más néven SPERMIOGENEZIS vagy SPERMATOGENEZIS, az *h53957---

ondósejt ek (lásd ott) keletkezésének és fejlődésének a magasabb

*

rendű gerincesek esetében a heré kben (lásd ott) lezajló

*h31777--- *

folyamata. Az állatvilágban az ivarszervek felépítése, működése

és szabályozása igen változatos, a spermiumképzés szaporodási,
érési és átalakulási szakaszra bontható folyamatának alapvonásai
azonban lényegében azonosak.

A herét a mellékherékhez való kapcsolódási pontja felől

sugarasan kiinduló kötőszövetes sövények tagolják ék alakú
lebenykékre; vékony, cérnaszerű, kanyargós lefutású
herecsatornácskák (tubuli seminiferi) töltik ki, ezekben zajlik a
spermiogenezis. A csatornák falát alkotó hám legkülső (legalsó)
rétegét közepes méretű sejtek (spermatogonium) alkotják,
amelyek a csatornát határoló alaphártyán „ülnek”. Újabb
osztódásaikra az ivarérés kezdetekor kerül sor, ettől kezdve az
időskorig állandó mitotikus szaporodással fenntartják az
ondósejtek termelődését. Az osztódó spermatogoniumok egyik
utódsejtje nyugalmi állapotban marad (a következő érési
hullámban ismét osztódik), a másik a spermiumképzés
kiindulási sejttípusaként több mitotikus osztódással további (2-
3) spermatogoniumtípusokat hoz létre.

A spermiumképzés e szaporodási szakaszát követően mitózissal

alakulnak ki az elsődleges spermatociták, és miközben a sejtek
fokozatosan a herecsatornácskák belseje felé tolódnak, elveszítik
kapcsolatukat azok falával. Az érési szakaszban az elsődleges
spermatociták meiózissal osztódnak, két lépésben. Az első
meiotikus osztódás során a diploid elsődleges spermatocitákban
a homológ anyai és apai eredetű kromoszómák között
génkicserélődés történik, de két másodlagos spermatocita alakul
ki. (A génkicserélődés növeli a populáció genetikai
változatosságát.)

A két másodlagos spermatocitából a meiózis második

osztódásával 2-2, összesen 4 haploid spermatida jön létre,
amelyekben 23-23 kromoszóma van. Mivel a férfiakban a nemi
kromoszómapár tagjai különböznek, a spermatidákba vagy a női
nemet meghatározó X, vagy a hímnemet meghatározó Y nemi
kromoszóma juthat. A megtermékenyítéskor a haploid
hímivarsejt és a szintén haploid petesejt egyesülésével létrejövő
diploid zigótából fejlődő embrió neme az ondósejt által
hordozott X vagy Y kromoszómától függ.

A kerekded spermatida mérete sokkal kisebb, mint a

spermatocitáé. További osztódásra nem kerül sor, a spermatidák
morfológiai változásokon átesve spermiumokká alakulnak
(spermiohisztogenezis): a spermatida magjában a
kromatinállomány erősen kondenzálódik, és a mag a sejt egyik
végébe vándorol, ovális ék alakot felvéve. Az ondósejt feji
részét sapkaként vékony vitoplazmatikus burok borítja, az ezen
lévő akroszóma könnyíti meg a behatolást a petesejtbe. Az
akroszómával ellentétes oldalon a sejtközpont a sejtmaghoz
fekszik, ebből fejlődik a csillóval azonos szerkezetű, ostornak
(flagellum) is nevezett farok, amely hullámzó mozgásával hajtja
előre az ondósejtet. A spermatida mitokondriumai az ostor
kezdeti része körül gyűrűszerűen helyezkedenek el, létrehozva
az ondósejt nyaki szakaszát. Működésük fedezi az ostor
energiaigényét. Közben a sejt citoplazmájának és
sejtszervecskéinek tekintélyes része lelökődik.

A spermiohisztogenezis alatt lezajló változások miatt az

átalakuló spermatida elveszíti az anyagcsere szabályozásának,
sőt lebonyolításának képességét. A herecsatornácskák falában, a
spermatogoniumok között elszórtan, nagyméretű, piramis alakú
sejtek (Sertoli-sejtek) vannak. Ezek a herecsatornácskák ürege
felé kehelyszerű nyúlványokat bocsátanak, amelyekben kisebb
csoportokban helyezkednek el a még éretlen spermiumok. A
Sertoli-sejtek biztosítják az átalakuló spermatidák anyagcseréjét
(dajkasejtek), amíg az érett spermiumok le nem válnak róla.

A herelebenykékből kilépő herecsatornácskák az egyenes

lefutású herecsatornákban folytatódnak, amelyek falát Sertoli-
sejtek alkotják. A herecsatornák a 40– 70 mikrométeres érett
ondósejteket a mellékherékbe juttatják, ahol azok tárolódnak; a
hím ivarszervekben gyakorlatilag nem mozognak, aktív
mozgásukat az ejakuláció alkalmával hozzájuk vegyülő
prosztataváladék váltja ki.

Az ondósejt kialakulása több közbeiktatott nyugalmi szakasszal

kb. 70– 80 napot vesz igénybe. A spermiumképzés folyamata
emberben hat fázisra osztható. A herecsatornácskák különböző
szakaszaiban a spermiogenezis más-más stádiumában lévő
sejtek találhatók, így a spermiumtermelés gyakorlatilag
folytonos (legalábbis az év egy maghatározott, szaporodási
időszakában).

Lásd még:

ondósejt , heré
*h53957--- * *h31777--- *