REFORM ÁTUS

LELKÉSZEK LAPJA

ELŐ S-SZER K ESZT Ö : TÁR S-SZER K ESZTŐ:

¿ R Z S I ENDRE PELESKEV SÁNDOR

balázsfalvi lelkész, szatmárhegyi lelkész.

III. évfolyam 1930.

Blaj—Balázsfalva.
Nyomatott KERESZTES N, IMRE könyvnyomdája által Aiud—Nagyenyed.
 T A R T A L O M JE G Y Z É K .
I. Vezércikkek. Lap
D eW i Endre: Újévi imádság . . . . 1
» Egy kisértés a sok közül ................................ 17
Orvosi bizonyítvány a belmissziószolgálatában 33
A székely vallási és tanügyiautonómia 49
» Az egyházi törvénykezés reformjáról 81
W Egyházpolitikai ellenzék 97
I) Két javaslat ........................................ 129
» A harmonikus együttműködés titka 241
» Az egyház és a b e lm issz ió ....................................................273
M Lehet-é Értekezlet és Egyesület is egy időben ?!. ^32JU
W » Amik még elmondandók 359
Kis$ Albert : Lelkészek társasága . 65
Máthé Elek: A templom megtisztítása 113
» » Ige, theologia 225
Peleslcey Sándor: Az első tiltakozás 145
Lelkészek társasága 161
Államsegélyünk 177
» Kiáltó számok 193
» A „reakciós § .“ . 209
A második tiltakozás . . ..................................257
„ A Királyhágómell. Egyházker. és a Lelkészegyesület 337
„ „ Államsegélyünk ügye . . 353
Tarnóczi Lajos: Becsüljük meg értékeinket 305

II. Iránycikkek, tanulmányok, nagyobb közlemények.

Assessor: Gondolatok a születendő I. t.-c. olvasásakor 297
Bacsó Lajos: „Nyilvános elégtételadás“ 101
Biró Dezső: Súlyos keresztek . 84
Gsékme Ádám: Elv és gyakorlat. 21
A lélek böjtje . 104
n # » Túlzás . . 263
Derzsi Endre: Posta.............................................. 125, 155, 358
Csak félreértésről lehet szó . . . . 234
Hozzászólás a Zsinati Bizottság 1. t.-c -re vonat­
kozó javaslatához 289
Dérczy Imre: Izsák o lt á r á n á l................................................................................ 52
„ Egy tálentumos “ .* Keresztyén pap és tanitóegyüttmunkálkodása 246
Falusi lelkész: Nyilt kérdés a Szerkesztőhöz . 123
Ferenc : Kérdések az „Egy őszinte Anonymus“-hoz 375
G . S. Egyházmegyei közgyűlésünk (Nagykárolyi e. m .). 359
J . M. A szekták iratterjesztésének titka 9
Kertész Lajos: Lelkészegyesület vagy Értekezlet? .......................... -275
Királyhágómellélci: Hogyan értelmezendők a. II.'t.-c. 9 —12. § -a i? 132
„ Nyilt levél . . 264
Dr. Koronkg Pál: Zsinat figyelmébe! . 2
„ „ Az üres lelkészt állásokhoz 36
Mayyari Árpád: Magyar bi bl i a. . . . . . . 70
„ „ Kilencvenes évek theologiai tájairól 118
Márh Mihály: A szekták terjesztésének titka. 41
Máiké Eleit: Világkeresztyénség . . 7
Az erkölcsi és művészi 146
Szerény kiigazítás 245
„ Amós . . ...........................................................259
Előadói javaslat az egyházi tisztviselők együtt-
,, működése tárgyában. . . 338
D r. Nagy Géza: A tudományos megítélés mértéke 272
Nagy Ferenc: Lelkészválasztási jog . . 165
.. „ Választói jogról való lemondás. . . . . . 211
-Nagy Mihály: Megjegyzések és javaslatok az E. T. I. t.-c. terv. 307
¡fagy Zoltán: „Először a mieinket* Í84
Regáti m i s s z i ó ................................. . . 244
L i} w
Nemes Elemér A Bánáti e. m. állásfoglalása az I, t.- c. terv. tárgyában 323
'PeleJcey Sándor: Presbiternevelés . . *' . 4
|. Lelkipásztori élet esetei . .12, 219
Zsinatunk és a Lelkészegyesület . . . . . . :18
Őrszem . . . . 26, 43. 74, 90, 154, 216, 265
Sem nem frázis, sem nem szólam, hanem igazság 34
Körrendeletek a belmis?ziói munkára 57
Biblia az iskolában . . . 87
Aktuálitások . ................................. 89, 157, 202
Hogyan értelmezendők a II. t.-c. 9 —12. § a i? 133
A lelkipásztor és a politika . 214
Egyesületünk képzelt a k a d á l y a i ...................................... 261
Véleményes javaslat az E T. I. t.-c. biz. tervezetéhez 280
Az uj liturgia Magyarországon 312
„ A mi bűnünk . . . . 378
pásztor: Hozzászólás az uj liturgiához 355
Siinon Antal: H o z z á s z ó lá s ....................................................................................... 196
s. A zsinat munkálataihoz 54,107,115,135,148,169, 181
Hogyan értelmezendők a II. t.-c. 9--12. §-a i? 105
„Egyházpolitikai ellenzék" 133
A „reakciós § .“ . . . 179
Nyilt levél a Szerkesztőhöz . . . . . . 185
Még egyszer, de utóljára a II t.-c. 9 12. §-nak
értelmezéséről . . . . . . . 227
„ , „A hármonikus együttműködéstitka. . . “ 343
Szegedi Ödön (álnév): Kongrualevonások . . . . 68
„ „ „_ A régi és a leendő törvénykönyv 120
Tövissi József: Úrvacsorái ágenda . . . . 38
Va. ; Kádár Géza negyedszázados jubileuma . . . . 346
m

Varga B éla: Nehány szó még . . . a sok levonáshoz 72

ca. y . Nyílt levél . . . 152
y- Az enyedi disputa . . . 138
* Önfegyelmezési szabályzat . . . 11
* Megmozdulások . . . . . . . . 119, 172, 285
* Lelkészértekezletek. A zsinati biz. törvényjavaslata 164
* Jean Richárdot francia lelkész naplójából 200
* Karunk közéleti szerepéről . . . . . 242
* A királyhágómelléki egyházkerület közgyűlése . 348
* Az algyógyi örömünnep 356

III. Irodalom.
D r. Mezey Mihály: A református istentisztelet 13, dr. Mákhai Sán­
dor: Püspöki jelentése 26, Theologiai Szemle V. évf. 1—3 szám. 27,
Csűrös Emília: Gyermekszindarabok és köszöntők 29, Donáth László:
Jairus fia 43, László Dezső: Az erdélyi református egyház története 44,
Vásárhelyi János: „Jobban tiéd uram“ 60, dr. Tavassy Sándor: A kál-
vinizmüs világmissziója 75, Csekme Ferenc: Képek a pa/ochíárŐf iV7
kötet 90, A dy László: A székelyföld vári református egyházközség törté­
nete 109, Kádár Géza: Templomi imák 139, Adorján Gábor: Kereszt
141, Borsy Kerekes György: Az egyetlen üt 249, Csűrös Emília: „Fü
kizöldül ó sirhanton. . . . “ 266, Márk Mihály: Nekem az élet Krisztus
330, Déhreczeni István:• „Kicsoda e z ? “ 331, dr. Nagy Géza: Kálvinista
Jellemképek 3ől.
IV. Gyászrovat.
Benedek Pál 42, Dénes Dezső 59, özv. Beke Albertné 77, Kovács
Sándor 77, Miszti Mihályné 92, Török István 111, Köblös István 159,
Domahidy Elemér 238, Végler Gyula 253, Vályi Elek 267, dr. Bodnár
Gábor 301, Szabolcsira Mihály 350, Kovács József 377, Solyinossy
Károly 378.
III. évfolyam. 1930. Jaonér i. OÁ
m

REFORHÁTDS

LELKÉSZEK LAPU
Me g j el e ni k: h a v o n t a kétszer. II Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: 11 Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. II Jud. Tárnává Midi.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
OERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalyi lelkész. szatinárhegyi lelkész.

Újévi imádság.
Tehozzád kiáltok Úristen! Siess hozzám és ne késs el!
Mert óhajtlak igaz szívvel! Azért hallgass meg kegyelm essé!
Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint!
Irgalmasságod sokasága szerint töröld el az én bűneimet! '
Tiszta szivet teremts bennem oh Isten és az erős lelket
i’ijitsd meg én bennem !
Áldásod nyugodjék Anyaszentegyházunkon, annak intéz­
ményein, templomain és iskoláin, pásztorain és tanítóin, gyüle­
kezetein és hívein!
Tégy minket alázatos és engedelmes eszközökké a te örök
dicsőségednek szolgálatában!
Növeld a mi hitünket, hogy sem halál, sem élet, sem
angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelen-
valók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem
semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket a te sze­
relmedtől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban!
Áldj meg minket azzal a szeretettel, amely hosszútörő,
kegyes, nem irigykedik, nem kérkedik, nem Juvalkodik fel,,
nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem
gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamis­
ságnak, de együtt örül az igazsággal, mindent elfedez, mindent
hiszen, mindent remél, mindent eltűr és soha el nem fogy!
Adj mindnyájunknak boldog újesztendőt! Ámen,
 Zsinat figyelmébe!
Nemsokára összeül egyházunk legfőbb törvényhozó testületc és
egymásután fogja hozni egyházunk uj törvényeit. Eddig is megvolt min­
d éi zsinatnak a maga sajátos történeti súlya, de a mostani sok tekin-
letben felüi fogja múlni a régieket. Romániai kisebbségi helyzetünk,
•tOV|bbá a közelmúltban hozott s egyházunkat érintő törvények, melyek
egyházunk 'helyzetét az uj hazában lényegesen módosították: mindezek
a .mostani zsinatunk jelentőségét nagyon emelik. A zsinat elé nágy
várakozással nézünk, mert talán egyetlen gyakorló lelkész sincs, aki
ne várna valami üdvös dolgot a zsinattól. A zsinattól várunk nehéz
kérdéseinkben megoldást, útvesztőinkből kivezető utat. Ezért ne vegyék
tolakodásnak a zsinati atyák, ha a véghelyekről is megszólalunk, sőt
fogadják gondolatinkat egyúttal szives kérelemnek.
A zsinattól várjuk tehát, hogy az elavultakat meg fogja újítani, a
rosszakat hatálytalanítani és sok jó újat fog hozni. Mindezekre pedig
igen nagy és sürgősen szükségünk van. különösen két dologra szeretnék
rámutatni és reávonni a zsinat figyelmét, ami nélkül már élni sem tudunk.
Ha végig pillantok egyházunk nehéz sőt lehetetlen helyzetén, cn
úgy találom, hogy a zsinat első teendője az egyház meghatározásának
kibővítése. Egyház alatt értettük: az egy hitet vallók társulatát. Régebben
ez a meghatározás talán elegendő volt, de ma már nem elegendő.
Mikor a ref. egyház mögött az állam állott és mintegy testével fedte
az egyházat, talán elegendő volt az egyházi hovatartozandóságunkat
egyszerű bemondással meghatározni. Igen, mert mindenben segítségére
állott az állam és létét biztosította. Ma más a helyzet. Ma magunkra
vagyunk teljesen hagyatva. Ma az egyházunk fenn nem állhat, meg
nem élhet -abból, hogy a hívek reformátusoknak vallják magukat. Ma
az egyháznak kell megszereznie és gyakorolnia azt az erőt, melyre fel­
tétlen szüksége van fennmaradásához. Tudjuk, hogy ma minden egyház
életéhez a hívek anyagi hozzájárulása is szükséges. Ezt éppen olyan
szükségesnek és fontosnak tartom, mint az előbbit. Az egyház meghatá­
rozása tehát kibővítésre szorul ilyenformán: az egyház olyan hívek
társasága, akik reformátusoknak vallják magukat és az egyház minden­
nemű törvényes szükségleteihez hozzájárulnak. Tehát eddig elegendő
volt egy ismérv, most azonban épp oly szükség van a másodikra is.
Sőt méjg csak az utóbbira van igazán égetően és sürgősen szükség!
Ebben a tekintetben egyházunkban teljes zűrzavar, sőt sok helyen kész
az anarkhia. S nem is csodálkozhatunk ezen nagyon. Meg van ennek
a magyarázata. A régi időben M- i- már csak kevés helyen visellek
egyházi terhet a hívek, sőt sok helyen nem a hivek tartották az egy­
 3

házat, hanem az egyház a híveket. Amikor meg magunkra maradtunk,

nem volt egy erre vonatkozó lefektetett törvényünk, amelyhez igazod­
hattunk volna. Jönnie kellett a chaosznak. Egymásután adták felülről,
hozták alulról a 'törvényeket, határozatokat, a hívek azonban egyiknek
sem engedelmeskednek. Gondoljunk csak az iskolaadózásra! Ma már
ott tartunk, hogy a gyülekezetek saját presbitériumának Határozatát sem
veszik komolyan, nem tartja magára nézve kötelezőnek s nem teljesiti
kötelezettségét. Sőt ismerek ügyészi véleményt is, mely szerint nem hajt­
ható fel a már törvényesen hozott és elfogadott adó. Hogyan gondoljunk
hatósági segítségre! ?
Erre ne gondoljunk, ne számítsunk. Annál inkább sürgetünk egy
olyan törvényt, amely lehetővé tegye egyházunk zavartalan életét.
*
* *

Egy másik súlyos problémánk a vegyesházasság kérdése, amit

szinten a zsinat figyelmébe óhajtok ajánlani. Erre nézve semmiféle tör­
vényünk nincs, míg a kath. egyházaknak van. Hogy mit veszítettünk
amiatt, azt nekem felesleges még említenem is. És milyen mozgékony
ama törvény ott! Eddig a leányt kötelezték elsősorban reversalisra,
ma — mert igy változott a helyzet — a férfival teszik ugyanezt. Mi ezt
néztük idáig ölhetett kezekkel s engedtünk a végtelenségig. Ezért mondta
egy gör. kath. hivő, hogy: nektek kell engedni, mert a ti vallásotok
nem olyan szent, mint a miénk. A „szent" jelzőt inkább „sérthetetlen­
nek“ nevezem, mert ez jobban kifejezi azt, mit mondani akart. És ebben
igaza van, mert a legtöbb vegyesházasságnál mi engedtünk, a mi egy­
házunk lett „megsértve“ , amaz pedig a legtöbb esetben „sértetlen“
maradt. Ezen is csak megfelelő törvénnyel segíthetünk.
Megengedem, hogy az első az igehirdetés, de nem minden. Hiába
vetjük minden bizalmunkat az Igébe; a jó igehirdetéshez jó törvények is
szükségesek s csak e kettővel fogjuk biztosítani egyházunk életét. Vesz­
teségtől ne féljünk, ezekkel csak nyerünk!
Adorján, L929. XI. 24.
Dr. Koronlea P á l,
ref. lelkész.

— Mőfizetőinknek, lelkésztestvéreinknek és
családjuknak boldog, bélzességes és megelégedett
újévet kívánunk .
 Presbiter-nevelés.
Mennyi boldog örömmel, de mennyi fájó keserűséggel, söl a sírig
vérző nyitott szivbeli sebbel gondolhat a mi lelkipásztori karunk az E. T.
által mellérendelt gyülekezeti őrállókra, a presbiterekre. Sajnos, hogy
csak kévésünknek adatott meg a hivatása magaslatán álló az a buzgó
presbitérium, amelyik az egyházközség valláserkölcsi és anyagi virágoz-
tatását célzó munkánknak hű támogatója és velttqk együtt önzetlen
harcosa lenne. A legtöbb lelkipásztor azonban csak olyan 'presbitérium­
mal dolgozik, amelyik támogat bennünket munkánkban addig, amíg
neki is dolgozni és áldozni nem kell, amig csak előlttlést, díszt és méltó­
ságot jelent neki a presbiteri tisztség. Ez az eset a legtöbb. Jelenlegi
presbitériumainknak pedig _ elég nagy hányada csak keserűséget jelent
a lelkipásztornak. Ki ne hallott volna már a : „Minek a’ ?* — „Kern
adunk-1“ — „Leszavaljuk a papot 1“ „Megmondjuk mi a papnak!“ —
„Megmosdatjuk a tanítót!“ — jelszavakkal dolgozó presbitériumokról?
Hány egyházépitő munkát gáncsoltak el már és hány lelkipásztor életét
keserítették el, rövidítették meg az, ilyen presbitériumok? Bizony, csön­
desnek mondott parókhiák belső jajjos sóhajtásai, ha hangosabbá vál­
nának egyszer, mennyi istenesen nagyotakarás derékbatöréséről tudnának
beszélni és mennyi könnyhullatásos kenyérről a presbitériumok miatt.
Ezért van az, hogy akár a parókhiákról való távozás, akár az utolsó
földi útra indulás nagy alkalmával nem annyira a páli búcsiízás meg­
ható jelenete ismétlődik ma, (Ap. Csel. 20. 37.) nem a gyülekezet vénei
sírnak, hanem a pásztorok befelé hulló könnyeikkel és igen sok esetben
egy áldozatos élet meddőségének fájó tudatával búcsúznak presbitereiktől.
Általánosan tudott dolog, hogy mai gyülekezeteink állapota annyira
más az újszövetségi gyülekezeti eszménytől (Ap. Csel. 2. 44—4?), hogy
a köztük levő időbeli távolság nagysága is kicsiny mérték, a köztük levő
és az összehasonlításból származó kii'önbség felmérésére. Ennek a nagy
külömbségnek megszüntetésére az u. n. egyháztársadalmi (belmissziós)
munka sokféleségeinek eszközeivel törekszünk. Ez a munka azonban,
még a legideálisabb képet mutató gyülekezetben is teljes terhével a
lelkipásztor vállain nyugoszik, hiábavaló lévén az E. T. I. te. 121. §-a,
jelesül annak d.) pontja, amely szerint „a lelkészt egyházvédő és épitő
munkájában, minden irányban támogatni köteles“ a presbitérium De
nem teszi, nem is teheti, mert nincsen reá nevelve és fogalma sincsen
arról a nagy bibliai felelősségről, amelynek tudatában presbiteri tisztét
viselnie kell. És ez a mi hibánk s ez a hiba kétségessé tesz minden
belmissziós munkát, különösen a jelen és közel jövő szebbé tételében.
Vasárnapi iskola, ifjúsági bibliai körök, nőszövetségek beindításával
 5

ugyanis még semmit sem tettünk a presbiterek nagy felelősségének és

ebből folyó szent kötelességek végzésének felébresztésére. Pedig ők
volnának a mi törvény rendelte őrálló- és munkatársaink, akik a meg­
értő lélek hűségével kellene, hogy sáfárkodnának velünk a jobb jelen
megteremtésén. De mert nem igy van, én ébben látom sok minden ok
mellett alapokát, mai állapotainknak.
Ugyanis a gyülekezeteket Krisztusért és Krisztussal harcoló seregeknek
tekintem, amelyeknek a harcban Krisztusért jelesül vitézkedő tisztekre
van szükségük, akiknek rátermettsége, buzgósága, elszántsága dönti el,
hogy a gyülekezet a harcban a Krisztus vagy a Sátán uralma alá kerül.
Tisztek nélkül vagy Krisztust eláruló tisztekkel a Sátán javára dől el a
harc. Már pedig minden presbiter egy-egy tiszt, akinek a Krisztus front­
ján való mikénti forgolódásától függ minden a gyülekezetben, jórészt
még a papi karnak lelki és anyagi nyugalma is. Ezért első és legégetőbb
problémánk minden belmissziói munka mellett a presbiterek nevelése.
A presbiterek nevelése kétségen kívül már a gyermekkorban meg­
kezdődik a szülői házban, az iskolában, majd a gyülekezet életközös­
ségében. Itt ezekben termelődik ki olyanná, amilyen lett lelkiviláguk.
Azért nem feleslegesek, sőt nagyon is szükségesek a belmissziói munkák,
a presbiter bibliai eszményének kiformálására nézve is. Hogy ma ilyen
eszményi presbiterek híjával vagyunk, annak egyik., oka, belmissziói
munkánk eddigi erőtelensége vagy elégtelensége. Hitem szerint az erővel
teljes belmissziói munka kiformálja a jövendő bibliai eszményü presbiteri
karát. Azonban nekünk ezzel a ma élő, sokszor eszménynélküli pres­
biteri testülettel is tenni kell valamit. Hogyan?
A presbiteri tiszt a megválasztás tényével kezdődik, tehát a neve­
lésnek is itt kell kezdődnie. Azért aktuális igehirdetéssel és az E. T.
vonatkozó §§-ainak teljes és kimerítő magyarázatával kell a gyüleke­
zetét a választásra előkészíteni. A megválasztott presbitert vasárnapi
istentiszteleten kell beiktatni s ennek keretében az esküt tőle kivenni.
Ezen az ünnepélyes beiktatáson kihangsúlyozandó, hogy őket nem
emberek választották, hanem emberek által maga az Isten s mint Isten
választottal, isteni mérték és nem emberi tekintet szerint kell szolgálniok.
Az igy választott és beiktatott presbitert, amikor elsőizben jelenik meg
a presbiteri gyűlésen, kötelességeiről ki kell oktatni, a presbiterségről
szóló kátét pedig kezébe adni és igy beindítva a szent munkába, tovább
kell nevelni a többiekkel.
A már fungens — régebben választott — presbiterekkel további
nevelői eljárás ez lenne:
Minden, bármilyen rövid gyűlést is imádsággal kell kezdenünk,
jelezve ezzel, hogy itt Isten ügyével foglalkozunk és csak Ö reá tekintünk.
e

Azután időközönként, negyedévenként vagy félévenként olyan presbiteri-

gyűlés volna tartandó, amelyen az egyházközség mindennemű anyagi
vonatkozású ügyét kikapcsolva, tárgyalandó volna a gyülekezet vallás­
erkölcsi állapota s ezzel kapcsolatban a gyülekezet presbitereinek tcen-
dőjej összekötve a presbiteri szent szolgálat nagy felelősségének feléb­
resztésével. Ennek a gyűlésnek tárgyai lennének még: Más, a környék­
beli gyülekezetek e nemű munkái és azoknak -áldásthozó eredményeiről
való beszélgetések, itt volna ismertetendő az e.'megyei és kerületi
gyűlések egyháztársadalmi munkára vonatkozó határozata, továbbá a
bel- és külföldi, meg a világkálvinizmus lélekmentő mozgalmai is ismer­
tetendők volnának. Az ilyen gyűlések végeztével összefoglalandó volna,
azoknak a megbeszéléseknek, mintegy eredőjeként — a teendő, amit a
presbitereknek a következő gyűlésig, a lelkiek terén tenni kell a gyüle­
kezetben. A következő gyűlés a végzett teendőkről való beszámolás lenne.
Az e nemű helyi presbiteri gyűlések gyakorlatba vétele után,
lehetne sikeresen, lelkihaszonnal tartani a köri, traktuális, kerületi sth.
presbiteri konferenciákat. Mert ezekre a gyülekezeten kívül álló presbiteri
konferenciákra is elmondható, amit nekem, az én néhai való jó profesz-
szorom mondott külföldi egyetemre indulásom készülte idején: „minden
ilypn útra a lelkiekben és a tudományban való felkészültség a fontos,
mert aki nem visz oda, nem is hoz onnan“ . Ezért különösen hang­
súlyozom, hogy a presbiteri nevelésnél is, a helyi nevelés a fődolog s
ezt pár évtizedes lelkészi prakszisom is igazolja.
Ezeken kívül szükségesnek tartom, hogy presbitereink nagy tábo­
rának, a helyi nevelés kiegészítőjeként, szüksége van egy szüntelenül
lelkesítő, munkára késztető zászlóra. Ez pedig egy megindítandó idő­
szaki lap. a „Presbiter“ c. lap lenne. Ezt a lapot nagy részben teljesen
gyakorlati kérdéseket tárgyalónak szánnám és azokban a presbiterek
méltó írásainak is helyet adnék. Ez ügynek előkészítésével a nagykárolyi
héten, a kerületi elnökségeket és a kolozsvári theol. professzorátust
indítványoztam megbízni, de bevonandónak tartom e munkába, a hosz-
szabb gyakorlatú jelesebb parókusokat is, különösen a falun élőket.
Ezt a lapot minden presbiter ingyen kapná s ezért előfizetése az
egyházi költségvetésbe felveendő lenne s talán az abban levő admi­
nisztrációs költségek fejében, ezzel adna legtöbbet az egyházi hatóság
a gyülekezeteknek. Presbitereink nagy számát és a nyomda-teknikai
viszonyokat figyelembevéve, alig nehány báni lenne egy-egy lappél­
dány terhe.
Mindezeknek elgondolása után pedig engedjék meg lelkipásztor-
testvéreim nekem, ha megállapítom azt, hogy ezeknek az itt leirt pres­
biter-nevelő munkáknak minden gondja, nehéz, fáradságos munkája
 7

hiában való lesz, ha Isten előtt való alázattal el nem mondhatják e páll
szavakat jó lélekkel a presbitereink előtt: „Ti tudjátok, hogy az első
naptól fogva, melyen hozzátok jöttem, mint viseltem magamat ti köz­
ietek az. egész idő alatt, szolgálván az Urnák teljes alázatossággal és
sok könnyhullatás ¿s kisértetek közt. . . hogy semmitől sem vonogattam
magamat, ami hasznos, hogy hirdessem néktek és tanítsalak titeket
nyilvánosan és házanként, bizonyságot tevén az Istenhez való meg­
térés és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől, De semmivel sem
gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem
az én futásomat örömmel és azt a szolgálatot, amelyet vettem az
Ur Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliu­
máról . . Senkinek ezüstjét, vagy aranyát nem kívántam." (Ap. Csel.
20 ia—aa.) Ha azonban jó lélekkel igy szólhatunk, a mi nevelői mun­
kánk — bizony mondom — nem lesz Inában való.
S ő t! Ha elgondolom, hogy e nevelői munka nyomán, uj, eszményi
életit és munkásságu presbitériumok születnek itt; ha elgondolom,
hogy ez ország területén több mint 5000 magyar református ilyen
presbiter áll mellénk az Istenért, egyházért és fajtánkért való szent
munkánkban, — akkor már látom a mi romániai református Sionunkat,
mint a mennyei Jeruzsálem előképét. P . 8.

Világkeresztyénség.
A lcereszlyénség az a legegyetemesebb, szellemi élethatalom, mely
a Krisztusból kiáradva átkarolja a vildf/ol, felöleli az egész emberiséget.
Az egyetemesség ágy hozzátartozik a keresztyénség lényegéhez, mint a
naphoz a világosság, mely az égről alásugározván, fényözönével körül­
övezi az egész földet. Az egyetemes vonás kezdettől fogva minduntalan
megnyilatkozik. Jézus születésekor az angyalok olyan örömet hirdettek,
mely minden nép öröme lészen. Keresztelő János Isten Bárányának
nevezi Őt, aki elveszi a világ bűneit. Jézus a világ világosságának
mondja magát. Tanítványainak azt a parancsot adja, hogy hirdessék az
evángéliumot minden teremtésnek s elmenvén széles e világra, tegyenek
tanítványokká minden népeket. A Szentlélek kitöltetése alkalmával az
apostolokat saját nyelvükön hallották szólani azok, akik jelen voltak
„ minden nép közül, melyek az ég alatt vannak". (Ap. Csel. 2. s.)
Péter később a keresztyénséget judaizálni, a zsidó vallás szűk korlátái
közé szorítani próbálta, de azt olvassuk, hogy ezért Pál szemtől-szembé
állott vele, megdorgálta s aztán a Lélek indítására és vezetésével átlépve
vallásának és országának határán, pogányok apostolává lett, mi által az
8

evangéliumot az emberiség közkincsévé, magát pedig — bár nem látta

aZ Urat' tést szerint — az apostolok legnagyobbikává tette. A keresz­
tyénség legsajátosabb vonását képező egyetemesség Pál apostol fel­
fogásába^ és apostoli munkásságában ragyog fel légtündöklőbben előttünk.
A keresztyénség később felekezetekre szakadt, melyek a maguk
t&ytiéüláris törekvéseikkel hovatovább mind jobban körülsáncolták tna-
gükrít' és sáját önfenntartásuk célkitűzésével olyan irányt nyertek, melyet
kövétvé teljes elkVisztustalanodáshoz, a gondozásuk alatt álló gyüleke-
¿étek és lélkek kétségbeejtő paganizálódásához jutottak. Egyben inesszébb
és meSszébb távozva egymástól, óriási felekezetközi szakadékok kelet-
Kéztekj melyekbe éppen a légértékesebb lelkek közül valók zuhantak
alá' áti idők folyamán. Azok, akik a ceremoniálizmus és hüpokritizmus
külső kéírge alatt rejlő ürességtől megirtózva (az ürességtől a természet is
irtózik), lényégét, tartalmat, lelket keresve de nem találva, az egyházakból
kiábrándultak, tőlük szivökben elfordultak.
Isten Lelkének munkája az, hogy a keresztyénség szétszakadozott
testéhek válságos helyzetében a hivő lelkek Krisztusban való egységének
evangéliumi gondolatával szabad egyesületi- és szövetségi formában
megindult a keresztyénség világmozgalma, mely az összes evangéliumi
alapon álló egyházak elismerésével, azok munkájának támogatásával,
a felekezetközi szakadékok áthidalásával, az egyetemességre intenziven
törekedve akarja teljesíteni a krisztusi parancsot: győzzétek meg a világot,
tegyétek tanítványokká a népeket, mentsétek meg az örökkévalóság
számára a lelkeket!
A világkeresztyénség üdvös mozgalmainak áldásos hatása meg­
látszik az egyházakon, hol mindenütt ébredés, a krisztiánizálódás szük­
ségének belátása vehető észre, — de hány meg hány egyéni lélek tesz
bizonyságot arról, hogy a merev egyházi formálizmus között nem, de
a kegyes, buzgó lelkek szabad, önkéntes bizonyságtételén keresztül
meghallotta az Úr szavát s Isten kegyelme által átmehetett sötétségből
a világosságra, halálból az életre. Azóta szereti, becsüli egyházát is s
érte tenni, munkálkodni szívből kíván. Részt vesz az egyháznak ama
munkájában, melyet réá bíznak s melynek végzéséhez talentumai vannak.
Ez tény, a világkarcsslyénség gyönyörűséges szép ténye.
llyén nézetem és látásom lévén e dologban, szomorú érzéssel,
lelki fáidalomtnal olvastam igen előkelő kézből a következőket: „Senkit
sent szabad megtévesztenie annak a körülménynek, hogy a hamis Krisz­
tus á irtaga evangéliumát más és más névvel jelenti be a világnak.
Lényeges az, hogy a Krisztus hatalmát akarja bitorolni és az ő helyébe
akár lépni valamennyi formájában. Íme nehány név a sok közül:
felvilágosodás, általános embefszeietet, független morál, természet­
 9

tudományos világnézet, világot megváltó szociálizmus, kommunizmus,

világbéke, ideálizmus, spiritizmus; tcozofia és néha, mikor legveszedel­
mesebb: világkercsstyénség". „ fényes, pompás világcsödiilétekkcl
biztatják a kishitíieket, hogy felekezetek fölött is lehetséges Krisztusnak
egy nyája“ . „ a vildgkercszigénség fényes mozgalmai diszkreditálták
az evangéliumot, hatalmi és dicsőségi törekvéseik álarcává tévén azt“ i
„Bizonyára egészen jó akaratú, sőt Krisztust váró, kereső és szerető
lelkek is — néha egészen kiváló keresztyén személyiségek is — áldozatul
estek a Hitetönek
Befejezésül hadd tegyek fel egy kérdést: hál csakugyan nincs a
Krisztusnak egy felekezetek fölötti nyája V Csakugyan a Krisztus nyája
a látható egyházak tagjainak összességéből áll? Es igy aki valamely
egyházba be van jegyezve, az Krisztus nyájához tartozik, aki pedig nincs,
az nem? Én Pállal vallom, hogy akiben nincs a Krisztus Lelke, az
nem az övé.
(Bonchida.) M á th é E le k .

A szekták iratterjesztésének titka.

Nem fejtegetni akarok. Csupán tényeket sorolok elő. ,A J|;ü!tjuba?ö.
adventista szekták irattérjesztése jóivar nagyobb, mint a mjejik, ^mlg ini,
nehézkes adminisztrációs úton, nőszövetségek utján próbálunk eladni
legjobb igyekezettel egy pár könyvet azoknak, kik erre leginkább kap­
hatók: jobb híveinknek; addig a szekták kolportőrei házról-házra járva
azok között terjesztik irataikat, kik csak névlegesen híveink, és akiknél
mi nem is reméljük már azt, hogy vesznek vallásos iratokat. Valósággal
megszégyenitenck minket eredményeikkel. Saját pénzem befektetésével is
igyekszem raktáron tartani mindazokat a kiadványokat, melyeket használ­
hatónak gondolok. Gyermekek, nőszövetség, vallásos esték utján, ünne­
pélyek alkalmává! nyilvános árusítással alig tudok elérni egy év alatt
annyi forgalmat, amennyit az adventista kolportör egy utján. Mivel érzem,
hogy az én jóakaratomban nincs hiány, kerestem a ténybeli okokat,
így ismerkedtem meg a szekták iratlerjesztésével.
A szekták kolportőrei nem függenek egyetlen gyülekezettől sem.
Azokat bizonyos .körzetre, valamely gyülekezet ajánlatára és testvéri
kezességére alkalmazza központi iratterjcsztőjíik. Bizonyos kiképzésben
van részük, de ez csak egy pár könyv futólagos, rcklámszerü ismer­
tetésére terjed ki. A többit megszerzik azáltal, hogy esti óráikban végig­
olvassák a maguknál levő iratokat. Rendesen felolvasnak belőle annál
a háznál, ahol éjjelre megpihennek. Az iratokat közvetlen oda küldetik
postán, ahol árulnak. Az d' nem adott könyveket visszaküldik.
10

Sokáig abban a tévedésben voltam, hogy a szekták kolportörei

ezt vallásos buzgóságból cselekszik. Pedig nein igy áll a dolog. A kol­
portör a könyvek amugyis hallatlanul olcsó áraiból 50n/o (ötven °/°)
jutalékot kap. Mivel ellátása és szállása mindig megvan valahol, ez tiszta
keresete. Téli időben nem is megvetendő jövedelem, mert saját vallo­
mása szerint egy, Sármáson és vidékén pár nap alatt több mint 4000
Lei értékű könyvet adott el. Gondolni lehet, hogy milyen buzgalommal
dolgozik, milyen szeretettel kínálja, áruját. Idővel oly ügyes rábeszélő
készségre tesz szert, hogy nemcsak árul, de térit is. Gondoljuk csak el,
milyen hatása van az egyszerű emberekre, ha egy közülük való, ki
velük étkezik és hál, bibliai idézetekkel fűszerezett nagy dolgokat olvas
az eladni kínált iratokból. Mi ezt nem tudjuk utána csinálni. Mert ne
feledjük el, az a modor, amit mi részükről impertinenciának és molesz-
tálásnak tartunk, az írott dolgokra éhes, talán irni-olvasni nem is tudó
egyszerű ember elölt lelki szomjának enyhítése. Én hiába próbálkozom
ezzel, mert azt olvasom, mit rn látok hasznosnak, a kolportör előtt meg­
nyílik a nép szive, feloldódik nyelve, kérdései vannak s a kolportör
ügyesen éppen arra a kérdésre adja meg egy könyve .dmével, vagy
belőle olvasott résszel a feleletet. Üzleti alapból kiindulva a kolportör
a saját hasznát munkálva, anélkül, hogy tudatában lenne ennek, evan-
gelizáló és téritői munkát végez. — Idővel szakmája lesz és jobban
végzi a maga természetes paraszti észjárásával, mint én minden stúdiu­
mommal »éppen úgy, mint jobban tudja eladni borjúját is a papnál.
Segítségére van a sikerben a kiadványok rendkívül olcsó ára. Egy
olyan kiadványuk, mely nagyságra a Ref. Naptárral egyenlő, 8— 10 lei.
Mi ezért csak egy „Ünnepnapok" kettős számát tudjuk adni. Áraik
50—70°/o-kal alacsonyabbak a mi kiadványaink áránál. — De nem
minden kiadványuk ilyen olcsó. A bibliát és azokat a könyveket, me­
lyeket a gyülekezeteik továbbépítésére használnak, drágán adják, ügy
jöttem erre reá, hogy a szombatosok tőlem vették a bibliát, mert nálam
olcsóbb volt. Elvük ez: „a bibliát drágán is megveszi, aki szereti“
Hogy miképpen tudják kiadványaikat ilyen olcsó áron adni, nem
tudom. Valószínűen elsősorban üzleti alapon. Láthatjuk az újabb könyv­
piacon milyen olcsóbbodást értek el a példányszámok növelésével.
Diszkötésbe kötött könyvet, házhoz szállítva lehet azon az áron kapni,
melynél egyes könyvnek bekötése többe kerül. Olcsóbb árakat! ha
eredményes iratterjesztést akarunk. Üzleti alapon szervezett kolportörséget,
ha mindenüvé el akarunk érni.
Van azonban egy másik magyarázó oka a szekták kiadványai
olcsóságának. Van saját nyomdájuk. Van is minden egyháznak, csak
nekünk nincs. Sima Jakab urék legelőször nyomdára tettek szert. Hogy
 n

miért nincs m£g nekünk, igazán nem tudom. De ha nagyon akartuk volna
lett volna még altban az ¡dühén, mikor aránylag kevés tőkével a „Minerva"
megalapult. És ha nagyon akarnék, ma is meg lehetne csinálni egy
olyan egyházi nyomdavállalatot, mely a tiszta hasznot nem tőkék, vagy
részvénypapirok értékének növelésére forditaná, hanem a belső evan­
gelizációs munka számára szükséges olcsó iratok előállítására. Hiába
gyűjtünk perselypénzeket, mondunk le kongruánk 1%-áróí Iratterjesztés
javára, ha a keservesen összegyűjtött talán százezerek 60—80“/o-át, mini
hasznot, a nyomdavállalat, könyvkötészet stb. könyveli el. — Itt az ideje,
hogy megvalósítsuk ezt a célt, mely mellett már a tordai nagyhét világi
és egyházi résztvevői oly határozottan foglaltak állást.
Egyházi nyomda, olcsó árak, üzleti alapon szervezett kolportörség
ér. lesz oiyan iratterjesztésünk, mely nemcsak minden szórványba eljut,
de térítő munkát fog végezni azok között, kik már elszakadtak tőlünk.
J. M.

Önfegyelmezési szabályzat.*
A Széki és Dési egyházmegyéknek Désen, 1929. október hó 24 én
tartott együttes lelkészi konferenciája kimondja, hogy a lelkészek ön-
fegyelmezésének keresztülvitelére megalakítja mindkét egyházmegye lel­
készeinek kebli tanácsát.
Szervezeti szabályok.
I.
A Kebli Tanács létét az Isten Igéjéből veszi: „Istennek akarata a ti
szentté lélelelek". Ezért elsősorban a palást szentségére vigyáz, a lel­
készek magán és családi életére, hivatali működésére és társadalmi visel­
kedésére.
II.
A Kebli Tanács célja az egymás építése: gyógyítás az egyéni hi­
bákban, elvonás a lealacsonyító kisértésektől, az Isten lelke szerint való
járás megkövetelése a családi életben, a pásztori lelkűiét hiányainak pót
lására való vezetés a szolgálatban, a békéltetés szolgálata, a rágalmak
kivizsgálása és védelem a kívülről jövő sérelmekben.
III
A Kebli Tanács eszközei a szeretet és jóakarat, még pedig első
fokon az intés és figyelmeztetés, második fokon a dorgálás, harmadik
fokon a szolgatársi becsülés és érintkezés megvonása, negyed fokon
ügyének a fegyelmi bírósághoz való áttevése.

* Csekme Ádám lelkésztestvérilnknek e tárgyra von. bevezető előadását la­

punk jövő számában fogjuk hozni.
12

IV.
A Kebli Tanács egy elnökből és két referensből áll, akiket három
évre a lelkészt értekezlet kér föl illetve bíz meg.
Működéséről csak a lelkészi értekezletnek számolhat be, legalább
öt lelkésznek kivánságára. y
A Kebli Tanács működésében semmi joghatósági jelleggel nem bir,
semmi egyházi szervnek nincs alávetve, tagjaira e működésükből kifolyó­
lag érdekeltségi helyzet nem állapítható meg.
VI.
Minden lelkész az egyházmegyébe való bekebelezése alkalmából
a Kebli Tanács elnökének fogadalmat tesz arra, hogy a Tanács Ítéletének
magát mindenkor aláveti s a lelkésztársára kimondott ítélet végrehajtására
kötelezi magát. — Ugyanerre az egyházmegye jelen lelkészei jelen szer­
vezeti, illetve önfegyelmezési szabályok aláírásával kötelezik 'magukat.
VII.
A Kebli Tanács tagjai megbízatásukkor a lelkészi értekezlet előtt
az alábbi fogadalmat teszik:
N. N. kötelezem magam, hogy megbízatásomban igaz lelki­
ismeretem szerint és szolgatársi szeretetben járok el s az elém ke­
rülő ügyekből senkinek, még feleségemnek sem mondok el semmi
olyant, ami lelkésztestvérem jó hírnevének árt, vagy ami őt további
elhaladásában meggátolná. Lelkésztestvérem gyengéit a magam
javára fel nem használom,. Isten engem úgy segéljen!
Vili.
Az ön fegyelmezésnek és a magunk szentségben, feddhetetlenségben
és tökéletességben való erösödhetésének fenti szabályait mértékül el­
fogadjuk és magunkra nézve kötelezőnek tartjuk.
Dés, 1929. október hó 24-én.

Lelkipásztori élet esetei.

Az áldott ünnepszerzés. A hadszíntérbe eső gyülekezetemben, —
hol a beszállásolt 800 katona között egy zászlóalj magyar volt, a buda­
pesti 32-es ezredből, — karácsony ünnepére készültünk. Szerettünk
volna legalább a véreinknek, kik a frontra indulás előtt állottak, kará­
csonyi szent örömet szerezni és a rideg katonai életbe egy kis családias
meleget varázsolni. Felhivtam a híveket, hogy akik karácsony szent
ünnepén, a magyar katonák közül nehányat vendégül látnak szives szóra,
ünnepi kalácsra, jelentkezzenek nálam. Pár nap alatt minden katonának
volt vendéglátó gazdája. A parancsnokság örült a dolognak, de hát még
a katonák. A parancsnok csak azért aggódott, hogy azok a Budapestről
rekrutálódott 32-es csibészeknek titulált vitézek, viseletűkkel méltatlanok
lesznek a vendéglátásra. De aggodalmában csalódott, a katonák pom­
pásan, hálásan viselkedtek s ünnep után, mikor egy altiszt vezetése alatt
küldöttség köszönte meg nekem az ünnepre szerzett örömöket, lelki cs
testi jókat, szavait igy fejezte be: „Krisztus születésének ez az ünnepi
alkalma, legtöbbünket, pesti hitetleneket is, Krisztusévá telt“ . JP. S .
 1R 0 D A L 0 M .
D r . M e z e y M i h á l y : A református istentisztelet. (Hozzászólás
a7. új ágendáskönyvhöz.)
A niult évben egyházi köreinknek egyik legaktuálisabb és legvitatot­
tabb kérdése az új liturgia kérdése volt. Sok előadás hangzott el e
tárgyban konferenciákon és egyházi gyűléseken — és sok cikk jelent ineg
az egyházi sajtóban is. Ilyen hozzászólás dr. Mezey Mihály magyarlápos!
lelkésztestvértlnk és a dési e. m. főjegyzője jelzett és nyomtatásban
megjelent hozzászólása is, amely felolvastatott a dési egyházmegye 1929
nug. 3-án tartott közgyűlésén és általánosságban elfogadtatott.
Dr. Mezey Mihály hozzászólása három részből áll. Az I. részben
az Elvi szempontok at adja. Az istentisztelet három főtényezője: az Isten
it/Aje, a gyülekezet és a Utnrgus s c három tényező összhangző szem­
léletéből juthatunk az istentiszteleti rendtartásra nézve egyedül helyes
szempontokhoz. Szerintünk az istentiszteleti berendezkedés legfőbb kér­
dése az Ige hirdetés, minden egyéb csak ennek érdekében jöhet számításba.
A II. részben Kritikai megjegy zések-ti tesz a közrebocsátott Ágendás-
könyvre. Az líj ágendának egyik legnagyobb értékét abban látja, hogy a
a bűnvalló imádságot a homiletikai istentisztelet lényeges alkatelemévé
tette a gyülekezeti elv figyelembevételével, de a közölt Kálvini mintát
nem találja alkalmasnak, mert nem elég egyszerű és világos. Sokkal
alkalmasabbnak találja e célra egy pár szó bevezetéssel vagy közbe­
vetéssel az 51. zsoltár 3, 4, 5, 6, 11, 12 verseit. Nem helyesli az énekeknek
a liturgus által való megjelölését avagy épen felolvasását. Elejtendőnek
véleményezi a bibliaolvasás beállítását, miután tökéletesen elegendő, ha
isten szent Igéje csupán egyszer hangzik él. Végül kívánatosnak tartja
a homiletikai istentiszteletnek prédikációs és bibliamagyarázatos isten­
tiszteletre való differenciálódását — olyan módon, hogy a délelőtti istentisz­
telet csúcspontja a jn-édikáció, a délutánié pedig a bibliamagyarázat legyen.
A III. részben az elvi szempontok és kritikai megjegyzések alapján
Gyakorlati megoldást nyújt, — közölve az istentiszteleti sorrendet úgy a
prédikációs, mint bibliamagyarázatos istentiszteletre. Ezek szerint a lelkész
az úrasztala mellett kezdi az istentiszteletet, csak a bűnvalló imádságot
követő ének alatt megy fel a szószékre — és a záróének alatt lejövén
onnan, ugyancsak az urasztala mellett zárja be áldással az istentiszteletet.
A hozzászóláshoz még egy rövid Megjegyzés van csatolva, amelyben
— tekintettel arra, hogy a dési egyházmegye közgyűlése a prédikációs
istentiszteletben a bibliaolvasást megtartandónak vélelmezte — kimutatja,
hogy miért tartja elejtendőnek azt ? !
Dr. Mezey Mihály alapos és lelkiismeretes munkát végzett, amikor
liturgiális gondolatait papírra és nyomdafesték alá vetette. Hozzászólását,
érdeklődéssel és lelki haszonnal olvashatja bárki.. D. E.
14
KÜLÖNFÉLÉK.
Fiers Elek budapesti tisztviselő
telepi rendes lelkész 43 éves ko­
rában elhunyt. A minden társa­
dalmi körben nagyon szeretett
kedves pásztort a „proletárok
papja“ -nak nevezték, a munkás­
ság körében végzett pásztoráció-
jáért. Utolsó útjára a proletárok
síró ezrei kisérték el dec. havában.
Harsányt Pál gyomai lelkész­
esperest Békésgyulára hívták meg.
A debreceni egyház fögond-
nokául a város fiatal és kiváló
polgármesterét, dr. Vásáry Istvánt
választották meg. Ez ősi szokást
most a kiválóság szentesitette.
Református lelkészözvegyek
őrszentiniklósi otthoitá javára, egjr
magát megnevezni nem akaró em­
berbarát 10.000 pengőt adomá­
nyozott.
Legáció nélkül maradt az el­
múlt karácsony ünnepén több mint
50 debreceni theologus. Szomorú
idők szomorú jele!
A soproni ref. templomra egy
tanár egy havi fizetését, egy iparos
jövedelme 10% át ajánlotta meg.
A debreceni presbiteri értekez­
let azt javasolja a zsinat alkot-
inányozó bizottságának, hogy az
olyan nagy egyházközségekben,
hol a lélekszám az 5000 et meg­
haladja, annyi lelkészt állás állí­
tandó fel, ahányszor 5000 lélek
van a gyülekezetben és pedig
ugyanennyi külön egyházközség is
alakítandó s ha ez 10-et eléri,
külön egyházmegyévé szervezes­
sék Mi is ajánljuk ezt zsinati
atyáink figyelmébe.
Szegeden karácsonykor külön
kehellyel is urvacsoráztak.
Pápán, a kollégium 400 éves
jubileumának megünneplésére ké­
szülnek.
A neuchteli államtanács ha­
tározata értelmében ezentúl minden
40 éven felüli szolgálatot teljesítő
lelkész, a köztársaság cijmerével
ékesített ezüst készletet kap aján­
dékul a kultusz-tárca terhére. És
a csehek a maguk országát keleti
köztársaságnak tartják.
Kínos feltűnést keltett, hogy
a rimaszombati ref. püspöki beik­
tatáson a magas cseh funkcióná-
riusok meghívásra sem jelentek
meg, sőt a helyi törvényszék el­
nöke levélben tudatta, hogy őt a
kormányhatóság a megjelenéstől
eltiltotta.
A protestantizmus előre tö­
rése. A legújabb statisztikai ada­
tok szerint a földön élő protes­
tánsok száma 224,562,418. Ebből
Európára esik 123,574,349 s
89,974,400 Amerikára. Az 1898-
ban még csak 170,000,000 pro­
testáns 30 év alatt 54,500,000-rel
szaporodott.
Szász Károly néhai költő-püs­
pök születése százéves évforduló­
ján f. év nov. 24-én, a budapesti
egyház fényes irodalmi és emlék­
ünnepet ült.

430 mondd négyszázharminc
teljes bibliát adtak el Hódmező­
vásárhelyen, rövid egy óra alatt
a templom előtti téren, amikor
(okt. 31) Hegedűs Lóránt ny.
miniszter gyújtó hatású biblia-
magyarázatot tartott a templomban.
Keresztyénszocialista egyház
alakult Hollandiában. Krisztust
elismeri, Istentisztelete központja
a biblia. Dogmatikával nem törő­
dik, a keresztyénségröl való fel­
fogást tagjaira bizza. Elfogadja a
történeti materializmustól meg­
tisztított szocializmust, mint amely
a kapitalista államot, a kcr. fele­
baráti szeretet közösségével akar­
ja pótolni.
103.092 svájci frank volt a
múlt évi reformációi perselypénz,
néni nálunk, hanem Svájcban,
amelyet egészben a hochdorfi
egyház kapott templom és parókia
építésre.
Az orosz kommunista állam az
időszámítás kezdetéül 1917. okt.
1-ét akarja venni. A hét szerdával
kezdődnék, melyen munkaszünet
lesz. Ezzel azt akarják, hogy ‘ a
kér. és izr. alattvalók vasárnap és
szombaton is dolgozzanak. —
Moszkva vallásellenes propaganda
egyetemet akart felállítani, de hall­
gatók nem jelentkeztek. — Mig a
szovjet igy dolgozik, a nép, a temp­
lomok bezárása, papok elűzése
után sem tud meglenni vallás
nélkül s gyakran a pogányság
karjai közé veti magát s őseinek
isteneit imádja, a tilalmazott Isten
helyett.
15
A zsinatpresbiteri elveknek
teljes következetességgel való ér­
vényesítését kívánja a magyar-
országi lelkészek egy része, a
többek között azzal is, hogy szűn­
jön meg az egyes egyházi tiszt­
viselők hatósági jellege. Továbbá,
hogy az egyházi bíróságoknak ne
lehessenek tagjai oly egyének,
akik ,az egyházi közigazgatásban,
mint tisztviselők működnek. Kíván­
ják még, hogy a legmagasabb
tisztségek is bizonyos időre és
ne élethossziglan töltessenek be.
Mindezt kívánják azért, hogy a
hatalmaskodás és a hatalomimádat
emberi kisértései jobban ki legye­
nek zárva az egyházi közéletből.
Nálunk is megszívlelendő!
Amerikai lelkészek a rádiós
Igehirdetés ellen. Amerikában
nagy divat az istentiszteleten való
személyes részvétel helyett, a rá­
dión hallgatás. Pedig dr. Jejferson
newyorki pap szerint: „Az aggok
és betegek számára istenáldás a
a rádió, de sok másra kisértés és
átok. A közös Istentiszteleten való
részvételt rádióval pótolni, csak
súlyos lelki kárral lehet. Az isten-
tisztelet ugyanis nemcsak a pré­
dikáció meghallgatásából, hanem
embertársainkkal való közössé­
günk ápolásából is áll. A rádió
emberi természetünk önző oldalát
erősiti, mert elkülönít az emberi
közösség ápolásától.“ Dr. Broitm:
„A rádió prédikáció meghallgatása
és a templomlátogatás között olyan
különbség van, mint a menyasz-
szonnya! való telefonbeszélgetés
16
és a személyes társaságában eltöl­
tőig este között. A bibliában nem
az van, hogy Isten ugy szerette
a világot, hogy telefqnon közölte
vele az evangéliumot, hanem hogy
egyszülött Fiát elküldte meghalni
érette."
Közpénzek kezelésére ugy a
kerületnél, mint a konventnél az
a kivánalom merült fel egyik kér.
gyűlésen, hogy a mai drága pénz­
tári adminisztráció helyett (amikor
pénztári és ellenőri állásokat, meg
számvevőket kell drága áron fenn­
tartani) jobb volna takarékpénz­
tári kezelésbe adni, hol '/»®/o keze­
lési díjért elláttatnék ez a drága
adminisztrációs munka. Valóban
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed,
legfőbb ideje, hogy ez nálunk is
bevezettessék, hiszen pl. a király-
hágómelléki lelkészek a konyrna-
kezelésérl l°/o-ot juttatnak a kér.
pénztárnak, pedig l/a°/o, mégis
kevesebb, mint J°/oí De meg nem
jobb volna az J°/o-ban befolyó soh-
sok ezer koronával a lelkész-árvák
könnyeit törölni ? Hogy is jön ahhoz
a leikései kar, hogy az egyházi
adminisztráeió költsége jó részét,
az annyira .(iikséges segélyből
viselje ?
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása : Király
Gyula (Magyarsillye) 120 L. mull évre,
Bodor János (Szászváros) 120 L. és
Bartók Dénes (Magyarigen) 240 L. f.évre.
III. évfolyam. 1930. JanuAr 15. 2. Mám.

BEFOBliTUS

Megj el e ni k: h a v o n t a
ZEE LAPJA
kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Egy kisértés a sok közül.

Van nekem egy ifjú szolgatársam, aki lapunk történetébe
az által irta be a nevét, hogy mindig csak igér, de még
mindez ideig egy cikket sem irt. Többek között — ha jól
emlékszem — a múlt nyáron megígérte, hogy Írni fog a követ­
kező szójátékról: Kapaszkodván felvesz minden elvet, felkapasz­
kodván elvet minden edvet. Az ígéret beváltására két hónapi
haladékot adtam, azzal, hogy amennyiben ez alatt az idő alatt
Ígéretét be nem váltja, a szerzői jog érvényét veszti és én
automatice belejutok e jog birtokába. Azóta elmúlt nemcsak
egyszer, hanem háromszor két hónap is, de az én ifjú szol­
gatársam ígérete csak ígéret maradt. így jutottam én —
immár törvényesen is — abba a helyzetbe, hogy a fenti szó­
játékban rejlő életigazságot bonckés alá vegyem.
Annyival inkább teszem ezt, mert nem hinném, hogy
akadna valaki, aki ezt a fenti szójátékban rejlő életigazságot
kétségbevonná. Kapaszkodván felvesz minden élvet, felkapasz­
kodván elvet minden elvet. Egy kissé talán durván hangzik, de
igaz. Igaz az élet minden viszonylatában, tehát igaz az egyházi
közéletben is. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ez min­
dig és mindenkivel igy van. Hisz ez szomorú lenne. Istennek
hála — vannak tiszteletreméltó kivételek is. És á fejlődésre,
18

előrehaladásra — mint az élet többi viszonylataiban úgy

az egyházi közéletben is ezek a tiszteletreméltó kivételek
adják meg a garanciát. Hanem csak azt jelenti, hogy — mint
az élet többi viszonylatában — úgy az egyházi közéletben is
súlyos kisértést jelent az u. n. beérkezés. Sok nemes törekvés,
építő szándék szenvedett ha nem is kifejezetten hajótörést, de
mindenesetre kényszerű megállást a fenti szójátékban rejlő
szomorú életigazság miatt.
Az elvhütlenség pusztulást, sorvadást, halált jelent. Viszont
az elvhüség gyümölcsöt, eredményt, életet teremt. Hogy pl. a mi
sokunk által forrón óhajtott Lelkészegyestiletíink ügye úgy áll
— ahogy áll — ennek nem utolsó oka a mi elvhütlenségünk.
Mert ha következetes elvhiiséggel kitartunk mellette, akkor
lehetetlen, hogy a Lelkészegyesület életre ne keljen. Adjon az
Isten mindnyájunknak olyan lelket, hogy a beérkezéssel — vagy
hogy betű szerint hű legyek, a felkapaszkodással — természet­
szerűen együtt járó kisértésnek tudjunk diadalmasan elleneálláni
és elveink mellett bármily körülmények között hiven kitartani. Ez
bizonyára csak hasznára lesz Anyaszentegyházunknak és dicső­
ségére fog szolgálni az Istennek! l>. E .

Zsinatunk és a Lelkészegyesület.
A romániai mindkét egyházkerületünk vezetőségének elvi állás-
foglalása, a Lelkészegyesületet illetőleg, ismeretes mindnyájunk előtt. Ez
az elvi állásfoglalás végeredményben oda konkludál, hogy ezt a kérdést
megoldja a már megnyílt zsinatunk. De a hogyan kérdésre nézve semmit
nem tudunk. Pedig bizonyos dolog, hogy a kérdés megoldásának mikéntje
nagyon érdekelne bennünket. Szeretjük hinni, hogy megfelelő időben
adatik alkalom nekünk a megoldás mikéntjének megismerésére és a
hozzászólásra is.
Jelen sorainkkal mégis, már most szükségét látjuk a kérdéssel
foglalkozni abból a célból, hogy a kérdés megoldását ezzel is könnyebbé
tegyük a zsinati atyák számára, de meg lelkésztestvéreink is látván lássa­
nak és hallván halljanak.
E z alkalommal arra alcanmlt reámutatni, hogy a Lelkészegyesütet
kérdését miként oldja meg a Helvéciái, közelebbről a genfi egyházi.törv&nyhozás.
A genfi kanton kálvinista egyházai 1908-ban állapították meg ma is
érvényben levő egyházalkotmányukat, a 67 tagú egyházi törvényhozó
testület (Constituante ecclesiastique) által.
 19

Ez az 1908-as egyházalkotinány, melynek megállapítását az egyház

és állam szétválasztása tette szükségessé — ép úgy mint a régi, az
egyházi élet szerveire nézve teljesen egyező.
E szerint az egyháznak a következő hivatalos szervei vannak:
1. a konzisztórium, mely a mi egyházmegyénkkel azonos;
2. a parókiális tanácsok, amelyek a mi presbitériumunknak felel­
nek m ég;
3. a lelkészek társasága (la Compagnie cles Pastems),
Nyilvánvaló ebből, hogy a genfi kálvinista egyházalkotmány szerint
a „lelkészek társasága“ ép’ oly hivatalos szerve az egyháznak, mint a
konzisztórium (egyházmegye) vagy a parókiális tanács (presbitérium).
A törvény kimondja, hogy a genfi kanton kálvinista lelkészeinek
társasága az egyház független, anionom szerve. Mint ilyen ügyviteli
szabályait maga állapítja meg anélkül, hogy az a konzisztórium meg­
erősítésére szorulna. Ez a lelkész társaság, mint az egyháznak hivatalos
szerve, az egyház életének és pedig külső-belső életének lényegébe vágó
hatás és ügykörrel felruházott szerve. S maga a törvényhozás őrködött
afelett, hogy ennek a szervnek a gyakorló lelkészi jellege szigorúan
megőriztessék.
Érdekesen világítja ezt meg a törvény tervezetet készítő bizottságnak
tárgyalása. A tervezet, ami később változatlanul elfogadott törvény lett,
kimondja, hogy a lelkészek társasága a hivatalban levő lelkészekből
alakul. A társaság azonban megengedheti, hogy a nyugalomba vonult
lelkészek, a segédlelkészek és a lelkész jellegű egyetemi theol. fakultás
tanárai tanácskozási joggal résztvehessenek az ülésein. Volt, aki e meg-
hivhatóknak tervezetteket is rendes tagul szerette volna a társaságba
bevenni, de a többség véleménye szerint, a gyakorló lelkészek elhozzák a
Társaságba lelkészi tevékenységük közben felmerülő gondjaikat, bajaikat
és csak akkor tehetnék bizalmasak egymáshoz, ha családias kötelékben
érzik magokat.
Imé igy sorozta be a genfi egyházalkotmány az egyház lelkipász­
torainak kollektív személyét, mint hivatalos szervet a törvénykönyvbe.
S ki merné mondani, hogy ezzel aláássák, megdöntik a református egyház­
alkotmány fundamentumát? Ki merné állítani azt, hogy a nagy refor­
mátorára büszke Qenf megtagadta az egykor falai között működő Kálvin
szellemét és hűtlenek lettek annak tanaihoz, egyházalkotmányához?
Nincsen senki, bizonyára senki, aki ezt mondanál
Mindezeket tudva, kérdésbe tehetjük: milyen elvi okok miatt nem
szabad a romániai református lelkészikarnak külön egyesületbe tömö-
20

fűlni, amikor a református egyházalkotmány klasszikus hazájában egye­

nesen az egyházi törvény írja azt elő ? Ha pedig nálunk ez nem írja elő,
miért nem lehet szabad egyesülésben munkálni a lelkészikarnak az anya­
szentegyház javát és a maga szellemi, meg anyagi előhaladását ? Anélkül,
hogy a féleletét bevárnánk e kérdésekre, megállapítjuk, hogy mivel a
lelkészikar hordozza az anyaszentegyházban a legsúlyosabb felelősséget
é$ kapta az anyaszentegyház fejétől: a Jézus Krisztustól a legdicsöbb
megbízatást, ez a lelkészikar méltó arra, sőt az anyaszentegyház magát
becsüli meg vele, ha ennek a lelkészikarnak, mint kollektív személynek
bizonyos kérdésekben döntő jogot és kezdeményező szerepet ad az anya­
szentegyház alkotmányában. Ez nem hierarhia, hanem az anyaszent­
egyház lényegéből folyó következmény.
Gondoljuk csak el, ha ez igy lett volna már a múltban, történ­
hetett volna az az abszurditás, hogy az oly régóta óhajtott egységesí­
tését a liturgiának, egy világi emberünknek az urvacsorai kérdésekben
való állásfoglalása évekre visszavetette? Lehetett volna akkor liberális
szempontból, a bibliai szempontot nullifikálni ?
Aztán gondoljuk csak meg, ha ez igy lenne a jelenben, hát lehetett
volna: az uj erdélyi ágendáskönyvet, illetve a liturgiát, annak használatát
emberi tetszéstől függővé tenni ?
Véleményünk szerint: soha!
Hát az lehetne, hogy az az egyház, amelynek szolgálatában égeti el
magát áz áldozat oltárán a lelkipásztor, megengedi, elnézi, hogy szol­
gálatképtelenség esetén ő maga, ha ő meghal, hát akkor az özvegye
és árvái nyomorban tengődjenek?
Szerintünk ez sem lehetne, csak a lelkészek őket megillető helyhez
jussanak az egyházalkotmányban.
Hiában, az bizonyos dolog, hogy amint a régi magyar állami
iskolai utasítás a tanítót az iskola lelkének, úgy a lelkészt is egész
bátran nevezhetjük a gyülekezet lelkének.
Ez a lélek több megbecsülést érdemel és vár, sőt követel. Jog­
alapja ott van a kálvinizmus szülőföldjének egyházalkotmányában. Ez
a mi egyesülésünk magna kárthája, erre tekintsenek a zsinati atyák.
Ez a mi újévi kérésünk hozzájuk I
Peleskey Sá n dor.
 Elv és gyakorlat.
(Előadás a széki és dési egyházmegyéknek Désen, 1929. okt. 24-én tartott együttes
lelkészi konferenciáján.)

Mikor feladtam magamnak ezt a tételt: elv és gyakorlat, sokkal

könnyebbnek tetszett a kidolgozása, mint amikor ahoz tényleg hozzáfog­
tam. Mert előadást tartani az elv által irányított gyakorlatról, vagy meg­
beszélést vezetni be a gyakorlat által tisztuló elvről — még az egyház
szféráin belől! körben is — egyformán széles, messzi mezőkre visz.
Szűkíteni, elhatárolni kell azért mindenekelőtt a kérdést. Miféle elv és
miféle gyakorlat az, amiről szó van vagy szó lehet ? Lelkész-konferencián
vagyunk s igy a legkézenfekvőbb, hogy a lelkipásztort elvről és
lelkipásztori gyakorlatról legyen szó.
Az, hogy lelkipásztori, papi elvről egyáltalában beszélni lehet, ez
már bizonyos ítéletet foglal magában. A szó igazi jelentését véve a lel­
késznek felesleges, hogy elvei legyenek, sőt nem is kívánatos. A í elvi
magaslat még nem magaslat, legalább is nem olyan magaslat, mint' a
meggyőződésnek vagy a Jézus Krisztusba vetett hitnek magaslata. Mért
az elv a kazuisztika mérőzsinórja, csak a dolgok külsejére, a technikai
oldalra néz s lényegileg sokkal több az elhatároló mint a felszabadító
tendencia benne. Valamit elvből nem tenni a meggyőződés vagy a köz­
vélemény dacára, sokkal gyakoribb dolog mint az ellenkezője. Az elv
egyéni körülbástyázás s éppen ezért szemben állhat a közvéleménnyel
vagy a józan ésszel, sőt a meggyőződéssel is, mert csak külsőlégés
valami. Így aztán éles ellentét támad az elv és gyakorlat között, mely
lehetővé teszi, hogy elvről és gyakorlatról igy szembeállítva lehessen
beszélni. Az a helyzet áll elő, hogy a dogmatika nem hajlandó hozzá­
igazodni — mert nem is igazodhat — az elvekhez, a papi elvek pedig
nem minden esetben némulnak el ott, ahol már csak a dogmatikának,
az egyház hit és életteljes önerősitő és megtartó tanának szava kellene
hangozzon.
Ezt az elv és gyakorlat között fennálló sokszor veszedelmesen
mély szakadékot felmutatni, egész dogmatikánktól, egész egyházi életün­
kön ~ mindkét mart felett —• végigvivő bepillantással, mint eleinte
gondoltam — jóval túl vinne a jelen alkalom keretein. Elsősorban idő­
ből vennék el vele, mi az utánam kővetkező előadók mondanivalója
elleni méltatlan támadás volna. Azért a lelkipásztori elv és gyakorlat
még mindig széles mezejének csak egy sarkára, a lelkipásztoroknak
egymással, á szolgatársi viszony falain belüli elv és gyakorlatára helyez­
zük le a vizsgálódás lámpáját. E kérdés köré igyekszem levezetni rövi­
den összes mondanivalómat.
22

Hosszasan lehetne fejtegetni itt azt, hogy milyen elvekkel is állunk

hát egymással szemben mi papok? Elvtlnk-e jóba lenni mindenkivel,
elvünk-e a kartársi viszony keretein belül való lojálitás, elvünk-e annak
adni a szivünk, aki azt kéri ? Van-e egyáltalában az egymásközti viszonyra
vonatkozó annyira egyetemes elvünk, hogy az már szabályszámba
mehet, mint pl. a múlt patriarchálizmusa, vagy pedig tisztán csak az
egyéni felfogás szabadjára engedve élünk ? A gyakorlat ez utóbbi mellett
bizonyit, hisz a lélektalálkozás áldott barátságai mellett ott kell lássuk az
egymásra görbén nézó papi tekinteteket, a gondosztó társak mellett ott
kell lássuk az egymásra bajt rakni kész társakat is, a szeretet tüzétől
égő arcokat a közöny és nembánomság fagyottjai állják körül. Oh, a
gyakorlat,, az élet sok szomorú képet mutat nekünk a társak között is
magárahagyottságról, a hátmegetti leszólásokról, az őszinteségig soha
nem menésről, a segédkezet nyújtani nem tudásról, a testvérieden test­
véri viszonyról,
A történeti visszapillantás rendjén megállapíthatjuk, hogy ennek
a viszonynak rendezése az egyháznak minden időben elsőrangú, szinte
lét kérdése volt. A kérdés azért, amit fentebb vizsgálódásunk elé tűztem
egészen aktuális és legkevésbbé sem új. Legfennebb csak igy az elv és
gyakorlat ellentétes szempontjaiból való beállítása új, de ez a kérdés, a
lelkészek önfegyelmezése címen jelenben is Anyaszentegyházunknak
évek óta egyik legégetőbb problémája. —- Mikor Kovács László esperes úr
ezt a kérdést, a Sepsiszentgyörgyön 1924. szept. 8 -1 2 . napjain tartott
első református nagyhéten formába öltöztette és javaslatot nyújtott be,
senki sem gondolhatta volna, hogy ezzel évekre zsilipje nyílt az erdélyi
papság békételenségének, a vélemény nyilvánításoknak és szóharcoknak.
Ma még nem ért véget az akkor megindult harc, bár az eltelt öt év óta
kétszer is frontot változtatott, mint bebizonyítani megkísérlem.
A sepsiszentgyörgyi javaslat úgy került az erdélyi papság egész
közvéleménye elé, ahogy általában minden komolyabb javaslat kerülni
szokott: az Igazgatótanács 8646—1924. I. sz. körlevélben felhívta az
egyházmegyéket, hogy nyilatkozzanak e tárgyban. A válaszokat 1925.
május 31-ig kellett ¡beküldeni. Csak a Szemlében utánanézve tudtam
valamennyire rekonstruálni az egyházmegyék véleményét. Innen az tűnt
ki legelőbb is, hogy a javaslat körül egész kis irodalom keletkezett. A
felkavart porfelhő nőtt-nőtt, míg a mai sűrű halmazállapotához elérke­
zett, amikor már nemcsak a kérdést, de még egymást is alig tudjuk
látni. A hozzászólások közül megemlítem a következőket: Fülöp Lajos
az egyház fegyelemről, Hegyi Péter az udvarhelyi egyházmegye határoza­
táról, dr. Imre Lajos a szentek közösségéről, Tolcsvay Lajos és dr. Tóth
Lajos az érre adott válaszokról, az 1925. aug. 2 1-iki Szemlében Csűrös
 23

Ferenc a testvéri tanácsról. Összegezvén a főbb vonásaiban jelzett kis

vitairodalmat, azt lehet megállapítani, hogy az összes hozzászólók egy
és más formában múlhatatlanul szükségesnek látják a lelkészek önfegyel­
mezése kérdésének s ezzel kapcsolatosan vagy ezt követőleg az egész
egyházfegyelemnek nyúgpontra vitelét, de a megvalósulás felé való meg­
indulás előtt óriási elvi akadályt gördít mégis majdnem mindenki oda.
Az történt,ami sok-sok esetben megtörténik közöttünk: az elv megfoj­
totta a gyakorlatot! Ez a barrikád elv jelen ésetben az egyetemes papság
sokat hangoztatott elve volt. Megindult — mint annyi sokszor — az
elvi sőt dogmatikai szélsőségek között való mozgás. Gondolhatni-e
külön, testületi, a papság kebelén belőli fegyelmezésre ? Nem sértő-e ez
a hívek nagy tömegére? Ezek a kérdések állottak elő. S nagy nevek
kimondották: nem, ez nem lehet, mert ez már a katholicizmus felé való
hajtás lenne. Ez az elv aztán az egész áldott lehetőséget elfullasztó
képtelenséggé lett. Mintha bizony a református híveknek nem lenne szük­
ségük arra, hogy papjaik előhaladjanak a szentség útján, mintha a hit
állomásán nem egyetlen vágányra kellene befussanak a külömböző
keresztyén felekezetek meggyőződés és magatartás vonatai ? Mintha mi szent
népség és királyi papság hangoztatói jobbak és szentebbek lennénk
vagy lehetnénk más egyházak papságainál! Hova visz minket az elv s
hogy megöl sok drága gyakorlatot! A sok szó elhangzott, de semmivel
sem mentünk előbb, semmivel sem lettünk jobbak.
A nagykárolyi hét előttem egy igen jelentős határozatot hozott, azt,
hogy a lelkészeknek igen is szükségük van külön megbeszélésekre, kon­
ferenciákra. Úgy lehet tekinteni ezt a határozatot, mint egy gúzsból való
szabadulást. Ez a gúzs, az a megbénító elv volt, hogy a papság nem
láthat több munkát, szélesebb mezőt az egyházban maga előtt, mint akár
a falusi hívek, mert hisz mind királyi papság vagyunk. Pedig, külön
rend vagyunk, csak nem á priori kiilömb rend is! Nem külömbek, de
külön)bözök, mert több felelősséggel, tálentummal felruházottak, akiktől
minden téren több tudást, hitet, szereletet, áldozatot és élettisztaságot vár
Krisztus és várhat az Anyaszentegyház. A külön rendiség illusztrálására
legyen szabad egy több mint háromszázéves, a papi méltóságról szóló
prédikációból szemelvényeket felhoznom.
„Jézus korában — kezdi a régi iró — sicut populus, sic sacerdos,
mindazáltal a papi rendet nem kisebbítette Üdvözítőnk, sőt azok illő
tiszteletét megadta. így szól a Mózes székében ülőkről tanítványainak:
„Annakokáért amit parancsolnak néktek mindazt megtartsátok és ineg-
csélekedjétek“ . A tiz bélpoklost is a papokhoz küldé, hogy igy is betel­
jen az Írás. Pál apostol is csak tudatlanul szidalmazza Anániást, a fő­
papot. Krisztus és tanítványai becsülték, megtisztelték az ó-testamentumi
24

papságot. Lássuk most már az uj-testamentumi papság tisztségét. Kik

vagyunk m i? Az Isten titkainak tolmácsai, a mennyei izenetek követei,
az üdvösség sáfárai, Isten munkatársai, lelkek számadói, (Zsid. 13, 17.)
egy szóval oly dolgok végzői, melyek nélkül sem az emberek világa
nem állhat fenn, sem az emberek jól nem élhetnek, sem üdvösséghez
nem juthatnak. Ha van mértéke a pap megkritizálásának vagy meg-
rágalmazásának, kell azért legyen mértéke a tiszteletadásnak is, mely a
papot megilleti. — A papság magasabb hivatást tölt be a királyoknál,
„krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk“
igy ir Pál apostol a II. Kor. 5, 20. v.-ben, bizonyítván, hogy a pap
Isten képviselője a földön. Jézus maga mondja apostolairól — akikkel
egy hlvatásu a pap, mert erre kötelezte magát és mert a világ ezt tudja
róla — „aki titeket hallgat, engem hallgat és aki titeket megvet, engem vet
meg és aki engem vet meg, azt veti meg, aki elküldött engem“ Luk. 1 0 ,1«.
A Galáciaiak ügy fogadják Pált valóban, mint Istennek angyalát, mint Jézus
Krisztust. Hát téged, miként fogadott a te gyülekezeted ? Az angyali nevezet
ébreszti a papokat a tiszta, szent életre. Mert az angyalok sem torkosságba,
sem testi gyönyörűségbe, sem pénzgylijtésbe, sem egyéb világi enyel-
gésékbe nem elegyítik magukat. Szüntelenül és fáradhatatlanul dicsérik,
áldják és szentnek kiáltják az Istent; üresek kell legyenek nemcsak
cégéres bűnöktől, de világi hiúságoktól is. Mert a trágár csúfságok a
világi emberek szájában játékok, de a papok szájában káromlások, a
részegség egyebeknél vétek, a papoknál szentségtörés. Azért mint őrző
angyaloknak, noha emberek körül forognak, mindenkor látniok kell az
Isten színét. — A királyi papság királyságának ereje pedig elsőbben
magára terjed a lelki királyra, hogy indulataival birjon, lelkén a testnek,
hogy hatalmat ne engedjen, bűnök rabságára magát ne ejtse, hogy a
Sátán, aki győzelmet szokott venni a földi királyokon, meg ne hódol-
tassa Ötét. Egyptomban király nem lehetett, aki pap nem volt. És való­
ban a pogányok ma is legyőzik a keresztyéneket a papok megbecsü­
lésében. — Papok, papok — fejezi be a régi író — érezzétek méltó­
ságokat, hogy amit nevetek és hivatalotok mutat, azzal egyezzen erköl­
csötök, ne rutitsátok felettébb tisztességes állapototok fesletl élettel.
Eszetekben forogjon, hogy méltóságosabb hivatal nincs a papságnál, de
veszedelmesebb sincsen, ha bűnökkel mocskoltatik. Könnyebben esünk
alacsony helyről, nagy romlás a nagy méltóságból való esés. A nagy
tisztességet azért nagyobb vigyázattal kell őrzeni, mert akinek több
adatott, attól többet várnak.“
A külön rendiségre való ilyen illusztrált kitérés után visszatérve
az önfegyelmezésünk kérdéséhez, ügy gondolom tételként lehet leszö­
gezni, ha megoldatik a lelkészek önfegyelmezésének kérdése az egyház egész
 25

fegyelmezésének 70 vagy 80%-a lesz megoldva. — Az öt évvel ezelőtt el­

hangzott javaslat kapcsán még sem oldódott máig se meg a kérdés, mert a
gyakorlat előtt ott állott az elv s kizárta azt az elvi magaslatokon,való vitázás
kapuján. — Az 1925. év végi utolsó hozzászólások után látszólag kátyúba
esett az egész kérdés. De a szivekben égett s mert nem lehetett ágy megöl*
dani, hogy gyakorolhat-e a papság önfegyelmezést, a kérdés megfordittatott
s megindult a Szövetség vagy Egyesület lavinája, azzal a megfontolással: kil
és mii azok egymásnak, akik önfegyelmet akarnak gyakorolni, szövetségesei
vagy egyesültjei-e egymásnak? Hamis vágányra terelődött egészen a
kérdés. Ismét elvek miatt hagyatott teljesen figyelmen kívül, a tény,
hogy pap és pap egymásnak örök testvérei: szolgái és bírái maradnak
mig Isten a református egyházat megmaradásra Ítéli l A forró kásának
ugyanolyan kerülgetése folyik még ma is az öregek és fiatalok köz­
vélemény elé dobott hangzatos jelszavain keresztül. Ennek gyökerén is
az a kérdés rágódik: milyen viszonyban vannak egymással az önfegyel­
mezésre induló papok? Pedig meddő és felesleges az egymáshoz való
viszonyunkat boncolgatni. Olyan tiszta az, mint a tengerszem vize. S
hogy mély lehessen, éppen ezt kellene valóra váltsuk. Egymásnak segít­
ségére, a szentségben és tökéletességben való járhatás, meg kell indul­
junk az önmagunk fegyelmezése felé, testvéri szívvel és indulattal s a
lélekben és Istennek szánt szolgálatban való áldott találkozás remény­
sége alatt.
Ilyen elgondolásokkal a Kovács László esperes ur és Csűrös
Ferenc lelkész ur javaslatai alapján készített szerény önfegyelmezési
szabály tervezetemet mielőtt bizalommal lelkésztestvéreim elé terjesz­
teném, még csak egy dologra kívánom felhívni a szives figyelmet. Ter­
vezetemben úgy van kihangsúlyozva, hogy önfegyelmezésünk létét az
Isten Igéjéből veszi, mert az ő akarata a mi szentté lételünk, Ennek
igazságánál legyen szabad Erdély ma egyik legnagyobb fiának, Ravasz
Lászlónak tekintélyére hivatkoznom, aki írásaiban megfogalmazva, egész
életében kidomborítva hirdeti, talán mint egyetlen ismert legnagyobb
igazságot: „Aki napról-napra nem szentelődik, napról-napra züllik az“ .
A mi önfegyelmezésünk — bármilyen formában — áldott segítség kell
legyen abban, hogy elhivatásunkhoz méltóan az Anyaszentegyház fehér
aratásaira készen egymásnak a szolgálatban való és lelkünk üdvös­
ségének a megtalálására napról-napra ne ztilljünk, rusztikosodjunk, de
napról-napra szentelődjünk. Hiszem, hogy ezt mindnyájan akarjuk és
hiszem, hogy a Krisztus Ígéretéhez képest, ami felől ketten vagy hárman
egyakaraton vagyunk, amit csak kérünk megadja nekünk a mennyei Atya.
Azt is, hogy egymás megtalálásán át kiragyogjon közöttünk az Isten
dicsősége. Solj — Deo glória! Caekm o Mám.
26

Ő RSZEM .
U j liturgiánk ügye egyelőre nyugvópontra jutott, a hosszas és
alapos tárgyalás után hozott erdélyi e. kerületi határozattal. Határozta,
tatott pedig, hogy minden marad a régiben és majd máskor fog a kerü­
let bölcsessége határozni. Hát ez is határozat 1 Ám hol az egység, ame­
lyért mindenek történtek? Az igazgatótanács ugyanis a gyülekezetekre
bizza, hogy az uj liturgiát bevezessék-e vagy nem. Most lesz már szent
össze-visszaság az egységre törekvés nagyobb dicsőségére. Pedig mit is
mond Gönczy Lajos az akadémiai estélyen tartott (1929. dec. 10.)
előadásában: „nem lékicsinylendö ajándék az istentiszteleti rend egysége/“
A kerületi határozat előkészítése, meghozatala pedig mintha „lekicsiny-
lené" ezt az egységet.
* * *
„Gyalázat11 a cime a Kálvinista Világ ama közleményének, amely
a Keresztyén kritika cimü rovatban látott napvilágot. A közlemény cime
nagyon fedi a tartalmát is. De amikor a Keresztyén kritika a rovat cime
és ez alatt ehhez hasonló közlemények jelennek meg, nem volna idő­
szerű gondolkozni a rovat címének megfelelő változtatásán.
Igazán keresztyéni, szelíd lelkületű dr. Nagy Géza professzor urat
kérjük ennek meggondolására. ir .

IRODALOM .
D r , M a k k a l S á n d o r : Püspöki jelentése.
A püspöki jelentések rendszerint eseményszámba szoktak menni.
Az egyházkerületi közgyűlések kimagasló pontjai azok a beszámolók,
melyek teljes, nyilt és áttekinthető képet nyújtanak az Anyaszcntcgyház
egész életéről, feltüntetvén annak nemcsak fény, hanem árnyoldalát is.
Ilyen eseményszámba megy az a Püspöki jelentés is, melyet az erdélyi
református egyházkerület' 1929. november 23-iki közgyűlésén dr. Makkui
Sándor tartott és amely jelentés nyomtatásban is megjelent.
„Egy bölcső és egy koporsó előtt hajlik meg az isteni kegyelem
iránti mélységes hálájával és hódolatával a magyar református Sión" —
igy kezdődik a püspöki jelentés. És utalással Károli Gáspár és Bethlen
Gábor emlékekben gazdag, áldott életére — végigvezet az erdélyi
egyházkerület utolsó egy évének történésein.
A statisztikai képből megtudjuk, hogy az erdélyi egyházkerület
összlélekszáma 1928. végén 502,638 volt, ami a megelőző évhez képest
4284 szaporulatot jelent. Örvendetes emelkedés mutatkozott híveink
 27

anyagi teherviselésében is, amennyiben ez a megelőző évi összeget több

mint másfél millió Leivel meghaladta. Ellenben aggasztó jelenség a
magyar református gyermekek születésénél mutatkozó apadás és a ki­
vándorlásnak 212 esetről 562-re való emelkedése.
A személyi változásokról szólva a püspöki jelentés megemlékezik
arról a veszteségről, amely halálozás, lemondás és nyugdijbavonulás
utján érte egyházkerületünket — és arról a nyereségről, amit az újonnan
választottak munkába állása jelent.
A z egyházmegyéit életéről szóló esperest jelentések közül különösen
kiemeltetik a kalotaszegi és nagysajói, mig a legterjedelmesebb —
77 féliv oldalon, mindenre kiterjedő gonddal — a marosi.
Püspöki vizitáció a gyulafehérvári egyházmegyében történt, a kol­
légiumok közül pedig a kolozsvári és szászvárosi kollégiumok része­
sültek püspöki látogatásban.
Az iskolaügyi jelentésből örömmel olvassuk, hogy az összes felsőbb-
fokú középiskoláink nyilvános jogúak lettek, sajnos a tordai, brassói és
dicsőszentmártoni leánygimnáziumok a nyilvánossági jogot még nem
kapták meg. A középiskolai tanulók létszáma 345-tel apadt. Az elemi­
iskolák közül 5 újra bezáratván, 366 elemi iskola működik 522 tanítóval.
A lelhiélet és belmissziói jelentésből megtudjuk, hogy 344 vasárnapi
iskola van nyilvántartva, 74 fiú és 43 leánybibliakör működik, 10 egy­
házmegyében volt papné-konferencia és a nőszövetségi mozgalom —
elenyésző kivételekkel már mindenütt megszervezkedett.
Megemlékezik még a püspöki jelentés a diákonia ügyéről, a szász­
városi Árvaházról, az iratterjesziésröl, az Ágendáskönyvröl, a vaUástani-
tási tankönyvekről, a nagykárolyi Beformátus Naqyhétröl, egyházkerüle­
tünk külföldi kapcsolatairól és a Romániai Református Egyház első
zsinatéról. És igy végződik: „A teljes Szentháromság, egy örök igaz
isten megtartó kegyelme nyugodjék meg és tündököljön el nem múló
glóriaként az Anyaszentegyház mártirhomlokán, hogy hirdettessék kö­
zöttünk az ő Nevének dicsérete, dicsősége nemzetségről-nemzetségre !“
Adja Isten, hogy igy legyen! Ámen! X>. E .

T h e o lo g ia i Sz e m le . A theol. tudomány folyóirata, szerkeszti Gsikesz

Sándor e. ny. r. tanár Debrecen. Megjelenik kéthavonként. Előfizetési díj
egy évre: 20 pengő. 1— 3. szám. F. évfolyam. Az „ O .R . L . E * . kiadása.
192 nagy lexikon oldal. Ez a hatalmas füzete a Theologiai Szemle
V. évfolyamának nem csak terjedelemre nézve, hanem belső tartalmát
tekintve is igen súlyos és méltó reprezentánsa a magyarországi tudo­
mányos theologiai irodalomnak. „Az Ige" rovata, D . D r. Baltazár Dezső­
nek, a speyeri protestáció négyszázados emlékünnepén, a speyeri temp-
30

tündérmesejáték. A királyné rózsái, ifjúsági színdarab: történik 1549-ben

a gyaliii kastélyban, Izabella királyné Erdélyben tartózkodása idején.
Tarka táncok, versek és táncok: jótékonycélú előadás lehetőleg szegény
gyermekek vagy árvák javára, — a versek meg a táncok teljes műsort
alkotnak. Beszélnek a virágok, záróünnepélyre: leányiskolában, záróün­
nepélyre alkalmas, — hat kislány a szereplő, a megfelelő virágjelmezben
vagy virágcsokorral. A suszterinas, vígjáték: játszhatják felnőttek is,
megrendezhető gyermekszereplőkkel is. Két kicsi testvér, karácsonyi
színdarab. A boszorkány karácsonya, karácsonyi színjáték. Van ezeken
kivill 11 újévi köszöntő, 8 név vagy születésnapi köszöntő apának, anyának,
nagyapónak, nagyanyónak, tanitóbácsinak, tanitónénik stb. és egyéb alkalmi
v e r se k Mikuláskor, karácsonyfa-iinnepélyelőtt, a karácsonyfa alatt, húsvéti
vers és öntözőversek.
Szerkőnek — amint az előszóban maga Írja — könyvével nem
az a célja, „hogy a sok, Erdélyben megjelenő könyv között eggyel
több legyen, hanem az, hogy a tanitóbácsik és tanitónénik, meg a jó­
tékony egyesületek vezetői ne törjék sokáig fejüket azon, hogy mit is
adassanak elő, ha gyermekelőadást akarnak rendezni* — és könyve
ennek a célnak — amint a fenti tartalmi ismertetésből is látható — első­
rangúan megfelel.
A színdarabok egyrésze a Cimborában jelent meg, Benedek Elek
jóindulatú kritikája mellett. És szerző könyve megjelenésével is neki
szeretett volna meglepetést szerezni, ami azonban a nagy mesemondó
hirtelen jött halála miatt nem következhetett be. Benedek Elek emléké­
nek ajánlja fel tehát hálás szeretettel könyvét az illusztris szerző.
Amidőn könyve megjelenése alkalmából a szerzőt őszinte szeretet­
tel köszöntjük, a könyv megjelenését legmelegebben ajánljuk olvasóink
szives figyelmébe. D . E.

KÜLÖNFÉLÉK.
Értesítés. Szeretettel értesítjük
előfizetőinket, hogy a f. évi elő­
fizetési dij Vt részletének (120 L.)
kongruából történendő levonása
tárgyában megkeresést intéztünk
az e. m. pénztárnok testvéreink­
hez, akiket erről a helyről is kérünk
— lapunk existálhatása érdekében
szíveskedjenek kérésünknek eleget
tenni. A bánáti, bihari, nagy­
károlyi és nagyszalontai egyház­
megyékből azokat a lelkésztest­
véreinket, akik lapunkat elfogadták
és nem küldték vissza, szintén
előjegyzésbe vettük és erről a
helyről is kérjük őket, szívesked­
jenek a pénztárnok testvéreinknek
beleegyezésüket adni az előf. dij
levonására vagy pedig értesítést
küldeni a lap küldésének beszün­
tetésére.

Helyreigazítás. Lapunk múlt
számában közöltelett egy önfe-
gyelmezési szabályzat — olyan be­
állításban, mintha ezt a széki és dési
egyházmegyéknek Désen 1929.okt.
24-én tartott együttes lelkészi kon­
ferenciája elfogadta volna. Ez a
beállítás nem felel meg valóság­
nak, mert a jelzett Önfegyelmezési
szabályzat csak javaslat volt, de
nem fogadtatott el — azzal az
indokolással, hogy a kérdés egy­
részt behatóbb tanulmányozást
igényel, minthogy azt első hallásra
megvalósítani lehessen, másrészt
pedig ezt az ügyet az egész egy­
házkerületben egyöntetűen kell
megoldani,
Bonchldal egyházközségünk
f. évi jan. hó 5 én tartolta e téli
időszakban második vallásos es­
télyét a gyülekezet tagjainak s a
helyi intelligenciának nagyszámú
részvételével.
A 37. ének közös éneklése után
Máthé Elek helybeli lelkész bib­
liát olvasott (Ján. 20. iq— bi.) és
imádkozott, kérve Istent, hogy
tegye a Jézust, aki egykor tanít­
ványai között megálla a középen
s aki a világtörténelem központ­
jává lett, a mi életünknek is köz­
pontjává. Mihályi Bandika szép
újévi verset szavalt. Lovász Mariska
és Lovász Erzsiké tanárjelölt duett­
ben énekelték a „Tudom az én
Megváltóm él" c. lij énekünket a
hallgatóság nagy lelki gyönyörű­
ségére. Miklós András joghallgató
Bethlen Gáborról tartott tanulsá­
gos felolvasást. Lovász Mariska
felolvasta Tompa Mihálynak „A
félkezü koldus" c. szép balladáját,
mit a közönség mély csendben
hallgatott meg. Mihályi Zoltán
theologus mély átérzéssel és lel­
kesedéssel szavalta el „Hogyha
ünnepeltek és templomba jártok"
c. gyönyörű vallásos költeményét
31
Domokos Mihálynak. Kelemen
László ig. tan. kántor novellát ol­
vasott fel, melynek figyelmes végig­
hallgatása után Lovász Erzsiké
tanárjelölt nagy hatást kiváltva
elszavalta ugyancsak Domokos Mi­
hálynak „Te vagy vigasztalóm“ c.
nagyhatású költeményét. Kallós
Márton bonchidai ifjú legény szin­
tén kedvesen szavalt. Az egyes
pontok között nevezett közremű­
ködők lelkésszel együtt elénekel­
ték : »Itt van szivem“ — „Bár tér­
hetnék haza" — „Lábaidhoz hul­
lok tört reménnyel" kezdetű éne­
keket. Végül lelkész záró szavai
után a közönség a „Te vagy nap­
világom“ eléneklésével eloszlott
annak meglátásával, hogy Krisztus
állott az estély központjában.
Református Lelkésznék Szö­
vetsége rendre alakul egyházme­
gyék szerint is Magyarországon.
Nálunk? A lelkészek egyesülése
is késik.
A magyar-külmisszió mozga­
lom lapja a „Hajnal“ írja, hogy
a múlt évben orosz, kínai és bal­
káni misszióra 929 pengő, Molnár
Mária számára, aki a pápuák kö
zött terjeszti Isten igéjét adomány­
ként 5.240 pengő gyűlt kegyes
adományokból. A külmisszió pénz­
tárának összbevétele 18.363 P.
Magyar Presbiter c. lap első
száma megjelent. Főszerkesztő dr.
Baltazár Dezső, felelős szerkesztő
Szabó Imre budapesti-fasori lel­
kész. 21.000 példányban jelenik
meg és valamennyi presbiter szá­
mára megküldték.
Kár Géza lelkész neje Csicsón
két hangra betanított leány-ének­
kart vezet.
Az Egyesült Államokban 162
papnövelde van 15,836 növen­
dékkel, akiket 1828 tanár készít elő.
32
Levonások:
A Ref. Lelkészek Lapjának 1800 Lei
1. 10°/o-os nyugdíj
|930. évi I-ső számának legvégén 2. Segély-egylet . 90 „
a hírek között megütötte szeme­ 3. IW/o-os kezelés 310
met, hogy a legutolsó, talán a 4. 2®/o-os özv. segély 414
nyomdász akaratából, feltűnőbb 5. Előlegek 13.862
6. Birság . . . 100
betűkkel van szedve; És amikor 7. Nyugták összege 3874
elolvastam, önkénytelenül elővet­ 8. Szeretetház 100
tem tárcámat, amely jelenleg saj­ Összesen: 20.550 Lei.
nos csak fizetési felszólításokkal Megjegyzem, hogy a 6. pont
van tele, — és abból kivettem, alatti birság azért volt, mert nem
mint ezelőtt is olyan sokszor te­ mulasztásért, hanem betegség miatt
vém — az én múlt évi III ik ne­ gyűlésre nem mehettem. A 7 sz.
gyedévi államsegély elszámolási alatti nyugták pedig az egyházköz­
jegyzékemet és azt csupán azért séget terhelik, melyekma is zsebem­
kérem SzerkesztőBarátomat, hogy ben vannak és nekem, hogy 3 gyer­
közölje, mert ezáltal akarom is­ mekem visszavigyem iskolába, köl­
meretlen Királyhágómelléki Lel­ csönt kellett kérjek. Megjegyzem
késztársamat megnyugtatni, hogy továbbá, hogy az elszámolás hátán
ideát Erdélyországban sem mind meg van jegyezve, hogy még az
arany ami fénylik, ha talán mi egyház 1000 Lei hátralékkal el­
mindjárt szótalanabbakis vagyunk, maradt. Azt azért nem vonták le,
mint a néma gyermek. Az elszá­ mert nem volt honnan 1 Mondjátok
molási jegyzéket eredetiben is Ti meg Lelkésztestvéreim, hogy
csatolom a Szerkesztő tír meg­ lehet én kapok 162 leit és elszámo­
nyugtatására, hogy igazak amiket lásban a Főhatóság levon 310
irok. Az elszámolás igy hangzik: leit? Ez évente 4 X 310= 1240Lei 1?
Államsegély 20.712 Lei Csoda-e, ha gyermekeim útikölt­
Levonások . 20.550 Lei ségére kölcsönt kellett kérnem ???
Kifizetett összeg: 162 Lei.
Béküldetett.

Keresztes N. lnne könyvnyomdája, A»«d—1

Nagyenyed.
III. évfolyam. 1930. (ebruér 1. 3. ssóm.

református

LELKÉSZEK LAPU
Me g j e l e ni k: h a v o n t a kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Orvosi bizonyítvány a belmisszió szolgálatában.

Tagadhatatlan, hogy belmisszióra szükség van. Ezt nem
vonja kétségbe senki. Tagadhatatlan, hogy a belmissziói
munka lelkipásztori hivatás. És bizonyára igyekszünk is mind­
nyájan ennek a hivatásnak — a nekünk adott kegyelmi ajándék
mértéke szerint — eleget is tenni. De tagadhatatlan másfelől
az is, hogy a belmisszió kezelésénél — olykor túlbuzgóságból,
olykor egyéb okokból — történnek olyan kilengések, amelyek
nem egyeznek meg a belmisszió igazi lényegével, sőt egye­
nesen belmisszió-ellenesek. Ilyen eset pl. a következő.
Egyik egyházmegyénkben a lelkészek belmissziói csopor­
tokba osztattak be, minden csoport élén egy-egy csoport-
vezetővel. Egyik csoportvezető — betegségére való hivatkozás­
sal — kérte a felmentését. Az esperes a felmentést nem adta
meg, sőt e. m. tanács elé vitte a dolgot. És az e. m. tanács
meghozta a következő határozatot: „E . m. tanács megállapítja,
hogy X . Y . betegsége nem volt oly súlyos, hogy az akadálya
lehetett volna a nyári vallásos délutánokon való megjelené­
sének, mert aki valóban beteg, az arra sem képes, hogy
minden vasárnap jó pár km. távolságra fekvő filiájában vé­
gezze az istentiszteletet s különben elég gyakran látható volt
a városban is — nem épen betegen. . . Tehát felszólítja X . Y .
lelkészt, hogy orvosi bizonyítvánnyal igazolja, hogy betegsége
miatt nem volt képes eleget tenni kötelességének a múltban
34

s erre nem képes a jövőben sem ; máskülönben kötelesség-

mulasztásért eljárást fog indítani ellene"
E tanácsi határozat jogosságát nem vitatom. Bizonyára
meg volt a jogalap ott, ahol ezt hozták. Csak azt szeretném
kérdésbe tenni: Vájjon előmozditja-é a belmisszió ügyét az
ilyen határozat?! Vájjon van-é áldás az olyan belmissziói
munka nyomán, amelynek hátterében a büntető szankció os­
tora fenyeget?! Vájjon lehet-é, szabad-é az orvosi bizonyítványt
beállítani a belmissziói munka szolgálatába?!
Szerény véleményem szerint, ha valaki betegségére h iv a t­
kozik, hogy valamely speciális belmissziói megbízatású nem
tud eleget tenni, — ez épen elég ok a felmentésre. A papi
ethika úgy hozná magával, hogy ha valaki ezt állítja, akkor
úgyis van. Fel sem merném tételezni közülünk senkiről, hogy
valótlanságot állítson és a betegséget csak címnek használná
fel arra, hogy valamilyen belmissziói megbízatástól szabaduljon.
De amennyiben ez mégis megtörténne — amit, ismétlem,
fel sem merhék tételezni senkiről — vájjon micsoda belpiisz-
sziói munkát teljesíthet az, aki ellen „kötelességmulasztásért
eljárást fog indítani" az e. m. tanács, ha orvosi bizonyítványt
nem tud felmutatni.
Nem orvosi bizonyítványra van itt szükség, testvéreim,
hanem megértő lélekre, testvéri szívre, több szolidáritásra és
melegebb k o lle g iá lis ra . A belmissziói munka lelki munka.
Itt orvosi bizonyítvánnyal nem lehet operálni, hanem egyedül
és kizárólag csak lelki ráhatásokkal. Büntető szankciókkal
lehet elsőrangú adminisztrációi munkát végezni, de igazán
eredményes, építő belmissziói munkát soha. Isten őrizze meg a mi
— bár lassan, de szépen megindult — belmissziói munkánkat
attól, hogy a külső adminisztráció hínárjába fúljon. d . e.

Sem nem frázis, sem nem szólam, hanem igazság.

F. évi 1. számunkban a „Különfélék“ rovatában rövid hirt adtunk
arról, hogy Magyarországon az egyházi közpénzek kezelésére nézve,
— a drága adminisztrációs kezelés helyett, — a takarékpénztári kezelést
vették tervbe, amelynél Vs% kezelési díjért láttatnék el, a mostani drága
adminisztrációs munka. E hírrel kapcsolatban önként vetődött papírra
az a jámbor óhajtás, vajha nálunk is bevezettetnék ez. És mert lapunk
a lelkészikar érdekeit szolgálja, kongruánk kezelési költsége is szóba-
 35

hozatott e hir soraiban, megállapittatván, hogy a királyhágómelléken a

kongrua kezeléséért szedett 1%, több az Vs%-nál s ez a többlet jobban
volna felhasználva, ha a lelkész-árvák szent ügyét szolgálná, annyival is
inkább, mert az egyházi adminisztráció költségét a lelkészikarnak viselni
sem nem ildomos, sem nem igazságos.
Erre a kis hirecskére feleletül egy cikk jelent meg a „Reformátusok
Lapjáéban, amelyik a hírhez fűzött gondolatot frázisnak minősiti, amely-
lyel olvasóinkat tévesztjük meg. Ezt a minősítést a következő indokokból
teszi cikkíró: A kongrua nem közvagyon, hanem a lelkészikar jövedelme,
tehát annak nyomtatvány és kezelési munkadiját a lelkészikarnak kell
viselni. Ez pedig cikkíró szerint a takarékpénztári kezelés mellett sem
lehetne olcsóbb, mert az csak a pénzt kezelné, de az e.-kerületi irodának
még sok munkája lenne vele s igy sem jutna semmi a lelkészárváknak.
És mert a kongrua 1%-a, a kerületi adminisztrációs költségeknek csak
kicsi részét teszi, a lelkészikarnak nem lehet panasza még akkor sem,
ha a régi rezsimre gondol, amikor a kongruából semmit nem vont íe a
kerület, hiszen, akkor az állam közigazgatási segélyt is adott.
Semmi sem lehetne lapunkra dehonesztálóbb, mintha Írásaiban
hangulatkeltő frázisokat dobna lelkésztestvéreink közé. A hírhez fűzött
és nehézményelt gondolatnak nem volt és nem is lehetett ez a célja.
Rideg és tárgyilagos igazság íratta le azt a gondolatot, amely igaz­
ságon esett csorba, bizony fájó lelkészikarunknak.
A gondolat igazságának leszögezésénél azon kell kezdenünk, hogy
az egyház és annak adminisztrációja, nem a lelkészikaré, hanem a hivek
egyeteméé. Ez elvi álláspont alapján, az egyház adminisztrációs költségé-
nek címén, a lelhészikarra külön, még kongruakezelésre sem lehet terhet róni.
Arról lehet szó, hogy a kongrua kezeléséhez szükséges nyomtatványok
költségét a lelkészikar fedezze, de tovább menni ne'm lehet, mert a lel­
készikar fizetésének felvétele, kiadása ép' oly adminisztrációs munkája a
kerületnek, mint más egyéb. És bármilyen sok munkát ád is a kongrua
kezelése, e címen a kerület ne terhelje meg lelkész! karunkat, hanem
inkább áldozzon az ő leghívebb szolgáiért. Nagyon szomorú és fájó.
igazság az, hogy mig oly sok lelkipásztor javait, életét feláldozta az egy*
házáért, addig az egyházait közül még egy sem áldozta fel magát lelki-
pásztoráért. Ezt tartva szem előtt, kell a kerületnek áldozatát meghozni
értünk.
Mi sem vonakodunk az áldozattól, nem is kívánjuk, hogy az egyház
érettünk feláldozza magát, de áldozatos életért, áldozatos, cselekedetet
kérünk
A kerületi költségvetésben, (1. 28/1929. sz. e. kér. hat.) kongruánk
kezeléséből 138.000 Lei folyik be évenkint a kerületi pénztárba, ami a
36

hívek állal fizetett közigazgatási járuléknak több mini V b-a. Hát ez sok,
igen sok! Ez azt jelenti, hogy a hívek egyeteme még háromszor annyit
sem fizet, mint az összpapság, de ennek a papságnak árvái és özvegyei
nyomorognak.
A kér. költségvetésben irodai szükség, nyomtatvány és fordítás
címén 44,000 Lei vétetett fel. Azt hiszem nem csalódom, ha ebből
kongruális ügyre 18.000 Leit veszek és ha megállapítom, hogy 120.000 Leit
adunk adminisztrációra a kerületnek akkor, amikor a nyugdijintézeti ki­
mutatásban felvett 12 árvánknak ebből évi 10.000 Lei jutna. (Apátián
árvákról van szó, kiknek segélye évi 4000 Lei.) Már pedig a 10 000 Lei
évi árvasegély többlet sokat, sok árvánál mindent jelentene, amikor
tudunk esetet, hogy egyik papi árva kimaradt a középiskolából, nem
lévén pár ezer leie a dijak befizetésére. Ezt tudva, megengedi ugyebár
a cikkíró is, ha állítjuk, hogy a kezelési pénzzel „lehetne a lelkészárvák
könnyeit törölgetni“ .
Nem szólunk most a kerületi költségvetéshez, bár azon a címen,
hogy az egyházközségek kerületi járulékainak késedelmes befizetését
köngruánk bánja, volna reá jogcímünk. Csak megállapítjuk, hogy ha
nem is közigazgatási államsegély cirnén, de „Állampénztárból" való
fedezetül: 382.828 Lei van abban felvéve. Ezért nem frázis, de tárgyi­
lagos igazság a mi gondolatunk.
És hogy ez mennyire fájó köztudata lelkészi karunknak, mutatja az,
hogy a nagybányai nagy egyházmegye lelkésztestülete és a közgyűlése is
a kongrua kezelési 1%-ot, V*%-ra leszállítani kérte a múlt. évben.
Mi, akik itt élünk a perifériákon, ennek tudatában újból kérjük
egyházkerületünk bölcs vezetőit, méltóztassék a tárgyilagos igazságot
velünk meglátni és elhagyott kicsinyeinkért cselekedni mielőbb.
JPeleskey Sá n dor.

Az üres lelkészi állásokhoz.

Nagy örömmel olvastam Boruzs Lajos testvér iránt e cim alatt, s a
cím megpillantása mintegy felmentést adott, hogy e fontos tárgyról még én
is Írjak valamit. Mikor pedig a végére értem, csalódva éreztem magam,
mert ama cikk az üres lelkészi állások csak egy neméről emlékezik meg.
Vannak még más üres lelkészi állások s én ezekről szeretnék az aláb­
biakban röviden megemlékezni és az illetékesek figyelmébe ajánlani.
Boruzs által említett üres lelkészi állások ideiglenes jellegűek,
melyeknek káros voltát én is csak hangsúlyozni tudom. Vigasztaló azon­
ban az, hogy ha egyszer betöltetett, igy marad évtizedeken át. Ezeken
 37
•
kivill. vannak olyan lelkészi állások, melyek állandóan üresek. Valamikor
— falán 1919. évben — b. e. Nagy Károly püspök a Ref. Szemlében
közzétette az tires parochiák listáját, ami több mint egy oldalt tett ki s
mondhatom, hogy életem legszomorúbb névsora volt az. Talán éppen
ez a szomorú oldal hozta létre a lévitaságot s gondolom, hogy ezzel a
betöltetlen eklézsiák száma apadt, de nem tűnt el teljesen. Üres lel­
készi állások még most is vannak s nagyon itt az ideje, hogy ezek is
betöltessenek. Hogy ezt bizonyíthassam, kénytelen vagyok egy példára
hivatkozn is meg vagyok győződve, hogy nem ez az egy parochia üres,
de van sok ilyen.
Csikfalváról, 1928 julius 1-én jöttem el. Mielőtt eljöttem volna
mindent megtettem, hogy utánam ne maradjon üresen a csikfalvi lelkészi
állás. Tudtam, romlást jelent a lelkész nélkülözése másutt is, itt száz­
szoros romlás, valódi csapás. A hivek (700 1.) 15-községben egyenlő arány­
ban elszórva idegen felekezetek, közt. Földje vagy annak hozama nem
jöhet számításba; mindössze három hold 9 darabban szerteszét. Bár a
hivek a legmagasabb egyházi adózást hordják, még sem tudnak annyit
összehozni papi és kántori kepe cimen, hogy a fuvarra elegendő legyen.
Indokolt volt tehát azon félelmem, hogy a parochiám üresen fog maradni.
Idejében elkezdtem hát kiabálni, sőt még Írni is ebben az ügyben s
nem minden eredmény nélkül I . . . ? Először a Ref. Szemle szerkesztő­
ségéhez tettem felterjesztést s kértem segítséget. Az eredmény ott lát­
ható a Ref Szemle „Találkozás a szolgálatban“ c rovat széljegyzetén,
melyszerint az imádság fogja megoldani a problémát. Ezen sikertelen
próbálkozás után felsőbb unszolásra az Igazgatótanácshoz, memorandum
alakjában tártam fel a helyzetet és segítő kezet kértem. Eredmény, a
mindnyájunk által jólismert refrain: fedezet hiányában.. . . Az uj
bekecsaljai egyházmegye előtt is megpróbáltam szővátenni a csikfalvi
válságot. Itt aztán ki is kaptam értei Egy egyházmegyei „nagyság"
egyenesen amolyan piszkos tehénhez hasonlította a csikfalvi egyházat,
amely azt várja, hogy mások mossák t i s z t á r a .! Reményemet ezekután
sem veszítettem el. Gondoltam nagyot és merészet. Eltávozásom előtt az
egyházközség lemond papválasztás jogáról és a Püspök urra bizza.
Magam is abban a naiv hitben voltam, hogy ama bizonyos ifjú nemze­
dékben csak lesz egy olyan lélek, aki nem fog a földiek után „kapis-
kálni“, hanem oda fog állani a lelki munka legnehezebb, de legszebb
mezején. Az eredmény. . . nagyon szomorú. Senki nem találtatott! Más­
fél esztendő alatt három segédpap váltotta fel egymást. Az a szegény
egyház minden jövedelmét a segédpápok Útiköltségére, a 'beszolgáló
átvevő és átadó lelkészek fuvar és napidijaikra kénytelen pazarolni.
(Fő az adminisztráció!) S ma ott tart, hogy kénytelen visszakérni
38

választási jogát, mert ha választanak — így mondják — legalább egy

évig ki kell tartania.. . . És ha választani is tudnának, holt bizonyos,
hogy egy év után tovább megy s ezt senki sem veheti rossz néven Egy
év pedig még arra sem elegendő, hogy híveit megismerje. így arra van
kárhoztatva ez a jóravaló, nagy áldozatokkal újjá épült egyház, hogy a
sok jövés-menéssel saját papjai agyontapossák. Ezeket nevezem én
valódi üres lelkészi állásoknak.
Nagy és főuraim I Itt az ideje, hogy ezen lelkészi állásokat betölt-
sük, mért egyházunk itt vészit a legtöbbet. Semmi más megoldás nincs,
mint segélyezni ezen lelkészi állásokat. M iből? Erre a feleletet Csia
Kálmán is megadta. D r . B o r u n k a P á l.

Urvacsorai ágenda.
I. Kor. 11: 23—28.
Hallottátok, Atyámfiái, micsoda szent történet emlékezete él az úri
szent vacsorában. Azt is hallottátok, mire int az Ur Jézus, mondván:
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e
kenyeret és isszátok e pohárt, az Urnák halálát hirdessétek, amíg eljövend.
Az úrvacsorának tehát az a rendeltetése, hogy az Ur halálának
emlékezete hirdettessék benne, hogy az emlékezés ereje által minket is
megragadva szent elhatározásokra bírjon. Nem minden halálnak van meg
ez a lényünkbe markoló, tettekre ragadó és életformáló ereje, mint a
Jézusénak. Még csak nem is minden kiváló, nagy vagy hős ember halálá­
nak. Mivel az ő ügyük nem a mi ügyünk és igy haláluk hidegen hagy.
A Jézus halálának azonban éppen az ad különös fontosságot reánk nézve
hogy ő a mi ügyünk szolgálatában vállalta és viselte a kereszthalált.
Hogy ezt megértsük, egy pillantást kell vetnünk az Ő életére.
*' Tudjuk, hogy Jézus is próféta volt, a prófétaság feje és betetőzője.
A próféták azt hirdették, hogy a bűn zavarja meg Isten és az ő népe
közötti jó viszonyt és akadályozza meg Isten terveinek megvalósulását
a világban. Amint hirdettetik ez már ős-szüleink bűnesetében is és amint
Esaiás próféta is mondja: A ti bűneitek választanak el titeket az Istentől
és fedezték el az ő orcáját ti előttetek. Ezért van távol tőlünk az ítélet és
nem ér el minket az igazság — az Isten országa. Es 69: i . » De viszont
hittek a próféták Isten és az ő népe kiengesztelődésében, a nép meg­
térésében, .Isten országa eljövetelében. Amikor Isten és az Ő népe egye­
sülésének üdvét többé nem zavarja meg a bűn. Ez a prófétai hit és
reménység teljesedett be a Jézusban. Bétölt az idő — hirdette ő. Elér­
kezett az l§ten országa. Jelen van. Csak tárjátok fel előtte a sziveteket,
tegyetek bünbánatot és térjetek meg. Legyetek Istennek gyermekeivé és
 39

éljetek az O akarata szerint. Mert amíg meg nem tértek' és olyanok nem
lesztek Isten előtt, mint a kis gyermekek, semmiképen sem mehettek be
az Ő országába. Aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az megyen
be az ő országába.
A világ lelke azonban, amely az emberekben lakozott, nem engedte
magát egy könnyen legyőzetni. Ágaskodott és tiltakozott. Mit — mon­
dotta — hogy én tegyek bünbánatot és térjek meg? Legyek olyan Isten
előtt mint a kis gyermek, a saját eszem és szivem használatát adjam fel
és ismerjem be előtte, hogy egyedül az ő akarata bölcs, jó, igaz és
tökéletes és üdvösséges és bennem nincsen semmi jó, ha nemha Istentől
kapok? Hogy bűneink miatt van rajtunk a nyumoruság és van távol
tőlünk az Isten országa, hogy térjünk meg és szeressük Istent és szeres­
sük még ellenségeinket is — ? Nó majd meglátjuk, fenyegetődzött a
lelkek mélyén a vihar, amely keletkezőben volt, — szavadnak állsz-e,
igazat beszélsz-e? Jelen van-e az Isten országa? Szereted-e ellensé­
geidet és imádkozol-e érettük, áldod-e azokat, akik tégedet átkoznak,
odatartod-e a bal arcodat, ha jobb felől arcultitnek és nem Ítélsz-e, ha tége­
det elitéinek ? És a világ haragaja Jézus ellen fordult. Mit — mondotta a
világ lelke — te vagy a Krisztus ? — Az élő Istenre kényszeritelek — mon­
dotta a főpap — mondd meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Istennek
tia? — Te mondád, —* felele Jézus Azaz: Ti mondjátok, hogy én
vagyok. Luk. 22: 7». Jézus-ugyanis nem maga nevezte ki magát Mes­
siásnak, hanem a tanítása, élete és cselekedetei hirdették a világnak:
Más Messiást ne várjatok, mert nem adatik nektek. — Nó — mondotta
a világ lelke — ha te vagy a Krisztus, az Isten fia, csekélység lesz
neked megválnod-e a világi élettől: van neked életed a mennyekben
úgy is. — Feszítsd meg, feszítsd meg! — kiáltotta a nép. — Jézus
pedig az olajfák hegyén térdre esvén, vércseppet verejtékezve imádkozék:
Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáital ne az én
akaratom, hanem tied legyen! És angyal jelenék meg néki mennyből,
erősítvén őt. Luk. 22: 42—43.
így teljesedett be, amit a próféta előre megmondott: Utált és az
emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője. Meg-
sebesittetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek
büntetése rajta van és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Kinoztatott, pedig
alázatos volt és száját nem nyitotta meg, mint bárány, amely mészár­
székre vitetik — Es. 53: 3— 7. — És kezdék őt némelyek köpdösni és
az ő orcáját elfödni és őt öklözni és mondani néki: Prófétálj I És arcul
csapdossák őt, némelyek pedig botokkal verék. És bíborba öltöztetik őt,
és tövisből font koszorút tevének a fejéré. És elkezdik őt köszönteni:
Üdvöz légy, zsidók királya! És verik vala a fejét nádszállal és köpdösik
40

vala őt és térdet hajtva tisztelik vala őt. Mikor pedig kicsufolták őt,
levevék róla a biborruhát, és a maga ruháiba őltözteték és kivivék őt,
hogy megfeszítsék. Márk. 14: «5. 15: 17— 20. Máté 26: #7. És feje fölé
illesztők az ő kárhoztatásának okát, oda Írván, ez Jézus, a zsidók
királya. Máté 27: 37 És Jézus imádkozék a keresztfán: Atyám, bocsásd
meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek. Luk. 23: »4.
Ai 1 Vájjon megérzitek-e, hogy Jézusban tulajdonképpen a ti jobbik
lényetek, jobbik valótok vivta meg harcát a világ leikével? — Mert ha
megérzitek, akkor Jézushoz szegődtök és örökre szakítotok a világ lei­
kével. Akkor csakugyan elmondhatjuk, hogy Jézusban mi is meghaltunk
a világnak, hogy éljünk Istennek. És ez eszünkbe juttatla, hogy az úr­
vacsora nem csupán az emlékezet ünnepe, hanem fogadalmi ünnep is.
Már maguk e szákrámentumi jegyek is emlékeztetés: Ne feledj, emlé­
kezz reám! így haltam meg így töretett meg az én testem, igy ontatott
ki az én vérem. Ide vezet a bűn. A te bűnöd. Az szegezett fel a kereszt­
fára. Szakíts vele még ma. Még most tagadj meg vele minden közös­
séget. Mert a bűn választ el téged a te Istenedtől. íme, azért adtam
oda az életemet, hogy meggyőzzem a bűnt, kiragadjalak a hatalmából,
útat törjek Istenhez, és hozzákapcsoljalak!
így beszél az Úrvacsora. Nem csupán az emlékezetünkhöz szól,
hanem az emlékezeten át főképpen a szivünkhöz és lelkiismeretünkhöz
Ezeket élesztgeti, ébresztgeti. Hogy megtagadjunk a bűnnel, a bűn vilá­
gával minden közösséget. Jézushoz csatlakozzunk és mindenestől az
övéi legyünk, ki vérét és életét adta érettünk, ki a mi egyetlen hű,
gaz és megbízható barátunk.
Mi azért, mikor az urvacsorai jegyeket magunkhoz vesszük, e je­
gyek által mintegy eljegyezzük magunkat a Jézussal való lelki közös­
ség, az Isten országa számára. Mintegy isteni vérszerződésre lépünk
Ő vele. És alázatosan elismerjük, hogy nincsen mi bennünk semmi jó,
hanem csak az, amit Istentől veszünk. Mivel minden jó adomány és
tökéletes ajándék onnan felülről való, és a világosságok Atyjától száll
alá. Éppen ezért nem is keressük másban a mi megtartatásunkat és
üdvösségünket, egyedül csak Ö benne, kiben egyedül van minden
igazság, és erő, és szentség, és tökéletesség. Ilyen értelemben vesszük
az úrvacsorát, a Jézussal és a Jézus nevében egymással való lelki egye­
sülésünk jegye és jelképe gyanánt.
„Próbálja meg azért magát az ember és ügy egyék abból a ke­
nyérből és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és
iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az
Urnák testét.“ I. Kor. 11: 28—2«. Mi azért abban a meggyőződésben,
hogy tibennetek égő és olthatatlan vágy él a mi Megváltónkkal és Id-
vezitőnkkel való drága közösség után, hívunk titeket, jertek és végyetek
részt az Ur vacsorájában, a Jézussal való lelki közösségünk szakramen-
tumában. Vegyétek, egyétek, mondja az Ur, ez az én testem, amely
ti érettetek megtöretik. Igyatok ebből mindnyájan: ez az én vérem, amely
sokak bűneinek a bocsánatára kiontatik. Ámen
T ö vissí Jót*séf.

A szekták terjesztésének titka.

A fenti dm alatt I. M. testvérünk lapunk legközelebbi számában
cikket ir, amelyet figyelmesen átolvasván, nem tudok napirendre térni
felette, mert olyan kérdést vet fel benne, amely régóta emészti egyházunk
minden őrállóját és talán egyetlen egy sincs, aki ne érezné, hogy en­
nek megoldása parancsoló szükségességgé vált reánk nézve. Tökéletesen
igazat ad neki minden figyelő lélek abban, hogy a szekták terjesztésének
fő titka ép eredményes iratterjesztésükben rejlik és sokan fájdalmasan
tapasztaltuk, hogy még a legodaadóbb készség sem tud olyan eredmé­
nyeket feltüntetni, mint egy egyszerű kolpoltőr a szekták részéről.
Csak abban az egyben nem értek vele egyet, hogy onnan várja az
eredményes iratterjesztés eszközeinek (nyomda, olcsó ár, kolportőrség stb.)
létrehozását, ahol jelenleg nem állanak és belátható időn belül nem is
fognak rendelkezésre állani az ide feltétlenül megkivántató anyagi fel­
tételek. Nekünk pedig nincsen időnk a várakozásra. Ezt nekünk, a papság
egyetemének kell megvalósítanunk és meg is tudjuk valósítani, ha meg lesz
bennünk az ahoz szükséges komoly, elszánt akarat. És még nagy áldozat
sem szükséges, csak akarat.
Az eredményes iratterjesztésnek a titka a jóság mellett az olcsóság.
Olcsón pedig csak nagy példányszám mellett lehet előállítani. Magam
25 év óta szemlélem a. baptisták iratterjesztését és ott láttam, hogy
maguk készítették elő a talajt. Még 25 évvel ezelőtt nem volt olyan
erőteljes és választékos az ő iratterjesztésük se. Csak lépésről-lépésre
mentek céltudatosan előre. Valósággal önmaguk verekedték ki maguk­
nak az olcsóságot a buzgóságuk által odáig, hogy most csaknem ingyen
szórhatják őket.
Gyakorlati példával- is szolgálhatok, mint a Harangszó felelős szer­
kesztője. Ez a kis lap egy pár lelkész elszánt akaratából jött létre
9 évvel ezelőtt. Egy lassan gyarapodó kis-tábor lelkes támogatása foly­
tán Isten segedelméből odáig fejlődött, hogy ma, amikor a lelkészi kar
alig 20%-a teszi magáévá az ügyet, a csekély 50 lejes ár mellett a mai
formájában és terjedelmében úgy jelenhetik meg, hogy már is 538 in­
gyenes példányt küld a szétszórtságban élő testvérekhez. Milyen nagy
42

lépést tehetne, ha legalább 40%>-ra emelkednék a támogatók tábora?!

Megjelenhetne 20 számban és adhatna 1500 ingyenes példányt és így
tovább. Még többet tehetne. Külön lenyomat gyanánt adhatná hihetetlen
dlcsó áron a traktátusokat, amelyek mindenben felülmúlnák a szektákét.
Milyen könnyű lenne akkor kolportőr nélkül is a terjesztésük, mert az
1—2 lejes füzeteket könnyű szórni a gyülekezetekben. A mai nehézkes
irattérjesztésünkneh az a fő akadálya, hogy nem vagyunk szervezkedve a
feltételek megoldására.
A nyomda kérdése is ott él minden lélekben, de bizton tudom,
hogy amikor az iratterjesztésünk olyan elevenné válik, mint a szektáké,
á mi nyomdánk már rég működni fog. Rajtunk fordul meg hát minden
és éljünk az alkalmakkal. Küzdjünk kitartóan a meglevő keretek között
$ ha most még nem is versenyezhetünk, hamarosan győzedelmeskedünk.
M á r k M ih á ly .

özv. Benedek Pálné szül. Topay Katalin, mint hitvese —,

Etelka, Benedek, Janka és István, mint gyermekei, úgy a
I
maguk, mint közeli és távoli rokonok nevében mély fájdalom­
mal, de az Élő, Örök Isten szent akarata előtt való alázatos
meghajlással szomorúan jelentik, hogy a jó férj, szerető.,
édes apa és rokon

Tiszteletes B E N E D E K PÁL
borosbenedek! lelkipásztor,
életének 66-ik, lelkipásztorságának 38-ik, harmadik házas­
ságának 4-ik évében, f. évi január hó 11 ikén reggel 8 órakor
— hosszú idő óta tartó gyengélkedés és türelemmel hordozott
szenvedés után, Istenével és embertársaival való békességben
csöndesen elhunyt az Úrban.
A pásztor kezéből kiesett a pásztorbot, ajkán elhalt az
Isten Ige magyar zengése, árván maradt — velünk együtt —
az Erdélyi református Sión egyik kis omladozó végvára.
Szomorúságunkban a Vigasztalás-Istenéliez kiált szavunk és
megcsendül számunkra az Ige: „Az Úr kegyelme öröktől
fogva való és örökkévaló az Ót félőkön és az 0 az igazsága
a fiáknak fiain . . . azokon, akik megtartják az Ő szövetségét
és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat meg­
cselekedjék“ . (Zsolt. 103 17 - 18. v.)
 43

Ő RSZEM .
Püspöki körlevél rendeli el a királyhágómelléki kerületben a 2448 —
1929. e.-ker. határozat foganatosítását E határozat elkötelezi a pres­
bitériumokat, hogy ezentúl legalább is félévenként egyszer tartsanak
olyan gyűléseket is, melyeken kizárólag belmissziői, illetve lelki ügyek­
kel foglalkozzanak. A körlevél minden szava felemelően szép és meg­
döbbentően igaz, de a határozat hamarosan való foganatosítása félünk
visszafelé sül el. Eddig az anyagiakkal való foglalkozást is sókalták
presbitereink, mit szólnak a lelki terhek hordozásához?
Pelesky Sándor, aki ezt a jelentős kérdést a nagykárolyi napon
felvetette, amint beszédéből kivehető volt, úgy gondolta, hogy erre elő
kell készíteni presbitereinket és főleg egy „Presbiter" cimü lapot kezükbe
adva, „Világosságot** kell ezzel nekiek adni lelki kötelességük meglátására.
„Presbiter“ c. lap hol késel az éji homályban? Előkészítés merre vagy?
Bátorkodunk erre felhívni a figyelmet és megszívlelni e lap múlt
számában P. S. tollából megjelent Presbiternevelés c. cikket.
*
* He

220.000 leibe került a b. e. Nagy Károly püspök síremléke. Min­

den tiszteletünk és hódoló kegyeletünk a b. e. püspök iránt. De ha
ennek a nagy összegnek kamata, az Úr egy pár kicsinyének könnyeit
évenkint letörölte volna, (pb két kis papi árvának), vájjon nem könnyebb
volna-é a megboldogult siriálma? És vájjon a Kálvin János elve a
temetésről csorbult volna ezáltal ? ir .

IRODALOM.
jDonáth Lássfló: Ja ív u s fia.
Írónak lenni manapság nem valami kívánatos mesterség. Különö­
sen ha olyan akadályokkal találja szemben magát az ember, mint pl.
közöny, nemtörődömség, agyonhalIgatás vagy éppen rosszindulat. És.
könyvet kiadni — az meg egyenesen dacolás a mindent elsepréssel
fenyegető viharral szemben. Különösen ha egyszer már megégette az
ember a kezét, ha tucatszámra jönnek vissza azok a könyvek, amelye­
ket lelkésztestvéreinknek megküldöttünk s amelyeknek elfogadása felől
jóreménységben lehettünk, miután ellenkező tartalmú megkeresést —
előzetes felhívásunkra — nem kaptunk.
Csodálnunk kell Donáth László harasztkereki lelkésztestvérünk
bátorságát, hogy dacára a már e téren egyizben szerzett szomorú tapasz­
44

talatainak — mert ¡rónak lenni és másodízben is könyvet kiadni. E

dicáéretreméltó bátorság arra a székely öserőre vall, amelyre csak nemes
büszkeséggel tekinthetünk és amelynek egyik legjellemzőbb vonása az
önbizalom.
Hogy mennyire igaza volt Dondth Lászlónak és mennyire nem volt
alaktalan az ő önbizalma, bizonyságot tesz erre 2-ik novellás kötete,
mely Jairrn fia cimen 10 novellát tartalmaz. Novelláinak cimei: Jairus fia,
Ha a leány bálba késéül, Kivénülö muzsikusok, Akasztott ember kötele,
Asszony kell a házhoz, Minyabá dohányt termel, Játékos éjszaka, Kiddé
Isten rusnyát, A mesterné ravatala és Szegény bolond.
Tartalmilag ezek a novellák édes testvérei az első novellás kötet­
nek, a „Humoros esetekének, amely 2 évvel ezelőtt jelent meg. Az
egészséges humor, az ősrégi székely furfang soha unottá nem váló hangja
szólal meg bennük. Jóleső örömmel, lelki élvezettel olvashatjuk.
Éppen azért, amikor a szerzőt szeretettel köszöntjlik, novellás
kötetének megrendelését a legmelegebben ajánljuk olvasóink szives
figyelmébe. A könyv ára 100 Lei — és kapható szerzőnél: Roteni—
Hafasztkerék, U. p. Oaia—Székely vaja, Jud. Mure§. Itt említjük meg,
hogy a szerző első novellás kötete, az 1928-ban megjelent „Humoros
esetek“ még mindig kapható 100 Leies árban. D . K.

L á sz ló D e z s ő : Az erdélyi református egyház története.

Az Ifjú Erdély kiadásában megjelenő Élő Könyvek sorozata ismét
egy értékes kiadvánnyal szaporodott. Két esztendővel ezelőtt az Ifjú
Erdély egyik lelkes barátja pályadijat tűzött ki az erdélyi református
egyház történetének megírására. A pályadijat László Dezső nyerte meg —
és bizonyos pontokon való átdolgozás után immár nyomtatásban is
megjelent a pályadijat nyert mü. ^ —
Szerző Az erdélyi református egyház történetét 6 részre felosztva
tárgyalja Az I. rész A tizenhatodik századi nagy reformáció cimen a
következő kérdésekről tárgyal: mit jelent a reformáció és miért volt
szükség reformációra, a reformáció előkészítése, Luther Márton és a
nértietországi reformáció, Kálvin János és a svájci reformáció, a refor­
máció elterjedése és a reformáció helytelen irányai. A II. rész A refor-
máeió Erdélyben címet viseli és szól az erdélyi reformáció kezdetéről,
a Luther és Kálvin szerinti reformációról Erdélyben, reformátorainkról
és az egyházban folyó életről A 111. rész A református erdélyi feje­
delmek korát adja a következő alcímekkel: az ellenreformáció meg­
indulása, Bocskay István, Bethlen Gábor, I. Rákóczy György, II. Rákóczy
György, Apaffy Mihály és az önálló erdélyi fejedelemség bukása, egy­
házunk fejlődése a református fejedelmek alatt, erdélyi románok refor-
 45

hiálása, a szombatosok és vezétő egyházi embereink, Íróink, tudósaink.

A IV. rész címe Egyházunk küulelmei a Habsburgokkal és római ka^ho ■
likusokkal szembm és tárgyalja a Habsburg-házi királyokat az erdélyi
fejedelmi székben, egyházunk fejődését a küzdelmek alatt és reformltus
nagyjainkaí. Az V rész Egyházunk legújabb koráról szól, még pedig a
külső szervezkedésről és építésről s a belső egyházi életről. Végül a
VI. rész Egyházunk mai állapotát tárgyalja.
Amint e tartalmi ismertetésből is látható, szerző müvében felöleli és
megemlíti mindazt, amit egyházunk történetéről tudni lehet és tudni kell.
Az egyetlen kifogás, amit müve ellen tartalmilag emelhetünk — az, hogy
a reformáció helytelen irányairól szólva, ide sorozza az unitáriusokat is,
egy sorba helyezve őket az újra keresztelkedő baptistákkal. Ezt nemcsak
azért kifogásoljuk, mert méltán sértheti a velünk együtt kisebbségi sors­
ban élő unitárius vallási! fajtestvéreink érzékenységét, hanem azért is,
mert az ilyen beállításban túlzott felekezeti elfogultságot látunk, ami
pedig a kálvinista mentálitással nem fér össze.
Különben a munka céljának teljesen megfelel, — célja lévén né­
pünknek és ifjúságunknak kezébe olyan könyvet adni, amely — őseink
életére, küzdelmeire és hitére való utalással — a mai nehéz időkben
erőforrást képezzen. Megrendelését, népünk és ifjúságunk között való
terjesztését a legmelegebben ajánljuk olvasóink szives figyelmébe. Meg­
rendelhető az Ifjú Érd;ly kiadóhivatalától: Cluj Kolozsvár, Calea
Victoriei 38. D . E-

KÜLÖNFÉLÉK.
Vajdahunyad örömünnepe,
1930. január 19-én ünnepelte a
vajdahunyadi egyház köztisztelet­
ben álló lelkipásztorának: Kovács
Sándor emei főjegyzőnek 25 éves
jubileumát. A hívogató harangok
megkondulása után csendben gyü­
lekezett az ünneplő sokaság, mely
— a hideg idő dacára is — rövid
idő alatt- megtöltötte az ősrégi
templomot. A város minden fele-
kezetének hivei, — hivatalainak
vezetői siettek, hogy osztozzanak
a ref. egyház örömében — és
bizonyságot tegyenek arról, hogy
megértő tiszteletben tartják a lelki­
pásztori munka jelentőségét. Isten-
tisztelet folyamán Szabó Zoltán
lupényi lelkész, emei számvevő
lélekemelő szép imádsága ytán
Baczó Lajos esperes hirdette az
igét Jan. 10. n , u , n . versei
alapján, rámutatva arra, hogy
Kovács Sándor aa, mint a nagy
magyar Alföld szülötte s mint az
ősi debreceni főiskola egykori
diákja, habár az édes szülőföld —
és nevelő alma mater jellegzetes­
 46
ségét mindig magán viselte, —
lelkipásztori elhivatásánál fogva
mégis erdélyivé lett akkor, ami­
kor a marosilyei, majd a vajda­
hunyadi gyülekezetnek leikével ösz-
szeforrott azért,hogy jó pásztorként
életét adja érette. Pásztori mun­
kájának sok bizonysága mellett —
legszebb elismerése, az, hogy az
egyházmegye számvevőjévé, —
majd főjegyzőjévé választotta. Ez­
után a tisztelgések következtek; a
hunyadi egyház elismerését Bik-
falvi Árpád gondnok, a nőszövet­
ségét özv. Czirják Gyuláné nő­
szövetségi elnök fejezte ki, ezután
a különböző felekezetek és hiva­
talok képviselői jöttek sorban ál-
dá-skivánásaikkal, melyeket az ün­
nepelt lelkész meleg szavakban kö­
szönt meg. Istentisztelet után pres­
biteri diszgyülés volt, amelyen az
egyházmegye és lelkésztársak névé
ben esperes aa. üdvözölte ünnepelt
lelkészt s jegyzőkönyvben örökit-
tetett meg a nap jelentősége. A
gyűlés végeztével úgy az ünne­
pelt, mint a többi jelenvolt cserna-
menti és zsilvölgyi lelkészeket Bik-
falvi Árpád vendégszerető háza
látta vendégül, Este 8 órakor az
állami vasgyár dísztermében az
iskolás gyermekek és ifjúság által
tartott műkedvelő előadás s nő­
szövetségi teaest^ly keretében foly­
tatódtak a tisztelgések az iskolás
gyermekek és ifjúság részéről s
nyertek befejeződést Szabó Zoltán
lupényi lelkész záró szavaiban.
Tudósitó.
Péter Mihály rimaszombati püs­
pök mondja jelentésében: „Jelen­
tenem kell, hogy amikora mi refor
mátus egyházunk mindent elkö­
vetett, hogy a Cseh-Szlovák állam
keretében lojálisán beilleszkedjék,
a másik oldalról sajnos, immár
11 év óta egyetlen vonalon seni
találkoztunk ennek viszonzásával,
sőt ki kell mondanom, úgy érez­
zük, mintha mi itt 11 év óta
mostoha gyermekei volnánk az
államnak, akik nem érdemelnek
egy csepp szeretetet sem —
T íz év telt el és ez a hidegség
semmit sem enyhült. Hogy tudjuk
mi ezt megérteni ? Hiszen, hogyha
a régi abszolutisztikus, feudális kor­
szakokban a protestáns egyház a
legtöbb államban üldözéseknek
volt is kitéve s a régi cseh terüle­
teken pedig egészen megsemmi
sittetett, de ez a Cseh-Szlovák ál­
lam demokratikus alapokon fel
épitteteltnek mondatik, a mi refor­
mátus egyházunk pedig minden
izében népegyház, demokratikus*.
Kongrua- kifizetés. A Lelké­
szek Lapjának 2-ik számában egy
lelkésztestvértink adja hirül múlt
évi Ili. évnegyedi kongruájának
elszámolását. Úgy gondolom, hogy
ha ezt a cikket humornak szánta,
elérte célját. De már komolyan
ilyent írni egy lelkésznek, nézetem
szerint nem lehet, nem szabad.
Mert nem fedi a valóságot, hogy
ő csak 162 lejt kapott. Igenis
kapott sokkal többel Mert ott van
az elszámolásban, hogy „előlegek“
13862 lej. Hát ezt bizonyára nem
az igazgatótanács, sem a egyház­
megye nem költötte el előre, csak

ő -maga. Aztán ott van, hogy
„nyugták összege", melyről azt
mondja, hogy azok az egyház-
községet terhel k. Megenged lel­
késztestvérein, de én bizonyosan
tudom, hogy ott ahol az egyház-
község a maga tartozásait még a
111 évnegyed végére se fizeti ki,
a lelkészek is 997o-ig hibásak.
A'mi egyházmegyénkben pl egye­
nes határozat, hogy az ilyen helye­
ken egyenesen a lelkészikongruából
kell levonni a hátralékokat. Azután
a „Birságra“ mondja hogy azazért
van, mert „betegsége miatt gyű­
lésre nem mehetett“ . Hát meg­
bocsát, de kétségbevonom, hogy
volna olyan egyházmegyei sza­
bályzat abban az egyházmegyé­
ben, mely a betegséget mentő
oknak a gyűlésről való elmara­
dásra el ne fogadná. Az egész
cikkecske meggyőződésem szerint
csak azért született meg, hogy
miért von le a kerület 1%-os
kezelési költséget? Ha ezt akarta
tudni, ilyen lehetetlen cikk nélkül
is megtudhatta volna, mert egész
bizonyosan az egyházkerületnél
készséggel megadják az elfogad­
ható választ, ha azért odafordul.
De igy akarni megtudni, nagyon
komolytalan dolog s igazán nem
azt igazolja, hogy ezt egy lelkész
irta, hanem talán egy olyan asz-
szony, ki előre felszedi munkás
férje fizetését s aztán amikor a
kifizetéskor a sok előleget levon­
ják, telekiabálja a világot, hogy
ime szegény munkás férjének mi­
lyen csekély bérért kell szolgálni...
Több komolyságot, kedves lel­
késztestvérem, a komoly ügyeknél!
Ön nem 162 lejt kapott, hanem
igenis 19998 lejt. »6 .
Berlinben az idei karácsony­
ünnepekre 750.000 drb. karácsony­
fát szállítottak. Ez a fenyőerdő
500 vagont töltött meg.
47
Ramsay Mac Donald á követ­
kezőleg nyilatkozott, a kongói
kiállítás jubileuma alkalmából, a
pogánymissziók jelentőségéről:
„Amint Afrikában vagy Ázsiában
megjelenik a missziónárius, a rab­
szolgaság halálos sebet kap. A
tudatlanság, babona, könnyű er­
kölcsök világában élő emberek
kezdik felemelni fejüket. Mi, akik­
nek annyiféle nehéz, megoldásra
váró kérdésünk van. mindig hálá­
sak leszünk a missziónáriusok
iránt azért, hogy elvitték a népek
közé evangélium által hirdetett
igazságot s annak lelki erejét“ .
Szép érettségi tétel. Az Ey.
Deutschland szerint a/, igyik né­
met gimnázium szabad választásra
kijelölt tételei között ez is szere­
pelt: „A kül- és belmisszióvfl
szemben elfoglalt álláspontom^.
A növendékek egyharmada e tételt
dolgozta ki.
A „Journal de Génévé“ sze­
rint a marburgi egyetem művé­
szeti intézete októberben a maga
nemében páratlan vallási kiállítást
rendezett. v Az 1927 ben beszer­
zett anyag mellé múzeumok­
ból kölcsönöztek jellemző dara­
bokat a főbb vallások világából.
A kinai festmények, hindu isteii-
szobrok és kegytárgyak mellett
megtalálhatók voltak a régi va­
rázslók, papok öltözetei, jelvényei,
a régi távoli civilizáció sók értéke
és. ritkasága.
Hét külföldi össztöndljat szer­
zett Balogh Elemér pozsonyi püs­
pök a losonci theologusok sza­
mára.
A világ legnagyobb orgoná­
jának felszentelése, több évi épí­
tés után Passauban volt a tavasz-
szal 17 000 sípja és 208 válto­
zata van.
48
D. dr. Kállay Kálmán debreceni
ny r. egyetemi professzor lelt a
kollégium lelkészképző-intézetének
igazgatója, miután dr. Erdős Károly
erről iemondott.
Tanltóképesltö vizsgálat téte­
lára a theologusokat elkötelezte
a magyarországi Egyetemes Kon­
vent.
Megvételre kerestetnek a kö­
vetkező könyvek:
1. Dr. Zelenyák János róm.
kath. plébános (Lekér, Bars vm.)
minden müve
2. Homoórdalmási Bárrá Ist­
ván. T. N. Pest, Pilis és Solt T.
E. Vármegyéknek egyik rendes
főorvosának: „Növénytan“-a (Pest
1841)
Esetleges megkeresések la­
punk szerkesztőségéhez intézen-
dők.
A Debreceni Protestáns Lap
50. évfolyamába lépett ez évben.
Ad multos annosl
Keresztes N. Imre könyvnyomdája/ Aiud—Nagyenyed.
Debrecenben hat uj ref. isko­
lát állítottak fel a múlt évben.
Összesen 104 ref. iskola van ott.
Ref Theol. tanárok, papnék
és vallástanárok konferenciája
f. hó 1 4 - 1 5 —16. napjain volt
Budapesten. Előadók voltak dr.
Ravasz László, Imre Sándor e.
ny. r. professzor, dr. Vidor János
stb., kik a következő címeken ad­
tak elő: A jelenkori protestáns
theologia általános helyzete. A
hitetlenség lélektana és dogma­
tikája. Mit köszönhetünk a ma­
gyar puritánoknak? A lelkipásztor
embernevelő művészete. Pszicho­
analízis és lelkipásztori gyakor­
lat stb.
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása: Biró
András (Marosvásárhely), Tárczy Géza
(Bere) 240-240 L.
K, J , Lev. lapját vettem. De az előf.
díj f. évi junius 30 ig már rendezve
van. így csak akkor fogom a lap kül­
dését beszüntetni.
III. évfolyam. 1930. február 15. 4. szám

REFORMÁTUS
r

Me g j el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá,

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZ3I ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalví lelkész. szatmárhegyi lelkész.

A székely vallási és tanügyi autonómia.

A múlt év november hó 23, 24, és 25. napjain tartott
erdélyi ref. egyházkerületi közgyűlés kimondotta volt a követ­
kező határozatot: „Kérje fel a közgyűlés az erdélyi református
egyházkerület igazgatótanácsát, hogy találja meg módját a
párisi egyezményben biztosított vallási és iskolai autonómia
keretében a székelyföldi magyar iskolai ügy rendezésére. Tartsa
fenn magának a református oktatási ügy intézési jogát, ősi
gyakorlatának megfelelően, mindazonáltal amennyiben á székely
közületeknek a párisi egyezményben biztositott vallási és iskolai
autonómiája a fennti álláspont sérelme nélkül és a református
egyház iskolafenntartási jogának bekapcsolásával megfelelő lesz,
alkalmas időben és módon fennti álláspontja fenntartásával min­
den segítséget adjon meg a kérdés gyakorlati megoldásához.“
E közgyűlési határozat után nem sokkal dr. Tusa Gábor
kolozsvári ügyvéd tollából, aki egyházi közéletünkben is te­
vékeny részt vesz, egy tanulmány jelent meg A. seékely vallási
és tam iyyi autonómia címen. Szerző tanulmányában a szóban-
Ievő kérdést, mint kisebbségi kérdést, főleg ténybeli, és jogi
alapon igyekszik tárgyalni és törekszik magát a politikai gon­
dolatkörtől elszigetelni. Úgy maga a kérdés, mint az értékes
tanulmány megérdemli, hogy gondolkozzunk felette és foglal­
kozzunk vele.
¡50

A. székely vallási és tanügyi autonómia, mint követelmény,

a Szövetséges és Társult Főhatalmak és Románia között Pá*
risban 1919. évi december hó 9-én kötött szerződés 11. cikkén
alapszik, amely szószerint Így hangzik: „Románia hozzájárul
ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román
állam ellenőrzése mellett, vallási és iskolai kérdésekben helyi
önkormányzatot engedélyezzen“ . És ebből kiindulva szerző
felveti a kérdést: mi ennek az autonomikus jognak a terje­
delme és miért adták meg azt az autonómiát a székelyeknek és
szászoknak és miért éppen csak nekik?
„Vallási és nyelvi kérdésekben az állam nem rendelkezik
polgárai felett — állapítja meg az ember személyes léteiéből
fakadó természetes jog alapján a szerző — a vallás szabad
gyakorlatának joga, a nyelv használatának joga, beleértve ebbe
az iskola fenntartásának a jogát is, egy modern jogállamban
az ember minőségéből folyó olyan személyes jogok, olyan
abszolút jogok, amelyek mindenki másra, igy az államra is
azt a kötelezettséget jelentik, hogy azok szabad gyakorlatában
az egyén nem korlátozható.“ A székely vallási és iskolai auto­
nómia tehát nem más, mint a minden egyénre nézve létező ter­
mészetes jognak (és nem közjognak, melyet az állam ad a
maga polgárainak) a székely népre, mint kollektív tömegre ki­
fejezett elismerése és alkalmazása. Ez az autonómia pedig
„azzal a következménnyel jár, hogy az autonómia körébe
tartozó feladatokat az állam nem végezheti a székely és szász
néppel szemben. Az állami oktatás tehát vissza kell hogy
vonuljon erről a térről. Az állam tevékenysége csak a fel­
ügyeletre terjedhet ki. M ig ezzel szemben például a nem székely
magyarlakta területeken az állam végzi ezeket a feladatokat,
de köteles a 10. cikk értelmében magyar nyelvű elemi isko­
lákat ezeken a helyeken is felállítani. Továbbá az autonómia
azt is jelenti, hogy iskolai kérdésben a közép és felsőfokú ok­
tatás is átengedtetett a székely és szász közületeknek.“
A második kérdés: miért adták meg ezt az autonómiát a
székelyeknek és szászoknak és miért éppen csak nekik? Annál
inkább kérdésbe tehető ez, mert tény „hogy sem a székely,
sem a szász nem többség a maga faji és nyelvi Romániában
élő kisebbségében". Szerző számszerű adatokkal bizonyítja,
hogy Erdélyben a székelyek abszolút többségben élnek, de
viszont a csatolt területen több a magyar, mint a székely.
Méltán tehető tehát kérdésbe, hogy a kb. 500,000 lelket
 51

számláló székelységnek miért biztosíttatott ez az autonómia,

fiiig ezzel szemben a 900,000 lelket számláló többi m agyar­
ságnak n em ?! Erre pedig „nem lehetett más a döntő szem­
pont, mint az, hogy a székely és szász nép oly tömör egy­
ségben él és olyan történelmi szervezett múltja van, hogy tőle
ezt- az autonómiát nem lehet megtagadni, még akkor sem.,
ha a román kormány heves ellenállása miatt a többi magyar
és német lakosságnak ez nem volna megadható“ .
Ezeknek megállapítása után szerző felveti a kérdést, hogy
vájjon a székelyek biztosított autonómiájának elismerése és
elismertetése, annak gyakorlatba bevezetése, jelent-e jogfeladást
a többségben levő nem székely magyarság terhére és jelenti-e
a magyar kisebbség politikai, vallási s egyszóval kulturális
gyengítését ? ! És a felvetett kérdésre határozott nemmel felel,
mert ennek az autonómiának életbeléptetése „nem jelenti azt,
hogy a többi magyarság lemondott kisebbségi jogairól. Ezeket
a jogokat ki kell harcolni. Nem jelent politikai gyengítést, mert
ez az autonómia nem szakítja ei a magyarságot a kebelében
élő székelységtöl. Amint nem szakitja szét az ennél sokkal
divergálóbb erő, a felekezeti különbség sem. Nem jelent egy­
házi téren sem gyengítést, mert ebben az autonómiában benne
vannak az összes magyar egyházak épen a l l -ik cikk szavai
szerint is. Ez az autonómia nem vesz ki egyetlen létező isko*
lá.t sem a felekezetek kezéből“ .
Szerző felsorolva még a román törvényhozás mindamaz
intézkedéseit, melyek nemcsak az összmagyarságra, hanem a
székelyek autonomikus jogaira nézve is határozott sérelmet
jelentenek — értékes tanulmányát ezzel a megállapítással végzi:
„Sem a kisebbségi magyarság részéről, sem a román állam
részéről nemcsak hogy nem történtek sem kölcsönös, sem
egyoldalú lépések a székely nép javára nemzetközi szerződés?
ben leszögezett iskolai autonómia megvalósítására, de sőt
ellenkezőleg a törvények és jogszabályok egész sorozata hoza­
tott, melyek azt bizonyítják, hogy nemcsak nem ismeri el az
állam ma még ezt az autonómiát, de tudatosan az ellenkező
útra lépett egy kulturális zónát állitván fel a négy székely
vármegyéből“ .
Amidőn ezt az értékes tanulmányt, amelynek legfőbb célja
a kérdés tárgyilagos, alapos és mindenoldalú megvilágítása
volt — a legmelegebben ajánljuk lelkész és világi testvéreink
jóindulatú, figyelmébe —: tanulmányozás, megismerés, hözzá'-
szólás és vélemény-nyilváriitás végett, a magunk állásfoglalá­
sát a következőkben foglalhatjuk ö ssze:
Kívánatosabbnak tartanánk, ha a székegység a maga nemzet­
közi szerződésben leszögezett jogainak gyakorlásához a magyar
kisebbség kebelében ju tn a , mert — hiában minden szépitgetés —
minden széttagozódás az egység rovására megy, mintahogy annak
rovására megy a felekezeti széttagozódás is. A napilapok közlése
szerint a biikovinai ukránok panaszát a Népszövetség azért nem
fogadta el, „mert a M aniu-korm ány megígérte, hogy a romániai
kisebbségek részére statutum-törvényt készit“ . A kisebbségi kérdés
tehát rendeztetni fog. É s ez a rendezés nem lehet más, mint a.
Népszövetség oltalma alatt álló s a kisebbségek védelméről szőlő
szerződések végrehajtása. H a ez a rendezés az összkivánalomnak
megfelel, tárgytalanná válik a székely vallási és tanügyi auto­
nómia kittön követelménye. Csak ha nem történik meg, csak
abban az esetben jöhet előtérbe. D e ebben az esetben jön n ie is
kell, mert igaza van dr. Tusa Gábornak, amikor tanulmánya
előszavában azt írja , hogy ha az én házam ég, ez még nem jo g ­
úim arra, hogy engedjem leégni a testvérem házát is, noha olt
tálán módomban lett volna a biztositott segítséget igénybe venni.
D. £

Izsák oltáránál.
(A rtagysajói egyházmegye lelkész! konferenciáján.)

„é s mondá Izsák: Imhol van a tílz és a fa; de hol van az égd

áldozatra való bárány?' — Abban a kemény, sőt majdnem nyers jele­
netben, ahonnan Izsák szavait ellestem, igen sok heroikus vonás hal­
mozódott fel. íme I itt van mindjárt Ábrahám komor és fanatikus alakja
egy megdöbbentően szótlan rajongó, aki rabja az Isten akarata végre­
hajtásának, bár a szive telve van ellenmondásokkal és véres vonaglások-
kal. Mózes arca is felséges volt, midőn leszállt a hegyről, de Ábrahámé
sem maradt hátra, midőn felszállt a hegyre: mindakettö az Isten aka­
ratának fenségébe mertilt el és ettől lett tündöklővé.
A csend pedig, amely e szinte hihetetlen jelenetre reáborul
irtóztató. De mégis ismerősi Az ilyen csend a felséges dolgok méhc,
betlehemi éjszakák hallgasága; peszah, transitus Domini, isteni átvonu­
lások néma zenéje. E merő szótlanság szinte borzalmassá teszi e képet.
Valami csendtörést várunk Ábrahám részéről, talán, hogy majd kibúvót
keres, csereaiánlatot tesz vagy legalább atyai szive hördül fel benne,
 53

de sehol semmi tiltakozás, rimánkodás, kéztördelés, hanem csak csend,

olyan csend, amely már nem is földi, hanem — istentiszteleti. . . Csupán
Izsákban dereng egy pitymalló sejtelem: „ímhol van a tűz és a fa, de
hol van az égő áldozatra való bárány“ . Izsák a megható szepegés vo­
násait hinti el a képen: az oroszlán Ábrahám mellett ő a didergő gidó.
— A csend, az elkomorult apai vonások egy bekövetkezhető borzalom
képzetével rémitik holtra
Testvéreim 1 A megáldoztatás hegye: a te lelkészt méltóságod.
Nem ötletszerűen nevezem hegynek, mert mindig több vagy és maga­
sabb, mint a miliőd. A komor Ábrahám, amint megragadja a gyenge
Egyetlent, — ez a papi hivatásod: szenvedélyes, szinte brutális erő,
amely, ha kell, gyermeked testén keresztül sodor az isteni akarat betöl­
tésére. A tűz és a fa — anyagi erőd és lelki javaid: dijlevél, értelmed
fénye, szived melege, egy szóval talentumaid, melyek kikivánkoznak
belőled, hogy környezeted áldásaivá szélesedjenek. Az égő áldozatra való
bárány — oltárra siető lelkületed. Hiába van meg a tűz és a fa, ha
hiányzik a feláldozás készsége, hogy elhamvadásod autódaifé-je — actus
fidei 1 — leperegjen. Csak előkészület az egész és nem — áldozat. Min­
den papi élet ellobogás, hol fényben és kőben illának el lelked értékei!...
A megrettent Izsák: a te lelked, de minden emberi fogyatékossá­
gával és hebegésével. Megpillantod a hegyet és magassága megdöbbent;
érzed a hivatásod sodrát és oceánikus ereje megfélemlít és egyszerre csak,
mint Izsák előtt, előtted is mindegyre világosabb lesz a jövendőd képe:
oltárra fogsz kerülni. Eleinte ide-oda tekintesz, keresed az áldozatot a
környezetedben; vársz valakit vagy valamit, talán a hirtelen és váratlanul
felbukkanó, megváltó meglepetést. . . a szarvánál fennakadó kecske-gidét.
De mindez csak az idő kérdése: az érzéseid tisztulási ideje, mert nem­
sokára belátod és megtudod, hogy bizony nemcsak a tűz és a fa van
kéznél, hanem az áldozat is és ez magad vagy I . . .
Ez a meglátás azonban nemcsak megdöbbent, hanem fel is emel
és ami a következő pillanatban úrrá lesz feletted, az a felemelő, terro­
rizáló és mégis fanatizáló érzés, ez az igazi papi érzésed: a hivatásod
vasmarka leszorított az oltárra. A szabadulás most már futásnak, sőt
gyalázatnak látszik és az öntudatos vértanuság ujjongásával simulsz bele
az isteni akaratba. Izsák leszel, de már az újszövetségben a Krisztus
keresztje után cs nyomán!
Az oltár pedig, amelyen tovább viszed az elakadt izsáki áldozatot:
a gyülekezeted, vagy, ha jobban tetszik a Krisztus keresztjének nagy­
pénteki környezete, sőt a római amfitheátrumolc közönsége. A történelem
nem sokoldalú zseni, azért ismétli önmagát, Christiani ad bestia»! kiál­
totta Róma népe, mert a népnek nem megilletődés kell, hanem látvá­
54

nyosság! Vadállatok vesznek téged is körül: a közönyösség, rosszakarat,

osztálygyülölet, babortá és fösvénység, tudatlanság és makacs de bűnös
paraszt-kartell apró sakáljai üvöltenek körül.
Látványosság leszel saját faludban, amidőn az Isten országáért
könnyét és vért verejtékezel. Eseted pont a Krisztus esete: elvérzel azokért;
akik épen kereszted lábainál gúnyolódnak. Nem tagadom: ott állanak
talán a Máriák, a Magdolnák és a Jánosok is, de ez csak tünet, szórvány
és rendkiVüliség, a tömeg zöme ma is beleröhög erőfeszítéseidbe és lapos
és olcsó szellemes megjegyzésekkel bűsitja amúgy is mindhalálig szomorú
lelkedet. A Veronika-kendők elrongyolódtak és a Cirenei Simonok el­
menekültek! Az áldozattal pedig csak úgy vagyunk, mint a Krisztus
idejében: vagy bolondság vagy gyalázat.
Vájjon mi az oka ennek? Elváltozott, sőt eltorzult a híveink érzése',
megbecstelenittetett az a viszony, amely a lelkeket az egyházhoz fűzi.
Ez .a . viszony valamikor az anya és a gyermek viszonya volt, és m a?
a szeretetet felváltotta a paragrafus, a kegyelmet a jog, az anyát a
végrehajtó, a gyermeket a „ciné mintye“ , az áldozatot a rovatai és a
krisztusi közösséget faji érzésekkel vegyülő vallásos köztársaság. Oh 1
ne; utasítsuk vissza címünkből a római jelzőt, mert a valóságban rómaiak
vagyunk: jog és jo g ! Tudom nagyon jól, hibás az egyház is, amidőn
a romanizáló szellem hatása alatt feladta a régi, meleg.iarc.pt és. fel­
öltötte a megalkuvó, profán vonásokat, de egy rohamosan elgépiesedő
nemzedékkel szemben ez a szomorú metamorfózis létérdeke volt. Azért
még nincs semmi elveszve, hiszen az-egyház csak keret,_lj.a. a hivek
lelkülete keresztülviszi a második, nagy reformációt. Itt is meg van a
tűz és a fa, vagyis az élet anyagi és erkölcsi feltételei, de hiányzik
m ég,az áldozati bárány; úgy szeretni és úgy szolgálni az egyházamat,
mint a leszégényedett és lerongyolódott édes anyámat. Tehát : nem
ismerek adót, csak adományt, nem, hivatalos felszólítást, hanem,csak
benső indítást, nem emlegetek jogot, hanem csak kegyelmet, nem ismerek
igát, hanem csak gyönyörűséget, hogy adhatok morzsát, egész kenyeret,
eszmét és pénzt, szivet és izmot!
Végignézek az aratnivalón rengetek táblák, giz-gazos.vetések,
da bízom az aratás Urába, aki elküldi munkásait az Ő aratásába, Ámen.
Déroy Im re.

A zsinat munkálataihoz.
Bégen olvastam okosabb és helyén valóbb hírlapi felhívást, mint
¿tói a Ref. Szemle idei II ik számának „A. zsinat munkálatai“
óitóü vezércikkében foglaltatik. Mindenben teljesen egyetértek vele.
 55

Vajha korábban jött volnál Mert az idő csakugyan rövid arra, hogy.
a megoldásra váró nagy problémák alaposan megvitattassanak lap-,
jaink hasábjain és minden kérdésben kialakuljon az életnek,— napjaink
kívánalmainak — leginkább megfelelő egyöntetű megállapodás. K ét­
ségtelen ugyanis, hogy az elvi kérdések tisztázására és leghelyesebb
gyakorlati megoldásuk lehetőségének kialakítására legcélravezetőbb üt
a problémák minden irányú nyilvános megvitatása. Nem azért,
mintha a zsinati atyáknak és különösképen a zsinat előkészítő bi­
zottságok tagjainak, avagy épen ezek illusztris előadóinak, tudását,
széles látkörét, rátermettségét legkevésbé is kétségbevonnánk. Meg
vagyunk győződve, hogy rendelkeznek az ész, szív és lélek kiváló­
ságainak mindama mértékével, amelyek nagy feladataik sikeres
megoldására teljesen képessé teszik őket és hisszük, hogy meg van
mindenikükben a legodaadóbb készség is arra, hogy tehetségük, tu­
dásuk legjavát öntsék bele megalkotandó munkálataikba. Ám az ész,
a tudás, a lelki nemesség és szivjóság sok szépet megvalósíthat^ de . . .
a tapasztalatokat nem pótolhatja.
Viszont a felsorolt tulajdonságokban senki sem lehet oly kiosiny,
oly szegény, — a hivatottak közül —, hogy az egyházi törvények,
illetőleg a megoldásra váró zsinati munkálatok egyik vagy másik
életbevágóan fontos kérdésében tapasztalatokon alapuló helyes észre­
vételei ne lehetnének, amelyeknek megismertetése minél szélesebb
körben — tehát a zsinati atyák körén kivül is — hasznos, kívána­
tos és szükséges ne volna. Hiszen minden gondolat, észrevétel min­
den olvasóban uj gondolatokat, érveket ébreszthet pro et contra s
csak az elvek nemes harcában kristályosodhatnak ki a legéletreva­
lóbb gondolatok és ezek gyakorlati megvalósításának legcélszerűbb
lehetőségei. Ez a kialakulás pedig csak a nagy nyilvánosság előtt
történhetik, ahol, a megoldásra váró kérdésekhez mindenki, — aki
erre hivatottnak érzi magát — hozzá szólhat. Ezért mondám és is­
métlem: Vajha korábban jött volnál
Ám ha kissé későn jött is . . . ez eggyel több ok arra, hogy
siessünk, amíg végkép le nem késünk eleget tenni a megtisztelő fel­
hívásnak és igyekezzünk észrevételeink, gondolataink elmondásával lega­
lább egyes homok-szemeket vinni egyházalkotmányunk és törvényke­
zésünk új épületének minél szilárdabbá tételéhez. E zt — egyelőre—-leg­
könnyebben és legcélszerűbben úgy tehetjük — szerény véleményem-
szerint —, ha a jelenleg érvényben levő Egyh. T.-ek hiányaira, fo­
gyatkozásaira mutatunk rá és ezeknek kapcsán mondjuk el észrevé­
teleinket, adunk kifejezést gondolatainknak, óhajtásainknak és tesz-
saük meg — esetlég — javaslatainkat. És kik lehetnének hivatottak-
56

bak erre, mint a gyakorló lelkészek, akiknek lépten-nyomon alkal­

m aznak kell az E . T . egyik vagy másik paragrafusát.
A z itt jelzett értelemben érzem én is hivatottnak magamat az
alább következő szerény észrevételek megtételére, elmondására.
Általánosságban le kell szögeznünk azt a meggyőződésünket,
hogy az uj egyházi törvényeknek úgy elvi jelentőségű részeiben, mint
gyakorlati vonatkozásaiban, tehát teljes egészükben a dr. Makhai
Sándor „öntudatos Kálvinizmu8“ -ának és néhai dr. Bartók György
„ A Református Egyházak Presbítonális Szervezete" című müvének
szellemében beli megalkottatniok.
E meggyőződésünkből természetszerűleg folyik azon megállapí­
tásunk, hogy e két alapvető munka teljes ismerete-, alapos tanul­
mányozása nélkül a zsinati atyák egyike sem felelhet meg ezúttal
törvényhozói tisztében reá váró nagy és felelősségteljes hivatásának.
A z „Öntudatos Kálvinismus“ -nak „Egyház" o. fejezete, a dr.
Bartók fennemlitett müvének: „A Magyar Református Egyházak
mai szervezetének bírálata“, „A z ellentétek megszüntetése az Unió
érdekében“ , „A z Aprobata Constitutio és a zsinati törvény 8-ik §-a",
továbbá: „A legújabb egyházi törvény tervezet“ (a jelenleg érvény­
ben levő E . T.) cimü részei azok különösen, amelyeknek különös gonddal
tanulmányozandó elvi jelentőségű megállapításait a törvényhozó atyák
~ munkálataik elkészítésénél — nem nélkülözhetik és szem elöl
ném téveszthetik egy pillanatra sem, ha munkásságuk történelmi jelen­
tőségének tudata erősen él lelkűkben.
A bél, hogy egyházunk hitvallásos lényege kifejezésre jusson,
kálvinista jellege erőteljesen kidomborittassék és a helyesen felfogott
presbiteri elv érvényesíttessék munkálataik összességében: igy köny-
nyen és biztosan elérhető lesz.
Ennyit általánosságban.
A részletekre térve, mielőtt fejtegetéseinkben tovább mennénk,
meg kívánom jegyezni, hogy — az idő rövidségére, meg arra való
tekintettel, hogy lelkésztestvéreim közül bizonyára többen óhajtják
elmondani ide vonatkozó véleményeiket lapunk hasábjain — a rész­
leteikben is csak az E . T . — szerintem — legkirívóbb és feltétlenül
pótlandónak véleményezett fogyatkozásait és a problémák megoldá­
sára vonatkozó főbb szempontokat óhajtom — lehető röviden — érinteni.
(Folytatjuk.)
 57

Körrendeletek a belmissziói munkára.

Királyhágómelléki egyházkerületünkben gyors egymásutánban jelén-
tek meg most azok a püspöki körrendeletek, amelyek a belmissziói
munkák minden ágazatának azonnali megkezdését rendelik el. Az egy­
házkerületi közgyűlés bölcsessége, amikor a munkák beindításáról való
jelentéstételt is kötelezővé tette, ezzel bizonnyal, az a köteles és tiszte­
letreméltó szándék vezette, hogy a még mindig alvó pásztorokat feléb­
ressze; mert nem nézhette és nem is nézheti, hogy a pásztor aluvása
mellett, mint züllik és vész a nyáj.
Ébresztő, atyai szózatnak veszem hát a kerületi határozatot és a
hozzá fűződő körrendeletét. De féltös aggódással gondolok arra, mit
csinálnak azok a lelkésztestvéreim, akik felébredve, munkába akarnak
indulni és a terepen, meg a munkában való tájékozatlanság miatt út­
vesztőbe kerülnek? Mert ugy-e bár igaz, hogy jó nehány évtizede már,
csak az adminisztrálásban merült k*i egyházunk élettevékenysége. Az
egyéni hitélet helyére a hatósági szervek működése lépett. Lelkipásztori
irodák polcain úgyszólván már nem is férnek el a jegyzőkönyvek és a
halmaz rendeletek. És ezekben az adminisztrációs munkákban, hatósági
szerveink működésében és az irodáinkban halom számra heverő könyv
és iratcsomókban a belső építésnek nyomára is alig akadunk. Hol ke­
ressen, merre találjon hát a munkába indulni akaró tanácsot, biztos
sikert hozó i'itat és módot? Nagy aggódással gondolok arra a nagyon
szomorú esetre, amikor a körrendeletnek a keret alkotással eleget tóve:
vas. iskolát, bibliaköröket, nőszövetséget megszervezve, újra alvásba
merül a pásztor, mert sok keserves töprengés után sem tud velők és
bennök mit cselekedni. Arról nem is beszélek, hogy lehetnek közöttünk
olyanok, akik úgy gondolkoznak: az irodai munkát elvégzem, az Igét
hirdetem és mert feformátori princípium, hogy az Ige mindent elvégez,
ezekkel kötelességemnek eleget tettem. Szeretem hinni igy senki sem
felel a körrendeletre, mert nekünk Krisztusra kell tekintenünk, aki nem
csak prédikált a népnek, hanem foglalkozott is a néppel. Azt sem teheti
közülünk senki, hogy a belmissziói munkának csak az egyik vagy a
másik ágát vezeti be. Nem, mert úgy tenne, mint az a törők, aki a
szultántól 100 hold földet kapott ajándékba. Első évben a török mind
a 100 hold földet megmivelte, de a másik évben már csak 10 holdat,
mert úgy találta, neki ez is megélhetést ad és a munka többlete miatt
lemondott az áldás többletéről. Azért ez nagyon balga módszer volna
bármelyikünktől is, ezzel mi nem élhetünk, nem szabad élnünk.
Veszem és feltételezem hát azt az esetet, amikor minden lelkész-
testvérem meghallja és komoly mérlegelés tárgyává teszi nemcsak a
 t
körrendelet szavát, de az élet követelését is és munkába áll. Ám ha nem
akarok strucc módjára tenni, akkor meg kell látnom a komolyan mun­
kába állani akarók sokaságát is, amint aggódva keresnek, kutatnak és
kérdeznének a beindítandó munka útja, módja és eszköze után. És ez
a sokaság — legyünk őszinték — a többség. Az a többség, mely
őszinte hittel és áldozatos szeretettel szolgálta eddig is az Urat, dé mert
a régi iskola mentalitásában nőtt fel és csak újabban és csak folyó­
iratainkból értesült, tud valamit ezekről a munkákról, ám az életben, az
életből nem ismeri azokat, méltán teszi fel a kérdést: hát mit és hogyan
cselekedjem ?
Abban pedig egyetértünk bizonnyal, hogy mire e munkákra vonat­
kozó rendelet megjelent, már ezekkel a kérdésekkel tisztában kellene
lenni minden lelkipásztornak. Ha nem igy van, akkor valahol hiba van-
És itt legyünk őszinték és töredelmesen ismerjük be, hogy a hiba mind­
nyájunkban meg van, illetve e hibáért mindnyájan felelősek vagyunk.
Egyházhatóságaink azért, mert kötelező kurzusok rendezésével nem is­
mertették e kérdéseket, a lelkipásztorok pedig azért, mert nem keresték
e kérdések megismerésének útját. Mindketten pedig.azért mert évek óta
céak beszéd folyik az érdekelt körökben a munkáról, ezt vagy azt kel­
lene tenni, de annak az egyházkerületi missziónáriusnak a beállítása,
aki a missziói lélek szent hevületével nemcsak beszélt volna, hanem
tetteivel kiáltotta volna oda a tétovázóknak: utánnam I, — még ma sem
történt meg.
Quid nunc?
Szerény véleményem szerint igenis a rendeletek hajtassanak végre,
ne keressen, amint hiszem nem is keres, egyetlen lelkésztestvérünk sem
alóla kibúvót. Ám az aggódva módot, utat keresőknek a közeli hetek­
ben tarlassék minden traktusban, mielőbb a kérdéseket tárgyaló lelkipász-
tpri értekezlet, hol a kérdések alapos megvilágítása legyen a fő. Ha
pedig ezután is lennének, akik a gyülekezeteinkben az előjövő nehézségek,
gátló akadályok miatt fennakadnának, egy, a lelkész-értekezlet által fel­
kért lelkész-testvérünknek ezeket tárják fel, aki személyes vagy Írásbeli
tanáccsal siessen a segitésre. Amig ezek történnek, a rendelet végre­
hajtatása legyen szelid türelemmel.
Attól pedig óvunk mindenkit, hogy alapos megfontolás és terep­
szemle nélkül kezdjen a dologba. Ezeknél a munkáknál, az imádság06
szív és missziói lélek mellett, a pásztori prudentia a főkellék. Enélkül
nagyobb baj lesz belőle, mint áldás Valahogy úgy van ez, mint a ház-
takaritás munkája. A csöndben, rendben végzett takaritás szemet, lelket,
gyönyörködtető tisztaságot varázsol elénk. De lehet ám úgy is takarítani,
hogy a szemét söprésével még több szenny tapad a ház bútoraira.
Ezért vigyázat testvérek !
 A rendeletet kibocsátó főhatóságunkhoz pedig tiszteletteljes kéri
Link vagyon. Ne méltóztassanak tovább halogatni a kerületi misszióig
us beállítását, inért a belmissziói munka nem lesz' addig diís gyümö
sözésü, amíg erre az állásra a megfelelő erő, be nem ájlittatik. Árv
áz ügye, iratterjesztés stb. szerintem ezzel áll vagy esik.
Nincs pénz?
Felelek erre Kárpátalja kiváló püspökével: ¿pénz mindig van ol
hpl. lélek van*' 1
Lelkeket ébresztő niissziónáriust kérünk, hogy pénzünk legyen.
Még egyet. Két évtizede végzem a beímisszió sok örömet ac
íünkáját s e közben sok lelkésztestvéremnek adtam indítást. Ezek köz
gy, ma is élő kedves lelkésztestvérem, (odaát a szociálista-kommunis
Lseszkóban!) egy évi belmissziós munkája után ezt irta nekem: „Tes
ér a belmissziói munka sok-sok áldást adott már gyülekezetemnek i
ekém is. Képzeld, még a pár-bér ügyemet is rendezte, most már ni<
vekről visszamenőleg is rendezték ezt a hivek..“
Imé ezt teszi a beímisszió. Pelealeey S á n d o r .

Fájdalnias szívvel, de Isten akaratán való megnyugvással

tudatjuk, hogy á szerető férj és apa, jó gyermek és testvér,
hű rokon
DÉNES DEZSŐ
felsösófalvi ref.' lelkész
földi életének 44„ lelkipásztórkodásának 21-ik, boldog házas- 4
ságának 7-ik évében hosszas szenvedés után 1930. február
1-én d. ti,. 3 órakor meghalt.
. Élete családjáért és gyülekezetéért való alázatos és szelídé
..munkában telt el. . .
„Tanuljátök meg Tőlem, hogy Én szelíd és alázatos
szívű vagyok.“
Fájdalmaink között Krisztusba vetjük hitünket „aki én
; bennem hitt, ha meghal is él az“ .
Emléke legyen áldott, nyugalma csendes I
Felsősófalva, 1930. február !.•
• "üzv. Dénes íezsöttó Özv. Dénes üyürgyné Ö Peteki Sárossy Dénésné
szül. Peteki Sárossy Irina szül. Kébori Zsuzsánna szül. Baozó Zsozsánna
édesanyja.
felesége. anyósa.
Mttller Mikályné
Zoltán, Sárika, Magda szül. Dénes Olzella,
gyermekei. Dénes Ilona,
özv. Pallés Lászléné
szül. Dénes Erzsébet
testvérei.
60

I RODALOM.
V á s á r h e ly i J á n o s : „ Jobban, tiéd Uram“ — egyházi beszédek
éé imák.
Akik Vásárhelyi János egyházi beszédeit ismerik, bizonyára
várakozásteli nagy örömmel fogadták az előzetes híradást sajtó alatt
álló egyházi beszédeiről és imáiról. És ez természetes is, ha meg­
gondoljuk, hogy Vásárhelyi János még a kiválók között is kiválik
beszédei felhasználhatósága tekintetében. Vannak kiváló prédikáoió
ijfók, akik inspirációt — ismét vannak, akik mély és tartalmas gon­
dolatokat adnak, de Vásárhelyi azok közé a kevesek közé tartozik,
akiknek beszédei — úgy ahogy vannak — teljes egészükben, még
pedig eredményesen, felhasználhatók. Ez pedig fontos. Mert igaz
ugyan, hogy azt szokták mondani, hogy szegénységi bizonyítvány,
ha az ember, a más beszédét mondja el, de másfelől ép ennyire igaz —
ha nem még inkább — az is, hogy inkább legyen a beszéd másé és jó
mint saját beszéd és rossz.
Vásárhelyi János 4-ik egyházi beszéd gyűjteménye „Jobban,
tiéd Uram“ címen jelent meg s 30 egyházi beszédet és 16 alkalmi
imádságot — elő és utóimákkal (ujesztondei, böjtfői, virágvasárnapi,
nagypénteki, nagyszombati, húsvéti, áldozŐcsütörtöki, konfirmációi,
pünkö8ti, uj búza zsengéi, reformációi, 2 adventi, karácsonyi, óeszten­
dei alkalmakra és egy u. n. nagy imádság) tartalmaz, de e külön
részben közölt imádságokon kívül a közölt beszédek közül is .11.
el van látva imákkal.
A beszédek között vannak alkalmi beszédek, még pedig áldozó­
csütörtökre, anyák napjára, reformációra, templomszentelésre, kará­
csonyra, újévre, passzióra, nagypéntekre, husvétra, jégvihar után, új
kenyérre, egyházi gyűlésre, korlirmációra, Káróli Gáspár, Bethlen G á ­
bor emlékére, hősök emléktáblájának leleplezésére, toronyszentelésre,
tanítói jubileumra és ref. énekkar dalünnepélyére, — a többi közön­
séges alkalmakra.
Vásárhelyi Jánosnak őzt a beszédgyüjteményét is az jellemzi,
ami a többit, ami az ö egyéniségének egyik logjellomzóbb vonása:
nieley közvetlenség. Szinte kiérzik beszédeiből, hogy nem az iróusztal
mellett, az elvont elméletek világában születtek meg, hanem az élet­
ben, az életnek érző, vérző, lüktető valóságában.
Ha jól emlékszem — a könyvnek egyik kritikai ismertetője
előúyszámbau könyvelte el azt, hogy ebben a beszédgyüjtöményben
már kevesebb az illusztráció és több a biblicitás. Ezzel szemben — a
 m

biblicítáBröl nem szólva, mert hisz az természetes, hogy minden egy­

házi beszédnek egyik leglényegesebb, qnasi elmaradhatatlan alkatrésze
— kénytelen vagyok védelmembe venni az illusztrációs anyagot.
És tapasztalatból mondhatom, hogy sokszor egy-egy találó illusztráció
inkább megragadja a hallgatók lelkét, mint a különben leghelyén-:
valóbb és legmegfelelőbb biblicitás is. Már pedig ugyebár nem az a
fontos, hogy a homiletikának — amúgy is változás alá eső — szabályai
pontosan betartassanak, hanem az, hogy hallgatóink lelkét megragad­
juk és őket építsük. Az illusztrációs anyag kárhoztatására logfennebb
abban az esetbeu kerülhet sor, ha nem helyénvaló. De hát V á s á r h e ly i
János beszédeiben erről szó sem lehet.
Nagy értékét képezik a könyvnek a közölt im á d sá g o k is,,amelyeket
ugyanaz a meleg közvetlenség, minden mesterkéltség nélküli őszinte­
ség jellemez, mint a beszédeket* A n tiiv a l inkább örömmel fogadhatjuk
ezeket az imádságokat, mert ma már kétségtelen, hogy a hosszú
évtizedeken át jól bevált R é v é s z imaköoyvek nem kielégitőek. Nagy-
szolgálatot tenne Auyaszentegyházunknak, aki egy olyan imakönyvet
tudna sajtó alá hozni, amely a mai ember leikéhez annyira közel tudna
férkőzni, mint annak idején a R é v é sz imakönyvek.
V á s á r h e ly i János legújabb könyvét, mely ízléses kiállításban a
Minerva kiadásában jelent meg, legmelegebben ajánljuk lelkészteat-
vóreink figyelmébe.

KÜLÖNF ÉLÉK.
Helyreigazítás. Lapunk 2.
számában az Ő rszem rovattal való
vonatkozásban — kötelességünk­
nek tartjuk megállapítani azt az
igazságot, ami cikkíró figyelmét
valószínűleg kikerülte, hogy a
múlt év április óta a K á lv in is t a
V ilá g - ot nem dr. N a g y G é z a tkeol.
prof. állítja össze, szeptember óta
nem felelős, f. év január óta pe­
dig társszerkesztője sem a K á l v i ­
n is t a V ilá g n a k . d . e .
A n tia lk o h o lis ta azuj japán
császár, koronázása is alkohol
fogyasztása nélkül folyt le. Imé
magnum áldomás nélkül is lehet
koronázni.
„V is s z a a g y ü le k e z e te k *
h e z .4< Bertók Béla kárpátaljai
püspök legutóbbi püspöki jelen­
tésében igy i r : „Vissza az egyet­
len alaphoz: gyülekezeteinkhez,
az itt és ezekben rejlő nagyszerű
erőket kell munkába állítanunk,
az itt heverő kincseket kell fel­
színre hoznunk. Mindez elleti
az a kifogás, hogy mindenhez
pénz kell és ez van a legkeve­
sebb. Éu azt mondom, hogy
pénz mindenütt van, ahol lélék
van!" Aranyigazság ez! A gyü­
lekezetek élőhiténél biztosabb
fundamentom, jobban kamaatozó
tőke nincsen,
62
-Rádiós is te n tis z te le te k e t
a.-akoesfflákbanyv ik&véházn,kban,
mulatóhelyekeg ,stb. felszerelt
rádióbejrendezésekeu felvenni'ti­
los. E rendelkezés megszegésé,
2 hónapos elzárással és 20—240
P;*íg terjedhető pénzbírsággal
büntettetik Magyarországon.
A s á ro s p a ta k i fő is k o la
történetének, 1—2 ívnyi terje­
delemben való megírására, f. é.
dec.. 31*i terminussal pályázat
hirdettetett. A főiskola igazgató-r
ságához beadandó pályamunka
jutalma 200 Pengő.
Egy szociálfsta vezér meg­
szívlelendő szaval Sollmann, volt
miniszter a német szocialistapárt
gyűlésén a következőket mondotta:
„Midőn arról hallok, hogy áz ál­
lam összes hivatalnokainak ott
kell liagyniok az egyházat, ezen
állítás 'felháborít'. A forradalom
óta 2 millió ember lépett' ki az
egyházból. Í2 mjllió eíribér sza­
vazott a szocialistákra, kommu­
nistákra. Tízmillió ember még min­
dig híí maradt egyházához. Egy
olyan pártnak, mint az egész dol-
gózó emberiséget magábanfogláló
illetve foglalni akaró szocialista-
párt, a legnagyobb tisztelettel kell
viseltetnie az összes vallásos fel­
fogások, iránt. A természettudo­
mányok egész más arculatot niu-
tatiiak tiiá, mint 40 évvel ezelőtt.1
Őrizkedjünk a szükkeblüségtől
niint szocialista politikai párt, őriz-
kéőjüftk á szellemi gőgtől, a kép*
ímítatástól s a lelki megkeménye-
désíöi“ .-
30l/o a p r o te stá n s a lengyel
kormánynak, a 90%-ban r. kath.
országban. Switalszki kormány-
elnök és a liires Pilsudszkin kí­
vül még 4 prot. miniszter van
Lengyélhonban.-
3-755 P e n g ő egy egy lelkéazi
állás átlagos évi jövedelme ma
—■ Magyarországon, a lakáson
és a házikert használatán kívül.
S van 1149 rendes íólkészi állás,
a református egyháznál. r'
2 .0 0 0 m illió e m b e r é l á
fö ld ö n most, húsz évi szaporo­
dás 400 millió.
M ib e k e r ü l e g y ré sze g e s
e m b e r ? E gy 28 éves iszákos,
majd közveszélyes ember inter­
nálás utján az állam gondozása
alá jut. Ha 00 éves lesz, az állam
s a község kerekszámban 54.ÖÖ0
svájci frankot költött rá, ez pedig
1,728.000 Lei.
A d u tta m e llö k í e. k e r ü le t
megtiltotta, hogy a templom,
emberről neveztessék el íg y a
kérelmező duuaharaszti egyház
nem nevezheti templomát „Both-
leh-templomnak“ -Hak.
F o g íiá z -im a te r e m felszen­
telés Volt Debrecenben, melyét
Baltazár Dezső püspök végzőit;'
A w a r tb u r g i S ze n t- M ih á ly -
templomban egyik automatába
tíz pfenniget csúsztatva, raegí
jelenik a kis Jézus s.áldását adja
az illetőre. A mellette levő.másik
automatába, egy angyal áldja
meg az erre vágyakozókat
szintéa 10 pfennigért. Idáig jutott
újra a pápizmus.
A „ K ö z lö n y “ , debreceni
theologüs ifjúságunk la p ja ' GÓ.
évfolyamába lépett az uj évvel.
Letűnt ifjúságunk, drága la p ja :
vivat, cresoat, floreat |
A z E g y e s ü lt Á lla m o k b a n
1926-ban. 4-2.585 néger egyház
volt 5,203.487 hívövei. New-
Yörkbah 362 néger egyház volt
119,-529 fekete keresztyénnel;
Azóta e* szám csak növekedett,5
 Egyházak egyesülése. A m e­
rikában az egyesült államokbeli
református (Ref.-Ghuroh ia the
U . S), evangélikus (Evangelioal)
és Egyesült Testvérek (United
Bretbren) egyházak lépéseket
tettek az egyesülésre nézve. Az
egyesült államokbeli református
egyház, amelyhez a legtöbb
magyar egyházközség tartozik,
pfalzi és német svájci eredetű.
Az Egyesült Testvérek felekezet
alapitója Otterbeia német ref.
lelkész volt. Az evangélikus egy­
ház, a luteránus és kálvinis­
ták egyesült poroszországi evan­
gélikus egyházát képviseli. —
A z egyesülést mindhárom egy­
háztest helyesli és a proponált
név „A z Egyesült Egyház“
volna. Az egyesült államokbeli
református egyházban azonban
sokan vannak, akik a református
név fenntartását óhajtják.
ír anglikánok ós a kereszt.
Pár éve akarta Hegedűs Lóránt
és több társa a magyar ref. egy­
házban is a keresztet szimbolikus
jelvénnyé tenni. Ugyanezt akar­
ják most Amerikában az ir angli-
kánusok, akiknek kánonaikban
van el-eltiltva. A kánon meg­
változtatása felett a legközelebbi
zsinat fog dönteni és pedig előre­
láthatólag nemlegesen.
Svédország tiszta protes­
táns államban feleslegessé
válnak a börtönök. E g y - egy bör­
tönben 2—3 fogoly tölti bünte­
tését, kikre kétszer annyi bör­
tönőr jut. A börtönöket most
alakítják átal kulturházakká.
Budapest és Debrecen
statisztikai adatai: A két ma­
gyar ref. gyülekezetben érdeke­
sen beszélnek a kővetkező sza­
mok. 1929-ben Bpesteu született
2670, — Debrecenben. 1741 gyer­
mek. — Halottak száma Bp.
1467, D , 1520. —- Házasságot
kötött Bp. tiszta ref. pár 177,
vegyes 602; D . 603 tiszta és
138 vegyes pár. Reverzális ja ­
vunkra Bp. 191. D . 58. — Á t­
tért Bp. 257, D . 35. — Kitért
Bp. 165. D . 28 — Debrecen­
ben a lélekszám: 70.851.
A le g ú ja b b ju g o s z lá v t ö r ­
v én y szerint a vallástanitást a
nyilvános iskolákban, a jövőben
nem egyházi emberek végzik,
hanem a tanító, tekintet nélkljtí
arra, hogy ugyanólyan vallásu-é,
mint tanítványai ? Minden va|-
lásu felsőség megkezdte e tör­
vény ellen a harcot.
Z w ln g li - h á z felépítésével
ünnepük meg a svájci prot. egy­
házak, a Zwingli halálának 400
éves évfordulóját 1931-ben. A
ház a reformátor szülőhelyén,
Wildhausban fog épülni és ifjú­
sági konferenciák tartására fog
szolgálui. Vájjon nekünk lesz-é
és mikor Kálvinházunk ?
A nőmet prot. egyházak
sokat áldoznak a misszióért,
1927- ben 1.265 férfi és nő misszió-
nárius állott munkában, 8.0Q0
benszülöttsegéderövel. E missziói
munkára 7,744.691 márka ado­
mányt költöttek el. S a pogány
földön 3 197 elemi és 69 felfő
iskolát tartottak fenn, növen­
dékeik száma 200.000 volt.
 Svédországban 115.000
pietista lutheránus van ma.
20.000 prédikátorral, akik na­
gyobbrészt világi emberek.
Törökországban áttették
a munkaszünetet péntekről vasár­
napra f. é. jan. 1-től.
Oroszországban hiába tö­
rölték el a vasárnapot, az orosz
munkásság minden tilalom elle.
nére azt tartja meg.
Afrikában a biblia egyes
részei 203 nyelvre vannak lefor­
dítva.
Keresztes N. Imre könyvnyomdája» Ail,<J Nagyenyed.
Szerkesztői Szenetek:
S z . (Jy. Avasujváros. Amidőn hálá­
san köszönöm szives támogatását, ér­
tesíteni kívánom, hogy Bará József cí­
mére, miután időközben a lapot vissza­
küldött^, 150 Leit visszautalványoztam.
B. P. Erdőhegy, A pénzt megkap­
tam és köszönöm szépen. Turóczy
Oyula és Bodnár Lajos cimére azon.-
ban visszaktíldöttem, miután időközben
a lapot ők is visszaküldötték.
Előfizetési dijak nyugtázása. Vass
fenő (Vádász) 120 L., Nagyszalontai
e. m. 2962 L., Nagybányai e. nu 5767 L,
Takács Zsigmond (Qálospetri) 120 L.,
Nagysajói e. m. 2704 L., Ref. Lelkész!
Hivatal (Szapáryfalva) 120 L., Dési e.
ni. 960 L,, Széki e. tn. 1400 L., Gyula-
fehérvári e. m. 1560 L., Kézdí e. m.
1773 L., KtiküllŐi e, m. 2605 L.
III. évfolyam. 1930. március 1- 5. 82ám.

REFORMÁTUS

Me gj el e ni k: h a v o n t a kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Előfizetési dij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Lelkészek társasága
Peleskey Sándor testvérem a Református Lelkészek Lap­
jának f. évi 2-ik számában — utalással a genfi egyházalkot­
mányra, amely szerint az egyháznak hivatalos szervei 1. a
korzisztorium, 2. a parókiális tanácsok és 3. a lelkészek tár­
sasága , ezt a kérdést veti fel: „milyen elvi okok miatt nem
szabad a romániai református lelkészikarnak külön egyesületbe
tömörülni ? “
Hogy ezt a kérdést nem Peleskey testvérem veti fel,
hanem csak úgy odaszaladt az a tolla hegyére, az meglátszik
abból, hogy cikkének bevezető soraiban ezeket mondja: „A
romániai mindkét egyházkerületünk vezetőségének elvi állás-
foglalása, a Lelkészegyesületet illetőleg, ismeretes mindnyájunk
előtt. Ez az elvi állásfoglalás végeredményben oda konkludál,
hogy ezt a kérdést megoldja a már megnyílt zsinatunk“ . Tehát
sehol egy szó sincs arról, hogy a lelkészikarnak nem szabad
egyesületbe tömörülnie, sőt — épen Peleskey szavai szerint —
mindkét egyházkerületünk vezetősége várja, mégpedig a zsi­
nattól várja a Lelkészegyesület kérdésének megoldását. De
nemcsak a vezetőség előtt, senki előtt sem volt kérdés és
vita tárgya, hogy szabad-e a lelkészikarnak egyesületbe tömö­
rülnie, hanem igenis komoly vita tárgya volt — és fájdalom
még ma is az — hogy hogyan szabad és hogyan nem szabad
a lelkészeknek egyesületet alkotniok.
06

Itt azonban téved Peleskey testvérem, amikor azt állítja,

hogy a hogyan kérdésre nézve semmit sem tudunk. Ugyanis
az erdélyi egyházkerület lelkipásztorainak a tordai református
nagyhét rendjén 1928. szeptember hó 4-ik napján tartott kon­
ferenciája éppen a hogyan kérdésre adott világos és határozott
feleletet, amidőn határozatában kimondotta:
komoly meggyőződéssel vallja, hogy
1. Krisztus Anyaszentegyházában a lelkipásztoroknak Isten
rendelése szerint való együttműködése elengedhetetlen feltétele
annak, hogy az egyház megfelelhessen isteni rendeltetésének:
2. nem emberi keresés, hanem a Szentlélek Isten mutatta
meg az együttműködés megvalósításának irányát az 1904--7.
évi I. t. c. 56. § . s) pontjában lefektetett rendelkezéssel.
Reménységgel várja, hogy a legközelebbi törvényalkotás rend­
jén az egyházmegyei lelkipásztori értekezlet megalakítása köte­
lezővé fog tétetni, mégpeclif) az egyházmegye kötelékébe tartozó
valam ennyi lelkipásztor kötelező tagságával és a közös munkás­
ságban való kötelező rész vállalással; reménységgel várja az
egyházkerületi és esetleg az egyetemes lelkipászton értekezletnek
törvényhozás utján való megalakítását.
Nem gondolja-e Peleskey testvérem és nem világos-e
mindenki előtt, hogy az itt említett lelkipásztori értekezlet
alapjában és lényegében azonos a genfi „lelkészek társaságáé­
v al? És ha igen, miért akarunk mindenesetre más — minden
bizonnyal kevésbé jó megoldást ismerni? Többet mondok,
miért nem szervezte meg már eddig, már régen minden egyház­
megye a maga lelkészi értekezletét (amely esetben a zsinatra
csak a továbbépítés feladata várna), amikor a lelkészeknek
ilyen szervezett egyesülésben való tömörülését a jelenleg ér­
vényben lévő törvény is nemcsak megengedi, hanem el is
rendeli ? Mert nevetséges — ha nem igen szomorú — kifogás az,
amit egy pár egyházmegye lelkészeitől hallottam, hogy t. i.
az ő szétszórtságukban és nehéz közlekedési viszonyaik mel­
lett lehetetlen a lelkészek gyakori összejövetelét biztositani. Hát
országos egyesületben kisebb lesz a szétszórtság és jobbak lesz­
nek a közlekedési lehetőségek ? A Sepsi egyházmegyében közel
10 év óta működik a lelkészi értekezlet és bár sokak előtt
tettünk bizonyságot annak megtapasztalt áldásairól, tudomásom
szerint egyetlen egyházmegye lelkészei sem kísérelték meg a
tömörülést ezen a nyitva álló utón. Pedig azt hiszem, senki
előtt sem lehet kétséges, hogy alakíthatnak bármilyen orszá­
 07

gos egyesületet, mert — ha azt nem tölti meg tartalommal

az egyes egyházmegyékben együtt élő és többé-kevésbbé
egymásra utalt lelkészek öntudatos tömörülése és együttmunkál-
kodása, — e nélkül az országos egyesülés — a legjobb eset­
ben is — üres keret marad.
Tartozunk azonban teljes őszinteséggel megállapítani,
hogy a tordai határozatnak van egy harmadik pontja is, amely
a zsinattól tiltó rendelkezést vár és kér a lelkészek „szabad
egyesülése“ ellen. Talán nem tévedek, ha azt gondolom, hogy
sokan annyira megbotránkoztatónak látták a harmadik pontot,
hogy amiatt mérgesen elfordultak' a határozat két első pont­
jától is, pedig a határozat 1. és 2. pontja — jelen alkalommal —
szükségképpen vonta maga után a 3-dikat is.
Nézzünk azért bátran szembe azzal a kérdéssel, hogy
miért van hát szükség a tiltó rendelkezésre? A felelet —
azt hiszem — kézenfekvő. Azért, mert jóllehet a most érvény­
ben lévő (kétségtelenül kiegészítést váró) törvény is megszabja
azt az irányt, amelyben a lelkészek egyesülése megszervezendő,
már lépések tétettek olyan egyesülések (egyesület, szövetség, stb.)
létesítésére, amelyek a lelkészeknek csak egy részét, esetleg
csak egy kis csoportját foglalták volna magukban. Már pedig
amilyen bizonyos az, hogy a lelkipásztorok együttműködése
elengedhetetlen feltétele annak, hogy az egyház megfelelhessen
isten ¡rendeltetésének (1. p.), éppen olyan bizonyos az is, hogy
ezen túl minden más részleges, tehát egységet bontó tömö­
rülés veszélyes az egyházra, mert akadályozza azt egyetlen
céljának teljes erővel való szolgálatában, de veszélyes és ár­
talmas a „Ielkészikar szellemi és anyagi előhaladása“ szem­
pontjából is.
Ne tévesszen meg senkit, hogy pl. az Orle, milyen nagy
eredményekre mutathat rá (hiszen tudvalévő, hogy súlyos
kudarcai is voltak), hanem arra gondoljunk, hogy milyen ered­
ményeket érhetett volna el akkor, ha jól megszervezetten,
alulról felfelé kiépítve az egész lelkészikart foglalta volna magába!
Én szilárdan hiszem, hogy a zsinat a lelkészek egye­
sülésének kérdését a tordai határozat szellemében fogja meg­
oldani és azt is szent meggyőződéssel vallom, hogyha ezt
teszi, Istennek tetsző munkát fog végezni.
K iss Albert.
38

Kongrualevonások.
Miután á kongrualevonások vitára és a vita során elégedetlen­
kedésekre lehetett ráismerni a kongrualevonásokért, — engedje meg
nekem is a kedves Szerkesztő ur, hogy a levonások igen is tiszteletre­
méltó vitájához magam is egy kis kommentárt fűzzek. Az elégedetlen­
kedőket sem ismerem és a vitázó lelkész urakat sem és azt a buzgó
egyházi szolgát sem, aki bizonyítgatta, hogy egyik kolléga a hiányokat is
megkapta. Nem akarok a Ref. Lelkészek Lapjában megjelent kongrua-
levonásokról még csak megemlékezni sem másként, — mint fent tettem,
egész más szempontokat keresek és találok is, — és úgy bizonyítom be
a kongrualevonások helytelenségét és törvénytelenségét.
1. Helytelen a lelkészek kongruájából levonni az egyházközségi
tartozásokat. Magát a gondnokot, a presbitereket, igy a presbitériumot
szoktatja a felettes hatóság lassúságra, sőt. a nyugták szövegezése egy-
egy furfangos presbiternek még vitapont is és ezt mondja: tiszfeletes Ur
kérem, az a nyugta, amit mutatni méltóztat, azt bizonyítgatja és azt is
igazolja, hogy az egyházközség az egyházmegyei és egyházkerületi pénz­
tárba a tartozást befizette és sehol a nyugtában, vagy a nyugta mellett
olyan szövegezésű utasítás nincs, ami azt bizonyítaná, hogy az egyház-
község a kongrualevonást (levonásokat) a lelkésznek köteles volna meg­
téríteni 11 Künn a gyűlésen kivid pedig hasonszerü a tanácskozás foly­
tatása : ne gondoljátok, hogy meg kell fizetni, „azt csak a pap mondja ! J
— Már ez is elég indokolás a mellett, hogy a kongrualevonásokat hely­
telenítsem. Kapunk mi gyanúsításokat az egyháztagoktól — a levoná­
sok megtérítésének a tárgyalásain kivid is, — kíméljen meg az egyház­
megye és egyházkerület az olyan alkalmaktól minket lelkészeket, ami­
lyeneknél sértő és elfogadhatatlan vitára szolgáltat „tényt“ a helytelen
kivitelű kongrualevonás minden lelkésznél számtalan esetben 1
2. A lelkész nem egyedül felelős az egyházközségi tartozások be­
fizetéséért, hiba azt mondani, hogy: hát a lelkész a vezetője az egyház-
községnek, őt terheli a felelősség a befizetésekért, — miért nem gondos­
kodott a tartozások kifizetéséről korábban! 1 — Hát ez is egy elfogad­
hatatlan, csak úgy a hát mögül eléráncigált és szavakkal való dobálózás.
Más a lelkész szava és ismét más a gyülekezet véleménye.
A lelkész csak elnöke a presbyteriumnak, a közgyűlésnek, de nem
olyan felelős faktor, aki szavatol vagyonával, fizetésével a más szaváért,
„igen“ -éért, sem az együttesek határozatáért, vagy a meghozott határo­
zatok jogi következményeiért. — Azoknak, akik mindig a lelkésznek a
terhével, — kiélezett felelősségével hozakodnak elé, „mert rangban“ van­
nak „a közpapokkal“ szemben, csupán azt üzenem: amikor a törvény­
 69

könyvet olvassák, — ne gondoljanak gyűlöletre, veszekedésre, ne igye­

kezzenek arra csak, hogy a „közpapok“ éllen dolgozzanak, nyilatkoz­
zanak ; vegyék csak jól szemügyre a felettes közegek a törvény szellemét
és meglátják: ki amit mond, tesz, cselekszik; épit vagy ront, azért felelős.
Az egész más volna, ha a lelkész ezt kapná írásban: „hasson oda,
hogy a terhek pontosan legyenek hordozva stb.“ — Ezt el lehetne zse­
belni, de folyton csak jogalap nélküli felelősséget kiabálni, éppen, hogy
elég volt. — És kérdem mikor és hol történt meg az, hogy a pres­
bitérium tagja az egyházi adózás terén tanúsított „lassú“ ténykedésért,
vagy éppen hibákért szabályszerűen felelősségre vonatott ? — Arról
tudok esetet, hogy az esperes ezt mondta: „mától kezdve nem presbiter“
s mondta ezt joggal, de én Ítéletet szeretnék látni, hallani, olvasni. —
A lelkészek minden napon kapják az irást: Tiszteleted felelős ezért
meg ezért stb., de mutassanak nekem a lelkésztársaim egy ítéletet arról
a presbiterről, — egyháztagról, — aki állandóan szájaslcodik a gyüle­
kezetében, — ezt sem akarja, azt sem — és megbüntettetett! Mert
egészen bizonyos, hogy igen sok eset fordult elé, — ami akadékosko­
dást bizonyít, de vajmi kevés lehet az akadékoskodásokra a megtorlás. —
Elhiszem, hogy van és történt és hozatott ítélet a makacskodó pres­
biterek és egyháztagok ellen, — de én nyilvánosan közölt esetet sze­
retnék látni. — Óhajtanám látni, tudni, — mi volt Kisgalambfalván az
egyháztagok megtorlása az egyházi adóért? Hadd lássuk, hogy a nyáj is
felelős tetteiért!! Lássa, tudja a presbiter ítéletből: neki sem szabad
minden, sőt még az sem szabad, hogy a „presmitéri gyűlésen“ szemé­
lyeskedjék ! — Tudja már egyszer meg a „presmitér“ is, hogy Isten
és a törvény szavának engedelmeskedni ő is tartozik és a Bethlen Gábor
erős hite, — kemény kálvinista szelleme őt is, csak „nemességére,
áldozatra kötelezi és nem kiabálásra. — Engem mindazoknak a meg­
írására, amiket megírtam a presbiterek, egyháztagok erősen gyenge maga­
tartása is kényszeritett. — Nem akarok általánosítani, de szeretném
látni p l.: ki vonta egyházilag felelőssé a kisgalainbfalvi híveket felülről,
a külső hatóság segítségének jogtalan igénybevételéért? A Derzsi kol­
lega ur panaszát olvastam, de egyebet nem. — Lelkészek minden napon
felelősségre vannak vonva.
3. A kongrualevonás az egyházközségek javára nem is alapul
törvényen. — Van az Igazgatótanácsnak egy rendelkezése a kongrua-
levpnásokról, de ez nem jogszerű, a rendelkezés kiadásához jogforrást
ez ideig nem kaptam, - a „K “ melléklet szabálytalanságot nem biz­
tosit senkinek. Ha van lelkész, aki ismer a református anyaszentegyház
törvénykönyvében jogforrást a levonásokra, nevezze meg nekem, ha
megnevezi, örvendezően veszem tudomásul. Különösen jó néven venném.
70

Semmi jogot nem ismerek arra, hogy köteles volna és megteheti me­
gyei és a kerületi felsőbbség azt, hogy a lelkész vagyonát képező fize­
tésből az egyházközség tartozását, évenkénti adósságát a lelkész kon-
gruája még megtérítés mellett is fedezi, vagy fedezheti.
Aki felajánlotta a központnak a kongruáját az egyházközsége tar­
tozásaiért, annak a lelkésznek a kongruája lefogható, de aki nem aján­
lotta fel, annak a kongruájából az lg -tanács sem, az egyházmegye sem
vonhat le semmit. — Az özvegy lelkésznék javára történik levonás a
kongruából, de ez sem törvényen alapuló, csak a régi lelkészegyesület
felajánlása alapján történt és a kerületi közgyűlés határozatot hozott,
de a határozat nem bir a törvény erejével, ámbár mint lelkész a hatá­
rozat bölcsességét akceptálom egyénileg. Akceptálja a hivatalos anya-
szentegyház is az uj lelkészegyesületi megmozdulásokat és lehetőleg
ne térjen ki szándékosan előle, mert ez is az Isten akarata szerinti
megmozdulás és nem a „lélek" munkájának a hatásán kívül történik.
— A „lélek" pedig a Krisztusé.
Sok mondanivalóm volna kedves Szerkesztő ur a kongrualevoná-
násokról, de a vitát nem folytatom és a kongrualevonási ügyekben a
vita fonalát továbbra felvenni nincs is szándékom. Érzem, hogy ennek
utána is a kongrualevonási eljárások folynak a régi ütemben és az egész
megemlékezésem, — csak falra hajigáit borsó marad.
1930. év február hava. Szegedi Ö dön.

M agyar-biblia.
1929-ben ünnepeltük a biblia magyar fordítását. Méltán. Isten nagy
ajándéka volt ez. Ezenkívül a magyar-irodalom alapvetése is volt. A
bibliával kezdődött és fejlődött a magyar irodalom. Arany János a bibliá­
ból vette hasonlatait is.
Az igazi reformátusok, mig nem csontosodtak meg, mint a róm.
katholikusok bizonyos ortodox dogmákban vagy neolog szabadelvüségben,
hitetlenségben és eszerint való tettekben, addig a bibliát újra és újra
fordították és hivő reformátusok segítségével ujra-ujra kiadták. A gazda­
gabb reformátusok az egyes bibliaforditókat nemcsak segítették, hanem
gyakran birtokukban elhelyezték, nyomdát állítottak fel nekik, mindenről
gondoskodtak: úgy nyomtatták ujra-ujra a magyar bibliát.
A reformáció első századai után visszaesés történi a hitben, a
biblia — magyarnyelvű kiadásában. A reformátusok névleg voltak reformá­
tusok, nem hittek, vagy bizonyos dogmákban megcsontosodtak, de Jézust
nem szerették. A papság biblia helyett a bölcsészetet művelte. Elcsekélyc-
sedett, értéktelen emberi okoskodásokat hirdettek és nyomtattak ki. A
 71

bibliát ki sem nyomtatták a magyarok, hanem a külföldi angol biblia­

társulatra bízták.
A külföldi bibliatársulat, mint idegen kezelte és kezeli a magyar
bibliát. Innen-onnan felületes tájékoztatások szerint eszközölt és eszközöl
javításokat rajta. A szekták terjedésével kezdtek elhangzani vélemények,
hogy a biblia fordítása nem tökéletes. . de inkább csak az ő különös
tanaikra vonatkozó bibliai helyekre nézve, nem az egész bibliára, pedig
ez a fontos. Érdekes, hogy egy szekta, mikor virág-korát élte, Kecske-
méthy Istvántól kérte a magyar-biblia fordítását, hogy érdek nélkül adja
ki. Kecskeméthy nem adta oda.
A külföldi bibliatársulat nem ismeri, nem ismerheti a magyar viszo­
nyokat. Nem tudja, hogy ki a magyar-forditó. A magyarok tudják. Mél-
tóztassék Ravasz püspököt megkérdezni, hogy ki tudja a bibliát magyarra
fordítani Magyarországon a mai korban ? Gondolkozás nélkül feleli, hogy
Kecskeméthy István. Bárkit megkérdezhetünk, aki ért hozzá: mindenki
habozás nélkül ezt feleli. A református papok (a magyarok) erről egy
véleményben vannak. A legnagyobb ellensége is Kecskemétiének nem
tagadja ezt. A Kecskeméthy bibliafordításából megjelent füzeteket nem
kellett ajánlgatni a papoknak: elkapkodták. A papság jelenlegi állás­
pontja a bibliával szemben magasan áll az előző koré felett. Ismeri a
bibliát. A zsidó és görög nyelv tanítása jót termett. A világiak elmara-
dottabbak (tisztelet a kivételeknek), nem tudják, hogy egyik biblia-forditás
sem tökéletes. A Károlyi fordítása amilyen értékes hit és irodalmi-nyelv
szempontjából, olyan biztosan nem tökéletes. A fordítás rá volt (ezt érez­
ték, tudták a 16. és 17. században általánosan) szorulva a javításra,
javították is. Akkor a nyomtatást végző emberek nagyrészt idegen nemzet­
beliek voltak, Károlyi egyedül mindent nem tudott tenni: már ezért is
történtek hibák. Sok z a v a ro s értelm ű hely van és számtalan nem világos,
nem tiszta hely. Ezt a papok ma mind tudják. A világiak ne ijedjenek
meg ettől, ez nem jelent olyan nagyot, mint gondolják, mert Jézus halála
az üdvösség biztosítéka. De annyit jelent, hogy a biblia magyar fordítá­
sában sok zavarosság, nem világos, sőt érthetetlen, még téves hely is
van és sok hiba. Az irodalom-nyelv fejlődését nem is említem.
Az angolok adják ki a magyar bibliát, mint más vad vagy félvad
népeknek. Angolok javíttatják, akit kapnak, olcsóbban kapnak. A fő, hogy
ügy javítsa, ahogy a kiadó angolok akarják és ne kerüljön sokba. Igaz,
hogy a kilencvenes évek végén megtörtént, hogy a kiigazított és kiadott
Ó-testamentomot megsemmisítették, olyan rossz volt. Az angolokat csak
anyagilag érdekelte. Hogy értsék ők az egész magyar biblia-forditás
értékét?! jóságát? 1
Hallották az angolok a Kecskeméthy fordítását. Rá is bizták több­
72

szőr, utoljára az 1929. év elején a magyar-biblia javítását, de soha sem

tudtak megegyezni, mert Kecslceméthy nem javítani akarta, hanem uj
fordítást, egészet, eredetit, — mint Károlyi — akart adni. Mit szólna
akárki, ha valaki Aranyt, Petőfit javítva akarná kiadni vagy azok for­
dítását?! Kinevetnők A magyar biblia-fordítás javítását is csak idegenek
akarhatják, mert kevesebbe kerül. így javították ki és adták ki a magyar
bibliát már többször minden kis és nagy biblia-nyelvész által igazított
formában, csak a Kecskeméthy fordításában nem. A Kecskeméthyében
nem, akiről megállapították a magyar tudományos akadémiában, hogy
fordítása nem közönséges fordítás, hanem az eredeti szellemét fejezi ki
magyarul. Kecskeméthy a hivatalos egyházzal azért nem tudott meg­
egyezni a zsoltárok fordításában, mert a konventi határozatot, hogy mit
tartson szem előtt a fordító, nem fogadta el, mert ő csak az eredeti
szöveget tartotta szem előtt. Azok fordítását adták mindig ki, kik nem fek­
tettek feltétlen súlyt az eredeti szövegre, hanem engedtek a kiadók
érdekeinek, feltételeinek. Alkudtak, ha kellett. Kecskemétiének az eredeti
szöveg a legnagyobb volt. A kiadók érdekeinek nem engedett, nem
alkudt. Nagyon jó zsidónyelv tanárok tanártársai és a zsidóval foglalkozó
lelkészek is szép munkát végeztek mindig, de Kecskeméthy nem csak
tanulta, tudja a zsidó nyelvet, hanem Isten tehetséget adott rá, érzéket:
a zsidó nyelv szellemét érti Fordításából kiadott részeket nem volt ki
megbírálja, pedig várta, akarta, de nem vállalkozott senki rá. Érezték,
hogy nem lehet apró cseprő ragozási vagy más szabályokkal Kecskeméthyt
megbírálni, itt valami nagyobb mü fordításról van szó, mely Isten szellemét
adja magyarul. Nem egyes külső, kis hibákat igazit ki.
Az angolok javítgatják ezzel, azzal, hogy üzleti érdekük kívánja.
A Kecskeméthy fordítását úgy adta Isten nekünk a maga i gészében,
isteni szellemében, hitben, tudományban a mai iródalomnyelv fejlődési
fokán, mint hajdan Károliét. Akkor Károlinak helyet, nyomdát, a költ­
ségeket adták a hivő magyar reformátusok. Ős m a?!
M agyari Árpád,
ref. pap.

Néhány szó még a lelkészek államsegély elszá­

molásához és a sok levonáshoz.
Kedves Szerkesztő Testvérem! Bocsáss meg, hogy ehez — a már
kényessé válni készülő ügyhöz, nehány igénytelen sorban én is hozzá­
szóljak, de a lapunk 3-ik számában megjelent „zó“ jelzésű, ismeretlen
lelkésztársam olyan alaptalan vádaskodással illetett, hogy hozzá ne szól­
nom egyenesen erkölcsi lehetetlenség. És mindenekelőtt kérdésbe teszem:
 73

v á jjo n m ik o r j ö n el m ú r a z a v á r v a -v á r t boldog id ő , a m ik o r leg a lá bb a

lelk ip á sz to ro k m eg értik és szeretettel, b iza lo m m a l s n em a la p ta la n vádak­
k a l ille tik e g y m á s t ? ! Ezekután pedig határozottan kijelenteni, hogy az
inkriminált Hl. negyedévi államsegély elszámölását nem azért hoztam
nyilvánosság elé, hogy azáltal „h u m o ro s célt" érjek el, hanem éppen az
ellenkezőjéért, — mivel én abban nemcsak nagy családom, hanem még
sok-sok hasonló sorsban élő lelkésztestvéremnek, legsötétebb tra g ik u m á t
véltem bemutatni. Ugyancsak itt a nyilvánosság előtt kérdezem mind­
azokat a lelkésztestvéreimet, akik már régebbről ismernek engem, ismerik
nehéz családi helyzetemet, hogy mondják meg nekem: — valóban olyan
komolytalannak ismernek-é, amilyennek „zó“ jelzésű, ismeretlen k o m o ly
lelkésztestvérem egy szegény, erkölcstelen munkás nőhöz hasonlónak
tart ? 1 — Hogy munkás, szegény emberhez hasonlít, az nem bánt, de
amikor világot telekiabáló és erkölcsileg elítélendő nőhöz hasonlít, ez
már nagyon fáj és családi, erkölcsi, társadalmi állásomhoz is mérten
engem megalázó, miért is ezt a sértést e helyen nyilvánosan visszauta­
sítom és kérem a nyilvános elégtételadást.
Nevezett „zó“ jelzésű, ismeretlen lelkésztestvérem további meg­
jegyzéseire különben az alábbiakban adom meg rövid észrevételeméit:
1. Ami az előlegek cimü megjegyzését illeti, én nem állítottam soha
és sehol, hogy azt nem én, hanem az Ig.-tanács vagy egyházmegye
költötte volna el. De azt e helyen is kijelenteni, hogy az elszámolásban
feltüntetett 13.862 Leit kezemhez a maga egészében nem kaptam, mivel
abból kamat címén nagy, tekintélyes összeget vontak le, amelyek szerény
véleményem szerint bizonyára kevesebbet tettek vona ki, ha tekintettel
nehéz helyzetünkre — legalább is a hasonló nehéz viszonyok között élő
lelkésztestvéreimmel együtt — több megértésben és méltányosságban lett
volna részünk.
2. Ami pedig a n y u g t á k összegét illeti, ott sem vontam kétségbe,
pedig tehettem volna, az egyházmegye jogos hatáskörét. És bár a
99%-os hibás lelkészek közé én is beletartozom, mégis kérdem, hogy
az egyházmegyék, amelyek már a III. negyedévi (jul. — okt.) kongruá-
ból — nem tekintve a gyermeket taníttató szülők szeptemberi nagy el-
köteleztetéseire — előre levonták az egyházközségek után egész dec.
31-ig fizethető járandóságokat, amelyeket tudom, sok lelkésztestvérem
mai napig sem kaphatott meg egyháza szegénysége miatt — az ilyen
egyházmegyék vezetői nem lehetnének-e saját, köztudomás szerint is nyo­
morgó, testvéreikkel szemben nagyobb figyelemmel és több jóindulattal ?!
3. Ami pedig lelkésztestvérem azon meggyőződését illeti, hogy az
egész cikk megírása csak azért volt, hogy miért von le a kerület l°/°-ol
kezelési költségre, hát legyen neki az ő hite szerint. De ami azt a bölcs
74

tanácsát illeti, hogy ebben a kérdésben előbb miért nem fordultam a

kerülethez, — erre már van egy kis mondanivalóm. Az t. i. hogy én már
ezelőtt 3 évvel hivatalosan odafordultam és a mai napig még Írásbeli
választ nem kaptam. Ellenben kaptam közvetett utón rövid, de radi
kális választ, hogy t. i. „fogjam be a szájam és ültessenek le“ . —
Hogy ki által kaptam ezt a választ, ildomtalannak tartom nyilvánosságra
hozni, de szükség és kívánság esetén azt is megteszem.
Azt hiszem ismeretlen Testvérem, ha a fentieket előre mind tud­
tad volna, nem lett volna olyan lesajnáló a rólam való birálatod. De
felhívom figyelmedet arra, hogy nemcsak én, de a lelkészi kar 80%-a
évek óta zúgolódik minden negyedévi államsegély osztáson. Erre
tanúbizonyságul az e. m. pénztárkezelőket hívom fel. De nem folytatom
tovább, hisz niég sok-sok mindent elmondhatnék, de a sebet nem fel­
bontani, hanem meggyógyítani és bekötözni mindnyájunknak szent
kötelessége.
Vajha minél előbb eljönne az a jobb, régen várt boldogabb és
megértőbb áldott idő, ami lelkésztestvéreim túlnyomó többségének —
úgy hiszem — velem együtt legforróbb óhajtása. Testvérem, ezért imád­
kozzunk I
Csekefalva, 1930. febr. 10. V a r g a B é la ,
ref. lelkész.

ŐRSZEM.
Az uj liturgia nagy bajokat csinált Ákosfalván. Maga a pásztor
tárja elénk siralmaiban, hogy az uj liturgia bevezetése miatt „nála is
forrni kezdett a szennylé.“ Okát abban találja, hogy a múlt évi kerületi
gyűlés szabad kezet adott az uj rendtartás bevezetésére, amelyre támasz­
kodva még ott is visszatértek a régihez, ahol az újat gyakorolni kézdték.
A siralmak írója szerint, ez a bolsevizálódás miattunk van, tehát fogjunk
össze ebben a kérdésben első sorban magunk között és vigyük győze­
lemre az uj litrrgiát.
Sok szavunk lenne az ákosfalvai esethez, de ahhoz sok okból nem
szólunk hozzá. Mi nem lokális bajt látunk az uj liturgia körül, hanem
egyetemest.
Gondoljuk csak el, hogy a hívek tudatába immár által ment az a
■ meggyőződés, hogy nálunk ilyen főbenjáró dologban az ö beleegyezésük
dönt. 8 ha most nékiék nem tetszett, vájjon fog-é tetszeni, ha kötelezően
elrendeltetik a használatba vétel? Szinte hallom: akkor megkérdezték és
most m m ?
Milyen más a királyhágómellékiek (sokszor gúnyolt) mentalitása és
 75

milyen bölcs, amikor a múlt évi kerületi gyűlésükön kimondták, hogy

a jelenlegi rendtartáson, az általános, egyetemes rendezésig egyetlen
gyülekezet se változtasson.
Szerintünk a további bajok meggátlására Erdélynek is igy kellene
intézkedni, mert ha a mellényünket rosszul gomboljuk, azt újra kell
gombolni. (Bocsánat a profán hasonlatért!)
*
* *
,,Zó“-nak igaza van, hogy lapunk f. é. 2. számában az a bizonyos
elszámolás a kongnia 162 Leies összegével humor volt, de bizony lehet
az akasztófahumor is. Mert én pl. tapasztalatból tudom, hogy azokon a
helyeken is, ahol nem a 111., de- a IV évnegyed végén sem fizetik ki a
köztartozásokat, ott is 99%-ban nem a lelkész a hibás Szerintem nem is
a fizetések levonása, hanem az esetek kivizsgálása után fegyelmi eljárás
megindítása az, amellyel lehet és szabad ebben a kérdésben orvosolni.
Azokat a rövid utón való levonásokat igy nevezhetném „játék a tűzzel“ .
Sapienti sat! / ir .

I RODA L OM.
D r. T a va sxy Sán d or: A k á lv in iz m u s v ilá g m is s s ió ja .
Múlt év julius 2—7~én a Református Diákok Soli Deo Glória
Szövetsége Balatonszárszón főiskolás fiú konferenciát rendezett. A kon­
ferenciai előadások tárgyai voltak: A modern ember idegélete, A beteg
társadalom, Forrongó Európa. Ezeket követte dr. T a v a s z y Sándor
kolozsvári theol. tanár előadása A k á lv in iz m u s v ilá g m issz ió já r ó l. Elő­
adásának nem az volt a célja, hogy „ennek a világmissziónak az eg yes
feladatait kiilön-külön kijelölje, hanem azt „a* világmissziót kísérli meg
felmutatni, amely a kálvinizmust létrehozta, amely a kálvinizmus szel­
lemi a'katát meghatározza s amely viszont a kálvinizmus szellemi alka­
tából ismét következik“ . Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a
Soli Deo Glória könyvkiadóvállalat kiadásában mi is olvashatjuk ezt a
nagyértékli tanulmányt.
A tanulmány három részre oszlik: I. M it je le n t a v ilá g m issz ió g o n ­
d o la t a ? II. H o n n a n v esz i a k á lv in iz m u s a v ilá g m issz ió r a v a ló i g é n y é t ?
III. H o g y a n és m ic so d a erő á lta l tu d ja betölteni ezt a z ig é n y é t ?
I. A k e re sz ly é n sé g m in d e n v o n a tk o z á sá b a n — állapítja meg a szerző —
ú g y is m in t sz em ély es élet, ú g y is m in t e g y h á z i közösség, ú g y is m in t v ilá g ­
n ézet és tu d o m á n y , tehát m in d e n , a m i a ke resz ty én n é v k a te g ó r iá já n a k
m eg h a tá ro zá sa a la tt á ll, m in d m issz ió , m ert I s t e n ü zen etét, m erőben m á s
m in ő sé g ű a k a r a tá n a k p a r a n c s á t , m in t az 0 átterem lö Ig é jé t, tettben m eg­
je le n ő ig a zsá g á t h ozza ebbe a v ilá g b a és e n n e k a v ilá g n a k . Ez a misszió
76

pedig mindig v ilá g m issz ió , azzá teszi nem valamely eláltalánositó koznia-
polita idea, nem is a humánitás internácionális gondolata, de nem is a
kulturális ideálizmus, hanem Isten országának örök reménysége és min­
deneket átfogó valósága. A v ilá g m issz ió g o n d o la ta azt je le n t i, h o g y az
I s t e n á ltá l u jjá te re m te tt em ber,, ez a m eg ig a zíto tt b ű n ö s, Icilép ön m a g á ból
s abban az egyházi kö zösség ben , a m elyet a S z e n tlé le k -Iste n terem tett,
o r g á n u m á v á v á lik a n n a k a vilá g o t á tfogó k ü ld e té sn e k , a n n a k a v ilá g h a d ­
já r a t n a k , a m e lye t Iste n a v ilá g kezdetétől, a v ilá g végezetéig fo ly ta t
S zen tle lk e és Ig é je á lta l s a m e ly n e k m in d e n g yő zelm e bele ö m lik Iste n o r­
szá g a lá th a ta tla n , de élő, ható és valóságos közösségébe .

II. A kálvinizmus világmisszióra való igényét a történelem igazolja.

Mindenütt, ahol a kálvinizmus megvetette a lábát, elkezdve Génitől, a
Kálvin városától, mindenütt nagy szociális krízisekre talált s mindenütt»
minden krízisben, minden forradalomban, mint tisztitó, rendteremtő és
ujjászülő lélek jelent meg. A kálvinizmus világmissziói igényét az adja meg,
hogy alázatosan, minden feltétel nélkül oda adja magát az Istenországa
szolgálatának. A k á lv in iz m iis n e m azért a ta lp a la tn y i térért tu sa k o d ik ,
a m elyet ebben a v ilá g b a n e lfo g la l, h a n e m a zért a v ilá g o t á tfogó ü g y é r t,
a m e ly m in t Iste n o r sz á g a ra g y o g , v o n z, á ld , m eg szen tel m in d e n e k e t ebben
a v ilá g b a n . Innen veszi tehát a kálvinizmus világmisszióra való igényét!
III. A kálvinizmus a világmisszióra való igényét úgy tudja betöl­
teni, hogy vallja, hogy a lá th a tó e g y h á z a z á lta l m a r a d e g y h á z $ v á lik
o b jek tív h a ta lo m m á s csa k a z á lta l é r v é n y e s íti a sz u b je k tív sz a b a d sá g elvét s
lesz testvéri közösséggé, h a á lla n d ó k o n ta k tu sb a n él a lá th a ta tla n eg y h á z z a l,
a r r a n é z , a zo n csü g g , a b b a n h is z , a b b a n rem él s a z á lta l g y ő z e d e lm e sk e d ik .
És vallja, hogy él kell m e n n ie , ha kell m in d e n ten gereken tú l, a fö ld szélső
h a tá r á ig , h o g y a testv éreg y h á z a k k a l eg y ü tt p r é d ik á lja m in d e n n é p e k sz á m á ra :
k r is z t u s n a k adatott m in d e n h a ta lom m e n n y e n és fö ld ö n .
Teljesség kedvéért megemlékezik még a tanulmány a kálvinizmus
világmissziójának jelentőségéről a beteg em b errel , beteg tá rsa d a lo m m a l és
beteg E u r ó p á v a l szemben. És megállapítva, hogy a kálvinizmus világ­
missziója: h e ly r e á llít a n i a beteg em berrel szem b en az Ú r iste n sz u v eré n ig
tá sá t, e n y h ít e n i a sz o c iá lis n y o m o r t, részt vévén a k ü lö n fé le sz ere tet-in téz-
m é n y e k a la p ítá sá b a n és szervezésében , h o z z á n y ú ln i E u r ó p a betegségének
a g y ó g y ítá sá h o z ú g y h o g y ö n m eg tag a d ó , aláza tos eszközzé v á ljo n az I s t e n
a k a ra ta előtt s a z I s t e n a k a ra ta sz á m á ra , — ezzel a megszívlelendő,
komoly megállapítással végződik: A n n a k a z o n b a n , h o g y a k á lv in iz m u s
m a is és a jö v e n d ő b e n is be t u d ja tölten i a v ilá g m is sz ió já t, m a k ü lö n ö s­
képen és a legközelebbi jö v e n d ő b e n is a z a z u tosó feltétele, h o g y ism e rje
theg ön n w *tdt.
A z értékes tanulmányt, mely a S o li D e o G ló r ia kis könyvtárának
I. füzete gyanánt jelent meg és 52 oldal terjedelmű, legmelegebben
ajánljuk olvasóink figyelmébe. D. E .
 Alólirottak szivünk mély fájdalmával tudatjuk, hogy a
jó édes anya, nagymama, testvér és rokon

Özv. B E K E A L B E R T N É
szül. S É R A I R M A
ref. igazgató tanitó neje
éleiének 53-ik, házasságának 34-ik, özvegységének 4-ik évében
febr. hó9-én hosszas és kínos szenvedés után jobblétre szenderült.
Tetnclése febr. hó 11-én délután 3 órakor ment végbe
a ref. egyház szertartása szerint.
Nyugodalma legyen csendest
Nagygalambfalva, 1930. febr. 9-én.
Beke Albert, Beke Pál, Baké Irmuska, Beke Erzsiké
gyermekei.
Sára Kálmán és családja, özv. ÜnnSssy Sándorné sz. Sóra Gizella és családja
testvérei.
Derzsi Endre, Derzsi Etuka, Bandtka, Elluska
veje. unokái.
Szász Dénes és családja, Barabás Zoltán és családja, Keith Károly és családja.
Szilágyi József és családja, Özv. Szilágyi Jenőné és családja.

Örökre megsebzett, fájdalomtól megrendült szívvel szo­

morúan tudatjuk, hogy a felejthetetlen jó férj, szeretett édes apa

KOVÁCS SÁ N D O R
református lelkész, egyházmegyei főjegyző
f. évi február hó 19-én, 59 éves korában, 35 évi lelkészt szol­
gálat és türelemmel viselt szenvedések után pihenni tért
Teremtőjéhez.
A szív, amelyből végtelen jóság, szeretet, nemesség és
becsületes munka sugárzott, megszűnt dobogni.
„Uram, kihez mehetnénk, az örök élet te nálad van."
Vajdahunyad, 1930. évi február hó 20-án.
Özv. Kovács Sándorné szül. Besse Erzsébet
bánatos neje.
Attila
szeretett fia.
78
S« no
K Ü L Ö N F É L É K .
Kovács Sándor emlékezetére.
Ez év január 19-én volt vajda­
hunyadi papságának 25 éves év­
fordulója, mely alkalommal nagy­
szabású ünnepségben részesítette
a jubilánst úgy a vajdahunyadi
Egyházközség és Nőszövetség,
valamint az Egyházmegye. Mél­
ákkor erősen megviselt volt a szer­
vezete s ép egy hónapra rá, febr.
19 én, agyszélhüdésben halt meg.
Debrecenben végzett; típusa volt
a régi, meg nem alkuvó, intran-
zigens kálvinista-papnak; elveiben
hajthatatlan volt és mégis szeret­
ték, mert ritka becsületességét és
baráti közvetlenségét meg kellett
mindenkinek becsülnie. A Lelkész­
egyesület eszméjének tántorítha­
tatlan hive volt.
Temetése Vajdahunyadon még
nem ..tapasztalt óriási részvét mel­
lett ment végbe. Az egyházme­
gye lelkészei közül 12-en jelen­
tek meg de. ott volt Vajdahunyad
egész közönsége felekezeti kü­
lönbség nélkül. A parokhiális
gyászházban Fekete János nagy-
rápolti lelkész mondott bensősé­
ges imát, a zsúfolásig megtelt
templomban Lukáts László rákosdi
lelkész imádkozott s Baczó Lajos
esperes tartotta a mindenkit meg­
ható gyászbeszédet, mig a simái
László Zoltán marosillyei lelkész
búcsúztatta el a megboldogultat
lelkésztársai és az egyházmegye
nevében. Özvegye és 6 éves kis
fia gyászolják, kiknek adjon az
Úr vigasztalást a Krisztusban és
az elköltözött testvérnek csendes,
boldog pihenést a boldog fel­
támadás reménye alatt!
_ V V
Lelkészcsere. Kolozsvártól 40
km.-re levő, kitűnő autó-össze­
köttetéssel rendelkező lelkészi ál­
lásomat felcserélném más hasonló
állással. Egyetlen feltétel, hogy az
állás kongruás legyen. Komoly
ajánlatokat alábbi cinné kérek.
Fancsali Sándor ref. lelkész. Che-
seu —Mezőkeszii, p. u. Mociu —
Mőcs. Jud. Cluj.
Nyílt kérdés a szerkesztőhöz.
Hosszú heteken keresztül rendes
bélyeggel láttam el nem kis for­
galmú hivatalos egyházi levele­
zésemet, amig egy vidéki csendőr­
őrmestertől és egy még eldugot-
tabb helyen lakó kollegámtól ér­
tesültem, hogy nyugta ellenében
díjmentesen kaphatok az illetékes
postahivataltól hivatalos bélyeget
hivatalos levelezésem lebonyolítá­
sára. Vájjon mi lehet ennek az
oka ? ! Mért nem kaptam én ide­
jében értesítést a legilletékesebb
helyről, egyházi főhatóságomtól ? !
Beküldeletí.
Lapzártakor kaptam a R e f .
számát, melynek a H ír e k
S zem le 4 .
c. rovatában olvasható erre von.
az Igazgatótanács közlése, hogy
t. i. az egyes postahivatalok köte­
lesek a lelkészi és esperesi hiva­
taloknak nyugta ellenében díj­
mentesen megfelelő mennyiségű
hivatalos bélyeget kiadni. Ennél
többet én sem felelhetek. D . E .
12 millió aláírással kérvényt
nyújtanak át az amerikaiak a lon­
doni leszerelési konferenciának,
hogy valóban szereljék le a had­
sereget.

Dr. Némethy Károly a buda­
pesti egyháznak IV. ciklusra újból
megválasztott főgondnoka, tisztét
elfoglaló beszédében jelentette,
hogy a közeljövő egyik nehéz fel­
adata lesz, a főváros 100.000 hí­
vét magában foglaló református
egyház 10 —15 egyházközséggé és
külön bpesti egyházmegyévé való
megszervezése.
A Dóczy leánynevelölntézet-
nek, ennek a hires, debreceni kál­
vinista iskolának, polgári, keres­
kedelmi, tanitónőképzői és gimná­
ziumi szakán, 1500 növendéke
van. A múlt évben épített hatal­
mas, modern palotáját újból épí­
teni, jobban mondva szűk volta
miatt bővíteni kell.
Dr. Balogh Jenő ny. minisz­
ter, a tudós akadémia főtitkára,
bpesti presbiterré választása illetve
felesketése után igy szólt: „Ad­
ja az Úristen és segítsen az Ő
szent Fia, az /Úr Jézus Krisztus,
hogy amikor bármily csekélyét,
parányit is végezhetünk, azt min­
dig ügy teljesíthessük, mint a hi­
vatás parancsolta szent köteles­
séget."
berbert Hoover az egyesült-
államok elnöke igy beszélt a Bib­
liáról : „Nincs még egy könyv,
mely annyira változatos volna, mint
a Biblia, sem olyan, mely annyira
tele volna összpontosított bölcses­
séggel. Vegyük akár a jogot, akár
üzletet, vagy erkölcsöt, vagy akár
azt a látomást, mely a képzeletet
irányítja, mikor az emberiség bol­
dogságát célzó építő dolgok al­
79
kotásáról van sző, aki ezekben
vezetőt keres, bízvást a Bibliát
nyithatja meg s lapjain világossá­
got talál. E könyv tanulmányozása
a bibliakörökben olyan, mint egy
továbbképző főiskola, az emberi
tapasztalat leggazdagabb könyv­
tárával. Mint nemzet, a könyvek
könyvének köszönhetjük nemzeti
ideáljainkat és a nemzetet kifejező
intézményeinket. Ezeknek megma­
radása a könyv elveihez való ra­
gaszkodáson nyugszik.“
Régi, elfakult, de igaz írás ez:
Mivelhogy első és kiváltképen való
főcélja az embernek az Isten irná-
dása s az örök életnek keresése
legyen, végeztük, hogy vasárna­
pokon és ünnepnapokon is a mai
társaságunkbeli kereskedők rende
közül, senki boltjának megnyitá­
sával kereskedést ne űzzön és
ne áruljon. Az öreg uraimnak (a
céh elöljárói) érdemes büntetése
alatt, hanem keresztyén hivatalja
szerint, a istentiszteletre rendelt
napokat megszentelvén, azután Is­
ten segítségével exerceálja hiva-
talját.
Ez az irás pedig a kassai ke­
reskedő céh 1686-ból fennmaradt
céhszabályzatnak az első pontja,
a vasár- és ünnepnapi munkaszü­
netről szól.
A baptisták száma Magyar-
országon 11 ezer, az egész világon
11 millió.
Vasárnapi iskolások száma az
egész világon 29,411.435, a ve­
zetők száma 356.196. Te köztük
vagy*e?
80
Szerkesztői üzenetek:
Bánáti előfizetőkhöz : Miután a
bánáti egyházmegye pénztárosától
azt az értesítést kaptam, hogy a „la­
punk előfizetési dijait sem a most
szétküldött kongruából le nem von­
hatta, sem ezután nem kezelheti,
mert általános a tiltakozás minden­
féle levonás ellen" — ez úton kérem
a bánáti előfizetőket, szíveskedjenek
előfizetési dijaikat közvetlenül, lehe­
tőleg postafordultával megküld ni.
Tájékozás végett közlöm a^ előfize­
tési címjegyzéket: 1. r é g i e lő fiz e tő k
Lúgos, Szemlak, Igazfalva, Resica-
bányo, Temesvár, Csávos, 2. ú j e lő ­
fiz e tő k : Kispereg, Bunyaszekszárd,
Szapáryfalva, 3. a la p o t e lf o g a d t á k ,
te h á t e lő fiz e tő k n e k t e k in t h e t ő k : Karán-
sebes, Llppa-Radua, Szigetfalú, Vég­
vár, LJjszente5». A múlt évről a követ­
kező hátralékok állanak fenn : Igaz­
falva, Resicabánya, Temesvár 120—
120 L.. Kispereg, Karánsebes, L'ppa-
Radna, Szigetfalú, Végvár, IJjszentes
30-30 L.
Amidőn hivatkozom arra az ál­
talános gyakorlatra, hogy az előfize­
tési dijak minden egyházmegyében
a kongruából vonatnak le és megál­
lapítani kívánom, hogy az egyénen­
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Níigyenyed.
kénti küldés a lelkészekre több ki­
adást jelent, mintha az előfizetési dí­
jak egyházmegyénként egy összegben
küldetnének be, — a pénztáros test­
vérem levelének osak arra a passzu­
sára óhajtok még nyilvánosan reflek­
tálni, amelyben ezt í r j a : „Különben
sem vagyunk m», kongruakezelő pénz­
tárosok, valami kedvesek — az 1%
kezelési dij levonása miatt — előt­
tetek“. Erre csak az a megjegyzésem,
hogy előttem minden kongruakezolő
pónztárnok különösen kedves, már
csak azért a szolgálatért is, amelyet
nekem, jobban mondva lapunknak tesz.
Ami pedig az „ e lő t t e t e k “ - e t illeti, gon­
dolom — helyesen distingválok, ha
azt mondom, hogy a kritikát gyakorló
papságnak nem a pénztárnokok sze­
mélye ellen van kifogása, hanem a
r e n d s z e r ellen, ami — magától érte­
tődik, hogy a pónztárnokok személyén
kívül esik.
Előfizetési dijak nyugtázása : Szi­
lágyi e. m. 3080 L , Nagyszebeni e. ni.
1440 L., Kolozsvári e. ni. 1200 L , Gör-
gényi e. m. 1180 L., dr. Tolcsvay Lajos
(Bánffyhunyad) 120 L., Fosztó György
(Jedd) 240 L , Udvarhelyi e. m 3180 L ,
Erdövidéki e. m. 1800 L., Kalmár Ist­
ván (Bályok) 120 L. és Vjm|^ív©Bnio-
kos (Csekelaka) 240
III. évfolyam. 1990. márdug 15- 6. SBám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEI LiPJi
Me g j e l e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Az egyházi törvénykezés reformjáról.

A Református Szemle f. évi 3. számában — s — a. jelzéssel
egy nagyon komoly és megszívlelendő cikk jelent meg. A cikk
egy nagyon egészséges javaslat körül forog. A javaslat az egy­
házi törvénykezés reformjáról szól, melyet úgy gondol meg­
valósíthatónak, hogy „az uj zsinati törvény mondaná ki az
egyházi közigazgatás és bíráskodás teljes különválasztását vagy
legalább az egyházmegyéknél a birói és a közigazgatási állás
összeférhetetlenségét. Két-három szomszédos egyházmegye,
kommunitást alkotva, közgyűlési tagjai sorából, a létszáma
arányában, közösen alakítaná meg az egyházmegyei bíróságot,
felerészben világi, felerészben lelkészi tagokból oly módon,
hogy az egyházmegyei bíróság egyetlen tagja se viselhessen
egyházmegyei közigazgatási tisztséget. A bíróság maga válasz­
taná meg elnökét, jegyzőjét, ügyészét, időszaki tanácsát, világi
tagjai lehetőleg jogászok lennének; felváltva tarthatná üléseit
az illetékessége alá eső egyházmegyék székhelyén, esetleg az
elnökség mindig abba az egyházmegyébe hivná össze a bíró­
ságot, melynek több, illetve fontosabb ügye kerül tárgyalás
alá“ . A javaslat — bár bővebb indokolásra alig szorul, annyira
magán viseli a helyes megoldás ismérvéit — indokokkal van
alátámasztva, amelyek közül egyik legfontosabb az, hogy a
vezető tisztviselők a bírósági üléseken lépten-nyomon olyan
ügyekben mondanak ítéletet, melyekben előzetesen közigazgatási
úton már egyszer döntöttek.
82

Az egyházi törvénykezés ily irányú radikális reform terve­

zete széles körökben, különösen a vidéki papság körében,
határozott helyeslést váltott ki. A bíróság függetlenitése, — ez
lenne egyik legértékesebb eredménye a zsinati atyák munkál­
kodásának — hangzott fel itt is, ott is az egyéni vélemény.
Érthető azért, hogy amily helyesléssel fogadtuk ezt a cikket, ép
oly kevésbé helyeselhetjük dr, Szőllősy János hozzászólását, mely
a Református Szemle f. évi 4. számában jelent meg — és szemben
a felvetett javaslattal a jelenlegi bírósági keretek fenntartását
javasolja a tényleg fennálló hiányok kiküszöbölésével. E sorok­
ban reflektálni kívánok dr. Szőllősy János megállapításaira,
ill. érveire.
Dr. Szőllősy János megállapítása szerint a bírói és köz-
igazgatási hatalom szétválasztására az államhatalomnál szük­
ség volt, „hogy az államhatalom politikai intenciói alól a
bíróság iurisdictiója mentesittessék“ , - de ez a félelem az
egyházi életben nem fenyeget, mert „a református egyház oly
széleskörű demokrátikus elvek alapján van felépítve, hogy nem
lehet attól tartani, hogy a közigazgatási hatalom elnyomja a
bírói igazságszolgáltatást“ . Tegyük fel, hogy ez igaz. De ép
ily igaz, sőt még igazabb, a másik megállapítása is, amidőn
t. i. azt mondja, „hogy ideális jogrendszert a bírói és a köz-
igazgatási hatalom teljes szétválasztása nélkül el sem lehet
képzelni“ . Mi következik eb b ő l?! Úgyebár az, hogy szét­
választásra csak akkor nem kerülhet sor, ha annak alapos
okai. vannak. Már pedig nincsenek. Mert a dr. Szőllősy által
felhozott okok nem ilyenek.
Alaptalan mindenekelőtt dr. Szőllősy Jánosnak az az aggo­
dalma, hogy Egyházunk ne lenne elég gazdag ahhoz, „hogy
a tiszteletbeli és áldozatot kívánó egyházi tisztségek még
szaporittassanak“ . Mert ha pl. a gyulafehérvári egyházmegye
önmagában nem lenne elég gazdag az ilyen áldozatos lelkekben,
azzá válna, ha a hunyadi egyházmegyével — vagy ha igy
sem — a nagyenyedi egyházmegyével társulna és közösen
alakítanák meg az egyházmegyei bíróságot.
Nagyon is másodrendű és nem képez nagyobb nehézséget
az az ellenvetés sem, hogy a bírósági iurisdictio nemcsak
Ítélethozatalból, hanem meglehetős sok és kimerítő Írásbeli
munkából is állván, ki végezze el azokat?! Amit eddig az
esperesek végeztek, azt készséggel elvégeznék bizonyára az
e. m. bíróságok lelkészelnökei, sőt meg vagyok győződve,
 83

hogy a világiak is készséggel működnének közre, — ami pedig

—- és ez a nagyobb munka — fizetséget igényelne, az eddig is
fizetve volt. Szóval e téren semmi akadály.
Dr. Szöllősy a vezetés és irodai munkák miatt nem tudja
elképzelni, hogy az egyházmegye vezetői (esperes, főgondnok)
a bíróság munkájánál mellőztessenek. Én meg viszont azt nem
tudom elképzelni, hogy mi szükség van reájuk ottan, miért
lennének ők a bíróság munkájánál nélkülözhetetlenek?! Úgyis
sok a panasz mindenfelé az esperesek ellen. Hogy az egyiknek
mindent elnéznek, a másiknál a kicsiből is nagy dolgot csinál­
nak, a harmadikat elevenen el akarnák temetni stb. Nem mon­
dom, hogy ez igy van, de hát minden emberben — s igy az
esperesekben is lehet gyarlóság. Mért ne kerülnénk ki az
ilyesmi feltevéseknek még csak a lehetőségét is, ha rnód van
re á ? ! Annyival inkább, hogy az espereseknek enélkíil is van
elég dolguk és gondjuk. Miért ne kreáljunk — ha lehet —
valóban független biróságot, mely ne a személyeket, hanem
egyedül a tárgyilagos igazságot nézze?!
S még van egy argumentuma dr. Szöllősy Jánosnak. És
ez az, hogy ha több egyházmegye együttesen alkotna egy
biróságot — „az egyház ügyeiben buzgólkodó világi egyénektől
nem lehet megkívánni, hogy 2 —3 egyházmegyébe is elutazzanak
és ez a nagyobb rnegterheltetés azt eredményezné, hogy egy­
felől a megfelelő egyének a birói liszt viselése elől elzárkóznak
és másfelől a nagyobb utazási költségek miatt az amúgy is
felette költséges birói eljárás még költségesebbé válnék“ . Hát
erre csak az a mondanivalóm, hogy ismerek e. m. világi
tanácsost, aki több mint 40 km. távolságból hiven eljár a tanács­
ülésekre — és viszont ismerek olyant is, aki helyben lakik és
mégsem megy. Tehát ez elsősorban az emberen fordul meg.
Aki a nagyobb rnegterheltetés miatt zárkózna el a birói tiszt
viselése elől, abban úgy sincs valami nagy köszönet. Különben is
niit értsünk nagyobb rnegterheltetés alatt?! Hiszen a bíróság
tagjai igényelhetik kész kiadásaik megtérítését. Ami pedig a
költséges birói eljárást illeti, tessék leszállítani a magas napi
dijakat. Elégedjenek meg a bíróság tagjai tisztán kész kiadásaik
megtérítésével — és akkor bizonyára jutni fog minden nagyobb
nehézség nélkül a nagyobb utazási költségekre is s a birói el­
járás még sem válna költségesebbé. í:
Röviden összefoglalva tehát az elmondottakat — a dr.
Szöllősy János ellenérvei az egyházi törvénykezés radikális reform-
84

tervezetével szemben nem állanak meg, legalább Is nem olyan

mértékben, hogy azokért ezt a nagyon is egészséges javaslatot
érdemes volna levenni napirendről. Mert igaza van — hogy
ismétlésekbe bocsátkozzam — dr. Szöllősy-nek, amikor azt
mondja, hogy ideális jogrendszert a bírói és a közigazgatási ha­
talom teljes szétválasztása nélkül el sem lehet képzelni - - és még
inkább igaza van — s — a.-nak, amikor ezt az ideális jogrend­
szert konkrét javaslatában realizálni kívánja. Hogy aztán ebből
lesz-e valami vagy sem, az immár a zsinati atyák bölcsességén
fog megfordulni. Mindenesetre a kérdés esetleges egyházmegyei
megtárgyalásán jó lesz a pro és kontra érveket evidenciában
tartani. d . k.

Súlyos keresztek.
— Hogy lehelne tehermentesíteni a lelkészeket az egyházak anyagi gondjai ajól ? —
Mikor az október—decemberi kongnia váradalmának nagyhelél
éljük, mikor az anyagi gondok miatt majdnem összeroppanó vállaimat
már-már alig bírom s szemem előtt áll az egész, majdnem 5 hónap terhe
és keserűsége — most, mikor február közepén vagyunk, itt állok egy
fillér nélkül súlyos, nehéz körülmények között terhes családommal. Azon
gondolkozom, miért vagyunk mi lelkipásztorok oly mostoha gyermekek,
hogy rólunk mindenki elfeledkezik? Miért? A munkáért, amelyet
végzünk? Hiszen „a hitnek cselédeiről“ nem illik elfeledkezni!? Kér­
dezte-e meg valaki valaha hivatalosan a lelkipásztoroktól: hogy éllek ?
megkaptátok-e fizetéseiteket ?
Épen most jut eszembe a hivatalos lapban megjelent két rendelet.
Kern is régi keletűek. Lám a felső hatóság megtudta kérdezni a lel­
készeket, hogy az iskolafentartó teljesitette-e kötelességét a tanítóval
szemben s megadta-e járandóságaikat? Jelentést azonnal róla!
A mi fizetésünk az a „Csáki szalmája". Azt luizzák, nyírják,
tépázzák alulról-felülről. Súlyos és nehéz ezrek hevernek papiroson.
De nem kérdi meg senki az 5-dik hónap szenvedése után sem, hogy
az előző levonásokat megkapta-e a lelkipásztor? De hát miért is
kérdené, mikor az a közhiedelem, hogy „Van a papnak“ !
Hát nézzük meg, hogy hogy van? Jön és kopog az ajtónkon az
irodalom, jön a társadalom, jön a könyörlilet, jön a jótékonyságnak
minden rendű tényezője; újság, óság, egyetemes és nem egyetemes adó,
az állami adók minden fajtája, kongrua adó, termény adó, lakás adó,
globális adó, nyugdíj, szeretetház, özvegyi segély, kezelési költségek,
az egyház minden tartozásai tűzbiztosítástól — a nyomtatványokig.
 85

Egy egész garmada! És ezzel együtt a „paizsos ember“ . Kérem ez nem

frázis, ez igazság!!
És nekem 4 gyermekem tanul házon kivül Miből fizetem a
tandijat, lakás- és koszt-dijat, hogy ruházom, miből veszek könyveket?
Kérdezi valaki ? N em ! Legfennebb én saját magamtól és esetleg egy
nehány szegény lelkipásztortestérem,- kik velem egyforma hajóban ússzák
az életnek e keserű vizét. A tanárok és tanítók gyermekei tandíjmen­
tesek. A lelkészeké nem. Most nem is magamról beszélek. Egy velem
egyforma sorsban lévő testvérem helyzetét állítom példaképen. 4 leánya
tanul (külömben quittek vagyunk : nekem 4 fiam) az udvarhelyi nőképző­
ben és kap a 4 után *A kedvezményt, tehát nem egészen egyet. Van,
amiből éljen és- taníttassa ? nem kérdi senki. Pedig mi egyebet nem adha­
tunk gyermekeinknek, — földünk, vagyonunk a legtöbbünknek nincsen.
így látom az özvegy papnék sorsát is Annyival inkább, mert egyik
néhai lelkésznek és esperesnek a kis fiát én vittem az enyedi kollégiumba.
Végig kellett kilincselni egy csomó embert, hogy valami kedvezményt
kaphasson, de arról szólani sem lehet, hogy teljes ingyenességet élvez­
hessen. A nevelési segélye, az igazán nem elég cipőre és útiköltségre.
Pedig a szegény anyjának még van rajta kivül 2 ellátatlan gyermeke
s ha a jó Isten segítsége közbe nem jön, júniusba künn lehet egész
családjával a természet áldott bokrai között, mert nem lesz lakása.
Hiába fizetjük a 2%-ot és nyugdijjárulékokat, ha családunk végered­
ményében az útra marad.
És ezután mennyi mindennek elnevezik a szegény lelkipásztort.
Gyáva, ki nem tudja híveit rászorítani, hogy fizessenek. Gondatlan, ki
nem gondoskodik kellő időben, hogy legyen az egyháznak pénze, amiből
a fizetéséből történt levonásokat megkaphassa. Persze, ha az egyháznak
nincs vagyona, amiből fizessen, van a papnak lcongruája. A pap vegye fel
aztán az egyházon úgy, ahogy tudja. Mert a pap adókivető és adó-
végrehajtó közeg! — Hát tessék elképzelni, hogy én egy olyan egyház
lelkésze vagyok, amelyiknek évi rendes jövedelme 4300 leu, 2 tanerős
ref. iskolája van. Az egész évi összes dologi és nem dologi kiadásokat
rovataiból kell ellátni. A magam gondja is nehéz, az egyházé is. Mikor
hozzáfogok valami szellemi munkához, jön a kurátor, hogy Pál vagy
Péter kijelentette, hogy ő csak a végrehajtónak fizeti meg az egyetemes
adót; máskor közmunkára nem áll ki s egy cifrát káromkodik és illetlen
kifejezésekkel illet papot, iskolát, gondnokot cs mindent. Pedig uj rova­
tait kell csinálni, mert jön az egyházmegyei iskolai pótrovatai s a pénz­
tárban nincs annyi pénz, hogy a templomajtó elromlott kilincsét meg
lehessen csináltatni. Annyi pénz!. Egy „vas“ sincs! . . . És ha meg vati
csinálva az uj rovatai, altkor nem a ,ploie§ti birzsás“, vle a szegény
86

székely ember üti az asztalt, hogy nem kell neki se pap, se tanító, se
templom, se iskola, se Isten, se ember, ő többet nem fizet, mert már
nem bírja a sok mindenféle terhet. De nemcsak én vagyok igy, sokan
vagyunk, akik igy vagyunk. És ez nem frázis, fájdalom — ez valóság!
Hát miért vagyok lelkipásztor ? Ha minden egyebet végeznem kell,
akkor hogy tudok komoly missziói munkát végezni? A híveim nem
támogatnak, mert azok csak azt látják, hogy én folyton üres zsebüket
tapogatom s ha véletlenül egy pár rongyos leu odavetődik, azt azonnal
kiemeltetem onnan. Félnek tőlem, nem bíznak bennem, mert az hiszik,
hogy a legjobb szándék mutatása mellett rossz indulat lakik, t. i. pénz­
kérés, régi tartozásokért való pirongatás etc. így komoly lelki munkál
végezni nem lehet. Tehermentesiteni kell a lelkészt, hogy ne legyen ö
az adókivető és végrehajtó, a rovatai kivető és felelős anyagi végrehajtó.
Elvégre is mi mindnyájan az Isten országa útjainak egyengetésére, Isten
igéjére esküdtünk fel s az ezzel járó minden szellemi és lelki dolgot
vállaltunk magunkra elsősorban szent és igaz kötelességteljesitésnek.
Legyen ez a mi dolgunk! De ne olyan dolog, amiből állandó bosszúság
származik s minden erény és jó az Isten neve szidalmazásában vesz ek
azok között, kik Isten nyájának és a szentek egyességének mondáinak.
A fizetésem pedig kapjam meg egészen és ne legyen abból levon­
ható egy báni se, amihez én külön beleegyezésem nem adtam. Az egyház
egyházmegyei és kerületi járulékait fizesse meg az .egyház. Éhez van egy
gondolatom. Ige;, so.v egyház van, amelyik olyan, mint az enyém, hogy
szenvedő állással kénytelen zárni az évet, de viszont sok van olyan,
amelyiknek nagy vagyona van. Míg abban a hivek hordoznak minden
terhet, addig ebbem semmi teher nincs, s azt se tudják, hogy van-e
egyház vagy nincs. Ez nem igazság! Elérkezett a 12-dik órája annak,
hogy — mint sok egyéb kérdés — ez is rendeződjék. Centralizálni kell
az egyházközségek minden vagyonát és minden terhét egyházmegyén­
ként. A számvevő és pénztárnok mellé kell állítani egy felelős hivatal­
nokot, akit talán főszámadó gondnoknak lehetne nevezni. Ez intézné az
összes költségvetéseket, fizetné a kiadásokat, építtetne, reparáltatna min­
den'egyházban abból az összegből, mely az egész egyházmegye egyház-
községeinek földbirtokaiból és vagyonából folyna be, mint jövedelem;
természetesen ebben a munkában segítenék őt az egyes egyházközségek
gondnokai. Ha a jövedelem nem volna elég a szükséglet fedezésére,
akkor az egyházmegyei főszámadó gondnok gondoskodnék vagy meg­
felelő rovatairól, vagy önkéntes adományok gyűjtéséről, melyet szintén
ö hajtatna fel a lelkész felelőssége nélkül, hogy ne legyen a lelkész többé
„minden lében kalán“ . Ha valamelyik egyházközség a maga kebelében
közadakozásból akarna építeni templomot, iskolát, papi lakást, vagy
 87

akarna szerezni harangot, orgonát, ebben a törekvésében senki se aka­

dályozhatná meg, sőt ebben az esetben is a föszámadó segítené a cél
elérésében.
Ilyenformán gondoltam e kérdés megoldását, mit igen röviden
azért tártam lelkésztestvéreim elé, hogy megvitathassuk. Habár a vitára
szánt tér igen kicsi és a mondani való igen sok. De egyházaink és a mi
életérdekeink kívánják, hogy valamit már tenni kell. Mennyivel jobb
volna, ha ezt a kérdést is több más kérdéssel egyetemben megvitat­
hatnék élőszóval, ha ugyan volna is hol. Talán Tordán a „Lelkész­
egyesületi közgyűlésen“ .
Rugonfalva, 1930. február hava.
B ír ó D ezső,
ref. lelkész.

Biblia az iskolában.
Egyházi sajtónk hozta a hirt, hogy Nagyváradon és Kolozsváron
iskoláink asztalán, a katedrákon, ezentúl élő szimbólumként ott lesz a
biblia. Örömmel üdvözöljük a két központunk vezetőségét ezért a bölcs
és sokat jelentő és Ígérő rendelkezésért. Ám mi azt szeretnők, ha ez a
bölcs rendelkezés az egész egyetemes egyház minden iskolájára kötelező
érvénnyel bírna. Ennek az óhajunknak két, igen nagy és alapos indoka
van: külső és belső.
Külső indoka óhajtásunknak az a lehetetlen és szégyenteljes körül­
mény, hogy a mi iskoláink külsőben, anyagi berendezésben mit sem külön­
böznek a más, nem református jellegű iskoláktól, hacsak nem abban,
hogy a mi iskoláinkon több a vakolathullás és más sokszor nem is
szegénységünket, de gondatlanságunkat mutató külső. Állami címerek
stb. mind megtalálhatók a mi iskoláinkban és mig pl. a katholikus isko­
lákban ott van a kereszt, amely nyilván prédikálja a kereszt jelvényt!
iskola jellegét, addig a mi iskoláinkat a külső jelek után ítélve, bármilyen
jellegű iskolák közé besorozhatja a külső szemlélő. Nem jól van ez igy.
Bizonyára ezt érezte meg a két központi egyház vezetősége, amikor a
mi iskoláink jellegének külső kidomboritására, az iskolai katedrákra
pdahelyeztette a bibliát. De ezt a szerintünk nagyon bölcs intézkedést
kérjük kiterjeszteni minden rendit- és fokú iskoláinkra. Hadd hirdesse
iskoláink katedráján élő szimbólumként ott levő biblia, hogy a mi isko­
láink az Ige uralma, védélme alatt állanak s ezzel nyilatkozzék meg kül­
sőben az a ma még óhajtott valóság, hogy mi az Ige egyháza vagyunk.
A másik ok, — amiért kívánjuk és kérjük ezt, — belső lelki ok.
|A vallástani ismeretek nyújtása az iskolai oktatás keretén belül törté­
88

nik, amelyeknek kiegészítője, az evangéliumi lelkűiét megteremtője lennne

a vas. iskola és a biblia körök munkája. Így állván a helyzet a vallás-
tanítás alig más, száraz ismeretek nyújtásánál. Mig ha a biblia az iskola
katedráján lészen állandóan s annak kötelező használata a vallástanitás-
nál elrendeltetik, akkor a vas. iskola és bibliakör munkájának egy részét
már az iskola elvégezi, ami olyan növendékeknél, akik csak iskolába
járnak, mérhetetlenül nagyfontosságu. A vallástanitásban való haszná­
laton kivíil elrendelni kérjük még, a tanítás mindennapi megkezdése
előtt, a mindenkori bibliaolvasást, vagy legalább is a heti első és
utolsó órán. A felolvasott szöveg pár szavas kommentálása úgy a tanító,
mint a növendék lelkét, egész napi-, hetitanitási időre, sőt örökre oda
kapcsolná az Úrhoz. Milyen más lenne igy iskolánk, tantestületünk és
növendék seregünk szelleme. Természetesen ennek a bibliával foglal­
kozó munka beindításának előföltétele a megfelelő bibliai lokusok össze­
állítása és pár szavas kommentálásban összeállítása.
Jelen sorok irója, mint kerületi- és konventi v. tanügyi előadó,
javasolta ezeket a csehszlovák egyetemes egyházban és miután javaslata
elfogadtatott, vizitácionális utakon megtapasztalta, az igazán lélekalakitó
hatást a gyakorlati életben, ennek az itt javasolt és kért rendelkezésnek.
Ma iskoláink ast lanitják, amit hinni kell, de ha a kért bibliai
munka elkezdődik, akkor a növendék köevetlenül megismeri azt, Akit hinni
készt a lélék és Akit Mvetni gyönyörűséges. Már pedig nekünk nem lehet
égetőbb problémánk, minthogy növendék - seregünk, a jövő reménye
személyes, élőközösségbe jusson a Jézus Krisztussal s ezt megoldani csak
egy lít van, a biblia közvetlen kézbe adásával Őt megismertetni.
Legyen hát ott a mi hitünk, egyházunk, élő, örök szimbóluma és
a Krisztushoz vezető út gyanánt minden iskolai katedrán a biblia.
P . 8.

HÓNIG F R I G Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Sir. Gk. BARITI®No. 10-21.
I>a r a Qgö Q t ő d t j c .___ ____
Ajánlja saját találmánya szabadalmazó!! ílapittatolt 1840-ban
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával.
Vas harangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.
 Aktualitások.
T íz éve már, hogy egy újságban kép jeleni meg, amelyen a hosszú
tárgyaló asztal fejénél, a világháborút szanáló diplomaták nagy meg­
lepetésére megáll a töviskoszorus, glóriás Jézus és igy szól: „Uraim ne
feledkezzenek meg rólam“ . A képen Jézus mellett eltörpülnek a világi
nagyságok és elképednek, mert valósággal megfeledkeznek az igazi bé­
kesség Fejedelméről.
Ezzel egyidőben az amerikai szenátus néhány tagja azt kívánta,
hogy a népszövetségi szerződésben Isten neve emlittessék meg. Nem
tudom, hogy meg van-é említve, de hogy Amerika nincs benne a nép-
szövetségben, azt mindenki tudja.
Az elmúlt 10 esztendő természetes folytatódása volt a krisztusi
alapok megvetésének és nem is várhatunk jobb napokat mindaddig, mig
az úgynevezett keresztyén nagy hatalmak meg nem tanulják és csele­
kedeteik alapjául el nem ismerik, hogy Krisztus nélkül nincsen és nem
lesz békesség.
*
❖ *
Sajnosán állapítjuk meg, hogy a mi magyar református közvélemé­
nyünk nagyon is hajlamos arrra, hogy miközben a dolgokat egyolda­
lúan és kizárólagosan antikatholikus szemszögből nézi, eközben magát
a bibliai alapot is figyelmen kívül hagyja. Hajlamos arra, hogy a katho-
licizmus fürdővizével együtt a gyermeket (magát a keresztyénséget) is
kiöntse, hasonlattal élve, hogy a kath, fattyúhajtások lenyesegetésével a
keresztyénség eleven fájában is sebet ejtsen. így tesz református köz­
véleményünk, amikor szentelés helyett avatásról vagy használatbavétel­
ről beszél.
Erre nézve tudnunk kell azt, hogy a „szent“-tel összefüggő összes
kifejezéseket az újszövetség is mindenütt az ószövetség értelmében és
szellemében használja. Az ószövetség szerint pedig valamit felszentelni —-
Jehovának tulajdonul átadni. E fölszerelésben a „kiválasztás", bizonyos
célra „elkülönítés“ negatív jelentése is benne van; világosan látszik ez a
2. Krón. 7 i«-ban, hol Jahve a templomszentelésre vonatkozólag igy
szó l: „S most kiválasztottam és fölszenteltem ezt a házat, hogy örökké
ott legyen az én nevem s szemeim és szivem ott legyenek minden napon.“
Nem anyaga különbözteti hát meg a szent házat, a templomot a pro­
fán házaktól s a fölszentelés nem valami különös minőséget közöl, azzal,
hanem egyszerűen azt a rendeltetést közli azzal, ruházza rá, hogy Isten
háza legyen, melyben Istent, az ö „nevét, szemeit és szivét“ mindenkor-
megtalálja az ő gyülekezete. Ugyanolyan a bibliai, értelme a papszente­
lésnek; azt a rendeltetést ruházza a papra, hogy Isten szolgája legyen,
aki által, akinek közvetítésével az ószövetségi gyülekezet s akinek igehir­
detésében a keresztyén gyülekezet Istent mindenkor meglátja. Szívleljék
meg ezt, akik a templom és pap~kzenteléstől irtóznak.
90

Ő R S Z E M .

„Megdrágított kálvinistaság"-tő\ olvasunk a „Sárospataki Református

Lapok“ egyik utóbbi számában, amely óva in t: „ Vigyázzunk, — ez a
megdrágított kálvinistaság bajt no s z e r e z z e n Mit ért az iró a „meg­
drágított kálvinistaság“ alatt? Egy olyan egyházi és belinissziói életet,
amelyik még most, a 12. órában sem akar komolyan számolni az egy­
házközségeknek, az egyházi intézményeknek, a lelkészeknek és egyéb
egyháztagoknak iszonyú és még mindig növekvő gazdasági leromlásával.
Folytatjuk a dr. Révész Imre debreceni lelkésztestvériluk ehhez
fűződő véleményével: „Elbírná az egyszerűsítést — egyébként is, de
kivált a költségek tekintetében — maga a hivatalos egyházi adminisz­
trációnk. A Zsinat igen jól tenné, ha az egyházalkotmányi törvény át­
dolgozásánál erre különös figyelmet fordítana. . . Meg kell barátkoznunk
minden vonalon a napdij-rendszer eltörlésével is és helyette a kész-
kiadás-fölszámitásl rendszert beállítanunk“ .
„Ami kell még a föld alól is elő kell teremteni, de nem mindig
kell az, amire ma költünk".
Én úgy gondolom: mind igazak és ámenek ezek a gondolatok
Románia református egyházára vonatkoztatva is.
*
He *
A Zsinat munkálatai címen megszívlelendő, lelkes felhívással kér
Vásárhelyi János lelkésztestvérünk mindenkit, hogy erre vonatkozó gon-
dolatait hozza nyilvánosságra, vagy közölje a bizottsági előadókkal.
Engedtessék meg, ha mi az előadókat kérjük terveik nyilvános ismer­
tetésére. ir .

IRODALOM .
(IfitíJrme F e r e n c : Képek a parochiárál. Negyedik kötet.
Az irót nem kell bemutatni. Nincs közöttünk senki, aki ne ismerné.
Ha személyesen nem is, legalább Írásaiból. És aki egyszer megismerte,
az meg is szerette. Mert G'selme Ferencnek úgy az egyénisége, mint az
Írásai valami különös vonzó erővel bírnak. Jó nékiink vele lenni vagy
legalább is Írásait olvasni. Én Oselcme Ferencben a tiszteletreméltó régi
•papi-nemzedék egyik typlkus képviselőjét látom, tisztelem és becsülöm.
Annak a tiszteletre méltó régipapi-nemzedéknek, amely nem is olyan régen
níég a hírlapi harcok pergőtüzében állott. És az ócsárlóknak ma sem
tudnék egyebet mondani: ne legyetek többek, de kevesebbek semj mint
Csekme Ferencek.
 91

Csekme Ferenc ebben a negyedik kötetében, tovább rajzolja, festi,

ecseteli azokat a kedves, vonzó képeket, amelyek — úti figura docét — ki­
fogyhatatlanok, mint a szegény asszony olajos korsója, de amelyeket az em­
ber olvasni nem un meg soha. Végtelenül kedvesek mindenekelőtt azok
a visszaemlékezések, amelyek Szabolcsba Mihály Marosfdfaliiban címen
— a mi nagy költőnkre vonatkoznak. Pl. a sok közül, egy rövid pár­
beszéd : — Hát mi az József, nem temploinozunk ? (József a harangozó,
aki elvégezvén a liarangozást siet a parochiára). — Nem jött senki
instálom: légyen hála a jó Istennek. A többi képek a következő cimek
alatt jelentek m eg: Jászmező községi hitelszövetkezet, mint az országos
központi hitelszövetkezetnek nem tagja. — Egy levita kánlortanitő naplójá­
ból, — Beklorné asszony borsót tör, csendélet a parochián, — Papiértekezleli
képek, a Szász Oerő által Marosvásárhelyen 1894. szept. 30-án és okt. 1-én
rendezett egyházkerületi papi-értekezletről, — Ábel bácsi és a szent vizi-
táció, a régi jó pátriárkális időkből, — Világháborús időben, — Névtelen
hősök, megjelent a „Koszorú“ XVl.-ik számában, — Theologiai tanár
jelöltek, a kolozsvári theologiai akadémia felállítása alk., — Az óra, * -
Ad veritatem p e r sciéntiam, csillagászati theologia Flammarion Urániájá­
ban, — lourdesi csoda, — A tiszta szobák, — Egy novella, három
fejezetben, — A pátronusok és Az E x esperes, búcsú a görgényi egy­
házmegyétől.
Kedvesen egészíti ki ezeket a parochiális képeket a függelék, amely
közöl egy ágendát, polgári házasság után, Csekme Károly és Csekme
Irma esketésekor, Asszonynépén, — egy emlékbeszédei Szucsáki Ferencné,
szül. Kabos Klára halálának 100 éves évfordulóján, — baráti emlékezést
Oegesi Kiss Ferenc volt holtmarosi lelkészre és Az elveszett paradicsom
dinen egy egyházi beszédet világi olvasmányul.
A Csekme Ferenc Írásainak mint a múltban, úgy a jelenben sincs
ajánlólevélre szíikségc. Ajánlólevél nélkül is beszédesek és értékesek.
Legfeljebb csak annyit lehet megemlíteni, hogy dacára a három meg­
előző, hasonló zsánerű kötetének, ez a kötet is époly vonzó és lebilin­
cselő, mint akár az első. Unottá nem válik sehol. Ez az ö Istentől
adatott, áldott irásmüvészeti talentuma.
A könyv ára 120 Lei. Megrendelhető a szerzőnél: Gernye-
szeg, jud. Műre?. Ezen a helyen hívjuk fel a figyelmet megelőző köte­
teire is, melyek közül — inig a készlet tart az l. és 11. kötet 6 0 -6 0 ,
a III. pedig 120 Leies áron kapható, — úgy szintén kapható A szárnyas­
kerék c. könyve is 60 Leies árban.
És végül engedje meg nekünk az illusztris szerző, hogy arra a
sok kedves, vonzó parochiális képre, amelyek a gernyeszegi csöndes
parochia meghitt környezetében láttak napvilágot, mi is egy képpel
¡leljünk. Szemeink előtt a gernyeszegi parochia. Nyílik az iroda ajía
a régi íróasztal mellett helyet foglal a mi kedves Cekmo bátyán
ollat vesz kezébe és ír. Írja tovább a képeket a parochiáról. S i
lagyar református papok gondolatban oda zarándokolunk a gernyeszc
söndes parochiához, meleg szeretettinkkel vesszük körül az illusztt
ót, Isten gazdag áldását kívánjuk további munkálkodására és kérjíi
e legyen ez a kötet utolsó, írjon tovább az ötödik kötél számára.
V . E.

rt. B. P. R. A.
Alulírottak a magunk és rokonaink nevében is, mély
fájdalommal jelentjük, hogy a jó gyermek, hü feleség, drága
édes anya, szeretett testvér

MISZTI MIHALyNÉ SÁTOR ANNA

nagy* és klsdobai ref. lelkészné
élete 41-ik, boldog házassága 20-ik évében, rövid szenvedés
után, február hó 27 én délután 2 órakor Zilahon, az Orbán
csendesen elhunyt.
özv. Sátor Dávidnó Hiszti BUiály
szül. Soltész Jolán férje.
édesanya.
Olisztí László,
Sátor Jolán Hiszti Juliánná,
férj. Szilágyi Istvánná,
Sátor Katalin Hiszti Miklós,
férj Jalnics Bándorné Hiszti Éva
testvérei családjaikkal. gyermekei.

Léao mind halálig és néked adom az életnek koronáját!

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek
W ' g ' Q á t ' i o L Fiai
orgona- és harmoniumgyárában. T im is o a r a .
Kitűnő hangú harmoniuniok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel es harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
 KÜLÖNF ÉLÉK.
E lje g y z é s . Kádár Géza zilahi
lelkész-esperes leányát Sárikát feb­
ruár hó 16-án eljegyezte Kerekes
István.aZilahlTak.-penztárés Hitel­
bank főkönyvelője. Gratulálunk!
L e lk é s z v á la sztá s. A sóváradi
népes egyházközség Máiké Elek
bonchidai lelkésztestvérünket im­
már másodszor — s hisszük, egy­
ben végérvényesen — megválasz­
totta lelkipásztorának. T . i. az első
választás Máiké testvérünk hibá­
ján kivíil megsemmisittctett s így
került sor a másodszori válasz­
tásra, amely ismét az ő győzel­
mével végződött, jeléül annak,
hogy az első választás is hü ki­
kifejezője'volt a választók óhajá­
nak. Megválasztott lelkésztestvé­
rünknek ismételten gratulálunk és
a mái évek óta pásztor nélkül levő
nyájnak békességet kívánunk I
L e lk é s z b e ik ta tá s . Szabó Dé­
nes magyarfodorházi lévita lelkész-
testvértink a nagyszebeni egyház­
megye kötelékébe tartozó M Uu.ily-
falvára helyeztetett ál. Beiktatása
febr 23-án volt, amelyet Siotyori
Lajos esperes végzett s amciyen
a Bólyavölgyi ref. hívek nagy
számmal vettek részt. Gratulálunk!
K é r é s le lk ó sz te stv ó re in k -
lie z . Templomunk kibővítése költ­
ségeinek részben való fedezésére
egy füzetet adtunk ki, mely Adorján
Gábor lelkész aának egy böjti,
egy virágvasárnapi, egy nagypén­
teki és egy húsvéti beszédét tar­
talmazza. A füzetet, melynek ára
20 Lei, azzal a szives kéréssel
küldjük meg lelkész aainak, hogy
azt megtartani s árát — ha más
mód nincs — levélben, bélyegben
az itteni leikészi hivatalhoz juttatni
szíveskedjenek. Kérjük azokat, akik
a füzetet nem fogadják el, irá­
nyítsák azonnal vissza, hogy an­
nak másutt való elhelyezéséről
idejében gondoskodhassunk. Jó ­
indulatú támogatást kér a dicső-
szcntmártoni ref. Nőszövetség ne­
vében: Pekri Gézáné elnök.
L e lk é s z e k és ta n ító k c se n ­
d es n a p ja S e g e sv á rt. A nsze-
beni és udvarhelyi egyházmegyék
lelkészei és tanítói 1930 március
20-án csütörtökön csendes napot
tartanak Segesvárt. Bevezető bib­
liaórát tart dr. Imre Lajos Ml.
5, 13 — 19. alapján. A Heid. káté
1 kérdését fejtegeti Pálffy Károly
btirkösi lelkész. A múlt évről be­
számol és a folyó évre munka-
program mot terjeszt elő Tóth Lajos.
Befejező áhítatot tart Nagy Lajos
udvarhelyi esperes.
V a llá s o s ostély C s e k e fa l-
v án . 1930 év febr. 23-án a cseke-
falvi ref. nőszüvetség áldott hatá
su, vallásos estélyt rendezett •—
a községháza termeiben, a melye­
ket zsúfolásig megtöltött a hallga­
tóság. A programúi a következő volt:
1. Ének: 244. Közönség 2.
Biblia magyarázat: Tmreh Árpád
fiátfalvi lelkész. 3. Sz. .¡tok: De­
meter Jula, Simó Sáa.t >t is Bedő
Laci vasárnapi iskolások. 4. Ének :
Lőrinci M. ref kántor vezetésével:
Leánybiblia-körösök. 5. Szavala­
tok: Márkó Ödön ujszékelyi ref,
lelkész és Bedő Anna vasárnapi
isk. vezető. G. Felolvasóit Márkó
Ödön Makkay S. „Fejedelem ró­
zsája“ c. elbeszéléséi. 7. Ének:
Leánybibllakörösök. 8. Szavalatok:
Varga Sárika és Imreh Annuska.
9. Csűrös E. „Csipke rózsa“ c.
téli képét előadták Varga Sárika
vas. isk. vezető lelkiismeretes be­
tanítása után a vasárnapi isk. nö­
vendéke, — leírhatatlan hatást
idézve elő.
Ezekután helybeli lelkész kö­
szönetét mond az összes szerep­
lőknek és üdvözli a megjelent
ujszékelyi, szentábrahámi és ma-
gyarandrásfalvi ref Nőszövetségek
elnöknőit. A fenti programunkból
látható, hogy a csekefalvi anya­
egyházban a nőszövetség milyen
áldásos munkát végez. De ezen
kiviil megalakult a nőszövetség
a szentábrahámi fiókegyházban is
16 taggal és a Magyarandrásfalvi
szórványban 12 taggal, kölön-
klílön tisztikar és választmány és
közös cinöknővel Mind a 3 egy­
házban felváltva vasárnapokon
minden este 8 órakor van a val­
lásos estély, amelyeken a 3 község
lakósai felekezeti különbség nél­
kül részt vesznek. Tudósító.
R e fo r m á tu s e g y h á z a k v i­
lá g sz ö v e tsé g é n e k európai tago -
zata ez évi konferenciáját a német-
országi Elberfeldben tartja szept.
9 —12 napjain.
2 10.000 L e it adtak az el­
múlt karácsony ünnepében az ame­
rikai pert-amboyi független ma­
gyar egyházközség hívei a temp­
lomi perselybe. Pedig ezek a hí­
vek szegény bányamunkások.
M in is z te r b ő l s e g é d le lk é sz .
Sloteniaker de Bonine dr., aki az
utrechti egyetemen theol. profesz-
szór volt és később a királyné
közmunkattgyi miniszterré nevezte
ki, miniszteri tárcájától megválva,
egy kis városi gyülekezet segéd-
lelkészi állását foglalta el.
A k a th o lic iz m u s és p a p ­
ja i. A világon élő 300 millió katho-
likus hivő 300 ezer pap gondo­
zása alatt áll. Tehát minden 1000
hívére esik egy pap. A papság
eloszlása azonban országok sze­
rint módosul és pedig ig y : egy
papra jut Spanyolhönban 420,
Angliában 771, Hollandiában 500,
Belgiumban 1210, Északnémet-
országban 1543, Délnémetország­
ban 1005, Egyesült Államokban
764, középamerikai államaiban
10 000 hivő.
A lo n d o n i e g y e te m első
baccalaureátusi fokozottal kitün­
tetett szerecsen hallgatója: Moseti,
afrikai fajtestvérei körében misszió-
nárius lesz.
S z ö r n y ű sz á m . 1928 folya­
mán Németországban 16.480 ön-
gyilkosság történt, naponkint átlag
45. Mi szükség van még hábo­
rúra, mikor a nemzetek önmagukat
irtják ki ? Németországot Auszt­
ria előzi meg, utánna pedig Cseh­
ország jön.
A s z o v je t ü g y n ö k e i B u lg á ­
r iá b a n is intenziven dolgoznak.
Egyik szófiai prot. templomban a
lelkész kénytelen volt abbahagyni
az Istentiszteletet a kommunisták
botrányt okozó kö’zbeszólásai miatt.

M„ Cltta dél Vatleano“ , a?, uj
pápai állam a földkerekség leg­
kisebb szuverén állama. Területe
0*44 négyzet kilométer, Monacoé
15 km2. A pápának a területi
szuverénitásra állítólag azért volt
szüksége, mivel a nemzetközi jog
mai állása szerint a területi fenn­
hatóság elengedhetetlen kelléke a
szuverenitás teljességének. Kor­
mányformája abszolút monarkia,
melynek a pápa által kibocsátott
első törvénye szerint a vatikáni
állam szuverén feje a pápa, aki
az összes törvényhozói, végre­
hajtói és bíráskodási halaimat
egyesíti magában. Ez a hatalom
az első biinpört érdekesen intézte el.
Ugyanis azt a svéd nőt, aki Szt.-
Péter templom egyik oltáránál
fegyvert fogott — állítólag régi
ismeretségből kifolyólag — az
egyik prelátusra és többször rá is
lőtt, vallási exaltáció eredményé­
nek magyarázva tettét, a vád alól
felmentette s egyben a vatikáni
állam területéről száműzte. A va­
tikáni államnak 529 polgára van,
kik közül 39Ö olasz, 113 svájci,
11 francia, 5 német, 2 spanyol
1— 1 más. Az uj állam területén
nagyban folynak a bontási, átala­
kítási és építkezési munkálatok.
Lesz vasúti állomása, kormány­
zói palotája, melynek egyik szárnya
idegen uralkodók, szállására fog
szolgálni. Lift, művészies kocsik,
autók slb. egészítik ki a pazar,
modern berendezést. Ezek a mun­
kálatok teljes három esztendőt fo g ­
nak igénybevenni s gyakorlati,
szépészeti szempontból minden
igényt ki fognak elégíteni. Imé
„Krisztus földi helytartójának“
külső helyzetképe a XX. században.
A z u k r á n ia i e v a n g é liu m i
m o zg a lo m egyre jobban terjed
s a gör. kath. papság lehetetlen
vele szemben.
95
A d e b r e c e n i t n y a l le l-
k ó sz i á llá so k szervezése halad
a jó utón. Debrecen városa két
tanyán 2—2 hold földet adott a
lelkészi lakás belsőségére.
A g ö rö g o r th o d o x a ty á k
Párisban, Germanos pátriárka el­
nöklete alatt elhatározták, hogy
ezentúl nagyobb szerepet juttatnak
az egyház életében a lelkészi szol­
gálat prófétai elemeinek, igy az
eddigi nagyon elhanyagolt igehir­
detésnek. Mi protestánsok csak
örülhetünk, hogy a prédikáció meg­
becsülése mindenütt emelkedőben
van.
Iz v e s tija c. o ro sz la p b a n
a következő hirdetés jelent m eg:
Én Rainszki polgár, aki Uszpinszki
faluban lakom, lemondok lelkészi
hivatásomról és kérek mindenkit,
hogy ezentúl senki se tekintsen
a vallás szolgájának. Közöttünk
bizonnyal nem akadt és nem akadna
ilyen.
A c se h sz lo v á k ia i tisz a i o.-
k e r íile tb e n lelkészi főjegyzővé:
dr. Magda Sándor csicseri lelkészt
választották. A jeles készültségit
filozofus-pap, a losonci tipoló­
giának egyik előadó professzora.
Gratulálunk I
A német theol. fakultások
visszanyerték régi virágzásukat.
Ugyanis hallgatóik száma, mely
1914 évben 3.000volt, — 1925-ben
1800, — a legutolsó szemeszter­
ben 4311-re emelkedett. Legtöbb
theologus Berlinben és Tubin-
genben, legkevesebb Szászország­
ban van.
9ti
A w o y jo t tö r v é n y e k sze ­
r in t : Isten-hívő ember állami
hivatalt nem viselhet s ellenőrzé­
sül politikai vizsgát kell tenni a
tanférfiaknak, egyetemi tanárok­
nak is. Ezen első kérdés: Hisz-e
Istenben? Igen felelet esetében
állásából azonnal elbocsátandó.
Egyházi hivatalt viselőknek sza­
vazati joguk nincs. Imádkozás,
bibliaolvasás a magánházaknál is
büntetés terhe alatt tilos.
A z á lla m i a n y a k ö n y i h i­
v a ta lo k b a n január 1-től tij rend
lépet életbe Az új törvény szerint
a születési eseteket három napon
belül be kell jelenteni. Aki a be­
jelentést elmulasztja 1500—3000
leit pénzbírságot fizet és ebben
az esetben csak utólagos anya-
könyvezetésnek van helye, mely­
hez az ügyészség adja meg az
N agyt. Nagy Mihály ref. lelkész
Cüzáplac, P. Zimboru, Ju d . Cluj
-------------— ^ ---------------------------- --------------------
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed.
engedélyt. A házasság kihirdetési
ideje a régebbi 14 nappal szem­
ben 10 nap. A házasság kihirde­
tése alóli felmentést az ügyészség
adja. A haláleseteket 24 órán belül
be kell jelenteni s a halál beálltát
csak az orvos konstatálhatja. A
halál után 36 órával lehet a halot­
tat eltemetni. Az anyakönyvi hiva­
talok felett az ellenőrzést az ille­
tékes törvényszék gyakorolja.
Szerkesztői üzenetek:
A. L A könyvet megkaptam. Is*
mertetése a jövő számban jönni fog.
S zív . üdv.
B. t . A eikk túlszedés miatt csak
a jövö számban jöhet. Szív. üdv.
Előfizetési dijak nyugtázása. Hu*
nyadi e. m. 1992 L., Orbai e. m. 1060
L., Bekecsaljai e. m. 1887 L. Tárkányi
György (Kolozsvár) 240 L. hátr., Jakab
József (Érbogyoazló) 120 L , Peleskey
Miklós (Szatmár) 120 L.
III. évfolyam. 1930. április í. 7. saám.

REFORMÁTUS

ELKÉSZEK LAPJA
Me g j el e ni k: h a v o n t a kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Egyházpolitikai ellenzék.
Egészséges politikai élet ellenzék nélkül el sem képzel­
hető. Eszmék, gondolatok, nagy akarások a harcok füzében
tisztulnak és nemesednek meg. Harc pedig csak ott van, ahol
ellenzék van. Ha nincs ellenzék, meg kell teremteni — mon­
dotta volt egykor egyik theol. professzorom. És a politikai
életben igy is van. A politikai élet természet- és szükség­
szerűen termeli ki a különböző politikai ellenzéki pártokat.
S ha e termelés mesterséges utón, megakadályoztatik, ez min­
denre vezethet, csak jóra nem. Épen a napokban volt szó
arról, milyen nagy kár, hogy a közelmúltban lefolyt megyei
választásoknál vármegyénkben a paktumos lista teljes győzel­
met aratott és a liberális párt nem kapta meg azt a bizonyos
20% -ot, amelynek alapján bejuthatott volna a megyei tanácsba.
És úgy is van, mert nem lesz ellenzék, ellenzék nélkül pedig
nem volt, nincs és nem is lesz soha egészséges politikai,
kormányzati élet.
Sha ez igaz általában a politikai, kormányzati életre,
úgy 100% -ban igaz az egyházpolitikai, egyházkormányzati
életre nézve is. Ha van egyházpolitika, egyházkormányzat —
már pedig van — akkor kell lennie ellenzéknek is. Különben
nincs — és nem is lehet — egészséges egyházpolitikai, egyház­
kormányzati élet. Az a hangoztatni szokott ellenvetés, hogy az
98

egyház más mint a világ, mert nem múló, önző, földi érde­
keknek, hanem az egyetlen örökkévaló, önzetlen, szent érdek­
nek, Isten országa eszményének szolgálatában áll, gyenge és
erőtlen. Mert az eszményt reálizálni kell. Ezt pedig — akár­
milyen kiválók is — alapjában mégis múló, önző, földi em­
berek végzik, akik nap-nap után ezer meg ezer kisértésnek
vannak kitéve. Az eszménytől a megvalósításig hosszú út van
és a helyes út keresésénél és megtaláláísánál botlásoknak,
tévedéseknek — természet szerint — ki vannak téve még a
legjobbjaink is. Ezért nem lehet bízni az eszmény reálizálá-
sának kiváltságát sem egyesekre, sem a kormányzatra kiválasz­
tottak kicsiny seregére. Ezért van szükség egyházpolitikai,
egyházkormányzati ellenzékre, mely az egyeduralomra való
törekvésnek még a lehetőségét is kizárja és alkalmat nyújtson
arra, hogy az eszmék, gondolatok és nagy akarások a harcok
tüzében megtisztuljanak és megnemesedjenek s ezáltal az
örökkévaló eszmény időleges reálizálása — emberi lehetőség
szerint — a legtökéletesebb legyen.
Ami az egyházközségi életet illeti — hogy legalól kezd­
jem — itt ezen a ponton ellenzékben hiány nincs. Sőt a leg­
több helyen egyenesen iúltengésben van az ellenzékieskedés.
Igen sokszor egymagunkra állunk, legjobb esetben egy nehány
megértő lélektől támogatva egy egész ellenséges tömeggel
szemben. Nem igy azonban az egyházmegyei, egyházkerületi
és egyetemes egyházi vonatkozásban.
Hiányzik az egyházmegyei ellenzék. Az emberek panasz­
kodnak, zúgolódnak, elégedetlenkednek s közben vigan foly
minden épen úgy, ahogy a vezető tisztviselők s az e. m.
tanács akarják. Ismerek egyházmegyét, amelyben ha a „hiva­
talon" kívül álló papokat megszavaztatnánk, a papság 80% -a
maga a megtestesült panaszkodás, zúgolódás és elégedetlenség
lenne — és ez a nagy tömeg az „uralmon" levők kicsiny
seregével szemben mégis tehetetlen. Vájjon miért? Mert nincs
szervezett egyházmegyei ellenzék. Nincs, aki kezébe vegye az
ellenzék zászlaját — vagy ha akad is ilyen, igen sokszor
cserben hagyják a zászlótartót. Amit egy e. m. tanács elgondol,
tesz vagy akar, az még szükségképen nem mindig jó, helyes
és igaz. Az igen sokszor még rektifikálásra szorulhat. Tessék
azért a sok* hasztalan, cél- és eredménytelen panaszkodás,
zúgolódás és elégedetlenség helyett sorompóba állani s nyíltan
 99

és becsületesen felvenni az ellenzéki harcot, mert az ilyen

harcnak ha lehetnek is időleges tövisei, mégis végeredmé­
nyében psak áldás fakad belőle.
Egyházkerületi vonatkozásban, legalább is itt az erdélyi
egyházkerületben, az utóbbi években örömmel láthattuk az
öntudat ébredését, alias az ellenzéki szellem megnyilvánulását
(mert hát hogy ez a kettő egymással nagyon is összefügg,
ahoz nem szükség semmi különösebb kommentár, annyira
természetes). Én az egyházkerületi közgyűlés jelentőségének
megítélésénél nem osztom azok véleményét, akik úgy gon­
dolják, hogy az — habár ünnepélyes is — de csak forma,
amely szentesit és demonstrál arról, hogy „élünk, vagyunk és
mozgunk“ , mert ez esetben — pláné ma — a legnagyobb
fokú könnyelműségnek tartanám azt a nagy pénzpazarlást,
amely egy kerületi gyűléssel jár, — hanem azt tartom, hogy
az egyházkerületrvgyülés válóban „parlament“ , amely hivatva
van minden szőnyegre kerülő kérdést alaposan megvitatni,
semmit el nem hallgatni, mindent megrostálni. Ez pedig el­
lenzék nélkül el sem képzelhető. Hogy mit jelent az ellenzék
nélküli egyházkerületi élet, azt mutatja az a bizonyos sokat
emlegetett 70— 1923. sz. e. kér. közgyűlési határozat, amely
egyhangúlag, ellenmondás nélkül pálcát tört a Lelkészegyesület
felett. Es viszont, hogy mit jelent az ellenzék az egyházkerület
életében, azt mutatja a legutóbbi kerületi gyűlésen az új litur­
gia tárgyalása, amely ép az ellenzék állásfoglalása következ­
tében egyelőre holt pontra jutott. Én meg vagyok győződve,
hogy 1923-ban ép úgy voltak lelkes hívei a Lelkészegyesület­
nek, mint 1929-ben erős ellenzői az új liturgiának — és hogy
akkor még sem értek el semmi eredményt, ez tisztán csak
annak tudható be, hogy az ellenzék „aludt“ . Nem vonom
kétségbe — sem jogom, sem okom arra — hogy az Igazgató-
tanácsot nemes intenciók, szándékok és törekvések vezetik,
de másfelől egészségtelen állapotnak tartanám, ha az egyház-
kerületben mjnden úgy folyna, amint azt az Igazgatótanács
akarja, nemcsak elvi okokból, hogy ez t. i. ellenkeznék egyház­
alkotmányunk szellemével, hanem gyakorlati okokból is, mert
csak természetes, hogy egy olyan szükebb körű testület, mint
pl. az Igazgatótanács, inkább ki van téve tévedéseknek, egy­
oldalúságoknak és elfogultságoknak, mint az egyházkerületi
közgyűlés. Egészségtelen, természetellenes és igy végered­
ményében káros lenne az, ha az Igazgatótanács fölébe akarna
100

helyezkedni az egyházkerületi közgyűlésnek és az utóbbi szol­

gai engedelmességgel hódolna meg az előbbi akarata előtt.
Epén azért van szükség egyházkerületi ellenzékre, hogy ez az
áldatlan állapot be ne következhessék. Ha jól látom a jelen
viszonyokat, az egyházkerületi élet a legjobb úton halad, —
még csak arra van szükség, hogy az egyházkerületi ellenzék
kitermelje magának azt a vezető személyt, aki egységbe fűzze
és maga mögé sorakoztassa azokat, akik nem önérdekből és
nem is a minden áron való ellenzékieskedésből, hanem épen az
Anyaszentegyház jó l felfogott érdekében ellenzéki magatartást
tanúsítanak.
Amily szükséges az ellenzék az e. m. és e. kér. vonat­
kozásban, ép oly szükséges egyetemes egijházi vonatkozásban is.
így elsősorban a zsinati munkálatok idején. A zsinat elé kerülő
fontosabb ügyek — úgy hisszük — le fognak kerülni megtár­
gyalás és véleményezés végett az egyházmegyékhez és ott
bizonyára hallatni fogják szavukat azok is, akik esetleg egy
és más kérdésben talán nein fognak egyetérteni az előadók
javaslatával. D e az ügy érdemileg — a dolog természete
szerint — mégis csak oda fenn fog eldőlni. így volt pl. a
Lelkészegyesület ügyével is. Az egyházmegyék megképeztettek,
túlnyomó többségben a Lelkészegyesület mellett nyilatkoztak
és még sem lett belőle semmi. Tehát nagyon is szükség van
arra, hogy a zsinati tárgyalások légkörét az egészséges ellenzék
nemes szele lengje át és a zsinati atyák bátran és férfiasán
felemeljék szavukat a törvény alkotás rendjén.
Az egység mindenesetre szép és kívánatos dolog. De nem
mindenben. Egyek vagyunk a hitben. Legyünk egyek a sze­
retetheti, egymás megbecsülésében. De ne legyünk egyek az
egyházpolitikai és egyházkormányzati kérdésekben. Mert amilyen
mértékben hasznos a hit- és szeretetbeli egység, époly mér­
tékben káros az egyházpolitikai és egyházkormányzati egység.
És megfordítva, amilyen káros a hit- és szeretetbeli ellenzék,
ép oly hasznos az egyházpolitikai és egyházkormányzati ellen­
zék. S hogy ennek az ellenzéknek csak addig van létjogosult­
sága, amig miatta Anyaszentegyházunk java és Isten dicsősége
kárt nem szenved, az annyira természetes, hogy kérdés tár­
gyát sem képezheti. d . e .
 101

„Nyilvános elégtételadás“
Varga Béla lelkésztestvéremnek.

Kedves Barátom! A Lelkészek Lapjának 2. számában Te közzé­

tetted a múlt évi egyik kongrua elszámolásodat, mire én — némi téve­
déseid helyreigazitásaképen — a 3. számban — talán kissé erős han­
gon válaszoltam, iparkodván tévedéseidre rámutatni. Erre Te megsér­
tődtél s az 5-ik számban „zó“ -tól „nyilvános elégtételadást" kérsz.
Miután ezzel a cikkeddel kiléptél az ismeretlenség homályából, köte­
lességemnek ismerem, hogy én is nevem alatt válaszoljak és mondjam el
mondani valóimat.
Elégtételt kérsz. Hát, ime, itt a nagy nyilvánosság előtt készsége­
sen megadom és ezennel bocsánatot kérek Tőled, ha akaratom ellenére
megsértettelek. S ezzel úgy hiszem, hogy az ügynek érzelmi része el
van intézve.
De a dolog érdemi részéhez még mindig van egy pár szavam.
Nem tudtam, nem tudhattam, hogy Te 'írtad azt a kis cikket, Te, aki
régi jó barátom vagy, de ha tudtam voltig, akkor is megírtam volna,
meg kellett volna írnom, épen mivel jó barátqm vagy. Meg, mert — és
ezt épen saját cikkeid igazolják — még mindig vannak némi tévedéseid.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy Írásomban sehol se hason-
litottlaak Téged „erkölcstelen“, vagy „erkölcsileg elitélendő“ nőhöz. Fel­
hoztam itt — csupán egy olyan példát, amellyel én itt lépten-nyomon
találkozom. S ha Te mégis ebbe erőszakkal belemagyará^zod az „erkölcs­
telen" jelzőt, hát ez nagy tévedés Részedről. Ilyen jelző használatának
még a gondolata is távol állott tőlem, annyival is inkább, mert sérte­
getni nem természetem. És ha ennek dacára is ragaszkodói ehhez, hát
én másodikszor is bocsánatot kérek Tőled.
1. Az „előlegekére nézve most is kénytelen vagyok fenntartani,
amiket korábban írtam. És szeretettel kérdezlek, hogyha már azt az el­
számolásban feltüntetett 13.862 lejt nem kaptad a. maga egészében kéz­
hez, mert „abból kamat címen nagy és tekintélyes összeget vontak le",
hogyan gondolod el „a több megértést és méltányosság“-o t? Azt hiszem,
Te is tisztában vagy azzal, hogy ezeket az előlegeket a kerület a nyugdíj­
intézet vagyonából adja. Ez a vagyon pedig a tagok közös vagyona.
Mit gondolsz, hogy azok a nyugdijintézeti tagok, kik kölcsönt sohase
vesznek fel, mit szólanának ahhoz, hogy a kölcsönre szorulók (és ilye­
nek számosán vagyunk) kamat veszteséget okozzanak az intézeteknek?
Hiszen lépten-nyomon felhangzik a panasz, hogy különösen özvegyeink
és árváink részére milyen csekély a nyugdíj I Akarnád Te, hogy a sok
kihitelezés „megértő és méltányos“ elbánása miatt apadjon a vagyon és
102

még szűkösebb legyen a nyugdij? Akarnád, hogy a „ma“ nyomorú­

ságának enyhítése a „holnap“ veszedelmét zúdítsa hátramaradottainkra ?
Hidd el nekem, hogy a kerület és ennek sokat gáncsolt kincsőrző sár­
kánya, Mester Mihály, talán sokszor szigorú ridegséggel, nekünk nem
tetsző módon, de féltékenyen és — tévedéseik mellett is (ők is embe­
rek) hiven iparkodnak megőrizni és gyarapítani közös vagyonúnkat.
Nekünk talán sokszor nem tetszik, amit ott fenn intéznek, de a rideg
számok minden megértés és méltányosság mellett is reájuk parancsol­
ják a 2 X 2 = 4 szigorúságát. És — hidd el nekem — ezeket nem azért
irom, mert — Szegedi Ödön testvérem szerint — én is „rangban
vagyok“ és — mint mondani szokják — „hivatalból kötelességem“ ,
hanem azért, mert elég jól ismerem a helyzetet s a miért „rangban
vagyok“ , a „közpapok“ nyomorúságát én is C9ak úgy érzem, mint bár­
melyik más lelkésztestvérem, mert a „rang“ nem mentesít a nyomorú­
ság alól senkit. Azért ha tudsz valami olyan módot, ami a „megértés
és méltányosság“ alkalmazásával rajtunk is segít az előlegeknél és nem
fog magas kamatokkal sújtani, de másfelől a közös vagyonnak se fog
hátrányára szolgálni, légy szives előállani vele. Én leszek a legelső, ki
hálámat fogom ezért Neked nyilvánítani, s aztán még akad azután jó
egy pár száz lelkésztestvérem is.
2. A „nyugták összegéinél úgy látszik, hogy részben igazat adsz
nekem s elismered, hogy Magad is a „99%-os hibás lelkészek közé
beletartozol“ . Itt azonban bele esel- egy kis időbeli tévedésbe. Úgy tün­
teted ugyanis fel a dolgot, mintha a III. évnegyed! kóngrua kifizetése
és december 31-ike között valami nagy időköz lenne. Sajnosán tapasz­
taljuk, hogy a III. évnegyedi kongruát . rendesen november végén (a sor­
rend végén levők esetleg december elején) kapjuk meg. Tehát nincsenek
az egyház tartozásai nagyon „előre“ vonva le. Aztán itt kérdezem, hogy
a Te elképzelésed szerint a november végén, vagy december elején
„előre* levont fizetendőségek bekerüléséig miből fogja magát fenntar­
tani az egyházmegye és az egyházkerület ? Ki fogja ezeknek a szükséges
költségeket előlegezni,\pláne kamatmentesen ? — Kénytelen vagyok fenn­
tartani most is (amit belátott a hunyadi — talán a legszegényebb —
egyházmegye is), épen azért, mert „rangban vagyok" és igy elég bő
tapasztalatom van c téren, hogy bizony sokszor épen a „közpapok“
lanyhaságán múlik, hogy a köteles rovatalok nem folynak be a maguk
idejében. Ám jól tudom, hogy sokszor nagy akadály az egyházak sze­
génysége, de úgy vélem, hogy minden egyházközséget saját egyház­
megyéje jól ismer és csak teherbírásához mérten adóztatja meg. De itt is
van orvosság: jelentse be a lelkész idejében az ilyen eseteket.. Elhiszed-e
nekem, hogy vannak olyan „közpapok“, akik még ezt se teszik m eg?...
Pedig vannak!
 103

3. Az l c / o - o s kezelési költségre nézve azt irod, hogy legyen az én

hitem sze rin t... Jól van, hát legyen!.De kérlek, édes jó kenyeres paj­
tásom, olvasd el még egyszer, amit erre vonatkozólag először irtál.
Szószerint ezeket Írtad: „Mondjátok meg Ti, Lelkésztestvéreim, hogy
lehet én kapok 162 lejt és elszámolásban a Főhatóság levon 310 lejt?
Ez évente 4X310=1240 le j! ? “ ... Hát úgy látszik, hogy az én hitem igaz.
Te úgy gondolod, hogy csak a 162 lejedet számolta el a Főhatóság és
csak ez után az összeg után kellett volna levonnia az 1%-ot. Ha igy
lenne, hát mondhatom, hogy nagyszerűen nézne ki az e címen való
bevétel És itt, mivel sok panasz volt és van, hogy az 1% levonás
mire használtatik fel, mert egyházmegyémben is volt ilyen kérdés már,
végére jártam a dolognak s igy engedd meg, hogy Téged és másokat is
felvilágosítsalak, hogy mire kell az az 1% ? Kissé hosszadalmas lesz,
de olvasd el figyelmesen, türelemmel és gondolkozzál felette... Egy példa:
A múlt évi II. évnegyedi köngruát a Minisztérium maga idejében ki­
utalta. De Kolozsváron nem volt pénz. El kellett érette Utazni Bukarestbe.
Onnan kaptak mindössze annyi pénzt, hogy hat egyházmegyének kifizet­
hették a járandóságát. Újabb pénzért újabb utakat kellett megtenni.
Honnan fedezi a kerület ezeket a költségeket? Egy másik példa:
Egyházmegyénk egyik egyházközségének a kongruáját beszüntette a
minisztérium azon a cimen, hogy nincs meg a kongrua folyósításához
szükséges 300 lélekszáin. Egy lelkésztestvérem kongruáját meg beszün­
tette azért, mert nem volt rendezve állampolgársága. Ezeket mind Buka­
restben és személyes tárgyalásokkal lehetett csak elintézni. Honnan vegye
a kerület az ilyen kiadásokra a pénzt?... Talán vonja le azoknak járan­
dóságából, kik önhibájukon kívül kerültek igy bajba?... Még egy példa:
Mi egy évben egyszer aláírjuk a kongrua-nyugta űrlapokat és kitöltet­
lenül beadjuk illetékes helyre s ezzel a kongruaügyi dolgunkat be is
fejeztük az egész évre. Igen, de azután jő a kongrua-kifizetés. Minden­
kinek sürgős. A kerület mozgósítja csaknem az összes személyzetét,
hogy feldolgozhassa a „stat“ -okat, kitöltse az összes nyugtákat, el­
számolja rovatok szerint a tételeket stb. Dolgoznak — és pedig lázasan
dolgoznak 8 —10-en, sokszor egy-két héten este 10—11 ó r á ig ... Vájjon
követelhető az iroda személyzetétől, hogy a rendes hivatalos órákon túl is
végezzék ezt a nagy és fárasztó munkát ingyen ? Nem érdemelnek
meg azért valamelyes külön kis díjazást. Vagy talán úgy gondolod,
hogy van fizetésük elég s megtehetik ezt a munkát azért, amit kapnak ?...
Hát nem is olyan régen egész véletlenül alkalmam volt bepillantani a
január havi fizetési ívbe s mondhatom, hogy egy csepet se irigylésre
méltóan néz ki az.
Hogy pedig Neked közvetett utón azt izenték, hogy „fogd be
104

a szád“ , hát ez már más lapra tartozik, ilyent se közvetlen, se közvetve

nincs joga mondani senkinek.
Tehát nem sajnáltalak le, mint mondod, csupán kissé komolyab­
ban Írtam, mint azt Te — esetleg — előre elképzelted. „ír“ azt mondja,
hogy igazam van, amikor ,.humorának neveztem a dolog egyik felét,
de lehet ez „akasztófahumor“ is. Belenyugszom ebbe a megállapításba is,
mert akit ilyen eset ér, bizony annak humora keserű.
Itt izenem Szegedi Ödön testvéremnek (anélkül, hogy vitába akar­
nék vele ez alkalommal szállani), hogy akik „rangban vannak“ azok­
nak a törvény szellemének figyelembe vevésén kívül még egy más vala­
mire is van szüksége. Hogy mire? Ha kiváncsi reá, kérdezze meg
Farkas Jenő marosi esperes testvéremtől, ő nekem is megmondotta
annak idején s bizonyára neki is meg fogja készségesen mondani.
Tőled pedig, kedves Béla Barátom, még egyszer bocsánatot kérek
és ebben a dologban többé nem irok.
Sapienti sat! B aoxó L a jo s ,
hunyadi egyházmegyei esperes.

A lélek böjtje.
Csak a léleknek van böjtje. A böjt szó a lélekre vonatkozó kife­
jezés, a lélek uralmáról, elsőrendüségéről tudósit. Közfelfogás szerint is
a böjt megtartóztatás, a test megsanyargatása, háttérbe szorítása a lélekért
és a lélek által. Nem a test a lényeges, amelyik nem eszik, hanem a lélek a
szembeötlő a böjtben, amelyik meg tudja parancsolni a testnek, hogy ne
egyék. A böjt ideje: a lélek uralma; a nagyböjt: a lélek hegemóniája.
Az evangéliumokban böjtről két vonatkozásban van szó. Egy helyütt
Jézus menti nem bőjtölő tanítványait, akik a test szerint jelen lévő vőle­
gény mellett nem bőjtölhetnek, a másik helyen Jézus böjtök Nekünk a
Krisztus tanítványainak nem az ő böjtről való tanítása kell a fontos
legyen, előbb való az ő megtartása. És Jézus bőjtölt. De nemcsak
bőjtölt és nem mai értelemben bőjtölt.
A pusztában töltött negyven napot Máté és Lukács is három ténytől
látja megvilágítódnak. Az első Jézus Szent Lélekkel való megteljesedése.
A második, hogy igy, hivatásához kezd: elvonul az Istennel, neki szol­
gálni, kedvét keresni és szakadatlan, negyven napi könyörgésben és
ineditálásban elfelejtkezik teljesen a testéről. Harmadik tény, hogy meg-
kisértetve elűzi a Sátánt.
Az emberek még a böjtöléssel is maguknak akarnak kedveskedni.
Nem a Szent Lélek ösztönzéséből teszik sem ezt, sem önmaguk más
megtartóztatását, sem a kívánságok kerülését, hanem emberi parancso­
 105

latokért. Ez ellen tiltakozunk mi a Jézus nevében, mert Szent Lélek

nélkül bármily böjtölés csak felfuvalkodottá, elbizakodottá teszi az embert,
mint azt látjuk is némely böjtölő felekezetnél, akik mellüket verve kiált­
ják, mi jobbak vagyunk mint mások. Senki sem hasonlíthat pedig Jézus
Krisztushoz csak azért mert negyven napig böjtöt. Aki hozzá hasonlí­
tani akar, aki az ő igaz tanítványa akar lenni, annak legelsősorban
szembe kell szállani a kisértővel. Mert a böjt a lélek megpróbálása, és
a léleknek legnagyobb megpróbálása a kisértőnek való ellenállás. Igen,
szembeszáll ni a kisértővel, ez az igazi böjt.
Megsanyargatni a testet, elvonni táplálékát, kedvteléseit, kétségtele­
nül ez a kisebb próba. Ellenállani a kisértőnek, ez a lélek legnagyobb
próbája. Aki a kisebb oróbákat ki tudia állani. helvesen teszi, aki a leg­
nagyobb próbát n kis, sem nagy
próbákban nem

„Hogyan értelmezendők a ÍI. t-c. 9 -1 2 . § .-a i?“

Teszi fel a kérdést Boér Károly testvérünk a Ref. Szemle idei
7. számában.
A felelet egyszerű. Megadja maga a törvény.
A 9. §. rendelkezése szerint a presbitérium összes ta g ja in a k álta­
lános többsége, az egyházközség többségének hangulatára támaszkodva,
vagy az összes jogosult vá la sztó k általános többségének írásbeli beadvá­
nyára határozhat a lelkészi állás meghívás utján való betöltése ügyében.
Úgy gondolom félreérthetetlen világossággal kitűnik ebből az, hogy az
összes jo g o s u lt vá la sztó k többségének van biztosítva a meghívás utján való
lelkészválasztásnak kérdésében a döntés jogá. Ez természetes és máskép
el sem képzelhető.
Igaz, hogy a 12. §.-ban ott van a „ m e g je le n t “ szó is, de csak
hangsúlytalanul. A hangsúly a jogosult választókon van.
A törvényhozótestiilet, amikor e §.-t törvénybe igtatta, föltételezte,
hogy a vála sztók többsége, ha már előzetesen valakinek a személye mel­
lett kifejezetten, — sajátkezű aláírásokkal ellátott írásbeli beadványban —
állást foglalt — m eg is je le n ik a v á la sz tá so n .
Ha nem teszi: ez azt jelenti, hogy azokkal az aláírásokkal v a la m i
baj van ... /
A 12. § nak épen az a rendeltetése, hogy megállapítsa: vájjon a
jogosult választók többségének a meghívás tárgyában kelt Írásbeli bead­
ványa a z ig a zsá g o t ta rta lm a zz a é ? Tényleg a választók többségének aka­
ratát fejezi-é ki ? M e r t , : ez a f ö !
Erre való tekintettel a választás megejtésével megbízott e. m. kül­
döttség legelső feladata: az érvényes választói névjegyzék alapján
106

számba venni, megállapítani, jegyzőkönyvre venni, hogy a jogosult

választók közül kik vannak jelen s a választó jogosultsággal nem biró
- - esetleg — ott lévőket eltávolítani.
Ennek megtörténte után az írásbeli beadvány felmutatása s ismer­
tetése kapcsán feltenni a választók előtt a kérdést: „maguknak ismerik-é
beadványt, a saját maguk akaratát fejezi-é ki annak tartalma“ . S meg­
nyugtató felelet esetén: „Óhajtják-é ma is a megnevezett egyént pap-
jokul ? “ És igy tovább, amint a törvény előírja
Az eddigiekből önként és természetesen az következik, hogy ha a
választók többsége távol tartja magát a választás idején a választási helyi­
ségtől, vagy megjelenik ugyan ott, de csak azért, hogy onnan tüntető­
leg kivonuljon: a meghívás eo ipso meghiúsultnak tekintendő és nyil­
vánítandó, mert a választók többsége mindkét esetben félreérthetetlen
határozottsággal ily értelemben fejezte ki akaratát és megfelelt a 12. §.
helyesen értelmezett eme kérdésére: nincs-é a jogosult választók között
legalább tiz olyan választó, aki a meghívást ellenezné?
A marosszentkirályi meghiúsult lelkészválasztási eljárásnál, ha a
választók kivonuló többsége nem volt arra bírható, hogy a titkos sza­
vazás elrendelését megvárja és leszavazzon: a szavazás elrendelésének
nem volt értelme és célja. Annak — a névjegyzék alapján történt két­
ségtelen — megállapítása után, hogy a jelenlévők az összes választó
jogosultak kisebbségét képezik, — tehát a lelkészválasztás kérdésében
d ö n te n i n in c s jo g u k , egyszerűen konstatálnia kellett volna a küldöttség­
nek a meghívás meghiúsulását.
Boér Károly testvérünk lelkiismerete nyugodt lehet. A törvényt
helyesen értelmezte. Helyesen és törvényesen járt el.
Nagyon furcsa és anyaszentegyházunkhoz méltatlan dolog volna a
többségi akarat — fenn jelzett értelemben történt megnyilatkozásának
figyelembevételét az e. m. kiküldött részéről törvénytelennek minősíteni
és a többségi akaratot egyszerűen a kisebbség akaratával helyettesíteni —
ennek káros következményeiről nem is szólva. s.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sipok helyébe elsőrendű kivitelben készülitek

W ç g ç o & t ç i O L. F i a i
orgona- és harmoniumgyárában. T im iso a ra .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
 107

A zsinat munkálataihoz.
(Második közlemény.)

Az egyházalkotmányról és szervezetről szóló I-ső t-c . az első­

sorban — véleményem szerint —, ami a változott viszonyoknak és a
jelen szükségeinek megfelelően különös gonddal átdolgozandó lesz.
Itt — célszerűség és esetleges hatásköri túllépések, összeütközések
elkerülése szempontjából — különösen fontosnak és feltétlenül keresztül-
viendőnek tartom a különböző egyházi hatóságok és tisztviselők hatás­
körének precíz körvonalozását, azok jogainak és kötelességeinek min­
denütt, taxatíve leendő felsorolását.
E célból az E. T. I ső t.-c. 14-ik §-át igy módosítanám: „Az
egyházközség mint önkormányzati joggal biró hatóság, belügyeit —
kü lön b öző sz e rv e i á lta l — önmaga intézi. Jogait gyakorolják és köteles­
ségeit végzik:
a) Az egyházközségnek választássá jogosult tagjai s igy tovább a
b) c) d) e) f) stb., mint a 16-ik § bán felsorolvák.
E külön cimek alatt felosztva — mindeniket a maga helyén —
sorolnám fel taxatíve az egyházközség hatáskörébe tartozó összes —
jelenleg a 14-ik §. a—n. pontjai alatt felsorolt jogokat és kötelességeket;
valamint ott tüntetném fel a 15-ik §. a—g. pontjai alatt felsorolt meg­
szorításokat is.
Elengedhetlenül szükségesnek tartom továbbá határozott megjelö­
lését — minden fokon és minden egyes helyen — a felebbviteli fórum­
nak, ahová az egyes hatóságok határozatai ellen a törvényben biztosított
és m in d e n ü tt v ilá g o s a n k ife je z e n d ő — ide vonatkozó jog, — illetőleg
kötelesség — alapján az esetleges felebbezések beadhatók, illetőleg
beadandók.
Jelenleg érvényben levő törvénykönyvünkben ez a szükségesség
nincs következetesen, mindenütt keresztülvive.
A törvénynek ugyanis lehetőleg minden , de különösen ezen részé­
ben oly homálytalannak, tisztán áttekinthetőnek, oly szabatosnak, vilá­
gosnak, félre nem érthetőnek és magyarázhatónak kell lennie, hogy a
kevésbbé pallérozott laikus ember is azonnal felfoghassa annak rendel­
kezéseit és ugyanazt értse ezek alatt amit a miveltebb elme, vagy akár
a hivatásos szakember.
Nem elég tehát az, hogy a lelkész — felsőbb fokon az esperes —
tudja, hogy a különböző tárgyú felebbezések elbírálására melyik fórum
illetékes. Tudnia kell azt, — vagy legalább is jó, ha tudja — leg­
jelentéktelenebb híveink mindenikének, akit sérelem ért és jogorvoslattal
élni kiván.
108

A 17-ik §. első felét igy módosítanám: „A lelkészt, gondnokot. . .

és a presbitériumnak többi tagjait“
E módosítást azon elvi álláspontunk indokolja, hogy a presbitérium­
nak nem az egyházközség által választott tagjai nem lehetnek.
Itt természetesen az* összes esetek — amikor a választók választói
jogukkal élhetnek — felsorolandók.
A 18-ik §. első bekezdésében foglaltakat igy egészíteném ki:
„Közteherviselésben á lla n d ó a n és re n d sz e re se n részt vesz és ebbeli köte­
lezettségének tö rvé n y es id ő b en p o n to sa n eleget tesz
A 19-ik § 3.-ik bekezdését megtoldanám ezzel: „ A z előző § . a) b) c)
p o n t ja in a k re n d elk ez ései alatt állók a vála sztók n é vjeg yzék éb e n e m vehetők fe l .
A 21 -ik §. utolsó mondatának első felét igy egészíteném ki: „ A k i
stb.
a vála sztók jo g e rő s és é r v é n y e s n é vje g yz é k éb e fe l v a n v év el<
Véleményem szerint intézkedést kellene tartalmaznia a törvénynek
az esetre is, ha a választók névjegyzéke a törvényben előirt időben
— bármi ok miatt — nem állíttatnék össze.
A 27-ik § első bekezdéséből a „valamint“ szót és az utolsó előtti
„és“ szócskát kihagynám és az „énekvezére“ szó után folytatnám igy:
„ A z eg yh ázk özség v á la sz tá sr a jo g o s id t t a g ja i á lta l — a következő § . alant­
j á n — választott p r e s b ite r e k " .
Ezek után következnének az a) pont 2-ik és 3 ik bekezdése, mig a
b) pont — és vele együtt természetesen az a) megjelölés is elesne.
A 28-ik §.-t megtoldanám a következőkkel: n A póttagok m in d e n
p r e s b ite r i g y ű lé s e n m eg jele n h e tn ek , a ta n á csk o z á sb a n ré szt veh etnek, de
sz a v a z a ti jo g g a l csa k a k k o r b ir n a k f h a re n d e s p re sb ite re k h elyettesítésére
h iv a tn a k b e " .
A 30-ik §. 2-ik felét igy bőviteném ki: „ A k i jó z a n , ö n tu d a to s k á l­
v in is t a h ité n ek , eg y h á z a ir á n t i buzgó érd ek lőd ésén ek a z e g y h á z i élet m in ­
d e n m o z z a n a tá b a n á lla n d ó a n élén k je lé t a d j a ; az isten tiszteletek et , v a llá so s
összejöveteleket r e n d sz e re se n és p o n to sa n lá to g a tja , a z ú r i-s z e n tv a c so r á v a l
való élésre m in d e n k ín á lk o z ó a lk a lm a t m e g r a g a d " .
„ T e m p lo m k e rü lö k , a v a g y azt h a n y a g u l, n a g y r itk á n és p o n t a t la n u l
látogatók, k á lv in is ta k e resztyén h itü k rő l és m in d e n k ö rü lm é n y e k között
sz a b a d o n , bátra n és lelk esen b iz o n y sá g o t te n n i n e m tu d ó k , n e m a k a ró k ,
v a g y épen h itetlen ek, erkölcstelen ek, iszá k o so k és a z e g y h á z i terhek h o r­
do zá sá b a n ren d etlen ség et a v a g y épen re n iten ség et ta n ú sító k és m á sok előtt
ro ssz p é ld á v a l j á r ó k : p re sb itere k k é n e m v á la sz th a tó k ."
„ H a jó h isz e m ü le g , jó re m é n y sé g fejéb en p re sb ite rr é vála sztott eg yh á zta g
m á r m in t ily e n esik az itt felso ro lt h ib á k v a la m e ly ik é b e , v a g y h a a z e g y ­
h á z i g y ű lé se k e t re n d e se n és p o n to sa n n e m lá to g a tja , h a ily e n g y ű lé s r ő l
csa k e g y etle n eg y esetben is elm a ra d a n é lk ü l, h o g y tá v o lm a r a d á sá n a k el­
fo g a d h a tó okát a p r e s b ité r iu m eln ö k é n ek előre b e je le n te n i kötelességének
is m e r n é : m in d e n további e ljá r á s m ellőzésével lem on dottalak tek in ten d ő s
h e lyé re á lla n d ó h e lye ttesü l p ó tta g h iv a n d ó be.
(Folytatjuk.)
 109

I R O D A L O M .

A d y L á szló : A s z é k e ly fö ld v á r i re fo r m á tu s eg yh ázk özség története.

Debreczeni László rajzaival. 1930.
Egy pár évvel ezelőtt az erdélyi egyházkerületben komoly terv
merült fel az irányban, hogy irattassék meg minden egyházközség tör­
ténete. Az Igazgatótanács kötelezőleg el is rendelte záros határidőn
belől. Sőt ha jól emlékszem, a záros határidőt egy vagy tán két Ízben
prolongálta is. Aztán elnémult minden. Egyik-másik esperes még for­
szírozta egy darabig, majd abbahagyták ők is. És a legtöbben nem csinál­
tuk meg.
Annál dicséretreméltóbb A d y László székelyföldvári lelkésztestvé­
rünk ezirányu munkája, aki talán a hivatkozott rendeletre, de bizonyára
elsősorban lelke nemes sugallatát követve komoly és értékes tanulmány
tárgyává tette a szóban forgó kérdést és A s z é k e ly fö ld v á r i re fo r m á tu s
eg yh ázk özség története cimen értékes tanulmánnyal gazdagította irodal­
munkat.
A tanulmány kilenc részre oszlik. Az I. rész A község történetének
á ttekin tését nyújtja, megállapítva, hogy az első biztos nyomok vissza­
vezetnek már a Krisztus utáni második évszázad elejére. — A II. rész
A r e fo r m á tu s eg y h á z m eg a la k u lá sá r ó l szól, amely a XVI. század második
felére esik. Érdekes a 111. rész, amely C s a lá d k ö n y v cimen 1642-től kezdve
a családokról, a népesedési szám hullámzásáról ad felvilágosítást. Mint
nyílt helyen lakó község lakói — sókat szenvedhettek az idők viharai
alatt, amit mutat az, hogy mig 1642-bem 31 székely családot írtak össze,
— 1848 után. már csak 13 család volt 58 lelekszámmal. A IV . rész A tem plom
történetét adja. A régi templom építési körülményeiről adat nincs, csak
a lebontásáról, mely 1838.-ban történt meg. Az akkori szomorú viszo­
nyok között az uj templom építéséhez nem foghattak hozzá s amikor
1849 tavaszán a menekülésből a hivek visszatértek, csak romokat talál­
tak : a papi háznak is csak a négy fala és fedele maradt, a templom
köveit pedig széthordották. Úgy hogy csak 18 év múlva a lebontás
után, 1856.-ban foghattak hozzá az építéshez — de még hosszas időbe
került, amig mindennel rendbejöhettek. Az V. rész a L e lk ip á sz to ro k ró l
szól, 1756-tól kezdve, miután a megelőző időkről adat nincs. A leg­
hosszabb ideig, 44 éven át s egyúttal a legnehezebb időkben O rb á n
Mihály volt lelkipásztor. A későbbi időkből még ma is élnek és mun­
kálkodnak az Úr más Szöllőjébe B ir ó Áron felsőboldogfalvi, V eress
Károly gerendi, T o ó k o s Jenő vajasdi lelkészek és dr. M á t y á s Ernő sáros­
pataki theol. tanár. A VI. rész, az isk o lá ró l szól, amelynek létezéséről
110

az első írásos emlék 1798-ból ismeretes. A VII. rész a kántorokról,

kurátorokról, harangozókról emlékszik meg. A VIII. részben közölt Arany­
könyv az adakozók neveit örökíti meg, kiknek sorát egy ismeretlen ada­
kozó nyitja meg egy a XVI. század végén vagy a XVII. század elején
ajándékozott renaissance ízlésben készült míivészies úrvacsorái kehely-
lyel. Az ember jóleső örömmel olvasgatja ezeket az aranykönyvi bejegy­
zéseket, mert ezek anyaszentegyházunk legbiztosabb anyagi bázisát, a
mindenkori élőtökét állítják szemeink elé. Végül a IX. rész Hazatért
testvéreink címen a cinteremben és temetőben levő síremlékekről emlé­
kezik meg.
A könyvnek díszét képezik s értékét nagyban emelik Debreczeni
László rajzoló művész rajzai, amelyek a templomot, iskolát, régi udvar­
házakat, parochiát, családi (főúri) címereket stb. örökítenek meg.
Ilyen értékes tanulmányt természetesen csak sok fáradtsággal és
utánjárással lehet összeállítani. De hogy az ilyen fáradtság és utánjárás nem
hiábanvaló, annak egyik legékesebben szóló bizonysága épen ez a könyv.
Vajha Ady László lelkipásztortársunk ez irányú munkálkodása ösztön­
zést nyújtana és követésre buzdítana másokat is, első sorban nagy nevű és
fényes múltú egyházközségeink lelkipásztorait, hogy szaporítsák azok­
nak az egyháztörténeti ma még kevés számú monográfiáknak számát,
amelyek nemcsak a múlt, hanem a jövendő szempontjából is áldásos
jelentőségűek.
Amidőn szerzőt testvéri szeretettel köszöntjük, müvét — melyet
édesatyja, néhai Szilágyfőkereszturi Ady Sámuel volt nyárádszentbene-
deki református lelkipásztor , emlékének ajánl — legmelegebben ajánljuk
olvasóink szives figyelmébe. A könyv ára csomagolás és portóval együtt
60 Lei. A tiszta jövedelem szerző nagy nehézségekkel küzdő kicsiny
egyházközsége céljait fogja szolgálni. Z>. E .

____________ \__________ ___________

n u l l iM f fiM B W WTT ír n i II Ilii ni
___ ___

HÓNIG FRX G Y E S, A HA D
Románia legrégibb és legnagyobb Str. Gh. BARITIUNo. 10—21.
b a r a Q g ö Q t ő d é j c __ ___________
ajánlja saját találmányi! szabadalmazott AISDÍttStOtt 1840*0611
HARANGJAIT — ---------------
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok: — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.
 11

I Alólirottak lelkünk mély fájdalmával jelentjük, hogy az

övéiért önmagát elégető hűséges hitves, áldozatos édesapa,
szerető testvér

Tiszteletes T Ö R Ö K I S T V Á N
mezöveresegyházl ref. lelkész
nemesen érző szive életének 48-ik, lelkipásztorságának 24-ik,
boldog házasságának 19-ik évében 6 napi súlyos szenvedés
után március hó 26-án megszűnt dobogni. — Tőrőlmetszett
magyar egyéniségét drága ajándékként áldozta fel anyaszent-
egyháza oltárán. Az Istentől neki adott talentumokkal hűségesen
sáfárkodott. Egyénisége, törhetetlen jelleme benne'él nyájában,
amely most könnyező szemekkel siratja a mjndhaláligNvaló
kötelességteljesités fáradhatatlan példaképét.
Drága halottunk Isten veled. A viszontlátásra I
özv Török Istvánná szül. Nagy Emma bánatos felesége.
Jolánba, Sándor, Bandi, István gyermekei. özv. Nagy Jánosáé anyósa.
Török Dénes, Török Júlia (érj. lakatos Lászlóié, Török Róza, Török Pál s családja,
Török Margit testvérei, Lakatos László sógora.

KÜLÖNFÉLÉK.
Köszönst. Mindazon kollégáim
s jó barátaim, kik mély fájdal­
makat őszinte részvétükkel igye-
eztek enyhíteni, fogadják hálás
öszönetünket. — Miszti Mihály
agydobai lelkész gyermekeivel.
Lelkészválasztás. A fogarasi
;f. egyházközség Járay Márton
zéki lelkésztestvérünket meghívás
tján egyhangúlag lelkészének vá-
isztotta. Gratulálunk!
Esperes választó közgyűlés.
gyulafehérvári ref. egyházmegye
lárcius 18 án Gyulafehérvárt rend-
¡vilii közgyűlést tartott A gyűlés
sszehivását Kovács Károly espe-
:s lemondása tette szükségessé,
özgyülés az esperes lemondását
sajnálattal véve tudomásul' — aí
egyházmegye és papjai érdekéber
kifejtett több mint 10 esztende
esperest munkásságért jegyző-
könyvi köszönetét mondott és Ko
vtcs Károlyt, aki különben alvinczi
lelkész, tiszteletbeli esperessé vá­
lasztotta meg. Amilyen szép egy­
hangúsággal vette kezdetét a gyű­
lés, ép olyan szép egyhangúság­
gal folytatódott akkor is, amikor
egyhangúlag megválasztotta a meg­
üresedett esperesi tisztségre ayy
Ferenc tövisi lelkész számvevőt, —
számvevőnek Püvköstí. Zoltán
magyarkapudi lelkész pénztárost,
pénztárosnak Beelő Ödön szász-
sebesi lelkészt, e. m. tanácsosnak
pedig Kovács Károly lemondott
 112
esperest. Úgy a lemondott espe­
rest, mint az újonnan választott
tisztviselőket szeretettel köszöntve
— úgy az egyházmegye, mint az
Anyaszentegyház és isten dicső­
sége érdekében kifejtendő mun­
kálkodásukra Isten gazdag áldá­
sát kérjük.
Ml van a vasúti arcképes iga­
zolványokkal ? A napi lapokból
olvasom, hogy a vasutasok és
nyugdíjasok kedvezményes utazá­
sának ügye rendeztetett. Miután
rohamosan közeledik április 1,
amikor tudvalevőleg lejár a mi
kedvezményes vasúti arcképes iga­
zolványunk érvénye, kérdés tár­
gyává teszem, vájjon mi lesz ve­
lünk? történt-e gondoskodás ró­
lunk? megtétettek-e a kezdemé­
nyező lépések a további kedvez­
mények biztosítása tárgyában ? ha
meg, milyen eredménnyel ? y
B ö k ü ld c t e t t .
Sajnos, mi semmiről semmit sem
tudunk. Egyetlen reménységünk, hátha
meghoss2abbittatik továbbra is az arc­
képes igazolványok érvénye. SzerJc.
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása. Ér-
semjéni ref. egyház 240 L., Király Gyula
(Magyarstllye) 240 L.
Keresztes N. Imre könyvnyomdája» Aiud—Nagyenyeü.
Tudományos theologiai kon­
ferencia. Dr. Mokkái Sándor püs­
pök, mint a kolozsvári theol. fakul­
tás felügyelője és dr. Tavaszi/
Sándor, a theol. fakultás igazga­
tója meghívót bocsátottak ki egy­
házunk érdeklődő vezetőihez, lelki
pásztoraihoz és tanáraihoz a Nagy-
enyeden folyó évi április 23 -2 6 -án
tartandó tudományos theol. kon­
ferenciára. A konferencia prog-
rammja a következőkép állíttatott
össze: dr. Tavaszy Sándor: A
dialektikai theólogia, mint a theol.
irányok korrekciója, dr. Mokkái
Sándor: Theologiai feladatok E r­
délyben, Maksag Albert: Az exe-
dézis /problémái, dr. Imre Lajos:
A kijelentés és a pedagógia, dr.
Qönczy Lajos: A z igehirdetés té­
nyezői. Jelentkezni lehet a kolozs­
vári theol. fakultás igazgatójá­
nál f. hó ö ig. A jelentkezők szál­
lást magánházaknál nyernek, étke­
zésről a kollégium konviktusa
gondoskodik napi 70 Lei fejében.
Jelentkezési dij személyenként
100 Lei. Amily reményteljes öröm­
mel köszöntjük az ily irányú kon­
ferenciák kezdeményezését, ép oly
meleg szeretettel ajánljuk a kon­
ferencián való részvételt érdeklődő
lelkésztest véreink figyelmébe.
ü l. évfolyam. 1930. április 15. 8. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LiPJi
Megj el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

A templom megtisztítása.
(Ján, 2. iá— 22.)
Mikor Jézus megtisztította a templomot, földi dicsőségének
tetőpontján volt. Úgy vonult be a városba, mint király, örven­
dező sokaságtól kisérve. „Áldott a Király, ki jő az Úrnak
nevében!“ (Luk. 19. 38.) „Mondjátok meg Sión leányának:
Imhol jő néked a te királyod, alázatosan . . “ (Máté 21. 5.)
A nagy Király a dicsőség fényözönétől körülövezve is alázatos
maradt. Nem engedve magát az ünnepeltetés csábitó hatása
által eltántorittatni, tulnézett a lelkesedés impozáns megnyilat­
kozásán s mig a sokaság örvendezett, Ő a várost látva síra
azon, mert látta, hogy a nagy Királynak városa el fog pusz­
tulni, nem marad benne kő kövön, mivel nem akarta idejében
eszébe venni azokat, amelyek az ő békességére valók. Óh
Jeruzsálem, Jeruzsálem !
Jézus a templomba ment, mi által világosan dokumen­
tálta, hogy, Ő nem földi birodalmat jött alapítani, hanem hogy
megalapítsa küldetése szerint Isten mennyei országát, melynek
tűzhelye, gyújtópontja a templom, mert imádság házának
mondatik az. Ahonnan megmentő, ujjáteremtő, megszentelő
isteni erők áradnak ki és sugároznak szét az élet minden
területére: a nemzeti-, társadalmi-, családi- és egyéni életre
egyaránt. Kötélből csinált ostorával kiűzvén az ökrök, juhok,
galambok árusait és a pénzváltókat bizonyságot tett Isten háza
 114

iránti féltő szeretetéről, valamint arról, hogy a választott nép

nemzeti-, erkölcsi- és lelki romlásának, tehát mindama bajok­
nak, melyek miatt sirt a város felett, — okát és forrását abban
látta, hogy az Isten helyes lelki tiszteletétől való eltéréssel
tisztátalanná tétetett, megszentségtelenittetett az imádság háza.
Bizonyságot tett, hogy ő a bajokat, melyek gyökerében támad­
ták meg nemzetét, nemcsak felismerte a maguk forrásában,
hanem ellenállhatatlan isteni hatalommal rendelkezett azok
megszüntetésére, a nemzet romlásának, a lelkek sebeinek meg-
gyógyitására is. E tekintetben nem ismert megalkuvást, nem
a hatalmasok előtt való meghátrálást, nem rettent vissza az
erélyes, bátor fellépéstől s nyilván megmutatta az emberi lel­
kek felett való királyi hatalmát. Jézus erélyes templomtisztitási
akciója miatt megrettentek és megszeppentek az emberek, de
azért hatalmát oly méltósággal nyilatkoztaié ki előttük, hogy
ténykedését Isten háza iránti szeretetének tulajdoniták. Isten
dicsőségét, a lelkek üdvösségét látta veszélyben forogni a
templomban űzött kalmárság által. Mindenki kiérezte, hogy
hatalmas cselekedetének ez a lelki rugója, isteni motívuma.
Bizonyságot tett, hogy a templom a nagy Isten háza,
azt a kegyelem egyik legdrágább eszközének tartotta, abban
Izrael nemzeti-, lelki- és istennépi életének legfőbb tényezőjét
látta és senki sem. ismerte jobban annak nemzet-, vallás-,
erkölcs- és üdvtörténeti jelentőségét, mint Ő .
Bizonyságot tett az ő nemzetéhez és vallásához való tör­
hetetlen ragaszkodásáról. A templom megszentségtelenitése és
eltisztátalanitása a nemzet mindenestől fogva való elpusztu­
lását vonja maga után. Ezért csak két eshetőség előtt állott
Izráel. Vagy imádság házává teszi a templomot, megőrizvén
mindennél féltékenyebben annak szentségét és tisztaságát, hogy
kiáradjanak onnan a megmentő és megtartó erők az egész
nemzetre, — vagy elhagyja és eltűri, hogy az imádság háza
latrok barlangja legyen továbbra is, hanyatt-homlok, vakon
rohanván a veszedelem, — Istentől való elvettetése és teljes
elpusztulása felé. Féltő szeretettel felvette az erélyes harcot,
hogy valamiképpen fordíthatná nemzetét a megmentetés és meg-
tartatás útjára, ámde látva a megtéretlen szivü nép életirányát,
prófétai bizonyossággal megjövendölő a kikerülhetetlen véget, a
pusztulást. Ezen síra. Féltő szeretettel szerette Isten házát és
népét.
Jeruzsálem elpusztult, a templom leromboltatott, Izráel
 115

elvettetett s helyére Isten szent akaratából a lelki Izráel lépett.

A lelki Izráelnek' is van temploma s ez nem más, mint a
Krisztus egyháza. A történelem — sajnos — arról tesz tanú­
bizonyságot, hogy a valóságban nemcsak a jeruzsálemi temp­
lom ti sztáta la ni itatott és szentségtelenittetett meg, hanem a
keresztyén egyházban is szükségessé vált nem egyszer, hogy
a nagy „ Templomtisztüö“ elővegye és megsuhogtassa ostorát
s kiűzze onnan mindazt, aminek nincs helye az imádság há­
zában. Ilyen templomtisztitás volt a nagy reformáció is, mely
tiltakozott minden emberi hozzáadás ellen az isteni kijelentésen
alapuló hit dolgában s világra szólóan szerzett érvényt újra
annak az igazságnak, hogy Isten és a lelkek között nincs és
ne legyen több más senki, hanem csak a Krisztus, aki minden
mindenekben.
Megszületett a protestántizmus, visszaállíttatott az ige és
lélek szent egyháza azzal, hogy abban kizárólag az Isten be­
széde hirdethessék bátorsággal, tisztán és elegyitetlenül. Ámde
szomorú valóság, hogy itt is nagy térhódítással nyomult elő­
térbe egyes korszakokban a kultúra, világi tudomány, filozófia,
politika, a sok hasznos tudni való és morálizáció s e miatt
fel-felhangzott és hangzik az ostorozó Jézus isteni parancsa:
„Hordjátok el ezeket in n e n !“ , hogy ne maradjon semmi más,
csak a hit és lélekteljesség, mert az én Atyám háza, imádság
házának mondatik.
A lelki Izráel temploma is tisztittatik tehát, hogy a pokol
kapui se vehessenek rajta diadalmat. M áthé E le k .

A zsinat munkálataihoz.
(Harmadik közlemény.)
Lehetetlen helyzet ugyanis az, ami ma — sajnos — nem egy
helyen divik, hogy t. i. presbiterek legyenek olyanok:
a) Akik templomba egyáltalán soha nem járnak, vagy csak elvétve
néha napján nagy ritkán látogatnak el oda.
b) Vagy akik járnak ugyan, — sőt nagyon is buzgón — templomba,
de azt a templomot nem a magyar kálvinista, hanem más, idegen hit-
felekezet vallja magáénak.
Hiszen a presbiternek elsőrendű kötelessége az egyházközségéhez
tartozó kálvinista liivek „lelki gondozása az egyházközség tagjainak egy-
házias valláserkölcsi nevelése“ . „Őrködni afelett, hogy a templomi közön­
séges istentiszteleten . . . s bármi egyházi ünnepélyek alkalmával az egyház­
116

község tagjai részéről mindenek egyházi törvényeink szerint díszesen és

jó renddel történjenek“ . „Felügyelni, hogy a vasárnapot és ünnepeinket
az egyházközségi tagok híven és illendően megtartsák". (E. T. I-ső t.-c.
II. §. b. k. 1. pontjai.)
c) Akik akkor mennek gyűlésbe, mikor kedvük tartja, de rendesen
és következetesen távol tartják magukat onnan, ha súlyos felelősséggel
járó, kényes természetű anyagi és erkölcsi kérdésekben kell határo­
zatot' hozni.
d) Akik a presbiteri tisztségben csupán díszt, méltóságot, jogot
látnak — kötelesség nélkül; akik mindig és mindenütt ott láthatók, ahol
parádézni kell, ha az a parádézás nem egy jelentésű a kálvinista hitük­
ről való nyilt, bátor bizonyságtétellel, de akiket ellenkező esetben ily
alkalmaknál is hiába keresünk.
e) Akik ahelyett, hogy az egyházi közteher viselésben, a foko­
zatos egyházi hatóságok által törvényesen kivetett adók, rovatalok meg­
fizetésében, szolgálmányok teljesítésében hivatás és kötelességszerüen
magok járnának jó példával elől, nem csak kivonni igyekeznek magu­
kat e kötelezettség teljesítése alól, hanem rossz példájukkal másokra is
ily irányban hatnak; sőt izgatástól sem riadnak vissza.
Uj §§.-ként felveendőnek véleményezem a törvénybe a következőket:
a) Ugyanazon időben presbiterekké nem választhatók: apa fiival,
testvér testvérével, valamint azok a számadók, kik egymással negyediknél
közelebbi rokonságban, vagy sógorságban állanak.
b) A választás a közgyűlés állal kiküldött szavazatszedö bizottság
előtt történik.
A 46-ik §. eme szavai után: jelen nem voltak: — betoldanám a
következőket; ha gyűlésen való megjelenésüket gátló, elfogadható okok
bejelentésével már a gyűlést megelőzőleg igazolták távolmaradásukat a pres­
bitérium elnökénél.
A 47-ik §. második bekezdése után betoldanám a következőket:
Halasztást nem tűrő esetekben a feloszlatást — az egyházmegyei
ügyész indokolt véleményezése alapján — esperes is eszközölheti.
/I felfüggesztést kimondó esperesi határozat birtokon kívül — az egyház-
megyei közgyűléshez megfelebbezhetö.
Ha felebbezés nem adatott be, egyszerűen bejelentendő a köz­
gyűlésnek.
Egyes egyházmegyék területén már is nagy számmal levő folyton
néptelenebbé váló egyházközségeinkre való tekintettel — amelyeknek
száma sajnos egyre növekedőben van — szükségesnek tartanám egy
ily tartalmú intézkedés felvételét:
Olt ahol X . presbitérium — bármi ok miatt — nem alakítható:
 117

hatáskörét — az egyházmegye ajánlatára a főhatóságtól megnyert engedély

alapján — a lelkész és gondnok töltik be.
Az egyházalkotmányról és szervezetről szóló I-ső t.-c.-kel kap­
csolatban az elmondottak után — ez idő szerint — kevés mondani
valóm van.
Röviden: az egyházközség és annak különböző szerveinél lefek­
tetett alapelveken kell felépülnie az egyházalkotmány és szervezet további
fokozatainak is olyan formában, amint azt az erdélyi egyházkerület már
korábban megalkotta, — az egyházmegyei és kerületi tanácsoknak
törvénykönyvünkbe való beillesztésével és hatáskörük, valamint a bíró­
ságokhoz való viszonyuk újabb, világos, szabatos és határozott körvona­
lozásával, — az egyes elnökség fenntartásával stb. stb.
Azokat a kívánalmakat, amelyeket a presbitérium tagjaival szem­
ben felállítottam, igénylem — és pedig természetesen fokozottabb mér­
tékben — az egyház szervezet felsőbb fokain is mindenütt.
Végül hangsúlyozni kívánom, hogy napról-napra szaporodó szór­
ványainkban teljesen elhagyottan élő református híveink lelkigondozásá-
nak kérdése valamelyes formában feltétlenül megoldandó és pedig azon*
nal nehogy elkéssünk vele.
A lelkészválasztásról szóló H-ik t.-c.-hez egyelőre csak annyi meg­
jegyezni valónk van, hogy amennyiben ez teljes egészében meghagyatik
jelen formában : hozzá — toldandó volna a lelkészi állások betöltésének —
a változott viszonyok folytán előállott szükség által életre hivott és jól
bevált ama gyakorlata, amely szerint az egyházközség választásra jogo­
sult tagjainak összessége vagy többsége — a lelkészi állásnak minél
rövidebb idő alatt és minimális költséggel való betöltése céljából —
választó jogukat esetről-esetre a püspökre ruházzák, aki ennek alapján
maga nevezi ki — az őt ilyen módon megkereső egyházközség lel­
készi állására — a megfelelő lelkészt.
(Folytatjuk.)

ORGONA-HOMLOKZATSIPOK
a rekvirált sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek

WçgçfyStçio L. Fiai
orgona- és harmoniumgyárában. T im is o a ra .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel dijtalanul szolgálunk.
 Kilencvenes évek theologia tájairól.
Megvallom, hogy harcias vagyok. Szeretem a harcot. A „Ref. Lelké­
szek Lapját“ is a nyílt harcért szeretem. Nem szeretem a harcok erőltetett
beszüntetését. A két nemzedék harcában sem láttam veszedelmet, sőt
jót reméltem. A Biró Mózes és Derzsi Endre harcának újra örvendtem.
És nem vagyok belenyugodva a harc hirtelen való beszüntetésében.”'
Olyan erős harcostól, mint Derzsi Endre, ez ellankadást nem hittem.
Biró Mózes olyan őszinte harcos, mint Dávid. Van kivel harcolni s akkor
kár a harcot kézlegyintéssel beszüntetni. . . Én szeretném, hogy nyíltan
harcoljuk meg végig. Reméliem, hogy hasznunkra lenne.
Biró Mózes azt irta, hogy némelyek a theologia kilencvenes évek
mezején maradnak. Nem rossz szándékkal irta, de némi iróniával. Az
igazság kedvéért ne vegye rossz néven, hogy a kilencvenes évek theo­
logia mezejéről egy tájképet mutatok be, melyről hiszem, hogy nem lesz
oly rossz véleménnyel, ha megnézi. A kilencvenes években Szász Domo­
kos püspök megsejtette a Jézusba való hit igazságát. A kolozsvári theo­
logia épittetésében sejtelem szerint Isten országa volt célja. A tanárok
választásában érdek nélkül: azokat választotta, kikről hitte, hogy Isten
országát építik. A Kecskeméthy István meghívása tisztán a zsoltárok
hittel való forditása alapján történt. (Szász Károlytól ismerte meg.) Ke-
nessey, Kecskeméthy, Pokoly evangélizása miatt nagy harc tőrt ki. Szász
Domokosnak nem kis dolog volt e három tanár evangéliumi munkája
megvédése, de megtette, semmi áron nem áldozt fel sem e 3 tanárt,
sem az általuk kezdett igaz evangéliumi munkát. Az, hogy Molnár Albert
és Nagy Károly ellensége volt a belmissziónak, nem szégyene a kilenc­
venes évek theologiájának. A harcban tudódott ki az igazság. A harcot
vívták a theologusok is. A tanórák a theologusok munka és hálószo­
bájában folytatódtak. A rideg válaszfalak ledőltek theologusok és taná­
rok között. A húsvéti prédikációk bírálatában ily hangok hangoztak:
— Ha ez a prédikáció igaz (egy racionalista prédikáció) akkor a
biblia nem igaz, ha a biblia igaz, akkor ez a prédikáció nem igaz.
Molnár Albert hiába próbálta védeni a rácionálista prédikációt.
Az ifjak lélekben igazságban ellent mondtak. Molnár Albert egy heti
gondolkozást kért. A hét eltelte után a díszteremben, hívás nélkül meg-*

* M ár pedig ebbe bele kell nyugodj kedves Testvérem . Én ezt a harcot vég­
kép beszüntettem , mert 1. az én kiizdőtársam a világ elé vitte azt, am i nekünk
papoknak a Iegszem élyibb ügyünk, am it minden időkben helytelennek tartottam és
tartok, — 2. annyira belem erült a szem élyes sértegetések posványába, hogy én őt
ide nem akartam követni. Harcolni kész vagyok — pláné, ha közügyről vau szó de
csak elvi szem pontok által vezéreltetve vagy ha jobban tetszik: illendő fegyverekkel.
D . E.
 119

jelentek Molnár Albert és a tanulókon kivül az egyetemi hallgatók és

az összes theologiai tanárok. Molnár Albert körülbelül ezt mondta:
— Más útra léptek, mint amilyenen eddig jártunk. Menjenek azon
az utón, a biblia utján: jobb az eddiginél.
Minden theologus asztalán a biblia foglalta el a fő helyet és azt
olvasták. Nagy Károly bocsánatot kért a theologusoktól, hogy előadásá­
ban bántja hitüket.
Vezetője nem volt a harcnak. Jézus volt a fővezér. Molnár Albertét,
Nagy Károlyt tanítványaival kerítette be Jézus és tette foglyaivá. A theo-
logusok az evangélium prédikálását olyan magas hivatásnak tartották,
hogy a bölcsészeti doktorátusról lemondtak.
Az uj nemzedék evangéliumi munkája eredetileg Istentől való, de
a kilencvenes évek theologiája mezőjén is ott járt Jézus az Atya dicsőségére.
M a g ya rt Árpád
ref. pap.

Megmozdulások.
A Királyhágómelléki Egyházkerületben, a belmissziói munkák köte­
lező végezését rendelő püspöki körlevél nyomán, megindultak a pásztori
tanácskozások, hogy a lelkipásztori kar egymásnak indítást,erőt adó megbe­
széléseiből kisarjadzanak a lelki munkák kívánatos gyümölcsei. Lapunk­
nak a rendelethez fűződő gondolatai is ezt célozták. Ma még csak a
nagybányai egyházmegye megmozdulásáról számolhatunk be, de hisszük
és reméljük, hogy a többi egyházmegyék lelkipásztori kara is felsorako­
zik erre az áldott munkára.
A nagybányai egyházmegye lelkipásztorai március hó 20-án tartot­
ták meg Szatmáron értekezletüket Magoss Ferenc elnöklete alatt. A pásztori
tapasztalatokban gazdag elnök, mélyen járó gondolatokkal szines beszéd­
del nyitotta a gyűlést és hivta fel szép számban megjelent szolgatársait
a belmissziói munkák által is odaadóan szolgálni Istenországa szent
ügyét. Utána Debreceni István tartott előadást a bibliakörök munkájá­
nak beindításáról, módjáról és segédeszközeiről, Kürthy Károly pedig a
nőszövetség megalakításáról és munkájáról szólott. A két bevezető elő­
adás után hozzászólások hosszú sora következett.
Az értékes és indításokat adó megbeszélések nyilvánvalóvá tették,
hogy a belmissziói munka módját a lelkipásztor egyénisége és a gyüle­
kezet, helyi körülményei határozzák meg és hogy ezt a munkát rende­
letekkel életrehivni, szabályozni lehetetlen. Az is nyilvánvalóvá lett, hogy
a munkához való segédeszközök, vezetőkönyvek hiányában vagyunk,
továbbá, hogy a missziói munkák pásztori és gyülekezeti akadályainak
120

legyőzésére, kétségeinek eloszlatására a missziónárius beállítása halaszt­

hatatlan. Ezek megbeszélése közben Isten iránti alázatos hálával hallot­
tuk, hogy mint mutat az Úr utat az imádkozva dolgozó lelkipásztornak
abban, hogy a fonókákat, háziösszejöveteleket — házi áhítattá, nőszővet-
séggé formálja által és teremtsen ezáltal telt templomokat.
A megbeszélések eredőjeként, a traktusbeli papság készsége a bel-
missziói munkára megállapittatva, határoztatott, hogy a bibliakörök igazi
megszervezése a konfirmációi oktatás után biztatván sikerrel, felkéretik
a főt. Püspök úr, hogy a kilátásba helyezett rigorózitást julius hó után
vegye foganatba, továbbá, hogy a kerületi iratterjesztés és a parókiális
könyvtár bármily áldozatok árán is gondoskodjék a munkához szüksé­
ges segédeszközökről és vezető könyvekről.
Ezekután az özvegyeink nyomorúságáról folyt megindító beszélge­
tés, mely végre is odakonkludált, hogy a kerület vigye dűlőre ezt a
kérdést.
A nagykárolyi testvér egyházmegye lelkészkarának az egyházkerü­
leti takarékpénztár felállítását célzó indítványát, az eszme testbeöltöztető
megfontolása végett terjesztette gyűlésünk kerületünk vezetőségéhez.
Vallásiam kézikönyvek beszerzése terén tapasztalható mizériák meg­
szüntetése is kéretik az illetékes hatóságtól.
Egyházi hivatalosainknak iskoláinkat segélyező hozzájárulása köte­
lezővé tétetett.
A kongrura levonások ügye megitéltetett a halálra, mert ez a bal­
kezes intézkedés csak a dolgozni akaró lelkipásztori kar molesztálására
és elkeseritésére való.
Szeretjük hinni'és remélni, hogy főhatóságunk ennek a komoly
és munkás lelkipásztori karnak az óhajait és kívánságait nemcsak meg­
értéssel fogadja, hanem azok teljesítésével honorálja is.

A régi és a leendő törvénykönyv.

A zsinati törvények módosítását kívánják az uj idők, talán jobb
volna ezt mondani: egészen uj törvénykönyvre volna szükség. Ez utób­
bit megalkotni sok idő kellene, de az volna énszerintem a legjobb,
ha egy egészen uj törvénykönyv készülne. Gondolom, hogy ezt soknak
tartják az illetékesek is és hogy mint lesz, az nem tartozik reám, azon­
ban reám tartozónak vélem a mostani törvénykönyv intézkedései alapján
előidézett visszás felfogásokat és ezt állítom különösen az V. t.-c. alkal­
mazására nézve, mert annyi haszontalan, semmit érő panasz rég nem
járta meg az esperesi hivatalokat, bíróságokat, Igazgatótanácsot, püspöki
hivatalt, mint mostanában és a bajoknak egyik okát éppen abban látom,
 121

hogy ma, amit az afiak papirosra festenek, mindjárt eljárásra érdemes

panasznak is van tekintve. Az esperesi hivatalt, Igazgatótanácsot, püs­
pöki hivatalt cifrábbnál-cifrább kifejezésü és igen gyengén megválogatott
tárgyú és tartalmú panaszok járják meg és kerülnek intézkedésre. —
Intézkedésre, — itt van és ide teszem a hangsúlyt, ebben van sok eset­
ben a baj forrása.
Értelmes emberek és kevésbé értelmesek megszokták igen sok
helyen a panaszolást a pap ellen és folytatják is igen gyakran a remélt
és várt eredmény nélkül. Éppen abban van a baj, folytatják a panaszo­
lást, mert folytathatják. Mi ennek az oka? Az, hogy egész haszontalan
panaszok kerülnek ki jelentéstételre a püspöki hivatalból, esperesi hiva­
talból anélkül, hogy azok a jelenlegi törvények szempontjából is a jó
és helyes kritikát már bent a hivatalban megkapnák. És hogy nem kap •
ják meg, — mi történik? Fel van zaklatva egy-egy családnak, sőt akár­
hányszor egy-egy gyülekezetnek a nyugalma, belső békéje, sőt az is
megtörténik, hogy az indokolatlan zaklatás folytán egyik-másik család­
tagnak még az egészségi állapota is összeroppan. Jobb volna megnézni
fent azokat a panaszokat éppen az V. t.-c. alapján, érdemes-e kiadni
intézkedésre?!! Ez volna az első lépés a panaszos ügyek elbírálásánál,
de még ez is mellőzve van. — A másik főszempont szerintem az volna,
hogy minden panasz a beérkezés után abban az elbírálásban is része­
sülne : van-e benne, vagy mellette bizonyíték ? ! ! Ez a szempont sincs
gyakorolva a legtöbb esetben, csak hozza a posta a hosszú ives papi­
rosokon a panaszokat és ha az espereshez ez a kérdés van intézve:
hol a bizonyíték? Jön reá a felelet: a bizonyítékot, csak a tárgyaláson
van joga Tiszteletednek követelni! Tehát még a legjogosabb kívánság
sincs teljesítve az esperes által. És a bizonyíték hiányában, mégis mi jö n :
elrendelem a vizsgálatot. — Ezt tessék jól megfigyelni a tiszteletes uraknak.
Van panasz, bizonyíték nincs, de lesz vizsgálat, mert hátha lesz
bizonyíték. És mi az eredmény ilyenkor: a falu apraja-nagyja susmogja:
most a papot elcsapják és uram bocsáss, megtörténik még az is, hogy á
pap ellen formális gyűlést hívnak egybe, hogy tanácskozzanak a vizs­
gálat felől. A tanácskozáson ez történik: felolvassák az esperes ur írását,
mely hangsúlyozza, hogy bizonyiték kell, másik mondja: megmondtam,
hogy ne Írjuk alá, mert csak elhordozták, az irást nem mi csináltuk és
látod még pénzt is kérnek. Ez egy megtörtént eset, ami itt le van irva.
Mi ennek a következménye ? A templomban a jövő vasárnapon keveseb­
ben lesznek, mint eddig szoktak lenni az istentiszteleten. A másik lesüti
a fejét, amikor a lelkész mellett megy el, — a lelkész hozzá szól:
Szervusz Jóska, hát hogy vagy? „Hagyja a tiszteletes ur, megmondtam,
hogy ne örökké piszkálódjanak!“ És ha nincs bizonyiték a panaszban:
122

miért kell kiadni, ha hosszas várakozás után sem adódik elé bizonyíték,
mi szükség a vizsgálatra? Lesz-e ezután békesség a gyülekezet és a
lelkész között? És ha súlyos rágalmazási perek indulnak be, ki a felelős?
A panaszos, a lelkész, a püspök, az esperes ? ! Több belátást, több pru-
denciát kérek igen sok esetben az V. t.-c. alkalmazására nézve. Mi is
volnánk valami falusi lelkészek, nemcsak az esperesek, akikre olyan
körültekintéssel van a reformot követelő író a Ref. Szemlében, pedig
hajlandó vagyok leszögezni, hogy az esperesi írásokban igen sok a
felületesség. Sőt ismerek olyan igazgatótanácsi intézkedést, amelyik a
lelkészt közigazgatásilag egész lehetetlen helyzetbe juttatta, — az intéz­
kedés pedig nem jogosult. A cikkíró a törvénykezés reformjára sok ér­
dekes és figyelemre méltó momentumot sorol fel, de én hajlandó vagyok
azt mondani, az uj törvénykönyv sem lesz jobb a réginé', különösen
ha rosszak lesznek a közigazgatók, a bírósági ügyeket intéző közegek.
Nem a jelenlegi törvénykönyv a rossz, hanem sokan nem bírják meg­
látni a törvénykönyvben lefektetett jogelveket, útmutatásokat. Egyik­
másik esetben megtörténik, hogy az esperes ur inkább novellát küld
hivatalos ügyről, mint óvatos iratot; inkább rakéta gyanánt hat, mint
megnyugtatólag az ilyen irás, — és nem is épit semmit sem.
Nemcsak az espereseknek van szükségük arra, hogy az uj törvény-
könyv a bírósági ügyeket kivegye a kezükből szerintem, hanem magának
az anyaszentegyháznak van szüksége a bírósági esetek alaposabb,
megértőbb kezelésére és ezt intézményesen kell biztosítani és olyan
közegekre kell bizni, akik „nem magasabb“ szempontokból ítélik meg
és bírálják el a panaszos eseteket, hanem a beadványozó indulatának
mérlegelése és a puszta „tények" szerint. Arra kell bizni a panaszok
elintézését, aki ért hozzá.
Egy régebbi bírósági tárgyaláson egy igen tekintélyes tudásu lel­
kész „magasabb szempontok“ szerint lett volna hajlandó Ítélkezni, amire
az egyik ügyvéd, mint tanácsbiró ezt mondotta: „mi az igaz és mi a
nem iga z?“ ebből a szempontból történik a minősítés is, az Ítélet meg­
hozatala is. — Hangsúlyozom, panaszos ügyekhez az nyúljon hozzá,
aki ért az elbírálásukhoz, akár lelkész az illető, akár nem, mert ma
nagyon sok az embereknél a szemfényvesztés. Nekünk pedig anyaszent-
egyházunk érdekében is vigyáznunk kell, hogy az uj törvénykönyv
legalább az ismeretes hibákat küszöbölje ki és pedig úgy a közigaz­
gatásnál, mint a bírósági jogszolgáltatásnál. A fontos tehát mindig az,
hogy a hozzáértő egyén mondhasson bírálatot a panasz felett Nem a
palást hordozása és a törvény betű szerinti magyarázata a fő, hanem a
pieglátása egy panasz intenciójának és átértékelni tudása annak, hogy
mj lesz a haszna piagának az anyaszentegyháznak a panasz letárgyal-
 123

tatásából, a vizsgálatos intézkedésből, az Ítéletből, — ezt a legtöbb

ügynél jó szemmel előre meg lehet látni, azaz magát az érdemszerü-
séget, még a panasz kiadása előtt meg kell állapítani. Csak is igy lehet
elkerülni igen sok kellemetlenséget, elejét venni a további súrlódások­
nak ; ha ezek nem lesznek figyelembe véve a mostani és későbbi pana­
szolásoknál, akkor hiábavaló lesz az uj törvény is a panaszokra nézve.
Szerintem azért is van nagyon sok érdekeltségi kifogás is napirenden,
mert a panaszok elbírálásánál — személyi szempontok feles számban
jutnak érvényre a panasz elbírálásánál, ámbár ezeket eleve el kellene
tenni láb alól, — minden esperesnek, minden lelkésznek, — de ha a
panaszok elbírálásánál a fenti elmondott elvek szerint is történik eljárás,
akkor nem lesz esperes, lelkész és panaszos fél, olyan irtózattal, gyűlö­
lettel egymással szemben, akkor az esperesnek is kevesebb gondja lesz,
a lelkészt sem éri érdemtélenül sok üldözés. Az uj törvénykönyvnél is
az lesz a legfontosabb, hogy jó kezekre jussanak az ügyek. Egy egész
elavult koncepciójú törvény alkalmazása is hozhat áldást, ha jó a
„közügyigazgató“ ; tehát az a tanácsos, hogy ne balkézzel kezeljük a
törvénykönyvet, hanem jobbkézzel és egymásban ne ördöngösségeket ke­
ressünk, hanem az igazi megértésen, a legtöbbet érő békességért a Krisz­
tus békességéért tusakodjunk és az egyetlen törvényért munkáljunk —;
Isten törvényéért.
1930. év március 11. Szegedi Ö d ön .

Nyílt kérdés
a „Református Lelkészek Lapja“ nagytiszteletíi Szerkesztőjéhez.
Nagy tiszteletű Szerkesztő Ur!
Alábbi kérdéseimre szíveskedjék választ adni: X —i református
egyházközség elöljáróinak „több tagja“ ellen, közerkőlcsiségbe ütközhető
családi viszonyaik miatt, egy római katholikus vallásu ur szigorú fegyelmi
büntetést sürgető kérést adott be egyházi főhatóságunkhoz.
1. Kérdezem: az illető urnák panasztételre való jogosultságát egy­
házi törvényeinknek melyik paragrafusai szabják m eg?
2. Kérdezem: miután az illető családjának egyetlen tagja sem
tartozik a református egyház kötelékébe, a panasz-irat folytán szükséges
volt-e a fegyelmi eljárás beindítását mérlegeltetni ?
3. Helyes volt-e e panasz folytán a megnevezett presbitert s meg
nem nevezett társait egyenesen lemondásra fölszólitani ? Helyes eljárás
volt-e egyházmegyei ügyész vélemény nyilvánítása előtt panaszos kéré­
sére az esperes kiszállása s a békéltetésnek megkisértése olyan alapon,
124

hogy a panaszban a „bűn palástolással“ megvádolt lelkész kérjen bocsá *•

natot a panaszos féltől és családjától a presbiterek terhére irt bűnös
közéleti szerepléseiért? f a l u s i le ik é s* .
*
* *

V á l a s z .
1. Az V. t.-c. 42. §-a értelmében a fegyelmi eljárás vagy magán-
panasz alapiján, vagy hivatalból indittatik meg. Tehát az illető úrnak volt
jogosultsága a panasztételre, amennyiben a 34. §-ban felsorolt fegyelmi
esetek valamelyike forgott fenn.
2. Az V. t.-c. nem intézkedik afelől, hogy kinek van joga magán­
panasszal élni: csak egyházunk tagjainak-é vagy pedig más vallásuak-
nak is ? ! Én azonban úgy tartom, hogy joga van bárkinek panaszt tenni,
talán épen azért nem intézkedtek kifejezetten efelől az E. T.-ek. Ami
pedig az előkészítő eljárás beindítását illeti, úgy tartom, hogy a 60. §.
alapján az elsőfokú bíróság egyházi elnökének nem azt kell megvizsgálnia,
hogy a panaszt ki adta be, hanem azt, hogy a panasz a törvénynek
megfelelően tétetett-e meg (41. és 42. § § ) . Az elsőfokú bíróság egyházi
elnöke legfeljebb azt teheti meg, hogy a 60. § 4. kibekezdése értelmében
a hiányosan beadott panaszt a hiány megjelölésével,'pótlás végett vissza­
adhatja.
3. Hogy a megnevezett presbiter s meg nem nevezett társai le­
mondásra szólittattak fel tisztán csak a panasz alapján — anélkül, hogy
ügyük kivizsgáltatott volna, nem tartom helyesnek. Hisz nem lehet tudni,
hátha a panasz alaptalanul adatott be ? ! Egészen más az eset azonban,
ha azok a presbiterek valóban hibásak és egy egyszerű lemondással az
ügyet elir.iinálni lehet. Ez esetben semmi szavam sincs a lemondásra
való felszólitás ellen, miután sem szépnek, sem épületesnek, sem kívá­
natosnak nem tartok egyetlen fegyelmi eljárást sem, amit különben más
utón el lehetne intézni. Azt azonban, hogy az e. m. ügyész vélemény­
nyilvánítása előtt panaszos kérésére az esperes kiszállott és a békéltetést
megkísérelte, — nemcsak hogy helyesnek nem tartom, hanem egyenesen
törvényellenesnek tartom, még pedig a 63. §. alapján, amely világosan
és félreérthetetlenül rendelkezik, hogy abban az esetben, ha az ügyész
Vázérdek sérelmének hiánya miatt a vádat magáévá nem tette s ha az ügy
érdekében szükségesetek és célravezetőnek látszik, a bíróság egyházi elnöke
az érdekelt feleket 15 napon belül békéltetésre, illetve egyezkedésre idézheti
meg. Tehát első az ügyészi vélemény s csak aztán jöhet a békéltetés.
És ami végül azt a bizonyos lelkészi bocsánatkérést illeti, erre nézve
az a határozott véleményem, hogy ha hibás a pap, akkor kérjen bocsá­
 125

natot, — de ha nem hibás, semmi szin alatt meg ne hajoljon senki

előtt, pláné egy más vallású „úr“ előtt.
Éhez az ügyhöz még csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy akik
bennünket, papokat, alaptalanul rágalmaznak, mit csináljunk azokkal?!
Amennyiben egyházunk tagjai az illetők, meg van rá a mód, hogy esetleg
viszont panasszal éljünk ellenük. De ha más vallásuak, mit cselekedjünk?!
Irgalmatlanul világi bíróság elé kell állítani őket. Hadd szokjanak le már
a mi vállveregető és fejünk felett átnéző „felebarátaink“ arról, hogy a
pap egy olyan köztárgy, akibe akkor, ott és úgy rúghatnak bele, amikor,
ahol és ahogy épen akarják Ha jelenleg érvényben levő egyházi tör­
vényeink nem tudnak megvédni bennünket, nekünk magunknak kell —
saját jól felfogott érdekünkben — védelmünkről gondoskodni. D . E .

posjr a .
K é r d é s . Megtörtént a következő eset. Mint adminisztrátor közgyűlést
tartottam az adminisztrátorságom alatt álló kis egyházközségben, ahol a
választójogosultak száma mindössze 18. A közgyűlés egyetlen tárgyát a
választói jogról való lemondás, ill. a kinevezési jognak a Püspök urra
való ruházása képezte. A közgyűlés 18 tagja közül megjelentek 9-en,
akik is egyhangúlag lemondtak választói jogukról, ill. a kinevezési jogot
a Püspök urra ruházták. Ezt a határozatot azonban esperesem vissza­
küldte azzal, hogy hívjam össze a választókat uj határozatképes gyűlésbe,
amelyen a választók vagy teljes számban vagy a választók összeségének
felénél jóval többen legyenek jelen, mert „az E. T. I. t.-c. 41. §-a a
választásoknál nem érvényes, itt feltétlenül az összes választók többségé­
nek a határozata szükséges". Én az esperesem kívánságának udvariasság­
ból eleget tettem, jóllehet az a határozott, meggyőződésem, hogy ez a
követelés nem volt törvényszerű. Kérdem a Szerkesztő urat, hogy ebben
a kérdésben mi az állásfoglalása ? 1
F elelet. Annyival inkább kapóra jött ez a kérdés, mert már épen
hozzá akartam szólani Boér Károlynak a Református Szemlében meg­
jelent Hogyan értelmezendök a I I . t.-c. 9—12. §-ai? c. kérdéséhez és s.-nek
lapunk múlt számában megjelent feleletéhez. És előre kijelentem, hogy
Boér Károlyal és s.-sel szemben teljes mértékben a kollega urnák adok
igazat és a tételes törvény alapján állítom, hogy 18 választó esetében
nemhogy 9, de már 5 választó jelenléte is elégséges — ha a gyűlés
szabályszerűen hivatott össze — az érvényes határozat hozatalra és a
kollega ur esperesével szemben állítom, hogy igenis az E . T. I. t.-c.
41 §-a a választásoknál is érvényes s nincs feltétlenül szükség az összes
választók többségére.
126

Véleményem szerint úgy Boér Károlyt, mint s.-t az ejthette téve­

désbe, hogy a lelkészválasztásról szóló 11. t.-c. ben egy szó említés sincs
arról, hogy mennyi választójogosultnak kell megjelennie legalább, hogy
a választógyiílés határozata érvényes lehessen?! (És itt zárójel között
megemlítem, hogy az erdélyi ref. egyházkerület Igazgatótanácsa által az
egyházi jegyzőkönyvek vezetése tárgyában 1912. ben kibocsátott Utasítás­
nál elég nagy mulasztás követtetett el akkor, amikor a papválasztási
esetekre közölt jegyzőkönyvek 1. pontjában elmulasztatott a gyűlés hatá­
rozatképességének expressis verbis való leszögezése.) Abban igazuk van
mindkettőjüknek, hogy a II. t.-c. 9. §-a a választók általános többségéről
tesz említést, de nem kell elfelednünk, hogy ez a §. még csak az elő­
készítésre vonatkozik. A döntés mikéntjére nézve a 12 §. intézkedik, ez
pedig már nem a választók általános többségének, hanem a megjelent
jogosult választóknak kezébe teszi le a diSponálás jogát.
S hogy a II. t.-c kifejezetten nem intézkedik afelől, hogy mennyi
választójogosultnak kell megjelennie legalább — a törvényes határozat-
hozatal szempontjából, én azt egészen természetesnek tartom. Mert hisz
a lelkészválasztó közgyűlés a rendes egyházközségi közgyűléstől semmiben
sem különbözik. Ugyanaz. Ugyanazok a választójogosultak alkotják. S
amiket az egyházközségi közgyűlésre az I. t.-c. előír, ugyanazok érvényesek
a II. t.-c. re is. De hadd igazoljam állításomat §§-kal is. Az I. t.-c.
17. § a szerint a lelkészt . stb . az egyházközségnek erre jogosult
tagjai választják. Kik ezek a jogosult tagok? Megfelel erre az í. t.-c.
23. § - a : az egyházközségi közgyűlés tagjai. Tehát a lelkészt az egyház-
községi közgyűlés választja, mint ahogy az I. t.-c. 17. §-a szerint az
választja a lelkészen kívül a főgondnokot, gondnokot és presbitereket is.
S vájjon a presbiterválasztó közgyűléstől megkívánjuk e, hogy azon a
választójogosultak általános többsége jelen legyen ?! Ugyebár nem. S ha
nem, quó jure állunk ilyen követeléssel á lelkészválasztó közgyűléssel
szemben?! Hisz a kettő között csak az a különbség, hogy az egyik
lelkészt, a másik pedig presbitert választ. Egyéb absolute semmi. S a
közgyűlés tartására, rendjére nézve pedig — úgy a presbiter mint a
lelkész-választásnál egyaránt — az I. t.-c. 25. §*a értelmében a törvény
38—47. §§-ai irányadók. S igy jutunk el az I. t.-c. 41. §-ához, amely
szó szerint igy szól: Érvényes határozat hozatalára a presbitérium (tehát
a közgyűlésnél is) egy negyed részének jelenléte szükséges.
Ezért adtam teljes mértékben igazat Boér Károllyal és s.-sel szemben
a kollega urnák. Ezért állítottam, hogy 18 választó esetében nem hogy
9, de már 5 választó jelenléte is elégséges — ha a gyűlés szabályszerűen
hivatott össze — az érvényes határozat hozatalra. És ezért állítottam a
kollega ur esperesével szemben, hogy igenis az E . T. I . t.-c. 41. §-a a
választásoknál is érvényes s nincs feltétlenül szükség az összes választók
többségére,

a o *u
KÜL ÖNF ÉL ÉK.
A közelgő húsvéti ünnepekre
lapunk előfizetőinek, lelkésztest­
véreinknek és családtagjaiknak
boldog és békességes ünneplést
kívánunk.
Könyvpiac. Egyik Ielkésztest-
vérem a napokban említette, hogy
lapunkat gyakorlatiabbá kellene,
hogy tegyük. Pl. milyen najgy
szolgálatot tennénk, ha k ö n y v p ia c
rovatot nyitnánk, amelyben azok,
akiknek eladó könyveik vannak,
közölnék azok cim- és árjegyzékét
és viszont akik valamely könyvet
meg szeretnének szerezni, hirde­
tést tennének közzé. Mi készség
gél hajlandók vagyunk egy ilyen
k ö n y v p ia c rovatot nyitni és abban
úgy az eladni, mint a venni szándé­
kozó téstvéreink hirdetését díj­
mentesen közölni. Amidőn erre
szeretettel hívjuk fel a közfigyel­
met, egyben kérjük lelkésztestvé­
reinket, hogy bennünket bármely
— lapunk gyakorlatibbá tételére
von. ügyben teljes bizalommal
szíveskedjenek felkeresni, mert mi
minden közérdekű propoziciót le­
hetőség szerint honorálni törek­
szünk.
A tiszántúli egyházkerület fő­
gondnokává teljes egyhangúsággal
2 szavazat kivételével gróf Dégen -
féld Pál lett, ki nagyatyja és nagy­
bátyja örököse e tisztében.
Etienne dr., a montpellieri
egyetem orvos professora, aki refor­
mátus zsinati tag s akit a radikális
szocialista párt á városi tanácsba
beválasztott, lemondott erről a
városi tisztéről, mert a tanács le­
szavazta a karneválok megszün­
tetésére vonatkozó inditványát.
127
y w
176 református lelkészt válasz­
tottak be Magyarországon a várme­
gyei törvényhatósági bizottságokba.
Érdekes volna tudni, hogy Romá­
niában hány megyei tanácstag lett
mi közülünk? Szatmármegyében
tudtunkkal egy ref. lelkész lett
vármegyei tanácstag, 14 román
lelkésszel szemben. Jellemző ebből
az esetből is, hol értékelik többre
a lelkészek nemzetvédő munkás­
ságát.
Gyülekezeti Kálvln-ház építése
hatalmas lépésekkel halad a meg­
valósítás felé Debrecenben.
Bibliai kommentár készül ma­
gyarnyelven, 2 kötetben Hamar
István bpesti theol. tanár szerkesz­
tésében.
Protestáns katonai templom
építésre, erőteljes és sikeres pro­
paganda folyik Budapesten, mely­
nek élén a prot. tábori püspök­
ség és a prot. tisztikar áll.
A debreceni egyház fögond-
noka 2984 szavazattal (2988-bói)
dr. Vásáry István, Debrecen ki­
váló polgármestere lett. Áldás
kívánó szeretettel köszöntjük őt
e nagyjelentőségű állásában, amely-
lyel a debreceni kollégium gond­
noki tiszte is vele jár. dr. Vásáry
István, aki mint a kollégium leg­
kiválóbb növendékeinek egyike,
ezelőt 25 évvel maturált s azóta
egész élete egyházáért és városá­
ért való áldozatos munkásság volt,
a legméltóbb vala erre az orszá­
gos jelentőségű tisztségre.
Palesztinából csaknem kétszer
annyi zsidó vándorol ki évente,
mint amennyi beköltözik.
Japán megtérítése ha az ed­
digi arányban halad, 10,000 ev
múlva lesz teljesen keresztyén.
128

Az egyházi adóhátrálékosok Szerk esztő i ü z en ete k :

névsorát nov. 1— 15 között köte­
les az egyház előjárósága, az illeté­
kes adóhivatalhoz behajtás végett
áttenni s e hivatal a hátrálékokat
behajtani köteles. Ez a legújabb
rendelkezés Magyarországon.
Csak az egyházilag megkötött
házasság után lehet Jugoszláviá­
ban az állami anyakönyvvezető
előtt házasságot kötni.
A „Times,“ ez a legrégibb és
legtekintélyesebb angol napilap
naponként hoz egyik hirdetési ha­
sábja élén egy bibliai verset,
melyet a Bibliatársaság titkárja
választ ki. A hirdetés elejére azért
van téve a bibliai lókus, mert a
hirdetést minden angol átolvassa.
Kaliforniában Losangelesben
az egyháztanács, református ma­
gyar templomul egyik amerikai egy
házfelekezet templomát megvásá­
rolta a város legjobban fejlődő
és gyönyörű' lákásnegyedében.
Szeretettel kérjük azokat az
előfizetőket, akiknek kongrútijuk­
ból egy vagy mtis okból az elő-
fizetési dij nem volt levonható, szí-
veskedjenek azt beküldeni.
K. G. Az imakönyvet megkaptam
és hálásan köszönöm. Ismertetése a
legközelebbi számban jönni fog. Sze­
retettel üdv.
I. L, Az 1. szám a jelen számmal
menni fog. Itt hivom fel egyúttal a köz­
figyelmet arra, hogy előfizetőink —
amennyiben valamelyik példányszám
nem érkezett volna meg — szívesked­
jenek értesíteni és amíg a készlet tart,
az utánpótlás felöl készségesen intéz­
kedem.
Sz. M. A hibás címzést már a jelen
számnál kijavítottam, tehát meg van a
remény rá, hogy ezután pontosan fog
érkezni a lap. A hiányzó számok felől
szives értesítésed kérem és azokat meg
fogom küldeni. Egyben kérem az összes
előfizetőket, hogy amennyiben a jelen­
legi címzés hibás, szíveskedjenek érte­
síteni, hogy a címjegyzéken a kijavítást
keresztülvihessem.

HONIG F R I G Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Str. Gh. BARIT1UNo. 10—21.
l)arai)göotödéjc
ajánlja saját találmányit szabadalmazott Alapitíatott 1840-ban
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.

. _________ __ ____________________________
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed.
III. évfolyam. 1930. m ftjui 1. 9. nám .

REFORBATÜS

LELKÉSZEI U N i
Me g j e l e ni k: h a v o n t a kétszer. II Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dij: II Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. II jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁ N D O R
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Két javaslat.
A Református Szemle f. évi 9. számában két javaslat jelent
meg. Mind a kettő a zsinati atyákhoz van adresszálva, de mind
a kettő a mi bőrünkre megy. Illő azért, hogy felemeljük sza­
vunkat és szóljunk, am ig nem késő.
Az egyik javaslat az egyház alkotmányáról és kormány­
zatáról szóló törvénytervezettel kapcsolatban jelent meg és
halálos csapást kívánván ejteni a Lelkészegyesületen, azt a
bizonyos, sokát vitatott együttműködés lehetőségét az egyházi
értekezletek keretében akarja biztosítani. Tekintettel arra, hogy
ez inkább hivatalos javaslat, nem ért váratlanul. Mert nyilt
titok — mindannyian tudjuk — hogy a Lelkészegyesület nem
kell a hivatalosoknak, viszont azonban a papság nagyobb
részének nem kell az értekezlet. Hogy miért, azt felesleges
fejtegetni, hiszen két év óta nem egyszer meg volt már vilá­
gítva, lapunkban is többször reá mutattunk. Egy tényt azonban
le kell szegeznünk. És ez az, hogy a papság a maga igazi
ábrázatát nem a tordai konferencián mutatta meg ebben a
kérdésben, hanem odahaza az egyházmegyei értekezleteken,
ahol szive szerint, őszintén nyilatkozott. Ez a magyarázata
annak, hogy mig a tordai konferencia egyhangúlag az érte-
kezleti megoldás mellett nyilatkozott, ugyanaz a tömeg oda­
haza a szükebbkörü intimebb értekezleteken nagy többségében
 130

a Lelkészegyesület mellett tört pálcát. Ném adhatunk tehát

igazat K iss Albert testvérünknek, aki lapunk f. évi 5. számában
a lelkészi kar egyesületbe tömörüléséről Írva — azt állítja,
hogy „az erdélyi egyházkerület lelkipásztorainak a tordai re­
formátus nagyhét rendjén 1928. szeptember hó 4-ik napján
tartott konferenciája éppen a hogyan kérdésre adott világos
és határozott feleletet“ , amidőn az értekezlet mellett foglalt
állást. Ez a felelet lehet világos és határozott, de nem igazi.
Az igazi felelet ott van azokban a határozatokban, amelyeket
a papság e tárgyban egyházmegyénként az lg. tanács meg­
keresésére hozott és amelyek mindennél világosabban és hatá­
rozottabban hirdetik azt a tényt, hogy a túlnyomó többségnek
nem kell az értekezlet, hanem a Lelkészegyesület. Kérjük azért
ezeknek az igazi feleleteknek a zsinati tárgyalások zöld aszta­
lára való helyezését.
De éz még nem elég. A semminél csak valamivel több.
A Lelkészegyesületet halálos csapással sújtani kívánó javas­
lattal szemben tennünk is kell valamit. Én két dologra gon­
doltam. Az egyik az, hogy a javaslat egyházmegyei tárgya­
lásánál legyünk résen és ne engedjük magunkat az értekez­
le t forma által gúzsba köttetni. És itt legyen szabad arra a
határozati javaslatra hivatkoznom, amelyet 1929. március 4-én
a Sepsiszentgyö.rgyön, tartott Lelkészértekezlet elé terjesztettem
volt és amely szószerint igy hangzott: „a zsinati törvényhozás
rendjén a) az egyetemes konvent*jog és hatáskörébe vétessék fel
a következő pont: „ipiztositja az egyházi tisztviselők egyesülési
jogát, az egyesületek alapszabályait, jóváhagyja és illetékes
helyen jóváhagyatja, működésűkre felügyeletet gyakorol és elő­
terjesztéseit tárgyalás alá veszi“ ,. — b) a lelkész kötelességei
közé vétessék fel ez a pont: „minden lelkész kötelezett tagja
a megalkotandó lelkészegyesületnek és köteles annak munká­
jában részt venni“r Ez volt az én erre vonatkozó javaslatom.
Aki megfelelőbbet tud, tessék nyilvánosságra hozni. Mert itt
nem az én.jvágy a más javaslata a fontos, hanem az, hogy
a Lelkészegyesületet megmentsük a halálos Ítélettől.
A másik eszmét hónapokkal ezelőtt egyik legnagyobb
egyházmegyénk egyik vezető tisztviselője vetette fel — és most
elérkezettnek látom az idejét, hogy megvalósitsuk. Arról van
szó t. i., hogy minden egyházmegyében bocsássunk ki ivet,
/ * Természetesen, ha a konvent elejtetnék, ez a jog és hatáskör a konvent
helyébe lépő z s i n a t i b i z o t t s á g o t illetné meg.
 131

melyen az aláiró lelkészek nyilatkozzanak, hogy mit óhajtanak:

Lelkészegyesületet-e vagy csak értekezletet?! A Királyhágó­
m éiul« egyházmegyék megkeresését Peleskey Sándor szerkesztő-
társamra bízva, én vállalom az erdélyi egyházmegyék meg­
keresését. Az aláirt iveket aztán átadnók valamelyik zsinati
atyának, hogy a kérdés tárgyalásánál tegye le azokat a zöld
asztalra. És nem hisszük, hogy a Zsinat ne méltatná kellő
figyelemre a papság közóhaját egy olyan kérdésben, amely
a lelkészikar legegyénibb, eminens ügye. Nem presszió kíván
ez lenni, hanem cél — és öntudatos védekezés a közóhaj neg­
ligálásával szemben.
A másik javaslat már nem ilyen komoly. És nem is hiszem,
hogy az illetékesek komolyan foglalkozzanak vele. Szól pedig
ez a javaslat a következőképpen: vétessék bele az uj E . T .-b e ,
hogy „a lelkészek csak felettes hatóságaik engedélyével nősül­
hetnek, evégből kötelesek nősülési szándékuk bejelentésével
egyidejűleg, leendő menyasszonyuk szüleinek társadalmi állá­
sáról, valamint születési, nevelési esetleg hivatali állásáról
szóló okmányokat is beterjeszteni“ . Na de ily en t?! A X X .
században?! S annak épen kálvinista egyházában?! Hát hol
köttetnek a házasságok?! Az égben-é vagy pedig az e. m.
tanácsok (felebbezés esetén az Igazgatótanács) elő tt?! Hát
már teljesen úgy kezeljenek bennünket, mint hátul gombolós
gyermekeket, akik azt sem tudjuk, hogy mi a jó és mi a. rossz,
mi a szabad és mi a nem szabad ? ! S még jó, hogy a javaslat
megállt a nősülésnél és nem ment tovább. Mert amilyen jog­
gal elment a nősülés szabályozásáig, ép olyan joggal elmehetett
volna tovább is. Nem mondom, a javaslattevő intenciója nemes
lehetett, — de aztán úgy elgaloppirozott, hogy az már egye­
nesen szörnyűség. Épen ezért nem akarok sok szót szaporí­
tani, hanem mindössze csak azt jegyzem meg, hogy ismerek
nagyon sok — hogy úgy mondjam — fémjelzett papnét, aki
nem vált be és viszont ismerek olyanokat is, akiket a felettes
hatóság bizonyára untauglichoknak minősített volna, pedig
úgy beváltak, hogy Anyaszentegyházunk díszeivé lettek. Éllen-
javaslatképen tehát indítványozhatnám, hogy a közvélemény
e javaslat felett térjen napirendre, de nem teszem, mert meg
vagyok győződve, hogy e nélkül is napirendre tér.
D . E.
 132

Hogyan értelmezendők a II. t.-c. 9— 12. §-ai?

Nem ismerem a marosszentkirályi lelkészválasztás előzményeit.
Nem tudom azt sem, hogy az egyház választóinak többsége kit óhajtott
lelkipásztorául meghivni. Az egész választási eljárásból csak annyit tudok,
amennyi a fennti cim alatt közölt két cikkből megállapítható, amelyek
közül az egyik a „Református Szemle“ f. évi 7-dik számában jelent meg.
Ezek szerint Boér Károly lelkésztársunk, mint a marosszentkirályi
lelkészválasztás vezetésére kiküldött esperesi megbízott, azzal az indo­
kolással, hogy az „igen“ -nel szavazó választók száma nem érte el a
jogosult választók általános többségét: a meghívásos választást meg­
hiúsultnak jelentette ki.
Szerintem Boér Károly lelkésztársunknak ez az eljárása nem volt
helyes, mert a 11. t-c . 12. §-a minden kétséget kizárólag úgy intéz­
kedik, hogy amennyiben a megjelent választók többsége „igen“-nel
szavazott, a meghívás sikerültnek és csak ellenkező esetben jelentendő ki
meghiúsultnak.
Ebben az esetben tehát nincsen szükség törvénymagyarázatra,
mert a törvény világosan intézkedik és az esperesi megbízottnak a tiszte
nem a törvénymagyarázás, hanem a törvénynek alkalmazása.
Miután pedig Boér Károly lelkésztársunk a törvényt nem helyesen
alkalmazta, igy a többséget nyert jelölt megválasztott lelkésznek tekin­
tendő, vagy az egész választási eljárás újra, helyesen lefolytatandó.
Az, hogy a jogosult választók egy része nem vett részt a szavazás­
ban, figyelembe nem vehető. Mert ha az írásbeli beadvány nem fedte a
valóságot, akkor azoknak, akik ezt vitatták, épen az lett volna a köteles­
ségük, hogy a meghívást „nem“ szavazataikkal meghiúsítsák. De mivel
ezt nem tették, igy hallgatólagosan hozzájárultak ahhoz, hogy a szava­
zásban résztvevők többsége döntse el az eredményt
Az a magyarázat pedig, mely szerint „a törvényhozó testület, mikor
a 12. §-t törvénybe igtatta, föltételezte, hogy a választók többsége, ha már
előzetesen valakinek a személye mellett állást foglalt, meg is jelenik a
választáson", — megdől épen az által, hogy a törvényhozó testület szük­
ségesnek tartotta a 9. §. mellett a 12. §-t is törvénybe igtatni, amely
kifejezetten a megjelent választók többsége alapján tekinti sikerültnek,
vagy meghiúsultnak a meghívást.
Mikor tehát a törvény ilyen félreérthetetlenül rendelkezik, akkor
nem tanácsos és nem szabad a törvény határozott rendelkezését bármiféle
magyarázattal is negligálni, mert az ilyen eljárásból származik igazán
sok kár és veszedelem az anyaszentegyházra.
Királyhágómelléki.
 133

„Hogyan értelmezendők a II. t.-c. 9—12. §-ai?“

Szerintem semmikép’ sem úgy, mint Boér Károly és s. értelmezik.
Mert: a 9 §. arról szól, hogy a meghívás utján való lelkész­
választásnak mikor van h e ly e i; a 10. §. az ezzel kapcsolatos esperesi
teendőkről szól; a 11. és 12. §-ok pedig azt Írják elő, hogy a meghívás
utján való lelkészválasztás mikép’ folytatandó le a kiküldöttek által?
Tehát a 9. és 10. §-ok szerinti elbírálás stb. nem tartozik a ki­
küldöttekre, az ő kötelességük csupán az, hogy a „megjelent jogosult
választ éle' döntését a 12. §. szerint kiprovokálják. Mivel ez a §. nem
állapítja meg a megjelenők kötelező számát, ahányan vannak annyian
döntenek. Ezt elvégeztetni kötelessége a küldötteknek, de semmiesetre
sem az előző § ok magyarázásával és a távollevők véleményének latol­
gatásával feltevések alapján dönteni.
Hát mi lenne akkor, ha a szavazásra jogosultak többsége mindig távol
maradna ? Az érdeklődő, megjelenni szokottaké, — ha kisebbség is az —
a döntés. És mert a törvényben hangsúlyos és hangsúlytalan szó nincs,
ezért Boér Károly testvérünknek és elvbarátainak nincsen igaza s igy
a marosszentkirályi eset törvénytelen. P . S.

„Egyházpolitikai Ellenzék".
E lap 7. számának vezércikke — fenti dm alatt — egy ,igen
helyes gondolatnak ad kifejezést. A — jelenleg sajnosán nélkülözött —
tárgyilagos kritika szükségét és jogosultságát állapítja meg és annak
életre hívását célozza az „egyházpolitikai, egyházkormányzati élet“ egész
vonalán a legalsó foktól — legfelsőbbig; különösen a vezető egyházi
tisztviselők és kormányzó testületek — e. k., e. m. és e. kér. tanácsok
— működésével szemben, az egészséges egyházi élet és igy az „anya-
szentegyház jól felfogott érdekében“ .
Reá mutat a kritika rendszeres gyakorlására hivatott „szervezett
ellenzék“ hiányának káros voltára, különösen az egyházmegyei életben,
mondván a következőket: „az emberek panaszkodnak, zúgolódnak, elé­
gedetlenkednek, s közben vígan foly minden épen úgy, ahogy a vezető
tisztviselők és az e. m. tanács akarják. Ismerek egyházmegyét, amely­
ben, ha a „hivatalon“ kívül álló papokat megszavaztatnánk, a papság
80c/«-a maga a megtestesült panaszkodás, zúgolódás és elégedetlenség
lenne — és ez a nagy tömeg az „uralmon“ levők kicsiny seregével
szemben mégis tehetetlen“ stb.
Kétségtelen, hogy amily önként értődő, természetes dolog az, hogy
az egyházi életnek úgy alsó-, mint a közép és felső fokán — az érvény­
134

ben lévő törvények keretén belül — a vezető tisztviselők és az u. n.

tanácsok akarata szerint történjék minden addig, amíg ez akarat a felet­
tes hatóságok, testületek akaratával egyező: ép olyan — súlyos, káros
következményekkel járható, — természetellenes állapot az, ha a feltét­
lenül jogosult, jóhiszemű, tárgyilagos kritika hiányában — a fenn jelzett
vezető tisztviselők és kormányzó testületek — cselekvéseikben meg­
nyilatkozó - - akarata eltávolodik a felettes hatóságok, testületek akara­
tától ; annyival inkább, ha — talán — ellentétbe jön azzal.
A tisztviselők és az u. n. tanácsok tagjainak mindenikét — az
egyházi közigazgatás minden fokán — az illetékes felsőbb testületek
bizalma állítja oda a neki megfelelő munkamezőre azért, hogy ott a
neki előlegezett bizalom birtokában, annak megfelelve, odaadó készség­
gel, lelkes buzgósággal és lelkiismeretes hűséggel szolgálja — legjobb
tudása és meggyőződése szerint — Isten országa tovább építésének
ügyét, „anyaszentegyháza jól felfogott érdekeit“ .
Amig ezeket és igy akarja szolgálni, amig ezeket és igy szolgálja:
addig akarata és cselekvése megegyezik az őt bizalmával kitüntető tes­
tület akaratával: addig e testület bizalmának letéteményese.
S amig ez a helyzet fenn á ll: addig úgy a vezető tisztviselők —
egyenként és összesen — mint a kormányzásra hivatott testületek jog­
gal vindikálhatják maguknak azt, hogy saját hatáskörükben az és úgy
történjék mindig, amit és ahogy ők akarják. Ez természetszerűleg folyik,
egyfelől a bizalomból, amelynek letéteményesei, másfelől a felelősségből,
amellyel tetteikért megbízóiknak: feletteseiknek és Istennek tartoznak.
Azoknak akik bizalmukkal megtisztelve munkamezőt jelöltek ki
számomra, kötelességemmé téve s egyben jogot adva arra, hogy Isten
ügyét sikerrel szolgáljam: joguk és, kötelességük működésemet, szolgá­
latomat hatályosan ellenőrizni s egyben támogatni oly célból, hogy az
általuk elibém tűzött feladatoknak minél tökéletesebben megfelelhessek-
E jogot és kötelességet úgy és akkor teljesitik, ha működésemet
állandóan éber figyelemmel kisérve, azt jóhiszeműen megbírálják, felette
tárgyilagos kritikát gyakorolnak abban az irányban, hogy nem léptem-e
túl törvényben előirt jog és hatásköröm kereteit, nem jöttem-e ellentétbe
azzal, nem éltem-e vissza a törvény által reám ruházott joggal, hatalom­
mal és ha szigorúan a törvény keretei között maradtam is intézkedé­
seimmel : oly esetekben, amidőn többféle mód is kínálkozott — esetleg —
valamely szükséges intézkedés megtételére, valamely fontos kérdés meg­
oldására : a leghelyesebbet és legcélszerűbbet választottam-e, alkalmaz-
tam-é? stb. stb.
Ahol és amig e jogot és kötelességet éberen és rendszeresen gya­
korolják az arra hivatottak: - - ott és addig egészséges állapotok ural­
 135

kodnak az égyházpolitikai, egyházkormányzati élet terén alcicor is, ha

— talán — minden úgy történik is, amint „az uralmon levők kicsiny
serege“ akarja.
Egészségtelen szimptomák csak ott és akkor jelentkezhetnek, —
ahol és amikor e jog és kötelesség gyakorlása megszűnt, ahol és
amikor ezeket gyakorolni az arra hivatottak elmulasztják.
Ahol pedig e tünetek oly ijesztő mérveket öltöttek, mint a fenn
idézett esetben.- ott az egészségtelenség, a kóros állapot bacilusai már
veszedelmes módon elszaporodtak. . és ama panaszkodó, zúgolódó,
elégedetlenkedő „80°/ou mulasztása bűnös könnyelműséggé, hanyagsággá
fokozódott. . . fajult. !
Ezekhez elérkezett a tizenkettődik óra. . . Az ébredés nagy pilla­
nata . . . amelyen túl nem habozhatnak, nem tétovázhatnak tovább az
életmentő kritika jogának és- kötelességének azonnali életbeléptetésével,
gyakorlatba vételével. . . !
Életmentő kritikát mondottam. Ezt hangsúlyozom ismételten. Milyen
az életmentő kritika? Felelet: Ami által „ Anyaszentegyházunlc java
és Isten dicsősége kárt nem szenved“ ; hanem gyarapodik, növekedik.
Tehát: ami nem rombol, hanem: épit. A m i: komoly, lelkiismeretes, alapos
tanulmányokon'és Őszinte szilárd .meggyőződésen épül. A m i: tárgyilagos
és mindig jóhiszemű. A m i: mindig becsületes szándékról tanúskodó.
Aki — az egyházi élet egész vonalán — nem ilyen kritikával él,
aki ilyen, nemes intencióju, életrevaló kritika gyakorlására nem képes. . .
az csak elégedetlenkédjék, panaszolkodjék, zúgolódjék, vagy. . . aludjék
tovább! a.

A zsinat munkálataihoz.
(N egyedik közlem ény.)

A jelenleg érvényben levő E. T. V. t.-c.-ről egyházkerületünk min­

den tiszteletre méltó, kitűnő ügyésze: dr. Szöllősy János, aki szaktekin­
tély — és méltán — e téren, a „Ref. Szemle“ idei 4-ik számának „Az
Egyházi Törvénykezés Reformjáról“ c. vezércikkében. ezeket mondja:
„Véleményem szerint fontosabb szerkezeti hiánya az 5-ik t.-c.-nek
nincs. Alapos, szép munka volt ez, amelynek mint alapvető törvénynek
voltak hiányai, amely hiányokat az élet és. gyakorlat feltárt. Ha ezeket
a hiányokat, melyek az egyes §§.-ok fogalmazásánál kerültek a törvénybe,
az uj törvény alkotás kiküszöböli, úgy a romániai ref. egyház törvényei
a legjobb egyházi törvényekké válhatnak“.
Az itt mondottakat én is — teljes egészében — aláírom. Az a meg­
állapítása, hogy e törvénycikk „alapos, szép munka volt“ ; megfelel az
136

akkori — a törvény alkotása idejébeni — és a mai köztudatnak is.

E megállapítás azonban nem zárja ki azt, hogy nagy hiányai, fogyatko­
zásai ne lehetnének; amint, hogy dr. Szöllősy János is megállapítja,
hogy „voltak hiányai", amelyek közül egy pár lényegesebbet fel is említ.
Én tovább megyek. Laikus létemre bátorságot veszek magamnak
„az élet és gyakorlat" megfigyelése alapján ama merész állítás kockáz­
tatására, hogy a ma érvényes E. T. nek nincs még egy olyan része,
amelynek az életben, a gyakorlatban való alkalmazása több és nagyobb
jogtalanság és igazságtalanság elkövetésére adna alkalmat, mint épen a
„törvénykezésről" szóló 5-ik t.-c. egyrészt hiányai, másrészt egyes
szakaszainak nem kellően szabatos rendelkezései stb. miatt.
E végzetes hiányok a törvénykezési eljárásban azzal a káros ered­
ménnyel járhatnak, hogy egyfelől a minden kétségen felül álló, tiszta
igazság birtokában lévő egyének sem számíthatnak feltétlenül — meg-
támadtatás, jogsérelem esetén — arra, hogy igazságuk érvényre jut,
diadalt arat a hamisság felett; másfelől pedig a hamissággal operálók
igazságtalan 'állításaik és jogtalan követeléseik dacára is — a siker, a
diadal bizonyos reményével szállhatnak szembe — a jogos igényét
kereső igazsággal.
Ez — nyilvánvalóan — erkölcstelen és igy tarthatatlan helyzet, amit
még rendkívül súlyosabbá tesz az a sajnálatos körülmény, hogy az igaz­
ság birtokában levő, de ennek dacára — a törvény hiányosságai miatt —
erkölcsi és anyagi vereséget, veszteséget szenvedő félnek nem mindig
lehet reménye jogorvoslatra.
Állításom nagyon merésznek fog feltűnni sokak előtt — tudom; —
de megpróbálom igazolni azt és igen-igen boldog leszek, ha teljesen
meggyösö, minden kétségen felül álló cáfolatban leend részem.
*
Ma megtörténhetik, hogy valakit jogsérelem ér, aminek folytán
erkölcsi és anyagi kárt szenved, — jogorvoslatra azonban nem |lehet
reménye — szegénysége miatt. A fennálló gyakorlat ugyanis oly hor­
ribilisen magas vizsgálati költség előre való lefizetését követeli meg az
igazságát keresőtől, amely követelés teljesítésére csak tekintélyes vagyon­
nal rendelkező egyesek és testületek képesek.
Megtörténhetik, hogy valaki megfelebbezi a bíróság elnökségének
— az előlegezendő vizsgálati költségek túl magas összegét megállapító
— „Végzését“ — és a bíróság a felebbezés elutasítása kapcsán — mert
nem volt joga felebbezni — újabb horribilis összeget ró ki — eljárási
költség címen — ad maiorem Dei glóriám — az igazságát keresőre.
A vagyontalan szegény ember tehát el van zárVa a — sokszor
minden kétséget kizáró — igazságának, jogának érvényesítésétől. Marad
 137

az őt ártatlanul, méltatlanul ért erkölcsi és anyagi vesztességgel. . . az

igazság rovására s a hamisság nagy gaudiumára.
Tisztelettel kérdem: jogos, igazságos, erkölcsös dolog-é ez ? Hiszen
az igazság keresése minden embert megillető isteni j o g . . . és egyben
kötelesség; amitől senki távol nem tartható Azt tehát nem megnehezi-
teni, hanem megkönnyíteni, sőt mindenki részére lehetővé tenni: az
igazság szentsége érdekében álló, elengedhetetlen követelmény, köte­
lesség 1
Ma megtörténhetik, hogy valakinek önmaga ellen kért fegyelmi
ügyében indított birói eljárás költségei hordozásában egy teljesen indif-
ferens egyén marasztaltatik el, akinek ahoz a fegyelmi ügyhöz semmi köze.
Ma megtörténhetik, hogy a birói eljárások során soha meg nem idézett
és ki nem hallgatott magán és hivatalos személyek pénzbírságban ma­
rasztaltalak el és erkölcsileg megbélyegeztetnek — a fenn jelzett okok
miatt esetleg — a jóvátételnek, álláspontjuk eljárásuk igazol hatásának
legcsekélyebb reménye nélkül.
Ma megtörténhetik, hogy felelős állásban levő egyházi tisztviselők
ellen — felelőtlen tényezők által — szórt titkos, hátmögötti, alaptalan
vádak, rágalmak meghallgatásra találnak anélkül, hogy a megrágalma­
zott tisztviselők elibe adatnának és azokra nézve ők megkérdeztetnének
és meghallgattatnának.
Ma megtörténhetik, hogy egyházi tisztviselők és alkalmazottak
hivatalos kötelességeik teljesítése miatt durva támadásoknak és terro-
risztikus fenyegetéseknek legyenek kitéve — megtorlás reménye nélkül.
Mindez megtörténhetik az V-ik t.-c. hiányossága miatt.
Sőt még tovább megyek. Ma még az egyetlen tisztviselői állás —
amelynek védelméről ez idő szerint gondoskodva van — : a tanítói állás
védelme is illuzoriussá válhatik — a mai törvény hiányai miatt.
Ma megtörténhetik, hogy valamely megtámadtatásban részesült
tanító — az iskolai „Rendtartási Szabályzat és Utasítás" 248-ik §-a
alapján — megtorló eljárás megindítását kéri támadója ellen és amidőn
a kért elégtételt szabályszerűen és jogerősen megkapta — : támadója
fegyelmit kér maga ellen é s . . . felmentetik. . . a törvénynek hiányos­
ságai miatt.
Tisztelettel kérdem: hát helyes, jogos, igazságos, erkölcsös dolog-é,
következőleg szabad és megengedhető-é mindez ? . . .
Nem áll-é parancsoló szükségként előttünk: — végetvetése ez
anomáliáknak ? !
*
Úgy gondolom, hogy amikor uj törvény alkotása előtt állunk, —
amidőn a meglévő állapotokon javítani, sebeket orvosolni akarunk: min­
den irányban a legteljesebb őszinteség illik hozzánk a meglévő hibák,
bajok feltárásában és ezáltal senki — és igy csekélységem — se’ keve­
redhetik azon gyanúba, hogy opponálni akarna a fennálló rend és az
„uralmon" lévők ellen. Ennyit szükségesnek tartok itt megjegyezni, az
esetleges félreértések elkerülése céljából.
(Folytatjuk.)
138

Az enyedi disputa.
Akik részt vettek a Ref. Szemle f. é. 6-ik számában meghirdetett
tudományos theologiai konferencián, azok nem csupán egy ked>es test­
véri találkozás örömeiben részesültek és nem is csak tisztultabb fogalmak­
kal, határozottabb ismeretekkel gazdagodtak, hanem a rég letűnt száza­
dok történelmi leheletét is érezték. Az ősi Bethlen-kollégiumban az erdélyi
vívódás nagyszerű jelenetei ismétlődtek meg. A theologiai törekvések
tudományos ismertetése, megítélése s várható gyakorlati hatásainak érté­
kelése abban a formában amiképpen lefolyt, a nagy idők disputáinak
hangulatát, képét idézték elibénk. Alázatosan, de örvendező szívvel mon­
dunk hálát Istennek, hogy választottainak buzgósága által nekünk ezt a
drága alkalmat adta s hogy azt bárminő áron is felhasználhattuk, hisszük
az Ő dicsőségére.
Az első előadást dr. Tavaszy Sándor aa. tartotta a dialektikai theo­
logiai felfogásról. Ennek a felfogásnak a legnagyobb felismerése, hogy az
ember menthetetlen. A theol. gondolkozásban ezt a változást a prófétai
kritika hozta létre s jelentősége az Isten igéjével való viszonyából Ítél­
hető meg. A dialektikai theol. az átértékelést a reformatiói theol. elvek
alapján viszi keresztül.
Dr. Malckai Sándor püspök aa. a ma még felszínen levő theol.
felfogás erdélyi gyökereire mutatott rá. Majd a dialekt. theol. erdélyi
vonatkozásait tette szemléletessé, kimutatva, hogy a dialekt theol. mint
korrektio elfogadható, de mint iránynak nincs jogosultsága. Az erdélyi
situátio nem felel meg és nem alkalmas a dialekt. theol. felfogás érvé­
nyesítésére. Utal a Kovács Ödön által megindított folyamatra, melynek
szerencsés megoldását a Ravasz-féle épitő theologiában látja. Ennek a
kínálkozó lehetőségeit kell megtalálni és teljesedésbe hozni.
A finoman tagolt és világos okfejtéssel tartott előadás enthusias-
tikus hatást váltott ki.
Másnap (25.) Maksai Albert aa. az exegesis problémáit fejtegette.
Ő is kitért a barthi dialekt. theologiára, de a határozott állásfoglalástól
tartózkodott.
Dr. Imre Lajos aa. a kijelentés és a pedagógia viszonyát vizsgálta.
Bevezetésében a nevelés tudomány történeti szemléltetésével foglalkozott,
majd a nevelés alap kérdéseit fejtegette. A nevelés célját az ember ren­
deltetésébe találja meg, az pedig az Isten uralmának szolgálata az egyéni
életben. A nevelés helyes alapját a barthi theologia felfogásban véli
megtalálni s igy a nevelés a szentlélek munkája. — Szombaton (26.)
dr. Oönczi Lajos tartotta gyakorlati vonatkozásaiban is nagyon értékes
előadását.
 139

Az egyes előadások után hozzászólások voltak. Kívánatos volna,

hogy e hozzászólásokban, kivált ifjabb testvéreink részéről — több ön­
fegyelmezés és szerénység, ezzel együtt hozzáértés is nyilvánulna még.
A könyv-ismeretek halmaza hamar megtéveszti az embert önmagát.
Csak a komoly elme munka és tapasztalat által nyerhet az ember jogot
Ítéletek hangoztatására V. ö. I. kor. 4so.
A konferencia alkalmával esténként a Ft. Püspök ur, a nagyenyedi
Nőszövetség részére négy előadást tartott; a zörgető világ, a nyitott ajtó,
a széles út és szoros kapu címen. Ezek az előadások nemcsak az igazi
keresztyén élet szükségességét és nagyszerűségét hangoztatták, de biztos
Útmutatások voltak arra nézve. Valóban áldás volt azokat hallgatni.
A konferencia tagjai szombaton kegyelettel áldoztak Kovács Ödön
és a többi elhunyt tanárok emlékének, megkoszorúzták sírjaikat. — y .

IRODALOM .
K á d á r G é z a : T e m p lo m i im á k vasárnapi, évszaki, ünnepi és
más alkalmakra, lelkészek használatára.
Egyházi irodalmunk egy már régen óhajtva várt, értékes munkával
gyarapodott. Megjelent és immár forgalomba került Kádár Géza zilahi
lelkész és esperes Imakönyve. És sietek kijelenteni, -hogy ezt a könyvet
az utóbbi évtizedek egyik legszükségesebb és egyben legsikerültebb
könyvének tartom. Legszükségesebbnek azért, mert az imádkozásra nem­
csak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is tekintek és vallom, hogy
úgy a magunk épülésére, mint a mások építésére ezerszerte jobb a mások
sikerült, mint a magunk kevésbé sikerült imádsága. Aki rendszeres ima­
életet él, — annak nincs szüksége imakönyvre, — szokták mondogatni
egyesek különösen az újabb időkben. Ezt nem irom alá. Ismertem
rendszeres ima-életet élő embert, aki készületlenül, tisztán csak a Lélekre
bizva magát ment fel a szószékbe és olyan kínosan imádkozott, hogy
alig vártam már a kibékítő áment. Viszont ismertem olyan kollegát,
aki még a helyet is kerülte, ahöl a rendszeres ima-életről volt szó —
s egy ma is élő egyházi kiválóságunknak imájával olyan hatást ért el,
hogy talán még maga az ima eredeti Írója sem érte volna azt el. Termé­
szetesen nem beszélek azokról a kivételes tehetségekről, akik különös
mértékben ajándékoztalak meg az imádkozni tudás kegyelmi ajándéká­
val is, hanem csak a nagy általánosságról szólok. S ha még megemlí­
tem, hogy közel két évtizeden át magamon is tapasztaltam és másoknál
is észleltem, hogy imakönyv használata nélkül imánk megszokottá, egy­
hangúvá, formaivá válik — úgy gondolom eléggé indokolt az a meg-
140
*•/
állapításom, hogy a Kádár Qéza Imakönyve az utóbbi évtizedek egyik
legszükségesebb könyve. De egyben egyik legsikerültebb is. Imái a mai
kálvinista keresztyén mentálitásnak hű kifejezői. Kegyelemből hit által,
Egyedül az Istené a dicsőség — vonul végig az őskeresztyén, tehát ős­
kálvini karakter az Imákönyv minden egyes darabján, de úgy hogy nem
válik soha megszokottá, egyhangúvá és formaivá. A Révész Imakönyvével
összehasonlítva, úgy jön nekem, hogy amilyen elsőrangú, értékes munka
volt a Révészé a maga idejében, ép oly sikerült a Kádáré is a mai men-
tálitás szempontjából, még pedig úgy elvi, mint gyakorlati vonatkozásban.
Az Imahönyv tartalmi beosztása a következő: I. Vasárnapi imák,
30—30 reggeli egyházi beszéd előtt és után, (az utóbbiak közül a leg­
utolsó missziói utóima) és 25 —25 délutáni egyházi beszéd előtt és után.
II. Évszaki imák, 1—1 tavaszi, nyári, őszi és téli elő és utóima. III.
Ünnepi imák, mind a 4 adventi vasárnapra d. e. és d. u. elő és utó­
imák, mind a 3 karácsonyi ünnepnapra d. e. és d. u. elő és utóimák,
újévi d. e. és d. u. elő és utóimák, 5—5 böjti imádság d. e. egyházi
beszéd előtt'és után, virágvasárnapi d. e. és d. u. elő és utóimák, nagy­
pénteki d. e. és d. u. elő és utóimák, mind a 3 húsvéti ünnepnapra
d. e. és d. u. elő és utóimák, áldozócsütörtöki d. e. és d. u. elő és utó­
ima, mind a 3 pünkösdi ünnepnapra d. e. és d. u. elő és utóimák,
reformációi d. e. elő és utóima. IV. Alkalmi imák, úrvacsoraosztás napján,
konfirmáció napján, az év első vasárnapiján, az év utolsó vasárnapján, aratási
hálaadáskor, aratási időben, szűk termés idején, szüretkor, tartós szárazság
idején d. e. egyházi beszéd előtt, káros esőzéskor, szorongattatás idején,
csapás idején és betegekért mondandó imák, külön beteg gyermekért,
fiatal betegért, középkorú betegért, öreg betegért, és több betegért egyszerre.
Kádár Qéza Imákönyvét nem kifejezetten templomi használatra,
mint ahogy a régi imakönyvek tették, hanem a lelkészek használatára
irta. Én ebben azt a finom és nemes distinkciót látom meg, hogy nem
akar eleibe vágni az imádkozó lélek szabad szárnyalásának, nem akar
teljes passzivitást erőszakolni az imádkozó lelkészre, akceptálja és respek­
tálja az imádkozás szabadságának felséges jogát. Minden lelkészre reá-
bizza, hogy úgy használja az Imakönyvet, amint az neki a legmegfelelőbb.
Aki templomi célra használja, erre a célra is megfelel teljes mértékben.
Aki pedig csak előkészület, gondolat vagy ihletszerzés céljából olvasgatja,
az is eredmányesen és áldással használhatja.
Az Imakönyv a hála jegyében született meg. Szerző könyvét szülei­
nek ajánlja „örökre hálás gyermeki szeretettel aranylakodalmuk alkalmá­
ból“ . A hála jegyében végzem én is rövid és igénytelen ismertetésemet,
amikor hálás szívvel tekintek elsősorban a jóságos Istenre, aki ennek
az értékes munkának az elkészítésére Kádár Qéza testvérünket kiválasz­
totta — s Isten után a szerzőre, aki e megbízatásnak hűséggel és teljes
odaadással eleget is tett. D. E.
 141

A d o r já n G á b o r : Kereszt. A dicsőszentmártoni ref. Nőszövetség

kiadása. 1930.
Kettős örömmel vettem kezembe ezt a mindössze csak négy egy­
házi beszédből álló, ízlésesen kiállított kis füzetet. Örültem egyfelől
annak, hogy végre egy-egy vidéki lelkész is abba a helyzetbe juthat,
hogy megjelentethet valamit. Mennyi értékes szellemi kincs, milyen sok
megiratlan és megirott egyházi beszéd vész el az anyagi nyomorúság,
a papi szegénység miatt. Másfelől pedig örültem, hogy a kiadásra épen
egy vidéki Nőszövetség vállalkozott, jeléül annak, hogy mennyi áldott,
komoly, építő munkalehetőség kínálkozik annak a nőmozgalomnak a
számára, amely a Ref. Nőszövetségben öltött testet.
Adorján Gábor dicsőszentmártoni lelkésztestvérünk, aki egyike a
csöndben, zajtalanul, de öntudatos hűséggel munkálkodó komoly lel­
készeknek, — predikációs füzetének a Kereszt címet adta, aminek a
szomorú aktualitást másfél éves kis fiának elhalálozása adta meg. Ez a
Kereszt emlék kiván lenni kis fia sírján. Tartalmaz A leereszt cim alatt
egy böjti, A leereszt terhe cim alatt egy virágvasárnapi, A leereszt leár-
hozata cim alatt egy nagypénteki és A leereszt dicsősége cim alatt egy
húsvéti beszédet.
A beszédeket nemes egyszerűség, meleg közvetlenség jellemzi.
Nincs bennük semmi mesterkéltség. Látszik, hogy aki irta, maga is
megjárta a kereszlhordozás útját, vitte a keresztet, megtapasztalta a
kereszt kárhozatát, de mégtapasztalta a kereszt dicsőségét is
Amidőn szerzőt testvéri szeretettel köszöntjük és a kiadás terhének
vállalásáért a dicsőszentmártoni Nőszövetségnek őszintén gratulálunk, —
a predikációs füzetet legmelegebben ajánljuk lelkésztestvéreink figyel­
mébe. Ára mindössze 20 L , amely bélyegben is beküldhető a dicső­
szentmártoni lelkész» hivatalhoz. Akiknek a füzet megküldetett és nem
hajlandók megtartani (ezt azonban szinte lehetetlennek hisszük) — ké­
retnek az azonnali visszaküldésre, hogy a füzet másutt helyeztessék el.
A tiszta jövedelem egyik legnemesebb célra — templom-kibővitésre — fog
fordittatni. D . E.

HONIG F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Str. Oh. BAR1TIU No. 10-21.
f>a ra i)gö otődéje
ajánlja saját találmányit szabadalmazott Alapittatott 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való m eghatározásával. —
V a s harangszerelvények és harangállványok, — V illam os haranghuzó m otorok.
É rd eklőd ők kéretnek e lapra hivatkozni.
 142

Könyvpiac.
Az alább felsorolt könyvek közül még a fűzött példányok is tiszta
állapotban vannak. A bekötött könyvek pedig teljesen jó, kifogástalan
példányok. Aki az összest átvenné, 20% árelengedésben részesül vagy
megfelelő nyilatkozat ellenében évnegyedenként törleszthetné le a könyvek
árát. Cim lapunk felelős-szerkesztőjénél.
1. Vasadi Bcdog—Dr. Öreg J . Gyak. lelkészet 3 füzet. 480 old. Lei 100’—
2 Baralconyi Kr. Biblia magyarázatok, fűzve 204 old. 60'—
3. Dicsöfi József: Evangéliumi elmélkedések, egész vász. kötés 140 —
4. Dohos János: Homiliák, fűzve 380 old. — — — 100’—
5. Filó Lajos: Egyh. beszédek, fűzve 180 old. — — 25' —
6. Győri Vilmos: Prédikációk, 2 kötet egybekötve 480 old. 120 —
7. Dr. Heiszler József Egyházi munkálatok, fűzve — — 25’—
8 Incze Lajos: Temetési beszédek, fűzve 260 old.—— 50'—
9. lKenessey Béla Prédikációk, fűzve 292 old. — — — 50-—
10. Lévay Lajos Egyh. beszédek, II. III kötet fűzve 404 old. 100-—
11. Peti Lőrinc: Egyh. beszédek, fűzve 204 old. — — 50’—
12. Révész Imre—Robertson Egyh. beszédek, 2 kötet fűzve 50'—
13. Révész Im re: Egyházi és temetési beszédek, III. IV. V. VI. VII.
kötet egybekötve — — — — — — — — 250'—
14 Szolnolcy Gerson: Halotti imák, kötve — — — — 75'—
15. Szász Károly Különféle papidolgozatok, I. II. III. kötet
egész vászonba, egybekötve — — — — — 150’—
16. Fürdés Lajos: Különféle papidolgozatok, fűzve — .— 25’ ~
17 Szohoszlay Pap I. Halotti prédikációk 3 kötet, egybekötve,, 150 —
18. Ev. Lelkészi Tár — Tompa—Btdcsu: Halotti beszédek,
3 kötet egybekötve — — — — — — — — 150’ - -
19. D r. Heiszler— Mitrovits: Prédikációk, egybekötve — 1201—
20. Könyves Tóth E .—Madarász Prédikációk, egybekötve 120’—
21. Gulyás Benő: Egyházi beszédek, 2 kötet egybekötve — 120-—
22. Dobos János: Ünnepi és közöns. egyh.besz., 2 kötet egybekötve „ 150' —
23. Dobos Ján os: Közönséges és Halotti beszédei, 2 kötet „ 150’—
24. Mindszenti Imre: Egyh. beszédei, 2 kötet egybekötve 180'—
25. Szász Gerő: Prédikátori Tár, uj folyam I.—III. egybekötve 180'—
26. Révész Bálint : Munkái, I.—VI. kötet egész vászonba kötve 600.—
27. Pósa Péter: Temetési beszédek, fűzve — — — — 60’—
28. Raffay—dr. Tüdős: Theologiai Szaklap, IV.—IX. évfolyam 300 —
29. Wohlfart—Incze—Herepey : Ujtestamentom magyarázata,
2 kötet, kötve — — — — — — — —— „ 3 0 0 -
Lei 3950'—

a a d u
KÜLÖNF ÉLÉK.
Előfizetést felhívás. Nagy Pál
lelkésztestvérünk kiadni szándé­
kozik „Lelkipásztori beszélgetések“
c. könyvét. A könyv 120 oldalon
jelenik meg és a mindennapi élet
különböző munkaágaihoz fűződ­
nek e beszélgetések, mint pl.aratás,
irtás, gyomlálás, fonás, mosás,
stb., stb. A beszélgetések célja az
Ige rejtett mélyeinek híveinkkel
való beszélgetés utján megismer­
tetése és megértetése. A könyv elő­
jegyzési ára 50 L.. bolti ára 60 L.
lesz. Előjegyzési határidő április
20-ig. Előjegyezhető és megren­
delhető a szerzőnél a következő
cimen: Nagy Pál, ref. lelkész Iojib
(Józsefháza), p. u. Mediesul-Aurit.
Jud. Satmar.
A könyv csak akkor jelenik meg,
ha 160 előfizető lesz. Azt hisszük,
hogy a szerzőnek ez a megjegyzése
felesleges. Mert aki ismeri Nagy
Pál testvérünk evangéliumi meleg
lelkllletét, híveiért vívódó misszói
készségét,népe üdvéért való munka-
akarását, az tudja, hogy a cura
pastoralisban szinte nélkülözhetet­
len segédeszközt nyújt könyvében.
Ajánljuk minden lelkésztest­
vérünknek megrendelésre.
A dési egyházmegye kővár-
vidéki lelkészi köre ápr. hó 13-án
ez évben első belmissziós napját
Magyarberkeszen tartotta meg a
hívek élénk érdeklődése mellett.
Az ünnepély a templomban vette
kezdetét, ahol dr. Vágó Károly
kohói lelkész Máté 10 38—83 alap­
ján alkalmi beszédet tartott, amely­
ben — tekintettel a hívek között
megindult millenista mozgalomra—
az egyházhoz való hűségre és az
egyház hitigazságaihoz való tör­
hetetlen ragaszkodásra intette a
143
y
híveket. Az ünnepély programm-
jába kedvesen illeszkedett be dr.
Vágó Károlyné és Pályi K. Sándor
ének-duettje. A templomozás vé­
geztével a szépen feldíszített is­
kolába vonult a közönség, ahol
az iskolás gyermekek Csákány
Erzsébet tanítónő gondos betaní­
tásával „Árva Bethlen Kata örömét"
adták elő. Szilágyi Károly IV. éves
theologus mély átérzéssel előadott
szavalata után, Pályi K. Sándor
kővárhosszufalusi h. lelkész tartott
előadást „A ref. keresztyén köte­
lességeiről egyházával szemben“ .
Az előadás után iskolás gyermekek
szavalatai következtek. Faragó
András helybeli lelkész a bel­
missziós napok célját és jelentő­
ségét méltatta. A lélekemelő ünne­
pély a„Térj magadhoz drága Sión“
énekkel fejeződött be. — Istennek
gazdag áldása kisérje e lelki mag­
vetést.
Barkász Imre patóházai lelkész­
testvérünket (nagybányai e. m.)
a nytivedi egyházközség (bihari
e. m.) választotta meg lelkipász­
torává. Uj őrálló helyén legyen
áldott pásztori munkája.
Magyarországon az egyházi
időszaki sajtótermékek (lapok)
jelenlegi száma 144. Ezek közül
24% református és ami örvendetes
nem csak számban, de tartalmi
szinvonalban is vezetnek a ref.
lapok.
Szomorú valóság. Az elmúlt
1929. évben, Budapesten a városi
záró számadás szerint a főváros
minden cimen (kegyuraság stb)
a r. kath. egyháznak 3,221.416
pengőt adott. Ezzel szemben re­
formátus egyházi célokra csupán
345.617 pengő jutott.
144

Templonwestaurádó. A bonc- 140 ezer leies restaurációs munka

hidai egyházközség (kolozsvári e. m.)
Isten segedelmével oda jutott, hogy
restaurálhatja ősrégi, Árpádkori temp­
lomát. Rég, nehány évtized óta várja
kijavíttatását é műemlék voltánál fogva
igen becses épület, ámde az anyagi
fedezet hiánya miatt egyre késett.
Már 1914-ben a Műemlékek Orszá­
gos Bizottsága ezt irta: .........a temp­
lom, mely koránál és régi, részben a
XII. és XIII. századból eredő mű­
részleteinél fogva, mint műemlék,
a szakszerű fenntartást, illetőleg
helyreállítást indokolttá teszi, már
eredetileg gondosan épült. . “ Leg­
újabban egy nemes szivü adakozó
áldozatos hagyománya s néhai gróf
Bánffy György patronus, volt egyház­
kerületi főgondnok végrendeleti ado­
mánya folytán lehetővé vált, hogy a
Kós Károly építész-mérnök ellenőr­
zése és felügyelete alatt s Torday
Mihály kolozsvári építész vállalkozása
mellett keresztül vitessék. Ha az Úr
építi a házat, akkor épül. Minden
akadályok és nehézségek megszűn­
nek. Hisszük, hogy a templom meg­
újításában megnyilatkozó isteni Lélek
és kegyelem az Isten tiszteletére
egybegyülekező nép annyira kívá­
natos, sőt szükséges lelki megújítá ­
sát is eszközölni fogja. Úgy legyen!
— é. — k.
Szerkesztői üzenetek:
5. E. Duquesne. Dr. Tusa tanulmányát
postára tettem. Amennyiben nem érkeznék
meg, szíveskedj értesíteni, hogy újólag be­
szerezhessem és megküldhessem. Szív* üdv.

ORGONA-HOMLOKZATSIPOK
a rekvirált sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek

WegeO^teii) L. Fiai
orgona- és harmoniumgyárában. T im is o a ra .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
H l. évfolyam. 1930. május 19. 10. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LAPU
Meg j e l e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: II Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
O E R Z SI E N D R E P E L E S K E Y SÁ N D O R
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Az első tiltakozás.
A zsinati bizottság által megállapított I. t.-c. nemsokára
letétetik az egyházmegyék tanácskozó asztalára. A nagykárolyi
egyházmegye abban a szerencsés helyzetben volt, hogy kiváló
főgondnokának gondosságából, már kézhez kapta a bizottság
által elfogadott és elfogadásra ajánlott törvényjavaslatot. És az
egyházmegye lelkészikara f. hó 7-én, az egyházmegye pedig
8 -án érdemlegesen foglalkozhatott a törvényjavaslattal. Bennün­
ket különösebben a lelkészikar állásfoglalása érdekel, a törvény-
javaslatnak a Lelkészegyesületre vonatkozó §-ai tekintetében.
A törvényjavaslat három § -a foglalkozik ezzel a kérdéssel
t. i. a 130., 161. és 199. §-ok. Az első kettő kötelezőleg
szervezi a lelkészértekezletet egyházmegyénként és kerületen­
ként, úgy azonban, hogy azok elnöke a püspök, illetve az
esperes, a harmadik a 199. §. pedig ezt m ondja: „A z összes
egyházi tisztviselőknek a jelen törvényben nem érintett és az ő
hivatali minőségüket érintő egyesületekbe tömörülni tilos“ .
Ez ellen a három § ellen tiltakozott erélyesen és pedig
lelkes egyhangúsággal, a nagykárolyi egyházmegye lelkészi­
kara. Tiltakozott a lelkészértekezlet oly bürokratikus meg­
szervezése ellen, hogy annak elnöke ex offo az esperes legyen
és pedig azért, mert az adminisztrációval túlterhelt esperesek
mig egyrészt nem foglalkozhatnának intenziven a lelkészikart
érintő kérdésekkel, másrészt e centralisztikus és bürokratikus
146

gyámkodásban a lelkészikar lebecsülését látja. Követeli azért,

hogy az értekezletek szabadon válasszák meg elnöküket és
tisztikarukat.
De a Lelkészegyesületet keresztre feszitő 199. § már
egyenesen felháborodást váltott ki. S mint egy ember köve­
telte a lelkésztestület ennek a §-nak teljes törlését. Egyik
lelkész-testvérünk „reakciós §-n a k“ bélyegezte ezt, de való­
ban az is-
Mi most örömmel továbbítjuk az első tiltakozásról ezt a
híradásunkat. S míg a nagykárolyi traktus lelkészeit ez önér­
zetes határozatukért meleg szeretettel üdvözöljük, lépésüket
országos jelentőségűnek tartjuk, amelyet hisszük és reméljük,
követni fog a többi összes egyházmegyék lelkésztestületének
hasonló állásfoglalása s végül eszménk diadala. p . s.

Az erkölcsi és művészi.
Az Ifjú Erdély januári számában gróf Bánffy Miklós az
„ Adij-kérdésröV' irt. Tudományos alapon állva, a kellő objek­
tivitás hangján szólott az ifjúsághoz e kérdésben azzal a fel­
hívással, hogy: „Válasszák el mindig nemcsak Adynál, de
minden művészi alkotásnál a müvet attól a mindig gyarló
embertől, aki azt megteremti. Csak a müvet nézzék, csak
annak a zengése, harmóniája, gyönyörűsége legyen az, aminek
szivüket megnyitják. Őszintén, minden mellékgondolattól'tisztán
kell odalépni azok elé a mindig kevés, mindig ritka, de örökké
nagy és halhatatlan müvek elé, amelyekben megszólal a ren­
des emberi léleknél valami nagyobb, rejtélyesebb lélek, valami
ami csak nehány kiválasztottból szól hozzánk, abból is csak
akkor, mikor az ismeretlenből fakadó és titokzatos teremtő erő
megszállja és elragadja“ .
Az ifjúságot olyan eszményi magasságba emelkedésre
serkenti, ahol képes minden mellékgondolattól és előítélettől
szabadon gyönyörködni a művészi alkotásokban s mindentől
függetlenül megalkotni értékítéletét, különválasztva a műalko­
tástól még a művész magánéletét is, amely talán erkölcsi szem­
pontból kifogás alá eshetik, a remekmű művészi értékét azon­
ban nem csökkentheti. „Bizony igen szegények lennénk —
úgymond — ha a művészek müveit az alkotók erkölcse szerint
osztályoznánk. Oszkár Vildeot becsukták, Byront erkölcsileg
 147

száműzték A n gliábó l. . . Van Gogh festő az őrültek házában

halt meg és Verlaine-t az abszint-ivás pusztította e l . . . A
müvük nagyságán ez mit sem változtat.“
A Lelkipásztor áprilisi száma e cikket, illetőleg az ifjú­
sághoz szóló tanácsot „keresztijéntelen“ - nek bélyegzi s kifogá­
solja, hogy az Ifjú E rdély, mint Keresztyén ifjúsági lap közli.
A keresztyénség és kálvinizmns szempontjából nem hagyhatja
megjegyzés nélkül a művészet ilyen értékelését, melyben a
modern világi ember gondolkozása fejeződik ki a művészetről
és a művészről.
Megállapíthatjuk és határozottan állíthatjuk azt, hogy gróf
Bánffy Miklós nem akart tenni és nem is tett unethikus, vagy
antikrisztianus nyilatkozatot, mellyel az ifjúság erkölcsi életére
káros befolyást gyakorolt volna. Nem úgy állítja a művészit
az erkölcsi mellé, hogy a szellemi élet fölfelé tendáló érték­
sorában a művészi az erkölcsi fölött állana. Hanem annak az
igazságnak ad határozott, a tanuló ifjúság által igen meg­
figyelendő kifejezést, hogy az emberiség szellemi életének
éppoly önálló megnyilatkozása a művészi is, mint az erkölcsi.
Annak éppúgy meg van a maga külön értékterülete,, mint
ennek s joga van hozzá, hogy a maga külön állásában objek­
tíve szemléltessék és értékeltessék, ü g y az erkölcsinek, mint
a művészinek közös alapja a szellemi élet egxjetemességében
rejlik s ez a két területet — a maguk különállása és elhatá-
roltsága mellett is — egybekapcsolja, úgy hogy a művészi
nem zárhatja ki az erkölcsit, de az erkölcsi sem negligálhatja a
művészit. Van tehát egy olyan magas pont, ahol a művészi
tisztán csak művészi szempontból szemlélhető és szemlélendő
anélkül, hogy az erkölcsi szentségén és tisztaságán törés ej-
tetnék. S ezen a ponton tűnik ki gróf Bánffy Miklós amaz
állításának igazsága és szépsége, hogy elválasztandó mindig
a művészi alkotásnál a műtől a gyarló ember, hogy csak a
műnek zengése, harmóniája és gyönyörűsége előtt nyíljék meg
a s z í v . Óh de gyönyörű igazság! Hát lehet ez ellen a keresz­
tyénség, a kálvinizmus, vagy bármi nevében is tiltakozni?
.N em ! Anélkül tehát, hogy a Lelkipásztornak különben sok
szép mondását cáfolni akarnám, vele szemben épp’ ellen­
kezőleg köszönetét mondok gróf Bánffy Miklós egyh. kér.
főgondnok urnák szép tanitásáért, melyet nyújtott ifjúságunknak
s mellyel mindnyájunkat közelebb vitt az igazság megisme­
réséhez. M á th é Etele.
148

A zsinat munkálataihoz.
(Ötödik közlemény.)

Ha a zsinati atyák ambiciónálják, — amihez kétség nem férhet -

azt, hogy az általuk megalkotandó uj törvények „a legjobb egyházi tör-
vényekké" válhassanak : mindent meg kell tenniök arra nézve, hogy egy­
felől a dr. Szöllősy János által felhozott — másfelől az itt — fennebb
felsorolt és ezekhez hasonló többi hiányokat „az uj törvény alkotás
kiküszöbölje“ .
E célból tehát mindenekelőtt szükségesnek Ítéljük az igazságkere­
sés utjának megkönnyítését, mindenki részére hozzáférhetővé tételét azál­
tal, hogy a bírói eljárás költségei minimális összegre szállíttassanak le
a törvénykezés egész vonalán, különösen pedig az előlegezendő vizs­
gálati költségeknél.
Megállapitandónak tartom itt, a törvényben az elölegezendőnek
vélt vizsgálati költségek maximális összegét, amelyen alul maradhat, de
feljebb nem emelkedhetik az e cimen előre bekivánt összeg.
Szakítani kell azzal az újabban gyakorlatba hozott — kényelmi
szempontokra visszavezethető, — rossz szokással, amely a vizsgálati
költségek — ezrekre taksált összegének előlegezésére való kényszerrel
akarja leszoktatni az embereket a perlekedésről — helytelenül, a jog,
az igazság nagy sérelmére.
Általában egyfelől minden olyant kerülnünk, — másfelől minden
olyan hiányt pótolnunk kell, ami az eljárásban való felületesség látszatát
kelteni alkalmas, valamint ami nemcsak szerfelett megnehezíti az igaz­
ság keresését, annál inkább a megtalálását; — de sok esetben egyene­
sen lehetetlenné teszi azt és igen alkalmas olyan gyanúnak tenni ki az
eljáró bíróságot, aminek még az árnyéka is távol kell álljon a bíróság
fogalmának szentségétől.
Ezért a törvénybe felveendőnek vélem a következőket: a vizsgálati
költségek előlegezésének a birói végzésben előirt időben való elmu­
lasztása legfennebb hátráltathatja, függőben tarthatja, de meg nem gátol­
hatja az igazság keresésének folyamatba, tételét.
Az igazság keresésének megkönnyítését, a törvénykezés olcsóbbá
tételét, az eljárási költségek minimumra való redukálását szolgálja már
maga a nagy körültekintéssel készült, lehetőleg az élet minden mozza­
natára kiterjedő, okos és bölcs törvény is.
Ezért helyénvalónak látom itt is megismételni azt, amit az egyház­
alkotmányi részre vonatkozólag e cikk-sorozat második közleményében
igy fejeztem ki:
Elengedhetetlenül szükségesnek tartom határozott megjelölését —
 149

minden fokon és minden egyes helyen — a felebbviteli fórumnak, ahová

az egyes hatóságok határozatai ellen a törvényben biztosított — és min­
denütt világosan Mfejezendő — ide vonatkozó jog, — illetőleg köteles­
ség — alapján az esetleges felebbezések beadhatók, illetőleg beadandók.
Jelenleg érvényben lévő törvénykönyvünkben ez a szükségesség
nincs következetesen, mindenütt keresztülvive.
A törvénynek ugyanis lehetőleg minden, — de különösen ezen
részében oly homálytalannak, tisztán áttekinthetőnek, oly szabatosnak,
világosnak, félre nem érthetőnek és magyarázhatónak kell lennie, hogy
a kevésbé pallérozott laikus ember is azonnal felfoghassa annak ren­
delkezéseit és ugyanazt értse ezek alatt, amit a miveltebb elme, vagy
akár a hivatásos szakember.
Nem elég tehát az, hogy a lelkész — felsőbb fokon az esperes —
tudja, hogy a különböző tárgyú felebbezések elbírálására melyik fórum
illetékes. Tudnia kell azt, — vagy legalább is jó, ha tudja — legjelen­
téktelenebb híveink mindenikének, akit sérelem ért és jogorvoslattal
élni kíván
Különösképen megkönnyítené azonban az igazság keresését és
jelentékenyen olcsóbbá tenné a jogszolgáltatást az, ha a törvénykezési
eljárás előkészítői oly esetekben, amikor — véleményük szerint — a
jogot, igazságot kereső panaszlók — akár az ügy érdemében, akár az
eljárásra vonatkozó kérdésekben stb. stb. nyilvánvaló tévedésben vannak:
őket szeretettel felvilágosítani, jó tanácsaikkal útba igazítani, újabb meg­
fontolásra bírni igyekeznének,
E tekintetben általában úgy óhajtanám megalkottatni a törvényt,
hogy az több lelMismerelességre, több és szívesebb önkéntes szolgálatra
neveljen, tegyen késszé és képessé, úgy az egyesek, mint a köz érdekében
és hogy szegénysége miatt senki se legyen elzárva jogai érvényesítésétől és
igazsága keresésétől, — megtalálásától.
Határozottan kifejezendőnek tartom a törvényben azt, hogy meg­
kérdezése, meghallgatása nélkül semmiféle peres ügybe be nem vonható,
el nem marasztalható, meg nem bélyegezhető senki.
Megtörténhetik ugyanis, hogy valamely bírói eljárás során elma­
rasztalnak valakit, de megjegyzik, hogy joga van ez ügyben eljárt egy­
házi tisztviselő ellen, aki az eljárás során szabálytalanságokat követett el,
keresettel élni. És meg is nevezik az illető egyházi tisztviselőt.
Véleményem szerint ez már Ítélet — és pedig kihallgatás nélkül
hozótt, — esetleg soha jóvá nem tehető lesújtó ítélet — az illető tizzt-
viselő ellen, ami meg nem engedhető.
Különösen fontossá, válik ez a követelmény akkor, amikor az egy­
házközséget ért —- esetleges károsodások miatt a felelősséget kell meg­
150

állapítani; — és kiváltképen most, amikor egyre inkább divattá válik a

tendencia: mindenért kizárólag csak a lelkészt tenni felelőssé, — sőt ami­
kor — bátran elmondhatjuk: egyéb felelősség voltaképen nincs is, mint a
lelkészé.
Ám büntessék meg a lelkészt érdeme szerint és súlyosabban, mint
— hasonló esetben — az egyszerű egyháztagot, — u saját hibájáért, a
saját bűnös cselekedetéért, vagy mulasztásáért, — de nem a máséért. . . /
Az pedig, hogy a más hibájáért mondják ki reá a felelősséget ma
— sajnos — nem egyszer jut osztályrészéül egyik-másik súlyos keresztet
hordozó lelkész-testvérünknek — önhibáján kívül — az egyházközségi gond­
nokkal és presbitériummal szemben.
Ezzel természetesen nem mondottam azt, hogy az ellenkező —
hasonlóan sajnálatos és megengedhetetlenül súlyos — eset is elő ne
fordulna szórványosan. Az élet — sajnos ilyeneket is produkál, mert a
pap személyével is egybeköttetett a gyarlóság. Ez azonban — Istennek
legyen hála — ritkán fordul elő.
De ismerek gondnokot, aki annyira nem érzi például, - - hogy
egyebet ne említsek — az egyházi épületek jó karban tartásának köte­
lezettségét, hogy nemtörődömsége miatt régen tönkre menték volna az
összes egyházi épületek, — hogy soha többé felépíthetők ne legyenek —
ha a lelkész nincs.
Ki tagadhatná,-hogyha az illetékes egyházi hatóságok ilyen eset­
ben — a roskadozó egyházi épületeket, fel nem hajtott egyháziadó
hátrálékokat stb. látva, — a lelkész felelősségét is megállapítja önhibá­
ján kivül és megkérdezése nélkül: eljárása helyesnek, igaznak és mél­
tányosnak aligha tekinthető.
Méginkább feltűnik e követelmény fontossága, ha meggondoljuk,
hogy vannak szótlan, szófukar, jóindulatú emberek, akik részint alap­
természetükből kifolyólag, részint mások — támadóik — iránt, való kímé­
letből nem szeretnek — feleslegesen — sok szót szaporítani s akik —
bármennyire hihetetlennek tűnik is ez fel sokak előtt — még akkor is
hallgatnak sokszor, nem nyitják önként beszédre ajkaikat, amikor tud­
ják, hogy a hallgatásukkal önnönmaguknak okoznak kárt; de a kik, ha
megkérdezik őket helytelennek és szabálytalannak látszó cselekvéseik
rugói felől: öntudatos tetteik egyedül általuk tudott okainak egyszerű
feltárásával egészen más, helyes világításba helyezik a megtörtént dol­
gokat, mint ahogy azokat a tények esetleges puszta felsorolása, vagy
ellenségeik által történt tendenciózus beállítása talán mutatja.
Szükségesnek tartom, hogy a „Rendtartási Szabályzat és Utasítás“
JJ-ik fejezet, XIII. szakasza nyomán alkottassék egy — az összes egyházi
 151

tisztviselői állások védelméről szóló — törvényszakasz, amely az egyházi

tisztviselőket az egyháztagok, — az alattuk és fölöttük állók, — illetőleg a
velük egy azon sorban élők, — kartársak — részéről jövő, őket hiva­
tásuk teljesítése közben, vagy azon kívül, de hivatalos működésükből kifo­
lyóan ért — esetleges — megtámadtatások, valamint az ellenük nyíltan
vagy alattomosan, de alaptalanul emelt vádaskodások ellen való védelmi,
illetőleg megtorló intézkedéseket tartalmazza.
Gondoskodni kell arról, hogy hivatalos cselekedeteiért gyűlésen
kívül — erre illetéktelen egyének részéről — kérdőre vonható, megtá­
madható egyetlen tisztviselő se legyen.
Gyűléseken a miveit emberhez illő módon, hangon és formában
gyakorlandó, legmesszebbmenő tárgyilagos kritikának és jóhiszemű ellen­
őrzésnek lehetőleg minél tágabb tér engedendő, biztosítandó.
Ám de gyűlésen kívüli minden — bár legcsekélyebb — megtá-
madtatás, fenyegetés, demagóg, bolseviz.mus felé hajló renitens fellépés,
magatartás, alaptalan gyanúsítások, be nem igazolt vádak terjesztése —
még, ha talán alappal bírnának is azok — szigorúan sujtandók.
Kimondandó, hogy aki bárki ellen irányuló ártó' szándékkal, rossz­
hiszeműen adatokat gyűjt és azokat közprédává bocsátva, az illetőt köz­
nevetség vagy gyűlölet tárgyává tenni igyekszik: a legsúlyosabb fegyelmi
vétséget követi el és ehhez mérten büntettetik.
Ugyanilyen vétséget követ el és hasonlóan büntetendő az is, aki
felelős állásban lévő egyházi tisztviselők ellen felelőtlen tényezők által
titkon, hátmögött szórt vádakat egyszerű bemondásra igazakul fogad­
ván el, a bevádolt tisztviselőnek minden ténykedését ebből a hamis
nézőpontból bírálja el, ítéli meg és felettes hatóságait — megtévesztve, —
az illető tisztviselő erkölcsi és anyagi kárára befolyásolja.
Valamint az is, aki egyházi tisztviselőre vonatkozó, marasztaló Íté­
letet, vagy bárminő más felettes hatósági leiratot az illető tisztviselő
egyházközségének tagjai előtt, a tisztviselői tekintély aláásására alkalmas
módon, formában, rosszhiszeműen, tendenciózusan elferditve, igaz értel­
méből kivetkőztetve — pertraktál.
Aki pedig a fenn elsorolt fegyelmi vétségek egyikét vagy másikát
tisztviselői, — annál inkább, ha hivatalos előadói — minőségben követi d
tisztviselő társa ellen: megfelelően súlyosabb beszámitás és büntetés
alá esik.
Mindeme javaslatokat egyfelől a közgondolkozásban, másfelől a
közjogi helyzetünkben beállott változások kellőképen indokolják.
(Folytatjuk.)
152

N y í l t l evél .
Nagy tiszteletű Szerkesztő Ú r!
A egyhmi biróság egy papválasztás ellen beadott felebbezés tár­
gyában hozott ítéletében a választást formai okokból megsemmisíti, a
régi pályázat alapján uj választást rendel el s egyúttal az V. t.-c. 129. §-a
alapján elrendeli az Ítéletnek a felebbezésre való tekintetnélküli végre­
hajtását. Az ítélet rendelkezésének megfelelően az esperes az uj válasz­
tást az ítélethozataltól számított 4 hétre kitűzi. — Közben a presbitérium
s az egyházközségi közgyűlés a választók nagy többségének írásos
nyilatkozata alapján az esperestől erre kért engedély megtagadása elle­
nére is határozatilag kimondja, hogy az egyházközség lemond választói
jogáról s azt a Püspök urra ruházza azzal a csekély kikötéssel, hogy
nevezze ki rendes lelkésznek a jelenlegi s. lelkészt. A kinevezést azon­
ban bámulatbaejtő szerénységgel nem azonnalra kívánják, hanem majd
csak akkorra, mikor a segédlelkész megszerzi az oklevelét. Addig nagy
ártatlanul csak az az óhajtásuk, hogy a segédlelkész ott maradhasson,
llgy-e bár, milyen érdekes és naivul kedves ? ! Ám a java most jö n : az
egyházközség erre a személyesen felvitt határozatára az Igazgatótanács
(és a kér. biróság elnöksége is) az esperes által az egyhmi bírósági
Ítélet értelmében már kitűzött választást — meg kell adni: nagyon szelid
formában — letiltja s a megfelebbezett egyhmi Ítélet II. fokú elbírálá­
sáig függőben hagyni rendeli.
Minthogy az Egyh. Törvényekben hiában keresem a Méltóságos
Igazgatótanácsot (és az egyh. kér. biróság Méltóságos Elnökségét) ilyen
formájú közbelépésre feljogosító paragrafust, — tisztelettel kérem Szer-»
kesztő urat, szíveskedjék a törvény ismeretében hozzám hasonlóan gyen­
gébbek kedvéért és okulására rámutatni a keresett, de nem talált parag­
rafusra. És azt is méltóztassék megüzenni, hogy ilyen esetekben mi a
szegény esperes teendője: úgy járja, ahogy fújják, vagy úgy fújja,
ahogy járják?! Ezt a tanácsot arra az esetre kérném, ha esperes lennék.
Ki tudja? Történnek csudák! Ámbár sem magamat, sem magamnak
nem ajánlom.
Szerkesztő Úr szívességét előre is testvéri szeretettel s hálásan
köszöni. X . T.
ref. lelkész.

Válasz.
Véleményem szerint a kérdés-komplexum egészében több szépség­
hiba, hogy ne mondjam szabálytalanság történt. Szabálytalanságot köve­
tett el a presbitérium s az egyházközségi közgyűlés elnöke, amikor a
gyűlést összehívta olyan tárgyban, amelytől az esperes az engedélyt meg­
 153

tagadta és szabálytalanságot követett el a presbitérium s az egyházköz­

ségi közgyűlés, amikor az esperes határozott tilalma ellenére határozott.
Nem azért mintha az esperes valami nagy úr lenne, mondjuk — szent
és sérthetetlen, hanem azért, mert meg van adva mindenkinek a mód
arra, hogy ha az esperesnek valamilyen eljárását szabálytalannak találja,
jogorvoslatot keressen vele szemben, panasszal élhessen ellene. Ha az
esperes az engedélyt megtagadta, tetszett volna emiatt illetékes helyen
panaszt emelni, ez lett volna az egyetlen lehetséges törvényes eljárás.
Hogy mi volt a határozat tartalma, arról nem is szólok, lévén az már
nemcsak szabálytalan, hanem egyenesen törvényellenes is. Ellenben nem
hagyhatom szónélkül azt a szépséghibát, amely odafenn követtetett el
akkor, amikor a személyesen felvitt határozat elfogadtatott, sőt — az
esperes megkérdezése nélkül — annak alapján intézkedés is tétetett.
Mert vagy van szolgálati ut vagy nincs. Azt szokták mondani, hogy
van, — de úgy látszik nincs mindig. Itt a szépséghibát abban látom,
hogy egy olyan beadvány alapján tétetett intézkedés, amely az esperes
kikerülésével, a szolgálati út be nem tartásával került a Főhatóság elé.
Ami pedig ezek után a Nyilt levél meritumát illeti, ez úgy hiszem
elsősorban akörül forog, hogy a kérdéses bírósági eset közigazgatási
vagy pedig fegyelmi bírósági eset volt é, aszerint, hogy az V. t.-c. 33. §.
1 vagy pedig'a 34. § . A) 8. pont alá esett?! Ez azért fontos, mert az
első fokon eljáró bíróság fegyelmi bírósági ügyekben nem, csak közigaz­
gatási bírósági ügyekben rendelheti el az Ítéletnek felebbezésre való
tekintet nélküli végrehajtását. Mi következik ebből ? 1 Ha a kérdéses ügy
fegyelmi esetet képezett, az e. m. bíróság túllépte hatáskörét, törvény­
telenül járt el, tehát a felettes hatóság joggal lépet közbe, ill. az espe­
res által az e. m. bírósági Ítélet értelmében már kitűzött választást jog­
gal tiltotta le s joggal rendelte függőben hagyni a megfelebbezett e. m.
ítélet II. fokú elbírálásáig. De ha a kérdéses ügy közigazgatási esetet
képezett, akkor az e. m. bíróság törvényesen járt el, mert az V. t.-c.
129 §-a szószerint igy intézkedik: „Közigazgatási bírósági ügyekben,
amennyiben az egyház nyilván veszélyeztett érdekei okvetlenül megkö­
vetelik, az első fokon eljáró bíróság Ítéletében elrendelheti ennek a
felebbezésre való tekintet nélkül leendő, egészben vagy részben való
végrehajtását“ , — ez esetben tehát a főhatóság volt az, amely túllépte
hatáskörét, amidőn közbelépett és úgy rendelkezett, ahogy rendelkezett.
Az V. t.-c. 129 §-a egy olyan jogot tesz le az e. m. bíróság kezébe,
amely elvitathatatlan, amelynek gyakorlásában őt senki meg nem aka­
dályozhatja, amely ép úgy tiszteletben tartandó, mint a felettes hatóságnak
hasonló természetű jogai, amelyekkel adott esetekben — felelősségének
tudatában — intézkedik. Annak megállapítására, hogy vájjon az egyház
154

nyilván veszélyeztetett érdekei megkivánják-e vagy sem, hogy a-bíróság

az V. t.-c. Í29 §-ában lefektetett jogával éljen, az illető bíróság ille­
tékes. Természetesen nem felelőtlenül, hanem felelőssége teljes tudatá­
ban. Ez a felelősség azonban kérdés tárgyává csak birtokon kivül tehető.
Ami pedig azt illeti, hogy ilyen esetekben mi a szegény esperes
teendője: úgy járja, ahogy fújják vagy úgy fújja, ahogy járják — erre
igazán alig tudok felelni. De mégis. Hajlandó volnék tovább váriálni
a szójátékot és ezt mondani: járja úgy ahogy fújja és fújja úgy ahogy
járja. Legyen gerinces, legyen következetes önmagához. És ha igaz­
ságának feltétlen tudatában van, keressen elégtételt a jogsérelemért és
felebbezzen Hogy hova? Úgy hiszem az egyházkerületi közgyűléshez,
lévén egyházkerületi viszonylatban az a legmagasabb fórum. Termé­
szetesen ez a kérdéses eseten nem sokat segit, de legalább annyi elér­
hető, hogy az ügy tisztáztassék és a jövőben hasonló esetek kérdés
tárgyát ne képezhessék. D . E.

Konfirmációi káté kérdése.

(Zsinat figyelmébe.)

Iskoláinkban csak az egyházi hatóság által approbált könyvek hasz­

nálhatók. Nyilvánváló ez intézkedés tendenciája, az t. i. hogy minden
iskolai könyvünk, a református világnézet propagálásának szolgálatában
álljon. Iskolai tanításunk koronája a konfirmáció s csodálatos, hogy a
konfirmációi oktatás céljára szolgáló kátéknál, egyházi hatóságaink sem­
miféle approbációt nem kívánnak meg. Mindenki olyan kátét ir, amilyet
akar s mindenki azt a kátét tanítja, amelyik neki tetszik.
Ebből pedig nagy kár háramlik reánk mind valláserkölcsi, mind
anyagi tekintetben. Valláserkőlcsi kár a káté sokféleségével együtt járó
tanbeli magyarázat és azok nyomán támadó zűrzavar. Anyagi kár pedig
a káték többféleségéből származó drágaság és a konfirmációra készítő­
nek amaz önkénye, amellyel a kátékat tetszése szerint egyik évről, a
másikra cserélgetheti.
Ilyen káté-csere esetében hallottam egy hitében is konzervatív gyü­
lekezeti tagnak ezt a véleményét: „Hát már uj kátéból tanul a gyerek, ez
mutatja, hogy már a hitünknek sem hagynak békét, más lett az uj idők
Krisztusa“.
Tisztelettel kérjük azért, hogy tételes törvény intézkedjék a konfir­
mációi kérdés keretében a kátéról is s legyen az ugyanaz, az egész
romániai református egyetemes egyházban. Őrszem.
 155

POSTA.
K é r d é s . Kezeim között van a központi kölcsönök folyósításának az
Igazgatótanács által alkotott uj szabályzata, amely a Hitelbanki ielkészi
kölcsönökre nézve a következő pontokat tartalmazza:
a) Két lelkész kezessége mellett Hitelbanki kölcsön csak olyan
családos rendes lelkész részére engedélyezhető és folyósítható, kinek
családjában súlyosabb természetű és költséges gyógykezeltetési betegség
fordul elő vagy akinek házon kivül tanuló gyermekei vannak és ezek
tanittatási költségei olyan terheket rónak rá, hogy folyó jövedelméből
azokat fedezni nem tudja.
b) Minden ilyen kölcsön engedélyezéséhez és folyósításához szük­
séges az illető lelkész egyházmegyei tanácsának pártoló és véleményező
javaslata.
c) Nem folyósítható kongrua kölcsön segédlelkészeknek és lévi­
táknak.
d) Az adós lelkész nem lehet kezese más kölcsönvevő lelkésznek
és megfordítva, a már kezes nem lehet Jcölcsönvevő, Egy lelkész csak
egyre lehet kezes.
e) Az igénybevett kölcsön a teljes letörlesztés előtt nem újítható
meg, illetve újólag nem emelhető.
f) A kölcsönvevő lelkész kezeseit saját egyházmegyéje területéről
kérheti fel csupán.
Kérdem a Szerkesztő urat, hogy én aki történetesen családtalan
vagyok, de szeretnék családot alapítani és épen azért minden függő
ügyemet, melyeknek egy része még theologus koromból származik, ren­
dezni — hogyan juthatnék gyorsan Hitelbanki kölcsönhöz?!
F e le le t. A fent közölt szabályzat értelmében sehogy kedves kol­
lega úr. Mert hogy ennek a szabályzatnak sok fogyatékossága' van, azt
készséggel aláírom én is. A fogyatékosságokat a következőkben látom:
a) Lehetnek családtalan emberek és viszont a családos emberek
között is olyanok, akiknél — Istennek hála — nincs betegség, akik nem
taníttatnak házon kivül gyermeket — mégis szükségük van — meg van
az indokuk rá — kölcsönre. Épen azért sokkal igazságosabb és mél-
tányosabb lett volna, ha á Hitelbanki kölcsön engedélyezése és folyósí­
tása nemcsak ahoz a bizonyos két esethez köttetett volna, hanem álta­
lában „ indokolt“ esethez. így talán a Kollega úr is hozzájuthatott volna.
b) Helyesnek tartom, hogy a kölcsön iránti kérés szolgálati utón
terjesztessék fel, de hogy mi szükség van az egyházmegyei tanács pár­
toló és véleményező javaslatára, azt igazán nem értem. Miért kell tudnia
az e. m. tanácsnak az én anyagi nyomorúságaimról?! Teljes mértékben
156

kielégítő lenne az elnöki (esperesi) intézkedés, mintahogy másodfokon is

kielégitő és nem kerülnek az ilyen kérések az Igazgatótanács plénáris
ülése elé. Különben is van rá eset, hogy a kölcsönre sürgősen van
szükség, tanácsülés pedig csupán ezért nem tartatik: — mit tegyen ez
esetben a-szegény lelkipásztor?! Várjon egy-két hónapig, amig e. m.
tanácsi ülésen elintézik ügyét ? !
c) Sérelmes a szabályzatnak az a pontja, amely a kongrua-kölcsön
fölyósitását megtagadja a segéd lei készektől és lévitáktól. Mit csináljon sze­
gény fejük, ha ők is nyomorúságba jutnak?! Hova forduljanak ők is
teljes bizalommal és jó reménységgel — az ők nyomorúságuknak ide­
jén — ha nem az egyházi Főhatóságukhoz ? ! Véleményem szerint ennek
az egész kölcsön-ügynek két oldala van: erkölcsi és üzleti. Erkölcsi
szempontból pedig az Anyaszentegyháznak épenolyan gyermekei a segéd­
lelkészek és a léviták is, mint a rendes lelkészek, azok sorsát is épen
annyira szivén kell hordoznia. És ami az üzleti szempontot illeti, itt az
a fontos, hogy az egyházkerület pénztára, mint garantáló, obligóba ne
kerüljön. Ez az eset azonban semmi szin alatt sem következhetik be,
mert ha az a bizonyos segédlelkész vagy lévita bármilyen okból is nem
tud fizetni — mondjuk, megvonatik a kongruája — ott vannak a kong-
ruáyal rendelkező rendes lelkészek mint kezesek és rajtuk az adósság
behajtható. Üzleti szempontból legfeljebb azt lehetett volna kikötni, hogy
kezesek kongruával biró rendes lelkészek lehetnek, — de tovább menni,
ez már sérelmet jelent azokra az egyházi szolgákra, akik segédlelkészek­
nek és lévitáknak neveztetnek.
d) Hogy az adós lelkész nem lehet kezes, ez még hagyján. Bár
ebben is túlzott elővigyázatosságot látok. Ez esetben t. i. addig megy
és sürget a külcsönvevő, amig olyan lelkészre akad, aki nem adós. De
a megforditotlját, hogy. t. i. a már kezes lelkész nem lehet kölcsönvevő,
elhibázottnak tartom. Mert igy mi történhetik?! Mondjuk ma még —
ha már egyáltalában papnál erről lehet szó — jól szituált anyagi hely­
zetben vagyok és ha egy kollégám megkér, szívesen vállalom a
kezességet. De ki tudja a jövőt I? Holnap érheti családomat valami nagy
baj, betegség vagy — Isten őrizzen — halál, amikre előre mind nem
számíthattam — és? Nem juthatok kölcsönhöz 1—17* évig, mert elég
könnyelmű voltam egy pár hónappal előbb kezességet vállalni valakiért.
Ha a szabályzatnak ez a pontja érvényben marad, akkor megszámlál­
hatjuk azokat a papokat, akik nyugodt lelkiismerettel kezességet mer­
nek vállalni másért. Hanem mindannyian ezzel az ellenvetéssel utasitnók
vissza a hozzánk fordulókat: megengedj testvér, de váltódat] nem Írhatom
alá mert 'nem tudom a jövőt, hátha nekem is szükségem lesz kölcsönre.
És igy elő állna az az eset, hogy lenne kölcsön, lenne kölcsön felvevő is,
de nem akadna kezes.
 15T

e) Sérelmes az a pont is, amely egyenesen kiköti, hogy a kölcsön

teljes letörlesztése előtt nem újítható meg, illetve újólag nem emelhető,
Véleményem szerint, elég és méltányosabb lett volna igy formulázni:
„Az igénybevett kölcsön teljes Ietörlesztés előtt csak indokolt esetben
újítható meg“ . Mert mi történik pl. azzal a lelkésszel, aki felvett kölcső-
nének — mondjuk — 7/s-ad részét már letörlesztette és akkor éri valami
nyomorúság ? 1 A szabályzat értelmében uj kölcsönhöz nem juthat, mert
kölcsönének Vs-ad részével még tartozik. Ez pedig nem igazság.
f) Végül érthetetlen, hogy miért kérhet fel kezest a kölcsönvevő
lelkész csak saját egyházmegyéje területéről ? 1 Miért ne kérhetném fel
testvéremet, sógoromat, rokonomat, akihez mégis nagyobb bizalommal
közeledem, ha az történetesen más egyházmegye területén lakik ? 1 S ha
történetesen nem kapok egyházmegyém területén kezest — mert akihez
folyamodnám, az már le van kötve, aki pedig nincs lekötve, ahoz én
nem akarok folyamodni — mi lesz?!
Ha tehát valami — és ebben teljesen igazat adok a kollega úrnak —
úgy ez a szabályzat feltétlen revízióra szorul.

A K T U A L IT Á S O K .
Szolgálatunk megjelölése, munkásságunk egész területe, hivatásunk,
célunk az emberi telkekre irányul s mi mégis előkészületi pályánk során
kevésbbé foglalkozunk ezzel a témával. Gyakorlati lélektan, vagy társa­
dalmi lélektan, vagy bármi más címen be kellene állítani a theologiai
tantervbe egy ilyenszerü tárgyat megfelelő szemináriumi foglalkozással.
Mert az a tudás, hogy az emberi lélek bűnös és újjászületésre van szük­
sége (amit mi mindnyájan tudunk) annyi, mintha valaki a földrajzból
tudja azt, hogy Van egy ország, melyet igy s igy hívnak. Dehogy milyen
ez az ország, milyenek a lakosai, milyenek az éghajlati, gazdasági és
egyéb sajátosságai, politikai stb. berendezkedései, ha valaki ezeket nem
tudja, bizonyára nem tartanánk földrajz-tudósnak. Éppen igy, ha nem
tanultuk, nem igen tudunk bánni az emberi lélekkel, legalább is addig
nem, amig szomorú leckék és keserves tapasztalatok árán szert nem
teszünk bizonyos mérvű tudásra és emberismeretre. Tehát az előkészü­
let éveiben a tanpályán kell erre kellőleg és alaposan előkészíteni és
előkészülni.
*
* #
Dr. Baltazár Dezső írja a „Debreceni Protenstáns Lap“ f. é.
második, jubileumi számában: „A Debreceni Protestáns Lap“ sohasem
lett hivatalos lap, A szabadságát, mint egyéni vállalkozás, mindig meg­
tartotta. Ez két irányban jellemző. Egyik az, hogy a Tiszántúli Ref.
Egyházkerület hivatalos egyházi politikája mindig olyan szilárd alapo­
kon állott, hogy h iv a ta lo s szó cső re nem volt szüksége, másik meg
az, hogy a lap az objektív kritika halárain belül volt mindig.
58

1R 0 D_A L 0 M.
E lőjegyzési felhívás:
Kálvin János: Ú jszö vetség i K o m m e n tá r já r a .
Az „Ifjú Erdély“ Kiadóhivatala Isten segítségével kiadja magyar
ordításban K á lv i n J á n o s ir n s m a g y a r á s a ta ú jsz ö v e tsé g i ré sz é n ek , — mely
Kálvin irásmagyarázata felét teszi ki, — m a g y a r fo r d ítá s á t a Kálvin
íagyar nyelven megjelent müvei fordítóinak ki nem adott kéziratai,
alamint újonnan készült fordítások nyomán, a kritikai szöveg alapján.
A munka kb. 250 ivén (4000 oldal) három év alatt jelenik meg,
venként két 5 - 600 oldalas kötetben, de csak abban az esetben, h a
igalább 5 0 0 f ő je g y z ő je le n tk e z ik . Az egész munka ára előjegyzés ese­
tben Romániában 3500 Lei, Magyarországon 120 Pengő, Csehszlová-
iában 700 korona és Jugoszláviában 1300 Dinár.
E m u n k a k ö n y v á r u s i fo rg a lo m b a n em fo g k e r ü ln i és Így később,
önyvkereskedések utján nem lesz beszerezhető.
Az első kötet megjelenési határideje: 1 9 3 0 . decem ber h a v a
Ezen vállalkozásnak nem üzleti nyerészkedés a célja, hanem a
egyelmes Isten dicsőségének szolgálata azáltal, hogy Kálvinnak, Isten
z alázatos szolgájának igehirdetését a mai idők embere számára is
ozzáférhetővé tegye.
Kolozsvárt, 1930. április hava. Az ,,/f/u Erdély“ Kiadóhivatala.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sipok helyébe, elsőrendű kivitelben készülnek

L. F i a i
orgona- és harmoniumgyárában T im is o a r a .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.

HŐNIG F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Sir. Gb. M lU IS Io. 10-21.
ba ra o g ö Q t ö d { j ?
ajánlja saját találmányi! szabadalmazott Alapittatott 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.
 159

A magyarnemegyei református egyházközség presbite-

riqma mélyen megszomorodott szívvel jelenti, hogy szeretett
lelkésze

Tisztelet«* K Ö B L Ö S I S T V Á N
életének 75-ik és lelkészségének 49-ik évében visszadta lelkét
Annak, kinék szolgálatában hűséges volt mind a halálig.
Elmondhatta ő is az apostollal: „Ama nemes harcot
megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád
nékem az Ur ama napon“ .
Eltávozott lelkészünk kihűlt tetemeit f. évi május hó 1-én
(csütörtökön) d. u. 3 órákor fogjuk örök nyugalomba helyezni
a magya.rnemegyei köztemetőben.
Legyen emléke áldott, nyugodalma csendes I
Magyarnemegye, 1930. április hó 29.

KÜL ÖNF ÉL ÉK.

Esperesi beiktató közgyűlés
a gyulafehérvári egyházmegyé­
ben. A gyulafehérvári egyházmegye
f. hó l én iktatta be Tövisen tar­
tott közgyűlésében újonnan vá­
lasztott esperesét, Naay .Ferenc
tövisi lelkészt. A közgyűlés, melyet
Kovács Károly tb. esperes imája
vezetett be, a zsúfolásig telt temp­
lomban folyt le. Mély benyomást
keltett az uj esperesnek eskütétel
után elhangzott székfoglaló be­
széde, amely visszavitt a régi le­
tűnt idők rombadőlt világába,
hogy aztán Krisztusban feltárja
azt az egyetlen lehetséges utat és
módot, amely megtartatásra, meg­
maradásra, épülésre és életre ve­
zet. A székfoglaló beszéd után
az üdvözlések következtek. A temp­
lomban Kovács Károly'tb. esperes
a gyulafehérvári, Bitó Lajos espe­
res a nagyenyedi, Bacsó Lajos
esperes a hunyadi, Farkas Károly
főjegyző a nagyszebeni egyház­
megyék és Dóay Ferenc rektor­
professzor a nagyenyedi Bethlen-
kollégium nevében üdvözölték az
uj esperest, — a lelkészi lakáson
pedig az elemi iskola,Nőszöyetség,
gör. kath, róm. kath. és izr. lel­
készek, ill. egyházi elöljárók, az
egyházmegye világi tagjai stb. fe­
jezték ki szerencsekivánataikat. A
beiktató ünnepélyt egy kb. 200
személyes bankett zárta be, melyen
az idegeneket az uj esperes látta
vendégül és amely — dacára nagy
méreteinek — meghitt, családias
hangulatban folyt le, számtalan
pohárköszöntővel fűszerezve. Az
ünnepségről abban a jó remény­
ségben távoztunk, hogy a Kovács
Károly örökébe Nagy Ferenc sze­
mélyében méltó utód lépett. Adja
Isten, hogy igy legyen I
160
Értesítés. Bodor J. „Életképek"
cimü elbeszéléseket, iskolák szá­
mára jutalomkönyvtil, 100 lei he­
lyett 60 leiért, keresztkötés alatt
franco küldi a Szászvárost (Orá§tie)
ref. lelkészi hivatal.
A hunyadi egyházmegyében
a Kovács Sándor vajdahunyadi
lelkésztestvérünk elhalálozásával
megürült főjegyzői álláson — érte­
sülésünk szerint — László Zoltán
marosillyei lelkésztestyérünk vá •
-lasztatott meg. Gratulálunk!
Örökbe fogadna gyermektelen
jómódú falusi család — tanító-,
iparos vagy földjniyelő 12 —14
éves teljesen árva református val-
lásu leánykáját, hol megbecsülés­
ben és jó otthonban, valamint so­
kat érő örökségben volna része.
Megkeresések: Ref. lelkészi hiva­
tal. Bún - Boiu, u. p. Vánatori,
Jud. Tárnává-Maré címre kül­
dendők
Ural Uray Jenő ny. iparfel­
ügyelőt a szatmári egyházközség,
egyhangú lelkesedéssel főgondno­
kává választotta. A megválasztott
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud-Nagyenyed.
férfiút öntudatos kálvinistasága,
puritán önzetlensége, zajtalan mun­
kás és imádságos élete, valóság­
gal predestinálták a mi egyházköz­
ségi életünk eme legnagyobb ki­
tüntetésére. Felesége, a nemes kér.
lelkű nagyasszonyok típusa, aki
mint a szatmári Lorántffy Zsu-
zsánna egylet elnöke végzi önzet­
lenül egyházépitő kharitativ mun­
káját. Tisztelettel üdvözöljük őket
a szép választás alkalmából és
kivánjuk világi-papi tisztüket vi­
seljék ad multos annos. Imád­
kozunk érettök!
Szerkesztői üzenetek :
Előfizetési dijak nyugtázása. Marosi
e. m. 1774 L,, Tőkés Gyula (Bunya-
szekszárd) 120 L.
Lapunk megelőző száma Könyvpiac
rovatában közölt könyvek tulajdonosát sze­
retettel kérem,szíveskedjék pontos elmét
ismételten közölni, miután.'kísérő, irata
egyéb ¡tatokkal Íróasztalomról titokzatos
módon eltűnt s bár 80%-ban sejtem,
hogy ki a tulajdonos, mégis nem merem
egész határozottsággal az érdeklődőket
hozzá utasítani. Pedig vannak Tehát
az értesítést postafordultával várom.
Szív. üdv.
III. évfolyam. 1930. Június 1. 11. szám.

BEFOfUBÁTDS

LELKÉSZEI LAPU
Me g j el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
D ERZSI ENDRE PELESKEY SÁ N D O R
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Lelkészek társasága.
Ezzel a cimmel tulajdonképen a Lelkészegyesületről akarok
újra Írni. A fenti cimmel csupán azt óhajtom dokumentálni,
hogy e cikkem válasz is, a nagykárolyi rövid találkozásban is
általam nagyon megszeretett K iss Albert lelkésztestvéremnek
hasonló cimli okos és kedves Írására.
Súlyos külső és belső okok miatt késett ez a válasz,
amelyeknek egyike az E. T . 1. t.-c. zsinatbizottsági tárgyalá­
sáról való hírnek várása.
K iss Albert testvérem azt Írja, hogy részemről csak elírás
lehetett annak a kérdésnek felvetése: milyen elvi okok miatt
nem szabad lelkészi karunknak egyesületbe tömörülnie?
s ezt az elírást abból fejti meg, hogy kinyilvánítottam azt,
miszerint a két egyházkerületünk vezetősége a zsinattól várja e
kérdésnek megoldását. Tehát szerinte senki, még a kerületek
vezetősége sem állítja, hogy nem szabad egyesülnünk. És
szerinte az is tévedésem, amikor kérdésbe teszem azt, hogyan
történjék az egyesülés, hogy gondolja ezt az elöljáróságunk
tábora? ónért szerinte erre a tordai határozat félre nem érthető
módon megfelelt és pedig igen bölcsen s ő úgy gondolja,
hogy ezt a zsinat is akceptálni fogja.
Válaszul Írom K is s Albert testvéremnek, hogy részemről
nem történt elirás. Ugyanis az erdélyi főhatóságunk 70— 1923. sz.
ÍÓ2'

rendelkezése szerint lelkészi karunknak semmiféle egyesületbe

tömörülni nem szabad. Ha ez Így van, pedig tagadhatatlanul
igy van, akkor ugy-e méltán kérdeztem, hogy milyen elvi okok
alapján nem szabad ezt tennünk?
A 70— 1923. sz. rendelkezést iiem semmisiti meg az E. T .
1. t.-c. 56. § . s. pontja, mert ez sem ád lehetőséget a lelkészi-
kar egyetemének a tömörülésére. Ugyanis az I. t.-c. 56. §. s.
pontja igy szó l: „A közgyűlés hatásköréhez tartoznak (t. i. az
emegyei közgyűlés) lelkészi és tanítói értekezlet alakítása s
ezek előterjesztésének tárgyalása“ . E rendelkezés szerint az
egyházmegyei közgyűlés vagy elrendeli azt, hogy a lelkészikar
belkörüleg alakítsa meg a maga értekezletét, vagy pedig ő
maga megválasztja annak tisztikarát és munkára szólítja fe l;
de ha akarja nem teszi egyiket sem. Ha nem teszi, akkor a
lelkészikar a maga iniciativájából semmit sem tehet. Tehát
amennyire lehetőséget nyújt az E. T . I. t.-c. 56. § . s. pontja
a traktuális egyesülésre, annyira el is gáncsolhatja azt. Az E. T .
ez a rendelkezése sem hév, sem hideg nem lévén, ezt nem is
tekinthetjük a lelkészikar közös munkára tömörülése biztos és
helyes fundamentomának. Sőt a 7 0 - 1923. sz. tiltó rendelkezés­
sel ennek a törvény §-nak teljes elgyöngitését látjuk s méltán
kérdezzük: miért nem lehet, miért?
Ezért a sepsi egyházmegye lelkészi értekezletének áldásos
munkája nem ad, a fent Írott okoknál fogva nem is adhat
igenleges döntő feleletet. így aztán nyilvánvaló, hogy nincs,
nem is lesz az uj zsinati törvények kormányhatósági jóvá­
hagyásáig a lelkészikarnak testületi intenzív munkája és pedig
mint láttuk a tiltó rendelkezés, az egyrészt elasztikus értelmű,
másrészt csak a traktuális vonatkozású törvény § miatt.
A sokat vitatott tordai határozatról nem óhajtok bővebben
írni. Tárgyamhoz most csak annyira tartozik, hogy abból csak
a reménység, a jámbor óhajtás csendül felénk a lelkészi egye­
sülésről s ilyen körülmények között a remény valósága még
csak a jövő zenéje lévén, benne sem alapját, sem lényegét
nem konstatálhatjuk a genfi „lelkészek társaságáénak.
A dolgok ilyetén állása késztet minket, a lelkészek együtt­
működésének testbeöltöztetésére irányuló szorgos és folytono­
san sürgető munkára.
Gondolja el csak K iss Albert testvérem, azt, hogy az u j zsi­
nati törvényeit legjobb esetben 1933. évben léphetnek életbe s ezt
 163

az időt a romániai református lelkészikar elveszti úgy az anya-

szentegyház, mint a problémák ezerféleség ével küzdő, lelkész jobb
jövőjének és helyzetének munkálhatására nézve. H á t nem méltán
zugolódhatik ezen fájó lélekkel az a lelkészikar, amelyik szolgálata
szentségének, nagyságának, felelősségteljes voltának tudatában, a
közös munka é s , egyet akarás nagy erejét is adni akarja az anya-
szentegyháznak, az Istenországa százszorszent ügyének diadalára.
Most pedig ezt nem adhatja, mert közös munkáját gáncsolások
akadályozzák. Ú jra kérdem hát miért, milyen elvi okokból?
Addig is hát, mig a várvavárt törvényes lehetőség meg­
adatik, tenni kell valamit. Nem lehet az, hogy a lelkészek
testületi munkáját oly hosszú ideig nélkülözze az anyaszent-
egyház, hiszen ez a lelkészi szolgálat szégyenteljes lebecsülése.
Elgondolásunk szerint a kérdés úgy oldható meg, hogy az egyház-
kerületek az E . T . I . t.-c. 56. §. s. pontjára támaszkodva, alkos­
sanak szabályrendeletet, melyben hívják életre kötelező erővel a
Lelkészegyesületet.
Az uj zsinati törvények bizottsági tárgyalásából a jövő
zenéje már felénk csendül. Hír még alig érkezett róla,* csak
a hivatalos lapokból vettük a törvénytervezet indokolásában
olvasható nehány soros hirt. A törvénytervezet ismerete nélkül
nem akarunk praeiudikálni, de azt már most jelezhetjük, ha á
törvénytervezet nem állítja oda alkotmányos szervként a lel­
készek testületét, vagy ha a lelkész egyesülést bürokratikus
módon akarná keresztül vinni, akkor az ellen a rendelkezé­
sünkre álló alkotmányos fegyverekkel és tisztünkhöz illő méltó­
sággal fogunk küzdeni.
Lelkésztestvéreim éberek legyetek és vigyázok, hogy ró­
lunk, nélkülünk meg ne történjék a döntés, peiesuey Sándor.
* E cikk t.i. még azelőtt kelt, mielőtt a törvénytervezet nyilvánosságra jutott volna.

_ O R G O N A -H O M L Ö K Z A T S IP Ö K
a rekvirált sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek

WçgçfyStçio L Fiái
orgona- és harmoniumgyárában. Tim isoara.
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
164

Lelkészértekezletek.
— A zsinati-bizottság törvényjavaslata. —
130. §.
Az egyházmegye területén működő összes lelkészek és lelkészjel-
legU tanárok kötelesek megalkotni az egyházmegyei lelkészek értekezletét.
E lelkészt értekezletnek feladata: foglalkozni a lelkipásztori élet, munka
és szolgálat minden kérdéseivel.
Az értekezlet évenkint mindenesetre, de lehetőleg negyedévenként
tart ülést. Az ülés istentisztelettel kezdődik. Tárgyai:
Zárt ülésben: a lelkipásztorok önvizsgálata, a lelkipásztori élet
szolgálatbeli nehézsége, kísértések, azok elhárítása módjának megtárgya­
lása. Közös imádkozás zárja be a megbeszélést. A lelkipásztori önvizsgálat
a szentirás, a reformátori iratok és a Gelii-féle kanonoknak a pásztorok
életére vonatkozó szakaszainak tükörében történik.
Nyílt ülésen: beszámoló ismertetés a theologiai irodalom újabb
munkáiról, tudományos értekezések, az egyházmegye anyagi és erkölcsi
életviszonyai szerint szükséges lelkipásztori feladatok, az egyetemes egy­
házat vagy a lelkészek testületét érdeklő tudományos, gyakorlati kérdések
megtárgyalása, lelkészi jóléti intézmények létesítése, az esetleges létezők­
ről beszámolás.
Lelkészi értekezletnek az egyházmegye egyetemét érdeklő kérdésekben
jogában van javaslatot tenni, megfelelő intézkedést kérvén az egyház-
megyei tanácshoz, közgyűléshez, megkeresést intézhet az egyházkerületi
lelkészi értekezlethez.
Az egyházmegyei lelkészértekezlet elnöke az esperes, vagy ennek
akadályoztatása esetén helyettese.
Az értekezlet ügyvitelére választhat titkárt, két segédtitkárt Joga
van köri értekezleteket alapítani hasonló célok intenzivebb szolgálatára
és azoknak elnökeit kijelölheti. Az értekezlet ügyrendet dolgozhat ki,
melyet az egyházmegyei tanács, illetve közgyűlés erősít meg.
161. §.
Szól az egyházkerületi lelkészértekezletről. Ennek feladata, célja
szinte szószerint ugyanaz mint az egyhámegyeinek, csak kerületi vonat­
kozásban. Elnöke a püspök vagy helyettese. Ügyrendjét az egyházkerület,-
illetve az e.-kerületi igazgatótanács hagyja jóvá.
198. §.
Az országos zsinati bizottságnak (ez a zsinat állandó, permanens
bizottsága) illetve a bizottság elnökségének (a zsinat elnöksége: egyik
püspök és e.-ker. főgondnok) jogában van a szükséghez képest országos
 1165

lelkészi értekezletet összehívni az egyetemes egyház hitelvi, hitéleti,

alkotmányi, a gyülekezetek és azok intézményeit, az egyes testületeket
és azok által képviselt érdekeket érintő kérdések megtárgyalására. Az
országos lelkészi értekezleteken a püspökök, illetve helyetteseik fel*
váltva elnökölnek.
Az országos értekezlet állandó formát is vehet, az érdekelt testületre
nézve. Ez esetben az értekezlet ügyrendet alkot s azt az e.-kerületek
véleményezése után, a zsinaii országos bizottság erősiti meg.
199. §.
Az összes egyházi tisztviselőknek a jelen törvényben nem érintett
és az ő hivatali minőségüket érintő egyesületekbe tömörülni tilos.
Ezek a mi testületi életünkre vonatkozó §-ok a törvényjavaslatban,
amely törvényjavaslat letétetik az egyházmegyékhez hozzászólás végett.
A hozzászólásokat lapunk hasábjain kérjük, de az éber figyelmet is
az egyházmegyéken a lelkésztestvérektől.

Lelkészválasztási jog.
Lapunk 8-ik számának „Posta“ rovatában közölt „Kérdés" és a reá
adott „Felelet“ , — melyet Derzsi Endre szerkesztő testvérem összekap­
csol Boér Károlynak a Ref. Szemlében megjelent „Hogyan értelmézen-
dők a II. t.-c. 9 - 1 2 . § ai“ és s.-nek lapunk 7-ik számában ugyané címen
megjelent vélemény-nyilvánításával — adták az impulzust gondolataim
és véleményem nyilvánítására e nagyfontosságu kérdés tisztázhatása
érdekében.
A „Posta“-rovatban tett kérdés lényege ez: Törvényszerű volt-e
azon egyházközségi közgyűlési határozat, melynél a 18 választói jogo­
sultsággal biró — tehát közgyűlési — tag közül 9 megjelenő egyhangú
határozattal reá ruházta az egyházközség papválasztó jogát a Püspök Úrra
vagy nem? E tekintetben kérdéstevő lelkésztestvérem és esperese véle­
ménye ellenkező; Derzsi Endre szerkesztő testvérem pedig a kérdéstevő
mellé állva, neki adva igazat, egészen odáig megy, hogy 5 választó jelen­
létét is elégségesnek minősiti — a gyűlés egyébkénti szabályszerű össze­
hívása esetén — törvényszerű és jogerővel biró határozat hozatalára.
Én a kérdés tekintetében esperes testvérem mellé állok, neki adok igazat
és vallom én i s : „itt feltétlenül az összes választók többségének határozata
szükséges". Indokaim a következők:
A lelkészválasztási jog az egyházközség autonóm joga, kivéve egyes
missziói egyházközségéket (II. t.-c. 51. §.) A lelkészválasztási jogot az
egyházközség gyakorolni tartozik, melynek — esetleges — megtagadá-
166

sára a II. t-c. 26. §-ában büntető jellegű szankció alkalmaztatik. A kér­
dés már most a z : hogyan, mi módon és kik által gyakorolja az egyház-
község, — illetőleg kell gyakorolnia az egyházközség lelkészválasztási
jogát ? Derzsi Endre testvérem — szerintem logikai elcsúszással — arra
az álláspontra jut, hogy „tehát a lelkészt az egyházközségi közgyűlés
választja“ . Pedig ez egyáltalán nem tartozik hatáskörében. Az egyházközségi
közgyűlés hatáskörét körvonalozó I. t.-c. 22. §-ában erről szó sincs. A lel­
készválasztás az egyházközség hatáskörébe tartozik s a jog az egyházközség
erre jogosult tagjainak kizárólagos joga. (I. t.-c. 17. §.) S hogy ez a
tényállás az E. T . alapján, bizonyság reá a I. t.-c. 16. §-a, (C. Az egy­
házközség hatásköre I. t.-t. 14 16. §.) mely szerint: „Az egyházköz­
ségnek jogait gyakorolják . . . a) az egyházközségnek választásra jogo­
sult tagjai; b) az egyházközségi közgyűlés; c ) . stb. Az E. T. tehát
kifejezetten küiömbséget szögez le az egyházközség választásra jogosult
tagjai és az egyházközségi közgyűlés között. A logikai elcsúszást Derzsi
Endre testvérem véleményében ott látom, hogy amikor megállapítja:
Az...l, t.-c. 17. § a szerint a lelkészt. . . stb. . . az egyházközségnek
erre jogosult tagjai választják11. . . és felteszi a kérdést: „kik ezek a jogo­
sult tagok?“ . . . igy felel: „Megfelel erre az I. t.-c. 23. §-a: az egyház-
községi közgyűlés tagjai“. Pedig erre a kérdésre: „kik ezek a jogosult
tagok ? “ a felelet — részemről — e z : azok, akik az érvényes választói
névjegyzékben benne vannak (I. t.-c. 21. §-a), akik az I. t.-c. 18 §-a
alapján jogosult választók (1. t.-c. 19. §-a 3 ik bekezdés), akik választói
jogosultságuktól fegyelmi utón megfosztva nincsenek. (1. t.-c. 18. §-a.)
Tehát a lelkészválasztási jog nem áz egyházközségi közgyűlésé. Az E. T .
külömben sem beszél sehol lelkészválasztással kapcsolatban „egyházköz­
ségi közgyűlésről“ , hanem szól: „választók gyülekezetéről“ . . . A válasz­
tási „gyűlés“ tartására, rendjére és érvényességére nézve pedig nem a
törvény I. t.-c. 38—47. §-ai az irányadók, hanem a II. t.-c. 3—34. §-ai.
A lelkészválasztási jog az egyházközség választásra jogosult tagjainak
személy szerinti, kizárólagos joga, melytől valaki csak fegyelmi utón foszt­
ható meg.
E személy-szerinti jogról való lemondást illetőleg — amely utóbbi
időben Egyházkerületünkben egyes esetekbeni lelkészválasztás alkalmá­
val úzussá lett annak a Püspök Úrra való ruházása által - egyházköz­
ségi közgyűlésnek törvényen nyugvó határozat — hozatali — joga egy­
általán nincs s ilyen határozatott nem is hozhat! Nem vagyok ellene,
hogy lemondjanak a választó-jogosultak lelkészválasztás előállása esetén
jogukról, ha az egyházközségi szempontból helyesnek és áldásosnak
Ígérkezik és azt reá ruházzák a Püspök Úrra, de a lemondásra nézve
~ törvény hijján — egyedül azt módot fogadhatom el a joggal és iga?-
 167

Sággal összeegyeztethetőnek, ha erre nézve minden választó-jogosult

személy szerinti nyilatkozattételre hivatik fel. Ez megtörténhetik — eset­
leg — egy erre a célra összehívott gyűlés keretében, mikor is a meg­
állapodás komoly és határozott mivoltát dokumentálandó — jelenlevő
jogosult választók sajátkezüleg aláírnak egy, e tárgyban megszövegezett
„Nyilatkozatot“ választói jogukról való lemondást illetőleg! Ez a „N y i­
latkozat“ kötelező erővel csak azokra bir, akik azt aláírták és gyakor­
latilag csak akkor eredményes, ha azt a jogosult választók többsége köte­
le ző ig aláírja. Ez a nyilatkozat képezi a.felsőbb hatóság megvizsgálá­
sának tárgyát. Ez esetben a kérdés törvényes formák között megoldottnak
tekinthető s lehet arról beszélni, hogy az „egyházközség lemondott“ választói
jogáról, mert lemondott azoknak többsége, kiknek e jog gyakorlását az
E . T. biztosítja. Azonban e kérdésben: egy jogról való önkéntes lemon­
dás kérdésében — semmiféle „egyházközségi közgyűlés" nem dönthet 1
Mert ami önkéntes lemondás, ha saját akaratommal teszem, — törvény­
telen jogfosztás — ha egyházközségi közgyűlés is teszi — akaratom
ellenére, miután elvitathatatlan és törvénybiztositotta jogomról van szó 1...
Kérdéses esetben is mi jogon és milyen törvényes alapon jön hozzá 5
ember, hogy másik 13 ember személyi jogáról döntsön — megfosztólag,
még ha azt „egyházközségi közgyűlés" örve alatt teszi is, ha az ez ügy­
ben összehívott egyházközségi közgyűlésen esetleg épen azért nem jelenik,
mert szintén azon a véleményen van, hogy ez nem tartozik egyházköz­
ségi közgyűlés hatáskörébe. És nem kell-e felsőbb hatóságnak megsem­
misíteni illetőleg érvénytelennek nyilvánítani azt az „egyházközségi köz­
gyűlési" esetleg meghozott határozatot, ha a 13 jogosult választó meg-
felebbezi azt, kijelentvén, hogy ő ragaszkodik jogához, melytől ő csak
fegyelmileg fosztható m eg! Mert az nem is képezheti vita tárgyát, hogy
azon az egyházközségi közgyűlésen való meg nem jelenése abszolúte
nem törvényes ok arra, hogy vele szemben a jogfosztás alkalmazható
legyen. Ezért én teljes mértékben esperes testvéremnek adok igazat s
hasonló esetben hasonlóképen cselekednék, mert ilyen esetben „feltét­
lenül az összes választók többségének (és nem egyházközségi közgyű­
lésének 1) határozata szükséges".. .
Fennti álláspontomból kifolyólag igazat adok Boér Károly és s . . .
testvérem „Hogyan értelmezendőka II. t.-c. 9— 12. §-ai? “ c. cikkeikben
kifejezett álláspontjuknak. Mert az eset analóg a fenntihezl, különösen
akkor, ha a meghívásos választás tárgyában a presbitérium az össze?
jogosult választók általános többségének a presbitériumhoz intézett Írás­
beli beadványa alapján jár el, — mint amely „fehéren-fekete",— tehát:
komoly és hiteles bizonyítéka a „többség hangulatának". ,
Tövis, N agy F eren c.
168

Válasz.
Nagy Ferenc testvérem logikai elcsúszással vádol. Mert amikor
hivatkozva az I. t.-c. 17. §.-ra, mely szerint „a lelkészt. . stb . . . az
egyházközségnek erre jogosult tagjai választják“ — feltettem a kérdést:
„kik ezek a jogosult tagok?“ igy feleltem: „megfelel erre az I. t.-c.
23. § - a : az egyházközségi közgyűlés tagjai.“ Ezt a logikai elcsúszásnak
minősített állításomat azonban ma is állom. Még pedig matematikai,
tehát bizonyítható alapon. Mert ha 2 = 1 + 1 , akkor 1+1 is = 2 . Már
pedig az I. t.-c. 23. §-ával is ez a helyzet Ha áll ez a § — mint ahogy
áll, mert törvény: „Az egyházközségi közgyűlés tagjai = az egyházközség
összes választásra jogosult tagjai“ — akkor áll megfordítva is: „Az
egyházközség összes választásra jogosult tagjai = az egyházközségi köz­
gyűlés tagjai“. Abban tiszta igaza van Nagy Ferenc testvéremnek, hogy
az I. t.-c. 16. §-a különbséget tesz az egyházközségnek választásra
jogosult tagjai és az egyházközségi közgyűlés között. De hogy e kettő
között összetételében mi különbség van, arra sem ő nem mutat reá,
sem az E. T.-ek. Az én látszólagos logikai elcsúszásom épen onnan ered,
hogy miután a lelkészválasztó és az egyházközségi közgyűlés össze­
tételében semmi különbséget sem látok — mindakettőt ugyanazok a
valasztójogosultak alkotván — az egyházközségi közgyűlés tartására,
rendjére vonatkozó §§-at érvényeseknek tartom a lelkészválasztó köz­
gyűlésre is.
S ha már logikai elcsúszásról van szó, nem mulaszthatom el, reá­
mutatni arra, hogy ebbe a hibába — talán még mélyebben, mint én —
beleesett Nagy Ferencz testvérem is. Akkor t. i., amikor a választói
jogról való lemondást csak egy e tárgyban megszövegezett „Nyilatkozat­
nak a választók sajátkezű aláírása esetén tartva a joggal és igazsággal
összeegyeztethetőnek, — ezt állítja: „Ez a Nyilatkozat kőtelező erővel
csak azokra nézve bír, akik azt aláírták és gyakorlatiag csak akkor ered­
ményes, ha azt a jogosult választók többsége kötelezőleg aláírja“ . Mert
különben „mi jogon és milyen törvényes alapon jön hozzá 5 ember,
hogy másik 13 ember személyi jogáról d ö n ts ö n .... És nem kell-e fel­
sőbb hatóságnak megsemmisíteni, illetőleg érvénytelennek nyilvánítani
a z t . . . . a határozatot, ha a 13 jogosult választó megfelebbezi azt, ki­
jelentvén hogy ő ragaszkodik jogához, melytől ő csak fegyelmileg foszt­
ható meg 1“ Ilyen megoldás esetén — kérdem Nagy Ferenc testvéremet —
mi lesz azokkal, akik a nyilatkozatot nem irták alá ? akikre nézve tehát,
az kötelező erővel nem bir? hova menjenek választójogukat gyakorolni,
ha történetesen ragaszkodnak hozzá ? S ha mindjárt többségben is van­
nak, — mi jogon és milyen törvényes alapon jön hozzá 13 ember, hogy
 169

a másik 6 ember személyi jogáról döntsön ? És nem kell-e felsőbb ha­

tóságnak megsemmisíteni, illetve érvénytelennek nyilvánítani azt a ha­
tározatot, ha' az 5 jogosult választó megfelebbezi azt, kijelentvén, hogy
ő ragaszkodik jogához, melytől csak fegyelmileg fosztható m eg ? . . . stb.
stb. Ezek a kérdések ép oly joggal feltehetők, mint a Nagy Ferenc test­
vérem által feltett kérdések, ha ezt a — hogy úgy mondjam - - Nyi­
latkozati megoldást elfogadnók. Erre azonban véleményem szerint szük­
ség nincs, mert a választójogról való lemondás is egyik megoldása a
lelkészl állás betöltésének, épugy mint a meghívás vagy a pályázat ut-
jáni választás, Mindahárom kellőkép elő van készítve, és úgy kerül a
választók gyűlése elé. S valamint a meghívás és pályázat utjáni válasz­
tásnál sem kívántatik meg a választójogosultak többségének jelenléte,
úgy nem kívánható meg azon a gyűlésen sem, amely történetesen a
választójogról való lemondást tárgyalja. Elég ha a gyűlés — az egy­
házközségi közgyűlés mértéke szerint — határozatképes vagy talán még
erre sincs szükség, hanem érvényesen dönthetnek a „megjelent jogosult
választók“, amint az II. t. c. 9 —12 §. ai értelmezése tárgyában állást
foglaltak lapunk múlt számában Királt/hágómeUéki és P . S. testvéreink.
Fő az, hogy az előkészítés szabály és törvényszerűen hajtassák végre.
D . E.

A zsinat munkálataihoz.
(Hatodik közlemény.)

Nunc venio ad fortissimum. . . Az egyházi bíráskodásnak a köz-

igazgatástól való teljes külön választása, függetlenitése.
Abban a rendkívüli sajátságos és különösen furcsa helyzetben
vagyok, hogy ez igen fontos kérdésre vonatkozó elgondolásaimat csak­
nem teljes egészében elírta előlem a „Ref. Szemle“ idei 3-ik számában
—s —a. Ugyannyira, hogy ugyanazon gondolatokat, szinte ugyanazon
szavakkal vetettem volna — talán — papirra e kérdésről, ha meg
nem előz vala. . .
Ebből önként következik, h9gy - s - a. cikkét magamévá teszem,
magaménak vallom — utolsó bekezdésének kivélclével — teljes egészében.
Utolsó bekezdésének tartalmával épen mh-t nem érthetek egyet,
mert az ezt megelőzők önön lelkemből fakadtak és mert — vele ellen­
tétben — úgy vagyok meggyőződve, hogy javaslata ellen komoly kifogás
egyáltalán nem emelhető s igen-igen kevesen lesznek olyanok, „akik
képtelen gondolatnak találják, hogy az esperes főgondnok, gondnok, fő­
jegyző ne legyenek tagjai az egyházmegyei bíróságnak “. És meggyőződé­
170

sem, hogy javaslata értelmében az „egyházi törvénykezés és közigazgatás

teljes elkülönülése ez idöseerinl megvalósítható — sőt megvalósítandó. —
S valahogy úgy érzem, hogy nem egyedül én vagyok az, aki az
—s —a. javaslatáról úgy gondolkozik, amint fenn leirám
ügy gondolom, hogy kívülem még igen-igen sokaknak gondolatait,
meggyőződését fejezte ki ama sorokban — s — a.
Ennek igen egyszerű és természetes magyarázata az, hogy általáno­
san érzett hiányt, sokaknak, talán mindenkinek lelkében élő, régóta
megvalósításra váró nagy igazságokat fejezett ki szerencsés formában
a cikk írója.
A fennebbiekből önként és természetesen következik az is, hogy amig
D. E. — lapunk idei 6-ik számában megjelent ide vonatkozó cikkének
tartalmával is teljesen egyetértek, addig a dr. Szöilősy János fenn idézett
cikkének ide vonatkozó részével — azon helyes megállapitáson kivül,
hogy „ideális jogrendszert a bírói és a közigazgatási hatalom teljes szét­
választása nélkül el sem lehet képzelni“ — nagy sajnálatomra nem ért­
hetek egyet.
Nem érthetek egyet pedig az —s —a. és a D . E. által felhozott
és feltétlenül helyt álló érvek alapján.
Ha semmi egyéb ok nem volna rá, mint a meggyanusitások remél­
hető elkerülése és semmi más előnnyel néni kecsegtetne is : ez is teljesen
és tökéletesen elegendő arra, hogy „elkerülhetetlenül szükségesnek" ítéljük
„a bírói és közigazgatási funkció gyakorlatának absolut szétválasztását".
A püspök — akinek személyéhez a gyanúsítások szennyes áradata
fel nem ér, természetesen kivételt képez és birói tisztét a megfelelő fokon
és helyen ezután is betöltendi.
Az a megállapítás, hogy „sohasem hallatszott afelől panasz, hogy
bírósági ügyben a bíróság Ítéletét a hivatásos közigazgatás befolyásolta
volna“ és így „az a jogos félelem, ami az államhatalomnál hangosan
követelte a birói és közigazgatási hatalom szétválasztását — az egyházi
életben nem fenyeget": tévedésen alapulhat és legfennebb oda módosítva
állhat meg, hogy hangosabb panaszok nem emelkedtek ellene. Ámde,
hogy panasz volt, van és lesz mindig, amig a jelen állapot tart, azt
hangosan bizonyítja — a múltra nézve — a delegált bíróságok egész
sora, amelyeknek delegálását az a bizalmatlanság idézte elő, amivel az
ily bíróságok Ítéletét kérők, a saját felettes egyházi bíróságukkal szem­
ben — épen a bennük helyet foglaló közigazgatási tisztviselőknek miatta —
Viseltetnek; — a jövőre nézt pedig: az emberek gyanúsításra, meg­
vádolásra könnyen hajló természete.
Ki kell mondanunk, hogy, ha körkérdést intéznénk az érdekeltek­
hez és megkérdeznők őket: hogy vannak megelégedve az egyházi birósá-
 171

gok mai szerkezetével és működésével, nagyon — talán tulon-tul — sok

elítélő feleletet kapnánk.
S ha ennek dacára hangosabb panaszok még sem emelkedtek a
bíróságok működése s azok Ítéletének a „hivatásos közigazgatás“ által
történt befolyásolása ellen: ez annak a köteles tiszteletnek tudható be,
amellyel a törvény „szent és sérthetetlen“ voltával szemben viseltetni
mindenkinek kötelessége s amely respektus visszatartotta és kell, hogy
visszatartsa a törvény kritizálásától az azzal netalán elégedetlenkedőket
akkor, — amikor a meglevő hiányokon, bajokon segíteni módunk­
ban nem áll.
Más a helyzet ott és akkor, ahol és mjkor mód és alkalom nyílik
a meglévő, kevésbé jó, sőt rossz és tarthatatlan állapotokon segíteni,
javítani. Itt és ekkor ami eddig tiltva volt: parancsoló kötelességgé válik:
a közmegnyugvás, a lelkek megnyugtatása, — a jobb jövő érdekében l
*

„Szükséges-e... és ha szükséges célszerü-e?“ — teszi fel a 2

fontos kérdést dr. Szöllősy János — igen helyesen. És — látjuk, hogy
a második kérdésben már benne van a felelet is — az első kérdésre.
Még határozottabban felel arra e szavakban: „legteljesebb mértékben
aláírom azt, hogy ideális jogrendszert a bírói és közigazgatási hatalom“
teljes szétvá'asztása nélkül el sem lehet képzelni“ . E határozott felelettel
némileg ellentétben állónak látszik a következő mondata: „de másfelől
vallom azt, hogy a református egyház oly széleskörű demokratikus elvek
alapján van felépítve, hogy nem lehet attól tartani, hogy a közigazgatási
hatalom elnyomja a bírói igazságszolgáltatást, és ezért az „ideális jogi
állapot“ mellett megvizsgálandó a „praktikus jogi lehetőség“ is.
A mondat első fele elméletileg igaz lehet, de a gyakorlati élet
mást mutat.
Véleményem szerint ez a kérdés kizárólag a közmegnyugvás szem­
pontjából Ítélendő meg. E szempontból pedig nem az a kérdés, hogy
„Lehet e tartani attól, hogy a közigazgatási hatalom elnyomja a bírói
igazságszolgáltatást“, — vagy hogy elnyomta-e az t ? . . . Hanem egyedül
és kizárólag az, hogy a köztudatban, a közvéleményben mikép él e kérdés ?
Mert hiszen legyen bár úgy, hogy a közigazgatási hatalom tényleg
elnyomta a bírói igazságszolgáltatást: ha a lelkek megnyugvással veszik
e tényt: rendben van a dolog, nincs baj, nincs nyugtalanság, nincs
sérelem. . . „Volenti non fit in iuria“ .
A megnyugvás érzetével fordulnak-e ma a panaszos lelkek jog­
orvoslatért az egyházi bíróságokhoz ? Közmegnyugvás kél-é a birói Ítéle­
tek nyomán ? Ez a fő. Ez a lényeg. Erre — sajnos — határozott „nem“ -
mel kell felelnünk.
172

S ha ez így van, már pedig kétségbevonhatatlanul igy van, bátran

megállapíthatjuk, hogy az „ideális jogi állapot“ és a „praktikus jogi
lehetőség“ nem ellentétei egymásnak, sőt fedik egymást.
Egyetlenegy „praktikus jogi lehetőség“ van ugyanis, amire itt
tekinteni kell és amit e kérdés megítélésénél szem elől téveszteni nem
szabad: közmegvyugvás, az igazságot Jcereső, igazság után szomjuhozó
lelJeeh megnyugtatása. E fő szempont mellett minden egyéb eltörpül,
jelentéktelenné zsugorodik össze.
(B efejező közlem ény következik.)

Megmozdulások.
A nagybányai egyházmegye lelkészei után, május 7-én a nagy­
károlyi egyházmegye lelkipásztori kara gyülésezett Nagykárolyban, az
aktuális problémái megbeszélésére A gyűlést megelőzőleg vasárnapi is­
kolai mintatanitást. tartott a teljes számú lelkészikar és a szépszámban
megjelent tanítóság előtt Oargya Géza lelkésztestvérünk, amelyben úgy a
gyermekek, mint mindnyájunk lelkét közelebb vitte Krisztushoz
A gyűlés a X C . zs. éneklése és az elnök szárnyaló imádsága után
elnöki megnyitóval kezdődött. Mándy Szabó Miklós a traktusbeli lelkész­
egyesületnek pásztori bölcsességben és tapasztalatokban gazdag elnöke
megnyitójában csupa aktualitással foglalkozott. Vázolta, hogy az egyház­
megyében minden vonalon beindult a belmissziói munka, amelyet a
lelkészikar szent odaadással és önzetlenséggel végez. De mig ezeket a
belmissziói munkákat özönével végzi a lelkészikar és adja a felsőbb
hatóság is, addig a hívek a köteles rész megadásában is fukarkodnak
és felülről sem jön támogatás a részek behajtására. Szomorú igy hát
az a perspektíva, amely a dolgozó lelkészikar előtt van. De ilyennek
látja azt, a már munkaképtelenné váló kollegákra, még inkább öz­
vegyeinkre és árváinkra, mert bár tett egy lépést a kerület, azért nyugdíj­
ügyünk ma sincs kívánságunk szerint megoldva. Az a véleménye szerint
hatalmas anyagi forrás, amelynek megalkotását ép’ ez egyházmegye
papsága vetette föl, a kerületi pénzintézet felállításában, még most sem
nyílt meg, sőt félő, hogy végleg elgáncsoltatik. Sok szivbeli seb adójá­
nak látja azt az uj kötelességet, amely szerint bizonyos presbiteri hatá­
rozatok megfelebbezésére vagyunk kötelezve. Nagy és döbbenetes valóság
azonban, amely elevenünkbe vág, a lelkészi járandóságok behajthatat­
lansága, amelyre nincs orvosság, mint a tények mutatják, erősnek hitt
hatóságainkban sem. Ezt a sok szomorúságunkat legalább egymás szere-
tetével, a dolgozó egyesületi élet inkarnálásával enyhítsük, ennek kívá­
násával, a szeretet melegével üdvözli a megjelenteket és a lelkészi kar
 173

gyógyulást kívánó üdvözletét küldve a szeretett, beteg egyházmegyéi

gondnok dr. Nagy Sándor felé, a gyűlést megnyitja.
Majd üdvözli Peleskey Sándort, lapunk társ-szerkesztőjét, s benne
a lelkészikarunk jobblétéért küzdő lapunkat és úgy a lapnak, mint szer­
kesztőinek kitartó, áldozatos munkájára áldást kíván, melynek koronája
legyen a Lelkészegyesület életre jötte. Az üdvözlésre társ-szerkesztőnk
azzal válaszolt, hogy a traktusbeli lelkészek fájó sebeinek gyógyulására is
keresi a módot lapunk, melynek képviseletében is azért jelent meg itt,
hogy e gyűlésen szemtanúja legyen a most itt tárgyalandó I. t.-c.-kel
szemben megnyilatkozó hangulatnak. S megköszönve a szives üdvözlést,
nagy szeretettel viszonozza azt, kérve továbbra is lapunk számára a
bizalmat.
A való, — de egyben szomorú helyzetképet helyesléssel fogadó
gyűlés ezután elfogadta elnöke következő határozati javaslatát: írjon fel
az egyházkerület a zsinathoz, hogy a lelkészi fizetésbe törvényileg biz­
tosíttassák az agrártörvénybe meghatározott lelkésziföld minimum, tehát
mindenütt ennyire egészittessék ki a lelkészi földjavadalom. Az érvény­
ben levő dijlevelekben biztosított járandóságok határidőhöz kötött szol­
gáltassanak ki pontosan a presbitérium felelőssége mellett
A most készítendő törvényben ha csak lehet, állíttassák be, — egy
központ) pénztárba befizetendő s onnan útalandó — egyenlő fizetés
minden lelkész számára; ha ez nem lehet, szabatosan és világosan úgy
alkottassanak fizetésünkre nézve a § ok, hogy a dijlevélviták s a velejáró
keserűségek elkerültessenek.
Ezután Kovács Lajos érkötvélyesi lelkésztestvérünk ismerteti az uj
E. T. I. t.-c.-ét és benyújtja reá vonatkozó határozati javaslatát. A hatá­
rozatnak reánk vonatkozó részét múlt számunkban ismertettük. Itt csak
annyit jegyzünk meg, ha látták és hallották volna az I. t.-c.-t alkotó
zsinati bizottság tagjai, a tervezet teremtette hangulatot, nem iktatták
volna be a 199. § t és másképen a 130. és 161. §-okat. Temetkezési
segélyegyletről való jelentést Vörös Zoltán gencsi lelkész, az egyesület
jegyzője olvasta fel. A segélyegyletnek vagyoni állása 110.000 Lei, mely­
ből a családfő elhunyta esetén 10.000 Leit kapnak a hátramaradottak.
A tőkét kartársi kölcsönsegéllyel gyarapítják.
Szeretettel üdvözölték a néhai Rácé Elek testvérünk kismajtényi
örökébe lépett Bartus Jenő ifjú kollegát, ki a szatmári káplániáról
május 25-én fog Kismajtényban beiktattatni. Ezzel a Lelkészegyesületi
gyűlés véget t.ér.
Utána missziói est volt a templomban. A fáradhatatlanul agilis
Oönczy Sándor nagykárolyi lelkész rendezte az estet A gyülekezeti ének
és már a nagykárolyi ref. hétről előnyösen ismert nagykárolyi ref. vegyes
174

énekkar szép énekzengésével dicsérte az urat. Az igét a gaiambszelid,

hivő lélek Tárczy Géza béréi lelkész hirdette Ján. 7.87 b. alapján
igazán léleképitéssel. Borbély Sándor érdengelegi lelkész a tudós éles­
látásával, a hitteljes szív meleg közvetlenségével fejtegette a hegyibeszéd­
nek a mai ember előtt lehetetlennek látszó kívánságait (Máté 5.38 -r« ,).
úgy tüntetve azt fel a hallgatóság előtt, mint a kívánatos szolgálatoti
Vadnay Jolánka nagykárolyi ref. tanítónő és Kiss Ferenc géresi
lelkésztestvérünk vallásos költemények szép előadásaival tették még
kedvesebbé és építőbbé az estét.
A program jó este ért véget, amely után a kedves és hasznos munkát vég­
zett testvérek közös vacsorára és testvéri meleg beszélgetésre gyűltek egybe.
Örömmel jegyzi itt fel a krónikás, hogy a papságunknak egyik
nesztora, a külső és belső tisztasággal, szépséggel mindig ékes, lelkész-
testvéréitől szeretett és becsült esperese a traktusnak Havas Gyula
állandóan jelen volt testvérei között.

IRODALOM.
E lő fiz e té s i fe lh ív á s .
Közelebbről több lelkésztestvérem kérdést intézett hozzám, mi az
oka, hogy az utóbbi években a Lelkipásztor számára nem írogattam
egyházi beszédeket?! Miután az ily irányú érdeklődést egy kis elfogult­
sággal hajlandó vagyok jóindulatú kritikának minősíteni eddig írogatott
egyházi beszédeim felett, elhatároztam, hogy a még meg nem .jelent
beszédeimből egy kis gyűjteményt fogok kiadni, amennyiben megfelelő
számú előfizető jelentkezik. A könyv 4 Ívnyi terjedelemben 64 oldalon
jelennék meg, tartalmazna nyomtatásban még nem jelent egyházi beszé­
deket közönséges, ünnepi és különleges alkalmakra és egy pár előadást.
Ära 80 Lei. Előfizetésre lehet jelentkezni külön is, de megkönnyités
végett úgy gondoltam, hogy minden egyházmegye számára küldök egy
nyomtatott előfizetési felhívást, amelyen tömegesen is lehet jelentkezni.
A jelentkezési határidő f. év julius 31. S amennyiben megfelelő számú
előfizető jelentkeznék, a könyv f. év október havában kerülne expediá­
lásra és ára — ha előbb nem küldetnék be — a f. évi III. évnegyedi
államsegélyből vonatnék le, tekintettel arra, hogy az utánvétes expe­
diálás sok nehézséggel és lényegesen több kiadással jár. Tehát az elő­
fizetési felhívás aláírása egyúttal beleegyezést is fog jelenteni — ha más
úton el nem intéztetik — a könyv árának a f. évi III. évnegyedi állam­
segélyből való levonathatására is. Testvéri szeretettel

B alá zsfa lv a, 1930. jun. 1.

D er ás i E nd re,
ref lelkész.

Értesítés. Bodor J. „Életképek“ 1 lyett 60 leiért, keresztkötés alatt

cimü elbeszéléseket, iskolák szá- i franco küldi a Szászvárosi (Orá§tie)
mára jutalomkönyvül, 100 lei he- I réf. lelkészi hivatal.

K Ü L Ö N FÉLÉK.
A npgykárolyl egyházmegye
közgyűlése Nagykárolyban volt
május hó 8-án. Istentisztelet ve­
zette be a gyűlést, amely után
Havas Gyula esperes és Falussy
Árpád v. tbiró elnöklése alatt
kezdődött a gyűlés. Dr. Nagy Sán­
dor egyházmegyei gondnokjjgyanis
betegsége miatt nem jelenhetett
meg a gyűlésen s a vele lélek­
ben eggyéforrt elnöktársa javasla­
tára a közgyűlés részvétéi fejezte
ki a beteg iránt és kérte reá Isten
gyógyító kegyelmét. A gyűlés köz­
pontja a kiváló gonddal készí­
tett és nagy figyelemmel hallgatott
esperesi jelentés volt. Ez a jelen­
tés szomorú helyzetképét adta az
egyházi életnek úgy egyetemes^
mint helyi vonatkozásba, melyet
a tanító-hiány még aggasztóbbá
tesz. De a hitből fakadó remény­
ség a jobb jövőbe, átcsillogott a
jelentés szomorú fellegén is. Indí­
tásokat adó jelentés volt. Szám-
vőszéki jelentés, mig a belhiva-
talnoki kintlevőségeket szomorúan
jelenti, ugyanakkor az önkéntes
adományok szép összegéről szá­
mol. Szavazatszedő bizottság je
lentelte, hogy lelkész! tanácsbiróvá:
Borbély Sándor érdengelegi lelkész
világi tbiróvá: Domahidy István
domahidai földbirtokos választa­
tott meg, aki az egyházi életben
mindig, jeleskedő kiváló elődök
méltó utóda, lévén mint aljegyző
eddig is jómunkása egyházme­
gyéjének, Szép, emelkedett hangú
belmissziói jelentését olvasta fel
Gönczy Sándor előadó, ebből lát­
szott, hogy szép munka folyik e
traktusban is. Horváth Pál csoma-
közi missziói lelkész derék mun­
kájáról számolt, bár számolná már
fáradtsága anyagi jutalmát is. —
Erre ezúton is hérjük hatóságain­
kat. Az I. t e. zsinatbizottsági
munkájának átvizsgálására és ja­
175
vaslattételre bizottság küldetett ki.
Kisebb-nagyobb fontosságú ügyek
elintézése után bírósági gyűlés
volt. Szomorúan láttuk e köz- és
bírósági gyűlések lefolyásából,
hogy a lelkészi munka, — még ha
odaáldozásával erőinknek, egész­
ségünknek, egész életünknek —
folyik is gyülekezeteinkben, á lelki -
pásztor személye olyan kő, akibe
mindenki üthet és vághat, mintha
a mai kor emberének baján kelt
indulata levezető csatornája á pap
személye lenne.
Bartus Jenő volt szatmári s.
lelkészt, a kismajtényi egyház vá­
lasztotta meg rendes lelkészévé.
A beiktatás május hó 25-én volt,
amelyre számosán kísérték el az
uj lelkészt Szatmárról. A beikta­
tási ünnepély szép és léleképijő
volt. Gönczy Sándor esperesí meg­
bízott volt a beiktató, aki ezt a
funkcióját is Isten és ember előtti
kedvességgel végezte el. Az uj
lelkész beköszönő beszéde hittel-
teljes szívből jövő vala és hódí­
tás a Krisztus számára. Az ünne­
pélyen szépen énékelt az egyház
énekkara újból szaporítván a jeles
tanitó Ottmayer Gyula érdemeit.
Délutáni ünnepélyes istentisztele­
ten Kiss Ferenc géresi és Veress
Kálmán irinyi lelkészek fungáltak.
Legyen az ifjú lelkész és gyüle­
kezete kézfogása Istentől gazda­
gon áldott a lelkek üdvösségére.
Testvéri szeretettel köszöntjük Őt.
A hunyadi egyházmegye rend­
kívüli közgyűlése. A hunyadi egy­
házmegye Déván, f. évi ápr. hó
30 án rendkívüli közgyűlést tar­
tott. A közgyűlés tartását a Kovács
Sándor elhalálozásával megürese­
dett lelkészi főjegyzői állás betöl­
tése tette szükségessé. A közgyű­
lésen Szentgyörgyi Mihály alpes-
tesi h. lelkész imádsága után Baczó
Lajos esperes aa üdvözölte a meg-
176
jelenteket s a megalakulás után
kegyeletes szavakkal emlékezett
meg Kovács Sándor elhunyt fő­
jegyzőről. Azután a választások
ejtettek meg. Lelkészi főjegyzővé
Szabó Zoltán lupényi lelkész 15
szavazatával szemben 21 szavazat­
tal László Zoltán marosillyei lel­
kész választatott meg. Helyébe
egyházmegyei pénztárnoknak Soó
Sándor, vulkáni, egyhm. tanácsos­
nak Lukács László rákosdi, egy
ürességben levő tanácsosi helyre
pedig Fekete János nagyrápolti
lelkész választáttak meg. Majd
Szabó Zoltán lemondván összes
tisztségeiről, az általa addig be­
töltött számvevői állás Fekete János
nagyrápolti, a belmissziói állás
Horváth Jenő aninószai, a taná­
csosi és tanácsbirói hely pedig
Bartha Endre hosdáti lelkésszel
töltettek be. — Brázovay Dezső
egyhm. gondnoknak amaz indít­
ványát, melyben azokkal szemben,
kik mint egyházi méltóságokat be­
töltő egyének a református és ma­
gyar érdekekkel ellentétes maga­
tartást tanúsítottak a közelmúltban,
megfelelő megtorlást kiván alkal­
HONIG- F R IG Y E S ,
Románia legrégibb és legnagyobb
bar aogöQt ödéj e
ajánlja saját találmányit szabadalmazott
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való m eghatározásával. —
V a s harangszerelvények és harangállványok. — V illam o s haranghuzó m otorok.
É rd eklőd ök kéretnek e lapra hivatkozni.
maztatni, a közgyűlés nem kivánta
tárgyalás alá venni. Györffy György
világi képviselőnek a létesítendő,
illetve megszervezendő „reformá­
tus család szövetségekére vonat­
kozó indítványát kiadni határozta
az egyházmegyei tanácsnak, hogy
ebben a tárgyban a jövő közgyű­
lésnek tegyen javaslatot. Ezzel a
közgyűlés véget ért azzal a mind­
nyájunk lelkét betöltő hő kíván­
sággal, hogy uralkodjék az egyház­
megyében a békének és szeretet­
nek lelke a maga meggazdagitó
erejével. — Közgyűlés után az
egyhm. bíróság tartott ülést az
időszaki tanács megalakítása cél­
jából, délután pedig egyházmegyei
tanácsülés volt, melyen több fon­
tos ügy nyert elintézést.
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása. Sepsi
e. m. 2848 L ., Érm elléki e. m. 1600 L .f
Ludm an n L a jo s (Hegyközszentim re)
240 L ., N agy sa jó i e . m. 184 L ., N agy­
károlyi e. m. 930 L-, Bihari e. m . 2160 L .
B. P., A. J. A z eladásra kinált köny­
vek tu lajdon osát m egkerestem , hogy
a k ö n y vv ásár ügyében lépjen közvetlen
összeköttetésbe Szív. üdv'.
Str. Oh. BABITIU No. 10-21.
Alapitlatott 1840-ben
III. évfolyam. 1930. Janin« 15. 12. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZÜK LAPU
Me gj el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Államsegélyünk.
Hivatalos lapjaink államsegélyünk ügyéről nem szoktak
írni, pedig egészen természetes, hogy egyike a bennünket leg­
jobban érdeklő kérdéseknek. Államsegélyünk ügye megél­
hetésünk eleven húsába vág és mégis, annyira tájékozatlanok
vagyunk ebben a kérdésben, hogy nem tudjuk mily címen és
miért kapjuk ép azt az összeget, mely nevünkre utalva van.
Pedig az utalás alapjául szolgáló kimutatásokat s ha nem
tévedünk, az egyeseknek járó segélyt összegszerűleg is egyház­
kerületi főhatóságunk állítja ki s a minisztérium csak apro-
báija és utalja azt. Ennek a nyilvánosságunk kizárásával való
kezelésnek talán az lehet az oka, hogy a párbért és más helyi
járandóságokat egyes helyeken fizetni nem akaró hívek, valahogy
tudomást ne szerezzenek államsegélyünk összegéről. Ez az
indoklás azonban nem fogadható el, híveink úgy is tudják,
hogy államsegélyt kapunk s végre is a helyi járandóságainkat,
azoknak kifizetését, egyházhatóságainknak garantálni kell.
Ebből az elvi álláspontunkból kiindulva, mi megpróbáljuk
ismertetni államsegély-ügyünk mai állását és pedig evangélikus
laptársunk híradása nyomán. Ez a lap közli a minisztérium
uj államsegélyrendeletét s mert úgy tudjuk, hogy az mindenik
egyház papságára vonatkozik, közöljük azt a következőkben:
1930. január 20-án kelt a Ministerul In§tructiunii $i
J78

Cultelor 7930. sz. rendelete az egyházi főhatóságokhoz. E ren­

delet szerint az 1930. évre a fizetéseket mint eddig —
a Minisztérium fogja utalványozni. A költségvetési törvény és
a Pénzügyminisztérium intézkedései értelmében 1930. január
hó 1-étől a fizetés a következő tételekből állittatik össze:
a) fizetés, b) lakbérpótlék, c) családi pótlék. Az alap és gra-
dáció (korpótlék) után járó drágasági pótlékok egy összegbe
lesznek a fizetésben (a) pont). Lakbérpótlékot csak azok él­
veznek, kik eddig is kaptak, t. i. a központi tisztviselők. (b) pont).
A családi pótlék a gyermekek száma szerint állapittatik meg igy:
egy gyermek után havi 100, két gyermek után havi 150, három
vagy több gyermek után havi 250 L e i; de csakis a szülői
gondozás alatt álló gyermekek után. (c) pont). Az igy meg­
állapított összegből, ha a fizetés havi 4000 Lei 4 40% , ha
4000 Leien felül van 8 80% vonatik le adóba.
A rendelet intézkedést tartalmaz a fizetési jegyzékek össze­
állítására azért, mert az államsegély a) ponti összegét lakó­
helyek szerint másként állapítja meg és pedig ig y : (mivel ez
a kimutatás az ev. lapban hiányos, mi is igy közöljük).
Tizenkét csoportba vannak osztva a helységek, I . csoport
Bukarest, I I . csoport Temesvár, melyre az alábbi fizetési kate­
góriák vannak: havi 8320 Lei (a 4. korpótlékban), 7560 L.
(a 3. korpótlékban), 6020 (az 1. korptl ), 5240 (korp. nélkül).
I I I . , I V . csoport nincs közölve. V. csoport: Arad, Brassó és
Nagyvárad. Ebbe az V . csoportba esik az ev. püspök havi
23 800, három központi tisztviselő 3770, 2810 és 2120 L. havi
segéllyel; a lelkészek 8310 L (4 korpótlékkal), 7510 (3 kp.),
6760 (2 kp.), 5190 (kp. nélkül).
V I . és V I I . csoport nincs közölve.
V I I I . csoport: Szatmár — (Németi és Hegy) 7910 (a 4.
korpótlékban), 7560 (3 kp.), 6440 (2 kp.) 5110 (kp. nélkül).
I X . csoport nincs közölve.
X csoport Nagi/bánya 7510 (a 4. kp.), 7170 (3 kp.),
6440 (2 kp.), 5710 *(kp. nélkül).
X I . csoport Oravica.
X I I . csoportba tartozik a többi fel nem sorolt lakóhely,
az összes faluk, ahol a lelkész részére 4 korpótlékkal havi
7080, 3 kp.-kal 6420, 2 kp. 5760, 1 kp. 5110 és korpótlék
nélkülieknek 4430 Lei állapittatik meg családi pótlékon és
lakbéren kívül.
 179

Az ilyen megállapítások szerint kiállított fizetési jegyzékeket,

havonta kötelesek az egyházi főhatóságok, 4 példányban ki­
állítani és felküldeni. Ebből következnék, hogy már ez évben
Havonként kellene kapni államsegélyünket.
Ha ez a rendeiet helyesen van közölve és a református
papi státusra is vonatkozik, akkor a következők nem vilá­
gosak előttünk:
1. miért nem kapjuk hát havonta állam segélyeinket?;
2 . miért kapunk általában jóval kevesebbet, mint e fenti
kimutatás szerint kapni kellene?;
3. miért kapták meg május 20-ára a gör. kath. és kel.
papok mind az öt havi, a róni. kath. papok négy havi segé­
lyüket, amikor mi május végén még csak 2 havit kaptunk m e g ?;
4. miért nem közöl hivatalos lapunk semmit államsegély*
Ügyünkről ?
Engedtessék meg azért, ha főt. hatóságainkat tisztelettel
kérjük a lelkészikar nevében, hogy a fenti számú rendeletet
és az ezzel kapcsolatos itt felvetett kérdéseinkre a feleletet,
megadni méltóztassék.
Hisszük és reméljük, hogy e kérésünkre feleletet nyerünk.
p . s.

A „reakciós §.“
Keresem, kutatom . . . fürkészem . . . s nem látom . . . nem látom
az okot. nem sejtem a célt. amely létrehozta ami igazolná. .!
Töprengve, aggódva, sóhajtva kérdezem: miért mi értelme ?
S felelni: nem tudok
Gondolok sok mindent. de hisz’ képtelenség I kínzó
lidércnyomás . . . gyötrő, gonosz álom És elhessegetem . és elrio­
gatom . . . alakot ne öltsön . , . !
És . . . és mégse tudok szabadulni tőlük. . .
*
Bizalmatlanul kutató, révedező szemek, kételkedő s lekicsinylő,
gúnyos tekintetek, erőnek hiányát leplező merészség, szelíd vonásokat
rusnyákká tevő dac, sic volo, sic jubeo: mindent merni kész e rő szak :...
vigyorognak reám. . . 1

Isniételten kérdem, őszintén, komolyan illő s legteljesebb reveren-

tiával, igaz szeretettel kérdem: miért kellett megszületnie és napfényre
jönnie e §.-n ak. . .
ISO

Lélkészegyesület. . . keresztrefeszités . . ? ! „ Ha emberektől vagyon e

tanács és dolog, semmivé lészen: ha pedig Istentől vagyon, ti fd nem
bonthatjátok“ (Ap. Csel. V. as —ao. v.) Avagy talán . . t a lá n ... jő
példával kell já r n u n k ... a szabadság - jogok konfiskálásában . . . mások
előtt. . . ma és m i . . . az Isten egyháza . . I ?
Ki ad feleletet e kérdéseinkre. . ?
*

S ki mondja meg nyíltan. . . és határozottan:

Miért e túlbuzgóság a szabadság-jogok elkobozásában . . . ? Miért
a félelmetesen és elszomoritóan nagy. fokú bizalmatlanság. .? Miért
„az összes egyházi tisztviselők“ lekicsinylése, ma sem nagy tekintélyének
lejjebb szállítása. . . helyes Ítélő képességének az elvitatása teljes, taga­
dása . . . ?
Mintha: a szabadságban megállni: nem tudna. . . ! ?
Mintha: a drága kő — és csillogó kavics, kincset érő gyémánt —
és a kőszén között különbséget tenni: nem is volna képes. . . ! ?
Ki mondja m eg. . ? ! Ki mondja meg . ? !
*
És a másik két §.-ban az esperes elnökségét n o : mi indokolja. . .
mi indokolhatja . . . ?
A munka megosztás dicső, szép elve: nem; az esperesnek kevés mun­
kája : nem ; és . . . no . . . bizonyára nagy tekintélye: sem. . . . Mivel tud­
ják hát ezt indokolni. . . mivel ?
Reméljük, hogy e kísérlet: rossz álomnak bizonyuland; a lidérc­
nyomás a pirkadó hajnal első sugarainak megjelenésére eltűnik; az
ominózus §. visszavonatik. . . é s . . . hogy soha többé ne kísértsen :
örökre semmivé lészen! . Nincs mi indokolja . . nincsen szükség reá.
*
Bizodalmunk van a Kegyelem Urában és Ö alázatos kegyes szol­
gájában: mi főpásztorunkban; akiről tudjuk, hogy amúgy is, mint főpap,
úgy is, mint Krisztusnak szolgája, testvére, úgy is, mint iró és mint
Makkai Sándor: természetszerűen ellensége mindenféle szabadságjog
elkobzásának.
Hát lehet-é, szabad-é csak elképzelni is egy — a Makkai Sándor
hozzájárulásával alkotott ily tartalmik szakaszt magába foglaló törvény­
könyvet . . . ? I
Bizzunk hát az Urban, kegyelem Urában: a m i Istenünkben, édes,
jó Atyánkban. Könyörögjön Hozzá lelke mindnyájunknak, rnenjün segé­
lyére mi főpászlorunknak . . . !
Kövessük az adott bátor, nemes példát: egyként emelvén fel tiltakozás
szavát: megyéről-megyére: értekezletinken s ezeket követő közgyűléseinken.
 181

Világtörténeti emlékünnep közéig: Pünkösd előtt állunk, Testvér:

él ne feledd! Mely fennen s meggyőzőn Feléd ezt kiáltja: az egyakaraton
van Isten áldása! Légy hü önmagadhoz, minket meg ne tagadj s az
óhajtott biztos siker el nem marad!
*

Kötelességüket híven teljesítő, nemes példát adó lelkésztestvéreinknek

lelkűnkből fakadó szívélyes üdvözlet, elismerés, hála adassék s tisztelet. —
Mindének felett pedig : „ Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus
Krisztusnak Atyja, ki az Ö nagy irgalmasságából újonnan szült minket
az élő reménységre . . . y.

A zsinat munkálataihoz.
(Hetedik közlemény.)

„Hogy a mostani nehéz, küzdelmes és leszegényedett életben a

közéleti szereplés áldozatokkal és sokszor anyagi veszteséggel jár“ : igaz.
Hogy a bírósági iurisdictio nemcsak az ítélethozatalból, hanem
meglehetős sok és kimerítő irodai írásbeli munkából is áll, amelyet,
miután a bírói ügyek elintézése nem irnoki munka, hanem vezető,
irányitó munka, díjtalanul más egyén, mint a lelkész el nem végezhet:
ez is igaz.
Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a közigazgatási és
bírói hatalom most szét ne választassák.
Azt a feltevést ugyanis, „hogy egyfelől a megfelelő egyének a bírói
tiszt viselése elől elzárkóznak és másfelől a nagyobb utazási költségek
miatt az amúgy is felette költséges bírói eljárás még költségesebbé vál­
nék“ : nem osztom.
Ellenkezőleg erősen meg vagyok győződve afelől, hogy támadni
fognak majd a jog és igazság iránt élénk, fejlett érzékkel és helyes ítélő­
képességgel, a megalkotandó törvények alapos, lelkiismeretes tanulmá­
nyozására és elsajátítására való odaadó készséggel, — a jótételre való
kifogyhatatlan vággyal, — másokon önzetlenül való segítésre mindig
készen álló erős akarattal megáldott, a törvénykezési eljárásra kellően
rátermett, áldozatkész lelkész! és világi olyan férfiak minden egyház­
megyében, illetőleg megyecsoportban — a közigazgatási tisztségeket be­
töltőkön kívül is, — akik tehetségeiket a szeretet és jóság jegyében, a
minden emberrel közös gyarlóság tudatában — a jog és igazság fen­
séges szolgálatába állítva bírói tisztüknek — Isten dicsőségére és emberi
lelkek megnyugtatására — megközelíthetetlen önzetlenséggel, pártatlanul
való betöltésében lelki gyönyörűségüket találandják.
182

Az a megállapítás, hogy az egyházkerületi bíróság és az egyetemes

törvényszék a közigazgatási szervektől teljesen függetlenül vannak meg­
szervezve : bizonyára csak elnézés folytán csúszhatott b e . . .
Valamint ugyanis „az egyházmegyei tanács a közgyűlés állal kiküldött
időszaki kormányzó testület s az egyházmegye ügyeinek egyik közgyű­
léstől a másikig felelős intézője“, tehát kifejezetten közigazgatási ható­
ság, úgy az egyházkerületi igazgatótanács is „az egyházkerületnek köz-
igazgatási felelős hatósága“ , mely az egyházkerületet — szintén — „egyik
közgyűléstől a másikig képviseli és kormányozza", (lásd az 1907. évi
novemberi egyházkerületi közgyűlés 3 0 -3 1 . jkv. p. a. alkotott szabály­
zatokat) és amint az egyházmegyei tanács választott tagjai felerészben
az egyházmegyei bíróságnak is tagjai lehetnek (idézett közgyűlés 71.
jkvi p. a. hozott határozat) és sok helyen tényleg tagjai is, úgy az egy­
házkerületi igazgatótanács tagjai között is vannak olyanok, akik az egy­
házkerületi, — sőt az egyetemes legfőbb bíróság tagjai között is helyet
foglalnak, — a hivatalból való tagokról nem is szólva.
*

Dr. Molnár Dénesnek a „Ref Szemle“ idei 7-ik számában meg­

jelent e tárgyra vonatkozó felfogására nézve egyetértünk a felelős szer­
kesztő eme helyén való figyelmeztető megjegyzésével: „bár annak, hogy
a peres eljárás gyors, korrekt és költségeiben is méltányos legyen, fel­
tétlenül hívei vagyunk, de viszont hangsúlyoznunk kell azt is, hogy az
egyházi bíráskodást nem lehet tisztán jogászi szakkérdéssé tenni".
Szerény véleményünk szerint, ahhoz, hogy a jog és igazság köve­
telményeinek megfelelő, közmegnyugvás keltésére képes helyes bírósági
Ítélet legyen hozható:
1. Mindenekelőtt nagy körültekintéssel készült, lehetőleg az élet
minden mozzanatát szem előtt tartó, szabatos, világos, félreértést meg
nem tűrő, okos, bölcs, azaz: jó törvény szükséges.
2. Azután : szükséges ennek — az Ítélet alapjául szolgáló — jó tör­
vénynek — jelen esetben tehát az egyházi törvénynek, — és a törvény­
kezési eljárásnak alapos ismerete, ezeknek minden részében való töké­
letes jártasság, tájékozottság.
3. És szükséges még a jog és igazság iránti élénk és fejlett érzék,
helyes ítélőképesség: iudieium; ép elme, jó lélek, becsületes szív és végül
szigorú tárgyilagosság, részrehajlás nélküli pártatlanság.
Az I. p. alatti jó törvényt a zsinati atyáktól várjuk, reméljük.
A 11-ik pontban jelzett alapfeltétel megszervezését a Ill-ik p. alatt
felsorolt lelki tehetségek birtokában lévő lelkészi és világi egyének közül
választandó bíróktól kívánjuk, követeljük.
E megállapításunkból önként folyik, hogy az egyházi bíróság tagjai
 183

mindenikének a polgári jogban és a polgári bírósági eljárásban való

jártassága nem feltétlenül szükséges; viszont a református egyházjogban
való tájékozottsága kívánatos, a megalkotandó uj egyházi törvények és
az egyházi törvénykezési eljárás alapos ismerete nélkülözhetetlen és elen­
gedhetetlen, de egymagában nem elegendő követelmény.
Nem elegendő azért, mert a 3-ik pontban felsorolt lelki tehetségek
hiányában az elméletileg legkitűnőbben képzett bíró sem hozhat helyes,
jó ítéletet.
Ezek a lelki tehetségek pedig — tudomásom szerint — nemcsak a
jogi képzettséggel bírói szakemberek kizárólagos tulajdonai.
Ezek kinek-kinek saját, veleszületett tehetségei, mint nevük is
mutatja: isteni adományok, amelyek — ahol meg vannak — fejleszthetők,
de ahol hiányoznak tanulás által alig pótolhatók.
S ha dr. Molnár Dénes tud példákat hozni fel arra, hogy a „jog­
ban laikus* lelkészek „megölik az igazságot“ : mi szolgálhatnánk ellen­
kező — a mi álláspontunkat igazoló - példákkal; ha nem használni,
hanem háborúságot szítani akarnánk.
A fennebb elmondottak alapján azt, hogy az egyházi fegyelmi bíró­
ságoknak miért lehetnének csak a polgár jogban jártas, jogilag képzett
tagjai és még inkább azt, hogy vizsgáló biztosul miért legyen csak jogász
bírósági tag kiküldhető s miért ne más — arra reá termett — egyén is ?
— nem tudom megérteni.
A bíróság tagjainak számát illetőleg álláspontom az, hogy lelkész
biró elnöklete alatt 3 —5 tagból alkottassák meg az. Az elnök lelkész
jellegét eddigi fejtegetéseim indokolják.
*
A fenn elmondottakból úgy gondolom — világosan és meggyőző
erővel domborodik ki az a szükségesség, hogy miután a ma érvényben
lévő egyházi törvénykezés (5-ik t-c,), ami annak idején „alapos szép
munka volt", de ami jelen alakjában — hiányosságai miatt — a mai kor
kívánalmainak nem felel meg — a dr. Szöllősy János által: idézett cik­
kében — és általam: — itt, fennebb — felsorolt hiányok teljes kikü­
szöbölésével alkottassák újjá; továbbá, hogy: a bírói és közigazgatási
hatalom — az —s —a. terve szerint, miután az ellene felhozott érvek
nem aggodalomkeltők, ellenben a mellette felhozottak parancsolólag ezt
követelik: teljesen és azonnal szétválasztassanak és Így az „ideális jog­
rendszer“ már most megvalósittassék.
És miután az én — fennebbiekben előadott — elgondolásom sze­
rint az egyházi bíróságok a mainál jóval olcsóbban, biztosabban és a
tévedések minimumra való csökkentésével szolgáltathatják ki az igazságot
az azt jóhiszeműen keresők részére, — viszont a rosszhiszemű, tökéletlen,
184

gyűlölködő, bosszuállást szomjuhozó stb. perlekedők pedig jóval több

eljárási költség hordozását is megérdemlik büntetésképen — és miután
a bírói és közigazgatási hatalom teljes elválasztása nélkül a törvény
alkotók csak fél munkát végeznének ellenben, aki e két hatalom szét­
választását megvalósítja: nemcsak „a legjobb egyházi törvényekké vál-
hatását“ biztosította a romániai református egyház most megalkotatndó
törvényeinek, hanem egyszersmind: „exegit monumentum aera perennius“ :
mély tisztelettel és szeretettel ajánlom az elmondottakat az érdekeltek, a
törvény megalkotására hivatott összes tényezők jóindulatába. «.

„Először a mieinket“ .
Ez alatt a cim alatt jelent meg egy Írása a bukaresti „Egyházi
Újság" egyik munkatársának a regáti misszióról a külmissziói adakozá­
sokkal kapcsolatban.
Kedvező alkalom arra, hogy a régen vajúdó regáti misszió kérdését
segítsük előbb vinni a praktikus megoldás felé.
Mindenki tudja azt már kívülről, hogy Ó-romániában ezrekre megy
a száma azoknak a szerencsétlen magyar protestánsoknak, akik Istenről
és nemzetiségükről megfeledkezve tengetik nyomorúságos életüket, hogy
gyermekeink ötven százalékát idegen lelkész kereszteli meg, hogy serdülő
ifjúságunk értelmi fejlődése határtalan alacsony fokon áll, hogy konfirmá­
cióra készülő ifjainkat — ahol akad ilyen — először magyarul kell
megtanifani, hogy csak Bukaresten tiz ezer körül jár azoknak a száma,
akik évek óta ott élnek anélkül, hogy az ottani ref. egyházról valamit
is tudnának, hogy az arra hivatottak fizikai erő és idő hiányában őket
felkereshették volna a külvárosok büzhödt nyomortanyáin, hogy ezrei
között azoknak, akiket híveinknek nevezhetnénk, csak tudatlanság, erkölcs­
bomlasztó félmüveltség és számtalan megrögzött babona riaszt minden­
felé, nem is beszélve a kikötővárosok (Galaji, Braila) külön veszedelmei­
ről, ahol azoknak testet-lelket összeroncsoló rengeteg kisértése idegeníti
el és teszi lehetetlenné erkölcsileg emberi existenciájukban a mieinket.
Talán már azt is tudjuk, mind, hogy szórványok, fiókegyházközsé­
gek — amiknek száma óriási — a legkisebb anyagi fedezet híján kép­
telenek a kiszáló lelkészeknek — ahova néha jutna is ilyen — úti­
költségeit megtériteni, hogy van falu, ahol csaknem száz magyar ref.
ember él és huszonegy évig hírül se hallották az evangéliumot s nyoma
sem volt konfirmációnak és hogy az elhagyottak és számkivetettek között
már olyanok is vannak, akik felébredtek és összetett kezekkel könyö­
rögnek hozzánk segítségért.
Tudjuk és kétségbeesünk. Tudjuk, de hogy igazán felmérjük és
 165

megérezzíik, hogy mit jelent ez, azt nem. Hanem mit csinálunk ? Ada­
kozunk külmisszióra Az egész ország zeng már az evangélium küldő
parancsától és mi elvakulva azt hisszük, nem is teljesíthetünk máskép
missziót, csak ha Afrikába megyünk. De miért? Csak azért, hogy már
ebben is a külföldet majmoljuk és statisztikával növeljük a dicsőségünket ?
Hiszen nevetségesek vagyunk már a saját magunk szemében is. Önelégül­
ten pihenünk úgynevezett evangéliumi világnézetünk puha vánkosain és
hallatlan büszkességgel már külmisszióra adakozunk Mi a misszióra
szorultak. Ezzel sohasem fog megnőni a mi erőnk és nem hiszem, hogy
Isten áldása lenne a külmisszióra összeadott pénzen, amig Ó romániában
és Erdélyben is ezeren és ezeren várják tőlünk a legnagyobb és legelső
missziót. N a g y Z o ltá n .

Nyílt levél a Szerkesztőhöz.

Nagy tiszteletű Szerkesztő Ú r!
Sok ügyes-bajos dolgaimnak miatta csak most jövök rá arra az
engem ért megtiszteltetésre, hogy a'lapunk idei 8-ik számának „Posta“ c.
rovatában feladott „Kérdés“ kapcsán az én „Hogyan értelmezendők a
Il-ik t.-c. 9 12. §§-ai" címen — lapunk idei 7 ik számában — nyil­
vánított igénytelen véleményemmel is foglalkozik Nagytiszteleted, téve­
désnek minősítvén azt és „teljes mértékben igazat adván“ kérdezőnek —
Bóér Károlylyal és s.-el szemben.
„ Errare humánum est“ és a tévedés beismerése — ha beláttuk azt —
nem lehet kisebbítő vagy épen megalázó senkire nézve.
Egy pillanatig sem késném azért a kapitulációval, ha a Szerkesztő Úr
által elmondottak meggyőztek volna tévedésemről; de miután ez nem
történt meg: fenn jelzett véleményemet — az igazság érdekében —
fenn kell tartanom.
*

A „Kérdés“-re s ennek kapcsán adott szerkesztői „Feleletére vo

natkozó felfogásomat legyen szabad alábbiakban előadnom a lehető
legnagyobb rövidséggel.
Mindenekelőtt megjegyzem, hogy legjobb tudomásom szerint sem
Bóér Károly, sem csekélységem nem állott szemben a „Kérdés“ feladójával.
Az általa felvetett „Kérdés“ nem is a onos a Bóér Károly és csekély­
ségem által tárgyalt kérdéssel.
Ez utóbbiban a tételes törvény bizonyos szakaszainak miként való
értelmezéséről —, a „Postáéban feladott „Kérdésében egy általánosan
alkalmazott jogszokáson alapuló esperesi intézkedés bírálatáról, megítélé­
séről van szó.
186

Mindegy. A tény az, hogy a Nagytiszteletű Szerkesztő Úr az E. T.

il-ik Jt.-c. 9— 12. §-nak értelmezésével is foglalkozik és úgy a Bóér Ká­
roly testvérünk értelmezését, mint csekélységem idevonatkozó véleményét
tévedésnek minősítve vitatja, hogy a választás érvényességéhez „nincs
feltétlenül szükség az összes választók többségére“.
A két kérdés ez állításban kapcsolódik egymásba és ennyiben
analógnak mondható.
„Tehát a lelkészt az egyházközségi közgyűlés választja, mint ahogy
az I. t.-c. 17-ik §-a szerint az választja a lelkészeit kiviil a főgondnokot,
gondnokot és presbitereket is“ — mondja Szerkesztő Úr — és igy „Az
E. T. I. t.-c. 41-ilc §-a a választásoknál is érvényes“.
Ha ez igy volna: mi szükség volna akkor — kérdem szeretettel —
az E. T. ll-ik t.-c. 9 12. §-nak értelmezésére és mi szükség volna
magára az egész ll-ik törvénycikkre? Mi szükség volna továbbá az E .T .
I-ső t.-c. 3 3 -3 7 . §-ra, valamint az E. T. I-ső t.-c. 16 ik §. a) pontjára —
a b) ponttal szemben stb., hogy többet ne említsek. . . ? 1 Semmi. Ezek
— akkor — mind feleslegesek, kihagyandók volnának.
Ámde nem igy van. Ezek a törvényszakaszok nem feleslegesek,
sőt szükségesek azon egyszerű okból, mert a lelkészt nem az egyház-
községi közgyűlés — mint ilyen — választja, amint hogy a főgondnokot,
gondnokot és presbitereket sem ; hanem az „egyházközségnek erre jogo­
sult tagjai“, vagyis a választók gyülekezete, ami nem azonos az egyház-
községi közgyűléssel, bárha tagjaik azonosak is.
Igaz, hogy a Szerkesztő Úr által idézett igazgatótanácsi „Utasítás“
lelkészválasztó gyűlésről beszél, de annak távolról sem az az értelme,
mint amit az „egyházközségi közgyűlés“ alatt értünk. Erről meggyőző­
dést szerezhetni a lelkészválasztásról és az egyházközségi közgyűlésről
felvett jegyzőkönyvek összehasonlítása által
Mig ugyanis az egyházközségi közgyűlésről felvett jegyzőkönyv
I-ső pontja természetszerűen a „megnyitás“, — aminek elmulasztása az
esetleg, hozott összes határozatok érvénytelenségét vonja maga után, —
addig a lelkészválasztó gyűlésről felvett jegyzőkönyvben hiába keressük
a „megnyitást"; — nincs. Nincs, mert nem is lehet A választó gyűlés
ugyanis = a választók: választásra jogosult, egyes egyháztagok gyűlése =
a választók összegyülekezése — összejövetele = a választók gyülekezete.
Nem követtetett el tehát mulasztás a jelzett „U tasításiban, amikor
„elmulasztatott a gyűlés határozatképességének expressis verbis való le-
szögezése".
Ami már most a „Posta“ -beli „Kérdést'M illeti, az elmondottak
után itt is kénytelen vagyok a kérdező esperesének álláspontjára helyez­
kedni, minthogy itt is — ismétlem — egy-, bár törvényben nem szabá-
 187

•yozott, de általánosan gyakorolt — a meghívás utján való lelkész­

választási eljárással — analóg „esetMel állunk szemben.
Van azonban a „Kérdés“ utolsóelőtti mondatában egy pikáns meg­
jegyzés, amit a szerkesztői „Felelet“ figyelmen kívül hagy. Íme: „én az
esperesem kívánságának udvariasságból eleget tettem, jól lehet az a hatá­
rozott meggyőződésem, hogy ez a követelés nem volt törvényszerű“
Nagyon lekötelezne Nagytiszteletü Szerkesztő Úr, ha ide vonatkozó
véleményét is megismertetné velünk.
Azt ugyanis nem vagyok hajlandó feltételezni, hogy a „teljes mér­
tékben a kolléga úrnak adok igazat“ kitételben a fenn idézett pikáns
megjegyzés helyeslése is benn foglaltatik. 1
Szeretettel kérve és várva Nagytiszteletü Szerkesztő Úr ide vonat­
kozó álláspontjának ismertetését vagyok szives üdvözlettel
1930. IV. 24. testvére az Úrban:
s.

Válasz.
Miután a kérdés már több oldalú megvilágítást nyert s még e
tárgyban közlésre vár egy beküldött hozzászólás, s miután erre vonat­
kozó álláspontomat már két ízben is részleteztem, csak nagyon röviden
kívánok válaszolni:
1. A hivatkozott „Posta“ c. rovatb.an felvetett két esetet én sem
tartottam azonosnak, hanem csak analógnak. Ebben tehát megegyezünk.
2. Ön azt állítja, hogy mindkét eset ugyanegy elbírálás alá esik.
Én is ezt. Tehát ebben is megegyezünk. Hogy aztán az elbírálást illetőleg
különbözünk, ez már más rubrikába tartozik.
3. Ön védelmébe veszi az egyházi jegyzőkönyvek vezetése tárgyá­
ban kibocsátott igazgatótanácsi Utasítást és állítja, hogy nem követett el
mulasztást. Ám legyen. De akkor egyikünknek sincs igazunk. Sem
önnek, aki az összes választók abszolút többségét kívánja, sem nekem,
aki megelégszem az egy negyeddel is. Hanem azoknak van igazuk,
akik azt állítják, hogy a megjelentek — számukra való tekintet nélkül —
diszponálnak.
4. És most hadd nyilatkozzam abban a bizonyos pikáns kérdés­
ben is, amely nem is olyan pikáns, lévén az esperes nem olyan szent
és sérthetetlen akivel szemben a közpapot 100%-os szolgai engedel­
messég terhelné s még kevésbé lévén csalatkozhatatlan, akinek ítéletei
és megállapításai feltétlenül igazak és ámenek lennének. Ha azt kívánja
vagy ha jobb hangzású, azt követeli valamelyik esperes, hogy ugorjam a
kútba, vájjon beugrom-é?l Ugye bár nem ? ! Épigy ha azt kívánja vagy
188

ha jobb hangzású — azt követeli valamelyik esperes, amit véleményem

szerint nincs jogában vagy helytelen, — meg van az eshetőség a jog­
orvoslás-keresésnek, a jogtalannak tartott esperesi kívánság vagy köve­
telés megfelebbezésének Én azt hiszem, hogy a többi egyházkerületben
valahogy ilyenformán is van. Csak mi vagyunk oly „jólneveltek“, hogy
amit az esperesek „ rendelnek“ , az parancs, vita tárgyát sem képezheti.
És itt kapcsolódik bele a kérdésbe az a bizonyos udvarias aktus, amiről
fennebb szó van. Ha egy kis udvariassággal ki lehet huzni valamelyik
ügynek a méregfogát, ha meg lehet akadályozni azt, hogy a kérdéses
ügy el ne mérgesedjen s a kívánatos békesség továbbra is fennmaradjon,
miért ne legyünk udvariasok?! Tehát ezért is és ebben is teljes mér­
tékben igazat adok annak a kollégának, aki nyílt kérdéssel fordult hoz­
zám, eltekintve attól, hogy mentálitása nagyon is közel áll az én gon­
dolkozásomhoz. Szives üdvözlettel
JJermsi Endre,
Balázsfalva, V. 16. szerkesztő.

KÜLÖNFÉLÉK.
A ló r in c r é v e i egyházköz­
ségnek (nagyenyedi egyházmegye)
kedves és lélekemelő ünnepe volt
f. hó 9-én, pllnköst másodnapján.
Ekkor ünnepelte a gyülekezet —
a szomszédos egyházközségek h í­
veinek élénk részvételével temp
loma 100 éves jubileumát és
harangszentelési ünnepét. A dél­
előtti istentiszteleten imát ésalkalmi
beszédet az egyházmegye főjegy­
zője N a g y Béla csombordi lel­
kész tartott, utánna Dcrzsi Endre
balászfalvi lelkész keresztelt 3 kis
gyermeket. Kedvesen illeszkedett
bele az istentisztelet keretébe az
iskolás gyermekek éneke, egy pár
szavalat és S o ly m o ss y Bálint, nyug.
főjegyző tb. egyházközségi fő­
gondnok visszaemlékezése az egy­
házközség 40 éves történetére.
Befejezésül D é r c y Imre helybeli
lelkész olvasta fel az egyházköz­
ség nagynevű patronusának ado­
mány levelét, melyet mint egy
tükröt állított oda a mai nemzedék
elé, amelyből tanulni lehet, sőt
tanulni kell. ha élni akarunk. —
A délutáni istentisztelet keretében
D é r e s i Endre balázsfalvi lelkész
olvasta fel A h a ra n g lelk e c. el­
beszélését és adott hálát Istennek
az ünnepnap áldásaiért. A kettős
gyülekezeti ünnep befejezéseképen
műsoros estély tartatott, melyen a
gyülekezet ifjúsága tett bizony­
ságot műkedvelői készségéről és
tehetségéről. A rendezés munká­
jából a gyülekezet tagjai, első­
sorban a presbiterek híven kivet­
ték részüket, de az oroszlánrész
mégis D é r c y Imre helybeli lelkész­
nek jutott, akinek személye, pász­
tori prudentiája és egyéni qualitá-
sai kezességet nyújtanak a lö r in c
ré ve i egyháközség békés, nyugodt
és áldott jövőjére nézve Adja
isten, hogy igy legyen!
Lentn özvegye, aki egyik po
litikai osztály vezetője, a bibliákat
a könyvtárakból kidobatta.

K é r é s . Tisztelettel kérem azon
Nagytiszteletü Lelkészi Hivatalo­
kat, amelyeknek a Ref. Szemle
alábbi évfolyamai fölös számban
meg vannak (esetleg egyes anya­
egyházak megszűnése folytán), szí­
veskedjenek alulírott lelkészi hiva­
tal részére átengedni. Az 1909—
1918 tiz teljes évfolyam. 1919 év­
folyamból 1 30, 34 számok, 1920
évfolyamból 17, 18, 20, 22, és
következő számok, 1921 évf.-ból,
10, 12, 16 és következő számok,
1922. évf.-ból 1, 2, 5, 6, 10, 11,
13, 25, 26, 27 -31 33 és köv.
számok, 1923. évf.-ból 21, 32 szá­
mok. 1924. évf.-ból 31, 37 sz.
1925 évf-ból: a tárgymutató. Ref.
lelkészi Hivatal Boarta - Mihály-
falva p. u. Seica—Máre.
A k ő v á rv id ó k i le lk é s z ik ö r
május hó 18-án Kohón belmissziói
napot tartott. Az ünnepély a zsúfo­
lásig megtöltött templomban vette
kezdetét, ahol az Igét Faragó And­
rás berkeszi lelkész hirdette I. Kor.
13. alapján. Dr Vágó Károlyné
és Pályi K. Sándor duettben énekel­
tek ; az istentiszteleten közreműkö­
dött még a női biblia-körösök
alkalmi dalárdája
Az istentisztelet berekesztése
után szavalatok következtek majd
Pályi K Sándor hosszufalu.si h.
lelkész tartott presbiteri konfe­
renciát.
A templomból az iskolába vo­
nult a közönség, amely azonban
szűknek bizonyult a nagyszámú
közönség befogadására s igy az
iskolás gyermekek a szabad ég
alatt adták elő, Osváth Árpád k.
tanító gondos betanításával „Árva
Bethlen Kata örömét.“
Előadás alatt mély megillető-
dés vett erőt a lelkeken, könny
csillogott a szemekben, a lelkek
az emlékezés szárnyain vissza-
szállottak a múltba s láttak egy
189
erős hitű, tiszta erkölcsű magyar
kálvinista egyházat, amelyben a
nagyok, az előkelők jártak jó
példával elől s szent elhatározás
támadt a szivekben, hogy a dicső
ősök nyomdokain fognak járni.
Befejező beszédet tartott dr.
Vágó Károly helybeli lelkész. Az
ünnepély a „Te benned bíztunk
eleitől fogva" énekkel fejeződött be.
Magyar kálvinista nép, jusson
eszedbe, hogy csak egy ut ment­
het meg a pusztulástól:
Vissza a Krisztushoz 1
Dr. Baltazár Dezső az Orszá­
gos Ref. Lelkészegyestllet elnöke
körlevélben kéri hogy: az egyház-
megyei lelkészegyesületekgyülései-
ken a helyi és kerületi kérdések
mellett, a következő kérdéseket
tárgyalják le és határozataikat aug.
1-ig küldjék be, a f. évi balatoni
ORLE gyűlés egységes állásfogla­
lásának alapjául: 1. A presbiter
nevelés kérdése egyházunkban.
2. A lelkész-tanitóság kérdése.
3. Az uj agendás könyv bírálata.
Dr. Vásáry István polgármester,
a debreceni egyház főgondnoki
székébe való beiktatása, ápr. 16-i
ünnepélyes presbiteri gyűlésen tör­
tént, mikor is székfoglaló beszé­
dében a többek között, a követ­
kezőket mondta: „Én nem félek
itt kimondani azt, hogy ide nem
akarok semmiféle uj szellemet
hozni, sőt azon igyekszem, hogy
ide semmiféle uj szellem be ne
tehesse a lábát, hanem ebben a
debreceni egyházközségben az a
régi, egyetlen igaz szellem kell
hogy uralkodjék mindvégig, mely
nem szolgál mást, mint Isten dicső
ségét, Isten országának munkálá-
sát, az emberek között a szeretetet
és békességet." A nagy koncepciójú
beszédet zajos helyesléssel kisérte
a presbitérium.
190
Szele György debreceni lel­
kész lelkészi szolgálata 52. élete
76. évében április 21-én meghalt.
Isten és emberek előtt kedves és
igaz szolgája volt Krisztusnak, Aki­
ben legyen idvessége s halála.
Bethlen Gábor szobor lelep­
lezés volt április hóban Bpesten.
Az egyetemi hallgatók Bethlen G
köre és szövetsége készíttette a
szobrot a kör dísztermében.
Kérelmet ir a kollégium nyelv­
szótára és diákszótára ügyében
a kollégium volt diákjaihoz a
debreceni ref. gimn. igazgatója.
Köszönettel vesz a kollégium és
diákéletben használt minden olyan
komoly, tréfás vagy gúnyos el­
nevezést, szót, szólásmódőt, mely
a jó Ízléssel nem ellenkezik,
OF^LE házak épitése . már
folyamatban van. Eddig két ház
épült fel, melyeknek hajlott korú
lelkésztestvéreink boldog tulajdo-
dosai. E házépítési akció, a Bala­
ton mellékén akarja az ORLE
segilségével a lelkészeket hajlék­
hoz juttatni És pedig úgy, hogy
a házat építeni akaró, fizet asze­
rint, hogy milyen házat akar, 15
éven által évi 220, 330, 440 pen­
gőt Ez a befizetés 5%-os kama­
tos kamattal tőkésittetik az illető­
nek s lesz belőle 15 év múltával
5 000. 7.500, 10.000 pengő. Ezt
a végösszeget az eddigiek sorso­
lási, az ezutániak jelentkezésük
sorrendjében építkezésre, vagy
házvételre 6 fl/ o - o s kamat mellett
kölcsön kapják. A 15 éves ciklus
múltával, minden további fizetés
megszűnik s a ház tehermentesen
az illető birtokába kerül. Oh bol­
dog ORLE-isták!
A csehszlovákiai beregi egy­
házmegye uj esperesévé Molnár
Ferenc bátyúi lelkész választatott
meg. Gratulálunk!
Medgyaszay Gyula kunmada-
rasi lelkésztestvérünk 40 éves lel­
készi működése alkalmából, lelkiek­
ben gazdag ünnepet rendezett,
Isten dicsőségére gyülekezete, mely
alkalommal az ősz jubilánst szép,
értékes selyem palásttal lepte meg
a szerető hívek serege. Ezt a
csupa szerető s z í v embert, ide
szakadt egykori legátusai, barátai
és minden lelkész testvérei melegen
és áldástkivánó szeretettel iidvözlik
jubileuma alkalmából.
Gacsályi Zsigmond kiskolcsi
lelkésztestvérünket, ottani tíz éves
lelkészi szolgálata alkalmából, sze­
retettel üdvözölték hívei. Lelkészi-
karunk e munkás és lelkes tagját,
mi is szeretettel üdvözöljük.
Dr. Szabó Aladár bpest-jőzsef-
városi lelkész 25 éves szolgálati
jubileuma alkalmából, gyülekezete
ünnepi Istentiszteleten adott hálát
az Úrnak az ő áldott és drága
életéért. Az egyházi élet Krisztus­
ban való megújhodásának fronton
álló kezdeményezője és vezére ő,
a missziói lélek tennivágyásával
és áldott voltával. Isten áldja őt
és híí munkásságát.
A Brit és Külföldi Bibliatársa­
ság egyhangú határozattal tiszte­
letbeli tagjává választotta: G z e g lé d y
S á n d o r ceglédi lelkészt most meg­
jelent Újszövetség fordításáért és
dr. H e g e d ű s L ó r á n t v. pénzügy-
minisztert a Biblia terjesztése és
az Ige hirdetése terén kifejtett
buzgósága elismeréséül.
A hollandiai szigorú refor­
mátus egyház több egyházme­
gyéje a vizsgálatra jelentkező lel­
készjelöltektől nyilvános ülésen
kérdezi meg azokat az okokat,
mozgató erőket, melyek a lelkészi
pályára hívják.
Hollandiában az állam által
elismert felekezetek száma: 48,

A budapesti Kálvin-téri temp
lomban először 1830. évben tar­
tatott istent’sztelet A centennáriu-
mot léleképitően készülnek meg­
ünnepelni
A debreceni nagyerdőben fel­
épített egyetemi épület csoport
közepén, egyetemi ref. templom
építését vette komoly tervbe a
debreceni ekklézsia
A római pápa legfőbb kar­
mestere protestánssá lett. Ugyan­
csak megtért Vevitt Róbert glas-
gowi hires plébános, akit a római
egyháztól való elszakadása alkal­
mából szere'ettel bocsátott el mint
„egykori hű és tisztelt sáfárát" a
római egyház. Arenáles a spanyol
plébánosból lett reformátor, Dél-
amerikában hat év alatt hatszáz
gyülekezetei szervezett. Ma Bar­
celonában lelkipásztor Egyik leg­
jellegzetesebb alakja a spanyol
protestantizmusnak. Ihletője és ve­
zére' annak a csodálatos harcnak,
mely az evangéliumért folyik
spanyol földön. — E kiválók meg­
térése jel az uj idők küszöbén s
ez előőrsök jelentik a Király köze­
ledését a világhoz.
70 ezer munkást sikerült a
holland keresztyénségnek az evan­
géliumnak megnyerni és a Keresz­
tyén Nemzeti Munkás szakszer-
vezelbe tömöríteni,
Argentínában az egyház és
állam különválása küszöbön van
s a kath.állam egyházi jellege meg­
szűnik. A prot. missziók pedig
áldásdus sikerrel dolgoznak ott.
750 milliárd lei a világ összes
hadügyi kiadása évenkint, ezért
méltán Írja az indiai Mahatma
Gandhi:
„Az utolsó háború megmutatta
a mai Európán uralkodó civilizá­
ciónak sátáni természetét. A köz­
erkölcsnek minden törvényét össze­
191
zúzták a győztesek az erény nevé­
ben. Semmiféle hazugságot nem
találtak túlságosan nemtelennek
ahhoz, hogy felhasználják. Minden
bűn mögött durván materialista
motívumok rejtőznek. Európa nem
keresztyén, a Mammont imádja."
nL’ Eglise Wallone“-ban irja
Morean lelkész: Az utóbbi évben
a „Misszió Társaságinál, higiéni­
kus vidéken, egy nagyon kényel­
mes állás üresedett meg, mely
szinte püspöki jogkörrel volt fel­
ruházva s bírva a civilizáció min­
den előnyével. E csábitó állásra
a francia lelkészek közül senty
sem pályázott, a Társaság nagy
meglepetésére.
De még nagyobb volt a meg­
lepetés, amikor az afrikai bél-
poklosok kórházában ápolónői ál­
lásra hirdettek pályázatot s annyi
francia ifjú leány jelentkezett,
hogy sok pályázót csak elője­
gyezni lehetett Mindenki tudja,
hogy aki ama szörnyű helyre belép,
annyit tesz, mintha elevenen el­
temetné magát.
Aki megértheti, értse meg!
A rab ajándéka. Swendter Já­
nos, aki élethossziglan elitéit rab
Lipótváron (Csehszlovákia), a Sze­
retet c. református néplap naptárá­
ból tudomást szerzett, a cseh­
szlovákiai ref. egyház beretkei árva­
háza felállításáról. Erre könnyekkel
megáztatott levelében kérte az
árvaház igazgatóságát, hogy en­
gedje meg azt, hogy ő is küldhes-
sen a beretkei árvaház segítségére
évenkint élethossz glan 100-100
csehkoronát, abból a kis összeg­
ből, melyet munkájával a börtön­
ben keres. Az első 100 koronát
el is küldte. Testvérem te szabad
vagy és nem kell kérdezned sza-
bad-é adnod vagy nem, mit tettél
a mi árvaházainkért?

A jugoszláviai reformátusok
olt esperesük: Klepp Péter emlé­
kre 300000 lejes árvaházi alap
isszegyüjtését határozták el. Ez
íz összeg ma már teljes egészé­
ten együtt van, sőt már jóval több
s. Isten vigye a megvalósulásra
estvéreink szándékát.
A budapesti K. I. E. megvásá-
olla a József és Horánszki utca
árkán álló, mindkét utcára tekin-
é yes homlokzattal néző, hatalmas
;étemeletes palotát az evangéliumi
fjusági munka céljaira.
/■
1638 halálos Ítéletet mondott 1
Szovjet-Oroszország legfőbb biró
sága 1930. február havában. A le
több esetben politikai elítéltekre
van szó. A vádlottak, többnyir
földmivesek voltak, akik ellen
szegültek birtokaik elkobzásának
Az elvált nők klubja megala
kult Budapesten 6500 taggal. A
alakulás jogaik kivívásáért var
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása: Imr
Árpád (Csávos) 240 L.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sípok helyébe elstirendü kivitelben készülnek
WEGENSTEIN L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. T I M I S O A R A .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron O ígonajavitások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.

HONIG- F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Sir. Cb MUTIS » . 10 -21
baraogöQt ödt j t
ajánlja saját találmánya szabadalmazott
Alapittatott 1840-1)8»
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával, —
Vas harangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.

Keresztes N, Imre könyvnyomdája, Aiud—.Nagyanyed.

III. évfolyam. 1930. július 1. 13. saém.

REFORMÁTUS

LELEESZEK U F U
M e g je le n ik : h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dij: Blaj—Bafázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Kiáltó számok.
„A kövek fognak kiáltani“ . . . (Luk. 19. 40.) Ezt mondta
áldott Jézusunk, mikor gáncsolták a farizeusok az ő dicséretét.
S a közel kétezer év távolából mennyi és mennyi történelmi tény
tariuskodik e jézus! szent prófécia bizonyos valósága mellett.
A mai modern élet transfórmált jelenségeiben azonban
nemcsak kiáltó kövek, sőt, sokkal inkább kiáltó számok is
vannak. Ezekről szeretnék most írni azzal a belső megindulás­
sal, amellyel telítve vagyok s amelyet az 1928. évi királyhágó-
mell^ki püspöki jelentés számai keltettek bennem. Teszem
ezt azért, hogy leíkésztestvéreim és a zsinati atyák figyelmét
felhívjam, ezek tanúságaira.
, A püspöki jelentés legtöbbet mondó és legélesebben kiáltó
száma az, amely azoknak a számat, mutatja ki, akik a házas­
ságkötés alkalmával mellőzték az egyházi szertartást. A nép­
mozgalmi adatok szerint a kiráíyhágómelléki egyházkerületben
2074 házasság köttetett polgáriiag, amelyből egyházi szertartás­
sal is megköttetett 1669, ebből kitetszőleg az egyházi szertar­
tást mellőzte kerületünkben: 405 házaspár. Ha ehhez hozzá­
veszem a ki nem mutatott eseteket és a törvénytelenül együtt
élőket, ami a jelentésbe^ nincs kimutatva, de gyülekezetek
és szórványokként átlagosan egyet (ugy-e bátran lehetne kettőt
I s !), akkor 4 0 5 + 1 9 5 = 6 0 0 azoknak a .száma, akik egyházi
áldás nélkül élnek házas-életet a kiráíyhágómelléki ^kerületben.
194

Ez a szám mennyire horribilis, mutatja az, hogy éven­

kénti házasságoknak 30Vo-át tesz ki.
Ám e számnak döbbenetes volta akkor tűnik ki, ha meg­
gondoljuk, micsoda hitetlenség és mekkora Krisztus tagadás
tombol anyaszentegyházunkban, amikor évenkint 3 0% -a házas­
életre lépőknek azzal, hogy az egyházi szertartást mellőzi, azt
manifesztálja, hogy neki nincs szüksége Isten áldására.
Az ilyenek természetesen a családi életből is száműzik
az Istent, utódaik nem nyereségei, de súlyos tehertételei az
anyaszentegyháznak úgy a lelki, mint az anyagi vonatkozásban.
Általuk demoralizálódik az anyaszentegyház és velők csupáh
a lélekszám statisztikája nő.
A családi élet megszentelése, alapja az anyaszentegyház
megszentelődésének is a maga tagjaiban. Most már ez a
döbbenetesen kiáltó szám ,eza 3 0 4/o nemde mindennél élesebben
kiáltja, hogy nem, nem a megszentelődés felé haladunk ml ? . . .
Hová, merre h á t?
Mielőtt erre felelnénk* meakulpázzunk lelkésztestvéreim és
a kiáltó szó bizonyitotta alvópásztorságunkból ébredjünk föl.
D e zsinati atyáink is figyeljenek föl és jöjjen ek segítségül és az
egyházfegyelem törvénybeiktatásánál ezt a jelenséget is tekintsék
meg, Szerintem kimondandó volna: aki házasságkötésnél az
egyházi szertartást presbitériális intelem dacára is mellőzi, az
anyaszentegyházunknak tagja nem lehet.
*
* *
A kiráiyhágómelléki egyházkerületnek lélekszáma 210.823
és az 1928. évben ebből 125.862 egyháztag járult az Urasztalá-
hoz. Mielőtt e számokat a valláserkölcsi élet szempontjából
elbirálnók, meg kell állapitanunk, hogy 12— 14 éven aluliak,
akik Úrvacsorával nem élhetnek, az összlélekszám legkevesebb
15°/0-át teszik ki, továbbá, hogy híveink legalább másik 15°/0-a
évenkint kétszer is járul az Urasztalához. E megállapítások
figyelembevételével az urvacsorázók számadata így alakul:
Úrvacsorával egyházkerületünkben jogosult élni 179.200 egyház-
tag, ebből tényleg Úrvacsorával élt 1928. évben 106.983, tehát
egyáltalában nem élt Úrvacsorával 72.217, ami az Úrvacsorával
élni jogosultak több mint 4 0 V 0. Már most ebből nyilvánvaló,
hogy ez az óriási szám megint oly szomorú képét mutatja
híveink valláserkölcsi életének, ami felette aggasztó és gon­
dolkozásra késztető.
 195

Egykori főnökömtől: Szeremley Császár Sámueltől, a tudós

akadémia tagjától, továbbá az egyházáért égő György Endrétől
úgy hallottam, hogy a normális valláserkölcsi élet fokmérője
az, ha egy gyülekezet levonás nélkül összlélékszámát megüti
az urvacsorázók száma. De ez még nem virágzó, csak tűrhető
gyülekezeti életet jelent.
A fentieket tudva, hol vagyunk mi a tűrhető és meg­
nyugtató gyülekezeti élettől ? És mert a Krisztusra nézve holt
tajgok, úgy az egyházra nézve is azok, akik beletartoznak a
4Ö°/P osztályába.
Ebbe a szomorú klasszisba egyik gyülekezetünknek egész
presbitériuma beletartozik, több gyülekezetünk presbitériumának
pedig bizonyos hányada.
Ez okáért mondhatjuk mi is a püspöki jelentéssel, hogy
„zsinati törvényeink megalkotásánál ez eddiginél szigorúbb
mértéket állítsunk fel azokkal szemben, kiknek, kezébe egyház-
községeink hitéletének'vezetését letesszük“ ; sőt tovább menve
kívánjuk, hogy szigorúbb legyen a mérték az Úrvacsorával vonat­
kozásban, az egyháztagságra nézve is.
*
* *
Anyaszentegyházunk ^anyagi élétéüék szálnWátai ís álta­
lánosságban lesújtok és nagyon megitélők. Azért Írom, hogy
általánosságban, mert előttem van a kicsinységben és szegény­
ségben is nagy nagybányai egyházmegyénk statisztikája is,
amely a kerületivel összevetve a tanúságok bőségét szolgáltatja.
Az anyagi élet számsoraiból megtudjuk pl. hogy a király-
hágómelléki egyházkerületben egy-egy adózó átlagban az 1928.
évben l í l Lei egyházi adót fizetett, illetve ennyi volt egy
adózóra kivetve; mig a nagybányai egyházmegyében 263 Lei.
S mig a 111 Leit az adózók 30°/0-a nem fizette be, addig
a 263 Léit csak 10%, nem fizette ki.
Ezek a számadatok nyilván prédikálják, hogy a kicsiny
és szegény gyülekezetek majdnem háromszor annyit fizetnek,
mint a nagyok egyházi adóban. Hol van itt „az egymás terhét
hordozzátok“ krisztusi elv gyakorlati alkalm azása? A zsinati
atyákra vár a feladat, hogy a krisztusi elvet áz egyházi adózás
terén is érvényesítsék, védve a kisebbet és a szegényebbet.
Az egyházi adójukat nem fizetők száma, — akik a kerü­
letbéli adózók 30% -át teszik ki, — szintén nagyon aggasztó.
Valláserkölcsi tanúsága egészen döbbenetes. És itt nincs más
196

kl-ut, mint a lapunkban már felvetett amaz eszmének törvénybe­

iktatása, hogy a református egyháznak tagja az, a k i . . . és reá
kivetett egyházi terheket megfizeti.
Az adózással kapcsolatban szükségesnek tartjuk, az adó­
kulcs maximumát is megállapítani, mert mint a nagybányai
traktus átlag száma is mutatja, egyik-másik egyházközség
teherhordozása, az összeroppanással határos. De csökkenteni
kell az adminisztráció drágaságát is, mert a mi dignitáriusaink,
nem reprezentáló, hanem szolgálatok terhét viselő emberek.
Az adakozások kerületbeli 17 Leies átlaga (adózókat vévé
tekintetbe) igen-igen kicsiny; amit mutat az, hogy a nagy­
bányai egyházmegyében ennek több mint kétszerese 36 Lei
az átlag. Bizony ez is a lelkiszegénységünk egyik kétségtelen jele.
íme a kiáltó számok tanúságai, amelyekre jónak látjuk
anyaszcntegyházunk őrállóinak, különösen a zsinati atyáknak
figyelmét felhívni. p . s.

Hozzászólás.
Lapunk 8-ik számának Posta rovatában tárgyalt ügyre nézve téved
Úgy a kérdező, mint a felelős szerkesztő, összetévesztik az I. t.-c. 16.
§-ában megkülönböztetett a) pont alatti választó és b) pont alatti határozó
közgyűléseket, mivel a kettőt azonosítják azért, mert mindkettő közgyűlés,
mindkettőnek ugyanazon választók a tagjai s mindkettőben a választók
többségének akarata érvényesül. Ezen közös tulajdonság dacára nagy
különbség van a két közgyűlés között. Ugyanis:
1. az I. t.-c 16. §. a) pontja alatti választógyülés tárgykörét,
joghatályát az 1. t.-c 17. §-a szabályozza és irja körül. Eszerint a lel­
készt, főgondnokot, gondnokot, presbitereket és ahol szükséges az egyház-
községi képviselőket a választói névjegyzékben foglalt .választók választják,
még pedig a 33-ik §-ban felsoroltakat a 34—37. §§. rendelkezései szerint.
A 33-ik §-ban a lelkész nincs említve azért, mert a lelkész választását
a 11. t.-c. szabályozza s igy az I. t.-c. 34—37. §-ai a lelkészválasztásra
nem vonatkoznak.
A választógyülésen mindig a megjelent választók többsége dönt.
Hogy a választógyülésen hány választónak kötelessége megjelenni, hogy
a választás érvényes legyen, azt a törvény sehol elő nem irja, nem is
írhatja, mert a választói jog érvényesítése, a szavazóra nem kötelező.
Ezért köti a törvény a „ megjelentek“ többségi akaratához a választás
jogérvényességét, ha a más, törvényes alakiságok betartattak.
2. Az I. t.-c. 16. §. b) pontja alatti elhatározói közgyűlés jog és
 197

hatáskörét az I. t.-c. 22. §-a szabályozza, melyen túl nem terjedhet.

E gyűlés tagjai is a választójogosultak, de a gyűlés csak akkor határozat-
képes, mikor a választójogosultak negyedrésze jelen van, a 25. §-sal
érvényesített 38—48. §§. rendelkezései szerint. A 41. §. tehát csakis az
elhatározói gyűlésre vonatkozik és nem a választói gyűlésre. E tekintetben
a törvény rendelkezése oly világos, hogy a két gyűlés közötti különb­
séget a „vak is láthatja“ .
3 A lelkészválasztást szabályozó II. t -c. a lelkészválasztásnak négy
alakját különbözteti meg, melyek közül kettőnél érvényesül a választó­
jogosultak többségi akarata, kettőnél pedig nem.
A négy választási alak a következő:
a) A cserét a II. t.-c. 5. §-a szabályozza, melyszerint a választást
az érdekelt lelkészek, presbitériumok és egyházmegye egyetértő akarata
dönti el a választójogosultak megkérdezése és beleegyezése nélkül.
Tehát a cserénél nem érvényesül a választójogosultak akarata.
b) A meghívással történő lelkészválasztást a II. t.-c. 9— 15 § § .
szabályozzák. Ezen választás a választók és presbiterek abs. többségének
passiv akaratán épül fel, ami a 9. §-ban szabályozott alakban kell, hogy
megnyilvánuljon. A választók és presbiterek abs. többségének passiv
akaratát a 12. §. rendelkezései activizálják, melyszerint a „megjelent“
választók egyhangú, vagy 10 tag kívánságára szavazattöbbséggel sike-
resiti, vagy meghiúsítja a meghívásos választást.
Boér Károly barátom, a Ref Szemle 7-ik számában megjelent fel­
hívása szerint, a marossztkirályi meghívásos lelkészválasztásnál a II. t,-c.
12. §. rendelkezéseit nemcsak figyelmen kivül hagyta, hanem azzal épen
ellenkezően járt el, mert szavazást rendelt el 10 választó kívánsága nélkül,
továbbá a szavazás eredményét nem a többség, a 29 „igen“ -e szerint,
hanem a két „nem“ -e szerint hirdette ki és meghiusitottnak jelentette ki
a meghívásos választást a választók nagytöbbségének (29—2=27) akarata
ellen. Ezen eljárásával nemcsak törvénysértést követett el, ami az V. t.-c.
34. §. 1 pontja szerint fegyelmi vétség, hanem hivatalos hatalmával is
visszaélt, ami az V. t.-c. 34. §. 6. pontja szerint szintén fegyelmi vétség.
Ugyanis a hivatalos hatalommal való visszaélés vétségét a polgári büntető-
törvénykönyv 471, §-a a következőleg határozza meg: „Azon közhiva­
talnok, ki azon célból, hogy valakinek jogtalan hasznot, vagy kárt, vagy
más sérelmet okozzon, hivatali eljárásában, vagy intézkedésében köteles­
ségét megszegi, a hivatali visszaélés vétségét követi el és 5 évig terjed­
hető fegyházzal büntetendő“ . A hivatali visszaélés vétségének kritériumai
Boér Károly eljárásában megvannak, mert esperesi megbízás folytán
egyházi közhivatali minőségben elnökölt és vezette a választói gyűlést,
ily minőségben követte el a törvénysértést és kötelességének megszegé­
198

sével, a jogosult szavazók nagytöbbségének akarata ellen meghiúsultnak

jelentette ki a meghívásos választást s ezzel sérelmet okozott a meghívni
.akart lelkésznek, kompromittálta kiküldő esperesét és erősén megingatta
a választókban az egyházi törvényekben való bizalmat.
Ezen törvényellenes eljárásának pedig rugója az, mint nyilatkoza­
tából is kitűnik, hogy a törvényt magyarázta, mire joga nincs, nem volt,
mert az I. t.-c 8. §-ában ezt a jogot a zsinat magának tartotta fenn
s ezért mindenki másnak-csak alkalmazni kell a törvényt, de nem ma­
gyarázni, vagy megváltoztatni, vagy hatálytalanítani.
Azonban kijelentem, hogy Boér Károly barátomat sérteni nincs
szándékomban, csak rá akartam mutatni eljárásában arra, hogy kerü­
letünkben nagyon sok „rangos“ pap van, kik jogérzék és törvényértés
nélkül kormányoznak és bíráskodnak. Bizony szükséges volna, hogy
úgy a theologian,, mint az egyházmegyei értekezleten foglalkozzanak az
'egyházjoggal és - törvény-ismertetéssel 1
c) A .lelkészválasztás harmadik alakja a pályázat utján történő
lelkészválasztás. Ezt a II. t.-c 16—25, 27—40. §-ai szabályozzák még­
pedig a pályázat előkészítését a 1 6 -1 8 -, a választás előkészítését a
19—24-, a választást a 35, 37—40 §§: E választásnál a presbitériumnak
csak annyi a teendője, hogy a gondnok mellé két bizalmi férfit vájaszt,
kik a választók.személyazonosságát igazolják.; A választást a megjelent
jogosult választók titkos, szavazóláppal történő .és csak- személyesen
gyakorolhat^ szavazata dönti él a 28-iR §. rendelkezése szerint úgy,
hogy a, beadott érvényes szavazatok többségét nyert jelölt megválasz­
tottnak jelentetik ki a 31. §. rendelkezése alapján. A törvény rendelése
(28 §.) szerint a szavazás csak személyesen gyakorolható, tehát másra
át nem ruházható s arról lemondani sem lehet; de mivel a szavazás
nem kötelező, a választójogosultnak nem muszáj szavazni s igy nem
kényszeríthető jogának érvényesítésére.
Ha a törvény csak személyesen gyakorolható jognak rendeli a
szavazást, ami másra át nem ruházható: milyen jogi alapon kívánja
Adminisztrátor, vagy Esperes a választótól, hogy lemondjon arról, amiről
lemondani nem lehet s másra ruházza azt a jogát,, amit átruházni nem
lehet, mert csak személyesen gyakorolható 1? ! Melyik törvény engedi
meg azt, hogy a választók személyes jogát a Püspök ur, vagy bárki
más gyakorolja ? Egyházi törvényeink ilyet nem ismernek s ezért törvény-
ellenes a jogi lehetetlenséggel kinevezett lelkész! állásnak birtoklása a
kinevezett részéről, ki azt nem törvényes jogon bírja, hanem csak bito­
rolja. Ez a törvénybe ütköző szokás beszüntetendő, mert veszélyezteti
az egyházközségek önkormányzati jogát és súlyos következményű
törvényellenes' szokásjognak lehet a forrása, mivel olyan álapöh, mi­
 199

képen a Püspök urra, átruházható a választói jog másra is, esetleg más-
felekezetű egyénre is, ki tetszése szerint nevez ki lelkészt esetleg drága
pénzért! Nagyon veszélyes az ilyen törvénybe ütközö kinevezési rend­
szer folytatása, mert forrása lehet a törvénytiszteletlenségnek, az egyházi
anarchiának 11
De beszüntetendő a II. t-c . 20. §-ba ütköző azon kerületi hatá­
rozattal adott engedély is, hogy három pártfogolt jelölt próbaszónoklás
tartására megjelenhessék a pályázat alatti egyházközségben, mert ezen
törvényellenes intézkedés a jogosultság magasztos elvébe ütközik és az
utálatos protekció hajhászatra ösztönzi a gyengébb jellemű lelkészeket,
ami a kálvinista öntudattal ellenkezik. — Vagy mindenik pályázónak,
vagy egynek se legyen szabad a pályázat alatti egyházközségben meg­
jelenni, mert ezt követeli a jogegyenlőség és papi tisztesség!
E két törvényellenes eljárást csak azért említettem meg, hogy a
készülő uj törvényekkel vagy törvényesittessenek, vagy szüntettesenek be.
d) A negyedik lelkészválasztási alak az, mikor a választók válasz­
tói jogukkal bármi okból élni nem akarnak. Ezen esetben a II. t.-c.
26. §. alapján az egyházmegyei közgyűlés választ lelkészt a választó­
jogosultakra való tekintet nélkül. E törvénycikk alkalmazandó akkor is,
mikor adóhátrálék miatt nincs legalább 10 választó valamely egyház-
községben, mért az egyház terheiben való részvétlenség épen olyan ki­
fejezője a törvény iránti engedetlenségnek, mint a választói joggal bármi
okból való nem élés. A különbség csak az a kettő között, hogy egyiknéi
aktív, a másiknál passzív alakban jut kifejezésre az engedetlenségi
Ezekben jut kifejezésre a választói közgyűlés jog és hatásköre és
a választók választói joguk érvényesitése. Sokban különbözik az az elha-
tárózi közgyűléstől, aminek tárgy s igy jogköre csak a 22. §. 1—3.
pontjára terjed ki és ami csak akkor határozatképes, ha a választójogo­
sultak negyede a gyűlésen jelen van. A válásitól gyűlésen elég 1—2
választó jelenléte is, hogy jogérvényesen válasszon, mert a törvény sehol
sem állapit meg számszerű mennyiséget a választókra, hanem csak a
megjelentekre van tekintettel. Ez jól is van igy mindaddig, míg a szava­
zás nem kötelező. S im o n A n ta l,
Bágyon, 1930 április 24-én. ref. lelkész.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sipok helyébe elsOrendO kivitelben kttzMnek
WE6ENSTEIN L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. t l M I ^ O i R à .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
200

Jean Richardot francia lelkész naplójából.

Még mindig jól emlékezem azon idők aggodalmára, midőn elemi
iskolás társaim, kavicsdobálás közben igy kiabáltak felém: „Te .mihaszna
fia“ , mert atyám igazi lelkészhez méltóan, szent szolgálatával nem ¡tar-*
tóttá összeegyeztethetőnek a gazdálkodást s megelégedett a kerti csendes
munkálkodással (ezzel az asszonyi foglalkozással). Akkor még úgy be­
széltek a gazda-papról: „Ez legalább dolgozik valamit".
Ezek az idők elmúltak, ma már nem halljuk az ilyen szemre­
hányást. Az egymásbaolvadt parókiák terjedelme oly nagy, hogy a legközö­
nyösebbek is igy szólnak: „Megértjük most már, hogy-sok dolguk van a
papoknak." Az Úr szolgálatának fontosságát kezdik belátni az emberek.
Hányszor mondják nekem: „Tudjuk, hogy talán több hétig is dol­
goznia kellett Önnek, azért az egy órai igehirdetés alapos elkészítéséért".
„Önök nem olyanok, mint az üdvhadsereg emberei, — mondta egy öreg
gúnyosan, — náluk az embert padba ültetik s ezzel el is mondtak min­
dent ; Önök tudósok hozzájuk képest". V agy: „Köszönjük a fáradtságát,
hogy eljött közzénk, tudjuk, hogy nemcsak a látogatás a dolguk...Későn
kelnek fel úgy-e ? De tudjuk, hogy éjfélkor, néha két órakor térnek
pihenőre. Istenem, mit is csinálnánk pap nélkül? Bizony nagyon bol­
dogtalanok lennénk 1“
*
* *
De megjegyzéseket, intéseket, finom szemrehányásokat is hallunk,
melyek igen nagy hasznunkra vannak. Mélyén megható a bennük meg­
nyilatkozó őszinteség és igaz bizalom.
Ráakartam beszélni egyik hivemet, hogy fogadja el a presbiteri
tisztet. Vele nem sikerült elfogadtatni tervemet, feleségét próbáltam hát
megnyerni az eszmének, tudván ha őt sikerül megnyerni, célt értem.
Azt a választ kaptam: Férjem nem akar minden vasárnap templomba
menni; ezért utasítja vissza azon megbízást, melyet nem tud teljesen
betölteni. Uram — mondta végül az asszony — én elengedem férjemet
időről-időre vadászni, de Önnek megigérem, hogy minden vasárnap
templomba megy, ha szónok lesz'.
Midőn elmondtam ezt egy másik presbiternek, az méltatlankodva
a rajtam esett sérelem miatt, igy kiáltott fel.: Ez az asszony nem tud
békében maradni. Neki tudnia kellene, hogy nem adatott meg mindenki­
nek a szónoki tehetség.
M áskor' midőn mentegettem magam egy hölgy előtt, olyan téma
fejtegetése miatt, amelyet ő már a- szórványban hallott: Ne aggódjék
Uram — mondta ő — az nem az én templomom volt s igy a beszédet
még nem hallottam.
 Midőn a szószékről lemegyünk, a prédikációnk lesz a megjegyzé­
sek, önkéntelen és eredeti megvitatás tárgya. A presbiterek ugyJb'eszél-
rtek velem, mintha valaki másnak a beszédéről volna szó, nem az enyém­
ről. Higyjék el nekem, hogy ezen természetes, bizalmas, őszinte meg­
jegyzések reám nézve megbecsülhetetlen értékkel bírnak. Újra és újra
átgondolom e hozzászólásokat, mint a lelkészi szolgálat értékéről mon­
dott egyenes szivű népitéleteket. Néha megesik, hogy védelmeznem kell
gondolataimat, még pedig szenvedelmesen s újabb bizonyítékokkal is
támogatnom kell álláspontomat. Ilyen vitatkozások adják meg rendesen
á következő beszéd tárgyát, őszinte alázattal állok meg ezen emberek
lelki s vallásos tapasztalatai előtt, kik máskor engem hallgatnak-figye­
lemmel. A bilincsekből feloldó szabadság nemes gyermekeivé váltak
már ők is.
„Nem puszta szó, uram-, de ma — megértettük a prédikációt.“
*
* *
Egy nap a következő kérdést tettem fel: Mit kívánnák Önök a le l­
késztől, mit várnak tő le?“
A. Tegyen látogátásokat, gyakran látogassa híveit, akkor mindenki
elégedett lesz.
B. : Ön tudja, hogy mily nagy örömöt szerez nekem az ön látása.
De menjen inkább azokhoz, akik mindig maguknál szeretnék látni .^pap­
jukat ; ha hozzám évente csak egyszer jön el, az elég. D e ne jöjjön
esős időben, nagyon sajnálnám, ha miattam megázna s egészségét ve­
szélyeztetné“.
„Az istentiszteletre vonatkozólag volna-e kívánni valójuk, egymás
közt, vagy a nyilváhosság előtt megtárgyalandó eszméjük“ — kérdez­
tem máskor,
A. : Mindenik istentisztelet jó. Olyan öreg ember számára, mint én
és feleségem vagyunk. A vasárnaponkénti istentisztelet sok örömöt ád,
de tudom, hogy sok más számára is. Ma több községnek van egy papja:
a mi falunk nem is falu többé, mivel nem lakik benne pap. Mégis —
fizetünk“ .
B. : Fizeted az adót, szép! De teheted isi Azt mondom önnek,
uram, hogy ne hallgasson azokra, kik több istentiszteletet kívánnak;
minél többet tart, annál többet szeretnének. (Majd A. felé fordulva,
igy folytatja): Azt hiszed, hogy kegyesebb lettél ha agyonfárasztottad a
lelkész urat. Figyeljetek csak: Atyám, ki igen jártas volt a vallás dol­
gaiban, gyakran mondta nekem: „Látni fogsz lelkészeket, kik feláldoz­
zák magukat egyházukért, de sohasem látsz magát a papjáért feláldozó
egyházat“ . (Újra hozzám fordulva) „Mit várok én a prédikációtól: Bo
csásson meg, de nem Önre gondolok -most: a beszéd először is rövid
legyen; aztán — ö n a pénzhamisítókról beszélt — az igehirdetés adjon
jé pénzt: továbbá valamit tanulni is szeretnék belóie s ha nem tudnék
többet kijövet, miht bemenetelkor, úgy szívesebben mennék vadászni,
vagy a kávéházba".
C . : „Én — s hangja betöltötte a templömot (kollégáim e pontban
úgy gondolkoznak,' mint én) — szeretném tudni, hogy a modern élettel
mennyi kapcsolata van a? evangéliomnak."
*
Tudatában kell lennünk, hogy micsoda félelmetes kiváltság oly
emberek lelkészének lenni, kik nem haboznak felvetni gyakran várat
lanul, mindig életteljesen a legkényesebb kérdéseket is.
Érthető, hogy lelkészi látogatásainkról erkölcsileg felfrissülve, báto
ritást, erősitést nyerve térünk haza. Az istentiszteletek pedig legyenek
tele mélységes gyehgeségünk, tehetetlenségünk érzésével, de egyszersmind
az Úrban való fiúi örömmel.
(Semaine Relig. 27. sz. 1929. évf)

A K T U A L IT Á S O K .
„Episzkopalis affair“ van Amerikában. Az történt ugyanis, hogy a
Keresztyén Egység konferenciáján az egyik episzkopális templomban
urvacsoraosztásra került a sor és az ezt kiszolgáltató lelkész dr. H. S.
Cpffin lett volna, h a . . . az episzkopális püspök meg nem tiltja a szer*
tartás végezését azért, mert nincs ordinálva s igy nem tartozik a híva*
talos klérus tagjai közé. A résztvevő protestáns lelkészek mind, a részt­
vevő episzkopális lelkészek közül pedig nagyon sokan tiltakoztak a
new-yorki episzkópális püspök e tilalma ellen. Az ügy nagy port vert
fel, mert ez nem egyszerű epizód, hanem egy nagy kérdés: az angol és
az amerikai püspöki egyház válsága. Qui vive? Krisztus vagy a római
püspök? El kell jönni és imé közeledik a nagy leszámolás órája, mert
az episzkopális egyház egy megfagyott reformáció, megdermedt, be nem
végzett munka, megállott vándorút. Most a négyszáz évvel elmaradt
reformációnak véghez kell mennie. S a készülő szakadás, kétértelműség
tisztázása, ellentétes elemek szétválása, melyek nem vegyület, csak keve­
rék voltak, mindez a lelki élet egy uj korszakát jelenti. Ez a nyílt szín­
vallások ideje lesz.
„ Református Figyelő“ írja : Szavazásokról szólva, vessük mérlegre
önmagunkat. Mi úgy szavazunk, ahogy felülről parancsolják. Nincs is
aztán soha baj a szavazások körül. Az irányitó tényezők gratulálhatnak
egymásnak. Ha valamely egyházi tisztségre szavaznunk kell, a felhívás
mellé kapunk egy kis leveíecskét, amelyen „tájékozás végett" közük
 203

veilink, hogy „az elnökség“ vagy az „esperesi kar“ vagy valami „érte­
kezlet“ ebben és ebben az urban állapodott meg. Rendben van,- mondja
a presbitérium elnöke. Elvégre nekem mindegy, aztán minek szerezzek
haragost magamnak, mikor a többi úgyis igy szavaz. Rendben van-,
mondja a presbitérium, nem tudja ki az az ur, de csak tartsunk a több­
séggel. így lesznek a hivatalosak választottak és a választottak hivata­
losak. így épül az az egység.
Nagyon érthető, hogy miért van ez igy. Református egyházfogal-
.rnunk megköveteli a demokratikus szavazást. Ám a korszellem a diktá-
turá felé halad. Hogy mindegyiknek igaza legyen, azért szavazunk igy.
(3sak az a kérdés, hogy mindegyiknek igazának kell-é lenni? Afcért
vagyunk-e a világban, hogy alkalmazkodjunk hozzá, vagy azért, hogy
viiágoljunk, példát adjunk, uj közszellemet teremtsünk?
*
* *
A berlini r. püspöknek a szociálista kormány 100 szobás palotát
bocsátott rendelkezésre. A német evangélikus lápok fölháborodva emle­
getik, hogy ezzel szemben a magdeburgi uj generalszuperintendens még
megfelelő bérlakáshoz sem tud jutni. Kolfhaus azonban erre nagyon
helyesen.azt jegyzi meg, hogy „mi evangéliumiak ilyen dolgokban más-
r,,.Jcén.t gondolkozunk, mint a,^rómaiak. Mi azt kjvánjyk hqgy a m i'gene­
rálszuperintendenseink egyszerű életfolytatásuírkál és péí.cl'akíáht viíagölja-
nak a lelkipásztorok előtt., Egy palotában lakó generálszuperíntendens
a mi számunkra feltűnő sőt talán gyanús figura volna“ .
*
* #
A genfi lelkésznék egyik gyűlését Paul Walter felesége a követ­
vetkező szavakkal zárta be: „A lelkészek feleségeinek meg van az a
kedves szokásuk, hogy gyakran gondolnak egymásra s szombaton este
pedig, mikor a harangok szólnak, isten áldását kérik; a másnapi prédi­
kációra". *
ft «
A z A m e r ik a i F ü g g e tle n M a g y a r R e fo r m á t u s E g y h á z keleti egyház­
megyéjének nyolc gyülekezete múlt évben választotta esperesének Vincze
Károlyt. A traktusban 4600 lélek van, hat lelkész gondozása alatt. Tehát
nem egészen 800 lélek esik egy lelkészre és mégis az esperesi jelen­
tésben az uj esperes igy ir: „A független amerikai magyar református
pap állandó kinja, hogy szünet nélkül úgy földhöz van szorítva mun­
kával, hogy nappalának még éjszakáival való megtoldása árán sem tud
mindent szive szerint elvégezni".
Bizony igy Van, igy kellene legalább is lenni Európában, köze­
lebbről Romáidéban is.
204
KÜ L Ö N F É L É K .
Értesítések. Ez utón is szeretet­
tel hívom fel előfizetőink figyelmét
a következőkre:
1. Az erdélyi ref. egyházkerület
minden egyházmegyéje számára
küldöttem egy-egy felhívást, hogy
a lelkészek nyilatkozzanak, mi­
módon látják elérhetőnek és biz­
tosítottnak a lelkészek eredményes-
és áldásos együttműködését: az
Értekezletek vagy pedig a Lelkész­
egyesület utján ? 1 Tettem ezt azért
— amint lapunk f. évi 9. számá­
nak vezércikkében előre is bocsá­
tottam — hogy a kérdés tárgya­
lásánál a zsinati atyák világosan
és kétségbevonhatatlanul láthassák
a papság ezirányu állásfoglalását
és kívánalmát. Kérem lelkésztest­
véreimet, szíveskedjenek a kezük­
höz kerülő felhívási ivén nyilat­
kozni és azt továbbítani, hogy
aug. 15-ig. lehetőleg az ivek kerül­
jenek vissza hozzám. A Király-
hágómelléki egyházkerület egyház­
megyéi számára ilyen iveket nem
küldöttem, miután ezt — a már
említett vezércikkemben is je­
lezve — Peleskey Sándor szer­
kesztőtársamra bíztam.
2. Amint lapunk f. évi 11. szá­
mában jeleztem, amennyiben meg­
felelő számú előfizető jelentkezik,
még meg nem jelent egyházi be­
szédeimből egy kis gyűjteményt
szándékozom kiadni. Az erre von.
előfizetési felhívást szintén szét-
küldöttem minden egyházmegye
p áp ára és e helyről is kérem
lelkésztestvéreimet, akik megren­
delni óhajtják, szíveskedjenek az
ivet aláírni és továbbítani, hogy
azok is lehetőleg aug. 15-ig kerül­
jenek vissza hozzám, hogy ameny-
nyiben a könyv kiadása lehetővé
válik, tudjak intézkedni. Akik eset­
leg óhajtják megrendelni és az iv
nem kerül kezeik közé, szivesked-
jenek értesíteni, mintahogy egy
pár értesítés már be is érkezett.
3. Lapunk 11. félévi előfize­
tési dijának levonása tárgyában
megkeresést intéztem minden egy­
házmegye számára. E helyről is
kérem úgy a II félévi, mint az
esetleges hátrálékos előfizetési di­
jak szives levonását és címemre
való megküldését. Egyetlen egyház­
megye a bánáti, amelybe nem
vállalták az élői. dijaknak a kong-
ruából való levonását. Kérem azért
a bánáti előfizető testvéreimet,
hogy minden sürgetés bevárása
nélkül szíveskedjenek az esetleges
hátralékokkal együtt előfizetésüket
rendezni. Testvéri szeretettel
Derzsi Endre .
Balázsfalva, 1930. jul. 1.
Dr. Ravasz László püspöknek
ajándékul küldötte el Orósz Emil
e. tanár Tisza István egyik szem­
üvegét s hozzá intézett kisérő le­
vélben többek között ezt irja:
„Aki a múltba olyan élesen lát s
a jövőbe olyan messzire mint
Méltóságod, — nem szorul pápa­
szemre, de Tisza István üvege
talizmán, melyet jobb .kezekbe
nem adhatok,“

A m a g y a r o r s z á g i z s in a t
május 1-én megnyílt harmadik
ülésszakában letárgyalta az egyház-
alkotmányi törvényt (I te ),amely­
nek javaslatát általában tetszéssel
fogadták az egyházmegyék és ke­
rületek s amelynek a javaslatra
tett észrevételeit mind figyelembe
vették és honorálták a zsinati atyák.
Addig is, amig részletes tudósí­
tást és a te. ismertetését hozzuk
lapunkban, különösen két tényre
hívjuk fel olvasóink figyelmét. Az
egyik az, hogy Ravasz László dr.
avaslatára a törvénykönyv igy
cezdődik: „1 §. Jézus Krisztus
cözönséges anyaszentegyházának
egyik része a magyarországi refor­
mátus egyház, melyet országos
törvényeink helvét hitvallású evan­
gélikusnak, majd evangélikus re­
formátusnak is neveznek, magá­
ban foglalja, a Magyarország terü­
letén levő református keresztyén
egyházközségeket. A magyaror­
szági református egyház az egész
földön élő református egyházakkal
a hit és lélek kapcsolata által van
egybefüzve, a más országokban
levő magyar református egyházak­
kal pedig az országos határok és
jogi szabályok különbözősége mel­
lett is egy lelki közösség. 2. §. A
magyarországi református egyház
a Szentirás alapján és az elfoga­
dott hitvallások, u m. a Második
Helvét Hitvallás és a Heilderbergi
Káté értelmében egyedüli fejének
az Ur Jézus Krisztust ismeri és
magát zsinatpresbiteri elvek szerint
kormányozza.“
A másik az, hogy egy indítvány
igy kívánta az I. te. 143. §.-át módo­
sítani : „lelkészek csak felettes ha­
tóságuk engedélyével nősülhetnek,
evégből kötelesek nősülési szán­
dékuk bejelentésével egyidejűleg
leendő mennyasszonyuk születési,
nevelési, esetleg hivatali állásáról
szóló okmányokat is bemuattni.“
205
Dr. Zsinka Ferenc a Protes­
táns Szemle szerkesztője, a bpesti
nemzeti muzeum igazgatója meg­
halt.
Jobb családból való, közép­
korú, magános urinő, aki a ház-
artás minden ágában jártas, sze­
rény igényekkel házvezetőnői, vagy
bármi más alkalmazást keres. —
Érdeklődni lehet a Ref. Lelkészi
hivatalnál Be§ineu~ Buzásbesenyő.
Posta: Sánpaul, ju d : Tárnava-
micá.
A kecskeméti gyülekezetben
már a második diakonissza kezdte
meg áldásos munkáját. Virágvasár­
napon a d. e. istentisztelet kereté­
ben iktatta be a kecskeméti gyüle­
kezet a diakonisszát rendes munká­
sai sorába. Szép lakással és a
szeretet megbecsülésével gondos­
kodik az egyház nyugodt életükről,
hogy azt a szegények, elhagyatot­
tak, betegek gondozására szentel­
hessék.
Az amerikai magyar reformá­
tus egyház első jóltevöje. Egyházi
iránti szeretetének megható pél­
dáját mutatta özv. Nyíri Jánosné
Balázs Észtet' Hevesvármegyéből
Amerikába szakadt atyánkfia. Fér­
jével együtt egy fillér nélkül vándo­
rolt ki 27 évvel ezelőtt s munkás
életüknek meg lett a gazdag gyü­
mölcse. Kezdettől fogva tagjai voltak
a leechburgi ref. egyháznak s most
miután férje meghalt, az özvegy
öt házukat örökáron, egy dollár
vételárért a leechburgi gyülekezet­
nek adományozta. Az öt ház érté­
két 12.000 dollárra becsülik.
206
A blhar-érmellékl (Magyar-
ország) egyházmegye Székelyhídi/
Béla álmosdi lelkipásztort válasz­
totta esperesévé. A megválasztott
esperest szívből szeretettel üdvö­
zöljük s úgy . reá, mint munkájára
Isten áldó kegyelmét kérjük.
A református ifjúságból a négy
theologiára Magyarországon 340,
a kecskeméti ref. jogakadémiára
400 hallgató van beiratkozva 19
ref. középiskolában 6500 tanuló
vari; 6 ref, tanítóképzőben, 14 ref.
polgári iskolában, 1 felsőkereske­
delmiben, 1991 elemi iskolában
több, mint 174.000 növendék van.
A Leánykálvineumba Nyíregy­
házán 20 lelkészi árva vétetik fel
ingyenes helyre és korlátlan szám­
ban évi 600 pengőért lelkész-
tanitó- és 1anár''‘1eányofe?’ ]lífién
bármily fokú középiskolába jár­
hatnak, t. i. elemi, polgári, gimn.
felsökeresk. nőiipar, tan. kép;
iskolákba A Kálvineum, a leg­
modernebb internátus lelkész, ta­
nár, diakonissza felügyelet alatt.
Társalgási nyelv a német, de van
francia stb. nyelvmester. Felvétel­
ért jun. 20-ig kéll. folyamodni.
A szovjet törvényszék elitéit
egy anyát azért, mert gyermeke
előtt a bibliából olvasott fel. Ezt
a cselekedetet úgy Ítélték meg,
mint az államra veszélyeset.
A szo vjet legújabb jelentések
szerint 31 püspököt, 1.560 papot
s 7.000 barátot Ítélt el rendes
törvényszéki eljárás nélkül, 48
püspök, 3.570; pap, több mint
8.000 barát van fogságban.
A biblia Középeurópában. A
Brit és Külföldi Bibliatársulat sta*
tisztikája szerint az 1929. évben
elfogyott biblia: Németország­
ban 126.958 db. Magyarorszá­
gon 60.186 db. Csehszlovákiában
42.454 db. (ebből 3 505 db. magyar-
nyelvű Bibliai) Lengyelországban
41.068 db. Ausztriában 26 972 db.
Hát vájjon nálunk?
A Református Tanítók Evangé­
liumi Szövetsége Magyaroszágon
élénk munkát fejt ki.
Az egész világon a legújabb
statisztika szerint 12.617,371 ma­
gyar él. — Ebből Magyarországra
7.725,254 esik.
A budai Várszínházai a város
tanácsa a protestánsoknak adja
át katonai templom céljára. A gon­
dolatot nyilvánosan, ezelőtt néhány
évvel a Kálvinista Szemle vetette
fel. A róm. .kath. lapok rögtön
nagy zajjal' tiltakoztak ez ellen,
mivel az épület színházzá tétele
előtt II. József szerzétrend hasz­
nálatában volt. Közben azonban
a prot. tábori püspökség is lépése-?
két tett ez irányban és pedig si­
kerrel.
A legöregebb angol lelkész
a londonderryi grófságban élő
Hugh Mae Intyre Butler 108
éves.
Afrika mohamedánjai között
is terjed a világosság a kedvelt
Biblia révén.
A z uj olasz törvénykönyv a
vallásellenes vétségeket szigorúan
bünteti.

H& ria testi m en n ybem e
Heteidnek dogmaként leendő ki­
hirdetését kéri a pápától, egy pa­
pokból és világiakból álló nagy
olasz mozgalom, élén 60 püspök­
kel. Azt mondják, hogy a folyó
1930. évben összeülendő oeku
menikus zsinat a legjobb alkalom
tesz erre.
így teljesedik be, a derék S.
Szabó József ny. debreceni profesz-
szor ama jóslata: „Önökmegérik
még Mária istenségének pápai
dogmája kiadását".
K on ven ti m issziói lelkószi
állás szervezésére a magyar állam
évi 800 aranykoronát folyósított.
Indiában a Biblia a legolva­
sottabb könyv. 50 nyelven és táj­
szóláson van forgalomban. Egyet­
len egyház 1927-ig, q év alatt
1,500.000 Bibliát helyezett el ott.
Első nöl lelkész szentelés a
genfi egyházban a múlt év dec.
hóban volt. A felszentelt neve:
Bard Marcella k. a., akit felszen­
telése után kórházi lelkésszé ne­
veztek ki.
Az öl japánt császári egyetem
közül háromnak igazgatója keresz­
tyén, a másik két egyetemen pedig
az igazgató felesége az.
A legszebb m un k a A csa­
lád angyala c. lapban, mely Romá­
ban jelenik meg, olvasható: Aki
10 lírát ad 2000 szentmise áldá­
sában részesül, melyet a Szt. Pál
társaság celebrál. Használjátok fel
e szép munkát s küldjétek az
ajándékot!
A z öngyilkosok közül 1928-
ban 65% róm kath. és 20% pro­
testáns volt.
207
A z orozz lecke. Orlo I. Price
az orosz üldözésekről irott cikkét
igy fejezi be: A történtekből a
népek sokat tanulhatnak. Az orosz
egyház nem birt megfelelni a nagy
nemzet lelkigondozásának. Vissz­
hangjává vagy bűntársává lett a
zsarnoki uralomnak. A „negyedik
rend“ — (a proletárok) ezen
helyzet áldozatai — fellázadt s lf
rombolta az állammal együtt az
egyházat is. A „negyedik rend“ ,
a nincstelenek osztálya majdifjem
minden ipari államra nézve el!
veszett az egyház számára, ahol
az orosz forradalom előtti állapo­
tok vannak. Volt már a történe­
lem folyamán ehhez hasonló eset,
a francia forradalom, mikor a
„harmadik rend" lázadt fel hasonló
gyűlölettel a vallás ellen. De ez
csak Franciaországra szorítkozott.
A nyugati népek megértették a
fenyegető helyzetet s alkotmányos
uralommal, jogok adásával meg­
előzték a bajt. A modern államok
s a modern egyházak nem hasz-
nálják-e fel az orosz forradalom
szörnyű leckéit, mint egykor a
francia forradalomét ? Vagy vakok
maradunk-é azon kizsákmányolás­
sal szemben, melyek a kommunis­
tákat a Krisztus gyűlöletére vitték ?
Próbáljuk megérteni mi történt
Oroszországban ? I
Tilos az alkohol reklám ja
Angliában, ahol a postafőigazgató­
ság elrendelte, hogy a postahivata­
lokban betétkönyvön, táviratblan­
kettán stb. semmiféle részegítő
italt reklámozni nem szabad.
 H ad iszo lgálat és keresz­
tyén ség- ről tárgyalnak most a
svájci refórmátus egyházak zsinatai.
A zürichi zsinat 93 szóval 41 ellen
azt határozta, hogy a nemzeti ön­
védelem szempontjából szükséges
a hadiszolgálat. Ugyanígy határo­
zottá berni zsinat, mig az aargani
zsinat most küldött ki egy bizottsá­
got a kérdés tanulmányozására.
Egyik newyorkl egyházközség
az 1930. esztendőre 92.700 dollárt
irányzott elő külmissziói célokra.
A estesért (cseszkó) egyházban
1766-ban elsőizben 12, másod*
ízben 24 vesszővel, harmadizben
az egyházból való kirekesztéssel
büntették a káromkodót.
Németországban Evangéliumi
párt alakul Hindenburg protektorá­
tusa alatt/ Ez az uj politikai párt
polgári párt lesz.
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása: Balogh
Gyula (Szemlak) 120 L., Bodor Jánoav
(Szászváros) 120 L.

HÓNIG F R IG Y E S , A R A D '
Románia legrégibb és legnagyobb 3tr. Qb. BARIT1V lo. 10— 21.
h a r a o g ö o t öd éj e
-•ajánlja saját találmányt! .szabadalmazott JUaptttatott 1840-ben
NA R A N G J A I T
a legtisztább hafáng-bronzból,. a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.

Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed.

 1930. julios 15. 14. szám.

Megj el e ni k: h a v o n t a kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Előfizetési d ij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 len, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Mica.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZS1 ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalví lelkész. szatmárhegyi lelkész.

A „reakciós §.“
„y" testvérünk lelke vívódásai a reakciós § . felett, bizony­
nyal hiszem, lelkipásztori karunk kollektív személyének vívó­
dásai valának nem csak erdélyi, hanem királyhágómelléki
vonatkozásban is. Ugyanis amikor y. keresi az okokat, amelyek
miatt a zsinati bizottság szükségesnek látta a lelkészértekez­
letek bürokratikus bilincsekbe verését, megtéve azok elnökeiül
az espereseket és beállította a 199. § -t a maga kegyetlen tiltó
szigorával szabad egyesülésünket illetőleg; ugyanakkor arra
hiv fel, hogy álljunk oda a főpásztor: Makkai Sándor mellé,
akinek úgyis mint Írónak, mint művésznek, mint egyházunk
demokratikus szabadságjogai fennkölt lelki védelmezőjének
bizonnyal nem kellenek ezek a reakciós intézkedések.
Ezeknek a vívódó gondolatoknak a tüze megcsapta a mi
lelkünket is, s ő t . . . Mi ugyanis királyhágómellékiek Debrecen
mentalitásában nőttünk fel és nekünk nemes értelemben vett
demokrata-liberális gondolkozásu főpásztorunk van, Sulyok
István főt. urban.
Ez a debreceni mentalitás azt jelenti, hogy az ember
örök és szent jogának tartja az ideálok szabad keresését és
megvet minden kötött marsrutát és minden guzsbakötözést.
Ebben az atmoszférában nőtt fel és ilyen mentalitásban látjuk
élete minden megnyilvánulását Sulyok főt. árnak. Hát hogyan
kellene neki, hogyan kellene nekünk ez a reakciós, bürök-
2IÖ

rafikus tiltás és megkötöttség?! Ha ez a javaslat törvénnyé

lenne (quod Deus avertat), ez a romániai, ref. egyházi élet,
közelebbről a lelkészi'-'ar reakciós voltának lenne örök szégyen
bélyege és egyben gitélése a jelenlegi lelkészikar kvalitá­
sának, sőt pfejudikáiná ilyen értelemben a jövendőt is.
Mert mi is van a sorok között e £ - okban? A lelkész­
értekezletet illetőleg ez van benne: te lelkészikar olyan nivótlan
va^y, önálló testületi életre olyan képtelen vagy, hogy a te
testületi életed vezetését te nem v ih Je d . Te nem választhatsz
szabadakaratod szerint vezetőt, ezt a traktusok egyeteme, tehát
presbiterek, tanítók stb. szóval a világiak jobbí n kiválasztják
mint. te, ők jobban tudják; kik a te vezetésedre méltók, mint te.
Ezért téged gyámság alá kell helyezni, mert árulója, felfor­
gatója lennél az eklézsiának önálló, testületi életeddel és pedig
nem csak te, a jelen papi nemzedék, hanem az elkövetkezők is,
azért a törvényben hosszú időre igy kellett rendelkezni. Mintha
azt is mondaná ezzel a hivatalos egyház: csak úgy vagyok
felőled nyugodt, Ha az én hivatalosom ül elnöki székedben,
aki a neki, adott jog- és hatás-körben szájam ize szerint dirigál
tégedet. És ez nékem fontosabb mint az, hogy a te általad
választott egyén, aki csak a te testületed gondjait veszi fel,
szellemerkőlcsi és anyagi jólétedet teljes lélekkel munkálja.
Ha pedig a sorok közöd ez van, pedig bizony ez van
teljes meztelenséggel mondva, akkor ebben benne van a mi
teljes lebecsülésünk annyira, hogy kérdésbe tehetjük, hogyan
talált minket a hivatalos egyház méltónak a próféták palást­
jának viselésére? hogyan bízza reánk lég zentebb értékeit,
amikor bennünket ennyire é-tékte!ennek taksa!?
Mivel pedig főpásztoraink, igy Sulyők István fct. úr is
.sorainkból valók s hisszük hogy ők is testületünkbe tartozóknak
vallják magukat, lehetetlennek és hihetetlennek tartjuk, hogy
e §-ok intencióit magukévá tennék, magáévá tenné Sulyok
István püspök.
Mondhatná valaki, de hát ők is benne ;oltak a bizott­
s á g b a és papok is voltak benne, sőt e t.-c. egvik előadója is
pap volt, az pedig lehetetlen, hogy a papi jellegű egyének,
püspökök ellenzésére, világi embereink ezt igy látták volna
jón ak. Bár ezt kérdésbe tehetné' valaki, de mi erre most is
és mindig azt feleljük; a lelkészi mivoltával, szolidaritással
tisztában levő tisztelt egyének nem láthatták, nem láthatják
 211

ezt jónak. Még kevésbbé az omínózusabb 199. § -t, amelyről

és annak lehetetlen jogi képtelenségéről máskor beszélünk.
Most csak annyit, hogy az esperes atyánkfiái, — akiket mi
szeretettel és tisztelettel becsülünk, — ne vegyék ezt a mi
harcunkat ellenük irányúiénak. Szent, elvi harc ez és a mi
elvi álláspontunk igazsága késztet és parancsol a harcra s mi
azt szeretnők, hogy e harcban álljanak ők is, esperes atyánk­
fiái is álljanak mellénk. Mi ugyanis azt gondoljuk, hogy a mi
becsületügyünk, az ő becsületügyük is,
Fel tehát királyhágómellék papsága püspököd és espe­
reseid mellé, akikkel együtt harcolva, e §-okat vettessed a külső
sötétségre. r.

Választói jogról való lemondás.

E lap egyik megelőző számában megjelent „Lelkészválasztási jog41
c. cikkemre ugyanott adott szerkesztői „válasz" késztet arra, hogy még
egyszer visszatérjek röviden e lap hasábjain a választói jogról való
lémondás által történendő lelkészi-állás-betöltés kérdésére. És pedig
főképen azért, mert D. E. szerkesztő-testvérem eredeti és fenntartott állás­
pontjában egy nagyon fontos, döntő és — mivel a lelkész» állás ilyen
utón való betöltése nincs az E. T.-ben lefektetve „a törvénykivánta“ jelző
helyett e jelzőt használom: — a jog és igazság kívánta momentumot
látok elsikkasztva. E z: a többség akarata. Vitatásra nem szorul és nyil­
vánvaló tény az, hogy a választási módoknál ennek a többségi akaratnak
valahol és valamilyen formában meg kell nyilatkoznia! . . . Meg is nyilat­
kozik az E. T.-ben lefektetett két választási mód alkalmával. És pedig:
a) a pályázat alapján való választásnál a szavazás alkalmával; b) a meg­
hívásos választásnál a meghívás kimondása alkalmával I D. E. szerkesztő^
testvérem álláspontja alapján a választói jogról való lemondás utjáni
betöltésnél ez nem nyilvánul meg sehol 1 . . . (Mellesleg megjegyezve, ezt
a momentumot kiakolbolitja D. E. testvérem az én göndolatmenetemből is,
amikor azt igyekszik indokolni, hogy „a logikai elcsúszásba — talán még
mélyebben — mint Ő, én is beleestem). . . . Tény ugyanis az, hogy a
válaszlói-jogról való lemondás általi állás-betöltés a meghívásos válasz­
tásnak is leegyszerűsítése akar lenni úgy, hogy az E T. II. t.-c. 11 — 15.
§-aiban fixirozott további eljárás helyébe egyszerűen püspöki kinevezés
jöjjön! Már most, ha a meghívásos választás feltételéül az E. T. II. t -c.
9-ik. §-a kiköti, hogy annak csak „abban az esetben van helye, ha azt.a
presbitérium összes tagjainak általános többsége — az összes jogosult
2Í2

választóié általános többségének Írásbeli beadványban kinyilatkoztatott óhaj­

tására — mondja ki haxározntilag", nélkülöz minden törvényes alapot,
sőt Homlokegyenest ellentétbe kerül a törvénnyel D. E, testvérem ezen
állítása i valamint a meghívás. . . uijáni válasz tásnál nem kívántatik meg
a valasztójogosuUak többségének jelenléte, úgy nem kívánható meg azon a
gyűlésen sem, h ely történetesen a választó-jogról való lemondást tárgyalja“...
Dehogy is nern kívánja meg! Annyira megkívánja, hogy egyenesen fel­
tételül állítja fel 1 Sőt az E. T.-el még tovább megy 1 Nemcsak a választók
általános többségének óhajtását köti ki, hanem még az ez óhajtást felül­
vizsgáló" presbitérium trójainak általános többségét i s i . És igy — bár­
mennyire töröm a feje n sehogy sem tudom megérteni, az E. T.-el
összeegyeztetni és elfogadni D. E testvérem azon állítását hogy azon
gyűlést illetőleg — amely történetesen a választói jc gril való lemondást tár­
gyalja „élég, ha a gyűlés — az egyházközségi közgyűlés mértéke szerint —
határozatképes, vagy talán még erre sincs szükség, hanem érvényesen
dönthetnek a megjdenl jogosult választók“ Igaza lehetne és volna
D . E. testvéremnek abban az esetben, ha az E. T. II. t.-c. 9. §-a a
meghívásos választás mérvéül nem azt állapítaná meg, amit fennebb
jeleztem, hanem olyanféle feltételt, ami a D. E. testvérem álláspontjából
következik, amely §. ennek folytán körülbelül igy szólna: az 1.1. 41. §-a
alapján határozatképes presbiteri ülés — egyházközségi közgyűlés mértéke
szerint — határozatképes közgyűlés érvényes határozata alapján kimond­
hatja az állás meghivás útján való betöltéséi.
És igy, bái D . E. testvérem határozottan leszögezi, h o gy: „az én
látszólagos logikai elcsúszásom ebben onnan ered, hogy. . . a lelkész­
választó és az egyházközségi közgyűlés összetételében semmi különb­
séget nem látok“ nyilvánvaló, hogy van, — nagyon is van — különb­
ség a keltő között, mert a II. t.-c. 9. §-a kívánalmaiból önként és vilá­
gosan következik, hogy „az a“ presbiteri , illetve egyházközségi „gyűlés“
csak akkor lehet hatáiozatképes, Ív azon nem az E. T. I. t.-c. 41. §-a
kívánta számú presbiter vagy választójogosult, hanem az általános több­
ség jelenik me g ; sőt ennek a „gyűlésnek“ határozata csak is abban az
esetben érvényes és alkalmas további eljárásra, mint törvényen nyugvó
határozat, ha mellette annyi jelenlevő foglalt állást, hogy azok kiteszik a
presbitériumnak illetve választójogosultaknak többséget I . . . Pzek a meg­
hívásos választás feltételéül a törvényben leszögezett kívánalmak nem
mellőzhetők, hanem feltétlenül érvényesimndők a választói jogról való
lemondás alkalmával ill. az állásnak ilyen módon való betöltésekor is.
Az elmondottak alapján kénytelen vagyok álláspontomat D . T . test­
véremmel szemben továbbra is fenntartani, hogy a választási „gyűlés"
artására, rendjére és érvényességére nézve nem a Törvény 1. t.-c. 38—47.
 213

§-ai az irányadók és vallani azt, hogy a választói jogról való lemon­

dáshoz — ha „gyűlés", — ha nem „gyűlés" keretében történik, feltét­
lenül a választójogosultak többségének Nyilatkozata (II. t. c. 9. §-a „írás­
beli beadványa"!) szükséges!.. y a g y fferen o.
Válasz.
Miután meg vagyok győződve arról, hogy Nagy Ferenc testvére­
met is a szóbanforgó kérdés jogi megoldásának, illetve tisztázásának
nemes törekvése vezeti, nem kívánok mellékvágányokra térni s az „el-
sikkasztás", „kjakolbolitás“ , „logikai elcsúszás" különben tetszetős és
polémiára elsőrangúan alkalmas anyagát elejtve, kizárólag csak a tárgy­
nál kívánok maradni.
Nagy Ferenc testvérem a lelkészválasztásnál „a jog és igazság
kívánta momentumaként a többség. akaratát állítja oda — és ezeket írja:
„Vitatásra nem szorul és nyilvánvaló tény, hogy a választási módoknál
ennek a többségi akaratnak valahol és valamilyen formában meg kell
nyilatkoznia! Meg is nyilatkozik az E. T.-ben lefektetett két válasz­
tási mód alkalmával. És pedig: a) a pályázat alapján való választásnál
a szavazás alkalmával; b) a meghívásos választásnál a meghívás kimon­
dása alkalmával“ . Ezt elfogadom. Egy feltétel alatt. Hogy t. i. a többségi
akarat a választói jogról váló lemondás úljáni betöltésnél is ép úgy ér­
tendő, mini a) a pályázat alapján való választásnál a szavazás alkalmával
(II. t.-c. 31. §.) és b) a meghívásos választásnál ugyancsak a szavazásnál
(II. t.-c. 12. §.) — és nem a meghívás kimondása alkalmával, mert a
lelkészválasztás tényét meghívás esetén nem a meghívás kimondása me­
ríti ki (ez csak előkészítés), hanem ép úgy, mint a pályázatnál, a sza­
vazás A többségi akarat pedig mindkét esetben nem a választójogosultak,
hanem a választó-gyűlésen megjelentek többségének akarata, A pályázat
alapján való választásnál nem a választójogosultak érvényes szavazatainak
általános többoégére, hanem a beadott érvényes szavazatok általános több­
ségére van szükség ('I. t.-c. 31. §.) Úgyszintén a meghívásos választásnál is
nem a választójogvs ¿Jak általános többsége, hanem a megjelent jogosult
választók döntenek (II, t.-c. 12 §.) Ha áll ez — pedig áll, a törvény
kifejezetten és ielremagyarázhatatianui igy intézkedik — a pályázat alap­
ján való választásnál és a meghívásos választásnál, akkor áll — állnia kell —
a választói, jogról való lemondás útjáni betöltésnél is. Tehát épen a Nagy
Ferenc testvérem által felhozott érvek alapján állilom, hogy a választói
jogról való lemondás úljáni megoldásnál sincs szükség a választójogosultak
általános többségének megnyilvánulására, hanem érvényesen dönthetnek a
megjelent jogosult választók.
Nagy Ferenc testvérem cikkét ezzel végzi: „a vá'aszíói jogról való
lemondáshoz feltétlenül a választójogosultak többségének Nyilatkozata
214

(II. t.-c. 9. §.-a „írásbeli beadványa!“) szükséges“ . Erre kél megjegy­

zésem van. Az egyik az, hogy a meghívásos választás előkészítésénél sincs
feltétlenül szükség arra a bizonyos „írásbeli beadványra“ . Mert mit mond
a II. t.-c. 9. § -a ? „Meghivás útján való lelkészválasztásnak akkor van
helye, ha azt a presbitérium összes tagjainak általános többsége, az egyház­
község többségének hangulatára támaszkodva, halározalüag kimondja, vagy
az összes jogosidt választók általános többsége a presbitériumhoz intézett
Írásbeli beadványában a meghivás útján való lelkészválasztás iránti óhaj­
tását kifejezte és a meghivandót megnevezte“ . Nagy Ferenc testvérem is
idézi — és mások is idézték ezt a §.-t, de ennek csak a 2-ik felét.
Pedig ennek első fele is van — és az világos és félremagyarázhatatlan
bizonysága, annak, hogy nincs feltétlenül szükség Írásbeli beadványra
Elég a presbitérium összes tagjai általános többségének határozata is,
ha az az egyházközség többségének hangulatára támaszkodik. Hogy
aztán ezt helyesen itélte-e meg a presbitérium összes tagjainak általános
többsége, az majd eldől a vallatásnál. Tessék megjelenni az egyház-
község azon tagjainak, akik a presbitérium határozatát magukra nézve
sérelmesnek találják, a választógytilésen — és ott nyilatkozzanak. Másik
megjegyzésem pedig az, hogy a meghivás útján való lelkészválasztásnál
a II. t.-c. 9. §-a csak előkészítés. Ilyen előkészítésnek lehet helye a
választói jogról való lemondás útjáni betöltésnél is. Csak itt jöhet szóba
az a bizonyos vagy — vagy. Vagy a presbitérium összes tagjainak ál­
talános többsége vagy az összes jogosult választók általános többségének
a presbitériumhoz intézett Írásbeli beadványa. Szóval csak itt nyilvánul­
hat meg a Nagy Ferenc testvérem által értelmezett többségi akarat. De
amint a presbiteri gyűlés által előkészített lelkészváiasztő gyűlésen a
meghivás felől már a megjelent jogosult választók döntenek, úgy a pres­
biteri gyűlés által előkészített és a választói jogról való lemondást tár­
gyaló gyűlésén a választóknak szintén a megjelent választók kezében van
a döntés joga, tekintet nélkül a megjelentek számára. így kívánja, ezt
követeli az analógia legelemibb törvénye. Fresbitériumi döntésnél jöhet
szóba az összes jogosult választók általános többségének akarata, ameny-
nyiben erre jogot és módot nyújt a II. t.-c. 9. §-a, — de döntésűéi
csak a megjelentek többségi akarata képezheti kérdés tárgyát, amint ezt
a II. t. c. 12. §-a Írja elő. nemei Endre.

A lelkipásztor és a politika.
A közelmúltban lezajlott községi- és megyei tanácsválasztások al­
kalmából, az aktualitás homlokterébe lépett újra a mi viszonyunk a
politikához. Ugyanis ezek a választások az országos politika jegyében
folytak le mindenütt és ebből a küzdelmes választásból, különösen a
 215

vegyes vidéken lakó lelkésztestvéreink igen kivették a részüket, fis hal­

lottunk olyan, egyeseknél a palást tisztességét féltő, másoknál a palást
gyűlöletéből fakadó, megnyilatkozásokat: kár volt a lelkésznek a válasz
tások szennytapasztó harcában résztvenni. Sőt hallhattuk a nagykarolyi
református nagyhéten egyik lelkésztestvérünknek azt a nyilatkozatát is>
hogy a lelkész soha, semmi körülmények között ne politizáljon.
Ezek a megnyilatkozások és azok a fájó tüszurások, amelyeket a
legszentebb intenciókból a politika színterén is küzdő lelkésztestvéreink
kaptak, szinte parancsolólag követelik ennek a kérdésnek tisztázását.
A mi zsinórmértékünk ennél és minden kérdésnél a Szentirás. A
Szentirás ószövetségi része e kérdésre vonatkoztatásában nyilvánvalóvá
teszi, hogy a papoknak a politikai életben nem csak aktív részvétele,
hanem irányítása is kötelességök. Az Újszövetségben határozott utasítás
nem található, sőt az Ur Jézus eme nyilatkozatából: „az én országom
nem e világból való“, egyenesen azt olvassák ki egyesek, hogy a lel­
késznek e világhoz, e világ dolgaihoz és viszonyaihoz semmi köze nincs,
ő csak törődjék Isten országával e világtól elvonatkoztatva.
Az Igét az Igéből kell magyarázni, ez az exegetika alapprincipiuma.
Jézus pedig nem jött hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse.
Ezért amint bizonyos az, hogy a törvény, a tízparancsolat Istentől és
nem a világtól, a világból való, de e világba való és itt kell annak
élő valósággá lenni; úgy bizonyos az, hogy az Isten országa is nem
e világból, de o világba való és itt e világban kell annak emberlelkek
boldog idvességére valóra válni, inkarnálódni.
Az ószövetség tudósítása szerint Sárnu ' király és főpap egyszemély-
ben s amikor a zsidók nem engedik magukat Sámuel által kormányoz­
tatok a k‘>ályválasztást Sámuelre bizzák. Később is prófétai liszt volt a‘
király felkenése (Jehu). — Jóás papok hatalma alatt uralkodik. Szövetség
kötések papi javaslatra történnek, s»b., stb. így nyúlt bele a papi kéz a
legkényesebb pc/tikuinba a zsidóiméi annyii ., hogy a zsidó királyi
hatalom összetörése tanúság volt arra, hogy a választolt nép országában
a Jehova egyedül a maga királyi méltóságát és egyedül az Ö törvényét
akarja élő valósággá tenni az élet minden viszonylatában.
így akarja, ezt akarja az Ur Jézus is. Isten országát, az Ő uralmát
akarja itt ezen a földön. Ezért nem zárkózhatik be a keresztyénség, de
annak papsága sem a templom négy fala közé, hiszen célja az egész
emberi élet megszentelése minden viszonylatban, testben is, lélekben is.
Amikor a halhatatlan lelket kiszakította a testbői, nem a Krisztus szerint
cselekedett és bizonyos társadalmi osztályok nagy haragját szította fel:
.maga ellen s az írás ellenes magatartásával kockára vetette az Isten uralmát.
pedig nekünk, református keresztyéneknek szüntelenül, meg nem
216

lankadva kell ezért harcolnunk, el egészen a diadalomig és pedig minden

vonalon, a községi-, megyei-, állami élet tanácstermeiben, küzdelmeiben
ép úgy, mint tesszük azt az anyaszentegyház falain belül. Kinek volna
ez szentebb kötelessége, mint azoknak, akiknek régi nevünk is „vetbi
divini minister?“ ; nekünk lelkipásztoroknak kell elsőben is felvenni hát
a harcot, hogy az állami és a közélet Krisztusnak legyenek alávetve-
Nagy tettekre, kitartásra hevitő példák előttünk és minden idők refor­
mátus papjai előtt Kálvin, Knox stb.
De e tekintetben különösen áll az Ige igazsága: legyetek okosak,
niint a kígyók, szelídek mint a galambok. Különben is a politika,
a körülményekhez alkalmazkodni tudás tudománya.
És itt, ahol kisebbségi sors az osztályrészünk, ezt különösen figye­
lembe kell vennünk, mert a mai osztályharcok idején és a túlfűtött
nacionalizmus korában olyan nehéz a Krisztus tanácsolta galambszelidség
és a kigyóokosság. A küzdőtéren ebből fakadnak a sebek.
Ám az Isten uralmáért sebeket venni is gyönyörűség és ezeket
alázatosan el kell hordoznunk mindaddig, mig e sebek nem a próféták
palástjának tisztessége árán adatnak. Peleskey Sándor.

ŐRSZEM.
Presbiterek lapja.
Ide s tova egy esztendeje, amikor a nagykárolyi országos pres­
biteri értekezlet egyhangú lelkesedéssel kimondotta: megbízza, illetve
felkéri a két egyházkerület vezetőségét, hogy a romániai református
egyház presbiterei részére egy időszaki lapot indítson meg. S ez a kérés
nem a papok, hanem az olt megjelent presbiterek kérése is volt, akik
a presbiteri tisztséggel járó kötelességek és egyházépitő munkák előttük
még vak éjszakájában akartak ezáltal világosságot nyeríti.
Ezt a lelkes határozatot úgy -az egyházi, mint világi sajtó széles
körben kolportálta s igy erről a sajtó, de meg az ott jelenlevő lelkészek
utján az újság nem olvasó presbiterek is tudomást szereztek. De nem
csak tudomást szerezlek, hanem azóta óhajtva várják ezt a lapot. Azon­
ban hiába várják!
Nem tudjuk kerületeink vezetősége foglalkozott-é azóta ezzel a
fontos kérdéssel s ha igen, milyen stádiumban van a presbiterek lap­
jának szent ügye? Azt cl sem hisszük, hogy a lap megjelenése érde­
kében semmi sem történt volna, hanem inkább az anyagi nehézség lehet
a gátló akadály.
Engedtessék meg nekünk, hogy egyházkerületeink főt. és mélt.
 217

Elnökségének figyelmét erre a kérdésre felhívjuk és tisztelettel kérjük,

hogy a lap beindításával az annyi rigorózitással követelt belmissziói
munkánkban segítséget nyerjünk.
Periculum in mura nem csak lent, hanem fent is!
* * *
Bürokráciánk molochja,
A tnoloch olyan bálvány a köztudat szerint, amelynek mindent,
még embert is áldoznak Egyházi bürokráciánk már régóta ilyen moloch
és hiába zengi az egyházi hivatalos berek is, hogy az adminisztrációs
egyházat váltsa már fel a spirituális, van és marad minden a régiben.
Embereinket, pénzünket nyeli és nyeli a bürokratizmus. Legjobbjaink
olt őrlődnek fel ennek a malmában és vannak akik eszményt a jó
bürokratában látnak, abban aki lelkiség és szellemi felsöbbség nélkül a
jó bürökrataságá'val könyökölte fel magát pozícióba. S mert ilyen talmi
értékek csillogásai vakítanak, ezt ambiciónálja magának az ifjú.
Nem csak magasabb egyházi alakulatainknál van ezjigy, de ma­
gukat a presbitériumokat sem használtuk és használjuk másra, mint
bürokratizmusra. Hiszen alig tesznek egyebet, mint szavaznak, szánia-
dóltatnak.
Ha embereinket ennek áldozzuk, miért ne tennénk ezt pénzeinkkel is.
Az adminisztrációra adott pénzünk temérdeke évről-évre több. Az állam
adja súlyos ezreit, a liivek, - - többnyire szegény kis emberek — adják
verejtékes százezreiket, a lelkészek kenyérszerzésre kapott pénzük egy
részét mind-mind a bürokrácia molochjának. Ezen kívül nyerekedni kell
a vallástani kézikönyveken, a zsoltárokon, hadd nyeljen többet és többet
az a moloch. A biblián azért nem nyerészkedünk, mert azt az angolok
adják nekünk.
Szédilő még elképzelni is, hogy csak hozzávetőleges, alacsony
számítás szerint is, romániai egyetemes egyházunk a pornak és molynak
szállására, a jegyzőkönyvekre évenkint több, mint 200.000 Leit költ.
így vesznek évről-évre embereink és pénzeink, értékök drága voltát
dobva áldozatul a bürokratizmusnak. Mennyi építő irat, mennyi jóléti
intézmény születne, ha nem Így lenne és mennyire be tudná tölteni az
anyaszentegyház a maga szociális hivatását és mennyi ellenségét a
Krisztusnak tehetne barátjává a bürokratizmusát levetkőző egyház!
» v<(
Híveink eladósodása.
Református egyházunk tagjainak zöme kisgazda s azt is mond­
hatjuk az értékesebb zöme. Nékiek és előttük még érték az egyház és
legtöbb helyen be.csült a pap. Most ez az osztály gazdasági tekintetben
a legválságosabb napjait éli. A naturálék alacsony ára, minden másnak
régi nívón, sőt emelkedő állása oda juttatta őket, hogy kis vagyonának
és nehéz nagy munkájának hozamából nem tud megélni. Adósságra
adósságot halmoz és kéztördelve kesereg a jövő felett. Ebben a kétségbe­
ejtő helyzetében szavunk kell hogy legyen hozzájuk nekünk, de főként
egyházhatóságainknak ; nem csak szavunk, hanem segítségünk is. Ne
f$íedjUk ugyanis, hogy a nincstelenek osztálya azért lett antieklézsiális,
tflprt az ő nyomorúságához sem szavunk, sem segítő kezünk nem volt.
Mit tehetünk mi és hatóságaink ? Először is vihetjük az Ige vigaszát
a reménykeltő hitet mi is, meg a főpásztori körlevelek is. Azután
könnyíteni kell a terheiken, ha másként nem, hát adminisztrációs kiadá­
sok, napidijak, fuvardijak, stb. leépítésével. Végül azt a hatalmas tőkét,
amit központi kezelésbe összehoztunk, ezeknek a jobb sorsra méltó
kisgazda híveinknek kell kölcsön nyújtásban segítségére vinnünk. A pénz
legbiztosabb kihelyezése a kisgazda osztály és bizony-bizony ha keve­
sebb kamatot hoz is ez a nekik adott kölcsön, mint egy kolozsvári
palota vagy egy nagyváradi bank, de ezt a diferenciát sokban felül­
múlja az a hálás szeretet, amit nyerne az anyaszentegyház örök tőke­
ként ezektől a híveinktől és gyermekeiktől I
Videant consules!
*
* *
Hivatalos lap.
Eddig úgy tudtuk, hogy a hivatalos lap annak a hivatali vezető­
ségnek a véleményét tolmácsolja, amelyiknek szolgálatában áll és leg­
feljebb az „audiatur altéra pars“ elvénél fogva közöl bizonyos témára
nézve, más véleményt.
Ezt a hitünk szerint általános felfogást megcáfolni látszik a király-
hágómelléki e.-kerületlink hivatalos lapja Mert nem hihetjük el, hogy
e lapban napvilágot látott egyik olyan nekrológ, amelyben mint az
egyházépitőmunka egyik oszlopembere parentáltatik el valaki, aki egyház-
megyei-, kerületi- és főbirósági egybehangzó Ítéletekkel bolsevizmusa
miatt állásától megfosztatoft, másként megjelenhetett volna
Mert vagy a három birói fórum követelt el „justismord“ -ot, vagy
a nekrológot iró D. 1. magán véleményét adta a lap, mert a harma­
dikat nem merjük feltételezni, azt t. i. hogy a kerületi vezetőségünk a
múlt és jelen bolseviki elvtársait igazolni és biró testületeinket deza-
vuálni akarná. ir .

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek
W E 6 E N S T E I N L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában T IiV llÇ O A R A .
Kitűnő hangit harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron O rgonajavitésok, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
 219

Lelkipásztori élet esetei.

A kommunista agitátor rólunk. A kommunizmus, kitörése után nem­
sokára hozzánk is elért és a leghívebb apostolai a kántorunk és tanítónő
felesége lett. Híveim elenyésző csekély kivétellel kisgazdák lévén, hiában
való dolog volt köztük az agitálás, de azért az agitációs gyűlések nap,
mint nap tartattak. Egy ilyen nagy, agitációs gyűlésen a kántor tanítónő
felesége habzó szájjal és leomló hajjal hirdette hévvel az uj tant s amikor
az egyházat, no meg engem alaposan bemártott a fertőbe, kijelentette,
hogy ezután nem lesz egyház, nem lesz pap, hanem a nép vezérei ők,
a. tanítók lesznek, kik 24.000 korona fizetéssel végzik munkájokat. Ezt
sem a hívek fizetik, hanem a kommunista állam, mely elveszi az*egyház
javait, még a parókiát,, meg a papi földet is és azt mondta, sajnálom
szegény papot, aki most már kenyér nélkül mehet világgá.
Erre egyik hívein, közbekiáltva megállította a szónokot és a tömeg
helyeslése közben ezt mondta: Ha maguknak az állam kenyeret ad,
vegyék tudomásul mi a papunknak mindig kalácsot fogunk adni!
* *
*
Kántorom jóakarata a kommun idején. A helyi munkás-tanács
jegyzője kántorom lett, aki amig rólam és elveimről jelentett, tárgyal­
tatott a tanácsban, ugyan ő hozta mindig és referálta nekem a rólam
szóló határozatokat Ezek meglehetős kellemetlen határozatok voltak
reám nézve, mert a többek között már az akasztófa is felsötétlett bennök.
Igaz, ezt a határozatot már nagyobb nyomaték kedvéért még két elv­
társsal is tudtomra adta a tanács, figyelmeztetve ezután miről prédi­
káljak én. A kántor urat kértem, ne' üzengessen nekem a tanács se arról
mit prédikáljak, sem akasztófáról, mert nekem Krisztus a parancs és
jutalom, mire ő kijelentette, hogy csak jóakaratból teszi. Ezt meg is
tapasztaltam, mert még aznap jelentve a tanácsnak szavaimat, határo­
zottá tőn, melyet újra ő adott át: husvét után Pestre visznek és ott
hogy jobban halijain a Krisztus parancsát, hozzá egészen közel küldenek.
Ök tervezlek, de a román katonák mást végeztek
Ezután én voltam a meginentőjük a bántalmaktól, csupán egy kis
presbiteri dorgatóriumot adván nekik. Ezt is meghálálták, mert a cseh
hatóságoknak ők voltak első feljelentőim

HŐKIG F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Str. öli. BARITIUNo. 10—21. ;
barafygöotödtjc
ajánlja saját találmánya szabadalmazott Alapitlaloll 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok, — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.
220
KÜLÖNFÉLÉK.
Kisebbségi tanítók kongresz-
szusa. F. év julius hó 2-án össze
ült Kolozsváron a romániai kisebb­
ségi felekezeti tanítók első országos
kongresszusa. A minden vonalon
megnyilatkozó nagy egységesítő
szellem összefogta és egy táborba
gyűjtötte az ország tanítóságának
ama részét, amely a különböző
felekezetek által fenntartott isko­
láknál teljesít éppoly fontos nép­
nevelési és művelési kulturmisz-
sziót, mint az állami iskolák tanitói,
akiktől azonban lényeges különb­
ség választja el a létfentartást és
megélhetést biztositó anyagi do­
táció tekintetében. Mintegy 1200
kisebbségi (r. kath., ref., unit., zsidó)
felekezeti tanító képviseletében
folyt le a református theologia
dísztermének padsorait egészen
betöltő népes kongresszus, melyet
d. e. 9 órakor Domokos Andor
nagyváradi r. kath. tan , egyesületi
elnök, mint korelnök nyitott meg.
Helyét az egyhangúlag megválasz­
tott elnök, Lörinczy Ferenc, kolozs­
vári református igazgató tanító fog-
alta el, aki Isten iránti hálaadás
jegyében köszöntötte a kongresz-
szust s elnöki megnyitójában ki­
hangsúlyozta, hogy a kisebbségi
tanítók nem szeparatisztikus cé­
lokért küzdenek, hanem azért,
hogy az egyenlő elbánás elve alap­
ján enyésztessék el a nagy különb­
ség a sok tekintetben többet dol­
gozó nem állami tanító és állami
tanitó között, akinek sokszorosan
több a fizetése és lényegesen
mások az ő nyugdíj-ügy viszony­
latai. Elnök előterjesztése nyomán
a kongresszus táviratilag üdvö­
zölte Őfelsége II. Károly királyt,
Maniu miniszterelnököt, Costa-
chescu közokt.-ügyi minisztert és
Boila Romulus orsz. nyudij-bízott
sági elnököt.
A kongresszus három tárgyat
tárgyalt le eredményesen. 1. Ki
sebbségi felekezeti tanítók felvé­
tele az országos nyugdíjintézetbe.
(Előadó Lörinczy Ferenc ref.)
2. Államsegély ügye. (Előadó Szi­
lágyi Márton r. kath.) 3. A ki­
sebbségi felekezeti tanítók kolla-
borativ együttműködésének szük­
sége és lehetőségei. (Előadó Fe-
renczy Gábor ref.) Mindhárom
pontnál több komoly és magas szín­
vonalú hozzászólás után nehány ki­
sebb módosítással az előadói ja­
vaslat fogadtatott el. Vagyis a
kongresszus 1. a kisebbségi taní­
tóknak az állami nyugdíjintézetbe
való felvételét és beléphetését
szükségesnek tartván egyhangúlag
elhatározza, hogy a kormánytól
kéri a jelenlegi nyugdíjtörvény
megfelelő módosítását s egyszer­
smind kéri az egyes lelekezetek
főhatóságait, hogy legyenek támo­
gatói ügyüknek. 2. Kongresszus
kéri az államsegély kiutalását a
a papi kongruához hasonlóan a
tanitók számára is névre szólóan,
hogy igy kerüljenek be a statba
s részesedjenek az ezzel járó elő-

fiyökberi,. pl. vasúti féljegy. 3, E
pontnál, az együttműködés szük­
ségének megállapításában az elő­
adó érzéssel és magas gondola­
tokkal telitett előadásában egy
tényre hivatkozott. A kongresszus
összegyűlése már magában reá
mutat e szükségre. Az együtt­
működés lehetőségei tekintetében
sok tennivaló vár, akadályok, ne*
hézségek merülnek fel, melyeknek
elhárítása legelső feladat a cél felé.
Elhatároztatott már most egy tan­
ügyi lapnak beindítása, mely a
kisebbségi tanítóknak állandó con-
tactusban tartására legalkalmasabb
sajtó orgánum és amélyre nekik
oly nagy szükségük van, mint a
mindennapi kenyérre Az előfize­
tési dijat a tanítónak bárhonnan
és bárhogyan elő kell teremtenie:
egyetemesen kialakult véleménye
a kongresszusnak.
Fél tizenkét órakor kongresz-
szus elnök lelkes zárószavaival
véget ért s utána a résztvevők
felvonultak a tartományi igazga­
tósághoz.
A kongresszus impozáns volt
és a tanítóság tisztességére méltó­
ságteljes : í folyt le. A szivek be­
széltek, tehát őszintén volt mondva
minden. SzívLe markoló volt, mi­
kor felhangzott, hogy még ma is
van tanító, akinek évi 10.000 L ,
záge tizezei lei fizetése van. Mily
lebecsülése annak a kulturmun-
kának, mit végez a tanító, aki
legdrágább kincseink, édes gyer­
mekeink körül foglalatoskodik. Bi­
hartól Csikig, Szatinártól Nagy-
221
szebenig mindenünnen eljöttek,
hogy annyi fájdalom, szenvedés,
megpróbáltatás, hányattatás, kfn,
méltatlanság, keserűség után ener­
gikus kifejezést adjanak élni aka­
rásuknak s demonstratíve érté­
sére adják mindeneknek, hogy a
pohár csordultig tele van, tovább
nem bírják, nem éhbér, hanem
tisztességes megélhetés illeti meg
őket.
Adja Isten, hogy kedves mun­
katársaink, a tanítók célt érjenek.
Máihé Elek,
kolozsvári e.-ni. referens.
Vallásos nap Kövárhosszu-
faluri. A Dési ref egyházmegye
kővárvidéki köre junius 29-én d.u.
lélekemelő behnissziós napot tar­
tott Kővárhosszufalun. A zsúfolá­
sig megtelt templomban imádko­
zott és igét hirdetett dr. Vágó
Káro'y kohói lelkész. Máté XV.
82—28. versei alapján fejtette ki,
hogy egyedül Jézus a szabaditó,
egyedül az ő kegyelme a megtartó
erő. Dr. Vágó Károlyné és Pályi
Kiss Sándor duettje titán Papp
Zsuzsánna, Zeleznik Józsefné és
Szilágyi Károly nagysomkuti lel­
kész alkalmi költeményt adott elő,
Faragó Andi ás magyarberkeszi
lelkész keresztelt.
„Erős várunk nékünkaz Isten"...
záró ének után pedig az egész
közönség az iskolába vonult, hol
Faragó András nőszövetségi, szív­
hez szóló, buzdító beszéde után
az iskolás gyermekek előadták
Vásárhelyi János: „Árva Bethlen
Kata" c. vallásos színmüvét. A
szép gytilekezet meghatotfan szem­
lélte a gyermekek jól sikerült elő­
adásában Árva Bethlen Kata szen­
vedéssel teljes, de áldásos életét.
Külön figyelmet érdemel az elő­
adás keretében elhangzott több­
szólamú ének, melyet a gyermek­
kar jó készültséggel adott elő. Az
előadás és több alkalmi szavalás
után Pályi Kiss Sándor helybeli
I. lelkész mondott záró beszédet
Kűlossé 111. is verse alapján majd
„Térj magadhoz drága Si ón! “ . . .
gyülekezeti értek szívhez szóló
hangjai után azon meggyőződés­
sel oszlott szét a közönség, hogy
egymás hitében és összetartásá­
ban áldott erők rejlenek,a mi meg-
tartatásunkra Tudósító.
Templomszentelés Vizszllváson.
Kicsiny, mindössze 12 családot
számláló egyházközség Vizszilvás
a széki egyh.-megyében, Kisiklód­
nak társegyháza. Az agrárreform
utján elvették összes birtokát, kb.
42 holdat Nem maradt egyebe
csak a temetője és omladozó temp­
loma. Ezen templomát saját ere­
jéből teljesen kijavíttatta, újjá tette
ezen kicsiny egyházközség és
pünkösd II-od napján felszentelte.
Zsúfolásig megtelt ez alkalomra
a kis uj templom. Alkalmi igét
hirdetett és felszentelő imát mon­
dott Szűcs János volt szamosuj-
vári, jelenlegi vérvölgyi lelkész. A
tcmplomépités történetéről beszá­
molt Mihály Károly kisiklód-viz-
szilvási lévitalelkész. Az úrvacso­
rával egybekötött templomszente­
lési ünnepélybe mély áhítatot keltve
illeszkedett bele a kisiklódi nőszö­
vetség szép karéneke és Kutas
Gabriella kisiklódi VII. el. oszt.
leányka szavalata. — E nap való­
sággal az áldott megújulás napja
volt a kis vizszilvási egyházköz
ségnek.
Megvételre kerestetik — az ár
megjelölésével — íhikszay Gy.
„Keresztyén Tanítások“ c könyve.
Megkeresések Ref Lelkészi Hiva­
tal cimre küldendők lojib-József-
háza, P. Mediádul aunt, Jud. Sat-
mar.
Nyugalomba vonultak; Fekete
Gyula a tiszántúli egyházkerület
belmissziói és Kovács János deb­
receni hitoktató lelkészek. 40 éves
szolgálat után lelkiekben gazdag
legyen a nyugalom. — Szele György
örökét Uray Sándor foglalja el a
debreceni piac-utcai egyházrész­
ben, az ő parókiáját Kolozsváry
Kiss László s igy az Árpád-téri
lelkészi állásra hirdettetctt pályá­
zatot a debreceni presbitérium.
D ó c z i I m r e , a tiszántuli.egy-
házkeriilet középiskolai felügyelője,
közel 60 évi közszolgálat után a
f. iskolai év végével nyugalomba
megy. A „fogalommá" lett kiváló
pedagógust, aki ref. tanügyünk
oszlopembere volt, áldja, tartsa
tovább is az Isten kegyelme.
A losonci theologíánkon, —
amely mint a cseszkói egyetlen
papképző-intézet 1925. évben nyílt
meg — kápláni vizsgára tizen,
papi vizsgára kelten jelentkeztek.
Mindegyik jelölt más-más tételt
kapott Írásbeli kidolgozásra.
 B ő d i M ih á ly börvelyi s. lel­
készt a nyüvedi gyülekezet válasz*
tóttá rendes lelkipásztorává. Áldás
az uj frigyre!
A m á r& m a ro s-u g o csa i e g y ­
h á z m e g y e a múlt hóban ünne­
pelte Biki Ferenc esperest, aki
e tisztét már 20 év óta páratlan
odaadó hűséggel végezte. Az egy­
házmegye 15 000 cseh koronás Biki
alapítványt létesített, melynek ka­
mata tanítók és lelkészjelöltek
segélyezésére fordittatik. Mi is
áldástkivánó szeretettel köszönt­
jük őt.
A Tiszántúli Egyházkerület jun.
11. és 12.-én tartotta közgyűlését,
amelyen beiktatták az egyhangú
bizalommal választott főgondnokot
gróf. Dégenfeld Pált, akiben a
Dégenfeld családnak harmadik tag­
ját ültette a kerület a főgondnoki
székbe. A közgyűlés legfontosabb
tárgyainak egyike volt az a javas­
lat, mely elvi hozzájárulást kért
arra, hogy a kollégium, váratlan
értékű könyvtara, a kollégium tu­
lajdonjogának fenntartásával és
érdekeinek biztosításával az egye­
temi könyvtárral közös, tehát állami
kezelésbe adassák és a részletek
iránti tárgyalásra az elnökség fel-
hatals:;azta..sék. A javaslat körül
nagy kavarodás támadt, mig végre
is az határoztatok, hogy e kérdés­
ben az őszi közgyűlés fog dönteni.
Az egyetemi templom felépí­
tése tárgyában a debreceni pres­
bitérium úgy határozott, hogy a
városból 200 000, az államtól
00.000 P.-t kér erre a célra.
A D e b r e o e n i P r o te s tá n s
L a p ezután egyedül dr. Révész
Imre szerkesztésében fog meg­
jelenni, mert dr. Ktm Béla rektorrá
választatván, sok munkája miatt
a szerkesztőségtől megvált.
A n agybán yai egyház­
m e g y e világi jegyzőjévé dr.
Mártha József szatmári ügyvéd lett.
Gratulálunk I
A Klrályhágómelléki Egyház-
kerület jun. 26-án tartotta1köz­
gyűlését, amelyre visszatérünk.
A p a p i n ő sü lé sre vonat­
kozó azt a híradást, amely szerint
a magyarországi zsinat az E.T.-ben
a már ismert módon állapította
volna meg a papi nősülés fölté­
teleit : a Debreceni Protestáns Lap
szerkesztője és zsinati előadói
8e, Kun Béla e. ny r. tanár
„minden részletében nyilvánvalóan
hamisának bélyegzi. Mi kétkedve
fogadtuk és adtuk tovább a hirt
s mi örülünk legjobban, hogy ez
az abszurditás, melyet az összes
magyarországi egyházi lapok le­
közöltek, meg nem történt.
A külön kelyhcs úrvacsora be­
vezetése ügyében többen kéréssel
fordultak a debreceni lelkészi kar
moderátorához.
A magyarországi zsinat május
1— 12.-éig tartó ülésében letár­
gyalta és végleges szövegbe ön­
tötte az E. T. 1. t.-c.-ét. Ismer­
tetésére visszatérünk.
Gyakorlati és rendszeres theo*
lóglai tanszékre hirdetett pályáza­
tot a pápai főiskola.
224
A csehországi magyar refor­
mátusok tizennégyévi megpróbál­
tatás után elhatározták, hogy sé­
relmeiket a népszövetség itélő-
széke elé viszik.
Diakónus Intézet felállítására
kéri a magyarországi konvent a
zsinatot, hogy ifjakat képezhes­
senek ki egyházi munkára.
Bloomfield amerikai város theo-
logiáján, magyar tanszéket állítot­
tak fel.
A n é m e to r sz á g i d ia k o n isz-
szai n tó ze te k száma 1929-ben
66 volt, amelyekben 24.829 rendes
és 3.939 segéd diakonissza mű­
ködött.
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud-.-Nagyenyed.
Oroszorsááíj&m jiífUis
minden templ^K^sbe kei%kz&jifii
és minden v a I Í ^ Z ö S s é ^ g k 'f e l
kellett oszlatni.
A b a se li k ü lm issz ió h á z -
h o z a múlt évben 822.000 frank
adomány érkezett
A nők papválasztó jogát most
iktatta törvénybe a berni kanton.
Szerk esztő i ü zen etek:
J . D. A katalógust megkaptam és
részletekben közölni is fogom. Közlési
dij nincs. Amennyiben a közlés ered­
ménnyel járna, közlőre lesz bízva, hogy
kivánja-e a közlést valamivel honorálni
vagy sem ?! Közlés után a katalógust
visszaküldöm. Szív. íidv.
Hí, évfolyam. 1330. augusztus 1. 15. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK U P Ii
Me g j e l e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . 1 Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d íj: II Blaj—Balázsfalva
egész évre 240. leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
□ERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Ige, theologia.
Régi óhajtásom teljesült jun. 15-én. Jelen voltam a theol.
fakultás évzáró ünnepélyén. Kedves volt. Megelevenedtek theo-
logus éveim emlékei lelkemben. Egy nagy különbséget láttam
az akkori állapot és a mostani között. Akkor a theologusok
száma 20—22 volt összesen, most megközelíti a 200-at. Az
intézet fennállása óta az elmúlt tanévben volt legnagyobb a
létszám. O h milyen örvendetes volna, ha a „vocatio internet,“
gyűjtötte volna össze mind egy seregbe e hatalmas tábort.
Ámde ha tekintetbe vesszük, hogy kisebbségi sorsunk súlyos­
bodásával karöltve növekedett évről-évre a theologusok száma,
szomorúan jutunk arra a konsekvens feltevésre, hogy közülök
igen sokat a kényszerhelyzet űzött a theologiára. Ezek el­
mondhatják: itt állok, mert másképpen nem tehetek. Másfelől
az is igaz, hogy mittt közmondás szerint evés közben jön
meg az étvágy, úgy a theologusok közül is sokan a lelki
munkával való foglalkozás közben szeretik meg a pályájukat
s ismerik meg azokat a drága kincseket, melyek a §zentirás-
ban, Istennek örök igéjében vannak elrejtve s egyben kijelentve
az emberi világ számára. Ezért nézzünk reménységgel ez ifjú
seregre, azzal a bizonyos , hittel, hogy akiket kiválasztott,
azokat el is hívja az Úr az ő szent országáért való apostoli
munkára e földön. Ehhez a nagy theologus-táborhoz intézett,
gyönyörű évzáró jelentésében hathatós buzdító szavakat dr
 226

Tavaszy Sándor theol. igazgató űr, intvén őket a theotogia

szorgalmas tanulására. Mert „a k i nem theologus — úgymond —
az meghamisítja az igét“ . Ehhez az elvi kijelentéséhez az Igaz­
gató úrnak volna nehány szerény és tiszteletteljes megjegy­
zésem. Nem kiszakítva, hanem a maga összefüggésébe helyezve
sem áll meg ennek a mondásnak igazsága, sőt annak merő
ellentéteképpen jelentkezik. Így arra vall, hogy dacára a misz-
sziói hév ujabbkori lángra lobbanásának, .mely végig perzseli a.
felekezeteket, theologiákat, gyülekezeteket s kreál mozgalmakat,
uj meg uj egyesületeket, szövetségeket: a lelki-, vallási- és
egyházi élet leghivatóttabb vezérei, vezéregyéniségei előtt még
most is elsőbb a theölogia, mint tudomány, az igénél, amelyben
egyedül van élet és erő világfeietti győzelemre. Én úgy vettem
észre, hogy a theologus ifjúság első sorban tamil, tanulja theo-
logiát. Ezért, hogy igazán jó theologusok s azután jó lelkipásztorok
lehessenek, arra volnának mindenekelőtt intendők, hogy igye­
kezzenek az igével rendszeresen foglalkozni, mint életnek
kenyerével, mert aki az igét be nem fogadja, az nem lehet
jó theologus, az meghamisítja a theologiát.
„Aki nem theologus, az meghamisítja az igét“ . Ha ez
igaz volna, akkor az egész keresztyénség falsificatio lenne.
Az apostolok nem voltak theologusok, hanem egyszerű halász
emberek, de hittel és Szentlélekkel megteljesedve még a hely is
megmozdult ahol könyörögtek vala és amit félelem nélkül,
bátran hirdettek, az nem más, mint Istennek beszéde, szín­
tiszta, hamisítatlan ige volt. Ezt nem vonhatják kétségbe a
legnagyobb theologusok sem. S vájjon ama hitvallók tiz- és
százezrei az idők folyamán, akik klbeszélhetetlen szenvedéseik­
kel, vérök hullásával, életük feláldozásával pecsételték meg
Krisztusba vetett hitöket, theologusok voltak-e? Vagy ha nem,
akkor meghamisitották-e Istennek igéjét, melynek szószólói,
bátor bizonyságtevői valának?
. Vagy ma is, akik hitvest, szülőt, gyermeket, jólétet el­
hagyva, mindenről lemondva távoli missziói mezőkre, a leg­
nagyobb veszélyek közé elmennek Krisztusról bizonyságot
tenni, mind jól képzett theologusok? Vagy ha nem, hamis
igét hirdetnek?
A dolog ellenkezőleg áll. Az ige igazíthatja meg csupán
a Szentlélekkel egyetemben a theologiát s tisztíthatja meg azt
azoktól a súlyos tévedésektől, melyekbe beleesett mindegyre,
magával rántva az egyházat, a hitéletet s a lelkek millióit,
 227

mert eltéri az igétől, lésodortatott az egyetlen alapról. A theologia

kezd is igazodni az igéhez, reformátort irányt véve fel, csakhogy
ki kell kelnie abból a tudós naivitásából, hogy nála nélkül, az ő
Útmutatása nélkül hamis az ige az emberek ajkain. Ne féltse
az igét senki s hagyja az embereket bátran beszélni, bizony­
ságot tenni arról, aminek isteni igazságáról lelkűk mélyén
hjt által, Szentlélekkel teljesen meggyőződtek. Tiszta vízzel a
szomjuhozónak olthatja szomját az is, aki nem tudja, hogy
a víz vegyi összetétele: H 2 0 . Theologus testvéreim! Nem
mondom én, hogy ne tanuljatok, hiába is mondanám u g y e ? !
Legyetek jó theologusok! De ne felejtsétek, hogy egy a szük­
séges dolog. Aztán minden időben első az ige, utána a theologia.
Máthé Elek,
lelkész. (B onchida.)

M ég egyszer, de utóljára a II. t.-c. 9 -1 2 . §-nak

értelmezéséről. . . és egyebekről. . .
Viszonválasz Derzsi Endre „ Válasz14-ára („Ref. Lelkészek Lapja“ idei 12.sz.)
Kedves Testvérem! Tisztázzuk a fogalmakat, mert: „Qui lene
distinquit, bene doeet“ .
Amit én az ig. tanácsi „U tasításira vonatkozólag nyílt levelemben
mondottam, nem védelmi célból tettem. Egyszerű ténymegállapítást
végeztem azzal. . Reá mutattam azokra a törvényszakaszokra, amelyek
minden kétséget kizárólag azt igazolják, hogy a lelkészt nem az egy­
házközségi közgyűlés választja, hanem az egyházközségnek -erre jogo­
sult tagjai s leszögeztem, hogy a „választók gyülekezete“ nem azonos
az egyházközségi közgyűléssel.
Azóta időt szakítottam magamnak az 1904. évi zsinati „Napló“
ide vonatkozó részeinek átnézésére s módomban áll most arra is reá
mutatni, hogy az akkori törvénytervezetben tényleg bennfoglalt „választó
gyűlés“ gondolata hatalmas vitát provokált, amelynek folyamán csak­
nem valamennyi felszólaló (a többek között Czike Lajos, Molnár Béla,
Hegedűs Sándor, dr. Bartók György, Fejes István, Pokoly József) egy­
értelműen s általános helyesléstől kisérve úgy nyilatkoztak, hogy „választó
gyűlés nincs“ és hogy „a választók gyülekezete nem választó gyűlés,
mert -a gyűlés hatóság
E tényt elfogadva, nem mondhatod tehát: „De akkor egyikünknek
sincs igazunk“ . Mert ebben — legalább, — nékem igazam van.
De igazam van ám abban is, hogy az összes választók absolut több ■
228

séqénék döntését Uvánom meg, a meghívás utján való lelkészválasztás*

n ál; — bár azt a zsinati napló ide vonatkozó részének áttanulmányo­
zása után, él kell ismernem, hogy a választó küldöttségnek ma a II. t.-c.
12. §. alapján, — a 9. §-tól függetlenül, — anélkül, hogy erre figyel­
mét kiterjesztené — kell eljárnia itt.
Azzal a sajátságos esettel állunk szemben ugyanis itt, hogy, bár a
12. §. zsinati tárgyalása folyamán az összes felszólalók a 9. §. szellemében
„oly modalitás mellett" törtek lándzsát, „amely minden kétséget kizárólag
biztosítaná a választó közönség valódi akaratának megnyilvánulását“ s
ezért a 9. §-on is tulmenőleg 2/a többség döntéséhez kívánták kötni a
meghívás utján való lelkészválasztást, mert ez eddig is „sok áldást hozott
úgy az egyházra, mint a lelkészek tekintélyére nézve is“ mégis a tör­
vényszakasz jelen alakjában történt megállapodás.
A dolog magyarázata az indítványtevő Tisza István gróf eme
szavaiban rejlik: „Én azt gondolom, hogy semmi ok sincs arra, hogy
azt az egyházközséget, amelyben a választók többsége határozottan a meg­
hívás és a meghívott jelölt melleit nyilatkozott, kitegyük mégegyszer a
választás izgalmainak a már elkeseredett hangulatban és viszonyok
között“ .
Kitetszik ebből, hogy maga az inditványtevő s vele az egész tör­
vényhozó testület is a 9. §-ra fektette a súlyt, az abban körülirt eljárást
tekintette a választók akarata megnyilvánulásának, szavazata leadásának
s ezzel a meghívás sorsát eldöntöttnek is vette, úgy, hogy a 12. §-ban
előirt aktust már csak másodrendű jelentőségűnek tekintette. Kitűnik ez
Tisza István gróf eme további megjegyzéséből is: „Megjegyzem, hogy
itt a jelölt nem nyer szavazatokat, mert itt egyszerűen igennél vagy nem­
mel szavaznak
Ezek után tette a -/» többséget indítványozó Meczner József
zsinati tag e kijelentést: „Amennyiben a főtiszteletü és Méltóságos zsinat
azon meggyőződésben van, hogy az újított szövegben — ilyen kitágított
alakban a meghívás utján való választásban kellő erkölcsi garanciát lát,
én indítványomat, miután ezt egyenesen a meghívás érdekében tettem,
visszavonom“ .
A fenn elmondottakban teljes igazolást nyer ide vonatkozó azon
álláspontom is, hogy a szóbanforgó vitás kérdést az összes választók
többségének akarata, ezen akarat minden kétséget kizáró módon való
megnyilvánulása dönti el. Ezt kell feltétlen bizonyossággal biztosítani,
megállapítani.
Az érvényben lévő törvény e ponton észlelhető hiányosságát is a
most folyó zsinati munkálatok rendjén megfelelően pótolni, — esetleg
a szavazás kötelező tételével is: — a zsinati atyák nagy körültekintést
igénylő feladata,
 229

Ma is helytálló — bizonyság erre a marosszentkirályi eset — a

II. t.-c. 1904, évi előadójának: Sass Bélának megállapítása: „Itt aleg-
differenciáltabb, a légtüzetesebb, a legszabatosabb törvényekre van szük­
ségünk. Mert hisz a találékony furfang vagy a rosszakarat a legszaba-
tosabb törvényben is megtalálja azon hézagokat és kibúvókat, amelyeken
keresztül a törvényt kijátszhatna és milyen tágtere nyílnék a furfangnak
és rosszakaratnak a mai hitközöny vagy egyházellenes áramlatok idején
akkor, ha a törvényhozás annak a „ boldog hiány“-nak álláspontjára
helyezkednék, melyei a költő emleget, t. i. törvényhiánynak álláspontjára
* * #
És nemde igazolást nyert azon igény is, amely a választói jognak
a püspökre való átruházásánál — a dolog természete szerint — még
fokozottabban és erőteljesebben kívánja a döntést a választásra jogosult
összes egyháztagok többsége részére fenntartani?
*
* *
„Abban a bizonyos pikáns kérdésben, amely nem is olyan pikáns“
— adott nyilatkozatodat őszinte sajnálattal vettem tudomásul, mert az
a „mentalitás", amely „nagyon is közel áll a Te gondolkozásodhoz: —
az enyémtől viszont végtelenül távol esik,
*
* *
Istenem, milyen különbözők is a mentalitások. . . ! Egyik szolgai
meghunyászkodást lát ott és abban, ahol és amiben a másik törvénysze-
rint való, köteles és természetes engedelmességet. Egyik „kívánságának,
„követelésnek“ minősíti azt, amit a másik törvényadta jogból s egyben
kötelességből folyó rendelkezésnek ismer fél. Az egyik megütközik azon,
hogy a felettes hatóság rendelkezéseit vita tárgyává nem teheti, a másik
egészen természetesnek találja azt. Egyik esperesének minden ténykedé­
sében jogtalan, helytelen és tövénytelen motívumokat keres. . . és talál
s azt szerelné, hogy az esperes egyáltalán ne rendelkezzék neki: a másik
tudja, hogy az esperesnek az a hivatása, hogy őrködjék, felügyeljen, igaz­
gasson, felettes hatóságai rendelkezéseit végrehajtsa s mindezekből kifo­
lyólag kötelessége, hogy a saját hatáskörében maga is rendelkezzék; de
minden rendelkezéséért felelős és felelősségre vonható. Az egyik kétes
értékű „udvariasság“-b6\ tesz eleget az esperese „kívánságának“ a másik
a törvény képviselője, őre iránti köteles tiszteletből és a „primus inier
pares“ iránt táplált testvéri szeretetből ellenmondás nélkül teljesiti minden
rendelkezését, mert tudja, hogy a közkatona legelső erénye az engedel­
messég s bár minden közkatona tarsolyában hordja a marsall-botot, de
aki vezér akar lenni, annak mindenekelőtt engedelmeskedni kell tudni...!
Egyik az ember veleszületett szabadság-jogából folyónak, természetesnek
s ezért megengedhetőnek tart — sőt hasznosnak és építőnek is — oly
230

megnyilatkozásokat és cselekvéseket, amelyekben másik a szabadosság­

nak, a törvény iránti tisztelet csökkenésének, a tekintély rombolásának
veszedelmes csiráit véli felismerni.
„Az esperes nem oly szent és sérthetetlen akivel szemben a köz­
papot 100%-os szolgai engedelmesség terhelné s még kevésbbé csalat-
kozhatatlan, akinek Ítéletei és megállapításai feltétlenül igazak és ámenek
lennének“ — mondod. — Dehát állitott-é valaki ellenkezőt? Tudnál-e
megnevezni csak egyetlen esperest is, aki valamelyik „ közpap" testvé­
rétől „szolgai engedelmességet“ , — akár csak 1%-ost — kívánt s magát
ncsalatkozhatatlan“-nak állította volna. . . ? ! „ Követelte“-é valamelyik vala­
kitől, hogy kútba ugorjék? És valóban úgy van-é, hogy: „ csak mi
vagyunk oly „jólneveltek“ , hogy, amit az esperesek „rendelnek“, az parancs,
vita tárgyát sem képezheti. . . ? A többi egyházkerületben „nem“ parancs
az, amit az esperesek „rendelnek“ , hanem vita tárgyát képezheti“ ? . . .
Igazán leköteleznél, ha csak egy ilyen egyházkerületet is megneveznél. . .
„A többi egyházkerületben meg van az eshetőség“ mondod — a jog­
orvoslás keresésnek, a jogtalannak tartott esperesi „ kívánság vagy köve­
telés megfelebbezésének“ .
Hát a mi egyházkerületünkben nincs meg ez az eshetőség. . . ? Tudsz
talán esetet arra, hogy „a jogorvoslás keresésnek, a jogtalannak tartott
esperesi kívánság vagy követelés megfelebbezésének“ útjában állott volna
valaki itt. . . ? Hát a mi egyházkerületünket nem ugyanazon törvények
szerint kormányozzák, mint „a többit“ ?
Nyilatkozatodnak az „udvarias aktus“-ra vonatkozó befejező részét
nem értem. . . Az udvariasság szép dolog, müveit emberhez illő, aki
azt nem csak kivételes esetekben, ünneplőnek használja, hanem mindig
magával hordja, vele é l; nagy lelki örömmel tudom: Te is ; — de mint
speciális hivatalos „aktust“ , itteni vonatkozásában nem értem, de nem is
akceptálhatom.
Való, igaz: tévedésektől nem ment, gyarló ember, a közbizalom
folytán primus inter pares az esperes, akivel szemben nem szolgai meg-
hunyászkodással, hanem testvéri indulattal, szeretetteljes bizalommal kell
viseltetnünk; de szent és sérthetetlen a törvény, amelyet képvisel, amely­
nek őre s amelylyel szemben mindeki feltétlen engedelmességgel tartozik.
S nekünk „közpapok“ -nak nem az a feladatunk, hogy az esperest,
aki az anyaszentegyház nagy érdekei mellett, miérettünk, a mi — és
mieink — javáért is dolgozik, kissebbitsük, tekintélyében alábbszállitsuk,
erőtlenitcni igyekezzünk; felelősségteljes nehéz munkájában, kötelességei
teljesítésében, saját — bármily okos — külön véleményünk előtérbe-
tolásával, vitatásával, törvénymagyarázatunkkal neki nehézségeket okoz­
zunk, hanem az, hogy iránta, — mint bizalmunk letéteményese iránt —
 231

táplált szeretetünkből folyó kész engedelmességünkkel s minden irányú

támogatásunkkal segítségére mindig készen álljunk. Mert az esperes
minden ténykedéséért felelős és felelősségre vonható.
Szives üdvözlettel testvéred az Úrban:
1930. VI. 19. s.

Válasz.
Kedves Testvérem I Tisztázni kívánod a fogalmakat. Helyes. Kész­
séggel hozzájárulok. Evégből válaszolom a következőket:
1. Tudomásul veszem, hogy amit az ig. tanácsi „ Utasításira vonat­
kozólag nyílt leveledben mondottál, nem védelmi célból tetted, hanem
egyszerű ténymegállapítást végeztél azzal. Azért estem tévedésbe, mert
nem mondtad meg, mi a célod: védelem-é vagy csak ténymegállapí­
tá s ? ! Már pedig e kettő igen közel esik egymáshoz.
2. Igazat adok Neked abban, hogy a lelkészt nem az egyházköz­
ségi közgyűlés választja, hanem az egyházközségnek erre jogosult tagjai.
És igazat adok abban is, hogy a „választók gyülekezete* nem azonos
az egyházközségi közgyűléssel, bár a tagjai azonosak is.
3. Abban azonban már nem vagyok hajlandó igazat adni, amikor
azt állítod Magadról, hogy igazad van. Ellenkezőleg — minél többet
gondolkozom felüle és minél többet foglalkozom vele — annál határo­
zottabban áll előttem, hogy egyikünknek sem volt igazunk. Sem Neked,
aki az összes választók absolut többségét kívántad, sem nekem, aki
megelégedtem az egynegyeddel is. Hanem azoknak volt igazuk, akik
azt állították, hogy a megjelentek — számukra való tekintet nélkül —
diszponálnak.
4. Tán mondanom sem leéli, hogy abban sem tudok igazat adni,
amikor az összes választók absolut többségének döntését kívánod a
meghívás utján való lelkészválasztásnál. Hogy kik és hogyan nyilatkoz­
tak a jelenlegi E. T.-ek zsinati tárgyalása alkalmával, az tanulmánynak
mindenesetre érdekes tanulmány. De semmi egyéb. Mert nem az a
fontos, hogy milyen törvényt akartak, hanem az, hogy milyen törvényt
hoztak. A II. t.-c. 12. §-ában pedig nincs jogász, aki bele tudná ma­
gyarázni — úgy, hogy az el fogadható is legyen — az összes választók
absolut többségének megjelenési kötelezettségét.
5. S ha ez áll a meghívás utján való lelkészválasztásnál, akkor —
az analógia legelemibb törvénye szerint — áll a választói jognak a püs­
pök úrra való átruházásánál is. Nem akarván ismétlésekbe bocsátkozni,
figyelmedbe kívánom ajánlani e tárgyban azt a választ, melyet lapunk
múlt számában Nagy Ferenc testvérünk cikkéhez fűztem és amelynek
állításait állom ma is.
232

6. Te sajnálattal vetted tudomásul, hogy a postarovatban kérdező

kollega mentalitása nagyon is közel áll hozzám, mert a Tiedtől vég­
telenül távol esik. Látod, én nem sajnálkozom afelett, hogy a Te men-
tálitásod és az enyém távol vannak egymástól. Mert meg vagyok
győződve, hogy nincsen olyan távolság, amelyet áthidalni ne tudna
— ha részünkről a jó akarat meg van — a Krisztusban való egység.
Tehát az a fontos, hogy egymás jó akaratában ne kételkedjünk. Én
részemről a Te jó akaratodban nem kételkedem, dacára a mentálitásbeli
távolságnak. És reméltem — Te sem kételkedel az én jó akaratomban.
A különböző mentálitások hadd harcoljanak és küzdjenek egymással.
Így van ez rendjén. így tisztulnak a fogalriiak és az elvek. A fő az,
hogy a Krisztus győzzön Ez pedig az említett jó akaraton fordul meg.
Különben a különböző mentalitásokhoz fűzött megállapításaidra külön
cikkben kívánok felelni, mert az ott felhozottak megérdemlik, hogy ko­
molyan szembe nézzünk velük és alaposan megvitassuk.
7. Hogy az esperesek „közpap“ testvéreiktől hány százalékos
„szolgai engedelmesség“ -et kívánnak, arról nem akarok nyilatkozni és
még kevésbé óhajtok megnevezni egyet is, mert mint mindig, úgy
most is nem a személyeskedés a célom, hanem a fogalmak és elvek
tisztázása, örvendek, hogy Te azt tapasztaltad, hogy még 1%-ost sem.
Viszont, más kollegáktól hallottam teljesen ellentétes nyilatkozatokat is.
Úgyszintén nem óhajtok megnevezni egyházkerületet sem, ahol máskép
folynak a dolgok, mint nálunk. Nemcsak azért, mert ez már ismét az
előbb említett személyeskedés síkjába esne, hanem azért is, mert követ­
kezetes akarok maradni azokhoz, amiket mondottam és nem akarom
elferdíteni azokat. T . i. én nem azt mondottam, hogy a többi egyház-
kerületben máskép van, hanem szószerint ezt Írtam: „Én azt hiszem,
hogy a többi egyházkerületben valahogy ilyenformán is van“ , (hogy t. i.
meg van az eshetőség a jogorvoslás-keresésnek, a jogtalannak tartott
esperesi kívánság vagy követelés megfelebbczésének). Ha nem igy lenne,
az elég szomorú lenne rájuk nézve és reám nézve is, mert egy., illúzióval
szegényebb lennék Ezzel kapcsolatba« Te felteszed a kérdést, hogy
tudok-e esetet arra, hogy egyházkerületünkben „a jogorvoslás-keresés­
nek, a jogtalannak tartott esperesi kívánság vagy követelés megfelebbe-
zésének“ útjában állott volna valaki ? I Erre az a feleletem, hogy szám­
talan esetet hallottam, hogy a papok zúgolódtak egy és más ellen,
kritizáltak egy és mást (egyházmegyei vonatkozásban az esperesi lakhely
határáig, egyházkerületi vonatkozásban Apahidáig) anélkül, hogy ha már
á-l mondtak, ó-t is mondtak volna és jogorvoslást kerestek volna ba­
jaikra. Hogy ezt nem tették meg és nem teszik meg, ezt nevezem én
„jól ncveltség“ -nek. Hát Te minek nevezed?!
8. Hogy nyilatkozatomnak az „udvarias aktus“ -ra vonatkozó részét
 233

nem érted, arról én nem tehetek. Pedig elég világosan és érthetően

irtain. És ma is ezt tartom: „Ha egy kis udvariassággal ki lehet húzni
valamelyik ügynek a méregfogát, ha meg lehet akadályozni azt, hogy a
kérdéses ügy el ne mérgesedjen s a kívánatos békesség továbbra is
fennmaradjon, miért ne legyünk udvariasak?!“ Legfeljebb annyit változ­
tatok rajta, hogy ha netalán az „udvariasság“ szó igen világinak és
köznapinak hangzik, helyébe ezeknek a szavaknak valamelyikét teszem:
„Krisztusi türelem“ , „elfedezö szeretet“ , „megbocsátás“ . Avagy ama
szeretet gyakorlásának, amelyről az mondatik, hogy „hosszútürő“ , kegyes,
mindent elfedez, mindent eltűr és soha el nem fogy“ — csak felülről
lefelé van és lehet helye, alólról felfelé soha?!
9. Viszonválaszod utolsó kibekezdésére a következőkben felelek:
Való igaz, hogy az esperes „az anyaszentegyház nagy érdekei mellett
mi érettünk, a mi — és mieink — javáért is dolgozik“ , — de ugyanezt
teszi a legutolsó közkatona is. Való igaz, hogy „nekünk „közpapok“-nak
nem az a feladatunk, hogy az esperest kisebbítsük, tekintélyében alább
szállítsuk, erőtleniteni igyekezzünk“ — hiszen ezzel végeredményében
Anyaszentegyházunknak.és igy magunknak is ártanánk — de másfelől
ez iient azt jelenti, hogy mi subordinált eszközök legyünk az esperesek
kezében, akiknek még külön véleményünk sem lehet és akik ne merjünk
hozzászólani semmihez — nehogy a mi esperesünknek „nehézségeket
okozzunk“ ; ellenkezőleg a mi külön véleményünk — nem előtérbe-
lolásával, amint Te irod, hánem — szabad és őszinte megnyilatkozásával
és törvénymagyarázatunkkal nyújtsunk segédkezet a mi esperesünknek,
hogy felelősségteljes nehéz munkáját minél eredményesebben végezni
és kötelességeit minél hivebben teljesíteni képes legyen. Abból a bizo­
nyos „szeretetünkbö'l folyó kész engedelmességünkéből a kész engedel-
mességet hagyjuk a pápistáknak és mi elégedjünk meg a „szeretet“ -tel.
Ennéi többre nincs szükségünk, de viszont kevesebbel se elégedjünk meg.
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak
sáfárait“ (1. Kor. IV. 1.) Legyünk szolgák, de a Krisztus szolgái. Egymás­
nak pedig ne legyünk se urai, se szolgái, hanem testvérei.
Szives üdvözlettel testvéred az Úrban:
Balázsfalva, 1930. VII. 19. D e r z s l E n d re ,

H Ó N IG F R IG Y E S , A HAD
Románia legrégibb és legnagyobb Sir. Uh. BAR1TIUHo. 10—31.
baraogöQtödgjc
ajánlja saját találmányu szabadalmazott Alaplttatott 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangözerelvények és harangállványok. Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.
234

Csak félreértésről lehet szó.

— Elégtételül a bánáti egyházmegye nagytiszteletü lelkészl karának. —
Zöld Mihály esperes úr volt szives nekem is megküldeni a bánáti
egyházmegye esperesi hivatalának 1923— 1930. sz. körlevelét, hogy vilá­
gosan láthassam és lássam be, hogy indokolatlanul róttam meg a bánáti
egyházmegyét, amikor lapunk f. évi 13. számában, a 204. oldalon a
következő megállapítást tettem: „Egyetlen egyházmegye a bánáti, amely­
ben nem vállalták az előfizetési dijaknak a kongruábói való levonását“ .
Miután ez a körlevél megment az egyházmegye minden lelkészt hiva­
talának és nekem nincs módomban ktllön-külön minden lelkésztest­
véremnek Írni, ez utón óhajtom megtenni ezt. Előre bocsátom, hogy
megrovásról nem volt, legfeljebb csak félreértésről lehet szó. Annál
nagyobb az én örömöm, hogy ime alkalmam nyílt — eloszlatni ezt a
félreértést is.
Tehát ott kezdődött a dolog, hogy ez év elején az eddigi rendes
szokás szerint minden egyházmegyébe megkeresést küldöttem a múlt
évi hátralékok és a f. évi 1. félévi előfiz. dijak kongruábói történendő
levonása tárgyában. A bánáti egyházmegye pénztárosától, aki a meg­
előző években készségesen támogatott az felőf. dijak inkasszálását ill.,
megkeresésemre 26—1930. sz. alatt a következő választ kaptam: „Nagy-
tiszteletű Derzsi Endre ref. lelkész úrnak. Balázsfalva. Kedves Barátom!
Sajnálattal kell veled közölnöm, hogy lapodnak előfizetési dijait sem a
most szétküldött kongruábói le nem vonhattam, sem ezután nem kezel­
hetem, mert általános a tiltakozás mindenféle levonás ellen, jobban esik
azt mindenkinek magának fizetni vagy — nem fizetni. Különben sem
vagyunk mi, kongruakezelő pénztárosok valami kedvesek — az 1% keze­
lési dij levonása miatt — előttetek, hátha még a lapok nem fizetett
dijait is csak úgy egy pennavakarintással — levonjuk A magam részéről
továbbra is felajánlom szolgálatomat és szeretettel rnaradok Ujmosnicán
1930. febr. 13-án jó barátod Kiss Imre e m. pénztáros“ .
Erre a merő elutasításra — amiben tehát még a lehetősége sem
volt sejtetve annak, hogy az e. in. Lelkészegyesület, mint olyan adhat
engedélyt a levonásra, ha e tárgyban kérést intézek hozzá — mit volt
mit tennem?! Abban a hiszemben, hogy ez ellen appelatának helye
nincs és pénztáros testvérem az egyházmegye hivatalos és megmásít­
hatatlan véleményét képviseli — lapunk f. évi 5. számában, a 80. ol­
dalon, szerkesztői üzenetekben fordultam a bánáti előfizetőkhöz — és hivat­
kozva a fenti elutasító válaszra, kértem őket a dijak külön-kiilön való
beküldésére. Az eredmény azonban — amint a hivatkozott esperesi kör­
levélben közölt kimutatásból is látható — majdnem a semmivel volt
egyenértékű.
Mikor aztán beléptünk a II. félévbe és aktuálissá váltak a II. félévi
előfiz. dijak levonása tárgyában intézendő megkeresések, mit volt mit
tennem a bánáti e. ni. előfizetőivel ? I A pénztáros testvéremhez már
nem fordulhattam, hogy pedig.az esperes úr valamiképen segítségemre
jöhet, arra — az igazat megvallva — nem is gondoltam, olyan kate­
gorikus volt megelőzőleg az elutasító válasz — és igy kénytelen voltam
lapunk f. évi 13. számában a 204. oldalon annak megállapításával,
 235

hogy „egyetlen egyházmegye a bánáti, amelyben nem vállalták az előfiz.

dijaknak a kongruából való levonását“ — ismételten felhívni az elő­
fizetőket „hogy minden sürgetés bevárása nélkül szíveskedjenek az eset­
leges hátrálékokkal együtt előfizetésüket rendezni“ . És kérdem, hogy az
előzmények után nem joggal téttem-é ezt a megállapítást, hogy a bánáti
e. m.-ben nem vállalták az előf. dijaknak a kongruából való levonását?!
A hiba ott lehetett, hogy miért nem fordultam egyenesen az esperes
űrhöz?! Vagy tán még inkább ott, hogy nem kaptam az irányban fel­
világosítást, hogy a levonási tilalom nem szent és sérthetetlen, meg van
rá a mód és alkalom, hogy a levonás keresztülvihető legyen! ?
Valószínűleg ennek a hibának ösztönszerü megértése adhatott
impulzust nekem, hogy még egy utolsó kísérletet tegyek és ott végezve,
ahol kezdenem kellett volna, megkeresést intéztem az esperest hivatalhoz.
És az esperes űr igazán hálára kötelező és szinte megszégyenítő meg­
értéssel és jóindulattal honorálta megkeresésemet. így született meg az
1923—1930. sz. esperesi körlevél, melynek mindén sorából önzetlen
ügyszeretet és megértő testvéri szellem árad ki. Jóleső örömmel olvasom
belőle- és hogy mások is velem együtt örülhessenek azon, közlöm a
körlevélből a következőket: „Ami a bánáti református lelkészt karnak a
Lellcészegyesülethez való viszonyát illeti — mindennemű félreértés és
félremagyarázás elkerülése szempontjából — határozottan leszögezem,
hogy a bánáti lelkészi kar — valahányszor e kérdés tárgysorozatunkban
szerepelt — mindannyiszor egyértelműig és határozottan kifejezést adott
azon meggyőződésének, hogy a lelkészek eredményes együttműködését
Lelkéseegyesiilet utján látja elérhetőnek s épen azért helytelenít minden
olyan megnyilatkozást, mely egy ilyen egyesülés elé gátakat akar emelni“ .
Szolgáljon ez a férfias és emelkedett hangú nyilatkozat erősítésül azoknak,
akik az I. t.-c. esedékes zsinati tárgyalásától félve a Lelkészegyesület
sorsa felett féltő szeretettel aggodalmaskodnak — és viszont szolgáljon
feleletül azoknak, akik még most is azt mondják vagy legalább is
gondolják, hogy a romániai ref. papság nem. is olyan erősen ragaszkodik
a Lelkészegyesülethez, az csak „egy pár izgága és nyugtalan vérü“
embernek fixa ideája.
A körlevélből különben tudomásul veszem — amit eddig nem
tudtam — hogy a pénztáros -testvérünk a levonást azért nem vállalhatta,
mert ez a kérdés még nem szerepelt az egyházmegye lelkészegyesüle­
tének tárgysorozatán. És e helyről is szeretettel kérem ennek a kérdésnek
az őszi gyűlés tárgysorozatára való szives felvételét. Hálásan köszönöm
továbbá az esperes űr névszerinti szives felhívását az előfizetési dijak
rendezése tárgyában és e helyről is szeretettel kérem azokat, akiket illet,
szíveskedjenek hátralékaikat vagy beküldeni vagy pedig Írásos meg­
hatalmazást küldeni a pénztáros urnák, hogy az előf. dijak a kongruából
levonhatók legyenek.
Illetőleg ennek az utóbbinak valamelyes módon módosulnia kell.
T. i. amikor e sorokat Írom, akkor kapom a bánáti e. m. pénztárosának
197—1930. sz. hivatalos levelét, amelyet — hogy megörökítsem minden
sorát - - szószerint közlök: „Kedves Barátom! Esperesi hivatalunk XIV.
körlevelében most olvasom, hogy egyházmegyénket megróttad, mert nem
vállalta az előfizetésnek a kongruából való levonását. Felkérlek, hogy
236

lapban ilyen valótlanságot ne írjál. Én nem vállaltam! 1 Én a. pénztáros.

Ezt Írjad, állom, de egyházmegyémet — kérlek — kíméld meg az ilyen
hátbavágásoktól. Akkor megírtam, hogy miért nem vállalom a levonást:
»Különben sem vagyunk előttetek kedvesek, pénztárosok, a kezelési %
levonása miatt." így Írtam és ez az ok! Akkor a kerületi pénztárosokat
oldalaztad meg, mert a kezelési költségeket levonta, most meg az én
egyházmegyémet oldalazod, mert én nem vonom le a te pénzedet. Ez
az én privát dolgom és ha mindenáron szenzáció kell lapodnak, hát üss
kedved szerint, de — kérlek — engem üss. Én birom vagy állom, de
az ilyen virtuskodást magamhoz méltónak semmi esetre sem tartom.
Ismétlem azért, hogy' lapodnak előfizetését a kongruából levonni és
közvetíteni nem vállalom, épen (most második okból) eljárásod sértő és —
a jelzett körlevél kitétele szerint is „megrovásnak tekinthető“ — mivolta
után. Lelkészegyesületünk erre felkérhet, egyházmegyénk erre nekem
utasítást adhat s akkor — kötelességből meg kell tennem. Ugyanezeket
közlöm esperesi hivatalommal is. Végül kérlek, hogy ezután kímélj meg
minket, eddig még békességben élő Bánátiakat az eféte kellemetlen-
ségektőh Nemhogy a Lelkészegyesület célját szolgálnád, ellenkezőleg
puskaport hintesz vele még közibénk is. Ez még egyelőre csak — a
szaga, hát ne vedd rossz névvel, ha ilyen nagy megrémüléssel és nagy
ablaknyitással szellőztet Mosnicán, 1930. jul. 15-én a te jó barátod
Kiss Imre, ref. lelkész, e. m. pénztáros".
Tartozom lapunknak, lapunk célkitűzésének és végül saját magam­
nak is, aki egy közös, egyetemes cél érdekében lapalapitás és fenntartás —
úti figura docet — nagyon sokszor hálátlan szerepét vállaltam magamra,
hogy az én „jó barátom" utszéli stilusu, valótlanságoktól hemzsegő
levelére nyilvánosan válaszoljak. És mindenek előtt leszögezni kívánom —
és az igazság is ez — hogy nem azt irtain, hogy a „bánáti egyház­
megye nem vállalta“ , hanem azt, hogy „a bánáti egyházmegyéé«/» nem
vállalták". A kettő között pedig — akármilyen kicsiny is, de — van
különbség. Hogy ki nem vállalta, azt világosan megmondtam és meg­
írtam először, lapunk 5. számának már hivatkozott szerkesztői üzenetek
c. rovatában. Ellenben valótlanság az, mintha a pénztáros „a kezelési o/o
levonása miatt" nem vállalta volna a levonást — ez csak mellékzön-
gemény volt — hanem az igazság az, amint ö maga irta hivatkozott
első levelében: „mert általános a tiltakozás mindenféle levonás ellen,
jobban esik, azt mindenkinek magának fizetni vagy nem fizetni". Tehát
a legenergikusabban visszautasítom Kiss Imrének azt a beállítását, mintha
lapunkban valótlanságot irtain volna. Tudom, hogy egy szerkesztőnek
sok mindent el kell nyelnie. De hogy ilyen utszéli hangot el nyeljek,
arra nem vagyok kapható, ha mindjárt emiatt 24 óra alatt be is kellene
szüntetnem a lapot. Méltó párja ennek a hangnak, amikor az én „jó
barátom" arra kér engem, hogy kíméljem meg az egyházmegyét a hábor­
gatásoktól és kíméljem meg a még békességben élő Bánátiakat az eféle
kellemetlenségektől. Ezekre a feleletem csak ennyi: feltétlen tisztelettel
hajlok meg minden egyházmegye — és igy a bánáti egyházmegye
előtt is —, nincs szükségem Kiss Imre-féle oktatásokra, — és feltétlen
tisztelettel hajlok meg minden lelkésztestvérem előtt, aki azt megérdemli, —
őt ellenben, aki az előfizetési dijak kezelésének visszautasítása után is
 237

készséggel elfogadta lapunk Jiszteletpéldányát, meg fogom kímélni, annyira,

hogy a címére küldött tiszteíetpéldáúyt még ezzel a számmal beszüntetem.
Bocsásson meg a bánáti egyházmegye mélyen tiáztelt lelkészi kara,
hogy mindezekre nyilvánosan kitértem. Sokat elhallgattam azok közül,
amiket első impresszióim alapján válaszolni akartam, de viszont hogy
mindent elhallgassak, arra elegendő önuralmam nincs. Most pedig ezek
után kérdés tárgyát fogja képezni az előfizetési dijak mikénti kezelése.
Az csak természetes, hogy egy olyan embert — ha mindjárt kollega is —
aki a fenti hangon ir nekem, sem most, sem a jövőben kéréssel megkeresni
nem fogok. Amennyiben az esperes úr lesz szives a kérdést egyházmegyeileg
— legjobb belátása szerint — kedvezően elintézni, természetesen hálával
és köszönettel veszem. Amennyiben pedig ennek valamelyes akadálya
lenne, nem lesz más megoldás, mint — a lapot csak oda küldeni, ahol
az előfizetés rendezve van. Én nem igy gondoltam el, de hát az élet és
annak kényszerítő körülményei sokszor áthúzzák a tni számításainkat.
Végezetül, miután az esperes úr körlevelében volt szives meg­
hirdetett predikációs könyvem előfizetési felhívására is kitérni, közölni kívá­
nom, hogy e felhívást a bánáti egyházmegyébe is megküldöttem, de
tekintettel arra, hogy hátha eltévedt, most már — élve szives jóindula­
tával — egyenesen az esperes úrnak küldöm meg és kérem e téren is
úgy az esperes úr, mint érdeklődő lelkésztestvéreim szives támogatását
Mindezeket ilyen részletességgel a félreértések teljes tisztázása végett
Írtam meg. Mert ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy megrovásról nem
volt, legfeljebb csak félreértésről lehetett szói Testvéri szeretettel
Balázsfalva, 1930. jul. 20. D erzsi E n d re,
felelős-szerkesztő.

IRODALOM.
E lő fiz e té s i fe lh ív á s .
Huszonöt éves rendes lelkészi szolgálatom emlékére a Harangszó
kiadásában „ Nékem a Krisztus élet“ címen egy kötet temetési beszédet
adok ki. Szokatlan jelenség, hogy én a temetési beszédeken kezdem, de
ennek nálam mély lélektani oka van A koporsónak a rendesnél szokat­
lanabb mértékben kellett élezzem az erejét. A több száz koporsó között
négyszer állottam legközvetlenebb szeretteim koporsójánál. Két drága
feleségem, két egyetlen fiam koporsójánál, — akik valamennyien villámlás-
szerüen, rövid két év leforgása alatt vonultak át otthonomból az örökké­
valóságba, — egy-egy régi világ omlott össze nagy robajjal előttem. A
négy koporsó, az öt kicsiny árva, az én nyomasztó özvegységem, a
nyakamba szakadt rettenetes sok gond és az e világ szerinti tanács­
talanság bizonyult az Isten kezében alkalmas eszköz gyanánt arra, hogy
testet öltsön bennem az ige: Nékem a Krisztus élet.
Élettel áldott meg az Úr szeretteim koporsójánál s ezért életet
keresek a koporsónál. Ennek a lelki igyekezetnek akar szerény bizony­
sága lenni e kötet, amely nyolc ivnyi terjedelemben 38 beszédet és néhány
imádságot fog tartalmazni.
A mü aug. végén jelenik meg és 120 lei lesz az előfiz. ára. Azoknak,
akik a pénzt előlegesen beküldik, portómentesen küldöm meg a könyvet.
 A B. F. R. A.
A Klrályhágómelléki Református Egyházkerület összes
hatóságai, intézményei, hivatalosai, egyházi és világi rendben
levő tagjai mélységes szomorúsággal jelentik, hogy
méltóságos domahidai

DOMAHIDV ELEMÉR úr
a királyhágómelléki református egyházkerület első fögond-
noka, a romániai református zsinat elnökségének tagja,
nyug. főispán, volt szenátor stb. stb.
áldott s tevékeny életének 65-ik, főgondnokságának 8-ik évében,
f. évi július hó 20-án Szatmáron az Úrban csendesen elhunyt.
Széles mezőket átfogó közéleti.miikődésében nagy tudását,
bölcs élettapasztalatát, egész maga-magát mindenestül és mindig
egyetemes érdekek szolgálatára szentelte. Mindezekben kisugár­
zott férfias jelleméből református Anyaszentegyházunkhoz való
gyermeki hősége és tántoríthatatlan ragaszkodása, — ősi csa­
ládjának századokon átragyogó emez áldott öröksége és hagyo­
mánya. Ezzel az igaz magyar kálvinista hithűséggel állt oda —
a hívek egyetemének osztatlan akaratából — a születő egyház-
kerület sok bajjal, viharral küzdő hajójának kormánya mellé is
mint annak főgondnoka és vezette azt hűséggel hosszas beteg­
ségének szenvedései közepette is, élete utolsó órájáig. És mert
sohasem önmagát kereste, meg kellett találnia önmagát: s ön­
magában a kegyelem Istenének alázatos és éppen ezért dia­
dalmas eszközét.
Lelkének földi sátorát folyó hó 22-én déli 12 órakor
Szatmári tartandó gyászistentisztelet után fogjuk Domahidára
szállítani és ott aznap a családi sírboltban a boldog feltámadás
reménye alatt csöndes nyugalomra helyezni.
Oradea—Nagyvárad, 1930. julius 21.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekviráit sipok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek
WE6ENSTEIN L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. T I M I S O A R A .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.

KÜLÖNFÉLÉK.
| Domahldy Elemér?"! A ki-
rályhágómelléki egyházkerületnek
mély gyá$za van. Első főgond­
noka : Domahidy Elemér július
20-án, Szalmáron, 65 éves korá­
ban meghalt. A szatmári és ugó-
csai nemes családok élén álló
volt famíliája, amelynek magyar­
ságánál, csak az anyaszentegy-
házunk volt drágább. Ilyen kör­
ben nyert lelki értékeit csak nö­
velte a debreceni kollégium, hol
jogi tanulmányait is végezte. A
közigazgatási pályára ment s itt
népe iránt való nagy szeretettel
munkált, közben képviselősködve
is, mig végre is mint Hajduvár-
megye és Debrecen város főis­
pánja fejezte be magas Ívelésű
közigazgatási pályáját. Egyházáért
való munkásságát mint a nagy­
károlyi egyház presbitere 25 éves
korában kezdte s azóta negyven
esztendőn keresztül szent komoly­
sággal véve a királyi papság bib­
liai elvét, 28 éves korától mint a
nagykáíolyi traktus tanácsbirája,
31 éves korától mint traktualis
kurátora vezetett az egyházáért
való áldozatos munkában 25 éven
keresztül. 1922. évben lett az
egyházkerület első főgondnoka,
amely tisztében semmi sem volt
nála égetőbb probléma, mint az
egyház Krisztusban való megúj­
hodása, de ezt nemcsak a lel-
készi kar feladatának tekintette,
hanem ennek teljes szívvel és
hittel való munkálásában a világi
elem elkötelezettségét is hirdette.
— Ezt a kötelezettséget híven is
teljesítette ő ma elsőben, mígnem
a testi nyomorúság ágyba dön­
tötte. Temetése nagy részvét mel­
lett julius 22-én volt Szatmáron,
Csernák Béla püspökhelyettes és
239
Boross Jenő e. kér. tanácsbiró
fungálásával. Az erdélyi kerületet
Kádár Géza generális direktor és
dr. llyés Gyula képviselték.
Legyen hite az elhunytnak
halálában is valósági
Marosnémeti templomszente­
lés. Jun. 29-én a hunyadmegyei
magyarságnak felemelő ünnepség­
ben volt része. A marosnémeti —
1926 -2 7 . években beomlott refor­
mátus templomot szentelte fél
dr. Makkai Sándor püspök ur és
Baczó Lajos hunyadmegye espe­
rese. A templom gróf Horváth
Tholdy Rudolf 80.000 L. ado­
mánya. gyűjtése és néhai Balogh
Sándor lelkész 15.000 L. gyűjtése
révén építtetett újjá 120.000 Lei
költséggel. A felszentelés az uj
liturgia szerint történt. A dévai
és marosillyei dalárdák jól elő­
adott énekszámokkal emelték az
ünnepi istentiszteletet. A felszen-
telési ünnepen 8 lelkész jelent
meg. A felszentelés után Püspök
ur, a megjelent lelkészek kísére­
tében — köszönetét mondott gróf
Horváth Tholdy Rudolfnak a temp­
lom újjáépítésért tett munkálkodó
sáért. Majd a Püspök ur előtt
tisztelgett: az egyházmegye, a
marosnémeti egyházközség; az
ehmei Nőszövetség élén gróf Hor­
váth Tholdy Rudolfné elnökkel;
végül a dalárdák. A megjelent ven­
dégek részére buffet volt a grófi
kastélyban. Délután 6 órakor a
Püspök ur előadást tartott Déván
a nőszövetség vallásos estélyén.
A VII. református nagyhét
Marosvásárhelyt fog megtartatni
szeptember 9 - 14. napjain. Aprog-
rammot részletezni feleslegesnek
tartjuk, miután az megjelent mind-
140
két egyházkerület hivatalos lapjá­
ban. Csak annyit kívánunk meg­
említeni, hogy a rendezés körül
két áldásos, újítás történt. Az egyik
az, hogy a két egyházkerület által
közösen tartatik meg — miképen
az elkövetkezendők is közösen fog­
nak megtartatni. A másik pedig
az, hogy tekintettel van az Anya-
szentegyház összes munkásaira és
egy-egy napot szentel a tanítók-,
tanárok-, lelkészek és nőszövetsé­
gek számára. Hisszük, hogy ez a
nagyhét is, mint a megelőzőek,
Isten dicsőségét és Anyaszentegy-
házunk javát fogja szolgálni.
A Királyhágóm ellékl E gyh áz-
kerület junius hó 26-án tártotta
rendes k ö zgyű lését N a g y v á r a ­
don. , A szokatlan forróság elle­
nére is láto gato tt v o lt a gyű lés és
kitartottak áz atyák . Sulyok Ist­
ván püspök im ádsága és m egn yitó
beszéde után alakult m eg a k ö z­
g yű lé s és ped ig dr. Nagy Sán­
ctól legidősebb egyh ázm egyei
gondnok társelnöklésével. A la ­
kulás után üd vözölte a gyű lés az
uj királyt és felesküdtek az újon­
nan v á la szto tta k : dr. Kölcsey
Ferenc v . tanáosbiró,, dr. Soóa
István v . alje gy ző . É rd e n go le -
gen nem űzetik a hívek a lelkész
járandóságot, ezért azt az or­
szággyű lési román képviselőt,
aki őket erre izgatta, vilá g i b í­
Kereöztes N Imre könyvnyomdája, Aiud —NagyenycJ.
róság eló viteti a k özgyű lés. V i ­
lá gi hatóságok vexaturája és a g ­
rársérelmek m iatt illetékes mi­
nisztérium okhoz, sót a trónhoz
fordult k özgyűlés.
A B ald ácsy-aláp 60.000 L e ié ­
ből 24.000 L e it u ta lt a k ö zg yű ­
lés- n yu gd íj nélkül, tengődő lel­
kész ö zvegyek n ek . A kolozsvári
theologia segélyének m egállapí­
tására bizottságot k üldött ki a
k özgyű lés. — A n yu gd íjin tézet
alapszabályának az érm elléki lol-
készte8tvérek által kért m ódo­
sítását (t. i. h o g y enyhittessék a
szigor a n yu gd íjb a mehetésnél)
a közgyűlés elvetette azért, h o gy
a nyugdijtókéci sérelem no es­
sék. — A z uj énekes k ö n yvet sa­
já t kezelésében nyom atja ezután
a kerület. — T ö b b kisebb ü g y
elintézése után d. u. bírósági
g yű lé s v o lt.
Egy ref. papné 7 éves kis
leányával idős házaspárnál vagy
magányos íírinőnél házvezetőnői
állást keres szeptember t-ére.
Megkeresések lapunk felelős szer­
kesztőjének címére küldendők.
Szerkesztői üzenetek:
sz. Leveledet kaptam, de az abban
jelzett Cikket nem. Pedig ilyesmi nem
igen fordult elő az utóbbi időben. így
tehát könnyen eleget tehetek a teveledbe
jelzett kívánságodnak. S zív. iidv.
|U. évfolyam. 1930. augnszlns 15. 16. szám.

REFOMÁTUS

LELKÉSZEK L1PM
Me g j e l e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési dij: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
D ERZSI ENDRE PELESKEY SÁN D O R
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

A harmonikus együttműködés titka,

alias
A különböző mentálitások kiegyenlítődési lehetősége.
A legtöbb ember — tisztelet a kivételéknek —■ két ember­
ből van összetéve: egy arisztokratából és egy demokratából.
Arisztokrata, ha lefelé néz és demokrata, ha /elfelé tekint.
Lefelé prim us, felfelé p á r akar lenni. A primus-t természetesnek
találja, a ;par-4 pedig követeli magának. Az egyházi életben is
kisért ez a veszedelmes életfelfogás. És nem is lehet rajta
csodálkozni. Hisz még a tanítványok sem voltak képesek ettől
szabadulni. Pedig ők nap-nap után és szinről-szinre láthatták
a Jézus fenséges példáját. Az írás szerint támada köztük ver­
sengés, hogy ki tekinthető nagyobbnak. És Jézus hiában mutatta
meg a helyes útat. A k i legnagyobb közietek, olyan legyen, mint
aki legkisebb és aki fő, mint aki szolgál. Az út csakhamar já­
ratlanná lett, mert nem konveniált az uralkodni vágyás felé
hajló emberi természetnek.
A katholikus egyház meg is feledkezett róla. Kialakult a
tekintély elve — és ezzel az evángéliumi egyenlőség sorsa
hosszú időre meg lett pecsételve. A reformációnak kellett jön­
nie, hogy a .többi mellett ezt is kibányássza. És a reformá­
ciónak — spéciéi a kálvini reformációnak — tényleg egyik
sarkalatos tétele a prim us inter pares lett.
A tétel tehát meg van. A baj csak az — azonban ez
m

épen elég — hogy e tételt ki-ki úgy magyarázza, amint egyéni

érdekeinek leginkább, megfelel. Vannak, akik a primus-ra
helyezek a hangsúlyt. És vannak, akik a pares-t hangsúlyozzák.
Pedig, ha nem csalódom, a kérdésnek igazi keresztyén értel­
mezésében — csak a harmadik szón: az inter-e n lehet egyedül
á hangsúly. A prim us hangsúlyozása veszedelmes, mert ma­
gában hordja a nagyravágyásnak, az uralkodni akarásnak
keresztyénieden gondolatát. A ¡Híres hangsúlyozása is vesze­
delmes, mert ebben viszont az elégedetlenségnek, a lázon­
gásnak gondolata van meg. A hangsúly egyedül csak az
internen lehet. Ez a kiegyenlítődési pont. Az arany középút.
A hangsúlynak az inter-re való áttétele megtöri úgy a primus-
nak, mint a pares nek merevségét: megszűnnek ellenségek
lenni, testvérekké lesznek. Csak az ilyen hangsúlyozás bizto­
sítja a megértő és harmonikus együttműködést.
Mert mit jelent - - a hangsúlyt az inter-re tenni? M eg­
fékezni a primus-t hangsúlyozó arisztokrátikus énünket, hogy
el ne ragadtassa magát — és ugyanakkor megfékezni a pares-t
hangsúlyozó demokratikus énünket is, nehogy a demokrácia
durva demagógiába csapjon át. Megalázni magunkat, feláldozni
énünket, tűrni, lemondani, hűségesen munkálkodni a k-öz-ért, —-
ezt jelenti a hangsúlynak a primus-ról és pares-ről az inter-re
való áttétele. Csak igy alakulhat ki az az egészséges papi
közszellem, amely Isten Lelke által ihletett, amely ma — fáj-
dalom — nincs meg, amelynek kialakulását öntudatosan
munkálni — lapunk is elsőrendű feladatának tekinti, z>. e ,

Karunk közéleti szerepéről.

R é v . R e g in a id S o r o m é n , a tekintélyes és nagyhírű papképviselő s
az angol parlament külügyi bizottságának tagja, a fenti kérdésről a
következőket mondja:
— Szerintem a papságra rendkívül fontos szerep vár á népek
politikájának intézésében, mert senki sem áll olyan közel a néphez, mint
a pap és sc n k ise m ism e rh e ti n g y a töm egek m in d e n n a p i éleiét és sz o c iá lis
v is z o n y a it. Mindenkinél jobban kell tudnia és éreznie, hogy mire vágyik
a nép és miben szenved hiányt. De éppen ezért nagy felelősség háramlik
a papságra. Ha megérti és átérzi égi és földi hivatását és azt fölébe
h e ly e z i a h a ta lm a so k k e g y e in e k , a k k o r fö lté tle n ü l m eg v a n a z ereje a h h oz,
h o g y a h iv a ta lo s k o rm á n y z a to t h a szn o s és célszerű s z o c iá lis p o litik á r a sz o rítsa .
Ez az oka annak, hogy az angol szociálista párt fejlődésében oly nagy
szerepe van a papságnak, mely felismerte a szocialista pártnak a lég-
 243

szélesebb néplömegek érdekeit szolgáló eszméit és a maga hatalmas

erkölcsi erejét céltudatosan és készségesen állította a szociális eszmék
szolgálatába.
A szocialista párt is felismerte a papságnak ezt a törekvését, de
felismerte erejét is és ez a kettős találkozás eredményezte azt, hogy az
angol parlamentnek majdnem valamennyi papképviselője a szociálista párt­
ban foglal helyet Az angol papság szociálizmusát azonban nem szabad
összetéveszteni a kontinens néhány országában meglevő klerikális jellegit
keresztyénszociálizmussal.
Ismerjük azokat az érveket, amelyeket a szociálizmus ellen hangoz­
tatnak, hogy vagyoni killöinbségek mindig voltak és lesznek és hogy a
nyomort és a szegénységet ugy sem lehet megszüntetni. Jobb tehát
békében hagyni a világot és semmit sem csinálni, mint uj utakon való
kísérletezéssel, a meglevő javakat veszélyeztetni, — mondja az óvatos
konzervatizmus. Nem lehet semmit sem tenni! Ugy sem lehet segíteni I —
igen kényelmes álláspont és minden látszólagos biztonsága mellett is
nagyobb veszedelmeket rejt magában, mint a kísérletezések és reformok
útja. Mint a fáradt, öregedő ember mindig hajlandó a tétlenségre, a
magukat kiélt vagy elfáradt nemzetek is hajlanak a konzervatizmusra,
a niaradiság, a semmittevés politikájára.
Pedig bármennyire is megoldhatatlannak tünteti fel a kényelmes
konzervatizmus korunk szociális súlyos problémáit, a szegénység és
kiáltóan igazságtalan vagyonelosztás kérdését, kétségtelen, hogy ereknek
a szociális bajoknak a megoldása sem nehezebb, mint azé a sok száz más
kérdésé, amelyet évszázadok folyamán sikerrel oldott meg az emberi akarat,
erő és tehetség. Foglalkozni kell vele, hogy orvosolhassuk. A keresztyén-
ség tanításának szelleme is azt követeli. És igy, a gyógyítás munkájában
való részvétel az egyháznak és a papságnak elsőrangú, kötelessége, de nem
csak kötelessége, hanem érdeke is. Mit szólnának ahhoz a küzdők és
nyomorgók százezrei és milliói, ha azt tapasztalnák, hogy legfőbb vigasz­
talójuk : a vallás magukra hagyja őket, sőt ellenséges álláspontra helyez­
kedik az érdekeiket képviselő és megsegítésért küzködökkel szemben ?
Évtizedek óta munkálkodom a.legszegényebb néprétegek között és
azt tapasztaltam, hogy éppen ezeknek a tömegeknek a hitét és vallását
erősiti az, ha látja, hogy a vallás embere nem csak leikével, de anyagi
és testi jólétével, szociális helyzetűit javítására törekszik. Ezt felismerte
a soutwarki püspök is, aki az anglikán egyház zsinatán felhívta a pap­
ságot, hogy éppen a tömegek hitének megmentése érdekében legyenek
támogatói a szociális törekvéseknek, mert a vallásnak nem lehet neme­
sebb és fontosabb feladata, minthogy azok mellé álljon, akik á sötét
nyomoron segitni akarnak.
 244

Regáti misszió.
„Először a mieinket.“
Miután a Ref. Lelkészek Lapjában fennti cim alatt nem rég meg­
jelent cikkem, magán értesüléseim alapján, félreértésre adott okot, annak
bizonyítására, hogy sem közösségeket sem egyeseket bántani nem volt
szándékomban, minden esetleg gúnyos vagy sértő hangot félretéve, állás­
pontomat a következőkben vagyok bátor vázolni.
Természetesen, mint ott, úgy itt sem térek ki elvi kérdésekre, nem­
csak azért, mert az nagyon hosszadalmas lenne, hanem különösképen
azért, mert szerintem talán egyetlen dolog sincs, amiben annyira nélkü­
lözhető lenné az elvi megvitatás, és annyira nélkülözhetetlen a gyakorlati
megvalósítás, mint épen a regáti misszió kérdése.
Távol legyen tőlem, hogy nekem az fájna, hogy külmisszióra ada­
kozunk. N.ekem az fáj és sokunknak az fáj, hogy a regáti misszióra
nem adakozunk. Nem akarom, hogy a regáti misszió előbbvaló legyen,
több legyen és értékesebb legyen, mint bármi más misszió, — hiszen
ez keresztyén szempontból lehetetlen is, — de annyi minden körülmé­
nyek között legyen legalább. Ez olyan követelmény, amit nem ember
¿Ilit fel, hanem Isten ir elő.
Ha fenn említett cikkben nem tudott tisztán kifejezésre jutni ez,
állításaimat jelen magyarázat alapján kell fenntartanom, anélkül hogy
saját magamat a ¿vád“ alól egy pillanatig is kivonnám — bár „vádolni"
nem akartam, csak a hibát kerestem, — mert magamat is hibáztatom
akkor, ha csak propagálom is a külmissziót, de ugyanakkor elmulasztom
propagálni a regáti missziót, vagy legalább nem gondoskodom emennek
a propagálásáról is. Mert ez nem más, mint Isten ügye egyik oldalának
-a kijátszása a másik ellen.
Ez áll még akkor is, ha nem helyezkedünk arra az álláspontra,
amelynek értelmében Isten nem teremthette másra a nemzetiségi közös­
ségeket, minthogy azoknak tagjai elsősorban egymás gondját vegyék fel.
Talán az a baj, hogy lekicsinyeljük a Regátot, mint missziói terü­
letet, mert belmissziói munkaterületnek nézzük, mert nem láttuk azt a
verejtékes munkát, amit igényel; talán az baj, hogy nem tudunk meg­
birkózni azzal a munkával, ami olyan sok esetben csődöt mondott és
amelynek látható eredménye sokszor nagyon buzgó kezek nyomán sem
mutatkozott; talán más. Egy bizonyos; Hogy nem kellene mindezeknek
úgy lenni, amint vannak.
Bár eszményeinkből nem szabad engednünk, de vigyáznunk kell,
mert a mi túlságosan optimizmusra hajló világszemléletünk sok mindent
megenged nékünk, akkor amikor — talán rajtunk kívül álló okokból —
szomorúan mások és kétségbeejtően szegényebbek vagyunk, mint sokszor
gondolnánk. Nagy Zoltán.
 245

Szerény kiigazítás,
Érdeklődéssel és lelki örömmel olvastam végig a bekecsaljai egyház-
megye generális vizitációjáról szóló szépen kidolgozott referádát a Refor­
mátus Szemléiből. Az olvasónak megragadja a lelkét az a felemelő tény,
hogy annak a nagy egyházmegyének minden egyházközségében milyen
szép gyülekezeti élet és munka foly A legutolsó lapon (286. o.) a
jelentés természetesen az utolsónak meglátogatott egyházról szól. Ez
Sóvárad. Térben távol vagyok tőle, de lelkileg közel, mindenkinél köze­
lebb. Örömmel olvasom, hogy az iskola munkája minden osztályban
igen jó s az iskola az egész vidék reformátusságának egyik ékessége.
Szomorú tény azonban, hogy a nagy gyülekezetben pártoskodás dúl,
aminek következménye, hogy a lelkészi állás üresen áll. A referens ezt
Írja: . . . „e hatalmas gyülekezet a benne dúló állandó pártoskodások miatt
esztendők óta nem tud lelkipásztort választani. . . " Ezt bátorkodom szeré­
nyen kiigazítani. Mert ez az állítás nem felel meg pontosan a valóságnak.
A pontos valóság az, hogy épp ellenkezőleg esztendők óta egyebet sem
csinál, mint lelkipásztort választ. Többször választott, mindig ugyanazt
választotta s még sincs lelkipásztora. Választani tehát tudott s ha törté­
netesen újból kellene választania, egész bizonyosan újból tudna. És
hogy többszöri választás dacára ma sincs lelkipásztora, vagyis, hogy
esztendők óta a megválasztott lelkész nem tudja elfoglalni állását, /illető­
leg hogy megválasztatásának jogerőre emelkedése ily soká késik, annak
nemcsak a gyülekezetben dúló pártoskodás az oka, hanem egyéb is.
Hogy mi, arról alább.
A sóváradi egyházközség lelkészválasztó közgyűlése 1928. október
30-án lelkészévé választotta Máthé Elek bonchidai lelkészt 149 szavazattal
78 ellenében. A választást Sántha Ferencz és társai egyliáztagok meg-
felebbezték. Az elsőfokú bíróság 1929. február 15-én megerősítette a
választást. Panaszlók megfelebbezték a kerületi bírósághoz s az az
1929. év december havának 11. napján (választás után 1 évvel, 1 hónap­
pal és 12 nappal) a választást megsemmisítette azzal, hogy a régi pályá­
zatok alapján uj választást rendelt el, Máthé Eleket sem zárva ki.
A sóváradi egyházközség lelkészválasztó közgyűlése újra összeült
1930. március 3-án s lelkészévé választotta újra Máthé Elek bonchidai
lelkészt 144 szavazattal 82 ellenében. A választást újra megfelebbezték,
de most már Vass Dénes és társai. Az esperes 1930 junius 16-ra ki­
tűzte a helyszíni vizsgálatot, de hogy a bírósági (I. fokú) tárgyalás
mikor lesz, az még nem tudható ma sem. Jut. 1. hatállyal helyettes
lelkész neveztetett ki Somogyi Endre személyében.
Látható a fenntiekből, hogy a gyülekezetben dúló pártoskodás mellett
246

az egyházi közigazgatásnak, illetőleg bíráskodásnak rendkívüli és meg*

döbbentő lassú menete az oka, hogy a sóváradi ielkészválasztás ügye
m ég m in d ig nem tudott dűlőre jutni. S ez a rendkívüli késlekedés szerény
véleményem szerint nemhogy kisebbítené, hanem inkább növeli a párt-
ellentéteket és igen alkalmassá teszi a talajt, hogy a referens által emlí­
tett: „ . . . ra g a d o z ó fa r k a so k , a kü lön b öző secták /ü l k á r ózó a p o s t o la i . . . “
a pásztor nélküli nyáj között garázdálkodjanak s híveink közül sokat
elhódítsanak. Bár ne sikerülne nekik!
Az igazság és tényállás kedvéért szenvedtessék el e szerény ki­
igazítás. Megválasztott.

Keresztyén pap és tanító együttmunkálkodása

Istenországa építésében.*
Örök időkre példa a Pál apostol megállapítása: „Én plántáltam,
Apollós öntözött“ . Ez a pap cs a tanító munkája.
Lássuk, hogyan válik be ez az életben?
É n plántálok, azaz hirdetem: „Isten Igéje élő és ható, alkalmas
feddésre, intésre, dorgálásra“ , . „olvassuk hát Isten igéjét, odaadó
lélekkel és buzgón; gyűljünk össze, mint az első keresztyének és tuda­
kozzuk az írásokat, mert örök életünk van abban“ .
Apollós öntöz: Ez a pap hivő, talán nem akarnak maguk is bap­
tisták lenni?! Ki hallott ilyet? Nem magyar embernek való stb.
Én plántálok: Ifjak — konfirmált ifjak — egyházunk reménysége,
jövendője! Jertek alkossuk meg az ifjúsági egyesületet 1 Jertek szenteljük
oda most a mi szivünket az Úrnak, amig nem mételyezi meg a bűn,
amíg nem foglalja le a Sátán!
Apollós öntöz: „Hm, érdekes, hogy ily fiatalon besavanyodott szen­
tek legyetek! Egyszer élünk, egyszer vagyunk fiatalok; még az Írás is

* Kiadtam e cikkel, mert — dacára az emiatt több ízben és több oldalról

ért megtámadtatásnak — szerkesztői programmom most is a régi, hogy l. i. alkalmat
kívánok adni minden lelkésztestvéremnek — komoly telelössége tudatában — őszintén
és nyiltan feltárni mindazt, ami szivén fekszik. Ugyanekkor azonban nem mulaszt­
hatom el az „Apollós“-ok elégtételéül megjegyezni, hogy cikkíró testvérem túlságos
sötét színben állította be a kérdést. Hibáját abban látom, hogy általánosít olt, ahol
csak szórványos esetekről lehet szó. Mert Istennek hála — vannak tanítóink szép
számmal, akik nem keresztezik a plántáló Pálok munkáját, ellenkezőleg sikeresen
elősegítik azt. Ami pedig az együttrnunkálkodás tagadhatatlanul fontos kérdését illeti,
erre röviden csak az a megjegyzésem : — hogyan lehetne szó a keresztyén pap és
tanító együtlmunkálkodásáról, ha még a papok együttműködésének kérdését sem
tudjuk — közóhajra — megoldani ?! •£>. E .
 247

azt mondja: „Örülj ifjú a te ifjúságodban“ . Tán nem bolondultatok meg

ti is, mint a vén asszonyok“ .
Én plántálok: Tömörüljünk nőszövetségbe, karoljuk fel egyházunk
ügyét, szolgáljuk teljes odaadással Kr.-t úgy az egyházban, mint a
családban.
Apollós öntöz: „Bolond beszéd. A nőszövetség uraknak való, mit
tud tenni egyszerit, tudatlan asszony?! Aztán ki bírja: ott csak a be­
lépti dij (tagdíj) 500 L , de mennyi ajándékot, áldozatot kell hozni azon
felül is. Nem igaz az, hogy nem kell fizetni, csak egyszer lépre men­
jenek, meglátják“ .
Én plántálok: Gyermekek, ki sajnál közülietek 5 —10 percet a
vasárnapból, jertek üljünk le annak lábaihoz, ki úgy szeretett, hogy:
„kezét rájok vetvén megáldá őket", ki ölébe vette a gyermekeket és ezt
mondta: „ilyeneké a mennyeknek országa“ . Jertek ismerjük meg, szeres­
sük meg, kövessük ezt a Jézust!
Apollós öntöz: „Hallatlan mit ki nem talál ez a pap, nem elég
szegény gyermeknek egész héten az iskola, még Vasárnap is iskolába
jöjjenek? Ott van csütörtök délután, nem papolhat akkor nektek eleget?
Eredjetek erdőre, mezőre, tarka lepkét űzni, illatos virágot szedni, játszani".
É n plántálok. Már meglátogatom odahaza s munkáik közbe az én
híveimet, hogy közvetlen közelből ismerjem meg szükségeiket, nehéz­
ségeiket, életküzdelmeiket 1
Apollós öntöz: Hallotta Gyuri bácsi ez a mi papunk jár házról-
házra, mint a koldus; mintha bizony úgy örülnének neki, ha hátráltatja
munkájukban, vagy éppen alkalmatlan időben tolakodik ? 1
Én plántálok: Arról ismer meg minket Kr. hogy az ő tanítványai
vagyunk, ha egymást szeretjük. Bocsássunk meg egymásnak és éljünk
békességben, mert csak így várhatjuk Istentől bűneink bocsánatát.
Apollós öntöz: Hallotta: „aki téged jobbfelöl arcul üt, fordítsd a másik
arcodat is“ jó vicc . . . eredj Mihály vedd ki a járásbíróságtól a pert,
hadd másszon István a nyakadra, már is olyan fennen beszél. István
bácsi, hadd üljön bele az öccse a maga házába is, legyen neki kettő s
magának egy se;- Érdekes! Ha lő rám az ellenség, én ne lőjjek rá vissza.
No, cifra dolog mondhatom 1
É n plántálok: A templomban nem illik aludni, aki Isten házába
készül, pihenje ki jól magát, inkább délelőtt aludjon s csak délután
jöjjön friss éber elmével.
Apollós öntöz: Mibe bele nem szól ez a pap ? Látszik, hogy úgy él,
mint a here, nem tudja, hogy ha egész héten törődik az a test, Vasár­
nap bágyadt.
É n plántálok: Testvéreim az Ut- asztala szent 1 Azon Isten érettünk
248

hozott áldozata, megtestesült szeretete tárul elénk. A szeretet asztala

„Próbálja meg minden ember magát és úgy e g y é k ... s t b ... . “ „Ered
békülj meg előbb a te atyádfiával s csak azután. . . stb.“
Apollós öntöz: Érdekes ez a mi papunk, még azt követeli, hogj
ilyen nagy munkaidőben is járjuk a templomot 1 Aztán azt nem ug)
kell érteni, hogy tényleg előbb meg kell békülni az éllenségünkkel, hanen
csak úgy, hogy abban a pillanatban ne haragudjunk; Aztán ki látta, hog]
valaki azért szerencsétlenül járt, mert úrvacsorával élt, hiszen aki ur-
vacsorát vesz, annak minden bűnei megbocsáttatnak.“
É n plántáloh: „Nem ihatjátok az ur poharát és az ördögök poha
rát. . . “ Isten és ember előtt egyaránt utálatos a részeg. De hány embei
megy tönkre az ital miatt nemcsak vagyonilag, de egészségileg, becsület
belileg (existentiája) nem is beszélve arról, hogy lelkileg.*
Apollós öntöz: „Munkás ember megkívánja az italt; Nem is magyai
ember, aki a bort nem issza. Már utoljára férfi mivoltunkból is kivet-
kőztetne a tiszteletes úr“ stb. stb.
Egy egész életen keresztül igy plántál és igy öntöz az úr két szol­
gája: „A szolgálatokban különbség vagyon, de ugyanaz a lélek“ .
Ezért épül oly szépen Istenországa.
Irta:
„tSgy tálenlum os 44

H Ó N IG F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Str. Gh. BARITIU No. 10-21.
baraQgöotődéjc
ajánlja saját találmánya szabadalmazott
Alaplttatolt 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok, — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekviráit sipok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek
W E G E N S T E I N L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. T I M I S O A R A .

I
■
|
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá-
ron. Orgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
 249

IRODALOM .
B ö r s y K e r e k e s G y ö r g y : A s E g y e tle n ú t. Az amerikai
magyar reformátusok problémája. A Magyar Egyház Társaság kiadványa.
1930. Duquesne, Pennsylvania. Amerikai Egyesült Államok.
Bennünket református lelkészeket — csak természetes, hogy érdekel,
érdekelnie kell minden mozgalomnak, ami a világkálvinizmus keretei között
foiy le. Mennyivel inkább érdekel, érdekelni kell annak a mozgalomnak,
ami a magyar reformátusok életében jelentkezik. Az Amerikai Egyesült
Államokba szakadt magyar református véreink egyházi életéről szór­
ványosan, itt is, ott is lapjainkban és még inkább az amerikai magyar
ref. lapokból többször olvashattunk, de az amerikai magyar reformátusok
problémáját olyan világosan és áttekinthetően talán senkisem irta meg,
mint Borsy Kerekes György fent jelzett tanulmányában.
A tanulmány hat részre oszlik. Az I. rész történeti áttekintést nyújt
a negyven éves múltról.. Megtudjuk belőle, hogy az első szervezkedési
kísérletek 1890-ben indultak meg és 1895 végéig kizárólag a Reformed
Church védő szárnyai alatt folyt a munka néhány szervezett gyüleke­
zetben. Ezután akcióba lépett egy másik amerikai felekezet is, a Pres-
byterian Church és bekerült az amerikai magyar reformátusok életébe a
„presbiteriánus misszió“ is. De bekerült a torzsalkodás is, mely végered­
ményben a magyarországi konvent beavatkozására vezetett. A beavat­
kozás még nem lett volna baj, ha elhamarkodás nem történik. De az
történt. U. i. 1904-ben gróf Dégenfeld József, ki a konvent megbízá­
sából sorra járta az amerikai magyar ref. gyülekezeteket, munkája befe-
jezéseképen közös értekezletre hívta össze mindkét csoport (reformed és
presbiteriánus) lelkészeit. Ezen az értekezleten aztán az a megállapodás
történt, hogy a két, eddig magyar munkát segélyző amerikai felekezetet
a Magyarországi Ref. Egyház hivatalosan keresse meg a fennhatóságuk
alá tartozó gyülekezetek és papok elbocsátása iránt, hogy igy az egység
a további munkában megteremthető legyen. Sajnos, ez a megállapodás
csak papíron maradt. Mert a Reformed Churchnél működő papoknak
sikerült Dégenfeld grófot rávenni arra, hogy még hazautazása előtt ala­
kítsa meg a konvent fenhatósága alá tartozni akaró lelkészek és gyüle­
kezetekből a Magyarországi Ref. Egyház első amerikai egyházmegyéjét.
Ez pedig elhamarkodott dolog volt, mert egyrészt befejezett tények elé
állította a két amerikai felekezetet, másrészt mert elkeserítette azokat a
lelkészeket és gyülekezeteket, akik az alakításon nem vettek részt. Meg­
indult tehát az az áldatlan háború, melyet „csatlakozási harc“ néven
ismer az amerikai magyarság történelme. Mindenik csoport két fronton
harcolt. A konventiek a reformed és presbitériánusok, azok viszont a
250

konventiek és egymás ellen. És ha a világháború 1914-ben ki nem tör,

akkor nehány év alatt Amerikában valószínűleg csak egy magyar refor­
mátus egyházi csoport maradt volna — és ez az e g y : a konventi cso­
port lett volna. De jött a háború — és ez a konventi egyházmegyékhez
tartozó csoportot (t. i. a konventi csoport már 1911-ben 2 részre oszlott,
u. m. keleti és nyugati egyházmegyékre) nagy és súlyos megpróbáltatá­
soknak tette ki. Sötétben dolgozó kezek hol itt, hol ott helyeztek el
feljelentéseket a papok ellen különböző hatóságoknál azon a címen, hogy
a háború előtt, sőt egyideig a háború alatt is kaptak fizctés-kiegészi-
tésül kiilömböző segélyeket. Éhez járult, hogy amikor Amerika a világ­
háborúba belépett, a hazai segélyek megszűntek és igy egy nehány
helyen a lelkészekre és gyülekezetekre súlyos anyagi terhek nehezedtek.
A háború után mindenki tudta, hogy az egyházi életben változásoknak
kell következni. Tudatában volt ennek a konvent is — és 1921-ben dr.
Boér Elek egyet, tanár és Takaró Géza kőbányai lelkész személyében,
delegátusokat küldött ki a függőben levő ügyek rendezésére. így szü­
letett meg 1921. októberében a Reformed Church in the U. S. A. és a
Magyarországi Református Egyház között az u n. Tiffini Egyezmény,
melynek értelmében a két konventi egyházmegye — önkormányzatának
és egységének bizonyos fokig való fenntartása mellett — lépjen szervi
kapcsolatba a Reformed Church-el. A tiffini egyezményt azonban nem
mindenki fogadta el. A kinmaradtak egyrésze a Protestant Episcopal Church
védnöksége alatt nehány egyházközséggel megalkotta keleten a rövid életű
Protestáns Püspöki Egyházzal Társult Amerikai Magyar Református Egyhá­
zat, kettő a holland eredetű Reformed Church-el talált szervi kapcsolatot,
a presbiteriánusok megmaradtak régi kötelékükben, a többi pedig független
alapon működött, egyelőre nagyobb szervezeti egység nélkül, de várva az
alkalmas időt saját önálló Egyházának megalkotására. Ez az alkalmas idő is
csakhamar bekövetkezett — és 1924. dec. 8-án a pennsylvaniai Duquesne-
ben — egyelőre hét gyülekezet testvéries társulásából — a teljes alkotmá­
nyosság jegyébe megalakult a Független Amerikai Magyar Ref. Egyház
s annak közigazgatási szerve, az első egyházmegye. Ez az atkotmányozó
gyűlés kimondotta, hogy az Egyház a Magyarországi Ref. Egyházéval
tökéletesen azonos alapon áll, vagyis hitszabályozójául a Biblia után
elfogadja a II. Helvét Hitvallást és Heidelbergi kátét s egyházi törvé­
nyeiben és rendjében is követni kívánja lelki édes anyjának négyszáz esz­
tendős hagyományait. Segélyt sehonnan sem kér és nem fogad el, csak
saját híveitől.
A II. rész a súlyos hibák súlyos következményeiről szól. Szomorúan
látjuk ebből, hogy a különböző csoportok között a csatlakozási kérdés
sohasem azon dőlt el, hogy hitelvileg melyik alap a helyes, hanem azon,
hogy a gyülekezet és lelkész honnan tud a maga számára nagyobb
 251

segítséget, több pénzt biztosítani. Ez a „ki ad többet* elv végig vonul

az amerikai magyar reformátusság egész negyven éves történetén és
nagyon, de. nagyon szomorú fényt vet arra. Természetesen e téren a
függetleneket semmi felelősség nem terheli, miután ők segélyt sem nem
kérnek, sem nem fogadnak el.
A III. rész a szomorú jelen címen a mai széttagoltságról nyújt
elszomorító képet. A tiffini egyezmény előtt is széttagoltan élt az ame­
rikai magyar református nép, de azóta még széttagoltabban Mert mig
azelőtt csak három csoport volt, ma már hat van. Még pedig 1. Befor-
med Church in the U. 8. A . (német eredetű Egyesült Államokbeli Refor­
mátus Egyház) fennhatósága alatt 57 anya — társ — s mintegy 10
leányegyházközség, saját kimutatásuk szerint 57 lelkész, 4 segédlelkész,
3 óhazai okleveles s hehány bizonytalan képzettségű tanító, tanítónő és
diakonisszával. — 2. Presbyterian Church in the U. S. A . (skót eredetű
Egyesült Államokbeli Prcsbitériánus Egyház) kötelékében 30 anya-, 7
leányegyház, 27 lelkész és 1 tanítónővel. — 3. Független Amerikai Ma­
gyar Református Egyház (Free Magyar Reformed Church in America)
önálló szervezetében 16 anya — és társ — 2 leányegyházközség, 14
lelkész és 2 tanítónővel. — 4. Reformed Church in America (holland
eredetű Amerikai Református Egyház) kötelékében 4 egyházközség 3
lelkésszel. — 5. South Presbyterian Church (déli Presbitériánus Egyház)
fennhatósága alatt 2 egyházközség 1 lelkésszel. — 6. Protestant Epis-
eopal Clmrch (Protestáns Püspöki Egyház) kebelében 1 egyházközség
1 lelkésszel. Az egyházközségek teljes »zárna tehát 129, lelkészeké 103,
segéd-lelkészeké 4, tanító, tanitónő és diakonisszáké 15. A Reformed
Church in the U. S. A.-hoz tartozó, gyülekezetek részben a három magyar
nyelvű missziói egyházmegye, részben angol nyelvit egyházmegyékbe
tagozódnak. A Presbyterian Church-be tartozóknak semmiféle magasabb
magyar nyelvű közigazgatási egységük nincs. A Független Amerikai Ma
gyár Református Egyház gyülekezetei két egyházmegyét s az&k felett
saját egyházkerületet alkotnak, teljes következettséggel keresztülvitt ma­
gyar református egyházalkotmányi berendezettségben. A kisebb három
csoportnak sem egymással, sem a többi magyar csoportokkal semmiféle
szervi kapcsolata nincs.
A IV. rész a változtatás szükségéről szól és érvekkel alátámasztva
kimutatja, hogy sem magyarországi, sem amerikai szempontból más
megoldás, jobb megoldás nem jöhet, mint megalkotni az egységes Ame­
rikai Magyar Református Egyházat, mely magában foglalná a száz és
egy nehány gyülekezetei és egy csapásra megoldhatná az Amerikába
szakadt véreink egyházi életének minden baját, pótolhatná minden hiá­
nyosságát, kivenné a kölcsönös féltékenység, torzsalkodás, elvi és sze­
252

mélyi ellentétek töviseit, elismertetést szerezne hitünknek, vallásunknak

és fajtánknak s negyven esztendő sebeire adhatna gyógyulást.
Az V. rész a változtatás módjáról szólva — megállapítván, hogy
ma már alig van Amerikában olyan nemzeti csoport, mely saját lelki­
szükségletei kielégítéséről ne saját önfenntartó alakulatában gondoskod­
nék — rámutat arra, hogy a megalakítandó Magyar Egyház is föltétlenül
a teljes önfenntartás s igy a tökéletes függetlenség alapjára volna helye­
zendő. És ezt meg is lehetne tenni, mert ennek sem a különböző ame­
rikai felekezetek, sem az amerikai magyar ref. gyülekezetek és ezek
lelkészei részéről elháríthatatlan akadálya nincs.
Végül a VI. rész az egység jelentőségéről szól és azt ezekben fog­
lalja össze: az amerikai magyar reformátusság számára az egység a tel­
jes öntudat kifejlődését, anyagi megerősödést, szélesebb látkörhöz jutást,
nagyobb tekintélyt, a papok számára a gyönyörű célú nyugodt munka'
lehetőségét, az amerikai közélet felé a becsületes kálvinista felfogás,
élet és világnézet érvényesülését jelentené. Ez pedig csak egy úton ér­
hető e l: az önálló és egységes nagy Amerikai Magyar Református Egyház
megalkotása útján. Ez az egyetlen út.
Ezekben foglalhattam röviden össze Borsy Kerekes György értékes
tanulmányának kivonatos ismertetését. Örömmel tettem. Nemcsak azért,
mert ilyen részletes, mindenekre kiterjedő, könnyért és világosan: át*
tekinthető ismertetését az Amerikába szakadt véreink egyházi életének
olvasni még nem állt módomban, hanem azért is, mert — nem csinálok
titkot belőle — kezdettől fogva meleg szimpátiával kisértem azt a füg­
getlen amerikai magyar ref. egyházi mozgalmat, amely elvetve a kitar-,
tottság mindenesetre kényelmes, de ép oly mértékben veszélyes, széles
útját — a teljes önfenntartás és az ezzel kapcsolatos tökéletes függet­
lenség talán kevésbé kényelmes, de kívánatos és követésre méltó, kes­
keny útját választotta.
A tanulmányhoz előszót Sebestyén Endre, a Független Egyház fő­
esperese irt és szerző azoknak ajánlja, akik „innen és túl a tengeren*
tudják és érzik, hogy amint nincs és nem lehet százféle magyarság,
úgy nem lehet hatféle a magyar református vallás, és Egyház sem*.
Amerikába szakadt véreinkre, vezetőikre, a vezetők nemes törek­
véseire, a kívánatos egység megteremtésére — innen a messze távolból
Isten drága áldását és mindenekre elégséges kegyelmét kérjük.
I>. E.

von Harnack Adolf a berlini hunyt. A mi lelkészikarunk sok

egyetem theol. fakultásának világ- jelese volt hallgatója a kiváló pro-
hirü tanára 79 éves korában el- fesszornak, Áldás emlékére I

KÜLÖNFÉLÉK.
Végler Gyulá~f tanitóképez-
del ny. zenetanár, elhunyt 1930.
évi julius 1-én 78 éves korában,
Székelykereszturon s ott is temet-
tetett el julius 3-án általános nagy
részvét mellett róm. kath. szertar­
tás szerint.
Meg kell emlékeznünk róla
nekünk reformátusoknak is, hisz’
több évtizedes tanári működése
alatt sok református gyülekeze­
tünkbe kerültek ki kántorok az ő
képesítése alól. A zene és egyházi
ének iránti rajongó szeretettel gon­
dosan képezte tanítványait gyüle­
kezeti szolgálatokra. Ma is ezek
zengik- templomainkban egyik igen
szépszerzeményét: „Szeretlek Isten
véghetetlen".
Nem ismerve soha felekezeti
elfogultságot, — örömmel végzett
orgona játékot felkérésre bármelyik
templomban. A székelykereszturi
református templomban épen ő ,
a buzgó katholikus, sokat szolgált
és csillogtatta orgona játékokkal
kiváló képességeit. Az egész ember
csupa jóság, megértés és szere-
tétből állott. Olyan lelkes ember,
akinek öröm volt és gyönyörűség
az egyházi zene és ének fejlesz­
tését előmozdítani. A székelyvár­
megyei egyházközségekben min­
denütt ismerték nevét, érdemét és
kegyelettel tartják fenn emlékét.
A minden vigasztalásnak Istene
nyújtson vigasztalást megtört szivü
özvegyének, gyemekeinek.
253
A közéleti hűséges harcosnak,
a jólelkü emberbarátnak emléke
legyén áldott 1
Kérelem. Lelkésztestvéreimet,
akik könyvemet annak idején meg­
tartották, de árát ezideig még nem
küldötték el, szeretettel kérem,
hogy a könyvet küldjék vissza, mert
itthoni példányaink elfogytak és
az érdeklődőket nem tudjuk ki­
elégíteni. A könyv hivatalos bé
lyeggel küldhető. Ady László szé­
kelyföldvári lelkész.
Generális vizltatlo a Bekecs
alatt. Örvendeztünk püspökünk lá­
togatásának, predikálásának, —
kísérete munkájának, de azért nem
hallgathatom el, hogy a generális
vizitatio sem vette ki a részét az
adóügy terén adott tanácsaival
abból a munkából, amelyből ki
kellett volna vennie. Ugyanis a
tudósiiás csak azt közli, hogy itt
és ott a hívek nem adják magu­
kat az egyetemes adózási kötele­
zettség alá. Hogy szép szavakkal
lelkész, presbyterium és az egyház­
tagok fel lettek hiva az egyet,
adózási kérdés megoldására, ez
még nem a szeg fejére ütés. A
rend ott van, ahol adóznak és a
szeg fejére ott ütnek a- magas lá­
togatók, ahol azt mondják: az
egyház törvényei szerint jön a fel­
hajtás, — büntetés, — ahol az
adózás nem kellemes egyházi kö­
vetelés. Ha ezt látnám, ezt olvas
nám, akkor teljesebbnek tartanám
254
a vizsgálatot. Azt lehet olvasni igen
sok helyen: uj valláskönyv van,
uj liturgia, ezt tessék bevezetni!
Ha a lelkiekben a változtatás fon
tos és vele együtt az istentisztelet
rendjének a megváltoztatása is,
akkor égetően fontos az adóügy is,
mint az anyagi kérdés egyik fontos
és vitális része. Van egyházközség,
amelyik iskolát sem tart fenn, egyet,
adót sem fizet, kényelmes zavar­
talanságban fürdik a régi nagyok
dicsőségében és más egyházköz­
ségek iskolát tartanak fenn, tanítót
fizetnek, segélyhiányt pótolnak.
Helyes-e és arányos-e a teher
viselés, egyik helyen nyög a nép
a tehertől s még iskolabővítést is
követelnek, a másik helyen se is­
kolát nem tart a nép, sem tanítót
nem fizet ? Az anyaszenlegyház az
Isten igazságát és-az igazság sze-
retetét prédikálja, hát akkor friss
és uj tanácsot kérek az egyh. adó
fizetésére és felhajtására nézve is.
Furcsálom a helyzetet az anya-
szentegyházban: kimondják, hogy
kell fizetni, akkor hát kelljen is
fizetni, mert lejár a pap-, a pres-
byteriuin tekintélye és vészit er­
kölcsi fontosságából az adózási
követelés I Mondják némelyek,
hogy nem kell fizetni; mivel az
egyet, adózás szükségessége elis­
mert jogos követelés,akkor esperes,
pap és presbyteriurn álljon a tal­
pára és ami követelésnek van ki­
mondva, hajtsa b e ; a felettes ható­
ság pedig vagy találjon uj és friss
erőket a' behajtására, vagy a régi
erők mellett a végletekig támo
gassa a papot az adófelhajtásnál,
így a gén. vizitatio se elégedjék
meg az atyai tanácsokkal, mert a
sok jó tanács hiábavaló eszköz
lesz a makacsokkal szemben, ha
nem nyúl éppen a törvény ere­
jéhez hozzá az adófelhajtásnál,
illetve a tanácsadásokban nincs
benne — a büntető eljárás kilá­
tásba helyeztetése.
Iskolák fenntartását sürgette a
gén. vizitatio, az ifjúság gondo­
zását, — ezek mind kapcsolatosak
az egyetemes egyh adózással, —
tehát uj módszer kell, uj tanács
az egyet, adó felhajtására nézve is
a törvény alapján Ezt pedig nem
a lelkészektől várom, hanem a leg­
felsőbb helyről, ahonnan jön a
drága intelem: gondozzuk, őrizzük
meg gyermekeinkben az ősök hitét,
ébresszünk az egyházakban fel
lelkeket, odaintézem ezt a kérést is:
ne hunyjanak szemet népünk vas­
kalapos gyengesége előtt sem. A
szó még nem tett, a tanács és
figyelmeztetés még nem az egyet,
adó végrehajtásé. Különben ke­
gyelem és szeretet azoknak, akik
szeretetet és sok áldást is hoztak.
1930. julius 12.
Testvéri köszöntéssel:
Ref, Lelkipásztor,
Lelkész! értekezlet a Bekecs
alatt. 1930. év jul. hó 11-én a
Bekecsaljai egyházmegye lelkészi
értekezlete megtartatott. — Igen
sokan hozzászólottak az uj liturgia
ügyéhez. A legtöbbet érő és leg­
határozottabb állásfoglalást Bartha
Péter torboszlói lelkész tanúsította
a régi liturgia mellett Demeter

István nyárádszentannai félkész azt
vitatta, hogy az egyházmegye lép­
jen fel egységesen a liturgia ügyé­
ben és vagy fogadják el az uj
liturgiát a lelkészek mind, vagy
pedig maradjon úgy minden egy­
házközség a régi mellett. Jancsó
Albert sürgette az uj liturgia be­
vezetését. Dr. Árkosi J. indítvá­
nyozta, hogy az egyházkerület ál­
láspontján maradjon a liturga
Ugye és döntsön e tekintetben
érvényesen a kerület, de hang­
súlyozza, hogy gyülekezete állást
foglalt az uj liturgia ellen. Donáth
László is kifejezte aggodalmait.
A lelkészi értekezleten az uj litur­
gia meliett nyilatkozott Nagy Endre
kollégiumi igazgató. Kérdem, hol
maradott az elnöki kérdés: milyen
határozat hozatalára hivatott fel a
lelkészi értekezlet ? Gondolom
helyes lett volna a határozatos
megállapodás, mert igy a meg­
osztó vélemények mellett a vagy
vagy elve nem jutott kifejezésre.
Alkalmi biblia-magyarázatot Ftilöp
Ferenc tartott az uj liturgia hive.
Érdekli még a lelkészeket
egy másik esemény is, — ami
szintén előfordult a lelkészi érte­
kezleten és ez az esemény az,
hogy a lelkészi értekezleten meg­
jelent lelkészek többsége a „Lel-
készegyestllet“ mellett nyilatkozott
a lelkészek együttműködésének a
formájára és lényegére nézve.
Voltak akik a lelkészértekezlct mel­
lett nyilatkoztak a megküldött ¡ven.
Megjegyzem két-három lelkész
az, aki nem jelent meg az érte­
kezleten. Jövőben akik a fontos
egyházi kérdések megvitatásában
nem vesznek részt, esperes úr.
csakugyan hajtsa be a 20Ö' léi
büntetést, ha r úgy tetszik akár
árvatigyünk támogatására.
Beküldte.
255
Lelkész-beiktatások. A S á f ­
rá n y Lajos nyugalomba vonulá­
sával megüresedett t ű r i (gyulafe­
hérvári e. m.) egyházközségbe ki­
nevezett V eress József lévita lelkész
testvérünket f. hó 3-án iktatta be
P ü n k ö s t i Zoltán magyarkapudi
lelkész, e. m. számvevő. Ugyan­
csak akkor történt ünnepi keretek
között Szász Albert volt sepsi-
bodoki lelkésztéstvérünk beikta­
tása is, akit a kuka ile n c .z fa lv i
(marosi e. m.) egyházközség hí­
vott el pásztorának Az utóbbi
helyen délután a Nőszövetség
rendezésében vallásos összejöve­
tel is tartatott, melyen az igét
P é le r Sándor e. m. számvevő hir­
dette — kiemelvén a Nőszövetség
tagjainak lelkes áldozatkészségét,
mellyel templomuk belsejét, an­
nak teljes berendezését kijavít­
tatták és megújították, — szavalt
Z s i q m m d Dezső disznajói lelkész
és énekelt a helyi dalárda. Újonnan
beiktatott testvéreinknek gratulá­
lunk és gyülekezeti munkájukra
Isten gazdag áldását kérjük.
Anyák napja Bár egy kissé
az időből kiesve, (t. i. május má­
sodik vasárnapján kellett volna)
tartatott meg f. hó 3-án a balázs-
falv.i egyházközségben az Ameri­
kából kiinduló kedves megemlé
kezés: az Anyák napja. A délelőtti
igehirdetés ünnepies jeljegü volt.
A délutáni templomi ünnepélyen
F a r k a s Károly mítgyarpéterfalvi.
lelkész tartott alkalihi előadást ¿S
a programmot a vasárnapi iskolai
növendékek és léáriybibliaköri
tagok ének és szavalat számai és
D e r z s i Endréné ref. lelkészné ének
száma egészülték* ki, TempIojpL;.
’ ünnepély- után "íá Nőszövetség
szerétetvendégséget adott. Kettős
ok vezetett arra, hogy a különfé­
lék közé ezt a beszámolót is fel­
vegyük Az egyik az, hogy ennek
256

kapcsán felhívjuk lelkésztestvé­ Lelkészmeghlvás — Amerikába.

reink figyelmét (már t. i. akiket
A chevlandi első magyar ref. egy­
illet) az anyák napjának bgveze«,.
tésére és rendszeres tartásra, mert ház dr. Herczeg Józsefet hívta
végtelenül kedves ®T áldásos;, \meg lelkészéül. Herczeg két esz­
megemlékezés ez. A másjá peíiig tendeig már volt lelkésze a clev-
az, hogy áldott alkalmát ^~fry.ujt() \ landi gyülekezetnek s innen hívta
az Anyák napján \ rendezendő'- ■■■} haza a pápai főiskola theol. ta­
templomi ünnepély V
Szászvár
lá r n a k . Herczeg a meghívást el­
rosi árvaház segélyezésére, mint
ahogy a fent jelzett templomi-^' fogadta sjunius 11-én Amerikába
ünnepélyen is 440 L. gyűlt össze utazott. Lelkészkedése mellett a
perselypénz gyanánt az árvák szá­ clevlandi egyetem theol. fakultá­
mára. Igaz ugyan, hogy erre a
sán a homilétika tanára is lesz.
célra ott van a karácsonyi perse-
lyezés, de miért ne adhatnánk mi
kétszer erre a nemes célra?! A
gyülekezetek jóformán meg sem Szerkesztői üzenetek:
érzik és a sok kicsiből mégis csak
E lőfizetési dijak n y u g tá zá sa : N agy ­
egy tisztességes összeg gyűlhet
szebeni e. m . 1680 L .t D é si e. m. 960 L .,
össze. A karácsonyi perselypénzen
N agysajó i e . m . 1655 L ., K olozsvári e .
kívül az Anyák napján befolyó
m . 1440 L ., S z é k i e . m 1060 L ., Sep sii
perselypénzeknek a szászvárosi
e. m . 2760 L , U dvarhelyi e. m. 8000 L .,
árvaház javára való fordítása gon­
G yulafehérvári, e. ni. 1200 L ., Szilág y ­
dolatát ajánlom e helyről az ille­
szolnoki e. m . 2843 L ., K ézdi e. m.
tékesek figyelmébe. Méltóbban
1774 L ., K alotaszegi e . m . 1657 L .,
nem lehetne megünnepelni az
Nagyszalontai e. m , 2132 L ., Erdővidéki
Anyák napját, mintha e napon
e. ni. 1800 L ., N agyenyedi e . m . 4400 L .
tekintetünket az árvákra is reá
irányítjuk és áldozatos segedel­
münkbe vesszük őket.
ü l. évfolyam. 1930. szeptember 1. 11 szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LlP Ii
Me g j el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: Blaj-Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. 1 Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁN D O R
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész*

A második tiltakozás.
Romániai egyetemes egyházunk legnagyobb egyházmegyé­
jének, a nagybányai egyházmegye lelkészi karának, augusztus
hó 21-én volt népes egyesületi közgyűlése Szatmár városában.
A lelkipásztorok egyesületének a közgyűlését, megjelenésével
tisztelte meg az egyházmegye köztiszteletben álló gondnoka és
ügyésze is. Az 55 lelkész taggal biró egyesület közgyűlése a
tárgyakhoz és a testülethez illő komoly méltósággal tárgyalta
végig a zsinati bizottságnak az E. T . 1. t.-c.-ének tervezetét
és látta el véleményes javaslatával az egyházmegyei közgyűlés
számára. Természetesen beható tárgyalás alá vette különös­
képen a lelkészikart egyetemesen érdeklő §-okat, jelesen a
130. és köv. §-ok lelkész-egyesülésre vonatkozó rendelkezéseit.
És egyhangú határozattal kimondotta:
a) tiltakozik az ellen, hogy a lelkészek egyesülése, a ter­
vezetben kontemplált bürokratikus szervezettel alkottassák meg;
b) kívánja, hogy a 130. § . a maga egészében fenntar-
tassék a következő módosításokkal: „értekezlet" helyett min­
denütt „egyesület" irassék és e § ., három utolsó bekezdése
helyett a következő szöveg, iktattassék b e : „A z egyházmegyei
lelkészegyesület közgyűlése tagjai sorából elnököt, alelnököt,
titkárt, pénztárnokot és jegyzőt választ. — Joga van köröket
258

alakítani. Az egyesület alapszabályt alkot, melyet az egyház-

megyei közgyűlés erősít m eg“ .
Úgyanigy változtatandók a kerületi és országos értekez­
letre vonatkozó'§.-ok is.
A reakciós 199. § . helyett pedig, amely § . a lelkészek
szabad-egyesülését tiltja meg, a következő szöveget aján lja:
„A református egyház tisztviselőinek, anyaszentegyházunk
hitelveivel ellentétes elveket valló egyesületbe lépni tilos“ .
A testület méltóságához illő ezt a komoly határozatot
örömmel hozzuk a nagy nyilvánosság színe elé. Örömmel
tesszük ezt, mert igazolva látjuk a mi szent ügyünk igazát
és ezért való elszánt harcunkat. Igazolva látjuk, hogy a Lelkész­
egyesületért való harcunk, nem a mi egyéni akciónk, hanem
lelkipásztori hivatásuk magaslatán álló lelkészikarnak egyetemes
kívánsága.
És méltán, mert egyesületünk hiányát magunk is nagyon
érezzük, de az anyaszentegyház is kárát vallja. Nincs is két­
ségünk az iránt, hogy az egyházmegyék s bizonyosra vesszük
az egyházkerületek megnyilatkozása után a zsinati atyák is
teljesitik a lelkészikar egyetemes kívánságát és törvénybe ik­
tatják a „Lelkészegyesület“ -et.
A reakciósnak elnevezett 199. §.-nak a közgyűlés által
kívánt változtatása abban leli indokát, hogy a zsinati bizottság
tagjai bizonnyal ezt célozták, amit a kívánt szöveg ir elő. így
érthető, de az, már igazán érthetetlen volna, hogy amig az
egyház tagjainak joguk van egyházias egyesületet alakitaniok,
addig a lelkészikarnak ehhez ne legyen joga.
Várjuk az egyházmegyék további hasonló megnyilatkozását
és jó reménységgel vagyunk ügyünk diadala felől. p . s.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekviráit sípok helyébe elsőrendű kivitelben készülnek
WE6ENSTEIN L. F I A I
OKgona- és harmoníumgyárában. T I M I S O A R A .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron Orgonajavltlsok, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.
 259

Amós.
Az ország kettészakadása egyik legszomorubb mozzanat volt a
választott nép történetében. Utána gyorsan haladt a lejtőn lefelé A szét-
szakadozottság és belső ziláltság folytán teljesen megrendült benne az
összetartó erő, mely képessé tette volna egyfelől az önmagában való
megállásra, másfelől a kedvezőtlen külpolitikai hatások és befolyások
szerencsés elhárítására. Ott állott az egymásra acsarkodó nagyhatalmak
tűzvonalában, azok hegemoniális törekvéseinek és érdekellentéteinek
ütközőpontjában. Izrael hol egyikhez, hol másikhoz szegődött, hol Asz*
Szíriához, hol Egyiptomhoz folyamodott segítségért s valójában, mint a
malomkövek közé került gabonaszem örlödött, morzsolódott, sietvén a
végromlás, a pusztulás felé. Amikor a próféták Írni kezdtek, a damas-
kusi szír birodalom nyomása alatt nyögött Izráel. Több mint két (2) év­
századon át sanyargatta, gyötörte, szipolyozta és pusztította az s a szen­
vedések és megaláztatások keserves évei alatt mind jobban megérlelő*
dött a nép lelkében annak hivése és váradalma, hogy az Ur, Jahveh
el fogja hozni egyszer az ő napját, amikor véget vet népe szenvedő-
seinek. Amikor ellenségeit összetöri, mind legyőzi, őt magát pedig fényes
diadalra, dicsőségre viszi.
Ámós, a legelső iró-próféla, akkor élt és működött (a 8. század­
ban 760 körül), amikor a nép a legelevenebben érezte és hitte Jahveh
napjának elközelgetését, ami históriai alátámasztást nyert abban a tény­
ben, hogy Asszíria nyugat felé terjeszkedvén nagyban lekötötte Damas-
kust s a kedvező helyzetet Izráel a maga részére kihasználva, sikeres
harcok árán csaknem a Dávid korabeli nagyságát visszakapta országának.
Az Ur nem hagyja el az ő népét, Jahveh napja közel s ő megfizet. így
bizakodott Izráel. A vallásos buzgóság fokozódott, a kultuszhelyek virág­
zottak, a nép sereglett az oltárokhoz, bőven hozva áldozatait. Ámde
öröme dorbézolásba és paráznaságba merült s elbizakodottság, gőg,
fényűzés, erkölcstelenség, kicsapongás, szégények elnyomása stb. jelle­
mezte a külsőképpen vallásos, politikailag viszonylag nyugodt kort. Izráel
hamis biztonságérzetbe ringatta magát a Jahveh napja felől. A hit és,
az élet, a vallás és erkölcs között óriási, áthidalhatatlan szakadék táton­
gott s Ámós próféta az isteni kijelentés világánál bátran hirdette: „Jaj
azoknak, akik kívánják az Urnák napját! . . . Sötétség az és nem vilá­
gosság.“ ' (5ix.) „Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket. .. áldozataitokra
rá se tekintek, hárfáid pengését sem hallgathatom.“ ( 5a i — 2 3 . ) Izráel'
a kultuszban, ceremoniális, kultikus cselekvények gyakorlásában, áldoza­
tok bemutatásában élte vallását csupán, éppen ezért az az erkölcsi életre
megszentelő hatással nem bírt, a bűnök felburjánzottak s bensőleg
260

korhasztották és rothasztölták a nép lelki és társadalmi életét. Ezt látva

a próféta, igyekezett megrázó Ítélethirdetésével Izráelt a Jahveh napja
felőli hamis bizakodásából kiábrándítani, megtérésre birni, vallását erköl­
csivé tenni, mert csak ez az egyetlen ut, melyen elkerülheti, a Jahveh
haragját s várhatja reményeinek, nemzeti vágyainak valóra válását. „Csak
titeket választottalak magamnak e földnek minden nemzetségéi közül,
azért büntetlek, meg titeket minden gonoszságtokért.“ (3.2.) lzráelben el­
hatalmasodott a tülekedés, erőszak, elnyomatás, igazságtalanság, jog*
tiprás, paráznaság, dorbézolás, ezért reá nézve nem jelenthet mást,
hanem csak Ítéletet az Ur napja. Csak egy feltétellel menekülhet meg.
Ha megváltoztatja életirányát, ha megtér. Ha keresi magát az Urat, mint
főjót s szereti a jót és gyűlöli a rosszat, keresi az igazságot, követi azt
és felállítja a jogot, hogy: „ . . . jog folyjon, mint a viz és igazság, mint
örök patak“ . A próféta szava kiáltó szó volt a pusztában, melyet nem
fogadott meg Izrael, sőt magát a prófétát is, aki Béthelben működött,
kitiltották Izráel országából, hogy menjen Jud'a földjére, Thekoába, ahova
való volt. Méltán, illett ajkaira a gyászdal, melyet Jzráel felett, zengett:
„Elesett, nem kel fel többé Izráelnek szüze; végig terült az ő földén
és nincs, aki felemelné“ . (5.2)
Ámós, korának népies vallásos felfogásával szemben, mely szerint
kiváltságos kiválasztottságánál fogva Izráel mindenestől fogva megtartat.k,
erkölcsi minőségére való tekintet nélkül megdicsőittetik Jahveh által,
az ellenségek pedig letiportatnak és megsemmisittetnek, világosan
kifejezte és erőteljesen kihangsúlyozta, hogy a kiválasztás elköteleztetést
jelent, melynél fogva Izráelnek szentségben, erkölcsi tisztaságban és
kegyességben kell jó életpéldával járni a többi népek előtt, különben
minden többinél méltóbb az Ítéletre. Mint a felkelő nap előre bocsátott
sugarával megvilágítja a hegycsúcsokat s bearanyozza a bércek ormait,
úgy világosította meg s aranyozta be az ő fennkölt lelkét is az a ke­
resztyén igazság, hogy a vallás élet, a vallásnak felemelő és életmeg­
szentelő erőket kell kiárasztania és közvetítenie. Enélkttl hiábavaló min­
den, üres, tartalmatlan ceremóniává válik a kultusz, melynek gyakorlásával
nemhogy kedvet találna Isten előtt, hanem ellenkezőleg gyűlöletét és
büntető haragját vonja magára a nép. Isten szellemi- erkölcsi tiszteletet
kíván népétől s azt akarja, hogy a kultusz, minden vallásos cselekvény
annak természetes folyománya legyen. Szellemi theizmusánál fogva Isten
akaratának megnyilvánulását látja a történelem folyásában s a külső
eseményekben. Isten keze irányítja a népek életét és történetét is, aki
éppúgy meglátogatja bűneiket rajtok, mint Izráelen. Ámós itélethirdető
próféta volt, aki engedelmes szívvel követte Isten parancsát: „Az Ur
szólt: ki ne prófétálna?i (3. s ) Szerette népét s Ítélethirdetésével annak
megtérését kívánta szolgálni legfőbb javára. Dr. Kecskeméthy I. professzor
ezt Írja róla: „Ember volt. Az Isten embere". M a th é E lek,
 261

Egyesületünk képzelt akadályai.

Lapunkban a reakciós §-usokró! Írott két cikkben, az
irók azt a megállapítást teszik, — igen helyesén, — hogy
egyházkerületeink tisztelettel becsült püspökei, vezető lelkészei,
egyszóval papi-dignitáriusai, bizonnyal nem akarják a lelkészi
kar közóhaja ellenére a Lelkészegyesület ügyét elgáncsolni.
Meggyőzően fejtik ki ennek okát is, hiszen ebben egyet is
értünk mindnyájan.
Engedtessék meg nekem az érmet másik oldalára for­
dítani és az esetleges képzelt akadályokról Írni s azokat meg­
cáfolni.
A lelkészi kar egyesületbe tömörülhetése ellen egyházunk
hivatalos őrállói szerintem a következő esetben foglalhatnának
állást:
a) ha az egyesületnek a munkája a hivatalos vezetőség
elleni színezettel volna;
b) ha az egyesület tiszteletlenül és mondjuk magyarán,
mosdatlan szájjal munkálná a kar érdekeit, szóval dem agó­
giára adna alkalm at;
c) ha koronázatlan királyokat vagy királyt termelne ki
egészségtelen választásával vagy irányával.
Én ezeket tartom egyesületünk létrehívása esetleges vagy
képzelt akadályainak. Esetlegesnek mondom, mert ezeknek
feltételezése is sértő a lelkészikar egyetemére, képzelt, mert
szerintem a hivatali tekintély mindenhatóságában tetszelgő
fantázia szüleményeinek kell ezeket deklarálnom.
Teljes tisztelettel hivatalosaink és szivem szerinti igaz
szeretettel e nagy ügyünk iránt, fejtem ki ennek igazát.
Lelkészikarunk közös óhajtása az, hogy a Lelkészegye­
sületet kötelező tagsággal minden lelkészre nézve, hivja életre
az uj E.-Törvény. Tehát voltaképen nem szabad, önkényből
alakított egyesületre gondoltunk, hanem hivatalosan, törvényileg
megalkotni rendelt egyesületre, de amelynek autonómiája van
p l .: a tisztviselői szabad megválasztásában. Ebben az egye­
sületben tehát a törvény szerint, mint kötelezett tagok egy­
házunk lelkészdignitáriusai is helyet foglalnak, sőt több mint
valószínű, hogy az egyesület vezetőségébe is ők választatnának el.
Ez a tény már maga is eleven cáfolat arra nézve, hogy az
egyesület munkája a hivatalos vezetőség elleni színezetű lehetne.
262

De garancia erre nézve az is, hogy az egész lelkészikart

magában foglaló egyesület, a maga tagjainak tiszteletességénél
fogva sem ragadtatná magát, az egyetemes egyház hivatalo­
sainak és azok akaratának dezavuálására.
Ebben a bizonyosságban már benne van a cáfolat az
ellen a feltevés ellen, hogy az egyesület a demagógia otthona
lenne. Én nem voltam itt, amikor a romániai Ielkészegyesületet
a kerület feloszlatta, de azt hiszem nem tévedek, ha feltétele­
zem, hogy a feloszlatás oka nem a hivatalosak ellen használt
tisztességtelen hang és benne uralkodott mosdaílan demagógia
volt. De ha — amit nem hiszek — ez lett volna az ok, merem
állítani, hogy a nem alkalmi, klikkszerü, akarnokokből, hanem
az egész lelkészikart magában foglaló egyesületből, már csak
az egész lelkésztestületet magában foglaló voltánál fogva is,
ez ki lenne zárva. Lehetetlennek tartom, hogy a palást viselők
serege ép’ a testületi életük nyilvánuíásaiban ne lennének
kényesek és pedig felette kényesek a hang és módok tekintetében.
A fentebb Írottakból az is nyilvánvaló, hogy a koroná­
zatlan királyok életrehivása az egyesület autonómiája esetén,
lehetetlen volna. Egy olyan komoly testületben, mint a lel­
készek egyesülete, minden tag, — vezető és vezetett — egy­
formán annak tudata alatt munkálna, hogy az ő megbízatása
vagy frontra állítása nem dicsőség, hanem szolgálat, a több
munkára való elkötelezés.
Amint e sorokat irom, előttem van az 0 . R. L. E. hiva­
talos lapja és abban a f. évi közgyűlés és kongresszus gazdag,
nagyszerű programmja. Ebből felém csillognak a lelkésztestü­
leti életnek ernyedetlen munkájával létrehozott hatalmas alko­
tások gazdag sora, szellemiekben és anyagiakban való csodás
eredményei. És előre látom, hogy az egyesületben munkáló
lendítő erő, mint fogja a magyarországi református lelkészi kar
életét a kívánt nívóra felemelni és ezzel az anyaszentegyház
virágzását munkálni.
Mivel nálunk, Romániában hasonló testületi munkára
nagyobb szükség van mint bárhol és ennek a munkának csak
képzelt akadályai lehetnek; újból csak a kérelem hangját hal­
latom különösen a lelkészi zsinati atyákhoz, ezt a munkát
elgáncsolni, boldogabb jövőnk munkálása alkalmát és eszközét
elütni ne engedjék. P e le slte y S á n d o r .
 263

Túlzás.
A múlt szám megcsillagozott cikkéhez (Keresztyén pap és tanító
együttmunkálkodása Istenországa építésében) óhajtok nehány szerény
gondolattal hozzászólani. — Az egész cikkre vonatkozó megjegyzésül
adom hozzászólásomnak ezt a címet: túlzás.
A túlzás szerintem három oldalról is kimutatható.
Lcgelsőbben is túlzás a kérdés beállítása, cs helytelen. Az Isten-
országa a láthatatlan egyház. Az erdélyi Sión a látható egyház. A lát­
hatatlan egyházban, Istenországa épületében, lehet az egyik (esetleg) a
pap a plántáló, lehet a másik (esetleg) a tanító az öntöző. Mindakettő
ha az, szive indításából az, Isten kiválasztása alapján az és nem hiva­
talából kifolyólag. A Lélek vezérlete alatt állanak és a Lélek sohasem
vezeti őket kézitusára. Ez mondom lehet így a láthatatlan egyházban,
ahol az egyetemes papság elve csakugyan élő valóság, de ott viszont
nem kritizálható el az ügy, mert a plántáló is semmi és az öntöző is
semmi. Más az eset a látható egyháznál, Itt nevezetesen, egyházi tör­
vényeinkből is megállapithatólag nem azonos munkakörre állíttattak be
pap és tanító. Nem Apollós az egyik, bár a másik sem Pál. A viszony
itt távolról sem az, mint amit Pál apostol jelez Lehetetlen fontossági
sorrendet meg nem állapítani az egyházban. Mai egyházberendezkedésünk,
alkotmányunk mellett — minden zsinat- presbiteriálizmus dacára is —
az egyháznak egyetlen, most teljesfelelősségü feje a lelkész. A lelkiügyek
menetele egyesegyedül a lelkipásztoron múlik. Minden lehetőségünk
meg is van erre, hogy ezt csináljuk s törvényes mód és alkalom is van,
hogy az akadályozókat elnémítsuk akár tanító, akár főgondnok, akár
kurátor, akár presbitérium legyen az. — A tanítóság nem is vindikálja
magának az Apollósi munkakört s felelősséget, nem is vindikálhatja
sem képesítésénél fogva, sem pedig azért, mert éppen elég feladata van
neki — különösen nyomasztó gond nélküli megélhetés mellett t - a
veteményeskertben, a nevelés barázdájában. Az első túlzás tehát a kér­
dés beállításában van.
A második túlzás a páti énnek olyan teljes elvállalása. Mintha egy
másik, példázatbeli én is előtérbe lépne itt: én . . . megadom a dézmát,
bőjtölök kétszer egy héten, én nem vagyok olyan mint más. Vájjon népi
igy szokott-e imádkozni az „egy tálentumos" is? (Mellesleg megjegyezve
az egy tálentumos haszontalan és rest szolga volt! Vagy hiányos az
aláirás s ez akart lenni: egy öt tálentumos?!) Az „én plántálok" beszéde
kétségtelenül a papi ideál felsorolása, de ki áll ebben, melyikünk töké­
letes? Hisz amit mondani tudunk magunkról, az csak ennyi: Isten által
264

vagyok ami vagyok. Hogy a plántáló mindenben tökéletes lenne, ez

szerintem a második túlzás.
A harmadik túlzás ezzel rokon s ez az, hogy az öntöző Apollós
mindenben tökéletlen, gyarló, elesett. (Mert nagy megátalkodottság kell
úgy gondolkozni.) Ez lehet egy esetben t. i. az „egy tálentumos“ munka­
társa esetében, de akkor nem a pellengért érdemli, akkor fegyelmit kell
indítani ellene, mert — úgy gondolom — a vádak egyike is elég —
elég kell legyen — a menesztésére. Általánosságban azonban, dehogy
ilyenek a mi tanító testvéreink. Ilyen .nieghasonlás s annyi ellenfél rég
megrontotta volna hitben álló egyházunkat, még a híre, pora se lenne.
Az általánost ha nézzük, számos esetet találunk a cikk beállításával
ellenkezőt is, ahol a pap miatt nem tud semmi munkát kifejteni a tanító
vagy más sem az egyház, sem az Istenországa építésében. Hiszen mind
bűnös emberek vagyunk 1 De van eset — Istennek legyen hála •-=- hol
egyetértésben munkál pap és tanító, közös az eszményük s így közös
a világnézetük is, mindaketten egyek abban, aki a Fő, t. i. a Jézus
Krisztusban.
És ott szépen, csendben — épül az Istenországa. Cs. 4.

Nagyliszteletü Szerkesztő U r!
A Ref. Lelkészek Lapja 16. számában közölt „A keresztyén pap és
tanitó együttmunkálkodása Istenországa építésében“ cimü cikkre meg­
jegyzésem van. Tessék meghallgatni.
Mindazt, amit Apollós mond, nem tanitó mondja. Mondják. Minde­
nütt hallható, ahol megindítják a vasárnapi iskolát, ahol megszervezik
a nőegyesületet stb., szóval, ahol a belmissziói munkát széles mederben
megkezdik. Fölösleges, hogy a tanitó rosszakarattal gátolja, zavarja,
gáncsolja; benne van a levegőben, terem, nincs eredete, nincs gazdája
mindannak, amit Apollósnak tulajdonit a keserű Tálentumos. Annyira
természetes ellennyomás, mint a földet mivelő, ásótforgató karnak a föld
ellenállása, súlya, nehézsége. Higgadt, csak kevéssé tapasztalt ember is
tudja, még mielőtt kimondaná az első szót, hogy ezek azok a nehéz­
ségek, melyek e dologban előre adva vannak, melyekkel meg kell küzdeni.
Ettől nincs mit fázni, ez az a munka, mely átmelegit! Nem az ez, hogy

* Ez a levél ugyan privát levélnek volt szánva, de tekintettel arra, hogy egy
nyílttá tett ügyre vonatkozik és afelett gyakorol kritikát, nyilt-levéllé tettem. Ami pedig
az én egyéni álláspontomat illeti, azl a cikk megjelenése alkalmával * alatt jeleztem.
Szerk.
 265

belépünk a csónakba, aztán visz az ár, ráülünk az evezőkre, nézdelődünk,

meditálunk és azt mondjuk: Ez a világ milyen . . . furcsa,. . . n i . . . hiba
van benne.
Tálentumost nem fűtötte át a munka, helyesebben mondva valami
más is füti. Beszélhetnénk arról is. Hiszem, hogy általában nagyban
hozzájárulna e kényes természetű kérdés tisztázásához. (Nem személyes­
kedés ; a pap és tanító viszonya.) Most azt szeretném megkérdezni, nyilt
színen, igazán tartózkodva minden személyeskedéstől: Miért éppen tanító
szájába adja azokat a szavakat? Hiszen azok ott is közkeletűek, ahol
a tanító teljes odaadással dolgozik, plántál és gondozza a plántákat.
Miért ? . . . békétlenül kérdem még egyszer: Miért ? ? ?
Maradtam Nagytiszteletü Urnák továbbra is igaz tisztelője:
KirályhágómelléU.

ŐRSZEM.
I. „ Zenés istentisztelet“.
A »Református Szemle" f. évi 19. számában a 298. lapon, a
marosnémeti templomszentelés referádájában ez olvasható: „D . u. Püspök
aa. a dévai nőszövetség meghívására Déván tartott mindenkit magával
ragadó előadást „ zenés istentisztelet“ keretében".
Ebben a felfordult világban sok csodabogarat hallottam és láttam,
de református zenés istentiszteletről most olvastam először. Gondoltam,
hogy régi iskolához tartozván, talán az uj ágendás könyvünkben olvas­
hatok róla, dé abban az istentiszteletek sok faja van ugyan felsorolva,
zenés Istentiszteletről nincs szó. Gondoltam arra is, hogy hátha kath.
tudósitó irta a referádát és a zenés Iniséről csúszott el a tolla, de refor­
mátus egyház hivatalos lapjának még sem lehet ilyen tudósítója. így
hát mégis csak két eset lehetséges, vagy csak tolihibáról van szó, vagy
öntudatosan, a modernizálásban buzgó tudósító adta a dévai istentisz­
teletnek a zenés jelzőt. S ez utóbbi a valószínű!
Puritán kálvinizmus hová jutottál? Zenés istentiszteleteddel miért
háborgatod reformátoraid csöndes siri álmát és csúfolod meg istentisz­
teletünk biblikus és reformátori alapelveit. Innen már csak egy lépés a
zenés mise.
Maradjunk csak mi meg a régi alapelveken, ez illik mi hozzánk
e sok csúfságot produkáló modern időkben is.
*
* #
II. „Három nap a Krisztus közelében“ .
így kezdődik egyik tudósítás valamelyik ifjúsági konferenciáról
266

valamelyik lapunkban. Nagyon jellemző ez arra nézve, milyen túlbecsült

ma a konferenciák munkája.
A konferenciák áldott hatását magam is megtapasztaltam. Áldott
és drága indításokat adó alkalmak azok kétségtelenül. De olyan kihang-
súlyozással irni azokról, hogy az olvasó azt higyjc, csak ezeken van a
Krisztus közelében, ez már sok és túlzás. Túlzás azért is, mert
tudunk olyan konferenclázókat, akik soh’ sincsenek a Krisztus közelében
és tudunk olyan nem konferenciázókat, akiknek élete a Krisztussal való
élés gyönyörű példája. Veszedelmesnek is tartjuk ezt a túlzást, mert
nagyon könnyen a szemforgató és magát külömbnek tartó farizeiz-
rnusra vezet.
* *
111. Bajok az uj agenda körül.
Erdélyből egy ifjú ember a Királyhágó mellékére jött házasodni és
az volt alázatos kérése, hogy öt erdélyi módra áldja meg a pap. Amikor
a lelkész érdeklődött tőle az erdélyi módszer felöl, az ifjú lelkesedve
magyarázta a módszert, amelyben nincs esküvés, csak fogadalom és
kezdte fejtegetni ennek praktikus hasznait. A lelkész felvilágositotta, hogy
ezt ő nem teheti, mert itt még mindig az eskü a kötelező. Mire az ifjú
azt felelte: „nem bánom hát, hiszen úgyis mindegy az“ .
Ez a kiszólás már nagy baj s ezt magunk csináltuk, ennél csak
az a nagyobb baj, hogy nem tudjuk okát adni magunk sem meggyőző
módon, miért lehet itt úgy, ott meg amúgy.
* >fc

Zenés istentisztelet, konferenciák, házasságkötési uj formulák,

modern idők szülöttei hová-hová visztek minket.

I R OD A L OM .
C sű r ö s E m í l i a : „ F i i felső id ü l 6 s i r h a n to n . . A magyar
ifjúság könyvtára 11. kiadványa Kolozsvár. Minerva Irodalmi és Nyom­
dai Müintézet R.-T. kiadása. 1930.
Alig egy pár hónappal ezelőtt ismertettük Csűrös Emília „Gyer­
mek színdarabok és köszöntök“ c. könyvét és már alkalmunk van egy
másik szintén értékes könyvének ismertetésére is. A könyv cime idézet
Arany János egyik verséből: „Fü kizöldül ó sirhanton. . . " — és a rég
letűnt idők rég elmúlt világából varázsol az olvasó szemei elé kedvesen
megirt történeti képeket. Az Írónő szemei előtt, amikor e képeket meg­
írta, a gyermek állott, mint aki „egyetlen vigasza és reménysége szo­
morú idők szomorú embereinek“ , — de könyvét élvezettel és lelki
gyönyörűséggel olvashatják a felnőttek is.
 „De visszajön a rab* Mátyás királyt „A molnár legény“ Kinizs
ált — ,, Donát a pásztor“ egy speciális kolozsvári történetet a törökö!
éjéből — „Az apród“ Kemény Jánost — „A diadalmas mennyegzöig1
emény Jánost és Lónyai Annát — „A sárospataki diák“ Lorántff;
iuzsánnát — „Egy kis fiú története 1654 ben,> egy törökverést — „ Fcrkö'
rinyi Ilonát és II. Rákóczi Ferenczet — „ á debreceni kisdiák“ Csokona
itéz Mihályt — „ Egy pár csizma“ Petőfi Sándort és „Az asztalos inas'
mnkácsy Mihályt állítja szemeink elé.
Kedvesen megirt történetek, amelyek tartalmuknál fogva kiválóul
kalmasak arra, hogy pótolják azt a hiányt, amit — a változott viszo
fok folytán — a mai iskolai tanitás természetszerűleg hagy fenn mag;
án. Ha ilyen pótlásokról nem gondoskodunk, egész könnyen előállha
: a szomorú helyzet, hogy ifjúságunk felnő nemzetünk történeténei
Ijes isrmerete nélkül vagy a legjobb esetben is nagyon hézagos isme
¡ttel. Épen azért nem csak formai, hanem tartalmi szempontból i
iák hálával és köszönettel tartozunk az írónőnek, hogy könyvénél
rgyát nemzetünk történetéből vette s hálával és köszönettel tartozunl
Minerva Irodalmi és Nyoíndai Míiintézet R. T.-nak, hogy e köny'
egjelenését lehetővé tette.
Amidőn a könyv megrendelésété s terjesztését legmelegebben ajánl
k lelkipásztor-testvéreink szives figyelmébe, — egyúttal figyelmükbe
vánjuk ajánlani a dr. Rajka László és dr. Imre Lajos szerkesztési
alt álló »Magyar Ifjúság Könyvtára“ előbbi kiadásait is, amelyel
íllemes és szórakoztató olvasmányokat nyújtanak nemcsak az ifjúság
ik, hanem a felnőtteknek is. 2>. E .

Alulírottak mély szomorúsággal tudatják, hogy szeretett

B
édesapjuk, illetve testvérük

Nagykeéri VÁLyi ELEK

naszódi nyug. ref. lelkész
élete 65-ík évében, hosszas szenvedés után Désen, 1930.
augusztus 18-án d. u. 4 órakor csendesen elhunyt.
Emléke legyen áldott I
Dés, 1930. augusztus 19.
Vályi Erzsi férj. Zalányi Istvánná, Vályi János és családja,
Vályi Ilona Vályi Pál,
leányai. Vályi Károly
testvérei.
268
KÜLÖNFÉLÉK.
„Csere ajánlat. Bihari egy­
házmegyei lelkész cserélni óhajt
erdélyi lelkésztárssal, lehetőleg is­
kolai város közeléből. Megkeresé­
sek e lap szerkesztőségéhez kül­
dendők".
Felhívás. Miután az egyesü­
leti kérdésben való állásfoglalás
céljából kibocsátott felhívásokra
az ¡v csak a sepsii, bekecsaljai, ltézdi,
orbai, erdővidéki, udvarhelyi és a
predikációs könyvemre kibocsá­
tottelőfizetési ivek csak a bekecsal­
jai, kézdi, orbai, udvarhelyi, nagy­
szalontai, erdő vidéki, bihari egyház­
megyékből jöttek vissza, —szeretet­
tel kérem mindazokat, akiket a
többi egyházmegyékben az ivek
körözésére felkértem, szívesked­
jenek odahatni, hogy azok vissza­
kerülhessenek hozzám. Ha netalán
az ivek egyik - másika itt vagy
amott elakadt volna, kérném szé­
pen azt sürgősen továbbitani. Az
előfizetési ivek visszakerülése azért
lenne fontos, hogy tájékozhassam
magam afelől: vájjon egyáltalá­
ban lehet -e szó könyvkiadásról
vagy sem ? 1 És ez viszont azért
lenne fontos, hogy a körülmények
kedvező alakulása esetén a kéz­
iratokat idejében nyomdába ad­
hassam. Amennyiben pedig lelkész­
testvéreim között olyanok lenné­
nek, akik a könyvet számitották
megrendelni és az előf. iv nem
került hozzájuk, — kérem szíves­
kedjenek értesíteni. Derest Endre,
balázsfalvi lelkész.
ti Zsinati Bizottság I. t c.-re
vonatkozó javaslata az erdélyi
egyházkerületben — amint a hi­
vatalos lapban ólvasható — le­
tétetett az egyházmegyékhez az­
zal, hogy a reá vonatkozó véle-
rnényes javaslatok október 20-ig
terjesztessenek fel az Igazgató-
tanácshoz. lm’ itt van tehát a
kedvező alkalom a papság óha­
jának,kívánalmainak megnyilatko­
zására. Ha az alkalmat elmulaszt­
juk, később hiában sopánkodunk,
hiában elégedetlenkedünk: mi va­
gyunk a hibásak. De ha óha­
jainkat és kívánságainkat őszintén
feltárjuk, akkor nyugodt lehet a
lelkiismeretünk, még az esetben is,
hogy ha nem találnánk megháll-
gattatásra: többé már a felelősség
nem a mi vállainkon nyugszik.
Áll ez az egész I. t.-c.-re és áll
különösen azokra a §§.-ra, amelyek
reánk lelkipásztorokra, a. mi egye­
sületi életünkre vonatkoznak. Mi
megmondjuk, meg kell hogy
mondjuk, hogy mit akarunk: a
többi inár nem a mi dolgunk.
És itt önkéntelenül merül fel a
kérdés, hogy vájjon — miután az
egész 1. t.-c. odakerül megvitatás
és javaslattétel végett az e. ifi.
közgyűlések plénuma elé — ezek-
után van-e szükség a lelkészikar
külön állásfoglalására az egyesü­
leti kérdésben vagy sem ? I Mi da­
cára annak, hogy tudomásunk van
arról, hogy vannak többen, akik
nem nagy értéket tulajdoninak

azoknak a nyilakozatoknak, ame­
lyek részünkről az egyesületi kér­
désben való állásfoglalás végett egy-
házmegyénkéntalélkészeknekmeg-
küldettek, — úgy. tartjuk, hogy e
nyilatkozatok nem válnak felesle­
gesekké. Feleslegesekké csak ab-
•ban az esetben válnának, ha javas­
lattételre az e. m. lelkészértekezle­
tek szólittattak volna fel. De — ami
különben természetes is, hisz nem­
csak a lelkészeket, hanem az egész
anyaszentegyházat érintő dolgok­
ról van szó az I. t.-c.-ben — nem
igy történt, hanem az e. m. köz­
gyűlésekhez tétetett le a zsinati
bizottság javasláta. Vitassuk meg
tehát a szóbanforgó §§.-kat az
e. m. közgyűléseken is, de hogy
az illetékesek elé számszerű ada­
tokat is terjeszthessünk, Írjuk alá
és terjesszü k be a Nyilatkozatokat is.
Helyreigazítás. Lapunk múlt
számában a Bekecsaljai lelkész­
értekezletről közölt híradás nem
felel meg az igazságnak, mikor
azt állítja, hogy az uj liturgia ügyé­
ben nem volt döntés s talán az
elnökség hibájából ? ! Mert igenis
volt döntés és határozat, amikor
épen az elnöki előterjesztésre ki­
mondotta a lelkészértekezlet, hogy
az uj liturgia ügyében bevárja az
egyhúzlcerületi ’közgyűlés döntését,
de addig is, ahol lehetséges, az új
liturgia bevezethető. BeJeüldetett.
A vilnal (Lengyelország) refor­
mátus lelkészt kilenc hónapi bör­
tönre Ítélték, mivel egy volt r. kath.
lelkészt, egy r. kath. leánnyal há­
zassági megáldásban részesített.
269
értekezlet vagy Lelkészegye-
sűlet ? I Több lelkésztársam ké­
résére közlöm azokat a válaszo­
kat, amelyek az értekezlet és lel­
készegyesület kérdésében való ál­
lásfoglalás végett megküldött fel­
hívásokra egyházmegyénként ed­
dig visszaérkeztek: 1. a Bekecs­
aljai e. m. ben az Értekezlet
mellett nyilatkozott 5, a Lelkész­
egyesület mellett 13, az állásfog­
lalástól tartózkodott 1 lelkész, —
2. az Erdővidéki e. rn.-ben a Lel­
készegyesület mellett nyilatkoztak
mindnyájan, 18 lelkész, — 3. a
Kézdi e. m.-ben az Értekezlet mel­
lett nyilatkozott 2, a Lelkészegye­
sület mellett 16 lelkész, — 4. az
Orbai e. m.-ben az Értekezlet
mellett nyilatkozott 5, a Lelkész-
egyesület mellett 13, az állásfog­
lalástól tartózkodott 1 lelkész, —
5. a Sepsii e. m.-ben az Értekezlet
mellett nyilatkoztak mindnyájan,
23 lelkész, — 6, az Udvarhelyi
e. m.-ben a Lelkészegyesület mel­
lett nyilatkozott 13, az. állásfog­
lalástól tartózkodott 1 lelkész. —
E 6 e. m.-ben tehát összesen az
Értekezlet mellett nyilatkozott 35
(ebből 23 a Sepsii e m.-re esik),
a Lélkészegyesület mellett 73, az
állásfoglalástól tartózkodott 3 lel­
kész, ami e/o-ban kifejezve — az
Értekezlet javára 31*5ü/o-ot és a
Lelkészegyesület javára 6‘ő7% -ot
jelent. Ha tekintetbe vesszük, hogy
az Értekezlet szülőforrása a Sepsii
e. m. már megnyilatkozott, már e 6
egyházmegye papságának meg­
nyilatkozásából is világosan lát­
ható, hogy a papság túlnyomó
többsége mit akar és mit kíván ? !
A Protestáns Szemle szerkesz.
tője okt. 1-től Áprily Lajos lesz-
Honorls causa theol. doktorrá
avatta az amsterdami egyetem
dr. Sebestyén Jenő bpesti theol.
tanárt. Gratulálunk!
270
Az erdövldékl egyházmegye
lelkészértekezlete augusztus hó 15-
én Báróton tartotta meg negyed­
évi rendes gyűlését. A lelkészek
csaknem teljes számban megjelen­
tek. János evangéliuma 16 2» - 21,
alapján Rossonday Ádám testvé­
rünk hirdette az Igét és tett bi­
zonyságot arról, hogy a lelkipász­
tori hűséges munka nem lehet
hiábanvaló és eredménytelen. Az
Ige vigaszának eredményeképen:
„« mi ssomorusáyunlc is örömre
fordult.“ Kertész L yos testvérünk
“ Lelkészegyesület vagy értekezlet“
címen tartott előadást, alkalmat
adva ezzel ismét Erdővidék pap­
ságának, hogy erőteljesen állást
foglaljon a lelkészegyesület mellett.
Az előadás minden szava hű tü­
kör volt az erdővidéki papság ez
ügyben már rég kialakult véle­
ményének. A határozati javasolat
egyhangúlag elfogadtatott és az elő­
adás — egyhangú határozattal —
közlésre küldetett meg a „Ref.
Lelkészek Lapjá“ -nak. (Jövő szá­
munkban jönni fog.) Erdővidék
lelkészi kara el is várja a zsinati
atyáktól, hogy felemelt szavát
figyelembe vegyék, indokait meg­
szívleljék és a határozati javaslat­
ban említett paragrafusokat —
mint a lelkészi kar többségének
akaratát — e határozattá emelt
javaslat szerint iktassák törvénybe.
A tárgysorozat rendjén Mester
János testvérünk „A Lelkipásztor
élete“ cimeni értekezett. Egy be­
csületes munkában töltött lelki­
pásztori élet tapasztalatainak fel­
használásával — de mindig elvi
magaslaton állva — veti fel és
oldja meg életünk problémáit.
A jelenlévő lelkészek nagy gyö­
nyörűséggel hallgatták és vettek
sok lelki indítást öregedő, de ifjúi
lelkesedéssel telt testvérüktől. Az
értékes tanulmány a gyűlés hatá­
rozatából közlésre küldetik meg
„Az Út“-nak. — Ezek után az
értekezleti gyűlés, az egyház­
megyében felmerült két személyi
ellentét békességes elintézése után,
befejeződött. ( Bekiíldelett)
Dr. Révész Imrét, a kolozsvári
theol. fakultás volt tanárát, debre­
ceni lelkipásztort, Pokoly József
nyugalomba vonulásával megüre­
sedő, debreceni egyetemi egyház­
történelmi tanszékre, a hittudomá­
nyi kar és az egyetemi tanács
egyhangúlag meghívta. Amennyire
örülünk e szép kitüntetésnek, any-
nyira fájlaljuk, hogy Istentől rendelt
missziói helyét, a kiváló pásztor
elhagyja.
f\ Főiskolai Kálvineumba Buda­
pesten a következő tanévre felvé­
tetnek ref egyetemi és főiskolai
hallgatók Évi dij: koszt nélkül
220 Pengő. Az O RLE. ez inté­
zetébe a felvételért aug 20-ig kell
folyamodni Eyerházy Lajos gond­
nokhoz, Bpest, ÜHői-ut 1. szám.
Kanadában f. évben töltötte be
tízéves missziónáriusi működését“
dr. Hoffmann Ferenc, aki Kun­
madarason született, Kolozsvárt
szerzett jogi doktorátust, a keszt­
helyi gazdasági akadémiának volt
tanára s öt évi szibériai fogság
után Kanadába szökött, ahol ref.
missziónáriusnak képeztetvén ma­
gát, 10 év alatt 17 prédikáló ál­
lomást szervezett 200 angol mér-
földnyi körzetben.

flz 0 . R. L. E. konferencia és
közgyűlése szept. 16—19. napjain
lesz Balatonalmádiban és Polgár-
diban. A meghívó szerint: a konfe­
rencia és közgyűlés célja nemcsak
a szellemiekben való gyarapodás,
hanem a testvéri érzés és összetar­
tozás kifejlesztése az ország minden
részéből összegyülekezö lelkészek ba­
ráti találkozása által. A Kálvineu-
mok melleit az egyre erőteljesebb
sajtótevékenység, a leikései állás
anyagi dotálása és erkölcsi meg-
becsültetése érdekében indított kér­
lelhetetlen harc, ezek és a nagy
eszmények kötelező erővel kell hogy
hívjanak minden lelkészt, mert aki
nincs velünk, ellenünk van az.
Adófelebbezés felfelé. Szege­
den a városi segély csökkentése
miatt az egyháznak emelnie keli
az adót. Terv szerint az emelés
6°/o-os lesz. Ez ellen felebbez
aldobolyi Nagy Zoltán presbiter,
kvánván száz-százalékos emelést.
Egy másik presbiter viszont azon
az alapon jelentette be igényét
adójának tiz pengővel való eme­
lése iránt, mert a kivető bizottság
figyelmét elkerülte az a szerény
jövedelem, melyet külön munká­
jáért kap. Hasonló jókat kívánunk
Romániában!
Id. Gállk János békéscsa­
bai földbirtokos 200.000 Pengőt
(6.000,000 Leit) hagyott végren­
deletében a Magyar Protestáns
Árvaházra.
Koltai Jánosné piliscsabai úr­
asszony hittestvérünk megtanulta
a cigány nyelvet. Lefordította e
nyelvre az Úri imát és a tízpa­
rancsolatot. írni, olvasni tanítja a
cigányokat, bibliát olvastat velők.
A pápai gyakorlati theol. tan­
székre az igazgatótanács Incze
Gábor bpesti katekhétát hívta meg.
271
Az ORLE már megkötötte
szerződését Kisújszállás városával.
E szerződés szerint a város átadja
4 osztályú polgári iskoláját és 2
éves tanfolyamu továbbképzőjét
épületeivel és tanári karával az
ORLE-nek és ad 2400 D -öl terüle­
tet s 200.000 Pengőt a tanítóképző
megépítésére, inig ugyanennek
fentartására évi 10.000 Pengő be­
fizetését vállalta a város Az ORLE
a 200 növendék befogadására al­
kalmas tanintézet és 120 létszámú
internátus építését még ez évben
megkezdi. íme igy gyarapodik az
ORLE áldásos intézményeinek
száma s nekünk még szervezked­
nünk sem szabad.
Uj theol. doktorok. A deb­
receni theol. fakultáson magna
cum laude doktor lett Zsíros Jó ­
zsef s.-patáki theol. és Soós József
debreceni gitnn. tanár.
A.baseli ref. egyház parókiális
tanácsának és zsinatának tagjait
most választották. E választáson
a pozitiv-konzervativ párt 45, a
liberális párt 24 helyhez jutott. így
hódítja meg az evangéliumi pozi­
tivizmus a theologiai liberalizmus
őshazáját is. Érdekes az említésre,
hogy a leszavazottak közel 75°/#-a
nő volt s ennek dacára a zsinatba
csak őt nő tagot választottak.
A jubiláló harangozó. A nyir-
gyulai egyház Németh Mihály
harangozó 40 éves jubileumát
alkalmi istentisztelet keretében tar­
totta meg amely az öreg harangozó
kedvenc énekével (Szeretem és
áldom az Úristent. . . ) végződött.
Baltazár püspök levélben üdvözölte
a jubilánst, a belügyminiszter pe­
dig szolgálati éremmel jutalmazta
(amit a főszolgabíró tűzött fel)
az egyháza pedig 100 Pengőt
adott néki.
272

Harsány! Pál gyo m ai lelkész­ Szobrot emeltek egy tanító­

esperest a békésgyulai gyü lekezet
lelkipásztorául m egh ívta és be­
iktatása ju o . 29-éu volt.
Protestáns missziónárlus az
egész világon 35.000 van s ebből
csak 2 magyar.
Érdekes statisztika. Magyar*
ország földbirtokosainak felekezeti
megosztásáról szóló kimutatás
jelent meg. E szerint mig a lakos­
ság 21°/o református, addig az
50— 100 holdas birtokosok közül
64% a ref. 100—500 holdig 53o/o,
500 - 5.000 holdig 27%. De már
5—10000 holdas birtokos csak 2
ref. és 51 r. kath. A 1 0 - 20.000
holdasok közül 18 róm. kath. és
csak egyetlen egy református.
nak. H ajd u sa o vát község la ­
kosai néhai Mákláry Papp Már
ottani ref. kántortanitónak em­
lékét m ellszoborban örökítették
m eg. A kiváló tanítót n agy tu ­
dás és m ély hit jellem ezte, e g y é b ­
ként okleveles lelkész v o lt.
Szerkesztői Üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása: Marosi
e. m. 1774 L, Kíiküllői c. m. 2605 L.,
Keresztes József (Resica) 360 L., nagy­
bányai e. m. 5287 L., Orbai e. m. 1060 Lv
Hunyadi e. ni. 2249 L.
K. Zs. Leveled kaptam s a kon­
ferencia után az iveket kérem. S zív. üdv.
K, Z. A f. évi előfizetés rendezve
van. A dijat a nagyszebeni e. m. nt.
pénztárnoka levonta és niegküldötte.
S zív. üdv.

H Ó N IG F R IG Y E S , ARAD
R o m án ia legrégib b é s le g n a gy o b b Sir. Ah. B&niTIU Ho. 10-21.
b a r a q g ö o t ő d 4j <
ajánlja saját találmánya szabadalmazott
Alapittatolt 1840-ben
N A R A N <5 J A I T
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvépyek é's h,ai'ingállványok. — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.

heieszics N lmre könyvnyomdája, Am.1 -\'agycn> ed.

III. évfolyam. 18. szám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEI LIPJi
Megjelenik: havont a két szer* Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési üij: Blaj--Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.
Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.

Az egyház és a belmisszió.*
Az egyház és a belmisszió megvitatás alatt álló kérdé­
séhez kettős okból óhajtok hozzászólani. Először, mert tisz­
tázni szeretném a régi papi nemzedéket a belmisszió szem­
pontjából. Hogy a belmisszió nem uj dolog, ez — úgy hiszem —
vitán felül áll. Minden keresztyén egyháznak természetszerű
velejárója. Amikor a reformátorok áldott magvetése folytán
és a reformáció áldozatos lelkű pártfogóinak védelme alatt
megalakult a magyar református Anyaszentegyház, — attól a
pillanattól kezdve a mi egyházunknak is természetszerű vele­
járója lett. És bár más nevek alatt, de mindig ott volt Anya-
szentegyházunk munkaprogrammjában.
És a magyar református lelkipásztorok minden időkben
követésre méltó hűséggel állottak ennek a munkaprogrammnak
szolgálatában. Hogy egyházi életünk sivárabb lett, az nem a
régi papi nemzedék, hanem a világ bűne. De viszont, hogy
nem lett még sivárabb, az nem a világ, hanem Isten után
első sorban a régi papi nemzedék érdeme. Én hiszem, meg
vagyok győződve, hogy ha mi — mai papi nemzedék —
legalább olyan hűséggel állanánk Anyaszentegyházunk munka-
programmjának szolgálatában, amilyen hűséggel állottak elő­
deink a múltban, — akkor nincs és nem lesz ok a csüggedésre.
A másik ok, ami hozzászólásra késztet, — az egyház és
* Hozzászólás a niarosvásárlielyi Nagyhéten (ártott lelkészkonferencián»
274

belmisszió kérdésének a lelkész! együttműködés kérdésével

való természetszerű kapcsolata. Mint minden munkát, úgy a
belmisszlói munkát is kétféleképen lehet végezni. Vagy külső
parancsra, vagy belső indításra. E kettő közül pedig, nekünk
lelkipásztoroknak, hogy boldog örömmel és készséges lélekkel
állhassunk a belmisszió szolgálatában, — elsősorban nem
külső parancsra, hanem belső indításra van szükségünk. És
ebből a célból keresve sem találhatnánk megfelelőbb eszközt
és alkalmat a lelkészek egyesületi életénél.
Itt kapcsolódik bele az egyház és a belmisszió meg­
vitatás alatt álló kérdésébe a lelkészi együttműködés sokat
vitatott, de még mindig döntés előtt álló kérdése. Csak az az
egyesületi élet lehet egészséges, amelyet nem kívülről kény«
szeritenek rá a papságra, hanem amelyet a papság saját maga
termel ki a maga számára. „C sak úgy lesz a papságot egy
táborba egyesíteni akaró szervezetnek a programmja a mi
programmunk, ha azt a papság maga alkotta meg, ha abban
benne van mindenikünk vágya, lelke, akarata és imádsága" —
mondattuk volt évekkel ezelőtt és valljuk ma is.
Én hiszem, meg vagyok győződve, hogy ha az arra illetékes
helyén a lelkészi együttműködés kérdése a papság többségének
óhaja és akarata szerint oldatik meg, — ebből úgy Anyaszent-
egyházunk általában, mint a belmisszió ügye csak nyerni fog.*
_________ 1>. F.
*. E hozzászólással kapcsolatban, amely szószerint hangzott el, sajnálatos
félreértés történt. T. I. N a g y András konferenciai jegyző hozzászólásom lényegéről
olyan felvilágositást adott a püspök úrnak, amely öbelőle hozzászólásomról elitélő
kritikát váltott ki. Ezt kötelessegszerUen jelentettem konferencia után a püspök úrnak
és tudomásokra kívánom hozni mindazoknak, akik a lelkészkonferencián részt vettek
és akikhez lapuuk éljük. E cikkből ítélje meg bárki, van-e benne olyasmi, ami eli­
télésre méltó lenn?!
Kérelem. Kérem Nagytiszteletü Félreértések kikerülése végett
Lelkésztestvéreimet kegyeskedje­ jelezni kívánjuk, hogy a lapunk
nek hiveik között tudatni, hogy 164. oldalán közölt törvényparag-
keresek kis családú, a kertészet rafusok számai azért nem találnak
minden ágában jártas, józanéletű, a nyomtatásban megjelent S. t.-c.
szorgalmas kertész-embert, ki egy javaslatának paragrafus számaival,
20 holdas mezőgazdásági- és egy mert abban más a számozás, mint
57 holdas gyümölcskertészeti-, la ­ ami abban a gépírásos tervezetben
kással és gazdasági felszereléssel, volt, amelynek alapján a kérdéses
igával ellátott birtokot, együtt vagy paragrafusok közölve lettek. A kö­
külön-külön is több évi részes- zölt 130,161,198 és 199 §§. helyett
művelés mellett elvállalna. Csőss a nyomtatásba megjelent I. t.-c.
Gábor ref. lév. lelkész Bárcea- javaslatának 116,147, 182 és 183.
micá-Kisbarcsa, u. p Cristur, jud. §§. értendők. Ez aonban a dolog
Hunedoara. lényegén érdemileg nem változtat.
 27$

Lelkészegyesület vagy Értekezlet?

— Elöadalott az erdővidéki egyházmegye lelkészeinek aug. 15.én tartott értekezletén. —

Nagytiszteleiü LelMszértekezlfi i
Még állott és fénykorát élte a régi Magyarország, mikor 1907.
szept. 18-án az Országos Református Lelkészegyesület. Budapesten meg­
alakult. Huszonhárom év távolából gondolok vissza erre a napra, de
azért még most is és mindig a lelkesültségnek különös érzése vesz rajtam
erőt, ha emlékezetembe idézem dr. Balthazár Dezsőnek harangzugásu
hangján a több mint 1000 ref. paphoz intézett elnöki megnyitóját, mely-
lyel annyira extázisba hozta az alakuló gyűlés tagjait, hogy ha akkor
valaki utunkat merte volna állnni, olyanokká lettünk volna, mint a gátját
szakította tenger. Mert ne feledjük el, hogy az elgáncsolni akarások
hamar megkezdődtek s különösen az erdélyi hivatalosok buzgólkodtak
abban hogy az Őriét már a kezdet kezdetén lehetetlenné tegyék. De ha az
ellentábornak voltak harcosai, nem hiányoztak az Orle zászlóvivői sem. Á
ma is élő erdélyi előharcosok közül hadd említsem meg Kovács László
és dsia Kálmán lelkésztestvéreket.
Az Orle-ellenesek érvei az élet folyamán sohasem igazolt állítá­
sokban merültek ki akkor is, akár csak ma. „Veszélyezteti az egyházat,
mert akadályozza azt egyetlen céljának teljes erövel'való szolgálatában ;
megbontja a lelkészi kar egységét; veszélyes és ártalmas a lelkészi kar
szellemi és anyagi előlialadása szempontjából; tág teret nyit a dema­
gógiának“ stb stb. Szóval mindig csupa abstract lehetőségekre utaltak,
mig ezzel szemben az Orleisták már elég korán pozitívumokra mutatr
hatlak reá: olyan egyházi intézmények alkotására, melyekre a -hivatalos
egyház tehetetlen volt, vagy nem is gondolt (Kálvineum stb.); a lelkészi
solidaritas felébresztésére; az egész egyházi élet elevenebbé tételére, s
reá mutathat az Orle arra is, hogy a ref. pap, akit addig a nagyságos
és méltóságos rendek csak lenéző vállveregetéssel kezeltek, már tekintély...
Ezek az okai annak, hogy künn Magyarországon az Orle ma már olyan
intézmény, melynek óhajtásával, célkitűzéseivel a hivatalos egyház is
számolni kénytelen.
De közbejött a nagy tragoedia, s mi erdélyi reformátusok ma­
gunkra maradtunk. A nemzeti fájdalom eleinte ajkunkra fagyasztotta a'
szó.t, belénk szorította a gondolatot, s jó időbe telt, mig dr. Kecskemétbe
István és dr. Árkossy Jenő kiadták a lelkészi kart tömörülésre szólító
felhívást. Az Orle régi gárdájához tartozók és a velünk rokon gondol­
kozást! fiatalok tígy éreztük magunkat akkor, mintha nehéz lidérc­
nyomásból ébredtünk volna fet Aztán megalakult a romániai ref.
lelkészek egyesülete, de mielőtt megmutathatta volna erőit, készségeit,
276

s igazolhatta volna létjogosultságát: egyházkerület! közgyűlésünk egy —

bizonyára nem a Szentlélek Isten által sugallt — határozatával betiltotta
az egyesület működését, pedig csak pár évi működése után is már ered­
ményre mutathatott reá, mert hogy egyebet ne is említsek, ez a lelkész­
egyesület gondolt először arra, hogy a kenyér nélkül maradt özvegyek
és árvák nem élhetnek levegőből, s 1923 bán Tordán tartott gyűlésén
ez az egyesület ajánlotta fel erre a célra a papok évi fizetésének 2%-át.
Ha már most arra keresem a feleletet, hogy mi tette szükségessé
egyházkerületi közgyűlésünknek 70 —1923. jkvi pont alatti határozatát,
mely a Lelkészegyesület működését egyházkerületünkben betiltotta, akkor
a feleletet nem abban találom meg, hogy igy kívánta ezt a mi adott
helyzetünk, hanem abban, hogy dr. Kecskeméthyt igy akarták tétlen­
ségre szorítani, a papságtól izolálni, másfelől pedig a hatalmi féltékeny­
ségben látom egyesületünk csendes kivégzésének okát. Kétségtelen, hogy
a kerületi közgyűlés fenti határozatát a Rorle sírfeliratául szánták, de
az is bizonyos, hogy mindent a kegyelmes Isten intéz e világon, s ha
Ó ágy látja jónak, hogy a Lelkészegyesület által is munkálja a maga
örök céljait, akkor az emberi elgáncsolás- előbb-utóbb kudarcot fog
Vallani. Fontos, hogy nem szabad elfáradnunk a várakozásban, a remény­
ségben és a harcban, melyet a jog és igazság diadalában vetett hit
követ, ha a Lelkészegyesületet életre akarjuk kelteni. Nekem erős a hitem,
hogy a Lelkészegyesületet még az 1928. évi hires tordai határozat seiii
temette'el végleg. Azoknak adok igazat, kik vallják, hogy ez a határozat
csak elódázta, de nem vitte dűlőre a kérdést. Hiszen a harc azóta is áll
szüntelen s illesse köszönet és elismerés Derzsi Endre lelkésztestvérttnket,
ki a Ref. Lelkészek Lapjában állandóan felszínen tartotta a kérdést s a
küzdelembe ő maga is erőinek legjavát vitte bele — Peleskey Sándor
lelkésztársunkkál együtt, ki lígy egy éve állott a Rorleisták harcos táborába.
A harc tehát a tordai határozat után sem szűnt meg, sőt csak
azóta kapott erőre igazán. Strucc-politikát folytatnánk ugyanis, ha el nem
ismernők, hogy az ellentábor is azóta még jobban összeszedte erejét, s
összeköttetéseit felhasználva, intézményesen akarja lehetetlenné tenni
egyszersmindenkorra a Lelkészegyesületet. 100%-bán igazolja ezt a
törekvést a zsinati bizottság törvényjavaslata — a Lelkészegyesületek
megalakítása tárgyában, s az ide vonatkozó paragrafusok közül is külö­
nösen a 183-ik §., mely egyenesen megtiltja az összes egyházi tiszt­
viselőknek, hogy a javaslatban nem érintett egyesületekben tömörül­
hessenek, s igy a lelkészek számára a Lelkészegyesületben való tömö­
rülést törvény által akarja lehetetlenné tenni.
A zsinati törvényjavaslat különben az 161., 147. és 182-ik paragra­
fusokban foglalkozik a Lelkészértekezletekkel,
 277

A 11 ö iíc §. szerint mindenik egyházmegyében kötelesek megala­

kítani az egyházmegyei lelkészek értekezletét, amelyik évenldnt legalább
egyszer, de lehetőleg négyszer ülést tart, s zárt illetve nyílt ülésen tár­
gyalja a körébe vágó ügyeket. Elnöke hivatalból az esperes; választhat
egy titkárt, 2 segédtitkárt s kidolgozhat ügyrendet, melyet az egyház-
megyei tanács, illetve közgyűlés erősit meg. — Nekem ehhez a parag­
rafushoz nincs sok mondani valóm. Éppen csak annyi, hogy én egye­
nesen megtiltanám az espereseknek, hogy az egyházmegyei értekezleteknek
ők legyenek az elnökei. Megtiltanám még pedig azért, mert ha az espe­
resek igazi odaadással akarják végezni esperesi kötelességüket, akkor
absolute nem lehet idejük arra, hogy mint értekezleti elnökök is ered­
ményesen munkálkodhassanak. Nem csak az egyházmegye irányítása
követel egész embert, hanem az értekezlet irányítása is. Aztán az egyház­
megye vezetőjétől inkább administratori rátermettséget várunk, mig az
értekezleti elnöknél nem elég az administratori képesség, itt már a tudás
a fontosabb, a szellemi és lelki rátermettség, Határozott meggyőződésem,
hogy ha a zsinat a fenti paragrafust változtatás nélkül fogadja el, akkor
az egyházmegyei lelkészértekezletek vagy vérszegénységben fognak síny­
lődni, vagy pedig mint életképtelenek hamar a múlté lesznek. Ha azonban
meg lesz adva a lehetőség, hogy Ö maga állítsa az élre azt a lelkészt,
akit érdemesnek és képesnek tart a vezetésre: akkor nem csak hogy
lüktetővé lehet tenni az egyházmegyék életét, hanem elevenné lehet
tenni a belmissziói munka-mezőt is.
A 147-ik §. az egyházkerületi lelkészértekezletről szól. Ezzel hamar
végzek. Ilyen egyházkerületi lelkészértekezletekre — szerintem — semmi
szükség sincs. Ez csak arra lenne jó, hogy több alkalmunk legyen
amúgy is sovány fizetésünket elkölteni. Ezt a paragrafust tehát törlen­
dőnek tartom.
A 182 ik §. az országos zsinati bizottságnak, illetve a zsinat el­
nökségének jogot akar adni arra, hogy a szükséghez képest országos
lelkészi értekezletet hívjon össze „az egyetemes egyház hitelvi, hitéleti,
alkotmányi, a gyülekezetek és azok intézményeit, az egyes testületeket
és azok által képviselt érdekeket érintő kérdések megtárgyalására".
„Elnöke a püspökök, vagy helyetteseik felváltva“ . „Az országos értekezlet
állandó formát is vehet, az érdekelt testületre nézve. Ez esetben ügy­
rendet alkot, s azt az egyházkerületek véleményezése után a zsinati
országos bizottság erősiti meg“ .
Azt hiszem, hogy a nagytiszt. Értekezlet egyhangú helyeslésével
találkozom, ha kijelentem, hogy ez a paragrafus is teljes egészében
törlendő. Nekünk ez az országos lelkészi értekezlet nem kell 1 Nem csak
azért, mert teljesen a zsinat elnökségének a jó tetszésére akarja bízni,
278

hogy akkor hívjon össze ilyen értekezletet, mikor szükségesnek látja,

esetleg tehát soha se, hanem azért sem, mert a vei. nagyhetek alkal­
mával az érintett kérdéseket mind nagyszerűen és minden külön utaz­
gatás s kiadás nélkül meg lehet tárgyalni. Nekünk az Országos Refor­
mátus Lelkészegyesület kell! ! ! És nem fogadhatjuk el a törvényjavaslat
indokolását, hogy „munkásságunk szervesen illeszkedjék be az Anya-
szentegyház alkotmányos életébe, mert ez felel meg a Kálvini tradí­
cióknak és erre utal hazánkban különös helyzetünk“ . Hiszen ez az in­
dokolás csak elkendőzése annak a fájdalmasan szomorú igazságnak,
hogy akik a lelkészek szabad tömörülését lehetetlenné akarják tenni, azok
„a lelkészt kar egyeteméi olyan nivótlannak, önálló testületi életre kép­
telennek, s csak damagóg szájhősködésre alkalmasnak" Ítélik, akiket gyám­
ság alatt kell tartani, s el kell látni szájkosárral,, mert másként könnyen
„árulója és felforgatója lehet az Anyaszentegyháznak". Amilyen igaz­
ságtalan, éppen olyan sértő reánk nézve ez a hallgatólagos kritika, s
ha igy lenne igaz, akkor palástunkhoz, Anyaszentegyházunk drága és
szent értékeinek gondozásához, az Isten ügyének szolgálatához, egy
percig sem lennénk méltók, s akkor reánk nézve is beteljesedett a Bel-
cazári ítélet: megmérettettél és hiányosnak találtattál. Nem, ezt el nem
ismerhetjük soha! Ha semmi más indok sem szólana a Lelkészegyc-
sület mellett, pedig a toliharc már eddig is megcáfolhatatlanul súlyos
érveket produkált mellette, s csak megbántott önérzetünk és félreismert
megítélésünk miatti lelki keserűségünk követelné, ez is elég arra, hogy
egyetemlegesen -és ünnepélyesen tiltakozzunk a papság gúzsba kötése
ellen, s követeljük, hogy igenis törvényileg biztosítsák szabad tömörülés!
jogunkat!
Nekünk a Lelkészegyesület kell, melynek elnökét mi magunk vá­
lasztjuk magunknak, kinek ajtója, szive, lelke, mindig nyitva legyen
előttünk. Nekünk a Lelkészegyesület kell, hol úgy érezhetjük magunkat,
mintha testvérek között lennénk és ahol egymás hite által épülhetünk.
Nekünk a Lelkészegyesület kell, hol senki sem fojtja belénk a gondo­
latot, s örömeinknek, bánatainknak és minden ügyes-bajos dolgainknak
szabadon adhatunk hangot. Nekünk azért kell a Lelkészegyesület, hogy
legyen alkalmunk kitermelni önmagunk közül a vezetésre hivatottakat,
s ne tapogatózzunk állandóan a sötétben, ha egy-egy vezető állást kell
betölteni. Nekünk azért kell a Lelkészegyesület, hogy mutassuk meg*
hogy az építő munkában micsoda hatalmas erőt képvisel a romániai
ref. papság, s tehermentesítve hivatalos vezéreinket, vegyük magunkra
a lelkészi kart érintő ügyekben az elvek tisztázását, a gyakorlati kérdések
alapos megvitatását, s esetleg azoknak a reálizálását is, hogy igy annál
több időt fordíthassanak hivatalos őrállóink az Anyaszenlegyház egye­
temit érdekig ügyek intézésére, Nekünk azért kell a Lelkészegyesület,
 279

hogy mutassuk meg az ellentábornak, hogy mi nem szájhősködő dema­

gógok vagyunk, kiket pórázon kell vezetni, mert másként bukásba
hisszük az Anyaszentegyházat, hanem igenis mi vagyunk az egyháznak
legő'szíiltébb, érette elvérezni is kész és legerősebb pillérei, kik feltét­
lenöl élni kívánunk ugyan a kritika jogával is az egész vonalon, de nem
azért, hogy rontsunk, nanem, hogy építsünk, alkossunk, s ma még erő-
telenül harcoló egyházunkat diadalmas egyházzá lenni segitsük 1 . . .
Mindezek után határozati javaslatomat az alábbiakban terjesztem elő :*
Az erdővidéki ref. egyházmegye lelkészértekezlete tárgyalás alá
vette a zsinati bizottság törvényjavaslatának 116., 147., 182-ik paragra­
fusait, s a tárgyalás rendjén egyhangúlag elhatározza, hogy felír az
országos zsinati bizottsághoz, s mély tisztelettel értesíti a következőkről :
1. A 116-ik paragrafust azzal az átszövegezéssel tartja elfogad­
hatónak, hogy az egyházmegyei lelkészértekezlet szabadon választhassa
meg elnökét — a maga kebeléből.
2. A teljesen felesleges egyházkerületi és országos leikészértekez-
letck megalakítására vonatkozó 147. és 182-ik paragrafusok teljes egé­
szükben töröltessenek, s ezek helyett intézményesen kell gondoskodni
a ref. nagyhetek tartásáról.
3. Lelkészértekezlet bár teljes tisztelettel és mélységes alázattal
viseltetik a felsőbb egyházi hatóság iránt, mégis a lelkészekhez illő komoly
felelősség és kötelességérzet tudatában bár, de a leghatározottabban
és félreérthetetlenül tiltakozik a lelkészikart lealázó 183-ik paragrafus
ellen, s követelve az egyházi tisztviselőknek, s igy a lelkészeknek is,
egyesületekben szabad töinörtilhetés jogát, e reakciós paragrafus helyett
a lényegileg következő tartalmú paragrafus felvételét kéri: az egyházi
tisztviselőknek jogukban áll egyesületekben tömörülni; az egyesületek
ök maguk választják tisztikarukat, alkotják meg ügyrendjüket, s alap­
szabályaiknak főhatósági jóváhagyása után szabadon működhetnek, de
ténykedéseikért úgy az egyesületek, mint azoknak tagjai fegyelmileg
felelősök. A megalakítandó Országos Lelkészegyesületnek minden lelkész
kötelezett tagja, s annak munkájában résztvenni köteles.
Kérem határozati javaslatom elfogadását.
Székelyszáldobos, 1930. aug. 15. Kertésut L a jo s ,
ref. lelkész.
* A határozati javaslat egyhangúan elfogadtatott.

E Ő N I G F R IG Y E S , ARAD
R o m án ia le grégib b és le g n a gy o b b Str. CIh. BARITIU No. 10-21.

ba r a &gö qtődéj*
»janija saját találmányu szabadalmazott Alaplttatott 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok, — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.
280

V é le m é n y e s ja v a s la t a z E . T . I. t .- c . z s in a t i
b iz o tts á g i te r v e z e té h e z .
— A nagybányai egyházmegye javaslata.

Más a világi és más az egyházi törvénykezés.

A világi közigazgatásban tisztán a jog és a belátás elve nyer
alkalmazást, a bíráskodásban pedig a jogrend fenntartása a cél.
Az egyházi közigazgatásban és bíráskodásnál azonban nagyobb az
elv és messzemenőbb a cél t. i. a Krisztus uralmának biztosítása az
anyaszentegyházban. Ezért a kálvinista egyházi törvény tulajdonképen
nem lehet más mint az evangélium apró pénzre váltása.
Ha ebből a szempontból nézzük ennek az I. te -nek tervezetét, a
múlthoz viszonyítva örvendetes haladást konstatálhatunk. Már maga az
a tény, hogy hitvallási alapját leszögezi az E. T.-nek ez a te-e, mutatja,
hogy az evangéliumhoz való közeledés szent igyekezete meg volt a
tervezőkben s megérezték azt az igazságot, hogy hitvallás nélküli E .T . —
non sens. Ez a lelkes igyekezet tükröződik a lelki munkák tovább fejlesz­
tését célzó §.-ok egész seregében, azokban az evangélium diktálta képes­
ségek követelésében, amelyeket megkíván ez a te. az egyház választotlai-
tól s mellyel uj munkásokat kíván beállitani az Ur sző Hőjébe.
Ezekből az evangéliumi szempontok erőteljesebb érvényesülését
látjuk.
Ám az is bizonyos, hogy minden helyesen berendezett alkotmány,
igy az egyházalkotmányis meghatározott, egységes alapelvct tételez fel és
részleteiben alapelve követelményeit valósítja meg.
A mi E. T.-ben pedig magát az evangéliumhoz tartó gyülekezeti
alapelv a fundamentum. Igen, a gyülekezeti alapelv, mert ez az erő és
Isten után a mi erős kővárunk. Ennek a gyülekezeti alapelvnek élő valóság­
nak kell lenni, ami E. T.-ben a történelmi fejlődés és történelmi adott­
ság minden konzekvenciájával. Ekkor és igy lesz az valóban a zsinat­
presbiteri rendszer szerint kormányozva.
Ha ebből a szemszögből tekintjük ezt a szervezetet, akkor már
több kritikánkat és pedig jogos kritikánkat kihívó §.-okal fedezünk föl
benne. Hogy többet ne említsünk, em.-i és ker.-i közgyűlések jogait
gyakorló em.-i és ker.-i tanácsok felállítása van kontemplálva a javasolt
tervezetben a mi egyházkerületünkben is. Ezt és más ily elvi ellentétes
§.-okat a részletes tárgyalásnál tesszük bírálat tárgyává.
Itt legyen elég annyi, hogy az erdélyi e.-ker. c. alkotmányi külön­
legességei, — amelyek meg valának a múltban — ez a tervezet is egészé-
dén, sőt továbbmenöleg fenntartja.
Leglényegesebb újításai: konvent helyett a zsinati bizottság be­
 281

állítása; a nők választó és választhatási jo g a ; a ¡us- cathedrae-nek meg­

szorítása egyrészt, kibővítése, másrészt püspöki lelkészség kreálása;
lelkészi-, tanári-, tanítói-, presbiteri értekezletek kötelező szervezése; a
más egyli. ker.-ben pályázliatáshoz püspöki engedély volta; az egyházi
tisztviselők szabad egyesülésének megtiltása; a 12 éves tisztujit'ás;—
részletek tárgyalásánál láttatnak bővebben.
Különben a §-ok elrendezése, sorrendje jobb és praktikusabb e
tervezetben mint az előző, a jelenlegi E. T.-ben van.
Meg kell azonban már itt az általános tárgyalásnál emlékeznünk
arról a nagy hiányról, amely a tervezetben van, amely szerintünk feltét--
len korrigálandó nagy hiba. Az t. i. hogy minden nagy és fontos ügyet,
amely az egész romániai egyetemes egyházat érdekli s amely eddig az
egyetemes egyház legfelsőbb alakulatának érdek- és hatáskörébe volt
utalva, az alsóbb alakulatok hatáskörébe hagy s igy nem teszi azokat
törvény szerint az egyetemes egyház közös ügyévé, holott tényleg és a
valóságban azok, Ilyen ügyek: a lelkészképzésünk, theologiánk ügye, a
lelkészi nyugdíj-, özvegy-, árva gyámintézet, általában a tanügy, a köz­
alap, az egyetemes adóalap stb. ügye. Ezeknek a nagy és fontos kérdések­
nek egyetemessé tétele és a legfelsőbb egyházi alakulatunk- hatóságunk
jog- és hatáskörébe utalása, egyrészt az egyesülésben rejlő erőért, más­
részt az eddigi gyakorlat folytonosságáért elodázhatatlan. Ha ez meg
nem történik, igazán kérdésbe tehető: hát mire való egész egyesülésünk,
ha legfontosabb problémáinkat külön-külön akarjuk megoldani és mond­
juk ki bátran, elsorvasztani? Avagy niég csak a tervet készítjük az
együtt-müködésre s már is a féltékenység ördöge irányítja munkánkat?
Vagy az erősebb nem akarja nyújtani segitő kezét a gyöngébbnek az
evangéliumi elv nagyobb dicsőségére ? Nem lehet ez, nem szabad ennek
megtörténni, már csak azért sem, mert a tervezet 2. §-ának utolsó mondata
szerint : „Általános érdekű és a két egyházkerületet egyetemesen érintő
ügyekben a zsinat mind két egyházkerületre nézve törvényhozó testület“ .
Mi lenne pedig általánosabb érdekű és a két egyházkerületet egyeteme­
sebben érdeklőbb ügy, mint .a fentirt ügyek I De lássuk a részletes
tárgyalást és pedig úgy, hogy csak a korrigálásra szoruló vagy uj §-okat
ismertetjük és tárgyaljuk:
Az 1. §-t, amelynek stílusa nagyon erőltetett s igy nehezen érthető, igy
kívánjuk módosítani: „Jézus Krisztus közönséges anyaszentegyházánák
egyik része a romániai református egyház, melyet régi törvényeink helvét
hitvallású evangélikusnak, majd evangélikus reformátusnak is neveznek
a Romániában jelenleg érvényes kultusztörvényben (Lege pentru reginul
generál al Cultelor. 1928) pedig a 21. Art. C. pontjában református
kultusz (Calvin), néven van felsorolva, magában foglalja a Románia
ferüiétén levő református keresztyén egyházközségeket. A romániai
réformátus egyház az egész földön éíö református egyházakkal p'edig
áz cifszágoS Hálátok és jogi Szabályait killönbözösége mellett is egy
lelki közösség, mindazonáltal tötvénjieirik sajátosságánál fogva, azoktól
független önállósággal bir.
A romániai református egyház a Szentirás alapján és az elfogadod
hitvallások u. m. a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté értelmében
egyedüli fejének az Ur Jézus Krisztust ismeri és magát zsinat-presbiteri
elvek szerint kormányozza“ . Folytatva ide jön még a tervezet 1. §-ának
utolsó bekezdése is s igy a 2. §. első bekezdése minden toldás nélkül
kimarad.
Az 5. §. az állam segítségül hívásáról szól adó-, bírósági stb.
ügyekben, ez u.-az, mint a régi, esak a kujtusztörvény miatt változott.
Az uj 9. szerint szolgálatra bárki elhívható az e.-tagok közül, de
egyházi tisztségeket csak az E. T szerint választhatók tölthetnek be.
Az uj 10. §. Az egyháznál mindenki vagyoni felelősséggel dolgozik.
Az uj 12. §. szerint az egyház tagjai egyházi illetve vallásos céllal
egyesületbe tömörülhetnek e. hatóságok jóváhagyásával.
Az uj 13. §. szerint az Istentisztelet és a belső hivatalos nyelv:
a magyar, hatóságokkal szemben az állam szabályozza.
A 21. §. az egyháztagságról szól bővítéssel; e szerint e. tag min­
den református vallásu román állampolgár és minden olyan református
nem román honos, akinek a román állam területén állandó lakása van
vagy állami adó alapjául szolgáló ingatlana, ipari vagy kereskedelmi
üzlete van.
A 26. §. A választójogról szintén bővitett s igy szól: Az é.-község-
bcn választó joggal bir az olyan 24 éves konfirmált akár férfi akár nő
egyháztag, aki e.-i és iskolai közteherviselésben részt vesz.
A 33 §-ban az egyházi tisztviselők és presbiterek választásáról
újítás, hogy e. tisztségekre 24. életév, presbiterségre 30 év a korhatár
férfi- és nőre egyaránt és hogy a presbitérium Vi-e nő is lehet. A
második bekezdésben e szó „diakonissza“ törlendő.
A lelkipásztor kötelességeiről szól a 35. §. a - g , pontokban úgy,
mint a régi törvény. Nóvumok: hogy az egyház tagjainak békéje érde­
kében az illetékes esperes, fungáló lelkészt küldhet, a gyülekezeti lelkész
megkérdezése nélkül. Ez a rendelkezés törlendő, inért sok visszaélésre
adhat alkalmat s mert a jelenlegi általános gyakorlat, t. i. hogy a stóla
megfizetésével a lelkész, idegen fyngenst engedélyez, nagyon elég. —
Az a nóvum, hogy saját e.-megyéje és kerületében az esperes és püs­
pök bármikor fungálhat és vizitációkor az általuk kijelöltek. — helyes,
eddig is gyakorlatban volt. Uj dolog, hogy a vasárnapi iskola, bibliakörök,
 283

nőszövetség stb. alakítása, vezetése, családok látogatása kötelező, valamint

a házi Istentisztelet is. Mivel pedig rtiinden clalád évenklrtt e$szeH
látogatása Sók helyett lehetetlen, az erről szóló részben az „évenkirtí
lehetőleg legalább egyszer“ szöveg törlendő. A család-látogatás munkája
nyilvántartására pedig családkönyv vezetendő, ezért az e.) pont második
bekezdéséül iktatandó: „Köteles a lelkész gyülekezete területén élő min­
den református családról, az. egyházkerületi szabályrendelet szerint család­
könyvet vezetni.“ Az az újítás, hogy lelkész, tanító, kántor, the.ologus
és legátuson kivül más nem fungálhal — helyes.
Uj a 37. § ., mely szerint a püspök mellé püspöki lelkészt kell
választani, a püspök lelkészi feladatainak végzésére, ki a lelkészt teen­
dőket a püspök irányítása mellett, de egyébként teljesen önállóan tel­
jesíti. Ilyen állást az egyházközség az egyházkerülettel együttesen szervez.
Ez a §. törlendő, mert a püspök kálvini elv szerint primus inter pares
és igy rendes lelkész kell hogy legyen, de meg újabb nagy tehertétel
lenne ez az egyházközségen, mely még a püspökválasztásra is nagy
befolyással lenne. Sokkal helyesebb, ha a kerületi tisztviselők közé
beállittatik a kerületi misszionárius, hogy az egész embert kívánó bel-
missziói irányítás helyes legyen. Ezért ez a §. igy helyesbittetik:
„Mindkét egyházkerület misszionárius-lelkész állást szervez, aki a rendes
lelkészek sorába tartozik s akinek kötelességeiről és anyagi ellátásáról,
az egyházkerületi tisztviselőkről szóló rész rendelkezik“ .
Uj a 38 §. b) pontja a lelkészek szabadságáról, mely annyiban
lér el a régitől, hogy betegség esetén egy évi szabadságot ad s ez időre
a helyettesről való gondoskodás anyagiakban is az egyházközség, illetve
megye és kerület terhe.
Uj a 39. §. a lelkészek helyi kollégiumáról, amelynek egyes meg­
beszéléseire, azok intimitására tekintettel s.-lelkészek nem hivandók be.
Azért a 3. mondat végére ez teendő: amelyen s.-ielkészek
részt nem vehetnek“ .
Uj a 44. §. e) pontja a presbiterek család látogatásáról és felügye­
letéről. A 46. §. a kántorképesitésről visszaható erővel ruházandó fel
s igy bővülne: „Aki jelen § bán körülirt képesítéssel nem rendelkezik,
azt 3 év alatt, különbeni állásvesztés terhe alatt megszerezni köteles“ .
A 79. §. szerint egyházközségi közgyűlés tartása alól felmentésnek
van helye. Ahol tartatnak, ott 1000 leiken alól mindenki tagja, azon felül
képviseleti alapon kell szervezni. Itt törlendő az eskütétel; mert a nem
képviseleti alapon, való tagoktól, nem követeltetik meg az eskü.
A 80. §-ban a közgyűlés tárgyául felvett lelkészi jelentések tör­
lendők.
A 84. §. az egyházmegyei tanácsról szól. Ez az uj szerv, mert
284

minden praktikussága mellett is E. T.-ink alapél véül elfogadott zsinat

presbiteri rendszernek nem felel meg s mint az erdélyi példából látjuk
közgyűlési jogokat gyakorol s bármilyen körülírt lenne is hatásköre most,
később kiszélesednék — törlendő.
A 107. §-ban, mely az egyházmegyei közgyűlés alkotó tagjairól
szól, ilyenekül fel vannak véve a vallásoklató és intézeti lelkészek, valamint
az egyházmegye területén működő vállástanárok. Tekintettel arra, hogy
igy egyes intézetek kettős képviselethez jutnának, ez a tesz törlendő.
A 115. §-nak, az egyházmegyei tanács hatásköréről szóló az a része,
mely a királyhágómellékre vonatkozik, a fenti indok alapján törlendő.
A 116 —118. §-ok a lelkész , tanító és presbiteri értekezletről
szólanajc. Ezeknek csak a bürokratizmusán és nevén kell változtatni s
elfogadhatók. így a 116, §-ban az „értekezlet“ szó helyett „egyesület"
írandó és a három utolsó bekezdés helyett ez lenne beiktatandó: „Az
egyházmegyei lelkészegyesület, közgyűlése által, tagjai sorából elnököt,
álelnököt, titkárt, pénztárnokot és jegyzőt választ Joga van köröket ala­
kítani. Az egyesület alapszabályt alkot, melyet az egyházmegyei köz­
gyűlés erősít meg".
A 138. §. IV. d) pontja .a püspöki hatáskörről szól és
ezt mondja: „más egyházkerületben szolgáló lelkészek a püspök
előzetes engedélye alapján pályázhatnak az ő egyházkerületébe tartozó
lelkészi állásokra, ilyen engedély hijján a pályázatból hivatalból kizáran-
dók". Ez a pont törlendő, mert úgy a gyülekezetek szabadválasztását,
mint a lelkészek pályáztatásának jogát csorbítják, melyet úgy is erősen
csorbítanak az országhatárok.
Az egyházkerülcti belmissziói előadóról szóló 143. §. törlendő és
helyébe az egyházkerüleli misszionárius teendői és anyagi ellátásáról
szóló intézkedés veendő föl.
130. §. az egyházkerületi igazgató-tanácsokról kerületünkben vo­
natkozással törlendők, az egyházmegyéi tanácsoknál felhozott] indo­
kolással.
A 147. §. az egyházkerületi lelkészi értekezletről úgy módosítandó
mint az egyházmegyére vonatkozással.
A zsinat hatásköréről szóló 174. §. d) pontja, melyet, az előadók
javaslatából a bizottság törölt meghagyandó igy: „Az Istentiszteletek
rendjének és alakjának megállapítása", mert a zsinat feladata volt és lesz
ez is mindenkor.
A 175. és következő §-ol< a zsinati állandó bizottságról, annak
tágjairól és jog- s hatásköréről szól. De mivel a történelmi fejlődés
folyamán a kon vént alakult ki legfőbb végrehajtó szerveként az egyház­
nak, azért a „zsinati állandó bizottság" szavak helyett a „konvent“ szó
 289

iktatandó he s a konvent egyetemes és közös szerveink, intézményeink:

lelkészképzés, theol. intézet, nyugdíjintézet, domesztika, egyetemes adóalap
stb. legfőbb felügyelője, intézője, kezelője legyen. Épen azért ezekről
szóló § ok beiktatását is kívánjuk.
A 183. §.-t, mely az egyház tisztviselőinek a tervezetben nem érin­
tett és az ő hivatali minőségüket érintő egyesületekben tömörülését
mereven megtiltja, Így kérjük átalakítani, illetve szövegbe önteni.
„183. §. A református egyház tisztviselőinek az anyaszentegyházunk
hitelveivel ellentétes nézetet valló egyesületbe belépni tilos;“
1930. VIII/28.
Peleskey Sá n d o r,
előadó.

M e g m o z d u lá s o k .
— Referáda. —
A népes nagybányai egyházmegyében nagy napok zajlottak le a
limit hó végén. Az 55 tagot számláló lelkészegyesület és közel 120, alkotó
taggal az egyházmegyei közgyűlés üléseztek e napokon.
A szivek a szeretet és becsülés tiszta érzéseitől mozdultak itt meg
és fejeződtek ki lelkesen, az esperesi kar nesztora: Széli György felé.
A lélekben és testben szinte ifjúi frisseséggel munkálkodó esperes,
80 évet meghaladó korával és 50 évet meghaladó lelkészkedésé mellett,
25 év óta viseli a nagybányai egyházmegye esperesi tisztét. Ennek az
esperesi szolgálatnak a második fele pedig, igen terhes szolgálat volt,
amennyiben az ideszakadt szatmári- és máramaros-ugocsai egyházköz­
ségek szinte megkétszerezték az egyházmegye területét. És Széli György
végezte a Krisztusban való esperesi szolgálatot azzal a csodálatos ener­
giával és odaadó lelkesedéssel, amely csak kiváltságoknak adatott isteni
kegyelem. A bárándi parókiáról hozott ároni nemzetségbeli hit és tisztán
ragyogó kálvinizmus megalkuvást nem ismerő lelkiségével végezte és
végzi ma is tisztéi.
Méltó volt hát a tisztelet zászlójának előtte való meghajtása az
egyházmegye egyeteme részéről, amely úgy a tclkészi, mint a világiak
részéről amilyen méltósággal történt, olyan elfogódott szerénységgel, az
ünnepeltet jellemző puritánsággal fogadtatott a jubiláns állal Traktusunk
legidősebb lelkésze: Szabó József aranyosmedgyesi lelkész üdvözölte a
lelkészikar-, dr. Böszörményi Emil egyházmegyei gondnok plédig az
egész egyházmegye nevében a tőle megszokott ékesszólással és meleg
szeretettel köszöntötte őt.
Mi a magunk részéről kérjük Istent, hogy áldásai tovább árasz-
tásával tegye ezután is áldottá Széli György esperes értékes életét egye­
temes Anyaszentegyházunk javára.
A belmissziói munkákban való szép előhaladásáról hallottunk az
egyes lelkészikörök jelentésében, a lelkészegyesületben, valamint a min­
denre kiterjedő gondos és figyelmes esperesi jelentésből a traktus gyű­
286|

lésen. A belmissziói munkák minden alakulata szépen épül és épít nem

csak a külső jeleiben az iskola, templom, gyülekezeti ház építésének,
a szegények gondozásának, hanem a lelkiekben az Isten országa növe­
kedésének.
Valóban megható az áldozalhozaiala a híveknek, amikor pénzben és
terményben több mint kétmilliót fizettek adóban és ugyanennyit áldoztak
önkéntes, kegyes adományokban. Isten lelke munkálódik itt láthatatlanul
és hozza mozgásba a lelkeket Isten szive szerint való cselekedetekre.
Mindkét gyűlés letárgyalta az E. T. I. t.-c. zsinatbizottsági terve­
zetét. Erre vonatkozó javaslatunk lapunk más helyén egész terjedelmében
olvasható. Itt csak annyit, ve vegye Erdély zokon, ha a régi tiszántúli
kerületből ideszakadt királyhágómellék a régi keretekhez ragaszkodik és a
lelkészegyesület ügyének liberálisabb kezeléséi kívánja. Erőteljesen hangzott
a szó mindkét gyűlésen: közös ügyeinket tegyük valóban közössé, de
a történelmi fejlődések konzekvenciáit tartsuk tiszteletben.
Sok és éles panasz hangzott azért, hogy a törvénytervezet nem
küldetett meg a presbitériumoknak s így előzetes tanulmányozás nélkül
provokáltatik a döntés. Kívánta azért mindkét gyűlés, hogy az ezutáni
t.-c. ek tervezete küldessék meg a lelkészi hivataloknak.
A lelkész-gyűlés újra hangsúlyozta a vallástani kézi-könyvek ide­
jében való megjelentetésének fontosságát.
Örömmel vétetett tudomásul, hogy lelkészegyesületünk vagyona
29.470 Lei.
Az édesanyjuk elvesztésével, most már teljesen árvává lett néhai
Bede László gyermekeinek 8.000 Lei temetkezési segélyt utalt lelkész­
egyesületünk. Milyen jó hogy odaát „Kálvineum“-ok vannak, igy a négy
lelkész árva fiú nem all támasz nélkül.
Mély részvéttel hallotta a közgyűlés Domahidy Elemér e.-ker. fő­
gondnok halálának jelentését e.-megyei gondnok úrtól, aki gyűlési meg­
nyitójában olyan tiszta szívből fakadó adhortaciót tartott, a gyűlésen
megjelent őrállókhoz, hogy mindenki megérezte elköteleztetését az Isten
dicsőségét szolgáló és ember lelkek mentését célzó munkára.
A traktus-gyűlésnek nagyon sok tárgya volt, jobbára sablonos
közigazgatási ügyek. Ami megmozdította a lelkeket: a gyülekezeti fegye­
lem és a szombatnapi házassági-esketés kérdése volt Imé érik a vetés,
csak jó arató legyen az uj E. T . Arról van ugyanis szó, hogy egyik
gyülekezet presbitériuma szükségét látja a legszigorúbb egyházi fegyelem
gyakorlásának, a másik gyülekezet presbitériuma pedig tiltja a szombaton
való esketést, mert rendesen ünneprontással jár és ezeknek az ő aka­
rásuknak egyházmegyei szentesítését kérték. A közgyűlés megadta, de
ügyészünk felebbezést jelentett.
Nagyon sok bírósági ügye volt a traktusnak és a legtöbb egyházi
adó elleni felebbezés. Szomorú idők, — szomorú jele ez. Fizetés-ügyek is
bőven szerepeltek szegény tanítóink számára. Ezek is megmozdulások,
de már lehangolók, ám ez a? élet velejárója.
 K Ü L ÖNF É L É K.
Lapunk jelen száma — te­
kin te tte l a szerkesztőknek a
marosvásárhelyi nagyhéten való
részvételére — bár pontos Idő­
ben jelenik meg, de az expe­
diálása egy-két napot késik.
Viszont a következő számot okt. 1.
jelzéssel kb. egy h éttel előbb
fogjuk megjelentetni, hogy az
abban közölni szándékolt és az
L t.-c .-re vonatkozó észrevételek,
megjegyzések és a javaslatok az
I. t,-c. egyházmegyei tárgyalása
előtt olvashatók legyenek,
A marosvásárhelyi nagyhét,
A szeptember 10—14. napjain
megtartott református nagyhéten
közel 200 lelkész, sokan család­
tagjaikkal, száznál több tanító és
tanár, ezernél több nőszövetséges
asszony, bibliakörös leány és a
nagy - gyűlésen több ezer vérünk
vett részt. E számok mellé vegyük
a helyi ekklézsia tagjainak nagy
érdeklődéssel folytonos részvételét
s akkor fogalmat alkothatunk en­
nek nagy arányairól. Minden al­
kalommal, minden előadó terem
és minden templom szűknek bi­
zonyult.
Első hap a tanítók napja volt
s ezt is, mint minden napot bib­
liaóra vezetett be és szakelőadások
töltötték ki, este pedig templomi
ünnepély volt, melyen Oönesy
Lajos theol. tanár a Heid. Káté
31. kezdését fejtegette.
Második nap a középiskolai
tanároké volt, az előző naphoz
hasonló lefolyással, amikor este
Peleskey Sándor fejtegette a Heid.
Káté 3^. kezdését.
Mindkét napi konferencia te­
norjaként szomorúan csengett ki
a tanügyi munkásaink nyömorusá-
gának siralma, amelyre a gyógyirt
csak keresgette a konferencia. Az
előadások nagyon értékesek, mé­
lyek és lelkesek voltak.
Harmadik nap a lelkészeké
volt, melyet Tavaszy Sándor Jer.
23. ic —só. alapján tartott biblia-
magyarázata vezetett be. Makkal
Sándor püspök aia’ nyitotta meg
a lelkészek konferenciáját, azutáp
Az egyház és a belmisszió elmen
Imre Lajos és Debrcaeni István
tartottak előadást, melyet hozzá­
szólások követtek. Úgy az elő­
adások, mint a hozzászólások
mind azt mutatták, hogy mindenki
érzi a missziói munkára való el-
kötelezésünket.
Délután mielőtt a konferencia
megnyílt volna a bibliakörök ve­
zetőinek gyűlése volt, amelyen
alapszabályt fogadtak el, többék
között kimondván, hogy o leány
bibliakörök ezután Leány szövetség
néven fogják áldásos munkájukat
végezni.
A délutáni lelkészi konferen­
cián az Amerikai Lelkész Egye­
sület üdvözletének tolmácsolása
után Zólyomi Jenő és Szaplonc.zay
Bertalan tartottak bevezető elő
adást A lelkipásztor tanulmányai
cimea.
Az előadások terjedelmes volta
és az időnek rövidsége miatt bi­
zony a két téma probléma maradt
továbbra is a lelkekben, sok-sok
kérdés maradván felelet nélkül.
Este a restaurált kistemplom
100 éves jubileumi és felszente-
lési ünnepélye volt, amelyen a
résztvenni akarók fele sem fért be
a templomba. A gyűjtés sok
munkája és nagyszerű eredménye
288
Bíró András lelkész aiát dicséri.
Negyedik nap a nőszövetségek
napja volt a várbeli templomban,
de még a templom is kicsiny volt
a vidékről beözönlött tömeg be­
fogadására. így volt este is a dia­
konisszák felszentelésekor.
Ötödik napon vasárnap négy
helyen tartatott Istentisztelet; úgy
ezeken, mint délután a kollégium
udvarán tartott gyűlésen sok ezer
ember vett részt nagy lelki épü­
léssel.
Köszönet és hála illeti Maros-
vásárhely derék lakosságát ven­
dégszeretetéért, elismerés a két
lelkész Tótfálussy József és Biró
András aiait fáradhatatlan gondos­
kodásért, a tanárikart, a konviktus
felügyelőségét.
Illeték-egyenérték vallomás
készítés. Gondolom szolgálatot
teszek lelkésztestvéreimnek, ha
felhívom figyelmüket, hogy az ille-
ték-egyenérték vallomás elkészí­
tési és ,az illetékes administrajia
financiarához való beadási határ,
ideje f. hó 30. Aki ezt elmulasztja,
büntethető az illeték egyenérték
feléig terjedhető pénzbírsággal,
ami semmi esetre sem lehet keve
sebb, mint 500 Lei. Az erdélyi
egyházkerületben e tárgyban ki-
bocsátóit 10, 310-1929. U. S2t
körrendelet olvasható a Reformá­
tus Szemle 1929 évi 31. számában.
Keresztes N Imre könyvnyomdája, Áiud—Nagyenyed.
Értekezlet vagy lelkészegye­
sület?! A Gyulafehérvári e. m -ben
az Értekezlet mellett nem nyilatko­
zott senki, a Lelkészegyesület mel­
lett nyilatkozott 13, az állásfogla­
lástól tartózkodott 4 lelkész. A
Nagysajói e. m.-ben az Értekezlet
meilett nyilatkozott 2, a Lelkész­
egyesület mellett 21 és az állás -
foglalástól tartózkodott 1 lelkész.
A Marosi e. m. ben az Értekezlet
mellett nem nyilatkozott senki, a
Lelkészegyesület mellett nyilatko­
zott 16, állásfoglalástól tartózko­
dott 2 lelkész (sőt még az utób­
bitól is tartózkodtak 7-en).
Szerkesztői Üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása: Nagy
Károly (Magyarsülye) 240 L.dr.Szabolcs-
ka László (Temesvár) 240 L.
Anonymus. Én minden cikket készsé­
gesen kiadok. A beküldött kritika ellen
sincs — és nem is lehet — semmi
kifogásom. De viszont felelősségemnek
tudatában ¡tudnom kell, hogy a bekül­
dött cikkeknek, ha névtelenül vagy ál­
néven is jelennek meg, ki a szerzőjük.
Amennyiben diszkréció köttetik ki, azt
természetesen tiszteletben tartom. Tehát
kérlek, szíveskedj magad nekem meg­
nevezni. A köteles diszkrécióról, mint
mindenkit, úgy téged is előre biztósit-
lak. Amíg értesítésed nem kapom, addig
cikkedet nem tudpnj kiadni. S zív . üdv.
T. B. Az elmaradt kongrua felöl
azt hallottam, hogy már napok óta
ki van utalva és rövidesen le is kül­
dik. Hogy a központ havonta veszi-é fel
a kongruát vagy máskép, azt nem tu­
dom. S zív . üdv.
m . évfolyam. 1930. október 1. 19. ssám.

REFORMÁTUS

LELKÉSZEK LiPU
Me g j e l e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . II Szerkésztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d ij: j| Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. II Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZS1 E N D R E PELESKEY SÁN D O R
balázsfalvi lelkész. szatniárhegyi lelkész.

Hozzászólás a Zsinati Bizottság 1. t.-c.-re

vonatkozó javaslatához.
Amikor kezembe vettem és átlapoztam a Zsinati Bizottságnak az
I. t.-c.-re vonatkozó gondosan és nagy körültekintéssel egybeszerkesztett
javaslatát, megvallom őszintén — az első impresszióm nem volt kielé­
gítő. Valahogy ügy éreztem magam, mint az, aki befejezett müvet vár
és csak félmunkát talál. Sietek kijelenteni, hogy ezt az impressziót nem
mint az erdélyi egyházkerületnek, hanem mint a romániai egyetemes
református Anyaszentegyháznak egyik tagja nyertem. Valahogy olyan­
formán állunk ezzel a törvényjavaslattal, hogy jól jöhet ki belőle' külön-
kiilön az erdélyi és talán a királyhágómelléki egyházkerület is, de a
keltő együtt, az egyetemes Anyaszentegyház semmiképen sem jön jól ki.
Lépten-nyomon olvashatjuk: az erdélyi egyházkerületben igy, a király­
hágómelléki egyházkerületben anuigy. Szóval egyek vagyunk, de még­
sem vagyunk egyek. Ha összehasonlítjuk az 1904—7. évi egyházi törvény-
könyvet és a jelen törvényjavaslatot, azonnal szembeötlik a kettő között
egy nagy hasonlóság. Az t. i. hogy ott is, itt is volt minoritás. Qtt Sz
erdélyi egyházkerület, itt pedig a királyhágómelléki. A különbség, légi-
feljebb csak az, hogy az 1904—7. évi törvénykönyvnél az erdélyi mi­
noritás fenntartott régi jogát s külön alkotmányának sarkalatos pontjait
„Melléklet" alakjában biztosította, mig a jelen törvényjavaslatban a
minoritássá lett Királyhágómelléki egyházkerület egyházalkotmányi és
szervezeti eltérései a törvényjavaslat keretén belül szegeztették le.
Természetesen mindezekért a javaslattevő zsinati bizottság tagjait
290

nem lehet hibáztatni. Az eltéréseket nem ők hozták létre. Ők csak Írásba

és rendszerbe foglalták azokat az egymástól eltérő egyházalkotmányi,
szervezeti és kormányzati adottságokat, melyeknek gyökérszálai a messze
múltba nyúlnak vissza. Már az is valamelyes eredmény, hogy közös
törvénykönyvünk lesz és igy meg lesz a lehetősége annak, hogy idők
folytán — talán már az elkövetkezendő zsinaton kiküszöböltessenek —
a nagy cél érdekében tanúsítandó kölcsönös engedékenység árán — az
összes ellentétek, ill. eltérések.
Ezeknek előre bocsátása után most már mint erdélyi ref. lelkész
kívánok hozzászőlani a törvényjavaslathoz. És mint ilyen, a következő
észrevételeket, megállapításokat és javaslatokat kívánom megtenni:
a) A 7. §-t nem látom teljesnek, amidőn csak a „jóváhagyás kér­
désében hozott egyházmegyei határozat ellen“ ad helyet a felebbezésn,ek.
Ellenben az egyházmegyei szabályrendelet jóváhagyása tárgyában az
egyházkerület végérvényesen dönt. Az egyházkerület is tévedhet — épúgy
mint az egyházmegye. Tehát — ha az egyh.-megyei határozat ellen van,
akkor kell hogy legyen az egyh. - kerületi ellen is felebbezésnek helye.
Épen ezért e §-t kiegészitendőnek tartom a következőkép: A jóvá­
hagyás kérdésében hanoii cgyházkcrülcli határozat ellen felebbezni lehel a
zsinati bizottsághoz,
b) A 22, §-t hiányosnak látom, mely ha igy maradna, sok félre­
értésre adhatna alkalmat. Hogy aki más polgári község területére köl­
tözik, mind az előbbi, mind az uj lakóhelye szerint illetékes egyház-
községnél jelentkezni köteles, — ez helyes. Hogy hat heti helyben lakás
után az új lakóhely szerint illetékes egyházközség tagjává lesz, — ez is
helyes. De ami már ezután van, az nem helyes. Módot ad arra, hogy
akire esetleg uj egyházközségében magasabb egyházi adó jutna, kibújjon
alóla. Pl. van egy hivem, aki már esztendők óta itt lakik, de kepét,
adót soh’se fizetett, mert még mindig a régi lakóhelye szerint illetékes
egyházközségben viseli az egyházi közterheket. Így t. i. jobban jön ki,
mert ott — úgy hiszem — egy pár véka gabonát fizet, itt pedig azon­
kívül még 3—400 L. pénzadó is jutna. Épen ezért e §-t kiegésziten­
dőnek tartom a következőkép: hat heti helyben lakás után az uj lakó­
hely szerint illetékes egyházközség tagjává lesz és köteles a következő év­
negyedtől kezdve uj egyházközségének közteherviselésében részt venni. A
többi természetesen kimaradna.
c) A 35. §. a) pontjának 4-ik kibekezdéséi megfontolandónak tartom,
mert ha igy marad — akkor pl, vakációkon a theologusok sem bocsát­
hatók fel a szószékre, hacsak hivatalos felhatalmazásuk nincs. Én pl.
egy IV-ed éves theologust a lelkész felelőssége mellett nyugodtan fel
mernék bocsátani a szószékre hivatalos felhatalmazás nélkül is. Vagy
 291

pedig ez esetben a theoiogusok legyenek ellátva fakultációval istentisz­

telet végzésére. Csak azért kívántam felhívni erre a közfigyelmet, nehogy
ebből sok helyen kellemetlenség és félreértés származhasson.
d) A 35. §r. b) pontjának ezt a szövegezését: „Az egyházközség
családjait évenként lehetőleg legalább egyszer meglátogatja a presbi­
tériumnak előzetesen bemutatott terv szerint“ — megváltoztatandónak
tartom a következőképen : Az egyházközség családjait a szükség és saját
belátása szerint rendszeresen látogatja. Az évenkénti kötelező látogatás
előírását nem tartom helyesnek, mert ennek számtalan akadálya lehet
és akkor mit csináljon a lelkipásztor ? ! Excuzálja magát az előtt a pres­
bitérium előtt, amely neki nem felettes hatósága?! Különben is egy
lelkipásztorról feltételezhető annyi, hogy ő maga minden körülmények
között meg tudja állapítani, hogy mikor és melyik családot látogassa
meg. Ezekre való tekintettel törlendőnek tartom a családlátogatás terve
presbitériumhoz történendő előzetes bemutatásának kötelező előírását is.
Tökéletesen elegendő, ami a törvényparagrafusban benne is van, hogy
a lelkipásztor tapasztalatairól a presbitériumnak jelentést tesz. Nem azért,
hogy igazolja magát, hogy törvényben előirt kötelességének eleget tett, —
hanem azért, hogy az esetleges hiányokra ráterelje a presbitérium figyelmét,
hogy a presbitérium szükség esetén intézkedjék.
e) Félreértések elkerülése végett a 41. §. b) pontjával kapcsolatban
tisztázandónak tartom, hogy az erdélyi egyházkerületben melyik egyház­
községekben gyakorlandó a kettős elnökség?! Csak azokban-e, ame­
lyeket az 1904-7. évi Egyházi Törvényekhez csatolt K. melléklet VII.
részének f) pontja taxative felsorol vagy pedig, minden olyan egyház-
községben, ahol főgondnoki állás van ? ! Mert ez utóbbi esetben a kér­
déses törvényparagrafus szövegezését pongyolának és épen ezért kate-
gorikusabbá teendőnek tartom.
f) Az 58. §-ná! betoldandónak tartom a következőket: Az erdélyi
egyházkerületben ott, ahol kettős elnökség gyakoroltaiik a főgondnok, tiszt­
ségére, élethossziglan választatik. Ezt a betoldást a 41. §. b) pontjában
lefektetett intézkedés teszi szükségessé. A 41. §. b) pontja t. i. úgy
intézkedik, hogy az elnöklés jogát az egyházközségi főgondnok és az
ügyvezető lelkész hivatali elsőbbség szerint gyakorolják. Már most ha a
főgondnok 3 évenként választatik, mi történik ? I Hivatali ideje 3 év alatt
lejár és 3 év múlva újból kezdődik. Mondjuk egy olyan egyházközségbe
kerülök, ahol az elnöklés joga — elődöm távozása vagy elhalálozása
miatt — a főgondnokra szállt. E törvényparagrafus szerint a főgondnok
az ejnöklés jogát csak addig gyakorolhatja, ainig' a 3 éve le nem telt.
Ha léteit, az elnöklés joga reámszállt, ha mindjárt újból is választják a
főgondnokot, mert most már én vagyok a hivatal szerint idősebb,
miután a főgondnokom hivatali ideje — a választás ténye folytán —
újból kezdődik. Ahol az elnökség joga hivatali elsőbbség szerint gyako-
roltatik, ott az igazság az, hogy ha az egyik fél élethossziglan válasz-
tatik, a másik is úgy választassák. Az lenne mindenesetre a legegész­
ségesebb, ha kivétel sem itt sem ott nem lenne, hanem — mint minden
kérdés — úgy az elnöklés kérdése is egyetemesen oldatnék meg és a
kivételeket, amikor és ahol a személyi változás lehetővé tenné, maga a
törvény szüntetné meg.
g) Az 59. §-nál betoldandónak tartom a következőket: Ha a pót-
tagolt közül behívás történt, a póttagok száma a legközelebbi rendszeres
választáson kiegészítendő, A zsinati póttagok ily irányú kiegészítése tár­
gyában a 157. §. nagyon helyeseli intézkedik. Azonban az 59. §-nál
ugyanezt tenni — elmulasztatoti. Már pedig a két. eset azonos. Ami
indokolttá teszi a zsinati, ugyanaz indokolttá teszi a presbitériumi pót­
tagok kiegészítése tárgyában való intézkedést. Enélkiil a betoldás nélkül
előfordulhat az a helyzet, hogy póttagot kellene behívni, de nincs kit,
mert a 45. §. értelmében a rendes presbiterek számának egy negyed­
részét képező póttagok esetleg már mind behivattak.
K) A 75. §-nál a presbitérium feladatai közé betoldandónak tartom
a következőket: Elsöfolton megvizsgálja vagy megvizsgáltatja saját bizott­
sága által az egyházközség évi számadásait és azokra észrevételeit, helyeslő
vagy elmarasztaló határozatát reájuk vezetteti. Valószínűnek tartom ugyan,
hogy ez irányban a III. t.-c. fog intézkedni, de ha már a presbitérium
feladatai az I. t.-c.-ben taxatíve fel vannak sorolva, legyen közöttük ez is.
i) A 80. §-nál az egyházközségi közgyűlés tárgyai közé betoldan­
dónak tartom a következőket: Másodfokon megvizsgálja az egyház-
község évi számadásait és azokra észrevételeit, helyeslő vagy elmarasztaló
határozatát reájok vezetteti. Két okból tartom ezt szükségesnek. Először,
mert a számadások, vizsgálata a magasabb formációknál, az egyház­
megyéknél és kerületeknél is közgyűlés tárgyát képezi. Másodszor pedig
azért, hogy különösen falusi gyülekezeteinkben kivegyük annak a bizal­
matlanságnak méregfogát, amely bizalmatlansággal — tudvalevőleg —
híveink nagyobb része a presbitériumok működését kisérni szokta. A
számadások közgyűlési letárgyalása alkalmat nyújt arra, hogy a hivek
betekintést nyerhessenek az egyházközségek anyagi életébe és tudomást
szerezhessenek ne csak arról, hogy nekik adniok kell, hanem arról is,
hogy mire adtak. Tapasztalatból mondhatom, hogy ezen az utón sok
olyan homályt és félreértést lehet eloszlatni, ami máskülönben csak
békételenségre, elégedetlenségre és alaptalan rágalom terjesztésre vezetne.
j) A 87. §.-t megváltoztatandónak tartóin oly módon, hogy: az
egyházmegyei tisztviselők megbízatása 6 évre terjed. A következő parag­
 293

rafusok Így is intézkednek, kivéve az esperes, egyházmegyei fögondnok

és gondnok, egyházmegyei főjegyzők és jegyzők (az utóbbiak különösen
miért?!) személyeit, akiknek megbízatási idejét 12 évre javasolják.
Legyen a tisztujitás mindig általános és egységes! És ha bármelyik is.
közülök elhal vagy lemond, az újonnan választott megbízatása csak
addig terjedjen, amig jön a következő általános tisztujitás. A gyakori
ujitás sohasem árt: csak tisztultabb vérkeringést visz bele az Anyaszent-
cgyház életébe. Különben is 6 esztendő nem olyan rövid idő, különösen
ha az időt egy emberöltő szempontjából tekintjük. Ez ellen legfeljebb
csak az a kifogás lehet, hogy a vezető tisztviselők — és első sorban az
esperes eredményesebb munkát fejthetnek ki, ha hivatali idejük hosszabb
ideig tart. Ez a kifogás azonban csak látszólagos, de súlya nincs. Aki
megérdemli, azt az általános tísztujitáskor úgyis visszaválasztják, — aki
pedig nem érdemli meg, annak a köz szempontjából jó ha minél előbb
lejár a mandátuma. Tehát az összes következő paragrafusokban a meg­
bízatási idő megállapítását törlendőnek tartom, mert ez a paragrafus
egyformán intézkedik valamennyi egyházmegyei tisztviselőre.
k) A 92. §. a) pontjából törlendőnek tartom, hogy az esperes el->
nöke „az egyházmegyei közigazgatási és fegyelmi bíróságnak“. Ne vág­
junk eleibe az V. t.-c.-nek, — hátha az máskép fog intézkedni?! S
amennyiben mégis igy lenne, — az V. t.-cikkbe be lehet venni.
l) A 92. §. f) pontjából törlendőnek tartom ezt a kifejezést „de
jogorvoslat kizárásával“ . Hogy az esperes annyiszor, amennyiszer intést
alkalmaz, — ez rendjén van. De hogy az intézkedést jogorvoslat kizá­
rásával alkalmazza, ez már nemcsak jogsérelem egyik részen, hanem
egyúttal csábitó kisértés is lehet a hivatalos hatalommal való visszaélésre
a másik részen. A jogorvoslat lehetőségét korlátozni minden, csak nem
reformátori .elv.
m) A 116. §.-t módositandónak tartom a következőkép: 1. az első
kibekezdés megmarad azzal, hogy az értekezlet helyett egyesület irassék,
2. a többi kibekezdések elmaradnak és helyükbe csak ennyi jön: Az
egyházmegyei lelkészegyesület tisztikarát tagjai sorából választja és a zsi­
nati bizottság által jóváhagyott alapszabály szerint működik. Ezzel a meg­
oldással ki lenne elégítve úgy a hivatalos egyház, mint a papság kí­
vánalma. A hivatalos egyháznak u. i. kettős kívánalma van: az egyik az,
hogy a papság szervezkedése az anyaszcntegyház keretén belül történ­
jen, a másik pedig az, hogy a lelkipásztorok tagsága és a közös mun­
kában való részvétel kötelező legyen. És a javasolt módosítás mindkét
kívánalomnak eleget tenne. Úgyszintén ki lenne elégítve a papság is,
amelynek tudvalevőleg egyetlen kívánsága csak az, hogy az Anyaszent-
egyház által nyújtott kereteket ő maga iölthesse ki élettel, tartalommal
294

és programmal a saját legjobb belátása szerint. Ezért mentem tovább,

mint a nagybányai javaslat és ezért tartottam törlendőnek a jelen §-ból
azokat a kibekezdéseket is, amelyeket a nagybányai javaslat meghagyott
és amelyek az egyházmegyei lelkészegyesület működésére s zárt és nyílt
ülésen való tanácskozásaira vonatkoznak. Miután a lelkészegyesület alap­
szabállyal fog működni, mindezeknek nem e törvényparagrafusban van,
hanem az alapszabályban lesz helyük. Az alapszabály megerősítésére
pedig — miután a ielkészegyesület nem marad meg az egyházmegyék
keretei közölt, hanem országos jellegű lesz — egyedül a zsinati bizott­
ság lehet illetékes. Sem egyházmegyei, sem egyházkerületi megerősítésre
nincs szükség — amint a nagybányai lelkészi kár javasolja — hanem
kizárólag csak zsinati bizottsági megerősítésre.
n) A 117. §. módosítására nézve javaslatot tenni nem érzem magam
hivatottnak. De amennyiben a tanítóság kívánalmait nem elégítené ki e §.
és a mi lelkészegyesületünkhöz hasonló szervezetet óhajtanának a maguk
számára, úgy tartom, hogy ez tőlük sem tagadható meg. Itt még csak
egy kis szépséghibára óhajtom felhívni a közfigyelmet, ami esetleg a
tanítóságra bántó lehet. És ez a szépséghiba az, hogy mig e törvény­
paragrafus az értekezletet felügyelet alá helyezi, amikor felügyelővé teszi
a hivatalból jelen levő esperest vagy helyettesét, — későbben a 148. §.
a tanárok értekezletére a felügyeletet nem terjeszti ki, hanem megelég­
szik annak leszögezésével, hogy „a püspök stb, megjelennek a gyűlésen
és bármikor felszólalhatnak“ . Távol áll tőlem, mintha a felügyelet kiter­
jesztését szükségesnek tartanám a tanárok értekezletére is. Hi§z szomorú,
dolog lenne bármely testületről még csak feltételezni is, hogy gyámság
nélkül ne tudna existálni. Hanem mindössze csak azért említettem meg,
mert az ilyen feltűnő ellentéteknek szúró tövisei szoktak lenni — és
nem is minden alap nélkül.
o) A 122. §. 3. kibekezdéséhez pótlandónak tartom: és az egyház-
kerületi titkár, aki csak gyakorló lelkészek közül választható. Néhai Péter
Károly halála óta éveken keresztül folyt a találgatás itt is, ott is, vájjon
mi lesz a titkári- állással ? 1 Majd az igazgató-tanács átszervezése alkal­
mával megtudjuk — hallottuk az u. n. jól értesült emberek egyik­
másikától. Most már tudjuk. Volt — nincs. Eltűnt mintha sohasem lett
volna. Legyen egy ember, akihez bátran és nyugodtan mehessünk bár­
mikor, akit megtalálhassunk mindig, aki tudjon nekünk pozitív felvilá­
gosítást adni minden ügyben, hogy ne fordulhasson elő az az eset,
hogy az ember száz meg száz km. távolságból nem kímélve időt és
pénzt — hasztalan utazzon fel a központba. A dolog természete hozza
magával, hogy a püspök úr és a püspökhelyettes főjegyző úr nem talál­
hatók meg, nincsenek odahaza mindig, vagy ha odahaza is vannak,
 295

más és sürgősebb természetű elfoglaltságaik lehetnek. Legyen tehát va­

laki, aki meghallgasson bennünket. És ez az ember feltétlenül papi ember
legyen. A papságnak ezt a kívánságát — gondolom — túlzásnak nem
tarthatja senki. Mert eltekintve attól, hogy a négy előadó tanácsos közül
egy sincs papi ember, nemcsak előttünk, hanem még a világ előtt is
különösnek tűnhetik fel — és méltán — hogy legyen egy egyházkor­
mányzati közigazgatási felelős hatóság, amelynek elég szép számú tiszt­
viselői közül — a két főtisztviselőtöl eltekintve — ne legyen egyetlen egy
papi ember sem.
p) A 126. §. c) pontjánál, ott ahol az élethossziglan választott
tisztviselőkről van szó, — betoltandónak tartom: az egyházkes illeti titkárt
és az igazgatótanács előadó tanácsosait. Indokom csak ennyi: az említett
tisztviselők olyan fontos szerepet töltenek be egyházunk kormányzásánál,
hogy az arravaló személy megválasztása semmi esetre sem utalható a
szükebb körű igazgatótanács jogkörébe, hanem mindenesetre fenntar­
tandó a tágabb körű egyházkerületi közgyűlésnek. A dolog természete
szerint az előadó tanácsosok nem a szó köznapi értelmében vett irodai
személyzet kategóriájába esnek, hanem inkább a fötisztviselők közé tar­
toznak, akiknek — tekintettel hivatali minőségükre — nem utolsó
szavuk van az egyházkerület kormányzati közigazgatásában. Tehát meg-
-választásuk sem eshet másnak, hanem kizárólag az egyházkerületi köz­
gyűlésnek, mint az egyházkerület legfőbb képviseleti és kormányzó
hatóságának jogkörébe. Meg aztán igy annak az esetleg felhozható
vádnak sem lehet semmi jogos alapja, hogy az előadó tanácsosi állások
betöltése nem igazság, hanem talán protekció révén történik.
q) A 126. §. r) pontjánál szomorúan látom, hogy a két kerület
nyugdíjintézetének egyesítése elmarad. Hogy mi ennek az oka, nem
tudom, nem is kutatom. Csak azt tudom, hogy nincs jól és bármily
áldozatot meghozni kötelességé mindkét kerületnek az egyesítés érdeké­
ben. Nekünk egymás között a válaszfalakat nem emelni, hanem ellenkező­
leg lerombolni kellene. Már pedig az ilyen paragrafusok, ill. megoldások
csak növelik a válaszfalak számát. Most inár mi lesz — hogy egyebet
ne említsek — azokkal a lelkészekkel, akik egyik egyházkerületből a
másikba mennek át. A nyugdijintézeti szabályzat 6. §-a értelmében
ellátásra igényt nem tarthat az olyan alkalmazott, aki az erdélyi ref.
.egyházkerület szolgálatából kilépett — és az 59. §. szerint a nyugdíj-
intézet kötelezett tagjai befizetett nyugdijjárulékokat semmiféle címen
vissza nem igényelhetnek, még- ha időközben meg is szűntek a nyugdíj-
intézet tagjai lenni. Mit jelent ez ? Sem ellátási igény, sem visszatérítés:
szegény pap kezdheted újból. Nem, ennek semmikép sem lenne szabad
igy maradnia I Nekünk közös nyugdíjintézetre van szükségünk.
296

r) A 128. §. 3. kibekezdésében betoldandónak tartom az igazgató -

tanács tagjai közé: az egyházkér ¿Heti titkár. Ezt a betoldást a 122. §.
3 kibekezdéséhez javasolt pótlás teszi indokolttá és szükségessé.
s) A 129. §. g) pontját, mintán az előadó tanácsosok választása,
mint az arra leginkább illetékes hatóság, az egyházkerületi közgyűlés
jogkörébe helyezendő, — eszerint módositandónak tartom. Hogy az elő*
adó tanácsosok választása miért helyezendő az egyh. - kér. közgyűlés
jogkörébe, arra reámutattam fentebb a p) pontnál.
sz) A 138. §. IV. a) pontjánál törlendőnek tartom ezt a kifejezést
„de jogorvoslat kizárásával". Ugyanazért, amiért fentebb az 1) pontnál
javasoltam.
t) A 147. §-t módositandónak tartom a következőkép: 1) az első
kibekezdésből a két első mondat megmarad azzal, hogy az értekezlet
helyett egyesület irrassék, 2., az első kibekezdés többi része és a második
kibekezdés teljesen elmarad és helyükbe csak ennyi jö n : Az egyház­
kerületi lelkészegyesület tisztikarát tagjai sorából választja és a zsinati
bizottság által jóváhagyott alapszabály szerint működik. Hogy miért tartom
szükségesnek ezt a módosítást, arra reámutattam fentebb az m) pontnál.
u) A 174. §-bati a zsinat jog és hatáskörébe felveendőnek tartom:
az istentisztelet alakjának és rendjének lényeges vonásokban megáUapilása.
Ez különben benne van a jelenleg érvényben levő Egyházi Törvények­
ben is (I. t.-c. 104. §. I. d. pontja) és semmi indokát nem látom annak,
hogy kimaradjon az uj törvénykönyvből. Sőt! A feltétlenül óhajtandó
és kívánatos egységes liturgia érdekében ha eddig nem is lett volna
benne, most bele kellett volna venni.
v) A 181. §. g) pontjára csak azért kívánom felhívni a figyelmet,
mert ebben lehetőségét látom felcsillanni annak, hogy az Ányaszentegy-
ház mégsem akar elzárkózni a lelkészek többségének kívánalma elől és
a lelkészegyesület ügye még sincs egészen elejtve. T . i. itt az van, hogy
a zsinati állandó bizottság „felügyeletet gyakorol azokra a vallásos és
egyházi célú, valamint egyházi tisztviselőkből álló egyesületekre, amelyek
mindkét egyházkerületre kiterjedően működnek s ezek ügyrendje, alap­
szabályai jóváhagyása tekintetében határoz“ . Ez néni vonatkozhatok az
értekezletekre, mert hisz azoknak csak ügyrendük van, de alapszabályuk
nincs. Tehát az egyházi tisztviselők is — köztük s papok is — alkot­
hatnak egyesületeket. És igy is van ez rendjén. Ha a 12. §. megengedi —
mint ahogy meg is engedi — hogy az egyház tagjai alkothassanak egyesülete­
ket, ép oly jogon — tatán még inkább — megengedheti — meg kell
hogy engedje — s tisztviselőinek is. Szomorú dolog lenne — és egyben
a tisztviselőkre nézve megalázó is — ha az egyház félne nekik megadni
azt a jogot, amit tagjainak megad.
 297

z) A 182. §-t lelkészi vonatkozásban átdolgozandónak tartom a

következőképen: Az ország területén működő összes lelkészek és lelkész•
jellegű tanárok alkotják az országos lélkészegíjesületet. E lelkészegyesület-
nek feladata foglalkozni a lelkipásztori élet, munka és szolgálat minden
kérdéseivel. Az országos lelkészegyosülei tisztikarát tagjai sorából választja
és a zsinati bizottság által jóváhagyott alapszabály szerint működik. Ez
átdolgozás indokaira az m) pontnál reámutattam.
aj) A 183. §-t teljesen egészében törlendőnek tartom. Mert mi ennek
a törvényparagrafusnak a célja? Úgy e bár az, hogy az egyház tiszt­
viselői soha, semmi körülmények között ne árthassanak az Anyaszentegy-
háznak? Nos, ebből a célból nincs szükség ilyen mindenfelé csak —
és jogosan — felháborodást keltő intézkedésre. Az egyház elég erős arra —
meg vannak rá a törvény-paragrafusok — hogy aki az Anyaszentegyház
érdekei ellen véteni talál, azt kellő szigorral, törvényesen megtorolja.
Vagy tán preventív intézkedés akar lenni?! De hát Istenem, tán nem
állunk ott, hogy az egyháznak félnie kelljen saját tisztviselőitől?! Nem,
nem, egy ilyen reakciós törvény-paragrafusnak nincs helye a Törvény­
könyvünkben 1 jD . E .

Gondolatok a születendő I. t.-c. olvasásakor.

Átolvastam a készülő uj egyházi törvény I. t.-c.-nek 87 oldalas
tömör nyomású 183 §-ból álló javaslatát. A lá vannak írva: U grón
István fögondnok, dr. Makkai Sándor püspök, Sulyok István püspök,
Vásárhelyi János és dr. Thury Kálmán előadók.
Nagy tisztelettel viselkedem az illető illusztris vezető férfiak
iránt, de ha ezen javaslat pár §§-ára vonatkozólag sok lelkész hasonló
véleményét ez alkalommal becses figyelmökbe ajánlom, ne vegyék
azt rosszindulatú eljárásnak.
Bár meg vagyok győződve, hogy a bizottságot a szélsőségekben
járással olyan megállapodás vezérelte, hogy majdan a tárgyaláson
legyen miből engedniök, bizva az önálló gondolkodású esperesi karban
s többi zsinati tag lelkésztestvéreimben, — mégis lelkipásztor társaim
nevében kénytelen vagyok egy pár §-ra megtenni észrevételemet.
Legelsőbben beszéljünk a lelkészek kötelességeiről.
Erre vonatkozólag általánosságban ki kell mondanom, hogy a
cura pastoralis teendőit megfontoltan nem szabad egy zsinatnak az
egyh. törvény §-ai között előírni.
Az egyházi törvényben elég annyit belevenni, hogy a pastoralis
teendőket a püspök és esperesi kar . . . számú szabályrendelete írja elő.
Hogy miért mondom ezt, arra is rátérek később. Ugyan ki látta
298

még egy kath. pap teendőit placatirozva ? Mindjárt a 85. §. elején

ez v a n : „A gyermekek körében szervezi, ellenőrzi, szükség szerint
vezeti a vasárnapi biblia iskolát.
„Vasárnapi“ ezt a szót legokosabb kihagyni. E lég „biblia iskolát*,
ha már mindenáron törvénybe akarja ezt iktatni a zsinat.
Nézzüuk osak a szeme közé már elfogulatlanul, de minden
nagyképűségtől menten ennek az intézménynek.
Behozták ezt külföldön járt theologusaink olyan államokból,
ahol nincsen az elomi iskolában vallásoktatás s igy kénytelenek ott
a lelkipásztorok Vasárnap magukhoz édesgetni az ifjúságot, hogy a
megjelenőket némi vallásos ismeretre, éneklésre, imádkozásra tanítsák.
Szórakoztató játékokról, tekoasztalról stb. gondoskodnak, de
azért távol áll az elért eredmény a mi iskolai vallástanitásunkétól.
Nem rég olvastam egy nyugati prot. állambeli lelkésznek eme
felsóhajtását: „Üresek vasárnapi iskoláink. Hogyan fogjuk gyerme­
keinket vallásunk ismeretére és szeretetére m egtanítani?!“
E u a vasárnapi iskolánál sokkal eredményesebbnek tartom, ha
hétköznap megy be a felekezeti iskolába lelkész s ott tart a gyer­
mekekkel olykor-olykor bibliai órákat.
Itt kezében van mind a növendék. Vasárnap azok nem mennek,
akiknek legnagyobb szükségük volna arra. Állam i iskolában pedig
kizárólag ó irányítja lelki életét.
Hiszen a lelkésznek különben is minden teendője vasárnapra
tömörül. K ét isteni tisztelet, gyűlések, ügyes-bajos emberek fogadása,
anyakönyvi kivouatok, adóügyek intézése, s végre a gyülekezeti tagok
látogatása. Már egy ezer lelkes gyülekezetnél vasárnap nincs a lel­
késznek szabad pillanata. Földmivesek pedig mai napon nem kény­
szeríthetők sem az érintkezésre, sem a fogadásra.
Nagyszerű volna ez a vasárnapi iskola, ha a 11 éven felüli
ifjúságot tudnék arra összehozni. E z azonban falun csak álom maradi
Öt éve dolgozom egy kétezer lelkes alföldi gyülekezetben. Mindent
elkövettünk már egy ügybuzgó tanítóval a növendék-fiuk össze­
hozására s az eredmény kevéssel több a nullánál.
Még az a gyermek is, akiről azt hittük, hogy Bohasem fogja az
összeköttetést velünk megszakítani, midőn meg kon firmáit, egy csat­
tanóé káromkodással odahagyott és elődei nyomdokába lépett.
Álláspontom támogatására idézek a magyarországi egyetemes
konvent által az 1929—80. évre kiadott belmi6sziói Útmutatóból. A
missziói előadók I I I . értekezletén a baranyai előadó munkatervében
ez van: „A bibliai óra rendszeresen tartva a tanrend keretében tel­
jesen pótolja a vasárnapon tartott biblia iskolát, sőt ennél behatóbb
 299

eredményt lehet elérni". Örülök, hogy egy ország missziói előadói

hallották és tudomásul vették, ezt, mert megcáfolni lehetetlen.
E gy külföldi akadémiát látogatott, de onnét teljesen normálisán
hazaérkezett jeles lelkipásztor testvérem beszélte, hogy abban a vá­
rosban ahol ö tanult, az édesanyák tiltották leáuyukat a vasárnapi
iskolától, mert onnét találkára mentek azok. Ugyancsak ö beszélte,
hogy a vasárnapi iskolát a teke-játékért s a többi szórakoztató já­
tékért látogató fiuk, midőn a templomlátogatást figyelmükbe aján--
lották, azt felelték: „Tenni kell be biliárd asztalt" stb. — Elemi
iskolásokkal tartani nálunk vasárnapi iskolát falusi gyülekezetekben,
valóban kár az időért s éppen azért jobb azt elnevezni „Bibliai isko­
lának“ s tartsa ki-ki a neki megfelelő napokon.
Áttérek már most a gyülekezeti tagok látogatására. Erre vonat*
kogólag a javaslatban ez v a u : „A z egybázközség családjait évenkiut
lehetőleg legalább egyszer meglátogatja a presbitériumnak előzetesen
bemutatott terv s z e r i n t Ezen már nem tudok eléggé csodálkozni,
hogy lehet ilyet törvénybe iktatni ?1 Az egyházi törvény mindenki
által olvasható könyv, megvásárolhatják a gyülekezeti tagok s olvas­
sák belólo, hogy a lelkésznek „kötelessége“ az ók meglátogatása. Hát
veszi-é ezután az én látogatásomat az én hivem megtiszteltetésnek?
H át nem fog-é el engemet a szégyen pírja, midőn az utca mosolya
mellett elindulok házalni?
Nem lehet ám a vasárnapok közül egyet sem meddőn hagyni
akár esik, akár fű, mert 500 család látogatására sok idő kell. Hát
még, ha a presbitérium állapítja meg a tervei, mi lesz ebből ? Bizony
szeretném, ha egy ilyen tervező presbiteri gyűlés lefolyását egy falusi
gyülekezetben láthatatlanul meghallgatnák a törvénytervezök.
Eddig ünnep volt abban a hajlékban, hova látogatni mentem,
ezután azt mondják: „kötelessége". Eddig kitüntetés, jutalmazás volt
ez részemről, ezután találok bezárt ajtókat s hullom a leskelödők
gúnyos kacaját!
Előre sajnálom .azon szerenosétlon lelkésztársamat, aki naivan
„tapasztalataikról jelentést less a presbitériumban“. Majd megátkozza
ö ezért születése napját.
Az elmúlt télen felkértem egyik presbiter-társamat, hogy ut­
cájába jöjjön el velem néhány házhoz s azt felelte: „Én elmegyek
az úrral, de csak oda, ahova érdemes bemenni". A világháború annyit
rontott a mi népünkön, hogy valóban szennyet kaphat a palást némely
istentől elfordult bolsovista-háznál.
A lelkipásztori látogatásukra vonatkozólag nem egyházi törvény­
300

ben kéll a §§*okat gyártani, hanem gyakorlati példákkal ellátott

részletes utasításokkal teljes bizalmas szabályzatot kell arra készíteni,
Csak egy példát mondok m ég: E g y jelesen végzett lelkipásztor
fegyelmi ügyében vizsgálatra voltam kiküldve, azzal is volt vádolva,
hogy midőn egy fiatal özvegy háza előtt ment el, így szólt hozzá:
„N o K ati nincs kedved táncolni!?"
Ha nincs pastoralis prudentia, akkor többet árt a látogatás, mint
lia otthon ülve. csendesen tanulgat a lelkész.
A lelki - gondozást nem lehet, nem szabad §§-okba szedni.
Ahány az ember, annyi az egyéniség. Egyik öt évben megy
egyszer végig az utcán s többet használ vele az egyházi életnek,
mint a másik az állandó házalással.
A 35. §. b) pontjában ez van mondva: „Az egyházunkból kilépni
kívánót, a vallás könnyelmű elhagyásának káros következményeire ko­
molyan inti". Hát ugyan honnan tudja ezt meg az uj vallásügyi
törvény mellett a lelkész?
A vegyesházasságokra vonatkozólag enuyit találunk a törvény*
tervezetben: „Vegyesházasságokra lépőknél ügyel a lelkész arra,
hogy a református fél egyházunkhoz hű maradjon és ennek irányában
kötelességeit t e lje s ít s e Szóval fizesse tovább is az egyházi ad ót!? E z
igazán kényelme dolog. Nem kell arra törekedni, hogy a leendő
gyermekeket, vagy legalább a református félét majd a mi javunkra
könyvelhessék.
Én most törvényt vártam, amelyet a vegyes vallásu jegyesek
előtt felolvashassak, mert én már eddig is szedtem katholikus kol­
legámmal együtt az ígérvényeket. Most már nem rontom vele a
népszerűségemet.
A napokban járt nálam egy a műveltebb osztályhoz tartozó
vőlegény. Figyelmeztettem, hogy csak abban az esetben eskethetem,
ha a gyermekekre vonatkozólag ígéretet tesz. A zt felelte : Mutassam
meg a törvényt, vagy felsőbb rendeletet. Mert ő tudja, hogy ilyen
nálunk nincs,
A vegyosházasság körüli eljárásról tehát félre nem magyarázható
törvényre van szükség.
Nem mulaszthatom el felszólalni s a lelkészikar és egyházak
figyelmét felhívni a 37. §. következő mondatát illetőleg: „H a az
egyházközség lelkészét püspöknek választják meg, az egyházközség
a püspök lelkész egyházközségi feladatainak teljesítésére az egyház
kerülettel együttesen más lelkészi állást köteles szervezni“ . Jó l meg­
értsük tehát, terhek alatt roskadozó egyházaink egy váradi vagy
 30Í

kolozsvári lelkészi fizetésnek a felét tartoznának ez esetben vállaikra

venni.
Hiszen a Püspökök kapnak segédlelkészt egyházaktól s a kerület­
től megfelelő munkaerőket, miért távolodni, a primus inter párás*
tői ezzel is, hogy őket kiemeljük a lelkészi munkakörből. Van-e
áldásosabb gyülekezeti látogatás otthon is, mint a püspökök által
végzett 1?
Nem hagyhatom szó nélkül azt sem, hogy midőn sok helyen
különbséget tesz a törvény a királyhágómelléki és erdélyi törvények
között, akkor egyértelemre tudott jutni a bizottság abban, hogy a
lelkészi értekezleteknek csak a Püspök és esperesek lehetnek elnökei.
Ha ez igy menne keresztül, — eltekintve a munkafelosztás áldásos
elvétől — szégyene lenne ez, az eddig egészen liberális Királyhágó­
mellékének. A ssesso r.

Los Angeles amerikai város Vitéz Szabó Endre kakszent-

parkjaiban és forgalmas helyein mértoni lelkésztársunkat (nagy­
kőbe vésve kifüggeszti a tízpa­ bányai e. m.) debreceni hitok­
rancsolatot. tató-lelkésszé választották.

A B. F. R. A.
Özv. dr. Bodnár Gáborné, Barna Erzsébet és Bodnár
Gabriella határtalan fajdalommal jelentjük, hogy forrón
szeretett férjem és édes jó apám

Dr. B O D N Á R G Á B O R
jákóhodoai lelkész, egyházmegyei tanácsbiró, egyház­
kerületi képviselő
rövid ideig tartó súlyos szenvedés után, Nagyváradon,
1980. szeptember 9-én kedden reggel 5 órakor, életének
45-ik évében, csendesen elhunyt.
Temetése folyó hó 10 - , szerdán délután 4 órakor
ó d

lesz a Rulikovszky-temetÓ kápolnájából.

Oradea—Nagyvárad, 1980. szeptember 9.
Az igaznak emlékezete áldott I
Édesanyja: Anyósa:
özv. Bodnár Gáboruó. özv. Barna Hihályné.
Testvérei »Sógorai:
Juliánná férjével, gyermekeivel. Dr. Barna Balázs nejével, gyermekeivel.
Imre nejével Dr. Barna László nejével.
Hajdúböszörmény. Barna Róza.
302
KÜLÖNFÉLÉK.
Bodnár Gábor.
Romániai lelkészikarunk egyik
Isten kedve szerint való testvérét
vesztette el Bodnár Gáborban,
A jákóhodosi csöndes és áldott
levegőjű parókián végezte a lélek
teljességével pásztori munkáját
úgy, hogy az egyházi közéletünk
mezején is derekasan megmu­
tatta munkakészségét és arra-
való elhivatottságát. A tolinak és
szónak a mély, istenes gondo­
latokkal, az igazság fegyverével
ékeskedő embere volt. Lapunk
célkitűzésének igaz és harcos
szolgája volt. A Lelkészegyesüle­
tünk ügye, néki szent ügy volt,
Isten ügyének tekintette azt}
amellyel az anyaszentegyház és
annak pásztorikara jobbjövóje áll
vagy esik. Amig ólt a romániai
Lelkészegyesület, annak gyű­
lésein és munkájában nagy akti­
vitással vett részt. Amikor pedig
a Lelkészegyesület kapuja be­
záródott, az újból való megnyitá­
sán nagy szeretettel és remény­
kedő bizalommal munkálkodott
azok körében, akikkel érintkezés­
ben volt. Halála előtt pár hónap­
pal mondta e sorok Írójának:
„A Lelkészegyesületünk ügye
pedig szent legyen néktek, mert
ennek az elerötlenedett romániai
magyar kálvinizmusnak jobb jö­
vője, az egyesületi életben uj és
nagy lelkierőket nyert pásztori
karnak újjászületésében vagyon“.
Várta is bizakodással, jó remény -
séggel, hogy a jó munkát végező
LelkészegyoBlilet testet ölt.
De hiába várta... mert a
küszöbön levő testbeöltözése előtt
az egyesületnek sírba dőlt.
Korán, igen korán szólította
Őt el az Úr a földön élők sorából.
A hajdúk ősi fészkében, Hajdú­
böszörményben született 1885.
évben s ott végezte középiskoláit.
A theologiai tanfolyamot Debre­
cenben végezte, hol mint vas-
szorgalom, jeles diák kedvenc
stúdiumainak, különösen a filozó­
fiának szentelte minden idejét.
Több akadémiai pályadijat nyert,
vallástanári vizsgát tett és bölcaó-
szettudori kitüntetésben részesült.
Előbb Nagyszántón, majd Jákob
hodoson volt lelkipásztor, mind­
két helyen úgy a belső, mint a
külső egy házépítő munkában
fáradhatatlan volt. Gyülekezetei
hü gondozása mellett híven szol­
gálta egyházmegyéjét, a bihari
egyházmegyét is, amelynek előbb
jegyzője, majd tanácsbirája volt.
Odaadó, áldozatos hü férj és
édesapa is volt, aki egyetlen
leányának jövőjéért minden lehető
jót megcselekedett.
S ez az övéinek, a reábizot-
taknak hfi pásztora rövid, de az
ITrban csendesen viselt nagy és
keserves szenvedések után halt
meg. Influenzában betegedett meg
s agy velőgyuladás okozta halálát,
mely szeptember 9-én kora röggel
következett be.
Halála mély gyászba borította
hitvesét Barna Erzsébetet és leá­
nyát Gabriellát. Da a nagy veszte­
séget érezték volt hívei is, kik
a gyászos családdal együtt nagy­
számmal állták körül a ravatalt.
Úgyszólván az egész egyház-
megye papsága részvételével te­
mették el a nagyváradi Irgalmas-
rend kórházából, amelyen Sulyok
István püspök és Vadai Béla

esperes fungálbak, míg a lelkészi-
kar nevében Tarnóczi Lajos bihari
lelkész vett tőle búcsút a sírnál.
Az Isten kedve szerint való
jó pásztor, a szolgatársait szerető
lelkésztestvérünk nyugodjék csen-
desenésmintakiakevesenhiv vala,
bizassék többre ezután. P. S,
Templomszentelés Magyarlé-
tán. A kalotaszegi egyházmegyé­
hez tartozó Magyarléta színtiszta
magyar és református népe öröm­
ünnepet ült folyó év szeptember
7-én. Ugyanis ezen a napon szen­
telte fel a hívek áldozatkészségé-
böl szépen megújított templomát
az egyházmegye agilis esperese
Nagy tiszteletű Bokor Márton. A
renováláshoz szükséges 220.000
Lei költséget a hívek adták össze,
odaadván erdőosztalékaikat az
egyházközségnek, melyet a pres­
bitérium eladott 8a befolyt pénzt
odaforditotta a templom meg-
renoválására.
Az ünnepi istentisztelet d. e.
10-órakor kezdődött, amikor is a
hívek zsúfolásig megtöltötték a
szép tágas templomot. A hívek
háláját helybeli lelkész Mihály-
falvy István buzgó imádságban
emelte az egek Urához ; fölszen-
telési beszédet és imát Bokor
Márton esperes mondott korín-
thusi II. levél 5. 1 7 . verse alap­
ján, reámutatva a templom szük­
séges voltára, s arra, hogy a
külső megújulást követnie kell
a belső megújulásnak is. Temp­
lom-renoválás történetét és az
adakozók névsorát helybeli lel­
kész Mihályfalvy István olvasta
föl. Urvaosorai agendát mondott
Madaras Endre tordaszentlászlói
lelkész, ki Bokor Márton esperes­
sel az úri szent vacsorát is ki­
osztotta. Az istentiszteletet be­
rekesztette az esperes-lelkész
gyülekezetét megáldó imádsága.
303
Az a boldog és örömteljes
érzés töltötte el mindnyájunk
szivét és lelkét, hogy bennünket
a kegyelem Istene gazdagon
megáldott.
Erre az ünnepélyes alkalomra
a Nőszövetség buzgólkodása ál­
tal asszonyaink egy szép értékes
szószék-takarót 5.200 Lei érték­
ben ajándékoztak az egyháznak
s a díszes takaróra uj bőrköté­
ses Szent Bibliát ids. Asztalos
István sz. gondnok és neje László
Gr. Kata ajándékozta 800 Lei
értékben.
„Áldott legyen az Isten és a
mi Urunknak Jézus Krisztusnak
atyja, aki megáldott minket min­
den lelki áldással a mennyekben
a Krisztusban". Ef. levél I. r.
3. vers.
Értekezlet vagy lelkészegye­
sület?! A KüküUöi e. m.-ben az
Értekezlet mellett nyilatkozott 10,
a Lelkészegyesület mellett 16 és az
állásfoglalástól tartózkodott 2 lel­
kész. A Görgényi e. m.-ben az
Értekezlet mellett nyilatkozott 6,
a Lelkészegyesület mellett 6 lelkész
(1 lelkész külön levélben nyilat­
kozott, miután a felhívás nem
került kezéhez. „A többi gör-
gónyi e. m. lelkósztestvérek —>
amint az 0 . m. beim. előadó írja
tartózkodtak az állásfoglalástól,
nem tartván aktuálisnak az ügyet.)
Hirdetés. Pócstelko 1.-egyházi
község lóvitai teendők végzésére
nyugalmazott lelkészt vagy taní­
tót keres. Mindennemű felvilágo-
sitássalszolgal a medgyosi (Media§)
lelkészi hivatal.
Uray Sándor debrceni lelkész,
az Amerikai Magyar Református
Lelkészegyesület meghívására
Amerikába utazott, hogy ott fel­
keresse a református gyülekeze­
teket.
 Debrecenben ar egyik rendes Szerkesztői Üzenetek:
ílkészi állásra ágy a debreceni
;1készek, mint a hivatalos egyházi E lő fizetés!d íj n y u gtá zása: d r. Enyedy
s világi vezetők nagy meglepeté­ Lajos (Baiázsfalva) 240 L.
sre, nagy és heves küzdelemben G . L. A tudósítást m egkaptam , de
r. D ió s z e g h y Mifiiály aisódobszai miután a jelen szám ot korábban nyo­
lelkészt választották meg. Az
m attam , ebbe nem fért be. A következő
gyik yallástanitó lelkészi állásra a szám ban jönni fog. S z ív . iidv.
resbitérium Szabó Endre kak-
zentmártoni lelkészt választotta.
}rátalálunk!

HONIG- FR J& Y E S, AH AD
Románia legrégibb és leeralgyobb Str. Oh. BABITIU No. 10- 21.
ba rai)g ö i)tő % $j«
ajánlja snjnt tnlnlninnyh sznlmtlfilma'/ott Alapittatott 1840-ben
N A R AH 6 J A IT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való m eghatározásával. —
V as harangszerelvények és harangállványok. — V illam o s haranghuzó m otorok.
_____ __________________Érdeklődők kéretnek e lápra hivatkozni. _______________

O R Q O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sipok helyébe elaiMli kivitelben készülnek
W E Ö E N S T E I N L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. T I M I S O A R A .
Kitűnő hangú harntoniumolc és pedálos hannoniumok állandóan raldá-
k 19TJ: »^»»ajavuasOK,
örgonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
^Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel clij
III. átfolyása. 1930. október 15. 20. szám.

Megjelenik: havonta kétszer. Szerkesztőség és, kiadóhivatal

E lőfizetési d í j : B la j— B alá zsía ly a
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Ju d . T árn ává 'tálca.
---------------------- ■ • —
F e le lő s-sz e rk e sz tő : T á rs -s z e rk e sz tő :
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁNDOR
b alázsfalvi lelkész. szatm árhegyi jeljcész»

B e c s ü ljü k m e g é r té k e in k e t.
— D r. B o cl n á r G á b o r koporsóján ál, síri beszéd. —
N agyvárad, )930. szept. 10.

Sokszor csodálatos fordulók és találkozók vannak az életben; Ma

egy éve, hogy ebben az órában az édes anyának nevezett debreceni
főiskola történelmi nevezetességű imatermében találkozón jelentünk 'még
azok, akik 20 évvel ezelőtt ott tettük le a kápláni vizsgát. Még élő
tanáraink lábainál talán utoljára letelepedve feledhetetlen órákat éltünk át.
A szent elragadtatás alkalma volt ez reánk nézve Hasonló ahhoz, aminőt
Jézus tanítványaival a Thábor-hegyén átélt, amidőn azok hajlékot akar­
tak ott maguknak építeni. Ott volt közöttünk a mi nagyon szeretett,
kedves barátunk és társunk Bodnár Gábor dr. is. Valaki azt mondotta
róla, hogy egészsége teljességében olyan, mint a magyar alföld termette
áldott, érett, barna-piros buzaszem, amelyben az élet csirája ezerévig él.
Reménykedve hittük, hogy benne is az emberi kor legvégső határáig tartó
életerő lakik. Most pedig a feledhetetlen találkozó egyéves fordulóján
rövid, de rettenetes szenvedések kinzó próbáin összetört, testtel az örök
nyugalomra készül szállani.
Úgy érzem azonban, hogy mielőtt még alámerülne a minden szenve­
dést gyógyító sirgödörbe, koporsójával is beszélni akar hozzánk. Ez a
figyelmeztetés pedig igy szól: Becsüljük meg értékeinket!
Ebben az elhagyott állapotban, lerongyolt gazdasági, züllött erkölcsű
életben nagy értékünk minden magyar református lelkész. Annál nagyobb,
mennél inkább méltó erre a névre, és árpái méltóbb, mennél többet
306

merített abból a forrásból, ahol az élet vize folyik. Ennek a koporsónak

lakója mélyre ásott, hogy élő vízzel táplálja magát és népét. Rendíthetet­
len ideálizmussal hitt az eszmékben és az eszmék diadalában. Azt lehet
mondani, hogy ez eszmék rajongója volt. Fáradhatatlan a tanulásban és
a kutatásban. Őserő volt benne, amit fajunk egyik legértékesebb rétegé­
ből a hajdúságból hozott. A népből jött, a népé volt, a népért élt. Két
gyülekezetének megjelent tagjai bizonyságot tehettek róla, hogy nem volt
ügyetek, amiben segítségetekre ne lett volna. Magát feláldozva tett, fáradt
szolgált, szólott, jótállóit érettetek, mint valódi pásztor. Úgy látom, hogy
sűrű könnyhullatások a legigazabb bizonyság rá, hogy ez az ember jó,
és igaz volt. Jó lesz megjegyeznünk koporsója oktatását mindnyájunk­
nak, mert nekünk magyaroknak ősi átkunk, hogy épen legkiválóbb
embereinket sem szenvedhetjük. Ma az embereket az anyagiasság és
önzés kerítette hatalmába. Pedig Isten mindnyájunkra bízott aranynál,
ezüstnél drágább javakat. Értékeink: feleségünk, gyermekeink, testvéreink,
barátaink, lelkipásztoraink. Becsüljük meg ezeket az értékeinket, mert
elvesztésük a legnagyobb csapás reánk.
Nagy értéke volt ennek a koporsónak korán összeomlott lakója az
Anyaszentegyháznak, a magyar református Sionnak. Hírlapi cikkei, érte­
kezleteink, gyűléseink bizonyítják, milyen éles elmével és aggódó lélekkel
kereste megmaradásunk eszközeit. Ezeket ő az egyetemes adózás be­
hozatalában, az egyházfegyelem gyakorlásában, mindenekfelett a bel-
misszió eszközeivel való élésben határozta meg. Ezekre pedig élő példát
maga adott a vasárnapi iskola, az ifjúsági és bibliakörök szervezése házi
istentiszteletek rendezése által, ügy érezte, amint hirdette, hogy korunk
általa is súlyosan szenvedett aggasztó válságában nincs más, aki által
kell nekünk megtartatnunk, mint az Úr Jézus Krisztus. Ez a hit tette
megbocsátóvá, a sérelmeket és mellőzést elfelejtővé. Ez tette képessé
arra, hogy szóval és tollal mindig kész volt az isten ügyének szolgálatára.
Elvesztésével megcáfoltnak érezzük azt a megállapítást: Nincs pótol­
hatatlan ember. Mert mi lelkészi körünkben igenis pótolhatatlannak látjuk
őt, ezért kiáltjuk a bibliai sóhajt veszteségünk súlyosságában: Nincsen
olyan bánat, mint a mi bánatunk 1
Koporsója némán bár, de szivünkbe markolóan int bennünket:
Becsüljük meg értékeinket I
De koporsója azt is hirdeti, hogy egyszer mindent elvesztünk ezen
a földön és nem látjuk többé az embert az élőknek földén. Ezáltal pedig
arra vezet, hogy van nekünk egy mindennél nagyobb értékünk ebben
•az életben: Istennek az Úr Jézus Krisztusban való kijelentése. Ember­
társainkra oly mértékben leszünk értékek, amint ennek a kijelentésnek
revelálói vagyunk. Ez elsősorban reánk vonatkozik lelkipásztorokra, akik
 307

szent tüzet vettünk, hogy ezzel világoljunk, gyógyítsunk, vigasztaljunk

mind ez egész világ előtt.
Ebben a koporsóban az Isten kijelentésének, a lelkesedés örök
tüzével világolt szolgája pihen. Nagyon drága értéke övéinek, gyüle­
kezetének, barátainak, a magyar református egyháznak. Hitünk azzal
vigasztal, hogy csak erre a földi életre veszítettük őt el. Ez a hit az
örökkévalóságba segit beletekinteni, amelyben nincs soha, semmi veszte­
ség. Ez a hit egy boldog és örvendetes találkozás reménységével biztat
minket. Ebben a hitben búcsúzunk tőled, legkedvesebb barátom ebben
a földi életben. Boldog, örvendetes viszontlátásra Istennél, a mi
Atyánknál Ámen. T a rn ó e x i L a jo s .

Megjegyzések és javaslatok az E. T. I. t.-c.

tervezetéhez.
— Nb. figyelmébe ajánlva a közelebbről egybegylilö egyházmegyéknek
s ezek útján a Zsinatnak.

Mindenekelőtti megjegyzésem e z: H a az I. t.-c. 12. §-a szerint

az egyház tagjai egyházi feladatok szolgálatára „egyesületeket" alkotnak,
a lelkészek ugyanilyen, sót még fokozottabb egyházi és lelki, szellemi
problémák megoldására és szolgálatára: miért nem alkothatnak „lelkész-
egyesületet ?"
Eezért az előbbi §-sal kapcsolatban javaslom: a 183-ik §. teljes
törlését és a le'készértekezletekre vonatkozó §§. átalakítását oly módon,
hogy mindenütt (116., 147., 182.) e helyett „ értekezlet“ „egyesület“
Írandó azzal, hogy mindenik fokon a „lelkészegyesület" elnökét és
minden tisztviselőjét saját kebeléből belkörüleg „ szabadon" választja.
Ezekhez a tervezetekhez egyébként felesleges több szót szapo­
rítani, úgyis már az egyházmegyék többségeinek akarata előtt állanak.
További lényeges megjegyzések és javaslatok:
A 14. §. 4-ik bekezdése nem szabatos. Külön kibekezdéssel ha­
tározandó meg a „társ" és külön a „missziói" egyház minősége.
A missziói igy határozandó m eg:
„Ott, hol az egyh. községi feladatok . . . stb . . . támogatásával
történik“ — : „az anyaegyházközség „missziói egyházközség“ néven
áll fenn s ennek megfelelő jelleggel bir. Rendszerint több polgári
községben nagyobb számú és más vallásuak közt elszórtan élő egyház­
tagokból szerveztetik az egyházi felsőbb hatóságok kormányzó tes­
tületé által meghatározott — templommal is bíró — központtal“ .
3Ö8

— A leány* és fióh egyházak meghatározása a szórványok meg

határozása elé teendő.
A 15. §• 3-ik bekezdésénél a szórványok fejlődésére vonatkozólag
ez a meghatározás teendő : „Megfelelő előfeltételek fennforgása esetéu
a szórványok „fiók- vagy leány-egyházközségekké“ — alakulhatnak“ .
A 26. §. Az egyh. közs.-ben választó joggal bir stb , . . aki
az egyházi és iskolai közteherviselésben részt vesz" — után betoendő
ez a kiegészítő mondat: — „és kötelességének idejében eleget tesz“ .
A 29. §. 2-ik bekezdésénél beteendő a 26. §. b) pontjára utalás is
ilyen szöveggel: „és %26. §. b) pontjában előirt kötelezettségének választói
jogosultsága első félévét magában foglaló polgári évben is pontosan eleget tesz“.
A 31, §. l-só bekezdésében a presbiterségre alkalmasság 30 élet­
évben meghatározása: helyes! Beteendő ide, h o gy: „presbiterré egyide­
jűleg testvérek, első izigleni unokatestvérek és sógorok, apa fiávalf férj
és feleség be nem választhatókM.
A 35. §, a) pontjában: „ végzi — liturgiája szerint11 tel végzendő
a mondat, a többi, t. i. az ,,-i előirao értelmében“ kihagyandó,
E szótól: „kivéve stb.“ hihagyandó. U gyan is: „az egyházközség és tagjai
békéjének" elbírálása a közig, bíróság intézkedésének megállapítása
alá tartozik. E z a kifejezés és „engedmény", hogy úgy moudjnk, csak
arra való, hogy az egyház belbékejét még gyakrabban és minduntalan
felzavartassa, különösön minden egyházban meglévő u. n. „törvény­
tudók" és „okvetetlenkedők" által, kik ha nincs is „békétlenség"
keresik az alkalmat, hogy ilyet teremtsenek, kivált ha egyik-másik
„potentátnak" a lelkész szálka a szemében. Ami pedig a stoláris
functiókat illeti idegen fungenssel, az ma is meg van engedve és
gyakorlatban van a stólának a helybeli fungens részére történő meg­
fizetésével. — „Az illetékes esperes fungáló lelkészt küldhet, a gyülekezeti
lelkész megkérdezése nélkül" kifejezés különbon is belevág a „lellcészi
autonómia“ jogkörébe, mely amúgy is kevés és alkalmas arra, hogy
rendre minden egyházban — minden kicsiségért — felbomoljon a
gyülekezeti béke. Akkor a konfirmálandók is válogatni fognak, minel^
éppen kiküszöbölésére hozatott az az ekor.-i határozat, hogy a konfir­
málók eredeti lelkészüktől elbocsátó nyilatkozatot kötelesek uj lolkészi
körben felmutatni. Akkor minden konfirmáló v. egyháztag, ha a kis
kakas olkukoritja magát: szalad az espereshez. szegény esperesek -
nek dolguk, ha eddig nem volt I
Az a) pont utolsó bekezdésében: „énekvezér-tanítók is felbocsát-
hatók a szószékbe“ kihagyandó s helyette ez teendő b e : „lelkész aka­
dályoztatása esetében az énekvezér tanítók az úr asztala mellöl, avagy az
orgona m elletti karban végzik az istentiszteleti szertartást
 309

Ne feledjük, hogy az egyh. törv. a theologiát végzett nőlet sem

engedi a szószékbe, csak az úrasztala mellét különöaen ne feledjük
azt, h o g y a múltban sok „nagyhangú“ , hogy ne mondjuk „nagyszájú"
„népszorüséghajhászó“ tanító úr (nem akarunk sértegetni senkit s
egyáltalán: akinek nem galléra, ne vegye magára) valósággal „deval­
válásra" ezuggerálta az egyházat, hogy „lelkészségből“ „léyjtasággá*
degradálja magát, mert a „tanító úr“ tetszetős szolgálata úgylátszólag
nélkül őzbe tővé tette a lelkészt. — Ide járul egyben az anyagi kér­
dés is, h o g y : akkor nem kell két egyházi fungonst tártanibk“. —
A 36. §-nál az elnöki feladatok (g) pont) „ ellátásra“ — szóba
beszarandó egy betű i g y : „ ellátására“ .
A 38. §. c) pontjában e kifejezés: „e telintetben a lelkész család­
tagjaiért felelős“ es toendő: „e telintetben a lelkész „ kiskorú* ée gesöexiso
alatt lövő" „ családtagjaiért is felelős“ ; ne feledjük, hogy lehet őnjogu
esaládtng húzamosabb ideig lelkész családja körében, kinek Önálló
gondolkozásáért és cselekedeteiért nem lőhet felelős;
„hivatalos tisztjükben pedig hosszú fekete öltönyt, palástot ás
fekete süveget viseljenek" — kifejezésnél „és fekete süvegét“ elé
beteondő ez: „alkalmas időben és templomi v. saeramentumi szolgálaton
kívül"; — „pedig hosszú“ közé beszúrandó e szó: „ lehetőleg“ és igy
alakul: „tisztjökben pedig lehetőleg hosszú fekete öltönyt"; tudvalévő
ugyanis, hogy sok kis termetű ember van a lelkészek között, akiknek
a hosszú öltöny nem ia áll jó l; de m eg: van sokaknak tisztes és ünne­
pélyes fekete öltönye, annak dacéra, hogy nem hosszú, amint a gyakor­
latban is nem egyszer botránkozás nélkül láttuk nemesek közpapokon,
hanem espereseken is úgy a múltakban, mint a jelen időkben, fis
miután egyházunk hivatalos öltönnyel nőm látja el a leikésieket, a
mai nehéz anyagi körülmények kö»t egy szolid fekete rövid öltöny még
mindig tisatosaégcsabb, mint valami régi, megzöldült, fosalányos: hosszúi
Igen fontosnak és megszívlelendőnek tartom: C. Pre$biterek-rb\
szóló §§ ra tett alábbi „ megjegyzéseket" és „javaslatok“- at.
A H . §-nál „ feddhetetlen* után boteendöez: „büntetlen előéletű
Továbbá e?z után: „vagyoni biztosítékkal biróu — beteendő ez; —
„választó és választásra jogosult“ .
Az f) pont 2-ik bekezdése végén igy egészítendő k i: „akár
házasságkötésnél, akár nemén levő gyermekeinek egyházi megáldáeánál
az egyházi áldást mellőzi“ stb,
A 3-ik bekezdésben eaeu kitétel után: „fegyelmi eljárás útján
esaközlendö“ betoendó es: „mely elnökileg szolgálati utón is meg­
indítható“.
A ik . §. 3-ik bekezdése igy helyesbbiteudő: „az egyházközség
310

útiadén állandó és önálló hivatalt betöltő lelkésze hivatalból tagja a

predbiteriumnak.
Az 54. § nál beteendö: önként értetődik, hogy szolgálatának hanyag
teljesítése vagy az egyházi törvények• e$ szabályokkal ellenkező és enge­
detlen magaviseleté esetén a presbitérium áltál, esetleg elnök jelentésére
fegyelmi úton — bármikor, szolgálatéból elbocsátható!
A z 58. §*nál „a többi presbiter szolgálati ideje 8 év, oly módon
azonban, hogy negyedrésze 2 évenként kilép“ . A 8 évei szolgálati időt
indokolom, de indokolják a tapasztalatok is. A 12 év nagyon hosszú
idó abból a szempontból is, hogy némely akarnok és ákáoiós ember*
nek e hosszú presbiterség igen tartós kerékkötő és mételyezö alkalmat
nyújt, de abból is elbírálva, hogy sok érdemes egyháztag irtózik
e hosszú időtől és minden kigondolható módon magát kimenteni
gyekszik megválasztása alól, vagy mint megválasztott presbiter keresi
és talál ielmentetésre okot, sokszor azért is, hogy az előbb említett
„ákációsok“ közt megunta és irtózik résztvenni.
Az 59. §-nál ennek helyébe: „aki három évenként“ helyett
„kétévenként“ teendő.
74. §. Arravaló tekintettel, hogy — főleg a falusi — presbiterek
szeretik magukat kivonni a határozathozatal felelőssége alól s a többi
presbitereket is terrorizálják, határozathozatalra ingadozóvá szug-
gerálják, távolmaradásukkal, úgy hogy gyakran lehet presb. gyűlések
kezdetén ezt a tömeges kérdést hallani: hol a többi (ez vagy az a)
presbiter? s igy sok fontos határozatot elodáznak, a kormányzás
menetét megakadályozzák: a következőképpen módosítandó: „74. §.
A presbiterek minden olyan károsodásért, amely a presbitérium
ténykedése vagy mulasztása által áll elő, kárpótlással tartoznak.
E felelősség álól azok sem mentesesék, kik a fontos határozathozatal v.
intézkedés dől — elfogadható indok nélkül — a gyűlésről távol maradtak.
Kivételt csak azok JcépezneJc és kártérítési kötelezettség azokat nem terheli,
ákik a káros, vagy hátrányos intézkedésben Indokoltan részt nem vették,
illetőleg akik e határozatot vagy intézkedést, habár sikertelenül is elfogad­
ható érvekkel ellenezték, ha a jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a hatá­
rozatnak ellene szavazták“ .
A 75. §. c) pontjánál: felügyel, hogy a vasárnapot és ünnepein­
ket (után beszúrandó) „valamint a munkaszünetet4> az egyházközségi
tagok híven és illendően megtartsák „és családtagjaikkal is megtartassák.“
az f) pontnál, az esetleg tapasztalt sérelmet (után betoldandó)
„szolgálati úton, esetleg az emi világi képviselő utján “ — az emi közgy.-
nek jelenti.
o)*nál: „A z egyházközség költségvetését — „az egyházközségi
 311

közgyűlési tagok akaratától függetlenül, anionom hatáskörében" évente

elkészíti és „ egyházmegyei“ jóváhagyás után végrehajtja. „ E kiegészítés
annál inkább fontos, mert a falusi presbiterek legtöbb helyen „terror
alatt vannak“ , sok helyen határozni sem akarnak arra hivatkozva
„előbb meglátjuk, mit mond a közgyűlés“ ? és abban a ki nem gyó­
gyítható téves bitben vannak, hogy a költségvetést a közgyűlés hivatott
megállapítani, vagy legalább is, hogy addig nem érvényes, mig a köz*
gyűlés jóvá nem hagyta de esetleg él is vetheti.“ E téves felfogásból pedig
sok kellemetlensége származik úgy a lelkésznek, mint a felsőbb
hatóságnak is.
A 75-ik §. alá botoldandó két (2) új pont és a 88-ik §. a következőkben :
„w „ felügyel, hogy az egyházközségben hitelveinkkel ellenkező szokás
sok lábra ne kapjanak; e tekintetben az elharapózott virrasztás és tarozás,
valamint a temetőben világítás téves és káros szokását mielőbb megszüntetni
igyekszik s a rendelkezése ellen renitenskedökre megfelelő bírságot ró ki
és hajtat fél, akár állami segédkezés igénybevételével is. A bírságot kultur-
célra fordítja."
,,y) A szokásos és kirótt egyházi közmunkák teljesítése alól bujkálók
ellen a legszigorúbban éljár; terhökre és- költségükre másokat áUit be s a
közmunka költségén felül eseiröl-esetre fokozatos bírságot is szab ki és
hajtat fél."
Ne feledjük, hogy a „belmissziói munka“ sokszor erőtlen hatása
mellett az egyháztól távolodókat és vele szemben hűtleneket sokszor
és sokkal közelebbi kapcsolatba hozza az egyházzal e g y : a „Törvénybe"
iktatott ilyen „fegyelmi“ pont „rendelkező ereje" és „végrehajtása."
Ide iktatandó zs) pont alá a 88-ik §-ban lefektetett presbiteritmi
szavazás módozata.
A 88. §. alá pedig ez teendő: „Az egyházi tisztviselők választásá­
nál nyakorolt szavazás módozatait mindkét egyházkerület belkörüleg, sza­
bályrendelettel állapítja meg"
A köztudatban lévő 116., 147., 182. és 188. §§*ra vonatkozó meg­
jegyzéseimet már a bevezető részben megtettem.
Itt még csak annyit, hogy kérem szeretettel a „törvényalkotó"
urakat lenn és fenn, szívleljék meg azt az elgondolást, hogy az Egyházi
Törvényeket nem máról holnapra, hanem legalább is egy-kót évtizedre
alkotjik s ami most mulasztásba megy, később — netalán egyház­
kerületi v. „zsinati bizottsági“ — rendeletekkel nehéz lesz pótolni és
hatástalan, mert a nép konzervátiv, konzervátivabb a „lelkészeknél" is
és sehogy sem akarja törvényszámba venni, ami nincs meg a Törvény-
könyvben. Még ezekre is sokszor mondják: „ott úgy lehet a papiroson,
de mátok a „viszonyok“ , „azok jobban parancsolnak 1" És azt is,
h o g y : „miért görbe a §. ? — nem azért-e, hogy . . . ?“ De szükségtelen
ezeket tovább fejtegetni. A bölosnek elég !
Videant Gonsules! N a g y M ih á ly .
Középlak. lelkész.
312

Az uj liturgia Magyarországon.
r'í,. < ,
^ ,1931* január hó 1-étől, minden magyarországi egyházközségben a
zsju^t által megállapított uj liturgia szerint kell az istentiszteleti cselek­
ményeket végezni. Ez a bennünket nagyon közelről érintő fontos és
határjelző esemény késztet bennünket arra, hogy az uj liturgiáját a magyar-
országi egyháznak ismertessük olvasóinkkal.
,A hosszú esztendők munkája után megjelent magyarországi uj
Ágendás könyv szakszerű alapossággal megbiráltatván, különösen a
lelkészikar véleménye meghallgatása után, az uj liturgia ügye döntésre
érett nieg. Ezért az országos zsinat liturgiái bizottsága 1929. évi április
hó,29-én tartott üléséből a zsinat elé terjesztette az „Istentiszteleti Rend­
tartás“ , szabályrendeletének szövegét.
Ezt az’ ¿Istentiszteleti Rendtartást" a zsinat 1929. május 2-án el­
fogadta és életbeléptetését 1931. I. 1-től kötelezően elrendelte. Egyúttal
utasította az egyetemes konventet, hogy használatra alkalmas könyvben
adja 'ki s ezt rövid végrehajtási utasitás kapcsán minden egyházközség
presbitériumának küldje meg.
Ez á munkálat tartalmazza:
1. az „Istentiszteleti Rendtartás i t , kiegészítve a szükséges homi-
létikai, és liturgiái utasításokkal.
Ezekhez hozzájönnek m é g : 2. Istentiszteletünk bibliai és hitvallási
elemeinek szövege, tövábbá 3. az összes kötött alkatrészek szövege, 4.
az' Istentiszteleti sorrendek s végül 5. a példatár, melyben mindenféle
Istentiszteletre van egy, az illető Istentisztelet egész lefolyását feltün­
tető" szertartási' példa.
Az ezekét tartalmazó munkálat nyomán a következőkben ismertetjük:
Háromféle gyülekezeti Istentisztelet van u. m .: homiliás,5 sákra-
méntomos és szimbolikus.
1. Homiliás istentisztelet.
A homiliás Istentisztelet ismét háromféle: teljes, katekhizáló vagy
bibliamagyarázatos és könyörgéses.
I. Téljes, vagyis a vasárnap délelőtti vagy ünnepi Isteniissldet rendje ez:
'tiárangozás után, mig a gyülekezet a templomban besereglik: gyü­
lekező ének. A lelkész megérkezése után:
1. Fennálló ének.
2. Főének (ülve), melynek végső sorai alatt lelkész a szószékbe
megy s ott
3i’ É!őfóhászt mond és bibliát olvas. Az olvasandó szakasz kijelö­
lése után'á gyülekezet leül és úgy hallgatja meg a biblia olvasását.
 4. Imádság, mely az alkalom természetének megfelelően * magasz-
talásból, bünvallomásból, a kegyelemért való buzgó hálaadásból és az
Ige idvességes hallgatásáért való könyörgésből kell hogy álljon/legfeljebl»
5 6 percig tart. Ez állva.
5. Textus előtti közének állva.
6. Textus felvétel, (mely után a gyülekezet leül), igehirdetés*
7. Nagy imádság (állva).
8. Miatyánk (állva) és mindkettőt a gyülekezet magában, nem
fennhangon mondja).
9. Adakozásra való felhívás.
10. Megáldás (mely után a gyülekezet leül).
11. Esetleges hirdetések (mely után a lelkész a szószékből lejön).
12. Ének ülve. Egy vers eléneklése után s a második vers alatt
a gyülekezet távozik.
Ebből nyilvánvaló, hogy mindössze az első Miatyánk, — melyet a
bibliaolvasás pótol — elmaradása és a hirdetések úátratétete ¡.az, lijitás.
II. Katekhizáló (vagy vasárnap délutáni) Istentisztelet rendje ez;
A gyülekező ének alatt a lelkész megérkezése S' papi- székben* hely­
foglalása után
1. Fennálló ének.
2. Főének ülve, mely után lelkész szószékbe megy.
3. Előfohász és imádság állva.
4. Textusfelvétel állva, biblia vagy kátémagyarázat ülve.
5. Imádság állva.
6. Miatyánk állva.
7. Adakozásra felhívás állva.
8. Megáldás állva.
9. Hirdetések ülve, mely után lelkész szószékről lejön.
10. Ének ülve. A gyülekezet a második -verstől»kezdve.fieltávozik.
Textusfelvétellel történő bibliamagyarázatra yagy kátémagyarázatra vonat­
kozólag a következőket kell tudni:
Ünnepeken: egyházi beszéd mondandó,, vasárnapokon vagy egy­
házi beszéd, vagy biblia vagy kátémagyarázat tartandó., <JBib!iamagyará-
zathoz a magyarázandó textus mindig előre felolvasandópgy,' mint az
egyházi beszéd előtt.
A HeÜderbergi Káté magyarázatánál pedig *sohasem olvasandó) fel
a kátéi szövege, hanem azok a bibliai textusok olvasandók* fel,.¿amelyeken
a káté kérdései és -feleletei nyugosznak s azok- magyarázatának témáját,
főtételét foglalja össze kérdés és felelet alakjában a káté silletŐKSzöyege.
A káté tantételei mind a bibliából vannak ugyan merítve, de;mirtthogy
314

forrásuk, mjégis a Biblia: Istentiszteleteinkben ezt és nem a kátét illeti

meg; az elsőség.
III. A könyörgéses (vagy hétköznapi) Istentiszteletek rendje ez:
1. Fennálló ének.
2. Főének.
3., Előfohász.
4. Bibliaolvasás.
5. Imádság.
6. Miatyánk.
7. Adakozásra felhívás.
8. Megáldás.
A teljes-, katekhizáió és könyörgéses Istentiszteletek rendesek és
alkalmiak. Alkalmi Istentiszteletek tartatnak egyházi, nemzeti évforduló­
kon, ünnepeken (X. 31. III. 15.), az ilyenek a teljes, katekhizáió vagy
könyörgéses Istentiszteletek rendjét követik.
A rendes Istentiszteletekben ünnepi alkalmat nyújt egyházi tisztvi-
sélők és elöljárók beiktatása, templom, orgona, harangok, iskola, kultur-
ház felavatása, egyházkelőkért való imádkozás, stb,
A lelkészbeiktatás a teljes Istentisztelet harmadik pontján történik
azzal, hogy a beiktató rövid beszédet mond és az uj lelkipásztorért
imádkozik a gyülekezettel. Azután az uj lelkész végzi a szertartást a
bibliaolvasástól kezvde végig.
A főgondnok, gondnok, presbiterek felesketése a templomban vasár­
nap d. e. történik ig y :
Szószéki szolgálat után (10. pont) a felesketendők kiáltanak az
Urasztalához, hol a lelkész az illető hivatalra tartozó rövid beszéd után
őket felesketi, rövid könyörgéssel megáldja és kézfogással elbocsátja.
Templom-, orgona-, harangszentelés rendesen a második (nagy)
imádságban történik.
Egyházkelőkért Istentisztelet végeztével az Urasztalánál könyörögnek.
2. Sákramentumos Istentisztelet.
Sákramentomos Istentisztelet kettő van: keresztelés, m'vacsora.
A)' Kéresitelés ‘liturgiája ez:
1. 'Előfohász.
2 . ' Szertartási beszéd.
3. Szülők és keresztszülők fogadástétele a csecsemő helyett a követ­
kező kérdések alapján :
a) !Akarjátok-é, hogy ez a kisded az Atya , Fiú- és Szentlélek-Isten
Szövetségébe, a keresztyén anyaszentegyházba, a szentkeresztség által
Befogadtassék ?
Felelet: Akarjuk.
 315

b) lgérítek-é, hogy a kisdedet mostantól fogva úgy nevelitek és

neveltetitek, hogy az Atya-, a Fiú-és a Szentlélek-Istenben vetett hitéről
majd ő maga önként tégyen vallást a gyülekezet előtt?
Felelet: Ígérjük.
4. Hitvallás (apostoli hitforma elmondása).
5. imádság s ha nem Istentisztelet keretében történik a keresztelés,
a Miatyánk is.
6. Keresztelés.
7. Megáldás.
A gyülekezeti Istentisztelet keretében végzett keresztelés mindig a
gyülekezet alkalmi énekével kezdődjék és végződjék.
Templomon kivüli keresztelés ugyanígy éneklés nélkül.
Beteg gyermek keresztelésénél a hitvallás elmarad, a végsőn levőnél
a fogadástétel és a beszéd is, hanem csak a keresztelési ige marad, a
többit imádságban pótoljuk.
A keresztelésnél a szülök jelenléte csak kívánatos, de nem kötelező,
keresztszülő csak keresztyén lehet.
Felnőtték keresztelése a templomban, a gyülekezet jelenlétében legyen.
Rendkivülileg lehet templomon kívül is, de ilyenkor a keresztszülők és
két gyülekezeti tag, lehetőleg két presbiter legyen jelen. Liturgiája ez:
Alkalmi ének után
1. Előfohász.
2. Szertartási beszéd.-
3. A megkeresztelendő elmondja a Hiszekegyet.
4. Kérdésekben fogadástétel.
5. Keresztelés.
6. Az egyházba való felvétel és felhatalmazás az úrvacsorával
való élésre.
7. Imádság.
8. Miatyánk.
9. Áldás.
B) Urvacsoraosztás.
Az úrvacsorát rendesen a templomban a gyülekezet részvételével,
évenkint a szokott hat izben kell kiosztani mindig délelőtt. Helyes dolog
nagypénteken d. e. és nagycsütörtök délutánján is kiosztani.
A gyülekezet kívánságára és a presbitérium jóváhagyása ¡mellett
urvacsoraosztás más alkalommal is tartható.
A templomon kívül is kiszolgáltatható az úrvacsora pl. a betegeknek,
foglyoknak és halálraítéltnek.
a) Templomban a liturgia a régi azzal a külömbséggel, hogy min­
den része kötött és hogy a bünvalló imádság után elmondandó a Hiszek«
316

egy fennhangon,’, meg a három kérdés után jön a következő negyedik:

„Mindezeket bizonnyal .elhivén, Ígéritek-é, fogadjátok-é, hogy ti e ke
gyelemért háládatosságból egész élteteket az Urnák szentelitek és már
e jelenvaló világban, mint az ő megváltottjai, az ő dicsőségére éltek?“
Erre jön fennhangon a felelet: „ígérem és fogadom“ .
Az urvacsorai bort külön kelyhekben is lei lehet szolgáltatni. Mind­
azokban a gyülekezetekben, amelyekben évszázadok óta szokásban volt a
kenyér és bor fölött hálaadó imádság mondása, ezután is gyakorolható.
Az úrvacsora osztás alatt énekelni kell és nem bibliai mondásokat citálni.
b)‘ Temploinon Ttivül: foglyoknál ugyanaz mint a templomban,
halálraítélteknél helyzethez alkalmazott, ami azt jelenti, hogy ha az elitéit
annyira nyugtalan és megtört, hogy nem bírja el a teljes szertartást,
akkor a fohász és szereztetési Ige elmondása után adjuk a szentjegyeket.
Betegeknél szintén ugyanaz mint a templomban, csak ha a beteg
állapota súlyos, a Hiszekegy elmarad.

3. Szimbolikus istentiszteletek.
Ilyen van öt u. m. konfirmáció, házasságkötés, temetés, lelkész­
szentelés és pflspökszentelés.
A) a)' Konfirmáció liturgiája:
1. A rendes Istentisztelettel együttjáró hirdetés után, mely ezúttal
a küszöbön álló konfirmációi szertartást is hirül adja, felzendül a gyüle­
kezet alkalmi éneke. Ennek végeztével az Ur asztalánál:
2. Előfohász.
3. Szertartási beszéd.
4. A növendékek kikérdezése, ha az már előzőleg meg nem történt.
5. Hitvallás és fogadástétel.
6. Megerősítés kézretétellel Ez úgy megy végbe, hogy a növendé­
kek a 63. dicséret éneklése közben, illetve az orgona halk kísérete
mellett páronkint a lelkész elé járulnak, aki kettenként kézrátétellel meg­
áldja őket. Ezután elmondja a megerősítési kötött formulát ig y : I. Péter
5. i#—u .
7. >'Felhatal mázás.
8. imádság a konfirmáltakért.
9 A konfirmálták és a gyülekezet együttes megáldása ároni áldással.
•10. Gyülekezeti éneklés.
Korfirmálni csak 14 évet betöltött egyént lehet. A konfirmációra
jelentkezők névsora presbitériumnak bemutatandó. A közülök elegendő
előmenetelt tanúsítók presbiteri határozattal bocsáttatnak konfirmációra,
a’ meg'nem felelők ugyanazzal tiltatnak el. Az úrvacsorát a konfirmáltak-
nak-azonnals külön a'gyülekezet részvétele nélkül kiosztani nem szabad.
 317

b) Áttérő konfirmációja ugyanez. A különbség csak az, hogy itt a

Káté kérdése elmarad.
B) Házasságkötés liturgiája ez:
1. Előfohász.
2. Szertartási beszéd.
3. Esketés (szöveg a régi).
4. Intelem az eskü szentségére.
5. Imádság.
6. Miatyánk.
7. Áldás.
C) Temetés 3 féle prédilcációs, oráeiős és leJeciós temetés.
Temetés lékész nélkül nem végezhető. De olyan' helyen, hol legalább
10.000 a lélekszám és az énekszós temetés szokásban van, ez a szokás
fennmaradhat addig, amíg kellő számú lelkész be nem állittatik. A püs­
pököknek azonban intézkedni kell, hogy az illető hely kántorai az ilyen
temetéseken előre megszabott rövid liturgiát felolvassanak.
a) A templomi vagy prédilcációs temetés liturgiája. 1. Ének. 2. Imád­
ság előfohásszal. 3. Prédikáció. 4. Nagy imádság. 5. Miatyánk.' 6. Meg-
áldás. 7. Ének.
b) Qráciás temetés ugyanaz, csak a prédikáció gyászbeszéd, oráció lesz.
c) Egyszerű (lelcciós) temetés ugyanaz, csak az oráció helyett biblia-
olvasás jön.
A temetési szertartás a temetőben ér véget, hol a kővetkező a
liturgia:
1. Fohász és bibliaolvasás I. Kor. 15. io s kv.
2. Hiszekegy.
3. Gyászolók megáldása.
4. Ének.
D) Lelhészszentelés rendje: 1. Rendes Istentisztelet 1—9. pontig
mint vasárnapon. 2. Gyülekezeti alkalmi ének. 3. Püspök fohásza Ur-
asztalánál. 4. Püspök szertartási beszéde. 5. Felszentelendők bemutatása
és felesketése. 6. Felszentelés kézrátétellel és imádsággal. 7. Püspök
imája az egyházért. 8. Püspök megáldja a gyülekezetét. 9. Gyüleke­
zeti ének.
E) Püspolcszentclés. Rendes Istentisztelet 1- 5. pontja, ezután a
felszentelő fohászt mond, felszentelési beszédet tart az Urasztalánál,
püspök felesküszik, felszenteltetik s a gyülekezet éneke után'a püspök
a szószéken beszél és imádkozik és megáldja a gyülekezetét. Végűi ének.
A magyarországi uj' liturgiát azért ismertettük ily bőven, tíögy ves­
sék össze lelkésztestvéreink az erdélyi uj ágendás könyvvel és az
e közben támadt gondolataikat közöljék velünk lapunk számára. yr.
31»
KÜLÖNFÉLÉK.
Lelkipásztori konferencia A u­
gusztus 19—21. napjain három
áldott napot töltött együtt Gór-
gényszentimrén Bíró György lel­
kész és a gyülekezet testvéri
vendéglátása mellett 19 reform,
lelkipásztor : Bakk József, Ador­
ján Antal, Biró György, Buosy
Endre, dr. Gönczy Lajos, Hegyi
András, Imreh Dezső, dr. Imre
Lajos, dr. Illyés Géza, Kertész
Márton, Kósa Mihály, Maksay
Albert, Nagy András, dr. Nagy
Géza, Olajos László, Székely J á ­
nos, Torró Gyula, dr. Tavaszy
Sándor és Várady Albert. Min­
den napot áhítattal kezdettünk
és zártunk be. A reggeli áhíta­
tok Igéje Jeremiás 38. része, az
estieké János ev. 10. része volt.
Konferenciái megbeszélések és
előadások töltötték ki a három
napot. A lelkipásztorok szervezke­
dése, annak módja fs célja, A lel­
kipásztor és a szociális kérdés, A
cseléd és tanonc-kérdés voltak a
megbeszélés tárgyai, az előadá­
sok témája pedig „ A hit értelme
a ref. kér. életben“ és „A z igehir­
detés válsága* volt. A megbeszé­
lések eredményeként konferencia
kimondotta: 1. Kívánatosnak
tartja, hogy a zsinati törvény-
hozás a lelkészt stb. értekezle­
tek mellett törvényileg biztosítja
az egyh. tisztviselőknek az egyház
keretein belüli szabad szervezke­
désének lehetőségét. 2. Egyhá­
zunk jövendője érdekében sürgős
és elengedhetetlen kötelességének
ismeri a cseléd és tanonc-gondo-
zásnak minden vonalon leendő
azonnali intenzív felvételét, az
egyház tagjai és egyeteme figyel­
mének e végtelenül fontos és sür­
gős munkára való irányítását. 3.
Szükségesnek tartja, hogy egyhá­
zunk nyíltan és határozottan,
szóval és tettel foglaljon állást a
mai ember legégetőbb, az egész
társadalmi rendet felbontással
fenyegető problémájával, szoeiá-
lis kérdéssel szemben. Evégből
felhívja a lelkipásztorokat e kér­
dés elmélyedő tanulmányozására,
és a kérdés elvi tisztázása és gya­
korlati megoldása érdekéből a
megbeszélés eredményeit össze­
foglaló munbaprogramm készíté­
sét és nyilvánosságra hozását ha­
tározta el, hogy ezáltal egyfelől
a figyelmet e kérdésre irányítsa,
másfelől testvéri segítséget nyújt­
son mindazoknak a lelkipászto­
roknak, akik érzik a felelősséget,
amely a világ szociális nyomo­
rúsága miatt az egyházat és lel­
kipásztorokat terheli. — Annak
a vendégszeretetnek, mellyel a
gyülekezet tagjai a konferenciázó
lelkipásztoroknak szállást adtak,
viszonzásául egy presbiteri és egy
nŐ6zövetségi konferenciát is tar­
tottunk a presbiterek és nőszö­
vetségi tagok teljes számú rész­
vételével. — A görgényszentim-
rei konferencia minden résztve­
vője bizonyságot tehet arról,
hogy úgy a lelkipásztorok lelki
élete, mint munkája szempontjá­
ból elengedhetetlenül szükséges
a lelkipásztoroknak ilyen test­
véri találkozása és kérdéseiknek
Isten előtt való megbeszélése.
Különösen szükséges ma, amikor
Isten mind súlyosabb és súlyo­
sabb feladatok elé állítja szol­
gáit és anyaszentegyházát és a
világ mind több, elkedvetlenitöbb
és legyőzhe tétlenebbnek látszó
akadályt gördít az igazi keresz­
tyén élet és munka elé. 0 . L ,

A z „O rsz á g o s R e fo r m á tu s
L e lk é s z E g y e s ü le t “ alkotásai
felől többen érdeklődtek lapunk
olvasó táborából. Ez érdeklődést
honoráljuk, amikor a magyar-
országi 0. R. L. E. alkotásait itt
a következőkben soroljuk fe l:
1. Fiukálvineum Hajdúböször­
ményben, mely középiskolások
internátusa, hol a lelkészárvák
díjtalanul, lelkészfiuk nagy ked­
vezménnyel vétetnek föl, évi
költségvetése 150.000 Pengő.
Vagyona 510.580 P.
Leánykálvineum Nyíregyházán,
középiskolás leányok internátusa
első sorban lelkész gyermekek
részére, mint a fiukalvineura, évi
költségvetése 160.000 Pengő. Ez­
zel kapcsolatban az 0. R L. $3.
Nyíregyházán
3. Polgári iskolát,
4. Tanitónöképzöt tart fenn.
Ezeknek vagyona: S05.280P.
5. FöisIcolásMlvineum Buda­
pesten, lelkészfiuk egyetemi in­
ternátusa. Évi költségvetése
68 000 Pengő. Vagyona 283.840
Pengő. Ez nyugdijáé lelkészek
otthonává fejlesztetik.
E karitatív intézményeken
kívül segíti pénzzel a z özvegy
papnékat és a főiskolás leányokat.
Kiadja:
a) a Lelkészegyesilletet, mely
hivatalos lap;
b) a Magyarázatos Bibliát;
c) az „ Arany Hárfátu, val­
lásos költemények hatalmas kö­
tete;
d) Theologiai Szaklapot, idő­
közi tudományos folyóirat.
Ezeken kívül tervben, sőt ki­
vitelben van sok más, a lelkészi
kart érintő intézmény és szellemi
produktum.
Lehet- é feltételezni azt, hogy
ilyen célokat szolgáló egyesülni
akarásunkat a romániai zsinat
ne akarná?
319
É r te k e z le t v a g y le lk é s z ­
e g y e s ü le t ?! A Hunyadi e. m.-
ben az Értekezlet mellett nyilatko­
zott 4, a Lelkészegyesület mellett
18, az állásfoglalástól tartózko­
dott 1 lelkész.
A Szilágyszolnokié, m.-ben áz
Értekezlet mellett nem nyilatko­
zott senki, a Lelkészegyesület mel­
lett nyilatkozott 47, az állásfog­
lalástól tartózkodott 1 lelkész.
(A felhívási ivéíl megjegyzésbe
tétetett, hogy — „Nem volt ál-
halma nyilatkozásra és aláírásra
10 lelkésznek, de ők is áz egyesü­
let mellett nyilatkoztak volna.
Nem voltak t. i. jelen a lelkész­
konferencián".)
Helyreigazítás. Lapunk 19 ik
számában a 298- lápon a kilen­
cedik kikezdésben e helyett:
mai napon, munka napon olva­
sandó.
A szóld íeíkáöfci állasra Cseknie
Ádám ősegei lelkésztestvérünk
neveztetett ki. Gratulálunk!
Kérelem. Kérem Nagy tiszteletű
Lolkésztestvéreimet kegyesked­
jenek híveik között tudatni, hogy
keresek kis családú, a kertészet
minden ágában jártas, józanéletű,
szorgalmas kertész-embert, ki
egy 57 holdas gyümölcskerté­
szeti-, lakással és gazdasági fel­
szereléssel, igával ellátott bir­
tokot, együtt vagy külön-külön is
több évi részesmüvelés mellett
elvállalna. Csősz Gábor ref. lév.
lelkész Bárcea-mioá— Kisbarcsa,
u. p. öristur, jud. Hunedoara.
Egy ref. papné 7 éves kis
leányával idős házaspárnál vagy
magány ős úrinőnél házvezetőnői
állást keres. Megkeresések lapunk
felelős szerkesztőjének címére
küldendők.
Palesztinából csak nem két-
annyi zsidó vándorol ki évente,
mint amennyi beköltözik.
20

Ö R d O N A - H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált' sípok helyébe elftöfendtt Kivitelben készülnek
W E Ú E N S T E I N L. F I A I
orgona? és harmoníumgyárában. T I M I S O A R A .
KitUnő hangit harmoniumok és pedáios harmoniumok állandóan raktá­
ron» Oroonajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel , és ^hgrmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk..
^_________________ __________?**•>. '*v_______:______________________ :_______________________:_________
TV

aő.tfie
Románitiv iégrégibí) és nagyobb
arad
str. fih. BARITIU Ho. 10-21.
|>ar aí:^gp,i) tö d éj$
1 ajánlja snját 'tahUmányu szabadalmazott
H A R AN Ú J A I T
v a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas hárangszerelvények és harangállványok. — Villamos haranghqzó motorok.
f Érdeklődők kéretnek e lapra hivatkozni.

Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed.

III. évfolyam. 1930. november 1. 21. saám.

BEFŐ» ■ ¿TUS

Me gj el e ni k: h a v o n t a kétszer.
BE U P Ii ^ ti J
Szerkesztőség és kiadóhivatal,:
.i
'«

Előfizetési dij: Blaj—Balássfalva f

egész évre 240 leu, fél évre 120 lcu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
D ERZSI ENDRE PELESKEY 9ÁNDOR
balázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész. .

Lehet-é Értekezlet és Egyesület is egy időben?!

Az I. t.-c. egyházmegyei tárgyalása' alkalmával, afcitíek'
módjában állott figyelemmel kisérni a tervezet egyes §-ai
megváltoztatását célzó javaslatokat, feltűnhetett, hogy azt a
bizonyos sokat kárhoztatott 183. §-t több egyházmegyéb'en
a következő egyező szöveggel kívánják módosíttatni: „E g yh á zi
tisztviselők a jelen törvényben meg nem említett•— más — az'
ő hivatali minőségüket érintő egyesületeket a- fokozatos egyházi ható
súgok jóváhagyása mellett alkothatnak. Az egyházi keretekén kivüt
eső ilyen egyesületeket nem alkothatnak, azokba be nem léphetnek1*.
Tudomásunk szerint — a tervezet ily irányú' módosítása,
¡11. eiiriek a különböző egyházmegyei tárgyalásokon’ való pro-
ponálása és propagálása azzal a lelkipásztori konferenciával
áll összefüggésben, amely aug. 19— 21. napjain tartatott
Görgényszentimrén — és célja a Lelkipásztorok Szövetsége alkot-
hatásának törvényszerű biztosítása. Ez ellen nem lehet semmi
szavunk. És nem is említettük volna meg, ha történetesen
egyesek bele nem keverik a Lelkészegyesület sorsát is. U . i.
nemcsak a Lelkipásztorok Szövetségéért, hanem még a Lelkész-
egyesületért küzdő lelkésztestvéréink közül is többen nyilat­
koztak úgy, hogy a 183. § . fenti módosítása mindén igényt
és kívánságot teljes mértékben kielégít* mert annak alapján
ők megalkothatják a Lelkipásztorok Szövetségét, mi pedig a
Lelkészegyesületet. Sőt volt egyházmegyei tárgyalás; ahol a
Lelkészegyesület hívei maguk is nyíltan az Értekezlet mellé
állottak és hibáztatták a mi „makacsságunkat“ , hogy t. i. miért
akarjuk az Értekezlet helyére minden áron beleerőszakolni
a Lelkészegyesületet, mikor azt a módosítandó 183. § . alap­
ján amúgy is meg lehet alkotni.
Véleményünk szerint azonban itt hiba van. M ég pedig
nem is olyan kis hiba. És nem mulaszthatjuk el, hogy ennek
kifejezést ne adjunk. A Lelkipásztorok Szövetsége és a Lelkész­
egyesület sok minden más mellett abban is különböznek egy­
mástól, hogy a Lelkipásztorok Szövetsége és az Értekezlet nem,
de a Lelkészegyesiilet és az Értekezlet kizárják egymást. Vagyis:
az Értekezlet mellett egész jól megfér a Lelkipásztorok Szö­
vetsége, de nem fér meg a Lelkészegyesület. Vagy Értekezlet
vagy Lelkésiegyesület! De a kettő együtt semmiesetre sem.
Véleményünk szerint az Értekezlet mellett a Lelkészegye­
sületnek épúgy nem lenne meg a létjogosultsága, mint meg­
fordítva. Mert hisz mindkettőnek a prográmmja ugyanaz.
Ugyanazt akarja mindkettő. Csak a névben és kivitelben van­
nak különbségek. :Ha a törvénytervezetben az értekezleti forma
megmarad, akkor mind lehet a 183. § . módosított alakja, —
a Lelkészegyesületnek nincs létjogosultsága. Mert csak az,
hogy contra Értekezlet legyen, ez nem ad létjógősultságot.
Épen olyan erőtelen és létjogosulatlan alakulat lenne, mint
amilyen pl. a Királyhágómelléki egyházkerületben a dr. Gyenge-
féle „óhitű református egyház“ a református egyház mellett.
Véleményünk szerint igenis most az ideje, a zsinati tár­
gyalások előtt és alatt, hogy a Lelkészegyesületet az Értekez­
lettel szemben diadalra juttassuk. És ha post festa jutunk,
akkor nem tehetünk egyebet, mint meghajolni az „adottságok“
előtt és akár az Értekezlet, akár az Egyesület kerül ki győz­
tesen, azt elfogadni, élővé, virágzóvá és gyümölcsözővé tenni.
Mindenesetre szívesen fogadnók e kérdésben mások hozzá­
szólását is. D. E.

K é r e le m . Az Értekezlet vagy postafordultával címemre megkül­

Lelkészegyesület kérdésében való
állásifoglalás végett az erdélyi egyh.
kerületben szétküldött ivek a Nagy­
szebeni és Széki egyházmegyék ki­
vételével visszaérkeztek. Szeretettel
kérem ezt a két elmaradt ivet on­
nan és úgy, ahol és ahogy van,
deni. Különben az eddigi ered­
mény a következő: nyilatkoztak
összesen 383-an, ebből az Érte­
kezletre (15*40%), a Lelkészegye-
siiletre 300 (?8-33°/o), az állásfog­
lalástól tartózkodókra 24 (6*27%)
esik.
 323

A Bánáti egyházmegye állásfoglalása az I. tj-c.

tervezete tárgyában.
Nemes Elemér egyházmegyei tanácsbirő előterjeszti az .egyház-
megyei lelkészegyesület által elfogadott következő határozati javaslatát
a zsinat részéről az Egyházi Törvények I. törvénycikkének az egyház­
megyékhez véleményezés céljából leküldött tervezete tárgyában.
A törvénytervezetnek a régi Egyházi Törvényekkel való egybe­
vetéséből megállapítható, hogy az kétségtelenül sok hasznos újítást tar­
talmaz, de kétségtelenül olyan szakaszokat is, amelyek elgondolásukban
bár minden bizonnyal anyaszentegyházunk javát célozzák, de amelyek
gyakorlati megvalósulása félő, hogy a kívánt eredmény helyett épen
ellenkező kimenetelre vezet.
Megállapítható, hogy egységes vágányra, közös nevezőre juttatni
az erdélyi és királyhágómelléki külön történelmi fejlődéstí egyházáíkof-
mányi irányzatokat nem sikerült, bár a tervezetben jelentkezik erre kí­
sérlet, de sajnálatosan a kétségtelenül demokratikusabb és'liberálisabb
királyhágómelléki, illetve régi egyetemes egyházalkötmányí ' irányzatunk
rovására s ha maradtak is különbözőségek, az erdélyi irányzát hatása
mégis bástyabontóan, döntően domináíóvá lett. Erdély egy jóttát sem
engedett a magáéból. — Ifjú, mozgékony harcosainak, áránytálan
többségükre támaszkodva sikerült ezt az eltolódást'egyelőre elérni ;'
amint, — ezt előre látva, — ebbeli aggódásunknak az 1927. év őszén
egyházmegyei közgyűlésünk elé terjesztett törvénytervezeti javaslatunkban
hangot is adtunk.
Óhajtandónak tartanánk pedig, ha a Királyhágómelléki zsinati ki­
sebbség legalább is annyi respektálást nyerne a többségi erdélyiektől
ősi zsinatpresbiteri alkotmányelveivel szemben, — amennyit régi Egyházi.
Törvényeink megalkotásánál az aránylag sokkal inkább kisebbségi hely*
zetben levő akkori Erdély nyert az akkori többség részéről.
A: törvénytervezet részletes méltatásánál, — elismerve e munka
körültekintő gondosságának, szakszerűségének minden dicséretre méltó
érdemét, — csupán a kifogásolandó egyes szakaszok tárgyalására szorít­
kozunk.
A 14. §. negyedik kikezdésének második mondata, mint &í előbb
említettektől külön tipusu egyházközségről szóló rész, külön kikezdésbe
Írandó a könnyebb áttekinthetőség céljából s az ötödik kikezdésben
ugyanennek folytatását képező első 2 mondat is hozzácsatolandó ugyan­
azon kikezdéshez. E szakasz utolsó mondata szintén külön kikezdésbe
Írandó, mint szintén különálló típusról szóló rész.
15. §. Helytelen, hogy a más egyházhoz csatlakozó egyházközség
.324

vagyonát az egyházkerület veszi kezébe s az kizárólag missziói célokat

szolgálhat. Ilymódon a csatlakozó gyülekezet uj anyaegyházának lelkésze
a megszaporodott munka megérdemlőt díjjá és szükséges költsége meg­
térítésének lehetőségétől esik el, vagy az egészben az uj anyaegyház
híveire háramlik, ami igazságtalan dolog.
16. §. Helytelen, hogy a törvénytervezet legnagyobb lélekszámú
egyházközséget 5000 lélekben kontingentálja. A mindenütt lelkesen be­
indított s kötelezőnek is nyilvánított belmissziói munka lehetetlenné teszi
egyetlen lelkész számára nem egy 5000, de egy 3000 lélekből álló
gyülekezet lélkészi munkának ellátását is. — Ha 300 - 600 lelkes szegény
kis gyülekezetek fenn tudnak tartani lélkészi állást s emberi megélhetést
tudnak biztosítani lelkészüknek, — méltán elvárhatjuk, hogy egyházi
törvényhozásunk ne tartson szemei előtt anyagi akadályokat, amidőn a
lelki munka katasztrófális rovására meghagyni javasolja ezeket a min­
denkor életteleneknek bizonyult óriás gyülekezeteket.
Szeretjük a külföldi példákat szinte válogatás nélkül hazaplántálni,
akár illeszkednek azok a mi viszonyainkhoz, akár nem. Épen itt nyílnék
elsősorban tér és alkalom arra, hogy a mély hjtéletü holland, skót,
amerikai, stb. egyházaknak azt a nagyon egészséges és üdvös berendez­
kedését fogadjuk el, amely ott 700 -8 0 0 léleknél nagyobb gyülekezetét
nem tűr meg. Emeljük mi ezt a kontingensét a mi: viszonyainkhoz mér­
ten, mondjuk 3000-re, de ne 5000-re, vagy, ami a 3. kikezdésből
kitűnik, — esetleg még ennéí is sokkal magasabb lélekszámú gyülekezet
megmaradási lehetőségének is ajtót nyitva.
A 22. §-hoz hozzátoldandó: „A légkör:delhi napiári évien azonban
okvetlenül uj lakóhelyén tartozik viselni az egyházi közterheket“. Nem
engedhető meg t. i., hogy a. költözködő egyháztag válogasson az esetleg
olcsóbb előző, vagy drágább utóbbi lakóhelye egyházi adója között.
A 35. §. a) pontjánák végső mondatrésze a „kivéve“ szótól kez-
dődőleg kihagyandó, vagy hozzátoldandó az egész mondathoz a követ­
kező: „s ehhez ö is hozzájárulását adja“'. Sok esetleges visszaélést, ke­
serűséget, torzsalkodást kerülünk el ezzel.
Ugyané szakasz b) pontjának e szavai helyett: „évenként legalább
egyszer meglátogatja“ , a következő szöveg teendő: „a szükség és saját
belátása szerint rendszeresen látogatja“. — Kiáltó ellentmondás jelent­
kezik itt a tervezetben. Meghagyja a mammuthgyülekezeteket, legfeljebb
a ipég mindig egészségtelenül óriási 5000 lelkes parochiális körig csök­
kentve azokat itt-ott s másrészt elrendeli az évenként és családokként
kötelező látogatást. Az 5000 lélek legkevesebb 1500 családnak felel meg,
de ennél jóval többről is lehet szó. Évenként mindenütt kötelező látó-
 0

325

gatással tehát abszurdumot követelünk így a lelkésztől, vagy nyílt tör­

vényszegésre és kötelességmulasztásra szorítjuk őt.
Lelkésznek a presbitérium nem felettes hatósága s igy a látogatások
tervét, amely amúgy is nem sablónos szisztéma, hanem az adódó, sok­
szor hirtelen előálló alkálinak irányítása szerint üdvös és egészséges, —
a presbitériumnak előre jóváhagyásra bemutatni felesleges és semmiképen
sem illetékes dolog. — Elég az utólagos jelentéstétel a presbitérium előtt,
hogy a jelentés alapján az orvoslásban aztán a presbitérium is részt
vehessen.
A 35. §. h) pontja és a 36. §. teljes egészében egyesítendő, tehát
az előbbi elszakítandó a 35. §-tól s a 36. §. első kikezdéséül veendő.
Értelmileg összetartoznak.
A 37. §. újabb súlyos terhet róna az egyházkerületekre. Az eddigi
gyakorlat minden szempontból fenntartandó. — Törlendő eszerint a
kontextust képező 134. §. egész második mondata. De a kontemplált
javaslat sincs kimerítő precizitással megszerkesztve. Mi lesz, ha a püspök
megválik állásától, de lelkészt állását megtartja? — Mi történik akkora
püspöki másodlclkésszel ? . . .
A törvényjavaslat 38. §. b.) pontja* a lelkészek szabadságidejének
kérdésével foglalkozik, azonban hiányosságainál fogva a kérdést sem nem
precizirozza eléggé, sem nem rendszerezi. A törvényjavaslat haladást mutat
ugyan a jelenleg érvényben levő E. T. l.-tcz. 143. §. d) pontja alatt
foglaltakkal szemben, amidőn a lelkészek évenkénti két izbeni, egyfoly­
tában 6—6 napon túl nem terjedő szabadságának és a 30 napot meg­
haladó szabadság megszerzésének módozatait megállapítja, de nem szól
arról, hogy a 6 napon túl 30 napig terjedő szabadságot ki van jogosítva
megadni, sem pedig arról nem gondoskodik, hogy 1 évnél hosszabb
időre terjedő betegszabadságot felmerülő szükség esetén ki és milyen
feltételek, minő következmények mellett adhatja meg és hogy ebben az
esetben, a helyettesítés és az avval járó költségek viselésére vonatkozólag
milyen és ki által eszközlendő intézkedések foganatositandók.
E hiányosságtól eltekintve is azonban a törvényjavaslat nem tar­
talmaz egyetemes érvényességű intézkedéseket a rendszeres és jogosult
évi szabadság módozataira, amelyre pedig épen azért van szükség, mert
törvényes intézkedés és precíz meghatárolások nélkül egyesek részéről
esetleg túlzásokra nyújthat alkalmat és lehetőséget, főképen pedig nem
veszi elejét annak a nagyon sok gyülekezetben tapasztalható ,zúgolódás­
nak és békételenkedésnek, amely azonnal mutatkozik, mihelyt a lelkész
gyülekezetéből akár csak nehány napig is távoltartózkodni kénytelen és
* Je g y z e t. A 38. § . m ódosítására vonatkozó pont Szom bati S za b ó István
tanácsbiró javaslatára és szövegezésében vétetett be e véíem ényes javaslatba.
326

amely igen sok esetben a lelkész elleni izgatásra nyújt alkalmakat. A

lelkészi karnak, épen úgy, mint bármely tisztviselői kategóriának törvé­
nyes intézkedésekkel biztositott szabadság-igényekkel kell birnia, amit
fölösleges volna indokolni azzal, hogy épen a lelkészi kategória az,
amelynek sém vasárnapi, sem ünnepi pihenője nincsen és igy rend­
szeres évi szabadságidőre csak annál inkább rá van utalva. És pedig ezt
a szabadságidőt rendszerezni és precizirozni kell a törvényben épen
azért, hogy sem a presbitériumoknak, sem a gyülekezeteknek zúgolódni
és. panaszkodni alkalmuk ne lehessen.
Tisztelettel ajánlja ezek alapján a Bánáti Egyházmegye a zsinatnak
elfogadásra és törvénybeiktatásra azt k javaslatot, amelyet a Bánáti Egy­
házmegye s annak felterjesztésében a Királyhágómelléki Egyházkerület
közgyűlése 1929. május 29-én hozott 97/1929. sz. határozatában már
elfogadott és a zsinatnak is figyelmébe ajánlott.
E javaslat szerint minden lelkészi szolgálatot teljesítő egyházi
tisztviselőnek évi rendszeres szabadságra van joga, amely úgy vehető
igénybe, hogy a helyettesítéssel járó kiadások a szabadság ideje alatt a
szabadságon levőt nettj terhelhetik. E szabadság kategóriái a következők:
segédlelkészek Üdülési szabadsága évi 3 hét,
rendes lelkészeknek 10 évi szolgálaton belől évi 4 hét,
tíz évi szolgálaton túl évi 6 hét.
A 39. §.-ból áz egymás életének megvizsgálásáról intézkedő rész
teljesen kihagyandó. Tág tere nyílnék ezzel a téves, illetéktelen, igaz­
talan megitéltetéseknek, személyeskedéseknek, lelkésztestvérek egymás
iránti áldatlan elhidegülésének. Emberek a lelkipásztorok is, mindnyá­
jában vannak gyarlóságok a légnagyobbiktól a legkisebbikig. Félő, hogy
egymás életének kifogásolgatása, pellengérre állítgatása nem e gyarló­
ságok csökkentését, hanem szaporítását eredményezik egymás szeretetlen
és hivatottság nélküli megítélésében, holott ez ítéletre a szivekben olvasó
Isten után egyedül bíróságaink hivatottak. Középkori szerzetesi rend­
szabályok képmutató moráljára vezetne ez.
A 40. §. utolsó mondata világosabban szövegezendő. — Tehát:
„egyik presbitere is“ szavak helyett: „rendes jogú tagja a presbitérium­
nak“ teendő. Különben kétségek állhatnának elő, vájjon beszámitandók-e
e tisztviselők a presbitérium maximált létszámába ? vájjon választható-e
nfétnprcsbiter egyháztag gondnoknak ? vájjon a gondnok presbiteri tiszt­
sége is lejár-e 3 év alatt ? stb. stb.
A 41. §. g) pontjában e mondatban: „a költségvetés változó téte­
leire" — a „változó" szó félreértésekre adhat alkalmat. E helyett: „külön­
böző" vagy „ egyes" szó tehető, vagy egészen el is maradhat az.
A 45. §. második kikezdésének első mondata a 40. §. előbb tár­
 327

gyalt módosításával összhangba hozandó ilyenformán: „A presbitérium

rendes jogú tagja a fögondnoJt stb.“
A 71. §. első mondata következőkép bővítendő: „A gyűlést az
elnöklő lelkéss imádkozással és közös énekléssel nyitja meg és zárja bei'.
79. §. Az egyházközségi közgyűlés minden egyházban képviseleti
alapon szervezendő meg. Erre az egység szempontjából s a demagógia
lecsökkentése érdekében is szükség van. A tervezet szerint előállhat az,
hogy egy 2000 lelkes gyülekezet közgyűlése 120 tagból áll, viszont egy
980 lelkes gyülekezet közgyűlése 300 tagból. Kontingentálni kell a köz­
gyűlési képviselet taglétszámát vagy lélekszám, vagy az adózó egyház­
tagok létszáma szerint. Pl. a lélekszám 5°/o- a,vagy az adózó tagok 10%-a,
amely kulcs után a tagok számszerű megállapítása időnként az egyház-
megyei közgyűlés által történik. Az egész kicsiny gyülekezetekre nézve
aztán történhet kivételes intézkedés. — Tisztázandó végül itt a 3 éven­
ként negyedében történő tisztujitás kérdése is, a presbitérium tiszt-
ujitásának példájára.
A 84. §. b) pontja s a vele összefüggő 130. §. csupán Erdélyre
vonatkoztassák. — A Királyhágómellék félannyi gyülekezete a külön ke­
rület fenntartásával elég súlyos terhet visel egyéb terhei mellett, tehát
takarékossági szempontból úgy az egyházmegyei, mint az egyházkcrttleti
tanács intézménye mellőzendő, mint amugyis kizárólagosan erdélyi spe­
cialitás, amely ott is sok hatásköri összeütközésnek előidézője. A ter­
vezet minden vonatkozó szakaszánál tehát régi törvényeink rendelkezései
szerint szövegezendő át a tartalom.
A 85. §. szövegébe helyesebb és értelmesebb szövegezésűi a cim is
beveendő. Tehát: „Az egyházmegye tisztviselői karát alkotják az erdélyi
egyházkerületben stb. stb.“
E szakasz második kikezdéséböl kimaradt a tanügyi előadó, —
betoldandó tehát a „belmissziói" szó után a „tanügyi“ szó.
A 87. §. első mondata homályos, sőt tévesnek látszik. Nem így
tehát: „Kivéve azokat, akikre nézve más intézkedés nincs“ , — hanem:
„Kivéve azokat, akikre más intézkedés van“ .
Az első kikezdéshez itt hozzácsatolandó: „Amely alkalommal a 12
éves ciklus alatt időközben megválasztott tisztviselők tisztségei is uj válasz-
tás alá kerülnek“ .
A l lő. §.-nak a Királyhágómeiléki egyházkerületre vonatkozó része
a 84. §. alatt elmondottak indokával töröltessék.
A 116. §. az egyházmegyei ielkészi értekezletről szól. „Értekezlet“
helyett „ egyesület“ Írandó. Ennek indokolása bőségesen megtalálható a
Ielkészi karunk s egyházmegyei közgyűlések részéről (pl. nagybányai,
erdővidéki stb.) ezirányban ezideig nyilvánított állásfoglalásokból, melyek­
328

hez mi is csatlakozunk s csak ismétlésekbe bocsátkoznánk, ha e módo­

sítás .feltétlen szükségességét tovább fejtegetnénk. Ugyanez szól az e §.
utolsó kikezdésében foglalt részre, amely a tervezet eredeti szövege
helyett feltétlenül a tisztikar szabad választását kell hogy tartalmazza.
Itt látjuk szükségesnek nyilatkozni az e kérdéssel összefüggésben
álló 147.§.-ról is, amely szerintünk, mint gyakorlatilag alig kivihető,
céltalan intézkedés, törlendő. — Az egyházkeriileti lelkészi értekezletek
helyett akár az .újabban „nagyhét“ elnevezése alatt egybehívott kon­
ferenciák, akár az országos lelkészegyesület évi kongresszusai, közgyűlé­
sei szerepelhetnek.
Úgyszintén itt említendő meg hasonló értelemben a törvényterve­
zet utolsó 2 szakasza, amely az országos értekezletekről szól. Az
országunk minden részéről vehemens erővel feltörő nyilatkozatok ki­
merítően indokolják a 182. §. szövege megváltoztatásának feltétlen szük­
ségességét. E nyilatkozatokkal egyetértőleg kívánja egyházmegyénk is
országos lelkészértekezletek helyett a Romániai Országos Református
Lelkészegyesület haladéktalan megalakítását és törvény bei (itatását a tiszt­
viselőinek szabad választását biztositó jogokkal s alapszabályainak a
zsinati bizottság által való megerősittetésének, valamint a legfőbb egyház­
hatóság részéről való felügyelet biztosításának kötelezettségével.
A, ,183. §. mely lelkészi karunk legsúlyosabb, legmegalázóbb s
legméltátlanabb megszégyenítése lenne, ha mai szövegezésében érvényre
jutna, teljesen törlendő, vagy oda módosítandó, hogy: „Egyházi tiszt­
viselők hitelveinkkel ellenkező irányzain egyesületbe be nem léphetnék
Törvénytervezetünk súlyos és összeegyeztethetetlen ellentmondást
tartalmaz, midőn egyrészről paragrafusokra .szedve imperative elrendeli
nemcsak az igehirdetés és lelkészi egyéb szolgálat eddigi gyakorlatban
levő ágainak munkáit, hanem a pár excéljence lelki elhivatottságot
igénylő belmisszió munkálatokat is, amelyeknek becsületes és eredmé­
nyes ellátását el sem szabad és lehet képzelnünk erős hitbeli meggyőző­
dés és a Szent Lélek Isten niegvilágositó és megsegítő kegyelme nélkül, —■
másrészről azonban a lelkészek szabad egyesülését Isten országának s
etjiben anyaszentegyházunknak s az annak frontján első sorban harcoló
lelkészi karunknak jobb jövője kiküzdésének érdekében, tiltó rendel­
kezésekkel gátolja azzal az indokolhatatlan indokolással, hogy ez egyesü­
lés anyaszentegyházunkra kárbs hatású lehet, mért a kiskorú s kellő
lelki diszpozícióval nem rendelkező lelkészi kar a hivatalosok vezetése
. íjéíkül ellenségévé válik egyházunknak.
A .Szent Lélek Isten megvilágositó kegyeimét nem'privilegizálhatják
magúknak csupán a főpásztorok, tudós doktorok s hivatalos megbízot­
tak, mert bizony összeomlás várna anyaszentegyházunkra, ha a Szent
 •329

Lélek Isten megvonná kegyelmét és ihletét lelkészi karunk igehirdető

egyetemétől!
A 137. §. a püspök állandó helyetteséül az egyházkerületi főjegy­
zőt teszi a Királyhágómelléken is az erdélyi gyakorlat példájára. Utat
nyitunk ezzel a nálunk eddig ismeretlen s fölösleges püspökhelyettes
cim és állás kreálására. Semmi ok sincs rá, hogy amint az esperesek
helyettesítésénél régi Egyházi Törvényeink rendelkezése maradt érvény­
ben, ne maradhasson a Királyhágómellékife nézve a ptispökhelyettesitésről
szóló régi törvény a, gyakorlatban, aminthogy az egyházkerületi íögoncl-
nok helyettesítésének kérdése is a régi törvényes gyakorlat szerint ma­
radt a tervezetben.
Semmiképen sem indokolt és helyt álló a 138. §, d) pontja, mely
a másik egyházkerület lelkészi állomására történő pályázatot püspöki
engedélyhez köti. E szakasz meggyengül még azt a laza kapcsolatot is,
ami még fennáll a 2 kerület között s mint egyházunk szellemével telje­
sen ellenkező törlendő.
Szintúgy veszélyesnek tartjuk az ugyané §. ,f) pontjának rendelke­
zését, mely olyan diszkrecíónális joggal ruházza fel a püspököt, ami
ellentétben áll úgy a szabad lelkészválasztás elvével, mint a lelkészek
szabad pályázati jogával- E szakasz indokolatlan s igy törlendő.
A 142. §,-ban nem látjuk indokoltnak az egyházkerületi lelkészi
főjegyző élethóssziglanra választását, tűig a többi tisztviselő, a püspökön
és főgondnokon kívül csak bizonyos megállapított időre választatnak.
Ugyanitt módosítandó a szöveg a püspökhelyettesités kérdésben is a
137. §-nál elmondottak szerint.
A 143. §'.-ban említett, befmissziói előadónak titulált generális di­
rektor tisztségének szervezése a törvénytérvezetben: előirt formában a
ki rályhágó ni e11éki egyházkerületben fölösleges. E szerv különben a Király­
hágómelléken annak rendje és módja szerint eddig is funkciónált igen
áldásos hatással anélkül, hogy külön generális direktorságot jelentene. —
A kontemplált tisztség’ helyett, esetlég inkább egyházkerületi utazó bei-
misszionáriusi állás létesítendő.
A 175.^-181. §,-sok a zsinati állandó bizottságról szólnak. Más
elnevezéssel a régi konvent intézménye ujul itt fel csekély módosítással.
Nincs miért változtatni a nevet, ha az intézmény általánosságban ugyanaz
maradt. Ha szükség van reá, maradjon fenn, de a régi, név alatt.
Semmi akadályát sem látjuk végül annak, hogy a tanítói és tanári
értekezletekre vonatkozó 117.,. 148., 149. és ugyancsak a 182. §.-sok a
lelkészek szabad egyesülésére vonatkozó elvek szerint módosíttassanak.*
Nemes Elemér.
* Je g y z e t, A bán sági egyházm egye 1930. évi október hó 8. napján tartott köz­
gyűlésében e javaslatot egy h a n g ú la g elfogadta s azt a zsinati bizottság élé terjesz­
teni határozta.
330

IRODALOM .
M á r k M i h á l y : Nekem az élet Krisztus. Halotti beszédek és
imádságok. A Harangszó kiadása. 1930.
Csak nem régiben olvastunk egy fehérre meszelt, barátságos, pu­
ritán kálvinista papiház egyszerű szalonjáról, melynek legnagyobb ékes­
sége az az igénytelen, festett íróasztal, amelyen a lelkipásztornak 17
könyve volt a dísz. De a könyveknek mindenike csak kézirat. Még
egyet sem sikerült odáig vinni, hogy nyomdafesték alá kerüljön. Jellemző
képe ez az írni tudó és akaró vidéki lelkészek nagy többsége nehéz
helyzetének.. Mennyi szép gondolat, épilő eszme, tartalmas irásmü
prédikáció, tudományos és szépirodalmi alkotás —- vész el, mind csak
azért, mert Írójuk, alkotójuk vidéki, nem tartozik az u.n. „beérkezettek" közé.
Annál nagyobb örömmel vettem kezembe Márk Mihály agyagfalvi
lelkésztestvérünk Nekem az élet Krisztus c. könyvét — és jóleső érzéssel
gondolok arra, hogy kéziratban foglalt halotti beszédeit és imádságait
nem hagyta kéziratnak, hanem hozzáférhetővé tette a nyilvánosság szá­
mára is. Könyve 38, különböző helyen és alkalommal tartott, temetési
beszédet foglal magában. Az alkalmak közül csak egy párat kívánok
megemlíteni: Kis, csecsemő felett papi háznál, Egyetlen kis fiúcska felett,
Öngyilkos ifjú felett, Fiatal, jó papné felett, Sokat szenvedett, fiatal édes
ahya felett, Özv. tanítónő felett, Vagyonos, áldott lelkű asszony felett,
Bibliás, a templomot hűségesen látogató ember felett, Hü presbiter felett,
Lelkiismeretes harangozó egyházfi felett, Öreg, özvegy, elhagyatott ember
felett stb. A könyv még függelék gyanánt tartalmaz alkalmi textusokat
ifjak, középkorúak, öregek és hivatalt viselt emberek felett.
Ha a könyvet — úgy egészében, mint részleteiben — jellemezni
akarnám, nem kellene többet tennem, mint odaírnom a könyv élére:
I I . Kor. 1. 8—5. Áldott az Isten, aki megvigasztalta a szerzőt is az ő
többszöri, kopo'rsómelletti, nyomorúságában, hogy ő is megvigasztalhasson
bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten
vigasztalta meg őt. Neki is kijutott bőséggel a Krisztus szenvedéseiből,
de bőséges volt az ő vigasztalása is a Krisztus által. Ebben rejlik az ő
halotti beszédei vigasztaló erejének és meleg közvetlenségének a titka.
Azért tud vigasztalni, mert már ő is tapasztalta — nem egyszer — az
isteni vigasztalás áldott erejét. Azért tudja a koporsó mellett kesergőket
a vigasztalás forrásához vezetni, mert saját fájó tapasztalásából ismeri
az oda vezető útat a Krisztusban.
Könyvét a legmelegebben ajánljuk lelkésztestvéreink szives figyel­
mébe. Mégrendelhető szerző címén: Lutija—Agyagfalva, P. Mugeni—
Bögöz, Jud. Odorheiu—Udvarhely vármegye. Ára 120 L.
Szerzőnek pedig, aki könyvét 25 éves lelkészi szolgálata alkal­
mából bocsátotta útnak, további életére és áldásos munkásságára Isten
drága kegyelmét kérjük.
X>. K .
 331

D e b r e c » e n i I s t v á n : „Kicsoda ez?" Egyházi beszédek. Szat-

tndr 1930.
„Isten kegyelméből húsz éve Írja könyve, előszavában Delreczeni
István szatmári lelkésztestvérünk — hogy az Úr szolgálatának palást­
jával hjrdetein az igét. Húsz év alatt sokszor tapasztaltam a jóságos
Istennek reám érdememen felül kiáradó sok, gazdag testi és lelki ál-
dását. Szivemet ez áldásokért mélységes hála tölti el. Ennek a hálának
akarom e kötettel bizonyságát adni“ . És igaza van Delreczeni István
lelkésztestvérünknek. Egy lelkipásztor húsz éves szolgálatára méltóbb
emléket nem állíthat és Isten iránti hálájának méltóbt? bizonyságát nem
adhatja, mintha közkinccsé teszi Isten kegyelméből teljesített igehirde­
tésének termékeit.
„Kicsoda ez?" — beköszönő beszéd, virágvasárnapján, ezzel kez­
dődik a szerző hason cimü könyve. És ezt követi még 30 egyházi beszéd
adventi, karácsonyi, óévi, újévi, farsangi, böjti, virágvasárnapi, nagy­
pénteki, húsvéti, áldozócsütörtöki, pünkösti, cséplési, bűnbánati, jubi­
leumi és közönséges alkalmakra. Külön kívánom megemlíteni A jól
forgóiddá presbiterek c. egyházi beszédet a presbiter-választást megelőző
alkalomra, amely megérdemelné, hogy minden egyes presbiter halljon
róla és meg is tartsa. A beszédek különböző évekből valók. A lég­
régebbi A lelkipásztor hivatása, mely Böszörményi Lajos négyveri éves és
nagyszalontai 25 éves lelkészi jubileumán 1913-ban tartatott. Vari nagy­
pénteki beszéd 1918-ból és farsangi tanítás 1919-ből. Nagyon kedvesés
szívhez szóló az 1925. évi szatmári beköszönő beszéd. Úgyszintén a töb­
biek is, melyeknek nagyobb része szerzőnek szatmári lelkészi szolgálati
idejéből, tehát a legújabb időkből való.
Ez egybefoglalt beszédeknek van egy közös céljuk. Az, hogy fele­
letet adjanak a cimiil irt kérdésre: „Kicsoda ez?" És a beszédek külön-
külön és együttesen is, tisztán, világosan és érthetően szólnak: „E z
Krisztus, az élő Isimnek fiau.
Szerző könyvét azzal az óhajtással bocsátotta útnak „hogy Isten
igéje e beszédek által is terjedjen s az élet valóságává változzék át és
hogy ezek által is megjelenjék, legalább néha-néha a lelkekben a
maga, életadó hatalmával az Úr Jézus Krisztus“ . Én hiszem, hogy igy is
lesz — és senki sem veszi kezébe úgy a Debreczeni lelkésztestvérünk
könyvét, hogy belőle haszna ne lenne és mások számára is épülést ne
szerezne. Kevesebb dogmatikum és több' praktikum, kevesebb oktató és
több építő elem, kevesebb elvont okoskodás és több élet, kevesebb
ridegség és több melegség, közvetlenség, — ezek jellemzik e pré­
dikációkat. Épen azért, midőn könyve megjelenése alkalmából szerzőt
szeretettel köszöntjük és további közhasznú munkásságára is Istennek
gazdag áldását kérjük — könyvét legmelegebben ajánljuk lelkésztest­
véreink szives figyelmébe megrendelés és terjesztés végett. i E.
K é r e le m . A marosvásárhelyi lejtette. Mivel ez csak'rám nézve
nagy héten „Lelkipásztori beszél­ érték, kérem azt a kollégát akinél
getések“ cim alatt kiadandó mun­ maradt, következő címemre mi­
kám, már 160 kolléga által aláirt előbb elküldeni: Nagy Pál tel. lel­
előfizetési ive elkallódott, valaki kész, Iojib-Józsefháza, Jud. Satmar.
t. i. előadások végén magánál fe­
332
KÜ L Ö N F É L É K .
É r te k e z le t v a g y le lk é sz-
e g y e s ü lő t? 1 A Kolozsvárié, m.-
ben az Értekezlet mellett nyilat­
kozóit 1, á Ldkéssegyesüld mel­
lett 14, az állásfoglalástól tartóz­
kodott (3 lelkész.
' A Dési c. ni.-bén az‘ Értekedét
mellett nem nyilatkozott senki,
mind — 14-eh' a Lelkészet!ye-
sület, mellett nyilatkoztak.
A Nagymyedi e. m. béii az
'Értekedet' mellett nyilatkozott l , a
Lelkészenyesülei niellett 40, az állás-
foglalástól tartózkodótt 3 lelkész.
A Kalotaszegi e. ni.-ben mind
22-en —- a LdkéséegyesülM
mellett nyilatkoztak.
É r te s itó s . Szeretettel érte-
sitetn, lelkészfíístvéreimet, akik a
kiadandó predikációs könyvein
megrendelése tárgyában kibocsá­
tott előfiz. iveket voltak szívesek
aláírni, hogy a könyv a napokban
a sajtó alól kikerül és f. hó má­
sodik felében expediálható lesz.
Az előf. ivek azonban 6 e. m.-b.ől,
a Nagyszebeni, Sepsi, Széki, Bá­
náti, Érmelléki és .Nagykárolyi
? , m.-ből — vmég nem kerültek
vissza. Szeretettel kérem az iveket
ezekből az, e. ni.-ékből is vissza­
küldeni, hogy az expediálás kellő
időben,megtörténhessen.. Úgyszin­
tén szeretettel, hívom f^í,a.köny.v
megrendelésére azok figyelmét is,
.akik esetleg megrendelték volna,
de az előf. iv nem került kezíik-
nhö*. Hogy ez is .előfordulhatott,
onnan gondolom,,hogy mig egyes
e. m. ékből 12, 13, 15 és még
több előfizető is jelentkezett, —
addig van e. m. ahol a jelent­
kezők száma 4, 3, sőt 1. A: könyv,
(mint hirdetve is volt, még meg
nem jelent prédikációkat és elő­
adásokat tartalmaz, 4 ívnyi ter­
jedelemben és ára 80 Lei.
D erest E n d re, ref. lelkész.
Huszonöt éves évforduló. Csak
most vesszük az értesítést, hogy
lelkész! karunknak egyik legérté­
kesebb és legmunkásabb tagja
MárkMihály agyagfalvi testvérünk
szeptember hó 28~án ülte meg —
csendben, feltűnés nélkül - csa­
ládja és nehány szivéhez közel álló
lelkipásztortestvére körében rendes
leíkészi szolgálatának 25 éves ju­
bileumát. Jellemző jubiláns test­
vérünk szerénységére, hogy'sem
gyülekezete, sem egyházmegyéje,
de még a névnapi üdvözlésre
háznál megjelent kollegák sem
tudtak az évfordulóról De mi
tudjuk, hogy a kegyelmes Isten
számon tartotta e huszonöt esz­
tendő minden napját. Azt a sok
•szenvedést, amit erős szívvel hor­
dozott el. A fájdalmakkal való
tusakodást, amelyekből újjászüle­
tett, ifjúi lélekkel került ki. És azt
áz áldott, csendes munkát, amely-
lyel nemcsak gyülekezete, hanem
a romániai református egyház tör­
ténetébe is 'beírta nevét. Mint az
egyetlen református néplapnak,
a „Harangszö“ -nak, szerkesztője,
amelyet nagy hozzáértéssel és buz-
gósággál ma is szerkeszt, felbe­
csülhetetlen szolgálatot tett Anya-
szentegyházunkiiak. El nem mu­
lasztható kötelességet teljesítünk
tehát, amikor meleg üdvözletünket
elküldjük a mi testvérünknek, kérve
a jóBágps Istent, hogy munkabíró
erejét, 'életét sókáig tartsa meg.
És kérjük Márk Mihály testvé­
rünket is, hogy eddigi életelvéhez
'(Ap Csfel. 20 . 35.) maradjon ha-
táláig hü, hogy áldozatos szolgá­
lata legyen Isten dicsőségére és
a mi református népünk lelki
épülésére.
él désl. egyházmegyei. é. szep­
tember 27-én tartotta meg ez évi
közgyűlését. A közgyűlés kiemel­

kedő pontjai Kovács László esperes
jelentése, valamint dr. Bem Fe­
renc főgondnok tanulmánya az
I. t.-c. tervezetről voltak. — Az
esperesi jelentés részletesen be­
számolt a gyülekezetekben folyó
lelkimunkákról, majd pedig színes
szavakkal rajzolta meg azt a hő­
sies küzdelmet, amit az egyház­
megye nehéz viszonyok között
élő gyülekezetei folytatnak léte­
inkért. Az elismerés és buzdítás
bátor szava csendült ki a jelentés­
ből. A jelentés netricsalc élénk
hatást váltott ki a közgyűlés tagjai­
ból, hanem mint korszerü-történeti-
ségénél fogva is érdekes rajzot a
közgyűlés megörökíteni kívánta.
Az I. t.-c. ismertetése s a be­
nyújtott javaslat egyfelől a tárgy
fontosságánál fogva, de a tárgyi­
lagos és mélyenjáró, alapos szak­
szerű kritika is amit magában fog­
lalt, arra indították a közgyűlést,
hogy módot keressen annak a
legteljesebb propagálására.
Mint főgondolatot megemlítjük,
a törvénytervezet bifurkáci6javat
szemben az egységesség gondola­
tának komoly hangoztatását.
Az egyházmegyei tanács cs
a közgyűlés is a hírhedt 183. §-t
előadó javaslata alapján elvetette
s a Lelkészegyesület lehetőségét
biztositó fogalmazásban újra szö-
vegezte. y.
A g y u la fe h é r v á r i e. m .
okt. 14-én rendkívüli közgyűlést
tartott,melynek legfontosabb tárgya
a Zsinati Bizottságnak az 1 .1. c.-re
vonatkozó javaslata volt. Kovács
Károly tb. esperes bevezető elő­
adása után részletes, alapos és
széleskörű megvitatás következett,
amelyben meincsak a. papi, hanem
a világi, emberek is részt vettek,
jó példával maga a főgondnok,
dr. Eöry István járván elől. A köz­
333
gyűlés több módosítást, kihagyást
és betoldást javasolt a Zsinati Bí
zottságnak az 1.1. c.-re vonatkozó
javaslatába és felhívta az illetéke­
sek figyelmét, hogy amennyiben
lehet — törekedjenek enyhítőin
azokon a különbségeken, amelyek
ma még a két romániai ref. egy­
házkerületet egymástól elválasztják.
Különben a közgyűlés — szavazat-
többséggel — az Értekezlet helyett
a Lelkészegyesületei fogadta el és
a 183. §.-t módosítani kívánja oly
értelemben, amint lapunk' jelen
számának vezércikkében is olvas­
ható. Az estvéli órákig elhiízódó
közgyűlés végül a lemondás foly­
tán megüresedett e. m. világi fő­
jegy zőségre dr. Enyecly Lajos ba-
lázsfalvi ügyvédet, e. m. belmisz-
sziói előadónak Tar Mihály ab-
rudbányai, e. m. tanácsosnak Pün-
Icösiy Zoltán magyarkapudi és e. m.
taná'csbirónak Derzsi Endre ba-
lázsfalvi lelkészt választotta meg.
K o lo z s v á r i e g y h á z m e ­
g y é n k f. év okt 9-én tartotta
rendes egyházmegyei közgyűlését,
D. e. 9 órakor ének, iniá s Máthé'
Sándor esperesnek evangéliumi
godolatokkal telitett megnyitója,
igazi sóval fűszerezett elhöki be­
széde által vette kezdetét a köz­
gyűlés. Majd következtek a szóká •
sós évi jelentések. Még pedig:
Máthé Sándor esperes kimerítő
esperesi jelentése, Adórjáni- István
főjegyző, Kertész Márton számvevő,
dr. Imre Lajos bel missziói előadó ,
Flijöp Lajos tanügyi előadó és
Deák Ferenc pénztáros jelentései.
Ügyésszé választatott dr. Schilling
Dezső. Végül következett á köz­
gyűlés egyik kiemelkedő pontja:
az uj E. T. I. te. tárgyalása, melyet
Máthé Élek bonchjdai lelkész refe­
rált. D. u. 3 órakór közös lelkészi
és tanítói konferencia volt, melyen
Köblös István bodonkuti lelkész
334
áhítatot tartott, Lőrinc András
kolozskarai lelkész „d vallásiam-
tás uj követelményei" — és Bartha
Lajos kolozsvári tanító: „A tanító,
mint a 'gyerekek pásztora" — cí­
men tartottak bevezető előadáso­
kat. Referens.
flz erdövldékl ref. egyház­
megye közgyűlése. Az erdővidéki
ref. egyházmegye ez évi közgyű­
lését, 1930. október 17-én, a bö-
lőni egyházközségben tartotta a
tagok nagyobb számú részvételé­
vel. A világi képviselők hiányoz­
tak inkább. Zatureczky Kálmán
főgondnok és dr. Fábián László
gondnok ezúttal is kimutatták egy­
házi ügyeink iránti meleg érdek­
lődésüket.
A csinos és fűtött kis temp­
lomban folyt le a közgyűlés isten
tisztelettel kapcsolatoson, amelyet
dr. Polonkay Tivadar, középajtai
lelkész végzett. 1. kor. IV. 1—4 v .
alapján lelkesen fejtegette Isten
csalhatatlan Ítéletét, melyben soha
sem lehet tévedés.
Esperes jelentése sok meg­
nyugtató helyzetkép mellett el­
szomorító képet is tárt föl. Az 5
felekezeti iskola közül már az
erdőfüleinek a fenntartása unott
teher a híveknek és a tanítók ne­
hezen jutnak fizetésükhöz. M áshol,
ünnepi ajándékokkal kedvesked­
nek szülők a tanítónak fizetés ki­
szolgáltatás helyett. Annál örven-
detesebb a székelymuzsnai ref.
hívők áldozatos cselekedete, kik
az uj iskola építésre fordított tete­
mes költségük mellett a tanítót
fizetés-javítással tartják vissza az
eltávozástól.
Főjegyzői, tanügyi előadó, bel-
missziói előadó, számvevői jelenté­
sek gondos összeállításukban egy­
más után hangzottak el.
A számvevői jelentés rendjén
egyik gyülekezetnek visszavetett
számadása miatt szenvedélyes vita
fejlődött ki, ami már az egyház-
megyei tanácsot is foglalkoztatta.
Itt annál kevésbé lehetett alkalmas
a fórum a számvevői tárgyilagos
elbírálásnak tisztázására.
Az egyházmegye jövő évi költ­
ség előirányzatát tárgyalva, kitűnt,
hogy amikor a kebelbeli iskolák
is csak szegényesen és támogatá­
sunkkal tengődnek, akkor még
előttünk áll négy külső- intézet
segélyezésének erkölcsi kötelezett­
sége. Egyházmegyei közgyűlés igy
is egyetértéssel állapit meg 35
ezernyi segélyt és számvevőre bízza
o/o-os járulék kidolgozását.
Az I. t. c. javaslatára vonat­
kozó határozatát közgyűlés a lel
készi és tanítói értekezletek előző
véleményeinek figyelembe vételé­
vel hozta meg. A tárgysorozat
teljes kimerítésével a késő délutáni
órákban ért véget a közgyűlés.
Alig jutott időaCzell Ignác házigaz­
da szives vendéglátásának igénybe
vételére. Pedig a testiekre nézve
minden jóval kedveskedett a köz­
gyűlés tagjainak, kiktől ez úttal
bucsúzódott is hosszas és érde­
mes közéleti szereplés után.
Tudósító.
A kalotaszegi egyházmegye
rendes évi közgyűlését’ okt. 15 én
tartotta meg Bánffihunyadon. A
bevezető istentiszteleten a temp­
lomban Kiss József magyarbikali
lelkész hirdette az igét. A tárgy-
sorozat szokásos pontjai közül
mindjárt a legelején kiemelkedett
a dn Tolcsvay Lajos főgondnok
székfoglaló beszéde. Az alázatos
szivft, Istenben bizó, egyszerű, de
másrészt széles látókörű, vezetésre
hivatott, szabad ember bizonyság -
tétele és iránytmutató munkája volt
ez a beszéd. Mindig fáradhatatlan
munkása volt egyházunknak s

megértő, hű barátja lelkészt ka­
runknak. Jól esett hallanunk leg­
először tőle a közgyűlés folyamán
később többször megismétlődő
természetes és jogos követelést a
zsinati törvénytervezet kárhozatos
183 pontjának törlése, a szabad 1
egyesülési jog életbeléptetésé ügyé­
ben. Valami végkép elkeserítő do­
log az is, hogy épen a mi egy­
házunk, vagyis annak nehány ve­
zető embere akarja ettől a leg­
elemibb jogától elütni és épen csak
azokat, akik az emberi jogokért,
az Isten Leikétől fogamzott szent
szabadságért mindenkor i legelső
sorokban küzdöttek. Áz kétség­
telen, hogy egyházunknak nincs
szüksége ilyen jogfosztásra. Amily
elkeserítő az általunk választott
nehány vezető emberünk ilyen
törekvése, épen olyan jóleső, ha
látjuk, hogy azok, akik minket
maguk választottak, önzetlenül,
az igazság, jog és apyaszentegy-
házunk szeretetétől fűtve a kiját­
szottak, az elnyomásra eljegyzettek
pártjára állanak és értük készek
bátran síkra szállani.
Az esperesi jelentés kapcsán
kimondatott, hogy Írjunk fel a
nyugdijintézeti szabályzat megvál­
toztatásáért, amely szerint az eddig
fennálló zárt kategóriák legalább
felfelé megnyíljanak.
Ugyancsak az esperesi jelentés
vetette fel azt a megszívlelendő
gondolatot, hogy az igazgatótanács
összeállításánál követett eddigi
gyakorlat hejyett jobb volna, ha az
az egyházmegyék espereseiből és
főgondnokaiból tevődnék össze
úgy, hogy periodikusan váltakozva
10 esperes és 10 főgondnok al­
kotnák. Ekép elkerülhető volna a
minden ilyen választással velejáró
kellemetlenség, de főként minden
egyházmegyének legélénkebb kap­
csolata állana fenn legfelsőbb
335
kőiig, szervünkkel, aminek hiá­
nyát és hátrányait nem egy egy­
házmegyénk sajnosán érzi. A kol­
légiumok és iskolák hasonló kép-
viseltetéséről könnyű volna gon­
doskodni.
A továbbiak folyamán felirattal
él az igazgatótanácshoz az egeresi
Bocskay-várnak lelkészek özvegyei
végső menedéke céljára való meg­
vásárlása tárgyában. Eddig még
mindig csak az óhaj és elmélke­
déssel elégedtünk meg, amig sze­
gény özvegyeink közül nem egy
cselédként hányódik s a teljes
megalázottság keserű kenyerét eszi,
sőt olyan is van, aki ezt is el­
fogadná s még ezt is nélkülözni
kénytelen. Nem ragaszkodunk fel­
tétlenül ennek az épületnek a meg­
vásárlásához, ha alkalmasabbat
kapnánk, szívesebben azt vennénk,
legszívesebben azt az ideális meg­
oldást, aminek a terve a tárgyalá­
sok során felvetődött,’ amely sze­
rint nagyobb városainkban külön
telkeken villaszerű 2 szoba, kony
hás lakások építtessenek. De jobb
híjján nagyon örvendenénk a
Bocskay-vár megvásárlásának is.
Megvásárlása esetén egy műem­
lékünk is meg volna mentve.
50-en felüli lakrésszel, nagy ter­
mekkel és szép kerttel biró épület.
A felesleges lakások mindig bérbe
adhatók a bányának, most is az
tartja bérben s fizet érte, a tulaj­
donos által maga részére fenntar-
tartott épületrészeken kívül, évi
120 ezer leüt. A község közel van
Kolozsvárhoz, a vasúti fővonal
mellett, nagy lendülettel fejlődik.
Az épület vételára 800 ezer leu
körül volna, amihez még egy ennyi
kellene, hogy megavult fedélzetét
megújítsuk s általában jókarba
helyezzük. Nyugdijintézeti alapunk
hála Istennek — mindezt köny-
nyen megbirná, csak szív és aka­
336
rat legyen hozzá. Tegyünk már
valamit 1 Minden nap késő, már
rég meg kellene lennie s az örö­
kös halogatás még soha semmit
meg nem alkotott. Vagy bízzák a
Lelkészegyesületre, az bizonyosan
legsürgősebb teendői közé so­
rozná ezt.
A zsinati törvénytervezet ed­
digi részéhez számtalan kisebb
módosítás niellett egy önálló §.
csatolását javasolja. Azt, amelyik
kimondja, hogy választott tésf/ilé­
teinkben, kezdve a presbitériumon
fel a legmagasabbig, apa fiával,
testvér testvérével, sógorok, unokád
testvérek részt nem vehetnek / V ji
szont a 183. §. törlését kivágják/
Szerkesztői üzs^etéV:
felöf. dijak ; nyugtázása: Gőrgényi
e. ni. 1200 L., Nagysajói e. m. 588 L
Bekecsalji e. ni. 2128 L., Bihari e m
1920 L,.
Keresztes N.
0 . J . A címszallagot új címedre
kijavítottam. Hátrólékod ez év végéig
360 Lei, aminek sürgős beküldését leé­
rem. S zív. üdv.
Egy theologiai hallgató* Küldemé­
nyét szívesen- közlöm, ha nevét közli
velem. Természetesén ha kéri, titokban
tarlom, de nekem feltétlenül tudnom
kell, hogy ki ir a szerkesztésein alatt
álló lápban. Kivételt e tekintetben nem
teszek senkivel sem.
g. Sí T. S.-nek Az Útban megjelent
és a marosvásárhelyi nagyhéthez fűzött
reflexióit én is olvadtam, de nem aka­
rom hinni még csak feltételezni
sem — hogy azzal a bizonyos ^vessző-
paripán nyargalás"-sal a Jejkészegye-
sületen akart volna ütni. Épen azért
szükségtelennek tartom erről tovább
beszélni. Szeretettel üdv.
s. anonymus. Cikkeitek a nyomda
fiókjában olyan mélyen kerültek, hogy
amikor bejöttem a lapot összeállítani,
csak akkor kerültek onnan elő. Intéz?
kedtem, hogy a jövő számban feltét­
lenül jöjjenek. Szív. üdv.
'
-Nagvonyed.
III. évfolyam. 1930. november 15. 22. Bűim.

REFOMÁTDS

Meg j e l e ni k: h a v o n t a ké.tszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Előfizetési d íj: Bláj—Balázsfalva
egész évre 240 len, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE P E L E S K E Y SÁ N D O R
balázsfalvi lelkész szatmárhegyi lelkész.

A K ir á ly h á g ó r a e llé k i E g y h á z k e r ü le t
é s a L e lk é s z e g y e s ü le t.
A f. hó 27-én összeülő zsinatunk önti véglegesen szövegbe az uj
•Ev T . I.-tc.-ét. Ennek a tejnek tervezetére már megtették egyházmegyéink
véleményes javaslataikat, amelyekre építve egyházkerületeinknek kellett
felette véleményt nyilvánítani. Lapunk számon, tartotta az egyházmegyék
véleményét és ügyünkhöz méltó nagy érdeklődéssel várta, — különösen
a Lelkészegyesületre vonatkozással — a kerületek megnyilatkozásait.
A Kifályhágómelléki Egyházkerület összes egyházmegyéi,, tehát
egész lelkészi kara teljes egyértelműséggel tiltakozott a Lelkészegyesület
elgáncsolása ellen és töröltetni kívánta az egyesülést megtiltó 183. §.-t.
Természetesen az egyházkerületi közgyűlés sem tehetett másként.
Folyó hó 12-én a Nagyváradon összeült egyházkerületi közgyűlés
tehát' kimondotta, hogy a lelkészi kar egyesülését tiltó 183 §.-t.törölni
kívánja s e tiltó rendelkezés helyett javasolja, vétessék he a 12 §. ‘pótlása­
ként, hogy a lélkészikar Lelkészegyesületet alakíthat, mely egyesület önálló
jógiszemélyiséggel bir.
Az Erdélyi Egyházkerület Igazgatótanácsának, illetve Közgyűlésének
véleményét nem ismerjük, ám ismerjük az erdélyi egyházmegyék állás-
foglalását s "Ha az Erdélyi Egyházkerület reprezentatív szerve, a köteles
figyelemre méltatja á kebelbeli egyházmegyék véleményét, az erdélyi
lelkipásztori kar óhajtását, szintén nem határozhat másként, mint a
Kifályhágómelléki Egyházkerület közgyűlése határozott,
 338

A zsinat a maga elhatározásában szuverén, tehát ügy dönt e kér

désbén is, amint akar. De ennek a szuverén jognak forrása és alapja
¡az az . akarat, amely intenciói testbeöltöztetésére a zsinatot választása
'iáital megalkotta.
Az egyházkerület határozatából ime most már nyilvánvaló a lelki-
¿ pásztori kar és alsóbb alakulatok, tehát a zsinat megalkotóinak inten­
ciója. S ezek után a zsinati atyák előtt egyenesen vezet az út, hogy az
anyaszentegyház legféltettebb érdekeit és értékeit őriző lelkipásztori kar
forró óhajtását, már csak a palástbs sereg iránti tisztelet és megbecsülés
okából is teljesítse!
Nem titkolhatjuk-el, hogy a mi elgondolásunk szerint a lelkipásztori
kar Isten áldotta, sikeres együtt munkálkodása csak úgy lehetséges, ha
a megalkotandó Lelkészegyesület minden lelkészre kötelező tagsággal
szerveztetik meg. Épén ezért, mi a 12 §. betoldása inkarnálása okából,
az értekezletekről szóló §-okat meghagynánk úgy, hogy az értekezlet
helyett mindenütt egyesület szó volna Írandó és az egyesület teljes auto­
nómiával, tehát Szabad tisztviselő választással ruháztatnék fel.
Így valóban' a régi parciális és generális synodusok folytatása
lenne az, amelyek maguk választották vezetőiket.
A kötelező tagsággal elérhető lenne az, hogy minden lelkész ebben
foglalva helyett, az erők tömörülésével hatalmas alkotások perspektívái
nyílnának iheg.
Zsinati Atyák, Önökön áll ennek valósulhatása. P 8.

Előadói javaslat a kolozsvári egyházmegyei közplesen az egyházi

tisztviselők egyattmulcödése tárgyában.
Az imperium-változás után pár évvel (1921.) a romániai református
papság egyházhatóságilag jóváhagyott alapszabályokkal biró lelkészegye­
sületbe tömörült, de pár évi fennállása után (1923.) a messzibb múltban
gyökerező, mindnyájunk által ismeretes sajnálatos personális ellentétek
miatt feloszlattatott. A betiltó, illetőleg feloszlató felsőbb hatósági intéz­
kedés nem találkozott a papság lelki megnyugvásával, hanem ellenke­
zőleg megdöbbenést keltett, elkeseredést szült a lelkészi lelkekben, ki­
váltván egy fájó kérdést: „Kik vagyunk mi“ , — hogy a mi egyesületi
életünk és együttműködésünk káros az Anyaszentegyházra nézve? Az
egyesület megszüntetése nem jelentette azonban a lelkek mélyén az
egyesület után való izzó vágynak, lelki tűznek kioltását is. Ez a meg­
maradt vágy, ki nem oltott tűz az évek teltével csak fokozódott, úgyhogy
ennek folytán általánossá lett az elismerés: lelkészi karunk hitéleti,
 339

existenciális és szervezeti, érdekében szükség van a legszélesebb körű

együttműködésre. Ennek a szükségnek általános érzését mutatja, hogy —
mint tudjuk — 1928-ban a lelkészi karnak egy csoportja megalkotta a
„Lelkipásztorok Szövetségé‘M a alapszabálytervezetének, egyházhatósági
utón való elfogadtatni akarásával a Szövetséget..a pap?jág egyetemére
kiterjeszteni kívánta. Ugyanabban az évben megindult ai „Református
Lelkészek Lapja“, mely zászlót bontván, nem csinált titkot belőle. hanem
nyíltan bevallotta, hogy egyik célkitűzése a beszüntetett lelkészegyesüíet
életrekeltése, leszögezvén elvi álláspontját, mely szerint: „Csak úgy lesz
a papságot egy táborba egyesíteni akaró szervezetnek a programúnja a
mi programmunk, ha azt a papság maga alkotta meg, ha abban t>énne
van mindenikünk vágya, lelke, akarata és imádsága". .A Lelkipásztorok
Szövetsége és a Lelkészek Lapja, mint a Lelkészegyesület előharcosa
közt hosszú és elég heves vita keletkezett, mely átfejlődött,a. két; (rég**
és uj-) nemzedék harcává, mely a kérdést nemhogy közelebb vitte volna
a megnyugtató, vagy legalább tűrhető megoldáshoz, hanem ellenkezőleg
úgy el mérgesítette a vitát, hogy a fejlemények teljesen kiszámithatatía-
nokká lettek. Erre következett az 1928-iki tordai határozat, mely azzal,
hogy az együttműködés mindkét formáját (egyesületi- és szövetségi-)
elvetve a harmadikat, az értekezletet fogadta el, a kérdést pgyahcsak
nem oldotta meg, a kedélyeket nem nyugtatta meg, de a két' nemzedék
harcának tüzét tagadhatatlanul lokálizálta.
A tordai határozatról s az utána kialakult helyzetről szólva, ¡meg
kell emlitenem, hogy a tordai határozatnak karakterisztikus vonása annak
kihangsulyozása, hogy nem ,emberi keresés, hanem a Szentlélek. Isten
mutatta meg az együttműködés irányát és nem emberi akarat, .hanjem a
Szentlélek Isten állította fel a tiltó rendelkezést is a 70--1923. sz. kerü­
leti közgyűlési jkvi határozatban. Szóval úgy a negátivum* mint a pozi­
tívum a kérdésben a Szentiélektől származott. Sokan kételkedtek, ebben.
De az eltelt két esztendő mindenkit meggyőzhetett .affelől, hogy bizony
jelen volt közöttünk a Szentlélek, amikor mintegy 200-an egybegyülve
valánk Tordán.
Igaz ugyan, hogy akkor az emberi felismerés nem. tudta..meg­
ragadni azt a követendő irányt, melyet régóta mutogat nekünk a Lélek,
ámde ismerjük azt a próféta szája által hirdetett igét, hogy az .Istennek
utai nem a mi utaink és az ő gondolatai nem a mi gondolataink. Mi azt
gondoltuk, hogy a tordai határozat olyan nagy megoszlást idéz elő a
véleményekben s szakadást a lelkészi karban, hogy semmiféle áthidalásra
és kiegyenlítésre törekvő akciónak nem fog sikerülni a. kívánt együtt­
működéshez fundamentálisan szükséges lelki alapegység megteremtése.
És nem a mi gondolataink szerint, hanem Isten akarata és gondolatai
 kZéririflett.' Mert —" kérdem, hogy bármily más határozat, amelynek
folytán tálán " áronnal megalakulhatott volna a lelkészegyesület, egybe
ttidtá^VöIfíá-e. áhnyira forrasztani a lélkészek lelkeit, ki tudta volna-e
Máltáin''azíégyniás Ifártt való lelkésztestvéri szeretetnek és meleg 'érzés-
iték^áit^á áflóhtdn megnyilatkozását, mely mint az összetartásnak s egyet
' 'ákaíá'SHák boMtíg'itó jéle, a lelkészeknek — csaknem az összességet
m ágába foglaló’1— "nagy többsége részéről jelentkezett : mint meghozott
1'háfáfózáí?! A 'fórdaí ’Határozat - - ellenkező lévén pedig a célja — a
létkéírzh kainak-oly nagy"táborát1tömörítetté a lelkészegyesület zászlaja
álá, hogy áit a valósággal ünnepélyes tényt másként meg nem érthetjük
s'' ítéin' rtiagyáráz Hatj uk, mint úgy,'hogy miként egykor a Szentlélek egybe­
gyűjtve sók1népeket, ú gy’most tőle van az igehirdető lelkipásztoroknak
'leikés' összefogása, összesereglésre való vágya, egyesületi törekvése s
minden ézt’ megakadályozni akaró1intézkedés elleni határozott tiltakozása.
Figyelemre méltó, hogy a hivatalos lapunk ez évi 397. oldalán
közült ttidósltás szerint a Lelkipásztclrok Szövetsége legkiválóbb tervező
. féprezentánsainíík augusztus 19—21-napján Görgényszent-
fftirért'íáVtöit konferenciája is kimondotta, hogy: „Kívánatosnak tartja,
högy á1 zsinati törvényhozás ¿lelkészi stb. értekezletek méllett törvényi*
. teg biztösitáa az. egyházi tisztviselőknek az egyház keretein belüli szabad
! szervezkedésének lehetőségét.. . “
A Szentlélek jelen volt Tordán — nem tagadhatjuk — de az emberi
kérésés ténylég' hetti találta1meg ükkor az utat a nyugodt, békés együtt-
mtiködési’é. 'Mint'ahogy az érett gyümölcsnek őszre kiülepedik szép
piros Színé á igy’ belső jósága mellett kellemes külszint is nyer az, —
ligy jütott ’felszlnre a leiké zi karnak a szív mélyéről feltörő amaz ál-
íjtálánös kívánsága, hogy az együttműködés a lelkészegyesület formájában
’'biztositíásáék'égyetemes egyházunk zsinati törvényhozása által. A Szentlé-
léktifek T ordán s m ég előbb elkezdett munkája az együttműködéshez
■ élérígédHétetlen’ feltételnek, a lelkészi' karban a lelki alapegységnek létre­
hozásában hyértnyömon követhető folytatást s hisszük, hogy a kívánt
lelkészegyesületnek a zsinat által leendő kreálásában s annak további
’fenntartásában és irányításában fog betetőződni. — A lelkészi kar lelki
megnyilátközását vnegálni, afölött napi’ rendre térni nem lehet, mert ez
égyet-.jelentene annak nyílt bevallásával a törvényhozó zsinat részéről,
t hogy az ígehirdető 'lelkipásztorok nem állanak a Szentlélek vezetése alatt
s> ezzel sZomoru bizonyságot tenne arról, hogy az Anyaszentegyházban
minős Lélek, mely szülne életet, hanem kell és van törvény, mely koriá-
íf'tók közé'Szorit-S 'a maga betűivel megöli, az egyház legelső szolgáinak
•kedves jó akaratát,, szabad lelki megnyilatkozását. Tudjuk, hogy ahol
az Urunk Lelke ott a szabadság. Ha pedig kétségbe nem vonatik, hogy
a Szendétektől van a lelkész] kar nagy, többségének a lelkészegyesület
mellett, való lelkes megnyilatkozása s. a törvényhozás a. tordai határoza-
tón.nyugvó transsylván befolyásra mégis a, tervezetben contemplált,forrná*,
ját sanctionálná az egyházi tisztviselők, illetőleg .lelkészek együttműködésé? ,
nek: e tényt a Szentiéleknek való ellenállásnak kellene minősítenünk
szomorú szívvel, döbbenetes lélekkel. Most inég legyünk jó reménység*
gél s reméljük, hogy ez nem fog bekövetkezni. Éppen ezért tiszteléttelja-
vaslom, hogy a Szentlélek munkájának irányvonalát, felismerve és komoly
figyelembe véve s világosan előttünk álló obiectiVi tény eire,, támaszkodva,
a Nagytiszteletü Egyh.. megyei Közgyűlés a lelkészek együttműködésé,?
nek kérdésében egyhangú véleményes határozatával, .fejezze, ki azt az
óhajtását, hogy zsinati törvényhozásunk által bjztositassék a lelkész?
egyesület megalkothatása s ennek megfelelően a 116. §, címe legyen. :
„ Egyházmegyei lelkész e g y e sü le t A tervezetbe)] szöveg .helyett.ez teendő,;
„Az egyházmegye területén működő lelkészek és lelkész jellegű tanárok,
megalkothatják az . egyházmegyei lelkészegyesületet,, mint az országos, l$l-
Icészegyesűletnek egyházmegyei tagozatát.. Az egyesület maga állapítja, meg
célját, feladatait, ügyrendjét. Maga választja, meg.tagjait sorából, tiszjii karát.
Maga alkotja meg: alapszabályait s azt. a-- zsinatiáUandó, bizottság erőgjtiy
meg Megkereséseket intézhet, javaslatokat terjeszthet az egyházmegyei. tar \
nácshoz, egyházmegyei közgyűléshez- ég az országos
A 117. §.-ban e lényeges változtatás észközlendő • A tanítói! érte?:,
kéziét maga választja tagjai sorából elnökéül azt,', akit, arrajegméltőbb-
és legalkalmasabbnak talál“ .
A 147. §. törlendő és helyére semmi sem teendő* mert egyház­
kerületi lelkészi értekeztetre, vagy egyesületre) ha a.lplkészi kar, egyház-
megyei és országos vonatkozásban az együttműködés formáját, meg­
találta, szükség nincsen. Az egyházkerületi tanári-, tanítói ék presbiteri11
értekezletet tárgyaló 149., 149. és 150. §§-ok változtatás nélkül meg-
hagyandók.
A 182. §. igy módosítandó: „A Románia területén, működő refor­
mátus lelkészek megalkothatják a Romániai Református Lelkészegyesületet
a református egyházi élet valláserkölcsi és anyagi felvirágoztatása, a- kál­
vinista öntudat ébresztése, fejlesztése és terjesztése s a lelkészek e¥kölcsi\
és anyagi érdekeinek előmozdítása céljából. Azi- égyesülét maga1 alkotja
alapszabályait,, választja tisztikarát s állapítja meg jjgyfendjéf. Afótppza-i
bátyait a zsinati állandó bizottság erősíti meg s céljainak n\egvalósitása)
végett csak az egyházi törvények sérelme nélkül mültadheiik. Az ¡országost,
lelkészegyesület megalakíthatja egyházmegyei tagozatait s azokkal együtt
az egyházi hatóságok védelme alatt ég támogatása, mellett működik. Az n
anyaszentegyházui és lelkészi kart egyetemesen- érdeklő ügyekben meg--,
342

kereséseket intézhet és javaslatokat terjeszthet úgy az egyházmegyék és

egyházkerületek tanácsaihoz, illetve közgyűléseihez, mint a zsinati állandó
bizöttsághóz. Az egyesületnek tagja lehet minden református lelkész illetve
lelkész jellegű tanár, de a kötelező belépésre senki sem kényszeríthető:u
■‘,f Az országos zsinati bizottságnak illetve a bizottság elnökségének jo­
gában van a Szükséghez képest országos tanári, tanítói, presbiteri énekes­
ieteket Összehimi az egyetemes egyházat, annak intézményeit, az egyes testüle­
teket és áz azok áltál képviselt érdekéket érintő kérdések megtárgyalására. “
A második bekezdés első sorából törlendő á „lelkészi“ s e változ­
tatással a §. további része teljes szövegével meghagyandó.
A 183. § helyett törvénybe iktatandó ez : „ Egyházi tisztviselők
állampolgári jogúk alapján alkothatnak egyesületeket s egyesületeik egy­
házi hatóság' által csak akkor oszlathatók fél, ha jogerős egyházi bíró­
ságé Ítéletben állapíttatott meg, hogy alapszabály ellenesen működnék és
igy működésük káros az Anyaszentégyházra nézve. Olyan egyesületbe
azonban, amely egyházunknak s abban elfoglalt állásunknak válláserkölcsi
minőségével és fegyelmi érdekeivel összeférhetetlen, be nem léphetnek
Előadói javaslat rtém fogadtatott el, hanem' ehelyett dr. Makkai
Sándor püspök úr, Vásárhelyi János püspökhelyettes úr és dr. Gönczy
Lajos theol. professzor úr felszólalása után a közgyűlés határozattá emelte,
hogy a tervezetben kontemplált formáját fogadja el a tisztviselők együtt­
működésének. Vagyis az értekezletet,¡azzal, hogy.szabadon választhassa
tisztikarát, (jellemző, hogy a DerzSi Endre által kibocsátott íven az
egyházmegyében csak az esperes nyilatkozott az értekezlet mellett, 14
a lelkészegyesület mellett és 7 tartózkodott az állásfoglalástól.)
A 183. § . helyett a közgyűlés Kertész Márton vajdakamarási lel­
kész javaslatát fogadta el (A Lelkipásztorok Szövetségének javaslata
tulajdonképpen).
Egyházi tisztviselők a jelen törvényben meg nem említett, más,
az Ö hivatali minőségüket érintő egyesületeket a fokozatos egyházi ható­
ságok jóváhagyása mellett alkothatnák. Az egyházi kereteken kívül eső ilyen
egyesületekét'nem alkothatnák, azokba be nem l é p h e t n é k M á t h é E le k .

H Ó N IG F R IG Y E S , A R A IT
Románia legrégibb és legnagyobb Str. Oh. BAR1TIÜ He. 10-21.
I) a r a Q g ö q t ö d éj * __ _________ „
-ajánlja saját találmányit szabadalmazott Alaníftatott 1840-ben
HARANGJAIT ’
a legtisztább harang-bronzból) a hangok előre való meghatározásával. —
Vas haraiigszerelvéjiyek és harangállványok. — Villamos háranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.
 343

„A hármonikus együttműködés titka . . *

— (Reflexió D. E. ily cimli vezércikkére, „Válasz“- ^ . ) —
Kedves Testvérem!
Élénk kíváncsisággal tekinték lapunk idei 15. számában megjelent
„Még egyszer de utoljára a II. t. c. 9— 12. §.-nak értelmezéséről... és
egyebekről. . . " c. cikkecskémre adott „Választódban beígért „ külön
cikku-e d elé, amelyben — Ígéreted szerint — a különböző mentalitások­
hoz fűzött megállapításaimra kívánsz „felelni, mert az olt felhozottak meg-
érdemlik, hogy komolyan szembe nézzünk velük és alaposan megvitassuk
A mily őszinte örömteljes érdeklődéssel vártam ezt — a csalódás
ép oly őszinte érzésével olvastam a fennjelzett fő cint alatt — lapunk
idei 16. számában közreadott elmefuttatásodat „a különböző mentalitások
kiegyenlítődési lehetősége“ felől.
őszinte csalódással olvastam azért, mert nem azt kaptam benne,
amit ígértél.
Az az elmefuttatás, amit e cikkben közre adtál — „a legtöbb ember"
arisztokratikus és demokratikus összetételéről és a primus inter pares
„tétel“ egyes alkotó részeit hangsúlyozó műveletekről amit mind­
kettőnk iránt tartozó kötelességérzetből a magam személyére nem vonatkoz­
tatok, nem veszek, — és ami az én megállapításaimat, — a melyeket
elsőtől az utolsóig ezek után is teljes egészükben fenntartok — és azoknak
helyességét legkevésbbé sem érinti: — oly távol áll — legalább is — attól,
amit “ Választódban Ígértél, mint az én fennjelzett cikkemben fölemlített
különböző mentálitások — egymástól.
„A legtöbb ember — tisztelet a kivételeknek — két emberből van
összetéve“ — mondod — : „egy arisztokratából és egy demokratából.
Arisztokrata, ha lefelé néz és demokrata ha,/elfelé tekint. Lefelé primus,
felfelé pár akar lenni. A primus-t természetesnek találja, a par-t pedig
követeli magának.“
Megvallom őszintén, hogy ezt a — még gondolatnak is szörnyű —
elméletet eddig nem ismertem; őszinte sajnálattal és megdöbbenéssel
vettem tudomásul állításodból, hogy ily elmélet — gyakorlati igazság
lehet; hogy lehetnek, sőt vannak ilyen szánandó két lelkű emberek;
talmi arisztokraták és talmi demokraták egy személyben és rettegek az

* E cikk több, mint két hónapja, beérkezett, de aktuálisabb közlemények miatt

eddig nem jöhetett. Válaszolni oldalszámra lehetne reá, de nem teszem, mert nem
látom semmi értelmét. Elvi álláspontomat — anélkül, hogy „tüzijáték“-ot kívántam
volna rendezni — már korábban úgy is leszögeztem, személyeskedni pedig nem
akarok. Hogy mentálitásunk különbözik,, arról nem tehet sem «., sem én. De ez
nem is baj. ' ö.
344

elképzelésére is annak, hogy „a legtöbb ember“ ilyén . . . lehet. — Ez

nem hevesebbet jelentene, minthogy az emberek legtöbbje — enyhén szólva
— stréber, spekuláns, simulans. Ha ez állítás igaz: akkor valódi arisztok­
rata és. igazi demokrata vajmi .kevés lehet az emberek között és el­
enyészően, csekély a szátná azoknak „a kivételeknek“ akiknek a zárjelben
ajándékozott „ tisztelet" kijár . . . a z igazaknak . . .
Engedd meg, — hogy bár állításod szerint „az egyházi éietben is
kisért ez a veszedelmes életfelfogás, és nem is lehet rajiá-csodálkozni“ — :
én csodálkozzam és állításodat megdöbbenéssel tagadásba véve az intet
par.es primus-okat ama kevesek közé számíthassam, mint akiknek egyikére
sem vonatkoztatható a fenn idézett megbélyegző kijelentés.
Az én. igénytelen személyemet illetőleg aki nem vagyok primus
inter pares — a fennebbiekkel kapcsolatban — csak annyit kiva'nok
megjegyezni, hogy azok a kevesek, akik egyéniségemet, érzületemet,
személyi tulajdonságaimat, megnyilatkozásaimat és cselekvéseimet áítalá-
nos emberi és különösebb egyházi vonatkozásokban igazán ,é$ egészben
ismertje, r— tudják, tudhatják, hogy az alakoskodás: néni kenyérén. Egész
telkemből utálom, gyűlölöm és megvetem azt.
Akik személyesen nem ismernek, de elfogultság nélkül tudnak olvasni
s ítélni: azok elé nyugodt lelkiismerettel teszem le mindenkor a lelke-
met híven „ visszatükröző igénytelen írásaimat.
.Esetleges vádolóimmal szemben bizalommal hivatkozom Arra, aki
a sziyeketés .veséket v izsg á lja ... s úgy i t é l...
Sem több, sem kevesebb nem kívánok lenni, mint aminek tudóm
magamat, ami yagyok: ember. Egyszerű tiszta és józan gondolkozása
hitem , szerint becsületes, hiúság, káröröm, a másnak tudatosán és szándé­
kosa,p ..ártani akarás bűnétől talán ment, mindazonáltal számtalan sok
fogyatkozással, gyarlósággal teli, de megigazulásra törekvő, erőtlen, nyo~
morult, bűnös ember.
., Mint ilyen szolgáltam eddig és kívánom szolgálni csekély erőim,
legjobb belátásom, hitem és meggyőződésem szerint tovább is, — amig
Isten meg nem vonja tőlem kegyelmét és Szent Lelkének erejével támogat —
anyaszentegyházunk nagy érdekeit.
Ezek az érdekek parancsolólag követelik, hogy mindazokat, amiket
e kérdéssel kapcsolatosan eddig mondottam: továbbra is fenntartsam. —
Fenn az áltálad kifogásolt kész engedelmességet is. „De ez nem azt jelenti,
hogy mi subordinált eszközök legyünk az esperesek kezében, akiknek
riiéjjf külön véleményünk sem lehet és akik ne merjünk hozzászólani
semjniiíéz.“ — Ezt nem kívánja senki. Én legkevésbbé. Ide vonatkozó
határozott álláspontomnak több ízben is' kifejezést adtam lapunk hasábjain.
Legyen elég csupán az idei 9. számban „Egyház politikai Ellenzék"
 3451

cirri alatt'— általam elmondottakra' ÜtaíiiÖm; ahöl!'a!)vélétttéhy szabad’

nyilvánítását, á kritiká gyakorlását egyházarfkéhiekéÖéi¥: állónak; szűk**
ségesnek, jogosnak, sőt kötelességnek jélehtettétít ki, csüpánazt* kötVéri'
ki, hogy a „külön vélemény“ jóhiszemű,1 tárgyilagos' építő legyen.
Külön véteniésiyM'mindenki elmóndháijaf'^hd'van,'mindent ’tówlá»*
hez hozzászólhat bárfci, — ha akar; anélkül; hogy óz éltül legTtisébVnehéz--
séget okozna, vagy ártana, — ha: a maga hellén, kellő idöbéti és'ugif
vagyis: ott, akkor és oly módon teszi ezt, — ahol, amikor és á högyan
egyházi törvényeink érré módot és alkalmat nyújtanak: — MegHyilatkozásd,
kritikája igy lesz 'becsületes szándékról tanúskodó s igy' tehet azéül ‘ hasékos
szóigadatot anyaszenlegyházunknak, igy lesz építő erre nézvé az.
Aki „külön véleménye szabad és őszinte niegnyilatkOZáááVal és
törvénymagyarázatával“ ilyen 'értéléihíjerí kiván ¿segédkézét'’1nyújtani“
esperesének, anélkül, hogy 'erre a maga, saját „külön Véléfnéhyét éis
„törvénymagyarázatát“ rá oktrojálni akarná: annak’; biztosítva Váü célja
elérése. Az az esperesével szemben való kész engédéTmésségtÓl' sem
riad yissza( hanem természetesnek találja azt. És méltán, mert a kész
engedelmességnek a szerétéiből kell önként folynia, úgy miként á szomjas
embernek innia kell, ha csillapítani, megszüntetni akarja szomjúságát.
A primus inter pares „tétel“ nem tűr meg semmiféle önkényes
magyarázatot * — értelmét pedig a Márk evangéliuma X; részének 44.
versében olvashatni: „É s aki közüléteh első akar lenni; mindenkinek
szolgája legyen“’. — A primus tehát a szolgálatban, a szolgálatra' és -ál-
dozatra váló készségben első az -egyenlök, a testvérek között. Méltán
illeti meg tehát — azok részéről, akik maguk tették)—. saját akaratukból
elsővé maguk között — őt, a szeretőt és az ebből önként folyó kész
engedelmesség.
Ama kívánságodnak tehát) hogy: „Abból a:bizonyos „szeretetünkfoől
folyó kész engedelmességünkből“ a kész engedelmességet' hagyjuk a
pápistáknak >és mi elégedjünk meg a „szeretetMel, én a magam részéről
nem tudok eleget tenni; mert' nékem ez a szerétéiből folyó kész engedbl-
messég: 'lelki gyönyörűség. Ahol pedig: 'ez a kész engedelmesség hiányzik,,
ott elapadt, nem buzog, hiányzik annak éltető lelke, forrása: a szeretet is 4
*
* ifi
Ám attól a kész engedelmesség' hiányzik, — ott elfoglalja annak
helyét a köteles engedelmesség, ■ amit egyikünk sem tolhat a ¡pápisták'
nyakára s amit az esperes törvényadta jogánál fogva’ megkövetelhet, -u-
kötelességérié! fogva meg kell, hógy követéljen mindenkitől, méri' % tör­
vényi képviseli, amelynek őre s amellyel szemben mindenki féliéítén en­
gedelmességgel tartozik.
Különbén is : rend a dolog veleje I Azért élünk alkotmányos formák
346

között, törvények uralma, oltalma alatt, hogy nyugodt, békés életünk

legyen, állampolgári és egyházi vonatkozásban egyaránt. Az ilyen élet­
nek jogbiztonság, törvénytisztelet, rend a biztosítéka. Ezeknek viszont
alapfeltétele s egyben ismertetőjele: az engedelmesség.
Ahol az engedelmesség megszűnik: ott felbomlik a rend és anarchi­
kus állapotok állanak be, amelyek veszélyeztetik a békés, nyugodt fej­
lődést, életet államban és egyházban egyaránt.
Ne játszódjunk hát a szavakkal és . a tűzzel 1 Ne igyekezzünk
egyik legszebb keresztyén erényünket, az életformáló erők egyik leg-
hatalmasabbikát: a törvény és képviselői iránt tartozó engedelmességet
lekicsinyelni, sőt — uram bocsáss 1 — szinte szégyennek, hibának, hoz­
zánk méltatlannak minősítve teljesen nullifikálni. . .
Az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad őrizze meg
sziveinket, és gondolatainkat a Krisztus Jézusban 1
Szives üdvözlettel
1930. augusztus 17. testvéred az Úrban:
8.

Jubileum.
A nem változott szeretetnek és elismerő tiszteletnek kedves ünnepét
ülte Zilahi egyházunk e hó 2-án. E napon ülte meg 1905-ben egyhangú
szeretettel elhívott lelkipásztorának, Kádár Géza zilahi lelkész, szilágy-
szolnoki esperes generális director negyedszázados lelkész! jubileumát
Az a 25 esztendő, mit Kádár Géza mint a zilahi egyházközség lelkésze
eltöltött, a teremtő, fáradtságot nem ismerő, a testi és lelki erők legkisebb
részecskéjét is igénybe vevő és felhasználó munka 25 esztendeje volt.
Istentől nyert ragyogó tehetségével, a nehéz harcokra és küzdelemre
megacélozott keblével, református népéért lángoló szeretetével mindig,
újabb és újabb, református anyaszentegyháza, magyar népe javát és
boldogságát eszközlő, Isten neve dicséretét hirdető és öregbítő célok meg­
valósítására tör. A hitetlenkedő, istentagadó világban, mint hit bajnoka;
a szeretetlenség és gyűlölet idején, mint szeretet apostola; a szenvedé­
sek és megpróbáltatások között népével szenvedő, de azt hivő lélekkel
vigasztaló és bátorító próféta, mindig és mindig elől a munkában, a
teherhordozásban, az alkotásban, emésztő lánggal égve és élve reformá­
tus ahyaszentegyházunk egyeteméért, szeretett híveiért s szenvedő magyar
népéért. Lelke teremtő ereje hozta létre a működésében annyira áldásos,
sok könnyet letörlő, vérző sebeket begyógyító, szegény árvát a szeretet
melegével istápoló Nőszövetséget, a Leányegyesületet, a hitet, vallásos
életet mélyítő és tisztitó Biblia kört, a Vasárnapi-iskolát, a szivet-lelket
 347

nemesítő Egyházi-zenekart. Lelke teremtő ereje állítja fel, illetve vissza

a kicsiny gyermekek iskoláját az Óvodát s az egyház veteményes kert­
jét, a református felekezeti iskolát, melyeknek falai között boldogan ka­
cagó gyermeksereg édes anyanyelvén, magyar nyelven zengi Isten
dicsőségét s hirdeti a magyar nyelv szépségét és örök életre jogosultsá­
gát. Megmenti a Széchenyi-úti egyház-rész veszendőbe menő vagyonát
s abból épit hajlékot, hogy legyen otthona az a református hitnek, a
magyar léleknek és szeretet érzésének. A semmiből épiti fel a nagyter­
met, téglát-tégla után hordogatva ahhoz az ellenállhatatlan kérő szavára
meg-megnyilogató áldozatos szivektől. Bölcs, szeretetteljes és tapintatos
vezére az egyházkormányzó testületeknek presbitériumnak és képviselő-
testületnek, egyházmegyének; hü őre és védelmezője szilágy-magyarsága
féltett kincsének a zilahi Weselényi-iskolának; gondos, atyja és barátja a
tantestületnek: és egyházi tisztviselők karának.
Márványba vésett betűknél maradandóbban őrzik és hirdetik az itt
felsoroltak 25 esztendő lelkes és buzgó munkásságát.
Ezekért avatta a nem változott szeretetnek és elismerő tiszteletnek
ünriépévé -— mit ugyan szerénysége nem keresett és kivánt, de amely
elől el nem zárkózhatott — egyháza, egyházmegyéje, az általa alkotott
s védő szeretetével körülvett intézmények, szetettei és minden tisztelője,
a november 2-át.
Az ünnepség a templomban vette kezdetét, hol — szép számmal
megjelent lelkész-társai kérésére — maga az ünnepelt mondott Istennek,
hálaadó imát 25 esztendő áldó és megsegítő kegyelméért. Az igét Ká­
dár Imre krasznai lelkész, az ünnepelt testvéröccse hirdette. Az ünnep­
ség többi része a hatalmas, 2000 lelket befogadó nagyteremben folyt
le, melyet zsúfolásig megtöltött az ünneplők serege. A díszközgyűlés
megnyitása után a Nőszövetség köszöntötte elsőnek s adta át ajándékát:
egy szép selyem palástot. Majd a presbitérium, képviselőtestület és
egyház nevében Kerekes Ernő köszöntötte s méltatta 25 éves munkás­
ságát! A díszközgyűlés után a különböző testületek tisztelgése követke­
zett. Egyházmegye, Weselényi-kollégium és tanári kara, tantestület, egy­
házi tisztviselők, óvodások, iskolás gyermekek, vasárnapi iskolások,
Széchényi-úti egyházi kör, leányegyesület, biblia-kör, zenekar mind­
mind a szeretet meleg hangján köszöntötték s hajtották meg előtte az
elismerés zászlóját. Különösen megkapó és megható' volt a fehér ruhába
öltözött s fehér csokorral ellátott angyalokhoz hasonlatos óvodás és
iskolás gyermekek üdvözlése, kik szülőikkel együttkönnyezve, mondottak
köszönetét az „esperes-bácsidnak, amiért megszerezte nekik azt a bol­
dogságot, hogy magyar óvodában és iskolában édes magyar nyelvün­
kön tanulhatnak.
346

l'rtie; esc' ünnepség: bizonyítja, hogy nem1változott iránta- a szeretet

s az ott elhangzottak) hogy méltó az elismerő tiszteletre.
Adja- Isten, hogy a kis-iskolás leányka kívánsága szerint,- amint
szeretettél 'és'' elismeréssel övezve, jó egészségben vette át az „ezüst"
szalaggal átkötött virágcsokrot, úgy vehesse át majd az „arannyal"
átkötöttet is.
Mi pedig áldjuk Istent, hogy őt nekünk adta. Ta.

A Királyhágómelléki Egyházkerület Közgyűlése.

A napsugárás, szépén derülő őszi napon, f. hó 12-én tartotta köz­
gyűlését a Királyhágómelléki Egyházkerületünk Nagyváradon. Az őszi
derűdért is borongó érzésekkel gyűltek az atyák, amelynek egyik fájó
oka volt az egyházkerület főgond nokánák közelben- történt halálesete és
a közgyűlés nem1régiben még alkotó tagjának és büszkeségének Sza­
bolcsba, Mihálynak rriély döbbenést keltő halála. Ebben a hangulatban
tötténtia» közgyűlésnek betegségéből Istennek hála,most felépült Püspök
űr lélekemelő- imádságával és beszédével való megnyitása. A megnyitó
beszédben elpárentálta Püspök ur az elhalt főgondnokot és Szabolcsba
Mihályt. Megemlékezett; az egyházunkat is érintő súlyos gazdasági vál­
ságról s vele kapcsolatban arról az autentikus forrásból származó hírről,,
amely szerint. a kormány eyyházunkban is leépítést óhajt véghez vinni.
E z a leépítés-abban állana, hogy a rendes-lelkészek kongruáját 25°/oal
kevesbíti, a s. lelkészek,: léviták kongruáját beszünteti, beszünteti a központi
segélyt é$f á kongruát minden egyháztól ;megvonja, amelyben a lelkészi
állás bármi ókbál megüresedik. E megdöbbentő kormány terv ellen az
elnökség Inár tiltakozó memorandumot küldött, amit a közgyűlés meg­
nyugvással vett tudomásul., Végül megemlékezett a megnyitó beszéd
Széli óhyörgy nagybányai egyházmegye esperesének 25, éves esperesi
jubileumáról és a sok érdemű esperesnek további munkájára áldást esd.
A Telegdy József legidősebb gondnok társelnöksége mellett igy a
gyűlés megnyittatott és a közgyűlés a szokásos formalitásokkal megalakult.
k i első határozatok* az elnöki megnyitóhoz fűződtek az elparentált
jelesek emlékének jegyzőkönyvben való megörökítésével, a tervbevett
kormányintézkedések elleni tiltakozással és ennek megnyugvásra elhárítá­
sára? bizottság kiküldésével s végül Széli György meleg ünneplésével,
A főgondnoki tisztségre ez év végéig szavazást rendel el.
Lesújtó miniszteri intézkedésre, mellyel az állami tisztviselőknek
egyházi funkciót nem enged, a kiváló Domokos László helyére szavazást
rendéi el közgyűlés.
A Baldácsy-alapból a tiszántúli e.-kerület kerületünknek 18-28%
részesedést ajánl 1930 I. 1-től, a közgyűlés a múltra nézve is részese­
dést vár.
A püspöki jelentés nagy körültekintéssel látja a bajokat és kér
azokra határozatokat,'^amelyek által azok orvosoltassanak. E célból ,ha-
tároztatotl a kötelező kátémagyarázat és több iskolai kérdésben döntés.
Az I. t.-c. tervezetére beérkezett egyházmegyei javaslatok alapján
több módosítást óhajt a közgyűlés. így a „Lelkészegyesíilet“ ,,. ,püspöki
¡lelkész stb. ügyében. (L. vezércikkünket!)
Az orsovai egyesült protestáns egyház amelyben hitfeleink tel­
jesen ev. hit és kormányzati kezelésben részesültek mindezideig —
szétválását és a fiók református egyház megalakulását a közgyűlés
jónak látja.
Az elnökségnek az az intézkedés, hogy a Gyenge-féle ellen­
szekta ügyében kiadott miniszteri rendelet ellen az erdélyi kerülettel
egyetemben kontenciós pert indított, jóváhagyatott.
Több agrár sérelem Ugye evidenciába tétetett. A Valean képviselő
ielkészi fizetés elleni izgatása ügyében a per újra elrendeltetett.
Pálfi István Gyenge-féle szakadár pap ellen fegyelmi eljárás indí­
tását oklevele megsemmisítése okából közgyűlés elrendelte.
A jövő évi költségvetés vitája nagyon -viharos volt, végre is a régi
mértékben állapíttatott meg.
Több kissebb-nagyobb fontosságú ügy került még tárgyalás alá,
amelyek elintézése után bírósági gyűlés volt, amely jobbára tanítói
fizetés ügyekben merült ki.

O R G O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekviráit sipok helyébe elsőrendű■kivitelben készülnek
WE6ENSTEIN L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában.
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan rakták
ron. Orgonajavitások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnek.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.

A romániai református zsinat az egyház alkotmányáról, szerve­

második ülésszaka f. hó 27-én zetéről és kormányzatáról szóló
d. e. 9' órakor veszi kezdetét a 1. törvénycikk tárgyalása. Istennek
kolozsvári theol. ¡fakultás díszter­ áldó és megszentelő kegyelmét
mében. Az ülésszak tárgya: ~ kívánjuk zsinatunk munkájára.,,
350

A . B. F. R. A.
Szomorú szívvel, de Isten akaratán való alázatos meg­
nyugvással vettük hírül, hogy

SZABOLCSKA MIHALy
nyug. temesvári református lelkész, a bánáti egyházmegye volt esperese,
a Magyar Tudományos Akadémia.és több Irodalmi társaság tagja, a Kis­
faludy társaság főtitkára, a legnagyobb élő magyár költö. . .
életének 69-ik évében, a reformáció emlékünnepének estéjén,
október 31-én Temesváron meghalt.
Nevével halhatatlanságot szerzett magának általában a
világirodalom, de különösen a magyar irodalom történetében.
Nemes büszkesége, áldott dicsekedése volt minden magyarnak,
különösképen a magyar reformátusoknak s azok között is első­
sorban nekhnk magyar református lelkipásztoroknak. Az Úr
adta, az Úr vette el. Áldott légijén az Úrnak neve!
Holttestét f hó 2-án Temesvárról — a Csernák Béla
egyházkerületi főjegyző által végzett gyászszertartás, után —=•
Magyarországra szállították és Budapesten, az Akadémia oszlop-
csarnokában ravatalozták fel. Temetése, mélyen az egyházi
szertartást dr. Ravasz László püspök végezte a kormány és
az összes tudományos társaságok képviseltették magukat,
f. hó 4-én ment végbe — óriási közönség részvételé mellett.
Nyugodjék csendesen!
Övéit a kegyelmes Isten vigasztalja m egl
Emléke legyen örökké áldott!

KÜLÖNF ÉLÉK.
Dr. Ravasz László püspök
kitüntetése. Magyarország kor­
mányzója a most alapított kitün­
tetésben, a Corvin-lánc adományo­
zásában részesítette dr. Ravasz
László püspököt. Mint ismeretes,
á Corvin-láncot a magyar tudo­
mányosság és művészet 12 kiváló­
sága kapja s az ország szellemi
életének e kevés számú kitünte­
tettje között van a magyar refor-
mátusság büszkesége: dr. Ravasz
László is.
Máthé Elek lelkésztestvérünk
Bonchidáról Sóváradra választat­
ván, állását okt. 15-én foglalta el.
Istennek áldó kegyelmét kívánjuk
úgy Reá, mint új gyülekezetére
egyaránt.
Értekezlet vagy lelkészegye­
sü let?! A Széki e. m,-ben az É r­
tekezlet mellett nyilatkozott 2, a
Lelkészegyesület mellett 17 lelkész,

A Harangszé c. református val-
vallásos néplap — Isten kegyelmé­
ből — belelépett a X. évfolyamba.
A .lap felelős szerkesztője Márk
Mihály agyagfalvi lelkésztestvé­
rünk, aki eddig is nagy odaadással
és hozzáértéssel vezette a lapot
és igy köszöntött be a jelen év­
folyam l-ső számában is. A Ha­
rangszó a téli hónapokban heten­
ként, az őszi és tavaszi hónapok­
ban pedig havonként egyszer fog
megjelenni — és előfizetési dija
mindössze 60 Lei. Önkéntes ado­
mányok a szórványokban kül­
dendő példányokra köszönettel
fogadtatnak és az Aranykönyv
rovatban nyilvánosan nyugtáz­
tatnak. A lap megrendelését és
híveik között való terjesztését a
legmelegebben ajánljuk lelkész­
testvéreink szives figyelmébe. Szer­
kesztőség és kiadóhivatal: Lufija—
Agyagfalva, P. Mugeni—Bögöz,
Jud. Odorheiu—Udvarhely vm.
A magyarországi lelkész­
egyesület újabb nagy alkotása.
Az 0 . R. L. E. Református Védő
Szövetségének szervezeti szabály­
zata nem régen látott napvilágot
és e Védő Szövetség már a meg­
valósulás stádiumába lépett. A
messzekiható, nagyszerű eszme a
Kálvineumok atyjának: dr. Kiss
Ferenc egyetemi ny. r. professzor­
nak elgondolása.
A Szövetség célja: Az egyete­
mes egyház védelme és irányítása
mellett az egyház szociális és ka­
ritatív feladatainak megoldásában
segédkezés. Közelebbről:
351
a) már meglévő intézmények
(Kálvineumok, árvaházak, diako­
nissza intézetek, tanítói- és diák­
jóléti intézmények stb.) támogatása,
tovább fejlesztése, uj intézmények
létesítése.
b) e feladatok megoldására
szükséges munkaerők (diakónu­
sok, diakonisszák, evangélisták,
szociális testvérek stb.) képzése.
c) külmisszió támogatása, ke­
resztyén sajtó és. irodalomszolgá­
lat, bibliakiadó és gerjesztő tár­
saság létesítése;
E célt a Ref. Védő Szövetség
az egyház összes konfirmált:, tag­
jainak szövetségbe tömörítésével
szolgálja.
A szervezeti szabályzat 4. §-a
szerint: a Ref. Védő Szövetség
(R. V. Sz.) mint az O .R .L .E . egyik
célkitűzésének megvalósítása, min­
denestől az 0 . R. L. E. tulajdona,
annak hatósága alá tartozik, minek
kifejezéséül a R. V. Sz. elnökét
és igazgatóválasztmányának felét
az 0 . R. L. E. közgyűlése saját
tagjaiból választja.
Nagy örömmel és tisztelettel
üdvözöljük az O .R .L .E .-t ez újabb
szerve életrehivása alkalmából és
imádkozzuk testvéri szívvel az ál­
dást reá.
New-Vorkban 3398 istentisz­
teleti hely van. Ebből 504 evan­
gélikus, 473 presbitériánus, 327
episzkopális, 330 methodista, 245
református, 129 kongregácionálista,
108 baptista, 900 r. k., a több —
egyéb. A város lakosainak száma
6.500,000.
 A marosvásár,helyi, nagyhét-
, röl ijneleghangu tudósifásban szá­
molnak be, a „Debreceni Protes­
táns U p .“ ( é,s a.budqpesti „Refor-
.■ niátns Pisyflő''* Az előbbi tudósí­
tása ,igy végződik: „azok is akik
>-és,?t népi '.vehettek rajta, lássák
i.tneg« .az ő ; életükben is Isten meg-
, áldó'és. me'gszentelő kegyelmének
munkáját“ .
Keresztet tettek az egri refor­
mátus tfemplom tornyára állítólag
ázért; mert ez az újonnan épült
templom közös az evangélikus test­
vérekkel és mert Eger f. kath. püs
pöki székhely. ’Mi ez okokat nem
értjük.
1i
K eresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud
Magyar misszionárius Tlyugat~
Canadában. Ezen az óriási rónán
szétszórt magyar reformátusok lel­
kigondozására az United Churc
Canada, D ó e z y A n t a l Debrecenben
végzett lelkészt alkalmazta.
Szerkesztői üzenetek :
N. P. Kérdésedre a jövő sz,úm posta
rovatában fogok válaszolni. Szeretettel
üdv.
|, L, Leveledet kaptam, az ügy felől
m£g gondolkozom s a napokban érte­
síteni foglak. Szeretettel üdv.'
Előfizetési dijak nyugtázása : Ka­
lotaszegi e. m. 706 L., Jakab József
(Érbogyoszló) J20 L., Sáfrány Lajos
(Tűr) 120 L., Gyulafehérvári e. m. 960 L.
(lap és préd. könyv), Balogh Gyula
(Szemlak) 200 L. ,(préd. könyv és 1931.
év 1^ felére lap), Ermelléki e. m. 1540 L.,
Nagyenyedi e. m. 1040 L. (préd. könyv.)
Nagyenyed.
III., évfolyam. 1930. december 1.

REFORMÁTUS
r

Megjelenik: havonta kétszer. Szerkesztőség és k ia d ó h iv a ta l:

Előfizetési d i j : B la j— Balázpfalva.
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Ju d . T árn á v á M lcá .

F e le lő s-sz e rk e sz tő : T á rs -s z e rk e sz tő :
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁN D O R
b alázsfalvi lelkész. szatm árhegyi lelkész.

Államsegélyünk ügye.
Református anyaszentegyházunkat s benne lelkészikarunkat
mindig a tradicionális szegénység jellemezte. Aki lelkipásztori
pályára hivatott el, annak mindig számot kellett vetni azzal a
tisztes szegénységgel, amely e pályán reá vár. A bőség szaruja
sem eleinknek, sem a mi számunkra sohasem volt hyitvá. Ézt
mi, a ma lelkipásztorai is nagyon jól tudjuk és ama pajzsos
férfiú megjelenését, amely a mai idők gazdasági Válságával reánk
kopogtatott, sőt már hajlékainkba is belépett, tűrő szívvel vi­
seltük. Hiszen hivatásunk velejárója: a lemondás.
Ám a lemondásnak, a tűrésnek is van határa és a sze­
génység fojtogató vaskapcsainak a további, . halálraszoritása
ellen a szelid galambnak, a tűrő és lemondó pásztor sereg­
nek is joga van, sőt kötelessége vétót mondani. És ezt a
vétót most kell mondani, nem, nem mondani, hanem han­
gosan kiáltani, mert anyagi megélhetésünkkel kapcsolatban
olyan intézkedéseket vett tervbe a magas minisztertanács,
amelyekkel a pusztulás örvényébe jut az anyaszentegyház és
annak pásztori kara.
Lapunk múlt számában ismertettük e tervbe vett intéz­
kedést, .am ely szerint ez év elmúltával az üresedő parókiák,
a segéd- és lévita-lelkészek, a kerületi központok államsegélyét
egyszersmindenkorra beszünteti a kormány. Á rendes lelkészek
 áftawségélyét pedig, de csak. azon a helyen, ahol most
Szolgálnak, mert ha más helyre távoznak semmit sem kapnak, —
25% -al redukálja.
Hát mi ez,hanem anyagi pusztulásra itéltetésíink, szegény,
többnyibe nagy családu embereknek a nyomorúság vésztőjébe
váló; lelketlen odadobása. Más tisztviselői statusnál nem az,
dé nálunk ez a való helyzet, a kegyetlen helyzet.
M i ugyanis s e g é l y t és nem fizetést kaptunk az állam­
tól, helyi járandóságainkat egészítette ki az állam a maga
segélyével a megélhetés színvonalára. Tehát mivel a helyi
járandóságaink az értékeikben mély pontra jutott mezőgazda-
sági cikkekből adatnak össze, az egyetlen logikus és helyes
cselekedet az lett volna, hogy ha már az értékét vesztett helyi
járandóság kiegészítésére segélyünket nem emeli az állam,
legalább hagyta volna meg eddigi színvonalán. D e nem ezt
tetté, sőt mást is tett a redukción kívül, ami már katasztró­
fáiban szomorú és kétségbeejtő.
Széltében-hösszában beszélik, híveink, hogy a papokat az
állam fizeti és ők a párbért, a kepét, a fát stb. nem kötele­
sek fizetni. D e ném csak beszélik, hanem egyszerűén nem is
fizetik. És ez a helyzet egyenesen annak köszönhető, hogy a
kormány és hatóságai hallgatással tűrték azt a lelketlen iz­
gatást, amit, V a le a n . kamarai képviselő s a többiek miveitek
azzal, hogy kortes útjaikén urbi et orbi hirdették: ne fizes­
setek a papoknak, fizeti őket az állam. Az a lanyhaság, sok-
szőr semmit tevés pedig, amivel a helyi hatóságok legtöbb­
helyen kezelik a hozzájuk behajtás végett áttett egyházi adó
hátrálékokat, mintha igazolnák a kortes szólamokat. Ma már
közszólam az egyházi tartozásokra: „ne fizesd, azért nem ütik
meg a dobot“ . És ezt még a jobbnak gondolt hívek is he­
lyeslik, högyne, mikor fizet az állam. Pedig imé, nem fizet.
Kettős vágással sújt hát egyszerre bennünket az állam­
hatalom, pedig egyetlen vágással is megélhetésünk fonalát
vágja el. Mi lesz igy velünk s mit cselekedjünk?
Mindenesetre hozzánk, hivatásunkhoz métó védőfegyverek
illenek. Ezekkel kell élnünk.
Hivatalos hatóságunk már megtette a védekező felterjesz­
tést Írásban, de kérnünk keli, hogy az élőszó, a személyes
és közvetlen tárgyalás hatékonyabb fegyverével is éljen. Tárja
fel a rideg, a szörnyű valót a maga meztelenségében és tegye
kérdésbe, mi lesz annak a közel ezer családnak a sorsa,
 355

amelyiknek sem az egyházi, sem az állami forrásból eredő

járandóságát nem garantálja, sőt ezeknek megadását elgán­
csolja az az államhatalom, amelyiknek atyai módon gondos­
kodni kellene róluk? Hivassák fel a kormány, hogy a hívek
körében végzett lelketlen agitációnak vessen véget és a ius
advocatiae-nak szerezzen alsóbb hatóságainál is érvényt. Végül
tudasson egyházi hatóságunk hivatalos sajtója utján bennünket
az ügy miben állásáról.
Tudjuk, ezekben a napokban szorongó érzésekkel gon­
dolnak csöndes parókiáink lakói a jövőre és mi biztatást a
testvéri szív meleg részvétével csak abban adhatunk, hogy Isten
szerető hatalma, — a mi hivatalosaink utján — meglágyíthatja
a hatalmasok szivét is.
Ezt esdjük az Ú rtó l! Peleahey Sá n d o r.

Hozzá-szólás.
Kedves Barátom ! Lapunk okt. 15-iki 20. számában, a
magyarországi uj liturgiát azért ismertettétek oly bőven, hogy
vessük össze az erdélyi uj agendás könyvvel és az eközben
támadt gondolatainkat közöljük. Én azt hiszem, hogy refor­
mátus keresztyén anyaszentegyházunk egységének érzetében,
ha tudunk minden elfogultságból kibontakozni, mindnyájunk­
nak csak egyetlen egy, közös gondolata lehet. Az a liturgia
annyi okos főnek és érző szívnek összetalálkozásából alakult ;ki,
hogy ránk nézve egyáltalán nem szolgál kisebbségre, ha min­
den további tépelődés félretevésével, mi is magunkévá tesz-
szük azt.
Még ha vannak is akiktől saját eszméikből bizonyos ál­
dozatot kívánna ez, mert vagy többet, vagy kevesebbet akar­
nának a reformból ennél: gondoljanak ezek is arra a fel­
mérhetetlen értékű célt-érésre, hogy ezáltal minden magyar
református egyház egységes liturgiát nyerne és minden hivő,
bármelyik református templomban otthon érezhetné magát.
Minden késlekedés nélkül, egy szivvel-lélekkel kérjük
mindnyájan anyaszentegyházunk törvényhozó testületét, a
zsinatot, hogy egyfelől az egység érdekében, de másfelől a
különböző felfogásokat bölcsen összehozó alaposságáért, min­
den változtatás nélkül fogadja el és tegye kötelezővé nálunk is
az Uj liturgiát. R é g i Pásztori
 Át afgyógyí örömünnep.
(A' Fábián Lajos lévita-lelkész áldozatos biízgólkodáaa folytán D ebreczeni L á szló
ferVtf szeVint éi*>Íilt u j reform átus tem plom felszentelési ünnepe 1930. október 19-é.n.)

rietven' lelket számláló, hitben gyönge, anyagi javakban szegény1

kiá' gyülekezet.
ÉÜzödalmukat csak emberekbe vető, helyesebben: sem azokban
sem önmagukban nem bizó s Isten mindenhatóságáról megfeledkező
egyháztagöky akik bár fájó érzéssel, básongó szívvel szemlélik az isten­
félő Öáöic áldozatos verejtékével isten dicsőségére emelt, imádságával
megszentelt évszázados régi templom romjait. . . és lelkűkben mindnyá­
ján áhitják a romok felett támadó uj é le te t... az uj templom fölépíté­
s é t ... de visszariadnak a számuk csekélységével és erejük fogyatékos­
ságával- arányban nem álló súlyos terhet jelentő nagy feladat megoldásá­
tól s nemcsak akadályozni, késleltetni, de szinte elgáncsolni igyekeznek
az érre való buzgó törekvést...
A fenséges eszmétől hevített, erős hitü kálvinista lelkipásztor, aki
a'gyenge hitü „tömeg" ellenkezései közepette az asztalra ütve, szent
haraggal kiáltja: Ha mind ellene lesztek is: a templom föléptil, meg­
lesz! Akinek1 szent lelkesedése, hegyeket mozditó hitének ereje s a
maga elé tűzött magasztos cél megvalósításában akadályt nem ismerő
s z í v ó s kitartása által végre is le- és meggyőzetve, élő hittel telítve, tisz­

telettel és boldog örömmel hajlik meg és áldozatos hivő lelkek gyüle­

kezetévé alakul át a „hitetlen tömeg“ , amelynek öntudatos magyarsága
és Jcálvinistasága félöl' — különben — nem egy biztató jelt észleltünk
liágy lelki örömmel és a melynek immár lelkesen hivő és bizó tagjai
nemes Versengéssel hozzák meg egyen egyen és együttesen, erőtlenségü­
ket megcáfoló, — erejükön fölüli áldozataikat Isten dicsőségére.
Isten leikétől ihletett, mély vallásos érzésű, a múlt idők szenvedés­
sel és dicsőséggel teljes nagy történésein merengő, az ősök fenséges
alkófásáin féltő szeretettel, ébren őrködő ifjú tervező-művész, aki, — ha
már az ősök által alkotott műemlék • szentélyt eredeti mivoltában
megtartani nem lehetett, megalkotja a lelkében megálmodott, a múl­
tat a jelennel csodáson szép összhangban hozó gyönyörű tervét az uj
templomnak.
A tervező művész intencióit megértő, átérző, lelkes, buzgó építő
mesterek, akik inspirációjának hatása alatt teljes megelégedésére végzik
feladatukat. . . é s . . . a szemlélőt bámulatba ejtő, csodálatra ragadó mü­
vet hoznak létre. Hajlékot az Urnák, amely amidőn megpillantod —
mintha lábaid gyökeret vernének — önkéntelenül megállásra készt és
áhítatra, Isten dicsőítésére hangol, szivedet túláradó érzéssel tölti el s
ajkaidra adja a zsoltáriró szavait:
 357

„Mely igen szerelmetesek a Te hajlékaid óh Seregeknek ural Az

Urnák pitvariba való menetelnek kívánsága miatt elfogyatkozik az ‘én
lelkem. Az én szivem és testem kívánkoznak az élő erős Istenhez!"
íme: az Istennek hajléka, az alkotó hősök — és a lelki Atmoszféra,
amelyben kezdetét vette áz uj templom lélek emelő felszentelés!
ünnepélye.
Ennek lefolyásáról legyen elég annyit mondanunk, hogy úgy rész­
leteiben, mint teljes egészében, külső formájában és belső tartalmában
egyaránt méltó és hü kifejezése volt jelmondatunknak: Soli Deo Glória !
Vásárhelyi János püspökhelyettes áhitatos buzgó imádsága a templo­
mot megtöltő gyülekezet Istenre irányuló hitteljes igaz érzéseinek találó sza*
vakba öntése, hü tolmácsolása, dr. Mákkai Sándor püspök -r- Amos-
próféta V. 14. 15. verse alapján felépitett hatalmas beszéde Isten Üze­
netének megrázó erejű, prófétai lendületű interpretálása, sziveket »foglyul
ejtő, épitő hatású bizonyságtétel volt, amely bizonyára gazdagon hozatíd
anyaszentegyházunk javára jó gyümölcsöket!
Az urvacsorai szertartást Bacsó Lajos esperes végezte hitteljes
buzgósággal.
A templomi ünnepély végeztével főpásztorunk tisztelgéseket foga­
dott: majd részt vett a tiszteletére rendezett — 80 terítékes — köz-
ebéden, ahonnan az ünneplő közönség meg-megujuló óvációja közben,
délután három órakor a Kolozsvár felé menő Rapid-hoz a tövisi állomásra
autózott áldás kivánatainktól kisérve.
A közebéd többi résztvevői — élükön az egyházmegye közszeretet­
ben és tiszteletben álló esperesével barátságos beszélgetések között a
délutáni késő órákig együtt maradtak.
Nagy lelki örömmel láttuk és éreztük ennek a szeretetnek és tiszte­
letnek spontán megnyilatkozását. Baczó Lajos minden tekintetben méltó»
érdemes errel
Mint ember és mint esperes egyaránt hivatása magaslatán áll.
Hivatását helyesen fogja fel, nagy jelentőségét teljes egészében átérzi s
elismerésre és dicséretreméltó öntudatossággal, buzgósággal és áldásos
sikerrel tölti be. — Sok irányú kegyelmi ajándékokkal megáldottad,
egyházának és fajának lángoló szeretetétől űzetve, hajtva, ennek emésztő
tüzétől hevítve, lelkesítve szerte jár, hogy jót tegyen: az elesettet fel­
emelve, védve, a félénket, á habozót, a kétkedőt, a gyöngét biztatva,
bátorítva, a törekvőt előre segítve, támogatva, a sötétben bujkálókat
napvilágra hozni, — az alakoskodó képmutatókat színvallásra kénysze­
ríteni, a nyáj körül ólálkodó, vagy annak közepette rejtőzködő — bá­
ránybőrbe bujt farkasokat elhessegetni igyekezve... Figyelme mindig
é b e r ..., szive mindig h e ly é n ... esze mindig keze ügyében van. •Szó­
lásra mindig kész. . . és akár vidám formába öltözteti mondani valóját,
358

akár komoly alakban tárja elő, mindig céltudatosan teszi azt. Ha int,
figyelmeztet,, biztat, bátorít, dicsér vagy korhol, azt mindig és mindenütt
az anyaszentegyház érdekében építő hatással teszi. — Tapintatos, .gyön­
géd, engedékeny sőt elnéző ott és addig, ahol és a m e d d ig ... a cél
véázéíyeztetése nélkül lehet, erélyes és teljes szigorral fellépő ott, ahol
keü; de mindig és mindenben lelkiismeretes, kötelességtudó, jogaival élni
tudó, azokból nem engedő, szóval: hivatására rátermett férfiul Íme az
Isten kegyelméből e mi világunkban, mai viszonyaink közé való esperes-
lelkész. Büszke lehet rá egyházmegyéjét
Egy áldott nap kedves .emlékeivel gazdagon vettünk búcsút a fel­
szentelt hercig ki6 templomtól és híveitől azzal a gondolattal, hogy
annak tervét mintául kellene minden — tempiomépités előtt álló kicsiny­
gyülekezet rendelkezésére bocsátani; a tervezőt: Debreczeni Lászlót pe­
dig megfelelő uj terv készítésére felkérni mindenütt, ahol régi, müemlék-
szerü templomokat eredetiségükben meg nem tarthatva, azok lebontására
és újjáépítésére kényszerülnek. Je le n v o lt .

POSTA.
k é r d é s . Kérek világos és határozott feleletet, hogy miképen kell
értelmezni az E T . T. V.' t.-c. 71. §-át és mit tesz az a kitétel: „pa-
'ri'dszlők tartoznak e lő le g e z n i“ . . . ? ! . . . Mikor ? ! .
Hogyan értsem továbbá az V. t.-c. 72. § át, annak különösen ama
szavait: szavazatuktól elállottaknak fognak tekintetni" .? !
F e le le tt. Az V. t.-c. 71. §-a a vizsgálati költségeknek előlegezé­
séről intézkedik. Nevezetesen, hogy kik tartoznak e költségeket előle­
gezni?! És a törvény világosan megmondja (ha minden törvény ilyen
világos lenne, akkor törvény magyarázatra nem lenne szükség), hogy
ha magánfelelc panaszára történik az eljárás megindítása, o költségeket a
panaszlók tartoznak előlegezni, — ha pedig az eljárás hivatalból indittatik
meg, azokat az illetékes egyházi alakulat pénztára előlegezi. Mindkét eset­
ben az elnökség diszponál a vizsgálatot elrendelő végzésében. „Panasz-
lók tartoznak e lő le g e z n i “ — hogy ez mit tesz ? ! Hát előre kifizetni.
A fejlemények aztán majd megmutatják, hogy visszatérül-é ez az előleg
vagy pedig nem ? ! Aszerint, hogy a pert megnyerik-e vagy sem ? ! Hogy
„m ikor** kell előlegezni? — ezt az elnökség állapítja meg. Kiviláglik
ez á következő 72. §-ból, amely arról szól, hogy az elnökség felszólítja
a panaszosokat a megszabott előleg befizetésére s amennyiben azt a k i
tűzött határidőben le nem teszik, panaszuktól elállóitoknak f ognak tekintetni.
Azaz amennyiben az eljárás hivatalból való folytatására nincsen ok, az
elnökség az eljárást megszünteti, tekintet nélkül arra, hogy a panaszo­
soknak igazuk van-é vagy nincs?!
 359

Egyházmegyei közgyűlésünk.
(Nagykárolyt e . m .)

A hervadást hirdető sárgult leveleken arany színben ragyog az ősid

napsugár, a természet az elmúlásra emlékeztet, körülöttünk már zörög a
száraz avar, a lelkekben azonban az élet tüze vet lángot, mert aratásra
jöttünk össze, hogy egy esztendő áldását, gyümölcstermését vesszük a mi
szerető mennyei édes Atyánk kezéből.
Nemcsak számot adni, hanem építeni is jöttünk össze, hogy egy­
mást erősítsük s nagy lelki összefogással menjünk tovább a sokunk
számára annyira göröngyös, tövises utón, mely anyaszentegyházunk bol­
dogabb jövendőjéhez vezet.
F. hó 15-én d. e. 10 órakor lelkészegyesületi gyűlést tartottunk.
Az ének, az ima nem lett erőtelenebb, de maga a gyülás nem nagy
jelentőségű volt, nagyon hiányzott két lelkész-testvérünk vita-előadása,
mely az előadók akadályoztatása miatt elmaradt.
Ugyanabban az időben tanitó-egyesületi gyűlés volt, melyen egyház­
megyénk tanítói csaknem teljes számban jelentek meg s több pontból
álló tárgysorozatunkban több fontosabb tanügyi kérdést vitattak meg,
majd tanítói konferenciát tartottak s fizetésügyi kérésüket vitatták meg.
Délután a szokásos belmissziói értekezlet, mintatanitások és vallásos-
estély helyett bírósági ülés volt. Pedig mennyivel többet használtunk
volna, (különösen presbitereink, Szerk.) sok sebből vérző magyar refor­
mátus Sionunknak, ha a lelkeket gyűlölet helyett szeretettel megtöltve
egy érzéssel és egy akarattal lehettünk volna együtt az atyafiakkal jó
példával előljárván a szolgálatban. Elfelejtjük ezt a fenyegető igazságot:
„minden ház, amely önmagában meghasonlik, elpusztul“, s azt az apos­
toli mondást: „akik egymást marják, magukat emésztik fel“. Mennyi
energia-forrás apad el, mennyi lelkierő pusztul el az egymás elleni harc­
ban s e veszteség mellett micsoda kimondhatatlan veszteség éri egy­
házunkat, mert az erőket nem mellette, hanem ellene készítik. Ezek
előidézői feleljenek majd Isten előtti
Szomorú, hogy még mindig nem értjük az idők intő szavát.
Csütörtökön, 16-án d. e. 9 órakor alkalmi istentiszteletre gyülekez­
tek össze a gyűlés alkotó tagjai a templomba, hol Vöröss Zoltán gencsi
lelkész hirdette az igét I. Kir. 19: 1—8. v. alapján ifjúi lelkesedéssel,
az alkalmi prédikáció mély nyomokat hagyott a lelkekben. Tiz óra után
nyitotta meg a közgyűlést dr. Nagy Sándor e. m. gondnok a tőle meg­
szokott gazdag tartalmú megnyitó beszéddel, megemlékezve a nagy vesz­
teségről, ami bennünket Domahidy Elemér égyházkerületi főgondnok
elvesztésével ért. Majd a közgyűlési tagok számbavétele után az er
360

resi jelentés következett. Rövid, de annál szomorúbb jelentés volt az

egyházmegyénk közállapotáról, egyik egyházunkban híveink nem akar­
ják viselni a százados terheket s másik egyházunkban, a hegyen épült
városban felütötte fejét a belviszály. Mit akarsz te szerencsétlen refor­
mátus . magyar nép, önmagad munkálod anyaszentegyházad romlását ? ? ?
Ki ufán mégy, a sátán után-e, vagy Krisztusod után? Fájó hangok
sírnák fel az anyaszentegyházért aggódó lélekben I Az esperesi jelentés
vége halovány fényt dérit borult egünkre.
Nféh. Dómahidy Elemér egykori gondnokunk volt egyházkerületi
fífgpndnbk emlékét hálás kegyelettel örökíti meg közgyűlésünk jegyző­
könyvében.
Ezután következett a tulajdonképpeni tárgysorozat. Újonnan válasz­
tott tanítók: Kovács József domahidai, Mészáros Elek géresi, Márk Mag­
dolna kapionyi tanítók esküt tesznek s esperes szeretettel üdvözli az uj
munkatársakat. Szavazatbontó bizottság jelentése szerint Bay Miklós
csqmaközi földbirtokos, nyug. főszolgabíró e. m. vil. jegyzővé válasz­
tatott, a Ielkészi jegyzői állásra Veress Kálmán irinyi és Vöröss Zoltán
gencsj lelkészek között uj szavazás rendeltetett el. — Fontos tárgya volt
közgyűlésünknek az E T . I. t.-c. tervezetének részletes tárgyalása, melyet
már előkészített az e célra kiküldött bizottság s közgyűlésünk több §.
lényeges módosításával fogadott el, melyből kiemelkedik a zsinat-pres­
biteri elvrték legteljesebb keresztülvitele s tiltakozás a reakciós §§-ok
éllén. Behnisszió-jelentés kapcsán Gönczy Sándor em. belmissziói előadó
béterjészti a belmissziói bizottság javaslatát, mely a következő téli idő­
szakra Missziói programot ad s előterjeszti a bizottság által összeállított
belmissziói szabályrendelet-tervezetet, melyet közgyűlésünk teljes egészé-
beh elfogadott. Örömmel értesült a közgyűlés a Börvelyben és Nagy-
káfbíyban tervbe vett missziói, illetve gyülekezeti nap tartásáról, —
Pálffy'István béréi szakadár Ielkészi oklevelének megsemmitésére e. kér.
közgyűlésünk elé javaslatot tett. Több adm. és segélykérési ügy elintézése
titán az égyházker. határozatok tárgyalásával kapcsolatban Csomakőz anya­
egyház jellegét, mint missziói központot továbbra is fenntartani javasolja
közgyűlésünk. Letárgyalta a beterjesztett iskola-ügyeket s tudomásul vette
a tanügyi előadó jelentését.
Nagy vitát idézett fel az a javaslat, mely egyházmegyénknek a
szátmári egyházmegyéből megmaradt 9 egyházközség csonka szatmári
egyházmegyébe való beolvasztását célozta. Meglepetésszeriileg jött és sem
Oly eredetét, sem az indító okát nem ismertük. Így érdemileg nem is
foglalkozhatott vele közgyűlésünk s ennek a kérdésnek tanulmányozására
öttagú bizottságot küldött ki. Annyit azonban már most meg lehetett
állapítani, hogy az egyesítés gondolata nem talált tetszésre s lelkész­
 361

társaink között az volt az általános vélemény, hogy kár két egyház*

megyének a nyugalmát, békességét megzavarni esetleges egyéni érdekek
miatt. Mert hiszen az természetes, hogy a nagybányai egyházmegye
vezetősége a szatmári egyházmegyéből önként oda csatlakozott 9 egyház-'
községhez, mint szerzett joghoz ragaszkodni fog.
Dr. Bodoky Zoltán egyházmegyei vil. főjegyző lemondását saj­
nálattal vette tudomásul közgyűlés s a szavazást dec. 15-iki határidővel
elrendeli. Nagyon fontos tárgya volt közgyűlésünknek a Szociális Bizott­
ság jelentése. Az előadó Qőnczy Sándor egyházunk szociális feladatait
terjesztette elő. Csak ilyenkor látjuk, hogy milyen széles munkamező■ áll
református anyaszentegyházunk előtt s milyen súlyos történelmi felelős­
ség nehezedik reánk, ami elől kitérni nem lehet, nem szabad. Történelmi
hivatását csak akkor teljesíti egyházunk, ha magáévá teszi Krisztus Urunk
szociális üzenetét: „Szeresd felebarátodat, úgy mint magadat 1“ Ezt az
elvet kell belevinni egyházunk életébe minden vonalon, mert ennek
diadalra juttatása adja meg egyházunk erejét, ellenállhatatlan győzelmét.
A missziói feladatoknak miként való megoldása állandóan kell, hogy
szerepeljen közgyűléseink tárgysorozatában, ne csak a tárgyalásig jqs-
sunk el, hanem minden módot ragadjunk meg ennek minél diadalmasabb
keresztülvitelére.
Tanitó-egyestilet kérelmét pártolólag terjeszti egyházkerületi köz­
gyűléshez. Tárgysorozat kimerittelvén, közgyűlés Bartus Jenő imád­
ságával fél két órakor ért véget. G . 8.

IRODALOM .
D r . N a g y G é x a : K á lv in is t a Je lle m k é p e fe .
Az „Erdélyi Református Egyházi Könyvtár“ legújabb kiadásaként
dr. Nagy Géza: Kálvinista Jellemképek cimü könyve fekszik előttem.
Fekete köntösbe van öltöztetve, ami akaratlanul is azt az érzelmet éb­
reszti bennem, mintha a szomorú külső öntudatlanul is gyászolni akarná
a belsőt. Pedig hát tudása legjavát, lelke szántóföldjének elrejtett kin­
cseit igyekszik benne napfényre hozni az érdemes szerző. A testet öl­
tött jószándékot pedig, születési fogyatkozásai ellenére is, illik minden­
kinek, — már hivatalos jellegénél fogva is — engedelmes lélekkel és a
felülről jövő bölcsesség megbecsülésével fogadni.
Azzal fogadtam én is, amit bizonyít az a tény is, hogy addig még
hivatalos aktusban sem részesítettem, amíg figyelmesen végig nem ol­
vastam. S épen ez a figyelmes átolvasás adta kezembe a tollat, hogy a
szerző dicséretet érdemlő jószándékának elismerése mellett, rámutassak
362

a könyv Szembetűnőbb fogyatékosságaira, mert ezt Nagy Géza is őszin­

tén kéri könyve előszavában kollégáitól. Nos hát, amilyen őszintén kér*
a kritikát a szerző, éppen olyan őszintén fogom azt én is gyakorolni.
Nagy Géza úgy gondolta, hogy katedrája ázsiója megköveteli, hogy
szelleme légkörének lecsapódásait könyv alakban is megismertesse a
nyilvánossággal. Ez tagadhatatlanul az ő személyes bátorságára vall.
Meg vagyok győződve, hogy szívesen is tette, mivel vállalkozása semmi
anyagi reszkirral sem járt, mivel a parochiális könyvtár kiadási alapja,
a kivételes személyiségű szerzőknek, vagyis a Mekkába megérkezettek­
nek mindig rendelkezésükre áll. Vajha elmondhatnák ezt magukról, —
bár szórványosan — a perifériákon élő és dolgozó lelkészek is I .
Ez azonban nem a szerző hibája. . . Ez az ő kivételes szeren c s é je l. . •
Tizenkét életrajzot, illetve életképet tár könyvében elénk a szerző,
melyek egyik-másikáról maga is elismeri, hogy csak. „időhöz kötött
eíőádás“ -nak készült, vagy csak „Bevezetés“ akart lenni az illető sze­
mélyiség életéhez. Erre nézve azonban az a szerény megjegyzésem,
hogyha már valamit adni akarunk az olvasónak, akkor teljes egészet
adjunk és né csak előételt, mert ezzel csak megbosszantjuk az olvasó
gyomrát, Ha feltálalunk valamit, legyen a szervirozás teljes és kifogás­
talan, ha mindjárt Tacitus-i egyszerűséggel és tömörséggel tesszük is azt.
!N o , meg az sem szolgál előnyére a könyvnek, hogy Benne á szerző

többnyire olyan közismert nagyságokat világit meg szelleme gyertya­

fényével,. akiket az előtte- dolgozó egyháztörténet-irók már reflektorral is
megvilágítottak, Itt mindenesetre a szerző javára esik az a körülmény,
hogy ó tehetsége szerint igyekezett egyeseket speciális erdélyi szem­
pontból is megrajzolni, ami egyedüli jogcím lehetett könyve hivatalos
jellegéhez és hivatalos költségen való megjelenéséhez.
Az első életrajz Kálmáncsehí Sánta Mártonról szól, amely aránylag
még a legsikerültebb az egész között. Hibája ennek is az, hogy Kál-
máncsehit, — bár a legnagyobb helvét hitü magyar reformátornak igyek­
szik beállítani, ami csak részben igaz — mégis a 9-ik oldalon csak
egyszerű „parlagi prédikátorinak titulálja, miáltal előbbi és későbbi
megállapításait dezavuálja.
A Meliusról adott kép is megnyerő volna, ha előtte mások (Pru •
zsinszki stb.) még tökéletesebbet nem adtak volna.
Ugyanezt mondhatom a Bőd Péteréről is, akiről gróf Mikó Imre
és Sámuel Aladár nyújtottak minden tekintetben elismerésre méltót.
Tótfalusi Kis Miklós arcát is tisztábban látjuk a Csernátoní Gyula
és mások tükrében, mint a dr. Nagy Gézáéban.
I. Rákóczy Györgynek, Károlyi Gáspárnak, Árva Bethlen Katának.
mái1 egész irodalma van, Nem csoda tehát, ha a szerző semmi újat
 363

nem tudott adni Mert hogy mondanivalóját szentirási. citátumokkal éke­

síti fel, ez még nem jelenti azt, hogy alakjait uj köntösbe is öltöztette.
Amit Oberlin-ről leközöl, azt köszönettel vesszük, de inkább sze­
rettük volna valamelyik egyházi lap hasábjain olvasni, mint parochiális
könyvben, mert ennek ott lett volna a helye.
Általában a szerzőnek legnagyobb hibája az, hogy nem nyúl le
elég mélyen a történelmi adatok és emlékek amphorájába, hanem meg­
elégszik azzal, hogy a felszínen találtakból, vagy a mások által már
napfényre hozott adatokból konstruálja újból, — sokszor téves szem­
szögből — a maga kiváló történelmi személyiségeit. Emellett nem egy­
séges, inkább mozaikszerü minden életrajza.
A m i stílusát illeti, erre csak annyit jegyezhetek meg, hogy még
sok kívánni valót hagy maga után. Ezzeí nem azt akarom mondani,
mintha könyvének stílusa bárdolatlan volna, hanem csak azt, hogy egy
theologiai tanárnak az írása olyan kell legyen, hogy abban nemcsak
a tartalom, de a stílus tekintetében is gyönyörködhessünk. Sajnos, ezt
a Nagy Géza könyvéről a munkája és személye iránti legnagyobb jó­
akarat mellett sem tudom még elmondani. Ennek pedig az a magya­
rázata, hogy az alkotás művészetében is vannak inas-esztendők amiket
az írónak, még ha professzor is, ki kell előbb töltenie, hogy szépet és
maradandót alkothasson.. Nagy Gézán pedig meglátszik, hogy az irodalmi
tanonc éveivel még nincs rendben. Átmenet nélkül mester akart lenni.
Pedig, hogy valaki mester lehessen, ahoz az elméleti tudáson kívül
gyakorlatra is van szükség. Ez a gyakorlati tudás hiányzik az ö írásaiból,
ami azonban olyan hiba, amit folytonos pótlással és a kiváló egyházi
történetírók müveinek olvasásával utólagosan is reparálhat.
Végül még csak arra kérem az érdemes szerzőt, hogy ne nehez­
ményezze őszinte és minden elfogultságtól mentés kritikámat, mert ez­
zel csak használni akartam a most még nehezen ívelő irodalmi karrier­
jének. Nyugtassa meg az a tudat, hogy nem csak a jó papnak, de a jó
professzornak is holtig kell tanulnia.*
Eg y őszinte A n o n y m u s.

* Kiadtam e kritikát, miután szigorúan tartani kívánom magam szerkesztői

elvemhez, hogy t. i. kotnoiy felelőssége tudatában mindenki úgy és azt irja lapunk
hasábjain, ahogy és amit lelke diktál Dr. Nagy Géza könyvét nem ismerem, tehát
nem is szólhatok sem ahoz, sem a hozzáfűzött kritikához. Bár érzem, hogy a kritika
nagyon súlyos és szerzőt egyéb Írásaiból másképen ismerem. Az én egyéni meg­
győződésem különben az, hogy neki nincs többé szüksége az u. n. „tanoncévekre“,
meg van nemcsak az elméleti, hanem a gyakorlati tudása is ahoz, hogy „mester“
lehessen, még pedig a „mesterek“ között is nem a legutolsó. D- E.
 Előfizetési felhívás .
Ceglédy Sándor „ Jé z u s Élete*4.
A négy evangélista előadásában. Az evangéliumok harmóniája.
Márton Lajos festőművész eredeti illusztrációival.
Jézussal, mióta e földről az Isten jobbjára távozott, a földi ember
legegyszerűbben és legközvetlenebbül az Élet könyvének, a Bibliának
lapjain találkozhatik. Ott van Ő otthon, s oda hívogatja Magához híveit,
á megfáradtakat és megterhelteket.
Boldog az a férfi és nő, ki az emberi élet küzdelmei és háborúsága
közepette Jézus közelében él, s fáradságában, aggodalmaiban, bánatában
odahajtja fejét a Mester kebelére. A gyermek, kinek gyorsan táguló
ismeretkörében,, érzésvilágában teljes fényével ragyog fel Krisztus alakja,
az aggastyán, aki mikor a földtől megválni készül érzi, hogy porhüvelyé­
ből kiröppenő lelkét az Örökkévalóságnak adhatja át, mily boldogok ők I
Ez a mü az evangélium szavaival, s még is lehetőleg életrajzi ke­
retek között mondja el Jézus életét, összefoglalása a bibliai anyagnak,
szérves egészbe próbálja összeolvasztani azt, ami a kezdő bibljaolvasó
számára széthulló kincshalmaz. Aki vágyódik a Biblia s a Bibliában
az élő Isteni kijelentés után: szeretettel forgassa, mert a magyar protestáns
irodalom ime megteremtette az Isten igéjéhez, a Bibliához vezető kalauzt.
A mü ára aranyozott díszes félbőrkötésben, tokban részletfizetésre
1200.— Lei, utánvét 400.— Lei, havi részlet 200.— Lei, készpénzfizetésre
1040.—Lei. Két részlet elmulasztása, az egész hátrálékot esedékessé teszi.
Megrendelhető a Lepa^re-könyvkereskedésben Kolozsvár.

Előfizetési felhívás.
A . Cattsse a strassburgi egyetem theologiai tanárának „ A Biblia
legrégibb Énekei 44 c. munkáját lefordítottam magyarra és a szerző
engedélyével könyvalakban szándékozom megjelentetni. A tudós tanár
ismerteti részletesen a zsoltárok történeti előállását érdekes és élvezetes
leírásban. — A könyv körülbelül 8 nyomatott ivre terjed. Előfizetési
ára 60 Léi, bolti ára 8 0 Lei.
Kérem, sziveskedjék előfizetéssel előmozdítani e mü megjelentetését.
— Előfizetési szándékát kérem vagy az előfizetési dij beküldésével, vagy
arról szóló levelével jelezni, hogy a könyvet utánvéttel kívánja, vagy az
árának a kongruából leendő levonását engedélyezi.
A könyv 6 hét múlva hagyja el a sajtót.
Zálau—Zilah, 193Q, október 11. Tisztelettel:
ifj. Kádár Im re,
s.-lelkész.
 365

Előfizetési felhívási
Hosszas lelkipásztori szolgálatom alatt miohdott egyházi beszédéimf-
bŐI Siessünk Jézushoz“ cim alatt, mintegy 2Ö ivre terjedő kötet­
ben, 91 drb. beszédet adok ki. Van közöttük 2 adventi, 4 karácsonyi,
4 újévi, 4 farsangi, 8 böjti, í virágvasárnapi, 2 nagypénteki, 4 húsvéti,
1 áldozócsütörtöki, 2 beköszöntő, 1 kibucsűzó, í reform, ünnepi, 1 to­
rony-, 1 imaházfelavatási, 4 konfirmációi, 1 lelkészszentelési beszéd. A
többi közönséges vasárnapi beszéd.
A kötet remélhetőleg december elején jelenik meg. A kötet
megrendelési ára, küldéssel együtt, 200 lei. Bolti ára magasabb lesz-
Cluj —Kolozsvár, 1930. okt, hó.
Szeretettel köszönt:
Vásárhelyi Boldizsár.
Előfizetési felhívás.
Theologiai Fakultásunk dísztermében két évtized óta az ünnepes
félévben hétről-hétre akadémiai istentiszteletet tartunk, melyeken intéze­
tünk Főfelügyelője és tanárai hirdetik az igét.
Ifjúságunk és az akadémiai istentiszteleteket látogató hivek többször
kifejezett kívánságának engedve a múlt iskolai évben elhangzott prédikáció­
kat „ Istennek Ragyságos Dolgai “ cim alatt 13 —14 ívnyi terjede­
lemben kiadni szándékozunk. A december elején megjelenő és az ünne­
pes félév minden alkalmára való beszédeket tartalmazó kötet előfizetési
ára portómentes küldéssel 120 Lm.
E kötetnek érdekességet és értéket az ad, hogy bár benne hét
igehirdető prédikációi foglaltatnak, mégis az egész kötet egy nagy egy­
séget alkot, mert egy előre elkészített terv alapján, egy ciklus részeiként
hangoztak el e beszédek. És mivel az akadémiai istentiszteleteken nem­
csak a theologus ifjúság, hanem a kolozsvári gyülekezet egy része is
hétről-hétre részt vett, ép ezért e kötet nagyon alkalmas lesz a rendes
gyülekezeti igehirdetés megtermékenyítésére.
Megrendelést, előfizetést elfogad az „Ifjú Erdély" kiadóhivata.
(Kolozsvár, Református Theologia.)
Kolozsvár, 1930. a reformáció napján.
A református theologia Fakultás Tanárai.

Előfizetési felhívás.
„ Erdély Mosolya, K önnye“ . . . cimü könyvem a napokban
hagyja el a sajtót az alábbi előszóval:
Minden könyv, minden irás, amely ma magyarul szól Erdély ma­
gyar népéhez és tartalmát egészséges szellem lengi, át — missziót végez.
Ha valamikor, úgy ma, amikor itt is, ott is felsír a pusztulás lélek­
harangja, s amikor közéletünk porondján is nem egyszer a szivet cserélni
tudóké a szó, igazán szükség van erre, mert különben a jelennék fekete
fátyola múltát, s jövendőt eltakar. . .
366

Szállj magyar szó 1. . . Szállj magyar írás tehát messzire! . . .

Kopogtass be részemről is ismételten népem ablakán. . . Simíts el bár
egy redöt .gondterhes homlokán, hogy szomorú kisebbségi sorsa, — bár
pillanatnyilag - - egy árnyalattal felhőtlenebb legyen.
Tisztelettel kérem a mélyentisztelt olvasót, méltóztassék a fennti
munkámra, — mélynek ára 100 Lei — nemcsak saját személyében elő­
fizetni, de nagybecsű ismerőseivel és a hatáskörébe eső intézményekkel
is előfizettetni.
Hálás volnék, ha fenti szives felhívásom meghallgatásra találna.
A könyv az összeg előzetes beküldése, vagy utánvét mellett rendelhető
meg. Korlátolt számban még „ Erdély fényló árnyékai“ cimü munkám is
kapható, melyről a budapesti nagy lapok meleg elismeréssel irtak.
Á kettő együtt bérmentes küldéssel 200 Lei. Tisztelettel:
Reghin—Szószrégen, 1930 október hó N a g y E le k ,
ref. lelkész.

KÜL ÖNF ÉL É K.
É r tó s ité s . Szeretettel kívá­
nom értesíteni mindazokat, akik
meghirdetett könyvemre voltak
szívesek előjegyezni, hogy a könyv
lírám, mii akarsz, hogy cselekedjem?
címen megjelent. A szétküldés is
megtörtént már. Hogy a postán
való eltévedés \eszélye lehetőleg
kiküszöböltessék, olyan vidékekre,
ahonnan tömeges megrendelés
történt, egy csomagban küldöttem
a könyveket. így a bekecsalji
e. m.-ben a nyárádszeredai kör-'
zetbe tartozó lelkészeknek Nyárád-
szeredába, az erdővidéki e. m.-ben
Barátra, a kézdi e. m.-ben Kézdi-
vásárhelyre, a bihari e. m.-ben
Fugyivásárhelyre, a nagybányai
e, m.-ben a szatmárvidéki lelké­
szeknek Szaimárhegyre, a nagy­
károlyi e. m.-ben Nagykárolyra
és a marosi e. m.-ben Maros-
vásárhelyt a Közhasznú Takarék-
pénztárnál helyeztem el. A fel nem
sorolt helyekre a megrendelőknek
külön-kUlön, saját címükre ment
a könyv. Akik tehát f. hó 10-ig
meg nem kapják, azoknak könyve
bizonyára eltévedt. Amennyiben
ilyehi eset fordulna elő, szeretettel
kérem — tudomásomra hozni,
hogy intézkedhessem.
Jelezni kívánom, hogy a nagy­
szebeni, stpsi, széki, bánáti és ér-
mettéki egyházmegyékből az elő­
fizetési ivek még mindez ideig
nem kerültek vissza hozzám és igy
ezekbe az egyházmegyékbe csak
azoknak a címére küldhettem
könyvet, akik a megrendelést
egyénenként tették még. Szeretettel
kérem ezekből az e. m.-ékből is
az előfiz iveket megküldeni, ha
mindjárt üresek is lennének.
Akik a könyvet a kongrua ter­
hére rendelték meg, azoknak ki­
mutatását egyházmegyékként meg-
küldöttem az illetékes pénztárno*
koknak, akik közül egy páran már
voltak szívesek az előfiz. dijakat
meg is küldeni, — a többieket pe­
dig e helyről is szeretettel kérem,
szíveskedjenek azokat a legkö­
zelebbi kongruából levonni és
címemre megküldeni, mert a
nyomda hőn epedve várja.
Testvéri szeretettel
Derzsi Endre,
balázsfalvi lelkész.
 A 'z sin a t e lh a la sz tá s a A
november hó 27-ére összehívott
zsinati ülésszakot az elnökség
kénytelen volt további intézkedésig
előreláthatólag 1930. január havára
elhalasztani. Ezt az intézkedését
az a bizonytalan helyzet magya­
rázza, melybe anyaszentegyházunk
az állami költségvetési reduk­
ciókkal kapcsolatosan jutott.
A. n a g y b á n y a i e g y h á z m e ­
g y e u ő szö v e tsé g i ta g o z a ta ,
okt. 9 én alakult meg. Az alakuló
gyűlésen 25 egyházközségi tago­
zat több mint 100 képviselővel
ielent meg. Elnök lett: Uray J e ­
nöné. Az alakuló gyűlésen Széli
György esperes, dr. Böszörményi
Emil emei gondnok és Szaplonczay
Berlalctiiné dr. Szilday Ilona nagy
hatással beszéltek;
Az érmellékl ref. egyházmegye
október 29— 30 napjain tartotta
Székelyhidon.. őszi gyámintézeti
közgyűlését, ielkészértekezletét és
emei közgyűlését. Ugyanezen na
pokon tartotta a Nőszövetség
egyházmegyei alakuló gyűlését,
valamint a anitó testület érte­
kezletét. 1 mert egyházaink roskadoznak a
A lelkészi Nyugdíj és Gyám-
intézet egy nagyfontosságú ha­
tározatot hozott, mely szerint
1931—32. évek folyamán havi
egyenlő részletekben befizetve fel­
emeli a jelenleg 1.200,000 Leit
kitevő alaptőkéjét oly formán, hogy
minden tag befizet eddig eltöltött
szolgálati évei után 500 —500 Leit,
a 30 éven felüli szolgálati éveket
nem véve figyelembe, hogy az idős
lelkésztestvérek ne legyenek túl­
terhelve.
E tőkeemelés végrehajtása után
nyugdíjba vonuló 40 szolgálati,
vagy 65 életévet betöltött lelkészek,
avagy a saját hibájukon kívül,
testi vagy lelki betegség következté-
bén 100%-os rokantak évi 48000
Lei nyugdijat, az özvegyek pedig
évi 24000 Lei segélyt kapnak 1939
jan 1.-ig, vagyis addig, amíg a
Királyhágómelléki kerületi nyug­
díj és gyámintézet teljes akció­
képességét eléri. Ez időponttól
fogva pedig úgy a nyugdíjas lel­
készek, mint az özvegyek évi
40000 Leit kapnak emei Gyámr
intézetünktől. Ezenkívül gondosr
kodik az uj alapszabály az árvák
ellátásáról is, valamint a tagok
elhalálozásakor 10,000 Lei azonnali
segélyt iizet ki a gyámpénztár.
Óriási teljesítmény ez és 34
lelkész áldozatkészségé hozta
életre, A terv Takács Zsigmond
gyámintézeti pénztárnok érdeme.
Adja á kegyelem Istene, hogy az
áldozat méltó gyümölcsöt teremjen.
A lelkészértekezletnek nagy­
jelentőségű határozata az, amely
szerint az egyházak leromlott
anyagi, helyzetére tekintettel meg­
keresi a kerületet a központi já­
rulékok lehető csökkentése tárgyá­
ban. Általános lesZegényedés min­
den irányban takarékosságot és
a kiadások redukálását parancsolja,
terhek alatt.
Az emei közgyűlés 30-án kéz
dődött a templomban Esperes aa.
magasan szárnyaló, buzgó imájá­
val. Az igét Cs. Nagy Dániel, ót-
tományi lelkész hirdette Ef. IV.
17 24. alapján. Krisztusban gaz­
dag lélek aranyait szórta a hall­
gatóság leikébe, felmutatván az
ó-ember cudar koldus-állapota és
az uj-ember királyi szépsége, jó
sága közötti mély szakadékot s
hiván mindeneket, hogy a Krisz­
tustól tanult uj életben szülessék
eme fölséges uj emberré*
A közgyűlés alkotó tagjai át­
vonulván a tanácsterembe, a meg­
alakulás után Pappszász Lajos
gondnok ur nyitotta meg az ülést
368
á|< Viszonyainkkal a Reformáció
emlékünnepe alkalmából foglal­
kozó, mélyenjáró, gondolatokban
gazdag beszéddel. Utána Esperes
aá. jelentését hallgatta meg a köz­
gyűlés, a veszteség fájó érzésével
áldozva- a kegyelet oltárán Doma-
hidy Plemér ehker. főgondnok és
Fráter. látván emei. vil. tanács-
biró sírja fölött. A jelentés általá­
ban az egyházak nyomasztó hely­
zetéről számol be s úgyszólván
egyetlen örvendetes pontja, amikor
népünknek ősz Püspökünk iránti
lelkes szeretetéről beszél, amely a
tavaszi generális vizitáció alkal­
mával, mindenütt olyan megható
szépséggel nyilvánult meg. Ellen­
ben valósággal megdöbbentett
mindenkit, hogy egyik nagy egy­
házközségünkben az elmúlt év
folyamán 18 uj házaspár nem es
küdött meg egyázilag.
Kisebb fontosságú közigazga­
tási ügyek után került sor a zsi­
nat I. t.*c. tervezetének letárgya-
lására, melynek előadója Hegedűs
Albert szalacsi leikész igen érde­
mes munkát végzett. Az egyes
§§.• oknál különböző javaslatok
tétettek. A hírhedtté vált 183 §.
pedig valóságos felháborodást vál­
tott ki és a közgyűlés egyhangú­
lag, tiltakozik a lelkiismereti sza­
badság ilyetén megnyirbálása ellen
és határozottan követeli e parag­
rafusok épen ellenkező értelemben
való megszövegezését és kodifi­
kálását-
Keresztes N. Imre könyvnyomdája, Aiud—Nagyenyed.
Esperes aa. imádságával és
buzgó énekléssel ért véget a köz­
gyűlés.
A tanítói értekezlet legfonto­
sabb tárgya volt egy egyházmegyei
tanítói nyugdíj és özvegy-árva
gyámintézet megteremtése, amely
Takács Zsigmond lelkész! gyám-
pénztárnok tervezete alapján egy­
hangúlag kimondatott és munkába
vétetett.
Isten áldása legyen egyházunk
minden munkásán és minden jó
munkájukon 1 Boruzs Lajos.
Szerkesztői üzenetek:
E z utón hozom szives tudó-
mására lapunk összes előfizetői­
nek, hogy az 1931: évi J , félévre
esedékes elő f dijakról a kimuta­
tást f. hó 15-io meg fogom kül­
deni az illetékes helyekre azzal,
hogy a még f . évre esedékes kon-
gruából, történjen meg azok le­
vonása . Azért vagyok kénytelen
igy eljárni, mert az 1931. évi
1. negyedévi államsegély valószí­
nűleg csak hónapok múltán kerül
kiosztásra, — addig pedig á
nyomda nem várhat. D . E .
Előfizetési dijak nyugtázása, Bekecs-
alji e. in. 1320 L. <360 L, lap és 960 L.
könyvdij), Erdővidéki e. m. 560 L. (préd.
könyv), Udvarhelyi e. m. 720 L. (préd.
könyv),Görgényi e.m. 548 L. (préd. könyv)
G. L Az előf. felhívás akkor érke­
zett, amikor a korábban küldött nyom­
tatott felhívás már ki volt szedve. így
tehát nem szedettem útból, csak bizo­
nyos kiegészítéseket eszközöltem. Szív
üdv.
Hí. évfolyam. 1930. december 15. 24. szám.

Me g j el e ni k: h a v o n t a k é t s z e r . Szerkesztőség és kiadóhivatal:
Előfizetési d íj: Blaj—Balázsfalva
egész évre 240 leu, fél évre 120 leu. Jud. Tárnává Micá.

Felelős-szerkesztő: Társ-szerkesztő:
DERZSI ENDRE PELESKEY SÁN D O R
baíázsfalvi lelkész. szatmárhegyi lelkész.
Ilii i Üli

Amik még elmondandók.

Ez a szám a jelen évfolyam utolsó száma;, Ebben a z ’év­
folyamban is sok mindenről beszéltünk és sok míndénről irtunk,
de viszont sok minden maradt, ami még e lm o n d a n d ó Ezék
közül óhajtok égyét s mást, ha röviden is, elmondani.
*
Nincs szerencsétlenebb megoldás a félmegoldásnál. : Láttuk
ezt többek között az 1928. évi tordai konferencia, közismert
határozatánál is. Amikor az egyesület és szövetség harcábóLaz
értekezlet került ki győztesen. Akkor azt, gondoltuk, hogy a
kérdés meg van oldva. Pedig — amint a. következmények
mutatták — nem volt megoldva. Állítólag ismét kisért fél­
megoldás réme. Mondják, hogy az együttműködés kérdésemost
már végérvényesen a leben und leben lassen elve alapján fog
megoldatni. Lesz hivatalos értekezlet, lehet m e l l e t t lelkészegye-
'sülét, sőt — az együttműködés nagyobb dicsőségére» fog
lenni ezek mellett egyelőre harmadiknak még lelkipásztorok
szövetsége is. És sokán vannak, akik azt gondolják, hogy ezzel
a kérdés a lehető legjobban lesz megoldva; Adja .Isten, hogy
ne csalódjanak. Adja Isten, hogy én csalódjam. D e félek,
nagyon félek, hogy a sok bába között elvész a gyermek »—
és lesz értekezlet, lesz egyesület, lesz. szövetség, csak épen
együttműködés nem lesz. *
 Egyik egyházmegyében történt, hogy dacára annak, hogy
a nyilatkozati ivén az értekedet mellett csak az esperes nyilat­
kozott és 14 lelkész az egyesület mellett foglalt állást, 7-en
pedig tártózkodtak az állásfoglalástól, — a közgyűlés mégis
egyhangúan az értekedetet fogadta el. Igaz ugyan, hogy a
közgyűlésén jelen voltak egyházunk vezető emberei is, —■ de
hát vajjön ennek a dolog érdemén szabad e változtatnia?!
A referens csak annyit jegyzett meg az esetről, hogy jellemző.
És valóban az. is. Még pedig nemcsak a kérdéses egyházmegye
papságára, hanem egész lelkészi karunkra. Egy pár tiszteletre­
méltó kivételtől eltekintve, sajnos, •— jellemző mindnyájunkra.
Hiszen voltaképen ugyanez történt már a tordai konferencián is,
amikor1az értekedetet egyhangúan elfogadtuk.
*
Az Út 9. számában I . L . „A z I. t.-c. tervezetének kriti­
kája egyh. sajtónkban címen“ cikket irt — és ebben sajná­
latának ad kifejezést, hogy „egyházi sajtónk fontosabb dol­
gokkal nem tudott hónapon át foglalkozni, mint a lelkész­
egyesület kérdése“ . Hát kérem — lapunkra való vonatkozás­
ban — ez az állítás sántít. Mert igaz ugyan, hogy előttünk
valamicskével fontosabb a lelkészegyesület kérdése, mint ő
előtte, de azért foglalkoztunk mi más fontos kérdésekkel is.
Igaz ugyan, hogy a lelkészegyesület kérdését nem tartottuk
másodrángií dolognak, de nem 'becsültük túl sem. Sehogysem
tudom elképzelni, hogy honnan vette I . L . és mások is —
mert' nem először hallom — azt a beállítást, mintha mi a
lelkészegyestiletet annyira túlbecsülnénk, hogy mellette eltörpül
az egyház minden más kérdése. I , L . ezt Írja: „senki komo­
lyan nem vallhatja, hogy az egész egyház és annak egész
élete; munkája és szervezete kérdései mind meg lesznek oldva,
ha a lelkészegyesület meg lesz“ . Hát kérem ki vallja e z t?!
•Nyilvánosan kérem, mondja m eg: hol és kitől hallott vagy
olvasott' ilyen kijelentést?! Ha pedig nem hallott vagy nem
olvasott: miért állítja?! „ E z lehet j ő jelszónak, de valóságnak
‘n e m Köszönjük az ilyen beállítást, de illő tisztelettel vissza-
adresszáljuk. Már csak a viszonosság kedvéért is. Mert amint
nem1vontuk kétségbe soha égy pillanatra sem, hogy Az Út
és tartozékainak célkitűzései, programmpontjai nem a jelszavak,
hanem a valóság síkjába estek és esnek, úgy ezt — és talán
jogosan — megkívánhatjuk a mi lapunk számára is.
 371

Az Értekezlet vagy Lelkészegyesület kérdésében való állás-

foglalás végett az erdélyi egyh.-keríiletben szétküldött ivek a
Nagyszebeni e. m. kivételével mindenünnen visszaérkeztek. Nyi­
latkozott összesen 402 lelkész: — 61 az Értekezlet, 317 a
Lelkészegyesület mellett és 24 tartózkodott az állásfoglalástól.
Százalékokban kifejezve, a nyilatkozatok közül, ?8‘£ő°/o esik
Lelkészegyesületre, 1 5 ‘ 1 8 °/o az Értekezletre és 5*97% az állás-
foglalástól tartózkodókra. Az iveket elküldöttem Yolloncs Miklós
kézdi esperes testvérünkhöz és felkértem őt, hogy — amikor
sor kerül rá — szíveskedjék azokat a zsinat elé terjeszteni.
Óhajtandónak tartjuk u . i., hogy az ivek a zsinati ,atyák elé
kerüljenek. Mert ezek fejezik ki leghívebben a lelkészek óhaját,
kívánságát és akaratát. Itt nem presszionálta őket senld. Itt szive
és lelke szerint nyilatkozhatott meg mindenki.

Utoljára hagytam — pedig nem utolsó - - egy megjegye­

zést, amely előkelő papi társaságban tétetett lapunkra, d e :alap­
jában rajtunk kívánt Ütni. H a elbukik a Lelkészegyesület, akkor
m i szükség lesz a D erzsi la p já ra ?! — állítólag szőről-szóra
igy hangzott volna ez a megjegyzés. Nem tudóm, hogy a
beszélgetés tovább milyen mederben folyt — és nem is ku­
tattam. De mindenesetre kötelességem felelni a feltett kérdésre,
És abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy nem is kell a
feleleten sokat gondolkodnom. Egyszer már feleltem érire; a
kérdésre. A tordai nagy hét után. Lapunk 1928. október 1. szá­
mában. Tehát csak utalok lapunk I. évf. 165. lapjának 3. be­
kezdésére, amikor a fenti kérdésre felelni kivánom a követ­
kezőket: „magától értetődik, hogy bár lapunk exponálta magát
a Lelkészegyesület mellett, annak elejtése semmi különösebb
jelentőséggel nem bir lapunkra nézve. Azért indítottuk, hogy
álljon a papság rendelkezésére egy független* sajtóorgánum,
amelyben őszintén és tartózkodás nélkül elmondhassa bárki
közülünk, ami neki fáj, amit sérelmesnek talál és amit jónak,
szükségesnek és építőnek gondol. Lapunk sorsa a papság
kezében van letéve. Ha kellőképen támogatják, existál, —
különben, a kibontott zászlót félárbocra bocsátja és elnémul".
Ezeket mondottam 1928. okt. 1-én és ezeket mondom ma is.
Ezek után megköszönve Istennek drága kegyelmét, méllyel
bennünket ez évben is megsegített — és m u n ka tá rsa in kn a ko lya -
sóiiikndlc szives támogatását, mellyel lapunkat a I I I . évfolyam-
háti is életképessé tettek,
teW éri szeretettel kívánunk mindnyájuknak, kedves család­
tagjaikkal és gyülekezeteikkel együtt, boldog és örömteljes ka rá -
csötiyi ünneplést és békés átm enételt' az ójesztendöre. sj. E .

A tiid ö m á n y o s m e g íté lé s m é r té k e .
— Válasz. Anonynjusznak. —

Minden bírálat annál jobb, minél szigorúbb és alaposabb: Sajnos,

Ah'onymusz bírálatára egyiket sem lehet elmondani. E g y ‘ harmadik lcate*
gpriába. tartozikelfogult. Vagy ítélje -meg minden olvasója e lapnak:
tárgyiíágosság-e az, mikor egy könyvnek a fekete táblájától elkezdve
az én „Ívelő vagy nehezen ívelő“ pályámig minden mellékes körülményt
felhoz, csak azt nem, ami a dolog érdeméhez tartozik? Egy történeti
munkát rendesen két szempontból1lehet elbírálni. Vagy az adatait ki­
fogásoljuk vagy az adatainak megítélését. A kettő külön-ktilön, vagy a
kéftő::együtt adja egy '•munkának a-' jellegét, mértékét. És itt i egészen
másodrendű a z ,, toogy ez a1munka (ismert, feldolgozóit: vagy még teljesen
•uj;;tárgyról szól. írhat valaki egészen új témáról nagyon felületesen és
jrljkt^ régiekről ygy, hogy azok egészen uj, eredeti fényt vetnek á múltra.
AlÚi éúgé'íil illet,"inúrikámat egyszerűen szolgálatnak, kialakuló történeti
felfögákombá Váló 'bevezetésnek/'tájékozásnak szántóm. 'Nékeni''fájt as,
m ikor egyháztörténettel- kezdtem: foglalkozni, hlogy 'Kálmáncsehiről,
MélitíszMk íés - Érdélynék a« viszonyáról,. Tótfalusi-; Kis Miklósról/ öreg
.Rákóczyról, j gr. Künn Qézáróí olyan kevés és. egyházunk hitigazságai
szenapontjábóT olyah tarthatatlan feldolgozás áll rendelkezésünkre. Fájt az,
hogy' BéZánákj 'Oberíinnek' nincs magyar jellemrajzaj vagy ha van is
éz utóbbiról, nem áz, ámi ma nekünk kell. De nem igazolom mindenik
részét-a könyvemnek. Aki azt nem elutasító elfogultsággal, hanem a
jelenlegi egyházi, élét iránt nyitott szemmel .olvassa, az megtalálja benne
azt, Isten hozzánk .intézett üzenetének gyarló tolmácsolását.
Bocsásson meg a 'bíráló testvérem, de enélkül értelmetlennek tartom
ilémcsak a théól tudományos, hanem a lelkipásztöri munkálkodást is.
Hogy mennyire vagyok eredeti az egyes jéllemképek megrajzolá­
sában ;yés mennyiben követem az élődéin lévő feldolgozásokat, azt itt
ném részletezhetem. De> kijelentem, hogy azi utóbbi eljárásomért is helyt­
állóik,' hiszen ,a történetírás egy végtelen mező, ahol a mások vélemé­
nyének, kutatása eredményének,,elfogadása, nem bűn, hanem sokszor
technikai szükségesség.. Hogy alkossunk akkor újat, ha minden adatot
kizárólag mi akarunk felderíteni ? Csak az adatok ellenőrzése az, amit
mindén’ körülmények közt meglehet kívánni. És még egyet: azoknak
önálló megítélését.
, Bíráló kifogásolja a stylusomat. Én ezt a könyvet nem a nagy-
köZöh$‘ég;nek, hanem, amint jeleztem, elsősorban lelkésztestvéreimnek és
tanítványaimnak írtam. Innen van sokszor a Stylus nehézsége. De nem
nehéz .annak, sem, aki azt hittel és a bibliai igazságok iránti megértő
lélekkel olvassa^ Sajnos, a kálvinista hit világa, ma sokak előtt értel­
metlen, száraz, uttalan terület. Ezért nem értjük meg egymást s ezért
viaskodunk egymás ellen meg nem felelő eszközökkel.
Végül még egy kérést ! Tegyen le arról Anonymus, hogy .engem
akár a görög filozófiai iskola vezetőinek, akár a renaissance kor akor-
nokainak, törtetőinek szempontjából bíráljon el. Előttem nem az a tanári
typus az ideál, amelyiknek a szavára esküsznek a jámbor tanítványok,
( „ ő mondta!“), sem nem az, akinek életpályája „könnyen ivei“ a már
gasba. Az igazi tanár együtt dolgozik tanítványaival s minél tovább halad,
annál inkább beismeri, mintahogy kedves professzorunk, Pokoly József
mondogatta, hogy még milyen keveset tud. S tudását, munkáját sphasem
tekinti lépcsőnek a világi elismertetés és eicsőség magaslatához. A kegyelem
felhasznál mindenkit az ő szabad tetszése szerint, engem is, Ánonymuszt is,
és mindnyájunkat, akik az Ur házát épitni akarjuk. Csak egyet kiyán
tőlünk : hűséget a reánk bigottakban. A tudományos és gyakorlati munka
megitésése tehát végső fokon Ő nála van s Nála mindig meglehet az
emberek ítéletét felebbezni. D r . N a g y G éza,

A m i bűnünk.
Ennek a mi lapunknak kezdettől fogva az a célja, hogy a románjai
református lelkipásztori kar szellemi és anyagi jobblétéért hafcpljpm-;~
E célkitűzését a lelkipásztori testvériség érzésének felkeltése, .egyesületi
életünk testbeöltöztetése, egyházi törvényeinkben jogaink biztosítása,
szellemi és anyagi életünk nívójának emelése által szolgálja.
Ezt a magasztos célt akarjuk szolgálni most is, amikor egy, a
híveink és a magunk iránti nagy bűnünket akarjuk szóvá tenni. Két pk
késztet most minket erre a szólásra. Az e.gyilc, Makkai Sándor püspök
atyánkfiának a marosvásárhelyi református nagyhét zárd gyűlésén tett
ama kijelentése: „még most is kévésén olvassák a református naptárt és
inkább megveszik a ponyvairodalom és a szekták lélekmérgezö Írásait
A másik ok, az egyetlen református vallásos néplapunknak, a X.,.év­
folyamba, indulásakor tett az a meglepő kijelentése, hogy. bár az egyház
hivatalosainak csak 25°/o a érdeklődött e lap iránt, még is 600 ingyen
példányt tudott adni a szórvány akcióra. Hát annak a református nap­
tárnak nem olvasása ¡(mind a két kerületben) és egyetlen református
vallásos néplapunk iránt való közönyösség a hivatalosok 75%-ában,
nem a mi bününk-é lelkésztestvéreim? Bizony a mi bűnünk és pedig
nagy bűnünk magunk és híveink ellen. Híveink ellen azért, mert enged­
jük őket Isten és egyház-ellenes Írásokkal megmételyezni, magunk ellen
azért, mert ezáltal magunk tesszük terméketlen talajjá híveink lelkét
igehirdetésünk számára.
Pedig az idők felette gonoszak és minden kis mulasztás száz­
szorosán ható erővel hull vissza reánk, egész exisztenciális megsemmi­
sülésünkig. S jó lesz megjegyeznünk, hogy ennek az igazságnak a .való­
sága, ma sokkal jobban fenyeget mint a „régi jó idök“ -ben, amikor barát­
ságos hatalmasságok és kornmun nem fertőzte nyomorúságok között éltünk.
374

Még a fégi jó időkben történt, hogy az O . R. L. E. Kálvineumainak

atyja: Kiss Ferenc egyetemi tanár, — akinek a Kálvineumok megterem­
tésé és fenntartása körüli hitéért, emberi mértéket szinte meghaladó ere­
jéért, soha elég hálát nem adhat Istennek lelkészt karunk, — sok-sok
parókiát meglátogatva kálvineumi kőrútjában, szinte fájdalmas keserű­
séggel mondta: annyi közönyt sehol se’ látni, mint a kálvinista parókiá­
kon. S ezt a keserű nyilatkozatot az váltotta ki belőle, hogy hivatalos
és nem hivatalos egyházi lapjaink, irataink a legtöbb parókián felvágat
lanul hevertek az iroda egyik szögletében. Ezen a közönyön mélyen
megbotránkozott a jó Kiss Ferenc, mert ő, az Isten leikétől ihletett
őrök tevékenység még álmában sem merte volna gondolni, hogy legye­
nek lelkészek» kiket saját sorsuk, jövőjük, az anyaszentegyház sok köny-
nyes sóhaja, amikről a sajtóban szó vala, nem érdekel. S ezért dörögte
oda az ő szent szenvedélyességével az akkori karnak: ez a ti legnagyobb
bűnötök, amit csak az Isten bocsáthat meg.
Hát vájjon mit szólna most, ha tudna arról a két okról, amely e
sorokat én’ belőlem kiváltotta és ha ismerné a mi híveink és a magunk
keserves helyzetét, amikor pusztításunkra szánt pergőtüze alá vett ben­
nünket a szörnyűséges idő?
Ne ezt kérdezzük! Mi feleljünk 1
A viszonyainkat jól ismerjük, ezekről felesleges bővebben Írnom.
Eíég, ha csak néhány oldalára mutatok reá. Híveink nagy hányada szór­
ványokban él, hol idegen tenger árja fojtogatja őket kálvinista mivol­
tukban. Ezeknek erőt, kitartást a legbuzgóbb pásztori akarat sem vihet
mindenüvé, ezt egyedül a mi szellemünket szolgáló sajtó viheti, ad­
hatja nekiek.
A szekták karjai is hosszúak és hatalmasak, akiknek sajtója ellen­
propaganda nélkül szabadon halászhat híveink között és nincsen tevé­
kenység bennünk ezt ellensúlyozni.
Van egy hatalmas altiszti tábora az anyaszentegyháznak, akiknek a
kvalitásán ép’ úgy függ az anyaszentegyház jövője, mint a fővezérekén.
Ha ez a tábor lelkes és munkára kész, mienk a jövendő diadala. Ez a
presbitereink közel 10.000 főnyi tábora. És ezeknek számára sincsen hát
egy őket képező és vezérlő orgánumunk, amely vigyen erőt az erőtelennek.
Ez .időszerint két, ezeket a célokat szolgáló, népnek való sajtó­
termékünk van: kerületünk naptárai és a „Harangsző“ c. vallásos nép­
lapunk, mely utóbbi ez évben beindítja a „Presbiter" című, tisztán
gyakorlati célt szolgáló rovatát is.
Hát nem a mi bűnünk-é, ha ezekkel nem élünk, ha nem törődünk
véle, hogy ezek népünk kezébe jussanak? Hiszen egyéb nem kell hozzá,
mint a minden eklézsiában található egy-két mozgékony hivünk agili­
tása, amihez ha a lelkészikar készsége tevődik és pedig nem 25, hanem
100%-ban, akkor hiszem és hirdetem, hogy eljut az istenes életet te­
remtő, jobb jövőt szolgáló sajtónk szava a messzi szórványok védtelen­
jeihez is és becsültebb lesz karunk.
Ha nem igy van, ha nem igy lesz, az a mi bűnünk.
JPelesJeey Sándor .
 375

Kérdések az „E gy őszinte Anonymus“ -hoz.

(aki a dr. Nagy Géza könyvéről e lap 23-ik számában egy „őszinte és minden
* elfogultságtól mentes kritikát" (?) követett el,)
„Neve-nincs" Uraml
Engedje meg, hogy az alábbi kérdéseket tegyem fel önnek:
1. Tényleg ö n irta-e le ezt a mondatot: „Fekete köntösbe van
öltöztetve, ami akaratlanul is azt az érzelmet ébreszti bennem, mintha a
szomorú külső öntudatlanul is gyászolni akarná a belsőt“ ?
1. a) Ha Ön irta le és az egész kritikát Ön irta, nem volt-e ma­
gán, véletlenül fekete ruha irás közben? Vagy szokott-e Ön néha-néha
fekete palástot ölteni magára?
2. Tartózkodási helyét ugyan nem ismerem, de azért kérdem: nagy
baj-e az, ha valaki Medinába jut, mielőtt Mekkába érkezett volna?
3. Kritikájában az egyházhistoria terén nagy jártasságot sejtet.
Kritika-irásához azonban még bizonyos előtanulmányokra lenne szük­
sége. A sok idevágó forrásmunkák között, van egy, a 16-ik századból is.
Ha időközben megkapom, elküldhetem-e önnek? Cim e: „Egy vén bial
orrára való karika“ .
4. írásaiban többnyire — mint az ö n kritikája is bizonyítja —
bemutatkozik az, „őszinte“ ember. Kérdem: a bemutatkozás' mégkivánja-e
nevünk megmondását? Pedig ö n vallomása szerint „őszinte“ em beri?
Kérdéseim egyelőre váló beszüntetése után maradok a köteles tisztelettel
Erdőszentgyőrgy, 1930. dec. 3. F iilö p F e r e n c
erdöszentgyörgyi református lelkipásztor.

IRODALOM .
C se n d e s estéit Romániai kiadóhivatala Révész Béla könyvkeres­
kedése Tárgu Mure§ —Marosvásárhely.
Nagytiszteletii Uram!
Egyik nagy problémája ma az evangéliumi egyházak szolgáinak az,
hogyan vigyük oda az evangéliumot azoknak a híveinknek, akiket sem a
templomi igehirdetésünk nem ér el, sem egyéb más evangelizáló alkal­
makra nem igen szoktak, vagy nem tudnak eljárni.
Azt már tisztán látjuk, hogy az írott betű az a nagyszerű eszköz,
amely e kérdés megoldására a leginkább alkalmas, Csak azt nem látjuk
még, hogy milyen formában, ruhában tud a betű is a legmélyebben
belefészkelődni a hozzáértő emberi lelkekbe. Egyházi lapjaink, naptá­
raink, nyomtatott prédikációink, biblia olvasó kalauzaink versenyezve
próbálják híveink szeretetét megnyerni s iparkodnak kedves vendégek
lenni az ismerős és ismeretlen otthonokban.
 Ezen az úton akarunk mi is tovább haladni s a betű varázs-
szárnyaival vinni Istennek Igéjét minél több magyar család és lélek leg­
mélyére, amikor megindítjuk nemes és szórakoztató olvasmányaink so­
rozatát Csendes estéh címen.
Sem a gondolat, sem a forma nem uj. A Protestáns Irodalmi Tár­
saság által kiadott közkedvelt Koszorú füzetek, a különböző egyesületek
által közrebocsátott .tractátus füzetek már régen végzik, vagy végezték
előttünk ezt a munkát igazán áldott eredménnyel.
Mivel azonban azt láttuk, hogy a nép evangelizálásának ezt a nagy­
szerű eszközét már-már elhanyagolják, kozzákezdtünk mi is a munkához,
hogy isten segítségével nemes és egyben szórakoztató,ismeretterjesztő olvas­
mányokon keresztül vigyük, hirdessük a Krisztus evangéliumát szerte olyan
helyekre is, ahová az élőszó útján talán soha, vagy csak ritkán juthat el.
De nagyszerűen nevelő eszközök ezek á füzetek a gyülekezetek
körében is, ahol van ugyan rendes pásztori munka, de amely munkát
mindig veszélyeztetik, lerontják és megzavarják az erkölcstelénség, vagy
legjobb esetben a vallási szempontból közöuyös világi szellem újságjai,
füzetei, könyvei.
Megindulunk tehát a szolgálatra. Iparkodunk minden tekintetben a
legjobbat áclni a legkedvezőbb feltételek mellett. E g yelje minden hónap­
ban egy füzetünk jelenik meg. Minden füzet 16 oldal, csinos borüéhlappal.
Egy füzet ára 10 L$i. Előfizetéseket is elfogadunk. Egy félévi elő­
fizetési dij (6 füzet) 50 Lei.
E körlevéllel együtt küldünk tisztelettel egy példányt mutatvány-
számnak első füzetünkből és egy megrendelő lapot.
Nagyon kérjük Nagytisztelelü Urat, méltóztassék szívvel-lélekkel
felkarolni' ezt a nagy és fontos ügyet. Méltóztassék úgy a templomban,
mint egyéb más evangelizáló alkalmakon nyomatékosan felhívni ezekre
a füzetekre a hívek figyelmét. Esetleg egyet-kettőt fel is olvasni néki
vallásos estéken.
Az iskolás gyermekek utján is nagyszerűen lehet közvéleményt
teremteni e mellett az ügy mellett.
Ha vannak Nagytiszteletü Urnák szórványai, tanya körzetei, vagy
egyéb helyeken elszórt hivei, ezeknek a számára méltóztassék az egyház
•belmissziói alapjából egy pár számot megvenni, hogy megismerhessék
és megszerezhessék s azután már maguk is áldozzanak megszerzésükért.
Amilyen szeretettel megyünk segíteni a lelkipásztori nehéz szolgá­
latban, olyan szeretettel méltóztassék fogadni bennünket és egyengetni
utunkat. Közös erővel szorítsuk ki népünk közül az egészségtelen és
munkánkat akadályozó és lerontó nyomdatermékeket.
A kiadóhivatali összes ügyeket, expediálást és előfizetési, illetve
tidelési ügyeket, a romániai kiadóhoz: Révész Béla könyvkereskedéséhez
arosvásárhely kérünk küldeni.
A szerkesztési munkára vonatkozó terveket^ tanácsokat tisztelettel
ri a szerkesztő.
ImádSágos lélekkel, szolgálni kész szívvel indulunk neki a jövőnek
jyetlen célunk: Isten dicsőségét szolgálni.
Még egyszer kérve Nagytisztelettt Úr testvéri támogatását, vagy un I
legteljesebb tisztelettel P a p tí'éza,
református lelkész, szerkesztő, Szálkszentinártoii

.AJólirottak szivünk rlegmélyebb fájdalmával tudatjuk, hogy

a jé, férj, szerető édes apa és hű. lelkipáSztóif

KOVÁCS JÓZSEF
héjjasíalvi ev. ref.. lelkész
életének 65-ik, lelkipásztorságának 38-ik évében folyó hó 18*án,
sok és kínos szenvedés után jobblétre szendertilt;
Az Úr szöllőjének hű munkása/az övéinek szérető, gond
viselője volt a boldogult, ki az igazság útján járt életének
minden napjaiban s hisszük, hogy Istennél elnyerte az igazak
hervadhatatlan koronáját.
Hült tetemét folyó hó 20-án.¡délután Va3. órakor az ev.
ref. egyház szertartása szerint a h'éjjasfalvi ref. templom kert­
jében helyezzük örök nyugalomra.
Béke poraira I
Héjjasfalva, 1930. nov. 18.
özv. Kovács Józsefn é sz, Schvőld Anna
felesége. >
Kálmán, Márta, Jó zse f, Béla és László
gyermekei.

EŐNICt F R IG Y E S , ARAD
Románia legrégibb és legnagyobb Sir. űh. BARITII1 l»o. 10-21.
ha ra o g ö » t ö d ^ j e
ajánlja saját találmányit szabadalmazott
JHapItíatott 1840-ben
HARANGJAIT
a legtisztább harang-bronzból, a hangok előre való meghatározásával. —
Vas harangszerelvények és harangállványok, — Villamos haranghuzó motorok.
Érdeklődök kéretnek e lapra hivatkozni.

Pályadij-nyertes lelkészek. A
nagyszalontai „Arany János Tár­
saság“ pályázatán N e m e s Elemér
igazfalvai testvérünk a zenei első,
D eb re cz e tti István szatmári test
vérünk az irodalmi második dijat
nyerte el. Fogadják a lelkészi-
karunknak is tisztességet arató
testvéreink, őszinte elismerő üd­
vözletünket.
A nagyváradi Lorántffi Zsu-
zsánna egylet a szeretet munká­
jában fáradhatatlan elnöknőjét :
C s e r n á k Béla lelkésztestvérünk fe­
leségét, meleg ünneplésben része­
sítette nevenapján, amikor egy
értékes asztalterítőt nyújtottak át
neki, elismeréssel adózó szavak
kíséretében. Mindezeknél értéke­
sebb azonban az egylet által fenn­
tartott árvaház növendékeinek
köszöntése, akiknek hálás könnye
volt az ünneplés gyémántja. —
A jóltevésben fáradozó Úrnőre
mi is kérjük az Úr áldó szeretetét.
Theologiai tiszteletbeli dokto­
rok. A debreceni fakultás dr.
R a v a s z László, dr. A n t a l Géza,
S o ltész Elemér püspököket, a sop­
roni fakultás dr. R a v a s z Lászlót
és K i s s Ferenc, egyetemi ny r.
tanár, a Káh'ineumok igazgatóját,
tudományos és egyházépitő mun­
kásságukért th. tb. doktorokká
avatta a speyeri évforduló alkál
mából.
Tiszteletbeli doktorok. D. Dr.
Dezső püspököt a debre­
B a lth a z á r
ceni egyetem jogi fakultása hono­
ris causa doktorává avatja. — Dr.
R a v a s z Lászlót az amerikai lancas-
teri egyetem a jogtudományok tb.
doktorává avatta.
Szatmáron dec. 1-én ifjúsági
Bethlen-nap volt. Az egész napot
kitöltő programm valóban épitő
volt mindkét nembeli ifjúságra.
379
Dr. Erdős J ó z s H n y . egyetemi
tanárt nyugalombc^vnulásávál a
kormányzó elism tl§pvel tüntette
ki. A sok lelkészi *^^rációt annyi
megértő szeretettel Jjivelt tudóst,
boldog öregségbenUldP meg az Ur.
Dr, Erdős Károly egyetemi
magántanárt, előbbinek kiváló fiát,
a debreceni lelkészképző-intézet
igazgatóját, a debreceni egyetem
theol. fakultásán az újszövetségi
tanszékre ny. r. tanárnak nevezték
ki. Az apának tanszékét öröklő
fiú legyen méltó utód s munkáján
Isten gazdag áldása.
(Jj theologiai doktorok. D i ó -
szeg tiyMihály alsódobszai lelkészt
a szisztematikai theol. köréből, —
Feren cet/ Károly nyíregyházai
Leánykálvineum lelkészét pedig á.
praktika theol. köréből a debreceni
egyetem doktorrá avatta.
Bírósági Ítélet. A „Sátán adj
számot" ciniíí személyeskedő és
a papságot gyalázó cikk szerzőjét
a „Ref. tanítót“ az illetékes egyház­
megye fegyelmi birósága 1929. év
augusztus hó 23-án feddésre és
4100 lei (Négyezerszáz lei) per­
költségre Ítélte. Az Ítélet 1929. év
nov. hó 5-én jogerőre emelkedett.
— A „nagyképűsködést" nem
szerető „és csak az igazságot ked­
velő" Ref. tanító a tárgyaláson
nem jelent meg. — Aki ezeket a
sorokat beküldte, nagyon' csodál­
kozik, hogy ezen igazságos ter­
mészetű apostol, — mint Ref.
tanító az anyaszentegyházat bol­
dogítja az igen gyakran megismét­
lődő botrányos magatartása után.
Ezek után még csak az van hátra,
hogy e jeles Ref. tanító egyház-
megyei tanító — tanügyi előadó le­
gyen és lehessen, vagy pedig
theologiai professzora a nevelés
és erkölcstannak. Beküidve.
 Az Alsóilosvai református egyházközség mély meg-
illetődéssel jelenti, hogy

tiszteletes SOLyMOSSy KŐROLy

volt m aros-gom bási nyugalm azott reform átus lelkész Atyánk fia, az alsó -
llosval reform átus egyh ázk ö zség nagylelkű JóltevőJe

életének 67-ik, 31 évi hűséges lelkipásztori szolgálat után,

nyugdíjaztatásának 8-ik évében, nagy szenvedések hosszú meg­
próbáltatásai után folyó évi december hó 4-én az Úrban csen­
desen elhunyt.
Á hit titkainak sáfára, Isten igéjének lelkes hirdetője,
egyházközségének bölcs, minden áldozatra kész vezetője,
messze jövőbe látó szervezője> építője volt, ki Anyaszentegyházát
és magyar fajit rajongásig szerette. Munkásságával és áldozatos
cselekedeteivel úgy a maros-gombási, mint az alsóilosvai re­
formátus egyházközségek történetébe kitörülhetetlenül beírta
nevét.
Aki hű volt a veábizottakban, aki mindenét: lelkét és
földi javait is vissza adta Annak». Kitől ajándékba kapta, most
hallja az ő Urának szavát: „Jól vagyon jó és hli szolgám“
Máté 35. 21. v.
Temetése folyó hó 6 án lesz alsóilosvai hajlékából.
L é gy en áld o tt e m lé k e ze té , cs e n d e s p ihen ése,
b o ld o g fe ltá m a d á s a i
Alsóilosva, 1930. december hó 4-én.

O R O O N A -H O M L O K Z A T S IP O K
a rekvirált sípok helyébe el$iMii kivitelben készülnek
WEőENSTEIN L. F I A I
orgona- és harmoniumgyárában. T I M I Ç O A R A .
Kitűnő hangú harmoniumok és pedálos harmoniumok állandóan raktá­
ron. orpajavltások, tisztítások és hangolások pontosan eszközöltetnék.
Költségvetéssel és harmonium árjegyzékkel díjtalanul szolgálunk.

Bécsben, a Dorotheer-gasse Kolozsvári theol. fakultásunl

16. sz. alatt minden vasárnap a jelen tanévre 187 hallgató ir
d. u. 3 órakor magyar ref. Isten- kozott be, kik közül 30 kirá
tisztelet van. hágómelléki.
 A nagy^Wiyai egyházmegye
nov. 29-ép jjstmáron tartott gyű­
lésén ik' ázik uj gondnokát dr.
Bősz? .¿nyl b*milt. A már több
mint; .láronf ¿ífizede egyházi köz
étetünkbenijeiejstil forgolódó férfiút
n agy szerzettel és lelkesedéssel
iktatták be'űvatalába Az uj gond­
nok székfoglaló beszéde gondo­
latokban és nemes akarásokban
gazdag vala, adja Isten, hogy tel­
jesedésbe is menjenek.
A hajdúböszörményi fiukálvi-
neumban dec. 6-án adventi ur-
vacsoraosztás volt, amely csak a
növendékeknek készíttetett. Inten­
zív lelkigondozás folyik ott. Hát
a mi árváinkra, azok lelkére ki
visel gondot?
Az O RLE diakónust állított be,
aki gyülekezetről-gyülekezetre járva
gyűjt a Kalvineumokra.
K eresztes N . Im re könyvnyom dája, A iu d — N agyenyed.
Szatmárhegyen miután a gyü­
lekezeti terem felépült és bebuto-
roztatott, dec. 1-én a leány- és
fm-bibliakör, az énekkar meg­
kezdte áldásos működését. A heti
vallásos összejövetele nyitánya is
ekkor volt. A „Harangszó“ , „Ifjú
Erdély“, „Magyar Nép“ c. lapok
állanak az összejöveteleket láto­
gatók rendelkezésére, az iratter­
jesztés is szépen prosperál, most
meg egy könyvtár beszerzése a
főgond a gyülekezetben.
Szerkesztői üzenetek:
Előfizetési dijak nyugtázása. Scpsi
e. ni. 3480 L., Sulyok István püspök
240 L., Ref. egyház (Érsemjén) 240 L.,
Balogh Gyula (Szemlak) 120 L. a jövő
évfolyamra.