Sejtbiológia

Út a prokariótákig:

- kémiai evolúció – szerves biomolekulák képződése prebiotikus utón

- önreplikáló (saját szintézisüket irányító) polinukleotidok – természetes szelekción esnek
át
 mennyire nagy számú?
 mennyire gyors?
 mennyire pontos?
szintézis
- első sejtek – membránnal határoltak (Mycoplasma-félék)

Prokarióták:

- szerkezetileg egyszerűek
- biokémiailag sokszínűek – változatos metabolikus útvonalak:
 aerób/anaerób kemo-/fotoautotrófok (cyanobaktériumok: NO-t v. CO2-t
fixálnak); vannak aerób heterotrófok
- archaeák egy csoportja az eukarióták őse

Eukarióták kialakulása:

- jellemző sejtalkotók:
 gazdag belső membránrendszer – differenciált citoszkeleton
 mitokondriumok – az eukarióták oxidatív metabolizmusát irányítják
 kloroplasztiszok – prokarióta algák utódai
- sajátosan csomagolt genetikai anyag szükségesnél több DNS ki- és
bekapcsolható gének a replikációval, transzlációval, transzkripcióval
kapcsolatos gének Archaea-szerűek, a metabolizmushoz köthetőek baktérium-
génekhez hasonlítanak

Többsejtű szervezetek:

- magányos sejtek asszociációval kolóniákat hoznak létre, ahol a sejtek kohézióval

kapcsolódnak egymáshoz
- a többsejtes szervezetekben a sejtek kooperációjuk során differenciálódnak
(gerincesekben kb. 200 féle):
 epitheliális sejtek: - védett belső környezetet hoznak létre
 az immunrendszer sejtjei a kémiai felismerésre specializálódtak
 idegsejtek (- idegrendszerré kapcsolódnak): lehetővé teszik a változó
világhoz való adaptációt, meghatározzák a magatartást
- ontogenetikus (= a saját fejlődést megszabó) programok konzerválódnak – a
„sejtmemória” lehetővé teszi a komplex térbeli mintázatok kialakulását (sejt-sejt
kommunikáció szabályozza)
- komplex reprodukció
Tipikus eukarióta sejt organellumai:
sejtmembrán (1) citocentrum(12)
citoszol/ citoplazma (2) elsődleges/ másodlagos
mikrovillus (13) lizoszóma (10)
csilló akroszóma (hímivarsejtekben)
ostor endoszóma (endocitotikus vezikula)
sejmag (3) hidrogenoszóma (redukálódott mitokondrium)
sejtmagvacska (4) peroxiszóma (oxidációs sejtszervecskék)
sejtmagmembrán levél peroxiszóma
magpórusok glioxiszóma (szénhidrátok előállításához)
glikoszóma (glikolízis
mitokondrium (5)
enzimkészletét tartalmazza)
kloroplasztisz
vezikula (11)
endoplazmatikus retikulum
sima felületű (7)
vakuólum
durva felületű (6) likogénszemcse
riboszóma (8) mikortubulus (15)
golgi apparátus (9)

Eukarióta és prokarióta sejtek összehasonlítása:

A sejtbiológia néhány vizsgáló módszere:

1. fénymikroszkóp:
- fényes látóterű (transzmissziós)
- sötét látóterű
- fluoreszcens
- konflokális
- polarizációs
- Normanski-féle interferencia

2. elektronmikroszkóp:
- transzmissziós
- pásztázó (scanning)
Molekuláris biológiai módszerek:
- nukleinsavjelölés, detektálás, kvantitálás módszerek: blottolásos módszerek (Northern
analízis, Southern analízis)
- nukleinsav szekvenálás, emésztéses módszerek, klónozás, szubklónozás
- polimeráz láncreakciókon alapuló módszerek (valósidejű PCR, kvantitatív PCR, RACE)
- in situ hibridizáció (oligopróbák, ribopróbák)
- „DNA chip” technológiák
- „knock out”/”knock in” technikák („gain of function”/”loss of function”)
- RNS interferencia (pl.: poli RNS, petúnia)
- in vitro differentáció – őssejtterápiás tehcnikák (pl.: őssejtszármazékok gerincvelői
integrációja)

A kompartmentalizáció (= belső membránok által történő részekre bontás) jelentősége:

- lipid membránokkal a sejt kompartmentekre tagolódik, amelynek eredményeként
egyes részeiben eltérő funkciók valósulhatnak meg, különböző koncentráció
viszonyok állhatnak fenn (pl.: koncentrációkülönbségeket okozhatnak, ahol a koncentráció
gradiensek energiát szabadítanak fel).
- a biokémiai folyamatok elkülönülése a sejtben membránok által határolt terekben
Prokarióta plazmamembrán:

Gram-pozitív bactériumok: Gram-negatív baktériumok:

- egyszerű sejtfal, - rétegezett felépítésű
sejtfalukban vastag murein sejtfal, vékony murein
réteg réteg
(pl.: staphylococcus,
(pl.: E. coli, helicobacter,
clostridium,.. stb.)
salmonella,.. stb.)

Membránmodellek:

A szignál transzdukció főbb eseményei:

1. szignál szintézis (hormon/ transzmitter szintézise) (1)

2. szignál felszabadulása (Ca2+, vezikulum) (2)
3. szignál transzportja a célsejthez (3)
4. szignál felfogása (receptor) (4):
  a kötés: nagy affinitású, nagy receptorszelektivitású, sztereoszelektív,
telíthető, (analógokkal) gátolható
 preszinaptikus/ posztszinaptikus
 agonista (kapcsolódást kiváltó)/ antagonista (kapcsolódást gátló)
állapotok
 kapcsolófehérjék
5. Anyagcsere-változás: foszforiláció – génexpresszió – sejtválasz (5-7)
 peptid hormonok:
 génexprosszió
 poszttranszlációs modifikáció
 nem peptid hormonok:
 enzimeik szintézise
 prekurzorok jelenléte
 nagy affinitású „uptake”, „re-uptake”
6. Jel eltávolítása (enzimatikus – „re-uptake”) (8)

A szignál transzdukció vzsgáló módszerei:

1. a jel generálása, hormon vagy transzmitter szintézise, a jel transzportja

- szintézis vizsgálata:
 szintézisgátlók alkalmazása
 primer transzkriptumok vizsgálata (pl.: HPLC, molekuláris biológiai
vizsgálatok /pl.: poszttranszlációs modifikációk/)
- transzportvizsgálatok (pl.: ligatúrák, transzportgátlók stb.)

2. jel felszabadulása
- release-mérések és vizsgálatok
- biokémia (pl. spontán neurotranszmitter felszabadulása, kiváltott felszabadulás (release))
- receptorkötés (pl. preszinaptikus release gátlás vizsgálatával)
- elektronmikroszkópia
- elektronfiziológia
- ultracentrifuga

3. jel transzportja a célsejthez

- bontóenzimek vizsgálata (pl. gátlás)

4. jel felfogása
- receptorfarmakológia (membránkötés, autoradiográfia)
- elektrofiziológia (pl. intoforézis, intra- és extracelluláris elvezetés)
- immuncitokémia (pl. receptorok elleni antitestek)

5. anyagcsere-változás
- elektrofiziológia
- molekuláris biológia (pl. transzkripció, transzláció vizsgálata)
- biokémia (lipid, fehérje, nukleinsav közötti anyagcsere)
- hisztológia
- atomabszorció (pl. elem/ nyomelem-tartalom)
 6. jel eltávolítása (- sejtválasz megszűnik)
- hisztológia

Az extracelluláris szignál szerepe a sejt metabolizmusában:

- specifikus receptorok közvetítik az extracelluláris szignált
- sokféle anyag tölthet be hormon/ neurotranszmitter szerepet
- legtöbb lipofin hormon a citoszol vagy a mag receptoraival lép interakcióba, hatásuk
hosszantartó
- vízoldékony hormonok a sejtfelszín receptoraival lépnek interakcióba, hatásuk gyors
(kapcsolófehérjék, amplifikálók, másodlagos hírvivők)
- prosztaglandinok lipofinek, de a sejtfelszínen hatnak
- a hormon szintézis, felszabadulás és degradáció szabályozott

Transzmembrán fehérjék/ sejtfelszín receptorok:

a sejtfelszíni receptorok általános szerkezete közegekre bontva:
- extracelluláris domain:
 ligandkötőhely itt van
 általában a protein zöme itt van
- transzmembrán rész:
 <20 aminosavnyi hidrofób rész
 több alfa-hélix transzmembrán rész
- citoplazmikus:
 szignál transzdukcióban vesz részt
 hossza változik
 foszforilációs régiója itt van a receptornak
 saját protein kináz aktivitása lehet
neuromuszkuláris junkció
neurotranszmitter kötődése ioncsatornákhoz

Sejtfelszíni receptorok osztályozása (példák):

cAMP-vel működő szignalizációs útvonal:

A cAMP szignál-transzdukciós útján kiváltott sejtválaszok:

A foszfoinozintol anyagcserén alapuló szignalizációs út:

A foszfoinozintol szignál-transzdukciós útján kiváltott sejtválaszok:

- azonos hormonok különböző szövetekben eltérő sejtválaszokat hozhatnak létre

Szignál transzdukció és szignál amplifikáció:
külső jel (elsődleges hírvivő) – receptor – kapcsoló – erősítő – foszforilált előanyag –
másodlagos hírvivő – belső végrehajtó molekula – sejtválasz

A G proteinek:

Az adenilin cikláz aktivitásának szabálozása G proteinekhez kapcsolt receptorok révén:

Membrándinamika:
- a membránkészletek lefűződése (exocitózis – exoszómák kialakulása, endocitózis,
endomembrán lefűződések), fúziók (fagoszóma, transzport vezikula, növényi vakuólum
fúziója, golgi stb.)
- sejtnövekedés/ sejtosztódás

Sejt fúzió és fisszió:

- sejtosztódás
- izomsejtek kialakulása mioblasztok fúziójával

receptor-indukált endocitózis, koleszterin felvétel

exoszóma (szignaloszóma) kialakulása

plazmamembrám
- glikokalix: a legtöbb eukaryóta sejt plazmamembránjának felszínét borító
szénhidráttartalmú réteg

Többsejtűek membránmódosulatai és sejtkapcsoló struktúrái:

1. sejtfelszín módosulatok:
 mikrovillusok (pl.: az emberi vékonybél epithél sejtjein)
 stereociliumok
 ciliumok (csillók)
 laterális és bazális sejtfelszíni gyűrődések
2. Kapcsolódó struktúrák (dezmoszómák – citoplazmikus plakkok, intermedier filamentumok):
 adherens junkciók/ öv dezmoszóma (aktin filamentumok – köreveszik a
sejtet)
 folt dezmoszóma
 hemidezmoszóma
3. Impermeábilis junkciók:
 szoros kapcsolat (tight junction) – fehérjekapcsolat a szomszédos sejtek
között
 septate junction
4. Kommunikációs junkciók:
 réskapcsolat (sok réskapcsolat = elektromos szinapszis)
 kémiai szinapszis

Elektromos és kémiai szinapszisok jellemzői:

Gliasejtek (=ragasztó – gör.): a gerincesek idegrencerében (– 10-50szer több, mint neuron –)

bizonyított szerepük:
- idegszövet támasztása, idegsejt csoportok egymástól való elválasztása
- mielinhüvely létrehozása = szigetelés (a mielizációt makroglia végzi)
- neuronpusztulás után a sejttörmelék eltávolítása, fagocitálás (mikroglia)
- K+ pufferelése az extracelluláris térben, hírvivő anyagok visszavétele („re-uptake”)
 - az idegrendszer ontogenezise során vezetik az axonokat, szabályozzák a
neuronmigrációt
- egyes gliasejt-típusok részt vesznek a szelektív permeábilis vér-agy gát („BBB – Brain
Blood Barrier”) kialakításában, azaz a kapillárisok endotélsejtjeinek membránjaiban
tight junkciókat alakítanak ki
- bizonyos gliasejtek táplálják a neuronokat

Mielinizáció(= makroglia – kiv. asztocita: nem mielinizáló makroglia, de nyúlványaival

rostokat, szinapszisokat, sejteket külö0níthet el)
- oligendroglia:
 a központi idegrendszer mielinizáló makrogliája
 fehér állományban a nyőlványok szigetelés (sok axoné!)
 szürke állományban az idegsejtek szigetelése
- Schwann sejt:
 a környéki idegrendszer mielinizáló mikrogliája
 egy sejt egy axont szigetel, egy axon mentén több száz Schwann sejt is
lehet

Extracelluláris mátrix:

1. Lamina basalis (bazális lemez/ membrán):

 eltérő funkciójú szövetelemek találkozásánál alakul ki (pl.: hám- és
kötőszövet; elválasztja az epitheliális sejteket /belső szervek, testüregek
felszíne/, az endotheliális /erek fala/ sejtektől és a kötőszöveti sejtektől) – a
környező sejtek terméke
 két réteg, a lamina basalis és a lamina reticularis fúziójából épül fel
 a retikuláris szerkezet négy fő elemből épül fel:
o laminin + IV. típusú kollagén – a szerkezet vázát adják
o perlecan (speciális proteoglikán) + entactin – kisebb
stabilizáló molekulák
 a sejtek a lamina basalishoz hemidezmosomákkal, a kollagénrostokhoz
multiadhezív proteinekkel kapcsolódnak
pl.:
- fekete nyilak – lamina basalis
- fehér nyilak – hemidezmosomák
- nyílhegy – kollagén rostok
- kör – transzmembrán fehérjék

Laminin: 3 lánc (A, B1, B2)

- a lamina basalis alkotórésze, rögzíti a sejtfelszínhez
- az idegsejt nyúlványainak növekedési kúpját borítja –
hormonszerű hatás – a nyúlványképzést segíti
- receptor funkció is
Kollagén:

- tripla hélix szerkezetű, sokfinkciós, fibrózus protein

- a kollagén szálak laterálisan egymáshoz vannak rögzítve
- nem renaturálható (szerkezeti sajátságai miatt)
Típusai:
- funkcionális típusok:
1. fibrillumformáló – (bőr, csont, inak, belső szervek, izom): 300 nm hosszú,
hosszanti lefutó rostok (I., II., III., IV.)
2. fibrillum-asszociál (legtöbb belső szerv, porc): VI, VII
3. hálózat/ lemez formáló (lamina basalis): IV, VII, XV
4. transzmembrán (integráns membránfehérje a bőr hemidezmoszómáiban) XIII, XVII
5. gazdaszervezet védelme (alveolusok, vér (complement), makrofágok): collecting,
C1q, class A scavenger receptor

Proteoglikánok:

- szekretált, vagy sejtfelszínhez kapcsolt glikoproteinek

- kovalens kötött, elágazás nélküli, ismétlődő diszaccharidekből álló poliszaccharid
oldalláncokat (glükozamidoglikánok) tartalmaznak
- „core” protein + hialuronsav + egy vagy több (akár 25,000) glukozaminoglikán
- aggregátumba rugalmas (porc!)
- egyike a leghosszabb biomolekuláknak (4 mikrometer)
- nagyobb térfogatú, mint egy baktérium sejt
- főleg epitheliális sejtek körül

Hialuronsav:
- mozgó, vándor sejteket vesz körül
- sok van az embrionális szövetekben
- rendkívül hosszú molekula, 50000 N-acetilglükaminból állhat
- nagyon sok hidrofil gyököt tartalmaz – nagyon erős gélképző
- saját térfogatának akár 10000x-re duzzadhat – turgornyomás
 - gátoja a sejtek adhézióját – elősegíti a sejtmozgást – a sejtek egymáson való
elmozdulását

Fibronectin I.:
- multiadhezív protein
- glikoprotein dimérekből áll
- a sejteket kapcsolja az extracellluláris mátrixhoz
- integrin típusú receptorfunkciója van
- elősegíti az elvándorlást
- befolyásolja a sejt alakját
- szabályozza a sejtek differenciációját

Fibronectin II

Elastin

Sejt-sejt adhéziós adhéziós fehérjék:

- a sejteket valamilyen szilárd felszínhez (1.), az extracelluláris mátrixhoz (2.), másik

sejthez kötik (3.).. ilyenek a:
 szelektinek
 integrinek
 kadherinak
Ca2+ -független sejtadhéziós proteinek:
- Immunoglobulin típusú sejtadhéziós fehérjék
 szinaptikus sejtadhéziós fehérjék
 idegi sejtadhéziós fehérjék (N-CAM – „nerve cell adhesion molecule”)
– szabályozza az idesejt növekedést és együttműködést
 vaszkuláris sejtadhéziós protein (VCAM-1)
 vérlemezke-ednotél sejtadhéziós fehérje (PECAM-1)

- Integrinek – heterodimer fehérjék, a sejteket az extrucelluláris mátrixhoz kötik

- Addressinek – limfocita kötő fehérjék

Ca2+ -függő sejtadhéziós proteinek:

- Kadherinek (pl.: uvomorulin = E-kadherin):
 epithelális sejteket ragasztja össze
 a morulaállapotban összetartja a sejteket
 morfogenezisben, differenciációban
fontos

- Selectinek – endotélsejt-specifikus, fehérvérsejt-

specifikus, vérlemezke-specifikus
Citoszkeleton:

A citoszkeleton fő komponensei:
1. Aktin filamentumok (mikrofilamentumok) (6-9 nm):
 hajlékony fehérjék
 G-aktinból polimerzálódó helikális dupla hélix szerkezetű F-aktin
kötegek (Arp2/3 szabályozza a mikrofilamentum elágazódását)
 változatos lefutású nyalákba vagy hálózatba szerveződő kötegek (2D,
3D)
 bár az egész sejtben megtalálhatók, legtöbbje a sejtkéreg (cortex)
területén van
 a sejtkortex a mikrotubulusokkal együtt alakítja ki a sejt polaritását

2. Mikrotubulusok (25 nm):

 hosszú, egyenes, az aktinnál merevebb üreges csövek, egyik végükön a
mikrotubulus organizáló centrumhoz (centroszómákhoz) kapcsolódnak
 a mikrotubulus-hálózat „megtalálja a sejt közepét
 a motor proteinek a mikrotubulus-hálózatot használják fel bizonyos
anyagok sejten belüli mozgatására

3. Intermedier filamentumok (10 nm):

 sokféle fehérjéből állhat, „kötélszerű” rostokból épül fel
 a teljes citoplazmát átérheti
 mechanikai szilárdító feladatuk van, a citoszkeleton legstabilabb
fehérjéi, fenntartják a sejt alakját, ellenállnak a nyomásnak,
feszítésnek, gyakran organellumokat rögzítenek

Egy epithéliális és egy mozgó sejt citoszkeletonja

Az aktin mikrofilamentumok jellemzői:
- globuláris monomerek polimerizálódnak hosszú helikális, vékonyak és hajlékonyak
- az aktin és a tubulin hasonló módon polierizálódik, de az aktin filamentum stabilabb,
mint a mikrotubulus
- a működését a polimerizációt stbailizáló és destablilizáló szerek is befolyásolják – az
aktin molekulák kisebb fehérjékhez kötődnek, amik rövid/hosszú, rigid/hajlékony
kereszkötésekkel rögzítik az aktin filamentumokat
- lamellipodák (mikrotüskék): a mozgó sejt élén képződő magas aktin tartalmú
nyúlványok – a sejtek mozgóéle serkenti az aktin polimerizációt
- a sejtkéreg aktinjának polimerizációját sejtfelszíni receptorok irányítják

- a gerinceseknek legalább 6 féle aktinjuk van:

 (4-féle) α-aktin – váz, szívizom, erek és belek simaizmai
 β-aktin – sejtkéreg, állábak vezető éle
 ϒ-aktin – stressz rostok

A sejten belül az aktin mikrofilament(-alapú) különböző struktúrák – az eltérő struktúrák

eltérő aktin kötéseknek köszönhetőek

Aktinkötő fehérjék a gerincesek citoplazmájában:

Miozin fehérjék:
- bipoláris, fibrózus molekula, farokrésze helikális dupla hélix; ..3-400 miozin dimer
alkotja a miozin vastag filamentumot.
- aktin-függő motor proteinek
- miozin I.: - globuláris aktinkötő fejrész (mindenhol, csak izomban nem)
- miozin II.: - globuláris aktinkötő fejrész és fibrózus aggregáló farokrész (mindenhol)

Miozin alapú mozgások:

1. miozin mozgások aktinnal szemben – a vázizim összehúzódásának „csúszó-
filamentum” modellje
 2.
3. kontraktilis kötegek nemizom-sejtekben – a sejtosztódás citokinezis szakaszában a
kontraktilis gyűrű protein kötegei actin és miozin II. molekulákból állnak

4. különböző anyagok mozgatása miozin V. által élesztőgombában

5. citoplazma-áralás óriási algában

6. sejtvándorlás (kemotaxis) – lamellopódiumok kialakulásával

Mikrotubulusok és intermedier filamentumok:

- a mikrotubulusok a mikrotubulus organizáló központokból (-centroszóma) indulnak ki

- mikrotubulusok összeszerelődése:
 ϒ-tubulin gyűrű komplex indítja el – ((-) vég)
 a nagy kritikus koncentrációban (Cc) (G-aktin polimerizációra képes oldat) a
mikrotubulus (-) (=lebomló) vége, az alacsony kritikus koncentrációba a
mikrotubulusok (+) vége – mikrotubulus „treadmilling”
- molekuláris organizáció

Mikrotubulus-alapú motor fehérjék: a kynesinek és a dyneinek

1. kinesin: 1 ATP felhasználásával halad a mikrotubuluson
2. dyneinek: nagy 6 alegységű (2 nagy, 2 intermedier, 2 kicsi) molekula
 organellumokat transzportálnak a mikrotubulusok (-) vége felé
 retrográd, – ellentétes irányú –, transzport
 a dynein-függő transzporthoz dynactin kell (- egy 11 alegységű protein
komplex), ami a dzneint a rakományhoz kapcsolja és szabályozza az
aktivitását

Mikrotubulusok által irányított organellum transzportok

Mikrotubulusok organizációja a mitózis alatt – 3 féle mikrotubulus van a mitotikus orsóban

 aszter mikrotubulus: az orsót orientálja
 kinetochor mikrotubulus: a kromoszómákat viszi a mikrotubulusokhoz
 polár mikrotubulus: először a megkettőződött kromoszómákat húzza
ketté, majd a pólusok felé mozgatja őket

Intermedier filamentumok
A citoszkeletális fehérjék jellemzőinek összehasonlítása: