Komsa Fruzsina Tóth Miklós - Szervetlen Kémia. Összefoglalás Orvostanhallgatók Számára WWW - Semmelweiskiado.hu (Trid:44031)

Komsa Fruzsina
417439 Érolaszi, 121 / komsafruzsinaeniko@gmail.com /

Tóth Miklós - Szervetlen kémia. Összefoglalás orvostanhallgatók számára
www.semmelweiskiado.hu ( trid:44031 )
Írta: Dr. Tóth Miklós, Semmelweis Orvostudományi Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris
Biológiai és Patobiokémiai Intézet
ã Dr. Tóth Miklós, 2006, 2015
Az e-könyv alapja: dr. Tóth Miklós: Szervetlen kémia – összefoglalás orvostanhallgatók számára
(ISBN 963 9656 32 1) 2006-os kiadása.
ISBN 978 963 331 060 1
A könyv és adathordozó (legyen az e-könyv, CD vagy egyéb digitális megjelenés) szerzõi jogi oltalom
és kizárólagos kiadói felhasználási jog alatt áll. Az e-könyv kódrendszer – DRM, avagy digitális má-
solásvédelem – feltörése bûncselekmény! Bármely részének vagy egészének mindennemû többszörö-
zése kizárólag a szerzõ és a kiadó elõzetes írásbeli engedélye alapján jogszerû.
Felelõs kiadó: Táncos László igazgató

Tördelõszerkesztõ: Békésy János
Borító: Táncos László
SKD: 0110
Komsa Fruzsina
Terjedelem: 1,75 (A/5) ív
Tartalomjegyzék
A PERIÓDUSOS RENDSZER FÕ CSOPORTJAINAK ELEMEI ...................... 5
A FÕCSOPORT-ELEMEK ÁLTALÁNOS TULAJDONSÁGAI ......................... 5

I.A csoport: Alkálifémek ......................................................................................... 7
II.A csoport: Alkáli földfémek ............................................................................... 7
III. csoport: Bór és a földfémek ............................................................................. 8
IV.A. A széncsoport ................................................................................................ 10
Szén és egyszerû vegyületei .......................................................................... 10
Szilícium és néhány vegyülete ...................................................................... 13
Ón, ólom és vegyületeik ................................................................................ 13
V.A. A nitrogéncsoport ......................................................................................... 14
Nitrogén és vegyületei ................................................................................... 14
Foszfor és vegyületei ...................................................................................... 17
Arzén, antimon, bizmut és ezek vegyületei .................................................. 19
A VI.A csoport elemei ............................................................................................. 19
Oxigén és vegyületei ...................................................................................... 19
Kén és vegyületei ........................................................................................... 21
VII. csoport: Halogének ....................................................................................... 23
Nemesgázok .................................................................................... 26
Átmeneti elemek ............................................................................ 26
Komsa Fruzsina
www.semmelweiskiado.hu ( trid:44031 ) 3
Komsa Fruzsina
A PERIÓDUSOS RENDSZER FÕ CSOPORTJAINAK ELEMEI
A periódusos rendszer fõ csoportjainak elemei

A fõcsoport elemek, vagyis azok az elemek melyek a periódusos rendszer A oszlopai-
ban találhatók, vegyértékelektronhéjukon nsa npb konfigurációval rendelkeznek. Egy adott osz-
lopon belül a vegyértékelektronkonfigurációk egymáshoz hasonlóak. Ez azt eredményezi, hogy
az azonos oszlopban levõ elemek többnyire egymáshoz hasonló fizikai és kémiai tulajdonságo-
kat mutatnak. Ha lefelé haladunk egy adott oszlopon, vagy vízszintesen, át egy adott perióduson,
akkor az ionizációs energia, elektronaffinitás és elektronegativitás értékek valamint egyéb
sajátságok törvényszerû és fokozatos változását figyelhetjük meg. Valójában ezek a tulajdonsá-
gok elemrõl elemre haladva meghatározott rend szerint módosulnak.
A fõcsoport-elemek általános tulajdonságai
Fémek Nemfémek
Fémfényûek Nem fénylenek

Szobahõn (20 °C) szilárdak (Kivéve Ezen a hõfokon szilárdak vagy gáznemûek
a higanyt, ami folyékony) (kivétel a Br2,ami folyadék)
Kovácsolhatók, nyújthatók Kemények, törékenyek. (A grafit kivételével) nem veze-
Jól vezetik a hõt és elektromosságot tik a hõt és az elektromosságot.
Ionizációs energiák kicsik Ionizációs energiák mérsékelten nagy, illetve magas érté-
kek.
Kevéssé elektronegatívak Elektronegativitásuk mérsékelten nagy, illetve magas ér-
ték
Kationokat képeznek Egyatomos anionokat vagy oxianionokat képeznek
Oxidjaik bázikusak (kivéve, ha a fém ma- Oxidjaik savat képeznek
gas oxidációs állapotban van)
A következõ ábra olyan periódusos rendszert mutat, amiben csupán a fõcsoport ele-
mek vannak feltüntetve. A vastagon kihúzott lépcsõs vonaltól balra esõ elemek nagyrészt fé-
mes tulajdonságúak, azok viszont melyek jobbra esnek többnyire nemfémesek.
H VIIIA
IA IIA IIIA IVA VA VIA VIIA He
2 Li Be B C N O F Ne
3 Na Mg Al Si P S Cl Ar
Periódus
4 K Ca Ga Ge As Se Br Kr
5 Rb Sr In Sn Sb Te I Xe
6 Cs Ba Tl Pb Bi Po At Rn
7 Fr Ra
A Fém
„Fémszerû”
B Nem fém
Komsa Fruzsina
(A és Érolaszi,
417439 B jelentését
121lásd a következõ oldalon)
/ komsafruzsinaeniko@gmail.com /
A FÕCSOPORT-ELEMEK ÁLTALÁNOS TULAJDONSÁGAI
A B
Csoport
IA IIA IIIA IVA VA VIA VIIA
2. Periódus Li Be B C N O F
+1 +2 +3 +4 +5 –1 –1
+2 +4 –2
–4 +3
+2
+1
–3
3. Periódus Na Mg Al Si P S Cl
+1 +2 +3 +4 +5 +6 +7
–4 +3 +4 +5
–3 +2 +3
–2 +1
–1
4. Periódus K Ca Ga Ge As Se Br
+1 +2 +3 +4 +5 +6 +7
+2 +3 +4 +5
–3 –2 +1
–1
5. Periódus Rb Sr In Sn Sb Te I
+1 +2 +3 +4 +5 +6 +7
+1 +2 +3 +4 +5
–3 –2 +1
–1
6. Periódus Cs Ba Tl Pb Bi Po At
+1 +2 +3 +3 +5 +4 +5
+1 +1 +3 +2 –1
A vastag vonal mentén elhelyezkedõ elemek fémszerûek vagyis félfémek. Ezekben az

elemekben a fémes és nemfémes tulajdonságok keverednek, egyes allotróp módosulataik inkább
fémes, míg mások inkább nemfémes jellegûek. Érdekes tulajdonságuk, hogy félvezetõk, ami azt
jelenti, hogy a tiszta elemek szobahõmérsékleten az elektromosságot gyengén vezetik, de maga-
sabb hõmérsékleten mérsékelten jó vezetõkké válnak. Ezzel szemben a fémek jó vezetõképessége
a hõmérséklet emelkedésével csökken.
Az elemek fémes jellege a periódusos rendszerben balról jobbra haladva csökken. Amennyi-
ben az oszlopok bármelyikében az elemeket felülrõl lefelé vesszük sorra, a fémes jelleg egyre do-
minálóbbá válik.
Az elsõ táblázat a fõcsoport elemek vegyületeikben mutatott oxidációs állapotait tünteti
fel. Figyelemreméltó, hogy az I.A–III.A csoportban (oszlopban) található elemek olyan közös oxi-
dációs állapottal rendelkeznek, ami megegyezik a csoport számával (azaz a vegyértékelektronok
számával). Ez alól a szabály alól azonban az indium és a tallium kivételek. Az elektronegatívabb
nemfémek leggyakoribb közös oxidációs állapotát (számát) megkapjuk, ha a csoportszámból le-
vonunk nyolcat. Az oxigén és fluor kivételével a IV.A–VII.A csoportok nemfémei és félfémei ve-
gyületeikben különbözõ oxidációs számokkal szerepelnek, kezdve a csoport számával egyezõ
legpozitívabb értéktõl egészen a csoport számából nyolcat levonva számítható legnegatívabb ér-
tékekig.
Komsa Fruzsina
6www.semmelweiskiado.hu ( trid:44031 )
I.A CSOPORT: ALKÁLIFÉMEK
I.A csoport: Alkálifémek

Ezek a legreakcióképesebb fémes elemek, mivel ns1 vegyértékelektronjukat könnyen elvesz-
tik és így vegyületeikben +1 oxidációs állapotúak. Vegyületeik többsége vízoldékony ionvegyület.
A tengervíz lényegében alkálifémek és alkáliföldfémek (II.A csoport) sóinak oldata, fõleg nátri-
um-kloridot tartalmaz. Az I.A csoport elemei a természetben mindig vegyületek (ásványok) for-
májában és sohasem szabad fémként fordulnak elõ.
Valamennyi I.A csoport elem ezüstfehér szilárd fém, bár a cézium, ami 28°C-on olvad,
egy meleg nyári napon könnyen folyadékká válhat. Ezen fémek lágyak, a puhaság és az alacsony
olvadáspont gyenge fémeskötésre utal.
Az alkálifémek erõs redukálószerek, ez következik rendkívül negatív standardpotenciál érté-
keikbõl. Az alacsony elektronegativitás és elsõ ionizációs energia értékek is jelzik, hogy elõsze-
retettel képeznek ionvegyületeket.
Valamennyi alkálifém reagál vízzel. A lítium reakciója viszonylag könnyen végbe-

megy, míg a nátrium és kálium reakciója hevesebb és - mivel a reakció exoterm - a képzõdõ
hidrogén meggyulladhat. A rubídium és cézium reakciói vízzel még a nátriuménál és a ká-
liuménál is hevesebben mennek végbe.
Az alkálifémeket reakcióképességet nem mutató (inert) folyadékban (pl. petróleum-
ban) vagy gázban (pl. nitrogén atmoszférában) kell tárolni. Sohasem szabad e fémekhez sza-
bad kézzel hozzányúlni, mert a bõrön könnyen égési sérülést okozhatnak.
A nátrium erõsen redukáló ágens, vízzel hidroxidot képez.
Felhasználják nátriumgõz lámpákban. A lítium koncentrált elektromos energiaforrásnak
tekinthetõ (elektródpotenciálja extrém negatív), elemek anódjaként nyer felhasználást.
A nátrium-hidroxid (NaOH) és kálium-hidroxid (KOH) a legjobban ismert egyérté-
kû bázisok. Szilárd anyagok, mohón kötik a levegõ széndioxidját, amivel Na2CO3-ot (nátri-
um-karbonát, közismert nevén szóda), illetve kálium-karbonátot képeznek.
A nátrium (Na+) és kálium (K+) ionok elengedhetetlenek az élõ szervezet számára. Rend-
szerint kloridjaik formájában (NaCl, KCl) fogyasztjuk õket.
II.A csoport: Alkáli földfémek

Kémiailag reaktív elemek, bár reakcióképességük kisebb, mint az alkálifémeké. Reak-
ció közben az alkáli földfémek az ns2 vegyértékelektronjaikat leadva olyan vegyületeket ké-
peznek, melyekben oxidációs állapotuk +2. Hasonlóan az alkálifémekhez, a II.A csoport ele-
mei a természetben mindig vegyületeik formájában találhatók.
Magnézium és kalcium bõségesen fordul elõ a földkéreg kõzeteiben. E kõzetek fõ töme-
gét alumínium-szilikátok és a kõzetekben kationként jelenlevõ Mg, Ca, Na és K képezik. Az
idõjárásnak kitett kõzetekben e kationokból vízoldékony vegyületek keletkeznek, melyek ki-
oldódva folyóvizekbe jutnak és végül elérik a tengerek vizét. A tengervízben a Ca2+-t külön-
bözõ kagylók külsõ kalcium-karbonát héj elõállítására használják. A geológiai idõszakok so-
rán elpusztult kagylók váza, a tengerfenéken felhalmozódva, mészkõlerakódásokat hozott
létre. Ezekkel a lerakódásokkal a Mg2+ reakcióba lépett és dolomitot (CaCO3 × MgCO3)
képzett.
Az alkáli földfémek, a berillium kivételével, ezüstös színû fémek és keményebbek,
mint az alkálifémek. Hevesen reakcióba lépnek vízzel, kivéve a magnéziumot, ami csak for-
Komsa Fruzsina
ró vízgõzzel reagál gyorsan. A reakció eredménye a fémion valamint hidroxidion.
II.A CSOPORT: ALKÁLI FÖLDFÉMEK
A II.A csoport elemei által alkotott vegyületek közül néhány igen fontosat a kalcium
képez. A kalcium szénsavas sója, a kalcium-karbonát (CaCO3) hõhatásra (900 °C !) le-
bomlik:
CaCO3 (s) Ò CaO (s) + CO2 (g)

A termék a kalcium-oxid, a kereskedelemben égetett mész néven ismert. Ez iparilag az
egyik legjelentõsebb vegyület, egyedül kénsavból termel többet az ipar, mint kalcium-oxid-
ból. A CaO vízzel exoterm reakcióban reagál, így képzõdik a kalcium-hidroxid, kereskedel-
mi nevén oltott mész:
CaO (S) + H2O (l) Ò Ca(OH)2 (s) DH = –65,7 KJ/mól

Mivel a felszabaduló hõ elég ahhoz, hogy meggyújtsa a papírt, a kalcium-oxid tárolá-
sakor körültekintéssel kell eljárni. Kalcium-hidroxid vizes oldatban megköti az elnyelt
CO2-ot és fehér kalcium-karbonát csapadék képzõdik:
Ca2+ + 2 OH – + CO 2 Ò CaCO3 (s) + H 2O (l)
A vízben oldhatatlan CaCO3 feloldódik, ha a víz széndioxidot tartalmaz, mert kalci-

um-hidrogénkarbonáttá alakul:
CaCO 3 + CO 2 + H 2 O Ò Ca2+ + 2 HCO3–

Ha Ca(HCO3)2-ot tartalmazó kemény vizet megfelelõ mennyiségû Ca(OH)2-dal keze-
lünk, csaknem az összes kalciumion CaCO3 formájában kicsapódik (vízlágyítás egyik mód-
ja):
Ca 2+ + 2 HCO 3– + Ca 2+ + 2 OH – Ò 2 CaCO 3 (s)+ 2 H 2O (l)
A kalcium- és magnéziumionok az élethez nélkülözhetetlenek, a báriumionok, a beril-

lium és vegyületei erõsen mérgezõk.
Magnézium-oxid, MgO, és magnézium-hidroxid, Mg(OH)2, az orvosi gyakorlatban
gyomorsavtúltengésben savkötõként használatosak. MgO és CaO hintõporok, fogporok és
fogkrémek adalékanyagai. A falazáshoz használt „malter” homok, víz és oltott mész keveré-
ke. A magnézium-szulfát, MgSO4, jól ismert mint hashajtó. A kalcium-szulfát, CaSO4,
2 molekula kristályvizet tartalmaz, ha hevítéssel eltávolítjuk az egyik vízmolekulát (azaz a
víztartalom felét) a gipszport nyerjük, ami vízzel keverve megszilárdul. A gipszet törött
csontok rögzítéséhez, testrészek immobilizálásához, gipszkötés készítéséhez használja a sebé-
szet. A Ca(H2PO4)2 vagy kalciumhidrogénfoszfát vízoldékony foszfát-mûtrágya. Végül a
bárium-szulfát, BaSO4 vízben nagyon rosszul oldódó só, a gyomor-béltraktusból nem szí-
vódik fel, ezért röntgenkontrasztanyagként használható gyomor-bél betegségek diagnoszti-
kájában.
III. csoport: Bór és a földfémek

A bór félvezetõ tulajdonságú szilárd elem, vegyületei határozottan nemfémes tulaj-
donságúak (például: a B2O3 oldata savanyú). A csoport többi eleme fém, de ezek oxidjai és
hidroxidjai az amfotertõl (Al, Ga) a bázikusig (In, Tl) terjednek. A bór sp2 vagy sp3 hibridpá-
lyákkal 3 illetve 4 kovalens kötést képez, míg az alumínium kovalens és ionos kötések kiala-
Komsa Fruzsina
kítására egyaránt képes.
III. CSOPORT: BÓR ÉS A FÖLDFÉMEK
Az oxigén és a szilícium után, az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme,

nagyrészt alumínium-szilikát ásványok formájában fordul elõ. Bauxit, az alumínium egyik
érce, AlO(OH) és Al(OH)3 vegyületekbõl áll.
A korund kemény ásvány, az alumínium oxidja: Al2O3.
A kristályos bór kovalens kötésekkel épül fel, a bórkristály kémiai reakcióknak ellen-
álló anyag. Az aluminíum felületén tapadó oxidréteg képzõdik, ami védi a további oxidáció-
tól.
Az alumínium affinitása az oxigénhez igen nagy, különbözõ fémek oxidjaiból, erõsen
exoterm reakcióban képes felszabadítani a fémet (termitreakciók).
Mind a bór, mind az alumínium vegyületei fontosak. Bórax: a bór egyik ásványa, kémiai
nevén: nátrium-tetraborát-dekahidrát. A bórax képletét rendszerint Na2B4O7´10 H2O for-
mában írják, de a vegyületet képezõ aniont helyesebb a B4O5(OH)42- képlettel leírni. Eszerint a
bórax képlete: Na2(B4O5(OH)4)´8 H2O, szerkezete síktrigonális BO3 valamint tetraéderes
BO4 egységekbõl áll:
A bóraxot felhasználják szappanokban és mosószerekben. Vízben kevéssé oldódik, de

jól feloldható glicerinben. Antiszeptikus, gombaölõ hatását hasznosítják a gyógyászatban. A
bórsavat gyakran a H3BO3 képlettel írják le, ámbár a sav monoprotikus (egyprotonos) és
úgy viselkedik, mint egy Lewis sav, mivel képes a vízmolekulától átvenni egy elektronpárt:
A bórsav baktériumölõ és gombaölõ hatású, és külsõleg mint antiszeptikum haszná-

latos. Hevítésre a bórsav bór-oxiddá alakul át:
2 B(OH) 3 Ò B2O 3 + 3 H 2O
A bór-oxidot üvegrost és boroszilikátüveg készítéséhez használják. A boroszilikát
üveg hõkiterjedési együtthatója rendkívül kicsi (ilyen pl. a Pyrex).
Az alumínium-hidroxidból hevítésre alumínium-oxid, Al2O3 képzõdik:
2 Al(OH)3 Ò Al2O3 + 3 H2O

Az alumínium legközönségesebb vízoldékony sóját, az alumínium-szulfát-oktade-
Komsa Fruzsina(Al (SO ) x 18 H O) alumínium-oxid kénsavban
kahidrátot történõ oldásával nyerhetjük.
2 4 3 2
III. CSOPORT: BÓR ÉS A FÖLDFÉMEK
Ez a só vízben savanyú kémhatással oldódik. Vízben az alumíniumion erõsen hidratált komp-

lex, Al(H2O)63+ formájában van jelen, ez a komplex hidrolizál:
Al(H2O)63+ + H2O Ò Al(H2O)5OH2+ + H3O+

Az alumínium-klorid-hexahidrátot, (AlCl3 x 6 H2O) alumínium-oxid sósavas oldásá-
val készíthetjük el. Ha valamely alumíniumsó vizes oldatához lúgot adunk, géles csapadék,
az alumínium-hidroxid, válik ki:
Al3+ + 3 OH– Ò Al(OH) 3

Az alumínium-hidroxid oldódik savakban, Al3+ ion képzõdése közben, míg lúg felesle-
gében aluminátion, Al(OH)4– keletkezik:
Al(OH)3 + 3 H3O+ Ò Al3+ + 6 H2O
Al(OH)3 + OH– Ò Al(OH)4–

Az alumínium-hidroxid tehát amfoter jellemû.
Az alumíniumtartalmú kettõs sókat timsóknak hívják. A timsók egyik széleskörben
ismert képviselõje a kálium-alumínium-szulfát dodekahidrát, KAl(SO4)2 ´ 12 H2O.
Vízben ez a só K+, Al3+ és SO42- ionokra disszociál.
IV.A. A széncsoport
A csoport elsõ eleme, a szén határozottan nem fémes. Valamennyi IV.A csoport elem-
nek van olyan vegyülete, amelyben az elem oxidációs állapota +4, de ezek a vegyületek lé-
nyegében kovalens kötéseket tartalmaznak. A négyértékû állapot az atomok ns2 np2 vegyér-
tékelektron-konfigurációja alapján várható és a kovalens kötések kialakulása rendszerint
sp3 hibridizáció segítségével kialakuló tetraéderes geometriával jár. Azonban, a szént leszá-
mítva, valamennyi idetartozó elem képes sp3d2 hibridizációval is kötéseket képezni (például:
SiF62- vagy Sn(OH)6).
Szén és egyszerû vegyületei

A szén valamennyi élõ anyagban megtalálható. A kõolaj és származékai szénvegyüle-
tek keverékei. A legtöbb szenet azonban a karbonát alapú ásványok, a mészkõ és a dolomit
rejtik magukban. A szén széndioxid (CO2) formájában a légkörben is elõfordul, a levegõ
CO2 koncentrációja 0,033 tf%. Szénbõl kovalens kötésekkel felépülõ kristályok a grafit és
a gyémánt, a szén allotróp módosulatai. A grafit puha, fekete szilárd anyag, tapintása síkos.
Szerkezete réteges: minden egyes rétegben a szénatomok síktrigonális sp3 hibridállapotúak
és kovalensen kötõdnek három másik szénatomhoz úgy, hogy hexagonális mintázat jön létre.
A kötések delokalizált pi elektronokat is tartalmaznak, ezek felelõsek a grafit elektromos ve-
zetõképességéért valamint fénylõ fekete színéért. A grafitban két szomszédos réteget van
der Waals diszperziós erõk tartanak össze, a gyenge kölcsönhatások következtében a réte-
gek könnyen elcsúszhatnak egymáson. Ezért a grafit jó kenõanyag is. Amorf alakban (aktív
szén, csontszén, faszén) a rétegek rendezetlenek. A gyémánt színtelen átlátszó kristály.
Atomfelépítését tekintve: minden egyes szénatom 4 másikhoz kapcsolódik kovalens kötés-
sel, a szénatomok sp3 hibridállapotban vannak, tetraéderes térgeometriájúak. Ez a szerkezet
Komsa Fruzsina
felelõs a gyémánt rendkívüli keménységéért, törékenységéért és elektromosan szigetelõ tu-
IV.A. A SZÉNCSOPORT
lajdonságáért. Oxigénfeleslegben a szén széndioxiddá ég el (CO2). Amennyiben az oxigén-

ellátás nem kielégítõ, az égéstermék szénmonoxid (CO) és CO2 keveréke lesz.
A CO molekulában 3 kovalens kötés van a szén és oxigén atom között, egy ezek kö-
zül az oxigén elektronpárja, ami megoszlik a két atom között (datív kötés). Mivel az
elektronpár-donor az elektronegatívabb atom, a molekula egésze apoláros jellegû. A CO szín-
telen, szagtalan és íztelen gáz: rendkívül mérgezõ és felismerése nem könnyû feladat. A
szénatomhoz kapcsoltan a CO olyan elektronpárt tartalmaz, amit könnyen megoszt nemcsak
fémionokkal, de fématomokkal is és ilymódon koordinatív komplex vegyületeket képez. Olykor
az oxigénen levõ elektronpár hoz létre kötést, ezért a CO az ambidentális ligandok közé tar-
tozik. A CO affinitása a hemoglobinhoz kb. 200-szor nagyobb mint az oxigén molekuláé,
ezért a CO már kis koncentrációban CO-hemoglobint képez és gátolja az oxigéntranszpor-
tot. 0,1 tf% CO-ot tartalmazó levegõ belégzése 120, 0,5 tf% pedig 10 percen belül halál-
hoz vezet.
0,05 tf% vagy ennél kisebb koncentrációkban a szénmonoxid fejfájást, hányást és
idegrendszeri tüneteket okoz. A gépkocsik kipufogógáza jelentõs mennyiségû CO-ot tartal-
mazhat és városokban a légszennyezõdés egyik komoly tényezõje. A CO kimutatása pal-
ládium-klorid (PdCl2) oldatával történik:
PdCl2 + H2O + CO = Pd + CO2 + 2 HCl

A CO mint erélyes redukáló anyag a PdCl2-ból fekete fém palládiumot választ le.
Meggyújtva, levegõben a CO kék színnel ég és CO2 képzõdik:
2 CO + O2 = 2 CO2
A szénatomok speciális tulajdonsága, hogy stabilis hosszúszénláncú vegyületeket tudnak
képezni, melyekben az elem atomjai kovalensen kapcsolódnak egymáshoz. A szén-szén kö-
tések egyes, kettõs vagy hármas kötések lehetnek. Szénbõl és hidrogénbõl álló egyenes, el-
ágazó vagy ciklusos vegyületek a szerves vegyületekhez tartoznak. A legtöbb szerves vegyü-
let szintézise lehetséges szénmonoxidból kiindulva. A víz-gáz reakció segítségével, ma-
gas hõmérsékleten CO bármilyen széntartalmú vegyületbõl illetve anyagból képzõdhet:
C + H2O Ò CO + H 2
A széndioxidban szimmetrikus elektroneloszlást találunk, a molekula geometriája li-
neáris és két kettõskötést tartalmaz:
O=C=O
Bár a CO2 molekula szimmetrikus szerkezetû és dipólusmomentuma zérus, poláros
molekula közeledtével a pi elektronok delokalizálódhatnak és a szénatom parciális pozitív töl-
tést nyer. Ez magyarázza, hogy a CO2 vízoldékonysága viszonylag nagy, az abszorpciós
(Bunsen) koefficiense 38 °C-on 0,51. A CO2 is színtelen és szagtalan. Sûrûsége nagyobb
mint a levegõé, zárt térben a padlózat közelébe süllyed. Ez történik például alkoholos erje-
dés során borospincékben. Élõ szervezetek gázanyagcseréje valamint széntartalmú tüzelõ-
anyagok égetése folyamatosan termel széndioxidot. Másrészt a növények fotoszintézi-
se eredményeképpen a CO2 oxigénre cserélõdik ki.
Annak ellenére, hogy a CO2 nem mérgezõ vegyület, a levegõ CO2 tartalmának 5 tf%
vagy ezen érték fölé növekedése halálhoz vezet, mivel ilyenkor a tüdõ légterében normáli-
san Fruzsina
Komsa 5 tf% körüli CO2 koncentráció grádiens mentén történõ leadása az általában mintegy
0,033 tf% CO2-t tartalmazó külsõ légtérbe lehetetlenné válik és ezért a vérben oldott CO2
sem tud távozni a tüdõ légterébe. Az eredmény: fulladásos halál. A CO2 alkoholos erjedés-
kor bõségesen képzõdik, ezért a bor érésekor mindig számolni kell a borospince terében elõ-
álló veszélyes CO2 koncentrációkkal. A légköri CO2 jelentõsen hozzájárul az ún. „üvegház”
hatáshoz. Ennek oka, hogy a CO2 átengedi a napsugarakat, melyek a földfelszínt elérve azt
felmelegítik, de elnyeli illetve visszairányítja a földre a meleg kisugárzásért felelõs infravö-
rös sugarakat, tehát mintegy „hõcsapdaként” viselkedik.
Ha nyomását kb. 5 atmoszférára fokozzuk, a CO2 könnyen cseppfolyósodik. Ha a
cseppfolyós CO2 párolgása biztosított, a hõveszteség következtében lehûl és megszilárdul („szá-
razjég”). A szárazjég élelmiszerek és egyéb anyagok hûtésére használt szer.
A CO2 az instabilis szénsav, a H2CO3 anhidridje. A szénsav nagyon gyenge sav, ki-
zárólag a CO2 vizes oldataiban fordul elõ, kevesebb mint 1%-át képezi az összes feloldott
CO2-nek:
CO2 + H2O 2 H2CO3
H2CO3 + H2O 2 H3O+ + HCO3–

A szénsav oxisav, szerkezete (OH)2 = C = O képlettel írható le. Az –OH csoporto-
kat –NH2 csoporttal helyettesítve a szénsav amid származékait kapjuk. Egy –OH csopor-
tot helyettesítve kapjuk az egyértékû karbaminsavat, két –OH csoport helyettesítése
karbamidot eredményez. A karbamid tehát a szénsav diamidja. A karbamid másik elter-
jedt neve, az urea, arra utal hogy emberi vizelettel a karbamid az aminosavanyagcsere
végtermékeként jelentõs mennyiségekben ürül.
A szénsav sói stabilisak, megkülönböztetünk hidrogénkarbonátokat és karbonáto-
kat.
A nátrium hidrogénkarbonát, NaHCO3, fehér kristályos anyag, vízzel enyhén bázikus
oldatot képez:
HCO 3– + H 2O 2 CO2 + H 2O + OH –
Hevítve a NaHCO3 nátrium-karbonáttá (Na2CO3, szóda) alakul át:
2 NaHCO 3 Ò Na 2CO 3 + H 2O + CO 2
A kálcium-hidrogénkarbonát (Ca(HCO 3) 2) és a magnézium-hidrogénkarbo-
nát (Mg(HCO3) 2) vízoldékony vegyületek és részben felelõsek a víz „keménységéért”. A víz
keménysége csökkenthetõ forralással, ilyenkor ugyanis a fenti hidrogénkarbonátokból old-
hatatlan karbonátok képzõdnek, ezek szûréssel vagy ülepítéssel eltávolíthatók. Szemben a
Ca2+ és Mg2+ karbonáttal, az alkáli karbonátok: Na2CO3 x 10 H2O (nátrium-karbonát-de-
kahidrát) és K2CO3 (kálium-karbonát) vízoldékony vegyületek, oldataik kifejezetten bázi-
kus kémhatásúak (kb. pH 12).
A hidrogén-cianid (ciánhidrogén, cián, HCN) mandulaillatú, illékony folyadék. Na-
gyon gyenge sav, még a széndioxid is képes arra, hogy sóiból (pl. a kálium-cianidból) felsza-
badítsa:
2 KCN + CO2 + H2O Ò 2 HCN + K2CO3
A kálium-cianid (KCN, ciánkáli) mandulaszagú, fehér kristályokat képez. Vízben
könnyen feloldódik, oldata az anion hidrolízise miatt bázikus. A KCN erõs méreg, halálos
Komsa Fruzsina
adagja kb. 150 mg. A cianid ion (CN–) fémionokkal hajlamos koordinációs komplexek
képzésére: a mitokondriális légzési lánc citokróm oxidázának vas(III) ionjaival is komp-

lexet képez és meggátolja a sejtlégzést. Ez oxigénbõség mellett fulladáshoz vezethet.
Szilícium és néhány vegyülete

Magas tisztaságú szilíciumot félvezetõként (chipek) mikrokomputerek integrált áram-
köreinek valamint tranzisztorok, napelemek gyártásához használnak. A szilícium hidrogén-
nel kovalens vegyületeket, a szilánokat képezi, ezekben a szíliciumatomok egymáshoz
egyes kötésekkel kapcsolódva maximum hattagú láncot alkotnak (Si6 H14 ). A SiH4 (mono-
szilán) hidrogénjei alkil illetve hidroxil csoporttal helyettesíthetõk, így kapjuk például a
dimetil-monoszilanolt (SiH-(CH3 )2 -OH). Dimetil-klórszilanolok HCl eliminálással végbe-
menõ kondenzálásával oxigénhidakkal összekötött dimetil-szilíciumokból álló láncot ka-
punk. Ez a szerkezet a szilikonokra jellemzõ. A szilikonok az alkilgyök minõsége és a lánc-
hosszúság függvényében különbözõ halmazállapotúak, nem toxikus, szövetbarát vegyüle-
tek. Ipari és orvosi felhasználásuk széleskörû. A szilícium-dioxid (SiO2 ) vagy kvarc a szilí-
cium oxidja. A kvarc kovalens kötésekkel felépülõ kemény kristály, amiben minden egyes
szilíciumatom négy oxigénatomhoz kapcsolódik, amelyek viszont más Si atomokhoz kötõd-
nek (tetraéderes szerkezet). A kvarcnak egyéb kristályos módosulatai is ismertek, ezek kõ-
zetek és a homok alkatrészei. A kvarc 1610 °C-on megolvad és lehûtve kvarcüveget (túlhû-
tött folyadék) képez. A kvarcüveg hõkiterjedési együtthatója kicsi, ezért jól bírja a hevítést
és hûtést, ezenkívül átengedi az ultraibolya fényt. A szilikátok formálisan úgy vezethetõk
le, mint a kovasav, H4 SiO4 , sói és származékai (poliszilikátok), ámbár a H4 SiO4 -et szilikátok ol-
dataiból még senkinek sem sikerült izolálni. A szilikátok láncokat illetve lemezes szerkeze-
teket formálnak, pl. egy szilikátlánc (poliszilikát) szerkezete így ábrázolható (protonált szer-
kezet):
Értelemszerûen a szilikátokban az egyes protonokat fémionok helyettesítik (poli-

szilikátok).
A poliszilikátok hidrofil felszíne vizet köthet, a szárított poliszilikátok alkalmasak víz-
nyomok megkötésére (szilikagélek). A szilikátkristályok SiO4 4– anionokból épülnek fel,
ezekben a Si atomokat kovalens kötésekkel Si – O – Si elrendezésben oxigénhidak kötik
össze (anionos szerkezet):
Ón, ólom és vegyületeik

Az ón, ólom és oxidjaik (SnO illetve PbO) amfoter jellemûek: savakban kation (Sn2+ il-
letve Pb2+) míg lúgokban sztannit (Sn(OH)3–) illetve plumbit (Pb(OH)3–) anion képzõdése
közben oldódnak. Az ón(IV) és ólom(IV) oxidjai: SnO2 és PbO2 szintén ismertek. Savakban
kation (Sn4+, Pb4+), bázisokban (sztannát) (Sn(OH)62–) illetve plumbát (Pb(OH)22–) anionokat ad-
Komsa Fruzsina
V.A. A NITROGÉNCSOPORT
nak. Az ólom-oxidot (PbO) ólomakkumulátorok készítéséhez használják, ezenkívül üvegek

és zománcok alkatrésze lehet.
Ólom(III)-tetroxid, Pb3O4 vagy mínium, fénylõ vörös por, acélt korrózió ellen védõ
festékhez használják. Egyaránt megtalálható benne az ólomnak II. és IV. vegyértékû válto-
zata.
Ólom-tetraetil ((C2H5)4Pb), benzinadalékként használják, használata azonban nem
kívánatos, mert belõle képzõdve a kipufogógázokkal ólom távozik, ami kiterjedt kömye-
zetszennyezést okoz. Az ólom már igen kis mennyiségekben (1-2 mg/kg) mérgezõ, elõsze-
retettel rakódik le a csontokba. Az EDTA Ca2+-mal alkotott komplexe (EDTACal) hasznos se-
gítséget nyújt az ólom akár nyomnyi mennyiségeinek szervezetbõl történõ eltávolításához.
V.A. A nitrogéncsoport
Hasonlóan a széncsoporthoz, az V.A csoport elemei a nemfémes tulajdonságoktól a fé-
mesek felé irányuló tendenciát mutatnak. A nitrogén és foszfor nemfémek, az arzén és anti-
mon félfémek, míg a bizmut fém.
Nitrogén és vegyületei
A N2 molekula a levegõ fõ összetevõje, ebbõl elõ is állítható cseppfolyósítással és frak-
cionált desztillálással. Az atmoszféra alsóbb részén a száraz levegõ 78,1% N2, 20,95% O2,
0,934% Ar és 0,033% CO2 tartalmú elegy. A N2 igen kevéssé reakcióképes, inert gáz. A
molekulapályaelmélet magyarázatot nyújt erre a viselkedésre: a molekulában mindegyik kötõ és
lazító pályán az elektronok párosával fordulnak elõ, mindkét elektronhéj lezárt. Ez az el-
mélet igazolja a N atomok közötti hármas kovalens kötést a N2 molekulában (a kötésrend 3).
A N2 molekula reakciói katalizátor hiányában rendkívül lassúak, mivel az NºN hármas kötés
igen erõs, márpedig a termékek képzõdéséhez ennek a hármas kötésnek fel kell szakadni.
Az elemi nitrogén körforgása a bioszférában a nitrogén ciklus.
A légköri nitrogént a talaj nitrogénfixáló baktériumai, villámlás valamint az ammónia
(NH3) ipari szintézise (Haber-Bosch) képesek „fixálni”, azaz vegyületté átalakítani. A villám-
láskor felszabaduló nagy energia a következõ reakciósort teszi lehetõvé:
N2 + O2 Ò 2 NO
2 NO + O 2 Ò 2 NO 2
2 NO2 + H 2O Ò HNO3 + HNO2
Az ammónia szintéziséhez az ipar az alábbi megfordítható kémiai reakciót használja
fel:
N2 + 3H2 2 2 NH3
Az ammóniát és sóit mûtrágyának használják. A „fixált” nitrogén a talajból a növé-
nyekbe kerül, majd belép az állatok (és az ember) táplálkozási láncába. A növényi és állati
(emberi) anyagcsere végtermékeibõl bizonyos baktériumok hatására ammónia képzõdik, amit
egyéb baktériumok elõször nitritionná (NO2–), majd nitrátionná (NO3–) alakítanak át. Hogy
teljes legyen a körforgás, a nitrátionokat denitrifikáló baktériumok N2-vé redukálják.
A nitrogén – összhangban azzal, hogy az V.A csoport eleme – vegyületeiben nagyon kü-
lönbözõ,
Komsa –3-tól egészen +5-ig terjedõ oxidációs állapottal szerepelhet.
Fruzsina
Ammónia (nitrogén oxidációs állapota -3), NH3, jellegzetesen izgató szagú, színte-
len gáz. Az ammóniában a nitrogénnek magányos elektronpárja van, ami a tetraéderes szer-
kezetet piramissá torzítja és az ammóniamolekulát jó elektrondonorrá teszi. Hidrogénhíd
kötések képzõdése miatt az ammóniát könnyû cseppfolyósítani. A folyékony ammónia pá-
rolgáshõje nagy negatív érték. Az ammónia vízben igen jól oldódik, vízzel reagálva, proton
cserével részben ammónium ionná (NH4+) alakul át:
NH 3 + H 2O 2 NH 4+ + OH –
Az ammónia vizes oldata ennélfogva bázikus pH-jú (pKa » 9). Az NH4+ ionban az am-
móniamolekula protont tart kötve datív kötéssel, vagyis megosztja vele magányos
elektronpárját. Az ammónia tömény vizes oldata fullasztó, irritáló ammónia gõzt bocsát ki,
ennek belégzése veszélyes is lehet (tüdõödéma kialakulása).
Ammónia sósavgázzal addíciós reakcióban reagál:
NH 3 + HCl 2 NH 4Cl
Az ammónium-klorid (NH4Cl) hevítve NH3-má és HCl-é válik szét (termikus disz-
szociáció). A folyékony ammónia és bizonyos ammóniumsók (ammónium-szulfát,
(NH4)2SO4, ammónium-nitrát, NH4NO3) mûtrágyaként használatosak. A vízben igen jól
oldódó ammóniumszulfátot (telített oldata 0 Co-on : 760 g/ liter oldat) a fehérjekémiában fe-
hérjék reverzibilis kicsapására (kisózására) használják. Sok ammóniát alakítanak át iparilag
ureává (urea, vagy karbamid: NH 2 – CO – NH 2), amit mûtrágyaként és haszonállat-
ok táplálékának kiegészítésére használnak. A talajvízben feleslegben oldott mûtrágya elérheti a
folyók és tavak vizét és környezetszennyezést okozhat.
Hidrazin (nitrogén oxidációs állapota: -2), H2N-NH2. Ammóniához hasonló, színtelen
folyadék. A folyékony hidrazint rakétahajtóanyagnak alkalmazzák. Rákkeltõ (karcinogén)
hatású.
Hidroxil-amin (nitrogén oxidációs állapota: -1), NH2-OH, sósavval alkotott sójaként
van forgalomban, ez fehér szilárd anyag: hidroxilammónium-klorid, (OH-NH3-Cl). A
hidroxil-amin tehát bázikus tulajdonságú.
(Di)nitrogén-oxid (nitrogén oxidációs állapota: +1), N2O, édesillatú színtelen gáz.
Komsa Fruzsinais hívják, O -nel alkotott keverékét inhalációs anasztetikumként illetve narkózis-
Kéjgáznak 2
hoz használja az orvostudomány. Belégzéskor a mimikai izmok játéka nevetés látszatát kel-
ti. Az N2O az egyetlen, orvosi gyakorlatban használt szervetlen narkotikum. Hasznosítják még
hajtógáznak tejszínhab készítéséhez.
Nitrogén-monoxid (nitrogén oxidációs állapota: +2), NO, színtelen gáz. Molekulája
külsõ héján párosítatlan spinû elektront tartalmaz, ennélfogva ez a vegyület rendkívül reakció-
képes szabadgyök. Magas hõmérsékleten (pl. belsõégésû motorok mûködésekor, villámlás-
kor stb.) N2-bõl s O2-bõl képzõdhet. Gyorsan reagál O2-nel, a termék a nitrogén-dioxid
(NO2), a salétromsav és a salétromossav vegyes anhidridje:
N 2 + O 2 Ò 2 NO; 2 NO + O2 Ò 2 NO 2
2 NO2 + H2O Ò HNO2 + HNO3
A NO az elsõ olyan szervetlen molekula amirõl felismerték, hogy a szervezetben jelát-
vivõ feladatot lát el. Egy aminosavból (az argininbõl), molekuláris oxigénbõl és NADPH
koenzim szolgáltatta elektronokból különbözõ NO szintáz izoenzimek hatására képzõdik.
A képzõdés helye szerint megkülönböztetjük az agyi (neuronális) és az endoteliális
NO szintázokat valamint a makrofág sejtekben citokinek hatására képzõdõ, indukálható
NO szintáz izoformát. Az endotel sejtekben megfelelõ stimulusra (acetilkolin, bradikinin,
érfal-feszülés) képzõdõ NO az érfal simaizmainak elernyedését, következményes értágula-
tot és vérnyomáscsökkenést eredményez. A glicerin trinitrát („nitroglicerin”) és a
nitroprusszid nátrium NO donor vegyületek, így most már érthetõ sokáig misztikusnak tünõ
értágító hatásuk.
Nitrogén-dioxid (nitrogén oxidációs állapota: +4). Az NO2 vörösbarna gáz vagy
folyadék (forrpontja 21 °C). Erõs oxidálószer. A nap ultraibolya sugarainak hatására az NO2
molekula fotolízist szenved, NO és „O” atom képzõdik. A naszcens oxigén mikroparti-
kulumok (pl. finom korom) jelenlétében az O2-t ózonná oxidálja, ami ártalmas koncentrá-
ciót érhet el (fotokémiai légszennyezés). Az NO2 a színtelen dinitrogén-tetraoxiddal
egyensúlyi keveréket alkot. Alacsonyabb hõmérsékleten (–10–0°C) az N2O4 a domináló
komponens. NO2 hidegen reakcióba lép vízzel, a termékek: salétromsav és salétromossav, va-
gyis az NO2 kevert anhidrid.
Dinitrogén-trioxid (nitrogén oxidációs állapota: +3), N2O3 labilis vegyület, tisztán
csak alacsony hõmérsékleten fordul elõ, mint a következõ egyensúlyi keverék része:
NO + NO 2 2 N 2O 3
N2O3 a salétromossav anhidridje (savanyú oxid):
Salétromossav (nitrogén oxidációs állapota: +3), HNO2, túlságosan labilis vegyület

ahhoz, hogy izolálni lehessen, de oldatából sói preparálhatók. Egyik ilyen só: a nátrium-nitrit
(NaNO2) értágító ágens, valószínûleg a szervezetben NO szabadul fel belõle. Túl nagy
mennyiségei (grammok) mérgezõek mivel oxidálja a hemoglobint (ami Fe(II) ionokat tartal-
maz) methemoglobinná (ami viszont Fe(III) ion tartalmú). A nátrium-nitrit vizes oldatához
erõs savat (sósavat vagy kénsavat) adva satétromossav szabadul fel, ami ezen utóbbi vegyü-
let „in situ” elõállítására felhasználható.
Dinitrogén-pentoxid (nitrogén oxidációs állapota: +5), N2O5, illékony, színtelen
Komsa Fruzsina
szilárd anyag. Gõzei 45 °C-on lebomlanak:
2 N 2O 5 Ò 4 NO 2 + O 2
N2O5 a salétromsav (HNO3) anhidridje:
N 2O 5 + H 2O Ò 2 HNO 3
Salétromsav (nitrogén oxidációs állapota: +5), HNO3, erõs sav, sóit nitrátoknak
hívjuk (nátrium-nitrát, NaNO3, kálium-nitrát, KNO3, stb).
A tiszta HNO3 színtelen folyadék. Fény hatására vagy hevítésre a HNO3 lebomlik:
2 HNO3 Ò H2O + 2 NO2 + „O” (atomos állapotú vagy naszcens oxigén)
A keletkezõ NO2 a HNO3-at megsárgítja, sõt (ha sok NO2 képzõdik) vörösesbarnává te-
szi. A tömény (67 g%) HNO3 irritáló gõze NO2 molekulákból áll. A tömény HNO3 nagyon
erõs oxidálószer, E° értéke = + 0,96 V. Annyira agresszív, hogy nitrátok (AgNO3 illetve
Cu(NO3)2) formájában még a rezet és ezüstöt is fel képes oldani.
Foszfor és vegyületei
A foszfornak két jól ismert allotróp módosulata van, a fehérfoszfor és a vörösfoszfor.
A fehérfoszfor viaszos, fehér szilárd anyag. Csak apoláros oldószerekben oldódik. A fehér-
foszfor P4 molekulákból áll: a foszforatomok szabályos tetraéder sarkaiban helyezkednek el
úgy, hogy mindegyik atom egyes kötéssel kovalensen kapcsolódik a másik háromhoz. A
fehérfoszfor nagyon reaktív, levegõn spontán meggyulladhat. A gyomor-béltraktusból jól
felszívódik és erõs méreg! A vörösfoszfor polimer vegyület, rendkívül kevéssé reakcióké-
pes és teljes mértékben oldhatatlan. A gyomor-bélrendszerbõl nem szívódik fel és nem mér-
gezõ. Közönséges körülmények között a vörösfoszfor a stabilabb allotróp módosulat.
Foszfor(III)-oxid (P4O6), foszforatomokból álló tetraéder, de benne a P atomokat oxi-

génatomok mint 2 P atom közti hidak kapcsolják össze. (P – O – P kötések). A foszforossav,
H3PO3, anhidridje. Ez a sav kétproto-
nos, mivel a hidrogénatomok egyike a
P atomhoz közvetlenül kovalens kö-
téssel kapcsolódik, ennélfogva ez a H
nem disszociábilis.
Foszfor(V)-oxid (P4O10), a
P4O6-hoz hasonló szerkezetû, de 4 to-
vábbi oxigénatomot tartalmaz, melyek
mindegyike egy foszforatomhoz kap-
csolódik. Vízzel hevesen egyesül, a la-
boratóriumi munkában nedvszívó, szá-
rító hatását hasznosítják. A P4O10 az
ortofoszforsav (egyszerûbben: fosz-
forsav), H3PO4, anhidridje:
P4O10 + 6 H2O Ò 4 H3PO4
Az ortofoszforsav triprotikus (3
protonos) sav (pK1 ~ 3, pK2 ~ 7, pK3
Komsa Fruzsina
~ 12). Színtelen, szilárd anyag, azon-
ban rendszerint tömény (85 g%) vizes oldata kerül forgalomba. A lehetséges nátriumsói en-
nek a következõk: nátrium-dihidrogénfoszfát (NaH2PO4), dinátrium-hidrogénfosz-
fát (Na2HPO 4) és trinátrium-foszfát (vagy trisó, Na3PO 4). Az Na2HPO4 oldata enyhén,
míg az Na3PO4 oldata erõsen bázikus. Kalciummal képzett hasonló sók a Ca3(PO4)2, ami vízben
oldhatatlan vegyület, kõzetek alkotórésze, valamint a kalcium-dihidrogénfoszfát,
Ca(H2PO4)2, ami viszont oldódik vízben és széleskörben mûtrágyaként használatos (szuper-
foszfát).
A hidroxiapatit, Ca5(PO4)3OH, illetve a szerkezetre pontosabban utalva: 3 Ca3(PO4)2 ´
Ca(OH2) a csontok és fogak szervetlen anyagának fõ komponense. A OH– kicserélése fluo-
ridra (fluorid tabletták) a fogakat ellenállóbbá teszi szuvasodással szemben, míg csontok ese-
tében kedvezõ hatású lehet csontritkulásban (oszteoporózis).
A fluorid a hidroxiapatitot átalakítja fluoroapatittá (Ca5(PO4)3F vagy 3 Ca3(PO4)2 ´
CaF2), ez utóbbi képlet helyesen hangsúlyozza a kalcium-foszfát jelenlétét, a vegyület
kettõssó jellegét. A vizelettel viszonylag nagy mennyiségû foszfát ürülhet. Egyikük, a magné-
zium-ammóniumfoszfát, MgNH4(PO4), alig oldódik és a vizeletelvezetõ utakban lerakódást
valamint köveket képezhet.
Az ortofoszforsavon kívül egyéb foszfortartalmú oxisavak is ismeretesek. Két
ortofoszforsav kondenzálásával (vízkiléptetéssel) pirofoszforsavat nyerünk (lásd követke-
zõ ábra).
A pirofoszforsav sóit pirofoszfátoknak nevezzük. Polifoszforsavakat 3 vagy több
ortofoszforsav egység lineáris (egymásutáni) kondenzációjával nyerhetünk. Egy másik so-
rozatot a metafoszforsavak jelentenek, ezek általános képlete: (HPO 3) n . A meta-
foszforsavak gyûrûs szerkezetûek, jól látható ez a trimetafoszforsav szerkezetén.
A polifoszfátok és metafoszfátok mosószerek készítéséhez használatosak. E foszfátok a
fémionokat komplexképzõdéssel oldatban tartják, s megelõzik, hogy ezek a ruhán lévõ szeny-
Komsa Fruzsina
V.A. A NITROGÉNCSOPORT / A VI.A CSOPORT ELEMEI
nyezõdésekkel, valamint az alkalmazott detergenssel csapadékot formáljanak. Ezenkívül az

oldat pH-ját 7-nél magasabb értékre állítják be, s így a mosószerben lévõ detergens hatását
hatékonyabban tudja kifejteni. Használatukat sok bírálat érte, mivel hozzájárulnak a tavak vi-
zének algásodásához. Az algák számára ugyanis táplálékul szolgálnak. Az ilyen tavak a lebom-
ló algáktól oxigénszegénnyé válnak, aminek viszont halpusztulás lehet a következménye.
Arzén, antimon, bizmut és ezek vegyületei

Az arzénnek két allotróp módosulata van, a szürkearzén és a sárgaarzén. Ezen utóbbi
szobahõmérsékleten nem stabilis, könnyen szürkearzénná alakul át. A sárgaarzén molekula-
szerkezetét a fehérfoszfor mintájára képzelik el (As4). Az antimon (Sb) ezüstös színû, csillogó
szilárd anyag. Ismeretes sárga módosulata, de ez szintén instabil. A bizmut (Bi) fehér fém.
Az arzén(III)-oxid, As2O3, az arzénessav, H3AsO4, anhidridje. Arzénsav, H3AsO4, a
H3AsO3 oxidált származéka. Az arzénessav és arzénsav sóit arzeniteknek illetve arze-
nátoknak hívják. Az arzenátok, így a Na3AsO4 is jól ismert vegyületek. Hevítve, a H3AsO4
arzén(V)-oxiddá, (As2O5) alakul át. Az arzéntartalmú vegyületek az ember és számos állat
szervezete számára mérgezõk.
Az antimon(III)-oxid amfoter, az oxianion neve antimonit.
A bizmut(III)-oxid, Bi2O3 gyenge bázis, tehát savakkal sókat képez mint amilyen a
bizmut-nitrát (Bi(NO3)3). A bizmut sóihoz NaOH-ot adva fehér gélszerû csapadék, a
Bi(OH)3 képzõdik.
A VI.A csoport elemei

Ezek is mutatják az átmenetet a nemfémestõl a fémes tulajdonságok felé. Az oxigén (O) és
kén (S) határozottan nemfémek. A szelén (Se) és tellúr (Te) rendelkeznek fémes tulajdonságú
allotróp módosulattal, míg a polónium (Po) fémes elem.
Oxigén és vegyületei
Az oxigén erõsen elektronegatív elem, kovalens kötéseit csak s és p atompályákkal képezi. A
légkörben túlnyomórészt kétatomos molekula, O2 formájában fordul elõ. Az O2 reakcióképes gáz,
az O2 molekula szerkezetét helyesen a molekulapálya-elmélet írja le: két páratlan elektron a leg-
külsõ lazító pi orbitálokon helyezkedik el, az O2 ezért szabadgyökre jellemzõ tulajdonságokkal
rendelkezik. Ezek a páratlan elektronok magyarázzák az O2 molekula paramágnesességét (vagyis
azt, hogy mágneses térben a molekula apró mágnesként viselkedik). Az elméletbõl közvetlenül
következik az is, hogy az O2 molekulában a két O atomot kettõs kötés köti össze (azaz a kö-
tésrend: 2)
Az oxigén Földünkön legnagyobb mennyiségben elõforduló elem, a Föld felszíni részének
(földkéreg, légkör, felszíni vizek) csaknem 48%-át alkotja, legnagyobbrészt a szilícium és alu-
mínium oxidjaként fordul elõ. Bár az O2 nagyon reakcióképes és az elemek többségével stabilis
oxidokat képez, mégis – az O atomok közötti erõs kovalens kettõskötésnek köszönhetõen – az
O2 szokásos hõmérsékleten csak lassú reakciókat produkál, azaz a molekula aktiválási energiája
nagy. Az O2 ezen tulajdonsága a földi élet szempontjából nézve nagy szerencse mivel, ha nem
így lenne, akkor valamennyi szervesanyag egyszerûen és spontán elégne. Az oxidok képzõdé-
se erõsen exoterm láncreakcióban történik, ennélfogva a legtöbb szerves anyag meggyújtás után
(ami a reakció iniciáló lépése) a felszabaduló hõ segítségével tovább oxidálódik, azaz elég
Komsa Fruzsina
A VI.A CSOPORT ELEMEI
(szemléletes példa erre az erdõtüzek keletkezése és terjedése). Atmoszféránk O2-tartalmát a nö-

vények fotoszintézise tartja fenn, a fotoszintézis során CO2 használódik fel és O2 képzõdik.
A szokásos standard körülmények között a molekuláris oxigén színtelen és szagtalan gáz.
Hûtve cseppfolyósítható, sõt fagyasztható! Mind a folyékony mind a szilárd oxigénmolekulák
színe halványkék. Az oxidok oxigénnel képzett binér vegyületek, melyekben az oxigén oxidá-
ciós állapota: -2. Az – O – O – szerkezetet tartalmazó peroxidokban az oxidációs
szám: –1, és a ×O 2 - képletû szuperoxidanionban: –0,5. (A szerkezeti képletben ponttal a
párosítatlan elektront jelöljük.)
A hidrogén-peroxid, H2O2, instabil vegyület, molekuláiban az O és H atomok között ko-
valens kötés van: H – O – O – H. Könnyen bomlik vízre és O2-re:
2 H2O2 Ò 2 H2O + O2
A hidrogén-peroxid oxidáló hatású anyag, 3%-os oldatban sebek, torok stb. fertõtleníté-
sére használható. A fémek peroxidjai, O22–, szuperoxidjai ×O 2 - anionokat tartalmaznak.
A molekulaorbitál-elméletet követve az O2– és O22– ionok úgy származtathatók az O2-bõl,
hogy a külsõ lazító pi orbitálokon elhelyezkedõ elektronok mellé 1 illetve 2 elektront vi-
szünk be. Az O22– anion csak lezárt orbitálokat tartalmaz, ezért nincs szabadgyök jellege, míg
a szuperoxidanion szabadgyök-természetû vegyület.
Az ózon, O3, az O2 allotróp módosulata. Halványkék gáz és az O2-nél erõteljesebb oxi-
dálószer. Ennek az a magyarázata, hogy könnyen bomlik O2-re és atomos O-re. A légkör al-
só, földközeli részében is jelen van, koncentrációja rendszerint nem haladja meg a 0,05
ppm-et. Ilyen koncentrációban az ózon kellemes, frissítõ érzetet kelt. Légszennyezéskor
az ózonkoncentráció nõhet, elérheti a 0,15 ppm vagy ennél magasabb értékeket. Ilyen tö-
ménységben e gáz izgató hatású a nyálkahártyákra, szaga irritál, fejfájást okoz és mérgezõ. O3
az O2-bõl ultraibolya sugárzásra, elektromos kisüléskor, napfény hatására képzõdhet: az O2
molekulák egy részében a kovalens kötés felszakad, a képzõdõ O-atomok pedig O2 moleku-
lákat O3-á alakítanak át. Ózon képzõdik az ún. „fotokémiai légszennyezés” folyamatai során is.
A sterilizáló hatású ún. germicid lámpák uv. sugarai szintén felbontják atomjaira az O2 mo-
lekulát és ózonképzõdéshez vezetnek (O2 + O Ò O3). Ezen reakció endoterm, ezért
végbemeneteléhez rendszerint valamilyen szennyezés (mikropartikulum: M) közremûködése
is szükséges (az O2 adszorpciója M-hez exoterm folyamat), különben az energiadús O3 nem
tudna kialakulni (O2 + O + M Ò O3 + Mq vagyis mikropartikulum jelenlétében a reakció
balról jobbra Mq hõmennyiség felszabadulásával exotermé válik). A sztratoszférában
levõ ózonréteg („ózonpajzs”) képes elnyelni azokat az ártalmas ultraibolya-sugarakat, me-
lyek biológiailag igen károsak lehetnek (például emberben bõrrákot, melanomaképzõdést
okozhatnak). Ezen sugarak az UVB tartományba (hullámhossz. 240-320 nm) esnek, ahol a
fehérjék és nukleinsavak abszorpciós maximumait is találjuk. A fotokémiai légszennye-
zéskor az UVB sugarak autók kipufogó gázaiban található nitrogén oxidokból hasítanak le
oxigén atomot, ami aztán O2-vel ózonná alakulhat.
Az oxigén egyik legfontosabb vegyülete a víz, H2O. A vízzel kapcsolatban a víz kémi-
ai reakciói mellett a víznek mint oldószernek a tulajdonságai állnak az érdeklõdés közép-
pontjában. A víz ionos disszociációja és az ehhez kapcsolódó sav-bázis egyensúlyok jelen-
tik a víz legfontosabb reakcióinak egy csoportját. A víznek mint oldószernek a
tulajdonságait meghatározza, hogy a vízmolekulák egymással hidrogén-híd kötésekkel
asszociálnak („strukturált” víz) valamint jelentõs dipólusmomentummal rendelkeznek.
A víznek kivételes tulajdonsága „rendellenes” hõkiterjedése: sûrûsége legnagyobb
Komsa Fruzsina
+4 °C-on, azaz folyékony állapotában és nem 0 °C alatt, szilárd, kristályos (jég) állapotá-
ban. Ez magyarázza, hogy a természetes vizek (folyók, tavak) a felszínüktõl kezdõdõen fagy-
nak be, míg a jégpáncél alatt a „folyékony” vízben az élõ szervezetek képesek a fagy túlélé-
sére. A víz hõkapacitása nagy, az élõ szervezetek nagy víztartalma megelõzi a környezet
hõmérsékletének változására bekövetkezõ gyors felmelegedésüket illetve kihûlésüket. A víz
párolgáshõje ugyancsak nagy, aminek a túlmelegedés elleni biológiai védelemben (izza-
dás) van szerepe. A „folyékony” víznek részben, a jégnek száz százalékában tetraéderes
szerkezete van, az oxigénatomok körül tetraéderesen elhelyezkedõ hidrogénatomok az oxi-
génatomokat hidrogén-híd kötésekkel kapcsolják össze. A víz „sûrû” szerkezeti formája
folyékony állapotában az ún. klatrát (kalitka) szerkezet, ebben a molekulák pentagonális
dodekaédert (ötszögû lapokkal határolt 12 lapú testet) alkotnak, ami más vízmolekulákat
zárványszerûen zár magába. A vízmolekulák dipólus jellege eredményezi az ionok és a töl-
téssel bíró makromolekulák hidratációját, valamint egyes szervetlen sók kristályvizének
kialakulását. A vízben proton (H+) szabad állapotban nem fordulhat elõ, a H2O molekula
oxigénje 2 nemkötõ elektronpárt hordoz, ezek egyike datív kovalens kötéssel a protont a víz-
molekulához láncolja (H3O+). A H3O+ ion további 3 hidrogén-híd kötéssel H9O4+ molekulát
képez. A víz orvosi jelentõsége az is, hogy a hidrogénatomok 1 protont tartalmazó magja ap-
ró mágnesként viselkedve képes rádióhullámokra rezonálni és módosított elektromágneses
rezgéseket kibocsátani. E jeleket felerõsítve és komputeres képalkotó rendszeren transzfor-
málva egyes szervek és kóros képzõdményeik láthatóvá tehetõk (MRI = magnetic resonance
imaging). E diagnosztikai módszer elõnye, hogy nem invazív, nem használ ionizáló sugara-
kat és kiegészíti a röntgenfelvételt, a csontokban levõ Ca ugyanis nem ad MRI jelet.
Kén és vegyületei
A kén (S) jelentõs mennyiségben elõforduló elem. Megtalálható mind szulfát mind
szulfid ásványaiban. Kéntartalmú szerves vegyületek vannak a bányászott szénben, illetve
kõolajban. A földgázban hidrogén-szulfid (H2S) fordul elõ. Néhány vulkán környékén a
kén szabad állapotban lelhetõ fel. A kén stabilis allotróp módosulata, a rombos kén, sárga
kristályos szilárd anyag, benne koronaszerûen elhelyezkedõ S 8 molekulák alkotnak rácsot:
A kén feltûnõ sajátossága, hogy atomjai képesek kovalens kötésekkel láncokat ké-
pezni (katenáció), még a szulfid ionok (S2–) is képesek el nem ágazó láncok formálására
(poliszulfidok). A rombos kén 1 1 3 °C-on megolvad, szalmasárga folyadékot alkot. Folytatva a
hevítést sötét, barnásvörös viszkózus folyadékot kapunk, ebben a kénatomok hosszú spirális lán-
cokat alkotnak. Az S8 gyûrûk felszakadnak és a lineáris S8 fragmentek egymáshoz kapcsolódnak.
A viszkozitás növekszik, mert az S8 gyûrûket egymással összefonódó hosszú molekulaláncok he-
lyettesítik. Körülbelül 180 °C-on ezek a láncok kezdenek széttöredezni, ezért a viszkozitás is-
Komsa Fruzsina
mét csökken. A kén 445 °C-on forr, gõzeiben S8, S6, S4 és S2 molekulákat találhatunk. A kén
csaknem valamennyi elemmel reagál.
Kéndioxid, SO2, kén vagy szulfidjai elégetésével nyerhetõ. Ez színtelen gáz, szaga bántó,
fullasztó. Az SO2-t vízben oldva kénessavat, (H2SO3) kapunk. Ez a sav csak vizes oldatban sta-
bilis és az SO2 mellett egy viszonylag kismennyiségû frakciót jelent:
SO2 + H2O 2 H2SO3

A H2SO3-nak kétféle sója ismeretes: a hidrogénszulfitok és a szulfitok. Az elõbbiek
HSO3–, az utóbbiak SO32– aniont tartalmaznak. Az SO2 oldatai és a szulfitok redukálószerek, elõbbi
SO3-má (kéntrioxid), utóbbi szulfátokká oxidálódhat. A szulfátokban SO42– aniont találunk.
A kéntrioxid a kénsav, H2SO4, anhidridje. Különbözõ, az ipari szenet és a kõolajat
szennyezõ szulfidokból égéskor képzõdõ kéndioxid felelõs jelentõs részben a napjaink komoly
környezetszennyezési problémáját jelentõ savas esõkért. A légköri kénsavképzõdést kismennyi-
ségû (10–12 mól/l) hidroxil-gyök (×OH) katalizálja, ami viszont ózonból képzõdhet:
O3 + H2O Ò 2 ×OH + O2
×OH + SO2 + O2 Ò SO3 +×O 2 H (hidrogénperoxil gyök)

SO3 + H2O Ò H2SO4
×O2H + NO Ò NO2 + ×OH illetve
×O2H + CO Ò CO2 + ×OH

Az×OH regenerálódását tehát a levegõ NO és CO szennyezõdései teszik lehetõvé.
A kénsav kétprotonos erõs sav. Ismeretesek mind szulfátjai mind hidrogénszulfátjai. A

szulfátion szerkezete tetraéderes, a kénatom d pályáit az oxigénatomok p pályái részlegesen átfe-
dik. Mivel az SO42– anionban az S – O kötések hossza között nincs lényeges különbség, az egyes
S – O kötésekre 1,5 kötésrend számolható. A tömény kénsav színtelen, sûrû és viszkózus folya-
dék, erõsen dehidráló tulajdonságú. A tömény kénsav hígítása vízzel nagy hõfejlõdéssel jár, a víz
a hõtõl forrásba jöhet és a hirtelen képzõdõ gõz a tömény savat szétfreccsentheti. Ezért vizet
adni a tömény kénsavhoz balesetveszélyes és tilos. A higítás helyes módszere, hogy a savat adjuk
cseppenként, vagy üvegbot mellett folyatva a vízhez, amit közben keverünk és jegesfürdõben
hûtûnk. A tömény kénsav oxidálószer is. A szerves vegyületeket megtámadja és tönkreteszi.
A H és O atomokat víz formájában vonja ki, a szénatomok pedig CO2-vé oxidálódnak. Az
iparban minden más vegyületnél több kénsavat gyártanak. A termék legnagyobb részét
vízoldékony foszfátsók valamint ammónium-szulfát mûtrágyák elõállítására használják.
A tioszulfátion, S2O32–, szerkezetét tekintve hasonlít a szulfátionra, azzal a különbség-
gel, hogy egy oxigénatomot benne kénatom helyettesít. A nátrium-tioszulfát-pentahidrátot
(Na2S2O3 x 5 H2O) a jodometriában mint titrálóoldatot, a fényképezésben pedig mint fixáló só-
oldatot („fixírsó”) használják. A film fixálása során a tioszulfát anion Ag(S2O3) 23– képletû
komplex iont képez a fénynek nem exponált ezüsthalogenid Ag+ ionjával és ilymódon ol-
datba viszi azt.
A hidrogén-szulfid, H2S, vagy kénhidrogén színtelen, a rothadó tojásra emlékeztetõ-
en átható szagú gáz. Rendkívül mérgezõ! Kémiailag pedig nagyon gyenge sav. Mint sav
fémionokkal sókat, így hidrogénszulfidokat (például NaHS, nátrium-hidrogénszulfid) vagy
Komsa Fruzsina
VII. CSOPORT: HALOGÉNEK
szulfidokat (például Na2S, nátriumszulfid) képez. Az arany és platina kivételével a H2S szul-
fidot képez valamennyi fémmel.
A szelén és vegyületei. A szelén számos allotróp módosulata közül a szürkeszelén
fotokonduktív tulajdonságú, vagyis az elektromosságot gyengén vezeti, de mihelyt fény éri
jó vezetõvé válik. Sója, a hidrogén-szelenid, H2Se, mérgezõ hatású gyenge sav. A sze-
lén-dioxid, SeO2, színtelen, illékony szilárd anyag. Vízben oldva szelénessav (H2SeO3)
képzõdik. A szelén-trioxid, SeO3 szintén ismeretes, vízben ez az oxid szelénsavvá (H2SeO4)
alakul.
VII. csoport: Halogének

Valamennyi halogén reakcióképes nemfémes elem. A vegyértékhéj s2p5 elektronkonfi-
gurációja miatt –1 oxidációs állapotban képeznek stabilis vegyületeket. A fluor (F) vegyüle-
teiben ez az egyetlen, fluor számára lehetséges oxidációs állapot. A klór (Cl), a bróm (Br) és
a jód (I) vegyületeikben +1, +3, +5 vagy +7 oxidációs számmal is szerepelhetnek. A fluor
és a klór jelentõs mennyiségben, sóik formájában elõforduló elemek. Fluortartalmú a sok
helyen elõforduló fluoroapatit, 3 Ca3(PO4)2´CaF2 (vagy Ca5(PO4)3F), valamint a fluorit,
CaF2. Kloridok (Cl–) bõségesen találhatók az óceánok vízében illetve nátriumklorid (NaCl)
üledékek formájában. A bróm illetve sói a bromidok (Br–) kevésbé gyakoriak, de kinyerhetõ
mennyiségei elõfordulnak különbözõ sótelepekben és tengervizekben. A jód anionja, a jodid
(I–) igen kis koncentrációban található tengervízben, de bizonyos tengeri moszatok asszimi-
lálják és ezek a jódgyártásban forrásként használhatók. Elemi formában valamennyi halo-
gén kétatomos molekula (F2, Cl2, Br2 és I2). Valamennyien oxidálószerek, oxidációs képes-
ségük a fluortól a jód felé haladva csökken.
A fluor és vegyületei. A fluor (F2) halványsárga maró gáz, a legerõsebben oxidáló
elem. Az F2 reakcióképességét jól illusztrálja az a képessége, hogy még nemesgázokkal is
vegyületet képez. A halogének között a fluor standard elektródpotenciálja a legpozitívabb,
ezért tudja a fluor felszabadítani a többi halogént sóikból. A hidrogén-fluorid, HF, nagyon
mérgezõ, maró hatású vegyület, forráspontja +20 °C, ami viszonylag magas érték. Ennek
magyarázata az, hogy a HF molekulák között erõs H-híd-kötések épülnek ki (asszociáció). A
HF molekulák asszociációja magyarázza meg azt is, hogy a HF-nak mint savnak az
erõs-sége viszonylag miért gyenge. HF-ot kiterjedten használnak szerves fluorvegyületek
készítéséhez. Kis mennyiségben üvegmaratásra alkalmazzák.
Nátrium-fluorid, NaF, kis mennyiségben (1-2 mg/nap) fokozza a fogzománc ke-
ménységét és stabilitását, mivel a fluorid (F–) ion fluoroapatitot képezhet, ami viszont a fog-
zománcban elfoglalja a hidroxiapatit helyét. Nagyobb mennyiségben a NaF mérgezõ, számos
enzimreakciót gátolni képes. A NaF-ot széleskörben alkalmazzák fogpasztákban is.
A klór és vegyületei. A Cl2 zöldessárga, kaparó szagú, maró gáz. Egyik fõ ipari vegy-
szer, elõállítására nátrium-klorid vizes oldatának elektrolízisét használják. Egyebek mellett
sok klórt használnak fel az ivóvíz fertõtlenítésére. Vízben oldva, a Cl2 diszproporcionálódik
(azaz egyidejûleg oxidálódik és redukálódik) és sósavat (HCl) valamint hipoklórossavat
(HClO) képez (klóros víz):
Cl 2 + H 2O 2 HCl + HClO
Vizes oldatban a HClO sósavra és atomos (naszcens) oxigénre bomlik le. Mind az
„O” mind a ClO– ion erõs oxidánsok, lényegében ezek felelõsek a klóros víz fertõtlenítõ hatá-
Komsa Fruzsina
sáért. Ma már történelemnek számít az orvostudományban, hogy a klóros vízzel (pontosab-
ban: klórmeszes vízzel) történõ kézmosást egy magyar szülészorvos, Semmelweis Ignác al-
kalmazta elõször, a múlt század közepén, azzal a céllal, hogy megelõzze a terhes nõk fertõ-
zõdését a szülészeti vizsgálatkor és megvédje õket a gyermekágyi láztól (szepszistõl). Sem-
melweis zsenialitását mutatja, hogy olyan korban alkalmazta hatékony eljárását, amikor a
kórokozó baktériumok létezésérõl még semmit sem lehetett tudni. Manapság fertõtlenítésre
ún. klorogén vegyületeket alkalmaznak, melyekbõl vízben ClO– ionok szabadulnak fel.
Például:
Nátrium-hipoklorit, NaClO, akkor képzõdik amikor NaOH oldatába klórgázt (Cl2)
vezetnek:
Cl2 + 2 NaOH 2 NaClO + H 2O + NaCl

A NaClO csíraölõ hatású, textíliák fehérítésére is használják. A ClO– oxidáló hatása sava-
nyú közegben optimális:
ClO – + 2e – + 2H + Ò H 2O + Cl–
ClO– + HCl Ò Cl2 + OH–

Figyeljük meg, hogy a hipoklorit oldat megsavanyítása klórgáz fejlesztésére használ-
ható például kémcsõkísérletben. Egy hasonló só, a kalcium-hipoklorit vagy klórmész
(CaCl(ClO)) úgy nyerhetõ, hogy oltott mészbe (Ca(OH) 2) Cl2 gázt vezetnek:
Ca(OH) 2 + Cl2 2 CaCl(ClO) + H 2O

Sósav, HCl, színtelen, erõsen irritáló gáz. Vízben nagyon jól oldódik, a tömény HCl
oldat koncentrációja kb. 12 N. A HCl molekulák kovalens kötést tartalmaznak, de a moleku-
la erõsen poláros (dipólus) jellegû. Vízben, a H2O molekulák hatására a HCl teljesen
disszociál, erõs savként viselkedik:
HCl + H 2O Ò H 3O + + Cl –
Ammóniával a HCl fehér sót, ammónium-kloridot képez:
NH 3 + HCl 2 NH 4Cl
Az NH4Cl oldatának pH-ja enyhén savas (kation-hidrolízis):
NH4+ + H2O 2 NH 3 + H3O+

Hevítésre a szilárd NH4Cl szétesik NH3 és HCl gázmolekulákra (termikus disszociá-
ció):
NH 4Cl Ò NH 3 + HCl
Komsa Fruzsina
A sósav a gyomornedv fontos összetevõje, 0,1 – 0,2 N koncentrációban
termelõdik, a
gyomornedv pH-ját (egyéb gyenge savak, mucin, fehérjék jelenléte miatt) kb. 2-re állítja,
ez a pH szükséges a gyomor fehérjebontó enzimének, a pepszinnek optimális aktivitásához.
A nátrium-klorid, NaCl és kálium-klorid, KCl élettanilag fontos sók. A napi szük-
séglet NaCl-ból 10-15 gramm. Az „asztali sóval”, ami NaCl, felvett Na+ elõsegíti a magas vér-
nyomás kialakulását, ezért ajánlanak olyan sókeveréket az ételek sózására, ami nagyrészt
(80 %) KCl-ból és kevesebb NaCl-ból áll („REDI-só”). A fiziológiás sóoldat, a 0,9 %-os
NaCl-oldat, ez a vérszérummal izotóniás (azonos ozmotikus nyomású).
A klór különbözõ oxisavakat is képez. Ezek: a hipoklórossav (HClO), a klórossav
(HClO2), a klórsav (HClO3) és a perklórsav (HClO4). Megfelelõ sóikban az anionok nevei
(fenti sorrendben): hipoklorit (ClO–), klorit (ClO2–), klorát (ClO3–) és perklorát (ClO4–).
A saverõsség a klóratomhoz kötõdõ oxigénatomok számával párhuzamosan növekszik.
A közönséges szervetlen savak között a perklórsav a legerõsebb. Valamennyi klórtartalmú
oxisav oxidálószer.
Bróm és vegyületei. A Br2 illékony, vörösbarna folyadék, szintén vörösbarna gõzei
fullasztóak, irritálóak. A folyékony bróm maró hatású vegyület, a Br2 vizes oldata (brómos
víz) hasonlóan viselkedik, mint a klóros víz, erõs oxidáló anyag. Nátrium-bromid, NaBr,
kálium-bromid, KBr és ammónium-bromid, NH4Br, a HBr sói közé tartoznak. Brómtar-
talmú oxisavak szintén ismertek: hipobrómossav (HBrO), brómossav, (HBrO2), bróm-
sav (HbrO3) és perbrómsav (HbrO4). A megfelelõ anion nevek: hipobromit (BrO–),
bromit (BrO2–), bromát (BrO3–) és perbromát (BrO4–).
Jód és vegyületei. A molekuláris jód (I2) fényes fekete kristályokat alkot, ezek
könnyen szublimálnak, a képzõdõ gõzök ibolyaszínûek, jellegzetes szagúak. A jód vízben
gyakorlatilag oldhatatlan, apoláros oldószerek egy részében (kloroform, széntetraklorid) ibolya-
kék színnel, más részében (etanol, éter, aceton) barna színû oldatot adva oldódik. Az ibolya-
színrõl barnára bekövetkezõ színváltozás erõs oldószer-jód kölcsönhatásra utal. A I2 5%-os al-
koholos oldatát helyi fertõtlenítésre használják, különösen hasznosan lehet vele csírátlaníta-
ni a bõrt pl. horzsolások, sérülések, sebészeti metszések környékén. Fontos megjegyezni,
hogy I2-ot egy fehér vízoldékony kristályos só, a kálium-jodid (KI) segítségével fel lehet ol-
dani vízben. Tulajdonképpen nem maga a I2 oldódik, hanem I2-bõl és I–-ból komplex ion
(I3–) képzõdik, s ez vízoldékony:
I2 + KI 2 KI 3
A jódozott kálium-jodid oldata a Lugol-oldat, ami hígan sárga színû, töményítve az ol-
dat pedig egyre sötétebb, végül barna lesz. A Lugol-oldat segítségével lehetségessé válik víz-
ben oldott jóddal dolgozni, mivel, mint a fenti reakcióegyenlet is mutatja, a I2 és I– közötti re-
akció reverzibilis, a I2 elhasználásával az I3– ionok fokozatosan s az egyensúlynak megfelelõen
visszaalakulnak jódmolekulákká. Az orvosi terápiában a jódot ilyen vízoldékony formában
adagolják pajzsmirigybetegeknek.
A I2 keményítõvel vizes oldatban szobahõn mélykék adszorpciós komplexet képez,
ez a reakció annyira érzékeny, hogy igen kis mennyiségû jód kimutatására felhasználható. Lé-
nyeges, (s ez a fentiekbõl következik), hogy vizes oldatban a jód-keményítõ reakció csak jo-
did ionok jelenlétében megy végbe! A I2 oxidálószer, két elektron felvételével két jodid iont
képez. A jód a pajzsmirigyhormonok alkotórésze, ezek szintéziséhez a kielégítõ jódbevitel el-
engedhetetlen. A csökkent pajzsmirigymûködés (hypothyreoidizmus) megelõzésére az étke-
zési sóhoz kismennyiségû KI-ot kevernek („jódozott asztali só”). A jód vegyületei szer-
Komsa Fruzsina
kezetileg a klór és bróm vegyületek analógjai. A hidrogén-jodidon (HI) kívül tehát a jód
oxisavai is ismeretesek.
Hidrogén (H). A hidrogén a világegyetemben legnagyobb mennyiségben elõforduló
elem. Háromféle izotópja létezik:a hidrogén (magja 1 protont tartalmaz), a deutérium
(1 proton + 1 neutron) és a trícium (1 proton + 2 neutron). A trícium (3H) gyenge bétasugárzó
izotóp, tríciummal jelölt vegyületeket a tudományos kutatómunkában kiterjedten alkalmaz-
nak. Elektronja elvesztésével a H atom protonná (H+) alakul át. Vizes oldatban protonok
nem léteznek szabad formában, hanem a víz vagy egyéb vízben oldott vegyület valamely
elektronegatív atomjához (N, O, halogén) kötõdnek kovalens koordinatív (datív) kötéssel.
Így képzõdik például a hidroxónium ion (H3O+) vagy az ammóniumion (NH4+). Egy elektron
felvételével a H atom hidrid iont (H–) képez, ami labilis, protonnal találkozva könnyen 2 hid-
rogén atomot alkot. A hidrogén elemi formájában kétatomos molekulákat (H2) képez, ezek
szokásos körülmények között kevéssé reakcióképesek. Ezzel szemben az atomos H erõs
redukálószer. O2 vagy Cl2 gázzal a H2 nagyon robbanásveszélyes elegyeket („durranógáz”,
„klórdurranógáz”) képez. A robbanásszerûen lejátszódó oxidáció csak nyílt láng vagy nagy-
energiájú (uv.) fény hatására indul be (a reakciók aktiválási energiája nagy), majd a H2O il-
letve HCl képzõdés nagy negatív entalpiaváltozása (exoterm reakció) miatt felszabaduló hõ
teszi lehetõvé e folyamatok robbanásszerû felgyorsulását („láncreakció”).
Az életfolyamatokhoz szükséges energia legnagyobb részét a mitokondriumokban,
izoterm körülmények között, enzimhatásra végbemenõ vízképzõdés során felszabaduló
energia szolgáltatja. Ahhoz, hogy ez az energia biokémiai folyamatokhoz felhasználható le-
gyen, elõször kémiai energia (ATP) formájában konzerválódik.
Nemesgázok
Lezárt vegyértékhéjuk következtében a nemesgázok, vagyis a hélium (He), neon
(Ne), argon (Ar), kripton (Kr) és xenon (Xe) nagyon stabil, reakcióra nem képes, egyato-
mos felépítésû elemek. A légkör majdnem 1 tf% argont tartalmaz. A nemesgázokra jellemzõ
a nagy ionizációs és alacsony gerjesztési energia. Ez utóbbi magyarázza a neon felhasználá-
sát fluoreszkáló világítótestekben. Magasnyomású kamrákban, munkahelyeken alkalmazható
a 80% He, 20% O2 tartalmú „mesterséges” levegõ, aminek elõnye, hogy a He oldékonysága
a vérplazmában kisebb mint a nitrogéné, ennélfogva a normális légnyomásra visszakerülés-
IA IIA IIIA IVA VA VIA VIIA VIIIA

2
3 IIIB IVB VB VIB VIIB VIIIB IB IIB
4 Sc Ti V Cr Mn Fe Co Ni Cu Zn
5 Y Zr Nb Mo Tc Ru Rh Pd Ag Cd
6 La* Hf Ta W Re Os Ir Pt Au Hg
7 Ac** 104 105 106
*lantanidák Ce Pr Nd Pm Sm Eu Gd Tb Dy Ho Er Tm Yb Lu
**aktinidák Th Pa U Np Pu Am Cm Bk Cf Es Fm Md No Lr
Komsa Fruzsina D-BLOKK F-BLOKK

ÁTMENETI ELEMEK
kor jelentkezõ gázembólia („dekompressziós betegség”) veszélye jelentõsen kisebb. Meg-

elõzhetõ a gázembolizáció a nyomás lassú, fokozatos csökkentésével is.
Átmeneti elemek
A periódusos rendszer II.A és III.A oszlopai között helyezkednek el tíz oszlopban az átme-
neti elemek (B csoport). Közelebbrõl, az átmeneti elemek definiálásakor azt hangsúlyozzuk,
hogy olyan elemekrõl van szó, amelyeknek d vagy f alhéja bármelyik szokásos oxidációs ál-
lapotukban (ami természetesen lehet zérus is) elektronokkal csak részlegesen betöltött.
A d-blokkba tartozó átmeneti elemekben a d alhéj van részlegesen feltöltve. Gyakran ezen
csoport elemeit nevezzük egyszerûen „átmeneti elemek”-nek. Bár a II.B csoportba tartozó cink,
kadmium és higany a definíció értelmében nem tagjai a d-blokknak, mégis gyakran, hasonló tu-
lajdonságaik okán, a d-blokk elemeivel együtt kerülnek tárgyalásra. Az f-blokkba tartozó ún. bel-
sõ átmeneti elemekben az f alhéj van részlegesen feltöltve elektronokkal. Az f blokk elemei a peri-
ódusos rendszer alján két sorban vannak ábrázolva, egyikük a lantanidák (vagy ritkaföldfé-
mek), a másik az aktinidák csoportja.
Az átmeneti elemek néhány jellemvonása markánsan megkülönbözteti õket a fõcsoport
elemektõl:
1. Valamennyien fémek és (a II.B csoport elemei kivételével) magas olvadáspontúak,
és kemény, szilárd anyagok.
2. A II.B és III.B elemek kivételével mindegyik átmeneti elemnek több oxidációs álla-
pota van. Emiatt az átmeneti elemek gyakran vesznek részt oxidációs-redukciós reakcióban.
3. Az átmeneti fémek vegyületei gyakran színesek és sokan közülük paramágnesesek (ami
azt mutatja, hogy egy vagy több páratlan spinû elektronnal rendelkeznek).
Mangán – Kálium-permanganát, KMnO4, ibolyáslila kristályokat képez. Vízben jól oldó-
dik, oxidáló hatású vegyület. Híg oldata fertõtlenítõszernek is használható. Permanganometriában
is KMnO4 a titráló oldat. A mangán számos enzim kofaktora (többnyire mint Mn2+ ion), a szer-
vezet számára fontos nyomelem.
Vas és vegyületei. A vas nélkülözhetelen az emberi szervezet számára is. Kétértékû (Fe2+
vagy Fe(II)) és háromértékû (Fe3+, Fe(III)) kationokat képez.
A gyomorbéltraktusból csak a Fe(II) sók szívódnak fel. A szervezetben a legtöbb vas a vö-
rösvértestek oxigént szállító fehérjéjében, a hemoglobinban található. Mioglobin, egyes ha-
rántcsíkolt izmok O2-t tároló fehérjéje valamint számos redox reakciót katalizáló enzim
(citokrómok, kataláz, egyes peroxidázok) szintén vastartalmúak.
A vérszérumban a vas a transzferrin nevû fehérjéhez kötõdik, míg a csontvelõben, máj-
ban és lépben a ferritin nevû sideroproteinbe épülve raktározódik. Vasionok katalizálják az
igen reakcióképes hidroxilgyök (×OH, ahol a pont a páratlan spinû elektron jelenlétét jelöli) kép-
zõdését szuperoxidból és hidrogén-peroxidból:
2 ·O2– + 2 H+ Ò H2O2 + O2 (a szuperoxid dizmutálódik, H2O2 képzõdik)
·O2– + Fe3+ Ò O2 + Fe2+ (a szuperoxid redukálja a Fe3+-iont)
H2O2 + Fe2+ Ò OH– + ·OH + Fe3+ (Fenton-reakció)

A hidroxilgyök szabadgyökvándorlást indíthat el, ami végül életfontos makromole-
kulák (pl. DNS) helyrehozhatatlan károsodásához vezethet. A sejtekben a vasionok szeparál-
tan, Fruzsina
Komsa vakuolumokba zárva fordulnak elõ, ez a szegregáció véd a szabadgyökképzõdéstõl.
ÁTMENETI ELEMEK
A vérzés, hámsejtek leválása stb. miatt elvesztett vasat a szervezet a táplálékkal (vagy
gyógyszerként) felvett vassal pótolja. A „vasterápia” fontos orvosi feladat lehet.
Az elemi vas ezüstös, formálható fém. Nedves levegõn könnyen oxidálódik és rozsdát
képez (Fe2O3´Fe(OH)3). Vas-szulfát-heptahidrát, FeSO4´7 H2O, széleskörben használ-
ják vasterápiára, mivel ezt a vas-sót lehet a legkényelmesebben elõállítani. Egy sereg szer-
ves Fe(II) só, mint amilyen a vas-glukonát, vas-fumarát, vas-laktát és vas-aszkorbát
szintén használatos terápiás célokra.
Mind a Fe(II) mind a Fe(III) ionok fontos tulajdonsága a komplexképzõ hajlam. Össze-
sen hat ligandum elektronpárjával oszthatják meg külsõ héjukat (6 datív kötésre képesek:
koordinációs számuk: 6) és mind egyszerû mind többfogú (kelát) komplexeket tudnak képez-
ni. Ilyen komplex a nitroprusszid nátrium, Na2[Fe(CN)5NO], amibõl vizes oldatban NO sza-
badul fel, ezért értágító hatású vegyület.
A kobalt(III) ion, (Co3+) a B12-vitamin központi ionja, maga a vitamin szerkezetileg
kelát komplex.
A réz (cuprum, Cu) biológiailag fontos nyomelem, néhány enzim kofaktora. Elemi formá-
ban vörös, formálható, „önthetõ” fém. Vegyületeiben Cu+ (más jelöléssel: Cu(I)) illetve Cu2+
(vagy: Cu(II)) kationokként szerepel. A réz(I)-oxid, Cu2O vörös oldhatatlan por. A réz(II)-
oxid CuO Cu(I) sók lúgosításakor fekete csapadékként válik le.
A rézszulfát-pentahidrát, CuSO2 × 5 H2O, kék, kristályos anyag. Hevítve elveszíti
kristályvizét, a képzõdõ fehér por erõsen nedvszívó (higroszkópikus), ezért felhasználható víz-
nyomok eltávolítására etanolból és egyéb organikus oldószerekbõl. A CuSO4 gombaölõ tulaj-
donságát hasznosítja a mezõgazdaság („bordói lé”: CaO és CuSO4 oldatok keveréke). Rézion
gyakran fordul elõ koordinatív komplex kötésben.
Cink, Zn, szintén nagyon fontos nyomelem. A cinket tartalmazó eddig ismert enzimek
száma meghaladja a százat. A cink fehér fém, vegyületeiben Zn2+ (másképpen: Zn(II)) ionokat
alkot. Cink-klorid, ZnCl2 és cink-oxid (ZnO) fertõtlenítõ, „öszehúzó” (adsztringens) hatá-
súak, elõbbi oldatai nyálkahártyák (fogíny) ecsetelésére, utóbbi paszták, kenõcsök formájában
sebkezelésre használatos. A cink-szulfát-heptahidrát, ZnSO4 × 7 H2O oldata a gyógyászat-
ban szemcseppként nyert alkalmazást.
A higany (Hg), sûrû, ezüstszínû folyadék. Gõzei mérgezõk, a higany ugyanis a fe-
hérjék tiol (-SH) csoportjaival mohón reagál, ezért is nevezik az -SH csoportot tartalmazó
egyszerû szerves vegyületeket merkaptánoknak (mercurium captans = higany-„fogó”).
A higany(II)-klorid, HgCl2, vízoldékony, rendkívül mérgezõ, kristályos vegyület.
Orvosi gyakorlatban sebészi eszközök sterilizálására használják. A higany(I)-klorid,
Hg2Cl2, dimér szerkezetû: Cl – Hg – Hg – Cl. Fehér, súlyos por, vízben gyakorlatilag oldha-
tatlan. Oldhatatlansága magyarázza, hogy a bélcsatornából képtelen felszívódni, ezért nem
is mérgezõ (!), sõt korábban hashajtónak (tehát gyógyszerként) is használták.
A platina (Pt), ezüst (Ag) és arany (Au) nemesfémek. Standard elektródpotenciáljuk
erõsen pozitív, ennélfogva oxidálószerekkel szemben igen ellenállók.
Ezüst-klorid (AgCl), vízben nem oldódó só (oldékonysági szorzata 1,7 × 10–10). Meg-
világítás, röntgensugár, gamma-sugár hatására fotokémiai változást szenved, ez elõsegíti a
fémezüst kiválását (redukció). Ez a tulajdonsága teszi lehetõvé felhasználását fotográfiai és
röntgenfilmek készítésére. Az ezüst-nitrát, AgNO3, vízoldékony kristályos vegyület. Vizes
oldata enyhén, kristályos formája (lápisz) erõsen edzõ, maró hatású. Ezüst-nitrát mérõolda-
tot a titrimetriában csapadékos titrálásokhoz használnak (argentometria).
Komsa Fruzsina

Komsa Fruzsina Tóth Miklós - Szervetlen Kémia. Összefoglalás Orvostanhallgatók Számára WWW - Semmelweiskiado.hu (Trid:44031)

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Komsa Fruzsina Tóth Miklós - Szervetlen Kémia. Összefoglalás Orvostanhallgatók Számára WWW - Semmelweiskiado.hu (Trid:44031)

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Komsa Fruzsina

417439 Érolaszi, 121 / komsafruzsinaeniko@gmail.com /

ã Dr. Tóth Miklós, 2006, 2015

ISBN 978 963 331 060 1

Felelõs kiadó: Táncos László igazgató

A PERIÓDUSOS RENDSZER FÕ CSOPORTJAINAK ELEMEI ...................... 5

A FÕCSOPORT-ELEMEK ÁLTALÁNOS TULAJDONSÁGAI ......................... 5

A periódusos rendszer fõ csoportjainak elemei

A fõcsoport-elemek általános tulajdonságai

Fémfényûek Nem fénylenek

A vastag vonal mentén elhelyezkedõ elemek fémszerûek vagyis félfémek. Ezekben az

I.A csoport: Alkálifémek

Valamennyi alkálifém reagál vízzel. A lítium reakciója viszonylag könnyen végbe-

II.A csoport: Alkáli földfémek

CaCO3 (s) Ò CaO (s) + CO2 (g)

CaO (S) + H2O (l) Ò Ca(OH)2 (s) DH = –65,7 KJ/mól

Ca2+ + 2 OH – + CO 2 Ò CaCO3 (s) + H 2O (l)

A vízben oldhatatlan CaCO3 feloldódik, ha a víz széndioxidot tartalmaz, mert kalci-

CaCO 3 + CO 2 + H 2 O Ò Ca2+ + 2 HCO3–

Ca 2+ + 2 HCO 3– + Ca 2+ + 2 OH – Ò 2 CaCO 3 (s)+ 2 H 2O (l)

A kalcium- és magnéziumionok az élethez nélkülözhetetlenek, a báriumionok, a beril-

III. csoport: Bór és a földfémek

Az oxigén és a szilícium után, az alumínium a földkéreg harmadik leggyakoribb eleme,

A bóraxot felhasználják szappanokban és mosószerekben. Vízben kevéssé oldódik, de

A bórsav baktériumölõ és gombaölõ hatású, és külsõleg mint antiszeptikum haszná-

2 Al(OH)3 Ò Al2O3 + 3 H2O

Ez a só vízben savanyú kémhatással oldódik. Vízben az alumíniumion erõsen hidratált komp-

Al(H2O)63+ + H2O Ò Al(H2O)5OH2+ + H3O+

Al3+ + 3 OH– Ò Al(OH) 3

Al(OH)3 + 3 H3O+ Ò Al3+ + 6 H2O

Al(OH)3 + OH– Ò Al(OH)4–

Szén és egyszerû vegyületei

lajdonságáért. Oxigénfeleslegben a szén széndioxiddá ég el (CO2). Amennyiben az oxigén-

PdCl2 + H2O + CO = Pd + CO2 + 2 HCl

CO2 + H2O 2 H2CO3

H2CO3 + H2O 2 H3O+ + HCO3–

képzésére: a mitokondriális légzési lánc citokróm oxidázának vas(III) ionjaival is komp-

Szilícium és néhány vegyülete

Értelemszerûen a szilikátokban az egyes protonokat fémionok helyettesítik (poli-

Ón, ólom és vegyületeik

nak. Az ólom-oxidot (PbO) ólomakkumulátorok készítéséhez használják, ezenkívül üvegek

Salétromossav (nitrogén oxidációs állapota: +3), HNO2, túlságosan labilis vegyület

Foszfor(III)-oxid (P4O6), foszforatomokból álló tetraéder, de benne a P atomokat oxi-

nyezõdésekkel, valamint az alkalmazott detergenssel csapadékot formáljanak. Ezenkívül az

Arzén, antimon, bizmut és ezek vegyületei

A VI.A csoport elemei

(szemléletes példa erre az erdõtüzek keletkezése és terjedése). Atmoszféránk O2-tartalmát a nö-

SO2 + H2O 2 H2SO3

×OH + SO2 + O2 Ò SO3 +×O 2 H (hidrogénperoxil gyök)

×O2H + NO Ò NO2 + ×OH illetve

×O2H + CO Ò CO2 + ×OH

A kénsav kétprotonos erõs sav. Ismeretesek mind szulfátjai mind hidrogénszulfátjai. A

VII. csoport: Halogének

Cl2 + 2 NaOH 2 NaClO + H 2O + NaCl

ClO– + HCl Ò Cl2 + OH–

Ca(OH) 2 + Cl2 2 CaCl(ClO) + H 2O

NH4+ + H2O 2 NH 3 + H3O+

IA IIA IIIA IVA VA VIA VIIA VIIIA

Komsa Fruzsina D-BLOKK F-BLOKK

kor jelentkezõ gázembólia („dekompressziós betegség”) veszélye jelentõsen kisebb. Meg-

2 ·O2– + 2 H+ Ò H2O2 + O2 (a szuperoxid dizmutálódik, H2O2 képzõdik)

·O2– + Fe3+ Ò O2 + Fe2+ (a szuperoxid redukálja a Fe3+-iont)

H2O2 + Fe2+ Ò OH– + ·OH + Fe3+ (Fenton-reakció)