államsegély 156 frt. összesen 456 frt.
Pályázati határnap: 1897. május 6. Folyamodványok
nt. Ravasz János esperes afiához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárit, 1897. ápril 11. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
310— 1897* M E G H ÍV Ó .
A deési ev. ref. egyházmegye képviseleti közgyűlésé­
nek tagjait, folyó évi április hó 30-án d. e. 10 órára,
Deésre, a szokott helyen tartandó rendkívüli közgyűlésre,
tisztelettel meghívom.
Tiszt, lelkész afiait kérem, szíveskedjenek világi kép­
viselő afiaival a gyűlés tartása idejét és helyét tudatni.
T árgya: a m. Igazgató-Tanácsnak 124 0 — 1897. számú
körrendeletére vonatkozó vélemény megállapítása s a meg­
üresedett algondnoki állásra jelölés.
A deési ref. egyházm. esperesi hivatalától.
S.-M.-Berkeszen, 1897. áPr^ n . Pap István,
ev. ref. esperes.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
M ai számunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
15. szám.
készek, a kik ezen állomásokat elnyerni óhajtják, s azokon
ev. ref. egyházunknak fontos s ezen kívül hazafias missiót
teljesíteni hajlandók, ez iránti pályázati kérvényüket küldjék
f. évi május hó i-ig a dunántúli ev. ref. püspöki Hivatalhoz,
Komáromba. K elt Komáromban, 1897. évi április 7-én
A n t a l G á b o r , dunántúli ev. ref. püspök.
= Pályázat. A debreceni ev. ref. kollégium főgim­
náziumában a magyar és német nyelv tanításával össze­
kötött rendes tanári állásra pályázat hirdettetik. Pályázhatnak
olyan ev. ref. vallásu egyének, kiknek a magyar és német
nyelvi tanszakra szóló középiskolai képesítésük van. A tan­
szék évi javadalmazása: 1200 frt. alapfizetés, 400 frt. lak­
bér és öt ízben járó 100 frt. ötödéves korpótlék, melyre
nézve a más tanintézetnél eltöltött szolgálati évek is b e ­
számíttatnak. A megválasztandó tanár az országos tanári
nyugdíjintézetnek jogos és kötelezett tagja. A pályázni
kívánók vallásukra, végzett tanulmányaikra, tanári képesíté­
sükre és eddigi szolgálatukra vonatkozó okmányokkal fel­
szerelt kérvényüket f. évi május i-ig a tiszántúli ev. ref.
egyházkerület püspöki hivatalához adják be. A tanszék
betöltése a május havában tartandó egyházkerületi köz­
gyűlésen történik és a megválasztott tanár tanszékét szék­
foglaló értekezés tartásával f. évi aug hó végén tartozik
elfoglalni. Debrecen 1897, márc. 29. K i s s Á r o n , ev.
ref. püspök.
= Hálás köszönet. Múlt évi szerencsétlen elemi csapás
által okozott káraim pótlására, nagyt. Ignác Károly b.-hunyadi
lelkész ur szives gyűjtése folytán, könyör-adományokat vettem:
mit. Barcsay Domokos, országgyűlési képviselő úrtól 15 frt. ngos
Gyarmathy Zsigmond, főgondnok úrtól 2 frt. tek. Királyi József
úrtól 50 kr. tek. Khoruc Gyula úrtól 50 kr. tek. Koleszár Lajos
igazgató úrtól 1 frt. tek. Bölöni László ügyvéd úrtól 2 frt, tek. dr.
Albrecht Lajos ügyvéd úrtól 5 frt. t. Kosa János úrtól 50 In*, t.
Gaszner Sándor úrtól 30 kr. t. Bartha Sándor főerdész úrtól 1 írt.
t. Búzás János úrtól 50 kr. t. Gondolovits Lajos úrtól 1 frt. tiszt.
Ignác Károly b.-hunyadi pap úrtól 3 frt. a b.-hunyadi ev. ref. egy­
háztól 1 frt 50 kr. Fogadják, úgy a szíves gyűjtő, mint a nemes-
lelkű adakozók szives adományaikért hálás köszönetemet. Zsobok,
1897. ápril 6. A n t a l Do mo k o s , ev. ref. pap.
= Hibaigazítás. Lapunk legközelebbi számának
»Tárca« rovatában, a 113 -ik oldal, második hasáb 5 ik
sorában » k á p t a l a n « helyett »K á p l á n * olvasandó.
328— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett k a j á n t ó i kántor-tanitói állo­
másra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, az egyháztól 172 frt.
11 kr. értékű fizetés, melyből mintegy 116 frt. készpénz;
ehhez járul 175 frt. szintén készpénz államsegély.
Pályázati határidő: 1897. május 9. Folyamodványok
nagytiszt. Deesi Gyula esperes áa.hoz küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1897. ápril 11. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
5— «897- MEGHÍVÓ.
A Rikán-belőli ref. papi, tanítói, özvegy-árvái gyám-
intézet f. évi május hó 4-én d. e. 10 órakor, Kovásznán
a Mihály Albert-féle vendéglő helyiségében tartandó köz­
gyűlésébe annak tiszt. t. tagjait ezennel meghívom,
Tárgyak: 1. Az ig. választmány előterjesztése az
intézet ügyviteléről és múlt évi vagyoni állásáról 2. A
kiosztandó segélyösszeg megállapítása 3. Folyó ügyek el­
látása. 4. Indítványok.
Lécfalván, 1897. ápr. 11. Zoltáni Elek,
esperes, mint elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
niniiiiNi ninmiiiiiiimii

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Ápril. 22. 16. szám.

mii)iiniiiiiiiiimiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiitiiiiiminiiiiiii[iiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniii[i[iiiiiiiimimiiiiiiiiMiiiiiiiii[iiiiiiiiiiii[i[iiiiiiiiiiiiiiiiiii

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentvG
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

látja a korhoz illőnek, olyannak tekintve, mint

Vallásos, és vallás nélküli nevelés. ha nem is léteznék; az állami, vagy éppen egye­
Magyarország népiskolai ügyét rendező sek, társulatok által teljesítendő nevelés bizony­
1868-iki törvény felett, midőn az még csak talan alapjára helyezkedik a helyett, hogy a fele­
tervben volt, véleményadásra szakférfiak szólit- kezetek iskoláit, illetve, a régi, s a nemzeti neve­
tattak fel huszonötén. Közöttük az egyháziak, lésben föltétien jónak bizonyult protestáns isko­
bár nem alkotmányos úton, nem az egyházi ható­ lákat emelné segítségével a kor szinvonalára.
ságok kiküldéséből, hanem csak magán-felszóli- Tehát, a törvényhozás elfelejtette, hogy a törté­
tássál voltak behiva, egyértelmüleg sérelmesnek nelmi fejlődés által teremtett intézményeket figyel­
mondották az egyházak autonómiájára a törvény­ men kívül hagyni, elvetni, semmi alkotásnál sem
tervet. "Ezen kívül, a huszonötnek túlnyomó nagy szabad.
többsége határozottan célt tévesztettnek nyilat­ Lehet, hogy a törvény tervezőjének a lelke
koztatta a felekezeti jelleg nélküli közös iskolát előtt olyan eszmény lebegett, mely neki az egy­
a nevelés szempontjából ellenben, erélyesen sür­ séges állami vezetéssel irányított nevelés, és taní­
gették az autonóm felekezeti iskolák fentartását, tás által megteremtett egységes magyar állam
az állam által rendszeres segélyezés útján; főleg képét rajzolta meg. Hogy a közös iskolákban
a protestánsok hangsúlyozták az 1848 XX. te. nem lévén választófal a felekezetek, és nemzeti­
3-ik §-ának alkalmazását; fejtegették a nevelés­ ségek közt, leomlik az majd lassankint az életben
nek az állam által ugyan, de felekezeti mederben is. De, hogy nagyot csalódott először pénzügyi
vezetését. számitásaiban, nem ismerve az állam erejét; az
Ez eszme akkor a nagy többség előtt bor­ után a felekezetek, és nemzetiségek kibékitésére,
zalmasnak tűnt fel; visszaútasittatott, és a tör­ az egységes magyar állam eszmére nézve álmo­
vény a felekezeti iskoláktól a segélyt megtagadta, dott ábrándjaiban; »végül, maga a nevelés felől
valószínűleg azzal a gondolattal, hogy a teher alkotott nézeteiben: ezeket az eredmény, a nem
alatt sok iskola összeomlik, és a régiek romjain egészen harminc év alatt elkövetkezett állapotok,
épülnek pompás állami iskolák. A törvény 15-ik szomorúan igazolják.
§-sa ugyanis elrendeli a felekezeti iskoláknak Az egységes nemzeti nevelés gondolata
másfél év alatt háromszori megintés után bezá­ akkor egészen lázban tartotta a vérmes remé-
ratását, illetőleg, közös iskola felállítását, még a nyüeket. Hiszem, hogy látták már mindenütt az
törvényben megszabott feltételeket nem teljesítő állam iskoláit, mikben egy szellem: a magyar
felekezetnek is a megadóztatásával. Ellenben, a haza szeretetének szelleme fuvall, és a mikből
21-ik paragrafus »a viszonyoknál fogva kiválóan e szellem hatása alatt jó magyar hazafiak szál­
szükséges, és kitűnő magán-tanintézeteknek lanák ki a közös hazáért dolgozni, élni-halni.
erkölcsi, és a n y a g i t á m o g a t á s t « helyez ki­ S ime, három évtized alatt a törvényhozó
látásba. házban koronkint felhangzó sürgetésre, mely az
Tehát, a népiskolai törvény hazánk nép­ iskolák államosítását követeli a kormánytól, a
oktatása történetébűi tabula rasat csinál; kirúgja felelet mindig ez: »Nem lehet; nincs pénz!« Még
lábai alól a történelmi fejlődés biztos alapját: a arra sincs elég pénz, hogy az 1893 26. te. értel­
hazai nevelésnek felekezetek által vezetését, és mében a felekezetektől tanítói fizetések pótlására
mert azt a tanításban (de, csakis abban) nem a kormányhoz'benyújtott kérések kielégittessenek.
 í 26. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 16. szám.

E g y ik egyh ázm egyei gyűlésen jelenti az esperes, h o g y lalkoznak a népoktatás rendezésével, s törvényt alkotnak,
ilyen segélyt kért az egyházm egyéb en tizen n égy egyház, v a g y már alkottak, v a g y akkor folynak az előkészületek.
és nyert csak e g y . D e, az egyetlen H ollandia az, a m elyről hasonlót olvas­
É s ime, három évtized leforgása alatt em elkednek tam az akkori időszaki sajtóban. A z csinált közös iskolát
u gya n állam i iskolák, de nem azoknak a helyén, m elyek felekezeti je lle g nélkül, lehetetlenné téve a vallásos ne­
a közös haza elleni gyűlöletn ek a melegágynál, hanem velést a vallás-, és erkölcstannak a többi tárgyaktól el­
azok helyén, a m ik egyetlen biztos nevelő intézetei különítésével, a rendes tanító kezéből k ivevésével. É s
voltak m indig a hazaszeretetnek. A református iskolák, ez a H ollandia már 1870-ben eltiltja, hogy községi,
éppen nálunk E rd élyb en , egym ás után om lanak le, de vagy állam i iskolai tanító emlitni merészelje valaha
az oláhok az ő zúgiskoláikat vérrel sem engedik, ha­ tanításai folytán a halhatatlanság hitét. A dicső francia
zu g ság gal, csalással is fentartják, csak hogy legyen nem zet pedig v a g y fanatikus pápista, v a g y isten-tagadó,
hely, a hol nem zetiségüket ápolják, nó m eg, m agyar ki a szerint, a m int pápista felekezetű, v a g y állami is­
gyű löletü k et a gyerm eki szivbe beplántálják. K özségü n k ­ kolában neveltetett, üldözi a protestánst a tizenkilen­
ben van kétszáz református család, és az egyháznak már cedik század végén, és dühöng az isten ellen, kit de-
húsz év óta nincs iskolája. A z oláh két eklézsiában lehet tronizált e gy század óta. A vallás nélküli nevelés m úlha­
n yolcvan család. A vagyo n i erő is nálunk van túlsúly­ tatlanul ide vezet.
ban, ott alig tiz-tizenöt élhetős gazda. D e, espereseik A népoktatás ü gyét velünk e gy időben rendező
gyű lések et tartanak, zaklatják ő k e t; papíron tanítói államok, H ollandiát kivéve, e gy sincs elragadtatva a
fizetést m utatnak k i ; a tanítók évrűl-évre v á lto z n a k ; közös iskola eszm éjétől. Ellen b en , a felekezeti je lle g ű
de, az iskola áll, és gyerm ekeik nem m ennek a m agyar iskolák fentartása a vallásos nevelés mellett m indenütt
iskolába, h o g y el ne tanulják a m agyar nyelvet, m eg éppen szakférfiak részéről em elkednek hangok. H a n n o ­
ne ismerjék történelemben, földrajzban az igazságot. ver á b a n a tanítók 1869 okt. gyűlésén e gy tanfelügyelő
Ö k tudják, h o g y m ig iskoláik vannak, van nyelvük, van értekezik és sürgeti, h o g y a vallást a rendes tanító ta­
nem zetiségük. Mi bennünk, itt E rd élyben, nem él olyan nítsa. E z a gyűlés, úgyszintén a rajnavidéki protestán­
élénken a felekezeti ön tudat; mi nem tudjuk, h o g y ha sok értekezlete ellene nyilatkozik a hitfel. je lle g nél­
nincs iskolánk, pusztul e g y h á zu n k ; felejtjük, hogy a küli iskolának. A z ausztriai protestánsok 1870-ben eré­
kié az iskola, azé a jö vő . E g y ik papot, ki egyházában lyesen tiltakoznak a községi iskolák ellen, m elyekben
minden erőfeszítéssel fentartani akarja az iskolát, de h o g y növelni lehessen, képtelennek tartják. E z állás-
segedelm et már sehonnan sem kap, felső hatósága buzdítja, foglalásukat Berlinben a ném et prot. e gylet n a g y öröm­
hogy adja át az iskolát az állam nak. (Csak a lelkész m el üdvözli. U g ya n csa k a hitfel. je lle g nélküli iskolá­
nem veszti rem ényét m ég ig y sem, az iskola fentar- nak ellene nyilatkozik a bajor protestánsok zsinata
tása iránt.) 1869- ben. A z an gol elemi iskolai tanítók n a gy gyű lése
E z nem ig y volt m indig nálunk sem. A tizen­ 18 7 0 - ben oda nyilatkozik, h o g y a vallás-tanitást az is­
hatodik századi hitvallások, kánonaink egyh ázat iskola kolában a többi tárgyaktól elkülöníteni, a rendes tanító
nélkül nem is képzelnek. H iszen, a reformátorok az új kezéből kivenni, v a g y éppen kizárni, nem lehet. H a jó l
eszm ék terjesztésére nyom dákat, és iskolákat állítanak, em lékszem , két v a g y három évvel ezelőtt hozták egy­
mert tudják, h o g y e nélkül nincs reformáció. II. József házi lapjaink, h o g y Franciaországban bizonyosan m eg­
közös iskolai törekvéseire ezt m ondják 1788-ban a refor­ döbbenve az irtózatos eredmény láttán, a törvényhozás
m átusok : »A helv. hitvallásuakn ak iskoláik tulajdon­ visszaállította a közös iskolákban a vallástanitást, m e­
jo g á tó l, korm ányzásától elállani, nem más lenne, m int lyet azelőtt kitiltott, gondolva, hogy isten nélkül bol­
vallásu k szabadságát felforgatni,' s vallásukat M agyar- dogabb lessz a » n a g y nemzet«.
országban elébb, vág}' később kioltani. A tiszántúli ref. egyházkerület új főgondnoka,
A z 1868-iki n époktatásügyi törvény pedig a K irály­ g r ó f D égen feld J. főispán beiktatása alkalm ával m on­
hágón túli reformátusoknál m egalkotása előtt, a kellő dott program m -beszédében h an gsu lylyal emelte ki, h o g y
előkészület hiánya miatt, visszatetszést, m egalkotása után állásából folyó szoros kötelességének tartja, de m eg­
a protestáns autonóm ia sértéséért, és nevelési szem­ győződése szerint is védeni fogja a ref. felekezeti isko-
pontbúi n a gy vihart tám asztott. A m an nak kifejezést kolákat és azok fentartására teljes erejéből törekszik.
adott a tiszántúli református egyházkerület 18 67 dec. A Prot. E g y h . és Isk. lap 1897. 5-ik szám ában az:
hónapi k özgyűlésén ; ez pedig kitört, és erélyes hatá­ » E g y h á z « cim ü rovatban ez á l l :
rozatot, m int az egyh ázak h oz m ihez tartás végett m eg­ »Az egyh áz befolyását a népoktatásra E u róp a több
küldendő útasitást eredm ényezett u gyan azon egyház- állam aiban ism ét növelni kezdik. A ngliában a korm ány
kerület 1869 augusztusi közgyűlésén. E z utasításban az törvényjavaslatot terjesztett az alsóház elé, m ely an­
e gy h á za k fel vannak h iva iskoláik védésére, és minden nak az elvnek a m egvalósítására törekszik, hogy az
erővel fentartására. egyh áz befolyása a közoktatásra az eddiginél nagyobb
A tiszántúli egyházkerületnek ezen határozata, uta­ legyen. Állam i segítségben kívánja részesíteni az egyh.
sítása, illetőleg, állásfoglalása a népiskolai törvénynyel isk olák at.«
szemben, egész kis irodalmat terem tett a törvényt védők, »Különösen a m agasabb körök sürgetik az egyh .
és tám adók körében, m ely m ég évek m ú lva is szüli a befolyás növelését a tan ü gy terén. íg y legutóbb a de-
m a ga term ékeit. vonshirei h erceg akkint nyilatkozott a kérdésről, h o g y
A mi törvényünk idején más országokban is fog­ a korm ánynak kötelessége, az egyházról és egyh. isko
 16. szám. PROTESTÁNS KÖZI.ONY. 127.

lárúl gondoskodni, mert a vallás-erkölcsi alapnevelés ál- | lén yeges kapcsolatban álló intézm ényeknek, az egyház
tál az egyház emberei vetik m eg az emberi jellem alapját.« önfentartása eszközeinek, és ig y mindenestől ez egyház
É s itt a legújabb, és legcsattanósabb eset. M aga testéhez tartozónak, a m elyek az egyházi hatóságok alatt
a közoktatás jelen legi minisztere M agyaroszágon, a mint állanak? M iért fektettek, a vallásszabadságért harcoló
az a közokt. tárca költségvetésének a tárgyalása felett őseink a békekötésekben éppen olyan n a gy súlyt az
mondott beszédéből kitűnt, nem barátja az elemi okta- j iskola-ügyre, m int a tulajdonképpeni v a llásü g yre ?
tás államosításának. Vájjon, e fontos jelen ségekn ek nincs I Miért biztosították az iskola autonóm iáját a val­
talán semmi alapja ? V an. A zok, a kik ig y nyilatkoz- j lásival e g y ü tt? B izony, nem kizárólag önző felekezeti
nak, a közös iskolák nyújtotta nevelés tapasztalatai j érdekbűi, hanem általános nem zeti érdekből is, azután
után beszélnek. A miniszterről nem olvasom , hogy j m eg a vallás-erkölcsi nevelés m agas szem pontjából is.
miért nem barátja az. .iskolaügy állam osításának. L e h e t i Általános nem zeti érdekből. M ert ha a vallás-
egyszerűen pénzügyi tekintetek láttatják azt vele k ivi­ szabadság n a gy harcainak az egyh áz szabadságáért, a L
hetetlennek, de nem lehetetlen, h o g y a nevelés eredmé­ kotm ányának biztosításáért folytatott küzdelm ek idején
nyei azok, a m ik őt sem elégítik ki. D e feltehető róla, nem volt is m ég Mill Stuart, a ki az egyházi, és állami
hogy az egyházias, vallásos nevelést ő m aga is job b ­ nevelés közti különbséget határozottan formulázva, tőle
nak látja az állam i n e v e lésn é l; hiszen, az ő választói m egtanulhatták volna, h o g y : »Az általános állam -neve­
előtt az őszön Csáktornyán tartott beszédében ig y n yi­ lési rendszer nem egyéb, m int egy m esterfogás az
latko zik: »A m agyar állam előtt nem közönyös a v a l­ embereket mind ugyanazon m inta szerint nevelni, s
lásosság, sőt fennállásának leghatalm asabb biztosítékát, miután a minta, m elyhez alkalm azkodni kényszerűinek,
minden világi törvénynél n agyobb erejét az igaz, őszinte, a korm ányon uralkodó hatalom tetszését bírja, legyen
a szabadság tiszta levegőjében fakadt önkintes vallásos­ bár e hatalom e g y e s fejedelem, v a g y papság, v a g y arisz­
ságban látja. A m agyar állam az egyházak vallásos, és tokrácia, v a g y a létező nem zedék többsége, ha ered­
kulturális intézm ényeinek fejlesztésére gondot is fordit.« ményt, és sikert v iv ki, k étség kívül zsarnokságot létesít
A n n yi bizonyos, h o g y az eddigi tapasztalatok bő­ előbb a szellem, utóbb a dolgok term észetes követke­
ségesen igazolják a protestánsok aggodalm ait. Szándé­ zése szerint, a test felett is«; ha akkor m ég nem bírtak
kosan m ondok protestánsokat, mert a k a to lik u s o k n a k is tiszta fogalom m al arról, h o g y m ég nem zeti korm ány
nem voltak aggodalm aik. T iltak oztak a protestánsok, kezeibe sem tanácsos letenni a nevelés v e z e té sé t: de, az
és gö rög keletiek, de általános csodálkozásra, a k a t o ­ világosan állt előttük, h o g y a nem zet iránt ellenséges
likusok nem. P e d ig az ő hallgatásuknak term észetes oka indulatu korm ányoktól a haza szabadságát, alkotm ányát
van. A róm. k a to lik u s o k , ugyanis, a kezeik között levő m egvédeni, csak független, szabad szellemű iskolák nö­
roppant vagyo n birtokában mindaddig, m íg csak a verseny \ veltjei lehetnek képesek.
céloztatik, nem pedig a kötelező állam i oktatás mondatik ! D e, azóta a tapasztalás m egm utatta, h o g y a nevelés
ki, és valósittatik m eg, nem félhetnek, mert ők eleget j ü gyét m ég nemzeti korm ányok kezeibe is veszélyes le­
tehetnek azoknak a kivánalm aknak, a m elyeket az iskolai tenni. A zért pedig, mert emberi term észetünkben fekszik
törvény a tanterm ek építésére, fölszerelésére, a gyer­ a zsarnokságra való hajlam. A hatalm on levők kisebb-
mekek, és tanitók létszámára, sat. nézve minden iskola- ! nagyobb mérvű, de m indig zsarnokságra törekesznek,
fentartónak elébe állít, és a m ely kívánalm akat ha huszon­ 1 és mindent, a mi csak hatalm uk körébe esik, zsarnok­
kilenc év óta kérlelhetetlenül végrehajt az állam, a pro­ ságuk szolgálatába hajtanak. Jó, ha a zsarnokságot a
testánsoknak, és a gör. keletieknek csak itt-ott volna haza javára használják fel, de bizony, mint másutt, ú g y
m ég e g y -e g y elemi iskolájuk. nálunk is újabb alkotm ányos életünk korm ányai mind
D e, m ég a köteles állami oktatás esetén is nyer­ 1 annak példái, hogyan tévesztik össze a hatalm on ülők
nének a katholikusok az ismeretes tökéletlen »tökéletes a haza érdekeit és a saját, v a g y pártérdekeket, és hogyan
vallás-egyenlőség, és viszonosság« e korában, a mikor I hajtanak abban a Íriszemben, h o g y a hazáért kell tenni,
az állami iskolákban a róm. kath. ünnepek m egtartat­ minden erőt, tehetséget a pártérdekek uralma alá, h o g y
nak; és a más felekezetű gyerm ek mindenütt csak azt igáznak le a haza jelszavával önérzetet, m eggyőződést.
látja, h o g y »első vallás a katholikus vallás«. 1870-ben Nem hiszem, h o g y volna valaki otyan, a ki ne érezné
Ausztriában a közoktatásügyi miniszter elrendeli az péld. a közszellem mostani türhetetienségét, m elyben
elemi, és középiskolák tanítóinak, tanárainak, h o g y a a szólásszabadság, vélem énynyilvánítás, m eggyőződés
kath. -gyerm ekek vallási érdekeire különös tekintettel érvén)resité.se .teljességgel lehetetlen ; annak, a ki egyben,
legyenek..- Vájjon, a szem mel láthatólag hazánkban is v a g y másban b árk itő l-fü gg, éppen veszélyes. (Nem csak
terjedő jezsuita reakció, az ultramontán katholicizm us politikai vélem énynyilvánitásról beszélek, a m elynél m in­
növekedő befolyása, a Z ich y N ándorok szelleme nem den párt felhasználja már a rettegtetést, az eltapodást,
szülhet-e nálunk is ilyen minisztert, v a g y éppen rendszert? m ivel egyéb eszközzel kapacitálni, nem tud; hanem
A protestánsok aggodalm ai első sorban egyházun k szólok általában.)
alkotm ányából kifolyók voltak, a m ely alkotm ányt a A z iskolát az állam hatalm a alá adni, annyi, mint
népiskolai törvény rendelkezései az iskola kül-, és bel- a hatalom szolgálatára növelni nemzedékeket. M egfosz­
ügveiben, és az állami felügyelet, ezzel a beavatkozás, tani erkölcsi önállóságától, szellemi fü g g e tle n sé g é tő l:
.sért étik. m egtéveszteni a fiatal, önálló ítélettel m ég nem biró tanitó-
U gyde, miért mondja legújabb törvényünk is az növendékeket a haza, és a korm ány közt levő különb­
alsó, és felső iskolákat a vallás szabad gyakorlatával ségtételben ; ráerőszakolni, belenövelni a szolgai m eg-
 128. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 16. szám.

hunyászkodásba, a hatalom kezelői előtt ellenm ondás 3. H á n y évi tanfolyam ra lenne szükség az ig y
nélkül m e g a lá zk o d á sb a ; kész szolgá ivá tenni őket a e g y g y é olvasztott középfokú oktatásnál?
hatalom mindenkori kezelői ak aratán ak; egyn ek tekin­ Előadó szerint, nyolcra, és az évek szám át nem
teni a hazát a korm ánynyal, egészen term észetesnek szaporitná.
találni azt, h o g y a m it az o rszág java ib ól m int fizetést 4. Minő idegen nyelveket, s m ely osztályokban,
élveznek, azt a korm ány kegyelm ének te k in tsé k : ez az és minő mértékben kellene tanitni?
iskolák állam osításának, v a g yis az állam i nevelési rend­ E lőadó a középfokú o k tatás első, és m ásodik osz­
szernek a célja, és eredménye. tályáb ó l minden idegen n yelvet f ö l t é t l e n ü l ki­
C saku gyan , a régebbi nemzedék, ha hozott m agával küszöbölne, és ezen osztályokban az elemi (nép-) iskola
abból a szabadabb korbúi e g y kis Önálló ítéletet, fü g­ öt-, és hatodik osztályainak tantervét ekzekváltatná a
getlen gondolkozást, azt elfojtja, az erkölcsi, és an yagi legszigorúbban, és ig y csak arra törekednék, h o g y az
kényszer előtt m egtörve, m eghajlik. H ogy pedig e g y anyanyelv alapos tanításával kapcsolatban biztos,
önérzetében m egölt ember, m int nevelő, m ennyit ér, azt ism ereteket nyerjenek a tanulók a mennyiségtan,
nem szükség m agyaráznom . A fiatal nem zedék pedig f ö 1 d r a j z, szép-, és helyesírás, és rajzolás alapvonalaiban.
m ár teljesen preparálva jö n ki a nevelő intézetből. M int Az előkészítő osztályt teljesen fölöslegesnek, és
a legközelebbi képviselő választásoknál e g y fiatal taní­ ok nélkül valónak mondja, ha az elemi iskola jó , va g yis,
tótól k érdezték: »Vájjon, kire fog m ost szavazn i?« ha osztott, és mindenik o sztály külön külön szakképzett
»K ire? Hát, egy tanító, ha becsületes ember, kire tanító vezetése alatt áll, és nem túlnépes.
szavazhat? A ki kenyeret ad n e k i: a korm ány jelöltjére 1« Sőt, ez esetben nem habozna kimondani azt is,
(Vége következik.) h o g y a j ó hat osztályú elemi iskolát j ó l vé g z e tt g y e r ­
m ek a tervezett középiskola harmadik osztályába v é ­
tessék föl.
Oktatás-ügy.
E z által a s z e g é n y szülőket esetleg k ét évi házon
Az országos középiskolai tanár-egyesület újonnan kívüli taníttatás költségeitől, a gyerm eket pedig a gyak ran
alakult sz.-udvarhelyi köre folyó évi ápril. i-én, az állami előforduló erkölcsi romlás, és az elzüllés veszélyétől le­
főreáliskola tanácskozó termében tartotta m eg első hetne m egóvni, mert ig y tizenkét éves korukig m arad­
rendes gyűlését. hatnának a család körében, közvetlen szülői felügyelet
E zen gyűlésnek érdekes, és alkalomszerű tá rg y a alatt, s pedig ezen körülm énynek a későbbi jellem ­
vo lt B ő d K áro ly, ref. kollégiumi tanár értekezése » A képződésre igen gyak ran döntő b efolyása lehetne.
vallásos-erkölcsi, és h a z a f i a s nevelésről«. Ezen esetben a középiskola k é t alsó osztályán ak
(E gész terjedelmében közölve lesz. S z e r k . ) vezetését aztán, középiskolai tanerők hiányában, teljes
E g y órai term ékeny eszm ecsere után, k övetkezett m eg n yu gvá ssal lehetne jó l képzett n é p i s k o l a i taní­
középiskolai oktatásunk reformálása kérdésének, illetve, tókra is bízni, mi által nem csak a folyton érezhető
a szőnyegen levő középiskolai tanterv revízió ügyén ek t a n á r - h i á n y o n lehetne segitni, hanem ú g y az állam,
m egvitatása. mint a fentartó testületek is tetem es m egtakarítást esz­
A z eszm ecserét szintén B őd K á ro ly indította meg, közölhetnének.
arra az e l v i álláspontra helyezkedvén, h o g y té v e ­ i A középiskola harm adik osztályában kezdődhet­
dés, és hiú ábránd a középfokú o k ta tá sü g y kóros álla­ nék aztán a n é m e t n ye lv tanítása, m in thogy erre a
potának szánálását a tanterv-reviziótúl várni, mert né­ nyelvre, e mi viszonyaink szerint, és a gyakorlati élet
zete szerint, a m élyre ható bajnak kútforrásait kell előbb szem üvegén nézve a dolgot, m ég m ost legn a gyo b b
fölkutatni, és radikális reformok egész vonalon való k e­ szükség van.
resztül vitele á lt a l; heroikus kúrát kell alkalmazni a E z t a n yelvet elég volna, mint most, heti n é g y
bajok megszüntetésére. órában tanítani, de inkább gyakorlati módszert
Ily álláspontra helyezkedve, a következő kérdő­ kellene alkalmazni.
pontokat fejtegette. Előadó a l a t i n n yelv tanítását teljes m egn yu g­
1. Tanterv-revízióra, v a g y középfokú oktatásü gyü n k vással, és minden habozás nélkül csak az ötödik osztály­
reformálására van-e szükség ? ban, a görög n yelv tanítását pedig csak a hetedik
N ézete szerint, reformációt kell sürgetnünk; de, ez osztályban kezdené el, annyival inkább, mert m eg van
ne komplikáció, hanem egyszerűsítés legyen. gy ő z ő d v e a felől, h o g y fejlettebb értelemmel a közép­
2. M ilyen legyen a jö v ő középiskolája? iskola felsőbb osztályaiba jutandott tanulók minden
F e le le t: egységes, és ig y el a bifurkációval, m ely nehézség nélkül el tudnák érni ezen nyelvekben azt az
c sa k zavart, és tetemes ok nélkül való költséget okoz, eredményt, a mit elérnek most, o ly töm érdek idővesz­
kivált az államnak. tegetés mellett.
De, nézete szerint, az egységesítést a lehető leg­ Az ig y m egnyert időt igen célszerűen lehetne
szélesebb körben, s tehát, nem csak a gimnáziumóknál, részint a túlterhelési panaszok megszüntetésére, részint
■ és a reáliskoláknál, hanem a középfokú iskolázás egész más, és kivált reál irányú tá r g y a k tüzetesebb tanítására
vonalán sürgetni kell, és ig y ezen törekvés keretébe fordítni.
bevonandónak véli a polgári iskolát is, kivéve a szakisko­ Előadó a f r a n c i a , v a g y az a n g o l n yelvet csak
lákat, mint a m elyek már specifikus célok m egvalósítá­ a középiskola felsőbb osztályaiban, s ott is csak fakul­
sára törekesznek. tative taníttatná és csak is azoknak engedné m eg ezen
 lő. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 129

nyelvek tanulását, k ik legalább is j ó bizon yítván yt N ézete szerint, csak ezen általános irány elvek tisz­
kaptak. tázása és m egállapítása után lehetne és kellene aztán a
5. A zo n kérdésre: h o g y van e szükség a g ö r ö g - tantervet r e v i d e á l n i , illetve, á t a l a k i t n i ; de m ost a
pótló tanfolyamra? E lőadó vélem énye, az eddig részletekbe való belebocsátkozást teljesen korainak tartja.
fölsoroltakból önkint folyóan az, h o g y arra szükség nincs, Szerinte, a tanterv-revizió e g y m a g á b a n olyan,
és annak felállításával eddig is csak ok nélkül való k ö lt­ mint ha, t r i v a l i s hasonlattal élve, középiskolai
séget és bajt okoztak ú g y a tanárnak, mint a tanulónak. oktatásunk és egész rendszerünk roszul szabott, és el­

6. V a n e túlterhelés a tanulókra nézve, és a jö ­ viselt köpenyére e g y foltot akarnánk vetni, de mert rósz

vőben lesz-e? a szabás, és kopott a szövet » c é r n a után szakad

Erre nézve az eszmecsere indítójának vélem énye e z : m i n d j árt«, és 4g y a folt mellett m ég jobban kifeslik.

A tanulók túlterhelése, a mennyiben csak re­ H oszabb eszm ecsere után, a kör m agáévá tette

latíve van meg, nem olyan imminens baj, v a g y n a g y u gya n azon elvi álláspontot, h o g y elébb a k ö z é p f o k ú

veszedelem, mint a minőnek sokan tartják. oktatás ügyet kell gyökeresen reformálni, s csak
azután következzék a tanterv-m ódositás, m in th o gy azon­
A középfokú oktatás itt kontem plált átalakulása
ban a vall.- és k özok tatásü gyi miniszter úr ez idő sze­
után m ég kevésbé lesz m eg.
rint csak tanterv-reviziót kontem plál és ig y m o s t erre
A mennyiben azonban g y e n g e tehetségű, v a g y a
nézve kell nyilatkozni, a kör tagjai tá rgy -cso p o rto k
kellő alapot nélkülöző tanulók m indig voltak, vannak
szerint tanácskoznak, és m egállapodásaikat a rendkívüli
és lesznek is, ezekre nézve a túlterhelés esetleg ezután
gyűlés elé terjesztik
is fen fog maradni, m ert nem tudnak versenyezni, s
E ze k vo ltak az első összejövetel k o m o ly tá rgy a i.
•erőfeszítés nélkül lépést tartani a jelesekkel.
— d-
Éppen ezért az ilyeneket arra kellene sarkalni,
h o g y kellő időben lépjenek át az általános célt kitűző
középiskolából a s z a k i s k o l á b a , hol aztán a hajla­ Nyilatkozat.
maiknak megfelelőbb tan tárgyakk al könnyebben boldo­ Tiszteletes Bartók György, szászvárosi lelkész aá.-tól,
gulhatnak. levelező lap kíséretében, tegnap egy csomagot kaptam, hogy
H a azonban túlterhelésről egyáltalában szó lehet, a csomagban foglalt füzetek az egyházmegye papjainak
osztassanak ki. Csodálkozva látom, hogy a kiosztás végett
ez igen is m egvan a tanárokra nézve és pedig az
hozzám megküldött füzetek cím e: A v á j d a-h u n y a d i r e f .
írásbeli dolgozatok mostani módszer szerint való
e g y h á z m e g y e v é l e m é n y e , az erdélyi ref. egyház-
javítása, és azoknak túlságosan n a g y szám a m iatt. kerületi lelkészek, és lelkész-özvegy-árvák gyámintézete ügyé­
Előadó korántsem akarja az írásbeli dolgozatok ben; s lényegesen fokozódik bámulatom, midőn egyik füzet
végére tekintve, azt látom, hogy ezt az egyházmegye nevé­
készítésének hasznát kicsinyelni, v a g y éppen tagadni, de
ben én, és a főjegyző bocsátotta ki. K i kell ezennel nyilat­
annyit nyíltan kimond, h o g y az azok készíttetésére, s
koztatnom, hogy a szóban forgó füzetben foglalt vélemény
kivált a tanár által való elbírálására fordított idővel az készítője, vagy készítői nevemet, s tudtom szerint, a főjegyző
elért eredmény, a haszon nincs egyenes arányban, nevét is (ki az ápril. roi ki rk. egyházmegyei közgyűlésen
mert a sok selejtes, olykor javíthatatlan do lgozat átol­ nem is jegyzett) önkényesen, tudtomon kívül, aláírásomat
nem is kérve, s igy törvény, és jog ellenére használták, és
vasása és elbírálása igen gyak ran valóságos test kinzó,
hogy a szétküldött füzet a z e g y h á z m e g y e h i v a t a l o s
szervezetet rongáló és lélek ölő munka. k i a d v á n y á t n e m k é p e z i ; nem képezheti, mert hi­
Ezen a bajon tehát minél elébb segíteni k e ll; itt szen, az egyházmegye jegyzőkönyve alapján, az általa föl­
sürgős orvoslásra van szükség, m ég pedig a dolgoza­ terjesztendő szöveg csakis a folyó hó 22-ikére összehívott
egyházmegyei tanács által lesz megállapítandó.
tok szám ának alább szállítása és az elbírálás módsze­
Kinyilatkoztatom egyidejűleg azt is, miszerint tény,
rének m egváltoztatása által.
hogy az egyházmegyei közgyűlés nagy többségének véle­
7. A z ig y kontem plált jö v ő középiskolájában fen- ménye egyezett a t. Bartók György véleményével, azaz, ki
tartandó volna-e az érettségi vizsgálat, s ha igen, minő lesz mondva, hogy az egyházkerületi gyámintézet érintet­
alakban és kik számára? lenül fentartandó; de, sem tiszt. Bartók Gy. sem az, kire
B őd K á ro ly vélem énye szerint, az érettségi vizs­ Ő előttem hivatkozott, tiszt. SzŐcs Sándor, sem általam,
mint ez idő szerinti esperes, sem az egyházmegye rk. köz­
gálat már csak azért is fentartandó volna, mert közép­
gyűlése által megbízva, följogosítva nem voltak arra, hogy
iskoláink színvonalát alább szállitni, nem szabad. az ide vonatkozó kiadványt a z e g y h á z m e g y e n e v é ­
A vizsgálat mostani alakján se sokat óhajtana b e n , a nélkül, hogy az elnökséggel még csak közölnék is
azt, ők készítsék meg, és küldözzék szét. Ez a jog, és köte­
változtatni, a m ostani követelm ényekből pedig mit se
lesség az egyházmegye elöljáróságát, s illetőleg, a közgyűlés
javasol elmellőzni.
elnökségét illette, és terhelte, mint a közgyűlési határozatok
A zonban, vélem énye szerint, csak i s a tudo­ törvényszerű végrehajtóját.
m ány-egyetem fakultásaira menő ifjak számára kellene Megjegyezni kívánom azt is, hogy a tiszt. Bartók Gy-
fentartani az éretségi vizsgálatot, m ig minden más pá­ aa. által, megbízás nélkül, kinyomatott, és szétküldött füzet­
lyára elégséges kválifikációnak véli a nyolc középis­ ben foglalt vélemény az egyházmegye ide vonatkózó hatá­
rozatát nem teljesen foglalja magában, mint ezt a jelzett
kolai osztály sikeres elvégzéséről szóló b izon yítvá n y
közgyűlés jegyzőkönyve igazolja.
felmutatását, és az egy évi katonai szolgálat-tételre
Kelt Piskitelepen, 1897. ápril. 19.
való jogosu ltságot is nem az érettségi b izo n yítvá n y föl­
B a rth a L a jo s,
mutatásához, hanem legalább hat középiskolai osztály, evang. reform, esperes.
sikeres elvégzéséhez kötné.
 13°. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 16. szám.

TÁRCA.
szerint javítható, és iskolai rendtartás (ordo vei Regiment
Történelm i adalékok.
Scholasticum) készítendő. K elt a tanács üléséből, mint fennt„
VI.
Eredetije, német nyelven, Besztercebánya-város levél
B e s z te r c e b á n y a -v á r o s i S ta tú tu m , a lk o tv a 1585-ben.
tárában. Prot. praetoriale. ex. 1565. lapszám nélkül.
Ezen nemes Besztercebánya, szabad kir. bányaváros
VII.
becsületes, nemes és előrelátó bíró ura, és egész tanácsa, B e s z te r c e b á n y a -v á r o s i S ta tú tu m , a lk o tv a 1568 -ban .
az 1565-ik esztendő Április havának 6-ik napján, előzete­
Dicsőség istennek mindörökké!
sen tartott beható és jól megfontoló tanácskozás után ho­ Az T5Ó8-ik esztendő Januáriusának xo*ik napjan, Besz­
zott határozatával, a plebánus uram, valamint a többi né­ tercebánya város tiszteletre méltó közönségének öregei (El-
met és tót prédikátorok és egyházi szolgák részéről, a plé­ tisten) vagy is a 24. választottak egy begyülvén, az egész
bániai, vagyis várbeli templomban követendoleg, a követ­ nagy közönségnek kívánságához képest, némely bajaikat
írásba foglalták és azokat a becsületes, nemes és előrelátó
kező egyházi; rendtartást irta elő, hogy ezáltal az egymás­
tanácshoz, további meghány ás-vetés, beható tanácskozás, és
közt felmerülhető minden egyenetlenségnek és civakodás- kedvező elintézés végett, azzal az alázatos kéréssel nyúj­
nak elejét vegye, és hogy közöttük az istentől áldott ke­ tották be, hogy a becsületes, nemes és előrelátó tanács
resztyéni, tisztességes életet és szívélyes testvéri szeretetet, azokat visszatetszéssel ne fogadja és egyébnek se tekintse,
a hivek buzdítására, isten dicsőségének és tiszteletének ter­ mint olyan dolognak, a melyhez az öregeknek az egész
közönség kérése folytán ragaszkodniok és azt kérelmezni­
jesztésére, szent névének és isteni igéjének befogadására,
ük kell. Ennek okáért, hogy az Öregek, vagy is a 24, vá­
a keresztyén közönség épülésére és az emberek lelkiüdvös­ lasztottak, kétségtelen megviga&ztaltatásuk felől bizalommal
ségének fentartására tovább plántálja. viseltetvén, végre is valamely bizonyos feleletet kívánnak
Ennek okáért, a becsületes tanács gondját mindenek és ahhoz erősen ragaszkodnak is, azért a becsületes, nemes
és bölcs tanácsot ismételve alázatosan és nagyon kérik,
előtt arra fordította, a mit istennek h ála! el is ért, hogy
hogy ezt tőlük rósz néven ne vegye és a már ' oly. gyak­
az egyházi kormányzásnál (Kirchen-Regiment) ügy a mint
ran kérőleg felsorolt alábbi sérelmeket, végre valahára o r­
eddig is, régtől fogva történt, kellő számú egyházi szolgá­ vosolja és valósággal foganatba vegye. A fennt említett
kat alkalmazzon; a,.miért is a tisztelendő és tudój Kun- sérelmek pedig a következők.:
cely- János (az. előbbi Statútumban Kyncelinek volt hva) (Jegyzet. Az 1 — 20 pont alatt felsorolt sérelmek közül
csak az első lévén egyházi természetű, a többieket mellőzzük).
plébánus uracbnak teljes hatalmat ad arra, hogy az egy­
Elsőbben, a tót prédikátort illetőleg.
háznak a lelkiekben való kormányzatát (mivel ^naguk a
Minekutánna az emberi boldogság és lél kiüdvösség
világi dolgok, és ügyek, intézésével úgy. is eléggé el van­ egyedül az Isten igéjében és a szent evangéliumban van,
nak foglalva) és isten igéjének hirdetését, a boldog emlékű s egyebütt nem is keresendő, ezért Isten kegyelméből en­
Károly császár által, a birodalmi rendek utján 1530-ban nek a városnak is megvannak a maga istenes és tudós
plebánusa, kellő számú prédikátorai és egyházi szolgái, (a
bemutatott augsburgi igaz hitvallásnak megfelelően, úgy a
mit istennek eléggé meg sem hálálhatunk) a miért is, leg­
miképpen ez, egy szelíd és hű lelkipásztorhoz illik, a maga inkább arra kell gondolnunk, hogy azok mindenkinek szük­
legjobb belátása szerint vezesse és ellássa. Erre nézvést a ségleteiről gondoskodva, ^'ket meg is tarthassuk, és a he­
vasárnapi prédikációkat, és a vasárnapi vecsernyekor, valamint tenkénti fizetésüket és egyéb illetményeiket úgy kielégít­
a hétnek az arra megállapított napján, a gyermekeknek a káté­ sük, hogy panas.zolkodás nélkül megélhessenek. Minthogy
pedig András uram, a tót prédikátor, kérelmében, felette
ban való szorgalmatos tanítását, illetőleg is, a többi egyházi
nagyon azt panaszolja, hogy csekély fizetése miatt, még az
szolgák és prédikátor-társak a plébános uram intézkedéseihez életfentartásra szükségesekkel sem rendelkezik, s az egész
tartsák magukat. Ellenben, Márton és Egyed uraink, nem külön­ közönséget magasabb és nagyobb dijaztatásáért kéri, hogy
ben a tót is; kötelesek minden vasárnap ebéd után, de hét folya­ neki is megadasssék az a fizetés, a mennyit a többi német
mán is, fölváltva, egy-egy praedicatiot tartani; a templom­ egyházi szolgáknak adnak, ennek következtében a heten­
kénti 2 forintot, tekintettel szorgalmára és az egyházi szol­
ban pedig úgy, a miképpen a régi plébánus uram idejében
gálatok körül kifejtett buzgalmára, részére is engedélyezzük,
szokásban volt és maguk is jól tudják, mindenik a maga és megállapítsuk; alázattal kérvén becsületes, nemes és bölcs
helyén állani, és székében maradni, t. i. a plebánus uram tanácsot, hogy ahhoz a maga beleegyezését is megadja, hogy
után Márton uram, ezután a tót prédikátor, azután Egyed őt ama költségeknek kikerülésével, a melyekben az ilyen em­
bereknek a más helyről való idehozása kerül, megmáraszthas-
uram és ezután a tót káplán, a mint kinek-kinek az ál­
suk. Hogy pedig amaz ellenvetés, hogy a plébánia jöve­
lása, és hivatása magával hozza és illendő. Egyik a másiknak
delmei ezt nem futják, fölhozható ne legyen, a plébániai
tisztébe ne ártsa magát és hivatalos működésébe ne avat­ intéző uraiméknak álljon kötelességükben, hogy az egyházi
kozzék, hanem éljen csendes, visszavonult és nyugalmas számadás (Kirchenraytung) évi feleslegeit beszedjék és a dolgo­
életet, mivel mindeniknek megvan á szükséges és tágas kat akképen igazítsák, hogy a .papság hetenkint annál köny-
nyebben fizethető legyen.
szobája. Ez által a mindenható istennek és a becsületes
A tiszteletre méltó közönség becsületes tanácsa ja-
tanácsnak is mindenek elot^j'ó és tetszetős szolgálatot
nüárius 15-én az elősorolt panaszokat tárgyalás alá vevén,
tesznek. az első pontra válaszul a következő feleletet a d ja :
Ezek mellett, a becsületes tanács megrendeli mind­ A becsületes tanács azón, hogy a tiszteletre méltó
nyájuknak általában, különösen pedig a plebánus uramnak, közönség a maga hatalmát túlbecsülve, András uramnak,
a tót prédikátornak fizetését a becsületes, nemes, és előre
hogy az iskolára felügyetópéF. legyenek; hogy az ifjúság
látó tanács- előzetes tudta nélkül megjavította, és részére
isten iránti félelemben, a tudományokban és jó erkölcsök­ henkint 2 frtot engedélyezett, nagyon csodálkozik; hiszen,
ben jó és .helyes oktatást nyerjen, hogy a leckék rende­ .nem csak a becsületes tanács, hanem a tiszteletre méltó
sen tartassanak, mi végre az iskolamester számára a belátás közönség is jól tudja, hogy úgy a plébániának, mint a
 16. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Táros köyönségének a jövedelmi állapota annyira rósz, és
•csekély, hogy ha a plébániai intézők az adósságokkal le­
számolni akarnának, talán a szalmaszéknél sem találnának
egyebet is, Jakab uram is azért ment el innen, mert kí­
vánságával mindenünnen elutasittatott. Ennek okáért a be­
csületes tanács a kért beleegyezést meg nem adhatja, sem
pedig milyen i rendet meg nem tűrhet; hanem ha András
■ uramnak, avagy bárkinek valalami sérelme van, ismerje meg
felsőbbségét, a melyhez fordulnia kell.
Eredetije, német nyelven, Besztercebánya levéltárában,
Prot. ex 1568— 1569. lapszám nélkül.
K özli: Dr. Kolosvári Sándor-
Pro história.
Folyó év márc. 4-én a küküllői egyházmegye neve­
zetes közgyűlése tartása alkalmával kapám kezemhez az
1896. és 1897. évi Névkönyvet, s megvallom, azon időtűi
fogva sokszor lapozgattam bennük. De, éppen ma, midőn
esperesünk körlevele alapján holmi statisztikai adatok pontos
elkészítésével bajlódnám, vevém észre, hogy az 1896. évi
Névkönyvben R a d. n ó t h-rúl mi íratott. Ez nem úgy v a n ;
én ezt annak idejében nem úgy Írtam. Tehát, az igazság
érdekében leirom szóról-szóra, a mi a radnóthi anyaegyház
legrégibb elrongyolt anyakönyve első levelén, alig olvasha­
t ó i g magyarul, és latinul is megtudható. Hogy ki irta, nem
íudom, de igy van Írva:
>A Radnóthi Reformata Ecclésiába voltak papok, a
mint végére mehettem, ezek«:
Ao. 1610. Franciscus Peres, Radnothius, obiit 1612.
Relinquens unicum filium, Franciscum Peres, Radnothius.
Ao. 1640. Stephanus Bánfihunyadius, obiit 1644.
1654. Michael Diosi.
1664. Tothfalusi Gáspár István, m.-vásárhelyi.
1705. Diosi András.
1708. Blasius Ilyefalvi.
1 724 Zalányi Mihály. NB. Házánál választottuk el
1725-be Őszi pártiálison Bánfi Imre urat Nagy Susánnával,
jo o forintot űzetett. Pápai, nótárius.
1 737* Successit Michael Bajtsi, obiit 1758. Successit
Paulus Benedek, Dálnoki. NB. 1729-be volt Csernátfalusi
András, ebbe az esztendőbe praedikáltam a gogányi nyári
pártialisban.
1 7 6 3 .Sámuel Kolumb. Itt két sor latin irás olvashatatlan.
1768. Johannes Szabó, Bibarcfalvi, Successit.
Ao. 1 771 . Josephus Surányi hinc Successit.
1779. Andreas Máttyás hinc Successit et Balavására
•ubi praedicavit Evangel. Aos. 25.
Anno 1786. Franciscus Pétsi, kolosvárinus. Itt egy lap
latin irás következik, olvashatatlan.
Ao. 1795. Similon Pétsi, de Kolosvár, qui tandem
ao. 1805. in Ecla N.-Teremiensen, transiit.c
Azután igy következik. »Helyébe jött 1805. t. Erisei
János, és elment 1815. Helyébe t. Málnási M. Ferenc jött
1815. esztendőben, ápril. 17-én.«
Hogy Málnási meddig volt papja Radnóthnak, nem
tudom, még egy pár ember emlékszik rá, de az irás azo­
nosságából következtetve, 1850-ig, a mikor néhai b e. Antal
püspökünk derék veje, Nagy Sámuel M. DéllŐrűl letutajozott,
■ azt mondta, azzal hozták le, és paposkodott 1868-ig.
Hogy derék volt, ezt sógora, dr. Antal László ur mon­
dotta, midőn 1868-ban a nyári vizsgán, akkor jurátus voltam
M.-Vásárhelyit, magához szólítva, igy szólott hozzám: hát,
igaz, hogy Radnótra megy papnak, Mooré úr? Az szép, és
jó hely, ott sógorom a pap, de a milyen testalkotásu, ha
mértékletes életet élne, annak száz évig kellene élni. De,
az úr könyörült mindkettőnkén, mert Öt-hat évi együttlé-
tünk után, iszákosságának áldozatul'esvén, mint a radnóthiak
mondják, az isten egybe gyűjtötte. Rajtam pedig úgy, hogy
mint akkori esperesünk, Benedek bácsi mondotta, ki éppen
akkor nálam volt, a »szerencse beütött a konyhámra«.
I 3i-
Tehát, 1868. márc. 2 5 -tűi, már huszonkilenc éve, én hor­
dozom a gyönyörűséges igát, és könnyű terhet.
Radnóth, 1807. ápr. 5. „„ , , ^
Moore Domokos,
radnóthi református pap.
Képek a parókhiárúl.
Az ernyei p a p n é fiá n a k a zseb e.
Észre sem vettem volna, ha egy véVetlen körülmény
nem figyelmeztet reá, hogy miféle isten csodája az az ernyei
papné fiának a zsebe. Pályázatot mernék rá hirdetni, ha
kitalálja valaki, hogy miféle nevezetesség is az az ernyei
papné fiának a zsebe.
Pedig csodavalami. Külsőleg olyan* mint az én fiam­
nak a zsebe: anyja csinálta az apja viselteséből, belsőleg
pedig, hogy kézügyben levő hasonlattal éljek, olyan, mint
a pap zsákja.
Soha életemben olyan gianariurootí Akkor jöttem rá,
mikor egyszer az én Józsi barátom (az ernyei papnénak az
ura), és Leóna barátnőnk (hősünk édes anyja) látóul jö tte k :
ha élünk-e, vagy meghaltunk ?
Még éltünk. Sőt, ezen az áldott napon valamivel job ­
ban is éltünk, miről Juliska leányomnak öccséhez intézett
ezen bölcs eleve-látása is bizonyít: »Tamika, ma jól élünk,
mert vendégek vannak.« Örömét még ezzel is megtoldotta:
»Kálmán is itt van.«
És úgy is volt. Jól éltünk, és Kálmán is itt volt.
Csendes beszélgetésnek himes szálait szövögettük mi fér­
fiakul, szőnyegre hozva kultúrpolitikát, egyházpolitikát, vám­
politikát, gazdasági politikát, szóval, mindenféle politikát, a
mivel csak kepézési rendszerünkén segíteni lehetne. A z
asszonyok pedig kétnyüstöst, háromnyüstöst. négynyüstöst
emlegettek, nyilván azon célzatból, hogy a legközelebbi
ruhaelszaggatás idejében (a mi bizonyosan hamar lesz),
melyik milyen fajtából stafirozza ki földön, ágon, fákon
mászkáló, s ezen falusi sport üzésében nagy mértékű ruha-
pusztitó^gyermek eit.
Mindezen magas röptű tárgyalások elől pedig gyer­
mekeink félrehuzódtak oda, hol az ételnek nem csak a
szaga tapasztalható, hanem lábosban, ibrikben, serpenyőben
maga az eleven étlap látható, a konyhába. Igen alkalmas
hely mindenféle játszásra. A kicsi ládáról lehet ugrani. A
nagy láda, és az ágy mögé elbújni. A földön táncolni. Mind
olyan ártalmatlan dolog. A kicsi ládáról ugorva, nem törik ki a
láb. A nagy láda mögött is, az ágy alatt is meg lehet kapni,
a ki elbújt. A földön pedig nem sarkalják fel a páikettet.
Ezúttal ugyan ezek közül egyiket sem csinálták, ha­
nem valami egyébbel valának foglalatosak : az ernyei pap­
nénak a fia ürítette ki zsebeinek a tartalmát, s rakta meg
vele a nagy és a kicsi láda födelét, a lapitóul is szolgáló
ágyfedél-rámát s a tálasnak egy részét.
Egész rakomány. Akár, mint egy Oceánjáró hajón.
Azok a pajkos, beszédes ajkak, melyek máskor annyit
csevegnek-fecsegnek, mind fázva maradtak most, a nagy
csodálkozásnak miatta. Komoly némaság fogott el a nagy
gazdagság miatt: kocsist, szakácsnét, pesztrát, gyermeke­
k et; s mikor mi a szokatlan némaságot nem értve, m eg­
leptük Őket, akkor láttuk csak, hogy mi okozta azt a nagy
csodálkozást, és hogy mi mindent pakolt ki az ernyei
! papnénak a fia a zsebébűi.
Volt ott egy hosszú nyelű régi bicska és egy kurta
pennaszár, egy lapos karika fából, tizenkét vadgesztenye,
egy fa- (ács) plajbász, egy kőplajbász darab, egy csomó fo­
nal, két darab kréta, egy könyv, égy kicsi naptár, aztán
még egy kicsi könyv, meg egy nótesz, egy lapos sróf, kü­
lönböző cédulák, és papir-mustrák, apja termesztményéből
egész magtár: törökbuza, fuszulyka, zab, kender, borsó,
lencse; továbbá lámpasróf, egy II. oszt. M.-Vásárhely tol
Sáromberkéig szóló kilyukasztott vasúti jegy, fehér, fekete,
ing-, nadrág-, füles, fiitetlen gombok, tűkördarab, egy zon­
gora elefántcsont billentyű és egy hegedű >Á< húr.
 132. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Fogalmam nem volt ilyen zsebről. És hozzá, mikor
visszapakolta, senki sem mondta volna meg, hogy ott egy­
általában van is valami.
És ezek nála csak olyan ártatlan csecsebecsék, gyer­
meki játékok. Tilalmas dolgokra egyiket sem használja. A
bicskával asztalt, széket nem farag össze, a kréta pedig
nála nem falfirkálni való. Egyáltalán, tiltott jószág semmi
sincs közöttük. Mind igaz keresmény. E gy része pedig ép­
pen emlék, ereklye. Azt a vasúti jegyet pl. a keresztapja
hozta ajándékba, mikor a múltkor meglátogatta. (Az sem
erőltette meg magát.) Minden apróság pedig egy hosszú
életnek, (már a milyen hosszú egy hat éves gyermeknek élete)
szerzeménye,gondos takarékossággal szedegetve össze mindent,
a. mi vagy tűzre, vagy papírkosárba, vagy kidobni való volt
Bezzeg, nem olyan volt az a körlelkész-fiu, ki a múltkor
Őket meglátogatta. Annak nem volt semmi a zsebében,
és mégis ártalmas dolgot cselekedett. Kimentek az udvarra,
játszani. Ott kapirgált a tiszteletes asszony kendermagos kis
jércikéje, egy kedves, okos, szelíd állat, akár egy galamb
Árván nőtt fel, s a tiszteletes asszony volt, úgy szólván, a
nevelő-anyja. Tenyeréből étette, s vendégjogot élvezett a
konyhában, irodában, nappaliban, zongorán, mindenütt.
Egyszer csak a körlelkész-urfi egy kis követ vészén
fel, s azt mondja Kálm ánnak: fogadjunk, hogy egybe el­
találom ! S meg sem várva, hogy mibe fogadjanak, célzott,
és eltalálta. Éppen a kis bóbitás fejét. Nyomban kimúlt.
Szegény ernyei papné, úgy megsiratta, mint akár egy
gyermeket. De, fia miatt még nem volt oka sírnia soha.
Ne is legyen.
C sek m e Ferenc-
Különfélék.
= Meginnepeltük a keresztyénségnek, az em­
beriségnek lég felségesebb, legmagasztosabb, legeszAényibb,
és legigazabb innepét, a h u s v é t o t . Kielégittetését az em­
beri lélek őrök szomjúságának. Bizonyosságot nyertünk a
halhatatlanság, az örökélet felől. A kolozsvári ev. ref. temp­
lom okbúi százával tértek vissza a hívők. A rogyásig voltak
telve az áhitatoskodókkal. Ezt az áhitatoskodást nem mes­
terkedés csinálta. A modem evangyelisták közül egyet láttunk
ott. Ez az élő hitélét megnyilatkozása volt. A z a hit, mely ne­
gyedfél századon keresztül nem csak fentartotta, de elpusztit-
hatatlanul lerakta alapjait annak a meggyőződésnek, hogy
istennek országa, istennek dicsősége nem hivalkodó szavak­
ban, szentelt-vizes beszédekben, de az akarat ereje által
véghez vitt cselekedetekben áll. »Ha a jó cselekedetekben
meg nem restülünk, aratunk örök életet. (Gál. 6. 9.)
= Hogy az Alföldön a názárénusok szektája
egyre terjedt: csodálkoztunk is, nem is. Csodálkoztunk, hogy
a józanon gondolkozó kálvinista nép megingott hitében;
de ha arra gondoltunk, hogy anyagi terheitől akar meg­
szabadulni, és ezzel a háttérrel, szívesen hallgatta, és hall­
gatja a modern evangyélistákat, kik a betü-imádással bolon-
ditván őket, elvadul szívben, lélekben, érzéseiben, gondol­
kozásában, és lesz hitetlen vakbuzgó, hazáját megtagadó
hontalan: ez megbotránkoztató ugyan, de nem csodálatra
méltó. Utó végre is, a protestántizmus, a hit mellett, egy
kicsikét a józan ész dolga is, és ha ezt egy nehány őr­
jöngő megzavarja, hát olyan jelenség, melyet sajnálni lehet,
azon segitni kell is, ha lehet, de zsandárokat elébe állitni,
nem lehet. Sokkal fontosabb tünemény ennél, hogy az A l­
földön, Bács-Petrovoszellón, hetven család tért át a názá-
rénusokhoz, kik közül 40 római kath. 30 gör. keleti val-
lásu. Attól ne féljünk: Vaszari Kolozs, majd eligazítja a
dolgát; a gör. keletiek is majd eligazítják ezt a históriát
a maguk érdekében. Ugyan, mit csinálnak a mi egyház-
kerületeink, a mi püspökeink ennek a pestisnek a meg­
akadályozására? Igen is, értjük, tudjuk. Szabad vélemény-
nyilvánítás ; szabad tanítás; lelki függetlenség, tán, az emberi
méltóság is! Jól van. Hát, legyünk szabadok, függetlenek,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
16. szám.
méltóságosak. De akkor vagy mondják ki mindezeket tör­
vényben, a melyet megtartani, kötelesség; vagy helyezzenek
törvényen kívüli állapotba, és akkor eljött a > K i s T ü k ö r « ,
a » H a j n a l « világa. Akkor aztán, szabad a vásár; és ne
tessék siránkozni; hanem kinek-kinek pöfögni, dölyfösködni
a maga emberségéből, ha tud, és nem az egyházkerületek
keservesen kiérdemelt, és csak fogyatékosán megtarthatott
filléreiből.
= A nagyobb, és legnagyobb igazság. Tiszt.
Szőts Sándor paptársam, a »Prot. Közlöny« 14-ik számá­
ban irt cikkében nem elégszik meg az általam proponált
»nagy igazság«-gal, sőt szerénységemet is megmérlegelvén,
hiányosnak talált. A saját maga kisebb (értsd: nagyobb)
igazságát pedig hiánytalannak állítja. Hát, nehogy a do­
logban valami tévedés essék, íme, ünnepélyesen kinyilat­
koztatom, h o g y : eszem ágában sem volt, a szegény papi
özvegyek megrövidítésére célozni ; sőt ilyenszerü tervezet
eddigelő még nem is merült fel, csakis bátor voltam a
a theologiai fakultás és létesítendő szeretetházat rokonsá­
gunkba fogadni és majd a megnyílandó örökösödésnél őket
számításba venni, mint méltó utódokat. Ha pedig az én
igazságom megengedi, hogy a mi jogos tulajdonunkból,
önmégtagadásunk árán is, a már többé szükséget nem szen­
vedő Özvegyek mellőzésével, e két egyházkerületi intéz­
ményt segéljük: akkor ez az áldozat annál nagyobb lesz,
minél több élvezetről kell lemondanunk. A z említett két
egyházkerületi intézmény pedig bizonyára lesz oly jogos
utód és örökös, mint az a későbbi nemzedék, a melynek
egyetlen fillér hozzájárulása sem leend az egyházkerületi
gyámintézet vagyonához. Melyik a nagyobb, melyik a leg­
nagyobb igazság, és e szerint, a legteljeseab szeretet ? Sem
az enyém, sem a kollégámé, hanem a Jézus Krisztusé, a ki a
gyülekezetre tekintve, ezt mondaná: »ime, az én anyám, és az
én atyámfiai.« Kutyfalva, ápril. 18. 1897. N a g y D o m o k o s .
= »Mirjám« cimü magyar imakönyv jelenik
meg zsidó nők számára, rövid időn, Veszprémben. Vászon­
kötésben frt., bőrkötésben 3 írt. 50 kr. díszes kivitelű
csont, vagy bőrkötésben 6 frt. Annyi hasznos és haszon­
talan könyvről emlékezünk meg e rovatban már eddig, de
a melyek mind keresztyén felekezetüek voltak, hogy most
már Izráel imáit, Izráel hitét is fölemlítjük. A z előfizetésre
való felhívás első sora igy szól: »Az emberi szív legmaga­
sabb, legnemesebb érzelme az, mely isten felé veszi útját,
mely teremtőjét keresi«. Ha ennek megfelelőleg lesznek
megírva ez imák, bátran olvashatják a keresztéynek is. A
»Hajnal« lehet, hogy exkommunikálja őket érte, de hát az
ilyen hajnal » L u c u s a n o n l u c e n d o « .
= A nagyenyedi ev. ref. tanítóképzőben az
idei k é p e s í t ő vizsgálatok, jelesen az Í r á s b e l i e k május
hó 20— 22, a s z ó b e l i e k junius hó 25— 26 napjain fog­
nak megtartatni. Folyamodni szándékozók kellőleg fölsze­
relt kérvényüket május 10-ig terjesszék be az igazgatóság­
hoz. Nagy Enyed, 1897. április 14. N a g y L a j o s , ké-
pezdei igazgató.
Hivatalos rész.
350— 1897- M E G H ÍV Ó .
A széki egyházmegyének f. évi május hó 4 én d. e.
10 órakor Szamosujvártt rendkívüli közgyűlése lesz, melyre
a gyűlés t. tagjait ezennel tisztelettel meghívom.
A közgyűlés egyedüli tárgya a Prot. Közlöny 12-ik
számában közzétett 1240 sz. ig.-tanácsi körlevél értelmében
véleményes javaslat megállapítása.
Fölkérem lelkész társaimat, hogy ezen közgyűlést a
világi képviselő urakkal tudatni szíveskedjenek.
Szék, 1897. ápr. 15. S o m k e r e k i M ik ló s
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő'.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Ápril. 29. 17. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

JE lő fize tési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z er J ce sztő sé& i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Küímagyarutca 9. s z .

állt.« Il-ik Rákócy Ferencről ezt mondja: »Ősei

Vallásos, és vallás nélküli nevelés. Erdély fejedelmei voltak, n a g y a p j a Bécsújhelyit
(Vége.)
bakó bárdja alatt vesztette életét,
A » l o y a l i t á s , « ez a jelszava ennek a fiatal atyja pedig alig kerülte ki e sorsot;
embernek, és ez az állami nevelési rendszernek. ő tehát legalkalmasabb volt a fölkelés
Loyalitás minden áron. hogy valamiképp bizonyos vezérletére.«(!) A Magyarországot átalakító negy­
érzékenységeket meg ne sértsünk, a történelem vennyolcas alkotásokról, a nagy szabadságharcról
tanításban, az erkölcsi nevelésben, melynek leg­ így emlékezik meg: »A nemzet, és uralkodó közt
magasabb foka ebben csúcsosodik ki. E loyalitás félreértések támadtak.; a nemzetiségek a magyar
nem enged, csak a kormányhoz (természetesen, a nemzet előrehaladásában a maguk érdekére ve-
mindenkori kormányhoz, jönne bár a liberális után szélyt láttak; ennek folytán kiütött a magyar
azonnal a legszélső radikális) hű embereket nö­ szabadságharc, mely a magyarok harci dicsőségét
velni; e loyalitás nem enged őszinte, leplezetlen szaporította, de az ország haladását legalább
történelmet írni, és tanitni. A mint látjuk ezt ötven évvel hátra vetette.«
péld. a népiskolák ötödik, és hatodik osztálya Hát, az ilyen szellemű történet-tanítással el
számára irt, a vallás-, és közokt. miniszter által lehet 4pii azt, hogy az ifjú nemzedék bizonyos
14,539— 1889. szám alatt engedélyezett Kuttner- józan megvetéssel gondoljon szabadsághős-őseire,
Suppan-Laukó »Magyarok Történetében«, á mely mint valami rendfelforgató rebellisekre, és azt,
közvetlen annak utána, hogy a mohácsi vész utáni hogy szörnyű józan bölcsességében, és loyalitá-
időket annyi részletességgel tárgyalja, hogy külön sában minden előtt meghajoljon, a mi felülről jön,
fejezetben leírja (nagyon helyesen) Kőszeget Juri- parancsoltatik; de, azt nem, hogy vész idején önálló
sics Miklóssal, »Temesvárt, Drégelyt, Egert«, nemzeti létünk tiszta tudatában határozott bátor-
»Zrínyi Miklóst« a vár védelmében lépésről lé­ sággal cselekvő, és vérrel is áldozni kész legyen.
pésre négy lapon, »az új v a l l á s behozata­ Tanítóink mint megváltást üdvözölték az álla-
l á r ó l « szól mindössze tizenhét sorban, ilyen hű­ mositást, a mely őket megszabadítja az egyház,
séggel okolván meg annak elfogadását: »A tő- illetőleg, a papok gyűlölt zsarnokságától. Volt is
röknek behódolt faluk pap nélkül maradtak. Pedig okuk, ezt megelégelni. De, ma érezhetik, hogy
nyomorult állapotukban a szegény nép egyedül az a zsarnokság, bár durvább, még sem volt oly
a vallásban keresett vigasztalást. Szívesen fogadta nyomasztó, mint az államé, a mely mellett egész
tehát, ha valaki neki az istenről, a túlvilági életről egyéniségüket megtagadva, úgy kell mozogniok,
beszélt; nem kérdezte, nem is tudta, miféle val­ mint a gépezet egy kerekének, különben, ha félre
lása« A haza, és egyház szabadságáért, alkot­ lép, összetörik. Amott személyes meggyőződé­
mányáért vívott nagy nemzeti harcokról, és a süket, elveiket szabadon vallhatták; inkább voltak
nagy nemzeti fejedelmek közűi az egy Bethlen függetlenek, tehát, inkább emberek. Szabad em­
Gáborról emlékszik meg tizenegy sorban azzal, bert pedig csak szabad ember növelhet.
hogy »Németországban az új vallás behozatala A mai nemzedék nyomrúl-nyomra ijesztőbb
sok háborút, és vérontást eredményezett. Magyar- közönynyel tud lemondani egyéni függetlensé­
országon különösen részt vett benne (a háború­ géről, szabadságáról az anyagi jóllétért, elő-
ban) Bethlen G. a kit azonban a protestánsok haladásért. Ki merné állítani, hogy nem igy
leveretése békére birt, s a r e n d végre helyre tenne hazája szabadságával, függetlenségével is?
 134~ PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ez az állami nevelés elmaradhatatlan folyománya. El­
lenben, az egyházak kezeiben az iskolák pártok, érdekek
szolgáivá soha nem válnának; a protestáns iskolák ha­
tározottan mindenkor általános emberi, és hazai érde­
keket ápoltak, és ápolnak.
A z állami nevelési rendszer tehát éppen arra nem
alkalmas, a mire kigondolva van: jó hazafiakat növelni
Hát, vájjon, az általános emberi szempontnak meg
felelő-e? Vájjon, embert növelni, alkalmas-e? Erre teljes
séggel nem. Nem pedig vallás nélküli nevelési rendszerével
A népiskolai törvény 57. §-sa szerint, »a községi
(természetesen, az állami) népiskolákban is a hit, és
erkölcstani oktatásnál a hitfelekezetek tartoznak gondos­
kodni«, a mint ez a hittani oktatásnál (de, csak is ennél)
másképp nem is lehet, mivel közös iskolába minden hit-
felekez'et gyermekei járhatnak.. És »a vallásoktatásnak
a közös iskolai órákon kívül kell tartatni.« E paragrafus
erejével a vallásos növelés a rendes tanítók kezeiből
nem csak ki van véve, hanem egyenesen ki van zárva.
Ha pedig a vallásos növelés ki van zárva: úgy
maga a növelés van kizárva; mert, most már eljutottam
oda, hogy kimondhassam: n ö v e l é s v a l l á s n é l k ü l , a mint szintén Felméri mondja: »A népnevelés nem
képtelen valami. A mint hogy az újabb nemzedék nem is
tart igényt a nevelő szép cimére; ők nem növelnek,
még nem is tanítanak már, hanem » e l ő a d á s t t a r ­
t a n ak«.
Pedig az elemi iskolákban még nem előadást kel­
lene tartani, még nem is annyira tanítani, mint n ö v e l n i ; is, azon kívül, vagy felül is?
akkor kellene az emberben a nemesebb részt, a j^zivet,
lelket formálni, a mikor az még hajlékony, fogékony
a szépre, jóra, nemesre, igazra. A z egész embert kellene
az elemi iskolai növelésnek fejleszteni, tehát nem csak
az értelmet, hanem az érzést, az akarást is. Ezt pedig
tanítás által elérni, nem lehet, hanem csak növelés által;
tehát, vallásos úton.
Sőt, tovább megyek, és azt mondom, hogy több
kellene a nevelésből, mint a tanításból; több az érzület-,
és akarat-fejlesztésből, mint az értelem erőszakolásábúl.
A mai tanrendszer pedig a tanulandók fölhalmozásával
egyedül az értelemre akar hatni, a jellem-fejlesztésre sem
gondot nem fordít, sem időt nem hagy. És mit ered­
ményez ? Micsoda a mai ember örökös okoskodásával,
ideges kapkodásával, állhatatlanságával, hitvány akarat­
erejével, mely minden akadálynál visszaretten, csekély
teher alatt is megtörik; micsoda a még most is látható
régi növelési rendszer komoly, kitartó munkásságu, hig­
gadt, nyugodt gondolkozásu, vészt, vihart csöndes, nyu­
godt lélekkel hordozó embereihez képest? Melyik igazi
ember? Ha lelkem elébe idézem a mai embereket (a
népből) az ő tudákosságukkal, melylyel küzködni, egy nép
közt élő embernek kin, kétségbeesés ; azokkal szemben
a régi rendszer embereit kevés tudásukkal, de tiszta,
józan értelmükkel, mely elég legalább arra, hogy be­
ismerje, miképp papja, és tanitója nála minden esetre,
okosabb ember, a mit a mai népbeli nem akar elismerni:
még azt is habozás nélkül állítom, hogy az a kevés ta ­
nítás, éneklés valamennyi használt énekkel, imádkozás,
irás, olvasás, számolás alaposan tanítva, magát az értelem­
fejlesztést tekintve is, több eredményt ad, mint a mai
m i n d e n t tanitni akarás. És ez, ha nem a levegőben
17. szám.
járunk, ha nem elméletből dolgozunk, hogy mit, és meny­
nyit k e 11 e?ne, mennyit v o l n a j ó tudni, hanem számot
vetünk a lehetőséggel, az idővel, mely a gazdálkodó em­
berek gyermekeinek iskolára jut, a tehetséggel, a mit az
a gyermek az iskolába h oz: egész természetesnek fog
bebizonyulni; mert nem a sok étel ad erőt, egésséget,
hanem a jó emésztés; nem a sok tanulni való fejleszt
érteimet, hanem az, a mit az az értelem feldolgozni, képes.
Abbúl a kevésből mindenkinél maradt meg valami, de
e sokbúi a legtöbbnél semmi. No, egy igen: az, hogy
ő magát nagyon okos embernek hiszi. Ezt nem csak
falusi észszel állítja igy, de igy ítélik egyetemi kathedrán
is. Felméri, péld. Neveléstudománya 106-ik lapján ezt
mondja: »Az iskolák, a bennök uralkodó polymathia
miatt, valóságos értelmi kosztházakká lettek, s abban
a mértékben a szellem-művelés műhelyeiként működni,
megszűntek. Ma az iskolákban a tudós szerkezetű gép
a fő; az értő, és gondolkozó egyén, mellékes dolog.
Kontinensünk összes iskoláiban tömeg a tantárgy, gyarló
az asszimiláció, sok a tanulás, de kevés a műveltség.«
Bizony, azzal a sok tanulással nem növelünk embert, mert,
azt teszi, hogy a nép gyermekének megtanítsunk min­
dent, a mit nem tud; hanem azt, hogy megszoktassuk
emberileg élni, és érezni; hogy második természetévé
tegyük az emberséges magaviseletét«. (Ugyanott, 1 18. old.)
De, hol van ma ez az emberséges magaviselet a népben
Tehát, a mai iskolai rendszer már maga nagyon
megnehezíti a tanítás mellett a növelést még ott is, a
hol a vallás-tanitás a rendes tanító kezeiben van. Mivel
pedig ez nincs a közös iskolákban, hanem a gyermekek
hittani, és erkölcstani oktatása a felekezétekre van bízva,
a kik ezt, természetesen, a közös iskolákba járó papjaik
által végeztetik: következésképpen, az ily módon végzett
hittani, és erkölcstani oktatás, az engedélyezett órák
számánál fogva olyan, a milyen; de, csak oktatás lehet,
növelés pedig, a szó igaz, és teljes értelmében, semmi­
képpen nem lehet. Nem először azért, mert annak a
szellemi vegyfolyamatnak, a mely az érintkezés, beszéd,
és hallás útján a nevelő, és tanítvány lelkében közlekedik;
vagy ha úgy tetszik, annak a delejes áramlatnak mely
a tanító leikéből, a:: ő arcáról, szemeiből, hangjából,
egész lényéből, mint szeretet sugárzik a tanítvány lel
kére, megszakítás nélkül valónak kell lennie, a mi csak
a mindennapi érintkezésnél, és egyugyanazon tanító,
nevelővel lehet. Mert nagyon természetes, hogy a gyer­
meki lélekre annak van több befolyása, a ki vele több­
ször érintkezik. Ha már most egy iskolában a tanítóval
nem vallásos lelkű ember, mivel neki vallásos dolgokról
beszélgetni, nem muszáj, sőt, hogy esetleg dogmatizáiásba
merülve, felekezeti érzékenységet ne sértsen, inkább nem
is szabad: milyen eredmény lehet a növelés szempont­
jából a » h i t o k t a t ó « bejárásának, könnyű elgondolni,
de nyilván mutatja az eredmény is. Ott, a hol nincs
felekezeti iskola, sem a vallásosság külső jelei, sem maga
a vallásosság nem jelentkeznek olyan hathatósan, mint
a felekezeti növelés mellett. Olyan helyen nincs a nép
kezében biblia; azt nem olvassák; annak hiterősitő, jellem-
képző, szivnemesitő történeteit, példázatait nem ismerik,
 íj. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem énekelnek. Annak, a ki felekezeti iskolában növelt
nép között uott fel, olyan visszatetsző egy templomba
sereglo nép látása, mely megy oda énekes, könyv nélkül,
.és ott ül éneklés nélkül; holott felekezeti .növelés, mel­
lett, a gyülekezet énekétől zengenek a templom boltivei:
de, ilyen a mi. egyházkerületünkben, kevés idő múlva,
alig lesz. Mennyire megkönnyíti pedig az éneklés a predi- . az érzületre hatni: nem képtelen-e még gondolatnak is,
kátor ipunkáját. Olyan az erre nézve, mint a szántó
ember munkája a magvetőre: felszántja, megmunkálja,
előre elkészíti a földet.
Mivel a hitoktató a közös iskolában csak olyan
kisegitő személy: a rendelkező tanitó-testületnek van
joga, megszabni, hányszor, és hány óra hosszán át van
joga neki az iskolában lenni. Nós, mi lesz majd abból,
a hol ,ezt a jogot a tanitó-testület éreztetni akarja a
gyűlölt pappal ? Pedig, bizony e hatalom érvényesíteni
akarására is van példa.
Kevés az idő, a mi a közös iskolában a vallás-
tanitásra, és mondhatnám, semmi, a mi a növelésre enge­
délyezve van. ,Ez a rendszer hibája. Nagy hiba. De,
hogy kevés a vallás-tanítás a közös iskolákban, annál
nagyobb baj, hogy kevés a vallásosság a tanítókban,
minél fogva az egyetlen biztos növelési eszköznek, a
vallásosságnak kevés értéket tulajdonítanak. Vallástalan,
avagy csak a vallásosság iránt közönyös tanító pedig
csak ilyen embereket növelhet. Tényleg, korunk mindig
vallástalanabb, a hit iránt közönyösebb lesz. Ezt fájdal­
!
masan panaszolja az olyan magas műveltségű ember,
mint Felméri, a kinek ítélete szerint, »korunk, jellemző
vonása a vallási közönyösség«. (Neveléstud: 613. 1.) E
vallási közöny alól nem tudják magukat kiragadni még
.a-vallás szolgái, a* lelkészek sem. Gyermekeiket ők sem
növelik vallásosan. Legátusaink, például, legtöbbször pap­
fiuk ; de, alig van köztük, a ki énekelni tudna. Egyszer
eppen egy negyedéves theologus papfiu legátusom volt,
a ki az énekes könyvbűi. nem volt képes az éneket 1
kikeresni.
A vallás-tanitással magát a növelést vette ki a i
törvény tanítóink kezéből. A bibliát, melyben vannak
megírva az istennek nagyságos dolgai, mik a gyermeki 1 szerepet vivő egyének alakjai; mikor látom a történelem
szívben szent áhítatot, tiszteletet, és bizodalmát támasz­
tanak a legfőbb jó iránt; a bibliát, melyben van az
egyetlen tökéletes példánykép, az úr Jézusban megtes­
tesült örök isteni szeretet: semmi könyvvel a nevelésnél
fölöslegessé soha nem tesszük, nem is pótolhatjuk.
Régi kegyes emberek a biblia-olvasásban találtak enyhü-
.letet, erőt; a keresztyénség, és a reformáció hitvalló vér­
tanúi szent énekeket énekelve, mentek vadállatok torkúba,
máglyára, bitóra. HoJ az a könyv, melyben a mai iskola
növeltje enyhületet találjon ? Hol az, melynek énekei
.lelkét a hitért, igazságért való vértanuság erős lélekkel
•elszenvedésére buzdítanák?
Egész ember, a ki nem csak értelmes, hanem érző,
akaró, és minden körülmények közt nemesen cselekvő
legyen, csak vallásos növeléssel képezhetünk. Ha tehát
ilyen növelés nincs, úgy a tanítók az ő hivatásuk sokkal
nemesebb részének nem élhetnek. Éppen ezért, a tanító­
ságnak magának kellene visszakövetelnie a vallás-taní­ I nem csak a sötét pontokat, fekete pontokat látom nem­
tást, hogy növelhessen, a mint tették ezt több orszá­
gokban a fönnebb említett tanítók. Kehr, góthai szemi­
i sugarak is érintik szemeimet, s az ezek útján szerzett
J35*
náriumi felügyelő., a kinek »Die Praxis, dér Volkschule«
cimü munkája után dolgozta Köm yei »A tanító az isko­
lában« cimü könyvét, a vallásos növelésről szólva, ezt
mondja: »Megbocsáthatatlan pedagogikai hiba, ha az
iskolai vallás-tanitás a tanító kezéből kivétetik, és a
papoknak adatik át. Ha a vallás által lehet a szívre,
megtagadni a jogot a tanítótól, hogy növendékei szivére,
érzületére, befolyással legyen r
Felméri lelkesül a közös iskolákért. »Hasztalan hir­
detjük, úgy mond, a nemzet egységét, valameddig a kü­
lönböző felekezeti iskolák gyakorlatilag elválasztják gyer­
mekeinket egymástól«. (Neveléstud. 613. 1.) Igaz. De, a
gyakorlat nálunk megbizonyitotta, hogy a nemzetiségi,
és felekezeti választófalak lerontására kigondolt közös
iskolák e falakat le nem rontják, hanem főleg a szegény
protestánsokat kozmopolitává, még inkább egyháziat-
lanná teszik, mivel leginkább ezek veszik igénybe a köz­
ségi, és. állami iskolákat. Igen, ha Magyarországon nem
.volnának gyűlölködő nemzetiségek, és türelmetlen pápás
hitüekl Ha a magyar állam úgy átértené a vallás fon­
tosságát az emberi sz ív , jellem képzésére, a mint azt
Wlassics miniszter hangoztatja, és a mint azt Anglia
tettel is bizonyítja, a hol a közös iskolákban, a mint
éppen Felméri mondja, »bibliát olvasnak, a keresztyén
felekezetek szép egyházi énekeit közösen éneklik.«
Felekezeti iskolák fentartása, állam-költséggel meg­
erősítése: ez lett volna nálunk is az iskola ügynek a
történelmi fejlődéshez következetes rendezése; ez lett
volna a magyar állam legbiztosabb támaszának, a pro-
testántizmus léteiének biztosítása : ez lett volna a növelés
lényegének megfelelő; és ez lett volna az államra nézve
pénzügyi tekintetben legkönnyebb módja az ő iskola­
körüli kötelességeinek lerovására.
A második ezer év küszöbén.
Mikor lelki szemeim előtt végig vonulnak nemze­
tünk ezer éves történetének eseményei, s az azokban
könyvének ama lapjait, melyekre örökre kitörülhetetlen
betűkkel van beírva az eszme, az ige megvalósításáért
folytatott küzdelemnek minden fázisa: valami kimagya-
rázhatatlan, kifejezhetetlen érzés hatja át egész lényemet,
s úgy tetszik nekem, mint ha' a múlt dicsőségében meg-
fürdött lelkem megtisztulna minden földi szenytől, sa­
laktól. Ekkor érzem, tudom, hogy az igaz ideálizmus áz,
a mi az embert, a föld lektökéletesébb teremtményét,
isten képére teremtetté teszi; mikor Klio följegyzéseiben
reá fordítok azon helyekre, hol a betűk tenger könynek,
és vérnek folyásárúi beszélnek, hol az igazság letiporva
jajong, s az ármány, az erőszak, a furfang, az igazság­
talanság üli diadalát, ez sem ver le, sőt fölemel, mert
tudom, hogy az emberi önzés, roszakarat gátat ugyan
vethet, akadályt gördíthet a jó, és nemes törekvések
megvalósítása elé, de csak ideig-óráig, mert az előbb-
utóbb »sírjából kikéi, és eget kér«; mikor a jelent nézem,
zeti, társadalmi, és egyéni életünkben, hanem a fénylő
 136- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
benyomások erősebbek, mint amazokéi. Ez a felfogás j
lényege, föntartó eleme a valódi keresztyénségnek, s I
különösen a protestántizmusnak, mint optimizmus. E !
felfogásbúi kiindulva, szólok hozzá röviden az »1897« 1
cimü cikkhez. (Lásd: folyó évi 4-ik sz.)
Hogy ezredéves dicsőségünk megünneplését nem !
nézte meg a nép fiai közül senki, ezt egyszerűen taga- *
dóm, mivel a mi vidékünkén, hol legsűrűbb a lakosság,
legterméketlenebb a föld, s igy legszegényebb a nép, '
nincs egyetlen kis község, nem hogy nagy volna, a honnan
úgy a szegény, mint a vagyonosabb földmivelők többen J sértetlenül nem lehet bántani a magyart.
ne rándultak volna föl az ország szivébe, a kiállítás
megszemlélése végett. A tanúság, mit ott szereztek; a (
látottak, a mikben gyönyörködtek: ajakrúl-ajakra száll, j
mint szent hagyomány, mint tündér-mese. Megengedem,
hogy van olyan nagy község, melynek lakói közül senki
sem nézte meg a kiállítást, de nem merem állítani, hogy
annak oka a kellő felvilágosítás, kellő lelkesítés hiánya
volt. Megengedem, hog> nincs meg mindenütt a tiszta,
hamisítatlan közszellem; hiányzik sok helyen a munka-
kedv, s helyét a henyeség váltotta fö l: de, azt bűnül
róni föl egy egész nemzetnek, nem lehet, nem szabad.
Hanem, tulajdonítani kell a kisebb résznek, mely saját
jól felfogott érdekében nem tud, vagy nem akar mun­
kálkodni. Ilyen helyen nem lamentálni, hanem kétségbe
nem esve a kóros betegség gyógyithatatlansága fölött*
a szónak hatalmával szunyadozásábúl fölverni kell a
tétlenkedőket, s a megromlott közszellem javításán teljes
erővel mindenki tenni tartozik. A miből cikkíró a köz­
szellem megromlását látja, az nem egy uralkodó áram­
latnak jelensége, hanem egy múlófélben levő betegség­
nek utómaradványa. A szabadelvüség hamis, vagy valódi
jelszavait emlegethetik éppen úgy, mint a függetlenségit,
vagy néppártit, a szerint, ki milyen politikai elveket
szívott magába. Egyik ezt látja jónak, másik amazt.
Kákán csomót keresni, lehet; de, más kérdés, hogy
találunk-e? Sokan nézhetik hamisnak a valódi ékszert,
de azért még nem az. Egyik ember szemüveg nélkül is
jól lát, a másik szemüveggel is roszul.
Igaz, nem áll arányban népünk vagyonossága a
a kiállításon »kifejtett ragyogással«, de, tán nem is volna
jó ; ott fönn csupán fény volt, de hát nem is vihettünk
oda olyat, a mi dicsőségünk nimbuszát a külföld előtt
elhomályosította volna; kirakatba nem való kopott ruha,
még ha van is a kereskedésben. A kiállítás ragyogása
fényes bizonysága annak a haladásnak, melyet ezer év
vérzivatarjai közt minden téren szellemi, és anyagi gaz­
dagságával fölmutatott nemzetünk. A z a kápráztató fény
azt bizonyítja, hogy e nép nem oly nyomorult, földhez
ragadt szegény, mint cikkíró festi; az tündéries látvány,
fény, melyet fölmutattunk; az, mely bevilágít a messze
jövőbe, buzdít, lelkesít, tettekre hevít a helyett, hogy
leverne, nyugtalansággal töltene el »1896 után«.
»Lélekvásár, eladás, a magyar nép megvásárolha-
tósága«, előttem képtelen beszédek. Szabad ország sza­
bad lakosai vagyunk, s ha találtatik olyan, ki eladja
meggyőződését, áruba bocsátja szavát: kinek a bűne?
A nép vezetőinek, kik nem világosítják föl tettének
magyar emberhez nem illő voltárúi. Különben is, nem az
a bűnös, kit pénzzel kínálnak, s elfogadja, hanem az, a ki
17. szám.
adja. A mi nem a mi nemzetünk bűne, hanem egyeseké,
ne akarjuk általánossá tenni; mert a magyar nép, mely­
nek fiaiul büszkén valljuk magunkat, erkölcsileg nem meg­
romlott, csak sok tekintetben félre vezetett, s ha meg­
j mutatjuk a helyes irányt, ha nem is azonnal, követni fog.
Attól pedig nem kell félnünk, hogy megfosztatunk állami­
ságunktól, mivel a haza jólléte megsemmisítésének csak
említésénél is, már lángra gyúl a hazaszeretet, s ha
szükség, még a gyermek is, mint megtörtént a múltban,
»acélt ragad, lovára kap«, s be tudja igazolni, hogy
Senki sem kerülheti ki sorsát, legyen az egyes
ember, vagy egész nemzet, s ha az isteni gondviselés
a második ezer évben csatára hívja e nemzetet előbb,
vagy később, a mire még eddig, a tényekből ítélve,
istennek hála, nincs kilátás, minket készen kell, hogy
találjon. »A haza mindenek előtt«, azért milliókat, vért,
életet áldozni, nem csak kötelességünk, hanem nemzeti
természetünk. Inkább söpörjen el a föld színéről a harc
ádáz dühe, akár jószántunkból, akár a viszonyok által
kényszerítve megyünk bele, mintsem rabláncra fűzve,
lássuk nemzetünk fiait, porba döntve imádott hazánkat.
Ilyen esetben nem elcsüggeszt az özvegyek jajkiáltása,
az árvák sikoltása, hanem erőt kölcsönöz; ilyen esetben
a harctér nem mészárszék, hanem a haza szent oltára,
melyen áldozni, hazafiul, szent kötelesség.
De, honnan tudja cikkíró ama rémes hirt, mely
a második ezer év elején a háború iszonyat osságaival
fenyeget, mikor őszintén bevallja, hogy egyetlen politikai
lapot sem olvas, »mert a legtisztességesebb is mérges,
sorvasztó ocsmányságokkal van tele«? A vagy, tán csal­
hatatlanul jósló szemekkel látja a jövő méhében látha­
tatlanul fejlődő dolgokat; vagy az »azt mondják«-ot
bizonyítékok hiányában tényeknek veszi ?
Én nem »irigylem« nem »csudálom« az »1897«
cimü cikk íróját, hanem sajnálom őt; nem mint ha a
jelenlegi viszonyokkal teljesen meg lennék elégedve; nem
mint ha itt, és amott, és mindenütt javitni, megváltoz­
tatni valót ne látnék, mert jól tudom, hogy nincs semmi
tökéletes a nap alatt. Igen, vannak szomorú dolgok, a
mik levernek, de csak pillanatra; mert, van reményem,
törhetetlen hitem a haladásban, tökéletesbülésben, minek
bizonysága a történelem, az egyéni, társadalmi, egyházi,
és nemzeti életünkben, s ez fölemel, megvigasztal.
Társadalmi életünkben is lehet találni kifogásolni
valót, de jön idő, mikor a polyvát elfújja az erkölcsi
megújhodás szele; mikor megnyitja minden ember aj­
taját a hajléktalannak, ruhát ad a mezítelennek, »ron­
gyokban didergő koldusnak«, vizet a szomjuhozónak.
V ag y tán már itt is van az idő. Igen; már halijuk a
szél zúgását, látjuk a keresztyéni szeretet megnyilatko­
zását ; a fölsegités munkája megindult minden téren ;
adakozásra nyújtják ki kezüket úgy az egyesek, mint
a társulatok. Férfiak, és nők sorakoznak a jótékonyság,
áldozatkészség zászlói alá. Szeretet-, árva-, lelencházak,
javító intézetek állíttatnak egyesek, testületek, és az állam
jóvoltából. Táncolnak kegyes célra, alapítványokat tesz­
nek iskoláknak, elvesztett kedveseiknek emlékére, a bá­
natos szivüek. Ezek képezik a kovászt, melynek feladata,
áthatni a társadalom, az emberiség tésztáját. E tészta
 ij. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 137

kelőfélben van, meg is fog kelni, de nem egyszerre. fogja, mint elevenednek meg az eddig élettelennek tetsző
V olt irgalomra képtelen pap, és lévita a keresztyénség csontok; látni fogja, hogy az 1897 mint a második
hajnalán, de akadt könyörületes szamaritánus, s akad ezer év kezdete legalább is kezdete egyszersmind hazánk,
most, s hova-tovább több, csak buzdítani, lelkesíteni kell nemzetünk, társadalmi, és egyházi életünk nagyobb föl­
az ige gyújtó tüzével. lendülésének, a megújulás lelke diadalra juttatásának.
Törvénytelenség, ártatlanul szenvedők, az igazság
lábbal való tiprása, a gazok védelme elő fognak fordulni
mindaddig, mig ember lesz a földön, de a szellemi, er­
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
kölcsi élet fejlődésővel, mindinkább kevesebb lesz azok A görgényi egyházmegyéből.
száma, mert az emberiség haladásával fejlettebbek lesz­ Egyházmegyénk folyó évi ápril. 22-én, d. e. 9 órakor
nek a törvények, erősebb az igazságérzet, nagyobb a kezdodőleg rendkívüli közgyűlést tartott Szász-Régenben,
szeretet, melyek az itt-ott mutatkozó betegségi tünetekre az egyházmegye tanácskozó termében, egy pár igen fontos
gyógyító balzsamot nyújtanak. Hol a szeretet hatalma ügy elintézése végett.
kezd hódítani, mint nálunk, ott őszinte az Öröm, szent E gyűlésre papi testületünk tagjai, egy pár Öreg szolga­
a fájdalom, szűnik az ellenségeskedés, ki esik a gyilkos társunk kivételével, csaknem teljes számban jelentek meg,
kezéből a tőr, megtér, s lesz a társadalomnak munkás ez által is mintegy bizonyságot téve a tanácskozás tárgyát
tagja. képező ügyek nagy horderejéről, és közérdekű voltárúi.
Hírlapjaink foglalnak magukban olyat, a mi káros S bár fő-, és algondnokaink közül egyet sem volt
hatással van az ifjúságra, de van ilyen elég a bibliában szerencsénk látnunk e gyűlésen, tisztelet mit. Horváth Mi­
is, és sokan azt mondják, szükség van az ilyenekre, mivel hály főgondnokunknak, ki betegség folytán történt elmara­
felmutatni az erkölcstelenséget a maga undorító voltá­ dását, Őszinte sajnálatának kifejezése mellett, Írásban előre
ban, a tiszta erkölcsiség meghonosítása érdekében, néha bejelentette, s ki különben minden közgyűlésünkén, és egy­
tanácsos. házmegyei tanács-üléseinken pontosan jelen szokott lenni;
Szerintem is óvni kell az ártatlan gyermeki kedélyt jól esett sorainkban üdvözölhetni a világiak közül azokat,
az erkölcstelenség dermesztő fagyától, s ezt meg is teszi a kik ha kevesebb számban is, de a papi testülettel való
minden szülő, iskola, és egyház. Házasság-törések, erkölcs­ együttérzés alapján mindig önzetlenül kívánták munkálni
rontó tárcák, kishirdetések, sat. ellen akarta fölvenni a anyaszentegyházunk érdekeinek előmozdítását, egyházi ügyeink
küzdelmet a néhai >Órálló«, s nagy részben mi vagyunk tisztázását, s a tisztán csak papi érdekeinket célzó, érintő
okai halálának. Ne zúgolódjunk a világra, a társadalomra, ügyek szükség szerinti védelmét is.
mert egyesek megtévedése, elesése nem jelenti az egész Mielőtt a tanácskozás kezdetét vette volna, Tavaszy
megromlását. József, esperesünk buzgón imádkozott.
H ogy egyházunkban is van. a mi árnyat vet reá, Ima után, esperesünk üdvözölvén a közgyűlés tagjait,
kétségtelen, minek oka az, hogy nincs mindenütt lelke­ mint egyházmegyénk új vezére, nehéz, de szép, és magasztos
sedés, nincs hegyeket mozgató hit, erős akarat, sok hivatása betölthetésére mindnyájunk támogatását kérve, bi­
bennünk az elnézés a középkor fekete lovagjaival szem­ zalmat, és szeretetet remélve, fölhívta közgyűlésünket, hogy
ben. De, ez még nem azt jelenti, hogy vallástalanok komoly, higgadt, és testületünk tekintélyéhez illő színvonalon
vagyunk, csak közönyösek, lágy-melegek, s az idő mu­ álló tárgyalás által tartsuk fönn tanácskozásaink méltóságát,
tatja, hogy olvad a jég-kéreg a szivek felett, templomok mert csak igy érhetünk el maradandó eredményeket. Az
emelkednek, melyekben az élővízre szomjuhozó lelkek után jelezvén azt, hogy egyházalkotmányunknak nem csak
megelégittetnek. Gyöngék voltunk; de, most már nem szelleme, de egész szervezete biztosítván tanácskozásainkban
vagyunk azok. A z egyházak munkásainak egy része, a mindenki meggyőződésének szabad nyilvánítását: igen szé­
tanítók már elérték az időt, midőn a megélhetés gondja pen fejtette ki, hogy a ki azt megszorítaná, az egyenesen
nem gyötri annyira, mint eddig. Jőni fog a lelkészek egyházi alkotmányunk élete gyökerére vetné a fejszét; azon­
fizetésének a kiegészítése, miben kételkednünk nem szabad, ban, mint esperesünk mondá, nem szabad elfelednünk azt,
s akkor lesz munkakedv, lesz anyagi erőnk a küzdelem hogy azon szavakat, melyek ajkainkról elhangzanak, mindig
fölvételére ellenségeinkkel szemben, a vallásosság, egy- egyházunk, a tárgy, és egymás iránti szeretet kell, hogy
háziasság, erkölcsiség diadalra juttatása érdekében. áthassa, mert a legfényesebb igazságnak is csak úgy van
Am a magasztos állás fontosságát, melyre elhivat­ maradandó hatása, ha nem csak az elme kohójában acéloz-
tunk, érezze a cikkíró ne csak a szószéken, midőn ajkaira tatik meg, hanem a szív meleg érzelmein is átszűrődik. A
veszi az urnák igéjét, hanem érezze mindenütt, minden meggyőződés nyílt, határozott, férfias, és tárgyias megnyi­
percben; érezze, tudja, erősen higyje, hogy csapásban, latkozása mindig tiszteletet keltő; a személyes indulatok
és fájdalomban, a hitetlenség, erkölcstelenség, igazság­ szenvedélyes kitörése, a magán-érdekek harcba dobása a
talanság, közöny, törvénytelenség megnyilatkozásában, tiszta igazságot is kompromittálja.
éppen úgy, mint az áldásban, örömben, jóllétben, erköl- Ilyen értelemben hívja föl esperesünk közgyűlésünk
-csiségben. a jók fölmagasztaltatásában isten végére me* figyelmét a tárgyalásra kitűzött közérdekű, s egész önzetlen
hetetien bölcsessége nyilvánul, hogy amazokkal meg­ érdeklődésünket igénylő tárgyakra, nevezetesen: »az e g y ­
térítsen, jó útra vezéreljen, ezekkel megjutalmazzon. Ilyen házkerületi özvegy-árvái gyámintézet«, és a
szemüvegen nézze a világot, az abban nyilvánuló tár­ létesülendő »Szeretház« érdekeit célzó 1240. számú
sadalmi, egyházi, és nemzeti életet, s akkor nem nyilat­ igazg.-tanácsi leiratra, illetve, körlevélre, mely e lapok 12-ik
kozik a Hartmann, Schopenhauer hangján, hanem látni számában lett közzé téve.
 138- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 17. szám.

Végül, azon óhajának adva kifejezést, hogy közgyű­

lésünk bölcsessége meg fogja találni
lyen célhoz juthat: a közgyűlést megnyitja.
a helyes útat, a me­ TÁRCA.
Névsorolvasás után, közgyűlésünk inéit. Horváth'Mihály,
Az ember erkölesi természete.
főgondnok, és lek. Körössy Albert, főszolgabíró, világi kép­ A tizenhat- és tizenhetedik század vallásháborúi nem­
viselő urak betegségükből történt felépülésük feletti örömének csak Európa politikai történetére gyakoroltak döntő befo­
jegyzőkönyvileg is kifejezést adván, kezdetét vette atárgyalás. lyást, hanem az emberi gondolkozás történetére is. Mennyi
Első sorban is »Prot. Közlöny« 12-ik számában meg­ határtalan fanatizmust, mennyi vérengző kegyetlenséget és
jelent 1240— 1S97. számú igazg.-tanácsi körlevél olvastatott a-zokbúl folyó kibeszélhetetlen nyomort látott már a világ
föl egész terjedelmében, hogy egyházmegyénk arra véleményt a vallásos meggyőződések külonfélesége miatt. Az ember
nyilváníthasson. összes érzelmei közt, a vallás-gyűlölet bizonyult a legszen­
Közgyűlésünk csakis beható tanácskozás, és minden vedélyesebbnek. Nem csoda tehát, ha a meddő valláshá­
irányban kiterjedő megfontolás után mondhatván határozott, borúk után előállott a kérdés: ha vájjon, az egyházi hit a
és igazságos véleményt: szükségesnek látta felolvastatni az legfőbb cél, a melyre az embernek itt e földön törekedni
1876 évi egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvben foglalt, k e ll; ha vájjon, a vallás magában foglalja azon igazságokat,
s már törvényvbe iktatott azon alapszabályokat, melyek melyeknek elsajátítása boldoggá tehet, és ha nem, akkor
boldog emlékű Nagy Péter püspökünk alatt állapíttattak meg mi az, mi boldogíthat, mi az erkölcsi jó forrása, lényege,
»az e r d é l y i ev. r ef . e g y h á z k e r ü l e t i lelkészek, miképpen jön az létre az emberben, és mi által segíthető
és l e l k é s z ö z v e g y - á r v á k g y á m i n t é z e t é t « illetőleg. elő annak kifejlesztése ? E kérdés egészen egyháziatlan volt,
Ezen alapszabályok teljtartalmu felolvasása után, espe­ éles ellentétben a hagyományos hittannal. A sivár vallás­
resünk felhívására, kezdetét vette a komoly, és a dolgok háborúk után, egyszerre kérdezősködni kezdettek a j ó után
mélyére ható tanácskozás. is. Theologusok és laikusok egyiránt siettek megfejteni a
Közgyűlésünk mind az 1240. számú igazg.-tanácsi fölvetett kérdést. Mindjárt kezdetben, két párt keletkezett.
javaslatot, mind e javaslat alapjául szolgáló püspöki elő­ Némelyek azt mondták, hogy az emberek az önös
terjesztéseket beható tanácskozás tárgyává tevén, s minden Önérdek heves harca, és az abbúl folyó életszükségletek
tekintetben megvizsgálván, arra a meggyőződésre jutott, következtében jöttek rá arra, hogy bizonyos szabályokat
hogy a vajda-hunyadi egyházmegye .által nyilvánosságra állapítsanak meg a szabad és nem szabad, a hasznos, és
bocsátott véleményezés teljesen megegyezik egyházmegyei káros, a jó, és rosszra, nézve, hogy ez által lehetővé váljék
közgyűlésünk tagjainak az ez ügyben rendelkezésre álló biztos, és rendezett együtt élés a családban, néptörzsben,
forrásokból merített tiszta meggyőződésével. társadalomban. E gyakorlati szabályok aztán, melyek úgy
Ennél fogva közgyűlésünk a vajda-hunyadi egyház­ az egyes, mint az összes jóllétének előmozdítására szolgál­
megye véleményes javaslatát; mely szerint »az eg y ház­ tak, beleolvadtak a fiatalabb nemzedékbe, 5 időrűl időre
k e r ü l e t i l e i k é s z, és-1 e 1 k é s z ö z v e g y-á r v a-g y á m- folyton fenmaradtak, míg végre az emberinem nem tudott
intézet, eddigi szervezetében, és még meg­ jobbat tenni, mint ezen szabályokhoz föltétlenül alkalmaz­
levő, s megtartható alapforásaival együtt, kodni. Hosszas idők hagyománya bizonyos fenséges fényt,
t o v á b b r a i s f e n t a r t a n d ó : egyhangúlag magáévá tette, sőt isteni tekintélyt, és föltétlenül kötelező erőt kölcsönzött
s határozatilag kimondotta, hogy az Igazgató-Tanácshoz nekiek, holott eredetileg csak segítő eszközök voltak az
hasontartalmu feliratot intéz, mely szerint az 1240. számú élet fentartására, szerződés, melyet az egyesek jól felfo­
igazgató-tanácsi javaslat a napirendről levétéssék. gott érdekükben egymással kötöttek.
Azonban, egyházmegyénk ez által a legtávulabbról A másik részen, az emberrel vele született erkölcsi
sem akarván akadályt vetni fáradhatatlan munkálkodásu természetről beszélnek, melyből elvitázhatatlan szükségsze-
főpásztorunk ama nemes intencióju törekvése élé, hogy a rtileg foly a jó elve és föltétien kötelező erejének érzése.
»Szeretetház« minél hamarább fölépülve, már a leg­ Ezen állásponton is segítségül kell hívni a tapasztalatot,
közelebbi jövőben jóltevő áldásaiban részeltethesse a sze­ mert a legnagyobb képességnek is fejlődésre, és tökélyre
gény árva papfiukat, és leányokat: szintén egyhangúlag, s jutása előtt szüksége van külbenyomásra, növelésre, öngya­
a leglelkesültebb örömmel kimondotta, hogy nem csak ala­ korlásra, tapasztalatra. A különbség a két felfogás közt ab­
pítványa által, hanem egyházi, és- társadalmi úton is úgy ban áll, hogy az első nézet szerint a j ó olyan valami, mit
papjai, mint világi egyénei által minden lehetőt el fog maga az ember hoz létre; a második szerint pedig olyan,
követni, meg fog tenni arra nézve, hogy főpásztorunk emez mely éppen mint a tudásvágy, vagy az öröm, és bánat ér­
újabb alkotása, a » S z e r e t e t h á z « , s annak intézménye zése, hozzátartozik az ember belső természetéhez. Amott
valósulást nyerjen, s időtlen időken át hirdesse úgy a főpásztor az erkölcsi jó csak eszköz, nyugodt, és békés élet folytatá­
érdemeit, és nevét, mint a protestáns áldozatkészséget. sára ; itt, valami olyan, melynek önmagában megvan a
'Ezek után, elég tététvén a kepeváltási és tanítói kor- maga elvitázhatatlan érteke, mert csak ez teszi az embert
pótlé'ki ügyekben a közgyűlés elé terjesztett igazgató-ta­ igazán emberré.
nácsi leiratoknak: á pénztárnoki kaucióra tett rövid inter­ E két ellentétes nézettel, mely felett az ethikusok
pelláció, S arra az esperes által adott válasz tudomásul még ma is vitatkoznak, legelőször az angolok léptek fel.
vételével, a tárgysorozat kimerittetvén, közgyűlésünk be­ Az elsők, kik felette harcra keltek, egy angol filozófus, és
fejezést nyert. egy püspök voltak. A kérdés megérthetése végett mind­
B e n e d e k Á rp ád , ketten ugyanazon esetet vették föl. Mindketten az emberi­
vajda-szentivávi ev. ref. pap.
ség ősrégi idejébe képzelték bele magukat, s azt kérdezték:
 17« szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. *39 -

ha a legelső, természeti állapotban levő ember valamely vadul egymásra rohannának, hanem barátságosan közelednek
rengeteg erdőben, vagy nyílt pusztán, hol soha senki sem egymáshoz, s a béke jeléül kezet fognak.
járt, más emberre bukkan, vájjon, mit teszen ? Cumberland szerint, tehát, a j ó az ember .természeté
H o b b e s , a filozófus ezt feleié: ez igen egyszerű; bői foly, az ember természeténél fogva jóakarattal visel­
azonnal, mint vadállatok, egymásra rohannak, és addig nem tetik embertársai iránt; ez a velünk született hajlam, csak a
Dyugosznak, mig valamelyik a másikat láb alól el nem teszi. béke boldogító hatásának tapasztalása által erősödik meg.
Éppen igy a mai ember is, természeténél fogva Az eset, a melyből a két tudós kiindult, nem valami
telyesen egoista, ki embertársában csak ellenséget Ját, ki szerencsésen lett megválasztva. Mert hát ezen emberek, kik
neki útját állja. Minden ember a másik előtt farkas, »homo, most találkoznak először össze, most állanak a harc és
homini lupus«. Lassankint azonban, az emberek belátták, béke megválasztása előtt, honnan jőnek ? Az ember a csa­
hogy ez a folytonos félelem, és rettegés, tarthatatlan állapot, ládban születik, látja szüleit, testvéreit, rokonait, szomszé­
melyen segíteni kell. Az eszközt igen könnyű volt meg­ dait, lassankint hozzá szokik az emberek kölcsönös maga­
találni. Mindenik engedett vadállatias természetéből, azon tartásához, ifjúságától kezdve látja maga előtt a békét, és
kikötés mellett, hogy a többi is igy tegyen. íg y aztán az harcot, mindkettő egész természetesnek tűnik fel előtte.
emberek egységre léptek, társadalmat alkottak (contract Jóllehet tehát a példa nem valami szerencsésen lett meg­
social), mely egyesülésnek a tartalmát az képezi, mit mi választva, mindazonáltal látható, hogy miről van szó, arról,
jognak, és morálnak nevezünk. Ezen egyezség megtartása felett ugyanis, ha vájjon az erkölcsi jó csak valami eszesen k i­
egy lőnek, az államnak kell őrködni, a melyet korlátlan gondolt segéd-eszköz az életfolytatáshoz, vagy pedig, az
despota hatalommal kell felruházni, mert csak a despota ember természetében gyökeredző fenséges érzelem?
hatalom képes a vadállat természetű emberek között rendet Mindkét felfogásnak számos követője akadt, s még
tartani. Vagy anarkhia, vagy despotizmus: teitium non datur. ma is foly a vita, tehát egy eldöntetlen harcról van szó,
Az anarkhiában az ember farkas, a despota államban an­ csatlakozhatunk akár ehhez, akár a másik párthoz. Mi ter-
gyal, nem isten mészeszeten a második párthoz csatlakozunk, de nem fo­
Cumberland, a püspök, ezzel ellentétes álláspontra gunk vonakodni, elfogadni a más nézeten levőktűl, ha va­
helyezkedett. Ő is abból a föltevésbűi indul ki, hogy ha lami jót és helyeset nyújtanak.
a természeti állapotban levő emberek váratlanul másokkal Mindenek előtt meg kell jegyeznünk, hogy a jó, hasz­
találkoznak össze, vájjon, mit tesznek ? Egymásra rohannak, nos, és célszerű voltának meggondolása, és a föltétien kö­
s egymást megölik ? De hát, miért ? Egymásnak még semmi telességérzet két egymással össze sem hasonlítható dolgok.
rosszat sem tettek ,* már pedig minden ellenségeskedésnek Azt be lehet bizonyítani, hogy az erkölcsi jó cselekvése hasznos,
valami okának kell lenni. Tökéletes béke volt az előtt köztük, és szükségés az összes jóllétére, de csak ennyiből még soha
s ezt a békét ezután is meg akarják őrizni, mert a jó ér­ sem áll elő annak átérzése, hogy a jót t e n n i is k e l l .
zelme az ember veleszületett tulajdonsága; tehát, nem hogy (Folytatása következik.)

az én törődéseim árán is, Kolozsvárit megalapított modern

Nyilatkozat, és kérelem. ev. ref. theol. fakultás tanári székéről hangzik világgá egy
hű szolgád felé, ki ötven esztendővel ez előtt vérét ontotta
Itt közlöm a »Kis Tükör« legközelebbi, ápr. 24-én
a hazáért, és negyven esztendő óta csekély tehetségeivel
megjelent számából » L e v e l e s Láda» rovatában közölt
munkálkodott a te javadért, a te dicsőségedéit, a te tisztessé­
következő nyiltpostát.
gedért. íg y fizet ez a jött-ment fráter a te öreg szolgádnak.
»Szász Gerő urnák , K olozsvár . Nem félelemből
íme, oda vagyok állítva én is. a »gyalázatnak ama
nem feleltem szidalmaira. Annak egészen más oka volt.
polcára, melyről élő ember többé soha le nem vesz«, mint
Hiszen, én még sokkal hatalmasabb, és sokkal ellenségesebb
a debreceniek. Erre a. társaságra büszke vagyok.
férfiaktól sem lélek. Most azonban, mivel látom, hogy na­
A főtiszt, püspök ur két hét óta nincs Kolozsvárit.
gyon szeretné tudni, miért nem állok össze önnel civakodni,
K ét hét múlva itthon lesz. Addig türtetem magamat. Fel­
ám, legyen meg kívánsága. Azért, mert méltatlan támadá­
háborodásomat láncokra verem. Ha a főtiszt, püspök ur
sainak olyan a hangja, hogy én arra nem felelhetek. T o ­
fog tudni, és akar oly utat találni, melyen fakultásunkat
vábbá azért, mert épités lévén feladatom, civakodni nem is
kivezesse e szégyenletes állapotbúi: megnyugszom rajta,
órek rá. És végül azért, mert önt a gyűlölet, s talán egyéb
és örvendeni fogok, hogy egyházkerületünk becsületét meg­
is, annyira elvakulttá tette, hogy a jó szót úgy sem értené
mentette. Minden alkotásai között ez lesz a legfölségesebb.
meg. Ez idő szerint tehát, engedje meg, hogy már csak |
Ha nem: akkor jöjjön az özönvíz. Fölemelem sza­
agg kora iránt való kíméletből is, ne vegyem tudomásul !
vamat még egyszer, utoljára, és megkérdem az egyházkerü­
szavait. Mert bizonyos vagyok benne, hogy mihelyt ön jobb j
lettől : hogy dr. Kecskeméthy úr a theol. fakultás tanári
belátásra j u t : önmaga fogja legjobban óhajtani, bár ne j
kathedrájára való-e, vagy megfigyelő osztályba?
mondta volna, a mit mondott. Addig pedig, mig ez be nem
Addig is kérem kollégiumaink tanárait, paptársaimat,
következik, vegye tudomásul egyszer s mindenkorra, hogy
a Papi Értekezleteket, legyenek szívesek, minél, hamarább,
minden szavát el n e m mondottnak t e k i nt e m.
minél rövidebben nyilatkozni: akarnak-e Kálvinisták maradni;
Dr. Kecskeméthy István«
vagy mennek a modern evángyelistákkal pietistáknak, ana-
Nó, tisztelt anyaszentegyház, gyönyörködj abban a lendü­ pabtistáknak, názárénusoknak, methodistáknak ? Egyszerű
letes stílben, abban a méltóságosan lenéző, fenhéjjázó hangban, ember voltam teljes életemben, de igaz. Jelszavam: törni,
mely a sok áldozattal, még több lelki megpróbáltatások árán, meg nem hajlani. A ki férfi, követni fog engemet. E nvi-
 140. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
latkozatok egyelőre csak becses okmányok fognak maradni,
s megnyilatkozásai lesznek amaz undornak, melyet az egyház-
kerület érez e förtelmes játék ellen, melylyel e szédelgők
önmagukat teszik nevetségessé, és meggy alázzák magas méltó­
ságra elhivatott fakultásunkat
Kolozsvárit, apr. 26. 1807.
S zá sz Gerö.
Különfélék
— April. havi pályacikkeink a következők:
Találkozás a járatlan úton. Sürgős teendője az Igazg.-Ta-
nácsnak. Modern mártírok. Vallásos, és vallás nélküli ne­
velés. A második ezer év küszöbén.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy szavazatukat e cikkek
valamelyikére május. 10 -ig beküldeni szíveskedjenek. Igen
fontos érdekek követelik, hogy minél számosabban mutassák
érdeklődésüket. Ez az érdeklődés élénk cáfolata minden
alkalommal annak a hitványságnak, mely az egyházkerületet,
és annak papságát fitymálva, maholnap proskribálni fogja,
holott már is jelét adta, hogy vele egyáltalában nem gondol.
= E rovatunkban is felhívjuk olvasóinkat,
hogy egész figyelmükkel ajándékozzák meg előbb közlött
Nyilatkozatunkat, és Kérelmünket. Nagy az, mi itt a kockán
forog. Theol. fakultásunknak jó hírneve, dicsőséges jöven­
dője, és ama felséges cél, melynek érdekébe fundáltatott.
Egyházkerületünk egyetemes papságának, az egyházmegyék­
nek. és minden Önérzetes kálvinistának kezébe van letéve,
hogy ne csak féltékenyen őrködjék ez intézet, mint sze­
münk féi ye felett, de éppen ezért a felett is, hogy iránya
ép, életerős legyen, és már kezdetében ne kompromittálja
a protestáns felvilágosodást amaz élettelen, vérszegény külső
formák által, a melyek a keresztyénséget a pápizmus, a
babona, a vakhit igájába hajtotta. Ha egyhangúlag tiltako­
zunk e merénylet ellen, nincs hatalom, mely egy napig is
fent arthass a azt a fekély es állapotot, melyet csak meddő
agyvelő, vagy beteges fanatizmus talált ki a végre, hogy
táplálékot adjon a külföld miazmái közül hozzánk impor­
tált »üdv hadseregének«, és a minden lépten-nyomon fel-
burjánzó szektáknak. Bízunk az erdélyi egyházkerület pap
ságának büszke önérzetében, öntudatában, és megvetéssel
fogja visszautasítani ezt a merényletet, mely mérget rejtő
támadás a józan ész ellen. Gondolja meg az erdélyi ref. papság,
hogy »ma velem történik a méltatlanság, holnap vele«,
és nyilatkozzék büszkén, bátran, önérzetesen. Várjuk a nyi­
latkozatokat. Ha e harcban mi esünk el, az egyházkerület
theol. fakultásának sorsa meg van pecsételve.
= »Fehér-Kereszt« szövetség. Olvasóink ne törjék
felette fejüket, hogy micsoda » b o l o n d g o m b a « ez. Néz­
zék meg a végét, és azonnal tájékozva lesznek. Egy kis
nyolcadrét négy oldalos N y i l t l e v é l , mely egy krajcárért
kapható Kolozsvárit : dr. K e c s k e m é t h y I s t v á n , theol.
tanárnál. Budapesten: mélt. Szilassy Aladár urnái, és dr.
Szabó Aladár urnái. »Ex unó disce omnes«. A modern
evangyélisták egy kegyeskedő kirohanása. Beszél a paráznaság
ellen, és (tán?) szüzességi szövetséget szervez. E bűn ellen
egyedül biztos menedékül ajánlja a »megfeszített, és feltá­
madott úr Krisztust«; és fenyeget a »gyehenna tüzével«.
A naivságnak, az együgyüségnek, és a butaságnak oly pri­
mitív terméke, a középkornak oly sötét feketesége, hogy
tiltakoznunk kell az ellen, hogy az erdélyi egyházkerület
theol. fakultásának egy tanára beáll kolportörnek, és arcul
üti a pedagógiát, az ethikát, és a társadalmi feladatokat
összezavarja a theologiával. E kis nyomtatvány névtele­
nül küldetett be hozzánk ezzel a megjegyzéssel: »Ehhez
nem kell kommentár«, és hogy közöljük »ad formám:
Zacherlin hirdetés!« Nem fogjuk közölni még most. De az
bizonyos, hogy már meguntuk, szégyeneim magunkat az erdélyi
egyházkerület oly dolgaiért, a melyeket rendezni, elérkezett
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
17. szám.
az utolsó idő, és várjuk -azt _az erős kezet, mely még eddig
szerencsés volt. Ü gy hisszük, hogy nem várjuk hiában.
= Azt halljuk hiteles forrásbúi, hogy a tiszán­
túli egyházkerületben erős mozgalom indult meg, hogy a
» K i s T ü k ö r t « , és a » H a j n a l t « , ezeket a zúglapokat,
nem csak visszautasítják, de már igen sokan visszaküldötték.
Nagy baj, hogy a sajtószabadság ilyen demonstrációkra is
rászorul, de a libertinuskodás, és a paraszt-lázadás ellen a
józanész a neki adott fegyverekkel védekezik. Erdélyben is
van valószínűleg egy pár példány: nem volna jobb, ha egy se
volna? Vessenek számot magukkal az illetők.
= A vallás- és közoktatásügyi miniszter
a folyó évi érettségi vizsgálatokhoz egyházkerületi kollé­
giumainkhoz kormányképviselőknek a következő tanárokat
küldötte k i : a zilahi kollégiumhoz dr. Székely György, sáros­
pataki tanárt; a kolozsvárihoz dr. Szadecky Lajos, egyetemi
tanárt; a marosvásárhelyihez Szinyei Gerzson, sárospataki
tanárt; a szászvárosihoz dr. Szadecky Lajost; a székely-
udvarhelyihez dr. Öreg Jánost; a n.-enyedihez dr. Ballagi
Aladár, budapesti egyetemi tanárt, és a sepsi-szentgyörgyihez
dr. Ballagi Géza. sárospataki tanárt.
= Nyilvános köszönet. Birtokos, tek. Szilágyi
Leopold ur nemesen érző leányai: Erzsiké és Ilonka, kon­
firmációjuk alkalmából, egyszersmind milleniumi emlékül,
istenháza iránti szereterüknek látható tanujelekint egy igen
díszes, 140 frt értékű fekete bársony és aranynyal gazda­
gon hímzett szószék-takarót sajátkezüleg készítettek s ezzel
a csekelaki reform, egyházat megajándékozták. Ezen nemes
tettért, mely önmagában hordja dicséretét, kedves köteles­
séget vélek teljesíteni, midőn a nyilvánosság ez utján is
egyházam nevében hálás köszönetem, s elismerésem kife­
jezését nyilvánítom. Istennek áldása legyen a fenkölt lel­
;
kületű ifjú nőken ez áldozatkészségükért. Csekelakán, 1897.
április 21. V i n c i D o m o k o s , esekclaki ev. ref. pap.
Hivatalos rész.
316— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev.ref. egyházkerületben, a v í z a k n a i egyház-
község s e g é d l e l k é s z i állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : 1. Tisztességes lakás, kerttel, és mellék­
épületekkel. 2. Hat hold 1495 négyszögöl szántó, tizenkét
hold 180 négyszögöl kaszáló, 34 frt. 20 kr. kataszteri tiszta
jövedelemmel, legkevesebb évi haszonbére 300 frt. 3. Tized-
kárpótlási tőke-kamat helyett az iskolai alap jövedelmébűl
300 frt. 30 kr. 4. Kameratikum 39 frt. 20 kr. 5. Vallás-
tanitásért az államtól 160 frt, összesen 800 frt. Továbbá
a m. kír. sóbányából 112 kiló só, értéke 12 frt. Stóla; az
egyházközség magtárából évenkint nehány véka csöves török-
búza, s három-négy hektoliter búza.
Pályázati határnap: 1897. május 10. Folyamodványok
az ev ref. püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 1897. ápril 25. S z á s z D om okos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
3 7 8 - 1* 97. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a e s i k v á r ­
m e g y e i körlelkészség énekvezér-tanitói állomására ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom 1. A z egyházkerületi péyztárból évi ioo-
frt. 2. A csikvármegyei körlelkészség pénztárából évi 100
frt. 3. Lakáspénz évenkint 100 frt. Esetleg hasonló jöve­
delmű természetbeni lakás. 4. Stóla: énekes temetésért 1 frt.
esketésért 1 frt.
Kötelessége a körlelkészség egész területén az ének-
vezéri teendők végzése, s az egyházi jegyzőség vezetése.
Pályázati határnap : 1897. máj. 22. Folyamodványok nt.
Zoltáni ¿lek, esperes aához küldendők, Lécfalvára (u.p. Maksa).
Kolozsvárit, 1897. ápril 25. S z á s z D o m o k o s,
__________________________ erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
n f ln iiiiiiiiiiiim iiim iiiiim iiiH iiiiiiiiiiia iiin iin M iii)im iiiiiiiiiiiiiiiiiii]iiiiiiiiiii]iiiiiii|iiiiiiiiiiii!iiiiiiii iiim m u n

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Május. 6. 18. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő fiz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

pap, a falu helyett a jegyző. Szóval, kis körök

Kontemplációk. j és nagyhatalmú fejlemények ez idő szerint al­
(Három közlemény.) kotmányuk mellett is, megengedett, jóvá­
I. hagyott, v a gy éppen rátukmált autok­
Némely állambölcsészek azt állítják, hogy ráciában é l n e k . E miatt a közdolgokban van
az emberiség ismét az abszolutizmus felé halad. rend, de nincs érdeklődés; van szakszerűség, de
Ez állítással természetesen nem csupán az állam­ nincs lelkesedés; van fentartás, erőgyűjtés, de
fői korlátlanságra céloznak. Emlegetik ugyan a nincs mozgalmasság, élet.
fej'edelmi abszolutizmust is, de gyakrabban szól­ Valami oly időt élünk, mintha csak az lenne
nak más tényezőknek: a p a r l a m e n t n e k , e g y feladatunk, hogy fentartsuk a társulás
osztálynak, egy pártnak egyeduralmáról. kereteit a jövő f e l a d a t a i r a . Az állam, né­
De hát, lehet-e manap abszolutizmusról be­ mely elméletek szerint, betöltötte hivatását azzal,
szélni, mikor, kezdve a társadalmi lét legtökéle­ ha mint öncélú intézmény teljesítette, a mi saját
tesebb és leghatalmasabb fejleményétől, az ál­ léte biztosítására feltétlenül szükséges. Mintha
lamtól, le az utolsó községig, egyletig, a társu­ minden körben ez a sekélyes felfogás érvénye­
lati formák mind a legszélesebb képviseleti, sőt j sülne. Hogy minden intézmény a z önfentar-
t ö m e g - u r a l m i alapra vannak fektetve ? t á s c é l j á é r t ál l fenn: a család, a község, az
Lehet. Ha beszélhetünk köztársasági formák egyház s a társulás sok egyéb alakja,
mellett a régi Rómában Cézári uralomról; ha És itt az önfentartás fogalma elénk helyez
mondhatjuk, hogy Lengyelország választott ki­ egy másik magyarázatot. Miért végzik többnyire
rálya mellett egy király-árnyékkal betetőzött egyesek, a mit valamikor közösen végeztek?
köztársaság volt: akkor szólhatunk alkotmányos Azért, mert ma minden cselekvés rugója az ö n-
formák, képviseleti intézmények dacára is abszo­ fentartás el ve. Nem eszmék, nem jogok
lutizmusról. hozzák mozgásba az embert, hanem a megél-
És valóban, ma a széles alapokra fektetett hetés, az anyagi érdek. Az ember csak pénzért
jogszervezkedések mellett, a való élet minden­ dolgozik, pénzért gyülésez, pénzért szavaz. Mind­
felé v i s s z a t ü k r ö z i ez egyeduralmi je­ azon munkakörbűi, melynél nincs anyagi haszna,
lenségeket. szívesen kimarad. Népünknek eléggé vérében
E jelenségek közvetlen indokául a legki­ van az alkotmányosdi szenvedély, s mégis,'ha
sebb körben is előttünk áll az, hogy a köztevé­ az úgynevezett a l k o t m á n y o s k ö l t s é g e k is
kenység tekintetében közöny rozsdázta be a hiányzanának, még követválasztási jogával sem
lelkeket, az ember nem kíván jogával élni, a élne.
közdolgokat egyesek, a tisztviselők, vagy ön- E g y további okadat, a mely az előbbivel
kint vállalkozók kezébe teszi le. A közdolgok rokon, hogy a z ember le van foglalva.
pedig nem tűrik az elhanyagolást s jo g ellenére N i n c s ü r e s ideje, n i n c s f e l e s l e g e s mu n­
is odatapadnak ahhoz, a ki foglalkozik velük, a k a e r e j e . Nincs időm, túl vagyok halmozva:
ki híven kitartott mellettük. íg y áll be az a többé nem üres kifogások. S a mai életbe egy
helyzet, hogy nagy államtestületek mellett viszik hallgatagon beköltözködött elv az is, hogy tegye
az ügyeket az egyesek, pld. nagyban a szenátus tisztét k i k i a m a g a k ö r é b e n . Munkálja azt,
helyett Cézár, kicsinyben a gyülekezet helyett a a miből él, a miért fizetik, s ne ártsa magát a
 142. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 18. szám.

mások dolgába. Ha bíró, ítéljen; ha tanár, ta­ Szóval, a társadalom apró egyedekre van
nítson; a községi tisztviselő csinálja a község, a szakadozva. Nem gránit, hanem bazalt-sziklához
pap csinálja az ekklézsia dolgát, és egyik se hasonlít. Oszlopok, rétegek, törmelékek egymás
akarjon hangadó lenni ott, hol szereplése alkal­ mellett és felett. Mi sem n e h e z e b b , mint ily
matlankodásnak, zavart-okozónak, személye elő­ társadalomban alkotmányosan végezni a dolgokat;
térbe tolásának minősíttetik. és mi sem következik be h a m a r á b b egy sze­
Nem csoda, ha ily tapasztalatok és elvek parált társadalomban, mint az egyesek kormánya,
következtében, minden téren egyesek kezébe akár mert kezükbe ragadták s igy a sokaságot
ment át a közügy, hogy abszolutisztikus színe­ vezetik, akár mert önkint oda engedték s igy
zete lett a közdolgok vitelének: hogy mindent magukra maradtak.
készen, elintézve kell a közhatalom elébe adni,
melynek szankcziója csak formaság. Sőt a köz­ A piétizmus.
hatalom egyenesen elvárja az ügyek vezetőitűi (Láng Henrik után.)
a fait accomplit. Elvárja a kényelmesség, rövid­ E levelemben a piétizmust akarom felmutatni ön­
ség, a szakértelem hiánya okábúl. Ha nem fog­ nek ; azt a vallásos jelenséget, a melyet alaposan tár­
lalkozunk egy intézmény dolgaival, elveszít­ gyalnunk, annyival inkább szükséges, mert a legtöbben,
kik róla beszélnek, valódi lényegével nem igen vannak
jük a kapcsot, a tiszta látást, és az tisztában. Lássuk mindenek előtt alapítójának szemé­
érdekl ődést. lyében.
(Az eredetiben itt S p e n e r élet- és jellemrajza
Érdektelenség minden téren. Hallgatás és következik, a melyet lapunk szűk terére való tekintettel,
belenyugvás, vagy félrevonulás. Gyérek a fóru­ sajnálattal, mellőzni vagyunk kénytelenek. Szerk.)
És ha már most áttekintjük a Spener gondolko­
mok, gyérek a gyülekezések, gyérek a templomok.
zásmódját és működését, a mennyire az, a most bevég-
Ez az irányzat érezteti magát egyházi al­ zett élettörténeti vázlat alapján áttekinthető, azt kell
kotmányos és g y ü l e k e z e t i é l e t ü n k b e n is. mondanunk, hogy Spenerben az igazi protestantizmus
azon lényeges alapeszméi éledtek föl ismét, melyet a
Két-három ember intézi el az egyházak alkot­ 16-ik és 17-ik század egyházi orthodoxiája mintegy
mányos ügyeit, mert az idő drága s az alkot­ eltemetett volt. Mindenek előtt: a hit, mint az isteninek
személyes elsajátítása, felvétele az egyénbe, az egyén
mányos játék nem jövedelmez. A hol munka
kedélyébe és akaratába. Ebből következett a szelídség,
foly, szembetűnő a haladás, az rendszerint egy­ a hittételek felfogásában mutatkozó eltérésekkel szem­
két ember müve. ben ; a szimbólumok megkötő tekintélye elleni harc; a
tiltakozás az egyház és papság azon képzelt joga ellen,
Ne legyünk követelők a világ folyásával hogy az isteni igazságról való felfogásukat az egyénre
szemben. Kevesen vagyunk munkások a s z ő l ő ­ nézve kötelező szabálylyá tegyék; az egy én jogainak és a
gyülekezet autonómiájának elismerése és az általános
ben, de minden téren nagy a megfogyatkozás.
papságról szóló alaptételnek felújítása. A hitnek e he­
Úgynevezett népes összejövetelek, nagy érdek­ lyesebb felfogásával együtt járt a keresztyén szeretet
lődések a közügyben ma már ritkaságok s ha fölébredése és a kettő ismét egyesítette magában a ke-
resztyénség világalakitó hatalmát. A szeretetnek az
elő is fordulnak, a sokaság csak passzív életbe mélyen belenyúló cselekedetei és munkái, melyek
közreműködést tanúsít, az érdeklődést pedig a pietizmusból indultak ki, elég ismeretesek.
És ha ez a piétizmus eredeti formája, a mint az
nem a fődolog, hanem a mellékes, excentrikus, a Spener személyében nyilvánult; ismét felmerül az a
vagy személyes kérdés szokta fölkelteni. kérdés, mely egy hasonló esetnél az egyházi orthodoxiá-
nak a reformációból való előállásánál is felmerült, az
Hogy mindez igy van, ahhoz még egy sej­ t. i. hogy ez eredeti formából hogy jöhetett létre a
telem is járul, e g y p s z i k o l o g i a i s e j t e l e m . pietizmusnak az a későbbi alakja, a melyet, fájdalom,
Régi mondás: quot capita, tót sensus. D e ré­ mindnyájan elég jól ismerünk a tapasztalásból r A z a
» k i c s e n y e s k e d ő , s z o r o n g ó és a g g o d a l m a s ­
gebben az emberek hasonlíthatatlanul egyezőbbek kodó , az a z a v a r o s , m á s o k é r t r e m e g ő , k e ­
voltak, mintha az emberi lélekből az o l y s z ü k ­ s e r n y é s e n édes, s z e r e t e t l e n é s t ü r e l m e t l e n ,
k ü l s ő l e g a l á z k o d ó , de b e l s ő l e g f e n n h é j á z ó
séges homogén részecskék mind kivesztek k e g y e s k e d é s « , a mire rendesen gondolni szoktak,
volna. Ma már mindenki annyira máskint érez, ha a piétizmust emlegetik? Itt sem ad kielégítő felele­
tet az a tapasztalati igazság, hogy »mindig kisebbek a
gondolkozik, hogy ha a közdolgokban nyugalmat
tanítványok, mint a mester!« hanem a későbbi pietiz-
akar, annak egyedüli e x p e d i e n s e az elté­ mus nyilvánulását is, magának az iránynak lényegéből
r é s e k e t á l c á z ó k ö z ö n y . Az ember csak a keli levezetnünk, kimagyaráznunk. Vizsgáljuk hát köze­
lebbről azokat az elemeket, a melyek már a Spéner
közmunkásság terétől való tartózkodással tud piétizmusában egymás mellett benne vannak.
békességben élni. Minden dologra mintha ezt A piétizmus azt kívánta, hogy úgy a bibliában,
mint az egyházi dogmátikában foglaltató hittételek tar­
mondanák: nincs úgy, a mint akarom, de mond­
talmát mélyebben és bensőbben sajátítsa el az egyén,
juk, hogy j ó l van. mint a mennyire az az akkori egyházban történni szó-
 i8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
k o tt; hogy az egyén húsává és vérévé változtassa azt.
Ezen kívánalomban közvetlenül benne foglaltatott annak
elismerése, hogy a hittételeknek csak annyiban van ér­
tékük, a mennyiben azokat valaki saját belső tulajdo­
nává teszi és csak annyi értékük van, a mennyiben
ilyenekké tehetők. Csakhogy, vájjon ez a két elem, me­
lyet a piétizmus magában egyesitett, megfér-e állandóan
egymás mellett ily békés egységben és felolvadhat-e
egyik a másikban ? V agy, mi lesz akkor, ha valaki a
bibliának, vagy a hagyományos egyházi hittannak egész
tartalmát többé már nem tudja magáévá tenni, mert
egész valója ellentmond annak, vagy nem osztja már az
azokban foglalt képzeteket, vagy mert fölfedezte azt a
sok mindenféle nyilt ellentmondást, tévedést, helytelen*
séget, a mely a szentirás különböző könyveiben felta­
lálható ? Mi lesz akkor ? Protestáns álláspontról ily eset­
ben az következik, hogy kövesse mindenki az Istent
úgy, a mint keblében magát kijelenti, és hittel ragasz­
kodjék szilárdan ahhoz, a mit lelkiismeretes vizsgálata
folytán igazság gyanánt ismert föl, és ne engedje, hogy
lelkiismeretét semmi eltérítse attól, mit igaznak és iste­
ninek ismert meg; hogy kinek-kinek üdvössége és bol­
dogsága nem a hittételek minőségétől függ, hanem lel­
kének ahhoz való viszonyától, a mit isteninek ismert meg
és talált: nem a hittételektől, hanem magától a hittől.
A pogány, ki szerette az istent, a mint a lelkiismeret­
ben és természeti törvényekben magát kijelentette, üd­
vözölt az ő hite által; és »szegény királynak kellene az
istennek lenni, ha más alattvalói nem volnának, csak az
a pár lutheránus«, azt mondja Spener. Egyáltalán, nincs
tehát semmi egyedül üdvözítő dogmatika és egyedül
üdvözítő pozitív vallás. Ez a protestáns felfogás, és a
piétizmusnak is ezt a következtetést kellett volna ki­
vonnia, ha következetesen érvényesítette volna az eddigi
egyházzal szemben újnak tekintendő elvét, az egyéniség
érvényesítését. Csakhogy", a mi a történeti jelenségeknél
történni szokott, az történt itt i s ; hogy t. i. uj elvét
az egyháznak éppen azon előfeltételeihez kapcsolta, a
melyek ellen harcolt; ahhoz, h o g y az e r k ö l c s i ú j j á ­
s z ü l e t é s l e h e t ő s é g e és a z z a l e g y ü t t a z e m­
b e r ü d v e és b o l d o g s á g a a d o g m a t i k a i t a ­
n o k és t ö r t é n e t i t é n y e k e l i s m e r é s é h e z v a n
köt ve, a m e l y e k a s z e n t i r á s a l a pj á n , az e g y ­
h á z l é n y e g e s h i t t a r t a l m á t t e s z i k . Azok a
következmények, melyek ezzel a felfogással mindig és
•mindenütt össze vannak kötve, itt sem maradhattak el.
Ezek pedig a következők:
1. Ha az ember üdve és boldogsága az írásban
és egyházi-tanban foglalt hittartalom elfogadásához van
kötve: akkor az egyénnek ez előtt feltétlenül meg kell
-hajolnia, ha az egésséges emberi értelem még egyszer
úgy tiltakozik is, és ha az ész még egyszer úgy harcol
is ellene.
2. Ha valaki a vallásos életet nem akarja ezen
előirt tételekhez kapcsolni, azt csak hitetlennek fogják
tartani és tagadják, hogy annak valóságos vallásos élete
és törekvései volnának, hanem az illető dogmatikai el­
téréseinek okát mindig lelkiismeretére viszik vissza és
alapját csak erkölcsi fogyatkozásaiban tudják megtalálni.
Ha az ember erkölcsi megújulása, újjászületése, az irás,
vagy az egyház tanának elfogadásához van kötve, akkor
a kinél az utóbbi hiányaik, annál az első sem lehet.
3. A hol a belső vallásos élet az irás és egyház
tana által meghatározott formában nem nyilatkozhatik,
tehát az emberi élet mindazon körében, a melyben az
újjászületett szívnek istenhez és Krisztushoz való köz­
vetlen viszonya nem nyilatkozhatik szembetűnően, ott
az ilyenek csak bűnt és világot látnak, mint pl. a tár­
sadalom örömeiben (színház, mulatság), a profán művé­
szetben és tudományban.
A piétizmus kíséretében mindig ott találjuk ezt a
három dolgot, ma úgy. mint száz évvel ez előtt. E há­
143
rom pontot még közelebbrűl meg kell vizsgálnunk, mert
a mi egyházunk, átlag véve, még mindig a piétizmus
alapfelfogásában sínylődik, habár a modem művelődés
elemei által minden oldalról megérintetvén, gyakorlatilag
nem is mindig vonja ki azon következményeket, melye­
ket a szigorú piétisták kivontak.
A piétizmus alapföltétele, melyből kiindul ez: i gaz i
v a l l á s o s é l e t , ú j j á s z ü l e t é s és ü d v ö s s é g c s a k
az e g y h á z i és b i b l i a i h i t a l a p j á n l e h e t s é ­
g e s . Ennek az egyén szellemi és erkölcsi életére nézve
mindaddig nincsenek hátrányos következményei, a mig
az illetőnek egész belső minősége, műveltsége, nevelése
a szentirás tartalmával, és az abból levont egyházi tan­
nal öszhangzásban van. íg y volt ez Spenernél, ki alap­
jában az egyházi hitet vallotta; igy általában a refor­
mátoroknál is, és innen van ezeknél az a nagyszerű
örvendező hit, szellemüknek az a folytonos, semmi ké*
tely által meg nem zavart szellemi önbizonyossága, a
melynek valóban szomorú ellentétét képezi a mi kor­
társainknak valami nagy, egységes világnézet által ki
nem békitett meghasonlása. De hát mindennek megvan
a maga ideje, s egy nem képviselhet mindent. Már ma­
gában nem mindenki úgy van alkotva szellemileg, hogy
képes lenne, a bibliának minden történetét és képze­
teit naiv, zavartalan hittel elfogadni. Már az előző
levelemben megkísértettem felmutatni, hogy mint for­
rongott és háborgott e miatt Luther lelke, hogy a ter­
mészetén elkövetett kényszer, értelmének hatalomszóval
való elnyomása és a hit előtt való engedelmes meg­
hódolt atása mennyire komorrá tette az ő egész lénye­
gét, s csaknem megtörte az ő nagy lelkét. E jelenségnek
azonban sokkal általánosabban kellett föllépnie, a mint a
történeti fejlődés törvényei szerint és rendjén a zavar­
talan bibliai hit klassikus kora lejárt és az alaposabb
nyelvészeti és történeti biblia-magyarázat az írásban
levő számtalan emberi gyarlóságokat napfényre hozta,
és a tudományok előhaladása, a filozófia és a termé­
szettudományok a bibliai képzetektől sokban eltérő fel­
fogásnak csináltak utat. A z üde és vidám örvendező
hit ettől kezdve szét volt rombolva, a hitet beteggé
tette a kételkedés halálos marcangolása.
Ha már most egy ilyen egyénre nézve is fennállt
az az orthodox és pietisztikus előfeltétel, hogy a szent-
irást és annak minden részét, mint tökéletes és érint­
hetetlen isteni igazságot kell elsajátítania, kénytelen volt,
magára erőszakolni e hitet s i g y a z i r á s - és e g y ­
ház tana i s m é t k ü l s ő k é n y s z e r í t ő tekintély-
l y é l e t t , melyet nem lehetett természetesen és élő
valóságban sajátítania el az egyénnek. A folytonos buz­
gó Ikodás, hogy az irás tanát mégis élővé tegye, hason­
lított ahhoz a foglalkozáshoz, melynek csak halottak
vethetik alá magokat: hogy egy hullát folytonosan mes­
terséges eszközökkel balzsamozzanak, s igy bizonyos
látszólagos életben tartsanak. A kegyesség ezen formá­
jába szükségképpen vegyült ezek folytán valami égés-
ségtelen, kesernyés, nyomottság; a kényszerítés és ha­
talmaskodás nyomait észre lehet venni rajta mindenütt.
A z értelemnek folytonos és természetellenes sanyarga
tása oly sötét, aggodalmaskodó és töprengő vonást köl­
csönzött ez irányzatnak, a milyent csak a szerzeteseknél
találunk. De mivel a világ mindezek dacára is világ
maradt és a tudomány s az ész ismeretei folytonosan
előhaladtak és győzedelmeskedtek: ezekben a hívőkben
ingerlékeny és elkeseredett hangulat támadt a »korszel­
lem« ellen; s mert a tudományt saját fegyvereivel ala­
posan visszaverni nem tudták, az intrikához, az erkölcsi
gyanusitgatáshoz, és a világi hatalom támogatásához
folyamodtak. A piétizmus már korán vállalkozott e nem­
telen foglalkozásra: a protestáns egyház fő-főinquisi-
torságára. És különösen akkor, mikor a piétizmus fel­
lépése után körülbelől harminc évvel az orthodoxia, a
mely kezdetben üldözte, keblére ölelte s igy üldözött
 144- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szektából uralkodó egyházzá tette. Már Spener halála
után húsz esztendővel Wolf, a filozófus, a piétisták mes­
terkedései következtében, a mihez ugyan sok más em­
beri gyarlóság is járult, Haliéból elüzetik és tanítványa
Schmidt Lőrinc, a Wertheim-féle bibliafordítás kiadója,
a piétista Lángé vádjára fogságba vettetik, melyből
hosszú évek múlva is csak szökéssel tudott megszabadulni.
Annak a hatalmaskodó kényszerítésnek, melyet az
egyén úgy a maga, mint a mások íráshoz való viszo­
nyán el kellett hogy kövessen, arra kellett vezetnie,
hogy magán az íráson is erőszakot tegyenek. Nem lehet
ugyan eltagadni, hogy az után az orthodoxia után, mely
az írás komoly tanulmányozása helyett, abból csak
egyes vitatételeket szedegetett össze, a piétizmus sokat
tett a biblia tanulmányozásának általános elterjedésére
nézve. El kell ismerni, hogy a keresztyén nép előtt, a
vallásos életnek a bibliában nyilatkozó hatalmas forrá­
sát a piétizmus nyitotta meg újra. Hanem azért a biblia
elfogulatlan megértése rájuk nézve lehetetlenné volt téve.
Mert ha áll az, hogy a biblia minden részében isten
csalatkozhatatlan szava, a melynek feltétlen elfogadásától
függ az üdvösség: akkor annak emberi elfogulatlan fel­
fogása lehetetlenné van téve, hanem erőszakot tesznek
rajta mindig. A laikus is megütköznék azon a kímélet­
len tágyaláson, melylyel ezen iránynak theologusai az
írást kezelték; azon a minden igazolást kizáró elcsava-
rásokon, melyet az írás gyakran oly egyszerű és vilá­
gos értelmén elkövettek; azon a természetellenes be
toldásokon, a melyet pl. a négy evangéliumnak a Jézus
életéről adott tudósításain eszközöltek, hogy azokat
egymással összhangzásba hozzák; azokon amonstruózus
typikus és allegorikus magyarázatokon, a melyeket bele­
magyaráztak pl. a Dániel könyvébe, az Énekek-énekébe
és a János Kijelentés könyvébe; és mindazon írás­
magyarázati nagy művészeten, a melylyel még ma
is, a legszembetűnőbb tényeket is eltüntetni, vagy el­
takarni tudják, és a melyek gyakran az igazságszeretet­
nek és lelkiismeretességnek teljes hiányát árulják el. S
mindezt azok miatt az orthodox feltételek miatt, a me­
lyek a piétizmus alapját képezik.
A f ő d o l o g a z ú j j á s z ü l e t é s és a z e m b e r szellemben, mely áthatja és megszenteli az emberi élet
b e l s ő m e g ú j u l á s a . Csakhogy ez az írás tartalmá­
nak élő elsajátításában áll, ahhoz van kapcsolva. A hol
tehát ez utóbbi hiányzik, ott nem lehetséges az első
sem, nem lehet valóságos, igazi vallásos élet. A p i é ­
t i z m u s d u a l i s z t i k u s és t ü r e l m e t l e n . Min­ nem az erkölcsi arravalóságot, vagy morális karaktert
denütt igy teszi fel a kérdést: vagy-vagy, aut-aut. Rá
nézve csak kettő van : vagy sötétség, vagy világosság;
vagy igazság, vagy hazugság; vagy Krisztus, vagy Bé­
liál, vagy újjászületett, vagy újjá nem született; vagy
hivő, vagy hitetlen; vagy üdvözült, vagy elkárhozott.
Extra Christum, nulla salus, Krisztuson kívül nincs üd­
vösség ; a keresztyénség körén kívül, csak sötétség, bűn
és kárhozat van, s igy természetesen minden pogány
elkárhozott; sőt elkárhozottak, mint újjá nem-születtettek
és hitetlenek a keresztyénség körén belül is mindazok,
kiknek vallásos élete nem nyilvánul az írás és egyházi
tan meghatározott formájában. A lehető legszükkeblübb
és legkizárólagosabb partikulárizmus ez, a mit csak gon­
dolni lehet. Nem mondhatjuk ugyan, hogy a piétizmus
a máskint gondolkozóknak, vagy hitetleneknek üldözé­
sét kívánná, mint pl. a katholikus egyház; de, ha vala­
kinél a piétizmus szivének ügye, az a tévelygők lelett,
mint kárhozottak felett, könnyeket hullat, és utánuk jár,
hogy őket még lehetőleg megmentse, azaz, megtérítse.
Ezért, hogy a piétizmus mindenütt a megtérítésből indul
ki, mindig ez van a szájában, s hogy folyton másokért
aggódik. De azért vallási türelemről, a szó igaz értel­
mében, a piétizmusnál szólani sem lehet. Valóban tole­
ráns csak az lehet, a ki eljutott annak belátására, hogy
az emberek üdvössége nem függ az ők elméleti hit­
nézeteiktől, hanem csupán az istenhez való belső viszo­ I is, hogy már a Spener tanítványai is bűnnek tartották
18. szám.
nyuktól, mely kedélyükben megnyilatkozik s a kegyes
érzülettől. Türelmes csak az lehet, a ki a tévedésben is
iát igazságot, a ki a sötétségben is felismeri a világos­
ság elemeit, hábár halvány sugarait, a ki a bűnösben
is megtalálja az istent. A türelem fogalma, bár igazi
keresztyén fogalom, de az egyházon kívül keletkezett,
modern hajtás, és jó, hogy az egyházuralroat képviselő
urakr-Stahl és társai azt vallják nyíltan: »Keresztyénség
és vallás alapjában türelmetlenek«.
Ha a piétizmus újjá nem-születettnek, hitetlennek
tart mindenkit, kinek vallásos élete nem az írás és az
egyházi tan meghatározott formáiban nyilatkozik: ennek
megfelelően csak bűnt és világot lát az emberi élet
minden mezejében, a melyben a kedélynek és szívnek
istenhez és Krisztushoz való közvetlen viszonya nem
mutatkozik szembetűnően. E felfogásukat tényleg az
által érvényesítik a piétisták, hogy minden cselekvésük­
ben és beszédükben különösen kiemelik az istent és
K risztust; mindenhez, még a legjelentéktelenebb dolog­
hoz is, külsőleg vallásos jelentőséget kapcsolnak, min­
denre keresztyén etiquettet szabnak, vallásos cédulákat
ragasztgatnak, a mi által ugyan a világot külsőleg bé-
mázolják, de meg nem szentelik. Innen van köztük az
a különös társalgási nyelv, mely az ő zárt társaságukat
annyira jellemzi; az a megszokás, hogy mindenüvé oda
bigygyesztik az »isteni kegyelmet« s a »drága üdvö­
zítőt« ; innen az, hogy tulon-túl magas értéket tulajdo­
nítanak az olyan cselekedeteknek, a melyekben a val­
lással való közvetlen viszony különösen szembetűnő,
hogy mindig azon jár az eszük, hogy mi van a kül- és
belmisszióval, a vallásos estélyekkel és összejövetelekkel,
a házi istentiszteletekkel, stb. Ezeket és ezekhez hasonló
dólgokat elnevezik »a keresztyén munká«-nak, »a ke­
resztyén szeretet cselekedetei«-nek és mindezeket s az
ezekben való részvételt az újjászületés csalhatatlan je­
leinek tekintik, az élő kegyesség bizonyos mértékének
veszik. Nekik egy specifikus köiönös Krisztusuk van és
ehhez kell nekik egy specifikus különös keresztyéni filo
zofia, keresztyén természettudomány, mint hogy ha ezek­
ben állana a keresztyénség és nem abban az erkölcsi
mindenik körét. Ez a különös keresztyénkedés már any-
nyira elterjedt, hogy már slz újságok kis hirdetéseiben
is effélék olvashatók: »kerestetik egy keresztyén szol­
gáló, egy keresztyén asztalos, stb.« A »keresztyén« itt
jelent, mert ez pogány dolog, hanem azokat a külső
formákat, és frázisokat, a melyekből megismerszik, hogy
»keresztyén«. Oh, miért is mondta Krisztus azokat a
nem specifikus keresztyén szavakat: Nem mindenki, a
ki mondja: Uram, uram. megy be az isten országába,
hanem azok, a kik cselekszik az én mennyei atyám
akaratát!
Negatív módon e felfogás abban nyilatkozik, hogy
a «pusztán világi dolgokat«, melyeknek semmi különös
vallásos jelentősége nincs, kevésre becsülik. Ez különö­
sen szembetűnően nyilatkozik az úgynevezett »közömbös
dolgok« (adiaphora) felől való, már előbb említett, vitá­
ban. Spener ellenfeleinek ugyan nagyon is nem volt
igazuk, midőn azt mondották, hogy táncolni, színházba
járni, a társadalmi élet örömeiben részt venni, stb. er­
kölcsileg közömbös dolgok, a melyeknek a vallással
semmi közük; de épp annyira nem volt igazuk a pié-
tistáknak sem, a mikor bizonyos dolgokat önmagukban
bűnnek nyilvánítottak, olyan dolgokat, melyek erkölcsi
formát és értéket csak az illető egyén által és az egyén
érzülete által nyernek, a ki velük él. Csakhogy a pié­
tisták, midőn ezt tették, hívek maradtak alapfelfogásuk­
hoz, mert hát bizony azoknak a dolgoknak semmi kü­
lönös vallásos jelentéséget tulajdonítani, vagy belőlük
azt szerezni, nem lehet. Már magában elég jellemző az
 18. szám PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
•a sétát Hogy Spener, a mint életiratai beszélik, tizen­
négy évig tartó Berlinben való lakása alatt, a lakása
megetti saját privát kertjében is csak kétszer fordult
meg, ezt tagadhatatlanul magyarázhatjuk azzal is, hogy
-e rengeteg szorgalmú ember az ő komoly és szakadat­
lan stúdiumaiban volt elmerülve; de ez nem változtat
azon, hogy a piétizmus az ő alapelveinél fogva el kel­
lett, hogy ítélje a sétálást, a mennyiben az természetes
•életöröm volt és mint ilyent gyakorolták. Kempis T a­
más egészen a piétizmus leikéből szól, midőn a »Krisz­
tus követése« c. müvében azt mondja: »Az istenben
boldog embernél nagyon dicsérendő, ha minél ritkábban
megy ki hazuiról s magát se szívesen mutatja s másokat
sem szívesen lát. Mit is akarod látni, mit úgy sem
mondhatsz magadénak? Elmúlik a világ, minden ő di­
csőségével! Érzéki kívánalmaid űznek ki hazulról té­
gedet, hogy barangolj ; de ha ütött az óra, mit viszessz
haza magaddal, mi egyebet, mint megértett lelkiisme-
retet és elszóródott szivet ? S ha mindent láthatnál is
a világban, mi egyéb volna az, mint puszta hiábanvaló-
ság? Vesd fel szemed az Istenre s imáakozzzál bűneidért!«
A piétizmus előtt tehát minden csupa világi, am i
a szivbeli belső kegyességnek nem közvetlen nyilvánu-
lása, vagy arra nem közvetlenül hat. Innen van, hogy
oly közömbös az állami és polgári élet iránt a földi
gondokkal és munkálkodásokkal szemben. Mert hiszen,
-ezek mind csak ideig-óráig valók, földiek és erre az el­
vont, belső vallásos életre nézve nem egyéb, mint ki­
kerülhetetlen átok, melyet hordoznunk kell, mint Isten­
nek bűneinkért ránk szabott büntetését. A piétizmus
-elidegenítette a népet a polgári és politikai élet erkölcsi
változtatásaiban való részvételtől és a politikai abszo­
lutizmusnak szolgál, mert jó alattvalókat, de rossz pol­
gárokat nevel. Természetes tehát, hogy a politikai ab­
szolutizmus is támogatja, előnyökben részesíti, mert a
nép egésséges erejét megtöri minden téren s e g é s z é ­
b e n d e m o r a l i z á l ó h a t á s a va n. A z állva mara­
dásnak ez a dolog természetében rejlő büntetése!
Épp ily ellenséges indulatot tanúsít a piétizmus a
művészettel és tudománynyal szemben is. A művészetet
csak annyiban ismeri el, a mennyiben vallásos célokat
szolgál, és a tudományt csak annyiban, a mennyiben
hasznos eszköznek mutatkozik a vallásos építés céljaira.
De ha minden célzatosság nélkül saját belső törvényeiket
követik, ha a művészet a természeti szépet, és a ter­
mészetes emberi életet is híven feltárja, ha a tudomány
hagyományos tekintélyek által magát megtévesztetni
nem engedi, hanem a világ igazi ismeretére törekszik:
akkor kicsinyli és becsmérli. Ezért tartja Schillert és
Göthét is pogánynak és az egész modern tudományt
keresztyén-ellenesnek és Stahl ur Berlinben megrendeli
és az egész kórus rázendíti: »a t u d o m á n y n a k m e g
k e l l t é r n i e « , éppen úgy, mint hajdan a pápa meg­
rendelte, hogy a földnek mozdulatlanul kell állania Eppur
si muove. A későbbi piétisták tehát le egészen a napjaink­
ban élőkig, teljesen következetesek, midőn minden sza-
bad mozgást úgy az életben, mint a tudományban ma­
guknak akarnak lefoglalni, és ha ott, a hol ezek saját
körükben és mezejükön szabadon akarnak fejlődni, ott
ez a kizárólagos kegyesség nem lát mást, mint pusztán
világi, sőt ördögi jelenséget. D e é r d e k e s i r ó n i á j a
a s o r s n a k , h o g y e z e k a »csendes, m a g á n y -
ba v o n u l t a k « k é s ő b b az e g y h á z e l l e n z s ö r
t o l o d ő , e l é g e d e t l e n k e d ő k k é l e t t e k és h o g y
ez az i r á n y z a t , m e l y h a j d a n m e g v e t é s s e l
f o r d u l t el a v i l á g t ó l és a v i l á g i é l e t s z í n ­
t e r é t ő l , n a p j a i n k b a n n a g y l á r m á v a l és z ú ­
g o l ó d á s s a l ú g y l é p i k fel, m i n t l e g ú j a b b
e g y h á z i a s s á g , és v a l l á s s á a k a r j a t e n n i az
ő s i p-d o b o s i s t e n o r s z á g ü z l e t é t .
Nem tudom magamtól megtagadni, hogy ide ne
iktassam Elstemek azon szavait, melyekkel a »Pro-
*45
testantische Kirchenzeitung«-ban a későbbi piétizmust
jellemzi. »Spener követői minél későbbiek, annál na­
gyobb mértékben és kizárólagosan a gyakorlati életre
vetik magukat, a közvetlen építő és érzelmi dolgokra,
és e mellett elhanyagolták a komoly tanulmányt, el­
vesztették Spener erejét, tisztaságát, derékségét, a minek
az lett a következménye, hogy prédikációjuk is lágyan
ringató, altatóvá, édeskés képbeszéddé s végül fecsegő
szalmázássá lett. A tudománytól és művészettől egészen
elfordultak s lettek c miatt szép érzéküket elveszített,
érthetetlen lényekké. Sőt később, visszahúzódtak általá­
ban az élettől és csupán a saját személy és szivbeli
kegyességükre, s családjuknak kegyes életére szorítkoz­
tak. Csakhogy a kegyességgel úgy áll a dolog, hogy
az bár valóban a legszemélyesebb dolog is, de azért
erős és egésséges csak akkor lesz és marad, ha van
bátorsága is, törekvése is arra, hogy áthassa a szemé­
lyeket és világot egyiránt, és rányomja a hit bélyegét
kivétel nélkül mindenre, az élet minden viszonyára,
minden oldalára, minden hatalmára, hogy az evangélium
szellemével áthassa és újjáalakítsa azokat. A mi hitünk
a diadalom, mely legyőzi a világot; s ha nem teszi,
vagy nem igyekszik azt tenni, akkor maga is mármost
gyenge és beteges és még olyanabbá fog válni. A z
isten országával úgy áll a dolog, mint a kovászszal,
megromlik, ha liszt közzé nem keverik. A piétizmus
azon mértékben, a mint belátta, hogy nem találta meg
az eszközöket arra, hogy az egyházat a maga egészé­
ben átalakítsa, visszahúzódott az élettől, tisztán magán
I és házi épülésekre szorítkozott. De ez által el is vesz-
j tette eredeti jóravalóságát s beállott a későbbi kicsi-
i nyeskedő, aggodalmaskodó, szorongó, homályos, máso-
j kért aggódó, kesernyésen-édes, alázkodó és mégis magát
j nagyratartó piétizmus, szóval, az, a mely mindnyájunkat
I gyakran oly kellemetlenül érint. S ha sajnálatos volt
magára az irányra, hogy a só megizetlenült: nem keve-
! sebb kára volt belőle a világnak és a köztudat fejlő­
désének is. Mert ezek a piétizmus által eitaszitva, ma­
gukra maradva, egyedül haladtak utjokon, de mindin­
kább eltávolodva a piétizmus által képviselt kegyes
vallásosságtól. És a következménye lett egy olyan év­
század, mely ugyan irodalmunk virágkora, de a melyben
az egyház vallásos hitével való öntudatos kapcsolat
ritkán jelentkezik.«
N ag y Károly,
tef. theol. ranár.
Jegyzőkönyvi kivonat,
A vajdahunyadi ev. ref. egyházmegye határozata, illetve
véleménye az 1240— 1897. sz. körlevélben közzétett ig.
tanácsi hat. javaslatra.
(Megállapittatott a Piskitelepen 1897. ápr. 10-én tar­
tott e. m. rk. közgyűlésen.)
[ Egyházmegyei közgyűlésünk a dr. Bartók György,
szászvárosi lelkész aa. által beterjesztett hat. javaslatot, mely­
| nek Dósa Dénes aa. által javasolt stiláris módosítására a
| javaslattevő Dósa Dénes aa. elnöklete alatt Jánó Albert és
j Szőts Sándor aaiból álló bizottságot küldi ki, nagy szó­
| többséggel magáévá teszi, elfogadja, azaz, határozatilag ki­
mondja, illetve véleményezi, hogy az egyházker. gyámalapot
eredeti céljára és rendeltetésére tovább is fentartandónak
tartja. Mert:
a) Nem látja az egyetemes egyházi gyámintézet által
nyújtott évi özv. árv. illetéket oly soknak, hogy a rende­
sen nagyon szegény özvegy papnék és papi árvák részére az
egyházker gyámalap által nyújtott bármi segély felesleges
volna; s mert a létesítendő Szeretetháznak az egyházker.
 146- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 18. szám.

gyámalap által való segélyezése, bármennyire kívánatos volna

Nyilatkozat a „Nyüatkozat“-ra.
is, de az elnyomorodott papokra, özv. papnék és árvák
Ntiszt. Bartha Lajos esperes urnák elap 16. számában
egy részére okvetlenül jogvesztéssel járna.
megjelent nyilatkozatára a következő észrevételeim vannak.
b) Mért jogi szempontbúl' sem tartja sem célszerűnek,
Tény az, hogy említett esperes ur előzetesen meg­
sem helyesnek, hogy a bizonyos meghatározott célokra képeztetvén az iránt, hogy egy olyan mozgalom megindí­
alapított s rendelt alapok céljaiktól és rendeltetésüktől más, tása ellen, mely a főtiszt, püspök urnák, illetve a mélt.
egyébiránt bármily üdvös célra is elvonassanak s fordít- lg. Tanácsnak vélemény-adás végett az egyházmegyékhez
leküldött ismeretes javaslatával szemben a kerületi lelkész-
tassának mindaddig, raig eredeti rendeltetésük alapja fönnáll.
és lelkész-özvegy árvai gyámintézet további fentartását cé­
c) Mert a f. évi egyetemes konvent a Kolozsvárt lozza, van-e kifogása, úgy nyilatkozott, hogy >nincs«.
létesítendő Szeretetházat egyetemes jellegűnek mondván ki, Tény az, hogy a v.-hunyadi egyházmegye, f. hó 10 én
feltehető s elvárható, hogy a más négy püspökség, illetőleg tartott rendkívüli közgyűlése a dr. Bartók György által
egyházkerület is tetemes összeggel járuland a Szeretetház írásban benyújtott határozati javaslatot tizennyolc szava­
zattal egy ellenében elfogadta, magáévá tette s annak köz­
fentartásához, egyenlő jogok egyenlő teherviselést föltételezvén.
adakozás utján való kinyomatását és úgy az egyházmegyék­
d) Kapcsolatosan kimondja éra. közgyűlésünk, hogy hez, mint a kér. közgyűlés tagjaihoz való szétküldését el­
a Szeretetház eszméjét már keletkezésekor nagy lelki öröm­ rendelte.
mel üdvözölte, s ennek megvalósítását szívből óhajtva, léte­ i Tény az, hogy a közgyűlés ez ügyben bizottságot
küldött ki, melynek egyik tagja én voltam.
sítésére kész minden lehető áldozatot meghozni, s már
Tény az, hogy az esperes ur az elfogadott javaslat
ezúttal azon esetre, ha az egyházker. gyámalap eredeti ren­
kéziratát a bizottság elnökének személyesen átadta.
deltetésének meghagyatik, s a Szeretetház megvalósul, fel­ És tény az, hogy mikor én, mint a kiküldött bizott­
ajánl évenkint az egyházm. közgyűlés tagjainak számához ság egyik tagja, a dr. Bartók-fele s már elfogadott határo­
mért összeget (annyi 1 frtot, a hány tagja van a közgyű­ zati javaslat kinyomatási költségeinek fedezetére a közebé­
den gyűjtést indítottam, az adakozást két frttal maga Bartha
lésnek) a Szeretetház fentartása költségeihez. S azon re­
esperes ur kezdette meg.
ményben, hogy más egyházmegyék is hajlandók lesznek e
Mindezek alapján méltán hihette a bizottság, hogy a
határozatát egyházmegyénknek magukévá tenni, s igy az
kinyomatást és a szétküldést sürgősen eszközölni, nem csak
annyira üdvös Szeretetháznak. az egyházker. gyámalap érin­ jogosítva, hanem kötelezve is v a n ; sőt, hogy ezzel az ügy­
tetlen hagyásával, biztos alapját megvetni: kimondja, hogy nek jó szolgálatot tesz és az ügyért lelkesülő esperes ur­
ezen határozatot, illetőleg véleményt kinyoraatja s az espe­ nák is igaz örömet szerez.

resek utján közli a többi egyházmegyékkel és a kér. köz­ Különben, ezen dologra tiszta-világosságot vet az egyház-
megyei tanácsnak f. hó 22-én, a jegyzőkönyv hitelesítésekor
gyűlési tagokkal is.
hozott határozata, mely szerint a már n>omtatásban meg­
Dósa Dénes és Péter Albert aának azon nyilatkozatát, jelent munkálatot, bár közététele nem egészen szabálysze
hogy a Szeretetház alapja javára, ha az az egyházker. gyám­ rüleg történt, magáénak tekinti, s igy annak újból való
alap érintetlen hagyásával létesittetik, felajánlanak életük kinyomatását és szétküldését feleslegesnek tartja.
tartamára évenkint 10, illetve 3 0. é. forintokat, köszönet­ Az esperes ur hivatalos állásának tekintélyét csorbi-'
tel tudásai veszi közgyűlésünk s a jegyzőkönyv kapcsán a tani, vagy személyét bántani, senkinek sem jutott és jut
eszébe, miért is bizton remélem, hogy ez ügyet maga az
mélt. ig. tanácshoz beterjeszti.
esperes ur is most már elintézettn ek és végleg befejezettnek
A f. é. ápril 10-kirk. közgyűlés jegyzőkönyvéből kiirta: fogja tekinteni.
K állai István, Szőts Sándor,
e. m. h. aljegyző. dévai ref. lelkész.

TARCA.
Az ember erkölesi természete. normális ember, a jónak bizonyos feltétlen, és kétségbe
(Folytatás.) vonhatatlan értéket tulajdonit, éppen, mint a hogy kérde­
Egy anotomikus, vagy psychologus az emberi test zősködnék utána, hogy hasznos-e, ragy nem, éppen, mint
egész belső szerkezetét részeire képes bontani és szemmel a hogy az i g a z előtt szívesen meghajtjuk fejünket, mert
láthatólag megmutathatja annak összetételét, s az egyes al­ él bennünk az igazság utáni vágy: éppen úgy tiszteljük a.
katrészek szoros összefüggését a nélkül, hogy ezekből az jót benső öntudatunknál fogva, mint valami kétségbevon­
élő embert meg tudná magyarázni. így az erkölcsi jórúl is hatatlan értéket, melynek létre kell, hogy jöjjön. Ezen a
kimutatható, hogy mily nagy befolyással van úgy az egyes tiszteleten nyugszik a pontosság hivatalban és hivatásban,,
individuumi, mint a társadalmi együttélés boldogságának elő­ a jóleső ujjongás, bámulat, melyet minden nagyobb nemes
mozdítására, hogy tehát mennyire érdekében áll mindenki­ tett, minden nemes törekvéskor érzünk; de ebben rejlik az
nek az erkölcsi szabályok szerint viselkedni, és élni, de erkölcsi megbotránkozás is, mikor a jót mások által gú­
mindezzel a jó sajátsága, természete, és életereje még nincs nyolni látjuk, és bűnös voltunk miatt való aggodalmunk is
leírva, a karakterizáló ismertető jel még mindig hiányzik, mikor hanyagul cselekszünk. A legnagyobb materíálistáról
és az említett vonások ezt az egy ismertető jelt nem is is feltételezhető, hogy a jó ilynemű méltánylását, szeretetét,
képesek megmagyarázni, t. i. a kötelesség egyszeiü érzését, mint az öntudat közvetlen tényét, szintén érzi, ha nem is,,
a föltétien >kell«-nek az érzését A mondottak megfonto­ tartja az embert egyébnek, mint fiziko-ketnikai mechanis-
lása után, csak e száraz ítélet áll elő: »valóban, az volna musnak, melynél lélekről szó sem lehet. Mégis, azt hiszem,
a legokosabb, ha az erkölcsi szabályok szerint élnénk, de hogy mikor az életben súlyos csapás terhe alatt nyög, mi­
ki tudja azt mindig teljesíteni. Ezzel szemben, minden kor nehéz és fontos választás előtt á ll: lelkiismerete, mint.
 18. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. '47-

valami másvilágból való jelenség megszólal benne, s egy Látható tehát, hogy a z e m b e r n e k bizonyos speci­
pillanatig sem fog vonakodni, hogy a jóra határozza el fikus erkölcsi tehetéke van, mely a többi
magát. lelki adományaival nem hasonlítható össze.
Szinte mindenki elismeri, hogy a börze-spekuláció S ha már el kell ismernünk, hogy az embernek van olyan­
a* legtöbb esetben inkább káros, mégis sokra rendkívüli specifikus erkölcsi tehetéke, a melyből a kötelesség, a fel­
vonzó erőt gyakorol. Már most valaki, ki máig csak jót tétlen »kell« érzése előáll, a mely egészen különbözik a
cselekedett, a börzén tönkre jut. Vegyük fel, hogy az illető jó, hasznos és célszerű voltának fontolgatásától: akkor nyu­
fiatal ember, ki egyedül áll a világon. Homlokára üt s azt godtan elismerjük ama másik álláspont relativ helyességét.
fogja mondani: mégis ostoba ember voltam. Ha egy-két (Vége következik.)
szemrehányást tesz is magának, de ismét bele nyugszik uj
helyzetébe. De képzeljük el, hogy az illető boldog család­
apa, ki nejét, gyermekeit tette tönkre, úgy hogy az egy­
Különfélék.
kori jóllét helyébe keserű nélkülözés lépett. Tűrő önmeg­ == »A piéti^mus« cimü cikkünkre e helyen is fel­
hívjuk olvasóink figyelmét. A cikk a zseniális Láng Henrik,
adással nyugszik bele a család szomorú helyzetébe, a nélkül,
volt zürichi papnak »Ein Gang durch die christliche Weltc
hogy szemrehányásokkal illetné az apát, de ez nem is szük­ cimü, a keresztyén szellem fejlődését egy laikushoz Írott
séges, mert ő maga is elismeri, hogy nemcsak ostobaság, levelekben feltüntető tanulmányából van véve. Ez a munka
de legnagyobb könnyelműség, vétkezés volt eljárása neje, 1859-ben jelent meg s igy, ha azok a karakterisztikus v o ­
gyermekei ellen. S midőn megtörve, a bünérzettől kinoz- nások, a melyekben a piétizmust felmutatja, a legapróbb
részletekig megegyeznek a Budapesten és Kolozsvárit föl­
tatva, minden erejét megfeszíti, nélkülöz, s éjét, napot egy-
lépett. »a mostani egyház ellen zsörtölődő, elégedetlenkedő
gyé téve, folytonosan dolgozik, s igy családjában ismét a legújabb egy háziassággal« azt hisszük, egyszer s minden­
jóllét jelei láthatók bizonyára, nem fogja kezeit önelégülten korra fel vagyunk mentve az alól a vád alól, hogy e ma­
dörzsölni, mintha egész életében rendben lett volna a szé­ gát »evangéliumi iránynak«, »bibliás theologiának«, »az
igazán modern tüeologiának« géráló irányzatot csak mi
nája, hanem mintegy újjászületve, a világ elé áll, s azt
nevezzük rosszakaratulag félszeg, beteges piétizmusnak. Mi
mondja: most ismét felemelt fővel járhatok, hibámat meg-
is azt tartjuk Zwinglivel, hogy »Vera religio est pietas« ;
bünhödtem, többé nem vagyok bűnös. de nem engedhetjük meg, hogy ez az embert, világot, éle­
Látni való, hogy a kötelesség, a bűn, a bánat, a tet megszentelő és megdicsoitő kegyessége a szívnek, a
bünhodés érzése semmivel sem hasonlítható össze, hogy az léleknek, a belső embernek, a kegyeskedés »sippal-dobbal
folytatott istenország« üzletévé aljasittassék. Azt tartjuk,
egy egészen külön körhöz, az erkölcsi élet köréhez tartozik.
hogy »Vita Christiana innocentia e st« ; de a fedhetetlen
De. mondhatná valaki: jó, elismerem, hogy a kötelesség, a
életet nem a szemlélődő, álmodozó, rajongó vallásoskodó
>kell«, a bűn érzése valami sajátságos, a hasznosság el­ cselek vények ben látjuk, hanem az élet küzdelmeiben, viha­
vétől egészen különböző valami, de azért, mégis annak a raiban kipróbált, megedzett életben, a melynek mindennapi
következménye. Mert hiszen, a következmény különbözhetik eledele az, hogy a mennyei atya akaratát cselekedje. Nagy
Károly barátunknak szívesen fejezzük ki köszönetünket,
az oktúl. A természetben szín és világosság, hang és meleg,
hogy a khaoszba e cikkel is világosságot vetett; egyszer­
mozgás által jönnek létre, de a processzus lefolyását senki smind örömmel hozzuk tudomására nemcsak egyházkerüle­
-sem láthatja. így van az emberrel is. A mi felett az em­ tünk s általán a magyar protestantizmus papságának,
berek ősidőktúl fogva megegyeztek: sok ezer év hagyo­ hanem művelt világi közönségének is, hogy Lángnak e
mánya után, bizonyos fenséges, magasztos szint nyert, végre klasszikus müve nem sokára magyar fordításban is meg
fog jelenni, ha az olvasó közönség részéről a pártfogás
pedig feltétlen kötelességszerüvé vált. A kik igy okoskod­
lehetővé teszi. Ezen pedig kételkednünk, nem szabad.
nak, a logika legelső törvénye ellen vétnek, mely azt Várjuk.
mondja, hogy ha »A« úgy hat »B«-re, hogy abból »C« = Sajátságos találkozása a véletlennek. A
előállhat, akkor »B«-nek olyannak kell lenni, hogy »C« » R e l i g i o « 20 ik száma abból az elterjedett örvendetes
előállhasson belőle. hírből, hogy a kálvinisták is.kezdenek estveli felolvasásokat,
E gy kalapácscsal, ugyanazon erővel, különböző tár­ » e s t v e l i m i s é k e t « tartani, arra a nem egészen lo g i­
kátlan kérdésre buzdul: mi akadályozza meg a kálvinistákat,
gyakra ütök. Ha egy üvegre ütök, az csörömpölve hull
hogy elfogadják az igazi pápát, az igazi szent misét? Ezzel
állá; ha egy gummi-labdára, az a levegőn átfutva, sértet­ majdnem egyidejűleg, a budapesti protestáns világlap (?) a
lenül hull a lá ; ha egy harangra, az messze elhallatszó han­ »Prot. Egyh. és Isk. Lap.« legközelebbi, 18-ik számú T ár­
got a d ; ha egy dinamit-patronra, az rettentő robajjal fel­ cájában közli a legultramontánabb kath. egyházi fejedelem­
nek, Schlauch nagyváradi bíboros püspöknek, a diákkong
robban, s maga körül mindent a levegőbe röpít. Ho inán a
resszuson elmondott beszédét a nélkül, hogy a forrást, vagy
különböző következmények, jóllehet az ok, a kalapácsütés
a szerzőt megnevezné Minek is? Schlauch és a néhai való.
mindeniknél ugyanaz? »A« (a kalapácsütés) adott arra Ballagi lapja hát nem szép-e igy,egymás mellett? Nem beszédünk
okot, hogy 2>B« (üveg, harang, stb.) a természetéből folyó mi a Schlauch beszédje ellen, bár Comte pozitivizmusát és az
»C«-t létre hozza. Nem »A«, hanem »B« határozza meg enciklopedistákat kegyetlenül apostrofálja. Ám, általános­
ságban, hadd legyen; a részleteire esetleg visszatérünk nem
>C«-t. Nem a kalapács, hanem a harang adott messze el­
Schlauchért, hanem a protestantizmus érdekében. De nem
hallható hangot; nem a kalapács, hanem a dinamit-patron sajátságos találkozás-e, hogy Szöts Farkas ur, és Schlauch
robbant fel. Alkalmazva. Ha az élet olyan befolyást gya­ egy gyékényen árulnak ? Vájjon, a bíboros Schlauch lesz-e
korol az emberre, mely felébreszti benne a kötelességérze­ kálvinista, vagy az örökkön-örökké imádkozó, újjászületett,
tet, akkor az embernek eleitől fogva olyan fogékonynak és a feltámadott Krisztus vérét (csak !) emlegető uj evan-
gyelisták lesznek-e pápistákká az ők » f e h é r k e r e s z t ­
-kell lennie a kötelességérzetre, mint a harangnak a hang­
j ü k k e l ? « Ha nincs, vagy nem lesz igen hamarosan, ki
zásra, vagy a dinamit-pátronnak a robbanékonyságra, vagyis ez idő szerint határt vessen ez őrjöngésnek; ha a. magyar
az erkölcsi érzésre lelkileg előkészített kell hogy legyen. kálvinizmus ezt a minden józanságot megbotránkoztató té-
 1 4 S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vdygést is diadalmasan kiállja: akkor örüljünk, örvendez­
zünk, mert élünk mi mindörökké! A z egyházpolitikai tör­
vények nekünk nem ártanak, azok ellen nekünk nem kell,
»nép-pártot» alakitanunk; ezzel az irányzattal, ezzel a val­
lásos aberrációval kell nekünk minden összetartozást meg­
tagadnunk. Menjenek, a honnan jöttek, és ott a törvény korlátái
között tegyenek, a mit bolondságuk sugall; bontsák szét
felekezetűnket, ha találnak magukhoz valókat; de a feleke­
zet neve, és becsületének zászlója alatt ezt megengedni,
valóságos öngyilkosság.
= A szilágy-szolnoki egyházmegye april 22-én
tartotta meg közgyűlését, melyen az Igazg. Tanács özvegy-
árvái leirata, illetőleg javaslata felett határozott. Az egyház­
megye tisztelő elismeréssel fogadta a javaslat nemes célzatát,
de hosszas vitatkozás, és megfontolás után, a vajda-hunyadi
egyházmegye határozatához csatlakozva, az intézetet válto­
zatlanul fentartani óhajtja.
= Meghívó a magyar protestáns irodalmi tár­
saság 1 8 9 7 . május 19-én Pápán tartandó rendes közgyű­
lésére. A közgyűlést megelőzőleg d. e. 9 órakor isteni tisz­
telet a ref. templomban. Prédikál: Antal Gábor, dunántúli
ref. püspök. Templomozás után közgyűlés a főgimná­
zium dísztermében. T á r g y s o r o z a t : 1. Fohász, Bartalus
Istvántól. Énekli az ezen alkalomra alakult vegyeskar. 2.
Elnöki megnyitó. Tartja Gyurátz Ferenc, ev. püspök, elnök.
3. Titkári jelentés és választmányi előterjesztések (a szám­
vizsgálatról, a Magyarázatos bibliáról, stb.) Előterjeszti Szőts
Farkas, budapesti ref. theologiai igazgató-tanár, titkár. 4.
Menybéli felséges Isten ! Férfikarra alkalmazta Gáthy Zol-
táD, főisk. ének- és zenetanár. Énekli a főiskolai férfikar.
5. Ceglédy István. Felolvasás, tartja Révész Kálmán, kas­
sai ref. lelkész. 6. Az úgynevezett autonóm erkölcsiségről.
Felolvasás, tartja Bancsó Antal, soproni ev. theologiai tanár.
7 . Himnusz. A főisk. ifjúsági zenekar kísérete mellett, elő­
adja a vegyeskar. T á j é k o z á s u l . 1. A Magyar Protes­
táns Irodalmi Társaság elnökségének közbenjárására a m.
kir. kereskedelmi minisztérium a pápai közgyűlésre utazó
társulati tagoknak a M. Á . V. vonalain Pápáig és vissza ked
vezményes vasúti jegyet engedélyezett. Alsóbb osztályú jegy­
gyei magasabb kocsiosztályban lehet utazni. A jegyekhez
jutás módozatairól hirlapilag értesittetnek a t. tagok. 2.
A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság pápai tagjai és
barátai a közgyűlésre utazók fogadásáról és elszállásolásá­
ról gondoskodnak. E végből május 10-ig Pápán Kiss Gábor
ref. lelkész urnái, mint a rendező-bizottság elnökénél kell
jelentkezni. A vasúti kedvezményes jegyekért szintén hozzá
kell fordulni. 3. Május 18-án, este 8 órakor ismerkedési
estély a GrifF-fogadó nagytermében. 4. Május 19-én. d. u.
2 órakor közebéd a GrifF-fogadó nagytermében. 5. Május
20-án, reggel 7 órakor kirándulás Somlóra.
= Rozgonyi László, nekézseni lelkész előfize­
tésre való felhívást küldött szét »Egyházi munkálatok« című
müvére, mely szertartási beszédeket és imákat foglal ma­
gában. A munka bérmentve 1 írt. mely vagy a szerzőhöz,
vagy Gedeon és Társa könyvnyomdájába küldendő Mis­
kolcra. Pártolni kell minden e téren megjelenő munkát.
Ha ép, egésséges, derék megáll és diadalraat arat. Ha
rossz, no, akkor félre dobjuk, és a világ háztartásában hiba
nem esik. Hát, pártoljuk ezt is.
= Megjelent a „Protestáns Pap“ cimü lap
X V III-ik évfolyamának 4 ik száma, Lágler Sándor és K ál­
mán Dezső szerkesztésében, Kölesden, következő tartalom­
mal: Hőké Emma halálára, Halász Margittól. 15 krajcár,
Lágler Sándortól. Fütetlen templomok, Junkuc Sándortól.
Menybe menetel, Moor Pétertől. Egyházi beszéd, Ladányitól.
Izsák és fiai, Földváry Lászlótól. Vallásos órák, Ladányitól.
Kesserü Ilonka halálára, Kálmán Dezsőtől- Kesserü Ilonka
koporsójánál, Túri Károlytól. Halotti beszéd, Dömötör Ber­
talantól. Sirbeszéd, Vadászy Páltól. Törvények és rendeletek
tára. Papválasztások. Halálozások. A lapra előfizethetni a
szerkesztőknél egy évre 4 írttal, félévre 2 írttal, negyed­
évre 1 írttal. Kaphatók még régibb évfolyamokbúl teljes
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
18. szám.
példányok, a múlt évfolyambúi azonban az 1. 2. 3-ik szá­
mok teljesen elfogytak.
= Helyreigazítás. Lapunk legközelebbi 17. szá­
mában a v i z a k n a i egyházközség segédlelkészi állomá­
sának pályázati hirdetésénél a javadalom Összesen 800 írtban
volt kimutatva. Ez a kimutatás, mint illetékes helyről érte­
sülünk, hibás, mert a javadalom n e m 800 frt. hanem 800
korona, vagyis 400 frt. E helyreigazitás szolgáljon tudá­
sul a pályázóknak.
— Sajtó-hiba igazítás. A figyelmes olvasó ugyan ma­
gától .is rájöhetett, mindazonáltal kiigazítjuk, nehogy valamely
leskelődő jó barátunk értelmünk rovására irja. Legközelebbi
számunk i40*ik oldalán, a második hásábon felülről a he­
tedik sorban kezdődő mondat igy olvasandó: »Nagy baj,
hogy a sajtószabadság ilyen demonstrációkra is (nem: rá ­
s z o r u l , hanem) rákényszerit«, stb.
Hivatalos rész.
49-1897. P Á L Y Á Z A T I H IR D E TM É N Y .
A székelyudvarhelyi ev. ref. kollégium főgimnáziumá­
nál egy újonnan rendszeresitett m é r t a n i é s s z a b a d ­
k é z i r a j z t a n á r i t a n s z é k az 18 9 7— 98-ik tanévre
helyettes-tanárral be fog töltetni. Ezen állással 800 frt évi
javadalom jár.
A megfelelő képesítettséggel biró, protestáns vállásu
tanárok és tanárjelöltek, a kik ezen állást elnyerni óhajt­
ják, fölhivatnak, hogy kellően fölszerelt folyamodványukat
f. évi junius hó i-so napjáig a sz.-udvarhelyi ev. ref. kol­
légium elöljáróságához küldjék be. A megválasztott h. tanár
tartozik állomását f. évi szeptember hó i-ső napján elfog­
lalni, s szükség esetén a rendes óraszámig az alsóbb osz­
tályokban a számtant is tanítani. Előljárósági megbízásból:
Sz-Udvarhelyt, 1897. április 29. G ön ci L a jo s ,
ref. főgimn. tanár.
4 3 0 - 1897. KÖRLEVÉL.
a g ö r(fén y i e v . r e f. e g y h á zm e g y e le lk é s z e ih e z .
Vármegyénk pénzügyigazgatósága összes kepeváltó­
alapjainkat tőkekamat- és járadékadó alá vonta, s közelebb­
ről szétküldötte a körjegyzőséghez. 8 napi közszemlére
kitétel végett. Miután személyes közbenjárásom a kiróvás
visszavonása végett nem sikerült, felhívom lelkésztársaimat:
a) a körlevél vétele után azonnal győződjenek meg
a körjegyzői hivataloknál, hogy megtörtént-e a kiróvás ?
b) ha megtörtént, azonnal folyamodjanak a nagymél-
tóságu pénzügyminisztérium 44855— 1879. sz- rendeletére
való hivatkozással az adó leírásáért, és terjeszszék be a
további lépések megtétele végett az adatokat esperesi hiva­
talunkhoz.
Magyar-Péterlakán, 1897. április 26.
T a va szy J ó z s e f
--------- esperes.
296-1S97. M E G H ÍV Ó .
A sepsi ev. ref. egyházmegyei közgyűlés t. t. tagjait
van szeiencsém a f. évi május i8-án, délelőtt fél 10 órán
kezdődőleg, Sepsi-Szentgyörgyön, a Székely-Mikó kollégium­
ban tartandó tavaszi rendes közgyűlésre tisztelettel meghivni.
Tárgyai lesznek: esperesi jelentés; jegyző jelentése
az egyházmegyei tanács működéséről; főjegyzői és más, a
választás folytán üresedésbe jöhető egyházmegyei tisztvise­
lői állások betöltése. Egy világi tanácsbiró választása. A
megerősített »Szabályrendeletek« kihirdetése, életbeléptetése.
A mélt. állandó Igazgató Tanács 1240— 1897. sz. a. ki­
adott körlevelére véleményadás a központi özvegy-árva
gyámintézet ügyében. Esetleges indítványok. Lelkész aait
kérem, hogy e meghívót a közgyűlés t. tagjaival közöljék.
Bikfalva, 1897. ápr. 27. Vén M ih á ly ,
sepsi ref. egyházm. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
snmtnni iiuiiiuinumiim»timi»riiiiiiiiitiiHiiiiiii:iimiiiimiiiii:miii;miifiii[i(iiir«

XXVJI. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Május. 13. 19. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : K ül magyarutca 9. sz.

1950— 1S97.
Kontemplációk.
Meghivó az egyházk. közgyűlésre. (Második közlemény.)

A zsinati törvényeink életbe-léptetésére és \ II.

végrehajtására vonatkozó Utasitás 54. §-ában Emberek és sajtó megszokták mindenféle
irt jogomnál fogva, egyetértve a méltóságos ál­ kompromittáló jelzővel illetni naponkint korunk
landó Igazgató-Tanácsosai, a folyó 1S97-ik évi hazafiasságát. Többek közt, magam is aláírom, hogy
egyházkerületi rendes közgyűlés megnyitását K o­ van a mai hazafiságban egy jó adag e l a s z t i k u s
lozsvár sz. kir. városában, az erdélyi ev. ref. elem. De mintha ezt egy titokzatos hang, talán
theologiai fakultás dísztermében, f o l y ó é v i j ú ­ a haza földje, maga az édes anya súgná a ma­
ni us hó 10-ik n a p j á n a k d. e. 10 ó r á j á r a gyarnak. Egy nagy iró, a ki egyszersmind anya
tűzöm ki, mely alkalomra és közgyűlésünkön volt, irta fiának: » t a r t s d f enn ellentállá-
való részvételre (Címet) ezennel tisztelettel meg­ s o d e r e j é t m é l t ó d o l g o k r a « . Azt hiszem,
hívom. nemzetünket is ez a tanács vezérli hazafiságában.
Egyházi törvényeink s illetve Utasításunk Száz esetben enged, eltűri az apró szurkálásokat,
előbb idézett §-a értelmében jelzem egyúttal, sokszor cselekszik szive diktálása ellen.
hogy Igazgató-Tanácsunk kijelölése szerint, köz­ Különben, most is igazság, hogy minden
gyűlésünk főbb tárgyai lesznek: nagyobbszerü megnyilatkozáshoz szükséges az
1. A z ifjú papok fölszentelése. időnek ama teljessége, vagy más szóval, hogy
Főtiszteletü püspök afia évi jelentése. beteljék a mérték.
3. A z Igazgató-Tanács évi jelentése. Nem volna hazafiasság a mai nemzedékben:
4. Egyházkerületünk közpénztárának az 1895. Sokan elmentek 48-ban, s még a gyermekek is
s illetve, 1896-ik évi zárszámadása és vagyon­ az ágyuk mellé álltak, de többen fognának
mérlege s az 1897. s illetve, 1898 ik évi költség- elmenni ma. A hazafias érzés megvan, csakhogy
előirányzata. pihen. E g y é n i é l e t e t él. Öntudatos, sokkal
5. Az egyházkerületi közalap budapesti épít­ szélesebb körben öntudatos, mint bármely idő­
kezéseinek megvizsgálására
O O
kiküldött bizottság
o ben, csakhogy nincs kihiva elhatározó cselek­
jelentése. vésre.
Az egyházkerület utóbbi tiz év alatt lebo­ Ezeket mondhatjuk a vallásosságról is. Bár­
nyolított pénzügyi műveleteinek megvizsgálására mennyit vetik szemére korunknak hitetlenségét,
kiküldött héttagú bizottság jelentése. mégis beszélhetünk komoly, vallásos életről. Csak­
7 Igazgató-tanácsi előterjesztés elnökhelyet­ hogy ez is inkább elvonult egyéni, családi jel­
tesi állásának, választás utján való, betöltése legű. Olyan viszonyok közt élünk, mikor sem a
iránt. hazafiság, sem a vallásosság n em létkérdés.
8. Gondnokok választása. Hiányzik az emberre nézve a kényszer, hogy akár ez,
9. Tanárok választása. akár amaz alapra erősebben ránehezedjék. Hogy
Budapest, 1897. ápril hó 30 án. úgy szóljunk, mindkettőt r e z e r v á b a n tartja.
A z effélét a nagy próba szokta megmutatni.
Br- BánfFy Dez$ő,
egyházker. főgondnok, mint elnök. Luther idejében, mig csendesség volt, azt mondta
a hatalom: nincs egy eretnek sem ; de csak
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 19. szám.

egy-két év kellett, s már eretnek fejedelmek, érvényre emelni a templomi gyülekezés becsét.
országok, nemzetek voltak. Hol volt az a sok És bizonyára a lelkek kielégítésére, a közisteni-
protestáns addig? És hol volt az á sok rebellis tisztelet fenségének kiemelésére a leghatha­
1848 előtt? Rezerválva a szívben. t ó s a b b eszközök, cselekedetek és erők állnak
Elég az, hogy vannak idők, mikor a lélek ez embernek szabad rendelkezésére. Most tanít,
alaperényei egyéni életet élnek; b e v o n u l n a k most áld; most imádkozik; most egy megtérő
a benső világba. b ű n ö s t e m e l f ö l a templom kövéről; most
Meg vagyok győződve, hogy ma komoly, keresztel; most kenyeret nyújt egy koldusnak;
vallásos irányzat van a lelkekben, csak nincsenek most a gyülekezetbe vegyül, egy gyászruhás nő
meg azok a föltételek, a melyek azokat megfelelő felé közéig s letörli könnyeit: ne sírj! Most
c s e l e k v é s r e és é l e t r e é b r e s s z é k , a me­ egy sötét arcú embert visz magával a padok
lyek folytán a vallásos hajlamok, vagy egyéni, között: e l ő s z ö r b é k é i j m e g a te atyádfiával.
sőt családi vallásosság gyülekezeti vallásos Most két szepegő árva gyermeket vezet az Ur-
életté fejlődjék. asztala elé: V a l a k i e k i c s i n y e k gondját fel­
Mert az már tény, hogy mikint ma nincs v é s z i ... Most elindítja a presbitereket s közli
meg a hazatiság köznyilvánulása. épp úgy hiány­ velük az isten akaratát: V e g y e t e k ajándé­
zik a vallásosságnak erőteljes gyülekezeti k o t a néptől. Szóval, szól és cselekszik gáncs
me g ny i l a t k o z á s a nélkül, n a g y fenséggel és nagy hata­
Mi okozza, hogy a gyülekezeti élet erőtelen l o mma l .
marad? Ne álmodozzunk, kedves olvasó. Ennek az
A zt szokták mondani: mi vallásosak tud­ embernek a templomban egyetlen eszközt
tunk lenni magunkra is. Szép dolog, az önállóság hagytak kezénél: a beszédet. A mit szive, agya
mindig ott van, a hol az öntudatos erő. De kincseiből, fizikuma előnyeiből ebbe az eszközbe
mondjuk inkább, hogy nem élnek a vallásos élet belehelyezhet, azt közli, azzal igyekszik kiválóvá,
közös megnyilatkozásával azért, mert az erőtlen, becsessé emelni azt a templomi órát. És ez
nem vonzó, nem fölemelő, nem elégíti ki a hivő o l y k o r - o l y k o r sikerül is neki, bár nem min­
lélek vágyait. Miért menjünk templomba? Hogy dig, mert a pap sem mindig kiváló lény, nem
mutogassuk vallásosságunkat? Hogy lássunk egész mindig Adonisz, nem mindig Aranyszáju János.
csoportban közönyös arcokat? Énekelni? Elis­ A beszéd, szó nélkül, hatalmas egy eszköz, al­
merjük, hogy az ének a hitélet egyik hatalmas kalmas n a g y e r ő k özl é s e kr e , megragadja a
eszköze, csakhogy nem úgy, mint azt a templom­ lelket, elhatározásra bírja az akaratot. Különösen
ban feltaláljuk.. Itt-ott egyesek énekelnek, de a nagy hatalom volt addig, a mig a gondolatközlés
szív megindultságán nem rezg át a rosszul s a cselekvésre indítás kizárólagos eszköze volt.
keveredő dallam. Mi a templom küszöbén belől D e m a m ár m á s k i n t v a n e z z e l is. A be­
valami csodás, áhítatot lehellő lég­ szédnek nagy versenytársa támadt. A beszédet
k ö r b e v á g y u n k , a melynek hatása a közö­ megtámadta a betű. A z élőszót a nyom­
nyös szívre is ellentállhatatlan, de, ha nincs tatottszó. A sajtó zakatolása elhallgattatta
meg a varázs, akkor szükségtelen elhagyni ott­ a szónokokat. A szószék, a mondott szó meg­
honunkat, a hol szívesen imádkozhatunk. A hátrált a nyomtatott szó előtt. A z eszmék küzdő­
kik még hiszik, hogy e varázs a templom­ tere nem a szószék többé, hanem a könyv, a
ban feltalálható, azok se várják t ö b b é más­ hírlap. A z ékesszólás virágai elhervadnak, he­
t ól , m i n t egyetlen ember t űi , a paptól. lyükben buján fejlődik a sajtótermék. S a mióta
Dehát, lehet-e szó gyülekezeti vallásosságnál ott, a szellem ez uj nyilvánulási eszköze megfosztotta
hol mindenki mindent egy embertűi követel, a hol trónjától a beszédet, az emberi szellem és tudás
a templom rideg, a gyülekezet közönyös, a kán­ letéteményese többé nem az egyház, hanem az
tor éneke nem áhítat-keltő s ott létének okát irodalom. S a mióta Guttenberg betűi, e mil­
mindenki e g y s z e m é l y b e n keresi, a papban liárdnyi kis fekete katonák, bevették a közvetlen
s egy cselekedetben, a prédikációban. Valóban, előadás erősségeit, azóta a szó lovagjai úgy
istentűi megáldott embernek kell lenni annak, néznek ki, mint egy kihaló világ hagyatéka. Ha
a ki egymaga képes, e l f o g a d h a t ó okot szol­ valaki állandóbb és szélesebb hatást akar elérni,
gáltatni a templomba járásra, képes egymaga előadja mondanivalóját, de mintegy érezvén, hogy
 lg. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 151.

ez eszméinek egy elavult, haldokló for­ tiszta napvilág helyébe lilaszinü ködöket kíván;
m á b a n j e l e n t k e z é s e v o l t , kinyomatja s az a hosszas ébrenlét után, lázálmot szeretne; k á p -
emberek kezébe adja, mert ez a gondolatok mai r á z a t o k a t , melyek megszéditsék. Olyan formát
nyilvánulási eszköze, a melyben azok érvénye­ várna a templomtól; hogy az fantasztikus
sülhetnek. Még a legkiválóbb események és em­ k é p e k k e l h i p n o t i z á l j a őt.
berek beszédeire is ezt mondják: nem szükség;
méghallgatnom, úgy is m e g o l v a s o m holnap a Tanügy.
lapokból. Sem országgyűlés, sem irodalmi társa­ A la tin nyelv tantervének rev íziója .
ságok felolvasásai, sem tudományos, vagy mu­ (Felolvastatott a kolozsvári tanári-kör 1897. május i-én tartott-
lattató előadások nem bírják többé a lebilincselő ülésében).

erőt. Hajdan az ember összetörette bordáit egy A középiskolai törvény életbeléptetése óta minden
szónoklatért, ma elmésen kieszelt c s a l é t k e k ­ nap halljuk és magunk is hangoztatjuk a panaszt, hogy
az iskola túlterheli fejlődő növendékeit, s a tanítás
ke l kell összefogdosni a hallgatókat.
eredménye mégis nem kielégítő. Ez indította a köz­
Mi vonz hát |manap: V o n z a szí nház. oktatási minisztériumot azon kérdések fölvetésére, hogy
Ah, ez vonz! V o n z a m ű v é s z e t . Mert ezt a a túlterhelés és sikertelenség oka mennyiben rejlik a
betű nem adhat. A zene, a képek, a dal. A betű tantervben és utasításokban, mennyiben más körülmé­
kielégíti a tudvágyat, megtörni a szellem gyomrát, nyekben, s a baj mikép volna orvosolható revízió áltál.
de a művészi ösztön éhesen marad. Ezért az Javaslatainkban tehát e szempontok szabják meg az
irányt. A tanárkörök országszerte lelkiismeretes oda­
ember a templom helyett inkább megy az ope­
adással tárgyalták és tárgyalják ezt a nemzetünk egész
rába, az akadémia helyett inkább a cirkuszba, életére messze kiható ügyet, s bár több helyütt az a
az országház helyett inkább az orpheumba. nézet nyert kifejezést, hogy a tanterv a célnak meg­
A reformáció korában megcsömörlött az i felelő és jó, éppen a behatóbb fejtegetések is azt tanú­
sítják, hogy a középiskola jelenleg teher és kelletlen
ember a művészettől, mert akkor m i n d e n mű- !
igaként nyomja a tanulókat, s az eredmény mégis gyenge,
v é s z e t t é vált, az érzés szimfóniává, a gondolat
a minthogy túlterhelés mellett kívánt siker nem is érhető
épületté, a háború harcijátékká. Éhezte az ér­ el. S az e kérdésben napvilágot látott sok jeles értekezés
telmet, az egyszerűséget. Elkábult az aranyfüst- becse nem annyira az egyes disciplinák tantervének
től, a szinpompátúl s a tömjénillattól és józan­ módosítására vonatkozó javaslatokban áll, mint sokkal
ságért szomjazott. A sok m i s z t e r i u m, a s o k inkább ama tény nyomatékos hangsúlyozásában, hogy
s z i m b o l i z m u s f ö l é m é l y í t e t t e és egyenes, a középiskola jelenlegi állapotában a tanulókat túlterheli
s e miatt céljának nem felelhet meg. E tényállásnak
becsületes, tiszta munkát követelt.
ily országosan nyilvánított kifejezése kétségen kívül üdvös
De mennyire mássá lett az ember! Ma is­ elmélkedésre és jobb eljárásra fogja vezetni az iskolákat
mét a n é g y s z á z é v e l ő t t i . Adjatok s z í n e ­ is s az ezek felett felügyeletet gyakorló hivatalokat is,
ket! Adjátok azt, a mi exotikus, titokzatos, a mi főleg azért kívánatos, mert a baj oka nem annyira
csodás! Mit akartok prédikációitokkal ? Otthon a a tantervben, mint sokkal inkább ennek helytelen fel­
könyvek prédikálnak, a lapokból ömlik a szó- j fogásában s a célszerűtlen eljárásban van. Ez okbúi nem
nézve azt, hogy elcsépelt és érdektelen dolgot beszélek,
áradat. Mit akartok meszes falaitokkal; azzal a j
mielőtt meghatározott feladatomhoz képest a latin nyelv
sértő nagy világossággal: Függönyözzétek le az j tantervének módosítására vonatkozólag tennék javaslato­
ablakokat, legyen a templomban rejtelmes ! kat, szükségesnek láttam, hogy itt is kiemelve legyen
h o m á l y . Tartsátok este az imákat, mikor a | ez állapot, mely a revíziót sürgeti, mert igy közvetle­
homályban szellemek mozognak, imbolygó árnyak J nebbül kutathatjuk magunk is, hogy hol és miben lehet
rémitik az embert. H ogy imádkozni tudjunk, j az orvoslás helyes módja.
A kik csak a tanterveket, utasításokat és tan­
szükségünk van e g y k is félelemre; hogy
könyveket nézik, nem látják, nem láthatják a keresztül­
bigyjünk, egy kis képzelődésre; hogy istenhez j vitel és megvalósítás folyamát; sőt nem szerezhetnek
fussunk, közelben rejtőzve kell gondolnunk az közvetlen és alapos tapasztalatokat az olyan tanárok
ö r d ö g ö t . T i kidobtátok az egyházból ezt a ^ sem, kik tanítványaikkal közelebbről csak az iskolai
jó ur at , ki annyi megbecsülhetetlen szolgálatot | tanórákon érintkeznek. A tanuló otthoni munkálkodásá­
tett, s mégis azt kívánjátok, hogy templomba j nak szemlélésében lehet meglátni azt, hogy az iskola
mennyire ébresztette fői benne a munkakedvet, a tanukS
járjunk. !
mennyire óhajtja és tudja kötelességeit végezni saját
Szóval, az embernek ma végletek felé , erején, s mi az iskolai tanítás hatása és valódi ered­
hajló természete van. Miután annyit járt szabad ménye. Mi az állapota ma a középiskolai tanulóknak ?
ég alatt a józan ész felnyitott szemével, most a Naponkint négy, többször öt tanórát ül az iskolában;
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
innen haza menve, a következő napra három-négy, eset­
leg öt tantárgy búi kiszabott leckékre kell előkészülnie,
a mi két-három, sőt nem ritkán több órát vesz igénybe,
kivált ha a tanulónak »correpetitor« a is van, pedig rend­
szerint van, itt a múltak hagyományai, másutt a szülők
féltő s éppen az állapot által indokolt gondoskodása kö­
vetkeztében ; e mellett magán tanórákon tanul nyelveket
és művészeti tárgyakat, melyekből oktatást a közös
iskola nem nyújthat, de tudásukat az élet inkább köve­
teli, mint némely iskolai disciplinât. Mi aztán azt tapasz­
taljuk, hogy kifogástalan tanítványunk egy-egy osztályban
rendszerint csak egy-kettő van, a nagy rész föltevéseink­
nek és kívánalmainknak csak felületesen felel meg,
vagy éppen meg sem felel ; sőt tanításaink alatt itt is,
ott is figyelmetlen alakokat látunk, derült, világosodó,
épülő lelkek helyett lankadt, elhomályosuló arcokkal
találkozunk. Természetes, hogy ily állapot mellett, ifjú­
ságunknak sem testi, sem szellemi fejlődése nem lehet
megnyugtató, s itt is, ott is az elégedetlenség panasza
hangzik. Tanítványainknak nem csak tudása nem kielé­
gítő, de azt látjuk, hogy kiszabott feladataik elkészítését
nyomasztó és nehéz munkának tekintik, melyet elvégezni
correpetitor, vagy más külső segítség nélkül, saját erejükön
sokszor jóakarat mellett sem tudnak, s igy nem tanul­
hatják meg, hogy a munkában örömöt és élvezetet is
keressenek; nem válik sajátjukká, a mit az iskolának,
céljához képest, sajátjukká kellene tennie, hogy töreked­
jenek, kötelességeiket mindenkor idején, pontosan és ki­
fogástalanul teljesíteni. Legközvetlenebbül mi tapasztaljuk,
mi érezzük s talán mi is hangoztatjuk ezt leggyakrabban,
de a baj okát ritkán keressük ott is, a hol éppen első
sorban kellene keresnünk: saját magunkban, eljárásunk­
ban és tanításunk módjában. A z egyetemről és tanár-
képezdéből tanításunk kezdetére nem hozzuk magunkkal
sem a szaktárgyainkban való készültségnek, sem a helyes
didaktikai és pedagógiai eljárás ismeretének megfelelő
mértékét, s igy tanítói és nevelői működésünkben nincs
meg az az előhaladás, melynek az évekkel együtt kell
járnia, mert a rósz kezdet és helytelen irány számos
hibája megrögződik bennünk, és nem látva munkánknak
óhajtott és reményeit sikerét, működésünkben nem lán­
golhat az a lelkesedés s az iskolába nem vezethet az a
vágy és szeretet, mely munkakörünket művészetté tehetné,
s fáradozásainknak szellemi, erkölcsi jutalmát megadhatná.
Ha a tanár nem csak a tantervet és tankönyveket fogja
maga előtt tartani és nem csak naponkint készül tan­
óráira, hanem az iskolai év kezdete előtt az egész évi
tananyagot gondosan áttanulja részleteiben is. csak akkor
fogja tudni magának megalkotni tantárgyában a gerinc­
oszlopot, ekkor láthatja meg és jegyezheti ki, hogy
melyek az égés: tárgyból a gerincoszlopot alkotó azon
lényeges részek, melyeknek tudását a tanítványoktól
is megkövetelni lehet és kell; ez az előleges gondos
előtanulmány fogja rávezetni a tanárt arra. hogy a közép­
iskolában ne előadásokat tartson, vagy éppen csak tudo­
mányt fitogtasson, hanem most már az egyes tanórákra
való külön előkészület után is olyan magyarázatokat és
olyan könnyen megérthető tanitást adjon, melyre az
osztály nagyobb része önkint és kedvvel figyeljen s
alapjában ott helytt meg is tanuljon ; ez fogja rávezetni
ig . szám.
a tanárt, hogy előkészítő utasításokkal oly leckéket és
feladatokat adjon, melyeket a tanulók szívesen és saját
erejükön elvégezni tudjanak ; ez fogja rávezetni a tanárt
az egész évi tananyagnak időszakonkint való helyes
beosztására és arányos eltanitására, célravezető ismét­
lésekre és olyan összefoglalásokra, melyek a stúdiumot
a tanítványok előtt is egészben láttassák; ekkor lesz a
tanár munkálkodása nem egyes órákra készített előadás,
hanem a feladatnak megfelelő sikeres tanítás. E gondos
kettős előkészület után állapíthatjuk meg helyesen, hogy
mit és miképpen mondjunk el magyarázatainkban, mit
illusztráljunk szemléltető eszközökkel, a lényeg megérte­
tése és megkedveltetése céljából mit olvassunk, vagy
olvasgassunk fel tanórán és a szükség szerint minek az
átolvasását jelöljük ki tanítványaink számára. Ekkor
fogjuk látni s minden tanórán szemünk előtt tartani,
hogy más dolog: mit és mennyit magyarázzunk, s ismét
m ás: hogy a magyarázatképpen elmondottakból, mit és
mennyit követeljünk meg tanítványainktól is. Megköve­
telni a tanulótól a tudását mind annak, a mit magyará­
zatainkban elmondtunk és a tankönyvekben van, éppen
olyan célszerűtlen, mint tömören csak annyit mondani
el magyarázatban, a mennyinek tudása megkövetelendő
Magyarázataink minden részletének megkövetelésével túl­
terhelni és lankasztani fogjuk tanítványainkat. Ha pedig
arra törekszünk, hogy tömören csak annyit mondjunk
el, a mennyit a tanulóknak is tudniok kell, tanításunk
száraz, érdektelen s oly nehéz lesz, hogy a tanulók nagy
része nem kísérheti figyelemmel, tisztán a lényeget sem
értheti meg s a dolgokról csak hiányos és zavart fogal­
makat szerezhet; és káros ez eljárás azért is, mert vele
a tananyagon kelleténél gyorsabb menetben haladunk
keresztül, s nem marad idő arra, hogy csak a legszük­
ségesebb tudni valók is megszilárdulhassanak a tanulók
lelkületűben. Nem lehet e.'éggé hangsúlyozni, mily fontos
dolog egész tanításunkban, mit és mennyit magyarázzunk
s tanítványainktól mit kérjünk számon. Túlságos tömör­
séggel ritkábban vádolhatjuk magunkat; legtöbben abban
a hibában szenvedünk, hogy tanítványainktól is mind
megkívánjuk azoknak tudását, a miket nekik magunk
elmondtunk, mintegy félve, hogy a mit világositni akaró
beszédünkből számon nem kérünk, abból a tanulóknak
semmi haszna nincs s az elkészülésre fordított fáradozá­
sunk kárba ment; nem vesszük kellő figyelembe azt,
hogy az illusztráló magyarázatok szerepe főleg abban
áll, hogy az érdeklődést felkeltsék, a figyelmet ébren
tartsák, a dolgot megértessék, a lényeget lélekbe véssék,
a kijelölendő feladatok megoldását lehetővé tegyék
munkakedvet fejlesszék. Avagy, egy jó színjáték elő­
adásának látása és hallása, melyről a néző ifjúnak kote-
lességszeriien senki előtt beszámolni nem kell, nem gya­
korol-e lelkére termékenyítő és építő behatásokat ? Az
apró és csekélyebb jelentőségű részletek szigorú ekzekvá-
lása nem csak az előhaladást nehezeti, hanem deprimálja
és túlterheli a tanulókat, főleg mert ezzel szokott együtt
járni az a kedvetlenitő módszer, mely a tanitást »lecke­
felhagyássá« és »lecke-felkérdezéssé« sülyeszti s a tanuló­
kat állandóan nehéz igában tartja.
A z állapot e feltüntetésével rámutatni óhajtottam,
hogy a túlterhelés és eredménytelenség egyik fő oka a
 19. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
•mi készületlenségünkben és hibás eljárásunkban van.
Ennél fogva kívánatos: a) hogy a főiskolai tanítás s a
tanárképzés reformja minél hamarább munkába vétessék;
lb) a középiskolai tanterv általános utasításaiba vétessék
be, hogy a tanítás az egész középiskolában, de főleg
az alsóbb osztályokban oly módon gyakoroltassék, hogy
az egyes stúdiumok lényegét a tanulók már a rendes
tanórákon elsajátíthassák. B a lo g h K ároly-
(Vége következik.)
Nyíltlevél tiszt Szőts Sándor leik. urnák,
(Válaszul a Prot. Közi. f. évi iS. számában közzétett nyilatkozatára.)
Tiszteletes ur úgy tesz, mint az oly emberek szok­
tak, kik meghallanak félfüllel egy-egy elejtett szót, fel­
kapják azt, és csinálnak belőle tetszés szerinti históriákat.
Századvégi jelenség: a való, az semmi; a látszat, a fő.
Mert, mindenből volt valami, a miket, mint t é n y e ­
ket, nyilatkozatában felsorol, de semmi sem úgy és az,
a mint előadja. Egyebekre nem reflektálok, mert nem
akarok szóvitát folytatni egy már bevégzett dolog fe­
lett, csakis azon mondatára, mely szerint »tény az,
hogy a közgyűlés ez ü g y b e n bizottságot küldött ki,
melynek egyik tagja én (Szőts) voltam « Ezen szavak­
nak, mondat szerkezetében, az az értelme, hogy tisz­
teleted föl lett volna jogosítva úgy j á r n i el, mint a
hogy eljárt. Nohát, ez egészen nem tény, (megjegyzem,
hogy a többi sem úgy t é n y . mint tiszteleted előadja,
hanem másképpen.) Mert tiszteleted igen jól tudja, a
jk. is bizonyítja, a közgyűlés minden tagja is bizonyítja,
a kiküldött bizottság más két tagja is bizonyítja, hogy
a bizottság nem egyébre volt kiküldve, mint a dr. Bartók
javaslata némely erős kifejezésének enyhítésére. S igy
joga nem volt a bizottság egyik tagjának, tiszteletednek,
arra, hogy Önkényesen, a nélkül, hogy a közgyűlés el­
nökének meg is mutatná munkálatát, közgyűlési hatá­
rozatot, felterjesztést szerkesszen, stb. Azt pedig úgy
egyházi, mint polgári törvények által büntetés terhe
alatt tiltva van, hogy másnak nevét nemcsak hivatalos,
de bármiféle kiadvány alá is, az illető hire, tudta, en­
gedélye nélkül, bárki is oda írhassa. Pedig ez történt,
mint nyilatkozata bizonyítja, éppen tiszteleted által. S
megvallom, elég bátorságot látok abban, hogy tisztele­
ted ezen eljárását a jogosság színében akarja feltüntetni.
Csakis erről volt szó az én nyilatkozatomban: illetéke­
sen, törvényeink szerint megengedhetőleg járt-e el ? És
erről van szó most is, mert hiszen tiszteleted régebb
sem kérdezte, és sokszor nem kérdezte, hogy ebben,
vagy amabban az ügyben inditson-e mozgalmat ? Tőlem
ugyan, a törvények korlátain belül, indíthat üdvös moz­
galmakat, mert, ha az indított mozgalom az egyházi
és vallás-erkölcsi élet előbb vitele érdekében történik,
mindig örömömre szolgáland az. Erre joga volt és van.
Ebben én a múltban sem gátoltam, jövőben sem gá­
tolhatom.
Tény az, írja, hogy mikor én (Szőts) a dr. Bartók-
féle javaslat kinyomatására gyűjtést indítottam, az ada­
kozást két frttal maga B. esp. ur kezdte meg. Tény
bizony, de ez a két frt. nem a tiszteleted, hanem az
e g y h á z m . á l t a l k é s z í t e n d ő k i a d v á n y r a ada
tott. A z e. m. tanács határozatából is kikapott tiszte­
leted valamit s adja az.t saját tetszése szerint, mond­
ván, »az e. m. tanács is tiszteleted kiadványát magáénak
tekintette«. Nohát, erről az e. m. tanács egyáltalán nem
beszélt, hanem azt mondta, hogy (miután már a nyom­
tatás költségeit tiszteleted felhasználta) közzé tétetvén
törvénytelen eljárással ugyan, azon javaslat, mely az
e. m. határozatának alapjául szolgált, nem látja szük­
ségesnek az e. m. tanács az ide vonatkozó egész jkvi.
határozatot s különösen a dr. Bartók-féle terjedelmes
ír
javaslatot ismét lenyomatni; hanem, tekintettel arra,
hogy a tiszteleted kiadványában közölt határozat nem az
egyházmegyéé, s ennek v é l e m é n y é t a tiszteleted ki­
adványa nem e 'észen reprodukálja, azt, úgy a mint
hozatott, megállapíttatott, az e. kér. hivatalos lapjában
közzététetni kívánja. (Meg is történt.)
Végül, arra kérem, hogy szíveskedjék neken?
» ö r ö m e t s z e r e z n i « saját dolgai intézésével, mert
az én dolgaimat magam akarom végezni, s nevemet is
még alá tudom irni.
Azt örömmel veszem tudomásul, hogy hivatalos
állásom tekintélyét csorbítani, nem akarta, vagyis a mi
történt, nem szántszándékosan, hanem meg nerrl enged­
hető túlbuzgóságból történt. Annyival inkább örülök e
kijelentésnek, mert úgy érzem, hogy huszonkét évi
testi lelki, anyagi és szellemi áldozat után, van némi­
nemű jogom arra, hogy legalább paptársaim, saját ér­
dekükben is, állásom s hivatalom tekintélyűét csorbítani,
kisebbíteni ne akaják.
Levelemet a mester ama szavaival végzem, me­
lyeket megírva találhatni: János XIII. 35. alatt.
Piskitelep, 1897. máJ* 9- B a rth a Lajo$,
esperes.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
A deési egyházm egyéből.
A deési egyházmegye apr 30 án rendkívüli közgyűlést
I tartott. Tárgyalás alá vette az Igazgató-Tanács 1 2 4 0 — 897.
j számú körlevelét. Hosszas, tárgyilagos vita után, melyben
úgy a papság, mint a világi elem, a legnagyobb érdeklő-
| déssel részt vett, az a megállapodás jött létre, hogy az
Igazgató-Tanácshoz benyújtott f pásztori javaslat, azzal a
| hozzáadással fogadtatott el, hogy az 1896 jan. 1. előtt
' özvegygyé lett papnék kegyjáruléka 20 frtDál magasabb
Összegben állapittassék meg és szukc^sszive emeltessék mind­
addig, mig az országos özvegy-árvái gyámintézet jelenlegi
250 frtos maximumát eléri.
Komolyabb érdeklődést még nem láttam egyházme­
gyei közgyűlésen egy tárgy iránt sem, mint ezzel szemben.
Aggodalom és tépelődés ült az arcokon. Melyiket válasz-
szűk? Feleségeink, avagy gyermekeink jövőjét munkáljuk-e,
arra az időre, a midőn örömük szomorúságra fordul; avagy
saját magunkról gondoskodjunk, a midőn szolgálatképtele­
nek leszünk, s félfizetéssel kell hordoznunk a »könnyű ter­
het, és a gyönyörűséges igát.«
Ennek az éremnek három oldala van, és a világi
elem szemeiben az őszinte részvét könyei jelentek meg. a
midőn előttük mind a három oldal meg lett világítva. Szük­
séges a »Szeretetház« felállítása; szükséges az özvegyekrül
való gondoskodás, még pedig oly mérvben, hogy tisztessé­
ges megélhetésük biztosítva legyen, és szükséges a papi
nyugdíjintézet megteremtése. Az 1896 jan. 1. után özvegy-
gyé lett papnék már élveznek 250 írt. segélyt. Ez ugyan
még nagyon kevés, s csak is a megelőző állapotokhoz vi­
szonyítva, rózsás. A legkisebb eklézsia papnéjának is bizo­
nyára jobban van dolga férje életében, mint a katasztrófa
után lesz a 250 frt. segélylyel. Az árváinkról is már csak
lesz gondoskodva a Szeretetház felállítása által, föltéve, ha
a protekció nem szorítja ki egy részét onnan, mert bizo­
nyára korlátolt lesz a létszám, csak a messze jövő re­
ménye, hogy az minden pap-árva részére nyitva legyen.
Reméljük azonban a legjobbat.
De mi lesz velünk, ha már nem szolgálhatunk, s mi
lesz különösen a szegényebb eklézsiákkal? Mi kapni fogunk
fél fizetést, a másik félre pedig az eklézsiák keresni fognak
papot, de nem kapnak. A világ nagyot haladt, a társada­
lom, az élet a papokkal szemben napról-napra mind nagyobb
követeléssel áll elő, s már is a kisebb eklézsiák üresek,
pásztor nélkül tévelyegnek a juhok, a kévék megoldattak.
És ez bekövetkezik a nagyobbakban is, mihelyt a kenyeret
ketté kell vágni.
 11:4. pro testán s K ö z l ö n y .' 19. szám.

Legyén testté az ige. Álljon és virágozzék mind két
intézmény. A z özvegy-árvái gyámintézet és Szeretetház. De
ha tető alatt lesz az épület^ fel a munkára! Szoruljon hát­
térbe minden más, kérdés, első és elodázhatatlan feladat
legyen. a papi nyugdíjintézet felállítása. Munkáltunk eleget
a közügyekért, munkáltunk családunkért, feleségünk c s ' gyer­
mekeink jövője már kevesebb aggodalmat o k o z; most már
legyünk önzők, "és saját érdekéinkért vessük latba minden
erőnket és tehetségünket.
Bontsunk zászlót. Lássuk, a református papság eddigi
szolgálatát miképp méltányolja a társadalom, miként az állam.
A m i ügyünk az eklézsiák ügye is, mert a papi
nyugdíjintézet felállításával meg lesznek mentve az elzülléstől,
s győzelmünk ujább erőforrása ezredéves hazánknak. Van­
nak vezéreink, a kik alkotni képesek, újabb, meg újabb
forrásokat nyitnak, megelevenítik a köveket, a szétszórt
csontokat Összeszedik, s a romok helyére palotákat emel­
nek. s mint edzett izmu kormányosok vezetik anyaszentegy-
házünk hajóját a révpart felé. Vezéreink vannak, a kik
tekintélylyel, tudással, vasakdrattal s1ragyogó tollal, és ékes­
szólással állanak anyaszentegyházunk élén. Sorakozzunk,
tömörüljünk körülöttük, legyünk falankszaik, s ők a mieink.
Ilyen gondolatok, eszmék hangzottak el közgyűlésün­
kén az Igazgató-Tanács körlevelének tárgyalásakor. Pro et
kontra szép beszédek tartattak. Vezéreink érdemeinek meg­
említésekor mindannyian fellelkesedtünk, s a hála érzelmei
szárnyakat kölcsönöztek, hogy emelkedjünk mind magasabbra,
magasabbra, hogy megérthessük őket, s kellőképpen méltá­
nyoljuk érdemeiket.
Úgy *éreztük, mintha nem a földön volnánk, mert a
por, a. sár gyenge, sovány talaj a hála, és elismerés virá­
gainak istápolására.
De nem sokáig tartott ez a kizökkenés a rendes ke­
rékvágásbúi. Dr. Kecsk'eméthy István, kolozsvári théol. tanár
nyílt postája a pillanatnyi édes mámorbúi csakhamar fel­
ébresztett .a ridég valóra. Por, és sár, sovány talaj ; az
elismerés virága benne nem virít, de úgy látszik,, a »Leve­
les Ládá«-ban sem, még ha tulipános is az.
A nt. tanár ur nyílt postája közmegbotránkozást kel­
tett. Hatása momentán, a 'tanár urra lesújtó. Szász Gero
alakja soha se tűnt fel oly rokonszenvesnek, mint ama nyílt
posta után. Kinizsi sírkövére lőtt a török, de megadta az
árát. A tanár ur a » K i s T ü k ö r « elé állítja Szász Gerőt,
hogy lássa őt a nagyvilág. Ezt megtehette. De a török
sorsára jutott, mert Szász Gerő már helyet foglalt egy más
kis tükörben, a melynek nincs »Leveles Ládája«, de a
mely ly el pipára sem lehet gyújtani, a melyet papírkosárba,
sem lehet dobni E kis tükör a história, a melynek lap­
jaira félszázaddal előbb, a szabadságért küzdve, kardjával
véste be nevét. E kis tükör az irodalom. E kis tükör rz
erdélyi egyházkerület papságának egész szive, egész szere-
tete. Ezek a hű tükrök, és nem az a bizonyos'»Kis Tükör«,
a melyből nem Szász Gerőt, hanem a nt. tanár urat ismer­
tük meg.

TARCA.
esetekben nagyon ingadoznak, de maga az ember is válto­
Az ember erkölesi természete.
zik az élet erkölcsi megítélésében. Érett korunkban egészen
(Vége.)
másképpen Ítélünk és gondolkozunk, mint fiatal korunkban.
Mikor azt kérdjük: mi a jó, akkor a tapasztalatra A gazdag tapasztalat és a lélek nyugodt egyensúlya,
vagyunk utalva. Sem egyes személynél, sem az egész em- 1 más színben látják a világot, mint a hogy az ifjúság he­
beriségiiél az erkölcsi ideálok nem fognak sült galarabkint | vesen lüktető vére szemléli. Jóllehet már ifjúságunkban,
szánkba repülni, úgy az egyes, mint az összes a fejlődés | meggyujtják bennünk az ismeret világát, az erkölcsi élet
folyamán szerzi meg azokat. Ismeretes, hogy a népek er- j megvilágítása végett, mégis az erkölcsi élet felismerése nem
kölcsi gondolkozása különböző időkben és különböző he- | olyan, mint egy négyszögü terem megvilágítása, a melyet
I
lyeken igen különböző. Egyes dolgokat némelykor, vagy egy lámpa egyszerre bevilágít. Az erkölcsi élet inkább
némely helyütt szent kötelességnek tartanak, mig ugyanazt |‘ hasonlít egy össze-visszakuszált, szerte-széjjel elterülő épü­
egy más időben, vagy egy más helyütt értéktelennek, bal- | lethez, különböző szobákkal, sötét folyósokkal, csavaros lép­
gaságnak, vagy pláne barbárságnak tartják. Ebből némelyek | csőkkel, titkos rejtekhelyekkel, melyben könnyen el lehet
azt következtetik, hogy a mit mi lelkiismeretnek nevezünk, j tévedni, falba ütődni, a lépcsőrül lebukni, s csak későre
nem egyéb, mint öncsalódás, mert, ha a lelkiismeret az tehetünk szert az erkölcsi ismeret világára, melynek segít­
emberrel veleszületett volna, akkoi az mindenkor és min- ' ségével aztán biztosabban járhatunk, s visszatekintve a
denütt, a botokudoknál épp úgy, mint az európaiaknál, \ múltra, beláthatjuk, hogy eddig nem jó utón jártunk.
ugyanúgy szólalna meg, valamint mindeD ember értelme Az erkölcsi élet megismerését mi kell hogy megszerezzük,
egyformán Ítél a felett, hogy 2 X 2 = 4- magunknak. Az emberiség általában a kulturtorténelem fá­
A lelkiismeret nagyon is különböző nvilvánulásai bi­ radságos és hosszú utján találja meg az erkölcsi jót. Az
zonyítják, hogy az nem egyéb, mint külső befolyások : ne­ individuumnak, igaz, már gyermekkorában, otthon, meg az.
velés, szokás, példa, stb. produktumai. Majd meglátjuk, hogy iskolában megmutatják, hogy mint szerezheti meg azt, de
e felfogás helytelen, de azon tény,- hogy a lelkiismeret kü­ azért egész élte folyamán a tapasztalattól kap is, kell is
lönböző módon szólal meg, elvitázhatatlan. A görögök er­ hogy kérjen tanácsot.
kölcstana egészen más volt, mint a mienk, a spártaiak el­ Mi következik most már ebből ? Az, hogy egyáltalán
tűrtek olyanokat, miket az athéniek büntettek. A spanyolok nincs semmi biztos norma, mely szabályozhatná cselekvé­
még ma is nagy örömöt találnak a véres bikaviadalokban, seinket. Az-e, hogy a kell, és a kötelesség érzete csak a
mig mi megbotránkozunk rajta. Nálunk, ha valaki párbaj­ szokások művészi produktuma; csak az együttéléshez szük­
ban megöli a másikat, nem csak hogy nem tartják erkölcs­ séges jónak és hasznosnak évezredektől öröklött ismerete?
telenségnek, hanem még büntetni is alig büntetik,; mig az Nem, nem ez következik ebből. A helyes következtetés e z :
angolok gyilkosság számba veszik. Nagyon sok példát le­ az erkölcsi követelmények ellentétes különféleségéből és
hetne felhozni, de hagyjuk. változatosságából az következik, hogy h a van az embernek
Még egy pár koncessiot tehetünk. Az egyes indivi­ eredeti erkölcsi tehetéke, ennek még nincs határozott tar­
duumok életében is az erkölcsi Ítélet nem mindig határozott, talma, hanem az csak valami formai. A h a nál nincs miért
nem mindig következetes. Nem csak, hogy egyes kritikus hosszasabban időzni. Már kimutattuk, hogy van erkölcsi
 i g. sz á m . PROTESTÁNS. KÖZLÖNY. *55-

teheték, most hozzá tesszük : de minden tartalom nélkül ; netén kívül, melyet mi kulturtörténelemnek nevezünk, még
nem egyéb az, mint érzése annak, hogy tennem kell ezt, van egy faktor, mely hozzájárul az erkölcsi öntudat, töké­
vagy azt, hogy cselekvésemet bizonyos kötelező norma sza­ letesítéséhez. A mint a tudomány és művészet mezején;,
bályozza, hogy elvitázhatatlan létezik egy ideál, mely után e g y e s ’zsenialitások tűnnek fel, úgy a morál terén is. kik
törekednem kell. Hogy ez m i, azt az élettapasztalat mondja a szép, jó, nemes, igaz iránt nagyobb fogékonysággal bír­
meg, a történelem évezredei hangosan beszélnek az embe­ nak, mint mások, s az utat, melyen ez ideál elérése végett
riséghez, az individuum nevelés, példányképek, tapasztalás haladnunk kell, nagyobb bizonyossággal, és több világos­
által vesz tudomást róla. Velünk nem születik több, mint sággal kijelölik, mint mások.
a »kell« érzése, minden tartalom nélkül. Ez üres forma Nem kell fejtegetnünk, hogy az ily erkölcsi nagyságok
csak a fejlődés rendes menetén nyer tartalmat, midőn, a mit milyen rendkívüli befolyást gyakorolnak a fejlődés menetére.
az embeiek kölcsönös magatartásában jónak, követésre mél­ De végezzünk.
tónak talál, magába felveszi, s megalkotja abból magának Láttuk, hogy az emberi természet előtt egy fenséges
gyakorlati ideálját. Ez az ut éppen olyan természetes me­ ideál lebeg, mely felől nemcsak a költők álmodoznak/ mely­
netű, mint az ismeretszerzés. Ezerféle tévedés, fonákság, ről nem csak a világtörténelem tesz tanúbizonyságot, hanem
ellentmondás, homály nehezítik meg az előhaladást, a mi a mely bennünk magunkban, a családban, az iskolában, a
az egyik népet ide, a másikat oda vezeti, de lassankint az hivatalban él, és lakozik, mely, mint fénylő világosság, m eg­
emberiség mégis megtalálja azt, a mi hozzá méltó, a mi vigasztal az élet aggodalmai, nyomorai, a betegágy kínzó
elvitázhatatlan igaz és jó. fájdalmai között, melynek életelve az igazságosság, és sze­
Mi lehet ez az elvitázhatatlan igaz és jó : Mi az a cél, retet, mely élénk köteíességérzetben, szives önfeláldozásban,
melyre az erkölcsi törekvés irányul ? Nem más, mint a v a- önkintes jószívűségben, magasztos lelkesültségben, törhetet­
l ódi embe r . A csira a virágzó rózsabokrot, vagy hatal­ len bizalomban nyilvánul. Az élet döntő pillanataiban a
mas tölgyet tekinti törekvése végcéljának, s fejlődése tör­ legtulzóbb materialista is bízik, az emberi szív ezen ide­

vényeit követve, célját feltétlenül el is kell hogy érje. Az ális hatalmaiban, s bár előtte elméletileg az ember nem
embernek is, mint magasabb lelki Iénynék az ideálja, mint egyéb, mint fiziko-kemikai mekhanizmus, a gyakorlati élet­
egy eleven csira, az egész emberiség történetében gyöke­ ben mégis ideális nagyság.
rezik. Csakhogy mig a természeti világban a necessitás | Honnan van mindez? Önmegtagadás, és erkölcsi erő
törvénye uralkodik, mely alól semmi sem vonhatja fci magát, í nem emberi találmányok, ha valamely jó cselekvés előtt
addig az erkölcsi világban a szabadság törvénye uralkodik, állunk, érezzük, hogy a jó nem enged el magától, hogy az
hol az emberek elhatározásától függ, hogy a legfőbb jót, egy hatalom, mely arra kényszerít, hogy szolgáljunk neki.
az erkölcsinek felismert ideálját miként valósítsák meg. Maga Honnan van a jó ezen hatalma? Minden dolgok örök kút­
a végcél természetesen nem lehet más, mint hogy ez a fejétől, kiben lélek és természet egyek. Kezdetben a jó, az
legfőbb ideál, az ember összes életműködése által realizálható igaz, a szép, csak sejtelmek, de idők folytán e sejtelmek
alakot nyerjen. Arra kell törekednem, hogy e m b e r legyek, határozott alakot, értéket, célt nyernek, melyeket az ember
a szó legnemesebb érteimében, t. i. olyan lény, kinek aka­ maga felett uralkodó hatalomnak éiez, mely nem enged
rata felett nem a természet erői, nem az érzéki ösztönök, nyugodni, melyek most, mint ösztön, hajlam, majd mint a
nem a nécessitas, hanem a lélek erői, a lelki jó, a szabad j kell érzése szólalnak meg bennünk, s engedelmességre
elhatározás uralkodjanak. Soha sem szabad felednem, hogy kényszerítenek. Az, hogy ezen ideál, igaz, lassan, de foly-
okos lélekkel felruházott lény, ember vagyok, kinek célja : I tonos erővel áthatja lelkünket, csak abból magyarázható
a tökéletesség. Ennélfogva a felebarátaink iránti kötelessé­ | meg, hogy mi egy felsőbb akarat végrehajtói vagyunk, kik
geink, mint p. o. az igazságosság, a szeretet, a részvét és I arra hivattattunk, hogy megalapítsuk az igaz, szép, és jó
könyörület, stb. mind olyanok, melyeket emberi természe­ országát, a hol az ember valódi ideálja megvalósulást nyer.
tünk megkövetel, melyeket, ha elhanyagolunk, erkölcsi termé­ Ezt a felsőbb akaratot ismeri a vallásos hit, ezért nevezi
szetünkkel jövünk ellentétbe. A történelem folyamán a milyen i a lelkismeretet Isten szavának az emberben.
mértékben tárulnak élénkbe ezen vonások, vonásrúl-vonásra,
a szerint tökélyesbül erkölcsi ismeretünk jobban és jobban, s Különfélék.
fejlődik ki annak érzése, hogy e2 is, az is kötelességeinkhez tar­ = Áprilisben közölt pályacikkeink szerzői és
tozik, hogy ez is, az is emberi természetünknek a folyománya.beküldött szavazások eredménye. Találkozás a járatlan úton.
Irta Horváth István, bürkösi pap. Sürgős teendője az Igazg!
Mindenik periódus növeli az erkölcsi igazság ránk
Tanácsnak. Irta Kádár Domokos, egei pap. Mbdern mártírok.
maradt kincseit. így századunk a szólásszabadság kivivása, Irta Kovács Albert, sz.-nagyfalusi pap. Vallásos és vallás
a rabszolgaság és jobbágyság megszüntetése, a szegények, | nélküli nevelés. Irta Nagy István, harasztosi pap. A második
betegek, foglyok gondozása s még sok más humánus tette ezer év kezdetén. Irta Biró András, peteki pap.
által gyarapította a múlt idők örökségét A következő szá­ Szavaztak összesen 51-en és pedig a »Találkozás a
járatlan utón* cimü cikkre: Nagy György* Kocsi Dániel;
zadok szintén növelni fogják ez örökséget, sok olyat fog­
Tókos Sándor, Kusztós Gyula, Bartha Károly, Gáspár Albert;
nak kötelezővé tenni, az ember valódi ideáljához hozzátar­ Nemes Sándor áll., népisk. tanító, Moóré Domokos, Benedek
tozónak nyilvánítani, a melyekről mi, most még csak nem Pál, Kertész Mózes, Ferenci István, Orbán Gábor, Páll Károly.
is álmodunk. Az emberiség nagy épülete egy század, vagy •Sürgős teendője, sat.« feliratú cikkre: Bertalan József,
Bőjthe Miklós. Orbán Imre, Teleki Sámuel, Benedek Ferenc.
akár egy évezred alatt nem készíthető el, hanem mindenik
Fábián Domokos.
nap hozzá járul egy-egy porszemmel, minden nap közelebb
»Modern mártírok« cimü c;k kre: Dioszeghy Mór, id.
viszi a tökéletességhez, a valódi ideál realizálásához. Lészai Ferenc, egyházkerületi főgondnok. Pap István, esp<
Azonban, az emberi élettapasztalat ezen fokozatos me- Barabás Miklós.
 156. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
» V a l l á s o s , é s v a l l á s n é l k ü l i n e v e l é s « fel­
iratúra: Albert Imre, O. Veress Sándor, Kerekes Endre
vallás tanár, Nemes Ferenc, Gönci János, Magyari Dániel,
Derzsi Dénezs, Káli József, ifj. Rákosi Lajos, Székely Sán­
dor, Simon Imre, Péterfi Lajos, Molnár Lajos, Bíró Géza,
K is György, Gábos Sándor, Dali János, Vass Tamás, Tavaszy
József, id. Moóré Károly, Derzsi Lőrinc, Csíki József, Bogdán
József, Benke István tanár, SzŐts Sándor, Zajzon János,
Bitay Béla, Polgári Károly.
E szerint, az ápril havi pályadijat huszonnyolc szava­
zattal Nagy István, harasztosi lelkész nyervén meg kéz-
szoritásunk mellett, elküldöttük. Óhajtjuk, hogy szorgalma,
és nemes törekvése sokszor részesüljön paptársaí, és mind­
nyájunk elismerésében. ____
= Nagy örömmel és lelki gyönyörűséggel
vesszük naprólnapra nem csak az egyházkerület minden
vidékéről, hanem azon túlról is a N y i l a t k o z a t o k a t ,
melyek élesen, szigorúan Ítélik el, és felháborodással uta­
sítják vissza azt a vakbuzgó álszenteskedést, mely úgy vélte,
hogy Erdélyben biztosan garázdálkodhatik. Felemlítjük a
deési, széki, marosi, az erdővidéki, sepsi, kézdi, orbai egy­
házmegyéket, melyek egyhangúlag tiltakoznak ez eikölési
pestis ellen. A deési egyházmegyéből ma egy kis tudósítást
közlünk. Nem örömest tesszük, mert tudjuk, hogy a szerkesz­
tőnek a maga lapjában a maga személyéről közleményeket
adni, a legkevésbé konveniál a nyilvánosság tisztességével ;
dé közöljük azért hogy megkérjük az ezután nyilatkozókat,
hogy a mi igénytelen személyünktől tekintsenek el végkép­
pen. Nem a személyekről van itt szó, hanem arról az örök-
emberi, soha senki által meg nem dönthető princípiumról,
melyet a protestantizmus képvisel az erkölcsi, a vallásos élet
háztartásában. Arról van szó, hogy öntudatos, homlokunkon
az emberi méltósággal biró isten-fiák vagyunk-e, vagy tán­
coló dervisek, imádkozó gépek, kik ma-holnap a »szűz
imáját« fogjuk énekelni templomainkban Dávid zsoltárai
helyett. Hagyjuk hát a személyeket, hogy az elv ülje dia­
dalát. Egyébiránt, ha e dolgon erőszak történnék, ha nem
a józan felvilágosodás tartaná innepét: gondoskodunk róla,
hogy ez idők emlékéül, és elrettentő például a jövendők
számára e Nyilatkozatok és a nyilatkozók nevei egy díszes
Albumban annak idejében lapunk mellékletét képezzék,
melyet minden olvasónk megkap. Aranykönyv lesz ez !
= A mocsolyai egyház a millenium emlékére,
önkintes adakozásból, egy úrvacsora osztó poharat, és tá­
nyért csináltatott, melyeket a legközelebbi húsvéti ünnepe­
ken használtak először. Dicséret illeti a papot, Biró K á­
rolyt, előbbi kurátort, Lakatos Gergelyt, a mostanit, Barta
HIVATALOS RÉSZ.
1979-1897. É R T E S ÍT É S .
A folyó év tavaszán tartott egyetemes konvent által a
következő egyházak és lelkészek ; észesitteitek országos
közalapi segélyben.
I.
Alpestesi egyház 30 forint. Harói 40 írt. Zalatnai
40 frt. Csombordi 40 írt. MaTOS-Gombási 30 frt. Mező-
Záhi 60 frt. Istvánházai 30 frt Szász-Újfalui 30 frt. Maros-
Kapudi 40 frt. Hadrévi 30 frt. Magyaró-iQpreki 40 frt.
Alsó-Járai 30 frt. Farnosí 30 frt. Sárvásári 3Ő frt. Damosi
30 frt. Jákótelkei 30 frt. Zsoboki 50 frt. GrÖrgyíalvai 40
frt. Sülelmedi 3.0 frt. Tasnád-Szántói 30 frt. Szilágy-Magyar-
Valkói 30 frt. Monói 30 ÍFt. Felső-TőÖki 40 frt. Ormányi
40 frt. Esztényi 30 frr. Feketelaki 40 frt. Tacsi 30 frt.
Abafájai 40 frt. Görgény-Szent-Imrei 30 frt. Baki 30 frt.
Maros Járai 40 frt. Unokái 30 frt Erdőcsinádi 40 frt. Szász­
teleki 40 frt. Csikfalvai 30 frt. Szövérai 30 frt. Hagymás-
Boiloni 50 frt. Bööi 30 frt. Mosoni 30 frt. Tompái 30 írt.
Havadtői 30 frt. Béréi 30 frt. Szász-Dányáni 60 frt. Alamori
50 irt. Balázsfalvai 60 frt. Kis-Solymosi 40 frt. Magyar-
Péterfalvi 30 frt. Uj-Székelyi 30 frt. Égéi 30 frt. Kis Baconi
19. szám.
Pétert, és egyházfi Kincses Gergelyt, kik buzgolkodásukkal
a szép eredménynek méltán örülhetnek. A pohárra és tá­
nyérra egyiránt e felirat vésetett: A mocsolyai ref. egyház
hívei ajándéka. 1896. Az ezredév emléke. Isten dicsősé­
gére. Ez »e v a d g e 1 i z a c i 0«. Ez az élet szebb fele. Ez
nem szemforgatás, és bibliai lokusokkal való hivalkodás.
A z isten itt van közöttünk, velünk, bennünk: az élet cse­
lekedeteivel mutassátok meg, hogy isten gyermekei vagytok,,
és ne olyan » h á z i á h i t a t o s k o d á s s a l « , melyet a szer­
zetesi, a remetei, úgy nevezett, erények már régen nem­
csak lomtárba tettek, de kacagás tárgyává, ha nem botrán-
kozássá.
= Kelecsényi Károly, alamori paptársunk,
életének 70-ik, papságának 41-ik évében, folyó hó 6-án
meghalt. Zaj, lárma, hivalkodás nélküli volt egész élete.
Már születésekor arra prédestináltatott, hogy a csendes elvo­
nulásban, a senkitől való észre-nem vevésben találja meg
boldogságát, megelégedését. És mégis, a viszonyok úgy hoz­
ták magukkal, hogy igénytelensége dacára, arravalósága
rákényszeritette, hogy »in partibus infidelium«, a legszétszor-
tabb, és éppen ezért, a legnehezebben adminisztrálható sze-
beni egyházmegyében vitte hat évig a jegyzői, tizenkét évig
az esperest hivatalt lelkiismeretes buzgósággal, és fáradha­
tatlan odaadással. Kedélye, vérmérséklete, kultúrája bizto­
sította számára életében azt a kiváló szerencsét, hogy soha
egyetlen-egy ellensége nem volt, és most mindenki áldást
mond elhaló poraira. Béke lengjen nyugalma felett!
= Véver Oszkár, békési kiadó, előfizetésre
kéri fel az érdeklődőket a múlt században élt tudós és
hitbuzgó ref. lelkész, Pápai Páriz Imrének »Keskeny ut«
cimü régi könyvére, mely kérdésekben és feleletekben, mély
vallásos tartalmat foglal magában, és ma is helyet kérhet
az ima- és vallásos könyvek mellett. Egy koronával meg­
szerezhető. Csak azt nem értjük, hogy mért kell e mun-
kácskának »a mai nyelv, és irály követelményei szerint ido­
mítva«, megjelenni? Vaijon, nem fog ez ártani, ha szellemének
tán nem is, de minden esetre annak a zamatnak, mely a
múlt századi magyar nyelvnek igazi bájosságot kölcsönöz.
Meglátjuk.
= A M. Prot. Irodalmi Társaság pápai közgyű­
lésére utazó társulati tagokat tisztelettel értesítem arról,
hogy a vasúti igazolványok kiszolgáltatásáért, a z i n d u l ó
á l l o m á s m e g j e l ö l é s é v e l , nt. K i s s G á b o r r e f .
l e l k é s z a a h o z . P á p á r a szíveskedjenek fordulni. A
budapesti tagok május 18-án reggel 6 óra 50 perckor a
keleti pályaudvarból indulnak. Budapest, 1897. máj. 5.
S z ő t s F a r k a s , társ. titkár.
30 frt. Nagy-Ajtai 30 frt. Kilyéni 30 frt. Erösdi 30 frt.
Árapataki 30 frt. Köröspataki 25 frt. Összesen 55 egyház
1 9 3 5 frt-
ír.
Bárt ha Sándor bácsi lelkész 25 forint. Péter Albert
n.-rápolti 1. 30 frt. Bertalan József ar.-pplyáni 1. 30 frt.
Sófalvi Miklós d.-jákdtelki 1. 30 frt. Id. Szakács János m,-
létai 1. 40 frt. Barabás Árpád magyarókereki 1. 35 frt. Bari
Zsigmond körösfői 1. 25 frt. Kosa Károly sztána-farnosi l-
30 frt. Demeter Gyula nyárszó-sárvásári 1. 25 frt. Nagy
Albert györgy falvi lelkész 30 frt. Fejér Ferenc lompérti 1.
25 frt. Ferenci Endre monói 1. 25 frt. Kovács Ferenc
tasnád-szántói 1. 30 frt. Barabási Lajos völcsöki 1. 25 frt.
Vass Lajos rátoni 1. 30 frt. Nagy Imre kendilónai 1. 25
frt. Nagy József kérői 1. 25 frt. Almási Sámuel f.- és alsó-
töőki 1. 25 frt. Gáspár Sámuel a.-szováthi 1. 25 frt. Máté
György sz.-szentmártoni 1. 25 frt Keresztesi Gyula sófalvi
1. 25 frt. Imre István szászujős-füzkuli 1. 50 frt. Lőrinc
Miklós m. újlaki 1. 30 frt. Szőts Ákos jedd- és maros-szent-
gyöígyi 1. 25 frt Veress József galambodi 1. 40 frt. Derzsi
Dénes m.-kölpényi 1. 30 frt. Kiss Pál h.-bodoni 1. 30 frt.
Lőrinc Lajos csik falvi 1. 30 frt Kiss Ferenc gegesi 1. 25*
F o l y t a t á s a a z l/4 tv m e llé k le t e n .
 19, szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
írt. Vizi János cséjdi 1. 30 frt. Vajda Károly száltelki
levita 30 frt. Vass Ferenc m.-sülyei 1. 30 frt. Böjthe
Miklós sz.-kisalmási 1. 25 frt. Fazakas Sándor sz.-dányáni 1.
30 frt. K . László Simon ma.-lapádi 1. 40 frt. Kelecsényi
Károly alamori 1. 40 írt. Adorján László héjasfalvi 1. 25
frt. Böjthe Sándor szolokmai 1. 30 frt. Bedő András bika­
falvi lelkész 25 frt. Kádár Domokos égéi 1. 30 frt. Bartha
Imre száldobosi 1. 25 frt. Pálfi Elek nagyajtai levita 20 frt.
Gyenge András miklósvári levita 20 frt. Jancsó Elek pákei
1. 30 frt. Benedek Ignác bitai 1. 30 frt. Csiszér Zsigmond
kálnoki 1. 30 frt. Demeter Mihály szotyori 1. 20 frt. Ösz-
szesen 47 lelkész 1360 forint.
Miről az összes érdekelteket oly megjegyzéssel érte­
sítjük, hogy a fennebb kitüntetett összegek szabályszerű és
egyházmegyénkint egyszerre beküldendő nyugtákra, folyó
évi julius i.-én fognak kebli pénztári hivatalunk által kifizettetni.
Egyúttal ez alkalommai is jelezzük, hogy a jövő évi
országos közalapi segélyből leendő részeltetés iránti folyamo­
dások f. é. november i-é ig múlhatatlanul fölterjesztendők
Igazgató-T anácsunkhoz.
Kolozsvárit, 189^. május 5.
K ádár János, D r. Vályi Gábor,
s.-titkár. az elnök-helyett.
2083- 1 S97- KÖRLEVÉL,
valamennyi erdélyrészi evang. református kollégium
mélt. t. Elöljáróságának.
Az idei kerületi tornaverseny ügyében, a dévai kerü­
leti tornaverseny végrehajtó bizottság által közreadott tájé­
koztató felhívást miheztartás és további szives eljárás végett
közöljük a méltóságos t. Elöljárósággal, mint következik.
A nagyméltóságu magyar királyi vallás- és közokta­
tásügyi minisztérium 20,302— 1897. számú rendeletével a
debreceni, kolozsvári, nagyszebeni és nagyváradi tankerü­
letek területén működő középiskolák, tanitóképezdék, pol­
gári és kereskedelmi iskolák ifjúsága a f. 1897. évi június
hó 20-án reggeli 8 órakor, kedvezőtlen idő esetén a kö­
vetkező napon, Déván rendezendő kerületi tornaversenyre
osztatván be, a midőn e magas miniszteri rendelethez ké­
pest a tek. Igazgatóság vezetése alá eső intézet szives
jelentkezését kérnok, egyúttal legyen szabad, az iránt is
teljes reménységünket nyilvánítani, hogy úgy a tek. Igaz­
gatóság, mint a tanári kar, e tornaverseny sikeresitése ér­
dekében hazafiui lelkesedéssel közreműködni s alulírott végre­
hajtó bizottságot minden kitelhető módon támogatni, mél-
tóztatik.
Az 1893. évi március 23-án 699. eln. sz. a. kiadott
versenyutasitás értelmében tornacsarnokkal rendelkező tanitó­
képezdék és felsőkereskedelmi iskolák növendékeivel a gim­
náziumok és reáliskolák V.— VIII. a polgári iskolák V.— VI.
osztályai versenyezhetnek. Egy tanintézet részéről legalább
12 tanuló vehet részt, s a minimumon alól jelentkező több
intézet tanulói egy csoportban nem egyesithetők.
A résztvevő intézetek igazgatóságainak hivatalos pe­
csétjével és aláírásával megerősített igazolványai alapján a
név szerint felsorolandó tanulók, tornatanárok és kisérő taná­
rok a M. Á. V. személy- és vegyesvonatain kisebb csopor­
tokban félharmad osztályú menetjegy váltása mellett, a II ik,
nagyobb csoportokban a Ill-ik kocsiosztályban utazhatnak.
Az igazgatóságok előzetes megkeresésére az illető üzletveze­
tőségek külön kocsiszakaszok fentartásáról is készségesen
gondoskodni szoktak.
Az egyes tanintézetek résztvevő ifjúsága, elindulás előtt
a torna-utasitások értelmében orvosi vizsgálat alá veendő,
s egyforma tornász-ingben, egyenlő sapkával és övvel, fe­
kete bőrcipőben, intézeti zászlójával, és hazulról hozandó
jelző-táblával vonul be, lehetőleg úgy indulván, hogy junius
19-én, d. u. 6 órakor a csángótéri versenytéren tartandó
próbán minden intézet résztvehessen.
Éppen ezért, a nagyváradi és debreceni tankerületek­
ből legajánlatosabb junius 19-én, d. e. 10 óra 48 perc, a
kolozsvári és nagyszebeni tankerületekből d. u. 4 ó. 14
perckor Dévára érkező vonatokhoz csatlakozni, mert az
*S 7
Arad felől esti 8 ó. 52 p. és a Brassó-Tövis felől 10 ó.
52 perckor érkező vonatokkal a próbára elérkezni, s a
másnap reggel 6 órakor kezdődő gyülekezéshez jól elké­
szülni, nem lehetséges. A résztvevő ifjúság és tanárok in­
gyen elszállásolásán felül, a lehetőleg olcsóbb ellátást óhaj­
tanók biztosítani. Éppen ezért addig is, mig a részletes
programmot és kérdőíveket megküidhetnők: tisztelettel kér­
jük a tek. igazgatóság nyilatkozatát, legkésőbb f. évi má­
jus hó 15-ig az iránt: hány-, minő osztályú és korú ifjú
jelentkezik r s a tornatanáron kívül hány vezető tanárra
számíthatunk ? Később jelentkezők figyelembe nem vehetők.
Egyúttal azt is kérjük, már most bejelenteni: mely
intézetek szándékoznak a versenynap délutáni 4 óra 14
perckor Aradnak, és esti 8 óra 52 perckor Tövis-Kolozs-
vár-Brassó felé induló vonatokkal elutazni, s kik óhajtanak
a junius hó 21-én, reggeli 15 perckor Piskin át Vajda-
Hunyadra induló s oda 7 óra 13 perckor érkező vonattal
a hunyadi lovagvár és vasmüvek megtekintésére kiutazni?
Utóbbiak hazautazása Vajda-Hunyadról Kolozsvár-Brassó-
felé d. e. 9 óra 53 perckor, Arad felé pedig d. u. 2 óra
43 perckor eszközölhető. A kirándulásra jelentkezők olcsó
ellátását Danilla György polgármester és Schalát József kir.
bánatanácsos urak elnöklete alatt megalakuló helyi bizott­
ság eszközölné.
A torna-verseny tömeges versenyein részt veendő in­
tézetek az Utasítás 10. §-a értelmében a tornatanár és
résztvevő ifjak nevét tartalmazó elismerő oklevelet kapnak.
A z egyes versenyek győztesei arany, ezüst és bronz-érmekkel
lesznék kitüntetve. A z Utasítások példányaival azonban nem
szolgálhatunk s azokat az összes intézetek az 1893. évi
699. eln. sz. r. kapcsán különben is megkapták volt.
Minden, a versenyre voatkozó tudnivalóval a végre­
hajtó bizottság ügj'vivő elnöke és irodája (dévai m. kir.
állami főreáliskola) fog szolgálni, a hova az írásbeli jelen t­
kezéseket is tisztelettel kérjük.
Kolozsvárit, 1897. ápr. hó 29.
P arádi Kálm án. D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. az elnök helyett.
1325 -1897. KÖRLEVÉL,
Valamennyi erdélyi ev ref. kollégium méltóságos t.
Elöljáróságának.
Erdélyi ev. ref. egyházkerületünk kötelékében álló
főgimnáziumoknál az idei érettségi vizsgálatok szóbeli része
az alább irt időben és elnökök mellett fog megtartatni.
Nagy-Enyeden folyó év junius hó 25. és 26 napjain,
Zeyk Dániel főispán és kollégiumi főgondnok, akadályoztatása
esetében, Csató János, kir. tanácsos és kollégiumi főgoiidnok
elnöklése mellett, dr. Ballagi Aladár budapesti egyetemi
tanár, mint kormány képviselő jelenlétében.
Kolozsvártt folyó év junius hó 28. és 29. napjain,
Gyarmathy Miklós kollégiumi fógondnok, akadályoztatása
esetében, gróf Bethlen Ödön nagybirtokos elnöklése mellett,
dr. Szádecky Lajos, kolozsvári egyetemi tanár, mint kormány
képviselő jelenlétében.
Maros-Vásárhelytt folyó év junius hó 25. és 26. napjain,
br. Kemény Kálmán egyházkerületi főgondnok, akadályoz­
tatása esetében, Dósa Elek kollégiumi főgondnok elnöklése
mellett. Szinyeí Gerzson sárospataki főiskolai tanár, mint
kormány képviselő jelenlétében.
Székely-Udvarhelyit folyó év junius hó 19. és 20 nap­
jain, Sebesi Ákos kollégiumi főgondnok, akadályoztatása
esetében, Ugrón János kollégiumi gondnok elnöklése méh
lett, Dr. Öreg János debreceni főiskolai tanár, mint kormány
képviselő jelenlétében.
Zilahon folyó év junius hó 27. és 28. napjain, br.
Wesselényi Miklós főispán és kollégiumi főgondnok, aka­
dályoztatása (.setében, Lörincy György kollégiumi főgondnok
elnöklése mellett, Székely György sárospataki főiskolai tanár,
mint kormány képviselő jelenlétében.
Szászvároson folyó év junius hó 24-ik napján gr.
Kuun Géza kollégiumi főgondnok elnöklése mellett, dr.
 158. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
-Szádecky Lajos kolozsvári egyetemi tanár, mint kormány
képviselő jelenlétében.
Sepsi-Szentgyörgyön folyó év junius hó 28. s 29.
napjain, dr, Bodor Tivadar kollégiumi főgondnok, akadályoz­
tatása esetében dr. Szász Izsák gondnok elnöklése mellett,
<3r. Ballagi Géza sárospataki főiskolai tanár, mint kormány
képviselő jelenlétében.
A miről a mélt. és t. Elöljáróságokat és az érdeklett
ifjakat miheztartás és további eljárás végett értesítjük.
Kolozsvárt, 1897. május hó 2.
P arádi Kálm án, D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. az elnök helyett.
J2129— 1897. PÁ LY Á ZA T TA N Á R I ÁLLÁSRA.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület folyó évi közgyűlésén
választás utján fog betöltetni a kolozsvári ref. kollégium
főgimnáziumánál üresedésben levő magyar-nyelv és irodalmi
tanszék. Pályázhatnak a magyar-latin szakból képesített taná­
rok, a kik kellőleg felszerelt folyamodványaikat folyó év
május 31-ig a kolozsvári kollégium elöljáróságához benyúj­
tani tartoznak.
A tanári álláshoz kötött javadalom 1200 forint évi
fizetés, 300 frt. szállás-pénz vagy lakás természetben és öt Ízben
folyósítandó 100— 100 frt. ötödéves korpótlék. A megválasz­
tott tanár kötelezett tagja az 1894. évi X X V II. törvény­
eik értelmében létesített tanári nyugdíj intézetnek s állását
1897 szeptember i-én tartozik elfoglalni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsától.
Kolozsvárit, 1897. évi május
P ai'ád i Kálm án, D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. az elnök-helyett.
.2191-1897. PÁ LYÁ ZATI HIRDETÉS.
A nagy-enyedi ref. Bethlen-kollégium főgimnáziumánál
a közelebbi egyházkerületi közgyűlésen öt rendes tanszék
fog betöltetni, és p ed ig:
t. Történelem-földrajz.
2. Rajzoló mértan-, szabadkézi rajz, Írás.
3. Latin görög.
4. és 5. Magyar-latin.
A tanszékek javadalma évi 1400 frt. alapfizetés, első
ízben 100, másod, harmad, negyed és Ötödizben 200 — 200
frt. ötödéves korpótlék, melyre nézve a más tanintézeteknél
töltött szolgálati évek, tiz év keretén belül, beszámíttatnak;
természetben lakás, vagy 300 frt. szálláspénz.
A megválasztandók az 1894. évi X X V II. t.-c. alapján
létesített tanári nyugdíj-intézetnek jogos és köteles tagjai.
A tanszékek folyó évi szept. i-én foglalandók el.
A pályázók végzett tanulmányaikra, képesítettségükre,
esetleges szolgálataikra vonatkozó okmányaikat, kérvényük
kíséretében, a nagy-enyedi Bethlen-kollégium ellőljáróságához
f o l y ó é v i m á j u s 3 1 - i g nyújtsák be
A z erd.ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsától.
Kolozsvárt, 1897. május 8-án.
P a rá d i Kálm án, D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. ____ az elnök helyett.
.2193-1897- P Á L Y Á Z A T R E N D E S T A N Á R I Á L L Á S R A .
A zilahi államiig segélyezett ev. ref. főgimnáziumnál
üresedésben levő m ennyiségtan-természettani
tanszékre pályázat hirdettetik. A tanszék betöltése a nm.
vallás- és közoktatási m. kir. miniszter ur kinevezése alá
esik. Fizetése 1200 frt. és 240 frt. szálláspénz, évnegyedes
előleges részletekben, és egyelőre két Ízben 100 frt ötöd­
éves szolgálati korpótlék; az államsegély felemelése eseté­
ben, sorrend szerinti előléptetés a törzsfizetésben, a szerző­
dési tervezetben megállapított fizetési fokozatokban és öt
ízben való 100 frtos korpótlék.
Pályázók vallásukat, életkorukat, végzett tanulmányai­
kat, tanári képesítettségüket, eddigi szolgálatukat, és had­
kötelezettségüket feltüntető okmányaikkal ellátott és a nm.
vallás és közoktatási m. kir. miniszter úrhoz címzett folya­
modványukat, a zilahi ev. ref. főgimnázium elöljáróságához,
Mai számunkhoz e<jy negyediv mellé klet van csatolva.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
15. szám.
folyó évi junius hó 15-ig nyújtsák be. Csak ev. református
vallásuak folyamodványai vétetnek figyelembe.
A kinevezett tanár a nem állami tanárok részére léte­
sített országos nyugdíjintézet kötelezett tagja.
Állomását az 1897. évi szept. i-én tartozik elfoglalni.
Okleveles pályázók hiányában .e tanszék helyettes
tanárral is be fog töltetni, évi 800 frt. fizetéssel.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató Tanácsától.
Kolozsvártt, 1897. évi ápril ^i-én.
P arád i Kálm án, D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. ____ az elnök-helyett.
1940-1897- P Á L Y Á Z A T V A L L Á S -T A N Á R I Á L L Á S R A .
A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székely Mikó-kollégium
főgimnáziumánál rendszeresített v a l l á s t a n á r i rendes
tanszék a f. évi egyházkerületi közgyűlésen választás utján
be fog töltetni. E tanszék évi javadalma: 1200 frt törzs­
fizetés, öt ízben 100 frt ötödéves korpótlék és 250 frt.
szálláspénz, esetleg természetben való lakás. A megválasz­
tott vallástanár jogai azonosak a rendes tanárok jogaival.
T een dői: a) a főgimnázium összes osztályaiban az ev.
ref. hitvallású tanulók vallásos oktatása az egyet, kon vént
által megállapított tanterv szerint, és óraszámban; b) a fő­
gimnáziumi. ev. ref. hitvallású tanulókkal a vasárnapi isten-
tisztelet tartása; c) a legátusi minőségben kiküldendő tanulók­
nak kellő előkészítése; d) e mellett kötelezve lesz, szükség
esetén, képesítettségének megfelelően, heti 20 óráig más
tárgy tanítására is.
Pályáz ifi óhajtók felhivatnak, hogy vallásukat, életko­
rukat, képesítettségüket, eddigi szolgálataikat, védkötelezett-
ségüket, és egésségi állapotukat igazoló okmányokkal fel
szerelt, s az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó Igazgató
Tanácsához címzett folyamodványukat a sepsi-szentgyörgyi
Székely-Mikó-kollégium Elöljáróságához, 1897. évi május
31-ig nyújtsák be.
A megválasztott vallás-tanár az országos tanári nyug­
díj-intézetnek jogosított, és kötelezett tagja s állomását 1S 97.
évi szeptember i-én köteles elfoglalni.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület állandó Igazgató-
Tanácsától, Kolozsvárt, 1897. évi május 2-án.
P arádi Kálm án, D r. Vályi Gábor.
tanügyi előadó. az elnök-helyett.
96-1897. PÁ LYÁZAT TANÁRI ÁLLÁSOK RA.
A sepsi-szentgyörgyi ev. ref. Székely-Mikó-kollégium
főgimnáziumánál az 1897 — 1898-ik iskolai évre a követ­
kező állások töltendők b e: 1. Ciassíca philologiai helyettes
tanári állás. Évi javadalma 800 frt.
2. Az internatusi felügyelőséggel egybekötött két
segéd-tanári állás, melyekre pályázhatnak humán tárgyakat
végzett s legalább tanári alapvizsgálatot tett tanárjelöltek.
Ezen állások évi javadalma külön-külön 600 frt. fizetés, az
internátusbán lakás, fűtés, világítás és a konviktusban élelmezés.
3. Torna-ének-tanitói állás. Évi javadalma 600 frt,
melyből 400 frt. a torna, 200 frt. pedig a főgimnázium
alsó osztályaiban végzendő ének-tanitásért jár.
Megjegyzendő, hogy a 2. és 3-ik pont alatt felsorolt
állások valamelyikével egybe lesz kötve a konviktusi gaz­
dái teendők végzése is, a mely megbízatás teljesítéséért az
illető évi 150 frt. külön díjazásban fog részesülni.
Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy vallásukat, képe­
sítettségüket és védkötelezettségüket igazoló okmányokkal
fölszerelt folyamodványukat, a sepsi-szentgyörgyi ev. ref.
Székely-Mikó-kollégium Elöljáróságához, 1897. junius 5-ig
küldjék be. Csak ev. ref vallásu egyének pályázhatnak.
A megválasztottak mindenike állását 1897 szeptember
hó i-én lesz köteles elfoglalni.
A kollégiumi Elöljáróságnak 1897. ápril hó n - é n tar­
tott üléséből
Bodor Tivadar, Péter Mózes.
főgondnok. jegyző.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
AMRnnnnimiiiiiiinnmcwuiNHiinRinnRnuuomiimitiiaDuiwmDunii

XXVH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Május. 20. 20. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő fiz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9, sz.

A földmives tavasztól őszig baromkint dol­

Kontemplációk.
gozik, hogy iparkodva, megélhessen. Vasárnap
^Utolsó közlemény.)
alszik, pihen, vagy elhanyagolt házi munkát vé-
III.
I géz, a mire nem ért rá a pénzkeresés miatt.
A gyülekezeti vallásosság
meggyöngülésé­ | Délutánig kipiheni magát, s akkor s z ó r a k oz-
nek okai közül kiemeltük elsőbben, hogy az j t a t j a a t á nc , a t e m p l o m , az ut c a .
istentisztelet a k ö z ö s k ö z r e m ű k ö d é s h iá ­ A nőt a tisztaság, a rend, a főzés gondja
n y á b a n majdnem egy ember ténye; hogy fő ­ sokkal inkább elfogja ünnepeken, mint máskor.
e l e me az élőszó, a mely erejét vesztette De a nőbűi kitör a társas lény. A férfi a hiva­
a nyomtatott szó m iatt; kiemeltük, hogy oka talban, műhelyben, kereskedésben, a gyermek, az
ennek az ember mai a b n o r m i s lelkivilága is; iskolában mindig, csak a nő dolgozik egész hé­
még egy egészen külső okrúl kell szólanunk, s ten át otthon, elhagyatva. Talán ezért szakit
ez az, hogy az e g y h á z m e g lett fosztva időt legfőbb ejfoglaltatása közepette, hogy mégis
a t t ó l a n a p t ó l , a melynek mindez ideig bir­ templomba menjen.
tokában volt, s a mely éppen a gyülekezeti val­
D e menjünk tovább. Vasárnap pezsdül fel
lásosság élet-nyilvánulásának idejét képezte.
a c s a l á d o k t ár s as élete. A mennyi meg­
Kimondhatatlan előny bármiféle fejleményre,
hívás, látogatás; a mennyi keresztelő, esküvő, az
ha bizonvos megbatározott időt állandólag ma-
mind vasárnap megy végbe. Még a temetés
gáénak mondhat. A z egyház mindig e z e l ő n y
gyászát is enyhiti, ha vasárnapra tehetik, a mi­
birtokában volt. Ősidőktől fogva a hét
kor nagy részvét nyilatkozhatik.
napjai közül egyet lefoglalt magának. E napon
Tovább. Vasárnap a mulató társada-
az embert magának követelte, s tilalmaival az
1 o m napja. Mulatságok, estélyek, bálok nappallá
élet sokféle sorompóit lezárván, tényleg legalább
teszik a szombatesti éjszakát, a mit az ünnep
a külső embert magáénak is mondhatta.
nappalának kell kipótolnia.
D e méltán kérdésbe tehetjük: birtoká­
b a n van -e a z egyház többé ez előny­ Ismét tovább. A z egyleti, társulati élet va­

ne k? Fájdalom, nincs. Ez a nap ma már inkább sárnap jut egy kis munkaidőhez. Gyüléseznek
ipartestületek, kaszinók, bankok, választmányok,
az egyéné, a családé, a társadalomé, mint az
presbitériumok. Mind-mind vasárnap.
egvházé.
A vasárnap a k ö z ü g y napja.
A z iparos leteszi szerszámát, segédeivel ki­
mosakodik, kimennek az utcára, felnéznek a A t á r s a s é l e t napja.
A c s a l á d napja.
»körbe«; lélekzetet vesznek. V a n e g y s z a b a d
n a p o m! Az e g é s s é g, a kirándulások, a mulatások
A kereskedő délig árul, akkor bezárja bolt­ napja. Csak a pihenésé nem, az elmélyedésé
ját s szalad ki a hegyek közé, a zöldbe, hogy nem, a v a l l á s é nem.
egésséget vásároljon. Van egy szabad délutánom! Az egyház napját minden más megrohanta,
A tisztviselő vasárnap is hivatalban ül; magának követeli. Hétfőn, kedden tartani kon­
egyetlen szabad félnapja aggodalomba ejti, hogy certet, estélyt, közgyűlést: szerencsétlen gondolat;
mikint töltse hasznosabban? Szórakozzék? Egés- kérdésbe sem jő, hogy csakis vasárnap az ideje.
ségét reparálja? Családjának szentelje? Megrohanták, s j ó r é s z t k i v e t t é k e z t a na-
 i6o PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 20 szám.

p ó t az e g y h á z hatálmából. Csak a nagy Sugarak, a templomban,

ünnepek maradtak meg az egyháznak.
A mikor átlépem a szentelt küszöböt, az orgona
Fölvirrad a szent reggel. mély akkordjai búgnak, a hivő nép ajakán fölzendül a
A harangok megnyitják érctorkaikat, s jobbra zsoltár, úgy érzem, mintha sugarak szállnának előttem,
és balra ömlik belőlük a hangáradat. Szerte terjed körültem, fenséges sugarai az istenség határtalan lénye­
a házak fedelei felett, végig hömpölyög az ut­ gének. Elbűvöl engem mindig a templom; lelkem a hit
szárnyain égig emelkedik és szivemben, az érzések, ér­
cákon, be az udvarokra, megrezegteti az ablak­
zelmek e szűk s mégis megmérhetetlen világában, csak
táblákat, bekiáltva mindenhová serkentő, komoly
egyetlen-egy sugár gyújt égig csapkodó lángot: a val­
szavát: E m b e r e k , az i s t e n h á z á b a ! Embe­ lás-erkölcsi életnek, a mindeneket megszentelő szeretettől
res imádkozzatok! fénylő sugara. Körülfog az áhitat e csodás perceiben
A z utcákon zörög a sok jármű, majd éles, az ég és eszmélkedésre sarkal a föld. Egész környeze­
metsző fütty szeli át a levegőt, dübörgő, zaka­ tem megelevenül és látok csodás jelenségeket. A temp­
lom gothikus ablakai sugárözönben fürdenek, a párkány-
toló kiáltását odább küldözik a hegyoldalak, az
zat pillérein búgó galambpár beszél a természet örök,
épületek falai: K i a szabadba! Üdül ni .
megmásithatlan törvényeiről: szerelemről, édes, tiszta
Emberek lélekzeljetek! szerelméről a földieknek, s szeretettül, igaz, eszményi
A sétányokon felzendüi a zene, egyre kiál­ szeretetéről az égieknek. Érzem, hogy nincs a földiek
tozva, egyre szaporázva: I de, i d e ; itt a vá­ nélkül menyország és az égiek nélkül földi boldogság.
sár, a d i v a t , az i f j ú s á g , az é l e t ! A mig az orgona mélabús akkordjai hallszanak, addig
a galambpár turbékol és mintha imádkozásra készülné,
Mulatóházak, játéktermek, tánchelyek, fé­
meg-megringatja szárnyát a templombúi kiözönlő hang-
nyes csarnokai a feledésnek, nyitott ajtóikkal,
hullámokban a fecske.
oszlopaikkal, kőkarjaikkal mintha megragadnák a Hogy is lehet ez? A templomnak van-eilyen cso­
járókelőt: n e f e l e d j , él ni, ö r ü l n i ! dás varázsa a mozgó, érző lényekre, vagy pedig azokat
A z otthon, a melyhez némelyet sorsa egész í a kopott, néma falakat szenteli meg az imádkozás órái­
héten hűtelenségre kényszerít, kebelére öleli az ban a földnek millió meg millió lénye, paránya ? A mig
e kérdések fölött gondolkozom, szivem százszor meg­
embert, s szemrehányólag suttogja: templomba
dobban, lelkem százszor szárnyra rebben és keresi az
indulsz? M a r a d j , l é g y e n y é m. örök igazságot, az örök szépet a környezetben, mely e
Szent templom, komor falaiddal, kissé el­ pillanatban föltárja minden titkát, minden isteni vonását.
vonulva a zajtól, a széles utak, terek zsivajától Am ott foszlányokra bomlik a napsugár, a mint
beljebb, nem látod, mikint maradsz mindinkább átverődik az ablakok apró üvegtábláin és fölébreszti a
masradra. Csendes zsolozsmád kihallik ősfalaid derűt, nemcsak a templom fülkéiben, a rideg boltozat­
nak ivezetein, hanem a szivekben és a lelkekben is.
közül, pillanatra megüti a rohanók füleit, egy
Valami felséges nyugalom, szelíd verőfénye a léleknek;
e lr e j t e t t húrt talán megrezegtetnek
valami leírhatatlan külső ünnepiesség, megnyilatkozása
o t t a szívben, és ezzel az ember, mint gépen az istenben való hitnek és a templom iránti tiszteletnek
mozgó alak, suhan tova. ömlik el a padsorokban áhitatosan éneklő közönségen.
Régen volt, mikor órákig szerettek eláhita- Mind megannyi sugár röpköd minden szem tükréből
valami csodálatos élénkség az ég felé, a hol a minden
toskodni, csöndes lelki-testi szunyokálásban a
sugarak atyja, minden mosolygó derű közös édes anyja,
templom falai közt. Ma jelszó itt is: g y o r s a n ,
a legtökéletesebb eszmény, a legérthetőbb igazság ural­
r ö v i d e n . Tűkön ül még a templomi imádkozó kodik napon, csillagokon. Nincs az imádság pillanatainál
is. A z emberi természetbe bevette magát a : felségesebb megnyilatkozása az áldó természetnek, a
sietség láza, mert az ember nem ura magának, I teremtő világának. A z a közös, szent érzés, mely a vé­
idejének; vágyai, hajlamai némák. Mig az ember geden világ urának, a függés szívből és szeretetbűl
eredő nemes érzését, az emberi törvények és szabály­
az egyház jóvoltából meg volt ajándékozva egy
zatok tekintetbe vétele nélkül, édes, bizalmas hangon
nappal, hogy azt a hitéletnek szentelje, addig
bevallja, a mely meghajlik az isteni, örök törvények és
igy szólt az ember: ha a k a r o k , é l h e t e k úgy, igazságok előtt és a szeretet nyilvanulásának tartja még
mint vallásos lény, azonban, nem m i n d i g a k a ­ a büntetést is, a mi onnan felülről jön: maga az isten
r ok. Most pedig bánatos fejmozgatással szokta az emberi szívben. Oh, nincsen olyan lélek, melyet a
mondogatni: h a akarnék, sémi élhetnék, templomok eme csodálatosan fénylő sugarai meg ne
érintenének, föl ne melegítenének. Itt újra lángra gyúl
mi n t v a l l á s o s l ény, pedig n em mindig
! a hüledező s z ív , s ha nem talál e földön tárgyat sze-
nem akarok.
| relmének: .betölti azt eszményekkel az. ég. Itt a gyű
! lölség meglágyul és kialszik a lélek legrejtettebb, ben-
!• sejében föl-föllobbanó lángja a vad indulatoknak. Go­
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nősz gondolat, nemtelen vágy nem ébred itt a szívben,
érzéki ingertől nem forr itt a vér. Ezt minden arcon
őrömmel látom, amint híveimet rendre szemlélem. Ter­
mészetes, igaz megnyilatkozása ez az embérben levő
jónak, az isteni környezetben.
Talán, ön kénytelen, talán öntudatlan; talán téves
fölfogással, de előttem ismert és fölséges jelenség ez.
Ha ez külső hatások által volna csak előidézve, még
elragadhatna a hiúság, hogy önmagámnak hízelegjek,
de úgy nem lenne ennek semmi igazi értéke A fari­
zeusi álarc nem hat már manapság még jól megfestett
árnyalataival sem. Hazug az, mint minden az emberben:
a mi nem az isteni és emberi természet együttes, ter­
mészetes megnyilatkozása. A mig a protestáns szabad
szellem égi tisztaságára farizeusi alakoskodás nem vet
foltokat; a mig a vallás-erkölcsi élet derült, tiszta egére
á meghibbant agyvelejű új evangélisták nem erőszakol­
nak borongos fellegeket; a mig a pr öten tán tizmus által
szült, nevelt, ápolt szabad eszmék áldásos vívmányait
nem rontják meg az emberi félszeg felfogások s az
ebből folyó természetellenes törekvések kacagtató pro­
duktumaival : addig azok a tündöklő, hevítő sugarak, a
melyek a templomi belsejét megaranyozzák, a sziveket
fölmelegitik s a léleknek szárnyakat adnak, mindig isteni
megnyilatkozásnak tekinthetők. Ellenben: soha sem.
És a mig itt a templom lelkekkel, sugarakkal meg­
telt boltivei alatt a' protestáns szellem eredeti tisztasá­
gának és szabadságának égi eredetéről godolkozom,
diadaláért, örök életéért, tisztaságáért, háborithatatlan
szabadságáért, szivem, lelkem teljességéből imádkozom,
addig lelki szemeim előtt feltűnik a távolban, hála is­
tennek, az én hiveimtűl még távol, ama sötét, gomolygó
vészterhes felleg, a mely a protestáns szellem erejét,
tisztaságát, szabadságát, protestáns egyházi életünk ed­
digi, századok dúló viharai által megedzett és megszen­
telt szervezetét, szokásait, veszéiylyel fenyegeti.
Fájdalmasan bántó még csak gondolatnak is, hogy
a szabad eszmék dicső vallása tulajdon kebeléből neveli
és táplálja az álprófétákat, a kik világmegváltói szerepre
tolva fel magukat, egyedül üdvösnek képzelt és hirde­
tett céljuk elérhetése érdekében, elferdítik a Krisztus
evangéliumát s az emberi természet igaz, szabad meg­
nyilatkozása elébe gátot vetni törekednek. Ezek az ala-
koskodó, szánandó lélek-kufárok, szándékosan, vagy
szándéktalanul, nem akarják észrevenni; hogy célttévesz-
tett, természetellenes, idegen földről inportait törekvéseik­
kel, meggátolják az emberben az emberi és isteni erő
egyesülését; hogy feltűnési viszketegségbűl tovább foly­
tatott káros eredményű szereplésükkel szakadást idéznek
elő az egyház testében, s főleg, hogy megalázzák az
emberben az istent: a szabad eszmék, az igaz vallásos -
ság, a türelem, a szeretet legfelségesebb ideálját.
Hová vezet e romboló törekvés? Előre? A z örök,
szépnek és igaznak minél tisztultabb felfogásához és
kultiválásához; az emberi természetnek és az isten lé-
nyegének világosabb fölismeréséhez; a vallás-erkölcsi
életnek felségesebb, nemesebb nyilvánulásaihoz; avagy
hátra, hogy meghurcoltatása következzék mindennek, a
mi e földön az idealizmust és a reálizmust, társadalmi
és vallás-erkölcsi magasabb néző-pont okbúi Ítélve, az
161.
elmúlt küzdelmes századokban, az eszmék középkori,
barbar harcaiból dicsőségesen megmentve, tisztán adta
át a fölvilágösult világnak r Anarkhia lesz-e a' vallásos
eszmék világában, avagy visszafejlődés, visszabutulás a
szellemi elsátnyulás, tespedés szomorú korába? Embert
akarnak nevelni azok az uj evangélisták, avagy könnyen
hipnotizálható médiumokat? A z istent akarják-e meg­
szerettetni, avagy a földi bolondokat? E g y újabb, töké­
letesebb vallás-erkölcsi alapon nyugvó társadalmat akar­
nak-e teremteni, vagy fánátikus szenteskedőket, gyöke­
reken rágódó remetéket, keresztes hadjáratokra lelkesedő
bornirt vitézeket ? Tudják-e azok az uj evangélisták, a
kik a túlhajtott piétizmus gyékényén licitálják félszeg
elveiket, hogy a tiszta protestáns szellem az ember
valódi természetét igyekszik tökéletesíteni az istenihez
s mindaz, a mi e törekvéssel ellenkezik, tehát a piétiz­
mus tulhajtása s az ebből következő türelmetlenkedés is,
nem egyéb, mint az emberi méltóság megalázása? Tud­
ják e. hogy az isten csak szabad embert alkotott, a ki
hivatásának nemcsak eszményi célját ismeri, de emberi
kötelességeinek, természeti rendeltetésének is mindenben,
mint erkölcsi lény, megfelel és igy nemcsak lelki elmé­
lyedésben él, hanem kiveszi a földi gyönyörökből is
illendő részét ? Istenem: tudják-e, hogy a vakhit is bűn ?
Eme lelkemben föltoluló kérdések halmazával ha­
mar leszámolok, a midőn mindenikre tagadó választ
adok, s az orgona méiabus akkordjai mellett, istenem,
Krisztusom nevében, lépek a szószékbe, hogy hirdessem
a protestáns szabad szellem mennyei, isteni eredetét s
híveim áhítattól tündöklő arcát tekintve, elringassam
töprengő lelkemet ama boldogító meggyőződésben, hogy
az én templom-tisztelő, vallását, egyházát szerető népem
józan vallásos felfogását soha sem fogják elferdíteni
azok a folyton utazgató, most itt, majd amott feltűnő,
romboló munkát végző lelki kufárok.
Azok a sugarak, melyek a templom nesztelenül
szárnyaló angyalaiként körültem lengenek, fölmelegitve
szivemet, lelkemet: érzem, hogy fólisszák azt a sötéten
borongó felleget, a mely csak az első tekintetre riasz­
totta fel lelkemet.
A sötétségnek nincs többé hatalma e földön!
Excelsior! A szabad protestáns szellem erejének
mindenhatóságában bízva, kiáltom : Világosságot!
Tarthatatlan állapotok.
A protestáns anyaszentegyháznak eleitől fogva két
hű harcosa volt, a kikre támaszkodhatott, a kik szellemi
és anyagi életének minden mozzanatát irányították, ab­
ban tevékeny részt vettek, neveitek az anyaszentegy­
háznak lélekben erős, hazaszeretetben önzetlen, hithű,
áldozatra kész, vallásos keblű honfiakat és leányokat,
kik, az ősök dicső példáját követve, vallásukat, hazáju­
kat szent örökségkint hagyták utódokrúl utódokra.
Ezen két hű harcosa képezte és képezi az anya-
szentegyházak gerincoszlopát, melynek erősségén, sok
oldalú hű munkálkodásán állott s állhat fenn időtlen­
időkig továbbra is, s a melynek gyengítése, erőtlen,
avagy csak hiányos volta is okvetetlenül maga után
vonná nemcsak az anyaszentegyház, hanem, a mennyiben
 IŐ2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az államfen tartó elem első sorban a protestáns ma­
gyarság, magának a magyar államnak romlását is.
Ezen két hű és nélkülözhetetlen harcos: a lelkész
és kántor-tanító, s ha nélkülözhetetlenek voltak a múlt­
ban, annál inkább nélkülözhetetlenek a mai reálisztíkus
világban, a midőn a materiálizmus mind nagyobb mér­
tékben tartja fogva a lelkeket, s szorítja a tisztán egy­
házi és ideális dolgok kezelését a lelkész és kántor-tanitókra.
A z idő nagyot haladt, a társadalmi élet egészen
átalakult, s ezek tábora nagyon megfogyatkozott. És
csodálatos, éppen az újabb időben, a midőn arra legin­
kább szükség lenne, s a midőn anyagi állapotaik rende­
zése, javítása kivált az utóbbiaknak folyton folyamat­
ban van.
A lig nehány évvel ezelőtt theologus ifjaink lét­
száma, csak itt Erdélyben közel a százhoz járt, s az
évenkint végzettek száma 20— 30 között ingadozott;
örült, ki, jobb hiányában, bár egy szerény káplárnál;
megfoghatott. Ma a kedvezőbb helyzetben levő, és
szebb jövő elé tekintő theologus ifjak még húszán sin­
csenek, s a kikerültek évenkint alig négyen vannak.
Minő arány, hova jutunk igy, ha a lelkészi kar éven-
kinti halandóságát csak 15— 20 ra teszük; honnan pó­
toljuk a hiányt?
Hasonlóképpen állunk a kántor-tanítókkal. A nagy-
enyedi képezde hasonlóképpen ontotta a kántor-tanitókat.
A legszegényebb egyháznak is volt kántortanitója, ha
más nem, bár egy pár gimnáziumot végzett egyén. Ma,
a midőn az 1893. évi 26. t.-cikk következtében fizetésük
három, sőt négyszáz forintra kiegészíttetett, s mivel en­
nek nagyobb része készpénz, pár száz papi állás jöve­
delmeit itt nálunk meghaladja, ma a sokkal kevesebb
képzettséget követelő kántor-tanitói állások, jelentkező
hiányában, egyre-másra betöltetlen maradnak, s a nem
egy helytt százat meghaladó tankötelesek egész éven át
az utcán lézengenek, nagy kárára az anyaszentegyház-
nak, még nagyobbra a magyar államnak, mely jó rész­
ben az idegen nemzetiségek feletti szellemi szupremáriá­
jának köszönheti fennállását és uralmát.
Hog> minő okok kövezményei mind ezek, nem
részletezzük. Tudva van ez minden gondolkozni szerető,
hazája, anyaszentegyháza sorsát szivén viselő egyén
előtt, s e becses lap hasábjain is nem egy cikk látott
napvilágot, mely e bajok kutforrásait ecsetelte, enyhí­
tését kivihető módozatokkal javasolta.
Mi csak egyszerűen a szomorú tényt regisztráljuk,
ezen állapotok tarthatatlanságát hangoztatjuk, s azon
nézetünknek adunk kifejezést, hogy az 1-848, évi 20. te.
életbe léptetése, illetőleg a lelkészi fizetések rendezése,
s bár 800 forintra való fölemelésén kívül, nincs más
eszköz, melylyel a megfogyatkozott s folyton apadó
lelkészi kar enyészési processzusát feltartoztatni lehetne.
A kántor-tanitók fizetésének, fokozatos emelése biz­
tosítva lévén, ezek létszáma csak a nagy-enyedi képezdé-
ben való tanulhatás tetemes megkönnyítésével szaporítható.
A lelkészek fizetésének az állam által való rende­
zése, felemelése tervbe van véve, ezt az idei konventen,
egy interpellációra, nem kisebb ember, mint Tisza Kál­
mán is hangsúlyozta. De az Ígérgetésekkel már untig
vagyunk, ne adja isten, de még ezzel is úgy járunk.
20. szám.
mint a stola megváltásával. A mit kaptunk »nesze sem­
mi, fogd meg jól«.
. Vakulj magyar ez is, és annál szomoritóbb, mert
saját véreink, hitfeleink bolonditanak minket, küzdelmeink,
szolgálataink jutalmát ígérgetik, melyet nem kérnünk,
de követelnünk kellene, történeti múltúnk, soha el nem
évülhető érdemeink, törvényadta jogunk van erre.
És mi mit csinálunk? Várjuk a sült galambot,
hogy a szánkba repüljön. Meglapulunk s egybetett ke­
zekkel nézzük, mikint fogy az erősek gárdája, mikint
bomlik a nyáj, kész martalékául a pápistáknak, anabab-
tistáknak és názárénusoknak, a helyett, hogy zörgetnénk,
egyházmegyei, kerületi, konventi gyűléseinken követel­
nénk. Most még a dijnokok fizetésének rendezése, javí­
tása is napirenden van; a napokban lett a szakminiszter
által bejelentve. Hát a protestán lelkészek? No, az ma­
radhat ; hisz, nagy mesterünk prédikálta: türőké és szen­
vedőké a menyeknek országa; gyakorolják hát ebben
magukat továbbra is. Vártuk, hogy idei kerületi közgyülé­
sünk akcióba lép, de tárgysorozatába nyoma sincs ennek.
Nagy-Enyeden a theologia megszűnt. Tetemes ala­
pok kerültek rendelkezés alá Hová lettek, mi van ve­
lük ? Ezek egy részével talán lehetne segíteni a prepá-
rándián, talán keresztül lehetne vinni a teljes ingyenes
ellátást, tanítást, s ez által vonzóvá, a legszegényebb­
nek is hozzáférhetővé tenni, hogy kántor-tanítóink foko­
zott mérvben kerüljenek ki onnan megőrzésére, gondo­
zására annak a nyájnak, melynek maholnap sem papja,
sem tanítója nem lesz.
A marosi egyházmegye ily értelmű javaslattal pár
éve megkereste az Igazgató-Tanácsot, e mellett állunk
mi is mindnyájan, erre nézve is vártunk előterjesztést a
kerületi közgyűlés elé, sajnálatunkra, ebben is csalódtunk.
Mind ezek tarthatatlan állapotok. Saját jól felfo­
gott érdekeink sürgősen követelik rendezésüket; minél
tovább halogatjuk, annál nagyobb kárát adjuk, éppen
ezért felszólalásunkat tisztelettel ajánljuk a nem sokára
összeülendő kerületi közgyűlés szives figyelmébe.
Tanügy.
A latin nyelv tantervének revíziója .
(Felolvastatott a kolozsvári tanári-kör 1897. május tartott
ülésében).
(Vége.)
A mi a latin nyelv tantervét illeti, főleg az olvas­
mányok megválasztása, a tanítandó klasszikus íróknak,
s műveiknek egyes osztáiyonkint való beosztása, a mitho-
logia és u. n. régiségek tanának körvonalozása s az
i1 írásbeli dolgozatok tárgyának és mennyiségének meg­
határozása kíván célszerűbb módosítást.
A z alaktan és mondattan régi, kipróbált tapaszta-
^ latok alapján helyesen, és a dolog természetének meg-
1 felelően van beosztva a négy alsó osztályba, s a tan­
terv helyes értelmezésével és célszerű eljárás mellett el
is tanítható sikerrel, és túlterhelés nélkül. A minden­
napi tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez osztályok­
ban mégis különösen a latin nyelvi tananyag terheli a
tanulókat, s kényszeríti szüleiket korrepetitorok felfoga-
i dására, a kikre nem kellene, hogy szükség legyen. A
nehézség pedig csak onnan származik, hogy a tankony-
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vek által magunkat'félrevezetni engedjük. A tanköny­
veknek ugyanis, kivált a latin nyelvtanoknak, melyek
hivatva vannak mind a ' nyolc osztály szükségletének
megfelelni, bármennyire törekszenek is rövidségre és
vékonyságra, lehetőleg teljesnek kell lenniök, s magok­
ban kell foglalniok a ritkábban nyilvánult nyelvi sajá­
tosságokat, és eltéréseket is, minélfogva természetes,
hogy felsorolják nem csak a rendes szabályszerű formá­
kat, hanem az eltéréseket, és kivételes rendhagyóságo-
kat is. A tankönyvekhez való ragaszkodással abba a
hibába esünk, hogy a rendes formák alkalmaztatása, és
alapos begyakoroltatása helyett, már az első és máso­
dik osztályban hosszú időn keresztül gyötörjük a gyer­
mekeket sok oly kivételesség beemléztetésével, melyek­
kel a klasszikusok olvasása folyamán, később is csak
ritkán találkoznak; pl. mily sok időt pazarlunk el a
harmadik deklináció genus-szabályai kivétel ességeivel,
később a consecutio temporum törvényeinek felsorolá­
sával, sőt a tudománynyal egészen ellenkező dolgokkal
is, pl. hogy a »cum« és »qui. quae, quod« mikor kíván
indikativuszt, mikor konjunktivuszt. Ha sikert akarunk
elérni, a kivételességekből, és rendhagyóságokbúl csak
a leggyakrabban nyilvánuló sajátosságokat fogjuk eltani-
tani, egyekben csak akkor utalunk a tankönyvre, mikor
az irók fordítása közben a szükség kívánja; a hipothe-
tikus elméleteket pedig lehetőleg mellőzzük.
De nehány év óta az alsóbb osztályokban, főleg
az első és második osztályban, a tanítás alapjául szol-
gáló olvasmányok célszerűtlen megválasztása igen nagy
mértékben megnehezítette a rendes előhaladást. Szak-
körök helyesen hangsúlyozták, hogy a nyelvtannak csak
külön álló, száraz és tartalmatlan mondatok alapján való
tanítása nevelő és építő hatással nem bírhat, hanem
a kezdő tanulóknak is minél hamarább összefüggő ol
vasmányokat is kell adni, mert ez ébreszthet bennük
érdeklődést a tárgy iránt. Latin olvasókönyveink nagy-
része azonban ezekkel az u. n. összefüggő olvasmányok­
kal éppen az ellenkező tulsagba ment. Legtöbbje ugyanis
Kóma alapításának s a királyok korának mondáit fog­
lalja magában, nagy számú, de nem mindig kifogástalan
nyelvi és szerkezeti átváltoztatásokkal. De e mondáknak
is természetesen csak akkor lehet érdekességük, ha a
gyermekek is megfelelő gyors egymásutánban olvashat­
ják, nem pedig úgy, ha egy-egy király mondájánál he
tekig időznek, míg átgázolhatnak rajta. A latin olvasó­
könyvek pedig két évig foglalkoztatják a tanulókat e
mondakörrel, minélfogva nem hogy megkedvéltetnék,
hanem éppen ellenkezőleg, unalmassá teszik az egész
tárgyat; s ha tanulniok kell még ugyanazon históriákat
magyar olvasókönyvbűi is. s esetleg ismételniük kell a
harmadik osztályban újra a latin nyelvben egy átalakí­
tott Liviusból, az ötödikben a valódi Liviusból, meg­
fogják unni az egész dolgot annyira, hogy figyelmüket
sem tarthatjuk ébren. Nem célszerűek ez olvasmányok
azon okbúi sem, mert erőszakolással sem hozhatjuk kellő
összhangzásba a nyelvtan rendszerével. A két alsó osz­
tályban tehát inkább kicsiny mesék, rövidebb elbeszélé­
sek, párbeszédek, leírások választandók olvasmányokul,
melyek egy-két tanórán be is fejezhetők, változatossá­
gukkal nagyobb érdeklődést kelthetnek, s a nyelvtan
163
rendszerével is könnyebben összeegyeztethetők. De a
gramatikai tanításnak igen alkalmas anyagául szolgál­
hatnak úgy rövid formájukkal, mint becses morális tar­
talmuknál fogva a közmondások, velős mondatok, szálló
igék, melyekben a latin nyelv oly gazdag, s melyek
mintegy beszövődtek minden miveit nemzet nyelvébe:
csak sajnálni lehet, ha az újabb tanítás ezek elsajátítta­
tására kellő súlyt nem fektet.
A tanterv a harmadik és negyedik osztály szá­
mára sem szabja meg a tanítás alapjául szolgáló latin
szöveget, hanem csak általánosságban fejezi ki, hogy
történeti olvasmányt kell fölvenni. Erre támaszkodva, a
legtöbb intézetben alkalmazott olvasókönyvek több-keve­
sebb átalakítással Liviusból vannak szerkesztve, de hogy
a célnak nem felelnek meg, a revízió tárgyában meg­
jelent értekezések egyhangúlag nyilvánítják, s javasol­
ják, hogy Livius az ötödik osztályból is vétessék ki, s
osztassék felsőbb osztályba, a mi kívánatos is, mert a
Livius periodikus mondatszerkezete csak felsőbb osztá­
lyokban értethető meg. A revízió tárgyában nyilvánult
szakvélemények jó része .igen helyesen azt is javasolja,
j hogy a Cornelius-Nepos és Julius Caesar müvei újra
j vétessenek föl az olvasmányok sorába, oly módon, mint
I ez némely felekezeti gimnáziumokban tényleg gyakor­
^ latban is van. Ezek szerint, a harmadik és negyedik
osztály tárgya célszerűbben volna megállapítható úgy,
; hogy a harmadik osztályban prózai olvasmányul Cor­
j nelius-Nepos életrajzai, költői olvasmányul Phaedrus
! könnyebb meséi, a negyedik osztályban prózai olvas­
; mányul Julius Cézár Commentarii de bello Gallico cimü
| müvéből vett szemelvények, költői olvasmányul folyta­
tólag Phaedrus meséi vétessenek fel. A z ötödik osztály
I számára Livius helyett könnyebb, és jellegzetesebb stí­
! lusánál fogva, sokkal alkalmasabb olvasmány Sallustius-
j nak De bello Jugurthino cimü munkája, annyival inkább,
j hogy morális tartalmával sem csekélyebb hatású, mint
Livius. A római remekíróknak osztályokkint való elren­
dezésében egy másik hibája a tantervnek az, hogy a
római irodalom fénykora, vezérének, Horatiusnak tanu­
lására igen kevés időt szab, midőn számára csak a
nyolcadik osztályban juttat helyet. A Horatius költe­
ményei, alak és tartalom tekintetében egyformán a leg­
alkalmasabb, legélvezetesebb, és legbecsesebb olvasmá­
nyok, méltó és kívánatos, hogy a hetedik osztályban
is adassék számára hely.
Hiányossága végül a tantervnek az, hogy nem
jelöli ki határozottan, mit és mennyit kell, és lehet meg­
követelni e tárgynál a tanulóktúl irodalomtörténet, mitho-
logia és régiségtan címen. Ez a revízióban múlhatatla­
nul megállapítandó, s megállapítandó az is, hogy e
disciplinák rendszerben miképp osztassanak be a felsőbb
osztályok történelmi és latin nyelvi tananyagába, mert
másképpen, pl. érettségi vizsgálaton, az ókori tudomá­
nyoknak akár egész enciklopédiáját is követelhetni.
A z írásbeli dolgozatok a jelenlegi állapotban nem
a tanulókat, hanem csak a tanárokat terhelik. Ú gy a
feladatok megállapítása, mint a dolgozatok megbirálása
fölötte sok időt vesz igénybe, de a tanárok túlterhelése
éppen úgy kárára van a tanításnak, mint a tanulók
túlterhelése. A z iskolai dolgozatok száma tehát leszál-
 164.
Ktandó: a különbség pótolható házi dolgozatokkal, me­
lyeknek kijavítása az osztályban, a tanulók közreműkö­
désével eszközölhető.
Több oldalról nyert kifejezést az a vélemény, hogy
az érettségi írásbeli feladat tárgya ne magyar szöveg­
nek latin nyelvre való fordítása legyen, hanem, csak
latinról magyarra való fordítás, s a felsőbb osztályok­
ban áltálában is mellőztessék a latinra való fordítás,
mint cél és haszon nélküli munka. Ez tetszetős, de nem
hasznos gondolat; mihelyt törültetnék a latin nyelvre
való fordítás, mellőztetnék a gramatikai, és szintaktikai
ismereteknek példák által való gyakorlása és ébrentar­
tása is, és a klasszikusok fordítása is gyümölcstelen pus­
kázásba sülyedhetne, a mire a gyors haladásra való
törekvés egyébként is elég impulszust ad.
Fejtegetésemet bevégezve, javaslataimat a követ­
kezőkben foglalhatom össze.
1. Óhajtandó, hogy a főiskolai tanítás, s a tanár­
képzés reformja minél hamarább munkába véteisék.
2. A tanítás az egész középiskolában, de főleg az
alsóbb osztályokban oly módon gyakorlandó, hogy az
egyes stúdiumok lényegét a tanulók már a rendes tan­
órákon elsajátíthassák; fősuly nem arra fektetendő,
hogy sokat, hanem arra, hogy jól tanítsunk.
3. A gramatika és szintakszis tárgyalásában, a
csak szórványosán előforduló kivételességek és rendha-
gyóságok, valamint a hipothetikus elméletek mellőzendők.
4. A z első és második osztályban olvasmányokul
példabeszédek, velős mondatok, »szálló igék^, rövid me­
sék, elbeszélések, párbeszédek és leírások választan dók.
5. A tanulandó klasszikusok sorába felvendő Cór-
nélius-Nepos a harmadik osztályba, Julius Caesar a ne­
gyedikbe, Phaedrus a harmadikba és negyedikbe, Sal-
lustius az ötödikbe, Livius átteendő a hetedikbe; Hora-
Egyháztörténelmi adalékok.
(Folytatás.)
VIII.
S e lm e c b á n y a v á r o s i s ta tú tu m , 'Alkotva l ő 69 -ben.
István uramra, a hodrusbányai
prédikátorra nézve elhatározták:
Először: hogy a halottak után járó áldozati ado­
mányokat, az előirt egyházi rendszabásokhoz
a mint a városban szokás, gyűjtse egybe, és
szegény emberek perselyébe.
Másodszor: hogy a szószéken, prédikációjában a
gúnyolódó, és gyalázó szavak használatátúl tartózkodjak.
Harmadszor: hogy Hodrusbányán az emberektől
dézmát többé he vegyen.
N egyedszer: hogy naponkint és a hét folyamán,
a mint az alkalom magával hozza, a roíse után az ifjúsá­
got a kátéra tanítsa.
Ötödször: hogy időnkint, vagyis hetenkint egyszer
a tótoknak is prédikáljon, a mint ezt ezelőtt a többi pré­
dikátorok is tették.
Eredeti, német nyelven, Selmecbánya levéltárában, az
1 5 6 1 — 1570. jegyzőkönyvben. Lapszám nélkül.
PROTESTÁNS' KÖZLÖNY. 20. szám.
ciusnak hely adandó nem csak a nyolcadik, hanem a
hetedik osztályban is.
6. A z irodalomtörténet, mithologia, és régiségtan
tananyaga világosan megszabandó, s a felső osztályokba
arányosan beosztandó.
7. A z iskolai írásbeli dolgozatok száma leszállí­
tandó, de a latin nyelvre .fordítás ezután is gyakorlandó-
B a lo g h K á ro ly -
Válasz nt. Bariba Lajos ur nyiltleveiére.
Csupán az illem és áz udvariasság szabályainak hódo­
lok, midőn nagytiszteletü esperes urnák e lap 19. számában
hozzám intézett nyiltlevelére egy pár sorban válaszolok.
Nem érdemileg, mert arra többé semmi szükség
nincsen, miután az ezen ügyben közzétett nyilatkozatom
rendén felsorolt tények igazságát legszembetűnőbben-
maga az esperes ur bizonyította be, egyfelől a közölt jegy­
zőkönyvi kivonattal, másfelől pedig nekem címzett nyílt-
levelével. Hanem, válaszolok azért, hogy újból is reménye­
met fejezzem ki az iránt, hogy ezen kissé már unalmassá
vált ügyet, a kölcsönösen tett nyilatkozatok után, maga
az esperes ur is véglegesen befejezettnek fogja tekinteni.
Nyílt levelének csak egy pontjára teszek észrevé­
telt, melyben azt mondja, hogy »két forint adományát
nem az én, hanem az egyházmegye által készítendő
kiadványra adta. Hát legyen az esperes ur hite szerint.
Hanem, a kezeimnél levő eredeti gyüjtőiven szórúl-szóra
ez áll: »Az egyházmegyei közgyűlés által elfogadott
dr. Bartók-féle javaslat kinyomatásának költségeihez
hozzájárulok: Bartha Lajos s. k. 2 frt Balogh József s. k.
1 frt.« stb. Hát ez már nem hit, hanem tisztán olvas­
ható írás és kétségbe vonhatatlan tény.
Egyébként, biztosítom esperes urat, hogy irántam
nyilvánított szeretetét viszonozni, ezután is kedves kö
telességemnek tartandom; de arra a térre, hogy egy
általam is üdvösnek vallott mozgalom erkölcsi hatását
csökkentsem, lépni soha sem fogok. (Ezzel tán be is
végezhetjük. S z e r k )
Déva, 1897. május 15. S ző ts S án d or,
reform, lelkész.
TARCA.
IX.
B e s z te r c e b á n y a v á r o s i s ta tú tu m , a lk o t v a 1571-ben.
A midőn a becsületes, nemes és előrelátó tanács, meg
a bíró uram, az 15 7 1 -ik esztendő Júliusának 14-ik napján,
az egyházi és iskolai ügyek elintézése fölött való tanács­
(Hodritsh) kozásra egybegyűltek, ugyanakkor többek között, a szükség
úgy kívánván, mind a német, mind a tót egyházi szolgákra
nézve is, a békesség és egyetértés kedvéért, azt az írásba
képest, vagy foglalt, és megtartani rendeli határozatot hozták, hogy az
helyezze a élükre állított lelkipásztor előleges tudta nélkül, az egyházi
szolgálatra tartozó dolgokban semmihez ne fogjanak, és
semmi változtatást ne tegyenek ; hanem előzetesen egymás-
között mindeneket keresztyéniesen és barátságosan meg­
beszéljenek, és egyetértésre jussanak. Hogyha pedig egyet­
értésre jutni, nem tudnak, a plebánus tartozzék az ügyet a
becsületes tanács elhatározása alá bocsátani. Különösen az
egyházi, és iskolai belső igazgatásban, a fölibük helyezett
lelkipásztor meghagyásának, és parancsainak mindenekben
engedelmeskedjenek. Mert, ha ezt nem teszik, és ki-ki a
maga elhivatásához képest úgy a templomban, mint a ma­
gán-lakásán magát azokhoz nem szabja, vagy hatalmaskodik,,
a becsületes tanácsnak gondja lesz reá, hogy az illetőt méltó
büntetéssel sújtsa. És minekutánna W a l t e n uram, a jelen.
 20. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 1.65.

aratási és kánikulai napokban is, az ő hétköznapi, meg va­ szószékbűi égig magasztalja, mintha annál felségesebb munka
sárnap déli, és vecsemyei prédikációit jószántábúl végzi, se került volna ki soha nyomtatás alól, és. mindaz,, a. mi
ekképpen tartozzanak a tótok is a prédikációikat megtar­ ezzel ellenkezik, kárhozatos, és eretnekségtől szennyezett.
tani, hogy igy a tiszteletre méltó néniét és tót közönség, Mindezek felett még azt a merészséget is elkövette,
és városi lakosok között háborúság és rendetlenség ne hogy aláírásuk mellett, az egész zólyomi kerület- papságát
támadjon, és egyik nemzetiség a másiknak elibe ne ke­ a most említett könyvnek a befogadására reábeszélni
rekedjék. D á v i d uram, a tót káplán pedig, a főünnepeket akarta; sőt még ezzel sincs elmondva minden, mert a pré­
kivéve, nem szabad, hogy C s e j o v á b a hetenkint, hanem dikációját hallgató szegény, együgvü embereket nemcsak
csak minden negyedik héten kimenjen Jövőre az egyházi felbosszantotta, hanem hitükben megzavarta. Mindezek végre
szolgák szabják magukat a becsületes tanács rendeletéihez is F r ö h l i c h Tamás uramat, mint szintén besztercebányai
és határozataihoz; és az előirt egyházi rendtartást szorgal­ rendes egyházi szolgát és praedicatort arra indították, ho.gy
matosán kövessék, s annak engedelmeskedjenek. M e 1 <xe r G e r g e l y uramnak kötelességszeriileg, nyilvá­
Eredetije német nyelven, Besztercebánya levéltárában. nosan ellent mondjon.
Prof. 1570— 15 71- lapsz. nélkül. A z egybegyült papság és mellette a tiszteletreméltó
városok kiküldött urai, a besztercebányai két prédikátornak
X.
ezt a hosszadalmas vitatkozását meghallgatván és megértvén
A z ú g y n ev ezett h é t a ls ó -b á n y a v á ro s p a p s á g á n a k , v ilá g i
h a tó sá g á n a k é s k ü ld ö tte in e k , K ö rm ö cb á n y á n , 1580. m á r c iu s és mind Melcer Gergely uramnak, mind Fröhlich
16 — 17-én ta rto tt s in o d u s a h a tá ro za ta i. Tamás uramnak kellőleg világosságba helyezett külön hit­
Tanácskozási és tárgyalási jegyzőkönyve, és feljegy­ vallását komolyan egybe vetvén, miután úgy találták, hogy
zése azoknak a határozatoknak, melyeket az 1580-ik esz­ ők a h i t b e n egyek és csakis a műkifejezésekben (Ter-
tendő márc.us i ó á n és 17-én K ö r m ö c b á n y a városában minis) és a szokatlan műkifejezés i szólamokban
megtartott zsinaton (synodo), vagyis gyűlésen két szabad­ (Terminis phrasibus) térnek el egymástól, mindkettőjüknek
királyi bányaváros tisztelendő papsága, a most említett kör- meghagyják, hogy jövőre praedicatiojukban az olyanféle fo­
möcbányai városi biró és tanács, valamint a többi hat város galmi meghatározásoktú 1, mint a milyen az »ideomák-
kiküldött urainak jelenlétében hoztak, úgy a mint követ­ nak a r e á l i s és v e r b á l i s communicatiojac (de
keznek. reali et verbali idiomatum communicatione, az az: a Kris-
Először: a tisztelendő és tudós mester: E b e r - tus isteni és emberi sajátságainak, és az úrvacsora jegyek
■ hardt M á t y á s uram, Selmecbánya város plebánusa, mint anyagának sajátságaival való eszményi és valóságos egye­
az emlitett papság egyhangú szavazatával megválasztott se­ sülése) és Krisztusnak, mint valóságos istennek és embernek
nior, az alól névszerint is megnevezett egyházi szolgáknak az Ő öröktűi fogva való isteni Léténél és az időben történt
és testvéreknek, valamint a hét város világi felsőbbségének, emberi -születésénél fogva őt megillető felségéről, a miképp
az ülésen együttes jelenlétében, a CXXXIII-ik zsoltár alap­ ezt Luther a Dávid utolsó versének (valószínűleg
ján, a testvéri szerétéiről és egyetértésről, egy igen jeles vagy a XVI.-ik, vagy pedig a X L V .-ik zsolt.) magyaráza­
erkölcsi beszédet tartott, a melyben barátságosan figyelmez­ tánál Írja, végképpen tartózkodjanak, hogy ez által hallga­
tetett az alapigéből levonható tanulságokra, és hasznos eré­ tóikat a bosszúságtól megkíméljék.; egymással testvériesen
nyekre. éljenek és tanításaikban a mesterek irataihoz tartsák ma­
Ezt követőleg. előlépett Besztercebánya város prédi­ gukat. K özli: Dr. K o lo s v á r i S án d or-
kátora : M e l c e r Gergely uram, és terjedelmes hosszú (Folytatása következik.)
beszédének kíséretében kifejtvén, hogy mi az ő h i t v a l ­
l ása, erélyes szavakban tiltakozik, és mentegeti magát az
Különfélék.
ellen, mintha ő a vallásos tanokban, tiltott módon, vala­
mely újítást célozna, és egyúttal a tisztelendő és tudós
= Fölhívjuk az esperes urak szives figyelmét,
hogy a közelebbi egyházkerületi közgyűlés alkalmával ünne­
Frölich Tamás uramat, a besztercebányai ispotály rek­
pélyesen kibocsátandó ifjú lelkészeket utasítsák, hogy ok­
torát, érzékenyen korholja és bepanaszolja. mányaikat haladéktalanul adják be az esperesi hivatalhoz,
Erre aztán a most emlitett Frölich Tamás adta honnan legalább tíz nappal a közgyűlés előtt beküldendők
szükségképpen a maga válaszát, és támaszkodva és hivat­ az Igazgató-Tanácshoz. Az okmányok á következők: az abso-
lutorium (igy neveztük régen); áz egyház kérése; az egyház-
kozva az ecoemenikus zsinatokra, meg a mi tanítómeste­
megyei tanács ajánlata. Egyszersmind, figyelmeztessék áz
reinknek : L u t h e r Mártonnak, Melanchton Fű­ ifjú lelkészeket, hogy felavatásuk után-diplomájukat, és okmá­
l ő p n e k, Pomers doktornak és másoknak, le egész nyaikat az egyházkerületi jegyzőtűi átvenni sziveskedjenek.
Éber Pá lig és S t ö c k e l Lénártig az irataikra szin­ = Szabó Aladár ur beváltotta a minap han­
tén megteszi a maga hitvallását, s egyszersmind tiltakozása goztatott fenyegetését: hogy majd egyenesen hozzánk fogja
mellett kijelenti, hogy közöttük minden veszekedésnek, és intézni szavát, mert hát a »Pror. Közi.« ajánlotta a Renán
műveit. Nem ijedtünk volt meg nagyon túlságosan e fenyege­
kellemetlenségnek Melcer Gergely uram az ok szerzője,
téstől, hanem annál csakugyan többet vártunk, mint amennyit a
(avagy, a miképp magát kifejezi, causa causarum), a ki pré­ »Hajnal« legutóbbi száma hozott. Idéz Renanból egy nehány
dikációiban egy idő óta az i d e o m á k communicatió- mondatot, a melyek legélesebb kifejezései a destruktív irány­
járói (Jegyz: de communicatione idiomatum ■ = Krisztus nak s aztán ránk fogja, hogy ajánlásunkkal a református
isteni és emberi sajátságainak, az úrvacsora jegyek anyagá­ egyházat elárultuk. Ez ellen védekezni, azt hisszük, felesle­
ges; valamint nem tartjuk szükségesnek azt sem, hogy iga­
nak sajátságaival való egyesülése. Kolosvári.) egészen
zoljuk, minő célzattal ajánltuk mi Renant nem a »futkározp
uj, és szokatlan vitatkozásokat folytat, és A n d r e a e Ja­ évangyelistáknak«, hanem megállapodott gondolkozásu, és
kabnak a »Formula concordiae« cimii k ö n yvé ta szilárd hitü papoknak. Ellenlábasainkat megismerni, tán nem
 166. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
árulás. Mi elolvastuk Renánt, még sokkal előbb Strauss Dávidot
is, és sem csekélyke tudásunknak nem ártott, sem erős hi­
tünkben meg nem ingatott. Ellenkezőleg. Meg aztán, a protes-
tántizmus nem ismert eddig »Index librorum prohibitoruir>«*ot,
és dacára Szabó Aladár urnák, nem fog ismerni ez után
sem. Nem is ezekért irta ez az ur ezeket a lappáliákat,
hanem azért, hogy nagyzoló védelmébe vegye az ő »sze­
relmes fiát«, Kecskeméthy urat, ki a Szabó Aladár ur b u ­
dapesti nagy gyárának fiók- üzletét vezeti itt nálunk, és a
kinek sikerült is Kolozsvárnak jó hírnevét alászállitani a
becskereki, békési, stb nazárénusok niveau-jáig. .Meg aztán,
el vádol bennünket, hogy mi port akarunk akasztani az ő
t. barátja nyakába, hogy mi inquizitorok vagyunk, stb. De­
hogy is akarunk perelni; dehogy is vagyunk inquizitorok 1
Legyen nyugodt Szabó Aladár ur. Az ö kedves barátjának,
Kecskeméthy urnák az ő »szüzességi egyletével«, mely ha­
sonló a szerzetesi »votum castitatis.«-hoz, és a mely bot­
rány a pedagógia ellen, holott kiskorú gyermekeknek, és
kamaszoknak figyelmét kelti föl oly bűnre, melyet azok előtt
elfedezni kellene jó Ízlésű, és tanult embernek, különösen
egy magas rendű intézet tanárának: mondjuk, ennek az
urnák sikerült, magát oly alaposan nevetségessé tenni, hogy
ennél megszégyenitőbb Ítélet még soha sem ért egy theol. pro­
fesszori kathedrát. Valóban nem csodálkozunk, hogy Ferenci
Gyula, tanár, a debreceni prot. lapban felsóhajt és tán csodál­
kozik is, hogy »d r. K e c s k e m é t h y I s t v á n u r m é g
mindig a kolozsvári ev. r e f o r m , t h e o l o g i a
t a n á r a . « Mikor már ilyen hangok emelkednek a közelben,
és távolban, magán beszélgetések között, és a nyilvánosság
előtt is : Kecskeméthy urnák többé nincs szüksége általunk
soha megindítani nem szándékolt perre, hanem önbirálatra,
öntudatra, és a lelkiismere.t szavára egy oly intézettel szem­
ben, mely ez idők szerint egyetlen a magyar imperiumban,
és a melynek jövendőjét egy emberért compromittálni, nem
szabad.
= A júniusi kerületi közgyűlésen erdélyi kol-
légiumainknál több tanári tanszék kerül betöltésre. Pályázó
bizonyára lesz elegendő számmal. Örömmel jegyezzük föl,
hogy a nagyenyedi kollégium tanszékeit 1400 frt törzsfize-
téssel s 200 frt. ötödéves pótlékokkal hirdette ki, sőt a
más intézetektől pályázó tanerőknek is tiz évre terjedőleg
szolgálatukat az ötödéves pótlékba beszámítja. Dicséretre
méltó eljárás, melyet jövőben többi intézeteink is bátran
követhetnek a nélkül, hogy az egyes tanári testületek úgy­
nevezett seniori rendjét és jogát megcsorbitanák. Szerencsés
útnak találjuk arra, hogy intézeteink állandó tanszékeikre
szakképzett, tapasztalt tanerőket és ne kezdő embereket
kapjanak. Az általános panaszban, hogy egyetemeink böl­
csészeti és természettudományi karai sem tudós irányban,
sem gyakorlati pályára nem nevelnek, a tanár-választásnál
tényleg csak az egyénnek múltja lehet irányadónk. Adja
Isten, hogy nálunk, a hol még eddig középiskolai tanszékek
betöltésénél sem pártfogás, sem rangosztály nem szerepel­
tek, most is igaz protestáns lelkületű munkások nyerjenek
elhivatást, mert intézeteinknek, ha volt valaha, úgy ma van
odaadó, buzgó támogatókra szüksége. 1 emlékezetessé tenni ?
= A kolozsvári ref. kollégium ^rnári kara,
mint az erdélyi ref. tanárok általános özv.-árvai alapjának
kezelő testületé, miután a zilahi kollégium tanári kara ez
évben rendes értekezletet egybehívni nem kíván, a kerületi
közgyűlést megelőző napra, junius 9-ére, az erdélyi ref.
tanárokat rendkívüli értekezletre meghívta Az értekezlet
tárgya az alap 1896. évi számadásainak megvizsgálásán kí­
vül, az alap végleges felosztása lesz. Igaz ugyan, hogy az
úgy a nagyenyedi tanár-karnak a felosztást ellenző felebbe-
zése folytán, most még az Igazgató Tanács előtt és döntése
alatt áll, de hihetőleg a kitűzött időre elintézést nyer és
véglegesen tárgyalható lesz. Reméljük, hogy a testvéri egyet­
értés, mely harmincnégy évvel ezelőtt hét kollégiumunknak,
erdélyi magyarságunk e hét várának tanárait egy magasz­
tos eszme megvalósításában összekapcsolta, az alap felosz­
tása után is élni fog. sőt erősbödik örömére minden pro­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
zo. szám
testánsnak, de mindenek előtt javára egyetemes magyar
tanügyünknek.
= Meghívó. A marosi egyházmegye küküllői köre
f. évi május hó 24-én, d. e. 9 órán kezdődőleg, Makfal-
ván fogja megtartani gyermek-istentisztelettel egybekötött
papi értekezletét, melyre a tiszt, tagokat, és a t. érdeklődő
közönséget tisztelettel meghívom. Tárgysorozat: A gyermek­
istentiszteleten imát mond t. Nagy József, erdő-szentgyörgyi
pap aa. Egyházi beszédet tart t. Kócsi Dániel, vajai pap aa.
Értekezéseket tartanak : tiszt. Gönci István, Kócsi Dániel,.
Simon Imre és Biró Géza aai. Előfordulható indítványok,
és más közérdekű tárgyak. Mák falván, 1897. május 12.
B e n e d e k D é n e s , értekezleti elnök.
= Dombi Lajos, gyulai paptársunk, ki a szi­
lágy-szolnoki egyházmegyében kezdette meg pályáját, egy­
házkerületi közgyűlésünknek is tagja volt, mig a tiszántúli
egyházkerületbe át nem költözött: most egy kötet költe­
ményt ad ki 1 0 — 12 ivén; ára 1 frt. mely a kiadóhoz,
Gyulára küldendő. A kik még gyönyörködni tudnak egy
őszinte szív megnyilatkozásában, ha szinte verses formában
jelentkezik is, azoknak ajánljuk e jóakaratu füzet megszer­
zését. A metafizika igen szép tudomány, sok okos ember­
is irt már e tekintetben sok okos könyvet, de a végén is,
I a mint nem lehet megélni csak ananászszal, nem lehet meg­
élni csak metafizikával sem. Könnyebb lektura is szükséges
1 olykor olykor.
= Muzsnai Miklós, zilahi ev. ref. segédlelkész,
egy esketési beszédecskét adott ki, mely nála, vagy Seres
I Samu nyomdásznál megrendelhető 16 krajcárért. A tiszta
I jövedelem a Szeretetház javára fordittatik. Igen örvendetes,
hogy az ifjú nemzedék az irodalmi téren is kezdi próbál-
1 gatni szárnyait, hogy mer. Csak előre. E beszéd is figyel­
met érdemel. Természetesen, hiányzik belőle a tapasztalás
közvetlensége. De kárpótol érte az ifjúság ábrándozása, melege,
szárnyalása. Már a cél érdekében is megérdemli a támogatást.
j
I
j
j Hivatalos rész.
481-1897- K Ö RLEVÉL,
v a la m e n n y i e r d é ly r é s z i e v . r e f. e g y h á zm e g y e n tis z t. E s p e -
re s é h e z és a p ü s p ö k i v iz s g á la t a la t t á lló e g y h á zk ö z sé g e k
tis z t, le lk é s z e ih e z .
A »Protestáns Közlöny« múlt évi 17. számában »Az
erdélyi évi ref. egyházkerület összes lelkészpásztoraihoz« c.
körlevelemben lelkipásztortársaimat a millennáris esztendő
méltó megünneplésére és emlékének megörökítésére szólí­
tottam volt föl. Ez utóbbit illetőleg körlevelem 2. pontja
alatt elrendeltem, hogy istentisztelet után közvetlenül egy­
házi közgyűlések tartassanak, s ezeknek napiiendjére két
tárgy tűzessék k i : egyik az ezeréves emlékünnep jegyző-
könyvi megörökítése, a másik, intézkedés arra nézve, hogy
a helyi viszonyok tekintetbe vételével, minő módon lehetne
valamely maradandó alkotással a nemzeti ünnepet örökre
A folyó évi junius hó 10 én megnyitandó egyházke­
rületi közgyűlés előtt püspöki jelentésemben fel óhajtom
sorolni azon alkotásokat, a melyekkel egyes egyházközségek
erejükhöz képest az ezeréves ünnepet emlékezetessé tették,
minélfogva felhívom az egyházmegyék nt. espereseit, és a
püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségek tiszt, lelkészeit,
hogy legkésőbben junius hó 3-ikáig jelentést tegyenek hoz­
zám, melyben pontosan mutassák ki, hogy az egyházmegyék
területén levő, és a püspöki vizsgálat alatt álló egyházköz­
ségek minő intézkedéseket tettek a maradandó alkotások
létrehozásában, és az intézkedéseket mennyiben hajtották
végre?
Kolozsvárit, 1897. máj. 18. S z á s z D o m o k o s,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Geró'.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Május. 27. 21. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő fiz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e i'lc e s ztő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

egyház viszonyai, helyzete, annyira megváltozott-e,

Konzervátiv belmisszió. hogy most minden embernek okvetlenül fel kell
(Válasz a ^Nyilatkozatra*.)
csapni misszionáriusnak; és az a kérdés: vájjon,
I. az-e az egyedüli helyes út. melyen ezek az urak
Mielőtt a felvetett kérdésben, hogy: kell-e haladnak ? A történelem igazolja, hogy közöny,
nekünk belmisszió, vagy nem, nyilatkoznám, nem hitetlenség minden korban volt; s azt is ki­
tehetem, hogy szerény véleményemet is el ne mondhatjuk, hogy minden korban lesz, mig a
mondjam. Nem azért, mert a kérdés sokkal fon­ gyarlóság, a rosszra való hajlandóság fajunkhoz
tosabb, mintsem abban egyszerű »igen«-nel, vagy lesz köttetve. Hogy más tényre ne hivatkozzam,
»nem«-mel lehetne felelni. Mig ellenben a kér­ a laodiceabeli gyülekezetei hozom fel, melyet
désnek egy kissé tüzetesebb fölfejtése, megvita­ J á n o s , a szeretet apostola megfedd: » T u d o m
tása, gondolom, a nézeteket is tisztázni fogja. a te dolgaidat, hogy te sem hideg,
Nem akarom azonban igénytelen nézetemet sen­ s e m h é v nem ' v a g y ; vajha, hideg v o l n á l ,
kire oktrojálni, sőt függetlenséget kívánok min­ v a g y hév. « (Ján. Jel. III. 15.) Kitetszik ez idé­
denkitől, mert csak ez által munkálhatjuk anya- zetből, hogy a kér. egyházban már a Jézus
szentegyházunk fölvirágzását. korában uralkodott a közöny, s akadt akkor is,
Hogy a kérdés rövid historikumára térjek, a ki azt megfeddje. a miképpen ma is akadnia
alig öt-hat éve, hogy hazánkban a protestáns, ! kell. De, hogy a mai kor vallas-erkölcsileg rósz-
illetve a ref. egyház kebelében a belmisszió j sznbb volna, mint a régebbiek, hogy ma nem
g y a k o r l a t i l a g is a m a i h o z h a s o n l ó fo r ­ I találhatnánk a hivő, kegyes és áldozatkész élet-
má b a n megindult. Addig, úgy szólván, csak i nek fénylő példáira, azt határozottan tagadom, s
az a kevés lelkész gyakorolta ilyformán, a ! velem együtt tagadni fogják sokan, s állításunkat
ki a külföldi egyetemeket meglátogatta, s ottan igazolja a való élet is.
ezen iránynyal jobban megismerkedve, ismereteit Azt nem értem tehát, hogy mire való a
itthon is érvényesíteni kívánta. D e nem tévedek, belmisszió apostolainak ama túlságos jajveszéke­
ha azt állítom, hogy a papság nagy része, s lése; mire való a társadalmi, egyházi életet
éppen a mostani generáció, csak a theologián, olyan sötét színben festeni; és mindenek felett,
ha jól emlékszem, az enciklopédiával kapcsola­ nem értem, mire való az összes p r o t e s t á n s
tosan. hallott valamit a bel- és külmissziórúl; de pa ps ág ellen olyan kemény vádakkal
hogy azt gyakorlatilag hogy kell csinálni, soha f e l l é p n i , hogy ez nem csinál semmit, hogy az
sem mutatták, legalább nekünk nem. Egészen a alszik; hogy az, mint egyik főgondnokunk egy
legújabb időkig tehát, a belmissziónak apostolai, világi folyóiratban (»Erdélyi Gazda« 1897. 4. sz.)
orgánuma, irodalma egyáltalában nem volt. mondja, l e t h á r g i á b a n szenved; hogy »a ma­
No, hát most van. Már nemcsak a theolo­ gyar lelkészek nagy része a kúra pasztorális
gián tanitnak elméletileg a belmissziórúl, hanem terén követi el a legtöbb mulasztást«.
inkább az elméletet' is az életből, a gyakorlat­ Az arcomba szökellik a vér, mikor e ke­
ból ismerhetjük meg, annyira felkapták. Az a mény vádakat olvasom; mintha csak Kolonics és
kérdés merül föl e túlbuzgóság láttára, hogy a jezsuiták ítélnének gályarabságra, erkölcsileg,
vájjon a belmisszióra most nagyobb szükség olyan kemény vádak ezek. Ha igazak volnának,
van-e, mint régebben volt f Vájjon, a kálvinista palástunkat kellene elvenni, mert, a vádak ér-
 i68 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 2i szám.

telmében, nem vagyunk gondozói a vallás-erkölcsi belmisszió volt, mig a mostani külmisszióvá vál­
életnek, nem ápoljuk édes hazánk zengzetes tozott, az egyház kebelében is.
magyar nyelvét, nem ostorozzuk a bűnt, nem Miben is állott csak a mi belmissziónk ?
küzdünk a nép anyagi jóllétéért; egy szóval, nem Abban, hogj' erős, vágj' mint mondani szokták,
csinálunk semmit, csupán ingyen élünk. vastag nj'aku k á l v i n i s t á k a t képezzünk;
Álljunk szembe. Igazak ezek a vádak? Hát hogy híveink egyházunknak élő kövei legyenek ;
a történelem megbélyegezte valaha a kálvinista hogy szivükbe nemességet, elméjükbe felvilágo
papságot, hogy az nem állott hivatása magas­ sodást csepegtessünk; hogy megtanítsuk őket
latán ? Hát olvastuk valahol, hogy áruló volt arra, hogy egy a szükséges dolog, és e z : az
a haza, a nemzet ellen; hogy nem áldozta istennek félelme, ugyanazért, az ő szent
vérét, életét hitéért, anyaszentegyházáért ? Vágj'' házát buzgó áhitattal kell látogatni; hitünket az
talán ma mások vagyunk? Én legalább úgy ér­ úri szent vacsorában meg kell pecsételnünk; s
zem, ugjr hiszem, hogy nem. Nohát, miért gya­ az életben felebarátainkon segítenünk kell. E g y
núsítanak akkor bennünket ország-világ előtt? szóval, a mi belmissziónk is oda irányult, hogy
H ogy magukat igazaknak, jóknak tüntessék fel a vallás-erkölcsi életet megerősítsük, a ránk bí­
velünk szemben? Óh, ha úgy van, én is felkiál­ zott nyájat megtartsuk, s az a nyáj legj'en jó
tok : b o c s á s d m e g u r a m n e k i k , m e r t n e m kálvinista és jó hazafi.
t u d j á k , mi t c s e l e k e s z n e k ! S minő eszközökkel, minő módon szolgáltuk
A kálvinista papság azért, mert a múltak­ e szent célt? Elsőbben is prédikáltuk az igét
ban dicsekvő, belmissziói folyóiratjai, közlönyei alkalmas és alkalmatlan időben; gondoskodtunk,
nem voltak, tessék elhinni bárkinek, kötelességét hogy iskoláinkban a vallás-tanitás a maga módja
mindig teljesítette. Szegénysége mellett is vallá­ és rendje szerint folyjon, legtöbbször éppen ma­
sának, egyházának mindig hű őre volt. Hiszen, gunk tanítottuk azt; előkészítettük a serdülő
ha egyházi évkönyveinket átlapozzuk, azt látjuk, ifjúságot a konfirmációra; temettünk, keresztel­
hogy népességünk mindig szaporodott; templo­ tünk és eskettünk; itt és ott magunk is meg­
maink, iskoláink még a romok helyébe is újonnan jelentünk egyik keresztelőben, vágj' lakodalom­
épültek; az egyház oltárára is, kinek, mintadák ban, s együtt vigadtunk híveinkkel; majd ismét
az istenek, áldozataikat lerakták; a kepét is a viszálykodó házasfeleket békitettük k i: a pa­
itt-ott megváltották, s tán még az úrvacsorával ráznákat fedettük meg szigorúan, hogy az ekklé-
élők száma is szaporodott némileg. (Mindezeket zsiában mindenek ékesen és szép rendben le­
szükség esetén statisztikailag is igazolni tudnám.) gyenek; mikor a mezőn jártunk, hogy kánoni-
Ama kemény vádakkal szemben, méltán hi­ kánk termését megnézzük, találkoztunk egyik-
vatkozhatunk tehát arra, hogy ez is tán vala­ másik hívünkkel, kit a templomban ritkán látunk,
melyes belmisszió és kúra pásztorális; hogy e s közben megmondtuk neki: ritkán látjuk egy­
tényekben van valami érdeme annak a gúnyolt, mást, szomszéd; mért nem jár a templomba ?
annak a lenézett kálvinista papságnak is, mély És igy tovább.
midőn egyik kezével anyaszentegyházáért küz­ Valami ityesforma volt a mi belmissziónk;
dött, másikkal a megélhetés nehéz igáját tolta. egy zajtalan, csöndes munka, de a meljnek ál­
Most tehát azzal lépni föl ellenünk, hogy dása, hatása el nem maradt. Híveink soha sem
semmit sem teszünk, hogy kötelességeinket el­ fenyegettek azzal, hogy kilépnek az egyházból,
hanyagoljuk: egy kissé kemény vádak, melyeket hogy baptisták, vagy éppen felekezetnélküliek
nemcsak önérzettel kell visszautasítanunk, hanem lesznek.
a vádlókat és az egész közvéleményt meg kell Tulajdonképpen, a mennj’ire én a helj-zetet
győznünk az igazságról, s anyaszentegyházunk ismerem és a viszonyokat mérlegelni tudom, ha
eddigi erős fundamentumát nem hogy aláásnunk, most nagyobb szükség, van belmisszióra, mint
de még erősebbé tennünk. csak ezelőtt pár évtizeddel is volt, annak oka
Szó sincs tehát arról, hogy a kálvinista nem abban rejlik, mert a nép roszabb, erkölcs­
papság úgy a múltban, mint a jelenben pozitív telenebb lett, hanem abban, mert a viszonyok
és negatív ne lett volna a belmisszió harcosa, gyökeresen megváltoztak; uj ég és uj föld lett,
s hogy egyháza, vallása érdekében mindent meg s ebben az uj világban csak a kálvinista egy­
ne tett volna. Csakhogy az a belmisszió igazi ház, annak intézményei, szokásai maradtak a
 21. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
régiek melyek pedig nem illenek belé az uj idők
alkotásaiba. E régi intézmények pedig a kepe­
rendszer, az egyházi rovatai, azoknak felhajtása,
a papi fizetések rendezetlensége, az egyházi ter-
heknek a hívek által való aránytalan viselése;
á papságnak a néptől való függési viszonya, stb.
Ezeket a dolgokat belmisszióval eligazítani,
nem lehet; itt gyökeres orvoslásra van szükség.
A belmisszió ama nagy mérvű terheket, melyeket
híveink hordoznak, meg nem szünteti, vállaikról
le nem veszi. Tévednek tehác a belmisszió hívei,
vagy nem ismerik eléggé a helyzetet, mikor arra
akarnak vállalkozni, hogy emez állapotokat a
belmisszióval megorvosolják. Annyi belmisszió,
annyi kúra pasztorális, mennyit eddig a papság
jó lelkiismerettel végzett, úgy vélem, most is
tökéletesen elég volna a vallás erkölcsi bajok
szánálására; ezt a belmissziót nevezhetjük kon-
z e r v á t i v b e l m i s s z i ó n a k , szemben a mos­
tani divatos áramlattal, mely, hogy nem épit,
hanem rombol, gyöngíti az egyház erősségét, azt
a következő cikkben igyekszem kimutatni.
Vajda Ferenc-
ki egyházkerületi özvegy-árva gyám-
intézet jogi természete.
(Nehány megjegyzés a Szőts-Bartók-féle véleményre.)
Ellenezni mindent, a mi nem tőlünk ered, sőt meg­
tagadni saját nézetünket is, ha azt a hatalom magáévá
teszi: jól ismert ellenzéki elv, melynek védelmezésére
háládatos eszközkint kínálkozik a hangulatkeltés, hogy
ne mondjuk, siránkozás.
Ez elvet látjuk következetesen keresztülvive a
.vajda-hunyadi egyházmegye véieményekint nyilvános­
ságra bocsátott röpiratban, melyet leálcázása óta kö­
zönségesen Szőts-Bartók-féle javaslatkint szoktak em­
líteni.
És a hangulatkeltés művészetében is otthonosak
a véleményezők.
Ugyan, kire volna hatástalan »a szegénységgel
küzdő özvegy papnék szivében támadt mély megdöb-
bdnés és keserűség«, vagy, kit ne győzne meg »alapok
hasábjain világot látott bírálatok t e k i n t é l y e s e b b
részében e l l e n á l l h a t a t l a n e r ő v e l és tiszteletre­ jogra vonatkozólag is utalást keresnénk: azt bizonyára
méltó őszinteséggel megnyilatkozott« protestáció, mely
s érint az lg.-Tanács javaslata: »nem is jogos, nem is
helyes, a lelkészi kar jogát és érdekeit egyiránt sértő«.
De ne kezdjük oly magas hangon, atyánkfiái 1 tása«, vagy »Az érd. ev. ref. egyházkerület papi árvái­
Mert tulajdonképpen miről is vau szó ? Elmondjuk, ha
szívesek lesznek, meghallgatni.
A megelőző évek együk közgyűlésén föláll Nagy
Domokos aa. és közvetlen egyszerűséggel, de szivből
fakadó óhajtással előterjeszti indítványát, hogy állittas- | tézkedésével is a lelkészek javára volna eldöntve, mely
sék föl az erdélyi papi árvák számára egy Szeretetház. j! szerint az alap kezelésével a püspöki szék bízatott meg.
A közgyűlés egyhangúlag helyesli a fölvetett esz- ! E tény, köztudomás szerint, abban leli indokát, hogy a-
169.
mét, s határozott utasítást ad az Ig.-Tanácsnak, hogy
keressen utat-módot az életre való eszme megtestesíté­
séhez.
Es az lg.-Tanács gondolkozott és dolgozott. Fá­
radhatatlan elnöke felkutatott, és a létesítendő intéz­
mény javára értékesített minden segély-forrást; meg-
hálálhatatlan buzgósággal és kitartással szerezte meg a
sorsjátéki koncessziót, nyerte meg az egyetemes kon-
vent hozzájárulását, s midőn a megalapítás küszöbén,
az intézmény jövőjének minden oldalról való biztosítása,
és fejlődési alapjainak lerakása céljából, nem is saját
kezdeményezése, hanem a z e g y h á z m e g y é k p é l­
d á j a a l a p j á n , az özvegy-árvái alap fölszabaduló jö­
vedelmeinek e célra való rendelését javasolja: a téves
fölfogáson alapuló röpirat hatása folytán, nem remélt
ellenzésre tálál.
A Szőts-Bartók-féle javaslat ugyanis, mely nagyon
is szóvá tehető módon, egyik vezér-egyházmegyénk in­
dítványa képpen terjesztetett szét az összes érdekeltek
között, kétségtelenül tetszetős formában, de határozottan
téves alapokon világítja meg az egyházkerületi özvegy-
árvái gyámalap kérdését, s mert apokrif volta csak ké­
sőbb vált köztudomásúvá, az egyházmegyék nagy része
által, gondolom, már csak azért is elfogadtatott, mert
egyik egyházkerületi főhivatalnoknak, a generális direk­
tornak nevét látták aláírva.
Téves alapon áll pedig a szóban forgó javaslat
azért, mert az egyházkerületi gyámintézetet e g y k ö ­
z ö n s é g e s betéti-, v a g y r é s z v é n y - t á r s a s á g ­
n a k v é l i , mely a részvényesek közös jogainak és kö­
telességeinek megszabása mellett, a társaság vagyonának
tulajdonjogát is a részvényesekre ruházza.
Ebből a hibás fölfogásból keletkeztek azután az
intézet föntartása mellett fölhozott összes indokok, me­
lyek különben sok változatban, tulajdonképpen csakis
azt hangoztatják, hogy a papok évi részvény-dijakkal
járultak hozzá az intézet alapjainak létrehozásához, tehát
semmiféle hatalomnak sem áll jogában azt más célokra
fordítani.
De lássuk csak közelebbről ezeket az indokokat.
Mindjárt az intézet címéből (»Az érd. ev. ref. egyh.-
ker. lelkészek és lelkész Özvegy-árvák gyámintézete«)
elvitathatatlan tulajdonjogot vindikált a »vélemény« a
lelkészek részére az alap vagyonához; pedig hát a vé­
leményező urak igen jól tudják maguk is, hogy az in­
tézetek címei nem a tulajdonjog kitüntetésére, hanem
csak az intézmény céljainak jelzésére vonatkoznak s a
mennyiben a szóban forgó hosszabb címben a tulajdon­
nem a lelkészek javára, hanem az egyházkerület részére
találnék fentartottnak. Vájjon, eszébe jutna-e a vélemé­
nyezőknek »Az erdélyi ev. ref. egyhker. theol. fakul­
nak Szeretetháza« címekből a theologusok, avagy a
papi árvák részére magánjogokat vindikálni ?
Meg nem állhat a »vélemény« amaz állítása sem,
hogy a tulajdonjog kérdése már a közgyűlés azon in­
 170. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
traktusbeli Özvegyeket közelebbrűl ismerő esperesek
közvetlenül befolyhassanak a segélyosztásba s igy az
alap jövedelmének igazságos és méltányos kiosztása
biztositva legyen, de az alap kezelését tulajdonjogainál
fogva a kerület magának tartotta fönn.
Végül, legnagyobb tévedésnek az egyházkerületi
gyámintézet részvénytársasági jellegének merev vitatását
s az ebből levont konzekvenciákat tartjuk, mert hát a
legelemibb jogfölfogás szerint is, azonnal szembetűnik
annak k ö z a 1 a p i jellege.
Keletkezik a generális-kasszából, tehát az egyház-
kerület egyetemének tulajdonát képező közalapból; gya­
rapszik az egyházkerület által időnkint erre destinált
összegekbűl, (énekes-könyv jövedelmének hányadai; ga-
rasos pénztár kamatai; biztosító-társasági jutalék, szóval,
mind az egyházkerület közalapjaiból és jövedelmeiből),
kegyes alapítványokból és végül, az egyházkerület auto­
nom testületé által az összes egy házközségekre és pa­
pokra kivetett a d ó b ú 1, valamint a házassági válóperek
feleire és az esketett párokra kirovott i l l e t é k e k b ő l .
Tehát, nem részvény dijakról, vagy tagdíj-illetékek­
ről van itt szó, hanem adórúl és illetékről, a mi pedig
lényegesen különbözik az előbbiektől. Tagdijakat szed
a részvény-társaság, vagy szövetkezet a kitűzött közös
cél munkálhatása céljából, föltétlenül oly kötelezettséggel,
hogy a megszerzendő előnyökben és vagyonban azösz-
szes tagok részesülhessenek, s ahhoz elvitázhatatlan tu­
lajdonjoggal bírjanak; de adót vet ki az állam, vagy
más adókivetésre jogosított testület magának az egész
intézménynek fentarthatása és a rendkívül sokféle szük­
ségletek kielégítése végett, valamint illetékeket szed, bi­
zonyos állami megbízásból teljesített hivatalnoki funkciók
alkalmából, ugyancsak az említett célokra. És igy tett
egyházkerületünk is. Autonom hatáskörében létesített
egy közalapot a papi özvegyek segélyezésére s rendel­
kezésére bocsátotta annak a lehető vagyont, valamint
adókivetési jogával is élt a cél sikeresebb és gyorsabb
megvalósithatása érdekében
Vájjon, mit szólna a közvélemény ahhoz, ha egyik
adózó állampolgár, a bár speciális címen kivetett, de
arra a célra egészben fel nem használt adó-maradvány­
ból, mondjuk, a közutak föntartására rendelt alap évi
fölöslegéből, befizetett útadója arányában, részt köve­
telne, vagy pláné e fölösleghez oly követeléseket fűzne,
hogy azt az állam más célokra föl ne használhassa.
Nem létezhetik a világon oly fölfogás, mely a
jogos alapon kivetett és beszedett adó és illeték fize­
tését magánjogok szerzésére alkalmas cselekvénynek te­
kintené s a közhatalom által e címen bevett összegekhez
tulajdonjogot formálhatna. A z államhatalom legsarkala­
tosabb jogai volnának az ily fölfogás által megtámadva,
valamint egyházkerületünk közgyűlésének soha kétségbe
nem vont önrendelkezési joga van a »véleményében
lefektetett elvek által kérdésessé téve, és az egyház-
kerület, vagy kollégiumok és egyházak összes közalap­
jaira vonatkozólag van oly veszélyes magánjogi elv fel­
állítva, melynél fogva azok bármikor megtámadhatók és
a hozzájárult egyesek között szétoszthatók volnának.
Kétségtelen, azonban, hogy közjogi szempontbúi
maguknak az adózóknak is van bizonyos foguk az adó-
2i. szám.
búl befolyó jövedelmek fölhasználása tekintetében, de e
jog csak annyira terjed, hogy azok tényleg közcélokra
fordittassanak. íg y az egyházkerület intéző közegeitől
is jogosan megkövetelhető, hogy a k ö z a l a p o k , tehát
az egyházkerület egyetemének tulajdonát képező, s ha­
tározott célra rendelt vagyonösszeségek jövedelme álta­
lában közcélra, s ha az egyes esetekben kitűzött spe­
ciális cél elérve van: lehetőleg rokon-célokra használ­
tassanak föl; de ily alapon nincs értelme a »vélemény«
tiltakozásának, mert az Ig.-Tanács nem akar egyebet,
mint éppen egy más oldalról kellőleg fedezett szükség­
letre rendelt közjövedelemnek a legszorosabb értelemben
vett rokon-célra való fölhasználását.
Hiszen, elismerjük magunk részéről is, hogy az
egyetemes gyámalap évi 250 írt. és családonkint 2— 2
árváért számítva, évi 350 frt segélye, nem oly magas
összeg, melynél kedvezőbb ellátást várnunk ne lehetne,
de viszont elvitázhatatlan, hogy a szóban forgó, épp
oly magas rendű és sürgős kielégítést váró érdek elő­
nyére e mellett már könnyen lemondhatunk, a jöve­
delmi források tekintélyesebb részének eleste miatt, to­
vábbra úgy sem emelkedő, sőt az özvegyek számának
szaporodtával bizonyára csökkenő évi húsz frt. segélyről,
annál is inkább, mert azok részére, kik az egyetemes
gyámalap áldásaiban még nem részesülhetnek, érintet­
lenül föntartatik az addigi segélyezés.
A z egyházmegyék megszüntették özvegy-árvái
gyámalapjaikat, vagyonuk egy részét a jelenleg szolgá­
latban álló lelkészek országos gyámintézeti járulékainak
fedezésére, tehát, még csak nem is közcélra, hanem
egyéni terhek könnyítésére, fordították. A z egyházke­
rületi tanári özvegy-árva alap egészen felosztatott az
állami nyug- és gyámintézet felállításával és a szerzett
jogok, tehát a jelenlegi özvegyek ellátásának biztosítása
mellett, a kollégiumok vagyonához fog az alap csatol-
tatni, tehát csak maga az egyházkerület ne volna jogo­
sítva egyik közalapja fölött, a változott helyzetnek meg­
felelően intézkedui ?
Éppen igy határozott vajda-hunyadi egyházme­
gyénk is, az egyházmegyei gyámalapot zárt intézetté
tevén, s a már igényt szerzett özvegyek jogainak biz­
tosítása után fonmaradó tőkéjét a jelenleg élő papok
országos gyámintézeti járulékának fedezésére, tehát egv
sokkal távolabbi célra fordítván. Ú gy tudjuk, hogy az
ismertetett határozat alapját képező javaslat egyik szer
zője éppen Szőts Sándor ur volt, de már arról nincs
tudomásunk, hogy dr. Bartók György ur azzal szemben
ellenvéleményt jelentett volna be.
Végül, még a »vélemény«-nek csak arra a passzu­
sára kívánunk rövid megjegyzést tenni, mely ugyan nem
kifejezetten, de mellékesen arra is gondol, hogy az egy­
házkerületi gyámalap nyugdíjintézetté alakittassék át.
Teljesen elfogadnók ez álláspontot, ha tőle sikert remélni
lehetne, de éppen gyámalapunk erőtelensége bizonyítja,
hogy 500 pap részére nyugdíjintézetet alapítani: egy­
házkerületünk erejét messze túlhaladja. Örülnünk kell,
hogy a zsinat ez eszmét magáévá tette s létesítésére
nézve kilátást nyújtott. A zt hisszük, hogy senki sem
melengette inkább szivén a nyugdíjintézet sorsát sem,
mint éppen a mi főpásztorunk, ki a gyámintézet meg­
 2i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
alkotása rendjén is kemény harcokat vívott meg mel­
lette, de, sajnos, még nincs eléggé megérve az eszme
s különösen vagyoni erőnk oly parányi, hogy türelem­
mel kell vámunk e nagy feladat megoldása tekintetében
az idők teljességét.
Nem késünk tehát bevallani, hogy a kérdés iKen
fölfogása mellett, az Ig.-Tanácsnak főt. püspök aa. ja ­
vaslata alapján készült tervezetét egészben célszerűnek,
üdvösnek, s a »vélemény«-ben hangoztatott elvek dacára
is, j o g o s u l t n a k tartjuk, s reméljük is a főt. egyház-
kerületi közgyűléstől, hogy annak idején, e javaslat el­
fogadásával az alapítás küszöbén állő Szeretetház nagyra
fejlődésének biztos alapjait le fogja rakni.
Dr- Kádár János-
Tanügy.
A vallás-erkölcsi és hazafias nevelésről.
{Felolvastatott az országos középiskolai tanár-egyesület újonnan
-alakult sz.-udvarhelyi körének 1897. ápr. i-én tartott első gyűlésén.)
Midőn a közös elhivatás, és az egy téren munká-
lás testvéri érzete által áthatva, s megértve korunk
intő szózatát is, városunk s talán a vidék tanárainak
egyesülése immár a megvalósulás stádiumába jutott:
örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy szeretettel
köszöntsem, és őszinte kézszoritással üdvözöljem a tisz­
telt kartársakat egyen-egyen, és jó szándékú munkánkra
istennek áldását kérjem.
Kerületi körünk működését, az országos középisko­
lai tanáregyesület égisze alatt, kedvező auspiciumokkal
kezdette meg, és így remélni lehet, hogy jó vég fogja
kötni munkánk koszorúját.
Tisztelt pályatársak 1 Minden kornak, és minden
nemzetnek voltak, vannak és lesznek bizonyos propa­
gált eszméi, a melyeknek megvalósításáért a legjobbak,
legnemesebbek szoktak lelkesedni, és versenyre kelni.
Volt idő, midőn leginkább a vallás ügyét karolták fel
nem csak egyesek, hanem a felekezetek, sőt a nemze­
tek, és az egész társadalom is.
És manapság is a magyar nemzet három szinü
zászlójának legtündöklőbb jelszavai a lelkiismeretbeli és
az alkotmányos szabadság, és nemzeti függetlenség,
melynek megszerzése s biztosítása végett olykor kemény
tusára kelnek legjobbjaink.
De, nekem úgy tetszik, hogy most nem csak az
a jelszó: »nemzeti függetlenség, vallás-erkölcsi és lelki­
ismeretbeli szabadság, alkotmányos szabad államban«,
hanem e mellett ott van még egy másik is, és ez a
vallás-erkölcsi alapon nyugvó nemzeti nevelés-oktatás
magasztos jelszava.
Rég meg van írva, hogy »elvész a nép, a mely
tudomány nélkül való«, és ma már nem is tagadja senki,
hogy korunk egyik legnagyobb hatalmassága: a tudo­
mány. Ám, de nemzeti óda-költőnk szerint: »minden
ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha meg­
vesz, Róma ledől s rabigába görnyed. <
És ez igaz, mert úgy az egyesek, és a társadalom,
valamint a nemzetek, és az államok emelkedése, vagy
hanyatlása azoknak vallás-erkölcsi életétől, és tudomá­
nyos műveltségétől függ. Ezért van az, hogy nem csak
egyesek, és családok, hanem a vallásfelekezetek, nem­
171.
zetiségek, és a legműveltebb államok is elsőrendű, és
legmagasabb elhivatásuknak tekintik a nevelés-oktatás
ügyének fölkarolását, előmozdítását.
És e tekintetben már ez előtt évszázakkal megtör­
ték az utat, és magasztos példaadással járták előttünk
éppen itt, az erdélyi részekben is, áldott emlékű dicső
nemzeti fejedelmeink és főuraink, kik az igazi vallásos­
ság, és a tudomány elválaszthatatlan kapcsolatát nem
csak szóval hirdették, hanem kiknek azt fentartani s
minél szilárdabbá tenni, legnemesebb törekvésük volt.
íg y keletkeztek aztán mindenütt az egyház mellett
és azzal szerves kapcsolatban az alsó, közép és felsőbb
iskolák, és azok a kor kívánalmai szerint fejedelmi bő­
kezűséggel dotáltattak.
És mi is, itt a szép székely föld e vidékén működő
tanárok, éppen azért óhajtunk egyesülni, hogy a dicső
elődök, vagy a magyar állam által alapított, és eddig
fentartott s gyarapitott iskolák magasrendü érdekeit,
előmenetelét szivünkén hordozva, ha már pénzzel, va­
gyonnal segitni nem tudjuk, mert aranyunk és ezüstünk
nincsen; de legalább szellem által támogassuk, tanácsot
tartván koronkint a nevelés, és oktatás ügyének azon
kérdései fölött, melyek napirenden vannak, és a melyek­
nek helyes megoldásától, elintézésétől függ ezen isko­
láknak, a magyar nemzet ezen évszázak viharaival di­
adalmasan megküzdött erős várainak, védő bástyáinak,
világitó őrtornyainak jövendőbeli nagysága és fölvirágzása.
És a nevelés szent ügye többé nem is csupán a
szakférfiak dolga, hanem a családot, egyházaink és ha­
zánk minden hű fiát, és az egész társadalmat egyiránt
érdekel.
A z pedig egészen t e r mé s z e t e h o g y mint minde­
nütt, úgy a nevelés, és oktatás terén is folytonos élet,
tevékenység, fejlődés és változás mutatkozik, és éppen
azért kell gyakrabban érintkezni, eszméket cserélni, hogy
igy »mindeneket megvizsgálván, a mi jó, azt megtartsuk«,
kövessük, és ez által lépést tartsunk a haladó korral is.
Tisztelt kartársak! Hanyatló századunk utolsó ne­
gyede, általában véve, nem csak a magyar nemzet éle­
tének, és művelődésének történetében mutat fel korszakos
alkotásokat, hanem az iskolák fejlődésére nézve is ki-
törülhetetlen betűkkel lesz följegyezve, s az elmúlt mil-
lennáris évben a közoktatási csarnok is maradandó al­
kotásokat mutatott be a müveit világnak, és ha a 17.
század hazánkban az alapítás, úgy századunk utolsó
negyede méltán tekinthető, az iskolákra nézve is, a m eg­
újhodás korszakának, midőn a már megkezdődött uj
ezredév számára megifjodott, s uj intézeteinkben az uj
idők uj emberei vetették munkára kezeiket.
Azonban, előre haladott modern korunk ifjú s meg­
tisztult ábrázatán is, hol joggal, hol jogtalanul, föl szok­
tak fedezni egy-egy sötét pontot. Ilyen sötét pont, né­
melyek szerint, a vallás iránt való közönyösség, és ezzel
együtt az erkölcsi élet hanyatlása. És valljuk meg, hogy
ezt a bélyeget nem is mindig ok nélkül sütik rá ko­
runkra.
Hiszen, nem mondom én, hogy századunk fölvilá-
gosodás felé törekvő szelleme éppen a vallástalans^g
terjedésének volna melegágya; de tagadhatatlan, hogy
vannak olyan századvégi divatos gavallérok, modern
 172, PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
stréberek, sőt lehetnek talán még a szó rideg értelmé­
ben vett tudósok is, kik a nemesebb vallás-erkölcsi ér­
zés hiányába helyezik az előkelőséget, és a fölvilágoso-
dást, kik előtt a finom társalgási ftiodor többet ér a
jellemszilárdságnál, a becsület érzésnél, és azt tartják leg­
nagyobb életfilózöfusnak, ki saját énjét szereti legjobban
s éppen azért minden tettének rugója a kapzsi haszon­
lesés ; szerintük aztán az a legderekabb ember, a ki
legjobb üzletet csinál, és legkényelmesebben tud élni.
A z ilyen világba termett emberek előtt minden
eszményi és magasabb erkölcsi életelv csak lomtárba
való, és csömörletes, elavult frázis.
Minthogy pedig manapság, a politikai élet mód
jára, és mintájára mindenütt bün-bakot keresnek: ko­
runk némely fiainak ilyen gondolkozásmódjáért, vagy
olykor az erkölcsi élet hanyatlásáért, mondjuk, a vallás-
talanság terjedéséért is a legtöbben a legkényelmesebb
dolognak tartják, az iskolai nevelést vonni felelősségre,
és hibáztatják a tanárt s a tanítás egész rendszerét.
Pedig a mai rangfokozatos világban, a különben
sem nagyon rózsás tanári pályának éppen ezek az alap
talanul oda dobott vádak, és méltatlan hibáztatások szók-
tak legszúrósabb tövisei lenni. B ő d K ároly-
(V é g e kö v etkezik .)
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár. 1897. roájus J - 9
Elnökölt: főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Je­
len voltak: Simó Lajos, egyházkerületi főgondnok,
Bartha Lajos. gén. direktor, Szász Dénes, dr. Vályi
Gábor, Parádi Kálmán, Deésy Gyula, Kenessey Béla,
Gyarmathy Miklós, ig. tanácsosok, Márkus János, tit­
kár, dr. Deák Albert, ügyvéd, Maksay János, számvevő,
Deák József, pénztárnok, és dr. Kádár János, s.-titkár.
Az ülés megnyitása, és az időközben elnökileg el­
intézett ügy darabokban tett intézkedések jóváhagyó tu-
nomásul vétele után, főtiszt, püspök aa. terjesztette elő
'kimerítő szóbeli jelentését amaz előkészitő munkála­
tokról, melyeket a Szeretetház, és szegény theologusok
segélyezésére rendelt sorsjáték ügyében eddigelő végzett.
Mindenekelőtt, jelzi püspök aa. hogy a koncesszió
megnyerése után, kötelességének ismerte a sorsjáték-
tervezetet szakértő egyénnel elkészíttetni s a miniszté­
riumhoz bemutatni, mely is ott elfogadásra talált, s igy
a műveletnek ez évben leendő végrehajtása engedélyez­
tetett.
A jóváhagyott tervezet szerint 500,000 drb. 1
frtos sorsjegy fog az említett jótékony célokra kibo­
csáttatni s a jövő év február, és március havában tar­
tandó két rendbeli húzás összes nyeremény tárgyainak
értéke 80,000 írtban van megállapítva.
Lépéseket tett főtiszt, püspök aa. a kereskedelmi
miniszter urnái az iránt is, hogy a sorsjegyek szétkül­
désére nézve portómentességben részesüljön kerületünk,
de az e tekintetben fennálló megszorításokra tekintet­
tel, csak annyi kedvezményt nyertünk, hogy 5000 drb.
5 kros bélyegjegy bocsáttatott ingyen rendelkezésünkre,
és megígértetek, hogy a szétküldött, de el nem foga­
dott sorsjegyek portóköltsége egyházkerületünknek meg
fog téríttetni.
21. szám.
Jelzi továbbá főtiszt, püspök aa. hogy ajánlatokat
kért és kapott több budapesti pénzintézettől a sorsjáték­
engedély átvétele tárgyában, de ezen ajánlatok, a pénz­
piac jelenlegi nyomott helyzetére való tekintettel, oly ked­
vezőtlenek, hogy indíttatva érzi magát, a sorsjátéknak
kebli keresztülvitelét javasolni, remélve, hogy ez utón
tekintélyes nyereség lesz a szóban forgó jótékony cé­
lokra biztosítható. Ennélfogva, előkészítette a kebli vég­
rehajtásra szükséges lépéseket is, a mennyiben a nyomtat­
ványok elkészítésére nézve kilenc budapesti nyomdától,
és a nyeremény tárgyak szállítására nézve hét elsőrendű
budapesti ékszerész-cégtől vett be ajánlatot, melyek kö­
zül, szakértők véleményének meghallgatása után, a
Légrádi-testvérek nyomdai ajánlatát, és Löw Sándor,,
ékszerész-gyárosnak a nyeremény tárgyak szállítására vo­
natkozó, igen kedvező ajánlatait javasolja elfogadásra,
melyeknek alapul vétele mellett a sorsjáték! művelet
egész költségvetése akkint alakul, hogy 72,000 drb.
sorsjegy eladásából az összes szükséglet fedeztetik, mig­
az ezen felül eladandó összes sorsjegyek ára a vállalat
tiszta nyereségét fogja képezni.
Minthogy végül az ügylet lebonyolítására egész
irodát kell szervezni: gondosan utána járt főtiszt, püs­
pök aa. az erre alkalmas, és képes személyeknek is, és
ez alapon Zákó Sándort irodavezetőül, és Müller Józse­
fet könyvelőül, fölvétetni ajánlja, kik a szükséghez képest
fölveendő dijnokokkal fogják végezni az egész műveletet.
Igazgató-Tanácsunk főt. püspök aa. javaslatát tu­
domásul vette és elfogadta, mély köszönetét mondván
az ügy előkészítésével járó fáradozásaiért, és annak
értelmében határozatilag kimondotta, hogy a sorsjáték
kebli keresztülvitelére szükséges irodát szervezi, annak
élére Zákó Sándor budapesti lakost, havi 150 frt. és Mül­
ler József budapesti lakost, havi 75 frt fizetés és a sors­
játék tiszta nyereményéből kettőjük között 2/s és V3
arányban megoszló 5°/0-nyí jutalék kilátásba helyezése
mellett fölveszi; a nyomtatványok szállítására nézve a
Légrádi-testvéreknek s az értéktárgyak szállítására
nézve Löw Sándornak ajánlatát elfogadja s útasitja a
sorsjáték rendezésével megbízott bizottságot, hogy ne­
vezettekkel a szerződést kösse meg. Egyúttal köszöne­
tét mondott lg. Tanácsunk főt. püspök aának ama
szívességéért, hogy a sorsjegy-iroda részére a Biasini-
szállodában két szobát bocsátott rendelkezésére, nemkü­
lönben Szathmáry Elek, kolozsvári ékszerész aának ama
szivességeért, hogy az ékszerészek ajánlatait felülvizs­
gálni s az egész sorsjátéki művelet idejére szolgálatait,
mint szakértő fölajánlani kegyeskedett.
(V é g e k ö v e tk e z ik .) r- S-
TÁRCA.
Egyháztörténelmi adalékok.
(Folytatás.)
Hogy ennek a meghagyásnak mind ketten engedel­
meskedni fognak, azt a testvéreknek, és a tiszteletre méltó
városok összes küldötteinek nyújtott kézadás mellett, nem
csak szóval megígérték, hanem magukat saját kezű írásuk­
kal (a mely örök emlékezetnek okáért megőrzendő) köte--
 2i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. *73-

lezték is, oly hozzáadással, hogy ha közülök egyik, vagy k ü lö n b ö z ő n y e lv ű n é p s é g a g y ó n á s n a g y b e c s ű sá c ra m e n tu -

a másik az egyházban újból viszálykodást, és egyenetlen­ m ához csak a nagyobb ü n n e p e k e n s z o k o t t já r u ln i, a z 1577.
séget támasztana, ezért rendes felsőbbségétől komoly bün­ évben k e lt h a tá r o z a tta l k im o n d o t t c ik k e ly r e tá m a s z k o d v a ,
tetését vegye; tovább folytatás esetén pedig egyházi szol­ e lv e t ik és v is s z a u ta ljá k ; k ö t e le s s é g ü k k é te v é n , hogy a
gálatától fosztassék meg. g y ó n ta tá s te k in te té b e n ta r ts á k m agukat e m e h a tá r o z a th o z .
Erre E b e r h á r d t M á t y á s mester, mint az ez idő H a s o n ló k é p p e n , h o g y ú r v a c s o r a a lk a lm á v a l a K r is z tu s
szerint való szenior uram, mind a mellett is, hogy a fent te s té n e k és v é r é n e k n a g y b e c .ü s á c r a m e n tu m a k io s z tá s á n á l
emlitett F r Ö l i c h T a m á s , az isten igéjére alapitott saját is ta r ts á k m a gu k at az 1577. évi h a tá r o z a th o z , és a z ú r v a ­
hitéről eléggé világo*s, és tiszta vallomást tett, nem minden c s o r á t k in e k - k in e k a z á llá s á h o z , és é le tk o r á h o z k é p e s t s z é p
ok nélkül még is indíttatva érezte magát arra, hogy a K r i s z ­ és é k e s r e n d b e n o s s z á k k i.
t u s r a célozva, a többször emlitett Frölich uramhoz, Előfordulván továbbá, hogy a mostani gyűlésen jelen­
egyebek között, kérdést intézzen az iránt, hogy a Máté 28 ik levők némelyeket, s ezek között a zólyomi lelkipásztor és
részének eme kifejezésében: »data est mihi omnis iskolatanitó uraimékat is, Z w i n g l i a n u s o k n a k és K á l ­
potestas in c o e l o et in t e r r a « (teljes hatalom ada­ vinista-képzelgőknek piszkoltak, és efféle tévely­
tott nekem mennyen és földön. Máté X X V ili. 18.) minő géssel vádoltak; miután ez a két személy magát kellőleg
hatalom értendő ? tisztázta: N e s t o r y t és a többi összes sácrámentarius té­
Eme kérdésre Fröhlich Tamás, a nyilvános és velygőket, a kik az oltár nagybecsű sácrámentumában a
alattomos sacrámentariusok (így nevezték a kálvinistákat.) Krisztus testének és vérének a jelenléteiét kétségbe vonják,
tévelygéseinek cáfolatára nyíltan kijelentette, hogy az alatt nem és tagadják eme gonosz tévelygésükért kárhozat alá vet-
egyebet, mint a z t a z ö r ö k t ő l fogva való hatalmat I tetnek.
lehet és kell érteni, a melyet K r i s z t u s az ő megaláztatásának I A gyermekek keresztelését, és a menyasszonynak, meg
(értsd : földre alászállásának.) idején istent 1, az Ő mennyei | a gyermek ágyasnak a bevezetését illetőleg elhatározták, hogy
atyjától vett és nyert, a midőn M á r i á n a k a szűzies tiszta j ez a szertartás jövőre ne a templom előcsarnokában tör-
testében a szentlélek-istennek megárnyékolása következtében | ténjék. a miképp eddig történt, hanem benn a templomban,
szeplőtlenül emberi ¿lakot öltött; nem mint istennek fia, I hogy az a panasz, mint ha a menyasszony, és a gyermek­
mert mint ilyennek a hatalma az atyáéval, meg a szentlé­ ágyas asszony a templomba bemenésre méltatlan volna,
lekével együtt Öröktől fogva való, hanem mint M á r i á n a k 1 elessék; mert isten előtt abban az állapotban, és hivatás­
a fia, azaz: mint igazi ember, hogy egy személyben, és ban is éppen oly kedvesek, mint mások, és a templomban
önmagában külön választhatlanul, e g y Krisztus legyen papi bevezetés nélkül is megjelenhetnek, a hol értük az
és m a r a d j o n mind örökkön örökké! j imádságot is ájtatosabban lehet elmondani.
Eme kijelentésre aztán, úgy a tisztelendő E b e r h á r d t (Vége következik.) K özli: Dr. Kolosvári Sándor-
Mátyás uram, mint a tiszteletre méltó papság is, egyér­
telm űig megnyúgodott.
1
Különfélék.
Minthogy pedig a tiszteletre méltó hét bányavárosnak
= Május havi pályacikkeink a következők:
megvan a maga helyesen, és jó szerkesztésben megirt hit­
A múlt hónapról átjött: Az ember erkölcsi természete.
vallása és egyházi tana, a melyhez oly sok éven, mind ez
Kontemplációk. Sugarak a templomban. Tarthatatlan álla­
ideig álhatatosan ragaszkodtak, és a melyet annak idején
potok.
elsőFerdinánd és második Miksa császároknak,
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy e cikkelyek vaia-
meg a néhai boldog emlékű Oláh Miklós esztergomi
I melyikére szavazatukat jun. 10-ig beküldeni szíveskedjenek.
érseknek is bemutattak, és minthogy az emlitett császárok­
tól komoly intést is nyertek arra nézve, hogy a mellett j = Megrendítő csapás érte kolozsvári kollé­
megmaradjanak, ennélfogva elhatározták, es eme bányavá­ giumunk buzgó, munkás igazgatóját, és egyházm. algondno-
! kot, dr. Sárkány Lajosr. 11 évi boldog házasság után, alig 34
rosok összes egyházi. S/.olgáinak kötelességükké tették, hogy
1 éves korában, ifjú neje, Bacó Irma elhalálozott. A szerető fele-
kizárólag ezt a hitvallást kövessék, és az A n d r e a e J a ­
1 séget, a gondos anyát és a jó barátnéc, már egy éve influenzával
k a b előbb emliietett könyvének, a már jelzett hivatal vesz­ kapcsolatos tüdő baj támadta meg, és az orvosi tudomány min­
tés büntetése alatt alá ne írjanak. den segédeszközének felhasználása mellett sem volt megment-
E z t k ö v e t ő le g az e m lite tt b á n y a v á r o s o k tis z te le tr e 1 hető. Temetésén, mely szombaton délután ment végbe,
i nagy számmal vettek részt ref. egyházunk s városunk tár­
m éltó k ü ld ö tte i, és e g y h á z i s z o lg á i a z 1 5 5 8 . é v i, m e g a z
sadalmának kitűnőségei, az Igazgató-Tanács, helyi presbi-
1 5 5 9 . 1 5 6 0 . és 1 5 7 7 . é v i h it v a llá s o k a t e g y b e v e t v é n , f e l­ I teriumunk tagjai, a kollégium elöljárósága, tanárai s tanulói,
ú jítv á n és é r te lm e z v é n , n y ilv á n o s a n f e lo lv a s t á k , és a z e g y b e - - különböző intézetek és társulatok képviselői. A koszorúkkal
g y ü lt p a p s á g g a l e g y ü tte s e n n é m e ly , k ü lö n ö s e n a z e g y h á z i ■ és élővirágokkal elhalmozott ravatalt a tekintélyes család
s ze rta rtá so k ra v o n a tk o z ó h i t c ik k e ly e k e t barátságos m e g b e ­ tagjain kívül, legjobb barátnői, a tanárok feleségei vették
körül, s gyászbeszédet Herepei Gergely ref. lelkész mon­
szé lé s t á r g y á v á te tte k , és e g y h a n g ú m e g á lla p o d á s r a ju to tta k .
dott, mély hatást téve a jelenlevőkre. Legyen a hant az
Nevezetesen, hogy a hét bányaváros prédikátorai, és | oly korán tovakölcözött fölött könnyű, legyen álma boldog,
egyházi szolgái az önbevallást, vagy is a fülbegyónástj az \ a minő volt élete. A lesújtott szülőknek és férjnek pedig
abból eredő többféle lelki haszonért, ezutánra mindenik nyújtsa szivére a gyógybalzsamot a megnyugvás isten aka­
egyházban szorgalmatosán megtartsák, és az általános gyón­ ratában, s mindnyájunknak igaz részvéte, őszinte fájdalma.
= Tóth Sámuel, debreceni theol. tanár, a
tatással fölhagyjanak.
tiszántúli egyházkerületnek majdnem harminc év óta fő­
Ezzel kapcsolatban, a besztercebányai egyházi szolgák­ jegyzője, közszeretetben, és általános tiszteletben működött
nak azt a kifogását, hogy a ‘bányáknál; és falúkon lákó állandó jegyzője az ez idő alatt lejárt nagy fontosságú
 *7 4 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyetemes két zsinatnak, és az egyetemes konventeknek: a
legközelebbi közgyűlésen beadta lemondását, egésségi okok-
búL A kerület nem térhetett ki e vesztés elől, és az
indok súlyánál csak a hálás elismerés volt nagyobb, mely-
lyel fogadta ez oszlop-embernek visszavonulását, ki hű volt
mindig a rábizottakban, fáradhatatlan a munkában, erős a
puritán karakterben, és minden tekintetben méltó arra az
áh alános tiszteletre, mely a nyugalomba kiséri. És midőn
pihenésre vonuló kedves barátunknak még hosszú életet
kívánva, ime, elparentáljuk, és gratulálunk az egyházkerü­
lete részéről tapasztalt őszinte megtiszteltetésén: akaratlanul
is magunkra gondolunk, kik negyven esztendő óta szolgá­
lunk szerényebb tehetségekkel ugyan, de hasonló buzgó-
sággal és lelkesedéssel, és jutalmunk sár, szenny és piszok,
melyet büntetlenül dob becsületben megráncosodott ar­
cunkba egy ember, ki állásának méltóságáról és a férfi
büszkeségéről fogalommal sem bír; mert ha ez utolsóval
bírna, egy pillanatig sem alázná meg az elsőt nevetségessé
vált személyében.
= A »Prot. Irodalmi Társaság« első vándor-
gyűlésé programmszerüleg, meleg érdeiődés mellett, és mind­
végig emelkedett hangulatban, folyt le Pápán, folyó hó
19-én. Szép számmal jelentek meg a társaság tagjai, külö­
nösen a közelebbi vidékekről. A mi egyházkerületünk nem
volt képviselve; teljességgel nem a nem-akaráson múlt, ha­
nem valószínűleg azon a távolságon, mely édes hazánk
legszélsőbb keleti és legszélsőbb nyugati része közt fekszik.
Azonban, a távolságokat legyőzi a betű, és majd ha meg­
kapjuk a határozatokat a Szemlében, értesíteni fogjuk ol­
vasóinkat.
= Kolozsvári ref. kollégiumunkban a vizsgá­
latok már kezdetüket vették. Most folynak az érettségi
írásbeli vizsgálatok, a melyre 21 rendes és két magán­
tanuló jelentkezett ; a magántanulók Genersich Margit és
Weisz Margit. A rendes osztály vizsgák jun. 14-én kezdőd­
nek s 23-án nyernek befejezést. A szóbeli érettségi vizs­
gálat junius 28. és 29. napjain fog lefolyni dr. Szádecky
Lajos kormányképviselő jelenlétében, Gyarmaihy Miklós
főgondnok elnöklete alatt.
= Muzsnai egyházunk e hó 2-án öromünnepet
ült. Ekkor foglalta el uj állomását Sándor András, volt
patakfalvi paptársunk. A z egyhangú meghívásnak méltó ki­
folyása volt e nap is. A vidéki és helybeli közönség zsú­
folásig megtöltötte a templomot. Menyhárt András, esperes
szép beiktatója után, az elhívott uj pásztor tartotta meg
lelkes székfoglalóját, híveinek teljes megelégedésére. Hisszük,
hogy e sok tálentummal bíró barátunk, e meglehetős ké­
nyes ponton megállja helyét.
= Mátisfalvi kicsiny lelkes egyházunk ismét
uj papot választott. De, mint mindig, most is szerencsével
járt. Megmutatta ezt az elhívott uj pásztor, kis-solymosi volt
lelkész, Mester János, ki a vidéki közönség és saját hívei
teljes megelégedése között foglalta el e hó 16-án helyét.
Reméljük, hogy ez ifjú lelkes barátunk is igyekezni fog
teljesen megfelelni a hozzá tűzött várakozásnak.
= Halálozás. Sepsi-martonosi lelkipásztor, B ő d
M ó z e s , papságának 54-ik, életének Si-ik évében, folyó
hó 10-én meghalt. Az öreg szolga pihenése legyen nyugodt,
emlékezete legyen áldott.
= Csák Emil, pelei, és Csák Aladár peéri lel­
készek, az i89S*ik, és esetleg a következő évekre « Z s e b ­
n a p t á r t « szerkesztenek, melyet. Hornyánszky ad ki Buda­
pesten. Tartalmát fogják tenni az egyházi törvények dióhéjba
foglalt kivonata; a lelkészeket különösen érdeklő állami
törvények ismertetése; a felekezeti és állami iskolák egy­
máshoz való viszonya; tiszti cim, és névtár; valamint, min­
den vasárnapra egy-egy, a három nagy innepre két textus,
vagy rövidke vázlat. Előfizetési ár 1 frt. 20 kr. mely május
végéig a kiadóhoz küldendő Budapestre. Kétségen kívül igen
hasznos, és szükséges, úgy nevezett » V a d é m e c u m « köny­
vecske lesz, melyet paptársaink figyelmébe melegen ajánlunk.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
21. szám.
Szerkesztői nyiltposta..
= K. Zs. urnák. Feketehegyen. Honnan hallotta Ön, hogy
az az ur lemondott ? Hallott e valaha hirt patkányról, mely lemon­
dott volna a hajóról, mi előtt az sülyedni kezdett? Majd, ha sö-
lyedni kezd, akkor menekülni fog. De mig a hajó kenyeret, és
személyének biztonságot ad: legyen nyugodt a felől, hogy maradni
fog az élet legvégső határáig, ha csak ki nem dobják.
Hivatalos rész.
468-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett s z e m e r j a i énekvezér-orgonistai
állásra pályázat hirdettetik.
Javadalom : 1. Uj lakás, gazdasági épületekkel, kert­
tel; 2. 36 kai. Őszgabona, ugyanannyi zab; 3. Kepeváltság
és oszpora, m integy: 30 frt., 4, 8 hold 649 [H öl szántó
és kaszáló haszonélvezete; 5. Az egyházközség eidejéből
30 km. tűzifa, melyet saját költségén vágat; 6. Stola. Ja*
vadalom összes pénzértéke, lakáson kívül, 245 Írtra számítva.
Kötelessége: az énekvezéri teendők végzése, az isko­
lában énektanítás.
Folyamodványok 18 9 7. jun. 15-ig nt Vén Mihály
esperes aához, Bikfalvára küldendők.
Kolozsvártt, 1897. május 17. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök..
494— 1897. PÁL Y ÁZAT.
A romániai missói egyházmegyébe kebelezett b u-k a-
r e s t i egyházközség s e g é d l e l k é s z t a n i t ó i állomására
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: a központi pénztárból évenkint 300 frt
évnegyedi utólagos részletekben; a bukaresti egyház pénz­
tárából évenkint 720 frank havi utólagos részletekben; a
végzendő szolgálatokért járó stóla ; egy bútorozott (ágynemű
nélkül) szobából álló lakás.
Kötelesség: a népiskolában heti 20— 25 órán át ta­
nítás a készített terv szerint; rendes lelkész akadályozta­
tása esetén őt helyettesíteni és minden előforduló teendőt
végezni; az esperesnek az irodai munkálatokban segédkezni.
Pályázati határnap: 1897. jun. 30. Folyamodványok
az ev. ref. püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárt, 1897. május 22. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök..
493— 1S97. PÁLYÁZAT.
A gyulafehérvári egyházmegyébe kebelezett krak­
k ó i ev. ref. egyházközség újonnan szervezett kántor-tanitói
állomására pályázat nyittatik.
Javadalom: készpénz 205 frt. szántó: 5 hold 629
| | ö l; kaszáló: 2 hold 1058 □ ö l; kert: 599 T’ ’ öl;
szőlő: 2 hold 899 Q ö l ; 4 hold erdő évi haszonbére;
tűzifa: 15 köbméter, melyből az iskolahelyiség is iiícendö ;
végül lakás és kert. A javadalom pénzértéke 426 frt. ötöd*
éves 50 frt. korpótlékkal egybekötve.
Kötelessége: a tanítói és kántori teendők teljesítése.
Pályázati határidő: 1897 julius 1. Az állás elfogla­
lásának határnapja 1897 szeptember 1. Fölszerelt kérve
nyék nt. Elekes Viktor aához küldendők, Gyulafehérvárra.
Kolozsvárt, 1897. május 22. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
480-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s o m l y ó - u j l a k i ev. ref. kán­
tortanítói állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: tisztességes lakás kerttel, 254 frtra be­
csült kepe, és kanonika-porció haszonélvezete, 146 frt. ál­
lamsegély ; Összesen 400 frt. Kötelessége: az egyházi tör­
vényekben előirt kötelességek pontos teljesítése.
Pályázati határidő: 1897. junius 10. Oklevéllel is föl­
szerelt kérvények nagytiszteletü Viski Pál, esperes aához
küldendők, Zoványra.
Kolozsvártt, 1897. május 25. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök..
Felelős szerkesztő és kiadó: S zá sz Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Jnnius 3. 22. szám.

MEGJELENIK MINDEN C S Ü T Ö R T Ö K Ö N EGY IVÉN.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

harcot vívott, és annyi könnyet és vért ontott.

Pünköst. /
Es vájjon megnyerte-e már ? Az istennek országa
A békességnek istene szenteljen meg titeket a léleknek erejében áll. »A hol az Urnák ama lelke
mindenestől! vagyon, ott vagyon a szabadság«. (II. Kor III. 17.)
»Nem beszédben áll az istennek országa, Amaz első pünkösti prédikáció a léleknek
hanem a léleknek erejében« (I. Kor. IV 20.); az erejével arról győzte meg a sokaságot, hogy az
istennek lelkét pedig arról ismerjük meg, hogy | isten előtt való megigazulást, az örök életet csak
»valamely lélek vallja, hogy a Jézus Krisztus a isten ingyen kegyelméből, a Krisztusba vetett
testben eljött, istentől vagyon az« (I. Ján. IV 2) hit által nyerheti meg és csak e kegyelem bir­
és ez a lélek a mi lelkűnkkel egvütt tészen tokában lehet tökéletesen szabad és csodálkoz­
bizonyságot arról, hogy mi istennek fiai vagyunk. hatunk-e, ha egyszerre háromezer üdvösség és
(Róm. VIII. 16.) , szabadság után sovárgó lélek borul oda az apos­
A léleknek ez az ereje és ez a bizonyság- . tolok lábaihoz és könyörögve kérte a szent lélek
tétele teremtette meg amaz első pünköst napján j ajándékát ?
a keresztyén anyaszentegyházat. Ha csak szavak, Nem beszédben áll az istennek országa, az
ha csak fenszárnyaló ékesszólás, ha puszta beszéd, j üdvösségnek és szabadságnak örök birodalma,
avagy csak pillanatra fellángoló lelkesedés lett 1 hanem a lélek erejében!
volna az első apostoli igehirdetés, mely a Jeru­ Hadd tegyen a léleknek ez erejéről bizony­
zsálemben összegyűlt sokasághoz szólott; ha, ságot a gyülekezetek és hivek előtt az az ifjú
mint Gamáliel mondá, csak emberektől lett volna 1 atyánkfia,--------a kit azért bocsátottunk ki, hogy
e tanács és dolog és nem istentől: ugv bizonyára szólana azokról az Ígéretekről és szent reményekről,
semmivé lett volna az, és mind azok, a kik ab­ javakról és drága ajándékokról, a melyeket az
ban a percben hittek, eloszlottak volna. Az is­ isten, a mi atyánk készített az őtet szeretőknek és
tennek országa sem nem jön el beszédben, sem a melyeket bizonyára megád az ő szent lelke által
nem áll abban; hanem a léleknek amaz erejében, mindeneknek, a kik kérendik tőle a Krisztus ne­
a mely meggyőzi e világot a bűnről, az igaz­ vében.
ságról, az ítéletről, a szabadságról. A bűnről, a »Az istennek békessége uralkodjék a ti
mely nem akarja elfogadni az istennek a Jézus szivetekben, melyre hivattatok is egy testbe
Krisztusban e világnak adott ingyen kegyelmét, s és a Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek
a mely nem akar hinni abban, a ki adatott ne­ bőséggel, minden bölcsességgel!«
künk váltságunkra, megigazulásunkra és üdvös­ Kolozsvár, 1807. junius havában.
ségünkre. Az igazságról, a mely ez: »hogy örök A kolozvári ev. ref. theol. fakultás tanári
karának nevében
életet adott nekünk az isten és ez élet az ő fiá­
Kenessey Béla,
ban vagyon.« Az ítéletről, mivelhogy a világnak igazgató.
fejedelme megitéltetett, mert »a ki istentől szüle­
tett, megtartja magát és a gonosz nem illeti azt,« Konzervátiv belraisszió.
sem a halál a felett nem győzedelmeskedik. És (Válasz a »Nyilatkozatra«.)

a szabadságról, arról a »százszor szent égi« sza­ H.

badságról, a mely után az egész teremtett világ Szükségesnek tartom elmondani, hogy mikor
úgy áhit, úgy sovárog, s a melyért már annyi egyházközségembe kiléptem, én is nagy buzgó-
 176 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 22 szám.

sággal fogtam a bel misszióhoz. Buzgalmam azon­ Erre azt felelik ők, hogy az evangéliumi
ban ma sem csökkent, csak a mód és az esz­ szövetség, s annak amaz eljárása, hogy ott bárki
közök változtak meg, melyek szerint a belmisz- mondhat imát, p r i v á t d o l o g , éppen úgy,mint­
sziót végzem. Akkor ugyanis úgy gondolkoztam, ha egy család tagjai volnának együtt, s közülök
hogy a v a l l á s o s e s t é l y e k k e l mindent meg is bármelyik elmondhatja az asztali áldást. En-
lehet csinálni, oly eredményt lehet felmutatni, gedelmet kérek, de ez egy kissé tág értelmezés,
melyhez fogható nincs. A z akciót tehát ezekkel j mert mikor az evangéliumi szövetség tagjai az
az összejövetelekkel kezdettem meg. Téli időben i ország minden részéből összegyülekeznek, s ez
minden vasárnap este összegyűltünk. j összejövetellel telekürtölik a félvilágot: mégis
Mi a k ü l s ő képet illeti, annyian jöttek, j arra a gyűlésre csak más szemmel tekintünk,
hogy az iskola terme szűknek bizonyult; ez a i mint az én családomra, mikor szerény ebédünket
számarány csak akkor változott, mikor tánc vo lt; | költjük el, s a kis leányom mondja: >a ki ételt,
akkor már a táncoló házban nem fértek mis; mi 1 italt adott, az az isten legyen áldott«. Rólam
kényelmesen voltunk. Tekintve azt, hogy a vasár- j senki se tud semmit, de ott jelen van ngs. S z i-
napok igy rám nézve igen fárasztókká váltak, a j l a s s y Aladár ur, nt. S z ő t s Farkas, nt. K e c s ­
vallásos estélyek idejét hétköznapra tettem át. k e m é t h y theol. tanár urak, s még egy csomó
Ekkor tűnt ki aztán az igazi alig j tekintetes, egy másik csomó téns ur, és egy ra­
eredmény:
maradtunk tizenöt-húszán, pedig tél volt, munka kás t. c. ur. Nó hát, erre a diszes társaságra
idő sem volt. D e volt f onó, mely nagyobb va­ mégis csak más szemmel nézünk, s azt is meg­
rázserővel bírt, egész téli idő alatt, mint az én jegyezzük, hogy ki imádkozik. Ha véletlenül t. c.
vallásos estélyem, pedig volt ima. versmondás, 1 földmives uram imádkozik, mint ez Pesten tör­
ének, felolvasás, szabad előadás. tént, megcsóváljuk a fejünket: ejnye, ez az atyafi,
A belső eredményre, lelki építésre nézve azt ha haza jő Pestről, még helyettünk is elvégzi a
tapasztaltam, hogy az ily összejövetelt inkább reggeli könyörgést, mert, né. Pesten még a nagy­
időtöltésnek tekintik, mintsem a felnőttek isko­ ságos urak is meghallgatták!
lájának. A vallásos irányú dolgok iránt nem ér­ Evangélista, jó uraim ? Emlékeznek, mit mon­
deklődnek úgy, mint kellene, s különösen az dott Jézus Krisztus? »Ne adjátok azt. a mi szent
i m á r a nem fegyelmeznek eléggé, nem tekintik | az ebeknek, se a disznók eleibe ne hányjátok a
úgy, mint a templomi imát, a miért is ezeknek tartá­ ti drága gyöngyeiteket; hogy azokat meg ne
sát, a következő estélyeken merőben elhagytam. tapodják lábaikkal és reátok fordulván, meg ne
És itt van egy pont, miben nem értek szaggassanak titeket.« (Mát. VII. 6.) Nó hát, én
egyet az újabb keletű belmisszió hiveivel. Nem attól tartok, s aggodalmomat a jelek már is kezdik
ugyanis abban, hogy az imát ilyen összejöveteleik igazolni, hogy ha híveinket kezdjük imádkoztatni
alkalmával profánizálják. Ám, az még hagyján, a vallásos estélyeken, nem csak papi méltóságunk,
ha mindig mi, lelkészek imádkoznánk, de azt lá­ tekintélyünk csökken, hanem azzal együtt mi
tom. hogy a nép mindenütt egyforma, sem Szász- nyitunk utat a b a p t i z m u s n a k . Hiszen, a bap­
Lónán, sem másutt nem tekinti az ilyen össze­ tisták is igy tesznek kit a szentlélek megszáll,
jövetelt olyan- komolynak, mint a templomi is­ az imádkozik. D e a baptizmus, csak mellékes
teni tiszteletet, s igy még a mi imánkra se figyel- dolog, ebből foly egy másik veszedelem is; szé­
mez eléggé: hát még ha egy tudákos csizmadiát, pen előkészítjük a f e l e k e z e t - n é l k ü l i s é g e t .
egy bölcs szabót, vagy éppen egyik csöndes Hiszen, csak a vak nem látja, hogy a baptisták,
butaságban szenvedő hívünket állítjuk föl imád­ s más isták, azért toborzzák a híveket, hogy mi­
kozni, arra mit mond a közönség, mit mond a kor annyira fölszaporodnak, kilépjenek az egyház
józanész ? Nó, azt ugyan várhatjuk, hogy meg­ kebeléből; megszabaduljanak annak terheitől és
szállja a szentlélek, de mi tőle soha se kapunk felekezet-nélküliek legyenek. Erre már is van
ihletséget. Nem követem tehát az evángélistákat, példa némely magyarországi egyházban.
s nem leszek tagja az evangéliumi szövetségnek, Nem úgy van ez, felelik az evangélisták,
mert azt látom, hogy ők az imát annak méltó­ a baptizmus nem a terhektől való megszaba­
ságteljes jelentőségéből kivetköztetik, hatását dulás miatt hódit, hanem egy belső, lelki szükség
csökkentik az által, hogy azt bármikor, bárkinek kielégítése után sovárog; óhajtja az üdv-i gaz­
jkára adják. s á g o k a t , mint egyik jeles theol. professzor ur
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 177-

nékem monda, melyeket, úgy szólván, a bemerítés cikkemben jelzett uton-módon végzem a bel-
képében vél feltalálni, éppen úgy, mint a katho- missziót.
likus ember az ő egyházában. Hát én ezen állí­ De okom volt rá még más is, hogy min­
tást elhinném és aláírnám, ha tudnám, hogy egy­ denben ne kövessem ama radikális belmisszió-
szerű földmíves, vagy iparos híveink olyan val­ náriusokat. Ez ok az, hogy működésükben nem
lásos képzettséggel, oly széles körű ismeretekkel láttam elég garanciát arra, hogy az, az én egy­
bírnának, mint a nagytiszteletü tanár urak, vagy házamat, a kálvinista egyházat, erősíti. Igaz, hogy
akárcsak, mint mi, gregarius papok. Am, de, e ponton egy kis felekezetiességgel is vádolhat­
tessék csak a népet egy kissé jobban megfigyelni, nak, de nem tehetek róla; nekem az én egyhá­
tessék az ő vallás-erkölcsi gondolatvilágát, isme­ zamat kell szolgálnom. Ugyanis, az újabb bel­
reteit közelebbről, mélvebben vizsgálni: s bárki misszió k r e á t u r á i : az evangéliumi szövetség,
meggyőződhetik arról, hogy annak a népnek oly fehérkereszt egylet, stb. csupán az általános
üdv-igazságokrúl abszolúte még fogalma sincs. vallásos érzelmeket ápolják, szóval, magát a ke­
Nem mondom, sőt készséggel ismerem el, hogy resztyén vallást terjesztik, és nem fektetnek elég
találkozik olyan, a ki szivesen olvas, örömest súlyt a különös felekezeti érdekre. Már pedig
akar hallani valamit, de ennek lelki szükségét tudjuk, hogy a keresztyén egyház mindjárt ala­
könnyen kielégíthetjük egy pár jó olvasmánynyal, j kulása után már felekezetekre szakadt, s ezek
s ha kezdenők neki Krisztus váltság-tanát ma­ ! száma a reformációval még szaporodott, s annak
gyarázni, még az olvasástól is elmenne a kedve. egyik felekezete éppen mi vagyunk. Lehet, igaz,
A mi népünk tehát még nincs oda emel­ úgy okoskodni, hogy az általánosban a rész is
kedve, hogy megemészthetné a modern belmisz- benfoglaltatik (I. Kor. XII. 27.) s ha a Krisztust
szió lelki eledelét. Ezt a népet még csak tejnek prédikáljuk, eleget tettünk a mi egyházunk ér-
italával kell táplálnunk, mint Pál apostol a ko- [ dekeinek is. Igen bizony, ha mind csak ma­
rinthusiakat, különben nálunk is lábra kap a gyarok, és mind csak kálvinisták volnánk:: akkor
pártoskodás. A tejnek italát pedig, csak a k o n ­ helyezkedhetnénk ilyen latitudináris alapra; de
z e r v a t í v b e l m i s s z i ó utján nyújthatjuk.
És I hát nem látjuk a hatalmas, gazdag római katho-
szigorúan óvakodnunk kell minden radikális újí­ j likus egyházat, nem látjuk a magyarságot el-
tástól, különösen az olyan eszmék hirdetésétől 1 nyeléssel fenyegető gör. keletieket és katholiku-
s az oly cselekedetek gyakorlásától,
melyek a I sokat, hogy ne is emlitsem a lutheránus szláv
baptizmusnak és a felekezet-nélkiiliségnek nyúj­ elemet ? Nó hát, ezek mind a hátunk megett van­
tanak tápot, különben munkánk által nem hogy nak, s az ők belmissziójuk nem az, hogy vallá­
erősitenők, hanem gyengítjük egyházunkat. sosak legyetek, hanem: k a t h o l i k u s o k le­
Nem érdektelen, fölemlítenem azt, hogy mi­ gyetek, oláhoknak maradjatok! Ha mi
kor a vallásos estélyeket megkezdettem, alig telt nagy szabadelvüségünket arra használjuk, hogy
el két-három hét, már két vándor baptista jelent uton-utfélen kiabáljuk: csak a Krisztust, csak a
meg egyházamban, s egy vasárnap este, a mint Krisztust! ma-holnap oda jutunk, hogy nem lesz
én a dolgomat elvégeztem, éppen a szomszé­ kinek prédikáljuk ezt a templomban, mert a nép
domban tartottak »éjjeli misét.« Hanem én kur­ szegény, a nyomorúság űzi, s úgy okoskodik:
tán elbántam velük. Egyszerűen kisuppoltattam, minek fizessem tovább egyházamnak a nagy
s följegyezvén illetőségüket, megszereztem élet­ adót, hiszen vallásos, keresztyén ember azon
rajzukat, miből kitűnt, hogy mindkettő tömlöcöt k i v ü l is lehetek. Mert hiszen, azt nem lehet
kiszolgált tekergő. Ezt egy más alkalommal hí­ komolyan venni, hogy az evangéliumi szövetség
veimnek is előadtam, s azóta ilyen vándor-pró­ tagjai jobban megfizetik az egyházi adót. Van
féták sem jártak, a tévelygésnek sincs nyoma. De nekem egy hivem, a templombúi soha el nem
ki tudja a jövőt? Az esetből azonban megta­ marad, még hétköznap sem, van neki énekes
nultam azt, hogy a későbbi összejöveteleken, könyve, énekel, olvas, egy szóval, minden külső
mert már rögtön félbe nem hagyhattam, minél kellék megvan benne, de tetszik tudni, hogy
kevesebb részt engedjek a vallásos elemnek, ha­ ez az én emberem 1o, mond, tiz krajcár domesz-
nem annál több közhasznú ismeretet, sőt mulat­ tikáért minden évben elveszekedik velem egy
tató történeteket is adjak elő. Most már ol­ pár órát, pedig volna módja, miből megfizesse.
vasmányok terjesztése, s legfőbbképpen előző Nó, kérem, az ilyennek csak alkalom kell, s föl­
 17«. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tétlenül elveszítjük, s vele együtt megy még
egy rakás. Azt hiszem, csak így vagyunk az
evang. szövetség tagjaival is; nem mások azok,
(legalább a köznép), mint báránybörbe öltözött
farkasok, kik csak az alkalomra várnak, s mi­
helyt az megjő, rögtön ellenünk fordulnak.
Azért kell tehát nekünk a belmissziót több
körültekintéssel, k o n z e r v á t i v irányban vinnünk,
hogy az efféle veszedelmeket kikerüljük: ugy-
szólva, v é d e l m i álláspontba kell helyezkednünk,
hogy azt, a mi van, megtarthassuk. Ezt a vé­
delmi álláspontot nem látom én az újabb irányú
belmisszióban, mert ők nem egyházunk védbás-
tyái mellett állanak, hanem széjjeljárnak az el­
lenség táborában, a mely pedig hamar bekerít­
heti őket. De, a mig ez megtörténnék, mondjunk
el még jövő alkalommal pár intő szót.
Vajda Ferenc-
Tanügy.
A va llá s-erkölcsi és ha za fia s n evelésről.
(Felolvastatott az országos középiskolai tanár-egyesület újonnan
alakult sz.-udvarhelyi körének 1897. ápr. i-én tartott első gyűlésén.)
(Folytatás.)
A tanár, mint minden más közügyet szolgáló s
nyilvános pályán működő ember, valamint az iskola is,
olyanok, mint egy egy szögletkő, melyekbe akarva,
nem akarva, csaknem mindenki bele ütközik.
Igy történik meg aztán, hogy ha a tudományos
miveltség, vagy a vallás-erkölcsi élet körében valami
hiány, vagy fogyatékosság mutatkozik: a család, sőt
olykor az egész társadalom is igen könnyű és kényel­
mes dolognak tartják, önmagukról másra háritani a fe­
lelősséget, hibáztatván az iskolát, a nevelési rendszert,
legfőbbképpen pedig a tanítókat, tanárokat.
Jól ismerjük, és sokszor fájdalmasan érezzük mi
is munkánknak sikertelenségét, vagy fogyatékos vo ltát;
tudjuk és készséggel elismerjük azt is, hogy az iskolai
neveléstől, ha nem is éppen minden, de kétségen kívül
igen sok függ, és azt is tudjuk, hogy az ember, ha ne­
velés nélkül magára hagyatnék, érzékei tatán igy is
kifejlődnének ugyan, de értelme nem.
És számtalan eset bizonyítja, hogy minő gyáva,
tehetetlen teremtmény a magára hagyatott ember; ám
de azt sem szabad elfeledni, hogy a nevelés nagy mun­
kájában, ama fenséges épület fölemelésében, melyet val­
lás-erkölcsi alapon nyugvó műveltségnek, humanizmus­
nak neveznek, az iskola és a tanár csak középhelyen
álló tényezők, mig az alapvetés a család feladata marad,
a tetőzetet pedig az élet teszi fel.
Avagy, csoda-e aztán, ha ingatag alapra, és ros­
katag tetőzet alá haszontalan, rozoga épület kerül?
I.
Nézzünk szembe hát azzal a váddal, mely szerint
az iskolai nevelés rendszere, vagy talán éppen a taná­
rok volnának okai a vallás-erkölcsi élet helylyel-közzel
való hanyatlásának
22. szám.
Tisztelt pályatársak! Gondolatom szerint, a ma­
gyar nemzeti nőnevelés most már annyira előtérbe tolt
kérdése éppen azért oly nagy jelentőségű, mert a neve­
lés első szálai a családi élet termőföldjében gyökerez­
nek, és igy az édesanyák kezeibe van letéve a gyer­
meknevelés alapja, mert a nő, mint édesanya, a háztáj
világitó napja, a családi-kör középpontja. Éppen azért
a nőnevelésnek első sorban, és mindenek előtt s fölött
intenzív természetűnek kellene lenni, és nem ki, a nagy
világ, hanem be, a család fele kellene irányulni.
Korunkkan, talán éppen azért, mert igen sokféle
tudományra és művészetre tanítják még a leánygyer­
mekeket is, nem jut elég idő se testi, se vallás-erkölcsi,
se házi nevelésükre.
Pedig, egy zsák tudománynál és egy köböl pipere­
munkánál többet ér egy kis mozgás, testgyakorlás, egy
parányi szivjóság, nemes érzés és erény.
Azonban, az is igaz, hogy ezekre az iskola csak
éppen rámutathat, a többi az önképzés és a család,
illetve a példaadás dolga.
A férfit az élet elvonja szeretteitől; pályája ki­
szakítja családja köréből, hova csak olykor-olykor juthat.
Ezért az édesanya vállaira nehezedik a családi, a
házi nevelés egész súlya, a kit senki sem pótolhat, s
kinek elvesztése éppen ezért oly fájdalmas ; de a ki
viszont egymaga igen sokat, talán minden hiányt pótol.
Tehát, a család és annak körében a nő, mint
édesanya veti meg alapját annak a vallás-erkölcsi és
hazafias nevelésnek, a melynek a b ö l c s ő n é l kell kez­
dődnie, mert az i s k o l a i nevelés és oktatás csupán
egy láncszem, mely összeköti a c s a l á d o t az é l e t ­
t el . É s z és s z í v , mint a tudomány-szerzés és jellem­
képzés tényezői, első sorban az édesanyák kezei között
fejlődnek.
Tehát, úgy a test-ápolás, mint a lélek-fejlesztés,
midőn az még csak homályos életelv s szervező életerő,
az édesanyának feladata volt s az is marad mindig.
A lappangó szép érzéket kifejteni, és tudatra éb­
reszteni, szintén az édesanyák tiszte. És mindezekhez
nem kell eget hasogató tudomány, mély bölcsesség;
de annál több szivjóságra, annál nemesebb kedélyhan­
gulatra és sok eszélyességre van szükség.
De éppen azért, hogy a magyar nő, mint házi
asszony és édesanya nemes feladatát sikerrel oldhassa
meg, szüksége van minden földi salaktól tiszta, égbe
vezető, egész lényét szent ihlettel elárasztó s átható
erőre, mely megedzi a küzdésre, mely által szent oltárrá
magasztosul az egyszerű családi tűzhely, s mely a csa­
ládi életnek zománcot, nimbuszt, színt és illatot kölcsö­
nöz és azt megfűszerezi.
Mondjam-e, hogy ez az erő, a vallásos hit, a ne­
mes erkölcs ? A férfit tettekre hevíti a közügyek iránt
való érdeklődés; a dicsőség után való vágyódás; a be­
csület és a hazaszeretet; ellenben, a nőt, kinek világa
a családi élet, ki, ha a nagy világ színpadán férfiként
szerepel, »megszűnik nő lenni, a nélkül, hogy férfi le­
hetne« : a nőt ön mérséklésre, türelemre, hűségre, övéinek
szeretetére, a lelkén, szivén s egész valóján átszűrődött
vallásos buzgóság tanítja meg.
A vallástalan ember önző; saját én-jét bálvá-
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY
nyozza; kitartó küzdelemre gyönge, és igy nemesebb
rendeltetésének sem felelhet meg.
És hát milyen lehet a vallástalan nő?
Minden más inkább lehet, mint jó édesanya, pedig
éppen ez a nő legmagasztosabb hivatása.
A vallástalan nő lehet külsőjére szép, de szépsége
csak arany-keret, melyből hiányzik a kép.
Az ilyen nő lehet a nagy világ előtt hideg bá-
múlás tárgya; de soha sem fog bennünk rokonszenvet
kelteni, és soha se fogunk hozzá az őszinte tisztelet és
szeretet érzésével közeledni.
A vallásos hit ad az élet küzdelmeire erőt és
nyújt üldözései ellen oltalmat, és hogy ha eljönnek a
vészteljes napok; ha a fájdalom ólomsulya nehezedik
életünkre, mely alatt roskodnak vállaink; ha csügged
lelkünk és vérzik szivünk, s ha elvesztettünk mindent,
a mit az életben szerettünk, és kedveseink sirhalmai
egymásra domborulnak: hol leljen vigasztalást kivált a
gyönge nő, az önfeláldozó édesanya, ha nem vallásos
hitének karjai között ? Sőt, bátran kimondom, hogy még
az erkölcsi nevelésnek sikere is a vallásos érzülettől
függ, mert isten az a magasztos ok-fő, ki az erkölcsi tör­
vények iránt való hódolatra késztet és azokat szi­
vünkbe írja.
A z igazán vallásos ember az erkölcsi törvényeket
isten parancsainak tekinti, ki a legtökéletesebb lény, a
legbölcsebb törvényhozó és a legigazságosabb ítélő bíró.
Éppen azért, ha valamikor, úgy a mi túlságosan
reális irányú korunkban szükséges a vallásos nevelés,
és pedig a lélek fejlődésének mindeni.k fokozatán, egész
vonalán, mert minél nagyobbak korunknak politikai és
társadalmi hullámverései, és minél rohamosabb a hala­
dás, annál szilárdabb hitre, annál tisztább jellemre, annál
rendíthetetlenebb meggyőződésre van szükségünk, hogy
bizton megállhassunk a számunkra kijelölt helyen.
És a nevelésnek nem is lehet fönségesebb föladata,
mint vallásos, erkölcsös, erényes és igy szabad lényt
adni a családnak, egyháznak, hazának, társadalomnak,
és az emberiségnek.
De ezt csak úgy lehet elérni, ha az a hajlék, hol
a gyermek születik, tiszta, mint a templom, és a családi
tűzhely, mely mellett él és növekszik, oltár ebben a
templomban.
Azonban, fájdalommal kell kimondanunk, hogy
éppen a család körében van legtöbb kivinni való.
És merem állítani, hogy a vallás-erkölcsi közö­
nyösségnek, aléltságnak első csiráját a családi élet kö­
rében lehet fölfedezni, hol a panaszképpen föl-fölemle-
getett vallástalanság is bővséges táplálékot talál.
E tekintetben nem is kell rossz példaadás; elég
magában véve a hanyagság, a mulasztás is.
Nem mondom én, hogy még azon esetben is, ha
mint szülök, mindent megtettünk, és ha lélekismeretünktől ! sére rendelt alapítványok egy részének kiadására nézve
megnyugtató szózatot nyerünk, ne fordulhatna elő egy-
^gy elszomoiitó eset; de, hát van-e búza konkoly, s
van-e szabály kivétel nélkül ?
A család, és ebben az édesanya, kell tehát, hogy
lerakja a vallás-erkölcsi nevelés alapját, melyre aztán az
iskola építhet; de csak abban az esetben, ha később is
*79
I támogatást nyer a családtól, mely nélkül elő fog állani
• az a bábeli zűr-zavar, midőn a mit az egyik épit, azt
\ a más lerontja.
j De szép, és magasztos elhivatása van a családnak
j és abban a magyar nőnek, mint édesanyának, a hazafias
| érzés ápolására, és a nemzeti önérzet fölébresztése-terén is.
| Mert nemzetünk veterán koszorús költőjével szólva:
j »minden családnak van egy védő angyala, ki vezérli
jóra, vagy roszra. s kinek neve és emlékezete szent
marad!« És ez a védő angyal: a nő; a gyermeknek
édesanyja: az ifjúnak imádottja; a férjnek pedig hitvese,
hűséges segítő társa, magyarán megmondva: felesége.
Ha az édesanya önérzetre szoktatja gyermekét, ha
szivébe csepegteti a hazafias érzést: akkor nemzetünk
élni és virulni fog; akkor biztosítva van nagyság és
erény.
Tisztelt pályatársak! Bocsánat, hogy talán kissé
sokáig is elmulattam, és csaknem ott feledkeztem a
családi körben, a nőknél, mint édesanyáknál; de úgy
vélem, hogy kitűzött célom szerint szükség volt, kellő
képpen méltatnom és méltányolnom magasztos elhiva-
tásukat és hathatós közreműködésüket a vallás-erkölcsi
és hazafias nevelésnél. B ő d K á ro ly t
(Vége következik.) sz.-udvarhelyi tanár.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. május 19.
(Folytatás.)
Ezután Parádi Kálmán, tanügyi előadó aa. elő­
adása folytán nyertek elintézést a következő ügyek.
A múlt évi egyházkerűleti közgyűlés által meg­
állapított elemi iskolai rendtartási szabályzatnak felül­
vizsgálása rendjén a vallás- és közoktatásügyi miniszter
ur tudvalevőleg kifogást emelt volt a kollégiumok mel­
lett fennálló elemi iskolák tanítóinak ideiglenes alkal­
mazása miatt. E kifogás az összes kollégiumi elöljáró­
ságokkal közöltetvén, az arra vonatkozó feleletek alap­
ján lg. Tanácsunk közölte a miniszter úr őnagyméltó-
ságával, hogy nagv-enyedi, m.-vásárhelyi és kolozsvári
kollégiumaink készek i — 2 tanítót állandóan alkalmazni,
de többi kollégiumaink már megszüntették elemi isko­
láikat s igy ezeknél intézkedés szüksége fen nem forog.
jóváhagyó tudomásul vette, továbbá, lg. Tanácsunk
Nagy Lajos, tanitóképezdei igazgató aának a tanitói
póttanfolyam előkészítésére vonatkozó jelentését, és el­
fogadta a képesítési módozatok megállapítására vonat­
kozó javaslatait.
Végül, a nagy-enyedi theol. akadémia megszűnésé­
vel szükségessé vált átmeneti intézkedések előkészíté­
sére kiküldött héttagú vegyes bizottság jelentése vétetett
tárgyalás alá, melyben a nagy-enyedi kollégium keze­
lése alatt álló és kizárólag theologus ifjak segélyezé-
megegyező, de másik részére nézve a bizottság kollé­
giumi kiküldött tagjai által el nem fogadott javaslat fog­
laltatik, és egyúttal a kollégiumi kiküldöttek ama kí­
vánsága terjesztetik elő, hogy a jelzett alapítványok
kamatai ne kizárólag a kolozsvári theol. fakultáson
tanuló theologusoknak, hanem a nagy-enyedi kolleg.
 1S0. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.'
elöljáróság tetszése szerint, bármely hazai theologián
tanuló iljak részére is kiadhatók legyenek.
Igazgató-Tanácsunk a bizottság többségének ja­
vaslatát tevén magáévá, oly értelemben fogja előterjesz­
tését a főtiszt, közgyűlésnek megtenni, sajnálatát, és
megütközését fejezvén ki egyúttal a Bethlen-kollégium
elöljáróságának amaz érthetetlen javaslata fölött, hogy
a különálló fejedelemséget képezett Erdély, világosan
egyházkerületünk területéhez kötött fejedelmi alapítvá­
nyának egyes részleteit a testvér-egyházkerületek theo-
logiai akadémiáihoz óhajtja áthelyeztetni.
Kolozsvár, 1897. május 23.
Elnökölt: főtiszt. Szász Domokos, püspök aa. Je­
len voltak: dr. Vályi Gábor, Gyr.rmathy Miklós, Becsek
Lajos, Parádi Kálmán, Kenessey Béla, ig. tanácsosok.
Márkus János, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay
János, számvevő, és dr. Kádár János, s.titkár.
A z ülés megnyitása után, mindjárt első helyen a
görgényi egyházmegye többrendbeli indítványa olvasta­
tott föl, melyekben határozatokat provokál az egyház
kerületi közgyűléstől az egyházi évnek polgári évre
leendő változtatása, a kántortanitók meghivhatása, a
kántortanitók beszolgálási viszonyainak rendezése, és a
képezdei rovatai megszüntetése tárgyában. Áttette lg.
Tanácsunk ez indítványokat a közgyűlési indítvány-
vizsgáló bizottsághoz.
Papp István, deési egyházmegyei esperes aa. kérésére
kiutalt Igazgató-Tanácsunk 150 frtot nevezett aának, a
babuci egyház ingatlanainak eladásával fölmerült költ­
ségeinek megtérítésére.
Deési egyházközségünk tanácsa kellőleg igazolván
fölterjesztésében, hogy a segédpapi javadalom emelésére
megszavazott évi 120 frtot már ez évben is fedezni tudja,
kérte annak engedélyezését, mire Igazgató-Tanácsunk a
jelzett fizetés-pótlásnak már ez évtől kezdve leendő fo­
lyósítását engedélyezte.
A budapesti bérházak megvizsgálására kiküldött
bizottság beadván eljárása eredményéről szóló jelenté­
sét : az a főt. közgyűlés elé terjesztetni határoztatott.
A papi fizetések rendezése tárgyában beérkezett
egyházmegyei véleményeket vette ezután Igazgató Taná­
csunk vizsgálat alá, melyekben a javadalmaknak állami
kiegészítése mellett az avult keperendszer megváltozta­
tása van a legsürgősebb teendőnek jelezve. Minthogy
a fizetések állami kiegészítése már fokozatosan folya­
matba is indult, a kérdés ezen ágára nézve Igazgató-
Tanácsunk nem tesz javaslatot a közgyűléshez, de a
kepeváltások mielőbbi keresztülvitelét maga részéről is
szükségesnek ismervén: ez irányban tett előkészítő lépé­
seit a közgyűlésnek bejelenteni, és a további teendőkre
nézve fölhatalmazást fog kérni.
Hidalmási egyházközségünk indokolt kérésére meg­
engedte Igazgató Tanácsunk, hogy a lelkész elvesztett
kepéjének kárpótlására, pénztárából, évi 50 frtot folyó­
síthasson.
A jogügyi bizottság véleménye alapján, megadta
Igazgató-Tanácsunk kimerítő feleletét a vallás, és köz-
oktatásügyi miniszter ur ama leiratára, melyben Alsó
Fehérvármegyének a nagyenyedi theol akadémia visz-
22. szám.
szaállitását kérő folyamodására kért véleményt. A
feleletben Igazgató-Tanácsunk kimerítően reámutat a köz­
gyűlési határozat indokolt, és helyes voltára, de egy­
szersmind határozottan tiltakozott az ellen, hogy' egy­
házkerületünk belügyeibe valamely törvényhatóság
beleavatkozzék, és megjegyezte, hogy most sem a tör­
vényhatóság helytelen nézeteinek helyesbítése, hanem a
közoktatásügyi miniszter urnák minden oldalról leendő
tájékozása céljából tette meg észrevételeit.
Továbbá, a múlt évi főt. egyházkerüieti közgyűlés­
nek a kolozsvári egyházmegye szervezeti szabályrende­
letének elkészítésére vonatkozó utasítását vette Igazgató-
Tanácsunk tárgyalás alá, s miután az illető egyházmegye
fölterjesztéséből is láthatólag, tényleg kolozsvári egyhá­
zunknak egyházmegyei szervezetet adni, ez idők szerint,
nem lehet, elhatározta, hogy javasolni fogja a főt. köz­
gyűlés előtt, hogy kolozsvári egyházunkat nyilvánítsa
püspöki vizsgálat alatt álló egyházközségnek, és sza-
mosfalvi egyházunkat csatolja a kolozs-kalotai egyház-
megyéhez addig is, mig az egyházmegyék általános
kikerekitésével. a kérdés végleg rendezhető leend.
Petre Borbárának, mint alsó-rákosi volt lelkészünk
jogutódának, ama kérését, hogy a nevezett papi állo­
más után nyert pótdézmakárpótlási összeg részére ki-
adassék, nem találta Igazgató-Tanácsunk teljesíthetőnek,
minthogy a kárpótlás nem a papi hivatal jogán, hanem
földesúri jogon adatott s igy az egyházat illeti.
Széli János, és társai, rettegi lakosoknak, az ottani
lelkész aa. elleni panasza folytán elrendelendőnek találta
1 Igazgató Tanácsunk az előleges közigazgatási vizsgálatot.
Kolozs-kalotai egyházmegyénk kérését, melyben
mélt. Lészai Ferenc aának kolozskalotai egyházmegyei
örökös tiszteletbeli főgondnokká leendő kinevezését kéri,
ajánlattal terjeszti lg. Tanácsunk a főt. közgyűlés elő.
Végül, még két közigazgatási bírósági ügyben ha­
tározott lg. Tanácsunk, t. i. az etédi egyházközség, és
| ottani lelkészünk között fenforgó vitás javadalmi kér­
désben, valamint Varga Gábor, zilahi lakos vitás kepe­
ügyében hagyta jóvá az elsőfokú bíróság határozatait,
s ezzel az űics, az idő elő hal adottsága miatt, bezáratott.
r- s-
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
A m aros-újvári egyházból.
A maros-újvári ev. ref. egyház templomé pitésre ké­
szül. Az államkincstár e célra alkalmas templomhelyet, és
1500 frt. segélyt adott. Egyházközségünk szegény. Ez ösz-
szegen felül csupán 2500 frtnyi értékű anyaggal rendelke­
zik. Még 4 — 6000 forint szükséges tovább már nem ha­
lasztható céljának megvalósítására.
A protestáns egyház élőkövekben rejlő erejében van
reménységünk, midőn a templom építés nagy munkájára ve­
tők kezünket. A gyűjtésre az engedélyt az egyházközség,
as egyházmegye elöljáróságától, és a főtiszteletü püspök úrtól
megnyerve, fel fogjuk keresni ez év folytán az egyházköz­
ség tagjait, és ismerőseinket.
Az ügy élén mélt. br. Kemény Endre, országgyűlési
képviselő, gr. Teleki Ádám, nagybirtokos, pátiónus, Fritc
Pál bányatanácsos, főgondnok, és az egyház lelkésze álla-
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. iS i .

nak. Gróf Teleki Ádám a toranguak körében szép ered­ kolozsvári építőmester vállalkozó, és fia okos vezetése mel­
ménynyel kezdette meg a gyűjtést. Társadalmilag is teszünk, lett. Nem Laliik itt léha dana, sem az ilyen alkalmakkor
a mit tehetünk. Az első lépés arról tanúskodik, hogy a megszokott trágár éle, minden az építendő tárgyhoz illő
szeretet istenének házára adakozni fog nemzeti, és feleke­ komolysággal történik.
zeti különbség nélkül minden ismerősünk. Megszólalnak az ideiglenes haranglábra helyezett ha­
E hó 15-én rendeztük a templom-épités javára az rangok, a munka zaja elnémul, gyűlnek a hívek, isten d i­
első mulatságot, s azon, a rossz idő, szakadó eső dacára, csőítése kezdődik.
megjelent a m.-újvári közönség javarésze, s még vidékről A gyülekezet éneke (XC. zsolt. 1. vers) után Bara­
is többen. bás Á r p á d helybeli pap, megállva a három méter mélyre
Összesen 199 frt. volt a bevétel, miből kiadás vala ásott torony alapgödre előtt, körülvéve attól a kics.ny, lel­
72 frt. 85 kr, s igy a tiszta haszon 126 frt. 15 kr. mely kes seregtől, melynek buzgó pásztora és imádkozott. Im ád­
összeg takarékpénztárba helyeztetett. kozott ott mindenki. Az imába bele volt foglalva röviden,
Ez eredményt, az 50 kros belépő-jegyek mellett, a hogy mennyi csapás érte az írásos, vagy szóbeli hagyo­
számos felülfizetés, és öt értékes tárgy kisorsolásából bevett mány szerint e kicsiny egyházat, de az Ur nem engedte
26 frt. tette elérhetővé. Nyilvános nyugtázás, és hálás elis­ elveszni az Ő kis seregét. Kiemelte a bajokbúl, támogatta,
merésünk jeléül közöljük a felülfizetéseket. Felülfizettek: többnél-többre segéllette. E szívből jött s szivekbe menő
br. Kemény Endre 29 frt. 50 krt, Fritc Pál 4 frt. 50 krt ima után elővette az alapkőbe helyezendő üvegből a per-
(ugyan ő nagysága egy más alkalommal 5 frtot, László Jó­ gamen-papirt, melyre az eddig megtudott történetét irta le
zsef, gyógyszerész 2 frtot, mely összeg azonban a gyüjtő- egyházának, valamint az építés idejében fönnálló viszonyo­
ivbe lesz beirva annak idején), Bartos Ferenc, Hari, 2 frt. kat, és felolvasta.
gr. Teleki Ádám 10 frt. Jancsó Lajos frt. Orosu Virgil Érdemes e történetből egyetmást elmondani.
1 frt. Boér György 1 frt. Mán József, Budapest, 1 frt. A m.-keréki egyház, hagyomány szerint, Remetén volt
Áros Gábor 2 frt. Török Ferenc 50 kr. Geisler Miklós (Bánfi-Hunyadtól nyugatra, az »alsónád« nak nevezett hu­
50 kr. Dr. Bikfalvi Károly 1 frt. Frigyes Káróly 1 frt. nyadi határrészen alúl, hol a Körös völgyét egyfelől a »ha-
Naftali József 1 frt. Boér Ferenc és neje 1 frt. Cicimarra dosfalvi«, másfelől a »marothlaki« határhoz tartozó hegyek
Rikhárd 4 frt. Veincel 50 kr Olvashatlan név r frt 50 kr. összeszoritják), honnan a Körös völgyén benyomuló ellen­
N. N. 1 frt. Smelcer 50 kr. Mendel Izidor 50 kr. Félix séges zaklatások miatt telepíttettek mostani helyükre. Régi
Károly 6 frt. Viedeman 1 frt. Salamon Géza 50 kr. Sala­ lakóhelyükön csak egy emlék maradt fönn, egy nyolc szé­
mon Samu 50 kr. Kurta Károly 2 frt. Ryba 50 kr. Beller kéi szénára való terjedelmes rét, mely a mai napig is a
50 kr. Vild Tamás 20 kr. Vecsernyés Sándor 50 kr. László pap dotációjához tartozik.
József i frt. Szilágyi Géza, Hari, 1 frt. Összes felülfizetés A régi fatorony 1690-ben épült. A lebontott faanya­
83 frt. gok között láttuk azt a tölgyfa-gerendát, melynek felírása:
Hol az élőkövek ily buzgósággal csoportosulnak a »ANNO D.(omini) 1690. POSON I N : G : C S IN Á L T A .
Krisztus körül, ki lett a szegletkő, és a megdönthetetlen 1746-ban a templom leégett, de újra épült. 1 750-ben
fundamentum ott felépül az istennek háza ! öntették a nagyobb, és 1754-ben a kisebb harangot. (Mind

J a n csó L ajos, a kettő megvan.)

e’v. ref. lelkész. Hallottuk, hogy a község kkóinak száma, a felolva­
sott történetben igy áll: van 237 magyar anyanyelvű, és
Torony-alapkőletétel M agy aró-Kerekén.
ref. vallásu ; 2 magyar a. ny. és unit. vallásu, 4 magyar
Lélekemelő ünnepségnek valánk tanúi f. évi május a. ny. és róm. kath. vallásu ; 240 oláh a. ny és gör. kath.
24-én délután Magyaró Kerekén. vallásu, és 7 magyar a. ny. és izr. vallásu. E szerint 250
Volt itt egy régi fatorony, melynek fedele nagyon magyar a. ny. és 240 oláh a. ny. együtt: 490 lélek, a
avúlt volt, s e népességre kicsiny, de buzgóságban nagy a torony alapkövének elhelyezése idejében, 1897. május
egyházközség tagjai elhatározták, hogy új kőtornyot építe­ 24*ik napjáig. Oda csatoltatott a magyar református hivek
nek helyébe, s ez elhatározásuk, isten segedelmével, ma tel­ I összes névszerinti kimutatása is. Összeírta Tamás András
jesedésbe ment annyiban, hogy az első alapkő elhelyezte­ ! földmives, ez időben kántor. Innen tudjuk meg, hogy a
tett ; nem külső fénynyel, és pompával, nem csillogó besze­ 287 lélek apraja-nagyja 54 családban csoportosul.
dek és dörgő mozsarak hangjai közt, hanem egyszerűen, Az egyház patronusai között hallottuk felolvasni első
csendben, a külső fénynél erősebb szeretettel, és az igazság sorban I. Ferenc József, Magyarország királyát, ki
erejétől egyszerűvé tett beszédek hatása alatt, a hívek sze­ j magas magánpénztárából az újabb időben két rendbeli ado­
mében csillogó örörakönyek között. mányával, összesen 250 frttal segélyezte e kis egyházat.
Öröm volt látni azt a sürgést-mozgást, mely a torony Főtiszt. S z á s z Domokos, püspök urat, ki folyto­
és a vele szomszédos papitelken történik. A toronynyal egy- nos jóindulattal támogatja a m.-kereki egyház minden jc -
időben lebontott régi, rozzant papilakás különböző helyeken ravaló szándékát, ennek teljesedését elősegíti, kinek meg-
•csomókban rakott romhalmazai közepette sürgölődő napszá­ | győződése, hogy ilyen vallási és nyelvi szempontbúi ő 1 á 1 1 ő
mosok raja: egyik mészkeveréssel, másik földhányással, töb­ helynek nevezett egyházat, any aegy házkin t fentartan:
ben kőhordással foglalkoznak; itt kőmivesek emelik a papi erősbiteni, kettős kötelesség.
lak alapfalazatát, ott az ácsok egy része válagotja az alkal­ Főtiszt. S z á s z Domokosné, szül. N a g y II k
mas anyagot, más része fúr-farag, a hívek követ, porondot őngát, ki az egyháznak egy n o frt. értékű hármoniúmo:
fuvaroznak, kellő rendben, és csendben, T i m b u s z János, hozatott, és kulturális célra átengedte az E. M. K E.-nek
 T82. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 21. szám.

iskolául körülbelül három hold nagyságú belső telkét, s igy egyházfia, presbitériuma járultak sorban az alapkőhez, kik
az egyházat a nehány év óta leégett felekezeti iskolájának egyszerű, szives jó kivánataikat nehány szóban kifejezték.
újra építési költségétől s további fentartásától megmentette. Megható volt egy öreg presbiter, ki koránál fogva nem hitte,
A torony-alap javára, belügyminisztériumunk által en­ hogy ez valaha megvalósul, könyekre fakadt s elérzekenye-
gedélyezett gyűjtés adakozói között mélt. Barcsay Domokos désében alig tudta kifejezni jókívánságát. Ezek után az
országgyűlési képviselőt, ngos Gyarmathy Zsigraond, kir. egyháztagok, és vendégek közül nehányan járultak az alap­
tanácsost, a Kalotaszegi Takarékpénztárt, és számosakat, kőhez, köztük Cuca János, k.-szt.-királyi áll. ig. tanító kö­
kik országszerte az 1600 frt. értékű adományt ez alapra vetkező szavakkal: »Az igaz vallásosságnak, mély hazasze­
összeadták. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Ta­ retetnek s hazánk szabadságának légy őrálló tornya.« Végül,
nácsát, mely 1500 frt. 30 évi törlesztéses kölcsönt e célra az építész s legutoljára Szilágyi László kalota-szentkirályi
kiutalt. ev. ref. pap tették meg a szokásos kalapácsütést, utóbbi
A helybeli ajándékozók között meg kell emlitenem következő szavak kíséretében: »Az istennek dicsősségét, az
Tamás András földmivest, ki egy évi kántori fizetését aján­ Urnák az emberek által való tiszteletét, és a szeretet soha
dékozta torony- és papilak-épités céljára, ennek pénzértéke el nem enyésző hatalmát hirdesse ez alapkövön felemelkedő
65 frt; Szűcs János, m.-kereki ev. ref vallásu, vasúti őrt, torony nemzetségről-nemzetségre.«
ki 25 frt. értékű, a torony falába helyezendő emlék-követ* Az alapkő elhelyezése után, S z i l á g y i László in­
ellátva a szükséges felírással, adott. Isten áldása legyen az tézett emelkedett hangulatú, magvas beszédet a hívekhez,
adakozókon. és összes jelen voltakhoz. Elismerte buzgóságukat, buzdította,
A történeti ismertetésből megtudtuk, hogy a kis egy­ bátorította őket, hogy ne lankadjanak a megkezdett munka
ház egy kemence meszet égetett, 15.000 téglát előállított, teljes végbeviteléig. Elismeréssel adózott mindazoknak, kik
az építkezés helyére behordta, 60 öl követ termelt és be- a mü létrejövését elősegítették, köztük különösen a hely­
hordta. Jól esett hallanunk, hogy e behordásban oláh test­ beli lelkésznek, és méltán, mert valóban nem kiméit sem
véreink közül is számosán részt vettek, valamint azt is, hogy időt, sem fáradságot: gyűjtött, kért, zörgetett mindenütt,
1848-ban, mig a körülfekvő községekben faji, és felekezeti csak hogy szegény egyházán segítve legyen s egy régi óhaj­
felszított gyülölség következtében rablás és égetés pusztított, tás beteljesedjék. Végül, hálaadó imát mondott uz egek
itt kölcsönös megegyezés folytán senkinek sem történt kára. urához, kérve segedelmét, áldását az építés további folyta­
Most is ott láttuk a hallgatóság között a község oláh lako­ tására, mert »ha az ur nem építi a házat, hiában fáradnak
sait nagy számmal. Ez egyetértés fentartása az ottani ev. az építők.
ref. és gör. kath. egyházak egyebek mellett való fő-köte­ így a tulajdonképpeni alapkő-letétel ünnepsége véget
lessége. ért. Hanem egy más teendő is várt a jelen voltakra.
A történeti visszaemlékezés befejezése után a kifara - A torony •dlapjánrk ásása, közben 1 — i 1/^ méter mé­
gott alapkőbe elhelyeztettek az említett okmányok, és első lyen számtalan emberi csontokra bukkantak, melyek kopor­
sorban Barabás A. helybeli pap vette a kalapácsot s há­ sóba helyeztetve, Barabás A. imája után a temetőben, egy
romszor ráütvén a kőre, következőket mondotta: »Az is­ megásott sirba, énekszó mellett eltemettettek. A sírnál Cuca
tennek legyen hála, ki adott nekünk diadalmat a mi urunk János és Tamás András, kántor, beszéltek.
Jézus Krisztus által.« Utána az egyház gondnoka, kántora, E g y je le n volt-

T Á RCA.
és sógorság forog íönn, egyik egyházi szolga is, a rendes
E gyháztörténelm i adalékok.
I fdsőbbségének előzetes tudta, és beleegyezése nélkül köz­
(Folytatás, és vége.)
ben járni, még kevésbé a házasságot egybekötni, ne
A házassági esetekről. , merészelje: mível az ilyen esetek tulajdonképpen a város­
Minthogy a házassági ügyekben, az 1562-ik évi szé- házára tartoznak, és a világi felsőbbséget illetik.
cseni szomorú csatavesztés után a házasfelek között igen Mindezeknek utána a tiszteletreméltó városok
sok csodálatos eset fordult elő, sőt sajnos, az ellenség kö­ ezeknek kiküldött urai egyértelmüleg elhatározták, és az
zelsége miatt, előfordul évente most is; mivel a férfiakat, egyházi szolgáknak komoly kötelességükké tették, hogy a
és olykor még az asszonyokat is, gyermekeikkel együtt, papi köntös alatt a szószékre asszonyi piszkolódásokat és
fogságba ejtik, elhurcolják, vagy megölik, a minek követ­ magán indulatokat föl ne vigyenek és prédikációikba bele
keztében az egyik a másikról azt sem tudhatja, hogy élet­ ne elegyítsenek, vagy embereket tetszésük szerint le ne
ben van-e, avagy nincsen : korholjanak és ki ne gúnyoljanak úgy, a mikép ez eddig

ennek okáért a tiszteletre méltó papság ez ügyet olykor-olykor megtörtént, mert ez nem csak gyöngíti és

beható tanácskozás alá vevén, elhatározta, hogy az életben alászállitja isten igéjének értékét és az együgyű embereket

levő személyt öt esztendő leforgása előtt újabb házasságra bosszúságra ingerli, hanem ellenkezik Pál apostol tanításával

nem bocsátja; kötelességévé tevén ennek, hogyha megha­ is, a ki azt tanítja, hogy mindenek illő rendben történjenek.

tározott időn belül a távol levő házastársa után ázorgalma- Abban az esetben pedig, ha az egyházi szolgák közül
tosan kutasson, és ha az fel nem található, vagy időközben egyiknek a másikkal szemben, valamelyes csekély ok miatt,
haza nem tér, csak akkor legyen szabad, ismét házasságra elégedetlensége támadna, azért egymással hevesen össze ne
lépnie. Ha ilyen eset fordul elő, avagy közeli vérrokonság tűzzenek, nehogy abból nagyobb egyenetlenség keletkezzék ;
F o l y t a t á s a a z V4 ív m e llé k le t e n .
 22. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 183.

hanem egymás iránt testvéries szeretettel elnézők legyenek, ezt a kegyes hitvallást mint isten igéjével egybehangzót,
hogy báránykáiknak jó példát adjanak. teljes lelkeroből elfogadom.
Ha azonban valamely fontosabb ügy adná elő magát, Bernhárdt Éliás (Vodmanus) kántor és zólyomi rek­
a melyet egymás közt jól kiegyenlíteni, nem tudnak, akkor tor, ennek az isten igéjével és az oecümeni zsinatokkal,
forduljanak a seniorukhoz, a ki a többi testvérekkel együt­ és főképp a Krisztus testével egyező ezen hitvallásnak, ke­
tesen tudni fogja jól, hogy azt miképpen kell elintézni, a zemmel, szivemből aláírtam.
nélkül, hogy az egyik', vagy másik városnak a joghatóságába, Schwengler Márton körmöci kántor ennek az istenes

avagy felsobbségébe ártaná magát. hitvallásnak aláírtam.

Végezetül, tartoznak az egyházi szolgák mindenik egy­ Körmöcbányáról.

házban jó példával előljárni; a templomban a maga idején Krisse János, bíró. Wenger Mihály. Tilesius Lénárt,
-megjelenni; hivatásuknak szorgalmatosán eleget tenni; a jegyző ugyan itt. Auer Kelemen. Nitsch András. Khüníg
számukra kijelölt székben helyet foglalni és nem valamelyik György Klingsap Albert. Weber György.
sarokban meghúzódni; a hivatalos kötelesség teljesítése és Selmecbányáról.
a templomi szertartások bevégződése előtt a templomot el Lorberer Burchard. StÖckhel Dávid.
nem hagyni, hogy tisztüknek csúfjává ne váljanak s az egy- Besztercebányáról.
ügyii emberek bosszantására ne legyenek. j Suessmundt András. Sixti Lőrinc.
i
A jelen alkalommal eme határozatok mellett maradva, ! Királyhegyről.
és az elől említett 1558. 1569. és 15 7 7 -ik esztendőkben ■ Sylvester, Ádám városi jegyző.
megszerkesztett és Írásba foglalt hitvallásokat nyilvánosan \
Korponáról.
felolvasva, a tiszteletreméltó hét bányavárosnak összes egy­
Schiefferer János. Saltzbanck György Korpona
házi szolgái, letett esküjök mellett, valamint ama kiküldött
kir. varos jegyzője.
urak is, a kik Körmöc főbányaváros tiszteletreméltó tanácsa
Zólyomból.
társaságában, ezen a gyűlésen jelen voltak, saját kezük
Blosius Boldizsár, jegyző.
adása mellett, azokat aláírták. |
Következnek a re v e r s a l i s o k .
Az egyházi szolgáknak a felsőbbség részéről való híva- j
Melcer Gergely uramreversalisa így hangzik : Én Melcer
talos megvédelmezését és oltalmazását megígérték. j Gergely, besztercebányai prédikátor ezennel elismerem, hogy
Kelt Körmöcbányán 1580-ban. Március 16 — 17-én, ,
Fröhlich Tamás urammal, egy nehány beszédemben ellenkezésbe
és a hét bányavárosi egyházak lelkipásztorainak és papjai- ,
jutottam; miután azonban hitünkről mind a ketten vallomást
n>k igaz hittel és tiszta lelki ismerettel letett esküjükkel
tettünk ; a tisztelendő lelkipásztorok, meg a becsületes nemes és
megerősittetett Körmöcbányán, 1580-ban, Március 17-ikén. |
előrelátó kiküldött urak úgy találták, hogy mi egy hitet
Eberhardt Mátyás mester Selmecbánya egyházi lelki
vallunk, a mely úgy a Szt. írással és a zsinatok symbolu-
pásztor. j
maival, mint Luthernek és Melanchton FülÖpnek, sat. a
Fröhlich Tamás a cesztercebányai ispotály rektora. ,
tanaival megegyezik, és hogy mi inkább csak is a szokat­
Thymus Tamás Körmöcbánya egyházi lelkipásztora.
lan uj mükifejezések szólamaiban, mint sem a hitben és
Melcer Gergely besztercebányai lelkipásztor.
vallásban térünk el egymástól: ennek okáért az az egyes-
Sebald Eresmus besztercebányai lelkipásztor.
ség jött létre, és mindkettőnk részére az a meghagyás tör­
Lampert Márton libetbányai lelkipásztor.
tént: hogy mi az ilyen műkifejezések használatától és fő­
Nagy Konrád hodrusbányai diakónus.
képpen a magán tanítókra támaszkodó oktatóktól tartózkod­
Sennei János a Selmecbányái tótok prédikátora. |
junk ; szigorúan tartván magunkat ahhoz a hitvalláshoz, hogy
Liskavai György a besztercebányai tótok prédikátora.
egy isten, egy Ur Jézus Krisztus, a ki öröktől fogva igazi
Prividei Tamás hajnicsi plebánus és zolyommegyei
isten és ember; egy szentlélek, egy keresztség és az üdvös­
helyettes.
ségnek egyetlen reménysége van. A ki pedig az egyházban
Janschi János zólyomi egyházi lelkipásztor.
ezutánra egyenetlenséget támasztana, azt azért az Ő egyházi
Vlentz György a korponai egyház német prédikátora. |
és világi felsőbbsége megbüntesse. A békesség istene az
Én Sylvester Adám aláírtam Petrovitz Tamásnak, a I
ő szentleikének erejével legyen velünk, mindnyájunkkal. Ámen.
királyhegyi lelkipásztornak a nevében.
Szóról-szóra így hangzik a Fröhlich János ellen-
Sennei Mihály a királyhegyi egyház diakónusa.
reversalisa is.
Én Stöckel Tóbiás, az úrvölgyi iskola rectora, aláírtam
(Eredetije német nyelven Körmöcbánya levéltárában.
Petri Tamásnak ugyanazon hely lelkipásztorának a nevében.
Tóm. I. Fons. 19. Fasc. 3. N10. 232.)
Én Socovsky András a breznóbányai egyház lelki
K özli: Dr. Kolosvári Sándor-
pásztora.
Lovca György (a név után ez áll: »hoc Anno per
Dersfium«). Különfélék
Gallus Jakab a tyrnafalusi egyház lelkipásztora. = Kolozsvári egyházunkban, mindkét templo­
Pál, szilnici plebánus. munkban, az évenkint szokásos konfirmációi ünnepélyek máj.
Reuss Dávid (Quernfurdensis) .körmöci diakónus. 30-án tartattak meg. A belfarkas utcai templomban Jíerepci
Grinfelder György .(Wartembergensis) a körmöci tótok Gergely konfirmált 200 növendéket, a külmagyar utcaiban
^prédikátora, a ki az. özszes itt aláirt testvér uraimat követem. Szász Gerő 180-at. A meghatóan szép ünnepélyeken mind­
Én Döring Fábián (-Vratislaviensis) selmeci főkántor, két templomunk zsúfolva volt úgy a szülők, rokonok, mint az
 184. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
érdeklődő hívek részéről. Egyik jele, hogy minden sirán­
kozás dacára, nem hal ki a vallás a nemesebb szivekből.
= Papválasztás. A z ilyefalvi püspöki vizsgálat alatt
álló ev. ref. egyházközség üresedésben volt papi állomására,
tiszt. R évay Pál püspöki kiküldött elnök vezetése alatt, az
összes választók példás egyetértésével és egyhangú lelkese­
désével : tiszteletes Szabó Jenőt, barátosi lelkészt választotta
papjává. A költői lelkű ifjú lelkészt, lapunk munkatársát,
örömmel üdvözöljük; az ilyefalvi egyházközség híveiben
pedig bemutatjuk azt a minta-egyházközséget, a milyennek
kellene lenni mindeniknek: az egymás iránt való türelem­
ben, szeretetben és egyetértésben: Szivünkből kívánjuk az
ilyefalviaknak, hogy Erősdy Mihály, Révay Lajos és Kis
Albert utódát, Szabó Jenőt is az a szeretet ölelje keblére,
az a tisztelet környezze, mint boldog emlékezetű elődeit.
= Megjelent a »Protestáns Pap« című lap XVIII-
ik évfolyamának V -ik száma, Lágler Sándor és Kálmán Dezső
szerkesztésében Kölesden, következő tartalommal: A pap,
Sz. N.-től. Egy falusi pap gondolatai. Pünkösti beszéd, Vass
Tamástól. Egyházi beszéd, Sólyom Lajostól. Pünkösti be­
széd, Csulak Zsigmondtól. Izsák és fiai. Földváry Lászlótól.
Vallásos órák, Ladányitól. Áldások az Úrasztalánál, Batta
Györgytől. Törvények és rendeletek tára, Kund Samutól.
Papválasztások. Halálozások. A lapra előfizethetni a szer­
HIVATALOS RÉSZ.
3276— 1897. FELHÍVÁS.
összes espereseinkhez és az ¡00 frton aluli fizetéssel biró
összes lelkészekhez.
A papi fizetések fokozatos kiegészítésére ez évben
kiutalt rendkívüli államsegélyből az 500 frton. aluli papi
javadalmak lévén kiegészitendők: fölhívjuk ezennel összes
érdekelt t. lelkész aait. hogy ez iránti folyamodásaikat ille­
tékes espereseikhez f. é v i j u n i u s h ó 1 5-é i g múlhatat­
lanul adják be, mert az elkésetten beérkezett folyamodások
tekintetbe vétetni nem fognak.
A folyamodás rendes államsegélyi kérő-iven állítandó
ki s igazolásul hozzácsatolandó az érvényben álló lelkészi
dijlevél, valamint annak pénzértékét kitüntető hiteles fizetés
kimutatás.
Önkint érthető, hogy csakis az 500 frtnál. kevesebb
javadalommal biró lelkészek folyamodhatnak, s hogy csakis
az 500 írtig, hiányzó összeg kérelmezhető.
Esperes aait fölkérjük, hogy a beérkező folyamodá­
sokat tüzetes vizsgálat alá vegyék és a csatolt dijleveleket,
valamint fizetés-kimutatásokat az esperesi levéltárban levő
adatokkal (dijlevelek, jelentő-ivek) hasonlítsák össze, a ne­
tán előforduló hibákat korrigálják és az igy átdolgozott és
hitelesített kéréseket, összefoglaló kimutatás kapcsán ez évi
j u n i u s hó 20- ái g terjesszék föl Ig.-Tanácsunkhoz, hogy
a kiegészítő segélyek még jul. i-jére utalványozhatók le­
gyenek.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazg.-Tanácsának
Kolozsvárit, 1897, máj. 24-én tartott üléséből.
Kádár János, Szász Domokos,
titkár. ref. püspök, mint elnök.
521 — 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett b i k f a 1v i ref. énekvezér-tanitói állo­
másra pályázat hirdettetik.
Javadalom: 1. tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
háromnegyed hold kerttel. 2. Nyolcvan kalangya őszga­
bona, amezőn tetszés szerint választva. 3. Nyolcvan kai. zab.
5. Öt és fél hl. szemes törökbuza. 5. Kepeváltság, árvakepe és
oszpora: 20 frt. 6. Hét hold 557 négyszögöl szántó és ka­
száló, két hold erdő haszonélvezete; jövedelme: 83 frt. 7.
Öt öl tűzifa, vagy 35 frt. 8. Az egyházközség pénztárából
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
M ai szántunkhoz egy negyedív melléklet van csatolva.
22. szám.
kesztőknél egy évre 4 frttal, félévre 2 forinttal, negyedévre
I frttal. Kaphatók még régibb évfolyamokbúl teljes példá­
nyok, a múlt évfolyamból azonban az 1., 2., 3-ik számok
* teljesen elfogytak.
= Paptársaink figyelmét felhívjuk az alábbi
pályázatra. Ha egyéb dolgaik mellett, rá érnének, hogy a
nép ajkáról ellessék a költői virágokat, az anyagi haszon
I mellett, az igaz, romlatlan költészetnek tennének megbeszél-
hetetlen szolgálatot.
Pályázat székely népmesék és mondák összegyűjtésére. A
Kemény Zsigmond-társaság egy nagyobb székely népköltési gyüjte-
! mény második részéül pályázatot hirdet ezennel a. következőkre:
j Kíván a társaság eredeti székely népmesék és mondák gyüjtemé-
• nyét. E gyűjtemény a székely földről a nép ajakáról való s egy
| vidék e nemű termékeinek lehetőleg teljes gyűjteménye legyen s
1 legalább 15 oly darabot tartalmazzon, mely nyomtatásban még se-
J hol sem jelent meg. A legmegfelelőbb gyűjteményt a társaság 300
1 koronával díjazza A kiadás joga a társaságot illeti s ez fentartja
magának azt a jogot is, hogy a dijjal kitüntetett gyűjteményen kí­
vül, a többi pályázó munkák közül is mindazt, a mit saját céljaira
alkalmasnak talál: megtarthassa, kiadhassa, nyomtatott ivenkint 30
koronával díjazva. A pályamunkák beküldésének határideje: 1898.
március i-je. mikorra a társaság titkárához (Maros-Vásárhely,
j Szertmiklós-utca 62) küldendők. Az eredményről ugyanazon év
, május havában tartandó közgyűlésen számol be a társaság. Maros-
! Vásárhely, 1897. május 16. P e t e l e i I s t v á n , elnök. T ó t h -
1 f a l u s i J ó z s e f , titkár.
készpénz 108 frt. 9. Stóla: 5 frt. Összes jövedelem, laká­
son kívül: 479 frt. 50 kr. melyből 350 frt. 33 kr. taní­
tói javadalom.
A rendes énekvezéri, és tanítói kötelességek teljesítése
mellett, kötelessége lesz az iskolában az ének, és tornatani-
tás, az egyházi dalkör vezetése.
Pályázati határidő: 1897. junius 26. Folyamodvá­
nyok : nt. Vén Mihály, esperes aához küldendők, Bikfalvára.
Kolozsvárit, 1897. május 3 1. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
511— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi e g y ­
házmegyébe kebelezett s á r p a t a k i egyházközség kántor-
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
553 frt. 29 kr. mely áll: a) 40 kalangya gabonából, értéke
118 írt. b) 10 hold első osztályú szántóból, és kaszálóbúi,
melynek kataszteri jövedelme 66 frt. 16 kr. c) készpénzben
beszolgáltatandó kepe, értéke 16 frt. 34 kr. d) napszám,
értéke 7 frt. 79 kr. e) tandíj címen 40 trt. f) stóla 5 frt.
Pályázati határidő: 1897. junius 20. Folyamodványok:
nt. Tavaszy József, esperes aához küldendők, Magyar-Pét er-
lakára (u. p. Szász-Régen).
Kolozsvárt, 1897. május 3 1. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. reí. püspök.
480— 1897. M E G H ÍV Ó .
A széki egyházmegyének f. évi junius 24-én d e 9
órakor Szamosujvárt rendes közgyűlése lesz, melyre van
szerencsém a t. tag urakat tisztelettel meghívni.
T árgy ak : Esperesi jelentés, főjegyző jelentése a ta­
nács működéséről; tanügyi előadó, számvevő, kőzalapkezelő
előterjesztései; pénztárnok jelentése; aljegyző, tanügyi elő­
adó választása; folyamodványok.
E gyűlésen istentiszteletet tart t. Miháltz Ákos, ár­
pástói lelkész afia.
A közgyűlést megelőző napon d. e. 9 órától kezdve
tanács, közigazgatási és fegyelmi bírósági ülés. d. u. 4 óra­
kor papi értekezlet lesz.
Szék, 1897. máj. 29. Somkereki Miklós,
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVD. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Junius 10. 23. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő fiz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r h e sz tŐ sé f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

rásnak is, midőn a híveket buzdítják, hogy: imád­

Konzervátiv belmisszió.
kozzatok, hogy mások is térjenek a mi zászlónk
(Válasz a »Nyilatkozatra«.)
alá! Mintha csak a V a s z á r i Kolos ur ajkairól
m.
hallanám: Szűz Mária, nagy asszonyunk imád­
Első cikkemben említettem, hogy a mai di­ kozz érettünk! Ne erőszakoljuk az imádságot,
vatos belmisszió voltaképpen nem is belm isz- hanem hagyjuk, hogy fakadjon természetesen föl
szió, hanem külmisszió. Nem akarok ezen
állí­ j a s z í v mélyéből, mert ekkor több eredménye
tásommal sem adós maradni, mert ebben is egy ! lesz, mintha mondva csináljuk. Népünknek úgy
alapos ok rejlik, a miért attól tartózkodnunk kell. is hajlandósága van a miszticizmusra, különben,
Ugyanis, nem állhatom, mert nem egyezik meg miért menne az oláh pópákhoz, hogy imádkozzék
az én protestáns hitemmel, az az álszenteskedő, hisztérikus gyermekéért, mert ördög van benne;
összekulcsolt kezű, égre meresztett szemű kegyes­ s ha még mi is valami csodatevő erőt tulajdo­
ség, melyet a mostani belmissziónáriusok nagy nítunk az imának, nem lesz alaptalan a vád,
része gyakorol; az a kiszabott, mértékkel mért hogy közeledünk a katholicizmushoz.
ima, ének, s ezeknek az a sallangszerü lemor- Ha tehát ilyen nagy súlyt fektetnek a kül­
zsolása egyfelől mindig az evangéliumi igaz (?) sőségekre, méltán elmondhatjuk, hogy missziójuk,
farizeust, másfelől pedig egy bűnbánó pápista nem belmisszió, hanem k ü 1 misszió, a külsőségek
atyafit juttat eszembe. Az elsőről megmondotta ápolása, hogy az emberek lássák s elmondják
Idvezitőnk, hogy a ki magát feJmagasz- róluk is: Íme, egy igaz izraelita, kiben álnokság
t al j a, megaláztatik (Luk. 18. 14.); a má­ nincsen!
sodik ellen pedig, mely a katholicizmust kép­ Egyik hatalmas vádja az is a belmisszió
viseli. tudjuk, hogy a reformáció vette fel fegy­ emez apostolainak, hogy a papság nem látogatja
verét, s e fegyverek győzelme alapította a pro- eléggé a híveket. Hát, ez lehet igaz is, de az a
testántizmust; addig tehát, mig ezen az alapon kérdés: van e annak mindenütt jelentősége és
állunk, nem szabad, oly vallásos aktusokat ápol­ haszna ? Én, például, nincsen hét, hogy majdnem
nunk, melyek miatt ellentétbe jövünk egyházunk ! minden hívemet ne látnám, pedig egynek se me­
hitelveivel. Hiszen, a történelemből tudjuk, hogy 1 gyek a házához, sőt még szót is váltok velők.
a piétizmus soha se tudott egyházunkban zöld Mi szükség hát arra, hogy a házához menjek ?
ágra vergődni: mire való tehát ismét oly dolgokba Hiszen, munkaidőben vagy nem kapom otthon,
kapaszkodni, melyeknek nincs maradandó hatásuk ? vagy elvonom házi dolgától; de. ha még ezt
A .protestántizmusnak ma sem az a célja, hogy szívesen elhagyja is, költségbe verem, mert van
tápot nyújtson a vallásos külsőségeknek, benne annyi vendég-szeretet, hogy valamivel
hogy a vallást opus-operátummá változtassa, ha­ I megkínál, s ha nem akarom elfogadni, azt mondja:
nem az, hogy független gondolkozásu, felvilágosult, megvetem a házát. Jól ki kell választani tehát
öntudatos híveket adjon az egyháznak, kik a val­ az alkalmat, hová és mikor menjünk. Többek
lást, a kegyességet nem a külső cselekedetekben közt, egy ember meghivott a házához, hogy a
keresik és találják fel, hanem a szív mélyében; menyét és fiát békitsem ki egymással, mert
maga Jézus, a nagy mester is azt tanitá, hogy folytonosan veszekednek és szégyenük hozzám
i s t e n o r s z á g a ti b e n n e t e k v a n (Luk. 17. 20.) | jőni. El is mentem. Eleinte a dolog szépen ment,
Avagy, nem katholikus színezete van-e amaz eljá­ ! de végre az asszony oly haragra lobbant, hogy
 i8 6 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 23 szám.

én magam szégyeneltem a dolgot, alighogy engem irányú képzést, más szellemet nyert a mostani
is el nem kergetett, nemcsak a menyét és fiát. papi kar a theologián; azt kívánni tehát tőle,
Nó, lám, ha ezeket valaki összebékiti, hogy többé hogy legyen ezen uj iránynak lelkes apostola,
ne veszekedjenek, én rögtön a zászlója alá sze­ kissé merész követelés, mikor még azt sem
gődöm és követem. tudja, hogy beválik-e egészen, hogy épit-e, avagy
Értem én ezt az egyházi látogatást is va­ ront vele? A zt követelni, hogy az idősebb rendű
lamennyire, s gyakorlom is ott, a hol kell. De papság, mely már híveit egy bizonyos szellem­
tudják, ám, hogy mikor volna ennek igazi jelen­ ben magához nevelte, bizonyos uton-módon egy­
tősége? Akkor, ha egy, a híveitől teljesen háza iránti szeretetét bennük felköltötte: most
független papság volna; hogy az a hívem egy egészen uj útra térjen, melyet még nem is
ne tudja, hogy nekem még tartozik a bérrel, s ismer, sem nem célszerű, sem nem egyezik a
tőlem ne kérje saját házában az engedelmet, józanészszel. Bizony, nem csodálkozom, ha a
hogy még nem fizethetett, mert én nem azért papság nagy része a járt utat nem hagyja a
mentem hozzá; akkor, ha az a független papság járatlanért, és frontot képez ezen uj mozgalom­
olyan anyagi körülmények között volna, hogy mal szemben. Nézetem szerint, ha ez lett volna
ne csak szóval, ne csak az irás szavaival, s a az egyedüli eszköz az egyház megmentésére,
szenvedő Jób példájával tudjon vigasztalni, hanem akkor kerületünk főhatóságának bennünket pa­
a zsebébe is nyúlhatna és azt mondaná: ime, pokat mind be kellett volna hívnia p ó t - t a n -
itt a pénz, végy magadnak ruhát és kenyeret, f o 1y a m r a, hogy mi is hallgassuk ezt az idve-
de aztán vigyázz! Látogatásunknak, feddésünk­ zitő tudományt, s működésűnkben bizonyos egy­
nek, intésünknek akkor volna igazi eredménye; öntetű elvek és megállapított szabályok szerint
akkor igazán híveink függenének tőlünk, de most járjunk el, nem pedig hogy még az eszköz he­
mi függünk, mert szemünkbe mondják, hogy mi lyessége fölött is vitatkozzunk.
r
az ő szolgája vagyunk, ők tartanak minket! Am, ez még nem történt meg; talán azért,
Azért tehát, csak maradjunk továbbra is a mert egyházi főhatóságunk nem látta annak
konzervátiv belmisszió mellett, lassankint egyen­ szükségét, helyeselvén egyúttal eddigi eljárásunkat
gessük a talajt, majd az idő mindent meghoz. s belmissziói munkánkat. Ha pedig anyaszent-
Háromszázados múltunk, eddigi működésűnk meg­ egyházunk bölcsessége be fogj a látni, hogy ez
lehetős jónak bizonyult, s ha ezt tovább is igy a modern belmisszió minden tekintetben jó és
folytatjuk, a modern belmisszió nélkül is megáll üdvös dolog: az volna az én szerény indítvá­
egyházunk, csak egyéb veszedelem ne érje. nyom, hogy állítson egy tanszéket fel a theolo­
Én, megvallom, a mostani belmissziót nem gián annak számára, (talán nt S z a b ó Aladár
tekintem egyébnek, mint egy d i v a t o s á r a m ­ ur jó lenne tanárnak (!)), és képezze a jövendő
l a t n a k . Fölkezdte egy pár utánuk I papságot úgy, hogy a belmissziónak lelkes har­
ember, s
most hirdetik többen: hogy, ime, a ments-vár, ide cosa legyen. Nem tudom, tisztelt paptársaim,
jöjjetek, mert csak ezen az utón menthetjük meg hogy vélekednek, de én a magam részéről ha­
az anyaszentegyház sülyedező hajóját! Folytatják, tározottan állítom, hogy mig anyaszentegyházunk

de a nélkül, hogy a körülményekkel, anyaszent- tételes törvényei, meglevő rendszabályai fenn-

egyházunk tényleges állapotával számot vetettek állanak, addig soha sem fogom énekeltetni a

volna, hogy népünk, s a papság viszonyait következő evangéliumi szövetsége dalt:

-Gyújtsd fel az áldozatot.
elég alaposan ismernék És ez ismeret Uram, várok, ne hagyj,
hiányában olyan vádakkal állanak elő, melyek Várok, várok, várok,
Tűzkeresztséget adj.
még a józanabb gondolkozásu egyénekben is
Több szentséget, oh adj
ellenszenvet ébresztenek az ügy iránt, s oly uta­ Töl')]') szelídséget —
kon haladnak, melyen őket nem követhetjük. Több tűrést, ha van baj,
Több bút ha vétek,
Vegyük a dolgot úgy, a mint van. Ugyan, Több hitet Jézusban.
kérem, kicsoda látta, hogy valahol felnőtt fákat Több érzést, hogy véd.
Több kedvet dolgomban,
hajlítanak, idomítanak, hogy azokból egy mo­ Több buzgó kérését.
dern disz-kert legyen? V agy mindenik eltörik, Több hálát hívednek,
Több bizalmat adj
vagy mindenik ellent áll a hajlitásnak. íg y van
Több dicsekedést benned
a papság is ezen uj belmisszióval. Egészen más Több reményt, s ne hagyj;
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 187.

Több könyt. kinjá^ látva, sége volna, én legalább nem vágyóit. Ajánlottam,
Több bút bánatán.
Több nyugalmat bajba,
megmagyaráztam, és Ígértem, hogy m i n t t a g ,
Több dalt, ha megszán«. négy részvényt veszek: s ime, még sem alakul­
Mert ebben a dalban sokkal »több« minden hatott meg. Nem fogadták el. Pedig, hogy va­
van, csak az nincs, a mi kellene: egy csepp val­ lami legyen, az alapszabályokkal szemben elfog­
lásos poézis. Bizony, látszik rajta, hogy nem a lalt bizonyos nézetekről mondattam le, s ezzel
szent Dávid hárfáján kelt, hanem valahol, enge- együtt, még a netaláni károsodási eshetőségeknek
delmet kérek, de igazán »a malom alatt« termett! is kitettem magamat, és ime, mégis engemet, s
Ezek a mozzanatok, melyeket itt csak rö­ bennem a papságot vádolják, hogy elhanyagoljuk
viden fölsoroltam, arra indítottak engem, hogy a kúra pasztorálist, hogy lethárgiában szenvedünk.
a belmisszióval szemben, egyelőre tartózkodó, Miért ? Azt tudom, hogy Jézus a pénzváltók
konzervátiv álláspontot foglaljak el. Mig ez az asztalait feldöntötte, s őket a templombúi kor­
uj mozgalom a »tűzkeresztségen« át nem me­ bácscsal űzte ki, jelezvén ezzel azt, hogy a pap­
gyen és a próbát ki nem állja, addig én meg­ nak is a lelkiekre kell első sorban figyelmét
maradok a régi ösvényen, mert az a nézetem, fordítania, s csak másod sorban szabad, a hitel-
ha istentől van ez a dolog, el nem mulhatik, ha szövetkezetek pénzváltó asztalai mellé állania. Ám,
pedig emberektől vagyon, el fog töröltetni. a viszonyok megváltoztak, s a körülmények sok­
A melyeket fönnebb elmondék, azok csupán szor azt parancsolják, hogy oda is állhatunk. De
csak az evangéliumi szövetség vádjaira és eljá­ hol vagyon az megírva, hogy okvetetlen a papság­
rására vonatkoztak, úgy szólván a lelki élet gon­ nak kell megcsinálni a hitel-szövetkezetet r Hát a
dozását ölelték föl. Azonban, mint első cikkem­ jegyzők, a szolgabirók, az alispánok, és a föld-
ben említettem, nem csak ezen részről van vád, birtokos uraságok mire valók Van elég, a miért
hogy a kúra pasztorálist elhanyagoljuk, hanem vi­ most bennünket szid a nép, mire való hát ebben
lági részről is. Átolvasva ezen világi vádlevelet, is ránk zúditani a nép haragját, ha egy kölcsön­
az tűnt ki belőle, hogy itt a kúra pasztorális ügylet nem sikerül.
elhanyagolása (?) már nem a »lelki szegénységre« De, mondom, mindezektől eltekinve, e 1 v i-
vitetik vissza, hanem az anyagi szegény­ 1 e g nem ellenezzük a szövetkezetét, csak arra
s é g r e . Vagyis, immár nemcsak annak vagyunk kérem annak minden ügybarátját, hogy ne vá­
okai, hogy hiveink nem lesznek az evangéliumi doljanak alaptalanul; ha az olyan jó, csináltassák
szövetség tagjai, hanem annak is, hogy ők sze­ meg a kivel tetszik, és mi annak soha sem le­
gények, vagy a szeg fejére ütve, hogy hiveink szünk ellenségei, a minthogy most sem vagyunk.
nem tagjai a h i t e l - s z ö v e t k e z e t e k n e k . Benne foglaltatik a mi programunkban az is, hogy
Nóhát, szegény papság, lehet-e még valamit hiveink jólétét előmozdítsuk, de engedjenek meg,
kitalálni, a minek nem te volnál az oka? Eddig ha mindenekben tanácsaikat nem követhetjük,
tudtam, hogy papbérnek, kántori bérnek, domes- mert annak is bizonyos oka lehet.
tikának, rovatainak, végrehajtónak, fináncnak én Immár végezek. Fejtegetéseimből kitetszik,
voltam az oka, de hogy az én hívem nem hitel­ hogy belmisszióra igenis van szükségünk, az val­
szövetkezeti tag, hogy községemben nincs hitel- lásunk természetéből foly; de nem arra a bel­
szövetkezet, s hogy ő szegény: ennek is én vol­ misszióra van szükségünk, melyet az evangéliumi
nék az oka, azt most tudom meg. Sietek azonban szövetség és annak hivei folytatnak, hanem arra,
kijelenteni, hogy a dolog nem éppen úgy áll. A mely háromszázados múltúnkból foly, mely egy­
papság soha sem volt ellensége a nép anyagi házunk érdekeivel nem jön ellentétbe, ez az úgy­
jólétének, vagyonosodásának, de tessék elhinni nevezett k o n z e r v a t í v b e l m i s s z i ó .
először azt, hogy van a papságban annyi ámbi- Vajda Ferenc-
ció, hogy szegénysége mellett sem áll be a hi­
tel-szövetkezetek pénz ágenseinek, és vak eszkö­ Usus — abusus.
zeinek; és másodszor azt, hogy a nép, bármeny­ Ha Görögországban az orosz cári kéz dirigál; ha
nyire bírjuk bizalmát, nem mindig teszi meg azt, Erdélyben az oláhországi liga dominál; ha a magyar
király Bécsben lakik; ha a lajtáninneni miniszterek a
a mit neki ajánlunk, ha még rá nézve oly üdvös
Lajtán túlra mennek magyar-érdeket tanulni; ha a főispá­
volna is az ajánlott dolog. Nem hiszem, hogy lenne nok, alispánok, tanárok, szoigabirák, jegyzők, tanítók,
egyetlen pap is, ki a hitel-szövetkezetnek ellen­ falusbirák, katonák, rendőrök sápra j o g g a 1 áhítoznak;
 1S S . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ha a püspökök, prépostok, kananokok, esperesek, köz­
papok, polgárok, egyesületek ott is aratnak a hol nem
vetettek, stb. stb. stb. mindez: us us .
Már most, ha mindezeket kellően mérlegeljük, min­
den további árgumentácio nélkül kimondhatjuk: az »usus« : jónak találhat alkalmazni ? Felelet: senki. Mert a 16-ik
*»abusus.« M i n d e n u s u s — a b u s u s
így tehát nyilvánvaló, hogy a különböző társa­
dalmi szervezeteknek oda kell törekedni, hogy intézmé­
nyeikben az ususok légióinak, ha lehet, egy fejet teremt­
senek s azt egy csapással sújtsák le.
Igaz ugyan, hogy az újabbi alkotmányos korszak­
ban evangélium szerint reformált magyarországi egy­
házunk, a két utóbbi zsinat által hozott törvényekkel
letette a nagyhorderejű egyházalkotmánynak szeglet-
köveit, de az is igaz, hogy mindezideig úgy az egyházi
kerületekben, mint a megyékben és községekben buján
burjánzik az u s u s .
Ez nem is lehet máskép, mert említett zsinatainkig |
a különböző egyházkerületek annyira idegenkedtek egy­ | leti közgyűlés is lépésekre van kötelezve e téren.
más iránt, hogy külföldön úgy tekintették őket, mint
megannyi izolált egyházat, mint megannyi tagokat fő
nélkül. Hogy e felfogás nem nélkülözött minden alapot,
arról meggyőzhet bennünket az »Egyházi Törvények-«re
vetett egyetlen avatott pillantás, mert habár el is kell
ismernünk, hogy a benne rejlő alkotmányforma egysé­
ges koncepció szülötte, de azt sem tagadhatjuk, hogy
a maga egészében hasonló ez alkotmányforma egy emberi
csontvázhoz, melyről meg lehet ugyan Ítélni, hogy mi
lehetne belőle, ha a vázra izom, az izmokba vér, a vérbe
erő foganna: azonban, úgy a mint van, nem elégít ki,
mert meglátszik minden ízében a kerületek szétvonása,
az izomzat, a vér, a lélek, a mozgás, szóval, az élet
hiánya.
Nem tartozik most ránk, recenziót írni az »Egy­
házi Törvények« minden ága-bogára, de célunkhoz ké­
pest, rá kell mutatnunk egy pár oly vonásra, mely magá­
ban is jellemző.
Kettő hiányával éppen félezerre megy a §-ok
száma törvénykönyvünkben. Ezek közül sok, nagyon
sok vonatkozik a papokra. Előírják azoknak tanulói,
hivatalos,, társadalmi s egyéni viselkedésüket egész a
nyakravalóig. De, hogy az ennyi mindenféleképpen prepá-
rált ember, ha már egyszer pappá válasz tátik: mikor
jut javadalmazásának birtokába, mikor kezdheti élvezni
annyi önmegtagadásának, elvalahára izes (?) gyümölcseit: jól esik, de nem nevethet az a kezdő ember, a ki midőn
arról már nincsen megírva egy jottácska sem. Arról hall­
gat a krónika mélyen. Hallgat, mert midőn az özvegyi
és kegyeleti év ügyének szabályozását a kerületekre
bízta: egyszerűen kitért a kérdés elől. Akár ha a test
vázának al-lábszárait eldobnák a váztól.
De menjünk tovább.
Midőn törvénykönyvünk a fegyelmi eljárás eseteit
próbálja felsorolni, többek között s talán éppen az első
pontban így szó l: fegyelmi eljárás alkalmazandó mind­
azon cselekmények, vagy mulasztások megtorlásánál,
melyeket a s t a t ú t u m o k fegyelmi esetnek minősítenek.
Szép frázis! Akár ha azt mondanám: »tiltva van
minden, a mi tiltva van«; avagy, így szólanék: »pom­
pás mindaz, de mindaz, a mi pompás.« Nem ironizálni
akarok; nem, csak rá akarok mutatni az igazságra.
23. szám.
A vagy, kérdem: ki ismeri e széles magyar hazá­
ban mindazokat az egyházhatósági határozatokat (Sta­
tútum) melyek okkazionaliter felmerülhetnek, s melyeket
alkalomadtán egyik, vagy másik egyházhatóság valakire
század első évtizedeitől a 19 ik század utolsó évtizedéig
sokat határozhattak egyházhatóságaink olyant, a miről
emberöltőnknek fogalma sincs máig, de holnap felszínre
kerülhet. Hát, ezek is köteleznének minket? Már pedig,
hol van megírva, hogy ez, vagy ama statútum nem
kötelez, ha egyszer statútum ? Sehol. Mindezt az usus
szabályozza.
E tények előtt minékünk szemet hunyni, nem sza­
bad, ha egyházunk érdekét szivünkön hordozzuk. Épp
ezért, az egyházkerületeknek egyen-egyen és összesen
mindent el kell követni a végre, hogy az uzualis eljárá­
sokat a mennyire lehet, törvényesen szabályozzák.
íg y hát, a f. hó 10-én ülésező erdélyi egyházkerü-
A z eddig mondottakbúl kifolyólag én jónak látom
ajánlani:
Határozza meg a közgyűlés világosan, hogy a
megválasztott új lelkész mikor jut javadalmazásának
teljes birtokába ?
Mert hogy állunk e kérdéssel ? Úgy, hogy egyház-
kerületünk » U t a s í t á s a « az »Egyházi Törvények«
rendelkezése érteimében szabályozza a kegy évet ugyan,
de az idevonatkozó szabályok épp oly mélységesen hall­
gatnak az új pap javadalmazása folyósításának kezdő
pontjáról, mint a zsinati törvények hallgatnak.
Kétségtelenül, bennefoglaltatik a kegyévre vonat­
kozó intézkedésekben annak a lehetősége, hogy a meg­
választott pap a kegy évek letelte után fizetést kaphasson,
de e benfoglaltatás csak oly fokú valószínűséggel bir,
mint a mekkora valószínűséggel bir az a föltevés, hogy
a mező vad füve csendes háziállatokká lesz, ha kérődző
eszi meg.
Kép nélkül szólva: a kepe akkor a papé, mikor
a pap élvezi. Még érthetőbben fejezve ki magunkat:
azt a kérdést, hogy az újonnan választott pap mikor jut
javadalmának birtokába: egyházkerületünkben az u s u s
dönti el. És ez nagyon természetes, mert a vonatkozó
szabályok hajlékonyak, mint a »pislogó gyertyabél.
Ezek felett nevethet mindenki, a mint neki éppen
annyi éhezés, szomjuhozás és a szó szoros értelmében
vett rongyoskodás után egy harmadrangú ekklézsiába
megválasztatik: egyszer csak egy szép őszi reggelen
arra ébred fői, hogy udvaráról a félkepét elárverezték
s a jövő őszig a megmaradt félkepéért kell szolgálnia,
holott a pap-előd, megválasztatása és beköltözése előtt
egy kerek évvel meghalt s keg>évre jogosult nem ma­
radt ; sem pedig a pályázathirdetésben semmi teher nem
jeleztetett. Ha ez nem abusus (usus), akkor nincsen, nem
lesz s nem is volt efféle csodabogár a földön soha.
Hogy a felhozott eset nem agyrém, hanem meg­
történt tény, arra vonatkozólag az Igazgató-Tanács folyó
évi ügyiratai között találhatni bizonyítékokat, csak tessék
utána nézni.
Ezért merem még egyszer ajánlani határozza meg
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
á közgyűlés, most, az országos gyámintézet létesülése
után, midőn már e körülmény is indokolja az eddigieken
való változtatást, hogy a megválasztott új lelkész mikor
jut javadalmazásának teljes birtokába. Nem mondom én,
hogy az elhunyt papok családjára nem kell gondolni,
de hasson oda a törvényhozás, hogy a kezdő ember élet­
érdekei se bántassanak.
Azért van törvényhozásunk, hogy legyenek törvé­
nyeink. (E téren az ifjú papok szövetkezete sem használ­
hatna, mert ők rendszerint nem egyházkerület-képesek.)
Ezek után, áttérhetünk a föimebb említett s t a t u -
mo k r a . A z »Egyházi Törvények«-ben idézett statu-
mok bizonyára javarészint a l i t u r g i á r a vonatkoznak,
de vonatkozhatnak s vonatkozniok kell azokra az á l­
l a mi és e g y h á z i töjvényekre is, melyek az egyházi
életet szabályozzák.
Idevonatkozólag véleményem a következő: hir­
dessen az egyházkerületi közgyűlés pályázatot, vagy
alakítson egy bizottságot, azzal a célzattal, hogy az
egyházkerületünkben érvényben levő állami és egyház­
hatósági rendszabályok rendszeresen összefoglaltassanak
s azután az egyházkerület szérűjén megrostálva, hivatal
ból kiadattassanak. Ez esetben az egyházi meg állami
hatóságok határozatai, vagy eljárásai nem fognak meg­
annyi talányt képezni, hanem érteni fogja mindenki.
A liturgiára vonatkozólag pedig ez a véleményem:
sürgesse meg egyházkerületünk az egyetemes konventet
azzal a felhívással, hogy az u. n. »n y i v á n t a r t á s b a«
helyezett liturgia kérdését készítse elő a következő zsi­
natra egy rendszeres, e g y a m a i k o r n a k m e g f e ­
lelő a l a p o s t e r v e z e t b e n .
Atyámfiái, férfiak! Mit álltok, szemeitekkel tekintve
az egek egére. Galambot, mannát, avagy esőt áhlt
epedő ajkatok? Töltsétek új tömlőbe az uj bort. Uj
ruhát csináljatok az uj posztóbúi. Eivalahára mondjuk
igaz meggyőződésbűi: a régiek elmúltak, mindenek meg­
újultak.
Ne legyen tovább: usus — abusus, hanem legyen
törvény. C$ia K á lm á n ,
etédi pap.
Tanügy.
A vallás-erkölcsi és hazafias nevelésről.
(Felolvastatott az országos középiskolai tanár-egyesület újonnan
alakult sz.-udvarhelvi körének 1897. ápr. i-én tartott első gyűlésén.)
(Folytatás, és vége.)
II.
Tehát, a család adja a nevelés anyagát, honnan a
gyermek az iskolába lép.
Lássuk hát ennek a másik tényezőnek szerepét, a
vallás erkölcsi és hazafias nevelés körében.
Azonban, mellőzve ezúttal a kisdedóvás és elemi
oktatás részleteit, csak a közép-iskolái nevelés-oktatásról
emlékezem meg, hol az ismeret-közlés tekintetében min­
denek felett arra kell törekednünk, hogy az igazságot
világosan és a maga tiszta egyszerűségében tárjuk a
fejlődő lélek e lé ; de e mellett aztán még a nemes és
vallásos érzésnek és a humánus gondolkodás-módnak a
már megkezdett irányban kell tovább fejlődni.
Ne akarjon hát a középiskolai tanár tudós érthe
189
tétlenség által bámulat tárgya lenni tanítványai előtt,
hanem inkább igyekezzék a nehezebben érthető részle­
teket is egyszerűsíteni.
Es ne szigetelje el magát növendékeitől hermetice
és ne gombolkozzék be tetőtűltalpig előttük, mert va­
lamint az a lelkész, a ki szépen kidolgozott éspáthosz-
szal előadott nagy kaliberű szónoki beszédben csillog­
tatja tehetségét, még keveset tett és nem épit annyit,
mint az, a ki szive, lelke egész hevével végzi a kúra
pasztorálist a templomon kívül is, híveivel való érint­
kezés közben: úgy a tanár munkájának áldásos ered­
ménye is nagy mértékben függ egyéniségétől, példa­
adásától, bánásmódjától és attól, hogy mennyire tud
növendékeinek leíkületéhez hozzá férni.
Ezen kivül, az őszinte buzgóság és tárgya iránt
való lelkesedés az eredményes tanításnak elengedhetetlen
föltételei voltak és lesznek is mindig.
És elvégre is, bármelyik tantárgy tanításának igazi
értéke nem csupán attól függ, hogy általa az értelem
mennyire világosul, hanem attól is. hogy a vallás-erkölcsi
érzület mennyire tisztul, nemesedik és az akarat-erő
mennyire szilárdul meg.
A z ismereteket nem abstrakt meddőségükben, ha
nem az életben való alkalmazásuk szerint kell közölni.
A vallásos oktatásra pedig itt még több gondot kell
fozditani, mint a család körében, és ezt ne egy ember
végezze, hanem mindnyájan munkáljunk közre jó példa­
adás és jó cselekedet által, mert a vallásos érzület közös,
általános életelv.
Aztán, koronkint emlék-, vagy más ünnepélyek tar­
tása által a hazafias érzületet is tovább kell fejleszteni,
hogy ez által megóvjuk növendékeinket a világpolgár­
kodás veszélyes örvényétől.
Hinni sem akarom, hogy még olyan tanár is lehet,
ki az által tetszeleg önmagának, és azt akarja elhitetni
másokkal is, hogy a modern nevelés elveit követi akkor,
a midőn az ifjúság vall ás-erkölcsi életének fejlesztésével
mit sem törődve, elvont tananyaggal, üres elméletek hal­
mazával, vagy a másik szélsőbbségbe csapva, gyakorlati
fogásokkal tömi meg tanítványainak leikét. Mert avagy
j ki ne tudná közülünk, hogy a humán irányú közép-
j iskolák első sorban éppen arra valók, hogy itt a tudo-
j mányos ismeretek a vallásossággal, a jó erkölcsösei,
és a hazafias érzés ápolásával karöltve járjanak, s együtt
oltassauak be az ifjúság szivébe?
Tehát, nem csak az értelem-fejlesztést, hanem a
vallásos és hazafias érzés ápolását, s a szív - és jellem-
| képzést is feladatunknak kell tekintenünk, mert igy aztán
1 nemcsak értelmes, hanem becsületes, derék, humánus
• ifjú rajokat és áldozatra kész fiakat bocsáthatunk ki in-
1 tézeteinkből a hazának, egyháznak és a társadalomnak.
, De, bocsánat, tisztelt pályatársak, hogy én ezeket
itt elmondottam, hiszen, ezek mind nyilván való dolgok,
s nem is akartam én se újat mondani, se tanácsokat
j osztogatni; én csupán csak tájékoztatást kívántam nyuj-
j tani közösen vallott elveink felől, és igy legfölebb csak
erőtelen tolmácsolója lettem gondolatainknak és érzel­
meinknek.
Azonban, még azt sem szabad elfelednünk, hogy
a család és iskola öszhangzó működése sem sokat érT
 190. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ha a növendék nem alkalmas az elfogadásra, vagyis, ha
nincs idomítható nevelési anyag.
Legyen tehát mindenek előtt a növendék ép testü
és ép lelkű.
Legyen továbbá szorgalmas és figyelmes, mert a
talán csak középszerű tehetségű, de nemes szivü, erköl­
csös, figyelmes és szorgalmas ifjú, tapasztalat szerint,
az életben jobban megállja helyét, mint a léha és köny-
nyelmü lángeszüek,
És szerencsés az, a kit a család előkészített s az
iskola magedzett az élet számára; de viszont, jaj annak,
ki csak az élet szigorú és drága iskolájában veszi észre,
hogy milyen kevés az, a mit tud, és milyen sok az, a
mit még nem tud.
Ellenben, a kiknek családi és iskolai nevelése val­
lás-erkölcsi és hazafias alapon nyugszik és épül fel:
azok meg fognak állani az élet viharában, mint szírt a
habok között.
Azokat hízelgő szó, ígéret, csábítás, fenyegetés,
vagy üldözés, az igazságtól el nem tántorítanak soha.
Azok háládatosak lesznek az édesanya, az iskola
és a haza iránt is
Család és iskola fogjanak hát testvéri kezet, hogy
igy vállvetve, mozditsák elő a vallás-erkölcsi és hazafias
nevelés szent ügyét. B ő d K á ro ly ,
sz.-udvarhelyi tanár.
Van-e elöljáróság! jelölés, és van-e
elöljáróság! ajánlás?
Most, hogy a sespsi-szentgyörgyi ev. ref. kollégium
vallástanári széke betöltés, illetve pályázat alá került, egyik-
másik konkurenstől naponta kapok megkeresést: egyik azt
kéri, hassak oda, hogy az elöljáróság őt jelölje, mert akkor
biztosan hiszi a maga részére a megválasztást; másik azt
kéri, tszközöljem ki, hogy az elöljáróság őt ajánlja, mert
akkor biztosan hiszi a maga részéről a megválasztást. És
úgy tovább. S miután azt látom, hogy még az egyházke­
rületi gyűlésekre járó tag i s részint jelölést, részint ajánlást
imputál az elöljáróság jogkörének : szükségét láttam e kettős
kérdést itt a nyilvánosság előtt szóba hozni, hogy a dolgot
a maga valóságában láthassuk.
Mindenek előtt lássuk, hogy mit szól a kollégium
elöljáróságára vonatkozó Rendszabály: >21. §. A kollégiumi
szervezetben netán szükségesnek mutatkozó változások: tan­
székek rendezése, rendszeresítése, betöltése iránt k e z d e ­
ményez és j a v a s l a t o k a t terjeszt az I g a z g a t ó -
T a n á c s e l é b e . « Most már föltéve, hogy az egész elöl­
járóság, annak minden tagja valamelyik pályázó mellett
foglal állást: akkor sincs joga >j e 1 ö 1 n i«, sőt » a j á n l a n i «
sincs joga. Ugyanis, a szorosabb értelemben vett jelölés
ott fenn, az egyházkerületi gyűlés alatt történik az egyház­
kerületi jelölő (kandidáló) bizottság által, a melybe minden
elöljáróság a maga tanszékére nézve két gondnokot és két
tanárt küld ki kebeléből: s ezen négy tag által érvényesít­
heti a maga kívánságát, lévén az okmányok és egyéb ténye­
zők a döntő momentum.
Igenis, v o l t joguk az elöljáróságoknak kandidálni,
nem e g y e t , hanem h á r m a t 18 8 1-ig ; s a kit akkori
időkben a három közül első helyen kandidáltak, rendszerint
azt választotta meg a kerület. De 1S81. után beszélni az
elöljáróságok »jelölés«-érői az egyházkerület által válasz­
tandó tanárokra nézve: az merő fikció.
Nem másképpen áll a dolog az »ajánlás«-sál. Kinek
ajánlhat az elöljáróság? Az Igazgató-Tanácsnak ? De hiszen,
az Igazgató-Tanács sem nem kandidáló, sem nem választó
23. szám.
hatóság. S ha mégis a j á n l : ezt az Igazgató-Tanácshoz való
fölterjesztések rendjén, csak két esetben tehet Először:
midőn gondnok választása van valamelyik kollégiumnál napi
renden s a részéről eszközölt hármas kijelölést megtette,
illetőleg fölterjesztette. Másodszor: midőn valamely állami­
lag kinevezendő tanár pályázatánál szintén él a szerződés­
ben neki biztosított, illetve az egyházi főhatóság által ráru­
házott hármas kijelölés jogával, s azt az Igazgató-Tanács
utján további intézkedés végett fölterjeszti. Tertium non datur.
A ki tehát másképpen akar cselekedni, avagy véle­
kedni az előljárósági jelölés, illetve ajánlás tekintetében:
az, nézetem szerint, vagy az egyházkerület, illetve, az egy­
házkerületi kandidáló-bizottság jogkörét akarná megcsorbi-
ta*ii, vagy a maga jelöltjét akarná oda oktrojálni esetleg
más érdemesebb jelöltek ellenére
Én hiszem, és vallom, hogy a sepsi-szentgyörgyi ev.
ref. kollégium elöljárósága a fenforgó esetben egyiK alter­
natívához sem folyamodik, hanem szorosan fog ragaszkodni
mind a törvény betűjéhez és szelleméhez, mind az eddigi
törvényes gyakorlathoz. B e n k e Istvá n ,
ref. koll. tanár.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r, 1897. máj* 24- 2 5- ésjun. 4.5-én.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. válta­
kozva jelen voltak: Gyarmathy Miklós, Szász Dénes,
Kenessey Béla, Becsek Lajos, Herceg Lajos, dr. Vályi
Gábor, Parády Kálmán, ig.-tanácsosok. Márkus János,
titkár, dr. Deák Albert ügyvéd, MaksayJános, számvevő,
Deák József, pénztárnok, és dr. Kádár János, s -titkár.
A fönnebbi napokon tartott ülések napirendjét nagy­
részben a közgyűlés elé terjesztendő jelentések és elő­
terjesztések végleges megállapítása képezte, melyeket
az alábbiakban ismertetünk.
A múlt évi főt. közgyűlés ama rendelkezésének,
mely a házassági válóperek elvesztésével bekövetkezett
jövedelem csökkenés méltányos kárpótoltatására céloz,
akkint vélt Ig.-Tanácsunk megítélni, hogy javaslatba
fogja hozni az idei közgyűlésnek a házassági főtörvény­
szék ismeretes memorándumának egyenesen a vallás- és
közoktatásügyi miniszter úrhoz leendő fölterjesztését;
mig abból a célból, hogy a legnagyobb veszteségeket
szenvedett egyházkerületi és egyházmegyei fótisztvise-
lőknek kellőleg nem jutalmazott szolgálatai, a méltányos
kárpótlás megnyeréséig is, némileg honorálva legyenek,
javaslatba hozza Ig.-Tanácsunk, hogy a rendszeres évi
államsegélyből 3550 frt. e célra kiszakittassék és a múlt
évben megállapított arány szerint, kiosztassék.
Megállapította, ez után, hatóságunk a főt. közgyűlés
elé terjesztendő ig.-tanácsi évi jelentés szövegét, előadó
s. titkár aa. tervezetének némi módosításokkal történt
elfogadásával; valamint meghallgatta és magáévá tette
tanügyi előadó aa. évi jelentését, melyben a tanügyi
1 téren végzett munkálkodásunk kimerítően ismertetve van.
A Bethlen-kollegiumi elöljáróság, válaszirata alap­
ján, ismételt tárgyalás alá vette Ig.-Tanácsunk a theo*
logiai stipendiumok kiszolgáltatására vonatkozó kérdést
s azt a korábbi megállapodása értelmében formuláiott
határozati javaslattal a közgyűlés elé terjeszteni hatá­
rozta, kapcsolatosan az elöljáróság amaz előterjesztésével,
melyben a főgimnázium nívójának emelése céljából, a
tanári fizetések emelését és uj gimnáziumi tanszékek
rendszeresítését kívánja elhatároztatni. A z elöljáróság ez
 23. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
utóbbi javaslatait Ig.-Tanácsunk ajánlattal terjeszti a
közgyűlés elé, csak éppen ama pontozathoz nem járul
hozzá, mely a választandó, vagy eddig megválasztott
tanároknak más intézet kebelében töltött szolgálati ide­
jét is honorálni kívánja az ötöd-éves korpótlékok tekin­
tetében.
Kolozsvári egyházmegyénknek a lemondás folytán
megüresedett egyik algondnoki állására vonatkozó jelö­
lését ugyan a főt. közgyűlés elé terjeszti Ig.-Tanácsunk,
de csak az egyházmegye megszüntetésére vonatkozó
javaslat letárgyalása után, minthogy annak esetleges el­
fogadásával a választás fölöslegessé válik.
A tanári mortuális angária jövőre leendő meg­
szüntetése tárgyában, az előljáróságoktúl beérkezett vé­
lemények alapján, oly értélmü javaslatot határozott Ig.-
Tanácsunk a főt. közgyűlés elé terjeszteni, melynek
alapján az eddig megszerzett jogok épségben tartásával,
a jelenlegi tanárok hátramaradottjai megkapják e ked­
vezményt, de az ez után választandó tanárokra nézve e
jog végleg megszüntettetik, minthogy az országos nyug­
díjintézetből már biztosítva van részükre megfelelő és
hason rendeltetésű segély.
Tudomásul vette, ez után, Ig.-Tanácsunk dunántúli
főt. püspök aa. amaz értesítését, mely szerint az egy­
házkerületünktől kért 8000 írt kölcsönt a tőkesegélyben
részesült dunántúli egyházak most nem veszik igénybe,
minthogy ebbeli szükségletüket kebli alapjaikból fedezték,
s ennél fogva a 8000 frt. kölcsön megadhatását kérő
előterjesztést a közgyűlés napirendjéről Ig.-Tanácsunk
levette.
Ugyancsak leveendőnek találta hatóságunk a f.
évi közgyűlés tárgysorozatából az egyházkerületi özvegy­
árva alap jövedelmei egy részének Szeretet-házunk cél­
jaira való fordítását kérő javaslatát is, minthogy az
ügy nincs annyira előkészítve, hogy arra vonatkozólag
a közgyűlés döntése, már ez alkalommal, kérhető legyen.
Megállapittatott, továbbá, az előterjesztés, melylvel
Ig.-Tanácsunk az egyházkerületi Szeretetház megalapit-
hatása tárgyában tett előkészítő lépésekről számol be
az egvházkerületi közgyűlésnek s ezzel kapcsolatosan a
további teendőkre nézve fölhatalmazást kér; valamint
az egyházkerület 1897. és 1898. évi költségvetése is,
319,693 frt. 39 kr. fedezettel, 31641 9 frt. 9 kr. szük­
séglettel és 3274 frt. 30 kr. felesleggel; végül a főt,
közgyűlés elé terjeszteni határozta lg. Tanácsunk néhai
Bodor Antal, volt ig.-tanácsi titkár és kölcsönügyi elő­
adó özvegyének némi kegydij kiutalása iránti kérését,
oly javaslattal, hogy a nevezett elhalt buzgó tisztviselő
aa. hátrahagyott hat gyermeke részére utaltassák ki
házi pénztári alapunkból 40— 40 frt. s igy összesen évi
240 frt. kegydij mindaddig, mig a 18 éves kort elérik,
illetve, a leányárvák netalán korábbi férjhezmenetel által
nagykorúakká lesznek.
Ezzel a közgyűlési tárgyak elő lévén készítve, az
ülések további folyamán, a következő folyóügyek nyer­
tek elintézést:
A z erdélyi ev. ref. tanárok értekezletének amaz
elhatározása, hogy özvegy-árvái gyámalapjukat, a már
megszerzett jogok respektálása mellett, egymás között
felosztják, jóváhagyó tudomásul vétetett, de azzal a ha­
194.
tározott kikötéssel, hogy néh. Berde Sándor, tanár öz­
vegyét megillető segélynek megfelelő tőke, ezen kegy­
dij összeg fölszabadulásáig, megosztás tárgyát nem ké­
pezheti
Megütközéssel vette Ig.-Tanácsunk tudomásul a
marosvásárhelyi egyházközség fölterjesztéséből a kebli
tanács amaz eljárását, hogy a tűz által elpusztított egyik
bérházát, 15.000 torintnyi költséggel, minden előleges
főhatósági engedély kikérése nélkül, fölépítette, és az
egyházkerületi közgyűlés által választott és oda a tör­
vények őréül kirendelt főgondnokot felelősségre vonni
határozta e szabálytalan eljárásért.
A makkfalvi iskola gondnokságának ama kérését,
hogy a Wesselényi-alapitvány központi kezelés alatt
álló 3000 frtos részlete kebli kezelésre leküldessék, lg.
Tanácsunk teljesíthetőnek nem találta, mert a kebli ke­
zelés mellett nem látja az alapot kellőleg biztosítottnak.
Torda-túri körlelkészségünknek, a patronusok ne­
mes áldozatkészségével 500 frtról 720 frtra emelt java­
dalmat kitüntető dijlevele szokott fentartással, jóváha­
gyatott, s az állomás betöltése iránti intézkedések meg­
tétettek.
Fogarasi egyházközségünk indokolt kérésére meg­
engedtetett, hogy 152 frtnyi regálétőkéjét templomépi-
tési alapjához csatolja.
Naszódi és alsó-balázsfalvi egyházaink társulása
elvileg engedélyeztetett, oly föltétellel, hogy az elnépte­
lenedett alsó-balázsfalvi egyház lelkésze már most Na­
szódra költözzék át, hogy ott megszaporodott híveinket
lelki gondozásban részesíthesse.
Szabó Sámuel, kolozsvári kolleg. tanár aa. köz­
gyűlési meghívóját Igazg.Tanácsunk visszavonatni rendelte,
minthogy nevezett aa. fegyelmi eljárás rendjén, állásától
föl van függesztve és igy az ezzel járó jogokat sem
gyakorolhatja.
Szabályszerű felülvizsgálat után, helyesnek találta
és engedélyezte Ig.-Tanácsunk a görgény-szent imrei és
pákei egyház fakepéjének, a nagyidai és szenterzsébeti
egyház összes termény-kepéjének megváltását, valamint
az oroszfáji egyházközség termény kepéjének részben
való megváltását.
Engedélyeztetett továbbá, a szabályszerű tervek
és költségvetések alapján, tasnádi egyházunk részére az
iskolaépítés, szilágyszegi egyházunk részére a papiház
építés és sepsiszentgyörgyi kollégiumunk részére, a posta-
és távirdahivatalok elhelyezésére szolgáló bérház meg­
építése.
A tanárjelölő bizottságba megválasztotta lg. Taná­
csunk a maga részérói tagoknak Dr. Vályi Gábor,
Kenessey Béla és Parádi Kálmán, ig.-tanácsos, aait.
A felőri és kudui egyházközségek közös megegye­
zése alapján, megengedte Ig.-Tanácsunk, hogy a csicsó-
keresztúri leányegyház Felőrtől Kuduhoz csatoltassék.
Jóváhagyatott a sz.-keresztúri egyház iskolájának
államosítása folytán rendszeresített kántori állás dijlevele,
és végül, szászvárosi Kún-kollegiumunknak indokolt kéré­
sére megengedte Ig.-Tanácsunk a kollégium egyik bér­
házának eladását s ezzel az ülés, a tárgysorozat teljes
kimerítésével, be is záratott. r- s*
 I92. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
A sepsi egyházmegyéből.
A sepsi ev. ref. egyházmegye május 1 8-án, Sepsi-
Szent-Györgyön, a Székely-Mikó-kollégiumban tartotta meg
tavaszi rendes közgyűlését nt. Vén Mihály, esperes aa. el­
nöklete alatt. Az tsős idő dacára is, az egyházmegye pap­
sága nagy számban jelent meg, úgyszintén a világi tagok
is, nagys. Újvárossá József kir. tanácsos, főgondnok, és mélt.
Imecs Ernő, algondnok urakkal egyetemben. Élénk tanú­
bizonyságául annak, hogy egyházunk ügyei iránt melegen érdek­
lődnek, és annak előmozdítására teljes akarattal törekesznek.
Esperes aa. a gondviselő isten iránt érzett hálájának
kifejezése után, lendületes beszéddel nyitotta meg a gyűlést,
rámutatva abban az egyházi és társadalmi élet főbb moz­
zanataira, az eg) házak nehéz viszonyaira, és a papság tart­
hatatlan helyzetére. Üdvözli különösen a nagy számban
megjelent világi képviselőket, mert, úgymond, »egyházme­
gyei közg) üléseink iránt nyilvánitott érdeklődés nyújt re­
ményt egy biztatóbb jövendő bekövetkezhetésére most, midőn
annyiszor halljuk, és nem éppen ok nélkül, hogy a kedélye­
ket a hitetlenség tölté el, és az erkölcsök veszni indultak.
Ha talán nem is látjuk ily sötét színben a társadalmi
életet, nem tagadhatni, hogy vallásos téren a közöny, az
erkölcs mezején a lazaság vett erőtt a sziveken. A lázas
törekvés a nyugodt élet megszerzése után, a feltűnni vá­
gyás, a látszat megőrzése, ezzel szemben a nyomott társa­
dalmi viszonyok, gazdasági válság, s más itt elő nem számlál­
ható, de mindnyájunk által eléggé ismert tényezők elvon­
nak ama dolgoktól, melyek pedig szerény körünkben is az
eléggel megelégedésre, lelkünk nyugodtságára, erkölcsi fedd­
hetetlenségünk megőrzésére, jellemünk szilárdságára tanitnak.
Ezekre pedig azon eszmék, és elvek vezérelnek, melyek
evangéliumi vallásunkban vannak letéve, és a melyek valódi
jókká tesznek minket.
A mindvégig nagy figyelemmel hallgatott, és élénk
helyeslésekkel kisért beszéd nagy hatást tett a közgyűlés
minden tagjára, s azért jegyzőkönyvileg fejezte ki elisme­
rését a közg)ülés, s a szokásban levő módon leendő meg­
örökítése elhatároztatott.
A tárgysorozat megállapítása után, az ideiglenesen
betöltött jegyzői, és számvevői állások rendes betöltése ke­
rült elő. Jegyző és egyházmegyei pénztárnoknak, tiszt. Józsa
Sándor erosdi, számvevőnek és orsz. gyámintézeti pénzke­
zelőnek Kolumbán Ferenc, sepsi-szt.-királyi lelkészek válasz­
tattak meg egyhangúlag. Józsa Sándor aa. jegyzővé történt
megválasztása folytán megüresedett aljegyzői és közalap­
kezelői állásra Kovács Antal, kilyeni lelkész aa. választatott
meg. Az üresedésben levő tanácsbirói szék tek. Forró Ká­
roly, aldobolyi földbirtokos úrral töltetett be.
A megválasztott hivatalnokok eskütétele után, az egyes
egyházaknak közgyűlés elé tartozó ügyei nyertek elintézést.
A z egyházmegyei tanács működéséről előterjesztett jelentés
tudomásul vétele után, következett az Igazgató-Tanácsnak
a központi gyámintézet érdekében az egyházmegyéhez véle­
ményadás végett leküldött 124 0 — 1897. sz- leirata, a mely
fölött komoly, és higgadt eszmecsere fejlődött ki. Józsa
Sándor, e. m. jegyző, e tárgyra vonatkozólag a maga nevé­
ben határozati javaslatot nyújtott be, a melyben a (nyugdíj)
gyámintézet keletkezésének, és céljának történetére való
hivatkozással, javasolja, hogy mondja ki a közgyűlés, hogy
ezen intézményt a maga egészében, és csonkitatlanul fen-
tartandónak tartja, a szerzett jogokat fel nem adja, annyi­
val is inkább, mivel azon intézet egyik főcélja: a saját
hibájukon kívül szolgálatképtelcnné vált lelkészek segélye­
zése nincs még megvalósítva. Végül, kéressék tel ez okbúi
az Igazgató-Tanács, hogy e tárgyra vonatkozó javaslatát a
napirendről levenni, szíveskedjék.
Az előterjesztett határozati javaslatot a közgyűlés
egyhangúlag elfogadta, és az Igazgató-Tanácshoz ily szel­
lemű felirat küldését elhatározta.
Kimondotta azonban közgyűlésünk azt is, hogy ezen
Nyoxiatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
23. szám.
határozatával korántsem akar apostoli buzgalmu főpászto-
| runk magas rendű, és nemes intencioju terve elé akadályo-
j kát gördíteni, sőt úgy erkölcsi, mint anyagi téren minden
I alkalmat megragad, és minden eszközt felhasznál arra, hogy
! a Szeretetház intézménye mentői hamarább megvalósulhas­
son, és a könyörülő szeretet melegét éreztesse azokkal, a
kik falai közé kerülnek.
E fontos ügy letárgyalása után, esperes aa. bemutatja
az Igazgató-Tanács által jóváhagyott egyházmegyei szabály­
rendeletet, melyet 200 példányban kinyomatni, és minden
illetékes egyénnek megktüdetni, elhatároztatott.
Végül, a kegyeletes megemlékezésnek szentelt a köz­
gyűlés nehány percet, a midőn ez év folytán elhunyt fő-
j gondnokunk, mélt. Székely Gergely ur, tiszt, Kis Albert,
I ilyefalvi, és Bőd Mózes s.-magyarosi lelkészeknek emlékét
I örökítette meg jegyzőkönyvileg. Egyházmegyénk ezen ön­
zetlen és hiv munkásai iránt érzett hálánknak adóját az
által törekszünk némileg leróni, hogy élettörténetüket rö­
viden megiratni, elhatároztuk. Mélt. Székely Gergely főgond­
nok ur életének megírására Domjá.i István, tanár, Kiss
Albert, ilyefalvi lelkészének Nagy Sándor, hídvégi, és Bőd
Mózes lelkész életének leírására, Csiszér Gábor, egerpataki
lelkész aai. kérettek fel.
j Ezzel a tárgysorozat ki lévén merítve, a közgyűlés az espe-
| rés ur éltetése közben véget ért. Kolumbán Ferenc»
sepsi-szt. királyi ref pap.
Különfélék.
= Lapunk e számának megjelenése napján
veszi kezdetét egyházkerületi közgyűlésünk. Biztosak vagyunk
felőle, hogy mint mindig, úgy ez alkalommal is nagy lesz
az érdeklődés, és nem lankadó buzgósággal fognak meg
jelenni a tagok, részt venni ama tárgyalásokban, melyeknek
elintézésére mandátumot vett múlt évi közgyűlésünktől, és
irányt jelölni a jövendők számára Ifjú 'lelkipásztorokat fog
kibocsátani ama pályára, a melynek jutalma nélkülözés,
lemondás, tövis; tanárokat és egyéb hivatalnokokat fog
választani, kiktől ha egészben nem, de részben függ a dol­
gok rendes menete, az előhaladás, a b é k e : hisszük, remél­
jük, hogy mindnyájan lesznek egy akarattal, egy értelemben,
egy szeretettel és ebben a reményben kérjük istennek áldá­
sát e közgyűlésünkre is
= Zayzon János, erzsébetvárosi körlelkész,
2 frt. 50 krt küldött be a » S z e r e t e t h á z « javára, mint
olyan összeget, mely a konfirmáció alkalmával gyűlt be az
odavaló hívektől persely pénz gyanánt. Elismerésünk, köszö-
netünk nyilvánítása mellett, takarékpénztárba helyezzük.
= A kolozsvári ev. ref. egyház úgynevezett
millenniumi uj templomának alapkövét folyó hó 13-án d. u.
4 órakor teszik le a következő sorrenddel. Himnusz, énekli
az egyházi dalkar. Alkalmi beszéd, tartja Herepei Gergely,
ev. ref. pap. Az alapkő-letétel, a szokásos eljárásokkal. A
szózat, énekli az egyházi dalkar, a közönség részvételével.
Hivatalos rész.
542— 1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett k ö r t v e f á j i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
77 frt. államsegély; 70 frt. kegypénz, az egyház ládájából;
7 hold 518 négyszögöl eiső osztályú szántó és 1002 négy­
szögöl kaszáló melyeknek kataszteri tiszta jövedelme 50 frtón
felül van ; la és gabona. Összes fizetés 400 frt.
Pályázati határidő: 1897. junius 30. Folyamodványok
nt. Tavaszy József, esperes aához küldendők, Magyar-Péter-
lakára (u. p. Szász-Régen).
Kolozsvárit, 1897. junius 2. S z á s z D om okos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Junius 17. 24. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő fiz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 ki*. küldendők : Küimagyarutca 9. sz.

megdicsőitette hatalmát az erőtelenekben, hogy

Püspöki jelentés.
mindezek érdekében kifejtett munkálkodásunknak
Nagyméltóságu főgondnok, elnök ur! fölemelő s vigasztaló tudatában keressek s ta­
Főtiszteletü közgyűlés: láljak, ismétlem, megnyugvást, megújulást.
Helyettes-püspöki szolgálattételem idejét is Egyetemes egyházunk életében fel­
beleszámítva, istennek különös kegyelméből, ti­ merült eseményekre nézve utalok Ig.-Tanácsunk
ze nharmadik évi jelentésemet terjesztem elő. jelentésére, mely azoknak hű képét adja. Itt,
Miért tagadnám, fárádt ember vagyok, s csak kettőt emelek ki abból. Először azt, hogy
keresem az árnyékot. Forgatagban éltem s élek theologiai fakultásunk részére, a tanárjelöltek
ma is, és nem csekély lelki erőre van szüksé­ ellátására kért 6000 frt. államsegélyt, egyetemes
gem. hogy helyemen megállhassak. Múlt évi köz­ konventünk meleg ajánlatára, a törvényhozás
gyűlésünk óta igy volt ez. mint addig is, és igy egyhangúlag megszavazta, s az országos költség-
lesz, a mig élek e földi téreken, mig hordozom vetés állandó jellegű rovatába fölvette. Kormá­
az igát, mely gyönyörűséges, de nem könnyű. nyunk nagyérdemű elnökének s a vallás és köz-
A letűnt idők emlékeihez fordulok s oktatásügyi miniszter urnák, nemzeti tanügyi po­
azokban keresek megnyugvást, megújulást. litikánk kiváló vezérének e kérdés ily gyors és
Ha végig vonulnak lelkem előtt a múlt év sikeres meg;oldásáért hálás köszönettel tartozunk.
látományai, midőn honfoglalásának ezredik esz­ Fontos jellegű tény ez, főt. közgyűlés, mert an­
tendejét ünnepié a magyar, s ünnepi zajába bele­ nak bizonysága, hogy ezen alkotásunk üdvös
vegyült a mi örömtelt szózatunk is; ha csillogni voltát az ország törvényhozása is elismerte, midőn
látom a nap fényében ég felé mutató tornyait az állami támogatásban részesülésre méltónak
azoknak a templomoknak, melyek püspökségem ítélte. Másodszor azt, hogy egyetemes konven-
idejére emlékeztetnek, s melyeknek száma kö­ tünktől azon 15,589 írton kívül, melyet részint
zelíti a hetvenet; ha hallgatom vidám zajongását állandó, részint egyszer s mindenkori segély címén,
a jövendő nemzedékének, mely betölti száznál nekünk juttatott, még az 500 frton alóli papi
több uj iskolánkat, s bepillantok azokba az egy­ javadalmak kiegészitésére kiutalt 33,000 frtbúl
szerű uj lakokba, hol az Ur szolgái fáradtságos is 15,345 frtot kaptunk, mely összegnek kiosz­
munka után, családjaik körében pihenést találnak, tására a szükséges intézkedések már folyamatba
kik között ott látom hitünk és fajunk azon őr­ indultak.
állóit is, kik anyaszentegyházunk legféltettebb Nem mulaszthatom el, hogy szives köszö-
pontjain végzik tisztüket, s kiknek száma, alig netemet ki ne fejezzem e helyen a főtiszt, köz­
nehány év alatt gyors egymásutánban majdnem gyűlésnek a múlt évben hozott némely határo­
negyvenre emelkedett, és ha arra gondolok, hogy zataiért. Elrendelni méltóztatott ugyanis a püs­
immár hat középiskolánk felé nyújtja segítő jobb­ pökségem alatt végrehajtott pénzügyi mű­
ját a magyar állam, melynek bölcs és hazafias veletek összesített kimutatásának elkészítését,
kormánya néptanítóink fizetését is folyton ki­ mely megtörténvén, a kiküldött s indítványom
egészíti, és ha végfül szemlélem mindezen alko- folytán ad hoc kibővített számadás-vizsgaló bi­
tásoknak koronáját, papi s tanári pályára lépő zottságnak rendelkezésére bocsáttatott, s az által
ifjainknak e gyönyörű, viruló intézetét: hálatelt is konstatálva lett, hogy azoknak végeredménye
szivvel borulok le a kegyelem atyja előtt, ki megközelíti
o
a félmillió tőke-többletet. Elrendel-
 194 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 24 szám.

tetett b u d a p e s t i öt palotánknak f e l ü l ­ ! s különben is a folyton fluktuáló gazdasági vi-

v i z s g á l a t a is. Tárgysorozatunk rendjén a ki­ | szonyoknak hatása alatt, s ezek miatt a pap és
küldött bizottság megnyugtató jelentését erről hívei közötti békés viszonynak megzavarására
is megteendi. j mindig károsan hat, minél fogva föltétlenül meg-
Téves híresztelések tárgyát képezte vala az j szüntetendő, illetőleg átalakítandó. Evek óta fog-
egyházkerületünk tulajdonát képező z s o m b o r i I lalkozom e kérdéssel, s arra a meggyőződésre
b i r t o k gazdasági kezelése is. Annak számadásai jöttem, hogy a megoldás nyitja a mi kezünkben
szintén felülvizsgáltattak s kiderült, hogy a be­ j van és az más nem lehet, mint egy kizárólag e
fektetett kerületi vagyon öt százalékát jövedel­ célra szolgáló kepeváltsági központi takarékpénztár
mezi, a mi a mai nyomott gazdasági viszonyok ! megalapítása és pedig az egyes egyházközségek
között, kielégítő eredménynek mondható. j által kezelt 1,400,000 frtot meghaladó alapoknak
Meg kell emlékeznem még egy nagyon fontos I szuccesszive bevonása s a központban a takarék-
eseményről. Elnökünk ő nagyméltóságának elő­ j pénztári különböző műveletek utján leendő gyü-
zetes jóváhagyása mellett, szerződésre léptünk a mölcsöztetése által. A takarékpénztár tervezetét
Hazai Takarékpénztárak Központi s megokolását elkészítettem s mielőtt a főtiszt,
J e l z á l o g - b a n k j á v a l , mely szerint 5 1/4 szá­ közgyűlés Ig.-Tanácsunk e tárgyú előterjesztése
zalék mellett, melybe a törlesztés is benne fog­ fölött döntene, vélemény-nyilvánítás végett szét
laltatik, cedáljuk részére törlesztési kölcsöneinket. fog küldetni.
E cesszió haszna reánk nézve az, hogy Megoldásra vár továbbá a S z e r e t e t h á z
folyton uj kikölcsönözhető pénzhez jutunk, s a kérdése is ; erre nézve tárgysorozat rendjén szin­
mellett, hogy háromnegyed százalékot tisztán tén külön előterjesztésünk lesz. E helyen, tájé­
nyerünk, adósaink megszabadulnak a csaknem kozásul. c^ak a következőket jegyzem meg:
egy százalékot tevő kincstári illetéktől, s igy ők 1. hogy eredeti koncepciónktól eltérőleg,
sokkal olcsóbban jutnak pénzhez, mint eddig. nem kizárólag erdélyi, hanem egyetemes jellegű
A főtiszt, közgyűlés mindezekről tárgysoro­ intézményt kívánok létrehozni, és pedig a papok­
zat rendjén részletesebb tájékozást nyerend. nak nemcsak fiú-, hanem leány-árvái számára is,
A jövőben pedig megoldásra vár a papi és e tárgyban Igazgató-Tanácsunk a f. évben tar­
fizetések rendezésének kérdése, és pedig kettős tott konventhez fölterjesztést is intézett, mely
szempontbúi. E g y i k az, hogy az 1848-ki XX. ezt helyesléssel fogadta, s az építkezés céljaira
törvénycikkely szellemében sürgetjük, az állam 10,000 frt. tőkesegélyt meg is szavazott;
segélye utján, a papi fizetések kiegészítésének 2. hogy a fentartás szükségeinek részben
törvényhozási megoldását. Kormányunk e kér­ 1 leendő fedezése végett, fölvettem vala a fedezeti
dést fölvette programmjába, s erre vonatkozó tételek sorába az egyházkerület tulajdonát ké­
törvényjavaslatát velünk immár közölte is. Mi­ pező özvegy-árvái gyámintézetnek felszabaduló
után e közlés bizodalmas utón történt, a diskréció jövedelmét is, és pedig tekintettel arra, hogy
tiltja a törvényjavaslat tartalmának közlését, de 1896. január i-től kezdve, a mikor az egyetemes
biztosítom a főtiszt, közgyűlést, hogy a mig egy­ gyámintézet áldásos működését megkezdette, uj
felől tekintettel van az állam pénzügyi súlyos tagok nem vétetnek föl, az addigi özvegyek
helyzetére, másfelől az állami és egyházi önkor­ lassankint kihalnak, az árvák nagykorúságukat
mányzat érdekeinek megóvása mellett, szerencsés elérik, és igy az alap kiadása folyton csökkenni
szolucióját adja a fontos kérdésnek. A törvény- fog s dispozicióra kerül. A felszabaduló jövede­
javaslat közelebbről be lesz terjesztve a törvény- lem, mely az alapnak minden további gyarapo­
hozásnak, s akkor nyilvánosság szine elé kerül­ dása nélkül is, évenkint közelid a 600 frtot,,
vén, ez állításom igazolva lesz. mily célra lenne inkább fordítható, mint egy oly
A másik az, hogy a terménybeli kepe meg­ intézményre, a mely a papi árvákat fogadja
szüntetésének, illetőleg központi készpénz fize­ keblébe, s e mellett az anyaszentegyház számára
tésre átváltoztatásának nyitját is meg kell ta­ őrállókat növel? Eltekintve az egész intézmény'
lálnunk. Elvitázhatatlan tény ugyanis, hogy a emberszereteti jellegétől, ez speciális feladat,
terménybeli kepe kiszolgáltatása még a rég le­ magában vév. e kellőképpen indokolja annak létre­
tűnt hűbérrendszer egyik itt felejtett maradványa, jöttét, mert, fájdalom, a papi pályára lépő ifjak
s mint ilyen, nem illik bele az uj idők keretébe, száma folyton csökken, s igy az egyháznak saját-•
 24 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jól felfogott érdekében is gondoskodni köteles­
sége aról is, hogy a papi árvákat kiskoruktól
kezdve kebelére ölelje, az egyház szeretetét szi-
vökbe plántálja, hogy azokból egy oly generáció,
növekedjék föl, mely a megürülő papi állomások
számára állandóan szukkrescenciát biztosítson. Sze-
retetházunk ügye, mint emlitém, a tárgysorozatba
föl van véve, de tekintettel arra. hogy az e célra
folyamatba; indult országos sorsjáték, eredménye
még bizonytalan, s különösen arra, hogy az
özvegy-árvái gyámalap jogi természete tárgyában
a beérkezett véleményekből kitetszőleg, téves
fölfogások merültek föl, melyek a kérdés békés
megoldására zavarólag hatnak: az előterjesztés,
az intézmény föntartását illetőleg, nem fog ez­
úttal határozathozatalt iniciálni, csakis arra szo­
rítkozik, hogy felhatalmazást kér az előkészítő
lépések további folytatására.
(Vége következik.)
Az Igazgató-Tanács évi jelentése,
Főtiszt, és Mélt. Egyházkerületi K özgyűlés!
Törvényszabta kötelességünkhez hiven: van sze­
rencsénk, a múlt évi egyházkerületi közgyűlés óta lefolyt
egy év alatt végzett munkálkodásunkról szóló tisztelet-
teljes jelentésünket benyújtani, követvén a jelentés fel­
osztására nézve az eddigi szokásos formulát, mely sze­
rint annak első részében az egyetemes egyház kormányzó -
testületének: az egyetemes koriventnek végzeményeit
ismertetjük; második fejezetében Igazgató-Tanácsunknak
saját hatáskörében, és a múlt évi közgyűlés megbízá­
sából teljesített munkálkodásáról számolunk be, és végül
a harmadik részben a kerületi közgyűlés megerősítéséiül
függő határozatainkat soroljuk föl és azok jóváhagyását
kérjük.
L érdekelteket arra is, hogy csakis sürgős, és valóban
A z egyetemes konvent múlt évi üléseit Budapes­
ten, ápril 21— 25. napjain tartotta.
Általános érdekű határozatai közül, első sorban,
a közalapra vonatkozókat kell fölemlítenünk, és pedig
annál is inkább, minthogy sajnálattal kell tapasztalnunk,
hogy dacára annak, hogy a közalapi végrehajtó-bizott­
ság tüzetes jelentése, és az arra vonatkozó konventi
határozatok a jegyzőkönyvben teljtartalmulag közölvék
s dacára annak, hogy Igazgató-Tanácsunk sem mulasztja
el egy alkalommal sem külön is megtenni intézkedéseit
a konvent által kiemelt hiányok, és mulasztások elenyész -
tetése érdekében, mindazonáltal évről-évre hibákkal és
mulasztásokkal találkozunk a közalap kezelése körül.
így, például., a közalapi adó hátralékainak emelke­
dése egyedül erdélyi egyházkerületünkben mutatkozott,
a mennyiben az a múlt évi io°/o"ról l4°/o*ra emelkedett.
Legkevesebbet tett erdélyi egyházkerületünk a reformá­
ció perselypénzek szaporítása érdekében is, mert e cí­
men csak 51 írt. 27 krt. szolgáltatott be, sőt néhány
egyházmegyénkből, és a püspöki egyházak nagyHrészé-
ből egy krajcár perselypénz sem folyt be.
195-
Még mindig hiányosan állítják ki a segélyért fo­
lyamodó egyházaink és lelkészeink segély-kérvényeiket
és esperes afiai némelyike sem gondoskodott arról, hogy
az általa kitöltendő rovat mindenütt pontosan kitöltes­
sék, pedig e miatt ismét sok egyházunk és lelkészünk
esett el a segélytől.
1 Másfelől azonban örvendetesen látható a végre­
hajtó bizottság jelentéséből, hogy a megajánlott közalapi
adó összege erdélyi egyházkerületünkben is szépen emel­
kedett, s hogy a hátralékok tekintetében is csak egy
egyházkerület mutat kedvezőbb viszonyokat, mig a töb­
1
l biek a miénknél sokkal nagyobb hátralékokkal küzde­
nek, s ha azok hátralékainak mentségéül a közelebbi
i
évek elemi csapásai hozatnak föl: bizony, erdélyi egy­
i
i házkerületünk híveinél is a nyomott gazdasági viszo­
nyokban, és a közelebbi évek rendkívüli elemi csapá­
saiban lelhetjük löl a csekély visszamaradás okát.
A z országos közalap 1895. évi összes bevétele
105.944. írt 55 kr. volt, mely összeg a megelőző évben
rendelkezésre állott összegnél 458 frt. 48 krral kevesebb.
Ezen összegbűi tőkésítésre 25,443 frt. 01 kr missziói
célokra 19,707 frt. 32 kr. a gyámintézet javára 7,882
frt. 92 kr. egyszersmindenkori segélyekre 19,834 frt.
39 kr. tőkesegélyekre 25,045 frt 48 kr. kiegyenlítésekre
8,031 frt. 37 kr. fordittatott.
Egyházkerületünk részéről befizettetett az országos
közalapba az egyháztagok évi járuléka, és tőketermé-
szetü adományok címén 10,730 frt. 31 kr. és mi nyer­
tünk a közalapból 2,690 frt. egyszersmindenkori, 6,400
frt. missziói, 5,894 frt. tőkeszerző- és tőkekamat-segélyt,
vagyis, Összesen 14,984 frtot, tehát 1,630 frttal keve­
sebbet, mint tavaly, minek oka leginkább az egyszer­
l smindenkori segély-kérvényeknek hibás kiállításában, és
részben a fennálló hátralékok miatt történt visszautasítá­
sában fekszik.
Ismételten figyelmébe ajánljuk tehát úgy a folya­
modóknak, mint az egyházmegyei hatóságoknak a kér­
vények pontos kiállítását, s figyelmeztetni kívánjuk az
fenforgó szükség alapján folyamodjanak, illetve ajánlas­
sanak fel segélyezésre, hogy igy a folyamodók száma
kevesbedvén: egyes egyházak és lelkékeszek oly nagyobb
összegű segélyekben részesedhessenek, melylyel szükség­
letüket egészben fedezhessék, s igy évről-évre való ké-
relmezgetésre utalva ne legyenek.
A z egyetemes konvent általános érdekű határo­
zatai közül még megemlíthetjük a 23. és 37. jkvi szá-
muakat, melyek elsejében a lelkészi özvegy-árva gyám­
intézet végrehajtó-bizottságának első évi jelentése alapján
jóváhagyta az egyet, konvent a gyamalap pénzeinek
kezelése tekinteteben a magyar földhitelintézettel kötött
szerződést és egyúttal intézkedett mindama fölmerült
kérdések mikénti elintézése iránt, melyekre vonatkozólag
az alapszabályokban, illetve ügyrendben utasítás nem
foglaltatik. A 37. jkvi számú határozatban pedig az
egyetemes tanügyi bizottság megalakulását s elnökévé
Joó István, jegyzőjévé pedig Molnár Sándor afiainak tör­
tént megválasztását vette az egyet, konvent örvendetes
tudomásul, és helyeslőleg megerősítette a tanügyi bizot-
ság szervezeti, és hatásköri alapszabályait.
 19 6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Végül, még megemlítjük, hogy a kolozsvári theol.
fakultáson a tanárképzés államsegélyezése és a sepsi-
szent-györgyi kollégiumunk államsegélyének felemelése
iránt beadott kéréseinket a konvent ajánlattal terjesz­
tette az illetékes miniszter elé, de nem volt hajlandó,
pártolni házassági fótörvényszékünk ama folyamodását,
melyben az elveszett jövedelmek állami kárpótlását kérte.
Ezzel az 1896. évi tavaszi konventről szóló jelen­
tésünket be is fejezhetjük, csak éppen azt kívánjuk még
kapcsolatosan bejelenteni, hogy theol. fakultásunk részére
a tanárjelöltek ellátására kért 6000 frt államsegély már
meg is van államköltségvetésileg állapítva.
A z idén megtartott egyetemes konvent jegyző­
könyve még ki nem adatván, arról csak a következő
évi közgyűlés elé terjesztendő jelentésünkben lesz sze­
rencsénk referálni, de összehasonlítás céljából már ez
alkalommal van szerencsénk bejelenteni, hogy az idei
konvent részétől egyszersmindenkori segélyek címén 3295
frtot, állandó segély címen 12,294 irtot s az öt egy­
házkerület részére, az 500 írton aluli papi javadalmak
kiégészitésére, kiutalt 33,000 frt állami segélyből 15,345
frtot nyertünk; így tehát a tulajdonképpeni közalapi se­
gélyekben is 605 frt. emelkedés mutatkozik, a miből
mindenesetre a hátralékok apadását és a segély-kérvé­
nyek pontosabb kiállítását is következtetnünk lehet.
II.
Áttérve Igazgató-Tanácsunk munkálkodásának is­
mertetésére, illetve egyházkerületünk múlt évi neveze­
tesebb eseményeinek vázolására: külön pontok alatt az
alábbiakról van szerencsénk jelenteni.
1. Igazgató-Tanácsunk ügyforgalma a lefolyt ciák év körében szórványosan föllépett jelenség előre veti
alatt ismét emelkedést mutat.
A múlt évi jelentésünk beadásától (1896. márc. 15.^
máig, 1897. május 25-ig), tehát 14 hónap alatt, beérke­
zett összesen 6357 darab. Ebből 1528 drb..a titkár, 3118
drb. a segédtitkár, 899 drb. a számvevő, és 812 drb. a
tanügyi előadónak osztatott ki ellátásra. El van intézve
6270 ügydarab, tehát hátralék 87 ügydarab, melyből
1 drb. a titkáré, 1 1 drb. a segédtitkárnál, 30 drb. a tan­
ügyi előadónál, és 45 drb. a számvevőnél áll előkészí­
tés alatt.
Igazgató-tanácsi ülést a jelzett idő alatt 32-öt tar­
tottunk.
Megnyugvással jelenthetjük, hogy az egyház-
megyei adminisztrációban sem fordult elő a lefolyt év
alatt semmi fennakadás.
A z esperesi karban ugyan többrendbeli változás
történt, melyekről a tárgysorozat rendjén lesz alkalmunk
jelentést tenni, és az új tisztviselők fölesketését kérni,
de a kipróbált régi erők helyeit hasonló buzgóságu, s
a közigazgatás különféle ágazataiban már járatos, tett­ toztatásával lehetne elenyésztetnünk.
vágyó tisztviselők foglalták el, kik teljes buzgósággal
vetették kezüket a nemes munkára.
3. A valláserkölcsi élet hanyatlásáról szintén nincs
okunk panaszkodni. A viszonyok általában változatla­
noknak jellemezhetők a múlt évi állapothoz képest, s a
kanonika vizitáció jegyzőkönyveiből, valamint a körlel-
készi időszaki jelentésekből most is, mint eddig, igen
gyakran van alkalmunk meggyőződni a hívek legnagyobb
24. szám.
részének áhitatos vallásosságáról s az anyaszentegyház
szerétét bizonyító áldozatkészségéről, sőt a lefolyt mil­
lenniumi esztendő emlékérére hozott áldozatok, és léte­
sített maradandó alkotások hosszú sorábúl örömmel lát­
hatjuk szeretett anyaszentegyházunk előhaladását, az
egyház iránti ragaszkodás erősödését, s az ennek alapját
képező hithűség fokozódását.
Mindamellett, azonban, nem ringatjuk magunkat
álmokba, és nem becsüljük túlsókra az előhaladás kétség­
telen jeleit, mert gondos körültekintés után, a fényme­
zők közepette fenyegető árnypontok is jelentkeznek.
A z idegenből behurcolt, és kétes ekzisztenciáju egyé­
nek által lelkiismeretlenül .terjesztett szektáskodás külön­
féle formái szórványosan nálunk is befészkelték magukat,
és, önkint érthetőleg, leginkább oly helyeken, hol a fen-
forgó sajnos viszonyok miatt ellenünk a leghathatósabb
fegyverekkel: a meggyőzés hatalmával, és intenzív egy­
háztársadalmi munkával nincs ki küzdjön.
Legfenyegetőbben e jelenség kolozs-kalotai egyház­
megyénk területén lépett föl, hol is Igazgató-Tanácsunk
megtette a lehető intézkedéseket annak ellensulyolyozá-
sára, fölkérvén a politikai hatóságot a kóbor álpróféták
üzelmeinek figyelemmel kisérésére, és az anabaptizmus
tévtanait cáfoló iratokat bocsátván az egyházi alkalma­
zottak és hívek rendelkezésére. Ezek után remélhető,
hogy talán a tévtanok terjedése meggátolható, de leg­
alább is mérsékelhető lesz.
E gy másik, és talán sokkal veszedelmesebb jelen­
ség a felekezetnélküliség szabadságának gondatlan kizsák­
mányolása. Erre ugyan eset, még eddigelő, egyházke­
rületünk területén, nem volt, de a testvér-szuperintenden-
árnyékát s óvatosságra int, mert tapasztalati tény, hogy
a jelzett szédelgés is éppen a szabad gondolkozást prok-
lamáló kálvinista anyaszentegyházunk tagjai körébűi szedi
leginkább áldozatait.
Kétségtelen, hogy a felekezetnélküliség terjedésé­
nek egyik alapoka a kishitűségben, mondjuk, vallástalan-
ságban rejlik s ezen alapok elhárítása iránt a lelkészek­
nek áll magasztos tisztükben, sőt föltétien kötelességükben
a hitoktatás, és egyháztársadalmi munka utján erélye­
sen küzdeni, minélfogva a hitoktatás, és lelki építés min­
den formájában nyilvánuló valódi lelkipásztori hivatás
gondos teljesítését nem. tudjuk eléggé lelkész anai kiváló
figyelmébe ajánlani; de jelentékeny része van az egy­
háztól való eltántorodásban népünk szegénységének,
illetve egyházi terheink sok helyt feltűnően magas vol­
tának is, a mit pedig csak egyházi adórendszerünk gyö­
keres reformálásával, t. i. a nagyrészben ma is személyes
jellegű egyházi adónak osztályadóvá, vagy helyesebben:
minimális adókulcscsal felállítandó keresetadóva való vál­
Egyházkerületünk területén ebben az irányban is
biztató lépések tétettek, a mennyiben igen sok egyhá­
zunk már is rendszeresítette az osztályadót, s a hol
pedig csak lehetséges, mindenütt folyamatba indult a
kepeváltás, sőt a konvent buzdítása folytán, több helyt
már stóla-váltó-alapok is szereztettek. Mindenesetre leg­
szerencsésebbek amaz egyházaink, melyek az egyházi
adót teljesen nélkülözni tudják és csak különös szükség-
 24. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. J97

letek fölmerülte esetén kérik híveik áldozatát, mikor A három napon át tartott tanácskozás különben kö­
is azt, a tapasztalat bizonysága szerint, önkintes ado­ vetkezőleg folyt le.
mányok alakjában, rendesen bő mértékben még is BánfFy Dezső br. elnök nehány meleg szóval üdvö­
nyerik. zölve a tagokat, s jelezve röviden a tanácskozás kiválóbb
4. Körielkészségeink s általában egész misszió­ fontosságú tárgyait, a gyűlést megnyitja, s egyben jelenti,
ügyünk állapotáról a múlt évi egyházkerületi közgyűlés hogy Szász Gerő a gyűlésen nem jelenhetvén meg, he­
elé tüzetes jelentést tevén, az eddig követett eljárásnak lyette a iegyzői tiszt ideiglenes betöltéséről kell első sorban
megfelelően, ez alkalommal csak általánosságban jelent­ gondoskodni. Ajánlatára a jegyzői tiszt vitelével Bartha
jük, hogy körlelkészségeink száma, a múlt év folyamán, Lajos, esperes bizatik meg.
nem szaporodott, mert az egyetemes konvent a további Jegyző felolvasván a tagok névsorát, kitűnt, hogy a
rendszeres misszió-segélyek folyósítását megszüntette, s jelenlevők száma 174.
egyházi segélyalapjaink is annyira le vannak kötve A névsorolvasás vitára is okot szolgáltatott. Szabó
rendszeres segélyekre, hogy a szervezés alatt állott Sámuel, ugyanis, kinek neve azon az ókon, mert fegyelmi
mező-szentmihálytelki és más körielkészségek megalakí­ vizsgálat alatt áll, törültetett, kérte jogainak gyakorolha-
tását el kellett halasztanunk. tását. Több tag hozzászólása után, elnök szavazásra bo­
Meglevő 36 körlelkészségünk közül a petrozsény— csátja a kérdést, s a többség azon nézet mellett döntött,
fehérvizi misszió-körben annyi változás állott elő, hogy hogy Szabó S. mig fegyelmi ügyé elintézve nincs, nem jo­
a petrozsényi anyaegyház, külön lelkész tartása mellett, gosult tagja az egyházkerületi közgyűlésnek.
-magát önállósítván, itteni volt körlelkészünket a szamos- Következett az Igazgató Tanács előterjesztése az újonnan
falvi misszió-állomásra helyeztük át és az előbb említett választott egyházkerületi képviselők igazolásáról, mely után
körlelkészséghez tartozó filiák kellő gondozásáról, az il­ az illető uj esperesek és jegyzők letették a hivatalos esküt.
letékes egyházmegyei elöljáróság előterjesztése értelmé­ A megalakulás ekkint befejezést nyervén, következett a
ben, intézkedtünk. Megüresedett az év folyamán két közgyűlés tárgysorozatának megállapítása, mire nézve elfo­
körlelkészi állomásunk; t. i. néh. Patak} Gábor, aa. el­ gadtatott az Ig.-Tanács javaslata. Majd a különböző bizott­
halálozása folytán: az esztényi és N agy Mózes lemon­ ságokat választották meg. az Ig.-Tanács évi jelentésének,
dása folytán: a torda-túri. Előbbi körlelkészségünk, a az egyházkerületi közpénztárnak, a kérvények, séreimi ügyek,
kegyév lejártáig, beszolgálás alatt áll; az utóbbiban pe­ és indítványok megvizsgálására.
dig most van folyamatban a körlelkészi állás betöltése Ezután, Szász Domokos, püspök aa. olvasta fel terjedel­
és pedig, miután az eredeti 500 frtos javadalomra ki­ mes évi jelentését, mélyben hű rajzát adja az utóbbi év ese­
hirdetett pályázat meddő maradt: a kegyes pátrönüsok ményeinek erdélyi anyaszentegyházunk életéből, örömmel
áldozatkészségéből és újabb 50 frt. központi segélyből emelve ki, hogy az anyagi, mint erkölcsi haladásnak, fejlő­
720 frtra felemelt javadalomra. désnek az elmúlt év is tanúbizonysága. De még sok a
Egyébkint körlelkészeink elismerésre méltó buzga­ hiány, sok a teendő, minek kapcsán a reformok egész sorát
lommal teljesitik kötelességüket és a vallás-erkölcsi élet terjeszti elő, melyeknek megvalósítását egyházunk elsőrendű
erősbödése a misszió körében mindenütt észlelhető V a ­ érdekei kívánják. Hálás kegyelettel emlékezik meg a leg­
gyoni téren is sok előhaladás mutatkozik ama helyeken, utóbb elhunyt ama nemes lelkekről, kik egyházuk iránti
hol híveink vagyonosabbak s igv áldozat-hozatalra ké­ szeretetüknek és áldozatkészségüknek gazdag alapítványokkal
pesek voltak. A z 1893. évi 26. t.-c. jótékony hatása is fényes jelét adták.
általában egész egyházkerületünk területén, de kiváltkép­ Szomorúan érdekesek voltak a házasságokra és ke­
pen körlelkészségeink nagy részénél érezhető, hol is le g ­ resztelésekre nézve felsorolt adatok, melyekből kitűnt, hogy
nagyobbrészt pap tanítói állomások voltak szervezve, mig az egyházi áldást nem minden esetben veszik igénybe. Ve­
e törvény alapján, a rendkívül csekély tanítói fizetések­ gyes-házasságoknál a felek nagyobb részben a más feleke­
nek 300, sőt 400 frtra való kiegészítése is lehetővé vált, zet lelkészéhez fordulnak, különösen a rom. katholikusok
s igy önálló tanítói állomások szerveztelek, minek foly­ fejtenek ki e téren nagy buzgóságot. Püspök aa. itt ismétli
tán, körlelkész aai. a tanítás terhe alúl fölszabadultak s a már régebben körlevélileg is nyilvánított felhívását a pap­
igy köri látogatásaik végzésére, valamint általában a sághoz, hogy egyházunk érdekeinek megóvása körül nagyobb
szorosan vett papi teendők teljesítésére időt nyertek. buzgalommal járjanak el. Az egyházunkat más oldalról, de
(Vége következik.) inkább csak látszólag fenyegető baptizmust, tévelygésnek
mondja, mely nem veszedelmes. A nagy figyelemmel hall­
gatott jelentést, éljenzéssel vette a közgyűlés tudomásul.
Az egyházkerületi közgyűlés. Az Ig.-Tanács évi jelentése áttétetett az illető bizott­
Folyó hó 10-én. vette kezdetét egyházkerületünk ez sághoz ; majd több gondnoki állásnak titkos szavazás utján
•évi közgyűlése, mely tárgysorozatának gazdagságával s né­ leendő betöltése határoztatok el, a választás következő nap
mely pontjaiban nagy fontosságával, már eleve is mély ér­ délelőtjére tűzetvén ki. Szacsvay Sándorné és Radák Ádám
deklődést keltett a tagok körében, kik ez érdeklődést a br. jóltevők és alapiiók emlékei jegyzőkönyvileg örökittet-
szép számmal való megjelenésben is kimutatták. Azokbdl a tek meg.
fellegekből, melyeket már szinte megszokott szemünk a köz­ Parádi Kálmán, tanügyi előadó terjeszti elő ezután a
gyűlések idején, ez alkalommal is szállongott, ha nem oly papképzésnek és a nagy-enyedi főgimnázium színvonalának
viharkeltő színben is, a levegőben, de belőlük anyaszent- emelésére vonatkozó ig.-tanácsi javaslatot. Zeyk Dániel az
egyházunkat sújtó villám nem csapott alá. előterjesztést elvileg kifogásolja, mivel azt célozza, hogy az
 19S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 24. szám.

enyedi papképzésre adott alapítványok kamatai csakis a vényes követelményeknek megfelelő számban aláirt kérvény
kolozsvári theol. fakultásnak adassanak, holott ő azt kiter­ adatott be hozzá zárt ülés tartása iránt, mihez képest a
jeszteni szeretné a hasonnemü többi intézetekre is. nyilvános ülést tiz percre felfüggeszti s ez idő eltelte utány
A közgyűlés, Zeyk indítványának mellőzésével, az Ig.- a zárt ülést elrendeli.
T anács határozatát fogadta el, mely azt tartalmazza, hogy A zárt ülésben Bethlen Bálint gróf szólt először. K i­
az eDyedi papképzésre szánt alapítványok csakis a kolozs^ jelenti, hogy Gyarmathynak azon állítása, mintha ők, a
vári theol. fakultás részére iordittassanak. bizottság tagjai, nem akartak volna a püspöki irodába menni,
A délutáni gyűlésen megalakították a .különböző, bi­ és ott vizsgálni az adatokat, olyan célzatossággal monda­
zottságokat. A z egyetemes konventi ülésekre pedig meg­ tott, mely úgy tüntette fel őket, mintha talán a püspök
választattak rendes tagokul egyházi részről: Szász GerŐ, jelenlétében kényelmetlenül éreznék- magukat. Az igazság
Bartha Lajos, Deésy Gyula, világi részről: Vályi Gábor, az, hogy ők a hivatalos eljárást az illető hivatalos helyi­
Parádi Kálmán, Simó L a jo s ; póttagokul: Lénárd József, ségben akarták gyakorolni, és nem a püspöknél. Hogy pe­
Somkereki Miklós, Sándor János, Mezei Albert, Zeyk Gábor dig sürgette á számadást, azért tette, mert azt tenni jónak
és Márkus János. látta az egyházi közvagyon érdedében. Kijelenti, hogy csak
A második napi gyűlést is Bánffy Dezső br. nyitotta jun. i-én kapták meg a zárszámadásokat 1896-ról. Ők az
meg. A jegyzőkönyv felolvasása és némi módosításokkal adatokat a könyvekbűl vették, melyek hamisak nem lehet­
való hitelesítése után, elnök jelenti, hogy a sepsi-szentgyörgyi nek, és semmi valótlanságot jelentésükbe be nem vettek.
Mikó-kóllégium a vallás tanári állásnak ez évben történendő Bánffy Dezső báró. elnök szerint ez az ügy most érde­
betöltése iránt beadott kérvényét visszavonja, mi tudomásul mileg nem tárgyalható, minthogy az Igazgató-Tanács jelen­
vétetik. tése hiányzik. Javasolja azért, hogy a bizottság jelentése
Most tárgyaltatott folytatólagosan az lg.-Tanácsnak a adassék ki az Igazg. Tanácsnak, mely válaszát még e gyű­
nagy-enyedi főgimnázium színvonalának emelése tárgyában lés folyama alatt terjessze elő.
tett előterjesztése, melynek azon egyik leglényegesebb pont­ Török István, dr. személyes kérdésben kérve szót, ki­
ját, hogy az újonnan választott tanároknak másutt eltöltött jelenti, hogy ö, mint biz. jegyző, éppen Gyarmathy elnök
szolgálati évei az ötödéves korpótlékba beszámíttassanak. utasítása folytán olyan szelíden irta meg jelentését, a mint csak
Sándor József és Zeyk Dániel felszólalása után, a közgyűlés lehetett. De a biz. elnök még sem volt megelégedve, s azt*
egyhangúlag Szász Domokos püspök aa. azon módosításával ; kívánta, .hogy egy pont, melyre nézve pedig a bizottság
fogadta el, hogy az 1400 frtos tanári alapfizetés, a tíz éven többsége egyetértett, töröltessék. Hát, vájjon miért voltak
belül más intézeteknél rendes tanári minőségben eltöltött • kiküldve? Azért-e, hogy tussoljanak? Ők igazságosan akar­
évek beszámításával, első sorban 100. másod és harmad j tak eljárni, azért támaszkodtak csupán az adatokra, s a mit
so rb a n ^ 00 frtos ötödéves pótlékkal bővíttessék, s egyszer- ( azokból mégismíertek, leplezetlenül kívánták előterjeszteni.
smind utasittassék az Ig.-Tanács, hogy e tárgyban a jövő | Szász Domokos, püspök megjegyzi, hogy a bizottság­
közgyűlés elé részletes javaslatot terjesszen be. ! nak nem tartozott ugyan feladatához az 1 8 9 5 — 96. évi
Az lg .-Tanácsnak az egyházkerületi közpénztár 1895, számadások megvizsgálása, de ő utasította a számvevőt,
illetve 1896. évi vagyonmérlege és az 1897, illetve 1898. hogy ezt a számadást is adja a bizottság kezébe. Hogy e
évi költségelőirányzata tárgyában tett előterjesztése az erre bizottság kötelességét nem végezhette, azon múlt, hogy egy
megválasztott bizottsághoz, utasittatott. bizotts. tag családi ügyben húzamosabb ideig távol volt.
Parádi Kálmán, tanügyi előadó az iskolák és gimná­ Értesítette a bizottságot, hogy bármely ügyben felvilágosí­
ziumok ügyeiről tett részletes jelentést, és az lg.-Tanácsnak tással szolgál; ha nem fordultak hozzá, s tájékozást szerezni
a tanári állások betöltését célzó javaslatát a gyűlés elfogadta. nem igyekeztek, arról Ő nem tehet.
Következett volna most a pénzügyi műveletek meg­ Maksay, számvevő, és Gáspár János felszólalásai után
vizsgálására kiküldött hetes bizottság jelentése. De elnök közgyűlés elfogadja Bánffy Dezső báró javaslatát, mely sze­
jelenti, hogy bár a múlt évi közgyűlés elhatározta, hogy az rint a bizottsági jelentés az lg. Tanácsnak kiadatik véle­
egyházkerület közvagyonának és pénzügyi műveleteinek ményezés végett, melyet még ez ülésen bevár.
megvizsgálására kiküldött hét tagú bizottság s az Ig.-Tanács Zártülés után, Parádi Kálmán, tanügyi előadó olvasta
erre készítendő jelentése kinyomattassék, s a közgyűlés föl jelentését, melyet a gyűlés midőn tudomásul vett, egy­
tagjai között előzetesen szétosztassék, de az Ig.-Tanács, szersmind köszönetét is szavazott az előadónak ez ügyben
miután a hetes bizottság jelentését be nem nyújtotta, nem tanúsított buzgó munkásságáért.
lehetett azon helyzetben, hogy ezen határozatnak eleget Bánffy Dezső báró, elnök ezután bejelenti a gondnoki
tegyen. választások eredményét. E szerint a megválasztottak: az
Gyarmathy Zsigraond, mint a hetes bizottság elnöke, orbai egyházmegyében főgondnok: Csia G yö rgy; a sepsi-
előadja, hogy Ő miért nem írhatta alá a kérdéses jelentést. szent györgyi kollégiumban .főgondnok: Ujváiosi József; a
Azért, mert a bizottsági tagok egy része olyan tételt akart kolozskalotai egyházmegyében főgondnok: Barcsay Domo­
a jelentésbe bevenni, melynek valótlanságáról, a püspök kos, ugyanott algondnok: ifj. Lészay Ferenc; a kolozsvári
magánjellegű felvilágositásai nyomán, ő személyesen meg­ kollégiumban algondnok: Bethlen Ödön gró f; a deési egy­
győződött, s erről a biz. tagokat is felvilágosítani igyekezett, házmegyében algondnok: Rettegi Sándor, ugyanott gond­
de azok a püspök ur lakására nem akartak elmenni. Ö nok : Simó Béla ; az udvarhelyi egyházmegyében algondnok :
nem tehette, hogy tudva, olyan valótlanságokat írjon alá, Haller János gróf; a görgényi egyházmegyében algondnok;
melyek csak az egyházkerület békéjét zavarták volna föl. Putnoky M iklós; a marosvásárhelyi egyházközségben egyik
Bánffy Dezső br. elnök ekkor kijelenti, hogy a tör­ főgondnok: Z. Knöpfler Elek.
 24. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 199.

A délutáni ülésen, miután BánfFy Dezső báró, elnök Minthogy, azonban, lemondásának fölsorolt indokai
bejelentette, hogy Nagy Sámuel lemondott a fegyelmi bíró­ külön vizsgálatot igénylő s egészen magán természetű
sági tagságról, s helyének betöltése elrendeltetett, követke­
panaszos följelentés jellegével bírnak, a mely följelentés
N.-ted hivatali állásairól való lemondásával kapcsolatban
zett újra a tárgysorozatnak legnagyobb érdeket keltő pontja,
az annak elbírálására illetékes hatóság kikerülése nélkül
.a hetes bizottság jelentése, melyet Maksay számvevő olva­ nem is tárgyalható: ennélfogva, a midőn érintett le ­
sott fel. E jelentésben a bizottság elmondja vizsgálata ered­ mondását */. alá csatoltan visszaadjuk, felkérjük N.-tedet,
ményét, s végül azt ajánlja a közgyűlésnek, hogy a börze- hogy szíveskedjék attól eltekintve, eddig viselt díszes
htvatali állását továbbra is megtartani.
pénzmanipulációt szüntesse be, mivel a műveletek által az
Azon nem remélt esetben, ha lemondásához ennek
egyház vagyonát veszélyeztetve látja. Az lg. Tanács a maga dacára is ragaszkodnék, felhívjuk N. tedet arra, hogy
•válaszában pedig azt állítja, hogy a pénzműveletek nyere­ méitóztassék lemondását s annak indokait, mint panaszos
séget eredményeztek, s legkevésbé sem vészélyeztetik a köz­ följelentést, egymástól elkülönítve, hatóságunkhoz külön-
vagyont. Kéri annálfogva jelentésének tudomásul vételét s külön beadványban szerkesztve, beadni, hogy azok ille
tékes elintézésére nézve intézkedéseinket megtehessük.
a fölmentvény megadását. Hosszas és heves vita után, mely­
Egyúttal, atvafiságos tisztelettel kérjük fel N.-tedet
ben főleg Bethlen Bálint gr. és Szász Domokos, püspök arra is, hogy lemondásának fentartása, esetében addig
•vettek részt, a közgyűlés, mellőzve a hetes bizottság javas­ is, mig az az illetékes hatóság által végérvényesen el-
latát, az lg. Tanács jelentését fogadta el. intéztetnék, a hivatali állásaival járó és nevezetesen a
Ugyancsak elfogadta az lg. Tanácsnak a Szeretetház közjegyzői teendőket kötelességszerüleg végezni, szíves­
kedjék.
megalapítására, az elemi iskolai tanítók állandósítására, a
A z érd. ev ref. egyházkerület Igazgató Tanácsának
tanári mortualis angaria kiszolgáltatására, és a kolozsvári Kolozsvártt 1897. junius 8-án tartott üléséből.
egyházközségnek a püspöki vizsgálat alatt álló egyházak
Márku$ János, Szász Domokos*
közé leendő iktatására vonatkozó előterjesztéseit. titkár. ev. ref. püspök, mint elnök.
Utolsó napon, Kemény Kálmán br. elnöklete alatt
tartott gyűlésen kihirdettetett először is a tanárválasztás
A zt hisszük, hogy a szives olvasó, ki lapunkból
ismeri a lefolyt eseményeket, és lathatja a közgyűlés
eredménye, mely szerint megválasztattak: a nagy-enyedi fő­
menetéből e tekintetben az eredményt: tisztában lesz a
gimnázium történet-földrajzi tanszékére Bodrogi János; ugyan­ felől, hogy e dolog ezzel bevégezve nem lehet. Mi. Ni-
ott a rajzoló mértan és szabadkézi rajz tanszékére: Hal- kodémussal, szerettük volna megtudni: micsoda az
mágyi Antal; ugyanott a latin-görög tanszékre: Székely igazság ? Mert, mint akkor régen, úgy látszik, ma is
Ö d ö n ; ugyanott a magyar-latin tanszékre: Farnos D ezső;
sokféle az. Ám, a nélkül, hogy csalhatatlanoknak hinnők
magunkat, s z i l á r d a n á l l v a m e g g y ő z ő d é s ü n k
a székelyudvarhelyi gimnázium latin-történeti tanszékére
m e l l e t t , közölve az Ig.-Tanács leiratát: h a l l g a t u n k ,
■Szabó Árpád; a kolozsvári gimn. magyar-latin tanszékre: és magunkra nézve a maga idejében ismételten levonjuk
Kovács Dezső. a konzekvenciákat; a mikor egyszersmind bőven kifejtjük
A fegyelmi bíróság tagjának, Nagy Sámuel helyére, indokainkat.
-megválasztatott Vályi Gábor, dr. Kolozsvártt, jun. 14. 1897. S zá s z Gerő-
A papi fizetések rendezése tárgyában az lg. Tanács
előterjesztése adott némi vitára alkalmat, hogy nevezetesen Különfélék.
szövetkezeti alapon, vagy takarékpénztári alapon rendezzék-e
= Májusban közölt pályacikkelyeink szerzői,
ezt az ügyet? Ennek megállapítását végre is az lg. T a­
és a beküldött szavazatok eredménye. »Az ember erkölcsi
nácsra bízta a közgyűlés. természete«, irta E g erh á zy Lajos, ki utólagosan k i­
Végül, tudomásul vétettek az lg. Tanácsi ügykezelés, jelentette, hogy nem pályázik. »Kontemplációk«, irta B i t a y
az egyházkerületi kebli pénztár, a testvér-egyházkerületek Bél a. »Sugarak a templomban«, irta Kovács Albert.
jegyzőkönyvei, s az lg. Tanács évi jelentése megvizsgálására »Tarthatatlan állapotok«, irta N e m e s Ferenc.
kiküldött, valamint a kérvényi és indítványi bizottságok Szavaztak összesen 22-én, és pedig a »Kontem­
jelentései, mely után Kemény Kálmán báró, elnök a köz­ plációk« cirnü cikkre: Kolumbán Feienc, Nemes Sándor,
gyűlést bezárja. Gáspár Albert, Bogdán József, Kerekes Endre, vallástanár,
F. hó 13-án, délelőtt avattattak föl az uj lelkészek, Rákosi György, Molnár Lajos, Dali János, Staudner Mátyás,
szám szerint tizennyolcán, mely alkalommal az egyházi be­ Nagy József, Vizi János, ifj. Kiss Lajos, Kocsi Dániel, O.
szédet Nagy Károly, theol. tanár tartotta. Weress Sándor, Diószeghy Mór.
»Tarthatatlan állapotok« feliratú cikkre:
Adalék Nagy Mózes, Kádár Domokos, Bartha Károly, id. Lészai
(a közelebbi hetek és napok történetéhez.) Ferenc egyházkerületi főgondnok. Lőrinci József.
Nagy tiszt. Szász Gerő, ev. ref. esperes, és egyházk. » A z e m b é r e r k ö l c s i t e r m é s z e t e « cimü cikkre:
jegyző urnák. Albert Imre.
.2712— 1S97. .»Sugarak a templomban« feliratú cikkre: Pap

Nagytiszt, esperes, egyházkerületi közjegyző ur! István, esperes.

E szerint, a májusi pályadijat a mi szorgalmas, tehet­
F. hó 2-áról 388— 897. sz. a. kelt és hatóságunk­
hoz f. hó 8-án 2712. sz. alá beérkezett fölterjesztéséből séges, derék paptársunk és barátunk, Bitay B é l a nyer­
sajnálattal értesültünk arról, hogy •N.-ted úgy az egy­ vén meg: szives üdvözletünk mellett, elküldöttük.
házkerületünknél, mint a vezetése alatti egyházmegyénél
több éven át páratlan buzgósággal, szakértelemmel és = A folyó hó 10 re összehívott egyházkerületi
odaadással viselt hivatali állásairól l e m o n d o t t . közgyűlés, leszámítva egy pár szenzációsnak ígérkező, de
 200. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
csendesen elvonult fellegen kívül, e magas testülethez illő
komolysággal és méltósággal fejeztetett be folyó hó 15 -ln ,
az ifjú papok ünnepélyes kibocsátásával. A tenger felszíne,
az első pillanatra hullámosnak látszott. Ezek a hullámok
megülepedtek. Mint ha senkinek se volna kedvére, tovább
folytatni azt az áldatlan háborgást, melybőlI épülést nem
vesz sem az individuális, sem a társadalmi, sem a hazafias­
nemzeti, sem az erkölcsi világrend. De, a hangulat nem
volt felemelő; de az indulatok, a helyett, hogy a lelkese-
dés szárnyait csattogtatták volna, inkább elcsititva magukat,
nyomottak voltak. Sajnálnék, ha ez állandó maradna. R e-
méljük, hogy ez még mindig csak az á t m e n e t jellegével
bir, és az anyagi, és az erkölcsi eredmények már igen ha-
mar meghozzák az egyházkerületnek azt a rég forrón óhaj-
tott örömet, hogy egy szívvel, lélekkel mondhatjuk : békés-
ség van »in capite, et membris!
= A folyó hó 13 án, mint rendesen, a belfarkas-.
utcai templomban tartott innepélyen, melyet főtiszt, püspök
aa. buzgó imája, és theol. tanár, Nagy Károly, aa. felavató
beszéde tett emlékezetessé, a következő ifjú lelkipásztorok
bocsáttattak ki arra a felséges pályára, melynek az öntudat
megnyugtató szaván kívül, sorsa: küzdeni a szépért; tűrni
méltatlanságot; és lemondani panasz nélkül. Farkas Sándor,
sarmasági pap, Pazar Kálmán, tasnád szarvadi, Kiss Lajos,
abafái, Sükösd Mihály, maros-járai, Szeremlei-Császár Lajos,
cófalvi, Szász Mihály, pávai, Bíró György, hévízi, Csia Kál­
mán, etédi, Egerházi Lajos, ujtordai, Szász Béla, s.-szent-
györgyi gimn. tanár, Kosa Mihály, petrozsényi körlelkész,
Bitai Mihály, mezo-kövesdi, Gönci Sámuel, kelementelki, Adi
Sámuel, abódi, Csűrös Ferenc, ördöngös-füzesi, Béllé Lajos,
ajtoni, Dósa Sámuel, kajántói, Balázs Ignác, bodosi pap.
Legyenek erősek, a hitben állhatatosak, férfiúi jellemben
rendíthetetlenek, szent hagyományainkhoz ragaszkodók. A
hit, a remény, és a szeretet istenének áldása nyugodjék meg
rajtuk életük e szent napjaiban, hogy életüknek munkálko­
dása legyen istennek dicsőség, egyházkerületünknek növe­
kedés, nekik boldogság, büszkeség, hogy magyar kálvinista
papok voltak. Legyenek!
= Alapköletételi ünnepély. A kolozsvári egyházközség
millenniumi uj templomának alapköletételi ünnepélye folyó hó 1sTán
délután tartatott meg nagyszámú közönség jelenléteben Az ünne­
pély az tgyházi dalkaf énekével vette kezdetét, mit Herepei Ger-
g ’ ly, kolozsvári lelkész szépen kidolgozott, tartalmas, ez alkalomra
irt beszéde s gyönyörű imája követett. Az alapkőbe helyezendő
okmányt, mely a templom történetére, vet .világot, s röviden az
egyházközség mai állapotát is feltünteti, Kenessey Béla, theologiai
igazgató fogalmazta s olvasta fel erőteljes, rokonszenves hangon.
Ekkor kezdődött a szokásos kalapácsütés, jelmondatok kíséretében.
Az első ütést Szász Domokos püspök tette, azután sorban követ­
keztek br. Kemény Kálmán, status-gondnok, Ferenc József, unitá­
rius püspök, Bartha Lajos, generális direktor, Grátz Mór, evang.
jelkész, Gyarmathy Miklós, kollégiumi főgondnok, Fekete Gábor,
kir. táblai elnök, bélafalvi Fekete Miklós, vadász-őrnagy, Jerkovics
György, sorhadi Őrnagy, Kenessey Béla, theol. igazgató, gr. Lázár
István, alispán, Szvacsina Géza, h. polgármester, Hegedűs Sándor, ne­
vében Szabolcska Mihály, felfalusi lelkész, dr.Bzádecky Lajos, egye­
temi tanár, Balogh Károly, kolozsvári kollégiumi helyettes igazgató,
dr. Gidófalvi István, egyházközségi főgondnok, Herepei Gergely,
lelkész, Pál György, Pál János, Diószegi Ferenc, ifj. Kovács János
földészek, végül, Cakó Lajos építész. Az ünnepélyt az egyházi dal­
kar és a közönség egyesült éneke végezte be.
= Értesítés. Az erdélyi ev. ref egyházkerület ko­
lozsvári théol. fakultásával kapcsolatos, theologusok és böl­
cs észet-hallgatók számára berendezett internatus felvételi
szabályait az intézet elöljárósága a jövő 1897^—98. tanévre
a következőkben állapította m e g : a) T h e o l o g u s o k tel­
jes tan- és ellátás-dljmentességben, legaciói kedvezményben
részesülnek, s részükre stipendiumok helyeztetnek kilásba.
A díjmentesség azonban szorgalom-hiány, és vétség esetében
elveszthető, a mikor a díjmentességtől megfosztottak 2— 8
írt. havi dijat kötelesek fizetni, b) B ö l c s é s z e t h a l l g a -
t ó k közül 18-an, olyanok, kik már, mint bölcsészethallga-
tók egy éven át hallgattak, a fakultás részére e célból nyert
államsegély terhére teljesen díjmentes ellátást nyernek. Je­
lentkezők e számon felül is elfogadtatnak évi 150 fit ren-
des, illetőleg, 100 frt. kedvezményes dij fizetése mellett.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárt!.
24. szám.
I A z ellátási dijat három egyenlő részben (szeptember, január,
ápril) kell fizetni, de indokolt kérelemre az intézet igazga­
I tója havi díjfizetést is engedélyezhet, c) Kérvények a fel­
I vételért »Az ev. ref. theologiai fakultás igazgatóságához«
, Kolozsvárra intézendők és cimzendok. A kedvezményért
J folyamodó bölcsészethallgatók kérvényeikhez lecke könyvet,,
illetőleg, éretségi bizonyítványt, adókönyvi kivonatot, és csa­
. ládi értesítőt tartoznak csatolni, ellenben a theologusok, és
^ egyszerű felvételt kérő bölcsészet-hallgatók csupán lecke­
könyvet, illetőleg, érettségi bizonyítványt. A kérvények be­
1 adásának határideje f. évi aug. hó 20. napja', melytől szá­
1 mított nyolc napra az Igazgatóság a folyamodókat a kére­
j lem sorsa felől értesíti, d) A beiratáskor minden egyes
felvett növendék kivétel nélkül 6 frt. beiratkozási dijat
tartozik fizetni, mely fizetés alól felmentés nem adatik, e)
| Az internátusba csak is protestáns ifjak vétetnek fel. Végül,
| tudatja az elöljáróság, hogy az internatusi ellátás lakásból,
1 fűtéssel és világítással, s étkezésből, reggeli, ebéd s vacsora
áll. Tudakozódásokra az intézet Igazgatósága felel. Kolozs­
vár, 1897. junius 5-én. S z á s z D o m o k o s , püspök, mint
elnök. P o k o l y J ó z s e f , s. k. theol. tanár, előljárósági
jegyző.
1 = Pályázat tanári állásra. Az államilag segélyezett már-
maros-szigetí ev. ref. főgimnáziumnál a németnyelv-bölcsészeti tan­
! szék betöltésére ezennel pályázat hirdettetik. A tanszék javadalma­
! zása 1200 frt. évi törzsfizetés és 200 frt. lakbér, a legközelebb
megkötendő államsegély-szerződés értelmében 100— 100 frt. ötöd­
éves korpótlék-jogosultsággal. A tanszék betöltése a nagyméltóságu
m. kir. vallás- és közoktatási n. minisztérium hatáskörébe tartozik,
miért is a pályázók felhivatnak, hogy a nmélt. minisztériumhoz]cím­
zett folyamodványukat, keresztlevelükkel, végzett tanulmányaikat,
tanári képesítésüket, eddigi szolgálatukat, egésségi állapotukat és
védkőtelezettségük teljesítését igazoló okmányaikkal együtt 1897.
évi julius.Jhó 15-ig Máramaros-Szigetre, Héder János lyceumi h.
felügyelő gondnokhoz küldjék be. A kinevezendő tanár kötelessége
leend, a szákjáka tartozó, vagy azzal rokon tárgyat heti 20— 21
óraszámig tanítani. Pályázók csak protestáns vallásu egyének le­
hetnek, ezek között is az ev. ref. vallásuak előnynyel bírnak. A
kinevezendő tanár tartozik állását 1897. szept. i-én elfoglalni. A
mennyiben alkalmas pályázók hiányában tanári oklevéllel nem biró
'iánáljelölt neveztetnék ki segédtanárul, annak évi fizetése 350 frt.
lakbére 100 frt. leend, egy év alatt pedig tartozik oklevelét meg­
szerezni, s ha akkor a kivánalmaknak megfelel, további pályázat
mellőzésével, rendes tanárrá neveztetik ki. M.-Szigeten, 1897. jú­
nius hó 1-én. H é d e r János. s. k. líceumi h. felügyelő-gondnok.
= Nyilvános köszönet. Vistai Szallos Mártonné,
S z a l l o s - K i s K a t a vallásos buzgóságtól indíttatva, isten­
dicsőségére, az Urasztala felibe ajándékozott egy szép ko­
szorút, értéke 11 frt. 50 ki. Ugyanő az Urasztálára egy
szép szőttes-abroszt, értéke 6 frt. Továbbá Vistai Mátyás
Mártonné, S z ő c s A n n a , ajándékozott a szószékre egy
zöld bársony takarót, értéke n frt. 50 kr. Mind a két nő
vallásos buzgóságbúl, isten iránti tiszteletből tették az aján­
dékozást, egyszersmind millenniumi emlékre. Ezen nemes
tettükért, mely önmagában hordja dicséretét, kedves köte­
lességet vélek teljesíteni, midőn a nyilvánosság ez utján is
egyházam nevében példás köszönetem s elismerésem kife­
jezését nyilvánítanom. Istennek áldása legyen a buzgó, val­
lásos lelkű nőken áldozatkészségükért. Vistában, 1897.
junius 6. K ó n y a János, vistai ev. ref. pap.
Hivatalos rész.
2762— ,897. É R T E S ÍT É S .
Több oldalrúl beérkezett indokolt kérés folytán, érte­
sítjük összes espereseinket és az érdekelt Összes lelkészeket,
hogy a hivatalos Közlöny idei 22. számában 3276-^ 1897..
ig.-tanácsi szám alatt közzétett felhívásban a rendkívüli ál­
lamsegélyből leendő részeltetés iránt benyújtandó folyamo­
dásoknak f. é. junius hó 20-ra kitűzött véghatáridejét f. é.
j u l i u s h ó i - j é r e hosszabbítjuk meg.
Kolozsvárit, 1897. junius hó 15-én.
K á d á i'J á n o s , S z á s z D o m o k o s,
titkár. ref. püspök, mint elnök..
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Junius 24. 25. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

B é r fiz e té s i <Í7'a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é * fi i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentuc
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

1895. év szept. 27-én közrebocsátott körlevelem­

Püspöki jelentés. ben figyelmeztettem erre a lelkipásztorokat, hogy
(Folytatás, és vége.) ily esetekben befolyásukat érvényesíthessék. A z
Kötelességemből kifolyólag, éber figyelemmel országos statisztikai hivatal havi közlönye f. évi
kisértem az egyházpolitikai törvények hatását, január i-től kezdve, ide vonatkozólag is közöl
mely a keresztelésekné), házasságkötéseknél, el­ adatokat, melyek azt látszanak igazolni, hogy e
vállásoknál, felekezetnéiküliség és uj szekták ke­ j réven sokkal többet vesztünk, mint a mennyit
letkezésénél nyilvánuló. Született 14,777 gyer­ ! nyerünk. A közlöny legújabb füzete p. o. 651
mek, kik közül a múlt év végéig csak 806 nem vegyes-házassági esetet tüntet föl s ebből 612
kereszteltett meg, a minek természetes magya­ j olyat, melyben megegyezés jött létre.
rázata az, hogy a törvény imperátiv
rendelete I E számból 5 4.47 “/o esik a római kathohku-
értelmében, az anyakönyvbe bejegyeztetett ugyan : sokra, az evangélium szerint reformáltakra pedig
a szülött, de nem kereszteltetett meg és igy a i csak 24.11°/0. A róm. katholikusok e szerint
fönnebbi szám, mely különben is kevéssel több a | sokkal nagyobb mérvű tevékenységet fejtenek
szülöttek 5 %-ánál, a késlekedés rovatába esik. Há­ ! ki, értékesítvén a rendelkezésükre álló eszközö-
zasságra lépett 3003 pár, az előző évinél 494-el j két, mint mi, országszerte, mert, hogy a jelzett
kevesebb. A visszaesés jelentékeny ugyan, 13 | százalékokból mennyi esik reánk, erdélyi kálvi­
százaléknál is több, de érthető, mert az 1895. nistákra, az csak az év végén fog kitűnni, de
év október i-én, mint az uj törvények hatályba azért kénytelen vagyok, megujitni figyelmezteté­
lépő napját megelőző időben, szokatlan tömeg­ semet, s arra kérni összes lelkipásztor-társaimat,
ben siettek igénybe venni az egyházi házasság- hogy kísérjék éber figyelemmel az állami anya-
kötést olyanok, kik féltek a polgári kötéstől, s könyvvezető-hivatal hirdetéseit, s vegyes-házas­
igy a visszaesésnek be kellett következnie. A ságok eseteiben az eddiginél hatályosabban ér­
tényleg házasságra lépettek közül 2,660 pár vette vényesítsék befolyásukat.
igénybe a mi egyházi kötéseinket is, tehát 343 A v á l ó p e r e k n é l az uj törvények hatása,
azoknak száma, a kik hozzánk nem fordultak, ha a hozzám érkezett statisztikai adatok meg­
sőt ennél is kevesebb, mert a nagy-sajói és gör- bízhatók, meglepő. A mig ugyanis 1895. okt-
gényi traktusokbúl az adatok erre nézve nem i-éiof, tehát mis a házassági bíráskodás intéz-
érkeztek be. A többi traktusokban és a püspöki ménye fennállott, 281 válóper járt le, azóta alig
vizsgálat alatt álló egyházközségekben elenyésző 50 ért véget. E feltűnő különbség magyarázata
csekélység azon párok száma, kik egyházi köté­ az lehet, hogy a válókeresetek sokkal nehezeb­
sért nem hozzánk fordultak. Aránytalanul nagy ben folynak le, mint eddig, a mi még nem volna
a kolozsvári egyházmegyében, hol több, mint aggályra ok, de lehet az is, hogy éppen emiatt
3O°/0-ra emelkedett föl; utána következik az a vadházasságok száma rohamosan nő. E tekin­
erdővidéki és szilágy-szolnoki. Nagyobb mérvű tetben biztos ítéletet most még nem alkothatunk,
aggályra forog fenn ok a tekintetben, hogy a erre nézve pár évet kell bevárnunk.
házasságkötést szabályzó törvény 32. § a értel­ F e l e k e z e t n é i k ü l i s é g ésuj s z e k t á k
mében, a vegyes-házasságra lépőknek jogukban alakítása nálunk eddigelŐ nem kisért. A fanatikus
áll a polgári kötést megelőzőleg születendő gyer­ anabaptisták mozgalma fenyeget ugyan, különö­
mekeik vallására nézve egyességre lépniük. Az sen Kolozsvárit és a kolozs-kalotai traktus né-
 202 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. szám.

mely vidékein, de inkább csak a rajongás me­ Templomot a múlt évben csak egyet szen­
zébe öltözve jelentkezik, és mint uj szekta sehol telhettem föl, nevezetesen az erzsébetvárosi kör­
nem lépett fel. Megnyugtatásul kijelenthetem, lelkészség díszes templomát junius 21-én. Reno­
hogy e tévelygés ellensúlyozására, a mennyiben váltatok azonban több, melyek közül a nagy-
lehetett, intézkedésünket megtettük. enyedi és az ilosvai újonnan felszentelve, ren­
Egyházkerületünk l é l e k - s z á m a 3S9.035, deltetésüknek át is adattak.
és igy a múlt évivel összehasonlítva, 6399 a Esperesi és főjegj'zői karunkban a
gyarapodás. Feltűnő nagy szám, ha a szülöttek lefolyt évben jelentékeny változások történtek.
(14.777) s a meghaltak (11.232) számához vi­ A küküllői traktusban nt. Kovács Elek aha.
szonyítjuk, mely csupán 35— 45 szaporodást hosszas és súlyos betegsége miatt állásáról le­
mutat. mondván, helyébe nt. Nagy Domokos aha. mel­
A közel 3coo-nyi többlet részint a ponto­ lőzésével, nt. Nemes Árpád, m.-bodoni lelkész
sabb összeszámításban, részint a nagyobb arányú aha választatott meg esperessé. A főjegyző he­
telepítésekben (Nagy-Sármás), továbbá németajkú lyére, ki állásáról szintén lemondott, mig az uj
ev. ref. vallásuak beköltözésében (Szász-Sebes) választás megtörténik, tiszt. Vályi János, d.-szt.-
és a Romániából történt tömeges visszavándor- mártoni körlelkész afia lépett. A görgényiben
lásban találhatja magyarázatát, eltekintve az el­ nt. Lénárd József afia egésségi okok miatt visz-
térések folytán nyert szaporulattól, mely 99-cel szalépvén, esperessé nt. Tavaszi József afia vá­
gyarapította a lélekszámor. lasztatott meg. főjegyzővé pedig nt. Csekme F e ­
N é p o k t a t á s i ügyünk terén rohamos át­ renc, gernyeszegi lelkész afia. A marosiban nt.
alakulás észlelhető. E gy év leforgása alatt fele­ Rákosi Lajos esperes és nt. Vass Tamás fő­
kezeti iskoláink közül 137 nyert államsegélyt, jegyző afiai, hasonlóképpen visszavonultak, he­
illetőleg ennyi tanítói állomás javadalma lett lyükre megfelelő sorrendben az egyházmegye
300— 400 frtra kiegészítve. Az állami iskolák bizalma nt. Ravasz János és Dali János afiait
száma 302, e szerint a múlt évinél 96-tal több, emelte. Változás történt végül a sepsi traktus­
s oly felekezeti iskolánk, mely állami szubven­ ban hol nt. Zágoni Pál afia, ki már régóta be­
cióban még nem részesült, csak 230 van. A teges, állását odahagyván, esperessé nt. Vén
nemzeti politika tehát állami segélyezés, vagy Mihály afiát választották meg.
önálló állami alkotás utján érvényesíti erejét, A visszalép ett e sp e re se k m indenikéhez há­
midőn nagy arányokban tért foglal és első sor­ lás érzület s baráti s ze re te t csatol engem . M ég
ban éppen itt az erdélyi részekben, hol erre k ell köszönn öm nekik a n yilván o sság színe előtt
legnagyobb szükség van, s az elért eredményekért is hű szo lg á la tté te le ik e t, m e ly e k e t nehéz időkben
kormányunkat, s annak kebelében első sorban a od aad ó buzgalom m al v é g e zte k , engem erőtlen-
vallás- és közoktatási miniszter urat hálás elis­ ségem ben istápoltak. Az újonnan vá la szto tta k a t
merés illeti. sze re tettel üdvözlöm am a bizon yos reménység,

K o n f i r m á l t összesen 6988, és igy több ben, h o g y fontos k ü ld etésü k n ek m egfelelni, az

609 cél, mint a múlt évben. irántuk m eg n yilatk ozott bizalom n ak eg ész teljes
Az építkezéseknél hanyatlás észlel­ lelkű kb ől igyek ezn i fogn ak e le g e t tenni.
hető, a mi különben örvendetes jelenség, mert a A múlt 1896. esztendő a magyar állam
nagyobb arányú építkezések befejezését mu­ megalakításának ez e r e d i k é v f o r d u l ó j a vala.
tatja. Befektettetek 174,044 frt. kevesebb 31,634 Ápril 22-ről keltezve, egy felszólítást intéztem
frttal az előző évinél. A buzgalom fokozását egyházkerületünk összes lelkipásztoraihoz, melyben
mutatja a kegyadományok, szorgalmi jövedelmek felhívtam őket, hogy a megtartó isten dicsősé­
és perselypénzek emelkedése. E címen 131,093 gére május 10 én ünnepélyes istentiszteleteket s
frt. folyt be, tehát 8183 frttal több a múlt évi­ ezek végeztével egyházi közgyűléseket tartsanak,
nél. Biztosított értékeink is gyarapodtak 552,095 két tárgyat tűzvén ki napirendre: egyik az ezer­
frttal, s felemelkedtek 2,192,587 frtra, a mi az uj éves emlékünnep jegyzőkönyvi megörökítése, a
biztosítási szerződés eredménye. másik bizottság kiküldése valamely javaslattételre,
A püspöki hivatalomhoz beérkezett ügy­ hogy tekintettel a helyi viszonyokra, minő módon
d a r a b o k száma 2200, az előző évihez képest lehetne maradandó alkotással a millenáris esz­
a szaporodás 180. tendőt örökre emlékezetessé tenni? A beérkezett
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 203.

jelentésekből örömmel konstatáltam, hogy fel­

Az Igazgató-Tanács évi jelentése,
szólításom nem volt pusztában elhangzó szó,
(Folytatás, és vége.)
mert az egyes egyházközségek, erejükhöz mérten
5. A múlt évi egyházkerületi közgyűlés megbízá­
részint jegyzőkönyvileg, részint különböző célokra
sainak mikénti ellátásáról, a jegyzőkönyvi sorrendet kö-
tett alapítványokkal, de kivétel nélkül kifejezést vetve, a következőket ván szerencsénk bejelenteni.
adtak annak a benső érzelemnek, mely egy nem­ a) A 43. jkvi szám alatt hozott határozattal arra
zet szivét hozta dobbanásba. méltóztatott volt utasítani Igazgató-Tanácsunkat, hogy
Egyházkerületünk Névkönyvében, mely a a nagyenyedi theol. akadémia megszűnése folytán szük­
jövő év első hónapjában fog megjelenni, e kér­ ségessé vált átmeneti intézkedéseket tegyük meg. Igaz­
gató-Tanácsunk, ezen utasítás alapján, az előállott hely­
dés bőven lesz tárgyalva, éppen ezért, hossza­
zetet tanácskozás tárgyává tette s br. Kemény Kálmán,
sabban e helyen nem foglalkozom azzal, hanem főgondnok ur őexcellenciája elnöklete alatt három tagú bi­
sietek püspöki jelentésemnek bevégzésére; de zottságot küldött ki, oly mandátummal, hogy a nagy­
mielőtt ezt tenném, meg kell gyújtanom a hálás enyedi Bethlen-kollégium elöljárósága áltál választandó
emlékezet szövétnekét két sir fölött. Az egyik­ más három taggal, hét tagú bizottsággá alakulván, lehe­
ben csöndes álmát alussza a jók egyik leg­ tőleg közös egyetértéssel mutassa ki amaz alapokat,
melyek kizárólag theologus ifjak segélyezésére vannak
jobbika, a buzgók egyik legbuzgóbbika, néhai
rendelve, s igy a kolozsvári theol. fakultás növendékei
Szacsvay Sándoraé, sz. br. W e s s e l é n y i részére adandók át, valamint, hogy az ezen télül fön-
Józéfa, ki anyaszentegyházunk szent oltárán maradó jövedelmek által megengedett korlátokon belül,
Lorántffy Zsuzsannákhoz méltó módon hozta a nagy-enyedi főgimnázium lehető fejlesztése érdekében
meg áldozatát, örökítette meg emlékét. Egyház- is javaslatokat tegyen. E bizottság be is fejezte műkö­
kerületünk theol. fakultása javára 30,000, a dését, s megállapodásait Igazgató-Tanácsunk elé terjesz­
tette, melyekre vonatkozólag saját véleményünk, illetve
kolozsvári kollégiumnak 20,000, a zilahinak 10,000,
határozati javaslatunk kapcsán, a tárgysorozat rendjén
az ördögkeresztúri templom fölépítésére 8000, az lesz szerencsénk a főt. egyházkerületi közgyűlés határo­
ottani kántortanitói fizetés alapjára 2000 forintot zatát kérni.
hagyott. A másik sir egy történelmi nevezetes­ b) A z egyházi tömeges tűzbiztosítások iránt az első
ségű család utolsó fisarját, br. R a d á k Á d á m o t magyar általános biztositó társasággal fennállott szerző­
fogadta kebelébe, ki sokat zaklatot életét, csak dés lejárta alkalmából, utasítva voltunk pályázat közzé­
beavatottak előtt ismeretes lelki háborgásait, s tételére, és a legelőnyösebb ajánlkozóval a szerződés
megkötésére. Igazgató-Tanácsunk ez irányban eljárván
vallása iránti hő szeretetét megörökítő végren-
O ö
kötelességében, a nagyobb hazai biztositó társaságok
deletében anyaszentegyházunkról fejedelmi bő-
részéről beérkezett ajánlatok közül a Foncière pesti biz­
séggel emlékezett meg, midőn egyházkerületünk­ tosit ó intézet ajánlatát találta legelőnyösebbnek, s ezzel
nek 60,000, a nagy-enyedi kollégiumnak 40.000 a szerződést tizenkét évre meg is kötötte, az első ma­
forintot, s mindazon egyházközségeknek,.hol bir­ gyar bizt. társaságnál eddig fennállott szerződésnél jóval
tokos vala, s illetőleg, azok templom-alapjainak, előnyösebb díjtételek, és különösen az egyházkerület
közcéljaira szolgáló jutalék tetemesen nagyobb hánya­
lelkipásztorainak, ezek özvegyeinek és árváinak
dának kikötése mellett, a mint erről a jelentésünk i.
jelentékeny összegeket hagyományozott, biztosítva számú mellékleteképpen csatolt szerződésbűi közgyűlé­
egyházkerületünkre nézve annak lehetőségét, hogy sünk tagjai meggyőződést szerezhetnek.
nagy vagyonának felerészét utó-öröklés utján c) A 66 . jkvi szám alatt foglalt utasítás teljesíté­
megkaphassa. Ily nagy és nemes példaadásokat séül elkészítette Igazgató-Tanácsunk a legutóbbi tiz év
szemlélve, mit szóljunk mi gyöngék, kicsinyek? alatt lebonyolított összes pénzműveletekről, s azok ered­
Sirjuk fölött leborulunk igaz kegyelettel, s di­ ményeiről szóló részletes kimutatás, valamint a magyar-
nagyzsombori birtok megvétele óta azon eszközölt beru­
cséretüket hirdetjük buzdításul azoknak, kik az
házásokról, s az abból befolyt jövedelmekről számot adó
istentől meg vannak áldva földi javakkal. jelentéseit, és felülvizsgálat után áttette azokat az idézett
Megköszönve a főtiszt, közgyűlés szives tü­ jegyzőkönyvi számú határozattal kiküldött vagyonügyi
relmét és érdeklődését, jelentésemet ezzel be­ vizsgálóbizottsághoz, melynek egyúttal az egyházkerület
zárom és kérem a kegyelem Atyját, hogy anya- múlt évi zárszámadása, és mérlege is rendelkezésére
bocsáttatott, hogy a közgyűlés által kivánt kimerítő vizs­
szentegyházunkat a jövőben is segélje és áldja meg-
gálat után, jelentését elkészíthesse. Intézkedett Igazgató-
Szász Dom okos, Tanácsunk az iránt is, hogy a főt. egyházkerüieti köz­
ev. ref. püspök.
gyűlés nagybecsű utasítása értelmében az egyházkerület
konventi képviselői a Budapesten épült öt bérpalotát is
megtekintsék, s azokról a közgyűlés elé jelentést tegye­
 204. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nek, a mely jelentést a tárgysorozat rendjén fogjuk tisz­
telettel bemutatni.
Beható tanácskozás tárgyává tette Igazgató-Taná­
csunk a Réthi Lajos aa. által beadott, és határozattá
emelt javaslat ama pontjának is végrehajthatóságát,
mely az egyházkerület kezelése alatt álló összes alapok
számadásainak cimenkint elkülönített végeredményeit
kívánja e jelentés kapcsán közzététetni; de saját felelős­
sége tudatában, e kívánalmat végrehajthatónak nem
találta és teljesen fölöslegesnek ismerte akkor, midőn
kettős-könyvelési rendszerünk keretében minden érdek­
lődő azonnal, és világosan meggyőződhetik az egyes
alapok állásáról; az összesített végeredmények pedig a
pénztárvizsgáló bizottság jelentésében, évről-évre a főt.
egyházkerületi közgyűlés betekintése, és elbírálása alá
kerülnek. Egyébiránt, reméljük, hogy maga a kibővített
pénztárvizsgáló bizottság is, melynek elnökétűi erre nézve
véleményt volt szerencsénk hallani, fölöslegesnek, sőt
oknélküli és tetemes kiadást okozó volta mellett a cél­
zott gyakorlati értékkel nem bírónak fogja nyilvánítani
az ismertetett utasítás végrehajtását. Ehelyett azonban
elegendőnek véltük a zárszámadás és vagyonmérleg mel­
lékletéül a héttagú bizottság rendelkezésére bocsátani az
összes számlák végeredményeit feltüntető pénztári kimu­
tatást, melyből minden irányban a legkimeritőbb tájé­
kozás szerezhető.
d) Végül, még a papi fizetések rendezése, és a
lozsvári egyházmegye kivételes helyzetének szabályozása,
valamint az egyházmegyei, és egyházkerületi főbb tiszt­
viselők stóla-veszteségeinek kárpótlása ügyében volt
Igazg. Tanácsunk előterjesztés tetélére utasítva, de mi
után ezen előterjesztések a tárgysorozatba föl vannak
véve: további ismertetésük e helyen fölösleges.
6. Még az 1894. évi közgyűlés elhatározta volt a2
egyházkerületi történet megiratását, s e célra 3000 frtot
rendelt a konverszió többletéből. Igazgató-Tanácsunk
elnöke azonnal megtette volt intézkedéseit a munka el­
készíttetésére nézve, de szakférfiak vállalkozása hiányá­
ban ama tervezet, hogy e történeti mü a millenniumra
elkészüljön, nem sikerült. A múlt évben azonban kolozs­
vári theol. fakultásunk egyháztörténelmi tanára, Pokoly
József aa. vállalkozott a történet megírására s annak
tervvázlatát el is készítette, melyet Igazgató Tanácsunk
szakférfiakkal megbiráltatván. azok véleménye alapján
elfogadhatónak találta s nevezett afiával a szerződést
oly módozatok mellett kötötte meg, hogy a 30 ivre
terjedő munkálatot, 1500 frt. honorárium, és 1500 frt.
kutatási költség fejében, öt év alatt, elkészíteni köteles.
7. Ugyancsak egy korábbi közgyűlésben méltózta-
tott volt Igazgató-Tanácsunkat arra is utasítani, hogy
az egyházkerületi papi árvák Szeretetházának megalapí­
tása iránt javaslatot tegyünk, illetve, a Szeretetház fen-
tartásához szükséges alapok megszerzésére törekedjünk.
Örömmel jelezhetjük már e helyen is, hogy a tárgyso­
rozat keretében eredménynyel biztató munkálkodásról
fogunk e megbízás teljesítéséül beszámolni, s kérni is
fogjuk a főtiszt, közgyűlést, hogy az egyetemes kon-
venttől már megnyert 10,000 frt. építési segélynek, va­
lamint a kedvező feltételek mellett engedélyezett sors­
játék jövedelmének fölhasználásával, a már meglevő, és
25. saam.
a főtiszt, közgyűlésnek szintén bemutatandó tervek alap­
ján, a Szeretetház építéséhez hozzá foghassunk, hogy ez
intézményünk is megkezdhesse már a jövő év őszén
áldásos működését.
8. A z egyházkerület kezelése alatt álló tőkék 5%-os
jövedelmének lehető biztosítása céljából alakított köz­
alapi kölcsönpénztárunk forgalma, a múlt év folyamán*
csaknem kizárólag az egyházak, és egyházi tisztviselők
által fölvett kölcsönökre szorítkozott, minthogy a ren­
delkezés alatt állott tőkék állandó befektetést képező
zálogjogi kölcsönökbe, ingatlanokba és értékpapírokba
már el vannak helyezve s igy ujabbi kikölcsönzésre csakis
a netaláni visszafizetések, és a kisebb tőke-törlesztési
összegek kerülnek. Legújabban azonban sajnálattal ta­
pasztaljuk, hogy kölcsöneinket rohamosabban kezdik
visszafizetni, a minek oka a kezelési költséggel együtt
6°/0 os pénzünk drágaságában található meg, mihez még
a kirovott tőkekamat-adónak az adósokra való hárítása
is hozzájárul, s ez által kölcsöneink kamatlába annyira
emelkedik, hogy a minden téren megindult kamat leszál­
lítással szemben, már csak rövid időre biztosíthatjuk
kölcsönpénztárunk jövedelmezőségét, a mire pedig az
egyházi betétek 5 %-os jövedelmének fentartása céljá­
ból annyival inkább szükségünk van, mert az állami
hitelviszonyok folytonos javulásával kapcsolatban, az
értékpapírok hozama is folyton alászálló irányzatot mutat,
ko­
másfe ől pedig köztudomású tény, hogy a változott gaz­
dasági helyzet folytán az ingatlanok sem hoznak 5%-nak
megfelelő jövedelmet, s igy kizárólag csak a kölcsön-
müveletek utján remélhető oly mértékű jövedelem meg­
szerzése, melylyel az egyházkerületi tőkék átlagos 5%
jövedelmezősége még egy ideig fentartható.
Kiváló gondját képezi különben Ig.-Tanácsunknak
e fenyegető helyzet lehető megelőzése s ez alkalommal
is beszámolhatunk már az egyházkerületi közgyűlésnek
egy oly intézkedésünkről, melynek célja egyfelől köl­
csönpénzeink olcsóbbá tétele végett a tőkekamat-adó
elejtése, másfelől pedig a kölcsönmüveletek folytathatá-
sára újabb tőkék szerzése vala.
Előzetes, hosszas alkudozások után és br Bánfty
Dezső egyházherületi főgondnok ur őnagyméltósága hoz­
zájárulásával ugyanis szerződést kötöttünk »a magyar
takarékpénztárak központi Jelzálog-bankja, mint rész­
vénytársaság« budapesti nagy zálog-bankkal az iránt,
hogy jelzálogi kölcsöneinket, 6— 7 százezer frt. erejéig,
cesszió utján átvegye, illetve az engedmény! zá’ogjog
telekkönyvi biztosítása mellett, a saját szabályzata alap­
ján megejtendő becsű szerinti összegeket egyházkerűleti
közalapunk rendelkezésére bocsássa.
A z 50 évre megkötött szerződés szerint részünkre
folyósítandó összegek után 5% -os annuitás fizetendő,
melyben a kamat, tőketörlesztés és jutalék benfoglalta-
tik. Ezen felül, természetesen, a záloglevelek beváltásából
származó veszteséggel, az átruházási ügylet költségeivel
és a közvetítő pénzintézet, miután a jelzálogbankkal
csak részvényes takarékpénztár utján lehet összekötte­
tésbe lépi, s e közvetítést részünkre a deési hitelbank
vállalta el, 14 kros jutalékával együtt az eflektiv quota
közel 5*5°/0-ra emelkedik s igy egyházkerületünk részére
a kölcsönökbe befektetett tőkék jelentékeny részének
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mobilizálásává], több. mint 1/2 százalék tiszta nyereség
..hárul s ezen kívül adósaink megszabadulnak az enged­
ményezett Összeg erejéig a tőkekamat-adó alul, mert
azt ily módon a Jelzálogbank fizeti, s igy a kölcsöneink
drágasága ellen méltán felhangzó panaszok is mérsék­
lődni fognak.
Ez alapon lg. Tanácsunk a jelzálog! kölcsönök na­
gyobb részét 500.000 frt. erejéig mar cédálta is, s azok­
nak leszámolása most van folyamatban.
9. Tűzkárt, az elmúlt év folyamán, csak maros-
vásárhelyi egyházközségünk szenvedett egyik bérházának
leégése által, melyért 2844 frt. 4$ kr. kárpótlásit nyert
az első magyar általános biztosító-társaságtól.
10. A z államsegély kiosztásáról ez alkalommal ki­
mutatást nem mellékelhetünk, minthogy a május hóban
megtartatni szokott segély-osztás ez évben késedelmet
szenvedett a rendkívüli államsegély megnyeréséről szóló
konventi értesítés csak közelebbről történt vétele miatt,
.s minthogy ezen segélyből leendő részeltetés iránti ké­
rések beadására kitűzött határidő még le nem járt, pe­
piig éppen a tárgysorozat rendjén előterjesztendő javas­
latunkban jelzett indokoknál fogva e kétféle segély egy­
idejű és egymással kapcsolatos kiosztását kelleszközöl­
nünk. E körülmény miatt azonban a segélyek rendes
kifizetési határideje (julius 1.) ez évben is pontosan meg
fog tartatni.
11. Egyházkerületi közgyűlésünk tagjai közül, az
előttünk fekvő bejelentések szerint, néh. Dónáth József,
afia. sepsi-szentgyörgyi kollégiumunk és orbai egyház­
megyénk volt buzgó főgondnoka, néh. Róth Károly,
deési egyházmegyei algondnok, valamint néh. Darvay
Lajos, udvarhelyi egyházmegyei főjegyző és Péter Elek,
egyházmegyei képviselő afiai. haltak elv Kötelességünk­
nek fogjuk ismerni, a néhai hiv munkások életrajzi ada­
tait, közgyűlési jegyzőkönyvünkben közzétenni.
12. Egyházi és iskolai célokra tett kegyes alapít­
ványokról, adományokról és végrendeleti hagyományok­
ról az alábbi jegyzéket van szerencsénk tisztelettel be­
mutatni :
a) B. e. br. Radák Ádám afia. az egyházkerület
részére óo.ooo frtot, nagy-enyedi Bethlen-kollégiumunk
részére 40.000 frtot. hagyományozott, s a pártfogása
alatt állott magyar bényei, mikeszászi, ózdi, tasnád-szantói
és magyar-sülyei egyházak részére együtt, különféle cé­
lokra rendelt alapítványul, 80.000 frt. értékű hagyo­
mányt rendelt.
b) B. e. Szacsvay Sándomé, szül. br. Wesselényi
Józéfa, patronánk, az ed. ev. ref. egyházkerület theol.
fakultása javára 30.000 frtot. zilahi kollégiumunk javára
10.000 frtot. kolozsvári kollégiumunk javára 20.000 frtot
és az ördög-keresztúri egyház javára 10.000 frtot. ren­
delt, melyből 8000 frt. temp.omépitésre és 2000 frt. a
kántortanitó javadalmának emelésére fordítandó.
c) Főt. püspök afia. az alábbi adományozásokat tette:
a) A z Emkének évi járulék címen 200 frt.
I?) A theol. fakultás alapjára tett alapít­
vány kamatába 100 frt.
c) A theol. könyvtár részére megvásárolt
Pap Gábor-féie könyvtár 3000 frt vétel­
árának kamatjába . 150 frt.
205
d) A toplicai templom-épitésre 25 frt]
e) A balázsfalvi templom-épitésre 50 frt.
f ) Kollégiumi jutalmakra 4 drb. arany 20 frt.
Egyházi építkezésekre 50 frt.
fi) A toplicai egyháznak egy harmonium 125 frt.
i) A Prot. Irodalmi-Társaság alapítványi
kamatába 25 frt.
j ) Szász-lónai egyháznak urasztali pohár 25 frt.
k) Papi árvák es özvegyek segélyezésére 150 frt.
Együtt . 920 frt.
d) Mélt. Zeyk Gábor, főgondnok afia. a vízaknai
egyházközség részére 3000 frtos alapítványt tett.
e) A zilahi takarékpénztár ottani kollégiumunk ja ­
vára 1000 frtot adományozott.
f) Orbai egyházmegyénk buzgó algondnoka: Csia
Elek afia. az egyházmegyei esperes, és főjegyző utazási
költségeinek fedezésére 500 frtos alapítványt tett.
g) Özv. Dacó Gergelyné, s.-szentgyörgyi hívünk
az ottani papi javadalomnak emelésére 2000 koronás
alapítványt tett, és
h) Marosi egyházmegyénk papi özvegy-árvái gyám­
intézete a Szeretetház javára 1000 frtot adományozott,
végül.
i) Széki egyházmegyénk feloszlatott gyámintézete
a theol. fakultáson tanuló széki egyházmegyei theolö-
gusok segélyezésére 300 frt. alapítványt tett le, és 100
frtot. a theol. könyvtár részére adományozott.
Ugyancsak theologiai könyvtárunk gyarapítására
több buzgó hitsorsosunktól többrendbeli könyvadomanyt
is nyertünk, melyek közül mélt. Szilágyi Sándor, özv.
Sárkány Ferencné, és szászvárosi Kun kollégiumunk
több kötetre menő nagyobb adományait hálás köszö­
nettel kell e helyen is fölemlítenünk.
III.
A főt. egyházkerületi közgyűlés jóváhagyásától
föltételezetten a következő intézkedéseket tettük
1. a) Törlésre engedélyeztük néhai br. Györffv L a­
jos aa. 50 frtos Kálvin-alapitványát, minthogy annak
kifizetését utóda: br. Györffy Pál ur megtagadta;
b) a magyar-gyerő-monostori egyház terhén állott
50 frt. követelést, minthogy az elszámolás kötelezettsége
a néhai esperest terhelte;
c) a sepsi-szentgyörgyi egyházközség 319 frt. 89
kr. követelését;
d) a fogarasi egyház 31 frt. 25 kr. követelését,
e) a deési egyházközség 471 frt. 52 krnyi köve­
telését ;
f) rugonfalvi egyházunknak 16 frt. 71 krnyi kö
vetélését;
g) udvarhelyi kollégiumunk 69 frtnyi követelését,
és végül:
h) a dr. Mátyus-alapitványnak két elhalt adós örö­
köseivel szemben fennálló 70 frtnyi követ el ését, mint­
hogy a megtartott szabályszerű eljárás rendjén mindeme
követelések fölhajthatlanoknak bizonyultak.
2. Szabályszerű felülvizsgálat után megfelelőnek
találtuk, és jóváhagytuk a kozárvári, só falvi, magyar-
bölkényi, kutyfalvi, rugonfalvi, szaszbrétei, aranylabu-
tusoni, körösi, kibédi, málomi és széke! y-koc^árci egy­
házak kepeváltási szabályzatait, melyekben a termény­
 206. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 25. szám.

kepének a rendelkezésre álló kepeváltó-alapból való
megváltása mondatott ki.
3. Jóváhagytuk továbbá: a nagyszebeni, kolozs-
kalotai, gyulafehérvári, nagysajói egyházmegyék ama
szabályrendeleteit, melyek az uj zsinati törvények ren­
delkezése értelmében, a szegények és árvák gondozásá­
ról, az egyházi fegyelem mikénti gyakorlásáról, a köz­
gyűlés tanácskozási szabályairól, és a közgyűlésekről
indokolatlanul elmaradó tagok irányában követendő eljá­
rás módozatairól szólanak.
4. Föltételes jóváhagyási záradékkal láttuk el végül
az ezen jelentéshez csatolt 2. számú mellékletben föl­
sorolt módositott dijleveleket
Mély tisztelettel kérjük itt fölsorolt határozataink
jóváhagyását, s ezzel be is fejezett tiszteletteljes jelen­
tésünk kegyes elfogadását.
Kiváló mély tisztelettel.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület Ig.-Tanácsának
Kolozsvárit, 1S97. május hó 25-ik napján tartott üléséből.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. június 17. nem jelenhetés birságául volt kegyes küldeni, bejelen­
Elnökölt: főt és mélt. Szász Domokos, püspök aa.
Jelen voltak: Dr. Vályi Gábor, elnökhelyettes, Szász
Dénes, Kenessey Béla, Becsek Lajos, ig.-tanácsosok,
Márkus János, titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay
János, számvevő és dr. Kádár János s.-titkár.
Elnök aa. az ülést megnyitván, miután az ülésen
kivül elintézett ügyek jegyzékéhez hozzá szólani senki
sem kívánt, az abban ismertetett intézkedéseket jóvá-
hagyottaknak enunciálta, s ezután meleg szavakban üd­
vözölte dr. Vályi Gábor, megválasztott elnök-helyettes
aát. isten áldását kérvén munkálkodására. A z ülés elnök
aa. üdvözletét, éljenzéssel tette magáévá.
Ezután, ig.-tanácsi ülésünk közigazgatási bírósággá
alakulván, a Dévai Antal által képviselt Biró Ida és
kiskorú társainak, a néh. Biró András, volt k.-ajtai lel­
kész hagyatékához támasztott keresetére hozott első
bírói ítéletet vette tárgyalás alá, s annak eredményében
az erdővidéki közigazgatási bíróság ítéletét feloldotta,
minthogy az szabálytalan módon és az érdekeltek ki­
hallgatása nélkül, intézkedett az ügyben; minélfogva az
ítélet feloldása és uj tárgyalás, illetve, ítélet-hozatal volt Tanácsunk a szükséges felvilágosításokat megadni rendelte.
elrendelendő.
A folyó közigazgatási ügyekre térve át: első he- I leendő távozásra hívta föl, minek megtörténtével a tiszt­
lyen a kőrös-ladányi presbitérium több tagjanak ama
panasza olvastatott föl, melyben a kandidáló bizottság
amaz eljárását, hogy nehány erdélyi egyházkerületi lel­
kész az ott bétöltés alatt álló papi állomásra nem je­
löltetett, panaszolják, és kérik intézkedésünket arra
nézve, hogy a püspök aa. altai kiállított minősítő-táblá­
zatnak érvény szereztessék. lg.-Tanácsunk nem tartván
magát illetékesnek, más egyházkerület hatóságainak el­
járásába beleavatkozni: a szóban forgó konkrét ügyben
mit sem tehet, de elvi kérdésképpen a konvent elé viszi
az ügyet, hol is erdélyi egyházkerületünk speciális vi­
szonyainak ismertetése mellett, kérni fogja a papi mi­ találják meg.
nősítések eddig gyakorolt formáját, t. i. azoknak egyedül
a püspök által való kiadását általános érvényűnek el- |
ismerni, mert egyházkerületünkben csak egyes elnökség
lévén, a zsinati törvények által említett »elnökség« ki­
fejezés alatt in spiritualibus: a püspök, más dolgokban
pedig, az egyházkerületi idősebb főgondnok értetik.
Sepsi-szentgyörgyi kollégiumunk elöljárósága be­
jelenti, illetékes intézkedés végett, ama körülményt, hogy
Réz Farkas, kollégiumi gondnok aa. több, mint egy
éven át egyszer sem jelent meg az előljárósági üléseken :
Ig.-Tanácsunk sajnálattal értesülvén nevezett gondnok
aa. ez eljárásáról, bár közgyűlési végzés szerint, a tisztét
egy éven át nem gyakorlott gondnok lemondottnak te­
kintendő, mindazonáltal felhívni határozta érdekelt gond­
nok aát. esetleges igazolásra, és csak annak beérkezte
után fog az ügy érdemében intézkedni.
Márkus János, titkár aa. megrongált egésségének
helyreállítása céljából, hat heti szabadságot kérvén: az
részére, f. évi julius i-től aug. 15-éig engedélyeztetett.
Kendi-lónai réf. egyházközségünk ama kérése, hogy
a most államivá alakított iskolánál szolgáló tanító által
eddig élvezett 40 frt. házipénztári segély, jövőre a cse­
kély papi fizetés pótlására utaltassék ki, teljesíthetőnek
nem találtatott, mert a közelebbről folyósítani remélt
államsegélyekre való tekintettel, uj központi rendszeres se­
gélyek folyósításától Ig.-Tanácsunk egyelőire tartózkodik.
Hegedűs Sándor, dr. egyházkerületi képviselő aa.
50 frtos. adománya, melyet a közgyűlésen való meg
tetvén: annak megköszönése és a Szeretetház alapja
javára leendő fordítása elhatároztatott.
Leitner Elek, m.-n. zsombori gazdatiszt aa. költöz-
ködési költségeinek megtérítését kérvén: Ig.-Tanácsunk
e jutalomszerü összeg folyósítását most még időelőttinek
találta, hanem utasította nevezettet, hogy félévi szol
gálata után újítsa meg kérését, mikor is, magatartásához
képest, fog Tanácsunk intézkedni.
Feszty Gyula, budapesti műépítész aának, mint a
Pollitzer által épített három bérpalota utófelülvizsgála­
tára kiküldött szakértőnek jelentéséből sajnálattal érte­
sült Ig.-Tanácsunk arról, hogy nevezett vállalkozó a le­
számoláskor kitüntetett pótmunkákat nem végeztette el,
s igy tőle az épületek végleg át nem vehetők. Felhívta
ennélfogva Ig.-Tanácsunk Pollitzer vállalkozót a fenforgó
hiányok 14 nap alatt leendő pótoltatására, mit ha
elmulasztana, az ő terhére fognak azok elkészíttetni.
Sajói egyházmegyénk tanácsa, téves információk
alapján, a Fonciérrel kötött biztosítási szerződés ellen
aggályokat támasztott, melyek elenyésztetése céljából Ig.-
Ezek után, elnök aa. a tisztviselőket az ülésből
viselői munkakör szabályozására és a fizetések rendezé­
sére vonatkozólag kiküldött bizottság jelentése tárgyal­
tatott s annak alapján az egyes tisztviselők munkaköre
megállapittatott, s a hivatalnokok által eddig élvezett
fizetések pótlására, személyi pótlék címen: a .titkárnak
évi 300 fr t, a számvevőnek 200, pénztárnoknak 200,
ellenőr-könyvelőnek 200, igtató-kiadónak 200, 'segéd-
titkárnak 100, levéltárnoknak t o o , tanügyi előadónak,
műszaki referensnek és ügyvédnek 100— 100 frt. folyó-
sittatott, f. évi január hó i-től kezdődőleg, mely össze­
gek fedezetüket a tisztviselői fizetés-alap jövedelmében
Több tárgy nem lévén, az ülés bezáratott.
r- s-

TÁRCA.
Emlékezés Makkai Domokos professzorra. éve, mikor e termet ünnepélyesen fölavattuk, mint akkori
(Beszéd, az enyedi kollégium évzáró ünnepén, 1897. junius 23-án.) rektor-profesször, intézett lelkes beszédét kollégiumunk népes
Makkai Domokos, elhunyt tanártársam emlékezetét családjához, egyházunk s az oktatásügy nagy számmal fel­
ujitom fel. Sokszor, láttuk öt e z e n a helyen. Most nyolc gyűlt képviselői előtt. Elhunyt barátjának és tanártársának,.
 25. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 207.

Székely Ferencnek is, azon évben állított, itten, őszinte és mint Dósa Elek, maros-vásárhelyi jogtanárnak igazi tanít­
meleg hangú beszédben,, kegyeletes, szép emléket. Osztatlan ványa, szerezte volt m eg; irodalom-tanári hivatottságáról
ágyelemmel, saját érzelmeink akkordjaival kisérve, hallottuk pedig ügyes tolla, éles Ítélete, bő olvasottsága, Ízlése és
é helyről hangzani rektori évzáró és megnyitó beszédeit, Vásárhelyit és Enyeden elért önképzőköri szép sikerei ke­
melyek mindig élesen rajzolt tényekben gyökereztek, érde­ zeskedtek. A z enyedi főiskolai tanszék, mondhatni, váratlanul
kes gondolatokkal, mintegy virágokkal, voltak rakva és erős nyílt számára. (Szokás volt erdélyi kollégiumainknál, tanári
■ elhatározásokat tudtak az ifjúság s a hallgatók lelkében ter­ állásokra az intézet egy-egy jelesebb tanítványát, még lecke-
men!. A Széchenyi születése századik évfordulójának és a járó deák korában, kiszemelni, tanulmányait magán utón, s
Kossuth Lajos halálának szentelt iskolai emlék-ünnepeken pályatételekkeJ irányozni, mint végzett theologust, szaktudo­
is ő rajzolta e terem hallgatósága előtt, a hazafi-eszmények­ mányok folytatására külföldi egyetemekre küldeni, segélyezni,
ben való erős hittel, a nagy idők e nagy embereinek jel­ a hazatérőt há2Í nevelőül, vagy helyettes-tanárul alkalmazni
lemképét. Ilyen alkalmakkor, s az előtt is, másutt is, az addig, mig a neki szánt hely betöltendő lenne. Makkait
intézet falain belül és kivül egyiránt, igy a Deák Ferenc azonban rögtönösen keresték^ találták és nyerték meg az
emlékünnepén, márciusi, és más hazafias innepeken, az egy­ enyedi tanszékre.) E tanszékre előbb Kovács Ödön volt
házpolitikai harc idején: ilyen alkalmakkor láthattuk, hogy kiszemelve; de Kovácsra, a jogi tanfolyam megszűntével,
miben áll egy tanár csinálatlan tekintélyének, népszerűsé­ Enyeden, magasabb hivatás várt: a theologiai akadémia ki-
gének, tanári modorosság nélkül, de annál biztosabb sikerrel fejlesztése, s ezért a maga helyébe barátját, Makkait ajánlotta,
ifjakat és felnőtteket egyiránt nevelő hatásának titka: az a ki akkor állami képezdei tanárnak volt, talán, már ki is
iskolai, egyszersmind, hazafias társadalmi eszmény-kultusz. nevezve. Hajlamai határozottan a tanári, s nem a papi
Utolsó két beszéde Makkainak. melyek e teremben életpályára irányultak vala. Mindazáltal, enyedi tanszékének
•hangzottak: emlékezése Hegedűs Jánosról, az ő maros- feladatai egy*két évig még nagyon megkívánták önképző
vásárhelyi, később enyedi tanáráról, becsült és szeretett ta­ munkásságát, s ehhez oly tökéletesen hozzá látott, hogy őt
nártársáról ; azután egy évvel a dr. Kovács Ödön pályájá­ a régi szabású kálvinista tanárok közt a legképzettebbek
nak és jellemének méltatása, egyszersmind az enyedi theo- egyikének, a tipusz büszkeségének tekinthetjük.
logiai akadémiának utolsó, számottevő, de már reménytelen (Vége következik.) V á ró F eren c-
apológiája. E beszédét tavaly, május 17-én, már kór-testtel,
bágyadt lélekkel olvasta fel. Három hónappal ezután Ő is Különfélék.
koporsóban.. A kikhez, szeretett családján kivül, leginkább
== Érezzük mi jól helyzetünk sajátságos és a
ragaszkodott, a kikkel egy negyedszáz év óta egészen közös be nem avatottak előtt érthetetlen voltát, melybe az által
pályacél, közös elvek, közös szándékok vezérelték akarásban jutottunk, hogy egy időre hallgatásra Ítéltük el magunkat,
és ellenzésben, munkában és harcban, támadásban és vé­ és pedig éppen abban az ügyben, a melyért küzdeni éppen
delemben, azokat 0 mind túlélte, egyenkint elsirathatta, ő most cselekedet számba menő tisztesség, és kötelesség volna.
Majd eljön a mi időnk megint. Addig is jól esik látnunk,
maradt közülök utolsónak. Túlélte az ügyet is, a melyét
hogy a bátor küzdelem folv tovább. A kalvinizmus szive
ők mind, tiszteletet érdemlő erőfeszítéssel, szenvedélyes ki­ dobog, szárnya csattog, lelkesedése nem lankad: a debre­
tartásai és időnkint bámulatos eredménynyel védelmeztek; ceniek napról napra mintha újabb erőt merítenének az igaz
túlélte, de csak rövid időre. A sors lelki szenvedéseit rö­ ügy védelméből. Legközelebbről egyik politikai lapjuk, a
»Debreceni Ellenőr« foglalkozik első cikkben a mi ese­
vidítette meg, midőn nem engedte megérnie az akadéraiát-
tünkkel, igaz, hogy a viszonyokra, és mindenek felett, a
lan kollégium múlt szeptemberi évnyitását, s az akadémia |
személyekre való tekintet nélkül, szertelen arányokban,
hült helyén folyó hagyatéki tárgyalásokat. j de kifejezi reményét, hogy az erdélyi egyházkerület szilárd,
Makkaira ezen teremben folyt ünnepeink nagy vonzó * és rendűiéi len marad; a »Debreceni Prot. Lap« pedig azt
erejű, rokonszenves szónokára, mind, a kik őt ismertük, a megdöbbentő leleplezést teszi, hogy »egy köztisztelet­
nek Örvendő egyházi férfiú« (értsd: modern evangyelis ta)
élénken emlékezünk; mint tanárra, itt, már csak kevesen.
egy két elemi osztályt végzett, elzüllött iparost csábítgatott,
Iskolánk mostani ifjúságának egyik évfolyama, egyik osz­
»hogy lelkészi szolgálatot teljesítsen«; figyelmeztetvén ugyan,
tálya sem látta, nem hallgathatta őt tanári székén. 1895. hogy »elébb majd vizsgát kell tennie« (Hol, ki előtt:
szeptemberében már beteg volt, azóta nem taníthatott. A kitalálhatja, a ki akarja.) Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy
kiket az az előtti években még tanított vaia, a gimnázium a mennyiben tehetik, egész figyelmükkel ajándékozzák meg
a debreceni lapokat.
akkori hetedik és nyolcadik osztálya, mint érettek, már ki­
kerültek kollégiumunkból; a theologusok számára pedig, a
= A „HajnalK 6-ik száma megint velünk fog­
lalkozik. Megint előhozza, hogy mi Rénánt ajánlottuk meg­
kiknek ő akkor egyháztörténelmet adott volt elő, kollégiu­
szerzésre, elolvasásra. Vádol, hogy ezért rósz keresztyének
munk kötelékei, az akadémia megszűntével, elszakadának. vagyunk, és mint református esperes, rósz protestánsok. A
Azonban, mégis vannak, vagyunk e gyülekezetben, a vége az, hogy mi » t a k a r ó d ó t « hivattunk. Azután megint
kik neki, valamikor, deákjai voltunk, köztük magam a leg­ csak neki fog, és kitanit a »fehér kereszt szövetség« célja
felől, és magyarázza azt oly együgyü ártatlansággá 1, hogy
régibb, s kedves emlékezéseink az ő kathedrai alakjára el
arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a »Hajnal« agy­
nem mosódtak. 1 86 9-ken választották meg tanárnak a P. lágyulásban szenvedők, számára Íródik. Hogy Szabó Aladár
Szathmári Károly, lemondásával megürült történelmi-magyar urék hogyan: fogdossák a tagokat ebbe a híres szövetségbe,
irodalmi főiskolai tanszékre, mint az enyedi theologián ki­ egy igen épületes históriát tudnánk elbeszélni, ha megengedné
a nyilvánosság tisztessége. Élnek a tanuk is, kik résztvettek
tünően képesített, okleveles papjelöltet, a ki két évig M .-
amaz estveli áhitatoskodáson, mely ne t az lett a vége, hogy
Vásárhelyen folytatott köztanitósága után, Ultrechben négy
kacagás tárgyai messze földeken mindazok, kik a parázna-
féléven át filozófiai és theologiai előadásokat hallgatott; ság bűnéről a Szabó Aladár urék- bölcsessége szerint -akar­
széleskörű magyar történelmi és közjogi ismereteinek alapját, ják leszoktatni az ifjúságot. Túlságosan nem érezzük ugyan
 208. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
megtisztelve magunkat, hogy ismételten foglalkozik velünk
Szabó Aladár ur, de hát olykor tisztességes személy ruhá­
ján is megakad a bojtorján; a miképpen hogy a »Hajnalt«
sem rázhatja le sok paptársunk a nyakáról, holott már több­
ször kidobták a házból, kijelentvén, hogy nem kell. Mind­
egy. Küldik az istenadtát ingyen is.
= Közgyűlési tudósításunkból véletlenül ki­
maradt előbbi számunkból B á t h o r i G y u l a neve, ki a
Bethlen-kollégiumhoz választatott meg tanárnak. Szívesen
pótoljuk ki e szándéktalan hibát, és örömmel gratulálunk
király falvi pap, Báthori János barátunknak, hogy derék
fiában örömét találhatja.
= Felhívás előfizetésre. »Hatvankét egyházi elő-
és utójáték« cim alatt a szükséghez képest kisebb és na­
gyobb, könnyen és pedál nélkül is játszható, dallamos, de
mindenek felett egyházias orgona-darabokat (praeludiumok,
interludiumok és postludiumok) adok át a közhasználatnak.
A darabok ujj-rakásokkal, és pedale-jelzéssel bőven el vannak
látva, s haladók és kezdők egyiránt használhatják. Bátor
vagyok az egyházi zene iránt érdeklődők, lelkészek, taná­
rok, kántorok, és a kántori pályára készülő ifjúság figyel­
mét a műre felhívni. A folyó évi junius hó végén megjele­
nendő műnek előfizetési ára 80 kr. 85 kr. ellenében
bérmentve küldetik meg. Szives megrendelést nevemre
(Kutnyánszky Jenő, tanár, D é v a ; vagy Lubik Sándor, Buda­
pest, kecskeméti-u. 4. sz. III. em. 3 7 ) kérem, hogy a nyom­
tatandó példányok száma iránt tájékozva legyek. Déva, 1897.
május 18. Kutnyánszky Jenő, áll. tanitóképző tanár.
= A szülők figyelmébe. P é n t e k Ferenc, fővá­
rosi ref. vallástanár, a »Szabad Sajtó« című protestáns lap
HIVATALOS RÉSZ.
2770^-1897. K Ö RLEVÉL,
Valamennyi erdélyi ev, ref. kollégium jnéltóságos t.
Elöljáróságának.
Tudomás, és további szives intézkedés, illetőleg az
éideklettekkel való közlés végett méltatjuk a vallás, és
közoktatásügyi m. kir. minisztérium f. évi junius hó 11-én
34.004. sz. a. kelt intézvényét, mint következik.
Az ezredéves ünnepély miatt a múlt évben félbesza­
kított, és előzőleg a középiskolai tanárok tovább képzésé­
nek előmozdítása céljából, a tanulmányi szünidő alatt meg­
tartott rendkívüli tanfolyamokat, úgy azoknak általános
szempontbúi véve is kivilágló nagy hasznánál, mint a múltban
elért szép sikernél fogva, folytatni szükségesnek találván,
f. évi augusztus hóban természetrajzi tanfolyamot rendeztetek.
E tanfolyamban, melynek vezetésére dr. Entz Géza,
műegyetemi, és dr. Krénner József, egyetemi rendes taná­
rok, továbbá dr. Mágocsy Dietz Sándor, egyetemi magán­
tanár vállalkoztak, a középiskolák önkint jelentkező termé­
szetrajz tanárai vehetnek részt, kik az utazás költségeit, ha
vidékről Budapestre jőnek, maguk viselik, de a tanfolyam
befejeztével, ha állami szolgálatban működnek, egyenkint
50 frtnyi segélyben fognak részesülni.
A természetrajzi rendkívüli tanfolyam augusztus 2-án
veszi kezdetét, és augusztus 28-ikáig tart A természetrajz
mindhárom ágából, egyenkint 30 előadási óra lesz; azon­
kívül a szabadidő az egyéni szükségletekhez mért gyakor­
latokra, esetleg rövid tanulmányi kirándulásokra fog for-
dittatni.
A felvételért kérvénynyel kell hozzám folyamodni,
melynek benyújtására julius hó i-é t tűzöm ki határidőül.
Kolozsvárt. 1897. junius hó 19.
P arád i Káltnán, Dr. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. az elnök helyett.
619— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi egyházkerületben, a szilágy-szolnoki ev.
ref. egyházmegyébe kebelezett v é r v ö l g y i orgonista kán-
tor-tanitói állomásra, ezennel pályázat hirdettetik.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
25. szám.
szerkesztője arról értesít bennünket, hogy szeptember else­
jére Budapesten, egy a szerényebb igényeknek megfelelő
I internátust nyit, melybe alsóbb osztályos növendéket: 350
I frt. felsőbb osztályos növendéket: 400 frt. évi fizetés mel-
j lett vesz fői. A jelentkezés határideje julius hónap vége.
> Ajánljuk ezt a vállalatot azoknak a szülőknek figyelmébe,
kik gyermekeiket a fővárosban óhajtják neveltetni.
. = Pályázati hirdetés. A h.-nánási ev. ref. hat osztályú
gimnáziumban két rendes tanári tanszékre hirdettetik pályázat, me­
lyekre a) a német-magyar, vagy a latin-német, esetleg a magyar
és latin nyelvből; b) a mennyiségtan és rajzolómértanból, esetleg a
a mennyiségtan és természettanból képesített protestáns egyének
pályázhatnak. Kik képesítve vannak a tomatanitásra is, a miért
! természetesen külön tiszteletdij járna, előnyben részesülnek. Fize-
1 tés: 1200 frt. melyből 200 frt. lakbér, az egyház pénztárából év-
negyedenkint előre fizetve. Ha okleveles pályázók nem lennének,
l alkalmazást nyerhetnek tanárjelöltek is; ez esetben a fizetés 900
frt. melyből 100 frt. lakbérnek tekintetik. A kívánt oklevéllel biró
egyének egy évi sikeres működés után állandósittatnak, a midőn
1 az orsz. tanári nyugdíjintézetnek is kötelezett tagjai leendenek.
i Nem okleveles egyén csak helyettes-tanári minőségben, és csak
egy évre választatik; de ha ez idő alatt a kívánt tárgyakból okle­
velet szerez, és sikeres működést mutat fel, a következő évben
I mint rendes tanár állandósittathatik. Végre, ha okleveles, de nem
a kiirt szakokból képesített egyén választatnék meg, az szintén csak
helyettes tanári mmoségben, és csak egy évre alkalmaztatik, fize­
tése azonban 1200 frt lesz. A megválasztott egyén állomását f. évi
augusztus végén, legkésőbb szept. i-én elfoglalni köteles, s ha csa­
ládos, 40 frt. ha pedig nőtlen. 15 frt. költözködés! átalányt kap ; ez
összeget azonban, ha állomásától három év letelte előtt bármi okbúi
megválik, visszatéríteni tartozik. A pályázati kérvények keresztlevél­
lel, esetleges katonai szolgálatukat igazoló irattal, továbbá végzett
tanulmányaikat feltüntető okmányokkal, végül orvosi bizonyitvány-
| nyal felszerelve, f. évi julius 8-ig bezárólag, az ev ref. egyháztanács
1 elnökségéhez küldendők. H-Nánás, 1897.jun. 15. K á l l a y Imre.
I főgondnok. B e n k ő Laj os , lelkész-elnök.
Javadalom: Természetbeni jó lakás, kerttel. 15 hekto­
liter búza, 15 hlit. tengeri az egyházmegye magtárából. 50
veder bor árában 15 frt. 140 frt dézma-kártalanítás, 1135
| | öl szántó, a temetőben termő fű és gyümölcs egyhar-
mada. Ez összesen 293 frt., mihez járulván 107 frt. állam­
segély, a javadalom 400 írt.
Kötelességei: a törvényszerű tanítás s a kántori teen­
dők végzése.
Pályázati határidő julius hó 15. Oklevéllel is fölszerelt
kérvények nt. Viski Pál esperes úrhoz, Zoványra küldendők.
Kolozsvárit, 1897. junius 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök..
620— 1897 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a széki egyház­
megyéhez tartozó m ó c s i papi állomásra pályázat hirdettetik.
Javadalom: 1. Lakás, gazdasági épületekkel, 6 hold
kerttel. 2. 70 hold tagositott kanonika-porció haszonélve­
zete, melynek évi haszonbére 400 frt. 3. Az egyházkerület
pénztárából 70 frt. 4. Vallástanitásért 40 frt. 5. Minden
ev. ref. család fizet 20— 20 liter törökbuzát, ezenkívül szán­
tani, és napszámot tenni, kötelesek. Összes jövedelem 660 frt.
Pályázati határidő : 1897. julius 22. Folyamodványok
nt. Somkereki Miklós, esperes afiához, Székre (Szolnok-
Doboka megye) küldendők.
Kolozsvárt, 1897. junius 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
622— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebelezett b é r é i leányegyházközség levita-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakáson és kerten kívül, 4
hold kanonika-porció haszonélvezete, kepe, tűzifa: értéke
I48 frt. államsegély 252 frt. Összesen 400 frt.
Pályázati határnap: 1897. julius 20. Folyamodványok
nt. Ravasz János, esperes afiához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. junius 22. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök..
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Julius 1. 26. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é ü l i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

méltathatom a jelen alkalommal, eloszlatására

A tanügyi előadó évi jelentése. annak a ránk nézve kedvezőtlen ítéletnek, mely
Főtiszt, és mélt. Egyházkerületi Közgyűlés! kételkedik felekezeti kritériumaink tárgyilagos­
Iskoláinkról adandó jelentésemben meglepő ságában, azon a lélektani alapon, hogy mi auto­
alkotásokról és gyökeres reformoknál nem szól­ nom voltunkban magunk saját önmagunkról di­
hatok; inkább a múlt tanulságaival és a gya­ cséretesnél egyebet nem is mondhatunk.
korlat kritikájával kell foglalkoznom, a miknek Következzenek tehát, első sorban, az állami
hatása alatt zajtalanul, de nem eredménytelenül felügyelet gyakorlásával megbízott iskola-látoga­
folyt le az 1895— 96. iskolai tanév. tók észrevételeiből azok, melyek kollégiumaink
Iskolai téren az is nyereség, ha belátjuk jelen állapotaira és tanáraink működésére kellő
valaminek céltalanságát, vagy lehetetlenségét; világosságot vetnek.
ha kételkedünk abban, a miben nagyon bíztunk, I.
ha csalódunk, ha lemondunk. S erre a tudatos­ A n.-e n y e d i B e t h l e n-k o l l é g i u m n á l
ságra bő alkalmat szolgáltattak a hazai millenáris a kormány megbízottja, Kunc Elek, kir. taná­
mozgalmak, különösen az országos közoktatás- csos és tankerületi főigazgató, negyedik hivatalos
ügyi kiállításon való részvételünk, tanáraink és látogatása alkalmával, örömmel fejezte ki elis­
tanuló növendékeink ott szerzett tapasztalatai, merését a kollégium ügyeinek intézői iránt.
kegyeletes visszapillantásaik az elmúlt idők ese­ A főgimnáziumban a fontos nemzeti ügy
ményeire, a mikből mindannyian okultunk, buz­ kellő méltatásban részesül és utolsó látogatása
dítást és hazafiui lelkesedést merítettünk jövendő óta sok lényeges javítás történt. Tornacsarnoka
cselekedeteinkre nézve. épült; az internátus ügyének fejlesztése végett,
Soha sem Ítéltünk elfogulatlanabbul isko­ évi 3000 forinttal lehetővé tette az elöljáróság
láink állapotairól, mint ma. Ki tudjuk mutatni a tanulók teljesebb élelmezését; az országos
hibáit, gyarlóságait, az oktatás s általában a ne­ torna-versenyen való megjelenhetés céljából 800
velés hiányait; belátjuk e bajok okait is, a rend­ frtot, könyvtárra 2000 irtot fordított, mely ösz-
szerben, körülményekben, magunkban, és érezzük szegben benne van a B a s i r i u s S c h e m a s t ú ­
szükségét a javításnak jobban, mint valaha. d i ó r u m kollotip példányainak előállítása árában
E gondolatok előrebocsátásával, jelezni kí­ folyósított 800 frt. is. Az összes szertárak, úgy
vántam a benyomást, melyet reám iskoláink ez a múlt, mint a jelen évben igen szépen gyara-
idei tanulmányi rendje, felügyeleti és igazgatási pittattak.
viszonyaik gyakoroltak. S miután az országos Adminisztrácionális szempontbúi, az évek
középiskolai törvény hatályba lépte óta, a szíve­ óta kívánatosnak jelzett külön igazgatósági szo­
sen nyújtott állam-segély folytán, intézeteink bát használatba vétette az elöljáróság; az aj
rendre izmosodnak s a tanulmányi rendre is ki­ épület ablakait külső ablakokkal láttatta el, s
terjedő állami ellenőrző felügyelet kritikája a ha a folyosók beüvegezéséről is gondoskodik,
magasabb szintájra emelkedést követeli s azt az elhelyezkedés teljesen kielégitő lesz. A tisz­
már évek óta jó részben elő is segiti: abban a taság elég gondosságra vall; az iskolai bútorzat
szerencsés helyzetben érzem magamat, hogy az elég célszerű, és haladásra mutat, hogy a hosszú
állami felügyelet gyakorlásával megbízott minisz­ padok helyére mindenik tanterembe kétülésü pa­
teri látogatók tapasztalatát és főbb nézeteit is dok állíttattak.
 210 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 26 szám.

A taneszközök leltározva vannak és hasz­ hárítására, minden lehetőt megtenni, igyekszik, a

nálatuk az oktatástani követelményeknek, meg­ minek kiváló jele az, hogy saját anyagi erejét
felel. gyöngének tartva, évi fentartási és építési segé­
A tanulók megjelenése kedvező benyomást lyért a közoktatásügyi kormányhoz kérést nyúj­
tesz a szemlélőre; egésségesek, rendesek, tiszták. tott be. Anyagi erejének elégtelensége az oka
A tanulás helyes vezetése és a fegyelmezés a azoknak a sajnos körülményeknek, hogy a tanári
felsőbb osztályokban biztosan látható; a szor­ létszámot rendes erőkben a kollégium nem gya­
galmi állapotok is megnyugtatók és elég ered­ rapíthatja, s igy oly fontos követelménynek, minő
ményesek; a magaviselet is jónak mondható, há­ a görög-pótló tanfolyam fölállítása, eleget tenni
rom súlyosabb fegyelmi eset kivételével, melyek nem tud; osztály-vezetőkül oly tanárokat is
azonban kizárást nem vontak magok után. A kénytelen alkalmazni, a kik az illető osztályok­
tanulók szorgalmasan használják a decentrálizált ban csak heti 2 — 3 órán tanítanak. A tanárok
ifjúsági könyvtárt, melyben minden szakból van­ túlterhelése nagy és esetleges betegségek elő-
nak kötelező olvasmányok. fordultával, a helyettesítés nem történhetik a
A természétrajzi tárgyak sikeresebb tanu­ kellő és megkivántató módon; ■ Az osztályok zsú­
lása végett a növendékek gyűjteményeket ké­ foltak, szellőztetésük, világításuk, fűtésűk nem
szítenek ; tanulmányi kirándulásokat tesznek, illető kielégitő. A szertárak szűkek, gyarapításuk jelen
tanáraik vezetése alatt. Általában véve, az egész helyükön alig lehetséges. Torna-csarnoka az in­
adminisztráció kifogástalan. A tanárkari állapotok tézetnek nincs, a testi nevelés háttérbe szorul, s
is normálisak, de többen a tanárok közül túl e tekintetben csak az a kedvező, hogy szép,
vannak terhelve, heti 21— 22 órával; az igazga­ nagy udvara van, a melynek egy része a téli
tónak is heti 11 óra, adminisztrácionális teendői hónapokban korcsolya-pályául szolgál.
mellett, igen sok. A rend és tisztaság, a körülményekhez ké­
A leckeórák látogatása alkalmával ismétel­ pest, tűrhető. Tanszerek gyarapítására kellő
ten meggyőződött a kormány-képviselője, hogy gond fordittatik; a tanszerek elhelyezése, a hely
a tanári kár hivatása magaslatán áll; különben szűk volta dacára is, helyes és' a leltárak pon­
egy pár általánosan elfogadott elvkint emliti föl, tosak.
hogy a nyelveknél szócsoportok készítése aján­ A rendtartás helyesen folyik; kívánatos
latos, minek állandó munkában voltáról egyik azonbán, hogy az iskolai év megkezdése előtt,
szaktanár felszólalása folytán tudomást szerzett; módszertani értekezlet is tartassák, hogy a tan­
latin nyelvi órákon preparációkat, tárgyi ma­ menet közös megállapodás és megbeszélés alap­
gyarázatok megvilágítására szolgáló rajzokat, ró­ ján történjék, mert csak ez által kerülhető ki
mai időszámításra vonatkozó jegyzeteket, stílus- az, hogy egyes tanárok tárgyaikat tulhamar el­
gyakorlatokat látott. Az alsó osztályokban a végezzék, a mi rendesen a tanulók tudásának
mondatok variáltatása, a középoktatásban a rovására esik.
mondatviszonyok szemléltetése biztosítja a kellő A tanulók figyelme éber, szorgalma kielégitő,
eredményt. Az auktorok olvasásánál a gramma- értelmi fejlettsége kedvező eredményre enged
tizálás másodrendű teendő, a főcél a mű egé­ következtetést; hazafias és vallásos nevelésükre
szének megértése. kellő gond fordittatik. Magán szorgalom tekin­
A z írásbeli dolgozatokra nézve is előadja tetében is kellően teljesiti az ifjúság kötelességét.
megjegyzéseit, s bár ezeknél a mennyiséget ille­ A természetrajzból csinos gyűjteményeket készít,
tőleg akadt eltérésekre az előirt számtól, azokat a melyekhez az anyagot az őszszel és tavaszszal
minőség
ö
tekintetében kielégítőknek
O
s
O
kellőleg rendezni szokott kirándulásokon gyűjti. A ta­
javítva találta. Befejezésül, konstatálja, hogy ál­ nulók magán-olvasása szépen fejlődik. E részben
tálában úgy a tanulmányi, mint az erkölcsi álla­ lendítő lépést tett az olvastatás és az osztályok­
potok elég jók, s úgy ismeri a tanári kart, hogy ban végzett tanulmányok szervesebb kapcsolatba
az a folytonos előbbret’örekvés utján van. hozatalára a tanári kar ama legközelebb végre­
A kol ozsvári kol l égiumnál ugyanaz hajtás alá jutott határozata által, hogy az ifjúsági
a látogató örömét nyilatkoztatja ki a fölött, hogy könyvtárt osztályok szerint decentrálizálta s ke­
a kollégium elöljárósága az épület alkalmatlan zelését az egyes osztályok vezetőire bízta.
volta miatt fenforgó hiányok és akadályok el­ A lecke-órák látogatása közben szerzett ta­
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 211.

pasztalatok előadása kapcsán, több figyelemre vonatkozó cikkek benne abban az évben nem jelenvén
•méltó oktatástani követelmény került szóba, me­ még, az 1887— 1896: évfolyamokról, tehát éppen tÍ2
évről lesz szó.
lyeket aztán a tanári kar saját gyűlésein bőveb­
1887-ik évfolyam: A kepe. Irta N agy Domokos.
ben megvitatott s magáévá tett.
295. lap. A stóla. Irta Surányi Gyula. 204. lap.
Mindent összefoglalva, az ifjúság tanulmányi iSSS-ik évfolyam: A papi tekintély csökkenése.
és erkölcsi állapotával a kormány képviselője Irta dr. Zentai Dániel. 325.
meg. van elégedve, a mi, nézete szerint, a tanári 1889- ik évfolyam: A protestáns papság anyagi
kar odaadó munkásságának köszönhető, és igy helyzetének javítása, és az egyházi autonómia. Irta Ba­
logh Sándor. 446. 454. 463. lap. Autonómia. Irta K o­
remélhető, hogy az intézet elhelyezése s ezzel
vács Gyula. 470. lap.
kapcsolatban az internátus, valamint a tanári kar
1890- ik évfolyam: Üres hangok közt egy reális
kiegészítése fontos kérdéseinek megoldásával az óhajtás. Irta Bitay Béla. 99. 106. lap. A papi fizetések
intézet virulni fog. javításáról. Irta Bodor Antal. 1S2. 190. lap. Papi fize­
A marosvásárhelyi koll égiumnál tések emeléséről. Irta Bodor Antal. 354. 361. 372. 380.
is a magyar .államkormánynak ugyanaz a kép­ lap. A papi tekintély. Irta Kiss Albert. 153. 163. lap. A
papi fizetések javításáról. Irta Péter Albert. 134. 144.
viselője látogatta, még az intézetet s gyakorolta
263. 271. 279. lap. Autonómia. Irta Szász Béla. 2. 9.
áz állam felügyeleti jogát, a ki az előbb mélta­ 17. 25. 33. lap. Vitatkozzunk-gondolkozzunk. Irta Vásár­
tott két kollégiumot látogatta; sajnos, azonban, helyi Zsigmond. 225. 235. 245. 255. lap.
hogy erről az intézetről az előbbiekhez hasonló 1891- ik évfolyam: Stóla. Irta Gönci János. 181.
adatokkal nem rendelkezünk, mivel az illető kol­ lap. A papi fizetések emeléséről. Irta Péter Albert. 154.
162. 172. lap. E gy falusi református pap könyörgő le­
légium részéről sem az 1894/5. sem az 1895/6.
vele a főtiszteletü zsinathoz. 417. lap.
évi igazgatói zárjelentések, sem a látogatás fé­
1892. évfolyam: Fizetés-javítás, kepeváltság. Irta
nyéről felvett jegyzőkönyvek megismételt sür­ N agy Mihály, 278. lap. Zsinat előtt. Irta Nemes Árpád.
getésre sem küldettek föl. 383. lap.
Ellenőrző kötelességünkből folyólag, nem 1893 ik évfolyam: A párbér jogi természete, és a
hallgathatjuk el, hogy a közoktatási minisztérium párbér-stólák illetékességi kérdése. Irta Kádár János.
329. 337. 345. lap. Széttekintés. Irta Vajda Ferenc. 141.
(39.840— 896. IX./22.) megbízottja jelentései
149. lap.
alapján, lesújtó panaszt emelt az intézet közvet­
1894-ik évfolyam: E g y pár gondolat a beállandó
len vezetése s különösen annak igazgatója ellen; uj helyzettel szemben. Irta Bitay Kálmán. 407. 415.
a miért Ig.-Tanácsunk feleletre vonta az illető 426. lap. A papság jövője. Irta Vajda Ferenc. 141.
elöljáróságot, s utasította a kollégiumok meg­ 149. lap.
vizsgálására hivatott bizottságot, hogy e kollé­ 1895. évfolyam: Egyházpolitika. Irta Vadas A l­
bert. 211 lap. Előrehaladás. Irta B. d. 43. lap.
gium szellemi és anyagi állapotait, különösen az
1896 ik évfolyam: Gyenge remény, erős hit. Irta
igazgatás ellen emelt kifogások szempontjából, Száraz-Ajtai. 83. lap. A nyolcszáz forintos papi fizetés.
haladéktalanul vizsgálja meg és eljárása ered­ Irta Viski Gyula. 237. lap. Papi fizetéseink. Irta Nemes
ményéről tegyen ide jelentést. É jelentés fölér- ! Árpád. 346. Jap. A papi fizetések rendezéséről. Irta
keztéig az Ig.-Tanács a panaszok érdemében i N agy Domokos. 335. lap. A kepe. Irta Nagy István
hozandó ítéletét, valamint a közoktatásügyi mi­ | 29 S- lap* A jelentő ivek revíziója. Irta Teleki József.
| 426. lap. A marosi egyházmegyéből. Irta fj. 405. lap.
nisztériumnak a tett intézkedésekről adandó vá­
| A vajdahunyadi egyházmegyéből. Irta Kállai István.
lasz-feliratát függőben tartja. 422. lap.
(Folytatása következik)
Ezek azon cikkek és tudósítások, melyek a papi
fizetések ügyéről a közelebbi tiz év alatt a Prot. Köz­
Papi fizetések ügye a Prot. Közlönyben. lönyben megjelentek.
A mióta a Prot. Közi. hivatalos lapja az egyház- Legyen szabad, nekem is, ez alkalommal vélemé­
kerületnek, az azóta abban megjelent papi fizetésekre nyemet elmondani az alábbiakban.
vonatkozó cikkeket itt összeírom. És magam is elmon­ A magyarországi ev. ref. egyház egyetemes kon-
dom az ügyre vonatkozó véleményemet. ventjének Budapesten, 1896. évi ápril 21— 25-ik nap­
Lehet, hogy a cikkek összeírására azt mondják: jain felvett jegyzőkönyve 19. pontja szerint a konvent
ez felesleges fáradság volt, hiszen ott van minden egyes elfogadta Tisza Kálmán indítványát, mely szerint az il
évfolyamnak végén a tartalomjegyzék. Igaz, de ezzel az letékes miniszternél kérelmezendő, hogy az állami tör­
összeírással sok ideje megkimélődik azoknak, a kik sok vényhozás utján, a 800 fros fizetési minimum kimondá­
évfolyamnak idevonatkozó cikkeit áttekinteni, óhajtják. sával, a papi fizetéseknek állampénztárból való javítása
Meg aztán, időszerűnek is tartom ez összeírást. ! biztosítandó, a legközelebbi költségvetés egybeállításakor.
1886-ban lett hivatalos közlöny e lap. De ide­ 1 Ugyancsak a Tisza Kálmán indítványára kimondta a
 21 2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
konvent azt is, hogy egyelőre megelégszik a papi fize­
téseknek 600 írtra való pótlásával is. ha most az állam­
pénztár ereje többre nem lenne képes pótolni.
Mikor én ezt elmondtam egy m. kir. erdősznek,
•a ki egyházmegyei képviselő is, azt felelte: ha a tör­
vényben kimondatik is a 800 frtos minimum, de nem
lesz világosan meghatározva, hogy melyik éven kezdve
lenne köteles az állam a 800 irtokra pótló összegeket
folyósítani, akkor várhatjátok annak eljövetelét, mint a
zsidók a messiást. Lehet, hogy igazat mondott.
Wlassics egy programmbeszédében azt mondta,
hogy három év lefolyása alatt meglesz a 6oo írta, és
tiz év alatt a 800 írtra pótlás.
Én Uram és én istenem! Miért kell arra még hosz-
szu tiz év? Minden katona kabátjára várassanak egy
fölösleges fényes gombbal kevesebbet, és meglesz a 800
frtos papi fizetés két év alatt.
Én uram, és én istenem! Hát 1848-túl fogva azért
vártunk türelemmel; a reformáció kezdete óta azért hor­
doztuk kérges, de erős kezekkel híven a liberálizmus
zászlóját, azért támogattuk minden időben a magyar
állam igaz érdekeit, és az egyházpolitikában azért mond­
tunk le, különösen mi erdélyiek, megbecsülhetetlen jöve­
delmeinkről, hogy most, mint szemérmes koldusoknak,
üres tarisznyánkba morzsát dobjanak, és a jól megérde­
melt becsületes darab kenyérre még kínos tiz évig vá­
rakozzunk ?
A zt mondta nekem egy rel vallásu kir. táblai bíró,
hogy ő nem barátja annak, hogy a protestáns papoknak
jó módjuk legyen ; mert csak a nyomorgó protestáns
pap képes a gályára menni. Én erre azt felelem: azon
államhivatalnokoknak, kiknek az iskolákban egyenlő ideig
kellett tanulni a pappal, két-három annyi fizetésük van,
mint lesz a 600— 800 frt fizetésű papnak, és még sin­
csenek jó módban: hát a papnak az a 600— 800 frt.
olyan jó módot teremtene? Meg aztán, a protestáns
papot nem akadályozandja meg a tisztességes fizetés a
gályára-mehetéstől. Ha szükség lesz rá, az örök igazság,
az örök szeretet, az ideális célok érdekében elmegy a
gályára a koldus pap, és a kincses pap, ha protestáns.
Hiszen, az eszményinek a földre várázsolására vállalko­
zott a pap. A ki erre vállalkozott, az minden nap gá­
lyán van. Tehát, mi papok mindennap gályán vagyunk,
és azon is leszünk, legyünk bár földhez ragadt szegé­
nyek, avagy dúsgazdagok.
Beszéltem egy budapesti tekintélyes kereskedő-cég
miveit főnökével, kinek néhai édes apja lutheránus pap
volt. A zt mondta nekem : »elődeitek féltékenyen védték
az autonómiát, és ti oda fogjátok dobni az állam pén­
zéért U Erre ez a feleletem: Nem dobjuk oda. Nem is
fogja kívánni ezt az állam, mert a mi államunk nem
zsarnokoskodó, hanem alkotmányos magyar állam. Hogy
pedig az állam nem fogja kívánni cserébe autonómián­
kat, erre nézve előleges biztosíték az a trónbeszéd, mely-
lyel a magyar király a jelenleg folyó magyar ország­
gyűlést megnyitotta.
O felsége abban a trónbeszédben, a hírlapok köz­
lései szerint, szórúl-szóra ezt mondta: »Kiváló gondját
fogja képezni (t. i. a jelen országgyűlésnek) a lelkészek
anyagi helyzetének javítása is; a mindkét szertartási!
26. szám.
katolikusoknál ez a főpapság közreműködése mellett, a
kongrua rendezése alapján fog megtörténhetni : mig a
többi bevett vallásfelekezetek lelkészei javadalmainak ki­
egészítése tekintetében, az autonóm egyházak jogainak
épségben tartása mellett, kormányunk önök elé fog ja­
vaslatot terjeszteni.«
Tehát »a legelső magyar ember, a király« határo­
zottan kifejezett akarata a papi fizetések ügyének az
állam által való rendezése. És határozott akarata: »az
autonóm egyházak jogainak épségben tartása.« Tudom,
hogy a király ígéretét be fogja váltani, és be fogja vál­
tatni az országgyűléssel. Alkotmányos királyunk igaz­
ságos akaratát, ha az országgyűlés nem teljesítené, akkor
ne mondja magát magyarnak ez az országgyűlés.
Én tehát az autonómiát nem féltem; de ennek
épségben tartásával, remélem, és várom, hogy az állam
minél hamarabb pótolni fogja a papi fizetéseket, a jó
módú tagokból álló konvent 600 frtos megelégedettsé­
gét figyelmen kivül hagyván, egyenesen 800 írtra.
A z anyaszentegyház kötelessége pedig az, hogy a
»kopott« kepét pénzfizetéssé változtassa, még pedig sür­
gősen, hogy a pap teljes fizetését készpénzben kaphassa.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerület már ki is mondta
a keperendszer szabályozását, és a múlt évi egyház­
kerületi közgyűlésről Kolozsváron, julius 6 — 8-án felvett
jegyzőkönyv 73. pontja szerint utasította az állandó
Igazgató-Tanácsot, hogy »az egyházmegyék véleményé­
nek bekérése után, a kérdést tanulmányozza, és annak
idejében terjesszen javaslatot a közgyűlés elé.« (E te­
kintetben biztató tájékozódást nyújt a folyó évi egyház­
kerületi közgyűlésünkén felolvasott püspöki jelentés.
S z e r k.)
A z állandó Igazgató-Tanács már bekérte az egy­
házmegyék véleményét. A Prot. Közlöny-bűi a marosi
és vajda-hunyadi egyházmegyék véleménye ismeretes.
A z előbbinek ez a véleménye: az állampénztárba fizet­
tessék a kepe értéke; az adóhivataloktól, vagy az egy­
házi főhatóságtól kapja a pap fizetését, negyedévenkénti
részletekben. A z utóbbinak is az a véleménye, hogy
évnegyedenkint kapja a pap fizetését; de szerinte az
egyházközségek pénztárába fizettessék a kepe értéke, a
hívek által.
Én uram, és én istenem ! Ments meg attól min­
den papot, hogy az egyház szedje be híveitől a kepe
értéket. Éppen ugyanazon kellemetlenségekkel, és nyo­
morúságokkal járna az, mint a kepeszedés. Hiszen, ez
esetben a kepe-ügy csak annyiban módosulna, hogy az
eddigi tizenkilenc helyett, lenne egy hiányával húsz.
A z évnegyedenkinti kifizetést se helyeselhetem.
Hiszen, ha évnegyedenkint kapjuk a fizetésünket, akkor
a legtöbb pap háztartásában folyton budget-zavarok
lesznek. Ha a negyedévenkinti fizetések idvesek lenné­
nek, bizonyosan a tanárok ekképpen történt fizetését nem
változtatták volna havonkintire.
A kepe-rendezésre vonatkozó véleményem ez
A z állam által eszközlendő fizetés-javításunk tény
leges megérkezéséig, a kepe-ügy okvetetlenül rendezendő.
Híveinktől a kepe értékét, az állami adókkal együtt,
szedje be az állam; fennhagyván az egyházaknak azon
jogot, hogy a mikor kepeváltási alapjaik oda nőnek,
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY 2I3

•ezen teher levétethessék a hívek villáiról, illetve a hí­
vek helyett, annak idején, a kepe most végleg megha­
tározott értékét a kepeváltási alapok fizethessék az ál-
lamkaszszának. Azon egyházközségekben pedig, a hol
a hozandó uj törvény életbelépte előtt már teljesen meg
van váltva a kepe, ott azután is, az államkasszától füg­
getlenül, fizettetnének a papok. A z állam a papi fizeté­
sekre vonatkozó összegeket adja át évenkint az egyházi
felső hatóságoknak, a honnan aztán előleges havonkinti
részletekben kapnák fizetésüket a papok, kikiüek nyug­
táit ellenjegyezve, előre felterjesztenék az esperesek az
illetékes egyházi hatóságokhoz. Ezen nyugtákkal okmá­
nyolt számadásokban számolnának azután az egyházi
főhatóságok évről-évre az államnak.
Tehát, legyen a papi fizetések minimuma 800 frt.
a kepe értéke fizettessék az állam pénztárába; a 600
fitos megelégedettség figyelmen kívül hagyásával, ezen
800 irtokat adja át az állam az egyházi felsőbb ható­
ságoknak, honnan előleges havonkinti részletekben kapja
fizetését a pap; a 800 frtos papi fizetések pedig lépje
nek életbe két év leforgása alatt.
A z államban az egyház a szivet alkotja; mert
mint az emberi szervezetben a szív adja az éltető vért,
úgy az államnak az egyház, s különösen a protestáns
egyház, adja a hazafias erényekben gazdag elemeket.
Ha a szív szenved, az egész szervezet szenved. Ha az
egyház szenved, az egész állam szenved. Ne nézze te­
hát az állam tovább az egyház szenvedését, hanem
jöjjen segítségére gyorsan.
Jövőbe látó képességgel nem bírok. Csalhatatlan
se vagyok, mint a római pápa ő szentsége, jó lenne
tehát, ha mások is véleményt mondanának addig, a mig
el nem késnek vele.
T íz év óta nagymértékben a »Prot. Közlöny« a
papi fizetések ügyének tért engedett. Bizonyosan most
is helyet ad az idevonatkozó cikkeknek.

TÁRCA.
Em lékezés Makkai Domokos professzorra. hogy »deákokat hurcoltak el; szuronyok közt vitték el

(Beszéd, az enyedi kollégium évzáró ünnepén, 1S97. junius 23-án.) Dósa Elek és Török János, tanárokat.« Törököt, mint ösz-

(Folytatás, és vége.) szeesküvőt, 1854. március 10-én kivégezték. E napon a

Régi szabású tanáraink egyre fogynak. Közeleg az tanulók egész nap az osztályokban voltak, mély hallgatás­
idő, a mikor tanügyünk története minden elfogultság nélkül ban. Sem tanár, sem növendék egy szót sem szólott. Az,
beszélhet, fél lábbal magam is közéjük tartozván, úgy mon­ a ki ily jelenettel világosítva s ilyen néma lecke után kezdte
dom, rólunk. Nem akarom jósolni, csak remélni, hogy a tanulni a történelmet: egykor, mint történelem tanára, szük­
divatos kicsiny lés, mely ly él innen-onnan ránk jártak, éppen ségképp számot vetendő lesz hallgatóinak fantáziájával és
úgy helyet fog engedni némi elismerésnek, mint a mily érzelmeivel, s érzületök képzésére nagy gondot fordítandó
bizonyosan csökkenni fog az uj szabású iskola nimbusza is Iskolai emlékeiről különben igy számol be Makkai,
egy jövő nemzedék szemében. A régi professzor, nevelője, önmagáról, és tanulótársárúi, barátjáról, Kovács ÖdönrűI
pályára vezérlője, sőt társadalmi karakter-mintája igyekezett szólván: »Sok nélkülözést szenvedtünk; hiányos, olykor
lenni tanítványainak; a talentumokat porba hullni, nem en­ rossz tanításban ^szesültünk ; a puritán egyszerűségen kívül,
gedte, de lehetőleg magukra hagyta, s nagy bizalmat helye­ valami céltudatos nevelésnek, nemesitő Ízlésnek semmi ha­
zett önképző munkájukban, mely Őket valamire valókká tását nem érezhettük, neveletlen, paraszt, vad fickók közt
teheti, s még nagyobb bizalmat az iskolai társadalom jel­ laktunk a kollégiumban. De a felsőbb osztályokban taná­
lemképző erejében: ezekben rejlett a régi iskola súlypontja. raink közül Hegedűs János, Illyés Bálint, Mentovich Fe­
A modern iskola súlypontja az osztályozó tanári tanácskoz- renc, Szabó Samu és Dósa Elek lassankint kiemelkedtek
mányokan v a n ; ideálja a talentumok sokoldalú kicsiszolása, szemeink előtt a közönséges emberek sorábúl, s jóságuk,
a tanuló mindenre valósága; kézről-kézre adják az ifjút s okos, értelmes tanításuk által eszményképekké váltak előt­
egyik kéz sem nyomhat eiá karaktert, csak bélyeget a tünk ; eszmét, irányt, munkát adtak nekünk. A Szabó Samu
bizonyítványára. A régi tanár olyan volt, a milyen emberré vezetése alatt működő önképző társulat éleszté munkaked­
őt a régi iskola élményei képezték, s a milyen vezért maga vünket, nevelte önérzetünket és bátorságunkat.«
a hadsereg nevelhet magának. A régi tanárnak önéletrajza Ez időben, joghallgató korában, választá Makkai saját
a minősítése. idáljául Dósa Eleket, ezt a kiváló jogtudóst, világos fejű
Makkai életrajzából ezen szempont szerint válogatom előadót, mesterkéletlen föllépésü, éles eszü, és gyakorlati
ki a jellemző adatokat és vonásokat. férfiút. Mint jogászt vallá példányképül, mert jogi pályán
1839-ben született Galambodon. Szülői szegény, ne­ szeretett volna maradni; de sorsa úgy hozta, hogy theolo-
mes székelyek, földmives sorban. Anyja is Makkai leány gus s aztán tanár legyen, s Dósának, főképp mint. tanárnak,
volt s igy szülőitűi fokozott jellemvonásokat kelle örökölnie. járhasson a nyomaiban.
A falusi iskolákban kezdte tanulását; a maros-vásárhelyi Makkainak a Dósa Elekre való emlékezéseiből ala­
kollégiumba tizenhárom éves korában mint maga megjegyzi, kult ki a módszere; a Dósa sikereinek, és tekintélyének
»az erőszakos, és gyáva kény uralom sötét napjaiban« kei ült. titkát törekedett megtalálni, és értékesíteni tanári pályáján.
Izgalmas és tragikus élményei voltak. »A z iskolai épület Tantárgyaiban kiszemelni a lényegest, a kimagaslót, a leg­
egyik része, mondja, állandóan meg volt szállva katonaság­ jellemzőbbet, azt élesen, érdekes, elfelejthetetlen adatokkal,
gal, melyet mi olykor kődobással s gúnyos szavakkal bo- epigrammszerü fordulatokkal, csattanós idézetekkel megvilá-
szantottunk.« Ily közös merényletekben való részesség, s a gositani, a többit aztán rábízni a diákra, hogy olvassa ki
hozzá szükséges összetartás és közszellem holtig tanó be­ könyvéből, tanulja hozzá olvasmányaiból, gondolja ki a kér­
nyomásokat hagyott a serdülő fiú szivében. Aztán látta, dések nyomása alatt: ez volt a tanitásmódja. Eszes deáknak
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 26. szám.

lehetetlen volt nem , figyelni előadására. És figyelmes tanít- ! mat adtak, jeles .polémikus tulajdonságai kifejtésére. Soha­
ványai mindig számosabban voltak, mint szorgalmasok. Ö sem töprengő, tévedéseiben is bátor. Soha kétségbe nem.
maga a figyelmetlent egyszerűen butának tartotta, a szor­ esik feladatainak sikere felől. Számításaiban messze lát,
galmat pedig csák az eszességgel párosultan tudta méltá­ tervei mellett véges-végig kitart. Gondolataiban olyan és
nyolni. Igen vonzó előadásokat tartott, de szprqs:értelemben annyi erő, a milyent országos ügyek is megköszönnének
néin támtott, nem iskolamesterkedett. A mit elvetem énye- stíljét neves Írók sem szégyenlenék. Szeges és kíméletlen,
zett, azt hagyta, szabadon tenyészni. Bármily .alaposak voltak de .elmés és fején találja a szeget. A nevetők rendszerint
a saját ismeretei, munkásságának vizsgálati eredményei nem mellette vannak, még a mikor leveretik is, s kétessé lesz,
voltak nagyon fényesek. A szorgalmas ismételtetést, a türel­ hogy vájjon leveretett-e ? így vett részt.abban az enyedi
mes katekhizálást, a tanulók készültségének, tudásának apró­ hadjáratban, mely az elöljáróság* professzori gazdálkodás*,
lékoskodó kiismerését nem igen nézte előkelő foglalkozás­ helyreállításával végződött 1878-ban.
nak. A tanulót nem zaklatta. Ha valakit mégis különöseb­ A második nagy hadjárat, melyben Makkai kiváló
ben célba látszott venni, az úgy az illetőre, valamint az \ szerepet vitt, az 1888— 96-iki egyházkerületi, majdnem orszá­
egész osztályra számított nevelői szándékkal történt. Az ' gos kérdésben folyt, s a felett döntött, hogy maradjon-e az
alattomosságot és hazudozást, s a tiszteletlen csínyt kivált­ enyedi’ theologiai akadémia, vagy létre és erőre keljen a
képpen üldözte; az őszinteségnek, és bátorságnak még túl* j kolozsvári? E harcban újra elővette, újra hatalmasan for­
zásait, elfajzásait is könnyebben nézte el. Történelmi léc- | gatta régi fegyvereit, s a szó szoros értelmében élte szakad­
kéivel mindig tudatosan, és sikeresen ébreszthette a kedélyben j táig viaskodott. Nagy méretekben és kiváló erők, politikai
a társadalmi erények csiráit: szabadságszeretetet, összetar* j szövetségesek közreműködésével folyt e harcz, de sem
tást, együttes lelkesedést közös jelszavakért, és becsületért. ; őszintébb, sem önzetlenebb bajnoka az enyedi álláspontnak
Tudta, hogy ezeknek jó talajuk van az iskolai együtlakás nem volt, Makkainál. S ha ő él és erőben érzi. magát r
társadalmában is. Ő maga .ez erkölcsökben nőtt emberré. nincs tranzakció ma sem.
Tapintata soha sem hagyta a népszerűséget elpártolni tőle. Egész tanári pályájának fele idejét e harcok izgal­
Nem volt eset rá, még rektor korában sem, hogy vele mai közt töltötte. De természetesen a közbeneső béke-évek
akadémiai hallgatók is dacoltak, vagy éppen ellene tüntet­ is, legalább a társalgás számára, fölszinen tartottak, vagy
tek volna, hanem mellette, érette mindenre készek. Profesz- ujan vetettek föl kollégiumi és társadalmi vitás kérdéseket,
szori hivatását magasabb szempontbúi fogta fel, mintsem s Makkai minden körben, úgy tetszik, a legbeszédesebb
hogy apró ellen mondásokat kerülgessen, s értéktelen forma­ társalgó és vitatkozó volt, mindenesetre sokat, s a legtalá­
ságokkal vesződjék. Róla is igaz, a mit ő oly találóan mond lóbbat mondó. Sok tapasztalattal, emberismerettel rendelke­
Hegedűsről,'hogy »büszke volt a professzorságra; úgy ta­ zett, kitűnő gyakorlati psycholog volt. Nem tért ki %
sem a
nulta a történetbűi s a tapasztalásból, hogy ez a hivatal kiváncsiak, sem a kötekedők, sem a .hypokriták elől. Annyi
régebb előkelő, független állást, köztiszteletet biztosított azok természetes meggondoltság, ösztönszerű óvatosság vezette
számára, a kik hivatalukat megérdemelték.« Főleg az enyedi beszédes érintkezéseiben, hogy álláspontját feladni, ritkán,
professzorságrúl, a Párizpápaiak, és Szász Károlyok öröksé­ kényszerült. Érzékenykedni, nem szokott. Bántalmakat nem
géről vélekedett igy. Mert ehhez a Bethlen-alapítvány keze­ könnyen vett föl; a durvaságot is, ha magánál gyengébbtől,
lésének, a fejedelmi akarat végrehajtásának kötelességei is jött, elütötte szellemes tréfával, ha hozzá hasonló érejütőL
fűződtek. jött, élesebb vágással. Magánál elmésebbel, szellemesebbel,
A mikor Makkait állására megválasztották : kollégiu­ ritkán volt ügye-baja. Sok méltó önérzet és önbizalom la­
munknál épp akkor virágkorát élte a professzori gazdálko­ kott benne, Szerénységnek, alázatosságnak nem igen érezte
dás, s ő e hatalom személyesitőinek auspiciuma alatt jött szükségét, a nélkül, hogy ezek hiánya rosszul állott volna
ide. Az egyik, Hegedűs János, rektor, edzett jellemű, ta­ neki. Jó Ízlése megóvta attól, a mit másokon senki sem­
pasztalt és finom modorú férfi volt, a másik Kasza Dániel, ismert föl nálánál biztosabban, s nem jellemzett találóbban,
inspektor kivállóan intelligens, előkelő, ellenmondáshoz nem a fontoskodástól és gőgtől. Elméletek után nem indult;
szokott tekintélyű alak. Dr. Kovácscsal együtt Makkai is újításokkal szemben tartózkodó, inkább ellenző áilást fogott.
ezek tekintélye és hatalma mellett esett latba. A Kasza ha­ Becsülte azt, lelkesedett azért, a mi szorosabban »a mienk«*
lálával a professzori uralom megrendült, s a kollégium, egészen annak a körnek élt, a melynek középpontjában
úgyszólván, ostromállapotba került. Az 1873-iki küzdelmes forgott. Az itthon eszméje, a legszűkebb haza odaadó szere-
tanár-választás a Kasza helyébe Löte Lajossal és Székely tete tűzött ki tehetségeinek és munkaerejének méltó célokat;
Ferenccel gyarapította a megingott hatalmú pártot, melynek irodalmi tanulmányainak is többnyire ez adott tárgyakat,
ezután minden akciójából Makkai is híven kivette a részét. igy Antal János (az utolsó enyedi püspök) életrajzában, s
Gyanú, vádak és számadási per a múltra nézve; a theologia a Párizpápaiéban, vagy Alsófehérmegye monográfiájában,
élvitelével való megoldása minden vitás kérdésnek a jövőre íg y alakultak vala életelvei és feladatai, s hű maradt hoz­
n é zve : im, ezekkel szembeü való erőkifejtésre lőnek utalva zájuk. Elvei és céljai szerint szövődtek baráti viszonyai is.
Hegedűs és hívei. Makkai, a hírlapi térre került harcban, Öt bátran lehetett barátairól ismerni meg, s viszont ezek­
a legelevenebb szellemmel, a legélesebb tollal, ritka harc­ nek nem válhatott kisebbségükre, ha Őket is róla ismerik
készséggel és bátorsággal állott helyt. Az ügy, a melyet meg. Kovács Ödönhez való barátsága s egész köréhez való-
védelmezett, kétes volt, de nagy szerencsével lehetett a önzetlen ragaszkodása ritka szép példa a maga nemében.
védelmet támadásra fordítani a gazdasági provizórium szemé- És ha, a mint hiszem, az eddigiekben nem hallgattam;
lyesitője, Bogdán Lajos gazdagondnok ellen. A védelem és el Makkainak gyengeségeit sem : össze kell itt foglalnom
a támadás egyiránt eleme volt Makkainak, s egyiránt alkal­ tiszta erényeit, igazságszeretetét, háládatosságát, s érzelmei-
 26. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 215.

$>en való következetességét, melyek eszességénél’ is szeleteire AranytóL 'Másra alkalmazta, de nagyon talált ő reá, java'
méltóbbá tették Őt. Igazságszeretetéről magam akarok tanús­ korában:
kodni. Sokféle hivatalos és magán érintkezésem volt vele. Beh jó, kinek (úgymond) szolgál az egészség,
Tanári közös munkánk, az irodalom tanítása v o lt Mint Barna piros színben a férfiú épség;
Ki érzi, jövendő számos fiák atyja:
' igazgatónak és mint tanárnak, vele mint tanártárssal és mint
Jó kedve az olyat soha el nem hagyja.
^rektorprofesszorral, sok együtt intézni valónk. Irányaink
Őt nem hagyta el jó kedve, ..humora akkor sem, a
különbözők: ő konzervatív, én ujitó. A kollégium vagyon­
mikor égéssége már nem szolgált. Csak homloka lett,árnyé­
os jogügyeiben ő egy délpontját túlhaladott hatalmú pártnak,
kosabb, arca halványabb,, szava, bágyadtabbra mi rokon-
én egy erőre ujan vergődőnek elszánt fegyver hordozója. Az
szenvünket pedig részvét kezdte árnyazni. Sokáig környé­
egyházkerületben ő a légintranzigensebb harcos én, pedig
kezte, s váratlan rohammal ragadta ki Őt halála az övéi
•op>pqrtunista. Megannyi természetes forrása köztünk az ellen­
közül, tavaly, augusztus 1 6-dikán.
téteknek, s ilyenek valóban nem hiányoztak, még pedig
-Okos, mértékletes, ember volt, s igyekvő gazda is,
íko.moly kérdések felett, s egy párszor jóvátételt követelő
de gyarapodás nélkül, v Kedélye, ízlése, erkölcsi érmése tet­
kifakadással is, de a kiegyenlítődés nyomon következett,
tek csak gazdaggá,vs a kik ezeket tőle .törvényesen örököl­
úgy hogy elmondhatom,’ a náp 'egyszer sem ment le a mi
hették : méltán gyászolhatják elvesztését, de nem mondhatják
haragunkon. Úgy voltunk, Hogy elvek választottak el egy­
magukat gyámoltalan árváknak. V áró F eren c.
mástól, de őszinték maradtunk egymáshoz érzelgés nélkül,
s könnyen lehettünk igazságosak és méltányosak. Elveink
miatt elmentünk egymás ellenében egész a cserép-szavazatig,
Különfélék.
de ott aztán megállottunk. Legjobb barátaim is, kegyeseb­ A z általam alapított »Prot. Közi.« 54-ik fél­
bek és elnézőbbek mindenesetre igen, de igazságosabbak éve köszönt be e számmal. E g y nehány közbe eső
és méítányosábbak sohasem tudtak lenni irántam, mint ő évet leszámítva, tizennyolc esztendőn keresztül
volt hozzám, elvi ellenfél létére. én szerkesztettem tőlem telhető minden buzga­
A háládatosság volt a Makkai ideálizmusának alap­ lommal és jóakarattal, mindenek felett arra töre­
vonása. Enyedi tanulónak, tanárnak, itteni tényezőnek soha kedve, hogy tiszteletben tartassák a vélemények
-egészen le iiem róható személyes hálatartozásai vannak: ez korlátlan nyilvánulása, a gondolat-közlés teljes
előtte gyakorlati erkölcsi elv volt. Azt tartotta, hogy az enyedi szabadsága, a mely nélkül a sajtó békó a szel­
kollégium történetének e hála eszméje a világító holdja, mely, lemen, rablánc az emberi méltóságon.
lám, szintén ‘»változandó, néha telik, néha fogy « Szerette Sók megpróbáltatáson ment keresztül e la­
idézni a régi éneket: »Rettenetes ez világnak mostan min­ pocska. Ú gy nézem, hogy soha sem volt nehe­
iden dolga, csodálatos nagy vaksága, hálálatlansága.« Az ő zebb helyzetben, mint jelenleg, midőn valószínűleg
háládatossága pedig teljes, állandó és tevékeny volt oly igen hamar választania kell a közt, hogy becsü­
irányban, a melyben lekötelezettnek tekinthette magát. E lettel éljen, vagy becsülettel meghaljon. Közeled­
motívum nélkül a Makkai életének legizgalmasabb, legküz­ nek a leszámolás napjai.
delmesebb éveit nem lehetne kellőleg megérteni. D e le kell számolni a n y a g i l a g is. Nem
Még csak családi életében mutatom föl becsülésre akarom hinni, hogy olvasóim odaadó munkámért
méltó érzelmi vonásait Deák korában szerette meg Maros- anyagi megkárosítással akarjanak nekem fizetni.
Vásárhely tt Nagy Antalnak, a példás eletü, most 90 éves Szívesen kérem a nagy számú hátralékosokat, és
nyugalmazott agg, néptanítónak egyik kedves leányát, Esztert. azokat, kik a lap fennállását óhajtják, hogy utó-
Makkai az őt jellemző hűséggel őrizte érzelmét s tanárrá és előfizetésüket rendezni szíveskedjenek, hogy
választatván, egy, munkában töltött éve után, nőül vette legalább ez ne akadályozzon további elhatáro­
választottját. A derék, jó nőt, négy gyermek anyját, 1879- zásaimban.
ben elragadta a halál. Az özvegy férj másfél évi gyászolás Kolozsvártt, jun. 30. 1897.
után, a léggyöngédebb és legraéltobb vigasztalót találta föl
___ Szász Gerő-
magának, s árváinak a legjobb mostohát, a megboldogult = Júniusi számunk el lévén foglalva a
első feleség testvér húgában, Rózában Ezt a frigyet is, foly­ h i v a t a l o s közleményekkel, a p á l y á z a t r a
tatásául az elsőnek, megáldotta az ég a szülői reményeket szánt cikkek az ezutáni számokban fognak meg-
szépen betöltő derék gyermekekkel. Összesen kilenc gyer­ jelenni, melyek iránt az érdeklődést, nehéz viszo­
mekében folytatja életét, hagyván nekik, a természet nem nyaink között is, fentartáni óhajtjuk és igyekezni
hazug törvényei szerint, örökségül, tehetségekből, akarat­ fogunk. ___
erőbűi, a köteles apai részt, megtoldva azt a nagyobbak­ = Bethleni gróf Bethlen Gábor, egyházkerüle-
nál, oktatásainak, példaadásának bevégzett nevelő hatásával, tünk volt status-kurátora, ~az »Enike« elnöke, a magyar fő­
rendi ház örökös tagja/ volt főispán, és országgyűlési, kép­
a neveltetés, szárnyrabocsátás apai gondjaival, a kisebbeknél
viselő, folyó hó .2-5-én;, életének 6 i-ik évében, rövid szen­
a gyöngéd szeretet elfelejhetetlen benyomásáival. vedés után, keresdi .kastélyában meghalt. Benne ,egy nagy
Jó egésségü ember volt az én egykori tanárom, történeti családnak ivadéka, szívós akaraterő, és a magyar
tanártársam, testben és kedélyben egyiránt. Munkásság, nemzeti karaktert sok részben visszatükröző temperámentom
költözött vissza atyáihoz. Az ’ő koporsója, mely nagy vesz­
mely el nem csigáz, boldogság, mely nem érzeleg, mulatás,
teséget jelent, sokkal közelebb,, van mihozzánk, hogysetn
mely mámorba nem fullad, mind ráfértek testére, lelkére.
• azokról akarnánk - megemlékezni, a melyek a meghiggadt
Nem felejtem el egy idézetét az ő életbölcsessé­ történetírás. Ítélete alá tartoznak. Előttünk ebbeii á pilla­
gének legkedvesebb tárházából, az ő kedvelt költőjétől, natban csak az áll, a mi benne eminenter dominált' nagy
 2 I6 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY
nemzeti öntudat; a magyar állam integritásáért való önzet­
len küzdelem: törni, meg nem hajolni. Oly tulajdonok, oly
nemes, hazafias erények, a meiyek egyedül méltók arra,
hogy mindigre követendő például maradjanak. A z Ig.-Tanács
gondoskodott róla, hogy a folyó hó 27-én történt temetése
alkalmával, kiküldött képviselete által koszorú helyeztessék
ravatalára. Pihenése legyen csendes; emlékezete áldott 1
= A kegyeletnek, és a tiszteletnek minden fogataival egy nap követ hordatott az építkezéshez; Szűcs
jelével illetjük az országos, sőt európai hirü tudós, B r a s -
s a i S á m u e l nevét, midőn lapunk hasábjain is megörökít­
jük emlékezetét száz esztendős életének, melyet folyó hó 24-én
végzett be e földön, hogy tovább folytassa az örökkévalóság- ! Kata úrnő egy 10 frt értékű urasztali térítőt ajándékozott
bán. Nem volt tagja felekezetűnknek, de felekezet-nélküli
sem volt. Sőt a maga vallásos felekezetén túl, tagja volt
annak a felekezetnek, mely felül emelkedve az elmúlandó
világokon, él isten szellemében. Előtte ^ tudomány, a fel­
világosodás voltak a léleknek ama kinc melyekért méltó
élni, küzdeni, szenvedni, és ezt az ara^ életet, ezt az
elmúlandó földet szépnek tartani. Ezer féletünkneK egy
tizedét ő maga átélte. Azt a korszaké jy megaláztatásai
mellett, meghozta hazánknak az ujj ^nek, a feltáma­
dásnak nagy napjait, melyeknek e.( zésében Ő kivette
oroszlány-részét, a szépnek, a jóna’ a magasztosnak, az
eszményinek szentelve, és a nemes szívekbe való átplántál
lása által. Nem nevezzük őt p olihisztornak, zseninek, élő 1
»Konverszacions Lexikonnak «; ezek banális frázisok: »e g é s z
e m b e r « volt a szó igaz értelmében. És az igaznak emlé- \
kezete áldott. Áldott legyen emlékezete!
= A ^unamelléki rei. egyházkerület irodalmi I
bizottsága nevében, dr. Vécsey Tamás, elnök, és Hamar
István előadó előfizetési felhívást bocsátottak ki »Adalékok
a dunamelléki ev. ref. egyházkerület történetéhez« cimü
munkára, mely felöleli ez egyházkerület múltjára vonatkozó
okmányokat; ismerteti a meglevő, egykor virágzó, de most
már nem létező gyülekezetek alakulását, történetét, leiké-
szelnek névsorát, munkásságát, miként változott területe,
hol voltak azok a gyülekezetek, a melyek ma már nincse­
nek, stb. Előfizetési ára 3 frt. ^mely a püspöki hivatalhoz
küldendő (Budapesté -Kálvin-tér, 7. szj. Szívesen kérjük
olvasóinkat, hogy fizessenek elő e munkára. Belőle látni
fogják, hogy mik voltunk ott egykor, mik vagyunk ma, és
mik n e m leszünk többé soha. A Budapesten székelő »uj
evangyelisták« uj evangyéliumot hirdetvén, ezzel az
írott munkával be lesz fejezve az a korszak, mely élőhitben,
áldozatkészségben és hazaszeretetben mindenha a kálvinisták­
nak adta e hazában a haza-megmentés teljes dicsőségét: ettől
kezdve az ők kezébe kerül a vezetés; az »üdv hadserege«
ők lesznek; a »világi papok« fogják felénitni istennek
országát; az anabaptisták, a szocialisták és názárénusok lesz­
nek az igazi hitvédők, és megtartói e nemzetnek, e hazá­
nak, mely egykor »J é z u s « nevével ment az Öldöklő harcok
tüzébe, és megtartotta a hazát, most pedig Jézusnak a kereszt­
ről lecsepegő vérével, isten kegyeimével, újjászületéssel,
bünbocsánattal (tán : pápai bünbocsánattal ? S z e r k . ) és
bibliai lókusok morzsolgatásával fogja megváltani a Dévai-
Biró Mátyás, a Kálmáncsehi, a Melius kálvini egyházát.
Fizessetek elő a könyvre, és ajánljátok lelketöket isten után,
az >uj e v a n g y e l i s t á k « kegyelmébe.
= Megjelent a »Protestáns Pap» cimü lap egy hm. espereshez, Magyar-Péterlakára, (u. p. Szász-Régen)
XVIII-ik évíolyamának 6-ik száma, Lágler Sándor és Kál­
mán Dezső szerkesztésében Kölesden, következő tartalom­
mal : Leveleim, Sánta Károlytól. Megoldás, Széki Ákostól.
Levél a szerkesztőkhez, ifi. Eötvös Károlytól. Korunk bál-
ványai, Hering Lajostól. Az eskü, Fejes Györgytől. Izsák és
fiai, Eöldváry Lászlótól. Vallásos órák, Ladányitól. Halotti
beszéd, Grátz Mórtól. Halotti beszéd s ima, Dömény Zoltán­
tól. Törvények és rendeletek tára, Kund Samutól. Irodalom.
Egyházi tiszti választások. Pap választások. Halálozások. Elő­
fizethetni a szerkesztőknél egy évre 4 írttal, félévre 2 forint­
tal, negyedévre 1 forinttal. Kaphatók még régibb évfolya­
mokból teljes példányok, a múlt évfolyamból azonban az
1. 2. 3-ik számok teljesen elfogytak.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
26 szám.
= Hálás köszönet. Ngs. Telegdy Károly, magyaró-
kereki földbirtokos és deési kir. törvényszéki bíró ur az 1896.
évben 30 frtot., az 1897. évben pedig 20 irtot, összesen
50 frtot szíveskedett gyűjteni a magyarókereki ev. ref.
templom és torony építésére; ngs. Gyarmathy Zsigmond,.
kir. tanácsos és egyházmegyei főgondnok ur, azon kívül,
hogy pénzbeli adománynyal is segítette egyházunkat, összes
János és neje. egyszerű vasúti őr, egy feliratos követ aján­
dékoztak, 25 írt értékben, mely az újonnan épülő torony­
falában el is helyeztetett; tkts. Pócy Gyuláné, sz- Bokor
egyházunknak. A nemes szivü adakozók áldozatkészségükért
fogadják egyházam nevében hálás köszönetemet. Magyaró-
kerekén, 1897. junius 16. B a r a b á s Á r p á d , ref. pap.
= Hálás köszönet. Kőrispataki Dömös István és
nője Józsa Juliána a kőrispataki ev. ref. egyháznak egy
értékes úrasztali takarót ajándékoztak; úgy szintén ezen
urasztali takaróra Tamási Juliánná, kisdedovó képezdét vég­
zett hajadon, művészileg készített virágokbúl, nemzeti szala­
gokkal ékített koszorút. A vallásos buzgóságból származott
jó cselekedetért, egyházam nevében, fogadják hálás köszö­
netemet. Kőrispatak, 1897. jun. 10. P á l B a l á z s , ref. pap.
j rész.
1 626— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllöi egy­
házmegyébe kebelezett k i s-k e n d i egyházközség kántor­
iamtól állomására ezennel pályázat nyittatik.
j
Javadalom: egy hold kerttel, gazdasági épületekkel
|
J ellátott négy szobából álló tisztességes lakáson kivül, az
ev. ref. egyházközség pénztárából évi 14 frt.; tandíj, évi
i
átlagba véve, 60 frt. A polgári községtől iskolai pótadó évi
!
45 frt. Államsegély éveukint 255 frt. Két és fél hold
!
szántó tiszta jövedelméből évi 26 frt. Összesen 400 frt.
Pályázati határnap: 1897. julius 26 Folyamodványok
nt. Nemes Árpád,, esperes aához, Mező-Bodonba (u. p. M .-
Szengyel) küldendők.
Kolozsvárt, 1897. junius 25. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
627— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
j
házmegyébe kebelezett m.-bölkényi egyházközség kántortanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
I
Javadalom: 1. Mindennemű gazdasági épülettel ellá­
j
tott lakás, jó minőségű, tágas kerttel. 2. Államsegély 124 frt.
■
3. Búza, zab és fakepe, egyházhatósági becslés szerint, 199
frt 68 1/.1 kr. értékben. 4. Munkaváltság 33 frt. 33 kr. 5.
Garas és arányositási pénz 6. frt 33 kr. 6. Tandíj 25 frt.
7. 8 hold 143 négyszög öl szántó és kaszáló, 38 frt. 04.
kr. tiszta jövedelemmel. Összes fizetés 426 frt. 38 1/2 kr.
Megjegyeztetik, hogy a fold és 50 szekér fa valódi
értékét számítva, e fizetés megér 500 forintot; továbbá,
hogy a volt tanító áll. anyak.-vezető volt s kilátás van.
hogy a megválasztandó is megnyeri s igy a fizetés ezzel s
a más esedékes korpótlékkal is emelkedik.
A folyamodások f. évi aug. i-ig Tavaszy József, görg.
küldendők be.
Kolozsvárit, 1897. junius 25. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
369— 1897- M E G H ÍV Ó .
A küküllöi ev. ref. egyházmegye, folyó évi julius
15-én, d. e. 9 órán kezdve, egyházmegyei általános papi
értekezleti gyűlést fog tartani, D.-Sz.-Mártonban, az egyház-
megye tanácstermében, mely gyűlésre t. paptársaimat és az.
érdeklődőket, van szerencsém, szeretettel meghívni.
V.-Gálfalva, 1897. julius 22. Kovács Elek,
p. értekezleti elnök.
F elelős szerkesztő és kiadó: Szász Gero.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
«Rmwwunnni immmmiiiiminmiiim:

XXVn. Évfolyam. Kolozsváriit, 1897. Jnlius 8. 27. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e té s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S zer k e sztő sé i/» i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kötmagyarutca 9. sz.

Általában, arról meg van győződve a mi­

A tanügyi előadó évi jelentése. niszteri megbízott, hogy a székely-udvarhelyi ref.
(Folytatás.)
főgimnázium évről-évre mind jobban halad, s a
Fejlettebb viszonyokkal és eleven élettel kitűzött feladatot mind eredményesebben oldja
találkozunk a s z é k e l y - u d v a r h e 1 yi ref. k o l ­ meg. Reményű, hogy a még fennálló akadályok
l é g i u m n á l , a hol szintén Kunc Elek, miniszteri is az államsegély folyósításával elhárulnak, s igy
megbízott teljesítette már nehány éve az állami ez intézetünk is a hazai oktatás érdekeit kellően
felügyelő kötelességét. Ez az intézetünk, nézete sze­ fogja szolgálni.
rint, mindinkább közeledik célja megvalósításához Helyén valónak találom itt annak a fölem-
Az intézet jelenlegi beosztása, egésségi szem­ litését, hogy e főgimnáziumnak az állammal kö­
pontból, kívánni valót hagy fenn, a mennyiben tött szerződését ugvan még nem irta alá a köz-
a termek nagyság, terjedelem tekintetében nem I oktatási miniszter, mindazonáltal föntartási költ­
megfelelők, s a szellőztetés, fűtés,
világítás sem ségekre 6000 frtot, egy torna-csarnok költségeire
történhetik megfelelően; a szertár-helyiség s a első részletül 2000 frtot. most egy éve kiutal­
természettudományok tanítására szánt terem sem tatott és ki is fizettetett.
megfelelő, mert a kettő között nincs meg a ké­ Ennél fogva abba a kedvező helyzetbe ju­
nyelmes összeköttetés a sikeres experimentálás tott a kollégium, hogy már az 1896/7. iskolai
érdekében; érezhető a rajzterem hiánya is. évre olyan tanerőket alkalmazhatott, a kik a
A tisztaság tűrhető, a bútorok használhatók. szükséges szak- és pedágogiai készültséggel ren­
A fölszerelésre, taneszközök és könyvek vásár­ delkeznek. ^t
lására összesen 772 frt. fordittatott arányosan A zi l ahi kollégiumnál is Kunc Elek,
és célszerű módon. kir. tanácsos és főigazgató, gyakorolta a köz-
Az állami segély biztosításával és folyósí­ oktatásügyi minisztérium megbízásából az állami
tásával ez az intézetünk is uj aerába lép s an­ felügyeletet. Ez évi látogatása alkalmával örven­
nak idején az állami tantervhez kell alkalmaz­ detes változást látott az államsegély fölemelé­
kodnia. Addig is, azonban, kívánatos az állandó sében, melyből az intézetnek céljai megvalósítá­
tanmenet megállapítása. sára, főkint pedig az általános haladással és
A tanulók figyelme kifogástalan, szorgalmuk emelkedéssel való lépéstartás tekintetében nagy
kielégítő; vallási es hazafiui kötelességüknek is előnyei lesznek. Ez majd lehetővé fogja tenni,
eleget tesznek; önképzőköri munkásságuk sz is­ hogy az intézet célszerűbb elhelyezést nyerjen,
kolai oktatás eredményét helyeselhető módon hogy a tanszertárak zsúfoltsága megszűnjék, szó­
egészíti ki. val, hogy az intézet úgy ebben a tekintetben,
A tanári létszám (nyolc rendes és két helyettes mint a tantermekre, azok fűtésére s világítására
tanár) elégtelen, még három tanszékre van szükség. vonatkozólag jobb állapotra jusson, minthogy e
A tanításra s annak eredményességére nézve, részben gyökeres változásra, javításra valóban
tizenkilenc oktatástani órán, és az írásbeli dol­ szükség van.
gozatok átnézése közben szerzett tapasztalatai­ Különben, az intézet helyiségeiben rend és
nak előadása rendén, több konkrét vonásu di­ tisztaság uralkodik; a bútorzat az adott viszo-
daktikai elvet érintett és ajánlott a tanárikar nyok között, használható. A tanszerek a szem­
figyelmébe. léltető oktatás részére szépen szaporodnak, azon-
 2 l8 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27 szám.

bán, a történeti s filológiai gyűjtemény kiegészí­ A 'benlakásra rendelt szobák ajtói és ablakai
tése, teljesebb fölszerelése múlhatatlanul szükséges. gyöngék, kicsinyek és kellően fölszerelve nincse.
A főgimnázium, mint államilag segélyezett nek, úgy, hogy a tanulók priváta alkalmával az
intézet, az állami tantervet követi, görög-pótló asztalnál sűrűén állva, inkább háborgatják egy­
tanfolyama azonban még ez ideig nincs. mást a . tanulásban, mintsen tanulhatnának.
Az állami utasítások nem követtetnek min­ A z udvar nem nyújt elég kényelmet a já ­
denben, mert állandó tanmenetet a tanárok nem tékra, s más játéktér nem áll rendelkezésre.
készítettek, holott pedagógiai szempontból múl­ Itt építeni kell föltétlenül.
hatatlanul szükséges, hogy előre tisztázva legyen Erre a célra meg is szavazott a közoktatási
az egész évi működés, mert főkint ez által ér­ minisztérium 35 ezer forintot, melyet hét év
hető el, hogy a tanulók figyelme a tervszerű be­ alatt évi ötezer forintos részletekben utal ki.
osztás következtében folyton éberen tartassák. A z építési előirányzat 37 ezer forint, föl­
A tanulók külsője s egésségi állapota ki­ szerelésre öt ezer forint, összesen 42 ezer forint,
elégítő. A figyelem osztályonkint, különösen az a mely összeg, a már megszavazott 35 ezer fo­
alsóbb osztályokban, még hiányos; helytelen 2— 3 rintból, a kiutalványozott részek időközi kama­
tanulónak egyszerre való kiszólitása, mert ez fi­ taiból s az első fölszerelésre adott 5540 forint
gyelmetlenségre, szórakozottságra vezet. A szor­ álamsegélyből fedezhető lesz.
galom általában kielégítő. Magán-olvasmányok A tanszertárakban, a könyvtáron kívül, kevés
kibővítésén a tanári kar a könyvtárak rendezésé gyarapodás történt. Semmivel sem gyarapittatott
által igyekszik segíteni. a természetrajzi és a földrajzi gyűjtemény. E gy
A tárgy-beosztás rendes, a tanárok óra- külön földrajz-történelmi szertár létesítése, leltári
maximuma 20. A helyettesítés szabályszerűen kezelése egységes, felelős vezetés mellett, okvet­
történik, s az egy e célra rendelt naplóban pon­ lenül szükséges.
tosan vezettetik. A tanárok működésén örömmel A rendes tanárok száma tiz, legalább egy-
látható, hogy kellő eredménynyel használják föl gyel szaporítandó, még pedig a latin-magyar
idejüket s betöltik hivatásukat. nyelvi szakcsoportra. A tárgy-naplók vezetésében
A lecke-órák látogatása közben szerzett ta­ és helyettesítések elintézésében fokozottabb éber­
pasztalatok előadása rendjén, különösen a ma­ ségét és pontosságot sürget.
gyar, latin, német nyelv, meg a történelem ta­ A tanítást szomorúan megzavarta a difteri-
nítására vonatkozólag, figyelemre méltó oktatás­ tisz- és a skárlát-járvány, s e miatt a városi ha­
tani nézetek kerültek szóba, melyeknek gyakorlati tóság december 6-tól február 15-ig eloszlatta az
alkalmazása a tanulmányi eredményt nagy mér­ iskolát.
tékben fokozhatja és tökéletesítheti. E miatt s a millennárium alkalmából kez­
Egészben véve, eredményeket konstatál a dődő nagy szünidő miatt, jóformán alaposan nem
miniszteri megbízott, úgy oktatási, mint fegyel­ is nyilatkozható a tanítási és tanulási eredmény­
mezési tekintetben. ről, csupán az elvégzett részekről mondhat any-
A még hátra levő s z á s z v á r ő s i és s e p s i - nyit, hogy valamennyi osztályban az elért ered­
szent-györgyi ref . kollégiumoknál a mény általában véve, kielégítő. A tanárok mód­
magyar államkormány felügyeleti jogát Elischer szeres eljárása megfelelő, mindnyájan céltudatosan
József, kir. tanácsos és tankerületi főigazgató, járnak el.
mint miniszteri megbízott, gyakorolja már évek Apróbb hiányokra vonatkoztatott konkrét
óta. A szóban forgó iskolai évben tett látoga­ észrevételeit a tanári kar figyelmébe és mélta­
tásairól való jegyzőkönyvekből álljanak itt álta­ tásába ajánlja.
(Folytatása következik)
lános tájékozásul a következők.
A szászvárosi államilag segélyezett főgim­
náziumunk épülete erős kifogás alá esik. A be­
Semper idem.
járó és följáró lépcsők tarthatatlan állapotban A napilapok, mint fontos eseményt említik föl,
hogy a kultusz-miniszteriumban készen van a k a t h o -
vannak; a folyósokon oly nagy a léghuzam, hogy
l i k u s k o n g r u á r ó l szóló törvényjavaslat. Hogy e
a tanárok és tanulók egésségét nagyban veszé­
törvényjavaslat lényege mibent. áll, azt természetesen még
lyezteti. A tantermek kicsinyek; szűk a termé- nem tudhatjuk, s igv arról sem szólhatunk, hogy mily
szettani és rajz-terem is. összeg képezi a katholikus lelkészek fizetésének mini­
 27. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mumát, miként fog az emelkedni; de e fontos hírrel
kapcsolatosan önkint felmerül előttünk a kérdés: hát a
protestáns lelkészek fizetésének kipótlásárúl szóló tör*
vényjavaslat mikor fog elkészülni? Szeretnék, ha már
egyszer arról is írnának a napi lapok, de bizony azt
tapasztaljuk, hogy a mi dolgainkkal, a protestáns egy­
ház kebelében felmerülő lényeges kérdésekkel, nem sokat
törődik a napi sajtó, mig egy kath. püspök, vágy csak
plébános is, ha már házából kimozdul, vagy a nyilvá­
nosság előtt csak tíz szót szól is, azt már hosszú hírek­
ben közlik s nagyjelentőségű kommentárokkal kisérik.
Természetes, hogy a világ előtt, a közvéleményben
az az irányadó, mit a napi lapok imák; véleményein­
ket jobbadán mi is azokból alkotjuk meg, legalább a
laikus elemnek abból kell megalkotnia, mert a hivatalos
vélemények, levelezések tartalmát legtöbb esetben csak
akkor tudjuk meg, a mikor már fait accomplival állunk
szemben.
Mit jelent ez? Talán nem azt, hogy Magyarország
egészen Regnum Marianum lett; hogy katholikus a kor­
mány, katholikus a sajtó, katholikus az uralkodó vallás,
és a közönség is? Oh nem, világért sem; hiszen, pro­
testáns a kormány elnöke; protestáns igen sok napi
lapnak a szerkesztője ; recepta religio a protestáns vallás
és itt e haza földjén , él ennek négy milliót meghaladó
követője.
S mégis, mi az oka, hogy rólunk oly keveset tud
a világ, oly keveset foglalkozik a sajtó ? Valljuk meg
őszintén: az, hogy élhetetlenek vagyunk. A magunk dol­
gát nem tudjuk elég híven felkarolni, nyomorúságainkat
nem- tudjuk elég híven föltárni; ügyeinket, bajainkat
meg egymás közt sem beszéljük m e g ; vallásunkból meg
éppen oly keveset csinálunk, hogy talán egy felekezet
sem oly lágymeleg, mint mi. Nagyjaink, világi méltósá­
gaink, kik állásuknál, hivatásuknál fogva ügyünket évti­
zedekkel vihetnék elő egy-egy pillanat alatt, szavunk­
nak súlyánál fogva százados mulasztásokat pótolhatnának
helyre: nehogy felekezeti érdekeknek láttassanak szol­
gálni, s nehogy az irántuk táplált jó véleményt elve­ javaslatot készít a katholikus kongruáról, de mélyen
szítsék, inkább a kath. templomokba mennek imádkozni,
sem hogy fontosabb felekezeti érdekeinkért magukat
ekszponálják. Pedig, ha érettünk világi nagyjaink nem
szállanak síkra, ha ők nem forgatják a fegyvert, és vív­
ják a harcot azzal a nemes elszántsággal, hitbuzgóság-
gal, mint dicső emlékű őseik tevék: bizony, a mi óbé-
gatásainkat nehezen hallják meg illetékes helyen, s ha
netalán meghallják is, kevés hitelt adnak neki.
Lám csak, a katholikusok minden dolgukkal mi­
lyen nagy port vernek fel. Szent nép, cs királyi papság
egyiránt talpon van minden nevezetes kérdésnél. Mert
kicsoda merné állítani, hogy csak a legközelebbi képvi­
selő-választásokról emlékezzem meg, hogy a néppárt
harca és küzdelme c.supán a Z i c h y Nándor ur harca
és küzdelme lett volna? És kicsoda hinné el, hogy mi­
dőn egy hecc-káplán annyira ekszponálja magát a »szent
hitért«, a midőn bujtogat> lázit, arról semmi tudomása
ne volna a püspök uraknak? Bizony, csak a vak nem
látja a katholicizmus jól szervezett gépezetét, mely szü­
net nélkül tes£r mozog, ir, beszél, mert ezt kívánja az
egyedül üdvözítő egyház. S ime, ott az eredmény.
219.
De. hogy felekezeti elfogultsággal ne vádoltassunk,
tekintsük meg a társadalom más osztályait. Ott van a
hivatalnoki kar, ott vannak a tanárok, néptanítók. íme,
mily hatalmas mozgalmat indítottak, mennyire felrázták
a társadalmat, megnyerték a közvéleményt; de el is
érték ám a célt, mert maholnap néptanitŐ-káhtorainknak
is jobb fizetésük lesz, mint a papoknak. Nem az irigy­
ség szól belőlünk, isten mentsen attól; hiszen, mi min­
den embert boldognak szeretnénk tudni, és látni, hanem
fáj az a méltánytalanság, az a kicsinylés, a mi sokszor
éri a protestáns egyházat és papságát.
Mondják talán, hogy amott, a hol javítás történt,
a nyomor szembetűnőbb, a helyzet ismertebb, az élet­
pálya fontosabb volt. De, kérdem: igaz e ez r Hát, nem
elég ismeretes a protestáns egyház helyzete, külső és
belső állapota; hát, egy titkos rendet képez a protes­
táns papság, melyhez hozzá férni, nem lehet; hát, nem
elég fontos, nem elég kultur-missziót teljesítő a protes­
táns papi pálya ? Hiszen, ha van egyház-szervezet, úgy
a protestáns egyház-szervezet az, mely a népképviseleten
nyugszik, s igy annak minden intézménye, minden dolga,
baja a hívők által a maga valóságában ismerhető meg.
Világi nagyjaink pláne nem csak törvényeinket, egy­
ház-szervezetünket ismerik, hanem annak kormányzatá­
ban is. mint gondnokok, képviselők, tanácsbirak, tevé­
keny részt vesznek, legalább is részt kellene venniük.
Ha tehát ügyünket még sem méltányolják úgy, a mint
az érdemes volna, s annak érdekében nem fejtenék ki
oly akciót, mely azt diadalra is juttathatná, bizony, bi­
zony aggódva kérdezzük: hát ezek ülnek-e a B e t h l e ­
ne k , a B o c s k a y a k , a R á k ó c i a k székében ? Es
ha valamely egyház jót, nemeset, igazat akar, úgy mi
vagyunk az, mély mindig ugyanazt akartuk, és akarjuk.
Hiszen, ma is pro Deo, pro patria et pro libertate küz­
dünk, harcolunk; az idealizmusért szenvedünk, tűrünk;
hát, vájjon e magasztos erények ellentétben áBanak a
mai kor hazát, és kormányt, megtartó, hangzatos libe­
ralizmusával ? Nem, s mégis ez a liberalizmus törvény­
hallgat a protestáns papi fizetésekről.
Hát, mi ezt véges elmével meg nem érthetjük, az
bizonyos; annak a magas állampolitikának a titkaiba
be nem pillanthatunk, az is iga z; de az eseményeket
madár-tavlatból szemlélve, annyit mégis konstatálhatunk,
hogy a protestáns egyház befolyása, tekintélye, ereje
kezd meggyengülni. É> pedig az a sajnos a dologban,
hogy nem csak a külső erő, külső tekintély gyengül,
hanem a hitnek csodákat mivelő ereje, és hatalma is.
Elvégre, még amaz, a külső hatás csökkenése nem volna
olyan nagy baj, mert azt igen sokszor egyes korszakok
uralkodó eszméi, egyes pártok hatalmi túlsúlya is okoz­
hatják, s igy csak idő kérdése, hogy újból visszaálljon
a régi helyzet; de mikor a belső, hitbeli erő s a szere­
tet végtelen hatalma csökken meg, /ez már súlyosabb
természetű, mert végképpen aláránthatja amazt is. Pro­
testáns egyházunk belső ereje pedig több oldalról ostro-
moltatik, s különösen az aláhanyatlott év statistikája
egy cseppet sem mutat kedvező eredményt. Szaporod­
tak a vegyes-házasságok s többnyire a katholikusok
előnyére; egyes egyházainkból több tért ki, m int a meny-
 220. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyit átvettünk, s mindezek mellé terjednek a legkoze-
lebbrűl minket reformátusokat fenyegető szekták» a bap­
tisták, nazarénusok.
A helyzetet korántsem akarjuk roszabbnak feltün­
tetni» mint a milyen tényleg, sőt lehet, hogy elszigetelt
helyzetünknél, és állásunknál fogva, még meg sem lát­
hattunk mindent: de azt semmi esetre sem lehet tagadni,
hogy a protestáns egyház kebelében napi renden lévő,
fontos kérdések nincsenek úgy felkarolva, a mint kel­
lene, s azok mellett nem fejt ki elég erélyes akciót sem
a papság, sem a világi elem, pedig mindkettőnek egy­
formán volna feladata és kötelessége.
Mit cselekedjünk tehát:
A világi hatóságok, testületek ügyeik megbeszé­
lése végett, röktön kongresszust tartanak, hol is feltárva
minden sebeiket, a sajtó útján megismerheti ország­
világ. Papi körökben is fölmerült a kongressus eszméje,
hogy pl. az erdélyi egyházkerület papsága, világi ele­
mének szine-java, sőt az egyházak egyszerű küldöttei
is gyűljenek össze és tanácskozzanak. Magunk részéről
az eszmének nem vagyunk ellenségei, hiszen, ha még a
szociálista földmivesek is kongresszust tartanak, a mi
kálvinista, jSftpias szerénységünk is talán megengedhetne
ennyit magának, mikor éppen saját érdekeinkről van
szó: mégis, a jelen körülményeket nem tartjuk olya­
noknak, hogy az kellő eredménynyel biztatna. (De azért
szeretnék más véleményt is hallani.) Hanem igenis, van­
nak nekünk arra alkalmas fórumaink, testületeink, és
szólaltassuk meg azokat. Ott van első sorban az e g y ­
házkerületi papi értekezlet, mely a maros-vásárhelyi fé­
nyes siker után mélységesen hallgat. E g y ily tekintélyes
testület, ha erélyesen emeli fel szavát, lehetetlen, hogy
illetékes helyen is arról tudomást ne vegyenek. És az
egyházmegyei papi értekezletek, gyűlesek is mind meg-
annyi alkalmas hely, hol a napi renden levő kérdések
mellett erélyesen síkra lehet szállani.
De minden esetre, elég nagy számú, és tekintélyes
világi főurainkat kell megnyernünk, a kiknek ugyszólva
kezeik közé van letéve az ország kormányzása, hogy
országos gondjaik mellett, fordítsanak egy parányi figyel
met a prot. egyházra és annak papságára is. Arra a
protestáns egyházra és papságra, melyet csak az imént,
mikor szükségük volt rá, olyan hazafiasnak, olyan sza­
badelvűnek deklaráltak, hiszen ennek ügye az ők ügye
is, a haza ügye is. Most mutassák meg, hogy igazi pat-
rónusck, igazi gondnokok, és eszközöljenek ki egy tör­
vényjavaslatot, melynek címe ez lesz: a p r o t e s t á n s
e g y h á z a k s e g é l y e z é s e , és a p r o t e s t á n s l e l ­
kész! fizetések kipótlása.
Addig pedig, ne vegyük le a kérdést napi rendről;
beszéljünk róla minél többet. Semper idem.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897* június 29.
Elnökölt, főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: Szász Dénes, Becsek Lajos, Parádi Kálmán, ig.-
tanácsosok, Deák József, pénztárnok, Maksay János,
számvevő és Márkus János, titkár, ki a jegyzőkönyvet
is vezette.
27. szart*.
Elnök aa. az ülést megnyitván, szomorúan jelenti,
hogy gróf Bethlen Gábor, egyházkerületi főgondnok aa.
folyó hó 25-én, Keresden elhunyt, s ^7-én eltemettetett.
Ig.-Tanácsunk nevében az elnökség, hálája és kegyelete
jeléül, díszes koszorút helyeztetett a b. e. főgondnok
ravatalára s dr. Vátyi Gábor, elnök-helyettes, Kenessey
Béla, ig.-tanácsos és dr. Kádár János, s.-titkár aaiból
alakított küldöttséggel képviseltette magát a gyász-
szertartáson. Javaslatba hozza egyúttal elnök aa. hogy
az elhunyt nővérének, Máriaffy Albertné grófnőnek,
küldjön lg-Tanácsunk részvétiratot, s annak idején'te­
gyen előterjesztést a közgyűléshez a megürült főgond­
noki állás betöltése iránt. Ig.-Tanácsunk mély részvéttel
vette tudomásul elnök aa. bejelentését, és az elnökileg
tett intézkedéseket helyeselve, főt. püspök aa. javaslata
értelmében, elhatározza, hogy az elhunyt gróf nővéré­
hez részvétira* ot intéz, a megürült főgondnoki állásnak
a jövő évi egyházkerületi közgyűlésen leendő betöltése
iránt pedig intézkedéseket tesz.
Ezután bemutatta elnök aa. az ülésen kívül elnö­
kileg elintézett ügyek jegyzékét. A tett intézkedések
jóváhagyó tudomásul vétettek.
A bálványos-váraljai papválasztás ügyében t. Lő­
rinc János, sz.-nyiresi pap aának pályázatra bocsátása
tárgyában kelt elsőfokú közigazgatási bírósági ítélet
ellen a választók egy része által felebbezés adatván
be, Ig.-Tanácsunk, mint másodfokú közigazgatási bíróság,
az ügyet beható tárgyalás alá vette, s annak eredmé­
nyében az elsőfokú ítéletet föloldotta, uj tárgyalás és
ítélethozatalra utasítván az eljáró elsőfokú bíróságot,
I minthogy a vizsgálat rendjén több lényeges körülményre
| nézve nem hallgattattak ki a tanuk.
! Kolozsvári egyházközségünk előterjesztéséből ér­
j tesülvén Ig.-Tanácsunk arról, hogy a betöltés alatt álló
I negyedik papi állomását, Molnár Lőrinc, püspöki titkár
j aa. meghívása utján óhajtja betölteni: Ig.-Tanácsunknak
! e meghívás ellen kifogása nincsen, ahhoz maga részéről
is hozzá járul, s kilátásba helyezi, hogy a meghívandó
lelkész aát. a Szeret etház igazgatásával, kellő tiszt el et-
dij mellett, meg fogja bízni.
Id. Márton Ferenc és társai, m.-décsei lakosoknak
a papi fizetés emelése ellen beadott panasza elutasitta-
tott, mert a megtartott előleges vizsgálat rendjén ki­
tűnt, hogy a 100 frt. fizetés-pótlás, kellő fedezet és a
törvényes formák megtartása mellett, állapíttatott meg,
és csak nehány hívünk ellenezte azt, kik rábeszéléssel
bírtak rá nehányat a panasz aláírására, sőt panaszlók
legtöbbjének nevét, azok tudta és beleegyezése nélkül,
írták alá. Egyúttal komolyan rendre utasította Igazgató-
Tanácsunk Márton Ferenc aát. mint az alaptalan panasz
szerzőjét.
Lozsárdi egyházközségünk templomépitési terve
és költségvetése, a műszaki előadó aa. által javasolt
módosításokkal, jóváhagyást nyert és az építkezés fo­
ganatosítása engedélyeztetett.
Úgyszintén engedélyezte Ig.-Tanácsunk a nagy-
moni egyház részére az iskola és tanítói lak kijavítását
és a költségek részbeni fedezésére kiutalta az egyház
község központi kezelés alatt álló 557 frt. 70 krnyi
pénzét.
 2 -j. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Galací deszolált egyházközségünknek a br. Wesse-
lényi-család áltál épített kisded temploma, az idő vi­
szontagságai, és kellő felügyelet hiánya miatt, nagymér­
tékben megrongáltatván, az alig tizenhárom lelket számláló
egyház azt helyreállítani, nem tudja, hanem hajlandó
volna iskolai, vagy óvodai célokra az államnak átadni,
hogy végleg össze ne ömöljék. Illetékes esperes aa. ide­
vonatkozó fölterjesztése értelmében elhatározta Igazgató-
Tanácsunk, hogy elebb fölkéri br. Wesselényi Miklós
aát. a templom helyreállítására, és állandó felagyelteté-
sére, hogy az az oláhok szándékos, és roszakaratu ron­
gálásának jövőre kitéve ne legyen, s csak ha a báró aa.
vonakodnék ezt teljesíteni, adná beleegyezését az állam
részére leendő..átadásba.
Nem találta teljesíthetőnek lg. Tanácsunk a tekei
lelkész az iránti kérését, hogy a nagyidai egyháztól élve­
zett kepe megváltásául folyósított 66 frt. 47 kr. kiuta­
lása alkalmával beszüntetett 20 frt. központi járandósága
továbbra is folyosittassék, mert e 20 frt. a fönnebb em­
lített 66 frt. 47 krban benne foglaltatik.
Leitn^r Elek, m.-zsombori gazdatiszt aa. jelentvén,
hogy a folytonos esőzések miatt keletkezett egymásután!
árvizek rendkívül nagy károkat okoztak, sőt az épüle­
teket is megrongálták: Maksay János, számvevő aa. a
hely színére kiküldetett az épületek biztonsága tekinte­
téből szükséges intézkedések megtételére, megbizatván
egyúttal azzal is, hogy az Almás vize medrének, az
érdekeltek által megállapítandó módozat szerinti, mélyí­
tése tárgyában hozandó határozathoz hozzájáruljon.
Zilahi kollégiumunk elöljáróságának amaz elhatá­
rozását, mely szerint az újabban megnyert 1000 fr . ál­
lamsegély terhére, három idősebb tanárának fizetését
1600— 1600 írtra, két tanárnak fizetését 1400— 1400
frtra emelte, és a fenmaradó 200 frtot iskolai bútorok
beszerzésére határozta fordítani, lg. Tanácsunk jóváha­
gyó tudomásul vette, azzal a határozott kikötéssel, hogy
a fönnebbi fizetésemelések, az államsegély állandó folyó­
sításáig, csak ideiglenes jelleggel bírnak, s az államse­
gély netaláni megvonása esetére, az illető tanárok, e
pótlás erejéig, semminemű igényt sem támaszthatnak a
kollégium pénztárával szemben.
Több tárgy nem leven, elnök aa. az ülést bezárta.
r* s-
Ezek is okmányok.
»Rés j u d i c a t a « előtt állunk.
Folyó hó 5-én levélkét vettem a helybeli posta utján,
Pokoly József úrtól. A levél » E g y o k m á n y « feliratú
nyomtatványt foglalt magában, mely főtiszt, püspök urnák
azt a magán-ievelét tartalmazza, melyet május 2 7 én hozzám
intézett, és a melyre én is hivatkoztam lemondásomban.
A püspök ur levelének közlésére, természetesen, azért
kért, és nyert felhatalmazást Pokoly ur, mert a debreceni »Prot.
Lap«, az odavaló »Ellenőr«, a nagyváradi »Ébreszt és
a budapesti »Szabad Sajtó« tudomást vevén lemondásom­
ról, álláspontjukhoz képest, elég keményen megtámadták
fakultásunknak, mondjuk, hányát, és kifejezték véleményüket,
hogy nekem elégtételt kell kapni. Nó hát, e levélnek közlése
válasz e támadásokra és egyszersmind dokumentálása annak,
hogy a fakultásban mindenek^ rendben vannak; semmi kí­
vánni való fenn nem forog; én voltam igazságtalan, és a
lapok támadása méltatlan; és mert a püspök levele öt nap­
22 I
pal kelt lemondásom előtt, belőle indokaimról is felvilágo­
sítás szerezhető.
Jól van. Köszönettel tartozom Pokoly urnák, mert ez
által én is felhatalmazhatom magamat, hogy közre adjam
az én levelemet, melyre a püspök ur azt a feleletet adta,
mely most nyilvánosságra hozatott. Az én levelem e z :
Kedves Dom okos!
Tudom, hogy igen sok, és fontos dolgaid között e
nehány sorommal untatlak, izgatlak. Bocsáss meg. Nem te­
hetek másképpen. Lehet, hogy ez az utolsó.
A közelebbi 'szerdán való beszélgetésünk pozitív ered­
ményre nem vezetett. Az én aggodalmaim ei nem oszoltak.
A te szóbeli nyilatkozataid nekem biztosíték, de a nyilvá­
nosság előtt, a hol a fakultás ügye áll e pillanatban, egé­
szen homályos. Pedig ez a fő.
Én a »Prot. Közi.« 17 ik számában r á d hivatkoztam.
Reméltem, hogy intencióimat méltányolni fogod. Felhívtam
figyelmedet szóval, hogy a mely pillanatban t e élére állasz
annak a józan gondolkozásnak, mely egyházkerületünket ma
áthatja, és a fakultás ügyét ez irányba tereled: te hosszú
időken keresztül vezére vagy, és leszesz annak a higgadt
meggyőződésnek, mely mindig irányadónk volt, hogy tenni,
munkálkodni kell, de az őrültek a bolondok házába valók.
Ezzel a vezérséggel egyúttal végképpen útját vágnád annak
az iránynak, mely ez idő szerint szégyene a magyar kálvi-
nizmusnak. és a melynek vezetői Szabó Aladár ur, és a mi
nagy reményekre jogosított theol. fakultásunknak egyik ta­
nára, dr. Kecskeméthy ur, kinek működése szánalmat, és
gúnyt kelt az ahhoz értők ajkára sok áldozattal fölemelt
theol. fakultásunkkal szemben.
Vártam elhatározásodat. Reméltem, hogy igazat adva
nekem, elégtételt fogsz szolgál atni a/ért a megbotránkoz­
tató inzultusért, hogy ( — — — ) aberrációjában azt dobja
az egyházkerület érdemetlenül bár, de mégis második hiva­
talnokának arcaba: h o g y s z a v a i t n e m m o n d o t t a k ­
nak tekinti.
K ét hete, hogy itthon vagy. K^t hét óta hallgatsz. És
én két hét óta keresztül mentem minden lelki gyötrelmeken.
Nem magamért, hanem a fakultásért és az egyházkerület
békességéért.
Kérlek, Domokos, válts meg a kínszenvedéstől. Ha
őket egészen szivedbe fogadtad; ha meg vagy nyqgodva,
hogy az egyházkerületnek, sőt az egyetemes magyar kálvi-
nizmusnak javára szolgál — az én véleményem szerint — ez
a balgatag tévelygés: add értésemre, és én tudni fogom
kötelességemet, és a minden nap közelebb jövő közgyűlés
e l ő t t már megszabaditlak egy oly tehertől, az én szemé­
lyemtől, mely a mai viszonyok között immár csak alkal­
matlan. Minden esetre, fentartom magamnak a jogot, hogy
meggyőződésemnek érvényt szerezzek a protestáns felvilá­
gosodás, hagyományaink, és a józanész nevében.
Felesleges mondanom, hogy én ezt a dolgot elposvá­
nyosodni, nem engedhetem. A csirkvenicai levéltől máig
másfél év telt el, és a seb ma jobban fáj, m.nt akkor.
Nem a magam sebe, hanem az, mely a fakultás eszményén
ej tetett. Beszéltem sokat a »Prot. Közlönye-ben eddig erről.
Többet fogok ez u*án, meit exponáltam magamat, és látva
a hangulatot, az én közönségemet meg nem csalhatom.
Dom okos! Isten látja lelkeraet, nem vágyom a Korio-
lán szerepére megőszült fejjel. Borzadok attól a gondolat­
tól, hogy én támasszak visszavonást az anyaszentegyházban,
és szerezzek elégtételt azoknak, kik a fakultás megalapítása
ellen küzdöttek és nekünk ellenségeink ma is. ü g y nézem,
hogy a dolog sokkal nagyobb, fontosabb, hogy sem a g y o n -
hallgatni lehessen. Ma kaptam egy levelet Püspök-
Ladányból, Eross Lajdstúl, pap ott, erős meggyőződésű kál­
vinista pap. Ő közli velem, hogy Ő, és a d e b r e c e n i e k ,
kikkel levelezik, tőled várják a m e g v á l t á s t . . .
Kitartottam püspökséged alatt híven. Ezek a » f u t ­
k o s ó e v a n g y é l i s t á k c elhintették kozinkbe a vélem in y -
különbséget. Békitsd ki, ha tudod, Domokos, az isten ne-
 222. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
véje kérlek. Ha az én. negyven esztendős szolgálatom, és
irántad való barátságom kevesebb, mint a Kecskeméthy ur
» s z ü z e s s é g i e g y l e t e « : akkor én meghalok; de Heine
szerint, minden halott égy é l ő t visz magával. Ez az é l ő
a z ; egyházkerület békessége, nyugalma.
Domokos1! .Emlékezz meg arról: ha egyik. :.szemed
megbotránkoztat,, yájd ki azt. Ha én vagyok: dobj el en-
gem et; ha nem én vagyok : dobd el a másikat.
Tisztülrii kell á látóhatárnak; mert a ki setétben
botorkál, elesik.
Nem akartalak meglepni elhatározásommal. Ezért írtam
e levélkét. Forró óhajtásom az egyházkerület békéje, nyu­
galma, boldog felvirágzása. Eszményem: a fakultás dicső­
sége, az a magas színvonal, mely az első ily rangú intéz­
ménynek Magyarországon büszkesége és ambíciója kell hogy
legyen.
Kérlek, határozz. A mint akaratodat velenr tudatod:
vagy leszerelek, vagy indulok a magam útjára, tekintet nél­
kül arra, hogy élet, vagy halál.
Szives kézszoritással
Kolozsvárit, május 26. 1S97. Szász GerŐ.
* |
»Opposita juxta se posita, magis elucescunt.« A püspök i
ur levelét jövő számunkban mi is közölni fogjuk, hogy tar­ !
talmával mindenki megismerkedhessék, és Ítélhessen e do­
logban saját belátása szerint. Egyelőre, sajnálatomat fejezem
ki, hogp a dolgok ide fejlődtek. Pokoly ur is azt mondja
hozzám intézett soraiban: »nagyon óhajtanám, ha még most
a tizenkettedik órában ketté lehetne ez átkos viszályt met­
szeni,« azonban, sem az én sajnálatom, sem az ő óhajtása
ezt meg nem teheti. Megteszi az a »Vis major«, melynek
neve idő, eszme, szellem. Megtehetné ugyan egyéb máski
i s ; de erről hallgatok.
Arra sem reflektálok, hogy Pokoly ur azzal vádol,
hogy lemondásomban »önkényesen és célzatosan« használ­
tam fel egy pár passzust a püspök ur magán leveléből. Az
nagyon természetes, hogy egy szép virágos kertből nem
szakítunk le minden virágot. Nekem ezek tetszettek ; nekem
ezek kellettek. Pokoly urnák amazok. E felett megnyugod­
hatunk.
De abban téved Pokoly ur, hogy én Ígéretet tettem
voh hogy kinyomatott lemondásombúl még barátaimnak
sem adok. (Honnan tudja ezt?) Adtam a püspök urnák
is. Annyit mondottam, hogy ha békésen eligazítható lesz a
dolog, magától elesika kiosztás .szüksége: azonban ez nem
történvén mieg, ugyan mi tarthatott volna vissza, hogy bará­
taimmal meg-ne ismertessem indokaimat?
Azt meg éppen nem értem, honnan állítja Pokoly ur,
hogy lemondásomat visszavontam:
Egyszer már beadtam lemondásomat márc. 3-ról kel­
tezve. Igaz, ezt visszavontam a püspök ur óhajtása szerint;
de a jun. 2-án az Ig.-Tanácsnoz beadottat én vissza nem von­
TÁRCA.
Jelenet az égben.
»Szol vala az Ur a főangyalnak: Eredj szolgám a
földre, tekintsd meg, mit mivel a lélekkel az emberszülte
lény. Hallom, a föld salakjában csodás élet pezseg, az em­
ber nagy és dicső, méltó az alkotóhoz. Eredj alá és lásd,
miként él, mozog? Mi a köre? A z e m b e r é r d e k e l .
A föangyal bejárta a told határát s mikor felgyűlt az
Ur fényes udvara, visszatérvén, igy szólt: Uram, a földön
mozgalmas élet van, valóban. Megfigyeltem az embert
láttam benne 'sók ferdeséget is, de láttam észrevételre méltót;
méltót az' éghez, az eredethez, hozzád. Engedd, azonban,
oh uram, hogy szóljon magáról az ember m aga; engedd,
színed elé bocsátnom őt. Hiszen, önmagáról az ember úgy
2 j. szám.
tam. Az Igazg.-Tanács egyszerűen v i s s z aa d t a, ama leirat
kapcsán, melyet lápunk 24 számában » A d a l é k « címen
közöltem is. Ezt a Utalót' éri a közgyűlést megelőző naponr
Jún. 9-én délelőtt l o órakor vettem: D él előtt és dél után­
iértekeztem a püspök úrral,... de eredményre nem vezetett és
igy következett be, ..hogy a gyűlés napján a közgyűlés el­
nökségéhez a következő beadványt intéztem.
Nagyméltóságu elnök,
Kegyelmes uram !
Több heti lelki zaklatás és gyötrelem győzött a tes­
ten. Nem vagyok ágyban fekvő beteg, de a lelkem fáj
Ha ebből a betegségből van meggyógyulás, azonnal
szolgálatára leszek forrón szeretett egyházamnak: de most.,
mély tisztelettel kérem, hogy bárminő egyszerű és igényte­
len is legyen állásom, ez ülésszakra felmenteni, és helyet­
tesítésemet elrendelni, méltóztassék. Ha netalán a főtiszt,
közgyűlés ezt magára, nézve alkalmatlannak találná: k é s z
vagyok, á l l á s o m a t r e n d e l k e z é s é r e bocsátani.
| Fogadja excellentiád hazafias, legmélyebb tiszteletem
1 kifejezését.
Kolozsvárt, junius 10. 1897.
Szász Gerő,
ev. ref. esp. egjűiázkerületi jegyző.
*
| Igaz, hogy e sorokat, mint esperes, és egyházkerülcti
! jegyző Írtam alá, de nem azért, mintha én visszavontam,
volna lemondásomat, vagy mert az Xg.-Tanács nem fogadta
el, holott el sem fogadhatta, mert mandátumomat nem tőle
vettem, hanem a közgyűléstől és mig a közgyűlés nem ha
tározott, joggal jelezhettem állásomat. Igaz, hogy e beadvá­
nyomban jelezhettem, tán jeleznem is kellett volna, hog>
lemondásomat beadtam, és arra célzok utolsó passzusommal
^ melyre fölkérem a közgyűlés figyelmét, és melyre a fn'sulyt
| helyeztem. A közgyűlés azonban nem vette figyelembe be-
j adványom utolsó passzusát, úgy értesültem, hogy fel sem
j olvasták : »kész vagyok, állásomat rendelkezésére bocsátani«,
és helyettest nevezvén ki, a dolgot elintézte. A közgyűlésre
nézve ez idő szerint valóban el van intézve; de rám nézve,
a mint Írtam is 24-ik számunkban, »a d o l o g e z z e l b e ­
v é g e z v e n e m l ehet«.
Tudom, hogy milyen parányi pontocska vagyok én
azokhoz a hatalmakhoz (!) képest, melyekkel sorsom szembe
hozott. Tudom, hogy minő sors várja az én ideálizmusomat.
Mindegy. A z emberek elmúlnak: és én az én igazságom
győzedelmébe vetett hittel, és meggyőződéssel múlok él.
j Hanem előbb lassankint elkészítem ennek a dolognak a
• hűséges képét, hogy legyen emléke annnak a nehéz meg-
I születésnek, melyet nagy dic őséggel, és a protestáns fel­
világosodás diadalmával kell hogy expiáljon valamikor a
fakultás, majd ha kinő a gyermek-korbúl.
Kolozsvárit, jul. 6. 1897. S zá sz Gerő-
is úgy beszél, hogy ha angyalok, avagy emberek nyelvén
szólanánk is, egyre megy.
Jóváhagyólag intett az Ur. És ime, az égi színen meg­
jelent egy földi lény. Arca kifejezésteljes, bátor, s mint ki
a szó művészetében jártas, pathétikus hanghordozással beszélt:
Nagy alkotó, ki végeden űrt kimérted! Engedd,
csodálnom fönséged körét. Minő ünnep, minő zengzet, és
mennyi elragadó szépség! A menny valóban minden mű­
és vészetet meghalad. Valamit értek hozzá, a festett mennyet
ismerem, sőt szerepeltem, mint Lucifer, mint angyal, mint
isten. Oda lenn mi is képzeletet meghaladó dolgokat vará­
zsolunk elé. Alkotók, művészek vagyunk. Életet lehellünk a
kőbe, színbe, hangba. Az én deszkáim a világot jelentik.
 27- szám. P R O T E ST Á N S K Ö ZLÖ N Y. 223.
■ * 1 ■<
. • 1 -__ i__

Bennem megszólalnak az emberi nagy szenvedélyek, az megsemmisítsük. A világ csodálattal és mérhetetlen hálával
eíény és a bűn, a szerelem lés a dics vágy, élv és hatalom- néz ránk. Oh, mennyi könnyet is törlünk mi lé, mennyi
szomj, hősi bátorság és elvetemedettség. Könnyeket fakasz­ gyászt hárítunk el; enyhítjük a harctér borzalmait, pí­
tok és kacagtatok, lelkesítek és. irtózatot keltek. Én az em­ rokra megyünk a gyermekirtó rémmel. Ha mi ott. lehettünk
bert'álmokba ringatom, feledtetem vele a valót. Hajlékaim volna Egyiptomban, nem halt volna meg minden elsőszü­
tündér-paloták, mélyek nyílásain áradatkint zúdul be a lött. Beoltunk, immunizálunk, operálunk. Királytól az utolsó
tömeg. Jutalmam a taps, az elragadtatás; iszom á dicsőítés koldusig, mindenki ránk szorul, és senkitől sem vonjuk meg
kéjes italát. Oh, mily gyönyör! Igaz, hogy a mámor el­ a segélyt. Nézd a nagyszerű palotákat, hol feloldoztatásért
száll, a pohár összetörik. Végzetem a fénykörbűl lelépni a ezerek esdekelnek a nyavalyák alól. Nézd a családokat,, az
sötét kulisszák mögé, meghalni,-éLve, elfeledve Áh, ke­ anyákat. Minden tekintet rajtam iü gg remegve, 'ár; r.emélr
gyes istenek . . . olykor csodát, mint egy istentől.
Az angyal csendet intett Az Úr pedig érdekkel hall­ Elég, szólt az ángy ál, álljon más elő.
gatta vala. És megszólala egy máidk : az embert azzá, a mi, én
Uj alak jelent meg a fényben. tevém; mindabban, mi szépet,nagyot müveit az ember-elme:
Dicsőség néked, Eszme! Ha van, mi földet a meny­ pars magna fűi. Én bontogattam a magasra szálló elme
hez, embert istenhez hasonlóvá teszen, az a gondolat, szárnyait. Neveltem. Enyém az emberiség fáján a hajtás,
az eszme. Ez az én munkám. A meggyujtott fáklya vagyok gondozom, nyesem, hogy- gyümölcsöt hozzon. A nevelés:
az emberek között és világitok. Megéneklem a dicsőt, bű­ teremtés. Embert teremtek a magam képére. A szülő után
bájos dalt zengek a szerelemről; suhogtatom a gúny és éle az ember hálája engem illet, ki szellemét dajkáltam, meg­
ostorát Elandalitok, mint a dalos madár, majd fölriasztok. tanítottam a maga lábán járni. Templomaira az iskolák,
Eszméket dobok a tömeg közé. Szavam ezer szárnyakon a melyeknek, mint méhkasoknak, rajzik, zsong a népe.
repül naponta szét; fegyverem a toll. E fegyvert rettegi a Nemzedék jő, nemzedék megy, és folyvást növekszik sere­
zsarnok. Eszményem a szabadság. Palota és kunyhó egy- gem. A szülő tőlem reméli, hogy magzatát emberré teszem;
iránt otthonom. Mindenki ismer, és szeret; mindenki rám ra- a nemzet tekintete rajtam csüng, hogy okos, értelmes, mü­
gyogtatja szemsugarát, s halhatatlanitva, istennek ajándékakint veit polgárokat teremtsek számára. Mi a nemzet napszá­
ünnepel. így haladok megkoszoruzottan, hozsánnával kisérve, mosai vagyunk, s büszkén vesszük magunkra e nevet, mely
virággal hintett úton, a sokaság között, »sírva is, vérezve is oly sokat jelent. Jelenti, hogy sorsom olykor nyomor, de
ihlett boldogságban, mennyei glóriában...« Isten, mikint kárpótol köröm függetlensége, munkám eredménye, hivatá­
szemedből napok, csillagok, üstökösök szikráznak: szelle­ som fontossága. Nem garason számítom a hasznot, hanem
memből is üszkök pattannak a gyúlékony tömegbe, világí­ lelkem öntudatában, a mely fejemet büszkén hordozni kész­
tani, tüzet gerjeszteni, lángokba hozni a világot, izzóvá tet. íg y járok az emberek között emlékeztető jelkint: szel­
hevíteni a kihűlt csillagot: a földet. lem munkásai emlékezzetek ifjúságotokra, az alma materre,
Ekkor az angyal elnémitá a szólót. mely dajkáló anyátok, a diplomára, mely kenyeret, tisztes­
Újabb jelenés. séget ad.
Ez hát az ég, az legfőbb fórum, a melyhez az em­ Most ismét más alak tűnt fel a mennyei fénykörben,
berek appellálni szoktak, s a honnan már nincs fölebbezés. s a mély gondolkodás redős homlokán sejteté a tudóst.
Előttem állsz hát legfőbb kormányzó, örök biró, s ki oly A mi el van rejtve, nekem nyitott k ö n yv; szemem
sokakat itélőszékem elő álliték, most magam vagyok idézet kifürkészi a csillagok útjait s behatol a földrétegek mély­
alatt. Úgy van, uram, én kormányoztam, bíráskodtam a ségeibe. A nagy természet titkos erőit megfékezem, a vil­
földön. Üldöztem a gonoszt, védtem a személyt, a tulajdont, lám kezemben engedelmes gyermek. A találmányok özönét
a jogot. Oldoztam és kötöztem. Alapelvem a T e tízparan­ adtam az embernek, s mély szellemem e gyermekei ezerek
csolatod ; templomom a jog palotája; bibliám a törvény- munkáját végzik. Az embert, a ki rabszolga és barom volt,
könyv. Nekem ott lenn a földön szép hatalmam volt; az j felszabadítottam az agyonsajtoló nyomás alól? Igen, az em­
emberek kegyet keresni jártak hozzám, de nézd arcomon a ber a kutató, felfedező tudomány eszközeivel boldogul. Sze­
szigor vonásait. Igazság, jogtisztelet, egyenlő mérték; igaz­ rintem ez célja az életnek. Óh. én jártam e labirint szám­
ság. mint az istennél az égben. talan tekérvényeiben, s ha, a mi itt körülöttünk var., a
De a főangyal intett, hogy hagyja abba, mert másikon minek hieroglifjei megaszalták arcomat, ha abban a nagy
a sor. könyvben olvasni fogok tudni, bízom, hogy titokzatos mű­
Van betegség az angyalok között? Van halál a hal­ helyében, teremtő, átszüremtető munkájában, nagy lombikjai
hatatlan égben r Nincs. De annál több a földön. Ott él az közepett, meglephetem az istent.
embernek nevezett »örök beteg.« Tekints le, uram, ha ér­ Mozgás támadt a körben, döbbenve állt a n?gy sok
dekel a föld, és nézd meg a mi munkánkat. Beszélik, hogy angyal, de intett az Ur, s a mig nyugodt fenségü homlo­
egy nagy orvos élt egykor Izraelben. Halottakat még nem kán olvasható lön: meghallgatám, körében mindenik hogy
támasztottunk föl ugyan, de a sánták járnak, a vakok lát­ sáfárkodik, és mily merészre tör s jutalmát kiki miben leli.
nak, a siketek hallanak. Mi örök harcot folytatunk a halál, j Uj lény jelent meg és kéz-kulcsolva tekintetét istenre vetve,
a nyavalyák ellen; viaskodunk éjjel-nappal az öldöklő an­ l szólni kezdett:
gyallal. Uram, ha te sárból alkottad kezdetben az ember Emberiség atyja, szerető atyánk! E menny a te fé­
tagjait, mi is alkotunk az embernek csontot, vért, izmot, nyes ülőszéked, a föld lábaid zsámolya. Az én hivatásom,
fogat és tüdőt. Bele hatolunk az átfürkészhetetlen testbe s a zsámolyról felemelni az ülőszékig az embert, gyermeke­
fölfedezzük az emberölő, láthatatlan kicsiny ellenséget, hogy det. Ezért én az emberi pálya kísérő szelleme vagyok.’ A
 224- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 27. szám.

szülöttet elszentelem a legfölségesebb célra, a kisdedet ne­ vagyon és pártfogó nélküli édesanyja, midőn nem volt
velem, az ifjút nemesítem és megáldom, a férfit erősítem fejét hova lehajtani, itt talált menedéket. A szegény özvegy
filléréhez hasonló adományáért a nemes szivii ifjú leány,
a küzdelemben, az aggot támogatom, a meghaltakat eipi-
és édesanyja, fogadja a nyilvánosság előtt is, egyházául
hentetem. Mikor másokban kialszik az életvilágitó sugár,
nevében hálás köszönetemet. Vérvölgyö- 1897. julius i-én.
riáUm a legsötétebb éjszakában, a halál völgyének árnyéká­ B e r d e S á n d o r , ev. ref. pap.
ban is marad egy kis fény. Világot gyújtok a rémes sír­ = Nyilvános köszönet. A bánffi-hunyadi állami polgári fiú­
boltba is, s midőn kezemben láng lobog, a koporsóbúi ki­ iskola, felső leányiskola, és az elemi iskolák jó magaviseletü és szor­
galmas tanulói megjutalmazására az 1896— 97. tanév végén a kö­
csap a hitvilágitó szikra. Az emberek helyett, a kik elfelej­ vetkező- kegyes adományok tétettek: mélt. Barcsay Domokos, orsz.
tették az imádkozást, en imádkozom; a tömeg érzi, hogy képviselő ur, gondnoksági tag. 50 frt. nagvs. Gyarmathy Zsigmorid
kir. tanácsos, 'gond. elnök ur, 12 frt. Kalotaszegi Takarékpénztár
áldásának nem lehet foganatja, nincs benne áldó erő : ezek 30 írt. a b.-hunyadi nt ev. ref. egyház 12 frt. a b.-hunyadi regále-
helyett én áldok. Ott zokogok a nyomorultakkal, sírok, és bérlőség 10 frt. tek. Klaszter Sebestyénné felső 1. isk. tanítónő
úrasszony 7 frt tek. Nagy Miklósx gyógyszerész, gond. tag ur, tek.
örülök az örülőkket. Én az emberiség érzése vagyok, érzé- j Scnweiger Nándor, gyógyezerész ur, tek. Varjú Imre, államvasuti
kény ideg az emberiség szivén, a melyet hasogatnak a szén- 1 állomásfőnök ur, tek. Veisz Izsák fakereskedő ur 5— 5 frt. N. N.
úrnő 9 kor. tek. Koleszár Lajosné, igazgatónő úrasszony, tek Gaál
védők jajjal. A hitetlent, a gonoszt nem büntetem, hanem Ferencné úrasszony, tek. Páskuj Márton, kereskedő ur, tek. Tóth
megtérítem, és fölemelem. Nem vagyok bírája testvéremnek ; [
Márton kereskedő ur. 2— 2 frt. tek Nagy Árpád, adóhiv. ellenőr
ur 1 frt. a Kossuth Lajos-alap kamatjából 5 frt A Lampel-cégtől
nem vagyok művész, tudós, hatalmas, nincs fényes ruháza­ [tek. Wodianer F. és Fiai urak) 5 drb. könyv, az orsz. t*dőszeli
tom, nem csillog házamban ezüst; szivem nem vad, repdesó egyesület 100 drb. füzet, a kolozsmegyei nagyérdemű kir. tanfel-
ügyelőségtől, Kálmán K. »1000 év ünnepén * c. 4 drb. fűzet. Ezen
tűz, nem gyötör bűnös álmok szédítő mámora, nem ragad­ szives adományokból, jól megválasztott könyvekben, jutalmat nyert
137 tanu]ó, pályadijat és emlékkönyvet 13 tanuló. Fogadják a m.
tak el csillogó habjai a kéjtől lihegő nagy örömfolyónak,
tisztelt nemeskeblü jóltevök, iskoláink iránt tanúsított meleg érdek­
miben annyi lélek fürdik: én az önmegtagadás embere va­ lődésükért, kegyes adományaikért az intézet gondnoksága, tantes­
tülete, és tanulói nevében e helyen is hálás köszönetem kifejezését.
gyok. Megtagadom magam s felveszem az én keresztemet, i
Bántfi-Hunyadon, 1897, junius 30-án. Kol eszár Lajos, igazgató.
A tapsot nem ismerem, az én utamon nem terem babér, j = Nyilvános számadás és hálás köszönet. A páncélcsehi
Hódolat, ragaszkodás, hála, a látható siker öröm e: előttem | ev. ref. egyház javára folyó hó 6-án rendezett zártkörű táncvigalom
alkalmával felülfizettek Prikkel Gyula, kir. aljárásbiró, Markovics
ismaretlenek. Nem nézek hideg magasságban a fejek fölött, j Zoltán, Volf Lajos Servacius N. Topán Miklós. Dávid János, Tö­
oly alázatos, gyöngéd vagyok, hogy a megrepedezett nád j rök Dávid, Bíró Géza 1— 1 irtot. Lengvd Albert 60 krt, Filep
István, Merza Lukács, Osztyán Antal. Merza István, Merza Lázár,
kezemben ép marad. Engem nem ünnepelnek, szavamra \ Jákobi Dávid, dr Sándor Sándor, Svarc Jakab, Flórián Antal, Bece
nem figyel a sokaság; az én házam, Atyám, az istenháza, József 50— 50 krt. Egy bús deák. Zilahról. 40 krt. Ugyancsak ez
alkalommal a fen‘i célra küldöttek: özv. Sáhin Joáchimné, Bodor
melynek népe fogyatékos. Mint a kiáltó szó a pusztán, el- Károly, dr. Bihaii Gyula. 2— 2 frtot, Hátzegán János, Jákobi Jakab
hagyatottságom panaszát nyögöm. Törvényem az ige: sze­ 1— 1 frlot. Tiszta jövedelem volt 32 frt. 70 kr. Fogadják a t. fe-
lülfizctők, és adományozók, a nyilvánosság terén is. egyházam ne­
ressétek ellenségeiteket, imádkozzatok azokért. vében hálás köszönetemet. Páncélcsch, 1897. junius 24 én. S z a ­
Ekkor az isten szemében egy könycsepp ült ki, mert k á c s I s t v á n, ev. ref. pap.

megemlékezik' vaha''az' ő Fiáról, d:e e könnycseppben oly mo­

soly tündöklőit, mint a mindenség első hajnalpirja. A meny-
nyei seregek figyelni kezdtek ; a napok, csillagok kíváncsian
fordították felé tekintetüket. >A néma föld is rátekintett,
az Óceán reszketve ringatá hullámait.« Ekkor az Ur szólt:
Kicsoda vagy te, hogy szolgálatodért nem találsz
viszonzást a földön? Készítsetek számára valami mennyei
jutalmat; adjatok neki koszorút; engedjétek őt az én örö­
mömbe 1
Különfélék.
= Szilágyi Istvánnak, a nagy nevű tudósnak,
ki ötven esztendőn keresztül volt tanára és majdnem annyi
időn keresztül igazgatója, és mondhatni, megteremtője a
máramaros-szigeti ev. ref. lyceumnak, az igazgató tanács
elhatározta, hogy emlék-szobrot állít emlékének. A felhívást
Tisza Kálmán, főgondnok, Gjörgy Kndre, felügyelő gondnok
irta alá, és sokan más oszlop-emberek, kiknek neve bizto
siték, hogy méltó férfiúnak méltó emlék fog emeltetni. A
Szilágyi István élete és munkás.sága a 'legszebb ajánlat,
hogy a mi szeretetünk is megnyilatkozzék, s annak fillére-
inkkel is kifejezést adjunk. Az adományok Krüzselyi Bálint,
iskolai pénztárnokhoz küldendők, Máramaros-Szigetre.
= Hálás köszönet. Egyházam temploma hazánk
ezer éves fennállása emlékünnepére 3000 írt. költséggel
1S 9 5 — 96. években megujittatott, s, hogy minden, a mi
hozzátartozik, megújulást nyerjen, uj színbe Öltözzék: Kiss
Johanna, néhai Kiss József, gazdatiszt korán árván maradt
leánya és édesanyja, a szószéket takarta be egy sajátke­
z ű ig hímzett kék bársony, 25 frt. értékű, díszes térítővel.
Nem a feleslegből adta, hanem Önmagától vonta meg s tette
az Urnák oltárára, annak emlékére, hogy a minden rokon,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
Hivatalos rész.
649-1897* PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. rét egzházkerületben, a d e é s i püs­
pöki vizsgálat alatt álló egyházközség elemi fiu-iskolája
semmi
egyik tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Kötelessége: az elemi fiúiskola egyik osztályában
minden tantárgynak tanítása, a kebli iskolaszék beosztása
szerint, valamint a torna-, ének- és rajz tanítása a többi
három osztályban is.
Javadalma: évenkint 500 írt. előleges havi részletek­
ben, a tanodái pénztárból; 150 frt. lakbér-illetmény évne-
gyedes előleges részletekben, ugyancsak a tanodái pénz­
tárból.
Pályázati határnap: 1896. aug. 6. Csak oklevéllel
biró egyének pályázhatnak. Folyamodványok ev. ref.
püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárit, 1897. julius 4 Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.-
1 661— ,897. PÁLYÁZAT.
i Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi,
! egyházmegyébe kebelezett s z o l o k m a i egyházközségének-
1 vezér-tanitói állomására ezennel paházat nyittalik.
j Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson
| kívül; 188 frt. 91 kr. értékű kepe és kanonika porció ha­
| szonélvezete s ezen felül 200 frt. államsegély.
J Pályázati határidő: 1897. julius 30. Folyamodványok,
1 nt. Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe,
(u. p. Székely-Udvarhely.)
Kolozsvárt, 1897. julius 4. Szász Domokos,
erdélyi cv. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Julius 15. 28. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

.E lő fiz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentu*
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Küimagyarutca 9. sz.

Az osztálynaplók hiányaira tett észrevételei

A tanügyi előadó évi jelentése. a látogatónak, a nyilvántartás, meg a tanári el­
(Folytatás.)
járás reputációja érdekében, de rendszabályaink
A s e p s i - s z e n t-g y ö r g y i kollégium­ követelményei szerint is helyesek lévén, foga­
n á l az épületre vonatkozó megjegyzései a lá­ natba vételüket az Ig.-Tanács elrendelte.
togató miniszteri megbízottnak arra mutatnak, Hasonlóképpen rendszabályaink meg nem
hogy az illető uj épület rendben és tisztán tar­ tartására vall a miniszteri látogatónak az a ta­
tására nem fordittatik kellő gond. Ezért az Ig.- pasztalata, hogy két osztályban 7— 8-ig és 10—
Tanáes az illetékes elöljáróságot fölhívta meg­ 1 i-ig nem volt tanár, s erről az igazgatónak
felelő intézkedésre, egyszersmind meghagyta, nem volt tudomása, holott rendszabályaink kö­
bogy a dohányzás minden nemét (hivatal viselés vetelik, hogy a tanórák megtartásában akadá­
közben, tantermekben és ezek előtti folyosókon) lyozott tanár kötelessége, az igazgatót jó előre
rendszabályaink értelmében, tiltsa el. értesíteni, hogy a helyettesítés megtörténhessék.
A tanári létszám a törvény minimális kö­
A tanitásbeli eredmény általában kielégítő.
vetelményének megfelel ugyan (9), de nem a
A lecke-órák látogatása és az írásbeli dolgozatok
szerződésnek, mely tiz rendes tanárt követel. Az
átnézése közben szerzett tapasztalatok előadása
éneket (zenére) és a tornászatot bejáró óraadó,
rendén több figyelemre méltó oktatástani kivá­
vagy alkalmazott tanárok nem létében, külön
nalom került szóba konkrét vonatkozásokban, a
javadalomért rendes tanárok tanították; igy tör­
melyeket a tanári kar magáévá tett és maga
tént aztán az az aránytalan óra-beosztás, melynél
elé tűzött foganatosítás végett. _
fogva a rajztanárnak, a mellékesen fölvállalt tor-
nászattal együtt, csak 22 órája volt, ellenben, II.
egyik természettudományi tanárnak, szintén a. Egykázkerületünk iskola-ügyének belkörü in-
tornászattal együtt, 24; egyik filológiai tanárnak tézvényeiből és igazgatásából kiemelkednek az
(ének-tanitással együtt) 28 órája, a másik két alábbi mozzanatok, melyeket a főtiszteletü köz­
filológiai tanárnak egyen-egyen 20— 24 órája gyűlés utólagos jóváhagyásának fen tartás.1 mel­
volt hetenkint. Itt tehát az államsegély föleme­ lett, maga az lg. Tanács intézett el.
lése valóban megokolt s tűrhetetlen szükséget A múlt- évi közgyűlés határozata következ­
fog elenyésztetni. Tudomásunk van arról, hogy tében, életbe léptette az Ig.-Tanács az uj Tan­
a kért fölemelés legilletékesebb helyen is ked­ ügyi és fegyelmi Rendszabályokat és Utasításokat
vező elintézés alatt áll. valamennyi kollégiumban, az 1895/6, iskolai éven
A z osztálybeli állapotra nézve, méltán ki­ kezdve; egyszersmind bemutatta ezeket a rend­
fogásolja a miniszteri látogató azt, hogy p. o. szabályokat a zsinati törvény 477. §-a értelmé­
az I. osztályban öt 10 éves tanuló mellett egy ben az egyetemes konventnek, nemkülönben a
16 éves; a IL-ikban hét 11 éves mellett egy magyar államkormány közoktatásügyi miniszteré­
14 és 16 éves; a VIII.-ikban egy 17 éves-mel­ nek is, a ki 53,891 — 1896. XI./9. szám alatt ne­
lett három 22 éves van Ezek a korkülönbségek vezett nyomtatványainkat örvendetes tudomásul
meg nem türhetők, ezen a bajon jövőre az igaz­ vette, mert azok, leirata szerint, általában helyes
gatónak beiratáskor kifejtendő ellenállása segít­ elveken alapulnak, s az eddigi eljáráshoz képest
het legjobban. több irányban haladást mutatnak.. Mindazon által
 2'2<5 PROTESTÁNS'’KÖZLÖNY. 28 "szám.

.nagy-enyedi tanítóképző intézetnek igazgatója és

ajánlja egyházi hatóságunknak az évközi szünetek tanári kara a szervezés, illetőleg, tanítás mun­
további korlátozását, a bizonyítványok évenkint kájára vállalkozott, Ig.-Tanácsunk a kívánt pót­
való kiadását, és a bezárásnak, mint fegyelmi tanfolyamnak a nagy-enyedi Bethlen-kollégium
büntetésnek, tanári felügyelet mellett és foglal­ tanítóképzőjében folyó év julius 4-től aug. 3-ig
koztatással való eszközlését. illetőleg a képesítő vizgálatokkal együtt, aug.
Azonban, a gimnáziumokkal kapcsolatos elemi ió-ik napjáig terjedő megtartását kimodotta; és
iskolák rendtartási szabályait a miniszter tudo­ elhatározta hogy a póttanfolyam szervezésével
másul nem vette, nem, azért, mivel ideiglenesen és felelős vezetésével Nagy Lajos képzóintézeti
alkalmazott tanerőkkel tartatnak fenn. Felhívta igazgatót bízza meg és a fölmerülő költségek
egyházi hatóságunkat, hogy a tanítói állomások­ fedezésére 500 forintot folyósít az egyházkerület
nak törvény szerint való betöltése és a rend­ központi pénztárából.
szabályok e részének átdolgozása iránt intézkedjék, A z érdekelt tanítók számára a nagy-enyedi
s intézkedéseinek eredményeit lehetőleg félév 1 kollégium elöljárósága megfelelő számú lakszóbác
alatt jelentse be. rendez be, a szükséges bútorokkal fölszereli, azon-'
Erre vonatkozólag az Ig.-Tanácsnak külön, bán ágyneműről maguk a tanítók tartoznak gon­
a tárgysorozat rendén előkerülő javaslata van, a doskodni hazulról.
miért én most a dolog részletes fölfejtését el­ Gondoskodik az elöljáróság olcsó étkezésről
mellőzhetem. saját költségükön, a mennyiben a gimnáziumi
D? jeleznem kell, az Igazgató-Tanácstól konviktus helyiségében naponta 36 krajcárért
4998— 1896 szám alatt kelt, a nevezett rend­ ebédet és vacsorát kaphatnak.
szabályok pótlására irányult ama rendeletet, mely A jelentkezésre kitűzött határidőig mind­
a kollégiumi igazgatók évzáró jelentéseinek fel­ össze 30 tanító egyén jelentkezett, kik közül
küldésére augusztus hónap első napját tűzi ki felvétetett 26.
határidőül, a mikorra a rendszabályilag előirt A fölvettek előtanulmányaik s már is buzgó
zárójelentések, az illetékes elöljáróság által el­ fáradozásuk, életpályájuk biztosítása érdekében,
látva, minden további sürgetés bevárása nélkül, az ideiglenes, de hézagpótló intézmény sikerével
az Igazg.-Tanácshoz kimaradhatatlanul fölterjesz- kecsegtetnek és jó eredményekre nyújtanak ki-
tendők. I látást. (Vége következik.)

A tanitói fizetéseknek államsegéllyel való

rendezése, illetőleg, kiegészítése alkalmából
egyházközségünk jutott abba a helyzetbe, hogy
a már megnyert államsegélyt azért nem vehette
igénybe, mert tanítójának nincs meg a törvényes
képesítettsége.
Ennek a sajnos akadálynak elhárítása érde­
kében határozta el az Ig.-Tanács, hogy
oktatásügyi minisztériumhoz fordul
nélkül szűkölködő, de vélegesen alkalmazott ta­
nítók részére adandó időhaladékért, jelezvén egy­
úttal, hogy ezeknek a tanítóknak a nagy-enyedi
tanitó-képzőben a nyár folyamán tartandó
tanfolyammal akar alkalmat nyújtani a kellő ké­
pesítettség megszerzésére.
A z állarnkormány közoktatásügyi minisztere
szívesen adott időhaladékot a kívánt
megszerzéséhez, a póttanfolyam eszméjét is he­
lyeslő tudomásul vette, annál fogva,
első sorban érdekelt nagy-enyedi kollégium elöl­
járósága a szádékolt póttanfolyam megtartásához
való hozzájárulását kijelentette, s magának
sok
Keressük az igazságot.
Régi idők óta, de újból és újból felmerül e lapok
hasábjain a papi fizetések rendezésének nagy fontosságú
kérdése. Már az a körülmény, hogy többszöri megvita­
tás, véleménynyilvánítás dacára, folyton felszínen tart­
juk, bizonyság arra, hogy megoldása nem késhet soká.
De milyen legyen ez a megoldás? Vájjon, az úgyneve­
a köz- zett exisztenc-minimum megállapításával megnyertünk-e
mindent, a mi után vágytunk, s a mit vártunk? Vájjon,
az oklevél
anyaszentegyházunk magasabb érdekei szempontjából
letehetünk már minden gondról, aggodalomról, ha a 600,
illetőleg 800 frtos fizetések lépnek életbe? V ag y mi kell,
hogy jöjjön még? Ezek azon kérdések, melyek a >Papi
pót­ fizetések a Prot: Közlönyben« cimü cikk olvasására lel­
kemben felmerültek. És viszhangot adok rá. Lehet, hogy
sokan kicsinyesnek tartják véleményemet; egyesek néni
tartják időszerűnek kívánságaimat, túlsókat követelőnek.
Lehet. Magam azonban nyugodt vagyok, másokkal együtt,
képesítés csak keresem az igazságot én is.
E tárgyról nem szólhatok a nélkül. *hogy általá-1
bán a ref. papok javadalmának természetérő] is röviden
miután az
ne tegyek említést. Egyházkerületünkben mindmáig az
autonom-adózás alapján nyert a lelkészi javadalom fedé1'
zetet. A z első időkben történt elszakadás, és a régi és
a uj egyháznak a vagyon felett való megosztozkodásá’
 2f8. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem biztosíthatta kellőképpen a papnak a hívek rend­
szeres adójától független megélhetését; a kepe, a stóla,
a párbér, tized és patronátusok fizetési kötelezettsége:
mind az önadózás elvén alapult. A z ily természetű java­
dalom befolyását közvetlenül az illető egyházközség,
közvetve s fokozatosan a felsőbb egyházi hatóság ellen-
örzé. Minimum megállapításáról azonban szó sem lehe­
tett. Régi adatok bizonyítják, hogy a lelkészi fizetést
illetőleg, ilyenforma határozatok voltak. Legyen az
an n yi:---------- »nehogy a pásztorok a szegénység miatt
szolgál atjukban megrestüljenek«, vagy »megélhetésük
tekintetéből állásukkal össze nem férő üzletekbe bo­
csátkozzanak; anyagiakért* küzdelmeikben, a leikiekbeni
hivataloskodást elhanyagolják.« Sőt. az újabb kor szel­
lemétől áthatott s egyházkerületünkben az 1865. évben
megállapított »Papválasztási szabályok« (kzjk. 57.) I.
fejezetének c) alpontja, is, csak a megélhetés, és mód
sajnosán is értelmezhető fogalmára támaszkodva mondja:
»a mely egyház papi állomást kíván alapitni, s kimu­
tatja erre fizetését, és egyszersmind anyagi állásából, a
fizetés megadására képessépét«; mit azonban számilag
meghatározni, csak annyiban kíván, hogy az akkor élet­
ben volt osztályozás (I. oszt. lelkész fizetése 500 frton
felül, II. oszt. 300— 500 frt. III. oszt. 300 frton alul)
keretébe beilleszthető legyen. Ez volt tehát az elv, mely
a lelkészi fizetés mennyiségét csak a közel múltban is
meghatározta. És ez ma is, napjainkban is, bár úgy
az egyetemes magyar ref. egyház, mint egyházkerüle­
tünk, kétségtelenül elismerésre, méltón igyekezett új és
a korviszonyoknak megfelelőbb helyzet teremtésére. De
mit tehetett magától? Kérő, könyörgő, esdeklő szava,
pusztában elhangzott szó volt, süket fülekre talált. És
ma ? Hajlandók vagyunk, azt hinni, hogy uj viszonyok
között, uj helyzettel állunk szemben. S valóban úgy
tetszik, hogy a lelkészi fizetések rendezésének kérdése
most már oly alakban került az idők méhéből a köz­
vélemény asztalára, hogy azt látatlanná, hallatlanná tenni,
többé nem lehet. És csak örömmel tölthet el püspö­
künknek legközelebbi közgyűlésünkén előadott jelenté­
sében foglalt azon nyilatkozata, hogy a papi fizetések
rendezésének törvényhozási tervezetét az államkormány,
vele, mint egyházunk fejével közölte, s nagy a bizoda-
lom bennünk az iránt is, hogy az, szerencsés szolucióját
adandja e nagyon fontos kérdésnek.
Mindazáltal eleve bevallom, hogy egyedül a mi­
nimum megállapítását egyoldalú megoldásnak, s csak
oly ideiglenes jellegű intézkedésnek tekintem, melyet
nyomon kell, hogy kövessen a papi fizetések végleges
rendezése; nem is késem azért azon véleménynek adni
kifejezést, hogy az e célból kilátásba helyezett törvény­
hozási intézkedés foganatosítása előtt, tegyen lépést
egyházkerületünk az egyházközségek uj osztályozására,
s a fizetéseknek ennek megfelelő kiegészítésére.
A z uj osztályozást pedig a hívek lélekszáma ará­
nyához, s viszonyaihoz képest a következőkben állapit-
nám meg:
a) I. oszt. Ebbe tartoznának azon egyházközségek,
melyekben a hivek száma 5000 en felül van.
b) II. osztályba soroztatnanak azok, melyek 3— 5000
hívővel, bírnak.
227.
c) III. osztályba vétetnének föl az 1500-3000
hívővel bíró egyházközségek.
d) V . oszt. azon egyházközség jőne, melyben híveink
száma 700- on alul van.
Ez osztályozásnál különösen arra van tekintet, hogy
a lelkész fizetése, a hivek számaránya szerint lehessen
megállapítva. Hol nagyobb a hívők száma, több és na­
gyobb a kura-pasztoralisból folyó kötelesség (és itt bi­
zony nem az újabb idők nazireizmusát értem), s méltányos,
hogy az összes lelkészek fizetése úgy állapittassék meg,
hogy azok a gyötrő, lelket emésztő anyagi gondoktól
menten, híveik gondozására s kötelességeik hivséges tel­
jesítésére fordíthassák egész erejüket. Egyúttal itt kívá­
nom hangsúlyozni, hogy az 1500, s azon felüli lélek-
számmal biró egyházakban s különösen ott, hol csak
egy lelkész van, föltétlenül szükségesnek tartom a se-
géd-lelkészi állomások szervezését, falvakon úgy, mint
városokon. Okát indokolnom sem kell.
A javadalom pedig a következők szerint volna
megállapítandó:
a) I. oszt. lelkész fizetése 15CO— i$oo frt. b) II.
oszt. lelkész fizetése 1300— 1500 frt. c) III. oszt. lelkész
fizetése 1 100— 1300 frt. d) IV. oszt. lelkész fizetése 900—
1100 frt. e) V. oszt. lelkész fizetése 800—900 frt. A
szervezendő segédleikészi állomások részére falun évi
200 frt. és lakás, esetleg 50 frt. lakpénz; városon 250
frt. és Iákas, esetleg 50 frt. lakpénz volna megállapí­
tandó Onkint értendő azonban, hogy a hol a lelkészek
ez időszerint magasabb jövedelmet élveznek, abban úgy
maguk, mint utódaik meghagyandók.
A fönnebbi javadalmi összegek megállapításából
kitetszőleg, az elfoglaltság, és gondos munka joggal el­
várt s lehető méltányos díjazása mellett: főleg a papi
állás jelentőségére voltam tekintettel. Méltányosnak és
igazságosnak tartom, hogy a fizetés m egfelelj legyen a
képzettségnek, az ennek megszerzésére fordított időnek
és költségnek, a nehéz munkának s azon veszélyeknek,
melyek elől soha egy papnak sem szabad kitérnie. Es
legyen szabad éppen erre vonatkozólag, egyik kiváló
publicistánknak hasoncélból és okok között kifejezett
véleményét is ideiktatnom: »Ne legyen a fizetés egy­
felől olyan csekély, hogy a pap az életföntartás nehéz­
ségei miatt önmivelését elhanyagolni legyen kénytelen,
s paraszt munkát végezzen; másfelől pedig legyen ak­
kora, hogy az, az őt megillető tiszteletet a külsőségekben
is magának kivívhassa, önállóságát és függetlenségét
mindekivel szemben fentarthassa és hogy saját szük­
ségeinek fedezésén felül, az ajtóján gyakran kopogtató
nyomornak is alamizsnát nyújthasson, mert azt tőle
első sorban elvárják, s mert a szegényeknek tőle tel­
hető támogatása is hivatásának egyik ágát képezi«.
Látható egyúttal, hogy a fönnebbiekben a lelkész fize­
tési minimuma is meg van állapítva, még pedig 800
írtban. És ebben irányadónak az 1881. LX . t.-c. 54. $-át
kellett vennem, mely azt rendeli, hogy: az egyházhoz
ségek lelkészeinek és segédlelkészeinek rendes fizetései, az
államhivatalnokokéval egyformán, végrehajtás utján csak
800 frton felüli összegre nézve foglalhatók le. Ebben,
ha nem csalódom, maga az állam ismeri el s állapítja
 228. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
meg, hogy a papi állásnak megfelelő életmódhoz mily j illetőleg, ha isten kedvez s a nt. szerkesztő ur soraim:
legkisebb fizetési összeg szükséges.
Jól tudom, hogy a fönnebbiekben előadott véle­
ményem sokak előtt merésznek, túlsókat követelőnek
tetszik; sőt érhet az a vád is» hogy a jelenben 800 fo­
rintot meghaladó fizetések nagyobbitását a kisebb fize­
tésű lelkészek hátrányára óhajtom. Ámde, nyugodt va­
gyok minden kifogások ellen. Követelő éppen nem va­
gyok; sőt merem állítani, hogy az elvesztett házassági
törvényszéki stólával s egyéb megcsappant jövedelmekkel
szemben, ez a legkisebb, mit elvárhat egyházunk pap­
sága, és hogy miért nem elégszem meg a 800 frtos
minimum megállapításával, s a fizetések rendezését min­
den vonalon miért tartom szükségesnek, a már korábban
kifejezett okaim pótlásául azt a következőkben adom elő.
A z egyhápolitikai törvények által szülte uj helyzet teljesített szolgálmányok, mint adózások (kepe) stb. ál­
a lelkész odaadó és lelkiismeretes munkássága mellett
is, nagyobb, s kiváltképpen városi gyülekezeteinkben
érezteti hatását. Ez pedig nekünk nem a várt kedvező
h atás; sőt ellenkezőleg. Naponta tapasztaljuk azt is,
hogy híveinkre, buzgó igyekezetünk mellett is, kevésbbé
tudunk hatni. Mintha láthatlan válaszfal emelkednék a
pap é? híve között, s legjobb indokbúi származó tény­
kedéseinket gyanúsítják. Miért ez r Egyszerű a magya­
rázat 1 1000— 1200 írt fizetés nagyobb és városi gyü­
lekezeteinkben alig elég a megélhetésre. Itt a papokat,
ha nem is a társadalmi osztályok legfelső fokára, de
mindenesetre az elsők közé teszik, s tekintélye hívei
előtt is csak úgy erős és szilárd, ha tudják róla, hogy
szellemi ereje mellett, anyagi állapota is sokra tartott
állásának megfelelő, s megállja helyét azokkal, kiket
vele egyformán értékelnek. Mert, ha nem, bizony, jaj
itt is a papnak; a társadalmi élet részvételétől elhúzó­
dása, egy jelentőségű elitéltetésével; sőt mi több: ál­
lása tekintélyének elvesztésével. Jövedelmének mellék­
keresettel való gyarapítása pedig ily helyeken még ve­
szedelmesebb eredményekre vezet, mint akárhol. El kell
hanyagolnia hívei gondozását s elő és elő nem irt hi­
vatalos teendőit. És minő teendők ezek ? Irodai s egyéb
funkciók mellett, ma-holnap a gyülekezet összetartásának
megemésztő gondja, szemben egyfelől a vallási és tár­
sadalmi szekták, másfelől a híveinkre utazó pápista pa­
pok fenyegető tolakodásaival.
De ez csak egyik, mondhatnám, mellékes indo­
kom. Sokkal fontosabb az, hogy a fizetések általános
rendezése nélkül nem remélhetjük megszűnését a pa­
pok létszáma folytonos apadásának. A 800 frtos alap
is szinte mint legmagasabb fizetés 1200 frtra való ki­
látással: vájjon hányán lépnek majd e pályára; meg
készültség, költség s idő tekintetében nem, csak a meg­
élhetés biztosítását illetőleg áll hátrább jóval, a kedvezőbb
kilátásokkal kecsegtető életpályánál.
Most már azon további kérdések merülnek föl,
hogy:
1- ször, minő összeg kívánatos ahhoz, hogy a lelké-
szi fizetések a felhozott arányban szolgáltathassanak ki, és
2- szor, hogy miben találjuk meg a kellő fedezetiJános, segédtitkár, úgyis, mint jegyző.
alapot ?
A z első kérdésre a lelkész! javadalmak újbóli ösz-
szeirásának eredménye fog feleletet adni; de a másodikat
28. szám.
nak hasábjain még helyet ad, egyik legközelebbi alka­
lommal fogom véleményemet elmondani.
Addig is azonban, legyen szabad a papi fizetések
ügyét újból is szóba hozó cikk egyes részletkérdéseire
is reflektálnom. Még pedig arra előbb, mely a »kopott«
kepe pénzfizetéssé változtatásának kérdését illeti.
E terv, ha nem csalódom, ily alakban püspökünknek
a milliós kölcsön fölvétele alkalmával tárgyalt javaslatai
kapcsán merült fel először, s most tartott kerületi közgyű­
lésünkén elhangzott püspöki'jelentése pedig a megoldásnak
is garanciája. E szerint a megoldás nyitja »a mi kezünk­
ben van 1« De érdekesnek tartom, megjegyezni, hogy
közelebbről olvastam egy a papok kongruáját tárgyaló
oly (katholikus) véleményt, mely úgy a. természetben
talános megváltás melletti eltörlését tartja kívánatosnak,
s ez ügyben véleményének a következő szavakban ad
kifejezést: »kötelező orsz. törvényt kell hozni, mely az
egyéb váltságokra nézve ekkorig megállapított elveket
és módozatokat ezen adózásokra nézve is kiterjessze«.
Végül, még csak ahhoz a kérdéshez szólok röviden,
hogy” vájjon honnan és mily részletekben kapja meg a
lelkész a kiegészítésre szánt fizetési Összeget ? A kérdés
első részére nézetem ez. Egyházi főhatóságunk hasson
oda, hogy az egyes egyházmegyék területén segélye­
zésre szorult lelkészek fizetéseiket közvetlenül azon egy­
házmegyei pénztárból vehessék föl, melybe bekebelezve
vannak. A z illető segélyösszeg tehát a nagvmélt. állam­
kormány által az Ig.-Tanács előterjesztésére, egyház-
megyénkint volna kiadandó. íg y sokkal könnyebben
juthatnának lelkészeink fizetésűkhez, mintha azt a köz­
ponti pénztárból kellene fölvenniök. A kérdés második
ágát illetőleg semmi nehézséget sem támasztanék. Havi,
évnegyedi legyen a fizetési idő ? Akármelyik, csak legyen 1
A miket elmondtam pedig, röviden ezekben fog­
lalom össze:
1. a 800 frtos minimum csak egyoldalú megoldás;
összes lelkészeink fizetését kell méltányosan rendeznünk.
2. A kepe-ügyet, ha önerőnkén meg tudjuk oldani
is; ha ilyképpeni törekvéseink erőink számbavételével
lehetetlennek tűnnék ki, szorgalmazzuk az országos tör­
vényhozást az általános megváltásra.
3. A z állam által nyújtott fizetési pótlékok, az
egyházkerületi hatóság előterjesztése, rendelkezése alap­
ján, az adó hivatalos utján, az egyházmegyei hatóság­
hoz küldessenek, hogy a lelkészek fizetéseiket közvet­
lenül s könnyebben hozzáférhető!eg onnan vehessék föl
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. julius
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen vol­
tak : dr. Vályi Gábor, elnök helyettes, Bartha Lajos, egy-
házkeriileti közigazgató, Becsek Lajos, Kenessey Béla, Herceg
Lajos, ig. tanácsosok, Deák József, pénztárnok, Maksay
János, számvevő, dr. Deák Albert, ügyvéd, és dr. Kádár
Elnök aa. az ülést megnyitván, bemutatta az ülésen
kívül, elnökileg elintézett ügyekről, készült jegyzéket, mely
ellen észrevétel nem tétetvén: a tett intézkedések jóváhagyó
tudomásul vétettek.
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ezután Parádi. Kálmán, tanügyi előadó aa. előadásá­
ban, a következő ügyek nyertek elintézést
Jóváhagyó tudomásul vétetett a sepsi-szentgyörgyi kol­
légiumi elöljáróság amaz elhatározása, hogy a Nagy-Enyedre
megválasztott dr. Farnos Dezső, r. tanár aa. helyére, az
1897 — 98. iskolai évre helyettes-tanárt fog alkalmazni, évi
S o o frt. fizetéssel, s e célból a pályázati hirdetés közzé­
tétele engedélyeztetett, még pedig vagylagosan, a német­
latin, és német-magyar tanszak jelzésével, miután a dr.
Farnos aa. tulajdonképpeni tanszékére, a német-latin szakra,
nem igen található folyamodó.
Ugyancsak sepsi-szentgyörgyi kollégiumunk kérte volt,
megelőzőleg, a beteg Székely Bendegúz dr. tanár aa. to­
vábbi szabadságolását, és tanszéke teendőinek helyettes-ta­
nárral leendő ellátását. Minthogy azonban a vallás, és köz­
oktatásügyi m. kir. miniszter ur őn agy méltósága, erre
vonatkozó válaszában kijelentette, hogy egy évnél hosszabb
szabadságidő egy tanárnak sem engedélyezhető, s minthogy
a bevett orvosi bizonyítvány tanúsága szerint, nincs remény
arra. hogy nevezett aa. már a jövő évben megkezdhesse
működését: most azt kérte az elöljáróság, hogy rendelje
el a miniszter ur nevezett tanár aa. ideiglenes nyugalma
zását, s a jövő évre alkalmazhasson az elöljáróság helyére
ideiglenes helyettestanárt. lg. Tanácsunk, sajnálattal bár,
de a viszonyok kényszerítő hatása alatt, ajánlattal terjesz- ! együttesen több, mint 13,000 frt. segély kiadását ajánlják
tette e kérést föl az illetékes miniszterhez.
Jóváhagyó tudomásul vette továbbá lg. Tanácsunk a
s.-szt.-györgyi kollégium tisztújító elöljárósági gyűléségének
ama határozatait, melyek szerint, a következő hat évre,
igazgatónak t. Pap Lajos aa. és gazdasági felügyelőnek t.
Bodor Domokos aa. választatott meg, s az igazgató nevét
bejelentette egyúttal a vallás és közoktatásügyi miniszter
úrhoz, mire államsegélyes kollégiumainkat illetőleg köte­
lezve vagyunk.
Felolvastatott a közoktatásügyi miniszter urnák ama
leirata, melyben a m.-vásárhelyi kollégium, és az ottani róm.
kath. főgimnázium között, a más vallásu növendékek hit­
oktatása, és osztályozása körül fölmerült vitás ügyben tett
fölterjesztésünkre válaszol, és szigorúan a közokt. törvény­
nek megfelelő eljárást követel e kérdés kezelése körül, a
jövőre nézve. Közöltetett a m.-vásárhelyi kollégiummal,
ahhoz alkalmazkodás végett.
A nagy enyedi kollégiumi elöljáróság fölterjesztéséből
sajnálattal értesülvén lg. Tanácsunk arról, hogy t. Bihari
István, gyakorló iskolai tanító aa. csak az 1892. évtől kez­
dődő jogosultsággal vétetett föl az országos tanítói nyug­
díjintézetbe, utasította illető tanító aát. hogy készítsen uj
kérést, melyben legalább is még öt évi szolgálatának be­
számítását kérje, melyet lg. Tanácsunk meleg ajánlattal | előzetesen átvizsgáltatott, és elfogadtatott, lg. Tanácsunk is
fog a miniszterhez fölterjészténi.
Hozzájárult, továbbá, elvileg lg. Tanácsunk ahhoz, !
hogy a m.-gy.-monostori, veresegyházi és toldalagi ref. fe­
lekezeti iskolák államivá szervezése tárgyában az előleges
lépések megtétessenek.
Ezek után, Maksay János, számvevő aa. a kiilmagyar- ! Minthogy azonban az egyházközség 2000 írtra tartja e lele­
utca 7. számú bérház gondnokának, és egyik ottani bérlő­
nek kéréseit ismertette. melyekben többrendbeli javítási, és
átalakítási munka végeztetését kérelmezik. lg. Tanácsunk
áttettte e kéréseket Herceg Lajos, műszaki előadó aához,
szakvélemény nyilvánítása végett.
Ezzel kapcsolatosan, főt. püspök aa. jelezve ama ne­
hézségeket, melyekkel az egyházkerületi közalap tulajdonát
képező s folyton szaporodó ingatlanoknak a hivatalnokok
által való kezelése össze van kötve: célszerűnek tartaná, és 1 alapján, magára vállalta lg. Tanácsunk a consistoriale be-
indítványozza is, hogy ezen ingatlanok kezelésére külön j neficium és Telekianum-alapok kamatainak jövőre leendő
gondnoki állás szerveztessék, s ez oly szakértő egyénnel . kiosztását, s fölkérte gén. direktor aát. hogy a javadalma-
töltessék be, ki a gyakran előforduló javítási munkák szük­
ségességét, a sok oldalról igénybe vett műszaki előadó kü­
lön meghallgatása nélkül is elbírálhassa s azokat saját ha­
táskörében, és felelősségére, házilag elvégeztethesse. Többek
hozzászólalása után, lg. Tanácsunk e kérdést bővebben meg-
vitatandónak ismervén: Herceg Lajos, műszaki ^előadó el­
229
nökletében, Kenessey Béia, ig. tanácsos és Maksay János,
számvevő aaiból, mint tagokbúl álló bizottságot nevezett ki
és kért fői ez ügy tárgyalására és sürgős javaslattételre.
Elutasította lg. Tanácsunk Fülöp Ede, m -n.-zsorabori
volt gazdatiszt ama kérését, hogy a birtok hat százalékon
felüli jövedelméből őt illető jutalék címén, részére 200 frt.
kiutaltassék, minthogy a számvevői felülvizsgálati kimutatá­
sok szerint a jelzett birtok csakis öt százalékot'jövedelmezett.
Indokolt kérésre, megengedte lg. Tanácsunk a sepsi
egyházmegye néhány községének, hogy a korábban kötött
tüzbiztositási szerződésekből még fennálló ingyen-év lejár­
táig, fentarthassák előbbi szerződéseiket s csak azután kös­
senek biztosítást' a Fonciere-rel
Ezek után, a s.-titkár aa. referáuájában levő ügyek
vétettek tárgyalás alá, ki is, első sorban, az idei rendszeres
és rendkívüli államsegélyi összegek kiosztására vonatkozó
előadói tervezetét terjesztette elő.
E szerint, a 15,723 frt. 08 krnyi rendszeres évi állam­
segélyből le van kötve papok, egyházak és tanítók állandó
segélyezésére 14,266 frt. 50 kr A múlt év folyamán előre
kiadatott, a nagymértékű elemi csapásokat szenvedett lel­
készeknek, és egyházaknak: 1020 frt. tehát kiosztásra ez
alkalommal csak 437 frt. 08 kr. kerülhetne, mely összegbűi
való részeltetés iránt n o segélykérés érkezett be, s ezekre
az egyházmegyei hatóságok. Minthogy azonban az idei főt.
közgyűlés az egyházkerületi, és egyházmegyei főbb tisztvi­
selők válóperi és stoláris veszteségeinek némi kárpótlására
rendszeresített 3550 frtnyi segélyt is ez alapra utalta ki, a
rendszeresített papi segélyek nagy részét át kell helyezni a
rendkívüli segélyre, hogy az előbb jelzett Összeg is fede­
zetet találjon.
A 15,345 frt. rendkívüli segélyből leendő részesítés
iránt 226 folyamodás érkezett be olyan lelkészektől, kik
fizetéseiket 500 írton alul levőnek becsülik. Az egyházme­
gyei esperesek által kiutalásra ajánlott segély több, mint
28,000 frt. és a jelentőiv szerinti fizetéseknek 500 írtra
való kiegészítéséhez szükséges összeg pedig 24,000 frto:
halad meg. Ily körülmények között, előadó aa. azt javasolta,
hogy a segélyezésnél alapul inkább a jelentőiv szerinti ja ­
vadalmak vétessenek, s ezeknek 450 frt. körüli összegre
való kiegészítése eszközöltessék, folytonos tekintettel a fo­
lyamodók családi, és más figyelmet érdemlő körülményeire,
valamint az esperesi ajánlatokra is, másfelől p e d i^ azt a
szempontot tartva szem előtt, hogy e segélyösszeg kedvez­
ményeiben, megfelelő arányban, lehetőleg mindenik folya­
modó részesüljön. Az ily alapon, gondos körültekintéssel
kidolgozott tervezetet, mely különben főt. püspök aa. által
| elfogadta, és határozattá emelte.
Tárgyalta továbbá lg . Tanácsunk az Erdélyi Muzeum-
Egylet választmányának a küküllővári sirlelet megvásárlására
vonatkozó ajánlatát, melyben a talált régi, és történelmi
i míibecscsel biró ékszerekért 1200 irtot ígér az egyháznak.
t e t : az egylet ajánlata, és az 1500 irtot kitüntető szakértői
becsű, leküldetetett az egyházhoz, a továbbiak iránti hatá­
rozás végett.
Visai egyházközségünk kérésére, kiutalta lg. Taná­
csunk a Bakó-féle tanítói alapítvány esedékes félévi kamat­
ját, ottani lelkész aa. részére, ki, tanító nem létében, az
iskolaköteles növendékek tanítását végzi.
Az egyházkerületi közügy igazgató aa. fölterjesztése
sok névsorát sürgősen küldje föl, hogy az idei segélyössze­
gek már legközelebbrűl kiadhatók legyenek.
Barabás Ferenc, helybeli lakos aa. ajánlata folytin
megvette lg. Tanácsunk, a theol. fakultás számára, neve­
zettnek tizenöt holdnyi ingatlanait, 700 frt. vételárban, oly
módon, hogy azokat, élete tartamán át, az eladó haszon­
 230. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
élvezze, de viszont annak terheit is hordozza, s a közel
2 00Ö irtot érő ingatlanok csak az eladó halála után jussa­
nak a theol. fakultás tényleges birtokába.
Tudomásul vétetett,^ és jóváhagyatott az elnökség amaz
intézkedése, mely szerint az ig. tanácsi iroda számára egy
Yost-féle Írógépet vásároltatott, s annak kezelésére egy ahhoz
értő félnapdijast alkalmazott.
Földes György, zabolai pap aa. részére, ki egyházke­
rületi kántori működéséért eddigelő a házassági válóperek
dijjaibói iíyerte honoráriumát, kiutaltatott az évi 5 frt. tisz-
teletdij, a házipénztár terhére.
Igen fontos, és részletesen megvitatott tárgyát képezte
végül, jelen ülésünknek, d'rl Deák Albert, ügyvéd afiának
amaz előterjesztése, melyben a Kolozsvárit megjelenő »El­
lenzék« cimü lap múlt hó 9. és 10. számában megjelent, és
az Ig.-Tanács, és főt. püspök aa. intézkedéseit rosszakaratulag
becsmérlő, és püspök aa. személyét, a névtelenség homá­
lyába burkolózva, rágalmazó közleményekért, tekintettel arra,
hogy azok éppen az., idei közgyűlés folyama, alatt reprodu­
káltalak, és igy világosan a közgyűlési tagok félrevezetésére
céloztak, a nevezett lap ellen, sajtó-eljárás folyamatba téte­
lét indítványozza.
Főt. püspök aa. erre vonatkozólag kijelenti, hogy bár
a 'jól ismert szerző folyton meg-megujuló támadásait, alap­
talan rágalmait figyelemre sem méltatja: nem a saját érde­
kéből, de a közönség netaláni félrevezetésének kikerülése
szempontjábúl, maga részéről is kész a sajtóügyi eljáráshoz
hozzájárulni, ha annak szükségességét az lg. Tanács érzi,
és azt megindítja.
Kenessey Béla, ig. tanácsos aa. felszólalásában utal
arra a körülményre, hogy lg. Tanácsunk, mint erkölcsi tes­
tület, saját ténykedéseiért egyedül az egyházkerületi közgyű­
lésnek lévén felelős, annak legközelebbi plénumától, úgy a
főt. püspök aa. mint lg. Tanácsunk megnyerte a fölmentést
és elismerést, éppen amaz intézkedéseire vonatkozólag is,
melyeket a hivatok ellenzéki cikkek roszul értesült, és ta­
lán személyes boszu által is vezérelt szerzője hibául., fő­
ben járó bünül’ ró fel lg. Tanácsunknak. Maga rés? érői, e
felmentésekben, sőt elismerésekben teljes elégtételt lát a
hírlapi meghurcolásokkal szemben is, és úgy a főt. püspök
aa. személyét, mint az lg. Tanácsot messze fölötte érzi
annak, hogy törvényes és üdvös intézkedéseinek rehabilitá­
lása végett ily eszközökhöz kelljen folyamodnia.
Becsek Lajos, ig. tanácsos aa. csak abban az esetben
látná a tervezett eljárást sikerre vezetőnek, ha a »Magyar-
ország« ellen, melyből e cikkek az »Ellenzék« által átvé­
tettek, is megindittatnék az eljárás a szerző felelősségre
vonása érdekében.
Végül, többek hozzászólása után, lg. Tanácsunk, nt.
Kenessey Béla, ig. tanácsos aa. felszólalása értelmében ha­
tározott, mély sajnálatát fejezvén ki a fölött, hogy vannak,
s a mint a folytonos érdeklődésből (?!) látjuk, egyenesen
az anyaszentegyház intézményeihez nagyon is közel álló
oly egyének, kik a békés együttműködés útjainak keresése
helyett, minden megfontolás nélkül, sőt személyes vonatko­
zású, fegyelmezetlen indulataik által vezérelve, egyházkerü­
letünk jó hírnevét, püspökünk, és lg. Tanácsunk előreha­
ladást célzó törekvéseit roszakaratulag, és a közönséget
szándékosan félrevezető módon, névtelenül igyekeznek meg­
gátolni, félremagyarázni és gyanúba keverni.
Az egyházkerület ügyei iránt jóakarattal, és szeretettel
érdeklődők úgyis kellő mértékre fogják redukálni ezek állí­
tásait, s bizonyosan észre fogják venni, hogy á míg é név­
telenek sivár kritizálás, alaptalan gyanúsítás, és félrevezetés
aknamunkájánál egész életükben egyebet nem csináltak:
addig az egyházkerület, az építő munkásságban, semmi által
nem gátolva, a maga felséges hivatásának utján, sikerről-
sikerre haladva, megy előre az anyaszentegyház és nemzet
erősítésében.
Ellenük megtorlásra, igazainknak pedig külön megvé­
désére szükség nincsen. 1». s-
2$. szám.
Egy okmány.
(Műit száriunkban volt hivatkozás az okmányra; most
nem szólunk egy szót sem, csak közöljük.)
Tekintettel arra, hogy nagytiszteletü Szász Gerő urnák
egyházkerületi jegyzői s egyházmegyei esperesi állásáról
történt, de visszavont lemondása, nevezett nagytiszteletü
urnák az érd. ev. ref. egyházkériilet mélt. Ig.-Tanácsához
intézett, majd visszavont lemondó levele kinyomatott példá­
nyainak, a nagytiszteletü ur adott Ígérete dacára, történt szét­
osztása folytán úgy politikai, mint égy Házi lapokban a lég-
képtelenebb elmefuttatásokra, theol. fakultásunk s ennek
tanári kara megrovására szolgáltatott alkalmat: kötelessé­
gemnek tartom, hogy nagytiszteletü Szász Gerő ur lemon­
dása előzményéiből, a tényállás földerítése végett, egyelőre
a következő okmányjellegü levelet nyilvánosságra hozzam,
annyival inkább pedig, mert említett nagytiszteletü ur ebből
nehány sort egész önkényesen és célzatosan használt föl
érintett lemondó levélében. Az okmány a következő :
*
Kedves Barátom!
Most vett leveledre .sietek válaszolni. Lehet, hogy
igen kemény dolgokat mondok tollba, dé" bocsáss meg,
másképpen nem tehetek, mert hidd el nekem, én még
1 sokkal inkább el vagyok keseredve, mint te. Csakhogy
| kettőnk elkeseredésének nem egy a forrása. T e el vagy
j keseredve azért, mert Kecskeméthy által ellened személyi
I séielem követtetett el s e miatt tőlem elégtételt követelsz,
. s mivel azt hiszed, hogy nekem kedvesebb az * »szüzességi
1 egylete«, mint a te barátságod: úgy állítod föl a tételt,
hogy kettőtük közül nekem választani kell, egyiket, vagy
másikat el kell ejtenem, a te drasztikus kifejezéseddel é lv e :
»él kell csapnom« Egyelőre csak annyit jegyzek meg, hogy
a tétel igy felálliwa, egészen hamis, mert ezt a megoldást
keresni és végrehajtani, nem volt, most sincs szándékomban,
I már csak azért sem. mert erre nekem hatalmam nincs.
Az én elkeseredésem, nem személyi sérelmek, nem
megtorlási szándék, nem sértett hiúság motívumaiból eredő,
de sokkal mélyebb, s Isten ítélő birám, ezeknél sokkal
j tisztább forrásból “fakadó.
j El vagyok mélyen keseredve azért, hogy éppen te,
■ kivel együtt s egy nyomon haladva, a fakultás.megalapítása
I érdekében oly sokat küzdöttünk, annak legdiszkrétebb jel­
legű belügyeit a tényállásnak meg nem felelő világításban
1 a nyilvánosság fóruma elé vitted és pedig az egyházkerületi
1 hivatalos közlönyben, a hol állásod és személyiséged sú­
lyánál fogva, a tényállással ismeretlenek széles körében a
megtévesztésnek legalkalmasabb és leghálásabb tér kínál-
j kozott. E ballépésedért a felelősség isten és ember előtt
■ téged terhel.
I Nekem kezdettől fogva az volt s mély meggyőződésem
| ma is az, hogy egyházunk beléletében a fölmerülő bajok
j orvoslása, annál kevésbbé a személyi séi elmek és ellentétek
I kiegyenlítése a sajtó utján nem eszközölhető. A hírlapi po-
| leraiák, mint ezer meg ezer s a ti szomorú példátok is
I bizonyítja, átcsapnak a személyeskedés terére, s nemcsak
hogy nem gyógyítják meg a sebet, sőt elmérgesitik azt s
i nem egyszer orvosolhatatlanná teszik. Összehasonlítva azt a
I személyi sérelmet, melyet te soraidban fölemlítesz, s melyért
elégtételt követelsz, a személyi bántalroak, erkölcsi integri­
tásomat legmélyebben érintő rágalmazások hosszú sorozatával,
melyeknek évek hosszú során át a sajtó utján ki voltam téve, a
te sérelmed említésre is alig méltó, annyival kevésbbé, mert
az ő sértő nyilatkozatát részedről megelőzték úgy a sajtó
terén, mint a társadalom legkülönbözőbb köreiben oly
bántó nyilatkozatok, és pedig az én szótáramban elő sem
forduló epitetonokkal, melyekre válaszul az ő nyilatkozata
a lehető legenyhébb.
Ezek után pillantást vetek az érem másik oldalára is.
A fakultás feladatára nézve veled egészen egyet értekr
feladata az, hogy kultiválja a theologiai tudományokat az
, egyetemi magaslat színvonalán s tanárai a mellett, hogy*
 28. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tanszékükön a legjobb meggyőződésük erejével, a tansza­
badság szellemében, hirdessék az isteni tudományok örök
igazságait, fejtsenek ki lehető legintenzivebb akciót a theo-
logiai tudományos irodalom terén, s ez által hozzák köze­
lebb azt az időt, midőn fakultásunk a helybeli tudomány­
egyetemmel szervi kapcsolatba léphet s protestáns theologiai
tudományosságunk az egy etem keretében elfoglalhatja az őt
megillető helyet. A mi ezt a végcélomat elősegíti, helyeslem,
s támogatom, a mi ezt az időt távolítja, elitélem s a meny­
nyiben tőlem függ, megakadályozom.
Ily szempontbúi fogván föl a kérdést, általában a
tanárok működése éllen. nemcsak hogy kifogást nem emelek,
sőt velők szemben teljes elismeréssel vagyok. Tanszékét
mindenik kitünően belölti, a mellett, a mint erről biztos
tudomásom van, tudományos értékkel biró müvek kidolgo­
zásával is foglalkoznak. Magánéletük, magaviseletük a tár­
sadalmi téren kifogástalan. Miért kell tehát őket, miután
egyéniségük a falkultással egygyé forrott s ők annak kép­
viselői, a sajtó utján pellengérezni ?
Talán egyháztársadalmi téren eddig kifejtett munkás­
ságukért? Talán azért, hogy önkényt felajánlották szolgála­
taikat templomainkban- az ige hirdetésére, egyes iskolákban
(pl. Kenessey a tanítónő- képezd ében) a vallástanitásra, a
konfirmációi oktatásban segédkezésre, az egyházközség köz­
gyűlése által egyhangúlag helyeselt vallásos estélyek tartá­
sára, theol. felovasási ciklusok rendezésére, a fakultásban a
papok által régóta félben hagyott biblia-magyarázatokra s
általában minden oly. szolgálattételre, mely az egyházközség­
ben a vallásos buzgalom fokozására és ébrentartására jó ­
tékony hatással lehet:
Elismerem, azonban, s veled ebben is egyetértek, hogy
Kecskeméthy vallásos buzgalma által elragadtatva, az egy­
háztársadalmi tevékenység terén talán kissé tovább ment,
mint a mennyit a mi adott helyzetünk megenged. Az u. n.
vándor-prófétai szereplést s a k c ió t... én sem helyeslem,
valamint azt sem, hogy egyes egyházközségeink kebelében
az egyházi elöljáróság, az egyházközség kor hiányzására hi­
vatott egyének tudta és beleegyezése nélkül szövetségek,
egyletek, legyenek azok különben céljukra nézve bármily
üdvösek, szereztessenek s azok érdekében propaganda in-
dittassék, de nézetem az, hogy ha ily irányú akciók folya­
matba is indittatnak, nem kell azért a sajtó piacán félre
verni a vészharangot s Jeremiáskint hirdetni Izráel elpusz­
tulását, hanem meg kell tenni egész csendben a kebli in­
tézkedéseket az ily irányú akciók megszüntetéséi e s retor-
-siók terére csak azon esetben lépni, ha a tett intézkedéseknek
foganata nincs.
Én ezeket a szükséges inlézkedéseket, mihelyt a végre­ | tanak arra, hogy az illető adatok az anyakönyvekben könnyen
hajtott kihallgatások alapján pozitív adatok tudomására
jöttem, meg is tettem. Kecskeméthyt komolyan figyelmez­
tettem, hogy szüntesse be ily irányú minden további akció­
ját, mert ez félremagyarázásokra nyújt alkalmat s fakultá­
sunk magas rendű érdekeinek sérelmére lehet. Ő ezt nekem
határozottan meg is Ígérte, s föl sem tehetem róla, hogy i följegyzésekre. Igen jó, és dicséretes szokás volt, mert a
adott szavát be ne váltsa.
Téged pedig még egyszer s utoljára bizalmasan és | védésnek, meg aztán őrizték is azt valamelyes szekrényben.
régi barátságunkra hivatkozással arra kérlek, egyszersmind
óva intelek, hogy á hivatalos közlöny terén szüntess be
minden további polémikus harcot s ne kényszerits engemet, I családi osszetartozandóságot és szeretetet éppen fokozzák.
hogy veled szemben akcióba lépjek, a mi nekem nagyon
fájdalmas volna s mostani elkeseredésemet sokkal mélyebbé
tenné.
Kolozsvárit, 1897. május 27-én.
Őszinte barátod
S z á s z D om okos.
E magán levelet, mely a fentebb érintett ügyben ok­
mány gyanánt tekinthető, főt. és mélt Szász Domokos,
püspök ur a nagytiszt. Szász Gerő ur lemondó levelének
kelte előtt öt nappal intézte most nevezetthez s igy belőle
a lemondás indokait illetőleg teljes fölvilágositás szerezhető.
231.
Tartózkodom .attól, hogy csak legkisebb mértékben is kom-
m én táljam "elevelet; azért" egyszerűen’ annyit jegyzék meg,
hogy 1. a dűlt betűkkel szedett helyek Szász Gérő ur lé­
mondó levelében idézve vannak, s hogy 2. a levél. Írójától
a közlésre felhatalmazást és é^yes, e tárgyhoz szorosan nem
tartozó pontok elhagyására határozott utasítást vettem.
Kolozsvárt, 1897. julius i .
P o k o ly Jó zsef,
az egyháztörténet tanára.
Különfélék.
Az általam alapított »Prot. Közi.« 54-ik fél­
éve köszönt be e számmal. Egy nehány közbe eső
évet leszámítva, tizennyolc esztendőn keresztül
én szerkesztettem tőlem ‘ telhető minden buzofa-
lommal és jóakarattal, mindenek felett arra tö­
rekedve, hogy tiszteletben tartassék a vélemények
korlátlan n>iivánulása, a gondolat-közlés teljes
szabadsága, a mely nélkül a sajtó békó a szel­
lemen, rablánc az emberi méltóságon.
Sok megpróbáltatáson ment keresztül e la
pocska. Ú gy nézem, hogy soha seín volt nehe­
zebb helyzetben, mint jelenleg, midőn valószínűleg
igen hamar választania kell a közt, hogy becsü­
lettel éljen, vagy becsülettel meghaljon. Közeled­
nek a leszámolás napjai.
De le kell számolnia a n y a g i l a g is. Nem
akarom hinni, hogv olvasóim odaadó munkámért
anyagi megkárosítással akarjanak nekem fizetni.
Szívesen kérem a nagy számú hátrálékosokait, és
azokat, kik a lap fennállását óhájtják, hogy utő-
és előfizetésüket rendezni szíveskedjenek, hogy
legalább ez ne akadályozzon további elhatáro
zásaimban.
Kolozsvárt! jun. 30. 1897.
S zá sz Gerő-
= Bodor János, zágoni paptársunk »Protes-
i t á n s C s a l á d - K Ö n y v e c s k e « cim alatt egy csinos fü-
| zetet szerkesztett és nyomatott ki, mely igen alkalmas csa-
l ládi följegyzésekre, a melyek egyszersmind segítséget nyuj-
föltalálhatok legyenek. A negyven oldalon a következő öt.
cim alatt foglaltatnak följegyzésre szánt, és bibliai jelmon­
datokkal is ellátott tiszta lapok. A családfő; családi kimu­
tatás ; arany kön yv; isten háza, és bölcsesség kezdete cim
alatt pedig rövid imádságok. Régen a biblia szolgált ilyen
| régi bibliák nagy alakja nem volt kitéve a könnyen élté
Meg lehet, azonban, ked vehetni ez uj tormát is, mert az
kétségtelen, hogy e feljegyzések mindenképpen fontosak, a
Ajánljuk Bodor János könyvecskéjét annyival inkább, mert
olcsóságánál fogva, könnyen megszerezhető. Egy példány,
I postai megküldéssel, 25 kr. Nagyobb megrendeléseknél ter-
j mészetesen jutányos árleengedés adatik.
== Mint a tiszántúli ev. ref. egyházkerület
középiskolai könyvkiadványa jelent meg Debrecenben egy
füzetecske » E g y h á z s z e r t a r t á s t a n « cirp alatt Csiky
Lajos, theol. tanártól. Ára 20 kr. A füzetecske. tartalmát
magyarázza a további cim: »Az evangyéliom szerint refor-
máit magyarországi keresztyén egyház istentiszteleti szertár;
tásai«. Az iskolai könyvek száraz, sablonos modorátul né­
mileg eltérve, történeti vonatkozásokkal is tarkítva; minden
 232. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 28. szám.

esetre, igen hasznos fúzetecske, mely érdemes és méltó, | megszabott 250 frt. erejéig menő $0 frt. ötödéves korpótlék. Kö­
hogy helyet foglaljon minden egyháziason gondolkozó pro­ telesség: az intézet szellemi és anyagi ügyeinek, felelősség terhe
alatt, vezetése, a növendékeknek magaviseletére, tanulásban való
testáns család asztalán. előmenetelükre felvigyázás, stb. A születési, erkölcsi, orvosi, s
= P ályázat A nagy-váradi ev. ref. leány-internátus igazg. esetleg szolgálati bizonyitványnyal és oklevéllel fölszerelt pályázati
bizottsága az igazgatónői állásra pályázatot hirdet Pályázhatnak kérvények f. évi aug. hó 15-ig a nagyvárad-újvárosi ev. ref. lel-
olyan ev. ref. vallásu, fedhetetlen előéletű hajadon, vagy özvegy készi hivatalhoz nyújtandók be, hol a bővebb felvilágosítások kész­
nők, a kik, polgári vagy elemi iskolai tanítói oklevéllel bimak. Fi­ ségesen megadatnak. A megválasztott egy évi próbaidő után ál-
zetés: az intézetben való szabad lakás, s teljes ellátáson kivül, évi landósittatik. Nagyáradon, 1897. julius hó 6. A z i g a z g a t ó b i­
500 fit. havonkénti részietekben előre fizetve és a törvény által z o ttsá g .

HIVATALOS RÉSZ.
Pályázati határnap: 1897. aug 8. Folyamodvány ók nt-
261-1897* PÁLYÁZATI HIRDETMÉNY.
Nemes Árpád, esperes aához, Mező-Bodonba (u. p. MezŐ-
A kolozsvári ev. ref. kollégiumnál betöltendő mértanr Szengyel) küldendők.
rajz tanszékre pályázat hirdettetik. Okleveles egyén 1200 frt. Kolozsvárt, 1897. julius 10. Szász Domokos,
oklevéllel nem biró pályázó 800 frt. javadalomban része­ ____ erdélyi ev. ref. püspök.
sül, egy évi ideiglenes alkalmazással. Megjegyezzük, hogy
682-1897. PÁLYÁZAT.
okleveles pályázó egy évi sikeres szolgálat után, 1200 frt.
törzsfizetéssel, öt Ízben nyerendő roo— 100 frt. ötödéves Az erdélyi egyházkerületben, a szilágy-szolnoki ev. ref.
pótlékkal, és 300 frt. lakáspénzzel rendes tanárul véglege­ egyházmegyébe kebelezett d e é s h á z a i egyház orgonista-
síthető a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ki­ kántortanitói állomására pályázat nyittatik.
nevezésével. Javadalom: tisztességes lakás, melléképületekkel és
A z állás 1897. szeptember 1-én foglalandó el. A kel­ kerttel; 228 frt. készpénz az egyház pénztárából; 80 frt.
lőleg fölszerelt folyamodványok a kolozsvári ref. kollégium tandij; 12 frt. fapénz; két hold szántóföld, szántásra 10 frt.
igazgatóságához f. évi julius 31-ig benyújtandók. egyházi jegyzőségért 15 frt. Összesen 365 frt.
A kolozsvári ev. ref. kollégium elöljáróságának-1897. Kötelességei: a törvényben előirt funkciók pontos
juniq^ 29-én tartott üléséből. teljesitése.
Dr, Borcsa Mihály, Gyarmathy Miklós, Pályázati határidő: julius 3 1. Oklevéllel is felszerelt
jegyző. főgondnok. pályázati kérvények, nt. Viski Pál, esperes aához küldendők,
Zoványra.
678— 1897- PÁLYÁZAT. Kolozsvárit, 1897. julius 10. Szász Dotnokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
A z erdélyi egyház Kerületben, a szilágy szolnoki ev. ref.
házmegyébe kebelezett s o m l y ó - u j l a k i egyház kán­ 6 9 1 - 1897 P Á L Y Á Z \T .
tor-tanítói állomására pályázat hirdettetik.
Az erdélyi ev ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
Javadalom: tisztességes lakás, kerttel; 254 frtra. be­
| egyházmegyébe kebelezett s z t á n a i egyházközség kántor-
csük kepe és kanonika porció haszonélvezete, 146 frt. ál­
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
lamsegély, összesen 400 frt.
j Javadalom: lakás, egy kisded kert, 260 frt. készpénz
Kötelessége: az egyházi törvényekben előirt köteles­
j (államsegély), és hivatalos becslés szerint, 168 frt. 83 kr.
ségek pontos teljesitése.
értékű kepe, tandíj és kanonika porció.
Pályázati határidő: julius hó 30. Oklevéllel is felsze­
Pályázati hátáridő: aug. 8. Folyamodványok nt. Deési
relt kérvények nagyt. Viski Pál, esperes aához küldendők,
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Zoványra.
Kolozsvárit, 1897. julius 10.
Kolozsvárit, 1897. julius 10. Szász Dcmiokos, Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
erdélyi ev. ref. püspök.
680— 1897. PÁLYÁZAT.
6 9 2 - 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az erdő vidéki !
Az erdélyi ev. ref. égyházkejületbeu, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett b a r d o c i egyházközség, kántor-
egyházmegyébe kebelezett m a g y a i - b i k a l i kántor-tanítói
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: 1. Díszes uj lakás, gazdasági épületekkel.
Javadalom: lakás, kert, 241 frt. készpénz (államse­
2. Államsegély 123 frt. 3. Búza, zab (80 - 80 kalangya), 1
gély), és hivatalos becslés szerint, 153 Irt.-73 kr. értékű,
30 szekér fa és oszpora, 260 frt. értékben. 4. Tagositott |
kepe, tandij és kanonika porció.
kanonika, 57 frt. haszonbérrel. 5. Tandíj, mimegy 25 frt.
Pályázati határidő: aug. 8. Folyamodványok nt. Deési
Összes fizetés 465 frt.
Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
A folyamodványok f. évr aug. $ ig, nt. Kövér András
esperes aához, Közép-Ajtára (u. p Nagy-Ajta) küldendők.
Kolozsvárt!, 1897 julius 10. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspöke
Kolozsvárt, 1897. julius 10. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök. 6 9 3 - 1897. PÁLYÁZAT.

681— 1897. PÁLYÁZAT. Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a kolozs kalotai

A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, ?. küküllői egy­
házmegyébe kebelezett k u t y f a l v i egyházközség kántor-
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: uj díszes lakás, kert és gazdasági épüle­
teken kivül, 13 hold tagositott számó és ^kaszáló föld
haszonbéri értéke, 106 frr. A magtárból 60 véka szemes
törökbuza, értéke 36 frt. Tandíj minden tanulótúl 80 kr.
értéke 50 frt Fára az egyháztól 6 frt. Az egyház pénztá­
rából készpénz 136 frt. Államsegélyből évenkint 167 frt.
Összes javadalom 501 frt.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
egyházmegyébe kebelezett d a r ó c i kántor-tanitói állomásra
ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: lakás, kert, 295 frt. 80 kr. készpénz, és
hivatalos becslés szerint, 104 frt. 35 kr. értékű kepe és
tandij, összesen 400 frt 15 kr
Pályázati határidő: aug. 8-ika. Folyamodványok nt..
Deési Gyula, esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1897. jul. 10. Ssász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Geró'-
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXV11. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Julius 22. 29. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

A tanügyi előadó évi jelentése. Kollégiumi tanáraink• közóhajtására feliratot

(Folytatás, és vége.) intézett az Ig.-Tanács a vallás- és közoktatás-
A z 1882. évi egyházkerületi közgyűlés 35. ügyi m. kin minisztériumhoz a végre, hogy az
jegyzőkönyvi szám alatt kelt határozattal köteles­ állami tisztviselők és tanárok részére biztosított
ségévé tette az Ig-Tanácsnak, hogy mind a hét vasúti kedvezményekben a mi felekezeti autonóm
kollégium ügykezelését, anyagi és szellemi álla­ intézeteink tanárai is részesittessenek. Feliratunkban
potait öt évenkint egyazon bizottság által vizs­ a felhozható közművelődési okokon kívül, rámu­
gáltassa meg. Ehhez képest, lejárván az 1891. tattunk arra az éppen nem jól eső egyenlőtlen­
évi január hóban kiküldött bizottság mandátuma, ségre, mely a fennálló gyakorlatnál fogva egy­
Igazgató-Tanácsunk ezt a bizottságot reaktiválta azon intézet tanárai közt létezik, a mennyiben
és kinevezte báró Bánffy Ernő, kollégiumi gond­ államilag segélyezett intézeteinknél az államilag
nok és ig.-tanáesos aát. a bizottság elnökének, kinevezett tanárok részesittetnek a vasúti ked­
tagjaiul pedig Bartha Lajos, esperes, Kenessey vezmények élvezetében, az egyházhatóságilag
Béla, theol. fák. igazgató és Váró Ferenc, kollé­ választott rendes tanárok pedig nem. Mind a
giumi tanár aait. A követendő nézve j mellett, azt a választ nyertük a kereskedelem­
eljárásra
ugyanazok az utasítások szolgálnak sinormértékül, ügyi minisztérium folyó évi február hó 20-án,
melyek az 1891. évi 626 és 864 ig. tanácsi szá­ 9942. sz. alatt kelt határozata nyomán, hogy az
mok alatt közreadattak. erdélyi ev. ref. egyházkerület kötelékében álló
A maros-vásárhelyi kollégiumot illetőleg, főgimnáziumok tanárainak az állami tanárokhoz
azonban, kötelességének ismerte az Ig.-Tanács, hasonló kedvezményes vasúti jegyek engedélye­
fölkérni a bizottság elnökét, hogy azt első sor­ zése nem volt teljesíthető.
ban és haladéktalanul vizsgálja meg, azok miatt Ig.-Tanácsunk intézkedése folytán, a zilahi
a panaszok miatt, melyekkel ennek a kollégium­ főgimnáziumhoz a német nyelv s irodalmi tan­
nak igazgatása és rendtartása az állam-kormány székre, a fennálló szerződés értelmében, az elöl­
közoktatási minisztériuma részéről sújtatik járóság javaslatára, a közoktatásügyi m kit*, mi­
Ugyancsak a nevezett kollégium részéről niszter 67,858 — 1896. XII./11. sz. intézvényével
fölmerült mulasztások tárgyában vett közoktatás- Kerekes Ernő, ottani okleveles helyettes-tanárt,
ügyi minisztériumi (65,756— 1896. XI./26.) intéz- a szerződésben megállapított illetményekre, ren­
vény következtéken szükségesnek látta az Ig.- des tanárrá nevezte ki.
Tanács, hogy a felekezeti közép-iskolák meg­ Herepei Károly és Nagy F. Károly, nagy-
látogatása és azokban a felügyeleti jo g gyakorlása enyedi főgimnáziumi tanárok, előrehaladott koruk
iránt 2333— 1889. ig.-tanácsi számú rendeletét miatt, az 1894. évi XXVII. t.-c. értelmében, nyu­
egy pontjában módosítsa, és meghagyja mindenik galomba vonulván, a közoktatási minisztérium az
kollégiumi elöljáróságnak, hogy a miniszteri lá­ 1896. évi aug. 2-án, 41,476. sz. a. kelt intéz-
togatók jelenlétében a tanárok részvételével meg­ vénynyel Herepei Károly részére 1900 frtnyi,
tartott bizalmas értekezlet lefolyásáról fölvett Nagy Ferdinánd-Kárcly részére 878 frtnyi évi
jegyzőkönyvet, hiteles másolatban, saját véleménye nyugdijat folyositott. A z lg-Tanács pedig ezzel
kíséretében, a látogatás tényét követő (2) két az alkalommal Herepei Károly veterán tanárnak
heten belül, külön és kimaradhatatlanul terjesz- negyven évnél többre terjedő pontos, lelkiisme­
sze föl Ig.-Tanácsunkhoz megismerés végett retes és sikeres szolgálatáért, úgy oktatói, mint
 *34 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 29 szám.

tudományos írói és páratlan buzgóságu muzeo- szengyeli ( 1 1 2 8 — 96.), a tacsi (1059— 96.), a
logiai
O
munkásságáért
o
elismerését és köszönetét magyar-becei (1040— 96.), a cégéi (1239— 96.),
fejezte ki. a kóbori ( 1 4 1 3 — 96.), a bágyoni (1369— 90), a
■ Ugyancsak a fönnebb idézett nyugdíjtörvény sáros-magyar-berkeszi (147 2— 96 ), a mező-méhesi
értelmében, a közoktatásügyi minisztérium múlt (2338— 96.), a hagymás-láposi (15 6 "— 96.), a
évi nov. 21-én 61,220. sz. alatt kelt intézvénynyel közép-ajtai (4493— 96.), a magyar-fenesi (2503—
néhai Makkal Domokos, nagy enyedi főgimnáziumi 96.), a komlód-oroszfáji (18 15 — 96), a kibédi
tanár özvegye, szül. Nagy Róza részére, özvegyi (1652— 96.), a magyar-régeni (1944— 96.), az ippí
ellátás címén, évi 560 frtot, László, Ernő, Irma, (2041— 96.), a bögözi (2052 — 96.), a sz.-erzsébeti
Róza, Erzsébet, és Sándor nevű kiskorú árvái (2096— 96.), a felső-sófalvi (3130— 96.), az oláh-
részére, nevelési jutalék cimén, egyenkint évi 93 dellői (2203— 96.), az ádámosi (2333— 96.), a
frt. 33 V3 krt, együtt évi 560 frtot, mindössze küküllő-széplaki (2334— 96.), a gogáni (2335—
1 x20 frtot, továbbá, temetkezési járulék cimén 96.), a harasztosi (2467— 96.), a csapói (2504—
egyszer s mindenkorra 316 frt. 67 krt. utalványozott- 96.), a körösfői (3706— 96.), a magyar-baksai
A z egyetemes konventi elnökségtől f. évi 3 2 13 — 96.), a peteki 3 1 1 4 — 96.), a lompérti
507. sz. a. kelt értesítés szerint, a vallás- és köz- (3455— 96.), a diósadi (3460— 96.), a felső-cser-
oktatásügyi m. kir. minisztérium: nátoni (3594— 96.), a kakasdi (4016— 96.), a fiát-
1. a zilahi ev. ref. főgimnáziumnak (f. évi falvai (3640— 96 ), az ördöngős-füzesi (3043— ;9Ó.),
áp% 24.-én, 3 7 6 sz. a. kelt leiratában) az 1S97. a kémeri (4682 — 96). a nyárád-szeredai (2351 —
évre az állandóan utalványozott 11,000 forinton 96. ), a székely-udvarhelyi ref. leányiskola (73 —
felül, 2000 frtot; 97. ), a türei (772— 97.), a hagymás-nádasdi(i032 —
a sepsi-szent györgyinek (f. év ápr. 24-én, 97.), a szilágy-sámsoni (1058— 97.), a rugonfalvai
3777. sz. a. kelt leiratában) 1000 frtot; (910— 97.), a buzás-bocsárdi (14 17— 97.), a ma-
3. a székely-udvarhelyinek (f. év ápr. 24-én, gyar-décsei (2x23— 96.), a zsoboki (1858— 97.)
2559. sz. a. kelt leiratában) 7000 frtot; Községivé lett az etédi (59— 96.), a siklódi
4. a kolozsvárinak (f. év ápr. 24-én, 2560. 2 1 1 1 — 96.) és a patakfalvai (3411— 96.) nép­
sz. a. kelt leiratában) 4000 frtot engedélyezett iskolánk.
fentartási államsegély cimén, és utasította az illető III.
adóhivatalokat, hogy a jelzett összegeket a szo­ Kollégiumaink statisztikai képe megbízható,
kásos nyugtatványokra fizessék ki. rendezett viszonyokra vall.
Ezek a segélyek első sorban a tanári fize­ A szóban levő 1895/6-ík évben járt a hét
tések javítására, azután az esetleg megtakarított kollégiumba összesen 2784 tanuló; s ezek közül
összegek tanszerek, vagy iskolai bútorok beszer­ tanult a nagy-enyedi theologián 20, a n.-enyedi
zésére fordíthatók. tanitó-képzőben 41, a hét főgimnáziumban 1977
A z 1896. évi január hónap óta e mai napig (Nagy-Enyeden 334, Kolozsvárit 345, M. Vásár­
52 egyházközségnek engedte meg az Ig.-Tanács, helyt 358, Sz.-Udvarhelyt 203, Zitahon 23 1, Szász­
hogy felekezeti népiskoláikat államosíthassák, há­ városon 213 és S.-Szt.-Györgyön 293). A gim­
romnak pedig, hogy községi alapon rendezhessék náziumokkal kapcsolatos elemi iskolákba járt 746
iskola-ügyeiket; illetőleg, hogy köthessenek szer­ növendék. A tanulóságnak osztályonkint való
ződést anyagi hozzájárulásuk arányában megálla­ megoszlását, vallási és anyanyelvi viszonyaikat
pított jogok kikötése mellett az államkormánynyal, az I. II. számú rovatos táblázatok tüntetik fel.
a három utóbbi a politikai községgel, a főtiszt, Hivatalának élve, működött 28 gondnok és 153
közgyűlés utólagos jóváhagyásának a fentartásával. tanerő, mégpedig: a) a nagy-enyedi theol. aka­
Államivá lettek a következő egyházközségi démián 1 rendes és 3 helyettes-tanár; bj a hét
népiskolák: A kolozsvári egyházközség belvárosi főgimnáziumban j 28 tanár (63 rendes, 20 he­
leányiskolája áll. polgári leány iskolává (3022— lyettes, 7 vallás-tanár, 13 óraadó, 8 rendkívüli
96. ig.-tan. sz.), a szász-mátéi (42— 96.), a mező- tárgyat tanító és 17 bejáró hitoktató) ; c) a nagy-
sámsondi (310— ‘96.), a harcói (750— 96.), a enyedi tanitó-képzőben 4 rendes, 2 helyettes és
somlyó-ujlaki (893— 96.), a magyar-fülpösi (988— 5 óraadó tanár; d) az elemi iskolákban, azaz
96.), az erdő-szent-györgyi (911— 96.), a szén progimnáziumokban 20 rendes és 7 óraadó ta­
gericei (912— 96.), a galgói (1062— 96.), az erdő- nító. A tanerők képesítése s egyéb viszonyait
 2g. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 235-

lásd a VII. és VIII. számú táblás kimutatá­ dec. 23-án. Vizsgálatra jelentkezett egy tanító­
sokon. jelölt, a ki kellő sikerrel vizsgázván, tanítóságra
A gimnáziumi tanulók szülői közt volt pol­ elégséges, kántorságra jó általános osztályzattal
gári állásukra nézve (lásd a III. sz. alatt csatolt képesítettnek nyilváníttatott.
rovatos kimutatást) 509 őstermelő, 199 iparos, b) Rendkívüli képesítő vizsgálat tartatott
109 kereskedő s vállalkozó, 380 tisztviselő, 19 1895. dec. 18— 23. napjain és 1896. ápr. 17— 22.
katona, 442 más értelmiségü (pap, orvos, ügyvéd, napjain. Első ízben vizsgálatra jelentkezett két
tanár, tanító, mérnök, iró, művész), 57 szolgá­ leánynövendék, kik dicséretes sikerrel vizsgázván,
latból élő, 97 magánzó. Ebből azt a tanulságot képesítetteknek nyilváníttattak; második ízben
vonhatjuk le, hogy nálunk az iparosok, kereske­ három leánynövendék jelentkezett, kik szintén
dők és földmivelők teszik gimnáziumaink népes­ dicsérete? sikerrel vizsgáztak és képesítetteknek
ségének nagyobb kontingensét, s általában ná­ nyilváníttattak.
lunk is, mint országosan, a szülők bármily tár­ c) Rendes képesítő vizsgálat tartatott, még­
sadalmi állásúak legyenek is, leginkább gimná­ pedig Írásbeli május 20— 22-én, és előljárósági
ziumainkba küldik fiaikat, még ott is, hol más­ engedély folytán jun. 2— 3 napjain; szóbeli jun.
nemű középfokú tanintézetek léteznek. hó 26— 27-én. A z eredmény az előző évinél jóval
A vizsgálatok mindenütt megtartattak. A kedvezőtlenebb, a mennyiben 14 vizsgázó közül
theologiai alap- és lelkész-képesítő vizsgálatokra egy egész évre vettetett vissza, négy szeptem­
nézve, minthogy a nagy-enyedi theologiai aka­ berben teendő pótvizsgálatra utasittatott és csak
démiánál három rendes tanári szék az előző évek kilenc képesittetett.
folyamán megürült s betöltetlen is hagyatott, A hét főgimnáziumban osztályoztatott nyil­
elrendelte az Ig.-Tanács, hogy ezek a vizsgálatok vános vizsgálatok alapján mindössze 1852 nö­
a kolozsvári ref. theologiai fakultásnál tartassanak vendék, még pedig: 69% minden tantárgy­
meg. Ezen a fakultáson az első alapvizsgálat ból jeles, 18-77% legalább minden tantárgyból
1895. szeptember 12-én tartatott meg, am elyre jó, 48-38% minden tantárgyból legalább elég­
hát ifjú jelentkezett, a kik közül jeles eredmény­ séges, 9% egy tárgyból elégtelen, 7.88%
nyel vizsgázott egy, jóval szintén egy, elégsé­ két tárgyból, 7-18% több tárgyból elégtelen
gessel négy. Ezek alapján mind a hat ifjú fel­ osztályzattal. Ez az eredmény ebben a formában
bocsáttatott a III. évre. csaknem egészen megegyezik az ország összes
A lelkész-képesitő vizsgálatok folytatólago­ középiskoláirúl szóló miniszteri jelentés hasonló
san szept. 13-án és 14-én tartattak meg. adataiból vont százalékos eredménynyel. Tüzetesb
A z első képesítő vizsgálatra jelentkeztek tanulmányul szolgáljanak a IV.a) és IV.b) jggyii
ötön, a kik közül kettő jeles, kettő jó és egy rovatos kimutatások.
elégséges osztályzatot nyert. A gimnáziumokkal kapcsolatos elemi isko-
A második képesítő vizsgálatot tizenkét se­ ■ Iákban osztályoztatott, vizsgálatok alapján, mind-
gédlelkész tette le, és pedig jeles eredménynyel 1 össze: 686 növendék, s ezekből 2 6 % kitűnő v.
egy, jóval tíz, elégségessel egy. | jeles, 24-05% jó, 39-06% elégséges és 1 04 9 %
A z első félévi szigorlatok 1896 jan. 16-tól | elégtelen általános osztályzatú.
31-ig
J ö
tartattak meg.
ö
A szigorlatot
Ö
letett 26 | Az érettségi vizsgálatok eredményéről tájé
ifjú közül jeles eredménynyel kollokvált 6, jóval í koztat a VI. sz. rovatos kimutatás. Vizsgálatra
1 elégségessel 3 s egy-egy tantárgyból javító ! jelentkezett a hét teljes gimnáziumnál összesen
szigorlatra utasittatott 3. 150 ifjú. Érettnek nyilváníttatott 129, mégpedig
A második félévi szigorlatok idejéül május j 15 jelesen, 48 jól, 66 egyszerűen. Javitó-vizsgá-
18. junius 6. napjai tűzettek ki, a mely idő alatt ^ latra utasittatott 17; ismétlő-vizsgálatra 3. A
huszonkét ifjú állott szigorlatra, jelesen kollokvált ! rendkívüli tantárgyak tanulásában elért eredményt
5, jól 11. elégségessel 2, egy-egy ja­ ! az V. számú kimutatás tünteti fel. Tanult a hét
tárgyból
I
vító-szigorlatra utasittatott 3, pót szigorlatra 1. ; kollégiumban francia nyelvet 83, rendkívüli raj-
Néptanitó-képesitő vizsgálatok a n.-enyedi I zot 82, műéneket 472, zenét 138, gyorsírást 82,
tanító-képzőben tartattak Csató János, egyház- egésségtant 39, rendkívüli természet-tudományokat
kerületi biztos elnöklése mellett. ^ 1 o tanuló.
a) Javitó-képesitő vizsgálat tartatott 1895. A tanuló ifjúságnak nyújtott ösztöndijak,
 236. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
segélyek, jutalmak, és másnemű javadalmak ösz-
szegeiről a X. szám alatt csatolt kimutatás ad
részletes felvilágosítást. Kiosztatott a föntneve­
zett címeken: Nagy-Enyeden 25,440 frt. Kolozs­
várt 9156 frt. M.-Vásárhelyt 4283 frt. Székely-
Udvarhelyt 4297 frt. Zilahon 3952 frt. Szász­
városon 4157 frt. S.-Szt.-Györg) ön 2243
Együtt mind a 7 kollégiumkan 53.53? frt.
A könyvtárak állapotáról és a tanítási esz-
közökrűl a XI. számú összefoglaló kimutatás ad
részletes tájékozást.
A felhozott számadatok tüzetesb tanulmá­
nyozása és azok magyarázatára hivatott évi je­
lentések arról győztek meg, hogy a szellemi élet,
a nevelés, meg oktatás eredménye kollégiumaink
bán, noha sok akadálylyal, nem egy kedvezőtlen
és zavaró körülménynyel, igy például a tanerők
kellő számának még mindig érezhető hiányaival
kellet^ küzdeniük, a meglevők fokozott tevékeny­
sége mellett, az idén sem maradt a követelhető
színvonalon alul, itt-ott teljes siker koronázta a
tanárok fáradozásait. A tanuló ifjúság a tanterv
követelte mértéket elérte, érettebb része, főleg
az önképző-körök keretében, meg is haladta.
* nemzeti bajnokai állottak elő harcmezőn, tudományban,
(Az Igazgató-Tanácsnak a bemutatott jelen­
tésre vonatkozó határozati javaslata.)
A kollégiumaink felügyeleti, tanulmányi, köz-
igazgatási és statisztikai állapotairól írott tanügyi
jelentést az Ig.-Tanács tudomásul veszi, a köz­
gyűlés elébe terjesztését elhatározza, azzal
kéréssel, hogy a főtiszt, közgyűlés a jelentésben
fölfejtett ig.-tanácsi intézkedéseket, jelesen:
tanító póttanfolyam megtartását és a népiskolák
államosítása, részben községi alapon való rende­
zése tárgyában kötött szerződéseket jóváhagyni,
méltóztassék.
Parádi Kálmán,
tanügyi előadó.
Jelentés
a brassói ev. reí. egyház állapotárúi 1896-ban.
Mélyen tisztelt Közgyűlés! Mint a föveny-órán,
lassan, mondhatni* szemenkint pereg le a felhalmozott
homok, úgy tűnnek el következetes egymásutánban esz-
tendeinknek napjai is, s valamint a lepergett homok
mennyiségén meg lehet állapítani az eltelt időt, úgy a
mi tűnő éveink becsét a végzett munka értéke hatá­
rozza meg.
Egyházközségünkben nehány év óta alkalmazásba
vettük azon eljárást, hogy minden év június végén, vagy
julius első vasárnapján általános közgyűlés előtt beszá­
molunk az előző év eredményéről, hogy a hívek egye­
29. szám.
teme ismét átélje azon eseményeket, melyek időrendileg
hatottak a lelki élet emelésére, avagy gyülekezetünk
érdekeit előbb vitték az anyagi fejlődés terén. A gya­
korlat ez eljárás helyes voltát igazolta ; hiszen, minden
téren rohamosan haladó korunkban gyorsan elmosódnak
lelkűnkben az eltelt idő eseményeinek képei; ha lehat
ezek bizonyos időközben, a mint történtek rendszeres
frt. egymásutánban, azok elé állíttatnak, a kik előtt azok
lefolytak, emelőleg hat a kedélyekre, és a kikerekitett
kép meggyőz minket arról, hogy a helyesen felhasznált
idő, mily busás kamatot hoz a cselekvés minden terén.
Egyházunk fejlődéséről, ennek a hívek lelki életére
tett hatásáról számot vetni, nekünk brassói reformá­
tusoknak. kétszeresen fontos kötelességünk: mert nekünk
tudnunk kell a múltból, és ki kell hogy olvassuk a jövőbűi,
hogy valamint az anglikán egyház fejlődésével, és lét­
érdekeivel jórészben összefüggésben van a hatalmas an­
gol nemzet történelmi múltja, jelen nagysága, és jövő
fejlődése: úgy a mohácsi vésznapok utáni időktűl, a
gondviselés által életre hivott református magyar val­
lással összefüggésben van a magyar nemzet múltja, je­
lene, és bizonynyal összefüggésben lesz jövője is. Gon­
dolkozzatok csak felette, vájjon el tudnátok-e képzelni
Magyarországot a kálvinista egyház nélkül, melynek k e­
belén a honszeretettől lángoló annyi hü lélek nőtt föl,
melynek jelszavára: hit, remény és szeretet, szabadság,
egyenlőség, testvériség, a nemes áldozatkészségnek, a
kitartó munkásságnak, és az igazság kutatásának kitűnő
mesterségekben, és a művészetekben. A történelmi műit
tanulmányozása, és a jelen tárgyilagos szemlélése g yő ­
zik meg a kálvinista embert arról, hogy egyházához
még áldozatok árán is hűnek kell lennie, mert kebelén
csörgedezik az evang. tiszta vize, itt nyílik alkalma, ku­
tatni és megismerni a boldogság forrását, az igazságoty
mely nem más: mint isten, ember és hazaszeretet.
a
Szomorúan kell tapasztalni korunkban azon anya­
gias gondolkozás terjedését, hogy a vallás másodrendű
a dolog; a világi ismeretek és javak szerzése, azonban,
minden embernek elsőrendű kötelessége. E megtévesztő
irányzat, mely mind nagyobb tért hódit az emberek kö­
zött, abból ered, hogy a természettudományok sikerei
által oly vívmányok birtokába jutott az emberiség, me­
lyek csodálatba ejtik saját tudása eredményei felett és
arra ösztönzik, hogy önmagát bálványozza. S míg igy
az igazságot, a boldogság feltételét, csak magán kívül
keresi, belső énjének komoly tanulmányozását, leiki erői­
nek az erkölcsi világrend törvényeivel való összhangba
hozatalát elhanyagolja.
Távol legyen tőlem, hogy a reális tudományok
értékét kisebbíteni akarjam, mert hiszen a világba való
helyzetünket, a természet, és külső élet törvényeinek
ismerete által kényelmessé tenni, éppen kötelességünk,
de ebből, hogy testi életünkért munkálkodnunk kell, nem
következhetik a lelki élet elhanyagolása. Tudnunk kell,
hogy a tudományok különböző ágai, és azoknak isme­
rete, az emberre nézve nem végcél, hanem csak eszköz
az igazság megismeréséhez, melyek mind egy magasabb
célra, a vallás-erkölcsi élet kimivelésére kell, hogy leg­
alább rávitelesen szolgáljanak, hogy az embert szaba­
 29. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 237

dabbá te g y é k az érzékiség rabságából, istennel össz­ azok lelkében, kik e napon részt vettek az uj mezbe öl­
hangba hozzák, Krisztus tanítványává, és becsületes hivő töztetett templom fölszentelésének magasztos ünnepélyén.
emberré tegyék. Ugyanis, a gernyeszegi ref. egyház múlt évi határoza­
Ezekből láthatjuk, h o g y a vallás iránti közöny nem tához híven, a raillenium emlékére templomát megújítva,
egyeztethető m eg emberi természetünkkel, mert a val­ díszesen kifestette, színes cement kocka-lapokbúi uj föld­
lás, főkint a keresztyén vallás, mint kijelentett isteni szinti padlózatot készíttetett; egészen uj festett padokkal,
igazság, az emberi term észet tartozéka. vasrácsozatos karzatokkal ékesítette föl az Ur hajlékát s igy,
A kath. egyházban a vallás iránti közöny, bár mig egyfelől a külső csín és tetszetős benyomás kívánal­
káros hatása szemlélhető, nagy rom bolást nem idézhet mainak tett eleget, másfelől tért nyitott a buzgó hívek tö­
elő, mert szervezete folytán kebelén a p ap ság minden, meges templom-látogatásának gyakorolhatására. Az ünnepi
a laikus, illetve a hivő, csak e szk ö z ; a nép közönyös­ alkalomra szépen földiszitett templom zsúfolásig megtelt a
sége szerintök nem baj, a fő, h o g y római katholikus hivő lelkek nagy tömegével, s igy látva e hajlékot, önkiti-
legyen. A kath. egyház m agát egyedül idvözitőnek és telenül is megcsendült ajkainkon a zsoltáriró szózata: >Sze­
csalhatatlannak tartja, m ely bűnbocsátó hatalommal ren­ retem, Uram, a te házadban való lakásomát, a te dicsö-
delkezik, tehát az istentisztelettel nem a lélekre kíván ! séged hajlékának helyét!« Az ünneplő gyülekezet díszes
hatni; nem arra törekszik, h o g y az emberben az újjá­ ! soraiban ott láttuk a gernyeszegi ref. egyház nemes lelkű,
születés processusa végbe menjen, hanem operai előadás­ ! áldozatkész patronáját, özv. br. Bánffy György né, szül. gr.
hoz hasonló szertartásaival, az érzékeket kivanja lekötni. Bethlen Margit ő Méltóságát két fiával, gr. Teleki Domo­
A mise-áldozattal és gyónással biztositni ígéri hívei kossal és Gézával; a gernyeszegi gór. kath. egyházat kép­
földi és mennyei üdvét. N áluk a fajszeretet nem fődolog, viselő küldöttséget, élén lelkészével, Gernyeszeg lakói fele-
szerintük mindennek a lén yege abban rejlik, legyen min­ I kezeti és nemzetiségi különbség nélkül s a vidék közelebbi
denki róm. katholikus, tehát elvei méhében nem csak a városaiból és faluiból is számosán gyülekeztek össze, hogy
közönyösség, hanem egyszersm ind a nemzeti létet bom­ tanúi és részesei lehessenek e minden külsőségektől ment
lasztó kozmopolitizmus is rejlik. egyszerű, de magasztos protestáns egyházi ünnepélynek, mely
T ek in tve már most a reális tudom ányok előre­ délelőtt fél tiz órakor vette kezdetét.
haladottságát, és a mohó igyekezetei, m elylyel az em­ A gyülekezet megnyitó éneke után, Káli József, nagy-
berek idejüket világi érdekeik előbbre vitelére szentelik, ernyei ref. pap és hitvestársa, Nagy Leona úrasszony saját
és ehhez hozzá gondolva a hatalmas kath. e gy h áz által orgona-kisérete mellett énekelték a X X X IV -ik zsoltár (> Min­
létrehozott közönyt, mert hiszen az emberek jórésze denkoron áldom az Urat«) i-ső és 3-ik versét. A kellemes
nem szeretvén önállóan gondolkozni, kivált a lelki dol­ 1 hangon előadott s szépen sikerült zsoltárnak ily módon való
gokban, a könnyebbet választva, vezetteti m agát, illetve j eléneklése méltán készített elő mindnyájunkat az imád-
ig y szól, üdvösségünkért im ádkozzanak a p a p o k : mi | kozásra.
természetesebb, mint h o g y a közöny hatását m eg kel­ | Tavaszi József esperesünket újszülött kis fiának vá-
lett h o g y érezze kálvinista egyházunk, sőt egész társa­ ■ ratlanul bekövetkezett halála váratlanul visszatartván a sze-
dalmunk is. | mélyes megjelenéstől, helyetteséül Benedek Árpád, vajda-
M ig az ig y létrejött lelki v a k sá g terjedése mellett j szent-iváni papot kérte föl a fölszentelő alkalmi ima meg­
triumfál a katholicizmus, addig a protestantizmus, s tartására. ^
vele az igazság elve, lázbetegen senyved. N em mondom, | Ima után következett a mai ünnepély kimagasló pontja
h o g y haldoklik, mert hiszen az igazság, m ely K risz­ i egy »choral«, melyet orgona kiséret mellett Káli Józsefné,
tusban megjelent, előbb-utóbb m eggyő zi a világot, an­ * Nagy Leona, nagy-ernyei ref. papné gyönyörű szép alt
nak diadalát biztosítja istennek örök hatalma. A zonban, hangján énekelt >solo«-ban. Káli Józsefné úrasszony vallá­
elég szomorú az nekünk, ha mi nem élvezhetjük az sos buzgóságáról, papnéi magasztos hivatása betöltéséről,
igazság áldását ha mi, lelki vakságunk által, nem is­ ének-roüvészetéről, zenei tudásáról nem egy alkalommal volt
merjük föl boldogságunk, m egelégedésünk útját, és ig y már méltó megemlékezés e lap hasábjain is. E szereplése
meddőn marad a nekünk adott idő. A katholicizmusnak újabb dicsőségének forrása. S ha a hatást akarom jelezni,
nem áll érdekében, h o g y a népek felvilágosodjanak, de melyet e »choral« eléneklése reánk gyakorolt: igazabban,
a protestantizm us csak ott élhet, hol a népeknek lételeme méltóbban nem fejezhetem ki, mintha a hallgatóság részéről
a világosság felé törekvés. N ézzétek meg, a mint a kath. ez ének alatt oly szépen nyilvánult néma csendre, áhitatos
közöny, a világi érdekek által röghöz k ö tö tt protestán­ figyelemre s a szemekben csillogó könnyekre hivatkozom.
sokat is áthatotta, nem csak a protestáns egyházak, és S ezek a könnyek még akkor is ott csillogtak sze­
iskolák elszegényedésén látszott m eg e bűn k övetkez­ meinkben, a mikor Csekme Ferenc, gernyeszegi pap alkalmi
ménye, hanem a társadalom, és nemzeti lét kóros jelen­ beszéde alapigéjéül felolvasta I. Péter II. részének 5-ik
ségein is m eglátszik az. versét. Szónok első szava az isten iránti hála kifejezésének
(Folytatása következik.) Péchy Árpád? szózata v o lt; második a köszönet kifejezése mindazok iránt,
ev ref. pap.
kik a templom átalakításának dicső művéhez áldozataikkal,
munkájukkal járultak. A harmadik szó a tanítás szózata
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . volt, melyben szónotc rámutatva arra, hogy az átalakított
A görgényi egyházm egyéből. Í templomhoz méltóan át kell alakulniok a híveknek is élő
Julius 11-ike bizonyára sokáig emlékezetes és neveze­ templomokká, lelki házzá, a hegyi beszédből kiválogatott
tes nap leend a gemyeszegi ev. ref. egyház életében s mind a tárgyhoz illő részletek igen ügyes alkalmazásában mutatta
 238. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
föl azokat a tényezőket, melyek, által, ez .átakulás megvaló­
sítandó. A beszéd úgy tartalmilag, mint szónoki előadásban
mély benyomást, nagy hatást gyakorolt a gyülekezetre.
Prédikáció után Káli József, nagy-ernyei pap végzett
igen ügyesen egy keresztelést, ágendájában mind végig szem
előtt tartva az alkalomszerüséget.
Még Benedek Árpád orgona kísérete mellett énekelte
a gyülekezet fennállva a »Himnusz« két versét, s ezzel az
ünnepély templomi része véget is ért.
Templomozás végeztével a hívek a templom ajtó
előtt sorakozván, a zöld lombokból alakult sátor alatt Káli
József üdvözlő beszéde után, Csekme Ferenc mondott kö­
szönetét az ünnepélyen résztvevőknek s az ünnepélyen részt-
vetteknek, Benedek Árpád pedig az esperes nevében mon­
dott rövid záró áldást.
S hogy e rövid tudósításom teljes legyen, e helyen
is meg kell emlékeznünk Mónus Ferenc, maros-vásárhelyi
építő-mesterről, ki a templom átalakítását oly csinosan, s
minden kívánalmakat teljesen kielégítően, elismerésre mél­
tóan teljesítette kötelezettségét; a ki nem gondolva anyagi
nyereségre, haszonra, hanem csakis jó hírnevére s az er­
kölcsi j^alomra, a legjutányosabb árért oly munkát végzett,
mely méltán megérdemli a nyilvános elismerés és köszönet
hálás kifejezését, de egyszersmind azt is. hogy őt e helyen
is legmelegebben ajánljuk mindenkinek, mint olyan munkást,
ki a leghívebben sáfárkodik a reá bízottakban.
Benedek Árpád»
vajda-szt.-iváni ev ref. pap.
Különfélék
= Nem privilégiuma, csak szép joga brassói
egyházunknak, hogy minden esztendőben leszámol, a nyil­
vánosság előtt, viselt dolgairól, és e végre helyet kér la­
punkban Mi úgy ítélvén meg a dolgot, hogy brassói egy­
házunk felekezeti és nemzeti szempontbúi egyike lévén a
legfontosabbaknak nem csak egyházkerületünkben, de az er­
délyi részek magyarságára nézve is : nemcsak örömest nyitjuk
meg hasábjainkat, de felhívjuk olvasóink figyelmét ama je
lentésre, melynek közlését ma kezdjük meg. Örvendenünk
kell, hogy van egy-egy egyházunk, mely békés egyetértéssel,
igaz bu/gósággal halad előre, s példát statuál, hogy a nemes
célokért való lelkesedés méltán érdemli meg a jók figyelmét.
= Szép innepe volt ilyefalvi egyházközségünk­
nek folyó hó 1 i-én. E napon foglalta el állását uj lelki-
pásztora, S z a b ó J e n ő , a költői lelkű szép szónok, ki
díszére válnék bármely kathedrának. A beigtatást Révai Pál.
s.-szt.-györgyi pap végezte, mint püspöki megbízott. Nem is
kell mondanunk, hogy az egyház a legnagyobb szeretettel,
és megfelelő diszszel fogadta' uj papját, kihez a legszebb
reményeket fűzi. Az ünnepélyen részt vett a vidék értel­
misége, melyhez csatlakozott az egyházmegye papságának
nagy része. Istennek áldása nyugodjék meg e szép egyhá­
zon, és derék ifjú lelkipásztorán.
= M e g h ív ó . A bekecsalvi papi értekezleti köri. 1897.
év aug. 12-ik napján, d. e. 10 órakor kezdodőleg, Magyaroson,
ottani paptársunk, O r b á n K á r o l y ötven éves papi szol­
gálatának emlékére ünnepélyt rendez, melyre a kör rendes
tagjait és az érdeklődőket tisztelettel meghívja. Tárgysoro­
zat. 1. Ima. Tartja Ravasz János, marosi ev. ref. esperes.
2. Aikalmi egyházi beszéd. Tartja Rákosi György, nyárád*
szentannnai ev. ref. lelkész. 3 Az értekezletet megnyitó
elnöki beszéd. Tartja Szász Károly, nyárád-szeredai ev. ref.
lelkész, ért. eloök. 4. Jubiláns lelkész élettörténete, kapcso­
latosan saját egyházközségével, melyben 50 évet szolgált.
Felolvassa Orbán K'árbly, magyarosi ev. ref. lelkész, jubi­
láns. 5. Zárszó. Tartja Ravasz János, ev. ref. esperes. Kelt
29. szám.
Nyárád-Szeredában, 18.9.7. julius 1 2-én. S z á s z K á r o l y ,
ért. elnök. R á k o s i G y ö r g y , ért jegyző.
= A nyitrai reform, missziói egyház és az ó-
becsei ref. fiókegyház részéről vettünk esdő szózatot, amabban
Antal Gábor, dunántúli, emebben Szász Károly, duna-
melléki püspök szól melegen a hívek áldozat-készségéhez,
és buzdít a szép cél érdekében. A legnagyobb készséggel
hívjuk fel mi is olvasóinkat, hogy nem tekintve saját sze­
génységünket, nyújtsunk segítő kezet azoknak, kik nálunknál
is elhagyottabbak. Ez volt a mi sorsunk mindig, majdnem
négyszáz esztendő óta, hogy buzgósággal, áldozatkészséggel
és hazaszeretettel pótoltuk az állami feladatokat. Ne lan­
kadjunk ezutánra sem.
= Luther sirja. Koescin dr. hallei protestáns egy­
háztanácsos, nagy feltűnést keltő cikket közöl egy protes­
táns folyóiratban, elbeszél egy olyan dolgot, a melyről ed­
dig csak néhány beavatott ember tudott. Elmondja, hogy
1892. febr. 4-én a wittembergi várkápolnában fölásták
Luther Márton sírját, mert kétség merült fel az iránt, vájjon
a nagy reformátor csakugyan ott nyugszik-e, s nem helyezr
ték-e el onnan a smalkaldeni háború idején. A kutatók
ráakadtak Luther csontjaira. A koporsó fája egészen elkor­
hadt, valamint elporladt a ruha is, a melybe Luther tetemét
öltöztették. A koprsóbac sem írást, sem értéktárgyat nem
találtak.
= Logia Christi. A múlt télen két angol Grenfell
és Hunt az ős Oxyrynchus helyén alsó Egyiptomban egy
halom papyrus tekercset kapott, részben épen, részben tö­
redékesen. Ezek legnagyobb része görögül van Írva és a
római hódítástól az arab korig terjednek. A legjobb álla­
potban levő 150 teljes tekercs a gizeh-i múzeumba került;
a többiek útban vannak Anglia felé. A töredékek közt van
egy, a melyben a »Jézus mondásai« vannak összeállítva, s
a melyről már is kalandos hírek járták be a lapokat. A
Times május 29-ki számában, maguk á fölfedezők által
hitelesített tudósítás, ellenben, dicséretre méltó tartózkodással
igy szó l: >Azok közt a papyrusok közt, melyek* mindjárt
az ásatás kezdetén találtattak, van egy harmadik századi
papyrusnak egy lapja, a mely a Jézus mondásainak (Logia
Christi) gyűjteményét tartalmazza. E lapon található mon­
dások némelyike nincs benne a mi bibliai evangéliumaink­
ban, mások kisebb-nagyobb eltéréssel feltalálhatok a bibliai
evangéliumok parallel helyein. Ezen mondások keletkezési
idejét, karakterét és értékét, hihetőleg a beható tudományos
kutatás fogja megállapíthatni; de annyit már most mond
hatunk, hogy azoknak a tudósításoknak, melyek ezt a. most
fölfedezett Logiát kapcsolatba hozzák a Papias tudósításával,
a Máié által összegyűjtött Jézus mondásai felől, semmi
alapja sincs. (Th Ltz.)
= Pályázati hirdetés. A h nánási ev. ref. hat osztályú
gimnáziumban két rendes tanári tanszékre hirdettetik pályázat,
melyekre a) a német-magyar, esetleg latin-német, b) a történet és
latin nyelvből képesített protestáns egyének pályázhatnak. Kik
torna tanításra is képesítve vannak, a miért természetesen külön
tisztelet-dij járna, előnyben részesülnek. Fizetés: 1200 frt. melyből
200 frt lakbér, az egyház pénztárából évnegyedenkint előre fizetve.
Ha okleveles pályázók nem lennének, alkalmazást nyerhetnek tanár­
jelöltek is; ez esetben a fizetés 900 frt. melyből 100 frtjlakbérnek
tekintetik. A kívánt oklevéllel biró egyének egy évi sikeres mű­
ködés után állandósittatnak, a midőn az orsz. tanári uyugdijinté-
zetnek is kötelezett tagjai leendnek. Nem okleveles egyén csak
helyettes-tanári minőségben es csak egy évre választatik, de ha
ez idő alat a kívánt tárgyakból oklevelet szerez és sikeres műkö­
dést mútat föl. a következő évben, mint rendes tanár állandósittat-
hatik. Végre, ha okleveles, de nem a kiirt szakokból képesített
egyén választatnék meg. az szintén csak helyettes tanári minőség­
ben és csak egy évre alkalmaztatik, fizetése azonban 1200 frt. lesz.
A megválasztott egyén állomását f. évi aug. végén, legkésőbb
szept. i-én elfoglalni köteles, s ha családos, 40 frt. ha pedig nőtlen,
15 frt. költözködési átalányt kap; ez összeget azonban, ha állomá­
sától három év letelte előtt bármi okbúi megválik, visszatéríteni
tartozik. A pályázati kérvények keresztlevéllel, esetleges katonai
szolgálatukat igazoló irattal, továbbá végzett tanulmányukat feltün­
tető okmányokkal, végül orvosi bizonyitványnyal felszerelve f. évi
augusztus 11-ig bezárólag az ev. ref. egyháztanács elnökségéhez
küldendők. H.-Nánás, 1897. jul. 14. Ben kő Lajos, ev. ref. lelkész-
elnök. Kál l ai Imré, főgondnok.
 29. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Pályázat, tanári állásra. Az államilag segélyezett csur­
gói ev. ref. főgimnáziumban megürült ‘egyik tanári, állásra ezennel
pályázat hirdettetik. Pályázhatnak a latin és magyar nyelv és iro­
dalom, esetleg a latin nyelv és történelem tanítására, képesített,
illetve e szakokra készült egyének, ha még oklevéllel nem bírnak
is, mely esetben azonban, mig oklevelet nem szereznek, csak mint
helyettesek fognák alkalmaztatni. A megválasztandó, ha már is mint
rendes tanár működik, azonnal, különben, ha oklevéllel bír is, csak
az első, illetve próbaév leteltével, .föltéve, hogy az alatt kellő sikert idejüket, nőtlen, vagy nos állapotukat, egészséges voltukat, a véd-
-mutat föl, s annak folytán az intézetet fentartó testület részéről el­
ismerésben részesül, fog állandósittatni', mély időiül fogva az orsz. i már is szolgálatban vannak, szolgálati minősítettségüket tanúsító
tanári nyugdíj-intézetnek is jogos és köteles tagja lesz. Heti óra j okmányaikkal fe’szerelten, augusztus 15-ig nyújtsák be kérvényüket
számát a megválasztandónak. ki állását az uj tanév megnyíltával s
lehetőleg székfoglaló-tartással, mi azonban későbbre is halasztható,
HIVATALOS RÉSZ.
3042— 1897. É R T E S ÍT É S
a r e n d sz e re síte tt é v i á lla m s e g é ly k io s z tá s á r ó l.
Tudomásvétel végett, értesítjük az összes érdekelteket,
•hogy a folyó évi főt. cgyházk érül éti közgyűlés utasítása
értelmében, az évi 15 723 frt 08 kinyi rendszeresített ál-
lamsegéiyböl löiyóvá tettük az egyházak, papok és tanítók
Tészére állandósítva levő segélyeket, és az egyházkerületi
főbb tisztviselők házassági bíráskodási veszteségeinek némi
kárpótlásul a püspök, az összes esperesek és egyházmegyei
jegyzők részére megállapított segélyeket, t. i. a püspök aa.
részére 5 oo frtot, az egy házk érül éti főjegyző és egyházke-
rületi közügyigazgató részére 200— 200 fnot, mindenik es-
peres részére 100— 100 frtot, és mindenik egyházmegyei
jegyző részére 50— 50 frtot; az ezen felül is fenmaradt
251 frt. 58 krból pedig a tekei pap aa. részére 51 frt.
58 krt, .a detrenemi, alsó-járai, vicéi és alsó-siményfalvi
egyházaknak szavaztunk meg, és utaltunk ki 50— 50 frt.
segélyt, mig a többi folyamodásokat, fedezet hiányában,
mellőznünk kellett.
Fölkérjük tehát a segélyezetteket, hogy szabályszerű
bélyeges nyugtáikat, esperesi utón, haladéktalanul terjesz-
szék föl., a segélyösszegek kifizethetése céljából.
Az 500 frton alul álló papi állomások némi segé­
lyezésére nyert 15,345 frt. rendkívüli államsegélyből pedig
következő pap aai nyertek segélyt.
A vajda-hunyadi egyházmegye. Botha Sándor, bácsi
pap, 50 frt. Gál Sámuel, v.-hunyadi pap, 20 frt. Péter Al-
bért, n.-rápolti pap, 80 frt. Albert Imre, klopotivai pap, 40
Trt. Csiszér Pál, harói pap, 50 frt.
A gyula-fehérvári egyházmegye. Veres Sándor, sárdi
pap, 50 frt. Gruzda Domokos, tövisi pap, 40 frt. Jakab
Károly, benedeki pap, 50 frt.
A nagyenyedi egyházmegye. Fehér István, detrehemi
pap, 100 frt. Pap Dávid, n.-laki pap, 50 frt. Miklósi Jó­
zsef, szt.-mihályfalvi pap, 80 frt. Pap István, kocsárdi -pap,
100 frt. Kovács József, g.-keresztúri pap, 60 frt. Vinci
Domokos, csekelaki pap, 60 frt. Derzsi Lőrincz, istvánházai
beszolg. pap. 80 frt. Tókos Jenő. sz.-földvári pap, 50 frt.
Péter Antal, m.-n.-csáni pap, 50 frt. Solyraosi Károly, m.-
gombási pap, 50 frt. Aszalós György, t.-szt-györgyi pap,
100 frt. ebből 60 frt. rendsz. segély, ifj. Móré Károly, lő-
rinc-révei pap, 80 frt. ebből 50 frt. rendsz. segély. Maros-
kapudi papi állomás 65 frt. rendsz. segély. Torda-turi kör-
leikészség 50 frt. rendsz. segélyének fele.
A kolozskalotai egyházmegye. Barabás Árpád, magyaró-
kereki pap, 220 frt. ebből 120 frt. rendsz. segély, Sófalvi
Miklós, damosi pap, 90 frt. Régeni Ferenc, m.-bikali pap,
100 frt. Demeter Gyula, nyárszói pap, 80 frt. Bornemisza
Károly, a.-járai pap 80 frt. Fazakas Lajos, n.-petrii pap, 80 frt.
Szakács János, m.-létai pap, 100 frt. Béllé Lajos, ajtoni pap,
50 frt. Kiss Péter, patai körlelkész, 50 frt. Dózsa Samu,
kajántói pap, 150 frt. ebből 100 frt rendsz. segély, Székely
Sándor, szucsáki pap 80 irt.
A szilágy-szolnoki egyházmegye. Érszodorói és hatvani
beszolg. pap, 50 frt. rendsz. segély, Ferenci Endre, monói
pap, 80 frt. Barabási Lajos, völcsöki pap, 100 frt. Vajda
Mihály, bősházi pap, 80 frt. Szilágyi János, lecsméri pap,
23 9 -
tartozik elfoglalni, közoktatási szervezetünk szabja meg. Javadalma
lesz, ha okleveles tanár választatik meg: évi noo írt. törzsfizetés,
200 frt. lakbér, s a másutt töltött rendes- éveknek is beszámítá­
sával járó, de csak 200 frtig emelkedő. 50— 50 frtnyi ötödéves pótT
lék kilátással az állammali szerződés által, mely most áll revízió
alatt s i2oo; 1300, 1400, 1500 és 1600 frtos fizetési fokozatokat, s
ötizbeni 100 frtos ötödéves pótlékot állapit meg, nyújtandó javu­
lásra. Helyettes javadalma évi 800 frt. Pályázni kívánók születés-
erőhözi viszonyukat, tanulmányaikat, illetve képesítettségüket, s ha
alulírotthoz. Csurgó (Somogym.), 1897. julius 12. V e r b a v I s t ­
ván, ev. ref. lelkész, a gimn. ig tanács elnöke.
n o frt. ebből 50 frt rendsz. segély, Vas Lajos, rátoni pap,
200 frt. Patai Lajos, m.-goroszlói pap, 40 frt. Török Fe­
renc, érmindszenti pap, 50 frt. Székely Árpád, borzási pap,
j 30 frt. Béci Miklós, hadad nádasdi pap, 80 frt. Kovács
| Ferenc, tasnád-szántói pap, 80 frt. Borbély Sándor, ilosvai
| pap, 40 frt. Pocsik János, ardói pap, 80 frt. Molnár Gyula,
| s.-ujlaki pap, 40 frt. Diószegi .Mór, érkávási pap, 100 frt.
| ebből 50 írt. rendsz. segély, Mátéka József, bürgozdi pap,
1 60 frt. Szilágy-szt.-királyi papi állomás 100 frt. Kertész
| József, sz.-bagosi pap, a valkói beszolg. 50 frt. rendsz. se­
1 gély. Sülelmed-cikői papi állomás, 50 frt. rendsz. segély.
j A deési egyházmegye. Almási Sámuel, al-töőki pap,
I 100 frt. Tunyogi Béla, badoki pap, 50 frt. Nagy József,
I kérői pap, 80 írt. Kovács Gábor, szinyei pap, 50 írt. Va­
j das Albert, válaszuti pap, 40 frt. Bigó György, bodonkuti
, pap, 40 frt. Kovács Gyula, domokosi pap 50 frt. Szabó
I Lajos, koltói pap, 80 frt. Nagy Lajos, dobokai pap, 50 frt.;
Nagy Imre, kendi-lónai pap, 60 frt. Demeter Kálmán, m.
n.-zsombori pap, 70 frt. ebbői 50 frt. rendsz. segély, Soós
Károly, hagymás-láposi pap, 80 frt. ebből 40 frt. rendsz.
segély, Veress Károly, deés-aknai pap, 35 frt. Csákány
Miklós, köblösi pap, 80 frt. Kozárvári egyházközség 100 frt.
Kidéi körlelkész 100 írt. rendsz. segély. Esztényi körlelkész
50 frt. rendsz. segély.
| Széki egyházmegye. Péter Antal, apanagyfalusi pap,
j 160 frt. ebből 130 frt. rendsz. segély. Pergő Károly, v.-
j kamarási pap, 50 frt. Lőrinci Gábor, m.-kajáni pap, 60 frt.
j Péterfi Károly, p.-kamarási pap, 80 frt. Jakabházi Dani, n.-
devecseri pap, 100 frt. Nagy Ede, kékesi pap, 35 frt. Gáspár
! János, visai pap, 100 frt. Szatmári Sándor, kudui pap, 100
frt. ebből 40 frt. rendsz. segély. Albert Sándor, vicéi pap,
200 frt. ebből 150 frt. rendsz segély. Balló Bálint, pujoni
pap, 150 frt. ebből 100 frt. rendsz. segély. Gáspár Samu
a.-szováti pap, 150 frt. ebből 50 frt. rendsz. segély, Sípos
! György, m.-palátkai pap, 60 frt. Benedek Lajos, m.-földvári
1 pap, 150 frt. ebből 100 frt. rendsz. segély. Sipos Gyula,
m.-borzási pap, 80 frt. Nemes Ferenc, a.-ilosvai pap, 200
frt. rendsz. segély. Soós Károly, sz.-zsombori pap, 60 frt.
| Szabó József, keszüi pap, 60 frt. Máthé. György, szép-keny.-
1 szent-mártoni pap, 20 frt. BeÖeházi János, noszolyi pap,
200 frt. ebből 150 frt. rendsz. segély.
A nagy-sajói egyházmegye. Szentkirályt Lajos, aLó-
balázsfalvi pap, 200 frt. Solymosi Miklós, sz.-mátéi pap,
60 frt. Muzsnai Károly, sz.-cégői ,pap, 150 írt. ebből 100
frt. rendsz. segély. Tőkés József, n:-sajói pap, 50 frt. Szász-
brétei körlelkész 100 frt. rendsz. segély.
A görgényi egyházmegye. Kis-fülpösi egyház 100 frt.
Sükösd Mihály, m.-járai pap, 100 frt. Lőrinci Miklós, m.-
ujlaki pap, 100 frt. Kövendi Kálmán, m. n.-fülpösi pap,
50 frt. Jánosi Béla, beresztélki pap, 50 frt. ifj. Kiss Lajos,
abafái pap 30 frt. Keresztesi Gyula, n.-ércsei pap-tanitó, 50
frt. Szalma Lajos, n.-ölyvesi pap, 50 frt. Dénes Gyula, kom-
lódi pap, 30 frt. Teleki József, pókai pap, 30 frt.
A marosi egyházmegye. Bedé-szent-háromsági .egyház,
200 frt. Lőrinc Lajos, esik fái vi pap, 60. frt. Staudner
Mátyás, böői pap, 100 frt. ebből .65 írt. .rendsz. segély
Vízi János, csejdi pap, 50 frt. Soltész Sltnu.el, cseréfalvi pap,
60 frt. Magyari Dániel, fmtáházi pap, 30. frt Veres József,
 240. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
galambodi pap, So frt. Kiss Pál, h.-bodoni pap, 100 frt.
ebből 65 frt. rendsz. segély. Kiss Ferenc, gegesi pap, 80 frt.
Simon Imre, havadi pap. 40 írt. Erdélyi Béla, iklandi pap,
60 frt. Szőcs Ákos, jeddi pap, 80 frt. Adorján János, ke-
belei pap, 80 frt. Fábián Miklós, lőrincfalvi pap, 80 frt.
Muzsnai Károly, m.-keresztúri pap, 90 frt. Székely Sándor,
m.-szt.-királyi beszolg. 50 frt. Kovács Sándor, márkodi pap,
40 frt. Bartos Gábor, m. bergenyei pap, 80 frt. Fábián Fe­
renc, m.-felei pap, 40 frt. Derzsi Dénes, m.-kölpényi pap,
30 frt. Káli József, n.-ernyei pap, 40 frt. Tóth László, nyá-
rád-karácsonyfalvi pap, 30 frt. Rákosi György, szent-annai
pap, 60 frt. Nagy Mózes, szent-gericei pap, 80 frt. Erdélyi
Sámuel, székesi pap, 40 frt. Madaras János, szövérdi pap,
40 frt. Péterfi Lajos, torboszlói pap, 50 frt. Simon Elek,
vadasdi pap, 100 frt. A di Sámuel, abodi pap, 50 frt.
A küküllői egyházmegye. Benedek Ferenc, haranglábi
pap 80 írt. Hegyi Sándor, sz.-bonyhai pap, 80 frt. Nagy
Domokos, kutyfalvi pap, 80 frt. Józsa Ferenc, küküllovári
pap 60 frt. Orbán József, szőkefalvi pap, 80 frt. Bartha
József, mikefalvi pap, 100 frt. Székely Sámuel, buzás-bese-
nyoi pap, 100 frt. Fazakas Sándor, sz.-dányáni pap, 120 frt.
Demeter Zsigmond, b.-szt. miklósi pap, 40 frt. Tollas Jó­
zsef, korod-szt.-mártoni pap, 100 frt. Bartalus Sámuel, szt.-
benedeki pap, 30 írt. Szabó Ferenc, o.-dellői pap, 120 frt.
Csejdi Jenő, küküllŐ-széplaki pap, 50 frt. Böjthe Miklós,
sz.-kisalmási pap, 50 frt. Fábián Domokos, egrestői pap,
120 frt. Maros-ugrai egyház 100 frt.
^ A nagyszebeni egyházmegye. Bogdán József, o. ujfalusi
pap, 200 frt. ebből 150 frt. rendes segély, Ignác László,
m.-péterlálvi pap. 50 frt. Nagy Domokos, harii pap, 60 frt.
Solymosi Lajos, m.-becei pap, 50 frt. Bolyavölgyi körié)*
kész 100 Irt. 200 frt. rendes segélyének fele.
Az udvarhelyi egyházmegye. Bíró György, hévízi pap,
80 frt. Benedek Pál, betfalvi pap, 100 frt. rendsz. segély,
Szabó Samu, hodgyai pap, 60 frt. Böjthe Sándor, szolokmai
pap, 80 frt. Bedő András, bikafalvi pap, 120 frt. Soós Far­
kas, fiatfalvi pap, 100 frt. Jáni Lajos, csekefalvi pap. 100
frt. Forró Dínes, szt.-lászlói pap, 80 frt. Kádár Domokos,
égéi pap. 80 frt. Lőrinci József, farcádi pap, 50 frt. Bodor
István, ujszékelyi pap, 40 frt. Mester János, mátisfalvi pap
óo frt. Bartha János, buni pap, 80 frt. ebből 40 frt. rendsz.
segély. Pál Balázs, kőrispataki pap, 60 frt. Adorján László,
héjasfalvi pap, 80 frt. Menyhárt András, kecseti pap. 50
frt. Kovács Sándor, telekfalvi pap, 30 frt. Biró Áron, f.-
boldogfalvi pap, 60 frt. Fábiáu Márton, bágyi pap, 20 frt.
Szász Károly, a.-siményfalvi pap, 170 frt. ebből 120 frt.
rendsz. segély. Jakab Albert, kisgalambfalvi pap, 40 frt.
Homorod-szt.-mártom papi állomás 80 frt. rendsz. segély.
Az erdővidéki egyházmegye. Bartha Imre, száldobosi
pap, 50 frt Borsai László, bibarcfalvi pap. 80 frt.
A sepsi egyházmegye. Jakab József, marionos-f Hősi
pap, 180 frt. Böjthe Géza, szemerjai pap, 40 frt. Dávid
József, komlódi pap, 100 frt. Kiss Lajos, étfalva-zoltani pap,
50 frt. Demeter Mihály, szotyori pap, 100 frt. Kis Gyula,
málnási pap, 30 frt. Menyi János oltszemi pap, 60 frt.
Barabás Miklós, s.-besenyői pap, 100 frt. Kolca Lajos, ár-
kosi pap, 80 frt Csiszér Zsigmond, kálnoki pap, 100 frt.
HavadiŐi Mihály, angyalosi pap, 80 frt. Antal Lajos lisz-
nyói pap, 40 frt. Bajkó György, kisborosnyai pap, 80 frt.
Bartha Károly, feldoboji pap, 40 frt. Kovács Antal, kilyéni
pap, 80 frt. Csiszér Gábor, egerpataki pap, 30 frt. Vas
Lajos, doboki pap, 30 frt. Szabó Dénes, zaláni pap, 40 frt
Takács Károly, kök ősi pap, 30 frt. Kolumbán Ferenc,
s.-szt.-királyi pap, 30 frt.
Az orbai egyházmegye. Havadíői GerŐ, körösi pap,
50 frt. Szeremlei Császár Lajos, cofalvi pap, 50 frt. Jancsó
Elek, pakéi pap, 50 frt.
A kézdi egyházmegye. Körösi Sándor, ikafalvi pap,
60 frt. Szakács Imre, karatnai nyug. pap, 80 frt. ebből 40
frt. rendsz. segély. Jáni Lajos, kézdi-martonfalvi pap, 60 írt.
Felső-torjai papi állomás 100 frt. rendsz. segély.
Az ezen alapból kiutalt segélyek szintén azonnal ki­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
29. szám.
j fizettetne^ a mint a -szabályszerű- bélyeges, nyugták, egyház­
! m egyénket együttesen, pénztárunkba beérkeznek.
I Az erdélyi ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának
J Kolozsvárit. 1897. julius hó 8*án tartott üléséből.
j D r. Kádár János, D r. Vályi Gábor,
s.-titkár. az elnök helyett.
1433— 1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev, ref. egyházközségi t. lelkésznek, és
valamennyi ev. r e f egyházmegye nt. esperesének.
Népiskoláink államosítása következtében, a legtöbb
helyen az állami iskolai tanítók a felekezeti kántori teendők
végzésére is kötelezve vannak.
Eunek következtében több eset merült már föl, hogy
az ilyen állami iskolai tanitó-énekvezérek, midőn a tanítói
állomást elfoglalják, azzal együtt az énekvezéri teendők végzé­
sét is gyakorlatba veszik, a nélkül azonban, hogy akár az illető
egyház lelkésze, akár maga a tanító az egyházmegye espere­
sét értesítené, s megtörténik, hogy az esperes csak hallomás­
ból tudja, hogy egyik-másik egyházkö/ségben ki az ének-
vezér, mert es jeresi konszenszust az állásfoglalásranermkérnek.
(
Hogy az ilyen rendetlenségek jövőre ne ismétlődjenek,,
ezennel felhívjuk, és utasítjuk egyházközségi lelkészeinket,
hogy ismerjék kötelességeiknek, hasonló esetekben az espe­
resnek jelentést tenni, és az énekvezéri díjlevél megküldé­
sével az illetékes esperes beleegyezését kikérni.
Kolozsvárt, 1897. iu'ius 7-én.
Parádi Kálmán, Száss Domokos,
tanügy-előadó ref. püspök, mint elnök.
3112— 1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi egyházmegyénk /zagyi. Esperesének.
Értesítjük érdekelt nt. esperes, illetve t. lelkész aait,.
hogy a konzisztoriale és Telekuinum-beneficiumok folyó évre
esedékessé vált összegei, egyházmegyénket csoportosítva,
egyszerre felküldendő nyugtákra központi pénztárunkból
folyósittattak.
1 Hogy ezen javadalmak jövőre tisztázhatók, illetve az
illető javadalmazottak Tegyenek : fölkér­
jük nt. esperes aait. szíveskedjenek ide bejelenteni, 15
napon belül, hogy egyházmegyéjükben kik, és külön-külön
mily összeg élvezetére jogosultak konzisztóriále, és külön a
Telekianum-féle beneficiumból? Ezen részletes kimutatás
beérkezte után. ezen javadalmak is a többi illetményekkel
együtt, félévi utólagos részletekben lesznek folyósítva ko/.-
pénztárunból.
Kolozsvárit, 1897. julius 19
yiaksay János, Dr. Vályi Gábor,
a titkár helyett. az elnök helyett.
174— 1S97
P Á L Y Á Z A T ' H E L Y E T T E S -T A N Á R I Á L L Á S R A .
A srpsi szentgyörgyi ev. ref. Székely-Mikó-kollégium
főgimnáziumánál az 18 9 7— 98. \sk évre, 800 frt. javadal­
mazás mellett, egy helyettes-tanári állás kerül betöltés alá.
Ezen állásra pályázhatnak olyan ev. ref. vallási taná­
rok, és tanárjelöltek, kik a német-latin, avagy német-magyar
szakot végezték, s legalább a tanári alapvizsgálatot sikere­
sen kiállották.
Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy vallásukat, életko­
rukat. képesítettségüket, védkötelezettségüket és eddigi szol­
gálataikat igazoló okmányokkal felszerelt folyamodványukat,,
a sepsi-szentgyörgyi Székely Mikó kollégium elöljáróságához,
folyó évi augusztus 15 ig küldjék be.
Megjegyzendő, hogy a jelzett tanszéknek rendes ta­
nárral való betöltése az egyházkerületi közgyűlés jogkörébe
tartozik, s uj pályázat nyitásával a jövő évfolyamán fog meg­
történni. Az alkalmazott állását 1897. szept 1-én köteles
elfoglalni.
A kollégiumi elöljáróságnak 1897. junius hó 17-én
tartott üléséből.
Bodor Tivadar, Pap Lajos,
főgondnok. igazgató.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Julius 29. 30. szám.

MEGJELENIK MINDEN C S Ü T Ö R T Ö K Ö N EGY IVÉN.

Mlőfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kulmagyarutca 9. sz.

velésben; éppen nem kapnak útmutatást a tan­

Az iskolai év végén.
anyag ethikai feldolgozására, értékesítésére; nin­
A z isk. év végén a napi lapok, midőn meg­ csenek methodikai segédkönyvek, s így az anyag
kapjak az egyes intézetek értesítőit, egy-egy ethikai értékesítésére bizony felette kevesen gon­
cikkelyre méltatják az iskolai ügyet is. Mennyi dolnak, de nem is gondolhatnak, minthogy a
köszönet van bennük, megitélhetjük abból, hogy mai tanügyi viszonyok alig engedik meg, hogy
a szerkesztőség egy-egy tagja kénytelenségből a tanár másra is, az ethikai oldalra is, kiter­
irja meg, mintegy hasból, s nem a szakember jessze figyelmét, mint pusztán arra, hogy a tan­
tudásával. Sajátszerü jelenség, hogy azon vesze­ anyag sikeres közlésével, mint tanító elérje cél­
delemre, mely az ifjúságot, főleg a fővárosi ifjú­ ját; a másik nehézség éppen ezen utóbbi kö­
ságot, erkölcsi szempont b ú i fenyegeti, minden rülményből folyik, hogy a tanár, mint tanító, a
cikkely a fővárosi hatóságot figyelmezteti s fel nagy anyaghalmaz miatt, célját elérhesse, az
bivja, hogy rendőri szabályokkal mentse meg az anyag ethikai értékesítésére nem terjeszkedhetik
ifjúságot. Valóban, itt az ideje, hogy a főváros ki, pedig inkább kevesebbet tudjon a növendék,
minden hatósága különös figyelmére méltassa az csak a szív nemesedjék, az akaraterő erősböd-
ország ifjú nemzedékét és kevesbítse a testet jék. Ha a tanterv az ethikai oldalra is gondot
és lelket rontó intézetek számát, s nemcsak tan­ fordítana, s megadná az eszközöket: erköl­
ügyi. hanem egésségi és erkölcsi tekintetben is, csileg is képzettebb növendékek kerülnének ki
minden eszközt megragadjon az ifjúság nevelé­ az iskolából; ha az akaraterő, kötelességérzet
sére. S miért e felhívás? »Mert, ama cikkely megerősödhetett a növendékekben, nem*kellene
szerint, a fővárosi iskolákban jól tanítanak, de a szülőknek aggodniok, nem a nemzetnek. Tehát,
igen rosszul nevelnek,« s mert »az iskolákban részben igaz a vád, az iskolák tantervűk miatt
csak tanítanak, úgy, a hogy, de nem nevelnek«. nem helyezhetnek kiszámíthatatlan fontosságának
Súlyos vád! S tán van némi alapja. Tan­ megfelelő súlyt az ethikai oldalra. A z egyik baj
tervűnkben sok van az észnek, kevés a szívnek; elhárítására már történt részleges lépés az Eötvös-
a tanterv revíziója ügyében folyt tanácskozások kollégium létesítésével, a melyben az eddig a
is csak arról tanakodtak: mennyivel lehetne még főváros minden veszedelmének épp úgy kidobott
többet tanítani, de az erkölcsi szempontot csak­ tanárjelölt, mint leendő nevelő, magasztos pá­
nem egészen figyelmen kívül hagyták; az anyag lyájára méltóan készülhet; a másik baj is ke-
ethikai értékesítésének kérdése alig-alig került vesbedik, ha a tanterv-revizió alkalmával az anyag
szóba, pedig »a nemesebb irányú tanulás tárgya kevesbitésével a tanterv ethikai oldalára is figye­
mindaz, a mi az embernek emberi, főleg erkölcsi lemmel lesznek.
létét emeli«, mondja Agrikola. A tanterv tehát, hiányai miatt, csak negative
Ismételten hangzik: az iskolákban az er­ járul a bajhoz, a mennyiben a nagy anyag miatt
kölcsi nevelés ne csak a fegyelmi törvények nincs elegendő idő a növendék akaraterejének
alapján szabályozott fegyelmezésből álljon, ha­ kellő megszilárdítására, de pozitive rontja az if­
nem minden egyes tartárgy az erkölcsi neve­ júságot a lapok kiszínezett hírei, a romlott tár­
lésre is nagy gondot fordítson. D e ennek sike­ sadalmi viszonyok, az irodalomnak éppen nem
res alkalmazásában most még kettős nehézség erkölcsös irányú termékei, (színdarabok, tárcák,
van. A tanárjelöltek éppen nem részesülnek ne­ regények), s pedig tán éppen azon lapok tárca­
 242 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30 szám.

cikkei is, melyek iotőleg, figyelmeztetőleg emel­ melyik jogászocska, tisztecske, vagy nem tudom
ték föl szavukat a fővárosi hatósághoz; lapjuk mi, akár a high-life, akár más osztályok sarja-
hasábjain is nyessenek, irtsanak, mert a fiatalság dékai közül, nem buzdul föl alkalom előidézésére? !
inkább olvassa a tárcákat, mint a komoly fejte­ S az ilyen termékek, melyeken szürkeség, bor­
getéseket. E tárcák legnagyobb részében hiú, zongató köd terjeng, a nélkül, hogy átrezdülne
önző érdekek, bűnös szenvedélyek hitvány küz- rajtuk egyetlen vigasztaló csillagsugár, egy eszme,
ködése tárul föl előttünk, a mely bűnbe, bol­ mely lelkünket a mindennapiság fölé emelné, a
dogtalanságba sodor; nem vonul át rajtuk az rosszul értelmezett naturálizmus, a durva veriz­
önmegtagadó, önfeláldozó szeretetnek egyetlen mus termékei, azé a verizmusé, mely azt kép­
meleg sugara sem, a mely fölemel, vagy legalább zeli, hazudja, hogy a való világot festi, pedig
vigaszt önt a lélekbe, nem éreztetnek egy szebb, csak egyes-egyes megtévelyedett alakokat kap ki
egy magasztosabb eszmét. Olvassuk el, nem em­ a millió s millió becsületes közül s azt, annak
lítve a Félszűzek, a piszkos Aphroditét, A csuda­ rajzát úgy állítja oda igaztalanul, mint a minden
doktor, A levél, Édes visszaemlékezés, A szabály, valónak egyetemes rajzát; megtéveszti az ifjú­
stb. stb. vagy a madonna arcú leányt, melyet jó ságot, a tapasztalatlan, az akaraterejében inga­
ízlésű ember még félig ittas társaságban sem dozó ifjúságot, mely ily módon a szépet az el­
mondana el, szerzője pedig irodalmi termék gya­ durvulásban keresi, s azt hiszi, hogy minden nő
nánt tesz közzé, bűnösségre csábítva vele sok­ csak álarcot visel, csak tettetett erényü s első
sok ifjú lelket; ilyenek s hasonlók olvasása, s pillanatban karjai közé omol!
nem az iskola okozza, hogy az ifjúság megfe­ Megengedem, hogy van hiba iskoláinkban,
ledkezik a finom modorról, az erény tiszteleté­ hogy az ethikai nevelésre nem fordítanak kellő
ről, az erkölcsrűl és szemérmetességről, a tíz­ gondot, s hogy tanáraink egy része egyúttal
parancsolatról ; okozza, hogy kivesz az ifjúságból nem nevelő; tudom, hogy a nőnevelésnek is
a nő iránt való ideális tisztelet annyira, hogy nagy hiányai vannak: de az a nagy hatalom, a
minden nőt, férjeset, s nem férjeset, ki szeme sajtó, mely most sokat ront, ne csak a hiányok
elé kerül, bűnös szenvedélye áldozatául kisze- ellen emelje föl szavát, hanem kérlelhetetlenül
melhetőnek tekint; az olyan tárcákból, színdara­ irtsa a pozitív roszat termékei közül, azokat a
bokból tanulja meg a trágár gondolkodást, azt termékeket, melyek erkölcsi romlásra csábítanak;
a beszédet, még a finom (?) szalonokban is, mely első sorban egy komoly, hivatása magaslatán
pikáns érzéki célzásokkal van telítve s a társa­ álló irói, hirlapirói gárdát kellene teremteni, mely
dalom, a mely rabja az arany (?) ifjúságnak, a első sorban s főleg a magyar kultúrának volna
mely nem ismer semmi tekintetet s követelőleg zászlóvivője s kötelességének ismerné, visszave­
lép föl mindennel s mindenkivel szemben: elnézi zetni a közönséget az igazi széphez, melyhez
e szellemes (?!), mondjuk, piszkot, mert eltűntek most nincs érzéke, mert elszoktatták tőle éppen
az igazi nemes matrónák, kiknek jelenlétében a napi lapok oly förtelmes, pikáns, sokszor pisz­
csak a szép virágozhatott. Az ilyen romlott iro­ kos termékeikkel, melyek a magyar kultúra igazi
dalmi (?) termékekből szívják magukba azt a szel­ megmételyezői. A napi lapoknak kellene alapos
lemet, nem az iskolában, nem a szülői házban, ismertető cikkeikkel ápolni napról-napra- az igazi
s hasonlók írására csábítják a ki nem forrott műveltség iránt való érzéket. A nagy közönség
tehetségeket, a látszat-költőket, kik is hódolva szaklapokat nem járat, összes műveltségét a napi
az általános iránynak, az eldurvulásnak, mely lapokból meríti és sajnos, ez a miveltség bizony
virtust talál a nyegleségben, a duhajkodásban, léha, mert támaszkodik a napi hírekre, tárca­
miden szépet kicsinylő nyilatkozásban s ezt az cikkekre, regényekre, melyek napról-napra csak
életet, mely csak fortéimét ismer, beviszik iro­ a gyors munkának, a nem okos fantáziának, az
dalmi (?) termékeikbe; ily hangon ir egy jogá- okos gondolatokká nem érlelt érzelmeknek ethi­
szocska a nőkrűl, minden nőben csak az elcsá- kai szempontból valóságos pusztító, mételyező
bithatót, a nem-becsületest látja, szerinte az a miazmái az ifjúságra, a nem-művelt lélekre. Per­
komoly szépség, melybe a nők burkolódznak, sze, a komoly irói gárdának munkája drága, de
csak álarc, csak alkalom kell bármily becsületes­ megbecsülhetetlen is hatásában a nemzet életé­
nek látszó nőnek is, hogy elsülyedjen! Ilyen ben, a kezdő, kenyérért iró apró szellemek mu n-
thémáról ir a fiatal jogász s az ilyet olvasva, kája olcsó, de irtózatosan romboló is az ifjúság,
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
á jövő nemzedék egész életére. Vegyék
lóra Gottschallnak őrökké igaz szavait:
kerekei forognak, az emboriség uj pályákat ér
el, uj érdekek harca zajlik elő. A költő
szetesen az embert tekintvén e forrongás közép­
pontjának, mint művészete főtárgyát, itt
fogja őt keresni; a tarka világban uj
gabb anyagot fog találni, de ebbe saját
lelkét nézi bele. Az uj kultúrái korszak
ségei nem vakítják meg őt, mint az apró
lemeket s látszat-költőket, kik az idők múló ér­
dekeinek és céljainak szolgálnak; hanem
ragadja az örök fejlődés fonalát, a jelenségek
prózája nem hozza őt tévedésbe, habár
felhő gyanánt szakad is le, hanem az örök esz­
mének sugarával éppen a felhő csöppjeiből
remti a szépség szivárványát«. Ha a szerkesztők,
kik máshol fölismerik a bajt, saját lapjaiknál is
oda hatnak, hogy az apró szellemek s
költők eszme nélküli, csak bűnre ingerlő silány­
ságai ne lássanak napvilágot, ne rontsák az ifjú­
ságot, ne irtsák ki szivéből az iskola s a jó szü­
lői ház nemes veteményét: emelhetik föl
alaposan komoly szavukat, mert ha a pozitív
rósz megmarad tovább is az ifjúság mételyezé-
sére: hiába alakult át tanügyünk ethikai
pontból is a legjobbá, hiába nyernek
közegeink ethikai képzést: nevelői működésűk
eredményét le fogják rontani az említett
A szerkesztők, az irók is patresek, már
Optima haeredxtas a patribus traditur liberis om-
nique patrimonio praestantior g ló r ia virtu-
t i s rerumque gestarum, mondja Cicero; (de off.
I. 33. 121.)
Jelentés
a brassói ev. rei egyház állapotárúi 1896-ban.
(Folytatás.)
A hívek lelki szegénysége megteremtette a pol­
gárok közönyét, önzését, tulcsigázott igényeit, és igy
olyan irányzatok kezdenek minden vonalon életre kelni,
melyek a társadalmi rendet könnyen felforgathatják:
kommunizmus, szocializmus, anarkhia, názárénizmus, bap-
tizmus, egy szóval, az emberi megtévesztett léleknek
aberrációi érvényesülni óhajtanak. Igazolva látjuk tehát,
a tények által, hogy a tiszta krisztusi vallás-erkölcsi
elvek azok, melyek embert, nemzetet, államot, emberi
társadalmat boldogítani képesek.
Nézd meg tehát ember, bármely nemzetnek vallás­
erkölcsi élete megnyilatkozását, és következtetést von­
hatsz, hogy boldog, és virágzó nemzet-e az. vagy az
elfajulás, visszafejlődés kórjelenségei láthatók rajta.
Protestáns államban, vagy nép között szegényes
templomok, elhanyagolt népet; üres templomok romlott
243-
fonto­ népet jelentenek; viszont, a milyen á templom, olyan
»az idő az iskola is; milyen a vallásos élet, olyan az igazság­
érzet; üres templom, tele börtön, egymást nyomon kö­
vetik.
termé­
Nézzétek meg Angliát, egyháza gazdag, népe is
az; temploma látogatott, népe müveit; ott előkelő, kö-
is fel zéposztályu, szegény és gazdag templomot látogat, jó­
s gazda­ tékonyságot gyakorol, minden körülményei között érzi,
nagy hogy keresztyén, ezért van azután, hogy társadalma
testén a bomlásnak annyi nyoma nem található, mint
külső­
más nemzetekén, kik néha fél-müveltséggel tudóst ját­
szel­
szanak, és lelki életüket művelni, elhanyagolják. Hall­
hatjuk, olvashatjuk itt-ott, mert mindinkább hirelik egye­
meg­ sek, kik megtéveszteni akarják a lelkeket, hogy a val­
lásosság, a felekezeti hűség másodrendű dolog, a fő a
sürü hazafiság, ez kell, hogy legyen a mi vallásunk. Termé­
szetesen, sokan lépre mennek, mert azt hiszik, hogy ez
igaz beszéd. Azonbah, ez elv felállítása gonoszságra, elhi-
te­
vése tudatlanságra vall. Mert, hiszen a hit, és polgári köte­
lesség szembeállítása képtelenség is, mivel a vallás a haza
java, a haza a vallásos élet megnyilatkozásának tere;
látszat­ Jézus is azt mondotta: adjátok meg a császárnak, a mi
a császáré, istennek, a mi az istené. Gonosz a lelke tehát
annak, kivált a ki a kálvinista felekezeti hűséget a haza-
szeretet eszméjével ellentétbe hozni akarja; nincsen abban
sem őszinte vallásosság, sem hazafiság, a midőn elfeled­
csak tetni akarja azt, hogy a mikor nemzeti, és emberi jo ­
gainkért küzdöttünk a múltban, e két szó volt irra zász­
lóinkra: istenért, és hazáért.
szem­ De, példakínt állhat előttünk a közöttünk élő nem­
zetiségek m agatartásavájjon, nem a hithűség volt-e faji
tanügyi
fenmaradásuknak főfaktora és nem ebben, és egyházuk­
ban találják-e ma is jövő fenmaradásuknak biztosítékát r
bajok. De, példakint állhat előttünk, a közöttünk élő nem­
pedig: zetiségek magatartása. Vájjon, nem a hit-hűség volt-e a
faji fenmaradásnak főfaktora és nem ebbei^ és egyhá­
zukban találják ma is jövő fenmaradásuknak biztosi-
tékát ?
Minket kálvinistákat is a hazaszeretet eszméje kell
hogy még inkább egyházunkhoz csatoljon; egyházunk­
hoz, mely a felvilágosodás zászlóvivője, az alázatosság
és szelídség tanitó mestere, az irgalmasság hirdetője:
mely, a midőn Istent és embert szeretni megtanít, még
egyet köt lelkünkre: a haza mindenek előtt! Mi,brassói
kálvinisták, azért lettünk ide állítva hazánk véghatárára,
hogy igaz kálvinisták legyünk. Emlékezzetek csak a
múltban a nemzetiségek hatalmaskodása idején, itt ma­
gyarnak, mindenek felett kálvinistának lenni, eredendő
bűn volt. De bár voltak olyan magyarok is, a kik meg­
tévedtek, azonban azok nem voltak igaz kálvinisták,
mert hitőseink bár megfogyva, de törve nem, hithüsé-
| güket, hazaszeretetüket megtartották és ezzel itt mindig
képviselték a józan felvilágosodást, a magyarság jogait,
érdekeit.
Isten pedig megáldá apáink küzdelmét, az igaz
kálvinisták harcát, önmegtagadását; ma már egy izmo­
sodó magyar társadalom áll a régi küzdelem szinterén,
egy a virágzás útjára lépett egyház a régi szegényes
j helyén. íme, ilyen alapon állunk mi, ilyen hithősök utódai
1 vagyunk mi; azért nem csak szóval, hanem tettel is mu-
 244- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tassuk meg, miként őseink: hogy hazánkért, egyhá­
zunkért mi is minden nemes tettre készek vagyunk.
Ezek előre bocsátása után, jertek, egy év mun-
kásságán végig tekintve, állítsuk föl a mérleget, és néz-
zük meg: vájjon, helyesen használtuk-e a nekünk adott
időt, fejlesztettük-e a hitéletet, megtettük-e az ifjúság
vallásos nevelése körül a szükségeseket, gyakoroltuk-e
az igazságot, áldozatkészséget, hazafiságot, egy szóval,
szerettük-e istent, embert és hazánkat úgy, mint az
evang. alapon álló kálvinista gyülekezet tagjainak sze­
retni kell.
Mindenek előtt, a múlt év népszámlálási adatait
kívánom feltüntetni. Egyházunkban összesen 3177 lélek
van. A múlt 1896. évben született összesen 75 gyer­
mek, kevesebb, mint az előző évben 7 -te l; házassági
szövetségre lépett 26 pár, ugyanannyi, mint az előző
évben; meghalt 87 egyén, több, mint az előző évben
21-el, e tételben azonban 14 eset idegen Brassóban el­
halt egyénre esik; konfirmált 80 növendék. Egyházunkba
áttért más vallásról 8 egyén, tőlünk nem tért ki senki.
Itt szükségesnek tartom, megjegyezni, hogy a polgári
anyakönyvezés és esketés életbe lépte folytán, minden
kálvinista embernek, a ki egyházunk érdekét szivén vi­
seli, szent kötelessége, hatáskörében oda működni, hogy
hitsorsosaink egyházilag is megkössék szövetségüket, és
miután a törvény jogot ad rá, odahatni, hogy a vegyes­
házasok a polgári kötés alkalmával, az anyakönyvi ha­
tóság előtt jelentsék ki, hogy eshetőleg születendő gyer­
mekeiket a ref. vallásban kívánják neveltetni. Én ugyan
ez irányban a lehetőt eddig is megtettem, ezután is
megteszem, de törekvésem kívánt sikerre csak akkor
vezethet, ha minden egyháztag, főkint a presbiterek és
képviselő atyámfiai velem egy célra munkálnak.
A múlt, 1896. évben tartottunk összesen egy ál­
talános, két képviselőtestületi, tizenöt presbiteri gyűlést
és két bizottsági értekezletet.
A gyűléseken ellátott fontosabb kérdések voltak
a következők.
A képviselő-testület által kiküldött adókirovó bi­
zottság, az állami adó arányában, az 1896. évi egyházi
közadó kimutatást megállapította, ezt gyűlés elé vittük,
hol elfogadtatott, azon hozzávetéssel, hogy a reklamációk
megtehetése céljából az adóiv három hétre tétessék ki
közszemlére a papi irodába. A reklamációk ellátása a
presbitériumra bízatott, mihez képest a presbitérium a
három hét elteltével az adó kimutatást a városi adó­
hivatalhoz felterjesztette, hogy közadók módjára a hívek
járuléka bevonassék. A z egyházi adó különben, miután
a méltányosabb beosztás 1895-ben megtörtént, mond
hatni, minden nagyobb zúgolódás nélkül felyt be, a múlt
évben is közel 1000 írttal számolt el az adóhivatal
pénztárunknak.
Január folyamán s.-hitoktató kántorunk, Benedek
Zoltán aa. Sz. Lónára neveztetvén ki áll. iskolai tanító­
nak, mig a megüresedett állás betöltetett, az elemi is­
kolákban a hittan tanítására három felekezetünkhez tar­
tozó tanítót és a kántori tendők végzésére egy alkal­
mas egyént kért föl egyháztanácsunk.
Képviselő-testületünk, mivel a brassói kántori
állás egy buzgó és zeneileg jól képzett egyént igé­
30. szám.
nyel, a főtiszt, püspök urat kérte föl. egy alkalmas
' egyén ajánlására, a kinek közvetítése folytán, Saja Vik-
j ter, Debrecenben végzett tanító-jelöltet nevezte ki az
j ig.-Tanács s.-hitoktató kántornak. Saja Viktor, bár még
j kezdő ember, de egy évi működése meggyőzött arról,
, hogy jó zenész és tanítani is tud; s ha megfelelő am­
bícióval teljesiti tovább is a reá ruházott kötelességeket,
teljes rokonszenvünkre és méltánylásunkra számíthat.
. Egyháztanácsunk, már 1895-ben, a templomi ének­
lés emelése céljából énekes könyveket vett s azokat el­
helyeztette a templomi padokban, hogy ösztönzőül szol­
gáljanak; ugyancsak jelzett évtől, úgy az elemi, mint a
közép-iskolákban rendes ének-órák tartására köteleztük
a kántort; a múlt év szeptemberében azután elhatározta
tanácsunk, hogy 15 legrendesebb templomlátogató és a
kórusban éneklő növendék, minden év szeptember havá­
ban jutalom-könyvet kap a gyülekezet szine előtt. E gy­
háztanácsunk tehát mindent megtesz, hogy protestáns
elveink értelmében, a gyülekezet apraja és nagyja tény­
leg részt vegyen az istentiszteletből és igy a hitélet ne
j csak ébren tartassák, hanem egyben fejlődjék is.
Egyháztanácsunk a nép- és polgári iskolák vallás-
tanítási tisztelet-diját, bár ez az állam által az utóbbi
időben 250 írtról 400 írtra emeltetett föl, nem találván
arányosnak, mivel a kath. növendékek létszáma nem
több a miénknél s mégis 5 oo frr. tiszteletdijat húz az
egyház, hogy a miénk is fölemeltessék, engemet és Or­
bán Ferenc keresk. felsőbb isk. igazgató afiát. bízott
meg a kellő lépések megtételére. Fáradozásunknak meg
is lett kívánt sikere, mert 1895— 96- tanéven kezdve,
500 frt. utaltatott ki jelzett címen egyházunknak. T o ­
vábbá, az iparos tanoncok hittan-oktatása eddig díjazva
nem volt, ez irányban is lépéseket tettünk és sikerrel,
mert a most bezárult tanévre ^kántorunk már 40 frt.
tiszteletdijat nyert és jövőben is kapni fog a tanításért.
E körülmény annyival inkább örvendetes, mert ez által
is emelkedett kántorunk jövedelme valamicskével.
Miután a vallás-tanitás dija 100 frttal emelkedett,
tekintve, hogy én, mint lelkész, oly sok irányban le
vagyok foglalva, és igy az elemi hitoktatást kellőleg
nem ellenőrizhetem, sőt a felekkel való érintkezésem is
meg van nehezítve, a polgári leány-iskola vaHástanitását,
heti 4 órával, Dánér Ábel ref. vallásu kitűnő áll. isko­
lai tanítóra bízta egyház-tanácsunk, 100 frt tiszteletdij
élvezete mellett.
A tagosítás alkalmával egyház-tanácsunk kellő
óvatossággal járt el, hogy a papi kanonika megfelelő
helyen és nagyságban szakittassék ki, igy igen előnyös
helyen, teljes megnyugvásunkra, jó minőségű, majdnem
két hold földet kaptunk.
(Vége következik) P é c h y Á rp á d ,
ev. ref. pap.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l -
A szék i egyházm egyéből.
A széki egyházmegye lelkészi karának f. évi junius
23-án és 24-én, Szamosujvárt ünnepe volt: mert a köz­
gyűlések megtartásának ideje nálunk ünnep számba megy.
Mikint hajdan Jeruzsálembe a sátoros ünnepekre tódu-
lának Médiából. Párthiából, Mezepotámiából, Kappadociábúl,
 30- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 245

és Judeából, akkint szoktunk mi is, innepi öltözetben, éven- Esperes aa. fél tiz órakor a gátló körülmények da­
kint rendesen egyszer összegyülekezni széki egyházmegyénk cára megjelent gr. Vass Béla, érdemes főgondnokunk, s
három vármegyében fekvő területéről, hogy a dolgok inté­ az egybegyűltek jelenléte felett örömét fejezvén ki, az isten-
zése közben, egymás látásában gyönyörködjünk, hogy el­ tiszteletben való résztvételre szólított fői, hol is, mély val­
beszélgessünk, s az egymással való érintkezésből épülésünk lásosságtól áthatott ima után, Filep 4. n. alapján a meg­
begyen. elégedésről, mint az emberi élet boldogságának főfeltétéi érői
A szoros igazság kedvéért tartozunk azonban jelezni, tartott Mihálc Ákos, árpástói lelkész aa. szép beszédet.
hogy a roppant esőzések miatt, melyek, kivált a közgyűlés Isteni tisztelet után, a közgyűlési teremben esperesünk
napján, a közlekedést teljesen elzárták, s a vonatok is csak tette meg a már tőle megszokott alapos évi jelentését. Je­
nagy késéssel érkezhettek be, ezúttal a szokottnál jóval ke­ lentése két részre oszlik, s míg az általános részben egész
vesebben valánk, de a kényszerítő okok miatt elmaradot- anyaszentegyházunkat érdeklő konventi és ig.-tanácsi intéz­
taktúl érkezett sürgönyök és levelek bizonyságot tehetnek kedésekről szól, addig különösen az egyes egyházak bel-
arról, hogy rendes időjárás esetén most is ott lettek volna életének, vallás-erkölcsi és anyagi állapotainak adja hű képét.
-mindazok, kik az Ur dolgának mivelésében, az egymással Nem akarunk azon bánális frázissal élni, hogy miná-
való érintkezésben, a kötelesség pontos teljesítésében örö­ lunk mindenek ékesen, és jó rendben vannak. Ez egy ily
met szoktak találni, s a sötétség helyett a világosság utain terjedelmes, szétszórtan fekvő egyházmegyében nem is igen
járni igyekeznek. lehetséges. Ezt a helyzetet híven feltüntető esperesi jelentés
A számosán megjelentek élén, a világiak közül ott sem teszi. De a hol a dolgok ékesen és jó rendben nin­
tisztelhettük körünkben gr. Vass Béla érdemes főgondno­ csenek, az alig pár hely, eltekintve azoktól, hol a három,
kunkat, ki a járhatatlanná lett utakon sz.-gotthárdi birto­ sőt hatszáz frtos tanítói fizetésre sem kerül tanító, melyeket
kárúi valóságos életveszély közt jött be az őtet szeretők, elenyésztetni, az lg. Tanács van hivatva, neki kell megta­
tisztelők körébe; másik érdemes főgondnokunk, gr. Bánffy lálni a módot arra, hogy nagy-enyedi képezdénkből kántor-
György azonban már meg nem jelenhetett. Jelen volt, mint tanítóink fokozottabb mérvben kerüljenek ki, megőrzésére
mindig, most is fáradhatatlan algondnokunk, Schilling Ottó, annak a nyájnak, mely papban és tanítóban egyiránt szű­
m.-kályáni nagybirtokos, Gaál Gyula azonban, ki soha még kölködik.
egyházmegyei tanácsüléseinkről sem szokott elmaradni, ez­ És ha szélyeltekintünk, hogy erkölcsi, és anyagi ha­
úttal kénytelen volt távol lenni. Nagy Lajos, Vájná Károly, nyatlás mely egyházainkban van, s mi annak az oka, ha
egyházmegyei tanácsbirák azonban jelen voltak, s ügyszere­ elfogulatlanul akarunk nyilatkozni, be kell vallanunk, hogy
tetüknek ez úttal is jelét adták. ott, hol a lelkész nem áll hivatása magaslatán, hanem egybe­
Jól eső örömmel kell kiemelnünk azt, hogy lelkész tett kezekkel nézi az erkölcsi és anyagi élet vergődését, a
aai. nagyobb része a közgyűlést megelőző nap délutánján helyett, hogy belemarkolna a dolgok folyamába, s kitartás­
tartott papi értekezleten ezúttal a szokottnál jóval nagyobb sal párosult erős akarattal uj irányt vágna, kedvezőbb álla­
számban jelent meg, s fejtett ki, Benedek Lajos, m.-földvári potokat teremtene.
lelkész aa. » M i r e v a n s z ü k s é g ü n k : « cimü értekezése Mikint a község házai közül magasan kiemelkedő to­
kapcsán oly magas színvonalon álló vitatkozást, mely széki ronynak, akkint kell a hivatása kellő magaslatán álló lel­
egyházmegyénk erős tehetségeket magában foglaló papságához késznek hívei tömegébűl értelmének világosságaién, akara­
most is egészen méltó vala. tának erejében, tetteinek nemességében kiemelkednie, hogy
Felolvasó rendkívül sötét színekkel festi azon külön­ miként az eltévedt vándornak a torony, akkint szabjon
ben sivár állapotot, mely a lelkészek egymásközti érintke­ szebb, nemesebb irányt ő is híveinek.
zésében nyilvánul, s annak mindnyájunkra nézve hátrányos Mintha hallanók az ellenvetést: nem oda, Buda; hi­
1
okait jelezve, határozottan állítja, hogy a mire szükségünk szen, az anyagi élet szegénysége, mely az eszközök jó ré­
van, az a papi közszellem, mert e nélkül szétszórt csontok szét kiveszi kezeinkből, az emberek roszasága. furfangja,
s oldott kéve vagyunk. bűnben rögzöttsége, meghiúsult vágyak, füstbe ment remé­
Felolvasónak sok tekintetben igaza volt, de mert a nyek, e nélkülözésekkel teljesebb ezer, meg ezer tövise,
papi kozszellem létezését teljesen tagadta, és mert ennek 1 csapása, nem egyszer legjobb akaratunk mellett is képte­
!
tulajdonképpeni szülő okát nem a csaknem mindnyájunkat lenné tesznek erre.
lenyűgöző szegénységben, hanem a lelkészi kar úgynevezett 1 Hisszük, aláírjuk, mert mindebben van sok igazság,
kasztokra oszlásában, főpapok, alpapok, falusi és városi mert nem egyszer a kedvezőtlen körülmények hatása alatt
papok féle megkülönböztetésekben találja, a minek pedig, még az erős akaratnak is meg lehet törni. De mindezek
1
kivált egyházmegyénkben, nyoma sincs, állításai ellennéze­ dacára állítani merjük, hogy ott, a hol a pap kiáll a gátra,
teket keltettek föl, s az e feletti vitatkozás oly széles mér­ belevegyül az élet küzdelmeibe, a reá váró vezérszerepet a
veket öltött, hogy egy másik értekezés megtartására már társadalmi, községi, egyházi életben erős akarattal tölti be,
idő nem maradt, sőt a közös értekezés közben való időt is s hívei körében az ennek nyomán kezdetben támadni szo­
részben lefoglalta. kott zúgolódásra ürítsem ad, hanem halad kitűzött célja felé,
A kifejtett eszmék hatása_alatt viradtunk fel a köz­ ott a siker nem marad el, ott a rendezetlen anyagi állapot
gyűlés tulajdonképpeni napjára, előre sejtve, hogy a folyton rendezetté, a silány erkölcsi élet virulóvá változik, s ennek
szakadó eső miatt kiáradt folyók és járhatatlanná lett utak a célnak elérhetése sok fájó sebet el kell, hogy takarjon,
a megjelenésben sokakat gátolni fognak. Nem csalódtunk. mely egyéni életünkben érhet.
Ezen okok miatt sokan nem jelenhettek meg, s e feletti Egy egyházközség kül és beláiiapotát, anyagi és szel­
bánatunkat a távollevőktől érkezett tudósítások alig enyhítették. lemi életét egyiránt virágzóvá tenni, hogy erős nemzeti 3la­
 246. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30. szám.

pon legyenek azok a hazának, az anyaszentegyháznak, mind lelkész aa. pedig jó kivánatok mellett* egyházmegyénkbe-
megannyi őrállói, oszlopai, s ezek következtében hiveinek, bekebeleztetett.
ismerőseinek szeretetét, tiszteletét kiérdemelni, ebben csú­ A mily közelismeréssel találkozott az egyházmegyei
csosodik ki, nézetünk szerint, egy lelkész gyönyörűen szép állapotokat híven feltüntetők jelentése, épp oly visszatet­
hivatása, s ha minálunk is nincs mindenütt éppen igy, ebben szést szült annak tapasztalása, hogy némely egyházi és vi­
a marasztaló Ítélet első sorban az illető lelkészt illeti. lági képviselőink kozgyüléseinki Ől következetesen távol

Elhalt három lelkésztársunkról a meleg \ maradnak, mintha ahhoz semmi közük nem lenne. Bár indít­
részvét igaz
szavaival emlékezett meg a nagy érdekű esperesi jelentés, és 1 vány tétetett, hogy a Tanácskozási Szabályok 9. § a értel­
mint a mely esperesünk sok oldalú, híven végzett munkálkodá­ mében az indokolatlanul elmaradottak kivétel nélkül meg—

sára is világot vet, elismeréssel, jegyzőkönyvi köszönettel bíintettessenek, tekintettel az időjárás folyton kedvezőtlen

vétetett tudomásul. voltára, s főleg arra, hogy a cél, (az egyházmegyei g y á m -

intézet) melyre fordítandó lett volna, megszűnt, s maga a
A z esperesi jelentést követőleg, Sófalvi Károly, főjegyző
Szabályzat is még nem mindenkihez jutott el, közgyűlésünk
aa. olvasta fel múlt évi közgyűlésünktől a jelenig tartott
ettől, ezúttal, eltekintett, e helyett utasította főjegyző aát..
egyházmegyei tanács, illetve közigazgatási bírósági üléseken
hogy esperes aával egyetértve, a Tanácskozási Szabályzatot
elvégzett ügydarabokra vonatkozó, szabatosan összeállított
vizsgálja át, s annak a büntetésre vonatkozó részét az adott
szűz beszédét, illetve, jelentését. Isten a maga erejét a ki­
utasítás szerint módosítsa, s jóváhagyás végett terjessze a
csinyekben dicsőíti meg. Jól esett látnunk és hallanunk?
mélt. lg.-Tanács elé.
hogy főjegyzőségénék első évi működése, jelentése, semmi |
Ezzel a gyűlés tárgysorozata kimerittetvén, elnök aa.
kívánni valót nem hagyott fenn.
hatásos szavak kíséretében fejezte ki szives köszönetét fő—
A főjegyzőnek, valamint e sorok Írójának, mint he­
és algondnokaink, egyházi és világi képviselőink megjele^
lyettes tanügyi előadónak, a tanügyi állapotokat híven fel­
nése felett, s a gyűlést bezárja.
tüntető jelentése, kapcsolatosan az egyházmegyei tanács
Gr. Vass Béla főgondnokunk pedig nyomban az egész
buzgó munkálkodásának elismerésével, közhelyesléssel véte­
közgyűlést vendégszerető asztalához hívta meg, hogy inter-
tett tudomásul.
pokula elbeszélgessünk a nap eseményeiről. Minek előtte
Tárgysorozat rendén az elhalálozás folytán megürült
azonban szives meghívásának eleget tehettünk volna, K iss
tanügyi előadói s az ezzel egybekapcsolt aljegyzői állás egy
Sándor, rettegi lelkész aa. ragadta meg az alkalmat s ékes
hangulag e sorok írójával töltetett be, ki azonnal fel is
szólásával, hangjának meggyőző erejével fejezte ki elisme­
eskettetett.
résünket, köszönetünket főgondnokunk iránt, ki kedves kö­
Gyárfás Albert, egyházmegyei pénztáros jelentése, mely telességének tartja, körünkben megjelenni, az Ur dolgaiban
660 frt. 95 kr. bevételt, 261 frt. 90 kr. 'kiadást, 399 frt. résztvenni, magát velünk azonosítani, a minek bizonyitéka-
05 kr. maradványt, valamint Kovács Ákos orsz. Özvegy- az akadályok dacára épp mostani megjelenése is. Szavait-
árva gyámintézeti, és országos közalap-kezelő rendben levő zugó éljen követte.
és felülvizsgált számadásai közelismerés mellett jóváhagyó Alsó-Ilosva, 1897. julius 9-én. Nemes Ferenc».
záradékkal látattak el, Csűrös Ferenc, ördöngös-fizesi ifjú ev. ref. lelkész.

TÁRCA.
D olgozatok a g y a k o rla ti lelk észet köréből. irodalmunk intenzív fejlődésére, és gyarapodására befolyás­

(Irta Dr. Tüdős István. Miskolc. Lövi J. fia tulajdona. 1S97. 16S. 1. sal lennének.
Ára 1 frt. 30 kr.) Egy ilyen, ifjúi ámbicióbúl közre bocsátott, bár sok­

A magyar protestáns egyházi beszéd-irodalom, a mily tekintetben figyelmet érdemlő beszédgyüjteményről leszek,

gazdagnak látszik, ha külső terjedelmét tekintjük, épp oly bátor az alábbiakban igénytelen véleményemet elmondani.

szegénynek tűnik föl, ha belső értékre nézve, más nemze­ Maga a gyűjtemény, terjedelmére nézve, nem nagy,,

tek prédikáció-irodalmával összehasonlítjuk. Sok kötet be­ és mégis elég változatos, a mennyiben tizennégy egyházi,

szédet kell átolvasnunk, mig egy olyan gyűjteményre aka­ egy emlékbeszédet, nyolc temetési órációt és imát, kilenc

dunk, mely a magasabb igényeket is kielégíti, s igy az esketési, öt urvacsorai ágendát, s több alkalmi imádságot

egyetemes egyházi szónoklat színvonalára bátran kiállítható. tartalmaz.

Ennek az oka, nézetem szerint, abban rejlik, hogy nálunk Lássuk első sorban az e g y h á z i beszédeket.
az egyházi beszédeknek nem lévén olvasóközönsége, kivá­ Az I. beszéd I. Tim. III. 15 — 16. v. alapján »a ke­
lóbb egyházi szónokaink, évtizedekre terjedő munkásság után resztyén hit legnagyobb titkát« mutatja fel, mely (az alap-
is, beszédeiket csak ritkán bocsátják a nyilvánosság elé, I ige szerint) abban áll, hogy »isten megjelent testben.« Ez
mig az ifjú..nemzedék ambiciózusabb része minden törek­ I a fordítás, mint a szövegkritika eredményeiből tudjuk, hi­
vését arra vsáénteli, hogy lehetőleg már öt-hat évi Önálló bás ; az eredeti textus igy hangzott: »xac ójAO^oyouixevtóc p iy a
lelkészi működés után egy beszédgyüjteménynyel ajándékozza saxtv tő T/j<z euaePetas jiuGTrjpcov, 8$ (t. i. ezen {aucrnqptov
m e g, az irodalmat. Az ilyen beszédek aztán, melyek több­ tárgya, a Krisztus) e<pavspu)\b] ev aapxt« ; de másolás köz­
nyire egyéni hiúságból adatnak ,ki, s melyeknek minden ben a visszatérő névmás (6$) helyett 0$ (0lo$) csúszott a
során meglátszik a tapasztalat, és életbölcsesség hiánya, szövegbe, s igy jött létre ez a nevezetes és sokat idézett
csak éppen a számot szaporítják, a nélkül, hogy prédikáció­ | lókus: »Isten megjelent testben.« (V. ö. Protestan-Bibéi p.
 30. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 247-

846. Némely irásmagyarázók szerint a 0 áo$ helyett nem őg} éleszti. »Jézus jelentősége (mint Láng igen szépen mondja)
hanem ő olvasandó; a kérdéses szöveg értelme tehát ez éppen azon alapszik, hogy benne a keresztyén elv szemé­
volna: »a-mely (t. i. xö pusxfipcov) halandó ember által lyes, s azért folyvást vallásos személyiségeket maga után
'nyilvánult.« L. Kér. Magvető V. köt. 28. 1.) képző alakot nyert Az igazság igen szigorú és igen
A homilétika szabályai szerint az ilyen kétes eredetű magas a gyenge emberi szívre nézve, de az élő vallásos
szövegeket nemcsak jogunkban áll, hanem egyenesen köte­ jellemkép által a szem elé állítva, meleg lehelletét mind­
lességünk, korrigálni, és javított alakban használni. Szerző azokhoz elküldi, kikhez e szózat eljuthat: jöjj, és láss! A
azonban ezt nem teszi, hanem elfogadja a hibás szöveget, vallásos emberre isten előjoga van ruházva: embereket te­
'úgy, a mint Károlyi fordította, s ennek alapján minden remt a maga képére. Valamint a gyermek nem nevelődik,
hosszas meditáció nélkül, ezt a két kérdést veti föl: 1. Mi­ és erkölcsileg nem képződik elvont moráltanok által,
ért kell Krisztusban istent látni. 2. Miért kell őt embernek úgy a vallásos ember sem képződik elvont értelmi igazsá­
is tartani ? Az első kérdésre ilyen formán felei: miként gok és elvont hittételek által, hanem olyan élő személyisé­
az első teremtés alkalmával csak isten volt az, a ki léteit gek szemlélése által, kikben az embernek istenhez való vi­
adott mindennek: úgy a második teremtés alkalmával is szonya testté és vérré lett, istennek a történelemben való
egyedül isten adhatott uj erőt, uj életet az emberiségnek. kijelentése által, melynek gazdagsága és teljessége a kedélyt
»Isten megjelent testben, mert istenhez kellett vezetni a áthatja, fölmelegiti és fölemeli. (Láng: Kér. dogmatika,
megromloft, bűnbe merült emberiséget; mert csak isten 167, 170. 1.
tehette azt, hogy az emberek egész lelki világa megváltoz­ Szerzőnek is (ha már a jelzett szöveget vette alapul)
zék A bűn által megromlott ember emberben nem ezeket az eszméket kellett volna fejtegetéseiben szem előtt
~bizott, embernek nem hitt (!) istenre volt szüksége, a kinek tartani, s akkor hallgatóit, a hagyományos hittételek kopár
lássa öröktolfogva valóságát, a kiben szemlélje azt a ha­ és terméketlen pusztája helyett, hol a szomjuhozó lélek
talmat, azt az erőt, mely e világot létre hozta, az embert semmi enyhülést nem talál, a vallásos élet üdítő forrásához
megalkotta; . ez az isten pedig nem volt más, mint a | vezethette volna.
Krisztus, ki testet vett magára (?), s lett minekünk v á ls á ­ 1 A Ill-ik beszédben (Jel. X X I. 1. alapján) az az alap-
gunk, üdvösségnek forrása (?).« A második részben pedig gondolat van kifejtve, hogy a reformáció uj eget és uj fői­
(egyenes ellentétben azzal, a mit elébb a Krisztus istensé­ det adott az emberiségnek. Uj eget teremtett a reformáció
gének bizonyítására felhozott), azt fejtegeti, hogy az ember [ (szerző szerint) annyiban, hogy az istenről szóló tant meg-
természeténél fogva bizalmatlan lévén, Jézustól is idegen­ í tisztította, a papok által istentől elvett bűnbocsátó hatalmat
kedtek volna az emberiség jobbjai, ha pusztán csak isten 1 istennek visszaadta, a szenteket az égből száműzte, szóval,
gyanánt jelenik meg közöttük; »ámde az isteni bölcsesség »istennek tiszta fogalmát, tökéletes voltát visszaállította (!),
.gondoskodott a bűnös emberiség lefegyverzéséről oly formán, s az embernek megadta azt a jogot, hogy szabadon imád-
hogy az Örökkévaló isten, az ige testet vett magára, emberré ( hassa istenét, s ne legyen szüksége közvetítőkre.« És uj
-lett, s ezzel ki lett irtva az emberi kebelből a bizalmatlan­ ! földet hozott létre, a mennyiben az alásülyedt erkölcsi éle-
ság legkisebb szikrája is« (!) j tét regenerálta, a nevelés ügyét uj és nemesebb irányba
Mint e zavaros okoskodásból is kitetszik, szerző is­ terelte, a felebaráti szeretet törvényét, melyet az egyház
tennek emberré léteiét szó szerint fogja fel, s az erre vonat- * oly sokszor lábbal tiport, ismét érvényre juttatta, a nem­
kozó hagyományos hittételeket veszi pártfogásába, a helyett, zeti önérzetet és szabadságszeretetet hathatósan élesztette, stb.
hogy az alapigében rejlő mély vallásos igazságot fölkeresné, (Folytatása következik.) Ifj. P é t e r K a r o l y ,
és megmagyarázná, hogy ezek a szólástormák: »Isten meg­ ev. ref. lelkész.
jelent testben«, »a Xöyog7 mely kezdetben istennél vala, tes- *
tét öltött«, csak képes beszédek, csak köntösei, kiábrázolásai I
Különfélék.
.annak a gondolatnak, melyet a mai bölcsészet nyelvén ekkép j
fejezhetünk k i : Az eszme, mely a maga Örökkévalóságában
= Júliusi pályacikkeink a következők: Papi
fizetések ügye a Prot. Közlönyben. Semper idein. Keres­
az emberre nézve megközelíthetetlen, konkrét alakot öltött,
sük az igazságot. Az iskolai év végén.
megvalósult, eszménynyé lett, vagy a keresztyén hittan ki­
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy e dolgozatok vala­
fejezéseit használva: Istennek lényege, a megváltó szeretet
melyikére aug. 10-ig szavazatukat beküldeni szíveskedjenek.
(mely a rendeltetésével meghasonlásba jött ember előtt is- 1
meretlen volt) Jézus Krisztusban kijelentetett, személyes ala- j
= Göldner Nándor, a m.-vásárhelyi kollégium­
kot nyert, hogy az ő személyiségében (a fiúban) megismer- j
nak negyvenkét éven át volt tanára, illetve pénztárosa sza­
jük a szerető atyát, a ki minket, kibékítvén önmagával, 1 kadatlan buzgósággal, odaadó hűséggel, és általános szere-
gyermekeivé fogadott Jézus tehát nem isten, abban az 1 tetben, folyó hó 22-én meghalt életének 72 -ik esztendejében.
Élete nem volt a hegyen épített város. Nem várt a világtól
értelemben, mintha vele istennek úgynevezett metafizikai :
hirt, fényt, kitüntetéseket. Az ő jutalma öntudatában volt,
tulajdonai (pl. a mindentudóság, mindenhatóság) is közöl­ hogy sokakat vezetett az igazságra. Azokról a szép, kies
tettek volna, mert ezek az* emberrel nem is közölhetők, a mezőkrűl, melyeken járt egész életének nagy szerénységé­
nélkül, hogy isten végtelensége csorbát ne szenvedjen; ha­ ben, fölment az úrhoz, hogy elvegye megérdemelt jutalmát.
nem istenember, olyan értelemban, hogy ő benne a meny- A jók áldása virasszon emlékezetén.

nyei atya életének teljessége (a válts ágvallás) a maga töké- j = Orbai egyházmegyénk f. hó 14-én Kovásznán
igen látogatatt s igen érdekes közgyűlést tartott. Az ez évi
letességében jelentetett ki és valósult meg, s egyszersmind j
közgyűlésünk által főgondnokká választott Csia György aa.
eszményi ember (ideál), a kinek élő személyisége (példája), beiktatásán kívül, mely lelkes hangulatban ment végbe, be-
a váltságvallást mi bennünk is a leghatósabban ébreszti és ‘ kebeleztetett Szeremlei Lajos, cófalvi pap, aa. Majd az is­
 248- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 30. szám.

tentisztelet következett és az után az ügyek tárgyalása. S I ben, mint pogány nyal, jár el az egyház. Kétséget nem
legvégül, az indítványok során, jegyzőnek következő indít­
ványa fogadtatott el: tekintettel arra, hogy a polgári há­
I
szenved, hogy az egyházmegyék, sőt az egyházak is helye­
sen cselek esznek, ha a körülményeknek megfelelő rendsza­
zasság s azzal kapcsolatos törvények életbeléptetése után bályokat alkotnak, a melyek által szanálhatják a sokfelei
mindenik felekezet szigorúan gondoskodik arról, hogy hívei j fenyegető bajokat. Csupán azt kívánjuk megjegyezni, hogy
között az egy háziasságot, a vallásos szertartások tiszteletét, a legnagyobb óvatosságra van szükség, nehogy jótakarván,
igénybe vételét, stb. biztosítsa, csak mi vesszük e dolgot ártsunk. Az orbai indítvány figyelmet érdemel, és megér­
lágyra elegen mondja ki az egyházmegyei közgyűlés, , hogy : demli, hogy megbeszélés tárgyává tétessék. Hát, beszéljetek.,
1. ha találkoznék olyan, a ki akár hanyagságból, akár kö­ = Fogarasi Albert, tanár, tanulmánya és
zönyösségből s még inkább tüntetésből, avagy megvetésből útleírása »Egyiptom Földjen« külön lenyomatban is meg­
az egyházi esketést elmeilőzné, az ilyen egyén: a) semmi jelent a Bethlen-kollégium 1896— 97. évi értesítőjéből. Az
egyházi tisztségre nem választható, b) keresztszülőnek el nem élesen megfigyelő szem biztosságával, és élénk színezéssel
fogadható, c) halál esetén a harangozás, egyházi szertartás megírt tanulmány valóban megérdemelte a reprodukciót,
a maga és kiskorú gyermekei részére csak 10 frtnak az hogy mint Önálló munka kerüljön az olvasó kezébe. Azon
egyház pénztárába lefizetése után teljesíthető. 2. Ha a ke­ leszünk, hogy részletesen is megismertessük, hogy az érdek­
resztelést mulasztja el valaki gyermekére nézve, az ilyen lődést fölkeltsük a kelet világa iránt, honnan egykor a mi-
gyermek az egyház tagjának nem tekinthető s vele szem- veltség elterjedt.

HIVATALOS RÉSZ.
állami, részint egyházkerületi segély és ezeken kívül, a hí­
7 0 3 - 1S97. * PÁLYÁZAT. |
vektől és a kanonika porcióból 106 frt. 41 kr.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
Pályázati határidő: 1897 aug. 20 ika. Folyamodvá­
egyházmegyébe kebelezett b u n i egyházközség énekvezér-
nyok nt. Deesi Gyula esperes aához küldendők, Gyaluba..
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Kolozsvárt!, 1897. julius 25. Szász Domokos,
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kí­ ___ erdélyi ev. ref. püspök..
vül, 142 frt. 21 kr. értékű kepe és kanonika porció, 50 I
744-1897 PÁLYÁZAT.
frt Emke- és 2 11 frt. államsegély. '■
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
^ Pályázati határidő: 1897. aug. 25. Folyamodványok
házmegyébe kebelezett tompái egyházközség kántor-tanitói
nt. Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe,
állomására ezennel pályázat nyittatik.
(u. d. Sz.-Udvárhely.)
Javadalom tisztességes lakáson, kerten kivüL az egy­
Kolozsvárit, i897.julius 25. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök. házközség pánztárából tandíj, tűzifa, és kegy hagyomány!
kamat címen 78 frt. államsegély 298 frt. Továbbá, hold
704— 1897- PÁLYÁZAT.
1255 négyszögöl kanonika porció, melynek tiszta jövedelme
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
2 frt. 84 kr. Kepe, értéke 30 frt. 50 kr. Összesen 409 frt.34 kr:
egyházmegyébe kebelezett p a t a k f a l v i , IV-ed oszt. egy-
Pályázati határnap: 1897. aug. 20 Folyamodványok
házközség papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
nt. Ravasz János, esperes aához küldendők, Mező-Bándra.
Javadalom : gazdasági épületekkel ellátott lakáson kívül,
Kolozsvárt, 1897. julius 25.
321 frt. 82 kr. értékű kepe és kanonika porció haszon-
Szász Domokos,
élvezete. ____ erdélyi ev. ref. püspök..
Pályázati határidő: 1897. aug. 25. Folyamodványok
745 -1897. PÁLYÁZAT.
nt. Menyhárt András, esperes aához küldendők, Kecsetbe,
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényiegy-
(u. p. Sz.-Udvarhely.)
házmegyébe kebelezett b á l á i levita-tanitói állomásra ezen­
Kolozsvárt, 1897. julius 25. Szász Domokos, nel pályázat nyittatik.
____ erdélyi ev. ref. püspök.
Javadalom : tisztességes lakás, kerttel; két hold szántó,
741— 1897. PÁLYÁZAT. melynek kát. tiszta jövedelme, az adóval együtt, 31 frt. 80
Az érd. ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház- kr. tandíj átlag 12 frt. stóla 1 frt. 50 kr. államsegély
megy ébe kebelezett b i k f a l v i egyházközség ev. ref. kántor- 356 frt. Összesen 401 frt. 30 kr.
tanítói állomására pályázat hirdettetik. Kötelessége, a rendes levita tanítói teendőken kívül a
Javadalom: 1. Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel, nagy-eresei egyházban urvacsoraosztás alkalmával kántori
háromnegyed hold kerttel. 2. 80 kai. őszgabona, tetszés ! teendőket végezni.
szerint választva, ugyanannyi zab. 212 frt. értékben 2. Öt , Pályázati határnap: 1897* aug. 15. Folyamodványok
és fél hliter szemes törökbüza, 16 írt, 50 kr. értékben, i nt. Tavaszy József, esperes afiához küldendők. Magyar-
4. Kepeváltság, árvakepe, oszpora 20 frt. 5. Öt Öl tűzifa , Péterlakára (u. p. Szász-Régen).
válts. 35 frt. 6. Hét hold 557 Q] öl szántó és kaszáló, 2 ! Kolozsvárit, 1897. julius 25. Szász Domokos,
hold erdő haszonélvezete 83 frt. 7. Az egyházközség pénz- : erdélyi ev. ref. püspök.
tárából tanításáért készpénz 158 frt. 8. Stóla 5 frt. Összes , 188-18 9 7. P Á L Y Á Z A T I H IR D E T M É N Y .
fizetés, lakáson kívül, 529 frt. 50 kr. melyből tisztán tanítói |
A nagy-enyedi ref Bethlen-kollégium főgimnáziumánál
törzsfizetés 400 frt.
a következő 1897— 98. iskolai évre két h e l y e t t e s - t a ­
Kötelessége a tanítói és énekvezéri, törvényben előirt
n á r i állás töltetik be, és pedig egy, mennyiségtan-termé-
tennivalók teljesítése mellett, az Összes osztályokban az ének­
szettani, és egy, latin-görög, vagy magyar-latin szakra évi
és tomatanitás, az egyházi dalkar vezetése.
800 frt. javadalommal s a kollégiumban egy szobábúl álló
Pályázati határidő: 1897. aug. 25.
lakással. A megválasztandók a tanítási kötelezettségen kívül,
Folyamodványok nt. Vén Mihály esperes aához kül­
az internatus felügyeletében is részt vesznek.
dendők, Bikfalvára.
Pályázhatnak legalább alapvizsgával rendelkező, ev..
Kolozsvárt, 1897. julius 2$. Szász Domokos, ref. vallásu, végzett tanárjelöltek.
____ erdélyi ev. ref. püspök.
A Bethlen-kollégium elöljáróságához címzett folyamod­
742-1897. PÁLYÁZAT.
ványok : augusztus 15-ig beküldendők.
Az érd. ev. ref. egyházkerületben, a kolqzs-kalotai
Nagy-Enyed, 1897. julius hó.
egyházmegyébe kebelezett k a j á n t ó i egyházköEsjég kántor-
Kollégium Elöljárósága.
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Lakás, 264 frt. készpénz, narely részint Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
XXVÜ. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Augusztus 5.
MEGJELENIK MINDEN
E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­
évre 1 forint 50 kr.
Ünnepi beszéd
a segesvár-fehéregyházi csatatéren felállított Petőti-szobor lelep­
lezési ünnepélyén, júl. ol-én.)
A mi édes hazánk, Magyarország megala­
pítása második ezer esztendejének e l s ő j é t nem
innepelhetnők méltóbb helyen, mint itt ezen a té­
ren, melynek minden porszeme, minden göröngye,
a levegőég, melyet beszivunk, az illat, mely gyö­
nyörbe ringat, a felettünk kiterjesztett menybolto­
zat, a múlt idők megszentelt emléke és a hálás
kegyelet: mind-mind élő bizonysága a mi édes
hazánk, Magyarország függetlenségéért, önálló­
ságáért, szabadságáért kiontott vérnek; annak a
vértanuságnak, mely eget kér, eget követel.
Ezen a téren, ebben a pillanatban. Magyar-
ország szíve dobog.
Magyarország nem geográfiai fogalom. Ma­
gyarország határait, tartalmát nem a Kárpátok
égbe rontó bércei, nem Erdély sziklái teszik. Nem
a fejedelmi Duna, nem a szilaj Tisza, sem a mi
Marosunk, Szamosunk völgyei, nem a nagy Al­
föld rónasága sem. Szépek ezek, fölségesek. Irigvli
tőlünk a szomszéd, a barát és ellenség; irigvli
egész Európa. Ám. ezeket elveheti tőlünk a tatár­
járás; elsöpörheti a felhőszakadások vihar-böm-
bölése; romokká temetheti a földindulás.
Országok születése, országok fennállása, örök­
élete . más világrend törvényei alatt állanak. Eze­
ket a törvényeket világi hatalom nem adhatja,
nem korlátolhatja, el sem veheti. El nem vehe­
tik még a természeti erők sem : mert ezek ott
benn vannak egy népnek szivében, lelkében, er­
kölcseiben, jellemében, léteiének föltételeiben. Ezek
lelki szükségek, örök emberi törvények, melyek,
mint az Ur szelleme a vizek felett egykoron, ott
lebegnek a romok felett is soha el nem múlható
örökkévalóságban; diadalmukat ünnepük a leggyá­
szosabb sirhalmok felett is.
Ezért dobog ma össze minden magyar s z í v .
Ezért van e pillanatban velünk egész Magyarország,
31. szám.
CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmén tv ^
küldendők : Kuímagyarutca 9. s z .
mint ott volt Izrael a Nebo hegyén, „midőn el­
temető az Ur Mózest a Moáb földén, Beth-Peor
ellenében, holott senki sem tudta az ő temeté­
sének helyét“, csak siraták és gyászolák az egész
népnek fiai harminc napig, mert érezték, tudták,
hogy a kinek tisztességet tesznek, nem csak az
övék volt, de ők maguk voltak egészen.
Ez a mi történetünk e pillanatban.
Hosszú, fáradhatatlan kutatás után tudtuk
meg, hol ringott bölcsője: soha se fogjuk meg­
tudni egész bizonyossággal, hogy it(, vagy ott,
vagy amott pihennek-e elhalt porai annak a nem­
zeti szentnek, kinek emlékét megőrizni, lesz hi­
vatva itt e szerény szobor.
És jól van ez igv. A ki a mindenségé v o l t
életében, hadd maradjon a mindenségé halálában
is; maradjon P e t ő f i Sándornak.
E név előtt hajtsátok meg zászlóitokat.
Midőn ezer éves hazánk nagyjait emlege­
titek, e név a legelsők között legyen. Midőn arról
van szó, hogy hétköznapi embereket kánonkálnak,
azt a gondolatot forgassátok elmétükben: „azon
leszek, hogy nevének nagy innepet szentelnének.“
Mert Petőfi Sándor m e g d i c s ő ü l é s e az év­
századokon keresztül földönfutó magyar hazafi-
ságnak; m e g t e s t e s ü l é s e a hazaszeretetnek;
é l e t k i v o n a t a Magyarországnak.
Annak a Magyarországnak, melynek harci
dicsőségét egy évezreden keresztül a szerencse
néha fölemelte mind az ég boltozatáig, holott
három tengerpart vidéke volt határa; néha ugyan
a szerencse megalázta Várnáig, Mohácsig: de Ma­
gyarország küzdött, vergődött, élt és megszülte
Petőfi Sándort.
E név előtt hajtsátok meg zászlóitokat.
Ez a név nem szimbólum csupán, mely
tanit, oktat és emlékeztet a múltakra; ez a név
a „ t e r e m t é s “, mely figyelmünket elkötelezi a
jövendő századokra.
Petőfi abban a korban született, mely a nem­
 250 PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
zeti lét elpusztulása és az újjászületés kínszen­
vedése között vergődött. Apokaliptikus idők. A
csodák korszaka, ő énekelte: „isten csodája, hogy
még áll hazánk!“
Isten csodája! De él, de van, de lesz mind­
örökké, Mert földjébe beledobta lobogó szivét, ezt
a lángoló Vulkánt, mely fölmelegiti mind az idők
végéig. Mezeinket, rónáinkat, halmainkat, szikláin­
kat nem tapodta meg, hanem égbe rontó lelkének
szárnyain fölemelte az örökkévaló világokba, és
m e g s z e n t e l t e . Megnyitotta ajkait a világiro­
dalomban páratlan költeményeiben, és mint az
utolsó Ítélet trombitája harsogta: tiszteletet adjatok
az emberi méltóságnak; jogot a népnek; sza­
badságot a szellemnek, tehát minden élő lénynek;
mert közösen a mienk, mindnyájunké a föld, az
ég, a levegő, a szél, a harmat csöppje és a nap­
sugár; mindnyájunknak istene az isten. És e
hangokra megszületett a magyar politika, a ma­
gyar irodalom, a magyar szabadság, a magyar
haza* mert megszületett március 15-ike.
őrült ember volt az, és őrült hatalom, mely
ezt a napot forradalomnak bélyegezte, és elnyo­
mására felzúditott minden poklokat. Nem forra­
dalom volt az, hanem „ k i j e l e n t é s . “ A szent­
lélek kitöltetése a Duna, Tisza partjain. A halot­
taiból feltámadott Magyarország menybemenetele.
Attól a naptól fogva a népek és nemzetek csa­
ládfájába egy uj, ifjú, életerős ág oltatott. Uj
csillag támadt a firmamentumon. Addig nem ismert
organizmus az ismert nemzetek életében.
Soha Önzetlenebből nem nyilatkozott a le­
mondás. és önmegtagadás, mint akkor. Az áldo­
zatkészség soha nem volt oly csodaszert!, mint
akkor volt a magyar nemzetnél vagyonban, vér­
ben, életben. A lobogás, a lelkesedés, a nemes
indulatok elszántsága, tettereje még soha nem
állottak anyira szolgálatában a szabadságnak, a
hazaszeretetnek, az örök emberi jogoknak, mint
akkor a mi édes hazánkban, mely ekkor alapitta-
•tott meg másodszor, véglegesen, örök időkre a
márciusi ifjúság által, melynek vezére, lelke Petőfi
lángszelleme volt.
E név előtt hajtsátok meg zászlóitokat!
Mert Petőfi látnoki szellemében Magyarország
ezeresztendős életének minden diadalma, minden
kínszenvedése megnyilatkozott az életrevalóság
minden föltételével, a halál-megvetés minden he-
roizmusával. Ezeknek nevében megnyíltak a bör­
tönök. A bilincseit széttört n é p helyébe oda lé­
pett a szárnyakat öltött szabad, független n e m ­
31 szám.
zet. A rabszolgaságra elitéit tartomány helyét
elfoglalta az önállóságát megérdemelt és méltán
követelő Magyarország. Második eset a világtör­
ténelemben, hogy egy maroknyi nép váltja meg az
emberiséget Egykor Izrael a keresztyénséggel;
most Magyarország a haza- és szabadság-szeretettel.
A Galgotha és a segesvári mezők. Ott a lelki,
az erkölcsi szabadság a bühbocsánattal; itt a
polgári szabadság az egyént, nemzeti és emberi
jogok kultuszával.
Mint az esztendőben a balzsam-ontó tavasz:
ezek az idők a népek, az emberiség életében a
satoros-innepek. Elvész a mindennapi élet, az
utca; a test szenvedélyei, a föld gyönyörei el­
vesztik bolonditő hatásukat: ezek helyett szárnya-'
kát ölt a lélek és repül az örökkévaló világok
felé. Ez a szép, a jó, az igaz országa. Ez az
ideál; ez az e s z m é n y e k világa. Az a világ,
melyért élni, fölséges; meghalni, méltó cél a ha­
landó ember előtt.
Ez az örökkévaló eszme, ez az eszményi vi­
lág hatotta át hazánkat félszázaddal ez előtt. En­
nek hatása alatt kelt szárnyra a nemzeti Gé­
niusz, és megszólalt addig soha nem hallott erő­
vel. csodálatos színnel, és a halottakat is fel­
támasztó hatalommal. Megnyíltak a temetők. Ki­
kelt sírjából a nemzeti önérzet és követelte jogát
A nemzet előkelői, kik egy század óta nyelvben,
érzésben, gondolkozásban elszakadtak volt fajunk­
tól, Magyarország határain kívül éltek, visszasimul­
tak a nemzethez és oda állottak az első csata­
sorba, harcolni, és meghalni Magyarország fel­
támadásáért. Ekkor támadt az a hősies nemzedék,
mely nem tanulta a hadakozást, de győzedelmes
csatákat vívott, és megszerezte magának a világ
előtt a legendás félisten nevet. A többi nagyok
mellett, ennek a kornak lelke, az eszményi világ
törekvéseinek prófétája, látnoka, a magyar Tirtaeus,
Petőfi Sándor volt
Mert, ha volt s z ív , mely hazáját szerette, úgy
Petőfi volt az, ki széttörte szivét, hogy belőle jus­
son a legparányibb göröngynek is. Ha volt lélek,
mely lobogott a világ-szabadságért, úgy Petőfi lelke
volt az, mely felséges költeményeiben túl az óceá­
nokon is hirdeti az örök-emberi jogokat Ha volt
valaha lemondás, űgv Petőfi tette meg azt: el­
hagyva ifjú hitvesét, egyetlen gyermekét, hogy
fölemelje az elhagyottakat, hogy gazdaggá tegye
a koldusokat lélekben; bilincseket tört szét, hogy
szabaddá, legyen a szabadnak teremtett rabszolga.
És ha volt valaha önfeláldozás, akkor Petőfiben
 3i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyert testet. Ott született .aj? Alföldön. Lelke ott
mélyedt el a v é g e l l e n s é g szeretetében. De,
hogy ezt megközelíthesse, hogy lelkének eszmé­
nye egyesülhessen az örök eszményivel, az is­
tennel: eljött hozzánk, mert a mi szikláinkról
csak egy lépés a menyország, és a mi szabadság­
szeretetünk nyitva tartja azt minden igaz magyar
hazafi számára. Petőfi eljött hozzánk, feláldozni
magát a szabadságért; eljött hozzánk: me g ­
hal ni .
Meghalni! Ki hiszi azt el valaha, hogy Petőfi
meghalt!'
Hiszen, itt körülöttünk élnek az élő erdők,
melyek őt látták. Él a madár, mely tőle lopta el
dalát. Él a virág, mely tőle nyerte himporát. Él
a sas, mely tőle örökölte szárnyait. Él az isten...
Ki hiszi azt el valaha, hogy az isten képére te­
remtett ember meghaljon?
Petőfi é l!
És élni fog, mig egy szív lesz e földön,
mely áldozatra képes a szabadságért a haza-
szeretet nevében. Ezért dobban e téren e pillanat­
ban egész Magyarország szive. A segesvári mezők
nem a vég, hanem a megdicsőülés kezdete. Nem
kripta, hanem Pantheon. Templom, melyben egész
Magyarország leborul, és hálás kegyelettel áldja
azoknak emlékét, kik itt ontották vérüket érette.
Mi, a kik veletek egy sorban küzdöttünk;
de a kiket akkor a halál gyermek-voltunk miatt áldo­
zatul nem követelt; a kiknek a gondviselés megen­
gedte, hogy jó vénségben, az azóta felnőtt nemze­
dékekkel együtt leborulhassunk megszentelt emlé-
ketük előtt: mi lelkesedéssel hirdetjük a világ
négy tája felé, hogy bár még igen sok kívánni való
van hátra, de ma már a ti véretük árán, a ti
sirhalmotuk felett, uj életnek indult, boldogabb
haza zárta nevetőket szivébe. Mig egy vértanú
lesz; mig egy magyar fog élni ezen a földön: a
ti emléketük élni fog.
Sírotok felett lengjen béke. Ez emlék felett
őrködjék a kegyelet Hazánk felett a nagyság, a ;
dicsőség, és a honszeretetnek áldásai láttassanak j
meg újabb ezer esztendőkig. Áldás megdicsőült
emléketiiken!
S zá sz Gerő-
Jelentés
a brassói ev. reí. egyház állapotárúi 1896-ban.
(Vége.)
A múlt év volt hazánk fennállásának millenáris
esztendeje, egy háztanácsunk, hogy a május hó io-én
tar ott disz-istentiszteletünk az alkalomnak megfelelő
legyen, erre nagy gondot fordított. Választottunk 24
251.
rendezőt a tanuló és iparos ifjúságból, templomunkat
lobogó-diszszel ékesítettük, meghívtuk az innepélyre az
összes hatóságokat. A z ünnepély reggelén templomunk
előterén, már 9 órakor százával tolongott a közönség.
T íz órakor, midőn vezetésem alatt presbitériumunk a
templomba vonult, zsúfolásig telve volt közönséggel.
Ott volt a főispán a megyei tisztikarral, törvényszéki
elnök a hivatalnokokkal, ügyészség, járásbíróság, városi
tanács, és tanári karok képviselete, a törzs-tisztikarból
nyolc egyén, a nőegylet, a csizmadia társaság saját zász­
lója alatt, kereskedő és iparos-egyletek, m.-kaszinó, pol­
gári kör, egy szóval, olyan közönség, hogy szebbet Bras­
sóban aligha látott valaki egyhamar együtt.
Midőn presbitériumunk a templomba lépett*. dalár­
dánk rázendítette a himnuszt és vele együtt énekelt az
egész közönség. A második ének végsorainál a szó­
székre léptem s ima után megtartottam alkalmi beszé­
demet, majd utó-imát mondottam és ezt követőleg újból
dalárdánk a szózatot énekelte el. Innen a gyülekezet a
templom előterére vonult, ez alatt a harangok zúgtak,
mikor a közönség elhelyezkedett, dalárdánk alkalmi dalt
énekelt, utána én tartottam beszédet és felhívtam a kö­
zönséget a tiz milleniumi fának a nagy alkalom emlé­
kére való elültetésére. Most az előre megásott gödrökbe
fehérbe öltözött leányok beállították az általam megne­
vezett fákat: I. Ferenc József fa. Mátyás király fa, haza fa,
nemzet fa, Szász Domokos fa, Árpád fa, Bethlen András
fa. szabadság fa, egyenlőség fa és testvériség fa. Mig a
fáknak gyökerére jelmondatok kíséretében földet vetet­
tünk, addig a dalárda a himnuszt és szózatot énekelte.
Ezután egy berekesztő-beszédet mondottam, majd a
dalárda éneke zárta be a lélekemelő ünnepélyt. A mil­
leniumi fák elültetésénél, átlagos számítás szerint, 5— 6
ezer ember lehetett jelen, mert nemcsak a templom
tere, hanem az utca a templom vonalán szintén tömve
volt emberrel. Innen presbitériumunk emcllj&dett hangu­
latban a gyülésterembe vonult, hol diszgyülést tartot­
tunk, melynek egyetlen tárgya milleniumi ünnepélyünk
jegyzőkönyvre vétele volt.
Rendeztünk az összes tanuló ifjúságnak is millen­
niumi istentiszteletet, mintegy 500 tanuló vett benne
részt; a felnőttek közül, kik jelen voltak, jól eső öröm­
mel szemlélhették gyülekezetünk, hazánk jövő reményeit,
a mint hazafias és vallásos ihlettől áthatottan zengettek
háladalt a gondviselő istenhez, nemzetünkhez tért atyai
kegyelméért.
Egyháztanácsunk engedélye folytán, az állami nép­
iskolák és iparos tanonc-iskola növendékei szintén temp­
lomunkban tartották meg millenniumi ünnepélyüket,
nagy számú közönség jelenlétében. A filiák között Zer-
nyesten és Törcsvártt tartottam millenniumi istentiszte­
letet, mindkét helyen előre kihirdetvén az alkalmat, igen
nagy részvétel mellett. A brassói magyarság által ren­
dezett milleniumi március 15-én az ünnepi beszédet szin­
tén én tartottam.
A Brassóban felállított Árpád-szobor avatási ün­
nepélyén egyházunk, habár nem is adatott kellő mód,
és alkalom gyülekezetünknek, hogy részes legyen az
ünnepély cselekvő részében, mint tőrül metszett magyar
egyház, mindent megtettünk, hogy érvényesüljünk ez
 202. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. i. szám.

alkalommal is. A miniszter fogadtatására, hosszú kocsi'
soron, lengő lobogók alatt kivonult testületileg presbi-,
teriumunk. A tisztelgésen 60 egyháztag vett részt, úgy
hogy midőn a miniszter szép küldöttségünket meglátta
beszédemre adott válaszában kifejezést adott kellemes
meglepetésének. Másnap, bár nyolc órára volt téve a
kath. templomban a diszistentisztelet, mi már reggel hét
órakor alkalmi istentiszteletet tartottunk, és igy, dacára, is, mint dalárdánknál tettem, a hívek pártfogására ap-
hogy máskép volt tervezve, mégis mi reformátusok
voltunk az elsők, kik e napot megszenteltük hálaadással.
íme, a hálaadó év minden pontján gyülekezetünk
hithűségének és hazafiságának mily szép tanujelét adta,
tehát az eltelt nagy esztendő is bizonyságunk lehet a
mellett, hogy magyar vallásunk és hazánk szeretete
egymás nélkül el nem gondolható.
A hittan tanitás és a konfirmációra való elkészítés, általános érdeke, egy nagy terem építését égetően szük­
a törvény előírása szerint hajtatott végre a múlt tan­
esztendőben is. A z összes tanulók létszáma az alsó-,
közép- és szakiskolákban 570 növendék volt. A konfir­
mált növendékek száma 80. A hittant az elemiben Saja
Viktor kántor, a polgári leányiskolában Dánér Ábel ref.
valj^u állami tanító, a közép- és szakiskolákkan és a
konfirmáló növendékeknek én tanítottam. Hogy mily
eredményt értünk el a tanítással, arról a szülők a vizs­
gák alkalmával meggyőződhettek és mi a kifejezett el­
ismerésben fáradtságunknak jóleső jutalmát élvezzük.
Nem hagyhatom itt említés nélkül egyházi dalár­
dánkat sem, a múlt évben is úgy estélyek rendezése,
valamint egyházi ünnepélyeinken való szereplese által
bebizonyította életrevalóságát. Hogy azonban dalárdánk j ezeken mindenki részt vehet és szórakozás mellett, lel­
erőben izmosodjék és szép hivatásának magaslatán meg­
állhasson. kívánatos, hogy az egyháztagok teljes támo- !
gatásukban részesítsék. Kérem tehát közgyűlésünket,
iratkozzék be lehetőleg mindenki a pártoló tagok so­
rába, hadd vetkőzzük le már egészen azon a magyar
ember természetében fekvő régi hibát, hogy minden jó,
a mi idegen, és semmi sem megfelelő, a mi a miénk.
Különben e megjegyzést nem panaszképpen mon­
dom, mert az utóbbi időben igen szép számmal láto­
gatják a hívek, sőt mások is dalárdánkat; hanem e g y ­
szerűen azért, mert még mindég vannak többén olyanok,
a kik a pártolók sorából hiányoznak, a dalestélyeken ! jórészben a presbiter, és képviselő aai. buzgóságátúl függ,
nem jelennek meg. Azonban, remélem, hogy a kölcsönös
ráhatás által elérjük mihamarább e tekintetben is a kí­
vánt célt, s igy dalegyletünk ügye egészen szilárd talajra
ío g helyeztetni.
A könyörülő szeretet munkáját is teljesítette egy­
házunk az elmúlt évben. A »Molnár János« szegényeket ! országát, hogy az Urnák lelke nyugodjék rajtunk.
segélyező alap kamataiból és a szegények perselyéből,
több, mint húsz szegénynek nyújtottunk segélyt. A Bran-
kován-alapitványnak egyházunkra eső 100 frt. évi ka­
matjából, két alkalommal 70— 70 szegény lett segé­
lyezve. Nagyobb mértékben gyakorolta a könyörülő
szeretetet protestáns nőegyletünk, rendes havi segélyek
•címén kiadott 135 frtot, rendkívüli segélyt 21 frtot, és
több, mint 80 hitsorsos szegény tanuló gyermek, több
öreg asszony kaptak ruhát, tiz szegény család egy-egy
negyed-öl fát hazaszállítva, karácsony ünnepe alkalmával.
A segélyezésre és tőkegyűjtésre egyletünk előadásokat
rendez. A múlt évben is Csiki G. nagyszabású színmü­ nagysága onnan ered, hogy a jövedelmek jórészt év vé
vét »A proletárok<-at adta elő műkedvelő társaságunk
és egy igen szépen sikerűit koncertet rendeztünk. Nő­
egyletünknek, a múlt működési év zártán, tőkevagyona
3386 frt. 70 krt. tett ki, az alap tehát még nem nagy,
de évről-évre gyarapodván, mindinkább módot fog nyúj­
tani nőegyletünknek arra, hogy kónyet törüljön, fájdal­
mat enyhítsen, szegény gyermekeket felruházhasson. Jtt
pellálok; megjegyezvén, hogy a hazafiság nem üres szó­
lamokban, hanem az igaz ügy támogatásában áll. V al­
lásunk pedig arra tanít, hogy boldogok az irgalmasok.
Legyen tehát a mi dicsekedésünk abban, hogy támo­
gassuk a nőegyletet üdvös működésében.
A múlt évi közgyűlésen említettem volt, h ogy
úgy dalárdánk, mint nőegyletünk, egy szóval egyházunk
ségessé tette, de a hívek áldozatkészségéből, tekintve a
templomépités után még most is fizetendő teher ará­
nyait, ezt létesíteni, nem lehet; már akkor jeleztem, hogy
más utón kísérlem meg, a célhoz jutni. E gy év után
jelenthetem, hogy az isteni kegyelem és a nemes keblű
honfiak támogatása folytán, a jövő tavaszon a termet
megépítjük, és igy egy év múlva dalárdánknak, nőegy­
letünknek, egy szóval, egyházunknak szolgálatára fog
állam*. Majd annak idején a fölszerelés költségeihez a
hívek áldzatkészségét. egyháztanácsunk igénybe fogja
venni, azt hiszem, nem lesz senki, a ki majd megtagadná
filléreit. Mert, ha megépül nagy termünk, az elősoroltakon
kívül, még felolvasó estélyeket is fognak abban tartani,
két mivelheti.
Ime, ilyen dolgokban forgolódik kálvinista egyhá­
zunk; avagy, midőn igét .hirdet, munkára serkent, tanít,
érzelmeket nemesit, irgalmas cselekedetet gyakorol: nem
isten dicsősségét és a haza javát munkálja-e?
A templomot a hívek igen szép számmal látogat­
ták a múlt évben is, a mit igazol azon körülmény, hogy
a költségek leszámítása után, 135 frt. 75 kr. persely­
pénz lett az egyház pénztárába elszámolva. Hogy jövő­
ben is a buzgóság megmaradjon, de sőt emelkedjék a
templomlátogatás terén, ez az én igyekezetem mellett,
ők hivatottak, előljárni, és példát adni a keresztyén élet
gyakorlásában, a gyülekezet szeme rajtuk függ, meg­
látja üres helyöket; de függ az apáktól és anyáktól is*
hogy az ifjúság előtt jó példával járjanak elől. Építsük
tehát jövőben is egy értelemmel magunk között istennek
A z év zártán a számadások Vén F. István és Kiss
András gondnok aai. által benyujtattak, és kellő módon
ellátva, az egyházmegyei számvevőséghez végellátás vé­
gett beterjesztettek.
A számadások állása a következő: egyházközségi
és iskolai alap 8602 frt. 95 kr. és 209 frt. 07 kr. ka-
mat-hátrálék. Molnár János szegény alap 347 frt. 32 kr.
Kepe-törlesztési alap 475 frt. 58 kr. A z 1896. évi egy­
házi és iskolai alap bevétele volt 6602 frt. 66 kr. K i­
adás 4661 frt. 27 kr. Pénztármaradék 1941 frt. 39 kr.
Hátralék beveendő 209 frt. 07 kr. A pénztármaradék
 31. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 25 3 -

gén folynak be, de miután az év első felében sok kiadás sos istentisztelet közgyűlés előtt, mikor egy-egy ifjú papunk
■ van, ezek fedezhetése céljából, egy rész évről-évre pénz­ mutatja be magát paptársai előtt a várbeli templomban.
tármaradéknak fentartatik, hogy fennakadás ne legyen a De nem volt okunk panasztételre, mert fiatal paptársunk
kiadások fedezésénél. Molnár-alap bevétel 40 frt. 34 kr. Sámuel Aladár, tartott rendes istentiszteletet, messzi fold-
Kiadás 16 frt. 34 kr. Kepe törlesztési alap, bevétel 20 rűl, a bekecsaljai szentföldről hozván le a világosság igéi­
frt. 70 kr. Kiadás semmi. ből, melyeket ott hinteget azon a nagyon is szemmel tar­
A nemes áldozatkészségnek a mult évben is egyes tandó helyünkén, hová jó falusi papnak rendelte a gond­
buzgó afiai igen szép tanujeiét adták. Koos F kir. viselés, s hol Ő erős missziót csinál. Örültünk a szépen
tanácsos, ny. tanfelügyelő, az egyháznak adott könyv­ kidolgozott és előadott beszédnek, meg annak is, hogy a
tárát, a mult évben is gyarapította. Gróf Bethlen And közgyűlés folyama alatt magyarázatát adta az esperes azon
rás, főgondnokunk 100 frtot adományozott egyházunk ténykedésének, hogy a tárgysorozat első pontjába miért
szükségeire. Gábos Dénes templomunk előrésze számára nem vette föl, a régi mód szerint, az isteni tiszteletet.
egy 15 frt. értékű zsoltármutatót készített. A z orgona­ Avagy, nem tudnók éppen mi, hogy Isién m vében kez­
alap javára egy estély jövedelme 22 frt. 30 kr. Benedek dem el.
Pál aa. gyűjtött orgonára 15 frt. 90 krt. A tisztviselők Az isten igéi meghallása után, a vármegye háza köz­
szállásbizottsága adott orgona-alapra 4 frt. 25 krt. Alsó gyűlési termébe sereglettünk. Itt nem hányták még sze­
József orgona-alapra adott 1 frt. 50 krt. A konfirmált münkre, hogy felekezeti célra miért engednek át közhelyet,
ifjak maguk között gyűjtöttek 12 frt. 90 krt. Orgona­ ha mindjárt ideiglenes használatra is. A tárgysorozat egyes
persely 3 frt. 19 kr. Vén Ferenc-István gyűjtött orgo­ pontjainak letárgyalása vonzott. Bizonyos kíváncsiság is gyor­
nára 30 frtot. Szterényi József adománya egy 30 frt. sította lépteinket, a gránit-kockákon előre sietni, a gyűlés-
értékű keresztelő oszlop, Szabó Antal gyűjtött az orgo­ terem asztalai köré ülni, mert egy uj vezérkar évi műkö­
nára 29 frt. 20 krt. Gyenge Mihály adott az orgonára dését óhajtottuk szemlélni.
1 frtot. Szterényi József, iparfőigazgató ajándékozott a A tárgysorozat szerint, az első szó az esperest illette
templom hajóivére egy 120 frt. értékű bordó plüss, meg. Ravasz Jánost közfelkiáltással választottuk volt espe­
aranyrojtos drapériát. Hájek Rudolf a teremalapra 25 ressé egy év előtt, és jó reménységünk szép valóságra vált.
frtot. Szabó Lajos 27 frt. 50 krt. toronyóra-alapra. Dr. mert miután még a közgyűlési tagok névsora felolvastatott,
Gencsi Endre főtörzsorvos készíttetett 200 frtért 4 drb. Ő vette elő ivekre terjedő esperesi jelentését, melyben meg­
diszpadot a templomba a presbitereknek. Tehát az ösz- írta minden megvizsgált egyházról tanulságait, s melynek
-szes ajándékozások pénzértéke a mult évben 645 frt. olvasását nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk. Né­
73 krt tett ki. Valóban, szép megnyilatkozása ez az áldo­ hányszor éljenzés zengett a teremben, mikor egy-egy ekklé-
zatkészségnek, a hithüségnek. Hála a gondviselésnek, zsiának buzgóságáról és a lelkes pásztor zászlóvivésérői
hogy a folyó évben is vannak olyanok, kik nemes cse­ hallottunk szót. Vizitációi ténykedéséből azt látjuk, hogy
lekedeteikkel egyházunk előmenetelén munkálkodnak, de nem kiméi sem időt, sem testi fáradságot, s alig pár egy­
róluk csak esztendő ilyenkor emlékezem meg. ház látogatása maradt el a közgyűlésig, ezek is a szom­
Mélyen tisztelt közgyűlés. E rövid vonásokban vá­ szédjában, talán, mert szemei odáig úgy is ellátnak és fülei
zolt képe mult évi működésünknek, azt hiszem, mind­ hallanak. Ravasz János az az ember, ki nem címet keresett
nyájunk lelkét meggyőzte a felől, hogy brassói egyhá­ az esperességben, hanem szolgálatot vett magá£kk. hogy
zunk itt e végpontján hazánknak, nem csak vallásos, de egy terjedelmes egyházmegyének kormányzását úgy vigye,
hazafias, nagy missziót is teljesít; e meggyőződésünk hogy .mindenek ékesen folyjanak, jó renddel legyenek a mi
bizonynyal a jövőben is tudni fogjuk egyházunk iránti dicsekedésünkre és az isten dicsőségére. S a marosi egy-
kötelességünket. \ házmegye azt az embert találta meg esperesében, a ki elég
Most pedig, Molnár János. ny. lelkész, Koos Fe | erélylyel, buzgó odaadással s jó és szeretetteljes tanácsokkal
renc, Orbán Ferenc, Gencsi Endre, dr. Kovács Áron, dr. | akar és tud eljárni ügyeink elintézésében. Isten éltesse Őt
aainak, presbitériumunknak, képviselőtestületünknek, mind­ | nekünk! Teremtett itt virágzást, szedjen majd gyümölcsöt,
azon egyháztagoknak, kik ellankadás nélkül mellettem, j Az egyházmegyei tanácsban egy év leforgása alatt
és ügyünk mellett állottak, köszönetemet nyilvánítom, j végzett munkásságról tette meg ezután csinos jelentését
ezután pedig évi működésűnket, és ennek elbírálását a I Dali János, uj főjegyzőnk. Az ellátott ügydarabokhoz nem
közgyűlésre bízom. A z áldások osztogatója, a mi iste­ j is szólhatnánk; de azt nem hagyhatjuk említés nélkül, a
nünk virágoztassa hazánkat, egyházunkat, minket pedig | mit tapasztalunk mélt. Nagy Sámuel főgondnok urrói, azt
áldjon meg bölcs szívvel, értelmes lélekkel. j az igazi egy házias, buzgó kálvinista egyház-szerelmet, melyet
Péchy Árpád, | az egyháztanács ülések iránt tanúsít annyira, hogy azzal az
ev ref. pap. ! önvallomással bünteti magát egy közgyűlés előtt, hogy ez
j évben egyszer nem jelent meg az ülésen betegsége miatt.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . Sok ilyen embert kellene fogva vinnünk a Krisztus egyhá­
A m arosi egyházm egye közgyűlése . zának a világiak közül, ha beszélünk szent népről és ki­
A marosi ref. egyházmegye julius 7-én tartotta meg rályi papságról.
ez évi tavaszi közgyűlését Maros-Vásárhelytt. Nyomtatott Következett a tanügyi előadó jelentése az iskolai ál­
meghívókat kaptunk, s benne volt a »Tárgysorozat« is. lapotokról, Nagy József tollából. Uj ember és sok meg­
Nagy volt a meglepetésünk, mikor az első pont alatt ezt figyeléséről teszen tanúságot az a gyűjteményes munkálat,
olvastuk belőle: »Rövid ima«. így hát nem lesz a szoká­ : melyből hallunk örvendetesei is; de még mellette azt a
 254- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 31. szám.

bajt, hogy majd mindenütt több tanköteles jár iskoláinkba, talosaink is hűen sáfárkodtak, és hogy I. Pét, IV. 9 — 10.
egy tanító keze alá, mint az országos törvény megszabja; verseit meg-megolvasgatják.
de egyházaink erejét tulhaládja két iskola s két tanító fen- Utoljára egy indítvány is tétetett Deák Lajos, kir.
tartási szükségleteinek kielégítése. E mezőn az államra vár tanácsos, világi képviselő' által, hogy jövőre a marosvásár-
a cselekvés kezdeményezése és fejlesztése. Tanitö-hiányban helyi templomokban, a közgyűlést megelőző vasárnapokon,,
bőségünk vant mit láthatni a »Prot. Közi.« hivatalos ré­ hirdettessék ki az egyházmegyei közgyűlés mikor tartásának
szének hirdetéseiből, holott is a marosi egyházmegyéből ideje, hogy a városi közönség is hallgathassa meg a szó­
bőven vészén ki részt a hivatalos rovat. nokot, ki most csak papoknak prédikál. Közhelyesléssel
Végül, jöttek a pénztárnoki és számvevői jelentések. találkozott az indítvány, s jövőre igy is lesz.
Egyik'gyűlésünkén történt vala néhány évvel ezelőtt, hogy A gyűlés, minden tárgyat feldolgozván, bezáratott és
egy marosi pap iiem fogadta él pénztárossá választását, következett a szokásos közebéd, melyen a szokásos szelle­
indokolván ezt Judás történetével, s a szentirás eme sza­ mes pohárköszöntők nem hiányoztak.
vaival : a pénznek szerelme a léleknek gyötrelme. A fel­ K á li József,
olvasott jelentésekből azt értettük meg, hogy ezek a hiva­ nagy-ernyei ref. pap.

TÁRCA.
össze: az ember hit által igazul meg. Más szókkal: ragadja,
Dolgozatok a gyakorlati lelkészet köréből.
meg az ember az istenit közvetlenül maga, és zárja saját
(Irta Dr. Tüdős István. Miskolc. Lövi J. fia tulajdona. 1897. 168.1.
szivébe. Ezt jelenti a hit szó. Fogadd be istent úgy, mint
Ára 1 írt. 30 kr.)
Jézus megjelenésében és halálában magát kijelentette, mint
<9? (Folytatás.)
szerető kegyelmes istent; fogadd be őt lelkedbe, s érezd
Tagadhatatlan, hogy mindaz, a mit szerző beszédében magadban, mint megelevenítő erőt; s akkor saját keb­
fölemlít, a reformációnak köszönhető, de az is igaz, hogy ledben buzog fel az a varázsforrás, mely a múltból a szív
a reformáció, által előidézett változásoknak ilyen takszátiv, minden sebét begyógyítja, minden veszteséget kipótol, jö­
programmszerü felsorolása inkább való egy történelmi tan­ vőre pedig erőt kölcsönöz minden jóra. Akkor az üdvösség
könyvbe, mint az egyházi beszédbe. Az egyházi szónoknak, már birtokoddá vált; akkor a menyországot önmagadban
ha az igehirdetés célját, az építést, nem akarja szem elől fogod feltalálni, mely az életben s a föld göröngyei közt
téveszteni, nem szabad a hallgatót csupán hangzatos frázi­ vigasztal, fölemel, és megszentel
sokkal, vagy az egyháztörténelembűl vett, és sokszor elcsé­ De a miért a szív szilárddá lett istenben, nem kö­
pelt, általános jellemzésekkel kielégíteni, hanem elvi szem­ vetkezik, hogy szilárd lenne az életben is A vallásos
pontbúi, és a gyakorlati életre való tekintettel kell a refor­ kedély nagyon könnyen lesz ingadozóvá a világi életviszo­
máció korszakalkotó jelentőségét, felmutatni. Bővebb fejte­ nyok között És nem igy volt-e a kath. egyházban? A vi­
getés helyett, legyen szabad, Lángnak egyik beszédéből, lágot szentségtelennek, profánnak tekintették A polgári,
melyben (Zsid. 12. 7 — 9. alapján) a reformáció elveinek a a családi élet, a földi hivatás betöltése csak alárendelt dol­
gyakorlati életre és kegyességre való hatását tünteti föl, gok voltak, melyekkel az üdvösségnek semmi köze
pár részletet ide iktatnom. Ekkor jött a reformáció s ' szilárdságot hozott a szívnek a
»Az ember kiengesztelése istennel: ez az a feladat, földi élet viszonyaiban is. Egy szolgáló, mondá Luther, a
melyet minden vallás megoldani akar. Bizonyos vagyok e j| ki kötelességét teljesíti, megteszi, a mit háziasszonya paran­
üdvösségem felől? Tudom-e, hogy meg vannak bocsátva csol, nagy és szent dolgot cselekszik Egy családanya
bűneim? Bizhatom-e a menyben? Részese vagyok-e az isteni egy élő szent. Midőn a föídmives, a polgár felebarátját segíti,
kegyelemnek ? Feltehetjük ezt a kérdést százféleképpen, min* ha bajban van, mikor a felsőség a roszakat bünteti, a jó­
denik egyet jelent, a szívnek ezt a nagy kérdését: ki vá­ kat jutalmazza, mikor az alattvalók a törvénynek engedel­
gyotté engesztelődve istennel? Minden vallás arra törek­ meskednek : mindenik nagy becsű, és szent munkát végez.,
szik, hogy a remegve kérdező szívnek ezen kérdésre vilá­ így mutatta ki a reformáció a kegyesség természetes útját,
gos. biztos feleletet adjon, s a szív csak .akkor tud meg­ midőn a mindennapi kötelességek egyszerű, zajtalan teljesí­
nyugodni, ha e. kérdés felöl biztosítva, van. tését vallásos dolognak nyilvánitá, s ezzel megnyitotta a
Hogy állott a. dolog e tekintetben a reformáció előtt? vallás előtt azon tért, melyen mozognia kell a családi, a
Biztos volt-e a katholikus ember ezen kérdés felől ? polgári életben, és az élethivatásban.« (H. Láng: »Religiöse
Nem ; soha bizonyosságra nem juthatott ; a szív legfőbb Reden« I. B. p. 302. etc.)
java, üdvössége ügyében mindig, nyughatatlan maradt Úgy hiszem, hogy a ki Lángnak ezen szavait elol­
kapkodott egyik cselekedettől a, másikhoz, egyik bucsujáró vassa, többé nem kételkedik a felől, hogy a reformáció
helytől a másikhoz; minden nap egy uj eszközt talált: uj valóban »uj eget és uj földet« teremtett, hogy a kegyes­
imát, uj formulát, uj egyletet,: .melyekhez magának jogot ségnek, a vallásos életnek egészen uj irányt, és uj mezőt
vásárolt; örök nyugtalanság egyiktől a ..másikhoz, de a szív jelölt k i; mig a dr. Tüdős beszédében ezen uj ég és uj
az idvesség bizonyosságát sehol., ¿pl nem találta föld képe csak nehezen és meglehetős homályosan dombo­
Ekkor jött a reformáció s szilárdságot nyujtptt az rodik ki.
embernek e fontos kérdés felől. Hogyan tette, ezt ? .‘Nagyójöf, A IV.-ik beszédben (1. Kor. III. 11. alapján) szerző
egyszerű módon. Az egészet ebben az egy tételben foglalta azt igyekszik kimutatni, hogy »a keresztyén vallásnak tény-
 3i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 255*

lég nem más az alapja (értsd: alapitója), mint a Jézus hogy »az a kőszikla, melyen a Krisztus anyaszentegyháza föl­
Krisztus, és hogy a ki igazán vallásos akar lenni, az. a2 ezen épült, nem a Péter apostol személye, hanem az ő élő hite volt«.
az alapon fölépült (!) kér. vallást egyáltalán nem mellőzheti«. Ez a főtétel, nézetem szerint, helytelenül van az alap­
Ha az alapul vett szöveget, s a megelőző verseket igéből kivonva. Mert az egyházi beszéd végeredményében
■figyelemmel átolvassuk, első tekintetre észrevehetjük, hogy nem egyéb, mint Írás-magyarázat a szó legmagasabb értel­
szerző azokat tévesen értelmezi. A III. r. 9. s kővetkező mében ; az irásmagyarázónak pedig a fősulyt .nem arra kell
verseiből kitetszőleg, Pál az igehirdetők münkáját az épí­ fektetnie, hogy a szövegben mi nincs mondva, hanem in­
téshez hasonlítja. Az építés föltételezi az alapvetést. Ko­ kább arra, hogy minő gondolat van kifejezve. Szerző is
rínthusban Pál az alapvető, munkatársai az alapra tovább­ sokkal helyesebben oldotta volna meg feladatát, ha az
építők. Ő letette az alapot bölcs építőmester módjára, alapigére vonatkozó téves nézeteket csak a bevezetésben
a mennyiben a vallás-erkölcsi élet szilárd, megingathatatlan említi fel, s a tárgyalás folyamán egyedül azt a célt tartja
alapja gyanánt a Krisztust, istennek erejét és bölcsességét, szem előtt, hogy a textus valódi értelme tisztán kidombo­
vitte be a szivekbe. Minden más alapot, (emberi bölcsessé­ rodjék a hallgató előtt. Példa gyanánt legyen szabad hi­
get, ékes művészi előadást, stb.) mellőzött, s alap gyanánt, vatkoznom ifj. Coquerelre, a ki »Les clefs de St. Píerre«
-csak a Krisztust tette le, hogy ne beszédre, hanem erőre c. beszédében, a szóban levő textust következőseg értelmezi:
épüljön istennek országa. »Jézus, hogy méltólag megjutalmazza Simon hitét,
Az alapigében tehát szó sincs arról, a mit szerző be­ (mely neki ezt az ünnepélyes nyilatkozatot sugallta: Te
széde első részében bizonyítgat, (t. i. hogy a keresztyén vagy a Krisztus, az élő Istennek fia!) igy szólott: Én meg
vallást Jézus és nem más (pl. Pál) alapította), de, ha volna azt mondom neked, hogy te Péter (szikla) vagy, és ezen
is, nézetem szerint, teljesen céltalan dolog, az egyházi szó­ a sziklán fogom fölépíteni egyházamat. .. Én, a kit te isten
széken olyan kérdéseket feszegetni, melyek fölött a tudo­ fiának elismersz és vallasz; én az egyháznak alapitója és
mány rég napirendre tért, s melyeknek tárgyalása semmi feje, téged azon épület első kövének ismerlek el és nyil-
gyakorlati haszonnal nem jár. A második rész már inkább vánitlak, melyet a földön főlépitendek. Az emberek között
szövegszerű, de a textusban rejlő gondolat itt is oly egy­ te voltál az első, a ki teljesen felfogtad, s élőszóval vallot­
oldalú felfogással, oly felületesen és emelkedettség nélkül tad a bennem való hitet, következésképpen te vagy az első
van kifejtve, hogy sikerültnek egyáltalán nem mondható. keresztyén. Az anyaszentegyház megkezdé léteiét és te
A Vl.-ik beszéd, II. Kor. XII. 2— 4. v. alapján, Pál vagy első tagja. Léte azon pillanatban kezdődött, melyben
életét mutatja fel megtérése előtt és megtérése után. Az első te vallást tettél rólam. E kezdetnek mostantól fogva nincs
rész Sault, mint István vértanúi halálának szemlélőjét, majd vége, ez az épület örök időkre szól, és a pokol kapui nem
mint a keresztyének dühös ellenségét rajzolja, a ki öldök­ lesznek erősebbek annál. (Ez a helyes fordítás. A Károlyi
lést szomjuhozva, siet Damaszkus felé, hogy a Krisztus kö­ féle szöveg rosszul van fordítva, s jól meggondolva, kép­
vetőit börtönbe hurcolja, miközben lelkében mennyei vi­ telenség. V. ö. Egyházi reform. IV. évf. 104. 1.) Ezt a ké­
lágosság támad, megtér s az evángyélium szolgálatába lép. pes beszédet rosszul értelmezték az emberek. Ezekben a
A második rész pedig, nehány' vonással, Pál apostoli mun­ szavakban két épület van : egyik a pokol, hol a sátán la­
kásságát, önfeláldozó küzdelmeit és szenvedéseit tünteti fel. kik, a másik az egyház, hol az Isten az ur. Azt képzelik,
Ez a beszéd, mint a fönnebbi vázlacból is látható, hogy a két épület megtámadván egymást, egyik a M ásik­
igen nagy tárgyat ölel fel, melyet lehetetlen egy prédiká­ nak kapuját be nem törheti. Pedig ez a felfogás téves,
cióban, s éppen az alapul vett szöveg védő szárnyai alatt mert itt egy egészen izraelita képről van szó, a halálnak
kifejteni. Mert ebben a szövegben (tekintélyes irásmagyará- puszta és rettenetes országáról, a hol élet nélküli- csend
zók nézete szerint) arról a csodás látomásról, elragadtatott uralkodik, nehéz álom nyomja a lakókat, a honnan nincs
állapotrúl, illetőleg, benső kijelentésről (v. ö. Gál. I. 12. szabadulás, s a melynek vaskapui, kiengesztelhetetlen kapui
15 1 6 ) van szó, melynek következtében Pál, Damaszkus többször fordulnak elő a bibliai költészetben.
közelébán, elhagyta a ctörvény útját«, s a megfeszített Jézus szavainak igaz értelme ez: Hit által, Simon,
Krisztus prédikálását tűzte életfeladatául. Ez a titokzatos halászból Péter apostol lesz belőled; ezen az első kövön
átváltozás azonban nem egy pillanat müve volt. Nagy, belső, épülend fel a keresztyén egyház, és a halál országának ka­
lelki forrongás, erőt emésztő, szinte titáni küzdelem ment pui nem lesznek oly erősek, mint az anyaszentegyház kapui,
végbe a farizeusi iskolában felnőtt s a hagyományos néze­ s igy a kér. egyház végetlensége ki van mondva már a
tekhez egész odaadással ragaszkodó Saulban, mig szakítani kezdetnél, le van téve már a legelső alapkövei
tudott múltjával, s üldözőbűi apostollá, a valódi, a szent A fönnebbi magyarázat után, azt hiszem, felesleges, bi­
szabadságnak leglelkesebb, legbátrább, egész az önfeláldo* zonyítgatnom, hogy az alapigében rejlő, s az egyházi szó­
zásig elmenő leghívebb hirdetőjévé és bajnokává lett. nok által értékesíthető gondolat nem az, a mit szerző be­
Ez a nagyszerű, benső átváltozás, melynek lélektani szédében fejteget, hanem inkább a következő: A keresztyén
megfejtése a legkiválóbb szellemeket foglalkoztatta, az egy­ anyaszentegyház egy szilárd alapon nyugvó, örök időkre
házi szónoknak is oly bőséges anyagot szolgáltat tanulságos szóló építmény. Szilárd és végeden, mert a) élő hiten (a
elmélkedésre, hogy szerző szinte megbocsáthatatlan vétket Krisztusban, isten országa diadalában való rendületlen bi­
követett el, midőn rajta csak úgy könnyedén átsiklott, hogy zonyosságon), b) élő kövekből (élő hittől áthatott szemé­
-Pál életéről és küzdelmeiről per longum et latum beszél­ lyiségekből) épül fel, s c) maga a Krisztus (vagyis az ő
hessen. folyton élő és munkás szelleme) építi föl.
A XIII.-ik beszédben (Máté XVI. 13— 18. v. alapján) (Vége következik.) Ifj- Péter K ároly/
előbb negátive, aztán pozitive, azt a tételt bizoyitja szerző, ev. ref. lelkész.
 256. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
= Mi nem hivalkodunk csupán ama sokszor
hangoztatott kijelentéssel, hogy a kalvinizmus Magyarorszá­
gon, a maga vallásos céljainak betöltésén kívül, a legerő­
sebb oszlopa a nemzeti lét biztosításának a hazaszeretet
ápolása és tettekben való kimutatása által, hanem erős meg-
gvözodésünk és életünkkel is bizonyítani törekszünk min­
denkor. így gondolkozván, és cselekedvén, úgy véljük, hogy
olvasóink tán nem veszik rósz néven, ha e g y h á z i lapunk
élén e számunkban oly beszédet találnak, mely szorosan
nem tartozik az egyházi irodalom körébe, de legközelebb­
ről kell hogy érintse, minden magyar embernek legszentebb
érzelmeit. A segesvári országos ünnepély nagyon alkalmas
volt. és marad arra, hogy ébren tartván a kegyeletet, gyü­
mölcsözővé tegye a hazánk dicsőséges jövőjébe vetett bizo­
dalmát, és megnyugvást. Kérjük olvasó nkat, hogy ne az
egyszerű beszéd iránt való kritikában legyenek erősek, ha­
nem a múlt idők iránt való hálából is a haza iránt tartozó
kötelességek betöltésében.
= Történt, valamikor; három évvel ez előtt
történt, hogy Maros-Vásárhelyit összegyűlt három-négy egy­
házmegye papsága, intelligenciája, nagy résztvevő közönség,
és élénk érdeklődés között tartatott meg az úgy nevezett
» E g y h á z k e r ü l e t i P a p i É r t e k e z l e t « . Nem láttunk
ott egyebet, mint mosolygó arcokat, élénk tűzben égő sze-
meket^édes reménynyel tölt sziveket, és csalódástól nem
félő várakozást egy szebb jövendő felől. Valánk mindnyájan
egy szívvel, egy lélekkel, egy értelemben. Azóta elmúlt há­
rom esztendő. A történeti fejlődés megakadt, előre nem
láthatott oly okok miatt, melyek, mint a lidérc nyomás ne­
hezednek egyházi közéletünkre, és megbénitnak minden tö­
rekvést, minden nemesebb szándékot. Mint a vihartól kor­
bácsolt madár leereszti szárnyait: a legjobb erők, a leg­
nemesebb szivek járnak-kelnek hangulat nélkül, némán,
hangtalanul és csak ott keblükben táplálják elfojtva azt a
tüzet, mely elégetni szeretné azokat az akadályokat, melyek
igy teszik csúffá a legnemesebb szándékokat. Ejh, hagyjuk
még most ezt a szomorú témát. Csak úgy ötlött eszünkbe,
hogy a tiszántúliak, kik utánunk indultak volt meg, ime,
most mar h a r m a d i k egyházkeriiléti Értekezletüket hívták
össze Szatmárra, folyó évi szept. 2 1-re. Csak menjenek. Ott
leszünk mi is legalább lélekben, és buzgón imádkozunk:
»Uram, szabadíts meg a gonosztól«, hogy nyomaikba lép­
hessünk, és élő hittel, józan észszel és a világosság leikével
építhessük istennek országát.
= A kükiillői egyházmegyében fekvő ugra-
csapói egyházak, önállóságra jogosultságuk fentartása mel­
lett. társultak, és teljes egyházi közgyűlésükben, az egy­
házmegyei bizottság jelen létében, ritka egyetértéssel m.-
bodoni pap, és küküllői esperes. Nemes Árpádot választot­
ták papjukká. Múlt hó 25-én egy kilenc tagú bizottság jelent
meg Bodonban, hogy a meghívást közölje a megválasztottal.
Az esperes a meghívást elfogadta. Minden áldást kívánunk
c dologra, mely ha istentől van. meg fogja hozni gazdag
gyümölcseit ott a Maros vidékének e szép pontján, melyet
félteni, megőrizni, és virágzóvá tenni, vallásos, és nemzeti
kötelesség.
= Halálozás. Kovács Sándor, Jelei lelkész, julius
27-én, életének 58-ik évében, hosszas szenvedés után, jobb
létre szenderült. Legyen emléke áldott a hű munkásnak, a
fáradhatatlan jó pásztornak. A gyászoló családnak adjon
vigasztalást, enyhületet az a jó isten, ki hitöket megpróbálta
e vesztés által.
= Megjelent a >Protestáns Pap« cimü lap
XVIII-ik évfolyamának 7 -ik száma, Lágler Sándor, és Kál­
mán Dezső szerkesztésében, Kölesden, következő tartalom­
mal : Fohász, Halász Margit. Egy falusi pap gondolatai. Az
aratás ünnepén. Kupái Dénestől Fegyverviselés és szeszes
italok, Fejes Györgytől. Izsák és fiai. Földváry Lászlótól.
Vallásos órák, Ladányitól. Koporsó mellett, Sántha Károly -
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
31. szám.
tói. Törvények és .rendeletek tára, Kund Samutól. Irodalom.
Vegyes. Papválasztások. Halálozások. A lapra előfizethetni
a szerkesztőknél egy évre 4 írttal, félévre 2 írttal, negyed­
évre 1 írttal. Kaphatók még régibb évfolyamokból teljes
példányok, a műit évfolyambúi azonban az 1. 2. 3-ik szá­
mok teljesen elfogytak.
= A kolozsvári ev. ref. kollégium építési alapja javára
újabban a következő kegyes alapítványok folytak be: 837. sz. ivén
Széchy Ferenc, ref. lelkész, Felvinc 1 írt. 274. sz. ivén Nagy Ká­
roly. keresk. akad. tanár 5 frt. Özv. Mayer Gergelyné, Kolozsvár
5 írt. 459. sz. íven br. JBánffy Györgyné 100 frt A 9. sz. ivén id.
Hécey Lajos 3* frt. Ifj. Hécev Lajos 1 frt. Hécey István 1 frt. 185.
sz. ivén Deretei Ferenc és gyermekei: Lajos, Ida, Róza, Ferenc,.
Margit, Ernő 2 frt 05: kr. 842. sz. ivén a deési ref. egyház 2 frt.
834. sz. ivén Szentgyörgyi Lajos, gyűjtő 2 frt. Körösi József 50 kr.
Gráf Matild 50 kr Papp Károlyné 3 frt. 208. sz. ivén Jahkó Emil,
Fogaras, gyűjtő, 1 frt. Nagy Sándor, Fogaras 1 frt. 804. sz. ivén
Péter Károly, ref. esperes 1 frt. 455. sz. ivén dr. Veress Sándor,
Zilah 5 frt. 815! sz. ivén Vén Mihály, bikfalvi ref, lelkész 1 frt. a
biktalvi ref. egyház 1 frt 745. sz ivén Kovács János, ref. lelkész,
Hadad 5 írt. 824. sz. ivén Szabó Pál, ref. lelkész, Diósad 4 trt.
304 sz. ivén Juhász György, ref lelkész, Ipp 2 frt. 169. sz. ivén
Jakabházi Dániel, Nagy Devecser 2 frt. 35 kr. Sor sz. ivén Páncél
Károly, ref. lelkész, Fogaras 2 frt. Fogarasi ref. egyház 10 frt. Dr.
Schull Albert, máv. pályaorvos 1 frt. Szőcs István, ref egyh pénz- #
táros 2 fit 359. sz. ivén Patnoki Domokos, M-Erked 20 frt. *
Schmidtmever Lajos, Kolozsvár 10 frt. (Vége következik)
= Hálás köszönet. M.-bükkösi ref. egyházunk minden tag­
jának forró óhajtása, hogy a múlt évben fölépült szép tornyunk)>ól
óra hirdesse az idők járását. E célból folyó évi julius hó 25-én
főgondnokunk, mlgs. br. Kemény Endre ur védnöksége alatt, saját
helyiségében a torony-óra javára egv kedélyes táncvigalom tarta­
tott, mikor is a torony-órára fizettek: Br. Kemény Endre 10 frt.
Br. Kemény Gerő 5 frt. Szász Albert, jogász 5 frt. Szilágyi Leopold
3 frt. Biró Sámuel 5 frt. Török István 2 frt. Sebcssi István 2 frt.
Fülöp Gábor, jegyző 2 frt. Bartha Mózes, jegyző 2 frt. Vinci Do­
mokos, ref. pap 2 frt. Tóth Sámuel, gazdatiszt 1 frt. 50 kr. Pap
Lukács i frt 50 kr. Nagán testvérek 1 frt 50 kr. Derzsi Lőrinc,
ref. pap 1 frt. 50 kr. Árus.József, őrs vezető 2 frt. Mooré Károly
1 frt. Zajzon József 1 frt. Összeg 48 frt. melyért fogadják az ille­
tők magam és egyházam nevében legszívesebb köszönetünket.
M.-Bükkösön, 1897. ju1. 29-én. id. Mo ó r é Károly, ref pap.
== Pályázat tanári állásra. Az államilag segélyezett mára-
maros-szigeti ev ref. főgimnáziumnál a német nyel v-bölcsészeti tan­
szék betöltésére ezennel pályázat hirdettetik. A tanszék javadalma
zása ez idő szerint még évi 1100 frt törzsfizetés és 200 frt. lakbér,
ez azonban az újabban megkötött államszerződés folytán, már a
legközelebbi jövőben 100 frt. évi fizetéssel, 50 frt. lakbérrel és 100
frt. Ötödéves korpótlék-jogosultsággal növekedni fog. A tanszék
betöltése a nmlt. m. kir. vallás és közoktatási miniszter ur hatás­
körébe tartozik, miért is a pályázók felhivatnak, hogy a m kir.
minisztériumhoz címzett folyamodványukat keresztlevelükkel, vég­
zett tanulmányaikat, tanári képesítésüket, eddigi szolgálatukat, égés-
ségi állapotukat és védkötelezettségüket igazoló okmányaikkal együtt
1S97. szeptember t-ig, M.-Szigetre Héder János líceumi h. felügyelő
gondnokhoz küldjék be. A kinevezendő tanár kötelessége leend a
szakjába tartozó, vagy azzal rokon tárgyat, heti 20— 21 óraszámig
tanítani. Pályázók csak protestáns vallásu egyének lehetnek, ezek
között is az ev. ref. vallásuak előnynyel bírnak. A kinevezendő
i tanár tartozik állását 1897. évi szeptember 15 én elfoglalni. Ameny-
I nyiben alkalmas pályázók hiányában oklevéllel nem bíró tanáfjelölt
! neveztetnék ki, annak évi fizetése S50 frt. lakbére 100 frt. leend,
[ egy év alatt pedig tartozik oklevelét megszerezni, s ha ekkor a
| kivánalmaknak megfelel, további pályázat mellőzésésével, rendes
j tanárrá neveztetik ki. Kelt. M.-Szigetben, 1897. évi julius hó 26-án.
H é d c r János , líceumi h. felügyelő gonduok.
Hivatalos rész
KÖRLEVÉL
3 357 — ^ 97-
valamennyi erdélyi ev. r e f kollégium méltóságos /. Elöl­
járóságának.
Miheztartás és további eljárás végett, tudatjuk, hogy
az idei szeptember havi javító érettségi vizsgálatok a nagy-
enyedi cv. ref kollégiumban szeptember hó 7-ik napján,
méltóságos Zeyk Dániel, főgondnok, akadályoztatása eseté­
ben, nagyságos Csató János, kir. tanácsos elnöklése mellett
fognak megtartatni.
Kolozsvárit, 1897. julius 31.
P arádi Kálm án, Dr. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Augusztus 12. 32. szám.

MEGJELENIK MINDEN C S Ü T Ö R T Ö K Ö N EGY I V É N.

JElőfizetési ára : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerlcesztoséf/i iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentu-
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Kü!magyarutca 9. sz.

azok felett; a ki e feladat teljesítéséhez erős

A lelkipásztorságról.
elhatározással lép a lelkipásztori pályára, annál
1. van vocatio interna, abban van érzék a lelki
(A lelkipásztorság eszménye.) pásztorság magasztos eszménye iránt, mely ér -
Belső és külső elhívás, »vocatio interna« és zékkel, a mint többet-többet forgolódik e »gyö­
„vocatio externa«, a lelkipásztorság két kelléke, nyörűséges igában« (Mt. n . 30.) annál inkább
melyek közül az elsőt mondhatjuk belső hivatásnak, eltelik ez eszmény magasztos voltának tudatával.
az utóbbi, törvényeink szerint, lehet elhívás, ille­ A lelkipásztorság legmagasabb eszménye a
tőleg meghívás, vagy választás. Jézus élete; a pásztorok tökéletes eszményképe
Vocatio interna, belső hivatás nélkül lépni a ama legfőbb pásztor, »a nagy főpap ki az egeket
lelkipásztori pályára, minden ballépések közt, miket átalhatotta, t. i. a Jézus, az istennek fia« (Zsid.
pályaválasztásnál az ember elkövethet, következ­ 4. 14.); »a juhoknak ama nagy pásztora« (Zsid.
ményeiben a legvészesebb a munkakörre, mely­ 13. 20), a ki a mit mondott, hogy Ő a jó pász­
ben az elhívott forgolódik. Mert a hol vezetni, tor, a ki ismeri az 0 juhait (Ján. 10. 27); meg­
irányítani, építeni, alkotni, teremteni kell, ott a őrzi azokat, mert isten az ő őrizetére adta azo­
hivatottság hiánya romlásba visz. kat (Ján. 17 12.); a tévelygőket, elveszetteket
Korunk anyagiassága, a testi örömök haj- fölkeresi, megtartja (Luk. 19. 10); életét adja a
haszása, a földi kincsek mohó kívánása nagyon juhok ért (Ján. 10. 11.); testével és vérével táp­
kevéssé birván érzékkel a lelkiek, az erkölcsiek lálja az életre (Ján. 6. 54); ezt monjjptta, ezt
iránt, kevés figyelemben részesíti a lelki ország meg is tartotta, mert fölkereste és fölkeresi a
építésére rendelt egyházat, és annak munkásai, tévelygőket, őrizi mindet, ismeri mindet: testével
a lelkészek munkájára nem nagy súlyt helyez, és vérével táplál minket, ő juhait, mert életét
annak nem sok értéket tulajdonit. Azonban, hogy adta mi érettünk a Galgotha keresztjén; sátán
a kisebb és nagyobb körökben a lelkész hiva­ hatalmából, kárhozat fogságából azzal váltott ki,
tása a vezetés, irányitás, épités, alkotás, terem­ szabadított meg
o minket.
tés, és pedig a magasabb világrendben, az er­ E legfőbb pásztor közvetlenül az ő utána
kölcsi, a lelki világban, ez olyan igazság, melyet következő pásztoroknak, azok pedig a minden
ha ma felednek is, de a melyet egy, a testiség­ idők lelkipásztorainak tűzik elé a célt, az esz­
gel betelt jobb kor, lehet nem sokára, már ményt, a mely felé törekedniük, a kötelességet,
ismét felszínre hoz. Vezetni, irányítani a gyüle­ melyet teljesiteniök kell.
kezet lelki élete megnyilatkozásait, építeni e föl­ Azt mondja Jézus tanítványainak : »Ti vagy­
dön isten országát annak békéjével, boldogsá­ tok e földnek savai«, a fűszer, melynek e sok
gával, szentségével; alkotni ez országban intéz­ hiábanvalóságtól elkietlenült, megizetlenült erkölcsi
ményeket ez ország erősítésére, terjesztésére; világot át kell hatnia, megizesitenie. »Ti vagytok
teremteni, nem mondom, hogy semmiből, hanem e világ világossága« (Mt. 5. 13. 14.) kiknek tu­
mélyen elrejtve szunnyadozó erőkbűl, sok helytt dományban, kegyes, szent életben kell világol-
egy egészen uj világot, lelki, erkölcsi világot: notok, mert Isten dicsőítés:, az emberektől úgy
ez minden lelkész feladata. várható, ha azok isten szolgáitól csak jó tetteket
A ki e feladatról bir fogalommal, annak látnak.
nehézségeit, ha nem ismeri is, de elmélkedik Csak e kettős hasonlatban: a föld sava, a
 25« PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 32 szám.

világ világossága, kitűzött eszmény mily fölséges! Csakugyan, mig azt hirdeti a világnak, hogy a
Pedig a Jézus ez eszményt még fokozza, a mikor Krisztus lehozta nekünk a menyből az isten
jelenti tanítványainak, hogy legyenek készen, megengesztelődésének örömhírét és ugyanekkor
hogy az eszmény felé való törekvésben, az ő kéri az esztelen, botor embert, hogy szüntesse
megközelítésében sokat és szörnyen fognak szen­ haragját isten ellen, a ki úgy is csak kegyelem­
vedni, és csak akkor lesznek méltók ő hozzá, a ből tartja őt, és ha nem tartóztatja haragját,
tökéletes eszményhez, ha a szenvedéseket, ke elveszíti az embert, ezt hirdetve, a lelkipásztor
reszteket ő érette fölveszik, hordozzák. »Boldo­ a legmagasztosabb hivatást teljesiti, a mit csak
gok lesztek, mikor titeket szidalmaznak, hábor­ ember nyerhet és a mit nem embertől, hanem
gatnak és minden gonosz hazugságot mondanak istentől nyer. És ugyanez a követség istentől
ti ellenetek én érettem«. (Mt. 5. 11.) Kiküldetni emberhez a lelkipásztor hivatásának csak egyik
e világba a menyország elközelitésének a pré- része. Másfelől, ő a gyülekezet angyala (Jel. k.) is­
dikálásával; szegényen, egy fillér, még útra való tenhez, a ki az istent, az egyetlen felséget ének •
táska nélkül, mintha juhokat bocsátanának far­ lésben, imádságban imádó, dicsőítő emberi sere­
kasok közé (Mt. 10 r.); világos tudatával annak, geket vezeti a magasságban trónoló isten zsá-
hogy gyülölségesek lesznek mindenek előtt, an­ molyához, hol azok élén leborul ő előtte könyö-
nak is, hogy megölik őket, ez elcsüggesztő az rületre, imádatra.
olyan pásztorra, a kiben nincs eszményiség; de Ez a lelkipásztorság eszménye a bibliában.
tetterőt acélozó arra, a ki magasra, a ki eszmé­ Ez eszményi hivatásnak megfelelők a kötelessé­
n ye^ után tör. Ez ott látja felírva Jézus kereszt­ gek, miket reá ugyancsak a biblia hárít a gyü­
jén: »A ki végiglen megmarad, megtartatik« lekezettel szemben. Ilyenek: a tanitás az egyet­
(Mt. 10. 22.); »a ki elveszti életét én érettem, len igaz tudományra, igaz bölcsességre, mely e
megtalálja azt.« (U. o. 39 v.) A hivatás minde­ múló földi lét határain túl örökkévalóságot,
neknek szól, de a lelkipásztort egyenesen köte­ gyötrelmek helyett boldogságot hirdet. E tanítá­
lezi; a mártírok e koszorúja mindeneknek int, saiban egyetlen cél a megfeszített Krisztus pré-
de a lelkipásztort kényszeríti. dikálása, (1. Kor. 2 2.) hogy a Krisztusban meg­
Hogyne! Hiszen, isten országa, annak örök testesült örök és végeden isteni szeretet érez­
élete csak szenvedések árán nyerhető el, ezt tetése vigye foglyul a lelkeket istenhez, hogy
mutatja az isten fiának halála. Ezt tanítani, e minden emberi okoskodások és minden nagyság,
szomorú tanítást a menny dicsfényével megvilá- mely isten ellen fölemelkedik, engedjen és meg­
gitani, a lelkipásztor feladata, mert ő az apos­ alázkodjék ő előtte. (2. Kor. 10. 5.) Hogy tud­
tolok hivatalában »Krisztusnak szolgája, az isten nánk ezt megtenni, ha nem ha az Istentől ihle­
titkának sáfára« (Kor. 4. 1.); ő a Krisztus ügyét, tett lelki ihletéssel a Krisztus igájába hajtott
tehát isten országát szolgálja, az isten örök tit­ Pál leikével, a ki magát mindeneknek szolgá-
kait az üdvösség felől, prédikálja; neki kell nem jokká tette, hogy minél többet megnyerne; a
emberi bölcsességnek hitető beszédeivel (i.K or. zsidók között úgy tartotta magát, mint zsidó; a
2. 15.) bevilágítani az isten titkos bölcsességébe, törvény nélkül valók közt, mintha ő is törvény
melyet isten elrendelt vala e világ előtt a mi nélkül való volna; az erőteleneknek lett erŐtelen
dicsőségünkre (1. Kor. 4.); tehát neki kell és lett mindeneknek minden, hogy mindenestől
hirdetnie e világ általános hitvallásával szemben, fogva valakiket megnyerne. (1. Kor. 9. 19. 22,)
hogy igaz boldogság, üdv, erő, hatalom, romol- Természetesen a tanítással a lelkipásztor
hatatlan kincs nem e földi javakban van, hanem kötelessége nem ér v é g e t; az ő munkaköre nem
a Jézus Krisztusban, a ki megfeszittetett, és az abban az egyben határozódik. Hiszen, ő pásztor,
■ ő érette való szenvedésben, halálban. Ezt pedig a ki nemcsak terelgeti irányitó szavával a nyá­
hirdetni kell, nem habozva, bátortalanul, hanem jat, hanem legelteti azt kies helyeken; nem a
lelki erővel (1. Kor. 2. 4.) a tudományban ép­ maga, hanem azoknak a megelégittetését keresi
séggel, méltósággai. (Tit. 2. 7.) előbb, mert jaj neki, ha ellenkezőleg cselekszik.
A lelkipásztor, az istent az emberhez ki­ (Ezék. 34. 2 4.) Hiszen ő, mint a számadó szá­
engesztelt Krisztusnak megbízottja; az ő képé­ mol Istennek a reá bízott lelkekről. (Zsid. 13 1 7.)
ben követségben jár Istentől emberhez, kérvén Hogy ezt tehesse, mint jó pásztor szeme
ezt, hogy békéljen meg istennel (2. Kor. 5. 20.) kiséri a nyáj minden darabját: a lelkipásztornak
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 259.

látnia kell a nyájnak minden juhár, hogy a hol torok teendőit és életét 34 erős paragrafus szét-
mi bajt vesz észre szeme, azonnal segítsen, a törhetetlen békóiba verik, szólván azokról több
mennyiben hatalmában áll. Menjen él a beteg­ mint hat lapon; mig az egyház többi tagjainak
hez imádsággal (Jakab 5. 14.); a háborgó lel­ egy hat sorba foglalt rövid paragrafusban ád
kűhez, ki istenhez vágyakozik, a nagy isten sza­ olyan szelid intést, melyet senki nem vonatkoztat
vával, a bűnbocsátó Jézus bűnös lelket gyógyító magára.
beszédével, mint ment Ananiás Saulhoz (Csel.
9. r.) Péter Kornéliuszhoz, az istenhez vágyó Pogány határozat
pogányhoz, a kik azzal a szóval, azzal a névvel, A »Székely Nemzet« idei 107-ik, és lapunk 30-ik
a meghasonlott lelkeket istenhez vezették. számában is említett közlemény jelent meg, mely az
Hol van a munka, a nagy jó cselekedet, mely orbai ev. ref. egyházmegye közgyűlésének, 1897. július
hasonlítható volna a háborgó léleknek, a háborgó 14-én Kovásznán tartott ülésében végzett dolgairól ad hirt.
Eltekintve a közgyűlés egyéb tárgyaitól, egy a
tengernek lecsendesitéséhez, a hitben gyöngék
közgyűlés által is elfogadott, és határozattá emelt indít­
hitének megerősítéséhez!
vány ragadta meg figyelmemet, melyet az egyházme­
És ezek az ő kötelességeiből a könnyebb gyei jegyző ajánlott elfogadásra, s mely fölött én lel­
rész, a háládatosabb, mely számára legtöbbször kem mélyéből megbotránkoztam ; jóllehet, meg van írva:
örömet hoz. De a ki a Krisztus szolgájává lett, »jaj e világnak a botránkozások miatt.
annak nem szabad, visszarettennie onnan sem, a A z indítvány, most már egyházmegyei határozat,
szorul szóra igy hangzik :
hol számára tövisek teremnek, attól a munkától
»Tekintettel arra, hogy a polgári házasság s azzal
sem, mely neki nem hálát, hanem gyűlöletet hoz.
kapcsolatos törvények életbeléptetése után, mindenik fe­
Nevezetesen, az ő feladata, hogy minden lekezet szigorúan gondoskodik arról, hogy hívei között
embert tegyen tökéletessé a Krisztus Jézusban. az egyháziasságot, a vallásos szertartások tiszteletét,
(Kol. 28.) Micsoda vállalkozás ez! Egy és igénybe vételét, stb. biztosítsa, csak mi vesszük e dol­
ugyanaz a vesztébe rohanással. Hiszen, ha pró­ got lágymelegen: mondja ki az egyházmegyei közgyű­
lés, hogy
bálta valaki, e hivatal eszményi felfogásával az \
1. ha találkoznék olyan, a ki akár hanyagságból,
igének azt az élét is villogtatni, mely a rom­
akár közönyösségből, még inkább tüntetésből, avagy
lott sebekbe belevág; ha próbálta az embert az megvetésből, az egyházi esketést mellőzné, az ilyen egyén
ő álnokságáért, nem szemtői-szemben, hanem a j a) semminemű egyházi tisztségre nem választható;
gyülekezetben általános hibákért dorgálni, a mi I b) keresztszülőnek el nem fogadható;
pedig szintén kötelessége annyira, hogy ha nem c) halál esetén a harangozás, egyházi szertartás, a
maga és kiskorú gyermekei részére, csak 10 frtnak az
teljesíti és a gonosz, a hitetlen, az ő gonoszsá­
egyház pénztárába lefizetése után teljesíthető.
gában, hitetlenségében meghal, vérét az isten a
2. Ha a keresztelést mulasztja el valaki gyermekére
pásztor kezéből kívánja meg. (Ezék. 33 r.) Ott nézve, az ilyen gyermek az egyház tagjának nem te­
a nép gyűlölete, itt az isten ítélete: oh, vájjon kinthető s vele szemben, mint pogánynyal jár el az
van-e ma bennünk erős lélek, elszenvedni a földi egyház.«
kinokat, hogy megnyerjük a mennyei örömöket!? Királyi nép, szent papság: a ti lelketükben szület­
hetett ez a pogány indítvány?
Péter és János apostolok nyíltan megmondották
Orbai egyházmegyénk jóra való, értelmes, felvilá­
biraik előtt: »Ti magatok ítéljétek meg, vájjon
gosodott lelkű, szabadon gondolkozó papsága, intelli­
nektek kell-e inkább engednünk, hogy nem is­ gens közgyűlése, választott nép: »Micsoda sátán vett
tennek«. (Csel. 4 19.) Ez a lelkipásztori munka erőt rajtatok, hogy engedvén az ő gonosz kívánságainak,
neheze, de a mit szintén hordozni kellene, mert azt cselekednétek, a melyek nem a ti leikeitek békes­
a Krisztus szolgájának, mint az ő jó vitézének, ségére valók ?«
Avagy, nem hallottátok az Ur szavait: »jaj e vi­
hordoznia kell a munka terhét. (2 Tim. 2. 3.)
lágnak a botránkozások m iatt; de, jaj az embernek, ki
E sokféle munkához, e magasztos feladat által a botránkozások lésznek?«
megoldásához sok ismeret, még több bölcsesség A vagy, abban az indítványban a magatok elé tű­
kívántatik, mert, mint Pál apostol tette, hogy zött cél eszközei, micsodák egyebek, mint a ti híveitek
mindeneket megnyerhessen, mindeneket tanítani lábai elé rakott kövei a megbotxánkoztatásnak ?
Nézzük csak, és vizsgáljuk közelebbről azt a po­
kell minden bölcsességgel. (Kol. 1. 28.) Ez a
gány indítványt. Tegyünk föl bizonyos kérdéseket, és
lelkipásztorság eszménye és feladata a bibliában.
keressünk, adjunk reá feleletet.
E magasztos eszményt mintegy a külső által Van-e annnak az indítványnak valami pozitív alapja r
feltüntetendő, egyházi törvényeink a lelkipász­ Ha nincs, miért az a nagy lárma ?
 2ŐO- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Van-e joga az orbai ref. egyházmegye közgyűlé­
sének arra, hogy a magyar országos ev. ref. anyaszent- 1
egyház egyetemes törvényeivel ellenkező intézkedéseket
állitson föl, és vegyen gyakorlatba hiveivel szemben ?
Ha nincs, minek nevezzük határozatát ?
Szabad-e, az orbai egyházmegye közgyűlésének
anyaszentegyházunk egyetemes törvényhozó, és végre­
hajtó testületéit a »lágymeleg« szóval arcul verni: ha
nincs, minek nevezzük eljárását ?
Vájjon, annak az indítványnak, illetve, egy egyház-
megyei határozatnak eszméi, célzatai: beillenek-e a sze­
retet evangyeliumának felséges tanai keretébe? Ha nem:
mire valók ?
Hogy annak a pogány indítványnak nincs semmi
pozitív alapja, azt igazolja magának az indítványnak in
dokolása, és az indítvány 1. és 2. pontjának, ugyanazon
kezdőszava: ha.
A z indokolás azt mondja: »a polgári házasság s
azzal kapcsolatos törvények életbeléptetése után, min-
denik felekezet szigorúan gondoskodik arról, hogy hívei 11
között az egyháziasságot, a vallásos szertartások tiszte­ 1
letét, igénybevételét biztosítsa, csak mi vesszük e dolgot
lágy melegen.
Ez az egész indokolás egy hangzatos, üres frázis,
melybőMgen furcsa konzekvenciák származnak.
Amaz indokolásból azt értjük meg, mindenek előtt,
hogy a polgári házaasság. és azzal kapcsolatos törvé­ 1
nyek képezik lábaitok előtt a botránkozás köveit; hogy
azokba ütközött bele az orbai ref. papságnak, és nt. egy­
házmegyei közgyűlésnek lába.
Hát, bizony, a hecc-káplánok lába, és feje is ezekbe
ütődott bele; e miatt van máig is a nagy lárma temp­
lomban, és az utcákon; sajtóban és parlamentben egy- ;
iránt.
Hogyan ? Ti szabadelvű, felvilágosodott lelkű prot.
papsága az orbai egyházmegyének! Ti egyházi téren
minden baj forrását a polgári házasság s ezzel kapcso­ i
latos törvények életbe léptetése utáni időben látjátok,
és keresitek ? A hecc-káplánok táborába szegődtetek ?
Hiveitüket a Zichy Nándor zászlója alá sorakozni, kénysze-
rititek ? Azoknak zászlói alá, kik elég szemérmetlenül ma is
azt hirdetik a világnak, tudatlan híveiket azzal fanatizálják,
hogy a törvényhozás által megállapított, a király által
is szentesített egyházpolitikai törvények Krisztus anya
szentegyházának megsemmisítését célozzák?
Igaz, hogy az egyházpolitikai törvényekben nincs
egyenes rendelkezés sem arra, hogy az uj házasfelek
kötelesek egyházilag is megkötni a már törvényesen
megkötött házasságot; sem arra, hogy a szülők köte­
lesek újszülött magzatjaikat megkereszteltetni; de el sem
tiltja attól, sőt a törvények életbeléptetésére kiadott mi­
niszteri utasítás kötelességévé teszi az állami anyakönyv*
vezetőknek, hogy minden általuk végzett anyakönyvi
följegyzésrűl tanúsítványt állítsanak ki a felek részére
azon szóbeli utasítás kíséretében: »most már egyházi
törvényeiknek is tegyenek eleget.«
Mi a törvény intenciója ebben ? Az, hogy a ma­
gyar állam minden polgára, nemzeti és vallásfelekezeti
különbség nélkül, szabadon, függetlenül, saját hite és
meggyőződése szerint cselekedhessék. Ez a törvény, te­
32. szám.
hát, felekezeti szempontbúi véve, a lelkiismeret szabad­
ságának bölcs törvénye.
Mi hívta életre a reformációt ? Mi adott életet a
protestáns felekezeteknek ?
Miért veritek hát félre a harangot, midőn nem
emésztő tűz, de a lelkiismeret szabadságának hajnalpirja
dereng a Kárpátok fölött?
Tudtok e felhozni csak egvetlen-egy p é ld á te g y
1
konkrét esetet, mely az indítványban foglalt intézkedé­
seket indokolná ?
Nem. Mert egész logikátok e két semmit mondó
üres szón nyugszik: ha, és ha.
íme, fejetekre olvasom: »mondja ki az egyházme­
gye közgyűlése, hogy:
1. ha találkoznék olyan (t. i. ujházaspár), ki az
egyházi esketést igénybe nem venné;
1 2. ha a keresztelést mulasztaná el valaki gyerme­
kére nézve?
No, és miután 1895. °kt. 1. óta nem találkozott
egyetlen egy új házaspár se, hogy egyházi törvényeink
szerint is meg ne kötötte volna a házasságot; miután
arra sincs példa, hogy valamely hitfelekezetünkhez tar­
tozó szülő újszölött magzatának megkereszteltetését el­
mulasztotta volna: ugyan, mire való az a nagy óbégatás ?
l Hja, de »a polgári házasság s azzal kapcsolatos
törvények életbeléptetése után, mindenik felekezet szigo­
rúan gondoskodott, hogy hívei között az egyháziasságot,
a vallásos szertartások tiszteletét, igénybevételét, stb.
biztosítsa, csak mi vesszük e dolgot »lágymelegen.«
Hogyan ? Hát az egyházpolitikai törvények életbe­
léptetése után ti elaludtatok az órálló helyen ? A temp­
lomban, és künn az életben híveitek között elnémult aj­
katokon az isten örök beszédét hirdető trombita szava ?
I A szákramentumok kiszolgáltatása, betegek látogatása,
1
halottak temetése, a fölserdültek konfirmálása, a kisde­
i deknek az iskolákban vallásos oktatása körüli dolgaito­
kat lágymelegen veszitek?
I
Micsoda szegénységi bizonyítvány volna ez rátok
nézve, ha igaz volna ? De mert nem igaz, azért mondám
fönnebb az indokolás e részét üres, nagy frázisnak.
De hiszen, ti okos emberek vagytok. Nem maga­
tokat vádoljatok, hanem az ügyes mondatszerkezetben,
»mindenik felekezet «-bői, a mi felekezetűnkre vonatkoz­
tatjátok a »lágymeleg« jelzőt; a mi alatt pedig nem
lehet egyebet érteni, mint azt, hogy a mi felekezetűnk
autonóm törvényhozó, végrehajtó és kormányzó-testule-
tei az egyházpolitikai törvények életbeléptetése által
adott uj helyzetben semmi, vagy csak am oyan »lagy-
meleg« gondot fordítanak híveink között az egyházias-
ság, a vallásos szertartások tisztelete igénybevételének
biztosítására.
Hát, igaz ez? Van-e joga az orbai ref. egyházme­
gyének, a »lágymeleg« szóval arcul verni a magyar
országos kálvinista anyaszentegyház egyetemes törvény­
hozó, végrehajtó és kormányzó testületéit?
Hogyan ? Hát csak a más felekezetek papi fejedel­
meinek részben a magyar állami eszme, részben az
egyházpolitikai törvények ellen felekezeti szempontból
meny dörgő, lázongó, bujtogató pásztorleveleit olvastá­
tok? Ezeket dicséritek, mint olyan szigorú gondosko-
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 261

dást, melyek híveik között az egy háziasságra, a vallásos 1 Kövendi Kálmán, m.-fülpÖsi lelkész aa. a templomban
szertartások tiszteletére, és igénybevételére biztosítékul | elmondott segedelem kérő imája után, egyházmegye ta­
szolgálnak. A hazafiat lanság, a felekezeti türelmetlenség. | nácstermében nyílt meg a közgyűlés, esperes a: rendes köz­
az országos törvények ellen való lázongást nevezitek a j gyűlésen első esperesí megnyitó beszédével. Az afiak
más felekezetek erényeinek. j közgyűlés üdvözlése után, esperes aa. egyházszervezetünk
Hát, a magyar prot. felekezetek állásfoglalását, az ! demokrata autonomikus alkotmányában bírt nagy kincr>ünfc-
egyházpolitikai törvények mellett, elfeledtétek? Püspö- ! rol s áldásainál szól, meiynek keret ében s nemzeti egyhá­
künknek szelíd mérsékletre, és a törvényekhez való al­ zunk kebelén való tevékeny munkásságra biztat minden
kalmazkodásra intő pásztorlevelét nem olvastátok? j tagot, mert itt mindenkinek megvan a megfelelő munka­
Nem olvastátok volna Pál apostolnak eme bölcs ! tér. Biztat, hogy ragaszkodjunk egyház-' lkotmányunkhoz,
tanítását: »engelmesek legyetek mindenekhez, alkalma­ melynek becse az által is kitűnik, hogy most más egyházak
tosak a tanításra; türelemmel és alázatossággal tanítsa- ! is ennek létre hozásán fáradoznak. Ezek után, mind egyhá­
tok azokat, kik ellenkező értelemmel vannak. ! zunk, mind hazánk felvirágzását előmozdító munkára hiván
És ti mégis mit határoztatok ? Micsoda tanítás van j fel, áttér a félévi részletes jelentésére: rendes folyó ügy­
a ti határozattá emelt inditványotukban ? kezelés, papi, tanítói karban történt változások, gondnoki
Azt indítványoztátok, azt határoztátok, hogy ha kar, egyházak bclélete, papi s tanítói államsegélye és ügyé­
találkoznék olyan, ki az egyházi esketést, bármiféle ok­ ről, stb. tesz részletes s egyházmegyénk egész beléletét fel­
búi, igénybe nem venné: tüntető jelentést, melylyel a közgyűlést megnyitja. Zajos és
a) »nem választható semminemű egyházi tisztségre«; szivbűl jövő éljenzéssel veszi tudomásul s íratja jegyző­
-de azt nem határoztátok, hogy kepét se fizessen ? Bizony, könyvre esperes aa. jelentését a közgyűlés.
bölcs törvényhozás ez, hogy valaki az egyház közszük- Ennek elhangzása után, Putnokv Domokos afia. egy­
-ségei föntartására terheket viseljen, de jogokat ne él­ házmegyénknek a kerületi gyűlésen most választott algond-
vezhessen l Hát, nem Rómából fú ez a szirokkó ? Hát, noka, az esperes afiának a megnyitóban reá vonatkozó
az orbai egyházmegyei joghatás körébe tartozik meg­ szeretetteljes üdvözlő szavaira, a választás alkalmából benne
határozni, hogy ki lehet valamely egyházi tisztségre helyezett bizalmat megköszönve, uj állásában megújított
•megválaszthatór Nincs-e erre már pozitív törvényünk, buzgalmat ígér, kérve továbbra is az afiak eddigi szives
melyet még az orbai egyházmegye közgyűlésének sem szeretetét. Gondnok afia. lélekbűl jövő szavai lelkes han­
szabad ignorálni, hanem csak megtartani köteles ? gulatot támasztottak, s a közgyűlés megújuló éljenzésben fe­
b) »Keresztszülőnek el nem fogadható« 1 Hogyan? jezett ki bizalmat jövőre, s ezen tényt jegyzőkönyvre venni
Hát halló füleitekkel siketek vagytok r Midőn az Ur pa­ határozta.
rancsolja: »egymás terhét hordozzátok!« És ti mégis Névsor olvasás, megalakulás s a tárgysorozaton tör­
azt határoztátok, hogy azt a hivetüket, ki Ölébe vesz tént kis változtatás után, Csekme, főjegyző aa. olvassa a
egy ártatlan kis gyermeket, elviszi hozzátok, és arra püspöki és ig.-tanácsi leiratokat, azoknak tudomásul vétele
kér a szülők nevében: kereszteljétek m eg; a ki szive után, esperes aa. előterjeszti, hogy Putnoky Domokos, volt
szabad elhatározásából azt a hallgatag fogadást teszi, tanács- és törvényszéki biró gondnokká választatván, meg-
nem néktek, hanem az istennek, hogy szükség esetén, üresült állásaira, mivel most a választás tárgysorozatba fel­
a gyermekkel szemben, a szülőket helyettesíti és erre vehető nem volt, tkts. Kormos Elemér, kir. aljárásbiró kéretett
veletek együtt buzgó imában kéri, hogy meghallgattas- föl helyettesitésre, ki is ezt elfogadván, a közgyűlés esperes
sék : ti e buzgó lelkeket elutasítjátok csak azért, mert aa. jelentését tudomásul veszi; továbbá arra vonatkozó elő­
házassága alkalmával az egyházi esketést talán nem terjesztését is, hogy ngs. Deésy Zoltán, volt országgy. kép­
vette igénybe ? És ezzel az intézkedéssel egyháziasságra, viselő ur, egyházmegyei képviselőnk, patronus hívünk Ma-
a vallásos szertartások tiszteletére és igénybe vételére ta­ ros-Torda vármegye alispáni székébe történt választatása
nítjátok híveiteket ? Nem a botránkozás köveit rakjátok alkalmából üdvözöltessék s uj állásában is egyházaink ér­
lábaik el? dekeinek elobbvitele s szeretete reményében bizalmunk nyil-
c) A zt határoztátok, hogy az egyházi esketést el­ vánittassék.
mulasztó, de kepefizető hívetek halála esetén, sem néki, Egyházmegyei tanácsunk a m. járai s pókai egyházak
sem kiskorú gyermekeinek nem harangoztatok, temetési lelkészi fizetései helyesbítése érdekében tett eloteijesztése
egyházi szertartásra meg nem jelentek, mig érettük fe- után, olvassa Csekme Ferenc, főjegyző afia. jelentését az
jenkint 10 irtot az egyház pénztárába be nem fizetnek! egyhm. tanács működéséről, szépen kidolgozott hű előter­
Oh, Izraelnek erős Jehovái, kik megbüntetitek az jesztésben. Főbb tárgyai voltak: a pókai, sz.-régeni ger-
atyáknak vétkeiket a fiákban harmad és negyed iziglen! nyeszegi, széplaki, toldalagi jelentő-ivek kiigazítása körül
A z orbai ref. egyházmegye joghatás körébe tar­ tett munkák; szentpéteri, oroszfájai papi egész és görgény-
tozik ez ? Minden fungens papnak dijlevelében nincs meg, szentimrei fakepe-váltságok elintézése; apróbb építkezések,
hogy kivel szemben, minő díjért köteles egyházi szolgá­ birtok-cserék, vásárok, peres ügyek, stb. fölemlitése; egy­
latot teljesitni r (Vége következik.) házmegyei, orsz. gyámintézett, domestikai számadások ellá­
tása; iskola-ügyek, stb. főjegyző jelentései, mert a közigazg.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . bíróság működéséről is olvasott ezután, éljenző tudomásul
A görgényi egyházm egyéből. vétettek s jegyzőkönyvre Írattak.
Egyházmegyénk első rendes közgyűlését e2 évben Azután Dénes József, egyhm. számvevő jelentése ol­
julius 9-én tartotta meg a szokott helyen, Szászrégenben. vastatott az egyházmegyei pénzalapok számadásainak meg­
 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 32. szám.

vizsgálásáról, szakszerű megjegyzései elfogadásával, péüz- ellenőrzik a mulasztásokat; a kiirt mulasztók megbüntetését
tárnok afiának a fölmentés megadatott. nem veszik komolyan, nem hajtják fel s az ódiumot a ta­
Szinte esemény számba ment a most következő tan­ nítóra s iskolaszéki elnökre hárítják ; nem vizsgálják éven
ügyi előadói jelentés, melyet Jánosi Béla, tanügyi előadó át az iskolát; nem figyelnek rá, hogy kitartassék a nyolc
afia. olvasott fel iskolai látogatásai s az egyházmegyei tan­ havi tanítási id ő ; s a mi a legfőbb, az iskolai szegény­
ügyi állapotok vizsgálata folytán tett tapasztalatairól. Azon ügyre nem. fordítanak gond ot; sok gyermeket mentenek föl
elvből indul ki, hogy most, mikor állam és társadalom oly évenkint szegénység okán, ruhátlanság, stb. ezeknek felru­
sokat tett a tanítók érdekében a fizetéseknek 400 frtra. házása s könyvvel ellátása kellene, hogy a községi elöljá­
való kipótlása által, illendő, hogy a tanító afiak is, kiknek róság gondja legyen szintén, mert ha az iskoláztatás módja
már anyagi gondjaik részben megszüntettettek, mindent el­ nem adatik meg azon szegényeknek, kik még nem is okai
kövessenek, hogy annak a nagy megbízatásnak megfelelje­ szegénységüknek, mert még gyermekek, miképp várjuk,,
nek, mit a szülők, egyházak s a nemzet rájuk bízott. S hogy enyhüljen a nyomor s szűnjék a nyomasztó szegény­
konstatálja, hogy a tanító afiak, egy pár hivatását felfogni ség, stb. stb.
nem tudó afia. kivételével, kötelességeiknek igyekeznek is Előadónak ily tartalomban tartott beszédét a rá
megfelelni. De más, rajtuk kívül eső körülmény az, mely beterjesztett határozati javaslatokat a közgyűlés helyesléssel
miatt nem érhetnek el megfelelő sikert. Egyik a földmives fogadja el s előadó afiának szakszerű 3 tanulmányos jelen­
nép, tehát ott, hol az iskoláztatás legszükségesebb, indolen­ téséért köszönetét mond.
ciájában rejlik, mely gyermekét nem igyekszik s nem akarja Következett a Szabó- s Benkő-alapok kamatainak ki­
az iskolába járatni, jóllehet az éppen ennek orvoslására osztása tanuló pap- és mester-fiuk között. Mindkét alapra
hozott törvény kimondja az iskola-kényszert; többre becsül két-két folyamodó nyerte el az egyenlő részre osztott ka­
a nép egy kis anyagi hasznot, mit a gyermek otthon mun­ matokat.
káltatásával vél hajtatni, mint azt az óriási szellemi nye- j Azután esperes aa. előterjesztésére elfogadja közgyű­
rességet, a mi megtanítaná az anyagiakat megszerezni, s a j lésünk, hogy írjon fel a mélt. lg.-Tanácsnak egyházmegyénk
megszerzetteket meg is tartani. A másik oka a sikertelen* I részére még egy egyházkerületi képviselő választhatási jo ­
ségnek a községi elöljáróságok hanyagságában rejlik, a rae- 1 gának elismerése, illetve megadása érdekében, lévén egy­
lyek nem teljesitik a törvény által megszabott végrehajtó s j házmegyénk népessége 22,047 lélekszám.
ellenőrző kötelességeiket. Nem állítják be az iskolát szép- i Jegyzőkönyv hitelesítése után, a gyűlés esperes aa.
temberben, hanem sok helyen csak november felé; nem í éljenzésével ért véget. Ifj. Kis$ Lajos-

TA RCA.
| ismertetésem igen hosszúra terjedne, másfelől s főképp
Dolgozatok a gyakorlati lelkészet köréből. 1 azért, mert az eddigi fejtegetések, alapján összeállíthatjuk az
\Irta Dr Tüdős István. Miskolc. Lövi J. fia tulajdona. 1897. 168. 1. egész gyűjtemény jellemző vonásait, s ezek részben, vagy
Ara 1 frt. .30 kr.)
egészben az imént felsorolt beszédekre is találnak.
(Vége.) Az egyik jellemző vonás, a mit a Tüdős beszédeinek
A II,-ik beszében (textusa Zsolt. CX VIII. 24.) a kon­ rovására kell fölemlítenünk: a szövegszerütlenség. Szerző az
firmációi ünnep, mint az Ür által rendelt nap, az V.-ben alapigét igen gyakran csak jelmondatnak tekinti, mely ott
(Mát. XXI. 8— 9--) a virágvasárnapi diadalmenet két fő­ áll a beszéd homlokán, de a tárgyalás menetére nem sok
mozzanata : a sokaság lelkesedése é s Jézus szótalansága, a í befolyást gyakorol. Állításom igazolására elég lesz, hívat-
VIL-ben (Luk. VII. 27. 28.) keresztelő János prófétai j koznom a fönnebb részletesen ismertetett IV. VI. és XÍIL
működése van felmutatva; a VIII.-bán (^Róm. X IV 12.) továbbá a XII. és XIV. sz. beszédekre, melyekben az alapul
esztendő utolsó napján feleletet keres e kérdésre : Teljesi- vett szöveg vagy felületesen, vagy téves felfogással, vagy
tettük-e a távozó év folyamán polgári és egyházi köteles­ más intencióval van kifejtve, mint a minő a bibliai író
ségeinket? a IX.-ik (3. Móz. XXIII. 14.) a zsidó és előtt lebegett. Eléggé szövegszerüek (bár sok tekintetben
keresztyén aratási hála-oltárt állítja párhuzamba; a X.-ben kifogás alá esnek) az I. III. V. VII. sz. beszédek, s külö­
(Mát. X X IV . 11.) szerző a názárénusok hit- és erkölcs­ nösen a XI. sz. mely a szöveghez való hűséget tekintve,
elveit tárgyalja; a X í.-bui (Mt. XIII. 3— 8 ) iskolai év az összes beszédek közt a legelső helyen áll.
kezdetén a tudományok hirdetőirűl, mint magvetőkről, a A másik jellemző vonás, mely főleg a III. és IV-ik
tanulókról pedig,, mint a tudományok magvait elfogadókrúl beszédben tűnik föl, a vallásnak, illetve a keresztyénségnek
elmélkedik ; a XII.-b^n (Márk X. 14.) adventkor, leány­ egyoldalú felfogása. A III-ik beszédben pl. ezeket mondja:
iskolái növendékek előtt, e kérdést fejtegeti: Miképp kell »Minden vallásban az a fődolog, hogy mit tanít istenről.
készülnünk a Jézus fogadására ? Végül, a XrV.-ik beszédben Ha az istenről szóló tan, az isteni fogalom nem tiszta, az
(Luk. II. 10.) azt a karácsom gondolatot, hogy »Jézus nem igaz« A reformáció ój eget adott az emberiségnek,
születése eloszlat minden félelmet«, mert bizodalmát nyújt mert az istenről szóló tant, melyet az egyház meghamisított,
a szenvedőknek, békességet a bűnösöknek, s reménységgel »visszaállította abba a tisztaságba, és tökéletességbe, mely­
ajándékoz meg mindnyájunkat. ben volt s van a szentirásban. < A IV -ik beszédben a ke-
Ezekre a beszédekre is, úgy tartalom, mint kidolgozás resztyénséget azért mondja tökéletesebbnek a többi vallá­
szempontjából, sok megjegyzést lehetne tenni; de nem soknál, mert az istenről szóló tana magasztosabb és meg­
akarok velük bővebben foglalkozni, egyfelől azért, mert nyugtatóbb, s mert az emberek egymáshoz való viszonyáról,
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 263.

valamint az emberi életről, és ennek céljáról felségesebb

I szinübb, az időjárás miatt e szerencsétlen esztendőnek sze­
elveket, és vallásos tételeket hirdet. (25. 26. 1.) rencsétlen mezőgazdasági viszonyai következtében ez alka-
| lommal nagyon megcsappant a mi érdeklődő barátaink száma
Ez az -egyoldalú felfogás, mely a keresztyénséget s
Mindössze t i z szavazatot kaptunk. Kettő, Kolumbán
általában a'vallást, mint tant állitja előtérbe, a theol. tanári
Ferenc és Jakab Albert szavazott Kiss Ferencre; kettő,
katedrán talán még megjárja (ámbár ott sem jogosult), de Botka Károly, és Albert Imre, szavazott Vajda Ferencre;
az egyházi szószéken teljességgel meg nem engedhető. Itt ( haton, Nemes Sándor, O. Veres Sándor, Szász Károly, id.
a tudomány, és vallás kérdéseit soha sem elméleti, hanem | Lészai Ferenc, Kerekes Endre, vallás-tanár, és Tokos Sán-
dór, szavaztak dr. K a p o s s y L u c i á n r a , kinek a sze­
■ mindig gyakorlati szempontbúi kell tárgyalni. A lelkésznek
rény pályadijat szives kézszoritással elküldottük.
-egész törekvését arra kell irányoznia, hogy hallgatói ne csak
értsék, és tudják, hanem érezzék is, hogy a vallás nem tan, = A mint egy hozzánk is érkezett meyhivóbúl
nem dogma, nem csupán ismeret, hanem mindenek előtt látjuk, folyó hó 15-én szentelik föl a toplicai uj templomot.
Nem feltétlenül szükséges ugyan, de igen szívesen vettük
benső életelv, isteni erő, mely a földi pályán minden léptün­
volna, ha a nyomatott meghívó előzetesen is tájékoztat, hogy
ket kiséri, s még akkor sem hágy el, midőn az élet határ­ | kik fognak ténylegesen résztvenni az ünnepélyen. Nagy ér-
szélére jutottunk, sőt jogait itt követeli a legnagyobb hata­ ! deklodéssel kisérjük, és isten áldását kérjük igaz buzgóság-
lommal vissza. gal ez uj templomunkra, mely egész vidéknek lesz uj Jeru-
A harmadik s bizonyára a leglényegesebb fogyatko­ | zsáleme ott a görgényi szép hegyek között,
zás, a mi a Tüdős beszédeiben lépten-nyomon szembeötlik, « = É r t e s ít é s az 18 97— 98-iki tanévre vonatkozólag,
j 1. Az 18 97— 98-iki tanév ünnepélyes megnyitása szeptem-
a kellő élettapasztalat és alapos emberismeret hiánya. Hogy
tember 1 1 én, d. e. 11 órakör lesz a fakultás épületének
beszédeinek nagy része oly száraz, oly elvont, és színtelen, I dísztermében. 2. A fölvételért való folyamodványok, érett-
ennek oka abban rejlik, hogy bennük a vallás igazságai | ségi bizonyitványnyal, illetőleg annak hitelesített másolatá­
az emberre, a mai életre való vonatkozás és alkalmazás val, vagy leckekönyvvel (index), hitelesített adókönyvi kivo­
nattal, és családi értesítővel felszerelten s a fakultás igaz­
mélkül tárgyaltainak, s általában kevés, vagy hibás a jellem­
gatóságához címzetten, f. évi augusztus 20 ig küldendők be.
festés, a pszikhologia, hiányzik az egyházi beszédet meglel-
Később érkezett folyamodványok nem vétetnek tekintetbe.
•kesitő, magasabb értelemben vett drámaiság. A folyamodványok felzetén megjelölendő a folyamodó lakása
E hiányok és fogyatkozások dacára sem vonom két­ | és utolsó postája. A folyamodók a beadásra kitűzött határ-
ségbe, sőt készséggel ismerem el, hogy szerző széleskörű ! idő után, nyolc nap alatt értesittetnek folyamodványaik
| miként történt elintézéséről: A volt növendékeknek elég csak
theologiai ismeretekkel rendelkezik, s csak sajnálni tudom,
| levélben jelentkezniük. A ki azonban aug. 20-ig nem jelent-
hogy egy félszeg, és selejtes theol. iránynak, a racionális
j kezik, eltávozottnak tekintetvén, helye mással töltetik be.
szupranaturálizmusnak lépett a szolgálatába, melynek hatása j 3. Theologusok teljes tan- és ellátás-díjmentességben, legá-
beszédeiben is veres fonalkint húzódik végig. Azt is elis­ ciói kedvezményben részesülnek, és számukra tizenöt 10 0—
merem, hogy a szóban levő beszédek egyszerű, világos s 100, és egy 90 frtos évi ösztöndíj helyeztetik kilátásba. A
díjmentesség azonban szorgalom-hiány és vétség esetében
helyenkint elég választékos nyelven vannak megírva; bár
1 elveszthető, a mikor a díjmentességtől megfosztottak 2— 8
az is tagadhatatlan, hogy az egyszerű, és világos előadás 1 frt. havi dijat kötelesek fizetni. 4. A bölcsészethallgatók
igen gyakran rideg és száraz okoskodássá fajul. tizennyolcán, olyanok, a kik már mint bölcsészethallgatók
A t e m e t é s i b e s z é d e k r ő l é s á g e n d á k r ó l | egy éven át hallgattak, a fakultás részére, e célból nyert
kevés mondani valónk van. Ezekben sem feltűnő hiányok- államsegély terhére teljesen díjmentes ellátást nyernek. Je­
/C? lentkezők e számon felül is elfogadtatnak évi 150 frt. rendes,
kai, sem kiváló jelességekkel nem találkozunk. Rövidfk,
| illetőleg 100 frt. kedvezményes díj fizetése mellett. el-
egyszerűek, alkalomhoz illők, s iít-ott a közvetlenség sem 1 látási dijat három egyenlő részben (szeptember, január és
hiányzik belőlük. április) kell fizetni; de indokolt kérelemre az intézet iga2-
A beszédekhez csatolt i m á k ellen, alaki szempontbúi, I gatója havi díjfizetést is engedélyezhet. 5 A behatáskor
minden egyes felvett növendék kivétel nélkül 6 frt. beirat­
nem sok kifogást tehetünk; de futólagos átolvasás után is
kozási, stb. dijat tartozik fizetni, mely fizetés alól felmentés
érezzük, hogy hiányzik belőlük az éltető szellem, az az élénk
senkinek nem adatik; végül, az intézeti törvények egy pél­
áhitat, az a felemelő buzgóság, mely az imádságnak (s főleg dányát tartozik megvenni (20 kr.) 6. A behatások a jövő
a Révész imáinak) oly megragadó színezetet kölcsönöz. tanévre szeptember 7. és következő napjain lesznek. 7. A
Ismertetésemet azzal az őszinte nyilatkozattal zárom benlakásra a felvett ifjak szeptember 6-tól kezdve jöhetnek.
A tápintézetben a főzés szept. 7-én kezdődik. Szeptember
be, hogy szerző, saját reputációja érdekében, sokkal helye­
6-ika előtt senki benlakást, és szeptember 7-ike előtt senki
sebben cselekedett volna, ha ezeket a dolgozatokat, mint
kosztot az intézetben nem kaphat még külön kérelemre sem.
ifjúkori kísérleteket, a nyilvánosság fürkésző szemei elől el­ Az internátusi ellátás lakásból, fűtéssel, és világítással, s étke­
zárva, asztalfiókjában pihenni hagyta volna. zésből (reggeli, ebéd s vacsora) áll. 8. A theologiai alap-
Dixi et salvavi animam! Ifj. Péter Károly, és lelkészképesitő vizsgák (kápláni és papi vizsgák) szep­
ev. ref. lelkész. tember 8— i o . napjain fognak megtartatni. E vizsgákra a
jelöltek szeptember 7-én, illetőleg a papi vizsgát teendők
szeptember 8 án tartoznak a fakultás igazgatójánál jelent­
Különfélék. kezni, nála okmányaikat (indexeiket, illetőleg első papi vizs­
= Júliusban közölt pályacikkeink szerzői, és gái, és szolgálati bizonyitványáikát) bemutatni, és a képesítő
a beküldött szavazatok eredménye. »A papi fizetések ügye vizsgák jelöltjei vizsga-dij címén személyenkint 5 — 5 frtot
a Prot. Közlönyben«, irta K i s s F e r e n c , gegesi pap. s a kiállítandó bizonyítványért külön 2 frt. 50 krt. lefizétni.
»Semper idein«, irta V a j d a F e r e n c , sz.-lónai pap. »Ke­ 9. A javító, és pótvizsgálatok a beiratások ideje alatt, szep­
ressük az igazságot«, irta T ó t h f a l u s i J ó z s e f , m.-vásár­ tember 7 — 10. napjain lesznek. Az ezen napokat elmulasz­
helyi pap. »Az iskolai év végén«, irta dr. K a p o s s v L u ­ tók, csak a tanári kartól külön kért, és teljesen indokolt
c i á n. pápai ev. ref. tanár. kérelemre nyert engedély mellett tehetnek később szigorla­
Úgy nézzük, hogy a fürdőzési nyaralás, és a mi való- tot; de a mig szigorlataikat sikeresen le nem tették, semmi-
 264. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 33. szám.

féle intézeti kedvezményes jótéteményben nem részesülhetnek. Az offenbányai m. kir. cscndőrörs 3 frt. Mandel Fülöp 1 frt. Bach
10. Esetleges tudakozódások a theologiai fakultás igazgató­ William 1 frt. Kornya György 1 frt. Páskó A. 1 frt. 1230. sz. ivén
Berkovits Samu IV. g. o. gyűjtése 8 frt 25 kr 603. sz. ivén Vi-
jához intézendők (Kolozsvár. Külmagyar utca 1. sz.). tályos Ákos 50 kr. Szabó Sándor 20 kr. Puskás József 30 kr. Szabó
= A felekezeti középiskolák kormánybiztosai. Antal 10 kr. S57. sz ivén Tompa Tmre. Kis-Goroszló 15 frt 75.
A vallás és közoktatásügyi miniszter már kijelölte azokat a sz. ivén özv Veress Sándomé 3 frt. Veres Endre 2 frt. Kohlén
kiválóbb tanférfiakat, a kik a jövő tanévben a felekezeti Vilmosné $ frt. Gyárfás Albert 1 frt. 1S6. sz. ivén Csombor István,.
M.-Szokoll 5 frt. 1288. sz. ivén Mairovitz Adolf, VII. g. o. gyűjtése
középiskolákat meglátogatni. és! azokban az állami felügye­ r frt. 50 kr. 1271. sz. ivén Reiter Arthur, I. g. o. gyűjtése 13 frt.
letet gyakorolni fogják. Megbízta pedig e feladat végzésével j* 50 kr. 1256. sz wen Székely Ferenc, I g. o. gyűjtése 1 frt. 90 kr-
egyházkerületünk kollégiumaiban, a kolozsvári, maros-vásár- j 1240 sz. íven Diószeghy József IV. g. o. gyűjtése 9 frt. 1268. sz.
helyi, nagy-enyedi, székdyrudvarhedyi és zilahi főgimnázi- 'j ivén Junís János III. g. o. gyűjtése 2 frt. 70 kr. 1252. sz. ivén
Basa György III. g. o gyűjtése 10 frt. 1263. sz. ivén Balogh Ár­
umokra nézve K u n c Eleket; ak sepsi-szentgyörgyi és szász- j
pád, V. g. o. gyűjtése 4 frt. 90 kr. 1261. sz. ivén Balázs György
városi főgimnáziumokra nézve pedig E ) i s c h e r József, j III. g. o. gyűjtése 1 frt. 1239. sz. ivén Kálmán János, tanárjelölt
főigazgatót. ! 7 frt. 50 kr. 1277. sz. ivén Kelemen Dezső, 4. el. 0. gyűjtése 5 frt.
= Albisi Barthos Dénes, a sövényfalvi ev. ref. 15 kr. 127S sz. ivén. Franki Ervin, 4. el. o. gyűjtése 4 írt. 50 kr.
1227. sz. íven Gaál Ödön, VI. g. o. gyűjtése 1 frt. 45 kr. 1287 sz­
egyház lelkésze és volt egyházmegyei köztörvényszéki biró,
ivén Grosz Ede, VII. g. o. gyűjtése 1 frt. 85 kr. 1245. sz* iven
munkás életének Ó4*ik, papságának 34-ik, boldog házas­ Somodi István, II. g. o. gyűjtése 10 frt. 55 kr. 1250. sz. ivén Ki­
ságának 21 ik évében, hosszas szenvedés után, 1897. rály Sándor. V. g. o gyűjtése 5 frt. 30 kr. 1255. sz ivén Kará­
ájus hó 13-án megszűnt élni. Élt, és szeretett! A sze- 1 csony Géza, IV. g. o. gyűjtése 6 frt 50 kr. 1262. sz ivén Benkő
Zoltán, V g. o. gyűjtése 2 frt. 40 kr. 1251. sz. ivén Nagy Samur
retet élet. Az ő élete egy áldott, hasznos élet vala. Az |
IV. g. o. gyűjtése 5 fit. 1226. sz. ivén Csiky István, VI. g. gyűj­
au lások ért azonban küzdenie kelleti; »áron is megvette j tése 2 frt. 40 kr 1253. sz. ivén Szép Zsigmond, II g. o. gyűjtése
a/, alkalmatosságot«; életét adta Övéiért, az anyaszent- j 6 frt. 60 kr. 274. sz. ivén Kovács István, kir. járásbiró, Mócs,
egyházért, a szent ügyért, mely örökkévaló. A szeretet pedig \ gyűjtő 10 frt. Mayr János, főszolgabíró. Mócs 10 frt. 1244. sz. ivén
Szántó Bertalan 5 frt. 1229. sz. ivén Kertész Jenő. VIII g. o. gyűj­
ötökké él. Ő szeretett: nem halt meg! Élni fog örökké \
tése 4 frt. 06 kr. 1276 sz. ivén Nagy Sándor, 4. el. o. gyűjtése
s z e r e li, övéi, a jók és igazak áldott emlékezetében. Nyu- I 4 frt. 55 kr 1247. sz. íven Bartalus Ándrás, tanító gyűjtése 11 frt.
godjék csendesen. 1897. aug. 8. A s ö v é n y f a l v i P r é s - I 1248. sz. ivén Kroner Józsel, II. g. gvujtése 6 frt. 30 kr. 641. sz.
b i t e r i u m. j ivén Csia György, Kovászna 2 frt. Henzel Emánuel. Verespatak
4. frt. Deési Tivadar 50 kr Ebergényi Soma 50 kr. 1236. sz. ivén
= Hibaigazítás. Folyó évi 30-ik számban közölt b á l á i Erdélyi Lajos tanár 1 frt. 517. sz. íven Deés város közönsége 50
iévita-tanitói állomás pályázati hirdetményébe hiba csúszott be, a frt. 1274. sz. íven Gidófalvi István 4. el. o. gyűlése 18 frt. 25 kr-
mennyiben nem két (2) hold szántó, hanem h é t (7) hold szántó 1265. sz. ivén Sigmond Ernő, VI g. o. gyűjtése 1 frt 14 kr. 1264-
közlendő; kérem, kiigazítani, illetőleg e sajtóhibát megjegyezni. sz. ivén Voith A mai, Vili. g. o gyűjtése 2 frt 62 kr 1259. sz
N.-Ercse, 1867. julius 3. K e r e s z t e s i Gyula, ev. ref. lelkész. 1 ivén Jakab György, III g. o. gyűjtése 1 frt. 20 kr. 100. sz. ivén
= A kolozsvári ev. ref. kollégium építési alapja javára ujab- l Kovrig Márton. 10 frt. 20 kr. 1279. sz. ’ ¿n Gráf Gyula, 4- el. 0.
hun a következő kegyes alapitványok folytak be: 1Vége.) 313. sz. ivén | gyűjtése 1 frt. 70 kr. 591. sz. ivén Csiszár Bálint 5 frt. Lázár Mik­
dr. Csernátoni G\ula, Beszterce, gyűjtő 5 frt. Szentpéteri János i frt. Z. | lós 5 frt. Dr. Papp Ernő 5 frt. 596. sz. ivén dr. Jórend József 2
F 50 kr. Nagy Károly 1 ír'. F D. 30 kr. Fe. 50 kr. Olvashatatlanaláirás I frt. Jakab Gyula né 1 frt. Kovács Antal 50 kr. Gáspár Antal 50 kr.
50 kr. Clvashatailan aláírás 50 kr. Krámer Gyula 1 frt. Valaki 30 Ilkovits Salamon 1 frt. Tóth Ferenc 3 frt. 1242. sz. ivén Kiss
M- Tergonics Ede 1 írt. Konc Albert 50 kr. Bisze 50 kr. Eronosz István, *IV. g. o. gyűjtése 2 frt. 40 kr. 1255. sz. ^vcn Varga János.
Ferenc 50 kr. Kovács 20 kr. Lénárd Gyula 20 kr. Dicsőfi 50 kr. II. g. o. gyűjtése 2 frt 40 kr. Marinka Jenő. IV.^.gyüj£é*e_i jrt‘
Br. Matlewelois 1 írt. Takács Károly 50 kr: Brandt Oszkár 50 ki. ( 10 knj^Török Pál, II. g. b. gyűjtése 8*5 kr. Fodor István,’^? g. o.
Benedek János 50 kr. 1230. sz. ivén Berkovits Sámuel IV. g. gyűjtői j gyűjtése 5 frt. 1267. sz. jven Főmet Jenő, I. g. o. gyűjtése So kr.
4 frt. 13 kr. 656. sz. ivén Benedek Árpád, ref. lelkész, V.-Sz-Iván 1232. sz ivén Gazelli Árpád, tanár 2 frt. Ferdinánd József 1 frt.
1 frt. Felméri Sándor 50 kr. Nagy Dénes 50 kr. Rozsnyai József | Dr. Szemere Béla 1 frt. Dr. Wasscrstrom Adolf 1 frt. A nemes keblű
50 kr. Szabó István 20 kr. 343. sz. ivén dr. Csutak Lajos, orvos, | adakozóknak a kolozsvári ev. ref. kollégium elöljárósága hálás kö­
Offenbánya, gyűjtő 2 frt. Röder Ottó 4 frt. Muntyán Dénes 1 frt. 1 szönetét fejezi ki.

HIVATALOS RÉSZ.
758-1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a sepsi egyház­
megyébe kebelezett s z o t y o r i egyházközség kántor-tanitói
állomására ezennel pályázat nyiztatik.
Javadalom: Tisztességes lakás gazdasági épületekkel, 1 Gyula, esperes aához küldendők. Gyaluba.
továbbá búza, zab, fakepe-váltság, kegyhagyományi kamat,
kepeváltsági kamat, oszpora, kan. porcio haszonélvezete,
stóla, tandíj és államsegély (Ez utóbbi 173 frt.) címen ösz-
szesen 407 frt. 93 kr.
Pályázati hatarnap aug. 30. Folyamodványok nt. Vén
Mihály, esperes afiáho/ küldendők, Bikfalváta.
Kolozsvárit, 1897. aug. 9. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
78c— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebek zett s ü k e t - d e m e t e r f a l v i egyház -
község kántor-tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Tisztességes lakáson és kerten kívül, kepe
és tandíjban 64 frt. államsegély 336 frt. összesen 400 frt.
Pályázati határnap: 1897. aug. 28. Folyamodványok
nt. Ravasz János, esperes aához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. aug. 9. Szász Domokos,
__ erdélyi ev. ref. püspök.
788— 1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületken, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett b o g á r - t e l k i ref egyházközség­
ben a kántor-tanitói állomásra ezennel pályázat nyittatik.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
Javadalom Lakás, kert, 3 13 Irt. 8 krra becsült ter­
mény, földhaszonbér és tandíj és 112 frt. államsegély. Ősz -
szesen 425 frt. 8 kr.
Pályázati határidő: aug. 19 Folyamodványok nt. Deési
Kolozsvárt, 1897. aug. 9. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
793-1S97 PÁLYÁZAT.
A s z á s z v á r o s i püspöki vizsgálat alatt álló ref.
egyházközségben a kántor-tanitói állomásra pályázat nyittatik.
Javadalma: Az egyházközség pénztárából utólagos
havi részletekben fizetendő évi 720 frt. egy holdnyi kano-
nika-porció, temetési stóla á 50 kr. tisztességes lakás, vagy
120 frt. szálláspénz.
Kötelességei: a rendes kántori teendőken kívül, a
Kun-kollégium elemi iskolájában egyik osztálynak a veze­
tése; az állami leányiskolában tanuló ref. vallásu növendé­
kek egyházi énekre tanítása, hetenkint egy órán ; az iparos
iskolába járó ref. vallásu iparos tanulók vallásos oktatása,
hetenkint egy órán; az egyháztagok kebeléből alakult
»egvházi énnekkar« vezetése.
Pályázati határnap: 1897. aug. 30.
Folyamodványok az ev. ref. püspöki hivatalhoz, K o­
lozsvárra, küldendők.
Kolozsvárt, 1897. aug 9. Szász Domokos,
erdélyi ev ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász GerŐ.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
•nmminimiimiiiiiii íiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ' iiiiiiiiii ' iiiiiiiiiiiiiiiiiíiii iiiiiiiiimm:

XXVH. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Augusztus 19. 33. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. $z.

dékének lett pálinka-tanyájává, hol természetesen

A lelkipásztorságról. papi tekintélyt, lelkipásztor iránt köteles és szük­
Három cikk.
séges tiszteletet bűzös pálinka undok sepreje
11.
piszkos iszappal eltemet. Éppen a jobb érzésüek
(A lelkipásztorok tényleges szolgálata és azzal szemben a
jutalom.) húzódnak vissza a templomtól; esztendő végére
Hát ezt az eszményt, melyet a legfőbb a templom üres, a korcsmák tele veszekedő, há­
pásztor és az ő apostolai előírtak és megvaló- borgó néppel, rend, tisztesség helyét bomlás,
sitottak, ma nem sokan érik el, meg sem- köze­ erkölcstelenség foglalja el egy év alatt.
lítik. Mégis, abban az óriás szervezetben, mely Van egy szomorúbb eset. E gy ekklézsiának
az emberi társadalom fenlartására van alkotva, a népe ezelőtt huszonöt évvel még paptisztelő,
olyan szolgálatot tesznek a lelkipásztorok, a jó, buzgó volt. Két pap pasztorolja egymás után
melynek értékét a nagy gépezet egyetlen szer­ összesen mintegy húsz évig. Az első gavallér,
vének a munkája sem közelíti meg. világfi, mulatság- és sportkedvelő. Nem ritkán
Jól tudom, hogy mind e világ abban a vé­ történik, hogy vasárnap reggel, mig a nép az
leményben van, miképp a papság a legkevesebb öreg tanítót hallgatni, templomba gyülekezik, ő
munkával járó hivatal, valóságos sine cura. (Ná­ indul vadászni fegyverrel, vagy kocsin valami
lunk ugyan nem sine cura, legfeljebb sine laboré.) mulatságba; még mint nőtlen úrral, egy kis bal­
Csakugyan, a mi mások által is látható elfog­ eset is történik. Utána jön egy határtalan ré­
laltságot illeti, a mi időhez és helyhez kötöttsé­ szeges pap, a ki miatt maga a templom nem
g e t kíván, ebben igaza van a világnak. Éppen egyszer válik hajmeresztő botrányok színhelyévé.
azért, nem is használom a m u n k a szót, hanem Ennek a két pásztornak húsz évig tartó béres­
a s z o l g á l a t o t fejtegetem, mit a lelkipásztor kedése alatt az a tisztességes, vallásos nép any-
éppen a külső rendnek is teljesít. ; nyira elvadul, hogy ma a járás börtöne belőle
A lelkipásztor a belső, a lelki világ mun­ telik meg; az a nép ma verekedő, tolvaj, rabló,
kása; munkája tehát, illetőleg annak eredménye gyilkos, parázna, magzatelhajtó, gyújtogató, há­
könnyen nem látható, mert titkon van az. Mégis, borgó annyira, hogy egy fiatal pap oda kerülvén,
e munkájával a lelkipásztor több szolgálatot tesz két évi hivataloskodása után elhalt és utolsó
a társadalom külső rendjének, többet az embe­ perceiben szörnyű átok alatt hagyta meg, hogy
riségnek, mint a roppant szervezet minden többi ott el ne temessék.
tagja együtt véve; a lelkipásztor az ő szolgála­ E kettővel szemben, tudok esetet az ellen­
tával biztosabb támasza a rendnek, a társadalmi kező oldalrúl, a hol a hűséges pásztor az ur
békének, mint a rend fegyveres őreinek, száz­ Jézus életadó beszédével kívánatossá tette a tem­
ezer katonáknak szurony-erdője. Nagy mondás, plomkerülő népnek az Ur házát; gyönyörűségessé
de ha megadom hozzá az egyszerű magyarázatot, a kemény beszédet, mit előbb gyűlölt; az ige
természetes igazságnak fog bebizonyulni. És el­ villogó fegyverével tiszteletre tanitá a lelkipásztor
vont fejtegetések helyett, megtörtént esettel pró­ iránt; életével mutogatja és terjeszti az istenes
bálok az állitás homályába bevilágítani. életet, ápolja a belső és ezzel a külső rendet.
Van egy ekklésia, a hol mindössze egy A hitvány szolga és a jó pásztor között
évig volt egy nőtlen pap. Részeges; a papi la­ van a bérért dolgozók túlnyomó nagy többsége,
kás fiatal embereknek, s többnyire a falu söpre­ az ő képükre és hasonlatosságukra alakult se
 266 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 33 szám.

hideg, se meleg nyájjal, melyben nem pusztíta­ lottságával egy vármegye minden zsandárjával
nak nagy bűnök, de nem is virágoznak nagy sem bírna mee. És ez természetesen következik
erények, nagy tettek; hol a mint nincsenek a a nép lelkületéből. A nép ugyanis gyermek, a
pásztornak lelkében magasra v í v ó szenvedelmek, kinek, hogy megérthessen valamit, vele azt ér­
nem folynak le nagy, nehéz vívódások; tusako­ zékeltetni, szeme elé kell állítani. Nós, a pap a
dásai a léleknek nincsenek: a gyülekezet lelki népnek, a tudatlan embernek maga a vallás,
élete is álló viz, melynek mélye föl nem zúdul maga az isten megszemélyesítője, a kit a mi
soha; igaz, hogy rothadt anyagot sem, de gyön­ egyházunkban nem a dogma, hanem maga a
gyöt sem vet a felszínre sohasem. Oh, a hol a nép állít maga elé ilyenül. Ez talán botrányos­
Krisztus evángéliuma át meg átjárta a pásztor nak és egy istentelen ember káromlásának tűnik
lelkét, háborog az, mint a Pálé; vívódik, tusa- fel sokak előtt. Pedig nem az. Ezt egy nagyon
kodik; de vívódása nem maradhat önmagában, vallásos, nagyon istenfélő ember mondja, a ki
megnyilatkozik az ihletett beszédeiben a gyüle­ az istenért magát emésztve, munkál, de a ki ép­
kezet előtt is, és felkorbácsoija azt is; és meg­ pen az isten országa érdekében figyel. Én látom,
lehet, hogy némelyek és eleinte azt mondják hogy a nép előtt sem iskola, sem törvények a
Fesztussal: »Bolondozol te Pál; a nagy bölcses­ templomot és abban a lelkipásztort nem pótol­
ség miatt bolondultál meg!« (Csel. 26. 24.); de hatják, nélkülözhetővé nem teszik; hogy iskolai
a beszéd, a mint naponkint viharozva zug, emészti tanítás, törvények és azok végrehajtó közegeivel
a csontokat, beléeszi magát azokba és a lélekbe, való ői'iztetés nem tartanak olyan fegyelmet,
forrongásba hozza azt, mig egyszer Agrippa mint a lelkipásztor egymaga az ő lelki fegyve­
vallomására kényszeríti: »Közel majd ugyan el­ reivel. Mert a legmüveletlenebb, legkevésbé ta­
hiteted velem, hogy keresztyénné legyek« (Csel. nult nép, mint mondám, magát az istent látja a
26. r. 28.), mig végre a foglyul ejtett lelkek so­ lelkipásztorban és meghallgatja azt, mint ilyet.
kaságát a Krisztus szelíd igájába hajtván, a nagy A műveltebb rész hajlik a pásztor beszédére, is­
isten trónja zsámolyához viszi boldog meghódo­ ten igéjére értelemmel, szives akarattal; az egy­
lásra. szerűbb félelemből, mert e rész még mindig in­
De mit igazolnak hát ezek a lelkipásztorok kább fél istentől, mint minden emberi hatalomtól.
szolgálatára nézve ? Azt, hogy a lelkipásztor hor­ A műveltség nagyon kezdetleges fokán álló
dozza a gyülekezet lelki életét, erkölcsiségét. Az oláh nép megfigyelése tette megingathatatlanná
óriás nagy gyülekezetben nálunk a fennálló rend­ e meggyőződésemet. Hiszen, az a barbár, sokszor
szer miatt nem, mert itt a lelkipásztor egyéni­ az eke szarva mellől elhívott oláh pópa ugyan
sége elmosódik a nagy tömegben, e mellett mennyi világosságot képes árasztani az ő kör­
munkáját megsemmisíti a nagy városok nagyobb nyezetére, holott neki magának is sötétség bo­
műveltsége, melyből a nép alsó rétegeihez csak rong a szellemén. Mégis, népe félő tisztelettel
a civilizált bűnök, undokságok jutnak el. D e ha­ veszi körül és ijesztéseivel hat, mert titokzatos
tározottan igen a kisebb gyülekezetben. Ezek szertartásaival, babonás tetteivel egy felsőbb ha-
feltétlenül megromlanak egy cégéres, bűnös lelki- I talomkint állítja oda magát. Hogy aztán ez a
pásztor alatt: föltétlenül javulnak egy, a lelki- hatalom a nép előtt nevetségesen erőtelennek
pásztorok magasztos tulajdonságaival ékeskedő mutatkozván, az azt megcsuíolja: az nem rontja
lelkipásztor alatt; és maradnak közömbösek a le fönnebbi mondásomat. Hát a fétis-imádó nem
közömbös lelkipásztor mellett. Közömbösek az változtatja-e kunyhójában az ő istenét, tehát
erények, de közömbösek a bűnök iránt is. Úgy, magát az istent naponkint r D e mialatt az egyik
hogy ne tegyen egy lelkipásztor semmi nagy istent erőtelensége miatt haraggal dobja ki há­
dolgot, csak álljon a nép előtt azzal a bibliával, zából, a másikat imádattal viszi be oda uj isten
szájában a Krisztusnak még erőtelenül hangzó gyanánt.
evangéliumával is, mégis többet tesz éppen a Tehát, lelkipásztor nélkül az emberek meg nem
külső rend javára, mintha minden ember háta élhetnek, sem alsóbb, sem magasabb képzettségű
mögött egy szuronyos csendőr áll. Mert, ha p. o. I emberek. És bár az is igaz, hogy éppen a leg­
egy gyülekezetei lelkipásztor nélkül hagynának, hűségesebb, legbuzgóbb pásztornak lehetnek leg­
hogy ne hallja az a templomban az isten nevét, több keserű napjai; ennek vannak legtöbb és
az ő törvényeit: egy évtized múlva annak rom­ legádázabb ellenségei, ezt nem ritkán keresztre
 33- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hurcolják. De hát ez nem egyéb, mint a gonosz­
ság torzsalkodása az igazság ellen; ember eről­
ködése isten ellen, a melyben a Galgotha hegyi
történet, a megfeszített igazság keresztje alatt
mellét verve, megtérő sokasággal újra meg újra
ismétlődnék.
Gondolom, lesznek, a kik a lelkipásztorság
által nyújtott szolgálat értékét gyengíthetni vélik,
először, azzal, hogy rámutatnak hazánkban is a
szociálizmus eszméi által meghódított területeken
szemlélhető jelenségekre: felekezeten kívül állás,
házasságnál, stb. alelkészi szolgálat mellőzése; má­ egyházpénztárának
sodszor, azzal az állítással, hogy a mint az iskolák
szaporodásával terjed a műveltség, éppen ama
jelenségek tanúsítása szerint, az iskolák kiszo­
rítják a társadalom szeretetéből a ielkipásztori
hivatalt, vagy legalább is feleslegessé teszik azt.
A mi az elsőt illeti, annál mindenek előtt
meg kell állapítanunk, hogy azon jelenségek nem
mindenikében istentagadás, egyház-elhagyás, lelki­
pásztori szolgálat megvetése, hanem van éppen
fanatizmus, vallási rajongás, baptizmus, názáréniz-
mus, mely nem érzi magát kielégítve a fennálló
egyházak kegyességi szolgálatával. A mennyiben
pedig csakugyan van istentagadás, stb. arra nézve
mig egyfelől őszintén meg kell mondanunk, hogy
az egyházak és illetőleg a lelkipásztorok későn , pogány lelkek!
ébredtek, nem vették észre, vagy nem tudták
magukat hirtelen feltalálni, miképp álljanak ellen
annak, hogy irodalmi úton, lelket mérgező esz­
mék, hamis műveltség terjesztésével foglalják el
az ő helyüket a lelkekben: addig másfelől biz­
ton hihetjük, hogy részben szórványos, részben
és inkább ideiglenes jelenségek maradnak azok, 1 séges evangyéliuma Örök törvényeinek ?
mivel a világ egy ideig talán el lehet isten nél­
kül, de sokáig, mindigre nem. És ha nem lehet
el isten nélkül, úgy nem lehet el egyház és lel­
kipásztorok nélkül sem.
A mi illeti aztán az iskolai műveltség egye­
dül idvezitő munkáját, erre azt mondom Fel­ mes egyházi törvényeinkkel ellenkezvén, azok iránt való
téve, ha tudnának valaha az államok népeiknek
olyan küi és belterjes műveltséget nyújtani a
tanítással, hogy a mellett a föld kerekségének
összes lakói nem éreznék többé szükségét az
egyhá znak és illetőleg az igehirdetésben nyújtott
magasabb erkölcsi műveltségnek: hát ez az isten
szelíd igájától szabad műveltség nem sokára egy
vértengerbe fulna, melynek hullámai sirva nyal­
dosnák az igaz isten trónjára ültetett bálvány
zsámolyát és a melyből az ember kolduskint,
bünbánattal térne meg istenhez, ha még lehetne
267.
és esengve hívná vissza az ő pásztorait, kiket
elűzött, vallást tevén, hogy azok nélkül az em­
beri társadalom fenn nem állhat.
(Vége következik.)
Pogány határozat
(Vége.)
Lám, lám, áldott Jézus! Minő talajba hullott a
magvetőről mondott felséges példázatod l A polgári há­
zasság életbeléptetésével, az esketésnél elveszett (?) I frt.
stóla, az egyházi esketést igénybe nem vett egyének
és kiskorú gyermekeik halála esetén hogyan terem az
javára: 10, 20, 30, 60, sőt too any-
n yit! Boldog orbaiak !
És mindenek fölött, azt határoztátok, »hogy ha a
keresztelést mulasztja el valaki gyermekére nézve, azt a
gyereket nem tartjátok az egyház tagjának; azzal a
gyerekkel szemben, mint pogánynyal jár el az egyház!«
Én édes Jézusom, de pogány határozat e z ! »Örö­
ködbe, Uram, pogányok jöttének!«
Hogyan ? Hát eltaszitjátok kebletekről, kizárjátok
az egyház kötelékéből azokat, kikről mondá Jézus:
»ilyeneké az istennek országa!«
Bölcs törvényhozók! Hát itt az ártatlan gyermek,
és nem az apa-e a bűnös ? Ha az apa, miért nem sújtja
őt kemény kezetek? Nem, erre nem gondoltatok. A z
ártatlan gyerek a hibás. A zt az iskolában nem fogjátok
vallásos oktatásban részesíteni; nem fogjátok konfirmálni;
nem fogjátok házasságát megáldani, az a gyerek po­
gány, azzal szemben ugyan mik vagytok ti ? Bizony,
És ezt tartjátok ti az »Isten előtt, és az A tya előtt
kedves, és szeplő nélkül való isteni szolgálatnak ?« Ugyan !
Micsoda meghibbanása ez a protestáns, felvilágo­
sodott, szabadon gondolkozó kálvinista pap agyának?
Micsoda lidérc-nyomás ez egy egész egyháznfegye sza­
badon gondolkozni tudó, intelligens közgyűlésének lelke
fölött? Micsoda hamis magyarázata ez a szeretet fel-
Oh, bizony ilyen indítvány nem hangzott el még
protestáns pap ajakáról; ilyen indítványt nem emelt még
határozattá prot. egyházmegyei közgyűlés.
Ezt az indítványt én az indítványozó részéről a
legközönségesebb pásztoralis inprudenciának; az egyház­
megye közgyűlésének azt elfogadó határozatát, egyete­
tiszteletlenségnek; mindkét részről pedig a Krisztus szel­
leme ellen indított olyan harcnak tekintem, mely ellen
fölszólalni, lelkiismeretem parancsolja.
A z eddig elmondottakban, úgy hiszem, kellően iga­
zoltam, hogy annak a pogány indítványnak nincs semmi
pozitív alapja; hogy egy banális nagy mondás az indít­
vány egész indokolása; hogy két üres szó : h a és h a
vállain nyugszik az egész okoskodás; hogy az egész in­
tézkedés nem csak positiv egyházi törvényeinkkel, de maga
a szeretet felséges évangyeliumának tanaival is ellenkezik.
De hát, úgy a sorok között, alattuk, vagy fölöt­
tük, nem kapnánk-e olyas valamit, a. mi, legalább lát­
szólag, azt a pogány indítványt indokolná ?
 268. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A zt tudom, hogy az egyházpolitikai törvények
életbeléptetése után az elker észt eléseknek sokkal nagyobb
tere nyílt, mint volt eddig; azt is tudom, hogy a rever-
szálisok bolonditó csalmatagát bizonyos kertészek jobban
ápolják ma. mint valaha, főleg a vegyes-házasságoknál;
azt is tudom, hogy a vegyes-házasokat, ha a rom. kath.
lelkész esketi, csak a sekrestyében, és nem az oltár előtt,
csak egyszerű, és nem papi díszruhában végzi a lelkész,
stb. De olyan szigorú intézkedést, melynek fundamen­
tumát a tridenti zsinat és pápák rendeletéiben meg nem
találnánk, olyan intézkedéseket én legalább nem láttam
egyik felekezetnél is, sem a róm kath. sem a görög
kath. egyház papi fejedelmei másféle szigorú gondoskodást
nem végeztek híveik között, mint a miket a szent atya
Rómábúl, az ő bibornok kollégiumával megállapított s
az Agliardik segítségével Magyarországon érvényre emelni
igyekezett.
A gör. keletiek pedig a magyar állam eszme ellen
inkább, mint felekezeti érdekek mellett léptek akcióba.
És most, ismételve kérdem, vájjon, ezek is arra
valók-e, hogy híveik között az egy háziasságot, a vallá­
sos szertartások tiszteletét, igénybevételét biztosítanák r
Én^agadom. De, ha megengedném is, hogy arra valók,
csak külső kényszernek tartom, melyek idővel ott is a
protestáns szabad szellemnek készítik elő az érvénye-
süihetést, s a mint ott elítélem a reverzáiisok bolonditó
csalmatagait, nem kevésbé a ti indítványotokban foglalt
muszka-tÖvisetüket. A z Ur szöllőjében az is, ez is kiir­
tandó, és nem ápolandó burján.
Hát, a Krisztusi türelem helyett a középkori tü
relmetlenség fanatizmusa kell, hogy beborítsa lelki vilá­
gunkat ? A z akolba hívás helyett, a kiakolbolitás ? A
Krisztusi irány, a meggyőzés helyett, a megvetés ? A
megbocsátás helyett, a megbüntetés r A szivünkre ölelés
helyett, az eltaszitás ? A megbocsátás helyett, a meg­
büntetés ? A z isten országa felé vezető utak egyengetése
helyett, a botránkozás köveinek hiveink lábai elébe ra-
kása-e a mi tisztünk ? Csak azért, m ert: ha és ha r
Elég. Ne veszekedjünk, hanem inkább vezekeljünk.
Hogy hiveink nem elég egyháziasak, ne keressük ennek
okát az egyházpolitikai törvényekben, hanem tegye kiki
szivére a kezét, s ha odabenn az a kisbiró nem vádol:
haladjon tovább azon az úton, hol »türelemmel, szelíd­
séggel és alázatossággal kell tánitanunk az ellenkező
véleményben« levő híveinket; szeretettel győzni meg
őket a jobbról, és így nevelni a szószékből, az iskolák­
ból olyan híveket magunknak, kiken meglássák az egy*
háziasság, a vallásos szertartások tisztelete, és hogy
kedves kötelességüknek tartsák, vallásos szertartásainkat
igénybe venni. Szóval, az apostol intése szerint: »min­
denestől fogva például adjuk magunkat hiveink előtt a
jó cselekedetekben; a tudományban mutassunk épséget,
méltóságot, és tiszta igét, hogy ha valaki ellene veti
magát: megszégyenüljön, semmi gonoszt nem tudván
ellene felhozni. »Igyekezzünk, isten előtt kedvesek lenni,
és olyan munkások, kik a munkát nem szégyenük; min­
denekben úgy viseljük magunkat, mint Istennek szolgái,
valamit cselekszünk, úgy cselekedjük, mint istennek, és
nem az embereknek előtte cselekednők, nem félelemből,
nem is jutalomért, hanem isten iránti szeretetből.
szám.
íg y fogom én föl a prot. lelkész hivatását, csak
az ilyen szellemtől áthatott törvények irányíthatják min­
den munkásságunkat; de ha ennek a mai kor vallás-
ellenes áramlataival szemben nincs kellő sikere: azért
nem kell a mosdóvizzel a gyereket is kiönteni! Csak
egy mustármagnyi hit a Krisztus eszméinek győzedel-
mébe vetett hitből, és hegyeket mozgathatunk vele; csak
egy szikrája legyen szivünkben a krisztusi szeretet szent
tüzének: világot hódítunk vele, hogy »mások is látván
a mi jó cselekedeteinket, hasonlóképp cselekedjenek és
dicsőítsék a mi mennyei atyánkat.«
Csak a türelem, szelídség, alázatosság; csak a ta­
nítás, meggyőzés ama fegyverek, melyekkel a közöny,
a lágymelegség ellen harcolnunk kell is, lehet is, győ­
zedelmeskedhetünk is; de nem az erőszak, a büntetés!
Eme fegyverekkel elbuknak a zsarnokok; amazokkal
győznek az erőtlenek, mert az Ur az erőtlenekben is
megdicsőitheti a maga erejét, a miért én áldom az Urat
mindörökké.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. július 29.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: Dr. V ályi Gábor, elnök-helyettes, Bartha Lajos,
egyházkerületi közügyigazgató, Becsek Lajos, Kenessey
Béla, és Gyarmathy Miklós, ig. tanácsosok. Maksay
János, számvevő, és Dr. Kádár János, s.-titkár.
A z ülés megnyitása, és az időközökben elnökileg
elintézett ügyekben tett intézkedések jóváhagyó tudomá­
sul vétele után, a következő folyó ügyek nyertek elin­
tézést.
Maksay János, egyházkerületi számvevő aa. egés-
ségi állapotára hivatkozással, három heti szabadságot
kérvén, az részére, aug. 7-ikétől kezdődőleg megadatott.
A z ördög-keresztúri körlelkész aa jelentvén, hogy
a kántor-tanitói állomás üresen léte miatt az összes
kántori teendőket ő végzi, esperesi ajánlat mellett kéri,
hogy az 50 frt. központi kántori fizetés, ez évre, részére
utaltassék ki. Kérése teljesítést nyert.
Főt. püspök aa. ajánlata alapján, a lemondás foly­
tán megüresedett torda-turi körlelkészi állomásra t. Be­
nedek Ferenc, mérai pap aa. neveztetett ki, fölhivatván
uj állomásának mielőbbi elfoglalására.
Főt. püspök aa. már korábban megbízta volt az
udvarhelyi esperes aát azzal, hogy a homoród-szentmár-
toni anyaegyházból, és a hozzátartozó leány, és szór­
vány-egyházakból egy körlelkészség szervezését készítse
elő. Nevezett esperes aa. most megtette erre vonatkozó
részletes előterjesztését, melynek alapján Igazgató-Taná­
csunk a nevezett körielkészségnek -homorod-völgyi«
néven leendő szervezését elhatározta, de az állomás be­
töltését a jövő évre kellett halasztania, minthogy a szük­
séges központi segélynek ez évben leendő kiutalására
nem bir fedezetet.
Bogdán József, o.-ujfalusi körlelkész aa. kérése foly­
tán, jóváhagyta Ig.-Tanácsunk a szcbeni egyházmegye
tanácsának ama határozatát, melylyel nevezett körlel­
készt a 100 frt. belmissziói segély után számított özvegy-
árva-alapi járandóságok fizetése alól, a vonatkozó kon-
venti végzésre való hivatkozással, fölmentette.
Küküllővári egyházközségünk elöljáróságának a
sirlelet értékesítésére vonatkozó ujabbi kérelme, melyben
az Erdélyi Muzeum-Egylet által megajánlott 1200 frtnái
magasabb összeg megadását kéri, áttétetett a nevezett
egyesülethez, megfontolás, és elhatározásának közlése
végett.
A z ördög-keresztúri körlelkészi állás javadalmához
 00- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
tartozott bábud fekvőségek eladása befejeztetvén, a kör­
lelkész kérése, és illetékes esperesének ajánlása folytán,
azok árának kamatjából ez évre 50 frt. és jövőre 100
frt. utazási segély utaltatott ki nevezett körlelkész aának.
Kakasdi egyházközségünk iskolaépitési terve, és
költségvetése, kebli műszaki előadó aa. felülvizsgálata
alapján, jóváhagyást nyert, és az építkezés költségeinek
részben való fedezésére, az egyház központi kezelés alatt
álló regálé-kártalanitási pénzéből 300 frt. kiutaltatott.
Ó.-ujfalusi körlelkészségünknek, a változott viszo­
nyoknak megfelelően módosított dijlevelei, szokásos fenn­
tartással, megerősittettek.
Tárgyalta, továbbá, lg-Tanácsunk a nagy-enyedi
Bethlen-kollégium elöljáróságának ama kérését, hogy a
gyakorló-iskolai tanító országos nyugdijintézeti járulékait
a kerület pénztára fedezze, de nem találta e kérést tel­
jesíthetőnek, minthogy az ilynemű járulékok fedezésére
az intézetet fentartó testület kötelezett.
A nagyenyedi tanítóképezdei igazgatóság előter­
jesztése folytán kiutalta Ig.-Tanácsunk a tanítói pót-tan­
folyam költségeire megszavazott 500 frt. központi se­
gélyt, és egyúttal megállapítván a rendes, és pót-tan-
képesítő vizsgálatok idejét, az azokon leendő élnöklésre
ngs. Csathó János, kollégiumi főgondnok aát kérte föl
Tudomásul vette, és az illetékes elöljárósággá! kö­
zölni határozta lg. Tanácsunk a közokt. miniszter ama
rendelkezését, melylvel a zilahi számtan-fizikai tanszékre,
helyettes-tanárul, Nagy Sándor aa. neveztetett ki.
Ugyancsak tudásul szolgált a zilahi kollégiumi
elöljáróság jelentése arról, hogy az üresen álló tanszé­
kek teendőinek ellátására, ideiglenes h. tanárokul, ez
évre, Fóris Miklós és Dohai Sándor aait alkalmazta.
Mezöcsávási több hívünk az iránti kérését, hogy
az ott üresen álló tanítónői állomásra az óvónői képe­
sítéssel bíró folyamodók is kandidáltassanak, teljesíthető­
nek nem találta lg. Tanácsunk, minthogy a folyamodók
között kellő képesítéssel bíró tanítónő is van.
Tanfelügyelői kérdés alapján kijelentette lg. Taná­
csunk, hogy a fönforgó nyomós indokokra való tekintettel,
nincs kifogása az ellen, hogy a kolozsvári állami polg.
leányiskolánál most betöltés alatt álló s.-tanítónői állásra,
a nem felekezetűnkön levő Pallós Albertné asszony al­
kalmaztassák ; remélve, és elvárva, hogy a legközelebbről
betöltendő egyik állás, szerződésünk értelmében, ref.
vallásu folyamodóval fog betöltetni.
Enyedi kollégiumunk jelentése alapján, tudomásul
vette lg. Tanácsunk, hogy a jövő tanévvel kezdődő cik­
lusra. rektornak, Nagy Lajos aa. és inspektor-professzor­
nak Bartha Zsigmond aa. választatott meg, de egyúttal
kérdést intézett lg. Tanácsunk a kollégium elöljárósá­
gához, hogy miután a theol. akadémia ott megszűnt
nem tartja-e szükségesnek az elöljáróság, most már, az
officiálisok alkalmazása tekintetében is a gimnáziumi
tantervhez alkalmazkodni ?
Veress Marton, m.-vásárhelyi lakos az iránti kéré
sét, hogy fia a mennyiségtanból újra megvizsgáltassák,
teljesíthetőnek nem találta lg. Tanácsunk.
A vallás, és közoktatásügyi minisztérium leirata,
mely szerint Makkai Jenő, kollégiumi zenetanitó, a ta­
nári oszt. nyugdíjintézetébe föl nem vehető, közöltetett
az érdekelt kollégium elöljáróságával.
Házgondnoki előterjesztés folytán, az egyházkerü­
leti közalap Jókai-utcai házánál szükségessé vált javítási
munkálatok végzésére az engedély megadatott.
(Vége következik) r- S-
Hol az igazság?
(Válasz gyanánt iíj. Péter Károlynak.)
Ha dolgozataim bírálása közben reputációm nem
kerül szóba, ha ezt a minden esetre kényes elemet nem
vegyíti vélemény-nyilvánításába censorom, ifj. Péter K á­
269
roly, egy szót sem írnék, hanem latolgatva megjegyzé­
seit, azókat vagy elfogadnám, vagy egyszerűen mellőz­
ném, mint olyanokat, a melyeket nem kell figyelembe
vennem.
Ám, a reputációnak a bírálatba való belevonása
egyenesen kötelességemmé teszi, hogy egy pár szót
szóljak s az ifj. P. K. bírálatával szemben, e Közlöny
tisztelt olvasóinak más bírálók nézeteit is tudomásukra
hozzam, a melyeknek megismerése után elfogulatlanul
ítéljék meg: hol az igazság, reputációm ellen cseleked­
tem-e dolgozataim kiadásával, vagy nem ?
Szövegszerütlenség; egyoldalúság; kellő élettapasz­
talat és alapos emberismeret hiánya ; hibás jeUemfestés,
hibás pszikhologia; selejtes, félszeg theologiai irányzat:
ime, ezek azok a jeliemző tulajdonok, a melyeket ifj.
Péter K. bírálatában elmond; mind olyan, hogy talán
egy is elegendő ahhoz, hogy reputációját csakugyan
tönkre tegye vele valaki.
De, hát más censoraim is így vélekedtek ? Mások
szerint is sokkal helyesebben cselekedtem volna-e reputá­
cióm érdekében, ha gyarló ifjúkori kísérleteimet elzárom
a nyilvánosság fürkésző szemei elől ?
Hadd, bizonyítsanak e tekintetben többi bírálóim.
A »Prot. Egyh. és Isk. Lap<-bán, az ez évi 6-ik
számban, Révész Kálmán, kassai ev. ref. lelkész, volt
pápai gyakorlati theol. tanár, bírálta dolgozataimat s
bírálatában jelzi, hogy gyakorlati dolgozataim is felül
állanak e szakbeli irodalmunk átlagos színvonalán, majd
ezt r.z általános jellemzést adja: »Prédikációit valódi
evángéiiumi szellem, erős hit, szövegszerüség, logikus,
világos és egyszerű előadás jellemzik. Nem szónoki for­
dulatokkal, nem költői képekkel, sem szóvirágokkal, de
az evángélium és meggyőződés erejével akar hatni és
bizonyára utat is talál lélekhez, szívhez egyiránt«. E
jellemzés után, egész természetesen, ajánlja R. K. a dol­
gozatokat, mint melyeknek »szelleme és iránya, kere­
setlen egyszerűsége és világossága teljes mértékben
megérdemlik, hogy mentői több lelkésztársunk megsze­
rezze és megismerje azokat«.
A »Debreceni Prot. Lap«-bán Csiky Lajos, a deb­
receni ev. ref. theol. akadémia gyakorlati theol. tanára
mondott véleményt dolgozataimról az ez évi 4-ik szám­
ban, s a többek közt ezt a nyilatkozatot teszi: ez e g y ­
házi beszédekben »rendkívül kellemesen hatnak a szö­
vegszerüség, a találó dispoziciók s a mit föltétl^dicsé­
rettel kell kiemelnünk a tiszta, a hamisítatlan evan-
gyéliumi szellem. Nem mondjuk, hogy ezen egyházi be­
szédek, melyeknek gondolatai hol fenn csaponganak a
i magasban, hol nagyon is mélyen járnak a titkok tit-
! kainak mélyen, nem mondjuk, hogy alkalmasok volná­
nak bármely gyülekezet előtt való elmondásra. . . de azt
igen nyugodt lélekkel merjük állítani, hogy érdemesek
i mindezen egyházi beszédek arra, hogy lelkészeink gon-
. dolatokat merítsenek belőlük, avagy némi átdolgozással
I el is mondják azokat«. Csiky Lajos is, mint R. K. sze­
lle tt e l és rokonszenvvel ajánlja e müvet a lelkészeknek.
A »Dunántúli Prot. Lap» ez évi 6-ik s/ámában
Babay Kálmán, gyakorló-lelkesz, mondott véleményt, a
melynek eleje igy hangzik: »áttanulmányozva (Tüdős)
I könyvét, úgy találtam, hogy hitvallása a legtisztább
I bibliai, igazi protestáns, nagy tudása és bő látköre nem
. szédítik újítások felé, Pál apostol szellemében fejtegeti
| a hit igazságait, a kit, úgy látszik, példányképül tűzött
1 maga elé. S ha bár jelen munkája, kevés kivétellel, a
| gyakorló lelkészet terén is egy teljesen kezdő, ifjú elme
I szülötte, még sem találtam benne sehol a kezdettel és
ifjú korral együtt járó szóvirágos előadást, mely nagy
hangon semmit sem mond, mindent átölelni akarva, na­
gyon keveset fog. És ez által munkáját, mint általáno­
san használhatót, jó lélekkel merem ajánlani társaimnak.
Ne keressük benne Papp Károly pedáns intelligenciáját,
darabjai nem szalonba öltöztetett szónoki remekek, de
 270. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 33. szám.

köznép előtt nagyobb sikerrel használhatók, mint amaz,
a kathedrai szónoklatok mesteri darabjai«. A részletes
ismertetés folyamán a 4-ik bevezetése ellen van kifo­
gása; a 8-ik beszédnek a felosztását nem helyesli, a
többiekben nem botránkozik meg, hanem az ismerte­
tést ezekkel fejezi be: »Valamennyi beszéd rövid, tö­
mör, érthető, világos, igazi népies, nem bombásztikus,
nem cikornyás, a gyakorló lelkész által mind elmond­
ható, ezt pedig alig egy-két ily irányú munkáról állít­
hatni. A ki a munkát megveszi és szerzője után a látat­
lanban ítél, az csalódni fog, mert valami nagyot, rend­
kívülit vár. És kap egyszerűt, de éppen az egyszerű­
ségnél fogva lesz a csalódás kellemes, mert kapott hasz­
nálhatót«.
A z »Evangélikus Egyházi Szemle« ez évi i-ső
számában r. jegy alatt bírálták meg e dolgozatokat, s
a bírálat végén a legmelegebb ajánlattal van a lelkészek
figyelmébe ajánlva.
A »Sárospataki Lapok «-bán maga a szerkesztő,
Radácsi György, irt a múlt évi utolsó számban s ki­
fogásai után is szívesen ajánlja a munkát, ha másoknak
nem, hát legalább azoknak, a kik az »ifjú szerző sze­
mélyisége iránt méltán érdeklődnek«.
Hol van már most az igazság: kérdezem a repu­
táció érdekében. Rábízom az »Erdélyi Protestáns K öz­
löny« t. olvasóinak a lelkére a kérdésre adandó felele­
tet. De éppen a reputáció tette kötelességemmé a fön-
nebbiek közlését annyival is inkább, mivel vannak Er­
délyben is ismerőseim, s mert, mint tanárnak, több
hallgatóm kerül ki, a kik Erdélyben lesznek hivatva
munkálkodni azon a téren, a melyre vonatkoznak dol­
gozataim. Ebből a szempontbúi bizonyára megengedhető
reputációm védelmezése.
Csak egy pár szót mégl
Igen kiváncsivá tett bírálóm theologiai irányza­
tomra nézve, midőn azt rationalis supranaturálizmusnak
nevezte. Ugyan a rationálizmusnak melyik faját ismerte
föl ? A z úgynevezett vulgárist, vagy pedig a magasab­
bat ? S a supranaturálizmusnak talán ahhoz az irány­
zatához számit, a melyet Schwarz Károly szégyenkező -
nek s szemérmesnek nevez?
Józan kálvinista vagyok, semmi más.
Bírálóm különösen Láng Henrikre hivatkozott. A
szabadelvüségnek ezt a kiváló képviselőjét én is épp
úgy becsülöm, mint bírálóm. Ám, éppen Lángnak egyik
beszédére vonatkozik az, a mit elmondok. Miskolcon
egyik volt káplán elődöm, esztendő végén, Lángnak a
beszédei közül mondta el azt, a mely éppen alkalom­
szerű volt. Mondhatom, hogy kitűnő szónok hírében áll,
a ki ezt tette s mi történt ? A miskolci intelligens kö­
zönség szót emelt a papoknál, hogy minek engednek a
tiszteletes. urnák olyan beszédet elmondani, a melyet
nem élvezhetnek ?
Ezek után, szívesen kérem e becses lapok mélyen
tisztelt olvasóit, hogy reputációm szempontjából alkos­
sák meg azt a véleményt, a melyet az elmondottakból
jónak látnak rám nézve.
Sárospatak, 1S97. au&* *5-
Dr- T ü d ő s István-

T Á R C A .
Újjászületés. sírunk, jajveszékelünk Máriával. Ha szőr-ruhába öltözünk,
A János szerinti evangyelium 3-ik részének 4— 7. ver­ vadmézet eszünk, meztelen lábakkal járunk, és kiáltjuk úton-
sében ezeket olvassuk: utfélen: Uram, uram. És készen volt a bucsujárás, az olvasó,
»Monda Krisztusnak Nikodémus Mimódon születtet- a gyónás, a reggel-estve való misézés, az áhitatoskodásnak
hetik az ember, a ki vén? Nemde, bemehet-e az ő anyjá­ ama formája, mely megszégyeníthetné a jezsuitákat, és a
nak méhébe másodszor, hogy születtessék ?« mely egykor teremtette az oszlop-szenteket, s fájdalom, ma
Felele Jézus: »Bizony, bizony mondom néked: ha is állít elő vallásos örjöngőket azok közü), kik sem szeretni,
valaki nem szüieténdik víztől, és szentiélektől, nem mehet sem gyűlölni nem tudnak, csak meddők testben és lélekben,
be az istennek országába.« s prédikálják az újjászületést, holott ők meg vannak halva,
»A mi született testtől, test az, és a mi született lé­ ám, de szivükben, vagy pruszlikjuk zsebében hordozzák az

lektől, lélek az.« evangyeliumot. Undorító. Meggyalázása a keresztyénségnek.

»Ne csodáljad, ha azt mondám néked: szükség nék- Én is tudok egy ujjászületési históriát. Elmondom.
tek, újonnan születetnetek.« Kérlek, hallgassátok meg.

Milyen felséges kép. Ez a Nikodemus, az ő veleszü­

letett, és a nevelés által soha ki nem pótolt együgyüségé- Sokan vannak még Kolozsvárit, a kik ismerték, a kik
b e n ; és mellette Jézus Krisztus, a Megváltó, az ő istenien még emlékeznek néhai Pap Józsefre, az egyszerű polgár­
eszményi magasztosságában, mely lehozza az eget a földre, emberre. az én apósomra. Nem kért soha senkitől semmit.
és megszenteli az életet az ő belső becse, tartalma által. Kevésre volt szüksége, és azt meg tudta szerezni becsületes
Hogyan születhetik újjá, a ki vén ? Nagy kérdés. munkájával. Még életének legutolsó felében is erősen meg­
És e nagy kérdés felett támadt harc, háború, vesze­ neheztelt azokra, kik igy szólították meg, hogy »Tekintetes
kedés, riadalom azok között a férfiak között, kik nyomába ur.« Elég volt neki, hogy »Pap József uram.
léptek a farizeusoknak, az Írástudóknak, kik szemforgatás­ Sok gyermeke volt. De nem maradt meg csak kettő.
sal prédikálták az igét, és prédikálják ma is nem kevesebb Az én első feleségem, és egy fiú, János, titkár az állami
álszenteskedéssel. És megteremtették az újjászületés dogmáját. számszéknél.
Abból az igazságból, hogy kétszer kettő négy csinál­ 1871. decemberben meghalt a felesége. 1872. január­
tak egy borzasztó titkot, melyet együgyü emberi észszel soha ban meghalt a leánya, az én soha eléggé meg nem sirat­
megérteni, ne lehessen. A diót nem törték meg, hogy édes ható feleségem. János Budapesten hivataloskodott. Egyedül
belét élvezze a halandó, de körülvették vaspántokkal, hogy maradt. Az én parányi két kis gyermekemben, únokáiban
hozzáférhetetlen legyen. gyönyörködött néha, olykor, minden nap. De ez a gyönyör
Újjászületni! Dehogy is lehet másképpen, mondták, őtet is, az elhagyottat, megölte. 1873-ban meghalt ő is. A
csak ha hamut hintünk a fejünkre. Ha minden pillanatban részvét igen élénken nyilvánult halála felett, nem csak azért,
ajkainkon hordozzuk a Jézus Krisztus nevét. Ha sóhajtunk, mert sokan, általánosan tisztelték, szerették az öreget, ha­
 33- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 271.

nem mert mindenki meghatva állott ama szomorú látvány Az én embereim látható meghatottsággal Ígérték, hogy
előtt, hogy egy család kiirtatott az élők sorából. A fia, 1874. jan. i-é n eleget tesznek tartozásuknak. Eleget is tet­
János, Budapesten élvén, kevesebben ismerték, és ő is sokat tek, kivéve, egy K nevű polgár-embert, ki 200 forint­
betegeskedett. tal tartozott. Ez a jó ember felém se jött, mig a harmadik
Eltemettük az öreget őszinte, igaz meghatottsággal. hónapban magamhoz nem hivattam, és n*m figyelmeztettem,
Átéltük azt is, a mi azután következett. Kiszállottak a tör­ hogy ígéretét nem váltotta be.
vény emberei. Kérdeztek, puhatoltak, jegyeztek, jegyzőköny­ — Nehéz volt a sorom, esperes ur. Engedjen meg,
veket vettek fel, a törvényszék tárgyalt, és a hagyaték után hogy nem fizethettem. Ha az isten éltet, az Antal-napi vá­
követelt illetéket kifizettük. Az egyetlen fiú, János, és az én sárkor én is helyt állok szavamnak.
gyermekeim voltak az örökösök, ám, mi nem állottunk be — Becsületére mondja, K uram.
osztozó atyafiaknak: nem vesztünk össze, nem perlekedtünk, — Becsületemre; és addig is kamatot fizetek.
kölcsönösen megelégedtünk azzal a kevéssel, a mi részünkbe — Nekem kamatot ne fizessen, K uram. Fizesse
ju tott; legszebb örökségnek tartván azt a becsülést, a mely meg azt a nehány forintot, és éljünk jó békességben.
ma is ott virraszt az öregek egyszerű sirboltja felett, a Kis- Ezzel eltávozott, és úgy néztem, hogy nem valami
mezőben. barátságos indulattal, mert az ajtómat valamivel hangosab­
*
ban húzta be maga után, mint a mennyire egyáltalában
Egy néhány nap múlva, sógorom azzal a hiradással,
szükség lett volna.
jött hozzám, hogy lim lom papírdarabokra és kalendárium-
A június elején esni szokott Antal-napi vásár, sőt jú­
lapokra feljegyezve találta, hogy az öreg idevaló gazda­
lius is régen elmúlt már, midőn augusztusban eszembe jutott,
embereknek, polgároknak egy pár ezer forintnyi kölcsönt
hogy K uram nem tartotta meg ígéretét.
adott, és kérdezte: tudóké valamit azokról, és hogy mi
Elküldtem egy bizodalmas emberemet kétszer-három-
volna a teendő?
szor hozzá, hogy fáradna el hozzám. Negyedszeri hívásomra
Nó hát, nálam egészen jó helyen kérdezősködött. N á­
csakugyan bekopogtatott, és nem igen látszván rajta, hogy
lam, a ki a vagyont, és pénzt mindenkor annyira becsül­
tem, a mennyi tisztességet szerzett a szellemnek. Annyit fizetni akar, minden bevezetés nélkül igy szólottám hozzá:
— Kedves K uram, maga akkor, meg akkor azt
tudtam, hogy az apósom, Pap József, előbbrevalónak tar­
totta a tisztességes munkát a börzénél, és ha volt egy né­ Ígérte, hogy tartozását lefizeti. Ezt az ígéretét becsületével

hány forintja, azzal soha sem uzsoráskodott. Azt ajánlottam is megerősítette. De maga előtt Ígéret, és becsület, úgy lát­

hát, sőt kértem a sógoromat, hogy kérdezze meg az illetők- szik, semmi. Nem fizetett. Már most, ha én magát bepere­

tű l: tartoznak-e emez összegekkel r Ha tartoznak, jó *, ha lem, a költségeken kívül, magának elekzekválják a bútorát,

nem tartoznak, az még jo b b : és ezzel el lesz intézve ez a szerszámait, tán a házát. Koldus lesz azért a néhány forintért.

ránk nézve most már egészen közönyös dolog. Azután, eljön a templomba, a hol éppen én togok prédi­

Sógorom helyeselte és elfogadva ajánlatomat, egy­ kálni az irgalomról, a szeretetrol, a könyörületességrűl és

szerre hivatott magához tizenöt-húsz embert, hogy ezt a maga elfeledkezve arról, hogy maga a hibás, azt fogja mon­
dani: huncut ez a pap, mert egyebet prédikál, mint a mit
kérdést intézze hozzájuk »Mondják meg őszintén: vettek-e
cselekszik; és lesz a templom nem a menyország kapuja,
maguk* kölcsönt az édes apámtól? Tartoznak-e ezekkel az
összegekkel ? Miután én nem lakom Kolozsvárit, hajlandók-e hanem valóságos gyehenna; és istennek törvénye, istennek
országa, istennek dicsősége megcsufoltatik. Ezt én í e m aka­
.ezekről elismervényt, kötlevelet adni, és bizonyos meghatá­
rom, és nem akarja a jó isten sem. Azért hivattam ide,
rozott időben fizetni ? Itt kényszer nincs; ki-ki lelkiismerete
..szerint nyilatkozhatik. hogy tudtára adjam, hogy nekem nem tartozik. Az isten

És az a sok ember egy szivvel-lélekkel felelte: »Tar­ áldja meg.

Ezzel a kötlevelét szétszakítottam, és a lehető barát­
tozunk, uram. Áldja meg az Isten Pap József uramat még
ságosan elbocsátottam.
elhaló poraiban is. Adunk is kötlevelet, vagy kifizetjük azon­
nal, vagy ekkor, vagy akkor, mert sok jót tett a szegények­ Minden kérkedés, hivalkodás nélkül bevallom isten,
és emberek előtt, hogy e cselekedet után olyan jól érez­
kel. a szükölködőkkel; hálátlanok lenni, nem akarunk.«
Ezzel el volt igazítva a dolognak ez az ága is, és tem magamat. Az az eleven szén, melyet oda gyűjtöttem

pedig azzal a jóleső megnyugvással, hogy az öreg pihenhet az én emberem fejére, jótékony, ragyogó napsugár volt az

csöndesen, mert az élők áldják emlékezetét. én lelkiismeretemre. De, rá nem gondoltam többet.
E gy hónap múlva, K. uram hívatlanul meglátogatott
Ezeknek a kötvényeknek fele az én gyermekeimnek és igy szólott:
jutván, most már az én adósaimat külön is magamhoz kér­ — Esperes ur, soha még úgy ember nem szólott a
tem, és igy szólottám hozzájuk : szivemhez, mint a tiszteletes ur a minap. Azóta nem volt
— Kedves atyámfiai! Pap és hívei között elképzel­ nyugodalmam. Háborogtam. Éreztem, hogy az isten előtt
hetetlen egy olyan viszony, mint a minő szokott lenni a állok, kinek színe elébe ment néhai Pap József uram, ki
társadalmi, a világi életben a kölcsön-adó és a kamatozó fél iránt háládatlan voltam. Eljöttem. Itt van a 200 forint.
közt. Mi tartozunk egymásnak bizalommal, ragaszkodással, Bocsásson meg nekem. Nem vagyok én rósz ember.
szeretettel. Tartozunk, épitni istennek országát, munkálkodni És attól a perctől fogva, K . uram mindig a temp­
lelkünk idvességét békességben. A pénz a háborúságok for­ lomban volt mind haláláig. Én temettem el, mint újjá­
rása. Ne tartozzunk mi egymásnak pénzzel. Maguk elismer­ s z ü l e t e t t embert
ték, hogy tartoztak néhai Pap Józsefnek: hát, fizessék ki De az ő újjászületése nem szemforgatások által tör­
unokáinak és legyünk jó emberek. tént, nem siránkozó nyavalyáskodásbúl állott ajtaja felibe
 272 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nem irt fel bibliai lokusokat szemfényvesztés okáért: ő újjá­
született az élet cselekedetei által, mert ezek alkotják isten
országának fundamentomát, és nem a törvénynek holt betűi,
melyeket a farizeusok ruhájukra felvairva viseltek.
Őrizkedjetek a hamis prófétáktól, hogy újjászülethes­
setek lélekben. S zá sz Gerő-
Különfélék.
= «Egy könyv “ cim alatt hat és fél íves fű­
zet jelent meg a napokban a kolozsvári evangeliom szerint
reformált egyházközség adófizető tagjai számára a képvise­
leti közgyűlés és presbitérium megbízásából. A terjedelmes
füzet célja, hogy minden egyházi adót fizető tagja az egy­
háznak tájékozva legyen a maga tartozásáról, egyszersmind
ellenőrizhesse az egyház minden tagját, hogy vájjon min­
denki anyagi tehetségéhez mérten járul e az egyház szük­
ségeinek fedezéséhez, és mindenek felett, hogy minden igaz
kálvinista merítsen lelkesedést, igaz buzgóságot, támogatni
a felvilágosodás, a szabadság egyházát. Ez, úgy szólván, hi­
vatalos részt, megelőzi egy más nyolc ives rész, mely val­
lásos, egyházi, erkölcsi és társadalmi tartalommal a hívek
érzületére kivan hatni jótékonyan, felvilágositólag. Ebből a
részből vesszük át lapunk szerkesztőjének egy népies é l e t ­
kép minden vonatkozás nélkül a mai » f u t k á r o z ó
evangélistákra«, és szörnyűségesen, folytonosan, de
mindig nevetséges » i m á d k o z ó s z e n t e k r e . « Valeat,
quantum valere potest.
= Bukovinában fekvő andrásfalvi egyházunk
hívei »£ s cl ő s z ó z a t o t « bocsátottak ki egyházkerületünk
áldozni kész és képes minden tagjához, kérve, hogy sege­
delmükre siessenek. Megható szavakban írják le sorsukat,
mely még nehezebbé vált azóta, hogy megtörtént 1883— 84-
ben a haza-telepités. Az ott maradt Ötvenhat család, mint­
egy háromszáznegyven taggal az életben maradhatás nehéz
tusájái vivja. tániorithatatianul ragaszkodva magyar voltához
és kálvinista vallásához. Az lg. Tanács meleg szavakban
ajanlja e segedelmezést a buzgók figyelmébe, és midőn mi
is felemeljük szavunkat, úgy véljük, hogy nem csak humá­
nus, de hazafias dolgot cselekszünk, és e kettő nevében szól­
ván, a mi szegény, de áldozatra kész egyházkerületünk sietni
fog, segitni azokon, kik a mi vérünkből való vér, és a mi
hitünknek cselédei.
= Maksai ev. ref. paptársunk, Jancsó Ferenc, j egy példányt pedig, a mely ingyenes, az eg) házmegye levél­
életének 69-ik, papságának 42-ik évében, folyó hó io-én
meghalt. A szeretetet prédikálta életében, a szeretetet hagyva j
Övéinek örökségül, és a jók szeretete fogja megőrizni emié- \
két. Özvegyének, gyermekeinek, unokáinak, rokonainak fáj- j
dalmát enyhítse mindnyájunk Őszinte részvéte.
== Müleniumi alapítvány. Nyárád-Szt.-Anna köz­
ség székely lakói negyven (40) hold közbirtokossági erdőt
adományoztak a helybeli ev. ref. egyháznak kepeváltási cé­
lokra, mely adományukkal örök időkre biztosították azon
helyen a ref. egyházközség fennállását és virágzását. E tett
önmagát dicséri, és nem szorul arra, hogy mi zengjünk
dics-himnuszt részére. Midőn megragadjuk az alkalmat, hogy
a nyilvánosság terén is elismerésünket fejezzük ki Nyárád-
Szt.-Anna derék székely lakóinak, kik helyes érzékkel ta-
lálták meg azon utat, melyen hazájuk és egyházuk szamára
maradandó alkotással jelölték meg a második ezer év kez­
detét, csak azon véleményünknek adunk kifejezést, hogy
alapitó levelük egy oly nemes levél, mely teljesen egy ér­
tékű a királyok által egyeseknek és egész községeknek is
régebb adományoztatni szokott nemes levelekkel.
= »Paedagogiai értekezések« cimü, 240 lapra
terjedő s a népoktatási ügyet 30 értekezésben minden ol-
dalrúl kimutatni hivatott munkára, mely már nyomdai mun­
kálat aiatt van, szerző még szeptember 10-ig előfizetéseket
elfogad. Az eddigi összes kultuszminiszterek hivatalos működé­
sének méltatása is e könyvben van foglalva. Függelék címen
pedig számtalan sok, tanítóknak lépten-nyomon szükséges
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
33. szám.
hivatalos ügyi kérdést fejt meg. Tanítóknak n.élkülözhetlen,
iskolai könyvtáraknak pedig mulhatlanul szükséges e mű
egyiránt. A könyv ára 1 frt. Az előfizetési pénzek Bartók
László, iró nevére, Maros-Vásárhely (kir. tanfelügyelőség)
küldendők.
= Elszámolás és hálás köszönet. A széki egy­
házmegyébe kebelezett alsó-ilosvai ev. ref. egyházközség
folyó év julius 25-én mélt. Barcsay Tamás ur védnöksége
alatt temploma fedésére tombolával egybekötött táncvigal­
mat rendezett, mely alkalommal felülfizettek, illetve, jegyei­
ket megváltották : Ngs. Fejérvári Károly, orsz. gyűlési kép­
viselő 100 frt. mélt. Barcsay Tamás 19 frt. ngos. Ilye
Adrienné 5 irt. ngs. Ilye Jenő 3 frt. Orbán Ilona 3 frr.
Aibisi Géza, Hátesz Flórián, Füstös Sándor, Pécsi Lajos,
Újvári Károly 2— 2 frt. Aibisi Ákos, Boros Árpád, Sófalvi
Károly 1 — 1 frt. Peres Károly 50 kr. Izsák Ábrahám, id.
Izsák Ábrahám, Kappel Smil 3 3 — 33 kr. X. y. 30 kr. Ösz-
szesen 144 frt. 80 kr. Tombolából begyült 6 frt. 40 kr.
összes bevétel volt 17 1 frt. 20 kr. kiadás 37 frt. 90 kr.
maradt a jelzett célra tiszta jövedelem 133 frt. 30 kr. F o ­
gadják a mélyen tisztelt felülfizetők, illetve, jegyeiket meg­
váltók és szives megjelenők magam és egyházam nevében
soha el nem múló hálámat és köszönetemet Alsó-Iiosva,
1897. aug. 9 'én. N e m e s F e r e n c , ev. ref. lelkész.
Hivatalos rész.
3416— 1S97. KÖRLEVÉL,
1
valamennyi egyházmegye nagytiszteletű Esperesének, püs­
pöki vizsgálat alatti egyház főtiszt. Tanácsának s a
ref. kollégiumok Elöljáróságának.
A folyó 1S97. évi junius hó 10 — 13 napjain tartott
egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvei elkészülvén, értesít­
jük érdekelt Cmiet, hogy abból: 1 Vajda-hunyadi egyház­
megyénk 24 péld. 2) Gyula fehérvári 13. 3) Nagy-enyedi
32. 4) Kolozsvári 4. 5) K.-kalotai 3 7. 6) Sz. szolnoki 63.
7) Deési 26. 8) Széki 38 9) N.-sajói 13. 10) Görgényi 34.
11) Marosi 64. 12) Küküllői 36. 13) Nagy szebeni 15.
14) Udvarhelyi 51. 15) Erdővidéki 14. 16) Sepsi 37. 17)
Orbai 12. 18) Kézdi 14. 19) Romániai 2. 20) kilenc püs­
pöki vizsg. alatti egyháznak r— r p. 21) hat kollégiumnak
1 — 1, a nagy-enyedinek 2 péld. küldetett.
| ílsperes atyánkfiáit felhívjuk, hogy a küldött jegyző­
könyvekből i — I példányt minden anyaegyháznak kiadni,
tárába helyezni szíveskedjenek.
A jegyzőkönyvek ára megállapítva még lévén,
az iránt a közelebbről szétküldendő konventi jegyzőkönyvek
árának megállapításakor egyszerre fogunk intézkedni.
S
Kolozsvárit, 1897. aug. 9.
Parádi Kálmán, I)r. Vályí Gábor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
3460- 1S97. K ÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. kollégium méltóságos t. Elöl­
j járóságának.
j
Tudomás, és miheztartás végett tudatjuk, hogy a
j
vallás és közoktatásügyi raagy. kir. miniszter ur, az 1883.
!
évi X X X t.-cikk 46. £-aban gyökerező jogából kifolyólag,
•
a kolozsvári, maros vásárhelyi, nagyenvedi, székelyudvarhelyi
és zilahi főgimnáziumokhoz K u n c E l e k , kolozsvári tan­
kerületi főigazgatót; a sepsi-szentgyorgyi és szászvárosi fő­
gimnáziumokhoz pedig E l i s c h e r J ó z s e f , nagy-szebeni
tankerületi főigazgatót küldötte ki az 1S 9 7— 98. tanévre,
mint megbízottjait, a végből, hogy a nevezett intézeteket
meglátogassák, az állami főfelügyeletet nevében gyakorolják,
s tapasztalataikról 'hozzá jelentést tegyenek.
Kélozsvártt, 1S97. augusztus 12-én.
Paradi Kálmán, Dr. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
inUUMIimilllMIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIMIIIIIIIIIIII!!

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Augusztus 26. 34. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

talma? Keserűség és bánat. Az igavonó isten­

A lelkipásztorságról.
adta szegény nép roskadozva az állam és pol­
(Utolsó közlemény.)
gári községek fentartása terhei alatt, egyházának
11.
alig adhat már; tehát a lelkipásztorok jutalma
(A lelkipásztorok tényleges szolgálata és azzal szemben a
jutalom.) az egyháztól csekély; a mi van, az is alig hasz­
(Folytatás, és vége.) nálható, biztosra pedig soha nem vehető; és a
KözelebbrűI mi magyar protestáns, illetőleg mi bejön, annak is egy részét maga a lelkipász­
itt Erdélyben levő kálvinista lelkipásztorok vagyunk tor keserűséggel maga hajtja, vagy hajtatja fel.
alapjai a magyar állameszmének, nyelvnek, nem­ Irgalmas isten! A mai világban kepéből 200— 250
zetiségünknek is, a mely téren szószéki igehirdeté­ forint összes évi bevétel egy intelligens család­
sünkkel versenyeznek ugyan az iskolák, de leg­ nak a fentartására!
alább ma még annyit nem tehetnek azon külső De ha legalább ez anyagiak mellé pótolna
oknál fogva, mely szerint a nép inkább érzi valamit elismerésben, mint erkölcsi jutalomban,
szükségét a templomnak, mint az iskolának és az a társadalom, a melynek a fennállására éppen
inkább fölkeresi azt, mint ezt. De, hogy milyen a lelkipásztor tesz legtöbbet. Ettől mi a jutalom ?
szolgálatot tettek e részben a lelkipásztorok a Kicsinylés, szánó mosoly, az a felfogás, annak
múltban, ezt bizonyítja negative a Mezőség és nyilván hirdetése, még nem csak éppen a nyers
más vidékek sok helyen eloláhosodott magyar tömegtől, hogy a pap is szolga, némelyik szá­
népe, kik pásztor nem létében széledtek ki a jában cseléd, a kit mi tartunk; olyan mellőzés,
magyarságból. elnyomás, hogy egy lelkipásztor a legkiválóbb
Ezen szolgálatokat a külső társadalomnak, szellemi és erkölcsi tulajdonságokkal, a legkét-
a polgári rendnek teszik a lelkipásztorok az ő ségbeesettebb erőfeszítéssel nem tud magának a
egyházi hivatalukban teljesített munkálkodásuk- ! társadalomban annyi helyet, figyelmet, befolyást
kai. H ogy aztán munkálkodásukkal magának az kierőszakolni, ha szegény, mint a mennyit egy
egyháznak oltárára milyen áldozatot hoznak, arra bocskoros parasztból lett tekintetes ur címeres
nézve emlékezetbe hozom Zelenka, luth. püspök­ ökreinek önkényt megad a társadalom.
nek az 1891. évi zsinathoz benyújtott »Igény­ És az állam? Hát az, vájjon nem méltá­
telen javaslat «-át, mely erre vonatkozólag (nem nyolja, nem jutalmazza, helyesebben: nem segiti-e
tudom, szó szerint idézni, nem lévén kezem közt az ő leghívebb napszámosait az ő javára is vég­
a munka) azt mondja, hogy kötelességét telie- zett munka sikeresebb végrehajtásában? Az ál­
sitő lelkipásztor több áldozatot hoz a közboldogság lam, az bizonyos alkalmakkor, a legújabb időben
oltárára, mint az ezereket áldozó nagy gazdagok, kezdi mondogatni, hogy átérti a lelkészek szol­
mert ő az evangyeliomi szegény özvegyhez ha­ gálatának az értékét; biztat és igér; az egyhá­
sonlóan, mindenét oda adja, nemcsak, hanem egye­ zak pedig várnak, mindig csak várnak.
nesen önmagát égeti meg égő áldozat gyanánt
ni.
az emberiség boldogsága oltárán. Ezt a külső (A következmények.)
világbúi valók nem igen hinnék, de a lelkipász­ E pontnál hadd számoljak Je először a jö­
torok közül sokan érzik. vővel, csak röviden, csak rámutatva arra a ve­
Most, e társadalmi, nemzeti és egyházi nagy- szélyre, a mi nem a lelkipásztorokat, hanem ép­
fontosságú szolgálatokért mi a lelkipásztorok ju­ pen ezek elfogyatkozása miatt, az anyaszentegy-
 274 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 34 szám.

házat és hazánkat fenyegeti. E tekintetben igen ha munkaközben esik baj, vagy akkor látni meg,
szomorú kilátásaink vannak. Nagyon megfogyott amikor indulunk a munkára — hátramaradás, kár«.
a lelkipásztori hivatalra lépők száma; ez a je ­ Egyszóval, úgy látom, egy gazda ember úgy áll
lenség feljogosít a legnagyobb aggodalmakra. A szemben az időjárással és a gazdaság más kö­
magyarországi öt ev. ref. theol. intézetben ösz- rülményeivel, mint egy diplomata az ő ellenfelei­
szesen nincs annyi theologus, mint ezelőtt tiz- vel, vagy hadvezér ellenségével, tehát folytono­
tizenöt évvel egyetlen népesebb intézetben volt. san olyan felvont, éber figyelemmel kell lennie,
Hiszem, hogy már ma is áll egyház üresen, lelki- mert különben rászedik. Vagyis, a gazdaság egész
pásztor nélkül. Annyit tudva tudok, hogy ezelőtt embert kíván. Ezt teszi az is, a mit nekem mos­
pár évvel egyházmegyénk egyik ekklésiájában tanában egy jó gazda paptársam mondott: »Mig
talán másodszori, vagy harmadszori hirdetésre ezeket a könyveket itt (már t. i. az enyéimet)
akadt egyetlen vállalkozó szellemű fiatal ember. por nem lepi, mindig szegény ember leszel!«
Hova vezet ez? Mit teszünk, ha majd a Igaza van. A lelkipásztor a mi viszonyaink közt
szegény és éppen az eloláhosodásnak kitett ek- csak úgy élhet meg, ha egyúttal földmi vés is
klésiák rendre pásztor nélkül maradnak? Avagy, lesz. Mivel pedig a legtöbb helyen nem sok van,
ha a lelkipásztorok intelligenciájának színvonala a miben gazdálkodhatik: a lelkipásztornak mel­
kezdene mind mélyebbre sülyedni azon termé­ lékhivatalok után is látnia kell. így egyik vállal
szetes oknál fogva, hogy földiekben nyomorúsá­ tanítóságot, másik postamester, harmadik haszon­
gos volta miatt a lelkészi pályára majd csak bérlő, stb. Mert élni kell, és mindnyájunknak első
éppen olyan fiatal emberek lépnek, a kik sze­ kötelességünk családunk, árván maradható csa­
génységük miatt más pályát nem tudnak végezni ? ládunk lehető biztosítása. És ha ehhez a lelki­
Oh, a falusi földesúri családok papositása be­ pásztori hivatal nem nyújt elég segítséget, mit
következni soha nem fog; a »Szeretetház«-ban tegyünk, ki Ítélhet meg, ha mások után is né­
igazi lelkipásztorokká nevelt árva papfiuk lelki­ zünk? Pedig a lelkipásztorság is egész embert
pásztori buzgósága pedig a nyomorban, e sivár kíván.
kietlen világban megöli magát a buzgó lelkészt. 2. Ugyancsak a szegény ember lassankint
D e mik azok a következmények, a mit a lelki erejében megtörik, emberi méltóságában
lelkipásztorok méltatlan jutalmazásából már nyil­ megalázkodik. Sokáig a legbüszkébb jellem, a
ván láthátunk? legnemesebb önérzet sem képes ellentállani an­
i. A szegény ember nehéz munkával él.
nak az erőszakos nyomásnak, mit a lélekre, jel­
Sajnos, főleg itt nálunk Erdélyben a lelkipász­ lemre a tömeg magatartása gyakorol. A vagyon-
tornak sok és nehéz munkája van lelkipásztori hajhászó korban, hol a társadalomban mindenkit
teendőin kivül is; a mire rákényszeríti őt először a szerint engednek érvényesülni, a mennyit mu­
a szegénység; másodszor a fizetés természetben tathat, a. mennyire csillogással a versenyt bírja,
való kiszolgáltatása. Szántunk, vetünk, talán még irgalom nélkül eltapodják a személyes érdemet,
kaszálunk és kapálunk is. Folytatjuk a gazdál­ megalázzák az önérzetet, összetörik a büszkesé­
kodásnak minden ágát: földművelést, vásárokra get, a melylyel valaki a maga tiszta tudatából
járást, kupeckedést. Nó, és ez utóbbi mennyiben kifolyólag bátran, de megfelelő gazdagság nélkül
illik egy lelkipásztorhoz? S azt szokta mondani akar föllépni. Ezt érezhetjük korunkban is ; és e
nekem az én gazda-voltom jellemzésére egy ér­ tekintetben a társadalom nem tesz kivételt a
telmes, kedves, jó gazda-emberem: »Jaj, t. ur! lelkipásztorokra nézve sem; nem, még akkor
A gazdálkodásnál nagy ügyelet kell. Nem sza­ sem, ha e tiszteletreméltó hivatalban annak vi­
bad, az ember eszének másutt járni soha sem. selője a tiszteletre legméltóbb egyéni tulajdon­
Napokkal előbb tudnia kell, megcsinálni magá­ ságokkal jár is. A z alternatíva a lelkipásztorra
nak a tervet, hogy mit fog tenni, ha ilyen, ismét nézve is ez: vagy gazdagság s azzal aztán jár
mit, ha amolyan idő jön, különben fennakad és tisztesség, vagy megalázkodás, ha szegény, de élni
meg van a kára. Csak egy napot veszessen el akar; a harmadik, t. i. vagyon nélkül önérzet,
a szántóvető ember, meglehet, az egész eszten­ büszkeség, csak úgy, ha lelke erős, elhordozni a
dőben nem kapja azt meg. Hát aztán a gazda­ hidegséget, melloztetést, minden arra termettsége
ság sokféle szerszámai? Azokat mind számon mellett is a magára hagyatást, elszigeteltséget.
tartani, vigyázni, hogy jó karban legyenek, mert A zt hiszem, az erkölcsi nvomást, a nehéz légkör
 34- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 275.

fullasztó voltát nagyon sok lelkipásztor érzi. Mi én a mi eleinkkel, börtönben rothadó Harsányi
nem járhatunk azzal a méltósággal, mit isteni Istvánokkal, gályák evező padjaihoz láncolt ma­
eredetű, rendeltetésű hivatalunk joggal megvár­ gyar prot. hitvallókkal inkább mennék szembe
hatna ; nem járhatunk a kálvinista lelkészeknek hitemért, vallásomért, az igazság prédikálásáért
nem félszeg kevélységével, mit sokan szemünkre azokkal a kínokkal, mint lelkemen hordozzam a
hánynak, hanem az általunk közjóra teljesített lelkiismeret békóit, a testi-lelki vakság láncait:
szolgálat értékéből merített nemes öntudatával. lenézést, mellőzést, hidegséget, közönyt, szolgai
Nemcsak, de vannak jelenségek, melyek oda­ függést, elnyomást: mert ez nekem lelki, erkölcsi
mutatnak, hogy az erkölcsi nyomás talán any- halál. Dehát, korunkban arra nincs szükség. E
nyira megfélemlítette már a lelkészeket, hogy hitben közönyös, nagy lelki tények iránt érzé­
maguk sem tudják, nem merik önmagukat egy­ ketlen időkben a martirság nem keltene csudá-
más közös, társulati érdekeiket, testületi, erkölcsi latot, tiszteletet; a világ fájdalmával pusztába
reputációjukat összetartva, védeni; nem tudnak, vonuló János az ő sáska és erdei méz eledelével,
nincs bátorságuk, megtámadott hivatali méltósá­ teveszőr ruhájával nagyon nevetséges lenne; de
guknak tiszteletet szerezni, egy lelkipásztort es­ gyűlölt bárki is, ha szinte a most lehetséges mó­
peresek, bíróságok kiszolgáltatnak rendbontó, don, de annak prófétai vakmerőségével, erejével
lelkészi tekintélyt megtapodni akaró falu kolom- zengené
0
a0 megtérés szükségét.
o

posának, az egész testület erkölcsi értékének, Hanem hát, ne is szóljunk a legmagasabb

tekintélyének megtapodásával. Természetes, hogy eszményekről! Mondjunk csak annyit, a mennyi
mikor a papokat gyűlölők látják, hogy az a okvetetlen szükséges és elérhető volna.
papság önmaga alázza meg magát, vagy egy- | A prot. egyházak élete a lelkiismereti sza­
mást, szamár-talppal hogy ne örülnének, megadni badság; a szabad vizsgálódás (de nemcsak a
neki a legmegalázóbb rúgást! bibliában istentagadással határos rideg kritikával,
3. hanem az emberi, egyházi, társadalmi és
A lelkipásztor legkevésbé sem független állami
sem jobbra, sem balra, sem fel, sem lefelé. És életben is) és a vélemény szabad nyilvánítása.
mert nem független, szabad vélemény-nyilvání­ Mindezeknek természetes munkásai a lelkipász­
tás ma már a kálvinista papok részéről is alig torok, az igehirdetők. Minélfogva az ő állásukat
halható, mert ha néha-néha igen, annak hátrányos úgy kellene az egyházszervezetben körülsáncolni,
következményei egyben, vagy másban nem ma­ erkölcsi biztosítékokkal úgy megerősíteni, hogy
radnak el. A kath. klérus, vagy az államhivatali e hivatásuk teljesítésétől őket földi tekintetek
szervezet, vagy a katonai szubordináció szelleme I vissza ne riasszák. ^
nyomakodott be a kálvinista egyházba is, a mely- j Továbbá, mivel a lelkipásztor hivatala azt
nek nyomása alatt zúgunk keményen, ha egy- | is hozza magával, hogy gyomláljon, irtogasson,
forma társaságban érezzük magunkat, de a feddőzzék, dorgáljon, a bűnökkel gyülekezetében
nyilvánosság előtt alázatos szolgái vagyunk ugyan­ szembe szálljon; és mivel e hivatala teljesítéséért
annak, vagy azoknak, kikről a legelkeseredettebb könnyen gondolhatnak ellene gonoszt és meg­
elégedetlenséggel
O O « -»
beszélünk szűr alól. vernék őt nyelvvel (Jer. x8. 18.): függetlenségre
A prot. lelkésznek legalább is Zakariásnak volna szüksége a lelkipásztornak az ő gyüleke­
kellene lennie, a ki felállván a magas helyen, zetétől a fizetés tekintetében, hogy az a gonosz
bátran szemébe mondja a népnek az ő bűnét, gondolat és nyelvvel való verés neki ne árt­
törvénytapodását, ha mindjárt ott az Ur háza hasson.
pitvarában agyon köveznék is. (2 Krón. 24. r.) Ihletett időkben bizonyosan kedvesebbek az
D e Náthán, a ki paráznaságáért megfeddi a ki­ igehirdetők és szívesebben hallgatottak az evan-
rályt (2 Sám. 12. r.); Ilyés, a ki megmondja an­ gélium igéi. Mégis, már Pál apóstol érzi, hogy
nak, hogy ebek nyalják fel a vérét, (i.Kir. 2i.r.) jobb, ha független az igehirdető, jobb éppen
ma nincs még a vagyonilag független, sőt azzal magára az ige foganatos voltára. Azt mondja:
hatalmas kath. klérusban sem. Oh, az én eszmé­ Szabad a lelkieket vetőnek testi marhát aratni,
nyem Kálvin, a ki kezeivel eltakarja az úrvacsora »de mi nem éltünk e szabadsággal, hanem min­
szent jegyeit az istentelen libertinusok elől; s deneket (t. i. nyomorúságot, üldöztetést) eltűrünk,
még inkább maga az Ur, ki kötélből font os- hogy a Krisztus evángéliumának folyását meg
torral űzi ki isten templomából a latrokat. És ne késlelnénk«. (1. Kor. 9. 12.) Kézi munkával,
 276. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
sátor-csinálással tartotta fenn magát, éjjel dol­ e tárgyban tett törvényjavaslatokra valóban szerencsés
gozott szűkös eledelért, mennyit beteg teste
megkívánt, csakhogy ne legyen lekötelezve hall­
gatóinak még azzal a csekély értékű táplálta-
tással sem. És mikor fügp;etlen volt mindenektől,
akkor volt lelki ereje, megalázkodni mindenek
előtt. „Én szabados lévén mindenektől, magamat
mindenkinek szolgájokká tettem«. (U. o. 19. v.)
Ez igy lehet és csak is igy lehet. A szegény,
függésben levő ember, ha egy kis önérzet van j
benne, a reá nyomuló erkölcsi kényszerre, meg­
alázásra lelkében visszahat és látszik dacosnak,
elbizakodottnak: sokszor a visszahatás a meg­
alázó törekvésekre lélszeg, idétlen módon nyi­
latkozik meg. D e a vagyonával, hatalmával min-
denektől független nagy ur könnyen tud leeresz- !
kedő, még alázatos is lenni. Lélektani alapja van j és figyelmeztető betűkkel jelezve a rövidlátó ember
ennek, a mennyiben amaz érzi, hogy ha engedi
magát, az emberek erőszakosságra hajlandó tér- '
’«'mészete porig alázza, egy udvari bolond, vagy
lakáj színvonalára lenyomja; emez pedig tudja,
hogy mennél szerényebb, alázatosabb, annál több
s igazabb tisztelettel adóznak neki. A római pápa
jezsuita (kis anakhronizmus) alázatossággal akkor
mondotta magát servus servorum Deinek, mikor
a világ feletti uralom már kezei között volt.
Milyen nemes volna a lelkipásztortól és ,
mennyivel megnyugtatóbb éppen a közre nézve !
az, ha őt nem a világ, hanem ő maga alázná
meg magát teljes függetlensége nyugodt, biztos
tudatában!
Az élet törvénye.
A mily igaz az, hogy az állati élet küzdelem a
létért, szintoly igaz az is, hogy az emberi élet küzdelem
és szakadatlan harc, a melyekből származnak a társa­
dalmi együttélés különböző viszonyaiban a kötelességek
ama számtalan nemei, a melyek kategorice követelik a
teljesítést.
E harc egy láthatatlan erő érverése; e küzdelem
egy végeden fejlődési processzus; ez az élet törvénye.
E törvény oka a növényi és állatvilágot alkotó
szerves lények amaz ösztönének, hogy minden egyes j elválhatatlan tányezői, mint a mily elválhatatlan élet-
lény, bár öntudatlanul, a lehető legtökéletesebb testi í tényezők hús, vér, lét és mozgás.
orgánizmus elnyerésére törekedjék.
E törvény az erkölcsi világban is törvény. Ez az
időknek teljességében mindig, mint erkölcsi hatalom
jelenik meg, hogy az öntudatra hivott társadalmi élet
beteges organizmusából a betegség szülő okát eltávolítsa,
s azt bármi küzdelmek árán regenerálja.
Ilyen küzdelemnek tekinthetjük a prot. papság
anyagi javadalmazására irányuló kérdés megoldásának
mozgalmát i s ; és ha az állam e fontos kérdésnek, te­ jogosabb és legelodázhatlanabb mozgalomnak.
kintettel a püspöki jelentésben és az egyesek részéről
34. szám.
szolucióját adja: abban ama láthatatlan erő önmagát
organizáló törvényét kell fölismernünk, a mely kifejlett
egyházi jogintézményeinkben anyagi és társadalmi éle­
tünk megerősödésére rég érzett hiányok pótlását követeli.
És e követelés nem meddő tusa. Ennek végső
eredménye a legkisebb átomok életében is mindig ama
láthatatlan erő győzedelme, a mely építő, vagy bom­
lasztó harcok árán, de mindig igyekszik a részecskéire
bomlani törekvő anyagot organizálni s azt magasabb
életrendi funkciókra képesíteni.
Ez a láthatatlan erő mozgatja és teszi elevenebbé
az emberi élet érliikterésében is a szellemi erőket; de
győzedelme csak ott jut érvényre, a hol az emberi szel­
lem felpezsdülését az önkormányzati életképességek
anyagi megerősödése is nyomon követi.
A hol azonban az életképességek akár anyagiak­
ban, akár szellemiekben elernyedtek, ott az élet tör­
vénye csak bomlasztó erővel bir, miként a halál, örök
előtt, hogy az emberi élet nem öncél, hanem eszköz;
hogy az emberiség történetét nem az egyesek önkénye,
vagy ha úgy tetszik, önzése alkotja.
A ki tehát az emberiség életfejlődése iránt igazán
és komolyan érdeklődik s pláne, ha éppen azt akarja,
hogy a valláserkölcsi élet a gyakorlatban is elevenebb
legyen, annak az emberiség eszményi javai és köteles­
ségei mellett, az anyagi javait és jogait sem szabad e g y ­
szerűen ignorálni. vagy éppen álokoskodásokkal bizonyít -
gatni, mint teszi azt a papi fizetések ügyéről szóló cikk
írója szerint egy kir. táblai bíró, kinek véleménye sze­
rint: »csak a nyomorgó prót. pap képes a máglyára
menni;« mintha bizony a vallás erkölcsi élet a pap
anyagi java, kiérdemelt társadalmi állása, szóval, a jól
szervezett társadalmi együttélés és közjóiét miatt min­
den becsértékét elveszítené.
Ellenkezőleg. Csak az a lelkész tud igazán lelkesülni
a vallás-erkölcsi élet dicsőségéért, és csak az a nemzet
tud igazán harcolni a szent szabadság diadaláért, a ki
s a mely minél fejlettebb jogintézményekben s organi­
zált társadalmi szervezetekben iparkodik azt biztosítani.
A ki ismeri a mi egyházi életünket, igen jól tud­
hatja, hogy nekünk csupán kötelességeink vannak, de
jogainkat, kedvezményeinket, társadalmi életünket még
a városi papok is csak részben, a többiek azonban csak
elpirulva, említhetik; már pedig a haladás korát éljük,
a melyben a kötelességek és jogok fogalma, az élet
anyagi és szellemi ereje a létnek és fenmaradásnak oly
Valamint a talaj, harmat és napsugár, a növényi
élet előállásának és fenmaradásának föltétien tényezői,
szintúgy az emberi élet anyagi és szellemi ereje, köte­
lességei és jogai mind megannyi tényezői nemcsak a
testi, hanem a szellemi, jelesen a vallás-erkölcsi élet
gyakorlati megerősödésének is.
Ezért tartom én a magyar ref. papság ezen most
megindult mozgalmát egyikéül a legszükségesebb, leg­
A ki ezt nem akarja megérteni, a ki azt hiszi,
 34. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
hogy az emberiség vallás-erkölcsi életének és a társa­
dalom anyagi megizmosodásának egymáshoz semmi
köze, annak az egész élet nem egyéb, mint vagy fixa
idea, holott valóban csak eltűnő árnyak, élettelen átomok
volnánk, a melyekből a világegyetem örökké élő orga­
nizmusát összealkotni, bárminő erő sem volna képes; vagy
pedig az egész élet csupán csak az egyéni önzés kielé­
gítése volna; ámde, az ekkint alakult társadalom a szét­
húzó törekvések hatalma alatt egyes részeire bomlanék
föl, midőn véres harcok iszonya, »bellum omnium contra
omnes<> lépne a társadalmi magasabb törekvések he­
lyébe; vagy, hogy a felbomlás be ne következzék, a
hatalom lenne a jog, a mely az egész társadalom jól­
létének és boldogságának érdekében legelőbb is az
egyéni szabadságot ölné meg s az egyes tagokat az
egésznek tenné rabszolgájává, a mit, fájdalom, elég vi-
gosan bizonyít a magyar ref. papság jelenlegi szánalmas
helyzete. Valóban, a mint egyik egyházi írónk is meg­
jegyzi, mi mai napság nem az evangélium szolgái, de
egy modern rabszolgakereskedés cselédei, szomorú ál­
dozatai lettünk.
Ámde, az élet törvénye nem ismer ingadozást:
vagy egészen éltet, vagy egészen bomlaszt, de morzsa­
lék okon magát nem tengeti.
Mikint a megvénhedett tölgyek nyomán uj erdő
képződik, megfelelő az uj idő követelményeinek, akkint
az élet örök törvénye, a forrongó eszme és fejlődő tö­
rekvés uj formákat keres, hogy azokban határozott ala­
kot öltve és megerősödve, az életnek gyakorlati tartal­
mat és irányt adhasson.
Ha tehát egyesek tán a magyar ref. papság ezen
jogos és szükséges mozgalmát elnémítani törekednének
i s : szól maga az élet törvénye, a mely nem ismer in­
gadozást, avagy nyugalmat. A nyugalom már a halál,
és minden elernyedés már a felbomlás felé vezet.
A z élet törvényének e bomlasztó ereje érezhető
már a mi egyházi életünkben i s ; érezhető, hogy az élet
örök törvényének, az uj eszméknek és fejlődő törekvé­
seknek itt is uj és határozottabb anyagi megerősödésre
van szükségük, különben betelik az irás szava: »az uj
bor szét veti a régi tömlőket«.
Ilyen formán a helyzet tiszta, és felesleges is tán
közelebbről fejtegetnem ezen mozgalom jogos és szük­
séges voltát, avagy kérdésbe hoznom még, hogy mi
rongálta meg annyira a mi egyházi, nemzeti Sionunkat,
a mely sáncai között a közszabadságnak vérén szerzett
kincseit: a vallás-szabadságot és nemzeti függetlenséget
oly sokszor s közelebbrűl is e korszak reakcionárius
szelleme ellen még képes volt megvédelmezni, de most
már alig képes, organizálni a tömeget és megmozgatni
nemesebb szenvedélyeit.
Példákkal is csaknem feleslegesnek tartom illuszt­
rálni a helyzetet, mert az a fönnebbiek nyomán is érez­
hető, de különben is már ismeretesek, s mert a példák,
a latin közmondás szerint, nem kedvesek, hanem gyű­
löletesek.
A vagy, ki tudná, a többek között, szégyenkezés
és elpirulás nélkül fölhozni és nem valóságos rabszol­
gaság színhelyének tekinteni azt a nehány talpalatnyi
földet, a melyen saját kezünk munkája után véres ve­
rejtékkel keressük mindennapi kenyerünket ? Lehet-e ily
körülmények között az egész társadalom előbbvitelérol,
önzetlen szolgálatáról szó ? Oh, bizony, ily körélmények
között az evangéliumi eszme: kultúra; szellemi miveltség,
magasabb erkölcsi tökély előbbvitelérol előbb-utóbb már
alig beszélhetünk, mert a rabszolgaság nem ismerheti
ezeket!
Tény, hogy a talaj süppedékes, a melyen állunk,
és nem a forrás zavaros és sem nem a cél, a melyért
a ref. papság e mozgalma megindult. A feladat, a melyet
a gondviselés reánk bízott, nemes és dicső, de az ered­
mény, küzdőink, nagyjaink önzetlenségétől és kitartásá­
tól függ.
Mi csak figyelmeztető, biztató és kérő szavunkat
küldhetjük feléjük, jelezve, hogy az élet törvényének
nincsen a habozásra sem ideje, sem oka; sőt annak
ereje az életképességek hiányában, a teljes felbomlásra
vezet, holott a visszafejlődés penészgombái árasztják el
e hazának legszebb részeit, a szabadságnak minden vL
rágát.
Minden eszmének szüksége van látható hüvelyre,
minden dogmához templom kell: magam is igyekszem,
ezen igazságnak eleget tenni; és ha csak egy porszem-
nyivel is a megindult mozgalomhoz csatlakozva, néze­
temnek alakot adni.
A papi fizetések rendezéséről szóló közelebbrűi
megjelent cikkek írói közül, a jul. 15-ki cikk Írójával
egyetértve, a 800 frtos minimum valóban csak oly ideig­
lenes jellegű intézkedésnek tekinthető, a melyet nyomon
kell, hogy kövessen a papi fizetések végleges rendezése:
de nagy kérdés, hogy az állam minő megoldással járul
hozzá, mert a püspöki jelentés egyik passzusa szerint:
kormányunk a magyar ref. papság anyagi javadalmazá­
sának kérdését fölvette programjába és ígéretet is tett,
de »tekintettel pénzügyi súlyos helyzetére«.
E nemzet vagyoni és erkölcsi értékének megvé­
désével, azt hiszem, követelő éppen nem leszek, sőt az
lehet a legcsekélyebb, mit elvárhat egyházunk papsága,
hogy az állam az elveszett házassági törvényszéki s
egyéb megcsappant stoláris jövedelmek részben való
kárpótlására, mint minden tisztviselőjét, úgy a magyar
ref. egyház papjait is, kik szintén e nemzet és állam
érdekeit szolgálják, vasúti kedvezményes jegyekben ré­
szesítse.
Tudvalevő, hogy az egyházpolitikai törvények ál­
tal beállott uj helyzet sokkal nagyobb mozgalmat, sok­
kal több anyagi és szellemi erőt követel lelkészeinktől,
mint eddig: azt a kapcsot, a mely voltaképpen fenn
kellene, hogy álljon a lelkész és hívei között, szorosabbá
kell tenni. Ez pedig a »kopott« kepének pénzfizetéssé
változtatása mellett, még úgy lenne kivihető, ha lelké­
szeink gyakoribb összejöveteleikkel úgy önmaguk, mint
híveik között nemcsak szerveznék minden oldalon a hit
és szabadság őrségét, de le is kötnék minél inkább a
közérdeklődést, hogy minél inkább fölébredjen a köz­
szellemben a vallásosság, és hazafiasság igaz érzelme,
a teremtő erő és az alkotás ambíciója.
Ezekben segítségül szolgálnának a vasúti kedvez^
ményes jegyek.
És az állam e kedvezményt nem is tekinthetné
 27S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
egyenes kiadásnak; sőt a mennyit könnyítene ezzel a
papság helyzetén, ugyanannyit könnyítene saját anyagi
és szellemi erején is, mert ezzel is csak érdekközösséggé
tömöritené a társadalmi erőket és csomókba kötné a
közélet feladatainak szétágazó irányzatait, s minél in­
kább sikerülne ez, annál nagyobb mozgalmat idézne elő
minden vonalon s igy nem hogy veszítene, sőt alkalmas
uj anyagi és szellemi kárpótlást nyerne és vinne bele a
közélet holt matériájába.
A kepe pénzfizetéssé változtatásának elég garan­
ciája püspökünknek a most tartott kerületi közgyűlésen
elhangzott jelentése, a mely végeredményében úgy is,
vagy a kötelező orsz. törvény alkalmazásával, teljes
megnyugvásunkra szolgálhat.
Ámde, fogalmam sem lehet, hogy az állam a
püspöki jelentésben jelzett súlyos pénzügyi helyzetére
való tekintette], minő fokú javadalmazást fog megálla­
pítani a magyar ref papság számára; ezért nézetemnek
számokban való megjelölésére nem is szoritkozhatom,
hanem alkotmányunk megvédése, anyagi érdekeink elő­
mozdítása és jogaink független gyakorlása mellett, né­
zetemet összefoglalva, röviden a köve tkezőkben adom elő.
^ 1. Vétessék föl kormányunk programmjába a föl­
vett kérdések mellé még a magyar ref. egyház papsá­
gának vasúti kedvezményes jegyekben való részesítése.
2. Tekintettel a paphiányra, a magas készültségre,
társadalmi állásra, tehetségre és munka-felosztásra, a
800 frtos minimum csak egyoldalú megoldás; biztosit-
tassék tehát a magyar ref. papság számára olyan fokú
anyagi jóllét, mint az állam bármely egyenlő képzett­
ségű és egyenrangú tisztviselőjének, hogy ne lenne többé
megszégyenítve sem az egyház méltósága, sem annak
szolgája, hanem biztosittassék számukra olyan helyzet,
a mely a változott körülmények szerint minden visszás­
ságot és megaláztatást megszüntetne. Ezt követeli maga
az élet törvénye is; különben betelik az irás szava:
»az uj bor szétveti a régi tömlőket«.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. julius 29— 31.
(Vége.)
Székely-udvarhelyi egyházközségünk indokolt ké­
résére megengedte lg. Tanácsunk, a főt. egyházkerületi
közgyűlés jóváhagyásától föltételezetten, hogy két adós­
sal szemben fennálló, de fel hajthatatlanná vált 243 frt. 12
kr. tőke, és felgyűlt kamat-követelés töröltessék; egy­
úttal figyelmeztettetett azonban az egyházközség, hogy
jövőre nagyobb szigorral járjon el mindennemű követe­
lésének fölhajtása körül.
A z egyházkerületi közalap tulajdonát képező »Tö­
rökfő« szálloda bérlőjének kérésére, a laküresedés cimen
visszatérített 18 frt. 89 kr. adó részére kiadatni rendel­
tetett
Ezek után a kolozsvári kollégium elöljáróságának
a folyó évre nyert 4000 frt. államsegély fölhasználására
vonatkozó határozata tárgyaltatott, mely szerint, a mi­
niszteri rendelkezésnek megfelelően, az a tanári fizetések
gyarapítására, és tanszerek beszerzésére fog fölhasznál­
tatni. Helyeslő tudomásul vette lg. Tanácsunk e hatá-
34. szám.
rozatbúl az elöljáróság ama tervét, hogy a tanári fize­
tések emelését nem fizetési fokozatok által, hanem a
szolgálati korpótlékoknak 100 frtról 200 frtra való eme­
lésével kívánja eszközölni, de nem helyeselhette lg. T a ­
nácsunk amaz eljárást, hogy az idei fizetés-emelések
csak júliustól kezdve számíttassanak, minthogy az emli-
í tett 4000 frt. e polgári évre van megszavazva, s abból
| valamely maradvány-összegnek a jövő évre leendő át-
| vitele elszámolási bonyodalmakat okozna. Ezért ajánlotta
i lg. Tanácsunk, hogy a kiegészítések f. évi január hó i-től
| eszközöltessenek s egyúttal fölhívta az elöljáróságot
j annak bejelentésére, hogy az ezen felül fenmaradó ösz-
j szeget miképpen fogja fölhasználni, valamint hogy a bő-
j vebben javadalmazott mértani és szabadkézi rajz szak-
| csoportra kit szándékozik ideiglenesen alkalmazni,
j Maros-vásárhelyi egyházközségünk főgondnokának
I bekért jelentéséből sajnálattal győződött meg lg. Taná-
j esünk arról, hogy a Makariás-féle bérház újraépítése
| körül a szabálytalanságok egész sorozata követtetett el
az azt intéző elöljárók által, de a bevégzett tények előtt
meghajolva lg. Tanácsunk, ez alkalommal még tudo­
másul vette az építkezés megtörténtét s az arra vonat­
kozó elszámolást, szigorúan figyelmeztetve az egyházat,
hogy aggasztóan megingott vagyoni viszonyainak rende-
! zése érdekében erélyesen munkálkodjék.
Dr. Kádár János, s.-titkár aa. indokolt kérésére,,
négy heti szabadságidő engedélyeztetett, a megkezdési
idő meghatározása azonban az elnökségre bízatott.
Végül, főt. püspök aa. előterjesztése alapján, elha­
tározta lg. Tanácsunk, hogy az egyházkerületi Szeretet-
ház építését, a most sokkal előnyösebben ajánlkozó Cakó
Lajos, építésznek vállalatba adja, 33,200 frtnyi átalány -
összegben, melyért nevezett vállalkozó, a mindkétnemü
árvák felvétele folytán, sokban módosított, és kibővített
terv szerint fogja az épületet, teljes berendezéssel együtt,
elkészíteni. A z építtető bizottság tagjaiul, főt. püspök
aa. elnöklete alatt, Dr. Vályi Gábor, Kenessey Béla,
Dávid Antal, Gyarmathy Miklós és Márkus János aai.
kérettek föl; ellenőrző mérnöknek pedig, 500 frt. tisz-
teletdij mellett, Debreceni Balázs, mérnök aa. alkalmaz­
tatott.
Ezzel kapcsolatosan, tárgyaltattak amaz ajánlatok
is, melyek a Szeretetház javára rendezett sorsjáték sors-
jegyeinek átvétele és értékesítése tárgyában beérkeztek,
melyek közül azonban csak a Bartha Béla, budapesti
ajánlkozóé volt figyelembe vehető, kivel kellő biztosíté­
kok mellett, meg is köttetett a szerződés, ötven száza­
lék jutalék, és a költségek fele részének kikötése mellett.
Több tárgy nem lévén, elnök aa. az ülést bezárta.
r- s*
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
A görgényi egyházm egyéből.
Folyó évi aug. 15-én lélekemelő ünnepély volt az
egyházmegye legkeletibb s legkitettebb pontján, O-Toplicán,
hol az egyháznak újonnan épitettszép temploma felavatását
akkor végezte főt. püspökünk.
A csak nehány éve szervezett o-toplicai körlelkészség
csaknem xoo kilométer hosszúságban a Szászrégen— Bor­
szék felé vezető festői szép, sziklás szoros ut mentén nem
 34- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 279.

csak a ref. egyház szétszórt tagjait gyűjti össze s élteti,
hanem ezen körlelkészség a magyarságnak is hatalmas fen-
tartó intézménye már most is, s leend még inkább a jövő­
ben ; egyedül gyüjtvén össze kebelében a tiszta magyar
elemet a hatalmas s minden tekintetben az állapotokra ne­
hezedő oláhság közül, és hirdetvén a magyar szót, mely itt
csak kevesek ajkán hangzik s az is csak a szükség áltál
kényszerítve. Kettős fontosságú tehát e körlelkészségünk
fennállása s azon tény is, hogy e körlelkészség központja O .- jai között vonult ki a közönség lelkében, szivében meg­
Toplicán, a havasi élet s ennek főtényezője, a tutajkereske­
désnek is felső központján helyeztetett el. E központ már
a közel jövőben a szászrégen-gyergyói vasút kiépítésével
nagy forgalmú hely lesz, úgy be az ország, mint ki Romá­
nia felé s híveink száma is meg fog akkor szaporodni, nem
•csak itt, hanem az egész vonalon, szükség tehát, hogy ezen
körlelkészség erős legyen, erősittessék, hogy megállhasson
ezen ponton s felvehesse a versenyt a már régi s erős egy­
házak mellett. Nagy a mi elismerésünk a főt. püspök ur
iránt nemcsak egyházunk, hanem a magyarság érdekeit te­
kintve is, hogy felismervén e hely fontosságát, megalakította ment Borszékre. A többi összegyűlt érdeklődő s résztvevő
s azóta nem lankodó érdeklődéssel kiséri ezen körlelkész­
ség fejlődését s tesz meg mindent máig is megerősítése s
fentartása érdekében.
A múlt s jelen évben épült fel a templom, mert ott
ref. templom soha sem volt, vásároltatott a papi telek s
építtetett a mellék-épületekkel ellátott díszes papi lakás s
mindez hirtelen, csak a főt. püspök ur s a buzgó, e pontra
kiválóan alkalmas körlelkész afia. Pál Károly tudnák meg­
mondani: miként és miből? E hatalmas szervező munka
nagy és díszes ünnepe volt a templom-avatás, mely ered-
-ményeiben nagy hatással volt úgy a hívek Önérzetének,
buzgóságának emelésére, valamint a más felekezetüek kevély­
ségének megtörésére.
Az ünnepély ilyen sorrendben folyt le: már azelőtt
való napon expedíció számban menő egy napi utazás után
érkeztünk meg kocsikon O-Toplicára alulról az egyházme­
g y é b ő l: Tavaszy József, esperes, Szabolcsba Mihály, Jánosi örömüük.
Béla, ifj. Kiss Lajos és Lénárd József, lelkészek, Kiss Jó­
zsef tanító s nehány érdeklődő; az nap jött a közeli bor­
szék fürdőiül főt. Szász Domokos püspök ur szép társaság­
ban : id. Éltető Albert, egyh. megyei gondnok, ifj. Éltető
Albert, egyh. megyei képviselő, Nagy Károly, theol. tanár,
Bedőházy János, gimnáziumi tanár, Szász Károly, volt or­
szággyűlési képviselő, Urmánci Jeromos és István, helybeli j határozatából a theologusok mindnyájan ingyenesen vétettek
rom. kath. nagybirtokosok, Dobál Antal, kolozsvári ügyvéd
•s számos érdeklődő. Fél tiz órakor harangszó mellett vo- | kormány által engedélyezett 18 ingyenes helyre a tanári
vult be a papi háztól a főt. püspök ur a jelenlevő papok, | kar 18 ifjúra nézve tett javaslatot; 100 frtos kedvezményes
egyházmegyei s egyházi elöljáróság és számos jelenlevő sor- 1 dijra felvett 20 ifjút, mig 150 frt. dij mellett 10-et. Össze­
falai között, az ajtóban a körlelkész által üdvözölve, a szép
uj templomba, hol is egy ez alkalomra nagy részben rom.
kath. vallásu hívekből alakult dalkar szép éneke s a főt.
püspök ur által ez alkalombúi a toplicai ref. templom szá­
mára ajándékozott >harmonium« hangjai mellett foglalt he­
lyet a díszes és előkelő közönség, mely a templom padjait,
és közöket szépen megtöltötte s még az ajtó előtt is sokan
szorongtak.
Az ének vége után, a főt. püspök ur állott a szó­
székre s elhangzott a felavató ima az Isten dicsőségére s
az emberek hitének megsokasitására. Közének után, Tavaszy
József, esperes mondott nagyszabású és hatásos alkalmi be­
szédet, II. Mózes 3, 5 szentlecke alapján, a kálvinizmus és
a hazaszeretet szent helyének nyilvánítván ez uj templomot.
Ezután Jánosi Béla keresztelt két kis gyermeket, gyönyörű
s az egész gyülekezetei meglepő beszéd kíséretében. Keresz­
telés után, Szabolcska Mihály költői szárnyalásu beszédben,
hol a Krisztus halálának fontosságát, áldozatának nagysá­
gát emelvén ki, hiv meg az ur asztalához s az ott megje­
lent híveknek ifj. Kiss Lajos közreműködésével, kiosztja az
úrvacsorát; a hívek után a papoknak oszt úrvacsorát a főt.
püspök ur. Az úrvacsora-osztáshoz a kegyszereket nagy mélt.
br. Kemény Kálmánné Ő kegyelmessége küldte nagy értékű
darabokban ez alkalomra családi kincsei közül; a kegyel­
mes asszony ugyanis megígérte volt, hogy az uj o.-toplicai
egyházat ellátja kegyszerekkel, de azok mostanra el nem
készülhetvén, sajátjából küldött antik családi készletet. Pál
Károly, körlelkész olvasta fel ezután a körlelkészség megala­
pításának s a templom építésének történetét. Végre pedig
a íőt. püspök ur kérte isten áldását a hívekre, a gyüleke­
zetre, az egyházra, felekezetekre, a királyra és hazára, s ez­
zel a templomi istentisztelet véget érvén, a himnusz hang­
újítva, a templombúi.
Templomozás után, a főt. püspök ur a papi háznál
az egyházmegye papjainak jelenlevő tagjait, gondnok s es­
peres vezetése alatt, és a toplicai körlelkészség presbitéri­
umainak küldöttségét lelkész vezetése alatt fogadta.
Délután két órakor egyik vendéglőben aztán lakomára
gyűlt össze minden résztvevő, melyen kedélyes hangulatban
fejeztetett be az ünnepély szives áldomásokban. A lakoma
négy óra után, főt. püspök ur távozásával ért véget; a főt.
püspök ur társasága által kisértetve, még az nap vissza­
azon nap s a következőn távozott el, magával vivén egy
szép, lélekemelő ünnepély kedves emlékét; az otthon ma­
radottak pedig gazdagabbak lettek lélekben a hallottak s
látottak által, erőt merítvén az isten segedelme s az össze­
jött hívek szeretetéből.
Legyen isten segedelme ez uj egyházon s hívein, hogy
virágozzék az idők végéig. Ifj. K i s s Lajos*
Különfélék.
= Augusztusi pályacikkeink a következők:
A lelkipásztorságról. Pogány határozat. Az élet törvénye.
Szívesen kérjük olvasóinkat, hogy e dolgozatok vala­
melyikére szavazatukat szeptember io ig beküldeni szíves­
kedjenek. Mentői nagyobb lesz az érdeklődés, annál nagyobb
a megtiszteltetés a szerzőkre, és annál nagyobb lesz a mi
_____
= Az ev. ref. theologiai fakultáson a jövő
18 9 7— 98-ik tanévre a fölvételt a tanári kar f. hó 21-én
tartott gyűlésén ejtette meg. Összesen jelentkezett t h e o *
l o g u s 37,. és pedig a régiek közül 18, mig az első évre
19, köztük a Királyhágón túlról h at; b ö l c s é s z e t h a l l -
g a t ó tanárjelölt 60, együtt 97. A fakultás elölj árosáénak
fel. A bölcsészethallgatók közül a vallás és közoktatásügyi
sen tehát 86 ifjút: 37 theologust és 49 bölcsészethallgatót.
Hely szűke miatt 11 ifjút volt kénytelen kérvényével visz-
szautasitani. A theologiai alapvizsgák és lelkészképesito vizs­
gák szept. 8— 10. napjain lesznek. A konviktus szept. 7-én
nyílik meg s ugyané naptól kezdődnek a beiratások is.
= Kerekes József, kir. tanácsos, nyugalmazott
kir. tanfelügyelő, a szilágy-szolnoki egyházmegye részéről
hosszú időken keresztül egyházkerületi képviselő, volt 48-as
honvédhadnagy folyó hó 20-án, életének 68 ik évében meg­
halt. Rokonszenvünk, szeretetünk, szivünk sehogy sem akar
beletörődni, hogy azt a mindenki tiszteletében és nagyrabe-
csülo szeretetében állott derék embert elvesztettük. Higgadt
gondolkozása, bizalom-gerjesztő nyíltsága, egyszerű termé­
szetessége, jellemének puritán megbízhatósága sokáig fog­
ják érezhetővé tenni hiányát, és sokáig fentartják emlékeze­
tét. Vele a jók java ritkult meg sorainkban. Gyászoló csa­
ládja találjon vigasztalást mindnyájunk őszinte részvételében ;
és hogy kedvesük sírja felett ott viraszt minden jók kegyelete.
= Mértan. Kézikönyv és példatár gimnáziumok
felsőbb osztályai számára. Irta dr. Sárkány Lajos, gimn.
tanár. Kolozsvár. Megrendelhető a szerzőnél. Szakértők nem
vagyunk; de ismerve dr. Sárkány Lajos lelkiismeretes buz-
góságát, tudását, az aprólékosságig kiterjedő skrupulozus
voltát, meg vagyunk győződve, hogy egy igen hasznos kézi­
 2S0. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
könyvvel gazdagodott tankönyv-irodalmunk, és örömmel és
büszkeséggel regisztráljuk, hogy egyházkerületünk tanári kara
oly térre lépett, melyen igen sok dicsőséget szerezhet, és
igen sok hasznot hajthat. Reméljük és elvárjuk, hogy kol­
légiumainkban már a megnyílandó tanévben, mint tankönyv
bevétetik, ezzel honorálván a derék sierző nemes törekvését.
= „Keresztyén“ cim alatt minden hó elsején
megjelenő lapocska kompromittálja a magyar kalvinizmust
már hat év óta. a melynek szerkesztője a vallásos rajon­
gásban szenvedő Szalay József, nagybecskereki pap, részvé­
tünkre legméltóbb alakja annak a boszorkány-konyhának,
mely a Krisztus vérében roosdik, a szeplő nélküli bárány
vérének hatása alatt forgatja szemeit, és bolonditja a vilá­
got. Legközelebbi számában a következő deliriumát bocsátja
világgá: 2»Két irodalmi irány van, mint olvasóink tudják,
a magyar protestáns egyházban, és e két irány tollvivői
néha kemény harcba csapnak össze. Egyik irány a feléledt,
élőhitü evangyeliumi irány, melynek szóvivői a meg nem
térttől megtérést, az alvólúl feléledést, a leléledettől pedig
több hitet, több szeretetet, és több munkásságot követelnek.
Jelszava ez iránynak: csak többre, csak többre, mindig
többrűl-többre. A másik irány, az a jelen állapotokkal meg­
elégedettek pártja. Szerintök az emberek olyan jók, hogy
megtérés általi megjobbulásra nincs szükségük, és oly ébren-
levők, hogy felébresztésre nincs szükség. És annyi hit, sze-
retet^sten országa érdekében való munkálkodás van, hogy
már több nem is kell. Ennek a két iránynak képviselői
egy kis erős toliharcot vivtak legközelebb s legjobban kiéle­
sedett a harc Erdélyben, a hol addig ment a dolog, hogy
S/ász Domokos püspököt kérték fel bíróul. És a felkért
biró felelt. És feleletével teljesen az evangéliumi irány mel­
lett foglalt állást. Nagy dolog ez, és isten országa terjedése
érdekében nagy örömmel fogadandó minden igaz hiv "ke­
resztyén által, mikor egy ilyen tevékeny, nagy íudományu,
és isten országa terjedése érdekében nagy lélekkel buzgó
püspök az élőhitü keresztyén irány nyílt hívének s ennek
terjesztői barátjának vallja magát. Dicsérjük ezért jó Is­
tent minden hiv keresztyének.« Eddig az a fanatikus badar­
ság, mely rögeszméjében elvakultan, se lát, se. hall, csak
HIVATALOS RÉSZ.
3509-1397. KÖRLEVÉL,
Valamennyi erdélyi ev. ref. kollégium méltóságos t.
Elöljáróságának.
A vallás- és közoktatásügyi m, kir, miniszter f. évi
aug. 7-én 49.614. sz. alatt kelt intézményében arról értesít,
hogy a nagy-enyedi főgimnáziumnál f. évi szeptember hó
7-én megtartandó javító érettségi vizsgálatokhoz, az 1883.
évi XXX. t.-c. 23-ik §-ából kifolyólag Dr. Ballagi Aladár,
budapesti egyetemi ny. r. tanárt küldötte ki kormánykép­
viselőül.
Kolozsvárit, 1897. augusztus 20-án.
Parádi Kálmán,, Dr. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
607— 1S97. M E G H ÍV Ó .
A deési ev. ref. egyházmegye közgyűlésének m. t.
tagjait, f. év szeptember hó 26-án- Deésen, a szokott ta­
nácskozási teremben, d. e. 9 órakor kezdődő közgyűlésre
tisztelettel meghívom.
T árgy ai: Esperesi jelentés; főjegyző előterjesztése az
egyházmegyei tanács működéséről; egyházmegyei pénztámok
és számvevő jelentése; egyházmegyei özvegy-árvái pénztár
megvizsgálása ; országos közalap kezelő múlt évi számadását,
s a jelen évi bevallást felülvizsgáló bizottságnak jelentése;
tanügyi előadó jelentése; továbbá főjegyző, aljegyző, direk­
tor, számvevő, egyházmegyei pénztárnok, tanügyi előadó,
két világi tanácsbiró, egy egyházi, egy világi köztörvény­
széki biró, s országos közalap-kezelő választása; leiratok,
beadandó kérelmek, indítványok.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
34. szám.
őrjöng. Sem erdélyi ev. rét. egyházkerületünknek, mely Euró­
bán a legelső, tán egyetlen, mely legtisztábban tartotta meg
és védelmezte a protestáns világosságot, a lelkiismeretbeli
szabadságot, sem mostani püspökének, Szász Domokosnak
nincs szüksége a mi védelmünkre ; de az ellen határazottan
tiltakozunk, hogy hazugságokkal töltsék be a világot. Hogy
Szász Domokos, püspök ur hogyan gondolkozik, azt sejteni
i engedte abban a magán-levélben, melyet e lapok szerkesztőjéhez
i intézett ez ügyben, és a mely megolvasható e lapok 28-ik
i számában; ám, e tekintetben, ez idő szerint még magán
í ügye, de bíróul senki fe) nem hívta, úgy hisszük, ő maga
í sem fogadta volna el. Ez a dolog más fórum elé tartozik.
1 De, hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület és annak ma élő
í papsága nincs a »futkárözó szemforgatók« pártján, azt a
| maga idejében be fogja bizonyítani. Majd meglátják. A mi
J egyházkerületünk a teremtés stádiumában áll. A teremtés ma-
! gával hozta a gyomot is, de az ujbor kiveti magából a
í s e p r ő t , és nem sokára élvezhető lesz arany nedve annak
a szőlőtőkének, melyet a mi lelkesedésünk ültetett, s meg­
ronthatni nem fog még az álszenteskedés sem, mert élete
örök törvény, örök fejlődés, örök eszme. Hozsánna!
= Biharmegyében, a böjti ev. ref. egyház pá­
lyázatot hirdet l e á n y - t a n i t ó i állomására a következő
' fizetésre: természetben való szép lakás, melyben van két
szép padlós szoba, egy előszoba, konyha, kamara és
pince. Egy, mintegy két vékás konyhakert egy harmad
részének használata. 554 írt. 80 krajcár évi fizetés, mely
1 áll 1 1 4 írt. készpénzből, szántóföldek, kaszálók, legelők, és
; tandijakból. Köteles, hat osztályt vezetni. Orgonázni tudók
előnynyel bírnak. Pályázatok augusztus 28-ig az ev. ref.
lelkészi hivatalhoz küldendők. Bojt, 1S97. aug. 16. Csillag
Lajos, ev. ref. lelkész, iskolaszéki elnök.
Szerkesztői nyiltposta.
= Temetésen. Nemes érzelemből fakadt, tiszteletre méltó,
kegyeletes visszaemlékezés: de lapunk nem örömest közöl költe­
ményeket, ha csak valamelyes kiváló alkalom, vagy a mi' belső
becse nem ajánlja.
= F. Gy. Zabola. A jövő számban.
A közgyűlés alkalmával tartandó isteni tiszteleten való
szolgálatra t. Hatházi Ferenc, kidéi körlelkész afia. kére­
tett föl.
Szeptember 25-én d. u. 3 órakor egyházmegyei tanács­
ülés tartatik.
A deési ev. ref. egyházmegye esperesi hivatalától.
S. M. Berkeszen 1897. aug. 16-án.
Pap István,
ev. ref. esperes.
127— 1897.
P Á L Y Á Z A T H E L Y E T T E S -T A N Á R I Á L L Á S R A .
A z államilag segélyezett sepsi-szentgyörgyi ev. rét,
Székely-Mikó-kollégium főgimnáziumánál a természetrajz­
földrajzi tanszékre ideiglenes minőségben az 18 9 7— 98-ik
iskolai évre 800 frt. javadalmazással egy helyettes-tanár
fog alkalmaztatni.
Pályázni óhajtók felhivatnak, hogy életkorukat, vallá­
sukat, képesítettségüket és védkötelezettségüket igazoló ok­
mányokkal fölszerelt folyamodványukat a sepsi-szentgyörgyi
ev. ref. Székely-Mikó-kollégíum elöljáróságához i S 9 7.szept.
20-ig küldjék be. Csak ev. ref. vallásu folyamodók kérései
vétetnek figyelemben
Az alkalmazott tanár állását 1897. október hó i-én
köteles elfoglalni. ./
A Székely-Mikó-kollégium elöljáróságának 1897. máj.
9-ki üléséből
Péter Mózes, Bodor -Tivadar,
jegyző. főgondnok.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Szeptember 2. 35. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r h e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

rátom, ne feledd, hogy a világ, az ember, a társa­

A pszikholog. dalom egymáshoz való viszonyukban úgy vannak
A napokban meglátogatott pszikholog ba­ berendezve, hogy folytonos különbségek, ellen­
rátom. Beszélgetés közben, azon hozzá intézett tétek, ellenmondások merülnek föl az öntudatban.
kérdésemre, hogy mikint vélekedik a patronus Mi az ellentétek hullám-csapkodásaival küzködünk.
és pap meghitt beszélgetéséről (Prot. Közi. 1897. T e is, én is, a patronus úgy, mint a pap, min­
9. és köv. számai), az ő nyugodt komolyságával den ember, különbség nélkül, tudja és érzi, hogy
Így felelt: érdekesnek elég érdekes, s e mellett mily nagy ellentétet képeznek a »van és nincs«,
tanulságos is, amennyiben alkalmatosságot szol­ a »gazdagság és szegénység«, a »jelen és jövő«,
gáltat és vezetőül ajánlkozik arra, hogy bepil­ a »tudás és tudatlanság«, a »szabadság és szol-
lanthassunk ezen emberek gondolat és érzelem­ gaság«, a »bűn és erény«, a »belső és külső«,
világába, megismerhessük törekvéseik rugóját, ez a »szellem és anyag«, az »ég és a föld«, egész
által némi tájékozást szerezhessünk azokrúl, mik a végetlenségig. Ez a megmásithatatlan viszony
a nagyvilágban történnek. a lélekben bizonyos nyugtalanságot, vágyat, tö­
Föl kell tennünk ugyan is azt, hogy ez a rekvést ébreszt az ellentétek kiegyenlítésére,
beszélgetés oly emberek között foly, kik korunk egységbe foglalására; mert a szellem irtózik az
műveltségének magaslatán állanak, tekintélyes ürességtől, a semmitől, a bizonytalanságtól; ő is­
állásuk az események intézésében számukra be­ meretre, tudásra törekszik, hogy ennek útmuta­
folyást enged; ismerik a társadalmi, állami és tása szerint rendezhesse be a földi életet. Ez a,
egyházi élet folyamában fölmerülő motívumokat, hogy úgy szóljak, szellemi horror vacui ős csi­
mozgató erőket, hiányokat, szükségleteket; mér­ rája minden ismeretnek, tudásnak, tudománynak,
legelik a kor igényeinek megfelelő átalakításokra, vallásnak, erkölcsnek, társadalmi, állami, egyházi
vezetésére irányult mozgalmakat, törekvéseket, rendnek, a folyton szaporodó fölfedezéseknek,
sőt maguk is belátásukkal, tevékenységükkel civilizációnak, szóval, mindennek, mi az ember
abban részt vesznek. Ú gy kell tehát tekinteni hatalmi körébe esik. A z emberi szellemnek ez a
azt a beszélgetést, mint a korszellem egyetemes munkája ezredek óta, megszakítás nélkül folyik.
gondolkozásának megnyilatkozását, közös érze­ Ha egy kornak sikerült a felmerült ellentéteket
lemvilágának kinyilatkozását, kicirkalmazott tö- egységbe foglalni s azt megfelelőleg kifejezni:
rekvési irányának proklamálását. Mint ilyennek ez az egység az utána következő kor fejlési pro­
lélektani és szociológiái jelentősége van, mely­ cesszusában, mint alapvető elem helyezkedik el,
nek hatása alól az egyházi élet sem zárkozhatik hogy szülőanyja legyen uj, kiegyenlítésre utalt
el, sőt legderekasabban éppen ezt érdekli. ellentéteknek. A z emberiség haladásának, mive-
Ez a beszélgetés ezen felül a szellemi fej­ lődésének ugyan is minden foka egyfelől az Őt
lődés azon általános törvényének is szülötte, közvetlenül megelőző fok ellentéteinek egysége;
mely az ellentétek felállításában, az ezek kö­ de másfelől ugyanakkor új ellentétek forrása is
zötti egység keresése és feltalálása által rakja az utána következő fok számára. A szellemi fej­
le az emberiség haladásának időszaki alapjait. lésnek ezt a törvényét nagyszérüen igazolja a
H ogy jobban megérthess, folytatja pszikholog ba- keresztyénség. Jézus azt mondja: nem jöttem,
hogy a törvényt eltörüljem, hanem hogy betöltsem,
Tartalmára, és vonatkozására való tekintetből megjegyez­
zük, hogy e cikk ápril i-je óta áll rendelkezésünk alatt S ze rk . és ime, a törvénynek betöltése éppen abban áll,
 282 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 35 szám.

hogy ezt eltörölte. Hogy még érthetőbb legyek, gon­ esik, ha a pappal együtt kiabálhatja ki magát,
dolj a plusz- és mínusz-villanyra, mint ellentétekre, vele együtt szívhat friss levegőt. Elvárja tehát
melyek egyesülni törekednek. Igen ám, de ha egye­ egy kis lelki szellőztetésre; jöjjön, mondja el,
sültek, egészen egyebek lesznek, mint az előtt ha van valami mondani valója. Neki, a patro-
voltak; a szememnek világosság, a fülemnek nusnak is van mondani valója, meg akarja mon­
hang, az orromnak szag, a testemnek rezgés, és dani, hogy nem becsüli mindig, sőt lenézi, meg­
ha az egyesülés az én testemben ment keresztül, veti. Ezt akarja a papnak megmagyarázni, mert,
nekem halál, a telegraf-hivatalban tudósítás, hogy a mint mondja, becsülése, szeretete állandóságra
engem megütött a menykő, az utódoknak per­ vágyik.
lekedés az örökség felett, és igy tovább. A pap a meghívást nem fogadja el, a ma­
Valami ilyenforma mehet véghez az ellen­ gyarázatot visszautasítja.
tétek közé szorított embernek és társadalomnak Kár, szakítottam félbe a pszikhologot, hogy
úgy, mint az egyház fejlési folyamában is. Azt az a pap nem engedte meg a patronusnak, hogy
megváltoztatni, vagy azon erőszakot tenni, sen­ kifejtse, miért nem becsüli mindig, sőt megveti,
kinek hatalmában nem áll; de azt megteheti, j utálja a papot. A z én tekintélyes törvényszéki
hogy az ellentétek kiegyenlítését hasznára, ne | barátom és komám éppen ellenkezőleg úgy nyi-
pedig romlására fordítsa. I latkozik, hogy ő nagyon szereti, tiszteli, becsüli
Ezeket szükségesnek láttam előrebocsátani, a papságot határtalan igazságszeretetéért, tiszta
hogy kitűnjék azoknak az ellentéteknek a jelen­ puritán jelleméért, erős, hajthatatlan akarat­
tő sé g e , melyek ebben a beszélgetésben igen erejéért, azon kitartásáért, melylyel hitének, meg­
ügyesen vannak felállítva, s eléggé tudjam mél­ győződésének, lelkiismeretének, a szépnek, jónak,
tányolni azt az egységet, melyben kiegyenlítésük nemesnek érvényt szerezni, törekszik, mely nem
van felmutatva. Korunk kidomborodó jelleme az retten vissza az akadályoktúl, nem fél a börtön­
anyagi gazdagságon alapuló hatalom és tekin­ tűi, rabságtól, nem hajol meg a hatalom, tekin­
tély; a 19-ik század végén ez az ellentétek egy­ tély, külső nagyság előtt, melyet sem fény, sem
sége, melyet utódjának örökségül h a g y ; ezt fo­ gazdagság, sem szegénység, sem dicséret, sem
gadják el a patronus és pap beszélgetéseiben; fenyegetés, sem semminemű külsőség el nem
az egyház érdekében ezt ajánlják a további fejlés tántoríthat attól, mit egyszer igaznak, üdvösnek
kiindulási pontjául. ismer föl. Hiszen, utóvégre, mondja az én drága
A patronus ur, és tekintélye van; a pap komám, a bírói függetlenségnek, a jó bírói kar­
honoracior, ki nem ur és nincs tekintélye. Mind nak is éppen ez a puritán papi karakter az
ketten sértve érzik magukat; a sérelem mind­ alapja, a bíró is pap bizonyos tekintetben. Hogy
kettőjük kedélyének alaphangulata. Az egyik a pap társadalmi jelentőségét mégis másképpen
megsértve érzi magát, mert ur és tekintélye van, fogják fel, mint a bíróét, ennek oka, úgy gondolom,
a másik azért, hogy nem ur és nincs tekintélye. abban rejlik, hogy ők a mozgalmas és ellenté­
A z uraságon és tekintélyen esett sérelem, mert tekben gazdag földi életet, a képzelt menyország
a pap félbeszakitotta beszélgetéseit; a patronus érdekében, gyűlölni tanitják, a helyett, hogy en­
hasztalan várja, hogy az a pap, ki az esketésnél, nek szépségeivel megkedveltetnék s kedvessé
keresztelésnél, koporsónál, könyvei között min­ tennék ottani lakozásunkat; feledni látszanak azt,
denütt talál beszélgető társat, vele is beszélges­ hogy ha azok az ideális eszmék, elvek, melyek­
sen, fáj neki, hogy a papnak semmi mondani nek ők a hivatott képviselői, teljesen átmennének
valója nincs az ő számára. Ez a patronus, ura­ a társadalomba, ha megszűnnének az erény és
sága és tekintélye dacára is érzi a szellemi horror bűn, a szabadság és függés, a szeretet és gyű­
vacui nyomasztó hatását, szenved a zárt lélekben lölet, a gazdagság és szegénység, stb. stb. kö­
megfülledt levegő főj togatásaitól, szeretne ablakot zötti reális különbség, ha a társadalmi ellentétek
nyitni gondolatainak. De az ő urasága és tekin­ kiegyenlítésével teljes nyugalom és mozdulatlan­
télye nem engedik meg, hogy ezt ily nyíltan és ság állana b e : akkor a társadalmi együttélés
őszintén kifejezze; mig ellenben azt, hogy nagy- minden föltételeinek meg kellene szűnni, a meg­
lelküleg alkalmatosságot adjon a papnak a be­ élhetési módok és eszközök nem ingerelnének
szélgetésre, ezt az uraság és tekintély nem csak többé senkit, és hogy éppen magamat, a birót
megengedik, hanem követelik, mert neki is jól említsem, ha nem lennének gonosztevők, kiket
 35- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Szamosujvárra Ítéljek, s igy nem lenne szükség
bíróra, börtönre, fogházra, én évenkint pár ezer
forint fizetést, ezer meg ezer munkás kenyerét
veszítené. Elég drasztikusan van biz ez kifejezve,
de igy van ez a földön. Azon nem segíthetünk,
hogy az emberek nem tudnak, mert íatum sze­
rűen nehezedik reájuk, hogy nem lehetnek tel­
jesen olyan tökéletesek, mint a papok prédi­
kálják: de azon vágyódásukat, mely amaz esz­
ményi magaslatra törekszik, igen is, ápolhatjuk,
erősíthetjük, vezethetjük. Éppen azért, mivel az
ember a lehetetlenség és lehetség ellenhatása
által valósíthatja meg földi elhivatását, végezte
komám beszédét, én a papot tisztelem, becsülöm,
szeretem, őt nélkülözhetetlen társadalmi ténye­
zőnek tartom, mert ő a lehetetlenségben a te­
hetséget van hivatva felmutatni. A biró, a lég-
szélesebb értelemben véve, gyakorlatilag annak
szerez érvényt, mit a pap prédikál, mikor a pa-
ragrafust alkalmazza az egyes esetekre; az em-
bér gyarló, a pap erre azt mondja, légy töké-
letes; a biró igy szól, bűnhődj, ha gazember vagy.
(Folytatása következik.)
'A „pogány határozat“ apológiája.
Midőn a »Prot. Közlöny« idei 32. és 33-ik szá­
maiban megjelent s a »Székely Nemzet «-ben is repro­
dukált »Pogány határozat« feliratú cikket elolvastam,
valami olyan érzés fogott el, mint mikor hirtelen bebo­
rul az ég, villámlások és dörgések közt megrendül a föld,
s »mi állunk és megreszketünk.« S ime, nagy hirtelen­
séggel elvonul a vihar, kiderül az ég minden veszedelem
nélkül. Ily nagy lármát ütött cikkíró egy alapjában véve
ártatlan határozat felett. Mert ama határozatnak tenden­
ciája semmi más nem volt, mint egy előre bocsátott
óvintézkedés, oly veszedelemmel szemben, mely nem
csak fenyeget, de tényleg létezik is, mint alább kimu­
tatom. Nálunk még nem nagy mértékben ugyan, de
mégis megvan. Éppen ezért, egyházmegyénk is oly alak
bán emelte határozattá a szóban forgó indítványt, hogy
»kellő körültekintéssel alkalmaztassék« ott, és akkor, a
hol és a mikor szüksége mutatkozik.
Ezzel végezhetnék is a dolog meritumára nézve.
Minthogy azonban ama cikk tulajdonképpen engemet
hiv ki, mert hiszen >de te narratur fabula« indítványozó
je g y ző : engedje meg szerkesztő ur, hogy a cikk egyes
tételeire reflekszióimat megtehessem, már csak azon elv-
né. fogva is, hogy »audiatur et altéra pars.« Különben,
szerkesztő ur is feljogosított erre, midőn kijelentette:
»hát beszélgessetek!« Miután cikkíró beszélt, hadd be­
széljek én is.
»Van-e annak az indítványnak valami pozitív alapja?«
kérdi cikkíró. Nincs, szerinte, mert ha-val kezdődik. Sőt
tovább azt kérdezi: »tudtok-e felhozni csak egyetlenegy
példát, egy konkrét esetet, mely az indítványban foglalt
intézkedéseket igazolná?« Hát hiszen, ha ok, alap nem
283.
lett volna, kinek jutott volna eszébe amaz indítvány ?■
Ha betegség nincs, ki gondol az orvosságra ? De éppen
azért, hadd, beszéljenek a konkrét adatok.
Mellőzve a Királyhágón túlról, s különösen Buda­
pestről felmutatható adatokat, utalok püspökünk ez évi
jelentésére, melyben az áll, hogy 1896-ban nem része­
sült keresztségben 806 újszülött, nem vette igénybe a
mi egyházi kötéseinket 343 pár, sőt magában a kolozs­
vári egyházmegyében (Kolozsvárt) 30 százalékra emel­
kedett fel az ilyenek száma. Legközelebbről éppen orbai-
ban, Barátoson, nyolc házasságból öt pár nem vette
igénybe az egyházi kötést. Saját harangozom leányát,
apja hivatal-vesztésével megfenyítve, vettem rá az egy­
házi esketésre. Hát a püspöki jelentést látta-e cikkiró ?
A barátosihoz hasonló tényeket nem hallott? V agy talán
ezek nem konkrét adatok? Nem volt-e okom, csak Ba-
rátost tekintve is, indítványom előterjesztésére? Ú gy
látszik, nem mi, hanem cikkiró aludott 1895. október
i-je óta, s most az én igénytelen indítványom költötte
fel lethárgiájából.
1 A zt kérdezi tovább cikkiró: »van-e joga az orbai
j egyházmegye közgyűlésének arra, hogy a magyar or­
j
szágos ev. ref. anyaszentegyház egyetemes törvényeivel
ellenkező intézkedéseket állítson fel és vegyen gyakor­
j
latba híveivel szemben ?« Miután cikkiró egyetlen törvé­
\ nyes paragrafust sem mutat fel, melylyel határozatunk
i
ellenkeznék, az én meggyőződésem az, hogy határo­
zatunk egyik kardinális egyházi törvényünkkel sem el­
lenkező ; másfelől, úgy tudom, úgy tapasztaltam tiz éves
jegyzői pályámon, hogy általánosan elfogadott és gya­
korolt princípium az, miszerint minden testület a törvény
korlátái között határozatokat hozhat, s hoz is, melyek
szerint magát a törvényt is végrehajtja. Már most, ha
nézzük az E. T . 17-ik §-át, kombinálva a 88-ik §-al,
abban, egyebek közt, az áll, hogy az egyházközségi ta­
goknak kötelességük, magán életükkel az egyház virág­
zását előmozdítani ; gyermekeik vallásos neveléséről gon­
doskodni; a fennálló egyházi törvényeknek engedelmes­
kedni, stb. Én azt hiszem, hogy ezen s ezekhez hasonló
egyházi törvénycikkeink, bár 1895. okt. 1. előtt hozat­
tak, legalább implicite magukban foglalják, hogy minden
református embernek kötelessége, igénybe venni az egy­
házi esketést, kötelessége, megkereszteltetni gyermekét,
* mert máskülönben a fennálló rend, szokás, sőt törvény
ellen cselekedvén, megbotránkoztatja a vallásos lelkeket,
kiközösíti magát az egyházból.
Hogy az ilyenekre nézve hozhatunk határozatokat,
még egyházközségileg is, azt, egyebektől eltekintve, az
Igazgató-Tanács 408 — 1895. számú rendeletével bizonyí­
tom (L. Érd. Utasítás 66. §.). Ezt tenni, azt hiszem, még
több joga van az egyházmegyének.
Rendkívül megbotránkozik cikkiró a »lágymeleg«
kifejezésen, s azt állítja, hogy azzal anyaszentegyházunk
egyetemes törvényhozó és végrehajtó testületéit arcul
vertem. (I) Roppant egy merész következtetés. Én ama
kifejezést közvetlenül magunkra vonatkoztattam, kik min­
dennapi érintkezésben állunk hallgatóinkkal s kik, valljuk
meg, a belmisszió területén bizony nem fejtünk ki va­
lami meleg buzgóságot, úgy hogy kisebb-nagyobb mér­
tékben reánk illik nem csak a lágymeleg jelző, hanem
 284. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
az apokalipsis 3. 15. 16. v. is. Ennek bizonyítására uta­
lok ismét a püspöki jelentésre, hol azon tény konstatá-
lása után, hogy 651 vegyes-házasságban a gyermekek
vallására nézve úgy jött létre a megegyezés, hogy 54'47
százalék esik a katholikusokra, és csak 24* 11 százalék
reánk, igy szól a fő tiszteletű ur: »kénytelen vagyok, meg-
ujitni figyelmeztetésemet s arra kérni összes lelkipásztor
társaimat, hogy vegyes-házasságok eseteiben az eddigi­
nél hatályosabban érvényesítsék befolyásukat«.
De ha már cikkíró oly széles értelmezést adott a
»lágymeleg« szónak: ám, legyen, elfogadom én is. Miért ?
Azok, a kik az egyházpolitikai viták alatti magunktar-
tását figyelemmel kisérték, minden további indokolás
nélkül tudni fogják. Mi az^ egyházpolitikai törvényeket
teljes passzivitással fogadtuk, pedig azt, hogy azok nem­
csak sok anyagi, de talán még több erkölcsi kárt okoz­
tak nekünk: nálam, s talán cikkírónál is nagyobb embe­
rek ismerték el. Egyebek közt, a felekezetnélküliség tör­
vénybe iktatását, mely ellen Szász Károly, püspök, de
csak is ő, kikelt annak idejében, nem hiszem, hogy cikk­
író is üdvösnek tartaná. De mindez világért sem azt
jelenti, hogy hát mi az egyházpolitikai törvényeknek
ellenségei volnánk; hogy azokat, akarva, nem akarva,
kellő tisztelettel ne fogadtuk volna; hogy azokat a
felvilágosodás kritériumának ne tartanók, tehát a »hecc­
káplánok táborába szegődtünk«, a »Zichy Nándorok
zászlója alá sorakoztunk« volna: hanem igenis arra int,
hogy az azok által teremtett uj viszonyok között uj in­
tézkedésekre van szükségünk, ha mindjárt ez intézkedé­
sek egy-egy »pásztorális inprudenciával« biró jegyző
által tett indítványban domborodnak is ki. Jaj, de az
ilyen dolgokkal arcul verjük a prot. liberálizmust, meg­
semmisítjük a reformáció vívmányait, szóval: Rómába
megyünk 1 Ha nem fegyvert, hanem ágyút szegez elle­
nem cikkíró, akkor is kimondom, hogy túlságos prot,
szabadelvüségünk legfőbb oka annak, hogy miközöttünk
hiányzik az egységes szellem s ebből származó külső,
és belső erő ; hallgatóink pedig annak hamis leple alatt
a szabadosság féktelenségébe csapnak át. Miben áll a
katholikusok ereje ? A z óriási vagyon mellett, főleg az
egységben; ő náluk »in capite et in membris« hallga­
tók, papok, püspökök, fel a Krisztus helytartójáig egyek
a tanban, melyet tanítanak; egyek a dogmában, melyet
hisznek; egyek a hitben, melyet vallanak; egyek a cél­
ban, mely felé futnak; egyek a fegyelemben, mely össze­
tartja; egyek a kül- és belmisszióban, melyet végeznek.
És nálunk? »Quot capita, tót sensus« mindenütt és min­
denekben. Innen az ingadozás, s ebből folyó lágymeleg­
ség, vagy hideg indifferentizmus minden dolgainkban.
A különböző szekták is, anabaptizmus, nazarenizmus,
stb. hol hódítanak nagyobb mérvben ?
Gúnyosan kérdezi cikkíró, hogy ha már meghatá­
roztuk, hogy az, a ki az egyházi esketést igénybe nem
veszi, semminemű egyházi tisztségre nem választható:
nem határoztuk-e meg azt is, hogy kepét se fizessen ;
s nagy hangon utal a törvényre, melyet megtartani, mi
is kötelesek vagyunk, kik annyira vetemedtünk, hogy
törvényerejű határozatot hoztunk.
Szó van itt egyszerűen az egyházközségben válasz­
tandó tisztviselőkrűl, mint harangozó, megyebiró (gond­
35. szám.
nok), egyházfiak, presbiterek választásáról. Nos hát, mind­
ezekre nézve általánosságban az egyházi törvény azt
mondja, hogy tisztességes életű, vallásos buzgóságukról
ismert egyének legyenek. Már most, ha az én gyüleke­
zetem, ha mindjárt az egyházmegyei határozat alapján
is, e tisztségekre nem választ olyan egyéneket, kik az
egyházi esketést igénybe nem vevén, vallásos buzgósá-
guknak jelét nem adták: vájjon, nincsen-e arra joga; váj­
jon, jog- és törvényellenes dolgot cselekedett-e ?
Épp ily tarthatatlan cikkíró okoskodása a kereszt-
szülőkre nézve is. Mert, hogy az, a ki vallási, kötelezett­
ségének eleget nem teszen, s ezzel mintegy kizárja ma­
gát a hivők seregéből: jó keresztszüle lehessen, keresz­
tyéni, s éppen prot. szellemben vehesse fel gondját
keresztgyermekének e »buzgó lélek« »imában» és »tett­
ben« : azt én határozottan kétségbe vonom. R ég meg­
mondotta Jakab apostol: »mutasd meg nékem a te hite­
det a te cselekedeteidből, és én is megmutatom néked
az én cselekedetimből az én hitemet.« A z igaz hit, és
jó cselekedet együtt jár. Nem mi rakjuk hát az ilyenek
lábai elé a botránkozás köveit, hanem ők botránkoztat*
ják meg hivő, vallásos hitfeleiket, holott nagyobb »jaj«
fenyegeti a botránkoztatókat.
Nunc venio ad fortissimum. »Oh, Izraelnek erős
Jehovái!« kiált fel a »lelke mélyéből megbotránkozott«
cikkíró: volt-e lelketek, ti pogányok, midőn azt hatá­
roztátok, hogy az egyházi esketést elmulasztó, de kepe­
fizető (?) hivetöket s kiskorú gyermekeit haláluk esetén
egyházi szertartással, harangoztatással el nem temetitek,
mig érettük 10 frt. az egyház pénztárába be nem fizet­
tetik. Oh, ti ó-szövetség gonosz szellemei l -
Hát, annyi bizonyos, hogy a házasulók túlnyomó
többsége ifjú emberekből és hajadonokbúl áll, a kik te­
hát kepét még nem fizettek; az is bizonyos, hogy az
egyházi kötés, vagy áldás kikerülését, ha lesznek ilye­
nek, minthogy már voltak is, azon intencióbúi teszik,
hogy a kepefizetés alól is lehetőleg emancipálják magu­
kat, s ha másképpen nem sikerül, felekezetnélkülivé lesz­
nek (óh, boldog aziluma azoknak, a kik fizetni, nem sze­
retnek!) Tehát, mondhatnám, maguk magukat excom-
munikálják felekezetűkből. Nós hát, ki vonhatja kétségbe,
hogy az ilyenekkel szemben, úgy járhatunk el halál ese­
tén, mint idegenekkel, ezekre nézve tehát a dijlevélre
hivatkozni, igazán csak frázis. A felett se aggódjék cikk­
író, hogy netalán az ilyenek temetetlen maradnának,
mert túlságos liberálizmusunk aegise alatt, törvényeink
lazasága miatt s jóakaratu határozataink ilyes támadá­
sai folytán, maholnap megérhetjük azt is, hogy a stóla
kikerülése, vagy egyéb okok miatt, pap, kántor s haran­
gozás nélkül fognak a temetések végrehajtatni. Ma mel­
lőzzük az egyházi esketést, holnap a kereszteltetést, hol­
nap után a temettetést, s végre az egyházat. Ezért kell
vigyáznunk, őrködnünk s a baj megelőzése végett, hatá­
rozatokat hoznunk, mig nem késő.
Annak eldöntését, hogy a stoláris veszteség, mely­
ről különben szó sem volt s melyet cikkíró Jézus egyik
felséges példázatával parodizál ki, vonható-e az egyház
pénztárával egy kalap alá: az olvasóra bízom.
E gy másik monumentális botránykő cikkíró előtt
az, hogy a meg nem keresztelt kisded az egyház tagjá-
 35* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nak nem tekinthető. No hát, én »pásztorális inpruden-
ciámmal« nem tudom elképzelni sem, hogy valaki tagja
lehessen a keresztyény egyháznak, a keresztyén társa­
dalomnak keresztség nélkül, midőn Jézus is egyenesen
a megkereszteléshez kötötte a keresztyén társaságba
való fölvételt (Máté 28. 19.). De különben is, az olyan
szülő, a ki az egyházi esketést igénybe nem vette, új­
szülöttjét meg nem kereszteltette, tehát mintegy excom-
munikálván magát egyházából, a felekezetnélküliség felé
közéig, alig hiszem, hogy mindezeket oly célzattal tenné
hogy aztán kezünk alá adja gyermekét vallásos okta­
tásra, konfirmációra, stb. Majd megmutatja az idő. Annyi
bizonyos, hogy a ki megkeresztelve nincs, az pogány,
s minden érintkezésünk vele, ha lesz, mint pogánynyal
szemben történik.
Mellőzve cikkírónak a reám, és egész egyházme­
gyénkre oly bőven szórt, nem egészen hízelgő epitheto-
nait, még csak azt jegyzem meg, hogy legnagyobb
hibáink egyike az, hogy minden dolgainkat a theoria,
és nem egyszersmind a gyakorlati élet szemüvegén át néz­
zük és a folyton hangoztatott »türelem« leple alatt egy­
házi, vallásos, erkölcsös életünk hovatovább lazább. Mi,
ha védekezünk is egyházi bajaink ellen, rend szerint
akkor tesszük, a mikor már késő. Bíráljuk, elitéljük sok
tekintetben a katholicizmust, pedig bizony sok tekintet­
ben tanulhatnánk tőle. S legyen meggyőződve cikkíró,
hogy a Krisztusi szeretetben, az ő elveinek, példájának
követésében vagyunk oly erősek, mint cikkíró, de azért
Jézus is kikelt a képmutató farizeusok ellen, ostorozta
a »futkározó atyafiakat«.
Engemet indítványom beadásában, egyházmegyén­
ket annak határozattá emelésében éppen a féltő gond,
a »kúra pasztorális«, egyházi életünk fölötti töprengés
vezéreltek. Azért én nyugodt lélekkel tűröm el cikkíró
kathedrális leckéztetését, hogy »ilyen még prot. pap
szájából nem hangzott el« »hogy ez a legközönségesebb
pásztorális inprudencia« (ha rajta állna, talán el is csapna).
Még, ha oly bűnös merénylet volna is indítványom, mi­
lyennek cikkíró látja, de a miről engemet meg nem
győzött, akkor is ragaszkodnám hozzá, mert Robertson
szerint: »Jobb, hogy a rossz ügyet támogassuk lelkiis­
meretesen, mint az igazat lelkiismeretlenül, őszinteség
nélkül. Jobb igaz embernek lenni a rossz mellett, mint
gonosznak lenni a jó ügy mellett.« Jobb valamit, mint
semmit sem tenni, vagy beszélni, papiron!
De, különben is, a mellett, hogy a »körültekintéssel
való alkalmazás« egészen más színben tünteti fel hatá­
rozatunkat, mint cikkíró is látja, konkrét adatokkal mu­
tattam ki, hogy volt alapja indítványomnak, hogy az
abban jelzett veszély létezik, s mig cikkíró egyetlen egy
törvényt sem mutatott fel, melylyel határozatunk ellen­
keznék, én törvényekre hivatkozva, mutattam ki, hogy
legalább implicite a törvények is rendelik az egyházias-
ságot, az egyházi szertartások igénybe vételét; kimu­
tattam, hogy a kik ezeket megvetik, önmaguk ekszkom-
munikálják magukat s nem mi őket, ha határozatokat
hozunk is ellenök s igy tovább.
Bezzeg, másik indítványomrúl, mely a terhes »tőke­
kamat« adóról szól, s mely igazán közérdekű, nagy böl­
csen hallgat cikkíró is.
235
Végre, bibliai citátumaiért viszonzásul figyelemébe
ajánlom Péld. 3. 7. Préd. 7. 16. Rom. 12. 3. I. Kor. 4. 6.
F ö ld es G y ö rg y ,
orbai jegyző.
„Pogány határozat.“
E cim alatt, a Prot. Közi. idei 32. 33. számában
egy támadó cikk jelent meg, mely eget, földet meg­
rázkódtató bombákkal rohan az orbai ref. egyházmegye
közgyűlésére azért, hogy jegyzőjének, Földes G yörgy
urnák, két indítványát határozattá emelte.
Mint azon egyházmegyének ez időszerint esperese,
kötelezve érzem magamat, ez ügyben kellő felvilágosí­
tással szolgálni.
Nem szándékom, hosszasan foglalkozni a cikkel,
csupán az alapot rántom ki alóla, hogy önmagától zu­
hanjon alkotójának nyakába.
A cikk tisztelt írója azon föltevésből indul ki, hogy
az orbai egyházmegye közgyűlésének nem volt oka az
indítvány elfogadására; »két üres szó: h a és h a vállain
nyugszik az egész okoskodás«.
Fájdalom, a házasság-kötés tárgyában való indit-
ványnyal nem igy áll a dolog. Esperesi jelentésemben
jeleztem ugyanis a barátosi egyházközség presbitériumá­
nak a vizsgálat alkalmával adott azon feleletét, hogy
az 1896-ik évben, azon egyházközségben létrejött nyolc
házasság közül, csak három köttetett meg egyházilag
is, öt uj házaspár elmulasztotta, eleget tenni vallásos
kötelességének.
E jelentés kellemetlenül lepte meg a közgyűlés
tagjait, melynek hatása alatt, hosszas vitatkozás után,
szavazattöbbséggel fogadtatott el az indítvány.
Másképp vagyunk a keresztelésre vonatkozó in-
ditványnyal, épp azért, mivel nem fordult elő eset arra,
hogy szülő gyermekének megkereszteltetését elmulasz­
totta volna: közgyűlésünk az indítványt elvetette, s
csak tévedésből kerülhetett a lapokba azon^tudósitás,
hogy ez indítvány hotározattá emeltetett.
Ez az ügynek valódi állása. Miután tehát a pogány
határozat létre nem jött, egyházmegyei közgyűlésünk
nem szolgált rá a támadásra, miért is ezzel bővebben
foglalkozni, nem tartom érdemesnek.
Szorosén, 1897. aug- 27-én. P é te r K á r o ly ,
orbai ref. esperes.
Igazgató-Tanácsunk üléséből
K o lo z s v á r , iS 97. aug. 28.
Elnökölt főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: dr. Vályi Gábor, elnök-helyettes, Szász Dénes,
Deési Gyula, Becsek Lajos, Kenessey Béla, Deák József,
Deák Albert, Parádi Kálmán, igazgató-tanácsosok, Már­
kus János, titkár, úgy is, mint jegyző.
Elnök aa. az ülést megnyitván, bemutatta az ülé­
sen kívül elnökileg elintézett ügyek jegyzékét, mely ellen
észrevétel nem tétetvén, a tett intézkedések jóváhagyó
tudomásul vétettek.
Ezután Parádi Kálmán, tanügyi előadó aa. előadá­
sában a következő ügyek nyertek elintézést.
Jóváhagyó tudomásul vétetett a n.-enyedi tanitó-
képezde póttanfolyama eredményéről szóló jelentés.
Kolozs-kalotai egyházmegyénk által kért káté és
 286. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 35. szám.

énekes-könyvek, a nép gyermekeinek leendő kiosztás végeredményében a nemzet nagy testére kihat. Hisz, amaz
végett, megvásároltatni határoztatik. 50 éves szolgálat nem csupán az egyházé volt: a hazának
Náthán Salamon, helybeli ügyvéd fiának javító­ is szólt. A lelkészi szolgálat a maga csendes, sippal-dobbal
vizsga engedélyezése iránti kérése nem volt teljesíthető.
nem hirdetett működésével, ott a szószéken, vagy ha az
Ezek után. Márkus János, titkár aa. előadásában
levő ügyek vétettek tárgyalás alá, ki is előterjesztvén életbe kiszáll: a hazának is szolgálatában áll. Hinti a szi­
Benedek Emma s társainak a közép-ajtai egyház ellen vekbe, e termő földekbe, a szeretet, jóság, erény és igaz­
papi javadalom kiszolgáltatása iránti ügyben beadott ság, szóval, az erkölcs magvait, gyújtván szent lángokat,
kérését, ennek folytán további eljárásra a sepsi egyház­ nevelvén ez által fiakat, lányokat, kik az egyháznak is, de
megye közig, bírósága delegáltatok.
a hazának is hű, iga2 gyermekei, előmozdítói jó hírnevé­
Rettegi egyházunk indokolt kérésére megengedte­
tik, hogy a Köblös Albert-féle birtokot megvásárolja s nek, munkásai gyarapodásának, támogatói gyengeséginek,
e célra 10,000 irtot kölcsönt vehessen. osztozó társai nehéz bújának, szenvedésinek, szívben s elmé­
Görgényi egyházmegyénknek, népességére való te­ ben épek, egyházért, hazáért: élni, halni készek I
kintettel, még egy egyházkerületi képviselői állás szer­ A szava a papnak, a mig száll az égig:
vezése, s a választó-kerületek beosztásának módosítása A mások érzelme rezeg rajta végig;
engedélyeztetik. Mert sok olyan érzi az ő szive húrját:
Nagy Sámuel, főgondnok aa. lemondása, sajnálat­ A mi szólaltatja más örömét, búját.
tal vétetik tudomásul.
A főt. egyházker. közgyűlés által néhai Bodor Am, zsibongó lárma tölti be az űrt, harsan a jel­
Antal kiskorú árvái részére engedélyezett 400 frt. kegy- adás, riad a kürt: gyűl a határról a zsibongó nép apraja,
dij kiutaltatott. nagyja, mind megannyi szorgalmatos hangya, s a harangok
A papi fizetések rendezése iránt Kis Lajos, étfalvi csengő-bongó hangja kürt szava gyanánt riad szerteszét, je­
lelkész aa. által tett előterjesztés, mint időelőtti, napi­
lezve a jubileumnak kezdetét.
rendről levétetett.
A Szeretetház megépítésére vonatkozólag, Cakó Soraink élén egyházmegyénk szeretett esperesével, e
Lajos, épitészszel kötött szerződés elfogadtatott s az derék, hű hadvezérrel, templomba siettünk. Ottan az egy­
építés folyamatba tétele iránt tett intézkedések jóvá­ szerűen szép, tágas templomban, már előre gyülekezett, az
hagyó tudomásul vétetett. ünnepre kész gyülekezet, mély csendben, szép rendben, égre
Z. Kis Sándor, rettegi pap aa. részére atheologiai
függesztett szemekkel, imára kulcsolt kezekkel, várt mi reánk.
magántanári vizsga letehetése s az egyetemre való be-
iratkozhatás végett kért kilenc havi szabadság idő meg­ S a szent sátor alatt az öröm hevében.
adatik. Magasztaló ének ömlik át a légen,
A Szeretetház sorsjátéka tárgyában a kisorsolandó És ezt az éneket ahhoz viszi útja,
ékszertárgyak számbavétele s Löv Sándor, budapesti Ki a rövid éltet nyújtani is tudja!
ékszerésznél való felülvizsgálatról. Szatmári Elek, kolozs­ Ahhoz szólott, ahhoz emelt, szivbeli szent buzgósággal
vári megbízott ékszerész jelentése tudomásul vétetett s ahhoz vonzott minden kebelt, esperesünk szép, megható,
részére 20ofrt. tiszteletdij, a sorsjáték terhére, kiutaltatott.
szívből jövő, szívhez szóló imádsága, minden sorát áthatva:
Ezután Igazgató Tanácsunk közig, bírósággá ala­
kulván, tárgyalás alá vette Kabós Kálmán s társainak az istennek legyen hálál A z igazán kegyes szivek gyerek
Nemes Árpád, n.-iklandi beszolgáló pap ellen az egy­ hangján, egyszerűen, áhítattal, alázkodva: jubilánsért, az
házi kanonika jogtalan használata tárgyában a küküllői egyházért, a nemzetért, a királyért, mindnyájunkért imád­
egyházmegye I-ső fokú közig, bírósági végzésének meg­ kozva szent hevében, az ur Jézus szent nevében,
semmisítése iránt beadott felebbezését, minek eredmé­ í Ki hatalmas alant s a csillagok felett,
nyében az I-ső fokú végzés megváltoztatásával, Nemes I Az nyújtott hosszúra egy papi életet;
Árpád, lelkész aa. a kérdéses kanonikának további hasz­ j Szolgája szivének erőt adott isten...
nálatától eltiltatván, utasittatott annak az egyház részére | — Isten kegyelménél nagyobb áldás nincsen!.
leendő visszaadására.
Több tárgy nem lévén, az ülés véget ért. Most Rákosi György, ny.-szt.-annai lelkész lépett a
r. s- szószékbe, figyelem, várakozás között. A korinthusi 2-ík levél,
12 r. 9 verse alapján elmélkedett ismert szónoki modorá­
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . ban, az isten kegyelmének, és Krisztus hatalmának az em­
beri gyengeségben való nagyságáról, beszéde tárgyának a
A m arosi egyházmegyéből.
jubiláns életében való kidomboritására vállalkozott.
Augusztus 12. nem egy uj korszak kezdetének világra
Istentisztelet bevégződésével, Szász Károly, ny.-szeredai
szóló eseményt jelentő napja; nem egy országos ünnepélyt
lelkész, köri elnök, olvasta fel hévvel, csinos, emelkedett
fényével, árnyával feltüntető nap: csak olyan közönséges,
hangú, minden izében alkalmi, szép megnyitó beszédét.
mint a többi, s csak annyiban emlékezetes, hogy e napon
Benne tartalmas rövidséggel a jubileum eredete, végcélja, a
tartá, kis körben, bár lehettünk voina többen, a bekecsalji
jubiláns életének, papságának, jellemének kimagasló pontjai,
papi értekezlet! fiók-kör gyűlését Magyaroson, egybekötve a
alkotásai szemmel látható eredményei. Felmelegitő, jóté­
76 éves magyarosi lelkész, Orbán Károly, 50 éves szolgá­
kony hatása ott tükröződött mindnyájunk arcán s abban
latának jubilálásával.
lelt kifejezést, hogy egész terjedelmében irassék jegyzőkönyvre.
Nem világra szóló esemény. S még is, még is, olyan­
Következett az ünnepély legmeghatóbb pontja. ElŐ-
nak nézem én. Hisz, mutassatok ám szolgát, sokat, e föld
tipegett a jubiláns.
hátán, ki 50 évig teher alatt, a nap hevén, állandóan, hűen
Ki mint pap, mint ember, kétszeresen küzdve,
kitart, s nem dől 30, vagy 40 évi szolgálatra már oda, hol
Ötven esztendőnek zászlaját kitűzte,
reá a nyugdíj hűvös árnya vár. Ötven éves szolga ritka, Ki még megy előre, Istenében bízva,
szép ; kevés ilyenre mutat e múló, ez önző földi lét. S most, mikor megfordul, messziről néz vissza.
És nem országos ünnepély. S még is, még is a z ; mert Előtipegett 76 év súlya alatt görbedő testtel, galamb
 35♦ szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
ősz fürtökkel, zokogó kebellel, könnyező szemekkel, hogy felol­
vassa a magyarósi egyház és saját élete rövidre fogott tört ér étét,
Mint trón királyának palást van a vállán,
Merengve bujdosik a múltak országán:
Korona van fején, szép, ékes korona,
Hosszú hajszáliból a fejéri fonva,
Hajh, az idő keze megfehéritette :
Mintha szép ezüstből lenne igy kiverve!
És olvasott, az emlékezet szárnyán messze múltba
szállván, a meghatottság szemeinkben is könnyet fakasztó
hangján egyházáról, önmagáról, hol vígan szóló, hol búsan
búgó éneket.
Gönci János, koronkai lelkész alakja tűnt fel ezután
a szószéken. Elszavalta »Papi jubileumra« című költeményét.
(Az idézetek ebből vannak merítve.) Kedves, emelkedett
hangú lyrai költemény, mely fülbemászó rythmusával, csengó-
pengő rímeivel, életből vett képeivel, nagy hatást gyakorolt
a gyülekezetre, mely éljenzéssel tüntetett előnyösen ismert
lelkésztársunk mellett.
Ezzel elérkeztünk a programm utolsó számához. K ö­
vetkezett esperesünk záró beszéde. Oda állott közelébe a
szeretet asztalának, szembe véle a jubiláns. És hallottunk
esperesünk ajakáról egy remek, rögtönzött záró beszédet,
mely tele volt az alkalmiság minden színével, tele hévséggel,
TÁRCA.
„Hol az igazság?“
Dr. Tüdős Istvánnak, ezen cim alatt, lapunk 33. szá­
mában megjelent cikkére csak röviden kívánok válaszolni.
Hosszas szóváltásba nem is bocsátkozhatom, mert a nt.
tanár ur a bírálat rendjén fölemlített, s úgy hiszem, eléggé
indokolt kifogásaim közül egyetlen egyet sem próbált meg­
cáfolni. E helyett, célszerűbbnek látta »a Protestáns Köz­
löny olvasóival más bírálók nézeteit is megismertetni«, s
ily módon »bizonyítani« (?), hogy dolgozatainak kiadásával
nem cselekedett Írói reputációja ellen.
Nem tudom, lapunk olvasói mit szólanak a bizonyí­
tásnak ehhez a szokatlan formájához, de én egész őszintén
kijelentem, hogy bármennyire tisztelem is a dr. Tüdős által
megnevezett bírálókat, véleményüknek csalhatatlan, döntő
tekintélyt nem tulajdoníthatok. Nem, mert jól ismerem azt
a felületességet, mely nálunk a kritika terén uralkodik, s
mert tapasztalásból tudom, hogy az efféle hangzatos dicsé­
retek és meleg ajánlatok (melyek nem egyszer »szives föl-
kérésre« iratnak) gyakran félrevezetik az olvasóközönséget.
De, ha a többi bíráló tekintélye előtt meg is hajol­
nék, még akkor sem volna okom arra, hogy ítéletemen vál­
toztassak, mert én a dr. Tüdős dolgozatainak bírálatánál
egészen más mértéket alkalmaztam, mint Ők. Révész K. pl.
»e szakbeli irodalmunk átlagos színvonalát« (a mi magasnak
egyáltalán nem mondható) vette zsinórmértékül; én pedig
az egyetemes egyházi szónoklat követelményeit tartottam
szem előtt. Csiky L. és Babay K. főleg abból a szempont­
búi mondanak Ítéletet, hogy a kérdéses beszédek »érdeme-
sek-e arra, hogy lelkészeink gondolatokat merítsenek belő­
lük, avagy némi változtatással el is mondják?«; mig én
(talán nem helytelenül?) a benső tartalom, és szónoki mű­
alkotás szempontjából vettem bírálat alá.
S erről az álláspontról tekintve a dr. Tüdős dolgoza­
tait, most is azt állítom, hogy azok a magasabb követel­
ményeket nem elégítik k i ; hogy beszédeinek egy része szö­
vegszerűden s propoziciói a homilétika elveinek csak ritkán
felelnek meg; hogy lépten-nyomon meglátszik rajtuk az
egyoldalú felfogás, a pszikhologiai érzék, emberismeret és
kellő élettapasztalat hiánya.
Mert, miben áll a szövegszerüség ? Mitrovits meghatá­
287
szeretettel, közvetlenséggel, biblia és emberismerettel, intés­
sel, buzdítással mindnyájunkhoz. Egy pillanatra elfeledtük
a jubilánst, s esperesünk előtt emeltünk kalapot.
És készülőnk eltávozni az isten házából, de, mintha
vártunk volna még valamit, mintha szerettünk volna tele
telt szivünk érzelmeiből kiönteni. Ekkor megszólalt az or­
gona torboszlói tanító, kitűnő orgonista, Kakasi Sándor
könnyű keze alatt, szépen, meghatóan. Felharsant »Hazád-
nak rendületlenül!» Oly jól esett énekelnünk.
Aztán összegyűltünk a papi lakáson, a jubiláns asz­
tala körül, hol együtt létünket számos agyas és szellemes
pohárköszöntő tette vonzóvá, együtt tartva, mig a nap már
alkonyaira haj la.
Még csak azt akarom megemlíteni, hogy körünk papi
tagjai közül csaknem fele rész távol maradott, s azon ör­
vendetes jelenséget, hogy ünnepélyünkén ngs. Gyalókay
Sándor ny.-szeredai kir. járásbiró és tkt. Pál Miklós fŐ-
erdész és egyházmegyei tanácsbiró megjelentek, újabb jelét
adván mindkettő egyházunk ügyei és papsága iránti meleg
érdeklődésének. Vajha, sokasodnának az ilyenek, hogy apadna
az a sokaság, mely a közönyösség taván a semmivel nem
törődés csolnakában ül, hidegen, érdelődés nélkül, távolrúl
nézve egyházunk, papságunk ügyeit. Ott volt-
rozása szerint, a tárgyi és felfogási hűségben, vagyis abban,
»hogy a téma necsak ugyanazon tartalmat fejezze ki, mely
a szövegben valósággal benn van foglalva, hanem, minthogy
az egy és ugyanazon tárgy különböző szempontbúi, más­
más oldalról is lehet felfogva a szentirás különböző helyein,
a szöveg által adott tartalmat, mindig a szöveg álláspontján,
az általa megjelölt szempontbúi kell tárgyalnia. S ha ezt
a meghatározást elfogadjuk: vájjon, szövegszerűnek tarthat­
juk-e azt a beszédet, mely 1. Kor. III. 11. alapján azt
fejtegeti, hogy a »kér. vallásnak tényleg nem más az ala­
pítója, mint Jézus Krisztus .« vagy a mely Máté X V I.
13 — 18. nyomán azt a propoziciót állítja fel, hogy »az a
kőszikla, melyen a Krisztus anyasz^ntegyháza fölépült, nem
a Péter apostol személye, hanem az ő élőhite volt« ?
Hiszen, nem nagy bölcsesség szükséges annak belátására,
hogy az első teksztusban rejlő alapgondolat (»Krisztus az
üdvélet alapköve; a kér. üdvélet csak ezen az alapon, a
Krisztussal való életközösségben ébredhet föl és juthat
tökélyre«) nem egyértelmű ezzel a tétellel: »a kér. vallást
Jézus és nem Pál alapította« ; s azt sem nehéz észrevenni,
hogy az utóbbi szöveg tartalmát a dr. Tüdős által felállított
propozició csak részben, és meglehetős banális alakban fejezi ki.
S vájjon, helyesen fogta-e fel dr. Tüdős II. Kor. XÍI.
2— 4. verseit, midőn ezek alapján Pálnak egész életét el­
beszéli ? Behatolt-e a bibliai iró gondolatvilágába, midőn 1.
Tim. III. 15 — 16. és Rom. X IV 12. nyomán e kérdéseket
veti föl: »Miért kell Krisztusban istent látni s miért kell
őt embernek is tartani?«, illetőleg: »Teljesitettük-e a távozó
év folyamán polgári és egyháztársadalmi kötelességeinket :<
Az ilyen szövegszerüség (?) egy kezdő theologusnak
még megbocsátható, de egy lelkipásztortól, a ki éveken át
hirdeté isten igéjét, joggal megvárhatjuk, hogy ne marad­
jon csak a felületen, hanem, mint a búvár, szálljon alá a
mélybe s igyekezzék annak kincseit feltalálni, és felszínre
hozni.
Azon állításomat, hogy a dr. Tüdős beszédein iépten-
nyomon felismerhető az egyoldalú felfogás, s még inkább
a pszikhologiai érzék, és kellő élettapasztalat hiánya: nem
tartom szükségesnek, bővebben igazolni. Meggyőződhetik
ennek igazságáról bárki, ha három-négy beszédet á: olvas,
s prédikáció-irodalmunk jelesebb termékeivel Összehasonlítja.
 288. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
E gy pontban egyetértek a többi bírálókkal, t. i. »hogy nokok, Téglás Gábor, főigazgató, Réthy Lajos, kir. taná­
a dr. Tüdős beszédeit egyszerű, és világos előadás jellemzi.« csos, Lengyel József, dévai polgármester, Balogh József,
E z azonban az egyházi beszédnél még nem minden. Mert
az igehirdető feladata és célja, nem csak abban áll, hogy
az értelmet felvilágosítsa, hanem legfőképp abban, hogy
erős meggyőződést teremtsen, bog)* a lelkeket a közönyös­
ség álmából felrázza, nemes elhatározásokra indítsa, újjá­
születésre vezérelje. Ezt a meggyőző, és ujjáteremtő erőt
nem találom én a dr. Tüdős beszédeiben; már pedig, ha
az egyházi beszédben nincs meg ez az erő, ez az evan-
gyéliumi só, akkor igaza van Laboulayenak : »Un ministre ! imával. Utána Csák Emil, pelei körlelkész tartott szép al­
protestant: viola un monsieur, habillé de noir, qui dit des
choses bien honnêtes.« (A protestáns pap egy feketébe öl­
tözött ur, a ki igen tisztességes dolgokról beszél.)
A Lang H. egyik beszédének tragikus sorsáról szóló
naiv históriára nem kivánok reflektálni. Legfölebb csodál­
kozásomat fejezem ki a miskolci művelt közönség Ízlése
fölött, hogy egy kiváló szép beszéd elmondása miatt zúgo­
lódott, mig a dr. Tüdős beszédeit, melyek (egy pár kivé­
telével) oly szárazok, mint az aszalt gyümölcs, türelemmel,
és panasz nélkül tudta végig hallgatni.
Különben »de gustibus non est disputandum 1«
Ifj- Péter Károly-
Különfélék
= A kékesi egyházközség a közelebbi pár év
H att fölépítvén Alpár Ignác terve szerint szép kivitelű
templomát, és azt teljesen fölszerelvén, fölszentelése szep­
tember 19 én fog megtörténni, főtiszt, püspökünk jelenlété­
ben Az innepélyen közre fognak működni Somkereki Miklós,
esperes, ki imát mond, az egyházi beszédet Kovács Ákos,
szamos-ujvári körlelkész fogja tartani, az úrvacsora osztást
Gyárfás Albert, bethleni, a keresztelést Csűrös Ferenc fü­
zesi lelkészek fogják végezni. Az esketést és a templomépités
történetét helybeli lelkész, Nagy Ede, fogja elvégezni és
előadni.
= Esperes-választás. A vajda-bunyadi ev. ref.
egyházmegye papjai csaknem teljes számmal jelentek meg
augusztus 23-án Piskiben és egyhangúlag választották meg
B a r t h a Lajos, esperest, további tiz esztendőre. Jelentékeny
határozata a gyűlésnek, hogy a tordosi és piski-i egyház-
községeket különválasztotta. A tordosit anyaegyháznak mon­
dotta ki s Maros-Ilyét Piskihez csatolta. A gyűlésen az
egyházmegye világi képviselői közül ott voltak : Barcsay
Béla, főgondnok, László Ignác és Pogány Károly, algond-
HIVATALOS RÉSZ.
333— 1897 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebelezett s ó v á r a d i egyházközség harmadik
tanítói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: két szobából és kamarából álló szép lakáson
kívül, 2 öl kemény tűzifa és 330 frt készpénz, havi előleges
részletekben.
Pályázati határnap: 1897. szept. 22. Folyamodványok
nt. Ravasz János, esperes afiához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. aug- 30. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
844— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebelezett c s i t t-s z e n t i v á n i egyházközség
Il.-ik tanítói állomására ezennel pályázat nyittaúk.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel
s terjedelmes veteményes kerttel. Készpénz államsegélylyel
40CKfrt. o. é. vagy 330 frt. készpénz és négy és fél hold
tagositott szántó és kaszáló haszonélvezete; a két fizetés
közüli választás a tanítóra bizatik.
Nyomatott Ajtai K. Albert’könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
35. szám.
kir. járásbiró és mások.
= Templomszentelés. Szép ünnepély színhelye volt
e hó 15-én Nagy-Pacal község. Ekkor szentelték föl az
ottani ev. ref. templomot. Nagy Zsigmond, ev. ref. lelkész
e kis egyházban 5500 frt. költséggel uj papi lakot építte­
tett, a rozzant templomot átalakíttatta s teljesen renovál­
tatva. A templomszentelési ünnepélyt Viski Pál, esperes
nyitotta meg eszmékben, szépségekben bővelkedő fölavató
kalmi prédikációt. A helybeli lelkész keresztelt, Csák A la­
dár, peéri és Pazar Kálmán, t. szarvadi lelkészek az Úrva­
csorát osztották ki az ájtatos és örvendező híveknek. A
templomi ünnepélyt a helybeli pap megáldó imája rekesz-
tette be. Délben a papi lakon kedélyes társas ebéd volt,
melyen számos felköszöntő is hangzott el. Este táncmulat­
ság zárta be az ünnepséget, mely körülbelül 60 forint tiszta
jövedelmet hozott az egyház pénztárába.
= A sárospataki ev. ref. főgimnáziumban a
beiratások szept. 3, 4, és 5 én végeztetnek. Az érettségi
írásbeli vizsgálatok szeptember 6, 7, 9, 10. és ri-én, a
szóbeli érettségi vizsgálatok szeptember 13. és 14-én folynak
le. Az iskolai év ünnepélyes megnyitása szeptemberS-án lesz.
Megjelent a »Protestáns Pap« cimü lap XVIII.
évfolyamának 8 ik száma, Lágler Sándor és Kálmán Dezső
szerkesztésében, Kölesden, következő ta r ta lo m m a lN a p ­
lemente után. Yass Tamástól. Epilóg a »Megoldás «-hoz.
Széki Ákostól. Ujbori úrvacsora osztáskor. Varjas Gábortól.
Hatóságok és az adózás. Fejes Györgytől. Egyházi beszéd.
Szigethy Dánieltől. Izsák és fiai. Földváry Lászlótól. Vallásos
órak. Ladányitól. A z elválás keserűsége. Kupái Dénestől.
Törvények és rend eletek tára. Kund Samutól. Egyházi
tiszti választások. Pap választások. Halálozások. A lapra elő­
fizethetni a szerkesztőknél egy évre 4 frttal, félévre 2 frttal,
negyedévre 1 frttal. Kaphatók még régibb évfolyamokból
teljes példányok, a múlt évfolyamból azonban az 1. 2. és
3-ik számok teljesen elfogytak.
Szerkesztői nyiltposta.
= Egyházkerületünkben még sokan élnek, kik emlé­
kezni fognak ama támadó nyomtatványra, mely > I n f a n d u m. .«
címen jelent volt meg a 70-es évek közepén, és a melynek éle
néhai püspök, Nagy Péter ellen volt irányozva. Egy érdeklődő
megszerezni óhajtván e hírhedt röpivet: Lapunk útján kéri föl
azokat, kiknek netalán birtokukban volna, hogy egy példányt ren­
delkezésére bocsátani szíveskedjenek. Esetleg mérsékelt árt is fel­
ajánl érette.
Folyamodványok f. évi szept. 22-ig nt. Ravasz János,
esperes aához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. aug. 30. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
866— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az orbai egy­
házmegyébe kebelezett b a r á t ő s i I.-ső osztályú egyház­
község papi állomására pályázat hirdettetik.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel;
244 kalangya ősz-, ugyanannyi tavasz-gabona, 70 frt. fa-
kepeváltság, a kepeváltási alapból, 29 frt. 40 kr. kepevált-
ság, 8 frt. 40 kr. oszpora, 13 hold 1223 Q öl kanonika-
porció, melynek adóját az egyházközség fizeti és stóla.
Az összes jövedelem a »Jelentő-iv«-ben 11 36 frt. 38
krra van felvéve.
Pályázati határidő: 1897. szept. 25. A folyamodványok
nt. Péter Károly, esperes aához Szőrösére, küldendők, u. p.
Kovászna.
Kolozsvárit, 1897. aug. 30. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
niniiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiinittitHmHinnNnmmiHiiiiiiiiiiiiiiminnHiiiumiiiiiiiiiiiiMiiiimiiiiiiimm iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiHiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiHiiiiiiiiiiimMiiiiiimimiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiim hüíiiíiiiiii h t

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Szeptember 9. 36. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z tő s é f/ i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 la*. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

hogy másokkal szemben gyöngéd, tiszteletteljes

A pszikholog. legyen; levághatja fülét, orrát, nyakát annak, ki
(Folytatás.) őt megsérti; megkutyakorbácsolhatja azt, ki
Bizony, kár volt, folytatja pszikholog bará­ előtte ellenszenves, véletlenül reá tekint, az úton
tom, hogy az a pap nem engedte meg a patro- keresztül megyen előtte, vagy történetesen tyúk­
nusnak a magyarázatot. Engedjük meg, hogy ő szemére taposott.
tisztában van azzal, a miért őt a patronus meg­ Oh, a gazdag, ki ur, kinek tekintélye van,
veti és utálja; fogadjuk el, hogy ha ur és tekin­ egészen más ember, mint a pap, ki sem nem
télye lenne, akkor másképpen alakulnának a ur, sem tekintélye nincs Neki visszás jellemnek
viszonyok, nem vetné meg és nem utálná a kell lennie, ő kényszerítve van. hízelgőnek, alá­
patronus. Tényleg a dolog, a pap fölvilágositása zatosnak lenni a megurazott paraszttal s érdesnek,
szerint, úgy áll: hogy elmondhat egy évben száz neveletlennek, dölyfösnek a valódi úrral szemben.
rósz prédikációt s egy haja szála sem görbül Nekie ilyennek kell lenni, mert olyan a helyzete,
meg; de hagyja el ajakát egy önérzetes, féfias I társadalmi állása, hivatalos köre. Más nem lehet,
hang, kész a veszedelem; az ő élete nyitott mint a milyen. A z ur, csak ur, tekintélye és ha­
könyv, házába mindenki benyit, családját, sze­ talma van: de a pap állása félig hivatal, félig
mélyes ügyeit, viseletét, modorát közügynek te­ méltóság; eszmeileg a legmagasabb eredete van,
kinti, a mit megítélhet, kifogásolhat, a miért el­ tényleg a legalsóbb osztályok kiszolgálását tel­
marasztalja, sőt vádat emel. Ötét közszájra veszik jesíti; egyfelől nemes, ki dézmát szed, másfelől
és denunciálják; ellenben, tőle durva sértés, ha a paraszt kegyelméből él; egy nagy hatalmikor
nem köszön gyorsan és elég tiszteletteljesen, ha hivatalnoka, joghatósága rend szerint még is egy
//

nem hizeleg, nem előzékenykedik. Ot sérthetik, kis helység szűk körére szorul; hivatalos eljárá­
sebezhetik, mert a pap senkin elégtételt nem sában független és mégis minden dolgába bele-
//

vehet. Nem fél tőle a világon senki, de annál szólása lehet egy együgyü parasztnak. O, a pap,
inkább fél ő a világon mindenkitől. Mert neki ki egy oldalról ur, más oldalról szolga, felma­
akárki meggyüjtheti baját, a pap egy hangyának gasztalt és lealázott, kinek végzete nagy önálló­
sem véthet. Ő nem parancsolhat senkinek, neki ság, egyesítve nagy önállótlansággal, nem lehet
nincs hatalma senki felett, de neki mindenki pa­ más, mint a milyen; neki függésben hatóságaitól,
rancsol, felette mindenkinek hatalma van. Ő koldus, függésben az egész társadalomtól, függésben a
a koldusnak nincs önérzete. Tegyük a papot joghatósága alatt állóktól: roppant sok szelid-
vagyonossá, akkor minden megváltozik. Nem ségre, türelemre, kedveskedésre, az érdekek kí­
mondja, de önkint értetődik, hogy akkor min­ mélésére van szüksége, hogy minden oldalról
denkinek tetsző jó prédikációt fog mondani, ká- kitétetve a nyilvánosságnak, háborítatlanul meg­
romkodhatik, szidkozódhatik, ha azt tartja ön­ állhasson és abban a szűk körben, melyhez el-
érzetes, férfias hangnak, mert azon senki meg válhatatlanul kötve van, elismerést, érdemet, elő­
nem botránkozik; vagyonával izolálhatja házát, menetelt biztosíthasson.
magát, családját, minden viselt dolgait a nyilvá­ Köztünk legyen mondva, tovább is terjed-
nosság elől; bezárhatja, vagy tetszése szerinti het, jegyzi meg pszikholog barátom, ezen okos­
cselekedetekkel gazdagíthatja élete történet­ kodás egyenlő értékű azzal a kulináris okosko­
könyvét; fel van mentve azon kellemetlenségtől, dással, hogy »sem nem egér, sem nem madár.
 290 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 36 szám.

tehát denevérnek kell lenni. A ki igy ismeri nekednek a názárénusok, vagy anabaptisták, vagy
hivatását, igy kvalifikálja önmagát, taksálja hely­ más szekták ölelő karjai közé; azt is megenge­
zetét, állását, környezetét: az vonja le a kon­ dem, hogy a közönséges csirkefogók, parasztok,
zekvenciákat is. Tartsa természetesnek, ha ön­ istenkáromlók, templomkerülők, részegesek, vere­
magát keresetképtelennek, társadalmi szolgaság­ kedők, csalók, hazugok és sok mások, a jutalom
ban íetrengőnek tekinti, sem jogát, sem teheti reménye és a büntetéstől való féleleiemből, ideig-
ségét, sem tekintélyét, sem hatalmát nem érvé­ óráig megszüntetik mesterségüket; azt is meg­
nyesítheti, ha szegénységét a gentri, a honoraicor engedem, hogy a lótolvajok5 kassza-betörők előtt
egyformán éreztetik vele, egyik sem nézi egészen is lesz tekintélye, a mennyiben az egyik lovai ér­
körükbe valónak, egyik sem fogadja el egyenlő tékét, a másik wertheim-kasszája tartalmát latol­
erejű s rangú társnak. Természetes, hogy a kol­ gatja; mindezeket, még ennél sokkal többet is
dusnak épp úgy nincs önérzete, mint a denevér­ megengedek az arany-borjúra épített tekintély és
nek tehetsége, magasan repülni és a sassal ver­ hatalom elmélet érdekében: de csak azért, hogy
senyezni : de mire való koldust és denevért erő­ azt összehasonlíthasd az indus bölcsészetiéi, mely
szakolni oda, hol semmi sem igazolja ezt az azt tanítja, hogy a földet tartja az elefánt, az
eljárást ? Ha mégis igazolni akarja, tűrje békével elefánt áll a teknős békán. Ezt elhiszi minden
az ezzel járó fájdalmakat s ne pana^zolkodjék. igaz hitü indus addig, mig valamelyik bolond
Itt kezdem a papot nem érteni, szövi to­ meg nem kérdi, hát a teknős béka min áll:
vább gondolatait beszélgető társam. Azt értem, Mi közöttünk nagyon sok bolond lehet, ki
hogy a plusz- és minusz-villany ellentétei a vil­ azt kérdi, honnan; és hogyan került az arany­
lámlásban egyenlitődnek ki, de azt már nem ér­ borjú ? Az indus bölcs mondhatja, hogy a teknős
tem, hogy azok az egyéni, szellemi, erkölcsi, béka áll a semmin: de a mi bolondjaink nem
egyházi, társadalmi ellentétek, melyeket a pap fogadják el, hogy a semmiből arany borjú lehes­
oly mesteri ügyességgel állított egymással szembe, sen. Ez a pap, kedélyeskedik a pszikholog, alig
miféle lélektani, vagy szociológiai törvények sze­ ha nem ezen bolondokkal akar szakítani, midőn
rint egyenlítődhetnek ki az arany-borjúban, mi- oly erősen vágyódik az arany-borjút imádó gentrik
kint lehet ez azoknak egysége; én nem értem és honorációrok rangjára, hogy velük egyenlő
ezt a tételt, hogy »vagy a papot kell gazdaggá tekintély és hatalom birtokába jusson. Nagy buz­
tenni, vagy az ur legyen pap, mert a vagyon galmában feledi, hogy azok is éppen olyan hús­
tekintély a falusbirónak, szolgabirónak, alispán­ ból, vérből és csontbúi álló emberek, mint a
nak, főispánnak tekintélye inkább abban rejlik, többiek; ezekhez hasonló jó és rósz tulajdonokkal,
hogy gentri, birtokos, gazdag ember, mint hiva­ hajlamokkal, ösztönökkel, tehetségekkel felruházva;
talában, szellemi, értelmi, erkölcsi kvalifikációjá­ a s z ív verése, az agy működése, izmok, idegek
ban ; a kitűnő diplománál több tekintélye van a képződése, szellemi, értelmi, erkölcsi, vallási fogé­
/
zsandár kakas-tollának. En mindezeket nem értem; konyságuk, diszpozíciójuk ugyanazon törvények
lehet igy van az arany-borjút imádók táborában, alatt állanak. Ott, abban a magas régióban ép­
ezt hirdeti oltárainál, szószékeiről: de sem a lé­ pen úgy előfordulnak a csalásoknak, sikkasztás­
lektani, sem a szociológiái törvények útmutatása nak, erkölcstelenségnek különböző nemei, mint
mellett kimagyarázni, nem tudom, az emberiség a társadalom alsóbb osztályaiban, csakhogy sok­
fejlésének, haladásának mozzanataiban nem ta­ kal fokozottabb mértékben, mint ezeknél. Nem
lálom meg annak igazolását, hogy a kultúra, teszem föl erről a papról, hogy legmagasabb
civilizáció kizárólag anyagi föltételektől lenne eredetű tekintélyével azokat szentesíteni, általá­
függővé téve, mig a szellemi, értelmi, erkölcsi nos társadalmi szabálylyá akarná emelni: azt sem
ható erők csak alárendelt befolyást gyakorolná­ reményiem, hogy a magas fórumtól nyert meg­
nak. A zt megengedem, hogy ha az Úristennek bízatására való hivatkozással azokat meggátol­
négy lovas kocsiban szundikáló szolgái lesznek, hassa; valószínűleg azt hiszi, hogy a részegség
a liberiás kocsis ostora a papot megillető tisz­ ellen legjobb ellenszer a részegség, s ezért nekie
telet biztosításában nem lesz sikertelen eszköz, meg kell részegedni; vagy legroszabb esetben
ha tudniillik az atyafiak lelki üdvösségüknek ke­ azzal kecsegteti magát, hogy annak a magas
resése s erkölcs-vallási szükségletük kielégítése körnek magas erényei, erkölcsei őt magasabb
végett, a pap-földesur tekintélye alól nem me* nimbuszszal veszik körül, mintha ő maga tényleg
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 291.

a legalsóbb osztályok nemes igényeinek kiszol­ folytonos vágyódásban és epekedésben telik, a

gálására szenteli egész munkásságát. A papi menyország már itt teljesen sajátjuk, ennek érde­
testület és az egyház ily nemű denunciálása csak kében élnek, munkálkodnak, végzik minden dol­
az arany-borjút imádók oltárához méltó. gaikat.
E szerint, te nem akarod, sőt ellene vagy, Természetesen következik ebből, hogy ezen
vetettem ellen, hogy a papoknak anyagi gon­ erős tudat ellentétbe állítja a belsőt a külsővel,
doktól ment, független élete legyen; te, a már az érzületet a cselekedettel, az erkölcsi értéket
úgy is gunytárgyává vált kálvinista szegénység­ az emberi tettekkel; sürgeti az érzület tisztaságát
nek vagy elkeseredett harcosa. Megköszönöm és oly erkölcsiséget követel, mely nemcsak külső
ezt a szívességedet, de nem kérek belőle. tettekben, hanem belső érzületben áll. Ú gy de
Nem értesz, replikáz vissza barátom. Hogy érzületüket nem találják oly tisztának, mint vá­
tisztán lássunk, jer velem azon szegények közé, gyódásuk megköveteli; a vágy, az epekedés nő,
kiket Jézus a hegyi prédikációban boldogoknak gyarapszik; a vallásos tudat erélye kielégítést,
nevez, mert ő, a mester fejti meg ezt a kérdést. egységet keres, mert a szegény gazdagok állás­
O, a mester mondja, »boldogok a lelki szegé­ pontján okoskodva, a mi az embernek erkölcsi
nyek ; a kik simák ; az alázatosak, a kik éhezik értéket ad, az nem egyéb, mint a minden véges,
és szomjuhozzák az igazságot; az irgalmasok, a részleges és pusztán alanyi fölé emelkedő er­
kiknek szivök tiszta; a békességre igyekezők, kölcsi érzület tisztasága. Az erkölcsi érzület tisz­
kik háborúságot szenvednek az igazságért«. Ezek tasága szabályozza, mint Baur magyarázza, azon
a szegények, kiket Jézus társaságában látunk, viszonyt is, a melyben az ember istenhez áll, a
éppen úgy érzik »van és nincs, a »szegénység mi legfőbb erkölcsi értékét adja, ugyanaz he­
és gazdagság«, az »ég és a föld«, a »jelen és lyezi istenhez is kellő, isten eszméjének meg­
jövő», a »végesség nyomása és a boldog élet felelő viszonyba. Ezek a szegény gazdagok az
ellentmondása« közötti különbséget, mint a pat- embert is istenhez való viszonyában szemléltetik;
ronus és pap. De az ők kedély-alaphangulata náluk az erkölcsi tudat legfőbb feladata az a
nem a sérelem, mint ezeké: hanem az ellentétek követelés leend, »legyetek tökéletesek, mint a
által megilletett kedélynek a véges és korlátolt ti menyei atyátok tökéletes«. Azok előtt a sze­
fölé emelkedő végetlenül magasztos vallásos vá- gény gazdagok előtt az emberi tökélynek nincs
//
gyódás. Ok semmit sem bírnak mindabból, mi más mértéke, mint isten abszolút tökéletessége;
e világhoz tartozik, nekiek még társadalmi állásuk előttük más igazság nincs, mint hogy az embernek
sincs, ők páriák: de éppen azért, mert itt sze­ tökéletesnek kell lenni. Ez az igazság kétségbe
gények és vagyontalanok, ama más életben annál vonhatatlan, meg is valósítható, mert isten pa­
bizonyosabban ellenkezői lesznek annak, a mik rancsai teljesíthetők. Tudják, hogy érzületükben,
itt. Oly szegények ők, kik semmit sem bírnak cselekedeteikben kell tökéleteseknek lenni ök; de
és mégis mindent birnak, mondja Baur, szegény­ ugyanazzal egyszerre tudják és érzik azt is
ségük az ő gazdagságuk, a menyország már itt hogy nem tökéletesek, sőt bűnösök, noha vallá­
teljesen sajátjuk, mert a mily bizonyos, hogy a sos öntudatuk azt követeli, hogy ennek nem
földön semmijök sincs, épp oly bizonyos az is, volna szabad így lenni. Kegyelemre, isten részé­
hogy ott mindenük lesz. Ez a vallásos tudat az ről megbocsátásra van szükségük, üdvöt keres­
ő gazdagságuk, de egyszersmind a leghatalma­ nek a megváltás reményében.
(Folytatása következik.)
sabb világtudat is; a földi élet tudatában fel­
merülő ellentéteknek ideális egysége ez a meg­
Igazgatói megnyitó beszéd
szentelt öntudat. Ez egészen ellenkezője annak, (a kolozsvári ev. ref. kollégiumban, 1S97. szept. 6-án.)
mint a mit a pap állít; ez földi értelemben akar Újult erővel térünk vissza ide, a hol két hónap
gazdag lenni: azok vallásos tudatuk birtokában előtt elváltunk. Észrevétlenül tűnt el életünkből e két
gazdagok; annak világtudata a sérelmen alapszik, hónap, de bizonyára nem haszon nélkül. A tanulás nehéz
hogy nem birja a földieket, a mulandót a vé­ munkáját kissé félbeszakítottuk, s észrevettük, hogy az
iskolán kívül is van élet. V a n ! S bizony, súlyos terhet
gest : .ezeknek a kiolthatatlan vágy, hogy a föl­
kell most hordozni az élet küzdelmeibe vetett embernek.
diek a múlandó, a véges fölé emelkedjenek s Nagyon alkalmas e ránk nehezedő gazdasági válság, hogy
mindezek helyett drágább kincseket, a menyor­ a gyermekeket is gondolkozóvá tegye, s eszükbe juttassa,
szág kincseit bírják. Éppen azért, mivel éltük e hogy mennyit áldoznak szüleik értük. Kétszeres, három­
 292. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
szoros munkával akarja kényszeritni a gazda földjét kin­
cse kiadására, s az áldott termő föld mintha ország­
szert e mostohánkká lett volna, még a mindennapit is
megtagadja. A sok árvíz, jégeső, később a szárazság
azzal fenyeget, hogy éhínség előtt állunk. Ebből is arra
kell ösztönt meritnünk, hogy derekasan a tanulás mun­
kája után álljunk; s ha szüléink a szükség napjaiban,
erejüket túlhaladó áldozatokkal lehetővé tették, hogy e
falak közé visszatérhessünk, mi se feledkezzünk meg kö­
telességeinkről és saját magunknak szellemi kincseket
gyűjtve, szüléinknek némileg megháláljuk a hozott áldo­
zatokat.
Nem kis kötelességet vállalunk el azzal, hogy ta­
nulni jövünk, mert sajnos, a mai tanítási rendszer a szor­
galmas tanulónak minden idejét leköti, s alig marad
valami a test és szellem rugékonyságának fokozására.
Hiszem, hogy száz év múlva, a tanulónak naponta két órá­
nál többet nem kell leckén ülnie, s a szünidők is hosz-
szabbak lesznek, mint most. A zt hiszem, a tanítási rend­
szernek legszerencsétlenebb fejlődési korszakában most
vagyunk. Arra kell törekedni minden pedagógusnak,
hogy a tanítandó ismeretanyag kevésbé enciklopédikus
legyen s több idő és gond jusson a testi nevelésre, meg
a szellem szabad fejlődésére. Megtanulhatjuk Széchenyitől,
hogy »nem a tanulás és a tudományok mennyisége teszi
az embert okossá, hanem azok megemésztése s jó elren-
deltetése«.
Régi jó szokás kollégiumunknál, hogy az iskolai
év megnyitása alkalmával e helyről nehány szóban kife­
jezésre jut a követendő irányelv, vagy a nevelésnek vala­
melyik megfontolást érdemlő kérdése. Ez alkalommal a
szokottnál rövidebb időt vehetek igénybe, mert uj tanár
társunknak kell átadnom a helyet, ki székfoglaló érte­
kezésével a mai megnyitó ünnepen lép a tanári kar
kötelékébe, nehéz hivatása küszöbére. Még is kell szóla-
nom nehány szót az iskola és családi kör viszonyáról,
az iskolai nevelésben a szülők fontos hivatásáról, az
érettebb ifjúság felügyelői küldetéséről a jelenlegi átme­
neti időszakban, s lesz egy pár szavam a tanuló ifjúsághoz.
A középiskolának nem csak a tanítás a feladata,
hanem a nevelés által talán még fontosabb missziót tel­
jesít, mint a tudományok elsajátíttatásával. Sajnálattal
tapasztaljuk napról-napra, hogy az a sok fáradsággal
szerzett tudomány, mely tárgya az alsó és felső iskolai
tanításnak, nagyon kis részben marad meg az élet nya­
rára, úgy hogy a tanulmányok leginkább az ész fejlesz­
tés és jellemképzés eszközeinek látszanak, s mint ilyenek
be is töltik hivatásukat; a középiskolai stúdiumuk elő-
készitnek a felsőbb iskolákra s az életre. De ha a nevelés
elvei nem következetesek, ha a család és iskola nem
támogatják egymást a jellemképzésben, az ifjú meg nem
állhatja helyét az életben. Hányszor látunk példát arra,
hogy az állandóan kitűnő jó tanulók nem találják fel
élet-hivatásukat, nem felelnek meg a jövőjükhez kötött
várakozásoknak, nem ritkán elesnek az élet rögös utain
azok, kikről azt reményiettük, hogy erős jelemekké lesz­
nek. Ezek kivételes jelenségek ugyan, de éppen nem pél­
dátlanok, s rendesen a nevelés egy vagy más hibájában
találjuk magyarázatukat.
Nevelési rendszerünk, a hol csak lehet, a sikert
36. szám.
jutalmazza, az Önérzetet, önbizalmat fejleszti, s nem egy­
szer, sajnos, túltengővé teszi. A z élet nem jutalmazza úgy
a legkisebb érdemet is, mint az iskola, s igy nem ritkán
az iskolában elkényeztetett jó fiú később elkedvetlenüL
A z iskola általánosságban nem alkalmazkodhatik az egye­
sekhez, az egyénnek kell hozzá simulnia.
A családnak szigorúbb nevelőnek kellene lenni,
mert a természetes szeretet ellensúlyozza a nagyobb szi­
gort. A nyilvános nevelés elnézőbb, mert általános szem­
pontok lebegnek előtte.
A családnak kell első sorban irányt adni a neve­
lésben, megadni azokat a jó tulajdonságokat melyeket
az iskola tovább fejleszt. A családban kell ébreszteni és
ápolni az iskola és elöljárók iránti ragaszkodást, s azt
a tudatot, hogy az iskola mindig javát akarja a tanu­
lónak. Hányszor halljuk a szülők részéről azt a panaszt,
hogy ez, vagy az a tanár üldözi a gyermeket, haragszik
reá, azért ad rósz tanjegyet. A z igy gondolkozó szülő
nem gyámolitja az iskolai nevelést, hanem rontja hatá­
sait. Természetes a szülőnek gyermeke iránti előszere­
tete, de az elfogultság nem természetes. Mikor mi nágy-
számu tanítványainkat mind gyermekeinknek tekintjük,
mindnyáját jóra akarjuk vezérelni, föl sem tehető, hogy
egyet, vagy kettőt kiválasztva, üldözni kezdenénk. A ki
tapasztalta, milyen öröm látni, Ízlelni a jó nevelés édes
gyümölcseit, fel sem teheti, hogy a nevelő bármi mel­
lékes szempontbúi kockáztatná egyoldalú megkülönböz­
tetéssel a jó eredményt. (Vége következik)
Mit kérünk?
A »Prot. Köz.« csaknem minden számában olvas­
hatni egy-egy kifakadását valamely elkényszeredett kál­
vinista papnak a papi fizetések csekélysége felett. Min-
denik igyekszik, saját módja szerint, e már tarthatatlanná
vált helyzetből a menekvés útját megtalálni.
E törekvés nem uj, de soha sem indult oly erő­
sen, soha sem öltött oly alakot, mint minőt most mu­
tat ; bizonyára, a helyzet sem volt soha oly tűrhetetlen,
mint jelenleg.
Megváltoztak, csak az ezelőtt huszonöt évvel vol­
takhoz is hasonlítva, a viszonyok, de a jövedelem nem
hogy aránylag növekedett volna, sőt aránylag apadott.
Megapasztotta a kálvinista papok s minden papok jöve­
delmét a stola elvesztése, a házassági válópereknek ke­
zünkből való kivétele, a tizennégy év óta állandólag
érezhető termény-árak leesése, a napszámbér és cseléd­
fizetés megkétszereződése. Ú gy vagyunk, hogy a melyik
pap termény-fizetést kap, az nem tudja értékesitni, a
melyik földbirtokbúi kapja fizetését, az alig győzi a fel­
csigázott napszámot és cselédbért kicsinálni az el sem
adható gabonából, s azon felül, fizet jégkár és tűzkár-
elleni biztosítási dijat, s küzd az idő mostohaságával.
A z igények pedig, a jövedelem csökkenésével szem­
ben, emelkedtek. A társadalom több általános ismeretet,
jártasságot, társadalmi érintkezést kíván, mint apáinktól,
s külső megjelenésünkre is nagyobb súlyt fektet. S mit
tehetünk ezen követelményekkel szemben? Éppen semmit.
Olvasunk egy egyházi lapot, mely hivatalos, tehát muszáj -
lap (Vájjon ? S z e r k.) s azután a legjobb esetben egy napi­
lapot, ha a tekintetes szerkesztő és kiadó urak szives jó indu­
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
latából leszállított áron megkapjuk, hogy nem előfizetői,
hanem utófizetői legyünk. De hány pap van, ki e sze­
rencsében nem részesülvén, a hivatalos egyházi lapon
kívül soha egyebet nem olvashat, csak a naptárt s egy-
egy még juratus korában szerzett »Egyházi beszédek«
cimü könyvet, mely egyszersmind némi változtatásokkal
híveinek is képezi szellemi táplálékát Nem tehetünk
többet, mert abból a három-négyszáz forintból élni, csa­
ládot tartani, és még magunkat a társadalom által meg­
követelt színvonalon tartani, teljes lehetetlenség. Négyszáz
forintbúi élhet az írnok, a hivatalszolga, vasúti őr, a
hadseregnél az altiszt, s ha kap mellékjövedelmet, a me­
gyei utmester, állami utkaparó, iskola-szolga, de pap
nem élhet meg, s a ki mégis abból kénytelen megélni,
az nem tud, kötelességének megfelelni, a kivánalmaknak
eleget tenni; az kénytelen, a társadalmi életből magát
kizárni, vagy megjelenésével magát gúny, nevetség tár­
gyává tenni s az egész kálvinista papságot önmagában
elitéltetni. Szánalom tárgyai lettünk, kiéhezett, rongyba
burkolt alakunkkal s az iskolábúl kihozott, de tovább nem
gyarapítóit, nem gyarapithatott szellemi készültségünkkel
Ezen a helyzeten segitni kell, segitni muszáj.
Segítséget vártunk az annyi évek után megterem­
tett domesztikától. Kaptunk, hogy igazán megmondjam,
semmit. A domesztikábúl egy papnak sem lett 600 frtra
felemelve a fizetése. Az, a mit jelenleg is kaptak a pa­
pok, az nem segély, az nem javít a helyzeten, az, ha
igaz néven akarjuk nevezni, nem egyéb koldus-alamizs­
nánál. Húsz-huszönöt forint arra sem elég, hogy egy
papi ember magának egy rend ruhát vegyen. Ilyen
széttépése a domesztikának prédaság. A konvent is át­
látta. A tőke-szerző segély az unokáink idejére szól. A z
államsegély sem elégítette ki szükségeinket. A múlt évi
felemelt államsegélyből egyházkerületünknek jutott rész
úgy osztatott ki, mint az IgazgatóTanács jónak látta:
ez ellen szavunk nem lehet, de ez is úgy oszlott el, hogy
a legkisebb fizetésen éhező papoknak még sok remé-
.nyük maradt teljesületlen.
Nekünk ilyen segélyek igényeinket nem elégíthetik
ki, mert azok egy évben lehetnek s másban elmaradnak,
arra számitni, nem lehet, épitni még kevésbé.
Azt hiszem, nekünk, 400 frton tengődőknek, igényeit
egyelőre 600 frt. állandó, de mihamarább bekövetkező
tiszta fizetés némileg fedezné. Tehát, maradjunk csak a
600 frt. mellett s ne kívánjuk a 800 frtos minimumot,
mikor még a jelenlegi makszimum is a 400 frton áll.
A zt az időt, a mit a 800 és 1200 frt. makszimum fe­
letti vitatkozással töltünk, s azt az erőt, mit annak ki­
keresésére fordítunk, jó volna, most egyelőre bár a 600
frtra felhasználni.
De hát, honnan legyen meg a 600 frt ? Hát onnan,
a honnan a 800, vagy 1200 frtos minimumot várjuk,
t. i. az államtól. Fel kellene fejtenünk illetékes helyen,
hogy ime, mi kapunk az államtól ennyi, meg ennyi se­
gélyt, azt pedig az utolsó fillérig kimutatni, hogy hova
fordítjuk, és rámutatni, hogy még igy sem lehet egy
olyan papnak, kik a nyolc középosztály után felsőbb,
tudományokat négy évig hallgatott, tanult, 400 forint
nál többet adni; tehát, ha azt a híres, és sokat em­
legetett 48 ik évi törvénycikket nem lehet életbe léptetni,
293
hát kérjük (ha éppen nem követeljük), hogy bár az a
600 írtig pótoltassák ki.
Jó alkalom lett volna erre, megragadni azt az al­
kalmat, mikor a múlt évben a miniszter ur a fölemelt
államsegély kiutalását amaz ismert leirat mellett tudatni
kegyeskedett.
Azok, a kik azzal kívánnak kitérni kérésünk elől,
hogy nincs fedezet, hát egyszerűen mondjuk meg, hogy
a mint a többiekre van fedezet, talán még igen is sok,
itt is k e l l l e n n i . Vájjon, csak az opera is mit tudna
nélkülözni a mi javunkra? V ag y talán azokbúl az Olasz­
országból bevándorló képekre, sokszor hamisaknak is
rágalmazott festőművészeti termékekre, és a mindenható
mondhatná meg. hova vándorló pénzekből nem jutna-e
valami a hazafiságban s vallás-erkölcsi élet fejlesztésé­
ben mindig vezérszerepet vivő kálvinista papságnak?
Hiszen, egy oly gazdag állam, mint a miénk, mely a
milliókkal csak amúgy dobálózik, nem látja, nem érzi, hogy
a nép vezérei, tanítói, a vallás és erkölcs őrei éheznek.
Vethetik szemünkre, hogy hát a munka arányban
van-e a fizetéssel ? Még ha állana is ez, akkor sincs minden
rendben, mert hisz tőlünk éppen annyi tanulást kíván­
nak, mint egy törvényszéki, vagy királyi táblai birótúl;
még van felekezet, melynek papjai négy középosztály
után egy pár évig tanulnak liturgikát s aztán velünk
egyenlő rangot, és talán nagyobb jövedelmet élveznek.
A zt hiszem, szívesen belemennénk mi, 400 frt.
fizetésen élő papok, ha az államtól fizetést kapván, mun­
kánk is megszaporodnék. Mi a munkától nem félünk,
csak a napszámos munkát nem tanultuk. Vezettesse v e ­
lünk az állam az anyakönyvét; hisz, eddig megbízhatók
voltunk, most sem vagyunk megbízhatatlanok. E g y köz­
ségi tanítónak, vagy állami tanítónak van 600 frt. fize­
tése, de a papnak csak 400 frt. E gyik tanult két kö­
zéposztályt, vagy legjobb esetben négyet, és három évig
volt a képezdén, a másik szinte kér annyit.
Szemérmes koldusok voltunk, üres volt a tarisz­
nyánk: ne legyünk ezután azok. Kérjünk, de kérő han­
gunkból érezhető legyen jogossága; zörgessünk, de ráz­
zuk az ajtót, hogy nyíljon ki; ne féljünk az elutasítás­
tól. E g y kis vastag arcbőr is kell.
Tudok egy esetet. E g y hivatalnok, mig hivatalá­
hoz jutott, ugyanazon egy kérelmét naponta négyszer
nyújtotta be különböző papírokra és különböző alakú
betűkkel leírva s mindannyiszor el lett utasítva. Egyik
ajtón beengedték, a másikon elbocsátották, mindig ked­
vezőtlen válaszszal; egy heti folytonos alkalmatlankodá­
sát megunta az illető hivatal-osztogató s igy rivalt r á :
takarodjék azonnal! A jámbor egész nyugodtan találta
azt kérdezni: hogy az x i járásbírósághoz »albirónak?«
No hát, menjen oda is, nem bánom. íg y lett belőle albiró.
Mi is kérjük a 600 frtos fizetést. Ma elkergetnek,
de hátha holnap megadják. A ki nem beszél, annak
akaratja, kívánsága nem tudható.
Adalék a „pogány határozathoz.“
A felsőbaranyai egyházmegye egy pár hét előtt
tartotta közgyűlését Szilágyi Dezső és Dányi Gábor es­
peres elnöklete alatt. A közgyűlésen az esperes jelen­
tésének kapcsán szóba került az egyházpolitikai törvé­
 294- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 36. szám.

nyék hatása a református egyházra, és a felekezetnélküliség
kérdése is, a mely tömeges kilépésre csábította a híveket.
A z esperes jelentése hangsúlyozta, hogy a feleke­
zetnélküliség behozatala rendkívül káros hatással volt az
ev. ref. egyházra. A hitbuzgóságukról híres kálvinisták
mind többen lépnek ki az egyház kötelékéből, és fele-
kezetnéikülieknek vallják magukat. A kilépést nagyban
elősegici az egyházi terhek nagysága is, mások meg
azért hagyják el ősi hitüket, mert a 1 u k m a (nálunk
kepe) terheitől kívánnak felszabadulni. A lukma a fize-
tésnek az a módozata, a mely szerint a lelkész, vagy
tanító nem fix-fizetést húz, hanem személyes adózásbúi
van összeállítva a dijlevele. A papság maga is óhajtja,
hogy a fizetéseket fixre változtassák s a hívek adóját
szabják azok teherviselési képességéhez.
Azután Szilágyi Dezső elnök szólalt föl s a kö-
vetkező nagyérdekü nyilatkozatot tette :
Nem tudja, honnan került a nép közé az a téves
hir, hogy a papokat az állam fizesse, vájjon, ugyan mi-
bői, s h o v a l e n n e a k k o r a r e f o r m á t u s e g y -
h á z f ü g g e t l e n s é g e . Ez a gondolat éppen olyan,
mintha a magyar polgárt azzal biztatná valaki: nem kell
több adót fizetni, mert az adónkat a muszka császár
fizetendi. A z á l l a m s e g é l y é t ő l s o k a t ne v á r ­
j a n a k , a z n e m l e s z t ö b b , mint az igen csekély
fizetésű lelkészek fizetésének bizonyos mérsékelt mini­
mumig való följavitása, a minő nálunk kevés akad; ha­
nem a terhen könnyítsenek úgy, hogy ketten-hárman
tartsanak a gyülekezetek egy eklézsiát, a midőn a mos­
tani terhet tetemesen leszállíthatják, de fodrozhatják és
arányosíthatják is. Ez a tanács adatott az üres egyhá­
zaknak is, melyek a fizetést le akarják szállítani, kimon­
datván egyébkint, miszerint a régi dijlevél csonkítása
meg nem engedhető s terheik könnyítésének a csopor­
tosítás egyedüli eszköze.
A z egyházmegyei közgyűlés ily értelemben hatá­
rozott, megtoldva határozatát azzal, hogy memorandu­
mot terjeszt a kon vént elé, azon kívül küldöttséget me­
neszt a kormányelnökhöz és a kultuszminiszterhez, hogy
j azoknak is átnyújtsa a memorandumot, a mely a terve­
i zett államsegélyezés alkalmával a jelentésben kifejtett bajok,
és ajánlott orvoslási módozatok figyelembevételét kéri.
Szilágyi beszéde után bizottságot küldtek ki, és
| ennek javaslatára a felekezetnélküliség terjedésének meg-
| gátlására a következő rendszabályzatot hozták:
! Azoktúl, kik felekezetnélküliek lévén, egyházunkat
I megtagadták:
j 1. A szent szakramentumok: keresztség és Úrva­
1 csora megtagadandó s ezek, mint a keresztség tanúi sem
I szerepelhetnek.
I 2. A templombúi ugyan ki nem tiitatnak, de csak
mint vendégek, hol helyet találnak, előbbi helyükre való.
minden igény nélkül foglalhatnak helyet.
3. Halottjaik felett egyházi funkciót teljesíteni, vagy
azokra harangoztatni, semmi árért sem szabad. (Azokra,
kik más vallásban születtek s neveltettek, továbbra is
harangoztatunk.)
4. A temetőbe csak külön kimutatott helyen te­
metkezhetnek.
5. Iskolás gyermekeik az iskola, és tanítófentartás
egy gyermekre eső aránylagos összegét tartoznak az
egyház pénztárába befizetni.

TÁRCA.
IJj zsidó állam: a Sionizmus. LaharaDne könyve költemény prózában. Gyakorlati

HerzltŐl, a kiváló német írótól, a múlt évben könyv javaslatot alig ad s ez az oka annak, hogy bámulókat tu­

jelent meg (Dr. Herzl Theodor: Dér Judenstaat. Wien u. dott ugyan szerezni bőven, de hívei és követői alig akad­

Leipzig. 1 8 9 6 ) s ennek a révén ismét foglalkoznak a zsidó tak. Herzl a modern ember társadalomtudományi és tekh-

állam újólagos megalkotásának kérdésével, és ha most be­ nikai készültségével lát a kérdés megoldásához, a telepítési

hatóbban teszik, mint régente, az kétségtelenül a könyv politika eddig elért eredményeinek számbavételével bocsátja

irodalmi jeles voltának a bizonysága. Mert a gondolat nem világgá tervezetét és latba veti az emberiség azon hatalmas

u j: a középkor költőinek számtalanszor adott ihletet és vívmányát, hogy szolgálatba tudja vetni a természeti erők

mikor Jeremiásként siratták a megdőlt zsidóországnak régi jó részét. Ha kivándorlásra gondol, nem teszi azt a régi

dalát a régi dicsőségről, az elragadtatás extázisaiban a vi­ idők gyermeteg m ódján: előbb számot vet a zsidóság ere­

gasztalan jelenből átröppent lelkűk a sejtett boldogabb jövő jével és számával. A régi sionista törekvések olyaténképpen

világába s ideális szeretettel nyugodott meg a halottaiból viszonylanak Herzl tervezetéhez, mint valamely csodaszép

újonnan föltámadt Izrael országának képén. régi zenemű a mai operához.

Az első, a ki Sión romjaiból való újjáépítésének kér­ Röpirata melankholikus előjátékkal kezdődik. Panasz­
dését fölvetette, s ezért szinte prófélai lelkesedéssel és az kodik, hogy a zsidóság mindenütt megkísérelte, hogy bele­
ékesszólás izzó szavával közdott, Laharanne Ernő volt, a olvadhasson, egyedül atyai vallását tartván meg, az Őket
ki 1840-ben megjelent »La restitution de la nationalité környező népközösségbe: nem engedik. Hiába hűségesek,
juife« cimü munkájában igy ir: Itt az idő, el Jordán part­ sőt némely helyt szertelen hazafiak ; hasztalan adják áldo­
jaira ! Nagy hivatás vár ott reátok. Három világrész élő zatul életüket és vérüket ugyanoly mértékben, mint polgár­
összekötő utai lesztek. Vigyétek él a művelődés áldásait a társaik ; hasztalan igyekszenek öregbíteni hazájuk dicsőségét
még tapasztalatlan népek körébe, adjátok által nekik az a művészetek és tudományok utján, gazdagságát a keres­
európai tudomány eredményeit, melylyel gazdagon megra­ kedelem és forgalom közvetítésével. Szülőföldjeiken, a hol
kodtatok. Legyetek közvetítők Európa és Ázsia között, pedig már évszázadok óta laknak, idegenekül kürtölik ki
nyissátok meg az utat, mely Indiába és Chinába vezet, ez őket; gyakran olyanok, a kiknek családfája még nem is
ismeretlen államokba, melyeknek kaput kell nyitniok a mű­ volt abban az országban, a melynek a zsidóság már akkor
velődésnek. megosztotta minden búját, örömét. És mindennek ellenére,
 36. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 295.

kiált föl, jó hazafiak vagyunk, a miképpen a hugonották is ország, és természetes segédforrásainak kifürkészéséről, a
azok voltak, a kiknek vándorbotot nyomtak a kezükbe. kivándorlás és letelepülés egységes tervezetéről, a törvény-
Hogyha békében hagynának bennünket! De ezt nem re- hozás és közigazgatás előmunkálatairól. A zsidók, a kik az
méli, az antiszemitizmus járványát gyógyithatatlannak minó'siti állameszmét elismerik, a society köré gyűlnek, és a társulat
s egyedüli radikális orvosságnak azt tartja, ha a zsidóság ilyeníormán jogcímet nyer arra, hogy a kormányokkal a
uj államot alapit. zsidóság nevében tárgyaljon és beszéljen.
Herzl ezt, alapjában véve, végetlenül egyszerűnek tartja, Ha azután megindul a zsidó-kérdésnek megvitatása
hogy miképpen, az kitűnik munkája eszmemenetéből, mely az egész föld kerekségén, és a hatalmak hajlandóknak mu­
a lehetséghez képest szó szerint adva mindenütt a lénye­ tatkoznak, megadni a zsidóságnak valamely semleges terü­
gesebb részt, dióhéjban a következő: letre a szuvemitást, akkor majd a society a kijelölt terü­
Adják meg a zsidóságnak a földfelület egy darabjára, letek közül választani fog. K ét országrúl lehet csak komo­
mely igazságosan vet számot szükségletükkel, a szuveréni- lyan szó : Palesztináról és Argentínáról. A society tárgya­
tást; a többiről majd ők gondoskodnak. Ha ezt engedé­ lásba íog bocsátkozni a mostani állam felségekkel, még pe­
lyezik, a zsidó vagyonnak a keresztyénekhez való átvitelé­ dig az európai hatalmak védnöksége alatt, ha ezek a ter­
nek oly müvét Ígéri, melynek sem terjedelemre, sem bé- veket elfogadják. A mostani államfelségeknek rengeteg elő­
kességes voltára, nincs párja a világtörténelemben. A jól­ nyöket biztosíthatna az uj állam, átvehetné az államadósság
létnek uj nagy időszaka venné kezdetét a mostanság ánti- egy részét, közlekedési utakat építene, és még sok egyebet.
szemita államokban, mert a kerésztyén állampolgárok belső Argentína, avagy Palesztina ajánlatosabb-e inkább? Elfogad­
vándorlását indítaná meg a zsidóknak lassadán és tervsze­ ják, a melyiket adják, és a mely mellett a zsidónép közvé­
rűen kiürített helyeire: vagyis hasonlattal, régi házaikat át­ leménye nyilatkozik. A sóciety mindkettőt meg fogja álla­
adják másoknak s építenek maguknak újat, szebbet. pítani. Argentína a földkerekségnek egyik természeti kin­
E föladatok megvalósítására nagy pénzösszegekkel csekben leggazdagabb országa, óriási kiterjedésű, és csak
rendelkező részvénytársaság fog alakulni: a Jewisch Com- gyéren lakott. Az argentínai köztársaságnak magának áll
pany, mely gondoskodik egyszersmind az átvonuló zsidók leginkább érdekében, hogy lemondjon egy darab földterületről.
vagyoni érdekeinek folyósításáról. A kivándorlás lassan fog Palesztina a zsidóság felejthetlen történelmi hazája, ez
történni és évtizedekig elhuzódhatik. Először a legszegé­ a név már magában megkapó gyülekezési szózat. Ha a szul­
nyebbek vonulnak oda. Zsidó földmives és iparos akad tán átadná uj hazának Palesztinát, a zsidóság kötelezné
bőven Oroszországban, Romániában, Magyarországon és a magát, hogy rendbe hozza T örökország pénzügyeit. A keresz-
föld kerekségén szétszórva mindenfelé. Ezek majd megmű­ tyénység szent helyeinek exterritorializására lehetne valami
velik a földeket, előre megállapított tervezet szerint építenek népjogi formát találni. A zsidók képeznék a diszőrséget a
utakat, hidakat, vasutakat, távírókat, szabályozzák a folyókat szent helyek körül, és életükkel felelnének a kötelezettség
és építenek maguknak és hivatalnokaiknak otthonokat. Mun­ teljesítéséért. Ez a diszőrködés a zsidókérdés megoldásának
kájuk majd forgalmat létesít, a forgalmat nyomon követik nagy jelképe lenne.
a vásárok, a vásárok pediglen telepeseket vonzanak. Mert Herzl azokat is megnyugtatja, a kik vagyonukért és
mindenki önkint jön, a saját költségére és saját veszélyére. berendezett üzleteikért aggódnak. Példákat ad, hogyan likvi­
A földbe fektetett munka emeli annak értékét. A zsidók dálnak, és ültetnek át üzleteket, hogyan növesztik meg a
mihamar meglátják, hogy eddigelé gyűlölt és megvetett vál­ főüzleteket »odaát« fiókokkal, és miképpen helyettesítik las­
lalkozási kedvüknek uj tartós tér nyílót meg. Az alantasabb sadán a fióküzletekkel a főüzleteket.
gazdasági rétegeket követni fogják sorban a közvetlenül Az államformát arisztokratikus köztársaságinak tervezi,
következők. A kiknek helyzete most kétségbeejtő, azok bár megjegyzi, hogy hazájában meggyőződéses monarkhista.
mennek legelőbb. Vezetni fogja őket a mostanában min­ De hát a zsidó történelem fonala sokkal hosszasabb időn
denütt üldözött zsidó középértelmiség, melyben úgy is nagy át volt megszakítva, mintsem hogy a puszta kísérlet is on­
a túltermelés. nan kiindulni, a hol az megszakadt, nevetségessé ne válnék.
Természetesen, lesz majd katonaság is, hogy az uj Állami nyelv nem lesz, mindenki megtartja saját nyel­
állam békét biztosíthasson magának esetleges belső és külsó vét. A nyelv-föderalizmus lehetséges voltára végleges példa
ellenségei ellenében. A zsidók ügyének politikai vezetéséről Svájc. Odaát is azok fogunk maradni, írja, a mik most
ügyvivők fognak gondoskodni, hasonlatosak a rómaiak ges- vagyunk, a miképpen sohasem szűnünk meg, bánatosan sze­
torjaihoz. Az ilyen ügyvivő a rómaiaknál az idegen ügyek retni szülőföldünket, a honnan kiszorítottak bennünket.
gondozója volt. Nincsen megbízatása, illetőleg nincsen em­ Herzl végre tiltakozik, hogy tervezetét utópiának mi­
beri megbízatása. Megbízatását magasabb szükségszerűségből nősítsék, s éles megkülönböztetést von az utópia, és léte­
nyeri. Az ügyvivőnek azonban mindenesetre a legnagyobb síthető szervezet között. Az utópia lehet éles elmével össze­
gondossággal kell cselekednie. A zsidóság ügyvivőjének a kombinált gépezet, melynél csak erő hiányzik, hogy mozgás
jogi kifejezés igaz értelmében kell »erkölcsi személynek« létesüljön. A létesíthető szervezet ellenben meglevő, és föl­
lennie. Az angol zsidók körébül íog kikerülni ez az erköl­ ismert erőn alapul. A vállalkozás tehát, abban a formában,
csi személy, »Society of Jews« a neve, és tudományos és a hogy ő kontemplálja, szerinte, egyáltalán nem reményte­
politikai szempontbúi mérlegeli az uj zsidó állam érdekeit len, mert bár valószinü ugyan, hogy kezdetben csak a leg­
Mert az olyan ország alapításának, a milyet Herzl gondol, szegényebbek fognak áttelepedni, de mindenek fölött ezekre
modern, tudományos előföltételei vannak. A society meg van szükség, hisz, különösen a deszperádók válnak be hó­
fogja szerezni a világ minden zsidó hitközségétűi a zsidők dítóknak. De népünk lelkesedése nélkül, igy fejezi be mun­
statisztikájának kimerítő adatait, azután gondoskodik az uj káját, mit sem tehetünk. A gondolatnak szárnyra kell kel­
 296. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nie, és be kell röppennie még a legnyomoruságosabb kuny­
hóba is, a hol a mi vérünkből való vér él. Föl fognak
ébredni tompa merengéseikből. Mert egész életük uj tar­
talmat nyer. Gondoljon mindenki csak Önmagára, és a moz­
galom hatalmassá válik. És milyen dicsőség vár az ügy ön­
zetlen harcosaira !
A sionizmus tehát, mint Laharanne és Herzl könyvé­
ből, meg a többiekébűl, melyek közben megjelentek, nyil­
i = Márkosfalvi egyházunkban, a kézdi egyház-
ván kitűnik, nem vallási, hanem nemzeti mozgalom. A zsi­
i megyében, templomszentelés lesz folyó hó 12-én. Az ünne-
dóság hiszi ugyan, hogy »zászlót emelvén, egybegyüjtse \
(Isten) az elszéledt izraelitákat, és Judának ide. és oda sza­ |
kadozott tagjait egybekeresse a földnek négy szegleteiről«, |
1 orgona-alap javára hangversenyt rendeznek. Legyen istennek
(Ezsaiás XI. 8.) de vallási szempontbúi elitéi minden oly
1 áldása az elvégzett, és elvégzendő magasztos munkán.
mozgalmat, mely azt. a mi az isteni gondviselés kinyilat­
koztatott célja, földi eszközökkel kivánja siettetni. | Vaday József, nagyváradi községi tanító, 102 oldalra ter-
A sionisták a vallást I
nem is tekintik mozgalmuk el­
választhatatlan alkotó részének, Angolors2ágban van számta­ ,
! népies nyelven, tömör egyszerűséggel van megírva s mind-
lan keresztyén sionista, és csak annyiban tulajdonítanak
1 azon anyagot magában foglalja, melyet a m. kir. földmi-
neki jelentőséget, a mennyiben szerintük a zsidóságot, mint *
nemzetet, a vallás kapcsa tartja jórészt egyben.
A sionizmusnak gyakorlati jelentősége aligha van.
Megmarad az álomnak, szép költői álomnak, az idők vég­
telenéig. De magas erkölcsi értéke eltagadhatatlan. Kísérlet
ez azokban az államokban, a hol a hosszas elnyomatásban 1
már a zsidóság is szinte hinni kezdte, hogy szolgaság a I
rendeltetése, a rabszolga-szellem megtörésére; ez a mozga­
lom Öntudatra keltette a szív mélyén nyugvó ősi szabadság­
érzetet, és a midőn önerejükre utalta azokat, a kik eddigelő
mindent csak egy magasabb hatalomtúl vártak, megmutatta
az igaz forrást, melyből a valódi üdv fakad. ( P e s t i H í r l a p . )
Különfélék.
= Az anyaszentegyház veteményes kertjei,
az iskolák, a napokban megnépesedtek az egész országban,
a népiskoláktól elkezdve, az egyetemig. Lelki gyönyörrel
szemléljük nem csak azt a sok egésséges, piros arcú növen­
déket, hanem azt a tolongást, mely valósággal ostromolta
a nevelő-intézeteket. Mekkora változás a nem is nagyon
régen elmúlt időktűl a mái n ap ig! Hová fejlődött a neve­
lés, az oktatás ügye, és milyen általánossá lett a meggyő­
ződés, hogy a mivelodésnek legalább elemeit mindenkinek
meg kell szereznie, ha eleget akar tenni annak az elhiva-
tásDak, melyre elkötelezi a mai világrend. És sajnálattal
kell látnunk, hogy az általánosan érzett szükségnek ma­
holnap nem tudunk eleget tenni, holott még Kolozsvárit is,
hol három gimnázium és annyi szakiskola nyitotta meg
kapuit, nem volt képes, befogadni a tanulni vágyók nagy
seregét, és igen sokan voltak kénytelenek, csalódott remé­
nyekkel hagyni el a mi kis Áthenénket. Az a sok száz
meg száz, ki elhelyezést nyert, már meg is kezdte a leg­
nemesebb munkát, megszerezni a lélek derűjét azoktúl a
férfi- és nőtanárok túl, kik, hisszük, és reméljük, valódi hi­
vatással és gyönyörrel munkálkodnak azon a pályán, mely
nekik is megtiszteltetés, büszkeség és érdem. Istennek ál­
dása koronázza a beállott iskolai esztendőt, melynek jó
eredményéhez százaknak, ezereknek reménye, óhajtása, tán
egész életének szerencséje van kapcsolva.
= Utópia-ország! Körül-belül nyolc- tízmillióra
teszik az egész föld kerekségén ma élő zsidók számát,
szétszórva az északi pólustól a déliig. Kétezer esztendeje,
hogy bujdosnak, mint a pásztortalan nyáj. Üldözés, szen­
vedés, annyi megpróbáltatás sok könnyűjükbe került, de az
eszes, szívós faj ki nem irtathatott: van, él ma is. Most
egy merész gondolat foglalkoztat közülök egy pár száz em­
bert: megszerezni a török szultántól Palesztinát, felépitni
Jeruzsálemet, a Sionon a templomot, összegyűjteni a zsidókat,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
36. szám.
és megteremteni az uj zsidóországot. »Gondolj merészet és
nagyot«. Nó hát, ők gondoltak. Kigondolták Utopia-országot.
Bármennyire fanatizálható legyen is valaki, de olyan fana­
tikus bolond nem fog akadni az élő világban, a ki elhinni
hajlandó lenne, hogy ez a gondolat valaha megvalósítható
lehessen. Ezer és egy oka van ennek, melyek közül a leg­
gyöngébb is halomra dönti az agyvelőnek ezt a tűzijátékát.
Ám, azért érdemes elolvasni mai tárcánk közleményét, mely
e dologra vonatkozik.
pélyes szertartáson tényleg közreműködnek Zoltáni Elek,
esperes, Bodor Géza. jegyző, Szabó Géza, közügy igazgató,
Kiss József és a helybeli pap, Kelemen Győző. Este az
= Gyakorlati Szölőmivelés és Borkezelés címen
jedo könyvbe foglalta össze azon gyakorlati ismereteket,
melyekre az amerikai szőlőültetésnél szükség van. A könyv
velésügyi miniszter által rendezett szőlőszeti tanfolyamon
előadtak. Kiválóan ajánlható tehát azon tanítóknak, a kik
ilyen tanfolyamon személyesen részt nem vehettek, úgy­
szintén kertészeknek, vincelléreknek és a földmives osztály
értelmesebb tagjainak, a kik e kitűnő munkában gyakorlati
utasításokat találnak a szölőmivelés minden ágára nézve.
Megrendelhető, 60 kr. postautalványon való beküldése mel-
lett, a szerzőnél, Nagyváradon.
| = A Néptanítók Zsebnaptára az 18 97— 98. tanévre,
I melyet Ember János fő- és székvárosi s.-tanfelügyelő szer-
| készt, éppen most jelent meg. Az ügyesen szerkesztett nap-
i tár az idén is a szokott alakban és kiállításban került a
j könyvpiacra. A naptári részen, és a tanügyi címtáron kívül,
ez idén is csupa oly közleményeket foglal magában, a me-
! lyek a tanítóval és iskolával szoros kapcsolatban vannak,
j Ember János naptára a tanítóknak nélkülözhetetlen tanács-
| adója lett. Szép és ügyes kiállítása dacára az ára csak 50 kr.
1 Postai küldéssel 55 kr. Megjelent, és kapható Lévai Mór kiadó-
1 hivatalában, Budapesten, IV. Egyetem utca 1. sz. és Ungvárt.
1
I
Hivatalos rész.
I 892-1897. PALYAZAT.
1 Az erdélyi egyházkerületben, a szilágy-szolnoki egyház-
| megyébe kebelezett s z i l á g y - s á t n s á m s o n i ev. ref. or­
gonista-kántor tanítói állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: tisztességes lakás, kerttel; 400 frt. kész­
pénz az egyház pénztárából; 16 frt. fapénz, két boglyás
| kaszáló, egy hold 270 négyszögöl szántó. Stóla. Tandíj:
l első osztályosoktól nyolc kr. második osztályosoktól tizenhat
I krajcár, felsőbb osztályosoktól harminckét krajcár. Minden
! tanulótól egy csirke, vagy annak ára.
j Pályázati határidő: szept. 25. Oklevéllel is fölszerelt
| kérvények nt. Viski Pál, esperes úrhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1897. szept. 5. Szász Domokos,
| ____ erdélyi ev. ref. püspök.
j 893— 1897- PÁLYÁZAT.
I Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
' egyházmegyébe"'hebe)ezett z s o b o k i kántor-tanitói állomásra
ezennel pályázat nWtatik.
Javadalom: tisztességes lakás, az egyházközségtűl év-
i negyedenkint előre özetve 300 frt. Államsegély 100 frt.
| Kert-illetmény 25 irt.) A nyári menedékház vezetéséért 25
| frt. Összes fizetés rai&t 450 frt. és a stóla.
Pályázati hatandó: szept. 25. Folyamodványok nt.
Deési Gyula afiához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárit, 1897. szept. 5. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
njCNniiimiiMiMiiJWimiiJHnmriimDDmiiiiiiNiiifiiiNNiMimMtiriiimniiiiiiiiiinmiiiiiiiimmMiniiimiriimii» »jimMiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiitiiiimiiiiiiitimtiiiiriiiiiiiiiiiririmmitiriiiiiiiiiiiirimijiiiniiiiiriniiiiiiiriiitimij ,:;iiii (imiii ui:ui[.'!ir

XXVÜ. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Szeptember 16. 37. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Küimagyarutca 9. sz.

birtokában a többit magával egyenlő jogú és

A pszikholog. rangú személynek tekinti, kik mindnyájan ugyan­
(Folytatás.) azon erkölcsi törvények alatt állanak, ugyanazon
Az ember fia teljes mértékben bírja a meny­ célra törekesznek; a mi egyiknek jó, az jó a
ország kincseit, ő felül emelkedett a földi véges másiknak is; a mi az egyiknek fáj, fáj a másik­
dolgokon, benne megvalósult a tiszta eszményi nak is; a mi az egyiknek öröm, ugyanaz a
erkölcsiség, ő eljutott az istenhez hasonló töké­ másiknak is; a mi egyiknek bánat, bánat az a
letességre ; ő, a fiú és az atya a tökéletességben másiknak is, stb. stb. mert mindeniknek ugyan­
egygyé lettek; ő, ki ismeri isten akaratját, vezeti azon közös keresztyén tudatuk van, mindnyájan
az embert és emberiséget a tökéletességre; rajta ugyanazon gazdagság birtokában vannak, mely
kívül másban nincs üdvösség, ő a feltámadás és mentői többek közt oszlik meg, annál fokozottabb
élet, és igy tovább. mértékben gyarapodik. Megértettem azt is, hogy
íme, az evángyéliumi szegények gazdagsága, a patronus és pap kedélyhangulata, ugyanazon
mely a szerint nő, szaporodik, a mily mértékben földi ellentétek nyomasztó hatása alatt, a sére­
azt másokkal megosszák, mentői többen osztoz­ lem, a miatt, hogy egyiknek az van, a mi a má­
kodnak azon, annál gazdagabbak lesznek az siknak nincs; a földi gazdagság utáni epekedés
egyesek, annál képesebbek lesznek arra, hogy a nyomorult szegénység kifejezése, úgy, hogy ők
egymással oly viszonyba lépjenek, a társadalmi gazdag szegények az evángyéliumi szegény gaz­
együttélést úgy rendezzék be, melyben az egyes dagokkal szemben; azt meg magamról tudom,
ember mindenkiben önmagával egyenjogú alanyt hogy a földi vagyont a felosztás apasztja, az az
szemléljen, mindenkit úgy szeressen, becsüljen, utáni sóvárgást fokozza, s a gazdag koldusok
mint önmagát. És ha a keresztyén társadalom számát szaporítja. Ezeket s még sok egyebet
kétezer éves múltjának mélységeiben buvárkodol: megértettem: de a papnak azt a .tiltakozását,
meg fogsz győződni arról, hogy azoknak a sze­ »hogy soha meg nem engedi, hogy theoriáját a
gény gazdagoknak vallás-erkölcsi tudatában gyö­ keresztyénség szelleme, az irás, a protestáns el­
kerező tekintély és hatalom azon legyőzhetetlen vek szempontjából gáncs érhesse«, ezt, mondom,
erő, mely a földi iszap fertőjéből, ha bár lassan, nem értem.
de biztosan vezeti az embert a tökéletesség ma- Megengedem, mosolyog pszikholog barátom,
gaslata felé; az emberiség alkotásaiban, rombo­ hiszen, minden szemfényvesztés és bűvészet ért­
lásaiban kérlelhetetlen ítélő biró és vezető. hetetlen azok előtt, kik azzal nem foglalkoznak.
Mind ezekből, szakitám félbe a beszélgetést, Hogy a bifsztikk kitűnő eledel, azt mindenki
megértettem, hogy a keresztyénség elévülhetetlen tudja, és a bűvész, ki egy fokhagymát bifsztikké
magvát, ha úgy tetszik, lényegét, azon sovárgó, változtat, azt annak rendje és módja szerint
epedő kedélyhangulat fejezi ki, mely a földi el­ megeszi, s azután gyomrából egy verébfiokát
lentétek nyomasztó hatása alatt a menyország varázsol e lő : teljes jogosultsággal tiltakozhatik
birtokának tudatában és csupán csak ebben érzi az ellen, hogy az ő ügyességét a bifsztikk táp­
magát gazdagnak; megértettem, hogy ezen vallás­ láló ereje szempontjából gáncsolni lehessen.
erkölcsi tudat az alapja a társadalmi együtt­ Hasonló ehhez az arany-borjún alapuló te­
élésnek is, mert csak azon társadalom prospe­ kintély-hatalom elmélet, mely az egyházi élet
rálhat, melynek minden egyes tagja e gazdagság nagy és merész átalakítását keresztyén egyház­
 298 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37 szám.

nak mutatja be: ebben áll a szemfényvesztés. nizmus és gnoszticizmus beolvasztással fenyegetik
Megkísértem ezt igazolni. a keresztyénséget, mely a zsidóság kebelében
Azok a szegények, kiket Jézus boldogoknak lépett föl; a zsidó-keresztyénség az ő pártiku-
nevez, azok az alázatosok, kik azt az ígéretet lárizmusával egyáltalán képtelen volt a fejlő­
vették, hogy örökség szerint bírják a földet, désre; a pogány-keresztyének meg éppen nem
vallás-erkölcsi tudatuk gazdagságával belépnek tudták felfogni az apostolok lelkében megalko­
koruk erjedő állapotban levő, óriási szellemi tott vallás-erkölcsi viszonynak helyes és élet­
mozgalmak által felkorbácsolt folyamába, mely­ képes viszonyát, mely csak az ó-testamentumból
nek szabálytalanul kavargó örvényei, egymásra volt megérthető. A keresztyén tudatnak egye­
toluló, csapkodó hullámai érthetően beszélnek sítő pontot kellett tehát keresni, mely egy részt
nekünk is. A z emberi szellem akkor éppen úgy, minden rokont és összhangzót összefogjon, más-
mint ma, ismerni, magyarázni, érteni akarta a tészt pedig minden idegen és ekszcentrikus irányt
világot, irányt törekedett szabni az emberi cse­ kellően korlátozzon. Ezt az egyesitő pontot meg­
lekedeteknek, rendezni a társadalmat, államot. találta az egyetemes egyház eszméjében.
Több vélemény, irányzat, párt volt a zsidók kö­ E szerint, ha jól megértettelek, vetettem
zött, melyek egymástól különböző szempontbúi közbe, lélektani és szociológiái törvények alapján
magyarázták a törvényt, ugyanannyi célra töre­ az egyetemes egyház eszméje a koronként nyi­
kedve, mindenik magának követelve az igazságot. latkozó szellem, gyakorlati élet, világnézlet, mi-
Nem volt külömben a pogány világban. Itt is a veltség, stb. stb. bonyolult, határozatlan, zavaros
világot, az embert, a társadalmat akarták meg­ vegyülékéből, mely befolyásolja az embert, mert
ismerni, megmagyarázni s a szerint rendezni az annak hatása alatt áll a keresztyén vallásos tu­
életet. Itt is nagyon sok vélemény, párt, heves dattal megegyező elemek egysége. Ebből folyólag,
küzdelem volt, mert mindenik magának követelte az egyház feladata, eszméjéből kifolyólag, az,
az igazságot, éppen, mint napjainkban. A mit He- hogy az ember szellemi; értelmi, erkölcsi, eszté­
rakleitos mondott, azt ismételte Hegel; Ariszto- tikai életnyilatkozataiból, a tudományok, fölfe­
telest nem szárnyalták túl a mai racionálisták dezések eredményeiből, hatásaiból válogassa ki,
és az ideálisták önmagukban Plátóra ismerhetnek. dolgozza fel s tegye a gyakorlati élet szabá­
A szellem a törvény magyarázatában, az ismeret lyaivá azon elemeket, melyek a keresztyén tu­
bizonytalanságának tudatában kifáradva, kétségbe­ dattal egyeznek, azt szélesítik, gazdagítják, el­
esve, az alexandriai filozófiában keresett meg­ lenben zárja ki azokat és vesse el, melyek el­
nyugvást, kielégítést; a mit keresett, nem találta lenkezők, vagy éppen megbotránkoztatok.
meg, de a sok pártok közt fölemeli a monta- Ezt akartam mondani, válaszolt barátom. A z
nizmust és gnoszticizmust. A szellemi, társadalmi, egyetemes egyház eszméje tehát a keresztyénség
állami életben, az ember lelki és kedélyi han­ fejlésében felmerült különböző ellentétek egy­
gulatában úgyanazon jelenségek, ellentétek, kö­ sége, mely hivatva volt, jogot is tartott arra,
vetelések, mint ma; akkor is egyik párt úgy, gyakorolta is, hogy a törvényt, az Írásokat, apos­
mint a másik, magát tekintette az igazság leté­ tolokat értelmezze, magyarázza, az egyetemes
teményesének, egyik, mint a másik uralomra tö­ keresztyén tudatnak kifejezője ^legyen, a csele­
rekedett, egyik, mint a másik birni akarta a föl­ kedeteket bírálat alá vegye, azokat szabályozza,
det, s egyik, mint a másik itt hagyta az utána mert önmagát tartotta az igazság letéteménye­
következőnek. sének. Ezt a meggyőződést gyönyörűen szimbo­
Azok a szegény gazdagok is birni akarták lizálja a pünkösti jelenet, mely a keresztyén tu­
a földet, mert örökség szerint nekik volt ígérve, dat általánosításait nem a felmerült ellentétek
nem azon jogi alapon, mint mások bírták, ha­ elvonásaiból származtatja, hanem lángnyelvek
nem vallás-erkölcsi tudatuk alapján. Ez uj, addig alakjában közlött isteni ajándéknak tekinti. A
ismeretlen követelés az ellentéteknek uj, addig keresztyén tudatnak, a meggyőződésnek, az igaz­
ismeretlen nemeivel hozta összeütközésbe; a tör­ sághoz való határtalan ragaszkodásnak bizony­
vény és írások magyarázata, alkalmazása miatt sága az, hogy azok a szegény gazdagok a szent­
pártokra szakadtak egymás között; a zsidó és lélek ajándékaira hivatkoztak. Mert a keresztyén­
pogány keresztyénség, mint kiengesztelhetetlen ség körén belől hatalmas pártok, szekták voltak,
ellenfelek állottak egymással szemben; a monta- ezek között legtekintélyesebbek a montánisták
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 299.

és gnosztikusok, kik magok is az írást, a tör­ ben a boldog szegények együttes keresztyén tu­
vényt és az apostolokat fogadták el alapul, azo­ datának, a gyülekezet megnyilatkozása, élete, be­
kat magyarázták, értelmezték s maguknak kö­ rendezése által volt az igazság birtokában; a
vetelték az igazságot. Ezek a pártok épp oly tagok választották az elöljárókat, presbitereket,
nyomatékos okokat és ellenokokat találtak állí­ diákonokat, a hol a gyülekezet volt, ott, csak is
tásaik bizonyítására, mint a magát egyetemesnek ott voltak gyülekezeti elöljárók, presbiterek,
tudó egyház. Egyenlő talajon, egyenlő fegyve­ diákonok. A tradíció elmélet azt megváltoztatta,
rekkel, de különböző keresztyén tudattal küz­ a püspököt helyezte az igazság birtokába, mert
döttek, minek az az üdvös eredménye lett, hogy a püspökök az egymás után következés meg­
ha valamely vélemény az egyház eszméjében szakadás nélküli menetében az apostoloktól a
kifejezett keresztyén igazsággal megegyezett, azt maga eredeti tisztaságában vették az igazságot,
sajátjának ismerte el. ezek közvetlen Krisztustól, Krisztus az atyától.
Tertulián, az egyház kitartó bajnoka, be­ Itt már a protestáns és pápista elv állanak
látván a küzdelem sikertelenségét, melyet az egymással éles ellentétben. Protestáns felfogás
irás alapján folytattak, először mondotta ki: szerint, ugyanis, az egyetemes egyház a keresz­
»ergo non ad scripturas provocandum est« ; nem tyén igazság letéteményese. Az egyetemes egy­
kell az írásokra hivatkozni, távozni kell azon ház egyetemes keresztyén tudata választja ki,
harctérről, melyen kétes a győzelem. Fölvetette i dolgozza fel s veszi át a korszellem, miveltség,
tehát azt a kérdést: melyik az igaz egyház? Mi, | tudomány, szokás, stb. stb. által rendezetlenül,
avagy ti ? A melyik igaznak bizonyul, az az egyete- ! bonyolodottan összevegyitett elemek közül azo­
mes egyház, az a keresztyén igazság letéteményese, j kat, melyek a keresztyén tudattal rokonok, azt
E ponton lépik a tradíció tekintélye az irás J tartalmilag s minőségileg gyarapítják s a mit
felé, ebből nőtt ki a hierarkhia hatalmas fája, I ilyennek ismert el és sajátjává tett, azt keresz­
melynek törzse a püspökség. A z eszmemenet im j tyén igazságnak deklarálja. Pápista állásponton
ez: a keresztyén igazság első hirdetője Krisztus; | ezt egyedül és kizárólag a püspök teljesiti, ő a
utána az apostolok, kiket kibocsátott, hogy hir- | keresztyén igazság; a gyülekezet birka-nyáj, me­
dessék, a mit nekik kijelentett. Hogy mit hir- | lyet a püspök az igazság ezen beleöntött italával
dettek az apostolok, vagy hogy mit jelentett ki | táplál. A protestáns püspök ellenben a gyüle­
nekik a Krisztus, azt csak azon gyülekezetektől j kezettel együtt fürdik, hogy úgy szóljak, az egye­
lehet megtudni, melyeket az apostolok részint ; temes egyház keresztyén tudatának tisztitó für­
élőszóval, részint leveleik által alapítottak. Ha dőjében, hogy ama pogány gazdagok szubjektív
ez igy van, akkor kétségtelen, hogy az a tiszta vallás-erkölcsi tudatát, az érzület tisztaságát, az
keresztyén igazság, mi az ős apostoli egyházak ember istenhez való viszonyát, az igaz bünbánatot,
hitével megegyezik, a többi hazugság, ámítás, a kegyelem és örökélet bizonyosságát mindig ki­
tévelygés, tehát elvetendő. A keresztyén igazsá­ fogástalan, szeplőtlen állapotában megtarthassa,
got e szerint nem az irásokbúl, hanem az apos­ gondosan lemoshassa azt a szennyet, piszkot,
toli tradícióból lehet megismerni. így nemcsak mit a világfi érdekek bőségesen szolgáltatnak;
a gyülekezetek apostoli eredetének kimutatása hogy összeségükben és egyenkint legyenek, mi­
vált szükségessé, hanem annak is feltüntetése, ként Krisztus mondotta, a világ savai, melynek
hogy az apostolokrúl kikre szállott az igehirdetés, ízetlenné válni, soha sem szabad, mert különben
vájjon az ők utódaik is az igazság birtokában nem lesz meg bennük az emberiséget (világot)
vannak e r A katholikus egyház vállalkozott arra. összetartó és a romlástól megmentő erő; legye­
hogy a szakadatlan szukcessziót kimutassa az nek a világ világossága, melyet nem kell véka
egymásután következő személyekben, kik az alá rejteni, hadd világítson mindenkinek, hogy
apostolok által hagyományozott tant ugyanazon az emberek lássák az ő jó cselekedeteiket és
tisztaságban őrizték meg, mint a hogy voltak. dicsőítsék a mennyei atyát. A két elv,|a protes­
A z apostolok utódai, szerinte, a püspökök, mint táns és pápista két különböző irányban halad
ilyenek, az apostoli hagyomány örökösei, a ke­ ugyan: de mindkettő az egyetemes egyház esz­
resztyén igazság letéteményesei. méjéből indul ki, egyik, mint a másik egyformán
Ez a keresztyénség rendes fejlési menetének keresztyén eredetű. (Vége következik.)

megfordítása, ellentétes irányba terelése. Kezdet­

 300. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A vallásos nevelésről, és a Szeretetház.
E sorok megírására késztet a magyarországi pa­
poknak gyakran hallott dicsekvése, hogy »mi soha sem
vagyunk képesek, oly kitűnő papokat nevelni, mint ők,
a mit az is bizonyít, hogy a míg az ő theologusaikat nagy
számmal beválasztják az erdélyi egyházkerületbe, mitőlunk
a legnagyobb ritkaság, ha egy-kettő hozzájuk kikerül.«
Ha lenne ez állításból valami kicsi igaz, ezt nem
a tehetség, vagy rósz tanítási módszer rovására irom,
(ez úgy is egy mindenütt), hanem, ha van belőle valami
igaz, úgy ezt a vallásos nevelés, a vallásos gondolko­
zás hiányának tartom.
Ott is megy gyenge, meg jól tanuló a papi pá­
lyára, mint minálunk; tanulnak itt is olyan eredmény­
nyel (ha nem többel), mint ott, csakhogy a mi az élet­
ben való működést irányítja, több vallásos érzületet
visznek magukkal az iskolába a szülői háztól. Ezt a val­
lásos érzületet lenne egyik főfeladata az iskoláknak fej­
leszteni; t. i. hogy a szülői ház első nevelését közvet­
lenül kövesse és folytassa s az anya által a gyermeki
szívbe oltott vallásosságot tovább ápolja.
Már pedig szomorú való, hogy a gyermek mindjárt
a gimnázium első osztályától kezdve (főleg, ha kénysze-
rittetik a szülői házat elhagyni), annyi mindenféle káros
befolyásnak van kitéve, hogy fölkerülve a hatodik-hetedik
osztályba, nem csak nincsenek megóva a bűn fuvalmá-
tól, hanem ellenkezőleg, annak fagyos szele lelkűket át­
járta s lehordta róla az édes anya által reávont vallásos
zománcot.
Felelhetné valaki erre, hogy igy volt ez régen is,
és nem csak minálunk, hanem külföldön is épp ez a
szomorú állapot van.
Mindkét ellenvetésre határozott nem-mel felelhetek.
Régebben nem igy volt, mert először apáink sok­
kal több vallásos hitet vittek magukkal hazulról az
iskolába, mint mi; a kollégiumban pedig erős hitü és
meggyőződésű, theologiát végzett, igazi kálvinista taná­
rok kezébe volt letéve az ifjúság nevelése s az ő
egész működésüket egy tiszta vallásos irány hatotta át.
Ez a vallásos nevelés eredményezte azt, hogy ismeretlen
volt az az óriási erkölcsi elzüllötcség, a mik most a
napi renden levő sikkasztásokban, szédelgésekben, vesz­
tegetésekben, házasság-törésekben, stb. nyilvánulnak.
H ogy milyen vallásos volt a régi nevelés, nem
hivatkozom másokra, hogy legfel ül kezdjem, mint régi
főurainkra. Bethlen Gábor, fejedelem, a ki huszadszor
olvassa át a bibliát, Kemény János, ki a tatár-fogságban
vallásos verseket ir, Lorántffy Zsuzsanna, a ki esténkint
együtt fon leány cselédivel s őket az erkölcsös életre
oktatja, a Rákócyak, stb.
V agy, hogy az alantas sorsuakból is hozzunk fel
példát, az én szegény boldog emlékezetű nagyanyám,
ki lefekvés előtt öt gyermekével egy-egy zsoltárt éne­
keltetett, vasámapokint pedig sorban kellett nekik a
biblia egy-egy részét felolvasniok.
Rég elmúlt szép idők! Vájjon, divatban vannak-e
ezek még valahol ?
És most térjünk a második ellenvetésre, hogy a
külföldön is hasonló állapotok vannak.
37 szám.
A kik papjaink közül külföldön jártak, azok sokat
beszélnek arról a nagy szabadságról, a mit a theologu-
sok ott élveznek.
Felhozzák, hogy pl. Németországban a papnöven­
dékek semmiféle erkölcsi felügyelet alatt nem állanak,
még a katholikusok sem. A papjelölt egyetemi kurszust
tartozik végezni. Ez idő alatt úgy a prot. mint a kath.
papnövendék még külsőleg sem különböztethető meg a
többi egyetemi hallgatóktól. Viselik a különböző Bur-
schenschaftok egyenruháit (a kath. is), nagy kutyákkal
járnak, Kneippolnak (éppen úgy, mint a volt enyedi
theologusok).
Csakhogy, és most jön az óriási különbség, ezek­
ből a Burschenschaftok minden izgalmait átélt ifjakból
mégis derék papok lesznek.
Miért? Azért, először, mert ezen ifjak már a szü­
lői háztól mély vallásos érzésekkel eltelve, jönnek az
iskola falai közé: másodszor, mert magának a német
jellemnek alapvonása a bölcselkedés és a mély vallásos
érzelem.
H ogy pedig az a szabad tanítási módszer, ha ta­
lán némelyek követendő példának akarnák azt fölállí­
tani, mennyire rósz, mutatja azt e század első része,
mely telve van a német papok erkölcsi alásülyedtségé-
nek fölmutatásával.
Ha a mostani papság, úgy a prot. mint a kath.
erkölcsi színvonala oly magasra emelkedett, okát ennek
nem a tanrendszer megváltozásában, mely ugyanaz volt
iS o ib e n is, mint 1896-ban, hanem a lefolyt kuJtur-har-
cok fölidézésében keressük.
-Ha valami jót az ellenségnél is találnánk, miért ne
vennők azt át s miért ne használnék?
Hiszen, a katholikusok mi tőlünk tanulták, hogy
valakit megtartani vallásos hitében, leginkább két dolog
által lehet. A z egyik, a kis kortúl kezdődő vallásos, fe-
lekezeties növelés, a másik, hogy nem csak hitcikkelyek,
hanem ének által adjuk át az illetőknek vallásunk főbb
eszméit.
Mit tesznek a katholikusok? Ők, a tridenti zsinat
23-ik ülésének határozata folytán, a következőképpen
irányítják a papnevelést:
»Minden püspök, megyéje területén, állítson szemi­
náriumot. (Ez lenne a mi »Szeretetházunk.«) Ebbe ve­
gyen föl zsenge korú gyermekeket, a kik a templom
közelében, papok felügyelete alatt, tehát a vallásosság
légkörében éljék az ifjúság napjait. A világnak káros
behatásától elzárva, szívják magukba a mély vallásossá­
got, a mely az ifjú kornak könnyen felburjánzó köny-
nyelmüségét zabolázza, és az ifjúnak szivébe beültesse
az erénynek, jónak, nemesnek szeretetét.«
Ez a szemináriumi rendszer van a katolikusoknál
Franciaországban, Olaszországban és Ausztria-Magyar-
országban. És valóban, azt látjuk, hogy ez országokból
kerülnek ki prot. vallásunknak legerősebb, legképzettebb
és legfanatikusabb megtámadok Miért ? Mert kicsiny ko­
ruktól kezdve, ez illető vallás szellemében növeltettek.
Ez volt minekünk is, kálvinistáknak legfőbb erős­
ségünk a katolicizmussal szemben, hogy hithű, és buzgó
embereket tudtunk nevelni anyaszentegyházunknak, jól
meg tessék érteni, korán kezdődő vallásos növelés által.
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Csakhogy, fájdalom, mióta a gimnáziumban a val­
lás-erkölcsi nevelés oly alacsony fokra sülyedt, hogy e
miatt e becses lap hasábjain e g é s z m e g s z o k o t t
d o l o g az e m i a t t v a l ó z ú g o l ó d á s , s őt , h o g y az az idő, mikor az iskolának a testi fenyítésben több
ne én m a g a m Í t é l j e k , h a n e m a v a l l á s t a l a n
n e v e l é s e r e d m é n y é t N a g y K á r o l y , theol.
t a n á r s z a v a i v a l a d j a m e l ő : »Híveink minden ré­
tegében sajnálatosan nyilatkozik a hideg közöny, temp­
lomi és egyházi közéletünkben a részvétlenség. A val­
lásos hitbuzgóság megszűnésének főoka a vallás tanításnak,
a vallásos nevelésnek hiányában van.« (Prót. Közi. 48.
sz. 894. 1. »Beszámolás, Fölhívás.«)
Milyen szép képet nyit meg a főt püspök ur, ki
azt irja a Szeretetház tervezetében, hogy ezentúl nevelni
is fogja a papokat, tanárokat. Ugyanis, a Szeretetház
a papok hátramaradt fiait hat éves koruktól fogadja
kebelébe s gondozza mindaddig, a mig elemi s gimn.
tanulmányaikat végzik. A kik közülök papi pályára lép­
nek, gondoskodik ellátásukról s ezáltal az egymás nyo­
mába lépő papi generációról.
Ennél szebb tettet a kálvinizmus megtartására s
tovább terjesztésére sem a múlt, sem a jelen században
nem vittek véghez.
És most térjünk át a második tételre, t. i. hogy
a magyarországi papok képzettebbek s inkább papok,
mint az erdélyiek.
Van két hatalmas előnyük a magyarországiaknak.
A z egyik, a mi egész cikkemen átvonul, hogy több val­ hogy utasíthassa, figyelmeztethesse növendékét, de az
lásos érzést visznek magukkal az iskolába, s ennek meg­
őrzésére is több gondot fordítanak a tanárok, mint ná­
lunk. A másik: jobban dotált ekklézsiák mellett, na­
gyobb kedvük s több buzgóságuk van, mint nekünk, a
kiknek küzdeni kell a mindennapi kenyérért, mert sze­
gények vagyunk papi hivatásunk igazi teljesítésére.
E gy Ízben nagyon felkapott mondás volt az enyedi
theologusok között ez a »szálló ige«: »lélek-lélek, de
miből élek!« Tőlünk aztán átvették a szegény mesterek,
a kikre akkor jobban is illett. Mi akkor büszkeségből,
hogy ők is használni merészelték, elhagytuk.
Most ők aránylag jobb sorsban vannak, mint mi,
ismét csak reánk maradt »lélek-lélek, de miből élek U
Sokszor eszembe jut a nagy Napóleonnak egy tette,
a mely által szerencsétlen országának forradalmak, er­
kölcstelenségek árvize által semmivé tett nyugalmát ismét
megszerezte. A mikor azt mondotta: »a világon a leg-
nagyobb hatalom a papok kezében van ; ő tőlük függ
a békesség, vagy háború. Adjunk minden papnak tisz- |
tességes megélhetési módot, és bizonyára bennök az
államnak legerősebb támaszait fogjuk nyerni.« (D. Haus­
sonville III. p. 438.) A mint hogy úgy is lett
Vájjon, ha az 1848-ik évben hozott törvénycikk
végre lett volna hajtva: lennének-e most »hecc-káplá­
nok«, vagy a pánszláv, dákoromán papok zavarták volna-e
hazánk békességét ?
Igazgatói megnyitó beszéd
(a kolozsvári ev. ref. kollégiumban, 1897. szept. 6-án.)
(Vége.)
A jól nevelő szülőnek folytonos összeköttetésben
kell lenni az iskolával, s elősegitni céljaiban. De az
301
ismét képtelenség, a mi nem egyszer fordult már elő,
hogy a szülők az iskolától gyermekeik megbüntetését
kérik, mert otthon nem bírnak velők. Rég eltelt már
büntető eszköz állott rendelkezésére, mint a szülőnek.
Ma az iskola csak erkölcsi eszközökkel büntet, s ha szi­
gorúbb eljárásra van szükség, a családra kell bíznia. A
szülők erkölcsi és anyagi eszközökkel rendelkeznek elté-
velyedett fiók jobb útra térítésében, sőt ha minden más
eszköz sikertelen volna, a testi fenyítés is rendelkezésükre
áll. A z iskolának azért is óvatosnak kell lenni, mert a
rendelkezésére álló fenyitési módok egy része a szülőket is
sújtja, mint egyes hibáknál a javadalom-elvonás, ismételt
kihágásoknál a tanulók eltanácsolása, vagy kizárása.
A z elmondottak jelzik, minő nehézségekkel kell
küzdeni a tanárnak az iskolai nevelésben, s itt egyszer­
smind látszik, hogy milyen fontos hivatásuk van az
iskolai felügyelőknek, a régi magán-tanitóknak. A kor-
repeticio fölött napirendre térhetünk. Sok évi tapaszta­
lat bizonyítja, hogy a magán-tanitói ismétlő tanításnak
több a kára, mint a haszna. A felügyelő legyen az, a mit
a név kifejez. Megvan a hivatása a tanulás ellenőrzése,
a tanuló idejének beosztása körül is, de legfontosabb
kötelessége, a nevelői szerep. Folytonosan tájékozottnak
kell lennie, hogy növendékének mi a tanulni valója,
hogy osztja be idejét, mennyi időt fordíthat játékra, sé­
tára, melyik tantárgynak melyik részéből van elmaradva,
iskolában tanultak ismétlő magyarázásába ne bocsátkoz­
zék, mert úgy, és azt nem mondhatja, mint a tanár,
egyebet, és máskint magyarázni pedig, többet árt, mint
használhat.
De legyen felügyelő, legyen nevelő, vegye észre
növendéke apró ferdeségeit, hanyagságát, gondatlanságát,
és semmi mulasztást észrevétel nélkül ne hagyjon. A
felügyelőnek közvetlenül kell a szülőt helyettesitnie,
együtt érezni, gondolkozni a felügyeletére bízott növen­
dékkel. A csüggedőt bátorítsa, a roskadozót támogassa,
a gyöngélkedőt ápolja. Gyakran érintkezzék a növendék
szülőivel, tanáraival. Emelje ki az érdemet, ne feledkezzék
meg a hiányokról. A roszat irtsa ki, ha lehet, gyön­
gédséggel, ha kell, büntetéssel. A büntetésekben rendel­
kezésére állanak a szeretet összes eszközei, mindaz, a
mivel növendéke lelkére hathat. De durvaság, tettleges-
ség, gyöngédtelenség nem vezetne a növendék javítására,
legfeljebb csak elidegenitené felügyelőjétől.
Még egy szót intézek hozzátok, kedves ifjak, sze­
retett tanítványaink. Eltávozva a szülei házból, e kollé­
gium falai között otthonra találtok. Tekintsétek maga­
tokat családtagoknak, tanulótársaitökban testvéreiteket
szeressétek. Legyetek őszinte bizalommal a felebbvalók
iránt s legyetek abban a meggyőződésben, hogy ők
csak javatokat akarják, s a szigorúsággal is csak arra
törekszenek, hogy belőletek derék embereket neveljenek.
Ne ijedjetek meg a sok tanulni valótól, akarattal, előre-
törekvéssel minden feladatnak eleget tehettek. S azt
különösen ne higyjétek, hogy egyik, vagy másik tárgyra
ne volna tehetségetök. A z embereknek nincs kétféle
eszök. hogy vagy csak a reáltárgyak, vagy csak a hu­
maniórák iránt legyen fogékonyságuk. Ez csak előítélet,
 302. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mely abból származott, hogy igenis lehetnek az embe­
reknek egyoldalú hajlamaik. A z önbizalom maga egy
hatalom, melylyel minden akadályt le lehet küzdeni. Senki
se higyje, hogy nem érti a mathematikát, tehát nem is
tudja megtanulni, vagy hogy mindent tud, de a görög,
vagy a latin nyelvvel nem boldogul; ha szorgalmasan
foglalkozik e tárgyakkal s még sem mutat fel kellő ered­
ményt, egyebekkel pedig könnyen boldogul, ne a tehet­
ség-hiánynak, hanem az akarathiánynak, vagy annak
tulajdoníthatja, hogy előre feltételezi az eredménytelen­
séget s azért nincs is eredmény, vagy végül további mu­
lasztásoknak: de mindezek az akadályok leküzdhetők
erős akarattal.
Legyetek bizalommal, szeretettel egymás iránt,
tekintsétek e kollégiumban magatokat családtagoknak,
tanítóitok, tanáraitok jóindulatú, önzetlen fáradozásait,
szülőiteknek érettetek hozott álldozatait háláljátok meg
szorgalmas tanulással, jó magaviselettel, hogy derék
munkásai legyetek a haza javának, hasznos tagjai a tár­
sadalomnak. Ha a jóra törekedtek, nekünk örömet sze­
reztek, de saját javatokon munkáltok.
A siker kedvező jeleivel, ünnepélyesen nyitottuk
meg tegnap a rég tervezett, óhajtott, de bizonyos ag-
gálylyal megindított konviktust. A mint Tárkányi György,
vallástanár igen szép megnyitó imájában mondá: »az
ige testté Ion«, a lélek nevelőintézetét immár kiegészíti
a testi szükségletek intézete. A szülők őszinte örömmel
üdvözölték a nevelésnek ez újabb hathatós eszközét, és
méltányolták a kollégium áldozatkészségét, mely szá­
molva a mai igényekkel, nem riad vissza az áldozattól,
súlyos felelősséget vesz magára, ezáltal a szülőket gond­
jaik egy részétől megmenti. Tanulóink eddigi ellátási
viszonyai valóban tarthatatlanok voltak. A z igazgatóság
éber figyelme nem ellenőrizhette, hogy a tanulók a koszt
és szállásadónők révén milyen társaságokba kerülnek.
Igaz, hogy a közepesnél gyengébb tanuló szegény ifjak
egy része ezáltal el van zárva gimnáziumunktól, de húsz
egészen ingyenes, és húsz féldijas konviktusi hely jó
tanulóink életmódját megkönnyíti s valóban nem kívá­
natos, hogy a szegény sorsú, kevésbé szorgalmas tanuló­
kat a gimnázium kötelékében tartsuk, szaporítsuk a pro-
letáriátust. Nemzeti gyöngeségünknek tulajdonítható,
hogy ma még mindenki a gimnáziumtól várja gyermeke
jövőjének biztosítását.
Középosztályunk idegenkedik a gyakorlati pályák­
tól, a régi kis nemesek utódai, a polgárok, iparosok,
kereskedők, mind úgynevezett úri pályákra óhajtanák
nevelni gyermekeiket, melyen legtöbb féle életmódra nyitja
meg az utat a gimnázium. Hogy a reáliskolák nagy­
részben néptelenek, még érthető, mert a gimnáziummal
egyenlő fokú oktatás mellett, emennél kevesebb életpálya
útját nyitják meg, de a rövid tartamú ipari és szakisko­
lák is háttérbe vannak szorulva.
Igen jellemző a most lefolyt beiratás, mely már
évek óta ismételve, ugyanazt a képet mutatja. A z első
osztály létszáma teljes már a beiratás első napján mind­
három kolozsvári gimnáziumban. A z egész gimnázium
létszáma pedig pár év óta fokozódik, az idén is nagyobb
lesz, mint tavaly. Látni kell a második napon jelentkező
szülők aggodalmait, és kétségeskedését fiaik elhelyezé­
37. szám.
sére nézve, hogy tisztán meggyőződhessünk iskoláink
csekély számáról. A felsőbb osztályokban még van hely,
de be vannak töltve a kedvezményes helyek. A kik az
eddigi eredménytelen tanulás miatt nem nyerhettek ked­
vezményt, de anyagi erejük nincs a fokozódó költségek
fedezésére, minő küzdelmen mennek keresztül, mig a
nekik való gyakorlati pályára szánják el magukat.
Valóban, nevelni kell a társadalmat, hogy a gyer­
mekeket a megfelelő életpályára vigye s ne akarjon
mindenki algimnázium utján boldogulni.
Mielőtt átadnám a szót beköszöntő kollégánknak,
üdvözlöm az uj tanerőket. Először van szerencsénk, kö­
rünkben üdvözölni Demjén Zoltán, helyettes-tanár urat,
ki a művészet iránti szeretetét a tan ügy iránti lelkesült-
séggel egyesítve, mint a szabadkézi és mértani rajz ta­
nára, bocsátja tehetségeit kollégiumunk rendelkezésére.
Üdvözöljük őt az uj pálya küszöbén s kitartást, erőt
kívánunk a mindennapi küzdelemhez. Művészi szelleme
lelkesítse a tanítás munkájában, mert bizony a tanári
hivatás lelkesedés nélkül céltalanná lesz, az eredmény
sikertelenség.
Üdvözlöm Rell Lajos, tanárjelölt urat, ki gyakorló
tanári évét kollégiumunkban most tölti le. Uj esküdte­
ket is esketünk fel ma részint a régiek mellé, részint
helyükbe, név szerint: László János, Bajkó Zsigmond,
Kozma Miklós, Szakács Ödön, Németh János és Péter
Sándor urakat. Mind fiatal emberek, telve ambícióval,
lelkesedéssel, nem ismeretlenek előttünk, eddigi maga­
tartásukkal érdemelték ki bizalmi állásukat. Legyenek
méltók bizalmunkra, meglesz jutalmuk a jól végzett
munka tudatában, s e kollégium elöljárósága mindig
módját tudta ejteni, hogy az igaz érdem ne maradjon
elismerés nélkül.
Isten áldását kérve munkálkodásunkra, az 1897—
98-iki iskolai évet megnyitottnak nyilvánítom.
Dr* Sárkány Lajos-
A reformátusok helyzete Krassó-Szörény
megyéken.
Talán az ország egyetlen vidékén sincs szánandóbb
helyzete a reformátusoknak, mint Krassó-Szörény megyében.
A megye 110,000 Q kilométerre terjed ki, s a félmillió
lakósság négy-ötöd részben gör. keleti oláh. Ily népes és
nagy területen mindössze négy önálló református egyház
van, napi járó távolságban egymástól. Ezeknek hívei azon­
ban, ha idegen nemzetiségek közt is kell, hogy éljenek,,
legalább lelki gondozás tekintetében nem éreznek hiányt,
gyermekeiket protestáns szellemben növelhetik; de azok,
kik ez óriás területen szétszórtan élnek, és pedig lehetnek
egy pár százan, sokszor évekig nem vehetnek részt nem
protestáns, de még magyar nyelvű isteni tiszteleten sem, s
ha keresztelniük, vagy temetniük kell, a szertartást igen
sok esetben gör. kel. oláh papokra kénytelenek bízni. Még
legszerencsésebbnek mondhatók a karánsebesiek, (a lugo-
siaknak az evangélikus lelkész tart külön magyar nyelvű
isteni tiszteletet ünnepeken), a kiket nt. R ác Károly, sza-
párifalvai ref. lelkész ur évenkint egy párszor meglátogat,
íg y közelebbrűl augusztus 2 o~án is ellátogatott Karánsebesre
s az állami iskola egyik tantermében isteni tiszteletet tar­
tott, úrvacsorát osztott az uj búza zsengéjéből. Hogy meny­
nyire óhajtották a hívek e szent alkalmat, igazolja azon
körülmény, hogy a társadalom különböző osztályaihoz tar­
tozó, mintegy 41 hivő lélek jelent meg az isteni tiszteleten .
 37- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3° 3 -

s vett részt a szeretet vendégségéből. Nagyban emelte az töréséhez, mint most. Mert occulta est persecutio, qualis pe-
isteni tisztelet méltóságát az is, hogy Gáli József, állami riculosissima. Azért ne legyen a posteritasuknál: ezek ide­
iskolai tanitó ur, az áll. polg. iskola fishármoniumán szép
jében ruinálódott az eccla.
kísérettel vezette a hívek éneklését. Nt. Rác Károly ur
A tekintetes 13 vármegye valóban, sőt plus quam
pedig a valódi boldogságot tárgyazó gyönyörű beszédével
a lehető legnagyobb hatást érte el, és látva a hívek buz- segíti az isten igyét, de, mit árt a succursus virtus unita
góságát, megígérte, hogy még adventben is ellátogat Karán- fortior lévén mindenkor, quam dispersa. O, vajha közelebb
sebesre. Ezután tehát már csak meglennénk valahogy, de volna kgld hozzám, hogy szóval is kglddei conferálhatnék,
még mindig van két b a j,: az egyik az, hogy nt. Rác K á­
mert szivemet inkább és a mondandó dolgokat megnyitnám
roly, ki még kenyeret és bort is maga hoz az ur asztalára,
s kimondanám sapienti. Terminus complánát: pedig 12 no­
buzgóságára ráfizet, mert neki még más helyre is el kell
látogatni, s e célra mindössze 50 frt. tiszteletdija van, a vember Kassán, ott leszünk akkor. Én is mely igen akar­
mi utazási költségeit sem fedezi; a másik baj pedig az, nám, ha kgld szolgáját lelném ott, mint Eperjest. In con-
hogy ünnep és vasárnapokon saját egyházában lévén el­ fidentia ezekről is.
foglalva, csak hétköznapokon, a legtöbbször valamely ka-
Jászberéni Pál, tudós ifjú Angliában, én creaturam,
tbolikus ünnepen teheti meg látogatását, a mikor a hívek
mert én initialtam, nagy hasznosan az idegen országba
egy része gátolva van a megjelenésben. Ily körülmények
között a családi öröm nem teljes, a gyász pedig kétszeres. akarnám, communicalván azokkal, kikkel illik, a dolgot, pa­
Mégis csak boldogok, a kik saját hitsorsosaik között él­ taki scholamesterségre lehozatni, hivatni, mivel ü nsgának
hetnek ! N - S- is a méltóságos fejedelemnek mind ismeretsége vele s majd
közi is hozzá, menjen kgld végére, nem ellenzené-e ó nsga

TÁRCA. és engem tudósítson róla.

Item két ládáim maradtanak Déva várában, a tisztek
E gyh áztörténeti adalékok. nem akarják kiadni emberimnek, kiknek telőlök Írtam. Egy
Soti János neve az egyházi irodalom-történetben nem szavát, sőt többet is, ne szánja kgld tőlem a mlgs fejede­
szerepel, de levelei, melyekből tizenegy darab a >Magyar lem ő nsga előtt, parancsoljon kiadatásokról. Tudom a pre-
Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő «-ben (Szerk. Celder M.) tensiot. Én a ratiot Csulai uramnál arról hagytam, mit te­
a IX. évfolyamban, Kecskeméten, jelentek meg, tanúskodnak hetek róla, ha nem expediálta s velem nem communicalta ?
arról, hogy a ref. egyháznak buzgó lelkipásztora volt s a Több maradt nekem mind udvarban, mind magoknál a dé­
zaklatott prot. egyháznak védelmezésére minden követ meg­ vaiaknál, annál. Azért annyi kárt, hogy vallhassak. K gld
mozdítani igyekezett. Leveleiben nyíltan is, de többnyire assistentiáját kedvesen veszem s meg is szolgálom.
leplezetten, képletesen a protestánsok szomorú sorsának, Most, hála istennek, jó egésségben vagyok. A Jehova
helyzetének állását tárja fel Teleki Mihály előtt, s kéri, szent isten éltesse kgldet is hasonló jó egésségben s boldog
unszolja, sürgeti, hogy az üldözött polgári és vallás-szabad­ állapotban is sok időkig maga dicséretire, s kgld mind jó
ság védelmezésére siessen, a mig nem késő. emlékezetire s lelke csendességire. In Ujhely, 5 nov. 1665.
Soti előbb Váradon folytatott papi hivatalt s II. Rá- Kgld régi jóakaró addictusa s cliens.
kócy György 1658. nov. hó elején Maros-Vásárhelytt tar­ Soti János, mp.
tott országgyűlésre küldötte követül. (P. Ferenc et Soti P. S. Hírünk most ez: A Svéd complicesivel nagy
uram pastor ecclesiae Váradiensis. Lásd Erdélyi Országgyű­ erővel indult, egy része egyenesen Austriára, más része
lési emlékek XII. köt. 91 lap.) Várad elpusztulása után Lengyelországba ment. Mi céljok, könnyű által látni.
Erdélybe jött s Déván szolgált, a mint e levél tartalmából Kül c im : Tekintés s nemzetes Teleki Mihály, kővári
kivehetni. Azután Sátoralja-Ujhelyen paposkodott s később főkapitány uramnak, mint régi jó akaró uramnak s fiamnak
újból visszakerült Erdélybe s Deésen volt pap és senior adassék
is. Bár nyomtatásban nem jelentek meg müvei, egy kis em­ Eredetije a Teleki levéltárban 7 1 1 . sz, a. Missilisek.
léket megérdemel, mint azon szomorú korszak buzgó harcosa. Közli: K o n tz József.

S o ti J á n o s ú jh e ly i p a p le v e le T e le k i M ihályhoz. 5 nov. Különfélék.

1605. TJjhely.
Kedvelje az ur a kgld életét s állapotját
zetünk s szegén s majd elsenlő ecclesiánk hasznos
gálat jára, gyámolitására.
Kedves Fiam, nemzetes Teleki Mihály
confidentiával requirálván most is kgldet, irásombeÜ instan­
tiám által, kérem molestus és importunus vele ne legyek. Már
omni modo quietus lévén kgld synceritásában, még ezelőtt
megírtam vala kgldnek, palatinus urunk ű nsga
ad complanandas injurias nostras, melyben a kgltek succur-
susáért instalván, várom már annak kgd által gyümölcsét s
kérem is abban allaboralni szívesen igyekezzék.
végre támasztotta Isten az erdélyi tutelát, hogy az által az
evangélium gyarapodjék, nevekedjék, étc. A honnét is isten
egynéhányszor az ő népének szabadulást nyújtott. Nem volt
pediglen egyszer is a réíormata religio
= Augusztusban közölt pályacikkeink szerzői,
árva nem­ és a beküldött szavazatok eredménye:
szol­ »A lelkipásztorságról«, irta Nagy István, harasztosi
pap. Szavazatukkal elismerték érdemes voltát: Német Sán­
dor, áll. isk. tanitó, Kócsi Dániel, Balázs István, Csekme
uram! Nagy
Ferenc, Dénes József, Lenárt József, Tavaszi József, Gergely
Lajos, Jánosi Béla, Kövendi Kálmán, id. Kiss Lajos, Böjthe
Miklós, Bogdán József, Kiss Ferenc, Gáspár Albert, Kovács
Gyula, Berde Sándor, O. Weres Sándor, Albert Imre, Ko-
leérkezését lumbán Ferenc, Bíró András, Mihálc Elek, Nemes Ferenc,
Ince Lajos, Bartha Károly.
»A pogány határozat«-ot irta Révay Pál. Rászavazott
Nagy György, levita.
Ugyanis e »Keressük az igazságot«, irta Muzsnai Miklós, zilahi
segéd-pap.
E szerint, az inkább erkölcsi és szellemi elismerési) ;ti.
nyilatkozó csekélyke jutalmat Nagy István barátunknak szi­
ves üdvözlettel elküldöttük.
oly közel hajó­
 304* PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= Theologiai fakultásunkon e hó S -ik és 9-ik
napjain folytak le az alapvizsgák, első és második lelkész-
képesitő szigorlatok. A vizsgálatokon Bartha Lajos, egyház-
ker. közügyigazgató aa. helyettesitette az elnökségben láb­
fájása által akadályozott püspök aát. Részt vettek még a
vizsgáló-bizottságban: Deésy Gyula, esperes, Gyarmathy
Miklós és ót . Vályi Gábor, a fakultás gondnokai, és ter­
mészetesen a tanári kar. A l a p v i z s g á t a második évfo­
lyamot az előző évben végzett következő növendékek tették
le : Boér Károly, Kolozsváry József, Máthé Samu, Ravasz
Béla, Széli Jakab, Tötős György és Veress Sándor. E l s ő
l e l k é s z k é p e s i t é s i v i z s g á r a jelentkeztek hárman s
a vizsgát le is tették: Hegyi Péter, Kovács István, Molnár
László. M á s o d i k l e l k é s z k é p e s i t é s i v i z s g á t tet­
tek : Bácsy Gyula, Bacó Lajos, Demes Péter, Fülöp Kálmán,
Kovács Jószef és Sebestyén Ferenc.
= Az 1897—98-ik iskolai év ünnepélyes meg­
nyitása a helybeli m. kir. tudomány-egyetem ez idei rektora,
dr. Lechner Károly, Albach Géza kir. tanácsos, polgármes­
ter, több egyetemi tanár, az intézet elöljárósága, tanárkara,
a teljes számban egybegyült ifjúság s szép számú érdeklődő
közönség jelenlétében 12-én, délelőtt 11 órakor történt. Az
ifjúság »Jövel Szentlélek Úristen« éneke után Molnár Al­
bert, theol. tanár mondott áhítattal teljes, fenszárnyaló, mag­
vas, gyönyörű imát, mire Kenessey Béla igazgató tartotta
meg megnyitó értekezését a theologiai tudomány voltáról.
A zárszót, az elöljáróság nevében, az akadályozott püspök
aa. helyett Gyarmathy Miklós, főgondnok mondta. A X C .
zsoltár első versének éneklésével ért véget az ünnepély. A
rendes előadások pedig már másnap megkezdődtek.
== Templomunkat és tornyunkat újra födni
szándékozván, e nemes cél elősegítése végett a községünk­
ben időző különböző nyelvű és felekezetű ifjúság nyári
mulatságokat rendezett, melyeknek e célra szánt jövedelmét
a mai napon, takarékpénztári betétben és folyó pénzben,
HIVATALOS RÉSZ.
900— 1897. PÁLYÁZAT.
Az orbai ref. egyházmegyébe kebelezett k o v á s z n a i
I-ső osztályú egyházközség papi állomására pályázat hir-
dettetik.
Javadalom: tisztességes lakás; 1200 frt. a kepeváltási
alap jövedelméből, évnegyedi előleges részletekben, mely
fizetés Öt évenkint öt Ízben 50 frttal emelkedik; öt hold
63 5 négyszögöl kanonika haszonélvezete; 106 frt. 96 kr.
tőkének öt százalék kamata és a stóla.
Megjegyeztetik, hogy a megválasztandó lelkész a je­
len évi Szent-Mihály napjától egy egész évig félfizetést él­
vez; félfizetés özvegy-árvái javadalmat képez.
Kötelességei: a rendes papi szolgálat mellett,, minden
harmadik vasárnap, és minden szerdán reggel a vajnafalvi
templomban isteni tisztelet tartása s ugyanott minden má­
sodik ünnepen, és más urvacsora-osztást követő vasárnapon
az Úri szentvacsorának kiosztása; az egyházközség területén
levő állami iskolákban a vallás tanítása azon esetben, ha
a segéd-leikészi állomás ürességben van.
Pályázati határidő: október 10. Folyamodványok nt.
Péter Károly esperes aához küldendők, Szőrösére, u. p. Ko-
vászna.
Kolozsvárit, 1897. szept. 13. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
916— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egy­
házmegyébe kebelezett s z o v á t a i egyházközség lévita-tani-
tói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel
s terjedelmes veteményes kerttel. Készpénz: 196 frt. állam­
segély, 100 frt. Baldácsy-alapitványi rendszeresített segély,
a fürdő jövedelméből évi 100 frt. Továbbá, vékás kepe és
hat öl tűzifa, értéke ro$ frt. 50 kr. ezen kívül a fürdő körüli
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
37. szám.
összesen 61 írt. 56 kr. összegben nekem átadták, mit mi­
dőn nyugtázni kötelességemnek tartok, egyúttal missziót tel­
jesítő egyházközségem, és saját részemről is a legszívesebb
köszönetét nyilvánítom úgy a rendezőknek, mint a résztvevők­
nek és felülfizetőknek. Sárd, 1897. szeptember 12. Ó n o d i
W e r e s s S á n d o r, ev. ref. pap.
= >Magyar Pestalozzi« cim alatt uj évben K o­
lozsvárit megjelenendő pedagógiai szaklap tervrajzát közli
velünk dr. Havas Gyula, kir. tanfelügyelő, mint leendő szer­
kesztő ; valamint közli hosszú sorát azoknak a hatalmas
erőknek, kik, mint szakemberek, szellemi támogatásukat
megígérték, és kétségén kívül ígéretüket be is váltják. A
niagunk részéről melegen ajánljuk a leendő lapot az érdek­
lődők figyelmébe, és kit ne érdekelne a nevelés fontos ügye,
mely egyetlen biztos alapja hazánk és magyarságunk fel-
virulásának, jövendőjének. A »Magyar Pestalozzi«, a nagy
szünidő kivételével, meg fog jelenni minden héten egyszer,
és előfizetési ára egy évre 4 frt. mely a gyüjtoivvel, vala­
mint az előfizetési Összegekkel folyó évi okt. végéig bekül­
dendők Kolozsvárra, a szerkesztőhez. (Hosszu-utca, 1. sz.)
= Az első baptista templomot felavatták
Magyarországon. Békésen, ott a nagy Alföldön történt meg
ez esemény, melynek lesz még folytatása másutt is, hogy
csak úgy sírva néznek utána a mi gyermekeink és uno­
káink. A templomavatásra sok hivő és bámuló sereglett ösz-
sze a jó kálvinista vidékről, valószínűleg azzal az elrejtett
föltétellel, hogy ők is majd odacsatlakoznak. A felavató pap,
Mayer, Budapestről, németül szónokolt. Persze, ezt aztán
megértették a zsíros magyarok. Negyvenhaton a Körösbe
merittették magukat, és ezt a megfurdést ők keresztelésnek
nevezik, mint imádkozásnak nevezik az áhitatoskodó szentek
a szemforgatást. Békésen már kilencszázan vannak, és a
szekta rohamosan terjed, mint a lavina feltarthatatlanul om­
lik, ha megindul. Bontsátok meg csak a régi gyepüt, és
majd meglátjuk : lesz-e erőtük, megakadályozni az elpusztulást?
szolgálatokért 40— 50 frt. mellékjövedelem. Összesen 549
frt. 50 kr.
Pályázati határnap: 1897. okt. 3. Folyamodványok nt.
Ravasz János, esperes aához küldendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1S97. szept. 13. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
918— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyébe kebelezett g y e k e i egyházközség lévita-tanitói ál­
lomására pályázat nyittatik.
Javadalom : tisztességes lakáson, kerten és építendő
gazdasági épületeken kívül, 3 15 frt. 67 kr. mely összegből
196 frt. államsegély.
Pályázati határnap: 1897. október 10.
Folyamodványok nt. Somkereki Miklós, esperes aához
küldendők, Székre. (Szolnok-Doboka m.)
Kolozsvárit, 1897. szept. 13. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
920— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi egyházkerületben, a szilágy-szolnoki ev>
ref. egyházmegyébe kebelezett s z e é r i ev. ref. orgonista-
kántortanitói állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: r. Kényelmes uj lakás, melléképületekkel
s kerttel. 2. 346 frt. 50 kr. azaz, háromszáz negyvenhat
frt. so krra becsült kepe és kanonika porció haszonélvezete.
3. Stóla.
Kötelességei: a törvényszerű tanítás és kántori funk­
ciók teljesítése. Pályázati határidő: október 8.
Felszerelt kérvények nt. Viski Pál, esperes aához kül­
dendők, Zoványra. (Szilágymegye.)
Kolozsvártt, 1897. szept. 13. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Szeptember 23. 38. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

lyik eset legyen igaz a kettő közül, egyik, mint

A pszikholog. a másik merőben ellenkezik a keresztyénség fön-
(Vége.) séges alaphangulatával, arra keresztyén egyházat
Ezek után áttérhetünk a szemfényvesztésre. alapítani, nem lehet, s azon intézmény, mit fel­
A pap elmélete szerint, vagy a papot kell gaz- mutat, nem keresztyén, nem protestáns egyház.
daggá tenni, vagy az ur legyen pap. A pátronus Bűvészi bőbeszédűséggel el is árulja, hogy az a
hajlandó, ezt elfogadni: ő szívesen lesz pap, mert hűbéri rendszer fölelevenitése. Megteremti a bir­
az 500— 1000 frt. évi papi fizetés segít valamit tokos hűbér-urat, kinek hatalma, tekintélye van;
megterhelt birtokán. A pap ennek ellent mond; neki adja az egyházat, mint hűbért, hogy a kettő
ő üzletről, vállalkozásról akar tudni. Kalmár vi­ egyesítése által egy hatalmas egyházi nemesség­
lágban élünk, olyan világban, hol az arany-borjú nek s öröklődő papságnak vesse meg alapját.
bőgése a legkedvesebb, leglelkesitőbb zene; ez Roppant logikai cinizmus kellene ahhoz,
uralja a sziveket és veséket, a csontokat és ve­ mely bizonyítani akarná azt, hogy az a hűbér­
lőket, az érzelmeket és cselekedeteket; az agy­ rendszer, melynek keretében születtek, növeked­
nak gondolatai, tervei, számításai mindnyájan tek hatalommá az emberiség legborzasztóbb bű-
meghódoltak előtte, szolgálatába állottak, mert nei, az erőszak, csalás, lopás, rablás, gyilkolás,
//
az arany-borjú a tekinély, a hatalom. O az arany­ az elvetemültség, vad állatiasság minden nemei
borjút akarja megnyergelni s annak hátán vinni nagyon hasznos és szükséges intézmény volt az
be az egyházba a papi tekintélyt és hatalmat. emberiség fejlődésében, mert annak elviselhetet­
Áldozatul a nemesi birtokot szemeli ki, s hogy len zsarnoksága, kegyetlensége, gonoszsága tör­
a gentri és egyházi pálya, e két heterogén elem téneti műbecscsel biró lovagvárakat hagyott az
közt bizalmas közeledés állhasson elő, ajánlatba utókorra; kierőszakolta az iparos osztálynak ki­
hozza a lehető legmagasabb hivatali függetleni- válását, öntudatos polgárságnak, rendezett városi
tést, a hivatalos teendőkkel szemben való kellő életnek fejlődését, gyarapodását, az európai kö­
szabadságot, a segédről, vagy helyettesről való zép államok megalakulását s több reakcionárius,
gondoskodást, miket a birtokos nemesi önérzete egésséges, fej lésre hivatott elemek csoportosu­
megkövetel s melyek az egyházi pálya termé­ lását, mondom, a hűbéri rendszer ilynemű dicsőí­
szetével megegyeznek. tését, csak a magáról megfeledkezett logikai
A pap ebben az állításban s a hozzá kap­ cinizmus teheti meg.
csolt ajánlatban a gentriről halgatólagosan vagy Ilyen megfeledkezést arról a beszélgető
azt teszi fel, hogy nincs a keresztyén vallás­ papról nem teszek fel; de nem tudom, minek
erkölcsi tudat birtokában, de ha a papi oklevél kvalifikáljam azt az okoskodást, mely egy hatal­
megszerzése könnyittetik, esetleg a theologia a mas egyházi, egy öröklődő papság szükségét
joggal kapcsolatba hozatik, akkor megteszi azt hangoztatja s ennek érdekében a nemesi birto­
az áldozatot, hogy papok legyenek s ez által a kot szemeli ki áldozatul; nem értem, hogy a
papi hivatalnak tekintélyt és hatalmat kölcsö­ gentri és egyházi pálya, e két heterogén elem
nözzenek; vagy azt imputálja neki, hogy a ke­ között, a keresztyén vallás-erkölcsi élet föllen­
resztyén tudat birtokában van ugyan, de arról dülésére, hogyan állhasson elő bizalmas közeledés
a papi hivatás és hivatal mai keretében bizony­ a legmagasabb fokú hivatali függetlenités, a hi­
ságot tenni, méltóságán alólinak tartja. Bárme­ vatalos teendőkkel szemben való szabadság, a
 306 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 38 szám.

segédről, vagy helyettesről való gondoskodás formán osztoztatják, gyanúsít, denunciál, hogy a
által, mint a melyeket a nemesi önérzet meg­ hivatott, derék papok foglalják el a kicsiny fa­
követel, úgy, hogy a protestáns elv sérelmet ne lusi ekklézsiákat, mert itt kevesebb dolguk lesz,
szenvedjen. kényelmesebben élhetnek; a gyengék, selejtesek
A bűvészeti logika ezt magyarázza ilyetén megnyomorítják a városi egyházakat, veszélyez­
képpen: itt egy nemes válalatról, üzletről van tetik az ekszponált helyzetet, hol reprezentálni
szó, mely a birtokos nemes nagylelkűségére tá­ kell, egyletekben kénytelenek megjelenni, ban­
maszkodva, reményű, hogy ha a birtokos nemes ketteket rendezni, estélyeket adni, egész család­
belépett a papi rendbe, vagyonát az egyháznak jukat minden idényre új divat szerint kiöltöztetni
adományozza, ez által az egyház gazdag lesz s kénytelenek, tehát gondoskodni kell fedezeti
az elszegényedett gentri készséggel foglalja el alapról, mely e költségeket hordozhassa, s igy
a jól jövedelmező papi állomásokat; akkor ki­ a gyengébben kvalifikált papokat a kisebb falusi
fejlődik egy erős és üdvosztogató hierarkhia; parokhíákba lehessen szorítani. Ezt a pátronus
lesz egy hatalmas, uralkodni képes püspök, ki nagylelkűen meg is engedi, sőt közreműködését
lefelé tud parancsolni és jutalmazni, szavának ígéri, hogy a kisebb egyházak által eddig élve­
súlyt szerez a legmagasabb fórumok előtt is, zett segélyek felszabadulván, a kívánt célra for-
kitüntetéseket, állami, királyi elismerést eszközöl dittassanak. Te, kedves barátom, igy nem okos­
ki a papság azon tagjai számára, kik önzetlenül, kodhatsz, keresztyén vallás erkölcsi tudatod azt.
híven szolgálják az egyházat, hogy az egyházi meg nem engedi, légy csöndesen.
szolgálat nyerjen oly előnyöket, a melyek inkább A mi az én kikacagásomat illeti, arról nyu­
képezik a birtokos nemesség vágyait. H ogy ez godt lehetsz. Mert a földes ur pap szobájába
sikerülhessen, meg kell könnyíteni a papi oklevél vezetett telefonon élvezve valamely híres zene­
megszerzését, esetleg kapcsolatba kell hozni a darabot, felolvasást, vagy szónoklatot, rangján
theologiát a joggal. Én édes istenem, már oda alólinak tartja, hogy az ilyen magamféle emberrel
jutottunk, hogy a keresztyén vallás-erkölcsi tu­ foglalkozzék; a joghatósága alatti parasztok ab­
datot, a protestáns elvet, a kálvinista puritániz­ ban lesznek szorgalmatosak, hogy a jutalom meg­
must ily megbotránkoztató vállalat megkötésére nyerése, vagy keresetük elvonása miatti félelem­
képesnek lehet tartani! ből a liberiás kocsis kedvét keressék; a templomi
Szép, nagyon szép, türelmetlenkedtem, el is autómat elbűvöli őket, a művészi hangversenyek­
hiszem, hogy mind igaz, a mit mondottál; de ről bevezetett telefon-hangok lebilincselik, fel­
az még a papságnak kezéből nem veszi ki a mentik attól a fáradságtól, hogy ők énekeljék a
szegénység koldus-botját, nem ment föl azon »Te benned bíztunk«-at; elég, ha fülük gyönyör­
kényszer-helyzettől, hogy gyermekeimet ne adjam ködik benne; ha az istent száműzték a szívből,
az úrhoz szolgálatba, az egyiket libapásztornak, I minek is dicséret-, zsoltár-énekléssel fárasztani a
a másikat béresinasnak, kocsisnak, lovásznak és •szájat; igy ezeknek a nagy elfoglaltatás és él­
igy elméleted minden szépsége és igazsága mel­ vezet nem engednek időt a kacagásra. A püspök­
lett, a mai korban nem ér semmit, akár a tüzbe nek annyi dolga lesz lefelé a büntetésekkel, ju­
dobhatod. Jobb is, ha azt teszed, mert kikacag­ talmazásokkal, előszobája annyira megtelik ké­
nak, legjobb esetben bolondnak tartanak. rőkkel, esdeklőkkel, hogy ezek kihallgatása, felfelé
Légy csöndesen, dorgál a pszikholog. Fon­ az érdemek, elismerések, jutalmazások kieszköz­
told meg, hogy az a pap a bűvészi humor és lése annyira igénybe veszik minden idejét, hogy
alkotás nagyszerű adományával téged, mint öreg abból nem szakíthat egy percet sem kacagásra.
papot, a Jézus boldog szegényei közé sorozott, Különben, fejezte be a beszélgetést, ha nem
kinek kihullottak fogaid, nem tudod megrágni tudsz különbséget tenni a belső és külső, az ér­
és megemészteni az arany-borjúból neked adott zület tisztasága és cselekedetek, az ég és föld
osztalékot; te sírsz, de nem azért, mit a bűvész között, ha nem érzed az érzület tisztaságán ala­
neked imputál, hanem azért, mert egy elmúlt idő puló tekintély és hatalom fönségét a külsősége­
küzdelemteljes eseményeiben hálásan ismered fel ken alapuló hatalom és tekintély felett, ha nem
az isteni gondviselés és bölcsesség kibeszélhe- tartod drágább kincsnek az evangéliumi szegé­
tetlen bizonyosságát. Látod, az a pap azért is nyek istenhez vágyó sóhajtását a telefon-auto-
megsértve érzi magát, hogy hivataltársaival egy­ matok gyönyörködtető dallamánál: akkor ne
 38. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 307-

lépj a papi pályára, akár gazdag vagy földi 200 írtnál csekélyebb fizetésért a valóságban 80— 100
javakban, akár nem vagy az, hanem szerezd gyermeket tanítani. H ogy a 300 frt minimum papiroson
megvan, azt tudjuk; azt is, hogy kényszerrel állíttatják
meg magadnak az arany-borjút, ha már megvan,
ki a tanítókkal a bevallást. Ily viszonyok között ki köve­
szerezz hozzája kettőt, hármat, a mennyit tudsz, telhet a tanítótól nevelésben és tanításban a törvénynek
ne gondolj azzal, loptad, csaltad, raboltad, mind megfelelő munkát.
ez mellékes "dolog, csak arra vigyázz, hogy a A közoktatás teljesen államivá tételét nemzeti szem­
törvényszéki biró meg ne tudja, mert akkor fe­ pontból sokan követelik, mint a mely kívánatos volna
ledi, hogy barátja, avagy komája vagy s elveri felekezeti szempontból; felekezeti alapon tovább fejlesztése
által különösen felekezetűnk megvédheti autonóm jogait
rajtad a port; ülj fel az arany-borjúra, repülj
az adott viszonyok között, csak ne tévessze össze égjük
álmodott csillagod felé; de ne feledd, hogy an­
tényező se jogait és kötelességeit s használjuk fel a ren­
nak az arany-borjúnak a hátán nem fér el az delkezésünkre álló eszközöket.
emberek millió meg millió sokasága; el sem Egyszerre minden felekezetet segélyezve, többe is
oszthatják úgy egymás közt, hogy azzal mindenki, kerülne, de oly tanitó-hiány állana be, hogy ezen pár
de bár csak egy is meg legyen elégedve, alá­ évtized alatt is csak dós javadalmazással és teljesen
ingyenes képzéssel lehetne segíteni. A mily szükséges,
zattal borulj le az egyetlen tekintély, a kakas­
épp oly viszszatetsző is volna ez a papságnak, hogy egye­
tollas zsandár tekintélye előtt, mert különben
temi képzettségével csekélyebb fizetése legyen, mint a
agyba-főbe veritek egymást. És, ha én azt a tel­ vele egy községben működő, neki alárendelt tanítónak
hetetlen mulatságot bamba egykedvűséggel né­ érettségi szerű képesítésével. Ma is tanitóhiány van s
zem: a jókedvű mulatók következetesen tart­ jogos a panaszunk, hogy négy gimnáziumot végzett
hatnak bolondnak. A z ők véleményüket teljesen egyének más pályán 800- sőt 1200 írtig vihetik s mi
kénytelenek vagyunk, 300 frt. minimummal megelégedni
korrektnek ítélem, s mintegy sejteiemszerüen
egész életen át s az öt éves pótlékkal is 650— 750 írtig
várom a meghitt beszélgetésben kidomborodott
vihetjük fel. Ezen a bajon fizetés emelés és magasabb,
elméletnek következetes folytatását, mely az ok­ de teljesen ingyenes képzéssel lehet és kell segíteni; úgy
szerű állat-tenyésztés, nemesítés, mag-marhák s apa­ azonban, hogy legyen köteles a végzett növendék, ha
állatok nevelése körül kipróbált, jónak bizonyult az államnál végzett, az államnál, ha felekezeti, enyedi
gyakorlati módszereket az emberre alkalmazza. képezdénkben végzett, tiz évet felekezeti állomásban le­
szolgálni, a mennyiben állást nem kap, helyeztessék el
szülőfölde közelében hivatalból s ha el nem fogadja,
Vallásos, és vallás nélküli nevelés. szülője legyen köteles, az összes képzésére fordított költ­
A Prot. Közi. idei 16 és 17 számaiban a íönnebbi séget megfizetni.
cim alatt tartalmas, s figyelmet érdemlő cikk jelent meg, Második, a mihez hozzá kell szólanom, a tanító
melyre nem tehetem, hogy tizenhét évi felekezeti, négy függetlensége.
évi állami szolgálatom alatt szerzett tapasztalatombúl Édes tiszteletes urak. önök igen jól tudják, hogy
merített igénytelen észrevételeimet meg ne tegyem. a tanító, ha felekezeti, ha állami felsőbbségei véleményét
A közoktatás állami, vagy felekezeti vezetésében kell hogy lesse s ha nyugodtan akar élni, azt követnie.
nem érthetünk egyet s nem azért, mert hazánk poliglott Még nem láttam, ámbár szórványosan lehet, olyan tanítót,
állam s ha felekezeti alapon kellene tovább fejleszteni ki ne papjával egy politikai véleményen lett volna s ha
áll, segélylyel a népoktatást, jól tudja összes papságunk, nem véletlenül papja ellenében, esperese véleményét
hogy két annyi iskolára lenne szükség s ennek vezeté­ vallja, jaj neki. Sokszor elmondták a tiszteletes urak, s
sére legalább is 11/z annyi tanerőre, ha eredményt aka­ hiszem, mondják ma is >tanító ur, mig bizalmamat bírja,
runk elérni s nem akadályozzuk azt az által, hogy 80, semmitől se tartson, de ha ezt elveszíti, akkor mennie
sőt 120 gyermeket zsúfoljunk egy tanítónak keze alá, kell«. A z államnál nehezebb szekatúrával is elüldözni vala­
mert több osztályban lehetetlen, hogy eredményt érjen kit. Sajnos, hogy a stréber itt könnyebben diadalmas­
el. Más különben is, ott hol 8— 10 növendéke van egyik kodik, mint ott. Hallottam egy tanfelügyelőtűi, hogy a
másik felekezetnek, önálló iskolát szervezne, hogy növen­ tanító az igazgatónak nem köteles tűrni törvénytelensé­
dékeit megmentse; a sok apró, és nagyobb iskolát az get, de a mikor nyílt panasz merült fel, a frázis való­
autonómia megsértése nélkül ellenőrizni, nem lehetvén, sággá lett »tanítónak igazgatójával szemben igazat adni,
folytatnák haza és nemzetellenes üzelmeiket, felekezeti semmi körülmények között sem szabad«.
és nemzeti gyűlölettel nevelnék gyermekeiket, hogy soha Nem vagyunk mi se itt, se ott szabad emberek s
béke és egység ne legyen e hazában. A mi a subvenciot ha merünk lenni, jaj nekünk.
illeti, látjuk már, kik, s mily mértékben veszik igénybe. Végül, hogy az erkölcsi, vagy bár a vallásos neve­
Mig nekünk 10— 15 növendékünk részére egy-egy rég lést kivette volna az állami iskola a tanító kezébűl, ab­
lévita nélkül levő egyházközségünk részére kérték s meg­ ban sem érthetünk egyet. A z állam megkövetelte s meg­
lett adva 350— 380 frt államsegély, más felekezetek túl- követeli a vallásos nevelést s nem köti meg azt, hogy
népes iskolájuk tanítója részére sem kérik s ha nem ki tanítsa, fizeti is a vallás-tanitást; ha ki van véve a
kérik, meg sem is kaphatják s igy kényszerítik tanítójukat tanító kezéből, azt az a pár tizes vette ki, mi honorárium
 3° 8 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
fejében érette jár. Ismerek papot, ki felekezeti iskolánál
pár évtized óta tanítja a vallást, azt tartva, hogy ennek
teljesítése kötelességei közé tartozik s tanítja heti három
órán, két órán a rendes, egy órán az ismétlő iskolában;
általában azonban a nagy többség a tanitótúi követelte
meg, hogy ez legyen a főtárgy s ha eddig nem rég,
a nyári kátékhizálás is divat volt, a pap teljesítette s
egyházi törvényeink megkövetelték, hogy a tanító is
jelen legyen. Van állami iskolánk, hol a pap átadja a
vallás-tanitást az állami felekezetűken levő tanítónak i
sőt tudok esetet, hogy pár évvel ezelőtt az állam nem
dijjazta a vallás-tanitást, a pap a sajátjából fizetett ezért;
tudom azt, hogy a tanító, ki állandóan foglalkozik tanít­
ványaival, fegyelmezni jobban tudja s igy több eredményt
mutat fel. Esetet tudok, hogy a pap annyira nem tudta
fegyelmezni vallás-órán a gyermekeket, hogy ha a kántor-
sággal megbízott állami tanító jelen nem volt a vallás­
órán, óráját ki nem tudta tartani, de */* órai tanítás
után felboszszankodva, könyvét becsapta s a növendé­
keket elbocsátotta. Ismételten állítom, hogy nem az állam
vette ki a tanító kezéből a vallás-tanitást, de az érette
járó tiszteletdij. A néptanítók lapjában pár évvel ezelőtt
a tanítók tanácsadójában intéztek kérdést, ha köteles e
állami tanító vallást tanítani, mert a helyi kath. papság
ezt követeli s a tanító lett a vallás-tanításra utasítva;
mióta az állam dijjazza, ilyen kérdést nem látunk; mert
egyik állami iskolánknál 30 növendékből 25 református,
mikor ezeknek tanításáért ki lett utalva 25 írt, azt kér­
dezte az egyik felekezet távolról beszolgáló papja »ugy-e,
tanító ur, ez egyedül engemet illet?« Hogy ne a pap,
de a tanító tanítsa a vallást, igen nyomós érv követeli.
A papot nincs ki ellenőrizze s tisztelet a kivételeknek,
az ellenőrzés nélküli munkát általában el szoktuk hanya­
golni, mig a tanító munkáját a pap mindig ellenőrzi,
kell hogy ellenőrizze. H ogy állításom igaz, a néptanítók
lapja júniusi száma igazolja, a mennyiben kérdést intéz­
nek egyik állami iskolához, hogy ha a pap elhanyagolja,
egyáltalában nem tanítja a vallást, a gondnokság mit
tegyen ? Utasítás: tegyenek róla hivatalos jelentést. S
ha itt a tanító kérné a vallás-tanitást, állítom, elrendelnék
részére, de tisztelet-dijjal s ekkor magának követelné a
pap. Ha valahol nincs tisztelet-dij kiutalva, nem az állami
iskola a hibás, de a gondnokság melynek kilencven eset­
ben a pap tagja, sőt elnöke. »Néma gyermeknek anyja
sem érti a szavát«.
Hogy ki tanítsa iskoláinknál a vallást, azt az állam,
mint autonóm jogot, az egyházakra bízta. Egyházi felsőbb
hatóságaink kell hogy szabályozzák. Ha méltó panaszra
okot adni, nem akarunk, egyházkerületi Igazgató-Taná­
csunk rendelje el, hogy mindenütt, hol ev. ref. tanító van
alkalmazva, tanítsa azt.
A z erkölcsi nevelésre megvan a tér, az alkalom,
csak használjuk fel. A keresztyén vallás alapja a szere­
tet, sőt a zsidó vallás sem zárkózik el a szeretet szent
törvénye előtt, s hogy mennyi alkalom kínálkozik az
ellene vétőket feddeni, az ingadozókat erősíteni, a híven
követőket megdicsérni, csak a tanító tudja, ki nem csak
kötelességből, de hivatás szerint teljesiti kötelességét.
A z olvasó könyvben szebbnél-szebb erkölcsi elbeszélések
vannak, ezek kapcsán lehet és kell vallás-erkölcsileg
38. szám.
nevelni. Igaz, hogy nem szabad, hogy a vallás-erkölcsi
nevelés felekezeti jellegű legyen, de a felekezeti jelleget
lehet és kell is megadni a külön vallás-órákon, igy gya­
koroltuk ezt mind ez időig a felekezeti iskoláknál is.
H ogy felekezeti iskoláinkat sem dicsérhetjük erősen a
vallás-erkölcsi nevelésért, bizonyítanom nem kell. E gy
tanító panaszolta társának, hogy mily nehezen tanulják
! tanítványai az erkölcsi elbeszéléseket, tanító társa be­
vezetve saját iskolájába, egy még fel nem dolgozott er­
kölcsi elbeszélést felolvastatott kétszer, ő maga is fel­
olvasta s tanítványai jelentkeztek, hogy azonnal fel
mondják, és a felszólított nem csak felmondotta, de a
tanúságot is levonta. A módszertől függ az eredmény.
1 Általában, a panasz a nevelés hiányáért is jogos,
mert tanítóink az apró erkölcsi fogyatkozásokat figyel­
men kívül hagyják, elégnek vélvén a rövid időn bemutat­
ható tanítási eredményt. Sőt, itt-ott még rossz példát is
j mutatnak saját gyermekeik nevelésében. E gy öreg tanító
gyermekeit a Solon rendszere szerint növelte, a hatás
meglátszott nem csak az ő családján, de az egész 40— 50
év alatt altala nevelt kisközségen, mert a tulajdon-jog­
ról fogalma nagyon kevés embernek volt, habár számot
tevő lopásig nem vitte senki; utódjának elég volt 10— 12
évi szolgálat, hogy e tekintetben ellensúlyozza elődje
hibáját.
Ha nem növel a felekezeti, vagy állami iskola, nem
az iskola, de a tanító a hibás s ez egészen, mert tiz hó­
napon át napi öt órát van a növendék keze alatt, a
többi időt otthon tölti s a családi ferde szokások vál­
nak dominálóvá lelkében.
Édes tiszteletes urak, önök hivatott őrei a köz­
oktatásnak; önök maradjanak meg az ellenőrzésnél, a
tanítóktól követeljék meg a tanítást s ha már az állam­
tól tisztelet-dijat kieszközölni vagy nem akarnak, vagy
nem tudnak, abból a régebbi kántor-tanitói fizetésbűi
adjanak a kántori szolgálatért tisztességes díjazást: szál­
lást, s legalább ico írt. értéket, a vallás-tanitásért szin­
tén; a mennyiben nem tudnak, vagy nem akarnak az
államtól tisztelet-dijat kieszközölni, heti óráért 25— 50
1 irtot s követeljék meg a kötelesség szigorú teljesítését.
»Méltó a munkás a maga bérére«, s ha valaki megköti
magát 60 napi rendes, s az előre látott és nem látott
kisebb szolgálmányokra, kár, frázisokkal elütni, hogy
»50 frt. szép mellék-jövedelem«, itt megvárhatja a tisz­
tességes javadalmazást, különben a milyen a fizetés,
olyan rendszerint a munka is.
Igyekezzünk csak, ha lehet, öszszes iskoláinkat át­
adni az államnak, de azon kikötéssel, hogy mindig refor­
mátus tanítót nevezzen ki az állam, ki köteles legyen,
a kántori teendőket külön díjazásért elvégezni, a papság
pedig maradjon meg saját kötelezetsége, az ellenőrzés
mellett s igy több panasz nem fog lenni, s ha igen,
pap és tanító egyiránt hibások, de nem az állami iskola.
A z ellenkező vélemény bárkitől, bárkihez szóljon,
jogosult és sértés nem lehet.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1S97. szept. 18.
Elnökölt: Dr. Vályi Gábor, elnök-helyettes aa.
Jelen voltak: Gyarmathy Miklós, Szász Dénes, Becsek
 38. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
.Lajos, Parádi Kálmán, ig.-tanácsosok, Márkus János,
titkár, Deák József, pénztárnok, Maksay János, szám­
vevő és dr. Kádár János, s.-titkár.
A z ülés megnyitása után, senki sem kívánván az
ülésen kívül elintézett ügyek közszemlére kitett jegyzé­
kéhez hozzászólani, megkezdődött a napirenden lévő
folyó ügyek tárgyalása.
Először is a zilahi kollégium fölemelt államsegé­
lyéről szóló szerződés mutattatott be, melyet a közok­
tatási miniszter is aláirt már, s igy teljesen jogérvényes.
Örvendetes tudomásul szolgált.
A boósi ev. ref. leány-egyházközség felekezeti is­
kolaszékének állitólagos túlkapásai ellen emelt panaszra
vonatkozó presbiteriumi és esperesi jelentésekből meg­
győződött Ig.-Tanácsunk affelől, hogy a más felekezetű
lakósok által emelt eme panasz roszakaratu ráfogás, s
igy vizsgálatnak elrendelését szükségesnek nem látta,
hanem az esperesi és egyházközségi jelentések adatait
á közoktatási miniszter ur ő nagyméltóságával közölni
határozta.
Tárgyaltatott, továbbá, a vallás- és közoktatás-
ügyi miniszter ama leirata, melylyel véleményezésre kül­
dötte le egy rendelet-tervezetét, mely szerint az ismétlő­
érettségi vizsgálaton is visszavetett tanulóknak, a VIII.
osztály teljes ismétlése mellett, megadni tervezi az érett­
ségi vizsga letehetési jogát. Ig.-Tanácsunk a miniszter
által felhozott indokok méltánylása mellett, a rendelet
kibocsátását véleményezte.
Mélt. br. Wesselényi Miklós aa. mint a galaci
fiók-egyházközség pátronusa, fölkéretvén a galaci temp­
lom renoválására, levelében azt a választ adta, hogy
miután az elnéptelenedett egyháznak ama templomra
szüksége úgy sincs, s miután a kellő felügyelet hiánya
miatt a renoválásoknak sem volna értelme: kész bele­
egyezni abba, hogy a templom felajánltassék az állam­
nak ovoda-helyiségül. Ez alapon intézkedett Ig.-Taná-
csunk a felajánlás megtétele iránt.
Vita Sándor, haranglábi birtokos aa. az ottani
egyházzal szemben fennálló 98 frt. s annak kamataiból
álló tartozását fizetni vonakodván: felhatalmaztatott az
egyházközség, hogy követelését per utján hajtássá fel.
Márkus János, titkár aa. előző fölszólitás folytán,
elkészítette az egyházkerületi házak gondozására vonat­
kozó házgondnoki utasítást, mely teljtartalmulag elfo­
gadtatott és a házakat kezelő tisztviselőknek, ahhoz al­
kalmazkodás végett, kiadatni rendeltetett.
Kunossy Lajos, budapesti ügynök részére, a buda­
pesti bérházakra fölvett kölcsön közvetítéséért megálla­
pított 1//g százalék ügynöki dijak kiutaltattak.
Özv. Bodor Antalné, kinek gyermekei részére, a
főt. egyházkerületi közgyűlés által megszavazott 400
frt. kegydij, 18 éves koruk eléréséig szavaztatott meg,
ujabbi beadványában azt kérte, hogy az egész 400 frt.
folyósittassék mindaddig, mig legkisebb gyermeke is
eléri a 18 éves kort. Ig.-Tanácsunk azonban e kérést tel­
jesíthetőnek nem találta, minthogy a közgyűlési hatá­
rozat alapjául szolgált előterjesztésében már arra az ál­
láspontra helyezkedett volt, hogy az árvák csakis iS
éves korukig segélyeztessenek.
A kamarai járandóságokból eddigelő visszatartót
309
összegek fedezvén az előlegezett perköltségeket: f. évi
jul. i-től kezdődőleg, a kamarai járandóságoknak teljes ősz-
szegekbenleendő kiszolgáltatására a pénztár utasítást nyert.
Szovátai leány-egyházközségünk ama kérése, hogy
sósfürdőjének helyreállítására 5000 frt. kölcsönt utalvá­
nyozzon Ig.-Tanácsunk a közalapból, teljesíthető nem
volt, mert a fürdő nem képez oly szilárd biztosítékot,
melyre, szabályaink értelmében, kölcsön volna folyósít­
ható. Utasittatott ellenben az egyházközség, hogy bérlet
utján értékesítse fürdőjét, s annak jövedelméből igye­
kezzék rendes papi állomást szervezni.
Törd a-T úri szegény egyházközségünk részére meg­
szavazott Ig.-Tanácsunk papi laka renoválására 300 frt.
kölcsönt oly módon, hogy azt az egyház a nyerendő
egyszer s mindenkori segélyből térítse vissza.
Görgényi egyházmegyénk tanácsának ama kérését,
hogy a konzisztoriálé és a Telekiánum-beneficiumok
tőkéi kebli kezelésre kiadassanak, teljesíthetőnek nem
találta Ig.-Tanácsunk, minthogy ezen alapok már ala­
pítványi természetüknél fogva is központi kezelés alá
vannak rendelve.
O.-Ujfalusi egyházunk indokolt kérésére kiutalt
Ig.-Tanácsunk 100 frtot az egyház központi kezelés
alatt álló templomépitési alapjából, hogy ez összeggel
az Összeomlott torony vállalkozója ellen eredménytelenül
lejáratott perben fölmerült költségeit fedezhesse.
Végül, a vajda-hunyadi egyházmegye kellőleg in­
dokolt javaslatára, engedélyt adott Ig.-Tanácsunk arra,
hogy nt. Bartha Lajos esperes aa. tordosi egyházába
visszaköltözliessék, s az eddig általa gondozott piski-
telepi és maros-ilyei körlelkészségek ideiglenes egyesí­
tését kimondván: ezen állomás betöltését elrendelte és
megállapította a szolgálati rendet és utasítást, melyek
szerint a kinevezendő körlelkésznek e két egyház ügyeit
intézni kell. Főt. püspök aa. javaslata alapján, ezen ál­
lomásra, mely 932 frt. évi javadalommal lesz egybe­
kötve, t. Juhász Izidor, szamosfalvi lelkész aát. ki is
nevezte Ig.-Tanácsunk, utasítván őt állásának mielőbbi
elfoglalására. A z igy megüresedett szamosfalvi misszio­
náriusi állás betöltése iránt pedig pályázat közzététele
mondatott ki. Végre, az ezen uj rendezéssel fölszabadult
200 frt. segély Páll Károly, toplicai körlelkész aa. ré­
szére folyosittatott, ki rendkívül nagy kiterjedésű kör­
lelkészségében eddigi fizetésével kijőni nem tudván,
már más állomásra való áthelyezését is kérelmezte.
Ezek után, Ig.-Tanácsunk közigazgatási bírósággá
alakulván, a deési tanító-választás ellen beadott feleb-
bezés ügyében döntött, törvényszerűnek nyilvánítván a
választást, mert az a végrehajtási utasítás értelmében
folyt le, s igy a felebbezés elutasítandó volt.
Több tárgy nem lévén, az ülés bezáratott. 1». s-
TÁRCA.
E gyh áztörténeti adalékok.
S o ti J á n o s s á to r a ly a -u jh e ly i p a p le v e le T e le k i M ih á ly h o z
a z ü ld ö zö tt p ro t. p a p o k ügyében. 1060.
Szentelje meg Isten kgldet magának 1
Éltesse is, kívánom magáért!
Látja Isten a sziveket. Tudja az Övéinek kedvetlen álla-
 3io. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 38. szám.

potjokat, meglátja s meg is szánja; hasznos is nekiek, hogy kgdhez ez is, kgld édes anyja, néhai kegyes asszonyom és
szenvedjenek, mert kereszt és szenvedés után adatik a ke­ pátronám él kgld előtt, az ő kegyelmes buzgó fohászkodása
gyelembeli jutalom. Hallom, kgld elboldogul világi képpen, a seregek ura előtt vagy mely igen segíti kgldet, meg be­
akarom boldogságát, de kivánom lelki boldogságának kere­ csülje kgld Ő kglmét, csak mivel is meg ne szomoritsa,
sésére való elkészíttetését a Jehovátul jóban is. Panaszlom, mert szomorú eventusa lenne. Vén is, gondolom, mert gyer­
meghüle kgdben a régi jóakarat. Honores, mores etc. Nem mek állapotában azt nem cselekedvén, inkább most nem
vagy jóakaró Teleki uram, a régi addictio szerént, kedves in matúra aetate et florenti statu. Vajha, láthatnám valaha
fiam, mert quo quis excellentior, eo humilior esto. Kővári kglteket s ő kegyelmét kiváltképpen. Azt nem remélvén,
szelek fuván elmúlt napokban, nem csak a balhák, de még köszöntöm ő kglmét illendő demissioval, kivánom is, isten
a rákok is meg indultának vala, lassúdénak a szelek is, ő kglmét rövid életében megáldja s maga szeretetiben mind
lassudván. Mi tartunk, noha isten oltalmunk, már erre nézve végig amaz vég nélkül való örömre, boldogságra megtartsa«
hétszerte inkább befűtik a kemencét, de bizodalmunk, mert Kgldet is ajánlom az élő istennek, ki is virágzó állapotá­
amaz nagy hitű ifjak a tűzben is sérelem nélkül is megmara- ban bírja és igazgassa úgy kgld szivét s életét, hogy jó
dának, hiszünk mi is abban, a kinek nevéért szenvedünk, hírét, nevét világi boldogságára, holta után s hitit s lelki-
honnét mint ennyi tüzeinkben ezután is a seregek urától ismeretit amaz halhatatlan boldogságra megtarthassa kedvesit
protectionkat reméljük, várjuk sérelem nélkül való megmara­ is, asszonyomat ő kglmét szép csemetéivel szerelmében ezen
dásunkat is, ha mi eshetik is rajtunk in próbám belső hasz­ mennyei Ur tartsa, teljes szívből kivánom. Ujhely 8 juli1
nát híven cum patientia szenvedjük. 1667. K gld régi addictus jó akarója s clinse
K gld is mutassa régi addictiojának specimenét, egyéb Soti János mpr.
aránt megszégyelem magamat s pennámat én is elzárom. Eredetije a Teleki-levéltárban 696. sz. a.
H a méltó, a méltóságos fejedelemnek ő nsgának mondja
alázatos szolgálatomat, ő nsgáért, bizonynyal írom, a Jehova Éljen kgd. nevelkedjék, terjedjen külső, belső értéké­
előtt gyakorta megemlékeztem s ezután is ő nsga is emlé­ ben in bonum publicum pátriáé et ecclesiae, tiszta szívből
kezzék meg a József romlásáról. A z urakat is, kikkel ad- kivánom!
dictiom volt: Kapi uramot Ő nsgát, Bethlen urfiakat, Nagy Intentiom ez. Fiam uram, e jövő télen vagy nyáron
Tamás és Kendefi Miklós uramékat, (köszöntőm) lelki, isten akaratjából Erdélybe bémenjek. Rész szerent, mert
testi boldogságokat ő nsgoknak, Ő kglmeknek kivánom, ládáim Déva várából kiadattatván, könyveimnek nem kevés
kgldnek is ezen s egyéb jókat kívánván mellette, ajánlom híját, még penig a javainak, a katalógusból látom, kiket
mégis és recommendálom tökéletes addictiomat. Maradjon akarok összegyűjteni, felkeresvén rendes médiummal őket;
mégis az Ur keglddel és szerelmesivel kegyelmének bővsé- rész szerént feleségem után én is Erdélyben portionatus lévén,
gével kivánom. Ujhely, 21 szept. 1666. akarnék pro futura cautela anyjával és bátyjával valami jó
K gld régi ismerő jó akarója, cliense dispositiot tenni. De desunt vires. Instálok kgldnek cum
Soti János mpr. confidentia, impetraljon ez okon a mltgs fejedelemtűi ü
Kivül cim : Tekintetes s nemzetes Teleki Mihály ked­ nsgátul egy Salvus conductust. Innét valami úton-roódon
ves fiam uramnak adassék. kgldhez elmen vén, kgldtűl annak erejével belyebb is, a med­
Eredetije a Teleki-levéltárban 746 sz. Missilisek. dig kivántatnék, mehessek bé. Melyet ha kgld efficial, isten
# is megáldja kgldet érette, én is voto apud Deum, ezt meg­
S o ti J á n o s T e le k in e k . U jh e ly 1567 j ú l i u s 8. szolgálni, el nem mulatom, kiküldését pediglen post adep-
Isten kgldet gondviselésében éltesse s maga dicsősé­ tionem igen könnyen kgld peragálhatja, jővén s menvén
gének oltalmára készitgesse, tiszta szívből kivánom 1 az emberek ki, be, ki hozzánk kgltek tájárúi. Iterato is
K gld méltóságos állapotában is rólam, régi addictus kérem, ebben mutassa mind pietását, mind sinceritását.
jóakarójáról s clienséről meg nem felejtkezett, sőt egészsé­ Nagy hire vala újabban is Bán uramnak, hogy lejövő
gem és állapotom felől kérdést tenni, nemzetes ifjú Gyulai szándéka, sőt útban is. Némelyek Makovicára is beszállítot­
Ferenc uram Erdélyből kijött szolgájátul, nem restellett, illen­ ták volt. Hir volt csak. E való fog lenni: a lengyelek
dőül agnoscalom s veszem kgldtűl, nem annyira magamnak viritim e héten ülnek fel a tatárok ellen. Muszka, mint
appaundálván ennyiben, mint kgdnek, mert háládatosságnak mondják, 80 ezer lévén mellettek, megharcolnak velek. Ő
és demissionak jele, melyet követ továbbra is a Jehova felsége is minden erejét jövő esztendőre francia ellen for­
szent istennek áldása és gondviselő protectioja. Egésségem dítja, látván, nem tréfa a dolog. Mi meg inter spem et metum
hála istennek most is mértékletes s jó, de állapotom noha constituti, nyögünk, sóhajtunk, várjuk a Jehovának kegyelmét
nyugodalmas és böcsületes, de nem kedves, fogyatkozással, s szabaditását. Én. többi közt valóban érzem a persecutio-
mert mennyi ideje már parochiális proventusom detentioban, nak terhét és erejét, noha van mit ennem, innom, hála
csak egy malom lévén kezemben, azután élek nem kevés Istennek, de igen költség nélkül vagyok. Sőt ezüst marhács-
alkalmatlansággal; mert az időnek gyakor változása néha káimbúl is már szintén kifordulok, kikből kételenitettem,
szárazra, néha esős időre jövedelmét igen minuálja. Vagyok költséget szerezni. Egy nehány ezerre menne, a mennyi pro­
sok adósságban, ezüst poharaim zálogba vetettem, el is ad­ ventusom interceptioban. Jó az isten, megemlékezik még a
tam bennek, mert quid charius vita? lm, nem régen csak nyomorúltakról, hiszem, remélem is, accomodalom addig,
összegyűjtőnek bennünket nagy assecuratioval és reménység mint eddig is, jelen valóhoz magamat. Ajánlom ezek után
nyújtással, de natus est ridiculus mus, patiendo, tandem ali- kgldet az élő istennek (ki aláz és magasztal). Kegyes, isten­
quando, etc. Megvallom, erezvén ezeket, akartam kgldt instalni félő édes anyját, szerelmes házastársát, apró szép csemetéit,
de succursu, de, mendicare erubesco. Nagy szereteti istennek ki is mind idő szerint, mind örökké való kegyelmével kgldet
 38. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
prosequalja, aveo et voveo. Én is az Ur kegyelméből felesé­
gemmel, pár gyermekimmel jól vagyok. Ujhely 12. nov.
1667. K gld régi addictus jóakarója, servitora
Soti János, mpr.
P. s. Talán jobb leszen nyáron commoditásért. Egy
hónap alatt megjárhatom.
Külcim : Tekintetes nemzetes Teleki Mihály, Kővári
főkapitány fiam uramnak adassék.
Eredetije a Teleki-levéltárban, 696 sz. a. missilisek.
Közli: Kontz József-
Különfélék.
= Vezércikk thémát akarunk adni azoknak
a barátainknak, a kik írni és gondolkozni szoktak. E hónap
végén immár két esztendeje, hogy életbe léptek az úgy­
nevezett egyházpolitikai törvények. Nem sok idő arra, hogy
egy koiszakot alkotó institutio kipróbáltassék, de minden
esetre elég arra, hogy alkalmat adjon megfigyelésekre, ta­
pasztalatok szerzésére a tekintetben, hogy minő auspiciu-
mok között indult neki az életnek. Elég arra, hogy követ­
keztetéseket vonjunk le, minő irányban kelljen kifejteni
munkásságunkat a lehető körülmények között. A hol egy­
forma vallásuak a lakósok, ott igen kevés ok van az
aggodalomia; a hagyományok, szertartások, az egy célra
való törekvés mind kiegyenlitik a lehető nehézségeket. A
baj ott kezdődik és egyszersmind kulminál, a hol vegyes-
vallásu egyházak állanak fenn ; a hol a »compelle intrare«
elvénél fogva, felhasználják az illetők az alkalmat, hogy
nyájukat szaporítsák, és más egyházakat megrövidítsenek.
Ezek a m á s egyházak mi vagyunk, protestánsok, kiknek
kezéből még a régiekhez képest is igen sok eszköz kiesett,
melyekkel híveinket megőrizhettük az eltévelyedéstől. A
szabadelvüség, melynek mi mindig harcosai voltunk, tág
kaput nyitott ellenfeleinknek, hogy szabadon űzzék vakme­
rőségüket, Hiszen, olvastuk, hogy Debrecenben Volafka,
püspöki helynök, az ő sima, szeretetre méltó jezsuitaságá-
ban a szabadságot úgy értelmezi, hogy nyomtatott blan-
quettákat használ a reverszálisok kiállítására és szedésére és
sikeresen kezdette meg és folytatja a kálvinista Róma ka-
tholizálását. Nincs máskülönben a dolog Kolozsvárit, a hol j mulatságban. Ezt ugyancsak kiérdemelték! A torony-gomb
az utóbbi időben nagyon neki fogtak a pápista papok,
hogy megismertessenek a vallásos szabadsággal. írott | sok
| lettek. A torony restaurációja tovább folyik s bevégzésekor
dokumentum még nincs a kezünkben, de minden jel arra
j az egyházközség szép ünnepet szándékszik rendezni Az
mutat, hogy határozott megállapodás szerint járnak el a
vegyes-házasságok lehető megáldásánál. És pedig, ha ilye­
nek jelentkeznek náluk, csak abban az esetben ingerálnak, 1 vármegye magyarságának, a nyilvánosságnak elismerésére.
ha a protestáns fél reverszálist ad, vagy áttér pápistának.
Nincs írott dokumentum még a kezünkben, de úgy néz ki
! ditotta Tetch Gyula. Ára 5 kr. mely a h.-m.-vásárhelyi
a dolog, mintha egy konzorcium, egy szervezet volna fel­
állítva, mely az ilyen leendő házasságokat kifürkészi, rá­
i Középiskolák és az érettségi vizsga. Irta Simon Gábor, fő­
beszéli, zaklatja, hogy a protestáns fél ávertáljon. Leg­
alább arra mutat az a jelenség, hogy egyházunkban e pár
év alatt sok ilyen áverszio történt, a hol a protestáns ember
bevallotta, hogy házasság miatt teszi, és ez alkalmakkor
majdnem mindig ugyanazok voltak a tanuk.
= Nyilvános köszönet. A kolozsvári ev. ref. kol­ a » K e r e s s s ü k a z i g a z s á g o t « feliratút irta, holott
légium elöljárósága hálás köszönetét fejezi ki Tuba Lajos
tanár urnák, ki ismételten, s most legújabban is igen becses
és gazdag könyv-gyüjteménynyel gazdagította a kollégium
könyvtárát.
?n.
= Templomszentelés. A peéri ev. ref. egyház f.
hó 1 2 -én szép ünnepélyt tartott annak őrömére, hogy temp­
lomát és tornyát ez év nyarán gyökeresen kijavíttatta és
kicsinosittatta. Az isteni tiszteletet magasan szárnyaló, szép
megnyitó imádsággal Bartha Dezső, tasnádi lelkész, e. m.
jegyző, mint esperes-helyettes kezdte meg. A z ünnepi be­
szédet Csák Máté, nagyváradi lelkész tartotta, gyönyörűen
előadott, magvas beszédével elragadván a gyülekezetét. U j-
kenyéri szép urvacsorai ágendát tartott Nagy Zsigmond,
pacali lelkész. Az úrvacsorát kiosztották Csák József, ko-
mádii és Csák Emil, pelei lelkészek. Úrvacsora osztás után,
kerekded beszédet Pazar Kálmán, t.-szarvadi lelkész mon­
dott, s végül, az egészre Csák Aladár, peéri lelkész kérte
az isten áldását. A z isteni tiszteleten közreműködő hét lel­
kész, köztük négy testvér megjelenése meginditólag és az
egész isteni tisztelet fölemelőleg hatott a gyülekezetre. A
szép ünnepély után a helybeli lelkész asztalánál gyűltek
barátságos lakomára a jelen volt lelkészek s a helybeli
egyházi elöljáróság, melyen elképzelhetőleg a legkellemesebb
hangulat uralkodott.
= Torony-gomb feltételi ünnepély Szilágy-
Nagyfaluban. A kiváló nagyságú ref. egyházközség szép
és lélekemelő ünnepélyt rendezett f. hó 1 6-dikán d. u. 4
órától kezdődőleg. A templom tornyának restaurálása folya­
mán az uj réz-gombot helyezték fel a szép. magas toronyra.
A z ünnepélyt megelőzőleg, a Bazala László, zilahi jónevű
bádogos-igaros által készített s a templom piacán elhelyezett
gombot gyönyörűen földiszitették. Koszorúk, szépen kivart
kendők, lengő szalagok ékítették a fényes csillagos, vitorlás
gombot, mely immár 46 m. magasságban hirdeti a szilágy-
nagyfalusi ref. egyházközség áldozatkészségét, csókolózván
a rezgő napsugarakkal odafönn, közel a bolyongó fellegek­
hez, a mélységes éghez, az örökkévalósághoz. A gombot
Kovács Albert ref. lelkész gyönyörő imával áldotta meg,
magával ragadván a nagyszámú hallgatóságot, melyben az
intelligens osztály is szép számban volt képviselve. A
lélekemelő egyházi szertartás után csigás köteleken, zeneszó
mellett, imbolyogva szállott a magasba a bokrétás, fényes
gomb. Fenn a munkások várták a szépen elkészített ipari
müvet s Bazala Lajos, a derék iparos fiatal fia, nagy
ügyességgel s bámulatos bátorsággal helyezte be a súgár
árbocba a közönség riadozó éljenzései közt a gombot, való­
ban szédületes magasságban szolgálva rá a rokonszenves
tüntetésre. A fiatal iparos rendkívül ügyességét és bátorsá­
gát, a szolgálatra álló derék ácsmunkások ügyességét meg­
jutalmazta a közönség azzal, hogy a gomb felhelyezése után,
a közönség körében gyűjtött, 13 írttal ajándékozta meg
őket, hogy e szép ünnep emlékére ők is élvezzenek, dalos
I
feldíszítésére a közönség 32 drb. szebbnél-szebb kendőt,
szalagot ajánlott fel, melyek szintén a derék munkásokéi
egyházközség derék papja és értelmes presbitériuma ugyan­
csak rászolgáltak a nevezetes templom restaurációjával a
| = Beküldetett szerkesztőségünkbe is: Mit kö-
í
szönhetünk a reformációnak ? Irta dr. Zimmermann Pál, for-
»Jóllét« egyesület javára íordittatik. Továbbá, megjelent:
gimnáziumi tanár, ára 60 kr. Miskolcon. Mind a két mun-
kácskát ismertetni fogjuk, mert a tárgy mindkettőnél elég
érdekes, és fontos, hogy megismerkedjünk mások gondo­
latával.
= Hibaigazítás. Lapunk legközelebbi számában
jelezvén a pályacikkeket, az van Írva, hogy Muzsnai Miklós
egész augusztusban ilyen cim alatt cikk nem jelent meg.
Megmagyarázhatatlan tévedés. Kérjük olvasóinkat, vegyék
tudomásul, hogy M u z s n a i M i k l ó s az »Az é l e t t ö r ­
v é n y e « feliratú cikk szerzője.
 31*2. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
HIVATALOS RÉSZ.
911— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a nagy-enyedi
egyházmegyébe kebelezett s a maros-ludasi körlelkészséghez
tartozó m.-g e z s e i leány-egyházközség segédleikész-tanitói
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: 200 írt. készpénz és gróf Bethlen Sándor
ur udvarában teljes ellátás.
Kötelességei: a tanköteles gyermekek tanítása, M.-
Oezsén a lelkészi teendők végzése és szükséghez képest, a
körlelkész helyettesítése.
Pályázati határidő: 1897. október 5. Folyamodványok
az ev. ref. püspöki hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárt, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
912— 1897. PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a püspöki vizs­
gálat alatt álló sz .-u d v a r h e l y i ev. ref. egyházközség s.-
lelkészi állomására pályázat nyittatik.
Javadalom: Egy szobábúl álló tisztességes lakáson
kívül, 600 írt. havi 50 frtos előleges részletekben.
Kötelességei: A megosztott lelkészi teendőken kívül,
heti 14 órában vallás-tanitás. Kötelességeit részletesebben
a s.Teikészi utasítás tárgyazza.
Folyamodványok f. évi október 6-ig az ev. ref. püspöki
hivatalhoz küldendők, Kolozsvárra.
Kolozsvárt!, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
9 5 3 — 1S97. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a gyulafehérvári
egyházmegyébe kebelezett s á r d i ev. ref. orgonista-kántor-
tanitói állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: 1. Veteményes és gyümölcsös kerttel el­
látott tisztességes lakás. 2. 250 frt készpénz */* részié-
tekben. 3. 8 hold első osztályú szántó és kaszáló, melynek
évi haszonbére 180 frt. 4. 1j 2 hold szőlő-terület fajszőlővel
beállítva. 5. Tandíj 30 frt. 6. Tűzifa 40 köbméternyi.
A z egész fizetés egyházhatóságilag 500 frtban állapít­
tatott meg.
Pályázati határidő: okt. 14. Oklevéllel is fölszerelt
kérvények nt. Elekes Viktor, esperes úrhoz küldendők,
Gyulafehérvárra.
Kolozsvárit, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
954—1897- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi egy házkerületben, a szilágy-szolnoki ev. ref.
egyházmegyébe kebelezett k u s a 1 y i ev. ref. kántortanitói
állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: 169 frt. 87 krra becsült kepe és kanonika-
porcio haszonélvezete, 231 frt évi államsegély és természet­
ben lakás, kerttel.
Kötelességei: a tanítás, orgonázás és éneklés, valamint
minden harmadik vasárnap s minden csütörtökön délelőtt,
valamint a kanonikus órákon a lelkész helyettesítése.
Pályázati határidő: okt. 10.
Oklevéllel is fölszerelt pályázati kérelmek nt. Viski
Pál esperes úrhoz küldendők, Zoványra.
Kolozsvárit, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
956— 1897 PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyéhez tartozó s z e n t m a r g 1 1 a i egyházközség papi
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Tisztességes lakás, gazdasági épületeken és
veteményes kerten kivűl, 366 frt. dézma-kárpótlas, 60 hold
kanonika porcio és 82 írt. értékű kepe. Az összes jövedelem,
egyházhatósági becslés szerint, 688 frtra van felvéve. Ebből
azonban a nyugalmazott lelkész 200 irtot fog élvezni.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
3S. szám.
Pályázati határnap: 1897. október 15.
A folyamodványok Somkereki Miklós esperes aához
küldendők, Székre, (Szolnok-Dobokam.).
Kolozsvárt, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
968— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett c s i t t - s z e n t i v á n i egyházkozségkántor-
tanitói állomására pályázat nyittatik.
Javadalom: Tisztességes lakás, gazdasági épületekkel,
veteményes kerttel. Készpénz államsegélyből 107 frt. tan­
díj minden tánulótúl 20 kr. beiratási dij 10 kr. (k. b.
60 frt.); 13 hold 132 négyszög ől jó minőségű tagositott
szántó és kaszáló; minden 20 kalangyán felül termesztő
gazda fizet 1 í/2 kalangya búzát és 1 véka rostált zabot;
az azon alul termesztők 3 véka esős törökbuzát és egy fél­
véka zabot; a félbéresek ennek felét; a 60 éven felüli s
gazdaságot nem folytató özvegy asszonyok i 1,^ sing vásznat,,
vagy 30 krt. 7 Öreg szekéT fa az egyház erdejéből. A kano­
nika adóját az egyház fizeti.
Pályázati határnap: 1897. okt. 15.
Folyamodványok nt. Ravasz János esperes úrhoz küi
dendők, Mező-Bánóra.
Kolozsvárit, 1897. szept, 20. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
969— 1897- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a marosi egyház­
megyébe kebelezett n y ár ád-s z e n t a n n a i kántor-tanítói
állomásra pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, veteményes és gyümöl­
csös kerttel; államsegély 329 frt.; kepe és kanonika por­
cio haszonélvezete, hivatalos :elszámítás szerint, 145 frt. 54 kr.
összesen 474 frt. 54 kr.
Pályázati határnap: 1897. okt. 10.
Folyamodványok nt. Ravasz János esperes úrhoz kül­
dendők, Mező-Bándra.
Kolozsvárt, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
839-1897. M E G H ÍV Ó .
Egyházi törvényeink értelmében, a küküliői ref. egy­
házmegye közgyűlésének tagjait tisztelettel meghívom D.-Szt.-
Mártonba, október 14-én tartandó egyházmegyei közgyűlésre.
A t. világi és tanítói képviselő urak külön meghívói is fog­
nak kapni s reményem van, hogy erkölcsi kötelességükből
kifolyólag, megszerzik nekem azt az örömet, hogy tömeges
megjelenésükben az újabb időknek e tekintetben is szebb
reményekre jogosító jelét üdvözölhetem. E helyen külön is
utasítom a tiszteletes urakat, a t. világi és lanitói képviselő
urak személyes meghívására. Azokkal szemben pedig,to|cik a
közgyűlés ^kötelezett papi tagjai, fennálló házszabályaink
értelmében, meg nem jelenés esetén mentségül kizárólag
csak a betegség lesz elfogadható. .|
A közgyűlés tárgysorozata: 1. Elnöki megnyitó.' 2.
Rendes istentisztelet-tartás. 3. Esperesi jelentés. 4. Helyet­
tes jegyző jelentése az egyházmegyei tanács működéséről.
5. Tanügyi jelentés. 6. Főjegyző-, számvevő-választás egy
személyber^v7- Tanügyi előadó választás. 8. Lemondás foly­
tán m egüres^ftt pénztári állás betöltése. 9. Aljegyző válasz­
tása. 10. F egA lm i bírák választása. 1 1 . E gy egyh.-megyei
tanácsbiró-válasjtás néhai dr. Bodor Zsigmond. helyére. 12.
Indítványok, lehatok és kérelmek tárgyalása.
Mező-Bodon, 1897. szept. 18. Nemes Árpád,
/ küküliői esperes.
r
Í
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
........... ..............................
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Szeptember 30. 39. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9, sz.

a már létező, de h i b á s nőnevelési rend­

A nőnevelés hiányairól. szernek megjavításán, helyrehozásán minél
A nőt a természet fontos hivatásra alkotta. alaposabban segítsen«. (Dorogsághy Dénesné.)
Alapitson a férj oldalán családot, adjon életet A társadalomnak nem csak jól tanított, hanem,
gyermekeknek, s azokat növelje. De minthogy s főleg női magasztos hivatásukra alaposan ne­
sok nő nem érheti el, különféle nem kedvező velt nőkre van szüksége, s ismétlem, a társada­
viszonyok miatt, ama magasztos célját, azért a ! lomnak k e l l akarnia a reformot, mert a hiva­
nőnevelés céljának megállapításánál figyelemmel tottak (?) gondolkozása egészen más. Lázárné-
kell lennünk mindkettőre, vagyis úgy kell beren­ Kasztner Janka, egyik legelőkelőbb iskolánk
dezni női iskoláinkat, hogy azok a női hivatásra igazgatója igy ir: »Honosítsuk meg a mi viszo­
való alapos képzettség mellett, megadják az nyainkhoz mérten a háztartási iskolákat a mun­
eszközöket a család nélkül maradt nőnek az ön­ kás osztály leányai számára. A kisiparos s a
álló megélhetésre. A mai iskolák nem nevelik a munkás-osztály leányainak ezen irányban való
nőt első és főhivatására, inkább csak tanitó- oktatása elvonná őket a felsőbb intézetektől, mi
intézetek, melyeknek céljuk, a nőt szakpályákra által egyrészről az értelmi munkát igénylő pá­
előkészíteni, vagy kiképezni. E félszeg nevelés lyák inkább az intelligens osztály női számára
miatt társadalmunk örvény felé halad; nehéz az j maradnának fenn, másrészt amazok az ő élet­
orvoslás, a kérdés megoldása, de nem nehéz, ha j hivatásuknak megfelelő képzést nyernének«. (Mily
a társadalom egy szivvel-lélékkel óhajtja, szép humánizmus, mely az értelmességet a szár­
a k a r j a . A t kell alakítanunk első sorban
nő- • mazás szerint osztályozza! Pedig hány kisiparos
nevelésünket. Elismerem, hogy a női iskolák jól fiú ragyogott s ragyog most is éppen az értelmi
tanítanak, de nem jól növelnek; de kijelentem, j pályákon!) Szent isten, tehát csak a kisiparos és
hogy nem a tanerők hibájából, hanem a
rend- I munkás osztály leányainak van élethivatása, az
szer hibájából, a női hivatás félreismeréséből. De intelligens osztály leányai pedig csak szakpá­
hogy e szavaim miatt ne az én nyakam közé lyákra készülhetnek, ezek pedig, mint a tantár­
öntsék a lugzót, ide írom egy nő, és pedig, ha gyak mutatják, teljesen kizárják a családi tűz­
jól sejtem, egy tanitónő szavait: »ez fog véget hely számára való előkészitést; ha tehát egy
vetni a sok ferdeségnek, melyek a női nevelés intelligens férfi nősülni akar, s olyan nőt keres,
alatt, még ma is annyi hiányosságot, annyi ki értve a családi tűzhely, a háztartás teendői­
felszínességet, annyi egyoldalúságot és annyi hez, azokban örömét is fogja lelni, kisiparos és
testi, lelki és kedélyi elmaradottságot tesznek munkás osztályhoz kell fordulnia. S a mai tár­
nyilvánvalóvá a kiképzettnek tartott, végzett sadalom mégis elitéli azt az intelligens férfit, ki
ifjú leánynál. A hol az általános női iskolá­ ilyen maissallience-t kötne, mert nem szaktudóst
zás még annyi sürgetően szükséges kívánni keresett élettársul, hanem élethivatására is nevelt
valót tár elénk, mint a mi édes hazánkban, (ért­ nőt. Ne értsenek félre, nem azt mondom, hogy
vén különösen a polgári és felsőbb leányiskolá­ a nő ne tanuljon, ne készüljön pályákra, sőt ép­
kat). addig az egyesületnek nem a női gimná­ pen a mai nehéz megélhetési viszonyok s azon
ziumok és nem a nők egyetemi képzettségének tény miatt, hogy a családalapítás nem függ ma­
kérdését kell előtérbe állítania, de minél előbb gától a nőtűi, hanem rajta kívül eső tényezőktűl
s annál szélesebb alapon ahhoz látnia, hogy is, szükségessé teszik, hogy a nő a családon ki-
 3H PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39 szám.

vül is találhasson életpályát; de minden női kép­ lásaival örökös pénz zavart okoz a férjnek, la­
zésnek első sorban azon kellékeket kell meg- kása rendeden, piszkos, épp igy gyermekei, maga
adnia, melyekre a nőnek, mint élettársnak, mint pedig, minthogy gondolatai, ferde nevelése miatt,
anyának szüksége van, vagyis, az értelem alapos más világban kalandoznak, fésületlen, öltözékében
kiművelése mellett, szilárd erkölcsi alapot vetve, lompos, stb. s az a ránc, melyet a munka vé­
meg kell tanítani őket mindazokban való ügyes­ sett az arcra, nem csúfítja, hanem inkább szé­
ségekre, a melyekre a háziasszonynak, a feleség­ píti az arcot s mindenkinek hódoló becsülését
nek, az anyának szüksége van; másod sorban vonja maga után, mig az élvhajhászásban, vagy
mindazon kellékeket, melyekre a családi élet a kendőzésben elpetyhüdt, összeráncosodott arc
örömeiben nem osztozó, magukban álló nőknek csak visszataszító érzést kelt. Nem azt mondom,
van szükségük. Nem vagyok én ellensége a modern hogy a háztartás minden egyes részét a család­
nevelés eszközeinek (korcsolya, lawn-tennis, stb.) anya végezze, de értsen hozzá; az olyan mun­
de óhajtom, hogy a növelés olyan legyen, hogy kának értékét, a melyhez értünk, meg tudjuk
a nő fogékony maradjon eredeti, isteni hivatása becsülni s gyönyört találunk benne; a háztartás­
iránt, hogy midőn családot alapit, érezze, hogy ban a nő részéről csak felügyeletet, útbaigazí­
ez a főhivatása, s ezért mondjon le, ha kell, ama tást, utánnézést, s z e m e t óhajtunk; jól mondja
mellékesekről; mert minden más szerep a nő a magyar: »a gazda szeme hizlalja a jószágot«;
számára az életben csak az életviszonyok kény­ a jól parancsolás művészete, a hozzá értő fel­
szerűségétől szült állapot, mit eléggé bizonyít ügyelet teremti a házban a rendet, a tisztaságot,
ama tény, hogy bármily kedvező állásból, ked­ takarékosságot, alapja a gyermekek jó nevelé­
vező körülmények közül szívvel térnek vissza sének, a család szellemi, anyagi boldogulásának;
eredeti hivatásukhoz, élő példa erre éppan maga ezt nem pótolhatja a cselédségnek egész serege
Kasztner Janka, ki ama nagy család mellett, sem, a cseléd semmit sem kiméi, semmire sem
melynek anyja, szívesebben vonul vissza abba a figyel kellő felügyelet nélkül. S ha mi nem ér­
szűkebb családi életbe, hogy ott árassza ki érző tünk a háztartáshoz, hogyan kívánhatjuk, hogy
lelke teljes melegét, s a mely kör, valljuk meg, a f i z e t e t t cseléd, kit értelmileg annyira alat­
valódi no nélkül sötét, hideg. kietlen marad. S tunk állónak tartunk, legyen a háztartás lelke,
tán éppen a mai ferde női nevelés az oka, hogy a tisztaság gondozója, a gyermekek nevelője, a
sokan irtóznak a házasság »igáját« (mert ferde férj keresményének okos megtakarítója, midőn
nevelésű mellett az bizony iga lehet) nyakukba a ház asszonya tizenegy óráig elheverész az
venni; lehet a nő szellemileg bármily kiváló, ágyban s a cikkek értékéhez, árához semmit
bármily kitűnő müvek alkotója: több jót sehol sem ért.
sem tehet, mint a házi tűzhelynél, mint a ringó Nem akarok aprólékosságokra kitérni, csak
bölcsőnél; s ha a nő nevelésében a nőnél ez fölemlíteni, hány cseléd fogja figyelmesen meg­
eszmény megszűnt, ha a nő szégyenli, kerüli a vizsgálni, megmosni a légytől bepiszkolt húst,
családi életet, a háztartási teendőket, s az unal­ mielőtt megsütné, ha tudja, hogy a háziasszonya
mat nem munkával űzi el magától, hanem léha soha sem néz utána, a sarkokat kisöpörni, stb.
szórakozásokkal: akkor inog a nők kultusza, a nem említem, hogy tálalásnál mi minden történ­
társadalom erkölcsének alapja. Pedig közel van hetik. Egv előkelő származású társaság részére
ez az idő! Hisz, épp azok a tényezők, kiknek a tej melegségét a szakácsnő oly módon pró­
első sorban kötelességük, a nőt nevelni, lenéző- bálta meg, hogy bele dugta ujját a tejbe s aztán
leg emlegetik a gazdasszonyi teendőket, mert a lenyalta s tán másodszor is próbálta; bizonyosan
konyha hagyma-szaguvá teszi a kezet, a gőz rán­ hiányzott a mindent látó szem. Nem azt mon­
cossá teszi az arcot, stb.; én meg vagyok róla dom, hogy a háziasszony mindig sarkában le­
győződve, hogy a férjek inkább csókolják azt a gyen a cselédnek, de tudja, érezze a cseléd azt,
hagyma-szagu kezet, mely a férj keresményét hogy mindig sarkában vannak. Az is téves hit,
úgy tudja beosztani, hogy háza mindig tiszta, hogy a ki főzni is tud, az már szakácsnő; a ki
ételei ízletesek, maga csínnal öltözködik s köré­ ért a gazdasági teendőkhez, azért még nem
ben mindent rend, megelégedés leng át, szóval, béres, nem napszámos. Magam voltam tanúja
áldás a háznál, mint a magyar mondja, mint azt egy esetnek, midőn egy gazdasági intézetet vég?
a tinta-foltosat, vagy puderosat, a mely pazar­ zett fiatal birtokossal a széna-kaszálókhoz kimen­
 39 szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3i5-

tünk, a fiatal birtokos rászólt egyik kaszálóra, | játittassa el, illetőleg szerettesse meg, hogy a
mire az egész kihivólag felelt; az én barátom I növendékben állandó s élénk hajlam keletkezzék,
egész nyugodtan kivette a visszaszóló kezéből a részt venni a háztartás teendőiben, hogy anyja
kaszát, s olyan rendet vágott, hogy a régi gya­ oldala mellett gyakorlatilag is jártasságot sze­
korlott kaszások is elámultak. Vájjon, ez a fiatal rezzen; az internátusokban ne csak a jó életmódra
birtokos, kit ama derék intézet gyakorlatilag is fektessék a súlyt, hanem gyakorlatilag is fog­
megtanított a gazdasági felügyelettel járó dol­ lalkoztassák a növendékeket a háztartás teendői­
gokra, béressé lett-e? Ismerek én nőket, kik ben ; lesznek (?) talán köztük olyanok is, kiknek
jártasok a háztartás minden ágában gyakorlatilag nem lesz szükségük e téren szerzett ismereteikre
is, de teljesen otthonosak a női műveltséget ki­ gyakorlatilag, de a hozzá értést, a parancsolás
egészítő, nőt díszítő ágakban is, szóval, értelmileg művészetét minden nőnek tudnia kell; nem szólok
is kiművelt valódi nők. E gy nő szavaival fejezem a magasabb ranguakról, mert ezek nem igen
be ez irányú gondolataimat: »A nő mindig ha­ járnak nyilvános iskolákba. A háztartás kellő el-
marább fejlődik. Azon pályák, a melyek a tö­ sajátithatása végett, úgy kellene berendezni az
kéletes kifejlődéséig egy nőnek bevégezhetők, iskolákat, hogy a növendék a délelőtti órák na­
melyek mellett nő maradhat, nőies és szivének gyobb részét anyja oldala mellett, úgy interná­
nemes indulatait a mellett követheti, azok neki tusokban a gazdasszonyi teendőkkel megbízott
valók, írja Beksics Gusztávné, ezután igy foly-7' mellett tölthesse. A kézi munka tanításában is a
tatja: de egyet ne feledjünk soha, hogy a nő fősulyt inkább a gyakorlati életre szükségesek
tulajdonképpen szerelemre van teremtve, anyává elsajátítására fordittanák.
lenni, ez a rendeltetése, egy kis teremtő
vész [ Értelmi képzés tekintetében a jelenlegi tan­
el benne, ha hajadon marad. Mig ellenben, bár­ terv hiányairól nem panaszolkodhatunk, de igen
mily eszes, bármily müveit, gyermekei veszik a sok fölösleges miatt; sok, a nőnek egyáltalán
hasznát, mert a nemes fa nemes gyümölcsöt i nem szükséges részt el lehetne hagyni, hogy időt
terem. És szerintem, a legszebb pálya egy nő­ i nyerjünk az előbb említett követelmények meg-
nek e g y jó f é r j n e j é v é lehetni, jó g y e r ­ 1 valósithatására. D e igenis hiányosnak, sőt elhi-
m e k e k a n y j á v á válni«. EzekbőlaBeksics Gusz­ I bázottnak látom a tanítónők képzését, nevelését.
távné által nagyon helyesen fölállított szempon­ 1 Csak az a nő lehet valódi nevelőnő, a ki a női
tokból úgy kell berendeznünk iskoláinkat, hogy hivatás minden ágában jártas. S mit látunk? A
az iskola az ép testi szervezetet ne rontsa meg, leendő nevelőnők, leánykáink nevelése oly fiatal
ne tegye tönkre, hanem ellenkezőleg,
erősitse, j nők kezében van, kik soha sem voltak férjes
szilárdítsa, a gyengét pedig rendszeres gyakor­ anyák, nem ismerik, sőt lenézik a gazdasszonyi
latával erőssé, képessé tegye női hivatására; teendőket, hogyan kívánhassuk tehát, hogy ők a
csak az egésséges nő érdeklődik a szellemi s leendő hitveseket, anyákat, ház úrnőjét magasz­
testi munkálkodás iránt, lesz mint élettárs a férj tos hivatásukra képezhessék? Legtöbb esetben,
vidám, kedélyes segítője, türelmes mama; a be­ teljes tisztelet a kivételeknek, hiányzik még náluk
teges nő ingerlékenysége, lelkének fanyarsága a szerénység, a nőiesség; büszkék a diplomájukra,
miatt boldogtalanná teszi hozzá tartozóit. Az páratlan tudományukra, lenézik a nem diplomáso­
egésséges szervezet szerencsés adomány; de azért kat, többnyire szerény anyagi viszonyuk miatt az
beteges szervezet is erőssé tehető. A nevelésnek állampolgárok adófilléreiből részesednek állami,
ez irányban eszközei: a test tisztán tartása, az ingyenes ellátásban, képzésben, s mégis jóltevőiket,
okos életmód, a tornázás (játék), a szabad leve­ az adózó polgárokat, mint profanum vulgus-t le­
gőn való mozgás; iskoláink mindezekre bizony nézik, követelik tőlük, hogy nagyságosoknak, stb.
édes-keveset ügyelnek, házi feladatokkal is any- címezzék, pedig ha az ingyenes tanítás jótéte­
nyira elfoglalják a növendék idejét, hogy alig ményében nem részesülnek, minő homályban ma­
marad szabad ideje. radnak! Hányán tetszelegnek a nőiesség meg­
Hiányzik mai nevelésünkből a munkásságra tagadásában, hányán beszélnek, mindig tisztelet
szoktatás. A z iskola szerettesse mesr növendé- a kivételeknek, megvetőleg, még a háztartást
keivel a női hivatással járó munkásságot; a ház­ tanítók is, á házi teendőkről, a valódi női hiva­
tartást az iskola szélesebb alapon s okosabb, a tásról; hogy nevelhetnének az ilyenek valódi
gyakorlati háztartáson alapuló tényekből úgy sa- nőket! E bajon, meggyőződésem szerint, csak
 316. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39. szám.

egy segítene: ha a tanítónői pályára első fölté­ i az is, h o g y a kicsinyeknek oltalmazói, biztatói legyenek,
| h ° g y jó példaadással járjanak elől; de köszöntjük a
telül nem a betöltött tizennégy év szolgálna,
kicsinyeket is.
hanem az, hogy a jelentkező vagy férjes anya,
Ü dvözöljük a j ó k a t , sőt mé g a roszakat is,
vagy özvegy anya legyen; ez nem könyvbűi ta­ mert feledve mindent, nem kételkedünk abban, h o g y ők
nulná s tanítaná a női hivatást, majd ekkor egé­ is azzal a nemes elhatározással lépték át iskoláink kü­
szen más szellem terjedne el nőink között- szöbeit, h o g y ezután jobbak, szorgalm asabbak, hivebbek

D e szükséges még, hogy a tanterv is na­ és igazabbak lesznek.

Nincs a m üveit em beriség életének nevezetesebb
gyobb súlyt fektessen az erkölcsi momentumokra,
pontja, kim agaslóbb mozzanata, mint ez az időszak, a
az erkölcsi érzület kialakítására, megszilárdítására,
midőn bár a fák lom bja csöndesen hull, a mező virágai
a gondolat tisztaságának, a szív nemességének
elhervadnak, zaja elnémul; de elkövetkezett a m agvetés
megteremtésére; csak ez a valódi képzés, mely ideje; az iskolák kapui ismét m egnyíltak és mozgás, uj
az észfejlesztés mellett, kiváló s teljes súlyt he­ élet, fürge elevenség m utatkozik mindenütt.
lyez az erkölcsi és esztétikai képzésre, az er­ Nincsenek alkalm asabb pillanatok arra, h o g y az

kölcsi jellemek kialakítására; csak képzett fő s érző szivek lázasan dobogjanak, mint a szeptemberi na­
pok, midőn az egész társadalom, mint e g y varázsütésre,
jó szív adja az igazi embert, csak nemesen ala­
s mint e g y ember, megmozdult, midőn szülők és gyer­
kult szív ment meg attól az eldurvulástól, mely
m ekek vándor-utra keltek.
egyiránt jellemzi korunkat fönt és lent, különösen A z o k a forradalmak, m elyek az emberiség törté­
napjainkban, midőn társadalmunk beteg; manap netében korszakos változásokat idéztek elő, soha sem
a nemes szívre kétszeresen szükség van; társa­ vertek akkora hullámokat, mint a minőket a mozgalmas

dalmi életünk, irodalmi termékeink határozott 1 szeptemberi napok vernek a szivek tengerén.
| É s azok a háborúk, m elyeknek nyom án itt áldás,
negációi a szépnek, erkölcsnek; megtévesztik az
i öröm és dicsőség, am ott fájdalom, ínség, nyomor, bánat,
ifjúságot, a tapasztalatlan, az alapos erkölcsi kép­
j szivszaggatás és m egaláztatás k e le tk e zik : nem oly n a g y -
zés hiánya miatt akaraterejében ingadozó mind- | hatásúak, mint az a m ozgalom , m ely szeptemberben
kétnemü ifjúságot. S minthogy nemcsak férfiak, 1 szokott keletkezni.
de nők is írnak olyan léhaságokat: a fönnebb E z az igazi, ez a valóságos századvégi vér nélkül

említett valódi női képzés hiánya az oka, hogy való s mindig áldásos forradalmi időszak; ez a szivek
I forrongásának évadja és a szellem, a világosság harcá-
a nők örömet nem lelvén az apró, szórakoztató
j nak megkezdődése az an yag, a sötétség és cudatlanság
házi teendőkben, az olyan léha, pikáns cikkek
! ellen, m ely harc folytatódik egész a diadalomig.
olvasásával töltik az időt s a bennök uralkodó A nyári pihenés után ismét m egnyíltak azok a
hangot tartják igazi szellemességnek. így támad­ | kapuk, a m elyeken át a legfönségesebb csarnokokba
nak a modern, a Gyurkovics-leányok, igy lesz j lehet jutni.

szálló igévé, hogy ma már nem a szemérem pi­ É s ezen m ozgósításra a szerető szülői, testvéri,
rokoni és baráti szivek mind m egdobbantak.
rulásában gyönyörködünk, hanem a szemeknek
Itt e g y gyászoló nő, e g y bánatos édes anya hozta
a pikántériákat megértő pajkos villanásában, pe­
m agával legszebb ékszerét, kézen fogva, legdrágább kin­
dig nemzetünk kárával jár, elhagynunk, átlépnünk csét, árván maradt, vézna kis fiát, kiben minden öröme,
azt a mesgyét, a hol a múltból hivogatólag su- rem énye összpontosul, mert mindent elvesztett és csupán
gárzanak felénk az udvarházak Szilágyi Erzsé­ erről mondhatja el m ég igazán, h o g y »az e n y é m ! «

betjei, szép Ilonkái, Ernyei Etelkéi; a jelenből s A m o tt e g y öreg édes a ty a kisérte el az iskolába
reményteljes fiát. ki egyk o r nem csak m enhelyet adr
jövőbűi pedig felénk sötétlenek a férjvadászó s
! nem csak oltalmazza, hanem a tehetetlenségnek napjai-
házasságközvetitő Gyurkovics-mamák, az élvhaj-
j bán biztatni, vigasztalni fogja és ig y gazdagon fizeti
hászó, hetyke Gyurkovics-leányok alakjai. Minden ■ vissza a nevelésére fordított költséget.
ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs. ! itt e g y csinos, serdülő leány hullatta könnyeit s
1 in tegetett az elválás pillanatában fehér zsebkendőjével,
Szeptemberben. hosszú és forró csókot nyom va bucsuzáskor édes an y­
Ü dvözöljük az ország különböző vidékeiről a közép­ jának ajkakra, ki eddig ápolta, növelte, kit ő ú g y szeret,
es felsőbb iskoláink falain belül immár elhelyezkedett s kinek, isten után, mindent köszönhet.
tanuld ifjúságunkat. A m o tt e g y tört szivü szülő siratja vesztett rem é­
Ü dvözöljük a régieket, kik ismerik az iskolai élet nyét, midőn a g g ó d v a hozta el könnyelmű fiát, kinek
gy ö n yö re it és bajait is. kik immár közel vannak a nem volt elég akaratereje s kivel mégis tesz m ég e g y
kitű zött nemes célhoz: de köszöntjük az újakat is. kik végső kísérletet.
rem ény és kétkedés, csüggedés és bizalom közt kezdet­ Itt e g y szép, ifjú hajadon kisérte el jegyesét, ki
tek a munkához. az utolsó évre ment, s ki nem sokára állást nyerve, bol-
Ü dvözöljük a n agyok at, kiknek nemes feladatuk I dogitni fogja őt.
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Am ott egy reményteljes ifjúnak nyújtottak friss
■ virágcsokrot az elválás emlékéül.
Itt egy árva fiú áldogált az egyik iskola kapujá-
-bán és várta, hogy valaki jó szóra méltassa, megszólítsa,
és protektora legyen. Oh, mert neki nincsen e földön
senkije !
Amott egy sápadt ifjú tétovázó tekintettel néz a
messzi jövőbe, mert ő szenved és érzi, hogy nincs elég
ereje a munkához.
Oh, mennyi öröm, remény, aggódás, kétely és
fájdalom támadt a szivekben az iskolai év kezdetén I
És a midőn a szülők eltávoztak, bizonyára mond­
tak legalább annyit: »gyermekem, légy szerény, szor­
galmas és engedelmes; dolgozzál s a siker nem fog el­
maradni !«
De hát, valóban meg lesz-e a siker ? A szorgalom
és szerénység mindig és biztosan célhoz vezetnek-e r
Én istenem! Hiszen, ez előtt egy évvel a munkás
földmives is szorgalmatoskodott és mégis-mégis, nem
jött-e el a sok eső, a jég-verés, a zivatar, és nem lett-e
oda az emberek vetése, az áldás; és nem gondol-e ma
sírva sok szorgalmas gazda verejtékes munkájára, mely­
nek eredménye az ínség és nyomor?
És avagy, nem volt-e talán itt-ott sovány a talaj;
s nem e miatt veszett-e ki még a csiraképes mag is ?
És hát, a szellem-világ körében is nem elő áll-e
most a lelki gyötrődés, majd a lehangoltság, a bánat,
mely miatt az ige üres szó marad?
Avagy, mindenik szülő megtette-e kötelességét gyer­
meke lelkének elkészitése. jóra fogékonynyá tétele kö­
rül ? És hogy ha nem, hogyan várhat mégis sikert ?
»Imádkozzál és dolgozzál!«
Bár régi, de örökké tartó, nagy igazság. Mert
valóban, csak úgy lesz áldás a munkán, ha isten meg­
segít, s ha Ő is akarja; mert »miénk a munka, de az
áldás onnan felülről jő!«
Bizony, nincs tudomány, mely többet érne, mint
áz istenben vetett hit és nincs nagyobb hatalom,, mint
az isten ereje!
Hát, imádkozzunk.
Szeressük az istent és őrizzük meg ideálizmusun­
kat. És hogy ha akadott volna ebben a mi túlságosan
reális irányú korunkban olyan szülő, vagy gyám, ki
elfeledte volna az ifjú figyelmét a jóságos, és gondviselő
istenre irányozni, mi szólunk az iQusághoz és mi mond-
juk: imádkozzatok és dolgozzatok, mert »a kik az Úr­
ban bíznak, azoknak ereje megújul, futnak és nem fá­
radnak; járnak és nem lankadnak (Ezsaiás 40. 31.): s
mert az urnák félelme, kezdete a bölcsességnek«. (Péld. 1. 7.)
»Erősek legyetek a hitben«. (I. Péter. 5. 9.)
Hazánk virágai 1 Nemes tanuló ifjúság! Ezek a
jelszók tündököljenek azon a zászlón, melyet ti fennen
lobogtattok.
Hiszen, ti szülőiteknek szemfényei, féltett kincsei,
hazánknak és nemzetünknek pedig reményei s büszke­
ségei vagytok.
Hiszen* »ti vagytok a világ világosságai; a föld
savai« és ti lesztek nem sokára a haza támasz-oszlopai,
sorsának intézői, mert ti a legdrágább kincsek birtokosai
és őrizői vagytok.
317-
Használjátok hát okosan az időt és sáfárkodjatok
híven ama talentumokkal, a melyeket adott és egykor
j számon kér az Ur.
1 íme, ilyen gondolatokkal eltelve, ilyen érzelmek
által lelkesítve, emeljük fel kezeinket a munkára és ek­
kor a siker nem fog elmaradni s ne is maradjon el.
B ő d K á r o ly ,
\ tanár.
Igazgató-Tanácsunk ülésétől.
K o lo z s v á r , 1897. szept. 25.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
vo ltak : Dr. V ályi Gábor, elnök-helyettes, Szász Dénes,
Kenessey Béla, Becsek Lajos, Parádi Kálmán, ig. taná­
csosok, Maksay János, számvevő, Deák József, pénztárnok,
Dr. Deák Albert, ügyvéd és Dr. Kádár János, s. titkár.
Elnök aa. az ülést megnyitván, jelzi, hogy nehány
sürgősebb ügy elintézése végett hivta össze az ülést,
melyeknek letárgyalását és elintézését kéri. Egyúttal be­
jelenti, hogy Márkus János, titkár aa. gyöngélkedése
miatt, nem jöhetett el az ülésre.
A z időközben elnökileg elintézett ügydarabokrúl
szóló jegyzék, minden észrevétel nélkül, tudomásul vétetett.
Tárgysorozat rendjén, először is, a theol. fakultás
elöljáróságának a tanév megkezdéséről szóló jelentése
olvastatott föl, melyből örömmel vette tudomásul lg.
Tanácsunk, hogy a fölvételre jelentkezett és teljesen in­
gyenes ellátásra fölvett 36 theologus mind megjelent és
beiratkozott; valamint hogy, ezeken kívül, 45 tanárjelölt
is van az internátusba és konviktusba fölvéve, kik közül
20-an évi 100 frt kedvezményes dijat, 7-en évi 150 frtot
fizetnek; 18 pedig, a törvényhozás által megszavazott
évi 6000 frt államsegély terhére leendő ingyenes fölvé­
telre van a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter
urnák fölajánlva.
E föl ajánlást az elöljáróság a segélyezésre sze­
génységük, szorgalmuk és előmenetelük által leginkább
méltóknak talált folyamodó ifjak kiválasztásával tette
meg s azt lg. Tanácsunk is elfogadván, ama kéréssel
terjesztette föl a közokt. miniszter úrhoz, hogy ezek ré­
szére az ingyenes ellátás kedvezményét kegyesen meg­
adni és az államsegély első négy havi részletét egyúttal
j kiutalni méltóztassék. Nem hagyta említés nélkül lg. T a­
nácsunk fölterjesztésében ama körülményt sem, hogy az
\ ingyenes helyekre fölajánlott 18 és a mérsékelt díjfizetésre
fölvett 27 tanárjelölten kívül még tizenkét folyamodót
kellett elutasítania a felszerelés elégtelensége miatt, pedig
ezek között nyolc tiszta jeles érettségi bizonyítvány alap-
1 ján kérte fölvételét; de miután fakultásunk alapja már a
i 27 tanárjelölt ellátásával is jóval nagyobb terhet vállalt
• magára, a tanárképzés fontos feladatának elősegítése ér-
j dekében, mint minőre előre számítva volt: a további
| fölszerelés és ellátás költségeit fedezet hiányában, mel­
lőznie kellett.
Főt. püspök aa. átirata tárgyaltatott ezután, mely­
ben Muzsnay Miklós, zilahi segédlelkész aának az áthe­
lyezés folytán megüresedett szamosfaivi pap-tanitói állo­
másra való kinevezését ajánlja és kéri. Ez alapon lg.
Tanácsunk a jeles készültségíi és eddigi szolgálatairól
szép bizonyítványokat felmutató s. lelkész aát. a sza-
 318-
mosfalvi missziói állomásra kinevezte s utasította őt uj
állomásának a jövő október hó 15-én leendő elfoglalására.
A kolozsvári egyházközség negyedik papi állomá­
sának meghívás utján történt betöltése ellen több ko­
lozsvári hívünk panaszt emelvén: azt lg. Tanácsunk
visszautasította, minthogy a zsinati törvények értelmé­
ben, az ilynemű panaszok elbírálása a közig, biróságok
hatáskörébe tartozik, lg. Tanácsunk pedig csak másod­
fokú közig, bíróságot képez, s igy első fokban az ügyet
el nem láthatja. Minthogy pedig a zsinati törvények
végrehajtására vonatkozó utasításunkban világos rendel-
kezés nem foglaltatik arra nézve, hogy vájjon a püspöki
vizsgálat alatt álló egyházközségek vitás közig, ügyeiben
mely hatóság képezze az elsőfokú bíróságot: elvi hatá-
rozat képpen mondotta ki lg. Tanácsunk, hogy a végre-
hajtási utasítás 12. §-nak amaz intézkedését, mely a püs-
pöki egyházakat fegyelmi tekintetben az egyházmegyék
alá helyezi, per analógiám, a közig, bírói eljárást igénylő
ügyekre is kiterjeszti s igy a püspöki egyházak elsőfokú
közig, bíróságát amaz egyházmegye bírósága fogja al-
kötni, melynek területén a püspöki vizsgálat alatt álló
egyházközség fekszik. Erről az összes érdekeltek körle-
vélileg értesittetnek.
Piskii egyházközségünk indokolt kérése folytán, az
egyház részére már régebben megszavazott és rendelke­
zésre álló 200 frt segélynek fölhasználása iránt akként
intézkedett lg. Tanácsunk, hogy abból 112 frt az egy­
ház központi és a többi a másnemű építkezési adósságok
fedezésére fordittassék, mig az egyház központi választ­
mányának részben való törlesztésére fordított, de igy
fölszabaduló évi 50 frt államsegély a kisbarcsai egyház-
község beszolgáló lelkésze részére folyosittassék.
Kebli pénztári hivatalunk jelentése szerint, a Daniel-
alapitvánv négy kegydijasa, már évek óta nem vette
fel évi 21 frt segélyét, miért*is intézkedést kér a teen­
dőkre nézve. lg. Tanácsunk, a fölvétel elmulasztása foly­
tán, ezen alapítványi helyeket megürülteknek tekintvén,
azok betöltése iránt a pályázat közzétételét elhatározta.
A z egyházkerületi közalapnak árverésen tulajdonába
jutott két házastelek megvétele iránt beérkezett ajánla­
tokat vette végül lg . Tanácsunk tárgyalás alá, de mi-
után ajánlkozók kellő árt nem ígértek, s miután az illető
telkek a befektetett tőke öt százalékát jövedelmezik: aján­
lattevők kérése figyelembe nem vétetett.
Több tárgy nem lévén, elnök aa. az ülést bezárta.
r- s*
-------------------------------------------------------------------------------------------
A pogány határozat apologusai.
A Prot. Közi. idei 32. és 33-dik számaiban, »Po­
gány határozat» cim alatt, megbíráltam az orbai ref.
egyházmegye nt. közgyűlésének Kovásznán, 1897. évi
julius hó 14-én tartott ülésében, az indítványok tárgya­
lása rendjén, hozott egyik határozatát.
Bírálatom, alapját képezte egy a »Székely Nemzet«
ez évi 107-dik számában megjelent, a közgyűlés tárgyait
fölsoroló, a tárgyalás menetét részletesen ismertető me­
leg hangú közlemény, melyet annál hitelesebbnek kellett
tartanom, mert az Kovásznán 1897. julius hó 20-áról
keltezve, »Egyházmegyei közgyűlés« cim alatt »Jegyző«
aláírással volt a jelzett lapban közre adva.
Erre a bírálatra nagy riadalom támadt a »fekete­
ügy« partján, olyan forma: »mint mikor hirtelen bebo­
pro testán s k ö zlö n y. 39. szám.
rul az ég, vülámlik és mennydörgések között megrendül
a föld s mi állunk s megreszketün:<«, írja a Prot. Közi.
35-dik számában az egyházmegyei jegyző.
Ugyan e számában a Prot. Közlönynek olvasom,
hogy a nt. esperes ur idegeire még elevenebben hatott
a »Pogány határozat« »mely eget, földet megrázkódtató
bombákkal rohan az orbai egyházmegye közgyűlésére,
azért, hogy jegyzőjének két indítványát határozattá
emelte.«
Ezek után, én csak azon csudálkozom, hogy a »Po­
j gány határozat« cimü cikkem megjelenésének két napja:
j 1897. augustus 12. és 19. hogyan kerülhette ki Falb
j Rudolf figyelmét? 1897. évi jóslataiban miért nem sorozta
legalább is a másodrendű kritikus napok sorába, mint
! a melyeken: »hirtelen elborult az ég, s eget, földet meg­
rázkódtató villámlások és mennydörgések között« kitör
I a kovásznai »Pokolsár« kövekkel táplált telhetetlen gyomra
1 és »rohan a bombák« hullása alatt: »megrendül a föld,
j s mi megreszketünk.«
I A »Pogány határozat« apologusainak e szörnyű
riadalma eszembe juttatja ama jelenetet, midőn a Tibe-
j
rias-tenger háborgó hullámain hányt-vetett hajókon ülő
j tanítványok, rémülve költögetik a csendesen alvó Mes­
; tert: »Uram, tarts meg minket, mert elveszünk.«
Jóllehet egy hajóban evezek a »pogány határozat«
apologusaival, mégis ki kell jelentenem, hogy az egy­
házpolitikai törvények életbeléptetése után sem látom a
helyzetet oly sötétnek, mint ő k ; ma sem tartom az in­
dítványban megjelölt cél elérhetésére alkalmas eszközök­
nek az abban foglalt intézkedéseket, még abban az alakban
sem, melyben a Prot. Közi. 35-dik számában, most már:
a »kellő körültekintéssel« megfoltozva és a 2-dik pont
teljes elvetésével ismertetik.
Azért, hogy valaki, az országos törvény értelmé­
ben megkötött törvényes házasságnál, bármiféle okból,
az egyházi szertartás igénybe vételét elmellőzte, ha egy­
szersmind az egyház kötelékéből is ki nem lépett, de
annak továbbra is kepefizető tagja maradt: az indítvány
I. pont a., b. és c. alatt foglalt intézkedései inkább el­
idegenítik az egy háziasságtól, a vallásos szertartások
tiszteletétől és igénybe vérelétől, hogysem arra serken­
tenék; inkább a megbotránkozásra, mint a jobb meg-
győződhetésre szolgáinak.
Ez az én meggyőződésem, melytől a »pogány ha­
tározat« apologusai nem hogy más véleményre tereltek
volna, de inkább megerősítettek abban; hiszen, az indít­
vány 2-dik pontját az esperes ur nyilatkozata szerint:
»mivel nem fordult elő eset arra, hogy szülő gyermeké­
1 nek megkereszteltetését elmulasztotta volna, közgyűlésünk
az indítványt elvetette, s csak tévedésből kerülhetett a
lapokba azon tudósítás, hogy az indítvány határozattá
emeltetett.«
Ugyan, micsoda logikával lehet a tévedést, a köz­
gyűlés »Jegyző«-jének, a »Székely Nemzet« 107-dik szá­
mában megjelent közleményének eme szavaiba bele ma­
j gyarázni: »indítványok során jegyzőnek következő két
indítványa fogadtatott el.«
1 Itt következett a két indítvány: I. és II. szám alatt.
Én az I. sz. alattihoz szóltam hozzá, mely a »Székely
Nemzet« 107-dik számában szóról-szóra igy volt közölve:
I. Tekintettel arra, hogy a polgári házasság s az ez­
zel kapcsolatos törvények életbeléptetése után, mindenik
felekezet szigorúan gondoskodik arról, hogy hívei között
( az egyháziasságot, a vallásos szertartások tiszteletét,
igénybevételét biztosítsa, csak mi vesszük e dolgot lágy­
melegen, mondja ki az egyházmegyei közgyűlés is, h o g y ;
, 1. ha találkoznék olyan, a ki akár hanyagságból,
| akár közönyösségből, s még inkább tüntetésből, vagy
megvetésből az egyházi esketést elmellőzné, az ilyen egyén
a) semminemű egyházi tisztségre nem választható
b) keresztszülőknek el nem fogadható;
c) halál esetén a harangozás, egyházi szertartás a
 39- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
maga és kiskorú gyerm ekei részére, csak j o frtnak az I
egyház pénztárába lefizetése után teljesíth ető; I semmit, hogysem megfontolatlanul, hebehurgyán tenni
2. ha valaki a keresztelést mulasztaná el gyerm e­
kére nézve, az ilyen gyerm ek az egyh áz tagjának nem
tekinthető, s vele szemben, mint p ogánynyal jár el az j
egyház.«
A »pogány határozat« apologusai közül a jegyző
ur most is, a Prot. Közi. 35. számában, úgy beszél a
magában véve »ártatlan« határozatról, illetve saját indít­
ványáról, mintha egész terjedelmében elfogadtatott volna;
pedig láttuk már az esperes urnák fönnebb idézett sza­
vaiból, hogy a 2 dik pont elvettetett.
A z I. pont a), b), c) intézkedéseiről az indítványok,
a »Székely Nemzet« 107-dik számban megszólalt »Jegy-
zőt«-t, a Prot. Közi. 35-dik számában megszólaló jegyző
helyre igazítja; »egyházmegyénkben is oly alakban emelte
határozattá a szóban forgó indítványt (a 2-dik pontját
is ?), hogy »kellő körültekintéssel alkalmaztassák« ott és
akkor, a hol és a mikor szüksége mutatkozik.«
A z indítvány határozattá emelt I. pont a) b), c),
részére vonatkozóan az esperes ur arról értesít, hogy
ez már nem az üres »ha« szócskán nyugszik, hanem:
»Fájdalom, a házasságkötés tárgyában, jeleztem
ugyanis esperesi jelentésemben a barátosi egyházközség
presbitériumának, a vizsgálat alkalmával adott azon fe­
leletét, hogy az 1896 dik évben azon egyházban létre­
jött nyolc házasság közül csak három köttetett meg
egyházilag is, öt uj házaspár elmulasztotta eleget tenni
vallásos kötelességének. E jelentés kehemetlenül lepte
meg a közgyűlés tagjait, melynek hatása alatt, hosszas
vitatkozás után, szavazattöbbséggel fogadtatott el az in­
dítvány. «
Hát, nt. Uram, kegyeskedjék megolvasni a zSzé-
kely Nemzet« 107-dik számában egyházmegyei »Jegyző«-
jének tudósítását, van-e abban csak egy árva szó emlí­
tés is arról: hogy az indítvány 2. pontja teljesen elvet­
tetett; hogy az első pont az esperesi jelentés hatása
alatt készült; hogy az a barátosi öt esetből indult ki;
hogy csak hosszas vita után, csak szavazattöbbséggel s
akkor is csak ezen módosítással: »kellő körültekintéssel.,
ott és akkor, a mikor szüksége mutatkozik« fogadtatott el ?
Nem talál ott senki a közgyűlés e mozzanatairól
egy árva szót sem, csak azt, a mit ismetelve ide irok:
»indítványok során jegyzőnek következő két indítványa
fogadtatott el.« A z egész esperesi jelentésből ezt olvas­
hatja: »kicsiny egyházmegyénk népessége ma már:
14,140 lélek, s összes pénzvagyona: 195,213 frt 9 8 'kr.«
Ebből ugyan sem a barátosi öt eset, sem az in­
dítvány idézett módosítása, még kevésbé olvasható ki
azon körülmény, hogy annak 2 dik pontja, mely az üres
•»ha« szón nyugszik, más, teljesen elvettetett.
Ebből az is látható, hogy az az alap, meiyet olyan
nagy erővel rángat »Pogány határozat« clmü cikkem
alkotmánya alól, az esperes ur jegyzője által rakatott
le, s igy a »Pogány határozat« alkotmánya sem hullott
egészen az én nyakamba, s a mi oda hullott is, csak
azért történt, mert a »Székely Nemzet« 107-dik számá­
ban »Egyházmegyei közgyűlés« cím alatt »Jegyző« alá­
írással megjelent közlemény valótlanságokat közölt, a
mennyiben a közgyűlés részben elvetette, részben pedig
igazán ártatlanná tette e módosítással: »kellő körülte­
kintéssel alkalmaztassák« ; a mi az irás szavai szerint
azt teszi: »Legyetek okosak, mint a kigyó, szelídek,
mint a galamb« ott és akkor, a hol és a mikor szük­
sége mutatkozik; nehogy többet ártsatok az ügynek,
mint a mennyit használni véltek.
A »pogány határozat« apologusai közül, még csak
a t. jegyző Földes György barátomhoz van viszonzá­
sul egy jó tanácsom. O nekem ezt a jó tanácsot adta:
»Jobb valamit, mint semmit sem tenni, vagy beszélni
papíron.«
3i 9 *
Én pedig azzal felelek: sokkal jobb, hallgatni és
valamit és beszélni papíron valótlanságokat.
Béke velünk! R é v a y P á l,
ref. lelkész.
Különfélék.
= E számunk utolsó lévén e hónapban, jelezni
j kívánjuk, hogy szeptemberről a következő közre adott cik­
kek pályáznak:
A pszikholog. Mit kérünk ? A vallásos nevelésről, és
a Szeretetház. Vallásos, és vallás nélküli nevelés. A nő­
! nevelés hiányairól.
j A mennyiben lapunk e hónap utolsó napján jelenik
l meg, hogy idő legyen az átolvasásra: szívesen kérjük az
1 érdeklődőket, hogy szavazatukat október 15 re küldjék be.
Reméljük, hogy a gazdag anyag igen sokakat fog ösztö­
nözni, hogy .részt vegyenek abban a munkában, mely tisz­
tesség a munkásokra, és a bíróra egyiránt.
j
I = Dicsőség I. Ferenc-Józsefnek, Magyarország
I felséges királyának ! A második millenium első esztendejének
szept. 21-ke és 25-ke lángbetükkel lesz bevésve nem csak
I
Magyarországnak történetkönyvébe, hanem az európai népek
és nemzetek annaleseibe is. Háromszáz esztendő viharja pusz­
tított e szép ország felett. Babilon fűzei nem hallottak több
panaszt, nem láttak több könnyet, mint a mennyi itt tette
siralomnak házává a magyar Kanahánt. Állottunk a sírnak,
a megsemmisülésnek szélén, és a mi fentartott, és a mi
legutolsó erőfeszítésre biztatott, csak az istenbe vetett bizo-
dalom, mely meg nem csalhatott, holott az ő országának
megépítésén munkálkodtunk mindenha. És meg nem csalód­
tunk. Kitöltetett ránk végre az Önfeláldozó hazaszeretnek
szentlelke. Uj életre támad fel Magyarország három száza­
dos sírjából és zeng a Halleluja minden fűszálon, minden
göröngyén minden szívben, minden ajkon. Szeptember 21-én
a hatalmas német nemzetnek lánglelkü ifjú császárja buda­
pesti látogatása alkalmával királyunk jelenlétében hirdette ki
az egész világnak Magyarország dicsőséges múltját, és jövendő
felséges hivatását: nemzetközileg ismerte el édes hazánk ál­
lami és nemzeti egyéniségét, és uralkodó házával egybefor-
rottan Európa keletén vezérhatalmi szereplését. E manifes-
tációt megpecsételte felséges királyunk szept. 25-én, holott
elrendelte, hogy saját költségén, az ország fővárosában, tiz
emlékszoborral dicsőítsék meg a nemzet ragyogó múltját,
köztük olyanokkal, mint Bocskav, Bethlen Gábor, kik a lelki-
ismereti és polgári szabadságnak voltak törhetetlen hősei, Uj
csillag támadt a firmamentumon. Uj nap ontja áldott suga­
rait Egy nagy. szabad, független Magyarország hozsánnája
száll a trón felé, és a hála. és a köszönet szavaival szól
jóságos, nagy királyához: fény nevedre, áldás életedre!
= A tiszán túliak folyó hó 21-én tartották
meg egyházkerületi papi értekezletüket Szatmáron, több,
j mint kétszá' pap és nagyszámú világiak jelenlétében. Az
1 ősz Kiss Áron, püspök is oda utazott, hogy patriárkhai
| alakjával diszt és fontosságot adjon a gyűlésnek. Megvá­
lasztották a tisztikart Kiss Áron püspök és gr. Degenfeld
| József személyében, az alelnököket, stb. Értekezett Garzó
Gyula a diakonusi intézményről; Ferenci Gyula a papok
anyagi helyzetéről; Gulyás Lajos a lelkészképzésről; Ger­
gely Károly a kúra pasztorális kipróbált eszközeiről. Ta-
bajdi Lajos a felsőbb leány-nevelés ügyéről. Szivünkből
szerencsét kivánunk tiszán-túli barátainknak, kik csak a mi
kezdeményezésünk után indultak meg, és ime, már második
értekezletüket is megtartották, a mienk pedig zátonyra ju­
tott. Persze, mindenütt, s igy nálunk is a nagy szeretet, bé­
kesség óhajtása, és az egy célra törekvés nemes szenvedélye
csodákat szokott mivelni!
= Akolozsvári ev. ref. theol. fakultás internatusá-
nak önképzőköre, 1897. szept. 22-én tartotta meg, nt. Nagy
Károly, felügyelő tanár elnöklete alatt, alakuló gyűlését. A kör
megválasztott tisztviselői a következők: Elnök: Biró Sándor,
 320. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39. szám.

I V é. th .; alelnöki Kíáthé^ Sámuel, III. é. th .; titkár: Fe­ ellenőr : Szakács Ferenc. IV. é' th. A kör gyűléseit vasár­
renc Miklós, IV. t j .; je g y z ő : Boér Károly, III. é. t h .; I-sŐ nap ^211 —tői, 7 3 1-ig tartja. Isten adjon erőt, kitartást, buz-
aljegyző: Bakocs István. II. é. t h .; Il-ik aljegyző: Kunfy góságot a munkára minden egyes tagjának! B o é r K á r o l y ,
Zsigmond, I. é. t j .; pénztárnok : Dabocy Ernő, III. é. t j .; e. i. főjegyző.

3926— 1S97. iy y
HIVATALOS RÉSZ.
Minden
a kam arai javadalom lelkész urakhoz félév vé­
és e g y M ^ ^ ^ ^ ip y h q z, A j ogosul t neve gén ese­
A kamarai javadalom 'ügyében folytatott per költsé­ dékes
geire a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés 1881. évi 41. s frt ' kr
illetve 1882. évi 46. jkvi sz. alatt kelt határozatai alapján
visszatartott évi 2000 frt. az előlegezett költségeket fedez­ 43 Szentgericei pap. 29 167
44 Selvei pap 19 78
vén, Ig.-Tanácsunk elhatározta, hogy ennek alapján f. évi
45 Kaáli pap. 19 78
julius hó i-től kezdve, utólagos félévi részletekben, ezen Ernyei pap
46 19 73
visszatartott összeget is a jogosultak részére kiutalványozza. 47 Ujszékelyi pap 29 67
A kiosztásról szerkesztett kimutatást azon figyelmez­ 43 Fehéregyházi pap.. 47 97
49 Székely-keresztúri p ap .. 03 i3 o'l 31 .65
tetéssel közöljük itt, hogy ahhoz képest az abban megne­
50 Székely-keresztúri tanitó.. ‘ 9 ]7 S'| 9 Sq
vezett jogosultak a kitüntetett összegeket már f. évi decem­ 51 Muzsnai pap . . . 14 S s 6 -l 74 i S
ber 31-től kezdve, félévenkint, rendes bélyegtelen nyugta 52 Bözöd-ujfalusi pap I 3 S 46Ü 69 23
mellett, pénztárunkból fölvehetik ; a fel nem osztott évi 50 53 Köröspataki tanitó. 39 5611 19 73
frt. fedezvén általunk a kir. adóhivatal részére kiállítandó 54 Paraj di p a p __ 3Í< ¡5 6 ! 19 7
55 A két sófalvi pap 39 156 19 73
nyugták bélyeg-költségeit. 56 Radnóthi pap 162 I20 81 10
Az erdélyi ev. ref. egyházkerület lg . Tanácsának, Ko- 57 Medvési pap 21 76
lozvártt, 1897. szept. iS-án tartott üléséből. 5S Szőkefalvi pap........... J í5
439 ?l
56 ü !9 . 78
59 Haranglábi pap................ 35 60.I 17 80
Maksay János, D r. Vályi Gábor, 60 Széplaki pap 31 ¡64Ü 15 82
számvevő. elnök-helyettes. 61 Vízaknai pap. 316 I4S.-Í I5S
62 Bölöni pap. 138 '46!=
Ad. 3926— 1897. Kim utatás, 69
a kamarai javadalonibiíl részesüld jogosultakról és az általuk él­
63 Kálnoki pap. 55 ¡3 $’; 27 ¡69
64 Kilyéni pap
vezendő já r a n d ó ságok r ú l i S q j . évi j u l iu s hő i - t d l kezdve félévi A ____ _- !—
részletekben fe lv ehetoleg. Összesen..................... i|*3 *9 5 0 ¡— '■ 6 ,9 7 5
n Bélyegre 1'4 évenkint á 12 frt. 50 kr. 50 __ 25
M inden Főösszeg. '1 4 ,0 0 0 1 — ¡7,0 0 0 1 —
A já ra n ­
g ! félé v v é ­ I u I
d ó sá g évi
'rt
N A jogosu lt neve | gén e se ­ Kolozsvárit. 1S97. szept. iS-á tartott ülés határozatából
síi ö ssze g e ||
ii d é kes összeállította
JLi "frt í kr|j frt |kr Maksay János,
Íí i kér. ámvevő.
A p ü s p ö k ........................................................... 395 6°| 197 ;So
1 II
2 1 N .-en yedi ko llé g iu m ...................................... 1991 86 995 ■93
3 K o lo zsv ári k o llé g iu m .................................... 1S09 9° 904 95 992— 1897. PÁLYÁZAT.
M . vásárhelyi k o llé g iu m ............................... j yj IQ7 80
4 Sz.-udvarhelyi 60 Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
5 K o lo zsv ári e g y khoá llé g iu m ............................ 93 90 49 45
6 zk ö z s é g ............................. 1809 9° 9°4 ,95 megyébe kebelezett b a c a i egyházközség papi állomására
7 M .-vásárhelyi p a p o k ...................................... 39 19 Í7S pályázat nyittatik.
56
S K é zd iv ásá rh ely i e g y h á z ............................... 223 52 i n 176
Javadalom: tisztességes lakáson, kerten és gazdasági
9 S z.-u dvarh elyi e g y h á z ................................... S20 SS 410 144
36 11S 1öS épületeken kívül, 258 frt. 74 kr. Dézmakárpótlási kamat, 124
10 D eési p a p o k .................................................... 237
11 D e é si t a n í t ó k .................................................. Il8 68|| 59 34 frt. 60 kr. értékű kepe készpénzben fizetve ; 27 hold tago-
12 Sepsi-szt. g y ö rg y i t a n i t ó ............................ 39 56|| 19
¡78 sitott kanonika porcio: jövedelme: 126 frt. 53 kr. Összesen:
13 D é v a i p a p ........................................................ 280 88: 140 ,44
509 frt. 87 kr.
14 D é v a i t a n i t ó .................................................... S7 04I 43 52
15 H átszegi p a p ................................. 130 54j 65 27 Pályázati határnap: 1897. október 25.
16 H á tszegi t a n it ó ............................................... 140 44; 70 22
Folyamodványok nt. Somkereki Miklós esperes aához
17 K ristyo ri p a p . . ___ 39 56, 19 73
18 A lvin ci p a p .......................... 439 12. 219 >56 küldendők, Székre. (Szolnok-Dobokam.)
19 A b ru d b án yai p a p .............. ....... 249 24' 124 162 Kolozsvárit, 1897. szept. 28. Szász Domokos,
20 Zalathnai p a p ................................................. 249 24! 124 ^62
erdélyi ev. ref. püspök.
21 G yulafehérvári I-ső p a p .............. 458 9°; 229 45
22 G yulafehérvári Il-ik p a p ............................ 130 54 65 27 700— 1897- F IG Y E L M E Z T E T É S .
23 V á ra d jai p a p . . . 71 20 35 60
24 A ran yos-rákosi pap 39 56 19 78 A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegye t. lelkész afiait.
25 ó -to rd a i p a p . . . 98 90 49 45 fölkérem, hogy egyházközségeiknek f. évi orsz. közalap
26 Ó -tordai tanitó 19 73 9 89 járulékának beszedését, ha még nem tették volna, vegyék
27 U j-tord ai p a p . . . . 93 90 49 45
28 U j-tord ai ta n itó . ................. 39 56 19 ¡78 azonnal foganatba 3 a járulékokat nov. hó 15 -ig hozzám
29 K olo zsi p a p ......... ............................... 561 76 2S0 Iss múlhatatlanul küldjék be.
3° K o lo zsi tanitó 63 30 31 !63 Egyúttal fölkérem, hogy azok, kik a fönnebbi alapból
31 E g e re si p a p ..................................................... 39 56, 19 78
32 S zilágy-som ivói tanitó-................................. 49 46 24 73 akár a maguk, akár egyházközségeik érdekében segélyért
33 K id é i pap . . .7 au-.......... 59 l34- 29 167 kívánnak folyamodni, kérvényeiket a legpontosabban kiál­
34 K ő vári pap ........................- L . V ............ 166 i6j 83 |o8 lítva, hozzám, okt. 20-ig annál inkább beküldjék, mert az
35 D eésakn ai pap és ta n itó ................... 11S 68' 59
36 Széki p a p ........................................ 197 8°; 98 I54
90 azon túl érkező folyamodványok tekintetbe nem vétetnek.
37 Széki ta n itó ..................................... 39 is6 19 ¡78 A kérvényekhez szükséges űrlapok nálam kaphatók.
33 Szam osujvár-ném eti p a p ............................ 174 ,°6 , S 7 i° 3 Gyalu, 1897. szept. D eési Gyulay
39 G ö rgén yi e s p e r e s .......................................... 47 48! 23 ¡74 ev. ref. esperes.
40 G ö rgén y-ü vegcsü ri p a p ............................... 102 86 51 143
41 1 G örgén y-ü vegcsü ri tanitó ................... 51 42 25 ¡71
42 | M agyar-régeni p a p ........................................ 39 56 19 I7S Felelős szerkesztő és kiadó: S zász Gerő.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárt:.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVÜ. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Október 7. 40. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E lő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9, sz.

rajta, a nélkül, hogy bevallotta volna. Pedig ez

A lelkészek tudományáról, és az egyház
végzetes hiány, mindig tökélyesnek hirdetett,
tanítói hatalmáról. szervezetünkben, mutatják eléggé a jelen való
(Pál apostoltól — Szabó Aladárig.) gonosz napok. D e Jézus tanítói hatalma világos.
Öt közlemény. Világos az is, hogy t a n a i egységét fölibe
I. állította a végtelenig ágazható egyéni meggyőző­
A keresztyén egyház missziója a tanítás dés szabadságának, sőt e z e g y s é g g e l s z e m ­
volt eleitől foo[va, és az marad mindvégig. T a- b e n hallgatást parancsolt minden elemnek, mely
n i t a n i kellett az embereket a boldogság fölis­ J azt veszélyeztethetné, de, sőt a származható né-
merésére, és megvalósítására, a s z e r e t e t or ­ j zet-eltérések, vagy jöhető emberi tekintélyek
s z á g á n a k m e g h ó d í t á s á r a és s z e r v e z é ­ visszaparancsolására, mint roppant tilalom táblát,
sére. Jézus nyilvános föllépését tanítással oda állította a m a g a tekintélyét, a maga
kezdette, nyilvános működését tanításban foly­ egységbeolvasztó hatalmát: »doktoroknak se hi-
tatta, nem is igényelt más méltóságot, mint a vattassatok, mert e g y a ti doktorotok* a Krisz­
tanítói tisztet; ebben a működésében is érte el tus!« (Máté XXIII. 10.) és ne hivattassatok mes­
a legteljesebb sikert, tanítván nagy méltósággal, tereknek, mert e g y a ti mesteretek, a Krisz­
és nem úgy, mint az írástudók. A mesterben tus*« (8 v.)
tehát nem a tudákosság, nem is az arrogáns A dolognak természetes fejlődése volt, ha
tudóskodás, hanem a tudás világossága aztán az egyház önmagát tekintette ezen tekin­
öltött testet, hogy mig a világon vagyon: a vi­ tély letéteményeséül és örököséül. A tan egy­
lágnak világossága legyen. Barátait, az ő isko­ ségét az apostoloknak ismeretes véleménykülönb­
lája hiveit, t a n í t v á n y o k n a k hívja a szentirás,
sége sem renditette meg alapjában, bár komolyan
és az egész történelem. Tanítványai misszióját is | fenyegette. Ámde, az egységet fenyegető veszély
a tanításban szabja meg a mester a végső, mond­ korán figyelmeztette P á l t az egység védsáncai-
hatnám, hivatalos utasításban: »Elmenvén, ta ­ nak erődítésére. Mig egyfelől az igaz evangéliu­
n í t s a t o k minden népeket.« Ez utasítás authen- mot Krisztusra alapítja, másfelől a tudománynak
tiáját nem akarom vitatni. Hiszen, az egyház ta­ épségét, tisztaságát és egységét sürgeti. Ezt kö­
nítói hivatásának és jogának úgy sem ez pusztán veteli utódaitól is. »A t u d o m á n y b a n épséget
első és utolsó megbízó levele. De, ha nem volna és méltóságot mutass«; (Tit. II. 7.) »tiszta
megvédelmezhető ez igék authentiája, sőt, ha i g é t , f e d d h e t e t l e n t , hogy'’ a ki annak ellene
pusztán római hamisítvány volna: ez esetben még veti magát, megszégyenüljön«; (r. 8 v.) »gondot
határozottabban mutatná az egyház tanítói hiva­ viselj magadról és a tudományról«; (I.
tásának jókor ébredő öntudatát, s annál élesebb Tim. VI. 16.) Krisztus tudományát már ő egész
hangzású vád mi ellenünk, protestánsok ellen, következetességgel több helyen fundamen­
kik még későn sem bírtuk és nem akartuk ér­ t u m n a k nevezi, (Ef. II. 20.; I. Kor. III. 10. 11.;
téke szerint méltatni az egyház t a n í t ó i hatal­ II. Tim. II. 19.) Az igaz tudomány elferditőit,
mát, melyet Róma oly korán tett alkotásainak, megvesztegetőit ellenben hami s a p o s t o l o k -
sőt, egész roppant szervezetének szegeletkövévé.
* Eredetileg nem éppen »doktor« hanem de
Pedig e tételt megtagadni, a mi egyházunk sem
fogalmában megfelel a mai tudor névnek, úgy, hogy már Károlyi
vala képes, de, mint alább meglátjuk, epitett is G. joggal fordíthatta »doktornak«.
 322 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 40 szám.

nak, másutt futkározó hami s atyafiak­ lattatására; s nem lehet kedve egyetlen-egy
nak minősiti, működésüket visszautasítja és el­ rendszernek, avagy társadalomnak sem, a mely­
itéli, valamint azokat is, a kik rájuk hallgatnak. nek a maga életképességében csak porszemnyi
Mindezek világosan bizonyítják, hogy az evan­ hite is vagyon. Ezekből már látható, hogy a
géliumi tudomány tisztaságának s egységének mik fönnebb mondattak, teljességgel nem a római
megőrzése a nagy alapvető apostolnak nagyon egyház apológiájául mondattak, hanem azon tör­
is szivén feküdt, s az ő előrelátó intézkedéseinek, vénynél fogva, (habár ez csakis az én törvényem),
célratörő munkásságának valódi súlypontja vala hogy az úgynevezett katholikus elfogult­
ez a törekvés. 0 sokkal inkább törekedett a s á g o t nem szabad protestáns elfogult­
tudomány rendszeres tisztázására, következetes, s á g g a l mérlegelnünk és megítélnünk, mert az
egybevágó, világos jellemének s ebben rejlő szi­ aligha vezet valami örökbecsű ítéletre. A római
lárdságának és erejének megóvására, mint annak egyháznak fenn vázolt öntudatos magatartása
rohamos, de bizonytalan sikerű terjesztésére. Ezt szerint, nagyon is természetes, ha az egyház ré­
mutatja az is, hogy az általa alapított gyüleke­ széről a protestánsok eleitől fogva sza kádá­
zetek a későbbi hitviták idején döntő súlylyal r o k n a k neveztettek. És ez elnevezés a római
hivatkozhattak apostoli eredetükre, és többször egyház részéről h e l y e s , reánk nézve pedig t i s z ­
döntöttek is. t e s és megnyugtató. Ez elnevezéssel azt ismeri
Mikor aztán a dogmák felett támadt sok­ el a római egyház, hogy minket hitbeli meggyő­
féle ellenáramlat között az eddigi egység a skiz- ződésünk őszintesége és becsületessége a róm.
mák örvényébe belésodortatott, sőt a tényleges egyháztól e l s z a k í t o t t , a hitéletnek és fejlő­
szakadás be is következett: a bölcsen számitó désnek uj területére és világába vezetett. Fáj­
Róma a magra igazaival s rendszerbe öntött té- dalom, ezt nem lehet elmondanunk a magyar
teleivel mesrelégredve, sőt eme rendszer megmen- ref. egyház századvégi prófétáiról. Ok nem lettek
tett egységére támaszkodva, külső szervezetét szakadárok, mert meggyőződésük nem vala sem
is úgy fejleszté, hogy az egység további bom- Ő s z i n t e , sem b e c s ü l e t e s , sem v a l ó d i , csak
lasztását végképp kizárhassa. És tanai épségének olyan á l l í t ó l a g o s , mely hét év alatt nem
és egységének támaszául nem pusztán az egyház birta magát felküzdeni magasabb színvonalra,
tanítói hatalmát vette igénybe, hanem a jogi hanem csak a képmutatás megviselt állapotáig.
egyház hatalmát, sőt ama hatalmat is, mely, ha Nem lettek szakadárok, mert á l l í t ó l a g o s meg­
kellett, elment egész az inquizicióig. Mert az győződésüket m a g u k s e m becsülték any-
egyháznak eme hatalma, elvileg tekintve, nem nyira, hogy annak logikai folyományát önma­
egyesek üldözésére emelkedett föl, hanem az gukra levonni, s alkalmazni illendőnek s köte­
egyház egységét veszélyeztető tanoknak és e lességüknek ismerték volna. De, nem lévén okunk,
tanitmányok terjesztőinek és követőinek lesujtá- az itéletmondással sietni, hagyjuk Őket még egy
sára. Róma tehát, elvileg tekintve, nem az igaz­ időre azon á l l í t ó l a g o s lelki állapotban, me­
ság ellen, vagy mellett harcolt, hanem a saját lyet kétes meggyőződésük által önmaguknak ki­
é l e t é é r t küzdött azzal a kétségbeeséssel, de jelöltek. Érjük be egyelőre azzal, hogy ők nem
tiszta lélekjelenléttel, a melylyel minden élő te­ s z a d á r o k , hanem egyszerűen pártütők, s
remtés védi a maga életét, nem fontolgatva: ilyenek maradnak mindaddig, a míg saját okos­
vájjon jogos, és igazságos-e ezen önvédelem, kodásuknak és okoskodásuk által teremtett hely­
avagy nem? Mert az egység megbontása vala­ zetüknek szükségképpeni és morális szempontbúi
mely tudományos rendszerben és igy a hitrend­ is kérlelhetetlen konklúzióját magukra rá nem
szerben is, éppen úgy, mint az élő lények szer­ olvassák és nem alkalmazzák. Ekkor aztán nem
vezetében történő bomlás, vagy oszlás, hétköz­ lesznek rá szorulva, hogy magukat továbbra is
napi nyelven azt jelenti, hogy h a l á l . És Rómá­ ama képmutatásban tengessék, mely már elany-
nak nem volt kedve, izekre szakadni és kimúlni nyira tarthatatlanná lön, hogy ezentúl még a
sem a Waldensek, sem a Wiklefiták, sem a t e n g ő d é s t i s alig biztosíthatja számukra. Ezt
Hussziták, sem Luther és mások i g a z s á g á é r t ; azonban fenhagyva a konklúzió föladatául, eme
valamint a magyar ref. egyháznak sem lehet közbeszőtt megjegyzés után föl kell vennünk ér­
kedve és utolsó kívánsága, szektákra bomolni tekezésünk fonalát. Antiquarius-
és kimúlni a Szabó Aladároskodás híveinek mu-
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
A papi fizetések rendezéséhez.
A z e kérdésben kiadott egyházkerület! felhívásra, abdikálhatunk.
nagy valószínűséggel, megkészültek már az egyházme­
gyék véleményei.
Ú gy tetszik nekem, hogy ez a kérdés nem tudott
igazi, méltó érdeklődést fölkelteni bennünk. Pedig régen
meg van irva: »a sült galamb nem repül senkinek a
szájába.« A nem-bánomságnak, az élhetetlenségnek, a
fatalizmusnak nagy foka kell ahhoz, hogy egy ilyen exis- tozó, rendre az is »elvétetik« — csakugyan arra sem
tenciánkba, egész egyházi és társadalmi életünkbe mé­
lyen belevágó kérdés csak annyira lássék érdekelni minket, nek, hanem csendes martiromsággal, hallgatagon húzzák
a mennyinek jelét adtuk.
Pár felszólamlás e becses lapok hasábjain, pár
egyházmegyének odavetve, elvétve közölt »véleménye,«
mire az illető, egyéb nevezetesebb (?) dolgokról szóló
tudósításokban alig lehetett ráakadni: ennyi az egész
irodalma ez elemi erővel előtérbe nyomult kérdésnek.
Ennyi érdeklődést a mai világban a Dalai Láma
sorsa iránt is lehetne tanúsítani, a nélkül, hogy akár
az illető k o l l e g á n a k , akár magunknak ártanánk. \ kapnak, e nyomorult helyzetükből kiemeltessenek, a
Pedig a Dalai Láma ő legfőbb magassága meg tud
valahogy élni nálunk nélkül is, mi azonban e kérdés
rendezése és pedig gyökeres rendezése nélkül csak —
tengünk. A tengés pedig nem élet. A tengődő élet felett
halálharang cseng.
Csodálatos, úgy viseljük magunkat, mintha a vi­
lágon semmi bajunk sem volna, vagy mintha, a nélkül,
hogy a fülünket is mozdítsuk, bajainkat másnak kellene
eligazítani. »Kihordat a király, ha kellünk nekie.«
A helyett, hogy tagadhatatlan nyomorunkat meg­
ismertetni, ügyünket — jobban mondva — ezt az ügyet
közügygyé, az orvoslás szükségességét közszükséggé fel­
tüntetni, azért szünetlenül zörgetni igyekeznénk: hall­
gatunk.
Ezt nekünk nem parancsolja a szerénység. Eleget
voltunk szerények, szemérmetesek annyira, hogy a sze-
mérmetes koldus üres tarisnyáját nálunknál jobban senki
sem illusztrálja.
A szemérmetes paszszivitásbol immár elég volt.
Dicsekedhetünk vele s édes magyar hazánk megvere­
getheti érte vállunkat.
De ha ennél egyebet nem ad, elénekelhetjük:
»Küszöbről küszöbre járok
És ezt a koldus éneket fuhatja nemcsak a pap,
hanem a templom, a vallás, az erkölcs, a társadalmi
és közéleti tisztesség, ezzel a refrainnel: »Annyi kezem
nincsen, hogy magamat védjem.«
Miért hallgatunk hát ?
Nem tartjuk-e magunkat érdemesnek az életre, nem
hiszünk hivatásunk, fennállásunk szükségességében ? V ag y mind a kettő önkéntes, mind a kettő lélek után fizette­
a nyomor ölte el eszünket, fogékonyságunkat s nem
tudunk egyebet, mint fulladozni a felettünk már-már
összecsapni készülő árban s várni a mentés szalma-szá-
tát nyújtó jótékony kezet ?
Hát hiszen, az igaz, hogy sokan vannak »a bo­
londok,« kik azt mondják, »nincsen isten,« »papra nin­
csen szükség,« de hát a világ teremtése óta nem ezek
szerint igazodott a világ, az ember az ő árnyékát át
nem ugorhatja; hivők, kételkedők, tagadók mindig vol­
323-
tak és az emberiség történetében ezeknek harcából
mindig diadalmasan került ki az istenhit. Mi tehát nem
A z is igaz, hogy a nyomor fegyvereivel harcolók
között »silent musae,« és az írás szavai szerint: »a
kinek van, adatik, a kinek nincs, még a mije van, az
is elvétetik tőle,« tehát IV-ed — s mondjuk — III.
osztályú lelkészek, kiktől mivel »nincs« miből éljenek,
a mi kicsi szellemi bonumuk »van,« mint nem kama­
érkeznek, arra sem képesek, hogy föleszméljenek, remélje­
az igát, am ely »könnyű és gyönyörűséges,« de hát hol
vannak és miért nem szólnak azok, kiknek I-ső és II-sod
osztályú talentum jutott a fizetésből s kiknek ennélfogva
adatott tehetség, idő és alkalom is arra, hogy anya-
szentegyházunk ügyeivel foglalkozzanak ?
Ha csak arról volna és lehetne itt szó, hogy azok,
kik a többihez hasonló készültség és szolgálat mellett
egy jó kondászt, vagy bérest is az ily megillető fizetést
kérdés, akkor is, mindenkit érdekelne s a legelsőknek
volna legszentebb kötelességük, annak keresztülvitelén
munkálni. Ám de, itt még arról is szó van, kell hogy
legyen, hogy fizetésüket a papok úgy kapják, hogy az
a fizetés ne legyen bér. » B é r é r t csak a cseléd szolgál,
a ki pedig cseléd, nem szabad. Es ki az közülünk, a ki
a mostani fizetési rendszernek, a kepének nyomasztó
voltát ne érezné? Senki. E tekintetben egyforma teher
alatt nyögünk, nagyok és kicsinyek, hatalmasok és
gyengék, a mitől szabadulni, egyformán vágyakozunk.
És egyetemes érdekű e kérdés egyházunk tagjaira
való vonatkozásában is. A mai füzetési rendszer nem
csak azért tarthatatlan, mert felerészben koldus fizetést
biztosit, mert a papra nézve lealázó s pap és hívek
között áldatlan súrlódásokat, békétlenségeket okozó,
hanem azért is, mert a legfőbb elvnek, a teherviselési
képesség elvének tekinteten kivül hagyásával nehezedik
a hívekre.
A kepéhez nincs hasonló fizetési rendszer a vilá­
gon. Negyedosztályu kepés pap lévén, nem áll rendel­
kezésemre semmiféle kútfő a kepe eredetének kikutatá­
sára. Nehány prédikációs könyv, a mit még család-
tálán állapotomban szereztem, mert a hogy családom
lett, erre sem telt, képezi egész könyvtáramat. Csak
igy hozzávetőleg sejtek annyit, hogy abból az időből
ered a kepe, a mikor az emberek isteneiknek terményt,
állatot áldoztak. A Kain és Ábel idejéből. A mi kepénk,
és a Kain-Ábel-féle kepe között roppant sok a hason­
latosság. Hasonlók abban, hogy mind a kettő termény,
tik, nem egyforma indulattal. Már csak abban kellene
még a miénket a régihez hasonlóvá tenni, hogy a mi­
ként azt az isten eltörölte, ez is töröltetnék el. Ha az
örökkévaló isten, a kinek pedig türelme végetlen, úgy
magára, mint a gyermekeire való hatásában tűrhetet­
lennek tartotta az áldozatot s az idők teljességében
annak megváltásáról gondoskodott, nekünk is betelt az
idő a kepe megváltására.
Szép volt a szent hajdankorban, midőn a frissen terem-
 ?24 * PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 40. szám.

tett földnek, a melyből egyenlő, vagy tetszés szerinti nagy ismeretlennel szemben, se nem személyeskedtem,
táblákat hasított ki mindepki magának, tagositó mér­ sem neki tanácsot nem adhattam. Miután pedig ő velem
nök nélkül, hatvan annyit, száz annyit hozó kalászá­ szemben akkor is, most is személyeskedett, legyen sza­
bad nekem is annyi személyeskedés, hogy kijelentsem,
ból vetélkedve áldozni. És mégis az egyiknek füstje hogy tőle sem anyagi, sem szellemi tekintetben taná­
egyenesen szállott ég felé, a másiké pedig kavargott. csot nem kérek. (Ezzel tán be is végezhetjük ezt a szó­
Ebben a kavargó füstben van szimbolizálva a kepe váltást; bár magát a dolgot ex asse forgatni, érdemes
természete. Teher volt az annak, a ki adta és annak, , volna. S z e r k . ) Földes G yörgy*
a ki kapta.
Ha kezdetben, a mikor egyéb földi teher nem Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
igen nyomta az emberek vállait, tehát könnyen telt, A görgényi egyházmegyéből.
két ember közül az egyik nem jó szívvel áldozott Egyházmegyénk alsó körének papi értekezlete igen
lehet*e csodálni, ha a silány földön, ezerféle szükségek­ sikerült összejövetelt tartott e hó 20-án Nagy-Eresében, az
től gyötört mai ember vérző szívvel izzadja ki a lelke egyházmegye ezen félreeső mezőségi, az oláhság közt élő
után ősidőkből reá háramlóit kepét ? Ehhez nem kell kis egyházában.
Kaini indulat. A n.-ercsei egyház, illetve lelkész afia. még a múlt
Hátha még tekintetbe vesszük azt, hogy ez a mi évi értekezlet alkalmával meghívta a gyűlést, a melyet aztán
kepénk szemet huny ama kérdésnél, ki milyen vagyoni most nagy szívességgel is fogadott. Különben az időt is
állapotban van. A z állam nem vallás-erkölcsi társulat, eltaláltuk, s leszámítva hazajövetelünk alkalmával a kis zá­
s adóztatás tekintetében számba veszi a talentumokat. port, a mely megcsapott, odamehettünk s szerencsésen ki
Nálunk, a kinek két kezénél egyéb vagyona nincs, éppen is jöttünk ; mert tudni kell, hogy a Mezőség ezen, s tán
annyi kepét fizet, mint akár a leggazdagabb. Sőt akár­ más részén is, csak nyáron, s akkor is csak két heti tartós
hányszor többet, mert a presbitérium ezzel szemben szárazság után lehet járni, lévén az utak »gonoszak«.
elnéző, mig a szegénynek szigorúan rendelkezik. Mi Az értekezletre Összegyűltek Erese s a körülötte fekvő
minden esztendőben végig csináljnk azt a könyörületlensé- »tartományok« hívői szép renddel: unokaiak, balaiak és a
get, hogy a szegény embernek utolsó falat puliszkáját el­ kik laknak Kis-Nyulason, Mező-Király falván és Körtekapu­
vegyük bérbe, mert magunknak élni s az ekklézsiának ban »hogy hallják beszélni Istennek nagyságos dolgait.« Még
fennállani kell. Más ember örvend, ha becsületes munkája idegenek, az oláhok köaül is, kik ezen vidék népességének
után élhet; mi nemcsak nem élhetünk, hanem ehhez még túlnyomó részét alkotják, sokan jöttek, ünnepjök lévén ne­
az is járul, hogy a mennyiben mi eszünk, sokan köz­ kik is, a templomba, kiváncsiak lévén az összejövetelre,
vetlenül a miatt koplalnak. melyet náluk csak politikai okokbúl szoktak rendezni.
(Vége következik.) Az értekezlet a templomban folyt le, tiz távolrúl jött
pap, két tanító, számos világi intelligens férfi és nő^és a köz­
A pogány határozat apologusai. nép által alkotott s ott nagynak mondható közönség érdek­

E cim alatt t. Révai Pál ismét előrántja a »Pogány lődése mellett. Az értekezlet istentiszteleti részét ifj. Kiss
határozatot«. Tette ezt bizonyosan azért, hogy meg­ Lajos, abafáji pap végezte imával s Márk 12, 28— 34. szent
mutassa, hogy mégis csak neki van igaza. R. ur ez lecke alapján tartott beszéddel, melyben a két s egymáshoz
újabb cikkére csak röviden, reflektálok. Okoskodásának hasonló nagy parancsolat megtartásában a keresztyén élet
alkotmányát most arra építi, hogy a »Székely Nemzet«
e földi s mennyei boldogságának megnyerését helyezi ki­
ez évi 107-ik számában az orbai egyházmegye szóban
forgó határozata »Egyházmegyei közgyűlés« cim alatt látásba isten kegyelme folytán. Egyházi beszéd után, Lénárt
és »Jegyző« aláírással jelent meg, tehát hitelesnek kellett József, magyarói pap, ki mint vendég volt jelen, megke­
tartania. Hát, én a felelősséget az egész indítványért resztelt két más faluból épp akkor odahozott újszülött leány-
elvállalom ma is, de az igazságnak tartozom annak ki­ gyermeket igen szép ágenda elmondása után. Ezután Ta-
jelentésével, hogy azt a »Székely Nemzet «-be sem be
vaszy József, esperes, köri elnök szép, a keresztyéni szere-
nem küldöttem, sem, mint »Jegyző« alá nem írtam, mi­
ről a »Székely Nemzet« t. szerkesztője is bizonyságot tetről tárgyaló, megnyitó beszéde következett, melyet a kö­
tehet, s mit a kovásznai dátum is bizonyít. zönség éljenzéssel vett tudomásul. Most a múlt évi okt.
S ha már nem hiszi nekünk R. ur, hogy a jegy­ 31-én V.-Szentivánon tartott értekezlet! gyűlés jegyzőköny­
zőkönyvbe még híres cikke megjelenése előtt a hatá­ vének felolvasása s hitelesítése jött, a minek megtörténte
rozat úgy íratott be, hogy »kellő körültekintéssel al­
után, Sükösd Mihály, m.-járai pap olvasta értekezését, mely­
kalmaztassák«: menjen el Kolozsvárra s tekintse meg
a püspöki hivatalba felküldött másod-példányban. ben a prot. pap nagy munkáiról szól, melyet tett a múltban
A z I. római számmal jelzett indítványomnak há­ s tesz a jelenben is a felvilágosodás, a tudomány érdeké­
rom pontja volt, s hogy az egyházmegyei közgyűlés ben, szeme előtt tartván mindig a haza, a nemzet érdekeit
határozatához képest a 2-ik pont helyett a 3-ik pontot
is ; s mindezt tette önfeláldozással, nagy szegénységben,
hagytam ki: az az én tévedésem s nem az esperes
és közgyűlés hibája, ámbár személyileg ma is ragasz­ nehéz megélhetési viszonyainak terhei alatt, magára hagyatva
kodom a 2-ik ponthoz s állítom, hogy a meg nem ke­ s csak a hívek nyomorúságos s rájuk nézve is terhes fizet­
resztelt kisded pogánynak tekintendő, hiszen, még a ségei által gyámolitva, melyek még a pap s hívei, a kettőjük
szülők is rendesen kis pogánynak szólítják, mig keresz- között szükséges jó viszonyt is gyengítik sokszor; érteke­
teletlen s tehát úgy járunk el vele szemben, mint po­
zését azzal végzi, hogy az államnak segitni kell ezen az
gánynyal, azaz: először is megkereszteljük.
Végre, még csak azt jegyzem meg, hogy a midőn állapoton a fizetés javítás utján. Felolvasó afinak köszönet
én apológiámat megírtam, nem tudtam, ki a híres »Po­ szavaztatott kissé tán sokak előtt pessimistikusnak tetsző,
gány határozat« cikk Írója, s tehát Révay Pállal, a de való elmefuttatásért.
 40- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3^5

Ezután Szabolcsba Mihály, felfalusi pap afinak, ki sze­ Azután a templombúi kijőve, megtekintettük a szép
mélyesen nem vehetett részt, két szép, egy családias s egy kis iskola épületet s csinos felszerelését, mely tisztességére
hazafias versét olvasta fel Farkas Károly, p.-kereszturi pap; válik lelkész afinak, ki most a változott viszonyok folytán
a lelkes éljenzés, mely a felolvasás után következett s a is megmaradott tanítónak is és ki nagy utánjárással erősí­
köszönet és jkönyvi elismerés mutatják a költemények ha­ tette meg a maga s az iskola állását.
tását, szépségét. Most Csekme Ferenc, gernyeszegi pap kö­ Innen lelkész afia udvarára mentünk át, hol már az
vetkezett »polgári anyakönyvek« cimü igen szép, családias udvaron fedett sátorban a terített asztalok vártak, melyek­
melegségü és jó izü humortól csillogó felolvasásával, mely nél vidáman lakozván, emlegettük isten jóságát, ki adja a
■ szerint az első polgári anyakönyv a biblia, hová a család­ sikert, az előmenetelt az ő országa érdekében Négy óra
apa feljegyezte a családját érdeklő eseményeket, nősülését után keltünk fel az asztaltól, megköszönvén lelkész és fárad­
s gyermekei születésének, esetleg halálozásának idejét, stb. hatatlan felesége szives vendégszeretetét, mely után haza in­
stb. Csak a ki hallotta, lehet fogalma kedves tartalmáról a dultunk egy szép sikerű összejövetel emlékét vivén ma­
felolvasásnak. Ezért is szives éljenzés s jkvi köszönet járt ki. gunkkal s ott is a jelenlevők lelkében annak felemelő, erősítő
Ezzel a tárgysorozat végére érvén, esperes, elnök afi hatását hagyván hátra.

záró szava berekesztette a lelkes hangulatú, szép sikerű Isten legyen velünk ezután is!
értekezletet. Ifj- Kiss Lajos-

TARCA.
létesülhessen. Azonban, a fal keskeny szegélyén, a földtűi
A fülei régi református templom történe­
két méter magasságban talált freskók (két-két királyi alak),
tére vonatkozó adatok.
teljesen az előbbi következtetés helyességét igazolják, mi­
Folyó évi junius 27-én tartatott az utolsó templomo­
után általuk még a széles faragott kövek is be lévén festve,
zás Füle egyházközség régi, százados múltú templomában, igy teljesen befejezett egészet képezhettek. Ellenkező esetben
mikor az ősz lelkipásztor megható beszédben búcsúztatta
pedig, nem lehetett volna ez igy.
el híveit a kegyeletes szent helytől, hol békében egyesül­
A régebbi templomrész a később kifejlett, átmeneti
hetett és találhatott lelki megnyugvást gazdag és szegény román stílben épült, melyhez góthikus motívumok is járul­
egyiránt. A következő nap már a lebontás megkezdődött tak, mit tagozott támoszlopai tüntettek ki leginkább. A
és igy Füle egyházközségén kívül, a Székelyföldnek is tóldott rész ugyanezen stílben csatoltatott hozzá, mi az
egyik igen érdekes nevezetessége tűnt el a földnek színéről. egésznek egyöntetűséget kölcsönzött. Az említett stílből,
A mennyire a hagyomány és a rendelkezésünkre álló szűk mely a XH-dik század közepétől, még a X lV-dik század
szavú adatok megengedik, megérdemli, hogy emléke az elején is divatos volt, következtetést vonhatunk a templom
egyháztörténelemben megörökitessék. építési idejére nézve, legalább megközelítőleg, miután az
E templom 16 mét. hosszúságban terjedt északkeletre, biztos évszámmal egyáltalán nem volt megjelölve.
a toronyiul számítva olyanformán, hogy a közepén egy Orbán B. a >Székelyföld« leírásában csak röviden
boltíves fal két egyenlő részre osztotta. Szélessége az épü­ emlékszik meg e templomról, hihetőleg azért, mert bizto­
letnek 6 mét. volt, tehát 96 □ méter területen feküdt; sabb adat akkor sem állt rendelkezésére. Szerinte e tem­
míg belvilágának magassága 5 métert tett ki. plom a torony kisebbik harangjával egykorú. A harangnak
A templom említett részei közül a torony melletti ugyanis: > 0 rex glóriáé« (A régi harangokon szokásos jel­
volt a régebbi, melynek külön jellegét a műemlékein kívül, mondatnak egy része.) felirata, páratlan szép majuszkula
két hegyes csúcsban végződő tűzfala is elárulta, (t. i. az betűi jelölnék meg az időt, melyben a haranggal együtt e
elválasztó boltíves fal a fedélzet alatt folytatódott, illetve templom is készülhetett. Ez pedig a X lV -d ik század elején
a toldáskor nem bontották le.) Máskülönben a hátulsó rész­ történhetett. Azonban, hogy a templom a harangnál vala­
nek jóval későbbi hozzácsatolását a lebontás is igazolta. mivel régebbi, legalább is a X lV -d ik század elejéről való,
A régebbi rész délkeleti oldalfalának közepén volt a azt építési stíljén kívül, falfestményeiből is lehet követ­
fóbejáró ajtó, melyhez egy jóval későbbkori előcsarnokon keztetni.
át lehetett bejutni. Első sorban ez-ajtó árulta el a kívülről E freskók legtöbbje a templom északnyugati falán
jövőnek a templom régiségét, mely ajtónak fövénykőbűl találtatott. A felső szépen kicsíkozott keretben, melynek
lévő kerete, felül félkörben hajló és felül is, oldalt is több­ hossza 7 met. szélessége r és 1/2 métert tett ki, a Szent
szörös mély hornyolásu volt. Ezenkívül még más két ajtó László legenda volt földolgozva. Abban a korban ugyanis,
ig vezetett be a torony alól, hanem ezeknél, primitívebb mikor a királyság és keresztyénség megszilárdulásával, a
formában, felül lépcsőzetesen közeledve, a faragott kövek királyok érdemeit dicsőité a monda, legmagasztosabb alak­
zárták be a keretet. ját Szt. Lászlóban, a középkori magyar királyok példány­
Az egykori szentélynek féikörü alapfalait is ki lehe­ képében, a keresztyénség legerősebb oszlopában találta meg.
tett venni, a később toldott templomrésznek padlózatja alatt. A nagy király dicsőségét prédikáltak századok múlva i s ; a
Feltűnt ugyanis, hogy a boltíves fal faiagott kövekkel volt templomoknak pedig elmaradhatatlan dísze lett az ő dicső
párkányozva, mi arra engedett következtetni, hogy már tetteit ábrázoló falkép. íg y a nagy király emléke a fülei
eredetileg úgy lett építve; mig a néphit szerint, a toldáskor templom freskójában is megörökittetett, midőn a cserhalmi
bontották volna ki, hogy a két rész között összeköttetés ütközetben a leányt rabló kúnt üldözi és legyőzi. A XIII.
 326. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 40. szám.

X lV -d ik századokban műemlékeink tanúsága szerint, leg­ tattak e freskók. Tárgya már nem összefüggő esemény,
ismertebb jelenete ez volt a hős király egész életének, mert hanem különböző vonatkozásaiban is inkább a vallásos ér­
minden valamire való templomnak falát ezzel diszitették. zület volt a művészet ébresztője.

Hazai falfestményeink között a székelyföldiek, Huszka Négy főcsoportja közül, balról, az első külön keretben,

tanár föltevése szerint, egy egész külön csoportot képeznek egy katholikus pap alakja vehető ki legjobban, ki kezében

tárgyra, festésre és keletkezési időre nézve. Azonos tekhnika, szent könyvet tart, kinyitva, egy előtte térdeplő alaknak. E

magyar tárgy, egyöntetű kompozicióval, jellemzi mindannyit. két alak mellett csodás állatok, melyeknek törzse a lóéhoz,

A Szent László legenda váriációját találjuk föl a legtöbben feje a ludéhoz hasonlított, voltak láthatók.

a következő jeleneteivel: a cserhalmi ütközet, rohanó dárdás- A második kép közepén külön óvális keretben, egy

sal és nyilazó kánokkal; a leányt rabló kúnüzése; a király ülő helyzetben lévő alak, két kezében két hegyes tőrt ak-

és a kún birkózása; a kún lenyakazása és a leány ölében kint tartott, hogy azoknak szembefordított hegye szájában

hajtott fejjel nyugvó király. találkozott, mig köröskörül nyolc repülő angyal trombitáját
fújta.
A s.-besenyoi, maksai, kilyéni, gelencei Háromszék
Középen, a harmadik képen, oltár előtt Mária képe
megyében; a bibaicfalvi, fülei, dályai templomok Udvar­
volt látható a csecsemő Jézussal.
hely megyében, mind e jelenetek valamelyikét örökitették
Történelmi szempontbúi a freskó utolsó csoportja a
meg. E községek templomfestményei közt azonban a fülei
legfontosabb, melyben nem lehetetlen, hogy a cserhalmi
a legteljesebb, mivel ez a László legenda csaknem minden
három h ő s: Salamon király, Géza és László herceg lett
jelenetét élénkbe tárja. Nagy hibája az, hogy a templom
megörökítve. Mind a három csaknem természetes nagyságú
fala, melyre festetett, oly hápa-hupás, hogy részint ezért és
alak, egyforma öltözetben, jobbjukban csatabárdot, vagy
részint azért is, mivel nem volt kellőleg megkímélve a barbár
csatacsillagot tartanak, baljukban pedig arany almát. Fejüket
kezektől, a képnek lemásolása alig volt eszközölhető.
királyi korona díszítette.
A fallal szembe állván, balról legelőbb Sz. László
Ezen egy csoportba tartozó freskókon kívül, még más
hatalmas alakja tűnt föl, a mint délceg fehér ménjén ülve,
négy királyi alak is került elő az említett boltíves fal kes­
jobb kezében hosszú dárdájával, hadserege élén, a kánok
keny szegélyéről, azonban ezek a későbbi bevakoláskor
seregére rohan. Az ütközetnek ez az ábrázolása az egész
annyira megrongálódtak, hogy lemásolásuk teljesen lehe­
falképnek felét foglalta el s rajta az alakok, különösen a
tetlen volt.
magyarokéi, legjobban voltak kivehetők.
És ezzel a régi templom nevezetességeiről mindent
Tovább, a kép közepétől jobbra, a kép második ré­
elmondottunk. Kétségtelen, nagyon érdekes lett volna, ha e
szében a királyi herceg és a kán birkózása történik meg.
néma emlékeken és a stílen kívül, hitelesebb feliratok, vagy
E mellett, minden keret elkülönítés nélkül, található a har­
más írásos adatok is beszélhettek volna e régi templomrúl,
madik rész is, a kán lenyakazása, a mint László a legyőzött
de ha ily adat valamikor volt is, az a múlt század közepén
kánnak fejét hajánál fogva kezében tartja és egy harmadik
elől, a papilaknak elégése miatt, más egyházi irományokkal
alak, hosszú nyelű bárdját felhúzza a levágásra. Ugyancsak
együtt megsemmisült. Ennek következtében azt sem tud­
e jelenetet örökítő képen, Lászlóval szemben a könyörgő
hatjuk biztosan, hogy kibővítése mikor történhetett. Ez
leány alakja is kivehető volt, kérvén királyi megszabaditóját
azonban leginkább elfogadható föltevés szerint, 1659 után
a kegyelemadásra.
történhetett, mert akkor pusztult el a Fülétől északra szintén
Végül, a képet a legutolsó jelenet, a leány ölében
a Kormos völgyében fekvő D o b ó nevű község, tatárdulás
hajtott fejjel nyugvó király zárja be, mely az idő viszon­
következtében. A feldúlt község lakói, minthogy nagyrészben
tagságaitól legjobban meg volt rongálva. íme, ez képezte
Fülébe menekültek, szükségessé vált a kicsiny templomnak
templomunk felső freskójának tárgyát, melyet ősi élőképek­
kibővítése, hogy a megszaporodott híveket befogadhassa.
ről Örökített meg ama Huszka tanár feltevése szerint létezett
A kibővített templomot toronynyal 1758 bán egészí­
festőiskola, melynek több székelyföldi templomkép köszöni
tették ki, mely tisztán terméskőbűi, sajátszerü építésével
léteiét.
kelt figyelmet. Nem sokkal ezután 1761-ben orgonát is
Érdekes tárgyán kívül, e freskó a templom keletkezési
kapott a templom, melynek elhelyezhetése egy új karzat
korára nézve is útba igazit, mert festési modora, tekhniká-
építését igényelte.
jának kezdetleges volta teljesen azt bizonyítja, hogy az át­
Ma már ez érdekes templom, mely évszázadokon át
meneti román művészet korából való. Abból a korbúi tehát,
vala Isten dicsőítésének szentelt helye, hol az áhítatot szom-
melyben általánosan el volt terjedve, hogy a templomot
juhozó lelkek oly sokszor találtak enyhületet, leromboltatott,
csak akkor tekintették befejezettnek, ha belső falát képek
de csak azért, hogy helyébe az egyházközség létszámának
diszitették. Ilyen a füleivel tekhnikában, jellegben és tárgy­
és az előhaladott kor igényeinek megfelelő emeltessük. A
ban is csaknem egyező műemlékek, a már említett székely-
második uj ezerév kezdetét méltóbb alkotással alig örökít­
földiek, mind a XIII., X IV dik századból valók, tehát abból
hették volna meg Füle reformátusai. Isten segítse az áldozat­
a korbúi, hová a templom stilszerüsége is vezetett ben­
kész híveket és a nyáját híven őrző ősz lelkipásztort leg-
nünket.
magasztosabb céljuk elérésében, kik bizonyára hosszú időken
De tovább menve, ugyancsak e kor mellett bizonyí­
át megőrzik a régi templomnak is emlékét.
tanak a lebontással előkerült más freskók is, melyek még
inkább azon kor festési jellegét tüntetik föl, melyhez nagyon
Karácson Béla,
főgimn. tanár.
közel történhetett megelőzőleg a templom építése. Ugyan­
azon a falon alólfelől, a másiknak szomszédságában talál­
 40. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Különfélék.
F e lh ív á s előfizetésre.
Sok baj, küzdelem, és lelki megpróbáltatások kö­
zött, itt vagyunk, elérkeztünk e nehéz esztendőnek utolsó
negyedéhez. Ú gy lehet, hogy a »Prot. Közl.«-nek ebben
a formában a l e g u t o l s ó negyedéhez.
Huszonhetedik esztendeje ez, hogy e lapocska a
neki adatott erőkkel teljesíteni igyekezett hivatását. Le­
het, hogy kevesebb tehetséggel, de teljes jóakarattal. A
lap megalapítása és nehány év kivételével, szerkesztése
a mi kezünkben volt. Ha valamelyes érdeme, dicsősége
volt, és van: legyen azoké, a kik szellemi és anyagi
támogatásban részesítették; a mi hibáztatás érheti, hadd
ömöljék az mind a mi vállainkra.
Egy büszkeségünk van, hogy eredeti program-
munkhoz, mely 1870. aug. 31-én kelt, mind e mai napig
tántorithatatlanul hívek voltunk.
íg y szólott: »Irányunkhatározóttan s z a b a d e l v ű .
Soha egy pillanatig se feledjük el, hogy p r o t e s t á n ­
s o k vagyunk; s hogy a zászló, melyet fölemelünk, egye­
tlen kötelező jelszót ismerhet el, és ez a jelszó: előreU
Másik kijelentésünk volt: »Lapunk szellemi része
t e l j e s e n f ü g g e t l e n , és toliunkat, törekvéseinket
soha sem fogja vezetni egyéb, mint az igazság, a köz­
ügy előha]adása, és a protestáns szellem«.
Ennek a hivatásnak teljesítésében érte már a »Prot.
Közlöny«-t egyszer az a veszély, hogy az illetékes, hi­
vatalos körök elvonták tőle a 70 es évek közepén a
támogatást; de a »Prot. Közi.« mégis megélt mind a
mái napig. Ez a veszély fenyegette ez esztendőben is.
De leküzdöttük ez ideig. Élünk és élni fogunk. Mert a
»Prot. Közi.« zászló, melynek múltja, és igy élete van.
Életének fundamentoma az egynegyed század alatt bebizo­
nyított lelkiismeretes munkánk, őszinte igyekezetünk,
anyaszentegyházunk, és a tiszta kalvinizmus becsülete
érdekében Önzetlenül elhullatott verejtékünk.
Szívesen kérjük a velünk együtt gondolkozókat,
hogy ez esztendőrűl hátralékos, vagy folyó tartozásaikat
ez év dec. i-ig beküldeni szíveskedjenek. L e k e l l s z á ­
m o l n u n k okvetetlenül.
Jövendőre nézve, igyekezzenek megnyerni minél
többeket a gondnokok, és vagyonosabb birtokosaink
közül, hogy lépjenek lapunk pártolói sorába. Nagy az,
mi itt a kockán forog: az egyházkerület tisztessége, a
szabadon fejlődő protestantizmus diadalma, a babonás­
kodástól, a vallásos fanatizmustól, és az álszenteskedés*
tői való megtisztulás.
Vessen számot magával mindenki. Cselekedjék
tiszta meggyőződése szerint. V ag y éljünk atyáink po­
zitív hitében, vagy szektákra bomolva, tépjük szét a
dicsőséges fejedelmi századok által megszentelt erdélyi
ev. ref. anyaszentegyházat, és ezzel bénítsuk meg az itt
élő magyarság haza-fentartó még meglevő erejét.
Kolozsvártt, okt. 4. 1897. S zá sz Gerő-
= E rovatunkban is fölhívjuk olvasóink ér­
deklődését mai számunkban kezdődő' cikksorozatunkra. író­
jának szerénysége, indító okainak nemes volta, tudásának
alapossága és kálvinista meggyőződésének heve egyiránt köte­
leznek, hogy büszkéknek valljuk magunkat, hogy holmi szentes­
kedő tuccat-tudósnál magasabb színvonalnak örvendhetünk.
= Emlékeznek még olvasóink főtiszt püspök
ur levelére, melyet lapunk szerkesztőjéhez intézett volt a
Kecskeméthy úrral való polémia tárgyában, és a mely a
Pokoly ur beavatkozása folytán lapunk 28-ik számában meg
is jelent. Kérjük olvasóinkat, keressék elő, és olvassák el
ismételten a három utolsó alineát. Azokbúí\ meggyőződnek,
hogy a püspök ur »a szükséges intézkedéseket megtette« ;
»Kecskeméthyt komolyan figyelmeztette«, sat. Kecskeméthy
ur bizonyos »határozott« »Ígéretet« tett, és a püspök ur
ezt mondja levelében: »fői sem tehetem róla, hogy adott
327.
I szavát be ne váltsa«. Kezdődik az Ígéret beváltása. Azt a
I förtelmes harcot a »Kis Tükörben« folytatta Kecskeméthy
ur, ott követte el az inzultust is ellenünk, abban a lapban,
mely állandó orgánuma a »szüzességi egyletek« szervezé­
sének és propagandája a szemforgató áhitatoskodásnak.
Hornyánszky, a Kis Tükör kiadója belátta, hogy egy ilyen
nyavalyás irányban szerkesztett »Családi Hetilapnak« ne­
vezett tákolmány a nép erkölcsi-vallásos életére nem folyhat
be jótékonyan, és valószínűleg nem is jövedelmez. A jövő
évtől fogva tehát egyszerűen lemondott a kiadás dicsősé­
géről. Vájjon, itt a vége* Dehogy is i Kecskeméthy ur, a ki
eddig is szerkesztette ezt az evangyeliumi karrikaturát, a
helyett, hogy maga is szépen visszahúzódott volna, kifesziti
büszke mellét, a szerkesztés mellett, magára vállalja a k i a d á s t
is, és a Kis Tükör ezután az erdélyi ev. ref. egyházkerület
modern theol. fakultásából fogja boldogítani a boldogtalan
emberiséget. íg y váltja be Kecskeméthy ur Ígéretét. Örvendj
erdélyi ev. ref. anyaszentegyház, hogy most már Kecskeméthy
urat egészen a magadénak mondhatod I A »Kis Tükörre« pedig
föltétlenül fizess vagy előre, vagy hátra, de mindenképpen.
= Hornyánszky ur demonstrál a futkározó
szentek ellen. Alig, hogy megszabadult a »Kis Tükör«-tűi,
uj, képes Családi Hetilapot alapított » S z ö v é t n e k « cim
alatt, melynek első száma már meg is jelent, szerkesztője
S zívós Béla, főmunkatársa Zsigmond Sándor, a tiszán-túli
egyházkerületnek éppen most megválasztott generális nótá­
riusa. A z a sötétség, ez a világosság. A kinek helyt van az
esze, igen könnyen választhat. Egyik felől Szabó Aladár, és
Kecskeméthy urak, túlfelől a megszentelt hagyományok, a
cselekedetekben nyilatkozó buzgóság, a valódi protestáns
szellemben való felvilágosodás, az istennek lélekben és
igazságban való imádása, ismételjük, innen felől Szabó Ala­
dár és Kecskeméthy urak. Válasszatok!
= A debreceni Prot. Lapból vesszük át a kö­
vetkező érdekes hirt: A nagy harc tehát el van döntve a
tiszántúli ev. ref. egyházkerületben. A belmisszió ismeretes
túlzásaival szemben, hivatalos és nem-hivatalos egyház, az
egész lelkészi kar, mint egy test foglalt állást, tüntetőleg
csatlakozva a szatmári értekezleten is az általunk képviselt
józan felfogáshoz. E nagy diadal kivívásában, lelkészi ka­
runk józan értelme és hagyományos magyar református hit­
hűsége mellett, kiváló érdeme van Erőss Lajosnak, Ferency
Gyulának, s legújabban Gergely Károlynak, a szatmári ér­
tekezlet érdemes előadójának, a kiknek az elismerésből
csakugyan az értekezlet alkalmából is bőven kijutott. Most
Erdélytől, az erdélyi lelkészi kartól várjuk az állásfoglalást,
hogy ekkint a reform átüss ág zöme, a keleti rész, a. Tiszán
innen és Tiszán túl Erdélylyel együtt megtisztittassék attól
a nyugati beteges irányzattól, s nyugatról csak az bocsát­
tassák be hozzánk, a mi hitelvi hagyományainkkal s a ma­
gyar józan értelemmel megegyezik s vallásos életünk helyes
fejlődését biztosítja.
= Megjelent a „Protestáns Pap“ című lap X V III.
évfolyamának 9-ik száma. Lágler Sándor és Kálmán Dezső
szerkesztésében KÖlesden, következő tartalommal: Ének.
Sántha Károlytúl. Egy falusi pap gondolatai. Az ember el­
hull, mint a fák levele. Csulak Zsigmondtúl. Az Űr házának
szeretete. Lévay Lajostúl. Reformáció ünnepén. Borsos Ist­
vántól. Izsák és fiai. Földváry Lászlótúl. Keresztelési beszéd.
Törvények és rendeletek tára. Kund Samutól. Egyházi tiszti
választások. Pap választások. Halálozások. A lapra előfizet­
hetni a szerkesztőknél egy évre 4 forinttal, félévre 2 frttal,
negyedévre 1 frttal. Kaphatók még régibb évfolyamokból
teljes példányok, a múlt évfolyam búi azonban az 1. 2. 3-ik
számok teljesen elfogytak.
= Nyilvános köszönet Balavásári lakós, özv.
Szalma Józsefné, sz. Horváth Anna, néhai férje emlékére,
ki majdnem 50 éven át volt az ev. ref. egyházközség lan­
kadatlan szorgalmú kántor-tanítója, egy remek kivitelű torony­
órát csináltatott 470 frt. értékben, Meier Károly, budapesti
óragyárosnál. A szorgalommal és takarékossággal gyűjtött
kévéséből adott ezen szép áldozatáért fogadja itt, a nyil­
 328. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vánosság terén is, a magam és egyházam nevében a leg­
melegebb köszönetét. Balavásár, 1897. szept. 27. O r b á n
G á b o r , ev. ref. pap.
= Vadas dón a millenium emlékére 5 0 megyetag
az uj, de még egészen be sem végzett temploma mellé
tornyot emeltetni határozta el magát. Ily célra ötvenezer
téglát vettetni, önkéntesen ajánlkoztak. Névszerinti Simon
Elek, lelkész, 5 ezeret; Kovács János, tanító, 4 ezeret; ifj.
Németi József 3 ezeret; J. Jakab Istvánné, Györfi Sándor
Zsig., Garda János, Csizmadi Péter Mik., Györfi Zsigmond,
Farkas József, izraelita, Madaras János, Kovács József 2 — 2
ezeret; Bodoni Sándor, Bodoni Károly, Csizmadi Péter Sam.,
Madaras Ferenc, Pál Balázs, Madaras József, Simon Péter,
ifj. Máté Mihály, ifj. Madaras Sándor, Bokor Lajos, Simon
Sz. Sándor, Simon Sándor 1. ifj.. Bakó István, Máté András,
Madaras Izsák, Györfi János Istv. Györfi István Istv.,
Györfi Izsák, Molnár Péter, felső, 1 — 1 ezeret; Molnár J.
János, Györfi István Józs., Györfi Ferenc, Ábrahám Sándor,
Györfi József, Radó János, Ábrahám Pál, Kutasi Mózes,
Gyerefi Mihály, Simon István, Garda Sándor, Magyari Do*
mokos, Csiki József, Györfi János felső, Simon József,
Ádám István, Ádám Márton, Kutasi Sándor Pálé ifj. 1.,
Bakó Mihály 5 — 5 százat és Györfi Albert fél öl követ.
Többen már ki is vettették a téglát s még többen meg­
ígérték, hogy ha látják, hogy lesz eredmény, ők is vagy
pénzzel, vagy kővel segítségül lesznek, a kit adjon Isten.
= Hány nyelven jelent meg a biblia. A brit
bibliai társaság titkára, Walt J. Q. a napokban összeállította,
hogy hány nyelven jelent meg eddig a biblia. Az összeállí­
tott statisztika szerint a szentirás teljes szövegében 40 euró-
rópai, 41 ázsiai, 14 afrikai, 10 ausztráliai és 3 amerikai,
összesen 108 nyelven jelent meg. Egyes részeit a bibliának
több, mint négyszer ennyi nyelvre fordították le. így kínai
nyelven a teljes szentirás soha sem jelent meg, de egyes
részeit 16 kínai nyelvváltozatra lefordították.
= Figyelmet érdemel! Mai számunkban kezdődő Hosszabb
cikksorozatunkra vonatkozólag, érdekesnek és szubjektív meggyő­
ződésére nézve fontosnak tartottuk, közölni ezt a magán-levelet
is, melynek kíséretében vettük ama valóban t a n u l m á n y n a k
beillő dolgozatot. Kéijük olvasóinkat, ajándékozzák meg a legko­
molyabb figyelemmel e levélkét, és különösen magát a cikket, mely­
ről megjegyezzük, hogy nem akar pályacikk lenni. Itt következik
a magán-levél.
* Bár nagy szerepre soha sem kergetett hiúságom, de ma
Nagytiszteletü Szerkesztő Úr!
Alólirott, mint a Prot. Közlöny szerkesztőjét leszek bátor
fölkeresni nagytiszteletü urat igénytelen soraimmal.
Ismerve nagytiszteletü urnák egyfelől az evangelizáció kér­
désében elfoglalt álláspontját, másfelől igaz értelemben vett libera­
lizmusát, mely szerint a Prot. Közlöny nem képezi bizonyos eszme­
HIVATALOS RÉSZ.
3888-1897. H IR D E T É S.
Az alólirott Igazgató-Tanács által kezelt és elaggott
munkaképtelen özvegy asszonyok segélyezésére rendelt Dániel-
alapitványnál négy kegy díjas állomás üresedvén m e g : föl­
hívjuk mindazokat, kik az évi 21 írtban megállapított kegy-
dijra igényt tartanak, hogy szegénységüket és munkakép­
telenségüket igazoló okmányokkal fölszerelt folyamodásukat,
hozzánk 30 nap alatt terjesszék röl.
Kolozsvárit. 1897. szept. 28-án.
Dr. Kádár János, Dr. Vályi Gábor,
s.-titkár. elnök-helyettse.
1012— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az erdővidéki
egyházmegyébe kebelezett b a r d ó c i egyházközség papi
állomására, félfizetésre, ezennel pályázat nyittatik.
Féljavadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel
és kerttel; ezen kívül 80 kalangya ősz- és ugyanennyi ta­
vaszkepe, 200 frt. értékben; kanonika évi haszonélvezete
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
40. szám.
körnek és ezek híveinek kizárólagos szócsövét, de minden elvi
jelentőségű kérdésnek nyitva áll, bátor vagyok, ide csatolva, be­
küldeni egy szerényebb cikkecskét, mely az e v a n g e l i z á c i ó ,
illetve, belmisszió szédelgéseit azon oldalnál fogja föl és világítja
meg, mely, gondolatom szerint, a kérdésnek Akhilles-sarkát képezi,
s mely oldalon, tudomásom szerint, soha sem volt még megvilá­
gítva. Én az e v a n g e l i z á c i ó h ó b o r t j a i v a l soha sem fog­
lalkoztam, gyűlölöm, de nem tartalmáért, hanem boszantó üressé­
géért, és iránytalan botorkálásaiért s mindenek felett azon sze­
mérmetlenségért, melynél fogva a kalauzolás és irányadás szerepére
aspirál szánandó vakságában is.
Szerény nevemet nem írtam a cikk alá. De nem azért, mintha
okom volna, nevemet rejteni; nem is azért, mintha nem volnék
kész, minden szóért felelősséget vállalni, hiszen, a felelősség érzete
nélkül nem tudok sem imi, sem szólni, sőt még hallgatni sem:
hanem egyszerűen azért akart e cikkecske n é v t e l e n maradni,
mert Szabó Aladárékat lefegyverezni, oly vállalat, mely sem tudo­
mányos, sem irodalmi dicsőségnek be nem válik, mivel ez a bel-
missziói szereplés nem emelkedett sem tudományos értékre, sem
irodalmi színvonalra, miként ezt cikkemben ki is mutattam. De ha
valaki válaszolni találna, illetve, cáfolgatni megkisérlené: kész va­
gyok, fölvenni a vitát a nélkül, hogy egyetlen szót is kénytelen
lennék m á s k i n t értelmezni, vagy elmagyarázni, miként a bel­
misszió bajnokai teszik.
A Debreceni Protestáns Lapban Erőss Lajos és Ferenci
elég éles protestáns öntudattal törnek lánzsát e kérdésben, de
nem koncolják úgy föl a kérdést, hogy abból mindenki kivehetné
a maga tanuságos porcióját, pedig erre, véleményem szerint, szük­
ség van, mert a vegyész is csak vég}*elemzés utján állapíthatja
meg, hogy a megvizsgált borral hány fokú magas csalást követtek
el. így gondoltam helyesnek, eljárni a jelen kérdésben is.
Ha a nagytiszteletü ur bármi oknál fogva nem adhatná ki
ide zárt cikkemet a Protestáns Közlönyben az esetre, tisztelettel
kérném, méltóztassék azt visszaküldeni hozzám, hogy másképpen
használhassam föl.
Én a Protestáns Közlönyben 1890. óta semmit adtam
közre, más lapokban is csak névtelen cikkeket nagy ritkán, mivel
a nyomdafesték után kevéssé sarkal hiúságom, s örvendek, ha
egykedvűen nézhetem a dolgok folyását, de az evangelizáció vi­
selkedése most mégis kísérteibe hozta hallgatásomat s kivált a po­
litikai jelenségek azon óhajtást keltették bennem: vajha az egyházi
élet láthatára is úgy megtisztulna az egésségtelen párázatoktúl,
mint most a politikai láthatár kitisztulni Ígérkezik.
valóban szeretném, ha én lehetnék ama bibliai medvék egyike,
kik oly csúfosan szétszaggatták az Elizeus próféta kopaszságát csú­
foló vásott gyerkőcöket. Az evangelizáció vásott fiai se méltóbbak
jobb sorsra.
Tiszteletteljes kérésem megújítása mellett, igaz hódolattal
maradok, stb.
57 frt. 50 kr.; oszpora, mintegy 30 frt.; 30 szekér fa, 30
frt.; központi segélye 100 frt. és stola. összes érték : 432
frt. 50 kr.
Pályázati határnap: 1897. évi okt. 30.
Folyamodványok Kövér András esperes aához. kül­
dendők, Közép-Ajtára (u. p. Nagy-Ajta.)
Kolozsvártt, 1897. okt. 4. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
911— 1897. É R T E S ÍT É S .
A 2Protintán s Közlöny «-ben 8 3 9 — 1897. szám alatt
közzé tett egyháfemegyei közgyűlés megtartási ideje folyó
hó 1 4-ről, elháríthatatlan akadály miatt, folyó hó 21 -én dél­
előtt 9 órara tetetik át.
Mező-Bod6n, 1897. okt. 4-én.
' Nemes Árpád,
küküllői esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiimiiiiiiiiMiiiniiim )mMHHitiiiiiiiiiiiiiiiiii)iinnimimiiiiiiiiiiiiiii!iini!iiiiiiiiinuiiiiiiiiiiiiiiiiiiii miiDimmiiiiiiiniiiiiiiniiiiiiiiirfniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiitiiiiiiiiiiiiiitiiiniiiiiiiiitiiiiiiiiiitiiiiiiiitiiiiiiimiiiiiiiiu.iiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiit ¡;;üiiiiiiiii iiiiiiiii:iiiiiiiiii!i'mMiiMi!iii!riimiiiiimiiiiiiiiriiiiiiiiiim]iiiiiuiimiiiiiiituiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii

XXVn. Évfolyam. Kolozsváriit, 1897. Október 14. 41. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

-'E lő fiz e té si á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9, sz.

ref. egyháznak ma is létező jogi rendje, úgy

A lelkészek tudományáról, és az egyház
még ma is törvény őrködik e fontos létérde­
tanitói hatalmáról. künk fölött.
(Pál apostoltól — Szálló Aladárig.) S bár maga az évangélizació idáig se meg-
Öt közlemény. határozva, se törvényes útlevéllel prédikátori út­
II. jára elbocsátva nincs, nem szabad felednie, hogy
Minő szerencsével őrizte meg Róma a maga mig neki parlagi prófétaságában minden ösvény
féltett egységét: elég dicséretesen mutatja egy­ szabad, minden hang illendő, és rövidlátó szel­
felől magas életkora és az idők rendén nagyra lemének boldog állapotában és tomboló mámo­
nőtt hatalma; másfelől, szervezetének legalább rában minden ő cselekménye beszámíthatatlan:
elvben ma is figyelemre méltó épsége. Jogos addig az igehirdetésnek általa megleckézett kö­
volt-e a ragaszkodás, és a kétségbeesett küzde- zegei sokféleképpen kötve vannak. Kötik őket
ama rendszer épségének a megvédelmezésében: szaktudományuk elvei, egyházunk tisztes trádiciói,
az a ráció széke előtt nem jöhet kérdésbe. A és céljai, irott törvények, komoly felelősségük
fő és egyetlen kérdés az: életkérdés volt-e az érzete és t u d a t a , becsületesség, és a jó ízlés
egyházra amaz e g y s é g megvédelmezése ? Ha kívánalmai, mindenek felett, az evangélium iránt
az volt: úgy azt megvédelmezni, nem csak joga való tisztelet és mind az, mit a j ó z a n s á g és
volt, de kötelessége is. Ha tudjuk, hogy az ál­ b e c s ü l e t e s s é g nagy elvei magukba zárnak.
lam, vagy az egyházi szervezet épségének megbon­ Szóval, müveit elméjű és lelkű ember sokféle
tása egyértelmű a bukással, úgy senki nem fogja irott és szívbe vésett törvény irányában ismer
kétségbe vonni, hogy az államnak, vagy egyház­ felelősséget, melyekkel szemben a léha, szédelgő,
nak ellentállása s a fejetlenségnek, zavarnak szemfényvesztő, futkározó hamis atyafiak minden
meggátolása jogos is, kötelességszerü is. Ki lenne fajtája oldva van.
elég együgyű, azt kérdezni: szabad-e életünket Hogy az e g y h á z t u d o m á n y a egyszer­
védelmezni ? smind az i g e h i r d e t ő k t u d o m á n y a legyen,
És a tudomány tisztaságának, épségének s az e g y h á z v a l l á s a a l e l k é s z e k vallá­
megőrzése a protestáns egyházban is jelentős sa, úgy hogy az igehirdetők nyelvén a közegy­
dol og volt eleitől fogva, mit a prot. egyház sem háznak Jézustól való tudománya zendüljön meg
hagyott figyelmen kívül. Sokkal ismeretesebb h a m i s í t a t l a n u l : arról a magyar ref. egyház
tény ez a protestáns egyház történetéből, sem kánonai korán gondoskodtak. Ennek bizonyságául
hogy adatokkal kellene támogatni. Fontos gondja álljon itt első sorban a tisztes Geleji Katona
volt ez a mi magyar ref. egyházunknak is kez­ Istvánból egy pár ide vágó kánon, (A lelkészek
dettől fogva mostanig, illetve, a Szabó Aladá- tudományáról, vagy vallásáról.) »Mint­
roskodás kiütéséig. (Mert, csak úgy ütött ki az hogy a hallgatók üdvének gondja isten szerint
egyház testén, mint a fekély.) Ebből is látható, az egyházi szolgákra bízatott, mielőtt azok vagy
mekkora közbevetés vagyon az evangélium és kibocsáttatnának, vagy már kibocsátva, valamely
az evanofelizáció között. egyházba befogadtatnának, főképp ha jövevé­
És az evangéliumi hit épségének érdeke nyek, vagy ismeretlenek, a legszigorúbban meg-
nem pusztán elvont principium vala, de írott tör­ vizsgálandók, ha az igaz hitvallás követői-e, ne­
vényekbe foglalt parancs is. És ha van a magyar hogy valami módon hallgatóikat az igazság
 330 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 41 szám.

álszine alatt valamely hamis tudománynyal az írók oly s z o r a k o z o t t a k valának, miszerint

megvesztegessék. Meg kell azért a lelkeket pró­ nem vevék észre, hogy protestáns ke­
bálni, mert sok hamis próféták mentek szét a n y e r e t esznek és pápistául Írnak. Jó lesz azért,
világba és sok ragadozó farkasok lappangónak úgy sietni, hogy k o r u n k egyháztörténetét még
a juhok bőrében,« stb. (VII. Kánon). Továbbá: mi m a g u n k megírhassuk, mert utódaink, Írá­
»Senkinek sem szabad, legyen az egyházi, vagy sainkból ítélve, nem fognak bennünket protes­
iskolai személy, az isten igéjén alapuló hitvallás­ tánsoknak nézni; az ú j j á s z ü l e t é s elméletének
nak sarkcikkelyei, vagy az egyházi fegyelemnek Szabó Aladárjait ugyanis a jövő század kritikusa
lényeges kánonai ellen, hivatalától a közgyűlésig joggal, sőt kérlelhetetlen következetességgel fogja
leendő felfüggesztés büntetése alatt, nyilván, k a t h o l i k u s o k n a k és a bűnbocsátó levelek
avagy magánosán tanítani. Sőt, a hitnek és fe­ utóharcosainak minősíteni, kik a hit által kegye­
gyelemnek n em s a r k a l a t o s cikkei ellen sem lemből való megigazulásnak páli elméletét lemo-
szabad senkinek magánvéleményét, má s solyogva, o l c s ó ú j j á s z ü l e t é s s e l s még o 1-
a t y a f i a k m e g v e t é s é v e l , az e g y h á z m e g ­ c s ó b b népies iratokkal akarták a magyar prot.
z a v a r á s á v a l , vagy a hitben gyengék botrá­ egyház tagjait idveziteni és pedig erőnek-erejével.)
nyával, n y i l v á n o s a n t a n í t a n i ; 1) hanem, ha »és a keresztyén vállas alaptételéiben, akár a
lelkét valamely nehézség nyomja, azt előbb es­ rendtartásokban s külső szertartásokban,1) és a
perese és szuperintendense előtt, azután az egész szákrámentomok kiszolgáltatásában, a maga vagy
zsinat előtt e m b e r s é g g e l , 2)3 k e r e s z t y é n i nehány hozzája csatlakozónak tekintélyénél fogva,
szerénységgel s illő alázattal előadhatja, a közbotrányra valamely változtatást, vagy újí­
hogy az egész dolog a szentirásból megvizsgál­ tást'tenni. Hanem, ha csakugyan van valami vál­
tassák és elintéztessék. A z ilyen azért ne csak toztatandó, vagy kijavítandó a szertartásokban,
meg ne vettessék, vagy el ne némittassék, ha­ azt az egyházmegyei, vagy nemzeti zsinaton az
nem inkább békén kihallgattassék, szavai pon­ egész egyháznak, mint szintén a fejedelemnek és
tosan megmérlegeltessenek, és ha azok helyesek­ a helvét hitvallást követő evang. rendeknek
nek tapasztaltainak, elfogadtassanak; ha pedig egyetemes akaratával kell létesíteni. A ki más-
helyteleneknek, s csupán a szentirással ellentétes kírix cselekedni mer, az a maga esperese s a
különcködésbűi eredőknek, botrányosoknak s több megyebeli testvértársak hozzájárulandó íté­
nyilvános viszálkodásra célzóknak Ítéltetnek, el­ lete által a szolgálattól azon püspökség közzsi­
vettessenek ; és azoknak a köznép közötti ter­ natáig, a melyben lakása van, e l t i l t a t i k , és
jesztése, a közvetlen következő kánonban meg­ akkor aztán, ha nézete mellett konokul meg­
szabott büntetés terhe alatt, komolyan tiltassék maradt és attól semmi esetre el nem áll, örökre
meg«. (XI. Kánon.) letétetik és méltó büntetése elvétele végett, az
»Senki se merészeljen azért, akár a hitága­ igazhitű tötvények Ítélete alá állittatik,« stb.
zatokban«, (miként Szabó A. és társai tették az (XII. Kánon).
olcsó ú j j á s z ü l e t é s s e l becsempészett uj ta- Hasonlóan az egyház tanai egységének meg­
lálmányu, Pál apostolt, Kálvin Jánost, a heidel- óvását célozza e XCIV.-ik kánon, midőn a taní­
bergi kátét s minden symbolikus igazságainkat tókra nézve igy rendelkezik: »a vallásra tartozó va­
ignoraló, a prot. egyház theologiájáról merőben lami uj v é l e m é n y t , v a g y uj s z e r t á r t á s o k a t
megfeledkező megigazulási elmélettel. A jövő iskoláikban ne tanítsanak, vagy valamely viszály­
évszázad krónikása csodálkozással fogja meg­ nak és szakadásnak magvát sem azokon belül, sem
örökíteni, hogy a magyar prot. egyház-irodalom kívül a nép között el ne hitegessék «..A XGVIIÍ.-ik
történetében van egy nevezetes évtized, melyben kánon a hitegység érdekét még az énekek meg­
választásában is figyelembe tartja s a kántorokat
1) A mint tudvalevőleg az evangélizáció bajnokai cselekedtek utasítja, hogy: »a hit szabályaival e g y e z ő éné­
és cselekesznek. tartózkodás nélkül terjesztvén és tanítván z a v a ­
nek eket énekeljenek«. Sőt, voltaképpen az egész
r o s n é z e t e i k e t urbi et orbi, nem annyira k e g y e l e m utj án,
mint e r ő s z a k o s a n akarván bennünket i d v e z i t e n i és pedig törvénykönyv ennek a célnak szolgálatában áll,
i g e n j u t á n y o s áron.
mint az egyfelől keletkezésének okaiból, előz-
3) Tehát, nem a csúlolók székiben pöffeszkedve, mint a pap-
csúfolás mesterségének szerencsés föltaláló!, az evangélizáció szó­ *) A mint pedig tették Szabó Aladárék a Hold-utcában, hol
vivői, hanem egy kis t á rg y i 1 a g o s s á g g a 1, k o m o l y s á g ­ egyházunk eddigi liturgiáját megkorrigálva(!) uj n y i k o r g á s u
g a l s némi tisztességes a l a p o s s á g g a l és olyszerü mélyéggel, koldus-verseket hoztak be, s azokat m e g t e t t é k egyházi énekek­
minő a theologia mestereitől és doktoraitól i s elvárható lenne. nek, s mint ilyeneket zengedezik azokat.
 4i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 331-

mélyeiből, ügy szólván, létrejöttének történetéből', az anyaszentegyház kegyét magoknak kiérdem-

másfelől a kánon szó igaz fogalmából követke- lendík. A mit, ha teljesítenek, attól nagy öröm­
zik. Mert hát, mi egyéb a kánon, mint zsinór­ mel vétessenek ismét kegyelembe s állíttassanak
mérték, és pedig hivatalos és közhitelességü sinor- vissza előbbi helyzetükbe. D e ha e közben ezen
iriérték oly időbén, midőn a bölcselők vészedéi- , ő vakmerő szándékúktól nem csak el nem álla­
mesén elszaporodtak és az igazságnak forgalomba nak, hanem tovább is annak terjesztésén titkon,
hozott mérő készülékei' mind hamisaknak bi- : vagy nyíltan, szóval, vagy tettel előbb haladnak:
zonyultak, s az igazság valódiságában megrendült, ‘ három hiteles tanúval elmarasztaltatva, egyházi
vagy éppen lábyrinthba jutott közhitnek kezébe , szolgálatuk méltóságából örökre, a visszavétel
kell adni az Ariadné-fonalat, vagyis a kánont. minden reménye nélkül, tétessenek le és adas­
Ezt mutatják a fennidézett kánón-tár születését sanak át a polgári hatóság hatalmába.1) Mely
megelőző szatmári zsinat végzései is. így a III. ezen ítéletivel a zsinat nem más ref. egyházak
viii.xix. xxi. xxii. xxiii:xxv. xxvi. xxvn. tanát, fegyelmét és szertartását kárhoztatni, ha­
és XXIX. végzések, melyek a tiszta tudomány nem azok s z e m é l y e s o k t a l a n s á g á t és bű­
épségének, a magyar egyházaktól közönségesen nét akarta atyailag megfenyíteni«.
bevett fegyelemnek megóvására, s az i d e g e n Ily szellemű és célzatú rendszabályokat idéz­
t u d o m á n y kiszorítására vannak irányozva. Hogy hetnénk a K o m j á t i - k á n o n o k b ú l is azzal a
pedig ezen szükség önkint következett, úgy az különbséggel azonban, hogy ezek sokkal kemé­
akkori, s a m a i h o z nagyon is hasonló körül­ nyebb szigorral őrzik az egyházi tan és fegye­
ményekből, mint az egyháznak önmaga iránti lem épségét, mit megmagyaráz egyfelől ama
kötelessége tudatából: azt a sok jellemző végzés század szelleme, másfelől az ős keresztyén egy­
között legfényesebben jellemzi a XVII.-ik végzés, ház példájához való ragaszkodás, mely eme vég­
a mely a mi tanúságunkra ekképpen hangzik: zéseket elannyira a múltak szellemi befolyása
»Midőn nehány tiszántúli ifjabb atyafiak önbit- alá rendeli, hogy a legtöbb kánon egyenesen az
ségükben nyavalyogva, és időn kívüli buzgal­ ős keresztyén egyház tekintélyére, nevezetesen a
muktól ragadtatva, saját magán kényükből más, kárthágói, konstantinápolyi, sardikai, nicaeai zsi­
náluknál mind korosabb, mind érettebb itélő- natoknak szám szerint és pontosan idézett vég­
. tehetségű egyházi elöljárók megkérdezése nélkül, zéseire, továbbá Kálvin Institúciójára támaszkodik.
megvetve, vagy legalább mellőzve azon kegyes Antiquarius-
fenhatóság tekintélyét is, a melyik hatalmának
mostan Isten kegyelméből Magyarországnak azon A papi fizetések rendezéséhez.
része is hódol, némely külszertartásokban, a (Folytatás.)

megelőző évben több egyházaikban újítást tenni A rendezésnek ki kell terjedni arra, hogy ez az
merészkedtek, és ennél fogva igen sok helytelen, igazságtalan fizetési rendszer kiküszöbölt ess ék a jobb
csélcsap és rágalmazó beszédet szólották, azok­ érzés nevében s az egyház céljai érdekében. H ogy ne
legyen a pap kénytelen, emberi érzését megtagadni fize­
kal nem kis zavarokat indítottak, az együgyüeket
tésért és ne legyenek egyházunk tagjai arra kénysze­
megbotránkoztatni, és azon ellenfeleinknek és rítve, hogy a papnak, egyháznak ellenségei legyenek
roszakaróínknak, a kik egy és más szertartás azért, mert jogtalan, elhordozhatatlan terheket kell azokért
megváltoztatását alaptalanul, rágalmazó módon viselni.
a hit valamely sarkalatos dogmájától való el­ Bármilyen szomorú, de igaz, hogy a kor, a mely­
szakadásnak és elpártolásnak magyarázzák, al­ ben az egyházért, vallásért áldozni, terheket hordozni,
kalmat "szolgáltattak az i g a z v a l l á s káromlá- első kötelesség volt, lejárt. Ma egyházunkban a kepe­
fizetés, kényszeradozás, még azok részéről is, tiszte­
sára és iszonyú legyalázására: a nemzeti szent
let a kivételeknek, a kik azt könynyü szerrel elbírják.
zsinat ez oly botrányos és hamis rágalmakat A »jó szivvel, mert muszáj volt« mondás hü kifejezője
okozó merényletre, a mely miatt főképp össze e tekintetben a helyzetnek. A kiknek ez a »muszáj«
is gyűlt, leggyorsabb hatású orvosságot igye­ áldozatokba kerül s ehhez még az a tudat is járul és
kezvén alkalmazni, és ezt a titokban harapódzó méltán, hogy egyforma terhet kell hordozniok a tehe­
bajt csirájában akarván elfojtani, azon zavar­ tősebbekkel, hogy milyen indulattal viszik meg ezt az
áldozatot, azt csak az tudja, a kinek ebből kell meg­
gerjesztőknek nehány főnökeit, állomásukról egy
élnie. És tudja az egyház. A z unitarizmus, ha Ameri-
időre elmozdította; mígnem jobb eszökre
t é r v e , megtérésüknek nyilvános jelét adják, s *) Tolnai János és- párthívei.
 332. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
rikából sok pénzt szerezhet, ezen a címen lesz a jövő
vallása.
Exponáltabb helyeken, a hol közelebb van a farkas,
várván, a kit elnyeljen, a teher-könnyebbülés vágya
viszi egyházunk híveit a mindig nyitva levő és ezzel
kecsegtető más akolba. És az ideje elmúlt annak, hogy
azzal vigasztalhassuk magunkat: »hadd, hulljon a fér­
gese,« mert az ez okon való férgesedés félelmes. T ö­
rölni kell a férgesedés okát s mindjárt mind egéssége-
sek leszünk s ekkor fog igazán kitűnni vallásunk eszmei
hatalma, a melyen »a pokol kapui sem vehetnek dia-
dalmat.«
A korszellemnek ellenszegülni, nem lehet. Ma a
korszellem a nagy egyházi adófizetés elvének nem ked­
vez. A megszaporodott életterhek, az ezerféle követelé­
sek, a melyekkel az állam, a társadalom az egyén elé
áll, s az ezek miatt nőttön-növő pauperizmus a hivő
ember kezét is, buzgóságát is meglankasztja, a midőn
az egyházért való adózásról van szó. A z pedig, hogy
a 12 kalangya búzából is 3 kalangya követ éltetik és
az 1200 kalangyából is, sőt a semmiből is 3, vagy
annak megfelelő egyéb érték, leküzdhetetlenül tetézi a
bajt, a nehézséget.
Ezt meg nem látni, e felett szemet hunyni, nem
lehet, megszüntetesére törekedni pedig, kötelesség.
Milyennek kell lenni hát a papi fizetések rendezésé­
nek ? Olyannak, a mely által minden e tekintetben fennálló,
az egyházat céljaiban akadályozó baj elenyésztetve, meg­
szüntetve legyen. El kell tüntetni azt az állapotot, a
mely a papi pályát a legutolsó életpályává teszi. Le­
gyen minden papnak tisztességes fizetése, hogy a megél­
hetés gondjaitól menten szentelhesse egész életét, min­
den erejét magasztos hivatásának. Kapja ezt a fizetést
úgy, hogy ez ne sértse önérzetét, ne bántsa jobb érzé­
sét, ne érintse függetlenségét és szabadságát és ne hozza
hallgatóival örökös ellenségeskedésbe. De összeköttetésbe
legyen hozva ez a mivelet a hívek terheinek könnyí­
tésével is.
A mely rendezés így nem öleli fel a kérdést, nem
rendezés.
A z e tárgyban nyilvánosságra hozott vélemények
között egészen céltalan, bátran kimondhatjuk, halva szü­
letett az, mely abban kulminál, mint pl. a kézdi egy­
házmegye véleménye, hogy: változtassék a terménykepe
pénzre.
Ilyen módon nem csak nem javulna az állapot, sőt
határozottan rosszabbodnék- Fizetésünk maradna a régi,
a »kepe« pénzül bár, de »kepe« maradna, a hívek terhe
szaporodnék, súlyosbodnék. A z a gondolat igen szépnek
tetszhatik, ha pl. a dálnoki pap, a kinek, tegyük fel,
200 egész kepét fizető hive van, minden kepefizetőtül
tíz frtot, összesen 2000 frt. tiszta készpénzt a zsebébe
tehetne. De a ki ennek a gondolatnak megvalósítását
is hiszi, az igen naiv, s még a maga érdekében sem
akar jót. Mert ki fizeti meg azt a pénzt ? Hiszen az, a
kántornak fél annyit számítva, egy kepéző emberre, ki­
nek esetleg 15— 20 kalangya búzája szokott teremni,
tehát az egész kepézők közé számittatik, 15 frt egyházi
teherrel járna. Ez pedig oly horribilis összeg, a mit 100
közül 50 egyháztagon ekzekucióval sem lehetne felhaj­
41. szám.
tani ; oly összeg, a mi miatt a tiszta kálvinista Dálnok-
ban, a hol ezelőtt 20— 25 évvel pápista embernek híre
sem volt, nehány évvel ezelőtt ingyen felállított harang­
lábat toronvnyá építené, arany-kereszttel.
Nem, uraim! íg y nem lehet rendezni a papifizeté­
seket, ha nem akarunk nyáj nélküli pásztorok lenni. A
terményt még valahogy megfizetik, de pénzt s pláné
akkora összeget adni nem fognak. A régi vármegyék­
ben is, a hol más kepézési rendszer áll fenn, mint a
székely földön, a hol a birtoktalan, egészen napszámos
emberek a gazdákkal, birtokosokkal teljesen egyforma
kepét fizetnek, a termény-kepét, ha csak annyija van
is, megfizeti, de ha pénzt kellene fizetni, a legnagyobb
résznél, felhajthatatlanság okán, odaveszne.
De a mint emlitém, eltekintve ettől, a fizetés-ren­
dezés ezen módja által, a pap és a hívei között, éppen
a fizetés miatt fenforgó áldatlan viszony, pap és egyh.
ellenes érzület nem orvosoltatnék. Bárki szedje és hajtsa
is fel azt az összeget, a maga egész súlyával meg­
marad az. És én sokkal inkább maradok a mostani ter^
mény-fizetési rendszer mellett, már csak azért is, mert
szegényebb hallgatóimat kímélhetem, velők igy-ugy ki­
egyezhetem, mig ha pénzzé változtatva, közadók mód­
jára hajtatik fel kíméletlenül, mely kíméletlenség éppen
j a legszegényebbekkel szemben nem szokott határt is-
I merni, sok köny, jaj és átok kisérné a nyomokat. íg y
rendezni fizetésünket, nem akarhatjuk. #
A z a másik javaslat sem sokkal életrevalóbb, a
melyik a pénzre változtatott kepét a teherviselési ké­
pesség elve szerint akarja a hívekre kivettetni. Igaz, ez
uj sebet gyógyítana, de ez a gyógyítás nagy megráz-
í kódtatással járna, mi miatt az orvosság rosszabb lenne
; a betegségnél. Régi gyepet törne fel, a melyből vesze­
delmek támadnának. Híveink egy részének terhe apadna,
a másiké azonban növekednék. E g y igazságos elv nyerne
, igy alkalmazást, de lehet-e remélni, hogy általános meg-
! nyugvást keltőleg? Egyházunk tagjainak bármelyik osz-
Í tálya van-e oly anyagi helyzetben, hogy bármely igaz-
j ság kedvéért és cél nevében a mostaninál nagyobb
: terhet viselni, képes legyen? Ha a képesség nem hiány­
zik.-van-e kedve; van-e áldozatkészsége? Ha minden
egyház, minden felekezet hasonlót mivelne s nem éppen
ellenkezőt, s ha nem volna a felekezetnélküliség kapuja
is megnyitva, az efféle kérdések feleslegesek lennének,
igy azonban a legkomolyabban számba veendők s az
adandó felelet azt parancsolja: hagyjunk békét a ren-
! dezés ezen módjának is.
1 Hogy rendezzük hát a papifizetéseket ?
j Nemes Árpád barátom e becses lapok múlt évi
j egyik számában és a »Lelkészi illetmények kiegészítése«
cimü cikk érdemes szerzője a folyó évi 5-ik számban,
| a megoldásnak a legüdvösebb módját pendítették me.g.
A minimális fizetés megállapítása, kipótlása, a kepe
| megváltás, államsegély igénybevételével, ez az az elv, a
I melyből engedni, nem lehet, a melylyel egyházunkat
| életképessé, magasztos feladatának megoldására alkal-
| mássá tehetjük, megerősíthetjük.
I Ha a kepe eltörlését a rendezés fel nem öleli, nem
eszközli, akkor egy házilag végrehajtandó rendezésre
nincsen is szükség. A fizetés-kiegészítést az állam meg-
 4i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
cselekszi, a mely műveletnél a mi feladatunk abban áll,
hogy rövidséget, kárt. hátrányt egy egyház se szenved­
jen. H ogy a kepe pénzre változtattassék, adó forint
után közadó módjára felhajtassék, a mint fönnebb ki­
fejtettem, ilyen rendezéssel többet ártanánk, mint hasz­
nálnánk.
Rendezni egyedül a kepefizetést kell, még pedig
úgy, hogy az eltöröltessék.
Ha az állam az 1848. évi XX.-ik t.-cikkben el­
vállalt kötelezettségének eleget tenne, ez az egész kér­
dést megoldaná. De ha ez, akár a mi indokolatlan fél­
tékenységünk, akár józan emberi észszel fel nem fogható
állambölcsészeti okok miatt meg nem valósulhat, annak
semmi sem állja útját, hogy az állam egyházunknak
úgy jöjjön segélyére, hogy ezt a nagy feladatát m eg­
oldani, képes legyen.
Miután az állam érez magában annyi erőt, és fel
tudott emelkedni kötelességének arra a tudatára, hogy
a kolduló papságot 800 frt fizetéshez juttassa: fogjuk
szaván. Fogadjuk el, kérjük ezt az összeget minden
visszafizetési kötelezettség nélkül, mint a 4S-diki XX.
t.-c. részben való beváltását. Kérjünk ezen felül az ál­
lamtól akkora kamat nélküli kölcsönt, a mennyi az
előbbi kiegészitési államsegélyhez adva, egyetemes egy­
házunk Összes papi fizetéseit fedezi. Ez utóbbi Összeget
50— 60 évi 2°/0-os törlesztésre. Minden egyházközség
hordozná az általa igénybe vett kepeváltó kölcsönnek
törlesztési hányadát a hívekre teherviselési képesség
szerint kivetendő rovataiból, vagy ha van akkora közjö­
vedelme, vagy kepeváltási tekéje, annak kamataiból.
Nézzük csak meg, mi jőne ki ebből? Tegyünk egy
futó számítást.
A mely egyházközségben 450 frt a papi kepe, ezt
kiegészítené 800 írtra az állam ingyen; kepeváltási célra
kapna az államtól évenkint 450 frtot, a minek 4 1/ 2°/ü-a
10,000 frt tőke felelne meg. Ezt a 10,000 frtot kellene
az illető egyházközségnek 2°/0-al 50 év alatt visszafizetni,
a mi évenkint 200 frt teherrel járna. Ez a teher 900
frtos kepénél 400, 1800 forintos kepénél 800 frtot tenne ki.
A mint a számok mutatják, ezen művelet által
elérve lenne az, hogy minden pap tisztességes pénzfize­
tést kagna, a kepe eltöröltetnék és a hívek egyházi
adója felényire szállana. Sőt, mivel napjainkban a leg ­ jegy irodai vezető, mint szakértő, behívatott az ülésbe
több igyekező egyházközségnek van akkora kepeváltási
tőkéje, hogy a ráeső törlesztési °/0-ot elbírná, az ilye­
nekben a teljes kepemegváltás rögtön életbe lépne, a
hívek egyházi terhe végképpen megszűnnék. A hol pe­
dig a kepe meg van váltva, az e célra szolgáló tőké­
nek 5 5 % az egyh. egyéb céljaira felszabadulna.
Ennél a rendezésnél még arra is lehetne gondolni,
hogy a minimum nem 800, hanem 1000 írtban állapittas-
sék meg, a mely esetben a 800 írton felül eső 200
írtnak megfelelő tőketörlesztési %-át szintén az egyház-
községek, illetve a hívek hordoznák. És még ekkor is
minden 450 frt helyett 288 frtot kellene fizetniök. Az
1000 frtos minimum, tekintettel a papi állás nagy fon­
tosságára és arra, hogy a sem több kvalifiikációval, sem
nevezetesebb missióival nem bíró tanárok, bírók mini­
mális fizetése ennél jóval nagyobb, egészen indokolt volna.
(Vége következik.)
333-
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. °kt. 10.
Elnökölt: dr. Vályi Gábor, elnök-helyettes aa.
Jegyzett: dr. Kádár János, w.-titkár. Jelen voltak: Gyar-
mathy Miklós, Szász Dénes, Kenessey Béla, Parádi Kál­
mán, Becsek Lajos és Herceg Lajos, ig.-tanácsosok.
Márkus János titkár, Deák József, pénztárnok, és Maksay
János, számvevő.
Elnök-helyettes aa. az ülést megnyitván, miután
az időközben elnökileg elintézett ügyek jegyzékére senki
sem tett észrevételt, azt jóváhagyó tudomásul vettnek
nyilvánítja s jelzi, hogy az ülés sürgős összehívását a
sorsjáték rendezése ügyében teendő lépések iránti hatá­
rozathozatal tette szükségessé.
Elnöki felhívásra, Maksay János, számvevő aa. is­
mertette az eddigelő tett intézkedéseket s bemutatta a
sorsjáték-rendező bizottság közelebbi ülésének jegyző­
könyvét, melyből láthatólag Zákó Sándor, irodavezető
711 frtos utiszámlája, a főt. püspök ur igazoló bizo­
nyítványa alapján, kiutalásra ajánltatott s az lg.-Tanács
által elnökileg, tényleg ki is utaltatott. Kapcsolatosan
bemutatta Zákó Sándor lemondó levelét, ki maga is
belátván működésének eredménytelenségét, állásáról le­
mondott, sőt a sorsjegyeknek külföldön leendő értéke­
sítése iránti ajánlatától is visszalépett. Ig.-Tanácsunk a
sorsjáték rendező bizottság intézkedéseit, valamint Zákó
utiszámlájának folyósítását tudomásul vette; Zákó Sán­
dor irodavezető lemondását örömmel fogadta el. s elő­
adó aa. ama jelentését, hogy a lemondás megtörténte
! után tényleg aláíratott és jogerőssé vált, az előző ülés
| határozata értelmében, Deutsch Lipóttal kötött szerző­
dést szintén megnyugvással vette tudomásul, minthogy
nevezett uj sorsjegyirodai vezetőt, már eddigi tényke­
dései alapján is, olyannak ismerte, ki szakértelemmel
bír elvállalt kötelességei körében.
Ezután előadó számvevő aa, ama két ajánlatot
ismertette, mely a budapesti bank-egyesület, mint rész­
vény-társaság és Kormos Gyula és társa bankcég által
adatott be a sorsjegyeknek Budapesten leendő értéke­
sítése, illetve bizományi kezelése tárgyában. Mindkét
ajánlat beható megvitatása után, Deutsch Lipót, sors­
felvilágosítás nyújtás végett az iránt, hogy e bizományi
raktár felállítása miért szükséges, és hogy ő melyik
ajánlatot tartja előnyösebbnek s igy elfogadandónak ?
Deutsch Lipót a kért felvilágosításokra megadván
válaszát, az ajánlatok közül a Kormosét tartja előnyö­
sebbnek, részint azért, mert közvetítési percentjei sokkal
alacsonyabbak és semmi költségmegtéritést nem követel,
főkint pedig azért. mert. véleménye szerint, egy magán
banknak inkább áll érdekében az üzlet föllenditése, mint
egy részvény-társaság tisztviselőinek, és e magán bank
annál is inkább foglalkozhatik a Szeretetház sorsjegyei­
nek értékesítésével, mert nincs lekötve, mint az ajánl­
kozó bank* egyesület az osztály sorsjáték sorsjegyeinek
árusítására. Ajánlotta tehát a Kormos-féle ajánlat elfo­
gadását, oly módosítással, hogy a 15 százalék közvetí­
tési dij 10 százalékra redukáltassék. Végül, előadó szám­
vevő aa. jelezte, hogy főt. püspök aa. Budapesten meg­
 334- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 41. szám.

tekintette ez ajánlatokat s maga részéről a jő hírnévnek A mint a s.-martonos-fotosi papi állomás üresedésbe
örvendő bank-egyesület ajánlatát ajánlta elfogadásra. jött, az egyházközség azonnal intézkedett az állomás pályá­
Hosszas, behatő és a jelenlevő összes tagok részvételé zat utján leendő betöltésére nézve. Azonban, a felsőbb egy­
mellett lefolyt megvitatás után, Ig.-Tanácsunk .a Kor­ házi hatóság az állomásra nem hirdetett pályázatot és álta­
mos Gyula és társa ajánlatát fogadta el, oly kikötéssel, lában nem engedte, ezt a papi állomást betölteni azon okbúi,,
hogy köteles nevezett bankár az eladóknak mindama mivel a fizetés összes értéke, egyházhatósági becslés szerint,
kedvezményeket megadni, melyek azoknak részünkről, csak 290 frtot tett. Ily módon a papifizetés elégtelensége
prospektusunkban kilátásban vannak helyezve, és saját miatt elrendeltetett, hogy a s.-martonos-fotosi egyházközség,
közvetítési dijáért csak ló százalékot nyer. Ez ajánlat a gidofalvi egyházhoz csatoltassék.
elfogadása iránt táviratilag megkérdezendő, s ha elfo­ A felsőbb egyházi hatóság ezen rendelkezése mélyen
gadja, vele a szerződés, jóváhagyástól feltételezetten, lehangolta a s.-martonos-fotosi egyháztagokat, a kik semmi­
megkötendő, melynek megtörténte után a bank-egyesület képpen se tudtak bele nyugodni' abba a gondolatba, hogy
ajánlata el fog utasittatni. nekik ne legyen helybéli papjuk. Folyamodtak hát újabban,,
Lőw Sándor, ékszerész az iránti kérése, hogy az meg újabban a papi állás betöltése érdekében s midőn
állítólag fennálló súlytöbblet után őt illető s az átvevő többszörös folyamodásukra sem nyertek kedvező választ:,
bizottság által kifizetésre ajánlott összeg részére elis­ tömegesen akartak kilépni a ref. felekezet kötelékéből, a
mertessék, Ig.-Tanácsunk által nem teljesittetett, miről mikor egy vallását igazán szerető közibük lépett s ezt tűzte
kérelmes oly megjegyzéssel értesittetett, hogy jogában zászlójára: eddig és ne tovább, kért és könyörgött szilárd
áll, a szerződésszerű súlyú tárgyakkal pótolni a súlyo­ hitében. Ekkor aztán a püspök ur megszánta a lelkész után
sabb minőségben előállított nyereménytárgyakat esengő egyháztagokat s a rendkívüli államseg^tyből évi
Végül, Kádár János házgondnok aa. kérésére, a segélyül 180 frtot utalván ki a papi fizetés kiegészítésére,
Kővári-telepi háznál szükséges javítási munkálatok el- a papi állomás betölthetését lehetővé tette. íg y lön egy­
végeztetesére, 237 frt. összeg keretében, engedély adatik. hangúlag megválasztva Jakab József ifjú jeles szónok, a ki
Több tárgy nem lévén, az ülés bezáratott. Bartha Lajos, tordosi esperes mellett segédlelkészi minőség­
r- s- ben volt alkalmazva s az Ő nagy tehetségéből igen sokat
sajátított el.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . Az egyházközség ifjú lelkésze uj állomásának elfog­
A m artonosi papbékössöntő. lalása végett, szeptember 4-én érkezett meg a s.-szentgyörgyi
A jelenkor nehéz küzdelmei közt, hol az élet sivár vasúti állomásra, hová az egyháztagok tömegesen vonultak
mezején mindenki a világi javak után kapkod: mintegy ki ifjú jeles lelkészük ünnepélyes fogadására. A vasúti ál­
jó l esik, ha egy-egy olyan óázra találunk, hol az erkölcs­ lomásról Sepsi-Szt.-GyÖrgyre vitték a buzgó hívek szeretett
vallásos élet nemes irányú törekvésének tiszteletet érdemlő lelkészüket s ott egyik jóhirü vendéglőben bankettet ren­
fölséges jelenségeit is láthatjuk. deztek tiszteletére. A mai választásokkal együttjáró etetések,,
A martonos-fotosi papbeköszöntő és az egész papvá­ itatások és vesztegetések undok korszakában jól esik kons­
lasztás körül lezajlott hosszas küzdelem fényes bizonyítéka tatálni, dogy a szó alatti bankettet nem a lelkész, hanem
annak, hogy a nép szivéből nem halt ki még az erkölcs­ az egyháztagok rendezték és pedig saját költségükre. Á lta­
vallásos érzés és a nép olyan nélkülözhetetlennek tartja a lában, fölemlitést érdemel, hogy e fenforgó esetben nem
papot, hogy nélküle a társadalmi, az egyházi és községi életet a lelkész kereste az egyházat, hanem az egyház kereste a
még csak elképzelni sem tudja. Azonban, nagyon tévedne, lelkészt, és a lelkésznek sem a megválasztása, sem a be­
a ki ezen erőteljesen nyilvánuló vallásos életből azt követ­ köszöntése egy krajcár áldozatban sem került. Ez a kö­
keztetné, hogy a nép az ő hite, vallása és any ászén tégy háza rülmény is mekkora változást mutat föl a múlt és jelen
mellett minden vész, vihar közt szilárdul kitart. Sőt ellen­ között. Nem is olyan rég, ezelőtt csak egy évtizeddel is, a
kezőleg. Minél élénkebb érdeklődéssel viseltetik a nép val­ legkisebb papi állomást is tömegesen rohanták meg a pá­
lása és anyaszentegyháza iránt, annál érzékenyebb mind lyázók s élet-halálra küzdöttek, vagy legalább is pazarul
ama bántalmakkal szemben, a melyek egyházi életét érintik, etettek, itattak és vesztegettek annak elnyeréséért. Ma már
úgy hogy gyakran a legkisebb sérelem miatt is kész ősei­ azonban a papifizetések csekélysége és az elavult kepéiési
nek vallását egész tömegesen otthagyni, s idegen hitfelekezet rendszer a tanuló ifjúságot annyira visszarettentették, hogy
kötelékébe, vagy éppen a hitfelekezetnélküliség szabad terére a közepes állomásokra is csak ügygyel-bajjal lehet papot
menekülni, azt hivén, hogy ez által nemcsak alaposan meg­ keríteni.
orvosolta, hanem egyszersmind meg is boszulta a vett Az egyházközség e jeles uj lelkészét, ez egyházmegye
sérelmeket. kitűnő esperese, nagytiszteletü Vén Mihály ur iktatta be
A református egyháztagoknak ezen sajátságos termé­ uj állomására a tőle megszokott magas és magvas szónok­
szetét nem lehet eléggé figyelmükbe ajánlani anyaszentegy- latával és szivet lelket megható imájával, midőn az ifjú
házunk ama kiválóan nagyrabecsült elöljáróinak, kik a nép lelkész kitűnő beszédével, mind tartalmára, mind előadására
erkölcs-vallásos élete és hazafias érzülete fölött őrködni, nézve nagy reményekre jogosította a teljes számú egyház­
hivatva vannak, különösen a mostani időben, midőn a Ilit— tagokat. Általában, az egész beköszöntői ünnepély a legfé­
felekezetnélküliség kisértő ördöge éppen a súlyos anyagi nyesebben sikerült s a beiktató és beköszöntő beszédek
viszonyok közt élő református egyháztagok közt hódit és nagy lelki élvezetet nyújtottak a népes és intelligens közön­
hódit a legnagyobb mértékben és éppen innen szedi a ségnek, hol e vidék értelmisége is oly nagy számban volt
legtömegesebben a maga áldozatait. jelen, hogy a különben tágas templom befogadni, nem bírta.
 41. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Azzal a tudattal távoztunk el, hogy egyházközségünk, dacára
'kicsinységének, egy kitűnő szónokot nyert. Isten áldása
legyen a huzgó gyülekezeten és annak ifjú lelkészén s ki­
fé rje áldás, hir és szerencse koszoruzza fejét áldott' lelkű,
nagynevű püspökünknek egyházközségünk ily megörven­
deztet éseért.
Balásy Gyula,
állami tanító.
Különfélék.
F e lh ív á s előfizetésre.
Sok baj, küzdelem, és lelki megpróbáltatások k ö ­
zött, itt vagyunk, elérkeztünk e nehéz esztendőnek utolsó
negyedéhez. Ú gy lehet, hogy a »Prot. Közl.«-nek ebben
a formában a l e g u t o l s ó negyedéhez.
Huszonhetedik esztendeje ez, hogy’' e lapocska a
neki adatott erőkkel teljesíteni igyekezett hivatását. Le­
het, hogy kevesebb tehetséggel, de teljes jóakarattal. A
lap megalapítása és nehány év kivételével, szerkesztése
a mi kezünkben volt. Ha valamelyes érdeme, dicsősége
volt, és v a n : legyen azoké, a kik szellemi és anyagi
támogatásban .részesítették; a mi hibáztatás érheti, hadd
ömöljék az mind a mi villáinkra.
Egy büszkeségünk van, hogy eredeti program-
munkhoz, mely7 1870. aug. 31-én kelt, mind e mai napig
tántorithatatlanul hívek voltunk.
íg y szólott: »Irányunk határozottan s z a b a d e l v ű .
Soha egy pillanatig se feledjük eh hogy p r o t e s t á n ­
s o k vagyunk; s hogy7 a zászló, melyret fölemelünk, egyet­
len kötelező jelszót ismerhet el, és ez a jelszó: előre 1«
Másik kijelentésünk volt: »Lapunk szellemi része
t e l j e s e n f ü g g e t l e n , és toliunkat, törekvéseinket
-soha sem fogja vezetni egyéb, mint az igazság, a köz­
ügy előhaladása, és a protestáns szellem«.
.Ennek a hivatásnak teljesítésében érte már a »Prot.
Közlöny «-t egyezer az a veszély7, hogy az illetékes, hi­
vatalos körök elvonták tőle a 70-es évek közepén a
támogatást; de a »Prot. Közi.« mégis megélt mind a
mái napig. Ez a veszély fenyegette ez esztendőben is.
De leküzdöttük ez ideig. Élünk és élni fogunk. Mert a
»Prot. Közi.« zászló, melynek múltja, és igy élete van.
Életének fundamentorna az egynegyed század alatt bebizo­
nyított lelkiismeretes munkánk, őszinte igyekezetünk,
anyaszentegyházunk. és a tiszta kalvinizmus becsülete
érdekében önzetlenül elhullatott verejtékünk.
Szívesen kérjük a velünk együtt gondolkozókat,
hogy ez esztendőrííl hátralékos, vagy folyó tartozásaikat
ez év dec. r-ig beküldeni, szíveskedjenek. L e k e l l s z á ­
m o l n u n k ok vet etlen ül.
Jövendőre nézve, igyekezzenek megnyerni minél
többeket a gondnokok, és vagyonosabb birtokosaink
közül, hogy lépjenek lapunk pártolói sorába. Nagy az,
mi itt a kockán forog: az egyházkerület tisztessége, a
szabadon fejlődő protestantizmus diadalma, a babonás­
kodástól, a vallásos fanatizmustól, és az álszenteskedés­
től való megtisztulás.
Vessen számot magával mindenki. Cselekedjék
tiszta meggyőződése szerint. V ag y éljünk atyáink po­
zitív hitében, vagy szektákra bomolva, tépjük szét a
dicsőséges fejedelmi századok által megszentelt erdélyi
ev. ref. any7aszentegyházat, és ezzel bénítsuk meg az itt
élő magyarság haza-fentartó még meglevő erejét.
Kolozsvártt, okt. 4. 1897. S zá sz Gerő-
= Hogy hová vezetheti az embert a szemfor­
gatás, a vakbuzgóság, a vallásos fanatizmus, igen élénken
és. megdöbbentően illusztrálja az a majdnem hihetetlen
tünemény, hogy Oroszországban egyre terjednek annak a
szektának hivei, a kik élve temetik el magukat. Akadjon
335-
csak egy fél-öriilt rajongó, ki beálljon vezetőnek, s azonnal
akadnak egész bolondok, kik kővetik. Az Alföldón a názá-
rénusok. inkább tömlöcbé záratják magukat, sem hogy fegy­
vert fogjanak kezükbe, és itt nálunk akadnak olyan esze­
veszettek, kik a »fehér keresztet« a nyakukba akasztották
és nem szégyenekét, hordani a Kecákeméthy ur nagyobb
dicsőségéré és á »szüzességi egylet« felvirágoztatására.
= Egy egész sereg jó könyvet küldött be
szerkesztőségünkhez a Hornyánszky-nyomda, mrlyeket jó
lélekkel ajánlunk olvasóink szives figyelmébei Itt következ­
nek. Protestáns árvaházi képes naptár. Szerkeszti: Kenessey
Béla. Ára 30 kr. A házi kincstár első kötete »Csendes
Órák« cim alatt. Dr. Müller, S. K. után, fordította ‘S zász
Károly. A Koszorú népies kiadványainak tiz füzete 3 1 — 40-ig.
Ára egy füzetnek 4 krajcár. Bizony, többet ér. Égi Manna.
Olyan »Vadé mecum«-féle kötetecske, melynek minden két
lapja közt, melyek bibliai mondatokat tartalmaznak, egy
tiszta lapot nyújt jegyzetek megtételére. Mindezeket meg­
venni és terjeszteni, emberséges dolog.
= Nyilvános számadás és köszönet. A kékesi
ev. ref. egyház templom-szentelési ünnepélye alkalmával az
egyházközség javára rendezett táncvigalom bevétele belépti
dijjakból, sorsjegyekből tett összesen 189 frt. 78 kr. A
kiadás pedig volt 93 frt. 68 kr. Maradott jövedelemnek
96 frt 10 kr. Felülfizettek: Gróf Wass Béla 10 frt., gr.
Bethlen Ödön 10 frt., Lovag Bakó Károly 10 frt., dr.
Torma Miklós 10 frt., Lázár János $ frt.. Székely Gy. 1
frt., Konc Ernő 1 frt., Bartha J. 50 kr., Nagy Lajos 4 frt.,
Szőcs János 2 frt., Demsik Gy. 1 frt.. Fodor D. 50 kr.
Alólirott az egyházközség nevében úgy a felülfizetoknek,
mint a rendező bizottságnak, mint szintén a bizottság el­
nökének, Gajzágó Vilmosné, sz. Voith Irma őnagyságának,
mint a sorsjáték rendezőjének, mély tisztelettel köszönetét
nyilvánítja. Kékes, szept. 27. 1797. N a g y E d e , kékesi
ref. lelkész.
Evangelizáció. Belmisszió.
Tiszteletteljes fölk érés a cs. és kir. közös hadügyminiszterhez és
a magy. kir. honv. miniszterhez.
Meg vagyunk győződve, hogy Excellenciátok becses figyel­
mét nem kerülte ki a kolozsvári ref. theol. fakultás egyik tudós
tanárának szerkesztésében megjelenő világlapnak (?) a »Kis Tükör­
nek« következő F i gyel m e z t é t é s e
»Közéig az idő, a mikor a fiatal rekruták bevonulnak. Kér­
jük tehát olvasóinkat, járjanak utána, hogy minden rekruta kapjon
a pogácsán kivül egy uj t e s t a mé n t űm o t és egy é n e k e s ­
k ö n y v e t . Beszéljenek a szülők a fiaik szivére, hogy e könyvek­
ből olvasgassanak, s az ur Jézus utain járjanak. A melyik rekruta
pedig Budapestre jő, okvetetlenül jöjjön el az ifjúsági egyesület
valamelyik gyűlésére. Ez az egyesület minden csütörtökön estve
7 órakor tart összejövetelt a ref. theologia nagytermében (Káívin-
tér 7. sz. hátsó lépcső I. emelet.) Ez összejövetelen minden ifjú
embert szívesen látunk. Ha pedig a szülők megírják, hogy melyik
kaszárnyában van a katona fiuk, hát akkor fölkeressük az, ifjú
atyafiakat. S z a b ó Al a dá r , tanár. (Budapest, Városmajor-utca
48. szám.«)
Mi ugyan eddig úgy voltunk meggyőződve, hogy a keresz­
tyén civilizáció kötelessége abban áll, hogy az evangeliom, s álta­
lában a biblia értelmében kell megnemesitni a szivet, a tökéletes­
ség felé hajtani a lelket, hogy a haza védelmére elhivatottak is ebből
merítsenek bátorságot, lelkesedést, hősiességet isten és hazaszere­
tetre. Most e figyelmeztetésből azt látjuk, hogy nem a szellem a
fő, hanem a bet ű. A Krisztus tudományának nem a szivben kell
lenni, hanem a kabát zsebében. Nem a lélektől kell áthatva len­
nünk, hanem a betűt kell morzsolnunk, hogy az ur Jézus utain
járhassunk.
Átlátjuk, hogy mi eddig csalódtunk.,^zabó.Aladár urnák és
a Kecskeméthy ur világlapjának.(?). igazsága yán.
Tisztelettel kérjük azért Éxcellenciádékat,'hogy ezt a világokat
átalakító felséges ideát ne bízzák az érzékeny szivü, és úgy lehet,
a maga teljes egészében át nem is értő naiv szülőkre, hanem tör­
 336. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vényhozás utján gondoskodni méltóztassanak az évi költségvetésben
arról, hogy a kálvinista rekruták számára minden esztendőben
nyomasson az állam a Károli-féle nagyváradi bibliából és az énekes
lcönyvbűl annyi példányt, a hányán berukkolnak ; méltóztassanak gon­
doskodni, hogy az egész napi exercirozás, puccolás és egyéb szol­
gálatok után, legalább egy órát, és az estéket éjfélig fordítsa a
legénység arra, hogy bibliát olvas és zsoltárokat énekel, melyekre
Szabó Aladár és Kecskeméthy urak oktatják.
Meg vagyunk győződve, hogy Excellenciádék e tekintetben
azonnal megteszik az előintézkedéseket, és csak az fog némelyes
aggodalomra okot szolgáltatni, hogy a nagy-váradi editio n é g y
kilót nyom, és hogy ez a 26— 27. kilót, melyet a baka ma cipel,
nagyon magasra emeli.
KérjükExcellenciádékat, ne méltóztassanak aggodalmaskodni.
A rekruta olvasni fogja a bibliából, hogy »nem csak kenyérrel (il­
letőleg, profunttal) él az ember,« és hogy »az ur Jézus utain jár­
hasson, «háború idején a »Nachschubs-Verflegs-Vorrathot« és a
»dreitägige Reserv-Vorrathot,« egyszerűen kidobja a bomyuból,
és él az »isten igéjéből.«
És ezt jól fogja tenni. Mert a nagy-váradi folio-kiadásu
bibliát igen célszerűen használhatják tel a bakák p á n c é l n a k .
Ha e l ő r e mennek, a mellükre akasztják, ha retirálnak, a hátukra
akasztják, és higyjék el Excellenciátok Szabó Aladár és Kecske­
méthy urnák, hogy nincs olyan paraszt golyóbis a világon,
hogy a biblia papirosát átfúrni merészkednék, és igy híveink mind
életben maradnak elől is, hátul is.
HIVATALOS RÉSZ.
4100-1897. KÖRLEVÉL,
Valamennyi érd, ev. ref. iskolaszék nt. lelkész-elnökének,
A közoktatásügyi m. kir. minisztériumtól f. é. 2408S.
sz. a. kelt intézvény következtében tudatjuk címekkel, hogy
a »ponyva-irodalom« a népnek lelkére és kedélyére minél
fokozottabb mértékben nemesitő hatást gyakoroljon és le­
szoríthassa a ponyváról azt a sokféle irodalmi burjánt és
konkol}t, mely a nép szivét-lelkét megmclelyezi, erkölcseit
xnegrontja és felfogását megmérgezi: a »Franklin Társulat«
a közoktatási kormány támogatása mellett, a ponyvairodalmi
termékekhez külső alak tekintetében egészen hasonló, de
a tartalom nézőpontjából erkölcsnemesito, lélekemelő irány­
zatú, a nép eszejárásához és felfogásához mért »Mese­
mondó« és »Históriás« füzetkéket bocsát forgalomba.
A midőn ezen kiadványokra címek figyelmét ezen­
nel felhívni szerencsénk van, egyben fejkérjük, hogy a szó
alatt levő füzeteknek a tanítók által leendő propagálására
és a nép között minél szélesebb körben való terjesztésére
nézve, az ügy érdekében hathatós módon intézkedni mél-
tóztassék.
Elárusítóknak a kiadó cég a füzeteket fele áron
szállítja.
Kolozsvárit, 1897. okt. 8.
Parádi Kálmán, Dr. Vályí Gálon,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
4081— 1897. KÖRLEVÉL
Valamennyi érdekelt lelkész aához.
Ama fölmerült eset alkalmából, hogy egy belv. hitv.
ev. lelkész egy közhuszárnak el temetéséért 6 frt. 10 kr.
stólát követelt, szükségesnek találta a vallás- és közoktatás­
ügyi m. kir. miniszter ur őnagyméltósága megújítani hiva­
tali elődjének a legénységi állományban levő katonai sze­
mélyek közül nem katonai lelkészek által teljesített vallási
funkciók díjazása tárgyában az 1877. évi ápril hó 24-én,
30.475. sz- a^att keit iratát, közölvén annak'teljes másola­
tát hatóságunkkal, a továbbiak végett.
A vonatkozó leirat a következő:
A cs. kir. közös hadsereghez tartozó katonák közül
a polgári lelkészek által teljesített kisegítő lelkészi szolgá­
latokért ezek által igénybe vehető dijazás tárgyában a cs.
és kir. közös hadügyminiszter f. évi április hó 9-ről IX.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
41. szám.
Azután, katona-bandákra ezután nem lesz szükség. Mikor a
regiment megindul, Kecskeméthy ur lesz a Kappelmeister, megadja
a jelt és háromezer ember elkezd énekelni torka szakadtából:
>Már elmégyek az örömbe.« Szűkölködünk nagy mértékben. »Perelj,
uram perlőimmel« stb. Ha ettől meg nem futamodik a muszka,
hát mi kötelezzük magunkat, hogy beállunk I. évi theologusnak,
és hallgatjuk Kecskeméthy ur prelekcióját.
Az meg éppen zseniális gondolat, hogy a bakák csütörtö­
kön estve 7 órakor elmenjenek az »ifjúsági gyűlésre« a theologia
nagytermébe. Úgy van. Kaszárnya és theologia: ezek éppen egybe-
illő fogalmak. A mint köztudomású dolog, estve hét órakor a konyha­
hölgyek és szobaleányok is élvezik az utcát a bakák társaságá­
ban : együtt aztán felmennek a theologusok egyesületébe. Ez igen
nemesitőleg fog hatni mindkét oldalon. E tekintetben jövő szá­
munkban közölni fogjuk a »szüzességi egyelet alapszabályait.«
Excellenciátok kétségen kivül olvasták néhai való Vas Ge­
reben pompás leírását a Jellasich-féle »Jézus Mária« huszárokról:
kérjük Excellenciátokat, támogassák a Szabó Aladár és Kecske­
méthy ur korszakot alkotó ideáját és igen rövid idő alatt a »vi­
l á g i pap« nótájára, káplár lesz a pap, az őrmester az esperes,
a hadnagy a püspök, Szabó Aladár és Kecsméthy ur a pápa, és
Magyarország, mely a napokban lett a monarkhia súlypontja,
Manlicher-puskák helyett, melyet a názárenusok vallásos Őrjöngésből
már most sem vesznek a kezükbe, bibliával, énekes könyvvel és imád­
sággal fogja meghódítani nem a világot, hanem az agy-lágyulásban
szenvedőket.
1393. sz. a. kelt, és velem a budapesti cs. kir. hadi fő­
parancsnokság f. é. április hó 20-ról, 3599. sz. a. átiratá­
val közölt intézvényéből a következőkről értesültem.
A hatonai főkormánynak a szóban forgó célra éven-
kinti, csakis 2500 írtra menő átalány ál! rendelkezésére.
Ily csekély összeg irányában s az államkincstár jelen hely­
zetében a lelkészkedő polgári papság magas igényeket oly
kisegítő szolgálatokért nem formálhat, és akár magasabb áta-
lánj’okat, akár a némely vidékeken, vagy egyes helyeken a
szokásos rendes stóla illetményekhez hasonló magasságuakat
nem követelhet. A cs. kir. közös hadügyminisztérium kész,
jövőre is, mint eddig, a nem stóla-köteles legénység körül
teljesítendő kisegítő szolgálatokért, minden év végén be­
mutatandó és a katonai állomás-főnökök által hitelesítendő
kimutatások alapján, a tett szolgálatok minőségének és szá­
mának megfeleloleg, némi dijt biztosítani.
Ellenben, nincs azon helyzetben, hogy a lelkészek
egyes cselekmények diját előre meghatározhassa, mert a
tiszteletdij minden egyes esetben történendő kiszabásánál a
helyi és egyéb viszonyok, főleg pedig a rendelkezésre álló
dotáció mérve kell hogy irányadó legyen. Miután már ed­
dig is a magyarországi lelkészkedő polgári papságtól Ön­
zetlen működéséért az elismerést megtagadni nem lehet, a
közös hadügyminisztérium továbbra is reméli, hogy a lel­
készkedő hazafias papság kisegítő szolgálatát meg nem ta-
gadandja. A cs. és kir. közös hadügyminisztériumnak ezen
intézvénye alapján, van szerencsém fölkérni méltóságodat,
szíveskedjék egyházkerületéből minden év végével a ható
sága alatti lelkészek által a cs. kir. katonaságnak valamely
helyen állandó, vagy huzamosabb tartózkodása esetében tel­
jesített kisegítő lelkészi szolgálatokról szerkesztett és az
illető hatonai helyparancsnok által hitelesített kimutatásokat
hozzám fölterjeszteni, hogy azoknak érvényesítése végett, a
kellő intézkedést a cs. kir. közös hadügyminisztériumnál
megtehessem. Budapest, 1877. aPr- 24-én. T a n á r k y ,
s. k. államtitkári
Fölhívjuk jezek után az érdekelt lelkész aait, hogy
jövőre a fentie^' értelmében járjanak el.
Kolozsvártt, 1897. okt. 4-én.
Dr. Kádár János, Dr, Vályi Gábor,
s.-titkár. elnök-helyettse.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Október 21. 42. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

Előfizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- Szerkesztőségi iroda 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9. sz.

fakultásunkon villogtatják, úgy tüntetvén föl a dol­

A lelkészek tudományáról, és az egyház
got, mintha eme s z á n a n d ó v i r u l á s a mi egy­
tanitói hatalmáról. házunk fáján támadt volna. Pedig, istennek hála,
(Pál apöstoltúl — Szabó Aladárig.) a mi egyházunk élő fája soha nem ismerte eze­
Öt közlemény. ket, s egésséges, izmos törzsöké és koronája
III. ennél sem produkál ily meddő virágzást.
íme, eljutottunk hát, legalább vázlatosan, A fönnebb elősorolt régi törvényekből, me­
ama pontokig, a melyeken előtűnik, hogy a magyar lyek reánk történeti értékkel is, de jogforrás
kálvini egyház minő kapcsolatban áll Kálvinnal, tekintélyével is bírnak, sőt a jogfejlődés folya­
az ős-keresztyén egyháznak eredeti, még a mának ősi medrét mutatván, nagyon is tanusá-
Krisztustól eredő g y ö k e r e i v e l . Ezért voltam gosak, világosan előtűnik, hogy, Kerkápolyi sza­
kénytelen, időrendben visszafelé menni, nem csu­ vaival élve, a kálvinizmus »mint szerves lény,
pán azért, mert ép érzékű kálvinista embernek nem pedig, mint idomtalan tömeg cselekszik«.
nem nagy kedve lehet h a z a f e l é jőni mos­ Nemcsak mint szerves lény, de hozzá tehetjük,
tanában ; azért, hogy megvizsgálhassam, ha vájjon mint ö n t u d a t o s és c é l t u d a t o s lény. Vilá­
megvan-e még a szerves egybefüggés a mi ma­ gos az is, hogy bár a ref. egyház dogma for­
gyar ref. egyházunk és a Krisztus között ? A tör­ mában nem mondotta ki az egyház tanitói
téneti fejlődés földjében messze terjedő hatalmas h a t a l m á t , mint a római egyház, de annak el­
gyökerek világosan mutatják nekem a Krisztust, vével nem is szakított; sőt gyakorlatban k i p ó ­
és a belőle sarjadó egyház valódiságát. Erre t o l t a , a mit a tneoriában e l m u l a s z t o t t , és
voltam én kiváncsi, a messze törtető gyökérkép­ igy nem csupán hallgatólag ismerte el ama nagy
ződésre, nem arra a meddő virágzásra, elvet, de jogalkotásaiban és jogrendszerében
mely hét év óta bóditó illattal boszantja sze­ megtestesité a tanítói hatalom princípiumát s
gény magyar kálvinista közönségünk szagló j annak gyakorlatát az egyház kezébe le is tette
idegeit, a n é p i e s iratok fattyú virágai­ és pedig egész a mái napig. A római egyház a
ban, a képmutatás, piétizmus süketítő I tanitói hatalom sarktételén kezdette fölépitgetní
fülbántó,
szerszámokkal zúgatott koldus-rikoltozásai mel- ' a jogi egyházat és annak hatalmát. A reformáció
lett. Ebből látom, és láthatja az egész magyar ! t á m a d á s vala, vagy ha úgy tetszik, forradalom
ref. közönség, hogy, istennek hála, ama hétéves a j o g i e g y h á z ellen, annak igazságtalan ha­
meddő virágzás nem a magyar kálvinista egyház talma ellen; de csak is ez ellen és nem az egy­
élőfáján t e r m e t t , hanem csak azokbúl a kúszó ház benső fogalma ellen; s igy ama hatalomnak
természetű élősdi növényekből támadt, a mely benső, i s t e ni a l a p j á t nem támadta meg,
élősdiek gyakran b e f o n j á k az élőfák törzseit mert igy dualizmusba esett volna és a saját
és ágait és ekképpen b e f o n t á k , a szónak va­ életfejlődésének gyökereit avatatlan kézzel el­
lódi magyaros jelentésében befonták, a mi vágta volna, in statu nascenti. Ezt hát nem cse-
szeretett egyházunk élőfáját is. És éppen az a lekedte. Valamint a józan és öntudatos ellenzék
mi sérelmünk, hogy eme kúszó, élősdi növények nem küzd általában a kormány e s z m é j e és
azzal k o m p r o m i t t á l n a k m i n k e t urbi et f o g a l m a ellen, s nem tör in i d e a a kormány
orbi, hogy idétlen, meddő virágaikat a mi egy­ eszméjének végleges megbuktatására, hanem csak
házunk élőfájának éppen a koronáján,sőt a tetején, m e g j a v í t á s á r a , vagy módosítására, mert kü­
 333 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42 szám.

lönben nihilizmus volna: úgy ama szellemi moz­ logia még inkább tudott. Ha tisztán fogta fel
galom sem célozta az e g y h á z fogalmának Pál apostol a szakrendszert: (I. Kor. XII. 17— 30.
és lényegének végleges megbuktatását, hanem és XIV. 5 v.-íben) tisztán valósította azt meg a
csak a létező hibás rendnek a római egyházban prot. egyház. A mily tisztán értette Pál az
m e g j a v í t á s á t ; nem d ö n t e n i akart, hanem e g y e t e m e s p a p s á g elvét, oly tisztán vette
reformálni; a létező helytelenből helyest alkotni: azt gyakorlatba a prot. egyház. A z egyház-építés
ezért r e f o r m á c i ó lön méltó, dicsőséges nfeve. munkája nem lett soha kiszolgáltatva műkedve­
E nevet adta neki úgy történelmi s z e r e p l é s e , lőknek, rajongóknak, eszelősöknek, egység-bon­
mint ezen szerepének ö n t u d a t o s átérzésej tóknak, eszeveszett nihilistáknak és minden más
hűséges, következetes, céltudatos betöltése. néven nevezhető bolondoknak. Azért nagyon
A reformáció tehát csak azt támadta meg, természetes, hogy egészen más volt eddig a
a mit az egyház épített és pedig hibásan épí­ prot. egyház épitő munkássága, mint a mai nap
tett, de azt, a mi r e épített, magát az a l a p o t úgynevezett »épitő« iratok szerepe. Igen, mert
nem támadta meg. Mert fölismerte, hogy maga itt már a szereplés, a szerep-játszás maga
az alapkő ugyanaz, a mely egyszer vettetett, a lett a cél, minden más mellékes, sőt annál is
melyen kívül senki más fundamentumot nem csekélyebb. A z evangéliumi egyház történeti fej­
vethet Sőt a falak egy részét is szilárdaknak, lődése, jogfejlődése, tanrendszere és jogi rendje
helyeseknek találta bizonyos m a g a s s á g i g , az k e n e t e s m o d o r b a n k i p a r ó d i á z t a t i k , és
egyházi atyák tisztes koráig, az egyetemes zsi­ ez a művelet úgy neveztetik hét év óta, hogy
natok némely alkotásáig. Innen van, hogy, mint evangelizáció.
fönnebb érintém, egyházunk épületében még itt- Idéztem fönnebb a magyar ref. egyháznak
ott egy-egy ódon követ, egy-egy darab falat is­ ama régi tisztes reguláit, melyek egyházunk
merhetünk föl az ős keresztyén egyház épületé­ egységét őrizték, egységes fejlődését irányoz­
ből. S mivel az a l a p o t nem dultuk fel, nem ták, és a melyeknek hatása alatt áll ma is
robbantottuk fel: ott van az egységes egyház nemcsak minden igaz kálvinista ember, de ha­
erejének legsarkalatosabb alapköve, az egyház tásuk alatt állnak ma még összes intézményeink,
t a n í t ó i h a t a l m a , melyre a reformáció újból tudásunk, érzésünk, gondolkodásunk és mindaz,
építhetett, épített is igen szerencsésen egész az a miben kidomborodik kálvinista karakterünk.
újabb időkig. Tudjuk, mint ragadta ezt meg a »Mert a boldogságra k e v é s csak a j e l e n ,
A m ú l t o n épül az s az emlékezeten«
prot. egyház a világosság terjesztésének minden
így énekelte ezt a mi nagy kálvinista költőnk,
csatornáin, s mint használta föl serény munkával
és igy ismerte ezt el eddig a köztapasztalat
Luthertől, Kálvintól, Zwinglitől, Melanchtontúl
egészen Szabó Aladárig, kivel azonban uj kor­
elkezdve a sürü sorban jövő munkás és lelki-
szak kezdődik, legalább a satyra-irodalomban.
ismeretes utódok százain, ezrein keresztül egész
Antiquarius.
odáig, a hol mi állunk, a kik ezeket megérteni,
nem akarjuk.
A papi fizetések rendezéséhez.
D e ha szemeink elől elmosódott volna is (Vége.)
a tényezők alakja és iránya, a mi ugyan még ed­ És ha ez, akár a 800, akár az 1000 fitos minimum
dig nem történt, ott van a reánk maradt kész megadatnék a papoknak, akkor Török Bertalan képvi­
eredmény és nyereség: még ma is fennálló ref. selő ur joggal vádolhatná az ország szine előtt azokat
egyházunk mai egységében. A sik tenger partján a lelkészeket, »a kik ezen hivatást nem teljesitik azzal a
lelkiismeretességgel, azzal az igazi megszentelő érzéssel,
álló szemlélő ^lőtt, igaz, hogy minden síkságnak
azzal a felemelő tudattal, a melyek a hallgatók szivébe,
tűnik föl, de ha látja a beömlő nagy folyót,
leikébe úgy át tudják plántálni a vallást, hogy annak az
mégis csak elhiszi, hogy a hol e nagy folyam életben nyoma és kifejezése legyen.« (L. 1897. márc.
született és szikla-bölcsőjében szendergett, ott 6. orszgy. beszédét.) Addig azonban dobja a hibáztatás
bércek is létezhetnek. kövét a világon mindenkire, csak a szegény papra ne,
A reformáció tehát az ő s a l a p o n épité uj kitől a mostani körülmények között az is hősiesség,
hogy vállalkozik arra, hogy »papnak« neveztessék. Meg­
alkotásait, nem minden terv nélkül, de nagyon
látnám, hogy tartana az illető képviselő ur efféle vád­
is átgondolt, egységes terv szerint, az építésnek
beszédeket, ha 2— 3 száz véka »kiválasztott« kepén
arithmetikai törvényei alapján. Ha tudott a scho- kellene tengődnie.
lastica theologia distingválni, bizony, a prot theo- Bizony, a vallástalanság, a mennyiben a papnak
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
abban része van, egyenesen annak a liberalizmusnak
tulajdonítható, mely miniszterek, főispánok, stb. nyug­
dijára milliókat költ, de a vallás és erkölcs hirdetőit
nyomorban sínylődni engedi.
Szégyen és kipótolhatatlan kár, ha ez tovább is
így marad. A papságot ebből a helyzetből ki kell sza­
badítani, s mindazon mizériákat, melyek a papi fizetés
tekintetében jelenleg fennállanak és az egyházat céljai­
ban akadályozzák, meg kell szüntetni. És pedig nem
holnap, hanem ma.
Erősen meg vagyok győződve, hogy ez úgy ér­
hető el csak, ha a papi fizetéseket úgy rendezzük, a mi-
kint én azt feltüntettem.
A z állam, a mi ehhez szükséges, megadni tartozik.
A z 1848, X X . t.-c. értelmében ennél többet tartoznék.
Ha az ultramontánok, schuhlfereinosok, dákorománok,
kiknek a magyar állam iránti hűségűket már nevük is
elárulja s kik a hányán vannak, annyiféle érdeknek szol­
gálnak, csak a magyarnak nem. az államtól dúsan do-
táltatnak, nekünk, kiknek a magyar haza földje, szabad­
sága, ereje oly szent, mint az isten, jogunk van ahhoz,
hegy midőn a nyomorbúi kiemelkedni akarunk, ennek
az államnak segedelmét kérjük.
Ez senkinek szálka a szemében nem lehet. A mit
ingyen kérünk, ahhoz az osztó igazság szerint is jogunk
van. A többit pedig visszafizetjük. Ez az autonómiát
féltő hitfeleinket is megnyugtathatja és eloszlathatja
azt az aggodalmat, a mi a fizetések állandósága, biz­
tossága iránt felmerülhet. Mi csak addig élhetünk, a mig
hazánk él. »Neked pedig élni kell, oh hon, s örökre, mint
tavasz, virulni.« S a: élő hon leghübb fiaihoz nem lehet
hűtelen. A z általunk teremtett alap rendeltetésétől el
nem vonattathatik soha!
Bevégzem észrevételeimet. Mint a néma fiút az
atyját fenyegető veszedelem megszólaltatta: »Katona,
ne öld meg« úgy adta kezembe nekem is, írásban járat­
lannak, a tollat közös anyánk, szeretett egyházunk szo­
morú állapotának, veszedelmének közvetlen látása. Mint
a kínjában megszólalónak hangja, nem lehetett órátori
tiszta hang, de érthetőleg kifejezte azt, a mire a meg­
rettenés pillanatában szükség volt ez az én felszólalá­
som is gyarló erőlködés, de a meglevő, közvetlen érzett
bajoknak, hiányoknak hű kifejezője. E gy jaj-kiáltás a
»paizsos férfi« fojtogató körmei közül, mely itt Erdély­
ben a kálvinista magyart kínozza. És a menekvés egyet­
len módjának feltüntetése.
Ez a kérdés, itt különösen Erdélyben, nemzeti lé­
tünk kérdése is. Minden ref. egyházközség, minden, ref.
templom egy-egy erősség a magyarság védelmében.
Éhező várőrség könnyen kapitulál. Hejh, ha ez az éhe­
zés nem gyengítette volna századok óta az őrség erejét,
s a szegénység, elhagyatottság nem roskadoztatott volna
össze annyi templomot: dákorománia álma ma nem
kisértene!
A múlt mulasztása a múlt bűne. Talán nem vagyunk
arra kárhoztatva, hogy ezt a bűnt addig folytassuk,
mig egészen bekövetkezik annak zsoldja -r- a halál.
A magyar vallás erősítése a magyarság erősítése.
Vallás és erkölcs az állam alapjai, magyar vallás és
magyar erkölcs a magyar államé A kik ezt e hazában
339*
képviselik, az élni akaró hon azokat veszni nem en­
gedheti.
Szent kötelességet teljesítünk, ha ezért célunk el­
éréséig zörgetni, meg nem szűnünk.
Néma gyermeknek anyja sem érti szavát!
A népiskolai vallás-tanitás-
Ismét előveszem e kérdést, melyről azt tartom,
hogy mindig aktuális lesz; evangéliumi reformált anya-
szentegyházunknak most éppen legaktuálisabb kérdése
s azt hiszem,, az is marad örökre. A ki a vallás-tanitás
kiváló fontosságú kérdését kíelégitőleg megoldja az is­
kola mindenek fokozatán, maradandó emléket állit ma­
gának a szivekben és az anyaszentegyházban, sőt a
hazában is. Merem állítani, hogy a sikeres vallás-tanitás
olyan bűvös talizmán, mely minden bajtól megóvja az
embert, minden veszélyből kiragadja az egyházat és ha­
zát egyiránt. Becses eszköz, drága kincs, melyet nem
szabad heverni, rozsdásodni hagyni, nem kell véka alá
rejteni, sőt inkább oly pontra kell helyezni, hogy min­
denkinek világítson, hasznát mindenki lássa, sziveket
gyönyörködtessen, melegítsen, termékenyítsen: a kövek­
ből is fiakat teremtsen.
Nekem igen kedves foglalkozásom a vallás-tanitás
s előttem a lelkésznek a kathedrával egy jelentőségű
működési tere. A kik a modem romboló eszmék ellen
a lelkipásztori működésben keresnek ellenszert, azok előtt
a vallás-tanitás bizonyára a legfontosabb lelkészi kö­
telesség.
És különös, hogy mig minden működési téren a
célszerűnek felismert működési, eljárási út-mód részle­
tesen le van írva s mintegy utasításul adva, úgy, hogy
nemcsak azt tudja az illető, hogy m i t, vagy m i v e l ,
hanem azt is h o g y a n kell működnie, addig a vallás-
tanításnál a család, az egyház, a haza e legfonfosabb
ügyénél, nagy tájékozatlanság uralkodik. Sokan figyelmen
kívül hagyják az egyházkerület »Tanterv, Utasítás és
Rendszabályok« című 1878-ban megjelent tájékoztatóját
is, a mi pedig kitűnő útmutatás a tanításban, a meg­
változott viszonyoknak s kicserélt tankönyveknek meg­
felelő változtatással.
Én ez utasítás szem előtt tartásával egy kis ta­
nítási tervet készítettem egyfelől magamnak, más rész­
ről községeim állami iskolai tanítóinak, kiknek a jelzett
utasítás nincs kezükben. Ok szívesen vették az alább
következő tájékoztatást. E tanítási tervvel csak azoknak
akarok szolgálni, a kiknek szükségük van reá, mig el­
lenben a kik feleslegesnek tartják, mert jobbat tudnak,
azoktúl én kérek e lapban útmutatást.
Én hat osztályt együtt tanítok heti két órán azért,
mett igy két órája van hetenkint mindenik osztálynak,
s ez jobb, mintha kétfelé osztva, 1 — 1 órán taníta­
nám őket.
Minden órát pontosan kitartok, úgy, hogy órael­
engedésről mit sem tudnak tanítványaim, sem utánam
való várakozásról s az iskola ajtóban való leskelődésről.
Mindezek a tárgy iránti szeretet és fegyelem rovására,
esnek.
 340- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

A szeptemberi első órán kedvesen elbeszélgettünk | 12. VlII-ik parancs (61. Kátéból.)
tanítványaimmal; kérdezősködöm édes apjuk, édes anyjuk 13. Példázat az igaz felebarátról (7. 5. 17.)
és testvéreik felől. Megnyilatkozni engedem szivüket és 14. Hallók uram szent igédnek (18. dics.)
szájukat tetszés szerint, sőt arra törekszem, hogy kérdé­ 15. Istennel járni, lakozni (4. d.)
seimmel gondolatokat ébresszek s minél többet beszéltes­ 16. A z embernek, hogy megéljen, dolgozni kell.
sem őket. E célból újabb kérdéseket teszek: mivel töl­ A dolog nem szégyen. A ki nem dolgozik, ne is egyék.
tötték a nyarat, a mezőre jártak-e, erdőben voltak-e, 17. Kisértetek, feljáró lelkek nincsenek, stb.
nem tévedtek-e el, nem voltak-e betegek? Örömömet j 18. Adjatok hálát az istennek (105. zsoltár.)
fejezem ki, hogy a jó isten megszabadította a betegség­ 19. Nyílnak már, nyílnak már az ibolyák
től, megtartotta életüket. Meg is Ígérem nyomban ne- j 20. Hálát adunk istenünk (57. d.)
kik, hogy a láthatatlan jó istenről a vallás-órán sokat j Észrevehető, hogy már ez osztálynál tekintettel
fognak tanulni szép történetekbnn és szent énekekben, j voltam némileg az egyházi évre, mert igy beosztva, in­
Együtt, fennállva, kezeinket összetéve, fel is fohászkodunk kább érdeklődik a gyermek. Természetesen, mindent
í g y : »Könyörülj rajtunk Úristen! És hallgasd meg a hallás után tanulnak és pedig karban legtöbbnyire. Fő
mi imádságainkat (7. dics.) s ezután imádkozunk : törekvésem az, hogy a vasárnapi rendes éneket már az
Mi atyánk, sat. oszfályban megtanulják, hogy ha netalán vagy egy ki­
Megemlítem nekik, hogy a vallás-tanulást mindig marad is, bárhol talál is ref. templomot, együtt énekel­
e kis fohászszal és a Miatyánkkal kezdjük s tudtokra hessen a gyülekezettel s ez úton inkább is együtt-
adom, hogy ezt megelőzőleg, mikor benyitok az isko­ érezhessen.
lába és köszönök, szeretem, hogy azzal fogadjanak: j >A vallástanitással kapcsolatban az illedelmes maga­
Istenhozta. I viseletre korán utasitandók a növendékek, úgy az iskolai,
A vallás-tanitás rendjét olyan formán állapítottam mint az azon kívüli életüket illetőleg. A z erkölcsiséget sértő
meg magamnak, a milyen az isteni tisztelet rendje; a beszédek, főleg a hazudozás, szitkozódás és káromkodás
fenti kis fohász megfelel ama halk sóhajnak, mely el­ eltiltandók. Mások személyének és vagyonának tisztelet­
tebben az ajkakról, midőn templomba menve, a nők le­ ben tartására szintén utasitandók a növendékek.« (Uta­
borulnak (fejeiket alázatosan lehajtják), a férfiak pedig sítás 10. 1.) Szép időben ez osztály is megy templomba.
kalapjukba rejtik arcukat. 1 (Vége következik.)
E szerint most már az isteni tisztelet rendjének 1
megfelelőleg lesz : Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
1. Te rólad zeng dicséretünk (1. d.) 1 A d eési egyházm egyéből.
2. Dicséret, vagy zsoltár (felváltva az eltanultakból 1 Deési ref. egyházmegyénk ez évi közgyűlését szept.
s tekintettel a templomi szükségletre). j hava 26-án tartotta meg Deésen, ez úttal a városháza dísz­
3. Lecke-felkerdés, ezt váltogatva végzem az ősz- 1 termében, melyen egyházmegyénk gondnokai, képviselői és
tályokkal s nehogy a pihenő osztálybeliek megunják a papság csaknem teljes számban jelentek meg.
magukat s figyelmük elszoródjék, egyik-másikkal, főleg Elnöklő esperes imája, megnyitó beszéde s a köz­
az álmataggal és csintalannal, néha az egészszel el-elmon- gyűlés megalakulása után, következett a főjegyző terjedelmes
datok egy szentirási helyet, vagy éneket. jelentése az egyházmegyei tanács évi működéséről, minek
4. Atya, Fiú, Szentlélek (12. d,) elismerő jóváhagyása után, tárgysorozatunk rendjén, a vá­
Szünet, 5— 10 perc. 1 lasztásokra került a sor. Főjegyzőnek egyhangúlag meg vá­
5. Lecke-magyarázat. 1 lasztatott Tunyogi Béla, direktornak és számvevőnek Nagy Jó­
6. Hallók uram! (18. d.) zsef, aljegyzőnek és tanügyi előadónak Barabás Sámuel,
Ez az én vallástanitási rendem. egyházmegyei és egyetemes gyámintézeti pénztárosnak Jónás
Szükséges, hogy állandó formája tegyen a tanu­ Bálint, tanácsbiráknak Vásárhelyi Boldizsár, Simkovits Bálint,
lásnak, mert igy is szokik a gyermek a rendhez. És ez fegyelmi bíráknak Jónás Bálint, Irsay József és Ferenci
nem unalmas, nem lélekölő, változatossá teszi a mindig Endre, egyházmegyei országos közalap-kezelőnek Vásárhelyi
váltakozó lecke, a különböző dicséretek és zsoltárok. Boldizsár.
Tananyag, Ezek után, megszakadt a közgyűlés munkája, mert
I. esperes aa. vezetése mellett, mindnyájan templomba men­
1. Mi atyánk. tünk, hói Hatházi Ferenc, kidéi körlelkész mondott buzgó
2. Könyörülj rajtunk (7. d). imát s majd a Péld. 4. 23. verse alapján mindvégig figyel­
3. V-ik parancs (Nagy Péter: Káté). met lekötő beszédet.
4. A z első emberek engedetlensége és esete (Szász Templomozás végeztével, ismét munkához láttunk s
K á ro ly : Kisk. 2.) nem soká késett a közgyűlés egyik kimagasló pontja >az
5. Jézus születése (4. 5. 3.) esperesi évi jelentés«, mely minden tekintetben feltünteti
6. Krisztus urunknak áldott születésén (99. dics.) egyházközségeink állapotát, szellemi és anyagi beléletét.
7. Ünnepek (Káté 178.) Páratlan és odaadó munkát igénylő esperesi jelentés. Esperes
8. lm, bejöttünk nagy örömmel (14. dics.) aának buzgó munkálkodásáért jegyzőkÖDyvi köszönet kife­
9. T e rólad zeng dicséretünk (1. d.) jezésével, egész terjedelmében jegyzőkönyvre vétetni hatá­
10. A tya, Fiú, Szentlélek (12. dics.) roztatok. Jelentéséből megtudtuk, hogy szellemi és anyagi
11. IV-ik parancs (55. Kátébói.) tekintetben virágzó egyházak: Bádok, Deés-Akna, Domokos
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 341-

Felső- és Alsó-TÖÖk, Hid-Almás, Kackó, Kérő, Kendi-Lóna 91, Összesen 167. 6) Hozzánk tért 6. 7) Tőlünk kitért 2.
Kidé, Kolozs-Borsa, Koltó-Katalin, Magyar-Lapos, Ördög- 8) Tanköteles fiú 807, leány 806, összesen 1613. 9) Tanult
Keresztur, Páncélcseh, Sáros-Magyar-Berkesz, Szinye és fiú 694, leány 765, össszesen 1459- IO) Egyházak összes
Válaszút, hol a pátronusok, egyházuk javán dicséretesen alaptőkéi 50,280 frt. 54 kr. 11) Magtár pénzül 15, 857 frt.
munkáló egyháztagok és lelkészek évről-évre áldásos mun­ 52 kr. 12) Magtár szemül 7261 véka. 13) Összes föld­
kát visznek véghez. Haladás utján levő s igy reménynyel birtok 1554 hold 995 Q öl. 14) 1896. évi számadások be­
kecsegtető egyházak Magyar-Köblös, Magyar Nagy-Zsombor, vétele 26,882 frt. 09 kr. 15) 1896. évi számadások ki­
Esztény, Néma, Bodonkut és Kozárvár. Rendezetlen anyagi adása 26,090 frt. 97 kr. 16) Tüzbiztositási összeg 66,719
viszonyokkal küzd Magyar Macskás, hová számadásuknak tisztá­ frt. 17) Tüzdijt fizet összesen 301 fnot.
zására Jónás Bálint és Tunyogi Béla személyében bizottság Másik kimagasló mozzanata volt Simó Béla és Ret­
kiküldése határoztatott, meg részben Hagymás-Lápos is. tegi Sándor uj egyházmegyei gondnokok ünnepélyes be-
Erőtelen, gyenge egyházak Doboka, Ormány-Girolt, a hová igtatása, mely lélekemelő aktust esperes és Simó Lajos fő-
állam-iskolák felállítása már a múlt évben is szorgalmaztatok. gondnok, aai. végezték.
Végül, egyházmegyénk anyagi, szellemi, kulturális álla­ A bizottságok jelentései és az indítványok letárgyalása
potát a következő statisztika jelzi: Lélekszám, férfi 4690, után, gyűlésünk véget érvén, beigtatott uj gondnokaink a
no 5414, összesen 10,104. 2) Született fiú 168, leány 190, közgyűlés tagjait gazdag lakomára hívták meg, hol felkö­
összesen 358 3) Meghalt férfi 118 , nő 144, összesen 262. szöntőkben nem volt hiány.
4) Házasságra lépett 72 pár. 5) Konfirmált fiú 76, leány Tunyogi Béla-

T A RCA.
Elnöki m egnyitó. »Mindenkinek adatott a léleknek nyilvánvaló ajándéka,

(Az ev. ref. theol. fakultás Önképzőkörének szept. 26-án tartott haszonra.« A z ibolya a fényt, esőcseppet kellemes illatával,
ülésén.) az élő fa hűs árnyával, gazdag gyümölcsével viszonozza.

Mélyen tisztelt Önképzőkör 1 Hát csak mi, emberek lennénk hálátlanok, mi ne gyümöl-

Midőn e helyet elfoglalom, az érzelmeknek egész árja csöztetnők lelkünk tehetségét?

tölti be keblemet. Szivemben egyesülnek a hála és bizalom, De hát, mi szükség van itt az Önképzőkörre, micsoda

remény és aggódás, a vágy és sejtelem. Ki tárhatná fel összefüggésben van ez a lélek ajándékainak gyumölcsözte-

egyszerre a kebelnek végtelenségét és ki tudna a hullámzó tésével? Hát, mi az. a mi az elmében világosságot gyújt,

szív minden érzéseinek méltó kifejezést adni? Először is, mi acélozza meg az értelem fegyverét, mi nemesíti az in­

fogadják legbensőbb köszönetemet bizalmukért, a melylyeJ dulatokat, mi szilárditja a jellemet és hói nyer bő táplálé­
ily felette módon megtisztelni méltóztattak. Érzem hivatá­ kot az önérzet, az ember eme legszebb ékessége, ha nem

som nehézségét, de érzem szépségét, magasztosságát is. itt, a hol önmagunkat képezzük? Ez a mi tisztitó tű­

Terhes a feladat, de nem riadok vissza, mert az önök bi­ zünk, a mely nem éget, nem rettegtet, kínzó fájdalma

zalmában olyan erőforrás fakad fel számomra, a mely soha nincsen, de a mely megtisztítja szellemünket, s Örökkévaló
ki nem apad, nem apadhat; s az ebbe vetett rendíthetetlen eszmékkel táplál. S ha kérdezi valaki: van-e szükségünk

hitem megkétszerezi erőmet, és tudom, hogy a küzdelmeken önképzésre, én azt kérdem : van-e szükségünk világosságra,

át diadalra vezet. szabadságra, életre és igazságra; van-e szükségünk Önma­

Mindnyájunk elé kötelességeket tár az élet, a melyek­ gunkban az emberre ? Az élet nagy feladatokat tűzött elénk.
nek teljesítése szolgál normául minden egyes ember érté­ Nekünk egész erőnkkel, hitünkkel, tudásunkkal, egész em­
kének megítélésénél. Ám, de a kötelességek különbözők. beri voltunkkal szolgálnunk kell. Szolgálnunk kell az egy­
Az egyiket a törvény irja elő, mely, ha kell, erőhatalommal háznak, hazának, társadalomnak, az emberiségnek. Az iskola
kényszerit annak teljesítésére; a másikat a törvénynyé szen­ az, a mely erre előkészít, ez fegyverez föl az élet küzdel­

tesített szokás parancsolja. És itt áll előttünk egy m a g a ­ meire és az önképzőkör tanít meg forgatni e fegyvereket,

sabb kötelesség, a mely nem külső parancs, nem idegen hogy diadalról diadalra jussunk. És ha egy Önképzőkörnek
hatalom akarata, de egy belső hang hiv fel ennek teljesí­ nagy feladata van, kétszeres a feladata a mi önképzőkö­
tésére; érezzük, hogy ez a mi rendeltetésünk, benne gyö­ rünknek. Mi tartotta meg, mi biztosította édes hazánk és
kerezik ember-voltunkban, lényünknek legbensőbb örök tör­ nemzetünk fennállását, nagyságát, ha nem a protestáns egy­

vénye ; ez elől a kötelesség elől kitérni, annyi, mint meg­ ház és iskola? Ennek dicső múltja méltó jövőt követel. És
tagadni önmagunkat. Ennek teljesitése szivünknek, lelkűnk­ kiknek kell e szót meghallani és megérteni, ha nem nekünk,
nek kielégittetése; valódi belső öröm, de nem csak, emberi kik itt egyesültünk, hogy egymástól kölcsönösen erőt nyer­
nagyságunk, fenségünk fokmérője ez. És ha ilyen fontos, vén, megerősödjünk ? Mert a közös szellemnek ereje legyőz­

miért nem szabja meg ezt is a törvény ? Óh, hát ki szab­ hetetlen, a szeretet összekötő kapcsa széttörhetetlen; e nél­

hatna határt a napsugár fényének, melegének ? K i mérhetné kül az életben széthullunk, mint a pozdorja és elenyészünk,

meg az édes anya örömét, fájdalmát ? Itt a bensőség oly mint egy gyenge fűszál.
világa nyilatkozik meg, a mely nem ismer kényszert, mely­ »Mi a világosságnak és szabadságnak gyermekei va­
nek végtelenségét korlátok közé szorítani, nem leh et; ez az gyunk« ; hát, ragyogjon a mi világosságunk, hogy lássák
emberbe oltott örökkévalóság, a melyet felismerni, jogához jut­ meg közelben és távolban, hogy a világosság, a melyben
tatni, diadalra vezetni, legfőbb feladatunk, örök rendeltetésünk. jár, a mely vezérlő tüzoszlopa az emberiségnek, a z a mi v i l á -
 342. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 42. szám.

gosságunk, a protestantizmus gyújtotta újra fel és lobogtatja tétek annak, hogy itt egyesülve, életet teremtsünk, jertek,
azt. És a mi szabadságunk, a l é l e k n e k szabadsága, ez életet dicsőítsük meg a nemesküzdelemben!
leheljen életet mindenfelé, hogy tudja meg a világ, hogy a Te pedig isten erőddel és megsegítő kegyelmeddel
mi az embert emberré teszi, a mi egyetlen, de biztos alapja állj mellettünk, hogy szent elhatározásunknak emberei le­
a társadalomnak, az a protestantizmus elve. hessünk I Áldásod kisérjen ez év folyamán i s !
Egyházunk munkára szólit, küzdelemre hiv fel, nehéz B író S á n d o r,
a harc, de erőt ad az a tudat, hogy a szellem és szabad­ IV. éves theol.

ság istentől van diadalra h iva ; a küzdelemben áldás rej­

lik s a ki nem várja azonnal a babért, bizonyára el íogja Különfélék.
nyerni azt. A hazának önérzetes, szabadságszerető polgárokra F e lh ív á s előfizetésre.
van szüksége, a kik olcsó hiúságért nem bocsátják áruba Sok baj, küzdelem, és lelki megpróbáltatások kö­
lelkűket, a kik kufárkodásukkal nem szentségtelenitik meg zött, itt vagyunk, elérkeztünk e nehéz esztendőnek utolsó­
azt az oltárt, a melyen az élet olcsó áldozat. A társada­
negyedéhez. Ú gy lehet, hogy a »Prot. Közi.«-nek ebben
a formában a l e g u t o l s ó negyedéhez.
lomnak emberekre van szüksége, a kik a jog és igazság,
Huszonheteik esztendeje ez, hogy e lapocska a
erény és becsület, a vallás és honszeretet megszentelt zász­ neki adatott erőkkel teljesíteni igyekezett hivatását. Le­
lóját lobogtassák. Ezt a zászlót az idó'nek szennyes árja het, hogy kevesebb tehetséggel, de teljes jóakarattal. A
magával nem sodorhatja. lap megalapítása és nehány év kivételével, szerkesztése
Mily nagy és szép feladat! És mégis, ha visszatekin­
a mi kezünkben volt. Ha valamelyes érdeme, dicsősége
volt, és van : legyen azoké, a kik szellemi és anyagi
tünk önképzőkörünk két éves múltjára, látjuk a létért való
támogatásban részesítették; a mi hibáztatás érheti, hadd
küzdelmet; érzi, hogy neki élnie kell, fel kell szállnia, hogy ömöljék az mind a mi vállainkra.
magával fölemelje az elméket és sziveket, és mégis mintha I Egy büszkeségünk van, hogy eredeti program-
ki volna fáradva, nem bírja szárnyait. K i ne kételkednék, munkhoz, mely 1870. aug. 31-én kelt, mind e mai napig
tántorithatatlanul hívek voltunk.
látva ezt? Én mégis hiszem, tudom, hogy az ügynek,
íg y szólott: »Irányunkhatározottan s z a b a d e l v ű .
melynek érdekében egyesültünk, buzgó szeretete, igazságá­
Soha egy pillanatig se feledjük el. hogy p r o t e s t á n ­
nak átérzése, fontosságának belátása minden szivet meg­ s o k vagyunk; s hogy a zászló, melyet fölemelünk, egyet­
dobogtat és itt mindnyájan lelkűnkben erős fogadást te­ len kötelező jelszót ismerhet el, és ez a jelszó: előre!«
szünk, hogy szent elhatározásunkhoz hütlenenek nem le­ Másik kijelentésünk v o lt: »Lapunk szellemi része
t e l j e s e n f ü g g e t l e n , és toliunkat, törekvéseinket
szünk soha.
soha sem fogja vezetni egyéb, mint az igazság, a köz­
A nyilvános munkásságtól ne riadjon vissza senki ügy előhaladása, és a protestáns szellem«.
közülünk; az önbizalom a fölemelkedés, a nagyság erős Ennek a hivatásnak teljesítésében érte már a »Prot.
rugója. Különben is, nem azért jövünk mi ide, hogy itt Közlöny «-t egyszer az a veszély, hogy az illetékes, hi­
egymást le fegyverezzük, a szellemnek szárnyát szegjük, tá­ vatalos körök elvonták tőle a 70 es évek közepén a
támogatást; de a »Prot. Közi.« mégis megélt mind a
vol legyen ; itt a jóakarat, a szeretet munkálkodik és fejti
mái napig. Ez a veszély fenyegette ez esztendőben is.
mindnyájunkban az istentől nyert adományokat. Nem vá­ De leküzdöttük ez ideig. Élünk és élni fogunk. Mert a
runk mi egymástól absolut becsű munkát, sőt éppen igyek­ »Prot. Közi.« zászló, melynek múltja, és igy élete van.
szünk, megtanulni, hogyan adhatunk ilyet majd az életnek. Életének fundamentorna az egynegyed század alatt bebizo­
És ha a szónak fegyverével még a hamisság is aratott győ­ nyított lelkiismeretes munkánk, őszinte igyekezetünk,
anyaszentegyházunk. és a tiszta kalvinizmus becsülete
zelmet, mennyivel biztosabb a diadal, ha az igazság küzd
érdekében önzetlenül elhullatott verejtékünk.
ezzel a fegyverrel. Jöjjetek hát mindnyájan, munkálkodjunk, Szívesen kérjük a velünk együtt gondolkozókat,
harctúl forrjon itt az élet, tisztuljon a szellem, szülessék az hogy ez esztendőrűl hátralékos, vagy folyó tartozásaikat
eszm e! Intézetünk iránt pedig, mely mint édes anya táplál ez év dec. i-ig beküldeni, szíveskedjenek. L e k e l l s z á ­
kebelén, rójjuk le hálánkat azzal, hogy mutassuk meg, hogy
m o l n u n k okvetetlenül.
Jövendőre nézve, igyekezzenek megnyerni minél
itt egy életerős ifjúság, a nemzet biztos reménye, fejlődik.
többeket a gondnokok, és vagyonosabb birtokosaink
Vájjon, képesek leszünk-e mindezekre ? Nem áll-e közül, hogy lépjenek lapunk pártolói sorába. Nagy az,
utunkba erőnk gyengesége? Éu nem kételkedem, de öröm­ mi itt a kockán forog: az egyházkerület tisztessége, a
mel és teljes remény nyel nézek a jövő elé, midőn önkép­ szabadon fejlődő protestantizmus diadalma, a babonás­
zőkörünk felügyelőjét, nt. Nagy Károly tanár ur személyé­ kodástól, a vallásos fanatizmustól, és az álszenteskedés­
től való megtisztulás.
ben igaz szívből üdvözölhetem. Tudom azt, hogy a meg­
Vessen számot magával mindenki. Cselekedjék
maradás a tanácsosnak bölcs értelmében van és együtt val­ tiszta meggyőződése szerint. V a g y éljünk atyáink po­
lom a »Példabeszédek«-kel, hogy »a bölcsnek tudománya zitív hitében, vagy szektákra bomolva, tépjük szét a
az életnek kútfeje,« s éppen ezért, teljes bizalommal kérem dicsőséges fejedelmi századok által megszentelt erdélyi
a nt. urat, bölcs tanácsait, jóakaratu támogatását ezutánra
ev. ref. anyaszentegyházat, és ezzel bénítsuk meg az itt
élő magyarság haza-fentartó még meglevő erejét.
se vonja meg tülünk.
Kolozsvárit, okt. 4. 1897. S zá sz Gerő-
T i pedig, kedves barátaim, kik velem együtt elhivat­
tatok, hogy vezetői legyünk ezen önképzőkörnek, ajándékoz­ = Szeptemberben közölt pályaeikkeink szer­
zatok meg azzal a szeretettel, azzal a ragaszkodással, amely, zői és a beküldött szavazások eredménye:
»Pszikholog« irta Horváth István, bürkösi pap. Sza­
ha kölcsönösön áthatja szivünket, úgy megacélozza akarat­
vazatukkal kitüntették: Kolumbán Ferenc, Nemes Ferenc,
erőnket, hogy nem lesz hatalom, mely csökkentse buzgósá-
Gáspár Albert, Polgári Károly, Albert Imre, Kerekes Endre,,
gunkat, mely megakadályozzon magasztos hivatásunk hű be­ vallás-tanár, Böjtbe Miklós, Kádár Domokos.
töltésében. És ti mindnyájan, keblelökben szükségét érez- »Mit kérünk?« irta Lőrinci Gábor.
 42. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
»A vallásos nevelésről és a Szeretetház,« irta Mihálc
Ákos.
»Vallásos és vallás nélküli nevelés.« Irta Muzsnai
Kálmán, kapott egy szavazatot, Jáni Lajos személyében.
»A nőnevelés hiányairól.« Szerzője ismeretlen óhajt
maradni. E cikkre szavaztak: O. Weres Sándor és Balázs
István.
E szerint, szives üdvözletünk mellett, a jutalmat el-
küldöttük Horváth István barátunknak.
= Pálya-tételek a ref. theologián. A nagytiszt,
tanári kar a következő pályatételeket tűzte ki az 1897 — 98..
tanévre: i- A bibliai tudományok köréből: Pál apostól-
nak az ó testamentumból vett idézetei. Jutalma a »Szász
Domokos-alapból« 35 írt. 2. A vallás-bölcsészet köréből:
A magvarok Ős vallása, tekintettel a róla megjelent művekre..
Jutalma: a »Szász Domokos-alapból« 35 írt. 3. Az egyház
történelemből: Luther álláspontja a kath. egyházhoz kilé­
péséig. Jutalma: a «Szász Domokos-alapból« 35 írt. 4. A
gyakorlati theologiából: Közönséges egyházi beszéd Írandó
szabadon választott tárgyról és textus alapján. Jutalma: a
»Szász Domokos-alapból« 35 írt. 5. A biblia eredeti nyel­
ven való kursziv olvasása. Jutalma: a »Szász Domokos-alap­
ból« 35 írt. 6. Ki a zsidó nyelvből a legtöbb haladást
mutatja fel az I. éves theologusok közül, kap 15 frtot a
»Szász Domokos-alapból.« 7. Egyházi énekben és zenében
tett haladásért 15 és 10 frt a »Szász Domokos-alapból.«
II. Az iíj. önképzőkörben: 1. Évzáró ima. Jutalma: Molnár
Albert theol. tanar adományából 10 frt. 2. Vallásos mű­
fordítás. Jutalma: Pokoly József theol. tanár ajándékából
10 frt. 3. Vallásos elem Tompa költészetében. Jutalma:
Kenessey Béla theol. tanár adományából 25 frt. 4. Óda
írandó a reformáció évfordulójára. Jutalma: dr. Kecskeméthy
Cs. István adományából 10 frt. 5. Apologetico-polemicus
vita e felett: Van-e jogosultsága a hierarkhiának s általá­
ban a hierarkhikus törekvéseknek ? Jutalma: Nagy Károly
theol. tanár adományából 10 frt. Legyenek mennél többen
a pályázók, legyen mennél nagyobb a siker 1
= Ifjúsági Egylet a ref. theologián. Folyó hó
2-án népes gyűlést tartott a ref. theologiai ifjúsága melyen
egyhangú lelkesedéssel elhatározta, hogy »Ifjúsági Egylet«
címmel testületté alakul. A már előbb elkészített s a tanári
kar által helyben hagyott alapszabályokat elfogadta s az
alapszabályok értelmében tiszti karát is megalkotta a követ­
kezőkép : Elnök : Ferenc Miklós IV. bh. Alelnök : Széli Jakab,
III th. Jegyző: Cirmay Zoltán, II. th. Pénztáros: Bartha
Miklós. IV. th. Ellenőrök: Bakocs István és Kolozsváry
József, III. th Még hat választmányi tagot választott a köz­
gyűlés s ezzel a tisztviselő választás be volt fejezve
= A szilágy-szolnoki egyházmegye közelebbrűl
közgyűlést tartván, a tanügyi előadónak, Dobay Lajosnak
előterjesztéséből érdekesnek tartjuk, fölemlíteni a következő
adatokat: Ev. ref. felekezeti iskolák száma ez idő szerint az
államilag segélyezettekkel együtt: 44 ; állami iskola van 30 ;
községi iskola 5 és a Wesselényi-egyiet által fentartott óvó
jellegű iskola 2. Ref. felekezeti tanító van 37 férfi, 2 nő,
tanitóhiány 9. Az 53,044 lélek számmal bíró egyházmegyé­
ben 6— 15. terjedő tanköteles mindkét nemű növendékek
száma: 10,006; iskolába járók száma: 8,040. Az iskolába
nem járók között nem kevesebb, mint 1,088 van olyan nö
vend ék, ki tanitóhiány és iskola szűk volta miatt nem tanuk
E szomorú tény orvoslása céljából az egyh. megyei köz­
gyűlés, Magyarosi István indítványára, csatlakozva a poli­
tikai vármegye korábbi ily tárgyú föliratához, maga is folya­
modást intéz a közoktatásügyi m. kir. miniszterhez a pár
év előtt megszüntetett zilahi állami tanítóképző intézet ismét
leendő megnyitása érdekében. Egyébiránt, a tanügyi jelentés
tudásul vétetett; a tanügyi előadónak, mint egyen-egyen
kivétel nélkül a többi tisztviselőknek is lelkiismeretes mű­
ködésűkért elismerés nyilváníttatott.
= Papválasztás. A bálványos-váraljai ev. ref. egy­
házközség egyhangúlag, közfelkiáltással Lőrinc János, szász-
343-
nyiresi lelkész afiát választotta meg lelkészévé e hó 10-én.
Kívánjuk, hogy az egyhangúlag előlegezett bizalom és sze­
retet teremje meg áldásos gyümölcseit a hívek vallásos, er­
kölcsi életében.
Evangelizáció. Belmisszió.
Lapunk folyó évi 17-ik számában-már megemlékeztünk volt
arról a pornografikus irodalomba beillő » Ny í l t l é v é l«-ről, mely a
kolozsvári theol. fakultás egyik tanárának, dr. Kecskeméthy István
urnák firmája alatt is adatott ki itt Kolozsvárt, és ugyancsak itt az
ő nevében nem csak terjesztetett, de igen sok iskolában, és éppen a
»Kereskedelmi iskolában«, a Kecskeméthy ur egyik fanatikus tanít­
ványa, a múlt évben még itt katékhéta Biberauer által, (ki sógora
Szabó Aladárnak), a szövetség megalakítására tényleg felhasználtatott,
mely szövetségnek tagjai tényleg nyakukon kék mezőben fehér
keresztet viseltek. Nevekkel szolgálhatunk bárkinek, a nagyobb hi­
telesség okáért.
Múlt számunkban megígértük, hogy közölni fogjuk az »ifjú­
sági egyesül etek «-re, és a »bakákra« való tekintetből. Ezennel be­
váltjuk ígéretünket, azzal a helyreigazítással, hogy nem » a la p ­
s z a b á l y « ez, hanem felhívás, »N y i 11 1 e v é 1«.
Említett 17-ik számunkban ezt irtuk: »a naivságnak, az
együgyüségnek, és a butaságnak oly primitív terméke, a közép­
kornak oly sötét feketesége, hogy tiltakoznunk kell az ellen, hogy
az erdélyi egyházkerület theol. fakultásának egy tanára beáll kol-
portörnek és arcul üti a pedagógiát, az ethikát, és a társadalmi
feladatokat összezavarja a theologiával«.
Most csak azt jegyezzük meg, hogy lesz alkalmunk, e bru­
tális nyomtatványt majd későbbre izekre bontani és feltárni azt az
orgiát, melylyel a növendékek romlatlan szivét theol. tanárok
mérgezik meg, és megismertetik olyan förtelmes fekélylyel, mely
ellen nemcsak az erkölcs, a társadalom, de a természet is tiltakozik.
íme, itt következik. Olvassátok. ítéljetek.
*
»N y i 11 l e v é l .
Egyik barátjának irta, s mindenkinek figyelmébe ajánlja az
ifjúságnak egy igaz barátja.
Kedves fiatal barátom!
Valami olyanról akarok neked Írni, a miről még bizonyára
soha sem hallottál komoly beszédet. A miről szülő nem beszél
gyermeke előtt, tanító hallgat tanítványai előtt, mert a szemérem
tiltja, a mit társaságban nem szoktak nevén nevezni, mert a tisz­
tesség tiltja; de a miről bizonyára annál több léha szót hallottál
már bizalmas férfi társaságban ifjaktóJ is, és vénektől is. Értem,
mint gondolhatod is. a legnagyobb bűnt, a paráznaságot.
Szinte hallom gúnyos ellenvetésedet, hogy hiszen az nem is
bűn, hanem virtus. A ki ebbe a gyalázatos bűnbe még bele nem
esett, az közietek nem is megy féifi számba. Látod, ide sülyedt
már a nemzet! Hajdan vitézi tornákban, tudományban, önfeláldozó
munkában kellett kimutatni a férfiasságot, ma, undok házakban
való hősködéssel, asszonyok és leányok elcsábításával. De tudod,
hova vezet ez a férfiasság? Oda, hogy mikor majd igazán férfinak
kellene lenned, leszel összetört emberroncs. A házas élet kikötő­
jébe összetol c testtel és lélekkel evezel be. S légy bizonyos a felől,
hogy azt a kétes értékű szívességet, mit nőtlen korodban te meg­
tettél feleséges barátaidnak, neked is megteszik majd mások. (Hall­
játok ezt a hallatlanul förtelmes piszkot, mit theol. tanár tanít ser­
dülő ifjaknak? S z erk.)
Hát jól van, azt mondod, nagyon nem szabad belemerülni a
paráznaság bűnébe, hanem egészen nem is lehet ellene állani, mert
ez olyan ösztön, a mi legyőzhetetlen. Kedves barátom, ezt a tolvaj
is, és minden bűnös felhozhatja a maga mentségére; de megállhat-e
e mentség? Nem. Hiszen, az ember éppen azért ember, hogy ne
ösztönei után, hanem esze után menjen. És aztán, ha ezt az ösz­
tönt csakugyan minden áron ki kell elégíteni, akkor valakiket en­
nek áldozatul kell vetnünk. Hát, felelj meg erre a kérdésre: kik
legyenek e meggyalázott áldozatok? A te nő testvéred? Vagy fe­
leséged? Vagy leányod? Vagy éppen anyád? Mert tudd meg, hogy
minden no, testvére, vagy felesége, vagy anyja, vagy leánya va­
lakinek. (Halljátok ezeket? Szerk.)
Ez mind igaz, azt mondod erre, mert nem is mondhatsz
mást; hanem a legfőbb dolog az egésség fentartása, már pedig
 344- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nyilván való, hogy a paráznaság bűnétől való tartózkodás veszé­
lyezteti az egésséget. Tudom, hogy ezt az orvosok is mondják; de
tudd meg, hogy ez a ^legveszedelmesebb hazugság. Egy híres egye­
temi tanártól megkérdezte ezt egy fiatal ember, s az azt felelte,
hogy az ő klinikáján már sok ezer beteg megfordult, de a közt
egyetlen-egy sem volt olyan, a ki abba betegedett meg, hogy
tisztán tartotta magát, hanem sok, sok volt olyan, a'ki azért lett
beteg, mert paráználkodott. A sátán ilyen tetszetős hazugsággal
szokott csábitani; de vigyázz, hogy téged meg ne csaljon.
Mert az igazság az, hogy a paráznaság a legnagyobb bűn,
melynek okvetetlen büntetéséül előbb vagy utóbb be ’.fognak kö­
vetkezni a legkülönbözőbb betegségek: a korai vénség, életuntság,
a korai halál, s tudd meg, hogy egyetlen egyszeri félrelépéseddel
egész életedre szóló gyötrelmes betegséget szerezhetsz magadnak,
a mi talán bűnöd elkövetése után csak évek múlva tör ki rajtad.
De még rettenetesebb az, hogy e bűn lelkedet is tönkre teszi.
Letörli rólad isten képét, kiöli szivedből a nemesebb érzelmeket,
és utoljára valóságos állattá tesz. Végül, a síron túl a gyehenna
tüzére juttat. Tehát, ha szereted lelkedet, ha szereted magyar nem­
zetedet, tartsd meg a parancsot: ne paráználkodjál.
Tudom, hogy ez nehéz, mert előtted a sok rossz példa,
sokszor előkelő emberek példája, s a napi sajtó pikáns közlemé­
nyei, a szerelmes versek és regények, a színmüvek, a kávéház, a
vendéglőj még a bolti kirakat is mind, mind bűnre csábit; már a
HIVATALOS RÉSZ.
1087-1897. PÁLYÁZAT.
Az érd. ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett s z i l á g y - c s e h i egyházközség
orgonista-énekvezéri állomására pályázat hirdettetik.
Javadalma: 1. tisztességes lakás, kerttel; 2. 300, azaz,
háromszáz forint készpénz, az egyház pénztárából előleges
negyedévi részletekben fizetve; 3. 4 hold 930 Q öl szántó
és kaszáló haszonélvezete; i 1/* nap után járó failletmény,
és stóla; ének szóval temetett halott után 50 kr. prédikációs.
vagy imás után 1 írt. A 3. pont alatt felsoroltak pénz­
értéke 130 írt.
Ez állás összes javadalma: 430 frt. azaz, négyszáz­
harminc frt.
Kötelessége: templomban és temetésen a kántori teen­
dők végzése, az állami elemi iskolában az ev. ref. vallásu
növendékeknek a kijelölt órákban az egyházi énekek taní­
tása, képviseleti és presbiteri gyűléseken a jegyzői tiszt
végzése.
Egyházi dalárdát vezetni tudók előnyben részesülnek.
Pályázati határidő: november 14.
Folyamodványok nt. Viski Pál, esperes aáboz, Zo-
ványra küldendők.
Kolozsvárit, 1897. okt. 16. Szász Domokos,
____ erdélyi, ev. ref. püspök.
1091— 1897* PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett g y ö r g y t a l v i III ad osztályú
egyházközség papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Lakás, gazdasági épületekkel, 630 forint
készpénz fizetés és 9 hold 959 Q öl kan. porcio haszon-
élvezete. A készpénz fizetés felerészben május, felerészben
okt. hóban történik a hívek által A megválasztandó első
évi fizetésének felerésze az egyhm. gyámintézetet illeti.
Pályázati határidő: nov. 12. Folyamodványok nt. Deési
Gyula aához küldendők Gyaluba.
Kolozsvárit, 1897. okt. 7. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1094— 1897 PÁLYÁZAT.
A szilágy-szolnoki egyházmegyébe kebelezett m a g y a r -
c s a h o l y i kántor-tanítói állomásra pályázat hirdettetik.
Ezen állomás javadalma: 1. Szép uj épületben tisztességes
lakás. 2. Készpénz 105 frt. 26 kr. 3. Tandíjból 42 forint,
4.5 hold 189 □ Ől szántó, 1 hold 1490 Q öl kaszáló,
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
42. szám.
levegő is meg van mérgezve. De tudd meg, hogy ennyi halálos
méreg ellen van egy biztos menedék is, egyetlen egy, nincs több: a
megfeszitett és feltámadott Ur Krisztus. Ő hozzá menj, és megtartatok
Vagy elestél már? Szegény, szegény barátom, ¡lásd be, hogy
mily siralmas, nyomorult helyzetben vagy. Elveszett, becstelen
emberré lettél! De kétségbe ne ess. Betegséged halálos, de van
ellene éltető orvosság: az Ur Krisztus drága vére. Kérd az Urat,
könyhullatással, s ő megtisztít szent vérével. (Rómában sem be­
szélnek különb szemforgatással! Szerk.)
Jöjjetek hát hozzá mind. tiszták és bűnbe esettek, erősen,
állók és ingadozók, mert O benne van egyedül gyógyulásra, sza­
badulásra és életre való erő.
A ki ezeknek az igazságát isten kegyelméből belátja s e
nemzetölő bűn ellen küzdeni óhajt, bővebb felvilágosítást nyerhet
a »Fehér Kereszt« szövetségnél, mely éppen e célra alakult, s a
hol ez iratka is kapható.
Kolozsvárt: dr. Kecskeméthy István, theol. tanárnál, ref.
theol. palota. Budapesten: Mélt. Szilassy Aladár urnái, VII. Wes-
selényi-u. 65. Dr. Szabó Aladár, theol. tanár urnái I. Városmajor-u.
48. Wiederkehr Károly urnái, a német kér. ifj. egylet elnökénél
V. Alkotmány-u 15.
Kiadja a kolozsvári »Fehér Kereszt« szövetség.
(Nyom. Boskovics József nyomdájában Kolozsvárit.)
1350 öl kert; ezeknek kataszteri tiszta jövedelme 43
frt. 5.26 hkl. búza, 13 hkl. tengeri, ezeknek értéke 200
frt. A stóla körülbelül 14 frt.
Kötelessége : a kánrorsággal és tanítósággal járó min­
den teendők pontos végzése.
Pályázati határidő: november hó 20.
A szabályszerűen fölszerelt kérvények nt. Viski Pál
esperes úrhoz küldendők, Zoványra, posta helyben.
Kolozsvárt, 1897. szept. 20. Szász Domokos,
____ erdélyi ev. ref. püspök.
791— 1897- M E G H ÍV Ó .
A kolozs-kalotai ev. ref. egyházmegyének folyó évi
november hó 5-én reggeli 9 órakor BáDÍfy-Hunyadon tar­
tandó közgyűlésére ennek illetékes tagjait tisztelettel meg­
hívom.
Ezen közgyűlés főbb tárgyai: 1. Esperesi jelentés az
egyhm. állapotáról. 2. Főjegyzői jelentés az egyhm. tanács
évi működéséről. 3. Tanügyi előadói jelentés. 4. Az özv.-
árvai, temetkezési és közpénztárak állapotáról jelentés. 5.
Esetleges leiratok, kérelmek, indítványok tárgyalása és vá­
lasztások megejtése.
Nov. 4*én reggel 9 órakor gyámintézeti értekezletet,
délelőtt 11 órakor egyhm. tanácsot és ugyanazon nap d. u.
3 órakor papi értekezletet tartok.
Gyalu, 1897. okt. 15. Deési Gyulay
esperes.
289— 1897. M EG H ÍV Ó.
A sepsi ev. ref. egyházmegye Papi Értekezletének őszi rendes
közgyűlését, S.-Szent-Györgyön a >Székely-Mikcj< kollégiumban,
1897. évi nov. hó 3-án d. e. 9 órára tűzöm ki, melyre tiszt, pap­
társaimat és a mi dolgaink iránt érdeklődő közönséget tisztelettel
meghívom.
A közgyűlés tárgyai lesznek: 1. Elnöki megnyitó. 2. A tem­
plomban, az ev. ref. egyházközség énekkarának közreműködésével,
imát mond: Révay Pál, egyházbeszédet tart: Szabó Jenő ilyefalvi
ref. lelkész aa. 3. Isteni tisztelet után: »Reakció az idők szelle­
mében« cimü értekezés felolvasása, melynek szerzője: N. N. egye­
lőre ismeretlen *. akar maradni. 4. Miklós Géza vallás-tanár aának:
>A kálvinizmus« cimü értekezését bírálja: Pünkösti Ferenc, uzoni
ref. lelkész aa. 5. Könyv- és pénztáros jelentése; lehető más kebli
ügyek, indítványok. Gyűlés után a »Millenium« cimü vendéglőben
1 frt mérsékelt dij mellett közebéd. Az ebéden részt venni óhajtó­
kat kérem, hogy levelező lapon értesítsenek e hó 31-ig.
Révay P á l,
ref. leik. ért. elnök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. Október 28. 43. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

’E lő f iz e t é s i á r a ; Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a f hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

mindazon beszédekért, biblia-magyarázatokért

A lelkészek tudományáról, és az egyház
melyeket ő helyettük »igehirdetésre ki nem bo­
tanitói hatalmáról. csátott, arra föl nem hatalmazott egyének vé­
(Pál apostoltól — Szabó Aladárig.)
geznek«, s a hivatalos felelősség odáig terjed,
Ö t közlemény.
hogy a lelkész k ö t e l e s , előre tudomást sze­
IV. rezni azon beszédek tartalmáról, melyeket ő he­
És most idézhetném egyházunk amaz élő lyette, rendkívüli esetben, nem szakértők, nem
törvényeit, melyek legnagyobb részt ama tisztes theologusok elmondanak, s ezen intézkedés ki­
kánonok szelleméből születtek, a melyek már terjed a néptanítók igehirdetői szolgálataira is,
nem puszta reliquiák tekintélyével, de élő tör­ és pedig, természetesen, igen helyesen. Ugyan­
vények hatalmával szólhatnak. Idéznem is kellene, ezen szempont alá jön az Egyh. Törv. 130. §-a,
mivel »törvény nélkül a bűn holt állat«, s igy mely a lelkészeknek a kúra pasztorális körében
mindenkinek tudnia kellene, mely paragrafus végzendő szolgálataik m ó d o z a t á t n e m b í z z a
alapján minősítse a kihágást. De nem idézem privát p a s s z i ó i n k r a , sem a sajtóban uralgó
még se. Mindenki ismeri azokat, valamint a ki­ újabb és legújabb d i v a t o s felfogásra, ha­
hágások hosszú sorát is. Én pedig nem akarok nem, horrendum dictu, azt rendeli, hogy »eljá­
a bírónak elébe vágni, csak megmaradok vádló rásukat az érvényben álló agendában
minőségemben.
ig Két dolgot
o azonban nem hali­ foglalt utasítások határozzák me g « .
gathatok el. Mindezekből már világos, legalább azok előtt, a
Nem hallgathatom el megjegyzés nélkül kik értelmesen olvasni tudnak, és gondolkodni
ama fennen hangoztatott, belmissziói fölfedezést, képesek, hogy:
mely úgy hangzott ezen év kezdetén, hogy: »az a) az egyház tanitói hatalmát, ha
evangéliom nem a mi magyar világunkból való«. nem is dogma gyanánt, a mi ref. egyházunk is
Nós, ha nem abból való: akkor az uj próféták ösmeri, sőt jogintézményeinkben ki is mon­
sürgessék a következő zsinatnál az Egyh. Törv. d o t t a , mai törvényeiben sem hazudtolta meg,
115. §-ának törlését, illetve k o r s z e r ű belmisz- sőt érvényben tartja és g y a k o r o l j a , habár a
sziói módositásátát. Az idézett paragrafus ugyanis hatalom-fejlesztés és hatalom-gyakorlás alapjává
Szabó Aladárék megkérdezése nélkül bátor vala és eszközévé nem tette és nem teszi;
úgy rendelkezni, hogy: »Általában a lelkész úgy b) ezen tanitói hatalmat, az igaz tudomány
egyházi beszédei, mint minden nemű nyilatkozatai haladásának és tisztaságának érdekében is, az
által úgy az általános emberi s keresztyéni, mint ecclesia semper reformari d e b e t-fé le
a h a z a s z e r e t e t e i ápolja és erősbitse,« stb. protestáns elv józan szolgálatában is, a t an- és
Ha pedig esetleg a fegyelmi bíróság előbb fog­ h i t e g y s é g megőrzésére irányozza; ebből ki­
lalkoznék e kérdéssel, mint a zsinat: az esetre folyólag az igehirdetőktűl, mint kiváltképpeni
valószínűleg nem fog elfeledkezni ezen paragra­ egyházi szolgáktól, azaz, mint Krisztus egyháza
fusról, valamint az ellenére elkövetett izgatásról, igaz sáfárjaitól, megköveteli, hogy a tudomány­
és csúfolkodásról. ban, még pedig az i g a z t u d o m á n y b a n a v a ­
Továbbá, nem hagyhatom említés nélkül az t o t t a k , és igy nem jövevények, nem újoncok,
Egyh. Törv. 116 §-át, mely az első és harmadik tudományuk tiszta és helyes voltának tudatában
pontban a rendes lelkészeket felelősökké teszi s z i l á r d a k , ingadozást nem ismerők, vagyis a
 346 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 43 szám.

tudásnak és kharakternek eme két föltételét most az evangelizáció meddő irodalma. Ez esetre
egybefoglalva: e r ő s m e g g y ő z ő d é s ű férfiak engedjék meg nekünk, hogy a prot. egyház
legyenek, és a mi fő: ne önmaguknak, ne az dicső pályafutása után, megérdemelje e szót:
embereknek, ne a hiúságnak, ne is a dicsőség­ meghalt, de sirhalmunk fölibe ne igyekezzenek
nek, hanem Krisztusnak szolgáljanak, és igy az ezt illeszteni, h o gy: e l z ü l l ö t t . Ha önöknek az
evangéliumi egyházhoz h ű s é g e s e k legyenek; elzüllés is élet számba megy: ezt aláírhatják saját
éppen ezért, midőn az egyház az igehirdetők magukra nézve, joguk van hozzá az egyéni fel­
e l ő k é s z ü l t s é g é t komoly vizsgálattal, m ű k ö ­ fogás nevében, de ezt egész egyházunkra rá­
d é s ű k e t pedig szigorú felügyelettel ellenőrzi: erőszakolni, nincs joguk. A mi hitünk fejedelmé­
már ezekben tanitói hatalmát gyakorolja nek, a Jézus Krisztusnak kábító italt kínáltak a
azok fölött, kiket eme hatalmánál fogva szolgá­ keresztfa alatt: de ő nem f o g a d t a el; tiszta,
latába állított és szolgálatában tart. Nagyon ter­ lángoló lelkesedéssel lépett a keresztre. Ne kí­
mészetes, hogy az egyház ennélfogva különbséget nálják hát nekünk önök se b u t i t ó szereiket,
teszen a j u h o k között és azoknak p á s z t o r a i a mi lelkesedésünk meg tud halni nyitott sze­
között, és úgy intézkedik, hogy e m e z e k őrizzék mekkel, nem kíván előbb kábultságba esni, még
a m a z o k a t , és nem a juhok a pásztorokat, sőt, kevésbé elzülleni, mint az evangélizáció mozgal ma.
a juhokat sem bízza egyiket a másiknak a veze­ c) Végre, világos, hogy még az 1891— 92.
tésére, mert, ha vak vezeti a világtalant, mind évi Egyetemes Zsinat mig egyfelől az egyház
a ketten verembe esnek. Ugyan ezért, a ref. egy­ tanító hatalmának teljes üntudatávai járt el, s
házban is létezik p a p i r e n d, habár nem hierar- ezen szellemben domborította ki az egyházi tan
khikus értelemben, de igenis a j o g i r e n d és egységének tisztán felfogott eszméjét másfelől
józanész értelmében. Mert, ha p. o. a mér­ az egyetemes papság eszméjében nem birt odáig
nöki tudományra nézve l a i k u s mind az, a ki emelkedni, a hol a kvekkerek magyarországi
n em m é r n ö k ; a csillagászra nézve laikus min­ védszentjei, S z a b ó A l a d á r és K e c s k e m é r h y
denki, a ki nem c s i l l a g á s z ; az orvos előtt I s t v á n ur szédelegnek, hanem azt a régi m e g-
laikus mind az, a ki nem o r v o s ; a jogász előtt hal adott(!) á l l á s p o n t o t foglalta el, melyet
laikus mind az, a ki nem j o g á s z : akkor világos nem k i s e b b szellem képviselt először, mint
hogy a theologiára is laikus marad mind az, a P á l a p o s t o l ; ezt a régi meghaladott állás­
ki n e m t h e o l o g u s , a lelkészre nézve is laikus pontot, melyen a ketesztvénség kétezer év óta,
leszen mind az, a ki nem kvalifikált lelkész. Ha a kálvinizmus pedig 380 év óta áll. A zsinat
tehát az 1891-ik évi zsinat a jelzett paragrafus­ tehát még távolról sem sejté, hogy a fogalmak­
nak megalkotásával ebben az értelemben hatá­ nak eme régi rendje ma-holnap megdől, mert
rozott, különbséget tett az igehirdetők és nem az uj elmélet protoplasmái már ott kavarognak
igehirdetők között és ezzel a kibocsátott ige-
és zavarognak két ifjú ember túlterhelt agyában,
hirdetőket az evangéliomi egyházban az evangé- | kik annyit tanultak hirtelen, hogy a hallottak és
liomi tan hivatalos letéteményeseinek, az irás olvasottak kritikai földolgozására idejük és erejük
jogos, köteles és kizárólagos magyarázóinak is­ nem maradt. Mert meg kell jegyezni, hogy az
merte e l: ebben a tényében éppen nem Rómát, egyetemes papság elvének azon elmélete,
hanem csupán a dolgok kérlelhetetlen rendjét melyet eddig az evangélizáció föltárt és itt-ott
és a józanész megmásíthatatlan követelményét megtestesített, sem Pál apostoltúl nem származik,
akarta s vala kénytelen, követni. sem általában az uj-szövetség j ó l é r t e t t taní­
Vagy talán arról akar gondoskodni az evan- tásából, hanem ezen elmélet az evangélizáció
gélizáció, midőn a mértéket alább szállítani s árucikkei között, Szabó Aladár és Kecskeméthy
a lelkészi hivatalt bárkinek odadobni kívánja, uraknak egészen e r e d e t i elmélete, melyet sem
hogy ezzel pótolja ki a lelkész-hiányt, ha el­ Pál apostol nem ismer magáénak, sem a kálvi­
szegényedett és megalázott egyházunkban az nizmus. Ebből következik kérlelhetetlenül, hogy az
igehirdetés tiszte többé nem lesz kívánatos és evangélizáció elannyira ellentétbe jutott egyházunk
pásztorok nélkül maradnak gyülekezeteink? Hát, jogfejlődésével, tanrendszerével és mai jogi rend­
»jőni fog, ha jőni kell« ez is, és akkor lesz jével, hogy természetszerűleg előállott a veszélyes
erőnk, meghalni, de nem lesz kedvünk, előbb el- alternatíva: v a g y az evangélizációnak joga és
zülleni, és elzüllött állapotban tántorogni, mint kötelességszerü feladata a magyar ref. egyetemes
 43- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 34 7 -

egyház eddigi jogfejlődését és mai szervezetét a tudás kincsei tiszta rendszerbe olvadjanak és
egyszerűen lomtárba, vagy múzeumba vetni, s a ne valami zavaros khaoszba hánykolódjanak lel­
legközelebbi zsinaton az uj egyházszervezetet kében ; továbbá, igazi protestáns öntudatot,
keresztül vinni; vagy az egyetemes egyház kö­ mely sine qua nonja úgy az akaraterő acélossá­
telessége, a mennyiben K á l v i n J á n o s t Szabó gának, mint a józan haladás lehetőségének és
Aladárért elcserélni, nem akarja, az egyház egy­ az igaz, képmutatás nélküli lelkesedésnek. Ezt
ségének megbontok, mint pártütőket, konkoly- kívánjuk azoktúJ, a kik pásztorkodásra hivattak;
hintőket lesújtani, egyházunkat az ő kompromit­ ugyanezt kívánjuk, de magasabb mértékben azok­
táló szereplésüktől megmenteni s éppen a ko­ tól, kik a pásztorok előkészítésére rendeltettek,
molyan alkalmazandó fegyelem által a megcsú­ mert, h a v a k v e z e t i a v i l á g t a l a n t , mi nd
folt fegyelemnek elégtételt szolgáltatni: tertium a k e t t e n v e r e m b e e s n e k . íme, ezt követeli
non datur. És ez alternatíva felett, már a leg­ a dolgok másithatatlan rendje.
közelebbi konventnek elmélkednie kell. Antiquarius-
íme. a fentiek is bizonyítanak valamit a
mellett, hogy magyar reform, egyházunk a múlt­ Anépiskolai vallás-tanitás-
(Folytatás.)
ban is megkövetelte, a jelenben is megköveteli
igehirdetőitűl, hogy tudományuk és hitvallásuk II. osztály.
1. Terem tés.
az evangéliumi ref. egyháznak igaz tudománya
2. A z özönvíz és Noé bárkája.
és hitvallása legyen a Jézus Krisztusról. Meg­
3. A ki nem jár hitlenek tanácsán (1. zs.)
követeli minden igehirdetőtűi, hogy ne ö n m a g á t 4. Kain és Ábel.
és ne a m a g a t u d o m á n y á t prédikálja, hanem 5. »A bűnt mindig büntetés követi; ez a bünte­
a ő ur át , a Jézus Krisztust, de nem a maga tés nem jón mindig nyomban a bűn után, de azért ha
felfogása szerint fogalmazott Krisztust, hanem az késik is, el nem marad soha« (Káté 35.)
6. A bábéi tornya.
egyház által megismert és meghatározott Krisz­
7 A z erős isten uraknak ura (50. zs.)
tust. Ezt nevezte a fennidézett G. K. féle kánon:
8. Ábrahám (csak az első és utolsó bekezdés,)
a l e l k é s z e k t u d o m á n y á n a k . Most az egy­ 9. Izsák.
háztól azt kérdezi az evangelizáció farizeusa: »mi- 10. Ezsau és Jákob (3. sor.)
csoda méltósásfQral cselekszed ezeket?« Már t. i. 11. A z egek beszélik (19. zs.)
azt, hogy az egyház megszabja, m i t, és 12. Jákob fiai.
m i k é p p e n t a n í t s a n a k a kibocsátott igehir­ 13. József Pótifárnál és a tomlöcben.
14. A z Ur énnékem őriző pásztorom (23 zs.)
detők. Felelet: cselekszi ezt az ő jogos méltóságával
15. Fáráó álmai.
s a fenti bizonyságok szerint, nevezem, én és nevezi 16. József bátyjai Egyiptomban.
ezt a méltóságot minden gondolkodó kanonista: 17. A zsidók nyomorúsága Egyiptomban. Mózes
az egyház tanítói hatalmának. Azon születése.
eredményt pedig, mit ezen hatalom öntudatos 18. Mózes hivatása.
működése az összhangzó fejlődésben létrehoz, 19. Mózes Fáráó előtt. (A 10. csapás kimarad.)
20. Szivemet hozzád emelem {25. zs.)
nevezzük az egyház e g y s é g é n e k , vagy pró-
21. A húsvéti bárány és a kijövetel.
zailag. az egyház é l e t é n e k , mert a hol az egy­ 22. A puszta.
ség megbomlik: ott nincs többé szerves élet; a 23. A Sinai begy és a törvény.
mely ház önmagában m e g h a s o n l i k , elpusztul. 24. T e benned bíztunk eleitől fogva (90. zs.)
A ki a dolgok ilyetén rendjének ellentmond, ha 25. A 40 esztendei bujdosás.
ellentmondásával csak az elmélet terén marad: 26. Áron és Mózes halála (Elölről 3 sor s az utolsó
bekezdés.)
tudatlan, rövid látó, vagy ha úgy tetszik, bomlott;
27. Mint a szép híves patakra (42. zs.)
de ha ostoba theoriájával a gyakorlat mezejére 28. Jozsue (Elől 5 sor, 2-ik bekezdésből 4 és az
lé p : akkor pártütő, izgató, nihilista lészen. utolsó bekezdés)
Éppen ezért, a lelkészektől főkint ezt a két 29. A Sionnak hegyén úristen (65. zs.)
dolgot követeljük meg: alapos tudás mellett, 30. A bírák (5 sor.)
31. Sámson (1 sor.)
olyan tiszta ítélőképességet, mely magát biztosan
32. Sámuel (4 sor elölről s az utolsó bekezdés 3
tudja tájékozni vagy általában a keresztyénség- sora.)
nek, mint különösen a protestántizmusnak tör­ 33. Dávid a pásztoriul.
téneti, jogi és bölcsészeti igazságaiban, úgy, hogy 34. Nósza, Istentélő szent hívek (33. zsoltár.)
 3 4 *. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 43. szám.

35. Dávid király (6 sor s az utolsó bekezdés.) 4. Példázat az aratásról.

36. Salamon egészen. 5. Példázat a tékozló fiúról.
37. A két ország (1 sor elől s az utolsó bekezdés.) 6. Mindenható leborulva (34. d.)
38. A fogság (csak a 3-ik bekezdéstől.) 7. Példázat a szőlőbeli munkásokról.
39. A zsidók hazamenetele és az utolsó próféták. 8. L é g y csendes szívvel (35. d.)
A tanulás főkép hallás utján történik, de eltérőleg 9. Példázat a királyról és szolgájáról.
az utasítástól, könyvbííl is hagyok fel, mert ez a gyer­ 10. Példázat az igaz felebarátról.
mek önérzete fejlesztésére jól hat s nag}^obb érdeklődést 11. Példázat a farizeusról, és publikánusról.
kelt benne a tárgy iránt. Mielőtt elmagyaráznám nekik 12. Szivem megalázván (50. d.)
a leckét, velük olvastatom, mert ez első osztálynak ta­ 13. Példázat a talentumokról.
nulási vágya fölkeltésére jó eszköz. 14. Példázat a királyi vendégségről.
15. Példázat az utolsó ítéletről.
III. osztály.
16. A nap immár elenyészett (53. dics.)
1. Keresztelő János születése.
A 4-ik osztálynak látszólag kevés a tananyaga,
2. Álmélkodással csodáljuk (93. d.)
m in thogy azonban a 2-ik és 3-ik az övét nem igen tudja
3. Igaz isten ígéretedben (95. d.)
elvégezni, marad ez osztálynak is b elő le; különben is
4. Jézus születése.
szükséges, h o g y ez osztály az uj-szovetségi történeteket
5. Krisztus urunknak (99. d.)
m ég egyszer áttekintse.
6. Heródes.
Szükségesnek tartottam az ój-szövetség m egosz­
7. Jézus a templomban.
tását a 3 ik és 4-ik osztály között oly formán, h o g y a
8. Szivünk vigsággal ma bétölt (101. d.)
3-ik összefüggésben tanulja a történetet, a 4-ikre nézve
9. Keresztelő János. Jézus megkeresztelkedése.
p e d ig a példázatok jó átmenetül szolgálnak a tanra: a
10. Jézus megkísért étik.
K átéra. (Vége következik.)
11. N agy isten téged imád (31. d.)
12. Jézus tanítványai.
13. Jézus első tanítványai. Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
14. Jézus csodatételei.
Tem plom -szentelés.
15. Jézus gyógyításai.
A kékesi egyházközség, mint már előre jeleztük volt,
16. A vakok.
szeptember hó 19-én szentelte föl új templomát, mely Alpár
17. Jézus halottakat támaszt.
Ignác budapesti műépítész terve szerint épülve, egyike szép
18. Jézus és a tenger.
kivitelű templomainknak. Főtiszteletü püspökünk betegsége
19. Jézus és a kisdedek.
miatt akadályozva volt, hogy a felszentelést végezhesse s ez
20. Jézus szamár-háton megy Jeruzsálembe.
okon helyetteséül nt. Somkereki Miklós esperes urat bízta
21. Örvendezzen már e világ (70. d.)
meg, ki gyönyörű szép imával nyitotta meg a felavatás ak­
22. Magasztaló szivömledéssel (71. d.)
tusát. Utána Kovács Ákos, szamosujvári lelkész mondott
23. A templom perselye.
szépen kidolgozott beszédet, fejtegetvén az úr házának val­
24. A lábmosás.
lási, erkölcsi és társadalmi nagy jelentőségét, mely mara­
25. A z utolsó vacsora.
dandó hatást tett a gyülekezetre. A keresztelést Csűrös Fe­
26. Jézus a Gecsemánei kertben.
renc, füzesi, az esketést Benedek Lajos, m.-földvári, az úr­
27- Jézus Pilátus előtt.
vacsora osztást Gyárfás Albert, bethleni lelkészek végezték,
28. Busán zugnak a harangok (73. d.)
megható szép beszédek kíséretében.
29. Jézus keresztre feszittetik.
Végül, helybeli lelkész Nagy Ede olvasta fel a tem­
30. Szenved az ur (72. dics.)
plom építésének történetét, és sorolta fel azon kegyes ada­
31. Jézus halála.
kozók neveit, a kik az egyházkerületi segélyezés mellett,
32. Emlékezzünk e napon (81. d.)
adományaikkal segítették a templom felépítésében, és egyes
33. E húsvét-vasárnap reggele.
ajándékaikkal annak szépségét növelték.
34. A feltámadott Jézus.
Ilyenek voltak őfelsége a király, a ki magán pénztá­
35. Jézus, ki a sírban valál (77, d.)
rából 100 frt. adományozott. Br. Wesselényi Miklós, a ki
36. E husvét ünnepében (82. d.)
10 öl fát adott, Karácsony Sándor, ki 150 frttal segélyezte
37. Jézus menybemenetele.
az építést, s azon kivül az építéshez az egyház által előál­
38. Jézusnak, a megdicsőültnek (83. dics.)
lított kő, tégla, porond és fa-anyagokat csaknem kéthar­
39. A pünkösd.
madrészben össze hordattatta. Gróf Bethlen Ödön 100 irtot,
40. Jövel Szentlélek (92. d.)
a kékesi takarékpénztár 110 frtot adományoztak. Táncvi­
41. István, első vértanú.
galmak jövedelméből és egyesek kisebb adományaiból is
42. Saul.
mint egy 300 frttal lett segélyezve az építés.
43. Pál apóstól utjai.
Lelkész aa-nak ezen előterjesztéséből tudtuk meg, hogy a
IV. osztály. templom összes berendezése, egyesek adományából, és sze­
1. Jézus példázatokban tanít. mélyesen eszközölt gyűjtéséből készíttetett el.
2. Példázat a magvetőről. Papi szószéket ngs. Todorffy Domokos, m.-vásárhelyi
3. N agy isten téged imád (30* dics.) kir. táblai biró. Urasztalát tks. Nagy Lajos, szamosujvári
 43- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 349

főszolgabíró, szószék feletti koronát tks. Szántó Károly ob- mai napot megérni engedte. A hálaimát nagy áhítattal a
rázsai jószág-igazgató készittették Kékesen lakásuk emlékére. kóbori pap mondta. Azután a tanári tanácskozó terembe
Papi szószék takaróját fekete bársonybúi, arany rojt­ voult a társaság, a hol egyenlő arányban kiróva egymásra,
tal, gyönyörű szép hímzéssel tks. Keresztesi Károlyné, Némety háromszáz (300 frtot) adtak össze a megjelentek oly cél­
Ilona úrnő, úrasztali térítőjét, szintén bársonybúi, arany ból, hogy már a folyó tanév évzáró vizsgáin, kiadassanak
rojttal tks. Scheint Andorné, Brassay Paula úrnő, kisebb űr­ annak kamatai a jelenlevő adakozók azon gyermekeinek,
asztali térítőkét ritka szép hímzéssel Csatth Irma kisasszony kik a Bethlen főtanodában kellő sikerrel tanulnak. Erre kö­
és Sáfár Károlyné, Szabó Anna ajándékoztak az úr háza iránti vetkezett a nagyot gyarapodott könyvtár, ásvány és növény
szeretetből, kiknek segélyezéséért és drága ajándékaiért hálás gyűjtemények meglátogatása, az illető szaktanár vezetése
szívből mondott köszönetét helybeli lelkész aa. mellett. Végre, az egész társaság kirándult a ref. temetőbe,
A meghatóan szép templomi ünnepély után, melyet a kisérve a lelkes tanár Nagy Lajos igazgató által, valamint
dalkör szabályos éneke is emelt, közebédre gyűlt az ünnepi a bánatos özvegy és annak két gyermekétől: s díszes
közönség. Előbb azonban nt. Somkereki Miklós esperes cser-koszorúval megkoszorúzták volt tanuló társuknak, Berde
vezetése mellett, az egyházmegye ezen vidékének teljes szám­ Sándornak, előbb kackói körleikésznek, később theologiai
ban jelenlevő papsága üdvözölte jelenlevő főgondnokunkat, tanárnak a sírját. Az elhunytnak egész életét felölelő emlék­
gr. Wass Béla Öméltóságát. Az ebéden, hói jelen volt a beszédet a megkoszorúzásnál az alpestesi pap mondotta.
kékesi járásnak csaknem összes értelmisége, az első felkö­ Miután a nap emlékét megörökítendő régi kollégák fel­
szöntőt gróf Wass Béla főgondnok és országgyűlési képvi­ keresték még a photographust, bankettet rendezve, közvacso­
selő mondotta őfelségére, a királyra. Utána dr. Torma Miklós rára gyűltek össze a »Sisaknál« a tanoda tőszomszédságában,
alispán köszöntette fel az egyház kerületnek érdemekben hova meghívták volt tanáraikat is, kik készséggel meg is
gazdag püspökét, Szász Domokost. Ezek után még több jelentek u. m Elekes Károly, Herepei Károly, Vince Dá­
szép pohárköszöntőket halottunk, melyek csak az ebéd vé­ niel és Nagy Lajos tanár urak. Mondani sem kell, hogy
gével szűntek el. csak a késő éjfél, vagyis a vonatok indulási órája vetett
Az ünnepélyt este táncvigalom követte, mint méltó véget csak is a kedélyes együttlétnek, és hogy felköszöntok-
befejezése ezen ritka és szép ünnepélynek, a melyen fele­ ben nem volt hiány, melyek közül legmaradandóbb benyo­
kezeti különbség nélkül vett részt a község és vidék értel­ mást Elekes tanár eme szavai tettek: »Sokan adtak már
misége, s örömmel és gyönyörűséggel volt eltelve minden Nagy-Enyeden egymásnak találkát azok közül, kik itt ta­
résztvevő. nultak, sokan fejezték ki azt már ékes szavakban, hogy
H úsz éves találkozó . mennyire szeretik az alma matert, és hogy azt főleg a Bethlen-
Azok a kik 1877-ben tettek érettségi vizsgát Nagy- főtanoda iránti háládatosságból teszik, ámde »verba volánt«
Enyeden, f. évi szeptember 12-én gyűltek össze ugyanott, a szép szavak elrepültek és utánuk nem maradt egyéb a
élvezni a viszontlátás örömét. Ezek közül, a hosszú idő alatt, semminél. Betelt rajtuk az írásnak ama mondása: Csak zengő
ötön elhaltak, haton kimentették távol maradásukat, és igy érc és pengő cimbalom az, ha csak ajkainkkal szeretünk és
csak kilencet tett ki a megjelentek száma. Névszerint: Pap I nem tetteinkkel is. A most megjelentek megmutatták, hogy
Lajos, a s.-sz.-t-györgyi Mikó-tanoda igazgató-tanára. Hegyesi elődeiknél inkább szeretik a nagy múltú főtanodát, midőn
Győző, járásbiró Medgyesen. Tamó Gyula, alpestesi, Csulak szép alapítványt tettek le egyfelől és a kegyelet adóját szin­
Zsigmond, kóbori lelkészek. Dezső Miklós szőlőszeti felügyelő tén egy szép cselekedettel rótták le másfelől. Élteti őket,
Nagy-Enyeden. Hegedűs Lajos, megyei igtató, Debreceni volt tanítványait, mint példa-adókat, és kívánja, hogy őt
Márton, ig. tanító Balassa-Gyarmaton, Varga Károly, és Csu­ év múlva, hozza őket a gondviselés ugyanitt újra össze, a
tak Károly, körjegyzők. Első teendőjük volt, a Bethlen-íőta- 1 mostanihoz hasonló számban, erőben és kedvben.« Adja isten,
noda dísztermében hálát rebegni az egek urának, hogy a | hogy úgy legyen.

TÁRCA.
teni közbelépés eredménye-é, vagy pedig csak emberi talál­
A kijelentésről.*) mány ? E kérdés eldöntése után lehet megállapítani, hogy
Tán nincs fontosabb tárgy a theologiai tudomány ok­ vájjon a vallás az égből származott e, vagy pedig a lelki­
ban, mint a kijelentés boncolgatása. Ezt mondom, ámbár ismeret mélységéből sarjadzott ki? Nincs is senki, ki e kér­
nagyon jól tudom, hogy a fontosságot majd mindenik theol. déstől megtagadná az érdekességet, a komolyságot s a ki
tárgynak oda ajándékozzuk, most egyiknek, majd másiknak, megtagadná, hogy érdemes vele foglalkozni. Hiszen, előre
a mint vele foglalkozunk. De mégis ez alkalommal, azt hi­ megmondható, hogy a legszentebb érdekek, a legbensőbb
szem, valóban beszélhetünk arról, hogy fontos tárgygyal bizonyosságok, hitünk és vallásos életünk lényege mind
állunk szemben. A kijelentés a theologia legelső kérdése, ebben találják megoldásukat.
mondhatnók, fundamentális kérdése. Hiszen, ettől függ a ke- Nem is mondok sokat, ha azt állítom, hogy ez a
resztyénség lényege. Ettől függ, hogy a keresztyénség is­ kérdés éppen olyan aktuális, mint fontos. Vájjon, a nézet-
eltérések, melyek a hit tárgya, a vallásos megismerés, a
*) Ez értekezés Lacheret, híres francia theologus, jelenleg dogmák természete felett támadtak, elenyésztek-e már, vagy
párisi ref. lelkész műve után készült, melynek cime: »De la natúré
teljesen kiegyenlítődtek ? A kritikai és bibliai theologiai ta­
de la revelation.c Alkalomszerűnek találjuk, olvasóinkkal e most
megjelent művet megismertetni, hogy tájékozva legyenek, mikép­ nulmányok, melyek napjainkban annyira megsokszorosódtak,
pen tárgyalják a francia tudományban az ilyen kérdéseket. nem éppen e kérdésre irányulnak?
 350- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 43. szám.

Mielőtt azonban e kérdés tárgyalásába belekezdenék, | bár a maga értelme szerint, de mégis csak kijelentés lesz
meg kell világítanom az általam követendő methodns kér­ | az, a mit kijelentésnek nevezünk. Általában, ha e kettőt:
dését. Ám, a methodust meg is kell magyaráznom, mert kijelentés és Krisztus, összefoglalni akarjuk, bátran tehetjük,
napjainkban nem csak azt akarják látni, hogy a célnál mert a kijelentés az, hogy Krisztusban találjuk meg isten
vagyunk, hanem érteni akarják azt is, hogy miképpen jutot­ legfőbb kijelentését. »Senki sem látta az atyát, egyedül a
tunk oda. Beszélek tehát egy pár szót a módszeremről. E g y­ fiú, a ki az atyánál van, és ő megismertette. A ki megta­
általában, nem az úgy nevezett speculativ methodust fogom lálta istent a Krisztusban személyes tapasztalata által, egye­
használni, mely istent az ő végtelen és abszolút lényegéből dül ez a keresztyén és az ilyenben benne van a tapasztalati
kiindulva, fogja fel és teszi vizsgálat tárgyává. Ez elvezethe­ methodus, melylyel lehet csak megérteni a kijelentést.
tett a philosofico-theologiai nagyszerű művekre, de az ered­ íme, a tapasztalati módszer, ezzel magyarázzuk meg
mények és maga a mű is olyan, hogy maguk a szerzők mi is a kijelentést.
sem ismernének rá később. Még csak nem is a szentirási I.
methodust követem, mely a bibliát veszi alapul, a külső és Lássuk először is, hogy mi a nem-kijelentés?
belső bizonyítékokat, tán a szentirás tekintélyét, hogy olyan Nagyon elterjedt nézet, melyet senki kétségbe nem
theoriát adjon, mely végső eredményében mégis csak a von, bért nagyon könnyen megérthető, hogy a kijelentés
hiten alapszik. Én az u. n. experimentális methodust hasz­ nem más, mint a biblia. Általában, a régi theologia is igy
nálom, mely a lélektanon, meg a történelmen alapul, mert gondolkozott. Ám, ötven évvel ezelőtt Rothe igy fogta fel
nem akarom egy pillanatra sem elveszíteni tekintetem elől a kérdést: »az isteni kijelentés és a biblia közti szoros
a valóságos tényeket, a lelkiismeretnek és a történelemnek megkülönböztetés egyike a legújabb theologia legnevezetesebb
nagy tényeit. így a módszerrel tisztában volnánk. Most lás­ vívmányainak.« A mit Rothe mondott, az még nem köz
suk a kiindulást e módszerre nézve. felfogás ma. A kegyesség hajlandó a bibliát, az isten könyvét
Vájjon, melyik tényből kell kiindulnunk? Felelet: vagy magával az istennel azonosítani. Pedig a tények azt bizo­
abból, hogy vallásosak, vagy abból, hogy keresztyének va­ nyítják, hogy isten nem csak egy könyv által nyilatkoztatja
gyunk. Az első esetben meg kell keresni a primitiv vallási ki magát és akaratát. Volt kijelentés, midőn a biblia még
tényeket, és igy fölemelkedni lassankint a keresztyénség ma­ nem is volt meg. mi több, mikor még egyetlen könyv sem
gaslatára, mert csak igy érthetjük meg a kér. kijelentést. Ez létezett azokbúl, melyekből szent könyvünk egybe van ál­
a módszer hosszadalmas és sok nehézséggel jár. K i biztat­ lítva. A prófétákat s az evangélistákat csak később foglal­
hatja magát azzal, hogy analysissal megtalálja a primitiv ták Írásba. Sőt maga Jézus sem hagyott hátra egyetlen sor
vallás egyes momentumait ? K i tudna lebocsátkozni az ember írást sem, ámbár az atyát ő jelentette ki legtökéletesebben;
eredeti Öntudatának mélységébe, hogy onnan fölemelkedjék létezett egyháza, megvoltak tanítványai, vértanúi mind, a
az isteninek megérzésére és megértésére! Pusztán történeti­ nélkül, hogy életének teljes leírását: az evangéliumokat
leg tehát a probléma egyenesen megoldhatatlan. Hiszen, az összeszedték volna egyetlen gyűjteményben: a mi bibliánk­
okmányok itt nagyon hiányosak. A vad népek ugyanis, ki­ ban. Ú gy hogy, csak azt mondhatjuk, hogy igenis a biblia
ket úgy tekintünk, mint primitiv népeket, nem egyebek, mint okmánya a kijelentésnek, de nem maga a kijelentés.
lesülyedt népek. így gondolkoznak egy Max Müller, vagy Tovább megyünk. Jó lélekkel elmondhatjuk, hogy a
egy Renouvier. Vagyis, a mit a népeknél találunk, az a biblia és a kijelentés sokszor eltérnek egymástól. Ez nem
vallásnak nem embriológiája, hanem csak pathologiája. És föltevés, ez tény. Vannak a bibliában történelmi részletek,
a mi minket illet, mi a kér. öntudatnak mindig tapasztal­ nemzetségi táblázatok, földrajzi tudósítások, a hol egyálta­
juk bizonyos fokát önmagunkban. Egy költő mondá: »én lában nem érezhetjük az isteni kijelentés működését, bár a
ember vagyok és a humanitás kötelezettsége alól megsza­ bibliában való ott létüket tökéletesen tudjuk érteni. Maguk
badulni, nem tudok.« így mondhatjuk mi is, keresztyének a hibák, emberi bűnök, fogyatkozások, melyek ott el van­
vagyunk, azaz, vallásos öntudatunk át meg át van hatva nak beszélve, nem függhetnek az istentől. Egy szóval, az egész
Jézus Krisztus tudománya és a keresztyénség szelleme által. szentirás alkothatja a talajt, melyben felvirágzik az isteni
És ezzel a módszerre nézve otthon vagyunk, mert, a mit kijelentés virága és a melynek legszebb példánya az isteni
mondtunk, az azt jelenti, hogy mi a vallásos hit és öntudat szeretet örök megtestesülése, de a virágot nem szabad össze­
teljességéből indulunk ki, mely többé kevésbbé megvan véteni magával a talajjal. (Folytatása következik.)
minden embernél, hiszen, ebből lehet egyedül mindent meg­
érteni. »Agrippa király, kiáltá Pál apostol, hiszel te a pró­
fétáknak? Én tudom, hogy te hiszel.« Mi is tudjuk, hogy
Különfélék.
mindenki hiszen a Jézus Krisztusban, a ki a kezdő és a F e lh ív á s előfizetésre.
végző pont, a ki tehát a kér. dogmatikának és nem a kér. Sok baj, küzdelem, és lelki megpróbáltatások kö­
zött, itt vagyunk. Elérkeztünk e nehéz esztendőnek utolsó
apologétikának tartozik tárgya lenni.
negyedéhez. Ú gy lehet, hogy a »Prot. Közi.«-nek ebben
Mi mindannyian hiszünk a kijelentésben. Hiszen, ez a formában a l e g u t o l s ó negyedéhez.
abban áll, hogy a vallásnak legfőbb tárgya, az isten, kije­ Huszonhetedik esztendeje ez, hogy e lapocska a
lenti és megismerteti magát az emberi vallásos öntudattal. neki adatott erőkkel teljesíteni igyekezett hivatását. Le­
Ám, azt mondhatnák, hogy éppen ez az oka a kijelentés­ het, hogy kevesebb tehetséggel, de teljes jóakarattal. A
ben vetett hitünk megfogyatkozásának. Mert kijelentés és lap megalapítása és nehány év kivételével, szerkesztése
a mi kezünkben volt. Ha valamelyes érdeme, dicsősége
kijelentés közt különbség van, mint különbség lehet Krisz­
volt, és van: legyen azoké, a kik szellemi és anyagi
tus és Krisztus között. Nem tagadom, hanem a kijelentés támogatásban részesítették; a mi hibáztatás érheti, hadd -
mégis csak kijelentés marad; de mindenki tudja, hogy ám- ömöljék az mind a mi vállainkra.
 43- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3 5 *-

Egy büszkeségünk van, hogy eredeti program- ] zatának belső berendezése nem fogja sokáig nélkülözhetni
munkhoz, mely 1870. aug. 31-én kelt, mind e mai napig | azt a szervezetet, mely tekintélyt, súlyt és erkölcsi tisztességet
tántorithatatlanul hívek voltunk. adott eddig is, és arra van hivatva, hogy adjon ezután is.
íg y szólott: »Irányunkhatározóttan s z a b a d e l v ű . Mostani katasztrófája különben egészen simán, minden fel­
Soha egy pillanatig se feledjük el. hogy p r o t e s t á n ­ háborodás nélkül folyt le. Nem volt meg minden szerve,
s o k vagyunk; s hogy a zászló, melyet fölemelünk, egyet­ ehhez kellett volna még egynéhány egyház és lelkipásztor,
len kötelező jelszót ismerhet el, és ez a jelszó: előre!« és a helyett, hogy a kolozs-kalotai egyházmegyéből Kolozs­
várhoz csatoltak volna egy nehány egyházat, hát a köz­
Másik kijelentésünk volt: »Lapunk szellemi része
gyűlés, az Ig.-Tanács véleménye alapján, megszüntette a ko-
t e l j e s e n f ü g g e t l e n , és toliunkat, törekvéseinket
soha sem fogja vezetni egyéb, mint az igazság, a köz­ j lozsvári egyházmegyét. Hát, jól van. A kolozsvári egyház-
| megye eddig sem imponált, de nem is derogált senkinek.
ügy előhal adása, és a protestáns szellem«.
| Szerfelett való dicsőségére nem volt ugyan az anvaszent-
Ennek a hivatásnak teljesítésében érte már a »Prot. j egyháznak, de tán éppen szégyenére sem volt, és ha e
Közlöny«-t egyszer az a veszély, hogy az illetékes, hi­ j perctől fogva nem egyházmegye is, és nincs is esperese, de
vatalos körök elvonták tőle a 70*es évek közepén a j előző püspökét, és az egyházkerület mostaűi püspökét is a
támogatást; de a »Prot. Közi.« mégis megélt mind a | kolozsvári egyház adta az anyaszentegyháznak. És ez is
mái napig. Ez a veszély fenyegette ez esztendőben is. j nyom valamicskét a püspöki vizsgálat alatti egyház mérő
De leküzdöttük ez ideig. Élünk és élni fogunk. Mert a J serpenyőjébe, legalább a múltra nézve.
»Prot. Közi.« zászló, melynek múltja, és igy élete van.
Életének fundamentoma az egynegyed század alatt bebizo­ = Lelkésztársaimhoz. »Templomi beszédek és
l imák a reformáció emlékünnepére« cím alatt egy kis füzet -
nyított lelkiismeretes munkánk, őszinte igyekezetünk,
I ben három alkalmi beszédet adtam ki imákkal. A refor­
anyaszentegyházunk. és a tiszta kalvinizmus becsülete
máció emlékünnepének kozelgése alkalmából bátor vagyok
érdekében önzetlenül elhullatott verejtékünk.
e kis művecskére lelkésztársaim figyelmét felhívni. A müvet
Szívesen kérjük a velünk együtt gondolkozókat, í 30 krért portómentesen azonnal küldöm. Egyúttal tekintettel
hogy ez esztendőrűl hátralékos, vagy folyó tartozásaikat I arra, hogy a jövő évben az 1848. évi március 15-iki ese­
ez év dec. i-ig beküldeni, szíveskedjenek. L e k e l l s z á ­ mények 50 éves jubileumát tartjuk országszerte, felemlítem,
m o l n u n k okvetetleniil. 1 hogy egy füzetben már pár évvel ezelőtt március 15-iki
Jövendőre nézve, igyekezzenek megnyerni minél j emlékbeszédeket is adtam ki, alkalmi imával, a melyeket
többeket a gondnokok, és vagyonosabb birtokosaink i 20 krért szintén portómentesen megkiildök. F ü l Ö p J ó z s e f ,
közül, hogy lépjenek lapunk pártolói sorába. Nagy az, | ev. ref. lelkész, Körmend (Vasmegye).
mi itt a kockán forog: az egyházkerület tisztessége, a = Udvarias pap. A prédikáló papoknak az a szo-
szabadon fejlődő protestantizmus diadalma, a babonás­ | kásuk, hogy a szószékről a legkíméletlenebb hangon kor­
kodástól. a vallásos fanatizmustól, és az álszenteskedés­ holják az emberek, főleg pedig a nők hibáit. De Pearse
től való megtisztulás. londoni pap valóságos kivétel, mert Ő még a szószéken is
Vessen számot magával mindenki. Cselekedjék gáláns és szeretetreméltó a hölgyekkel szemben. Példa erre
tiszta meggyőződése szerint. V ag y éljünk atyáink po­ \ az a prédikáció, a mit a minap mondott: Miért adta az
zitív hitében, vagy szektákra bomolva, tépjük szét a | ördög az almát Évának és nem Ádámnak? kérdé a
dicsőséges fejedelmi századok által megszentelt erdélyi derék pap a szószéken. Egyszerűen azért, felelte aztán, mert
ev. ref. anyaszentegyházat, és ezzel bénítsuk meg az itt tudta, hogy ha az almát a férfinak adja, az megeszi azt egye­
élő magyarság haza-fentartó még meglevő erejét. dül, ellenben a nőrűl tudta, hogy az almát megosztja
Kolozsvártt, okt. 4. 1897. S zá sz G erő. S Ádámmal.
! = Hálás köszönet. Ngs. Hosszú Gyula és neje
É r te s íté s . . Ocsvai Ilona kedves leánya, Piroska, folyó hó 10-én egy
Miután e hónapi szánjainkat, más irányú igen fontos | díszes arany rojttal szegélyezett és a következő felirattal:
közlendőink miatt, nem voltunk képesek úgy berendezni, »A hol ketten, vagy hárman egybegyülnek az én nevemben,
hogy pályacikkeket bocsáthassunk olvasóink szavazata alá, és I ott vagyok ő közöttük. Máté X V III. r. 20. v. H. P. 1897.«
ellátott 43 frt értékű bársony szószék takarót ajándékozott
mert utolsó számunkban is csak másfél cikkel számolhatnánk
kolozs-gyulai 1. egyházunknak. A vallásos buzgóságtól át­
be e tekintetben olvasóinknak : úgy véljük, hogy a szerzők ön­ hatott nemes és jó cselekedetéért fogadja 1. egyházam ne­
érzete érdekében is cselekszünk, ha a jövő hónap végéig vében hálás koszönetemet. Kidé, 1897. okt. 10. H a t h á z y
halasszuk mostani dijunk elitélését, a mikorra több ver­ F e r e n c , ev. ref. körlelkész.
senyző fog sorompóba állani. Úgy véljük, hogy az írók és = Értesítés. Szives tudmására hozom az érdekel­
olvasók is megnyugosznak ez intézkedésünkben. Erre kérjük is. teknek, hogy folyó év november 3-án lakhelyemet Maros-
Ugrára teszem át, hová utóposta Kerelő-Szt.-Pál. M.-Bodon,
= Csendes részvét mellett ment végbe folyó 1897. okt. 26-án. N e m e s Á r p á d , küküllői esperes.
hó 25-én dél előtt 11 órakor, az egykor nagy port felvert,
mérges hadakozás, és nagy kinok között megszületett » k o ­ Evangelizáció. Belmisszió.
l o z s v á r i ev. ref . e g y h á z m e g y e « temetése. Az érd. A megteremtetett világokban minden jó, minden szép, minden
ev. ref. egyházkerület mappájáról ugyan nem törültetett le, tökéletes. A napsugár tűzhányó fényével és ragyogásával nem kü­
de halandó szem nem olvassa többé, a Névkönyvben a lönb, mint a szent János-bogár. A paradicsom-madár kápráztató
n e g y e d i k helyen, a következés rendje szerint. Ha valaki szinpompájában csak olyan tökéletes, mint a szürke ökörszem. A
érdeklődni fog Kolozsvár iránt, megtalálja ezután a híressé fűlemile nem áll magasabban, mint a béka, ha a világ-egyetem
vált erdélyi speciáiitások, az úgynevezett »püspöki vizsgálat ! teremtésének végcélját nézzük, és nem az egyes organizmusok
alatti egyházak« között, most keletkezvén, mint tizediket. időhez kötött, de a tökéletesedésre kötelezett elhivatását. Jó, szép,
Vagy születése nem volt természetes, és akkor halálának fölséges a mindenség, mert felette áll az erő, a hatalom, az élet, a
be kellett következni; vagy örök törvények szerint született, mely teremtette, az ur, az isten, mindnyájunk édes atyja! De,
és akkor halála csak kierőszakoltatott. Mi ez utolsó föltételt semmi sem olyan szép, mint az e r k ö l c s i világrend. Ez a meg­
vagyunk hajlandók elfogadni, és bizonyosak vagyunk felőle, foghatatlan semmi. Ez a mindent magában foglaló mindenség.
hogy nem sokára ismét feltámad a leányzó. Kolozsvárnak Ám, a déli pólus ellensége az északinak. A nappal az éjszakának.
fejlődése, úgy a népség arányaiban, mint a szellemi téren, A meleg a hidegnek. A tűz a víznek. Az élet a halálnak. A z
nem fekvésénél ugyan, de az anyaszentegyház egész háló- i g a z s á g a hami s s á gnak.
 352- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ebből a fönséges harcból áll elő a sferáknak az a hármo-
niája, melyet a keresztyénség a feltámadás, az örokélet mindent
magában foglaló, az emberi szivekből soha ki nem irtható magasztos
eszményben adott át a lelkeknek, és táplál mindörökké a bizony
halandó emberi szivekben, és a melynek neve: erkölcsi világrend.
Milyen egyszerű szó! Ki lehet mondani egy lélekzet-vétellel.
És nem a világi biró ítél el, hanem ez. A halálnak csak sejtett
kinja nem gyötörhet el úgy, a mint elgyötri az erkölcsi világrend
nevében a l é l e k i s me r e t azt, a ki visszaélve az erkölcsi világ­
rend örök törvényeivel, megtagadva az istent, isten nevében —
hazudik.
*
Semmi sem bizonyítja elszomoritóbban a magyar kálvinizmus
dekadenciáját, mint ama leverő látvány, hogy a Török Pálok, Bal-
lagiak, a Révészek, Nagy Péterek, és annyi sok fényes név után,
ez a meddő kor következett, mely eltűri azt az üres, tartalmatlan
szószátyárságot, melyet evangelizációnak nevezett el a kielégíthe­
tetlen pcffeszkedés, és a mely Krisztusnak a kereszten elhullatott
vérével kendőzi magát és h a z u d i k . . .
Egy ilyen házaló evangyelista keresett fel egy népes alföldi
községet. Áhitatoskodó szemforgatásaival megnyerte a helybeli
paptól, hogy ő tarthasson isten-tiszteletet. Azonban, az isten-tisztelet
előtt egy órával a szent férfiú táviratot kapott, hogy röktön siessen
haza, mert egyetlen gyermeke a halállal vívódik. Az ő helyében min­
den az emberiségből még ki nem vetkőzött ember sietett volna
haza, hogy közvetlenül legyen tanúja a csapásnak és hitével vigasz­
talja a megkeseredett szivüeket.
Dehogy is! A szent férfiú nyugodtan bement a templomba;
elbeszélte a szomorú esetet a híveknek és beszélt-beszélt az élet
múlandóságáról, az újjászületésről, isten kegyelméről, és Krisztus
haláláról és feltámadásáról és hogy első dolog, istennek engedel­
meskedni. A mi helyesen értelmezve, igaz is.
így eleget téve isten parancsának, az evangélista szépen haza
ment. Otthon pedig nem volt semmi baj. Az a távirat csak a jó­
hiszemű hívek bolonditására volt kigondolva.
* hivalkodásban, melynek neve evangelizáció, neve: hazugság.
HIVATALOS RÉSZ.
27 '.1— ‘ S97 KÖRLEVÉL,
A z érd. ev. ref. egyházkerület valamennyi nt. esperesének.
Az 1893. évi X X V I. t.-c. 14 §-ának végrehajtása tár­
gyában, vagyis ev. ref. népiskolai tanítóink fizetésének az
1898. évi október i-ével kezdendő pótlékozására nézve f.
évi márc. 6-án, 10 57. ig. tan. $z. a. ugyan e helyen közre­
adott rend eleiünk fentartása mellett, utasítjuk nagy tiszteleted
által mindazokat az egyházközségeket, melyek a tanítói
fizetés pótlék okát saját erejükön nem fedezhetik s ki nem
szolgáltathatják, hogy fennebb hivatolt rendeletünk utasítása
szerint, most már készítsék meg a vallás- és közoktatásügyi
m. kir. miniszter úrhoz címzett kérvényüket, illetőleg, fo­
lyamodványukat az állami segély megnyerése iránt. Magát
a folyamodványt szereljék fe l: a) az egyházközség és az
iskola szabályszerű költségvetésével, annak igazolása végett,
hogy az egyházközség nem rendelkezik fedezettel a tanítói
fizetés korpótlékainak kiszolgáltatására : b) a taDitó eddigi
dijlevelének egyik eredeti példányával, c) a tanitó-oklevél-
lel, hiteles másolatban, d) a községi elöljáróságnak a járási
főszolgabíró (rend. tanácsú város polgármestere) által látta-
mozott nyilatkozatával az egyházközség szegénységéről, e)
az illető iskolába járó gyermekek számának hiteles, a köz­
ségi elöljáróság által igazolt kimutatása.
A megirt s ekkint fölszerelt folyamodványt a kérvé­
nyező egyházközségek legkésőbben a 1898. évi január 3 1-ig
kimaradhatatlanul terjesszék be nagytiszteletednek, a ki azokat
összegyűjti s igy együtt, saját véleményes jelentése kapcsán,
az évi február 15 -ig felterjeszti az Igazgató-Tanácshoz további
eljárás végett.
Kolozsvárit, 1897. okt. hó 22-én
Parádi Kálmán, Dr. Vályí Gábor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
43. szám.
Hire futott az >áhitatoskodásnak«, a -vallásos estélyeknek«,
melyeknek lehet helye egy világ-városban, hol a zsongó, mozgó
élet, a gyár, a gép füst-fellegeit rá borítja a templom karcsú tor­
nyára. De, hogy mi szüksége van ezekre a magyar népnek, ez
idők szerint, azt egésséges agyvelő ki nem találja. A magyar nép
a magyar földbűi él, és ez a föld még mindig megtalálta istenét a
nélkül, hogy »szövetségeket- alkotva, kereste volna.
Dehogy is! Az uj evangélistáknak evangelizálni kellett. Be-
futkározni a nagyobb egyházakat; hirdetni az utolsó Ítéletet; köny-
nyeket hullatni Zsodoma pusztulása felett; szervezni a ; Fehér ke­
reszt egylet«-et, imádkozni, áhitatoskodni, szemforgatással bolon-
ditni art a szegény népet, melynek egyéb hibája nincs, minthogy
még ma is hiszen a kapuiban járó félbolondoknak.
Henye lelkek mindig találkoznak, kik vagy korlátozottságból,
vagy a velük született gonosz indulatból felajánlják szolgálatukat
azoknak, kik paralysis progressivában« szenvednek. Nosza: áhita-
toskodjunk; hagyjuk ott az egyházat egyszerű papjával; a templomot
nappali világosságával; alakítsunk »Evangeliomi szövetséget«, ott
imádkozik a csizmadia, prédikál a bakter, és mi röhögve, hirdetjük
Krisztus kínszenvedéseit. Milyen szép lesz az!
Megjelent egy ilyen alakuló evangyeliomi diszgyülésen egy
modem evangélista. De mielőtt lelkesítő beszédéhez kezdett volna,
telegrammot kapott: hogy neje haldoklik, siessen haza. Azt hinné
az emberi érzésekkel biró ember, hogy ment azonnal. Dehogyis!
Elsőbb az isten parancsa. A mi helyesen értelmezve, igaz is.
Az evangélista előbb élbőlonditotta a magához illő t. c. publi­
kumot, azután haza ment másnap, a mikor felesége éppen estélyre
készült. Nem volt annak semmi baja. A távirat csak a jóhiszemű
hívek bolonditására volt kigondolva.
Mi teszi ruttá az életet? A hazugság. Ki teszi gonoszszá a
romlatlan kedélyű népet? Az álszenteskedők. Hol van gyökere a
nazarénizmusnak, baptizmusnak, anabaptizmusnak ? Abban a modern
1112— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyéhez tartozó m a g y a r-d é c s e i kántortanitói állomásra
pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakáson kívül, 500 frt kész­
pénz az egyházközség pénztárából.
Pályázati határnap 1897. november 20.
Folyamodványok Somkereki Miklós espereshez kül­
dendők, Székre (Szolnok-Dobokam.)
Kolozsvárit, 1897. okt. 26. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
993-1897. M E G H ÍV Ó .
A marosi ref. egyházmegye kükülloi köre, reformációi
ünnepélylyel egybekötött őszi rendes papi értekezletét f.
1897. évi november 3-ikán, d. e. 9 órán kezdődőleg, Vajá­
ban fogja megtartani, melyre a tiszteletes tagtárs urakat és
a t. érdeklődő közönséget tisztelettel meghívjuk. Tárgyso­
rozat: 1. Imát mpnd Benedek Dénes, elnök aa. Egyházi
beszédet tart ifj. Nemes Sándor, gyulakuti pap aa. 3. Elnöki
megnyitó. 4. Múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 5.
Értekezéseket olvasnak: Adi Sámuel, abodi, Kócsi Dániel,
vajai és Biró Géza, sóváradi pap aai. 6. Esetleges indítvá­
nyok és előterjesztések.
Makfalván, 1897. október 20.
Benedek Dénes, K iss Ferenc,
értekezl. elnök. jegyző.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Grerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. November 4. 44. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Küimagyarutca 9, sz.

A lelkészek tudományáról, és az egyház p o n t j á t is. Nem az hiv fel bennünket meg­

torlásra, hogy egyházunk mai rendjét megtá­
tanitói hatalmáról.
madták és meghurcolták; nem is az, hogy az
(Pál apóst öltül — Szabó Aladárig.)
Utolsó közlemény.
igehirdetőket hét év óta becsmérlik, rágalmazzák,
V. s az egyház egységének és törvényes rendjének
De, ma mindezeknek ellene mond az evan- megzavarására, szekták keletkezésére, bárgyú és
gelizáció nehány zászlóvivője. Ok nem hivatkoz­ beteges piétizmus meghonosítására unszolják és
nak sem a múlt bizonyságtételére, sem az egy­ nem is az a sok dőreség, miket rögeszméik
ház mai rendjére, csupán a maguk tanúira. És istenitése közben elkövetnek: hanem igen is, az
kikre hivatkoznak e nagy ujitók? Felelet: élő a mi fő-fősérelmünk, hogy a magyar ref. egy­
bizonyságok tekintélyére; nevezetesen, Szabó házi sajtót oly silány termékekkel kompro­
Aladár hivatkozik dr. Kecskeméthy Istvánra, és m i t t á l j á k , hogy azokkal sem a tudományos
Kecskeméthy István dr. Szabó Aladárra. Ki ne theologia, sem az egyházi irodalom n e m fo g -
látná be, hogy az ő bizonyságtételük igaz? 1 a l k o z h a t i k a maga színvonalának lealkuvása,
És mégis, mi az oka, hogy az evangelizációi sőt l e s ü l y e s z t é s e nélkül, ehhez pedig a
mozgalom ennyi ideig fentarthatá magát éppen magyar protestáns egyházi irodalom és annak
itt a világosság országában? Miben rejlik az ő előkelő munkásai s z o k v a nincsenek. Mert,
ereje? Felelet: abban, hogy az evangelizáció iro­ ha az evangelizáció irodalmának fattyu-vírágzása
dalma igazán n é p i e s maradt, soha sem emel­ azon a színvonalon állana, hogy a magyar prot.
kedett tudományos értékre, sőt i r o d a l m i s z í n ­ egyházi irodalomnak valamilyen részét tehetné:
v o n a l r a sem. Ez volt, a mi megtartóztatta a úgy e z e n k o r s z a k o t kénytelen lenne az iro­
mi kezeinket, hogy vele foglalkozzunk. dalom-történet, a magyar prot. egyházi iroda­
Hiszen, a természeti világ maga is irtózik lomban, az e l z ü l l é s korszakának m in ő ­
az ü r e s s é g t ő l . A természetnek emez irtózása s í t e n i . Ezt nem engedhetjük meg, ezt nem
ebben a fizikai törvényben ismeretes, hogy várhatjuk be, mert ha egyházi törvényeink fe­
»horror vacui«. És ez a törvény a szellemi vi­ gyelmi vétségnek minősitik már az oly cselek­
lágban is érvényesül, mert a szellem is borzad ményt is, mely a lelkészi, vagy tanári tekintélyt
az ürességtől. A k a p a c i t á s r a n é z v e , Goethe kockáztatja, minek lehet akkor minősíteni azt a
szerint, sőt a tapasztalás szerint is, n i n c s bor­ szereplést, mely egyházunkban egy korszak gon­
z a s z t ó b b , mi nt a k a p a c i t á l h a t a t l a n s á g . dolkozását, érzését, törekvéseit és irodalmát
Okos embereknek ezért nem iVen mulatságos, kompromittálja, sőt ezen korszak tisztességét
őrültekkel vitatkozni. A ki pedig a létező dol­ merőben kockára teszi? És mikint rejthessük el
goknak köztudomású és valódi rendjét meg­ felháborodásunkat, ha látjuk, hogy e szereplést
tagadja és annak helyébe tolja a maga káprá- éppen oly férfiak űzik, kikre első sorban bízatott
zatait: az, kíméletesen szólva is, eszelős. Ez men­ az egyház tekintélyének és méltóságának érdeke,
tette meg az evangélizáció hét éves kapkodását, és öntudatos hű szolgálata? Az is jellemző, mi­
és szédelgését attól, hogy a protestáns józan kint viselik magukat e szánandó szereplés hősei,
kritika a maga súlyos és éles rációjának pallosá­ midőn itt-ott nyilvánosan kérdőre vonatnak? Én
val röktön le nem sujtá. D e másfelől, éppen ez eddig három ponton láttam megtámadtatásukat
képezi a mi e g y h á z u n k s é r e l m é n e k s a r k ­ és szánandó önvédelmüket, nevezetesen:
 354 P R O T E S T Á N S K Ö Z LÖ N Y . 44 szám.

a) A z »Egyházi és Isk. Lapban« N agy Imre eszmékért, mert volt m e g g y ő z ő d é s ü k . Ellen­

lelkész vonta kérdőre az evangelizációt a papság ben, a ki állítólagos meggyőződését annyira sem
ócsárlásáért és bántalmazásáért. És Szabó Aladár méltatja, hogy annak közvetlen konzekvenciáját
ur egyszerűen és tartózkodás nélkül kereken levonja és akképpen cselekedjék, ha saját érdekei
eltagadott mindent. Ünnepélyesen kijelenté, kárával is, annak meggyőződése ni nc s , hanem
hogy ők a p a p s á g o t sohasem csúfolták; csú­ csak csinos és korszerű á l a r c a . Ily korszerű ál­
folódásukat soha sem irányozták a ref. papságra. arcosoknak bizonyították magukat e d d i g e l ő az
Ellenben, Nagy Imre lelkész ur a hibás, hogy a evangelizáció művezetői.
szent irodalomban csúfolódást és éppen a papság Ugyanis: az itt a kérdés, prózailag szólva,
csúfoltatását látta. így! hogy miután Szabó Aladár és Kecskeméthy tanár
b) Azután, a »Debreceni Prot. Lap« vonta uraknak az a m e g g y ő z ő d é s e , hogy többé tudo­
számadásra őket. Erre megjelent Szabó Aladár mányosan képzett lelkészekre s z ü k s é g ni nc s ,
ur emlékezetes és ismeretes átok-bullája, melyben a mennyiben a földművesek, iparosok s általában
a »Debr. Prot. Lapot« a g y a l á z a t n a k ama a nem-theologusok mind alkalmasak az igehir­
p o l c á r a hel yezi , honnan nem e g y h a m a r detésre s általában a papság helyettesítésére:
v e s z i l e b á r k i is. íme, ez is v é d e l e m , hig­ mi az oka, hogy e mély(?) meggyőződésüket nem
gadt, objektív és magvas védelem, és m i l y e n akarják azzal megpecsételni, hogy tanári hivata­
ékes ma gy ar nyelven! lukat letegyék ? Mi az oka, hogy e meggyőződés
c) Láttam végre, miként igazolták magukat mellett a ref. egyháznak tovább is, szerintük,
az »Erdélyi Prot. Közlönyben« működésükre vo­ céltalan kiadásokat okoznak a felesleges theolo-
natkozó közlemények ellenében, éppen a Köz­ giákkal ? Mi az oka, hogy theologiai tanári m ű-
löny szerkesztője ellen. Föllépésüknek és ön­ k ö d é s ü k k e l e l l e n e m o n d a n a k saját meg­
igazolásuknak itt követett módja eléggé ismeretes, győződésüknek s nem engedik az egyetemes
és nem szükség kommentálni. D e eme három papságnak v a s t a g o n fogalmazott eszméjét gya­
ponton követett eljárásuknak s álláspontjuknak korlati diadalra jutni? S mi az oka, hogy ily
eme pontokon kifejtett védelme elég világosan meggyőződésükben még mindig a ref .
mutatja, mily okszerű érvekkel bizonyíthatják egyház kenyerén hirdetik és terjesztik a
tételeiket s mint képesek megcáfolni ellenfeleiket, nazarénusok és kvekkerek eszméit? Felelet: az
mennyire jutottak a dialektikában; szóval, eléggé az oka, mert m e g g y ő z ő d é s ü k nincs, mert
világos ezekből, hogy nincs kivel beszélni s ép­ kiszámítani, nem akarják, mit követel tőlük a
pen e miatt nem történhetett meg velük eddig becsületes következetesség: röviden, »mert a be­
irodalmi utón a végleszámolás. De másfelől csületnek csak egyetlen-egy élete van, a hiúság­
élőnkbe áll az elutasithatatlan kérdés: szolgálatá­ nak pedig ezer.« (Carlyle.) De ha nekik módjuk­
ban tarthat-e a magyar ref. egyház oly egyéni­ ban van is, a hiúságnak emez ezerféle életmódja
ségeket, kikkel a józan protestáns öntudat n e m között szabadon válogatni a ref. egyháznak ez
s z á m o l h a t , és a kikre nem számíthat? A fe­ nincs módjában, neki csak a m a z egyetlen e g y
lelet felett nem kétkedhetem. élete van, melyet megtartani is, föláldozni is
A z utolsó nevezetes kérdés még az lehet, hogy egyiránt jogában áll, de elcserélnie tiem lehet. S
mennyire b e c s ü l i k a maguk elméletét ez hogy amaz állítólagos m e g g y ő z ő d é s csakugyan
új próféták ? Felelet: s e m m i r e . Tisztelik, becsü­ nem volt valóságos és becsületes, azt már Kecs-
lik a maguk tudományát egész odáig, a hol a keméty ur a maga részéről beigazolta, midőn
kenyérkérdés kezdődik, azontúl nem mennek. egyházi főhatóságának m e g í g é r t e , hogy eddigi
Mert, a ki bizonyos m e g g y ő z ő d é s s e l dicse­ szereplését félbehagyja, holott ma is szerkeszti,
kedik, annak kötelessége, ezen meggyőződésért sőt legközelebbről már ő lesz a kiadója is az
minden m á s t kockára tenni, sőt feláldozni, ha evangelizáció egyik zúglapjának, a »Kis Tükör­
kell, életét is. A ki pedig ily áldozatokra nem nek.« Hát, kérem, a m e g g y ő z ő d é s nem szokott
szánta el magát és mégis meggyőződéssel kér­ parancsszóra elhallgatni, avagy főlzendülni; nem
kedik: az elvetemült, arcátlan, szemfényvesztő, szokott a kenyértörés félelme előtt m e g h u n y á s z ­
világ-csaló. A Megváltó, az apostolok, a refor­ k o d n i , vagy javulást í g é r n i . Minek nevezzem
mátorok és a reformáció elszánt bajnokai halálba hát én ezt a s z á z a d v é g i l e l k e s e d é s t , ezt
mentek tanaikért, hitvallásukért, mondjuk, a szent a m e g h u n y á s z k o d ó m e g g y ő z ő d é s t ? Hát,
 44- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
csak ezért zúgott idáig a m e g g y ő z ő d é s har­
sonája, hogy ez legyen a vége — meghunyász-
kodás ? H ogy is mondá Horác az elvszilárd férfiú
bátorságáról?
>Justum ac tenacem propositi vinim,
Non ardor civium prava jubentium,
Non v u l t u s i n s t a n t i s t y r a n n i
M e n t e q u a t i t so lid a .«
Ámde, a Kecskeméthy ur elvszilárdsága és
lelkesedése nem ilyen v a 1 a, sőt nem is olyan,
minő a reformátoroké és gályaraboké, sőt nem
is olyan, mint a ref. egyház kétezer lelkipásztoráé
tartozik lenni még mai nap is. És mégis, íme, ez
a megrendszabályozott és meglapult m e g g y ő-
ződés*) vett magának hatalmat arra, hogy meg-
virgácsolja a múlt idők tradícióit és vesszőt su­
hogtasson a ref. papság feje fölött az evangeli-
záció színe alatt. S most, íme, ez a m e g y ő z ő -
d é s vezekel és javulást i g é r, mely a ref. papság
fölött évekig bitorolta a bírói vesszőt, sőt arcunkba
csapkodott elég vakmerőén és arcátlanul.
És, íme, ez a megalázott meggyőződés még
ma is elég vakmerő, kezében tartani a jövendő
papi nemzedékek tudományos- és morális kép­
zésének tisztét! O akar protestáns papságot ne­
velni tiszta protestáns öntudat nélkül; ref. papo­
kat képezni a reformátorok elvszilárdsága nélkül,
vagy éppen ő akar p é l d á n y k é p lenni a meg­
győződés szilárdságában, kinek térdei remegve
hajolnak meg a kenyérvallás istene előtt?
fogja hát hallgatóinak megmutatni, mit jelentsen:
>Rendületlenül!« Én azt hiszem, ezt komolyan ő
maga sem hiszi, az anyaszentegyház józan gon­
dolkodása pedig annál kevésbé. Ha lelkészkép­
zésünk, prot. irodalmunk ily kezekbe kerülne,
avagy maradna állandóan: ez annyit jelentene,
mintha valamennyien beállanánk nazarénusoknak
és kvekkereknek. így a nagy kálvinista költő
szavai telnének be rajtunk.
>Ha e l f e l e d n é k a küzdelmeket. . .
Melyek fentarták ezt a nemzetet!« (Arany J.)
Én hallani vélem a magyar ref. egyház sértett
lelkesedésének viharos, fenséges kitörését: „Fe­
ledkezzék el én rólam az én jobb kezem, ha te
rólad Jeruzsálem elfelejtkezett, és ragadjon
én nyelvem az én ínyemhez, ha az én egyetlen
vigasztalásom nem a Sionban leszen!“ Tehát
„ Orvos, gyógyítsd meg magadat!“
Antiquarius.
*) Ha a Luther Márton m e g g y ő z ő d é s e is igy meghu­
nyászkodik és igy meglapul vala a pápai tekintély előtt, vagy igy
fogad vala javulást a birodalmi gyűlés előtt: hol volna most az
evangéJiomi egyház és annak hét éves paródiája?
355-
A népiskolai vallás-tanitás.
(Vége.)
V . osztály.
A N agy Péter-féle Kis-Kátéból eltanulja a Jézus
tudományáig: i — 180 kérdést, lehetőleg kis részletekben,
s minden 3— 4 leckét ismételve.
Énekei a következők:
1. Úristen, az én imádságom. V . zsolt.
2. Oh, felséges U rl (VIII. zs.)
3. Tarts meg engemet. (XVI. zs.)
4. A z Ur bir az egész földdel. (XXIV. zs.)
5. Kiáltásom halld meg isten. (LXI. zs.)
6. Dicsérünk téged isten. (LX X V. zs.)
7. A z istenhez az én szómat. (LXXVII. zs.)
S. Oh, seregeknek istene! (LXXXIV.)
9. Adjatok hálát az istennek. (CV. zs.)
10. Áldjad én lelkem az Urat. (CXLVI. zs.)
11. Szent isten, noha néked (2. dics.)
12. Nem vagyunk mi magunkéi. (5. d.)
13. Ha te meg nem tartasz. (10. d.)
14. Örül mi szivünk. (15. d.)
15. Téged áldunk. (16 d.)
16. Mit használ keresztyénségem (24 d.)
17. Hozzád örök fővalóság (27 d.)
18. Kire nézzünk? (29 d.)
19. T e benned bízni (33 d.)
20. Mindenható leborulva (34 d.)
21. Legelső gondom (40 d.)
22. Hálát adunk istenünk (57 d.)
23. Oh seregeknek! (114 d.)
24. Oh mennyei világosság! (121 d.)
25. Oh könyörgést meghallgató (146 d.)
Ez VI. osztály.
A konfirmációi kis Kátéból 181— 318-ig terjedő
részt tanulja. Kiváló gondot kell fordítani a Káté meg­
tanítására ; kellő magyarázat, megértetés után tanulja
jól be a gyermek, hogy tudjon hitéről mindig vallo­
mást tenni.
Énekek:
1. Hiszek egy örök istenben (119 d.)
2. Isten, hozzád közelgetünk (59 d.)
3. Szemeimből bánat könnyei hullnak (60 d.)
4. Uram Jézus, üdvezitőm (61 d.)
5. N e szállj perbe én velem (63 d.)
7. Én istenem! (64 d.)
8. Oh Jézus, lelkem reménye (65 d.)
9. Seregeknek hatalmas nagy királya (66 d.)
10. Ez esztendőt megáldjad (67 d.)
11. Az úrnak jóvolta (68 d.)
az
12. Örök isten, kinek esztendők (69 d.)
13. Oh seregeknek hatalmas (114 d.)
14. Oh mennyei világosság (121 d.)
15. Mely boldog, ki igazán él (143 d.)
16. Oh könyörgést meghallgató (egészen, 146. d.)
17. N agy vagy, óh egek királya (147 d.)
18. Szent vagy uram, szent (150 d.)
19. Örülj szivem (155 d.)
20. Lelkem siet, hozzád menni (156 d.)
21. Megtérítve áll előttünk (157 d.)
 356- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
22. Jer, lássuk az úr keresztjét (160 d.)
23. Uram, bocsásd el népedet (162 d.)
24. Mondjatok dicséretet (164 d.)
25. Hirdetvén az úr halálát (165 d.)
26. Jézus, előtted állunk (167 d.)
27. Szent hitünkről vallást tettünk (Kátéból.)
28. Egek ura szállíts áldást (169 d.)
29. Áldást kérünk, oh, nagy isten.
30. Örvendj Krisztusnak országa (172 d.)
31. Szólott az úr, hogy légyen s lett (174 d.)
32. lm, a tavasz már megérkezett (181 d.)
33. Dicsőült helyeken (184 d.)
34. Oh mennyei örök jóság (186 d.)
35. N agy isten, ki az aratásnak (188 d.)
36. Szálljon áldás rád az égből (214 d.)
37. Bár dördül ég és föld remeg (210 d.)
38. Mint a rózsa (225 d.)
39. Jaj, mely hamar múlik (228 d.)
40. Utas vagyok e világon (233 d.)
41. Szárítsátok a keserves (235 d.)
42. Isten, ki vagy (238 d.)
43. Már elmégyek (240 d.)
44. Seregeknek szent istene (241 d.)
45. Itt a sirhaimok sorában (244 d.)
A z itt bemutatott tananyag 36 leckére (36 órára)
van beosztva, mivel leszámítva a szünidőket, körülbelől
ennyi idő felett rendelkezünk. A gyakori ismétlést igen
előnyösnek tartom, ezért minden 3—4 leckét ismét
felhagyok.
Nálam minden órán, minden gyermek felel s egy- j iránt kérelmezett, hogy engedné meg lg. Tanácsunk a
egy bibliai mondatot, vagy erkölcsi szabályt mind a hat
osztálylyal együtt egyszerre is elmondatok, hogy élénk­
ségben tartsam gyermekeimet. A sikeres tanításhoz tar­
tózik az is, hogy a vallástanitó tudja mindig, mit kell 1 fizetett dijakat visszaadhassa, miután a tanulóktúl szedett
eltanitani; az eltanitandókbúl mi van felhagyva; kik és
hogy felelnek? Én a jó rendtartás érdekében készítet­
tem egy 8-ad rét* füzetet; abban minden osztálynak három [ jövedelméből fizetendő tanári özvegy-árvái segély-igénye­
lapja v a n : első lapon be van írva a tananyag úgy, mint j ket. lg. Tanácsunk azonban nem találta e kérést telje­
fentebb említve volt; a másodikon fel van jegyezve a
lecke, a harmadikon a gyermekek névsora áll mulasztási
és feleleti rovatokkal.
íme, ez az én vallástanitásom. Eszközeim:
1. Kis-Biblia, Szász Károlytól.
2. Konfirmációi Kis*Káté, irta N agy Péter.
3. Erdélyi énekeskönyv.
4. Biblia.
A z összes tankönyvek ára I frt. 28 kr. hat éven át
tanulhatnak belőle gyermekeink s azután is, ha jól ta­
nultak azokbúl, mint gyermekkoruk kedves emlékeit
szivesen előveszik.
Nem akarok a lelkiismeretes vallástanitás előnyei­
ről beszélni többet ez úttal, mert már is hosszúra terjedt
tanítási tervem. Csak be akartam mutatni egy formulát,
melynek keretében mozogva, nagy lelki örömmel vég­
zem ezen a prédikálással egy jelentőségű lelkészi teendőt.
A vallás-óra engemet kellemesen foglalkoztat, tanítvá­
nyaim várva-várják. Ennek magyarázata az, hogy én,
felette fontosnak tartom a vallástanitást s ebből folyó-
lag a kiváló jelentőséghez illően járok e l : pontosság, jó szolnoki egyházmegye gyámintézeti közgyűlésének amaz
kedv, párosulva a tárgyhoz illő komolysággal, gyöngéd­
44. szám.
ség tanítványaimmal szemben; ezek szemem előtt lebeg­
nek folyton. És szemem előtt lebeg mindenek felett,
lelkem szent eszménye: egy erős evangéliumi reformált
egyház Magyarországon, keresztyénileg érző, értelmes
s a jó cselekvésére erős akarattal bíró híveivel. E szent
eszményért munkálkodni, küzdeni, nem szolgálat, hanem
magasztos hivatás, melynek jutalma is van: a lelkiismeret
helybenhagyása, istennek tetszése. Más jutalmat vallás-
tanitásomért a népiskolában sohasem kaptam.
Lelkésztársaim, e legmagasab jutalomért nagy bűz-
gósággal küzdjetek, mert Krisztus evangéliumi anya-
szentegyházát erősen ostromolják. Vigyázzatok, álljatok
meg rendületlenül. Ú g y lesz-e?
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. okt. 30.
Elnökölt: dr. V ályi Gábor, elnök-helyettes aa. Jegy­
zőkönyvet vezetett: dr. Kádár János, s. titkár. Jelen
voltak: Gyarmathy Miklós, Szász Dénes, Parády Kálmán,
Kenessey Béla és Becsek Lajos ig. tanácsosok. Márkus
János titkár, dr. Deák Albert, ügyvéd, Maksay János,
számvevő, Deák József, pénztárnok.
A z időközben elnökileg elintézett ügyek jegyzéké­
hez senki sem kívánván hozzászólani: az abban ismerte­
tett intézkedések megtétele jóváhagyó tudomásul vétetett.
Ezután következett a napirenden levő alábbi ügyek
elintézése.
Sepsi-szent-györgyi kollégiumunk négy tanára az
kollégiumi elöljáróságnak azt, hogy a feloszlatott kebli
tanári özvegy-árva-alapból a sepsi-szent-györgyi kollé­
giumnak jutott rész terhére az általuk ez intézetbe be­
gyámintézeti dijak s a kollégium másnemű jövedelmei
minden megterhelés nélkül is fedezik a fenti alaptőke
síthetőnek, mert a szóban forgó alaphoz nem csak a
tanárok járultak, hanem az másnemű jövedelmekből is
gyarapodott s mert főkint a tanulók 60 kros járuléka
csak segédforráskinl használható fel a segélyigények
kielégítésének, de mihelyt az alap maga megbirja a se­
gélyezést : a tanulóktúl tovább egyáltalán nem szedhető.
Utasította tehát lg. Tanácsunk az elöljáróságot, hogy
a tulajdonába jutott özvegy-árvái alapot szünetlenül
hagyja az összes támadható segély-igények megszűntéig
s csak majd akkor tegyen előterjesztést annak mikénti
fölhasználása tárgyában.
Egeresi egyházközségünk indokolt kérésére elvileg
megengedte lg. Tanácsunk, hogy előterjesztett tervezete
szerint, anyaegyházzá alakulhasson, de a papi állás kö­
rözése csak abban az esetben lesz eszközölhető, ha az
egyház legalább is 500 Irt évi fizetést biztosit, ellenkező
esetben pedig a papi fizetések állami kiegészítéséig kell
az állás betöltésével várnia.
Jóváhagyó tudomásul vette s a főt. egyházkerületi
közgyűlésnek bejelenteni határozta lg. Tanácsunk a szilágy­
elhatározását, mely szerint az egyházmegyei gyáminté­
 44* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 357

zetet megszüntette, illetőleg, jelenlegi tagjainak szolgáló
zárt intézetté tette.
A kovásznai egyházközség papválasztásához ki­
nevezett esperesi helyettes, t. Földes György aa., kér­
désére értesittetett, hogy ott Kovásznán, hol papi kepe­
fizető egyháztagok nincsenek, a végrehajtási utasítás
102. §-sa értelmében alakítandó papválasztó gyűlésnek
kell a lelkészt választania.
Beke Dénes és társai az iránti kérését, hogy a sepsi­
szentgyörgyi kollégiumnál kezelt Kölönte -alapítvány fel-
használására vonatkozó alapítványi intézkedés módosít-
tassék: nem teljesítette lg. Tanácsunk, mert az alapít­
ványi intézkedések magváltoztatása nem áll hatáskörében.
Lehrer Jánosné, sepsi-szent-györgyi lakos az iránti
kérése, hogy az ottani kollégiummal szemben fennálló
házbér-tartozása elengedtessék : elutasittatott, minthogy
az ilynemű kérések tárgyalása és eldöntése a kollégiumi
elöljáróság hatáskörébe tartozik.
Bööi egyházközségünknek megengedte lg. Taná­
csunk, az egyházmegye ajánlata alapján, hogy megüre­
sedett papi állomását, anyagi viszonyainak lehető ren­
dezése céljából, egy évig betöltetlen tarthassa.
Tudomásul vette, továbbá, lg. Tanácsunk nt. Deésy
Gyula, kolozs-kalotai esperes aa. jelentését, melyben a
megszüntetett kolozsvári egyházmegye iratainak és a
szamosfalvi egyházközségnek hivatalos átvételéről szá­
mol be.
A makkfalvi iskola gondnokságának az iránti kéré­
sét, hogy a központi kezelés alatt álló Wesselényi-ala-
pitvány kebli kezelésre kiadassák : nem találta lg. Taná­
csunk teljesíthetőnek s nem hagyhatta jóvá a gondnok­
ság amaz intézkedését sem, mely szerint a kezelő pénz­
A z Erdélyi Muzeum-egylet ujabbi ajánlatát küküllő-
vári egyházközségünk is elfogadván: annak értelmében
a sirlelet összes tárgyai átadattak, 1500 frt. árban, a
nevezett egyesületnek.
Szováthai leány-egyházközségünk kérése és marosi
egyházmegyénk ajánlata alapján hozzájárult lg. Tanácsunk
elvileg az egyház ama tervéhez, hogy sósfürdőjét kebli
kezelés alá vehesse s annak kiépítése céljából valamely
pénzintézettől kölcsönt vehessen föl, de csak oly fölté­
tellel. hogy a felveendő kölcsön biztosítékául csakis für­
dőjét és annak jövedelmét köthesse le.
Benedek Ferenc, torda-turi uj körlelkész aa. állo­
mását elfoglalván: központi járandóságai folyóvá tétettek.
Nagy-teremi egyházközségünk az iránti kérése, hogy
papiháza megépítésére 500 frt segélyt nyerjen, a segély­
alapok teljes kimeritettsége okán, nem volt teljesíthető.
A Dániel-alapitványnál megüresedett négy kegy-
dijas állomásra, tiz folyamodó özvegy asszony közül,
özv. Heid Jánosné, özv. Benyovits Jánosné, özv. Benedek
Keresztesné és özv. Mihály Endréné vétetett fö l; a más
hat folyamodó részére pedig az időközi jövedelmekből
20— 20 frt. egyszer s mindenkori segély utaltatott ki.
Ezeken kívül még nehány személyi s több más
lényegtelenebb ügy nyert elintézést, mire lg. Tanácsunk,
másodfokú közig, bírósággá alakulva, az alvinci özvegy
papné kegyévi járandóságának megállapítása és a so-
mosdi egyház papi beszolgálási költségeinek megállapí­
tása tárgyában kelt egyházmegyei ítéleteket hagyta
jóvá, minthogy a törvény és utasítás megfelelő rendel­
kezéseinek helyes alkalmazásával hozattak s az ellenük
beadott felebbezések téves alapokon nyugszanak.
r- s.

tárnok részére fapénzt utalt ki, mert nevezett pénztárnok

javadalma percentuáliter van megállapítva s ezen felül Az egyházmegyékből.
semmi mellék-járulékra sem lehet igénye. A nagy-enyedi egyházmegyéből.
Nem találtatott teljesíthetőnek az enyedi kollégiumi Nagy-enyedi egyházmegyénk szeptember 20-án népes
elöljáróság ama kérése sem, melyben kikölcsönzési sza­ Papi Értekezletet tartott Nagy-Enyeden, a városház dísz­
bályzatának, a kölcsönök gyorsabb kiadhatása céljából, termében ; másnap rendes közgyűlését tartotta. Ezekről célom
némi módosítását kérte, hanem megadatott az engedély értesíteni lapunk olvasó közönségét.
arra, a mit különben az elöljáróság eddig is gyakorolt, A z értekezlet kiemelkedő pontja volt Jancsó Sándor,
hogy egyes kivételes, sürgős esetekben, ha különben a nagy-enyedi lelkésznek » A hitben erősek és gyengék, vagy
teljes biztosíték megvan, a szabályzat némely formai úgynevezett modernek és kegyeskedők az elvben és az
követelményei, az elöljáróság felelőssége mellett, mellőz­ életben« cimü értekezése. Értekezletünk jegyzőkönyvileg
hetők legyenek. köszönetét mond értekezőnek. Szerző beleegyezését kéri az
A sepsi-szent-györgyi kollégium indokolt előter­ értekezés kiadására, mert az abban kifejtett elvek egyház­
jesztése alapján engedélyt adott lg . Tanácsunk arra, megyénk álláspontját híven tüntetik fel, s mint ilyet egészen
hogy a posta- és távirdahivatal elhelyezésére épülő bér­ magáévá teszi értekezletünk. Nemcsak, hanem óhajtja és
házának költségeit saját alapjaiból fölveendő kölcsönnel hiszi, hogy a nyilvánosságra hozatal által jó szolgálatot tesz
fedezhesse. az anyaszentegyház egyetemének s abban a kegyeskedők
Számvevői előterjesztés alapján megállapította lg. farizeuskodása révén netalán megtévedett egyeseknek.
Tanácsunk a theol. fakultás 1896— 97. évi számadására Hogy erdélyi egyházkerületünkben is kezdette az igaz
és jövő évi költségvetésére vonatkozó észrevételeket s protestáns szellemmel homlokegyenest ellenkező e kényelmes
azokat a fakultás elöljáróságával közölni határozta fele­ irány előre tolni torzalakjait, azt e lapok nagy tiszt, szer­
lettétel végett. kesztője és amaz irány egyik (óhajtjuk legyen egyetlen)
Jóváhagyó tudomásul vette lg. Tanácsunk az el­ szószólója között felmerült vita és a küköllői egyházmegye
nökség amaz intézkedését, mely szerint a jelzálogos általános papi értekezletének erre vonatkozóan nyilatkozat-
kölcsönök tömeges átruházásával fölmerülő kezelési mun­ tételre felhívó Szózata bizonyítják.
kák végzésére egy napidijas vétetett föl az irodába, Legyen felelet e tekintetben az az értekezés, melyet
s részére az 1 írt. 80 kr. diumumot f. évi okt. hó 15-től általános papi értekezletünk magáévá tett s melyet, mint az
folyósította. értekezlet jegyzője a vett megbízás folytán nyilvánosságra
 353- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 44. szám.

hozok. (Lapunk legközelebbi számában megkezdjük közlé­ tudni, hanem a Jézus Krisztust, a megfeszítettet«; mégis
sét. S z e r k . ) csak eljöhetett volna a templomba a Bethlen-kollegium ifjú­
Erdély a felvilágosodás hazája volt. A z ma is. To­ sága és tanárkara. Hírül volt pedig adva a templomozás,
vábbra is, mindvégig annak kell maradnia. Az marad, ha meghívta az enyedi egyház egyik lelkésze hivatalosan is a
a protestáns papság nem a kegyeskedő, hanem az igaz Bethlen-fŐtanodát. Ők pedig süketek valának a hivó szóra*
protestáns, modem irány előtt hajlik meg és annak magvait Avagy, egyebet végeztek ők tudni * »Faragott kőbűi építet­
hintegeti hallgatóinak szellem-világába. tek házat, de nem lakoztak abban«, mint Ámos korában.
Hadd, legyen megemlítve, hogy felvetett kérdés folytán Most azért ügyeljenek az építők, nehogy továbbra fövényre
élénk eszmecserére adott alkalmat István király napjának építsenek. Emlékezzenek! A nagy épitő, a halhatatlan Beth­
isteni tisztelet által való megtartása. Komplikálta e kér­ len Gábor. A szegeletkő az Ur Jézus Krisztus. Az igaz val­
dést, hogy a nagy magyar király szentté avattatott, a mi lásosság nem csupán a theologiában, de még inkább a
minket tilt az innepléstől; másfelől törvényhozásilag nemzeti hívők lelkében, azok életében, közösségében, testvériessé­
ünnepnek nyilváníttatott, mely körülmény parancsolja a leg- gében van. Avagy, nem volnának testvérek? Mi sohasem
magyarabb egyháznak, hogy templomaiban is ünneppé tegye tagadtuk és sohasem fogjuk megtagadni azt. Sapienti sat.
e napot. Tanulságos eszmecsere után, a megállapodás ez: A közgyűlés tovább folyt. Élünkön a buzgó és tevé­
»Ha némely egyházközségben István király napján a hívek keny főgondnok, mélt. Zeyk Dániel, főispán, gróf Teleki
megkívánják az istentisztelet tartását, emlékezzék meg a pap László, gondnok, gr. Bethlen Sándor, Csató, alispán, K o­
a legközelebbi vasárnapon az államalkotás fontosságáról s vács, polgármester, Tóth Miklós, Gáspár János, stb.-vel
ezzel egyszerre az első magyar király halhatatlan érdemeiről. hallgattuk a kimerítő s egyházmegyénk egy évi életét híven
E z a leghelyesebb, mig az egyházkerület más utón fogja feltüntető esperesi jelentést. Majd a főjegyzői, tanügyi-előadói,
szükségesnek tartani az intézkedés tételt. számvevői és pénztárosi előterjesztésekből meríthetett meg­
Élénk és építő volt az értekezlet; sajnálattal nélkü­ győződést a közgyűlés, hogy egyházmegyénk vezetése, kö­
löztük ótt a világi elemet. De hát úgy van isten országa, telességteljesítő, lelkiismeretes emberek kezében van,
mint a magvetés : a magvetőnek kell megkeresni a földet. Hosszas volna az eredményeket elősorolni. A z egész

Nó de, másnap, mikor közgyűlésünk isteni tisztelettel esperesi jelentést s utána az előterjesztéseket mind kellene

vette kezdetét és ott gyönyörködhettek és épülhettek a közölni. Elég, ha annyit hozok nyilvánosságra, hogy min­
jelenlévők Egerházi Lajos, új-tordai lelkész szép beszédében, denek ékesen és szép rendben valának.

melynek rendén ő a nagy apostollal »nem végezett egyebet Jancsó Lajos.

TÁI C A.
A kije le n té srő l. osztható: egyik része vonatkozik a tanra, a másik a morálra.
(Folytatás.) Lényege a következő. A z ember képtelen lévén magától
A z összezavarás nem maradhat káros hatás nélkül sem eljutni az igazságra, Isten kijelentette neki magát a próféták
a kegyességre, sem a kér. gondolkozásra nézve. A kegyes­ és az apostolok által, legtökéletesebben pedig szent fia által.
séget könnyen megzavarhatja az, ha bizonyos dolgokat és E kijelentett igazságok egy része egyszer kijelentve, az ész
cselekvényeket lát, melyek éppen nem növelik a hitet, a által megérthetővé vált, másik része azonban, bár ki van
minek következtében, hogy a zavart elkerülje, vagy a szö­ ugyan jelentve, de mégis az ész elleni támadás bélyegét
vegen, vagy a saját lelkiismeretén kénytelen erőszakot el­ viseli magán : ez a mysterium. Ez a tudomány virágzott a
követni. A kér. gondolkozás is megtévedhet, mert úgy fogja X V H .-ik században, a prot. dogmatizmus virágkorában. Ez
fel a dolgot, hogy xi biblia egész tartalmú kijelentés és ott volt az orthodoxizmus. Ezzel szemben, ellentétes álláspontot
látja mindig az isteni szellemet, mely előtt az egész vonalon képviselt a racionálizmus, abból indulván ki, hogy a mi
meghódolni, kénytelen. Ez utóbbi oka aztán, hogy létre jött meg nem érthető, az nem is va ló ; a vallás bizonyos igaz­
a zsidó Kabbala, sőt a keresztyénség doktorai is ebben a ságok összegéből áll, melyek az ész által igen könnyen
hibában szenvedtek sokáig. A scholastikusok asztronómiát, felfoghatók. Ez irány egyik képviselője, Lessing szerint, a
Bossuet politikát, igen sok theologus egész kosmologiát ol­ bibliának csak pedagógiai értéke van. A vallás csak ennyi:
vasott ki e felfogás következtében a szentirásból. Valóban, Isten, kötelesség és lélek-halhatatlanság.
egyike volt a legnehezebben megértetett dolgoknak, hogy a Akár a szupronaturalistikus orthoxiát, akár a raciona­
biblia valóságos tartalma, tehát maga a kijelentés semmi lizmust tekintsük, mind a kettőnek közös kiindulópontja, ám,
másra nem vonatkozhatik, mint erkölcsi és vallásos igazsá­ közös hibája az intellektualizmus. Egyik irány éppen úgy,
gokra; mig az emberek odáig jutottak, hogy Galilei ki­ mint a másik, ügyet sem vet sem a lélektanra, sem a törté­
mondhatta : a szentirás nem azért adatott nekünk, hogy nelemre. Egyetlen szó megmagyarázza a két rendszer közös
megtanuljuk, milyen az ég, hanem azért, hogy megtanuljuk, hibáját: ellenkeznek a valóságos tényekkel. Ha hasonlítható
miképpen jutunk el oda. valamihez a biblia, ez legkevésbé a dogmatika, vagy a
A régi theologiának még másik felfogása is volt, mely vallásos tanítások kézikönyve. Az egészben nincs egyetlen
nem kevésbé volt helytelen. Ezen íelfogás szerint, a ki­ egy könyv sem, mely valóban didaktikus legyen, még a
jelentés megismerteti velünk, hogy mi az* isten lényege, s Róma lakóihoz írott levél sem az. Minden található abban,
mi az emberé, s hogy a kettő között milyen viszony tartozik kivéve azt az egyel, mely akkor volna keresendő, ha a ki­
lenni? Ez az eszmei rendszer. Általában véve, két részre jelentés dogmatikus fogalmazását fogadnék el. »A biblia
 44 * szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 359-

-— mondá Bruce, a híres angol professzor »The chief end vehetővé tenni a lélekben és a kegyességben, melyet ins­
of Revelation« c: művében — hasonló egy terjedelmes pirál. Kétségen kívül, a belső kijelentés csak a természet,
nagy tartományhoz, hol az isteni igazságok növényei és vagy a történelem eseményeinek külső burkolata alatt jelen­
virágai végtelen bőségben teremnek és a legbámulatosabb hetik meg. D e a külső jelek nem csak arra nézve jelei a
változatosságot és festői szépséget mutatnak. A theol. rend­ kijelentésnek, a ki meg tudja azt érteni és vallásos érzésében,
szerek ellenben csak egy rendezett virágházhoz hasonlók, megmagyarázza. A belső kijelentés önmagában evidens mindig
hol a virágok egymás mellet, sorjában vannak elhelyezve, és oktalanság a kijelentés kritériuma után kutatni. A kijelent
de élettelenül, félig elszáradva.« tés fokozatos. A kijelentés ezek szerint individuális és szub­
A dogmatikus intellektualizmus nemcsak a lélektannal, jektív; de hát lesz-e akkor objektív és konkrét? Lesz-e az
hanem még magával a bibliával is ellentétben van. Az in­ üdv elhatározó hatalmává? A socialis filozófia kimutatta,
tellektus nem a tulajdonképpeni vallásos tehetség, sőt az hogy egyetlen egy egyén sem létezik sem maga által, sem
intellektualizmus félreismeri a bűnt éppen úgy, mint a kegyes­ magáért. A z Öntudat is az erkölcsi igazságokat csak úgy
séget. Igen, ha a bűn nem volna más, mint az ismerő tehet­ fogadja el, ha tudja, hogy azok mindenkire tartoznak. A
ség eltévelyedése, a mint ezt a régi görögök képzelték, akkor vallásos felbuzdulás tehát ugyanegy istentől származva, minden­
a kijelentés valóban a természetfeletti igazságok közlése le­ kiben lehető, sőt mindenkire tartozik is. És igy a kijelen­
hetne. Sőt ennek kellene lenni, mert a gyógyszer igy felelne tésből lassankint hagyomány válik, melyet először szóval
meg a bajnak. Ámde, a bűn más dolog, mint eltévelyedés, jelentenek ki, de aztán szentirássá változik az. Hogy pedig
ez az akaratnak a ténye, a szívnek megkeményítése és az isten a maga akaratát kijelenteni akarván, e célra embe­
erkölcsi életnek a megromlása. reket választott ki, ez lehető, de ne feledjük el azért, hogy
A z intellektualizmus nyűgétől egyedül Jézus Krisztus, és a a véges forma nem abszolút. Az előttünk megjelenő ob­
benne vetett hit szabadíthat meg. Ámde, csak úgy, ha tudjuk, jektív kijelentésen felül van tehát az isten authentikus ki­
hogy Jézus Krisztus, mint a kijelentés legfőbb megtestesülése, jelentése, mely mint aktuális és tapasztalati kijelentés az
nem csupán tanító. Ha tudjuk, hogy az ő tudománya és öntudatban ismétlődik. Eddig a theoria, melynek felállítá­
lényege a kijelentésnek és a róla való tan is csak eszköz sával azzal biztatja magát Sabatier, hogy az ellentétek mind
arra nézve, hogy a mit ő mondott, azt higyjük. Csodatettei, elsimulnak. És a kijelentés egyszerre természetfeletti, meg
élete is csak e célnak áll szolgálatában. Munkái központo­ természeti is, közvetlen és közvetett is minden ember szá­
sítva vannak tanításában, melynek a megmagyarázására szol­ mára; mert ebben benne van, hogy az egyetemes kijelentés
gálnak élete, halála, feltámadása, a tanítás előforduló szük­ individuális lesz és az individuális arra felé tart, hogy egye­
ségei szerint. Ám bizonyos, hogy ő tanító, éppen úgy, mint temes legyen, hogy a kiegyeztetés megvan.
Socrates, vagy P lá tó ; a kijelentést tehát el kell választani Sabatier ez elmondott nézetében van sok igazság. D e
az ő személyétől éppen úgy, mint a gyümölcs nem ugyan­ ebben is megvan a hiba, melyet annyiszor tapasztaltunk.
azonos a növénynyel, mely azt megtenni. Ha igy fogjuk fel Ő is igazat mond abban, a mit elmond, nincs igazsága abban,
Jézust, abban nincsen semmi veszedelem. Schleiermacher és a mit elhallgat. (Folytatása következik.)
Vinet óta ez eszmék, melyek mindig ott voltak az igaz
keresztyénségben, egészen megszokottakká váltak. Mond­
hatnék azt is, hogy szinte axiómákká lettek már ezek a mi
Különfélék.
prot. theologiánkban, nincs hát róluk mit vitatkozni.
= Br. Bánffy Dezső őnagyméltóságát, mint
miniszterelnököt, a haza és a város érdekében szerzett kiváló
Az intellektualizmus ellentétét a mystikus theoria ké­
érdemei elismeréséül, Kolozsvár városának törvényhatósági
pezi. És pedig Franciaországban inkább, mint Németország­ bizottsága okt. 22-én tartott ülésében díszpolgárának válasz­
ban, hol meglehetős sajátságos magyarázatot adtak neki. totta. Senkinek sincs több oka örülni e kitüntetésen, mint
Újabban ismét más és más fogalmazásai kerültek felszínre éppen nekünk. Br. Bánfly Dezső városunk szülötte; helybeli
kollégiumunkban végezte illető tanulását; az erdélyi részek­
e kérdésnek. Legpregnánsabb a Sabatier, párisi tanáré.
ben kezdte meg politikai fényes pályáját; itt volt előbb
Sabatier híres munkájában »Esquisse d’une philosophie egyházmegyei, azután egyházkerületi főgondnok, és mint
de la religion« a kijelentésnek külön fejezetet szentel. A z Ő ilyen is nagy buzgóságával, éles elméjével, és szilárd akarat­
nála található fejezetben két részre osztva, találhatjuk a ki­ erejével mindenkinek tiszteletét, szeretetét vívta ki magának.
jelentés kérdését, az egyik pozitív, a másik negatív. Egyiket Jellemének puritán szívóssága, egyszerű nyíltsága, alkudozni
nem hajlandó temperamentuma nem egy ellenfelet szerzett
nevezi ő mythologikus, a másikat dogmatikus magyarázati
közpályáján, de a mióta a király bizalma oda hívta az
módnak. Mindkettőt a mystikus theoria szolgálatába meríti. ügyek élére, körültekintő bölcsessége, lángoló hazafisága
-Egészben véve, a kijelentést a következőképpen fogja fel. napról-napra üti ki a méltatlan fegyvert ellenségeinek kezé­
A kijelentés éppen olyan általános tény, mint a vallás. ből és szaporítja az őszintén tisztelők táborát. Kívánunk jó,
Lehet mondani, hogy ba a vallás az ember kérése az isten­ hosszú életet, hogy fáradhatatlan munkásságának áldásait
láthassa meg édes hazánk és egyházkerületünk életének dicső­
hez ; a kijeléntés az isten válasza az emberhez. Érezhető
séges föllendülésében.
különösen az imádkozásban. A vallás nem más, mint istenről
— Antiquarius barátunk cikksorozata befe-
való szubjektív kijelentés az emberben és a kijelentés nem fejezést nyervén, ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét,
más, mint az istenben való objektív vallás. A kijelentés hogy a méltó feltűnést keltett dolgozatot most már a maga
tárgya nem lehet más, mint maga az isten, más szóval, nem teljességében ismételten át- meg átolvasni, szíveskedjenek.
Az a tiszta fő, nemesen érző, puritán kálvinista szív m eg­
más, mint az ő jelenlétének érzése mi bennünk, felemelvén
érdemli a vele való beható foglalkozást. Egyszersmind fel­
lelkünket az igazságban és a szeretetben való élet magas­
kérjük olvasóinkat, hogy a mennyiben egyetértenek Anti­
latáig. A kijelentés belső, mivel istennek nincs külső meg­ quarius felfogásával és egyáltalában lapunknak e tekintetben
jelenési módja, tehát nem tudja magát csak belsőleg észre­ való meggyőződésével: akár egyénileg, akár a Papi Érte-
 360. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
kezletek utján hozott határozataikat még e hónap folyamán
velünk közölni, szíveskedjenek, hogy még ez esztendőben
összeállíthassuk azt az » A l b u m o t « , melynek egy pár
százra menő díszes névsora, és nyilatkozata Ítélet a. nya­
valyás evangelizácio felett, és tiltakozás a népbolondító ál­
szenteskedés ellen, mely belopozkodva az egyházkerületek
területére azoknak kenyerén űzi romboló mesterkedését.
A z erdélyi egyházkerület papsága nem fog megfeledkezni
dicsőséges múltjáról!
= Denique, a generális nótáriusok! Mindenütt
ezek csinálják a bajt, a háborúságot. Nem is tudjuk, hogy
mért nem kergetik el mind, a hány van. Ugyan, mi szükség
van rájuk? A Tiszán-túli egyházkerületben a derék Tóth
Sámuel, egésségi okokbúl, beadta lemondását. Elrendelték a
szavazást, de nem kapott senki abszolút többséget. Elren­
delték a második szavazást és mikor felbontották a szava­
zatokat, az tűnt ki,, hogy a két pályázó egyforma szavazatot
kapott. Ezen nem nyugodhattak meg éseirendelték a szava­
zatok revízióját. Harmadszor is összeült a bizottság és akkor
úgy találta, hogy de bizony az egyiknek több van négy
szavazattal, és erről megtették jelentésüket a közgyűléshez.
A kisebbség nem hagyta magát és úgy történt, hogy három
óra hosszán keresztül vitatkoztak »pro és contra <. A végén
is, szavazással döntötték el a dolgot, holott 58 szavazattal
22 ellen Zsigmond Sándor, h.-szoboszlói pap, és esperes
megválasztása helybenhagyatott, Dicsőfi József, debreceni
pap ellenében. Nálunk ez sokkal csendesebben, mert több
áhitatossággal és több kenetességgel fog megtörténni. Óh, jaj!
= Gileád Balzsama. Imádságok, ref. keresz­
tyének számára. Irta Tóth József, nagyváradi ref. segéd
lelkész. A tetszetős formában megjelent csinos kötet fűzött
példánya 1 frt. kötött példány 1 írt. 50 kr. díszpéldány
2 frt. mely ha a szerzőnek beküldetett, a példányok bér­
mentve küldetnek meg. A tehetséges fiatal szerző már több
kisebb egyházi munkát adott ki, és reméljük, hogy mostani
törekvése is, bár az imádság-irás a legnagyobb feladat, fi­
gyelmet, és buzdítást érdemel. Ismertetéséről gondoskodni
fogunk.
= Megjelent a »Protestáns Pap« cimü lap
X V H I-ik évfolyamának 1 o-ik száma Lágler Sándor és Kálmán
Dezső szerkesztésében Kölesden, következő tartalommal:
Simái. Sántha Károlytól. Kádencia. Ifj. Eötvös Károlytól.
A z uj ember ismertető jelei. Módra Imrétől. Életünk gyors
lefolyása mire serkent? Jávory Nándortól. Izsák és fiai.
Földváry Lászlótól. Vallásos órák. Ladányitól. Áldások az
Űrasztalánál. Batta Györgytől. Gyászbeszéd. Adorján Ferenc-
től. Halotti ima. Boros Istvántól. Törvények és rendeletek I
tára. Kund Samutól. Egyházi tiszti választások. Papválasz- I
tások. Halálozásók. Irodalom. A lapra előfizethetni a szerkesz­
tőknél egy évre 4 frttal, félévre 2 forinttal, negyedévre 1
forinttal. Kaphatók még régibb évfolyamokbúl teljes pél­
dányok, a múlt évfolyambúi azonban az 1. 2. és 3-ik számok
teljesen elfogytak.
= Elet és munka, vagy munkás, müveit és tudós
férfiak életrajza. Irta Smiles Sámuel. Fordította Dani Ede.
Smiles Sámuel ismert alakja az angol irodalomnak. Müvei
eredeti felfogást és közvetlenséget árulnak el; a jóra buz­
dítani akaró emberbarát tűnik ki minden sorából. A z ifjúság
különös örömmel olvashatja könyveit, mert azok nagyobb
része egyenesen az ifjúságnak szól. Az >Önsegély«, a »Jel­
lem« s a »Kötelesség« cimü művek szerzője a legnagyobb
rokonszenvnek örvend hazájában s ezt a rokonszenvet bátran
oszthatjuk mi is az angolokkal. Mert Smiles semmit sem ir,
a mi ne volna értékes. Ez a műve az »Önsegély és jellem«
mintájára van írva és sok újat tartalmaz arra nézve, hogy
mit lehet becsületes akaraterővel és szilárd Önmegtartózta­
tással végrehajtani. Van a könyvnek egy része, a mely a
szellemi túlterhelésről s az egésségi feltételekről szól. Ez a
rész különösen hasznára lehet mindenkinek, a kinek az élet­
módja olyan, hogy az agyát túlterheli a nélkül, hogy testét
kellőleg edzené. Személyes tapasztalatait is kiaknázta Smiles
ezek leírásakor. Az egész könyv tiz fejezetre oszlik, ily
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
44. szám.
címekkel: 1. A férfi és a gentleman. 2. Nagy férfiak, nagy
alkotók. 3. Nagy fiatal emberek. 4. Nagy öreg férfiak. 5. A
képesség és szellem öröklékenysége. 6. Túlhajtott tudomá­
nyos tevékenység, szellemi túlterheltség 7. Egésség, kedv­
telések. 8. Városi és falusi élet. 9. Nős és nőtlen állapot,
— hitves. 10. Az élet alkonya; nagy emberek utolsó gon­
dolatai. A csinos diszkötéses könyv Lévai Mór kiadásában
jelent meg Ungváron. Ez a nyomda oly első rangú kiállítást
produkált ezúttal, mely dicséretére válnék bármelyik fővárosi
nagy nyomdánknak. Igazán örvendetes az az áldozatkészség,
a melylyel a kiadó ezt a derék könyvet karácsonyi díszmun­
kává tette az ifjúság számára, ámbár a Smiles könyve fel­
nőtteket is nagyon érdekelhet.
= Hálás köszönet. A jó isten a szegény désfalvi
leányegyháznak egy jóltevő Tabitát rendelt maros-vásárhelyi
építőmester Mentes Márton kegyes nejében, désfalvi szüle­
tésű Muszka Mária asszonyban, ki az egyház urasztalára
egy arany-rojtos asztal takarót ajándékozott mintegy 25 forint
értékben. A kegyes nő fogadja e helyen is a szegény egyház
hálás köszönetét. Harangláb, okt. 29., 1897. B e n e d e k
F e r e n c , ref. lelkész.
=• N y ilv á n o s k öszön et. A kolozsvári ev. ref. kollégium
tanterem építési alapjára újabban a következő adományok folytak
b e : (XXIII-ik közlemény) Kiss Péter patai lelkész 1 frt. Nyárádi
Béla V. g. o. gyűjtése 2 frt 10 kr. Dr. Vékony Albert, Kis fenő
297 sz. iv 20 frt. Török Imre II. g. gyűjtése 1 frt. 10 kr. Nagy
Endre II. g. gyűjtése 3 frt. 80 kr. Ferenci Dezső II. g. gyűjtése
5 frt. Sallak János II. g. gyűjtése 1 frt. 05 kr. Szemeriai Gyula fő­
szolgabíró gyűjtése: Balogh János 50 kr. Knoll Gusztáv 50 kr.
Buchwald József 10 kr. Felső-Peterd község 50 kr. Közép-Peterd
község 50 kr. Farkas Mór 10 kr. Ilia István 10 kr. Torda-Koppánd
község 50 kr. Mészkő község 50 kr. Endes Kálmán jegyző 50 kr.
Endes Kálmánné 50 kr. Simon Antal ref. lelkész 10 kr. Pálfi Károly
10 kr. Szenkovich Sándor 10 kr. Felső és alsó szent-mihályfalvi
rét. egyház 1 frt. Miklósi Iózsef, ref. lelkész 50 kr. Mihályfalvi Sámuel
20 kr. Ifj. Kovács János 20 kr, Varga István 10 kr. Pap Gergely
50 kr. Moldvay István 20 kr. Tisza Lászlóné 2 frt, Péter Antal, reí.
lelkész 50 kr. Horváth József 1 frt. Érsek Márton 50 kr. Bozsán
János 20 kr. Gál Sándor 50 kr. Poponyec Miklós 20 kr. Kis István
20 kr. Cseh János körjegyző 50 kr. Pozsonyi Gábor körjegyző 40
kr. Fosztó Elek körjegyző 50 kr. Fosztó Elekné 50 kr. Egerbegy
község 1 frt, Szemeriay Domokos honvédhadnagy 2 frt. Szemeriai
Gyula főszolgabíró Tordán 3 frt. Fogadják a nemesszivü adakozók
és gyűjtők a kolozsvári ev. ref. kollégium elöljáróságának hálás
köszönetét.
Hivatalos rész.
4426— 1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi ei'd. ev. ref. iskolaszék nt. lelkészelnökének.
A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium folyó
évi 5 9 . 4 5 5 . és 62,232. sz. alatt kelt intézvényei alapján
tudatjuk, hogy a) az 1885-ben Budapesten, Aigner Lajos
kiadásában megjelent ily cimü tankönyvet: »Geographie
von Ungarn mit einem kurzen Abrisse dér allgemeinen
Geographie. Für Volksschulen bearbeitet, von Prof. Dr. J.
H. Schwicker. Neunte, verbesserte Auflage«, mivel elavult
és közjogi szempontbúi is kifogás alá eső adatokat és a
fennálló alkotmányos viszonyokról téves, a valóságnak meg
nem felelő fogalmakat tartalmazó, a hazai összes népiskolai
használatból kitiltatott; b) az 1892-ben a balázsfalvi görög
kath. szeminárium nyomdájában a szerző megnevezése nél­
kül megjelent ily cimü tankönyvet: »Elemente de consti-
tutiuniei Patriei«, mivel a magyar királyság mibenlétét a
valóságnak megtelelően kidomborítani, elmulasztja, önálló
államiságát elhomályosítja, sőt a közjogilag nem is létező
osztrák-magyar államba rejti el; továbbá, mivel számos hely­
telen közjogi kifejezést és értelmezést foglal magában: a
hazai összes tanintézetek használatából kitiltatott és a ki­
tiltás foganatosításának az 1876. X X V III. t. c. 7. §-ának
5. pontja alapján leendő ellenőrzése a kir. tanfelügyelők
szoros kötelességévé tétetett.
Kolozsvárit, 1897. okt. hó 26-án
Parádi Kálmán, Dr. Vályí Gábor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
4ntllllllllll!lllllllllllllllllllllll)llllllllllilMIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIINIIIIIIIIIIII|i:|llllllllllllllllil!lll!III|lll|i|IIIIM'l!lll |!|lIMIIIllUillIMiIIINIIIMIIMI.l.'MI!lIIIIII-i.’llllII'HMItllllIIHMIIIIIIMIIIlIfllIIlMIMUtllllll:llIIIIIIIIIIIIIIMI'MIllMflIIliiIMIMIHIIIIMIllllllll l'IIIIIIIMIII'IHIIII .m.III'I ICI .l.ll|l!l'l I ................ . KliIMIIMlMfIlii'M'II.... I |-|MIIIIIII[limilll.lill!l,ll||ll||||M:illHI' III InrU
r
XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. November 11. 45. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők : Külmagyarutca 9, sz.

napot egyformán becsül«. Hasonló jelenséggel

Hitben erősek és gyengék az elvben és találkozunk a korinthusi gyülekezetben. Ott né­
az életben. melyek lelkiismeretet csináltak abból, hogy a
A »hitben erős« és »gyenge« egymás mel­ pogány istenek templomában megmaradás azután
lett szokott állani. mint elválhatatlan ellentét a mészárszékben eladott húst megegyék, mert
Már az apostoli kor ismerte ezt az ellentétet és féltek, hogy ez által szellemi közösségbe lépnek
azon állapotnak e kifejezések általi jelzése az a bálvány-istenekkel, mi az akkori keresztyének
uj-szövetségből ered. (Rom. 14. I. Kor,) A re­ nézete szerint, nem kevesebb volt, mint az ör­
formáció korában is megvolt, még pedig nem döggel lépni közösségbe. Pál ezen egyháztagokat
is csak a kathoücizmus és protestántizmus kö­ is gyenge lelkiismeretűnek mondja (I. Kor. 7— 11.)
zötti nagy ellentétekben, hanem még az utóbbi­ s az ők aggodalmaikat szembe állítja az erősek
nak különböző árnyalatai között is; és még a alapnézetével, midőn ezt mondja: »az étel nem
későbbi időkben is a vallás mezején folyó sok tesz minket isten előtt kedvessé. Mert, ha mi
küzdelem, mint a hitben erősek és gyengék egy­ eszünk, az által nem leszünk jobbak, s ha nem
más elleni harca tűnik fék eszünk, az által nem leszünk csekélyebbek az
Az egyházi élet virágzó fejlődése nem is isten előtt«; (8. 8.) vagy más helyen, mikor igy
attól függ, hogy ez az ellentét megszűnjék, mert szól: »Én tudom, hogy magában mi sem tisztá­
az nem is fog soha megszűnni, épp oly kevéssé, talan, hanem ha valaki valamit tisztátalannak
mint a politikai életben a konzervativek és libe­ tart, az tisztátalan neki«; (14, 14.) »az isten or­
rálisok közti különbség, hanem attól, hogy két szága nem ételben és nem italban áll, hanem a
ellentétes irány oly viszonyba kerüljön egymással, szentlélek általi igazságban,
O D
örömben és békés-
mely viszony folytán az örök küzdelem egyszerre ségben«. (14 — 17.)
bevégződjék, azaz, az igazságot tisztázzák. Ezek szerint, „gyengék a hitben« mindazok
Kisértsük meg, az idők és formák különbö­ általában, a kik hiszik, hogy valami külsőleges,
zősége dacára is, a két vallásos irányzat között a mi észszerüleg gondolva, semmi összefüggésben
mindig megmaradó különbséget szorosan körül sem áll a szív tisztaságával és az érzülettel, az
irni; azután korunkban az erőseket és gyengéket embert kedvesebbé teszi isten előtt, a valláshoz
feltüntetni; s végül, egymáshoz való viszonyukat tartozik és eszköz az üdv és a boldogság meg­
meghatározni, s elért eredményeiket úgy a tu­ nyerésére. Ezekkel szemben, »erősek« mindazok,
dományos, mint a gyakorlati életben méltatni. kikre nézve a vallás életelv, tiszta szellemi vi­
A »hitben erős és hitben gyenge« kifejezés szony istennel, a végeden szellemmel; a vallásos
a Pál apostol irataiban fordul legelőbb elő. A állapot pedig nem egyéb, mint a szentlélek általi
római keresztyén gyülekezetben, melyhez ő ir, igazságosság, békesség és öröm.
akadt oly emberekkel dolga, kik bizonyos lelki­ Ezen vizsgálódás után láthatjuk, hogy Pálnak
ismeretet csináltak abból, hogy egyik, vagy másik az ő zsidóskodó ellenfeleit is, kik a körülmetél-
ételből egyenek, vagy ne egyenek. »Egyik, a kedést s a zsidó vallás egyéb tételeinek betöl­
hitben erős, azt tartja, hogy mindent meg szabad tését is a keresztyénség lényeges jegyéül és az
enni; a gyenge pedig csak növényt eszik«. (Rom. üdv szükséges' föltételéül álliták, a hitben gyen­
14, 2.) »Az egyik, a gyenge, egyik napot többre gékhez kellett volna számítania, és mint olya­
becsüli a másiknál, a másik, az erős, minden nokkal elbánnia. Ő nem teszi ezt, hanem inkább
 3Ö2 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 45 szám.

minden levelében, mint »hamis apostolokkal« a mi korunk vallásos fogalmaival összehasonlítva,

foglalkozik velük; mint roszakaratuakkal, a kik a legnagyobb mértékben gyenge a hitben. Hogy
szándékosan nem akarják átlátni az igazságot; ha ő minden közösséget a Krisztussal, s az üdv­
s Péter antiokhiai magaviseletét is, a mely csak­ nek és boldogságnak minden bizonyosságát ve­
ugyan hitben való gyengeség volt és gyenge szendőnek hitte az úrvacsorában a Jézus Krisztus
lelkiismeretből származott, »képmútatásnak« (két­ valódi testének evése nélkül, és Zwinglit, ki a
színűség) nyilvánítja. Mi alatt a »gyengékkel« szellemi közösséggel megelégedett, mint pogányt
szemben, kikkel leveleinek idézett helyein fog­ tekintette: úgy ő is a hitben gyöngékhez tar­
lalkozik, az »erősek« részéről a legszeretettelje- tozott, mert neki is ugyanazt lehetett volna fe­
sebb türelmet és a legkíméletesebb elnézést kí­ lelni, a mit Pál felelt a gyengéknek: »az étel
vánja: addig a körülmetélkedés apostolaival nem tesz minket az isten előtt kedvessé; ha
szemben kíméletlen élességgel lép fel, s óhajtja, eszünk, az által nem leszünk jobbakká«; a test
hogy vajha már egyszer »megmetéltetnének«. nem használ semmit, a szellem az egyedüli.
Nem lehetetlen, hogy az akkori viszonyoknak Luther szerint is az üdv sok részben külsőtűi
elfogulatlanabb felfogása Pálnak ezen fanatikus és érzékitől tétetett függővé, a mely semmi lé-
ellenségeit is szelidebb álláspontnál, mint »hitben nyeges és kimutatható összefüggésben sem állottt
gyengéket« ítélné meg, mert az teljesen mindegy, a vallásos érzülettel, a mely minket sem job­
akár azt mondjuk, hog}'r: valamely étel kedvessé bakká, sem roszabbakká nem tesz és a melyben
tesz isten előtt; akár azt, hogy: a körülmetél­ éppen a gyengék ismertető jele áll. Ha az isten
kedés kedvessé tesz isten előtt, mert az egyik országa „szentlélek általi igazságosság, béke és
épp oly külsőleges és érzékies, mint a másik örömben áll“, akkor hitben való gyengeség, azt
Mégis lényegében Pálnak ezen zsidóskodókkal egy testnek evéséhez kötni, s attól függővé
szemben is ugyanaz a helyzete, mint hitben tenni.
gyengékkel. Mert valamint a hitben gyengékkel Különben, Luthernek egész theologiáján, mely
szembe állítja az isten országát, úgy mint az ő belső hitéletét is lényegesen irányította,
szentlélek általi igazságot, békét, örömet, épp látszik a hitben gyengeség karaktere. A jövendő­
úgy a körülmetélkedést sürgető ellenfelekkel beli boldogság, mely körül egész hit- és gon­
szembe állitja azt, mint h i t e t ; a külsőségekkel dolat-világa forog, már magában valami külsőleges
szemben hangsúlyozza, mint szellemet; a és ezen külsőlegest megint valami külsőlegessel
természet-vallás érzéki elemeivel szemben, me~ támogatja, hogy az, t. i. nem az istentől a lé­
lyekből származik a napok és az ételek közti lekbe adott működő igazságosság, nem a meg­
különbség és a körülmetélkedés becsülése, mint szerzett békesség, nem a szentiélekben érzett
u j t e r e m t é s t és az érzéki szolgasággal szem­ öröm által, hanem a keresztség, az oltári szákrá-
ben, mint s z e l l e m i s z a b a d s á g o t . Tehát, a mentumok fogadása, az isten fia természetes
Pál életküzdelmét teljes joggal szemlélhetjük úgy, testének igazi élvezése és a Krisztusnak az em­
mint a hitben erősnek harcát a gyengék ellen; berek bűnéért teljesített elégtétele által érhető
és annak az oka, hogy ő egyházi főelleneit nem el. Hogy hitében vidám, üdve felől bizonyos
ezen szelíd világításban látta és ítélte meg, nem legyen, külső támaszokra volt szüksége a ke-
a dologban magában rejlik, hanem a minden resztségben, az Ur testében és az irás betűjé­
elvi küzdelemnek természetes élességében. ben; az a hit pedig, melynek külső támaszokra
Hogyha már »a hitben gyengéknek« ezen van szüksége, melynek ereje nem a belső bizo­
meghatározott fogalma után egy tekintetet ve­ nyosságban rejlik: gyenge hit Innen van az a
tünk a reformáció korára és az azt irányitó folytonos kétely és küzdelem az Ő lelkében,
személyiségekre, akkor azt kell mondanunk, hogy melyek egész életét kísérik. Mindegyre felmerül
Luther ugyan a katholicizmussal való össze­ lelkében a »gondviselés« kérdése, hogy: vájjon
hasonlításban egy hitben erős, a mennyiben az isten csakugyan kegyelmes istene-é neki is?
megszabadította a vallást az érzéki, külsőleges Vájjon idveziti-e halála után? És ezen folyton
elemek tömegétől, a melyek katholikus felfogás megújuló kérdésekkel szemben, csak azon el­
szerint, isten előtt kedvesekké tesznek s ez által határozással tud magán segíteni, hogy az ilyen
a vallást egyszerűsítette és szellemesitette; de gondolatokat egyszerűen kiveri a fejéből. Gyak­
Z w i n g l i v e l és K á l v i n n a l , vagy még inkább ran fölmerül lelkében a kétely: hogy vájjon az
 45- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 363-

urvacsorában csakugyan a Krisztus természetes benső israzságban áll. Ha valami megesik törté-
testét veszi-e annak zálogául, hogy isten az ő nelmileg, mi azért elfogultság és előítélet nélkül
bűneit megbocsátja: és itt is csak az írás sza­ vizsgálódunk a felett, de legyen bár a vizsgá­
vára való hivatkozással tud magán segiteni. Meg­ lódás eredménye pozitív, vagy negatív, attól
jelenik a sátán, disputálni kezd vele és aggo­ egyetlen oly igazság sem függ, a mely »ked­
dalmat kelt benne üdve felől, mivel érzi, hogy vesekké tehetne isten előtt«, s a melyre akár
szeretete és igazságossága fogyatékos, annak igy egyesek, akár a gyülekezet vallásos életét építeni,
felel: én valóban nem vagyok kegyes, de a szabad volna.
Krisztus kegyes; az ő nevében kereszteltettem A vallás benső és nem külső; érzület és
meg és vettem a szent szákrámentum ajándékát nem hittétel; belső életelv, nem egy külső ténybe
s ezekben bizonyosságát bírom annak, és szilár­ vetett hit: igy beszél a hitben erős és ezzel a
dan állok a mellett, hogy az isten is kegyelmes meggyőződéssel komolyan utána lát, hogy a
irántam! Ezen nyilatkozatnak röktön utána teszi: vallás megszabadittassék minden történelmi tol-
»■ mégis csodálatos, hogy én ebben a tanban tel­ daléktól, s hogy a mi a kegyességnek örök
jesen bizni nem tudok!« Mi egyáltalán nem cso­ lényege, külön választassák az egyes esemé­
dálkozunk, hogy ő ezen tanban teljesen nem nyektől; s a mi valósággal kedvessé teszi isten
bizhatott, s hogy az kételyt és benső büzdelmet előtt, s egyesek, valamint a nagy egész üdvének
támasztott benne, melyek, hitteljes kedélye da­ maradandó alapját képezi, függetlenné tétessék
cára, belső világára sötét árnyék gyanánt ve­ a mindig kritika alá tartozó történelmi kérdé­
tődtek, s némelykor csaknem a »sír szélére űz­ sektől. Röviden szólva: ezen kérdések tisztázása
ték«. Mert ő hitét pusztán külsőkre alapította, körül kifejtett buzgalomban és képmutatás nél­
már pedig az ilyen mindig gyenge hit. küli őszinte küzdelemben, vagy az ezzel éppen el­
Hát, vájjon jelenlegi egyházunkban kik az lenkező törekvésekben áll és határozódik korunk­
erősek, és kik a gyengék a hitben? Azon meg­ ban a hitben erősek és gyengék ismertető jele
határozás szerint, melylyel Pál apostol ezen ál­ és még mindig folyó harca.
lapotot körülírja, erősek nyilván azok, kik az (Vége következik.) J a n c s ó S án d o r.
n.-enyedi pap.
isten országát, a mennyiben az a szentlélek általi
igazságosság, béke és örömben áll, vagy más Egy akol és egy pásztor.
szavakkal, az evangéliumot, mint a keresztyénség »Szeressed felebarátodat, mint önmagadat.« Ezt a
vallás-erkölcsi szellemét, mint a mely a keresz­ Krisztusi parancsot a szó-szoros értelmében megvalósítani:
ez rendeltetése az egész emberiségnek. Csakhogy ezen
tyén érzület meg nem szégyenűlő bizonyosságát
rendeltetése felé nagyon lassan halad a világ.
hordja magában, örök benső igazságában úgy
Hogy én szeressem ellenségeimet, szeressem azokat,
tekintik, mint a mely egyedül tesz kedvessé az a kik gyermekeim szájából a darab kenyeret kihúzzák,
isten előtt, a melyet nem bírhatunk a nélkül, testükről a rongyos ruhát lehúzzák, s fejünk felett a
hogy jobbakká lennénk; és nem nélkülözhetünk hajlékot felgyújtják; áldjam azokat, a kik úton-utfélen
a nélkül, hogy roszabbakká lennénk; melyet gyaláznak, jóhiremet-nevemet bepiszkolják; imádkozzam
azokért, a kik üldöznek, kergetnek engemet: oh, milyen
éppen azért egyedül tartanak úgy az egyesekre,
nehéz kötelesség ez! Bár milyen nehéz is, de meg kell
mint a gyülekezetekre nézve a kegyesség két­
valósítanunk, mert csak igy haladunk idvezitőnk nyom­
ségbevonhatatlan és maradandó alapjának, minden dokán; csak igy bizonyítjuk be, hogy isten a maga
egyebet pedig, mint külsőlegest úgy tekintenek, képére és hasonlatosságára teremtett, csak igy érthetjük
mint a mely által sem jobbakká, sem roszabbakká el, hogy egy akol és egy pásztor legyen.
nem leszünk. Ezzel szemben a hitben gyengék Ettől pedig még nagyon távol állunk. Dehogy
is ! Hisz, látjuk, hogy az újabb időben az egyes nemze­
azok, kik ezen külsőségre oly nagy súlyt fek­
tek, állomak, uralkodók testvérkint simulnak egymáshoz.
tetnek, hogy azok nélkül az evangéliumot egy­
A sziámi király eljön a mi jó királyunkhoz parolázni;
részt saját magukra nézve elveszettnek hiszik; a francia köztársasági elnök meg elmegy a muszka csá­
mig másrészt másokban fel nem ismerik. szárhoz, hogy keblére ölelje; az orosz nép között meg
Minden hit, mely abszolút bizonyossággal addig megszűnik a kancsuka. II. Vilmos német császár
eljön- Budapestre, hogy székes fővárosunkban minket,
nem bir, gyenge hit. Az abszolút bizonyosság
mint vitéz nemzetet dicsőítsen; az oláh király meg el­
pedig nem az esetlegesben, hanem az önmagában
jött, hogy a mi királyunknak a vizitet visszaadja. A z
szükségszerűben; nem az úgy nevezett történeti újabb időben éppen csak Kréta körül volt egy kis baj
igazságokban, hanem a megdönthetetlen, általános a kréta körül, de azt is eligazították már a görögök és
 364 - PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
törökök. E gy szóval, az egyes nemzetek és uralkodók
között a dolog rendben van. Hát még az egyes társa­
dalmi osztályokban!
Grófok, bárók, hercegek leszállanák az alsóbb nép-
osztályba és onnan választanak maguknak feleséget és
megfordítva. A z egyik megszökik a cigányprímással,
a másik a festővel, a harmadikról meg lovagkorbúl való
legendákat beszélnek. A tudós világ meg aggódik, remeg
Andrée életéért és minden nap várja vissza. Egyáltalá­
ban, nagyon különösen végződik ez a XlX-ik század,
mintha a világ megvalósítani akarná az egy akol és
egy pásztor elvét. De az egyházi téren egészen ellen­
kezőleg van.
Mi papok, tanítók, haragszunk egymásra. Egymást
nem is tartjuk testvérnek, rokonnak, jóbarátnak. E gy­
mástól irigyeljük még azt a darab panaszos kenyeret is,
melyet hivatalunk után igazán megérdemlőnk. Pedig mi
hirdetjük azt a szeretetet, a mely nélkül csak zengő érc és
pengő cimbalom vagyunk; a mely nélkül, ha prófétai képes­
séggel bírnánk, tudnánk minden titkot, ha teljes hitünk
volna is, úgy, hogy hegyeket mozdítanánk el helyeikről,
ha az nincs meg bennünk: semmik vagyunk. Azt a sze­
retet hirdetjük, a mely hosszutürő, szives, nem irigyke­
dik, nem hivalkodik fel. Pedig mi terjesztjük az igazsá­
got, melyet szeretett mesterünk menyből hozott alá. Pedig
mi vagyunk a világnak világosságai és úgy kellene vilá-
golnunk, hogy látnak embertársaink, a mi cselekedetein­
ket és dicsőítenék a mi menyei atyánkat. De e helyett,
emberi méltóságot lealacsonyító gőggel mondjuk egy­
másnak : te a Pálé, te az Apollosé, te meg a Péteré vagy»
Nekünk, protestáns papoknak mi bajunk van azzal,
hogy a rom. katholikusok csalhatatlannak tartják a pápát,
s eltiltják a néptől a biblia-olvasást; nekik meg mi dol­
guk van azzal, hogy mi úton-utfélen a népnek hirdetjük,
hogy olvassák a szentirást, mert abból meríthetik azokat
az örökigazságokat, melyek az örök életre vezetnek. A
keresztyénnek meg mi dolga, ha a zsidók még most is
várják a Messiást, nekik meg mi bajuk, ha a miénk már
megjelent közöttünk. E gy szóval, ha különböző nyelven,
ha különböző úton és módon is imádjuk istenünket, de
egyben egyeknek kellene lennünk: a szeretetben; abban
a szeretetheti, a mely az Összes emberiséget vallás, nemze­
tiség különbség nélkül egy testté, egy lélekké forrasztja
össze. Csak ekkor lennénk királyi papság, csak ekkor
valósítanék meg ama legfőbb vá g y a t: hogy itt a földön
•egy akol, egy pásztor legye.i, de addig soha sem.
A természet rendje szerint, az emberi szívben szom-
jadó szeretet nyilatkozatánál is meg kellene lennie a foko­
zatos fejlődésnek, a mi megvan egyebütt, de a tapasz­
talat ellenkezőt bizonyít. El kell hinnünk és úgy is van,
hogy a mint a keresztyén világ az eredeti kutforrástól
minél távolabb jött. annál hidegebbek lettek a szivek,
.annál nagyobb lett a gyülölség, az irigység. Forgassá­
tok csak hazánk történetét és egyetlen lapján sem fog­
játok megtalálni, hogy az egyes felekezetek között olyan
■ nagy lett volna a szeretetlenség, mint éppen ennek a
századnak az utolsó felében; sőt ez megvan az egyes
felekezetű papok és tanítok közötti is. Hisz, látjuk, po­
litikailag is meghasonlottunk; a katholikusok lettek el­
lenzékiek, a protestánsok meg kormánypártiak; az apa
45. szám.
csatlakozott az egyikhez, a fiú a másikhoz. És miért?
Azért, mert a cél szentesíti az eszközt. A z egyik testvér
szemére lobbantja a másiknak, hogy ő miért maradott
meg annál a pártnál, a melyik úgy sem tudja soha bol­
dogítani; ez meg gúnyolja, hogy az elvét szegre akasz­
totta. A katholikusok irigy szemmel nézik a mi auto­
nómiánkat, a protenstánsok meg éber figyelemmel kísé­
rik az övékne.-c megszületését. A katholikus papok ha-
ragusznak a zsidókra, hogy miért házasodhatnak össze
velünk; a zsidó anyát megöli a méreg, hogy leányából
apáca lett, és igy tovább.
A mig igy egymással haszontalan, hiába való dol­
gokért civódunk, nem vesszük észre, hogy hátunk mögött
a testünkből való test, vérünkből való vér kiszakad:
lesz belőle pietista, álkegyeskedő, lesz belőle anabaptista,
nazarénus, vallásfelekezetnélküli és isten tudja, miféle
szakadár. íg y ma-holnap a szeretetlenség miatt, mint
oldott keve széthullunk, ha kellő időben nem gondos­
kodunk gyógyító balzsamról. Ez a gyógyító balzsam,
én szerintem, más nem lehet, mint a valódi tiszta, egyet-
| értő szeretet s az ebből kifolyó egymás támogatása,
segítsége.
| Fői papok, tanítók, bármelyik felekezethez tartoz-
| zatok is, feledve azt a sok könnyet, szenvedést, melyet
a múltban egymásnak okoztunk: legyünk valahára test­
vérek, legyünk mindnyájan a Krisztuséi! Fogjunk kezet
és törjünk előre l Egyesitett erővel még a hegyeket is
helyeikről elmozdíthatjuk, csak ne nézze kiki a maga
hasznát, hanem a másokét is. Egyetértve, valiáskülönb-
ség nélkül álljunk elő a kormánynál és mondjuk meg:
í »látod a mi nyomorúságunkat és ítéld meg a mi ügyün-
| két.« »Árvák voltunk atya nélkül, a mi anyáink olyanok,
' mint az özvegyek.« »A mi vizünket áron ittuk és a mi
fáinkat pénzen vettü k« Immár a mi fájdalmainknak
mértéke betelt, immár könyeinket, mint szerető atya
töröld le, legégetőbb sebeinket gyógyítsd bel A keserű
gyümölcsöt termő fát vágd k i: a múlt századok sötét
kinövéseinek egyik maradványát, a keperendszert töröld
el, változtasd pénzfizetéssé, hogy ezer meg ezer ajak,
millió meg millió kéz áldjon tégedet! Ezt kérjük, ezért
könyörögjünk a jelenlegi kormánynál, a mely ugyanis
tervbe vette, hogy a szegény papság fizetését legalább
is 600 frtra kiegészítse.
És én nem hiszem, hogy ha ezt az összes papok és
tanítók kérnék az állam ne teljesítené, mert: »Kicsoda
ti közületek. a ki atya létére, ha az ő fia kenyeret kér,
követ adna néki?« Hisz, az pénzébe nem kerül, csak
fáradságába, mi pedig azt a fáradságot megérdemeljük,
azzal az óriási munkával szemben, a melyet végzünk. Ez
által nem csak rajtunk segítene, hanem egyfelől ezer
meg ezer családot mentene töl a terhes egyházi adó alól,
másfelől a felekezetnélküliek számát szállítaná alá, s egy­
úttal meg ketté vágná annak az útját, hogy egyik fele-
kezetből a másikhoz álljanak át hitvány földi érdekekért.
Mert a papság szegénysége mellett, egyedül ez az oka
a hívek vallási közönyösségének, hidegségének, nem pe­
dig az, a mit tudniillik Bernáth Elemérek, Bitoók Zsigmon-
dok mondanak, hogy a papok és tanítók kötelességüket
elmulasztva, nem tudnak elég vallásosságot önteni a
szivekbe.
 45. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Ugyan, hogy ne lennének azok a szegény földhöz
ragadt hallgatók nazarenusok, anabaptisták, felekezet-
nélküliek, a ki k 3— 4 hold földdel rendelkeznek Magyar-
ország legszegényebb helyein, hogy papot, tanítót tart­
hassanak fenn: évenkint 10— 12 frt értékű kepét fizet­
nek. Jgy van ez Erdélyben kevés egyházközség kivéte­
lével, Magyarország északi, keleti részén, a mig a leg­
gazdagabb helyen lakók, a kik 50 — 100 holddal rendel­
keznek, alig fizetnek 50 krt, egy forintot. Ellenkezőleg,
azok a szegény lelkészek, kiknek azon nagy egyházi
adó mellett is fizetésűk alig megy fel 200 250 írtra,
hogyan tudják visszatartani azokat az elkeseredett hi*
veket, a kik tudják jól, hogy az a pap és tanító azt a
10— 12 frt értékű búzát, rozsot, árpát, krumplit, sonkát
éhes gyermekeik szájából húzta ki ? S a lelkész ebből
a csekély jövedelemből tartsa fenn magát, mint pap,
jelenjék meg a társaságokba, mint pap, végezze egyház
és haza iránti kötelességét, mint pap. Ilyen viszonyok és
ilyen fizetés mellett ne várjon a világi elem tolunk valami
csodát, valami rendkívüli dolgot, mert tudhatja, hogy
csak ép testben lakik ép lélek.
Ezen a dolgon első esetben csak csak mi papok
segíthetünk, ha lerontjuk az egymás között oly rég óta
fennálló válasz-falat, a vallásfelekezeti gyülölséget és a
Krisztusi szeretet hat át bennünket, egymással kezet-
fogva, a mint fennebb mondám, kérjük az államot: a
korhadt, elavult keperendszert ' szüntesse be, az egyes
hívek között arányosan vesse ki s adó utján szedesse
be és abból minket, mint a többi hivatalnokokat, auto­
nómiánk megsértése nélkül, az adóhivatalok által havi
részletekben fizessen ki. Csak ekkor lesz a szegény pa­
pok, tanítók és elcsigázott hívek között megelégedés. Csak
így valósítható meg ez idő szerint az egy akol, és egy
pásztor.
A theol. fakultás körékői.
Az 1S9S. év folyamán tartandó alap- és lelkész-képesítési vizsgák
írásbeli dolgozatatainak tételei.
I. A 1ap v i z s g á r a .
1. Bibliai bevezetéstanból: Jeremiás élete, viszonyai
a munkájában előforduló adatok alapján, és próféciájának
tartalma.
2. Egyháztörténetből: A krypto-kálvinizmus.
3. Valiásbölcsészetből: A vallás és vallásos hit
fejlődésének faktorai.
TÁRCA.
1 zisai,
A kijelentésről.
(Folytatás.)
A fő ellenvetés, melyet ellene tenni lehet, az, hogy
a kijelentést Összetéveszti az inspirációval. Vagyis, megsem­
misíti a revelaciot, hogy helyette életre keltse az inspirációt.
Sok helyen pedig össze is olvasztja a kettőt. Úgy, hogy
tökéletesen áll az inspirációra az, a mit ő a revelaciórúl
mond, mint helyest. Ez pedig lehet az igazság egyik fele,
de nem az egész igazság. És Sabatiernek maga magának el
kell ismerni, hogy ő nem áll a biblia alapján. De el is
ismeri. Midőn Pál apostolhoz ér s ennek víziói, álmai, exta-
365
II. E l s ő 1e 1k é s z - k é p e s i t ő v i z s g á r a
1. Biblika-theologiából: Fejtessék ki Pál apostol
tanrendszere a rómabeliekhez írott levél alapján.
2. Hittanból: A protestantizmus alaki elvének fel­
fogása, jelentősége, a hittudat és dogmatikai rendszer
alakulására való befolyása.
3. Erkölcstanból: A fi'ozofiai és keresztyén erkölcs­
tan egymáshoz való viszonya.
4. Egyházi beszéd alapigéi I. Ján. III. 1.; Mát.
XIII. 314 Ján. X IV . 18— 19.
III. M á s o d i k l e l k é s z - k é p e s í t ő v i z s g á r a .
1. Egyháztörténet: A magyarországi independen-
tizmus.
2. Egyházjog: A törvényesen bevett és törvénye­
sen elismert egyházak ábamjogi és interkonfeszszionális
helyzete.
3. A gyakorlati biblia-magyarázat alapigéi: Luk.
II. 4 1— 52.; Luk. XVIII. 9 — 14.; Luk. XVII. n — 19.
E vizsgára s z ó b e l i gyakorlati magyarázatra ki­
jelöltetnek: I. Thess. I.; Jakab I. 26— 27.; Márk. XII.
4 1— 44.; Luk. X VI. 1— 7.; Ján. VI. 1 - 1 5 .; Mát. IV.
1 — 11.; Lukács XVII. 11 — 19.; Lukács XVIII. 15 — 17.:
Luk. XVIII. 18— 23.; I. Zsolt.; II. Zsolt.' Lukács X .
25— 28.; Luk. X. 30— 37.* Luk. X. 38— 42.; Márk X IV .
i - 9 -i Luk. XVIII. 3 9 - 43 .
Minden egyes vizsgára a jelölt a kitűzött 3— 3
tétel közül egyet szabadon választ és azt Írásban ki­
dolgozza ; az első és másedik leikészképesitési vizsgára
azonban az értekezésen kívül, minden jelöltnek egyházi
beszédet, illetőleg, gyakorlati biblia-magyarázatot is keli
készítenie a megjelölt alapigék valamelyike alapján,
valamint a második képesítési vizsgára a szóbeli gya­
korlati magyarázatra kijelölt thémákra is akkínt kell a
jelölteknek elkészülniük, hogy bármelyik tárgyról képe­
sek legyenek gyakorlati biblia-magyarázatot tartani.
A dolgozatok 1898. j u n i u s h ó 15-ig adandók
be a theol. fakultás igazgatójánál. E határidőnél később
dolgozatok csak abban az esetben fogadtatnak el, ha a
késedelmet orvosilag is bizonyított és igazolt betegség
okozta.
Kolozsvárit, 1897. november 3-án.
A tanári kar nevében
Kenesgey Béla»
theol. igazgató.
stb. fordulnak nála elő, ezeket oda dobja az általa
úgy nevezett mythologikus fogalmak közé. Pedig Pál apos­
tolnak a kijelentésről igaz tanítása van. És vájjon mi okozza
ezt ? Az, hogy ő azt a k ét elemet, melyek egyikét Sabatier
mythologikusnak, a másikát psychologikusnak nevezi, nem
különíti el, hanem tökéletesen egyesíti. És ez az eljárása
Pál apostolnak ugyanaz, mint volt a prófétáké. Mi volt
ugyanis a prófétáknál a kijelentés formája? Az a kifejezés:
»igy szól az Ur«, mely kifejezi az inspiráció egyéni biztos­
ságát, csak rhetorikai forma, mely azt teszi, hogy ők a saját
ékesszólásukkal beszéltek a népnek Isten felől. Ők maguk
a kijelentést mindig természetfeletti módon nyerték.
 366. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 45. szám.

Az is egyik hiba Sabatiernél, hogy Izrael népit töké­ ismeret természetszerűen subjektiv, hiszen minden tárgygyal
letesen azonosítja a pogány népekkel. A divinació, mely a személyes viszonyban vagyunk, midőn ismerjük, bármilyen
pogányoknál előfordul, szerinte ugyanaz, mint a kijelentés legyen az, és mivel mi minden ismeretben nem ismerünk
Izraelben. Mózes törvényei ugyanazon kritérium alá esnek, mást, mint a saját magunk változatait, (a kérdés az isme­
mint pl. a Numa törvényhozása, hiszen, az isteni akarat résben az, hogy a saját változataink állapota megfelel*é a
mindenütt megihleti a nagy politikai eseményeket és min­ külvilág illető tárgya állapotának.) Pillon is, egyike a leg­
denütt található a rendkívüli embereknél. Hanem'hát akkor nagyobb filozófusoknak azt állítja, hogy semmi sem any-
honnan van, hogy a divinació és a revelació olyan nagyon nyira subjekntiv, miint a fizikai ismeret, hiszeD, az anyagi
különböznek és pedig alapjában véve ? Hogy Numa meg­ világban nem ismerünk mást. mint a saját magunk érzeteit;
kapja a tizenkét táblát Egeria nymphától, a kinek számukra és ha valami ismert objektív, és azt teszi, hogy annak az
nincs semmi mondani valója, Mózes pedig átveszi az illető tárgyról reális függetlensége van, vagyis ott az ismerő
örökkévalótú) a decalogust és ekkor megajándékozza a vi­ alany nem tényező : és ezt semmiről sem lehet úgy elmon­
lágot a monotheizmussal, mely addig fog tartani, míg az dani, mint a vallásos ismeretről, a mely az inductio utján
emberiség és a humanitás. S vájjon, mert az egyik csak a tökéletes ismeret magaslatáig emelkedik fel Már ezek
mese, következik, hogy a másik is az legyen ? És maga az után tehát szerintünk az objektív ismeret mindig lehetséges,
a gondolat pusztán, hogy isten magát kijelentheti és tényleg ha az ismerő alany és az ismeret tárgya közti viszony olyan,
kijelenti az emberben és a mindenségben, vájjon ebben minő az tartozik lenni; ami pedig megkülönbözteti a tudományos
van valami reális eredmény ? Igazolja-e ezt a kritikai tör­ és a vallásos ismeretet, az ugv magyarázandó, hogy az első
ténelem, mely olyan különféle eredményekre vezet? Mind­ lényegileg intellectualis, a másik pedig lényegileg morális
erre másképpen megfelelni, nem lehet, csak úgy, ha tudjuk, természetű. Egyébiránt a tudomány nem ugyazonos az egész
hogy a pogány u. n. kijelentés (divinatio) csak karrikáturája vonalon, más és másképpen alakul az, a mint tárgyát vál­
a revelaciónak. toztatja ; van fizikai tudomány és van morális tudomány,
Hát azon felül hogy áll a dolog a revelació egyéb de az utóbbinak törvényei is éppen olyan tádományos ter­
kérdésére nézve? Semmi más nem tud itt dönteni, pusztán | mészetűek. mint a természet akármelyik törvénye.
csak a históriai bírálat. Ugyanaz az eszköz tehát, melyet j A vallásos ismerésnek ezen kérdéséhez egy másik kér­
Sabatier is használ, ámbár ő azzal olyan csodálatos módon 1 dés csatlakozik, a melyik vallásos tapasztalat kérdéséről
tud céljai érdekében bánni és azt hozza ki belőle, mire i szól. Ez igy hangzik. Vájjon, a vallásos tapasztalásban az
szüksége van. eszme az, a melyik az érzelmet megelőzi, vagy pedig meg­
Ha megtekintjük azt a módot és figyelemmel kisérjük fordítva? E kérdést, általában véve. más formában szokás
azt az okoskodást, melylyel Sabatier előáll, Ítéletet mond­ feltenni. Vájjon, az élet az. melyik a doktrínát megelőzi,
hatunk. Ugyanis, ő nála a kijelentés, mely tulajdonképpen vagy pedig a doktrína, a melyik az életet megelőzi ? Ha
istennek bizonyságtétele az ember előtt, csak »isten mi theologiai formulára gondolunk, a mely a reflexió alatt fej­
bennünk való jelenlétének az érzése. A csoda, mely ő lődött ki, a felelet is nehéz: a doktrína az élet kifejezése
előtte istennek a világban való közreműködése, csak az tartozik lenni. Hanem ha gondolkozunk, hogy az élet, mely
imádság következménye, mely esetleges.« A prófécia, mely­ abban a formulában találta meg kifejezését, honnan vette
nek tulajdonképpen jelentőségét az előtt abban fogták fel, az eredetét, akkor annál az eredetnél ott találjuk az Én ér­
hogy az istent meg tudta látni a világban, Sabatiernél csak vényesülését, vagyis a doktrína befolyását.
a »kedvező körülmények által hathatóssá és befolyásossá Már ezt Sabatier mind félreismeri. Az alanyi és benső
vált egyszerű kegyesség« olyan forma, mint a költői lelke- kijelentés, mely tárgyilagos és külső lesz az ige és az írás
sültség. És az imádság nem egyéb, mint az »Isten akaratán 1 által, ő nála a hagyomány színezetével bir, mely a nemze­
való megnyugvás.« Ezek szerint, mindenütt uj értelmezése dékek gondolkozásának alakulását befolyásolja. Ez igy ér­
van minden szónak. Csakhogy akkor az uj értelmezést nem tendő. Az a hagyomány a vallásos tapasztalat, melynek hogy
a régi szónak szabad adni, mert annak önálló és megha­ ismerhető legyen, kifejezésre kell juttatni ám, előbb kigon­
tározott jelentősége van, hanem legalább is uj kifejezést dolandó az ; ez bizonyos közvetítést * által történik, melyek
kell találni. Máskint oda jutunk, mint a bábeli zűrzavarkor: áthatnak engemet, ez az e s z me , mely tehát csak úgy járja
nem tudjuk egymást megérteni, mert nem ugyanazon nyel­ át szivemet, úgy kormányozza akaratomat, ha először befo­
ven beszélünk. De lássuk a dolgot más oldalról. lyásolta gondolkozásomat. Jó. Igazsága van Sabatiernek. De
A kijelentés Sabatier szerint csak belső és subjektiv a vallásos eszmék nem abstrart eszmék, hanem többnyire
lehet. Miért ? K ét okból, melyek egyikét a vallásos ismeret symbolumok. S a symbolum inkább az értelemhez beszél,
természete szolgáltatja, másikát maguknak a dolgoknak ter­ mint az észhez. S még inkább mindenek felett a képzelet­
mészete. Hogy Sabatier ezt mondja, ezért van, mert ő el­ hez. Magát a mennyei atyát symbolumban fogjuk fel és
lentétet támaszt a vallásos és nem vallásos ismeretek közt. értjük meg ugyannyira, hogy sokszor nem akadályoz meg
A Dem vallásos, vagy mondjuk tudományos ismeret tanul­ semmi, hogy öt pantheistikus értelemben fogjuk fel. Aztán,
mányozza ő szerinte a jelenségeket, függetlenül a tárgyaktól a vallásos tapasztalás inkább az egyenes ráhatás, mint a
és a kausalitas törvényétől elválasztva. A vallásos ismeret tanítás erejétől függ s hogy az emberekre hat, ez példák
pedig pedig a tárgy ismerése, a mint a külső világgal szem­ által történik és ez az é l e t. Ez igy van, ezt meg kell en­
ben ellenhatásában nyilatkozik: ez tisztán subjektiv. Ez a gedni. Hogy pedig az ember, ha még oly primitív állapot­
gondolkozás, látni való, az, a mely Kanttal lépik be a gon­ ban van is, nem szabadulhat a gondolat befolyásától ? Igen,
dolkozás körébe. Csakhogy ma már a kantianusok sincsenek a megfigyelés megtanítja nekünk, hogy az e s z m e működik
e tárgyban egy véleményen. Sőt azt tartják, hogy minden mi bennünk érzelmeinkre és akaratunkra nézve is ^ Igaz. De
 45* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 367

a lélekben nemcsak egyoldalú működés van. A szív, mint zértanain kívül még Árpád vezértanait is szemünk előtt kell
szentirás az öntudatot felfogja, az egész ember orgánuma, tartanunk, a ki bennünket a remeteéletre alkalmas ázsiai
mert onnan származnak az életnek cselekedetei. Ezek sze­ pusztákból az európai mozgalmas világba átvezetett, a hol
rint, a vallásos tapasztalásban lehetetlen elválasztani az intel­ köröskörül vagyunk határolva idegen népekkel, melyek mind­
lektuális életet a többi lelki működésektől s ezek nem a kö­ egyike hírünket gyalázza, jövőnket fenyegeti, országunk da­
vetkezés, hanem az egyenrangúság viszonyában állanak rabjait lábunk alól rágatja. Ha mi magunk elhagyjuk ma­
egymással. (Folytatása következik.) gunkat, az egész világ elhágy, az isten is elhágy, porrá kell
o miamink.
A nazarénusok nálam . Erre ők azt felelték, hogy Krisztus tiltotta meg a
Irta: J ó k a i Mór. fegyverfogást.
Egy nappal előbb bejelentették nálam, hogy küldött­ Én aztán előhoztam nekik a bibliáimat, azok között
séggel fognak meglátogatni. Készséggel fogadtam. azt a kitűnő Le Maistre de Sacy-féle pompás rézmetszetek­
Régóta ismerem a nazarénus felekezetet. kel diszitett francia bibliát s kimutattam belőle, hogy a négy
Pontban a kitűzött órában jelentkeztek. Heten voltak, evangélista közül Márk, Lukács és János semmit sem jegy­
hét különböző alföldi népes város nazarénus.ainak képviselői, zett föl Krisztusnak arról a mondásáról, hogy »a ki kardot
köztük földmivesek, kézműiparosok, gyárosok, földbirtoko­ fog, kard által vész el,« csupán csak Máté. De Krisztus
sok. Vezérszónokuk egy földmives volt: hajlott korú, egész­ egészen mást értett ez alatt, mint a mit % názárénusok bele­
séges arcszinü férfi. magyaráznak. Krisztus e szavakkal nem a katonáskodás, a
Arra a kérdésemre, hogy mi az általuk képviselt fele- honvédelem kötelességét tiltotta el, hisz az ő idejében már
kezetnek a rendes elnevezése, azt feleié: | Palaestina római provincia volt, a zsidóknak nem kellett a
»Krisztus parancsait követő hívek.« ! római hadseregben szolgálni; hanem értette e szavakban az
Kértem, hogy foglaljanak helyet, s adják elő látoga­ idvezitő a »gyilkosságot,« a minek büntetése a »pallos.«
tásuk célját. \ Hiszen, a Jehova tiz parancsolatja, melyet a Sión hegyén
Erre a szónokuk előadta, hogy újabb időkben a na- j kiadott, szintén tiltja a »gyilkolást«, de ugyanaz a Jehova
zarénusoknak a házvételeknél a polgári hatóságok nehézsé­ I megparancsolá a zsidó nép vezéreinek, hogy a megostromolt
geket tesznek az átíratásoknál; de még ennél is nehezebb ] filisztinek városaiban minden férfit leöljenek, s Izrael népe
panaszuk az, hogy a katonai hatóságok a nazarénus ifjak a Jehova nevében öltözött fegyverbe az idegen hódítók el-
ellenében, a kiknek a vallásuk a fegyverfogást tiltja, nagy- | len. Isten is különbséget tesz a gyilkosság és a hazamentő
szigorral járnak e l : bebörtönzik őket, s némelyiket tizenkét í hőstett között.
évi szolgálatra kényszerítik az egésségügyi osztálynál. Ennek ! Erre a nazarénusok azt fetelték, hogy Krisztus azt
a megorvoslására kérik a közbenjárásomat. parancsolá (Máté ev. V. rész) hogy az ellenségeinket is sze­
Miért éppen az én közbenjárásomat? ressük, s jót tegyünk azokkal, a kik bennünket üldöznek.
Azért, mert én vagyok a magyarországi békeegyletnek Követem e parancsolatot, feleltem é n ; én sem gyűlö­
az elnöke. lök semmi nemzetet. Németet, oroszt, románt egyiránt nagy-
Igaz, hogy a békeszeretet terjesztése az én kötelessé­ rabecsülök, kívánom boldogságát a saját országában, kivá-
gem ; sőt több annál: szivbeli jó szándékom. ( nőm, hogy őket is szállja meg a Szentlélek, hogy ők is
Elmondtam aztán előttük a nézeteimet a fentar- j szeressenek bennünket. Sohasem törekszem arra, hogy hazánk
tása felől. ! fiatalsága a kezébe fogott fegyvert támadó harcra fordítsa
Én szentül hiszem, hogy a mai nemzedék a teljes I akármelyik szomszédunk ellen, a harag, a szidalmazás kese­
békét íogja élvezhétni; de éppen azért, mert tele van a rűségeit eltűröm, nem viszonozom, de a védelem eszközeit
keze fegyverrel. Minden nagyhatalom, minden uralkodó, minden kezünkből kiadni, nem tanácsolom.
kormány tudja igen jól, hogy a többi nagyhatalmak éppen Erre az én látogatóim azt mondták, hogy hiszen nem
úgy fel vannak készülve, fegyverezve, mint ő, azoknak a is az az ő kívánságuk, hogy az egész Magyarország rakja
népei éppen úgy készek, vérüket feláldozni a hazájukért, le a fegyvert, hanem, hogy az ő híveiknek legyen megadva
mint az ő népe, s ezt tudva, mind valamennyien óvakodnak az a kivételes helyzet, hogy a fegyvert nem viselő ágaza­
meginditani egy békeháboritást, mely romlást hozna a győz­ tainál a hadseregnek tölthessék le a köteles éveket.
tesre és a legvőzőttre egyiránt. Súlyos teher ránk nézve ez — De hisz akkor minden ember nazarénusnak fogja
a fegyverhordozó béke; de a mely pillanatban leteszszük a vallani magát, hogy a fegyverviseléstől megszabaduljon.
fegyvert, annak az órájában megkapjuk a háborút s a fegy­ — Nem igy van, mondá erre az egyik nazarénus,
vertelen birtokán megosztoznak a többiek. (a ki a boszniai hadjáratot végig szolgálta, mint beteg­
Elmondám, hogy a kerek világ minden nemzetének ápoló). Nem lesz azért minden magyar nazarénussá; mert
van a saját hazáján kivíil még rokon nemzete, németnek, ahhoz, hogy közénk tartozzék, nem elég az, hogy fegyvert
franciának, angolnak, orosznak, csak a magyarnak nincs nem fog, hanem annak meg kell elébb minden bűneitől
hazája Magyarországon kívül sehol. Ha mi ezt a hazát el­ tisztulni; a nazarénus nem lop, nem csal, nem bujálkodik,
hagyjuk foglalni az idegennek, ránk csak a szolgaság járma bort nem iszik, nem káromkodik, nem verekedik, nem es­
vár, nemzetünk megsemmisülése. És ebben a katasztrófában küszik, de szavát megtartja, nem henyél, nem dorbézol,
a nazarénok is elvesznek, mint a velük egy hitet valló hanem dolgozik ; vagyonát megosztja a szegényekkel, istent
duchoborcik, bezpoporcik Oroszországban, kiket a Kaukázus tisztel, embert szeret; a nazarénussá léteinek erős próbái
sivatag hegyeibe száműztek. vannak. Marad még elég ember, a kinek másforma virtusai
Azt is lelkűk elé tártam, hogy nekünk a Krisztus ve­ vannak. Az mind mehet katonának.
 3 ^8 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
El kellett ismernem, hogy bizonyára a nazarénus fe­
lekezet törvényei egészen tiszteletre méltók.
Azt is elismertem, hogy Krisztus parancsolatainak a
nazarénusok leghívebb követői. Én is az vagyok, könyv
nélkül tudom a bibliát, s szent Dávid zsoitárait végig éne­
kelem. A magyar békeszövetség elnöke is vagyok, s minden
befolyásomat érvényesítem ott, a hol a béke fentartására
kell közreműködni, szóval, írással és pénzbeli áldozattal. De
ha ezt az én hazámat rabigával fenyegető ellenség támadja
meg, (ne adj isten !) kopasz a fejem, szürke a szakálam,
de kardot kötök, lóra ülök s oda állok a honvédek sorába
Mert arany mondásokkal tele a szentirás; de én előttem
ez a vas mondás á ll: ne bántsd a m agyart!
Ezzel kölcsönösen bocsánatot kértünk egymástól s
elváltunk felebaráti kézszoritással. (Magyar Hírlap.)
Különfélék.
= mi már mégis sok« feliratú vezércikkben
foglalkozik a dunántúli »Prot. Lap« velünk Hogy lapunk
irányát elítéli; hogy lapunk szerkesztőjének sem testén,
sem lelkén nem maradt egy ép részecske: azt szívesen
tudatjuk olvasóinkkal. Lehet, hogy felelünk rá; lehet, hogy
át adjuk az ÖTÖk feledésnek. Csak jelezni akartuk, hogy a
pápai kolléga szives megemlékezését tudomásul vettük.
= A reformáció évfordulója azev.ref.theologián.
Igen szép ünnepély folyt le október 3 i-én a ref. theologián.
Annak a napnak évfordulója, mely megteremtette a refor­
mációt, mely léteit adott a protestántizniusnak, mely a lelki-
ismereti szabadságot, a szabad vizsgálódást, a hit főforrá­
sának, a bibliának közvetlen használatát megteremtette, nem
hagyhatta érintetlenül éppen azon intézet ifjúságát, mely
ezen eszméknek melegágya, képviselője, terjesztője. Az ifjú­
ság átértve és átérezve e nap nagy következményeit, igen
sikerült ünnepet rendezett a nagy nap emlékére. Az ünne­
pély műsora következő volt: Az énekkar zenek isérettel adta
elő Mozart egyik szép darabját, mely után S z é l i J a k a b
theologus mondott igen szép imát; tpajcL M á t h é S a m u
_________ :__________ —— -------
HIVATALOS RÉSZ.
4617-1897- KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. kollégium nt. Elöljáróságának.
A folyó évi december havi javító érettségi vizsgálat
valamennyi érd. ev. ref. kollégiumra nézve, a nagy-enyedi
főgimnáziumban, december 18-ik napján, Csató János, kir.
tanácsos és kollégiumi főgondnok elnöklése mellett fog
megtartatni. Miről a m. t. elöljáróságot és az érdekelt ifjakat
mihertartás s további eljárás végett értesítjük.
Kolozsvárit, 1897. nov. 6-án
P arád i Kálm án, D r. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
401-1897* MEGHÍVÓ.
A kézdi ref. egyházmegye folyó nov. hó 29-ik napján,
d. e. 10 órakor kezdődoleg, K.-Vásárhelyt, a városháza
dísztermében, rendes egyházmegyei közgyűlést tart, melyre
annak m. t. tagjait meghívom.
Tárgyak: 1 Esperesi jelentés. 2. Főjegyző előterjesz­
tése az egyházmegyei taDács időközi működéséről. 3. Lel­
kész és énekvezérek bekebelezése. 4. Újon választott egy­
házmegyei képviselő igazolása. 5. Jelölés egyházmegyei fő-
gondnokságra. 6. Általános egyházmegyei tisztujitás : esperes,
fő- és aljegyző, közügyigazgató, számvevő, egyházmegyei
tanácsbirák és fegyelmi törvényszéki bírák, kandidáló bi­
zottsági tagok választása. 7. Lehető beadványok, indítványok.
A közgyűlést isteni tisztelet előzi meg, melyen tiszt.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
43. szám.
olvasott fel szemelvényeket Luther 95. tételéből, ezután
ismét az énekkar lépet fel, megrázóan adva elő: »Erős
várunk nekünk az isten« kezdetű gyönyörű éneket. Majd
K e n e s s e y B é l a , igazgató tartott alkalmi felolvasást,
melyben a protestántizmus pozitív életével és feladatával
foglalkozott; végre F a r k a s K á r o l y , theologus tartott
alkalmi szavalatot, s ezzel a lélekemelő, szép ünnepély vé­
get ért.
= Nyilvános nyugtázás és köszönet. Az andrás-
talvi ev. ref. egyházközség presbitériuma által kibocsátott
»Esdő szózatot« meghallgatták és szegény egyházközségünket
szives adományaikkal segítették : Csia György, e. fögondnok
2 frt. Br. Kemény Kálmán 2 frt. Gr. Kuun Géza 5 frt. a
kézdi-vásárhelyi egyház 1 frt. a szamos-ujvári fegyintézet
személyzete tek. Yajna Károly igazgató ivén 5 frt. 40 kr.
Nsgs. Mezei Albert, kúriai biró iv é n : Mezei Albert 2 frt.
Béres János 2 frt. Avarfify Károly 1 frt. Egry Kálmán 1
frt. Kiszely Tibor 1 frt. A vajai ev. ref. egyház 2 frt.
Vistai ev. ref. egyház frt. Szász Domokos, püspök 5 frt.
A maros-vásárhelyi ev. ref kollégium tanári és gondnoki
kara 19 frt. A fogarasi egyház 1 frt. Összesen 51 frt. 40
kr. Fogadják a nemes szivü adakozók az andrásfalvi ev. ref.
egyházközség Őszinte köszönetét. Minthogy az »Esdő szózat«
nyomtatási és szétküldési költségei 24 frt. So krt. tesznek
ki, a tulajdonképpeni segély eddigelő csak 26 frt. 60 kr.
Ismételten kérjük az erdélyi ref. anyaszentegyház nemes-
lelkű fiait és leányait, hogy szorongatott szegény egyházunk­
nak segélyére sietni ne késsenek. Kelt Andrásfalván (Buko­
vinában) 1897. nov. i-én. S z á s z J á n o s , ref. lelkész.
= Hálás köszönet. U.-szentpéteri gazdatiszt, tkts.
Ecker János ur vallásos buzgósága a múlt napokban egy
igen szép, és dicséretre méltó tényben nyilatkozott meg. a
midőn uzdi-szentpéteri ev. ref. egyházunknak torony-épitési
alapra 50 forint pénzbeli ajándékot adott, nem csak, sőt
ezen kivül azt a szives Ígéretet tette, hogy mindaddig, mig
Uzdi-Sz.-Péteren lakik, egyházunk közszükségeire 10 — 10
frtot fog fizetni évenkint. Ezen vallásos .élek által sugalta
szép cselekedetét egyházunk arany könyvébe, másoknak buzdí­
tására, máit be is ígtattúk, adakozó ur pedig fogadja úgy a
magam, valamint Egyházam hálás köszönetét. U.-Szentpéteren,
1897. okt. 25. Id. V á l y i J á n o s , ev. ref. lelkész.
Jáni Lajos k.-martonfalvi lelkész afia. mond imát és egy­
házi beszédet.
Lécfalván, 1897, nov. 6-án. Zoltáni E lek,
esperes.
323— 1897. KÉRELEM .
Szívesen kérem azon t. paptársaimat, a kik 1896-ről
s az előző évekről hivatalos nyomtatvány árával tartoznak,
hogy ezen tartozásukat folyó hó végéig egyenlítsék ki, mert
az lg.-Tanács nekem nem ád nyomtatványt, mig a korább
hozatottakat ki nem fizetem, s az ez évre szükségeseket is
csak úgy kaptam meg, ha előbb 22 frt. s nehány krajcárt
a sajátombúl befizettem.
Hogy a nyomtatvány-kezelői kényelmes hivatalra ez
igen nagy ráfizetés, talán t. paptársaim is megengedik ne­
kem, kivált ha elgondolják, hogy ez évről-évre igy megyen.
Veresegyháza, 1897. nov.
Ú jvári C, J ó z se f
nyomtatvány-kezelő.
86-1897* KÉRELEM.
Htvatalos tisztelettel kérem föl a deési egyházmegye
lelkészeit, hogy nyomtatvány-szükségleteiket nyolc nap alatt
ok vetetlenül jelentsék be. Egyúttal fölkérem mindazon kol­
légákat, a kiknél hátrálék van, hogy azt fizessék be. A
megrendeléskor küldjék a nyomtatvány árát is.
Magyar-Lápos, 1897 nov. 3. Barabás Samu.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
i i i i i i i ii i i m i i ii i i i i u i i i ii i i i i i i i i i t i i in i m i n i i i i m m i i t i i i i i i i i M i i i i i i t r i r i i i i i i i ii i M i i i i i i m i D i i f i i i m i im i i i m i i i i i T i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i i m i n i M i i i i i i i i i i

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. November 18. 46. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E l ő f i z e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

nem minden összejövetelében előkerül az, azon

Hitben erősek és gyengék az elvben és
hagyományos, de éppenséggel nem igazolt ősi
az életben. felfogás szerint, hogy a theologiát nem kell ta­
(Vége.) nulni, mert amúgy is annak tudásával és mint
Elvi fejtegetésünket ennyiben körvonalozva, kész theologus születik mindenki, legyen az
most már az a kérdés merül fel előttünk, hogy bár a mathezisnek mélységes tömkelegében
e kétféle felfogás és gondolkozásmód, minő elvi bujkáló és elért igazságaival az egész világra az
különbségekre vezet a theologiaí tudományokban értelem fénysugarait pazarul lövelŐ professzor;
és másfelől, minő hatást és eredményeket mutat akár, egy az ülő munkája folytán nagy mérvben
fel a gyakorlati vallás-erkölcsi életben: Előre ábrándozásra hajló kedélyű német csizmadia;
bocsátom, hogy magam részéről igen helyén vagy a mennyei fénytől megvilágositott elméjű
valónak és aktuálisnak tartom, bár csak nagyobb magyar alföldi molnár-legény, avagy önmagát
vonásokban, a kérdéssel foglalkozni, mint a mely tudóssá tett modern próféta.
felett a disputálás és eszmecsere éppen most Hogy a kérdésre megfelelhessünk, előre kell
napirenden van egyházkerületünkben is, sőt mond­ bocsátanunk, hogy tudományos elnevezésre csak
hatni, 'm é g itélet-mondásra is felszólittattunk fö­ az a rendszerbe öntött ismeretág tarthat igényt,
lötte. Csak mellesleg megemlítve azt. hogy az mely az emberi szellem természetes fejlődésével
ítélet-mondás a protestantizmus alapelveivel, tör­ nem ellenkezik, az elől el nem zárkózik, sőt
téneti múltjával és szellemével homlokegyenest azzal folyton lépést tartva, a tudományos kritika
ellenkező ténykedés, úgy szólván, a szabad theo­ kasztráló késétől nem remeg, érdekeit nem félti,
logiai tudomány birodalmában meg nem engedett és létalapjának esetleges megingatása miatt átko­
túlkapás és egy kis középkori katholikus izü mo­ zódó menyköveket szórva, kétségbe nem esik.
dern inquisició volna: a nélkül, hogy ítélnénk, szól­ Már most kérdés, hogy az úgy nevezett modern
junk az eddig felmutatott tényleges eredmények­ és kegyfskedő theologiai irányok közül melyik
kel támogatott és illusztrált tárgyilagossággal az teszi ezt, s melyik az ellenkezőjét? A melyik a
ügyhez. tudomány eszközeit használja, annak appárátu-
Napjainkban lépten-nyomon előttünk áll, úgy sával dolgozik és egy pusztán esetleges történeti
tudományos egyesületek által, mint tágasabb kérdéshez, vagy minden észszerüséggel ellenkező
körű társadalmi érintkezések és eszmecserék al­ külsőséghez létének alapjait nem köti, hanem a
kalmával felvetett ama kérdés hogy tudomány-e tudomány vívmányaival és az emberi szellem
a theologia; vagy nem? Tarthat-e jogot és igényt természetes fejlődésével szabadon lépést tart és
a tudomány névhez és e névvel járó tisztes magát semmi, az igazsággal még csak távoli
méltósághoz r Az elébb említettek közül éppen a összefüggésben sem álló időszerű külsőséghez le
magyar tudományos akadémia részéről merült nem nyűgözve, folytonosan halad: az tudo­
fel egyfelől nem egyszer e kérdés, azon ötletből, m á n y ; mig a m á s i k n e m az. A z pedig még
hogy valaki a theologiai tudományok szakavatott az elfogultság előtt is tudva van, hogy ilyen a
és elismerést kivívó művelése által szerzett érde­ modern irány és ennek ellenkezője: a k e-
mei révén lehet-e tagja az akadémiának, vagy gyeskedő.
nem; mig másfelől, a különben egészen más ter­ Ezekben a kérdésre a felelet meg volna
mészetű tudományokkal foglalkozó egyének csak­ adva, de az véglegesen eldöntve és az igazság
 370 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 46 szám.

fikszirozva nincs, mert mindkét tábor azt kiáltja: vallja: akkor egyszerűen képmutató fari­
hogy nálam az igazság! D e nézzük csak meg, z e us , a milyeneknek táborát Jézus nem egyszer
mit szól a protestántizmus ? Tiltakozunk minden ostorral verte szét és »festett koporsóhoz« ha­
esetleges, külsőleges és emberi toldalék ellen a sonlította. Ez egyik sem protestáns erény; a
tudomány, józanész és az igazság fegyverének tudomány vívmányai elől pedig egyenesen el­
erejével. Nincs megcsontosult dogma, csak Tri­ zárkózni, nemcsak s t a b i l i z m u s , hanem v i s s z a ­
dent állítja azt. Hittételben abszolút és örök e s é s , a mi szintén protestáns-ellenes.
időkre szóló és kötelező erejű igazságot ki nem És most előttünk, mint gyakorlati lelkészek
mondhatunk, csak a jelennek élő, vallásos hitét előtt, önkint merül fel a kérdés, hogy e két
fejezhetjük ki. Vájjon, a vallásos szellemet az irány közül a gyakorlati vallásos életben melyik
általános emberi szellemtől elválaszthatjuk-e úgy, épit inkább? Melyik gyakorol állandóbb és üd-
hogy fejlődésében is azzal lépést ne tartson, sőt vösebb hatást a népre, mint keresztyén gyüle­
annak ellent mondjon? A ki ezeket állítja, a ki kezet tagjaira? Melyikkel lehet az egyházias
feltétlen hitet és vak engedelmességet akar : érzületet biztosabban fölébreszteni, fentartani és
annak kár volt, az egyedül üdvözítő katholikus folyton izmositani? Itt is mindkettő magának
egyházat elhagyni, higyjen már közbenjáró szen­ követeli a föltétien elsőséget. Lássuk azonban,
teket, csalhatatlan pápát, emberi bünbocsátást hogy melyik, micsoda eszközökkel igyekszik azt
és engesztelő szent misét is, kösse meg és tegye biztosítani.
az üdvöt külsőktől függővé : de akkor ne mondja, Az egyik irány jelszava: »kegyeskedjünk«.
hogy ő protestáns, és ne támadja a pápistákat, S feledve a Mester intését, hogy »mikor imád­
az ő tulajdonképpeni elvbarátait. koztok, ne legyetek bőbeszédűek; mint a kik
A kegyeskedő elvek egyes egyéni képvi­ azt hiszik, hogy az ő bőbeszédűségükért hall­
selőinek álláspontja, hogy ne mondjunk egyebet, gattatnak meg«, folyton azt hangsúlyozzák, hogy
legalább is nagyon k é n y e l m e s álláspont. Azt »imádkozzunk«. Jelszavuknak megfelelően, áhita-
állítani, hogy bizonyos iratok feltétlenül Mózestől tos szemforgatásokkal és kegyeskedő ábrázattal
valók; bizonyos levelek mind a Páléi; a szent- mindig könyörgést morzsolnak fogaik között;
irásnak nem a szelleme, hanem a betűje a barátságos összejövetelekben fűszerezőül a bo­
mérvadó; azt az elvet követni, hogy »ne Írjunk rozás közben bibliát olvasnak, mely eddig előt­
és ne tanuljunk imát és prédikációt, mert a hivek tünk egészen szokatlan kegyességi gyakorlatban
gyülekezetében mikor szólanunk kell, a Krisztus köteles minden vendég és nem vendég, a házi
irántunk való nagy szeretetében úgy is meg­ asszonytól le a konyha-szolgálóig, akarva, nem
szólal majd bennünk és bőségesen beszélni fog akarva, kegyes képet öltve, részt venni. A nap­
helyettünk; inkább magasztaljuk az álmadozó palnak és az éjjelnek üres óráiban folytonos
Spénert, Fox-ot, Zinzendoríot, Wesley-t, White- zsoltár-éneklés hallszik ki hajlékukból; s hogy a
űeldet, Schwedenborgot és a jámbor Bőhme külső is legyen a belső szerint idomítva, belső
Jakab csizmadia »teutonikus filozófust«, minthogy komolyságuk jeléül »fekete inget« öltenek ma­
tanuljuk és kövessük a világos elméjű jó Baurt gukra, az emberek között komoly, túlvilági ábrá­
és szellemóriás társait, az igazi protestáns theologia zattal járnak-kelnek, fokozni akarván bennünk a
tudományos, de csak nagy fáradsággal elérhető szent bámulatot.
magaslatain : ha nem is restség, de minden esetre Hát, vájjon ezen és ezekhez hasonló visel­
sokkal kényelmesebb dolog, mint a tudományos kedésük által épitenek-e, másokat magukkal
kritika vívmányait nyomon követni, s annak el- ragadnak-e
o
és
^
a fel világosul
O
tságnak
O
tesznek-e
vitázhatatlan igazságai által magunkat meggyő- szolgálatot? Oh, bizony nekem úgy tetszik, hogy
zetni, s híveink lelki és vallás-erkölcsi építésére ez a minden értelmességet nélkülöző sok ke-
öntudatosan megszerkesztett és beható előleges gyeskedés elvégre gépiesen megszokott oly kül­
Studium tárgyát képező beszédeket tartani. Sőt, sőséggé válik, mely veszedelmesen hasonlít az
a kegyeskedő, az ő e r ő s n e k gondolt hitének olvasón lepergetett imádság-halmazhoz: mely sem
birtokában még dölyfös is, másokat lenéz és az értelmet nem világosítja, sem az érzelmet
szán az ők kárhozatra vivő gyenge hitelveik nem nemesíti, sem a kedélyt vallásosságra nem
miatt; már pedig, ha ő hiszi azt, a mit vall: hevíti, s a mely sem jobbakká, sem az isten
akkor v a k h i t ü ; ha pedig nem hiszi és mégis előtt kedvesebbekké nem teszen. Ez a külsősé^
£>
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 37i-

egyáltalán kém fokmérője a vallásos buzgóság- i vatás magasztos érzetével; ne szolgáltassunk

nak, annyira, hogy a mint sok példa bizonyítja, j magunknak, hanem mi szolgáljunk másoknak;
némelyek az azelőtt folytatott éppen n e m j hassunk, építsünk és gyarapitsuk tehetségünkhez
s z e n t életmódjuktól megirtózva, és annak lelep­ j képest az anyagi és szellemi tőkét egyiránt. Ez
lezése céljából csapnak egyszerre minden áthi­ I az őrállói tiszt valódi betöltése; s ez az israzi
I *
dalás nélkül a túlkegyeskedő életbe; sőt, hogy I evangélium, a szellem, s nem a betű szerint,
még élesebben illusztráljak: köztudomású dolog j Végül, hozzá teszem, hogy a kegyeskedő, s
az is, hogy az olasz brávó végrehajtandó rablási, szerintem semmit nem építő, legfönnebb csak
vagy gyilkossági szándékát, expedíciója előtt imád­ szektáskodásra vezető iránynak nálunk nincs is,
kozik, a legmélyebben leborulva az ő külön védő nem is volt melengető talaja soha. Erdély a
szentjéhez, ezen üdvös és kegyes terve sikeres tá­ józan, vallásos felvilágosultság, szabadság és tü­
mogatásáért és szerencsés végződéséért. S volna-e relem áldott földje volt mindig. Itt a józan, fel­
bátorsága, azt állítani valakinek, hogy e brávó világosult vallásos szellem uralkodott kezdet óta;
vallásosabb volna, mint azon becsületes keresz­ az mentette, védte és tartotta meg a dicsőséges
tyén, a ki ugyan ritkábban folyamodik istenéhez, és a világ által bámult fejedelmi harcokban az
de családja, önmaga üdvéért, vagy a közjóért üdvös polgári és vallás-szabadságot szeretett bérces
imádkozik becsületes szívvel, vagy bőneiről teszen földünkön, s az oltalmazta mes: a már csaknem
vallomást töredelmes lélekkel? Óh, bizony, nem vérbe fullasztott nagyobb testvér fenyegetett
bőbeszédűségünkért hallgattatunk meg! szabadságát a sötétség és butaság által ama
Igaz, azonban, hogy ennek a homlokegyenest sötét századok vészes és keserű napjaiban. Szóval,
ellenkezője is éppen ilyen káros; és különösen eddigi hitünk, buzgalmunk és tényekben is nem
a hol az ifjúság vallásos nevelése elhanyagoltatik, egyszer dicsőén nyilvánult vallásos érzésünk idő-
és a hol az ifjú szivek nem formáltatnak már szakilag mutatkozó és nem is tagadható fogya­
korán, nem a kegyeskedő képmutatás, hanem tékossága dacára is, isten kegyelméből mind­
a józan, istenben erősen hinni és bizni tudó val­ eddig megtartó szabad hazánkat, népünket és
lásosság elvei szerint, ott nem lesz áldás a ké­ anyaszentegyházunkat.
sőbbi életen, mert a zsenge gyermekszívnek be­ A nálunk csak napjainkban fellépett és az
nyomásai és az ártatlan léleknek első gyümölcsei ég tudja honnan importált k e g y e s k e d ő irány­
örökre megmaradnak és maradandó alapot ké­ hoz hasonlóval még eddig küzdelmünk nem volt
peznek, már pedig rendíthetetlen a hitem, és soha; s adja az ég, hogy ne is legyen hosszasan
szilárd a meggyőződésem: hogy a vallásos és soká.
e m b e r e r k ö l c s ö s és b e c s ü l e t e s is e g y ­ És ezekben Ítélet nélkül is kimondám véle­
szersmind, s erkölcs, e r é n y és becsü­ ményemet a két irány felől. Munkálkodjék ben­
let aztán rendíthetetlen alapja a nünk és általunk a józan, vallásos hit; a krisztusi
p o l g á r i á l l a m n a k é p p ú g y , mi n t a n a g y igazságok belső ereje; a képmutatás nélküli sze­
emberi társadalomnak, mert a hol a retet hatalma; a szilárd papi jellem, eszélyes és
polgári erény és tiszta erkölcs me g- tapintatos tevékenység; ne butitsunk és homá-
vész, ott Róma ledől és rabigába lyositsunk, hanem emeljünk és világositsunk; ne
görnyed. a változó formára és külsőségre fektessünk súlyt,
Tegyük tehát a népet vallásossá, hogy er­ hanem a változhatatlan szellemre és tartalomra;
kölcsös legyen. Éppen ezért, igyekezzünk, hatni ne stagnáljunk, hanem folytonosan haladjunk: s
isten imádása helyén tartott, felvilágosult és a akkor lesz »hitben erős« népünk, pezsgő egyházi
nép szükségérzetét kielégítő istentiszteletekkel életünk; anyaszentegyházunk lészen kősziklán
buzgón és szorgalmasan. Érintkezzünk a gond­ épült ház, melynek alapja nem a s z e m f o r g a t ó
jainkra bízott néppel szükséghez képest gyakran, k e g y e s k e d é s csekély homokja, hanem az élő
őszintén és barátságosan. Segítsünk rajta tehet- hit és a munkás keresztyén szeretet örök időkre
ségünkhez mérten tanácsunkkal,közbenjárásunkkal, szóló és meg nem dönthető hatalma*
és befolyásunkkal magán ügyeiben és anyagi Janesó Sándor,
n.-enyedi pap.
megélhetésében is. Szolgáljuk egyházközségünk
* A bevezetésben fejtegetett elvi kérdéseknél Láng H. egy
érdekeit buzgón, önzetlenül, szeretettel; nem a hasonló tárgyú értekezését használtam fel. J. S.
kelletlen kötelesség lanyhaságával, hanem a hi-
 372. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Testi büntetés a népiskolában.
Nem rég újságolták a napi lapok, hogy egyik hazai
járásbíróság 1 5 írt. pénzbírságra, behajthatatlanság esetén'j
három napi elzárásra ítélt egy tanítót, a miért egy gyer­
meket testi büntetéssel, illetve veréssel fényi te tt; az Ítélet
a lapok szerint azzal van indokolva, hogy a tanító a
veréssel a gyermek becsületérzetét megsértette, a gyer­
meket meggyalázta, minélfogva cselekménye becsület-
sértésnek minősül, stb. Nem célom, kutatni, hogy a lapok
ezen híre mennyiben felel meg a valóságnak, még ke­
vésbé felülbírálni az ítéletet, csupán a felmerült esetből
folyólag a testi büntetésről, különösen pedig annak sú­
lyosabb fajáról, a verésről akarok némely az iskolaszé­
keket is érdeklő dolgokat elmondani.
A testi büntetések közé tartoznak általában mind­
azon büntetések, melyeknek érzéki hatásuk van, s igy
az éheztetés, térdepeltetés, féllábra állítás (igazabban
egy lábra állítás) sőt a bezárás is. Ezen büntetés-nemek,
mint a testi büntetések szelidebb fajtái, használatban is
vannak valamennyien; pedig hát ezek közül is csak a
féllábra állítás az, a melynek káros következményei nin­
csenek. A z éheztetés bizonyos mértéken túl fejfájást,
szédülést, émelygést, hányási ingert, végeredményében
pedig gyomorbajokat okozhat; a helyes mértéket ,a mely
majd minden gyermeknél más és más, nehéz eltalálni,
azért legokosabb, teljesen mellőzni. A térdepeltetés kü­
lönösen padozatlan hideg földön, ha gyakori és húzamo-
sabb ideig tartó, (tudok olyran tanítót, a ki három óra
hosszáig is eltérdepeltet), nemcsak komoly7 izületi bajo­
kat szülhet, de a térdizület, sőt a gerinc-oszlop fejlődé­
sét is ferde irányba terelheti, ezt tehát minden körülmé­
nyek között kerülni kell. A bezárás csak úgy engedhető
meg, ha az kellő felügyelet mellett, valamely foglalkoz­
tatással történik, mert a minden foglalkozás nélkül magára
hagyott gyermek könynyen bűnre vetem edhetik. Ezt a
kürülményt nem volna szabad figyelmen kívül hagyni,
különösen a felső nép-, polgári- és középiskolai taná­
roknak sem.
A testi büntetések súlyosabb neme a verés, mely
nemcsak a félelem és szégyen, hanem legkivált a fáj­
dalom érzettel igyekszik hatni. Ezzel a büntetés-nemmel
azonban úgy vagyunk, hogy a laikus közönség sem
szükségességét, sem jogosultságát nem akarja elismerni,
holott pedig a laikus közönség ennek elbírálására aligha
kompétens, lévén ez tisztán pedagógiai kérdés. Valami­
kor a 80-as évek elején történt, hogy Budapest székes
főváros közoktatásügyi bizottsága a fővárosi iskolák
részére fegyelmi szabályzatot dolgozván ki, a fegyelmi
fokozatok végső pontjául a verést is felvette. Volt aztán
melege szegény bizottságnak. Neki rohantak a lapok s
a XlX-ik század nevében tiltakoztak az ellen a »bar­
bárság« ellen. S hogy ma még ennél is követ előbb a
közönség, igazolja az, hogy az ilynemű panaszokat már a
bíróságok is elfogadják. Nem utolsó tisztázni való ügye
tehát ez úgy a tanítóságnak, mint az iskolai hatósá­
goknak.
Arra a kérdésre, hogy van e szükség a verésre,
mint fegyelmi eszközre a népiskolában, a leghíresebb
pedagógusok igennel felelnek. Én részemről a komolyan
46. szám.
számbavehetők sorából egyetlen egyet, egy nőt tudok,
a ki tiltakozik ellene. De pl. Felméri L. dr. Kiss Á .
dr. Öreg J. Gyertyán® J. sőt a művelt nyugat jelesei,
mint Kellner, dr. Kehr Károly, a ki tudvalevőleg hosz-
szu ideig volt elemi iskolai tanító is, valamennyien el­
ismerik szükségességét s mint a fegyelmi eszközök ultima
ratióját meghagyandónak tartják. Ilyen értelemben szól
az egyházkerület által kiadott Tanterv- és Utasítás 67-ik
§-a is, eltérőleg az idevágó miniszteri utasítástól, mely
a verést a »végintézkedések« homályában hagyja
szunyadozni.
Én, őszintén megvallva, nem vagyok nagy barátja
a verésnek s valamikor, mint kezdő tanító, azzal az
erős elhatározással léptem át az iskola küszöbét, hogy
azt minden körülmények közt kerülni fogom; meg v o l­
tam teljesen győződve, s ma is meg vagyok, hogy »a
mely iskolában csak ütleggel lehet boldogulni, ott rend
szerint a tanító a hibás.« Mindezek dacára, meg kellett
szegnem erős elhatározásomat. Volt ugyanis mindjárt
az első évben egy pár oly vásott tanítványom, a kik­
kel egyátalan nem boldogultam. Ezek közül is egy vált
ki különösen, a ki folytonosan tört, rontott, dulakodott,
verekedett, el nem tudott menni valamelyik társa mel­
lett, hogy meg ne csípje, vagy oldalba ne döfje s a mi
több, a mások tulajdon jogát sem tartotta valami nagy
tiszteletben. Ezt a gyermeket, mikor már minden ki­
gondolható és megengedhető fegyelmi eszközbűi ki­
fogytam, megvesszőztem, talán jobban, mint kellett
volna. És ez némileg használt is, bár otthon is gyakran
volt része benne. De nem tévesztette el a hatását a
többi rakoncátlan gyermekre sem. Mintha csak vala­
mennyi kapott volna az ütlegből, úgy meghunyászkodott
egyszerre. A z én pajkos nébulom még egy párszor ka­
pott ebből a heroikus gyógyszerből, de aztán rósz szo­
kásaiból sokat is elhagyott. Volt alkalmam, arról is meg­
győződni, hogy a vesszőtűi való félelmében tartózkodott
régi hibáiba esni. Fülemmel hallottam, mennyire rimán-
kodott egyszer egyik társának, a kit bántalmazott, hogy
csak ne panaszolja be, inkább az ütleget adja vissza
kétszer is, a milyen erősen neki tetszik, stb. E gy alka­
lommal pedig, midőn egy palavessző eltulajdonításának
a gyanújába esett, mihelyt megígértem, hogy nem bán­
tom, ha bevallja, azonnal bevallotta s a corpus delictit
a csizmája szárából előadta. Kétségtelen, hogy ezen a
gyermeken a vesszőzés segített. A zt hiszem, nem sok
tanító van, a ki hasonló példával ne tudna szolgálni a
saját gyakorlatából.
Vannak tehát esetek, a mikor a testi büntetések
súlyosabb nemére, a verésre is szükség van. De miután
azért, a mint látszik, a bíróságok is kérdőre vonhatnak,
jó lesz meggondolni, hogy melyik nemét és mily mér­
tékben használhatjuk, mert hát a verésnek is többféle
neme divatozik még ma is. így, pl. a pofozás, nyakon-
csapás, haj- és fülcibálás, tenyérbecsapás (plága) és
vesszőzés. Ezek közül a pofozás, a nyakon csapás, haj­
ós fülcibálás, mivel közvetlenségüknél fogva a gyermek
becsületérzetét csakugyan sértik, s igy minden más ro­
konaiknál alkalmasabbak a gyűlölet és bosszúvágy fel-
ébresztésére, de még ha azok a felindulásnak és harag­
nak bizonyos mértékével méretnek, még végzetesek is
 46 . szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 373

lehetnek: feltétlenül kerülendők. Én részemről az olyan j

tanítót, a ki ingerültségében neki rohan a gyermeknek,
s azt össze-vissza pofozza, nem tartom méltónak nem a
tanítói, de az emberi névre sem, s hiszem, hogy a bí­
róságok is az ilyen pedagógus ellen emelt panaszt fo­
gadják el. A tenyérbe csapásnak, ha az ritkán és nem
súlyosan történik, komolyabb következmények nem tu­
lajdoníthatók, de gyakran és súlyos mértékkel mérve, a
tapintási érzék fejlődését gátolja, nehéz és reszketős ke-
züséget okozhat. Ugyanazért, ezt is kerülni kell. L eg ­
kevesebb aggodalommal alkalmazható egy pár az altestre
mért vesszőcsapás. Igaz, hogy némelyek azt állítják,
hogy ez bizonyos fokú nemi ingerrel jár, de ennek a
6— 12 éves korban alig lehet valami alapja. A vesszőzés
volna tehát az egyedüli megengedhető testi büntetés,
azonban ez is csak fiúgyermekeknél, leányoknál semmi
szín alatt sem. Leány gyermekeknél szerencsére ritkáb­
ban van szükség a testi büntetésre, de ha mégis kike­
rülhetetlen lenne, legyen az egy a balkézre mért könnyű
tenyércsapás.
A mi a végrehajtást illeti, némelyek azt mondják,
s az egyházkerületi útasitás is ezen a nézeten van, hogy
azt a tanító személyesen hajtsa végre, és pedig minden
más felnőtt ember jelenlétének, erkölcsi dikciózásnak,
feddésnek a kizárásával, mert különben a gyermek be­
csület-érzete megsértetik; mások ellenben úgy véleked­
nek, hogy a verésnek is nem annyira a fájdalom, mint
a szégyen-érzettel kell hatni, ugyanazért a végrehajtás­
nak bizonyos ünnepélyességgel kell végbe menni, ez pe­
dig megkívánja, hogy legalább az iskolaszéki elnök jelen
legyen s egy pár jóra intő szó kíséretében történjék, stb.
Nem kutatom, két nézet közül, melyik a helyesebb,
csak azt jegyzem meg, hogy ha a lelkész, illetve az
iskolaszéki elnök, a ki az iskolában nem idegen, jelen
van. semmi esetre sem találom a gyermek becsületérze­
tét jobban megsértve. Éppen azért, miután a dolgot a
lelkésznek, illetve iskolaszéki elnöknek amugyis előre be
kell jelenteni, helyén valónak találom, ha a tanító az el­
nököt a végrehajtási aktusra meghívja s illetve, ha az
elnök a tanítóval egyetértve, azon megjelenik. Meggyő- 1^ téve, ezekben adjuk meg feleletünket a hangzatos jelmezek
ződésem szerint, igy a büntetés is hatékonyabb lesz, s
a tanítót is kevesebb megtámadtatás érheti, mert attól
az elnöki tekintély nagy mértékben fogja védelmezni.
A ki a testi büntetéssel igy bánik el, az lehetetlen,
hogy a bíróság elé kerüljön. S ha mégis oda kerülne,
az iskolaszék bizonyosan nem nézné el összedugott kézzel.
| Az e g y h á z m e g y é k b ő l.
A sepsi egyházm egyéből.
Nov. 3-án tartotta meg sepsi egyházmegyénk papi
értekezlete őszi rendes gyűlését, Sepsi-Szent-Györgyön, a
lelkészi kar érdeklődése mellett, a mikor a kézdi egyház­
megye két lelkész tagját is vendégül üdvözölhettük körünk­
ben. Az értekezlet! gyűlés következőleg folyt le.
A tartalmas elnöki megnyitó után, Pünkösti Ferenc
mondott bírálatot Miklós Géza *A genfi reformáció és annak
hatása« ciraü értekezésére, a mely bírálat és ismertetés után,
újból is kifejezte értekezletünk Íróval szemben elismerését
a tanuságos értekezésért.
| Apróbb pánztári és könyvtári ügyek elintézése után,
értekezletünk tagjai templomba vonultak, hol alkalmunk volt
egy, minden tekintetben felemelő, áhítatra indító és tanu­
ságos istentiszteleten részt vehetni Zsigmond Ferenc, sepsi­
szentgyörgyi énekvezér kitűnő orgonajátéka, solo énekei
műélvezetet is nyújtottak a vallásos hangulat mellett, és
Révay Pál elnök buzgó imája áhitatra ragadott, hogy tel­
jesen átadhassuk magunkat Szabó Jenő, ilyefalvi lelkész Jer.
3 1. 33. 34. v. alapján tartott tartalmas és tőle megszokott
ékesszólással előadott egyházi beszéde hatásának.
Felemelő érzetek közt mentünk istenházából a gyűlés­
terembe, hol siettünk, kifejezést adni a közreműködőkkel
szemben köszönetünknek és elismerésünknek, mely után ér­
deklődéssel hallgattuk meg Szabó Jenő »Reakció az idők
szellemében« cimü értekezését. Avatott tollal mutatta ki a
reakció hatását a természetben, társadalomban, az egyházi
élet terén. Figyelme kiterjedt ama mű-kegyességre, mel}r
napjainkban anyaszentegyházunkat a maga képére átalakítani
akarja és bár egyenes utalást nem tett a mai u. n. evan-
gelizációra, értekezletünk megragadta az alkalmat, hogy
jegyzőkönyvileg is kifejezést adjon ezen anyaszentegyházunk
rendjét is felbontani akaró, farizeusi képmutatással és döiyf-
fel-teljes, téves iránvnyal szemben, őseitűl örökölt rendíthe­
tetlen hitének, ragaszkodásának ama prot. felvilágosodott
szellemhez, mely már kiállotta a tüzpróbát és az idők fo­
lyamán helyesnek bizonyult. Az értekezés eszméit magunkévá
alatt megtéveszteni akaró »evangelizációval« szemben, a
miért az értekezésnek a »Protestáns Közlöny« ben leendő
közlésére kéri fel értekezletünk a tiszt. Szerkesztő urat,
(Legközelebbről. Szerk.) Azon tanúsággal zártuk be gyűlé­
sünket, hogy élni, van bennünk akarat, hit, erői
V y-

TÁRCA.
A kijelentésről. lásos megújhodás? Azt mondja ugyan Sabatier, hogy isten
(Folytatás.) a jelenségeknek olyan oka, kinek jelenlétét a dolgokban
A Sabatier által felfogott kijelentésben ellentmondás mindig észre lehet venni Ebből a mondásból akarja kö­
is van. Azt mondja, azt bizonyítja minden módon, hogy az vetkeztetni, hogy őt önmagán kívül nem lehet megvizsgálni.
subjektiv, mégis arra a meggyőződésre jut, hogy objectiv De hát ki akarja ? Talán az uj kritikai iskolának valamelyik
kijelentés is van s ez az ur Krisztus. Hát ez hogyan lehető ? tagja? S vájjon az ő beszéde nem túlságosan általános?
H a a kijelentés ma, mint objektiv tény lehetséges, azon az Beszéljünk hát okosan. Isten nem csak fenomenális oka a
alapon, melyen ő áll, feltehető a kérdés, hogy nem volt az dolgoknak: ez bizonyos. De másfelől istenről és a világról
lehetséges aDnak előtte is? Miért nem működött az előtt olyan képzetünknek kell lenni, hogy mind a kettőnek a
isten, úgy, hogy az intelligencia által lehetővé váljék a val­ valóságát elismerjük, meg a különbözőségét is. E z a hit
 374- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 46. szám.

dolga is. És ezen az alapon el is indulhatunk. Akkor jó Először is a kiindulás-pontunk az, hogy a kér. öntu­
útra térünk, mert megtaláljuk a bűntudatot. Sabatier nem datban elválhatatlan a kijelentés a megváltástól. Jézus
i g y tesz. Ő nem veszi számításba az emberben lévő' roszat. csak akkor a mi mesterünk, ha egyszersmind a megszaba-
Abban a nagy csatában, a melyben mi mind le vagyunk ditónk is. S a bűn az, mely a kijelentést úgy szólván szük­
győzve, ő nem talál semmit, ő olyan győztes tud lenni, hogy ségessé teszi. Ha olyan ember lehetséges volna, ki nem
még sebeket sem kap. A legigazabb emberek, kik a földön volna bűnös, hanem jó lenne, akkor ennek tiszta szive meg­
éltek, bűnöseknek nyilvánították magukat, megalázták ma­ látná az istent; a természetben, a történelemben, az öntu­
gukat isten és az emberek elő tt; csak Sabatier nem tudja datban fátyol nem volna az ő szemén, mely eltakarja
azt, csak Ő nem veszi számításba ezt. És jut oda, hogy az mennyei atyjától, ki az égben van. Ám, a harmónia meg
általa hangoztatott subjektiv kijelentés annyira ellentétbe jut, van zavarva. Az ember elválasztva istenétől, sötétben támo­
hogy maga a subjektivitas hull ki belőle. lyog, távol az istentől. E mellett, azért az az általános ki­
De menjünk tovább. Sabatier isten immanenciáját em­ jelentés, mely a teremtésben adatott meg, természetesen fennáll,
legeti. Helyesen teszi. A régebbi theol. iskola, mely az uni- mert ez magyarázza meg a pogány vallást és bölcsészetek
versum mechanikus beosztását hangsúlyozta, nagyon is el­ Mind ennélfogva tehát a kijelentés az isten válasza az em­
választotta istent a világtól, s a deizmus felé hajlott. De az beri nyomorúságra.
immanenciával okosan kell bánni, mert könnyen pantheizmusba Már aztán a kijelentés célja, helyrehozni az ember­
téved az ember. Csak emlékezzünk Bouvier, genfi tanárra, ben az istenről való helyes tudatot, melyet megzavart és
ki rendszerének központi eszméjévé az isteni életet meggyöngitett a bűn. Ez úgy történik, hogy a kijelentés azt
tette, mely áthatja az egész világot, és midőn annak köz­ az öntudatot megtisztítja és megerősíti. S hogyan lehető ez ?
ponti öntudatosságot akart adni, nem tudta megfejteni prob­ Gonosz lévén az emberi természet, annak természetfelettinek
lémáját helyesen. És csakugyan igy van a dolog. Hiszen, kell lenni, másfelől morális lény is lévén, vagyis olyan, ki­
ha istennek a világban immanenciája van, akkor én a legtel­ nek akarata van, isten közrehatása nem történhetik az Ő
jesebb mértékben való csodákról beszélhetek. Ő közbelép­ akarata nélkül, vagyis a vallásos öntudat átalakulása csak
het, éreztetheti jelenlétét, Ő a történet nagy drámai írója, az ama tevékenység által történhetik meg, mely mozgásba
emberiség üdvének nagy munkása. S vájjon, Sabatier nem hozza az emberi lélek minden tevékenységét; az üdv olyan,
éppen ezt tagadja? hogy benne kell lenni az isten és az ember akaratának.
Pedig az immanenciának csakugyan határa van. Van egy Hogy e kettős feltétel meglegyen, innen van a kije­
pont, mely erre figyelmeztet s ez a bűn. Ha ez nem létez­ lentés kettőssége. A külső és belső kijelentés a manifestatio,
nék, az isteni immanencia úgy fejlődhetnék ki, hogy transcen- mely a természetben és a történetben jelentkezik.
dentalis tényekről nem volna szükség beszélni. D e a bűn A természet, melynek célja az isten megismertetése
létezik s ebben az isteni immanencia mindig akadályt vető volna, a bűn következtében e célját el nem éri; olyan
hatást talál maga előtt. T. i. fel kell venni s el kell ismerni alakjában, mint a milyen istennek valódi ismeretét nem kö­
hogy mert bűn van, az le is győzendő minden körülmények zölheti az emberrel. Pedig a természetben van valami titkos
közt. Ez morális viszonyokat tételezve fel, tehát az erkölcsi és általános nyelv, mely az istenről beszél s a mely előtt
»lehet« az erkölcsi »kell«-t, vagyis a szabadságot vonja mindenki, ki azt megérti, némán hajtja meg a fejét. E nyelv
maga után, mint következményt. Már ez a szabadság határa beszél csodás hangokon, most istennel, majd lesújt, meg­
az immanenciának. Pedig magának az istennek kell annak rendít, vagy gyönyörbe ringat, egy szóval, mint örök tanítás
lenni, a kinek a világban úgy kell működni, hogy azt a szól a bűnös föld bűnös fiaihoz. Tudjuk, hogy minden val­
szabadságot lehetővé tegye. A mit itt elmondottunk, mind lásban megtaláljuk a természetet. És mivel a természet Isten
a Sabatier theoriájának a végtelen gyöngéi. szeretetéről és haragjáról beszél, ez az oka, hogy a termé­
íme, tehát Sabatier sem magyarázza meg, hogy mi a szeti vallásokban ott találjuk a gyönyört és másfelől a véres
kijelentés. áldozatot, vagyis ott találjuk a megtévesztéseket, a melyek
II. nem hogy istenhez, hanem éppen elvezetnek tőle. Éppen
A régi theologia úgy fogta fel a kijelentést, mint amaz |! ilyen a történelem is. A népek ura beszélhet a dolgok igaz­
eszméknek velünk való közlését, melyeket az ember magá­ ságszolgáltatásáról, de egy filozófusnak meg kell töredelme­
tól nem képes felfogni. Az új theologia pedig úgy fogal­ sen vallania, hogy a történelemben sok az erkölcstelenség.
mazza a kijelentést, hogy az nem más, mint az egyén akti­ Már mind e sok következetlenség, ellenmondás, bűn
vitásának íelköltése a szentlélek által, a ki az emberben a és tévedés között kell, hogy legyenek olyan bizonyságtételek,
vallásos érzések fokozatos fejlődését idézi elő. Az első szerint melyek az isteni rendet s magát az istent manifesztálják, s
tehát egészen objectiv, második szerint egészen subjectiv a beszélnek nyíltan, világosan őróla. Ám, az is bizonyos, hogy
kijelentés. Amabban az intellectualismus, ebben a mysticis- ezeknek nem elvétve, rendszertelenül, itt-ott véletlenül kell
mus a fő elem. megjelenniük, a nélkül, hogy egymással bizonyos összeköt­
Ha már a kijelentés míndenik fogalmazását egybe­ tetésben ne lennének. A z sem lehet, hogy a való világgal
vetjük és együttesen vizsgáljuk, olyan eredményre jutunk, szemben egy másik világot alkossanak, hiszen, amannak
melyben egyenlő része jut az objectiv és a subjectiv elemnek, megjavításáról van szó, olyan formán, hogy az átalakittas-
és a mely egyszerre reális és morális. Talán Rothe az, kihez sék. Tehát a természetfeletti tényeknek egyfelől vonatkozás­
leginkább közeledünk, midőn e fogalmazást megtesszük, mert ban kell “lenniük a természeti jelenségekkel és a történeti
általában véve, az ő álláspontja az, mely nagyjában tán a tényekkel, másfelől egységes természetüeknek kell lenniök.
legjobb \ természetesen, a részletek sok kiigazításra szorulnak. E gy szóval, isten kijelenti magát a c s o d á s t ö r t é n e-
Nézetünk a következő. j lemben.
 46. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 375-

Ez tehát a külső kijelentés. De ez még magában nem

Különfélék.
elég. Szükséges, hogy az ember azt a külső kijelentést meg
is értse. Mi magunktól erre képtelenek vagyunk, mert a = Fájó szívvel, mély megdöbbenéssel, de a
gondviselés akaratán való megnyugvással vettük volt sepsi
bűn elhomályosította mi bennünk az istenről való tudatot.
egyházmegyei esperes, és n.-borosnyói pap, Z á g o n i P á l
Hogy tehát mi istent meglássuk az ő műveiben, szükséges, halálának hírét. Egy pár évvel ezelőtt már még esperes ko­
hogy ő maga nyissa ki a mi szemeinket. Ez a belső kije­ rában borongó sejtelemmel láttuk, néztük az addig életerős férfiú
lentés, az u. n. ihletés, inspiráció, mely szintén a léleknek lassú hervadását. Nem kellett ahhoz jósló tehetség, hogy a
mi barátunknak napjai meg vannak számlálva. Pedig a tölgy­
a műve.
erdőnek erős, hatalmas sudárja volt. Elég volt egy pár esz­
E két elem egyesítve, teszi az u. n. revelácót. Egyik
tendő, és a szeretetnek, a barátságnak, és már csak a ke-
éppen olyan szükséges, mint a másik. Az inspiráció nélkül g yeletes visszaemlékezésnek könnyeit hullatjuk arra a korai
a manifestáció homályos és megfoghatatlan; más szóval, egy sírra, mely e derék lelkipásztort életének 45-ik, papságának
csoda, melyet némaságában és hasznavehetetlenségében meg 20-ik évében elragadta mitőlünk. Gyászoló családjának adjon
enyhületet a hit, minden jók szeretete, és őszinte részvéte;
nem érthetünk. S a manifestáció nélkül az inspiráció is csak
mindenek felett, az a tudat, hogy elvesztett kedvesük itt e
bűvészkedés, melynek hasznát szintén nem vehetjük. Es földön a jónak, szépnek, igaznak szeretete és gyakorlása
aztán, ha isten az emberben olyan érzelmeket képes létre­ által építette istennek országát, és megörökítette nevének
hozni, melyek benne meg nem voltak s a melyek elő nem emlékezetét. Békesség legyen elhaló porain 1
állhatták sem tehetségeinek következtében, sem külső hatá­ = Hála és köszönet a maksai egyházközség ér­
sok alatt, ez a isteni életnek merő összezavarása a mellett, demes elöljáróságának s egész közönségének, hogy édes
atyánk temetési költségét szives volt magára vállalni, kifi­
hogy összetörnek az erkölcsi élet feltételei. De az isteni
zetni. Három hónappal ez előtt, augusztus 10 én hunyta
beavatkozás sem bir jelleggel ekkor, minthogy felizgatja az örök álomra szemeit A 69 esztendőbűi 42 évet töltött a
egyént, mely mindenre képes ilyen formán, de csak az első maksai egyház lelkészi szolgálatában. Munkás éltének utolsó
hatalom hatása következtében. És igy az isten csakugyan nagy alkotása a tizenötezer forintba került gyönyörű templom.
ki lenne téve annak, hogy az ember őt önmaga alkossa meg, A nagyatya, az atya és a fiú, a mi jó édes apánk, éppen
száz esztendőn át hirdették szakadatlanul isten igéjét a maksai
hiszen benne van Ő igy az emberben.
egyházban. A Jancsó-család száz esztendei ott szolgálatának
Sabatier maga elismeri, hogy a belső kijelentés csak méltó, de romlandó emlékoszlopa az újonnan épített tem­
a természet, vagy a történet valamely eseményének külsője plom ; örök emlékeztetője az utódok szivében élő kegyelet.
alatt jelenhetik meg. Ez mindig a kezdőpontja. Ám, ő hozzá Ha az öreg biblia ott a kathedrában egy másik család sar-
teszi ehhez, hogy azok a külső jelek csak arra az egyénre jának j
kezébe kerül is ; de atyáinknak, szeretteinknek a tem-
I plom aljában porladozó tetemei, s e hű munkálkodást elismerő
nézve bírnak jelentőséggel, ki képes azt megérteni. Ebből
| hálás kegyelet megnyilatkozása, szivünk rokonszenvét, sze-
pedig azt következteti, hogy a manifestáció és az inspiráció í retetét ott tartják továbbra is, ott mindörökre! Maros-Újvár,
közti különbség kevés jelentőségű, mert az a manifestáció 1897. november 9-én. Özvegy édes anyánknak s testvéreim­
is úgyis csak a h i t következméuye. Jó. Hiszen igaz, hogy nek nevében: J a n c s ó L a j o s , ev. ref. lelkész, egyházra,
főjegyző.
csak a hit képes az isten bizonyságtételeit megfogni, meg­
érteni. De a kérdés nem e z : vájjon van-é, vagy nincs isten­ = Nyilvános nyugtázás és köszönet. Építendő
templomunkra újabban a következő szives adományokat
nek bizonyságtétele a természetben és a tőrénetben, hanem
vettük Nagytiszt. Vass Tamásné úrnőtől 3 irtot, Kathonay
hogy mi vagyunk-e azok, kik ott istent látjuk a nélkül, Gyula úrtól 5 frtot, Vass Tamás és Lénárt József lelkész
hogy Ő ott volna ? Ha Ő ott van, akkor azok, a kik nem uraktól 2 — 2 frtot. a magyarói ref. egyházközségtől 5 frtot,
látják, vakok; ha pedig nincs ott, mi, a kik látjuk: hal- dr. Szabó Ödönné úrnőtől 1 frtot, a kézdi-vásárhelyl ref.
| egyháztól 1 frtot. Fogadják itt is egyenkint és összesen
lucinálunk. Fejezhetjük ezt ki igy i s : a csillagos égnek
I egyházközségünk szivbeli hálás köszönetét. Felfalu, 1897.
látványa, mely megindította Newton és Kant gondolkozását,
nov. 8-án. B a k i A n d r á s , gondnok, S z a b o l c s k a M i ­
nem mondott semmit Laplacenak. Ám akkor, ha Kant és h á l y , lelkész.
Newton igazat beszéltek, nem azért van-e, hogy isten dicső­
ségének egy sugara benne van a csillagos ég látványában ? Evangélizáció. Beknisszió.
Észre venni azt az isteni sugárt, természetesen, kell hozzá a
Hogy Szász Gerőnek igaza van, annak illusztrálására én is
a léleknek bizonyos tehetsége, mely lássa a láthatatlant. De
tudok egy a Prot. Közi. 43-ik számában közlőitekhez hasonló esetet.
megismerni valamit, vájjon annyi-e, mint megteremteni? Ha Egy kollégánknak fia, mint körjegyző-gyakornok, innen Er­
azt mondjuk, hogy nem hiszünk isten külső és csodás bi­ délyből az ők körükbe került, oda ki nagy Magyarországba. A
zonyságtételében, ezzel minden meg van mondva. De attól különben vásott fiút úgy megszelídítették, hogy egész bibliás ember
lett, maga is prédikált, sőt már pap apjának is adogatta a jó taná­
a perctől fogva, midőn ezt elfogadjuk, lényegi a különbség
csokat, imádkozás, kegyesség, stb. felől. Végtelen sok jóval voltak
a manifestáció és az inspiráció közt, mert ezzel erősítjük meg
iránta. Egyik »apostol« házához fogadta, asztalához vette, szóval,
a kijelentés objectiv és morális jellegét. minden jóval ellátta. A szülők nem tudtak elégge hálálkodni a
Az a két motívum, mely az isteni kijelentést alkotja, nem érdemelt sok jóság felett.
mindig egyesítve van, mert az nem szükséges, hogy mindig Sőt, mikor a fiú letette a jegyzői vizsgát, hamarosan állo­
mást is szereztek neki. Kell-e ennél több isten áldása?
egyforma arányúak legyenek. Az ihletés nagysága pl. külön­
Igen. Volt a mi pártfogónknak egy vén leány testvére. És
bözik a manifestáció fokától. De az isteni manifestáció ob- |
ezt kellett volna a pártfogolt jegyzőnek elvennie. Hogy aztán mi
jektiv tény mindig, mely megmarad a történelemben követ- i lett, illetve, lesz belőle, nem tudatik, csak mint morál a fiú édes
kezményeivel együtt. S *az inspiráció is növekedhetik s j atyja által az mondatik, hogy: m i n d e n t e s t n e k v a n á r ­
a manifestáció akár későbben is mind jobban-jobban < nyéka.
Ennyi a história.
megérti. (Folytatása következik. i
 376. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
HIVATALOS RÉSZ.
453S-1897. KÖRLEVÉL,
valamennyi érd. ev. ref. kollégium nt. Elöljáróságának.
Dr. Cobor Bélának, a m. kir. tud. Akadémia tagjának
szerkesztésében »Magyarország történeti emlékei az ezred­
éves országos kiállításon« címen, közelebbről egy nagyobb-
szabásu díszmunka jelenik meg, mely az ezredéves orsz.
kiállítás történelmi főcsoportjában bemutatott műkincseket,
mint nemzeti múltúnk féltve Őrzött emlékeit, díszes kiállí­
tásban fogja ismertetni.
Tekintettel arra, hogy a jelzett kiadvány díszes illusztrá­
ciókban és kiváló szakférfiak leírásában örökíti meg a tör­
ténelmi kiállítás becses anyagát, van szerencsénk erre a
munkára a m. t. Elöljáróság nagybecsű figyelmét felhívni.
Tájékozásul megjegyezzük, hogy a szóban forgó leg­
kényesebb idényeket is kielégítő diszmű, a kereskedelemügyi
m. kir. miniszter támogatásával, Gerlach és Schenk kiadá­
sában, Budapesten, miDtegy 50 Ívnyi terjedelemben, körül­
belül 25 füzetben jelenik meg és egy füzet ára 2 frt 10 kr.
Kolozsvárit, 1897. nov. 6-án
Parádi Kálmán, Dr. Vályí Gábor,
tanügyi előadó. elnök-helyettes.
4656— 1897. KÖRLEVÉL
valamennyi ev. ref. egyházközségünk presbitériumához.
A folyó évben tartott főt. egyetemes Konvent, 96.
jkvi. szám alatt kelt határozatával, megelőző adat-gyűjtés
alapján, megállapította irányadóul, hogy a szabad vallás-
gyakorlatra vonatkozó törvények életbeléptetése folytán
szükségesnek mutatkozó stóla-megváltásoknál, a lelkészek
összes stóla-jövedelmének egyenértékéül amaz Összeg veendő,
melyet a lélekszám mutat krajcárokban, ha pedig e stoláris
jövedelem egyes részei külön értékeltetnek: az esketési és
keresztelési stóla egyenértéke külön-külön azon összeg,
melyet a lélekszám háromszorosa, a temetési stóláé pedig
amaz összeg lehet, melyet az egyházközség lélekszámának
négyszerese mutat krajcárokban, s ezen Összegekben azután
az anyakönyvi kiadványokbúl befolyó stoláris jövedelem is
benfoglaltatik.
Ennek megállapításával kapcsolatban felhívta egyete­
mes konventünk a gyülekezeteket, hogy magasabb vallás-
erkölcsi érdekből a lelkészek dijlevél szerinti stóla jövedelmét
általában, minden esetre pedig az esketési és keresztelési
stólát, a fenti értéklés alapján, minél előbb megváltani,
illetőleg kipótolni buzgolkodjanak.
Midőn a főt. és mélt. egyetemes konvent e fölhívását
a t. presbitériumok előtt ismételjük: magunk részéről is
kérjük valamennyi egyházunk elöljáróságát, hogy a szóban
forgó stóla-váltó alapok lehető megszerzése érdekében min­
den jóakaratukkal buzgolkodjanak, elejét vevén ez által a
már többször előfordult ama sajnálatos esetek ismétlődésének,
hogy csupán anyagi in dók okbúi az élet legfontosabb moz­
zanatainál is elmulasztatott az egyház jótékony beavatkozá­
sának igénybe vétele.
Kolozsvárit, 1897. nov. 10-én.
Márkus János, D r. Vályi Gábor,
titkár. eínök-helyettse.
1141— 1897- PÁLYÁZAT.
A z Udvarhelyi egyházmegyébe kebelezett b i k a f a 1 v i
egyházközség énekvezér-tanitói állomására ezennel pályázat
nyittatik. Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
46. szám.
kívül, 146 frt. 21 kr. értékű kepe és kanónika porcio ha­
szonélvezete és 208 írt. államsegély.
Pályázati határnap: 1897. dec. 15.
Folyamodványok Menyhárt András esperes aához kül­
dendők, Kecsetbe (u. p. Sz.-Udvarhely.)
Kolozsvártt, 1897. nov. 15. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1173— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a széki egyház­
megyéhez tartozó m a g y a r p a l a t k a i egyházközség papi
állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás és terjedelmes vetemé­
nyes kerten kívül, kepe és 50 hold kanónika porcio jöve­
delemé, 350 forint készpénz, a központi pénztárból 125 frt.
összesen 475 frt.
Pályázati határnap: 1897. dec. 15.
Folyamodványok Somkereki Miklós espereshez külden­
dők, Székre (Szolnok-Dobokam.)
Kolozsvárt, 1897. nov. 15. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1183-1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a gorgényi egy­
házmegyébe kebelezett s á r p a t a k i egyházközség kántor-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: tisztességes lakás, gazdasági épületekkel ;
patrocinium : 40 kalangya búza, és 3 [ ] öl, fa 118 frt; 10
hold I. oszt. tagositott szántó és kaszáló kataszteri tiszta jö­
vedelme 60 frt 16 kr; pénzben beszolgáltatandó kepe 3 16
frt. 34 kr. ; napszám-érték 7 frt 79 kr. tandíj 40 frt.; stola
5 frt., összesen 553 frt. 29 kr.
Pályázati határnap: 1897. dec. 15.
Folyamodványok nt. Tavaszy József esperes aához kül­
dendők, Magyar-Péterlakára (u. p. Szász-Régen).
Kolozsvárt, 1897. nov. 15. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
704— 1897. M EG H ÍV Ó .
A sepsi ev. ref. egyházmegyei közgyűlés t. t. tagjait
van szerencsém az 1897-ik év november 30-án, délelőtt 9
órán kezdődoleg, Sepsi-Szent-Györgyön a Székely Mikó-
kollegiumban tartandó rendes őszi közgyűlésre tisztelettel
meghívni.
Tárgyai: Ima, tartja Kolumbán Ferenc, s.-szentkirályi
lelkész; esperesi megnyitó; jelentés az esperesi vizsgálatról,
egyházmegyei tanács működéséről, tanügyről, egyházmegyei
pénztár állásáról, közalapról, országos özvegy-árva gyám­
intézeti pénzekről; jövő évi költségelőirányzat megállapítása.
Esetleg kérelmek, indítványok tárgyalása.
Tiszteletes urakat kérem, hogy ezen meghívót az ille­
tékes tagokkal közölni és az idetartozó, közikézen forgó
»szabályrendelet,« a gyűléseken való megjelenésre vonatkozó
intézkedéseit úgy önmagukra alkalmazni, valamint a más.
tagokat is ezekre figyelmeztetni, szíveskedjenek.
Bikfalván, 1897. november 9-én.
Vén Mihály,
0 sepsi ref. egyházm. esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. November 25. 47. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

JE Zofizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed­ Szerkesztőségi iroda, hová a kéziratok és előfizetések bérmentue
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. sz.

nagyravágyás. Ez pedig már reakció. A végtelennek

Reakció az idők szelleméhen. sejtelme az emberi lélekben: áhitat; de az áhí­
Sötét fogalom, mely még sötétebb nyomo­ tatnak eltorzulása: k e g y e s k e d é s . A legförtel­
kat hagyott az emberiség történetében. A ter­ mesebb reakció. Nem törni nyíltan a hit ellen,
mészet életében, a szellem világában egyiránt hanem nevetség által orozva ölni meg a lég-
jelen van. És nem csak van, hanem volt is. A tisztább érzések szentségét. Megdöbbentőbb,
születendő világok embriójával együtt fejlődött. mint a megátalkodottság; utálatosabb, mint a
Az ősteremtésnek épp oly hű kísérője volt, becstelenség. A k e g y e s k e d é s hármas csalás.
mint az ember küzdelmeinek a történelemben. Csalása önmagunknak, csalása a ránk tekintő
H a élesen kellene jellemeznem, azt mondanám: világnak és hazudozás az Isten előtt.
negatív
o teremtés. Vén ember izmai reszketnek. A z áhitat azt mondja: »Imádkozzál, hogy
Ez a reszketés a véghez vitt nehéz munkában megnyugvást találj!« A kegyeskedés azt mondja:
megfeszített erő reakciója. A szem elvakul, ha »Imádkozzál, hogy lássanak!« Az áhitat imája
ragyogó világosságból egyszerre sötétbe tekint. legtöbbször egy sóhajtás, mely hang nélküli beszéd
Ez az elvakulás a fény reakciója. Ezekkel a ké­ a végtelenhez. A kegyeskedés imája szemforgatás
pekkel a természet szolgál nekünk. De i l y e n és mellverdesés. A pusztába elvonult remete
képeket mutat a történelem és a mindennapi önkinzása: szent téboly; a kegyeskedők önmeg­
élet. Mikor Izrael az egy szellem-istenség gon­ tagadása, önfeláldozása: l á t s z a t . Célzatos szín­
dolatát betűvé alacsonyitja, Epifanes idegen játék, mely a nézők megtévesztésére tör. »Uram,
istenei diadallal jelennek meg Jeruzsálem fényes irgalmazz nekem, bűnösnek!« Ez az áhitat ön-
templomában. A nemzet géniusza ott esik el az megalázása. »Hálát adok, uram, hogy nem vagyok
oltár előtt. A pogány Rómában az állam mindent olyan, mint egyebek!« Ez a kegyeskedés lelket
lenyűgöző hatalma eltörpíti a szabad polgárok bántó dölyfe. Amott sóvárgás a megigazulás
önérzetét s Cézárok imádására vezeti a tiszta után. Itt a képzelt erények csillogtatása. Amott
erkölcsökbűl teljesen kivetkőzött kort. A keresz­ az eget kereső szív, itt az eget megtagadó szá-
tyén Rómában a szeretet, a lelkiszabadság egy­ mitás. Ha van fattyúhajtása az emberi léleknek,
házát a föld legnagyobb zsarnokává teszik, mely úgy ez bizonyára a leghitványabb. Oly régi tör­
a világi hatalom hideg fántomjáért népek millióit vénynek megtapodása, melyet már az ó-kor zsi­
fojtja vérbe, könnytengerbe. dója szentnek tartott: »Faragott képet necsinálj!«
És igy tovább. Hol van e beteges jelenség szülő oka?
Az angol forradalom lerontja az önmaga Talán a történelemben? Talán a pszikhologiá-
által épített szabadságot, mert megszegi a tör­ ban? Talán mind a kettőben? Hiszen, mi mása
vényt és vérpadra viszi a királyt. Franciaország­ történelem, mint az emberiség pszikhologiájának
ban julius 14-ének emlékét megfertőzted a szep­ alakba verődése. Minden korszakalkotó esemény
temberi napok vérengzése, a szabadság-alkotás egy-egy lüktetése annak az óriási vérkeringésnek,
helyett rombolni kezd. E g y zsarnok elbukik és mely az emberiség életét alkotja. És nincs-e
támad helyette millió. sokszor a vérkeringésben beteges, lázas állapot,
A z egyén élete hű képe kicsinyben az egye­ mely szemmel láthatólag rombol, dühöng az orga­
temesnek. A z emberi alkotások rugója nemes nizmusban ?
becsvágy. De a becsvágy túltengése idétlen Ha voltak nagyok, kik oltárt emeltek a
 378 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47 szám.

szentnek, voltak törpék, a kik csúfot űztek vele. évtizedeiben fásult közönynyé merevedik és ez a
Paródiát nemcsak a költészet világa ismer, van jejenség a hitéletre nézve sokkal fenyegetőbb,
ilyen az életben is. Sőt az isteni szikrának is mint volt az egyház ellen mutatkozó nyílt tö­
van paródiája. Ezt látom a kegyeskedésben. A rekvés.
paródia nagy formában silány tartalom. A ke­ A tulsáof
ö
mindig
ö
reakciót szül. Pláto merev
gyeskedés ennek is túlhajtása: forma tartalom idealizmusára felelet Epikur tanítványainak gyö-
nélkül. Egy rikitó paróka a kedély életében, mely nyörhajhászata A babona metafizikája önkint
a lélek kopaszságát takarja. vonja maga után a hittagadás racionálizmusát.
Ú gy tartom: az emberi életnek kettős célja Egyik épp úgy nem bir termékenyítő erővel,
van. A reális élet célja: a boldogság. A z örök mint a másik, sőt ellenkezőleg, egyik épp oly
eszmény: az üdv. Keresem az összhangot szi­ romboló hatással van a fejlődésre, mint a másik.
vemben a véges és végtelen között. Ez az én Az a nagy közöny, mely az elmúlt századok
vallásos életem. A mikor az az összhang beáll: óriási egyházi nyomásának visszahatása gyanánt
az lesz az üdv. Az a lelki élet végcélja. A ke­ a jelen században jelentkezett és tart még nap­
resztyén Nirvána, mely nem a megsemmisülés, jainkban is, megtermé mindenütt a maga gyü­
hanem éppen örök alkotásokban megdicsőülő élet. mölcseit. A modern közéletben, hol önzetlen,
H ogy ezt a magasabb életet keressem, az lel­ becsületes törekvés helyett úrrá lett az elvtelen-
kemnek mélyen érzett szüksége. Ez a szükség ség. A modern irodalomban, mely a nőt csak
egyesíti, szövetségre bírja a tisztultabb világ mint a prostitúció eszközét ismeri; a modem
után epedő sziveket és e szövetségben alakul családban, mely beteges öntetszelgéssel mérgezi
meg élő kövekből az egyház. meg jövő generációk lelkét; a modern egyházban,
A kornak és az embernek egymásra ható melynek hívei nem ismerik többé a hitbuzgóságot,
erejét nem lehet megtagadni. A mig Krisztus az áldozatkészséget, elkerülik a templomot s
evangélioma mesf nem hóditá a sziveket; a mié szilaj lázzal űzik a legvastagabb materializmus
a századok mély szükségérzete át nem szivár­ kultuszát.
gott a milliók leikébe, addig az egyház üldözött A mai kor ez általános beteges állapot
volt. A z idők szelleme rendre megtöri az üldözések reakciója-képpen egy még betegesebb irányt
hevét, az egyház mind nagyobb és nagyobb külső kezd felmutatni. A józan felvilágosodás, a valódi
hatalomra jut és a középkor legtermészetesebbnek vallás-erkölcsi élet véghetetlen kárára már régebb
látja, hogy az egykor üldözöttbűi üldöző lett, idők óta jött létre az ember kedélyilágának egy
mely rémitő nyomása alatt tartá a lelkiismeretet. idétlen torz-szülötte: a k e g y e s k e d ő k s z e k ­
Ez a történeti tény mi egyéb, mint reakció az t áj a. Ha ez a nyavalygó irány egyetlen szekta
idők szellemében? Mig az egyház volt üldözött, kebelében marad, az ember szánalommal meg-
annak tagjai a »Fiacskáim, szeressétek egymást!« megemlitené, mint a hitélet egy fattyukinövését,
nagy elvének lettek vértanúi; mikor az egyház és aztán nem beszélne róla többé. D e nyíltan,
kezd üldözővé lenni, ezrek vérzenek el a h o ­ be nem vallva, fenyegeti az any ászén tégy házat.
m o i o u s i o n árva betűjéért. A vértanuság olyan És fenyegeti a mi magyar protestáns Sionunkat,
olcsó lesz, hogy értékét egy i betűre redukálja mikor a valódi vallásos buzgóság, a szeretetben
az emberi őrjöngés. munkás hit helyébe az üdvösség keresésére esz­
A z egyház óriás hatalmat gyakorol hosszú köznek az a l a k o s k o d á s t állítja oda s nevet­
időn keresztül. Ennek a képtelen hatalomnak séges okvetetlenkedéseivel le akarja járatni az
gyakorlata egészen a múlt század végéig egy isten egyszerű, természetes tiszteletét, az imád­
csapáson haladott a múlt idők szellemével. Akkor ságot, a szentségeket s mindent, a mihez eddig
megingott. Összetört. A z erőszakosság a hitélet áhitat kötött. Ez a szédelgő irányzat, az idvezülés
dolgaiban megboszulja magát. A francia forra­ feltételei közül kihagyja a megigazulás benső
dalom a szentségbe pikantériát vegyit, a gyűlölt vágyát s törekvéseiben bizonyos félszeg erő­
formáért megtagadja az örökkévaló tartalmat is, szakot használ.
és ledér alakban mutatja föl az E s z istennőjét. Megszentelt tradícióink szerint eddig: a lesr-
Ettől az időponttól kezdve, más reakció jelent­ főbb kegyelmi eszközt, a legmagasabb szákrá-
kezik az idők szellemében. Az akkor érzett gyű­ mentumot: az i g é t , csak a választottaknak, csak
lölet az egyház iránt a jelen század előrehaladt az ur hivatalos szolgáinak volt jogukban, hirdetni.
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 379-

E futkározó apostolok elvitatják tőlünk e jog ki­ munkás szeretetért, a törhetetlen hitért, a val­
zárólagosságát és az i g e szentségét oda dobják lásos buzgóságért, a szellemi világosságért való
tanulatlan laikusok glossoláliájának. Nekünk az lelkesedésnek megszentelt trádiciói uralkodjanak
isteni tisztelet gyakorlására alkalmatos idő volt a magyar kálvinista Sión benső életében, mert
a nappal, mintha ezzel is reprezentálni akartuk az én uramnak, a megváltónak, az ur Jézus
volna hitünk, egyházunk világosságra törekvését, Krisztusnak szavaival: »bizony, mondom nektek,
amazok az estének sötétjébe takaróznak, mintha ha ezek megszűnnek, a kövek fognak kiáltani!«
kérlelhetetlen benső igazság sugallatára szégyen- Szabó Jenő.
lenék azt, a mit cselekesznek.
Egyelőre fogalom is alig lehet arról, micsoda Igazgató-Tanácsunk üléséből.
gyilkoló hatása van ez Őrületes játéknak, mit a Kolozsvár, 1897. nov- J6-
kegyességgel űznek. Pár évvel ezelőtt olvasható Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
volt, hogy Páris egyik székesegyházában minden­ voltak: Simó Lajos, egyházkerület! főgondnok, Bartha
Lajos, közügyigazgató, dr. Vályi Gábor, elnök-helyettes,
nap megjelent egy nő, ki magának viasz-kezeket
Gyarmathy Miklós, Kenessey Béla, Becsek Lajos ig.
csináltatott, és mig ezeket az oltár előtt égre tanácsosok, Márkus János, titkár, Deák József, pénztárnok,
emelve tartá, ruhája alól kinyújtott valódi kezé­ Maksay János, számvevő; jegyzőkönyvet vezetett: dr.
vel meglopta a mellette térdeplőket. Nem ilyen Kádár János, s.-titkár.
eljárást tanusitanak-e a mi erőszakos idvezitőink A z ülés megnyittatván, minden észrevétel nélkül,
jóváhagyó tudomásul vette lg.-Tanácsunk az időközben
is, kik mig a kegyeskedés álkezeit égre emelik,
elnökileg elintézett ügyeket.
addig a legszentebbnek nevetségessé tétele által
Ezután az alábbi ügyek nyertek elintézést.
megrabolják szivünk, lelkünk valódi áhítatát? Jóváhagyó tudomásul vette Ig.-Tanácsunk a nagy-
H ogy micsoda megbontó hatása van az em­ enyedi Bethlen-kollégiumi elöljáróság amaz elhatározását,
beri lélek egyensúlyára még e képmutatás látá­ mely szerint a kezelése alatt álló ösztöndij-alapoknak a
sának is, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint kerületi közgyűlés végzése értelmében kiszolgáltatandó
kamatja terhére tizenegy, egyenkint 100— 100 forintos
az Idvezitő példája, ki, bár lelkét nem érinték a
ösztöndíjat szavazott meg a kolozsvári theol. ¡fakultás
szenvedélyek, a szenteskedés láttára haragra
tanárkara által felajánlott theologus ifjak részére, oly
lobban és a képmutatást e szavakkal korbácsolja: föltétellel, hogy ez ösztöndíjak, az eddigi szokásnak meg­
»Mérges kígyóknak fajzati!« felelően, négy részletben fognak kiszolgáltatni. A még
A mint hírlapok tudósítanak, Párisban már rendelkezésre álló öt stipendium csak a folyó tanév első
a szépirodalomban is lábra kapott ez az émely­ félévének bevégeztével fog kiosztásra kerülni, hogy annak
megnyerhetése iránt az első éves növendékek is folya­
gős irány, mely az ember szivéből kiölni képes
modhassanak.
a költészetnek még azt a kis maradványát is,
A vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr
mit eddig a reális gyönyörökben fulladásig dob­ őnagyméltósága körlevelet bocsátván ki a tanári mellék-
zódó élet meghagyott. foglalkozások korlátozása és szabályozása tárgyában:
Van-e védelmi eszközünk ez apostolkodni megküldte azt lg. Tanácsunknak is, esetleges figyelembe­
vétel és megfelelő intézkedések tétele végett. Igazgató
vágyó őrültség ellen? Erre a kérdésre egészen
Tanácsunk a körlevélben hangsúlyozott elveket, melyek­
határozott feleletem az, hogy: van. Az igének nek alapján különösen a pénzintézetek és más nyerész­
hirdetője érezze át nagyszerű kötelességét, álljon kedő vállalatokban való részvételtől tiltatnak el a taná­
szolgálatába az evangéliom meghamisitatlan szel- rok, maga részéről is helyeselvén : hasonló közrendelet
lemének mutassa föl bizonyítékait az evangé- kibocsátását határozta el.
liomi keresztyénség szakadatlanul alkotó és mind­ Felolvastatott ezek után, kolozsvári kollégiumunk
államsegélyi szerződése, mely a miniszteri megbízott,
örökké fejlődő egésséges életének, legyen maga
főhatósági és kollégiumi képviselők együttes hozzájáru­
szeretettel, önfeláldozással ékeskedő munkása lásával Ion akkint megállapítva, hogy elfogadása esetén
ennek az életnek és lehetetlen, hogy az anyagi évi tizenötezer frt. fentartási államsegélyt nyerne a kol­
élet nyomása alól szabadulni vágyó lélek meg légium. lg. Tanácsunk a szerződést helyesnek s kollé­
ne értené. Ha a s z e n t e s k e d é s , az ö n m a g á t giumunkra nézve igen üdvösnek találván, azt maga ré­
fitogtató imádkozást s ü r g e t i , mutasson széről is elfogadta s fölterjesztette a közokt. miniszter
úrhoz, hogy esetleges észrevételek megtétele után, mint
rá az Idvezitő örök szent példájára, ki még tanít­
teljesen rendezett ügy legyen, az egyetemes konvent
ványai elől is elvonul, mikor a Gecsemánéban utján, végleges elfogadás alá terjeszthető.
imádkozni akar. És szóval, tollal, példával, cse­ Székely-udvarhelyi kollégiumunk elöljárósága, az
lekedettel ragadja maga után híveit, hogy a egy évi próbaidő alatt szerzett tapasztalatok alapján,
 38o. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
újból szerkesztette konviktusi alapszabályait és fölterjesz­
tette azokat főhatósági megerősítésre. lg. Tanácsunk meg­
erősítette az alapszabályokat és elismerését nyilvánította
az elöljáróságnak a konviktus létesítése közül tanúsított
kiváló buzgólkodásáért.
Körlevél kibocsátását határozta el, továbbá, lg.
Tanácsunk a folyó évben tartott főt. egyet, konvent által
megállapított amaz Utasítás életbeléptetése tárgyában,
mely az állami főfelügyeletet gyakorló közegekkel szem­
ben követendő eljárásra vonatkozik. Ezzel egyidejűleg,
természetesen, hason-tartalmu kebli utasításunk, mely kü­
lönben a konventi utasítás által csaknem egészben akcep­
tálva van, hatályát veszti.
Több oldalról érkeztek be indokolt panaszok fő­
hatóságunkhoz affelől, hogy a nagy tanítói hiány miatt
sok helyt üresen álló iskolákban, a népnevelés nagy ká­
rára, éveken át szünetel a tanítás, sőt még a hitoktatás
is, különösen ama kormány-intézkedés óta, melylyel a
lelkészek eltiltattak a tanítástól, lg. Tanácsunk sajnálat­
tal vette a jelentéseket tudomásul és a nagyobb bajok
lehető elhárítása céljából, körlevélileg akként intézke­
dett, hogy minden megüresedett tanítói állás teendőit,
legalább is részben és ideiglenesen az illető egyházak
lelkészei vegyék át, sőt ott is, hol ez egyáltalán nem
lehetséges, gyűjtsék össze lelkész aai. legalább is heti
három órára a tanköteleseket, vallástanitás tartása
céljából.
Vízaknai segédpapi állásunk huzamosabb időn át
üresen állván, ez idő alatt t. Borbáth Pál, rendes lelkész
aa. látta el ez állás teendőit is, és most ennek jutalmául
kérte és nyerte is meg a segédpapi központi járandóság
interkáláréját, 194 Irt. 50 krban.
Magyar-nagy-fülpösi egyházközségünk határozata,
mely szerint papi bor- és búza kepéjének, évi 240 írtban
való megváltását mondotta ki: jóváhagyást és ily érte­
lemben összeállított kepeváltási szabályzata megerősí­
tést nyert.
Dévai egyházközségünk indokolt kérésére megen­
gedte lg. Tanácsunk, hogy papi kertjéből 360 Q öl te­
rületű részt eladhasson, de ama kérdés elbírálását, hogy
ezért papját mily összeggel kárpótolja, az egyház és
lelkész békés megegyezésének tárgyául hagyta fenn, mi
ha nem sikerülne, törvényeink értelmében, a közig, bí­
róság lesz hivatott ítélettel dönteni.
Jóváhagyta lg. Tanácsunk a magyar-valkói egy­
házközség ama határozatát, melylyel, súlyos betegsége
folytán munkaképtelenné vált lelkészét, t. Miháltz Elek
aát. nyugalmazta, de csakis az egyházmegyei tanács által
is kikötött ama törvényes föltétellel, hogy a nyugalma­
zott pap részére, a félfizetésen felül, tisztességes szállás
is biztosítandó.
Nem találta, azonban, megerősithetőnek lg. Taná­
csunk a nagy-enyedi Bethlen-kollégium vagyonkezelő
tisztviselői részére készített nyugdíj-szabályzatot, mert az
csak nagyjában szabályozza a viszonyokat, részleteiben
pedig egyszerűen az állami nyugdíjtörvény megfelelő
intézkedéseire utal, melyek pedig e helyen nem minden­
ben alkalmazhatók. Visszaküldetett, tehát, e szabályzat
kiegészítésre s egyidejűleg nehány irányelvre nézve tá­
jékozó utasítás adatott.
47 ászain.
Hegedűs Sándor, egyházker. képviselő és theolo-
giánk egyik nagy alapítójának arcképe, a theol. disz­
terem számára, elkészülvén, annak 101 frtnyi ára ki­
utaltatott.
A tancsi körlelkészi állomás, t. Balogh Sándor,
körlelkész aának a m.-bodoni egyházba történt távoz-
tával, megüresedvén, a görgényi egyházmegyei esperes
aa. azt kérte, hogy ez állás sürgősen és lehetőleg a
hosszas pályázati eljárás mellőzésével, töltessék be. En­
nélfogva, fölkérte L-Tanácsunk főt. püspök aát, hogy e
700 írttal javadalmazott állás betöltésére nézve, előter­
jesztést tenni szíveskedjék.
Tárgyalta, továbbá, Ig.-Tanácsunk a folyó évi
egyházkerületi közgyűlés ama határozatát, melylyel az
elvi jelentőségű közgyűlési végzések betűrendes tárgy­
mutatójának elkészítésére vonatkozó indítványt tette át
hatóságunkhoz, esetleges figyelembe vétel végett; s mi­
után egy ily tárgymutatónak összeállítását Ig.-Tanácsunk
is szükségesnek látta: megbízta nt. Pokoly József, theol.
tanár aát e munka elkészítésével.
A folyó évben tartott főt. egyetemes konvent kí­
vánalma folytán, mindenik egyházkerületnek véleményt
kell nyilvánítani affelől, hogy az egyházi terhek köny-
nyitése céljából, miképpen lehetne, a tőkesegélyezés el­
veinek alkalmazásával, segítségére menni ama szegényebb
egyházaknak, melyek alig bírják immár adóterheiket, s
melyekben e miatt, a szabad vallásgyakorlatról intézkedő
törvények életbelépte óta már is sajnálatos visszaesés
nyomai mutatkoznak ? Igazgató-Tanácsunk e véleményes
javaslat elkészítésére bizottság kiküldését látta szüksé­
gesnek s a bizottság elnökéül főt. püspök aát, tagjaiul
pedig nt. Kenessey Béla és t. Maksay János aait. bi­
zottsági jegyzőül, végül, dr. Kádár János aát. kérte föl,
illetve választotta meg.
Végül, még az egyházkerület által létesített és a
jövő év folyamán esetleg megnyitandó Szeretetház ügy­
rendjének és rendtartási szabályának megszerkesztése
iránt intézkedett lg. Tanácsunk, nt. Kenessey Béla aát
kérvén föl annak elkészítésére, s ezután az ülés, a tárgy-
sorozat kimerítésével, bezáratott.
r- s-
Az e g y h á z m e g y é k b ő l .
Tem plom -szentelés P etéken .
Hitéletünknek minden cselek vény ében részt vehetnek
anyaszentegyházunknak minden hívei. Lehetséges ez azért,
mivel a keresztyén vallásnak az a sajátsága, hogy midőn a
leghatalmasabb tehetség határait is tnj szárnyalj a, ugyanekkor
a legkorlátoltabb elme határai közé is befogadható; s a
midőn kimeríthetetlen gondolkozási anyagot nyújt a hit­
tudósoknak, a legtudatlanabbhoz Is leszáll s a gyermeknek
is tanítójává válik.
Hitéletünk ezen hatásáról győződtünk meg Peteken,
nov. 7-én, melynek hívei önerejükén építették már tel tel­
jesen használhatlanná vált templomukat 4000 írt, költséggel-
Különösen látszik, hogy megvan itt amaz igyekezet, az
istentiszteletben részt venni és hitéletük egyes cselekvé­
s e i v e l ünnepélyessé tételére befolyni: mivel az áldozat­
készség és a teljesített kitartó munkásság, az építés folyama
alatt, a külső vallásosság legáltalánosabb és legbiztosabb jelei.
 47* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. *Si.

Az oroszlánrész és elismerő dicséret a peteki ev. szava. Nagytiszt, esperes ur a jelenlévő lelkészek és tek.
ref. egyházközség buzgó, fáradhatatlan lelkészét illeti a dr. Gyarmathy Dezső képviselő ur által kisérve, indult a
maga nemében páratlan, díszes templom felépítéséért; de templomba, mely bemenetelünk után, a helybeli és környék­
vezethetjük bár híveinknek érzelmeit, az istentől belénk beli hallgatókkal szorongásig megtelt. A XC. zsoltár e l-
adatott tehetség mértéke szerint, s lehet az bármily ihletett, éneklése után, nt. Menyhárt András, esperes ur ment fel a
ha viszhangra nem talál, igyekezetünk, kiáltó szókká válunk szószékbe, s mondott imát. Azt követőleg, Bíró András,
mindnyájan. D e »az igaz keresztyének megszentelik azt a helybeli lelkész tartott alkalmi beszédet. Bedő Ferenc, sz.-
helyet, hová istentiszteletre egybegyülnek, ha érzelmeiket udvárhelyi lelkésznek s egyházmegyei főjegyzőnek agendálása
tettekkel igazolják«. után, úrvacsorát osztottak Bedő Berenc, sz.-udvarhelyi, F á­
Örömtűi sugárzó arccal tettek erről tanúbizonyságot a bián Márton, bágyi lelkészek, keresztelt Sándor András,

peteki virágzó ev. ref. egyházközség hivei, midőn megjelen­ muzsnai lelkész, esketett Biró Áron, boldogfalvi lelkész.

tünk közöttük, a főt. püspök ur akadályoztatása következ­ Ezek után, a nt. esperes ur lépett fel a szószékbe, s
tében, egyházmegyénk esperese, nt. Menyhárt András, ve­ olvasta fel a püspök urnák a lelkész és egyháztagok buzgó
zetése alatt, hogy az ők öröme, díszes templomuk felszen­ munkássága iránti elismerő, s munkásságukra továbbra is
telése alkalmával, a mi örömünk is legyen. isten áldását kérő leiratát j felolvasta az adakozók névsorát,
T íz órakor megkondult a templomba hivó harangok s végül alkalmi imával 2árta be az innepélyt. n- n •

TÁRCA.
A kijelentésről. mazó cselekedetei elmúltak, vége volt a kijelentéseket köz­
(Folytatás.) vetítő öntudatnak is. Csak egy motívum maradt meg az

A próféták pl. úgy voltak meggyőződve, hogy ők jobban egészből: a z i h l e t é s . Ez mindenkinek adatott, hogy min­

megértették Ábrahám elhivatását, mint maga a pátriárka. denki megérezze azt, hiszen, célja az, hogy az általa a

S bizonyára, sok igazuk volt, ha igy voltak meggyőződve. Szentlélek hatalma következtében megismerjük a legtökéle­

Van alkalom és idő, mikor a két motívum egyformán je­ tesebb kijelentést, a Jézus Krisztust.

lentkezik. Jézus Krisztusban, az a kiben az egyik olyan, III.

mint a másik. Az inspiráció is, a manifestáció is. Sőt mind Csak nehány kiegészítés szükséges még mind ezekhez.
a kettő egyformán a legmagasabb fokra emelkedik, s egy­ Egyes pontok, melyek az elmondottakat itt-ott felvilágosítják.
mással a legszebb, legtökéletesebb harmóniába jut. E z az oka Mindenek előtt, bizonyos, hogy a revelácio szorosan
annak is, hogy ő a legtökéletesebb kijelentés is. vallásos természetű jelenség. Nem csak hogy az emberi
Ő benne minden kijelentés : személye, élete, szavai, tudás előtt felfedezéseket nem tett az isten, mindig igaz ma­
cselekedete, halála és feltámadása. Ő a legnagyobb isteni rad a bölcsnak szava: tradidit mundum disputationibus ho-
jelenség, a ki a történelem középpontját teszi és a ki vilá­ minum, hanem még a vallásos téren is csak önmaga által
gossága az egész világnak. Ő az élő csoda, kiben teljesen nyilatkoztat ki mindig. A kijelentő egyszersmind a kijelentés.
isten lakozott vala, kiben isten magát kijelentette és a ki Az istenről való vallásos ismeret, vagyis más szóval, az az
maga kijelenti tökéletesen az istent. S ő a legutolsó kije­ élő ismeret, mely kapcsolatba hoz minket Ő vele, ez a ki­
lentés, több nincs. S mégis, az utolsó szó nem hangzott el jelentés valóságos tárgya. Közvetett módon, kétségen kívül
m é g; hátra van, hogy a világ ismerje meg egészen a Krisz­ a kijelentés valami isteni fényt lövel minden tárgyra, s ma­
tust, a kiben isten magát megismertette. Ez volt az apos­ gára az egész világra is. Mindent amaz új nap fényében
toloknak is a feladata. Ezeknek a helyzete hasonló,'ám, fel­ mutat nekünk. De a kijelentés első sorban vallásos igazság.
tétlenül magasztosabb, mint a prófétáké. Ezek csak rész- A kijelentés történelmi és előrehaladó jelenség is. E z
szerinti és tökéletlen kijelentést bírtak, csak a csillagot lát­ az ember vallásos nevelése, hol isten maga vezeti az embert
ták az éjszakában, a mely azt jelentette nekik, hogy egy­ és az igazságot csak fokozatosan és úgy közli az emberrel,
kor feljön a nap i s ; az apostolok ellenben velők szemben a mint elviselheti. Más szóval, olyan fejlődés ez. melynek
részesei a tökéletes kijelentésnek, Ők a ragyogó nap, a mely­ törvénye az emberi történelem törvénye, de tulfelől törvé­
nek fényében tisztán lehet látni a földet és az eget. S hogy nye az isteni hatásnak is,, melylyel a humanitás vezetve van.
ők Krisztusban a legtökéletesebb manifestációját szemlél­ E kettős jellege ennek kétségen kívül megvan, mely jel­
hették istennek, azért van, mert ők a tökéletes inspirációban lemzi a teremtés műveit: Isten a már létező teremtményeit
részesültek. Kétségen kívül, az ő történetükben sok hasonló újra akarja formálni mindama pontig, melyen az ő képére
csodás történet van, mely emlékeztet a prófétai révalációra, és hasonlatosságára teremtetik mindenik. Innen van, hogy
hanem mind ezeknek célja csak az volt, hogy a Krisztust je­ az ó szövetségben is folytonosan az előrehaladást találjuk
lentesse meg nekik. ők. hozzá semmit nem tesznek a Krisz­ a manifestáció és inspiráció terén, melyek egészen átalakít­
tus evangéliumához, az ő tisztük csak az volt, hogy a nyert ják Izrael vallásos öntudatát. Isten eszméje tisztázódik a bűn
kincset értékesítsék. Az apostolok igenis Jézus Krisztus bi­ érzete világossá lesz, a szent élet miben-léte nyilvánvalóvá
zonyságtételei, többek nem, de kevesebbek sem. Hirdetni válik és meggazdagodik, az üdv szükségérzete megnöveke­
őt, magyarázni az ö tanait: ez volt az Ők feladatuk. Vala­ dik és mindezekben az előrehaladás kétségbevonhatatlanul
mint egyikök el is mondá: nem akarnak tudni mást, csak őt. elismerve, feltételezi a magasabb hatalom művét, vezetését,
Midőn az apostolok elvégezték munkájukat, a kijelen­ és közbelépését. Hanem mi, midőn előre haladunk, hajlan­
tés története be volt fejezve. Istennek kijelentést tartal­ dók vagyunk, elfeledni a kezdet sötétségeit. Elfeledni azokat
 382. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 47- szám.

a megjárt ösvényeket, melyek összenőttek a hittel és a kér. alá kell magunkat rendelni. De miért rendeljem én maga­
civilizációval. Pedig komolyan kellene vennünk a történelmi mat a természet hatalma alá,, mikor én csakis Istennek
jeleget éppen úgy, mint az előrehaladás motívumát a kije­ akarok engedelmeskedni ? Én a természetnek ura akarok:
lentésben- A kezdet: határozatlan. Az eszmék, szokások, az lenni, én azt megérteni akarom, hogy rajta uralkodjam,
akkori emberek kegyessége, melyeket mind a régiség tisztes szolgámmá rendelem, irányzóm és alakítom szünet nélkül..
határai közé utalunk, azokban az időkben egészen termé­ Ám, lehet mondani, hogy isten nem olyan, mint az ember..
szetesek válának. És az isteni igazság első sugarai is, me­ Természetes. Ki akarja, hogy olyan legyen? De hát azt
lyek a sötétségen áthatoltak, igen gyönge világosságot ger­ akarnók, hogy Ő kevésbé uralkodjék a természeten, mint
jesztettek. Ez mind azt jelenti, hogy a történelmi motívumot mi, ő, ki azt alkotta ? S ha van más is a természetben, mint
komolyan kell venni. az öntudat és szabadság nélküli szellem; ha van élő és-
Végre, a kijelentés természet feletti igazság. Erről bő- j személyes isten, vájjon, ez nem hathatná át immámens tevé­
vebben kell tárgyalnunk. A természetfeletti a kijelentésnek kenységében az egész mindenséget, hogy ez által magához
két elemében jelenik meg: a manifestáció a csoda formájá- emelje bűnös, erőtlen teremtményeit, minket, halandó embe­
bán s az inspiráció a jövendölés alakjában. ! reket. Bizony, én, én keresztyén, hiszem az isten kegyelmét,,
Mint általánosan tudva van, a régi theologia is a ki- ! s ez a csoda lényege és jelentősége.
jelentés kritériuma gyanánt a csodát és a próféciát fogadta ! Hátra van még a prófécia megbeszélése. Ez is, mint
el; ezek voltak a jelek, melyek az isteni eredetről bizony- } a csoda, a kijelentésnek constitutiv eleme. A kijelentés
Ságot szolgáltattak. De csak u. n. külső jelek A belső bi­ minden orgánuma bizonyos értelemben prófécia, már az által,,
zonyságot a kijelentett igazságnak az emberi lélek szüksé­ hogy inspirációban részesült. A prófécia lényege is az, hogy
geivel való egyezősége szolgáltatta. Ez azonban csak má­ a dolgok rendjében magasabb természetű összefüggést lát.
sodlagos erősségű bizonyság volt. A csoda és jövendölés az Istenre gondol, hogy ő annak gondolatait a világgal közölje,,
az első. Lássuk őket egyenkint. s midőn szól, feljogosítva érzi magát Ézsaiással igy kiáltani:
Mi a csodában a kijelentés constitutiv elemét látjuk. »Egek, hallgassatok, föld fülelj az én szavaimra, mert az
A keresztyén, ki érezvén az evangyeliumok Krisztusával való örökkévaló beszél.« A próféciában azonfelül az is lényeg,
egyezőségét, észrevette, belépni öntudatába és leikébe a ter­ hogy nem puszta szemlélődés, hanem cselekvésre is indít és
mészetfelettit, nem tartja különösnek a természetfelettinek pedig a nép törekvéseinek minden rétegében, hogy azt va­
jelenlétét az isten kijelentésében. Jézus tehát szerinte nem lósággal isten népévé tegye. K i az élet egysége: az Isten,
pusztán a történelem nagy talánya és csodája, mint sokan ez az ő célja is, melyért törekszik; ennek meghittje és
mondják, kik nem hisznek a csodában, ő csoda a szó leg­ magyarázója ő, együtt munkálkodnak az üdv érdekében. A
valódibb értelmében. Ám, egy olyan lény, mint Ő, egészen prófécia a múltra támaszkodik, hogy a jeledért éljen s igy
természetesen kellett, hogy végezze a természetfeletti dolgokat. munkálja a jövőt. (Vége következik.)
Jézusban mi a valódi életet szemléljük, azt, a melyiknek
majd egy napon lenni kell. Az isten országának győzelme Különfélék.
a természet hatalmán nem puszta szó : a jónak törvénye a = Szívesen kérjük azon olvasóinkat\ kik la ­
souverain törvény, melynek megvalósulása elé akadályt gör­ punk á rával ez esztendőrűl hátralékban vannak ,
díteni, nem lehet. hogy kötelezettségüknek mielőbb m egfelelni szíves­
A csoda ellen mindig oda szokták vetni a természet kedjenek . A z esztendőnek m indjárt vége és olvasóink­
törvényeit. Pedig ez az ellenvetés egy pillanatra sem zavar­ nak m ajdnem f é le hátralékos . H a a zt akarják , hogy
hat meg. Nézzünk csak szemébe az ellenvetésnek, mely az anyagi dolgokban törjék m eg buzgóságunk: a z t
úgy tolakodik élőnkbe folytonosan, mint valami Medusa-fő. elérhetik.
A természet törvényei kétségen kívül igen nagy jelentőségűek,
és mindenki csak örvendezhet, ha tisztázódnak ezeknek kér­ = E számunk utolsó lévén e hónapban, fel­
dései, mert egész komolyságukban meg érthetőkké válnak. kérjük olvasóinkat, hogy az október és november hónap
Hanem, e törvényeken felül ott van isten, ki még e törvé- j folyamán megjelent következő pályacikkeinkre szavaza­
nyékét is hatalmában tartja, ki él és hatalmas. Ő e törvé- I tukat dec. 10-ig beküldeni szíveskedjenek:
nyékét nem azért teremtette, hogy neki ellenálljanak s vele A papi fizetések rendezéséhez. A népiskolai valJás-
szembe kerüljenek, hanem hogy neki szolgáljanak és szán­ tanitás. E gy akol egy pásztor. Testi büntetés a nép­
dékai, tervei általuk megvalósuljanak. így van Jézus csoda­ iskolákban.
tételeivel is. Vannak ezek közt olyanok, melyeket pl. a szug- = Nagytiszt. Szász Gerő urra ugyancsak rá jár
geszicio törvényénél fogva, bátran megérthetünk, ha úgy a rúd! A minap említettük, hogy a dunántúli Prot. Lap«
tetszik, nevezhetjük azokat relatív csodáknak; de vannak keményen rávert azért a cikkecskéért, melyben a hadügy­
olyanok is, melyek egészen más természetűek, például a minisztereket felkértük, hogy gondoskodjanak a katonák
»evangelizációja« érdekében. Most ugyanabból a tenorbúi,
vizen való járás, a víznek borrá való változtatása, Lázár
sőt basszusból, a dunamelléki »Prot. Egyh. és Isk. Lap«-ban
feltámasztása, stb. Ezeket lehet abszolút csodáknak nevezni. »Református« aláírással valaki még fokozottabb mértékben
Igenis, az akarat tényét fel kell vennünk, el kell ismernünk támad rá, és mindennek elmondja, csak tisztességes és val­
az isten részéről. S utóvégre, az akarat megváltoztatja a lásos embernek nem. Hát, erről a két lapról elmondhatjuk,
dolgok folyását. A z isteni akaratról is fel lehet tételezni, hogy »Pár nobile fratrum«. Nem nagyon zavarja nyugodal­
munkat. Annál kevésbbé, mert bár sejtjük, hogy honnan fú
hogy e téren van hasonlósága az emberi akarattal, legalább
a szél, de úgy tetszik, hogy »Református« ur l u t h e r á n u s
is annyiban, hogy ezt is el lehet oknak fogadni. Azt atyafi: a l a t t a is, f e l e t t e is. Szidja Szabó Aladárt is,
mondják, hogy a természet változhatatlan hatalom, melynek szidja Szász Gerő urat is. De ezt a két műveletet úgy viszi
 47- szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
végbe, hogy Szabó Aladár ur glóriába öltözötten jelenik
meg a porondon; Szász Gerő ur pedig a sárba tepertetik.
Csodálatos! Mikor Erős Lajos a debreceni Prot. Lapban a
derekukra hágott, nem volt egyetlen hangjuk sem. Mikor
»Antiquarius« barátunk a világ elébe tárta, hogy velük
szóba állani, nem lehet, mert beszédükben irodalmi szin­
tvonal, törekvéseikben tartalom nincs, tehát komolyan be­
széltek róluk : némák voltak, mint a hal. Most, hogy nagy­
tiszt. Szász GerŐ urnák sikerűit egy t r é f á v a l Őket ne*
v e t s é g e s s é tenni: most felszisszennek, és mint a meg­
bolygatott méhkas, rohannak felbőszültén a falnak, a melyen
nagyot koppannak és kilehellik párájukat. De előbb egy na­
gyot mernek. Állítják, hogy Szász Gerő nein meggyőződésből
beszél. Szászr Gerőt gyűlölet, harag és boszu vezeti. Tehát,
rántsuk ki alóla az erkölcsi alapot, hogy mi tündökölhessünk
a szeplőtlen áhitatosság fénykörében. Hahó, urak! Szász
•Gerő vallását nem az » ü d v h a d s e r e g é t ő l « tanulta,
sem a nazarénusoktól, sem Budapest kozmopolitikus utcáin.
A z igaz, hogy Szász Gerő nem öltözött soha szőrruhába;
nem hajtotta le a fejét, mint a káka botja, nem áltatott
senkit hazudott kegyességgel, és színlelt áhitatossággal: a
Szász Gerő vallása benn van a szívben, a lélekben, az élő
hitben, melyet bebizonyított családi életében, a társadalom­
ban, a közdolgokban és egy félszázadon keresztül teljesített
hazafias kötelességeiben. Önök denunciálva emlegetik, hogy
az erdélyi h i v a t a l o s »Prot. Közi.« beszél önök ellen.
Nincs igazuk. A h i v a t a l o s rész soha sem beszélt senki
mellett, és senki ellen. Most sem. A ki önök ellen, beszél,
az a szabad szó, a szabad gondolkozás joga, melynek füg­
getlenségét még soha Erdélyben elkobozni nem akarta, nem
merte senki, és áruba bocsátani, olyan alávaló nem talál­
tatott. Mi sem leszünk ; reméljük, hogy követőink sem lesz­
nek. Abban már éppen nincs igazuk, hogy mi a bibliával
gúnyolódunk. Csak önökkel gúnyolódunk, kik a bibliát is
ó-szerre hurcolják, és magyaráztatják egy paraszttal, Láng
Jánossal és a többi csizmadiával. Ne tegyék magukat ne­
vetségessé, mert a nevetségesség öl: úti figura docet. Az
önök által óhajtott, intimált, vagy megindítandó inquizició
elébe fölemelt fővel fogunk menni, hogy végre lelepleztes-
senek egy ország szine előtt, melyet önök eddig büntetlenül
dupirozni akartak.
= Gr. Csáky pályadija a tanítók számára.
Csáky Albin gróf, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter,
100 korona pályadijat bocsátott a Havas Gyula dr. kir.
tanfelügyelő szerkesztésében közelebbről Kolozsvárit meg­
indítandó »Magyar Pestalozzi« cimü gyakorlati nevelésügyi
heti lap rendelkezésére. Az érdekes pályatétel, a melyre
művelt tanítóink figyelmét ezennel felhívjuk, a következő:
»Meg kell ismertetni azon gyakorlati eszközöket, és módokat, a
melyek segélyével a kötelességérzet erényét fejleszthetni«. A pá­
lya kérdés részleteire nézve szívesen szolgál felvilágosítással a
»Magyar Pestalozzi szerkesztősége, Kolozsvárit, Hosszu-utca
1. sz. Mi csupán azt közölhetjük, hogy a nemes gróf a
bíráló bizottság elnökéül Kozma Ferenc, kir. tanácsos, tan-
felügyelőt, a m. tud. akadémia tagját; tagjaiul pedig Orbók
Mór, áll. tanitóképző-intézeti igazgatót, az ismert tankönyv-
írót; Sólyom János, községi polgári iskolai tanárt, a kolozs-
vármegvei tankerületi tanítótestület elnökét; Marosán Jakab,
gör. kath. el. tanítót és Cukrász Róza, róm. kath. elemi
tanítónőt nevezte ki.
HIVATALOS RÉSZ.
4 7 0 3 -1 8 9 7 . K Ö RLEVÉL,
.valamennyi érd. ev. r e f egyházmegye nt. esperesének és
valamennyi ev. r e f iskolaszék t. lelkész-elnökének.
ő császári és apostoli királyi Felsége, legkegyelme­
sebb urunk, f. évi szept. 25-én Budapesten kelt lgfelsőbb
elhatározásával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott,
hogy a művészet alkotásainak remekei által is örökittessenek
meg és származtassanak át a késő ivadék kegyeletébe ezer
333-
= Hálás köszönet. Toplicai templomunkat folyó
év aug. 15-én szenteltük föl. Ez ünnepélyre esperesünk, nt.
Tavaszy József, elhozta nejét, tiszt Tóth Málvina úrasszonyt
is, ki e szép nap emlékére a mái napon egy gyönyörű
Urasztali takarót küldött templomunk számára. A takaró
értékét emeli annak művészi és ízléses kivitele mellett az,
hogy az egész takaró az ur házát szerető s azt építő kegyes
nő kezének munkája. A gyönyörű csipke-szegélyű takaró
közepén, fehér alapon, művészi hímzéssel egy szép kehely
áll, virág és buzakalász koszorúval körítve. Alatta: 18 97.
Ezt egy körirat veszi körül. Két oldalt és fönn: A Krisz­
tussal való egyesülésünknek és megszenteltetésünknek pohara
ez. i Kor. X. 16, 29. Alul: Tavaszy Józsefné, Tóth Málvina.
A négy szegeletén szőlőgerezdek és szőlőlevelek közül kiemel­
kedő buzakalászok, szintén művészi hímzéssel. A Máriák és
Márthák meleg szivének áldásos munkája nem kér köszö­
netét, nem keresi a jutalmat, mert az saját kebelében van
és én mégis nyilvánosságra hozom, hogy mások is tettre
buzdittassanak általa. Toplica, 1897 november 20. P á l l
K á r o l y , ref. körlelkész.
Evangelizáció. Belmisszió.
(H elyreigazítás.)
A P rot. K ö z i. 46. szám ában e g y k is »história« b e szé lte tik e l
v alam e ly ik k e d v e s k e d n i akaró afi. által, m in te g y analógiául az ezen
lap 43. szám ában a fennirt cim alatt foglalt m e g je g y z é s e k r e .
Ha az elbeszélt »história« minden részében igazolt igazság
lenne, akkor a história hasonló eset volna a többiekhez; de a his­
tóriának csak az első része igaz; — de már a második része, mely
a vén leány elvételéről szól, ki az »apostol« testvére volna s kit
a hálás megtért fiúra akarna plántálni, ez nem felel meg az igaz­
ságnak.
Ha argumentálunk, csak oly tényekkel szabad előhozakodni,
a melyek nem föltevéseken, hanem kétségbe nem vonható valósá­
gokon alapulnak. A párviadalban a szúrás nem jár; az ellen a meg­
támadott a nyilt harcban nem védekezik s attól nem is fél, mert
tudja, hogy azzal lovagias ember nem támad a maga reputációja
érdekéből s nem támad azért sem, mert tudja, hogy az a szabályok
értelmében nem szabad.
A mi ügyünk, kik az okvetetlenkedő evangelizációnak nem
vagyunk pártolói, de azért a lélekből származó cselekedeteket nagyra-
becsüljűk, ily, csak föltevéseken alapuló bizonyításokra nem szorul.
A história végén az apa morálja, ha mondta volna is, a fiával
szemben tapasztalt jóakarat félremagyarázása, vagy a szeretet meg­
tévedése lehet, a história közreadójának kedveskedése pedig Ízet­
lenség.
A kérdést különben nem ily kis históriák, föltevéseken ala­
puló analógiák fogják úgy sem eldönteni, hanem a mint Pál apostol
mondja: »Kinek-kinek milyen a munkája, a tűz fogja megpróbálni,
»Más alapot senki sem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a
Jézus Krisztus« »Kinek a munkája, melyet rá épített megmarad,
az jutalmat nyer; a kinek a munkája megég, kárt vall«.
(Mi azt a históriát eddig teljesen megbízható kézből vettük és
bona fide közöltük. Részünkről legnagyobb sajnálatunknak adva
kifejezést a netalán okozott kellemetlenség felett, szívesen kérjük az
illetőket: hocsássanak meg nekünk, és a különben nem rósz szán­
dékú közlőnek. S z e r k.)
Abafáján, 1897. nov. 19. Ifj. Ki s s Laj os .
éves magyar hazánk történelmének ama legkiválóbb alakjai,
kik életük és tetteik által egyébként is biztosították emlé­
küket és neveiket minden idők vészei és viharai ellen.
Ezen nemzetünk történetében páratlanul álló ma­
gasztos és lélekemelő fejedelmi tény, mely mint varázsütés
méltán gyújtotta magasan lobogó lángra az egész nemzet
hálaérzetét, a népe boldogságát atyai szív jóságával és
gondviselésszerü bölcsességgel szünet nélkül munkáló, forrón
szeretett és nemzetünkkel szívben, lélekben együtt érző,
 384- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
nagy és jóságos koronás királyunk iránt: az ország minden
részében és a nemzet minden rétegében nap-nap után meg-
megújuló, valóban lelket fölemelő és megható örömtűi áradó
hálanyilatkozatokban dokumentálja, hogy csak nagy és nemes-
lelkű királynak lehetnek boldog alattvalói, és hogy a feje­
delmi tulajdonokban gazdag uralkodónak erényei nagygyá
és erőssé teszik a nemzetet is, mely a fejedelmi kegynek
áldást és boldogságot árasztó tényeit örök hűséggel és soha
nem tántorodó alattvalói szeretettel és hivséges ragaszko­
dással viszonozza.
A nemzet összeségének önkint felbuzdult hálanyilat­
kozatai, a Kárpátoktól ^-Adriáig felhangzó öröm szózatai
közé, óhajtom és rendelem, hogy belevegyüljön az ifjúság­
nak, a haza jövő reményének ifjú hévtől lángoló és ideális
tiszta érzéstől áthatott ünneplő lelkesedése is, és amazzal
egybeolvadva, a trón iránt soha nem múló hagyományos
magyar nemzeti hűségnek és ragaszkodásnak jelen és jö­
vendő zálogául szálljon fel a legjobb, legnemesebb, legal­
kotmányosabb és legszeretettebb király trónjának zsámolyához.
A királyi kegynek ama dicső tényben való megnyi­
latkozása, míg egyrészt önmagában hordja annak biztosí­
tékát, hogy nemzetünknek apraját-nagyját odaadó érzelemmel,
határ nélküli ragaszkodó szeretetben sorakoztassa Ő Felségé­
nek történetileg magasan kiemelkedő nemes alakjai közé,
másrészt annyira alkalmas, mint semmi egyéb, arra, hogy
mint legfelsőbb helyrűl jövő magasztos és elragadó példa­
adás a haza iránti olthatatlan szereletet, a nemzet múltja és
az elődök dicső emléke iránti lelkes és hálás kegyetetet
egész életére, soha el nem múló nyomokkal vésse az ifjú­
ságnak fogékony leikébe és szivébe.
A helyi viszonyok figyelembe vétele mellett, és a
tanuló ifjúság fejlettségi fokának megfelelő, a királyi leg­
felsőbb kéziratnak felolvasását is magában foglaló tárgy-
sorozattal rendezendő iskolai ünnepségek szolgáljanak al-
kalmul arra, hogy még a legzsengébb korú tanuló ifjúsággal
is kellőképpen megértettessék úgy maga e dicső és fenkölt
királyi tettnek a nagyságá,' m int'pedig annak nemzeti éle­
tünket mélyen érintő, nagy horderejű fontossága.
A mondottakból eredőleg, felhívjuk tehát címeket, hogy
valamennyi ev. ref. egyházközségi iskolánk tanitóit meg­
felelő iskolai ünnepség rendezésére utasítsák, és őket a
minden kétségen kívül hazafias buzgósággal és lelkesedéssel
végzendő eljárásukban, a szükséghez képest támogassák, és
az ünnepségek fényének emeléséhez lehetőségig a maguk
részéről is járuljanak hozzá.
Kolozsvárit, 1897. nov. 19-én
Parádi Kálmán, Dr. Vályí Gábor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
4025— 1897. KÖRLEVÉL
Valamennyi érd. ev. ref. egyházmegye nt. Esperesének.
Alkalmas tanítókban való nagy hiány miatt sok egy­
házközségünkben a tanítói állomás betöltetlen s a tanítás
egészen szünetel. Hogy mekkora hátránynyal jár ez a növe­
kedő új nemzedék lelki fejlődésére, szükségtelen fejtegetnünk,
főleg ha meggondoljuk, hogy ilyen helyeken a gyermekek
vallásos oktatása is parlagon hever, a mi kétségen kívül
nem sokára éreztetni fogja káros hatását felekezeti életünk­
ben. Ennélfogva felhívjuk nagytiszteletedet, hogy ezt a kö­
rülményt komoly figyelem tárgyává tegye s addig is, mig
az egyetemes konvent intézkedésének foganatja lenne s a
fenforgó akadályok elhárittatnak, egyiránt minden lelkészt
figyelmeztessen a tanítói állomás üresedése esetében a ta­
nítás ideiglenes átvételére s teljesítésére, a mi ha bármi ok
miatt meg nem történhetnék, arra határozottan utasítsa lel­
kész aait. hogy ott, a hol a tanítói állomás üres, tehát ren­
des iskolázás nincsen is, a lelkészek legalább 3 órán heten-
kint vallásos oktatásban részesítsék úgy a kisebb, mint a
nagyobb növendékeket.
Az érd. ev. ref. egyházkerület Igazgató tanácsának.
Kolozsvárt, 1897. nov. 16-án tartott üléséből.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügy-előadó ref. püspök, mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
47. szám.
4 7 8 9 - 1897 . FELHÍVÁS.
Nagytiszteletü espereseinkhez, püspöki egyházainkhoz és
kollégiumainkhoz.
A folyó év augusztus havában kiosztott konventi jegy­
zőkönyvek ára darabonkint 30 krban állapíttatván meg,
felhívjuk t. Címeket, hogy azok árát az alábbi kimutatás
szerint f. évi december hó 10-ig kebli pénztári hivatalunkba
múlhatatlanul terjesszék be.
Vajdahunyadi egyházmegye 23 példány után, 6 forint
90 krajcárt. Gyulafehérvári 12 pl. 3 frt 60 kr. Nagy-enyedi
35 pl. 10 frt. 50 kr. Kolozsvári egyházközség, 3 pl. 90 kr.
K.-kalotai, 38 pl. 11 frt. 40 kr. Sz.-szolnoki, 62 pl. 18 frt.
60 kr. Deési, 25 pl. 7 frt. 50 kr. Széki, 37 pl. n frt. 10
kr. N.-sajói, 12 pl. 3 frt. 60 kr. Görgényi, 33 pl. 9 frt. 90
kr. Marosi, 63 pl. 18 frt. 90 kr. Kükülloi, 35 pl. 10 frt 50
kr. Nagy szebeni, 14 pl. 4 frt. 20 kr. Udvarhelyi, 50 pl. 15
frt. Erdővidéki, 15 pl. 4 frt. 50 kr. Sepsi, 36 pl. ro forint
80 kr. Orbai, 11 pl. 3 frt. 30 kr. Kézdi, 13 pl. 3 frt. 90
kr. Romániai, 1 pl. 30 kr. Enyedi kollégiumtól 2 pl. 60 kr.
9 püsp. vizsg. alatti egyháztól á 30 kr. 2 forint 70 kr. A
tökbi 6 kollégiumtól t — 1 pl. 1 frt. 80 kr.
Kolozsvárt, 1897. november 20.
Dr. Kádár János, Dr. Vályi Gábor,
s. titkár. elnök-helyettes.
1201— 1897. PÁ LYÁ ZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a kolozs-kalotai
egyházmegyébe kebelezett m é r a i IlI-ad osztályú egyház-
község papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : Jó lakás, gazdasági épületekkel; fizetés
hivatalos felszámítás szerint, 1 1 32 korona értékű nagy rész­
ben kepe és közmunkatétel (ez utóbbi 100 korona értéket
képvisel) és 11 hold, 1328 Q öl kan. porció haszonélvezete,
biv. felszámítás szerint, 140 korona 76 fillér értékkel. Ösz-
szes fizetés: 1272 korona 76 fillér.
Pályázati" határidő: ¿"897. évi dec. Folyamodvá­
nyok nt. Deési Gyula esperes aához küldendők, Gyaluba.
Kolozsvárt, 1897. nov. 22. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1206— 1897- PÁLYÁZAT.
A z erdélyi ev. ref. egyházkerületben, az udvarhelyi
egyházmegyébe kebelezett b u n i egyházközség énekvezér-
tanitói állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: gazdasági épületekkel ellátott lakáson kí­
vül, 142 frt. 21 kr. értékű kepe és kanonika porció haszon-
elvezete. E zen k ívü l: 50 frt. Emke, 2 1 1 frt. államsegély.
Pályázati határidő: 1897. dec. 18. Folyamodványok
nt. Menyhárt András esperes aához küldendők, Kecsetbe, u.
p. Sz.-Udvarhely.
Kolozsvárit, 1897. nov. 22. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
85-1897- F E L H ÍV Á S.
Sepsi egyházmegyénkben igen gyakran előfordul az az
eset, hogy az egyes hivatalos beadványok és pénzek nem
lletékes helyeikre küldetnek, a mely körülmény az admi-
nistrációra nézve hátrányos és könnyen zavarokra adhat al­
kalmat. Ezeknek kikerülése végett, felhívom tiszt, paptársaimat,
szíveskedjenek jövőre az egyházmegyei tartozásokat tiszt.
Józsa Sándor úrhoz, a közalap bevallási iveket és közalap
tartozásokat tiszt ifj. Kovács Antal úrhoz, az évi költség-
előirányzatokat, számadásokat és az orsz. ref. leik. Özvegy­
árva gyámintézetbe fizetendő járulékokat pedig hozzám
küldeni.
Sepsi-Szent-Királyt, 1897. nov. 18.
Kolumbán Ferenc,
e. m. számvevő, gy. int. pénztárnok.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

X X m Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. December 2. 48. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. $z.

a fizetést le akarják szállítani«. (Prot. Közi.

Meddig kapkodunk még?! 36 sz.)
Ez év március hó 31. és következő napokon Mi várjuk és egyesek innen-onnan sürgetjük
tartott konventi ülések egyikén Fejes István a prot, lelkészek fizetésének állami segítséggel
kérdésére, a lelkészi fizetések állami segélyezése való felemelését; a radikálisabbak egyenesen köve­
tárgyában, Tisza Kálmán azt a megnyugtató nyi­ te lik az 1848. 20. t.-c. értelmében magának az
latkozatot te‘:te, mely szerint »a vallás- és köz­ egyház egyetemének állami gondozását; emel­
oktatási kormány ez irányban a törvényjavaslatot kednek hangok, melyek nincsenek megelégedve
elkészítette, s az a képviselőház elé a legrövi­ azzal a féleges rendezéssel, mely csupán a kevés
debb idő alatt beterjesztve lesz, hihetőleg, még javadalmazásu lelkészek fizetésének a kiegészí­
ez évben«. (Konv. jkönyv 91 .) 1 tésére irányul, hanem e nyomorúságos, viszályt
Egyházkerületünk f. év junius hó 10, és szülő fizetési rendszer megváltoztatását, olyannal
következő napjain tartott közgyűlésén főt püspök helyettesitét javasolják, mely mig egyfelől biztos
ur évi jelentésében azt mondja: »Kormányunk megélhetést nyújtana a lelkipásztoroknak, más­
e kérdést (a papi fizetések rendezését) fölvette felől megteremtené azok és az egyház tagjai
programmjába s erre vonatkozó törvényjavaslatát közt a békességet, lehetővé tenné a lelkipászto­
velünk immár közölte is. Biztosítom a főt. köz­ roknak a gyülekezet erélyesebb gondozását, mert
gyűlést, hogy (e törvényjavaslat) szerencsés szo- kivenné őket a fizető egyesek körmei közül,
lucióját adja e fontos kérdésnek. A törvény- függetlenné tenné munkálkodásukban.
javaslat közelebbről be lesz terjesztve a törvény- De annyi évek óta, és e legközelebbi pár
hozásnak sakkor a nyilvánosság szine elé kerülvén, évnek heves, szakadatlanul meg-megujuló csatá­
ez állításom igazolva lesz«. (Jkönyv 15 .) 1 rozásai után, lesz-e valahára egy tervszerű had­
S ime, e magas méltóságú testületekben, járat; vájjon, maga az egyház egyeteme és a
két kimagasló és legalább is jól értésüknek hivatalos egyház be fognak-e valahára avatkozni;
tartható férfiú által tett nyilatkozatnak, illetőleg vájjon, belátták-e már, hogy itt többé már nem
az annak nyomán kelt megnyugovásnak a felso- egyes elkeseredett, ínséges papok nyavalyás jaj-
baranyai ref. egyházmegye közgyűlésén neki esik veszéklésével állunk szemben, hanem a közszük­
a nagy cséplőgép, Szilágyi Dezső, és halálra ség, az egyetemes romlás vészhangjai zúgnak
csépeli azt, kijelentvén ridegen, hogy »az állam­ szerteszét; hogy nem csupán éhező papok kérnek,
segélytől sokat ne várjanak, az nem lesz több, koldulnak itt kenyeret, hanem a prot. egyház
mint az igen csekély fizetésű lelkészek fizetésének életkérdését forgatják tollúkon; és vájjon, elér­
bizonyos mérsékelt minimumig való feljavítása, kezettnek látják-e az időt nagyobb szabású, az
a m i n ő n á l u n k k e v é s a kad« . (Vájjon, talán általános betegséghez illő egyetemes cselekvésre;
az angol püspöki, vagy a német prot. egyházak­ vagy megelégszenek némi államsegélynél, avagy'
ban akad?) Egyúttal megadja a nem kevesebb még csupán az erre adott ígérettel: ezt mind
szívtelenségre, mint a lelkek pásztorolásában nem tudhatjuk; azok a sok ezerek, kik részint
járatlanságra mutató tanácsot, a panaceát (!) nyomorúságot érezünk, részint látjuk ezt, teljes
»Könnyítsenek a terhen úgy, hogy ketten-hárman bizonytalanságban vagyunk, abba vettettünk a
tartsanak a gyülekezetek egy eklézsiát« Ez a Szilágyi Dezső mondásával, mely a Tisza Kálmán
tanács adatott az üres egyházaknak is, melyek és Szász Domokos megnyugtató kijeler'
 336 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 48 szám.

után, ismét kínos nyugtalanságot támaszt, isten hetetlenné teszi ezt nagy uraink közönye, ellen­
tudná, hányadikszor már. Látszik ezekből, hogy állása, mely megfoghatatlan azoktól a buzgó
a hivatalos egyházban, az egyház vezérférfiaiban protestánsoknak látszó uraktól, kik ennek ma­
éppen úgy nincs megállapodás, egységes, hatá­ kacsul folyton ellenszegülnek.
rozott nézet az egyház anyagi nyomorúságának Szektáskodás, vallási tévelygés, nazaréniz-
a megszüntetésére, a fenyegető veszély elhárí­ mus, baptizmus szintén minket gyengitenek, a
tására vonatkozólag, mint nekünk itt alant; mi erőnket fogyasztják. És mi, kik nem birunk
mondhatnánk: mindenik a maga felelősségére fegyvert emelni az erős ultramontanizmus táma­
nyilatkozik, a mennyiben nyilatkozik. H ogy milyen dásai ellen, tétlenül állunk, mint hülyék, még az
mérvű a baj, mily égető a szükség, mely orvos­ együgyü ellenség ravasz csinjei előtt is. A ma­
lásra vár; ha nagy nehezen eljutottunk odáig, gyarországi protestántizmus egyiránt képtelennek
hol az általános meggyőződés szerint az állam bizonyul a sötétség rettenetes hadának feltar­
segítő kezére is van szükségünk, mennyi és mi tóztatására a világosság fegyereivel és az elté-
módon kérendő az, a mit a prot. egyházak az velyedett hit, vallási érzület helyes útra terelé­
államtól jogosan elvárhatnak, abban mond egyik sére az evangéliom, a biblia mély titku beszédeinek
egyet, másik mást; de egész cselekvésünk nem j igaz magyarázásával.
egyéb, mint sötétben tapogatózás, remegő kapko­ | Felekezet-nélküliek is‘a mi híveinkből lesznek,
dás ; kialakult biztos közvélemény teljességgel nincs. azokkal is a mi számunk apad, és apad az isteni
Irtó háborút indított minden ellen, a mi és emberi szép rend híveinek a száma; mert
szabadelvű, a mi emberi jogon alapszik, az ultra- lépett legyen ki az egyház, vallásos társulat
montán klerikálizmus, és diadalmas előre nyomu­ kebléből valaki, ha csak azért is, mert az egy­
lással dicsekszik még a hatalmas prot. Német­ házi terheket hordozni, nem képes, előbb-utóbb
országban is; diadalmát, térfoglalását sajtójának elveszett az, nemcsak a külső, de a belső egy­
tulajdonítja, a melyben, mint Kannengieser »A ház számára is. És nekünk nincs módunk, ezeket
német katholikusok« c. munkájában mondja, ki­ megtartani, csak nézünk utánuk sírva, és bal­
vették a fegyvert a protestánsok kezéből és sejtelemmel a többiek elé, kik még jőni fognak.
elpáholták vele őket. És nálunk nem ezt teszik-e ? Még a sociálizmus is tőlünk hódit, a mieink
Nem teremt-e uj meg uj hírlapokat az ultra- elméjét vesztegeti meg, és pedig a szociálizmus-
montán reakció, melyekkel a sötétség diadalmának nak nemcsak az a része, melylyel az evangeliomi
készít utat, fanatizálja még a műveltebb elemeket alapon álló, isteni és emberi jogokat hirdető
is, a melyekre azok vallásos érzülete révén be­ protestantizmusnak rokonszenvezni lehet, hanem
folyása van ? Ma már nem ostromolja, nem csak a hazát, családot nem ismerő, istent, egyházat
döngeti, hanem rontja, döntögeti a prot. egy­ gyűlölő nemzetközi szociálizmus is ; és hallgatjuk
házak falait, jó segitő-társat nyervén az egyház- I tehetetlenül, a mint az a másik internacionale:
politikai törvényekben, melyek ártottak, romlást a fekete (a melynek despotizmust lehelő, egyedül
hoztak reánk, kik harcoltunk érte, használtak és annak fentartására összekovácsolt egész szerve­
használnak azoknak, kik a legnagyobb dühvei zete szülte e világra a szociálizmust, anarkhiz-
ostromolták. Vegyes-házasságoknál reverzálisok, must) felettünk, veszteségeink felett gúnyos fog-
keresztelések által százankint szedi el a híveket vicsorgatással kacag, »a rendbontó tekintélyt
3. prot. egyházaktól, melyeket sajtójában hitelt nem ismerő« protestántizmust tévén felelőssé a
vesztetteknek, lejártaknak hirdet. Ezzel szemben, világ ítélő széke előtt amazoknak rendetlenke-
a mi egyházi lapjaink a protestántizmus igazaival, déseiért. Az ultramontán klerikálizmus e rend­
örök isteni eszméivel nem tudnak behatolni világfi bontó irányzatokkal biztos számítással kezet fog
híveink házaiba, ellenkezőleg, időnkint egy-egy abban a reményben, hogy ezek őrjöngései s
keserű feljajdulás menti meg ideig-óráig a bu­ talán egy világrázkódás után, ismét a durva,
kástól ; és híveink előtt a prot. egyházak érdekei, fékezetlen önkény és ezzel az ő uralmának az
úgy az anyagiak, mint a szellemiek és erkölcsiek ideje következik el, hiszen, e tekintetben az
ismeretlenek maradnak. Még ma, a bizonyos eddigi jelek is elég biztatók reá nézve. Ez irá­
romlás nyilvános jeleivel szemben is, tétlenül nyok ellen az államok erőszakot alkalmaznak,
állunk, habozunk, vájjon, fegyer ellen fegyvert, de már el nem nyomják. Mig késő nem volt, a
ajtó ellen állitsunk-e sajtót; sőt egyenesen le- protestántizmusnak kellett volna vele felvenni a
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
harcot másutt is, nálunk is az ige fegyverével,
egyfelől meggyőzve a közvéleményt, hogy min­
den elnyomás átkos gyümölcsöket terem, más­
felől türelemre, rendre tanítva a békételenkedőket.
A világi sajtó, a mennyiben akar is ellene har­
colni, az ő eszközeivel nem képes, mert azok
nem jók; emberi őrjöngés ellen, álljon az akár
az elme megtévelyedésében, akár a szív gonosz­
ságában, egyedül isten nevével, a Krisztus evan-
géliomával lehet győzedelmesen küzdeni. A ma­
gyarországi protestántizmus ez Őrjöngéssel szembe
szállani, még csak meg sem kísérletté.
Itt van, végül, a néhány évvel ezelőtt na­
gyobb buzgósággal, mint tapintattal és körül­
tekintéssel, előrelátással megindult mozgalom
benn az egyházban; t. i. az evangelizáció és bel-
misszió, mely az egyháznak megújítását, belső
kiépítését tűzve ki célul, célja helyett ez évben
közel hogy szakadást nem idézett elő az egyházban
a munkások erőszakoskodása, félreértése, majd
személyeskedése és a miatt, hogy maguk a ve­
zetők nem voltak tisztában sem magával az
eszmével, sem annak terjesztése módjával. Mind­
nyájan emlékezhetünk, hogy eleinte az evange­
lizáció volt a jelszó; majd vegyesen használta­
tott az a belmisszióval; ma is inkább a belmisz-
szió járja, az evangelizáció szinte feledésbe merült,
nem baj maga a rosszul faragott szó, de hiba a
lényeg: az evangeliom prédikálása bibliai alapon
nagyobb erővel, mint eddig; és azzal a bibliai
evangéliommal a lelkek foglyul vivése istenhez,
mert belmisszió csak ezután lehet.
(Vége következik)
A kotta és műének a népiskolában.
»A hol énekelnek, oda bemehetsz: gonosz emberek
nem szoktak énekelni,« mondja egy idegen közmondás.
És igen helyesen. Mert a lélekmivelésnek, szivnemesités-
nek és kedélyképzésnek alig van hathatósabb eszköze,
mint a zene s illetve a zenék zenéje az ének. Tudták
ezt már a régi görögök is, kik az ifjúság nevelésében
nagy súlyt fektettek arra, hogy az a nemzeti kardalok
éneklésében gyakoroltassék. A keresztyén iskolák pedig
mindig nagy gondot fordítottak az énektanításra. Luther
tudvalevőleg már a több szólamu éneklést is sürgette,
sőt azt a templomba tényleg be is vitte. Mióta pedig
Pestalozzi polgár jogot szerzett az iskolában a világi és
gyermekdaloknak is, azóta az ének általános nevelési
eszköznek ismertetett el. Tanítási módszere a lehető
legrohamosabban fejlődött, úgyannyira, hogy újabban
egyes lelkesebb tanítók a legbámulatosabb eredményt
mutatták fel, különösen a több szólamu énektanítás terén.
S mindezek dacára, az V-dik egyetemes tanitógyülés*
fájdalom, kimondta, hogy a kotta-tanítás csak az V-ik
3S7-
osztályban kezdődjék; a több szólamu énektanításnak
pedig a népiskolában nincs helye.« A z V -ik egyetemes
tanitó-gyülésnek ez a határozata valóban sajnálatos, mert
az világos hátramenést jelent. Miért ne lehetne a magyar
népiskola olyan, mint a svájci, .vagy a németalföldi ?
Talán a magyar gyermekben kevesebb a született ké­
pesség ? A zt kereken tagadom. Egyébiránt, megnyugtató
lehet az a körülmény, hogy a határozatnak igen tekin­
télyes ellenzéke volt, s ha a szavazásnál a szavazók fe-
jenkinti számán kivül az egyesek tapasztalatai, jóakarata
és értelmisége is tekintetbe vehető lett volna, a javaslat
bizonyosan elbukott volna. Ugyanazért, kedves kartár­
sak, kik megkezdtétek a kotta- és műének tanítást, ne
csüggedjetek, félbe ne hagyjátok az elkezdett munkát,
hiszen, ti legjobban tudjátok, hogy az nemcsak hogy
nem lehetetlenség, de még csak nem is nehéz dolog,
csupán egy kis jóakarat, egy kis ügyszeretet keli hozzá.
Hiszen, nekünk a születendő népdalárdák, falusi dal-egye­
sületek számára egy értelmesen éneklő új generációt kell
nevelnünk. A falusi dal-egyesületekre, népdalárdákra pedig
fontos misszió vár. Ezeknek kell a népet s illetve az
ifjúságot szivet-lelket nemesitő szórakoztatások által el­
vonni a korcsmától, a haszontalan, erkölcsrontó mula­
tozástól ; ezeknek kell a műveletlen nép lelkében szúnnyadó
hazafiui érzelmeket fölébreszteni, lángra lobbantani s
folyton ébren tartani, ha azt akarjuk, hogy e haza ma­
gyar legyen a második milleniumon is. A falusi dalár­
dák kell, hogy első sorban segítségére menjenek ama
tényezőknek, melyek hivatva vannak, ismét benépesíteni
az itt-ott üresedni kezdő templomokat, föl melegíteni az
elfásult lelkekben az úr hajlékának szerelmét.
Igen ám, de jó dalárdát csak zeneileg bizonyos
mértékig képzett, értelmesen éneklő inakból lehet szer­
vezni. Ez a zenei képzés a népiskola feladata. A nép­
iskola kell, hogy a falusi ifjúságot nemcsak a zene-elmélet
elemeivel megismertesse, hanem a több szólamu éneklés
mezejére is elvezesse.
Hogy a népiskola eddig e tekintetben általában
igen keveset tett, annak oka az, hogy a kotta-tanitás
kötelező voltát sem a tanítók, sem az iskolai hatóságok
nem vették komolyan, s tényleg csak azok tanítottak,
a kik akartak.
A tanítók egy része idegenkedett és idegenkedik
máig is a kotta-tanitástól. Ennek az idegenkedésnek
pedig első sorban maguk a vezérkönyv-irók az okai, a
kik kivétel nélkül annyit látszanak követelni a népisko­
lától, a mennyire az nem képes. Túlhajtott kívánság
ugyanis, hogy a népiskola a kotta-ismeretben akkora
önállóságot nyújtson, hogy a végzett növendék egy egé­
szen új, habár könnyű darabot első látásra leénekeljen;
hogy a hangközöket nehézség nélkül eltalálja. Erre nem­
csak született képesség, de hosszas gyakorlat kell, a mit
a népiskola nem adhat meg.
A népiskolai kotta-tanitásnak nem lehet más célja,
mint hogy a hallás utáni énektanításnak segítségére men­
jen s megtanítsa a gyermeket értelmesen énekelni, illetve
az értelmes éneklés szabályaival megismertesse. Ehhez
képest az anyaga sem lehet több, mint a vonal-rendszer
ismertetése, legfönnebb két segéd-vonallal violin kulcs
szerint, az alakitó-, szünet- és ismétlő-jegyek, a hang­
 383. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jegyek értéke, (egész, fél és negyed), a kemény C és
lágy A létra s még Jegfönnebb a basszus-kulcs. A hang­
közökről elég annyi, hogy a gyermeknek fogalma legyen
a hangoknak egymástól való kisebb és nagyobb távol­
ságárúi; a dallamokat úgyis jórészt csak hallás után
fogja megtanulni. Ennyit a népiskola megtaníthat már
a III. és IV-ik osztályban, kivált ha az az iskola osz­
tott, ha pedig van V és Vl-ik osztálya, még tovább is
mehet. De semmi esetre sem engedhető meg, hogy a
kotta-tanitás az V-ik osztályban kezdődjék, a mint azt
az V-ik egyetemes tanitógyülés határozta. Hisz, ez ké­
nyelmes kibúvó lenne azon iskolák részére, a melyek
nem bírnak V és V L ik osztálylyal.
A több szólamu énektanítás még az esetben is
sikeres, ha kottát egyátalán nem tanítunk. Ugyanazért,
az a tanító, ki a népiskola felsőbb osztályaiban (IV V.
VI.) legalább két szólamu iskolai gyermek-dalokat nem
tanít, semmi esetre sem áll hivatása magaslatán. Baj
különben az is, hogy sokan lehetetlennek tartják, hogy
10— 12 éves gyermekekkel egyszerre több szólam­
ban is lehessen énekeltetni s így meg sem kísérlik;
s ha a valót személyesen tapasztalják, azt egyszerűen
szemfényvesztésnek nevezik. Pedig, ha volna elég erős
akaratuk, a kezdet nehézségeivel szembe szállani, csak­
hamar meggyőződnének, hogy egyetlen tárgy tanításá­
nál sem oly meglepő az eredmény, mint ennél s egyetlen
tárgyat sem tanulnak a gyermekek örömestebb, mint ezt.
Hogy a legegyszerűbb gyermek-ima csak három
szólamban elénekelve, minő hatást képes gyakorolni az
egyszerű falusi közönségre, arról csak annak lehet tiszta
fogalma, a ki saját szemeivel látta, tapasztalta. Hogy a
Himnus, vagy a Szózat miként indirja könnyekre az
öregeket, gyújtja ki az ifjúság arcát s kelt szent áhíta­
tot a tömegben, azt leírni, vagy elmondani, nem lehet:
azt látni kell. S a ki csak egyszer látta ezt, lehetetlen,
hogy el ne ismerje a népdalárdák fontos misszióját. Ideje
tehát, hogy a népiskola a népdalárdákra is gondoljon,
azok számára is növeljen.
E tekintetben a felekezeti iskolák kell, hogy elől
menjenek, mint a melyeknek tanítói, mint kántorok,
minden esetre zeneértők, s igy tisztán csak egy kis jó
akaratra van szükség; de zeneértők ma már igen kevés
kivétellel iskolaszéki elnökei, a lelkészek is, a kik a ta­
nítót nemes munkájában bizonyára szives készséggel
segítik. Nagyban elősegítené az ügyet az is, ha az egy
házmegyék minden tanévben pályadijakat tűznének ki a
kotta- és műének tanítás terén magukat kitüntetett ta­
nítók számára. Mindenek felett pedig, törvényben kel­
lene kimondani, hogy a kotta és műének a népiskolának
a IILdik osztályon kezdve épp oly kötelező tárgyai,
mint akár a számtan, s a tanítási eredményt az illetékes
hatóságok minden iskolától, minden tanév végén szigo­
rúan számon kellene, hogy kérjék. A magyar református
egyház tanítói és különösen lelkész! karában nem egy
kitűnő zenei tehetség va n ; ezek bizonyára nemcsak a jó
tantervet, de kitűnő vezérkönyvet is tudnának készíteni,
íg y lenne biztosítva a kotta és műének tanítása a nép
iskolában. Mig ez meg nem történik, addig életképes
falusi dalárdák szervezéséről alig lehet szó.
48. szám.
A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar
véleménye
a lelkész-, esp eres-, p ü sp ök a v atás, és b eik ta tá s k érd éséb en .
Főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés!
A sárospataki theologiai tanári kar, a főtiszteletü
egyházkerület 1896. évi őszi közgyűlésének 32. számú
jegyzőkönyvi pontjában azt a megbízatást kapta a fő­
tiszteletü egyházkerülettől, hogy
I. a lelkészavatásra és beiktatásra,
II. az esperesavatásra és beiktatásra,
III. a püspökavatásra és beiktatásra vonatkozó
szokásokat, eljárási módokat a különböző egyházkerü­
letekből szerezze be, és azoknak ismertetése mellett,
adjon véleményt egy hitvallási és kormányzati elveinek
megfelelő oly eljárásra nézve, mely annak idején a kon-
vent által a zsinati törvényhozás elé terjesztethessék,
szabályzat alkotása végett.
Tanári karunk ennek a megbízatásnak a legmé­
lyebb tisztelettel és szives készséggel tesz eleget és e
végből a különböző egyházkerületekből vett, sokszor
bizony szűkszavú értesítések alapján, az ott fennálló
szokásokat és eljárási módokat a jegyzőkönyvben meg­
nevezett sorrend szerint ismerteti, mindenik címhez
hozzácsatolván egyúttal a kívánt véleményt is, a mint
következik.
I. A) A l e l k é s z a v a t á s .
A lelkészavatást, általános szokás szerint, rendes
isteni tisztelet előzi meg, a melyen többnyire a felava-
tandók egyike prédikál. A felavatási szertartás pedig
lényegileg igy megy végbe: 1. A felavatandók a duna-
melléki, dunán-, és tiszántúli kerületekben az urasztala
köré állanak, nálunk többnyire ugyanott ülve maradnak;
Erdélyből az erre vonatkozó szokás hiányzik. 2. Követ­
kezik a felavató beszéde, a dunameiléki, dunán-, és tiszán­
túli kerületekben az urasztala mellől, nálunk a szószék­
ről; Erdélyből az adat hiányzik. 3. A felavató az erdélyi
és a két tiszai kerületben a szokásos három kérdést
intézi a felavatandókhoz, melyeknek tartalma a hivatal
önkint való elvállalására, isten igéjének a szent könyv
és hitelvek szerint való hirdetésére és a lelkiismeretes
hivatalviselésre vonatkozik mind a három helyen. A két
dunai kerületből vett értesítések hallgatnak e pontrúl.
4. A felesketés körülményei majdnem mindenik kerület­
ben különbözik. Dunamelléken maga a felavató püspök
nevezi meg személyenkint, beszédének végén, az uj
pásztorokat és eskütételre hívja fel, a mit ezek, az egy­
házkerületi főjegyző előolvasása mellett, hangos szóval
nyomban le is tesznek. Dunántúl a püspök, hivatkozván
arra, hogy a felavatandók hivatalos esküjüket már a
szent szolgálatra való ünnepélyes kibocsátás alkalmával
letették, térdre borulásra és isten áldásának apostoli
szokás szerint való eltogadására szólítja fel őket. Er­
délyben már ismét van esketés, valamint a Tiszántúl
és minálunk is, szintén az egyházkerületi főjegyző elő­
olvasása mellett. A legnagyobb eltérés e ponton a
tiszáninneni kerület szokásában mutatkozik, hol az eskü
letételét a felavatandók életrajzának az egyházmegyei
főjegyzők által való felolvasása előzi meg. Ez a szokás
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3S9

tehát társ nélkül áll az országos egy házban. 5. A fel* értekezlet fontosságát: Deák Lajos, kir. tanácsos, tan-
avatandók éneklése, általában a papok éneklése, ekkint felügyelő, dr. Szelecsényi Zsigraond, makfalvai körorvos,
van szokásban: a Dunamelléken nem énekelnek; a Felméri Mihály, a makfalvai Wesselényi-iskola tanítója,
Dunántúl, mintegy a kéz-rátétel bevezetéséül, letérdepelve Tavaszy József, a görgényi egyházmegye esperese, Dali
éneklik a 37. dics. 1. versét a felavatandók; Erdélyben János, a marosi egyházmegye főjegyzője, Magyari Dániel,
eskü után énekli a »Jövel szent lélek, ur istent« az espe- fintaházi pap, Kiss György, szent-benedeki pap, aai. és a
resi és a jegyzői kar; Tiszáninnen ugyanezt éneklik a vaja*, göcs- kis-görgényi egyházak meglepően nagy számban
felavatandók, de az eskü előtt; Tiszántúl már ismét az j összesereglett hívei. Ebben a mi világiaskodónak hirdetett
eskü után énekelnek az esperesek és a felavatandók. de ! korunkban nagy öröm töltötte be lelkünket, látva azt a
nem a 37. hanem a 44-ik dicséretet. (Oh, szent lélek, | nagyfokú érdeklődést, melylyel világi híveink viseltetnek a
hívek bölcse, tanítója) 6. A kéz-rátétel és a vele járó ■ mi ügyünk iránt.
megáldás mindenütt térdepelve megy végbe, de nem • A harangok hívogató hangja megszűntével, templomba
mindenütt egyenlő módon. Dunamelléken a letérdeplés- j siettünk, hol a hivők nagy serege már össze vala gyülekezve.
kor a kórusban zendal föl a 37. dicséret, mely alatt az A gyülekezet éneke után, Benedek Dénes, elnök aa. imája
avatandók szüntelen térdelnek, a püspök és az esperesek emelte mindnyájunk lelkét istenhez. Majd, ifj. Nemes Sándor
pedig folyton a szentelendők fején tartják kezeiket és kötötte le figyelmünket prédikációjával, ki a jelenések könyve
az ének elhangzása után, a püspök és az esperesek, III. r. 11. v. alapján hiadette, h o g y: 1. Tartsuk meg a hit­
mindenik egy-egy bibliai mondással, áldást kérnek a beli állhatatosságot; 2. Tartsuk meg a Krisztus igaz tudo­
térdeplőkre. Dunántúl egy szentirási hely elmondásával mányát.
áldja meg őket a püspök, az esperesek pedig az előttük | Isteni tisztelet végeztével, elnök aa nyitotta meg a
állók fején nyugtatják kezeiket; ez a szokás tehát, hogy gyűlést.
a kéz-rátételt állva fogadják a felavatandók, szintén társ
A tetszés-nyilvánulás csillapultával a megnyitó beszéd
nélkül áll az országos egyházban. Erdélyben az esperesi
emlékkönyvbe Írását határozta el a kör.
és jegyzői kar éneklése alatt a felavatandók folyton
Elnök aa. bemutatta a megbízatása szerint elkészíttetett
térdepelnek, a püspök és esperesek kezeiket a fejűken
emlék- és jegyzőkönyvet. Múlt gyűlés jegyzőkönyve felolva­
nyugtatják; azután felállanak és úgy fogadják a »ki­
sás után hitelesíttetett.
bocsátást a papi pályára«, a püspök áldásában. Tiszán*
túl a térdeplőkre a szokásos kéz-rátétel közben, a püspök Ady Samu felolvasta »Zwingli egyénisége és jelleme«
könyörgéssel kér áldást; Tiszáninnen ugyanígy, de kö­ című. alkalomszerű és igen ügyesen kidolgozott munkáját.

nyörgés helyett megáidást mond. 7. A kézfogás. Ez a Lelki gyönyörűséggel hallgattuk felolvasását s reméljük, hogy

tiszántúli és dunamelléki kerületben állandóan szokásban j más alkalmakkal is gyönyörködtetni fogja körünket felol­

van, úgy, hogy a már felavatott lelkészek az előbbi j vasásaival

kerületben a püspökkel, az utóbbiban a püspökkel, min- - Kocsi Dániel felolvasta »vaja-kisgörgény-gocsi ev. ref.
den jelen levő esperessel, gondnokkal, és kerületi tanács- egyház múltjából« cimü, sok utánjárással, nagy gonddal,
bíróval kezet fognak. Tiszáninnen néha van, néha nincs \ régi kutforrások felhasználásával összeállított, a legapróbb
kézfogás; ha van, akkor is csak a püspökkel és az es- | részletekre is kiterjeszkedő értekezését. Mindnyájan élvezet­
peresekkel. 8. A püspök második beszédet mond, mely j tel hallgattuk; de különösen nagy érdeklődéssel s nem lan­
a dunántúli és tiszántúli kerületből kibocsátási, illetőleg , kadó figyelemmel hallgatták a Kocsi Dániel hívei. Őröm su­
intő, buzdító beszédnek van jelezve, és ez az utóbbi J gárzott arcukon, hogy egyházuk sok viszontagságos idők
értelem áll a tiszáninneni szokásra is. A z erdélyi és a elmúltával, virágzó állapotba jutott.
tiszántúli kerületben a püspök második beszéde után a Ugyan Kócsi Dániel vezetésével a vajai vegyes dalkar,
lelkészek még egyszer énekelnek, és pedig Erdélyben a majd a férfi kar kedves énekei, a tárgysorozat közé rend­
»Hiszek egy istenben« kezdetű éneket, Tiszántúl a 76. kívüli pontokul beosztva, vagy tán helyesebben m ondva:
dics. négy versét. (Szent vagy örökké stb.) 9. Végre a mint a tárgysorozat ráadásai hozták magasztos rezgésbe lel­
szertartást mindenütt az avató püspök áldást kérő imád­ künk húrjait. Méltányló elismeréssel, köszönettel tartózunk
sága és gyülekezeti éneklés rekeszti be. Kócsinak. Szándékosan irám, hogy »tartozunk« ; mert azt a
(Folytatása következik. fáradhatatlan buzgalmat, mit ő az énekek betanításánál kifej­
tett, teljes mértékben egyszerre megköszönni, nem lehetvén,
az most »tartozás« kell hogy maradjon, minek törlesztésére
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . kell igyekeznünk.

A m arosi egyházmegyéből. A jövő értekezleti gyűlésünket 1898. őszére (Mért

Marosi egyházmegyénk küküllőmenti papi értekezleti nem 1900-ra? S z e r k . ) Gyalakutára határoztuk, hol prédi­

fiókköre reformációi emlékünnepélylyel egybekötött rendes kálni fog Ady Sámuel; felolvasnak: Birő Géza, Simon Imre,
és Gönci István. És ezzel az elnök a gyűlést bezárván, a
gyűlését Vajában, f. évi nov. 3-án tartotta meg. A zord,
vajai pap vendégszerető házánál, a fehér asztalnál gyűltünk
hűvös idő dacára, elég szép számban gyűltünk össze. Ott
voltak: Benedek Dénes, elnök, Kiss Ferenc, jegyző, Ma­ össze, hol magyar vendégszeretettel fogadtattunk.

daras János, Simon Elek, Simon Imre, Molnár Lajos, ifj. Kiss Ferenc,
Nemes Sándor, Ady Samu, Nagy József és Kócsi Dániel, pap gegesi ev. ref. pap.

aai. rendes tagok. Megjelenésükkel bebizonyították a papi

 390- PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 48. szám.

TÁRCA.
A kijelentésről. fo n to s s z o lg á la t o k a t t e lje s íte tt, de ki fo g a d n á el az ő h y p o t-

(V é g e .) h e s is é t ? Az ú js z ö v e t s é g ig e n is v is s z a n y e r t e ma tö rté n e ti és

v a llá s o s b e csé t. Ez fo g tö rté n n i az ó s z ö v e ts é g g e l is ; a

A r é g i t h e o l o g i a a p r ó fé t á b a n o ly a n e m b e r t lá to tt, k in e k
p o z it ív eredm én yek, m e ly e k r e a k r itik a ju t o t t , o ly a n o k , h o g y
fe la d a ta v o lt , j ö v e n d ő t m o n d a n i. A z új t h e o lo g ia ezt éppen
őt m agát m e g e r ő s íte n i k é p t e le n e k . Ám , a z k é t s é g t e le n , h o g y
nem is m e r i e l. E g y i k o ly a n t ú lh a jt o tt á llítá s , m in t a m á s ik .
úgy a z ú j, m in t az ó s z ö v e ts é g ma m á s k in t tű n ik fe l n e ­
A p r ó fé t a i ö n tu d a t a Jehovában v a ló a b s z o lú t h ite á lt a l
künk, m in t régebben, de azért nem kevésbé fo n to sn a k , s
á t ö le lt e a. j ö v e n d ő t éppen úgy, m in t a je le n t és a m ú lta t.
ha r é s z le t e ib a n , vagy egészéb en m e g tá m a d ta tn a k is , azért
A p r ó fé t á n á l az is te n ig a z s á g a és ir g a lm a m in d ig a z u t o ls ó
m ég m in d ig okm ányai m aradnak a k i j e l e n t é s n e k : a k é r . h it
g o n d o la t . Az üdv el fo g jő n i: ez az ig a z s á g a p r ó fé c iá r a
az, h o g y a b i b l ia a z é lő is te n n e k k ije le n t é s e . R o th e m o n d ja
n é z v e tö b b , m in t a h y p o th e s is ; tö b b , m in t in d u k c ió r a a la ­
e z t ig e n szép en : a könyvek á lt a lá b a n o ly a n o k , h o g y b e s z é l­
p ít o t t v a ló s z ín ű s é g : ez ő rá a b s z o lú t b iz o n y o s s á g . A jö v e n ­
nek n ekem az is te n r ő l; e g y e d ü l a b ib l ia az a k ö n y v , m e ly ­
dőnek e lő r e lá t á s a s z in té n szü kség a p r ó fé c iá b a n , hogy a
ben a z is te n b eszél n ekem . A b i b lia n é lk ü l nem é r te n ő k a
h a llg a t ó az üdvre v o n a tk o z ó la g m e g é rts e a m a n if e s t á c ió t és
k ije le n t é s is te n é t s a le g t ö k é le t e s e b b k ije le n té s t: a Jézus
az in s p ir á c ió r a képes le g y e n . A m e s s iá s i p r ó f é c ia teh á t va­
K r is z t u s t .
ló s á g . A p r ó f é c ia nem c s a k h ir d e tte a M e s s iá s t, hanem lá t t a
De m in d ez csak k ité r é s . L á ssu k a fő k é r d é s t . V á jjo n ,
is. Igaz, hogy v is ió k b a n , de az a v is ió r e á lis je le n s é g . S
az is te n i k ije le n t é s s e l szem ben, hogyan k e ll v is e lk e d n ü n k ?
m in d e b b e n a p r ó fé c ia e lő t t csa k a je le n t ü k r ö z ő d ö t t v iss z a .
H ozzá k e ll a lk a lm a z k o d n u n k s e z n e m t ö r t é n h e t ik m eg, csak
A je le n a jö v e n d ő f é n y é n é l. In n e n van , hogy a jö v e n d ö lé s
a S z e n t lé le k m u n k á ja á lta l. De h ozzá a lk a lm a z k o d n i v a la ­
o ly a n s z o ro s v is z o n y b a n van a p r ó fé t á k n á l e g y é n is é g ü k je l­
m ih e z , n e m je le n t i a z t, h o g y f ö lib e e m e lk e d jü n k . E zért a z,
le m é v e l, k ö r ü lm é n y e ik k ü lo n f é le s é g é v e l, v a la m in t, h o g y e g y i k ­
ha a r e v e lá c ió h o z h ozzá a lk a lm a z k o d u n k , csak azt t e s z i,
nél k ir á ly , a m á s ik n á l pap, a h a r m a d ik n á l p r ó fé t a je lle g é ­
hogy h itü n k és s z e r e te tü n k a lá z a t o s s á g á b a f o g a d ju k azt e l,
ben tű n ik fe l a m e s s iá s . H ogy a z tá n ez e le m e k e g y e s ítv e
m in t is te n ü n k a já n d é k á t. Vannak ugyan, k ik nem ig y gon-
nem v o lta k egy a lk a lo m r a a p r ó fé c iá b a n , ez é r th e tő ; de
p o lk o z n a k . P é ld á u l, S a b a t ie r a z egyén é r z é s é t, b e lá t á s á t, m in t
in n e n vaü, hogy a k o r tá r s a k és a r a b b ik is két m e s s iá s t
b ír á ló m o m e n tu m o t t e s z i a r e v e lá c ió e g y e d ü li k r ité r iu m á v á ,
v e tte k fe l: egy szen vedőt és egy d ic s ő s é g b e n é lö t; ám , a
s azt m o n d ja , h o g y a h o l az e g y é n a k ije le n t é s t önm agában
t ö r t é n e le m n e k ju t o t t a z tá n fe la d a tu l, h o g y a z e lle n t é t e k e t k i­
észre nem v e s z i, nem é r e z i: o tt n in c s k ije le n té s . V á jjo n ,
e g y e n lít s e am az E g y e tle n b e n , ki a fá jd a lm a k em b ere s a
h e ly e s á llítá s é ez? H át én a h a la n d ó , a bűnös em ber, ki
d ic s ő s é g k ir á ly a v o lt . A zt m eg k e ll e m líte n i, engednünk
n yom o rú ságom at m in d e n napon m eg k e ll, hogy v a llja m , é n
k é tsé g e n k ív ü l, hogy a p r ó f é c ia s z ín e in e k fe lh a s z n á lá s á b a n
vagyok a z, k i Íté le te t m o n d h a to k és Íté le te t t a r to z o m m on­
az ú js z ő v é ts é g i ir ó k m in d e n l e h e t ő t e lk ö v e t t e k . O t t is v o n a t ­
dani az is te n i k ije le n t é s fe lő l? N em , e b b e n a t e k in t e t b e n a z
k o záso kat fe d e z te k fe l, h o l ily e n e k t u la jd o n k é p p e n nem lé ­
em ber nem t o lh a t ja fe l m a g á t Í té lő b ír ó n a k . Az ig a z , hogy
te zte k . E zek a r é s z le t e z é s e k e t tis z tá z n i, az e x e g e s is és a
az is te n i k ije le n t é s n e k az én b e ls ő é le t e m e t k e ll f o ly t o n
k r it ik a tá r g y a . Ám, nem fő fo n t o s s á g u m o m e n tu m o k , h is z e n ,
m e g e r ő s íte n i, fe lfr iss íte n i, á ta la k ít a n i, de v s jjo n eb b ő l az k ö ­
it t ig a z , ha v a la h o l, hogy a s z e lle m a fő , és nem a b e tű :
v e t k e z ik -e , hogy a k ije le n t é s bennem u gyan az, m in t e ls ő
az e v a n g y e liu m o k K r is z tu s a a p r ó f é c iá é is e g y s z e r s m in d . S
ren dű o r g á n u m a ib a n ? Jézus b ír ta a k ije le n t é s t s z e m é ly i
ha h is z ü n k , e z e lé g , m ert éppen ezt m agyarázza ki a k ije ­
m iv o lt a é s i s te n s é g e kapcsán . B ir h a to m -e a z t én is úgy, m in t
le n té s o r g á n u m a in a k te r m é s z e t fe le t t i ih le t e t t s é g e .
ő? Ha a k ije le n t é s e lk e z d i g y a k o r o ln i r a jta m v a ló h a tá s á t,
IV . v á jjo n , ez nem in k á b b abból á ll e, hogy b iz a lm a m le g y e n
Az u to ls ó k érd ésh ez é r tü n k . E k ije le n t é s s e l szem b en , az ő s z a v a ib a n b íz n i ?
m e ly te r m é s z e t fe le t t i, o b je k tív és k o n k r é t, és a m e ly a tö r­ N em , a t a p a s z t a lá s az is te n i k ije le n t é s n e k sem nem
t é n e le m b e n a d a to tt m e g m i nekünk és a m e ly m e g je le n t e ­ s z a b á ly a , sem nem m é r té k e . H ogy abban v a la m ir e m e n je k ,
t ik nekünk a s z e n tir á s b a n : m ily e n á llá s p o n t o t k e ll n ekün k e lő s z ö r h in n i t a r to z o m . A h it, ez a kér. t a p a s z t a lá s , ez az,
v á la s z t a n i ? m e ly a k ije le n t é s b e n m e g é rti az is te n ig é jé t, m in t a z ő s z a ­

E lő s z ö r is be k e ll v a lla n u n k , hogy a k ije le n t é s nem v á t. S a k ije le n t é s t e k in t é ly e a kér. e m b e rn é l a Jézu s K r is z ­

azon os a k ije le n t é s o k m á n y a iv a l. A zu tá n , a k ije le n t é s b e n tus te k in té ly e : a p r ó fé t á k és az a p o s t o lo k é ehhez képest
v a ló h it nem fü g g a k r itik a e r e d m é n y e it ő l. A m ié r t a k r itik a csak éppen m á s o d la g o s .
k é tsé g b e v o n ja a p e n ta te u c h u s m ózesi e r e d e té t, m ég abból P o n to k b a f o g la l v a a z e g é s z tá r g y a t, a k ö v e tk e z ő k e z e k :

n em k ö v e t k e z ik , hogy nem v o lt m ózesi k ije le n t é s , vagy á l­ 1. A K r is z tu s i s te n s é g e és is te n i t e k in t é ly e , v a g y is az

t a lá b a n véve, hogy nem v o lt k ije le n té s . M é g a z is b i z o n y o s , a k ö v e t e lm é n y e , hogy s z a v a ib a n b íz z u n k és h ig y jü n k , csak

hogy é r d e k te le n ü l nem v is e lt e t ü n k a s z e n t ir a t o k k o m p o s i- is t a n ít v á n y a i szám ára é r th e tő . H ogy v a la k i ta n ítv á n y n y á

c ió já n a k h y p o t h e s is e ir á n t; n ekü n k nem m in d e g y , hová dől le g y e n , ehhez az k e ll, hogy o lv a s v á n a s z e n tir á s t, m e ly Ő

el a kérdés; de az is b iz o n y o s , hogy n y u g o d ta n v á r ju k a r ó la b e s z é l, is m e r jü k fe l b e n n e a m e g v á lt ó t, a ki nekünk

f e jlő d é s e k e t . A tu d o m á n y sem m o n d ta ki az u to ls ó s z ó t. S az A ty á t k ije le n t i és az a ty á h o z v e z e t. A z, ki Jézu sban m e g ­
ebben a t e k in t e t b e n csak annyi ig a z , hogy az ó t e s ta m e n ­ t a lá lt a m e g v á lt ó já t , ő benne m e s te r é t ü d v ö z li a szó a b s z o lú t
tu m , m e ly e t h a jd a n a z » ö r ö k k é v a ló p a lo t á já n a k « n é zte k , m a é r te lm é b e n . És erre m in d e n k e r e s zty é n t az a v a llá s o s és

egy k özön séges r o m h a lo m . K ü lö n b e n , ö tv e n évvel e z e lő t t e r k ö lc s i t a p a s z t a la t vezet el, a m e ly ő t k e r e s zty é n n é te tte .

épen ig y v o l t az ú js z ö v e ts é g g e l; m a ki n e tu d n a , h o g y B au r A k é r. em b erre n ézve Jézu s K r is z tu s b eszéde az
 48. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 3 9 i*

Evangyelium szava. Rá nézve nem arról van szó, hogy bí­ = Szorgalmatosán referáltuk azokat a pisz-
rálja és ellenőrizze, a mit Jézus Krisztus szólt és cselekedett, kolódásokat, melyekkel eddig illettek a » f u t k á r o z ó
s z e n t e k « . Tenni fogjuk ez után is. Nincs okunk, szégyen­
egyszerűen csak arról, hogy elfogadja azt megismerés végett:
leni magunkat, bár sokkal több tisztességtelenséggel bán­
Fides, quacrens intellectum.
tottak, mint a mennyi érdemet mi arra szereztünk, vagy a
3. Jézus tekintélye tisztán vallásos és erkölcsi. mennyivel ők hivalkodni, elég szerénytelenek. Hát, legyen
4. Ebből ugyan, hogy ő vallásos és erk. tekintélylyel ren­ megengedve, hogy felemlítsük a méltánylást is, melylyel a
delkezik, nem következik, hogy tani tekintetben figyelmet debreceni »Prot. Lap«, legközelebbrűl illet Nem a magunk
személyét értjük, mely nincs egy mustár-magnyi, hanem az
ne fordítsunk rá; ellenkezőleg, mert: a) el kell ismerni,
ügyet, melyet becsületesen szolgáltunk eddig, és fogunk ez
hogy az érzés és akarat elválhatatlan a gondolkozástol; tehát után is. Laptársunk megbízik ugyan bennünk, de hangunkat,
az erkölcsi és vallásos élet lehetetlen erkölcsi és vallási melyről különben megjegyzi, hogy a m a z o k idézték elő,
doktrína nélkül, b) tényleg Jézus tanított is és tana benne egy kissé keménynek tartja. Hát, kedves laptársunk, mi a
foglaltatik beszédeiben. barátságot tartjuk, az intenciót, jó tanácsot köszönjük:
csupán azt jegyezzük meg, hogy mindenki úgy beszél, a
5. Jézus tökéletes szentsége biztosítékunk nekünk tani
hogy tud. Egyik a fejével, a másik a szivével. Egyik a
tökéletessége felől, erkölcsi jellege biztosítja tanításai vég­ saját érdekében, a másik a közszabadság hasznára. Egyik
telen hitelességét. a világosságot szereti, és a napba néz, mint a sas, a másik
6. Jézus Krisztus ugyan az idő és tér határai közt élt, a sötétséget és az éjszakát keresi, mint a denevér. Az egyik
undorító nyavalygással bolonditja az utcát, a másik, ha
tehát egy népnek tanított annak nyelvén, annak körülményei
egyedül, ha egymagára is, temperamentománál fogva száll,
közt; alkalmazkodott ennek szokásaihoz, helyi viszonyaihoz,
repül az örökkévaló világok felé. Mi Arany Jánossal tartunk:
ennélfogva tanaiban van olyan elem is, mely időszerű, vál­ »bottal az ebre«. Nyíltan, Őszintén, igazán. Ha jól emlék­
tozékony, átmeneti jelenség, de tudományának lényege ilyen szünk, Jézus Krisztus is ostort használt a templom meg-
gyarlóságoknak kitéve nincs, annak értelme, értéke és jelen­ fertőztetői ellen. A szives megemlékezést köszönjük, és
küldjük bajtársi kézszoritásunkat.
tősége van minden kor és nép számára.
7. E lényeget nem érintő pontokban, melyek a törté­
= A rendkívüli papi vizsgák idejéül az egyház-
kerületi lelkész-vizsgáló bizottság főt. és mélt. elnöke folyó
nelem és a kritika tárgyai, a melyek magánál Jézusnál is
évi dec. hó 17-ik napjának d. e. 9 óráját tűzte ki, a mely
csak mellékjelentőséggel bírnak, a theologusok vitatkozhat­ napot megelőzőleg, tehát dec. 16-án. tartoznak a vizsgára
nak, de ez nem zavarhatja meg a kér. ember lelkét. Ezek jövő jelöltek a theol. fakultás igazgatójánál okmányaikkal
nem tartoznak a lényegre, a hitre. Ám, jól megjegyzendő, felszerelten jelentkezni. Az első papi vizsgára jövők indexei­
ket, a második vizsgára jelentkezők első papi vizsgái és
hogy a) az eszme nem a formára, hanem a tartalomra vo­
szolgálati bizonyítványaikat hozzák magukkal. A rendkívüli
natkozik. b) Jézus minden szava és tette a kér. ember előtt vizsga dija az egyházkerületi főtiszt, leik ész-vizsgáló bizott­
nagy értékkel bir. ság 1896. szept. 26-án tartott gyűlése jzkv. 2. p. értelmé­
8. Bármilyen legyen Jézus személyének misztériuma, ben 22 forint 50 kr, mely összeg a jelentkezés alkalmával
ő az emberiséghez hozzá tartozván, valóságos ember volt, fizetendő. Azok a jelöltek, a kik esetleg még írásbeli dol­
gozataikat nem adták be, azokat dec. 12-ig küldjék be a
de nekünk olyan dolgokat mutatott meg, melyeket szem nem
theol. fakultás igazgatójához, hogy a dolgozatok még kellő
látott és fül nem hallott. S a legnagyobb csoda az, hogy időben megbiráltathassanak.
tanításait egész mélységében felfogván, azokban semmi csodát = Papválasztás. Kovásznai egyházunkban nov.
nem találhatunk. 22-én volt a papválasztás a néhai Elekes László helyére.
9. A misztériumok, melyek Jézus tanításaiban vannak, Nagy szótöbbséggel megválasztatott I g n á c L á s z l ó , péter-
falvi lelkész. Ez eddig egészen rendén van. De az már
azok megerősítésre, megvilágositásra valók s azok kívül es­
nincs egészen rendén, sőt rosszul van, a mint a » S z é k e l y
nek a mi tapasztalataink körén. Ő maga m ondta: ha nem hi­ N e m z e t « Írja, hogy az intelligencia hátraszoritásával olyan
szitek nekem, a mit én a földi dolgokról beszélek, miként elemek befolyása nyert győzedelmet, melyek » l é l e k v á s á r t «
higyjétek azokat, melyeket a mennyei dolgokról beszélek. nyitottak, s ezen az óton töltötték be e szép papi állomást.
Hogy egyes egyházakban a tömeg megingatható, megvesz­
(Ján. 4, 12.)
tegethető : az természetes, bár szomorú. De a nép, nép, és
Midőn mi a mennyei dolgoknak hiszünk a Jézus Krisz­
az is marad. Ám, hogy pap találkozzék, ki ezt ne szégye-
tus bizonyságára, azok a mi tapasztalatunkat megerősíteni nelje; találkozzék, ki ezt el ne utasítsa magától; találkozzék,
fogják és reális lesz előttünk, a mit az előtt meg nem ér­ ki fel mer menni annak az egyháznak templomi szószékébe,
tettünk. S mindenek felett, bizonyos lesz az, a miért mindaz és hirdeti az igazságot, az erkölcsöt, az isten országát:
azon csodálkozunk, azt mi felfogni, nem, csak elítélni tudjuk.
valóság, bizonyos lesz, mert tudjuk, hogy a mi mesterünk az
= Baptisták Nyíregyházán. Szabolcsmegyét újab­
örök életnek m e s t e r e és beszéde az örök élei beszéde.
ban vándor-baptista hittérítők járják be. Legtöbbje Nyír­
És ebben benne van az igazi kijelentés, melynek bir­ egyházán ütött tanyát, a hol többnyire éjjeli összejöveteleiken
tokában nem kérdezünk az ég és föld után, mert minden gyűjtik maguk köré megszaporodott híveiket. Ezeken az
a miénk, miként minden az Atyáé, ki azokat teremtette. összejöveteleken, a szentirás buzgó magyarázgatása közben,
még buzgóbban szedegetik be a rájuk kivetett tizedet, a
melyet állítólag a baptisták központi egyesületének juttatnak.
Különfélék. Nem szólunk e hirecskére semmit
= Szívesen kérjük azon olvasóinkat, k ik la ­ = Nyilvános köszönet, özv. báró Radák Ádámné,
p u n k á rá v a l ez esztendőrül hátralékban vannak , szül. gróf Lázár Olga Öméltósága, áldott emlékezetű férje
hogy kötelezettségüknek mielőbb m egfelelni szíves­ végakaratához képest, a maros-ludasi ev. ref. egyházközség­
nek egy igen értékes ódon mivű, tömör ezüstből készült
kedjenek . A z esztendőnek m indjárt vége és olvasóink­
négy lábon álló, lehajtott szélű, a br. Kemény, br. Radák
nak m ajdnem f é le hátralékos . H a a zt akarják, hogy
és gr. Lázár-családok ősi címerével és az adományozásra
a z anyagi dolgokban törjék m eg buzgóságunk: a zt vonatkozó felirattal díszített kenyértartó úrasztali tálcát ado­
elérhetik . mányozott. A néhai báró hitbuzgóságát és fejedelmi bőke-
 3 92 . PROTESTÁNS KÖZLÖNY
}
züségét a késő utódoknak is hirdetni fogja erdélyi anya-
szentegyházunk története, melynek lapjaira letörülhetetlen
betűkkel irta fel nevének emlékezetét! A hálás kegyelet
érzetével áldozok én is áldott emlékezetének, midőn az idve-
ztilt lélek végakaratát végrehajtó grófnő Öméltóságának, úgy
a magam, mint egyházközségem nevében, a nyilvánosság
előtt is hodoló tisztelettel hálás köszönetét mondok. Ujváry
István ev. ref. pap.
= Köszönetnyilvánítás és nyugtázás. A szász-
nyiresi ev. ref. egyházközség, hogy hazánk fennállásának
ezeredik évét örökre emlékezetessé tegye, indítványomra
1896-ban millenáris torony-^alap gyűjtését határozta el. E
nemes célra eddig a következők fizették be ajánlataikat:
Tarsoly Zoltán 3 frt. N. N. 50 kr. Kübacher 50 kr. T e-
legdy 20 kr. Zs. 20 kr. Némái ur 20. Rehák 50 kr. Nick
60 kr. Gálócsi 50 kr. Kustár Lajos 1 frt. 50 kr. Horváth
HIVATALOS RÉSZ.
4 8 4 4 -18 9 7 . KÖRLEVÉL
Valamennyi erdélyi ev. r e f egyházmegye nagytiszteletű
Esperesének és valamennyi erdélyi ev. r e f iskolaszék nagy-
tiszteletű lelkész elnökének.
Nemzetünk átalában dicsőséges, sokszor azonban nehéz
zivatarokkal támadott ezredéves fenállása azon megdönt­
hetetlen igazságot tárja elénk, hogy »hullámtól vert sziget«-
kint való fenmaradását lakosai lángoló hazaszeretetének, a
nemzeti eszméhez való szívós ragaszkodásának köszönhette,
s ez utón léphetett be »teljes joggal« a nyugati nagy nem­
zetek társaságába.
Most. a midőn az ezredéves forduló magasztos és ke-
gyeletes ünnepségei lezajlottak s beléptünk a második év­
ezredbe, kétszeresen meg k -11 fontolnunk az első évezred
történetének tanulságait; számot kell vetnünk azzal, hogy
nemzetünk ma már azon a széles talapzaton áll, melyet az
alkotmány sáncaiba befogadott egész nemzet képez. Szük­
séges ez okbúi, hogy a hazaszeretetnek a nemzeti össrefor-
radás tüzének olthatatlan lángja az egész nemzetet körül fogja.
Ennek a lángnak ápolása, folytonos élesztése, általá­
nosítása csakis úgy lehetséges, ha már a zsenge gyermek
ráneveltecik a nemzeti összetartásra, ha valamennyinek tu­
datába megy át, hogy mindnyájan ugyanegy anyának, a
szeretett hazának gyermekei vagyunk, mert a későbbi kor­
ban vissza-visszacsendülo ifjúkori érzelem a leghatalmasabb
élesztőjévé fog válui a felnőttek hazafias érzelmeinek is.
E láng élesztősére nagyon fontos alkalmat találunk
abban, ha az iskolák ifjúsága a szent korona, az ország
címere, szine és zászlója, mint a magyar nemzeti eszme és
összetartás jelvényeinek beható ismeretére úgy oktattatik,
hogy azokban ne csupán a diszt lássa, de irántuk kegyele-
tes, hódoló tiszteletet érezve, bennük magát a nemzetet
megszerezze.
Ez okbúi intézkedünk, a vall. és kózoktat. m. kir. mi­
nisztérium 66,542— 97. számú felkérése következtében, hogy
ev. ref. iskoláinkban az iskolai ünnepélyek a jelzett hazafias
irányban tartassanak.
Az ünnepélyek napjául, ott, a hol a teljes 10 havi
szorgalomidő betartatik, minden év junius hó S-át, mint őfel­
sége megkoronáztatásának évfordulóját, ellenben a 10 hó­
nál rövidebb szorgalmi idővel biró iskoláknál akár októ­
ber hó 4-ét, mint Őfelsége nevenapját, akár pedig május
hó 3-át, mint az ezredévi ünnep hivatalos kezdetének for­
dulóját jelöljük meg és tüzzük ki.
Hogy ezen hazafias ünnepélyen az óhajtott hatást elő­
idézhessék, szükségesnek találtuk, felhívni címek figyelmét
arra a tájékoztató programmra, melyet Ujváry Béla, a N ép­
tanítók Lapja szerkesztője állított össze s mely külön lenyo­
matban Ünnepi füzet cimén a »Néptanítók Lapja« szerkesz*
tőségénél darabonkínt 10 krért rendelhető meg.
Kolozsvárt, 1897. nov. 23.
Parádi Kálmán, Szász Domokos,
tanügyi előadó ref. püspök, mint elnök.
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
48. szám.
Jenő I frt. Szt.-benedeki gyűjtés 9 frt. 65 kr. Papolci
Sándor 1 frt. Antal Ferenc 1 frt. Rozenberg Zs. 1 frt. Hár-
vik L. 1 frt. Mody 30 kr. Papp E. 1 frt. Moldován 50 kr.
Sovágó T . 1 frt. Wojosel J. 1 frt. Kerekes D. 10 kr. Veres
János 60 kr. Lőrinc János 10 frt. Fogadják a szives ada­
kozók a sz.-nyiresi ev. ref. egyházközség hálás köszönetét,
részemről e nyilvános nyugtázást, miután ez összeget takarék-
pénztárba helyezve, utódom gondjaira bíztam. Bálványos-
Váralya, 1897. nov. 26 án, L ő r i n c J á n o s , ev. ref. lelkész
Szerkesztői n y iltp o s ta .
= A »Hajnal« IV. évfolyam 9 . számának ránk vonatkozó,
utolérhetetlen szellemeskedéseit lapunk jövő számában reprodukál­
juk. Az érdeklődést, mely Szabó Aladár úr iránt már is országos (?).
e bejelentésünkkel fokozni akarjak.
4 8 5 7 -18 9 7 . F E L H ÍV Á S
valamennyi nagytiszteletű Esperes urnák, püspöki vizsgálat
alatt álló egyház tiszteletes t. Tanácsának s valamennyi
ref kollégium mélt. t. Elöljáróságának.
Értesítjük a méit. t. címeket, hogy a folyó évi junius
hó 10 — 12 napjain tartott s még augusztus hó folyamán
kiosztott egyházkerületi kögyűlési jegyzőkönyvek ára példá-
nyonkint 1 frt 20 krban állapíttatott m eg; felhívjuk ennél­
fogva a mélt. t. címeket, hogy az alant felsorolt Összegeket
f. évi dec. hó 15-ig múlhatatlanul felterjeszteni, szíveskedjenek.
Vajdahunyadi esperes, 27 frt. 60 kr. Gyulafehérvári, 14
frt. 40 kr. Nagy-enyedi esperes, 42 frt. Kolozsvári egyház-
község, 3 frt 60 kr. K.-kalotai egyházmegye, 45 frt. 60
kr. Szilágy-szolnoki esperes, 74 frt. 40 kr. Deési esperes,
30 frt. Széki esperes, 44 frt. 40 kr. N.-sajói esperes, 14
frt. 40 kr. Görgényi esperes, 39 frt. 60 kr. Marosi esperes,
75 frt. 60 kr. Küküllői esperesv 42 frt, Nagv-sztbeni e s p e r e s
16 frt. 80 kr. Udvarhelyi esperes, 60 frc. Erdővidéki es­
peres, 18 frt. Sepsi esperes, 43 frt. 20 kr. Orbai esperes,
13 frt. 20 kr. Kézdi esperes, 15 frt. 60 kr. Romániai es­
peres, 1 forint 20 kr, 9 püspöki vizsg. alatti egyháztól,
10 frt. 80 kr. Enyedi kollégiumtól, 2 frt. 40 kr. A többi 6
kollégiumtól, 7 frt. 20 kr.
Kolozsvárt. 1897. november 20.
Dr. Kádár János, Szász Domokos,
s. titkár. ref püspök, mint elnök.
12 49 —iS97- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a görgényi egy­
házmegyébe kebelezett d i s z n a j ó i tanítói állomásra ezen­
nel pályázat nyittatik.
Javadalom: K ét szobából, konyhából és kamarából
álló lakás; 3/2 hold kertilletmény ; az egyházközség pénz­
tárából 80 frt; államsegélyből 320 frt.
Pályázati határidő: 1897. dec. 25.
Folyamodványok nt. Tavaszy József, esperes aához
küldendők, Magyar-Pétarlakára (u. p. Szász-Régen.)
Kolozsvárit, 1897. nov. 29. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
2 2 5 -18 9 7 - F IG Y E L M E Z T E T É S
a deési ev. r e f egyházmegye tiszt, lelkészeihez.
Minthogy az országos közalap f. évi járulékainak b e ­
szolgáltatása csak szórványosan történik: tisztelettel kérem
tiszt, lelkésztársaimat, szíveskedjenek a járulékokat hozzám
mielőbb beküldeni. Az 1898. évre a bevallási íveket postán
-mindenik egyházközségnek megküldöttem; am elyik egyház-
község részéről a kezelési szabályokban kitűzött időre a beval­
lási ivek kitöltve, nem érkeznek vissza, úgy fogom venni,
hogy változás nem történt s a szerint vezetem a főtabellába.
Deésen, 1897. nov. 27.
Vásárhelyi Boldizsár,
deési egyházmegyei közalapkezelő.
Felelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
d niim im im iiiQ iiiiiniim anitH iiiH iin n iiiu iiitin im itin iiu iiirm im itittiiin tm im iu iitm iiiim iim íM m iiiirim tum m riiinirinitT Tin iiiiiiiim itirinim K iiM im iiim iiiiim nrirJim iriiim niir'tirm rm im im tm niiiiiiirinm im iiitm itrim tiiiiiiirjrm iiiiM it m m m iim iiim im m im m iiiiiim tiL m m m u u m im u tu m m im m im u iim u u im iu n u in iu u m u iu u U iU u m m im liim ttt

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. December 9. 49. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜ1 ÖRTÖKON EGY IVÉN.

E l ő f iz e t é s i á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i iro < la 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Külmagyarutca 9. ez.

Mennél általánosabbá lesz a felekezeti is­

Meddig kapkodunk még? kolák megszűnése, annál teljesebben háramlik á,
(Vége.) lelkészekre a vallásos nevelés egész súlya. És
Hogy a mi egyházainkban nem megy min­ pedig, mivel az iskolai nevelést a lelkészek leg­
den úgy, a mint bibliai keresztyén egyházban buzgóbb pásztori munkálkodása sem pótolhatja
menni kellene ; hogy nem lüktet bennök élet; teljesen: csak némi eredmény elérhetése végett
nincs megelevenítő lélek; hogy megújhodásra is, nagy odaadással, szorgalommal, minden ere­
szükség volna: a feleit kétség nem lehet, csak jükkel és idejükkel dolgozniok kell. A lelkészek
az a baj, hogy az a mód, melylyel az » új j á ­ pedig, főleg nálunk Erdélyben, már azt a terhet sem
s z ü l e t é s « apostolai felléptek, azok az eszközök, bírják, a mi eddig reájuk nehezedik. Már is ros­
vagy legalább azoknak egy része, melylyel az kadoznak az idők mostoha járása, a fizetés csak­
eszme megvalósításához fogtak, alkalmatlanná nem értéktelen volta, a társadalom nyomasztó
tették őket, szélesebb körben rokonszenvet ger­ ítéletének a súlya alatt A legnagyobb rész
jeszteni. Tisztázni kellene tehát az eszmét és kényszerűségből tulajdonképpeni hivatalán kívül,
meghatározni az alkalmas eszközöket és igy kenyérkeresettel foglalkozik; egy rész elkedvet­
magáévá tenni a hivatalos egyháznak, az egy­ lenedve, e miatt nem végez hathatós lelkipásztori
ház egyetemének, mert végre is ez olyan moz­ munkát; lehet-e gondolni, hogy ugyanilyen hely­
galom, melylyel a hivatalos egyháznak is előbb- zetben a változó viszonyoknak megfelelőleg még
utóbb le kell számolnia. Ma még csak egyesek nagyobbat végezzen ? És ha az állam polgárai
tervezgetései, javaslatai, saját felelősségre kez­ még a mostaninál is vallástalanabb, hitetlenebb
dett vállalatok gyanús szemmel, ellenséges indu­ szellemben, tehát még nagyobb erkölcstelenség­
lattal kisérve, balsikerrel koronáz va, de még ben nőnek fel: lehet-e közömbös éppen Magyar-
csak szándéka sincs az egyetemes, határozott országra, melyet parányi külső ereje mellett
irányú cselekvésnek. Csupán gyermekei tiszta erkölcse, rendületlen
D e hát meddig kapkodunk még? Meddig jellemszilárdsága tarthat fenn? Ha pedig a pol­
nézzük még tétlenül egyházunk ezerféle baját, gárok vallásos szellemben nevelése az államnak
nyilvános romlását ? A magyarországi protestáns is kívánatos érdeke; ő azonban »felekezetijelle­
egyházak mintha végkimerülésben haldokolnának, gen kívül állása miatt« iskoláiban vallást nem
mert ma nem lehet eldönteni, vájjon a jelek, nem taníttathat, ti hát nem nevelhet: természetes
mik bennök feltűnnek, az agónia ideges rángásai, kötelessége az államnak, a maga részéről is gon­
vagy az ébredés öntudatos jelei-e? doskodni azokról, a kik az ő érdekében és pe­
A külső bomlás okai természetesen bent dig legmagasabb érdekében munkálkodnak.
rejlenek: ezek az e g y h á z i a t l a n s á g , v a 11 ás- Rendkívül fontos érdeke a prot. egyházak­
1
t a a n s á g, h i t b e l i k ö z ö n y . Ezeket kell meg­ nak a nőnevelés is. De sajnos, hogy még a. lel­
szüntetni; ezek helyébe forró egyházszeretetet, készek helyzetének tarthatatlanságai, legalább ők
buzgó vallásosságot, élő hitet plántálni a szi­ és nehány eg) háziasabb érzületü világi embereink
vekbe. De ez nem lesz addig, míg két kérdést: belátják, hangoztatják, javitásac sürgetik: addig
a lelkészek fizetésének, ezzel társadalmi állásá­ a nőnevelés elhanyagolt állapota, főleg közép-
nak, másfelől a művelt osztálynál a nőnevelés osztáhuok leányainak egyha/iatlansága, vallás-
kérdését alaposan, sikeresen meg nem oldjuk. talansága, az egyház és hit do gaiban szégyen­
 394 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 49 szám.

letes járatlansága, áz ezekből származó bajok, j megkedveltetjük velők ág: egyház dolgait is és
csak- nagyon kevesek érdeklődését tudták még '■ a melyben ezek mellett ők is megtalálnák mind­
eddig fölkelteni. Mi nem látjuk meg és nem azt, a mit a politikai lapokban keresnek, az er­
tartjuk veszélyesnek, ha a mi leányaink (még J kölcstelenségen kívül. Mi nem kívánunk prot.
papoké is) vagy kath. zárdákban neveltetnek, » M a g y a r Á l l a m o t « , hanem igen olyan prot.
vagy egyáltalában semminemű vallásos, egyházias j politikai napilapot, mely a protestántizmus lénye­
nevelésben nem részesülnek, holott a katholiku- | gének, felséges eszméinek, népek boldogitására
sok valósággal fanatizálni tudják egyházuk (nem, I rendelt voltának biztos, tudatában, világos fővel,
a papok) érdekében az ő leánygyermekeiket. Mig meleg szívvel liirdesse ezt a világnak, tárja fel
ők asszonyaikban egy hatalmas serget tudnak éles vonásokban, hogy ennek dőltével előbb-
nevelni az ujtramontán klerikalizmus hatalmi ér­ utóbb bukni fog; a haza is, mint .állam. Csak a
dekeinek a támogatására: mi még nem is gon- mikor világfi embereink ezt felismerik, csak akkor
dőlünk arra, hogy az egyház, az igaz kér. vallá­ várhatunk tőlük az egyház iránt tettekben nyi­
sosság, a felvilágosodás, az emberi jogok szó­ latkozó igraz
o érdeklődést.
szólói ápolóiul művelt, józan, de erős, buzgó hitű Ú gy látom, azonban, hogy politikai lapot
leendő anyákat neveljünk; a mi művelt osztá­ világi embereink közönye, ellenállása miatt ké­
lyaink asszonyai és az egyház között nincs meg j sőbb és nehezebben lehetne teremteni, mint
a gyermek és az anya közötti szereteten alapuló ! egyetemes egyházi értekezletet összehozni. Igaz,
erős kötelék. hogy az eddig megtartott értekezletek nehéz­
Ugyanazért, a prot. egyházaknak a lelkész! kessége, csekély száma ezt is lehetetlennek mu­
fizetések rendezése mellett, azzal egyenlő fontos­ tatja, mert íme az egyházker. értekezletek is
ságú és egyformán halaszthatatlan teendője, prot. mindenütt elmaradtak, az egy Tiszán-túlt kivéve,
leánynevelő-intézetek, internátusok (és nem csu­ de hát ez jó részben rajtunk, papokon múlik.
pán felső leányiskolák) állítása bárhonnan, bár­ Ha mi valahára eredményt akarunk látni: itt
miből is, mindenesetre az állami segély igénybe­ alant, az egyházmegyében kezdjük mozgatni
vételéből is. ügyünket. Minden egyházmegye papsága tár­
Mivel pedig mind e kettő nehéz kérdés; ez gyalja értekezletein a kérdéseket és pedig hiva,
utóbbi eszméje e mellett szokatlan is, uj is : ezt meg kérve azokra a világi urakat is; érleljük meg az
nem érleljük, egyiket is meg nem oldjuk, mig csak eszmét, aztán vigyük az egyházkerületre. Minden
kapkodunk, mig eszméinket csupán papok által olva­ egyházkerület beszélje meg az egyetemesen ér­
sott egyházi lapokban, tehát mintegy önmagunknak deklő ügyeket és a részlegeseket (mert ilyenek
hirdetjük, mig azokat a sajtó útján meg nem ismertet­ is vannak, p. o. nálunk égetőbb a papok hely­
jük, általában, mig egyházunk dolgait, a vallás érde­ zete, a Tiszántúl a nőnevelés, stb.) És mikor
keit világi urainkkal meg nem kedveltetjük; mig minden jól elő van készítve: az egyházker. érte­
meg nem tudjuk azokkal értetni, hogy a prot. kezletek mozgassanak meg mindent az egyete­
egyházak emez érdekei egyúttal hazánknak, nem­ mes értekezlet összehozására. Küldjenek bizott­
zetünknek is érdekei; nem addig, mig őket is ságokat, melyek válasszák meg az egyetemes
az egyház érdekkörébe bevonva, velők együtt értekezletre az egyes ügyek előadóit, kik mély
egy hatalmas mozgalmat nem indítunk, melynek belátásu, higgadt megfontolásu, a tárgygyal, annak
hullámai eljussanak egyfelől a prot. egyházak, hazai és külföldi állásával alaposan ismerős, de
másfelől az ország törvényhozásáig és azokat is egyszersmind meleg szivü, lángszavu férfiak legye­
cselekvésre indítsák. nek, a kik meggyőző ismertetéssel és a velőkig
Kettőre van tehát szükségünk: Prot. p o ­ ható ékesszólással állítsák szem elé e kérdések
litikai n apilapra és egyetemes egy­ fontosságát, sürgős, elodázhatatlan voltát; mu­
házi é rt ekez let ekr e. tassák ki, minő veszély rejlik a nőnevelés elha-
Politikával foglalkozó nemzet vagyunk. V i­ nyagolásában, a lelkészek nyomorúságos helyze­
lági embereink, még a kik egyházias hírben álla­ tében, melyben nem képesek munkálkodni, fel­
nak is, egyházi lapot nem olvasnak. Tehát ad­ vetvén nyíltan és egyenesen a kérdést: »Miknek
junk nekiek az egyház (külső) ügyeivel, egyház­ tartja a magyar társadalom és törvényhozás a
politikával is foglalkozó politikai napilapot, mely­ lelkészeket?« Valljanak szint: vájjon, tovább is
ben mintegy észrevétlenül megismerhetjük, talán a régi idők itt felejtett hagyományának nézik-e
 49 szám. PROTESTÁNS KÖZIÖNY.
őket, kiket szánalombúi, kegyelemből tűrnek, tar­
tanak. Ne hímezzenek, hámozzanak, hogy » ne m
ne m, a v i l á g é r t s e m; d e h á t i g y ,
h á t úg y , n e m lehet!« Vagy, vagy! Vagy
nincs szükség a papságra, akkor el vele! Ám,
lássuk, mi lesz csak egy évtized múlva! V agy
van szüksége arra a társadalomnak és a hazának,
és akkor vegyék fel annak gondját éppen úgy,
mint az államfen tartó egyéb tényezőnek s aztán
akkor követelje tőle állam és társadalom a leg-
lelkiösmeretesebb munkát. Vessék fel ott meg­
rázó erővel a magyar protestántizmus előtt
»l enni , v a g y n e m l e nni « kérdését.
A z esrész világ: mozog:, szervezkedik, csak a
magyar prot. egyházak alusznak, kapkodnak;
csak azok papjai futkosnak terv, összetartás nél­
kül. D e meddig kapkodunk még? Meddig nem
látjuk még be. hogy csak egyesült erővel végez­
hetünk nagy dolgokat?
Nem mondom, hogy a magyar protestántiz­
mus halála van a további késedelmeskedésben,
mert azzal annak isteni eredetiségét tagadnám
meg. D e azt igenis mondom, hogy nem kell
próféta lélek annak látásához, hogy a mindig
hatalmasodó r. katholicizmus mellett a magyar
protestántizmus, a szervezkedett minden társa­
dalmi osztályok mellett a prot. papság az ínség,
tehetetlenség nevetségesen szánalmas alakjakint
fog
O hovatovább mindinkább állani.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1897. dec. 4*
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
vo ltak : dr. Vályi Gábor elnök-helyettes, Szász Dénes,
Becsek Lajos, Parádi Kálmán, Kenessey Béla, ig. taná­
csosok. Márkus János, titkár, Deák József, pénztámok,
Maksay János, számvevő és Kádár János, s. titkár, úgyis,
mint jegyző.
A z ülés megnyitása és az időközben elnökileg el-
nökileg elintézett ügyekben tett intézkedéseknek jóvá
hagyó tudomásul vétele után, elnök aa. kijelölte az elő­
adók sorrendjét, kiknek referádája alapján, azután, a
következő ügyek nyertek elintézést.
Náthán Salamon, helybeli ügyvéd, egyenesen a
vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrhoz intézett
kérésében az iránt folyamodott, hogy engedte ék meg
fia részére, ki kolozsvári kollégiumunknál VIII. osztály­
ról kiállott magánvizsgálaton, betegsége miatti készület-
lensége folytán, elégtelen osztályzatot nyert, hogy úgy
a VII. mint VIII. osztályról a jelen iskolai év folyamán
magánvizsgálatot tehessen s azoknak sikerülte esetén, a
jövő iskolai év elején tartandó pótérettségi vizsgálatra
felallhasson. Jelzett kollégiumunk tanárkara, hova a
-hozzánk leküldött kérés első fokú véleményezésre meg­
395-
küldetett, az idevonatkozó szabályok szigorú alkalmazása
mellett, nem találta a kérést teljesíthetőnek, de lg. Ta-
1 nácsunk többsége abban a nézetben volt, hogy ez eset­
de
ben nem is tulajdonképpeni osztály összevonásrúl van szó,
s enne.-c alapján az engedély megadását olyképpen vélemé­
nyezte a közokt. miniszter urnák, hogy a VII. osztály­
ról szóló vizsgálat 1898. február hóra, a VIII. osztály­
ról szóló vizsgálat pedig szeptember hóra s ezeknek si*
I kerülte esetén, az érettségi vizsgálatra való bocsátás
| ugyanazon év dec. havára engedélyeztessék.
, Nehány székely-udvarhelyi tanár aa. az ötödéves
1 korpótlék folyósítása tárgyában hozott előljárósági ha­
tározatot magára nézve sérelmesnek tartván, az ellen
a ( lg.-Tanácsunkhoz felebbezett, kérvén a más tanintéze­
teknél eltöltött szolgálati idejüknek is beszámítását. Ig.-
Tanácsunk az előljárósági fölterjesztésből meggyőződvén
| arról, hogy a korpótlékok ügyében az elöljáróság, a most
j felszólaló tanárok jelenlétében és hozzájárulásukkal al­
kotott korábbi elvi megállapodás értelmében járt el s
hogy felszólaló tanár aai. a korpótlékokban netán szen­
vedett veszteségeikért teljesen kárpótolva vannak az által,
hogy törzsfizetésük emelkedése az előre számított időnél
sokkal korábban bekövetkezett: az előljárósági határo­
zatot, indokainál fogva, jóváhagyta.
A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur
őnagyméltósága gyorsabban kívánván az államsegélyes
kollégiumok építkezési szükségleteit kielégíteni, szász­
városi kollégiumunknak is engedélyt adott volt arra,
hogy a megszavazott 35,000 frt építési államsegély még
ki nem fizetett 25,000 frtnyi összege erejéig kölcsönt
vehessen föl s azzal a már elodázhatatlan építkezéseket
foganatosíthassa. A kollégium, ez engedély alapján, tényleg
ajánlatokat vett három nagyobb budapesti pénzintézettől,
melyek közül a kereskedelmi bankét, mint a legelő­
nyösebbet ajánlotta a miniszter úrnak elfogadásra. A
közokt. miniszter úr azonban, ez ajánlatra, kijelentette,
hogy ő közvetlenül semmiféle pénzintézettel sem hajlandó
összeköttetésbe lépni, hanem maga részéről a segélyt
biztosítván, minden a kölcsön felvételére és a felelősség
elvállalására vonatkozó eljárás egyedül a kölcsönző kollé­
giumot terheli. lg. Tanácsunk a miniszter úr ez indo­
kolt határozatát tudomásul vette és arról a kollégiumi
elöljáróságot értesitte, felhiván egyúttal a kölcsönügy
közvetlen lebonyolítására.
Kolozsmegye kir. tanfelügyelője, indíttatva az e
megye területén fekvő ref. egyházaknál feltűnő mérvben
fennálló tanitó-hiany és abból következő sajnálatos álla­
potok által, azt az indítványt terjesztette lg.-Tanácsunk
elé, hogy adná beleegyezését abba, hogy az üresen álló
tanítói állomásokra a vallás- és közoktatásügyi minisz­
ter úr nevezzen ki, a rendelkezése alatt álló jelöltek
közül, tanítókat lg.-Tanácsunk e módozat által a taní­
tás szüneteléséből eredő nagy hátrányokat elháríthatni
vélvén: készséggel adta beleegyezését e kérelem benyúj­
tásához, csupán azt kötvén ki, hogy az ideiglenesen ki­
nevezendő tanítók hitünk sorsosai legyenek.
Kolozsi tanító, t. N agy Sámuel, aa. a ref. feleke­
zeti iskola államosítása után öt évvel kineveztetvén állami
tanítónak, nyugdíj-jogosultságának elismerése céljából
arra utasittatott, hogy a jelzett öt évre eső iskolafen-
 396.
tartói illetékeket is fizesse be a nyugdíjintézetbe Mint­
hogy azonban nevezett tanító, aa. abban a véleményben
van, hogy ez illetékek az egyházat terhelik, melynél ő
öt év előtt kántor tanitókint s az öt év alatt kántorkint
szolgált: kéri az egyházat emez összeg befizetésére uta­
sítani. lg. Tanácsunk esperesi vélemény alapján, arra utasi*
tóttá nevezett tanító aát. hogy forduljon e kérésével elő -
szőr közvetlenül az egyházközséghez s azután majd lg.
Tanácsunk utján a vallás- és közokt. miniszter úrhoz,
hol is érdekeinek megvédése céljából, kész Ig.-Taná-
csunk, annak idején, meleg ajánlattal, közbenjárni.
Marosvásárhelyi koilég:umunk elöljárósága bemu­
tatja a Bedőházi János, odavaló tanár aa. által irt és a
maros vásárhelyi kollégium által kiadott »A k é t B o l y a i «
cimú, harminc ivre terjedő és illustrációkkal ellátott mun­
kálatot, kérvén Ig.-Tanác> unkát, hogy azt az összes
kollégiumoknak megszerzésre ajánlja és a kiadási költ­
ségek fedezéséhez, valamint az iró honorálásához járuljon
hozzá. Ig.-Tanácsunk, tanügyi előadó aa. előterjesztéséből,
örömmel értesült arról, hogy a valóságos korrajzot
nyújtó és igen jelesen megirt munka egyházkerületünkre
nézve igen becses művelődéstörténeti adatokat tartal­
maz ; minélfogva azt az összes kebli kollégiumoknak juta
lomkönyvül leendő megszerzésre melegen ajánlja s ily
ajánlás végett a testvér-egyházkerületek elnökségeihez is
átir. A kiadási költségek hordozásához azonban, fedezet
hiányában, hozzá nem járulhat, minélfogva fölhívta a
m.-vásárhelyi kollégiumot mint ily célokra fordítható
alapokkal rendelkező intézetet, hogy a kiadás költségeit
viselje, sőt az irót is honorálja, esetleg az eladásból be­
folyó összegeket bocsássa át az iró jutalmazására.
Nehány szegény egyházközségünknek és a kolozs­
vári »Maria Valéria-árvaház« elnökségének indokolt ké­
résére, a szükséges énekeskönyvek és más vallástani
kézikönyvek m egküldés engedélyeztetett.
(V é g e k ö ve tk ezik .)
A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar
vélem énye
a lelkész-, espe re s-, p ü sp ö k a vatás, és b eik tatá s k érd é sé b en .
(F olytatás.)
Vélemény a lelkészavatásról.
Egybevetvén már az itt e’számlált adatokat hitval­
lási és kormányzati elveinkkel, kimondhatjuk, hogy a
lelkészavatásra vonatkozó szokásokat és eljárási módokat
lényegileg helyesnek tartjuk, mindazáltal azzal az észre­
vétellel, hogy a lelkészav.itás nem püspöki előjog, hanem
általános lelkészi jog, a melyet éppen ezért bármely es­
peres, vagy bármely rendv-s lelkész végrehajthat, de ter­
mészetesen a lelkészavatásra jogosított egyházi hatóság
beleegyezésével. A részletekre nézve pedig véleményünk
a következő.
E sőbben is, kívánatosnak tartanók, hogy az egy­
mástól eltérő, vagy egymásnak ellenmondó részletek
közakarattal elenyészi essenek, a mi annál inkább remél-
hetó, mivel az eltérésekben vagy nincs lényeg és igy
könnyen elhagyhatók, kiegyenlíthetők, vagy ha lényeg
van, akkor a szentirás és hitelveink az irányadók és
PROTFSTÁNS KÖZLÖNY. 49 szám.
szabályozók. íg y mindjárt a ttszáninneni kerület bízvást
lemondhatna az életrajzoknak hosszadalmas, a szertartást
egészen prózaivá lapositó felolvasásától, mivelhogy ez
nem lényeges és ugyancsak lemondhatna arról is, hogy
püspöke a szószékről beszéljen, mivelhogy az apostolok
maguk se igen léptek szószékre a Timotheusok és Bar­
nabások felavatásakor Aztán, a két duuai kerület
mért ne vehetné fői az esketés. előtti kikérdezést, mikor
a nélkül a rákövetkező eskünek nincs teljes értelme és
mikor a kikérdezés különben is a régebben szokásos
cenzúrának a velős helyettesitője? Vagy, a dunántúli ke­
rület mért ne alkalmazhatná a fölesketést, mikor az
egyébként is általános feltétele a hivatalfoglalásnak, hit­
elveink 'zerint pedig istendicsőités és mint ilyen, egy­
szerűsége mellett is annyira lényeges szertartási elem,
hogy alkalmazását mind liturgiás könyveink, mind kerü­
leteink többsége elengedhetetlennek tartják ? Aztán, a
Dunamelléken mért ne énekelnének a felavatandók a
kórus helyett, mikor az hitelveinkkel egészen megegyez­
tethető, régóta és mindenütt szokásos és itt egészen
hálás liturgiái elem ? A kétszeri külön éneklést azon­
ban, mint Erdélyben és a Tiszántúl szokták, felesleges­
nek tartjuk, mivel ez már halniozottá teszi a szertartást
a gyülekezet rovására és szinte »újrázás« számba megy.
Ilyenféle véleményben vagyunk a kézfogásról is, a mely
ott, a hol oly apostoliasan szimbolikus cselekmény megy
vegbe, mint a kéz-rátétel, egészen felesleges szimbólum
és csupa unvariassági színvonalra sülyed. Hátra van még
a kéz-rátétel alatti térdeplés és megáldás. A térdeplés
ó szövetségi szokás volt, ebben a szertartásban pedig
erőben hierárkiai jelentésű: jobb elhagyni és a fej meg­
hajtásával helyettesíteni. A megáldás pedig mind az írás,
(Csel. 6, 6 ; 13. 3.) mind a Helv. Hitv. (XVIII. R. VIII.
§), mind a régibb liturgia-iróink szerint, imádkozással,
könyörgéssel hajtandó végre.
M >st már az a kérdés, hogy mi lenne hát a leg­
I*. S- helyesebb, hitvallási és kormányzati elveinkkel lejobban
megegyeztethető eljárási módja a lelkészavatásnak? Előre-
bocsátván itt azt, hogy megbízatásunk a kérdés liturgiái
oldalara nem terjed ki: a felelet megadásánál mel-
lőzhetőnek, sőt mellőzendőnek tartjuk a részletességet;
e helyett csupán a követendő eljárás főmozzanataít emel­
jük ki, a tüzetes szabályzat kidolgozását pedig, a főt. egy­
házkerület célzata szerint, a zsinatnak hagyjuk. A meg­
jegyzés után feleletünk, illetőleg véleményünk a kö­
vetkező.
1. A rendes istentisztelet elvégződése után, a lel­
készavatási szertartást nyissa meg a gyülekezet alkalmi
éneke, pl. a 235. dics. i-ső verse: »Oh Isten, a ki pász­
torokat«, vagy valamely más, de odaillő és együttesen
zengendő ének, azért, mert minden szertartásnak közös
énekléssel kell megkezdődnie.
2. Minthogy a lelkészavatás kormányzati ügy is:
tehát álljon elő a kerület főjegyzője és rövid szavakkal
jelentse ki a szertartás célját, felolvasván a felavatandók
neveit, illetékes gyülekezetük megemlítésével; a felava­
tandók pedig nevük említésénél egyen kint álljanak fel,
hogy igy mintegy bemutatkozzanak.
3. A püspök, vagy esetleg az esperes, vagy bár­
mely erre főikért rendes lelkész, az úrasztala mellől tart-
 49* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
són alkalmi beszédet az úrasztalát körül álló felavatan-
dókhoz, mely részéről a szokásos kérdések feltevésével,
a felavatandók. részéről pedig hangos felelet-adással
végződjék.
4. Tegyék le a felavatandók a szokásos esküt,
egyházkerületi főjegyző előmondása mellett.
(F o lyta tása k ö ve tk e z ik .
Czáfolat helyett rágalom, tettetés.
Ecce homo I
Megjött tehát, .ha nem is a Plató roszul értelme­
zett embere, de az. evangelizáció embere. Ember-e a
gáton; embere-e szavának, és szerepének: mindjárt meg­
ítélheti a tisztelt olvasó.
Mikor Antiquarius névvel jelzett ciksorozatom meg^
jelent a Közlöny októberi folyamán és a novemberi első
számban: valószínűnek vélte az olvasó közönség, hogy
az evangelizációnak bőven és elfogulatlanul méltatott
szóvivői most előállanak s valamilyen tárgyilagossággal
és a meggybeződésnek valamelyes erejével helytt állanak
magukért. Mondom, a közönség jó része ezt várhatta,
de én nem vártám. Miért ? Mert jól ismerem az evan­
gelizáció harci erejét, mérkőzésképességét, nó meg, a
csatatér fekvését is.
Most a szegény megzavart ellenfél belé rohan a
tengerbe, a rágalmak mélységes tengerébe, remélvén,
hogy keresztül ússza. Jó szerencsét hozzál De az ol­
vasó közönség tekintse meg íme e megható látványos­
ságot. A »megható« szót Szabó A . úrtól vettem, mert
ér. nem vagyok szentimentális ember, de az ő úszása
igazán megható, a ragalom és tettetés örvényei között.
Tehát, nézzünk oda!
A H a j n a l november i-én megjelent száma most
a hó végén jutván el hozzám, abban, a S p e c u l u m
V e r i t a t i s rovatában im ezeket olvasom : (Lásd az
evangelizácio-belmisszio rovatunkban egész terjedelmé
ben, holott Antiquarius csak kivonatban adja. S z e r k.)
»Az is eredeti, hogy valami Antiqárius a (nevet
jól választotta,) cikket ir a »Prot. Közlönybe,« melyben
paragrafusokat indítványoz a leendő zsinatnak, a melyek
alapján minket majd el lehessen ítélni. Igazán magható 1
Ó, meg Antiquarius szabadon zúg s a Krisztus eme sza­
vairól: Tanítsatok minden népeket, azt mondja, de nem
határozottan, hanem csak úgy félhomályban, a mely őt
jellemzi, hogy azok alighanem »rómú hamisítványok.«
De az mind szabadi Ez mind igaz reformatusság! Való­
ban, Örülhetnek a tiszántúli orthodoxok, mar t. i. azok,
a kik a »Prot. Közlöny« t szövetségesekül üdvözölték.
Gyönyörű dolgokra lehetünk elkészülve. Mily szép lesz,
ha majd a socialdemokrata urak Antiquarius úr nyomába
lépve, a tisztelendő uraknak oda kiáltják: hisz, az is
hamisítvány. Kik lesznek majd, a kik a tisztelendő urak
mellé állanak ? Kik lesznek majd, a kik a szent könyvet,
Isten igéjét védik? Bizony, alighanem a »Kis Tükör«
olvasói, a kiket most szakadároknak csufo.nak. Jobb
is lesz tehát, a »Kis Tükört« terjeszteni, erősiteni s
nem megölni akarni!« (Ez belmissziói magyar stílus).
»Különösen reméljük, hogy az erdélyi tisztelendő urak
•melegen felkaroljak a »Kis Tükört«, mint a mely most
397 -
már erdélyi újsággá lesz. Bizony, nagy jót tennének az
erdélyi reformátussággal.«
Ugyanezen rovatban, nehány pöfifeszkedő üres ki­
fejezés után, még ezeket olvasám: »Mit szóljunk, pl.
ahhoz,
az hogy Kecskeméthyt most azért bántják, hogy
miért hagyta félbe a vallásos összejöveteleket, s hogy
ha Luther Márton így tett volna, hol volna most a re­
formáció ?« Ezután megható színekkel ecsetelvén az
evangélium egyetlen hirdetőjének, Kecskeméthy István
urnák iszonyú üldöztetését a Közi. szerkesztője részéről,
tudtára adja az üldözött apostolnak, hogy az egész mü­
veit protestáns világ rokonszenve kiséri s az üldözöttnek
minden fenyegetésre »az legyen a felelete: Itt állok,
máskint nem tehetek«, stb.
Antiquarius névvel jelzett cikkemben három p^dát
mutattam be annak igazolására, hogy az evangelizáció
szóvivőit hiába vonjuk felelőségre, mert ők komoly ön­
védelemre és cáfolatra nem képesek. Három ily példát
mutattam be eddigi pályafutásukból s ime, most itt
adja kezűnkbe a negyediket és legcsattanósabbat a H a j ­
na l szerkesztője, dr. Szabó Aladár úr. Eddigelő csak
azt bizonyították be, hogy írni nem tudnak; most, ime,
azt is beigazolták, hogy olvasni sem tudnak, legalább
irodalmi értelemben nem. A helyett, hogy póffeszkedés-
s A utasítanám el a foglalkozás fáradtságát, mint Sz. A .
úr teszi, ime, leszállók az ő zsenge okoskodása színvo­
nalára és foglalkozom vele nagy jóakarattal, noha a ko­
rábbi tandíjmentes leckeket a vásott gyermek durcás-
kodásával fogadta. Lássuk hát a fenn szószerint közöl-
teket részletesen.
I. Amaz állításra, hogy »Antiquarius cikket ir a
Pr. Közlönybe, melyben paragrafusokat indítványoz a
leendő zsinatnak, a melyek alapján minket majd el le­
hessen ítélni«, megyzem, hogy Szabó Aladár úr az Ant.
cikkét hibásán olvasta és hamisan idézte. Antiquarius nem
ajánlott paragrafusokat a leendő zsinatnak, hanem önök­
nek ajánlotta, hogy a jövő zsinat elé terjesszenek ja v as­
latot az önök által fogalmazó't egyház megvalósitásara.
Addig pedig, ne igyekezzenek, szakadást támasztani az
egy ház mai jogi rendje és közegei között; ne igyekez­
zenek, a papságot meghasonlásba hajtani saját törvé­
nyeikkel és felsőbbségükkel. Ellenben, Ant. a paragra­
fusát önök ellenében az egyház mai törvénykönyvé­
ből, tételes, ismeretes, és érvényben levő törvény
cikkek sorából vette, nevezetesen, az Egyh. Törv. 115,
116 és 130 §§-t nevezte meg, melyek az evang. szóvi­
vőinek mind gondolkodására, mind szereplésére, mind
viselkedésük elbírálására mérvadók és döntő jelentősé­
gűek. A mi Szabó Aladár urat tévútra vezethette, a
saját elhamarkodasa, és szele.^kedő túlbuzgalma, mely
miatt hibásan fogta föl Antiquariusnak eme szavait: A z
új próféták sürgessék a következő zsinat ~l az Egyh.
Törv. 115 § ának törlését, illetve, korszer belmissziói
módosítását.« Itt tehát Sz. A. urat saját szemei csalták
meg. Mert hiszen, én éppen önökre bíztam a törvény-
javaslat megszerkesztését: mi kell énnél több ? Csak
nem gondolhatom, hogy saját elitéltetésükre célzó tör­
vényjava- latot nyújtsanak be. Fönnebbi szavaim értel­
mében nem is csalódhatott senki más a két magyar
hazaban, a ki magyarul olvasni tud. Szabó úr tehát szí-
>S. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
:edjék tudomásul venni, hogy én ama megható cik-
ben megkülönböztettem a magyar protest. egyház-
plusquamperfectumát, perfectumát, tempus prae-
ét, de úgy, hogy ezek az elemek egymást meg nem
idtolták, az ép látásuakat meg nem botránkoztatták.
t a prot. egyház küzdő Anteusának mindig a dicső i
a talaj, melyen lábait megfeszítheti, hogy a jelenvaló I
leiemben erőt szerezzen, küzdvén a jövendőért. Ezért j
iá szólottám is a jövőrűl: a jövendőnek sivatag ho-
rát önöknek ajánlottam, kik a múltat ignorálva, a |
fben élnek. É gy derék fiú a jelenben él
2. Másik nevezetes vádja Sz. A . úrnak, hogy
iquarius a Máté XXVIII. 39 versét római hamisitvány-
minős»t-ette volna. Bizony, itt sem sulytotta homlo-
az ellenséget, hanem a főigazságnak nem mervén
íe elébe kerülni, hátulról rancigalta meg a mellék-
dat mellékmondatának a szárnya hegyét. És azt
hogy ez már derék munka volt. Köztudomású,
y az idézett hely, az evangélium más hasonnemü
eivel együtt azok közé tartozik, melyeknek authen-
t a protestáns kritika megtámadta, hogy velők
itt alapjában megingathassa, sőt megdönthesse az
láznak rájuk épített hatalmát; mert a prot. kritika
¡lyek megdöntésével az egyház legnagyobb hatalmi
ezőinek, p. o. a tanítói hatalomnak, továbbá a kulcs
lomnak főoszlopait vélte megrendíteni. Fájdalommal
hát megjegyeznem, hogy ez a kritikai vívmány
tőlem származik. De, Sz. A . úr megnyugtatására
is kijelentem, hogy a kritikának eme vívmányát nem
:item tökéletesnek s magát az authentia kérdését
mindig sub judice állónak szeretem nézni. A félre-
tt helyen is ilyen határozott fentartással említettem,
csak azért, hogy mások ne kiálthassák reám: hiszen,
dézett hely authentiája kétségbe vonatott. A z a
sértett mondat tehát a gyöngébbek kedvéért fölfejtve,
hangzanék, mint az ügyvédek szokták mondani :
íve, de meg nem engedve, hogy nem volna meg­
címezhető ez igék authentiája, sőt föltéve azt is, hogy
sta római koholmány volna, stb. stb. És ebből min-
:i megérti az iró gondolatát, t. i. e z t: föltéve a leg-
zabb esetet, a mit azonban megengedni nem akarok,
legvilágosabban megmutatja Ant. gondolatát a fen-
ó kérdésben a megelőző mondat, mely igy szó l:
nitványai misszióját is tanításban szabja meg a
tér a végső, mondhatnám, hivatalos utasításban:
menvén, tanítsatok.« (Prot. Közi. 40 sz.) Már csak
sem oly ostoba az az Antiquarius, hogy ő maga
adja meg azon indokolást, melyre ítéletét alapította,
igenis, a várható ellenvetés megelőzésére ő maga teszi
az úgynevezett előzetes óvást, mint ezt a rhetorok
szik Aristotelestől kezdve mind e mai napig. És e
srosan szóló mellékmondatocskáról mondja Sz. A .
íiogy >nem határozottan, hanem csak úgy félhomály-
.« Mennyire határozottan, a fentiekből kitűnik, sőt
iából a félreismert helyből is első átolvasás után.
homályosnak csak az találhatja, kinek ítélőképessége
szén homályba borult. »És ez jellemzi őt«, mondja
ábbá. Már t. i. hogy ez a félhomály jellemzi Anti-
riust, tehát nemcsak e helyen, hanem cikkének egész
rámán. Tehát, akkor Sz. A. ur bo'dog ember; őnem
49 szám.
értette meg, a mit neki mondottak azzal az iszonyú
lágossággal és szókimondó protestáns egyenességgel,
mivel Antiquarius félhomályoskodik.
De hát, ha nem értette meg Szabó A. úr, hát kérde
nem is érezte^ Igazán, boldog halandó! A mi a »S]
culum veritatis« ezen bekezdésében még ezentúl fogl
tátik: az már csak egy kis cailiditas, és reclam. Be
Szabó A . úr a tiszántúliak tanácsadójául, hogy ő]
elvonja az erdélyiek rossz társaságából. Tehát, igy eg;
siti ő a református sziveket egy cél körül az ő hi
zászlója alá, kétség kívül ez a budapesti szeretet zá
lója. Aztán, fölmutatja Antiquariust, mint a sociali
mokrata eszmék úttörőjét Erdély felé. Föltünteti az érdé
papságot, mint a sociáldemokracia első prédáját, véd
lenül, elhagyatottan. De a megrémült papságnak rökl
kezébe nyomja az egyetlen fegyvert, a »Kis Tükör
mondván, e jelben győzesz! »Reméljük, úgy mond, ho;
az erdélyi tisztelendő urak melegen fölkarolják a »1
Tükört«. Bizony, nagy jót tennének az erdélyi reforn
tussággal.«
Eccehomo ! Szerencsésen átúszta a rágalmazás óce;
ját. Most már kikapaszkodott a túlsó partra.
Mi volt ő eddig ? A z innenső parton hét esztend
közvádlója volt a papságnak, most pedig a rágalmazás
vizeinek túlsó pártján prókátora akar lenni ugyanannál
papságnak. Tehát, el akarja hagyni ama rémuralom eml
reit, a mely rémuralom hét esztendő óta ítél holtak és t
venek fölött a csúfolódás evangyéliuma nevében. Hát,
nem megható ? Csakhogy ez nem járja, t. doktor ú r!
egyházi törvények említése a doktor urnák kellemetl
tehát ennek békét hagyunk. A z evangelizáció házszabál;
sok mindent megengednek, de lám, a polgári törvén)
korlátozzák az ilyen kétnyelvűséget, illetve, két kuiací
politikát. így, pl. a M. B. T. K. (a 482-ik §-ban) szig<
büntetést állapit meg az olyan ügyvédre, a ki mindkét p
lekedő félnek tanácscsal, vagy tettel szolgál. Pedig Sz.
úr most erre vállalkozott: eddig a papság ellen p
kátoroskodott eltagadhatatlanul, most már melle
prókátoroskodik a »Kis Tükörrel« kezében: Őket v
a socialdemokraták ellen. V agy azt véli, nemde, Sz.
úr, hogy a keresztyén morál kissé engedékenyebb
elnézőbb, mint a büntető törvény ? De ezt hagyjuk n
az evangelizáció házi ügyének. Hát ez aztán nem m
ható ? A zt hiszem, meghatóan mulatságos, meg egy ki
tanulságos is.
( V é g e k ö v e tk e z ik )
Különfélék.
= Szívesen kérjük azon olvasóinkat; kik \
púnk árával ez esztendőrűl hátrálékban vanm
hogy kötelezettségüknek mielőbb m egfelelni szív
kedjenek. A z esztendőnek m indjárt vége és olvasón
nak m ajdnem f e le hátralékos. H a a zt akarják , he
az anyagi dolgokban törjék m eg buzgóságunk: *
elérhetik
— A türelmetlen plébános. K o lo z s v á r i tu d ósít*
é r te s ít bennünket az itt e lm o n d o t t e s e tr ő l. N ov. 2 5 -é n 1
lo z s v á r e g y ik ig e n t e k in t é ly e s p o lg á r á n a k , a k a th o iik u s e
házközség e g y ik le g b u z g ó b b t a g já n a k le á n y á t nőül vi
egy fia ta l városi tis z tv is e lő . A h ázasság m e g k ö té s e élő t
p lé b á n o s n á l j e le n t k e z ő párnak k ije le n t e t t é k , h o g y a h á za s
 49* szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 39 9 -

csak úgy k ö th e tő m eg a t e m p lo m b a n , h a a v ő le g é n y m eg­ fog elmaradni, bár nem sietünk nagyon, hisz, az alkalom önkint
e g y e z ik a m en yasszo n y n yal az ir á n t, h o g y a s z ü le t e n d ő g y e r ­ fog kínálkozni ezután is.
m ekeket a k a th o lik u s h it b e n n e v e lik . A v ő le g é n y nem v o lt Fogadják olvasóink a „Hajnalnak* e kijelentéseit a csendes
h a jla n d ó ily e n m egegyezés e lfo g a d á s á r a , m iv e l az a t y ja is , részvét mellett, azzal a szánó mosolylyal, mely megszáll mindany-
te s tv é r e is r e fo r m á tu s p ap , s csak nagy u tá n já r á s s a l s ik e r ü lt nyiszor, valahányszor karrikaturákban gyönyörködhetünk. Mert látni
a p lé b á n o s n á l k ie s z k ö z ö ln i, h o g y a f ia t a lo k a t a z e g y ik m e l ­ ezt a két theol professzort, hogyan bámulják egymás nagyságát;
l é k o l t á r n á l m egesk esse. Az e g y b e k e lé s n a p já n , p o lg á r i hogyan dicsőítik egymást; hogyan hitették el magukkal, hogy ők
k ö té s u tá n . a n ászn ép e lő b b a r e fo r m á tu s t e m p lo m b a h a j­ a magyar kálvinizmus megváltói; milyen kényelmesen ringatja őket
t a to tt, m iv e l ko rá n a lk o n y o d o t t , s fé lt e k , hogy b e e st« e d rk , a nagyzás hóbortja a mi semmiségünk felett: ha ez nem komikus
s akkor a k á lv in is t a t e m p lo m b a , h o l a g y e r t y a n em é g, nem látvány, akkor kiveszett minden érzék az emberiségből a humor iránt.
m e h e tn e k e l. S z á s z G erŐ e ls ő -p a p á ld á s a u tá n a k a th o ­ Hogy micsoda „ ma c hi na t i ok r úl * álmodik Szabó Aladár
lik u s p lé b á n ia t e m p lo m h o z h a jta tta k . A t e m p lo m kü szöbén ur, melyeket a „Prot. Közlöny0 szerkesztője Kecskeméthy ur ellen
egy fia ta l k á p lá n v á r ta az érkezőket s k ije le n t e t t e , hogy folytat, azokat földeríteni, az a „ F e g y e l mi Ke r e s e t “ lesz hivatva,
m iv e l e lő b b m e n te k a r e fo r m á tu s paphoz, a k a th o lik u s melyet Szász Gerő maga ellen kért, s melyet tőle megtagadni, nincs
egyház á ld á s á b a n n em r é s z e s ü l h e t n e k . A n ászn ép a hatalmában semmiféle hatalomnak Ha bűnös. ítéljen felette az egy­
t e m p lo m a jt a ja e lő tt k é n y t e le n v o lt v is s z a fo r d u ln i és haza házkerület. Ha nem bűnös, ne merje rágalmakkal illetni erkölcsi
h a jta tn i. B e te tő z te a t ö r t é n te k e t a z , hogy az eskü vőt kö­ integritását sem Szabó Aladár ur, sem Kecskeméthy ur, sem senki.
ve tő fé n y e s la k o m á r ó l, m e ly e n a v á r o s le g e l ő k e l ő b b p o lg á r a i Ám. beszéljen a „ Haj nal * . Ti pedig jól megfigyeljétek
és t is z tv is e lő i v o lt a k je le n , a p lé b á n o s e lm a r a d t, p e d ig az „Tisztelendő* urak, mert ma-holnap ez is „erdélyi újság* lesz, tite­
öröm ap a á r e fo r m á tu s le lk é s z t csak azért nem h ív ta m eg, ket tartván Szabó Aladár ur magához legillőbbeknek.
*
m ert a p lé b á n o s k ije le n t e t t e , hogy a b b a n az e se tb e n , h a m ás
A >Prot. Közlöny« »palin taraszszetai«, mint a hogy Chr.
fe le k e z e t le lk é s z é t is m e g h iv já k , a la k o d a lo m b a n nem yeh et
János az őt gyűlölő császárnéról mondotta. Gúnyol bennünket,
r é s z t. (O rsz. H ír la p ) .
hogy a fővárosba jövő katonák szüleit fölszólítottuk, Írják meg
= A »Budapesti Hírlap« a napokban azt a fiaik cimeit; majd igyekezünk őket megóvni a sok erkölcsi vesze­
szenszációs hirt hozta, kogy a kormány a protestáns lelké­ delemtől. Gúnyol bennünket, mert a paráznaság ellen küzdünk.
szek kongruájának állami rendezése iránt előterjesztési nyúj­ No csak gúnyoljon; majd igy nyílik fel lassankint az emberek
tott be a koronához. M.után erről a fontos dologról más szeme s azok is pártolni fogják az evangélium érvényesítésére
lapok nem adtak semminő közleményt, sőt erről sem em­ irányuló mozgalmat, a kik azt eddig nem tették és terjeszteni
lékeztek meg: bárminő kívánatosnak tartanok is e hírnek fogják a jó munkát végző Kis Tükört. Az is eredeti, hogy valami
alaposságát, bár a forrás hitelességét nem vonjuk kétségbe, Antiquarius ur (az álnevet jól választotta) cikket ir a Prot. Köz­
nem merünk annak feltétlenül hitelt adni. Vajha, csalódnánk ! lönybe, melyben paragrafusokat indítványoz a leendő zsinatnak,
= Papválasztás és beköszöntő. Mohai egyházunk a melyek alapján minket majd el lehessen ítélni. Igazán megható í
okt. 27-én meghívás utján egyhangúlag választotta meg lel­ Ő, meg Antiquarius, szabadon zúg s a Krisztus eme szavairól:
készévé addig kakasdi lelkész, tiszt. Gábos Sándor, aát. Az Tanítsatok minden népeket, azt mondja, de nem határozottan,
új lelkész folyó hó 5-én tartotta meg ünnepélyes beköszön­ hanem csak úgy félhomályban, a mely őt jellemzi, hogy azok
tőjét új egyházába a hívek megelégedésére, és nagy örömére. alighanem »római hamisítványok« De ez mind szabad! Ez mind
Kívánjuk, hogy ez öröm legyen állandó, ha lehet növekedő igaz reformátusság! Valóban, örülhetnek a tiszántúli orthodoxok,
a kölcsönös szeretet, és az egy célra munkálkodó vallásos, er­ már t. i. azok. a kik a Prot. Közlönyt szövetségesükül üdvözölték.
kölcsi élet gazdag eredményei által. Gyönyörű dolgokra lehetünk elkészülve. Mily S2ép lesz, ha majd
= Nyéni birtokos és kereskedő Váncsa Mi­ a socialdemokrata urak Antiquarius ur nyomába lépve, a Tisz­
hály úr és nője, Lukács Mária, vallásos buzgóságból, telendő uraknak oda kiáltják: hisz, az is hamisítvány. Kik lesznek
egyházunk részére egy igen szép és díszes kivitelű ur- majd, a kik a Tisztelendő urak mellé állanak? Kik lesznek majd,
asztali térítőt ajándékoztak. A kegyes adakozók úgy tet­ a kik a szent könyvet. Isten igéjét védik? Bizony, alighanem a
tek, mint a szent könyv, a biblia mondja: »Az ember »Kis Tükör« olvasói, a kiket most szakadároknak csúfolnak. Jobb
az ő szivének jó kincséből hoz elé jókat.« (Máté 12, is lesz tehát a »Kis Tükör«-t terjeszteni, erősíteni s nem meg­
35.) »Mit ér, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cseleke­ ölni akarni! Különösen reméljük, hogy az erdélyi Tisztelendő uraic
detei pedig nincsenek ; avagy megtarthatja-e azt az a hit ?« melegen felkarolják a »Kis Tűkör«-t, mint a mely most már er­
(Jakab II, 1 4 ) »Az én hitemet az én cselekedeteimmel mu­ délyi újsággá lesz. Bizony, nagy jót tennének az erdélyi reformá-
lattam meg.« (Jakab II. 18.) Fogadják a nemes szivű ada­ tussággal.
kozók itt, a nyilvánosság terén is, magam és egyházam ne­ * *
Még csak azt jegyezzük meg, hogy a »Prot. Közlöny«-ben
vében hálás köszönetemet. Ny én, 1897. dec. 3-án. P u s k á s
sok egyéb és teljesen rossz információk alapján irt képtelenségek
L a j o s , ref. pap.
is vannak, de azokkal még csak foglalkozni is, idő vesztegetésnek
= Megjelent a »Protestáns Pap» c ím ű la p
tartanók. Mit szóljunk, pl. ahhoz, hogy Kecskeméthyt most azért
X V III-ik é v f o ly a m á n a k 11 ik szám a L á g le r S á n d o r és K á l ­
bántják, hogy miért hagyta félbe a vallásos összejöveteleket (Hát,
m án D ezső sze r k e szté sé b e n , K ö le s d e n , k ö v e tk e z ő t a r t a lo m ­
ő csinálta ? A legközelebbi vasárnap estve is volt. Nála nélkül ? Szerk )
m a l: K ará cso n yko r. H a lá s z M a tg ittó l. A pap és h it e ls z ö ­
s hogy ha Luther Márton igy tett volna, hol volna most a reformáczió? I
v e t k e z e t. V a jd a F e r e n c tó 'l. S z i lá g y i D ezső m e n e k ü lé s e . M a-
Hát, Kecskeméthy az evangéliumot nem hagyta cserben s hirdeti azt
nyoki T a m á s t ó l . A d v e n t i b e s z é d . K a la s s a y t ó l. A d v e n t i b e s z é d .
teljes erővel a »Kis Tükör«-ben, de a fakultáson, a békesség okáért,
K a la s s a y t ó l. Izsák és fiai. F ö ld v á r y L á s z ló t ó l . V a ll á s o s ó r á k .
egy időre félbenhagyta a vallásos összejöveteleket, mert Kolozs­
L a d á n y itó l. H a lo tti b esséd és im a . V ass T a m á s tó l. T örvé­
várit olyan furcsa világ van, hogy az ördög bibliáját bárkinek
n yek és r e n d e le t e k tára. ICuDd S a m u tó l. K ü lö n f é lé k . E gy­
is lehet forgatni (Megható ! Szerk.), sőt még a modern hitetlenséget
házi t is z ti v á la s z t á s o k . P a p v á la s z t á s o k . H a lá lo z á s o k . Iro d a ­
is hirdetni, de már ha a Krisztus evangéliumát hirdeti valaki, akkor
lo m . A la p r a e lő fiz e th e tn i a s z e r k e s z t ő k n é l, e g y é v r e 4 frtta l,
azt üldözőbe veszik. Ide jutott Bocskay és Bethlen hazája, s az
f é lé v r e 2 fr tta l, n egyed évre 1 fo r in tta l. K a p h a t ó k m é g r é g i b b
é v fo ly a m o k b ó l te lje s p é ld á n y o k , a m ű it é v fo ly a m b ó l azon­
erdélyi ref. egyházkerület lapjában hajszát kezdenek az evangélium
ban az 1. 2. 3 -ik szám ok te lje s e n e lf o g y t a k .
egy buzgó munkása ellen, mint hajdan a keresztyének és a refor­
máció korában az evangélium hívei ellen kezdtek a pogányok és
pápisták. Hanem Kecskeméthy Istvánhoz van még egy szavunk.
Evangelizáció. Belmisszió. Ne csüggedjen el és ne féljen. Tudjuk ugyan, hogy a hitetlenség
Igéretünkhez képest, ime, itt közöljük amaz önképzőköri szele, a mely a kolozsvári gyönyörű vallásos estélyeket elsorvasz­
gondolkozásra valló stilgyakorlatokat, a minőkkel már nem egyszer totta (reméljük csak egyidőre s nemsokára uj dicsőséggel támad­
sikerült a „Hajnalnak“ magát nevetségessé tenni. Feleletünk nem nak uj életre), most a >Kis Tűkör«-t akarja megölni. Mert idáig
 4oo. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
jutott a magyar protestáns egyház, hogy miután háromszáz éven
út az ellenfél üldözte, most saját fiai, saját vezérférfiai közül támad­
nak némelyek a protestántizmusnak életet adó evangélium ellen s
törekesznek, megakadályozni az evangéliumi munkát. A fo agitátor
ezekben a machinátiókban, a melyekről részletesen akkor írunk,
ha eldől a dolog, hogy a machinátióknak lett-e és mennyi ered­
ménye, a »Prot. Közlöny« szerkesztője, (Halld meg ezt erdélyi egy­
házkerület. Szász Gerőt meg kell semmisíteni. . . Szerk.) de ne fe­
ledje Kecskeméthy, hogy az egész müveit protestáns világ (Az egész
HIVATALOS RÉSZ.
5041-1897* F E L H ÍV Á S.
a rendkívüli államsegélyi kérések beadása tárgyában,
összes lelkészeinkhez.
A folyó év tavas/.án tártott főt. egyetemes Konvent
11 jkvi szám alatt kelt hitáro/atával kimondotta, hogy a
mennyiben az egyetemes ref. egyház jövőre is részesüL a
papi fizetések pótlására s/olgáló államsegélyben: annak a
leginkább segélyre szoruló lelkészek között leendő kiosztását
maga a Konvent fogja eszközölni, a szabályszerű utón
hozzá beérkező és rendes közalapi kérőíven kiállítandó fo­
lyamodványok alapján.
Minthogy pedig, tudomásunk szerint, egyetemes egy­
házunk ez évben is nyeit, e címen, 60,000 frt állam­
segélyt :
ezennel fölhívjuk mindazokat a t. Lelkész aakat, kik
600 frtnál kevesebb javadalommal bknak, hogy az esperesi
hivataltól megszerezhető szabályszerű közalapi folyamodási
üriapon; kiállítandó segélykéréseiket még e folyó deczember
hó végéig, de mindenesetre oly időben nyújtsák be illetékes
espereseikhez, hogy azok ez egyházmegyei közgyűlés által
tárgyalva és véleménynyel ellátva, 1898. január hó 3 1-é ig
hozzánk múlhatatlanul fölérkezzenek, mert a későbben be­
érkező folyamodások tekintetbe vehetők nem lesznek.
Szükségesnek tartjuk, megjegyezni, hogy a papi fizeté­
sek kimutatásánál áltálában a »Jelentő-ív« szerinti adatok­
nak keli aiapul vétetniük s úgy a kért. mint az ajánlott
segélyösszegeknek ezekhez kell arányittatniok oly módon,
hogy rendszerint csak a 600 frtig hiányzó összeg kéressék,
illetve ajánltassék.
A hol azonban okmányokkal igazolható változás állott
be (kát. birtokiv, teiekkönyv, stb.), a papi fizetés összegé­
ben, a Jelentő-iv kiállítása ó t a : ott az okmányok csatolása
mellett indokolandó a változás.
Nagy tiszt. Esperes aai, a szükséges segélykérő iveket
nagytiszt. Kenessey Béla, közalapi végreh. bizottsági jegyző
aától szerezhetik meg.
Az érd ev. re£ egyházkerület Igazgató Tanácsának,
Kolozsvárt, 1897. dec. 6-án tartott üléséből.
Dr. Kádár János, Szász Domokos,
s titkár. ref. püspök, mint elnök
5045-1897. F E L H ÍV Á S.
Mindenik egyházmegye nagytiszteletü Esperesének és püs­
pöki vizsgálat alatt álló egyházközség tt. Tanácsának.
Az 1892-ik évben megtartott általános képviselőválasz­
tások alkalmával mandátumot nyert egyházkerületi közgyű­
lési képviselő afiak megbízatása, a folyó 1897. év végével
lejárván: E T. Végr. U- 51. § g. pontja értelmében, az
általános képviselőválasztást ezennel elrendeljük s felhívjuk
a nt. t. címeket, hogy a hivatolt törvényünk 17. és 40. §§.
1. és m. pontjai értelmében a képviselő-választást oly idő­
ben hajtassák végre, hogy a választások eredménye a jövő
1898. évi január hó 31-ig, Igazgató-Tanácsunkhoz múlhatat­
lanul bejelenthető legyen.
Végül, arra is felhívjuk a nt. t. Címeket, valamint a
kollégiumok mtt. Elöljáróságait is, hogy ez alkalommal azon
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
49. szám.
világ! Szerk.) rokonszenve kiséri és ha a vallásüldözés (Hah! Szerk.)
teljes dühvei kitör is ellene, a magyar haza és a magyar protestan­
tizmus örök szégyenére, hát az Ur Jézusnak van még elég ereje, hogy
híveit megvédje. Azért minden fenyegetés és áskálódásra az legyen,
a felelete: Itt állok; máskint nem tehetek. És ne feledje, hogy:
Bár a világ telve volna
Elnyelni kész ördöggel:
Nekünk semmit nem árthatna;
Ügyünknek győznie kell.
egyházkerületi közgyűlési tagok névsora is beterjesztendő
kik az egyházkerületi közgyűlésnek hivatalból tagjai, h ogy
ezek alapján a közgyűlési tagok névsora újból és hiányta­
lanul összeállítható legyen.
Megjegyezzük, hogy a jelentésekben az illető képvi­
selők pontos lakcíme s utolsó postája is kimaradhatatlanul
bejegyzendő, úgyszintén az is, hogy nincsen-e valamely állo­
más betöltetlen ?
Áz érd. ev. ref. egyházkerület Igazgató-Tanácsának
1897. dec. 4-én tartott üléséből.
D r. Kádár János, Szász Domokos,
s. titkár. ref. püspök, mint elnök.
1266— 1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a szilágy-szolnoki
egyházmegyébe kebelezett v é r v ö l g y i ev. ref. orgonista
kántor tanítói állomásra ezennel pályázat hirdettetik.
Javadalom: tisztességes lakás, kerttel; 15 hl. kenyér­
nek való búza; 15 hl. tengeri, mindkettő az egyház mag­
tárából; 575 liter bor ára 15 frt; évi 140 frt a dézma
kárt. alapból; 1 1 3 5 Q öl szántó; a temető hasznának
része; 107 frt államsegély és stóla.
Kötelességei : a gyermekek tanítása s a kántori teen­
dők pontos teljesítése. (Az egyházi jegyzői teendők végzé­
séért külön 3 hl. búzát kap.)
Pályázati határidő: december hó 30.
Oklevéllel is felszerelt kérvények nt. Viski Pál espe­
res aához küldendők, Zoványrá.
Kolozsvárt, 1897. dec. 6. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
1723— 1897. M EG H ÍV Ó .
A görgényi ev. ref. egyházmegye közgyűlését, mint
1090, sz, körlevelemben is jeleztem, f. hó 16-án, d. e. 9-
őrára hivom össze, Szász-Régenbe, rendes tanácstermünkbe.
T árgyai: Ima, esperesi megnyitó; megalakulás; leira­
tok felolvasása; jelentés az esperesi .egyházvizsgálatról, zgy-
házmegyei működéséről, tanügyról, az egyházmegyei pénztár
állásáról, az országos közalap és gyámintézet járulékai be­
fizetéséről; a jövő évi költségelőirányzat megállapítása; egy
világi fegyelmi törvényszéki és tanácsbiró választása; esetleg
szabályszerű időben beadott indítványok és kérelmek tár­
gyalása.
Lelkész társaimat felhívom, hogy ezt a meghívót mind
a világi, mind a tanító képviselő urakkkal közöljék.
December 15-én d. e. 9 órakor az egyházmegyei ta­
nács, d. e. 11 órakor a gyámintézeti kezelő bizottság tart
ülést. A t. tagokat fölkérem a megjelenésre.
Magyar-Péterlakán, 1897. dec. 3-án.
Tavaszy József
esperes.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim iiiim iiiiiiiim iiitiiiiii iiiiiiM iiiiiiiiiiiiim iiu m iiiim iiiiiitiiiiu iiiiiiiiiim iiiiiu u iiu iiiiiiiiu iiu iim im iiiiiiiiiiim iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiü iii iiiiiiiiiii ;im ii]i;iiiiiiiiii(i{ !itiiiti(iiii(!tiim \iiim iim im tm m m u im m m iiim m i)im m )m m iiiiii)itm ))iiiiiiim iim i)in ^

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. December 16. 50. szám.

M E G J E L E N I K M IJíD E N C S Ü T Ö R T Ö K Ö N E G Y IVÉN.

'Előfizetési á ra : Egy é v r e 6 forint, félévre 3 forint, n e g y e d - Szerkesztőségi iroda 9 h o v á a kézira to k é s e lő fizetések bérmentue
é vre 1 forint 50 kr. k ü ld e n d ő k : Külmagyarutca 9. sz.

kételkednünk, nem szabad. S ha itt-ott össze­

Evangeliom-elvüség alapelvei. ütközést látunk a mai tudomány és szentirat
Azok után, mik e becses lap hasábjain tényei között, ez az összeütközés nem a való­
mondattak Antiquarius és Jancsó urak által, jónak ságban, hanem csak a mi gyenge fejünkben van.
ítélem, az evangeliom-elvüség alapelveit röviden Az evangeliom-elvüség ötödik alapelve,
előadni, a szerkesztő kegyes engedelmével. hogy a szentirás s következőleg a theologia
Az evangeliom-elvüség első alapelve az, központja Jézus. O a mi theologusunk és filozó­
hogy filozófia és theologia egymástól teljesen fusunk. O igaz ember, valódi históriai alak, ki a
szétválasztandó, s a theologia a filozófiától tel- tudott időben élt, tanított, meghalt, feltámadott,
jesen függetlenné teendő. A theologia isteni s menybe ment. D e igaz isten is, és ő úgy
forrásból jő, mig a filozofi a csak emberi értelem beszél, mint isten, a ki hazudni nem tud. A z
produktuma. Az emberi értelem pedig magától emberi nem váltságának forrása az ő kimond­
nem ismeri meg az istent. Ezt tanítja Pál is> hatatlan szeretete, melylyel szerette az emberiséget
mikor igy szól: Minek utána az istennek bölcs akkor, mikor meghalt érette a keresztfán. O
teremtésében nem ismerte volna meg a világ teljes volt szentlélekkel s az ő tanításai minden
istent, tetszék az istennek, hogy bolond prédi- emberi tekintélyen s tanításon felül vannak, miket
kálás által tartsa me g a hívőket. (I. Kor. i. 21.) hivő szívvel el kell fogadni, s az ezzel ellenkező
Az evangeliom-elvüség m á s o d i k alapelve, emberi tanításokat tisztelettel félre tenni.
hogy a theologia igen is tudomány, és pedig A z evangeliom-elvüség h a t o d i k alapelve
éppen egy olyan tudomány, mint a természet- az, hogy a szentirati igazságok legtisztább s leg­
tudomány. És valamint a természettudomány a világosabb rendszerbe, a helvetika konfesszióban
természet tényeivel és törvényeivel foglalkozik, s a heidelbergi kátéban vannak összefoglalva, s
épp úgy a theologia a szentirat tényeivel s főleg az ezen hitrendszerekbe foglalt igazságokat
elveivel foglalkozik, s ezeket foglalja rendszerbe, kell mélyen az emberi lélekbe vésni. Tehát, bele
éppen mint a természettan a természeti tünemé­ kell vésni azt, hogy mi mindnyájan bűnösök
nyeket. vagyunk. Azután azt, hogy Krisztus halála által
Az evangeliom-elvüség harmadik elve, szabadulhatunk meg bűneinktől, s továbbá azt,
hogy a szentirás a theologia összes tényeit ma­ hogy kik bűneiktől ekkint megszabadultak, isten
gában foglalja, s ez a hitnek és cselekedetnek iránti hálájukat isten parancsai iránti engedel­
megváltozhatatlan, csalhatatlan szabályozója. »In mességgel, és szent életben járni törekvéssel
scriptura sancta, mondja a helvétika konfesszio, mutathatják ki.
habét universalis christi ecclesia p 1e n i s s i m a Az evangeliom-elvüség h e t e d i k alapelve
e x p ó s i t a quaecunque pertinent cum ad salvi- az, hogy a keresztyén vallás a lélek bensőjében
ficam fidem, tűm ad vitám Deo piacentem«. végbe menő lelki életfolyamat, mely, mint a hegyi
Következőleg, a szentirást komoly hittel s nem beszédben írva található, de még a bűnös nő
léha, gúnyolni törekvéssel kell tanulmányozni, példájából is látható, kezdődik az üdv utáni
mert ezek istennek komoly, mélységes gondolatai. szükségérzettel, a lelki szegénység érzésével,
Az evangeliom-elvüség negyedik alap­ folytatódik a bűnön való őszinte szomorkodássál,
elve, hogy a szentirásban foglaltak mind isteni sírással, azután Jézus, isten előtti mély megaláz­
örök igazságok s azoknak ilyen mivoltukban kodással, az igazság, Jézus után való éhezéssel,
 402 PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 50 szám.

szomjuhozással. Kit midőn megtalált a lélek s mig nappal vagyon, mert eljön az éjszaka, mikor
élő hittel magába fölvett, úgy, hogy elmondhatja senki sem munkálkodhatik«. Hogy mik legyenek
Pállal »élek többé nem én, de él bennem a ezen szent szolgálatok, jót cselekvések, azt kinek-
Krisztus« akkor lett az ember élő hitü keresz­ kinek a szentlélek isten mondja meg, a ki nélkül
tyénné, és a keresztyén ezután éli a keresztyén úgy is semmit nem tehet senki.
életetet, mely élet, t ö r e k v é s az erkölcsi Azevangeliom-elvüségnek t i z e n k e t t ő d i k
t ö k é l e t e s s é g f el é, mely erkölcsi tökéletesség alapelve az, hogy mindenek felől jó reménységben
mértéke maga isten, az ur Jézus Krisztus, az kell lennünk, mert Krisztus mindeneknek kész
alapelvek pedig írva vannak a hegyi beszédben- idvezitoje, és sokszor a kik legdühösebbek Krisztus,
Ezen lelki életfolyamat vége a teljes tökéletesség» az ő hívei, és az ő szent evangelioma ellen, azok
mit azonban a hivő csak a halál után érhet el vannak legközelebb az isten országába való be-
teljében, a mikor a hivő bement a menyországba, menetelhez, mint ezt Pál apostol példájából is
s él egy soha meg nem szűnő, boldog életet. láthatjuk. Azért az evangeliomi örök igazságokat
A z evangeliom-elvüség nyolcadik alap­ köteleztetnek az élő hitü keresztyének minden­
elve az, hogy a fentebb rajzolt lelki életfolya­ kinek s mindenütt hirdetni, a hol csak erre út,
matot mindenkiben létre kell hozni, a ki üdvö­ alkalom és mód kínálkozik, Pál apostol szerint:
zölni akar, és pedig létre kell azt hozni az »kapu nyittatik«.
egyénekkel való személyes érintkezés által, s a l íme, röviden összefoglalva az evangeliom-
kiben ezen keresztyén életfolyamat megvan, elvüség alapelvei. És most tisztelettel felkérem
azt ú j j á s z ü l e t e t t , megtért embernek ne­ Antiquarius és Jancsó lelkész urakat, ítéljék meg,
vezzük, megkülönböztetŐleg az ezen lelki élet- mi ebből a kivetni való s mi az, mi ebbe az
folyamatot magukban nem tapasztalt egyénektől. : evangeliom szerint reformált magyar keresztyén
Az evangeliom-elvüség k i l e n c e d i k alap- j vallással ellenkezik ? ¡Szalay József,
elve ez, hogy az üdv lelki életfolyamat létre­ n .-b e c s k e r e k i ref. lelk ész s a
>K e resztyén » szerkesztője.
hozó eszközei a kegyelmi eszközökön kívül első
sorban a lelkipásztorok. Ok a főérők, melyeken
A fönnebbi cikket a következő sorok kíséretében
keresztül a Krisztus testében, a hívők közössé­ k a p tu k :
gében az üdvöt adó energia kereng, nekik újjá­ »E kis cikkecskét bizalommal küldöm becses lapodba.
született, megtért, lelki életet élő egyéneknek E lvekb e különbözhetünk, de ez nem involválja azt, h o g y

kell lenni. Egymaguk azonban még igy sem a szem ély iránt tisztelettel és szeretettel ne viseltessünk.
Én régi baráti szeretetteljes indulatodat 48-as ereklye
lesznek elégségesek minden ember üdvre hoza-
gyan án t őrizem, kérlek téged is, tarts m eg szives jó ­
talára. Rajtuk kívül dolgozni kell még minden
indulatodba. Ezeknek az elvek fejtegetésének engedj
újjászületett, megtért keresztyénnek, a nekik szabad utat. Én ezt egyetem es egyházunk szempontjából
adott tehetség szerint. »Forgolódnunk kell, mond fontosnak ítélem, stb«.
a nagy apostol, mindnyájunknak, a ki intő az Miután lapunk soha sem volt p á r t l ap, hanem

intésben, ki tanító a tanításban«. szabad tere a szabadon gondolkozásnak és vélem ény­

n yilván ításn ak : kész szívvel közöltük S za lay barátunk
Az evangeliom-elvüség tizedik alapelve
cikkét annál inkább, mert am a beteges iránynak, m ely­
az, hogy a kik az ur Jézus testének tagjai lettek, ben Szabó A la d á r és K ecsk em éth y urék kontárkodnak,
s vele élő összeköttetésbe léptek, és szent kö­ tulajdonképpeni atyam estere éppen Szalay. Sőt éppen
zösségbe élnek hit által, azoknak nem kell szé- örvendünk, h o g y minket választott ki, h o g y proklam álja
gyelni, erről nyilvánosan is bizonyságot tenni az az uj evangeliom ot, m elyre itt található a válasz is, a
mint következik.
emberek előtt, nehogy Jézus ezen szavai telje­
sedjenek az illetőn: a ki szégyenei engem az em­
K özreadtuk az evangélizáció theologusainak e g y e ­
berek előtt, én is szégyellem azt az én mennyei
dül üdvözítő 12 parancsolatát. É s a közreadással nem­
atyám előtt. csak az iró kívánságának véltünk eleget tenni, hanem
Az evangeliom-elvüség tizenegyedik azt hisszük, használtunk vele a köznek. Antiquarius b a­

alapelve az, hogy a Krisztusban hivő, élő ke­ rátunk m ost már nem panaszkodhatik azon, h o g y az
evangelizációalapelvei t u d o m á n y o s a n kifejtve, m eg­
resztyén lélek idejét ne unalommal, s hasztalan
ism ertetve m áig sincsenek. E tudom ányos tárgyalás u gyan
beszédekkel, és cselekedetekkel töltse, hanem az
terjedelmére nézve valam ivel rövidebb, mint akár a Schleier­
ur Jézusnak való szent szolgálatban. Folyton macher »Christliche Glaube«-je, akár a R itschl »R echt­
emlékezvén urunk eme szavaira: »Munkálkodjatok, fertigung und Versöhnung «-ja, de azért nem kevésbé
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
mélyreható (!), tudományosan igazolt (!), áttekinthetőség
és világosság tekintetében pedig azokat messze felül­
múlja. K i kételkednék azon, hogy e cikk esemény számba
megy a magyar prot. theologia történetében ?! Mi csak
örvendünk, hogy Írója a mi lapunkat tisztelte meg vele.
K i jövendőben a 90*es évek protestáns egyházi moz­
galmairól fog írni s a »Magyar protenstáns egyház és
theologia újjászületéséről« föliratu cikkben az evangéli-
zációt és belmissziót fogja ismertetni, az, azon kérdésre,
hogy micsoda alapelvek vezették e mozgalmat: lapunk­
ból fogja kiírni e 12 pontot. És méltán. Mert hiszen, e
mozgalomnak tudományos alapelveiről tájékoztatni a vi­
lágot, senkinek sincs több joga és senki sem illetékesebb,
mint Szalay József. Bármily nagyra nőttek is Szabó A la­
dár ur, Kecskeméthy ur és társaik, mégis csak epigo-
nok s »a tanítvány nem lehet nagyobb az ő Mesteré­
nél«. A keresztyén missziónak is Pál a megteremtője, de
a keresztyénség alapitója Jézus Krisztus. A z evangelizá-
ció kicsiny mustármagja is Nagy-Becskereken vettetett
el, ha a világgal Szabó Aladár, Kecskeméthy és társaik
ismertették is meg.
Addig, mig e tudományos elvek gyakorlati gyü­
mölcsei csak Nagy-Becskereken értek, nem volt szavunk
hozzá. Tiszteltük az egyéni meggyőződést s nem kíván­
tuk, hogy senki megtagadja maga magát. A z élő or­
ganizmus, ha erőteljes, el tud hordozni egy ólom-golyót
magában. A z élő sejtek burkot vonnak körülötte s bom­
lasztó hatását megakadályozzák. Hanem, mikor a legne­
mesebb szervek kezdenek megkovesedni: a sz ív , a tüdő,
akkor már nagy a veszély az egész organizmusra nézve,
gyors orvosi segély szükséges, vagy legalább erőteljes
lüktetése az egészséges vérnek. Ez az eset állott be,
mikor ez irányzat, Isten tudja hogyan, a theologiai
kathedrákra jutott. Egyházunk testében a megkovesedni
kezdő szívből minden szivdobbanással. absolvált évfolya­
mokkal egy-két kövesedett átom jut bele s a hol meg­
ragad, ott uj kövesedés magját fogja alkotni. Mi lesz
ennek a vége ? Most még csak elvétve, olykor-olykor ér­
zünk egy-egy szivnyilalást, de ha gyorsan orvosság után
nem látunk, atyámfiai férfiak, egyházunk őrállói, ebből
nagy baj lehet!
Nézzük csak. Csak egy pár feltűnő jelenségre mu­
tatunk most rá, előre megjegyezvén, hogy Szalay ur
tisztában van a fogalmakkal, a melyeket használ és senki
se gondolja, hogy itt-ott véletlenül összezavarja a fo­
galmakat. Korántsem! A z evangélizáció theologiájában
mindazok a fogalmak, melyek e 12 pontban használva
vannak, az itt használt értelemben veendők, akár az
életben, akár a theol. katédrán.
Tehát, az evangélizáció theologusainak első alap*
elve, hogy a theologia és filosofia elkülönítendő, mert
a theologia isteni forrásból jő, a filosofia pedig csak
emberi értelem produktuma. Jól jegyezzük meg »hogy
itt nem a vallás«, hanem a »theologia« származik is­
teni forrásból, maga a »theologia« kijelentett tudomány
s igy a theologia absolut igaz, a mely mellett minden
más tudománv, specialiter a bölcsészet, mint »csak em­
beri értelem productuma« legalább is téves lehet, szem­
ben az absolut igaz, mert »kijelentett« theologiával; s
igy mi természetesebb, mint az, hogy a filosofia igaz­
403.
sága a »kijelentett theologiához« mérendő. A katholiciz-
musban ez egészen természetes követelés, hanem a pro­
testantizmusban ? Eddig úgy tudtuk Akár hogy
tudtátok eddig, az evangélizáció theologúsai, ha jól em­
lékszünk, már a Prot. Szemlében is kiadták a jelszót:
»a vallástalan tudománynak meg kell térnie!« Megtért
emberhez megtért tudomány!
A theologia éppen oly tudomány, mint a termé­
szettudomány : ez a természet tényeivel és törvényeivel
foglalkozik; az, a s z e n t i r a t t é n y e i v e l és el ­
v e i v e l , ezeket fogadja a rendszerbe. Jól meg jegyez­
zétek : a s z e n t i r a t t é n y e i v e l ! Eddig úgy tudtuk,
hogy a theologia és természettudomány közt az az ana­
lógia, hogy ennek tárgya a természet, annak a v a l l á ­
s o s e m b e r . Rosszul tudtad! Mert a theologia a szent­
irat ténveinek rendszerezése. A szentirat tényei a Mó­
zes első könyve első betűjétől a Jelenések könyve utolsó
betűjéig benne foglaltató tényekkel olyanok, mint a ter­
mészet tényei: absolut igazak, mert kijelentettek. E té­
nyek kijelentéséhez még csak egyetlen kijelentés járult
s ez az evangéliumi theologia.
6*ik alapelve: e kijelentett tények kijelentett s igy
absolut tökéletes rendszerezése a »Helvetica confessio«
és »Heidelbergi Káté«. Hogy is írhatták ennek szerzői,
hogy »meliora ex Verbo Dei docentibus non sine gra-
tiarum actione, et cedere et obsequí in Domino protes-
tamur ?!«
Ezeknek részletezései különösen a 3-ik és 4-ik alap­
elvek, a melyekhez járul az 5-ikben a theologiának na­
gyon rövid Kristologiája: Krisztus isten és ember (még-
csak nem is »istenember«), kinek »tanításai minden em­
beri tekintélyen felül vannak s igy az ezzel ellenkező
emberi tanításokat tisztelettel félre tenni«. Ú gy tudjuk,
kellő tisztelettel teszik félre a názárénusok is Nagy-Becs­
kereken akár a hivatalos esküt, akár a fegyvert!
Hogy mivé lesznek ily alapelvek mellett a többi
pontokban foglalt helyes alapelvek, azt mindenki belát­
hatja, ki látja a theologiának »üdvözítő hit« fogalmát, a
mely a kijelentett theologiának elfogadásában áll.
Nem foglalkozunk minden pontjával e theologiá­
nak; csak még két gyakorlati következményére hívjuk
fel a figyelmet. A 9-ik alapelv szerint a pap csak újjá­
született, megtért ember lehet, de nekik segitni kötele
sek a többi »újjászületett keresztyének« is. Nem akarunk
többet imputálni a szerzőnek, mint a mennyit maga
mond, de mindenesetre jellemző, hogy e munká1kodásról
szóló idézetben »az intés és tanítás« foglaltatik csupán,
a mi alatt természetesen az újjászületésre vezérlő »kije­
lentett theologia«, a »szentirat tényeinek« tanítása lesz
értendő. H ogy az igazi, mondjuk, újjászületett keresz­
tyén, hivatásának tökéletes betöltésében kell, hogy igaz
keresztyén voltát megbizonyitsa, ez, úgy látszik, mellékes.
Fő a 11-ik alapelv szerint is »az Ur Jézus Krisztusnak
való szent szolgálat« a mi, hogy mi legyen (prédikálás-e,
vagy más »kegyes« foglalkozás) azt a szentlélek mondja
meg, de semmi esetre sem unalom, haszontalan beszéd,
és cselekedet. Mindez nagyon helyes! Csak hogy a
gyakorlatban?! A »Kis Tükör« egyik száma a »szín­
házat már ördögi komédiává« tette, utána jön bizo­
nyára a zene, tánc, festészet (ha nem bibliai tárgyú),
 4°4- PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
meglehet, rá kerül a sor később a divatáru cikkekre,
mint bűnös fényüzési cikkekre, majd a mesterségekre,
és földmivelésre, melyek a bűn fészkét, a testet ápolják,
s kijutunk a délibábos rónára, vagy Erdély hegyeinek
csendes völgyeibe — imádkozni és gyökerekkel táplál­
kozni.
E következtetések ugyan távoliaknak látszanak, de
kérem alázatosan, az irányzatok fejlődnek s ezt az irány­
zatot a világ látta már összes következményeiben.
S most már tessék megitélni, mit tesz ez az irány­
zat a theologiai katedrán s mire vezet az életben l
Köszönjük Szalay barátunknak, hogy az evangeli­
zátorok theologiáját legáltalánosabb alapvonásaiban meg­
ismertette s nekünk ezek elmondására alkalmat adott.
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
Kolozsvár, 1S9 - 7 46— -
(Vége.)
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: dr. Vályi Gábor, Herceg Lajos, Szász Dénes, I zési adósságainak törlesztésére.
Becsek Lajos, Kenessey Béla, Parádi Kálmán, ig. taná­
csosok. Márkus János, titkár, Deák József, pénztárnok,
Maksay János, számvevő, dr. Deák Albert, ügyvéd és
dr. Kádár János, s. titkár.
A múlt számban ismertetett ügyek elintézése után,
még a következő tárgyak kerültek tanácskozás és el­
döntés alá.
Titkár aa. bejelentvén, hogy az egyházkerületi köz­
gyűlési képviselők öt éves mandátuma a jelen évvel le­
jár: intézkedést kért az uj választásokra nézve. Ig.-Ta-
nácsunk a kerületenkénti választásoknak 1898. tebruár
hó 15-éig leendő megejtését és az eredmények bejelen­
tését elrendelte.
Vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur ő
nagyméltósága egy állítólagos házasság utólagos anya­
könyvelési ügyében, a szükséges okmányok s más bi­
zonyítékok beszerzése céljából, helyszíni vizsgálatot ren­
delvén el annak foganatosítására lg.-Tanácsunk dr. K á ­ delkezésre állott részletét is lekötötte a folyó évi köz­
dár János, s. titkár aát. küldte ki.
Maksay János, egyházkerületi számvevő aának. a
makkfalvi székely nemzeti iskola pénztáránál foganato­
sított véletlen vizsgálatáról szóló jelentése alapján uta­
sította Ig.-Tanácsunk az iskolai gondnokságot a talált
szabálytalanságok és a mulasztások sürgős pótlására.
A m.-n. zsombori szeszgyár mellékterményének ér­
tékesítésére és a szeszgyárhoz szükséges gabona beszer­
zésére vonatkozó szerződések megerősittettek.
Uj-tordai egyházközségünk amaz elhatározása, hogy
felekezeti iskoláját, az állami iskola felállítása folytán, vezkedéséről szóló esperesi jelentés is, s annak alapján
megszünteti s tanítóját végkielégiti: a felhozott indokok
alapján, megerősítést nyert
Nem találta Ig.-Tanácsunk helybenhagyhatónak a
magyarósi egyház ama határozatát, melylyel, az iskola
államosítása esetére, a kántori teendőket végző állami ta­
nítónak az egész eddigi fizetést biztosíttatni kívánja, ha­ tójának és az ig.-tanácsi és konventi elvi jelentőségű vég­
nem utasította az egyházat uj megállapodás létesítésére.
Szebeni egyházmegyénk, kellőleg igazolván arra
való jogosultságát, a második egyházkerületi képviselő
megválasztására s ennek eszközölhetése céljából az egy­
50 szám.
házmegyének két választó-kerületre leendő felosztására
engedélyt nyert.
A z erdélyi gazdasági egylet által alapított központi
hitelszövetkezet átiratot intézett Ig.-Tanácsunkhoz, az
üdvös mozgalom elősegítése céljából, anyagi támoga­
tást kérve. Tanácsunk Öt tagból álló bizottságot küldött
ki, főt. püspök aa. elnöklete alatt, e kétségtelenül üdvös
célra törekvő intézmény behatóbb tanulmányozására s
annak alapján a hozzájárulás mértékére vonatkozó véle­
ményezésre kiadott görgényi egyházmegyei indítványt,
mely a tanitóképezdei rovatai megszüntetését célozza.
Minthogy azonban az egyházkerületi tanítóképző-intézet
jövő fentartásának s az ezzel kapcsolatos ügyeknek ren­
dezése különben is napirenden v a n : célszerűnek látta
Ig.-Tanácsunk, e kérdést is azzal kapcsolatosan venni
tárgyalás alá s ezért a jövő évi egyházkerületi közgyű­
léshez ily értelmű jelentés fölterjesztését mondotta ki.
Hídvégi egyházközségünk indokolt kérésére, kiutal­
tatott a nevezett egyház központi kezelés alatt álló tő ­
kéjének fölgyült kamatjából 100 frt, az egyház építke­
A z egyetemes konvent kiosztása alá kerülő rend­
kívüli államsegélyből leendő részeltetés iránti folyamo­
dások beadási határideje, 1898. jan. hó 30-dikára tűzet­
vén k i : az erre vonatkozó körlevél kibocsátása elrendel­
tetett.
Küküllői esperes aa. nehány egyházközsége isko­
lájának elhagyatott állapotáról tevén jelentést: a hiányok
pótlása céljából teendő intézkedésekre nézve megnyerte
a kellő utasításokat.
Küküllővári közlelkész aa. az egyházmegyei köz­
gyűlés pártoló ajánlata mellett, kérvén fizetésének fel­
emelését : utasittatott a rendkívüli államsegélyekhez leendő
folyamodásra, addig is, mig a fizetések állami kipótlása
bekövetkezik, mert Ig.-Tanácsunk rendelkezése alatt most
egyáltalán semmiféle alap sem áll, melyből akár állandó,
akár egyszersmindenkori segélyek folyósithatók volná­
nak, minthogy a rendszeres évi államsegély még ren­
gyűlés a házassági bíráskodás elvesztése folytán szár­
mazott esperesi és főjegyzői jövedelem csökkenések némi
kárpótlására.
Jóváhagyta, továbbá, Ig.-Tanácsunk a csekefalvi
egyház és szomszédos filiáinak körlelkészséggé szervez­
kedését kimondó határozatát, és utasította az egyházi
elöljáróságot a szabályszerű dijlevél kiállítására, hogy
annak alapján a pályázati hirdetés mielőbb közzétehető
legyen.
Tudomásul vétetett a naszódi körlelkészség szer­
fölhivatott az egyház, hogy a templom és parokhiális
épületek építési költségeire tőkesegélyért folyamodjék a
jövő évi egyetemes konventhez.
Pokoly József, theol. tanár aa. bemutatván az egy­
házkerületi közgyűlési végzések betűrendes tárgymuta­
zések repertóriumának elkészítésére vonatkozó tervezetet:
az nagyjában elfogadtatott; a részlet-kérdéseknek neve­
zett tanár aával. való megbeszélésére pedig főt. püspök
aa. kéretett föl.
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Végül, még nehány kisebb jelentőségű ügy elinté­
zése után, lg.-Tanácsunk közig, bírósággá alakultát és be­
ható tárgyálás után jóváhagyta, indokainál fogva, a nagy-
enyedi egyházmegye közig, bíróságának amaz ítéletét,
melylyel Tókos Jenő, volt sz.-földvári lelkészt az állító­
lag viszszatartott javadalma kiszolgáltatása iránti kere­
setével elutasította.
Ekkor az ülés, a tárgysorozat teljes kimerítésével,
bezáratott. r* s«
A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar
vélem énye
a lelkész-, esperes-, püspökavatás, és beiktatás kérdésében.
(Folytatás.)
5. Zenditsék rá felavatók és felavatandók a 37.
dics. i-so versét, a »Jövel szentlélek, Úr Isten «-t, együt­
tesen, mivelhogy a szentlélek ajándékaira mind a felava-
tóknak, mind a felavatandóknak egy iránt szükségük
vagyon s ha éneklésükhöz esetleg a gyülekezet is hoz­
zácsatlakozik, annál hatásosabb és lélekemelőbb lesz az,
de a kezdés mindenesetre a lelkészi karból induljon, ki.
Éneklés után :
6. Járuljanak a felavatandók a felavatók elé és
fejüket meghajtva, fogadják a vének kezeinek rájuk vet-
tetését és az addig tartson, mig a felavató könyörgése
el nem végződik. Orgonaszóra itt semmi szükség. Ezzel
a szertartás elérvén az igazi csúcspontot, innen már az
általánosba való visszatérésnek kell következni. Ezért,
mintegy áthidalásképpen:
7. Szóljon a felavató még egyszer a felavatottak­
hoz, most már különösebben a kerület nevében* de rö­
viden és velősen, itt alkalmazván az u. n. elbocsátást és
felhatalmazást; aztán, imádkozásra hívja fel az egész
gyülekezetét, a melyet az Úri imádság után áldással
végezzen.
8. Zenditse rá az egész gyülekezet valamelyik al­
kalmas éneket s aztán pár vers eléneklése után, oszol­
jon el.
Végül még csak annyit, hogy ha majdnem általá­
nos szokás szerint, énekkar is kiván közreműködni: annak,
véleményünk szerint, két helyen, u. m. a szertartást
kezdő gyülekezeti ének után és a szertartást végző gyü-
ekezeti ének előtt lehet részt juttatni.
I B) A l e l k é s z i k t a t á s .
A lelkésziktatással jelenleg igy állnak a kerületek :
a) A Dunamelléken az iktatás nincsen szabályozva,
s ha iktat is valaki valakit, az iktató papot a beköszönő
pap szokta leginkább meghívni.
b) A Dunántúl sincs mindenütt lelkésziktatás; a hol
van, többnyire az esperes végzi és többnyire igy megy
végbe: Éneklés után, kiáll az iktató és az uj lelkész az
urasztala mellé, hol az előbbi beszédet mond, melynek
végén kijelenti, hogy a lelkészválasztást a felsőség hely­
benhagyta és már most felszólítja az uj lelkészt bekö­
szönő beszédének a megtartására. Ott ennyi ma az egész
iktatás; régebben azonban ott is szokásban volt a tem­
plom kulcsának, a bibliának, stb. ünnepélyes átadása.
c) Erdélyben a lelkésziktatás lényege az, hogy mi­
405.
dőn az uj pap elfoglalja az állását, az esperes, vagy meg­
bízottja beszéddel ajánlja őt a gyülekezetnek, átadván
egyszersmind az uj papnak a templom kulcsait, kleno-
diumait, stb. aztán az uj pap beköszön.
d) A tiszáninneni kerület 1883. évi őszi közgyűlésén
(9. p. VI.) alkotta meg e tárgyban első szabályrendeletét,
»A lelkész belépése az egyházba« cim alatt, melynek
veleje elsőbben is az, hogy a megerősített lelkész az es­
peres, vagy megbízottja jelenlétében ünnepélyesen bekö­
szön ; azután pedig az, hogy az esperes, vagy megbízottja,
a lelkészlakon, az adminisztrátor lelkész és a presbité­
rium jelenlétében átadja az uj lelkésznek a templom és
az egyház ládája kulcsait, a pecsétnyomót, stb. s az ezek­
ről szóló leltárt, az átadó adminisztrátor és az átvevő
uj lelkész aláírván, az egyház ládájába helyezik. Ezt a
szabályrendeletet az 1893. évi tavaszi egyházkerületi jegy­
zőkönyv 95. száma lényegében fentartja, mindazáltal
azzal a két módosítással, hogy i-ször, óhajtandó, hogy
ezentúl egyházalkotmányunknak megfelelőbben ne az es­
peres, vagy megbízottja, hanem az egyházmegye elnök­
sége, illetőleg megbízottjai jelenjenek meg a beköszöné-
sen; 2-szor, kivételt képeznek e szabály alól az olyan
esetek, mikor segédlelkészek köszönnek be rendes lel­
készül. Ilyenkor az esperes, vagy megbízottja a jelenlété­
ben már beköszönt ifjú lelkészt szeretettel ajánlja a gyü­
lekezet hajlamaiba s nehány szóval a gyülekezetei meg­
áldja. Ezek azonban csak az urasztala mellől történhetnek
és nem a katedráról, mivel ezek már kívül esnek az
istentisztelet keretén és annak lényegéhez egyáltalán nem
tartoznak. Templomkulcs, stb. stb. átadása s más ilyen
különlegességek egyáltalában nem engedtetnek meg, mi­
vel a beköszönő lelkészek a templomi szolgálatra, a ke­
hely és biblia használatára már különben is megkapták
az exmissiót.
e) A tiszántúli kerületben a beiktatást általában
véve nem gyakorolják; ott a lelkész csak beköszön s
ha azon kívül van még valami, mint üdvözlés, tisztel­
gés, stb. az már a presbitériumban, vagy egyebütt tör­
ténik. Újabb időben azonban szórványosan már ott is
kezdenek iktatgatni, természetesen, beszéddel, vagy be­
szédekkel és a szokott tárgyak átadásával.
A z elmondottak összegezéséből kitűnik, hogy a
Dunamelléken és a Tiszántúl a lelkésziktatás sem mint
szokás, sem mint intézmény nem áll fenn és inkább csak
szórványosan fordul elő; a Dunántúl már mint szokás
gyakrabban, de általánosan nem kötelező. Erdélyből ál­
talános és régi szokásnak van jelezve, de úgy látszik,
törvényesen nincs rendelve, sem rendezve. Egyedül a
tiszáninneni kerület az, a hol intézménynyé van téve;
de szabályrendeletei mutatják, hogy közigazgatási te­
kintetből, tehát inkább a jórend, mint valami uj szer­
tartás érdekében.
Vélemény a lelkésziktatásról.
Minthogy lelkésziktatásról, vagy ennek megfelelő
eljárásáról sem kánonaink, sem újabb törvényeink nem
emlékeznek, sőt tudtunkkal az egyházkerületek közül is
csak az egy tiszáninneni szabályozza eredetileg a lelkész
belépését az egyházba, de ez az egy is a régi beköszö-
nés értelmében és közigazgatási szempontbúi; minthogy
 406. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 50. szám.

sem hitvallásunkból, sem istentiszteleti elveinkből nem benső indító okaik figyelembe vételével és beszámításá­
következik az, hogy szertartársaink számát szaporitgas- val. Mert, ugyanazon cselekedet lehet bűn is, erény is ;
suk; minthogy egyházjogi elveink szerint is az externa minősége nem önmagában, hanem rugóiban rejlik. A z
vocatio-ra adott egyházmegyei consensus teljes jogerő­ eskü, például, ha tiszta szívből, meggyőződésből származik,,
vel rögtön hatályba lép és ez már megerősítés alkal­ törvényesen megengedett cselekmény, ellenben a hamis
mával, az egyházmegyei gyűlésben tudomására adatik eskü büntettetik. A szép dolgok magasztalása szép és
az illető egyház képviselői utján az egész gyülekezetnek ; megengedett dolog, de a bűn magasztalása büntető tör­
minthogy az újabb időben keletkezett s hitvallási elveink­ vény által sujtatik. Ezek mind példák arra, hogy a prot.
kel teljességgel össze nem egyeztethető eljárások általá­ erkölcsi nézlet helyes alapon áll, midőn a tetteket rugóik
nos szokásnak sem tekinthetők: mindezeknél fogva az alapján mérlegeli. Sőt, ime a regnum Marianumban is a
u. n. lelkészbeiktatást sem hitvallási, sem liturgiái, sem I büntető igazságszolgáltatás ezen a protestáns alapon áll,,
egyházjogi elveinkkel megegyeztethetőnek nem tartjuk, midőn a törvény éles különbséget tesz a szándékos és
s éppen azért még a nevét is elhagyandónak Ítéljük; szándéktalan vétségek és bűnök között. Antiquariusnak
a jórend érdekében azonban, közigazgatási szempontbúi hát nem lehetett szándéka, azt latolgatni, mit tesz, vagy
szerintünk is megengedhető, hogy a régi magyar szóval nem tesz, hanem igenis azt, hogy meggyőződése mellett
beköszönésnek nevezett gyülekezeti alkalmon az egyház­ meddig marad meg híven? Erről volt szó korábban is,
megye képviselői, úgy, a mint annak velejét a tiszán- | erről van szó most is. Sz. úr bizonyos meggyőződéssel,
inneni kerület 1883. évi szabályrendelete kifejezi, jelen ! vallotta, hogy az ingadozó Siont csak a vallásos össze­
lehessenek, de ezeknek munkálkodása csupán a presbi- j jövetelek mentik meg s az egyetemes papság elvének
teriumban, mint gyülekezeti igazgató közeg keretében | vastagabb megtestesítése és úgy cselekedett, a mint
folyjon le. hitte.
(Folytatása következik. E miatt azonban egyházi főhatósága K . urat kérdőre
vonta s más magatartásra utasitá. Herkules tehát ott
állott a keresztúton, választania kellett a hivatalos uta­
Cáfolat helyett rágalom, tettetés. sítás és a magán meggyőződés közötc. Jól választott-e:
(Vége.) azt nem bíráljuk. De ígéretet tett és erről nyilvános
3. diplomát is kapott. Ebből tudjuk, hogy a meggyőződés
Harmadik nevezetes állítása Sz. A. úrnak, hogy
»Kecskeméthyt most azért bántják, hogy miért hagyta kissé meglágyult, a lelkesedés kissé meglohadt s egy
félbe a vallásos összejöveteleket.« Tehát, Sz. úr éppen­ meleg nyári napon a K. úr szive megfázott.
séggel nem tudna olvasni ? Ha már az evangelizáció De ez nem első eset a keresztyénség történetében..
szemüvegén minden ily visszásán, ily megfordított mó­ Ilyen eset sokszor fordult elő az első kér. üldözések
don verődik szemei elé, miért nem olvastatta el más alkalmával. A keresztyének ugyanis meghódoltak egy
valakivel, a ki még tisztán lát és helyesen olvas, kit meggyőződés előtt, hogy egyedül a föltámadott Krisz­
még nem szállott meg olyan nagyon az evangelizáció tusban vagyon idvesség. Ez a meggyőződés ellenkezett
szelleme ? Antiquarius ugyan nem is bántotta Kecske­ a pogányok meggyőződésével. Most az államhatalom el-
méthyt, s nála nem is azt vizsgálta, mit cselekedett, fogdosta a Krisztusi meggyőződés híveit, szembeállította
avagy nem cselekedett, hanem azt latolgatta, milyen őket egyfelől a pogány meggyőződés oltáraival, más­
erős, milyen őszinte és milyen szilárd volt a K. úr meg­ felől a kínpaddal és a választás szabad volt. A kinek
győződése, illetve, hogy ez a meggyőződés a múltban, tetszett, a Krisztusi meggyőződés ösvényén haladt to­
vagy a jelen időben álló tünemény-e? Antiquarius ele­ vább a börtönig és vérpadig, a kinek tetszett, a pogány
mezte ezt a dolgot és úgy találta, hogy az a híres lel- j meggyőződés oltára felé közelgett és ott kissé meghaj­
kesedés, az a gőgös meggyőződés, mely évekig osto­ totta fejét és térdeit, a hivatalos utasítás szerint. Ez.
rozta a papságot a csúfolódás székiben, mondom, ez a nem oly nagy nehézséggel járt. Ha ez megtörtént a
pöífeszkedő meggyőződés egyik főidőben sem áll: sem történtekről hivatalos iratot, úgy nevezett libellust ka­
a múltban, sem a jelenben, sem a jövőben, hanem csak pott a megalázott keresztyén, aztán nem bántotta többé
egy mellékidőben, az imperfectumban született és abban senki. De a többi keresztyének az ilyet, a nyert libel-
is halt meg. Hajh, a bölcső gyakran válik koporsóvá, lusról, libellaticus címmel, vagy pedig lapsus névvel
s mi megnyugszunk isten bölcsességén, ha látjuk, hogy illették, annak jelzéséül, hogy az ő keresztyéni hitök és
nem minden újszülött fejlődhetik emberré. És miért ele­ meggy-őződésük megtántorodott, meghajlott. Tehát, semmi
mezte Antiquarius ama meggyőződés kérdését, miért sincsen uj a nap alatt és a mi most van, az már egy­
nem bajlódott, mint Sz. A . úr véli, a cselekedetekkel ? kor volt. Tanúság pedig az, hogy a kinek szive kissé
Mert, Ant. kálvinista ember, a kinek nyeresége Krisztus, megfázott és lelkesedése kissé megtántorodott: annak
és az ő kálvinista öntudata. Kálvinista ember a csele­ nem volt joga eddig se, s nincs joga ezután se, bírói
kedeteket önmagukban nem mérlegeli, azokat sem jók­ vesszőt suhogtatni a közvélemény fölött. Ilyen tempus.
nak, sem rosszaknak nem nevezi, tudván, hogy legjobb imperfectumban született és kimúlt lelkesedés nem veheti
cselekedeteink is tökéletlenek, fogyatkozással teljesek; , magának azt a hatalmat, hogy az anyaszentegyház
azért az igaz kálvinista, a derék Beyschlag szavaival, | múltján és régmúltján taposson keresztül-kasul, és nem
igy imádkozik: »Uram, bocsásd meg a mi jó cseleke- , veheti magának azt a tisztességet, hogy a jövendőt irá­
deteinketl« Hanem, ha már a tetteket csakugyan mér- I nyozza, bevezesse s a jelenre befolyást gyakorolhasson.
legelnünk kell: méltatjuk azokat az ő rugóik, forrásaik, Ilyen szerepre csak annak van joga, a ki sohasem ren-
 50. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 407.

dűlt m eg sem a m aga árnyékától, sem egyéb földi ár­ és királyi felsége irányában az egyházmegye mély hálája
nyékoktól. M ert az igaz protestáns szellemnek nem csak és tántorithatlan hűsége, törhetetlen ragaszkodása és szere-
sajátsága, de ismertető jele is, a félelmet nem ismerő tetének feliratban kifejezést adjon.
elvszilárdság és bátorság, rövid ebb en : az erős m e g g y ő ­ A javaslatot a közgyűlés egyhangú határozattal tette
ződés. M ig a prot. egyh áz ama halhatatlan emlékű er­ magáévá.
délyi protestáns főúr szavaival m ondhatta: »engem a Tárgysorozat rendjén, következtek a bekebelezések.
■ császár m egtanított szenvedni, de félni nem«, addig a Bekebeleztettek az egyházmegyébe: Jáni Lajos, k.-marton-
ref. Sión valóban erős vala, ereje önmagában volt. Ha falvi lelkész, Győré Dániel, dálnoki, György Albert, felső-
m ost ingadozik, és pusztul, önm aga az oka, mivel m eg­ csernátoni, és Bajka Mihály, alsó-csernátoni kántor, illetve,
tanult félni. A z o k a t a prófétákat tehát nem sokra be­ kántor-tanitók, utóbbiak a törvény értelmében az esküt
csülhetjük, a kiktől a jö v ő nem zedék egyeb et se tanul­ letették.
hat, mint félelmet és ingadozást. M ost hát Sz. A . úr Most következtek a választások, és pedig első sorban
későn erőlteti K . úr ajkaira a bátor reformátor sz a v a it: a főgondnoki jelölések; jelöltettek: Bodor Zsigmond, al­
»Itt állok ; máskint nem tehetek.« E ze k az igék már m eg gondnok, Koncéi Domokos, és Koncéi Albert, egyházmegyei
nem eleveníthetik az ő m egrendszabályozott lelkesedését. képviselők.

ím e, ezekből világosan látja az olvasó, h o g y írnak Ez után következett a közgyűlés legérdekesebb tárgya,
és h o g y olvasnak az evangélizáció művezetői. É s m eg­ az általános tisztujitás. Lázas érdeklődéssel várta mindenki
ítélheti, h o g y a mit a Hajnal nevezett számának illető az eredményt, mivel az esperes, Zoltáni Elek, és főjegyző
rovatában o lvasu n k : cáfolat-e, v a g y rágalmazás, és tette­ Bodor Géza állottak egymással szemben, mint esperes-je­
tés ? A speculum veritatis rovat címét ennélfogva nem löltek. A z eredmény az lett, hogy Zoltáni Elek kapott 13
tekinthetjük másnak, mint szándékosan ejtett sajtóhibá­ szavazatot, és Bodor Géza 12 szavazatot, és igy egy sza­
nak s a helyett, a fogalom nak és tartalom nak megfelelő vazat-többséggel újólag Zoltáni Elek lett esperesnek meg­
szót kell olvasnunk, i g y : » Speculum calliditatis.« választva. Főjegyző Kiss József, dálnoki; aljegyző Bitai
Béla, csikmegyei; közügyigazgató Kelemen Győző, márkus-
Antiquarius-
falvi, számvevő Zajzon Lajos, feltorjai pap. Egyházmegyei
tanácsbirák: Kovács Károly, Keresztes Ede, Vájná István.
Az e g y h á z m e g y é k b ő l - Egyháziak Benedek Ignác, Kovács István és Szini János.
Kandidáló biztosok: Kelemen Győző, és Székely János,
A h ézd i egyházm egyéből.
rendes, Szini János és KokÖsi Sándor póttagok lettek.
A kézdi egyházmegye rendes közgyűlését folyó évi
Zoltáni Elek, esperes aa. az elnöki széket elfoglalva,
november 29-én tartotta Kézdi-Vásárhelyen. Tisztújító köz­
mindenek előtt hálás köszönetét nyiivánit a közgyűlésnek a
gyűlés lévén, a tagok, világiak úgy, mint egyháziak, a két
személye iránt tanúsított bizalomért, melyben egyszersmind
algondnok és két lelkész kivételével, teljes számban meg­
tiz évi esperesi munkásságának legbecsesebb erkölcsi meg-
jelentek. A gondnoki karból Lázár Mihály, egyházmegyénk­
jutalmazását ismeri fel. Jövőre nézve, szükség felettinek
nek hosszú időn keresztül fáradhatatlan, lelkiismeretes és
tartja programmot adni, hanem a múltakra hivatkozással
érdemekben gazdag főgondnoka vett részt, igen nagy ér­
kijelenti, hogy jövőben is az egyházmegye erkölcsi, szellemi,
deklődést és ügybuzgalmat tanúsítva.
és anyagi virágzó állapotra emelése leend legkedvesebb
A közgyűlést, a szép és díszes templomban tartott
törekvése.
isteni tisztelet előzte meg, hol Zoltáni Elek, esperes és
Közgyűlésünk ezen kijelentést lelkes éljenzés mellett
Lázár Mihály, főgondnok vezetése alatt megjelent közgyű­
vette tudomásul,
lési tagok, és gyülekezet előtt Jáni Lajos, k.-rnartonfalvi uj
A választások megtörténtével, a tárgysorozat ki lévén
lelkész, mondott imát és tartott I. Kr. 3. 11. szent ige
merítve, a közgyűlési tagok azon reménynyel távoztak, hogy
alapján a figyelmet mind végig lekötő beszédet.
az uj tisztikar is, mely az esperes kivételével mind uj em ­
A templombúi a közgyűlési tagok, nagyszámú érdek­
berekből áll, hivatását felfogva, teljes odaadással fog mun­
lődők által kisérve, a városháza dísztermébe vonultak, hol
kálni az egyházmegye előmenetelére, és szellemi, anyagi fel­
esperes aa. rövid, de tartalmas beszéddel a gyűlést meg­
virágzására. Kiss József.
nyitván, a tagok számba vétele, és a tárgysorozat megálla-
pitása után, esperesi jelentését terjesztette elő, mely hű és
tiszta képét tárta fel egyházmegyénk mind szellemi, mind Különfélék.
anyagi előhaladásának. = Az októberben és novemberben közölt
Kegyelettel emlékezett meg az esperesi jelentés Jancsó pályacikkeink szerzői és az igen csekély érdeklődést mutató
Ferenc, maksai pap és Végh Pál, alcsemátoni egyház- szavazatok eredménye.
megyei képviselő haláláról, s közgyűlésünk fájdalmának és »A papi fizetések rendezéséhez«, irta Teleki József,
részvétének jegyzőkönyvileg adott kifejezést. pókai pap. Rászavaztak Gáspár Albert, Németh Sándor,
E z után Bodor Géza, főjegyző jelentést tevén az egy­ segéd pap, és Tőkés János, levita-tanitó.
házmegyei tanács időközi működéséről, inditványozza: mi­ »A népiskolai vallástanitás«, irta Ince Lajos, kackói
után városok, megyék, egyházkerületek, egyházmegyék, egye­ pap. Jutalmazására szavazott Albert Imre.
sületek versenyeznek azon, miképpen mutassák ki hódolatukat »Egy akol, egy pásztor«, irta Benedek Pál, bethfalvi
-és köszönetüket a királynak a nemzetnek adott ajándékáért, pap. Nyert két szavazatot: Keresztesi Gyula, és Bőjthe
javasolja, hogy ezen legfelsőbb elhatározásért Ő császári Miklós.
 4oS. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
»Testi büntetés a népiskolában«, irta Nemes Sándor,
tanitő.
E szerint, a jutalmat Teleki József barátunknak el-
küldöttük.
= Igen derék, dicséretre, elismerésre méltó
munkát végzett B e d ó ' h á z i J á n o s , m.-vásárhelyi tanár.
Sok utánjárással, sok tanulmánynyal, rajongó előszeretettel
megírta »A k é t B o l y a i « élet- és jellemrajzát, és kiadta
a kollégium elöljárósága egy harminc ives, díszesen kiállí­
tott kötetben. Dehogy is bánt minket a szükebb pátria
dicsőítése. Tudjuk mi is, hogy a Bolyaiak nem csak egész
Magyarországé, nem csupán Európáé, hanem általában véve.
az egész tudományos világé, mint minden lángszellem, a
minők a Bolyaiak voltak. Mégis, hadd érezzünk szivünkben
valamelyes jóleső büszkeséget, hogy e nagy szellemeket a
mi kis Erdélyünk adta a világnak. Shakespere is a világ-
egyetemé, de egyedül Anglia büszkesége. És köszönet és
elismerés iilesse Bedőházit, hogy a vásárhelyi kollégium, és
szükebb hazánk iránt érzett ezt a szép kötelességet oly
eredménynyel teljesítette, hogy diszére válik-az irodalomnak.
= Egy egész halom uj könyv, melyek várják
ismertetőjüket, fekszik asztalunkon. Egyelőre csak felsorol­
juk, és ha ugyan lesz életünk, majd szólunk róluk bőveb­
ben. »Jog- és Állambölcselet kézikönyve.« Irta dr. Öreg
János, debreceni bölcseleti tanár. »A lélektan alapjai.« Irta
Wundt Vilmos, fordította Rác János. »Egyházi Beszédek.«
Irta Gulyás Benő, m.-csáthi ref. lelkész » A prot. lelkész
feladata napjainkban.« Jutalmazott pályamű, irta Szubay Be­
nedek, kápolnai ref. lelkész. »A nyomdászat tankönyve.«
Irta Ruzicska Gyula, nyomda-vezető. »A templomi, vagy
gyülekezeti isten-tisztelet becse « Irta és elmondotta Deb­
recenben Dicsőfi József, ottani egyik lelkipásztor.
= Elismerés. Kolozsvári orgona-épitő, Csintalan
Gyula, a folyó év őszén a páncél-csehi ev. reí. eg\háznak
egy orgonát épített, mely orgona szakértők által megvizs­
gáltatván, igen csinosnak és jónak találtatott; miért is a
nyilvánosság terén is Csintalan Gyula urnák a páncél csehi
ev. ref. egyház nevében elismerést nyilvánítok ; s nevezett
orgona-építőt az érdekelt egyházak figyelmébe melegen
ajánlom. Páncélcseh, 1897. dec. 10. S z a k á c s I s t v á n ,
ev. ref. lelkész.
HIVATALOS RÉSZ.
12S6-1S97* PÁLYÁZAT.
Az erdélvi ev. ref. egyházkerületben a küküllői egy­
házmegyébe kebelezett s ö v é n y f a l v i IV. oszt. egyház-
község papi állomására ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom : Jó lakás és használható gazdasági épüle­
teken kívül, 22 hold 256 Q öl szántó, kaszáló, erdő és
szöllőből álló kanonika porció, melynek tiszta jövedelme,
az egyház által fizetett adóval együtt, 103 frt. 97 kr. T i-
zedkárpótlási kamat 32 frt. 38 kr. Fapenz 15 frt. Kepe
262 írt. 13 kr. értékben. Összes fizetés: 418 frt. 48 kr.
Pályázati határidő: 1898. január 18.
Folyamodványok nt. Nemes Árpád esperes aához kül­
dendők, Maros-Újvára, hová utóposta: Kerelő-Szentpál,
Kolozsvárit, 1897. dec. 13. Szász Domokos,
erdélyi ev; ref. püspök.
1295— 1897- PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben, a küküllői egy-
házmegyébé kebelezett k i í á l y f a l v i kántor-tanitói állo­
másra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: Jó lakáson és gazdasági épületeken kívül,
buza-kepe érték 88 frt. 80 kr. must-kepe érték 82 frt. 50
kr. 100 véka szemes törökbuza értéke 70 frt. Tandíj címen
60 frt. Fa-illetmény 25 frt. Kánonika-porció tiszta jöve­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
50. szám.
= Magyar arckép-bélyegek. Harminc, különféle színben,
gyönyörűen kiállitott^rckqpecske áll előttünk ; történelmünk, iro­
dalmunk és müvészefajpjk legkiválóbb alakjainak az arcképei. Olya­
nok ezek az arcképek,^rniiit a levélbélyegek, csak a céljuk más.
A gyermekek s a magyar ifjúság, de mé.g a nagyok gyönyörköd­
tetésére s okulására is vannak szánva. Minden bélyegen az arckép
mellett ott látjuk a születés helyét, évét és napját és egyéb kro­
nologikus adatokat, a keret pedig, a melybe az arckép bele van
illesztve a karakterét, a korát jellemzi annak, a kit ez a bélyeg
megörökít. A bélyegek kiállítása igen szép, mindegyik más-más
szinü s rendkívül kedvesek, vonzók, egyik sem nagyobb egy öt
krajcáros okmánybélyegnél. Gyűjtésűkre csinos kis album készült.
Közöljük belőle Szilágyi Sándor nagynevű történettudósunk ne­
hány sorát, melyet albumba irt s Márki Sándor egyetemi tanár
kitűnő történészünknek, az albumba irt előszójából egy ré^zt. >Jól
véssétek emléktekbe ez arcképeket, mert a kiket ezek ábrázolnak,
mindnyájunk büszkeségei. Példájuk buzdítson hazaszeretetre, kitar­
tásra s ösztönözzön minden jóra, nemesre és szépre. Csak keve­
seknek adatott meg, hogy a történetben szerepet játszszanak de
a haza javát tehetségéhez mérten előmozdítani, az mindenkinek
módjában áll « (Szilágyi Sándor). »Ezek a kis bélyegek az ifjak
lelkesedésének egy újabb forrását kívánják megnyitni. Bélyegek
alakjában nyújtják a hazai történelem legkiválóbb embereinek arc­
képeit. Ezek az arcképek mindjobban növelik fogékony szivében
a történelem nagyjai iránt való érdeklődést, kifejlesztik keblében a
legigazibb hazaszeretetet s minden nagy, szép és magasztos tett
iránt a hajlandóságot, kegyeletet s tiszteletet és odaadást. Ennek
az albumnak ez a célja; az az eszköz pedig, melyet célja meg-
valócitására basznál, újdonság, de kedves újdonság a magyar isko­
lában s az ifjúság, körében. Megérdemli, hogy a komoly tanférfiak
ajánlják s hogy a tanuló ifjak megszeressék.': (Márki Sándor) Ed­
dig a következő :>o bélyeg-arckép jelent meg: Árpád, Szent István,
IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás, Kinizsy, II. Rákócy
Ferenc, Dobó István, Zrínyi Miklós gróf, Bethlen Gábor, Pázmány
Péter, Bocskay István, Werbőcy, Tinódy, Széchenyi, Kossuth L.,
Deák, Andrássy Gyula gróf, Eötvös, Petőfi. KöR^v, Vörösmarty,
Arany János. Kisfaludy Károly, I. Ferenc József, Magyarország apos­
toli királya, Erzsébet királyné, Liszt Ferenc, Jókai Mór, Munká­
csy Mihály. Ezután minden hónapban 10 bélyeg-arckép jelenik
meg. Lgy-egy bélyeg ára 1 krajcár, az album félvászonkötésben
60 kr., egész vászonkötésben 90 kr. Kiadja Wiesner J. Budapesten
Eötvös-u. 4 6.
delme T4 frt. Temetői kaszáló haszonélvezete 7 frt. Ösz-
szesen 347 frt. 30 kr.
Pályázati határidő: 1898. jannár 15. Folyamodványok
nt. Nemes Árpád, esperes aahoz, Maros-Újvárra küldendők,
hova utóposta: Kerelő-Szentpál.
Kolozsvárt, 1897. dec. 12. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
129S— 1897. PÁLYÁZAT.
Az erdélyi ev. ref. egyházkerületben a marosi egyház­
megyébe kebelezett l u k a - i l e n c f a l v i Il-ik tanítói állo­
másra ezennel pályázat nyittatik.
Javadalom: két szobából, konyhából álló tisztességes
lakáson kívül a) az eg>házközség pénztárából 140 frt. b)
a három ünnepi templomi szolgálatért 10. frt legatum; c)
egy és fél holdnyi iskola kert haszonélvezete ; d) november
1 1 -tői ápr. 24 ig (Szent Márton naptól Szt. György napig)
az iskola fájából szabad tüzelés; e) államsegély 119 frt.
Összes érték, a Iákoson kívül, 410 frt.
Pályázati határidő: 1898. jan. 10.
Folyamodványok nt. Ravasz János esperes aához, Mező-
Bándra küldendők.
Kolozsvárt, 1897. dec. 12. Szász Domokos,
erdélyi ev. ref. püspök.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Grerő.
 Protestáns Közlöny
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.

XXVII. Évfolyam. Kolozsvárit, 1897. December 2&. 51. szám.

MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.

23!'¿¡¡fizetési á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed- S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a , hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
évre 1 forint 50 kr. küldendők: Küímagyarutca 9. sz.

hatásos orvosságot sem alkalmazhatjuk. Előttünk

„Egy ó-testamentomi arckép“.
fekszenek a statisztikai kimutatások, melyek nap­
A »Csendes Órák«-at lapozgatva, abban nál világosabban igazolják, hogy a katholicizmus
egy megkapó, szép fejezetet találtam, mely köz­ hódit, a reverszalisok napirenden vannak, s hogy
vetlenségénél, igazságánál fogva, talán az egészet híveinkben nincs elég felekezeti jelleg: de nem
felülmúlja, pedig nagyon sok, szép fejezet van vesszük észre, hogy mindez azért van igy, mert
még ezen kis könyvben, s igy megérdemli, hogy a kálvinista hitvallás igazságait nem csepegtetjük
gondolatokat fűzzünk hozzá, s átvigyük az életbe. elég fogékonyan a gyermeki kebelbe, vagyis,
A fejezet cime az, melyet cikkem homlokára nem neveljük születése percétől kezdve kálvi­
Írtam: »Egy ó-testamentomi arckép«. És ez az nistának.
egész arckép nem más, mint a kegyes nőnek, És itt az első szigorú kötelesség a családé,
Sámuel anyjának, A n n á n a k , az arcképe. a családban az a n y á é . Nagyon jól mondja az
A történet mindnyájunk előtt ismeretes említett könyv írója, (átdolgozója): »Korunknak
(I. Sám. I. II. r.), s igy csak éppen a kiindulás éppen anyákra volna legnagyobb szüksége, a
és az összefüggés kedvéért szólok róla, a lehető kik gyermekeikkel éljenek, s azok zsenge életére
rövidséggel. Anna, hogy az általa képzelt leg­ anyai szeretetük, s jó szivük egész melegét ki­
nagyobb boldogságot elérje, egy gyermekért árasszák. Ha Annák nemzedékével bírnánk:
könyörög a jó istenhez, és fogadást tesz, ha Sámuelek nemzedéke növekednék körülöttünk,
kívánsága teljesül, gyermekét az Ur szolgájává gondos és szerető ápolásuk alatt«. Ha a család,
fogja nevelni. Az Ur meghallgatta kérését, s igy s abban az édes anya erős felekezeti érzülettel
lett ő legboldogabb édes anya. Anya, a ki maga bir, s azt, a dajka dal mellett, gyermekébe is
gondozta, emlőin nevelte gyermekét, s maga belehelli, erős lesz az egyház is.
szoktatta az isten szent nevének tiszteletére. így Lehet, hogy tévedek, de úgy tapaszta­
lett az ő gyermekéből a próféta, Sámuel. lom, hogy a felekezeti öntudat nagyobb mér­
Anna tehát úgy van itt feltüntetve, mint tékben él a katholikusokban, s tán még az uni­
e gy jó háziasszony és jó édes anya, ki minden táriusokban is, mint a reformátusokban. E gy
kötelességei mellett, legfőbb kötelességének tar­ katholikus férfi, avagy nő, nem inog meg olyan
totta, gyermekei szivébe vallásos érzést csepeg­ hamar hitében, s erősebben ragaszkodik egy­
tetni, s az isten szent nevét velők megismertetni. házához, mint egy református. És én ennek okát
Milyen kicsi dolognak látszik ez, s lám csak, aban találom, mit a jelzett könyv igy fejez ki:
mégis ezen fordul meg az egész emberi élet. »a régi módi anyaság jobb, mint a mai«. Ré­
.Itt van az alapfundamentum: a vallásos életnek gebben a család, s a felekezeti iskolák inkább
és egyházi hűségnek első és erős fundamentuma, megacélozták a vallásos hitet, mint ma a sok
melyet senki úgy meg nem vethet, mint az anya. felekezeti jelleg nélküli polgári, felsőbb leány­
Keressük és kutatjuk a vallásos élet lágyme­ iskola és képezdék. Ma más szellem lengi át a
legségének, az egyház iránti nem-bánomságnak családot, az iskolákat; más a kor uralkodó esz­
az okát; találgatjuk és próbálgatjuk a gyógy­ méje. S e szellem, s ez eszmék megteremtik az
szert j’is, melylyel e bajon segíteni lehetne, de emancipált hölgyeket, s a századvégi urakat, a
mindig csak a messzi távolban kalandozunk, mely kikben még nyomával sem találkozunk a vallásos
miatt a közvetlen okot nem láthatjuk, s igy a hitnek, annál kevésbé a felekezeti öntudatnak.
 4io P ____________________________
R O T E S T Á N S K Ö Z LÖ NY.
r j _____ .
51 szám.
............ -

Pedig, hogy a támadó ostromnak ellen­ hitére rámutatni, hogy ez által is jelezzem, hogy
állhassunk, olyan szigorú vallásos nevelést kellene hol kell ma is a várat erősítenünk; - azért, hogy
adnunk az ifjúságnak, mint volt az a múlt szá­ egy szép példa álljon előttünk arra nézve, hogy
zadban, s e század elején is. Mert jóllehet Er­ mily nagy erő, mily nagy hatalom van abban,
délyt a vallásos türelem klasszikus földjének ha a nők erős vallásos érzéssel bírnak.
szokták nevezni, a hol teljes felekezetközi béke Azt mondja Molier a »Tudós nők« cimü
honol: de azért, más formában, más eszközökkel» művében, hogy a nőknek mindenre van tehet­
az ultramontán reakció itt is éppen úgy csörtet1 ségük. Én a női tehetséget első sorban a csa­
rozsdás fegyvereit ellenünk, mint akár csak a ládi és vallásos élet terén szeretném kidombo­
XVII. és XVIII. században. Az akkori hóditó rodva látni. Mert, mi tűrés-tagadás, a családi
hadjárat folytán, igaz, hogy sokan ávertáltak» élet úgy az alsóbb, mint a felsőbb körökben
különösen főuraink közül, kiket csábított a fényes bizonyos fokig meg van mételyezve, s a gyer­
hivatal, a magas méltóság, de azért a hitbeli mek sok családnál nem isten áldása, s. igy nem
állhatatosságnak, a kálvinista vallás szeretetének is oly kedves, mint az ó testamentomi Annánál.
követendő szép példáival is találkozunk. S ha az anyai szeretet csak egy parányi mér­
És. itt önkénytelenül is lelkem elé tárul egy tékben is megrendül, azzal együtt esik a vallás­
másik arckép a XVIII. századból, mely ritka erkölcsi élet tisztasága, s az anyaszentegyház
példája az anyai szeretetnek, s a vallásos hűség­ erőssége is. Mert igaza van Legouvénak, midőn
nek. Ma éppen szükség, hogy ezt ismerjük. A igy szól: »az istenszeretetre egyedül csak az
Barcsay Ágnes arcképe ez, kit gr. Bánffy anyák taníthatják meg gyermekeiket. A kit nem
Dénes, a kolozsvári ref. kollégium főkurátora édes anya nevelt föl, lehet kegyes, természeti
vett nőül. Történt pedig, hogy félje, miután hajlamánál, fogva, de ritka esetben érzi ama
mindenét elverte, két fiával együtt ávertált, a miért benső viszonyt az istennel, melynek alapja a
meg is kapta a jutalmat, mert nem sokára a ko­ gyöngédség«.
lozsvári róm. kath. egyetem igazgatója lett, s Helyes és erős alapot tehát az anya és a
ezen kívül még számos más nagy hivatalt is család vethet, s erre az alapra kell építenie az
nyert. Nejével szerződést- kötött, hogy az »leg- iskolának. Csakhogy, az á baj mihálunk, hogy
kevésbbé sem lesz gátolva leányait a református ma-holnap kifogyunk a jó felekezeti iskolákból,
hitben nevelni, s a gróf soha sem fogja azokat még a lehetősége se lesz meg annak, hogy a
a katholikus vallásra kényszeríteni«. S mégis családban megkezdett hiterősitő munka tovább
kevéssel azután mi történt? A jezsuiták közben- folytattassék. Ám, e szegénység szülte hiányt
f

járására és bujtogatására, Barcsay Ágnes ölelő faluhelyen még valahogy pótolja, legalább pó­
karjai közül, fegyveres erővel rabolták el egyet­ tolnia kellene a lelkészek buzgóságának vallás-
len lányát s vitték egyenesen a zárdába. Erre oktatás által, de nem igy van a dolog a felsőbb
a brutális erőszakra, a minden kincsétől meg­ körökkel s a közép-osztálylyal, mert ezek pro­
fosztott anya egyenesen a fejedelemnőhez, Mária testáns jellegű felsőbb leányiskolák és interná-
Theréziához folyamodott és azt írja kérelmében, tusok hiányában, gyermekeiket a legtöbbször,
hogy »leányáért, a vallás kivételével, semmit sem katholikus leányiskolákban, zárdákban neveltetik,
teszen az ellen, mit ő felsége parancsol«. nem is említve az állami intézeteket, a hol szin­
Mindent megtesz, de vallását nem hagyja. tén megesik az, hogy a protestáns leánynöven­
Ez az igazi erős hit egy gyenge nőben, egy dékek is misét hallgatnak.
anyában, ki kész a máglyára menni, de hitét el Ez pedig nem más, mint más formában való
/
nem hagyja és nem engedi, hogy gyermekét is ismétlődése annak, a mi Barcsay Ágnessel meg­
megfosszák attól. Nagyon szépen világítja meg történt : élrablása á kálvinista gyermekéknek szü­
egymást e két jellem: a férfi, a ref. kollégium lőiktől, a nélkülazonban, hogy ezek védekeznének is.
főkurátora, a legelső gyenge ostromban elbukik, A védelmet kell tehát megindítanunk minden
megszegi esküjét, és ávertál; míg az anya, a vonalon; különösen pedig nőnevelésünket kell re­
gyenge nő, átküzdi a legerősebb harcot, átszen­ formálnunk, mert akkor egész serege áll elő a kegyes
vedi a legerősebb fájdalmakat és ezeknek árán és istenfélő Barcsay Ágneseknek, a kiknek segedel­
ás m e g t a r t j a h i t é t . mével biztos győzelemre vezethetjük a protestantiz­
Azért kívántam a Barcsay Ágnes rendületlen mus zászlóját. Vajda Ferenc-
 5* szám. pr o testá n s közlöny .
^ p ^ m ^ d ó veszedelem.
LBetölt; rrajtupk á biblia szava midőn jót váránk,
gonosz következek reánk. Ez előjtt pár évvel .minden
bánatunkat feledtük, és egy jobb j jövő reményében ör­
vendeztünk azon hitben, hogy az állam a lehető legrö­
videbb idő alatt rendezni fogja papi fizetéseinket. Ma pe­
dig* azt kell látnunk, hogy az állam, nem hogy adna va­
lamit, de •még azt is el akarja tőlünk venni, a mit mi
hosszú vévfizedek alatt .összezsugorgattunk.
A Szász pa£iok bőségben usznák a dézmaváltság
által,.mit az állátti hajtott végre; a székely papság pe­
dig nyomorog a magát lejárt keperendszer mellett. V áj­
jon, a magyar államnak nem volna kötelessége, éppen
úgy megváltani a székélyek kepéjét, a mint megváltotta
a szászok dézmáját? V a g y a székelyek nem épp oly
hü fiai-e a magyar államnak, mint a szászok?
A kepe pedig hova-tovább mind súlyosabb és el­
viselhetetlen teher lesz a székelyek nyakán, mert a ke­
pét nem birtokarányban fizetik, hanem házas páronkint.
íg y a természetes szaporodás folytán, a birtok mind ki­
sebb darabokra oszlik, és minden kis darab birtok ugyan­
akkora kepefizetéssel köteles, mint régebb volt az egész
nagy darab. Végre pedig, beáll a teljes fizetésképtelen­
ség, még pedig sokkal hamarább, mint az ember gon­
dolná Nem kell erre több, csak három nemzedék. Mert
ha egy székely apának van öt fia, a mi gyakori eset,
és van ötven hold birtoka, a mi ritka eset, akkor min-
denik fiú kap io — io hold birtokot, és mindenik fiú, mi­
helyt megházasodott,, ugyanazon kepét fizeti, mint az
apja. így. a. kepe, melyet az apa meg sem érzett, bár
még hordozható, de még is teher a fiakon, az unokákra
nézve pedig, ha mindenik fiút hasonló szaporasággal
áldja meg az isten, már elviselketetlen teher.
Belátták ezt a székelyek közt működő papjaink már
ez előtt három évtizeddel, és a hol csak volt miből, úgy­
nevezett k e p e v á l t ó alapokat igyekeztek létesíteni.
Fáradozásukat siker is koronázta. Mindenfelé kepeváltó
alapok létesültek, s ma már több helyen életbe is lé­
pett a kepeváltás. E szép eredmény létrehozására nagy
befolyással volt az is, hogy a pénzügyi közegek általá­
ban oly jótékony célú alapoknak tekintették a kepeváltó
alapokat, melyek adómentesek. Ebben az értelemben ha­
tározott az 1879 augusztus 6-án kelt 44,855 számú pénz­
ügyminiszteri rendelet is.
De minden változik az ég alatt. A z újabban kine­
vezett pénzügyigazgatóságok érdemet kerestek abban,
hogy kepeváltó alapjainkat megadóztassák. Felfolyamo-
dásairikat tömegesen visszavetették. Hivatkoznak a pénz­
ügyi közigazgatási bíróság 1432 és 1525 — Í890 számú
határozataira, mely szerint: »lelkészek fentartására és
fizetéséré rendelt tőkék és alapítványok kamatjövedelme
tőkekamat-adó tárgyát képezi; valamint a mihályi pénz­
ügyigazgatási bíróságnak 68— 1896 számú döntvényére,
mely szerint »oly egyházhatósági kezelés alatt levő ala­
pítványok, melyek tőkéinek kamatjövedelme, az alapító
rendelkezéséhez képest, bizonyos meghatározott időpontig
az alapítvány gyarapítására, azon túl pedig az illető val­
lásfelekezet tényleges alkalmazásban levő lelkészeinek se­
gélyezésére és javadalmazására lesz fordítandó, nem te­
4;i i .
kinthetők oly jótékonysági intézeteknek, a .melyek, tő­
kéinek kamatjövedelme áz 1875 XXII. t. c. 2 §. 7 pontja
értelmébenr a tőkekamat-adó alól kivétetik.«
De kérdés, hogy a székelyföldi kepeváltó alapok
ily alapítványoknak tekinthetők-e ? Hiszen,, ezeket néni
egyes emberek, hanem a nép évtizedekig hordta összeg
Hiszen, ezeknek célja a s z e g é n y n é p t e r h e i n e k
k ö n n y í t é s e ? Vájjon, megérdemli-e a szegény székely
nép, hogy a magyar állam a. helyett, hogy segélyére
sietne, még mostohán visszataszítsa előbbi nyomorult
állapotába? Mert sok száz egyházközségünkre nézve a
székélyföldön egyenesen létkérdés e tőkekamat-adó ügy­
nek, .kedvező elintézései Legtöbb egy házközségünkben,'
ugyanis a kepeváltó alapok alig bírják meg a hivatal­
nokok kiszabott fizetéseit is. Ezeknek végromlása leend
a rájuk rótt tőkekamat-adó felhajtása. A pap szájából
vonják ki tehát a pénzügyigazgatóságok a különben is
szűkös falatot. És mi haszna lesz abból a magyar ál­
lamnak, ha a papok éhen halnak és a magukra hagyott
községek nihilizmusba sülyednek?
A veszély nagy, gyors segély szükséges.. Főtisz-
teletü püspökünknek ez ügyben sem lenne sikertelen a
föllépése. Minket egyenkint elutasitnak, szétszórnak, mint
a polyvát, de az erdélyi egyházkerület fejét bizonyára
nem fogják meghallgatatlanul elbocsátani. Sok száz egy­
házközségnek létkérdése ez. A veszély nagy, rögtöni
segélyt kérünk. R á k o s i G yö rgy-
Igazgató-Tanácsunk üléséből.
K o lo z s v á r , 1^97* dec. 18.
Elnökölt: főt. Szász Domokos, püspök aa. Jelen
voltak: br. Bánffy Ernő, dr. Vályi Gábor, Parádi Kálmán,
Szász Dénes, Becsek Lajos, Herceg Lajos, ig.-tanácsosok;
Deák József, pénztárnok, Maksay Iános, számvevő. Már­
kus János, titkár, úgy is, mint jegyző.
Elnök aa. az ülést megnyitván, felhívja a tagok
figyelmét az elnöki úton elintézett s az ülés asztalára
kitelt ülésen kívüli ügyek jegyzékére. Észrevétel senki
által sem tétetvén, a jegyzékben foglalt ügyek elintézése
jóváhagyó tudomásul vétetett.
Tárgysorozat előtt jelenti főt püspök aa, hogy
b. e gróf Bánffy Miklós, volt egyházkerületi főgondnok
arcképét a boldogult fia gr. Bánffy György ur ő nagy­
méltósága, a theol, fakultás részére megfestette. I g -
Tanácsunk köszönettel veszi tudomásul e kegyeletei
tényt, s köszönetéről ő nagyméltóságát értesíteni, ha­
tározta.
Tárgysorozat rendjén az alábbi ügyek nyertek-
elintézést.
A z ig,-tanácsi irodában rendszeresitett második
irnoki állás betöltése szükségesnek mutatkozván, a pá­
lyázat kihirdetése elhatároztatott.
Kiss Pál Sándor, kiiküllői egyházmegyei aJgondnok
afiához megkeresést intézett Ig.-Tanácsunk, az egyház-
megyei tanácsülésekből való hosszas kimaradásának
igazolása tárgyában.
Főtiszt, püspök afiának szóval is megokolt elő­
terjesztése folytán, egy, az egyházkerület tulajdonát ké­
pezendő hivatalos egyházi lap szüksége elvileg kimon­
 412. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
datott, s a további módozatok és szerkesztési feltételek
megállapítására, valamint a lapnak 1898. jan. i-én
kezdődőleg leendő megindítására vózatkozó intézkedések
megtételével főt. püspök aa. bízatott meg, fölkéretvén
egyúttal oly irányú intézkedés tételére is, mely Szerint
a »Prot. Közlöny« helyett jövőre á hivatalos közlemé­
nyek ezen uj lapban tétessenek közzé.
A z első magyar szállítási vállalat megkeresésére
elhatározta Ig.-Tanácsunk, hogy a nevezett vállalat által
üjabban kibocsátandó 245 drb. részvényt 200 frt. árfo­
lyammal átvenni hajlandó, abban az esetben, ha a többi
részvényesek elővételi jogukat nem gyakorolnák és a
tőke felemelés szabályszerű bírósági bejegyzése kellőleg
igazolva lesz.
Fogarasi egyházközségünknek a tanítói fizetés fel­
emelése tárgyában hozott határozata, indokainál fogva,
jóváhagyatott.
Feszti Gyula, b.-pesti építész kérésére, biztosítéki
letétjének kamatai kiutaltattak; letéti értékpapírjainak ki­
cserélése iránti folyamodása azonban teljesíthető nem volt.
Hasonlóan teljesithetetlennek találta Ig.-Tanácsunk
Dómján István, s.-szt.-györgyi tanár aa. az iránti kéré­
sét, hogy özvegyárvai gyámintézeti jutaléka kiadassák.
Széki egyh.-megyénk esperesének megadta Ig.-Ta-
nácsunk a szükséges utasításokat az oklevél nélküli ta­
nítókkal biró iskolák ügyében követendő eljárásra nézve.
Lénárd József, zsoboki tanító aa. a bükkösi tanítói
állomásról engedély nélkül történt távozásáért rendre-
utasittatott.
A nagy-enyedi kollegiumunkkan fellépett járvány
miatt a tanítás beszüntettetvén, az erre vonatkozó elől-
járósági'intézkedés jóváhagyó tudomásul vétetett.
Végül, még nehány kisebb ügy elintézése után,
a tárgysorozat kimerítve lévén, az ülés bezáratott.
r* s-
A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar
vélem énye
-a lelkész-, esperes-, püspökavatás, és beiktatás kérdésében.
(Folytatás.)
És most engedje meg a főtiszteletü egyházkerületi
közgyűlés, hogy az eddig mondottaknak mintegy zára­
déka és kiegészítéseképpen visszatérhessünk még egyszer
a lelkészavatásról nyilvánított véleményünknek arra a
pontjára, melyben hangsúlyoztuk, hogy a lelkészavatás
nem püspöki előjog, mert azt bármely esperes, sőt bár­
m ely rendes lelkész végrehajthatja, az egyházi hatóság
beleegyezésével. Ezt a nézetünket mi az uj-szövétségre,
a helvét hitvallásra (XVIII. R. VIII. §.), régibb magyar
protestáns irók (Pósaházi: »Igazság Istápja« 441 1.
Nádudvari P. »Prédikációk«, 618 1. Zsarnay L. »Paptan«,
II. kiadás, 96 köv. lap) nézeteire alapítjuk és azért ismé­
teljük , mert mi mind hitvallási, mind kormányzati
elveinkkel megegyezőbbnek látnok azt, ha a lelkész­
avatást nem kerületenkint, hanem egyházmegyénkint,
nem püspökeink, hanem az esperesek, vagy ezeknek
helyettesei hajtanák végre, mindig csak olyankor, mikor
segédlelkészből lett rendes lelkész lép a hivatalba,
tehát a beköszönés alkalmával, tehát az uj lelkész gyü­
51. szám.
lekezetében, az egész gyülekezet jelenlétében. E gy ilyen
eljárás törvényes intézménynyé téve, igen megegyeznék
a mi egyházunk szellemével, jellemével, mind hitvallást,
mind kormányzati tekincetben; hiszen, a mi egyházunk
a szó igaz értelmében vett népegyház, melynek feladata
nem a népélettől való elszigetelésben, hanem ellenkezőleg,
az azzal való minél szorosabb egyesülésben áll. És erre
a célra igen jó eszközünk lenne mi nekünk az, ha a
lelkészavatási szertartásunkat leszállítanék az episkopális
magaslatoknál. és belevinnők a gyülebezetbe, az eleven
életbe, a szivekbe; hiszen, úgy is az illető gyülekezetekben
van annak a legevangeliomszerübb helye; hiszen, evan-
geliomi egyházunk apostoli egyszerűségének éppen a
lelkészavatásunk az egyik legszivrehatóbb és legnépsze­
rűbb apológiája; hiszen, a sokféle iktatási ceremóniákat
és az azokra való nagy hajlandóságot mással, mint a
lelkészavatásnak ilyetén népszerűsítésével legyőzni és
kiküszöbölni, alig lehet. De általában is, erősen hisszük
mi, hogy ennek a gondolatunknak a megvalósítása egy-
házias életünknek minden ágában hamar megtapasztal­
ható, üdvös eredményeket szülne. Részletekbe, termé­
szetesen, itt és most még nem bocsátkozhatunk, de ezt
a gondolatunkat tiszteletteljesen és bizalommal ajánljuk
a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés nagybecsű fi­
gyelmébe.
II. A) E s p e r e s - a v a t á s .
Ezzel a címmel, valamint az esperes-iktatással is_
röviden végezhetünk, mivelhogy, a tiszáninneni kerület ki­
vételével, sehol sincsen nálunk esperes-avatás, hanem van
iktatás, vagy régi jó magyar szavakkal: esperesi szék-
és hivatalfoglalás. A nevevett kerületben egyébiránt az a
szokás, hogy a két évenkint tartott lelkész-avatás al­
kalmával, annak a keretében, de a nélkül, hogy az agen-
dák erre csak ki is terjeszkednének, mielőtt a felavatandó^
lelkészek a kéz-rátételt vennék, megelőzik őket a neta­
lán az elmúlt lelkész-avatás óta választott esperesek, a
kik térdre borulva, veszik a kéz-rátételt és az áldást a
püspöktől, a kivel aztán testvéri csókot váltanak és ő
mellé sorakozva, vesznek részt az utánuk nyomban le-
térdeplő iíju lelkészek felavatásában.
Vélemény az esperes-avatásról.
A z esperes-avatást sem hitvallási, sem kormányzati
elveinkkel megegyeztethetőnek nem tartjuk, egyszerűen
azért, mert nálunk sem hierarkhiai rangfokozat, sem an­
nak megfelelő, azzal mintegy párhuzamosan haladó or-
dinálási rendtartás nincsen; következőképpen, az esperesi
hivatal nem papi fokozat, hanem közigazgatási intézmény,
melyre nem ordinális, hanem az egyházmegye bizalma
képesít. A z esperes-avatást különben érvényben levő
egyházi törvényeink se rendelik, nem rendeli azt tudtunk-
kal a tiszáninneni kerület sem, a többi kerületben pedig
egyszerűen nem ismerik; ugyanazért, ezt a felesleges
szokást a tiszáninneni egyházkerületből is eltávolitandó­
nak tartjuk.
II. B) E s p e r e s - i k t a t á s .
Esperes-iktatás, helyesebben: esperesi szék- és hi­
vatal-foglalás már minden kerületben, illetőleg minden
egyházmegyében van. A z ennél követett eljárásnak ve­
leje az, hogy az esperesnek megválasztott lelkész az egy-
 5i. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 413

házm egyei gyűlés színe előtt leteszi az esküt, aztán m eg­ egyházmegye s az egyházközségek szellemi, anyagi állapo­
tartja programm beszédét, m ely után, v a g y néhol előtte, tárúi szóló jelentését, mely mindenütt élénk egyházias életről,
az egyh ázm egyei gondnok, többnyire azonban a főjegyző buzgóságról, áldozatkészségről tesz tanúságot, nagy örömmel
üdvözli az uj esperest az egy h á zm e gy e nevében. hallgatta a közgyűlés s esperes aa. iránti elismerését jegyző­
Vélemény. könyvileg is kifejezte.
E z az eljárás sem hitvallási, sem korm ányzati el­ Az egyházmegyei tanács működéséről szóló jelentést
veinkkel nem ellenkezvén, továbbra is fentartandó, csak­ főjegyző aa. adta elő, melyet a közgyűlés, az egyházmegyei
h o g y nem esperes-iktatás, hanem esperesi szék- és h iva­ tanács tagjainak munkálkodásáért köszönetét szavazva, tudo­
tal-foglalás néven. (Vége következik.) másul vett. Ugyancsak tudomásul vette a közpénztár és
özvegy-árvái gyámalap pénztár megvizsgálására kiküldött
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . bizottság jelentését is.
1. Az Igazgató-Tanácsnak különböző ügyekben kibocsá­
N -s a jó i egyházmegyéből. tott rendeletéi, leiratai tudomásul vétettek, s azok alapján
A n.-sajói egyházmegye folyó évi őszi rendes köz­ az intézkedések megtétettek.
gyűlését november 29-én tartotta meg Besztercén, Musnai Tárgy altatott azután a sz.-cegői egyház torony-építési
Károly, esperes elnöklete alatt, az egyházi és világi köz­ ügye. A sz.-cegői egyház, a múlt évben tartott millenáris
gyűlési tagok nagy számú jelenlétében s élénk érdeklődése közgyűlésén határozatilag kimondotta, hogy Magyarország
mellett. ezer éves fennállásának emlékére, minden évben ünnepet
A közgyűlést megnyitó beszédében esperes aa. élénk szentel, kepéjét megváltja, és temploma mellé tornyot építtet.
színekkel festi le, hazánk ez exponált helyén, az idegen Az ünnepet ez évben is megtartotta, kepéjét még az elmúlt
nemzetiségű és más hitvallásnak között széjjelszórtan levő évben megváltotta és most a torony-építéshez [akar hozzá
egyházaink szellemi, anyagi és vallás-erkölcsi állapotot. Jelzi, fogni. A torony-épitéshez nsgosFejérváry Jenő, sárvári nagy-
hogy főtörekvése volt, az egyházak iskoláit, a hol csak birtokos ur felajánlott 30,000 darab téglát, az egyház tagjai
lehetséges, az állami iskolák felállításával megszüntetni ; mintegy 500 frt. pénzt s azon kívül felajánlották a porond,
mert az egyházak szegénységük miatt nem képesek iskoláikat és kőanyag előállítását és összehordását s minden, az épí­
úgy fentartani, hogy azok a célnak megfeleljenek. E törek­ tésnél szükségeltető igás és kézi napszámot, melyeknek
vését siker koronázta, mert ma egyházmegyénk területén, értéke mintegy 700— 800 frt. s igy az egyház tagjai
csak két felekezeti iskola van, s ezzel szemben 18 állami 1200— 1300 írttal, járulnak a torony építéséhez. A sz.-cegői
iskolában 42 tanerő működik. A második törekvése az volt, egyház tagjainak, ezen ma napság ritka vallásos buzgósága
hogy a nép vállaira nehéz teherrel súlyosodó kepe-rendszert és áldozatkészsége méltán hívta ki a közgyűlés egyhangú
megváltoztassa, s lehetőségig a teher alól a népet fel­ elismerését és dicséretét. A torony-terv és költségvetése a
szabadítsa. E törekvése is sikerült, mert ma az egyházmegye legmelegebb ajánlattal határoztatott felterjesztetni az lg .-
területén négy egyházban semmit sem fizetnek a hívek, négy Tanácshoz.
egyházban oly csekély összeget, hogy azt tehernek sem lehet Több tárgy elintézése után, végül tárgyaltatott a sz_-
mondani, nem terményt, hanem egy-egy frtot fizetnek, egy uj-ősi papi ház kijavítására vonatkozó költségvetés, mely
egyházban a kepe rendezve lett, s még csak négy egyház szerint a papi ház kijavítása 150 frtba kerülne az egyháznak,
van, hol a kepét rendezni, részben leszállitni, szükségesnek mely összegnek fedezését azonban, a közgyűlés általános
látja s reményli, hogy a legközelebbi időben ezen egyhá­ éljenzése mellett, Fejérváry Károly, főgondnok ur volt szives
zakban is sikerül a kepe rendezése. felajánlani. A nsgos. főgondnok urnák ezen újabb adomá­
Azután részletesen előadja az egyes egyházak helyzetét. nyáért a közgyűlés háláját és köszönetét esperes aa. tol­
Az egyes egyházakban végzett esperesi vizsgálatrúl szóló mácsolta.
jelentésében különösen kiemeli, hogy S.-Szt.-Andráson »nagy­ A szép rendben lefolyt közgyűlést esperes aa. az Űr
ságos Fejérváry Károly, egyházmegyei főgondnok ur, eddigi segedelmét kérő s tettre lelkesítő bezéddel bezárván, a
jótékonyságát, vallásos, buzgó áldozatkészségét, meljret egy­ közgyűlés elnöklő esperes éltetésével oszlott szét, magával
házmegyénk majd minden egyházával éreztetett, megkoro­ vivén mindenki azon megnyugtató tudatot, hogy egyház­
názta azzal, hogy miután az egyház anyagi ügyeit teljesen megyénkben mindenek a legszebb és legjobb rendben vannak.
rendezte, 3000 frtos kepeváltsági tőkét teremtett, 2000 II.
frtot pedig az egyház közszükségleteinek a fedezésére. Most, K ivon at
a millenium emlékére, egy díszes 8000 frtba kerülő temp­ a n.-szebeni ev. ref. egyházmegye papi értekezletének N -
lomot építtetett saját költségén, mely templom teljesen ké- ^ Szebenben, 1897. nov. 12-én tartott gyűlése jegyzőkönyvéből\
szén van, s felszentelése a jövő év május havában meg fog Elnök aa. az értekezlet közgyülásét megnyitván, elő­
történni. Adjon isten sok ilyen vallásos, buzgó férfiakat egy- | terjeszti a küküllői egyházmegye általános papi értekezle­
házunknak, mert a mig ilyen kimagasló egyházias embereket tének f. évi julius hó 15-én tartott gyűlésében 8 jkvi. p.
szerencsénk van miénknek mondhatni, nem félünk a ha- [ alatt hozott, s hasonszellemü határozattal leendő pártolás
nyatlástól. A kegyelem istene adjon nyugodt, csendes és ; végett egyházmegyénk papi értekezletének megküldött hatá­
boldog, hosszú évekre terjedő életet a főgondnok ur ő | rozatát, melyben kimondja, »hogy a Szabó Aladár és dr.
nagyságának, hogy gyönyörködjék áldozatainak gyümölcsében, ! Kecskeméthy István féle túlhajtott vallásos irányzatot a
abban a tiszteletben, szeretetben, melylyel személyét körül leghatározottabban elitéli, abban szektáskodásra törekvést
vesszük mi és a miéink.« lát, mely a prot. egyház, közelebbről egyház-társadalmi
Esperes aának a megtartott esperesi vizsgálatról, az életünk megbontását célozza. Az. erdélyi ref. egyházkerület
 4 14 PROTESTÁNS- KÖZLÖNY. 5i:"" szám.

b elbékéjét, theölogíia-akadémiáj£nak jövőjét félti attól. Nt. miüt 2l mely által a prot. egyházba a kereszt-kuítiisz be­
Szász Gérő, e: kér. közfőjegyzővel, mint a ki áz egység- csempészése szándékbltatik. 'Minthogy pedig ez' irányzatok
bontó'irányzat éllén a »Prot. Közlöny« hasábjain fellépett, és íörefcyésék magyar réf. egyházunk két tnéologiai tanára,.
elvileg egyetért, s neki a bátor kezdémébyezésért köszönetét dr. Szabó Aladár és dr.. Kecskeméthy István álfái*’képvisel
mótíd. Magát az ügyét annyira fontosnak tartja, főleg a telnék, értekezletünk nevezettek tanári működését' egyhá­
jövő1 némzedék papjai képzése tekintetéből; hogy tisztelettel zunkra nézve károsnak, sőt veszélyesnek tartja, s ezért
átteszi1-azt az egyházkerület papi értekezletének elnökségéhez ellenük a józan vallásosság, evangeliómi hit és erkölcs
s egyben felbivjá árrá, hogy á kérdés ‘ elbírálása minden érdekében, azok egész erejével és minden fegyverével küz­
további lépések megtételéré' hívja egybe áz egyházkefületi deni,“ kötelességének isméri. Épp azért a küküllői egyház­
papi értekezletet«. Ez átirát' folytán elnök aa. felhívja érte­ megye általános papi értekezletének határozatát télj tártál-
kezletünkét, hogy a 1 kérdést tegye tanácskozása tárgyává s mulag elfogadja, nt. Szász Gerőurnák, a «Prot. Közlönyben«
á ménnyibéh az előterjesztett határozattal egyetértene, áz a dr. Szabó Aladár és dr. Kecskeméthy István egyház-
égyházkeriileti papi. értekezlet ~ elnökéhez intézendő hason- ellenes magatartásáért folytatott harcáért elismerését és
szellemü felterjesztéssel támogassa azt. köszönetét nyilvánítja.
Értekezletünk, bár minden egyes tagja;meggyőződéssel Tekintettel azonban arra, hogy a nevezett tanárok.,
vallja, hogy az evangeliom szellemében fejlődött vallásos­ által megindított egység-bontó irányzatnak, csak egyház-
ságban, Krisztus erkölcsi törvényeinek lelkiismeretes betöl­ kerületünk papságának egyértelmű tiltakozása vághatja útját
tésében, s fenséges életpéldájának követésében van erős, tekintettel arra, hogy a nevezett tanárok által küí-
az élet viharai által meg nem rendíthető alapja a hívek földrűl importált émelygős pietizmus, s az annak révén,
boldogságának, s ezért a vallás-erkölcsi élet fejlesztésén terjedő álszenteskedés és jezsuita képmutatás elől a talajt
buzgón munkálni mindannyia szent feladatának, kedves kö­ csak az igaz evangeliómi hit- és vallás-erkölcsi élet fejlesz­
telességének ismeri, s tehetségeinek mértéke szerint, önzetlen tésével lehet lefoglalni, azok fejlesztésének pedig igen hat­
szívvel fáradozik is azon: elitéi és kárhoztat minden olyan hatós és nem. kicsinyelhető sikert ígérő tényezője az egyház­
törekvést, mely a nép józan értelmét külföldről importált kerületi papi értekezlet:
kegyeskedés fitogtatásával megtéveszteni akarja, evangéliomi egyházmegyei papi értekezletünk nt. Szász Gerő urat,.,
hitét szemforgató álszenteskedéssel megtévesztgetni igyekszik, mint elnököt, fölkéri, hogy a már szervezett egyházkerület!
s isten igéjénék hirdetését és szolgálatát illetőleg oly fogab papi értekezletet minél előbb hívja össze, s az által adjon
makkal szaturálja, melyek á baptizmus és názárénizmus tév­ alkalmat papságunk közvéleményének megnyilatkozására.
útjaira terelik; elitéli és kárhoztatja oly egyletek alakítását, A fönnevezett helyről kiadta:
a melyek céljainak megjelölése a miveit ember erkölcsi Balázsfalva, 1897. dec. 7.
érzékét -bántja,^ szemérem érzetét sérti-f. elítéli éjs kárhoztatja. Cseresznyés Ödön,
ezen egyletek elnevezésénél a »kereszt« jelző alkalmazását ért. jegyző.

TA RCA.
„L ogia J e s u “ rődött az emberek fiaiért, mert vakok az Ő sziveik és neíc.
A »Prot. Közlöny« ez évi 2.9-ik számában közölt már látják a szegénységet.
egy rövid tudósítást arról, hogy a piult télen, két angol tu­ 4 v. Mondá Jézus: Akárhol legyenek, Isten velük vatt­
dós, Greufell és Hunt, egyptomi ásatásaik közben, a líbiai ás éppen a mint valaki egyedül van, éppen úgy én vele
puszta szélén fekvő ^Behneza (régebben Oxyrynchus) váro­ vagyo k ; emeld fel a követ s megtalálsz ott engem, hasítsd,
sában, egy malom alatt, igen érdekes papyrus leletre akad­ a fát és én ott vagyok.
tak. Ezek között van egy 10/m széles és 15 /m magas pa- 5 v. Mondá Jézus: E gy próféta sem kedves az ő ha­
pyrus levél, mely Jézusnak nehány mondását tartalmazza. A zájában s egy orvos sem gyógyítja meg azokat, kik őt is­
papyrus levélnek mindkét oldala be van Írva, a nélkül, hogy merik.
tisztán ki lehetne venni, hogy melyik képezi a másik foly­ 6 v. Mondá Jézus: Valamely város, mely egy magas
tatását, de azért mégis meg lehet mondani, hogy raiüt kö­ hegy tetejére van építve és erős alapokra vetve: sem el nem
vetkeznek egymás után. pusztulhat, sem elrejtve nem maradhat.
A z első mondásnak csak a vége, az utolsónak csak 7 v. Mondá Jézus: Halld
az első szava, á negyedik pedig nagyon megrongált állápot- Az első mondás parallel Luk. VI. 42 v. A második
ban maradt ránk. mondás lényegileg ugyanazt mondja, mit Luk. X IV . 33 »Vi­
A szöveg a következő: lágra való nézt böjtölni« nem zsidó rituális értelemben ér­
1 v. és akkor húzd ki a szálkát, mely a tendő, hanem enkrateistikus értelemben, mint Luk. XIV. 33.
te atyádfia szemében van. Éppen igy értendő a második rész is, mely értelemben sok­
2 v. Mondá Jézus: Ha nem böjtöltök a világra váló szor fordul elő a szombat megünneplése, mint az egész élet
nézt, úgy bizonyára nem juttok Isten; országába; és ha nem megszentelése. Különben, úgy a »böjtölés«, mint a »szombat
ünneplitek meg a szombatot, úgy nem látjátok meg az Atyát. megünneplése« ilyetén való használata, tekintettel Jézus ez
3, v. Monda Jézus: a világba léptem és testbe jelen­
irányú álláspontjára, aligha tőle származnak.
tem meg nekik s úgy találtam, hogy szomját mindenik ki­ A harmadik mondás bevezetése : » A világba léptem,
elégítette és egyet *sem találtam szomjasnak és lelkem gyöt­ és testben jelentem meg« minden bizonynyal apokrif. Még
 ^.fejszáxp. pr o testá n s közlöny .
János sem ad ilyen szavakat Jézus szájába. A theologiai gon-
- dolgozásnak későbbi fókára vallanak a szavak, a mikor már
. Jézust többé nem embernek, hanem valódi istennek képzel­
ték. A logía többi része, mely Jézus gyötrődő fájdalmát fe­
jezi ki az emberek romlottsága, vaksága miatt, lehet eredeti.
A negyedik mondás a legnehezebb. Meg lévén rongálva
a papyrus, az írás alig olvasható. A bevezetés Máté XV III,
20-ra emlékeztet. Előbb azt hinné az ember, hogy valami
pantheistikus gondolat nyer itt kifejezést, de ha e szavakat
összehasonlítjuk Pred X. 6 v, elesik e feltevés. Ott ugyanis
^z-á.11: >Ki a követ széttöri; fáradtságot szerez magának;
ki fát hasogat: veszedelemben forog a miatt.« Nem
heistikus, hanem egy mély jelentőségű gondolat nyer itt ki­
fejezést, mely legértékesebb az egészben. Parallel azon Ígé­
rethez : Én mindennap veletek vagyok és nem hagylak tite­
ket árvákul; de a mi különös értéket tulajdonit e mondás­
nak, az, azon hozzáaadás: hogy a mindennapi élet nehéz
■ munkájában is, a kőhányásnál és favágásnál is mindenki is­
tennel és Krisztus ő vele van, ha t. i. valaki igazán
dül, illetőleg, a világtól bensőleg elszakadva van. A fősuly
az »egyedülléten« fekszik, a ki ebben az értelemben »egye­
dül« van, ahhoz Krisztus, minthü kisérő csatlakozik, még a
■ mindennapi élet terhes munkájában is. Ha a mondás szósze-
rint nem is, de a gondolat-menet bizonyára Jézustól szár-
~rmazik.
Az ötödik mondás első fele parallel Máté X Ü L 5 7 *
Mark VI. 5. Lukács IV. 24 v, Jézusi eredetét nincs miért
kétségbe vonnunk. Nagyon egyet mond ezzel a logía
sodik fele: »egy orvos sem gyógyítja meg azokat, kik
ismerik« de ez a kanonikus iratokban nincs benne,
ha csak nem azt a gondolatot akarja kifejezni Luk. IV . 23.
»Orvos, gyógyítsd meg magad.« Minden bizony nyal, Jézusnak
eredeti mondásával van dolgunk, a mely eddig ismeretlen volt.
A hatodik mondás ugyanazon gondolatot fejezi ki, mint
Máté V. 14 és VII. 24 sat. Jézusi eredetét ennek
miért kétségbe vonnunk.
Mit tarthatunk most már ezen logiak felől? A kelet­
kezési idő úgy 200 körül keresendő. Az a levél, melyen a
logiak vannak, a görög n-es számmal van megjelölve, a
a mienk tehát folytatását képezi más logiáknak s valószínű,
ennek is volt folytatása. Az mindenesetre bizonyos, hogy a
'lelet nem összefüggő történet, vagy evangéliumi elbeszélés­
nek a töredéke, mint p. o. az 1893-ban felfedezett Péter
evangélium, hanem külön álló mondások gyűjteménye, me­
lyeket valaki magának följegyzett.
A theologiai vizsgálódás, abból a sajátságos összekötte­
tésből, melyben a három első evangélium egymáshoz áll, már
rég azt következtette, hogy a Máté és Lukács-féle evange-
.. liumnak, Márkon kivűl, még egy más forrása is volt, mely
Jézus beszédeit tartalmazta. Papias is a második század első
felében azt mondja, hogy Máté feljegyezte Jézus mondá­
sait zsidó nyelven s azokat a maga esze szerint magyaráz-
_gáttá. A legeredetibb alakban Lukács őrizte meg ázokat; ha
tehát a most felfedezett logiak inkább egyeznek Lukácscsál,
mint a más három evangéliummal, úgy ebből következtetni
lehet a Máté-féle logiákkal való rokonságra. Ehhez még egy
más körülmény is járul. Már a Máté és Lukács-féle evan­
gélium irójá előtt is, a Máté-féle logia "nem eredeti, ha­
n e m zsidós keresztyén irányban átdolgozott alakjában állott.
Ugyanilyen karaktere van a mi logianknak is, legalább is a
másodiknak; vagy a forrás lehetett tehát kö?ös, vagy pe­
dig egymásnak lehettek forrásai. Térmészetes, mindez csak
gyanitás, mert hiszen az egész gyűjteményből, csak eg y pa­
pyrus levél áll előttünk.
Harnack szerint, ha összehasonlítja az ember ezeket
a logiakat az egyptomi evangéliumnak egyes maradványai­
val, közeli rokonságot lehet felfedezni kettőjük között. Min­
den, a mit az egyptomi evangéliumról tudunk, jól talál az
uj felfedezésre. Szerinte a legkésőbbi, idő, a mikor logiank
leiratott, a második század első: harmada.
Bármint álljon is a dolog, az evangeliumrkritikára nézve
pant­ nem értéktelen ezen felfedezés. Annyit mindenesetre látunk,
hogy a keresztyénség első idejében, létezhettek ilyen gyűjte­
mények, melyek egész külön ágát képezték az ős keresz­
tyén irodalomnak. Egerházy Lajos,
uj-tordai ref. pap.
egye­
Különfélék.
= Felhívjuk olvasóink figyelm ét igazg.-
tanácsi tudósításunkra, melynek egy pontja sze­
rint, az egyházkerület maga, mint t u l a j d o n o s ,
ad ki h i v a t a l o s lapot uj éven kezdve, és a
»Prot. Közlönyt«, melyet egykor közzsiriát akcep­
tált, egyszerűen eldobja. Nem kérdezősködünk
az indokok után. Ha a piri-pócsi egyház papjá­
nak van joga, lapot alapitni, hogy pe volna az
má­
Ig>Tanácsnak! A kérdés az: Mi szükség volt
őt
rá? A »Prót. Közi.« nem teljesitetté-e köteles­
hogy
ségét mindig makula nélkül e tekintetben ? Nincs-e
itt valamelyes olyan bűn, melyet a Közlöny el­
követett, s m eiyef az Ig.-Tanács gyöngédségbűi
elhállgat? Ezt feltétlenül ki kellett volna fejezne
Mert azt mindenki tudja, hogy az erdélyi egy­
sincs 1
házkerület szegény papsága k é t lapot eltartani,
nem tud. A h i v a t a l o s valahogyan megél, de
a volt hivatalosnak meg k e l l halni. Miért k e l t
a Közlönynek meghalni? Erre a kérdésre fele­
letet várt volna mindenki. Egyelőre nem kapott.
Annyi bizonyos, hogy a Közlöny szerkesztőjének
figyelemmel kellett volna lenni amaz é l e t -
b ö l c s e s s é g r e : hogy dicsőségbűi megélni, nem
lehet, de kegyelemből igen; meg aztán: jobb
eleven rókának lenni, mint döglött oroszlánnak.
Nehogy fiskális per legyen belőle, határozottan
kijelentjük, hogy mi vagyunk a róka is, az oroszlán is.
Ne adja isten, hogy ebből nagyobb baj legyen!
= Hossza időktűl fogva az volt a szokás, hogy-
az úgy nevezett » C o n c . e p t u s « volt olvasóinkhoz a ka­
rácsom üdvözlet. Most elmaradt. Nem kaptuk meg. Nem
tudjuk miért? Ide szorultunk ebbe az igénytelen rovatba.
Nem baj. A nap sugárá nem gyűlölködik. A nap sugára
csak szeret. Királyi palota, vagy koldus kunyhó egyiránt
tárgya áldásának. A szeretet mestere születésének ünnepén,
a mi földi, de önzetlen szeretetünk bekopogtat azoknak a
szegény házaknak,, de nemes sziveknek ajtaján, melyek hir­
detik annak mindenhatóságát, ki megtartó, és *m a született
a Dávid városában.« Legyenek áldottak a karácsom ünne­
pek e hazában, az anyaszentegyházban, a községekben, a
családokban,, a szivekben. És kezeitöket összetéve, kérjétek
az istent, hogy bocsásson meg azoknak, kik nem tudják.,
hogy mit cselekesznek. Boldog karácsom ünnepeket!
 416. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
= A peteki ev. ref. egyházközség történetében
örökre emlékezetes marad az 1897. ^v' egyfelől azért, mert
ez évben lett teljesen átalakítva temploma; másfelől azért,
mert a hívek vallásosságuknak önkénytes adakozásaikkal is
fényes tanujelét adták, mit az itt közölt adományok igazol­
nak. A hívek, a templom építési royatalon kívül, mely a
föld és fejadó 2 i2 °/0-át képezte, adtak: 119 frt. 20 kr. az
asszonyok és leányok 29 frt. és 10 kr. szószék takaróra;
Bíró András lelkész 25 frt. értékű urasztali takarót; Gyér-
mán János, nejével, István és János fiával 21 frtos urasztali
kelyhet, a Szabó-család 20 frtos urasztalát, Görgényi Pál,
nejével 15 fitos márványtáblát, Bíró F. Sándor, Ifj. Jakab
-Sándor, Ifj. Bíró L. János, Tóth Sándor szegleti, Bíró F.
János 13 frttal kijavíttatták a koronát; Bíró J. János, felesé­
gével 10 frtos urasztali takarót. Bíró v. András feleségével egy
perselyt. A z ablakok ‘felső részének színes üvegekkel való
ellátását a következő presbiterek eszközölték^ pénzadomá­
nyaik utján: Jakab B. Sándor 5 frt. íd. Mikló? János 2 frt.
Bíró T . János 2 frt. Német András 2 frt. Nagy Mihály 2
frt. István János 2 frt. Miklós P. János 2 frt. Dénes Ist­
ván 2 frt. Kerekes S. Ferenc 2 frt. Nagy Zsigmond 5 frt.
HIVATALOS RÉSZ.
5056-1897. KÖRLEVÉL
valamennyi érd. ev. ref\ kollégium m. t. Elöljáróságának.
Megjelent »A K é t B o l y a i « címmel Bedőházi János
m.-vásárhelyi ev. ref. kollégiumi tanár által irt » É l e t é s
J e l l e m r a j z«, huszonkilencz nyolcadrétü nyomtatott ívre ter­
jedő illusztrált díszes kiállításban. Ára 6 korona. Kapható a
m.-vásárhelyi koll. elöljáróságánál, mint kiadó tulajdonosnál.
Most, midőn a legnagyobb magyar mathematikusok
egyikének főmüve, a » T e n t a m e n « a Magy. Tud. Akadé­
mia díszes kiadásában jelent meg, a nevezett élet és jellem-
rajz kimerítően s alkalomszerűen ismerteti és bemutatja a
magyar közönségnek a kiváló tudóst" és költőt, az ész és
szív eme csodálatos vegyületének emberét, úgyszintén a mat-
hesis terén nagyobbnak hirdetett s világszerte magasztalt csoda
fiát, Jánost; méltatja egyszersmind tudományos munkásságu­
kat népszerű módon, úgy, hogy nemcsak a magasabb mat-
hematikailag képzett, henem a mathematika s általában a
tudomány iránt érdeklődő közönség is kellő tájékozást nyer­
jen a két legnagyobb magyar mathematikusról.
E z a körülmény arra bírta Igazgató-Tanácsunkat, hogy
ezt az egyházkerületünk művelődés történetében hézagpótló
munkát a m. t. Elöljáróságok figyelmébe s lehető széles kör­
ben leendő terjesztésre ajánlja, oly formán, hogy azt ne csak
a kollégiumi könyvtárak részére, hanem a tanulók közt ki­
osztani szokott jutalomkönyvül is. szerezzék meg.
A z érd. ev. ref. egyházkerület . Igazgató-Tanácsának,
Kolozsvárt, 1897. dec. hó 4-én tartott üléséből.
Parádi Kálmán, Dr. Vályi Gábor,
tanügyi előadó. ____ elnök-helyettes.
5 14 9 -18 9 7 - K ÖRLEVÉL,
összes lelkipásztorainkhoz és tanítóinkhoz.
A nagymélt. Földmivelésügyi m. kif. Miniszter ur tá­
mogatásával az Alsó Fehér, Csik, Háromszék, Hunyad, K o -
lozs, Szeben, Szilágy és Szolnok-Doboka megyei gazdasági
egyesületek az 1897. év december, továbbá az 1898. év ja ­
nuár február és március hónapjaiban n é p i e s t é l i g a z ­
d a s á g i e l ő a d á s o k a t rendeznek, mely előadások ál­
tal a gazdasági üzem körébe tartozó és pedig a mezőgaz­
daság, erdészet, állategészségügy, szolőmivelés, borászat, gyü-
mölcsészet köréből, erre felkért szakemberek és szakköze­
geink által, a mezőgazdasági ismereteknek minél szélesebb
körben való terjedését óhajtják elérni.
Ismeretes előttünk .az, hogy hazánk, de különösen az
erdélyi részek mezőgazdasága csak akkor fogja a gazdának
fáradtságát, odaadó buzgalmát, szorgalmát jutalmazni is egy­
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvártt.
51. szám.
Id. Kerekes S. János és családja toronyóra alapra 10 frt.
Sztojka János 5 frt. Biró T . Sándor 2 frt. Dénes András
2 frt. Bíró M. János 2 frt. Biró P. János id. és ifj. 1 frt.
50 kr. Kerekes A. P. Mihály 1 frt. Dr. Fuchs Vilmos, kör-
orvos 5 frt; Áros János, benei állomásfőnök 3 frt. Fúró
György 2 frt. Szabó József ocfalvi asztalos-mester 5 frt.
Fábián Péter 50 kr. a peteki mértékletességi egyesület 20
frt: az erkedi evang. egyház 20 frt. értékű, az ugyanottan
képviselő-testület 15 frt értékű, a daróci (szász) képviselő -
testület 20 frt értékű tölgy fát; alsó-rák ősi Kertész András
4 m. m. meszet. A fentebbi kegyes adományozók, fogadják
e helyen is magam és egyházközségem nevében hálás kö-
szönetemet, Petek 1897. dec. 16. B i r ó András, ev. ref.
lelkész.
= Hibaigazítás. Legközelebbi számunk H i v a t a l o s ré­
s z é b e n , nem rajtunk múlt hibából, a következők kijavitandók i
A S ö v é n y t a l v á n megválasztandó pap az első évben fizetésének
csak s/4-ét kapja. A folyamodványok pedig nem Maros-Újvárra,
hanem M a r ó s-U g r á r a küldendők.
A l u k a - i l e n c f a l v i tanítói pályázatban pedig a fizetés
nem i4 o frt. hanem 240 frt. 20— 20 frt. előleges részletekben.
úttal, ha az okszerű mezőgazdasági ismeretek a mezőgazdál­
kodással foglalkozók, különösen a földmives-osztály között
mentői szélesebb körben fognak elterjedni.
Ezt célozza a gazdasági egyesületek emez akciója is,
és a népies téli gazdasági előadások rendezésével oda fog­
nak hatni, hogy úgy a közép-, valamint a kisbirtokos-osz­
tály, az előad ásókból szellemi hasznot merítvén, gazdaságá­
ban anyagi haszonnal értékesíthesse a népies előadásokon
szerzett tapasztalatait.
A kitűzött cél azonban csak azon esetben lesz némi­
leg elérhető, ha az egyes felolvasások iránt a kis gazdák
részéről kellő érdeklődés fog mutatkozni, ha tömegesen fog­
nak részt venni s az ott tanultakat gazdaságunkban érvé­
nyesíteni is igyekezni fognak.
Fölhívjuk ennélfogva összes t. lelkészeinket és tanítóin­
kat hogy e felolvasások megtartásának idejét figyelemmel ki­
sérni, arra mezőgazdasággal foglalkozó híveinket figyelmez­
tetni s őket a felolvasásokon való megjelenésre buzdítani
szíveskedjenek.
Kolozsvárit, 1897. dec. 13-án.
Dr. Kádár János, Dr. Vályi Gábor,
s. titkár. elnök-helyettes.
5243-1897. K Ö RLEVÉL,
valamennyi ev. ref. népiskolát fentartó egyházközségünk
tiszieletes t. Tanácsának.
A népiskolai tanítók fizetését rendező 1893. évi X X VI.
t. c. végrehajtásához 1894. éyi 10.000 sz. alatt kelt val­
lás- és közoktatásügyi magas miniszteri utasítás 5 -ik §-a
értelmében a tanító illetményeit okmányszerüleg: diólevél­
ben, vagy a megválasztásról és javadalomról kiállított sza­
batos szövegű okiratban kell biztosítani, mely az iskola­
szék elnöke és jegyzője aláírásával és pecsétjével ellátva,
egyházfőhatósági jóváhagyással is ellátandó és egy példány­
ban minden tanítónak kiadandó.
Figyelmeztetjük ennélfogva a tiszteletes t. Tanácsot,
hogy a mennyiben ezen kívánalomnak eddig elég nem té­
tetett volna, haladéktalanul intézkedjék a szabályszerű díj-
levél kiállítása, illetve a fizetést pótló államsegélyben része­
sülő tanítók részére leendő kiadása iránt, hogy a közig, bi­
zottságok a tanítói fizetések kötelességszeríi ellenőrz^sében-
és nyilvántartásában akadályozva ne legyenek.
Kolozsvárit, 1897. dec. 18-án.
Dr. Kádár János, Dr. Vályi Gábor,
s. titkár. az elnök-helyett.
Felelős szerkesztő és kiadó: Szász Gerő.
 Protestáns Közlöny
anaBNiniimiimiiiiiimmiiiiHi>tiiHHiinimiiitiiiiiiiiii)umiiiiiimimiiii:miiiiiiiiiiiuii.
XXVn. Évfolyam.
H Z ő fíz eté si á r a : Egy évre 6 forint, félévre 3 forint, negyed-
évre 1 forint 50 kr.
Nagytiszt. Szász Gerő úrnak, a „Prot Közi.“
szerkesztőjének.
Nagytiszteletü Űr!
Tudomásvétel és miheztartás végett, értesítjük
tiszteletedet, hogy Igazgató-Tanácsunk folyó hó iS-án tartott
ülésében 5294. sz. a. kelt határozatával, a fenforgó szükség
kielégítése céljából, határozatiig kimondotta, hogy egy egy­
házkerületünk tulajdonát képező »Protestáns Egyházi« hiva­
talos lapot alapit s azt
kezdődőleg meg is indítja,
-egyházkerület hivatalos közlönye lévén, az egyházkerületünket
érdeklő Összes hivatalos közlemények jövőre abban tétetnek
közzé.
Kolozsvártt, 1897. dec. 27-én.
Márkus János,
titkár.
A „Prot Közlöny“ olvasóihoz.
Ez előtt húsz esztendővel egy felvilágosodott,
modern, európai gondolkozásu kormányzó a maga
területén, Klímában vasutat építtetett Sanghajtól
Vuzungfig. A khinai császár ezért rettenetesen
megharagudott. Haragjában a vasutat s z é t ­
r o m b o l t a t t a . Az a boldogtalan kormányzó
pedig megtudván a császár haragját, khinai szokás
szerint, azzal mutatta meg a trón iránti hűségét,
hogy önkint vált meg életétől, nálunk úgy mon­
danék, hogy felakasztotta magát.
Ez a sors volt és van szánva a »Prot. Köz­
löny -nek is.. Lehet, hogy bekövetkezik. De,
bocsánatot kérünk, ha bátrak leszünk, még élni
egy kicsikét Vannak még valamelyes elmondani
valóink, akkor aztán meghajtjuk fejünket, és
meghalunk; de előbb megvetjük az ágyunkat.
1871-ben indult me g a »Közlöny« az iS7o-ki
ma g y á r ói zsinat mandátumának az alapján,
mely egyhangúlag üdvözölte az eszmét és annak
megvalósulását a h i v a t a l o s közlemények át­
engedésével anyagilag, mondjuk, e r k ö l c s i l e g
támogatta.
1870. aug. 31-én adtam ki programmját.
Azzal a hévvel, lelkesedéssel, és bőbeszédűséggel,
melyre csak az ifjúsághoz még közel levő férfiak
Az erdélyi egyházkerület hivatalos közlönye.
Kolozsvártt, 1897. December 30. 52. szám.
MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN EGY IVÉN.
S z e r k e s z t ő s é g i i r o d a 9 hová a kéziratok és előfizetések bérmentve
küldendők: Küímagyarutca 9. sz.
képesek. Nem szégyenlem ma sem, közel a
h e t v e n esztendőhez..
A lap megindult 1871-ben, az általam irt
» E l ő r e « feliratú cikkel. Hogy mi van benne,
az most nem tartozik ide, de az ide tartozik,
hogy cikkemet igy végeztem: »A zászló elbuk-
Nagy­
hatik, de soha, senkiért és semmi tekintetben,
meggyalázva nem leend. Isten segítségével —
előre«.
A lap megindult, és ment — m ent... Áldot­
tak legyenek emlékükben: Péterfi, Basa, Benkő,
a jövő 1898. év január i-to l
Almási, Faragó, Elekes, esperesek, és annyi más,
a mely lap egyszersmind az
kik mint egy ember állottak mellettem. Buzdí­
tottak, bátorítottak és szeretettel vettek körül.
Elet, elevenség kezdett mutatkozni, mint min­
denütt, a hol a megújult szellem szórja sugarait.
Mint a börtönbűi szabadultnak a friss levegő :
Szász Domokos- jól esett a lelkeknek, hogy ime, a szabad gon­
ref. püspök, mint elnök.
dolkozásnak, a szellemi függetlenségnek, a lelki-
ismeretbeli szabadságnak, az erőszakosságot, a
dölyföt, a hatalommal való visszaélésnek fékte­
lenségét korlátoló, az ellen minden percben kész
tiltakozó, élő orgánumot találtak az ellenőrző
örök hatalomban, a b e t ű b e n .
Ha igy maradt volna! D e nem maradt.
Nekem, ki az ötvenes években, a Kolozs­
várra csonkán összeállított theologián csak hozzá
alkalmazottal! végeztem dolgomat: nekem jutott
eszembe és meggyőződésemmé vált, hogy az
időközben N.-Enyedre vitt theologiának feltétlenül
Kolozsvárra kell vissza térnie sok mindenért, de
mindenek felett, mert az egyetemmel való kap­
csolat oly távlatot mutatott, melyet fel nem
használni, országos bűn. Az 1873 ki első szá­
mokban öt cikkben foglalkoztam e dologgal
lelkem egész hevével, vérmérsékletem egész
vehemenciájával. Bár, ne tettem volna!
A feldobott eszme nagy port vert föl, és
nagy harcot támasztott. Az északi és déli pólus
életjelt adott. Az ellenfelek megtalálták egymást.
Néhai Nagy Péter, ki bár odavaló tanár volt,
Nagy-Enyedre soha le nem ment, éles ellentétbe
helyezte magát e dologgal; paptársa, az én
akkori főmunkatársam (Lásd a Prot. Közlöny
akkori cim-lapján) Szász Domokos, már csak
e z é r t is, lelkes barátja, harcosa lett az eszmének.
 4-iS PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
Minek beszéljem a többit? A közgyűlési
jegyzőkönyvek évek hosszú során keresztül telve
vannak az e harcban hozott határozatokkal. A z
agyvelők fermentációja, a szenvedélyes küzdelem
örök lobogása, keresztül a Nagy Péter ellen
intézett híres »Infándum...« féle támadáson:
mindaddig tartott, mig Nagy Péter meghalt 1884.
szept. 16-án.
Megérdemelt részvéttel és kegyelettel bocsá­
tottuk el a halhatatlanság útjára egyházkerületünk
valaha ismert legnagyobb szónokát. Minden jó-
tett-lélek azt hitte, és remélte, hogy most már
elérkezett a János-pap országa, itt van a békes­
ség. Ám, mindenki megfeledkezett arról, hogy itt
maradt az enyedi kérdés, a t h e o l o g i á v a l , a
melyhez későbben csatlakoztak az úgynevezett
„ p é n z ü g y i mi v e l e t e k . “ E k é t Moloch, ismé­
telten követeli áldozatát, hogy egyházkerületünk
nyugalma, békessége soha helyre ne állhasson.
Nem szólok ez utolsónál, legfőképpen azért, mert
pénz-müveletekhez soha nem értettem csupán | megszerezzenek: ám, mi hozta ide ezeket az ura-
azt említem meg, hogy e szörny idegenítette el I kát? Tudományuk? Ugyan, mit produkáltak egye­
az egyházkerület szolgálatától gr. Kuun Géza és
id. Lészay Ferenc statusgondnokokat, részint az
életkor előhaladottsácra, részint egéssépi okokbul
is; Sárkány Lajos, számvevőt, Domokos Antal,
igazg. tanácsost, és dr. Kolozsvári Sándor, elnök-
helyettest, ki harminc esztendőn keresztül volt
törhetetlen jellemű és buzgalmu munkása anya- | mond, boldogasszonyfalvi papok. Ez utolsó külö-
szentegyházunknak. És az egyházkerület, mely bi- | nősen, ki eredetiben olvassa Platont, Arisztotelest,
zodalombúl, választás, utján adta.e.kiváló férfiak­
nak a mandátumot, megkérdezte-e valaha: hogyan,
miért, mi okbúi történik az, hogy legjobb fiainak
kell szomorú példát adni a közhasznú, önzetlen
munkásságtól való félrevonulásra, nem is számítva
azt, hogy elismerés helyett, nem egyszer része­
sültek oly cimezgetésben, mely értelmi világukat
támadhatta volna meo, ha az nem volna érint-
hetetlen.
Kész szívvel ismerem el, hogy Szász Domo­
kos energiája kierőszakolta a sorstúl, és megcsi­
nálta a kolozsvári theologia k ü l s ő épületét, egy
ilyen kis városhoz mérve, elég díszesen; megha­
talmazást nyervén, beállította a tanári kart, tehát,
a b e l s ő t . 1895. őszén, az egyetemes konvent
auspiciuma alatt, felavattatott és átadatott annak
az életnek, melyet a legideálisabb tudománynak
kell megszentelni a szép, a jó, a magasztos, szó­
val, minden földi erények országává.
Oh, milyen boldognak éreztem magamat, hogy
ime, az én eszmém megvalósult; és hogy dicsőí­
tettem azt, ki azt megvalósította!
Minő szép álmok, csak messziről mosolygó
ábrándok testesültek m e g ! íme, egy uj, modern
intézet, mely csak folytatása ugyan a n.-enyedi
iránynak: a szabadelvű theologiának,
a független gondolkozásnak, és józan meggyőző­
désnek, de gazdagabb az eszközökben, az egyetem
által könnyebben fér a tudományok kincses há­
zához, a miveit társadalom által pedig ahhoz a
52 szám.
pallérozódáshoz, a melyet ma már a kálvinista
egyszerű palást alatt sem nélkülözhet az, ki annak
viselésére áldozza életét Hogy Erdélynek, K o­
lozsvárnak adatott meg a szerencse, hogy az egye­
temes magyar kálvinista ifjúság ide kívánkozzék,
mint egykor a német Wittembergába, az angol
Oxfordba. Halleluja!
A béállitott tanárok individuális mivolta kívül
áll minden beszéden, és előre tiltakozom e tekin­
tetben minden lehető imputácio ellen. Kettő er­
délyi. Tehát, a mi vérünkből valók, ezekről itt egy
szó sincs. Három importált. Ezek az urak nem
láttak minket soha. Nem ismerik viszonyainkat,
agyvelőnket, életünket. Ide jöttek, és nem ők
alkalmazkodtak hozzánk, minket akarnak maguk­
hoz átidomitani; minket, bűnösöket akarnak meg­
váltani az újjászületés által, a mint ezt már olva­
sóink untig ismerik lapunkból. A zt értjük, ha az
egyetemek versengenek, hogy egy-egy világhírű
tudóst, Max Müllert, vagy ilyeneket maguknak
bet, mint a mit bármely szorgalmatos studiozus
meg ne tehetne? Ki tudja? Én nem tudom. Ilyen
embereink, sőt különbek, voltak nekünk halom­
mal. Csak egy párt említek: dr. Bartók György,
szászvárosi, Horváth István, bürkösi, Bodor János,
zágoni, Bitay Béla, csik-szeredai, Vásárhelyi Zsig-
és Dávid zsoltárainak fordításával méltó feltűnést
keltett. (Lásd Prot. Közi. 1891. folyam.)
Nós hát, a mienkek rovására, ezek az urak
lettek a szerencsések, hogy boldog jövendőnket
megalapítsák. Kettőjük csak mosolyog; Kecske-
méthy ur a pion; ő van mindenütt elől. Szabó
Aladárral ő szervezi a »fehér kereszt «-egyletet,
az evangyeliomi szövetséget, szerkesztő-tulajdo­
nosa a »Kis Tükörnek«, melyben azt fogták rám,
hogy káromkodom, és iszom, és a melyben kimond­
ták, hogy szavaimat figyelembe venni, nem ér­
demes. Ézek mind következmények. A kezdet
ott kezdődött, holott ez urak mindjárt az elején
1895-ben már elkezdték a vallásos estélyeket, az
áhitatoskodásokat, lehozták Szabó Aladárt, Szi-
lassy Aladárt, és feltünőleg bemutatták céljukat,
hogy ők a budapesti fekélyes iránynak akarnak
itt erős propagandát csinálni.
Ez mélyen bántotta vallásos érzésemet, ha­
gyományainkat, liturgiánkat. Ez fölcserélése volt
istentiszteletünknek, templomainknak. A z ideáliz­
mus vallásának érinthetetlensége kidobva az ut-
cára hivalkodásul. Gyötrő aggodalmaimban hosz-
szu levelet írtam a püspöknek, akkor még bará­
tomnak, Cirkvenicába, hol üdült, bizodalmasan,
őszintén kérve, hogy jöjjön haza, és segítsen. (E
levelet közölni fogom.)
Eredménye nem lett. A szóváltások meg­
indultak. Védekezett, ki a hogy tudott. Nekik
könnyű volt, mert nyilvános megtámadtatásuk
 52. szám. PRO TESTÁN S KÖZLÖ NY.
veszélylyel nem járt; az én állásom nehéz volt,
mert a rám dobott nyíl az egyházkerület becsü­
letét is sértette. Elégtételt kértem. A helyett
» a c t i ó v a l « fenyegettek, ha nem hallgatok ,mint
ha e dolog csak engemet érdekelne. B e a d t a m
l e m o n d á s o m a t . (Közölni fogom.) Ezért nem
vettem részt az idei közgyűlésen, mert e dolog
elintézve nincs; ebben a dologban az egyházke­
rületi közgyűlésnek van joga határozni, és dön­
teni, mert szervesen összefügg múltúnk hagyomá­
nyaival, és jövendőnkkel, melynek alapjait most
kell lerakni.
Aztán, mentek a dolgok a mai fejlemé­
nyekig.
Nem. Közben még történt egy igen fontos
esemény, melynek hadd maradjon nyoma e na­
pok történetéhez.
Béke-kisérletek, mondjuk a mai nap nyel­
vén : k o m p r o m i s s z u m kiséreltetett meg oly
egyének által, és oly értekezleten, mely iránt
egész tiszteletemet fejezem ki ma is.
A z volt a thezis, hogy e harc, küzdelem,
hírlapi veszekedés kárára vananyaszentegyházunk-
nak, mert megzavarja a szükséges egyetértést,
a békét' az egy célra működést: tehát, én hagyjam
félbe ez áldatlan küzdelmet, és azért számomra
a jövő egyházkerületi közgyűlésen meglesz az
elégtétel, azon igyekeznek, hogy a bizalom jeléül
a közjegyzőségrűl való lemondásom ne fogadtas­
sák el.
Hálámat, és köszönetemet fejezem ki e
helyen és az értekezlet illusztris tagjainak, de
javaslatukat el nem fogadhattam. Okaim igen
egyszerűek.
Ha én csak magán ember volnék, a Kecs-
keméthy úr, theol. tanárhoz nem illő, brutális tá­
madását magán-emberhez illő formában úgy to­
roltam volna meg, hogy ma is attól koldulna.
D e én az egyházkerületnek bizalmi mondáráriusa
voltam még akkor. Ha a püspök, véletlenül meg­
halt volna, a mi az emberi életben idáig még nincs
kizárva, abban a pillanatban én h e l y e t t e s e
lettem volna a v á l a s z t á s i g Minő méltósággal,
és szemérmetlenséggel kellett volna a gener. no-
tariusnak oda állani négyszázezer kálvinista elébe,
holott a volt paksi pap. és a Kasics Péter ba­
rátja, jelenleg kolozsvári theol. tanár nem tartja
méltónak, hogy vele szóba álljon?
E sértésért, nem a magam személyéért csu­
pán, hanem az egyházkerület becsületéért e l é g ­
t é t e l t kértem az illetékes helyen és meg nem
kapván, b e a d t a m l e m o n d á s o m a t , melyet
nem illetékes helye, az egyházkerületi közgyűlés,
hanem az Ig.-Tanács intézett el úgy, hogy nem
fogadta el. Hálás lehetnék érte; de elintézésnek
ezt nem tarthattam, és nem tartom. Én hát
mentem a magam utján, a magam meggyőző­
dése szerint Védekeztem, Írtam, gúnyoltam,
paskvilizáltam, a mint az istenek nekem adták.
így érkeztünk el a fönnemlitett é r t e k e z ­
419 -
l e t h e z , mely iránt ismételten kifejezem leg­
mélyebb tiszteletemet, bár egyik tagja részéről
oly elvádolásban részesültem, a minőt éppen tőle
legkevésbbé vártam, és a melyet vissza is uta­
sítottam.
Az értekezlet eredménytelen maradt.
Én azt óhajtottam, hogy mert a sértés
n y i l v á n o s a n történt, az e l é g t é t e l is n y i l ­
v á n o s legyen; és ha tőlem azt kívánják, hogy
most r ö g t ö n elhallgassak, az elégtételnek is
most k e l l megadatni olyan formában, hogy a
közönség, mely a sértést látta, lássa az elégtételt
is. Ez elérhető nem volt a konferencián, mert
én, minden jóakaratom mellett is, nem követhet­
tem el azt az öngyilkosságot, hogy siket-néma­
ságra kárhoztassam el magamat, és olvasóimban
azt a gyanút keltsem, hogy én is, ki a puritán
kálvinizmust prédikáltam mindig, ime, én is bele
nyugodtam, hogy egy nagy elvi kérdés aludjék
el csendesen, holott ellenfeleink a „Hajnallal“,
és „Kis Tűkörrel“, és azoknak terjesztésével
ugyan csak megkísértenek mindent, hogy meg­
rontsák a múlt hagyományait, és a mai többség
jobb meggyőződését.
Ne maradjon megemlítetlenül, hogy a kon­
ferencia után igen magas helyről tiszteltettem
meg ismételten azzal a biztatással, hogy ha hall­
gatok, negyvenéves papi hű szolgálatom elisme­
réséül is, a gener. notariusságról való lemondásom
elfogadtatni nem fog. Igen szép dolgok ezek;
de nem a dolgok lényegére szólották. Nem a
gener. notáriusság forog itt szóban. Ötszáz pap
van az egyházkerületben, mind az ötszáz betöltheti
ez igen szerény állást. Nem is arról van szó,
hogy én legyek-e, vagy más? Tőlem lehet akárki.
Arról van szó, hogy a mostani gener. nótárius
helyes álláspontot foglalt-e el a „ f u t k á r o z ó
s z e n t e k k e l “ szemben: igen. vagy nem? A z é
kérdésre adott felelet azzal a sértéssel áll nexus­
ban, melyet Kecskeméthy ur, az egyetemi szín­
vonalon (?) álló theol. fakultás tanára, a ki pél­
dát kellene hogy adjon tanítványainak, elkövetett,
nem Szász GerŐn, hanem az egyházkerület gener.
nótáriusán. Szász Gerő egyénileg el tudná igazitni
a maga dolgát; a gener. nótáriusnak az egyház-
kerülettől kellett függővéö ö
tenni az állása integritá-
Í5
sán esett csorbáért való elégtétel-nyerést, vagy
az elitéltetést.
Nó hát, megkaptuk az Ítéletet. A z erdélyi
ev. ref. egyházkerület mélt. Igazg.-Tanácsa ki­
mondotta, hogy a gener. nótárius által eddig
szerkesztett „Prof. Közi.“ nem méltó bizalmára,
és más lapot alapit. Tapsolj, nagytiszt. Anya-
szentegyház! Plaudite! Ötven Szász Gerő nélkül
is megélhetsz, de az új lap nélkül egy napig sem.
Nézzünk csak egv kicsikét utána.
Mikor 1886-ban ismételten átvettem a Közi.
szerkesztését, mostani püspökünk az első szám­
ban ékes tirádákban dicsér, hogy a nemes, felette
nehéz munkától vissza nem döbbentem, hogy
 420. PRO ■' ESTÁNS KÖZLÖNY.
kezembe vettem a zászlót ; hogy vállalkoztam,
összegyűjteni és forgalomba hozni a köznek javára
értékesíthető kincseket; kívánja hatalmát az igaz
szónak, bölcsességet, türelmet, szeretetet s több
effélét.
D e hát, az nagyon régen volt. Jöjjünk egy
kicsikét közelebb. Az 1896. évi i-ső számban
nyiltlevelet intézett a püspök hozzám, melyben
a mai helyzetet felségesen illusztráló következő
igazságok
ö ö
foglaltatnak.
O
>Kedves barátom !
A »Protestáns Közlöny«-hez engemet rég letűnt évek
sokszor nehéz küzdelmeinek, diadalainak, és vereségeinek
emlékei kötnek. Volt idő, midőn a lap szerkesztésének és
fentartásának nem csekély gondjai rám nehezültek, és em­
lékezem, hogy nem egyszer anyaszentegyházunk érdekei
iránt mindig táplált szeretetem egész teljességét kellett
mérlegbe vetnem, hogy azzal ellensúlyozzam azon közö­
nyösséget, gyakran visszataszitó hidegséget, melyet tapasz­
talni velék kénytelen éppen azok részéről, kiknek első
sorban lett volna kötelességük, szóval, tollal, tettel buzgón
támogatni a Lap ügyét, érdekét, mely nem csak a mi
erdélyi egyházkerületünknek, hanem egész egyetemes egy­
házunknak legmagasabb rendű érdekeivel elválhatatlanul
egybe forrott.
A szerzett keserű tapasztalatok inditottak engemet
arra, hogy püspökké választatásomnak már első évében
legelső kötelességeim közé soroztam, megtenni a lehető
lépést arra, hogy e lap fentartása biztosítva legyen, s javas­
latom alapján lett az, »a szerkesztő egyéni fü g g etlen -
ségének , 5 a körűié sereglő m unkatársak föltétlen ü l
szabad •vélemény-nyilvánításának érintetlen hagyá­
séival«, az egyházkerület hivatalos közlönyévé, s kötelezve
lettek az összes egyházközségek a rendes állandó előfizetők
sorába lépni, miután az igazgató-tanácsi, s püspöki kör-
levelekrűl és rendeletekről kizárólag ennek utján értesül­
hetnek.
Ez anyagi biztosítéknál, úgy véltem, még sokkal
többet érő az, hogy örökké ifjú szived egész lelkesedésével,
tolladnak hóditó erejével, s ritka mérvű áldozó-készségeddel
utánam megint Te állottál, a különben is T e általad alapított
Lap élére, mint nemes, mint példát adó vezér dicső küzd-
terén azoknak az örök igazságoknak, melyek az Ur Jézus
Krisztus evangyéliomában az egész emberiség üdvére ki­
jelentve lettek, melyeknek zászlóját diadalró 1-diadalra vezetni,
a protestántizmus gyönyörű küldetése«, stb. stb.
Welche Wendung, durch Gottes Fügung!
íme, csak rövid két esztendő előtt még mi
volt a „Prot. Közi.“, és annak igénytelen szer­
kesztője, a püspök ítélete szerint; hogyan van
hangoztatva a s z e r k e s z t ő f ü g g e t l e n s é g e ,
a munkatársak „ f e l t é t l e n s z a b a d v é l e -
mé n y - n y il v á n i t ás a “, és elismerése annak,
hogy a „hivatalos“ jelleg nélkül a lap nem él­
het, csak tengődik. És ma, ugyanazon püspök
elnöklete alatt, az Ig.-Tanács egyhangúlag uj
hivatalos lapot alapit nyilván azért, mert az e
tekintetben a pedántériáig pontos Közi. nem
felelt meg a célnak; és mert fel akarja szaba-
ditni a Közi. szárnyait, hogy a hivatalos jelleg
nélkül annál vigabban élhessen, ha t ud.
Vájjon, meg tud-e élni? Megpróbálom. Nem
akarok hasonlítani a khinai kormányzóhoz, nem
leszek öngyilkos.
Ezennel felhívom olvasóimat,barátaimat, a Papi
Értekezleteket, hogy a mennyiben egyetértettek
52. szám.
a Prot. Közi. eddigi szellemével, irányával, törek­
véseivel, munkásságával: azt ezután is támogatni,
szíveskedjenek úgy szellemileg, mint anyagilag.
És mert tudom, hogy igen sok szegény egyház,
és szegény paptársam elmaradni kénytelen: ezek
helyett igyekezzenek rábeszélni a világi embe­
reket, a birtokosokat, vagyonosabb egyházi fér-
fiainkat, kiket csak úgy kell, hogy érdekeljen az
anyaszentegyház dolga és az egyházi élet, mint
minket lelkipásztorokat.
Szívesen kérem barátaimat, hogy e dolgot
vegyék kezükbe, gyűjtsék egy táborba az egy
értelemben levőket, és a pártolók névsorát,
valamint a tőlük felszedett 1898. január havára
szóló 50 krnyi. előfizetést, (és csak ezt) január
20 ig hozzám beküldeni, szíveskedjenek. A mu­
tatkozó eredmény fogja eldönteni: hogy fo g é
élni a »Prot. Közlöny«, vagy meghajtja fejét a
»vis major« előtt, természetesen, a független
gondolkozás, és szabad vélemény-nyilvánítás nevé­
ben, a melyekről eddig azt tanitották, hogy pro­
testáns erények. (!)
Kolozsvárit, dec. 27. 1897.
Szász Gerő-
Az egyházak megadóztatása.
Hova-tovább több-több panasz merül fel az adó­
kivető közegek s az azt felügyelő hatóságok eljárásai
ellen. És méltán. Nem egyszer van módunkban részükről
oly fokú indolenciát tapasztalni, mely egyenesen arra
látszik hivatottnak, hogy egyik, vagy másik egyház-
község ekzistenciáját fenyegesse, és csak a legkevesebb -
szer találkozunk oly eljárással, hogy azt jóakaratunak
mondhassuk. De, találkozunk még egyébbel is. A z adó­
kivetésnél közreműködő egyének nagyfokú járatlanságá­
val törvényes intézkedések, döntvények szövevényében.
Hogy milyen eljárás tapasztalható a kepe váltási
alapok megadóztatása körül, s ebből minő veszedelem
háramlik egyházainkra, azt igen helyesen fejtegeti R á ­
kosi G yörgy paptársam e lapok közelebbi számában.
Valóban, itt az ideje annak, hogy egyházfőhatóságunk
ez ügyben lépéseket tegyen s e kérdést egészen tisztázó
döntvényt hozzon. Annál inkább, mert ha a törvény s
felsőbb pénzügyi bíróságok rendelkezéseinek szellemét
vizsgáljuk, s nem a puszta szavakat nézzük: a méltá­
nyosság mellett, a jog és igazság s maga a törvény
áll mellettünk.
Nézzük csak. A tőkekamat- és járadékadórui szóló
1875. évi XXII. törvénycikk rendelkezéséhez képest,
adómentesség kedvezményében részesül a 2-ik §. 6. al­
pontja szerint:
»közvetlen a tudományok előmozdítására és nyil­
vános közoktatás céljaira szolgáló tőkék kamat-jövedeme;
a következő 7-ik alpont rendelkezése szerint:
»közintézeteknek, azaz, nem pénzvállalatoknak te­
kintett jótékonysági intézetek (kórházak, árva- és segély­
egyletek, tébolydák, lelencházak, vakok- és siketnémák
intézetei, kisdedóvodák) tőkéinek kamatjövedelme, úgy
az ezek által nyert segélypénzek«.
A S-ik alpont szerint:
 52. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
»a kolduló és betegápolással foglalkozó szerzetek
kamatjö vdelme «.
A 13-ik alpont szerint:
»a papnövendékek és más rendes tanulók ösztön­
díjai«.
Igaz, hogy az itt felsorolt kivételek egyike sem
foglal magában kifejezetten oly intézkedést, melylyel a
kepeváltsági alapok tőkekamat, illetőleg, járadékadó alá
vonásának törvénytelen voltát szószerint igazolhatnék,
de nekünk nem is a szó a lényeg, hanem a szellem,
mely azokban van, s kétségtelenné teszi azt, hogy a
törvény rendelkezéseinek végrehajtói nem mindig képesek,
a holt betűn felül emelkedni. Mert, kérdem, ha a lelké­
szek, azok özvegyei és árvái gyámolitására rendelt egy­
házi hatóságok felügyelete alatt levő alapok; ha a ta ­
nítók fizetése, egy dolgozóház, szegényház jövedelmei,
alapjai oly intézmények jövedelmi forrásainak tekintet­
nek, melyek tőkéinek jövedelme az említett törvénycikk
7-ik alpontjának rendelkezéseihez képest tőkekamat és
járadékadó alá nem vonható a kepe váltási alap nem
tekintendő-e éppen olyan tőkének, mely a 6-ik, illető­
leg 7 ik alpont kedvezményében szintén részesítendő ?
Avagy, kiknek számára teremtik egyházközségeink ez
alapokat ? Nyerészkedésre, uzsorára ? Még a legelfogul­
tabb finánc-zseni is el kell, hogy ismerje, hogy: nem.
Ugy-e, az életfentartás gondjaitól agyongyötört
papjaik fizetésének megváltására pótlására. És kik, mik
azok a papok? Nem tanitók-e, kik a legfelségesebb
valláserkölcsi eszmék hirdetői, terjesztői ? Hát, nem a
nyilvános közoktatás a mi hivatásunk ? Hát, nem éppen
nekünk hangzik az Ur szózata: elmenvén, tanítsatok. . .
És, hogy ez a felfogás is megnyilatkozik néha
napján, a Rákosi G yörgy cikkében felsorolt döntvé­
nyekkel szemben, hasonlólag döntvényre hivatkozom,
melyből, okosan felhasználva, származhatik jó is.
A m. kir. pénzügyi-közigazgatási bíróság 1087— 1888*
évi döntvényére hivatkozva, röviden elmondom az esetet.
Bence J. döbrökösi rom. kath. plébánus felebbe-
zéssei élt, a döbrökösi templom-építési alap tervére
23.000 frt tőke kamatai után öt évre visszamenőleg ki­
vetett 805 frt tőkekamat adó és ált. jöv. pótadó ellen
azon alapon, hogv a tőkének kamatai az 1880-ik évben
7°/0-ról 6° 0-ra leszállitattak és hogy ennek a tőkének
kamatai a törvény értelmében adómentességben részesülnek.
A közig, bizottság a 805 frt. tőkekamat adóból
115 frtot és az erre eső 40 frt. 26 kr. általános jöve­
delmi pótadót, tekintettel a kamatleszállításra, töröltetni
rendelte, az adómentesség tekintetében azonban felebbe-
zőt elutasítja, mert az 1875. XXII. t. c. 2. §. 6 pontja
értelmében, csak közvetlen a tudományos és nyilvános
közoktatás céljaira szolgáló intézetek, u. m. akadémiák,
papnöveldék, lyceumok, gimnáziumok és képezdék bir­
tokában levő tőkék kamatai adómentesek.
E határozat ellen Bence J. felebbezéssel él s elő­
adja, hogy a templomok is e közművelődés céljaira szol­
gálnak s igy azok tőkéi adómentesek.
H a t á r o z a t : A m . kir. pénzügyi közigazgatási
bíróság, a közig, bizottság határozatát megváltoztatja s
felebbezőt a döbrökösi templom-építési alap kamatai
után kivetett tőkekamat-adó és általános jövedelmi pót- I
421.
adó fizetésének kötelezetsége alól felmenti és az előirt
adónak törlését elrendeli, mert az 1875. évi XXII. t. c.
2. §. 6 pontja értelmében, közvetlenül a tudományok
előmozdítására és a nyilvános közoktatás céljaira szol­
gáló tőkék kamatjövedelme adómentes lévén; a t e m ­
plomok, m i n t h o g y azokb an a hívők, a pa­
p o k á l t a l v a l l á s e r k ö l c s i o k t a t á s b a n része-
sittetnek, s igy szintén a n y il v á n o s köz­
o k t a t á s c é l j a i r a s z o l g á l n a k : felépíttetésükre
szánt tőkék után, fennebb idézett törvény irányzatánál
fogva a tőkekamat-adóval meg nem terhelhető.
No, hát! Én nem akarok e döntvénybe semmit
belemagyarázni, vagy felette okoskodni. De olyan fon­
tosságúnak és érvényűnek ezt is elismerem, mint a me­
lyek alapján a pénzügyigazgatóságok a kepeváltási ala­
pok jövedelmére tőkekamat-adót vetnek s az ezen el­
járás ellen beadott fölebbezéseket elutasítják; mert ha
elismeri a törvény rendelkezéseinek hiányait pótolni hi­
vatott döntvény azt, hogy a templom az a helyy hol a
hivök valláserkölcsi oktatásban részesittetnek (s igy nyil­
vános közoktatás céljaira szánt hely); s ha elismeri, hogy
a pap az, a ki a hívőket azon a szent helyen oktatja,
tanítja: úgy azt is el kell ismernie, hogy a kepeváltási
alap, mely a papi fizetés megváltására rendeltetett, a
már többször említett törvény rendelkezése szerint, a
tőkekamat és járadék-adó mentességében részesítendő.
Ajánlom ennélfogva érdekelt pap társaimnak, hogy
addig is, mig a kepeváltási alapok tőkekamat és jára­
dékadó mentessége, valamelyes úton, törvényhozásilag
kimondatnék, próbálják meg ez általam idézett dönt­
vényre s annak felsőbb bírósági határozatára hivatkozva,
fölebbezéssel élni. A pénzügyigazgatóságok és megyei,
vagy városi közigazgatási bizottságok, ha el is útasit-
ják, lehetetlennek tartom, hogy a közigazgatási bíróság
ne hallgassa meg méltányos, igazságos, és mindenek felett,
törvényen alapuló kéréseiket.
Tóthfalusi József,
ref. pap.
A sárospataki ev. ref. theologiai tanári kar
véleménye
a lelkész-, esperes-, püspökavatás, és beiktatás kérdésében.
(Vége.)
III. P ü s p ö k a v a t á s é s i k t a t á s .
Ezt a két címet együvé foglalva ismertetjük, mint­
hogy ezt a kettőt egymástól elválasztani, szerintünk,
annyira nem lehet, hogy itt a két név voltaképpen
csak egy dolgot jelent. Ösmertetésünk egyébiránt a leg­
utóbb végzett e nemű szertartásokra fog szorítkozni.
a) A Dunamelléken, rendes istentisztelet végezté­
vel megnyitotta a szertartást egy karének. 2. Felavató
beszédet mondott a tiszántúli kerület püspöke. 3. A z új
püspök fölesküdött. 4. Itt jött a felavatás,' az esperesi
kar által a kezeknek fejre-tételével,a legidősebb esperes
kérvén istennek áldását a megválasztott püspökre, mely
alatt a gyülekezet a 37. dicséretet énekelte. 5. A fel­
avatott püspök beszéde. 6. Karének. 7. Végének, a 176
dics. 10. verse.
b) A Dunántúl. A megválasztott püspök meghi­
 422. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
vatván a kerületi gyűlésbe, mindenekelőtt feleskettetett
és a .főgondnok által üdvözoltetett ; aztán a püspök el­
mondta székfoglaló beszédét, mely után a legidősebb
esperes üdvözölte az esperesek és lelkészek nevében, egy
világi tanácsbiró pedig a világi elem nevében. Azután
volt a felavatás a következőképen: 1. A dunamelléki
püspök u. n. avató beszédet tartott, a melyet az új
püspökért mondott imádsággal rekesztett be 2. Ekkor
igy szólt az avató az avatandóhoz: »És most lépj elő
s térdelj le ez elkészített zsámolyra, hogy kér. egyházunk,
ős szokása s Krisztusnak (1?) és az apostoloknak rende­
leté és példája szerint, kezeimnek fejedre vettetése által
reád adhassam Krisztus és az ő anyaszentegyháza áldá­
sát. Melynek, hogy tanúi legyenek, felhívom a nagy-
tiszteletü esperesi kart, hogy fölavatandó püspökét (!?)
a fontos pillanatban vegyék körül.« Itt következett az
áldás. Ennek végeztével, igy szólt a felavató püspök:
»Állj föl s kezedben a bibliával, ajkadon az igével, szi­
vedben hittel, bátorsággal és jósággal indulj az elődbe
kiszabott úton, dunántúli református egyházkerületünk
felavatott Püspöke ! Testvéri csókkal üdvözöllek és fogad­
lak magyar református püspöki karunkba! És most fel­
kérem a nagytiszteletü esperesi kart is, hogy mint én,
úgy ők is kézfogással (1?) fogadjanak magukhoz«. 3. A
már felavatott püspök mondott beszédet, imádsággal
és áldással; aztán nyomban fogadta a küldöttségek
tisztelgését a templomban.
c) Erdélyben az 1866-iki püspökválasztáskor nem
volt sem avatás, sem iktatás, hanem a succedáló fő­
jegyző egyszerűen beszéddel foglalta el hivatalát a köz­
zsinaton ; aztán, erdélyi szokás szerint, de már később,
letette az u.-tv. hóm ágiál is esküt. Hogy 1866. előtt hogy
volt, arról értesítőnk hallgat. 1885-ben már volt avatás,
a melyet a dunamelléki püspök végzett az erdélyi espe­
resek segédletével (!?), úgy, hogy az avató püspök előbb
imádkozott, aztán beszédet mondott, majd ismét imád­
kozott, végre a püspök és az esperesek a térdeplő fel-
avatandónak fejére, egy-egy bibliai hely elmondásával,
kezüket vetették. Egyebekről hallgatnak forrásaink.
d) Tiszáninnen. 1. Rendes istentisztelet tartatik. 2.
A megválasztott püspök leteszi a hivatalos eskü*-, mely
után: 3. Megtartja beköszönő beszédét a szószékből.
4. A gyülekezet a 37-ik dicséretet énekli. 5. A kéz-
rátétel, úgy hogy a térdeplő püspök fejére a helyet­
tes püspök és az esperesek teszik kezeiket, mely alatt
az áldást a helyettes püspök mondja. 6. Testvéri csók
az esperesek részéről. 7. A kerületi főjegyző üdvözli
a püspököt a kerület nevében. 8. Gyülekezeti ének.
e) Tiszántúli. A kerületi gyűlés testületileg vonul
templomba, hol kar- és gyülekezeti ének után: 1. A
megválasztott püspök imádkozik. 2. A főgondnok tudatja
a választás körülményeit, a szavazatok mennyiségét s
fölhívja a megválasztott püspököt az eskütételre. 3. F ő­
jegyző által feleskettetik. 4. A püspök térdre borul és
a három legidősebb esperes kezeit fejére téve, a legidő­
sebb esperes kérő és áldó imádságot bocsát az egek
urához. 5. A főgondnok üdvözli a fölesküdött püspököt,
és a kerület pecsétéit kezébe átadja. 6. A z esperesek,
egyházmegyei gondnokok, egyházkerületi tanácsbirák és
jegyzők egymás után kezet fognak vele, mely alatt az
52. szám.
orgona szól. 7. A püspök alkalmi beszédet tart, mely
után a 2-ik legidősebb esperes üdvözli. 8. A püspök a
gyülekezetei megáldja. 9. Kar- és gyülekezeti énekek,
xo. A kerületi gyűlés berekesztése után. a püspök a
gyülésteremben fogadja az üdvözlő küldöttségeket.
Ha már most az öt kerület eljárását összegezni
akarjuk, azonnal látható, hogy ez nem könnyű feladat,
a szanaszét ágazó szokásoknak sokfélesége miatt. A lé­
nyeget mégis körülbelül a következő pontokba foglal­
hatjuk. 1. Három kerületben, u. m. a dunántúli, a tiszán-
inneni és tiszántúli kerületekben a felavatás együtt jár az
iktatással, olyan értelemben, hogy az avatási szertartás
a gyűlés keretébe volt beillesztve; két kerület részéről
pedig hiányzanak az adatok, de nagyon valószínű, hogy
ott sincs ez másképpen 2. Három kerületben, u. m. a
dunamellékiben, dunántúliban és erdélyiben más kerület
püspökét hívták meg az avatásra, a két tiszaiban pedig
megelégedtek a kebelbeli esperesekkel. 3. Négy kerület­
ben vagy a felavatás előtt, vagy a felavatás után, beszé­
det mondott az új püspök; erre vonatkozólag az erdé­
lyiből nincs adatunk. 3. Három kerületben, u. m. a
dunamellékiben és a két tiszaiban az új püspök az avatás
keretében tette le az esküt, a dunántúliban azon kívül:
az erdélyiből nincs adatunk. 5. Ugyancsak e három ke­
rületben a kézrátételt az esperesek végezték, az erdélyi­
ben az avató püspök és az esperesek, a dunántúliban
egyedül az avató püspök, de az új püspök mindenütt
térdepelt.
Egyéb részletekre nézve annyifélék a szokások,
hogy előszámlálásuk hosszadalmas ismétlésre vezetne.
Vélemény.
A z az episkopális maradvány, a melyet az evang.
ref. egyház a püspökavatásra vonatkozólag a Komjáti és
Geleji-Katona kánonok alapján megtartott, és gyakorlatnak
indított, ime, már mind jobban megtermi evangéliom-ellenes
gyümölcseit: a sokféle püspökavatási ceremóniák közt eliga­
zodni többé alig lehetséges. Sőt már odáig jutottunk, hogy a
kerületek bizalmának első letéteményeseit, első tisztvise­
lőit más kerületbeli püspökök avatják fel, mintha nálunk
nem a kerület részéről jőne az elhívás és a megbízatási
Püspökeinket, a szélesebb kormányzói tiszrök mellett is
«primus inter pares«-eknek nevezett lelkipásztoroknak
pápás püspökök módjára ordinálják prot. püspökök, most
már nem is a kerület első tisztviselőségére, hanem egy
új rendbe, a magyar reform, püspöki karba. Ezek azon­
ban inkább csak a kormányzati sérelmek, de van hit­
vallási is. Avagy, nem ilyen e az, midőn a felavatandóra
nem a segítségül hivott szentlélek áradoztatja ki látha­
tatlan áldásait, hanem a felavató püspök adja mintegy
láthatólag, saját kezeiből sáfárolva, tehát kézelfogható-
lag a Krisztus és az anyaszentegyház áldását ! íme, a
kulcshatalom, a legteljesebb pápás értelemben, teljes
kigúnyolásául hitvallási elveinknek I
Ilyen szomorú, sőt megdöbbentő tünetek közt a
sárospataki theol. akadémia tanári kara, hitvallási és
kormányzati elveinkhez való hűségtől hajtatva, kimondja,
hogy a püspökavatást, mint különben is hitvallási és
kormányzati elveinkkel ellenkező szokást, megszünte­
tendőnek tartja.
 32. szám. PROTESTÁNS KÖZLÖNY. 423-

Aztán, minthogy a püspöki állás igen tiszteletre bíróság működéséről a múlt közgyűlés óta. Tanügyi előadó
méltó volta mellett is csak kormányzati, közigazgatási statisztikája az iskolákról, tanulókrúl, s eredményekről^
állás: elégedjék meg mindegyik, magát reformátusnak pénztárnok jelentése az eg) házmegyei alapok s pénztár álla­
— mint a hogy az egyházmegyék az esperest, — tisz­ potáról terjesztetett elő folytatólag. A tárgysorozat utolsó
tán közigazgatásilag, a közgyűlésben állítsa be a hiva­ pontja Kormos Elemér, kir. aljárásbiró afia. közfelkiáltás
talába, felesketéssel, programmbeszédének meghallgatá­ utján való megválasztatása volt tanács- és törvényszéki
sával és a kerület főgondnokától, vagy főjegyzőjétől bíróvá; megválasztott afia. a hivatali esküt közgyűlés színén
tartandó üdvözlő beszéddel. le is tette. Jegyzőkönyv hitelesítés után, a buzgó vezetés,
Főtiszteletü egyházkerület közgyűlés! Hiszszük, ügykezelés pontossága által megbiztatva s egymás iránt
hogy az előadottakban eleget tettünk megbízatásunk­ való szeretetben megerősödve, távoztunk el.
nak. Most hát nincs más tisztünk, mint hogy azt a Ifj. Kiss Lajos-
megbízatást még egyszer megköszönve, véleményünket
magunkkal együtt a főt. egyházkerület nagybecsű figyel­ Különfélék.
mébe és jó indulatába ajánljuk, kijelentvén egyúttal azt
= L eh et, h o g y sokat zsörtölődtem ,
is, hogy hasonló megbízásainak a jövőben is mindenkor
többet, m in t k e lle tt vo ln a, de so k a n em
szives igyekezettel teendünk eleget.
p ereltem . F e n y e g e tő zte m : h o g y i g y az
Mély tiszteletünk őszinte jelentésével maradván, Iga zg.-T a n á cscsa l, m eg am ú gy. No k á t,
Sárospatakon, 1897. október hó I én.
e x e k u ció t n em v itte m soka sen ki n y a k á r a .
A főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek
Ig a z íto tta m a ,,P ro t. K ö z i.“ s ze lle m i,a n y a g i
alázatos szolgái
o ld a lá t ú g y , a h o g y tu dtam .
a sárospataki tJieol. tanári
M ost, m ikor a szépen h an gzó „ H iv a ­
kar tagjai.
ta lo s “ je lző n e k b ú csú t m ondok: tis z te le tte l
kérem h iv a ta lo s olva só im n ak a z t a részét,
Az e g y h á z m e g y é k b ő l . v a g y k étszázan va n n a k , k ik m ég nem fizet­
tek , h o g y h iv a ta lo s ta rto zá su k n a k e le g e t
A görgényi egyházmegyéből.
ten n i, szíveskedjenek.
Egyházmegyénk második rendes közgyűlését ez évben
E n a p é n zü g y i m an ip u láció k h o z amy-
dec. 16-án tartotta meg Szász-Régenben, az egyházmegye
n y it értek, h o g y az adósn ak fizetn i k e ll.
tanácstermében, melyen a papság csaknem teljes számmal,
É n fizettem a „ P ro t. K ö z lö n y 46 tartozását*
a gondnok s világiak is szépen voltak képviselve.
N em hiszem, h o g y paptársaim , és a k ö te ­
A gyűlés Csekme Ferenc, főjegyző szép segedelem
le z e tt e g y h á z a k en gem et m e g h ív ó s ifa u i
kérő imádságával vette kezdetét. Azután Tavaszy József,
a k a rn á n a k . Jövendőben m ajd le h n zzá k a
esperes tartotta meg buzditó s szép példával megvilágított
dézm a-kárpótlásból, m eg a leh ető s e g é ly ­
megnyitó beszédét; melyben az egyházpolitikai törvények
ből: le g y e n m eg m ost az a m egn yu gvásu k ,
életbe lépése után egyházunkra következett nehéz megpró­
h o g y ö n k in t te tté k .
báltatások, a jelenben tapasztalható s ijesztő szociális moz­
Kolozsvárit, 1897. dec. 27.
galmak*, a liberális és hazafias gondolkozásunkra hivatkozó
S zá sz Gerő.
s reménységekkel kecsegtető ígéretek szétfoszlása folytán,
egyházunkra váró mind több-több küzdelmet s erőfeszítést — Felhívjuk olvasóink figyelmét e rovat­
mutatja fel erős s igaz vonásokban; ha vannak is biztató, ban is a szerkesztő cikkére; valamint a hivatalos
bátorító jelek, mondja, de egyházunk korlátolt anyagi
»Körrendeletre«, melynek argumentoma e
erejével, ez anyagi világban, a küzdelemben csak önmagára
passzusban jelentkezik: »a f e n f o r g ó szük­
van utalva. S kérdi, hogy vájjon csüggedjük-e ? Eldobjuk-e
fegyvereinket s gyáván elfussunk a küzdtérről? Ne csüg­
s é g k i e l é g í t é s e c é l j á b ó l « . (Nagyszerű. Iga­
gedjünk, feleli. Tartsuk meg* hitünket. A pálma is »sub zán szép! R o v a t v e z e t ő . )
pondere ereseit«. Egyesüljünk a szeretetben, ne keressük
azt, a mi elválaszt. Ne féljünk, mert fegyverünk biztos: = A második millenium első esztendeje ugyan­
csak sok bajjal és kellemetlenséggel rohant el felettünk a
az i s t e n i g é j e , ez a legyőzöttnek is Örök életet ad. !
nélkül, hogy avagy csak a Megváltó születésének áldott
Hirdessük mind alkalmas, mind alkalmatlan időben. S itt, ünnepén üdvözölt volna az angyal: »békesség a földön, és
mint nemes példát, mutatja fel a követésre, emlékbeszéd az emberekhez jó akarat!« Sőt inkább, mint ha a fenforgó
formában, néhai Szabó József, volt felfalusi pap s egyház- szükség kielégítése céljából, a szemek zordonabbak, az ajkak
megyei főjegyző életét s munkásságát. haragosabbak és a szivek hidegebbek lennének. Szemet
szemért! Csodálatos aberráció, ha onnan hangzik e szózat,
Lelkes éljenzés volt a tudomásul-vétel kifejezése. Aztán
a hol a hatalomnak ki kellene békülni a gyöngeséggel, az
a megalakulás, bekebelezések, tárgysorozat megállapitása és igazságnak az irgalommal, és az ítéletnek a megbocsátással.
leiratok olvasása s ezzel kapcsolatban a képviselő válasz­ Szomorú vigasztalás, ha azt mondjuk, hogy ez a tünemény
tások elrendelése következett. Most megint esperes aa. jelen­ egykorú az emberiséggel, és csak azzal enyészik e l ; de
tése következett az 1896. évre vonatkozólag az egyház­ legszomorubb, ha oly rétegekben jelentkezik, a hol nemes
példaadással kellene előljárni abban, a mi szép, magasztos,
megye összes egyházainak megvizsgálásáról s az egyházmegye
eszményi és utat mutatni az erkölcsi tökéletesedés felé.
népingási s vagyonügyi statisztikájáról. Azután Csekme, Sajnálni lehet, de kétségbeesni; nem szabad. Voltak gonosz
főjegyző jelentése az egyházmegyei tanács s a közigazgatási idők minden századokban és ha a mi századunk vége még
 424. PROTESTÁNS KÖZLÖNY.
azoknál is gonoszabb, csak annál inkább kell remélnünk,
hogy közel vannak a boldogabb állapotok. A harmincesz­
tendős háborúnak is vége lett egyszer; a mi egyházkerüle­
tünknek huszonöt éve hogy nincs nyugalma: nem lehet
messze már a megszabadítás, mely után epedve vágynak
a nemesebb kedélyek. Hozza isten! B o l d o g ú j e s z t e n ­
d ő t az e g y e s e k n e k , a c s a l á d o k n a k , az e g y h á
z a k n a k . a z a n y a sz e n tégy háznak!
= Ördög-Kereszturnak hívják azt a kis földet,
a hol a mi bölcsőnk ringott; azt a kis falut, melynek minden
kis göröngye áldott legyen, mert ott pihen a mi éd s-
apánk, ki hatvan esztendeig viselte a kálvinista papi palástot,
és a sok nélkülözés, önmegtagadás, és lemondás árán ott
szerezte meg azt a puritán egyszerűséget, őszinte igazság*
szeretetet, hajthatatlan egyenességet, melyet mindenki el­
ismert, és mi hálával gondolunk rá: mert^jő iskola volt.
É s ott pihen az a szegény falusi papné*, ar ki a magához
hasonló asszonyokhoz képest, a Dugonics-féle kultúrán nőtt
fel, de lelkében az istent hordozta és szivében önfeláldozó
szeretetet. Az ilyen apa és ilyen anya igen jó vezérek
voltak. Áldottak legyenek emlékezetükben! És áldott legyen
az a falucska is, a hol ők éltek, és mi születtünk, ésnöjjen,
és növekedjék az urnák minden áldásaiban. Örömmel vesz-
szük a hirt, hogy ha nem is rohamosan, de biztosan halad
a fejlődés utján. Mélt. Szatsvay Sándor, főgondnok áldozat­
kész buzgósága, Irsay József, körlelkész odaadó munkássága
által már is látható eredmények mutatkoznak. Legközelebbről
a millenáris népiskola megnyitása alkalmából a népkönyvtár
javára jótékony célú táncmulatságot rendeztek, mely erköl­
csileg, és anyagilag igen szépen sikerült. Örömünkre szol­
gált, kogy szülötte* földünkről megemlékezhettünk és elkép­
zeltük, hogy ha Kolozsvárról ma-holnap kiüldöznek a f u t -
k á r o z ó s z e n t e k , van egy hely, a hol poraikban szerető
szivek, az élő éleiben buzgó kálvinisták fogadnak. Ott, jó
lesz, meghalni.
= A „Debreceni Prot. Lapból“ vesszük át a kö­
vetkező sorokat, minden kommentár nélkül: »Csak örvendeni
lehet rajta, hogy szavainknak viszhangja kelt, s hogy azt
a lulzó irányt, mely Budapesten és Kolozsváron felütötte
fejét, a legjobbak támogatásával, visszautasítani sikerült, a
hová való, a n á z á r é n u s o k közé. Elég kár, hogy a harc
nem eshetett simábban; és még nagyobb, hogy az evange-
lizáció szóvivői még ma sem látják be, hogy az egyetemes
protestántizmus ügyének csak úgy tehetnek szolgálatot, ha
e g y h á z u n k b ó l k i l é p v e , az egyetemes, és az i n g y e n
papság elve alapján, megtartják a-k a t h o l i k u s o k n a k
azokat a szegény protestánsokat, kik a nehéz egyházi adó
miatt ma nem lehetnek mássá, csak pápistákká. A külön­
böző egyházi lap-, és szerkesztő-változások is bizonyítják,
hogy reformnak igen, de » K e c s k e m é t h y é k n e k « kö­
zöttünk nincsen semmi helye,«
= Lelkész-beigtatás. A barátosi cv. ref. egyház­
nak szép ünnepélye volt fol)ó 12-én. Ekkor köszönlött be
ifjú lelkésze, Bajkó György. A z új egyházi törvények értel­
mében, a gyülekezet nem hallgathatja meg előre, próba
beszédben a pályázó lelkészeket. Annál nagyobb gyönyör­
rel élvezték a derék szónok beköszöntő beszédét, melyben
szépen fejtegette a papi hivatás három fő momentumát: a
pap, mint a felnőttek oktatója, mint vallástanitó az iskolá­
ban, mint a társadalom tagja. A nagyközönség templomozás
után lelkes ovációkban fejezte ki az új lelkész beköszöntője
feletti teljes megelégedését. A beiktató szép beszédet Veres
Károly, papolci lelkész tartotta. Az ünnepélyt vidém lakoma
követte, melyen számos felköszöntő hangzott el az itju lel­
készre, annak özvegy édesanyjára, a beiktató lelkészre, stb.
Szerencsekivánatunk kisérje a derék ifjút új állomásán.
= Elismerő nyilatkozat Csintalan Gyula, kolozs­
vári lakos és orgona készítő, egyházunk orgonáját a modern
teknika szerint teljesen kijavította, elöljátszóvá átalakította,
s oly kaiba helyezte, hogy szakértők által megvizsgáltat­
M a i s z á m u n k h o z v a n m e llé k e lv e a C in t é s T a r t a lo m - jc y y z é k .
Nyomatott Ajtai K. Albert könyvnyomdájában. Kolozsvárit.
52. szám.
ván, azoknak összhangzó véleménye alapján, mind külső csín,
mind jóság tekintetében elöljáróságunk által azon kitünte­
tésben részesült, hogy a kialkudott munkabérössszegen felül ho-
noráltatott. Ez okból ő, mint kitűnő szakember általam min­
den orgonát készíttető, vagy átalakíttató s javíttató eg\ házak
komoly figyelmébe ajánltatik. Kolozs 1897. december 20.
B o r s o s Sándor, ev. ref. pap.
= Milleniumi egyházi beszédemet a nagy ilondai
leány-egyház kinyomatta templomépitése javára 1000 pél­
dányban. A nvomatás költségeire az egyház 30 irtot áldo­
zott, mélt. Simó Lajos, egyház kerül éti főgondnok úr 25 frtot
ajánlott fel. Az egyház határozata értelmében, minden egy­
házközségnek megküldtera hetekkel ezelőtt. Kérem a lelkész
urakat, méltóztassanak a templomépités segélyezésére ez utón
megnyerni egyházaikat s a mennyiben ez eredménytelen
lenne, szíveskedjenek, nekem visszaküldeni a beszédet még
ez év végéig. I n c e L a j o s , kackói pap.
= Megjelent a „Protestáns Pap* című lap
X V III ik évfolyamának 12 ik száma, Lágler Sándor és K ál­
mán Dezső szerkesztésében, Köle^den, követke/Ő tartalom­
mal: Újév reggelén, Kálmán Dezsőtől. Az angol józanság,
Kálmán Dezsőtől. A karácsonyi öröm Vajda Ferenctől.
Örömhír, hogy Jézus született. Jóba Józseftől. Karácsonyi
ajándék a Jézusnak. Gulyás BenŐLÖl Esztendő utolsó dél­
utánján. Fejes Györgytől. Mi legyen vezérünk az új eszten­
dőben, Meyer Endrétől. A nevelés ténye/ői, Éder Józseftől.
Áldások az úrasztalánál, Batta Györgytől. Irodalom. Tantó
Jánostól. Eg)házi tiszti választások. Halálozások. Tartalom-
jegyzék. Szérk. mondanivalók. A lapra előfizethetni a szer­
kesztőknél eyy évre 4 írttal, félévre 2 forinttal, negyedévre
1 írttal. Kaphatód még régibb évfolyamokból teljes példá­
nyok, a múlt évfolyamból a/ónban az 1. 3-ik szamok
teljesen elfogytak.
Hivatalos rész.
54Í8-ÍS97. KÖRRENDELET
valamennyi ref,\ egyházközség, püspöki vizsgálat alatti
egyház és kollégium int. Elöljáróságainak.
Igazgató-Tanácsunk fol\ó hó 18 án tartott ülésében
52 94— 1897. sz. a. kelt határozatával á feníorgó szükség
kielégítése céljából határozatilag kimondotta, hogy egy egy­
házkerületünk tulajdonát képező »Protestáns Egyházi« hiva­
talos lapot alapit s azt a jövő 1898. évi január i-tol kez-
dodőieg meg is indítja, a mely lap egyszersmind az egyház-
kerület hivatalos közlönye lévén, az egyházkerületünket
érdeklő öszszes hivatalos közlemények jövőre abban tétet­
nek közzé, s ebből kifolyólag, ezen lapnak minden egyház-
községünk, püspöki vizsgálat alatti egyházaink és kollégiumaink
kötelezett előfizetői lesznek.
A lap cime lesz »Erdélyi Protestáns Lap« és nagy-
tiszteletű Molnár Albert theol. tanár afia által szerkesztve,
| megjelenik 1898. január 6-án kezdve minden csütörtök
j napon. Előfizetési ára lesz és pedig az I. és IL osztályú
j egyházközségek, püspöki vizsgálat alatti egyházak és összes
kollégiumok részére évi 6 frt. a III. és IV oszt. egyház-
j községek részére évi 5 frt., mely előfizetési árak félévi e)ő-
; leges részletekben nagytiszteletíi Molnár Albert szerkesztő
| afiához (Kolozsvár, theol. fakult) fizetendők.
Miről tudásulvétel és ahoz alkalmazkodás végett mt.
címet oly felhívással értesítjük, hogy 1898. évi január hó
i-én kezdve a fenjelzett előfizetési árakat nevezett szerkesztő
afiához mielőbb és lehetőleg késedelem nélkül beküldeni
szíveskedjék.
Kolozsvárit, 1897. dec. 27-én.
I Márkws János, Szász Domokos,
1 titicár. erdélyi ev. ref. püspök.
B clelős szerkesztő és k ia d ó : Szász Gerő.