1.

A sejt felépítése, sejtszervecskék, sejtalkotók

sejt: az összes ismert élőlény szerkezeti és funkcionális építőeleme, az élővilág legkisebb, önálló életre képes egysége
a Földön minden élőlény sejtes szerveződésű (a vírus nem, de nem is tekintjük élőlénynek)
a sejtes szerveződés 2 alapvető típusa:
- prokarióták: „sejtmag előttiek”, mert elkülönült sejtmagja vagy egyéb membránnal határolt sejtszervecskéje nincs
az élő szervezetek legősibb típusa, kis méretű, egyszerű felépítésű (ilyenek pl. a baktériumok)
van: sejtfala, sejthártyája, közös reakcióterű citoplazmája és gyűrű alakú (cirkuláris) DNS-e
- eukarióták (1.17): „sejtmagvasak” olyan egy- vagy többsejtű élőlények, melyek sejtjei sejtmaggal rendelkeznek, és a sejtet
belső membránrendszerek sejtalkotókra osztják, ezzel az egyes biokémiai folyamatok számára külön reakcióterek jöttek létre
az életfolyamatok ezáltal hatékonyabbá váltak (pl. több energia nyerhető ki a táplálékból)
méretnövekedés: prokarióta sejtek bekebelezésével tettek szert egyes sejtszervecskékre (pl. sejtmag, mitokondrium, színtest)
ezáltal a méretük is nőtt: 0,5 mikrométertől akár több cm-es méretig

sejtorganellum (1.23): sejtszervecske, sejtalkotó vagy citoplazmatikus organanellum a sejtek cito-

plazmájában található körülhatárolt, meghatározott szerkezetű és működésű képződmények
nem minden organellumnak van saját membránja (pl. a riboszómának, centriolumnak)
- sejtfal (növények és gombák) - sejtközpont
- sejthártya - endoplazmatikus retikulum (SER, DER)
- sejtmag - Golgi-készülék
- zárványok - mitokondriumok
- színtestek (növények) - riboszómák
- citoplazma - csillók/farok (állati)

citoplazma (1.18.): a sejtet kitöltő anyag, amelyben a sejtszervecskék elhelyezkednek

80%-ban vízből áll, ami a benne lévő anyagoktól (főleg fehérjék) kocsonyás
kolloid rendszer, azaz a vízben kolloid mérettartományú részecskék vannak
- citoszol: vízben gazdag, nagy viszkozitású alapállomány, amiben a részecskék
a hidrátburkukkal együtt szabadon elmozdulhatnak
- citogél: enzimek és fehérjék hidrátburkai összekapcsolódnak, így nincs jelen-
tős elmozdulás, belső rendezettséget és rugalmasságot ad a sejtnek
összetétele: gyakorlatilag oldatról van szó, különböző méretű oldott anyagokkal:
- víz: 80,5-95,5%  a kolloid oldat fázisa
- fehérjék: 10-15%  citoszkeleton
- ribonukleinsavak  kolloidként
- kis molekulájú hidrofil szerves vegyületek
(monoszacharidok, aminosavak, stb.) valódi oldatként
- szervetlen molekulák és ionok: 1,5%
- sejtalkotók (szervecskék)
- raktározott szemcsék durva diszperz rendszerként
- lipidcseppek
- zárványok (növényekben)

sejtváz (1.19): citoszkeleton: fehérjeszálak és –csövek egymással és a vízzel összekapcsolódva

dinamikusan változó, bonyolult rácshálózatot alakítanak ki a sejtben, melynek fő funkciói a sejt
alakjának kialakítása, a sejtszervecskék rögzítése és szükség esetén mozgatása, a sejten belüli
transzportfolya-matok végrehajtása és a sejt mozgatása
sejtváz felépítése:
- mikrotubulusok (1.20.): tubulin (α ill. β) nevű gömb alakú fehérjékből felépülő cső alakú
fehérjeszálak
13 tubulin alkot egy gyűrűt, majd ezek 24 nm átmérőjű csövekké állnak össze
pl.: ezekből épülnek fel a kromoszómák húzófonalai, az ostor, a csilló
csillók (1.22): a sejt összerendezett mozgást végző nyúlványai
a sejthártya alatti alapi testből indul, aminek szerkezete megegyezik a centrioluméval, itt a tubulusok egy kör kerületén hármasával
helyezkednek el (triplet), ehhez kapcsolódik a plazmafonál, ami a sejthártyáról kiemelkedő fonalszerű képlet:
2 centrális tubulus + kettesével álló (duplet) perifériás tubulusok
duplet: A és B jelű tubulusok összekapcsolódnak, A-nak így 13, B-nek 10 tubulinsora van (mert 3 tubulin közös az A-val) a
tubulinpárokat nexin (fehérje) köti össze egymással, a mikrotubulusok közt dynein karok alkotnak kötést
- aktin-filamentumok (1.21.): aktinból felépülő kettős gyöngysor alakú fehérjeszálacskák (mikro-
filamentumok), melyek a mikrotubulusokhoz hasonlóan épülnek fel, és főleg a sejtmembrán alatt húzódnak, olyan sejtekben,
melyek mozgásra, alakváltoztatásra képesek (miozinnal együtt összhúzékony fehérjéknek nevezzük)
az egymáshoz képest elmozduló fehérjék amöboid mozgást hoznak létre (ATP-igényes)
- közbülső (intermedier) filamentumok (1.21.): szálas fehérjékből összecsavarodó vastag mikrofilamentumok, melyek hálózatos burkot alkotnak a
sejtmag körül, a plazmában pedig kötegeket képeznek, átmérőjük 8-10 nm
építőanyaguk az adott sejttípusra jellemző fehérje (pl. keratin a hámsejtekben)
a sejthártya belső felszínéhez ill. sejtkapcsoló struktúrákhoz tapadnak
sejtmag (1.28.): nucleus, karion: kettős membránnal határolt sejtszervecske, melynek elsődleges
funkciója a sejt genetikai anyagának, a kromoszómáknak a tárolása és elkülönítése a citoplazmától,
valamint a gének kifejeződésének szabályozása
a sejtek nagy része egymagvas, de kétmagvú sejtek vannak a szívben és sokmagvúak a harántcsíkolt
izomszövetben (akár több ezer is lehet benne)
belső tartalmát a citoplazmától a maghártya különíti el, formáját a sejtmagváz (nukleoszkeleton) adja
részei:
- sejtmaghártya: kettős membránréteg, melyen magpórusok találhatóak, kapcsolatban áll az ER-rel
a magpórusok kevés anyagot engednek át: kifelé RNS-t, befelé hiszton fehérjéket
- maganyag: a mag belsejében ezeket már nem különíti el membrán
- magnedv (magplazma, karioplazma): gyakorlagilag citoplazma: vízben oldott kis és nagy molekulák,
a lezajló anyagcsere köztes vagy végtermékei (DNS, RNS szintézis elemei: ionok, monoszacharidok, nukleotidok
- kromatin állomány: DNS-ből és hiszton fehérjéből áll, nukleoszómákat alkot
eukromatin: elektronmikroszkópon világosabb terület, lazább szerkezetű, itt zajlik az RNS szintézise
heterokromatin: sötétebb terület, a DNS többszörösen feltekeredett, szorosan összecsomagolt
- sejtmagvacskák (nucleolus): kettő vagy több, a környezetétől erősebben festődő terület a sejtmagon belül
ott alakul ki, ahol a DNS-en épp a riboszomális RNS képzését irányítja (RNS-ben gazdag terület)

mitokondriumok (1.24.): energiatermelő és –raktározó sejtszervecskék, fő funkciójuk az ATP előállítása

jellegzetessége a kettős membránréteg, melyek közt keskeny rés van, amit a mátrix tölt ki
- külső membrán: sima, az organellumot a citoplazmától választja el
- belső membrán: erősen redőzött (lemezes vagy tubusos)
önálló cirkuláris DNS-sel rendelkezik (mitokondriális DNS), ami az endoszimbióta eredetet támasztja
alá (lényege: a mitokondrium eredetileg önálló prokarióta egysejtű volt, amit egy másik bekebelezett, de
nem emésztette meg, hanem szimbiózisra léptek)
a mitokondriális DNS csak az anyai ágon öröklődik, mert a hímivarsejtnek csak a farki részében vannak
mitokondriumok, ami viszont nem jut be a petesejt belsejébe, így a zigótában csak a petesejtből
származó mitokondriális DNS fordulhat elő
a glükózból induló ATP-szintézis folyamata (lebontó folyamat, gyakorlatilag a glükóz „elégetése”):
1. glikolízis  citoszolban zajlik (mitokondriumon kívül)
2. citromsav ciklus  mitokondrium alapállományában zajlik (mátrix)
3. terminális oxidáció  a mitokondrium belső membránjának felületén zajlik
a sejt ATP-hez jut a glükóz lebontásával, a folyamat mellékterméke víz és CO2
a kinyert energia a glükóz kötéseiben volt, a melléktermékek menny-e tehát megegyezik
a bevitt anyag mennyiségével – ezeket a szervezet többnyire kiüríti (CO2 légzéssel
távozik), vagy beépíti saját szerves anyagaiba (növekedés)

endoplazmás retikulum (ER) (1.25.): egy vakon végződő csövekből, zsákszerű

kitüremkedésekből és széles lemezrendszerekből álló, összefüggő membránstruktúra,
formája és mérete nagyban függ a sejt funkciójától. Fontos szerepe van a
sejt fehérjeszintézisében, a lipidanyagcserében, valamint részt vesz a sejt számára káros
anyagok és anyagcseretermékek ártalmatlanításában
két eltérő típusa van:
- DER (durva felszínű ER): neve arra utal, hogy a lapos, zsákokból és ciszternákból
álló membrán felületén apró szemcsékként ülnek
a riboszómák fehérjék bioszintézisét végzik (szekrécióra szánt fehérjéket és
membránfehérjéket termelnek),
kiterjedt méretű tehát a fehérjéket elválasztó mirigysejtekben
- SER (sima felszínű ER): nincsenek rajta fehérjeszintetizáló riboszómák, ezért a
felszíne sima. Azokban a sejtekben fejlett, amelyekben intenzív
lipidanyagcsere zajlik (szteroidtermelő sejtek, pl. a koleszterin és a foszfatidok nagy részét is a SER termeli)

Golgi-apparátus (készülék) (1.26.): a citoplazmában elhelyezkedő összetett membránrendszer, ami szétválogatja, módosítja és célba juttatja a fehérjéket
lapos ciszternákból és lefűződő vezikulákból álló térbeli zsákrendszer
funkcionális egysége 5-6 párhuzamosan rendeződő ciszterna (könnyű összekeverni az ER-rel!)
feladata: a DER-ben termelt fehérjék szerkezeti módosítása (nem fehérje típusú részek hozzákapcsolása)
különféle poliszacharidok szintetizálása (pl. növényekben pektin, állatokban kitin)

lizoszómák (1.27): egyszeres membránnal határolt zsákocska (vezikulum), melyben savas kémhatású közegben enzimes lebontás zajlik
a benne lévő enzimek lehetnek nukleázok, lipázok, karbohidrázok, proteázok stb., attól függően, hogy milyen molekulát képesek lebontani
a Golgi-készülékről fűződnek le (ott alakult ki a benne lévő enzimek végleges formája) és a citoplazmában szabadon helyezkednek el
funkciójuk: - antigének elleni védelem: a sejt által bekebelezett antigének (idegen ágensek) elpusztítása, lebontása (=heterofágia)
- a sejt feleslegessé vált szervecskéinek (pl. mitokondrium) lebontása (=autofágia)
- szerepe van a koleszterin felvételében: a vérben keringő, a koleszterint észterifikálva tartalmazó partikulum, az LDL bekebeleződik a
sejtbe, ezzel kialaul az endoszóma. A primer lizoszóma egyesül az endoszómával, az így kialakuló savas kémhatás miatt a koleszterin
„felszabadul” az észterből, így megfelelő célhelyére tud kerülni a sejtben
a lebontás folyamata:
1. elsődleges lizoszóma: csak a bontó enzimek találhatóak benne
2. másodlagos lizoszóma: ha összeolvad egy fagoszómával (felvett anyagot tartalmazó vezikulum), akkor emésztő vakuolummá válik
az enzimek megkezdik a lizoszóma belsejébe került anyagok lebontását (nem energiaigényes folyamat)
3. harmadlagos lizoszóma: már csak emészthetetlen bomlástermékek vannak benne + a leállt működésű enzimek (=reziduális test)
sejtmembrán (1.29.): kettős lipidréteg alapú hártya, amelynek feladata a környezettől való elhatárolás ill. a környezettel való kapcsolat kialakítása
alapja: kettős lipidréteg: foszfatidok apoláros farki részükkel fordulnak egymás felé, és van der Waals-kötésekkel rögzülnek egymáshoz
az egyes foszfatidmolekulák a saját rétegükben elmozdulhatnak, de a másik rétegbe nem kerülhetnek át (folyékony mozaik modell)
a lipidrétegbe egyéb molekulák is beépülnek, amik befolyásolják a membrán szerkezetét:
- lecitin (a legjelentősebb)
- kefalin (idegsejtekben van sok)
- koleszterin (lipid, ami a membrán merevségét fokozza)
- fehérjék és szénhidrátok (egyedivé teszik a membránt)
CH-ok: néhány monoszach-os láncok a membrán külső felületén, fehérjékhez vagy lipidekhez kapcsolódnak,
aszimmetrikussá teszik a membránt
feladatuk: védelmet biztosítanak és felismerhetővé (egyedivé) teszik a sejtet, pl. a vércsoportok jelei is CH-ok
perifériás fehérjék: a membrán külső vagy belső felszínén a poláris felülethez kapcsolódnak
integráns fehérjék: belesüllyednek a lipidrétegbe vagy át is érik azt
fehérjék feladata: poláris anyagok átjuttatása a membránon (a kettős lipidréteg nem engedné át)
különféle anyagok megkötése
membrán mozgatása
mezoszóma: prokarióta sejtben a membrán számos betüremkedése, aminek célja a felületnövelés
itt játszódnak le a prokarióták biokémiai folyamatai is, mert legalább egy kicsit elkülönül a tér a citoplazmán belül
eukarióta sejtek biológiai membránjai:
- sejthártya citoplazma és a külvilág elhatárolására, funkciói: védelem, anyagfelvétel/leadás, információáramlás
- ER a legnagyobb felületű membránrendszer, funkciója: fehérje/lipid szintézis
- Golgi-készülék fehérjeláncok átalakítása, szállítása, CH-szintézis
- lizoszómák membránhólyagok: anyagszállításra, emésztésére, kiürítésre
- sejtmaghártya a genetikai anyag elkülönítése a citoplazmában
az egyes membrántípusok képesek egymásba átalakulni, ezzel működésük is megváltozik
(pl. Golgiból lefűződő lizoszóma, vagy a sejtosztódáskor feldarabolódó maghártya endoplazmatikus retikulummá alakul)

extracelluláris tér (1.30.): a sejt(ek)en kívül tér, amelytől a sejt teljesen elkülönül, de mégis
többféle módon kapcsolatban áll vele: anyagokat vesz fel belőle ill. ürít ki oda,
információkat vesz fel
intracelluláris tér: a sejteken belüli tér, amit a sejthártya választ el az extracelluláris tértől