Alapszófajok

A névszók (főnév, melléknév, számnév, névmás) +ige, határozószó

Főnév:

 Köznév : Több egyforma dolog közös elnevezése (A)

 Tulajdonnév: valakinek vagy valaminek a tulajdon, saját neve (B)

Köznév fajtái:

A hasonló dolgok közös neve: esernyő, lámpa, bútor, asztal, szék, kutya, anya, tábla

Pl.. nagyon sokféle asztal van, valamelyik fából készül, valamelyik műanyagból, valamelyiknek
egy lába van, valamelyiknek négy, valamelyik fekete, valamelyik barna stb., de mindegyiket
összefoglaló néven, közös néven úgy hívjuk, hogy ASZTAL.

Tulajdonnév fajtái:

Személynév: személyek nevei; Tóth János, Márton

Állatnév: állatok nevei; Mici, Manyi, Buksi

Földrajzi név: földrajzi helyek nevei; Pilis, Mount Everest, Földközi-tenger

Intézménynév: intézmények nevei; MÁV, ELTE, OTP Bank, Nemzeti Múzeum

Cím: újságok, kiadványok, filmek, könyvek stb. címei; Nemzeti Sport, Egri Csillagok, VOX
Magazin

Márkanév: márkák nevei; Cola, Fanta, Pepsi, Mercedes

Díjak nevei: különböző díjak megnevezései; Nobel-díj, Golden Globe-díj, Kossuth-díj

Melléknév:

 A melléknevek közé azok a szavak tartoznak, amelyek kifejezik, hogy a főnév milyen. Tehát ezek a
szavak mutatják meg valakinek vagy valaminek a tulajdonságát, vagyis leírják egy dolog vagy egy
személy milyenségét.

 A melléknevekre a következő kérdéssel tudunk rákérdezni: „Milyen?”

 Külső tulajdonság: nagy, széles, zöld

 Belső tulajdonság: becsületes, szerény, bátor

 Minőség: silány, kitűnő, kiváló

 Állapot: beteg, egészséges

 Valamivel való ellátottság: erős, neves, színes

  Valaminek a hiánya: színtelen, névtelen

 Mérték: nagydarab, talpalatnyi

 Helyzet: külső, belső

 Valahová tartozás: falusi, városi, magyar

Számnév:

 A számnév a főnévvel megnevezhető személyek, dolgok, jelenségek, fogalmak mennyiségét

vagy sorrendi helyét megnevező szófaj.

 Két típusa van: határozott (pontosan megnevezi a mennyiséget és/vagy a sorrendiséget) és

határozatlan számnév (hozzávatőlegesen nevezik meg a mennyiséget).

Határozott számnevek:

 Tőszámnevek: egy, kettő, három, tíz, huszonöt stb.

 Sorszámnevek: hatodik, ötödik, első stb.
 Törtszámnevek: ötöd, tized, harmad, negyed stb.

Határozatlan számnevek:

sok, kevés, rengeteg, tengernyi, néhány stb.

Határozószók:

 Helyhatározok : megmondja a cselekvés helyét; (Hol? Honnan? Hová?): itt, ott, otthon,
külföldön, Budapestről, Berlinbe stb.

 Időhatározók : megmutatja a cselekvés idejét (Mikor?) : most, ma, tegnap, hatkor, délben,
2001-ben, tavasszal, ebédnél látta őt; vacsoránál még megvolt a telefonom stb.

 Módhatározó: a cselekevés módját írja le; Hogy? Hogyan? így, úgy, gyalog, hidegen,
gyorsan, vidáman, betegen stb.

 Eszközhatározó: megmondja, hogy a cselekvést milyen eszközzel hajtották végre: Mivel?

kalapáccsal, autóval, tollal, fegyverrel stb.

 Társhatározó: megmondja, hogy a cselekvést kinek a társaságában hajtotta végre az illető;

Kivel? Péterrel, a kutyámmal, Janival, családja kíséretében, állataival együtt, a
tanulótársával stb.

 Részeshatározó: azt a személyt nevezi meg, akinek a számára/javára történik a cselekvés:

Kinek a részére/számára? Kinek/Minek? A gyereknek adtuk a játékot; Az idősek
számára/részére küldjük a csomagot; A mezőgazdaságnak jót tett ez a kis eső.

 Okhatározó: megmondja a cselekvés okát; Kérdőszavai: Miért? Mi okból? Mi miatt? Minek

 a következtében? Meggyőződésből tettem így; Betegség miatt a bolt zárva tart; határozószó:
Emiatt nem mentem be dolgozni; Nem lévén jegye, bliccelt a vonaton.

 Eredményhatározó: megmutatja a cselekvés eredményét, amilyenné vált/lett az illető vagy a

dolog, amiről szó van. Milyenné lett/vált? Sikeres csapattá kovácsolódtak; Kemény kővé
változott a kis királyfi; Tapasztalt lett a sok tanulástól.

 Hasonlító határozók: Magasabb a fiánál (a fiával összehasonlítva); Édesebb, mint a méz (a

mézzel összehasonlítva); Korábban kelt a barátjánál (a barátjával összehasonlítva)

 Tekintethatározók: Dúskál a javakban (a pénz tekintetében); Ártatlan a gyilkosságban (a

gyilkosság tekintetében)

 Számállapot határozók: Csak négyen maradtunk; Ők ketten vannak; Tízen mentek el a

gyűlésre végül; Sokan vettek részt az előadáson.

 Fok-mérték határozó: Milyen fokban? Milyen mértékben? : alig, nagyon, nagyrészt,

kevésbé, kissé, jócskán, dugig

 Aszemantikus határozók: ha nem tudod besorolni a határozót sehová, akkor az valószínűleg

aszemantikus határozószó lesz; mindig van kötelező vonzata: áskálódik valaki ellen;
bajlódik valamivel; beszámol valamiről; fütyül valamire; gyönyörködik valamiben;
szerelmes valakibe

 Célhatározó: a cselekvés, történés, létezés, stb. célját határozza meg, és megmutatja, hogy
kinek vagy minek az érdekében megy végbe a cselekvés, befolyásolva annak menetét az
eredményesség érdekében. Miért? Mi célból? Mi végett? Mi célra? Mi végre? Minek? A
szabadságért vívjuk a harcot; Sétálni ment le az utcára; A mama kedvéért tedd meg!;
határozószó: E célra találtuk ki ezt a lemezt.

Ige:

 Cselekvést, történést, létezést és állapotot kifejező szó

 Cselekvés: megy, néz, olvas stb.
 Történés: megijed, kiborul, eltörik, beszakad, előtör stb.
 Állapotot: betegeskedik, zöldell
 Létezés:Van, volt, lesz

Névmások

 egy másik szófaj szerepében, értékében használjuk

 nincs tartalmas fogalmi jelentésük, mert a szövegben nyerik el
 fontos szerepük van a szövegösszefüggés megteremtésében, utóelemek a szövegben
 kevésbé toldalékolhatók
 a helyettesített szófajra jellemző szerepeket töltenek be a mondatban; helyettesíthet főnevet,
melléknevet, számnevet és határozószót is.
 személyes (én, te, ő, mi, ti, ők) birtokos (enyém, tied, övé, miénk, tiétek, övék), kölcsönös:
az alanyból kiinduló cselekvés utal a kiinduló személyre és arra, hogy a dologban valaki
más is kölcsönösen részt vesz (egymás és ennek toldalékos alakjai: egymáshoz, egymásért,
egymással stb.), visszaható: olyan személyekre utalunk vissza, akiknek cselekvése visszahat
rájuk, a cselekvőre. (magam, magad, maga, magunk, maguk, magatok +önmagam,
önmagad, önmaga, önmagunk, önmagatok, önmaguk), mutató (ez, az, emez, amaz, emennyi,
amannyi pl.) kérdő (ki, mi, mennyi, hány, hol, merre, mikor, kivel stb.), vonatkozó :
megmutatja akire, amire vonatkozik a dolog (aki, ami, amennyi, ahány, ahol, ahogyan,
amiért, ameddig, amilyen stb.) általános: olyankor használjuk, amikor nem egy adott
személyről, tulajdonságról, mennyiségről, körülményről akarunk beszélni, mert
mondandónk általánosságban vonatkozik mindenre és mindenkire, vagy éppen semmire és
senkire, bárkire és bármire (senki, semmi, sehány, semennyi, semerre, sehol, senkivel,
semmiért stb. ; mindenki, minden, mindenhol, mindenkor, mindenkivel stb. senki, semmi,
semennyi, sehány, sehol, semmikor, senkivel, semmiért stb; bár, akárki, bármi, akármi,
bárhány, akárhány, bármilyen, akármilyen, bármennyi, bárhogy, bármiért, bárkivel,
akármivel, akárhogy stb. határozatlan névmás: akkor használjuk, amikor nem tudunk
vagy nem akarunk pontosan megnevezni személyt, tárgyat, tulajdonságot, mennyiséget vagy
körülményt (valaki, valami, valamennyi, néhány, valahol, valameddig, néhol, valamivel,
valakivel stb.)