SEJTOSZTÓDÁS

(II)

MEIÓZIS
IVARSEJTEK KELETKEZÉSE
Szaporodás célja

a faj fennmaradásának és
az élet folytonosságának a biztosítása
a baktériumok egyszerű
sejtosztódással szaporodnak
Egy baktérium kettéosztódása
kedvező körülmények között
20-25 percig tart.
Egy hydra ivartalanul,
bimbózással szaporódik

A bimbók a szülővel
genetikailag azonosak.
Leválnak és önálló életet
folytatnak.

Hydra- a csalánozók törzsébe

tartozó édesvízi ragadozó
 Az ember szaporodása
hím és női
ivarsejt egyesülését
feltételezi.

A nagy méretbéli
különbségek ellenére
a petesejt és spermium
egyformán járulnak hozzá
a zigóta genetikai
sajátosságainak
meghatározásához.

Pásztázó EM (SEM): Petesejt felszínén spermiumokkal. Bár számos spermium

kötődik a petesejt felszínéhez, csak egy hatol be a petesejtbe és termékenyíti azt meg.
Szaporodás fajtái
ivartalan szaporodás
egyetlen sejtből genetikailag teljesen azonos egyed fejlődik ki
• alacsonyabb rendű állatoknál gyakoribb
• gyors (kedvező körülmények között)
• nem ad genetikai változatosságot
Formái: hasadás (prokarioták); osztódás (egysejtű eukarióták pl. papucs-
állatka); leváló testrészekkel (pl. bimbózás: szivacsok és csalánozók)

ivaros szaporodás
ivarsejtek egyesülésével jár, genetikailag teljesen új egyed
alakul ki
• magasabb rendű állatoknál gyakoribb
• lassú folyamat
• genetikai változatosságot ad
ivartalan szaporodás
nem feltétele a megtermékenyítés (fertilizáció)

ivaros szaporodás
a meiózis és megtermékenyítés váltakozása

meiózis: felezi kromoszómaszámot

megtermékenyítés: visszaállítja a kromoszómaszámot
Az ivarosan szaporodó szervezet életciklusa….
 a petesejt és a hímivarsejt egyesülésével (megtermékenyítés)
létrejövő diploid zigótából, annak sorozatos osztódásával
fejlődésnek indulhat egy új egyed.

 életciklusa egy meghatározott szakaszában az egyed az

ivaros szaporodáshoz haploid sejteket –ivarsejteket- képez
Meiózis (érési osztódás)
az ivaros szaporodás része
a női és férfi ivarsejtek (spermiumok, petesejtek) érése során
megy végbe

Célja:
• Redukció: a kettős (diploid) kromoszómaszerelvény
egyszeresre (haploidra) való csökkentése
(különben egyre nőne az utódokban a kromoszómák száma)

• Rekombináció: a genetikai anyag keverése

(a faj változó környezeti feltételek közötti túlélésének feltétele)

A meiózisba belépő egy diploid sejtből, két osztódási kör

során négy, teljesen új genetikai állománnyal rendelkező
haploid sejt keletkezik.
Haploid (n) sejt
• egyszeres kromoszómaszerelvényű sejt (jele: n)
• a kromoszómaszerelvényt eltérő nagyságú, alakú és
géntartalmú kromoszómák egyszeres sorozata alkotja
• a kromoszómaszám (n) fajra jellemző
pl. az ember ivarsejtjeinek kromoszómaszáma 23

Diploid (2n) sejt

• kétszeres kormoszómaszerelvényű sejt (jele: 2n)
pl.az ember testi sejtjeinek kromoszómaszáma 46,
azaz 23 pár
 DNS megkettőződés
Meiózis
A meiotikus S fázis (DNS megkettőződés)
után bekövetkező 2 egymást követő sejt
osztódásból (meiózis I és II.) áll:

Meiózis I: a két kromatidás kromoszóma-párok

tagjai válnak szét és vándorolnak fele –fele Meiózis I
arányban a két új sejtbe
számfelező osztódás (23, 2n)

Meiózis II: kromatidák különülnek el egymástól Meiózis II

számtartó osztódás (23, 1n)

• az osztódás eredménye négy új

haploid leánysejt
• az utódsejtekbe feleannyi
kromoszóma jut, mint amennyi az
anyasejtben volt
Meiózis I fázisai:

• elnyújtott profázis I

• metafázis I

• anafázis I

• telofázis I
 Meiózis I fázisai:
Profázis I
• kialakulnak a kromoszómák,
• eltűnik a magból a magvacska és a végén lebomlik
a maghártya
• homológ rekombináció, amelynek során
a homológ (azonos méretű és alakú apai, illetve
anyai eredetű) kromoszómák párba állnak, és bizonyos
területeik kicserélődnek egymással

öt citológiailag elkülőníthető alszakaszból áll:

leptotén, zigotén, pachitén, diplotén, diakenézis
 Leptotén (leptos, gyenge, taenia, fonal):

• minden kromoszóma kétkromatidás

(az osztódást megelőző interfázis
S szakaszában a DNS megkettőződik)

• vékony fonalakként láthatók

• homolog kromoszómák azonos

orientációban egymás mellé
sorakoznak

• random módon, mindkét végükkel

a maghártyához horgonyzódnak ki 1 centrómér/kromoszóma

• a kormatidákon több száz helyen duplaszálú DNS-törés

következik be - a későbbi rekombináció feltétele
 Zigotén (zyg-, egyesülni):

• elkezdődik el a homológ
kromoszómák párba állása =
szinapszisa

• a párba állást egy ún.

szinaptonémális komplex segíti
(létrához hasonlít); azonos allélek
azonos magasságban
 A szinaptonémális komplex szerkezete
• létraszerűen tartja össze a homológ kromoszómákat,
a bivalenseket, a tetrádokat

Laterális (LE) és tranzverzális elemei különíthetők el. Az

utóbbiak átfedő területeit centrális elemeknek (CE) nevezik.
 A szinaptonémális komplex
létraszerűen összekapcsolja a homológ kromoszómákat
(szinapszis)

laterális (LE) és tranzverzális elemei

különíthetők el; az utóbbiak átfedő
területei: centrális elemek (CE)
 Pachitén (pachys, kövér, vastag):
• a DNS feltekeredése révén egyre jobban
láthatóvá válnak a kromoszómák,

• a bivalens (két kromoszómát tartalmazó)

kromoszómák tetrádokat képeznek
(2x2 kromatida)

• a dupla szálú DNS-törések egy része

rekombinációhoz, crossing overhez
(átkereszteződés) vezet

• ez valószínűleg a szinaptonémális komplexen

ilyenkor megjelenő, ún. rekombinációs
csomók, segítségével történik

(rekombinációs csomók, hatalmas 100 nm-es

multienzim komplexek)
Bivalens- Tetrád

• a replikált anyai és apai

kromoszómák társulnak, és
egy bivalenst képeznek

• a bivalens (két kromoszómát

tartalmazó) kromoszómák
tetrádokat alkotnak
(2x2 kromatida)
Crossing over
crossing over - a szomszédos kromatidák között
reciprok módon bizonyos szakaszok kicserélődnek.
• bármelyik két kromatida között
létrejöhet, a testvérkromatidák valamint
apai és anyai, nem testvér kromatidák
között
• a gének új kombinációját csak apai és
anyai eredetű kromatidák rekombinácója
eredményezi
• 1–3 crossing over/kromoszómapár

crossing átépült
over kromoszómák
Crossing over
• az egymással csak igen kis
területen homológ X- és Y-
kromoszómák rövid karjai között
is, az ún. PAR1
(pszeudoautoszomális régió)
minden esetben történik
átkereszteződés.
Crossing over

Homológ kromoszómák között

többszörös crossing-over is
kialakulhat.
Fl. mikroszkóp: emberi
petesejt kinyújtott kromoszómái-
a négy kromatida (anyai és apai)
még szorosan összekapcsolódva

Mindegyik hosszú szál (piros)

egy bivalens (4 kromatida)
A rekombinációs helyek:
zöld
 Diplotén (diploos, kettős):
kiazma
• szinaptonémális komplex eltűnik,
(egy pár mindkét kromoszómája
láthatóvá válik)

• a homológ kromoszómák elválnak

• csak a crossing over területén

maradnak összekapcsolódva =
kiazmák

• egyes kromoszómarészek
kibomlanak (hurkok)- itt transzkripció
történik
Diakinézis:

• a hurkok eltűnnek, a transzkripció megszűnik kiazma

a bivalensekben centromér
• a homológ kromoszómákat a kiazmák,
• a testvérkromatidákat pedig a kohezin
tartja össze a centromér régiónál

• a magvacska eltűnik, a maghártya szétesik

és megindul az osztódási orsó kialakulása
A profázis során kialakul a kromoszómák kinetokor régiója
mitózissal ellentétben meiózis I-ben:
• egy kromoszóma mindkét kromatidája egy irányba, az egyik
pólus felé ,
• a két kromoszómáé viszont különböző pólusok felé néz

a homológ kromoszómák
kromatidái közös kinetochor
régiót képeznek
Meiózis I: további lefolyás
mint a mitózisnál . Külőnbségek:

Metafázis I:
kromoszómapárok (tetrádok)
rendeződnek az egyenlítői síkban

(a homológokat összetartó kiazmák

csak a fázis végén tűnnek el, most
még összetartják
a kromoszómapárokat)
Meiózis I: további lefolyás
mint a mitózisnál . Külőnbségek:

Anafázis I:
a kinetokor MT-k a kromoszómákat
(nem a kromatidákat) húzzák a két
pólus felé.
a homológok szétválása -
hogy egy adott pár tagjai közül melyik
kerül az egyik, ill. a másik pólusra -
véletlenszerű folyamat.
Ez pl. ember esetében 223 variációs
lehetőséget jelent.
Meiózis I: további lefolyás
mint a mitózisnál . Külőnbségek:

Telofázis I:
• a sejtmaghártya újraszerveződik,
kialakul a két sejtmag, majd a
citoplazma is kettéosztódik

• a két utódsejtben csak fele annyi

kromoszóma van mint a meiózisba
belépő sejtbe, de a DNS- állomány
még diploid (23 kromoszóma, 2n)
az első osztódást többnyire rövid interfázis követi,
amelyben azonban nem történik DNS-replikáció

Meiózis I és II között nincs S fázis:

Oka: az első meiótikus osztódás után azonnal
újraaktiválódó ciklin-dependens-kinázok
megakadályozzák a replikációs origók aktivációját
 Meiózis II
Citológialag a mitózishoz hasonlít, négy fázisa:
Profázis II, Metafázis II, Anafázis II, Telofázis II

Metafázis II- az egyes kromoszómák

rendeződnek az egyenlítői síkban,

Anafázis II- a kromoszómák

testvérkromatidái válnak szét

(a kromoszómák mindkét kromatidáján

egy-egy kinetochor található,
tehát a kromatidák húzódnak szét)
Metafázis I / Anafázis I vs. Metafázis II/ Anafázis II
Meiózis

Végeredménye
kromoszómaszám tekintetében megegyező, négy haploid
sejt

ezeknek a sejteknek a genetikai információja nem azonos:

Oka:

• crossing over,
• homológ párok véletlenszerű szétválása

Ez biztosítja a faj fennmaradása szempontjából annyira fontos,

nagymértékű variabilitást !
 non-diszjunkció
• a meiózis során előforduló leggyakoribb rendellenesség

• a homológ kromoszómapárok tagjai (meiózis I), vagy egy

kromoszóma kromatidái (meiózis II) az anafázisban nem válnak
szét egymástól

• megváltozik a keletkező ivarsejtek kromoszómaszáma

• ún. aneuploid genom

mutációhoz vezet
egy sejtosztódás két sejtosztódás
két utódsejt négy haploid utódsejt
a kromoszómaszám a kromoszómaszám
változatlan megfeleződik
minden osztódást megelőz meiózis I és meiózis II között nincs
egy S fázis S fázis
Profázisban Profázis zigotén szakaszában
a homolog kromoszómak a homolog kromoszómak és kromatidák
nem képeznek párokat teljes hosszukban összetapadnak
nincs rekombináció legalább egy rekombináció
(átkereszteződés) (átkereszteződés) kialakul a homológ
profázisban kromoszómák kromatidái között
profázisban
a testvérkromatidák kinetochorjai a testvérkromatidák kinetochorjai
a két pólus felé orientálódnak összeolvadnak

a testvérkromatida-karok a testvérkromatidák közötti

a metafázisban elválnak összekapcsolás a meiózis I
metafázisában kezd oldódni
az anafázisban a centromér régiók csak
a centromér régió fellazul az anafázis II-ben válnak el
és a kromatidák elválnak

anafázis I anafázis II
• konzervatív folyamat - • az utódsejtek genetikai állományában
az utódsejtek genetikailag új és egymástól különböző
azonosak egymással és a génkombinációk jelennek meg
szülői sejttel

• haploid és diploid sejtek is • csak diploid sejtek léphetnek

osztódhatnak mitótikusan meiózisba
Ivarsejtek kialakulása
 az ivarsejtek keletkezése gerincesekben egy bonyolult
folyamat, amelynek csak egy része a meiózis

 az egyedfejlődés igen korai szakaszában az ún.

ősivarsejtek a fejlődő gonádokba vándorolnak

 mitotikus osztódások, majd a meiózis, és differenciálódás

(a hímivarsejt esetében) után válnak érett gamétákká

 a női és férfi iversejtek felépítése jelentősen eltér

egymástól:
• a petesejt a szervezet legnagyobb sejtje,
önálló mozgásra képtelen
• a hímivarsejt a legkisebb a testben,
ostorával mozgásra képes
 Petesejt (ovum, oocyta)
sejtmag (vesicula
Nagyság: a szervezet legnagyobb germinativa) zona pellucida
sejtje, szabad szemmel is látható corona radiata
emberben (kb. 3o μm -1oo μm).
Excentrikus mag – 1-2 magvacskával
Szíkállomány: tartalék tápanyagok
(szíkszemcsék, lipidek, szénhidrátok,
fehérjék). Emberben cytoplasma 5%-a.
Tartalék RNS: mRNS, tRNS, rRNS
(előkészület a korai fejlődéshez)
Kortikális granulumok: szekréciós
granulumok széli cytoplasmában
(spermium behatolásakor exocytosis,
anyaguk – proteázok - a z. pellucidához
kötődve gátolja további spermiumok
behatolását)

 Petesejt (ovum, oocyta)
Centriolumok: nincsenek
Peteburok: zona pellucida
Glykosaminoglykanokban és
glikoproteinekben gazdag, PAS pozitív
hálózata.
Szerepe:
 mechanikai védelem,
korai osztódó sejtek (blastomerák)
összetartása,
specifikus kötődés spermiummal
polispermia elleni barrier
Corona radiata: tápláló sejtek,
nyúlványaikkal átfúrják a z. pellucidát,
nexusok (gap junctions). Nexusok
hibája sterilitást okoz.

A petesejt kialakulása (Oogenezis)
 az ősivarsejtek, az embrió fejlődő gonádjában oogoniummá
(46 kromoszóma) alakulnak
a) mitózissal sokasodnak (szaporodási szak)
b) növekednek és elkezdik a meiózist

 a meiózis első osztódásába lépve primer oocitává (46

kromoszóma) alakulnak, és születéstől a profázis diplotén
szakaszában maradnak évekig, esetleg évtizedekig.

5 hónapos embrióban: oogoniumok + primér oocyták = 7M!

nagyrészük degenerálódik:
túlélők = őstüsző (primordiális tüsző: egyrétegű tüszőhám)
születéskor 700 ezer – 2M elsőrendű oocyta profázis I-ben
serdülőkorra 400 ezer
menopauzáig kb. 400 érik meg

 közben kialakul a zona pellucida és a corona radiata

A petesejt kialakulása (Oogenezis)

 serdülőkortól kezdve a tüszők egy része ciklusos növekedésnek

és érésnek indul

 ciklusonként egy-egy sejt folytatja a meiózis I-t;

a citokinézisben a citoplazma aszimetrikusan válik ketté:
másodlagos oocita + polocita (sarki sejt)

 a meiózis második osztódása: a sarki sejtből két sarki sejt lesz, a

másodlagos oocita pedig, ismét egyenlőtlenül osztódva,
létrehozza a petesejtet, és egy kis polocitát

 emberben, ez a második osztódás szintén felfüggesztődik a

metafázisban
 A petesejt kialakulása (Oogenezis)
Hely: petefészek; petefészek tüszők
Aszimmetrikus osztódás: petesejt + sarki test

A meiózis kétszer leállítódik:

1. Profázis 1.-ben. Diplotén.
több évre, akár 40 évre

2. Metafázisban

Meiózis II csak megtermékenyítés

esetén fejeződik be

Megtermékenyítés hiányában
a petesejt a metafázis II-ben elhal
 A petesejt kialakulása (Oogenezis)
 az ovuláció alkalmával a sejt szek. oocita stádiumban
kerül ki a petefészekből,
 a meiózis II csak a megtermékenyítés hatására fejeződik be

4n

 megtermékenyítés hiányában
a petesejt a metafázis II-ben elhal
 A spermium kialakulása (Spermatogenezis)

 ősivarsejtek 3 hetes embrióban jelennek meg,

4-5. hétre a here telepébe vándorolnak

 pubertás előtt a herében kialakulnak a

herecsatornácskák, Sertoli sejtek, Leydig sejtek

 pubertás: spermatogoniumok osztódnak

a) mitotikusan
b) meiotikusan
profázis I.-ben kb. 2 hétig = elsőrendű spermatocyta
meiózis I. (24 nap) végére = másodrendű spermatocyta
meiózis II. végére (1 nap) = spermatida (haploid) -
önálló helyváltoztatásra képtelen
 speciális érési folyamaton (spermiohisztogenezis) mennek
keresztül = spermiumok (aktív mozgásra képes)
A spermium kialakulása (Spermiogenezis)

ősivarsejtek

A-spermatogoniumok
Spermatocitogenezis
Mitózisok (szaporodási szakasz)
egy spermatogoniumból
kialakuló sejteket
citoplazmahídak
kötik össze
B-spermatogoniumok

Spermatociták-1.

Spermatociták-2. Meiózis
(érési szakasz)
Spermatidák

Spermiohistogenesis
Spermiumok (differenciálódási szakasz)
Spermiohistogenezis (a Sertoli sejtek-be beágyazva)
spermatida spermium

Célja: a mozgásapparátus és az acrosoma kialakítása

Acrosoma kialakul a Golgi-apparátus trans-cisternájából
A centriolumok egyikéből basalis test lesz, kinő az ostor.
Mitochondriumok spirális hüvelyt alkotnak a középdarabban.
A sejtmag kondenzálódik.
A cytoplasma hátrahúzódik és nagyobb része lefűződik
(residualis test)
Spermium érett spermium kb. 60 µm hosszú
célja: eljuttatni saját DNS-tartalmát a
petesejthez
fej tartalmazza a sejtmagot,
• a DNS teljesen heterokromatikus
állapotban van, hogy minél kisebb helyet
foglaljon el - kialakításában a
hisztonok helyett pozitívabb töltésű
fehérjék, a protaminok vesznek részt.
akroszóma- szekréciós vezikulum;
hidrolitikus enzimeket tartalmaz,
lényeges a megtermékenyítéskor
nyak -mitokondriumokból álló
hüvely, ahol a spermium mozgásához
szükséges ATP termelődik.
ostor- 9x2+2 MT rendszeren kívül, a
perifériásan 9 ún. denz fibrillumot is
tartalmaz, amelyekben főleg keratin
Hiányzik: ER, Golgi található.
Spermium

folyamatos termelődés
naponta kb. 100 M termelődik (érik be)

1 ml ejakulátumban kb. 50-100 M db

a farok hullámzó mozgásával haladnak

előre 1-3 mm/perc
folyadékáramlással szemben (- rheotaxis).

pH-függőség: optimális pH 7,2-7,4

(pH 6,2-6,5 mellett mozdulatlan)

kb. 24 órán át életképesek

Meiózis férfiakban:
folyamatos, szimmetrikus MI és MII osztódások
Meiózis nőkben:
szakaszos, időben rendkívül elnyújtott, aszimmetrikus
MI és MII osztódások (petesejt + sarki test)
 Meiózis szabályozása
• a meiózisba való belépés, az oogenezis során az embrionális korban,
míg a spermatogenezisben a pubertáskorban történik.

 a különbség hátterében a retinsav áll (CYP26B1 enzim aktivitása eltér).

fiú embriókban a retinsav lebomlik, míg lány embriókban nem bomlik le
szignálként fokozza a STRA8 transzkripciós faktor expresszióját
és hatását, az oogóniumok belépnek a meiózisba.

• a meiózis elindul, de diploténben megáll

 hátterében a primer oocita megemelkedett cAMP-szintje áll ami MPF-t

inaktiválja
 a pubertáskortól ciklusosan egy-egy sejtben (valószínűleg LH hatására)
cAMP-szint csökken …. aktiválódik az MPF és folytatódik az osztódás.
 Meiózis szabályozása

• a meiózis II metafázisában (másodrendű oocita) ismét megáll az osztódás

 citosztatikus faktor (CSF) szerepét tételezik fel, ami gátolja az APC

aktivitását, ezáltal megáll a folyamat.

 megtermékenyítéskor, megnő a sejt Ca2+ szintje, ami aktiválja az APC-t.

az aktív APC ubiqutinálja a B ciklint és a szekurint:

szeparáz leválasztja a kohezint a kromoszómák centromér régióinál, és a testvérkromatidák a

sejt két pólusára tudnak vándorolni.

a B ciklin lebomlása pedig inaktiválja az MPF-et és a sejt, befejezi az osztódást .

Őssejtek
Differenciálódás

 a sejt szerkezeti és műkődési specializálódása,

 a génexpresszálódas megváltozása (speciális gének be- vagy
kikapcsolása)
 gyakran jelkaszkádok eredménye: mestergének (pl. MyoD izom-
differenciálódás esetén) további géneket kapcsolnak be, ezek
pedig megint további géneket aktiválnak es így tovább…

• rendszerint a fejlődőképesség további beszűkülésével jár !

Differenciált sejtek többnyire G0 fázisban vannak

Őssejtek (stem cells, SC)
Nem differenciált sejtek
Két alapvető tulajdonság:
• más sejttípusokká képesek differenciálódni
• önmegújulásra képesek (self renewal)
Őssejtek
Őssejtek
differenciálódási potenciálja
1. Totipotens : az összes (embrionális és extraembrionális)
szövet és szerv létrehozására képes.
pl.: megtermékenyített petesejt

2. Pluripotens: csökkent potenciával rendelkezık, de mind

a 3 csíralemez kialakítására és ivarsejtek képzésére is
alkalmas.
pl: embrionális őssejt

3. Multipotens: csökkent potenciával rendelkezık, nem

képes ivarsejt létrehozására; „rokon” sejttípus
fejlődhet ki belőle. Ilyenek a szervezet szöveti őssejtjei.

4. Unipotens: csak 1 sejttípust képes előállítani, de képes

a megújulásra (izom-őssejtek)
Őssejtek
Felhasználás (jelen-jövő) :

Sejtek helyettesítése: csontvelő, idegsejtek, szívizom,

pankreasz beta-sejtjei
Őssejtek
Indukált pluripotens őssejtek(iPSC)

- genetikailag újraprogramozott, dedifferenciálódó kifejlett

sejtek,
- embrionális őssejthez hasonló állapot
- őssejt-markereket expresszálnak,

- mindhárom csíralemez sejtjeit képesek osztódásaikkal

előállítani -de nem tudni, mennyire identikusak ESC-el

- hasznosítás: gyógyszerfejlesztés, betegségek modellezése;

„transzplantáció?? „-

- „reprogramming”: vírusok által a sejtbe juttatott

újraprogramozó faktorok – daganatos elfajulás
veszélye
Sejthalál
 Sejthalál
Apoptózis (öngyilkosság) Nekrózis (Halál)
programált sejthalál Külső faktorok által
A sejt zsugorodik károsított sejtek
Megváltozott A sejt szétesik
kromatinszerkezet A sejt megduzzad és
Citoplazma és mag széthasad
fragmentálódik A membránok
(apoptótikus testek) szakadnak
Fehérjék közötti Citoszól és
kereszkötések sejtszervecskék
kikerülnek
A sejtet a fagociták a környezetükbe
felismerik és
bekebelezik Leukocitákat „csalnak”

A sejt gyorsan és nyom Gyulladásos reakció

nélkül eltűnik kiséri
 Apoptózis
• a sejtszaporodás és sejtelhalás egyensúlyban kell legyen
Eltávolítás szükséges: elöregedett sejtek, fölösleges sejtek,
károsodott sejtek (tumor, vírusfertőzés), DNS károsódás stb.
Apoptózis jelei:
Sejtmag: kromatin- világos és sötét területek
Piknózis (zsugoródás),
Karyorhexis (fragmentálódás)
DNS hasadása (endonukleazé)-ELFO-DNS-létra
Sejtmembrán: foszfatidilszerin a külső lipidrétegbe-
ez jel a fagocitáknak a fagocitózisra
 Apoptózis molekuláris mechanizmusa: kaszpázok
Kaszpázok: proteázok, peptidláncot aszpartátnál hasítják
Egyik kaszpáz aktiválja a másikat…kaszkád, erősödés is
Kezdő kaszpázok (iniciátor): kaszpáz 2, 8, 9,10
Végrehajtó (effektor) kaszpázok: kaszpáz 3,6,7
Kaszpázok szubsztrátjai:
Lamin (magváz)- a magmembrán szétesése
Adhéziós molekulák- sejtváz- a sejt elveszíti kapcsolatait,
lekerekedik
Endonukleaze inhibitorok - endonukleazé aktiválódik,
DNS hasítása
Transzglutamináz- fehérjék közötti keresztkötések kialakulása
Kaszpázokat aktiváló szignálok
Külső: Fas ligand- halál-receptorokon keresztül
növekedési faktorok hiánya
Belső: citochrom C (mitokondriumokból)
p53
 Apoptózis szerepe
• Embrionális fejlődés (ontogenetic cell death):
A blasztociszta üregének a kialakulása
Ujjak, lábujjak elválása
Ízületi üregek kialakulása
Wollf/ Müller cső visszafejlődése
Fölösleges (számon fölüli) neuronok eltávolítása

• Felnőttek:
Fölösleges oogonumok/spermatogoniumok eltávolítása
Autoreaktiv T limfociták eltávolítása;
B sejtek elhalása antigénstimuláció nélkül
Hormonfüggő mirigyek visszafejlődése: tejmirigy, prosztata, endometrium
Apoptózis zavara:
Fejlődési zavarok: szindaktilia
Autoimmunitás
Daganatok
Neurodegenerativ betegségek