Professional Documents
Culture Documents
Depresszio Lapok
Depresszio Lapok
8-12/1-2012-0001
A MUNKAHELYI EGÉSZSÉG ÉS BIZTONSÁG FEJLESZTÉSE,
A MUNKAÜGYI ELLENŐRZÉS FEJLESZTÉSE
SZAKMAI ÚTMUTATÓ
Depresszió miatt jelenleg, illetve korábban kezeltek munkaköri
orvosi alkalmasságának meghatározása, illetve munkahelyi
rehabilitációjuk és a munkaképességük fejlesztésének
módszerei
TARTALOM
ADATLAP . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4
ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6
I. DEFINÍCIÓK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
Fogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7
II. BEVEZETÉS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10
Epidemiológa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Komorbiditás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Diagnózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14
Orvosi rehabilitáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18
Pszichofarmakológiai módszerek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Pszichoterápiás módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19
Szocioterápiás módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Munkaterápia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Foglalkozásterápiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20
Közösségi terápiák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
A destigmatizáció folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21
Esettanulmányok.. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22
FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24
2
Pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25
A depresszív betegség miatt gondozás alatt álló munkavállalót érő káros és előnyöshatások . . . . . . . . . 25
V. Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat 30 napot meghaladó táppénzes állományt követően
depressziós betegeknél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30
Pszichiátriai vizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32
I. adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35
II. adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36
III. adatlap. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37
IV. adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38
V. adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39
VI. adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40
BURNOUT – öndiagnózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47
IRODALOMJEGYZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48
3
ADATLAP
A dokumentum jellemzői
Címe: a depresszió miatt jelenleg, illetve korábban kezeltek munkaköri orvosi alkalmasságának meghatározása, illet-
ve munkahelyi rehabilitációjuk és a munkaképességük fejlesztésének módszerei.
Típus: útmutató
Verziószáma: a1
Megjelenés helye
nyomtatott verzió:
elektronikus elérhetőség:
A dokumentum hatóköre
Az érintett betegek köre: depresszió miatt kezelés alatt álló vagy korábban kezelt munkavállalók
Szakterület:
18 Pszichiátria
22 Rehabilitációs medicina
25 Foglalkozás-egészségügyi ellátás
63 Háziorvosi ellátás
64 Rend- és honvédelmi alapellátás
71 Pszichológia (klinikai szakpszichológusi szakképesítéssel)
94 Megelőző orvostan és népegészségtan
Ellátási forma:
A1 alapellátás
J1 járóbeteg szakellátás szakrendelés
J3 járóbeteg szakellátás jellemzően terápiás beavatkozást végző szakellátás
F1 fekvőbeteg szakellátás aktív fekvőbeteg-ellátás
F2 fekvőbeteg szakellátás krónikus fekvőbeteg-ellátás
E3 egyéb szolgáltatás önálló „megelőző egészségügyi ellátások”
4
Valastyán Beáta (klinikai pszichológus, klinikai szakpszichológus) Kardirex Egészségügyi Központ, Munkapszicholó-
giai Laboratórium
Felülvizsgálat
Igen Nem
Cím: 46/2003. (IV. 16.) OGY határozat az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjáról
Elérhetőség:http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=74987.104189
Cím: Semmelweis-terv
Elérhetőség: http://www.eti.hu/eti/fooldal/4183
5
ELŐSZÓ
Az Európai Unió tagországai a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága érdekében egyre több helyen kényszerülnek a
nyugdíjkorhatár emelésére, a kedvezmények körének szűkítésére és a munkában eltöltött életévek növelésére.
Három lényeges tényező együttes hatása alakítja az idősödő munkavállalók foglalkoztatását. Egyfelől a munkavállaló
képes kell, hogy legyen az idősebb korig való munkavégzésre; másfelől szükséges, hogy akarjon is bent maradni a
munka világában; további feltétel, hogy ezt a többi szereplő is akarja. Olyan egészségi állapotban kell megőrizni a
munkavállalót, mely nem korlátozza a munkavégzésben, illetve olyan munkakörülményeket kell teremteni (már fiata-
lon is), mely nem veszélyezteti az egészségét. Szüksége van továbbá versenyképes tudásra.
A munkában való megmaradásról végeredményben a munkavállaló dönt, ezért kiemelt szerepet kap a motiváció és
az értékek. Ennek egyik legfőbb tulajdonsága, hogy nagyon nehéz közvetlenül hatni rá: leginkább közvetetten (egész-
ségi állapot, szaktudás és képességek, munkakörnyezet) lehet befolyásolni a döntést.
Úgy tűnik, hogy a nyugdíjba vonulási döntést legerősebben az határozza meg, hogy az illető ezt anyagilag megen-
gedheti-e magának. Ezt a döntést a társadalom a nyugdíjkorhatár emelésével, a kedvezmények szigorításával alakít-
ja. Ez erős hajtóerőt jelent a továbbfoglalkoztatás irányába. Végezetül, ide tartozik az is, hogy a munkáltatók részéről
igény kell, legyen az idősebb munkavállalókra.
A munkaképesség megőrzésének és fejlesztésének azért lényeges eleme az egészség, mert ezzel teremthetjük meg
az előfeltételeit annak, hogy a továbbdolgozni kényszerülő idősödő munkavállalók képesek legyenek sikerrel vála-
szolni a munka világának kihívásaira. A fentiek figyelembevételével látható, hogy nem közvetlenül a jobb egészség
miatt fognak tovább dolgozni, illetve önmagában az egészség nem elegendő a munkaerőpiacon való boldoguláshoz.
Ez egy szükséges, de nem elégséges feltétel.
Sorozatunkban elsősorban a foglalkozás-egészségügyi orvosoknak próbálunk segítséget nyújtani ahhoz, hogy biztos
alapokon nyugvó döntéseket hozzanak a munkaköri alkalmasság megítélésekor, illetve a bizonyos egészségkároso-
dással élők munkahelyi egészségfejlesztésével kapcsolatban. A gyakran felmerülő betegségeket, állapotokat válasz-
tottuk ki. Célunk az volt, hogy olyan iránymutatások szülessenek, melyek egyfelől a lehető legnagyobb védelmet és
egészségnyereséget jelentik a dolgozóknak, de eközben nem korlátozzák indokolatlanul a munkaerő-piaci megjele-
nésüket, ezáltal segítve az egyén boldogulását és javítva az ország teljesítményét.
A terület szakértői által megírt, referenciákkal alátámasztott ajánlások alapját képezhetik új szakmai irányelveknek.
Reményeink szerint az illetékes szakmai kollégiumok felkarolják ezt a törekvést, s a továbbiakban sajátjukként fejlesz-
tik tovább kiadványainkat.
Bízunk benne, hogy a foglalkozás-egészségügyi szakorvosok és ápolók, az érintett területek szakorvosai, a munka-
vállalót gondozó és a táppénzről döntő háziorvosok, illetve a munkavédelemi szakemberek, ergonómusok, pszicho-
lógusok is hasznosnak találják a benne foglaltakat!
6
I. DEFINÍCIÓK
Fogalmak
Unipoláris depresszió: a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség, amelynek klinikai ké-
pét a pszichológiai, kognitív, vegetatív, ill. szomatikus tünetek változatos kombinációja alkotja. A depresszió orvosi
értelemben vett betegség és nem azonos a nemkívánatos külső környezeti tényezők által okozott rossz egyéni és
társadalmi közérzettel.
Az unipoláris depresszió súlyosságát illetően megkülönböztetünk major, ill. minor depressziót; ha utóbbi krónikus le-
folyást mutat, és legalább két éve fennáll, disztímiás betegségről beszélünk.
A depresszió diagnózisának felállításához meghatározott számú tünetnek meghatározott ideig kell fennállni. A major
depresszió és a disztímia az esetek közel felében familiáris halmozódást mutat. Magát a betegséget gyakran – az arra
hajlamos egyéneknél – külső, provokáló tényezők, ún. negatív életesemények manifesztálják (reaktív depresszió). Az
unipoláris major depresszió és a disztímia (minor depresszió) csak a tüneti kép súlyosságában és a betegség időtar-
tamában különböznek egymástól, a genetikai hajlam, a pszichoszociális stresszorok szerepe, a biokémiai eltérések és
a terápiás válasz azonos. Az unipoláris depressziók legfontosabb rizikótényezői a depresszió vonatkozásában pozitív
családi anamnézis, a kora-gyermekkori pszichoszociális stresszorok és az aktuális (felnőttkori) negatív életesemények
vagy pszichoszociális stresszorok. Az unipoláris depresszió (major depresszió, ill. minor depresszió/disztímia) diagnózi-
sa akkor állítható fel, ha a tünetek nem magyarázhatók jobban gyászreakcióval, ill. egyéb definitív betegséggel.
Major depressziós epizód: kilenc tünet közül minimálisan öt legalább két hétig fennáll, s az első két tünet közül va-
lamelyik feltétlenül jelen van:
2. az érdeklődés/örömkészség elvesztése,
6. fáradtság, anergia,
Minor depresszió vagy disztímia (ha krónikus lefolyást mutat, és legalább két éve fennáll): megállapításához az
alábbi hét tünetből legalább háromnak kell teljesülni, és az első tünet mindenképpen jelen kell, hogy legyen:
1. szomorú hangulat,
4. fáradékonyság, anergia,
5. csökkent önértékelés,
7. reménytelenség érzése
Elsődleges (primer) depresszió: kimutatható elsődleges, “oki” tényezők nincsenek, bár gyakran szerepel a kö-
zeli anamnézisben provokatív tényezőként negatív életesemény. A primer depressziókon belül megkülönböztetünk
7
unipoláris (csak depressziós és egészséges időszakok váltakozása) és bipoláris lefolyást (utóbbi esetén a depresszi-
ós és tünetmentes periódusok mellett ún. hipomániás vagy mániás fázisok is jelentkeznek).
Másodlagos (szekunder) depresszió: a tünetcsoport súlyos szervi betegséghez társul, ill. annak következménye
(pl. stroke- hoz, Parkinson-betegséghez, malignus kórképekhez, HIV infekcióhoz, cerebrális atrófiához, epilepsziához
társuló depressziók).
Bipoláris betegség a különböző súlyosságú depressziós és mániás epizódok váltakozása, hosszabb-rövidebb tü-
netmentes periódusok közbeiktatódásával. A betegséget a mániás állapotok súlyossága alapján két klinikai megjele-
nési formába soroljuk:
Mániás epizód: emelkedett hangulattal, fokozott aktivitással és fokozott önértékeléssel járó betegség. Olykor bol-
dogsággal, optimizmussal, máskor irritáltsággal, ingerlékenységgel jellemezhető állapot. Diagnózisa akkor állítható
fel, ha a legalább 1 hétig tartó abnormálisan emelkedett vagy ingerlékeny hangulat mellett az alábbi 7 tünetből lega-
lább 3 (ha a hangulat ingerlékeny, akkor legalább négy) fennáll:
1. fokozott önértékelés,
2. csökkent alvásigény,
3. fokozott beszédkésztetés,
4. gondolatrohanás,
5. szórt figyelem,
A kórisme felállításához szükséges még az is, hogy az állapot elég súlyos legyen ahhoz, hogy észrevehető károso-
dást okozzon a munkaképességben és szociális tevékenységekben, és hogy a tünetek nem kémiai anyag vagy ismert
testi betegség (pl. hipertireózis) következményei. Jellemző tünet még, bár nem kötelező, a betegségtudat hiánya. A
mániás epizód során a beteg gyakorlatilag mindig hospitalizációra kerül, az esetek többségében mások kezdemé-
nyezésére.
Hipomániás szindróma: a mániával szemben enyhébb állapot; a diagnosztikai kritériumok a mániáétól abban külön-
böznek, hogy 1. a minimális időtartam-kritérium négy nap, és 2. az állapot nem okoz lényeges károsodást a munka-
képességben és szociális alkalmazkodásban, ill. nem vezet hospitalizációhoz.
Kevert affektív epizód: a beteg egy időben meríti ki mind a mániás mind a major depressziós epizód kritériumait. A
mániás és depressziós tünetek ugyanakkor az esetek jelentős hányadában, úgy jelennek meg, hogy a beteg teljes
mértékben kimeríti vagy a mánia vagy a major depresszió kritériumait, de emellett az adott epizód során az ellenke-
ző előjelű szindrómából csak néhány - a diagnózis felállításához elégtelen számú - tünet észlelhető. Amennyiben a
mániás epizódon belül 2-4 depressziós tünet jelenik meg, kevert (diszfóriás) mániáról, ha a depresszióhoz 2 vagy
több hipomániás tünet társul, depressziós kevert állapotról beszélünk
Depressziós epizód: a hangulati élet tartós, negatív irányú megváltozásával járó betegség. Az érdeklődés és az
örömre való képesség csökkenése, az energia – koncentráció és figyelem - csökkenése, memóriazavar, az önbi-
zalom és önértékelés csökkenése, a bűnösség és értéktelenség érzése, a jövőt illető pesszimizmus, öngyilkossági
gondolatok, étvágy- és alvászavar jellemzi.
Ciklotímia: enyhe depresszió és hipománia tünetei váltakoznak. Krónikus (legalább 2 év), ciklusos lefolyást mutat.
Károsodás (impairment): időszakos vagy állandó anatómiai, élettani vagy pszichológiai veszteséget vagy rendelle-
nességet jelent (pl. sérült testrész, amputált végtag, szorongás…) A károsodás tehát biológiai működési zavar.
8
Fogyatékosság(disability): az ember normális érzékelő, mozgási vagy értelmi funkcióiban (pl. járás, látás, beszéd,
kapcsolattartás a környezettel…) szükséges képességek részleges vagy teljes, átmeneti vagy végleges hiányát je-
lenti.
Rokkantság (handicap): az egyén kora, neme és társadalmi szerepei szerint elvárható mindennapi tevékenység (pl.
önfenntartás, társas kapcsolatok…) tartós akadályozottsága. A rokkantság tehát az embernek, mint társadalmi lény-
nek a társadalmi szerepeiben, funkcióiban bekövetkező zavara.
Dependencia (függőség): pszichológiai fogalomként olyan személyekre jellemző, akik valamit vagy egy másik sze-
mélyt nem tudnak huzamosabb ideig nélkülözni, dacára az általa okozott egyéni, egészségi, és családi problémák-
nak. Kóros esetben az én, az identitás, az autonómia feladását is eredményezheti (szenvedélybetegségek).
Abúzus (gyógyszer, drog): visszaélés, negatív következményekkel járó cselekedet, folyamatos rossz bánásmód. Ere-
detileg alkohollal és más élvezeti szerekkel, kábítószerekkel, gyógyszerekkel vagy más kémiai anyagokkal való visz-
szaélés, vagyis ezek káros mértékben történő fogyasztásának megnevezésére használták.
Kompetencia: azon elvárható ismeretek, képességek, magatartási és viselkedési jegyek összessége, mely által a
személy képes lesz egy adott feladat eredményes teljesítésére. Nyugtalanságtól az alvás más zavaráig (elalvás, át-
alvás zavara) változhat.
Inszomnia: az alvászavar azon formája, amikor a beteg még nyugodtnak tekinthető körülmények között sem képes
elaludni. Foka változhat a nyugtalanságtól az alvás más típusú zavaráig (elalvás, átalvás zavara stb.)
Hiperszomnia (kóros aluszékonyság): az összes alvásidő jelentős megnövekedését jelenti. Az alvás teljes idejének
legalább 25%-os növekedését értjük, amely legalább néhány napon át tart.
Stressz: a szervezetben stresszorok hatására létrejövő testi, lelki változások összessége. Pszichológiai stressz ál-
lapot akkor jön létre, ha a szervezet olyan helyzettel találkozik, amely az egyén saját megítélése szerint meghaladja
a rendelkezésére álló erőforrásait. Nem specifikus válasz, amit a szervezet ad a megterhelésre. (Fiziológiai jegyei
mindenkinél azonosak, azonban a bejövő ingerek értékelése egyéntől függő.)
Stresszorok: a szervezetre ható külső erők, körülmények, melyek hatására létrejön a testi reakció, lelki válasz.
Mobbing (pszichoterror): olyan konfliktus, melynek során az egyén a szervezeten belül folyamatos, szervezett, rosz-
szindulatú támadásoknak, zaklatásoknak, molesztálásoknak van kitéve bármely csoportosulás által. Akkor jön létre,
a feltárt 46 inzultus közül legalább egy héten egyszer, fél éven keresztül tart.
Burn out (kiégés): hosszan tartó érzelmi megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, érzelmi, szellemi kimerülés
állapota; mely a célok és ideálok elvesztésével jár. A szindróma magatartási, érzelmi, szellemi tünetek mellett gyakran
okoz testi tüneteket is.
Fokozott expozíció: a dolgozó olyan jellegű és mértékű szervezeti állapotváltozása, amely a munkavégzés, munka-
környezet hatására valamilyen mérhető funkcionális paraméterére vonatkozó munkahigiénés kritériumot meghalad, ill.
el nem ér, vagyis olyan hatás, amelynek még betegségre jellemző tünetei nincsenek, és általában panaszt sem okoz.
Foglalkozási ártalom: a munkafolyamatok és munkakörülmények olyan – általában azok tartós behatása során
jelentkező – következménye, amely a dolgozó munkavégző képességére, teljesítőképességére, a saját, vagy környe-
zetében élők, utódaik egészségére reverzibilis, vagy irreverzibilis módon káros hatással van.
9
Pszichoszociális kockázat: a munkavállalót a munkahelyén érő azon hatások (konfliktusok, munkaszervezés, mun-
karend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, amelyek befolyásolják az e hatásokra adott
válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki eredetű szervi (pszichoszomatikus) meg-
betegedés következhet be.
33/1998. (VI. 24.) NM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és
véleményezéséről
2011. évi CXCI. törvény a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról
A 1993. évi XCIII. Törvény a munkavédelemről 2008. január 1.-től bővítette a munkáltatók kötelezettségeit. Az egészséget
nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkáltató köteles az emberi tényezőt figyelembe venni;
· A munkahely kialakításánál,
· Az egyhangú, kötött ütemű munkavégzés időtartamának mérséklésére, illetve káros hatásának csökkentésére,
· A munkaidő beosztására,
Az alább következő megállapítások és ajánlások különböző erejű bizonyítékokon alapulnak, amelyeket – a megállapí-
tás, illetve ajánlás végén zárójelben – A, B, C betűkkel jelölünk. A bizonyítékok meghatározásai:
A fejlesztő csoport nem rangsorolta az ajánlásokat. Az ajánlások betartásának kötelezősége a megfogalmazásban tükröződik.
II. BEVEZETÉS
A korszerű antidepresszánsok hatására jelentősen javult a depressziós betegek munka világába történő visszatéré-
sének az esélye. A folyamatosan frissülő tudásanyag miatt naprakésszé kell tenni az ajánlásokat, melyek a betegség
kiújulásának, súlyosbodásának elkerülését elősegítik. Fejlesztő anyagunk a foglalkozás egészségügyi szakorvosok-
nak kíván módszertani ajánlást nyújtani, hogy a depresszióval korábban, vagy jelenleg kezelt betegek munkahelyi
rehabilitációját a tudományos irányelveknek és a hatályos jogszabályoknak megfelelve, a társszakmákkal együttmű-
ködve saját kompetenciájuk körében minél hatékonyabban tudják támogatni.
10
Éppen ezért elemi érdeke a munkáltatónak, hogy dolgozóját mielőbb visszaállítsa a munka világába, ezzel időt, és
pénzt megtakarítva. A hatékonyan (szakmai és jogi szabályozásnak megfelelve) irányított munkahelyi rehabilitáció a
munkáltatónak, a munkavállalónak és a társadalomnak egyaránt érdeke.
A depresszió ára tehát jóval kisebb, mint a depresszió kára. A világviszonylatban népbetegségnek számító depresz-
szió korai felismerése és hatékony kezelése a beteg szenvedésének megszüntetésén túl az egyénileg és társadal-
milag is rendkívül nagy jelentőségű komplikációkat is képes megelőzni, lényegesen javítva ezzel mind a beteg, mind
közvetlen hozzátartozói (és végső soron a társadalom) életminőségét is.
A Johan Béla népegészségügyi program 2003-ban célul tűzte ki a mentális betegségek korai felismerését, kezelését,
illetve többek között a depressziós betegek rehabilitációját, az ellátórendszer megerősítését. Ehhez képest az egész-
ségügyi ellátórendszer nem fejlődött a tervezett szükséges és elégséges mértékre, sőt több helyen visszafejlődésről
beszélhetünk. A társszakmák összehangolása esetleges, vagy nem működik. (Az összes pszichiátriai szakmai proto-
koll is előírja azt.) A munkáltatókat 2008 óta jogszabály kötelezi a pszichoszociális kockázatfelmérésére, és csökken-
tésére, azonban hatékony ellenőrzés hiányában a legtöbb helyen halogatják a költség- és munkaigényes feladatot.
A pszichotrop szereknek a munkateljesítményre gyakorolt hatásáról csak nagyon kevés információ áll rendelkezésre.
Laboratóriumi mérések igazolják, hogy a pszichotrop szerek hátrányosan befolyásolják a figyelmet, az éberséget, az
emlékezetet, a problémamegoldást és a motoros koordinációt, az azonban nem egyértelmű, hogy hogyan jelentkez-
nek ezek a problémák a konkrét munkahelyi teljesítményben.
A depressziótól vagy szorongástól szenvedő munkavállalóknál számos olyan tünet jelentkezhet, amely rontja a mun-
kahelyi teljesítményüket. A szorongás kísérő tünetei a nyugtalanság, aggodalmaskodás, fáradtság, rossz koncentrá-
ció, ingerlékenység és alvási zavarok, a depressziót pedig lehangoltság, alvási zavarok, fáradtság, valamint gyenge
koncentrációs, gondolkodási és döntésképesség jellemzik.
A stressz a legtöbb munkavédelmi szakember számára új terület, ahol speciális szaktudásra van szükség. A közvet-
len vezetők feladata lenne a munkahelyi stressz-források azonosítása. Gyakran azonban a közvetlen vezetők szemé-
lye a legjelentősebb stresszor, így a kérdéskör megoldása túlmutat kompetenciájukon. A munkáltatók általában tarta-
nak a mentális betegek munkába állításától, rehabilitálásától, félnek az esetleges baleseti és/vagy lelki kockázatoktól,
a munkatársak, vezetők reakcióitól, a jelentkező munkaszervezési feladatoktól
III. ÖSSZEFOGLALÓ
Az útmutató az unipoláris depresszió (major, minor) és a bipoláris depresszió munkahelyi rehabilitációjára vo-
natkozó ajánlásokat fogalmaz meg. Az alábbi két folyamatábra összefoglalja az útmutató munkahelyi rehabilitációs
vonatkozásait.
11
A SZORONGÁS ÉS A DEPRESSZIÓ KIALAKULÁSÁHOZ HOZZÁJÁRULÓ TÉNYEZŐK ÉS HATÁSAIK A MUNKAVÉGZÉSRE
12
DEPRESSZIÓS BETEGEK REHABILITÁCIÓJA, MUNKAHELYI REHABILITÁCIÓJA,
HATÁSAI A MUNKAKÖRNYEZETRE
13
IV. AJÁNLÁSOK SZAKMAI RÉSZLETEZÉSE
Epidemiológa
A depresszió a világon mindenütt népbetegségnek számít. Az unipoláris major depresszióaz egyik leggyakoribb
pszichiátriai betegség. Nemzetközi adatokkal megegyezően hazai vizsgálatok szerint a betegség élettartam, 1 éves
és 1 hónapos prevalenciájaa felnőtt lakosság körében 15,1%, 7,1% és 2,6%. Magyarországon tehát minden adott
hónapban közel 200 000 major depressziós beteggel kell számolni. Az unipoláris minor depresszióés a disztímiaa
major depresszióhoz képest ritkább: a nemzetközi adatokhoz hasonlóan a hazai felnőtt lakosság körében a disztímia
élettartam, 1 éves és 1 hónapos prevalenciái 4,5%, 0,8% és 0,5%. Az unipoláris major depresszió minden életkorban
kezdődhet, de a betegség legtöbbször a 20-30 életévek között (de nemritkán már a serdülőkorban) indul, a disztímia
jellemző megbetegedési életkora a 12 és 16 évek között van.
A bipoláris betegségek előfordulása Magyarország felnőtt lakosságában a világon a legmagasabbak közé tarto-
zik: a bipoláris I és II betegségek együttes élettartama, 1 éves és 1 hónapos, prevalenciái 5,0%, 2,7% és 1,4%.
Szemben az unipoláris depresszióval (amely a nőket kétszer gyakrabban érinti), bipoláris betegségben a nemi
megoszlás egyforma, bár bizonyos diagnosztikai kategóriákban (bipoláris II, kevert affektív epizód, diszfóriás
mánia, kevert depressziós epizód) a betegek kb. 60-65 százaléka nő. A kórkép leggyakrabban a 17-18 életévek
táján kezdődik (az esetek több mint felében depressziós epizóddal), de nem számit ritkaságnak az ennél korábbi
kezdet sem. Az életkor előrehaladtával a mániás epizódok száma csökken, a depressziós epizódoké viszont
megnő.
Túl a depresszió okozta szenvedésen, a betegség igen veszélyes lehet: gyakori az öngyilkosság, a másodlagos alko-
hol - vagy gyógyszer abúzus, a produktivitás csökkenése, tartós betegállomány, az egészségügyi szolgálat felesleges
terhelése és fokozott a szomatikus morbiditás és mortalitás is. A depressziók eredményes kezelése ezen szövődmé-
nyek jelentkezését is lényegesen csökkenti. A betegség kezelésének költségei ugyanakkor lényegesebb kisebbek,
mint a nem kezelt depressziós betegek okozta társadalmi károk.
Komorbiditás
A depresszióhoz – a betegség lefolyásának valamely stádiumában – egyéb pszichiátriai kórképek is társulnak. A má-
sodlagos alkohol és gyógyszer abúzuson kívül gyakori a pánikbetegséggel, szociális fóbiával, kényszerbetegséggel
való ún. komorbiditás, mely a gyógyszeres és pszichoterápia mellett jó prognózist mutat. Személyiségzavarral (külö-
nösen antiszociális borderline vagy hisztrionikus típusú formával) való komorbiditás esetén azonban (főleg a csökkent
kooperációs készség miatt) a kezelés hatékonyságának prognózisa már nem olyan jó. A depresszióhoz gyakrabban
társulnak bizonyos testi betegségek is (hipertónia, kardiovaszkuláris kórképek, diabetes mellitus, infekciózus és tumo-
ros megbetegedések). A kapcsolat ismerete azért is fontos, mert az ilyen szomatikus komorbiditást mutató depresz-
sziók esetén gyakran csak a testi betegséget ismerik fel és kezelik.
A depresszió legtragikusabb következménye az öngyilkosság, emellett azonban számos egyéb komplikáció, szövőd-
mény is jelentkezhet, mint pl. a másodlagos alkohol-, vagy gyógyszerabúzus (dependencia), tartós betegállomány,
rokkantnyugdíjazás, családi konfliktusok, sok és felesleges szakorvosi vizsgálat stb. Bipoláris betegséghez az esetek
több mint felében társul szorongásos betegség és/vagy alkohol, ill. drog-abúzus (dependencia), amely gyakran meg-
nehezíti a felismerést és rontja a terápiás választ, a prognózist. Bipoláris zavarban a komorbid alkohol/drog betegség,
bipoláris II. betegségben a szorongásos kórképekkel való komorbiditás gyakoribb. Ugyancsak gyakori a komorbid
személyiségzavar (mint pl. borderline típusú) és a betegség a vártnál többször társul hipertóniával, diabétesszel és
migrénnel.
Diagnózis
Anamnézis és exploráció
A depresszió diagnózisának megállapításához alapvető fontosságú a részletes anamnézis, valamint a beteg család-
tagjaitól nyert heteroanamnézis. Mivel a depresszió kórisméjének felállításában a pszichiátriai/pszichológiai tünetek
feltérképezése alapvető fontosságú, a kórisme megállapításának fontos eszköze a célzott, a beteg addigi életvezeté-
sét is feltérképező exploráció.
Fizikális vizsgálatok
A kivizsgálás során célszerű a beteg rutin belgyógyászati és neurológiai vizsgálatának elvégzése, amelynek ered-
ménye alapján egyéb kiegészítő vizsgálatok valamint célzott szakkonzíliumok elrendelése és lebonyolítása válhat
szükségessé.
14
Kiegészítő laboratóriumi vizsgálatok, célzott szakkonzíliumok
Az anamnézis, a pszichiátriai exploráció alapján felmerülő gyanú, lehetőségének fennállta esetén kiegészítő labora-
tóriumi vizsgálatok és célzott szakkonzíliumok elrendelése válhat szükségessé. Ismert vagy újonnan felfedezett testi
betegség esetén a társszakmákkal való folyamatos együttműködés szükséges. Bizonyos gyógyszeres terápiák ese-
tén (pl. lítium, antidepresszívumok, antiepileptikumok, antipszichotikumok) az adott gyógyszerek szérumszintjeinek
meghatározása szükséges vagy ajánlatos.
Diagnosztikai besorolás
A rendelkezésre álló információk alapján, az unipoláris major depresszió diagnózisa és kódolása a WHO által ki-
adott BNO-10 kritériumai szerint történik (WHO, 1992). Két nagy csoportba való besorolásra van lehetőség: Első
(egyszeri) depressziós epizód (F32), ill. Ismétlődő depresszió (F33). Mindkét esetben szükséges a lehetséges
négy súlyossági fokozat meghatározása és kódolása is (Enyhe: F32.0, Közepes: F32.1, Súlyos-pszichotikus
tünetek nélkül: F32.2, Súlyos-pszichotikus tünetekkel: F32.3). A reziduális kategóriák (Egyéb depressziós epi-
zód: F32.8 és Egyéb ismétlődő depresszió: F33.8, valamint Nem meghatározott depressziós epizód: F32.9 és
Nem meghatározott ismétlődő depresszió: F33.9) lehetőség szerint kerülendők és csak valóban indokolt esetben
alkalmazandók.
A disztímia a tartós hangulati (affektív) zavarok csoportjában (F34) az F34.1 alatt kódolható. Definitív organikus be-
tegséghez (pl. stroke, Parkinson-betegség, hipertónia, rosszindulatú daganatos kórképek) társuló, ill. az említett be-
tegségek kialakulása után fellépő major vagy mínor depresszió diagnosztizálható és kódolható organikus affektív
zavarként is (F06.3), bár az esetek döntő többségében a szomatikus kórkép által provokált, vagy komorbid depresz-
szióról van szó.
Differenciál-diagnosztika
Unipoláris major depresszió esetén differenciál-diagnosztikai kérdés többnyire a pszichotikus súlyosságú de-
presszió és az idős korban kezdődő depresszió esetén merül fel. Előbbit a szkizofréniától és a paranoid pisz-
chózistól, utóbbit a demenciától és egyéb organikus kórképektől kell elkülöníteni. Fontos differenciál-dignosztikai
szempont a bipoláris betegségtől való elhatárolás: az anamnézisben szereplő mániás vagy hipomániás epizó-
dok, valamint az esetlegesen antidepresszívum által indukált rövidebb hosszabb (hipo)mániás időszakok bipo-
láris betegség depressziós epizódját igazolják. Abban az esetben, ha major depressziós beteg elsőfokú rokonai
között bipoláris betegség fordult elő, a depresszió bipolárisnak tekintendő. Ennek jelentősége az antidepresszív
farmakoterápia szempontjából alapvető fontosságú: bipoláris betegség depressziós fázisának hangulatstabili-
záló nélküli kezelése (hipo)mániás fázisváltást, rapid ciklusú lefolyást és depressziós kevert állapotot (agitált
depressziót) eredményezhet, rontva ezáltal a rövid és hosszú távú prognózist. A disztímiát az alkalmazkodási
és a személyiségzavaroktól kell leggyakrabban elkülöníteni, bár ezek ugyanannál a betegnél ritkán egyszerre is
előfordulhat.
Pszichoedukáció
A pszichoterápiás elemeket is magában foglaló pszichoedukáció (vagyis a beteg és családtagjai felvilágosítása, kép-
zése a betegség tüneteit, a kezelési lehetőségeket, a terápiák hatásait, várható mellékhatásait illetően) a depressziók
kezelésének nélkülözhetetlen része. A szakszerűen végzett pszichoedukáció mind rövid, mind hosszútávon lényege-
sen javítja a beteg motiváltságát és együttműködését a kezelés minden formájával.
15
Specifikus pszichoterápiák
Több strukturált pszichoterápiás módszerről bizonyították, hogy hatékonyak az unipoláris major depresszió akut ke-
zelésében és a korai visszaesések megelőzésében. Az interperszonális terápia, a kognitív és viselkedés-terápia, va-
lamint a probléma-megoldás centrikus pszichoterápia, mind bizonyítottan hatékonyak a major depressziók enyhe és
középsúlyos (többnyire ambuláns) formáinak akut és hosszú távú kezelésében.
Fizikai aktivitás
További megerősítésre váró, (több nyílt, ill. randomizált, kontrollált) vizsgálat adatai szerint a rendszeres fizikai aktivi-
tás hatékony lehet major depresszióban mind fiatal, mind idős betegeknél.
Gyógyszeres terápiák
Az unipoláris depresszió bármely klinikai manifesztációja esetén adekvát antidepresszív farmakoterápia szükséges.
A depressziós betegek különböző csoportjai – a diagnosztikai kategóriáktól és az aktuális súlyosságtól függetlenül –
különböző hatásmechanizmusú antidepresszívumokra reagálnak. Ennek magyarázata minden bizonnyal abban rejlik,
hogy a depresszió nemcsak klinikailag és pszichoszociálisan, hanem biológiailag is heterogén betegség. Magyar-
országon jelenleg forgalomban lévő, antidepresszívumként regisztrált készítmények: tri/tetraciklusos szerek, SSRI/
SSRE és SNRI készítmények, kettős hatású ill. RIMA szerek. A tri- és tetraciklikus antidepresszívumokhoz képest
az összes többi új generációs készítmény, bár hatástani csoportonként és szerenként eltérő jelleggel, de lényegesen
kevesebb (antikolinerg, adrenolitikus, kardiotoxikus/arritmogén, hepatotoxikus stb.) mellékhatással rendelkezik, ezért
a betegek rövid és hosszú távú együttműködése a terápiával határozottan jobb. Az újabb generációs készítmények
további előnye, hogy még extrém nagy dózisokban is sokkal kevésbé toxikusak, így esetleges túladagolás során lé-
nyegesen kisebb a halálos kimenetel esélye. Mivel hatékonyságuk megegyezik a tri- és tetraciklusos antidepresszí-
vumokéval, jóval előnyösebb mellékhatásprofiljuk miatt a depressziók kezelésében ma elsőként választandó szerként
ajánlják őket.
Az SSRI és SNRI kezelés első napjaiban viszonylag ritkán fellépő feszültségfokozódás, agitáció, inszomnia, anxietas
az átmenetileg (vagy tartósan) együtt alkalmazott nagy potenciálú benzodiazepinek (alprazolam, clonazepam) és a
korszerű altatók (zolpidem, zopiclon, zaleplon) adásával kivédhető és kezelhető. Venlafaxin esetében gasztrointesz-
tinális panaszok, inszomnia, esetleg vérnyomás-emelkedés, mirtazapin kezelés során (főleg kezdeti) álmosság és
testsúlygyarapodás, bupropion alkalmazásakor agitáció, inszomnia szokott előfordulni, amelyek a már említett szo-
rongásoldók és altatók adásával kontrollálhatók.
16
Bipoláris betegség terápiája
Szupportív pszichoterápia
Nem-specifikus, egyéni szupportív pszichoterápiát a betegség akut szakának kezelésében, valamint a hosszú távú
terápia során egyaránt alkalmazni kell, ez egyben a jó orvos-beteg kapcsolat kialakításának feltétele is. Mindenkép-
pen törekedni kell a megfelelő szociális támogatás megszervezésére és kiépítésére; ennek hiánya bipoláris bete-
geknél fokozott relapszus-kockázattal jár. Amennyiben a beteget patológiás családi légkör veszi körül, amely mind
a tünetek kiújulásában, mind a kezeléssel való elégtelen kooperációban fontos szerepet játszhat, családterápia is
szükséges lehet.
Pszichoedukáció
A pszichoedukáció, vagyis a beteg és családtagjainak a betegség lényegéről, a betegség kezelés nélküli lefolyásá-
ról, a terápiás alternatívákról, a terápiák esetleges mellékhatásairól szóló szakszerű, de közérthető felvilágosítása a
terápiás stratégia fontos része. Több kontrollált és nem kontrollált vizsgálat szerint bipoláris betegségben az egyéni,
ill. a családtagok részvételével tartott pszichoedukáció növeli a kezeléssel való együttműködést és ez által indirekt
módon annak hatékonyságát.
Gyógyszeres kezelés
A bipoláris betegség biológiai terápiája: általános irányelvek
Bipoláris betegség bármely klinikai manifesztációja esetén biológiai kezelés feltétlenül indikált, de a biológiai kezelést
minden esetben nem biológiai terápiákkal (pszichoedukáció, nem specifikus szupportív és specifikus pszichoterápi-
ák) kell kombinálni, mivel bizonyított, hogy a legjobb eredményt a kétféle kezelés együttes alkalmazása adja. Gyakori
hiba, hogy az anamnesztikus adatok mellőzése miatt bipoláris betegeknél csak az aktuális affektív epizódokat keze-
lik, és a hangulatstabilizáló terápia bevezetése elmarad vagy akár 8-10 évet is késik, lényegesen növelve ezáltal a
biológiai és pszichoszociális komplikációk kialakulásának esélyét.
Antidepresszívumok
Tekintettel arra, hogy a bipoláris betegség depressziós epizódja kezelés nélkül átlagosan 3-4 hónapig, de egyedi ese-
tekben akár 1 évig is eltart, a terápiás beavatkozás mindenképpen szükséges. Mivel a hangulatstabilizátorok egyidejű
alkalmazása nélkül végzett akut antidepresszív farmakoterápia bipoláris depresszióban gyakran hipomániás/mániás
fázisváltást, rapid ciklusú lefolyást, depressziós kevert állapotot indukál, valamint terápia-rezisztens depresszióhoz
vezet, az antidepresszívumokat mindig hangulatstabilizátorokkal együtt, nagy körültekintéssel kell alkalmazni. Az
antidepresszív farmakoterápia általános szempontjait illetően (a várhatóan hatékony szer kiválasztása, dozírozás, a
klinikai kép alapján szükséges gyógyszerkombinációk, augmentálás, gyógyszerváltás, terápia-rezisztencia kérdése,
mellékhatások és interakciók stb.) az unipoláris depressziók kezelésével kapcsolatos elvek itt is érvényesek, annak
ismételt hangsúlyozásával, hogy az antidepresszívum bevezetésével párhuzamosan (vagy azt megelőzően) mindig
hangulatstabilizátort is kell alkalmazni. Bipoláris I, bipoláris II és ciklotímiához társuló depresszióban antidepresszív-
monoterápia nem javasolt.
Hangulatstabilizálók
A bipoláris depresszió kezelésében hangulatstabilizátort mindig alkalmazni kell, akár monoterápiaként (kevésbé sú-
lyos bipoláris depresszióban) akár antidepresszívummal való kombinációban.
17
Antipszichotikumok
Az első generációs antipszichotikumok használatát kerülni kell bipoláris betegségeknél még az akut fázisban is,
ugyanis igen gyakoriak az extrapiramidális mellékhatások (különösen az akatízia és az akut disztónia), és ezek a
szerek nem alkalmasak tartós kezelésre, nem hangulatstabilizálók. A második generációs antipszichotikumok alkal-
mazási köre, javallatai bővültek. Több közülük javasolt a bipoláris betegség mániás fázisában illetve a visszaesések
megelőzésére (pl. aripiprazol, olanzapin, risperidon).
Benzodiazepinek
Bipoláris beteg depressziós epizódjának kezelésében, különösen a szorongással, agitációval és inszomniával járó
esetekben célszerű (átmenetileg) benzodiazepineket is alkalmazni. A nagypotenciálú benzodiazepineknek jelentős
szerepük van a bipoláris betegeknél gyakran észlelhető komorbid szorongásos betegségek kezelésében is; ilyenkor
a hangulatstabilizáló terápia mellett ezen szereket is hosszútávon kell alkalmazni a szorongásos betegségekre vo-
natkozó terápiás irányelvek szerint.
Orvosi rehabilitáció
Rehabilitáción azt a szervezett tevékenységet értjük, amelyet a társadalom biztosít a huzamosan vagy véglegesen fo-
gyatékos vagy rokkant embereknek, hogy megmaradt képességeikkel ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. A
rehabilitáció orvosi, nevelési, foglalkoztatási és szociális intézkedések tervszerű, együttes és összehangolt, az egyénre
szabott alkalmazása, amelyben a rehabilitálandó ember tevőleges részvétele nélkülözhetetlen. Az orvosi rehabilitáció
alatt azt a tevékenységet értjük, amelyet az orvostudomány saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondo-
zás) nyújt a fogyatékos és rokkant embereknek, hogy meglévő képességeik kifejlesztésével önállóságukat részben vagy
egészben visszanyerjék és képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalomba való beilleszkedésre. Lényege
tehát a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos megítélése, kompenzatorikus fejlesztése és tréningje.
A WHO nem tesz különbséget tercier prevenció és rehabilitáció között. A célcsoportot a fogyatékos és a rokkant
emberek együttesen képezik. A rehabilitáció definíciójából kiemeljük a rehabilitáció szervezett tevékenységét, össze-
hangoltságát. Erre a multidiszciplinaritás miatt van feltétlenül szükség. Sikeres rehabilitáció csakis az összehangolt
team-munka következtében valósulhat meg. A másik fontos elem a rehabilitálandó ember tevőleges részvételének
szükségessége. A rehabilitációt nem lehet csak passzívan „elszenvedni”, hanem részt kell benne venni. A másik fon-
tos elem a funkciók és teljesítőképességek pontos felmérése. Ez nemcsak orvosi feladat, a rehabilitációs team több
tagjának (pl. beszédterapeuta, foglalkoztató terapeuta, gyógytornász, pszichológus) a diagnosztikus munkáját is fel-
tételezi, az adott ember károsodásainak, fogyatékosságainak, rokkantságának megfelelően.
· pedagógiai rehabilitáció: a munkaképes korú emberek szakmai képzését, új szakmára átképzését foglalja magába.
· foglalkozási rehabilitáció: olyan munkahelyet illetve munkakörülményeket (és munkaeszközöket) biztosít, ahol, és
amelyekkel a fogyatékos vagy rokkant ember állapotának romlása nélkül tud dolgozni, úgy, hogy eközben a társa-
dalomban betöltött szerepe és presztízse lehetőleg előnyösen, de semmiképpen ne hátrányosan változzon.
· szociális rehabilitáció: intézkedései közé tartozik az anyagi támogatás és a szociális gondozás, személyes segítés
mellett a rehabilitációs segédeszközökkel való ellátás, a szabadidő kulturált és egyenrangú eltöltésének előse-
gítése, az érdekképviseleti szervek egyes szolgáltatásai és a társadalom szemléletének formálása is. Mindez a
társadalom igen széles körének aktivitását feltételezi.
1. Párhuzamosság: az egyes tevékenységek azonos időben, az élet különböző területein való segítségnyújtást fel-
vállalva, egymás mellett zajlanak, miközben a szakemberek tapasztalatot cserélnek és közösen alakítják ki az
optimális rehabilitációs programot.
3. Team-munka: a rehabilitációs folyamat tehát mindig a szakemberek együttes tevékenységére épül. A team össze-
tétele mindig az akadályozott ember sérülésének típusától, az akadályozottságot okozó tünetek javuló, stagnáló
vagy progresszív jellegétől, az életkortól, az aktuális rehabilitációs igényektől és szükségletektől függ. Ennek ér-
18
telmében a team munkájának irányításáért, koordinálásáért felelő személy is folyamatosan változik. Ahogyan a
team összetétele, ugyanúgy a team vezetője sem állandó, hanem a szükségleteknek megfelelően változik. A team
tevékenységének első lépése az állapot komplex felmérése, majd ennek alapján a komplex rehabilitációs terv ösz-
szeállítása. A team tagjainak szoros együttműködésével hosszú távú célokat tűzünk ki, amiket azután a különböző
szakemberek rövidtávú célokra és gyakorlati feladatokra bontanak le. A hatékony rehabilitációs munkához nélkü-
lözhetetlen a rendszeres team-megbeszélés.
Ha egy pszichiátriai beteg hosszan tartó kezelésre szorul, számolni kell az estleges nemkívánatos következmények-
kel is. Kiszorul a társadalomból, elvesztheti munkahelyét, megélhetését, baráti kapcsolatait. Ennek elkerülése végett
a pszichiátriai rehabilitáció nem nélkülözheti a preventív szemléletet. A másodlagos prevenció feladata a betegség
mielőbbi felismerése és az adekvát kezelés mielőbbi biztosítása. A harmadlagos prevenció célja pedig a betegség
krónikussá válásának, illetve károsodás, fogyatékosság vagy rokkantság kialakulásának megelőzése.
Törekszünk ambuláns ellátás keretei között biztosítani a megfelelő segítséget, vagy a beteg otthonában, családja
segítségével folytatni kezelését, hogy a megszokott környezetéből ne kelljen kiszakítani. Ha elkerülhetetlen a kórházi
kezelés, elsősorban részleges hospitalizációra (Nappali kórház) törekszünk. Ha elengedhetetlen a kórházi kezelés, a
mielőbbi elbocsátás a kívánatos, majd az aktív, közösségi pszichiátria elveire épülő gondozás.
· a gyógykezelés elsődleges célja nem a tünetmentesség elérése, hanem az adott környezethez való harmonikus
illeszkedés kifejlesztése.
· partneri-beteg viszony kialakítására kell törekedni. A betegek a terápia aktív, kreatív, kezdeményező résztvevői.
A sikeres rehabilitáció első feltétele a rehabilitációs diagnózis felállítása. Ez nem azonos a pszichiátriai diagnózis-
sal, annak a BNO-10 vagy DSM-IV szerinti meghatározásával. A rehabilitációs diagnózis egyfelől a beteg összes
elvesztett és megmaradt képességének felmérését, rehabilitációs motivációs szintjének felmérését, másfelől a beteg
környezete által elvárt készségek számbavételét, a beilleszkedés feltételeinek körülhatárolását is magába foglalja.
A rehabilitációs diagnózis birtokában készülhet el a rehabilitációs terv. Ebben felvázoljuk a farmakoterápiás „finombe-
állítás” legfőbb szempontjait, a szükségesnek tartott pszichoterápiás intervenciókat, valamint azokat a szocioterápiás
módszereket, melyek a hiányzó, de a környezet által elvárt képességek és készségek kibontakozását segítik elő.
Ezt követi a terápiás szerződés megkötése. Rövid távú célokat fogalmazunk meg, szem előtt tartva a hosszú távú
céljainkat. Rendszeresen szükség van a rehabilitációs terv értékelésére, szükség esetén módosítására.
A rehabilitációs folyamat bármelyik lépcsőfokán fennáll a megrekedés veszélye. A rehabilitációs láncolat minden
egyes következő lépcsőfoka egyre nagyobb önállóságot követel a betegtől. Minden előrelépés fokozott megterhelést,
újabb és újabb stresszhelyzetet teremt, melytől a beteg szorong. A kellő motivációs szint fenntartásában, az optimális
stimuláció biztosításában nagy szerepe van a rehabilitációs team elvárásainak.
A pszichiátriai módszerek kibontakozását pszichofarmakológiai, pszichoterápiás és szocioterápiás módszerek célzott
alkalmazásával segítjük elő.
Pszichofarmakológiai módszerek
A pszichiátriai osztályról elbocsátott betegeknél gyakran tapasztaljuk, hogy a beállított gyógyszerek mellett fáradtak,
aluszékonyak. A pszichofarmakológiai „finombeállítás” célja, hogy megtaláljuk a gyógyszereknek azt a legalacso-
nyabb hatékony dózisát, mely biztosítja a pszichés egyensúlyt, ugyanakkor lehetővé teszi az aktív életmódot.
Pszichoterápiás módszerek
A hatékonyság szempontjából nem annyira a módszer, mint inkább a terapeuta személye, kapcsolati attitűdjei, empát-
iája, elfogadókészsége és hitelessége játszik döntő szerepet. A depressziós beteg kezelése során, minden esetben
19
szükséges az egyéni, (szupportív) jellegű pszichoterápiás betegvezetés. Amíg a terápia hatása nem jelentkezik, a
beteg lényeges döntéseket ne hozzon. Ha munkáját a megszokott módon elvégezni nem tudja, emiatt önvádlása ne
legyen, mert ennek oka nem jellemgyengeség vagy lustaság, hanem a betegség maga. Amennyiben a beteget pato-
lógiás családi légkör veszi körül, amely mind a betegség újabb epizódjainak megjelenésében, mind a kezeléssel való
elégtelen kooperációban szerepet játszhat, családterápia is indikált
Szocioterápiás módszerek
A rehabilitációs foglalkoztató terápiákat szocioterápiás módszerek néven foglaljuk össze. Ezek a módszerek a
gyógyszeres és pszichoterápiás eredmények elmélyítésére szolgálnak. Bármely humán tevékenységre építhetők
szocioterápiás eljárások, de azoknak terápiás értéke csak akkor lesz, ha nem a tevékenység puszta gyakorlására
szorítkoznak, hanem a személyiség kibontakozását, differenciálódását, társas viszonyainak dinamizálását szolgálják.
A szocioterápiás módszerek együttes alkalmazásával érhető el a terápiás hatás maximuma, ezért is helyesebb a szo-
cioterápia alkotórészeiről beszélni.
A szocioterápia alkotórészei:
· munkaterápia
· foglalkozásterápiák
· közösségi terápiák
Munkaterápia
A munkaképesség helyreállításának, társadalmilag elfogadott szintre emelésének eszköze. A munkának jelentős sze-
repe van a szocializáció – illetve pszichés megbetegedés esetén – a reszocializáció folyamatában, a társadalmilag
elvárt viselkedés fokozatos kialakulásában. Amunkaterápia nem a betegségre hat, hanem a személyiségre, és ezen
keresztül befolyásolja kedvezően a kórlefolyást.
Tény, hogy a krónikus pszichiátriai problémákkal élő betegek 30-40 %-a versenyképes munkaerő lehet a munka-
erőpiacon megfelelő rehabilitáció és gondozás mellett; a sikeres foglalkoztatás állapotuk javulásához is erőteljesen
hozzájárul.
Foglalkozásterápiák
A szabadidő tartalmas kitöltésére való felkészítést szolgálják. A foglalkozásterápiáknak ott a helye a munkaterápia
mellett: vele párhuzamosan kell haladnia. Ha ugyanis a beteg már be tud kapcsolódni a munkaterápiába, akkor idejé-
nek nagy részét a munka tölti ki, és ebben az esetben a foglalkozásterápia a fennmaradó szabadidő felhasználására
készíti fel, felszabadítva a kreatív alkotó erőket, majd a szabadidőt szervezve meg és alakítva azt át gyógyító ténye-
zővé.
2. Mozgásterápiák
3. Játékterápiák
4. Kombinált foglalkozásterápiák
Az önálló életvitelre való felkészítést szolgálják. Egyfelől magába foglalja a hatékony, önérvényesítő viselkedés meg-
tanulását, másfelől a teljes értékű mindennapi élethez szükséges készségek és képességek kialakítását, valamint a
megfelelő jártasságot az élettevékenységek összességében.
20
Közösségi terápiák
Ebben az esetben a terápia tárgya maga a közösségi élet lesz. A közösségi terápiák kifejlődését két alapvető törvény-
szerűség felismerése segítette:
· nemcsak az orvosok, hanem a kezelőszemélyzet összes tagja, a betegekkel érintkezve, minden akciójukkal terá-
piás vagy antiterápiás hatást fejtenek ki
· a betegek egymás közti interakciói is terápiás vagy antiterápiás hatásokat hordoznak.
A közösségi terápiákban cél az antiterápiás hatások kiküszöbölése illetve a terápiás hatások felerősítése.
A destigmatizáció folyamata
A pszichiátriai problémával élők munkavállalásának gyakori akadálya, hogy az ilyen emberek megkülönböztetés,
stigmatizálás áldozatai, amely súlyosan befolyásolja önbizalmukat és gyakran feladják a reményt, nem is mernek
próbálkozni azzal, hogy változtassanak az életükön (ezt ön-stigmatizációnak hívjuk).
A destigmatizáció során mind a társadalmi megbélyegzés, mind a betegség következtében kifejlődő anomáliák kikü-
szöbölésére törekednünk kell.
A normálistól eltérő tulajdonságokkal rendelkező, vagy viselkedésbeli anomáliákat mutató egyének deviánsak, a tár-
sadalom őket kirekesztendő személyeknek tekinti. Különösen igaz ez a pszichiátriai megbetegedésben szenvedőkre,
mivel nemegyszer furcsán, idegenszerűen viselkednek. A pszichiátriai betegség okairól, kezelésének módszereiről
való korszerű ismeretek pozitívan befolyásolhatják a közvéleményt. A fő feladat annak az elfogadtatása, hogy min-
denki megbetegedhet valamilyen betegségben, és joga van elvárni környezetétől a humánus segítségnyújtást.
Mivel a stigmatizáció nem csupán a betegeket érinti, hanem a közvetlen környezetüket is, nagy jelentőségük van a
családot segítő pszichoedukációs programoknak, melyekben kiemelkedő szerepet kapnak a relapszus-megelőzés
szempontjai.
A betegségfolyamat stigmatizáló jellege a különböző feltűnő pszichiátriai tünetekben nyilvánul meg. Ezek közül kieme-
lendő a furcsa viselkedés, a merev, változatlan, kifejezéstelen mimika, a szokatlan öltözködés. A korszerű gyógysze-
res kezelés és pszichoterápiás eljárások mellett főleg a szocioterápiás módszerek vannak segítségünkre a stigmák
leküzdésében. A mozgásterápiák a modoros viselkedés feltűnő jegyeit korrigálhatják és a természetes gesztusok
elsajátítását segíthetik elő.
21
Az alábbi esettanulmányok depressziós betegek rehabilitációját, munkahelyi rehabilitációját szemléltetik
Esettanulmány I.
Rehabilitációs részlegen történt az 52 éves, korábban depresszív zavarral kezelt nőbeteg kezelése. Felvételt követő-
en először sor került a diagnózis újraértékelésére. A betegségek hosszú távú monitorizálása elengedhetetlen, hiszen
jelen esetben is, a korábban unipoláris depresszióként kezelt zavar valójában bipoláris betegség volt. A megfelelő
terápiás terv megvalósításához pedig a korrekt diagnózis alapfeltétel. Ezt követően sor került a részletes szomatikus
vizsgálatokra is, hiszen ki kell zárnunk a megbújó testi betegségeket is. A rehabilitációs tevékenységek tanulási folya-
matok, ezért szükséges, hogy a beteg megfelelő fizikai állapotban legyen, mert például a mozgásterápia is csak ép
ízületek, fájdalmatlan mozgás esetén valósítható meg. Felvételt követő napokban megtörtént a funkcionális felmérés.
Felmértük a hiányosságokat. A viselkedés direkt megfigyeléséből kiderült, hogy visszahúzódó, inkább egyedül sze-
ret lenni. Otthon is a problémák elől inkább elmenekül, vagy inadekvát módon kezeli a helyzetet és veszekedésekbe
bonyolódik.
A személyzet tagjaival és a beteggel közösen ezt követően kitűztük a célokat. Motivált, szeretne minél előbb jobban
lenni, hogy visszatérhessen a mindennapi életébe, munkáját folytatni kívánja. Személyzet részéről a célokat kiegé-
szítjük azzal, hogy lényeges betegségének részletes megismerése. Nagyon fontos a betegséggel kapcsolatos isme-
retek növelése. Pár nap alatt megtörtént a részletes kivizsgálás, megkötöttük a terápiás szerződést.
Elismerte, hogy az állandó álmosságérzés vezetett oda, hogy gyógyszerét elhagyta. Ráadásul munkahelyén is ki-
derült, hogy kórházban volt, ott is többször érte emiatt „támadás”. Feltűnt neki, hogy kevésbé barátkoznak már vele.
Részletes beteg edukáció történt; mind a betegségről, mind a gyógyszerekről részletes felvilágosítást kapott, ezt kö-
vetően a gyógyszerszedéssel szemben is nyitottabbá vált. Következő fontos lépcsőfok a kommunikációs képességek
fejlesztése. Férjével gyakran a veszekedésekkor inadekvátan viselkedett. Betegünk is elismeri, hogy viták folyamán
inkább félrevonul, nem áll ki az igazáért, inkább „elvisel” mindent. Fontos szempont a megfelelő stresszkezelés és
problémamegoldás. Kognitív- és viselkedésterápiás csoportfoglalkozásokon sikerült a negatív kognitív sémák korri-
gálását elkezdeni, asszertivitást fokozni. Férje is nyitott, szívesen vett részt a terápiában. Közösen leülve egy minden-
napi problémát felvetve sikerült azt megoldaniuk. Probléma felvetésekor különböző megoldási stratégiákat hoztak
fel, elemezték az előnyöket, hátrányokat, és közösen választották ki a legmegfelelőbb megoldást. Kommunikációs
készségek fejlesztése mellett kommunikatív mozgásterápián is részt vett. Cél volt, hogy a szabadidejét strukturáltan
töltse el, hiszen a semmittevés a pszichopatológiai tünetek melegágya. Zeneterápián részt vett, mely segített érzelmei
kifejezésére. Mély hatással volt rá, „olyan érzéseket mozgatott meg, amire nem is gondoltam”. Minden foglalkozás
végén megbeszélésre kerültek az érzések, gondolatok.
Kezelésében, mint minden beteg esetében alapvető fontosságú volt a bio-pszicho-szociális szemlélet. Károsodás
felmérése után a felépülés a kitűzött cél, melyhez a rehabilitáció az út. Megfelelő gyógyszeres terápiát kiegészítet-
tük pszichoterápiás és szocioterápiás módszerekkel, melyek hatására a beteg állapota javult. Mivel a rehabilitáció
alapelve a folyamatosság, ezért emissziót követően ambuláns kezelését folytatjuk. Betegségével szemben elfogadó,
önértékelése javult. Munkáját folytatni tudta, a több hetes kórházi kezelés nem jelentett munkájából kiesést, mivel
kezelése a tervezett év végi leállások és szabadságolások idejére esett.
Esettanulmány II.
Munkáltató által a pszichoszociális kockázat csökkentése céljából finanszírozott pszichológiai stressz rendelésen
jelent meg a 38 éves férfi. Folyamatos műszakban dolgozott 15 éve, ugyanazon cégnél. Fél éve pánikbetegséget di-
agnosztizált nála pszichiáter, gyógyszeres terápiát javasolt. A beteg úgy érezte, hogy a gyógyszerektől – antidepresz-
száns és anxilolitikum – nem javult az állapota (4 hét), továbbá munkavégzés során meglassult a reakcióideje, ezért
abbahagyta szedésüket. A nyári leállások miatt hosszabb időre (3 hét) tudott szabadságra menni, javult az állapota.
Ősszel háziorvosa szakrendelésre küldte, pánik tünetei (szédülés, ájulásérzés, szapora pulzus) felerősödése miatt.
Pszichiátriai szakrendelésen a gyógyszeres kezelést a páciens elutasította. Munkahelyéről a foglalkozás egészség-
ügyi szakorvos küldte a pszichológiai rendelésre. Az anamnézis és az exploráció felvétele után a megkötött terápiás
szerződés a tünetek enyhítését, illetve a munkával járó stresszorok csökkentését tartalmazta. A feltáró – analitiku-
san orientált – terápia mellett relaxációs technika (autogén tréning), illetve egyéb stressz-oldó technikák elsajátítását
(Williams életkészségek program) javasolta a klinikai pszichológus. A következő foglalkozáson a beteg mikromán
22
önvádlásról, vonatkoztatásokról, ezzel együtt alvászavarokról számolt be. Pszichológusa megbeszélte vele, hogy
állapota gyógyszeres terápia nélkül rosszabbodni fog és munkaképtelenné válik. Így elfogadta a terapeutája által
javasolt szakorvost, s megjelent rendelésén, ahol major depressziós tünetei miatt antidepresszánst és szorongásol-
dót kapott. Gyógyszeres és pszichoterápiás támogatással a kliens gyógyulása mellett munkaképessége megtartása
volt az egyik legfontosabb terápiás cél. A gyógyszereken időközben változtatni kellett, a beteget táppénzre írta a
háziorvosa, mert képtelen volt a gyors és precíz, magas pszichoszociális kockázattal járó direktív munkakörben való
munkavégzésre. Rövidebb táppénzes állomány után visszament a beteg a munkahelyére. Azonban a folyamatos
műszakkal, illetve a pontos, precíz, gyors, monoton munkavégzéssel járó feszültséget nem bírta, közvetlen főnökével
konfliktusba keveredett, így ismét táppénzre került. A pszichológus felvette a kapcsolatot a foglalkozás egészségügyi
szakorvossal, s a munkahellyel együttműködve egyműszakos munkarendbe osztották. A közel egy évig tartó reha-
bilitációs folyamatban szorosan együttműködött a pszichiáter, pszichológus, foglalkozás egészségügyi szakorvos,
illetve a munkahelyi vezető és a HR. A beteg képes volt a folyamatos munkavégzésre, munkahelyi rehabilitációja si-
keres volt, de úgy döntött, hogy nem vállalja tovább a fokozott pszichoszociális kockázattal járó munkavégzést. Fenti
szakemberek együttműködésének köszönhetően a beteg egy év fizetetlen szabadságot kapott, mely időszak alatt
visszament eredeti – határon túli magyar – lakhelyére, s ott keresett kisebb pszichoszociális kockázattal járó munkát.
23
FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI KÉRDÉSEK
A törvényi rendelkezés szerint pszichoszociális kockázatnak minősüla munkavállalót a munkahelyén érő azon hatá-
sok (konfliktusok, munkaszervezés, munkarend, foglalkoztatási jogviszony bizonytalansága stb.) összessége, ame-
lyek befolyásolják az e hatásokra adott válaszreakcióit, illetőleg ezzel összefüggésben stressz, munkabaleset, lelki
eredetű szervi (pszichoszomatikus) megbetegedés következhet be. Nemzetközi és hazai kutatások egyaránt igazol-
ják, hogy a munkavállaló a nagyfokú munkahelyi stressz terhelés következményeképpen pszichés és szomatikus
megbetegedések áldozatává válhat. A megelőzés egyik legfontosabb eszköze a pszichoszociális kockázati tényezők,
alapos feltérképezése.
Nemzetközi és hazai kutatások egyaránt igazolják, hogy a nagyfokú munkahelyi stressz rizikótényezővé válik: a
munkavállaló nagyfokú stressz terhelés következményeképpen pszichés és szomatikus megbetegedések áldozatává
válhat. Több nemzetközi és hazai kutatás rámutat arra, hogy az egészségügyi problémák a munkaképtelenséggel
függnek össze, s ez hiányzásokhoz és teljesítménycsökkenéshez vezet.
2020-ra a szorongásos zavarok és a depresszió várhatóan a második és harmadik leggyakoribb betegség lesz a szív-
érrendszeri megbetegedések után. A csökkenő számú betegség miatti hiányzással ellentétben, a mentális problémák
miatti hiányzások száma megnégyszereződött, és folyamatosan növekszik.
2. Döntés szükségessége
a. nehezen áttekinthető helyzetben,
b. új helyzetekben,
c. hiányos információk alapján,
d. ellentmondó információk alapján,
e. bonyolult szabályok, összefüggések utasítások alapján,
f. egymást gyorsan követő problémákban.
5. Különböző munkaeszközök, technológiai folyamatok pontos, gyors váltogatása időkényszer vagy különleges fi-
gyelmi követelmény, illetve fokozott felelősség eseteiben.
8. Testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos személyek nevelési-oktatási, ápolási-gondozási, rehabili-
tációs intézményeiben, javító intézetekben nevelési, oktatási tevékenységet végzők.
9. Szakképzett ápolói munkát végzők elmeosztályokon, elmeszociális otthonokban, súlyos fogyatékosok szociális in-
tézményeiben, szociális otthonok munkavállalói, traumatológiai, intenzív osztályokon, krónikus és baleseti belgyó-
gyászati osztályokon (öngyilkossági kísérletet tett betegeket ellátó osztályokon), onkológiai osztályokon, detoxiká-
lókban, krónikus elmegyógyászati osztályokon, valamint drogambulancián, illetve -osztályokon.
24
Pszichoszociális kóroki tényezők hatásának kitett munkavállalók
(33/1998. (VI. 24.) NM rendelet 6. számú melléklete.)
2. Családtól távol, országon belül vagy kívül tartósan munkát végzők, a túlmunka esetenkénti igényével, rendszerte-
len étkezési, komfortot nélkülöző pihenési lehetőséggel.
3. Hajléktalan munkavállalók.
5. Állami gondozásból kikerült, munkába állt személyek, a munkába állást követő 3 évben.
A munkával összefüggő stressz (MÖS) ezek szerint az alábbiak szerint határozható meg: „Munkával összefüggésben
akkor jelentkezik stressz, amikor a munkakörnyezet követelményei meghaladják a munkavállaló azon képességét,
hogy ezeket a követelményeket teljesítse.”
Az Európai Unióban a munkával összefüggő stressz (MÖS) jelenti – a hátfájás után – a munkavégzéshezkapcsolodó
második leggyakoribb egészségügyi problémát, amely az EU munkavállalóinak 28%-át érinti.
A MÖS-tkülönböző veszélyek válthatnak ki:
1. A munka jellege, szervezése, irányítása (magas elvárások, időhiány, teljesíthetetlen határidők, alacsony szintű
ellenőrzés, megfélemlítés, erőszakoskodás stb.) (pszichoszociális veszélyek)
3. Elvileg minden stresszorrá válhat, ami az egyén számára annyira megterhelő, hogy megoldhatatlan helyzetet teremt. A
stresszt előidéző tényezők rendkívül különbőzek lehetnek (érzelmi veszteségek, katasztrófák, hosszan tartó megterhelések,
élethelyzet változások, egyéb erős kémiai, fizikai ingerek), mégis közel azonos biológiai stresszt váltanak ki az emberben.
A stressz az élet sava, borsa, nem betegség. Ha azonban intenzív, és huzamosabb ideig fennáll, lelki és testi-lelki
(pszichoszomatikus) megbetegedésekhez, egészségkárosodásokhoz vezethet.
A depresszív betegség miatt gondozás alatt álló munkavállalót érő káros és előnyöshatások
(C szintű evidenciák)
Károsak
Előnyösek
25
Depressziós betegség után az alábbi stresszor expozíciók elfogadhatóak az adott időszakokban
(C szintű ajánlások)
· fokozott pszichoszociális kockázattal járó munkahelynél szoros együttműködés a munkahelyi vezetővel, a HR-rel
a terhek csökkentése, kontrollálása érdekében
· egyműszakos munkarend
Soha nem lehet definitív a depressziós beteg munkába visszatérési ideje; a pszichiáter és/vagy a rehabilitá-
ciós team vezetőjének a javaslatát és a munkahely jellemzőit figyelembe véve egyénre szabottan kell meg-
állapítani.
a. Saját kérésére:
· ha betegségének tünetei erősödnek a munkakörnyezet hatására;
· ha gyógyszer mellékhatások miatt a baleseti veszély fokozódik;
· ha túlzottan erős a pszichoszociális kockázat a munkavégzés során, s emiatt tünetei súlyosbodnak;
· ha mobbolják munkatársai és/vagy főnökei betegsége miatt;
· öngyilkossági veszély fennállása esetén.
d. Háziorvosa javaslatára.
26
Javaslatok a megterhelések és a munkakörülmények függvényében
6. A vezetőknek útmutatásra van szükségük arra vonatkozóan, hogyan tudják a szorongásban, depresszióban szen-
vedő munkavállalókat munkában tartani, illetve rehabilitálni (pl. a munkaterhelés, az elvégzendő feladatok módo-
sítása, fokozatos munkába állás, felmentés bizonyos túlzott stresszt kiváltó feladatok alól), amelyben támogatást
kaphatnak a foglalkozás-egészségügyi, munkavédelmi és HR munkatársaktól.
7. A jogszabály által előírt pszichoszociális kockázatfelmérést el kell végezni, a kockázat csökkentésére pedig tervet
készíteni.
8. Egyes szervezeteknél indokolt lehet, hogy a foglalkozás-egészségügyi munkatársak felmérjék a dolgozók által
szedett gyógyszerekkel kapcsolatos kockázatokat, és ebbe be kell vonniuk a kezelőorvosokat is.
3. Nagyon fontos a vezetők és a kollégák beavatása a rehabilitációs folyamatba. Támogató attitűd kialakítása a mun-
katársak részéről.
4. A foglalkozás-egészségügyi szakembereknek meg kell vizsgálniuk, hogy a munkába visszatérő dolgozó gyógy-
szeres kezelésének milyen implikációi vannak a munkavégzésre.
6. A csökkentett munkaidőben munkába állókat a szükséges létszámon felül kell foglalkoztatni, hogy elkerüljék a
munkatársak túlterheltségét. Ha ez nem így történik, akkor a kollégák kezdetben talán együttérzéssel és megér-
téssel kezelik a csökkentett munkaidőben dolgozó társukat, ez az érzés azonban idővel eltűnik, ha tartósan helyet-
te kell dolgozniuk. A mentálhigiénés problémákkal küzdő dolgozóra emiatt túl nagy nyomás nehezedik, és esetleg
túl korán kezd újra teljes munkaidőben dolgozni, hogy a kollégáit mentesítse.
27
Fejlesztési lehetőségek a depressziós munkavállaló oldalán a lelki egészség javítására, a visszaesés meg-
előzésére
2. Gyógyult, vagy remisszióban lévő betegeknél a tünetek jelentkezése esetén azonnali (pszichiáter) szakorvosi kon-
zultáció! (B szintű evidencia)
5. Egyensúlyra való törekvés, munka- pihenés-alvás egyensúlyának a megtanulása, megtartása. (C szintű ajánlás)
2. A munkatársak fizikai aktivitását és fizikai edzettségét elősegítő programok beindítása a munkahelyi stressz csök-
kentésére, az egészséges életmód támogatására.
5. A munkahelyi kiégést (burn out) megelőző többkomponensű programok indítása a személyközi munkát végzők
számára (pl. foglalkozás-egészségügy, HR, vezetők).
Depresszióval kezelt munkavállaló soron kívüli alkalmassági vizsgálatra leggyakrabban 30 napot meghaladó táppénz
utáni visszatérésekor kerül sor, illetve, ha egészségi állapotában olyan változás következett be, amely feltehetően
alkalmatlanná teszi az adott munkaköre ellátására.
2. Minden esetben szükséges pszichiátriai, ill. ha van pszichiátriai rehabilitációs szakvéleményt beszerezni.
(melléklet)
28
3. Fokozott pszichoszociális kockázatot jelentő munkaköröknél munkapszichológiai alkalmasság vizsgálatot kérni.
(munkapszichológustól)
4. Munkakörrel kapcsolatos terhelések értékelésénél konzultációt folytatni a munkahelyi vezetővel, HR-rel, munkavé-
delmi felelőssel.
5. A foglalkozás-egészségügyi orvosnak meg kell vizsgálnia, hogy a munkába visszatérő dolgozó gyógyszeres ke-
zelésének milyen implikációi vannak a munkavégzésre.
8. Amennyiben alkalmas, de időbeli korlátozással, akkor a soron kívüli alkalmassági vizsgálatot a megjelölt időtartam
után szükséges ismételni.
9. Ha nem alkalmas a munkavállaló betegsége, illetve egyéb munkahelyi körülmények miatt, akkor másodfokú alkal-
masság vizsgálatra kell beutalni.
10. Amennyiben a másodfokú alkalmasság vizsgálaton is alkalmatlannak minősítik adott munkakörre a munkavállalót,
konzultálni szükséges a munkahelyi vezetővel és a HR-rel a munkáltatónál nyitva álló munkakör változtatási lehe-
tőségekről. Ennek hiányában pedig a háziorvossal és a kezelőorvossal, hogy kezdeményezzék az egészségkáro-
sodás mértékének megállapíttatását.
11. Ideiglenes alkalmatlanság esetén, vállalaton belüli munkahely változtatást javasolni, esetleg foglalkozási rehabili-
tációt, vagy további kezeléseket, konzultálva a kezelőorvosokkal.
29
V. Soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálat 30 napot meghaladó táppénzes állományt
követően depressziós betegeknél
30
VI. AJÁNLÁSOK ALKALMAZÁSA
Adatok:
………………………………………………………………………………………………………………………………………………
.......................................................................................................................................................................................................
.......................................................................................................................................................................................................
Diagnózis: ...................................................................................................................................................................................
Megjegyzés/ javaslat:
……………………………………………………………………………………………………………................................................
.......................................................................................................................................................................................................
.......................................................................................................................................................................................................
31
PSZIHIÁTRIAI VIZSGÁLAT (tájékoztató, negatív státuszt tartalmaz)
A jelen vizsgálat körülményei (a saját tevékenység, részvétel és más dokumentumból átvett elemek elkülönítésére
figyelemmel!)
Vizsgálat ideje, a beutaló, vagy a vizsgálatot kezdeményező neve. Az esetleges beszállítás módja, esemény, állapot,
tünet. Saját kérelemre történik-e a vizsgálat, vagy a beteg a környezet nyomásának tesz eleget. Vizsgálat előtt gyógy-
szerelés történt-e?
Jelen panaszok:
A felvételt megelőző időszakban meglévő panaszok (testi, lelki), és azok időbeli alakulása. Alapvetően azon kérdés-
re nyert válasz leírása, hogy „Milyen panaszai voltak a vizsgálatot megelőzően? Milyen változások következtek be,
melyek Ön szerint a vizsgálathoz vezettek?” (A leíráskor a jelen panaszok keresztmetszeti képének, és maximum 1-2
hetes alakulásának rögzítése történjék főként a beteg megfogalmazásainak használatával. Leírható itt is, ha a beteg
erre külön kitér, hogy ezen panaszok kapcsán milyen egészségügyi ellátásban részesült. Spontán nyilatkozat nélkül
ez a rész inkább a pszichiátriai anamnézisbe kerüljön.)
Exploráció:
A beteggel történő kommunikáció azon részeinek (közel) szószerinti megjelenítése, mely a betegség beteg általi
jellemzése, vagy a beteg tünetei szempontjából fontos illusztrációul szolgálhatnak. Emellett ebben a részben lehet
pontosan leírni a beteg viselkedésének, megjelenésének jellemző, konkrét vonásait.
Anamnézis:
Pszichiátriai anamnézis:
1. Jelen betegség alakulása. Alapvetően az orvosi dokumentációval is alátámasztható események, stációk, de en-
nek hiányában is törekedni kell, a részletes időbeli, tünettani és diagnosztikus változások leírására.
2. Más pszichiátriai történések, melyek a jelen állapottal, jelen betegséggel nem hozhatóak összefüggésbe. (Az
összefüggés elkülönülés kérdése egy felvételi kórrajz esetén még nem biztos, hogy kirajzolódik, de egy vizsga
kórrajznál, egy részletesebb elemzésnél ezek már kiderülhetnek.)
Születés körülményei, eredeti család szerkezete és tagjaihoz fűződő viszony. Kisgyermekkor, erre vonatkozó fejlődési
adatok (testi, szellemi). Iskolák, tanulmányi eredmények. Munkába állás, munkateljesítmények. Emberi kapcsolatok
alakulása, pszichoszexuális fejlődés. Érdeklődés, szabadidő eltöltés, hobbi. Új, saját család kialakulása, felépítése.
Külön rá kell kérdezni lehetséges lelki traumákra: veszteségek, halálesetek, változások (válás, munkahely, lakhelyvál-
tás). Aktuális élethelyzetet meghatározó fontosabb jellemzők.
A biográfiai elemzés során törekedni kell megismerni, a betegnél azokat az értékeket, motivációkat, önmagához,
másokhoz való viszonyát, amelyek életének alakulásában, alakításában szerepet játszanak, illetve, hogy a betegség
milyen szerepet töltött be az életének alakulásában, ill. milyen életeseményeknek lehet közvetett, vagy közvetlen sze-
repe betegségének alakulásában. Az életvezetés feltérképezése során a fontosabb életesemények mellett a beteg
jellemző megküzdési, konfliktuskezelési stratégiái, kapcsolatkezelésében megnyilvánuló személyiségjegyei is feltár-
hatóak.
32
Heteroanamnézis:
Elérhető, arra vállalkozó, és a beteg életéről, betegségének alakulásáról adatokkal szolgálni tudó hozzátartozóktól,
ismerősöktől, a beteget közvetlenül ismerő személyektől nyert adatok, vélemények leírása. Különösen a betegség
megítélése szempontjából fontos adatokkal, életeseményekkel kapcsolatos információkat rögzíteni (pl. megtörtént-e
vagy sem valami, reális vagy sem a beteg értékelése egyes dolgokról). A heteroanamnézis felvételekor tekintettel kell
lennünk a beteg személyiségi jogaira, és a kötelező titoktartásra.
Státusz
Belgyógyászati státusz:
Átlagosan fejlett, közepesen táplált beteg. Látható nyálkahártyák közepesen vérteltek. Nyelv nedves, nem bevont.
Ödéma, ikterusz, cianózis nincs. Garatképletek, nyaki képletek, pajzsmirigy eltérés nélkül. Kóros nyirokcsomók nem
tapinthatóak. Részarányos mellkas. Teljes, éles, nem dobod kopogtatási hang, rekeszek kitérése egyforma, puhasej-
tes alaplégzés. Szívtompulat a normális határok között. Kellően ékelt, ritmusos szívhangok. Has a mellkas szintjében.
Kóros rezisztencia, nyomásérzékenység, défense nincs. Hepár, lien nem tapintható. Vesék ballotálhatóak, ütögetésre
nem érzékenyek. Mozgásszervek alakilag és funkcionálisan épek. Perifériás erek mindkét oldalon jól tapinthatóak.
Neurológiai státusz:
Tarkó szabad, meningeális izgalmi jel nincs. A koponya és a gerinc alakilag ép, ütögetésre nem érzékeny A nyaki na-
gyerek fizikális eltérés nélkül. Az arckoponya, törzs és végtagok szimmetriája megtartott.
Agyidegek:
I. A szaglás bemondás alapján megtartott.
II. Avízus durva vizsgálat (ujjszámolás) alapján megtartott. A látótér konfrontális vizsgálattal mindkét szemen ép.
III., IV., VI. A szemmozgások szabadok, nystagmus nincs, kettősképet a beteg nem jelez. A pupillák kerekek, egyen-
lőek, közepesen tágak, fényre direkt és indirekt módon, akkomodációra, konvergenciára jól reagálnak.
V. Atrigeminus kilépési pontok nem érzékenyek. Mindhárom ág területén a fájdalom-, hő- és elemi tapintásérzés
mindkét oldalon megtartott. A rágóizmok egyenlően, jól innerválnak, a rágóizomzat ereje, teriméje megtartott, szim-
metrikus.
VII. A szemrések egyformák, homlokráncolás, szemhunyás, fogmutatás szimmetrikus. Az ízérzés bemondás szerint
megtartott.
VIII. A hallás mindkét oldalon megtartott, vertigo nincs.
IX., X. Nyelés, fonáció eltérés nélkül. A garatívek szimmetrikusak, uvula a középvonalban emelkedik.
XI. Vállemelés, fejfordítás ereje megtartott, szimmetrikus.
XII. A kiöltött nyelv a középvonalban, a nyelvfelek egyformák, atrophia, faszcikuláció nincs.
Reflexkör:
Élénk, egyenlő felső végtagi sajátreflexek. Hoffmann, Trömner reflex mindkét oldalon negatív. Élénk, egyenlő hasbőr-
reflexek. Élénk, egyenlő alsó végtagi sajátreflexek. Alsó végtagi kóros reflex nincs. Liberációs jel nincs.
Motórium:
Az izomtónus testszerte megtartott, az izomerő megfelelő, parézis, rejtett parézis nincs. Az izmok teriméje szimmet-
rikus, atrófia, faszcikuláció nincs.
Koordináció:
Ujj-orrhegy és térd-sarok próbák eltérés nélkül. Romberg helyzetben megáll. A járás közepes alapú és léptű, irány-
tartó, a végtagok együttmozgása megtartott. Diszdiadochokinézis nincs.
Érzőkör:
Testszerte valamennyi érzéskvalitásra vonatkozóan megtartott érző funkciók.
Vegetatívum:
A záróizmok jól működnek, verítékezés eltérés nélkül.
33
Pszichés státusz:
A tudat vigilitása és integrációja megtartott. Orientáció mind auto-, mind allopszichésen, térben és időben megtartott.
Figyelem felkelthető, irányítható, a célképzetet megtartja.
Észrevevési, érzékelési zavar vagy erre utaló közvetett jel nem észlelhető. Képzetek, fogalmak az iskolázottsági
szintnek megfelelőek. Gondolkodás alakilag és tartalmilag ép. A megjegyző, megtartó és felidéző emlékezés megtartott.
Hangulata közepes fekvésű. Érzelmi reakciói a helyzetnek és a közölt tartalomnak megfelelőek mind minőségileg,
mind intenzitásban. A szorongásnak sem szubjektív, sem magatartásbeli, sem vegetatív tünetei nem észlelhetőek,
(vagy: az orvosi vizsgálati szituációnak megfelelő mértékűek).
Aktivitása, cselekvőkészsége az anamnesis alapján a korábbiakhoz képest eltérést nem mutat, személyiségének és
saját elvárásainak megfelelő. Étvágya átlagos. Szexuális aktivitása korának, helyzetének, személyiségének megfe-
lelő.
Pszichomotoriuma átlagos tempójú, formai zavart nem mutat. Beszéde átlagos gyorsaságú, formailag szabályos,
logikus, célirányos. A tekintet-kontaktust megfelelően tartja, mimikája, gesztusai a beszédnek megfelelőek, eltérést
nem mutatnak. Magatartása a helyzethez illő, kritikai készsége megtartott. Az anamnesztikus adatok alapján maga-
tartása az utóbbi időben megváltozott (konkrétan leírni!).
Személyisége a rendelkezésre álló adatok alapján megtartott, (vagy változott). Szociális kapcsolatai rendezettek.
Önértékelése megtartott. Betegségtudata megfelelő mértékű, reális. Értékorientációja, céljai helyzetének és szocia-
lizációjának megfelelőek.
Intellektusa megfelel korának, helyzetének, iskolázottságának.
Szuicid szándék, késztetés, gondolat nem tárható fel.
Összefoglalás:
A betegség, annak súlyosságának megítélése szempontjából kiemelést érdemlő legfontosabb adatok összegzése,
mely megalapozza a véleményt. Ez a rész tartalmazhatja azt a személyes véleményt is mely több, ill. más mint a
szakmai vélemény, amit nevezhetünk „személyes viszonyulásnak” is, pl.: a beteg által elmondottak erős segíteni aka-
rást mozgósított környezetében és bennem is, vagy a beteg erős indulatokat, elutasítást váltott ki az első perctől, ami
nagyon megnehezítette a vele való kommunikációt stb.
Vélemény, diagnózis:
BNO 10 diagnózis felállítása, ill. a DSM IV. diagnosztikus rendszer minden tengelyén történő jellemzés.
Differenciáldiagnózis:
Kerüljön leírásra az összes szóba jöhető diagnózis, és a mellette és ellene felhozható érvek, ellenérvek az alapdiag-
nózis és a kezelést indokoló fődiagnózis vonatkozásában.
Meghatározható diagnózis hiányában a vizsgálatot leginkább indokoló tünetet, tüneteket ill. tünet együttest kell
kiemelni.
C szintű ajánlások
Az alább részletezett kérdőívek, tesztek egyszerű használatuk miatt nem igénylik speciális szaktudás meglétét, így a
foglalkozás-egészségügyi gyakorlatban bátran alkalmazhatók.
34
I. adatlap
Sorszám:
Név:
Lakcím:
Elérhetőség:
Iskolai végzettség:
Családi állapot:
Együttműködő családtag:
Betegség:
Kezelő orvos:
Gondnok elérhetősége:
· gyengeségek:
· Pozitív:
· Negatív:
35
II. adatlap
Jelenlegi állapot:
Betegség előzménye:
Mi a célja a munkavállalással:
· biztos
· lehet
vállalna munkát.
Dátum: ………………………..………………………….
36
III. adatlap
Optimális munka:
· Helyileg hol?
· Milyen időbeosztásban?
· Milyen munkaterületen?
· Főbb erősségek?
· Helyileg hol?
· Milyen időbeosztásban?
· Milyen munkaterületen?
· Főbb erősségek?
Dátum:…………………………….
........................................................... ................................................................
munkavállalásra jelentkező esetmenedzser
37
IV. adatlap
Az alábbiakban felsorolt készségekalapján gondolja át, beszélje meg barátaival, hozzátartozóival az ön erősségeit,
gyengeségeit, majd töltse ki ezt az önértékelő lapot.
(Kérem, karikázza be a megfelelő területet!)
38
V. adatlap
· Beszélgessenek a problémáról vagy a célról mindaddig, amíg le nem tudják pontosan írni, hogy mi is az.
Tegyenek fel kérdéseket, hogy tisztázzák az ügyet. Bontsák kisebb részekre.
…………………………………………………………………………………………………................................................
· Sorolják fel az összes ötletet, még a „rossz” vagy a „buta” javaslatokat is. Próbáljanak mindenkit rávenni arra,
hogy javasoljon valamit. Ne vitassák meg az ötletek előnyeit itt.
…………………………………………………………………………………………………................................................
…………………………………………………………………………………………………................................................
…………………………………………………………………………………………………................................................
· A szükséges erőforrások. Minden lépés megtervezése. A nehézségek megfontolása. A nehéz lépések gya-
korlása.
…………………………………………………………………………………………………................................................
…………………………………………………………………………………………….................……...............................
39
VI. adatlap
A probléma
………………………………………………………………………………………………....................................................
· Rövid esetleírás:
………………………………………………………………………………………………....................................................
Az előzmények
· Mi történik közvetlenül a probléma megjelenése előtt? Színhelyek, helyzetek, szociális környezet, gondola-
tok, érzések, tettek.
………………………………………………………………………………………………....................................................
A következmények
· Mi történik közvetlenül a probléma megjelenése után? Mire gondol és mit érez? Mit csinál ilyenkor? Mit csi-
nálnak mások?
………………………………………………………………………………………………....................................................
A módosító tényezők
1. ............................................................ 4. ............................................................
2. ............................................................ 5. ............................................................
3. ............................................................ 6. ............................................................
………………………………………………………………………………………………....................................................
………………………………………………………………………………………………....................................................
· Pl. kikerül a figyelem középpontjából, munkavégzésre kényszerül, vagy aktívnak kell lennie, el kell fogadnia a
régi szerepeket?
………………………………………………………………………………………………....................................................
40
A jelenlegi problémamegoldó stratégiák
· Sorolja fel a probléma megoldásának érdekében tett valamennyi erőfeszítést, azokat is, amelyek hatékony-
nak bizonyultak, és azokat is, amelyek hatástalanok voltak, beleértve az orvosi kezelést is stb.
………………………………………………………………………………………………....................................................
A támogató személyek
……………………………………………………………………………………………….....................................................
41
Beck-féle depresszió teszt
(depresszió szűrésére alkalmazott kérdőív)
A kérdőív csoportosított állításokat tartalmaz. Kérjük, gondosan olvassa végig és válassza ki azt az egy állítást a cso-
portban, amely legjobban leírja érzéseit az elmúlt héttől a mai napig. Kérjük, hogy valamennyi állítást olvassa végig
a csoporton belül, mielőtt választ.
Jelölje be a kiválasztott állítást! Ha adott csoporton belül többet is választ, akkor azokat is karikázza be!
1. állítás
2. állítás
· Félek a jövőtől.
3.állítás
4. állítás
5. állítás
42
6. állítás
7. állítás
· Eszembe sem jut, hogy magamnak ártsak, vagy magam ellen tegyek valamit.
8. állítás
9. állítás
10. állítás
11. állítás
43
12. állítás
13. állítás
Értékelés:
Enyhe depressziós 07 - 12
Közepesen depressziós 12 - 17
44
A munkahelyi feszültség mérése
(Munkahelyi stressz szűrésére alkalmazott kérdőív)
Ez a kérdőív a munkahelyével kapcsolatos érzéseit vizsgálja. A kérdőív eredményei azt fejezik ki, hogy a munkája, a
munkavégzés körülményei, az átlagoshoz képest milyen feszültséget keltenek Önben.
Instrukció:
Az alábbiakban 15 állítást olvashat. Az állítások különböző mértékben fejezhetik ki az Ön érzéseit, ezért minden eset-
ben 6 választási lehetőség áll a rendelkezésére. (A számok az egyetértést, ill. az előfordulási gyakoriság fokozatait
fejezik ki.)
Kérjük, hogy minden állításnál jelölje meg (karikázza be) az Ön számára legjellemzőbb fokozatot.
2. Milyen gyakran fordul elő, hogy nincs teljesen tisztában a munkaköri felelősségével? 0 1 2 3 4 5
3. Milyen gyakran fordul elő, hogy nem érzi pontosan az előrehaladási, előrelépési 0 1 2 3 4 5
lehetőségeit?
4. Szokott-e olyan érzése lenni, hogy túlságosan sok és nehéz anapi munkája, a munkaideje 0 1 2 3 4 5
alatt nem tudja befejezni?
5. Milyen gyakran érzi azt, hogy valamilyen szinten nem felel meg az emberek 0 1 2 3 4 5
elvárásainak?
8. Milyen gyakran érzi azt, hogy nem áll a rendelkezésre, nem tudja megszerezni 0 1 2 3 4 5
a munkájához szükséges információmennyiséget?
10. Milyen gyakran érzi azt, hogy a munkája kapcsán az emberek nem fogják szeretni, 0 1 2 3 4 5
nem fogják elfogadni?
11. Milyen gyakran szokta azt érezni, hogy képtelen befolyásolni egyes, felettesétől 0 1 2 3 4 5
származó, Önt mélyen érintő határozatokat, akciókat?
12. Elő szokott-e fordulni, hogy nincs tisztában a munkájával kapcsolatos elvárásokkal? 0 1 2 3 4 5
13. Milyen gyakran szokott arra gondolni, hogy olyan sok a munkája, hogy az már 0 1 2 3 4 5
a minőség rovására megy?
45
14. Szokta-e azt érezni, hogy az elvégzendő munkája ellenkezik ameggyőződésével? 0 1 2 3 4 5
15. Milyen gyakran érzi azt, hogy a munkája kedvezőtlenül hat acsaládi életére? 0 1 2 3 4 5
Kiértékelés:
· Az összes többi kérdésre adott válaszok pontértékét adja össze, és ossza el a számítás alapját képező kér-
dések számával.
46
BURNOUT – öndiagnózis
(Kiégés gyanúja esetén alkalmazott kérdőív)
1 2 3 4 5 6 7
egyszer- ritkán
soha néha gyakran rendszerint mindig
kétszer előfordul
1. Fáradt vagyok
2. Levert vagyok.
3. Jó napom van.
4. Fizikailag kimerült vagyok.
5. Érzelmileg kimerült vagyok.
6. Vidám, boldog vagyok.
7. „Kipurcantnak” érzem magam.
8. Kiégett vagyok.
9. Boldogtalan vagyok.
10. Lestrapált vagyok.
11. Csapdába esettnek érzem magam.
12. Hitványnak érzem magam.
13. Elcsigázott vagyok.
14. Zaklatott vagyok.
15. Neheztelek és nem bocsátok meg.
16. Tehetetlennek érzem magam.
17. Reménytelen vagyok.
18. Visszautasítottnak és kirekesztettnek érzem magam.
19. Optimista vagyok.
20. Életerősnek, energikusnak érzem magam.
21. Aggódó, nyugtalan vagyok.
Kiértékelés:
A 1+2+4+5+7+8+9+10+11+12+13+14+15+16+17+18+21
B 3+6+19+20
C 32-B
D A+C
47
IRODALOMJEGYZÉK
Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter: A pszichiátria magyar kézikönyve Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest,
2009
Rihmer Zoltán dr.: A depressziók diagnosztikája és terápiája Háziorvos Továbbképző Szemle 1:79-82 (1996)
Weissman M.M. et al: The epidemiology of DysthymiainFiveCommunities: Rates, Risks, Comorbidity and Treatment.
Am. J. Psychiatry 145, 815-819, 1988.
Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter: A pszichiátria magyar kézikönyve Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest,
2009
Belső N. és Rihmer Z.: A depresszió farmakoterápiájának költség-haszon elemzése. Psychiat. Hung. 10, 293-298,
1985.
Goodwin F.K., Jamison R.K.: Manic-DepressiveIllness. Oxford University Press, New York, 1990. Kessler R.C. és
mtsai.:Lifetime and 12-month prevalence of DSM-III-R psychiatricdisordersinthe United States. Arch. Gen. Psychiat.
51, 8-19, 1994.
Rihmer Z.: A depressziók larvált megjelenési formái. Psychiat. Hung. 9, 37-48, 1994.
Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter: A pszichiátria magyar kézikönyve Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest,
2009
Rihmer Zoltán dr.: A depressziók diagnosztikája és terápiája Háziorvos Továbbképző Szemle 1:79-82 (1996)
Rihmer Zoltán dr.: A depressziók diagnosztikája és terápiája Háziorvos Továbbképző Szemle (1996)
Füredi János, Németh Attila, Tariska Péter: A pszichiátria magyar kézikönyve Medicina Könyvkiadó Zrt. Budapest,
2009
Rihmer Z, Pestality P. A depressziók biológiai terápiája. In: Szádóczky E, Rihmer Z (szerk.) Hangulatzavarok, Medi-
cina, Budapest, 2001
Akiskal HS, Benazzi F, Perugi G, Rihmer Z. The nosologic status of agitated „unipolar” depressionre-conceptualize-
das a bipolar mixed state: Implicationsfortheantidepressant-suicidecontrovery. J AffectDisord 2005;
48
American PsychiatricAssociation. Practiceguidelineforthetreatment of patientswithbipolardisorder (Revision). Am J
Psychiatry 2002
Trixler M. Pszichiátriai genetika. In: Füredi J, Németh A, Tariska P (szerk.) A pszichiátria magyar kézikönyve, 3. kia-
dás, Medicina, Budapest, 2003,
Bitter István: A bipoláris betegségek: hiányok és akadályok a betegek ellátásában. Ajánlások a bipoláris betegek ellá-
tásának javítására Magyarországon Neuropsychopharmacologia Hungarica Supplement, 2008.
Baldessarini RJ, Tondo L, Hennen J. Lithiumtreatment and suicideriskin major affectivedisorders: Update and newfind-
ings. J ClinPsychiatry 2003.
Beasley CM, Dornseif BE, Bosomworth JC és mtsai. Fluoxetine and suicide: A meta-analysis of controlledtrials of
treatmentfordepression. BrMed J 1991.
Huszár Ilona, Kullmann Lajos, Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2006
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010.
Huszár Ilona, Kullmann Lajos, Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2006
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010.
A pszichoterápiás módszerek szakmai protokollja. Szerkesztette:Dr.Harmatta János, Bagotai Tamás, Dr. Kurimay
Tamás, Dr. Pintér Gábor, Dr. Vértes Gabriella(www.pszichoerdek.hu)
Kommüniké a munkahelyi stresszel kapcsolatban, Munkavédelemről szóló törvény: 1993. évi XCIII. törvény 87.§1/H
https://osha.europa.eu/en/topics/stress
Harangozó Judit dr., Kristóf Róbert, Bulyáki Tünde, Gallai Veronika: Tények és praktikus javaslatok a pszichiátriai
problémával élők foglalkoztatási rehabilitációjával kapcsolatban Ébredések Alapítvány – Munka-rehabilitációs prog-
ram
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010
Bártfayne Tóth Ágnes, Bedzsó Krisztina, Bicskey István, Boros Attila, Borsos Ágnes, Erdős Hajnalka dr., Horesnyi
Julianna dr., Horváth Anikó, Lechnerné Vadász Judit, Mándoki Ildikó dr., Munkácsi Ildikó, Nagyné Zölde Mónika, Sar-
lósi-Baráth Melinda, Solti Lajos, Szellő János, BánhegyiLaszló, Borsos Ágnes, HudákneHovancsek Enikő, Móricz
Rita: Foglalkozási rehabilitációs gyakorlat Jegyzet a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat munkatársai számára
Harangozó Judit dr., Kristóf Róbert, Bulyáki Tünde, Gallai Veronika: Tények és praktikus javaslatok a pszichiátriai
problémával élők foglalkoztatási rehabilitációjával kapcsolatban Ébredések Alapítvány – Munka-rehabilitációs prog-
ram
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010
Bártfayne Tóth Ágnes, Bedzsó Krisztina, Bicskey István, Boros Attila, Borsos Ágnes, Erdős Hajnalka dr., Horesnyi
Julianna dr., Horváth Anikó, Lechnerné Vadász Judit, Mándoki Ildikó dr., Munkácsi Ildikó, Nagyné Zölde Mónika, Sar-
lósi-Baráth Melinda, Solti Lajos, Szellő János, BánhegyiLaszló, Borsos Ágnes, HudákneHovancsek Enikő, Móricz
Rita: Foglalkozási rehabilitációs gyakorlat Jegyzet a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat munkatársai számára
49
Csépán Lilla: A mentális betegségek és a gyógyszerszedés veszélyei a munkahelyeken Foglalkozás-Egészségügy
Csépán Csilla: A szorongás és a depresszió, valamint gyógyszeres kezelésük hatása a munkahelyi biztonságra. Fog-
lalkozás egészségügy
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Perceptions of theimpact of depression and anxiety and themedicationfortheseconditi-
onsonsafetyintheworkplace. = Occupational and EnvironmentalMedicine, 62. k. 8. sz. 2005. p. 538–545.
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Anxiety and depressionintheworkplace: Effectsontheindividual and organisation (a fo-
cusgroupinvestigation). = Journal of AffectiveDisorders, 88. k. 2005. p. 209–215.
Csépán Csilla: A szorongás és a depresszió, valamint gyógyszeres kezelésük hatása a munkahelyi biztonságra. Fog-
lalkozás egészségügy
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Perceptions of theimpact of depression and anxiety and themedicationfortheseconditi-
onsonsafetyintheworkplace. = Occupational and EnvironmentalMedicine, 62. k. 8. sz. 2005. p. 538–545.
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Anxiety and depressionintheworkplace: Effectsontheindividual and organisation (a fo-
cusgroupinvestigation). = Journal of AffectiveDisorders, 88. k. 2005. p. 209–215.
Harangozó Judit dr., Kristóf Róbert, Bulyáki Tünde, Gallai Veronika: Tények és praktikus javaslatok a pszichiátriai
problémával élők foglalkoztatási rehabilitációjával kapcsolatban Ébredések Alapítvány – Munka-rehabilitációs prog-
ram
Huszár Ilona, Kullmann Lajos, Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2006
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010
Csépán Csilla: A szorongás és a depresszió, valamint gyógyszeres kezelésük hatása a munkahelyi biztonságra. Fog-
lalkozás egészségügy
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Perceptions of theimpact of depression and anxiety and themedicationfortheseconditi-
onsonsafetyintheworkplace. = Occupational and EnvironmentalMedicine, 62. k. 8. sz. 2005. p. 538–545.
Haslam, C.; Atkinson, S. stb.: Anxiety and depressionintheworkplace: Effectsontheindividual and organisation (a fo-
cusgroupinvestigation). = Journal of AffectiveDisorders, 88. k. 2005. p. 209–215.
Harangozó Judit dr., Kristóf Róbert, Bulyáki Tünde, Gallai Veronika: Tények és praktikus javaslatok a pszichiátriai
problémával élők foglalkoztatási rehabilitációjával kapcsolatban Ébredések Alapítvány – Munka-rehabilitációs prog-
ram
Huszár Ilona, Kullmann Lajos, Tringer László: A rehabilitáció gyakorlata Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest, 2006
Robert Paul Liberman, M. D.: Felépülés a betegségből A pszichiátriai rehabilitáció kézikönyve Oriold és Társai Kiadó
Budapest, 2010
50
51
Európai Szociális
Alap
%()(.7(7e6$-g9ė%(