I éves egyetemi hallgatók számára

Botanika
II. Félév
2. Előadás
Domokos Erzsébet

Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem

Marosvásárhelyi Kar, Kertészmérnöki Tanszék
 Botanika (Növénytan)

I. Szervezettan:
1. Sejttan (Citológia);
2. Szövettan (Hisztológia);
3. Szervtan (Organográfia).

II. Rendszertan.

2
Bibliográfia:
1. Haraszti Á. (2004): Növényszervezettan és
Növényélettan, Editura Mezőgazdasági Kiadó,
Budapesta
2. Fodorpataki L., Szigyártó L. (2008): A növények
szaporodása és a mesterséges növényszaporítás
biotechnológiai alkalmazásai, Editura Kolozsvári
Egyetemi Kiadó, Cluj-Napoca
3. Turcsányi G. (szerk.) (2000): Mezőgazdasági növénytan,
Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó, Budapesta
4. Fodorpataki L. Szigyártó L. Bartha Cs. (2009): Növénytani
ismeretek, Scientia, Cluj-Napoca

3
 1. Sejttan (Citológia)
Mi a sejttan?

A sejttan az a tudományág, amely a sejtek

szerkezetét , működését és fejlődéstörténetét
tanulmányozza.

Mi a sejt?
Az élőlények alapvető szerkezeti, működési
és szaporodási egysége.

4
 A sejtes szerkezetek osztályozása a törzsfejlődés
szerint

• Prokarióták:
– legegyszerűbb felépítésű sejtek, nem rendelkeznek
kikülönült sejtmaggal;
– nukleoid.

• Eukarióták :
– eu-valódi, karyon-mag;
– sejtmaghártyával határolt, valódi sejtmaggal rendelkező
élő szervezetek;
– sejtszervecskéket tartalmaznak és kompartimentálódás
(tagolódás) figyelhető meg a sejtben.
5
Prokarióta sejt
Eukarióta sejt

(Lodish et al. 2004)

 A növényi sejt részei
A. Élő vagy aktív sejtalkotók (protoplazma v. protoplaszt):
• citoplazma;
• sejtmag;
• színtestek (plasztiszok);
• mitokondriumok ;
• ultrastrukturális elemek: endomembrán rendszer (DER, SER,
lizoszómák), Golgi-készülék , peroxiszómák, glioxiszómák stb.

B. Élettelen vagy passzív sejtalkotók (protoplazma-produktumok

v. paraplazma):
• sejtfal;
• sejtnedvüregben (vakuólumban) levő sejtnedv;
• zárványok (tartalékanyagok).

7
 1.ábra - A növényi sejt szerkezete: 1 - sejtmag; 2 - sejtmagvacska; 3 - sejtmag-pórus; 4 - mikrotest (peroxiszóma, glioxiszóma); 5 - sejtmag
állomány (nukleoplazma); 6 - durva endoplazmatikus retikulum; 7 - mitokondrium; 8 - tonoplaszt; 9 - mikrotubulus; 10 - mikrofilamentum; 11 -
sejtfal; 12 - szomszédos sejt sejtfala; 13 - vakuólum; 14 - pektin ragasztó réteg; 15 - plazmamembrán; 16 - sejtközötti járat; 17 - plazmodezmák;
8
18 - kloroplasztisz; 19 - sima endoplazmatikus retikulum; 20 - citoplazma; 21 - Golgi-készülék
A növényi sejtek alakja:
• gömb, óvális, szögletes, téglalap, csillag, henger, orsó, cső,
stb.

A többsejtű növényeknél 2 alapformát különböztetünk meg:

1) Parenchimatikus sejtek: hossz, szélesség és mélység azonos
(pl. bélszövet, raktározószövet).

9
2) Prozechimatikus sejtek: megnyúlt, hegyes, kis
keresztmetszetű sejtek (pl. szállító és mechanikai
szövetekben).

10
 Idioblasztok: a környezetüktől eltérő alakú, nagyságú és tartalmú
sejtek (pl. kristálytartó sejtek).

Cisztolit-kristályt tartalmazó idioblaszt Oxalát tűkristály köteget/rafid/ tartalmazó

Ficus elastica levélepidermiszben idioblaszt Agave levélben.

11
 A sejtalkotók részletes
tanulmányozása
1. Citoplazma és citoszol
Citoplazma:
• a sejtnek a sejthártyán belüli
része, amely magába foglalja a
sejtszervecskéket.
Ektoplazma:
• a sejtszervecskéket nem
tartalmazó, sejthártya alatti része
a citoplazmának.
Endoplazma:
• a sejtszervecskéket tartalmazó
része a citoplazmának.
12
Citoszol:
• a sejtszervecskék és a sejthártya közötti rész;
• a citoszol kolloid rendszerként viselkedik:
- lényegében nem más mint makromolekulák vizes
oldata;
- rendelkezik a kolloidokra jellemző gél-szol átmenettel;
• a citoszol a sejtváz révén szerepet játszik:
– a sejtek mozgásában;
– a sejten belüli mozgásokban;
– a sejtek alakváltozásában.

13
Citoszkeleton:
• a citoszol féhérjéinek egy része filamentumokba szerveződik
és a hozzájuk kapcsolódó egyéb fehérjékkel a sejtvázat vagy
citoszkeletont építik fel.

14
• A sejtváz szerkezetében 3 alapvető
szekezeti elemet különböztetünk
meg:

1) mikrofilamentumok (4-8 nm
vastagságúak): legjellegzetesebb
fehérjéje az aktin.
2) mikrotubulusok (24 nm átmérőjűek):
tubulin.
3) intermedier filamentumok: többféle
fehérje alkotja (keratinok, vimentin,
laminin stb.)

15
• A mikrofilamentumok és a mikrotubulusok minden
eukarióta sejtben megtalálhatók.

Mikrofilamentumok:
• Szerepük van a citoplazma-állomány áramlásos
mozgásaiban vagyis a ciklózisban.

16
 c-citoplazma
ch-kloroplasztisz
n-nukleusz (sejtmag)

A-Cirkuláció, B-Rotáció (Răvăruț & Turenschi, 1973) 17

A plazmaáramlásnak (citoplazma-állomány áramlásos
mozgásainak) több típusa van:
1) Cirkuláció: többvakuólumos sejtekre jellemző; a citoplazma a
vakuólumok körül és a vakuólumokon áthúzódó
citoplazmaszálakban áramlik (a falmenti plazmabéléstől közép
felé haladóan és fordítva).
2) Rotáció: egyetlen nagy vakuólumos sejtekre jellemző; a
citoplazma egyirányban kering a vakuólum körül.

18
3) Amőboid mozgás: sejtfal nélküli sejteknél van és
helyvátoztatást eredményez; pseudopodiumok (állábak).
4) A kovamoszatok plazmaáramlása: a kovaanyagú sejtfalon
nyílások vannak. A sejfal egy hosszmenti mélyedést mutat
(rafe). A setfal egyik nyílásán a citoplazma bejut a rafeba,
majd egy másik nyíláson visszajut a sejt belsejébe. Ez a
citoplazmaáram hernyótalpszerűen mozgatja a sejtet.

19
 Mikrotubulusok:

Csőszerű képződmények.

20
• a mikrotubulusok sejtosztódáskor a magorsó rostjait építik fel;
• ha a kolchicin a tubulinokhoz kötődik, megakadályozza ezek
polimerizációját (mitózisgátló hatás);
• a mikrotubulusoknak szerepük van a sejtfalképzésben és a
sejtosztódásban;
• egyes sejtszervecskék mikrotubulusokból épülnek fel:
sejtközpont (centrószóma), csillók és ostorok.

21
22
 Sejtközpont (Centroszóma)
• olyan szervezetekben van amelyeknek ostoros vagy csillós
sejtjei vannak: állati sejtek, moszatok, gombák, harasztok, ősi
nyítvatermők;
• fénymikroszkóppal alig látható, a sejtmag mellett helyezkedik
el;
• elektronmikroszkóppal látható, hogy hengeres, párossával
elhelyezkedő centriólumpár és egy pericentrióláris anyag
alkotja;

23
24
 (Haraszty 2004)
• egy centriólumot kilenc, körben
elhelyezkedő fibrillumpár alkot;
• egy fibrillumpár három mikrotubulusból
(egyenként 20 nm vastagságúak) áll;
• a sejt mozgásközpontjának tartják;
• DNS-t tartalmaz;
• a centriólumok a sejtmagosztódás előtt
kettéválnak és résztvesznek a magorsó
kialakulásában.

25
26
 Csillók és ostorok

• a szabadon mozgó sejtek mozgásszervecskéi;

• a csillók (cilia) rövidek és nagy számban találhatók,
előre-hátra csapkodásból álló mozgást végeznek;
• az ostorok (flagellum) hosszabbak és egy vagy
néhány van belőlük, szinuszoidális hullámzómozgást
végeznek;

27
28
• A csillók és az ostorok három
részből állnak:
– sejten kívüli rész:
• axonéma (1, 4);
– plazmamembrán (2);
– sejten belüli rész:
• bazális test (3, 5)
• gyökér.

29
“sejtenkívüli”-mozgást
végző rész:

30
(Tóth 2006)
1) “sejten kívüli”-mozgást végző rész:
• plazmamembránnal borított;
• benne egy axonema (mikrotubulus köteg)
található: 9 perifériás mikrotubulus dublett és egy
centrális mikrotubuluspár alkotja (9 + 2-es
elrendeződés);
• a periferiás dubletteket lépcsőfokszerűen,
rugalmas fehérjék (nexinek) kapcsolják össze;
• a perifériális mikrotubulusokat a centrálisokkal
küllők kötik össze;
• a perifériális mikrotubulusokból dineinkarok
(motorfehérjék) nyúlnak ki.

31
2) bazális test:
• ugyanolyan a szerkezete mint a
centriólumnak;
• a centriólum és a bazális test ugyanaz a
sejtszervecske csak más-más funkcióval
rendelkezik;
• pl. Chlamydomonas algánál sejtosztódáskor a
két ostor felszívódik és a bazális testek a
sejtmag mellé vándorolnak, ahol
centriólumokként működve a magorsó
kialakításában játszanak szerepet. Osztódás
után a plazmamembránhoz vándorolnak és mint
bazális testek résztvesznek az ostorok
képződésében.
3) gyökér:
• a bazális testből a citoplazma felé
kihorgonyzó szerepű fonalak
indulnak. 32
• Szemfolt (sztigma): pirosas-sárgás, karotinoid globulusokból
áll. Funkciója nem teljesen tisztázott. Befolyásolja az ostor
mozgását.

33
 2. Sejtmembránok (biomembránok)
• A sejt- és a különböző sejtszervecskék membránjai.
• A sejtmembránok fehérje- és lipidmolekulák kapcsolódásából
szerveződnek.
• A sejtmembránokat alkotó lipidek amfipatikus jellegükből
adodóan víz-levegő vagy víz-víz határfelületen spontánul
lipid-kettős réteggé szerveződnek.
• A lipidmolekulák orientáltan, hossztengelyükkel a hártya
felületére merőlegesen helyezkednek el. A kettős réteg
mindkét oldalán a hidrofil fejek a víz felé rendeződnek, míg a
hidrofób farkok (zsírsavláncok) a kettős réteg belseje felé
fordulnak.
• A hidrofil részhez kapcsolódnak a membrán alkotásában részt
vevő fehérjék.
34
35
Unit membrane vagy elemi membrán

(Haraszty 2004)

36
 A citoplazma határhártyái

• Plazmalemma (plazmamembrán): a citoplazma

külső, sejtfal felőli határhártyája.
• Tonoplaszt: a citoplazma belső, vakuólum felé eső
határhártyája.

• Csak elektronmikroszkóppal észlelhetők.

• Féligáteresztő tulajdonsággal vagy
szemipermeabilitással rendelkeznek.

37
38
39
40
 Plazmalemma
• a sejtfal nélküli sejteket a külvilágtól határolja, a sejtfalas
sejteknél szorosan simul a sejtfalhoz;
• a citoplazmahidakban (a szomszédos sejteket köti össze) is
megtalálható;
• unit membrane-szerkezetet mutat;
• vastagsága kb. 10 nm (biomembránok vastagsága-7,5 nm);

41
• főleg a sejtfal nélküli sejtekre jellemző az endocitózis
(pinocitózis-folyékony anyagok felvétele, fagocitózis-szilárd
anyagok felvétele);
• az endocitózissal ellentétes folyamat az exocitózis.
(Fischer, 1997)
pl. Golgi-vezikulumok
szállítják a
plazmalemmához a
sejtfalanyagokat;

42
 Tonoplaszt

• vékonyabb mint a plazmalemma;

• ugyancsak elemi membrán (unit membrane) szerkezetet
mutat;
• szilárdsága nagyobb a plazmalemmáénál;
• szemipermeabilitását egy ideig a protoplazma elhalása után is
megtartja.

43
 3. Endoplazmatikus retikulum

• az egész citoplazmát behálózó cső- és ciszterna

hálózatból álló üregrendszer;
• 5-6 nm vastagságú elemi membrán határolja;
• Porter nevezi el 1945-ben;
• hiányzik a prokariótákból;

Szerkezeti és működési szempontból:

1) Durva (szemcsés) felszínű ER (DER);
2) Sima felszínű ER (SER).
44
 DER

• felszínén riboszómák
vannak;
• szoros kapcsolatban van a
sejtmaghártyával,
amelynek citoszol felőli
részén szintén riboszómák
találhatók;
• szerepe van a fehérjék
szintézisében,
módosításában,
szétválogatásában.

Ergasztoplazma
45
 SER

• nem tartalmaz riboszómákat;

• a sejt perifériája felé
helyezkedik el a DER
folytatásaként;
• szerepe van a lipidek
(szteridek) szintézisében és a
méregtelenítésben;
• résztvesz a szénhidrátok
anyagcseréjében;
• fejlett az illóolajokat valamint
lipideket szintetizáló sejtekben.

46
 ER: DER és SER közös szerepe

• sejten belüli “keringési készülék”- sejtszervecskék

közötti szoros kapcsolat kialakítása.

• Plazmodezmák:
az ER folytatódik a plazmodezmákban is, amelyek a
szomszédos sejteket kötik össze, így a sejtek közötti
“keringési készülék” szerepét is betölti.

47
48
 4. Riboszómák
• Palade fedezi fel 1955-ben-Palade-testecskék;
• RNS tartalmú fehérjeszintetizáló testecskék;
• főleg a citoplazmában (80S ülepedési állandó) de a
mitokondriumban, plasztiszokban is megtalálható (de
kisebbek-70S ülepedési állandó);
• a prokarióta sejtek riboszómái kisebbek;
• ozmiummal festve elektronmikroszkóp segítségével sötét
szemcséknek láthatók;
• RNS-ből és bázikus fehérjékből állnak (1 : 1 arányban);
• a citoplazma RNS-e 80-90%-ban a riboszómákban
található;
• 20 nm átmérőjűek;
49
50
51
• poliszóma (poliriboszóma): mRNS szálra fűződnek fel a
citoplazmában levő riboszómák;

• a riboszómák két alegységből épűlnek fel (60S és 40 S);

• az alegységek összetartásában a Mg2+ van szerepe.
52
53
 5. Mitokondriumok (kondrioszómák)
• Kölliker-1857
• az eukaróta sejteknek a sejtlégzésre (oxidatív
foszforilációra) specializálódott sejtszervecskéi;
• alakjuk és méretük változatos: gömb (mitokondrium),
pálcika (kondriokonták), fonál (kondriomiták);
• plasztikusak (alakjukat 3 percenként változtatják);
• algák, gombák pl. sörélesztők-egy mitokondrium;
• kukorica-50-175 mitokondrium;
• nem rögzítettek, a citoplazma-áramlás révén változtatják
helyüket;
• leggyakrabban gömbölyű végű hengerszerűen megnyúlt
formában figyelhetők meg.
54
55
Krisztás mitokondrium

Tubuláris mitokondrium

(Haraszty 2004)
56
• a mitokondriumnak két membránja van:
1) Külső-sima felületű;
2) Belső-a mitokondriális mátrixot zárja körül,
tagolt-betüremkedéseket mutató:
-a betüremkedések lehetnek lapos zsákszerűek-kriszták
vagy kesztyűujjszerűek-tubulusok.

57
(Kósa, 2009)
58
59
• a két membrán kétféle teret különít el:
1) a két membrán közötti rész-perimitokondriális tér (8-10
nm széles);
2) a belső membránon belüli tér-belső kamra (mitokondriális
mátrix tölti ki), amely tartalmazza a mátrixot;
• a membránok vastagsága egyenként kb. 7,5 nm és elemi
membránszerkezetet mutatnak;
• a mitokondriumnak szerepe van a szerves molekulák sejten
belüli lebontásában a citrát-ciklus révén, ezáltal energiát
szabadítanak fel (ATP képzés);
• tartalmaz saját DNS-t és RNS-t; fehérjéinek és lipidjeinek egy
részét saját maga szintetizálja;
• filogenetikai eredete még nem tisztázott: endoszimbiózis
elmélete;
• enzimrendszert tartalmaz.
60
61
 6. Golgi-apparátus (diktioszóma)
• Camillo Golgi (1897);
• minden eukarióta sejtben jelen van (kivéve a
vörösvérsejteket);
• felépítésében elemi membránnal burkolt ciszternák,
hálózatok, tubulusok és vezikulumok vesznek részt;
• a ciszternák ellaposodtak, széleiken tágulatok vannak-
lefűződve Golgi-vezikulumokat hoznak létre;
• a ciszternák csoportosan (4-8), egymásfelett
helyezkednek el, az ilyen ciszterna típust
diktioszómának nevezzük;

62
63
(Alberts et al. 2002)

64
• A Golgi-apparátus szerepe van:
 a fehérjék szintézisében, módosításában,
szétválogatásában;
 a lipidek (glikolipidek) szintézisében;
 a sejtfalat alkotó komponensek (hemicellulóz, pektin)
szintézisében;
 vezikuláris transzport - Golgi-vezikulumok szállítják a
plazmalemmához a sejtfalanyagokat és a rovarcsalogató
anyagokat a sejtfelszínre, exocitózissal.

65
 7. A színtestek (plasztiszok)
• a növényi sejtek asszimiláló, szintetizáló anyagcsere-
folyamataiban játszanak szerepet;
• három fontosabb típusukat különböztetjük meg:
1) Kloroplasztiszok:
- többnyire zöld színű pigmenteket (színanyagokat)-
klorofillokat-tartalmaznak; fotoszintetizáló plasztiszok.
2) Kromoplasztiszok:
- sárgás színű pigmenteket-karotint és xantofillt-
tartalmaznak; nem fotoszintetizáló plasztiszok.
3) Leukoplasztiszok:
- színtelenek; nem fotoszintetizáló plasztiszok.

66
Kósa, 2007

67
• Proplasztiszok-fiatal plasztiszok, fejlettlen a belső tilakoidális
membránrendszerük, fő szerepük az osztódás.
• Érett és elöregedett plasztiszok (gerontoplasztiszok-a levelek
elsárgulása közben lebomló, elpusztuló plasztiszok).
• Fotoszintetizáló plasztiszok, raktározó plasztiszok.
• Etioplasztiszok-fény hiányában keletkeznek a
proplasztiszokból vagy a kloroplasztiszokból, prolamelláris
testtel rendelkeznek.

68
 1) Kloroplasztiszok
• Meyer és Schimper figyelte meg először 1883-ban;
• több pigmentet is tartalmaznak, de a klorofill van a
legnagyobb mennyiségben;

Fodorpataki, 2001 69
• kettős membránnal körülvett sejtszervecskék;
• belsejüket sztrómának nevezzük;
• a sztrómában belső membránrendszer van, amely
lamellákból épűl fel (lapos zsákok)-tilakoidoknak nevezzük;
• a fotoszintézis organellumai (a mitokondrium funkcionális
ellenpárjai)-az anyag és energia megkötését szolgálják;
• saját DNS-t (gyűrű alakú plasztisz-DNS) és baktériumokéhoz
hasonló riboszómákat tartalmaznak (70 S);

A kloroplasztiszok színanyagai (pigmentjei):

A zöld színű klorofill mellett még narancssárgás, sárgás
pigmentek (főleg karotin és xantofill) fordulnak elő.
70
(Fodorpataki, 2001)
71
 Gránumos kloroplasztiszok:
• mohákban, harasztokban, nyitva- és zárvatermőkben vannak jelen;

Gránumos kloroplasztisz EM felvétel

(Tóth, 2006)
Alberts, 2002

72
• lencse alakúak, 5-8 μm átmérőjűek, 2-4 μm vastagok;
• kettős membránjuk van;
• a sztrómában levő tilakoidok kis, zöld színű
gránumokba szerveződnek-gránumtilakoidok;
• a tilakoidok kis számban a granumok között, a
sztrómában is jelen vannak-sztrómatilakoidok;
• a sztrómatilakoidok áthúzódhatnak a gránumokon;
• tartalmaznak plasztoglobulusokat is.

73
• a fotoszintetizáló sejtszervecskék a törzsfejlődés folyamán
alakultak ki:
a) egyszerű fotoszintetizáló pigmentek vagy organellumok-
baktériumok, kékmoszatok, zöldmoszatok;
b) lemezes kloroplasztiszok-moszatok;
c) gránumos kloroplasztiszok-fejlettebb növények;

Lemezes
kloroplasztiszok:
A.feoplasztisz;
B.Botrydium
kloroplasztisza.

(Tóth 2006)

74
• A fotoszintézis folyamata két fő szakaszból áll:
– fényszakasz (fotofázis)-tilakoidokban megy végbe
– sötétszakasz-szénasszimiláció (szkotofázis)-sztrómában
zajlik le

(Fodorpataki, 2001)

75
 2) Kromoplasztiszok
• színanyagaik a karotinoidok (karotenoidok) pl.
karotinok (karotének) és xantofillok;
• karotének: α- és β-karotén (termésekben vannak
jelen)

A-vitamin provitaminjai

76
• xantofillok: lutein, violaxantin, zeaxantin stb.

77
• A kromoplasztiszok keletkezhetnek:
 proplasztiszokból pl. sárgarépa gyökerében;
 kloroplasztiszokból pl. termés érésekor;
• A kromoplasztiszok működő plasztiszok, és vissza is képesek
alakulni kloroplasztisszá;
• membránrendszerük fejletlen.

78
• a kromoplasztiszoknak három típusa van:
– globuláris kromoplasztisz: a sztrómában vezikulumok
(globulusok) vannak;
– fibrilláris kromoplasztisz: a sztrómában párhúzamos
tubulusok vannak;
– kristályos kromoplasztisz: belsejét kikristályosodott
pigment (karotin) tölti ki.

79
 3) Leukoplasztiszok

• színtelen színtestek;
• proplasztiszokból alakulnak ki;
• kettős membránjuk van;
• fénytől elzárt sejtekben találhatók;
• az asszimiláció termékeit koncentrálják:
pl. amiloplasztiszok-keményítőt raktároznak;
pl. elaioplasztiszok-olajat raktároznak;
• fény hatására néha kloroplasztiszokká alakulhatnak,
sötétben kromoplasztiszokká alakulnak vagy
leukoplasztiszok maradnak.
80
81
 A plasztiszok
eredete

episzómaelmélet;
szimbiontaelmélet.

82