25.

tétel: A határozó

Def.: A határozó mindig az alaptagban megnevezett cselekvés, történés, létezés

különféle körülményeit (hely, idő, módféle, állapotféle körülmények) határozza
meg, bővítményi funkciót betöltő mondatrész.

Csoportosítása:
I.Jelentése szerint

1. Helyféle határozók

Helyhatározó

A helyhatározó a cselekvés, történés, létezés helyét nevezi meg.

Kérdései: Honnan? Hol? Meddig?

A) valós helyhatározó: (Pl.: Otthon)

B) képes helyhatározó: Ami átvitt értelemben fejezi ki a cselekvés

helyviszonyait. (Pl. Szöget ütött a fejébe a gondolat)

2. Időféle határozók

A) időhatározó:
A cselekvés, történés, létezés idejét adja meg, annak kezdőpontját,
időtartamát vagy végpontját
Kérdései: Mikor? Mióta? Meddig?

B) számhatározó:
A cselekvés, történés, létezés gyakoriságára vagy időbeli ismétlődésére
mutat rá.
(-szor, -szer, -ször: rag ill. ízben, esetben, alkalommal: névutó, ill.
határozószóval is kifejezhető: néha, gyakran, elvétve.)
Kérdései: Hányszor? Hányadszor? (Pl.: Már százszor megmondtam.)

3. Módféle határozók

A) módhatározó:
Azt fejezi ki, hogy a cselekvés, történés, létezés milyen módon megy végbe.
Kérdései: Hogyan? Miképpen? Mi módon?
(Pl.: szépen beszél, tisztán énekel, hajladozva szedi az epret, futólag
mesélte)
B) eszközhatározó:
Megjelöli, hogy a cselekvés milyen eszköz segítségével megy végbe, ill. ki
vagy mi által, kinek minek a segítségével valósul meg
Kérdései: Kivel? Mivel? Ki által? Mi által?
(Pl.: krétával rajzol, ollóval vág, biciklivel jött, barátom révén, tanára által
stb.)

C) okhatározó:
Azt az elindító körülményt nevezi meg, aminek okozataként a cselekvés
végbemegy. (előzményhatározó)
Kérdései: Miért? Mi okból?
(Pl.: bűnhődik a múltjáért, anyja miatt búsul, az árvíz következtében stb.)

D) célhatározó:
Kifejezi, hogy a cselekvés milyen cél elérésére irányul. (véghatározó)
Kérdései: Miért? Mi célból?
(Pl.: orvosért küld, előkészül a műtéthez, vadászni indul stb.)

E) fok- és mértékhatározó:
A cselekvés, történés, állapot vagy valamilyen tulajdonság erősségére,
fokára, intenzitására mutat rá.
Kérdései: Mennyivel? Mennyire? Milyen mértékben?
(Pl.: nagyon szeret, félig tölt, átlagon felül okos, százszámra nőtt a
gomba, jóval később)

F) tekintethatározó
Azt fejezi ki, hogy a fennálló helyzet milyen megszorítással, milyen
szempontból érvényes.
Névutói: nézve, tekintve, tekintetében, szempontjából, vonatkozólag,
és a –lag, -leg,-ban, -ben ragos névszó
Kérdései: Milyen tekintetben? Milyen szempontból? Mire nézve?
(Pl. futásban versenyzett, erkölcsileg bántja, érzelmileg eltávolodtak,
általában igaza van)

G) körülményhatározó
A cselekvéstől független körülményekre utal.
Kérdései: Hogyan? Milyen körülmények között?
(Pl.: Az útépítés kapcsán felmerült, hogy lebontják a házat.)

4. Állapotféle határozók

A) állapothatározó
Személy, ill. tárgy azon állapotát fejezi ki, mely a cselekvés közben jellemző
rájuk.
Beszélhetünk külső (külső körülmények, a személytől, dologtól független
társadalmi, időjárási viszonyokat fejez ki) és belső (a személy vagy dolog lelki
vagy testi állapotára, alakjára, ruházatára utal) típusról.
Kérdései: Hogyan? Milyen állapotban? Miként?
(Pl.: álmosan válaszol, menekülve integet, halva találták, hajadonfőtt
szalad, rongyosan jár)

B) számállapothatározó
Megjelöli, hányan vannak valamely cselekvés közben.
Az -n,-an,-en, ragos számnévvel, ill. a mindnyájan, mind névmással fejezzük
ki.
Kifejezhető még -s képzős melléknév -ban, -ben ragos alakjával. (Pl.:
kettesben)
Kérdése: Hányan? Miként?
(Pl.: hárman beszélgetnek, sokan megérkeztek, tízen jöttek, százan
tüntettek, kettesben vacsoráztunk)

C) eredethatározó
A kiinduló állapotot nevezi meg, amelyből a személy, dolog vagy állapot ered,
származik. (előzményhatározó)
Kérdései: Miből? Kiből? Miről?
(Pl.: fából farag, kőből épít, egy tőről fakadnak, rokonaitól örökölt,
kutyából nem lesz szalonna)

D) eredményhatározó
Megmutatja, hogy a személy vagy dolog egy cselekvés miatt milyen állapotba
kerül. (véghatározó.)
Kérdései: Kivé? Mivé?
(Pl.: hamuvá égett, kétfelé vág, borrá válik)

E) társhatározó
A személyt vagy dolgot nevezi meg, akivel, vagy amivel együtt a cselekvés
végbemegy.
Kérdései: Kivel? Mivel? Kivel együtt? Mivel együtt?
(Pl.: Katival beszélget, a családjával ünnepel, fazekastul kidobta,
rózsával érkezett)

5. Egyéb határozók

A) hasonlító határozó
Mindig azt a személyt, dolgot, minőséget, mennyiséget jelöli meg, akihez,
vagy amihez a hasonlítás történik.
Csak -nál, -nél ragos névszóval fejezhető ki.
Kérdései: Kinél? Minél?
(Pl.: magasabb a testvérénél, messzebb a hegyeknél)
 B) részeshatározó
Azt nevezi meg, hogy a cselekvés kinek, minek a javára vagy kárára szolgál.
A -nak,-nek ragos névszóval fejezzük ki.
(Ha van, volt, lesz, nincs, stb. létigéhez kapcsolódik, akkor birtoklást
fejez ki.)
Kérdései: Kinek? Kinek a részére? Minek? Minek a részére?
(Pl.: a szüleinek ír, az iskola részére vesz, húgom számára, segítek
neked)

C) állandó határozó
Szótárilag meghatározható, állandó vonzata az alaptagnak.
Az alaptaghoz mindig ugyanolyan meghatározott ragos vagy névutós
formában kapcsolódik.
(Pl.: felment a büntetés alól, irántam érdeklődik, bízik a barátjában,
készül a vizsgára, nem tanul a leckéből, nekiesik a csomagnak,
gyönyörködik a tájban, gondol a barátjára, hisz Istenben, hűtlen a
férjéhez, gyanakszik a barátjára, reménykedik a sikerben stb.)
Azaz: felment valami alól, érdeklődik valaki, valami iránt stb.

D) komplex határozó
Több határozói körülményt együttesen fejez ki.
Mérföldenként pihent egy kicsit. (mód, hely, idő)
Vendégségbe megyünk. (hely, cél)

II.Mondatbeli szerepe

A határozós szintagma, szószerkezet: Az alaptag és a neki alárendelt

bővítmény alkotja. Az alaptag legtöbbször igével vagy igenévvel kifejezett
mondatrész, ezt bővíti az ún. meghatározó tag, a határozó.

A hagyományos nyelvtanban a határozó bővítményi funkciót betöltő

mondatrész. Alárendelője lehet:
- valamelyik igemódú ige: Itt vagyok.
- állítmányi funkciójú indulatszó: Nesze neked is!
- igenév, például főnévi igenév: Szeretek moziba járni.
- melléknév: Tiszteletre méltánytalan embert nem tudok tisztelni.
- számnév: Hozzávetőlegesen százezer tüntető volt.
- határozószó: Nagyon könnyen ment az egész.

A határozó jelölései:
a) mondatban: ~~~
b) ágrajzban: H
III.Alakrendszere

A határozó többféle szófajú szóval fejezhető ki:

- főnév: Hamar túladtunk a házon. ; A kocsi után szaladt.
- névmás: Kibe vagy szerelmes? ; Valami elől menekül.
- melléknév: Nagyra nőtt a gyerek.
- számnév: Hárommal kell megszorozni.
- határozószó: Most mondj okosat!
- főnévi igenév: Félek felmenni.
- határozói igenév: Óvatosan körülnézve lépett ki a házból.
Leggyakoribb kifejező eszközei, szófajai: ragos névszó (Üresen áll a ház),
ragtalan névszó (Meglátogatunk egy vasárnap), névutós névszó (Nincsen
rózsa tövis nélkül), határozószó (Gyalog járok iskolába), határozói igenév
(Sírva könyörgött), főnévi igenév (Játszani jöttem hozzád!)
Jellemzői: ősi sajátosság a háromirányúság, ami a határozók egész
rendszerét jellemzi. Beszélhetünk: előzmény-, tartam- és véghatározókról.
Pl.: a honnan, hol és hová kérdésekre felel a helyhatározó, a mettől, mikor,
meddig kérdésekre felel az időhatározó.