Felvételi technika

• A röntgen sugárzás tulajdonsága, a röntgenkép

keletkezésének törvényei
• 1. Gömbfelszínen a tér minden irányában
egyenes vonalban terjed.
• 2. Elektromágneses tér nem téríti el.
• 3. Anyagon való áthaladása közben részben,
vagy egészében elnyelődik.
• 4. Fényérzékeny lemezen feketedést vált ki.
• 5. Gázokat ionizál.
• 6. Bizonyos anyagokban fluoreszcentiát –
scintillatiot okoz.
• 7. Érzékszerveinkkel közvetlenül nem tudjuk
érzékelni.
• 8. Negatív biológiai hatása van.
• 9. Hőt termel.

• A röntgenkép keletkezése
• A képalkotásra az árnyképek törvényei
érvényesek. A sugárforrás jellege szerint:
• - párhuzamos sugárforrás – paralel projectio
• - divergáló (széttérő ) sugárforrás- centralis
projectio
• - Kép síkja a sugár irányára merőleges - a kép
méret azonos – paralel projectio
• - A sugarak széttérőek, a kép mindig nagyított
– divergáló, centrális projectio
• A nagyítás foka a tárgy-film távolság
növelésével, vagy a fókusz-tárgy távolság
csökkentésével fokozható.
• Ha a tárgy a sugárforráshoz viszonyítva kicsiny,
és a tárgy-kép távolság relatíve nagy – a tárgy
árnyéka a képsíkot nem éri el, a sugár a tárgyat
„elfelejti”.
• Az egymás mögött elhelyezkedő képletek
árnyéka összeadódik, - summálódik.
• A fényérzékeny lemezre ferdén eső sugarak
torzítanak, pl. a golyó alakú képlet ovális lesz.
• A torzítás akkor a legkisebb mértékű, ha a
vizsgált testrészt a fősugár irányába, a lemez
közepére helyezzük.
• Fokozódik az elrajzolás, ha az ábrázolandó
képlet fő tengelye nem párhuzamos a filmmel.
• A tű röntgen képe annál rövidebbre rajzolódik,
minél meredekebb szöget alkot a kazettával,
• pontszerű képet ad, ha tengelye megegyezik a
fősugár irányával.
• A röntgen sugárforrás pontszerű fókusz lévén
képalkotásra a centrális projectio törvényei
érvényesek:
• - nagyít
• - összegez
• - felejt
• - torzít
• A gömbfelszín nagyságának megfelelően oszlik
el. Mivel a gömbfelszín a radius négyzetével
arányos, így a megvilágítottság (azaz a
testfelszínre jutó sugármennyiség) a távolság
négyzetével fordítottan arányos.
• Tehát kétszeres távolságnál az eredeti
sugárintenzitás értéke egynegyedére csökken.
• A fényérzékeny lemez feketedésében a
testben el nem nyelődött sugaraknak van
szerepük.
• A képalkotásban az árnyékképek szabályai
jellemzőek.
• A térben elhelyezkedő anatómiai képletek 2
dimenzióban ábrázolódnak, ezért summatios
képet kapunk, miután az egymás mögött
elhelyezkedő képletek egymásra vetülnek.
• Minden képet félárnyékzóna vesz körül, ezért
a kontúrt kissé elmosódottá teszi.
• A fókusz nem pontszerűségéből adódó
életlenséget geometriai életlenségnek
nevezzük. Ez fokozódik a nagyítás
növekedésével, tehát a fókusz-tárgy távolság
csökkentésével és a tárgy-film távolság
növelésével.
• A kép minőségét a következő tényezők
befolyásolják:
• 1. A cső optikai fókuszának nagysága
• 2. A fókusz-tárgy, és a tárgy- filmtávolság
• (fókusz-film távolság, F-F)
• 3. A centrális sugár és a film síkjának
egymáshoz való viszonya
• A fókusz nagysága:
• A geometriai életlenség csökkentése részben a
cső optikai fókuszának kisebbítésével érhető
el. A rtg. csövek terhelhetősége azonban a
fókusz nagyságával egyenesen arányos. A
gépek azért úgy vannak konstruálva, hogy két
fókusznagyságot használhatunk. (Egy kis és
egy nagy fókusz.)
• Finom, strukturális felvételek készítéséhez ú.n.
finom fókuszú csövet alkalmazunk, melyek
mérete 0,3 x 0,3 mm, de van már 0,1 x 0,1
mm-es is.
• A fókusz-filmtávolság:
• Fókusz-tárgy, tárgy-filmtávolság
változtatásával részben a geometriai
életlenséget csökkentjük, vagy növeljük,
részben a kép nagyítását befolyásoljuk. Nagy
fókusz-tárgy és kis tárgy-film távolság
beállításakor a nagyítást a lehetőségekhez
képest kiküszöböljük, mert ezek a sugarak már
párhuzamosnak is felfoghatók.
• A röntgendiagnosztikában 2 m-nél távolabbról
készített távfelvételeket a szív nagyságának
megítélésére használjuk.
• Nagyított felvételeknél a fókusz-tárgy távolság
kicsiny, a tárgy-film távolság relatíve nagy. A
nagyítás mértékét geometriai törvények
szabják meg. Ha a fókusz-film távolság a tárgy-
film távolság kétszerese, a nagyítás is
kétszerese lesz. Finom fókuszú csövet
alkalmazunk.
• A normál felvételi technikában 100-120 cm-es
fókusz-film távolságot használunk.
• A mellkas felvételeket 150 cm-es fókusz-film
távolságból készítjük.
• Centrálás:
• Fősugárnak azt a sugarat nevezzük, mely a
sugárkéve tengelyében halad. A centrálás
csaknem minden esetben a fősugárral történik, a
beteget tehát úgy helyezzük el, hogy a
vizsgálandó testrész középpontján a fősugár
haladjon keresztül. A kazetta lehetőség szerint
merőleges legyen a centrális sugárra és az a
kazetta közepére essék, ugyanis ebben a
helyzetben torzít a rtg. sugár a legkevésbé. Ha a
felvételt ferde sugáriránnyal készítjük, akkor
ebben az esetben is úgy helyezzük el a kazettát,
hogy merőleges legyen a centrális sugár irányára.
• A röntgen kép tulajdonságai:
• A jó röntgen felvétellel szemben támasztott
kívánalom az, hogy kellően kontrasztos legyen, jó
feketedésű és éles legyen.
• A sugarakat különbözően elnyelő szövetek
röntgen felvételen különböző intenzitású
árnyékok formájában jelennek meg. A röntgen
felvételen keletkező képet az a sugárenergia
hozza létre, mely az ábrázolandó testrészen
áthatolva a kiáramló sugármennyiségből
megmaradt. Ebből következik, hogy az expositios
tényezőket úgy kell megválasztanunk, hogy az
áthatoló energia elegendő legyen kellő
kontrasztosság és feketedés létrehozására.
• Az adott testrészen áthatoló sugármennyiség
elsősorban a sugár keménységétől függ. A
kiáramló sugár mennyiségét három üzemi
tényező határozza meg:
• - KV érték /feszültség/
• - mA mennyiség
• - az expositio ideje
• Ezeket a tényezőket expositios tényezőknek
nevezzük.
• A felvétel feketedését, kontrasztosságát
elsősorban az üzemi tényezők határozzák meg,
míg a rajzolati élességet az optikai fókusz
nagysága, a keletkező szórt sugárzást a F-F
távolság és a tubus használata befolyásolja.
• 1. A film feketedését mindhárom üzemi
tényező (KV, mA, sec.) határozza meg, mert
növeli a fotoemulsiora jutó sugármennyiséget.
• Ha a mA-t növeljük, több elektron lép ki a
katódból és minél hosszabb ideig üzemel a
cső, annál több foton jut a kilépő
sugárnyalábból a filmre. A kilépő
sugármennyiség a mA és az idő növelésével
egyenesen arányos.
• A KV növelésével pedig hatványozottan nő a
kilépő sugármennyiség. F = KV5 x mA x S
• Ez a szabály csak homogén közegre érvényes.
• Lényeg: A felvétel szempontjából mindegy,
hogy rövid ideig magas KV értékkel, kisebb
mAs értéket használunk.
• 2. A kép kontrasztossága függ:
• A. a sugár keménységétől
• B. a rétegvastagságtól
• C. rendszámtól
• D. sűrűségtől
• A test nagy részében a rendszám és sűrűségi
viszonyok nem nagyon térnek el egymástól.
• A jó kontraszt első feltétele a KV érték helyes
megválasztása. Ez az ábrázolódó testrész és
annak vastagsága szerint változik. Általában
alacsonyabb KV értéknél jobb kontrasztot
kapunk, ugyanis a kemény sugarakat a
szervezet nagyobb atomszámú és nagyobb
rétegvastagságú részei is kevésbé nyelik el,
ezért a kontraszt hatás kisebb lesz, másrészt
több szórt sugárzás keletkezik, ami szintén
rontja az árnyék kontúrokat. A testrész KV
szükséglete a következő: KV=27 +
testvastagság cm-enként 2 KV-ot adunk. Pl.:
• 15 cm átmérőjű koponya 27 + 15 x 2 = 57 KV.
• Mellkas felvételnél:
• KV 27 helyett 22
• KV=22 + 2 x testvastagság cm-ben.
• Gyermek KV=22
• Gyermek mellkas KV=17
• Az értékek átválthatók:
• Váll felvétel: 50 KV 50 mAs, vagy
• 60 KV 25 mAs
• 70 KV 12,5 mAs
• 40 KV 100 mAs
• 70 KV fölött:
• 85 KV (15 KV emelés) 6,25 mAs
• A felvétel expositio szükségletét a felvételi
tényezők módosítják:
• - erősítőernyő
• - fotóanyag
• - fókusz-film távolság
• - testvastagság
• - rács
• - tubus, mélységi fényrekesz
• - gipszkötés
• Erősítőernyők:
• 1. hordozóréteg, karton, vagy poliészter lemez
• 2. fluorescáló réteg: nagy kémiai tisztaságú
kalcium wolframát kristályokkal
• 3. védőlakkréteg
• A fólia megvilágító ereje kalcium wolframát
szemcsék nagyságával egyenesen arányos, a kép
élessége azonban fordítottan. Fóliapárok:
• A cső felöli fólia kisebb erősítő tényezőjű, mint az
alsó fólia.
• Több féle ernyőtípus: finom szemcsés, univerzális,
nagy érzékenységű.
• Film kidolgozás – kézi hívás
• 1. Előhívó anyagok tulajdonságai
• (fedőképesség, érzékenység kihasználás,
gradáció- fokozatosság)
• Metol-hidrokinon
• Gyorsan oxidálódik a levegő oxigénjével, ezért
nátrium-szulfit hozzáadásával csökkentjük a
folyamatot. Lugos pH. – hidroxidok
hozzáadásával, - hívásgyorsítás történik, ezért
alkálihalogenidekkel késleltetjük.
2. Közti mosó –semleges víz.
• 3. Fixáló
• A fémezüst szemcsék kiválásával arányosan
megfeketedett képet tartóssá kell tennünk. –
Fixírnátron – Savas közeg – 3,5-5 pH
• 4. Áztató – semleges, tiszta folyóvíz
• 5. Csepptelenítő – felületi feszültséget csökkentő
szer.
• Sötétkamra
• Sugárbiztos és fénybiztos
• Barit-vakolat és ajtó + függöny, mesterséges
szellőztetés, biztonsági lámpák – zöld, piros
• Száraz-nedves közeg, kazetta és filmtartó, keretek
• Átadó dob
• Exponálatlan és exponált filmek
• Exponált filmek kivétele, film előhívása,
exponálatlan film betöltése, visszaadása a
dobba.
• Automata előhívók
• 1. Magát a keretet és filmet továbbítja
• 2. Hengersor továbbítja a filmet.
• Kontrasztminőség, képélesség,
felbontóképesség – fotóanyag szemcsézettség
• Filmhibák – kisülés, öntési hibák
• A fotóanyagok érzékenysége különböző:
• - csak sugárra érzékenyített (fogfilm)
• - röntgen és fénysugárra (a legtöbb)
• - csak fénysugárra
• Röntgen sugár 5%, fény 95%
• A kép minsőségét befolyásoló tényezők:
• 1. Az optikai fókusz nem pontszerűsége
• 2. A F-F távolság változtatása
• 3. Az ún. extrafocalis röntgen sugárzás, mely
nem a fókuszon keletkezik.
• Ennek kiküszöbölésére tubusokat és mélységi
diaphragmákat használunk.
• Fényrekesz nyitása-zárása
• Tubus –fülészeti és sella, célzott csigolya
felvételekhez
• Ezekkel csökkentjük a kép életlenséget és a
sugárterhelést
• Rácsokkal szűrjük ki a szórt sugarakat
• (egymás mellé állított ólomlemezek, közöttük
sugár áteresztő anyag)
• A fókuszból jövő direkt sugarak a rács hézagain
átjönnek, de a testben képződő szórt sugarak
kiszűrődnek. Megfelelő mozgatással elmossuk
a rácselemek képét.
• A sugarak divergálása miatt a rácsokat
fókuszáljuk –fókuszált rácsok. Ezek
keménysugár technikánál nem alkalmazhatók.
• Paralel rácsok- itt több párhuzamos rács,
sűrűbben, vastagabb rácsok – mellkasnál.
• Megfelelő oldalukkal kell elhelyezni a rácsokat.
• Középvonalban legyen a fősugár.
• Csődöntés csak lineáris rácsokkal történhet.- A
lamellák benne torzítást mutatnak.
• Bucky-asztalban cranio-caudalis és caudo-
cranialis döntés lehetséges, de medio-lateralis
nem.
• Rontják a kép felbontó képességét a durva
szemcsézettségű fóliák.
• Mozgási életlenség – expozíciós idő
megválasztása, homokzsákok.
• Az átvilágítás és film fogalma
• Átvilágításkor a rtg. sugarak fluoressentiát
létrehozó hatását használjuk ki, amikor
Kadmiummal szennyezett, cinkszulfid
kristályokkal bevont ernyő a rtg. fotonok hatására
sárgászöld fényben felvillan. Az átvilágítóernyőn
keletkező képen a sugáráteresztő közegek, pl.
levegő, világosnak, a sugárelnyelő szövetek
sötétek.
• A rtg. filmen létrejövő képen éppen fordítva, a
légtartó szövetek kisebb sugárelnyelése miatt a
filmen nagyobb feketedés jön létre, míg a
sugárfogó képletek fehérek.
• A röntgen felvétel és az átvilágítási kép tehát
egymásnak fordítottja, mert ahol a felvétel
világos, az átvilágításkor sötét.
• Az átvilágító ernyőn lévő kép pozitív, a felvétel
pedig negatív. Ha a felvételről kontakt másolat
készül, akkor kapunk pozitív képet.
• A felvételek leírásánál a világos területeket
árnyéknak, a feketedést pedig világosnak írják
le. A fény és árnyék megjelölés az átvilágítási
képre vonatkozik, annak ellenére, hogy a
felvételen fordítva jelenik meg.
• A három dimenzióban elhelyezkedő képletek
síkban ábrázolódnak, tehát egymásra
vetülnek, ezért legalább két irányú felvételt
készítünk. Két egymásra merőleges képet.
• A felvétel oldal jelölésénél mindig a beteg
oldalát jelöljük, mintha szembe állna velem.
• Oldalirányú felvételnél a filmközeli oldalt
jelöljük.
• A kéz és láb jelölése olyan, mintha a saját
kezünket néznénk.
• A képalkotó vizsgálómódszerek közös
jellemzője, hogy egy forrás által kibocsátott jel
– általában elektromágneses hullám- valamely
fizikai paraméterét a sugárzás útjában lévő
tárgy megváltoztatja. A megváltozott jelet
detektorral érzékeljük. A detektor a beérkező
akár kvantált, akár folytonos sugárzást
elektromos jellé alakítja. Ezt az elektromos
jelet - digitális jellé alakítva – számítógép
segítségével elemezzük és értékeljük, illetve a
különböző száminformációkat képpé alakítva
megjelenítjük. - foszfor lemezes, vagy direkt
digitális.
• Irány és helyzet meghatározás
• Sagittalis –elölről hátra
• Antero-posterior - A.P.
• Postero-anterior – P.A.
• Frontalis – latero-lateralis
• Medial-lateral
• Volo-dorsalis
• Dorso-volaris
• Radio-ulnaris
• Tangentialis –érintőleges sugárirány
• Axialis sugárirány a hossztengellyel
párhuzamos
• A centralis sugár iránya lehet
• - cranio-caudalis, caudo-cranialis
• Medio-lateralis, latero-medialis
• Proximalis-distalis
• Kontrasztanyagok
• A vizsgált szerv, vagy környezetének
sugárabszorpcióját megváltoztatja.
• Pozitív – sugár abszorpciója nagyobb.
• Negatív –sugár abszorpciója kisebb.
• Poz.
• Gyomor-bél traktus
• -ne szívódjon fel
• -ne befolyásolja a szerv működését
• -ne legyen toxicus
• -ne okozzon reakciót
• -megfelelő kontrasztot adjon.
• Intravasalis (intravénás) alkalmazás –bi-, és
trijodát szerves jódvegyület.
• Intracavitalis-testüregbe- felszívódó szerves
jódvegyület és olajos jódos ca.
• Fel nem szívódó ca.
• Bárium-szulfát – Micropacque
• Relief vizsgálathoz – tapadó kontrasztanyagot-
tojásfehérje
• Perforatio esetén felszívódót használunk. –
Gastrografin.
• Felszívódó jódtartalmú ca. Omnipaque
• Orális ca. Epe vizsgálatnál – Jopagnost
• Röntgen vizsgáló eljárások
• 1. Átvilágítás
• Előnye:
• Szerveket mozgásukban vizsgáljuk
• A beteg mozgatásával térben látjuk a szerveket
• Hátránya:
• Csak sötétben.
• Nem ad maradandó képet
• Nagy sugárterhelés
• 2. Felvétel
• Előnyei:
• Részlet dúsabb, rajzolata élesebb.
• Az abszorpció miatt van olyan, hogy csak
felvételt alkalmazhatunk.
• Maradandó, összehasonlítható.
• Kisebb sugárterhelés.
• Hátrányai:
• Álló kép, nincs mozgásban.
• Együtt alkalmazzuk a kettőt.
• Átvilágítást alkalmazunk:
• Mellkas, natív has, idegentest keresés,
gyomor-bél vizsgálat, irrigoscopia
• Átvilágítás – képerősítővel-TV-lánc:
• Növekedett a fényerő
• Nem kell adoptálni, kisebb a sugárterhelés.
• Alkalmazás:
• Combnyak szegezés, angiographia,
bronchographia, katéter követés
• Felvehető, lejátszható
• Lágy sugár technika:
• Kevésbé sugárelnyelő szövetek röntgen
ábrázolásához használjuk 20-40 KV,
kihasználva az izom, zsír és bőrszövet
különböző fokú sugár abszorpcióját.- Emlők.
• Kemény sugár technika:
• 120-150 KV – a testben elnyelődő sugarak
mennyisége kisebb. Terhességi felvételek – ma
már nem. Oldalirányú L-S gerinc. Mellkas.
• Hátránya: Nagy a szórt sugárzás a betegben.
• Keménysugár rácsot használunk.
• Nagyított felvételek:
• Kis fókusz-tárgy és nagy tárgy-film távolság
• Finom fókuszú cső 0,3 x 0,3 mm
• Nem használunk erősítő ernyőt.
• F-F távolság 35-50 cm
• Kétszeres nagyításnál F-F távolság a F-T
távolság kétszerese.
• Rétegvizsgálat-tomographia
• Cső láb felé indul – kazetta a fej felé –
ellentétes mozgás – forgástengelyben,
mélységben lévő szerv éles, a többi
elmosódottá válik.
• A rétegek vastagsága 2 mm és 1 cm között
van. – Mellkas, csont, vesék.
• Zonographia – vastag réteg vizsgálata, kis szög
elfordulás – vese, epehólyag.
• Felvétel technika
• 1. A beteg előkészítése
• Hasi és medencetáji felvételek, irrigoscopia
előtt gáz képző ételek fogyasztásának
kerülése, beöntés, azaz béltisztítás.
• Gyomor röntgen előtt éhgyomor.
• Kenőcs, sugárfogó kötések eltávolítása.
• I.v. kontrasztanyag adása előtt próba.
• Ruházat, cipő eltávolítása.
• Fülbevaló, óra, nyaklánc, műfogsor, piercing
stb. eltávolítása.
• A beteggel kommunikálunk, panaszai felől
érdeklődünk.
• Alkatát, állapotát megtekintjük. – Ez határozza
meg, hogy milyen helyzetben készítjük a
felvételt (állva, ülve, fekve).
• 2. A felvétel előkészítése
• A beteg méreteinek és az ábrázolandó testrész
nagyságának függvényében kazettát
választunk.
(9x12,13x18,18x24,24x30,30x40,35x35,15x40,
20x40, 18x43, 35x43)
• Megfelelő méretű kazetta
• 2 irányú végtagokhoz egy kazetta osztása
• Bucky-s, vagy Bucky nélküli felvételek,
Lisholm-rácsos felvételek
• Kontakt felvételnél kazetta fertőtlenítés,
papírvatta alkalmazása (OMÜ felvételeknél)
• Rekesz, tubus használat.
• 3. A beteg megfelelő elhelyezése, ékek,
párnák, homokzsákok, heveder, doboz
alkalmazása.
• Az ábrázolandó testrész legyen filmközelben!
• Ferde beállításnál fokmérőt használunk.
• A beteget az asztalon középre helyezzük.
• 4. Centrálás
• A fősugarat a megfelelő anatómiai pontra
irányítjuk.
• A képet behatároljuk
• ( A fősugár nem mindig a kazetta közepén
halad át, pl. váll felvételnél )
• 5. Sugárvédelem
• Fényrekesz, blende szűkítése
• Gonád-védelem
• Kemény-sugár technika alkalmazása
• Gondos beállítás – ismétlés elkerülése
• Asztal alá ne tegyük a beteg lábát
• 6. Az expositio
• Beteg alkata – izmos betegnél-magasabb
expositios érték.
• Mozgás elkerülése
• Légzésszünet elmagyarázása
• Mély belégzésben a rekesz lefelé mozog -oldal
háti gerincnél – kilégzést alkalmazunk.
• Az expositio megválasztása a beteg
megtekintése előtt, de elhelyezése előtt
történjen.
• Hibák a felvételezés során:
• Nem megfelelő kazetta méret
• Oldaljelzés hiány!
• A beteg nem megfelelő elhelyezése
• Mozgás
• Centrális sugár rossz irányba haladt
• Egy filmre két felvételt készítettünk.
• Kontrasztanyag folyt a filmre, betegre.
• Alul-, vagy túl exponált lett a felvétel
• F-F távolság rossz megválasztása
• Rácsot fordítva helyeztük a kazettára
• Fülbevaló maradt a betegen.
• Sötétkamrai hibák
• Kézi hívásnál – nem megfelelő fixálás
• Kisülések – súrlódás hatására
• Kazetták rossz zárása – fényt kap.
• Fólia hibák
• Hagyományos röntgen sötétkamrai
előhívásnál:
• -számsorozat a filmen, név-születés- osztály-
kórház tollal ráírni
• -ráfényképezőt használunk – írógéppel fejlécet
gépelünk a beteg adataival, kamrában
ráfényképezzük
• Ezek is hibalehetőségek lehetnek.
•
• Traumás betegek vizsgálata:
• Mindig sok felvételt kérnek!!!
• Osztályozás:
• 1. Saját lábon érkezik
• 2. Ülő kocsival
• 3. Fekvő kocsival
• 4. Intubálva, lélegeztetve
• 1. Saját lábon – általában könnyebben sérültek
• - felső végtag, váll sérülés –a leggyakoribb
• - borda sérülés
• - koponya, nyak sérülés
• - boka, láb sérülés
• Beszólítás
• Köszönés
• Anamnézis (mikor, mi történt, hol fáj?)
• Segítünk bejönni (idős, gyerek, mozgásában
minimálisan korlátozott, pl.: sántít), segítünk
levetkőzni, a kérdéses test tájékot szabaddá
tesszük, felmérjük, hogy milyen állapotban
van, meg tud-e állni – rosszul lehet vizsgálat
közben (főként a koponya sérült)
• Nyak, mellkas, borda, sternum, scapula, váll,
felkar felvételeket táblánál, álló helyzetben
• Nyaki gerinc (fülbe való, nyaklánc) –
„ostorcsapás” - ütközésnél
• Bordatörés gyanúja esetén PTX kérdésre ki-, és
belégzésben is készítünk mellkas felvételeket
• Alsó-felső bordát külön exponálunk, mert
különböző a felső és alsó bordák expositios
szükséglete
• Egy borda, sorozat borda, ablakos bordatörés
• UH – esetleges lép sérülés
• Biztonsági öv – sternum magasságában jelez a
beteg fájdalmat kiegészíthetjük sternum
felvétellel
• Nézzünk rá a felvételekre – clavicula törés
• Váll felvételek – a.p. és Y felvétel, vagy axialis
• Luxatio – transthoracalis - fájdalom
• Humerus - két ízület
• Ülve is elkészíthető a felvételek jó része
• Boka, láb, lábszár, térd felvételeknél felfektetjük a
beteget az asztalra
• 2. Ülő kocsiból segítünk kiszállni, vagy állva, ülve,
fekve készítjük el a felvételeket, átültetjük székre
• 3. Fekvő kocsi – ha lehet a kocsin végezzük el a
felvételeket – kevesebb mozgatás
• Fekvő felvételek készítése – fejtől lefelé a.p.
irányból, majd oldalára fordítjuk a beteget és
latero felvételeket készítünk, lábtól a fej felé
• Nyaki gerinc oldalirányú felvételt kifordított
csővel tudunk készíteni!
• Ha a beteg nem képes elfordulni, akkor
minden más felvételt is kifordított csővel
készítünk.
• Kommunikáció – „Ne tessék haragudni, egy
kicsit kellemetlen lesz, segítsen nekem,
köszönöm etc…”
• Intubált, lélegeztetett beteg – csövek, monitor,
SBO, ITO
• -ruházat, mozgatás, nagy filmre, csődöntés,
kazettához igazítani – tájékozódó jellegű
felvételek
• Polytraumás beteg - polytraumás ágy
• Ilyenkor jó, ha van kazetta is és nem csak
detector!
• Detector csak állványnál latero felvételek.