A főnév

A főnév élőlényeket (pl. gyerek, holló), élettelen dolgokat (pl. eső,

település) tárgyakat (pl. képeslap, jégkrém) elvont fogalmakat (pl. egészség,
világbajnokság) megnevező szófaj. A magyar nyelv szavainak körülbelül a fele
főnév.

Kérdései: Ki?, Mi?, Ki? + toldalék, Mi? + toldalék.

A főneveknek két nagy csoportjuk van. Az egyik a köznév, azaz a több hasonló
dolog közös elnevezésére szolgáló szavak, pl. gyerek, virág, könyv, igazság. A
főnevek másik nagy csoportja a saját megkülönböztető név, azaz a tulajdonnév,
pl. József Attila, Magyar Posta. A tulajdonnevekről a következő leckékben fogsz
részletesebben tanulni.

A melléknevek

A melléknevek élőlények és élettelen dolgok, jelenségek külső, belső

tulajdonságát, állapotát, származását kifejező szavak. A főnévhez hasonlóan a
melléknév is alapszófaj, és ugyanúgy a névszók csoportjába tartozik. A
melléknevek színessé, érzékletessé teszik beszédünket és írásbeli munkánkat
akkor is, ha nem leírás, jellemzés a témánk.

Legjellemzőbb kérdései: Milyen?, Melyik?, Mekkora?, Honnan való?

A melléknevek kifejezhetik például:

 a valamivel való ellátottságot, pl. sós, bánatos;

 valaminek a hiányát, pl. sótlan, hibátlan;
 valamilyen helyzetet, pl. alsó, felső;
 mértéket, pl. nagydarab, középtermetű.

Az ige fogalma

Az ige a mozgás, a cselekvés, a változás szava, cselekvést (fut,

néz), történést (ázik, öregszik), állapotot (örül, fázik) és létezést (van, volt, lesz,
nincs) fejez ki. Az Egri csillagokban például cselekvést fejez ki az, hogy Dobó
magához szólítja az embereit, történést az, hogy a terem hamar megtelik, létezést
pedig az, hogy a török már a vár közelében van.

Az ige legjellemzőbb kérdései: Mit csinál? Mi történik?