Objektívek jellemzői, objektív rövidítések - FOTÓZZ!

hu
fotozz.hu/cikket_megmutat

Avagy miről mesél nekünk az objektív elnevezése?

Frissítve: 2017.06.23.

Annyiféle objektív létezik és óriási lehet a különbség közöttük. Felhasználási területük és

áruk is igencsak nagy szórást mutat. Nem elég tehát, ha megvesszük valamelyiket, aztán
majd esetleg utána jövünk rá, hogy tulajdonképpen nem is erre volt szükségünk. Ez bizony
drága móka lenne, úgyhogy némi előzetes tájékozódást feltétlenül igényel a dolog. Ha
ismerjük az objektív nevében szereplő rövidítések jelentéseit, sok kellemetlen
meglepetéstől óvhatjuk meg magunkat. De (mint majd látni fogjuk) ez néha nem is olyan
egyszerű... És sokszor a gyártók sem könnyítik meg a dolgunkat, hogy eligazodjunk a
kínálat okozta dzsungelben. Ebben a rengetegben segít kicsit rendet rakni ez a cikk.

Nos, be kell valljam: a cikk írásakor néhány dologgal gondban voltam.

Először is: mennyire legyen részletes? Mert ha túl részletes, akkor nem élvezetes, ha meg
túlságosan csak kivonat jellege van, akkor meg túl száraz. Ráadásul pont akinek érdemes
lenne, az nem fogja végigolvasni, hiszen pl. egy kezdő egy szót sem fog érteni belőle, ha
csak a rövidítések ill. azok magyarázatai szerepelnek.
Ezért végül kompromisszum született: úgy szerkesztettem meg, hogy a cikk eleje egy
amolyan jelölés-szótárként funkcionálva, csak a lényeges elemekre támaszkodjon, később
is fellapozható legyen. A témával most ismerkedőknek kezdeti információforrásként, a
haladóbbaknak pedig amolyan emlékeztetőként működhet. A második felében gyűjtöttem
össze az egyes jelölésekkel ill. a hozzájuk szorosan kapcsolódó kifejezésekkel kapcsolatos
bővebb magyarázatokat.
Azért ezt is megpróbáltam mindenki számára jól érthető, emberi nyelven megfogalmazni,
remélem sikerült :-)))

A másik fő problémám a redundancia kérdése volt. Ugyanis a legtöbb különleges technika

természetesen rendelkezésre áll minden nagyobb gyártónál, de többnyire más és más
jelöléssel illetik őket, illetve néhányuk esetében kisebb-nagyobb eltérések azért tényleg
vannak is. Ezekre szintén a cikk második részében térek ki, így maradhat könnyebben
átlátható az első fele.

És akkor most ennyi bevezető után lássuk a medvét:

I. Jelölés-szótár:

Jelölés Jelentése Cég * Rövid leírás

Anomalus Dispersion Tamron Alacsony színszórású lencsetagot

AD tartalmaz

Nikon Léptetőmotoros
AF-P élességállítás

1/15
AF-S AF with SWM Nikon Ultrahangos élességállítás. Lásd SWM

AI Auto Index Nikon Manuális Nikkor objektív

AI-S Auto Index Shutter Nikon Manuális Nikkor objektív

Apochromatic Lens - Alacsony színszórású lencsetagot

APO tartalmaz

AntiShake Minolta Érzékelőbe épített képstabilizáló

AS rendszer

AS Aspherical Lens Tokina Aszférikus lencsetag

ASL Aspherical Lens Tamron Aszférikus lencsetag

ASP Aspherical Lens - Aszférikus lencsetag

CA Circular Aperture Canon Körformára alakított blende

APO Conversion Lens Sigma EX profi telekonverter (Lásd:

CONV Konverterek)

Close Range Nikon Közelkép korrekció

CRC Correction

Distance Info Nikon Mélységinformációt ad át a gépnek az

D objektív

DC Defocus Control Nikon Az életlenségi mező kontrollálható vele

DC for Digital Cameras Sigma Kisebb képkör, digitálisra tervezve

DG DiGit Sigma Full frame, digitálisra tervezve

Di Digitally Integrated Tamron Full frame, digitálisra tervezve

Di-II Digital Only Tamron Kisebb képkör, digitálisra tervezve

DO Diffractive Optics Canon Különleges felületkiképzésű objektív

Nikon APS-C képkör,

digitálisra
DX tervezve

Electronic Diaphragm Nikon Elektronikus (azaz nem mechanikus)

E rekeszbehúzás

Extra Low Dispersion Nikon Alacsony színszórású lencsetagot

ED tartalmaz

EX Excellence Sigma Sigma profi csiszolású objektív

FC Focus Clutch Tokina AF/MF kapcsoló

Floating Element Tokina Lebegőpontos lencserendszer

FE System

One Touch Focus Tokina Lásd: Full Time Manual Focus (FTMF)
FO Clutch

Full Time Manual Canon Az AF kézzel bármikor kézzel

FTMF Focus felülbírálható

Fish- Fish-eye - Halszem objektív

eye

2/15
 Nikon Blendét
gépvázról
G vezérli

High/Low torque Tamron Nagy nyomatékú léptetőmotoros

HLD modulated Drive élességállítás

HSM Hyper-Sonic Motor Sigma Ultrahangos élességállítás

IF Internal Focus - Belső élességállítás

IS Image Stabilization Canon Képstabilizátor

L Luxury Canon Canon profi csiszolású objektív

Low Dispersion Tamron Alacsony színszórású lencsetagot

LD tartalmaz

M/A mode - Az AF kézzel bármikor kézzel

M/A felülbírálható

Makró objektív - Közelképre fejlesztett és korrigált rajzú

Macro objektív

Multi Coating Tokina Többrétegű tükröződésmentesítő

MC lencsebevonat

Micro = Macro Nikon Lásd Macro

= Movie & Still Olympus Léptetőmotoros élességállítás

MSC Compatible

OS Optical Stabilizer Sigma Képstabilizátor

Perspective Nikon Perspektíva korrekciós objektív

PC Correction

PD Phase Fresnel Nikon Fresnel-lencse (igen kis méret)

PZD Piezo Drive Tamron Piezo meghajtású motor

Reflex Reflex - Tükörobjektív

RF Rear Focus - Hátsó élességállítás

Super Integrated Nikon Speciális többrétegű lencsebevonat

SIC Coating

Super Low Dispersion Sigma Alacsony színszórású lencsetagot

SLD tartalmaz

Super Low Dispersion Tokina Alacsony színszórású lencsetagot

SD tartalmaz

SSA Super Sonic Actuator Samsung Ultrahangos élességállítás

STM Stepping Motor Canon Léptetőmotoros élességállítás

SWM Silent Wave Motor Nikon Ultrahangos élességállítás

TS Tilt-Shift Canon Perspektíva korrekciós objektív

Ultra Low Dispersion Canon Alacsony színszórású lencsetagot

UD tartalmaz

USM UltraSonic Motor Canon Ultrahangos élességállítás

3/15
 VR Vibration Reduction Nikon Képstabilizátor

XR Extra Refraction Tamron

Magyarázat:
*: Az adott kifejezést/jelölést speciálisan használó gyártó cég neve. Amennyiben
túlnyomórészt ugyanazt az elnevezést használja minden gyártó, akkor fölöslegesnek
éreztem mindet felsorolni, ilyen esetekben egyszerűen csak egy "-" szerepel.

II. Jelölések magyarázatai bővebben:

Élességállítás
Ultrahangos élességállítás: (USM / AF-S / HSM)
Ultrahanggal hajtott AF segédmotor. Csendesebb, gyorsabb, pontosabb élességállítást
tesz lehetővé. Főleg nagy teléknél ill. nagy zoom-átfogású objektíveknél látszik meg az
előnye, hiszen itt mozgatja a leghosszabb úton a lencséket az AF motor. Persze minden obi
igencsak meghálálja az ilyen "csecsebecsét", hisz a fenti pár tömör jelző a valóságban
ennél sokkal nagyobb különbséget jelent. A csendesebb működés például lessátras
fotózásnál is hasznos, cserkelésnél pedig szinte életmentő lehet. (Vagy legalábbis
képmentő :-)). Az expónál lefutó zárszerkezet hangját ugyanis az éberebb állatok már úgyis
meghallják, de ha ettől elijed is, legalább már készült róla egy fotónk. Ha ugyanezt még a
fókuszálás közben teszi, akkor esélyünk sincs meglepni és értékelhető képet készíteni róla.
Arról nem beszélve, hogy nagyságrendekkel gyorsabb és még ráadásul pontosabb
eredményt is kapunk (általában utánaigazítás nélkül is). Tehát igazi kincsről van szó.
Gyártónként más elnevezést használnak rá az alábbiak szerint:

Canon USM (UltraSonic Motor)

Nikon SWM (Silent Wave Motor) Az objektíveken az AF-S felirattal jelzik.

Sigma HSM (Hyper-Sonic Motor)

Tamron USD (Ultra-Sonic Drive)

Hátsó élességállítás: (RF= Rear Focus):

Az élességállításkor csak a leghátsó lencsetag mozdul, ezáltal a szűrők helyzete
változatlan maradhat, így ez nagy segítség lehet. Viszont (főleg nagy teléknél) esetleg
továbbra is problémát jelenthet a lencsék elmozdulásából eredő súlyeloszlási probléma.
Fókuszálás közben hirtelen egész megváltozhat a súlyeloszlása az objektívnek, ami még
állványra helyezve is tud zavaró jelenségeket produkálni. Erre jelenthet megoldást a belső
élességállítás.

Belső élességállítás: (IF= Internal Focus):

Az élességállítás során csak az objektív belsejében lévő lencsetagok mozdulnak el, így
nagyon gyors AF működést, kíváló és végig egyenletes súlyeloszlást jelent. Azonkívül
biztosan nem jelent gondot a frontlencsére helyezett szűrő alkalmazása, mivel az nem
fordul el. (Félszűrőknél vagy polár szűrőknél ill. bizonyos effekt szűrőknél ez bizony nagyon

4/15
nagy problémát tud okozni). Valamint a tubushossz sem változik közben, így tárgyfotónál,
makró felvételnél ez szintén apró, ám rendkívül hasznos segítség, hiszen nem kell újra
beállítgatni mindent.

Képstabilizátorok:
Működési elve:
Két giroszkóp figyeli a vertikális ill. horizontális elmozdulást, amelyet aztán egy az optikába
épített mikroprocesszor feldolgoz, és a megfelelő korrekciót végrehajtja egy speciális
lencsetagon, így az egy pontból kiinduló és az objektíven áthaladó fénynyalábok továbbra
is egy, helyes ponton metszik egymást (a képsíkon). Ezáltal kézből való fotózásnál
hosszabb expozíciós időt tesz lehetővé bemozdulás nélkül. Hatékonysága ált. amatőr
típusoknál 1-2 blendényi, profibbaknál max. 3 blendényi, ami nagyon hasznos segítség tud
lenni fényszegény környezetben, mozgásban lévő járműről fotózva vagy amikor nincsen
idő/lehetőség az állvány használatára, mégis nagy a bemozdulás esélye. Képstabilizátor
működése (forrás: Canon USA)

Előnye:
A legtöbb esetben persze jó tud lenni egy állvány is, de
vannak olyan esetek, amikor egyáltalán nem helyettesíthető
a stabilizátor szerepe. Pl. ha egy csónakkal szeretnénk
becserkészni vízimadarakat vagy mozgó járműből fotózunk,
bizony az állvány nem oldja meg a problémánkat, vele együtt
is ugyanúgy be fog mozdulni a képünk, hisz maga az állvány
is az imbolygó járműre van felállítva. Ilyenkor a
képstabilizátor az igazi megoldás. A svenkelés
megkönnyítésére általában kikapcsolható a vízszintes irányú
stabilizátor, ilyenkor csak a függőleges irányú mozgást
egyenlíti ki az objektív, a vízszintes irányt érzékelő giroszkóp
jelzését nem számítja bele.
Még egy kis apróság: a stabilizátor áldásos hatásának köszönhetően a kereső képe sem
fog beremegni! Ez nagyon hasznos, főleg 300mm fölötti erős telével való fotózáskor.
Ráadásul ez megkönnyíti az AF dolgát is, mivel biztosabban talál kontraszt-pontot
magának, ha nem mozdul be közben.
Hátránya:
Nyilvánvaló előnyei ellenére azért természetesen ennek a technológiának is vannak
hátrányai. Mik is ezek?
- Először is, az optikai stabilizátor nyilvánvalóan még további lencsékkel és elemekkel
bővíti az objektív felépítését, ez pedig rontja az objektív rajzát. A Konica-Minolta ezért is
keresett más megoldást, amikor inkább magába az érzékelőbe helyezte a stabilizáló

5/15
rendszerét.
- Állványra helyezett gép megzavarhatja a stabilizátort, mely (önmagát gerjesztve)
feleslegesen és folyamatosan túlkompenzál, így pont ettől lesz életlen a felvételünk! Ezt a
hibát a mai, korszerű stabilizátorok már többnyire korrigálják (észreveszi az állványra
szerelt gépet és kikapcsol). A korábbi típusoknál viszont nekünk kell erre figyelni és
ilyenkor kikapcsolni, különben kellemetlen meglepetésben lehet részünk.
- További hátrány lehet a nagyobb áramfelvétel. Sőt, a korábbi modelleknél még igen
komoly problémát jelentett az, hogy bekapcsolás után folyamatosan működtek, ezáltal
nagyon hamar lemerítették az elemeket. A manapság gyártott típusok már csak a
felvételkor kapcsolódnak be.

Helyette még megoldást az ISO érték (érzékenység) emelése vagy fényerős objektív
jelenthet. Míg az előbbi zajosodással, utóbbi viszont drasztikus mértékű pénztárca-
csappanással jár együtt. Mindkettő elég kellemetlen mellékhatás, úgyhogy nem olyan rossz
dolog az a stabi ;-)))

Gyártónként az alábbi jelöléseket használják rá:

Canon IS (Image Stabilization): Lásd fent!

Nikon VR (Vibration Reduction): Létezik már VR-II is, melynek

hatékonysága kb. 4 blendényi. Ez a gyakorlatban annyit jelent,
hogy míg egy normál 300-as telével a reciprok szabály szerint kb.
1/300-1/250-ig tudja az ember kitartani biztonságosan, addig uezt
VR-II-vel felvértezett obival elvben akár 1/30-ad, sőt akár 1/15-
1/20-ad értékig is exponálhatunk anélkül, hogy a felvételünk
bemozdulna. Ez hatalmas segítség.

Sigma OS (Optical Stabilizer)

Tamron VC (Vibration Compensation)

Minolta AS (AntiShake): A Minolta híres hagyománybontó, kreatív

megoldásairól, pár éve bizony fel is rázta a piacot, amikor olyan
képstabilizáló rendszert mutatott be, amelyben az objektív helyett
közvetlenül az érzékelőbe van építve. Ezzel gyakorlatilag elérték,
hogy az ilyen gépvázra rakott minden objektívvel stabilizált képet
kaphat a fotós.

Panasonic Mega OIS (Optical Image Stabilization)

Digitális képstabilizálás:
Az előbbiekben az optikai képstabilizálásról esett szó. Mivel néhány gyártónál találkozni
olyan megoldásokkal, amit bár képstabilizációval hirdetnek, a gép valójában nem
rendelkezik ezzel, hanem valamilyen más technikával érik el a kívánt eredményt
(=bemozdulásmentes kép). Lássuk, mik is lehetnek ezek:
- Auto ISO emelés: a gép, ha úgy ítéli meg, hogy bemozdult lenne a kép, akkor
automatikusan emel az érzékenységen. Ez a megoldás, bár tud hasznos lenni,
automatikusan zajszint-emelkedéssel jár sokszor úgy, hogy az más módszerrel elkerülhető
lett volna. Ráadásul ezt csak otthon vesszük észre, bosszankodva.
- Auto Sharpen: nagyobb élesítéssel készíti el a képet. Ez azért ált. utómunkában
finomabban hangolható, ill. a kellemetlen mellékhatások jobban kiküszöbölhetőek, mint a

6/15
gép beépített szoftvere által készített képen, úh. ez is inkább kerülendő. Ha a körvonalak
mentén gyakran világos kis peremvonalak jelennek meg, nézzük meg, lehet hogy ez van
bekapcsolva.

"L"-es optikák:
A Canon a profi objektívjeit jelöli így. Ezek az optikák igen kifinomult lencsecsiszolási
technikákkal, rendkívül magas követelmények mellett készülnek. Mindegyik por-és
nedvességálló, kivételesen odafigyeltek a szín- és lencsehibák korrigálására, a legtöbbnél
fluoritos bevonatot is használnak. A Canon cég az ilyen obikat külsőleg is megkülönbözteti:
egy a frontlencse utáni piros karikával jelölik.

EX széria:
A Sigma profi objektívjeit jelöli így. A Canon "L" szériájához hasonlóan magas minőségű
felépítés és optikai minőség jellemzi. Szintén használnak kívülről is jól látható jelölést az
objektív profi voltára, csak itt arany a szegély.

M/A mode (Nikon, Sigma), FT-M (Full Time Manual Focus, Canon):
Néhány jobb minőségű objektíven az élességállításba automata (AF) állásban is bármikor
belenyúlhatunk (korrigálhatunk) manuálisan is, az optika károsodása és MF módba váltás
nélkül.

CRC (Close Range Corrigation):

Közelfényképezést korrigáló rendszer, mely által az objektív rajzát a nagyon közeli
tárgytávolságban is korrigálni tudják, így főleg makró optikáknál használják, de néhány
széleslátószögű, ill. halszem objektívnél is alkalmazzák.
Működésének lényege, hogy a lencsecsoportok egymástól függetlenül mozognak a
fókuszálás során. Ez biztosítja a folyamatos, átmenet nélküli és minden tartományban igen
pontos AF teljesítményt, még közelfényképezés (így extrém kicsi tárgytávolság) esetén is.

FE (Floating Element System):

Lebegőpontos lencserendszer, mely által az objektíven belül a lencsecsoportok egymástól
függetlenül tudnak mozogni, így a fent ismertetett Nikon CRC rendszeréhez hasonlóan
főleg makro objektíveknél közelkép-korrigációra, ill. nagylátószögű és halszem
objektíveknél használatos.
Természetesen a Canonnál is létezik ez a rendszer (ők Floating System névvel illetik), de
nem használnak rá rövidítést, ill. az objektív adatai között nem található meg. Így nekünk
kell utánajárni.

G:
A Nikonnál az egygyűrűs verziójú, a blendét már gépről vezérlő objektíveket jelölik ezzel a
betűvel.

AI, AI-S: (Auto Index, ~ Shutter)

Régi manuális Nikkor objektívek. Fénymérés megy vele, AF nincs.

Konverterek:
Általánosságban a gyújtótávolság változtatására szolgálnak. Létezik WC (Wide Converter=
Széleslátószögű Konverter) és TC, azaz Tele Converter is. Előbbi inkább csak a
kompaktok világában szokásos kiegészítő eszköz, míg utóbbi a profiknak is bevált
7/15
eszköze, hiszen ez egy nagyszerű módja a teleobjektívünk teljesítményének növelésére.
Továbbá kapható konverter még makro és halszem névvel is (szintén kompaktokhoz), míg
előbbi gyakorlatilag egy előtétlencse nagy dioptriával, utóbbi valódi konverterként
viselkedik, amely 180° körüli látószöget biztosít.
A továbbiakban én kifejezetten a tele konverterek tulajdonságait szeretném górcső alá
venni, ui. ezek az igazán fontosak a DSLR gépek tulajdonosainak.

Az első különbség, ami szembeötlik egy kompakt rendszerhez képest, hogy SLR gépeknél
nem előtétlencseként az objektív elé, hanem az objektív és a gépváz közé illeszkedik a
konverter. Léteznek általános célú konverterek és kifejezetten profi célra fejlesztett
változatok is. A különbség (a képminőségen és a felhasznált anyagokon kívül) nagyrészt
abban jelentkezik, hogy míg az általános, amatőr célra szánt darabok viszonylag korlát
nélkül használhatóak, addig a profi változatok kifejezetten egy-egy konkrét objektívhez
(esetleg obj. családhoz) lettek kifejlesztve, ezáltal annak a darabnak a lencsehibáit
korrigálva a kettő együttese is még jó minőséget fog továbbra is biztosítani. Más
kombinációt használva ez egyáltalán nem garantált, így fölösleges drága, jó minőségű
extendert venni amatőr obihoz, mert lehet hogy ugyanolyan rossz képminőséget ad, mint
egy olcsóbb általános célra fejlesztett konverterrel, és ez persze fordítva is igaz.
Egyéb eltérés lehet még, hogy egy gyengébb minőségű (v. régebbi) konverter esetleg
bizonyos funkciókat nem vesz át az objektívről, így ezek nem elérhetőek használatukkor.
Itt a képstabilizátor, bizonyos vakufénymérési adatok, mélység-, színinformációk (pl.
fényméréshez) és egyéb információkra kell elsősorban gondolni.
Általában 1,4x és 2x típusok a legelterjedtebbek, de létezik 1,7x ill. 3x példány is.
Tudni kell még, hogy bármiféle konverter használata (mivel lencsetagot tartalmaznak)
nemcsak a képminőségre lesz kihatással, de veszítünk a fényerőből is. Ez pontosan az
alábbi táblázat szerint alakul:

Fényveszteség telekonverternél

Név: Szorzó Fényveszteség:

TC14 1,4x 1 blende

TC17 1,7x 1,5 blende

TC20 2x 2 blende

TC30 3x 3 blende

Látható tehát, hogy minél nagyobb gyújtótávolság-szorzót használunk, annál nagyobb

fényerőveszteséggel kell számolnunk. Ha ehhez még hozzáteszem, hogy ált. f5,6-os induló
fényerő felett már nem nagyon akar működni az AF, akkor kicsit erős kompromisszumnak
tűnik. Felvetődhet tehát a kérdés: "Akkor minek használjunk ilyet, és a profik használnak-e
egyáltalán?" A válasz: igen, használjunk, de legyünk tisztában a korlátaival. Inkább
amolyan gyakorlati szabályként terjedt el az is, hogy a fix nagy telékhez még a 2x konverter
is jó, míg egy profi zoom objektívhez inkább már csak egy 1,4x-ező ad még mindig kíváló
eredményt, de persze a minőségi határ mindenkinél máshol húzódik.

8/15
Előnyei:
- kis súly (egy 300mm+TC20 súlyban összehasonlíthatatlan különbséget jelent egy
600mm-es teléhez képest, ezért sokszor még azok a profik is megfontolják a használatát,
akiknél nem is annyira az ára a szűk keresztmetszet)
- olcsó (ha kiszámoljuk, h. egy 300mm nagy fényerejű obj + TC20 ára hol van a fix
600mm-es obj.-hez képest, akkor ennyi is elég...)
- kíváló módja "feltuningolni" meglévő optikánk teljesítményét
Hátrányai:
- képminőség romlása (mindig jelentkezik, azonos szériájú objektív+konverter páros
használatával kisebb hatású)
- fényveszteség (lásd: fenti táblázat)
- esetleg az AF nem fog működni ( a profibb darabokat úgyis a nagy fényerejű optikákhoz
fejlesztik, így ott ált. működhet még az AF, az amatőr szetteknél viszont gyakran
találkozhatunk ezzel a kompromisszummal)
- sötétebb keresőkép (szintén a fényerőveszteségből eredően természetesen ez is
változik)

Sigma EX APO TC 2x Conv. (APO Teleconverter EX):

A Sigma a profi EX szériás konvertereit külön ezzel a
jelöléssel meg is különbözteti. Ezek kifejezetten egy-egy
darabhoz lettek kifejlesztve, annak az objektívnek a
lencsehibáit korrigálva, melyhez készült, így igazából ehhez
ajánlott is a használata. Ezen darabok mindegyike APO
lencsét is tartalmaz a színhibák korrigálására.

Makró objektívek:
Általában Macro (kiv. Nikonnál Micro) jelölést használnak
rá. Általánosságban nagyon kicsi közelponttal
rendelkeznek, és kifejezetten a közeli felvételekhez korrigálták a lencsehibákat is, így
legszebb rajzuk ebben a tartományban van. A leképezés igazi macro objektív esetén min.
1:1 arányú, ami azt jelenti, hogy a tárgy azonos méretű az érzékelőre leképezettel.
Vigyázat! Némelyik objektívre ugyan feltüntetik a jelölésében, hogy "Macro", ám mégis
csak 1:3,5-4 a leképezésük, ezek azért nem makro optikák! A másik jellemzőjük még a
makró objektíveknek a nagyon szűk blende lehetősége.
Egy átlagos objektívnél kb. f22-f29-es blende választható, a makró objektíveknél ez az
érték akár f32-f45 is lehet! Ez rendkívül nagy szám, ám néha még ez is csak pár centis
mélységélességet jelent nekünk, így nagyon is indokolt ez az extra tartomány.
Másik érdekesség: a kisfilmesnél kisebb érzékelőjű gépeknél fellépő FVC (Field View Crop)

9/15
nem befolyásolja a nagyítás mértékét! Tehát pl.
Canon MP-E65 f/2,8 1-5x Macro egy Sigma
105mm-es makró obi ugyanúgy digitálison is 1:1
arányú nagyításra képes. Az már más kérdés,
hogy a gyújtótávolság "változásából" adódóan
más lesz a leképezésünk, de ez gyakorlatilag
egy képkivágásnak felel meg a gyakorlatban, így
a leképezést nem változtatja meg.
Példának itt egy hihetetlen nagyításra (1:1-5x
nagyításra) képes kihuzatos makróobjektív:

Különlegességek:
DC (Defocus Control):

A Nikon speciális portréobjektívjeit jelöli ezzel a két

betűvel. A különlegessége, hogy az életlenséget teljesen
Gehring
kontroll alatt tarthatja vele a fotós azzal, hogy János -
befolyásolhatja és az élespont elé v. mögé állítja. Ez Boldog
gyermekkor
akkor lehet nagyon jó dolog, ha a téma mögött valami
kikerülhetetlen dolog van (bokor, szűk műteremben fal,
stb), így csak az életlen tartományt a téma elé állítjuk és
máris gyönyörű, homogén hátteret kaptunk (holott a
témától a háttér ugyanolyan távolságra maradt!). Nem összekeverendő a Sigma DC-vel!
Példa DC-s obival készített képre:

Perspektívakorrekció: (PC, Tilt-Shift)

A Nikonnál Persective Correction (PC), a Canonnál Tilt-Shift (TS) az elnevezésük, és a
képsík eltolásával lehet kontrollálni velük a kép perspektíváját vagy éppen a
mélységélesség helyét. Tipikus alkalmazásai: tárgyfotó (pl. ékszerfotó) esetén vagy
épületfotónál, tájfotónál.

10,5mm f/2,8G ED AF DX Fisheye-Nikkor

Fisheye:
Az ún. halszem-objektívek igazi csemegék.
Segítségükkel 180°-os szögben "láthatjuk" a
világot. Létezik belőle cirkuláris és diagonális
változat, míg az előbbi minden oldalra biztosítja
a teljes 180°-os képszöget, addig az utóbbi a
kép átlójában.

Néhány tipikus példa halszemobjektív

használatára:

10/15
 Luigi40 - Előtérben Luigi40 - Képtárban Luigi40 - KorlátoS

DO: (Diffractive Optics)

Canon EF 70-300mm/f4,5-5,6 DO IS USM A
Canonnál a különleges felületkiképzésű
lencsetagot tartalmazó objektívek jelölése. Ezzel
a technológiával kevesebb lencsetagot kell
felhasználni a gyártás során, így mind optikailag
jobb, mind pedig egy sokkal kompaktabb (kisebb
és könnyebb) objektív készíthető.
Tavaly meg is jelent a Canon egy objektívvel a
piacon, amely egy 70-300 DO IS USM és 75-300
IS USM elég népszerű zoom-tartományt, a
közepes és nagy tele tartományt fogja át, a 70-
300mm gyújtótávolságot (APS-C szenzoron 112-
480mm ekv.).
Azért volt forradalmi újítás, mert ez volt a világ
első zoom objektívébe épített DO lencsetag. Bár
a fényereje nem mondható túl jónak, de mégis

11/15
nagyban előrelendítheti a későbbiekben a nagy gyújtótávolságú zoom-ok elterjedését,
egész egyszerűen a méreténél és súlyánál fogva. Sokkal könnyebb magunkkal cipelni,
gyakrabban lehet nálunk túrázás közben is. Ez a jövőre nézve nagyon hasznos fejlesztési
iránynak tűnik.
Összehasonlítva egy hasonló fényerejű és teljesítményű (de hagyományos, DO lencsetag
nélküli felépítésű) objektívvel elég jelentős a méret- és súlykülönbség.

Reflex: (Tükrös objektív)

Építési sajátságuknak köszönhetően nagyságrendekkel könnyebbek és kompaktabbak a
hasonló gyújtótávolságú lencsés objektívekhez képest. Hátrány lehet náluk viszont a
nagyon kicsi fényerő (nem ritkán f8-tól, nagyobb tele tartományban f13-f16-tól is, ami még
erős fényben is sok témára alkalmatlanná teszi őket).Jellemzője az elég sajátos (körkörös
helyett sokszögletű) életlenségi folt.
Előnyei:
- rendkívül könnyű,
- kompakt
- kicsi közelpont
- olcsó
Hátrányai:
- alacsony kontraszt
- kiegyenlítetlen fényerőt biztosít. Középen több, a képszélek felé sokkal kisebb fény jut az
érzékelőre
- lassú
- nincs blende, így a mélységélesség nem szabályozható
- életlenségi folt

Képhibák:
AS, ASP: (ASPherical Lens)
Aszférikus lencsetagot tartalmaz. A hordótorzítást javítja, képszéleken is korrigált rajzolatot
eredményez. Lehetővé teszi a kevesebb lencsetag használatát, így kompaktabb felépítést
és kisebb súlyt jelent.

APO: (APOchromatic Lens)

(APOchromatic Lens) A kromatikus aberráció (azaz színhiba) oka, hogy a lencséknek a
különböző hullámhosszúságú (különböző színű) fénysugarakra más és más a
törésmutatója. Mivel a domború lencsével ellentétesen szórja a színt a homorú lencse ezért
egymás színhibáit korrigálni tudják. Ezek a lencsék (az ún. akromátok), szinte teljesen
kiküszöbölik a színhibákat, de ezzel a módszerrel mindig csak két szín hullámhosszának
megfelelő tartományban tud korrigálni, ezért különleges hármas lencserendszerrel, az ún.
apokromát lencsékkel oldható csak meg a mindhárom színtartományra működőképes
színkorrekció. Azonban ez a harmadik lencsetag (kalcium fluorid tartalmú anyaga miatt)
rendelkezik néhány igen kellemetlen tulajdonsággal is. A hőtágulása nagyban eltér a
lencséknél alkalmazott üvegétől, így nagy hőingadozás esetén másként mozdulnak el
egymáshoz képest, ami pl. életlenséget okozhat. Mivel ez főleg a nagy lencseátmérővel
rendelkező objektíveknél okozhatna gondot, ezért a nagy teleobjektíveknél inkább más
megoldást (UD, ED lencsetagokat) alkalmaznak.
Ezek az apokromátoknál is jobb eredménnyel javítják a színhibákat.
12/15
CA: (Circular Aperture)
A blende lamelláit úgy alakítják ki, hogy azok nem egy szabályos sokszöget alkotva
záródnak be, hanem sokkal inkább kör formájút. Ennek segítségével szebb lesz a
mélységélességen kívüli tartomány, finomabb lesz az ún. bookeh.

(forrás: Nikon) AD, ED, ELD, LD, SLD, UD: (Anomalus

Dispersion, Extra Low Dispersion, Extraordinary Low
Dispersion, Low Dispersion, Super Low Dispersion, Ultra Low
Dispersion)
Ezekkel a jelölésekkel ellátott objektívek tartalmaznak egy
(vagy több) alacsony (vagy különleges, lásd AD) színszórású
lencsetagot. A kromatikus aberráció (lásd: CA) csökkentésével
nagyobb élesség, színhelyesebb kép érhető el. Az ilyen
lencséket is tartalmazó objektívek természetesen drágábbak, s
egyáltalán nem garantált, hogy színi hiba nem jelentkezik
használatukkor, csupán a hatás csökkentése a cél.
(forrás: Tamron) A Sigma használja még az ELD (Extraordinary
Low Dispersion) elnevezést is, pl. az új APO 70-
200mm/F2,8 HSM EX optikájába már ilyen a
lencsét is rakott.
Az alacsony színszórású lencsék
alkalmazásának köszönhetően az objektívek
kromatikus aberrációja jelentősen csökkenthető,
a különleges szórású (AD) tag pedig a színi hiba
szélességét csökkenti.

N (Nano Crystal Coat):

Tükröződésmentes bevonat, mely elsősorban a belső lencsetagok tükröződéseit szünteti
meg. Az alkalmazott nanotechnológia miatt rendkívül vékony rétegben is már hatásos.
A jelenlegi technológiai szint mellett 1/1.000.000-od (!) mm vékony bevonat már
hatásosabb, mint a hagyományos egyéb bevonatok, így nagy reményt fűznek hozzá
hosszútávon.

SIC (Super Integrated Coating, Nikon):

Nikon speciális színhűséget segítő és színszóródás gátló bevonata. Olyan különleges
többrétegű bevonat, mely segít csökkenteni a szellemképet és a becsillanást. Továbbá
radikálisan csökkenti a visszatükröződéseket, melyeket maguk az objektív belsejében lévő
lencsék okozhatnának. A frontlencsék jellegzetes "nikonos" zöldjét is ez a borítás adja.

MC (Multi Coating Layer, Tokina):

Többrétegű tükröződésmentesítő bevonat, lényegében hasonló szerepe van, mint a Nikon
SIC bevonatának.

Digitálisra fejlesztett optikák:

Általánosságban már rájöttek a gyártók, hogy a gyártás során is alapvetően más
követelményeket támaszt a digitális világ az objektívekkel szemben, mint tette azt a film.
Érzékenyebb a CA-ra, bizonyos színhibákra, illetve különösen érzékenyek a digitális
érzékelők a fény beesési szögére. Az ebből fakadó esetleges szellemképek és a többi fent
13/15
felsorolt képhiba elkerülése érdekében már minden nagyobb gyártó állít elő direkt ezen
jellemzőket korrigáló, digitális vázon is jó minőséget biztosító lencsékkel. Azonban
némelyek ezek közül csak digitális vázon használhatóak, vásárlás előtt mindenféleképpen
érdemes ezekről érdeklődni! Van olyan ezek közül, amelyik csak egyszerűen kisebb
képkört rajzol ki (ált. APS-C méretűt, de még ebben is lehet eltérés, utána kell nézni!),
illetve pl. a Canon EF-S szabványa szerintiek kifejezetten NEM használhatóak nagyobb
érzékelőjű gépnél, ui. ezeknél az utolsó lencsetagot hozták hátrébb, így oldották meg a
feladatot, ezáltal valóban olcsóbban és hatékonyan lehet előállítani a meglévő és jól bevált
objektívekből új, digitális változatot, hiszen nem kell az összes lencsecsoportot újratervezni.
Az egyes érzékelőméretekhez az adott gyújtótávolság-szorzót FVC (azaz Field of View
Crop) értékben fogom megadni.
Lássuk, mely jelöléseket használják is a gyártók, és ezek mit takarnak:

DX: A Nikon az APS-C méretű szenzoraihoz (DX formátum) kifejlesztett, színre korrigált,
általában ED lencsével felszerelt, a párhuzamos beesési szögre optimalizált objektívjeinek
jelölése. A DX (tehát a 35mm-nél kb. 1,5-szer kisebb) képkörét rajzolja ki, ezáltal az
előállítás költségei alacsonyabbak, ill. ugyanazon az áron magasabb minőségű, ill. több,
magas színvonalú szolgáltatást tud beletenni a gyártó. FVC: 1,5.

DG:
A Sigma digitális igényekhez fejlesztett objektívjei. Párhuzamos beesési szög, a
szellemképek és életlenség kiküszöbölésére. FVC: 1.

DC:
Kisebb képkört rajzol ki, mint a kisfilmes képkocka 36*24 mm-es mérete. Ezáltal kisebb
lencséket kell beléjük rakni, könnyebbek, kompaktabbak és ált. olcsóbbak a filmes, hasonló
adottságokkal rendelkező társaiknál. FVC: 1,5.
Lásd még Nikon DX!

Di:
A Tamron digitális igényekhez fejlesztett, full frame-es objektívjeit jelöli így. Teljes kisfilmes
képkockát képes kirajzolni, de a digitális gépek képérzékelőjéhez igazították a
sugármenetét, hogy minél inkább a merőlegeshez közeli szögben érje a fény a szenzort.
FVC: 1. Lásd Sigma DG.

Di-II:
Tamron jelölés; kisebb képkör, APS-C digitálisra tervezett. FVC: 1,5. Lásd Sigma DC.

EF-S: (Canon)
A Canon kifejezetten digitális igényekre tervezett objektívjei. A leghátsó lencsetag jobban
benyúlik a gépvázba, így nagyobb érzékelős EF bajonettes gépen NEM HASZNÁLHATÓ!
(A tükröt vagy az obi végét kockáztatod vele, úh. nem érdemes...)
Persze a gyakorlatban ez máshol nem is jelent gondot, hiszen a kisebb kirajzolt képkör
miatt egyébként sem ajánlott EF-S optika használata nagyobb érzékelős (v. kisfilmes)
gépen, de mindenképpen azzal is számolnunk kell, hogy ha később váltani szeretnénk
nagyobb érzékelős gépre, akkor bizony nemcsak gépünket, de most meglévő EF-S
optikánkat is cserélnünk kell!
FVC: 1,6.

14/15
E-System: (4/3 szabvány)
Az Olympus a Kodakkal közösen jegyezte be, 2002. szept. 24.-én.
A hagyományos 3:2 oldalarányú képformátumhoz képest a digitális világban egyre inkább
elterjedt 4:3 oldalarányt támogatja (ezt használják a régebbi TV-k, videok, monitorok, ill. a
kompakt digit. gépek túlnyomó többsége is ebben a képformátumban rögzít.) Valamint
felismerték a digitális képalkotás során fellépő eltérő igényeket, ezekre az új kihívásokra
válaszul fejlesztett ki az Olympus és a Kodak egy új, digitális alapokra helyezett szabványt,
ill. egy rendszert. Ez lett a 4/3 szabvány, és az E-System, azaz E-rendszer.
Az alábbi pár alapkőre épül:
- 4:3 oldalarányú képrögzítés
- szabvány bajonett méretet rögzít, ezáltal biztosítja az egyes gyártók objektívjei között az
átjárhatóságot
- a digitális igények szerinti tervezés az objektíveknél

Mivel nyílt szabványként jegyezték be, így bárki csatlakozhat hozzá. Jelenleg az alapító
Olympus, Kodak-on kívül részvételi szándékát jelezte a Fujifilm, Sanyo, Sigma, Panasonic
és a Leica.

Előnyei:
- FVC: 2x. Teléknél ez óriási előny lehet. Egyfelől kisebb súly, sokkal nagyobb elérhető
ekv. gyújtótáv (pl. 300 mm +2x TC = 1200! mm-nek megfelelő látószög kisfilmnél). Mindezt
egy 300mm-es objektív súlya (és ára) mellett... :-))
- Nagyobb fényerő érhető el vele, mivel sokkal kisebb képkört kell kirajzolnia az
objektívnek
- Nagyobb mélységélesség. Mivel a fizikai gyújtótávja azért - az előző példánál maradva -
egy 300mm-es objektívnek megfelelő, ezért tágabb rekesznél is jól használható
mélységélesség-tartományunk marad. Ugyanezért gyorsabb záridőt is használhatunk
ilyenkor. Természetfotózásban ez nagy adu, hisz így egy tájképhez a nagylátó eleve
nagyobb mélységélessége már tág blendével is elegendő lehet.
Hátrányai:
- FVC: 2x. Tudom, az előnyöknél is szerepelt már, de pont ugyanebből fakad néhány
hátránya is azért. Először is az ultra nagy látószögű tartomány még nehezebben elérhető,
ill. az esetleg meglévő Olympus és egyéb csatlakozott gyártó lencséit elfelejthetjük. Azon
kívül a kép dinamikája mindenképpen nagyobb, ha nagyobb az érzékelő. Azért azt persze
hozzá kell tenni, hogy (főleg az Olympus részéről) folyamatos a fejlesztés, létezik már
Olympus 8mm f3,5 halszem objektív (standard 16mm halszemnek felel meg), vagy az
Olympus 7-14mm f4 ultra nagylátószögű zoom (14-28mm ekvivalens).
- Kisebb, sötétebb keresőkép. Na, ez azért sokat ront a dolgon. Amit megnyertünk azon,
hogy egy hajnali fotózásnál kevés fényben is sikerülhet a vadfotónk a gyorsabb záridő
miatt, azt bizony most visszaadjuk azzal, hogy nem tudunk a keresőből olyan pontosan
komponálni, illetve az esetleges élességi problémákat nem biztos, hogy észrevesszük.
- Nagyobb mélységélesség. Bizony, ez is kétélű fegyver, fent már láttuk az előnyeit, most
itt az ebből fakadó hátrányokat írnám le. Portrézásnál, tág blendés makrónál viszont nem
örül neki az ember, mert így nem tudjuk életlenséggel elkülöníteni a hátteret a témától.

Végezetül mindenkinek jó fényeket kívánok!

Bartha Endre
15/15
(Fotózz: barthae)

Frissítések: Irházy (Birdie) Róbert

16/15