1. A pro- és eukarióta sejt szerveződése.

Az eukarióta sejt evolúciója, sejtorganellumaik

szerkezete és működésük. A gomba, a növényi és állati sejt összehasonlítása. A mitotikus
és meiotikus sejtosztódás.

A sejt: A legkisebb önálló életre képes egység, mely a fő életjelenségeket mutatja

(anyagcsere, növekedés, ingerlékenység, fejlődés, szaporodás). Ugyanakkor alkalmas a
többsejtű szervezetek felépítésére.
• prokarióta valódi sejtmaggal nem rendelkező (pl.: baktériumok)
• eukarióta valódi sejtmaggal rendelkező, vagyis membránnal körülhatárolt (és a többi
sejtszerv is membránnal körülhatárolt)
• Egy felnőtt ember testében kb. 200 különféle sejt található
• A sejt nagysága és alakja igen változó: a legkisebb emberi sejtek közé a vérlemezke, a
legnagyobbak közé a petesejt tartozik. A sejt lehet kerek, pl. vörösvértest,
rendelkezhet nyúlványokkal, pl. idegsejtek, vagy lehet mozgást irányító farki része, pl.
hímivarsejt.
A pro- és eukarióta sejt közötti legnagyobb különbség: prokarióta sejt esetén nincs belső
membrán, eukarióta sejtnél: sok belső membrán = kompartmentalizáció= sejtalkotók.

A prokarióták legegyszerűbb szervezetek, 1-5 μm, belső membránokkal nem rendelkeznek.

Az első fosszíliák: 3,1 milliárd évesek, anaerobok és heterotrófok. Oxigéntermelők
(fotoszintetizálók, autortófok): 2,3 milliárd évesek aerobizmus.
Sejtfallal rendelkeznek, amely védelmet nyújt, nagyobb méretet tesz lehetővé
felszín/térfogat arány megváltozott membránbetöremkedések.
Típusaik: baktériumok, kékeszöldalgák, ősbaktériumok ill. Mycoplasmák és Rickettsiák (<0,5
μm). Archebacteriumok: nem a legősibbek.
Sokféle méretet és alakot különböztetünk meg, fő morfológia: coccus és bacillus (vibrio,
spirillum).
Sejtalkotók:
• Sejtmag vagy kromoszóma cirkuláris, nincs membránnal határolva, (nukleotid),
hisztonszerű fehérjék, a genetikai kód folytonos, intronok, splicing nincs.
• Citoplazma: nincsenek belső membránok, nincs citoszkeleton, így nincs mitózis (de
befűződés citokinéziskor), nincsenek vakuólumok, sejtszervecskék (de
membránbetűrődések vannak). Csillómozgás az eukariótákétól eltérő (forgómozgás),
riboszómák szabadok (mRNS-ből képződik) (70S=30S+50S).
• Szedimentáció: ülepedés.
• Plazmidok: F-, R-, és egyéb. Pl. agrobaktérium Ti plazmidja, patogenitási faktorok.
• Plazmidrendszer: gyorsan változó környezetben a genetikai szakaszok segítségével
kicserélődnek a prokarióták között pl. antibiotikum rezisztens plazmidok.
• Membrán: szterolokat nem tartalmaz.
• Sejtfal: gram+ ill - murein (cukor/NAG/NAM/+ peptid/4 aminosav/) alegységekből
felépülő peptidglükán polimer. Gram + és Gram – festési eljárással különböztetjük
meg őket.
• Flagellumok: pilusok, fimbriák.
• Tok: kedvezőtlen körülmények között létrejövő ivartalan szaporító képlet, melynek
elsődleges feladata a védelem.

Az eukarióta sejt felépítése:

(1)magvacska v. nukleólusz; (2) sejtmag; (3) riboszóma; (4) vezikula; (5) durva felszínű
endoplazmatikus retikulum (ER); (6) Golgi-készülék; (7) sejtváz v. citoszkeleton; (8) sima
felszínű ER; (9) mitokondriumok; (10) sejtnedvüreg (vakuólum); (11) citoplazma; (12)
lizoszóma; (13) centriólumok.
(1) A sejtmembrán:
• Minden sejtplazmát a külvilág felé 5-10 nm vastagságú biológiai membrán, a
sejthártya határol.
• A sejtmembrán alapja egy lipidmolekulából álló kettős réteg. A kialakuló membránok
a vízben gömb alakot vesznek fel. (Ennek a jelenségnek energetikai oka van: ez az
elrendezés biztosítja a legalacsonyabb szabad energia szintet.).
• Félig áteresztő tulajdonság.
• a biológiai membránok főleg lipidekből és fehérjékből épülnek fel. A két anyagcsoport
aránya széles határok között változhat! Pl. az idegrostok tengelyfonala körüli hüvely
(mielin) 80% lipidből és 20% proteinből áll. A másik végletet a mitokondriumok belső
membránja képviseli, ami 20% lipidet és 80% fehérjét tartalmaz
• Tulajdonságuk:
• Lágyak, rugalmasak, viszkozitásuk az olajéhoz hasonló. Tulajdonképpen
kétdimenziós folyadékok.
• Funkciói:
• Véd
• Időlegesen elhatárol
• Transzportot biztosít
• Receptor funkció
• Kötőhely
• Szelekciós tényező (sejtanyagcsere szempontjából)
(2) A citoplazma:
A sejt belsejét, a plazmamembrán által határolt teret a citoplazma tölti ki. Ebben találjuk a
sejtmagot, a különböző sejtszervecskéket s a citoszkeletonnak nevezett, erősen strukturált
fonalas fehérjevázat, amely a sejtmag és a sejtmembrán belső felülete között húzódik, ez adja
a sejt alakját.
(3) Endoplazmatikus reitkulum:
• Az endoplazmás retikulum csövecskékből és hólyagocskákból álló csöves vagy
tubuláris, máshol inkább lemezesnek tűnő, laposra összenyomott, egymással
közlekedő üregeket alkotó, ciszternális rendszer, főleg a sejtmag közelében található.
• két formája van:
• Agranuláris formája a sima felszínű ER (SER), melynek felszínén nem ülnek
riboszómák; részt vesz különböző anyagok szintézisében, glikogén, zsírok
anyagcseréjében, a makromolekulák szállításában.
 • Kifejezett a szteroidokat termelő sejtekben (pl. a here intersticiális sejtjeiben a
koleszterinből tesztoszteron képződik).
• A szervezet számára idegen vegyületek (xenobiotikumok), peszticidek,
gyógyszerek átalakításában is szerepet játszik.
• Izomrostokban a Ca2+ raktára.
• endoplazmatikus retikulum granuláris (szemcsés) formája a szemcsés vagy durva
felszínű ER (DER), ami általában lemezes, ciszternális felépítésű.
• A DER szemcsés megjelenését a felszínén található riboszómák adják
• DER az intenzív fehérjeszintézis helye, főleg azokat a fehérjéket, amelyek azután
kikerülnek a sejtből ("export fehérjék")
• szintetizált fehérjék túlnyomó része glikoproteiddé alakul
• SER és a DER együttese a sejtben folytonos teret zár magába. Ez helyenként
kapcsolatot tart a maghártya perinukleáris résével is, annak megfelelően, hogy a
sejtmaghártya külső lemeze az endoplazmatikus retikulum membránjában
folytatódik.
(4) Riboszóma:
• Riboszóma a fehérje szintézis helye.
• riboszómák riboszómális RNS-ből (rRNS) és fehérjékből épülnek fel.
• RNS-ük a sejtmag nukleoluszában szintetizálódik.
• minden riboszóma egy kisebb, RNS-kötő alegységből, és egy nagyobb, a fehérjék
peptidkötését katalizáló alegységből áll.
• Az alegységek csak a fehérjeszintézis időtartamára állnak össze.
• vagy szabadon a citoplazmában, vagy membránhoz kötötten (DER) fordulnak elő
• A riboszómák a hírvivő RNS-nek (messenger RNS, mRNS) és az aminosavat szállító
RNS-nek (transzfer RNS, tRNS) a fogadásával a fehérjeszintézis helyei.
(5) Mitokondriumok:
• mitokondriumok 0,5-1 mm átmérőjű, néhány mm hosszúságú, henger alakú
sejtalkotók.
• eredetüket tekintve valószínűleg intracelluláris aerob baktériumokból származnak,
amelyek szimbiózisban éltek anaerob sejttel (endoszimbionta elmélet).
• a mitokondrium kettős membránnal határolt organellum, melyből a külső membrán
sima, a belső a felszín növelése végett mély redőket képez.
• a mitokondriumok belső membránja a sejt összes membránjainak kb. 1/3-át adja, ezzel
lehetővé téve a lebontó folyamatok térbeli elkülönítését.
• betűrődések formája alapján megkülönböztetünk lemezes, zsákos, illetve csöves típusú
mitokondriumot.
• működés: energiafelszabadítás, ATP-képzés (ATP: sok energia raktározásra képes
vegyület).
• A külső és belső membrán négy anyagcserekompartmentre osztja a mitokondriumot.
• A külső membránon keresztül kisebb molekulák, proteinek, diszacharidok könnyen át
tudnak jutni.
• Ezzel szemben a belső membrán a legtöbb anyag számára nem átjárható, mely
lehetőséget teremt nagy elektrokémiai gradiens kialakulására.
• A két membrán fehérjetartalma is eltérő: a belső membrán proteinekben nagyon
gazdag, melyek kb. 40%-a a légzési lánc enzimei. A mitokondrium számos más
funkciója mellett a szénhidrát- és lipidoxidáció helye. A mitokondriumok oxidatív
metabolizmusához a piroszőlősav és a zsírsavak szolgáltatják a "tüzelőanyagot".
(6) A sejtmag:
• Gömb vagy ovális alakú
• sejtosztódáskor biztosítja az információ átadását
 • irányítja (a fehérjeszintézisen keresztül) a sejt életműködéseit
• A sejtmagot a citoplazmától a maghártya választja el.
Maghártya:
- a maghártya kettős membránból áll, melyek között 20-40 nm széles perinukleáris tér
foglal helyet
- a külső maghártya közvetlen kapcsolatban van az endoplazmatikus retikulum
membránjával, felszínén riboszómák figyelhetők meg
- a maghártyán pórusok találhatók, ezeken keresztül történik a sejtmag és a citoplazma
közötti anyagforgalom.
Magnedv:
- összetétele: víz, oldott ionok,
- fehérjék, nukleinsavak
- magvacska és kromatinállomány.
Magvacska:
- egy vagy két darab
- RNS-t és fehérjét tartalmaznak
- itt szintetizálódik a riboszomális RNS (rRNS), amely fehérjékkel együtt a riboszómákat
alkotja
- a riboszómákat hozzák létre
Kromatinállomány:
- DNS+fehérjék+RNS+lipidek
- a magpórusok közelében koncentrálódik
- a sejtosztódás során a DNS felcsavarodik és kromoszómává alakul.
A genetikai információt hordozó DNS "összecsomagolása" bonyolult, komplex folyamat.
Ismereteink szerint egy sejtmagban annyi DNS molekula van, amennyi az illető fajra jellemző
kromoszómaszám (embernél 23 pár). Ember esetében egy sejt tartalma kb. 5,6 pikogram, ami
1,72 méter hosszú kettős spirálnak felel meg. Ezzel szemben osztódáskor a maximálisan
tömörült kromoszómák összhossza csupán 200 mikrométer. Ezt a nagymértékű
összecsomagolást (kb. 1/10 000hez) csak a fentiekben ismertetett szerveződés teszi lehetővé.
A sejtmag plazmájában megfigyelhető dezoxiribonukleinsavból (DNS), valamint fehérjékből
létrejött szupramolekuláris struktúrát kromatinnak nevezzük. A kromatinban a DNS-hez
kapcsolódó fehérjék a hisztonok. Összmennyiségük kb. a DNS-ével megegyező.
A kromatinállomány a sejtosztódás ideje alatt kromoszómákká tömörül.
A kromoszómák száma az ember testi sejtjeiben 46 (23 pár).
A DNS kettős spirál szerveződése
 Kettős spirál

„gyöngyfüzér”

Heterokromatin

Eukromatin

Kromoszóma

Az aktívan működő DNS területeken a kromatin alig látható (eukromatin), a nem működő
területek anyaga erősen kondenzált (heterokromatin).
(7) A Golgi apparátus:
• nagyjából 1 mm átmérőjű, felszínén riboszómát nem hordozó, membránzsákokból
kialakuló képződmény alkotja a Golgi-készüléket
• fehérjéket vesz át a DER-től, módosítja a glikoproteidek oligoszacharid magját,
szortírozza a makromolekulákat a sejtorganellumokba, membránépítőnek, vagy
szekrécióra
• Funkciói:
• Fehérjeátalakítás
• fehérjék differenciálása
• fehérjék specializációja
(8) Lizoszómák és peroxiszómák
• a lizoszómák speciális bontó funkciót ellátó sejtorganellumok
• enzimtartalmú vezikulák, amelyek többnyire az endoplazmatikus retikulumból, vagy a
Golgi-apparátusból származnak
• 40-nél is több bontó enzim (proteáz, nukleáz, glükozidáz, szulfatáz, lipáz, foszfatáz,
stb.) segítségével különféle molekulák (fehérjék, nukleinsavak, lipidek,
poliszacharidok) bontását végzik.
• a lizoszómák a sejt elöregedett vagy feleslegessé vált makromolekuláinak és
organellumainak a lebontását végzik
• a felszabadított molekulák visszakerülnek a citoplazmába, vagy exocitózissal
kiürülnek a sejtből
• ezenkívül az endocitózissal felvett anyagok feldolgozása is feladatuk.
• lizoszómáknak felépítése és működése alapján több típusa van: elsődleges,
másodlagos lizoszóma, stb.
• a peroxiszómák az enzimtartalmú vezikulák másik képviselői
 • a hosszú zsírsavak b-oxidációjában vesznek részt
• legnagyobb mennyiségben előforduló enzime a kataláz, mely elbontja a veszélyes
peroxidot.
(9) Citoszkeleton (Sejtváz)
Az eukarióta sejtekben vékony fonálszerű struktúrákból álló belső támaszték van, amelyet
sejtváznak vagy citoszkeletonnak nevezünk. Ez a váz biztosítja a sejt mechanikai ellenálló-
képességét, stabilizálja jellegzetes formájú sejtekben a sejt alakját, mozogjon, összefűződjék,
a sejten belül aktív mozgások jöjjenek létre. A fehérje természetű fonalak három csoportba
oszthatók, ezek a mikrotubulusok, a mikrofilamentumok és az intermedier filamentumok. A
felosztás eredetileg elektronmikroszkópos megjelenésük alapján készült: a mikrotululusok
csőszerű struktúrák 25 nm-es vastagsággal, a mikrofilamentumok vékony (5-7 nm
vastagságú) fonalak, az intermedier filamentumok szintén fonalszerű struktúrák, de
vastagsága (10nm) az előbbi kettő közé esik, innen nyerték az intermedier nevet. Az eltérő
morfológiához eltérő fehérjetípus és molekuláris szerkezet is tartozik.
Mikrotubulus Intermedier filamentumok Mikrofilamentumok
Üreges csövek nem elágazó, Hosszú fehérje szálak 2 spirálisan összefonódott
faluk 13 tubulin molekula fehérjéből áll. G-aktin építi
egymás mellé rendelve fel polimer formája F-aktin
Átmérőjük 25nm, belső 8-12 nm közé esik a 7 nm
lyuk:15 nm vastagságuk
α és β tubulinból állnak Lehet 1 vagy több Aktin monomerekből áll
monomerből állók
Feladata: Feladata: Feladata:
sejt alak fenntartása nukleusz kihorgonyzása sejt alak rugalmasságának
sejt mozgatása sejtalkotókat a megtartása
kromoszóma, sejtalkotók mikrotubulushoz kötik izom összehúzódásért
mozgatása citoplazma mozgatása
állábak képzése
sejtosztódásnál
sejt alakjának
megváltoztatása
Mikrotubulus:
A mikrotubulusok tubulin fehérjéből épülnek fel. A globuláris fehérje két, egymástól kissé
eltérő formában (α és β tubulin) fordul elő, melyek egymással heterodimert képeznek, ez
alkotja a mikrotubulus alapegységét. A dimerek egymás végéhez kapcsolódva hosszú
láncokat (protofilamentumokat) hoznak létre, 13 db olyan protofilamentum pedig egy
hengerpalást mentén egymáshoz párhuzamosan kapcsolódva hozza létre a mikrotubulust. A
mikrotubulusok labilis, az egyik végükön könnyen lebomló képződmények, stabilizálásukhoz
kémiai módosítások és speciális fehérjék (mikrotubulushoz asszociált proteinek, MAP-ok)
járulnak hozzá, le- és felépülésüket kalcium- és magnéziumok és a GTP szabályozza.
A mikrotubulusok párhuzamosan rendeződve valódi vázszerű struktúrát hozhatnak létre,
amely stabilizálja a sejt alakját. Ha mikrotubulusokat ún. mikrotubulusmérgekkel lebontjuk, a
sejt elveszíti eredeti alakját, legömbölyödik. A mikrotubulusok egyik funkciója tehát az
alaktartás. Fontosabb ennél azonban, hogy a mikrotubulusok a citoplazmában olyan pályákat
képeznek, amelyek mentén a motorproteinek anyagokat, vezikulákat, esetleg organellumokat
mozgatnak. A motorfehérjék egyik végükön a szállítandó rakományhoz tapadnak, másik
mozgékony végükkel pedig a mikrotubulus mentén vándorolnak, mindezt természetesen
ATP-hasításából származó energia segítségével.
A mikrotubulusok további fontos szerepe, hogy komplex struktúrákat, organellumokat hoznak
létre ilyenek a centriolumok (a sejt közepén, a sejtmag mellett elhelyezkedő organellum), a
csillók és ostorok, ill. az utóbbiak bazális teste.
Mikrofilamentumok:
Globuláris fehérjéből, az aktinmolekulából (G-aktin) épülnek fel úgy, hogy azok egymás
végéhez kapcsolódva hosszú láncot alkotnak (F-aktin). Két lánc egymás köré csavarodva
alkot egy mikrofilamentumot. Aktin mikrofilementumok jelentős mennyiségben vannak a
citoplazmában, és gyakran alkotnak kötegeket vagy sűrű szövedéket. Az utóbbit szinte
rendszeresen megtalálhatjuk a sejtek száli, sejtmembrán alatti zónájában (sejtcortex), ahol a
sejtmembránnak ad támasztékot, mechanikai ellenálló-képességet.
Az aktin mikrofilamentumok szövedéke a citoplazmát viszkózussá teszi, míg a filamentumok
gyors lebomlása, depolimerizációja a citoplazma folyékonyabbá válását idézi elő (szol
állapot). Így a citoplazma konzisztenciája nagymértékben függ az aktin polimerizációjától és
depolimerizációjától. A mikrofilamentumok felépülésében és lebomlásában, a
mikrofilamentum szövedékek, -kötegek stabilizációjában, membránhoz kötésében egy sor
fehérje játszik szerepet. Tekintve, hogy a szol-gél átalakulás adott jelekre helyileg is létre tud
jönni a citoplazmában, miáltal egyes területek viszkózusabbá, mások folyósabbá válnak, a sejt
alakját tudja változtatni, és citoplazma áramlások jöhetnek létre. Egy felszínhez tapadó sejt
helyváltoztatásában, kúszó, vándorló mozgásában (amőboid mozgás), ez a lokális szol-gél
átalakulás lényeges szerepet játszik.
A mirkofilamentumoknak formakonzerváló szerepük is van. Pl a mikrobolyhok vázát 10-40
mirkofilamentumból álló közeg képezi, amelyben a filamentumokat keresztkötő fehérjék
rögzítik egymáshoz és a mirkoboholy felszínét képző sejtmembránhoz.
A mirkofilamentumoknak a sejtek dinamikus, aktív mozgásfolyamataiban is igen jelentős
szerepük van. Az aktinhoz ugyanis mozgató (motor-) fehérje, miozin kötődhet, amely
enregiafüggő alakváltozásával elmozdulásokat tesz lehetővé. A miozinnak a feji része képes
az aktin mikrofilamentumokhoz kötődni. A feji rész konformáció változással begörbül, és a
mikrofilamentumot ezzel kissé elcsúsztatja. Majd ATP kötésével a feji rész leválik az
aktinról. ATP-hatására kissé kiegyenesedik, az újra a mikrofilamentumhoz kötődik, miáltal a
ciklus újrakezdődik.
Intermedier filamentumok:
Fibrózus fehérje molekulák egymás mellé és egymás végeihez való illeszkedéséből jönnek
létre. Kifejezetten mechanikai szerepük van, sejtek alakját stabilizálják, vagy a sejteknek nagy
mechanikai ellenálló-képességet adnak. Különböző sejttípusokban ugyanannak a
molekulacsaládnak különböző változatait találjuk meg. Így pl. a mechanikai hatásoknak
leginkább kitett bőrhám sejtjei nagy mennyiségben tartalmaznak az itt keratin fehérjéből álló
intermedier filamentumokat, az idegsejtek neurofilementum fehérjéből álló intermedier
filementum biztosítja a sejt nyúlványos alakjának megőrzését, az idegrendszer
támasztósejtjeiként ismert gliasejtekben ugyanezt a feladatot egy másik fehérjéből (GFAP)
felépülő intermedier filamentumrendszer látja el. Az intermedier filementumok egyik fajtája
azonban minden sejtféleségben megtalálható, mégpedig a sejtmagot körülvevő maghártyának
a mag belseje felé eső oldalon. Itt a lamin fehérjéből felépülő intermedier filamentumok egy
vékony rostos réteget (nukleáris lamina) alkotnak, amely a maghártya rugalmas mechanikai
ellenálló képességét biztosítja.
Alacsonyabb rendű eukarióták (Protoktiszták)
¤ Egysejtű, vagy ritkán sejtek laza csoportjaként felépülő növényszerű, gombaszerű, vagy
állatszerű élőlények.
¤ Méretük közel tízszerese a prokarióta sejteknek alakjuk változatos, lehet állandó, vagy
változó.
¤ Lehet szerves, vagy szervetlen anyagokból felépülő külső vázuk, héjuk, tokjuk.
¤ Citoplazmájukban egy vagy több sejtmag van, melyek körül számtalan sejtszervecske
figyelhető meg.
¤ Táplálkozásuk változatos: autotrófok (fotoszintetizálók), heterotrófok (szaprofiták,
paraziták, szimbionták).
¤ Ebben az országban növényi, állati és gombatípusú élőlények is előfordulnak.
¤ Az aktív helyváltoztatásra képes egyedek állábbal, ostorral vagy csillóval mozognak.
¤ Szaporodásuk történhet ivartalanul és ivarosan is.
¤ Általában vízben élnek, de közülük néhányan gazdaszervezet testfolyadékában.
Szerveződésük:
¤ Az alacsonyabb rendű eukarióták között nagyon sok az egysejtű.
¤ A többsejtű élőlények kialakulása valószínűleg az osztódó sejtek együtt maradásával
indulhatott meg, a sejtek először teljesen önállóak lehettek, a fejlődés során azonban közöttük
egyre inkább érvényesült a feladatmegosztás. A folyamat eredményeként jelentek meg a
sejttársulásos, majd a telepes és a szövetes szerveződésű élőlények a többsejtű élőlény
szerveződéséhez nemcsak a sejtek közötti munkamegosztás, de a kialakuló élőlény térbeli
formája is hozzájárul, a sejtek osztódási iránya fonalas, lemezes vagy testszerveződési formát
alakított ki.

A növényi sejt specifikumai:

A növényi sejt felépítése alapjaiban hasonló az állati sejtéhez, mégis néhány jellegzetes
különbséget mutat. A legfontosabb különbség a sejt energiaforgalmában rejlik, mert a növény
a nap energiáját hasznosítja és építi fel ezzel szén-dioxidból és vízből szerves anyagokat
(főként szénhidrátokat) egy speciális organellumban, a kloroplasztiszban. Ugyanakkor
rendelkezik az állati sejt lehetőségeivel is, mert szerves anyagokat lebontva a
mitokondriumokba ATP-t tud szintetizálni.
A kloroplasztisz a mitokondriumhoz bizonyos mértékig hasonló szerkezetű, de annál jóval
nagyobb sejtorganellum, amelynek fő feladata szerves molekulák szintézise a fény
energiájának felhasználásával (fotoszintézis). Hasonlóan a mitokondriumhoz, a kloroplasztiszt
is két membrán határolja. Ezek közül a külső membrán könnyen átjárható számos anyag
számára, a belső membrán ezzel szemben gátat képez a szabad diffúzióval szemben, és rajta
csak ellenőrzötten juthatnak át kiválasztott anyagok. A belső membrán a mitokondrium
mátrixához hasonlóan egy sztrómának nevezett anyagot határol körbe, ez különböző
enzimeket, a plasztisz saját génexpressziós rendszerének egyes elemeit (DNS, tRNS,
riboszómák), valamint a plasztisz által szintetizált anyagokat, elsősorban keményítőt
tartalmaz. Ezenkívül a sztrómába beágyazva lelapult zsákok, ún. tilakoidok találhatók,
amelyek áthúzódhatnak az egész sztrómán, helyenként pedig korongokat alkotva,
pénztekercsszerűen egymásra rendeződnek (ún. granumok). A tilakoidok belső tere
(tilakoidtér) nem közlekedik a kloroplasztisz külső belső membránja közötti térrel
(intermembranális tér), viszont az egyes tilakoidok belső tere egymással igen. A
tilakoidmembrán igen fontos kloroplasztisz működésében, mert ez tartalmazza a fotoszintézist
lebonyolító molekuláris mechanizmus számos elemét.
A kloroplasztiszon kívül a növényi sejt egyéb jellegzetességeket is mutat. Az egyik ezek
közül a sejtet körülvevő merev sejtfal. Anyagát maga a sejt termeli és választja ki maga köré.
A sejtfal nagy részét cellulózrostok képezik, amelyek poliszacharidból és fehérjéből álló
alapanyagba vannak beágyazva. A merev falból álló kamra biztosítja a sejt alakját, védi a
sejtet, a mechanikai hatásoktól és az ozmotikus duzzadástól.
A növényi sejtet jellemzi még a sejt közepén található, membránnal határolt üreg, ún.
centrális vakuólum. A benne uralkodó savi pH és a lizoszómális enzimek jelenléte miatta
növényi sejt „lerakóhelye” is, ahol sók, az anyagcsere melléktermékei és egyéb anyagok
tárolódnak.
A növényi sejt peroxiszómái különleges feladatokat láthatnak el, ilyen a kloroplasztiszban
lezajló szénasszimiláció egyik melléktermékének a feldolgozása vagy a csírázás alatt a mag
zsírtartalékainak átalakítása cukorrá.
Növényi sejtek az őket körülvevő sejtfal miatt nem érintkezhetnek közvetlenül egymással,
amint az az állati sejteknél gyakran megszokott. Magasabb rendű növényekben a kapcsolatot
a szomszédos sejtek között a sejtfalon keresztülfúródó citoplazmahidak (plazmodezmák)
tartják fenn, amelyek révén a két sejt citoplazmája folytonos kapcsolatban áll egymással.
Prokarióták Eukarióták
Jellemző élőlények Baktériumok Gombák, növények, állatok

Általános méret 1-10 μm 10-100 μm

Nucleoid régió (nincs igazi Valódi sejtmag kettős

Sejtmag
sejtmag) membránnal körülvéve

Lineáris molekulák
DNS Körkörös (kromoszómák hiszton
fehérjékkel)

RNS szintézis a magban,

RNS-, fehérjeszintézis A citoplazmában zajlik fehérje szintézis a
citoplazmában

Riboszómák 50S+30S = 70S 60S+40S = 80S

Magasan szervezett,
Citoplazmatikus szerk. Kevésbé szervezett
endomembránokkal

Flagellinből felépülő
Sejtmozgás Flagellumok, ostorok
flagellumok

Színtestek Nincs Algákban, növényekben

Egysejtűek, magasabbrendű
Organizáció Általában egy sejt
organizmusok

Sejtosztódás Bináris hasadás Mitózis, meiózis

Az eukarióta sejt kialakulása:

Kompartmentalizáció: membránbetüremkedések leszakadása vezikulumok; ezek ellapulva
körülvették a maganyagot kettős magmambrán, pórusok kötik össze a citoplazmával.
Génműködés szabályozásának finomítása (és bonyolítása): a magmembrán elválasztja a
replikációt és a transzkripciót a transzlációtól, mely a citoplazmában történik.
Az evolúció során megnőtt DNS tartalom szervezésére hisztonok alakultak ki (8 alegységből
állnak).
Speciális lefűződéssel jöttek a létre, a vezikulumok felépítésének és működésének
specializálódásával létrejött a többi organellum: ER, Golgi, lizoszómák.
Így azonban szükségessé vált a sejten belüli transzport megvalósítása kialakul a citoszkeleton
(mikrofilamentumokból és mikrotubulusokból álló rendszer).
Endoszimbionta elmélet:
Feltételezi, hogy a zöld szintestek és a mitokondriumok más - korábban önálló – sejtek
leegyszerűsödött maradványai. Ennek bizonyítékai, hogy a mitokondriumok és a zöld
szintestek saját DNS-t tartalmaznak. A sejttől függetlenül osztódnak. Vannak riboszómáik,
nukleinsavaik. Önállóak némileg, de a sejten kívül elpusztulnak. Endoszimbióták olyan együtt
élő organizmusok, amelyek valamilyen másik organizmuson belül találhatók. Egyszer egy sejt
bekebelezett egy speciális enzimeket tartalmazó sejtet. A „gazdasejt” előnye, hogy addig
hiányzó biokémiai funkciót szerzett (fotoszintézis, aerob oxidáció), a „befogadott” sejt
viszont állandó környezetet, tápanyagokat és védettséget nyert. Ez utóbbi az evolúció során
leegyszerűsödött és kialakult a sejtszervecske. (Az endoszimbionta elmélet szerint az
eukarióta sejtek ősi prokarióta sejtek szimbiózisából származnak. Azaz a mai általánosan
elfogadott hipotézis szerint az eukarióta sejtek belső membránrendszerei ősi prokarióták
plazmamembránjai voltak. Ez alatt azt kell értenünk, hogy egy ősi heterotróf prokarióta sejt
bekebelezett egy másik ősi prokarióta sejtet, az azonban nem pusztult el, hanem attól kezdve a
két sejt együtt élt. Ma endoszimbionta eredetűnek tartjuk a sejtalkotók közül a
mitokondriumokat (ősi heterotróf prokarióta sejt bekebelezett egy másik ősi prokarióta
heterotróf sejtet) és a kloroplasztiszokat (egy ősi heterotróf prokarióta sejt bekebelezett egy
ősi autotróf prokarióta sejtet). Érdekes a mai barnamoszatok és sárgásmoszatok feltételezett
evolúciója: a mai elképzelések szerint kialakulásuk során egy eukarióta sejt kebelezett be
másik eukarióta sejtet).

A mitotikus sejtosztódás:
A mitózis a szomatikus sejtek osztódási módja. Genetikailag azonos sejtek populációját
eredményezi. Minden mitozis után két leánysejt keletkezik, amik genetikailag azonosak
egymással és az anyasejttel. Genetikai szempontból legfontosabb eseménye az, hogy a két
kromatidából álló megkettőződött kromoszómák az osztódás során szétválnak és a
leánysejtekbe kerülnek. Az utódsejtekben tehát ismét egy kromatidából (egy DNS szálból)
álló de változatlan kromoszóma számú kromoszóma készlet található.
1. profázis: A kromoszómák láthatóvá válnak. A kromoszómák kettősek két kromatidából
állnak. A testvér kromatidákat centromerek tartják össze. A magmembrán lebomlik. A
homológok NEM párosodnak!
2. metafázis: Osztódási orsó alakul ki. A kromoszómák az egyenlítői síkba rendeződnek. Az
orsó húzófonalai a kromoszómákhoz tapadnak. A homológok egymástól független
kromoszómaként viselkednek.
3. anafázis: A testvérkromatidák elválnak egymástól és leánykromoszómává válnak. A
testvérkromatidák a centromerüknél fogva a pólusok felé vándorolnak.
4. telofázis: A kromoszómák szerkezete fellazul. Az osztódási orsó eltűnik. Újraalakul a
sejtmag hártya. A sejt citoplazmája is ketté osztódik.

A meiozis folyamata:
A meiózis állatoknál a gaméták termelésére növényeknél a haplospórák termelésére
specializálódott sejtek osztódási típusa. A meiózis lényegében két sejtosztódásból áll. A
meiózis során egyetlen meiocita anyasejtből 4 utódsejt (tetrád) másnéven meiótikus termék
keletkezik. Egyetlen meiótikus termék kromoszóma száma - ezáltal genetikai információ
tartalma - pontosan fele az anyasejtének. A négy meiótikus termék információ tartalma
egymástól különböző. A meiózis legfontosabb genetikai vonatkozása az, hogy az első
osztódási szakaszban a homológ kromoszómák - Mendel első törvényének megfelelően -
szétválnak egymástól és külön utódsejtbe kerülnek, mialatt a testvér kromatidák együtt
maradnak. A második osztódási szakaszban a testvér kromatidák válnak szét egymástól, így
az utódsejtek egy kromatidából (DNS szálból) álló de az anyasejthez képest fele kromoszóma
számú kromoszóma készlettel rendelkeznek.