Vukics Ferenc

Baranta – A történelmi magyar harci testkultúra

A személyiségfejlődés és a közösségalkotás hagyományos útja

A Baranta hazánk leggyorsabban fejlődő harcművészeti irányzata. Jelenleg 32 helyszínen

kb. 1200 fő gyakorolja a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat. Egyre
több településen indítanak Baranta egyesületeket, amelyek a helyi ifjúság mellett az ott élő koros z-
tályok mindegyikével foglalkoznak. A Baranta egyik fontos ismérve, hogy gyakorlása nem képze l-
hető el Baranta közössége nélkül.
A majd 1500 év magyar történelméből is táplálkozó önálló, tradicionális magyar harcművé-
szeti irányzatnak a legfontosabb belső tartalma a közösségek magyar modell szerinti megalkotása,
mert csak ilyen környezet alkalmas arra, hogy a hagyományok megélése, továbbfejlesztése, a ma-
gyar kultúra egyéb elemeinek megtanulása, az oktatás hagyományos módszereinek alkalmazása
mellett szervesen működő tartalmakat birtokló személyiségek alakulhassanak ki. Barantázni
(barantálni) csak közösségben lehet. Az alkalmazott felkészítési rendszer, az állandó megmérettetés
elve az ún. egymásért küzdés filozófiájának érvényre juttatását célozza meg. Nem a másik legyőzé-
se a legfőbb cél. Az ellenfelek a lehető legnagyobb tudásukkal küzdve az ellenfelet és ö nmagukat
minden küzdelem után egy magasabb tudásszintre emelik. A legfontosabb, hogy az aktuális képe s-
ségeink legjavát adjuk.
Az önálló magyar harcművészeti irányzat a magyar harci testkultúra megmaradt és megőr-
zött elemeinek rendszerbe foglalását és továbbfejlesztését tűzte ki célul. Az anyag gyűjtése, rend-
szerezése, a kiképzésbe való beillesztése jelenleg is folyik. Jelenleg közel ezer tradicionális techni-
kai megoldás alkotja a Baranta alapvázát. A különböző fogások, eljárások mintegy 60 %-a más
harcművészetekben nem fordul elő, vagy feledésbe merült. A Barantát ezen elemek léte, sokrétűs é-
ge, a történeti magyar gondolkodásmódból származtatott életfilozófiája teszi igazán izgalmas, egye-
dülálló szellemi és fizikai alkotássá. Az ország különböző területén működő csapatok egyik fontos
feladata a helytörténet és a néprajz pontos megismerése, ezen belül pedig a magyar testkultúra még
rejtett elemeinek összegyűjtése.
Egy Barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol, énekel. A legfontosabb feladata,
hogy a lehető legalaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, amely az általa megt a-
nult harci értékeket kifejlesztette. Egy Barantázó nem valami ellen, hanem valamiért harcol. A ma-
gyar észjárás megismerése biztosítja az értékek mentén történő haladást és a megfelelő önvizsgála-
tot.
A Baranta harcművészet. Harcművészetekkel csak az foglalkozik eredményesen, aki élet-
módszerűen éli meg annak minden tartalmát. A Baranta segít életmódszerűen magyarul élni. Egyik
legfontosabb feladata a hagyományos magyar értékek közvetítése az országon kívül és belül egy-
aránt. Középtávú tervei között szerepel, hogy az elkövetkező 10 évben legalább 3-400 magyar tele-
pülésen elérhető legyen és kialakításra kerüljenek azok a regionális oktatási centrumok, ahol az
edzők, felkészítők képzése, az egyes csapatok edzőtáborai szervezett keretek között folyhatnak,
illetve, hogy az arra alkalmas személyek számára biztosítsák a napi 6-8 óra elméleti és gyakorlati
felkészülés lehetőségét. Későbbiekben a Baranta terjedése kapcsán a magyar nye lv és életszemlélet
terjesztésével a világ „magyarabbá” tétele a cél.
Magyarország mellett a Székelyföldön, Kalotaszegen és a Felvidéken találkozhatunk
Baranta csapatokkal. A magyar stílus képviselői jó kapcsolatokat ápolnak a bokh barildah (bökö-
Mongólia) képviselőivel, a magyarországi ZBK kempo és Shaolin egyesületekkel, amely egymás
versenyein és rendezvényein való közös részvételben jelenik meg.

1
 Szűkebb értelemben a Baranta a IX. század és a XX. század között élt magyarság harci k i-
képzési formáira épülő fegyveres- és pusztakezes harcművészeti irányzat. Jelentős szerep jut a
Kárpát-medencei mozgásanyag mellett a feltételezett vándorlási területeken alkalmazott harci elj á-
rások, a hasonló életmódközösségeket felépített népek (szkíták, hunok, avarok, türkök, onugorok,
kazakok) harci és kiképzési kultúrája.
A Baranta (Böllön) mozgásanyagának visszafejlesztésében nagy szerepet játszottak az ide-
gen (elsősorban Habsburg) uralkodók (birkózást, ökölharcot, vívást, íjászatot, lovaglást) tiltó vagy
korlátozó törvényei. A mozgáskultúra nagy része így csupán harci táncokban, a pásztor életmódban,
vívókönyvekben és művészeti ábrázolásokon maradt meg.
A Baranta a magyar történelem kezdeti időszakaiban élő azon szabad jogállású tagjaitól
származik (fejérek), akiknek kiváltsága és egyben kötelezettsége volt a hadakozás. A hadi hivatást
mesteri módon elsajátító, sajátos kiképzési rendszert és taktikai elveket alkalmazó harcos réteg az
előzménye a magyar történelemben évszázadokig fennmaradó harcoló (nemesi) rendeknek, csopor-
toknak.
A hadi csoportosulások felkészítői és vezetői rendeletekben szabályozták az egyének és a
csoportok hadi felkészítésének rendjét. A kölpények, kaplonyok, talmácsok, tíznagyok, száz-
nagyok,a civilis-ek, várjobbágyok (iobagio castri), a jobbágyfiúk (iobagiones exemti), a hivatásos
viadorok (pugilok), a gyepűvédők, őrök (speculator), a nemesek (nobilis),a Magyarországra telep e-
dett hadi kötelezettségük folytán kiváltságokat birtokló népek, besenyők, böszörmények (muszli-
mok), kunok, jászok, a hagyományosan fegyverforgatással foglalkozó magyar nyelvű népcsoportok
(székelyek, őrségiek, hajdúk) a speciális feladatokra létrehozott vegyes összetételű harci csoportok
(nyőgérek, lövők, királyi vadászok, testőrzők-ajtonállók, végvári vitézlő rend, huszárok) azt mutat-
ják, hogy a magyar történelemben legalább másfélezer évet ölel fel a harci professzionalisták jelen-
léte, befolyása a politikai életre és a kultúrára. Hadi kultúra a magyarság társadalomszervező formá-
ira is rányomta a bélyegét. A had szó nem csak „sereget” alkotó katonákat jelenti a magyar nyelv-
ben, hanem az együtt élő és dolgozó önvédelmi és gazdasági egységet is.
Mindez azt jelenti, hogy a japán, a lengyel, a török és az orosz állami berendezkedéshez ha-
sonlóan a magyaroknak is jelentős nagyságú csopo rtjai vállalták évszázadokon keresztül az élet-
módszerűen a harci szolgálatot, a kiképzést, a harci tudásanyag szellemi és fizikai fejlesztését, to-
vábbadását.
A Baranta elsősorban az ő tudásanyagukra és az évszázadok alatt kialakult életfilozófiájukra
épül. Ők a Baranta jogelődei. A szervezetten működő magyar harci kultúra a VII.-XVII. század
között élte virágkorát. A Barantában három kiemelkedő időszakot különböztetünk meg: 1. A vá n-
dorló állam időszaka, 2. Az Árpádok időszaka, 3. A végváriak időszaka. A XVI. század elejétől
megindul a magyar kultúra kettéválása. Ettől az időszaktól fogva a népi kultúra őrzi csak tovább a
magyar sajátosságokat. A nemesi kultúra (a harci kultúrát, mozgásos kultúrát is beleértve) egyre
inkább nyugati jelleget ölt. Az ezt követő időszakokban már egyre inkább a társadalom perifériájára
sodródik a harci jellegű tudásanyag.
A magyar harcművészet újjáélesztésére több kísérlet is történt. A két világháború alatt ma-
gyar katonatisztek állították össze az első komoly anyagot, amellyel a legénység harci képzettségét
és nemzeti hagyományokhoz való ragaszkodását akarták előmozdítani. A kutatások eredményeinek
néhány eleme a korabeli harci szabályzatokban is megjelent.
Az 1960-as években szintén több próbálkozás történt az egységes mozgásanyag és harci
szemlélet kialakítására, de a távol-keleti irányzatok előretörésével és népszerűségével ez a törekvés
nem tudta felvenni a harcot. A 80-as években egyes műhelyekben komoly kutatómunka alakult ki,
amelynek a hatására 1993-ban az akkori Kossuth Lajos Katonai Főiskolán lefektették a harcművé-
szeti stílus és sportág alapjait.
1997-ben létrejött a Baranta Szövetség (jelképe a rakamazi Turulmadár), 1998-ban rendez-
ték az első magyar bajnokságot. A sportág fejlődésében fontos szerepet játszottak azok a mongol,
kazak tanulmányutak, amelyet a sportág kutatói és segítői tettek meg az elmúlt évtizedben, valamint
azok a mongol és török oktatók, aki a Közép-ázsiai fogáskészletekkel bővítették a Baranta tárházát.
A régi pusztai tízes rendszerek mintájára 1999-ben alkották meg a fokozat- és vizsgaszabályzatot.

2
 A Barantázók ősi magyar állatneveket (az állat ereje szerint) kapnak a teljesített vizsgák a l-
kalmával (Borsuk-borz, Burk-farkas, Bars-párduc, Kaplony-tigris). A Baranta az összetett képessé-
gű harcos lehetőségeit vizsgálja, ezért ugyanakkora hangsúlyt fektet a távra ható-, a vívó fegyverek-
re, mint a közelharcra és a pusztakezes megoldások alkalmazására. Egy oktatói vizsga (Bars-oktur,
5. fokozat) megszerzéséhez 34 különféle vizsgaelemből kell teljesíteni a megszabott minimum szin-
teket a vizsgázónak. A Baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein ma-
radt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől fogva magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej,
Őrség). A szépirodalomban a legtöbb alkalommal Kodolányi János műveiben találkozhatunk vele.
A Baranta szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harcra, hadjáratra való felkészülés,
törvényesen alkalmazható erőszak, ill. az erőszak alkalmazása. A kunoknál zsákmányszerző utat
jelent. A környező szláv nyelvű országokban pejoratív értelemben állatok elhajtását, zsákmányolást
jelenthet. A kirgizeknél gyorsan közlekedő lovas csapatot, a kazakoknál az erőszak jogos alkalma-
zását, egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyszínét, a legkorábbi írott források sze-
rint pedig a Nap harcosait, illetve a Nappal szövetséget kötött férfiak közösségét jelenti.
A Somogyvár környékén fennmaradt szokás szerint a Barantázók a régi törzsszövetség va-
lamikori bírájának, a régi törvények oltalmazójának (Horka) voltak a felesküdött, különlegesen k i-
képzett segítői. Olyan harcosokat takart, akik a fegyverforgatásban való kiválóságuk mellett a le g-
magasabb erkölcsi, morális követelményeknek is megfeleltek. Nagy részt vállaltak a következő
generáció nevelésében, harci felkészítésében. Ma a Baranta az öná lló magyar harci irányzatot jelen-
ti. A szó eredeti jelentése: harcra, hadjáratra, rajtaütésre való felkészülés. A kaukázusi népeknél a
konfliktusok erőszakos, de vér nélküli elintézési formáját, vagy harci vetélkedőt jelképez. A
Baranta véráldozat nélküli jogos zsákmányszerzést is takarhat (törvénysértés, személy megsértése).
A Baranta, bahranta, barymta, barmta, barana szokásjog szerteágazó ázsiai jelenléte azt mutatja,
hogy az idők folyamán kialakult kisebb értelmezési különbségek ellenére egy olyan hagyománnyal
van dolgunk, amely a szóban forgó népek történetének nagyon korai időszakából származik és na-
gyon ősi tartalommal bír.
A hagyományos magyar harcművészetet Barantának hívjuk, amíg csupán versengésről, fe l-
készülésről, békeidőszakon belüli gyakorlatozásról szól. Az ellenség megsemmisítésére való törek-
vés esetén Böllönnek nevezzük. A felkészítés során a Böllön jellegű elemeket elsősorban hivatásos
katonák és oktató szintet elért Barantázók sajátíthatják el.
A Baranta a hagyományos magyar életfelfogást fogadja el harci filozófiájának. Az ún. „sze-
res” gondolkodásmód a mellérendelt jellegű társadalmi kapcsolatok fontosságára és elsődlegességé-
re épít. A hagyományos életelvek szerint élő ember először önmaga megismerésére és meghatáro-
zására törekszik, s ezt rendeli a fennálló világ rendje mellé. (Ma egy jelképesen működő Világ rend-
je alá rendelve építik fel az ember személyiségét, így sosem válhat önmagává, ezáltal nem rende l-
kezik egyedi személyiséggel. E nélkül felnőtt embernek és harcosnak is alkalmatlan.) A
Barantázókat nem fegyveres specialistáknak, hanem komplex képességekkel rendelkező harcosok-
nak nevelik. Ez azt jelenti, hogy a távolra és közelre ható fegyverek, a pusztakezes elemek, a lovas
harci alkalmazások mellett a magyar kultúra egyéb évezredes e redményeivel is fel kívánja ruházni a
hagyományok útjára lépő jelöltet. A magyar fegyveres-, eszközös táncok, a népi költészet munkái
(dalok, mondák, regék), az eszköz- és fegyverkészítés rejtelmei, a gyakorlati régészet, a történettu-
domány eredményei mellett a hagyományos magyar életvezetést is elsajátítják. Az egyéni kezd e-
ményezőkészséget tisztelő, a kreativitást fejlesztő és elősegítő rendszere gyorsabb tanulási eredmé-
nyekhez vezet. Ez igaz mind a mozgásos folyamatokra, mind a személyiség fejlesztésének lehető-
ségeire.
A felkészítés és a versenyek során olyan hagyományos kiképzési elemeket használnak, ame-
lyek a lehető legjobban megközelítik a valós harci helyzeteket. A kiképzési alapelemeket (iskola-
gyakorlatok, formagyakorlatok) úgy állítják össze, hogy abban mindig szerepeljen az ellenfél, va-
lamint olyan biztonsági elemek, amelyek a minimálisra csökkentik a sérülés veszélyét. A Baranta
gyalogos (thug- a régi nemzetségfők gyalogos feladatokat is ellátó testőrzőinek lófarkas zászlaja) és
lovas (ráró lovas harci alapalakulat) szakágak képességeiből áll.

3
 Alapvető jellemzője a valódi harcot játékos jelleggel modellező felkészítési és versenyzési
rendszer. Versenyeztetési formája bizonyos keretek között mozogva egy állandóan változó, fejlődő
követelményrendszerre épül. A pusztakezes alkalmazások során arra törekszik, hogy a Barantázó
rövid időn belül kerüljön az ellenfél közvetlen közelébe, ahol erőteljes fájdalmakat okozó vagy fo j-
tó, gerincfeszítő fogásokkal megfékezze (harcképtelenné tegye) ellenfelét. A fegyveres vívó mozgá-
sokban halasztó jelleggel, a követő-, kiegészítő mozgások széles skáláját alkalmazva (nem csupán a
fegyverre összpontosítva) törekszik az ellenfél leküzdésére. Különös hangsúlyt helyeznek a helyze-
tek taktikai, logikai elemzésére. A felkészítés során hagyományos ügyességfejlesztő elemeket a l-
kalmaznak. A felkészítés folyamatára jó példa a kard oktatásának folyamata.
Az adott fegyverek oktatását (pl. kard) mozgáskoordinációt, eszközös ügyességet, memóriát,
egyensúlyi képességet és állóképességet fejlesztő gyakorlatok előznek meg. Az iskolagyakorlatok
során 1-25 elem a fegyver forgatási készségéről és lépéstechnika megtanulásáról szól. Ezek nagy
része ún. táncvívási elem. Azokat a gyakorlatokat alkalmazzák, amelyekkel évszázadokon keresztül
előkészítették a legénykéket, hogy felkészüljenek a kardvívás elsajátítására. A sok biztonsági elem
megakadályozza a korai időszakokban a súlyos sérüléseket és előkészíti a következő mozgásos fá-
zist. A 26-50 elemek során a test és a fegyver kombinációs alkalmazá sát készítik elő. A 51-75 során
a harcban bármikor alkalmazható elemeket tanulják, a 76-100 iskolagyakorlatok során pedig a
Baranta speciális vívási taktikai elemeit (belső körös vívás) sajátítják el. Az iskolagyakorlatokkal
párhuzamosan folyik a Barantában oly fontos stabil védekezési struktúra kialakítása, amelyet a vé-
dekező gyakorlatok fejlesztenek készség szintre. A támadási technikák valós harcban való alkalma-
zása pedig a szabad vívó gyakorlatok (súlyra hozott imitációs fegyverrel) során kerül számonkérés-
re. Itt törekednek, hogy mindenki a lehető legtöbb ellenfél ellen gyakorolhasson, valamint, hogy
más vívási stílusok képviselői ellen is a lehető legtöbb tapasztalatot szerezzék meg. Némely fegyver
esetében (pl. fokos, szablya) csak az „előzmény fegyverek” (kard, bot) elsajátítása után tanítható
meg eredményesen.
A Barantában az íj mindig a dinamikai fegyver szerepét tölti be. Ez azt jelenti, hogy statikus
körülmények között nem használják. Az oktatás kezdeti pillanatait kivéve a harcszerű alkalmazáson
van a hangsúly. A párbajszerű, mozgásos gyakorlatok elősegítik a gyors töltést, az ösztönös célzási
képesség kialakulását és a helyes taktikai értékelés képességét. A Baranta esetében ez azt jelenti,
hogy többet ér egy 20 cm-es szórással mozgásból lövő harcos, aki ezt a legtöbb körülmény esetében
tudja produkálni, mint a 3 cm-es szórásképpel rendelkező társa, aki csupán kimért pályákon, belö-
vések után képes statikus helyzetből statikus célokra lőni.
A lovasíjászat során is hasonló az elképzelés. Az, hogy valaki egy vonalon mozogva megta-
nul előre oldalra és hátra lőni nyeregből, az csupán az első fázis. Ezt követően különböző távolsá g-
ban és magasságban elhelyezett célokra gyakorolnak. Később a ló „másik oldalán” elhelyezett c é-
lokra is lőni kell. A következő fázisban ezek a célok mozognak (dobott korong, mozgó pajzsos segí-
tők). Az ötödik fázisban a mozgó célok lovas harcos elleni harci feladatokat imitálva haladnak. A
hatodik fázis pedig arról szól, hogy az adott célterületre kiérkezve, a lovat testsúllyal és hangokkal
úgy kell a célokra vezetni, hogy a célokat veszélyességük szerint osztályozva, taktikai elemek a l-
kalmazásával küzdjük le (pl. az ellenünk tevékenykedőket olyan szögekből közelítsük meg, hogy
egymást akadályozzák fegyverhasználatukban). Valaki tökéletesen hajthat végre íjász lőfeladatokat
lóról, de ha a ló irányításában és taktikai elgondolásokban nem fejlődik, akkor egy nála rosszabb
lőkészségű lovas a harc során fölébe kerekedhet. Ezeket szintén párhuzamosan kell fejleszteni. A
Baranta ebben az esetben is jó példa arra, hogy a harc sokkal összetettebb, mint a sport. Külön
hangsúlyt kapnak a csoportos alkalmazások.
A versenyek és az edzések során az íj, szablya, a kard, a fokos, a kopja, a lándzsa, a csatak-
ereszt, a különböző hosszúságú botok, a kés, a pányva, a pajzs és a bárd használatáról adnak számot
a stílus képviselői. Különösen kiemelt szerep jut a lónak, amelynek ismerete még a gyalogos szakág
képviselői számára is kötelező.
Erről talán az mond a legtöbbet, hogy a Barantázók nem „idomítják” a lovat, hanem megta-
nulnak vele együtt élni és dolgozni. A ló megismerése közelebb visz a természet valódi természet é-
nek megértéséhez. A Barantában nincsenek valóságos súly- és korcsoportok, mint ahogy erre a va-

4
lódi harc sem ad lehetőséget. A versenyek során a 17 év alatti fiúk (Kesék-szakálltalanok), a 17 év
feletti férfiak (Öskük-javakorabeliek), és a 13 évnél idősebb lányok és hölgyek (Menyétek) küzd e-
nek meg bontott csoportokban. Az ősi időkben a lányoknál a kb. 13 éves korban bekövetkező bio-
lógiai érés, a fiúknál 17 éves korban lezajló avatási ünnep (iniciáció) jelképezik a korcsoportok ha-
tárait.
A Barantában fontos szerepet játszanak az edzések, versenyek és vizsgák mellett a bemuta-
tók. Az egyesületek, szakosztályok évente 50-220 hagyományőrző bemutatót is tartanak belföldön
és külföldön. Ezek egy része hagyományőrző bemutató, egy része harcművészeti program. Ma j e-
lenleg 6 sportegyesület és 4 egyesület működtet Baranta szakosztályt. Ezekben kb. 300-350 fő vesz
rész az edzéseken. Jelenleg kb. 40 fő versenyképes és ebből 22-24 fő kiemelkedő színvonalon képes
a Barantát képviselni akár más harcművészeti irányzatok kiemelkedő képviselőivel szemben is.
Külön öröm, hogy az utóbbi években már sikerült olyan tehetséges fiatalokat felkészíteni, akik a
gyalogos és a lovas szakágakban is kiemelkedő szerepet foglalnak el. Egy lovas harcosnak meg kell
tapasztalnia, hogy egy gyalogos milyen képességeket fejleszthet ki, hogy eredményesen és körült e-
kintően tudjon ellene harcolni és ez fordítottan is igaz.
Az 1929-41, 1967-78, 1992-2004 közötti újraalkotási folyamat egyik legnagyobb próbatéte-
le az edzőképzés megvalósítása. 2002-ben a Baranta bekerült a Nemzeti Alaptantervbe (katolikus
középiskolák), 2004-től a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen választható tantárgy. 2005-ben
megindul a kétéves edzőképzés. A képzés két központi egyesülete a Szentendrén működő
Lovasíjász Hagyományőrző Sport Egyesület és a Honvéd ZHSE Baranta Szakosztálya Budapesten
(Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem). Dinamikusan fejlődő új központok alak ultak a határokon
belül és kívül. Egyre gyakoribbak a 30-120 fő körüli csapatok. Jelenleg versenyeinkre Szlovákiából
(Felvidék), Ukrajnából (Kárpátalja), Romániából (Erdély és Moldva) és Mongóliából érkeznek
résztvevők.
A legfontosabb dolog, amit egy ember tehet, hogy valódi és szervesen működő értékek men-
tén határozza meg önmagát. Az értékek vonzzák az embereket. A legtöbbször az a baj, hogy egy
értékrendszert senki sem jelenít meg, s így ad lehetőséget a világban tájékozódó embereknek arra,
hogy a hagyományok által meghatározott irányba is elindulhassanak. A Barantázók egyik legfonto-
sabb célja, hogy a hagyományos magyar harci kultúra elemeinek megismertetésével, a Baranta ö n-
álló harci rendszerének minél eredményesebbé tételével megismertesse és világszerte népszerűsítse
a magyar kultúrát, a természetet és az embert tisztelő magyar énképet valamint, hogy az általuk
űzött stílust az egyik legnépszerűbb harcművészeti irányzattá tegyék hazánkban és később a világon
is.
A terjeszkedés elsődleges irányát Erdély, a Felvidék, a Vajdaság, Kárpátalja és a Közép–
ázsiai területeken élő testvérnépek szállásterületei jelentik. Tíz év alatt a Baranta megszázszorozta a
létszámát. Az elkövetkező tíz év legfontosabb célja, hogy Magyarországon mindenki számára elé r-
hetővé váljon, hogy tagja legyen a hagyományos magyar harci testkultúra nevelő és közösségformá-
ló ereje. Több száz egyesület, csoport alakításával a szervesen működő közösségek erejével, alkotó-
készségével, tetterejével kívánjuk a magyar társadalmat megerősíteni. Orszá gszerte olyan nagyobb
földterülettel rendelkező kiképzési központok felállítását kezdtük meg amelyek alkalmasak a
Barantázók, a magyar harci testkultúra iránt érdeklődők képzésére, oktatására. Jelentős szerepet
vállalunk a közeljövőben kialakítandó (a hagyományos értékrendre épülő) magyar iskolahálózat
kiépítésében, a pedagógusok képzésében, a vidék kulturális arculatának tevékeny alakításában. K i-
emelt kötelességünk a Székelyföld, Erdély, a Felvidék, a Vajdaság, Kárpátalja ill. a szórványma-
gyarság közösségi megerősítése és támogatása, a magyar nyelv, gondolkodásmód és életközösségi
forma terjesztése, elfogadtatása.