Objektívek tulajdonságai

fotozz-alkoss.info/images/modulok/oktatas/foto_objektivek.html

Egy adott közegben a fény egyenes irányba terjed. A különböző optikai tulajdonságú
anyagok felületein ezek a fények megtörnek (pl. fal, padló, tereptárgyak, stb.). Ezért
állnak az objektívek összetett lencserendszerekből. Homorú és domború lencsék
váltakoznak a különböző objektívekben azzal a céllal, hogy egy pontban képezzék le
a témáról visszaverődő fénysugarakat, vagyis azokat a képpontokat, melyeknek a
filmsíkon kell elhelyezkedniük. Míg a filmes gépek objektívjeinek szinte mindegyike
egy 24x36 mm-es filmkockára vetíti a képet, addig a digitális gépek többsége egy
kiskörömnyi, apró érzékelőre vetíti ugyanezt, ami a képalkotás szempontjából sokkal
nagyobb pontosságot igényel.

A Fény
A fény az elektromágneses sugárzásoknak látható
tartománya. De fizikai magyarázat helyett, inkább röviden
bemutatom a látható fény természetét. A látható színtartományt
leírhatjuk három alapszínnel: a vörös, a kék ás a zöld színek. Ha
mindegyikük hasonló mennyiségben van jelen, akkor a fény
fehérnek látjuk, ha egyikük sincs jelen, akkor környezetünket
feketének érzékeljük. Az alapszíneket különböző arányban
keverve különböző színeket és árnyalatokat kapunk.
A fehér szín meghatározása nehéz feladat, az ember
alkalmazkodóképessége által képes fehéret látni a gyertya sárgás,
vagy a neonlámpa zöldes színezetű megvilágításában is. A
fénynek azt a tulajdonságát, hogy a látható tartományban milyen A világosabb felület több fényt ver vissza
spektrumban sugároz, a színhőmérséklet határozza meg.
A fénnyel kapcsolatos fizikai jelenségeket optikai jelenségeknek
nevezzük. Egy felület optikai szempontból háromféleképpen viselkedhet. A fényt visszaverheti, elnyelheti vagy
áteresztheti. A nem átlátszó felületek a fény egy részét mindig visszaverik, a többit elnyelik. A világosság és a
szín, a felület fényvisszaverő tulajdonságától függ. Minél többet tükrözz vissza valami a rá eső fényből, annál
világosabbnak látjuk. A fénysugarak elérik a tárgyak felületét és arról visszaverődnek. A fényképezőgép
objektívje felfogja a visszavert fény egy részét, és ezt hasznosítja a képalkotáshoz.

Színhőmérséklet
Fehérengyensúly másnéven "Színhőmérséklet", az alapfogalmaknál már irtam rola de ugy éreztem, kicsit
részletesebben bemutathatnám, igy talán érthetőbb lesz ez a téma, és még kapcsolodni fog pár alcímhez.
A fehér fény mint tudjuk, különböző színű fények keveréke. A különféle fényforrások fényei nem azonos
arányban tartalmazzák a fehér fény összetevőit, tehát színük is különbözik egymástól. Az emberi szem
bizonyos határok között alkalmazkodik az adott fény színéhez, így a kisebb mértékű eltéréseket mi nem
érzékeljük. A fényforrások valós színe az adott fényforrás által kisugárzott energia hullámhossz szerinti
eloszlásával írható le.

A látható tartományban kisugárzott energia hullámhossz szerinti eloszlására jellemző szám a

színhőmérséklet. Egysége: Kelvin, K (A színhőmérséklet jele 1972 előtt kelvin fok (°K) volt. A
színhőmérsékletet régebben miredben adták meg, mired = 1000000 / K.

1/9
A ma használatos vakuk fénye -a napfényhez hasonlóan- 5600K színhőmérsékletű, tehát fotográfiai
szempontból napfénynek tekinthető. A napfény színhőmérséklete évszaktól, napszaktól függően folyamatosan
változik. Derült időben, átlagos napsütés esetén ez kb. 5600K. Hajnalban vagy naplementekor a
színhőmérséklet 2500K-re is csökkenhet, viszont borult, párás, ködös időben 6-10000K-re is növekedhet.
Nyílt tengeren, ill. magas hegyekben a színhőmérséklet 10-20000K-t is elérheti.

Néhány színhőmérsékleti adat:

égő gyufa kb. 1700K

Gyertya kb. 1900K

Háztartási izzólámpa kb. 2800K (b.

görbe)

Fotoizzó 3200K

Stúdióvilágítás 3350K

Holdfény 4100K

Alacsony napállás: reggel kb. 4800K

délután

napfény kb. 4800K

Átlagos napfény, vaku 5600K (a. görbe)

Napos idő, árnyékban kb. 6000K

Xenon lámpa kb. 6420K

Fénycső kb. 6500K

Nappal, kissé felhős égbolt kb. 8000K

TV képernyő (analóg) kb. 9300K

Borult, ködös idő kb. 10000K (c.

görbe)

Képrajzolás lencsével
A fény egy adott közegben (pl. a levegőben) egyenes irányban
terjed. Különböző optikai tulajdonságú anyagok határfelületein
azonban a nem merőlegesen beeső fénysugár megváltoztatja
haladási irányát, megtörik. Ez történik például, ha a fény a levegőből
az üvegbe érkezik, vagy onnan kilép. A fénytörés jelenségének
köszönhető, hogy a domború, más szóval a gyújtólencsék
képrajzolásra alkalmasak. A téma
egy adott pontjából visszaverődő
fénysugarak egy része eléri a lencse
felületét. Ezek megtörve úgy
változtatnak haladási irányt, hogy a
képfelületen (filmen) elméletileg egy Fénytörés síküvegen és domború lencsén
pontba érkeznek meg. A lencse a
téma egy pontjából érkező és a
felületét elérő összes fénysugarat képes hasznosítani egy adott képpont
kirajzolásához. A téma másik pontjából érkező fénysugarak szintén az egész
lencsefelületen keresztülmennek. Igaz, hogy egy másik képpontba érkeznek
Képrajzolás lencsével meg. Ezért a lencsék által alkotott kép viszonylag világos. A gyakorlatban az
objektíven áthaladó fény mennyisége több tényezőtől is függ (pl. rekesznyílás,
lencsék közötti szóródás, stb.).
Az objektív fényereje
Az objektív legnagyobb blendenyílását mutatja meg. Ez függ a gyújtótávolságtól és az objektív átmérőjétől
amire legkönnyebben a frontlencse nagyságából következtethetünk. Nagyobb blendenyíláson adott idő alatt
több fény halad át az optikán, illetve adott mennyiségű fénynek az érzékelőkre vetüléséhez kevesebb idő
szükséges.

A rekesznyílás csökkentésével az objektív fényerejét csökkentjük, így a rekeszállító gyűrűn feltüntetett ún.
rekeszszámok az adott helyzetre vonatkoztatott fényerőt jelölik. A rekeszszámok olyan sorozatot alkotnak
amelyben minden következő szám a megelőzőhöz képest a fénymennyiség felének átengedését jelenti, tehát

2/9
a kisebb számokhoz mindig nagyobb áteresztett fénymennyíség tartozik. E sorozat szabványos tagjai: 1; 1,4;
2; 2,8; 4; 5,6; 8; 11; 16; 22; 32; 45; 64; stb. A fényerőt az objektíveken több féle képen is jelölhetik: Pl. egy 2,8-
as fényerejű objektívon az alábbi jelölések fordulhatnak elő: 1:2,8 ; f2,8 ; f/2,8

Gyújtótávolság
A gyújtótávolságot az optikai középponton áthaladó optikai tengelyen mérjük a gyújtópont és a főpont között.
A főpont a bejövő és a kimenő fénysugár metszéspontjából az optikai tengelyre bocsátott merőleges és az
optikai tengely metszéspontja. Az így kapott milliméterben kifejezett mennyiség az objektívek fontos adata.
Jelölése: f. Ezt az értéket mindig feltüntetik az objektívek tetején vagy az oldalán. Egy adott lencse
gyújtótávolságától függ, hogy mekkorának látjuk a keresőben. A rövidebb gyújtótávolságú lencsék kisebbre
rajzolják ki ugyanazon tárgy képét, míg a hosszabb gyújtótávolságú lencsék nagyobbra. A változtatható
gyújtótávolságú objektíveket nevezzük zoom objektíveknek.

Az objektívek összetett lencserendszerek Az objektív gyújtótávolsága

Látószög
A látószög a gyakorlatban azt mutatja meg, hogy a téma mekkora része
látszik a keresőben. A legfontosabb tényező, hogy hány fokot lát az
objektív. A látószög nem azonos a rövidebb és a hosszabb oldalakon, és a
képátmérőben. Az átmérőre vonatkoztatott látószöget szokták megadni a
gyártók a specifikációjukban. A kisebb gyújtótávolságú objektívek nagyobb,
a hosszabb gyújtótávolságúak kisebb területet képesek befogni az adott
témából.
A kirajzolt motívum nagyságától és így a gyújtótávolságtól függ, az objektív
látószöge. - Rövidebb gyújtótávolságnál a motívum képe kisebb. Ezért a
filmen több látszik a környezetéből. Így nagyobb a látószög. - Hosszabb
gyújtótávolságnál a kirajzolt kép nagyobb, ezért csak kisebb részlete fér a
filmre. Ez kisebb látószöget jelent. A hosszabb gyújtótávolságú lencse
nagyobbra rajzolja a téma képét

Különböző gyújtótávolságokhoz tartozó látószögek kisfilmes formátumnál

3/9
Élesség-életlenség, autofókusz AF.
Az élesség a lencsék által alkotott kép egyik fontos
jellemzője. Az éles képen a téma apró részletei is
megjelennek. Az életlen képen a téma kontúrvonalai
elmosódnak. A kis fénypontokból nagy szóródási körök
lesznek. Az objektív elméletileg csak a fényképezőgéptől
bizonyos távolságban lévő tárgyról rajzol éles képet. Ezért
az élességet a téma távolságának megfelelően be kell
állítani a fényképezőgépen. Ez általában az objektíven lévő
gyűrű elforgatásával lehetséges. Ma már legtöbb
fényképezőgép az élességet automatikusan beállítja. Egyes
helyzetekben azonban az automatika nem arra a motívumra
Élesség, életlenség állítja az élességet, amelyik számunkra fontos. Ezért az
automatikus élességállítás (autofókusz, AF) nem minden
helyzetben működik tökéletesen. Az AF működése szerint
két csoportra oszthatjuk. Az egyik csoport
működése a kontrasztmérésen alapul. Ilyen
automata dolgozik a kompakt gépekben ahol az
élességállításhoz szükséges méréseket, maga a
képérzékelő végzi. A másik csoport működése a
fáziskülönbség mérésen alapul. Ilyen automata
dolgozik a tükörreflexes gépekben. Itt a méréseket
egy külön egység végzi. A képérzékelő nem
alkalmas a feladatra mivel a mérés során a
redőnyzár még takarja, továbbá az ilyen méréshez
AF maszkra és másodlagos képalkotó lencsére
(lencsékre) van szükség mely a kép rögzítése
kontraszt-, és fáziskülönbség mérés során, útban lenne.
Az autófókusz funkció a legtöbbször megfelelően
kiszolgálja az amatőr igényeit, bár alsó kategóriás
gépeknél ez akár két másodpercig is eltarthat. Az igényes amatőrt ez gyakran zavarja. Többféle mérés,
fókuszálás létezik ezért mindenkor arra figyeljünk, hogy hova mér, mit mér távolságként a gépünk.Az
alkonyat, éjszaka, és a köd nagy ellensége gépeinknek. A fejlettebb gépekben vannak úgynevezett élesség
állító pontok, amikre fókuszálva pillanatok alatt beállíthatjuk az élességet.

PL:
A gyors élességállítást igénylő felvételeknél az EOS 350D egy 7 pontos, nagy lefedésű autofókusz rendszer
segítségével képes a másodperc töredéke alatt az adott témára rögzíteni a fókuszt. A kereszt típusú középső
fókuszpont még gyenge fényviszonyok és alacsony kontrasztú jelenetek esetén is hatékonyan működik. Persze ez
azért objektív függő is.

De ha a körülmények nem teszik ezt lehetővé akkor marad a manuális fókusz, amennyiben ilyen szolgáltatást
tud az adott gép. Ilyenkor a kijelzőn digitális kinagyítással segíthetünk a látvány ellenőrzésében, de kevesen
szeretnek vele bajlódni. A DSLR típusoknál jobb a helyzet, hiszen a tükrös megoldás folytán ott mindig a
tényleges képet látjuk. Gyorsan mozgó témánál javallatos az autófókusz, amely mindig a mozgó célpontra
állítja az élességet, feltéve, hogy fotós és gép azt követni képes, győzi tempóval. A szokásos gyakorlat ilyen
esetekben, ha manuálisan állítunk (amennyiben ezt gépünk támogatja), vagy a fókuszáláshoz, az exponáló
gombot félig lenyomva találunk egy mértékadó pontot méréshelyet és aztán, a tényleges témához,
képkivágáshoz fordítjuk a gépet.

Az automatikus élességállítás (AF) működése, részletesen

Objektívek típusai
A fotográfiában az objektív a tárgyról valódi képet rajzoló optikai rendszer, mely egy vagy több optikai
lencséből, illetve egyes objektívek esetében optikai lencsékből és tükrökből épül fel. Az emberi szemhez
hasonlóan működik, a látószögébe eső fényt összegyűjti, majd az optikai tengelyére merőleges érzékeny
anyagra (fotófilm, érzékelő lapka) vetíti.

Elsősorban gyújtótávolság és fényerő alapján jellemezhetjük. Az objektíveket típus szerint szoktuk

kategorizálni (pl.: teleobjektív, normál és nagylátószögű), de csoportosíthatjuk fix vagy nem fix gyújtótávolság
szerint.

4/9
Fix objektívek
Azok az objektívek tartoznak ide melyeknek a gyújtótávolsága nem változtatható, előnye a zoom objektívekkel
szemben hogy nagyobb fényértékekkel dolgozhatunk velük és jobb a vonaleleségűk.

erős teleobjektív - 300 mm, 400 mm, 500 mm, 600 mm, 1200mm
közepes teleobjektív - 135 mm vagy 200 mm
kis teleobjektív (portré) - 80 mm, 85 mm (1,5× gyújtótávú) ill. 100 mm vagy 105 mm (2× gyújtótávú)
makró objektív - 50mm, 65mm, 100mm, 150mm, 180mm (nagy fényerejű, jó közelpontú optikák. A
65mm-es gyújtótávú objektív egy speciális eszköz a kategórián belül, leképzése az életnagyságtól
indul és egészen annak ötszöröséig terjed.)
normál objektív (alap) - 50 mm, 55 mm, 60 mm
enyhe nagylátószögű - 35 mm
közepes nagylátószögű - 24 mm, 28 mm
erős nagylátószögű - 20 mm (ennek már 90°-os a látószöge)
extra nagylátószögű - 18 mm, 15 mm, 12 mm (utóbbi látószöge már 112°-os), ennél nagyobb
látószögűt már csak megrendelésre készítenek
halszem - 8 mm, 15mm (hatalmas, általában 180° feletti látószöggel rendelkeznek, könnyen
felismerhető, jellegzetes formában görbítik meg a vonalakat)

Zoom objektívek
Zoom objektívek (1959 óta vannak jelen a fényképészetben, előtte kizárólag a
filmezésben használták), az átlagos zoom objektív az enyhén nagylátószögtől a
közepes teléig terjed (például 35-200 mm).

nagylátószögű zoom: teljes kisfilmet rajzolók: 15-30 mm, 16-35 mm, 17-40 mm? APS-C méretű
szenzorral (1,6x látószög csökkenés): 10-20 mm (eqv. 16-32)
alap zoom: 24-70 mm, 24-105 mm, 28-80 mm, 28-105 mm, 35-70 mm? (a nyílás növekedésével
romlik a kép rajza, minősége, de ezek között is vannak kimagaslóan jó minőségű fix fényerejű
objektívek)
tele zoom: 55-200 mm, 28-300 mm, 70-200 mm, 70-300 mm, 100-300 mm, 50-500 mm, 300-800 mm?

A zoomtartomány nagyságát könnyen kiszámíthatjuk, ha a nagyobb milliméter értéket elosztjuk a kisebbel. Pl.
a zoomtartomány alsó értéke 35 mm, a 105 mm pedig a zoom felső határa. Ez esetben 105/35 = 3. Tehát
gépünk 3x-os zoomra képes. Tehát a zoom két végpontját a legkisebb és az elérhető legnagyobb
gyújtótávolság határozza meg.
A zoom objektívek (praktikusságuk miatt) mára szinte teljesen kiszorították a többi típust, bár képrajzolási
képességük és fényerejük gyengébb, mint a fix gyújtóponttal rendelkező objektíveknek. De ezek közt is
találunk fix fényerejű, jó rajzú objektíveket
Nagylátószögű objektívek
Minél kisebb az objektív fókusztávolsága, annál több minden ráfér a képre, ugyanis a szélesebb szögben
látunk. Ez különösen előnyös akkor, ha szobabelsőben fényképezünk, vagy épületfotót, tájképet készítünk. A
nagylátószög előnyei hogy a nagy látószög miatt közelebbről fotózhatjuk a témát és nagyobb lesz a
mélységélesség is.

A nagyobb látószög ugyanakkor képtorzítást is eredményez, például a függőleges vonalak összetartani

látszanak, a kép szélei felé pedig hatványozott torzulást tapasztalhatunk, ez a perspektivikus torzítás.
(Vannak olyan fényképezőgépek, amelyek eleve kompenzálják ezt a torzítást, illetve számítógépes
programokkal is végezhetünk utólagos javítást, ha ez a torzítás már zavaró.)

Halszem objektívek
Azon típusú optikákat nevezzük halszemobjektíveknek, melyek látószöge 180 fok, vagy annál nagyobb.
Ezekkel az extra nagylátószögű objektívekkel különleges képi hatásokat érhetünk el.

Alapobjektívek
Minden 50 mm gyújtótávolság körüli objektívet hívunk alap objektívnek, mely az emberi szem által látott
képpel megegyező perspektívájú.

5/9
 Alapobjektívek

Teleobjektívek
A 60 mm gyújtótávolság feletti objektívek gyűjtőneve. Ez az objektív típus a téma közelebb hozására
szolgálnak. Minél nagyobb a gyújtótávolság, annál kisebb a látószöge, és a mélységélessége. 60-80mm
között enyhe, 80-200mm között közép, 300mm és a feletti optikákat erős teleobjektíveknek hívjuk.

Teleobjektívek

Makroobjektívek
Ezeket az objektíveket közelfotózásra használjuk. Optikailag úgy vannak korrigálva, hogy tökéletesen
leképezzenek akár 1:1 arányban. Általában 100 mm körüli gyújtótávolságúakkal érhetjük el a legjobb képi
hatást.

Képstabilizátoros objektívek

Ezek az objektívek több lencsetaggal rendelkeznek, mint az azonos típusú és gyújtótávú, de stabilizátor
nélküli darabok. A plusz lencsék a bemozdulás irányával ellentétesen mozognak, így biztosítják a korrekciót.
Nagy segítséget jelent ez a rendszer akkor, ha kézből lassabb záridővel kell dolgozunk. Stabil állvány
használatakor viszont érdemes ezt a funkciót kikapcsolni, mert előfordul egyes daraboknál, hogy ilyenkor is
korrigálni próbálnak és ezzel bemozdítják a képet. Mivel a fény több anyagon hatol át ezeknél az optikáknál, a
rajzolatuk (típustól, gyártmánytól függően) kicsit gyengébb lehet, mint hagyományos társaiké, de a különbség
elhanyagolható. Több átfogásban is elérhetőek ilyen objektívek, de legnagyobb hasznuk a tele tartományban
van. Áruk viszonylag magas, ugyanakkor a befektetés megtérül a könnyebb, gyorsabb és precízebb munkák
során.

Speciális objektívek
Ide tartozik minden a fenti kategóriákba be nem sorolható objektív. Perspektívakorrekciós, eltolható tengelyű
objektív - 24mm, 45mm, 90mm (az optikai tengely eltolható, így kiküszöbölhető a perspektivikus torzítás,
valamint az élesség pontja és kiterjedése is befolyásolható. Főleg műszaki fotográfiában használatos, segít a
párhuzamos vonalak megtartásában. Jelölésükre a két nagy Japán gyártó a TS-E, ill. a PC rövidítést
használja)

Vannak még az úgynevezett tükör objektívek, ezek 500 és 1000mm es gyújtótávolságúak, mégis könnyűek és
kicsik. Ebben az optikában a sok lencse tag helyett több ponton tükröket helyeztek el, és ezekkel törik meg a
fény útját. Hátrányuk hogy kis fényerővel rendelkeznek.

Konverterek, közgyűrűk
Tele konverter:
olyan optikai eszköz, amely a gépváz és az objektív közé
felszerelve megnöveli a gyújtótávolságot. Előnye, hogy
sokkal kedvezőbb áron érhetjük el az áhított tartományt,
mintha külön objektívet vásárolnánk erre a célra. Hátránya,
hogy a gyújtótávon túl a fényerőt is módosítja és többnyire
csak a felső kategóriás optikáknál alkalmazható. A modern
darabok használata mellett elérhető az objektívek összes
szolgáltatása. Szorzótényezőjük típustól és gyártmánytól
függően: 1.4, 1.5, 2, 3. Várható némi minőségromlás a plusz
lencsetagok miatt, de elhanyagolható mértékben. Közgyűrű:
6/9
optikai elemet nem
tartalmazó
közdarab, amely a
gépváz és az
objektív közé kerül
felszerelésre.
Megváltoztatja az
optikai közel
pontot, ezáltal
azonos gyújtótáv
mellett, de kisebb
tárgytávolságból
fényképezhetünk. Felhasználási területe például a makro fotográfia. A drága makró objektívekhez képest
olcsó megoldás és használatával nem romlik a képminőség. Hátránya, hogy csökkenti a fényerőt.
Az elérhető méretarányok a következő képlettel számíthatók ki: Kiindulási hossz mm-ben / gyújtótávolság
mm-ben = méretarány (decimális) Példa: kihúzat 48 mm (12+36 mm), gyújtótávolság 50 mm, méretarány =
48:50 = 0,96 (kb. 1:1). A felvételi távolság kiszámítására (főmotívum és a chip síkja között) a következő képlet
érvényes: (Kihúzat + gyújtótávolság) (mm) / méretarány (decimális) = felvételi távolság (mm) Példa: kihúzat 48
mm, gyújtótávolság 50 mm, méretarány 0,96, felvételi távolság = 98:0,96 = 102 mm.

Objektívek hibái
A fényképező objektívekben alkalmazott lencsék és lencserendszerek még a legjobb esetben sem lehetnek
tökéletesen mentesek a lencsehibáktól. Itt nem a gyártás során fellépő pontatlanságokat és megmunkálási
hibákat értjük, hanem a valós lencsék természetszerű képalkotási hibáit. A legtöbb hiba az objektív pereme
felé jön létre ezért rekeszeléssel csökkenthető.

A lencsehibák következtében a tárgypontról kiinduló fénysugarak nem az elméletileg meghatározott pontokban

egyesülnek, hanem a hibák fajtájától és erősségétől függően az elméleti egyesülési pontok környezetében, tehát egy
pont képe nem pontként, hanem szóródási körként jelenik meg a felfogósíkban.

Az összetett lencserendszereket úgy tervezik és építik, hogy a lencsehibák minél kevésbé érvényesüljenek, ill.
az objektív lencsetagjai egymás hibáit kiegyenlítsék. A lencserendszerek korrigálása csak bizonyos határok
közt lehetséges.
Szférikus aberráció (nyíláshiba, gömbi eltérés)
Domború lencsék esetében azoknál a fénysugaraknál jelentkezik,
amelyek a lencse optikai tengelyétől távolabb, a lencse szélén haladnak
keresztül. A szférikus aberráció az optikai tengellyel párhuzamos és az
objektív különböző magasságú zónáin átmenő fénysugarak az optikai
tengely különböző pontjaiban alkotnak képet, vagyis a lencse szélső
részein nem azonos a lencse gyújtótávolsága. Domború lencséknél az
optikai tengelytől távolodva egyre csökken a gyújtótávolság, így az egy
pontból kiinduló, és a lencse közepén és szélein is áthaladó
fénysugarak nem egy pontban egyesülnek, hanem ún. szóródási kört
rajzolnak az elméleti egyesülési pont körül. Homorú lencséknél ez a
hiba ellentétes
irányban lép fel, így
két megfelelő
üveganyagból
készült (domború
és homorú) lencse
összeillesztésével a
hiba minimálisra
csökkenthető. Ez a
módszer egyébként
más lencsehibák
hatásait is
csökkenti. A
szférikus aberráció
kiküszöbölése
manapság már
lehetséges nem gömbfelületekkel határolt, ún. aszférikus lencsetagokkal is, ugyanis az előre megtervezett
speciális görbületű lencséknél elérhető a sugárirányban növekedő gyújtótávolság-változás minimálisra
csökkentése.
A szférikus aberráció a rekesznyílás szűkítésével csökkenthető, mivel a lencse szélső részei kevésbé vesznek
részt a képalkotásban.

Kóma (üstököshiba)
A kóma, a lencse optikai tengelyével viszonylag nagy szöget bezáró, beeső fénysugarak szférikus
aberrációjából adódik. Nagy beesési szög esetén a lencse külső részei által rajzolt szóródási körök
középpontjai nem esnek egybe a lencse beljebb lévő részei által rajzolt szóródási körök középpontjaival, így
végeredményként nem szabályos szóródási kört, hanem az elméleti találkozási pontból kiinduló üstökösszerű
7/9
 csóvát kapunk. A kóma leginkább a képmező széle felé
mutatkozik, és elsősorban a nagyfényerejű nagylátószögű
objektíveknél figyelhető meg. A szférikus aberrációnál ismertetett
megoldásoknak köszönhetően a mai objektíveknél
-kivéve a nagyfényerejű nagylátószögű objektíveket- jelentősége
elhanyagolható.
A teljesen szimmetrikus felépítésű objektívek gyakorlatilag
kómamentesnek tekinthetők. A kóma mértéke blende
szűkítéssel csökkenthető.

Kromatikus aberráció
A domború lencsék színösszetevőikre bontják
a rajtuk áthaladó fényt, szért az érzékelőn
ezek nem egy pontban találkoznak Ez a
jelenség kontraszt- és élességromlással jár,
de ha a lencséket speciális anyagokkal ötvözik
a hiba minimálisra csökkenthető. A
többféleképpen jelölt (UD, ED, LD), alacsony
színszórású lencséket például fluorittal
helyettesítik vagy kezelik, így tökéletes
rajzolatú és színhelyességű képet kapunk.
A gyengébb minőségű optikáknál könnyen
észrevehetjük ezt a hibát, mert a kontúroknál
a lila spektrum félretőrése igen szembetűnő lehet. A lencsetagoknak a hőtágulás következtében történő
elmozdulását, esetleg repedését megelőzendő, az objektívgyártók néhány teleobjektívet fehér burkolattal
hoznak forgalomba, mivel a fehér felület sokkal kevesebb hőt nyel el környezetéből mint a hagyományos
fekete.
Vignetálás
Az olcsóbb objektívek gyakori hibája, hogy bizonyos blendeállások, illetve
gyújtótávolságok mellett vignetálnak, Vagyis a képek a sarkaik felé sötétednek. Ennek
oka lehet az objektívbe bejutó fény útjába kerülő tárgy, Pl. egy rosszul felhelyezett
napellenző. Másik forrása az ilyen hibáknak a lencserendszer tökéletlensége. Ez
tükörreflexes gépeknél speciális szűrővel, vagy ha jobb eredményt szeretnénk,
utólagosan számítógépen javítható. Persze érdemes inkább olyan, jó minőségű
objektíveket használni, melyeknek vignettálása jelentéktelen mértékű.
A kompakt gépekben használt optikák többsége nem mentes az ilyen hibáktól. Ezek
azonban általában szoftveresen javítanak, már a kép készítése közben. A javítás
alapja az, hogy az objektív és az elektronika elválaszthatatlan egységet alkot, tehát
könnyű az optika ismert hibáira egyszerű javítóprogramot készíteni és azt a gépbe
Vignetálás effekt beépíteni. Hasonló a tükörreflexes gépeknél is van, ám itt az objektív jellegzetes hibáit
photoshop programmal egy külső, a számítógépre telepített program igyekszik korrigálni.

Vignetálás effektet a fotósok, néha szándékosan is ráteszik a képekre ezzel javítva a

kompozíciót és egy ovális keretet adva a képnek. Ez igen csak téma függő, de megnövelheti egy portré kép
szépségét.

Asztigmatizmus (pontnélküliség)
Az asztigmatizmus oka, hogy az optikai tengelytől viszonylag távol eső tárgypontból kinduló fénysugarak
közül, a lencsén való áthaladás után a vízszints síkban haladók nem azonos pontban egyesülnek mint
függőleges síkban haladók.

A nem egy pontban egyesülő vízszintes és függőleges sugarak az elméleti egyesülési

pont környezetében, a fénnyaláb tengelye mentén eltolva pont helyett függőleges vagy
vízszintes vonalat rajzolnak A függőleges és vízszintes sugarak egyesülési pontjai
között a tárgypont képe ellipszis, vagy két kereszteződő ellipszis formájában jelenik
meg. Az asztigmatizmus az optikai tengelyhez képesti beesési szög növekedésével
növekszik.
Az asztigmatizmus kiküszöbölése szintén két különféle üveganyagból készült lencse
egymáshoz illesztésével, valamint a rekeszszerkezet helyzetének helyes
megválasztásával lehetséges. Az asztigmatizmus rekeszeléssel csökkenthető.

Képmező-elhajlás (képdomborúság)
A képmező-elhajlás oka, hogy a nagy kiterjedésű tárgysík pontjairól a lencse által alkotott kép nem síkban,
hanem a lencse görbületéhez hasonló gömbfelületen keletkezik, így a képet felfogó síkban nem keletkezhet a
tárgysík minden pontjáról éles kép. A képmező-elhajlás mértéke nagyban függ a lencse alakjától, kétszer
domború lencsénél a legnagyobb és meniszkuszlencsénél a legkisebb. Mértéke rekeszeléssel kissé
csökkenthető, de kiküszöbölése csak a fent említett összetett lencsetagokkal lehetséges.

8/9
Torzítás (disztorzió)
A torzítás a tárgysíkban lévő egyenes vonalaknak a
képsíkban való görbe leképzésében jelentkezik. Ez
akkor jön létre, ha az optikai tengelytől távolodva
változik a lencse nagyítása. Ha a lencse külső
zónáiban kisebb a nagyítás akkor hordószerű torzítás,
vagy ha nagyobb a nagyítás akkor párnaszerű torzítás
jelentkezik. A torzítás nagyban függ a blendeszerkezet
elhelyezésétől. Lencse előtt elhelyezkedő rekesz
esetében hordó, a lencse mögött elhelyezkedő rekesz
esetében párnatorzítás jelentkezik. A lencsék
szimmetrikus elhelyezésével a torzítás minimálisra
csökkenthető, ezért reprográfiai célokra ilyen felépítésű
objektíveket alkalmaznak. A mai objektívek - a nagylátószögűekeket kivéve - torzítás mentesnek tekinthetőek.
Tükröződés
A síma fényes lencsefelületekre érkező fénysugarak egy része a lencsefelületekről visszaverődik, a lencsén
iránytváltoztat és nem a meghatározott pontban éri el a elméleti egyesülési síkot. Minél több szabad
lencsefelület van egy lencserendszerben, annál több a tükröződés. A soktagú lencserendszerekben már
jelentős az így fellépő fényveszteség is. A tükröződés csökkentésére a szabad lencsefelületeket
tükröződésmentesítő bevonat(ok)-al látják el. A legegyszerűbb egyrétegű bevonat a máig alkalmazott Zeiss
féle T réteg. Manapság az objektívek többségét öbbrétegű (MC, SMC) bevonatokkal látják el.

Objektívek jelölései
katt ide: www.fotozz.hu

Az oldal összes tartalmára a Creative Commons Licenc szabályai vonatkoznak.

9/9