1

Vizsgakövetelmények

 Értelmezze a homeosztázis fogalmát, értse jelentőségét.

 Tudja, hogy a homeosztázis-összetevők határértékei élettani állapottól függően
megváltozhatnak.
 Értse a homeosztázis és az egészség kapcsolatát.
 Értelmezze a kiválasztás fogalmát.
 Ismertesse a bőr, a máj, a tüdő, a végbél és a vese szerepét a kiválasztásban.
 Ismerje a vizeletkiválasztó rendszer főbb részeit.
 Tudja értelmezni a vese kiválasztó működésének három fő részfolyamatát:
szűrletképzés, visszaszívás, kiválasztás (exkréció).
 Értse a víz, a glükóz, a sók, a karbamid visszaszívásának, valamint a gyógyszerek,
ionok (pl. hidrogénion) kiválasztásának vesében zajló folyamatait.
 Ismerje a nefron működését: vesetestecske (tok, hajszálérgomolyag), az egyes
csatorna-szakaszok, a csatorna falát behálózó hajszálerek, funkcióit. Magyarázza a
szűrletképzés, az aktív és passzív transzport folyamatait.
 Ismertesse a vizelet főbb összetevőit: víz, karbamid, Na+, K+, CI- ionok, gyógyszerek,
hormonok.
 Elemezze a vizeletképződés folyamatát a vér, a tokban és a csatornában lévő folyadék,
valamint a vizelet összetétele alapján.
 Ismerjen a vizelet összetétele és mennyisége változásának hátterében álló lehetséges
okokat.
 Értse a vazopresszin (ADH) és aldoszteron szerepét a folyadéktérfogat és sóháztartás
szabályozásában.
 Tudjon példát említeni arra, hogy miért jelenhet meg a vizeletben fehérje, glükóz vagy
vér.
 Értse a vesekő kialakulásának okait, ismerje rizikófaktorait és indokolja a
folyadékbevitel jelentőségét a vesekőképződés megelőzésében.
 Ismertesse a művesekezelés jelentőségét.
 Értse a művesekezelés és a veseátültetés jelentőségét.

2
3
 Kiválasztás
1. Bevezetés Szerkesztette: Vizkievicz András

A kiválasztás minden állati szervezet alapvető önfenntartó működései közé tartozik.

Tágabb értelemben mindazon anyagok eltávolítását jelenti a szervezetből, amelyek:

1. az anyagcsere során feleslegessé váltak, ill. felhalmozódásukkal veszélyeztetik a

szervezet belső egyensúlyát (CO2, NH3, karbamid, húgysav, tejsav, bilirubin, stb.),
2. továbbá, amelyeket a szervezet feleslegben vett fel (víz, sók, stb.).

Így ebben az értelemben

 kiválasztó működést lát el a tüdő, amikor közreműködik az anyagcserében keletkezett
szén-dioxid eltávolításában.
 A máj szintén kiválaszt, amikor a hemoglobin bomlásából származó bilirubint az epével
a bélcsatornába üríti.
 A bőr kiválasztó szerepe csekély, verejtékmirigyeinek működése révén a víz, konyhasó,
illatanyagok, egyes gyógyszerek kiválasztását végzi.
 A tápcsatorna – végbél - elsősorban a sókiválasztásban működhet közre.

Szűkebb értelemben azonban csak a kiválasztószervek, a vesék végeznek kiválasztást.

A vesék
 működésükkel biztosítják a szervezet belső egyensúlyát, mivel eltávolítják a
felesleges vizet, ionokat, mérgező bomlástermékeket,
 ezáltal kialakítják a belső környezet – a testfolyadékok – optimális összetételét.

2. A szervezet szabályozott belső egyensúlya a homeosztázis

A többsejtű állatokban a sejtek többsége már nem érintkezik a külvilággal, számukra a

környezetet a testfolyadékok jelentik (a szövetek alapállománya és a vér). Ezek a
folyadékterek egyfajta belső környezetet teremtenek a sejtek számára.
A belső környezet legfontosabb feladata, hogy biztosítsa a sejtek működését az anyagcsere
folyamatokhoz szükséges anyagok odaszállítása, ill. a bomlástermékek eltávolítása révén.
A belső környezet fontos tulajdonsága összetételének viszonylagos állandósága, amely igen
komplikált szabályozás révén valósul meg.
A belső környezet szabályozott állandóságának az állapotát homeosztázisnak nevezzük.
A homeosztázisnak köszönhetően a sejtek számukra optimális környezetben
működhetnek.

A belső környezet legfontosabb szabályozott paraméterei a következők:

 ozmotikus koncentráció,
 ionösszetétel,
 testfolyadékok pH-ja,
 a testnedvek térfogata.

E paraméterek viszonylagos állandósága a vese működésével biztosíthatók. Az egyes

paraméterek értékei fajonként eltérőek lehetnek. Fejlettebb élőlényeknél a
testfolyadékok tápanyag koncentrációja és a testhőmérséklet is a szabályozott
tényezők közé tartoznak.

4
 2.1 Izoozmózis

Az izoozmózis az ozmotikus koncentráció állandóságának a

törvénye. A testnedvek – vér, sejtnedv, szövetnedv -
ionkoncentrációja arányos e folyadékok
ozmózisnyomásával, amelynek alapvető szerepe van a
sejtek alakjának a meghatározásában.
A sejtek alakja az anyagcsere-folyamatok zavartalan lejátszódása
miatt fontos, mivel a sejtek belső szerkezete, a
sejtszervecskék optimális elrendeződése csak
meghatározott sejtalak mellett valósul meg.
Ha vörösvértesteket desztillált vízbe vagy hipotóniás oldatba
teszünk - amelynek ozmózisnyomása jóval kisebb a
sejtplazmáénál - a sejtekbe nagymennyiségű víz áramlik,
amelynek következtében a sejtek legömbölyödnek, majd
kipukkadnak (hemolízis).
Ellenkező esetben, ha a sejtet a sejtplazmánál töményebb –
hipertóniás - oldatba helyezzük, a sejtek vizet
veszítenek és összezsugorodnak.

2.2 Izoionia

Az izoionia az egyes ionok egymáshoz viszonyított

arányának az állandósága. Tehát nemcsak az ionok
koncentrációjának abszolút értéke fontos, hanem a
különböző ionok aránya is a sejten belüli és a sejten
kívüli térben.
Példaként a sejtekben a kálium ionok koncentrációja magas,
a nátrium ionoké alacsony, ugyanakkor a sejten kívüli térben fordítva, a nátrium ionok
koncentrációja nagy és a káliumé kicsi. A nátrium a sejtek számára enzimméreg,
viszont a kálium pedig szükséges az enzimek működéséhez.

2.3 Izohidria

A testfolyadékok pH állandóságának törvénye. Emberben a vér pH-ja 7,38 és 7,42 közé

esik.
Ettől eltérést okozhat:
 ha a tüdőben a vér szén-dioxid leadása csökken, ekkor a vér savasodik, ami
eszméletvesztéshez vezethet.
 Hiperventilláció esetén ellenkezőleg, a túlzott szén-dioxid leadás miatt a vér lúgosodik,
ami szintén ájuláshoz vezet.
 Erős éhezéskor, ill. a cukorbetegeknél a vérben különféle anyagcseretermékek -
acetecetsav, béta-oxivajsav - halmozódnak fel, amelyek eszméletvesztést
eredményeznek.

2.4 Izovolémia

A testfolyadékok térfogata állandóságának törvénye.

5
 3. Az ember kiválasztó-szervrendszerének a részei:

 a páros vesék,
 a páros húgyvezetékek,
 a páratlan húgyhólyag,
 a páratlan húgycső.

A vese feladatai

Az egyes folyadékterek állandóságának biztosítása, izoozmia,

izovolemia, izoionia, izohidria fenntartása.

1. Nem kívánatos anyagok eltávolítása:

 anyagcsere-végtermékek,
 feleslegben felvett anyagok.

2. Benne termelődő hormonok révén

 a vérnyomás szabályozása: renin,
 vörösvértest képződés serkentése: eritropoetin.

3. H+ kiválasztás miatt a pH szabályozás, sav-bázis egyensúly

biztosítása.

4. Vitaminszintézis: a D-vitamin aktív formájának - dihidroxi-kolekalciferol - előállítása.

3.1 A vese makroszkópos felépítése

A vesék a hasüreg hátsó falán, a hashártyán kívül, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el.
Nagyjából az utolsó hátcsigolyák magasságában fekszenek, a jobb vese a máj miatt kissé lejjebb szorul.
A vesék alakja babhoz hasonlítható, tömegük egyenként kb. 130 g, hosszuk 12 cm, szélességük 6 cm.

A bab homorulatában található a vesekapu, ahol lépnek be, ill. ki a

vesét ellátó erek - artéria és véna renalis -, idegek és itt hagyja el
a vesét a húgyvezeték.
A vese felszíne igen sima, állománya tömör, de ugyanakkor törékeny,
színe barna.
A vesék csúcsán helyezkednek el a mellékvesék, amelyek mind
egyedfejlődésüket, mind feladatukat tekintve különböznek a
vesétől, hiszen belső elválasztású mirigyek.

3.1.1 A vese tokja

A vesét 3 rétegű tok veszi körül. A legkülső réteg egy rostos lemez, amely a
hasfal hátsó részéhez kapcsolja a vesét.
A középső réteget 1 cm vastag zsírszövet építi fel. Jelentősebb éhezésnél
mennyisége lecsökken, aminek következtében a vesék elmozdulnak
helyükről, ez a vándorvese.
A legbelső vékony rostos lemez rátapad a vese felszínére.

6
 3.1.2 A vese hosszmetszete

A vese metszéslapján látható, hogy a vese nem tömör, hanem a kb. 2,5 cm széles mirigyes
állomány egy nagyobb központi üreget, a vesemedencét veszi körül.

A karéjszerűen elhelyezkedő mirigyes

állományban kétféle szerkezetű területet
különböztetünk meg.
 Perifériásan a szemcsézett
kéregállományt,
 és az üreg felé eső sugaras lefutású
velőállományt.

A kéregállomány oszlopként benyomul a

velőállományba és azt vesepiramisokra
tagolja.
A vesepiramisok csúcsát veseszemölcsnek
nevezzük, amelyek a gyűjtőcsatornák
kivezető csöveitől szitaszerűen lyukacsosak (20-30 nyílás).
A vesemedence veseszemölcsöket körülvevő üregeit vesekelyheknek
nevezzük.
A vesekelyhek egyesülésével jön létre a vese kp-i ürege a
vesemedence, amely éles határ nélkül megy át elkeskenyedve a
húgyvezetékbe.

3.1.3 A vese mikroszkópos szerkezete, a nefronok felépítése

A vese anatómiai és funkcionális egysége a nefron. Egy vesében kb.

1,5 millió nefron található. Egy nefron teljes hossza kb. 1-3 cm.

A nefron két részre tagolható:

 a vesetestecskére,
 elvezető csőre (csatornára).

A vesetestecske (Malpighi-féle vesetestecske) a

kéregállományban helyezkedik el és további két
részre tagolható.
 Az érgomolyag egy artériás kapillárisnak fogható
fel, amit
 a Bowman-tok egy kettős falú kehelyként vesz
körül.

3.1.3.1 Az érgomolyag (glomerulus)

Az érgomolyag egy speciális hajszálérhálózat, mivel az odavezető arteriola kapillárisokra

történő oszlása után újra arteriolává szedődik össze.

A kilépő arteriola átmérője kisebb, mint az odavezető éré, így a szűrőműködéshez megfelelően
nagy a vérnyomás, ill. a jelentős mennyiségű folyadék kilépés – szűrőműködés - ellenére sem
esik a vérnyomás jelentősen ezen az érszakaszon.

7
Az érgomolyag kapillárisait ún. ablakos laphám béleli, ahol a sejtek nem érnek össze, közöttük
50-100 nm széles nyílások találhatók, amelyeket csak az alaphártya határolja.
Az odavezető arteriolák simaizomsejtjei speciális működésűek, amennyiben a vérnyomás szabályozásában résztvevő
renin nevű hormont termelik. Ezek a JGC sejtek.

3.1.3.2 A nefronok érhálózata

Az érgomolyagból kilépő arteriola rövid lefutás után ismét

hajszálerekre bomlik, amelyek az elvezető csatornát
harisnyaszerűen veszik körül.
Ezek a kapillárisok összeszedődve már venulákba
torkolnak, amelyek egyre nagyobb vénákká egyesülve
végül a vesekapun keresztül hagyják el a vesét.

3.1.3.3 A Bowman-féle tok

A kialakult kettős falú tok érgomolyag felé eső részét

speciális laphámsejtek, ún. podocyták vagyis lábas
sejtek bélelik egy rétegben. A lábas sejtek nyúlványos
sejtek, amelyek nyúlványai nem érnek össze. A
nyúlványok között kisebb-nagyobb rések vannak,
amelyeken keresztül az érgomolyag alaphártyája
kapcsolatban van a Bowman tok üregével.
Így az ér és a Bowman tok ürege között csupán az alaphártya
képezi a válaszfalat.

3.1.3.4 Az elvezető csatorna

Az elvezető csatorna felépítése és működése alapján 3 további

szakaszra tagolható.
 Közeli kanyarulatos csatorna (proximális tubulus)
 Henle-kacs
 Távoli kanyarulatos csatorna (disztális tubulus)

3.1.3.4.1 A közeli csatorna

A Bowman tokból eredő vastag falú, szűküregű cső, mely zömmel a kéregállományban
található. A csatorna falát működésének megfelelően - felszívás - mikrobolyhos egyrétegű köbhám
alkotja.

3.1.3.4.2 A Henle-kacs

A proximális tubulus belépve a velőállományba egy hosszú egyenes, sugárirányú, majd

hajtűszerűen visszakanyarodó csőben, a Henle-kacsban folytatódik.

8
 3.1.3.4.3 A távoli csatorna

A Henle-kacs felső részének a folytatása, amely már szintén a kéregállományban található.

3.1.3.4.4 A gyűjtőcsövek (nem tartoznak a nefronhoz)

A nefronok disztális tubulusai a velőállományban

sugarasan futó gyűjtőcsövekbe nyílnak. Több
gyűjtőcsatorna egyesülve a veseszemölcsök
csúcsán nyílnak a vesemedencébe.

3.2 A vesék működése

A vesék működésének a terméke a vizelet, amely 3

alapvető folyamat eredményeként jön létre.
 Szűrőműködés (elsődleges szűrlet),
 visszaszívó működés,
o obligát (feltétlen) a nefronban,
o fakultatív (hormonálisan szabályozott) gyűjtőcsövekben,
 kiválasztó működés.

3.2.1 Szűrőműködés (filtráció)

A szűrőműködés során az érgomolyagokból a vérplazma egy része,

a vér hidrosztatikai nyomásának a hatására a Bowman tok
üregébe jut. A folyamat eredménye az elsődleges szűrlet,
amely fehérjementes vérplazma, ami a két vesében 24 óra
alatt kb. 180 l.
A szűrőberendezés az érgomolyagot és a Bowman tok falát
elválasztó negatív töltésű rostos alaphártya. Ennek oka,
hogy az ér belső hámborításában - ablakos laphám - és a tok
falának hámsejtjei - lábas sejtek - között 50-100 nm átmérőjű
rések találhatók.
Az elsődleges szűrlet lényegében fehérjementes vérplazma. A szűrő pórusai akkorák, hogy
a vér alakos elemeit, és a negatív töltésű nagyméretű plazmafehérjék zömét visszatartják.
Tehát a szűrletben a vérplazma minden alkotója - a fehérjéken kívül - változatlan
koncentrációban jelen van. Így tartalmaz vizet, sókat, tápanyagokat – pl. glükózt,
aminosavakat – bomlástermékeket – pl. karbamidot, bilirubint, húgysavat stb. –
hormonokat – pl. szteránvázas ivari hormonokat, kisebb peptidhormonokat, mint
pl. hCG-t terhességi hormont.

A szűrőműködés hatékonyságát biztosítja a hajszálérgomolyagban uralkodó nagy vérnyomás

(60-70 Hgmm), ami annak köszönhető, hogy az érgomolyagból kivezető arteriola
átmérője kisebb, mint az odavezető artelioláé.

A szűrőműködés az érgomolyag kapillárisaiban és a Bowman tokban uralkodó

nyomáskülönbségnek köszönhető, passzív folyamat, energiát nem igényel.
A szűrés egymással ellentétes hatások eredőjeként valósul meg.
 A vér hidrosztatikai nyomása (Pv) az érpályából kifelé igyekszik nyomni a
vérplazmát,

9
  ennek ellene hat a vérplazmafehérjék kolloid ozmotikus nyomásából (Pcoll) adódó
szívóerő és a Bowman tok üregében található szűrlet hidrosztatikai nyomása (PB).

Tehát a nettó filtrációs nyomás: Peff= Pv - Pcoll - PB

Az érgomolyagokhoz vezető arteriolákban a nyomás 60-70 Hgmm, a
vérplazma kolloid ozmotikus nyomása 25 Hgmm, a tok belsejében
mérhető szűrlet nyomása kb. 15 Hgmm. Peff = 60-25-15 = kb. 20
Hgmm.

Az érgomolyagban a filtráció hatására a vér hidrosztatikai

nyomása egyre csökken, ezért a kapilláris egy bizonyos
szakaszán a szűrés megszűnik. A fenti hatásokra a vesén
áthaladó vérplazma mintegy 20 %-a szűrődik át. A napi
szűrlet mennyiség kb. 1000 liter vérplazma
átszűrődésével jön létre. 24 óra alatt a két vesében tehát
kb. 180 liter szűrlet keletkezik. Ennek ellenére a napi
vizelet mennyiség csupán átlag 1,5 liter.

Ha a vizelet mennyiségét és összetételét összevetjük a szűrletével, jelentős különbségeket

tapasztalunk. Ennek, azaz oka, hogy a szűrletből igen nagymértékű visszaszívás folyik
(99%), mivel a szűrlet rengeteg olyan anyagot tartalmaz, amely a szervezet számára még
szükséges. Ezen folyamatok összességét visszaszívó működésnek nevezzük, melynek
során az anyagok először a csatornák közti szövet alapállományába, majd onnan a
csöveket körülvevő hajszálerekbe kerülnek.

Számolási feladatok

1. Egy klinikán a vizsgált személy veséjének vérellátottságát szeretnék vizsgálni, ezért megkívánják határozni
a szerv vérátáramlását. Ehhez a gyakorlatban paraaminohippursavat (PAH) használnak segédanyagként, egy
nagyvéna vérébe beadva. A vese ezt az anyagot meghatározott arányban választja ki, a vérplazma PAH-
tartalmának átlagosan 90%-a ürül a vizelettel. A mérés során a vizsgált személy veseartériájának
vérplazmájában a PAH koncentrációja 1,2 mg/cm3, vizeletében pedig 672 mg/cm3 volt.

Mennyi a vesén átáramló vér mennyisége cm3/perc egységben, ismerve, hogy a vérplazma a vér térfogatának
55%-át teszi ki, a napi vizeletmennyiség pedig 1500 cm3!

 A vizelettel ürülő PAH mennyisége: 1500 · 672 mg = 1 008 000 mg/nap.

 Ez a vesén áthaladó PAH 90 %-a, a teljes áthaladó napi mennyiség: 1 008 000 : 0,9 = 1 120 000 mg/nap.
 Ez a mennyiség 1 120 000 : 1,2 = 933 333,33 cm3 vérplazmában található meg.
 percenként: 933 333,33 : 24 : 60 = 648,14 cm3/perc vérplazma halad át a vesén.
 Ennyi vérplazmát 648,14 : 0,55 = 1178,4 cm3 vér tartalmaz.

2. A veséken percenként átlagosan 0,67 dm3 vérplazma áramlik át. Az érgomolyagokon az átáramló vérplazmának
kb. 20%-a szűrődik át. Mennyi a szűrlet napi mennyisége? Mennyi vér áramlik át percenként a veséken (a
sejtes elemek aránya 44%)?

 Az átszűrődő plazma térfogata 0,67 dm3/perc x 0,2 = 0,134 dm3/perc.

 Egy nap alatt: 0,134 dm3/perc x 60perc x 24h = 193 dm3 szűrlet képződik.
 A percenként átáramló vér térfogata 0,67 dm3 / 0,56 = 1,19 dm3

3. Az inulin nevű, viszonylag kis molekulájú poliszacharid vízben jól oldódik, de a sejtekbe nem jut be. Egy
felnőtt ember vérkeringési rendszerébe 2,0 gramm inulint juttattak. A keringő vérmennyiség 5,0 dm3. Rövid idő
múlva, amikor az inulin a vérplazmában már egyenletesen eloszlott, de az érpályából még nem jutott ki (tételezzük
fel), meghatározták, hogy az inulin töménysége a vérplazmában 0,667 gramm/dm3 volt.

10
 a) Az adatok felhasználásával határozza meg, hogy a vizsgált egyén vértérfogatának hány %-a plazma?

 0,667 g inulin volt 1 dm3 a vérplazmában, akkor

2 g van x dm3 vérplazmában  x = 2/0,667 ≈ 3 dm3
 3 dm3/5 dm3 = 0,6 x 100 = 60 %

Az inulin a vesében 100 %-ban kiszűrődik, és az elvezető csatornák falán nem jut át. A szóban forgó vizsgálat
során mérték a képződő vizelet mennyiségét és benne az inulin töménységét. Az egyénben percenként 1,2 cm3
vizelet képződött, s benne az inulin töménysége 72,25 gramm/dm3 volt.

b) A fenti adatok felhasználásával számolja ki, hogy a vizsgált egyénben percenként hány cm3 vérplazma
haladt át a vesén!

 1,2 cm3 = 0,0012 dm3

1 dm3 vizeletben van 72,25 g inulin, akkor
0,0012 dm3 vizeletben x = 0,0867 g inulin van.

 0,667 gramm inulin van 1 dm3 vérplazmában (lásd fent), akkor

0,0867 g inulin x = 0,13 dm3 = 130 cm3 vérplazmában található.

3.2.2 A visszaszívó működés

3.2.2.1 A glükóz visszaszívódása

A glükóz teljes mértékben visszaszívódik, így egészséges,

éhező ember vizeletében nem, vagy csak nyomokban
mutatható ki.
A glükóz a
 proximális tubulusban szívódik vissza,
 teljes mértékben,
 aktív transzporttal.

Amennyiben a vérplazmában a glükóz koncentrációja meghaladja a 200 mg/100 ml-t, a glükóz

megjelenik a vizeletben, mivel az aktív transzport mechanizmusa telítődik, hiszen a
csatornák falának hámsejtjeinek membránjában található szállítómolekulák elérik
kapacitásuk felső határát (cukorbetegség).

A glükózhoz hasonlóképpen szívódnak vissza az aminosavak.

11
 3.2.2.2 A sók és a víz visszaszívódása

A sók és a víz az elvezető csatorna csaknem teljes hosszában, ill.

a gyűjtőcsövek területén is visszaszívódnak.
 A sók - elsősorban a NaCl, mivel ez az ion teszi ki a szűrlet
ionjainak 90 %-át – elsősorban aktív transzporttal,
 a víz az oldott anyagok mozgását követve passzív
transzporttal szívódik vissza.

3.2.2.2.1 Proximális tubulus működése

A víz és a sók nagy része, kb. 70 %-a ezen a szakaszon szívódik

vissza. A proximális tubulust körülvevő erekben található
vér ozmotikus szívóereje jelentősen megnő, mivel szűrőműködés során kilépett nagy
mennyiségű víz miatt megnő a vérfehérjék ozmotikus koncentrációja, ami hajtóereje
a víz passzív mozgásának.

Tekintve, hogy a víz és a sók, glükóz visszaszívódása azonos

mértékű a szűrlet koncentrációja nagyjából megegyezik a
Bowman tokban levő szűrlet - így a vérplazma -
koncentrációjával, azaz izoozmotikus.

3.2.2.2.2 A Henle-kacs működése

A Henle-kacs leszálló ágából

 víz folyamatosan visszaszívódik,
 azonban sóvisszaszívás nincs.

A folyamatok eredményeként a leszállóágban a szűrlet koncentrációja a vesepiramisok

csúcsa felé egyre nő, a vérplazma eredeti koncentrációjához képest hiperozmotikussá
válik.
A víz passzív transzportját – ozmózist - az teszi lehetővé, hogy a leszállóág csövei rendkívül
nagy ozmotikus koncentrációjú szöveti környezetben haladnak.

A Henle-kacs felszálló ágának fala

 ugyanakkor a víz számára átjárhatatlan,
 a sók viszont aktív transzporttal kilépnek a csöveket körülvevő szövet közötti
folyadékba, létrehozva e tér magas ozmotikus koncentrációját (lásd feljebb).

Mindezek miatt a felszálló ág folyadéka a kéregállomány felé egyre hígul, azaz

hipoozmotikussá válik.

A felszálló ágból kiáramló sók tehát fokozzák a csövek körüli szövetnedv és az itt futó
véredényekben a vérplazma koncentrációját, aminek köszönhetően a víz passzív
transzporttal léphet ki a leszálló ágból és a gyűjtő csatornákból, amelyek szintén ezen a területen
keresztül futnak le.

A vesepiramisok csúcsa felé egyre növekedő koncentráció-gradiens jön létre.

12
Az ozmotikus gradiens kialakulásában elsődleges szerepet játszik a
Henle-kacs felszálló szakaszában folyó NaCl visszaszívás, amelyet
nem kísér vízvisszaszívás. Ennek következtében a szövetnedv NaCl-
koncentrációja meghaladja a felszálló ág folyadékának koncentrációját.
A szövetinedv NaCl-koncentrációjának további növelésére a le- és
felszálló „csövek” közötti vízmozgás, az ennek következtében
létrejövő „ellenáramú sokszorozás” ad lehetőséget. Ennek lényege,
hogy a vizet áteresztő leszálló csövekből víz áramlik a hipertóniássá
váló szöveti térbe, a szűrlet NaCl-koncentrációja, mire a felszálló ág
kezdetéhez kerül, emelkedik, és ebből a magasabb NaCl-
koncentrációjú folyadékból jut ki a NaCl a szövetnedvbe. Így a szöveti
folyadék NaCl-koncentrációja folyamatosan emelkedik.

3.2.2.2.3 A disztális tubulus működése

Kismértékű só és jelentéktelen vízvisszaszívás történik. A folyamatok eredményeként a

gyűjtőcsatorna felé még kb. 13 dm3 szűrlet halad.
Az eddigi szakaszokon az anyagok visszaszívódásának a mértéke
független a szervezet víz és só tartalmától, mindig azonos
mértékben zajlik.

3.2.2.2.4 A gyűjtőcsatorna működése

Innentől kezdve a só és a víz visszaszívódásának a mértéke

hormonálisan szabályozott a szervezet só és
vízellátottságának megfelelően.

A gyűjtőcsövek a Henle-csövekkel párhuzamosan futnak a

vesepiramisok csúcsai felé egyre nagyobb koncentrációjú
szövetnedvvel körülvéve. A transzport folyamatok
hormonális - ADH, aldoszteron - szabályozás alatt állnak.

A gyűjtőcsövek végére kialakul a végleges vizelet, amely az eredeti

szűrletmennyiség kb. 1 - 0,5 %-a, töménysége általában
hiperozmotikus.

A víz visszaszívódásának szabályozása

A víz visszaszívódását elősegítő hormon az ADH (antidiuretikus

hormon, vazopresszin) a hipotalamuszban termelődik, mely
közvetlenül méri a vér koncentrációját (ozmózisnyomását).

Vízhiányos állapotban – amikor a vér ozmotikus koncentrációja (ozmózisnyomása) nagy

- fokozódik az ADH elválasztása, melynek hatására a gyűjtőcsövek fala áteresztővé
válik a víz számára, így a víz passzív transzporttal a csatornákat körülvevő nagyobb
koncentrációjú szövetnedvbe, ill. a vérplazmába áramlik. Ennek eredményeképpen a
vizelet mennyisége lecsökken, koncentrációja nő. Az ADH a víz visszaszívás fokozása
révén emeli a vérnyomást (vazopresszin).

ADH hiányában nagymennyiségű, híg vizelet keletkezik, a vérnyomás csökken.

13
Egy ötéves kislánnyal jelentkeztek az egyik kórházban, akinél a legjellemzőbb panasz az volt, hogy napi 4-5 liter
folyadékforgalma van. A szülők sokáig pszichológiai okra gondoltak, feltételezték, hogy a gyermek túl sokat iszik,
és ennek következtében keletkezik a sok vizelet. A kivizsgáláson kiderült, hogy a kislány éjjel is állandóan kijár
pisilni, és ekkor mindig rengeteg vizet is megiszik. A klinikán vizsgálták, hogyan reagál a beteg szervezete arra,
ha hosszabb ideig nem kap inni. A próbát 4 óra múlva meg kellett szakítani a gyermek rosszulléte miatt, aki
továbbra is rendszeresen ürítette a híg vizeletet, amely nem tartalmazott glükózt. A klinikai vizsgálat részben a
pszichológiai ok kizárását célozta. Lelki tényezők hatására (kényszeresen) sokat ivó, de egyébként egészséges
szervezetű gyermek hosszabb folyadékmegvonáskor kevés, tömény, cukormentes vizeletet ürítene. A betegség
hátterében tehát az ADH termelődésének zavara állt.
A tünetek ok-okozati sora:
a vizelet mennyisége nőtt  a vér ozmotikus koncentrációja megnőtt  az elfogyasztott folyadék mennyisége
nőtt.
Emelt szintű érettségi feladat
A só visszaszívódásának szabályozása

A Na+ visszaszívódását a mellékvesekéregben termelődő szteránvázas aldoszteron serkenti

a gyűjtőcsövekben, amely sóhiányos állapotban termelődik intenzívebben ( Na +-K +
csere). A sóvisszaszívódás növekedése esetén fokozódik a víz visszaszívása is, hiszen a
víz passzív mozgását a növekvő koncentrációgradiens elősegíti, aminek köszönhetően
emelkedik a vérnyomás.
Aldoszteron hiányában nagy mennyiségű, koncentrált vizelet alakul ki, a vérnyomás
csökken.

3.2.2.3 A karbamid – urea - visszaszívódása

A karbamid az aminosavak nitrogén-tartalmú részének bomlásából

jön létre a májban. Visszaszívódása passzív transzporttal
történik.
 A proximális tubulusban kb. 50 %-a szívódik vissza,
 a gyűjtőcsövekből jelentős mértékben lép ki a karbamid hozzájárulva a
csatornák közötti tér növekvő koncentráció gradiensének kialakításához.
 Összességében a karbamid kb. 50 %-a ürül ki.

3.2.3. A kiválasztó működés

A kiválasztást az elvezetőcsatornák sejtjei végzik, aktív transzportfolyamatok, amelynek

során az elvezető csatornákat kísérő hajszálerekből olyan anyagok kerülnek a
szűrletbe, melyek
 méretüknél fogva nem képesek átjutni az érgomolyag falán, mint pl. egyes
gyógyszerek,
 ill. nagyobb mennyiségük eltávolítása szükséges,
o pl. H+ (vér pH szabályozása, Na+-H+ csere útján),
o NH4+, K + (Na+-K+ csere a disztális tubulusokban).
o Egyes gyógyszerek, mérgek.
A kiválasztás eredményeként a vizeletben megnő egyes anyagok mennyisége a vérplazmához
képest.

14
 3.2.4 A vizelet

 Koncentrációja széles határok között változhat a körülményektől függően, többnyire

hiperozmotikus,
 napi mennyisége kb. 1,5 l,
 szalmasárga, átlátszó,
 pH-ja 6 körüli,
 víz, sók (NH4+, K +, Na+, Ca2+, PO43-, Cl-, stb.),
 karbamid (aminosavak, pirimidin bázisok N-tartalmú bomlásterméke),
 húgysav (purinbázisok N-tartalmú bomlásterméke),
 urobilinogén (bilirubin hemoglobin bomlásterméke) (innen a színe),
 tejsav,
 szteroid hormonok, terhesség esetén a HCG terhességi hormon,
 gyógyszerek, méreganyagok.

3.3 A vizelet elvezetése

A vizelet a gyűjtőcsövekből a vesemedencében gyűlik össze,

ahonnan a húgyvezeték simaizomzatának perisztaltikus
mozgása továbbítja a húgyhólyagba.
A húgyvezetékek (30 cm) ferdén kapcsolódnak bele a
húgyhólyagba, amely csatlakozás megakadályozza a vizelet
visszafolyását a vese felé.
A húgyhólyag a kismedencében található, átlag 300-400 ml
vizeletet képes tárolni. Falában található simaizom réteg
összehúzódásával aktívan részt vesz a vizeletürítésben. A
vizelési inger kb. 150-200 ml vizelet feszítő hatására már
jelentkezik.
A húgycső a húgyhólyag alsó részéből indul ki, eredési helyén
erős gyűrű alakú záróizom található, mellyel a vizeletürítés
akaratlagosan szabályozható. Nőknél rövidebb 3-4 cm,
férfiaknál egyesül az ondóvezetékkel, így itt a
vizeletelvezető és az ivarutak végső szakasza közös.

A kiválasztó-szervrendszer rendellenességei

Vesekő abban az esetben alakul ki, ha valamilyen oknál fogva a vizelet kissé lúgosabb, ill.
töményebb az optimálisnál, ekkor az egyébként oldott foszfátok, oxalátok, karbonátok
kicsapódva apró szemű vesehomokot vagy egy nagyobb méretű vesekövet képeznek.

15
  Helye lehet: vesemedence, húgyvezeték, húgycső,
 oka: túl tömény vizelet pangása, pH változás,
 anyaga: oxalát-, foszfát-, karbonátkristályok,
 mérete: homokszemtől az ököl méretűig (legnagyobb: 4 kg!),
 megelőzése: megfelelő mennyiségű folyadék fogyasztása,
 kezelése: gyógyszeres oldás, ultrahangos zúzás, műtét.

A cukortartalmú vizelet cukorbetegségre utal (nem a

kiválasztószervrendszer rendellenessége).

A fehérjetartalmú vizelet a vese, ill. a húgyutak gyulladásos folyamataira utalnak

(vesemedence gyulladás).

A vizelet zavarosságából baktériumos gyulladásra következtethetünk, ugyanis a

baktériumok a karbamidot ammóniává bontják, amely a vizelet kémhatását lúgos irányba
módosítja, amivel együtt jár egyes sók kicsapódása.

A felfázás = hólyaghurut
Tünetei:
 gyakori vizelési inger,
 sötétebb vizelet,
 kismedencébe kisugárzó fájdalom,
 pisiléskor csípő érzés.
Oka:
 felfázás miatt a testhőmérséklet lecsökken, az immunrendszer gyengül,
(bél)baktériumok bejutnak és megtelepednek a húgyhólyagban.
 Kezelése fontos, mert a fertőzés a vesékre is átterjedhet vesemedence-gyulladást
okozva.
 Főleg nőknél fordul elő (mert rövidebb a húgycső).

Veseelégtelenség esetén, a vesén áthaladó vér mennyisége, ill. nyomása annyira lecsökken,
hogy csökken a szűrés, ezért a vese kis hatékonysággal működik, a mérgező anyagok a vérben
maradnak. Az okai sokfélék lehetnek, pl.:
 veseartéria beszűkült,
 lyukas kanyarulatos csatornák,
 higanymérgezéstől nefron pusztulás,

A megoldás:

a) Művese-kezelés (dialízis) dialízis központokban történik, hetente 3 x 4-5 óra.

A beteg vérét egy szemipermeábilis csövön keresztül a dializáló gépbe vezetik, majd onnan
tisztán kerül vissza a szervezetbe. Működési elve a diffúzió: a mérgező anyagok a
koncentrációkülönbségnek megfelelően jutnak ki a vérből egy féligáteresztő hártyán keresztül
a csöveket körülvevő steril dializáló oldatba.
Az alkaron lévő nagyobb artériát egy vénával kötik össze, ezáltal a véna fala kitágul, megvastagodik, jól szúrhatóvá
válik kb. 4-6 héten belül. A kezeléshez két tűt használnak. Az artériás tűn keresztül a vér a szűrőbe (dializátorba)
jut. Az ily módon megtisztított vér a vénás tűn keresztül jut vissza a keringésbe. A kezelés során percenként kb. 2
dl vér áramlik át a szűrőn.

16
Peritoneális dialízis (hashártya segítségével)

 Otthon elvégezhető,
 napi 4 alkalommal.
 A hashártya 2 lemeze közé dializáló folyadékot pumpálnak, majd ha ez megtelt
méreganyagokkal, kiszívják.
 A diffúzió a nagy felületű (1,5-2 m2) hashártyán keresztül zajlik (jó vérellátás,
féligáteresztő jelleg).

b) Veseátültetés

17
Emelt szintű érettségi feladatok

18
Megoldás

19
20
Megoldás

21