1.B.

A sejt alkotórészei, diffúzió, ozmózis, aktív és passzív transzport,

turgor fogalma

A sejt – cellula – az élő szervezet alapvető szerkezeti és működési egysége.

Alakja változatos, a környezete, funkciója szabja meg.
Nagysága tág határok közt mozog. Sejtszám ember esetében kb. 30 billió, melynek mérete
4-20 mikrométer, egyes idegsejtek 600-700 mikrométer a simaizomszövet
sejtjei általában 10-30 mikrométer köztiek.
Fő részei: - Sejthártya – sejtmembrán - cytolemma
- Sejtplazma - cytoplasma
- Sejtmag – nucleus
Felépítésük szerint lehetnek:
- Eukarióták – Előmagvúak: a sejten belűl nincsenek membránnal határolt
terek, a sejt így nem tagolódik organellumokra.
Átmérőjük kb. 1 mikrométer
- Prokarióták – Valódi magvúak: belsejükben speciális összetételű, és
különböző működésű membránnal határolt tér
van. Átmérőjük legalább 10-szer nagyobb a
prokariótáéknál.

Sejthártya: Főleg foszfolipidek, és fehérjék alkotják.

A sejtet kívülről körülvevő sejthártya, és a sejten belüli membránok hasonló
összetételűek, eredetük és alapszerkezetük közös.
A membránok alapszerkezetét a lipid-kettős réteg adja meg, melyet foszfaidok,
glickolipidek, és koleszterin alkot.
A lipidek hidrofil részükkel poláros belső, míg hidrofób részükkel egy apoláros belső
részt alkotnak. Az apoláros részeket Van der Waals féle erők tartják össze. A
lipidek gyors oldalirányú mozgásra képesek, melynek során egyes molekulák
akár egymilliószor is helyet cserélnek másodpercenként.
A foszfolipid-kettős réteg és ezért a membrán is félfolyékony halmazállapotú, melyet
az összetétele és a hőmérséklet befolyásol. A réteg molekulái úgy sorakoznak,
hogy a vízzel érintkező részeiket a legkissebbre csökkentsék, ezért soha
nincsenek szabadon, így összetapadnak, és zárt teret alkotnak.
A membránfehérjék amfipatikus molekulák. Ez azt jelenti, hogy poláros, és apoláros
részt is tartalmaznak.
Membránban elfoglalt helyük szerint lehetnek:
Perifériás fehérjék: - felszínük vízoldékony
- közvetlenül, vagy kationokkal a membrán foszfolipidjeinek
hidroxil csoportjához, vagy más membránfehérjéhez
kapcsolódnak.
Integráns fehérjék: -apoláros részei beleoldódnak a lipidek kettős rétegébe
Elhelyezkedésük szerint lehetnek:
Transzmembránok: membránt teljesen átérők
Lipid kettős membránba temetett fehérjék
A szénhidrátok a 10-12 nanométer vastag sejthártya külső részén az integráns
fehérjékhez kapcsolódnak, és a sejthártya 10%-át alkotják.A szénhidrátok a sejt
felszínét olyan sűrűn borítják, hogy összefüggő oligoszaharidokból álló burkot –
glikokalixot – alkotnak.
Sejtplazma: - Cytoplasma
Cytosolból és cytogélből áll.
Cytosol: Folyékony
Vízben oldott sókból, fehérjékből, nukleinsavakból, szénhidrátokból, lipidekből
áll.
Cytogél: A segjet behálózó fehérjefonal rendszerét adja, az általa határolt tereket
cytosol tölti ki. Dinamikusan változó struktúrájú, folyamatosan elbomlik és
újraépül. Alkalmazkodik a sejt életműködéséhez, védi a sejtet a víztartalom
ingadozásától, elősegíti a sejtalkotók mozgását, és befolyásolja a sejt alakját.

Sejtmag: - Nucleus
Általában a sejt közepén helyezkedik el, de lehet a sejthártyához közel, vagy ahhoz
tapadva is. A sejt általában egy sejtmagot tartalmaz, de vannak két (máj, porc)-
illetve többmagvú (csontvelő, harántcsíkolt izomszövet) sejtek is.
Felépítése: Kettős membránból álló maghártya veszi körül.
A sejthártya és a sejtmag membránja közt 20-25 nanométer perinukleáris tér
van, mely kapcsolatban van az ER (endoplazmatikus reticulum) üregeivel.
A maghártyán 100-10000 pórus lehet, mely a sejtmag anyagcsereforgalmát
szabályozza.
Belsejében:- karioplazma – magnedv- tölti ki:
- Nukleiksavak
- Fehérjék
- Fehérjefonalakból álló hálózat
- Kromatin
- Sejtmagvacska: itt képződik az rRNS, mely a cytoplasma
fehérjékkel a riboszóma alapegységét képezi. Ezek a
magpóruson át hagyják el a sejtmagot.

Sejtalkotók:
Dezmoszómák: Sejtek közti adhéziót – összetapadást – biztosítják.
Különböző sejtek közt jön létre, hogy azok egységes egészként
működjenek.
Endoplazmatikus Reticulum: A cytoplasmát behálózó csövek és zsákocskák hálózata,
a sejtmagtól a sejthártyáig.
Anyagcserefolyamatok szerint lehet:
SER: Sima felszínű ER: a szteroidok és membránlipidek glikogén szintézisében,
valamint a környezetből származó méreganyagok lebontásában vesz
részt.
DER: Durva felszínű ER: A fokozott fehárjeszintézist végző sejtekben a
sejtmagot hagymahéjszerűen veszi körül, kapcsolódhat a
maghártyával. Cytosol felőli részén fehérjék bioszintézisét végző
riboszómák vannak.
Riboszómák: rRNS + fehérjékből felépülő szemcsék.
Membránhoz kötötten vagy szabadon fordulnak elő, de működésük
minden esetben megegyezik, a fehérjeszintézis helyszínei.
Szabad riboszómák: a sejt saját szükségleteire termeli a fehérjéket
Kötött riboszómák: ezek a Der-hez kapcsolódnak, az elszállítandó
fehérjéket, és a membránfehérjéket képezik.
Golgi-aparátus: Központi részét zsákhalmaz alkotja. Ez a hely a sejt „csomagológyára”.
A zsákok a széleiken csatornákba ágyazódnak, kis hólyagokká
fújódnak fel, és leválnak. Ezek a Golgi-vezikulák.
Szerkezete és működése polaritást mutat:
Ciszpólus: görbült külső oldal: Közvetlenül kapcsolódik a SER-hez, és
közvetve hólyagocskákkal a DER-hez
Transzpólus: belső oldal: a sejthártya felé néz, nagy méretű vacuolák –
folyadékkal telt hólyagocskák – kapcsolódnak hozzá
Szerepe: - fehérjék szerkezetmódosítása
- glickoproteidek, foszfolipidek szintézise
- proteidek elosztása, csoportosítása

Lizoszómák: Membránnal körülvett gömb alakú sejtalkotók. 40 különböző enzimet

tartalmaznak, PH: savas
Feladatai: - sejten belűli emésztés
- lebontja a sejtbe került anyagokat, elöregedett sejtalkotókat
- szoptatáskor átalakítja a tejmirigyeket
Működésük alapján csoportosítva lehetnek:
Fagoszómák: Előlizoszómák: a sejt által felvett, vagy a sejt saját anyagait
membránba csomagolva tartalmazzák
Elsődleges lizoszómák: a DER-ben képződő emésztőenzimeket tartalmazza
Másodlagos lizoszómák: fagoszómák és az elsődleges lizoszómák
összeolvadásával alakulnak ki, intenzív emésztést végeznek
Harmadlagos lizoszómák: maradványtestek: tartalmuk emészthetetlen

Mitocondriumok: megnyúlt henger alakú 5-10 mikrométer nagyságú sejtalkotó. 2

membránja 4 anyagcseretérre osztja. Belső membránja lemezes
szerkezetű. Belső tere gélszerű, melyben a mitocondrium saját gyűrű
alakú DNS lánca található. Önálló fehérjeszintetizáló rendszere van. A
lebontó anyagcsere-folyamatok helyszíne

A sejt életjelenségei:

Diffúzió: A sejten kívül és belül az anyagok koncentrációja nem azonos mértékű,

melyet a szervezet próbál kiegyenlíteni. Az áramlás mindig a nagyobb
koncentrációjú helyről a kisebb koncentrációjú hely felé történik. A
folyamat akkor fejeződik be, ha a koncentráció kiegyenlítődik. Ez egy
dinamikus folyamat, így az anyagi részecskék állandó mozgása jellemzi.

Ozmózis: A diffúziós folyamat sajátos megvalósulási formája, melynek során a

koncentrációkiegyenlítődés korlátozott. Ilyen korlátot képez a szervezeten
belül a szemipermeábilis – féligáteresztő- hártya. Ebben az esetben az
alacsonyabb koncentráció helyről halad a nagyobb koncentrációjú rész felé,
mivel a szemipermeabilis hártya kicsi pórusain a nagyobb molekulák nem
jutnak át.
Az emberi szervezetben az ozmózisnyomás kb. 8 bár, melyet a szervezet
igyekszik stabilizálni verejtékezéssel, vizelet-kiválasztással, és
folyadékfelvétellel. Az emberi szervezet ozmózisnyomása egyenlő a Ringer
oldatéval, mely a fiziológiás sóoldat. (0.9%NaCl oldat) Ez az izotóniás
oldat.
 Ha az oldat nyomása ennél nagyobb hypertóniás, ha ennél kisebb, akkor
hypotóniás oldatról beszélünk.

Turgor fogalma: a sejtben végbemenő vízfelvétel következtében kialakuló, sejtfalra ható

hidrosztatikai nyomás.

Anyagcsere: asszimilációs – felépítő és disszimilációs – lebontó – folyamatok

összessége
A tápanyagok a sejthártyán keresztül jutnak a sejtbe.
Ezeket az anyagfelvevő, és leadó folyamatot hívjuk transzport
folyamatoknak.
Transzport folyamatok fajtái:
1. Szabad transzport: a részecskék önállóan jutnak át a membránon
diffúzióval: mely az anyagok koncentrációgradiensnek megfelelő
áramlása a membránon keresztül.
2. Közvetített transzport: Specifikus fehérjékből álló rendszerre van szükség a
transzportfolyamathoz. Integráns fehérjék a membrán egyik oldalán
megkötik, míg a másik oldalon leadják a szállított anyagot.
Fajtái:
Aktív transzport: a kisebb koncentrációjú áramlik a nagyobb felé,
energiaigényes, melyet az ATP szolgáltat a sejt számára
Passzív transzport: magasabb koncentrációjú hely felől áramlik a
kisebb koncentrációjú hely felé, nincs enegriaszükséglet
3. Membránáthelyezéssel járó transzportfolyamatok:
Fajtái:
Endocytósis: Bekebelezés. A sejthártya az anyagfelvétel helyén
betűrődik, majd membránhólyag formájában lefűződik.
Pinocytosis: folyadékfelvétel
Fagocytosis: szilárd anyag bekebelezése
Exocytosis: Kiürítés. A váladékkal teli golgy-vezikulák, vagy az
emésztetlen anyagokat tartalmazó harmadlagos lizoszómák a
sejthártyához vándorolnak, és azzal összeolvadva tartalmukat a
sejten kívülre ürítik.

Sejtmozgás: Fajtái:
Amöboid mozgás: állábakkal mozognak pl. fehérvérsejtek. Az erek falán
történő átlépést teszi lehetővé.
Csillószőrös: pl. hámsejtek. Nem helyváltoztató mozgást, hanem a hám
felszínére került idegen anyagok eltávolítását teszi lehetővé.

Ingerlékenység: A külvilágból érkező ingerek hatására létrejövő sejtszintű reakció,

mely a sejt mozgásában, vagy a sejt anyagcsere-folyamatának
megváltozásában nyilvánul meg.

Sejt növekedése: táplálkozás során a sejt cytoplazmája növekszik. Ezt követően a sejt
vagy elpusztul, vagy szaporodik.

Sejtosztódás: Előfeltétele a sejt nagyságbeli növekedése.

Fajtái:
1. Direkt sejtosztódás: -amitózis: Húzófonalak kialakulása nélküli
sejtosztódás. Pl. szívizomsejtek
2. Indirekt sejtosztódás:
Fajtái:
Mitózis: számtartó sejtosztódás. Két a kiindulási sejtével
megegyező kromoszómaszámú utódsejtet eredményez, a
DNS változatlanul adódik át.
Meiózis: számfelező sejtosztódás. Ivarsejtekre jellemző. A
kiindulási sejt genetikai állománya megfeleződik, egyszeres
kromoszómakészletű utódsejtek alakulnak ki.