PE-Energia Akadémia 400

A francia energiapolitikáról német szemmel

Francois Hollande elnöksége alatt Franciaország politikai elitjét is megfertőzte a klímavédelmi
politika, amelynek keretében le kellet volna állítani (első lépésben) az atomerőművi blokkok 50 %-át.
Minthogy Franciaországban a villamosenergia 70-80 %-át atomerőművekben állították elő, máig sem
tudni, hogy mivel pótolták volna a kieső energiát. Csupán a két legöregebb erőművi blokk leállítására
került sor. Franciaország mégis belekostolhatott az energiaszűkösséggel járó energiakrízisbe, mivel
hatósági intézkedés miatt több, azonos típusú atomerőművi blokkot le kellett állítani primerköri
berendezés meghibásodása miatt. A francia vezetés ezért egy új energiapolitika kidolgozásába fogott.
Erről számol be szinte megrendülve Manfred Haferburg német szakember, összehasonlítva a
németországi helyzettel. Van mit összevetni, hiszen Németország a klímavédelemben példát akar
mutatni az egész világnak. Még mindig, pedig lassan térdre kényszerítik az Energiewende és a
háborús szankcióspolitika következményei.

A cikk címe:

"Ne vesztegesd az időt": Franciaország 14 új atomerőművet épít1

Postázta: Admin | 2023. január 26. | Energia | 20 |

A leállított német Biblis atomerőmű (érdemes a kompaktságára és a kis helyigényére

felfigyelni)

1
Manfred Haferburg: „Keine Zeit verlieren“: Frankreich baut 14 neue AKWs. EIKE, Jan 26, 2023
Míg itt az ideológusok adják meg az alaphangot, Franciaországban komolyan
megvitatják az energiapolitikát. A Macron-kormány 14 új atomerőművet akar ott
építeni, és csak kapkodják a fejüket a végzetes német külön utas energiapolitika miatt.

von Manfred Haferburg

Ha végig nézem az energiapolitika jövőjéről folyó vitát itt Németországban, szakértőként

elborzongok. A német energiapolitikát ugyanis az ideológia, a demagógia, a pártpolitika és a
hatalomra való törekvés határozza meg, és valahogy a politikusok a választási időszakokban
gondolkodnak, de általában még rövidebben. Ennek legjobb bizonyítéka az utolsó
atomerőművek élettartamának három és fél (!) hónappal való meghosszabbítása, amelyet a
kancellár a vizes levesével erőltetett át.

A német politikusok és csacsogó elitjeik belemerülnek az energetikai megvalósíthatósági

mániába és olyan értelmetlen gazdasági fantáziákba, mint az egész gazdaságnak "zöld
hidrogéngazdasággá" való átalakítása 25 százalékos eredő hatékonysággal, és kevesebb mint
nyolc év alatt. Ennek megvalósításához tekintse meg pl. az atomenergia-etikai bizottság vagy
a szén-dioxid-kivonási bizottság szakértelmét. Talál ott mindenfélét – püspökök, jogászok,
politológusok –, de egyetlen szakértőt sem.

Ha azonban az energiapolitikában sikeresek akarunk lenni, akkor évtizedekben, vagy még

hosszabb időtávokban kell gondolni. Ezt nevezik hosszútávú tervezésnek. Ehhez viszont
olyan politikusokra van szükség, akik tudnak számolni, hallgatnak hozzáértő tanácsadókra, és
önzetlenül a legjobbat akarják hazájuknak, még a kormányzati idejük lejárta után is. Egy
gáztüzelésű erőmű építése önmagában legalább öt évig tart. Európában tíz év alatt épülnek az
atomerőművek, Kínában hat év alatt. Az új technológiák 10-15 év alatt válnak iparilag
kiforrottá – a feltalálásuk után. Az új, nagy mennyiségű energia tárolására alkalmas
technológiát azonban még fel sem találták. Az elektromos hálózatok kiépítése száz évig
tartott. Most néhány éven belül teljesen meg akarják változtatni a funkcionalitásukat.

Útban Európa Venezuela felé

A híres elektromos autópályák létesítési menetrendjének szánalmas elhúzódása sokat elárul.
Öt év alatt 7700 kilométerből összesen 1300 km épült meg, tavaly pedig összesen csak 200
km készült el. Ha a dolgok ilyen ütemben folytatódnak, akkor 30 éven belül elkészülnek az
ehhez tartozó villanyvezetékek. Ugyanígy van ez a „megújuló” energiák hasznosításának
teljesen utópisztikus céljaival, az elektromos autókkal és a hőszivattyús megalomán
számtrükkös terveivel is - a zöld hidrogén utópiáról nem is beszélve. Brecht már tudta:

Igen, csak készíts tervet!

Csak legyen egy nagyszerű fény!
És akkor készíts egy második tervet,
Együtt a kettő nem megy.

A választási időszakok egyszerűen túl rövidek az energiapolitika számára. Ha egy kormány

ma hibázik az energiapolitikában, az tíz év múlva katasztrofális hatással lehet az országra.
Mégpedig akkor, amikor a rossz döntéshozók már rég nyugdíjba mentek, vagy a föld alatt
nyugosznak. Amikor Scholz és Habeck urak egy napon békében távoznak, sikertelen
Energiewendejük Németországot Európa Venezuelájává teszik.
Másrészt mennyire hasznos a megfelelő energiapolitikáról folytatott vita a szomszédos
Franciaországban. A politikában és a médiában általában észszerűen és hideg fejjel vitatják
meg a megfizethető, biztonságos és fenntartható energiaellátás megvalósításának legjobb
módját. Persze Franciaországban is van néhány energiaideológus, de nekik nincs kiváltságos
helyzetük a médiában, és komoly lakossági támogatottságuk sincsen. Franciaországban nincs
klíma-Armageddon-hisztéria. Persze ott is megjelenik, de sok fontosabb dolog is van.

Lobbisták itt, szakértők ott

Ha ezt nem hiszi el, nézze meg az RMC cikkét , ha pedig beszél franciául, nézze meg a
beágyazott TV-interjút, amely a professzor Thierry Bros energiaszakértővel készült. Ez az
interjú jellemző arra, ahogyan a szomszédos ország energiapolitikáját tárgyalják.

A szakember kifejti, hogy minden (!) energiaátalakítási típusnak megvannak a maga előnyei
és hátrányai. Ezért kell megtalálni az egyes országok számára optimális energiamixet, és nem
dogmatikusan démonizálni az egyes energiaforrásokat. Kifejti, hogy Németország leállítja
atomerőműveit, ami még a francia fogyasztók számára is magasabb energiaárakat jelent.
Tényszerűen állítja, hogy ezért Németország kénytelen több áramot széntüzelésű
erőművekben termelni, és ezzel szennyezni a környezetet. Tíz éve azt mondták nekünk, hogy
az atomerőműveknek csak a felére lesz szükségünk, mert a szél- és napenergia fogja
felváltani, és egyébként is csökkenni fog az energiafogyasztás – de ebből semmi sem igaz.

Egy olyan hozzáértő szakértővel folytatott tényszerű interjú , mint amilyen a France 24
francia televízióban látható volt, egyszerűen elképzelhetetlen a német média egyik nagy
csatornáján. Persze vannak olyan hozzáértő szakértők, mint az itt megtekinthető Professor in
Deutschland, (professzor Németországban) , de soha, soha nem fogsz látni hozzá hasonlót az
ÖRR csatornáin. Ehelyett professzori címmel rendelkező sarlatánok jelennek meg, és
szabadon terjeszthetik a legnagyobb ostobaságokat arról, hogy „egyre több energiát kell
tárolni”. A meglévő németországi Noch-und-nöcher boltok tárolt energiái bő fél órára
elegendőek, aztán kialszik a villany. A lobbiprofesszor is tudja ezt, de pofátlanul hazudik
azoknak, akikről azt feltételezi, hogy nem ismerik a helyzetet.

Még a francia zöldek is atompártiak

François Hollande volt francia elnök 2015-ben szorgalmazta, hogy Franciaországnak 50
százalékra kell csökkentenie az atomenergia részesedését. Ebből a célból 14 atomerőművet
kellett volna leválasztani a hálózatról. Valójában Fessenheimben csak a két legrégebbi
atomreaktort állították le. És olyanokat, amelyek egy német cég tulajdonában voltak. (EnBW
– a szerző megjegyzése). A német Energiewende katasztrofális példájától elriasztva és az
ukrajnai háború miatt az elmúlt években teljes újragondolás ment végbe a francia politikában.
Nemrég államosították az EdF-et, és mára 90 százaléka francia állami tulajdon.
Következésképpen 2023. január 24-én a francia szenátus 239-16 szavazattal, azaz elsöprő
többséggel 14 új atomerőművi blokk építésének felgyorsításáról döntött. „ Arról van szó,
hogy ne vesztegessük az időt ” – mondta Agnès Pannier-Runacher francia energiaügyi
miniszter. Még a franciaországi zöldek is – néhány keményvonalas képviselő kivételével –
felsorakoztak az atomenergia mellett.

Az új reaktorokat párban építik meg a meglévő atomerőművek helyén. Az első kettőt

Penlyben, a következő kettőt Gravelinesben kell megépíteni, mindegyik a La Manche
csatorna partján. Franciaország fel fog lépni a tőzsdei áramárak meghatározására bevezetett
katasztrofális Merit Order („érdemrendi”) eljárás ellen is, hogy a francia fogyasztóknak ne
kelljen továbbra is segíteniük az elcseszett német energiaátállás finanszírozását.

A cikk először az ACGHUT-on jelent meg itt

***

A témához kapcsolódva bemutatunk összehasonlításul két ábrát. A baloldali Franciaország

most átmenetileg egy kicsit betegeskedő atomerőművi áramtermelését, a jobboldali pedig az
atomkiszállási törvény értelmében halálra ítélt német atomerőművek áramtermelését
szemlélteti.

A baloldali ábrán egymás mellett a 2021. novemberi, a 2022. decemberi és a 2023. januári termelés
látható. A jobboldali ábrán a 2015. decemberi, a 2022. decemberi és a 2023. januári teljesítmény
változás követhető (a függőleges tengelyen a teljesítmény értékek GW-ban értendők). Megemlítjük,
hogy Németországban az utolsó három blokknak 2022. végén le kellett volna véglegesnek állnia, de
az energiaválság miatt 2023. április közepéig ideiglenes engedéllyel még üzemben maradhatnak.
Aztán nagy valószínűséggel majd kénytelenek lesznek az üzemidejüket újra meghosszabbítani. Ebből
a csapdából nincsen kiút, követni kell Franciaország példáját. Persze az sem az igazi, mert
Franciaország sem tért át teljesen a klímarealista energiapolitikára, csupán a kényszerítő helyzet
miatt a prioritási sorrenden változtattak. Belátták, hogy az energiaellátás biztonsága előbbre való,
mint a klímavédelem.

(Petz Ernő, 2023. 02. 01.)