PE-Energia Akadémia 470

A szélenergiáról számokkal
Kicsit hosszú a cikk, de érdemes időt szánni rá. A szélenergia hasznosítása a megújuló
energiahasznosítás legfontosabbika, a zöld átállás nagyágyúja, ezért mindenképpen indokolt,
hogy minden aspektusával valamennyire tisztában legyünk, mielőtt megszólalunk. Ezért e
cikket elsősorban a zöldeknek és az energetikai döntéshozóknak ajánljuk. A cikk
tulajdonképpen egy elektronikus levél, amelyet a szerző szakemberként az illető hatóság
figyelmébe ajánl, mielőtt súlyos engedélyező döntését meghozná.

A szélenergia mint megfizethetetlen őrület!1

Postázta: Admin | 2024. április 19. | Energia | 16 |

Szélenergia - A zöldek hurrázása, kép Bing KI

A 18. század végéig őseink energiaellátásukhoz csak a fa, a trágya vagy a fából képződő szén
elégetése közül választhattak. Az EROI (Energy Return on Investment – a befektetések
energiamegtérülése) 3-5 volt, de ez a szén bevezetésével megváltozott, és az EROI 20-ra
emelkedett, ami a feudális uralom végét jelentette, amelyben a lakosság 1%-a volt gazdag, a
többi pedig szegény vagy kétségbeejtően szegény.

Aztán hirtelen létrejött a polgári társadalom.

1
Dieter Böhme: Windenergie ist unbezahlbarer Wahnsinn! EIKE, Apr. 19. 2024.
A gáz és az olaj bevezetésével az EROI még 30-ra is megemelkedett. Ami sokkal, de sokkal
több ember számára jelentett nagyobb jólétet, de mindig a kapitalizmus társadalmi rendje
alatt. Az atomenergia bevezetésével ez az EROI 50 és 100 közé emelkedett, így ez az egyik
olyan energiaforrás, amely segíthet megoldani az évszázad energiaproblémáját.

A nap- és szélenergiával visszatértünk 3-5-ös EROI-értékhez, egy hatalmas lépéssel vissza, a

lakosság elszegényedése felé. Dieter Böhme fizikus az alábbi e-levelében, amelyet a
Türingiai Államigazgatási Hivatal illetékes regionális főosztályának írt, a Közép-Türingia 2.
szélenergia tervezetével kapcsolatban kifejti, hogy ez miért van így.

Írta: Dieter Böhme

Türingiai Állami Közigazgatási Hivatal

Közép-Türingiai Regionális Tervhivatal

Jorge-Semprun-Platz 4
99423 Weimar

E-mailben: teilplan.wind@tlvwa.thueringen.de

Nyilatkozat a szélenergia 2. érdemi résztervének tervezetéről – Közép-

Türingia

Hölgyeim és Uraim!

Számos jó ok szól a szélenergia további bővítésének elutasítására. Ezek egyrészt a szélenergia

által okozott túlzott mértékű környezeti- és emberi egészségkárosodás, másrészt a fizika
természeti törvényei, amelyek szerint egy olyan ipari országot, mint Németország, nem lehet
árammal és primer energiával ellátni (villamos energia, közlekedés/szállítás, fűtés, ipari hő)
bizonytalan villamosenergia-termelőkből. És semmiképpen az úgynevezett megújuló energiák
„keverékéből”. Ez egyébként eufemizmus, mert az energia nem „megújuló”, csak egyik
formából a másikba alakítható. Ez pedig mindig konkrét hatékonysági veszteséggel jár.

Ami a szélenergiára vonatkozó területrendezést illeti, éles ellenmondások vannak a

2,2%-os területfoglalási cél és a kormányzati tanulmányok szerinti 20-30 W/m 2 (a
telepítési terület négyzetméterére vonatkoztatott „táji”) teljesítménysűrűség között,
amely a valóságban csak 0,5-2 W/m2 körüli (lásd: MDR, MPI). A területtervezési
szakértőknek ezt tisztázni kell, mielőtt elkezdenék a korábban érintetlen természetben a
szélerőművek tervezését. A tisztázásig moratórium javaslandó a szélenergia tervezésére
és megvalósítására.

Összefoglalva a kényelmetlen igazságot

A szélerőművi rotorok lapátfelületei négyzetméterenként éjjel-nappal körülbelül egy
villanykörtét (kb. 40 watt) képesek táplálni, ha az áramot a folytonos működéshez tárolni
lehetne. Németország egy napi villamosenergia-termelése 200 Goldisthal szivattyús tározós
vízerőművi kapacitásának2, vagy 17 millió elektromos autó egy-egy nagy, 100 kWh-s
2
A Goldisthalban épült a 2004-ben üzembehelyezett szivattyús tározós vízerőmű, a legnagyobb ilyen erőmű
Németországban, 1060 MW teljesítőképességgel és 8.5 GWh energiatárolási kapacitással.
akkumulátora tároló kapacitásának felel meg. A sötét zivataros (felhős és szélcsendes) napok
akár hetekig is eltarthatnak. Ez az energiaellátás szempontjából súlyos állapotnak tekintendő,
mivel a szélenergia teljesítménye ekkor közel NULLA, tehát helyettesítő erőművekre vagy
tárolt energiára van szükség. A hidrogéntechnológia a villamos energia tárolására egyelőre
illúzió. Az értékes, általánosan felhasználható villamos energia rosszabb kémiai kötési
energiává alakú át (a H2 molekuláiban), amelyet ipari méretekben, alacsony hatásfokú
hőerőművekben lehet visszaalakítani elektromos energiává. Ez legalább ötszörösére növeli a
"tárolt" villamos energia költségét, és jelentős veszteségeket okoz.

A forgó lapátfelületek négyzetméterére jutó szélteljesítmény (W/m 2) a levegő alacsony

sűrűségével magyarázható. A teljesítménynek a szélviszonyoktól való jelentős függése pedig
azzal magyarázható. hogy a teljesítmény a szélsebesség harmadik hatványával arányos. A
szélenergia átlagos teljesítménysűrűsége a szélsebesség eloszlásának figyelembevételével
átlagosan körülbelül 40 W/m2.

Ez körülbelül 1 milliárd négyzetméternyi forgó lapátfelületet igényel 40 GW teljesítményhez

(ami Németország maximális villamos teljesítményigényének valamivel több mint fele), vagy
körülbelül 5 milliárd négyzetméternyi forgó lapátfelületet igényel az energiaátmenet
(Energiewende)végrehajtásának feléhez, mivel a villamos energia a primer energiának csak
körülbelül 20%-át teszi ki. Ez az alacsony teljesítménysűrűség okozza a szélenergiához
szükséges gigantikus területesebeket a tájban, és „kultúránkat szélerőművi erdővé varázsolja”.
Az egyre nagyobb szélturbinák sem változtatnak ezen, mert nemcsak egyre nagyobb
távolságokra van szükségük, hanem egyre nagyobb magasságban „lopják” egymástól a
szelet”. A szélenergiahasznosítás, az egyre erősödő bővülésével lényegében önmagát
kannibalizálja. A szélenergia nagy léptékű terjeszkedésének korlátja a légkörből kinyerhető
maximális teljesítmény, ami általában 0,5 W/m 2 -től 2 W/m2 -ig terjed a telepítési terület
négyzetméterére vonatkoztatva. A szélenergia már most is jelentős energiát nyer ki a
légkörből (évente) Németország felett, ami körülbelül 7900 hirosimai bombának felel meg. Ez
befolyásolja a mikroklímát, és a szélerőművek háta mögött a táj kiszáradásához és
felmelegedéséhez vezet. Mivel a szélturbinák kedvező fizikai hatásfoka (háromlapátos
turbináknál 0,48) de facto már elérhető (a legnagyobb gyakoriságú szélsebesség mellett), így
felesleges a szélturbinákkal kapcsolatban feltételezett további nagy fejlesztési potenciálokról
beszélni. A tornyok csak nagyobbak lehetnek, de ez alig változtat a telepítési vonalsűrűségen.
Mindez fizikailag meghatározott, és semmilyen mérnöki teljesítmény nem múlhatja felül. A
Perpetuum mobile semmilyen koalíciós megállapodással, országgyűlési határozattal vagy
bírósági határozattal nem hozható létre. Viszont hatalmas gazdasági és társadalmi katasztrófa
következhet be, ha a természet törvényeit durván megszegik. Nem számít, hogy ezt jó
szándékkal, tudatlanságból vagy szándékosan teszik. A felelősök közül senkinek sem szabad
azt mondania: „Bárcsak tudtam volna.” Itt ebben a konkrét esetben a tervezetet érthetően még
vitára bocsátják.

A szélenergia a fizika elleni küzdelem – a „nem kimondható” levezetése

A szélturbina - rotor lapátfelületeinek négyzetméterére eső - elektromos teljesítményét

(teljesítménysűrűségét) a levegő sűrűsége és a szélsebesség harmadik hatványa határozza meg
és a maximális fizikai hatásfok által korlátozott.

A képlet a következő: Pd = ½ ρ v 3 h
(Pd – teljesítménysűrűség, ρ – levegő sűrűsége, v – szélsebesség, h – hatásfok). Háromlapátú
rotoroknál h, a maximális fizikai hatásfok 0,48. (A szélturbina fizikája – Lipcsei Egyetem,
Fizikai Intézet https://home.uni-leipzig.de/energy/energie-basisn/15.html)

A levegő alacsony sűrűsége (ρ =1225 kg/m 3 15 C-on a tengerszinten) jelenti a szélenergia

alapvető fizikai korlátját. 816-szor kisebb, mint a víz sűrűsége, és a szélenergia maximális
hatásfoka csak fele a vízturbináénak. Tehát a levegő alacsony sűrűségével magyarázható a
széltornyok szükséges nagy száma, a több milliárd négyzetméternyi lapátfelület-igény által
meghatározottan.

Ezeknek az egyszerű fizikai összefüggéseknek a gyakorlati következményei a

következők:

A gyenge szeles turbinák (szárazföldi területeken) esetében a szokásos 11 m/s névleges

szélsebesség (a hasznosítható szélsebesség alsó határa 6 m/s) mellett a rotorra
négyzetméterenként jutó szélteljesítmény 815 W/m2. Ebből legfeljebb 391 W/m2 alakítható át
elektromos energiává (0,48-as hatásfok mellett). Ez azonban nem igaz az alacsony
szélsebességre tervezett szélturbinákra, mivel a maximális hatásfokukkal nem 11 m/s-os
sebességnél, hanem a leggyakoribb helyi szélsebesség mellett rendelkeznek. A gyártó által
megadott teljesítménysűrűség egy gyenge szélturbina esetében 11 m/s névleges szélsebesség
mellett például 199 W/m2. ( Datenblatt Siemens SWT-3.15-142 – gyári adatlap)

A gyenge szélerőművek maximális hatásfoka ugyanis szerkezetileg a leggyakoribb helyi

szélsebességekre (5-8 m/s) van beállítva. A maximális elektromos teljesítmény 37 és 151
W/m2 között lehet. Ez független a szélturbina méretétől. (Forrás: Herleitung der regionalen
Teilflächenziele zur Umsetzung )

Türingiában 6,5 m/s átlagos szélsebességet feltételeznek 150 méteres talajszinten a

regionális területi tervezések során. Ennél a szélsebességnél legjobb esetben 77 W/m2
elektromos teljesítmény keletkezik.

A terület hozzájárulási értéke (a türingiai szárazföldi széltörvény szerint)

Ezek a számok világossá teszik, hogy a várttal ellentétben a szélenergia csak csekély
potenciállal rendelkezik az elektromos áram biztosításához. Csak a szélturbinák puszta mérete
és száma, valamint a hozzájuk tartozó névleges teljesítmény (megawatt) „lenyűgöző”.
Nagyon kevesen tudják, hogy ez csak 6 m/s és nagyobb szélsebességek esetén érhető el, és a
szélsebességek felénél csak a teljesítmény 1/8-da áll a rotor rendelkezésére. Nem rossz a
szélenergiát egy sovány tehéncsordával összehasonlítani, amelyből egyre több tejet kellene
kipréselni továbbfejlesztett fejőgépekkel. A szélerőművek adott területen történű
szaporodásával azonban a szélenergia teljesítménysűrűsége 2-ről akár 0,5 W/m2-re csökken
a táji területegységre vonatkoztatva. (Forrás: Physical limits of wind energy within the
atmosphere and its use as renewable energy: From the theoretical basis to practical
implications - A szélenergia fizikai határai a légkörben és megújuló energiaként való
felhasználása: az elméleti alaptól a gyakorlati vonatkozásokig )

Egy példaszámítás szemlélteti a következmények nagyságát. Ha Németország teljes területén

(kb. 360 000 km2) 1 W/m2 lenne átlagosan a táji fajlagos teljesítményérték, akkor 360 GW
elektromos teljesítmény lenne elérhető szélenergiából. Ez nagyjából az energiaátmenet
(Energiewende) igényének nagyságrendje lenne (a jelenlegi kb. 72 GW-os villamos
teljesítményigény ötszörösével számolva). A valóságban azonban változik a szélsebesség és a
teljesítmény igény egyaránt, de egyáltalán nem összehangoltan, ezért az energia tárolását is
meg kellene oldani.

Hidrogéntechnológia alkalmazása esetén azonban 100 GW-ból az energiaátalakítási

hatásfokok miatt legalább 80 GW veszteséggel kell számolnunk. (Forrás: Leibnitz-Institut,
Dr. Ulf Bosselt Wasserstoff löst keine Energieprobleme - Leibnitz Intézet, Dr. Ulf Bosselt
A hidrogén nem oldja meg az energiaproblémákat )

Ha 0,5 W/m2 táji teljesítménysűrűséggel számolunk, akkor 180 GW érhető el, ami az
energiaátmenethez (Energiewende-hez) szükséges teljesítmény fele. Ez „fejné” a légkört, és
Németország tele lenne szélturbinákkal. Ne feledje, időszakonként garantáltan a nullához
közeli teljesítménnyel.

Egy másik számítás: a rotorok lapátfelületeire vonatkozó 40 W/m 2 átlagos

teljesítménysűrűséget feltételezve 1 milliárd négyzetméternyi lapátfelületre volna szükség az
említett teljesítményszükséglet feléhez (kb. 40 GW-hoz), és 5 milliárd négyzetméternyi
lapátfelületet igényelne az energiaátmenet (Energiewende) igényének fele. Ehhez 220 000
széltoronyra lenne szükség a következő adatokkal: 170 m rotorátmérő (22 700 m 2 felület), kb.
250 m magasság. Ez 1,6 km2 -t jelentene szélturbinánként elosztva egész Németországban,
vagy 1,2 km-erenként egy -egy szélturbinát.

Vagy 200 m (31 400 m2) rotorátmérőjű szélturbinákat feltételezve (kb. 300 m magassággal),
160 000 széltoronyra lenne szükség. Ekkor 2,25 km2 adódna egész Németország területén
szélturbinánként, vagy 1,5 km távolság szélturbinánként. Lehet vitatkozni, hogy a nagyobb
szélturbinák nagyobb szélsebességet tudnak hasznosítani nagyobb magasságokban, ezáltal
növelve a forgórész felületének négyzetméterére eső teljesítménysűrűséget. Ez igaz lehet
egyetlen szélturbinára, de nem a szélerőművi farmok bővítésére, hiszen az egyre nagyobb
szélturbinák egyre nagyobb magasságban „lopják” az energiát, ahogy az MDR az MPI-Jena
hivatkozott vizsgálatiban szerepel. A szélenergia határait nem a vágyálom, hanem a fizika
határozza meg. Németország felett már 7900 hirosimai bombának megfelelő energiát vonnak
ki a légkörből évenként. A számsor e forrás a 11. oldalán szerepel. (Honnan származik az
áram – a megújulók határai )

A szélből származó gigantikus kinetikus energia kinyerése nem mentes az adott mikroklímára
gyakorolt hatástól (és valójában csak ilyen mikroklímák léteznek). A szélerőművek
védőernyőjében a táj kiszárad és felmelegszik a talajközeli hűvös és nedves légrétegek
éjszakai turbulenciája következtében. Ezt mutatták ki a Harvard Egyetemen az MPI for Bio-
Geochemistry Jena részvételével végzett tanulmányok, amelyek az USA középnyugati részén
található nagy szélerőművek műholdas méréseit használták. A szerzők egyébként a
szélenergia lelkes hívei. (A szélenergia éghajlati hatásai )

A szélturbinák csak úgy tudnak áramot termelni, hogy kinetikus energiát vonnak ki az áramló
levegőből, ami a szélsebesség csökkenését eredményezi. (Szélturbina fizika )

A szélsebesség csökkenésének megfigyelt globális hatását „globális földi elcsendesedésnek”

nevezik, bár a politikai média kerüli a szélenergiahasznosítás okként való említését. Fizikailag
egyértelmű, hogy a szélsebesség csökkenése a légkörben a torlónyomás csökkenéséhez és
ezáltal esők kialakulásához vezet. Íme a számításaim (lásd a 10. oldalt): Honnan származik
a villamos energia – a megújulók határai
A szélerőművi parkok következményeként a fő szélirányból érkező felhőkből származó eső
már a tengeren vagy a partvidéken ilyenkor hiányzik, így ott kiszárad a táj. Mivel ez
ellentmond a „klímavédelem” politikai-médiás narratívájának, az e témában végzett
kutatásokat diplomatikusan fogalmazva nem éppen kedvezően kezelik állami finanszírozással.
Ehelyett a felhívás a szélenergiahasznosítás további terjeszkedésre irányul.

Szélenergia "klímavédelmi" céllal, egy több milliárdos üzleti modell. (kb. 59:00-tól,
Energiaforduló vagy energiavég )

A 2,2%-os bővülési cél összefoglalása

Az említett példák éles ellentétben állnak az ország területének 2,2%-os bővítésével
szélenergiahasznostás céljából. Egy évvel ezelőtti nyilatkozatomban már utaltam az Erfurti
Energiaügyi Minisztérium névleges teljesítményi „csodaszámításaira”. Erfurtban a következő
számításhoz jutnak: 970 WEA (szélerőmű) * 5 MW = 4 850 MW = 4,85 GW teljesítmény
anélkül, hogy ezt a tényleges helyi szélviszonyoktól függő kihasználtsággal vennék
figyelembe (minthogy az 5 MW a gyári teljesítőképesség – PE). (Nyilatkozat a türingiai
államfejlesztési program változásáról, 5.2 Energia - 4. oldal)

Ha megnézzük a vizsgálatok alapjául szolgáló tanulmányokban a táji teljesítménysűrűségre

vonatkozó adatokat, azt találjuk, hogy 20-30 W/m 2 (20-30 MW/km2) között mozognak. A
jénai Max Planck Bio-geokémiai Intézetnek a Harvard Egyetemmel közösen végzett, nagy
amerikai szélerőművekkel kapcsolatos tanulmányokból származó legújabb értékekhez képest.
úgy ezek 10-60-szor magasabbak az USA-ban végzett tanulmányok által meghatározott 2-0,5
W/m2 értéktartománynál. Ez azt jelenti, hogy a politikailag kijelölt területekre vonatkozó
szélerőművi telepítési célkitűzések a valóságban legalább egy nagyságrenddel (> 10-szeres)
alacsonyabbak. Ki fogja elmondani a polgároknak, hogy a 2,2 %-os területfelhasználás
szélerőművek telepítésére csak a kezdet, ugyanis megvalósulásuk után rájönnek, hogy ez
semmiképpen sem elegendő? Az energiatárolási problémáról nem is beszélve.

Úgy tűnik, hogy bizonyos optimista alapfeltevések minden tanulmányon átcsúsznak, hiszen a
Szövetségi Szélenergia Szövetség tanulmányát többször is idézik. (Szövetségi Szélenergia
Szövetség: A szélenergia szárazföldi felhasználásának lehetősége, rövid változat ) Ez a
tanulmány 240 562 szélturbinával és 722 GW teljesítménnyel számol 28 116 km 2-es területen
telepítve, ami Németország területének 8%-ának felel meg. Ez azt jelenti, hogy ezen a 28 116
km2-en tisztán matematikailag 340 méterenként van egy szélturbina, és a táji
teljesítménysűrűsége 25,7 W/m2 (25,7 MW/km2). Számomra ez azt jelenti, hogy a „telepíthető
teljesítmény” (névleges teljesítmény) kifejezés egyenlő azzal az (átlagos) teljesítménnyel,
amelyet egy szélturbina ténylegesen elő tud állítani. De a valós átlagos teljesítmény 1750 órás
évi kihasználási óraszámmal (8760 éves üzemórával) számolva csak a névleges teljesítmény
(teljesítőképesség) 20 %-a.

Az Erfurti Energiaügyi Minisztérium szakmai anyagaiban is 300 kW/ha (30 W/m 2 = 30

MW/km2) teljesítménysűrűséggel számol.), amint az Nadine Hoffmann (AfD parlamenti
képviselőcsoport) rövid kérdésére adott válaszból is kiderül. Megemlítendő, hogy akkor a
tervezett területfelhasználás még az ország területének csak 1%-a volt. (A szélturbinák
jelenlegi állapota , az energiaellátás és a szél prioritást élvező területek Türingiában)
A türingiai Környezetvédelmi, Energiaügyi és Természetvédelmi Minisztérium megbízásából
készült tanulmány szerint a táji teljesítménysűrűség 23,4 W/m 2. (Lipcsei Energiaügyi
Intézet, meta-tanulmány: A szél potenciális kiemelt területei)

Ami a szélenergiára vonatkozó területrendezést illeti, éles ellenmondások vannak a

2,2%-os területfoglalási cél és a kormányzati tanulmányok szerinti 20-30 W/m 2 (a
telepítési terület négyzetméterére vonatkoztatott „táji”) teljesítménysűrűség között,
amely a valóságban csak 2-0,5 W/m2 körüli (lásd: MDR, MPI). A területtervezési
szakértőknek ezt tisztázni kell, mielőtt elkezdenék a korábban érintetlen természetben a
szélenergiahasznosítás tervezését. A tisztázásig moratórium javaslandó a szélenergia
tervezésére és megvalósítására.

Villany – nem alma vagy burgonya

Sokszor hallani politikusoktól és a sajtótól, hogy az áramot regionálisan kell előállítani és
fogyasztani, és hogy a „megújuló” az áramellátás ilyen-olyan százalékát tegye ki. Úgy tűnik,
hogy az elektromos árammal kapcsolatos ilyen ötletek a mezőgazdaságból vagy a
gyümölcstermesztésből származnak. Ez nem meglepő, hiszen mindenki kedve szerint szólhat
bele az áramszolgáltatásba, függetlenül attól, hogy megfelelő képzettséget tud-e igazolni. Ez
egyébként éles ellentétben áll a mesterember bizonyítványával, amely egy mesterség
gyakorlásához szükséges. Ezt a tényt azért érdemes megemlíteni, mert áramellátásunk nem
kevesebb, mint a gazdaság és az ország éltető eleme. Egy hét áram nélkül káoszba dönti a
társadalmat, két hét áram nélkül pedig a középkorba sodorja a társadalmat. De mindenki
beleszólhat.

E tekintetben nem szabad szó nélkül hagyni, hogy a „megújuló energiaforrásokból” előállított
energia nem lehet viszonyítási alap. Egyrészt elsőbbségi betáplálási joguk van, másrészt nem
számít, hogy sok szélenergiát termeltek-e tegnap és sok napenergiát holnap, ha nem fúj a szél
és nem ragyog a nap ma. Ekkor e kettő teljesítménye NULLA, és a termelt energia is (energia
= teljesítmény * idő). Búcsút kell mondanunk annak a látszólag lenyűgöző gondolatnak is,
hogy az áramot egy adott regionális termelőtől egy meghatározott fogyasztóhoz lehet
eljuttatni. Jelenleg ezek olyan elektromágneses mezők, amelyek elektronokat mozgatnak a
vezetékben, amelyek potenciálkülönbséget (feszültséget) követnek, és nem a kereskedők
vágyát. Ez csak azért említem, hogy egyértelmű legyen: vannak más, sokkal fontosabb
kritériumok, amelyekről nem esik szó, és fel kell tenni a kérdést, hogy a szélenergia
mennyiben tud ezeknek ténylegesen megfelelni. Mindenekelőtt megemlítendő az un. „sötét
indítási képesség”, amit a szélturbinák nem tudnak megtenni áramszünet után, mert ehhez a
hálózatról veszik az áramot, vagy vészárammal kell ellátni a forgórész beállításához
szükséges elektromos és mechanikai rendszereket. Ezenkívül invertereiknek (egyen-váltó
áramátalakítóiknak) óragenerátorra van szükségük a hálózatba történő szinkron betápláláshoz.
A hagyományos, szinkron erőművek ezeket tudják, amelyeket szélenergiával kell felváltani.
Ezenkívül csak kulcsszavakat említek, hogy megmutassam, az energiaellátás bonyolultabb,
mint az energia részarányairól beszélni. A fontosabb kulcsszavak: frekvenciatartás (50 +/- 0,2
Hz), fázisszinkron betáplálás, pozitív és negatív vezérlőteljesítmény, meddőteljesítmény és
másodperces tartalék. Utóbbi: a turbinák és generátorok nagy forgó tömegüknek
köszönhetően a hálózat hirtelen terhelésváltozásainál másodpercekig határok között tartják a
hálózati frekvenciát a további szabályozási intézkedések érvénybe lépéséig. Ezen
rendszerszolgáltatások mindegyike szélturbinákkal nem, vagy csak korlátozottan végezhető.
Aki szélenergiáról beszél, annak ezeken is el kell gondolkodnia. Ennek egyébként nagy része
a fotovoltaikára (naperőművekre) is vonatkozik.
Az elektromos hálózat fokozódó destabilizációja a nem tervezett szabályozási beavatkozások
(„újraküldések”) számában és költségeiben is megmutatkozik. 2022-ben ezek 2,69 milliárd
eurót tettek ki. Ez 2345 %-os (szóban kétezer-háromszáznegyvenöt százalékos) növekedés
2013-hoz képest. (Költségek emelkedése újraküldések révén. ) Szakcikkem további
információkat nyújt az egyéb „megújuló” energiaforrások fizikájának korlátairól. (Honnan
származik az áram – a megújulók határai )

Infrahang – a nem hallható veszély

A politika nagyon könnyen bánik a szélturbinák infrahangjával. Az elővigyázatosság elvét
(GG 2/2. cikk) csorbítja, ha kijelentik, hogy a) nincsenek olyan tanulmányok, amelyek a
veszélyt bizonyítanák, és b) más forrásokból is származnak infrahangok, például a
közlekedési zajból és a susogó levelektől. Gyakran idézik a LUBW 2016-os tanulmányát .
Az 1-80 Hz-től kb. 75 dB-ig terjedő hangnyomásszinteket megmérték és összehasonlították
más hangforrásokkal, és arra a következtetésre jutottak, hogy (idézet) "A szélerőművekből
származó infrahangok (kedvezőtlen) hatása a rendelkezésre álló eredmények alapján nem
várható." A méréstechnika és az értékelési szempontok akkori állása szerint (azaz a
rendelkezésre álló megállapítások szerint) azonban a "nem várható" nem jelenti azt, hogy ez
"kizárható". Ez nem felel meg az elővigyázatosság elvének.

„A rendelkezésre álló megállapítások szerint a „legújabb” eredmények alapján nem végeztek

további vizsgálatokat nagyobb szélturbinákon. Feltételezték az „érzékelési küszöböt”. Az
emberi fül az akusztikus hang „vevője” (20 Hz - 20 kHz). De az emberi fül nem hallja az
infrahangot (körülbelül 20 Hz). Ha azt az érvet követjük, hogy „ha valamit nem hallasz, az
nem lehet veszélyes”, akkor a radioaktivitást is ártalmatlannak kellene tekintened, mert azt
egyetlen érzékszervvel sem tudjuk érzékelni. Ezt bárki abszurdnak nevezné, csak az infrahang
esetében az „észlelés” egyenlő a „hallással”. Az "érzékelés" kifejezés nem korlátozódik az
ismert emberi érzékszervekre, sem az állatokéra. Ennek az az oka, hogy "az érzékelés a
mentális tevékenység és tapasztalat azon aspektusára utal, amely a szervezetnek a fizikai
környezet funkcionálisan releváns aspektusaihoz való kapcsolódására vonatkozik. Ez
nemcsak az auditív, haptikus, vizuális, és ... érzékelést foglalja magában". Az infrahang
témája nagyon egyszerűvé válik, amikor a politikai narratívát követő szélturbinákról van szó,
amelyeknek milliárdos üzleti modelljei léteznek.

De melyek azok a legújabb eredmények, amelyekre a tanulmányokat alapozni kell? Egyrészt

léteznek nagyobb forgórészű szélturbinák, amelyek kisebb sebességnél nagyobb
nyomáslökéseket okoznak, így 1 Hz-en és az alatt is, alacsonyabb frekvenciákon. Másrészt a
nyomásimpulzusok éles alakja (itt a <20 Hz frekvenciatartományban) elkerülhetetlenül
felharmonikusokat (az alapfrekvencia többszörös harmonikusait) generál. Ezek határozzák
meg a hangképet, ami egyszerű nyomásmérő eszközökkel nem rögzíthető, mert a háttérzaj
elnyomására szolgáló frekvenciaszűrők mellett a mérőjel Fourier-analízisére is szükség van.
Ezt minden villamosmérnök tudja az impulzusformákból, amelyek nem szinuszfüggvények.

A józan ész önmagában felveti a kérdést, hogy a hangnyomás (dB-ben) lehet-e az egyetlen
kritérium? Az alacsonyabb zajszint ellenére nem sokkal zavaróbb a nyikorgó ajtó vagy a
csöpögő csap, mint a levelek susogása? Nem lenne célszerű a hangnyomás mellett az
infrahang „hangképét” (frekvenciaspektrumát) is ellenőrizni? Nyitott ablakkal és tengerzajjal
jól lehet aludni, de csöpögő csappal nem, pedig itt jóval alacsonyabb a hangerő. A
közlekedési zaj, a susogó levelek és a tenger hangja diffúz infrahangot hoz létre, míg a
szélturbinák periodikus infrahangot produkálnak, beleértve a harmonikusokat is, ez a fő
különbség.

Jelenleg van egy másik népszerű érv, amelyet a szélenergia ellenzői használnak a médiában.
Ez számítási hiba a BGR (Federal Institute for Geosciences and Natural Resources Hannover)
tanulmányában. Ez a tanulmány azonban egyáltalán nem az infrahang elleni
egészségvédelemről szólt, sokkal inkább az atomfegyver-kísérletek kimutatására szolgáló
eszközök védelméről, amihez a BGR egy globális mérési hálózatba integrálódott. A számítási
hiba olyan mértékű volt, hogy nem volt hatással a szélturbinák és a BGR mérőállomások
közötti minimális távolságra. Ezt a hibát azonban most a szélenergia ellenzőinek (GegenWind
BI-nek) róják fel. Sajnos ezt a közszolgálati műsorszolgáltatók is kritizálják, ami ellentmond a
megbízatásuknak, hogy minden oldalról tudósítsanak. Kizárólag a hangnyomásmérésekre
hivatkoznak. A szélenergia ellenzőinek viszont nincs lobbijuk, főleg nem az ÖRR-nél.

Következtetés: Javasoljuk, hogy Türingia szabad államának bizottsága tanulmányozza a fent

említett szempontokat, hogy megvédje polgárait és az egész környezetet az infrahangoktól. A
növény- és állatvilág is ki van téve az infrahangnak. És ezekkel a következményekel még
senki sem foglalkozott? A szélturbinák közelében elejtett prémes állatokkal kapcsolatos
problémák ügyében legalábbis utalhatnának Dániára. (Az elővigyázatosság elve az
emberekre és a természetre vonatkozik. )

Szélenergia – ökológiai katasztrófa

Míg a szélenergia által az emberekre jelentett egészségügyi kockázatokat korábban kizárólag
a hallható zaj alapján értékelték, és az állatoknak még mindig volt bizonyos „prioritása”
(bármilyen cinikusan is hangzik), addig a jogszabályok által elindított „gőzhenger” most
áthalad az ország tájain. Már semmi sem tűnik „szentnek”, semmi sem lehetetlen, hogy
szélenergiát vigyünk nyers erővel minden helyre, így az erdőkbe is. Elpusztult repülő állatok,
kb. 1000 tonna rovar tapadt a rotorokhoz (a DLR tanulmány szerint), az alapok által áthatolt
talajvízrétegek, teljes erdőterületek kiirtása, beleértve a hegycsúcsokat, több ezer tonna
vasbeton alapozás minden szélturbinához, hanghatás és infrahang az erdőben a növény- és
állatvilág figyelembevétele nélkül - valószínűleg a bonyolult ökológiai összefüggések és
következményeik tudatlanságában. Több ezer tonna mikro- és nanoműanyag lekopása a
rotorlapátokról, a megtapadó „örökre vegyszer” BPA-val (Biszfenol A) és az „örökké
vegyszer” SF6 (kén-hexafluorid) felhasználása az elektromos kapcsolóberendezésekben.
Megoldatlan kérdések a végleges leszerelés és ártalmatlanítás területén, például az alapokkal
vagy a rotorlapátokkal kapcsolatban. A kinetikus szélenergia tömeges kinyerése a légkörből, a
táj kiszáradása és felmelegedése – és mindez a „zöld villamos energia”, a „megújuló energia”.
marketingfogalmai alatt.

A szélenergiának nem kell visszariadnia az összehasonlítástól, ha egy gazdaság

gazdasági tönkretételéről, valamint a természet és a kultúrtáj átfogó ökológiai
pusztításáról van szó.

Mindez csak a szélenergia mantraszerű propagandával (= egyoldalú tájékoztatással)

lehetséges. A nagy narratíva a megváltás az állítólagos klímakatasztrófáktól, a CO2-
kibocsátás csökkentésével egy baljós 1,5 fokos felmelegedési cél (korlát) elérésével. Elég egy
pillantás a párizsi klímaegyezményre vetni, hogy megértsük az egész csalást. Mert az ENSZ
és az egyezmény megkülönbözteti a fejlett országokat (például Németország) és a fejlődő
országokat (például Kínát és Indiát).
A párizsi klímaegyezmény

Cikkely 4/4: „A fejlett országok pártjainak továbbra is vezető szerepet kell vállalniuk az
egész gazdaságra kiterjedő abszolút kibocsátáscsökkentési célok vállalásával. A fejlődő
országok pártjainak folytatniuk kell a mérséklési erőfeszítéseik fokozását, és arra ösztönözzük
őket, hogy idővel haladjanak a gazdaság egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentési vagy
korlátozási célok felé, a különböző nemzeti körülmények fényében.”

Mindenekelőtt tehát különbséget tesznek a fejlett országok pártjai és a fejlődő országok

pártjai között. Az iparosodott országoknak (például Németországnak) kibocsátásuk
csökkentésére célokat kell megfogalmazniuk (abszolút számokban). A fejlődő országokat
(Kína, India stb.) „bátorítják”, hogy „nemzeti körülményeiknek” megfelelően és „idővel”
fokozzák a kibocsátási céljaik csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket. Egyébként egy 100
milliárdos alapból kapnak pénzt, amit az iparosodott országok (például Németország)
finanszíroz. Más szóval, Németország egy állítólagosan közelgő „éghajlati katasztrófa” miatt
„klímavédelmet” folytat, és csökkenti CO2-kibocsátását (körülbelül 0,7 Gt/év-vel), míg Kína
kezdetben körülbelül 11 Gt/évvel növeli CO2-kibocsátását. Annak érdekében, hogy „idővel
és a körülményektől függően” csökkentse a céljait. És így Kína szinte hetente üzembe
helyezhet egy új széntüzelésű erőművet, és 300 széntüzelésű erőművet építhet szerte a
világban, amiről a magukat „klímavédőknek” nevezők hallgatnak. Az állítólagos éghajlati
katasztrófa veszélye annyira azonnali, hogy globális szabványokat állítanak fel, és olyan
intézkedéseket hajtanak végre, amelyekhez képest nem is lehetne abszurdabb. Kína meg 300
új széntüzelésű erőművet épít világszerte – a klímaaktivisták pedig hallgatnak.

Németországban a fiatal zöld generáció tüntet az utcákon azzal a gondolattal, hogy ők

legyenek az „utolsó generáció”. Szponzoráló Aileen Gey, a Getty olajbirodalom örökösnője
is. (Amerikai olajmilliárdos finanszírozza a klíma radikálisokat Németországban )

Mindeközben Kína nemcsak széntüzelésű erőműveket épít, hanem atomerőműveket is, és ha a

széntüzelésű erőműveket évtizedek múlva leírják, akkor nyugodtan csökkentheti CO2-
kibocsátását. (Kína hat új reaktor építését hagyta jóvá) Kína így profitál a
„klímakatasztrófából” azáltal, hogy (magas CO2-kibocsátással) nyersvasat és acélt állít elő a
német szélturbinák számára, amelyek aztán sokkal jobban „alakítják” a németországi „CO2
egyensúlyt”. Mivel az acélt valahol máshol állítják elő, ezért Németország kijelentheti, hogy
„példaképnek kell lennünk” Kína és a világ számára. Legalábbis ez volt a politikusok válasza,
akiket erről kérdeztem. És amint látjuk, országunk közben tönkremegy. Természetesen
Kínában tudják, hogy a CO2 a fotoszintézis „életgáza”, amely nélkül a földi élet nem
lehetséges, mivel a C3 növények 150 ppm (0,015%) légköri koncentráció alatt leállítják a
fotoszintézist. Azt is tudják, hogy (az IPCC szerint) a CO2-kibocsátások körülbelül 97%-a
természetes eredetű (vulkanizmus, szerves anyagok bomlása, időjárás stb.), és csak körülbelül
3%-a antropogén (emberi eredetű). Ennek mintegy felét a „fejlődő országok”, Kína és India
teszik ki, Németország pedig kevesebb mint 2%-ot. Más szavakkal, Németország
szélturbinákkal „klímavédelmet” gyakorol annak érdekében, hogy a teljes CO2-kibocsátásban
való részesedését 0,06 %-ról (= 3*2/100) NULLARA csökkentse. Bárki, aki tud háromig
számolni, felismeri az üzleti modellt. Való igaz, hogy Kínában több szélturbina van, mint
Németországban. Kína villamosenergia-fogyasztása ugyanakkor körülbelül háromszorosa az
EU villamosenergia-igényének. Ez perspektívába helyezi a perspektívát.

Végül egy vicc – az éghajlati őrültek házából

Dr. John Clauser, a 2022-es fizikai Nobel-díj nyertese "Mennyire bízhatunk az IPPC éghajlati
előrejelzéseiben?" című tanulmányában az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete
(IPCC) klímamodelljeinek elégtelenségével foglalkozott. Ezt követően az IMF (Nemzetközi
Valutaalap) kitiltotta egy rendezvényéről, mert azt mondta: „Nem hiszem, hogy klímaválság
van”. (A Nobel-díjas elhallgatott) Vajon nem ismerjük fel, hogy „miképpen fut el a nyúl”?
Úgy fut el, hogy nem is hívják meg. Egy fizikai Nobel-díjast, aki klímamodellek
fejlesztésével hozzájárulhatna a „klímaválság” értelmezésének tudományához, nem hívják
meg a bankárok előadást tartani, mert „rossz dolgot” mondott. Ehhez nem kell kommentárt
fűzni.

Következzék Dr. John Clauser:

„A klímaváltozásról szóló népszerű narratíva a tudomány veszélyes korrupcióját tükrözi,

amely fenyegeti a globális gazdaságot és az emberek milliárdjainak jólétét. A félrevezetett
klímatudomány hatalmas sokkoló újságírói áltudománnyá bővült. Ez az áltudomány
viszont számos más, egymással nem összefüggő sérelem bűnbakjává vált.” ( John Clauser –
Nincs éghajlati vészhelyzet Eredeti weboldal: A 2022-es Nobel-díjas fizikadíjas
„Klímavészhelyzet” narratívája „A tudomány veszélyes korrupciója” címet viseli )

Dr. John Clauser most az USA-ban működő a CO2Coalition tagja. (https://co2coalition.org/)

Ebben más fizikusok is részt vesznek, mint például Prof. Dr. Richard Lindzen, aki 300 neves
és minősített tudóssal együtt petíciót nyújtott be Donald Trumpnak, hogy lépjen ki a Párizsi
Klímaegyezményből. Vezető médiánk erről nem számolt be. (Dr. Richard Lindzen petíciója
Trump elnöknek: „Kilépés az ENSZ éghajlatváltozási egyezményéből!” Hivatkozás az
angol eredetire, az aláírók listájával együtt. )

De az ENSZ (és az IPCC) egyáltalán nem szereti a fizikusok vagy akár a Nobel-díjasok
petícióit, mert „miénk a tudomány” (we own the science) – állítja az ENSZ globális
kommunikációs vezetője. Ezek után vajon kell többet tudnunk a klímakatasztrófákról, az EU
Green New Deal-jéröl és a szélturbinákról? És az előadás helyszínéről? („Miénk a
tudomány” – az ENSZ globális kommunikációért felelős helyettes államtitkára, Melissa
Flemming, WEF-Davos (02:00) ) Ezt Susan Diane Wojcicki, a YouTube vezérigazgatója is
megerősítette, szintén a Davosban megtartott Világgazdasági Fórumon. A dezinformációt az
algoritmusok a lista végére tolják. Külön szóba került ezzel kapcsolatban az éghajlatváltozás
kérdése is. (WEF – SUSAN WOJCICKI, a YOUTUBE vezérigazgatója büszkén ismerte
el, hogy cenzúrázza a COVID-ra és a DEMONETIZÁLÁSRA VONATKOZÓ
INFORMÁCIÓKAT) A cenzúra így biztosítja, hogy a BigTech médiából csak azt tudjuk
meg az éghajlatváltozás kérdéséről, amit a tudományt feltételezően birtokló ENSZ közölni
akar, de mindazt nem, amit egy fizikai Nobel-díjas mond, aki kritizálja az ENSZ-IPCC
éghajlati modelljeit. Erről a tudásról mindenkinek magának kell gondoskodnia. Mert ahogy
Immanuel Kant mondta, akinek 300. születésnapját 2024. április 22-én ünnepeljük:

„Legyen bátorságod a saját meggyőződésed hangoztatni.”

Tisztelettel

Dieter Böhme Dipl.-Phys.

Jogi nyilatkozat:
Ha egy hivatkozás nem nyílik meg, kérjük, másolja ki és érje el közvetlenül az
internetböngészőn keresztül. A szerzőnek nincs befolyása a hivatkozott dokumentumokra,
ezért nem vállal felelősséget azok tartalmáért.

***

A levél elolvasása és megértése után számos hasznos kiegészítésre kínálkozna alkalom, de az

olvasó türelmével nem szabad visszaélni. Mivel a villamos energia valóban nem alma vagy
krumpli, minthogy a biztonságos és megfizethető energiaellátás feladatának megoldásához
sokrétű tudásra van szükség. Egy erőmű önmagában már összetett létesítmény, tervezéséhez
és gazdaságos üzemeltetéséhez komoly felkészültség és tapasztalat szükséges. Az országos,
sőt az együttműködő nemzetközi rendszer működtetése még sokoldalúbb tudást igényel.
Ezért egy energetikai szakember számára szinte fájdalmasak a parlamentekben és a nyilvános
vitákban elhangzó felületes és a hozzánemértéstől sötétlő vélemények, kijelentések. De hát
még a politikai elvárásoknak megfelelő intézmények is súlyos hibákat „követnek el”, amint a
szerző a Közép-Türingia 2. szélenergia tervezetével kapcsolatban bemutatja. Alapvető hiba a
megújuló energiaforrásokkal kapcsolatba, hogy tervezéskor nem teljesítóképességekben kell
gondolkozni, hanem energiákban, mivel a megújuló erőművek teljesítménye nem a fogyasztói
igények szerint, hanem az időjárási viszonyok szerint változik. Nemrég egy német zöld
parlamenti képviselő boldogan kijelentette, hogy a megújuló villamos teljesítmény már eléri a
fogyasztói igényeket. Egy másik alkalommal egy hasonló nagyokos, hogy a szél- és a
naperőművek képesek már az ország éves villamosenergia-igényének az 50 %-át fedezni. Ez
igaz is meg nem is. De hát hogyan? A helyes értelmezéshez segítségül hívom az 1. ábrát,
amelyen Németország 2024 februári megújuló áramtermelése és a fogyasztói igények
(terhelés) alakulása látható. A kék színű mező a szélerőművek termelését szemlélteti. A mező
felső határvonala a szélerőművek teljesítményének (MW) a változását, a kék mező területe a
hónap alatt termelt villamos energiát MWh) reprezentálja. Hasonló módon a sárga mezők a
naperőművek szuperponálódó termelésének alakulását. A barna mező felső élvonala a
fogyasztói teljesítményigény változását szemlélteti.

1. ábra. Németország szél- és naperőműveinek áramtermelése (2024. február)

Az ábra alapján elmondható, hogy az első napokban a széljárás viszonylag kedvező volt, a
szélerőművek teljesítménye az 50 GW értéket is elérte, ami a beépített teljesítőképesség 77
%-a. A többi napon gyenge, 5-6 napon szuper gyenge volt a széljárás. Téli hónapról lévén szó,
a naperőművi termelés inkább gyengének minősíthető. A számszerű értékeket a 2. ábrán
látható táblázat tartalmazza. Ebből kiolvasható, hogy a szél+naperőművi beépített
teljesítőképesség elérte a 154,5 GW értéket, amint az 1. árán a piros vonal jelzi. Havi átlagos
teljesítményük 18.2 % volt.

1. ábra. A teljesítmény és termelési adatok számszerű értékei (2024. február)

És most nézzük a zöld képviselők hurrá hangulatú kijelentéseit. Ebben a hónapban is valóban
megközelítette a szél+naperőművek teljesítménye a terhelést, amint az 1. ábrán látható.
Február 5-én, mégpedig egy pillanatra, vagy néhány percre, amikor a fogyasztói igény 70 GW
körüli volt. 7-én pedig 30 GW-ot zuhant a teljesítményük.. És ezt a maximális teljesítményt az
említett 154,5 GW kapacitás biztosította, azaz egy második erőműrendszer. És most
reagálhatunk a másik elégedett megnyilvánulásra is. Vajon valóban elégedettségre adhat
okot, ha a szél+naperőművek képesek az éves igény 50 %- át fedezni? Az éves 75-80 GW-os
csúcsigény mellett egy 154,5 GW-os új rendszer, amely mellett még üzemben kell tartani egy
párhuzamos (hagyományos) helyettesítő erőművekből álló tartalék rendszert, amely a
mostani február havi példánk esetében az 1. ábrán látható barna színű terület által
reprezentált villamos energiát szolgáltatta. Február 27-28-én gyakorlatilag a teljes fogyasztási
igényt kellett fedeznie. Hát nem őrület ez valóban? Különösen, ha mindezek
költségvonzataira és az ellátásbiztonságra gyakorolt negatív hatásra gondolunk. Nem csoda,
hogy Németországban a legmagasabbak az energiaárak.
(Petz Ernő, 2024. 04. 28.)

Megjegyzés: a sok hivatkozás miatt nem volt erőm végig a hivatkozásokat német és magyar
nyelven is feltüntetni. Javasolom azoknak az olvasóknak, akik a hivatkozott forrásokat
szeretnék megnézni, az eredeti cikken keresztül próbálják elérni.