SEJTORGANELLUMOK

1. sejtmagvacska 2. sejtmag 3. riboszóma 4. vezikula 5. durvafelszínű

endoplazmatikus retikulum 6. Golgi-apparátus 7. citoszkeleton 8. simafelszínű
endoplazmatikus retikulum 9. mitokondrium 10. vakuólum 11. citoplazma
12. lizoszóma 13. centriólum
A génexpresszió szabályozása az élet egyik
legfontosabb, központi mozzanata
A sejtmagban történik:
II. Transzkripció (RNS-szintézis)
RNS szintézise DNS mentén: meghatározott információ „átírása” a
DNS-ről egy új RNS darabra.
RNS:
• egyetlen láncú nukleinsav,
• thymin helyett uracyl,
• dezoxiribóz helyett ribóz
mRNS transzkripció: a génexpresszió 1. fázisa, a fehérjét kódoló gén átíródik
mRNS-re. Átalakítás után kijut a citoplazmába és ott a fehérjeszintézishez
(transzláció) szolgáltatja a mintát.
tRNS és rRNS transzkripció: tRNS és rRNS átírása a megfelelő génekről.
Mindkét RNS (fehérjékhez kötve) a transzláció fontos segédeszköze a
cytoplasmában. További kis RNS-ek transzkripciója.
 Génkifejeződés (Génexpresszió)
A riboszómák szerkezete és működése
Génexpresszió

Minden élő sejtben a genetikai információ átadásának iránya

 DNS RNS (transzkripció, RNS szintézis) és
 RNS fehérje (transzláció, fehérje szintézis)

 ez a folyamat egészében a génexpresszió

 eredményeként a sejt szerkezete/funkciója megváltozik

Centrális dogma: az élő rendszerekben a genetikai információ

áramlása egyirányú, a DNS → RNS → fehérje → tulajdonság
Génexpresszió
Gén: egy fehérje szintézisét biztosító DNS-szakasz

 ún. háztartási gének (konstitutiv gének, housekeeping genes) ,

 a sejtek a sejt típustól függetlenül állandóan kifejezik
 alapvető anyagcsere-folyamatok enzimjeit, a membránok, a váz fehérjéit- tehát minden sejtben közösen
előforduló fehérjéket kódolnak (pl. aktin, tubulin)
 szabályozott gének
 szövetspecifikus fehérjék szintézisét irányítják
 génjeik minden sejtben jelen vannak, de csak a rájuk jellemző szövetféleség sejtjeiben fejeződnek ki,
működésük differenciált sejtpopulációk kialakulását eredményezi

 változhat a génexpresszió időben is: a szervezet fejlődése során más és más gének kerülhetnek aktív vagy
represszált állapotba.

A génexpresszió pontosan és bonyolult módon, több szinten szabályozódik.

 Transzkripció – Átírás
 a DNS-szekvencia részei RNS-re íródnak át
 „transzkripció” - mivel az információ, bár más kémiai formába, de még mindig ugyanazon nyelven,
(„nukleotidnyelven”) iródik át (hasonlat: kézírásból – gépírásba)

RNS
 is egy lineáris polimér, 4 kb. nukleotid-alegységből áll,
amelyeket foszfodiészterkötések kapcsolnak össze
 kémiailag két szempontból különbözik a DNS-től:
1. nukleotidjai ribonukleotidok
(dezoxiribóz helyett ribózt tartalmaznak)
2. bázisok szintén A, C és G, de timin (T) helyett uracil (U)
U is hidrogénkötést tud az A-nel kialakítani
(komplementáris bázispárosodás itt is érvényes)
 egyszálas
igen változatos formában hajtogatódhat, akárcsak egy
polipeptidlánc

míg a DNS csak információraktár, az RNS kb. formákban

Ribóz (még egy – OH csoport) fordul elő, amelyek közül egyesek strukturális vagy
Uracil (egy CH3-csoport hiányzik)
a nukleotidok közötti kapcsolatok hasonlók
éppen katalitikus feladatokkal rendelkeznek
 A sejtben különböző típusú RNS-ek találhatók

 messenger RNS (mRNS) v. hírvivő RNS- fehérjét kódoló génekről másolódnak

és végül is a fehérjeszintézist irányítják,
 riboszómális-RNS (rRNS)- a riboszómák alapvető strukturális elemei
 transzfer-RNS (tRNS)- adaptációs molekulák, amelyekkel a különböző aminosavak
a riboszómán a megfelelő helyre kerülnek a fehérjébe való beépítéshez
 mikroRNS (miRNS)- kis RNS-ek, kulcsszerepük van az eukarióták génexpresszójának
szabályozásában; strukturális és katalitikus feladatokat látnak el

mindegyik RNS a megfelelő gének

átírásának eredménye, és mindegyik
részt vesz a fehérje szintézisben
Transzkripció – Átírás
a transzkripció olyan RNS-t eredményez, amely komplementer a templát DNS szálhoz

 báziskomplementaritás szerint DNS-mintáról (templát)

történik.
 a DNS kettős hélix egyik szála szolgál templátként.
 a másik szál az RNS-szintézis tekintetében a nem-templát
szál

A kialakuló RNS lánc

 a templát komplementere és a
 a nem-templát szál másolata (kivéve, hogy az RNS-ben
timin helyett uracil található !)

 a nem-templát szál a kódoló szál - a benne rejlő

nukleotidsorrend adja a funkcionális RNS-ek és a fehérjék
szerkezetére vonatkozó információt, a kódot
 Transzkripció (átírás) lépései
a szintézist RNS-polimeráz végzi
1) az enzim kapcsolódása a DNS kettős spirál promoter
régiójához és a DNS szálak szétválása

2) Iniciáció (kezdés)- a gén elejének megtalálása, a

transzkripció pontos starthelyének és irányának kijelölése

3) Elongáció (lánchosszabítás)- az átírás végzése a gén hossza

mentén ribonukleotid-trifoszfátok (NTP) felhasználásával

4) Termináció (befejezés)- az átírás leállítása a gén végén

(stopp jel)

 jelek a DNS szekvenciájában közlik az RNS-polimerázzal,

hogy hol kezdje és hol végezze a tevékenységét
 startjel (a promoter régióban !)
 terminátor vagy stopp-jel

 az RNS-szintézis – a DNS-szintézishez hasonlóan – 5’→3’

irányban történik,
Az eukarióta sejtekben az átírást háromféle RNS-polimeráz (Pol) végzi

 RNS-Pol.I. - a magvacskában (nukleoluszban) lokalizálódik, rRNS-molekulákat szintetizálja

 RNS-Pol.II. - a nukleoplazmában lokalizálódik, a mRNS-ek (fehérjekodóló RNS-ek) elsődleges átiratait szintetizálja
 RNS-Pol.III. a nukleoplazmában lokalizálódik, a tRNS-eket szintetizálja.

 RNS-Pol. II és III olyan géneket is átírnak, amelyek kis RNS-ek számára kódolnak

A mitokondriumoknak és kloroplasztoknak saját RNS-polimerázaik vannak !!

A transzkripció beindításához, az eukarióta RNS-polmerázé II-nek egy csoport általános TF-ra van szüksége*

ezek a TF-k: TFIIA, TFIIB, stb.

 segédfehérjék, amelyek a promoterhez kötődnek

 az első TF egy rövid kettős-hélix DNS-szekvenciához kötődik,

amely T- és A- nukleotidokból áll- TATA-box (a start-hely előtt található)
 a DNS alakváltozását okozza, amely felismerő-jelként szolgál más fehérjéknek
a promoterhez való kötődéshez:
 a többi faktor és RNS- polimerázé II kötődik és kialakul a transzkripció-
iniciációs komplex

Iniciációs komplex
 kb. 50 különböző fehérjekomponensből áll
 pontosan a starthely elé helyezi a Pol.II-t,
 egyes komponensei enzimaktivitással is rendelkeznek. Így pl.
 ATP-áz-aktivitással, mely elősegíti a DNS két szálának az
átírásához szükséges szétnyílását,
 hiszton-acetiláz-aktivitással, mely a nukleoszómás szerkezet
fellazulását eredményezi az aktív génben
 kinázaktivitással, mely a Pol.II-t foszforilálja
a Pol.II. foszforilált formájában válik el az iniciációs komplextől
a bakteriális polimerázé egyedül és kezdi meg az átírást (elongációt)
képes a transzkripció iniciációjára
Az iniciációs komplex kialakulása szükséges, de nem elégséges feltétele a transzkripciónak

 önmagában nem határozza meg, hogy melyik gén és mikor íródjon át

 a transzkripció elindításához specifikus szabályozófaktorok (specifikus transzkripciós faktorok) jelenléte is
szükséges

Specifikus transzkripciós faktorok (aktivátorok, represszorok)

 változatos szerkezetű fehérjék
 közös tulajdonságuk, hogy rendelkeznek:
 DNS-kötő doménnel (felismeri a gén specifikus szabályozószakaszait) és
 átírást aktiváló (aktivátorok), vagy
 átírást gátló doménnel (represszorok)

 aktivitását, lokalizációját a sejtet érő külső jelek, hatások szabályozzák

pl. valamilyen hormon

egy-egy gén szabályozórégiójában tucatnyi kötőhely lehet specifikus aktiváló és gátló faktorok számára, és
ezek aktivitását számtalan külső jel befolyásolja, a lehetséges kombinációk száma is igen nagy
Az eukarióta sejtmagban az RNS nemcsak átíródik hanem egyidejűleg át is alakul
Az RNS feldolgozása (érése, processzálása)
A transzkripció terméke hosszú, általában több ezer bázisból álló RNS-molekula, az ún. elsődleges átirat (primary transcript).

2. Kivágás-összeillesztés (splicing)
 speciális RNS-ből és fehérjékből álló részecskék
(spliceosoma) katalizálják
 a fehérjekódoló gének mozaikos szerkezetűek:
a fehérje-kódoló exonok közé beékelődnek fehérjét
nem kódoló szakaszok, az intronok.
 az elsődleges átirat tartalmazza mind az exonok,
1. Vég- módosulások mind az intronok másolatát
1a. capping- a 5’ végre metilált guanin- sapka (mG-cap)  a splicing során az intronok kivágódnak, és a
szomszédos exonok összekapcsolódnak
1b. poliadenilálás- a 3’ végre 200–300 adenilnukleotid
 így egy erősen megrövidült átirat jön létre, a kivágott
(polyA-farok) intronok degradálódnak
 a végmódosulások a molekula stabilitását, transzportálhatóságát
szabályozzák

A processzálás végterméke az érett mRNS, amely ezután a citoplazmába áramlik.

Spliceoszóma
RNS-fehérje komplex, amely az eukarióta sejtmagban az elsődleges transzkript intronjait kivágja
Alternatív splicing
 a kivágás-összeillesztés következtében egy génről többféle mRNS is keletkezhet
(egyes exonok kimaradhatnak az egyik, vagy másik változatból, vagy a sorrendjük megváltozhat az
illesztés során) úgyhogy többféle fehérje is keletkezhet

 egyes splice-variánsok sejtspecificitást mutatnak

pl. alfa-tropomiozin a harántcsíkolt izomban más mint a
sima izomban
A transzkripció szabályozása
1. a nukleoszómák hisztonjainak kémiai módosítása
speciális enzimek, pl. hiszton-acetiltranszferázok, metiltranszferázok, dezacetilázok végzik
 aktív kromatinban - hisztonok acetilálódása - csökkenti pozitív töltésüket, és így
kapcsolatuk a negatív töltésű DNS-szálakkal fellazul - fellazult kromatinszerkezet
 hiszton dezacetilálás, metilálás általában ellentétes hatású: kompakt, heterokromatikus,
az átírást gátló kromatin szerkezet kialakulása

2. ún. kis nemkódoló RNS-eknek szintén jelentős szerepe van a génexpresszió szabályozásában
(lásd transzláció szabályozása !)

3. a DNS kémiai módosítása

 DNS-metilálás a gének inaktiválódásával jár együtt

a szomatikus sejtek utódaikra nemcsak génkészletük (DNS-molekuláik) teljes másolatát, hanem

jellemző génexpressziós mintázatukat is át tudják örökíteni
A transzkriptek sorsa prokariótákban és eukariótákban különböző

Eukarióta
 az átirt RNS mind exonokat mind
intronokat tartalmaz
 mindkét vége módosításon esik át,
 az intronokat pedig enzim katalizálta
splicing reakció eltávolítja
 a kialakult mRNS végül a sejtmagból
a citoplazmába szállítódik, Prokarióta
ahol fehérjévé transzlatálódik  egyszerübb
 az 5’ vég a transzkripció iniciálásának
eredménye az RNS-polimeráz által,
 a 3’-vég a transzkripció terminálásával
alakul ki
 transzkripció és transzláció ugyanabban
a térben történik
 a fehérje mennyisége ezen lépések
hatékonyságától valamint az RNS és
fehérje lebontásának sebességétől függ
Az érett eukarióta mRNS-ek szállítása, exportja a sejtmagból a citoplazmába szelektív

 Magpóruskomplexek (nuclear pore complex)-csak az érett RNS-t ismerik fel és szállítják

 hogy exportra kerüljön az mRNS molekulának egy sor

fehérjéhez kell kötődnie, amelyek jelzik, hogy a molekula
módosítása helyesen ment végbe
pl. Poli-A-kötő fehérjék, Cap-kötő-fehérje , fehérjék, amelyek
a splicing teljességét jelzik (pl. EJC- exon junction complex)
Az RNS-től a fehérjéig
az információátvitel az RNS-ről a fehérjére –transzláció, vagyis lefordítás egy másik nyelvre, amelyik egészen más
jeleket használ

a mRNs-ben 4 különböző nukleotid, a fehérjékben viszont 20 különböző aminosav van (egy az egyhez átfordítás nem
lehetséges)
Genetikai kód- a szabály, amely szerint egy gén nukleotidszekvenciája az RNS közvetítésével egy fehérje
aminosavszekvenciájára fordítódik át
Ez a kód univerzális, bár a mitokondrium DNS-ben kis eltérések vannak

 3-egymásutáni-nukleotidból-álló-kód (kodon)- határoz meg egy aminosavat

 a legtöbb aminosavat több kód is kódolja (a különbségek rendszerint a harmadik nukleotidban vannak)
 három kódon nem aminosavat kódol, hanem terminációs-helyek – stopp kodonok, amelyek a proteinkódoló
szekvencia végét jelzik
 egy kodon AUG- egyrészt start-kodon, a proteinkódoló szekvencia kezdetét jelzi, ugyanakkor a methionin -t
kódolja
!!!
tRNS-molekulák kapcsolják az aminosavakat a mRNS kodonjaihoz
A mRNS molekula kodonjai nem ismerik fel direkt az aminosavakat, amelyeket kódolnak, vagyis a három nukleotidból álló csoport
nem kötődik közvetlenül az aminosavhoz.

A genetikai kód lefordítását két adapter fehérje segíti, amelyek egymás után hatnak és egyformán fontosak:
 aminoacil-tRNS-szintetázé, amelyik egy bizonyos aminosavat a megfelelő tRNS-hez kapcsol
(feltöltés)
 tRNS-amelynek antikodonja bázispárokat alakit ki a mRNS megfelelő kodonjával
(feltöltött v. megrakott tRNS)
 tRNS - köti egyik helyen az aminosavat,
egy másik helyen pedig a kodont

antikodon

kodon
bármely lépésben
minden aminosavnak saját szintetázéja bekövetkező hiba
van, tehát 20 kb. szintetázé létezik- a hamis aminosav
kapcsolódás ATP-hidroliziséhez kötött beépüléséhez vezet
tRNS-molekulák kapcsolják az aminosavakat a mRNS kodonjaihoz

RNS molekulák bázispárosódás révén háromdimenziós struktúrává hajtogatódhatnak, akár dupla-hélix szerkezet is kialakulhat

tRNS
 négy dupla-hélix résszel rendelkezik, ezáltal a molekula négylevelű lóherére hasonlít
 ez tovább hajtógatódik egy L alakú struktúrává, amelyet a kb. régiók közötti hidrogénkötések tartanak össze

 két páratlan (egyszálas) nukleotidrégió az L-alakú struktúra

végén kulcs fontosságú a fehérjeszintézis szempontjából:
 antikodon- három egymás utáni nukleotid,
a mRNS-ben levő komplementáris kodonnal párosul

 egy rövid szakasz a 3’-végen, ahova a megfelelő

aminosav kötődik

tRNS- sémája, az antikodon kihangsúlyozásával

A transzláció, a riboszómák szerkezete, működése

Transzláció - a fehérjeszintézis első és legfontosabb lépése

- a mRNS bázissorrendjében rejlő információ felhasználásával meghatározott aminosav-sorrendű fehérje
szintetizálódik
- a riboszómák felszínén megy végbe

Riboszómák
 kb. 25–30 nm átmérőjű
 megközelítőleg gömb alakú részecskék
 egy átlagos sejtben több millió példányban
 részben szabadon a citoszólban,
 részben az endoplazmatikus retikulum
membránfehérjéihez kötődve
 Riboszómák

 minden eukarióta riboszóma egy kisebb (40S) és egy nagyobb

(60S) alegységből áll
 együtt egy teljes riboszómát (80S) alkotnak
 egy hatalmas komplex négy RNS-ből és több mint 80
fehérjéből
 tömege több millió D (csak összehasonlításképpen egy átlagos
60S 40S nagyságú fehérje tömege 30 000 D !!)
 az RNS teszi ki több mint a felét a riboszóma tömegének

 a két alegység a mRNS-en kerül össze egymással, rendszerint

annak kezdeti (5’) részén, a fehérjeszintézis megindítása céljából
80s  amikor a fehérjeszintézis befejeződött az alegységek elválnak
egymástól

a riboszómák és alegységeik centrifugálással választhatók

el a többi sejtorganellumtól
az „S” érték (Svedberg-egység) az ülepedés sebességét
jellemző mutató, arányban áll a részecske tömegével
Prokarióta riboszómák
 hasonló szerkezetűek,
 de kevesebb RNS-t és fehérjét tartalmaznak, ezért össztömegük is kisebb.
 Riboszómák

Minden riboszóma tartalmaz :

 egy kötőhelyet a mRNS és
 három kötőhelyet a tRNS molekulák számára (A-, P- és E-hely):
 „A”-aminoacil-hely - aminosavakat szállító tRNS
 „P”-peptidil-hely - a növekvő peptidszálat hordozó tRNS
 „E”- exit - a „terhétől” megszabadított tRNS távozik

Funkció
 kis alegység - kiosztja a mRNS kodonjait a találó tRNS-hez
 nagy alegység - a peptidképzést katalizálja (az aminosavakat
köti egy polipeptidlánchoz)

 bizonyos feltételek mellett a riboszóma, nagyobbik

alegységén keresztül, az endoplazmatikus retikulum
membránjaihoz is hozzákötődhet
A transzláció (polipeptidlánc-szintézis) szakaszai

 alapfeltétele, hogy a tRNS molekulák feltöltődjenek a megfelelő (specifikus) aminosavakkal, vagyis

hogy ATP felhasználása mellett kialakuljanak az aminoacil-tRNS molekulák

 3 szakasz

1) Iniciáció (kezdés)

2) Lánchosszabbítás (elongáció)

3) Termináció (befejezés)
A transzláció (polipeptidlánc-szintézis) szakaszai
1. Iniciáció (kezdés)
1a. lánckezdő (iniciációs) komplex kialakulása
 a mRNS 5’ végének közelében elhelyezkedő AUG start kodon köré szerveződik
 összetevői iniciációs-tRNS
mindig a methionin-t hordoz, így
 a kis alegység, az újonnan szintetizált fehérjék mindig
 az első aminosavat (AA1- methionin) hordozó tRNS, methionint tartalmaznak első as-ként (N-term.)
 a mRNS-ből, valamint késöbb ezt egy specifikus proteázé eltávolítja
 a citoszolból felvett fehérjék (iniciációs faktorok, IF)
1b. a nagyobbik alegység rákötődése az iniciációs komplexre: összeáll a működőképes riboszóma

kialakulásához GTP és
IF-k szükségesek
A transzláció (polipeptidlánc-szintézis) szakaszai

2. a lánchosszabbítás (elongáció)
 újabb aminosav az A-helyre lépve kapcsolódik az
mRNS-hez, majd létrejön a peptidkötés az előző
aminosav karboxi csoportjával, és végül a riboszóma
egy kodonnal áthelyeződik (tovább lép)
GTP-t és
EF-kat  elongációs faktorokat (EF) igényel a citoszolból
ígényel
 újabb és újabb aminosavak épülnek be a peptidláncba,
miközben a riboszóma végighalad az mRNS-en 5’→3’
irányban

 a növekvő lánc a nagyobbik alegységben a P-helyről nyíló

csatornán (exit tunnel) keresztül tolódik ki a riboszómából
A transzláció (polipeptidlánc-szintézis) szakaszai

3. Termináció (befejezés):
 a lánchosszabbítás során a riboszóma eléri az mRNS 3’
végének közelében elhelyezkedő stop kodont (UAG , UGA
vagy UAA)
Itt leáll a szintézis (termináció):
 a peptidlánc felszabadul,
 a riboszóma alegységeire disszociál, és leválik a mRNS-ről

újabb tRNS molekulák helyett

terminációs faktorok (Release
Factor-ok, RF1, RF2)
A transzláció (polipeptidlánc-szintézis) szakaszai
Poliriboszóma (Poliszóma)
 egy-egy mRNS-en egyidejűleg több riboszóma is végez leolvasást
 egymás után haladva az 5’→3’ irányba,
 mintegy 80 nukleotid távolságra egymástól

 az egy mRNS-re felfűzött riboszómacsoportot poliriboszómának

(poliszómának) nevezik
 lehetővé teszi időegység alatt nagyobb mennyiségű fehérje
szintézisét
 különösen gyakoriak intenzív fehérjeszintézist folytató sejtekben

Poliszómák mind az eukariótákban,

mind a prokariótákban megtalálhatók.

EM: eukarióta poliriboszómája

Egy közös riboszómaalegység- raktár áll a fehérjeszintézis rendelkezésére

Ebből állnak össze:

 Szabad riboszómák poliriboszómák):

 itt citoszólikus fehérjék transzlatálódnak, amelyek
egyrészt a citoplazmába maradnak, másrészt a
membránnal rendelkező organellumokba jutnak

 ER-hez kötött riboszómák (poliriboszómák)

egy szignálszekvencia a növekvő polipeptidláncon a riboszómát
az ER membránjához írányítja
 itt membránférjék, szekretoros fehérjék transzlatálódnak

Minden fehérjeszintézis – ciklus végén a ribiszómális alegységek

szabaddá válnak és visszatérnek az általános tartalékhoz
A transzláció szabályozása

kis nemkódoló RNS-ek (siRNS, micro-RNS)

 az RNS- molekulák különleges csoportjai
 viszonylag rövid (20–25 nukleotidból álló) láncok
 hosszabb prekurzorok formájában íródnak át a genom különböző helyeiről,
majd egy ribonukleáz rövid, 20–25 bázis hosszúságú szakaszokra hasítja őket csendesítő komplex

 több változatuk ismert, melyek közös tulajdosága, hogy

bázisszekvenciájuk komplementer valamilyen mRNS bázis-sorozatával,
ezért azt fel tudják ismerni és a bázis párosodás szabályai szerint
hozzákötődnek

 speciális fehérjékhez kötődve úgynevezett csendesítő komplexeket képeznek:

 mRNS-hez kötődve megakasztják azokról az átírást, vagy kiváltják az adott mRNS degradációját
 a hatás specifikus: csak azon mRNS-k transzlációját gátolják, melyekkel szemben a
komplementaritás fennáll !!
A transzláció szabályozása
A prokarióta fehérjeszintézis inhibitórai antibiotikumként kerülnek használatra
 vegyületek, melyek a riboszómaműködés akadályozásán keresztül gátolják a fehérjeszintézist. Így pl.
 sztreptomicin és származékai gátolják az iniciációt és hibás leolvasást okoznak
 tetraciklin az aminoacil-tRNS bekötődését akadályozza
 kloramfenikol a peptidkötés kialakulását gátolja

 mivel hatásukkal szemben a prokarióta riboszómák érzékenyebbek, mint az eukarióta riboszómák,

alkalmazhatók bakteriális fehérjeszintézis szelektív gátlására és ezen keresztül a fertőzés leküzdésére
A riboszóma elhagyása után számos fehérjének további
módosuláson kell átesnie ahhoz, hogy a sejt számára
hasznosítható legyen:

Ko- és Poszttranszlacionális módosulások

 nem-kovalens módosulások pl. kis ko-faktorok kötődése

 kovalens módosulások, pl foszforiláció, glikolizáció

 különböző alegységek összeállása

A fehérjék eljutása rendeltetési helyükre

Fehérje transzport mechanizmusai:

1. Kapu transzport- nukleáris pórus komplexen
keresztül (sejtmagba)
2. Transzmembrán transzport: fehérje transzlokátorok
segítségével (citoszolból ER-ba, mitokondriumba,
peroxiszómába)
3. Vezikuláris transzport: transzport vezikulumokban
(az ER-ból)

 mindhárom energia igényes

 1. és 3. : a fehérje a transzport során hajtogatott állapotban
marad
 2. a fehérjének ki kell hajtógatódnia
A fehérjék eljutása rendeltetési helyükre: válogatás, célbajuttatás
 válogatási jelek (szignálszekvenciák) irányítják a fehérjéket a megfelelő organellumhoz
 rövid aminosav-sorozatok
 a szintézis során épülnek be a fehérjébe
 jelfogó molekulák (más fehérjék) ismerik fel

 jel nélküli fehérjék a citoszolba

jutnak és ott ismaradnak
(pl. vázfehérjék, glikolitikus enzimek)
 az ER fehérjéi N-terminális
szignálszekvenciával rendelkeznek

 egy szignálszekvencia szükséges és elégséges

a fehérjék megfelelő szortírozásához
Géntechnikai eljárásokkal a fehérjék irányítottsági helye megváltoztatható:
a szignálszekvencia eltávolítása az ER-fehérjéről és a citoszolos fehérjére való
átvitele a két fehérje sejten belüli helyének megváltozását eredményezi
Az endoplazmatikus retikulum (ER)
Az endoplazmatikus retikulum (ER)
 egymással összefüggő lapos zsákokból, ciszternákból álló üregrendszer
 kb. 6 nm vastagságú hártya határolja
 fejlettsége, kiterjedése sejttípustól, működési állapottól
függően változik
 szerkezet és működés szempontjából két részre választható:
 durva felszínű ER (RER)
 sima felszínű ER (SER)
az elhatárolódás nem éles, a két rész membránjai átmennek
egymásba és üregrendszerük közös

az endoplazmatikus kompartimentumot
ultracentrifugálásos módszerekkel
mikroszóma frakcióként lehet elkülöníteni a
sejt egyéb organellumaitól.
Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)

 membránjának citoplazmatikus felszínén riboszómák találhatók („érdes”)

 membránja folytonos a külső maghártyával, lumene a perinukleáris térrel
 Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)

 különösen fejlett nagy mennyiségű váladékfehérjét termelő sejtekben

(pl. hasnyálmirigy, máj, neuronok)

Ergastoplasma (erősen bazofil)- exokrin pankreászban

ezekben a sejtekben számos, szorosan egymás mellé

rendeződött ciszternából áll (ergasztoplazma),
gyakran a sejtmag körül helyezkedik el
Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)

Fő funkciója
 az integráns membránfehérjék, a lizoszomális és a váladékfehérjék szintézise,
módosítása, válogatása és szállítása

 A fehérjék bizonyos csoportjai termelődnek itt:

• Transzportra szánt fehérjék
• melyeket majd a sejt az extracelluláris térbe ad le – szekréciós
fehérjék
• membránnal határólt organellumban tárólt – lizoszómális -fehérjék

• Strukturális fehérjék
• sejtmembránba beépülő membránproteinek
• ER- , Golgi-apparátus-, lizoszóma membránok fehérjéi
Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)  külső felszínen riboszóma- kötő helyek
 belsejében integráns membránfehérjék,
lizoszomális és szekretoros fehérjék szintézise
DER felszínén
 szignálszekvencia
minden DER-fehérje mRNS-nek elején
 szignálpeptid
minden kötött riboszómán szintetizálódó fehérjén
 szignálfelismerő részecske =
signal recognition particle/ SRP felismeri

 SRP–riboszóma komplex kialakulása és kapcsodása

a DER membránjaiban levő
 SRP-receptorhoz - és
 Transzlokon –transzlokációs pórus- fehérjéihez

 Transzlokon
a hosszabbodó peptidlánc a transzlokonon keresztül
becsúszik a DER üregébe

ER-beltere
Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)
 külső felszínen riboszóma kötő helyek
 belsejében integráns membránfehérjék,
DER üregében lizoszomális és szekretoros fehérjék szintézise,
Ko-transzlációs módosulások módosítása

 szignálpeptidáz eltávolítja a szignálpeptid-szakaszt,

mely a proteaszómában degradálódik

 N-glikoziláció - oligoszacharid oldalláncok kapcsolása

az aszparagin aminocsoportjához;
nem specifikus glikoziláció

specifikus glikolizáció a Golgi-készülékben zajlik !

 diszulfidkötések kialakítása
Durvafelszínű endoplazmatikus retikulum (DER)

DER üregében
 fehérjék korrekt térszerkezetének kialakítása
(a peptidlánc feltekeredése, hajtogatódása),
 speciális fehérjék (dajkafehérjék vagy chaperonok, hősokkfehérjék) segítségével

 “minőségellenőrző rendszer”
 hibás fehérjék a transzlokációs póruson keresztül visszaáramlanak a citoplazmába,
ahol a proteaszómákban lebomlanak

A „helyes”fehérjék sorsa
 a megfelelő térszerkezettel rendelkező fehérjék vezikuláris transzporttal kerülnek a Golgi készülékbe
 az ER saját lumenális- és membránfehérjéi –– egy speciális, ún. ER retenciós (visszatartó) szignált
tartalmaznak, amely hatására e fehérjék el sem hagyják az ER –t vagy a Golgi cisz oldaláról
visszaválogatódnak
Simafelszínű endoplazmatikus retikulum (SER)
 feltagolódó lapos zsákokból, tubulusokból álló hálózat
 membránjához nem kötődnek riboszómák
 nem mutat a DER-hez hasonló rendezettséget
 általában a DER-nél kisebb térfogatú kompertimentum

DER és SER
egymással
összefüggnek

igen fejlett
 koleszterint, szteroidhormonokat szintetizáló sejtekben
 méregtelenítését, biológiailag aktív idegen anyagok, pl. gyógyszerek) feldolgozását végző sejtekben

Pl. mellékvesekéreg sejtjei, májsejtek

Simafelszínű endoplazmatikus retikulum (SER)
Funkciói
1. Lipid szintézis
 foszfolipid szintézis ( a membrán lipid kettős rétege is itt keletkezik)
 enzimei a SER membránjának citoszól felőli felületén vannak
 Flipáz-enzim- a foszfolipidek egy részét a SER membránjának citoszol felőli rétegéből átforgatja a lumen felőli rétegb

 ceramid és koleszterin szintézis, szteroid vegyületek szintézise

Leydig sejtek
sárgatest
mellékvese
A lipidek sorsa
 vezikuláris transzporttal kerülnek át a Golgi-készülékbe, ahol bizonyos lipidmolekulák
(pl. a ceramidok) átalakítódnak, és további vezikuláris transzporttal jutnak el célterületükre
(pl. plazmamembrán)

 szállítófehérjék (ún. karrier proteinek) közreműködésével juthatnak el a mitokondriumba, a

peroxiszómákba
Simafelszínű endoplazmatikus retikulum (SER)
Funkciói
2. A citoszol kálciumszintjének szabályozása
 a sejten belül a kalcium a SER-ben raktározódik
 üregrendszerükben Ca++-kötő fehérjék (Calreticulin, Calstorin, Calsequestrin) lokalizálódnak
 membránjaik pedig Ca++-pumpát (Ca++-ATP-ázt), ill. Ca++-csatornákat tartalmaznak

 megfelelő ingerek hatására a SER-ből a kalcium felszabadul

 igen fontos szerepet játszik az izomsejtek, harántcsíkolt és szízomrostok
működésében

 izomrostokban SER nagy kiterjedésű, speciális változata:

szarkoplazmatikus retikulum
 a miofibrillumokat hálózatosan körülöleli
 szorosan összefekszik a plazmamembrán
betüremkedéseivel (T-tubulusok)
Simafelszínű endoplazmatikus retikulum (SER)
Funkciói
4. Glukóz anyagcsere:
 Glukóz-6-foszfatáz: SER-ben lokalizálódik,
Gluc-6-P-ról lehasítja a foszfátot
 a glukóz molekula transzporter közvetítésével jut ki a citoszolba,
majd a plazmamembránon át a vérbe
 májsejtekben, vesetubulusok hámsejtjeiben

glikogén szemcsék jellemzően a SER környékén,

csoportokba rendeződve találhatók
Simafelszínű endoplazmatikus retikulum (SER)
Funkciói
4. Méregtelenítés

 a szervezet számára idegen anyagok (xenobiotikumok, mint pl. gyógyszerhatóanyagok

(barbiturátok), mérgek), vagy a szervezetben keletkező káros anyagok átalakítása
 kevert funkciójú oxidázrendszer (mixed function oxidases – MFO) enzimkomplex :
alkotóelemei pl. a citokróm-P450, citokróm-b5, flaprotein fehérjecsaládok tagjai

 átalakítás célja az oldhatóság növelése (lipofil anyagok hidrofilá való átalakítása pl.
hidroxilálás révén), a szervezetből való eltávolításuk megkönnyítésére
 májsejtekben

5. Retinál-izomerizáció - a retina pigmenthámjában

 retinál (A vitamin derivátum) itt reizomerizálódik (trans-izomerből cis-izomerbe)
 szerep a fotorecepcióban p65
 Proteoszómák
Fehérjelebontás (proteolízis)
 egy lehetőség a sejt számára egy fehérje mennyiségét a szükségletnek megfelelő szinten alakítani
 a fehérjék élettartama igen különböző:
 hosszú - pl. struktúrfehérjék csontban, izomban hónapokig, akár évekig megmaradnak
 rövid - pl. anyagcsere enzimek vagy amelyek a sejtciklus szabályozásában vesznek részt
(napok, órák, akár mp-ek)

Proteolízis
 a fehérjék aminosavakra való lebontása
 proteázok végzik – a fehérjéket előbb rövid peptidekre majd as-ra bontják – hidrolizálják a peptidkötéseket
 szerepe:
 rövid életű fehérjék lebontása
 hibásan hajtogatott proteinek eltávolítása- ez igen fontos az élőlények számára !!!

hibásan hajtogatott fehérjék aggregációja: neurodegenerativ betegségek

pl. a Huntington betegség, Alzheimer kór, Creuzfeld - Jacob betegség

 helye:
 a citoplazmában nagy proteolitikus enzimekből álló komplexeken: proteoszómák
 az eukarióta sejtben vannak speciális kompartmanok is: lizoszómák
Proteoszóma
 szabadon helyezkednek el a citoszólban és a magban
Felépítése
 egy központi rész, mag (ún. 20S proteoszóma)
 henger alakú, belső ürege kb. 5 nm átmérőjű, itt történik a peptidlánc enzimatikus feldarabolása
 ez a tér olyan szűk, hogy normális térszerkezetű, feltekeredett fehérjék nem férnek el benne
 regulációs egységek (ún. 19S egységek)
 a henger végeihez kapcsolódnak sapkaszerűen,
 megkötik a lebontásra szánt fehérjéket, majd a henger belsejébe továbbítják
 Minthogy az enzimek a henger belsejében találhatók, nem
ártanak a sejtnek.
 A folyamat energiaigényes, ATP felhasználásával jár.

Honnan tudja a proteszóma, hogy melyik fehérjét kell lebontania ?

 a jel egy kis molekulatömegű, minden sejtben előforduló
fehérje, az ubikvitin
 láncait (poliubikvitint) egy több tagból álló enzimrendszer köti a
degradálandó fehérjére
 a poliubikvitint hordozó fehérjéket a 19S regulációs egység
ismeri fel
 ubikvitin leválik és újra felhasználódik (reciklálódik)