Növényszervezettan tételek

Martonosi Nándor Norbert

1. tétel
A növényi sejtfal felépítése és módosulásai

-A növényi sejttan (cytologia): A növényi sejt kialakulásával, szerkezetével, alkotórészeivel és

működésével foglalkozik.
-Sejt: alapegység, legkisebb alaki egység, sejtekből szövet, szerv, szervrendszer, szervezet
felépítése
-Hooke: első mikroszkópos megfigyelés
-Leeuwenhoek: zöld színtest, vakuólum felfedezése
-Lamarck: minden szervezet sejtekből épül fel
-Purkinje: sejtmag felfed.
-Schleiden: sejtmagvacska felfed.
-Busch: elektronmikroszkóp: mitokondrium, golgi láthatóvá válik

Sejt + körülötte lévő plazma: energida. Mono/polienergidás a sejt a sejtmagok száma

alapján.
Sejtek mérete:
Egysejtűek: 0,15 mikrom. – 3 m (baktériumok - algák) Többsejtes szervezetek sejtjei: 10-
10000 mikrom.
-Merisztéma a legkisebb, rostok több cm-esek is lehetnek

Növényi sejtfal: A növényi sejt protoplazmája körül kialakuló többé-kevésbé szilárd váz, mely
megszabja a sejtek alakját és szilárdítja azt
Sejtfal felépítése, azt alkotó anyagok: CELLULÓZ
1-4 béta D-glükóz polimer váz (cellobióz molekula), egyenes lánc!
A növényi sejtfal fő anyaga
Az egymás mellé rendeződő láncok mikrofibrillumokat alkotnak, ezek H-hidakkal
kapcsolódnak
Mikrofibrillumok kötegelődése: néhol szabályos, kristályos régiók, néhol amorf régiók
kialakulása
-Cellulóz szintézise: cellulóz szintáz enzim katalizálja. Rozettás szerk. enzim (6 alegység),
citoplazma felől fogadja a szubsztrátot, protoplazmából kifelé nő a polimer

HEMICELLULÓZ
-Híg lúgokban oldódó glükóz, xilóz, galaktóz, fruktóz és mannóz monomerekből (1-4; 1-3
kötéssel) felépülő poliszacharid
-Gyakorlatilag a cellulóz keresztkötéseket biztosító glikánok (xiloglükánok 2 és 1szikűekben,
glükuronoarabinoxylánok csak 1szikűekben)
-Cellulóz mikrofibrillumokat burkolják, hálózatot alkotnak.
-Hidrogénhidakkal kapcsolódnak
-Xiloglükán: glükóz homopolimerhez xilóz kapcs.
-Glükuronarabinoxylán: xilóz vázához arabinóz vagy glükuronsav kapcs.
-Matrixot alkot

PEKTIN
-A sejtfalból kalcium kelátorokkal kivonható anyagok neve
-Főként 1-4 a-galakturonsav polimerek.
• Két fő csoport: – Homopolimerek (homogalakturonán) – Heteropolimerek
(ramnogalakturonán)
A galakturonsavak a Golgi-készülékben keletkeznek.
• Karboxilcsoportjaik részben metilálódnak a sejtfalban elhelyezkedő pektin metilészterázok
(PME) révén.
• Fennmaradó karboxilcsoportok Ca2+ ionokkal kapcsolódnak.
• Strukturálisan a sejtfal mátrixanyagát alkotják.
• Gyakran fehérjékhez kapcsolódnak.
• Befolyásolják a sejtfal porozitását, töltését, sejtek közötti kapcsolódását
• Szerepet játszanak sejtfelismerési folyamatokban, patogének támadása esetén.
-Matrixot alkot

SEJTFAL FEHÉRJÉK
-Szintézisük az ER-ben történik, glikozilációjuk pedig a Golgi-készülékben.
• Vezikuláris transzporttal a sejtmembránhoz szállítódnak és exocitózissal kerülnek a
sejtfalba.
• Hálózatot alkotnak a sejtfalban.
Csoportosításukat a bennük nagy mennyiségben előforduló
jellegzetes aminosavak alapján történik:
1. hidroxiprolinban gazdag glikoproteinek (HRGP) pl.: EXTENZIN
2. prolinban gazdag fehérjék (PRP)
3. glicinben gazdag fehérjék (GRP)
4. proteoglikánok
Extenzin: Ez a hidroxiprolinban gazdag glikoprotein a sejtfal megnyúlásakor a vázszerkezet
áthidalásával korlátozza a sejtfalszerkezet túlzott fellazulását

Sokféle enzim található melyek főként a sejtfal építésében, megnyúlásában,

átszervezésében, lebontásában vesz részt:
-Expanzin (sejtfal H-híd kötéseit fellazító enzim)
-Pektinázok, szignálfehérjék…

Mátrix anyagainak szintézise: A matrix anyagai a dER-ben szintetizálódnak és a Golgi

membránról lefűződő vezikulák közvetítésével jutnak ki a sejtfalba exocitózissal.

IN és ADkrusztálódó anyagok:
Sejtfalba vagy annak felületére rakódó anyagok. Szilárdító és védő funkció.
Lignin – Para vagy szuberin – Kutin – Viasz – Kallóz – Sporopollenin

Sejtfal másodlagos módosulása: lignin, paraanyagok berakódása, de akár el is nyálkásodhat.

Impregnáló anyagok: szuberin, kutin, viasz, lignin, szilícium kristály

-Középlamella: pektin

LIGNIN
A második legnagyobb mennyiségben termelt szerves anyag a cellulóz után.
• Mennyiség a zárvatermő növényeknél akár 30% is lehet.
• A sejtfalak „fásodását” okozza, tartást szilárdságot biztosít.
• Komplex aromás polimer
• Funkciója a sejtek abiotikus (szárazság, só, UV, ózon) és biotikus (patogének: baktériumok,
rovarok, gomba) stressz elleni védelme
Sejtfalvastagodások:
•Gödörkés: egész sejtfal megvastagszik, csak a plazmodezmacsoportok területén marad
vékony
. •Csatornás: szomszédos sejtek között hosszú, csatornaszerű plazmahíd marad. Pl. kősejtek.
•Létrás •Hálózatos •Gyűrűs •Lemezes pl. ricinus •Sarkos pl. begónia

• Plazmodezmák: pórusokon átnyúló plazmaszálak a két sejt között

-szállítás és működésbeli kapcsolat
-kis molekulájú anyagok átjutása pl vírusok
-Nyitás/zárás: aktin filamentumok
• Dezmotubulus: ER lamella átnyomulása (Gödörkés sejtfalmegvastagodás)
• Szimplaszt: citoplazma-kontinuum, a növényi sejtek protoplazmájának a plazmodezmák
révén egységes hálózattá összekapcsolódó összessége.

PARA, SZUBERIN
• Sérült szövetekben nagy mennyiségben termelődik.
• Másodlagos és harmadlagos bőrszövet kialakulásakor, ill. a Caspary-csíkos
endodermiszben.
• Feladata a vízszigetelés (transzspiráció csökkentése) és antimikrobiális hatás (patogének
bejutása).
KUTIN, VIASZ
• Epidermális sejtek termelik.
• Az ER-ben képződik.
• Hidrofób (víztaszító) réteget képez.
• Felépítése növényfajtól, sejttípustól és fejlődési állapottól függ.
• A viasznak szerepe van a rovarok távoltartásában, vagy éppen csalogatásában, a
párologtatás csökkentésében, de fényvisszaverő képessége is jelentős!
KALLÓZ
Patogéntámadások, sérülések helyén gyorsan keletkezik
SPOROPOLLENIN
Pollenszemek illetve spórák külső sejtfalrétegének, az exinnek az anyaga. – A legellenállóbb
bioszintetikus anyag
 2. tétel
A vakuólum és a plasztiszok felépítése és típusai

-A zöld színtestek és a vakuólum feldefezése: Anton van Leeuwenhoek

-Vakuólum: tipik. növényi sejtalkotó

-Lehet: 1 nagy vagy több kisebb
-Sejttérfogat 90%-át is kiteheti
-Membrán (tonoplaszt) határolja
-Tartalmazhat: Víz – Különböző vízben oldott anyagok (ionok, alkaloidok, pigmentek) –
Enzimek – Raktározott fehérjék – Csapadékok – Kristályok – Membránnal körülvett újabb
vakuólumok – Lebontásra váró sejtorganellumokat
• Számuk, méretük és alakjuk nagyon változatos
• Merisztematikus sejtekben több kisméretű vakuólum található, mely a sejt térfogatának
növekedésével növekszik, és sok sejtben csak egy nagy marad.
Keletkezésük:
-Golgi-készülékről leváló vezikulákból
-Sima illetve durva felszínű ER-ből fűződik le
– sER nyúlványai körbevesznek egy citoplazmarészt
Feladatai:
1. A Turgor fenntartása (sejtfalra gyakorolt hidrosztatikai nyomás, 105 - 106 Pa)
2. Homeosztázis szabályozása (H+ felhalmozás, pH 3-5)
3. Védelem a patogének és biotikus stressz ellen (alkaloidok; proteáz inhibitorok; fungicid-,
inszekticid tejnedvek)
4. Védelem az abiotikus stressz ellen, toxikus anyagok felhalmozása, elkülönítése
(nehézfémek, NaCl)
5. Színanyagok felhalmozása (antociánok)
6. Raktározó feladat (magvakban fehérjék, savak, szénhidrátok)
7. Lítikus feladat (savas hidroláz enzimek)

Csoportosításuk:
 1. LÍTIKUS VAKUÓLUM (LV)
• Vegetatív sejtek jellemző vakuóluma
• Egy nagy, kb. 90 %-a a sejttérfogatnak
• Víz-, ionhomeosztázis , hidrolázok
• Vegetatív sejtek alakja
• Sejt „lomtára”
2. FEHÉRJE RAKTÁROZÓ VAKUÓLUM (PSV)
• Főleg magvakban
• Számuk sok, kis méretűek
• Fehérje és ásványi anyag raktár
• Fontos élelmiszernövények magja (pl.: rizs, búza, kukorica)

Plasztiszok
• A protoplazma részei
• Kettős membránnal határolt organellumok
• Megkülönböztetés színanyag és élettani funkcióik alapján:
1. Színanyagot tartalmazó és fotoszintetizáló.
2. Színanyagot tartalmazó és nem fotoszintetizáló.
3. Színanyagot nem tartalmazó és nem fotoszintetizáló, raktározó.

Keletkezésük:
•Endoszimbionta elmélet Ősi egysejtű + korai fotoszintetizáló prokarióta
(Cyanobacteriumok)
Bizonyíték a prokarióta eredetre:
•Kettős membránnal határolt
•Saját DNS
•Bakteriális riboszómák
•De novo (újonnan) nem keletkeznek
•Állandóan szaporodva követik a sejtosztódás ütemét és így kerülnek be minden utódsejtbe

Típusaik:
Etioplasztisz
• Fény hiányában a proplasztiszból történő kloroplasztisz kialakulás megakad.
• Sajátos kristályszerű, térbeli csőszerkezet, az ún. prolamelláris test (PLB) alakul ki.
• Sárgás szín
Kloroplasztisz

Amiloplasztisz
-Feladatuk a keményítő raktározása
-Lehet koncentrikus pl veteménybab vagy excentrikus pl burgonyagumó
Kromoplasztisz
• Színes, általában sárga, narancsszínű vagy vörös plasztiszok
• Felhalmozott színanyagok: karotinok (likopin) és xanthofillok
• Különböző növényi szervek színét adják: – termés (paradicsom, paprika) – virág
(körömvirág) – gyökér (sárgarépa)
• Proplasztiszokból vagy kloroplasztiszokból alakulnak ki/át.
• A konjugált kettőskötéseket tartalmazó karotinok a plasztisz sztróma állományában.
Leukoplasztisz
• Színanyagot nem tartalmaznak, fejletlen tilakoidokkal rendelkeznek
• Funkciójuk a raktározás
• Típusok: – (Amiloplasztiszok (keményítő)) – Proteinoplasztiszok (fehérje) – Elaioplasztiszok
(zsírok, olajok)
Gerontoplasztisz
-Szeneszcens (öregedő) kloroplasztiszok
• Őszi lombszíneződéskor (sárgás, barnás szín)
• A plasztisz bomlásakor lipidcseppek képződnek a membránokból.
 3. tétel
A merisztémák citológiai sajátosságai és csoportosításai

-Merisztéma: növényi osztódószövet

-Funkció: állandósult szövetek kialakítása (bőrszöv, alapszöv, szállítószöv.)
• A fejlődő embrió eleinte csak osztódó sejtekből áll.
• Később az osztódás csak bizonyos helyekre korlátozódik.
• Osztódó sejtek= merisztémák
• Lokalizált osztódás (állati szövetektől eltérő!)
• „növekvő lény” -> egész élete alatt (osztódással vagy nem osztódással)

Citológiai sajátságok:
• Kisméretű sejtek
• Elsődleges sejtfal
• Nagy sejtmag
• Provakuólumok
• Proplasztiszok
• Kevés ER és mitokondrium
• Alakjuk izodiametrikus, nagyjából kocka (v. orsó) alak
• Intercelluláris járatok nincsenek, szorosan illeszkednek a sejtek

 A növény egész életében megőrzik osztódóképességüket.

 Az állandósult szöveteket hozzák létre (differenciálódás)

Csoportosítás keletkezésük időrendisége alapján:

1. Ősmerisztéma (Promerisztéma):A tengelycsúcson működő és még nem differenciálódott
osztódó sejtek, iniciális sejtek (1-20 db).
2. Primer merisztéma: Már kezdeti differenciálódást mutató sejtek.
3. Szekunder merisztéma: A már kialakult szövetekből dedifferenciálódással keletkeznek. Pl.
axilláris-, virág-, interkaláris-, laterális merisztémák.
Csoportosítás elhelyezkedésük alapján:
1. Csúcs (apikális) merisztémák: A tengelycsúcson helyezkednek el (= ős- és primer
merisztémák).
2. Oldal (laterális) merisztémák: A növényi szerv oldalával párhuzamosan (parakambium,
kambium).
3. Közbeiktatott (interkaláris) merisztémák: A csúcsmerisztémától elvágott merisztémák. Pl.
pázsitfüvek szártagjai, levélhüvelyei.
A hajtás apikális merisztémája repetitíven állítja elő a levélből, a nóduszból, a levél alatti
internódiumból és az ehhez tartozó rügyből álló fejlődési egységet, a fitomert.
Laterális merisztémák:
Oldal irányú növekedésért és megvastagodásért felelősek:
1. Kambium: másodlagos vastagodás (hullámos, interfaszcikuláris)
2. Parakambium (fellogén): másodlagos bőrszövet

Interkaláris merisztémák:
•Fűfélék (Egyszikűek) szártagjain, a szárcsomók felett, a levélhüvely alapi részén működő
osztódószövet.
•A szártagok megnyúlásáért felelős (Pl. gabonaszár növekedése).
 4. tétel
A bőrszövet-rendszer felépítése, jellemzői és függelékei.

A bőrszövetrendszer a hajtásos növények testének felületén levő sejtcsoportok összessége a

sejtek függelékeivel együtt.
Funkciója:
•Véd a külső környezeti hatásoktól (abiotikus-, biotikus stressz)
•Véd az időjárás változásaitól (kiszáradás, csapadék, nedvesség)
•Véd a sebzéstől
•Szabályozza a gázcserét
•Szabályozza a párologtatást
•Szabályozza a tápanyagok (víz, CO2) felvételét
•Külvilágból érkező ingerek érzékelése

Felépítése:
A) elsődleges: • Epidermisz (hajtás) • Rhizodermisz (gyökér)
B) másodlagos: • Periderma (parabőr)
C) harmadlagos: • Ritidóma (héjkéreg)

Epidermisz
A fiatal hajtás bőrszövete, mely védőburokként veszi körül a leveles szárat.
Jellemzői és citológiai sajátosságai:
•Egy sejtréteg (csúcsmerisztéma külső tunica rétegéből, a protodermából antiklinális
osztódással keletkezik). Ritkán több rétegű (pl. Ficus elastica).
•Négy- vagy sökszögletes alakú sejtek, egyszikűek hosszan megnyúltak.
•Sejtfalak sok esetben hullámosak.
•A sejtek szorosan illeszkednek (nyúzatkészítés!).
•Gázcserenyílások (SZTÓMÁK) légrései szakítják meg.
•Nagy központi vakuólum (színtelen vagy színes sejtnedv: VÍZ, véd a kiszáradástól).
•Nincsenek kloroplasztiszok! •Sejtfalak kutikulával, viasszal impregnált (adkrusztálódó
anyagok, ektodezmák). Inkrusztálódhat lignin (sás, szittyó), kovasav (zsurló, pázsitfű), ill.
elnyálkásodhat.

•SZTÓMÁK= gázcserenyílások
•Sztóma (stoma), görög szó: száj
•Elsőként a mohák sporangiumnyelén figyelhető meg.
•Kialakulásuk: epidermiszsejtek inekvális (egyenlőtlen) osztódása: sztómaanyasejt ill.
melléksejtek létrejötte
-Sztómakomplexek felépítése:
•Zárósejtpár (Kétszikűek: babszem alak, Egyszikűek: súlyzó alak)
• Légrés, melyet a két zárósejt alakít ki és folytatódik a légudvarban
•Melléksejtek
-Citológiai sajátosságok:
•Kloroplasztiszok jelenléte
•Egyenlőtlen, tangenciális sejtfalvastagodás
A légrés nyitottságát a kálium és passzív mozgással a víz szabályozza.
•A zárósejtek megduzzadva, egymástól középen széthúzódnak, a légrés kitágul.
•A zárósejtek összehúzódásakor a légrés összeszűkül és bezárul.

A sztómák helyzete az epidermisz szintjéhez képest, a környezeti viszonyoktól függően:

•Mezomorf (egy szintben) pl. jácint, nőszirom
•Xeromorf (besüllyedt, száraz termőhelyen a párologtatás csökkentése) pl. füvek
•Higromorf (kiemelkedő, nedves és páratelt környezetben) pl. tök
A sztómák helyzete a levél lemezen és a száron:
•Csoportokban, szórtan (Kétszikűek) •Sorokban, egyenletesen (Egyszikűek)
A melléksejtek száma szerint a sztómakomplexek:
•Anomocitikus (nincs) pl. Ranunculaceae
•Dezmocitikus (1 db) pl. szivarfafélék
•Paracitikus (2 db laterális) pl. buzérfélék
•Diacitikus (2 db poláris) pl. árvacsalán
•Tetracitikus (4 db) pl. pletykafélék
•Hexacitikus (6 db) pl. Commelinaceae
•Anizocitikus (3, 5 db) pl. keresztesvirágúak
•Aktinocitikus (sok) pl. puszpángfélék
Hidatódák (víznyílások): a vízkiválasztásért felelős redukált sztómák (mindig nyitva vannak),
mirigyszőrök (tracheák szabad végződéseiből az intercellulárison keresztül áramlik ide a víz).
Guttáció: bizonyos levelek szélén a reggeli órákban vízcsepp jelenik meg.

Csoportosítás:
1. Papillák (virágszirmok epidermiszsejtjeinek felszíne feldomborodik, színanyag)
2. Fedőszőrök (véd a levél felmelegedésétől, párologtatástól) • Lehet egysejtű és többsejtű
elágazó. Pikkely és csillagszőrők. Pl. Ezüstfa
3. Védő és kapaszkodószőrök (állatok rágása ellen véd ill. felkapaszkodást segíti) •
Serteszőrök pl. tök • Kapaszkodószőrök pl. komló • Horgasszőrök pl. galaj
4. Tüskék (epidermisz és parenchimaszövet, elhalt sejtek)
5. Repítőszőrök (magvak, termések felületén; terjesztés) Egysejtű (pl. gyapot) és többsejtű
elágazó (pl. gyermekláncfű)
6. Mirigyszőrök (élő, legtöbbször többsejtű, kiválasztó funkció, kutikula felszakadásával ürül):
•Enyves bunkó pl. vadgesztenye
•Mirigypikkely pl. komló
•Nektáriumok
•Csalánszőr (hangyasav tartalmú)
•Porzószőrök
•Só- és mészmirigyek
•Víz felszívó (gyökérszőrök), víztároló szőrök

RIZODERMISZ:
a gyökér külső elsődleges merisztémájából (dermatogén) differenciálódott elsődleges
bőrszövet.
•Nincsen viaszos kutikula (anyagfelvételre specializálódott!)
•Nincsenek sztómák
•Nincsenek kloroplasztiszok
Csoportosítása:
•Homogén (egyforma alak és méret) pl. vizinövények
•Heterogén (atrichoblaszt és trichoblaszt) Gyökérszőr :anyagfelvétel

PERIDERMA (másodlagos bőrszövet):

A hajtáson és a gyökéren kialakuló másodlagos bőrszövet, ami a víz és gázok számára
átjárhatatlan.
•Az epidermisz alatti elsődleges kéregben egy sejtsor visszanyeri
osztódóképességét (másodlagos merisztéma), ez a fellogén(parakambium).
•A parakambium kifelé 4-10 rétegben parasejteket, paraszövetet (fellom)
hoz létre. Ezek elhalnak.
•Befelé egy sejtsor vastag paraalapszövet (felloderma) jön létre.
Lenticellák (paraszemölcsök): töltősejtek nyomására a periderma feldomborodása, a
periderma alatti szövetek szellőztetése.
-Határozóbélyeg

RITIDÓMA (harmadlagos bőrszövet, héjkéreg):

Háncselemekkel érintkezve a fellogén (parakambium) által létrehozott harmadlagos
védőszövet (pl. tölgy, nyír).
• Holt állomány, évről-évre vastagszik, felrepedezik, leválhat.
• Rendszertani határozóbélyeg
 5. Tétel
Az alapszövet-rendszer felépítése, jellemzői és felosztása.
A növényi test alapállománya (a bőrszövet zárja körül, szállítónyalábok ágyazódnak bele)

A. Valódi (parenchimatikus) alapszövetek

B. Szilárdító (mechanikai) alapszövetek
C. Kiválasztó (szekréciós) alapszövetek

VALÓDI/PARENCHIMATIKUS ALAPSZÖVET
• Citológiai sajátosságok:
– Nagyjából egyforma átmérőjű sejtek
– Izodiametrikus sejtek
– Elsődleges sejtfal
– Nagy centrális vakuólum (raktározás)
– Dedifferenciálódásra képes sejtek
– Intercelluláris járatok
• Ált. előfordulás:
Elsődleges gyökér
Elsődleges szár
Levelek asszimilációs szövete
Gyümölcsök terméshúsa
Magvak belső táplálószövete
•A legfontosabb életműködések helye (fotoszintézis, légzés, raktározás, kiválasztás,
tápanyag transzport)
Specializált parenchima típusok élettani működésük alapján:
a) Asszimiláló alapszövet (klorenchima)
b) Raktározó alapszövet
c) Víztartó alapszövet
d) Átszellőztető alapszövet (aerenchima)
Asszimiláló alapszövet/klorenchima:

Raktározó alapszövet:

Víztartó alapszövet:
Átszellőztető alapszövet:

SZILÁRDÍTÓ/MECHANIKAI ALAPSZÖVETEK
• Funkció: szilárdítás, tartás a nehézségi erővel szemben.
a) KOLLENCHIMÁK: elsődleges sejtfal, helyenkénti részleges falvastagodás, magas
pektintartalmú fal, megnyúlásra képes, nem lignifikált, élő sejtek.
• Citológiai sajátosságok:
 – Megnyúlásra, növekedésre képes élő sejtek
– A sejtfalban a cellulóz és pektin rétegek váltakoznak
– Egyenlőtlen sejtfalvastagodás
– Magas pektintartalom-> gazdag víztartalom (akár 60%-a a friss tömegnek)
• Előfordulásuk: szárak, levelek, virágrészek támasztószövetei.
• Típusai: – Sarkos kollenchima (a sejtfalak az érintkező sarkokon vastagodnak meg) –
Hézagos kollenchima (a vastagodási sarkokon utólagosan hasadások jönnek létre) –
Gyűrűs kollenchima (körben vastagodik a sejtfal) – Lemezes kollenchima (a felülettel
párhuzamosan vastagodnak meg a sejtfalak)

b) SZKLERENCHIMÁK: erőteljes, egyenletes másodlagos sejtfalvastagodás, ált. lignifikált

sejtfal, nincs protoplaszt, holt sejtek, növekedésre nem képesek
• Jellemzői:

– Funkciója a szilárdítás

– Növekedésre nem képes sejtek

– Holt sejtek

– Másodlagosan megvastagodott, lignifikált sejtfal

– Egyenletes megvastagodás

• Alaki szempontból: 1. Szklerenchima rostok 2. Szklereidák

KIVÁLASZTÓ/SZEKRÉCIÓS ALAPSZÖVETEK

• Funkció:

• Védelem (kórokozók, korhadás ellen), más szervezetek csalogatása vagy éppen távoltársa.

• Gáznemű, folyékony, szilárd halmazállapotú szekrétumok vagy exkrétumok.

a) Extracelluláris: mirigyszőrők, kolléterek (enyves anyagok), nektáriumok (cukrok), ozmofórák

(illatkiválasztó képződmények)

b) Intracelluláris: kiválasztósejtek (olajtartó, balzsamtartó, csersavtartó, nyálkatartó, kristálytartó

sejtek), gyantavezetékek (fenyők), tagolatlan és tagolt tejcsövek (politerpének)
 6. tétel
A szállítószövet-rendszer felépítése, jellemzői és sejtes elemei.

• Jellemzői:
– A hajtásos növényeknél jelenik meg
– Összetett szövet: - szállító sejtek - parenchima sejtek - rostok (holt sejtek) a
zárvatermőknél
– Funkció: - víz, ionok, tápanyagok transzportja ( + fitohormonok, vírusok) - a növényi test
merevítése (a xilém és a rostok révén)
– Alak: • A szállítás irányában megnyúlt sejtek • Ferde végfalak (felületnövelés), speciális
megvastagodás
– Típusai: • Farész (xilém, hadrom) • Háncsrész (floém, leptom)

XILÉM/FARÉSZ
•A vízszállító elemek kifejlődött formájában nincs protoplazma, üregüket víz tölti ki (holt
sejtek).
•Sejtfalaik vastagok (másodlagos sejtfalvastagodás) és lignifikáltak
•A xilém típusai:
-Elsődleges xilém: prokambiumból keletkezik, protoxilémre és metaxilémre tagolódik,
egyszikűek és másodlagos vastagodásra képtelen lágyszárú kétszikűekben fordul elő.
-Másodlagos xilém: kambiumból keletkezik, nyitvatermők és kétszikűekben található.
A xilém sejtes elemei:
1. Tracheidák (vízszállító sejtek):
• erősen megnyúlt sejtek
• végük elvékonyodó, hegyes
• gyűrűs, spirális, létrás, hálózatos, gödörkés, udvaros gödörkés vastagodás
• HARASZTOK, NYITVATERMŐK, ZÁRVATERMŐK
2. Trachea tagok (vízszállító csövek):
• kissé megnyúlt sejtek
• a két végén ferde végfalai vannak (perforációs lemez)
• változatos végfal-perforáció (létrás, hálózatos vagy teljes)
• ZÁRVATERMŐK
FLOÉM/HÁNCSRÉSZ

A floém jellemzői:
• Prokambiumból és a kambiumból keletkeznek.
• Feladatuk az asszimilátumok (szerves anyagok) szállítása.
 • Kifejlődött formájukban is protoplaszttal rendelkező élő sejtek, csak a háncsrostok holt
sejtek.
• Vékony másodlagos sejtfallal rendelkeznek, csak a háncsrostok vastag falúak.
• Sohasem lignifikált

•A floém sejtes elemei:

1. Rostasejt
• Vékony, megnyúlt, kihegyesedő végű sejtek
• Ferde végfal
• Gödörkésen esetleg hálózatosan vastagodott faluk nem fásodik
• Plazmaszálak húzódnak át egyik sejtből a másikba
2. Rostacsőtag
• A tracheaelemekhez hasonlóan összefüggő csövet kialakító sejtek
• Végfalaik nem szívódnak fel, perforáltak (rostalemez). Itt
húzódnak át a plazmaszálak (plazmodezmák).
• A rostasejt és a rostacsőtag citoplazmát tartalmazó, erősen
differenciálódott (a sejtmag felszívódik) élő sejtek
• Kallóz tömíti el egy-két év működést követően ősszel.
3. Kísérősejtek
• A rostacső anyasejt inekvális osztódásával alakul ki
• A rostacsőtagok testvérsejtjei
• Zárvatermőknél találhatóak
• A szállítás irányában megnyúltak
• Élő, citoplazmatratalmú parenchimatikus sejtek (van sejtmag)
4. Háncsparenchima
• Vékony falú, plazmatartalmú, élő sejtek
• Tápanyagszállítás, raktározásban van szerepük
5. Háncsrostok
• Extraxiláris rostok
• Vastag, cellulóz sejtfalú, szűk lumenű, plazma nélküli sejtek
• Szilárdításban játszik szerepet
 7. tétel
A gyökér szerkezeti és szövettani felépítése, a módosult
gyökerek típusai.

-Magvas növényeknél jelenik meg, szárazföldi növények legfiatalabb szerve

-Egyedfejlődés során először (ontogenézis), törzsfejlődés során utoljára (filogenézis)
-Radikulából fejlődik

Funkciói:
• Mechanikai rögzítés
• Talaj megtartása (erózió)
• Felszívó rendszer (víz, ásványi sók)
• Mikorrhiza gombák és a rizoszféra élőlényeinek élettere
• C forrás
• „Vegyi üzem”, megváltoztatja a talaj pH-ját, kiszűri a toxinokat, ritka elemeket akkumulál
• Érzékelő (georecepció) és szintetizáló szerv (növényi hormonok és alkaloidok)

Gyökérzónák:
-egymás után, folyamatos átmenet
-osztódási, megnyúlási, felszívási, szállítási, elágazási
-az elsődleges gyökér minden szövete közvetlenül a gyökércsúcs merisztémájából származik
Csúcsmerisztéma
-Magvas növények: nem különíthető el apikális sejt
-Központi sejtcsoport van, ez a nyugalmi centrum
-Osztódás sebessége kicsi
-Nyílt típusú gyökér: DERMOKALIPTROGÉN: rizodermisz és gyökérsüveg közös iniciálisból
-Zárt típus: nincs gyökérsüveget létrehozó iniciális: KALIPTROGÉN

Gyökérsüveg/kaliptra
-Feladat: alatta elhelyezkedő osztódószövetek védelme + gyökér talajba hatolásának segítése
-Ha nem különíthető el a gyökér többi részétől, NYÍLT, ha igen, ZÁRT
-Zárt típusú növények: hajtás eredetű gyökerek jelennek meg
-Fás növények: nyílt típus
-Átmenet lehetséges a kettő között pl. pálmák
A gyökér elsődleges állandósult szövetei
-Csúcsi merisztémából keletkeznek
-Először minőségi osztódás (milyen szövet jöjjön létre?) majd mennyiségi (tömeggyarapodás)
-Merisztematikus zóna után a sejtek megnyúlása jellemző
-Központi henger: itt áll le először a sejtosztódás
-Utána az elsődleges kéregben áll le
-Megnyúlási zóna nem tartozik a gyökércsúcshoz, de a megnyúlt sejtek miatt jól
elkülöníthető
-Hármas tagolódás: dermális szövet, alatta elsődleges kéreg, majd központi henger(benne
száll. szövetek)

Rizodermisz
-Nyílt típusnál nem különíthető el egyértelműen
-Zárt típusnál igen, a hajtás epidermiszével analóg
-2 fele sejttípus: atrichoblaszt (nem hoz létre gyökérszőrt), trichoblaszt (gyökérszőrképző)
-Trichoblaszt: nagy vakuólum, gyökérszőrök feladata a felszívás, felületnövelés

Elsődleges kéreg és endodermisz

-Elsődleges kéreg külső sejtsora: védelmi funkció az elsődleges gyökérszakaszon, ahol már a
rizodermisz leszakadozott-→ez az EXODERMISZ
-Ha felszínre kerül, vastagodik a sejtfal, szuberin rakódik be
-Vízi növényeknél aerenchimává alakul, oxigénellátásban van szerepe

Endodermisz: általában 1 sejtrétegű, az elsődleges kéreg legbelső sejtsora

-Fiziológiailag és citológiailag különböznek a kéregsejtektől
-Szuberin rakódik be (Caspary-csík), ami kitölti a mikrotereket, lignin-szuberin mátrix
képződik, apoplazmazikus transzportot meggátolja (szimplasztikusat nem)

Központi henger szövetei:

Központi hengert képző merisztéma: pleróma
-Központi henger tartalmazza a szállítószöveteket
-Határa: 1 vagy pár sejtsor széles periciklus
-Kialakulása akkor kezdődik, mikor a szállítóelemek felismerhetővé válnak
-Elsődleges szállítóelemek: folyamatosan keletkeznek a gyökércsúcs prokambium sejtjeiből
-A xilém differenciálódik hamarabb, a gyökér csúcsához közelebb
-Keletkező fanyalábok alapján: di/tri/poliarch sztéle
-Fa és háncsnyalábok külön csoportokban (egyszerű nyaláb)
-Periciklus: oldalgyökér, periderma, kambium kialakításában vesz részt

Oldalgyökerek
-Periciklusból, elágazási zónában
-Minél lassabban nő a főgyökér, annál közelebb a csúcshoz alakulnak ki
-Átmérő kisebb, mint a főgyökér

A gyökér másodlagos vastagodása

A gyökér a második évtől vastagodik, a kambium működése miatt

 Az I.kéreg sejtjeinek dedifferenciálódásából És a periciklusból osztódó sejtek jönnek létre

 Ezek hullámos kambiumot alakítanak ki

-A gyökérben egyszerű nyalábok→ nem fordulhat elő fascikuláris kambium
-Gyökérkambium létrejötte: másodlagos merisztéma dedifferenciálódásával, fa és
háncsnyalábok közötti parenchimasejtből
-Egyesül a periciklussal→hullámos kambium

 A hullámos kambium kikerekedik és évről-évre újabb fa-, ill. háncsgyűrűket hoz létre

 Az elsődleges kéreg felrepedezik és leválik

 A periciklus fellogénné alakul, amely II. bőrszövetet (peridermát) hoz létre

-Szállítóelemek, parenchima létrehozása
-Faelemek: kiegyenesítik a kambiumot
-Elsődleges kéreg, rizodermisz leszakad
-Periderma: bőrszövetet pótló másodlagos szövet, periciklus eredetű
-Másodlagosan vastagodott gyökér a fás szárhoz hasonlít, de vannak szövettani különbségek:
gyökér farészében több parenchima, kevesebb szklerenchima, tracheák nagyobbak, faluk
vékonyabb és kevésbé lignifikált

Gyökérzetek
-Unipoláris embrió: a gyökérzet hajtás eredetű homorrhiza (harasztok)
-Bipoláris embrió: allorrhiza (nyitvatermők, zárvatermő 2szikűek)
-Egyszikűek: másodlagos homorrhiza: főgyökérrel együtt hajtás eredetű gyökerek alakulnak
ki, nagyrészt ezek végzik a gyökérfunkciókat

Járulékos gyökerek:
a növényi test bármely részén megjelenhetnek
-Hajtás eredetű: rizóma (írisz), tarack (tarackbúza)
-Levél eredetű (japán babérsom)

Gyökérmódosulások
•Tápanyagfelvétel •Raktározás •Védekezés •Fényért való igény
-Raktározógyökerek: karógyökér(sárgarépa), gyökérgumó (dália)
-Gyökérgümő (pillangósvirágúak, Rhizobium fajokkal szimbiózis)
-Mikorrhiza (gombagyökerek): orchideák, fenyők, bükkök
endotróf/ektotróf
-Léggyökerek (orchidea:valódi, borostyán:kapszkodó, filodendron:tápl.
szállító,koronagyökerek:támasztás)
-Légzőgyökerek (taxodium distichium)
-Szívógyökerek (fagyöngy, parazita)
 8. tétel
A sztéle-típusok és szállítónyalábok a zárvatermőkben

Sztéle/központi henger: a tengelyszervek központi hengere, melyben a sztélealapszövetbe

ágyazódva helyezkednek el a szállítónyalábok

Egyszerű nyalábok:
- xilém és floém elemek külön-külön nyalábokban találhatók.
A fiatal gyökerek jellemző nyalábtípusa a fanyalábok sugarasan helyezkednek el - a
háncsnyalábok a fanyalábok között találhatóak - a kétszikűekre kis számú, az egyszikűekre
magasabb számú fanyaláb jellemző

Elsődleges szállítószövetek

-Szállítószövet rendszer a magvas növényekben a központi hengerben van

-Elsődleges szállítóelemek prokambium eredetűek
-Prokambium gyűrű alakban vagy nyalábokban helyezkedik el
-Első szállítóelemek: levélprimordiumok fölött ismerhetők fel
-Protoxilém és protofloém ugyanazon sejtcsoportból fűződik le, így összetett nyalábok
alakulnak ki
-Először csak kissé lignifikált sejtfal, majd az internódium megnyúlása után erősen fásodott
metaxilém elemek jönnek létre
-Proto és metaxilém vízszállító elemei: tracheák és tracheidák
-Elsődleges háncselemek proto és metafloémból
-Rostasejtek kialakulása 2 élesen el nem különíthető fázisból áll: szintetikus és funkcionális
-Protoxilém és protofloém elemek rövid életűek, mert az internódiumok megnyúlása során
összenyomódnak
-Alapszöveti sejtek: fa és háncsparenchima
-Nyílt nyaláb: prokambium elemei megmaradnak a farész és háncsrész között, lehetséges
másodlagos vastagodás
-Zárt nyaláb: nincs kambium→nincs másodl. vastagodás
-Koncentrikus nyaláb csak zárt lehet
-Fás szárú növények fa és háncselemei már alapból gyűrűt alkotnak
-Liánok, lágyszárú kétszikűek általános szállítószövet elrendezése a kollaterális nyalábkör
-Fűfélék: kollat. nyalábok szórtan helyezkednek el, farész belül, háncsrész kívül

Elsődleges bélsugarak, bélparenchima

-Fás szárúak: szállítószövetgyűrűt parenchimasávok tagolják (bélsugarak), ezek
bélparenchima eredetűek, fa és háncsrészen áthaladnak, elsődleges kéregig halad
Lágyszárúak, liánok: szintén van a nyalábok között parenchima, tekinthetőek bélsugaraknak
-Bélsugarak funkciója: raktározás, radiális irányú transzport
-Bélparenchima: centrális helyzetű parenchima. Fás szárúaknál összenyomódik,
lágyszárúaknál felszakadozhat
 példa: napraforgó
Eusztéle: szabályos körös nyalábelrendezést mutató sztéle, köztük parenchimatikus
bélsugarak. 2 szikűek, nyitvatermőkre jellemző
példa: úri tök
 Ataktosztéle: főleg1
szikűekre jellemző, szabálytalan elrendeződés (kollaterális zárt nyalábok)
 9. tétel
A lágyszár és a fásszár szövettani felépítése, módosult hajtások

-Fás szár: éveken át fejlődő, másodlagos vastagodású, hosszú szártagú, évgyűrűs szerkezetű
szár.
-A nyitvatermők mindegyike, a kétszikűek többsége fás szárú, az egyszikűek közül csak a
pálmák.
-Pálmatörzs: egyenletes vastagodású, levélkoronát viselő, rendesen ágatlan, több évig élő fás
szár, oldalán a lehullott levelek ripacsai láthatók.

-Lágyszár (dudvaszár): 1 vagy 2 éven át élő, puha állományú, tövén fásodó szár, pl.
napraforgó, len, kukorica, cirok
-A lágy szár felületét bőrszövet takarja
-Sejtjei rendszerint a szár hossztengelyének irányába megnyúltak, és gázcserenyílásokat
zárnak közre.
-A bőrszövet alatt elhelyezkedő alapszöveti sejtek a fiatal szár zöld színét adják.
-A mélyebben fekvő alapszövetbe szállítónyalábok ágyazódnak.
-Bennük – a gyökér nyalábjaitól eltérően – a háncsrész és a farész együtt fordul elő.
- A háncsrész általában a bőrszövet, míg a farész a szár közepe felé található.
-Az egyszikű növények szárának keresztmetszetén a szállítónyalábok szórt, a kétszikűekén
pedig körkörös elrendeződése figyelhetők meg.
-További különbség, hogy a kétszikűek nyalábjaiban a háncs- és farész között kambium
húzódik. Ez a pár sejtsornyi osztódószövet teszi lehetővé a szár vastagodását. Sejtjeinek
osztódásakor ugyanis újabb fa- és háncselemek keletkeznek

Szalmaszár
• Fűféle szárak
• Gyűrű szár, közepén lyuk
• Vékony fal, mégis magasra nő – Vastag falú bőrszövet – Alatta szklerenchimarostok –
Vastag falú szállítónyalábok
Nádszár
• Kemény, fás szilárdítószövetű, több méteresre is megnövő üreges, bütykös szalmaszár, pl.
fedőnád, bambusznád

Pálkaszár
• Olyan lágy szár, amely csak alsó részén rövid szártagú, leveleket csak itt visel, utolsó
szártagja megnyúlt s a szár látszólag csak ebből a csomótlan szártagból áll, pl. szittyók, kákák

Tőszár
• Levélrózsát viselő, rövid szártagú szár, virágzáskor vagy hosszú hajtást pl. kövirózsa vagy
tőkocsányt fejleszt.

Tőkocsány
• A tőszár csúcsrügyéből fejlődő, levéltelen, hosszú szártagú, virágban vagy virágzatban
végződő szár, pl. kankalin, hóvirág, tulipán, stb

-Fás szár: éveken át fejlődő, másodlagos vastagodású, hosszú szártagú, évgyűrűs szerkezetű
szár.

A hajtástengely másodl. vastagodása:

• Több éves növény
• Testsúlynövekedés-vastagodás
• Évről-évre új szállító-, alap- és bőrszöveti elemek
• Évenkénti gyarapodás-évgyűrű
• A másodlagos szöveteket az oldalmerisztémák közé sorolható kambium produkálja

Kambium
• Oldalmerisztéma, amely a másodlagos szállítóelemeket hozza
létre.
• Kiindulási formája a prokambium.
• 2 féle formája:
– Faszcikuláris kambium (nyalábkambium)
– Interfaszcikuláris kambium

A kambium és a fellogén működése → MÁSODLAGOSAN VASTAGODOTT SZÁR

A periderma (másodlagos védőszövet) kialakulása:
-A fellogén (parakambium) hozza létre, ami az elsődleges kéreg legkülső sejtsorának
dedifferenciálódásával jön létre
-Befelé /centripetálisan/ differenciálódó sejtjei a fellodermát, a paraalapszövetet adják. -
Kifelé /centrifugálisan/ a fellom, paraszövet differenciálódik.
A 3 szövet együttesen a periderma, a másodlagos bőrszövet.
-Víz és gázok számára átjárhatatlan
Évgyűrű:
-A fatestnek egy év alatt történt gyarapodását könnyen meg lehet állapítani, mert az
évenként keletkező évgyűrűk között ott, ahol az előző év szűküregű elemei és a következő év
tágüregű elemei érintkeznek, éles határvonal, (évgyűrűhatár) látszik.
-A fatest éves gyarapodása tehát két részből áll: a tavasszal és nyáron
létrehozottelsősorban szállító elemeket tartalmazó részből/ korai pászta/ és az
zömében ősszel keletkezett vastagabb falú szilárdító rostokból/ késői pászta/. A két rész
határvonala az évgyűrű
Föld alatti módosult szárak
• Mindig lágy állományúak
• Raktározás vagy vegetatív szaporítás
• Többnyire pikkelyleveleket viselnek
• Föld alá kerülve eredeti funkciójukat vesztik

1. gyöktörzs/rizóma pl írisz
• Rövid szártagú, vastag, évelő szár
• Járulékos gyökerek
• Apró pikkelylevelek
• Változatos elhelyezkedés (függőleges, vízszintes, ferde)

2. Tarack pl tarackbúza
• Sűrűn elágazó, talajban vízszintesen elhelyezkedő, hosszú szártagú szár.
• Duzzadt csomóiból járulékos gyökerek

3. Gumó
• Erősen megvastagodott, gömbölyded, rövid szártagú szár.

• Rügyeiből föld feletti hajtások, gyöktörzsek vagy tarackok fejlődhetnek.

• Szárgumó-karalábé

• Ággumó-burgonya, csicsóka

4. Hagyma
• Nagyra nőtt rügy

• Egyszikűek jellemző módosulata

• Rövid szártagú szár-hagymatönk, erre ráboruló hagymalevelek (allevelek), ezek közül belső
(pikkelylevél), külső elszárad (buroklevelek).

• Fokhagyma-fiókhagymák

5. Hagymagumó
• Hagyma és gumó keveréke, száraz buroklevelek, nincsenek húsos pikkelylevelek
• Kikericsek és sáfrányok
 10. tétel
A levél szövettani felépítése, levélmódosulatok

Levél: a szár korlátolt növekedésű lemezes függeléke

Nem tartalmaz a levél:

-raktározó szövetet
-peridermát
-másodlagos vastagodást
A levelek növekedése, súlygyarapodása, élettartama korlátozott
A levél részei:
Szövettani felépítés:

1. A felső epidermisz (felszíni epidermisz) védi a növényt. Az epidermisz elsődleges

bőrszövet, mely a gyökerek kivételével azegész növényt beborítja.
A felső és alsó epidermisz között helyezkedik el az alapszövetet tartalmazó zóna, a
mezofillum

2. Oszlopos szerkezetű a táplálékkészítő (asszimiláló) alapszövet (oszlopos vagy paliszád

parenchima). Ebben a szövetrétegben sok a zöld színtest, itt zajlik a fotoszintézis
3. A szivacsos alapszövet (szivacsos parenchima) a levél fonákján, az asszimilátumokat gyűjti
(esetleg vizet tárol), laza szerkezete a fotoszintézishez szükséges gázcserét biztosítja

4. A kutikula egy viasszerű anyag (kutin) által alkotott vízzáró, fizikai és kémiai behatások
ellen védő réteg.
5. Az alsó epidermisz (fonák epidermisz) szintén véd, valamint a gázcserenyílásokon
keresztül párologtat.
6. Sztómák(gázcserenyílások): a levegővel telt hasadásos intercelluláris járatrendszer
felszíni kivezető nyílásai a párologtatást és a gázcserét végzik
7. Xylem (farész): A gyökerek felől szállítja a vizet a sejtekhez.
8. Floem (háncsrész): A levelek irányából szállítja el az asszimilációs termékeket a növény
többi része felé

Fűfélék levelei:
-A levél teljesen körbe veszi a szárat, ahol elválik gallér régió
-Ligula (nyelvecske): levélhüvely meghosszabbítása
-Aricula (fülecske): levéllemez függeléke
Bulliform sejtek: -Vízzel telt sejtek, víz hiányában begöngyölődik a levél

Levelek csoportosítása
Levelek élettartama:
-Ált. 1 év
-2-3-4 évig is a hajtáson maradhat (fenyők: 3-6év)
-Welwitschia: 100 év
Levél típusok:
1. Sziklevél
-vastag sziklevél: csak raktározás (veteménybab)
-vastag sziklevél: raktározás és asszimiláció (napraforgó)
-vékony sziklevél: tápanyag felszívás, majd zöldülés és növekedés (ricinus)
2. Allevelek
-Lomblevelek szintje alatt, levélnyél általában hiányzik
-Védelem: rügypikkelyek
-Raktározás: hagyma
3. Fellevelek
-Lomblevelek szintje felett helyezkednek el, szintén csökevényesek, levélnyél nélkül
-Gallérlevél (Apiaceae - zellerfélék)
-Fészekpikkely (Asteraceae - őszirózsafélék)
-Spatha-virágzati buroklevél
-Kupacslevél
-Pelyva-virágzati fellevél

Levélmódosulások:
1. Levélkacs: Kapaszkodószervvé módosult levél: vagy a teljes levél, vagy csak a lemeze
módosulkaccsá.
2. Levélkekacs: A párosan szárnyalt, összetett levél levélgerincének a csúcsán
kapaszkodószervvé módosult levélke. Lehet egyszerű, vagy elágazó kacs.
3. Levéltövis: Védelmi célú módosulás, tövissé redukálódott, elfásodott lomblevél. (A
kaktuszok tövisei is redukálódott lomblevelek.)
4. Kupacslevél: A bükk- és nyírfafélék (Fagaceae, Betulaceae) termős virágát, majd
makktermését burokszerűen borító, többnyire elfásodó, esetleg puha (pl. mogyoró - Corylus)
(fel)levélmódosulás. Védelmi feladatot lát el, ezért felületén gyakran pikkelyeket, tüskéket
visel.
5. Szukkulens levél: A pozsgások olyan - többnyire sivatagi, félsivatagi - növények, amelyek
nagy mennyiségű vizet képesek tárolni a testükben. Két fő típusuk van:

•törzs(szár)szukkulensek - a megvastagodott, húsos, pozsgás törzsükben képesek tárolni a

vizet.

•levélszukkulensek - a megvastagodott, húsos, pozsgás leveleikben képesek tárolni a vizet.

6. Rovarfogó levél: A rovaremésztő növények általában nitrogénszegény élőhelyeken élnek,
aholrovarfogásra módosult leveleik segítségével egészítik ki a szegényes tápanyag
felhozatalt. A nemzetségenként (ill. fajonként) eltérő, igen változatos felépítésű csapdákká
alakult levelek fehérjeemésztő nedveket termelő sejtekkel rendelkeznek, így növény képes
lebontani és hasznosítani az elfogott zsákmányt.
7. Gyökérszerű levél: Vízinövények alámerült leveleire jellemző módosulás. A levelek
többnyire erősen tagoltak, sallangosak, nagy felületen érintkeznek a vízzel, gyökérszerű
funkcióval rendelkeznek
 11. tétel
A szárazföldi növények nemzedékváltakozása. Harasztok.

Bevezetés
Nemzedékváltakozás: ivaros és ivartalan nemzedék ciklikus váltakozása
-Haploid (gametofiton) és diploid (sporofiton) nemzedékek váltakoznak
-A növények diploid spóraanyasejtjei meiotikus osztódással spórákat hoznak létre.
-Ezek a spórák mitotikus osztódással többsejtű, haploid szervezetet hoznak létre.
-E haploid szervezeten alakulnak ki az ivarszervek, amelyekben mitózissal jönnek létre az
ivarsejtek. Mivel ez a szervezet hozza létre az ivarsejteket, gametofitonnak (és a haploid
szakaszt gametofiton szakasznak) nevezzük. A spórákból redukciós osztdódással előfonal
vagy előtelep jön létre (protonéma/protallium). A mohák és harasztok gametofitonja
élettanilag önálló struktúra. Nincsenek valódi ivarszervek. Rendelkezhet rizoidokkal. Az ősibb
növények előtelepén ivarszervek lehetnek (anterídium/archegónium). Magvas növényektől a
gametofiton már nem képes önálló életre. Zárvatermőknél már egyáltalán nincsenek
ivarszervek.
-Az ivarsejtek egyesülésével a diploid zigóta jön létre, ami mitotikus osztódással diploid
szervezetet alakít ki. E diploid szervezeten jönnek létre a diploid spóraanyasejtek, amelyek
meiotikus osztódással hozzák létre a spórákat. Innen származik e diploid szervezetek
neve:sporofitonnak nevezzük. A sporofiton táplálását a moháknál a gametofiton végzi.
Harasztoknál, magvas növényeknél már önálló táplálkozásra képes (fotoszintézis), sokkal
nagyobb termetű és valódi szövetekből áll.
-Gametofiton sokkal kisebb (kivéve mohák)
Harasztok nemzedékváltakozása
-Az első olyan csoport, ahol a sporofiton lényegesen nagyobb
-Gametofiton nemzedék első sejtjei: spórák, melyek a sporangiumból kihullanak, anya
sporofitonnal minden kapcsolatot megszakítanak
-Előtelep képződik, vannak ivarszervek
-Megtermékenyítéshez víz kell
-Sporofiton nemzedék első sejtje: zigóta (2n), archegoniumban fejlődik embrióvá,
fotoszintetizáló levelek megjelenéséig a gametofiton táplálja
-Unipoláris embrió, csak rügyecske van (nem kell gyököcske mert az előtelep táplál)
-Előtelep pusztulása után hajtás eredetű gyökerek→ önálló életre képes sporofiton
-Nyugalmi periódus (dormancia) nincs

Izospórás harasztok
-Alakilag és ivarilag megegyező spórák, biszexuális előtelep
-Exospórás, mert a protallium a spőrafalon kívül alakul ki
-Előtelep heterotróf (lycopodium clavatum) vagy autotróf (polypodium vulgare)
-Korpafüveknél Eusporangium alakul ki (sporangium fala többrétegű)
-Spóra anyasejt redukciós osztódással hozza létre a spórákat
-Páfrányok: sporangiumok csoportokban (szóruszokban) jelennek meg
-Páfrányoknál leptosporangium alakul ki (1rétegű sejtfal, 1 sejtből keletkezik), megéréskor a
sztómiumnál hasad fel
Homoiospórás harasztok
-Alakilag hasonló, de ivarilag determinált spórák
-Előtelepek egyivarúak/uniszexuálisak (vagy anterídium vagy archegónium van)
-Exospórásak
-Autotróf táplálkozás
Példa: mezei zsurló
Heterospórás harasztok
-Alakilag különböző, ivarilag determinált spórák
-Mikrospórák (hím, kisebb méretű, több 100 alakul ki) és makrospórák (női, nagyobb méretű,
4db alakul ki sporangiumonként)
-Makrosporangiumok nagyobbak mint a mikrosporangiumok
-Endospórásak (spórafalon belüli osztódás, hím ivarszerv már nem jön létre, gyakorlatilag
előtelep sem)
-Endospórás gametofiton: jobb védelem, de csak annyi táplálék, amennyi a spórában van
-Példa: csipkeharasztok
Harasztok szaporodásának összefoglalása:
-Sporangiumokban haploid izo/homoio/heterospórák, melyek leválnak az anyanövényről
-Gametofiton független a sporofitontól, autotróf vagy heterotróf táplálkozású
-Hím ivarsejtek mozgásképesek (vízben!)
-Zigótát, embriót, fiatal sporofitont az előtelep táplálja
-Unipoláris embrió, nincs nyugalmi periódus
 12. tétel
A szárazföldi növények nemzedékváltakozása. Nyitvatermők.

Bevezetés
Nemzedékváltakozás: ivaros és ivartalan nemzedék ciklikus váltakozása
-Haploid (gametofiton) és diploid (sporofiton) nemzedékek váltakoznak
-A növények diploid spóraanyasejtjei meiotikus osztódással spórákat hoznak létre.
-Ezek a spórák mitotikus osztódással többsejtű, haploid szervezetet hoznak létre.
-E haploid szervezeten alakulnak ki az ivarszervek, amelyekben mitózissal jönnek létre az
ivarsejtek. Mivel ez a szervezet hozza létre az ivarsejteket, gametofitonnak (és a haploid
szakaszt gametofiton szakasznak) nevezzük. A spórákból redukciós osztdódással előfonal
vagy előtelep jön létre (protonéma/protallium). A mohák és harasztok gametofitonja
élettanilag önálló struktúra. Nincsenek valódi ivarszervek. Rendelkezhet rizoidokkal. Az ősibb
növények előtelepén ivarszervek lehetnek (anterídium/archegónium). Magvas növényektől a
gametofiton már nem képes önálló életre. Zárvatermőknél már egyáltalán nincsenek
ivarszervek.
-Az ivarsejtek egyesülésével a diploid zigóta jön létre, ami mitotikus osztódással diploid
szervezetet alakít ki. E diploid szervezeten jönnek létre a diploid spóraanyasejtek, amelyek
meiotikus osztódással hozzák létre a spórákat. Innen származik e diploid szervezetek
neve:sporofitonnak nevezzük. A sporofiton táplálását a moháknál a gametofiton végzi.
Harasztoknál, magvas növényeknél már önálló táplálkozásra képes (fotoszintézis), sokkal
nagyobb termetű és valódi szövetekből áll.
-Gametofiton sokkal kisebb (kivéve mohák)

Magvas növények nemzedékváltakozása

-A mag, mint szaporító képlet a magvas növényeknél jelenik meg. Védőburokkal védi és
táplálja ez embriót, mely sokáig nyugalmi állapotban lehet.
-Csak heterospória lehetséges
-Spórák nem hullanak ki, sporangiumon belül alakul ki az endospórás gametofiton
-Mikrospórákat képző szerv: pollenzsák (van tapétum)
-Mikrosporák fala cellulóz, rá kallóz rakódik, ez elszigeteli a többi sejttől
-Mikrospórák tetrádot hoznak létre→kallóz fal lebomlik
-Endospórás hím gametofiton: generatív sejt + tömlősejt (hím ivarsejtek képződése a
pollentömlőben, mitótikusan)
-Pollenzsákok a speciális porzóleveleken alakulnak
-Pollen: hím gametofiton. Kikerül a porzóból több féle módon
-Makrosporangium: magkezdemény, termőleveleken alakul ki
-Magkezdeményt védőburok védi (integumentum), rajta nyílás (mikropile)
-Magkezdemény integumentummal védett sejtjei: nucellusz. Ez redukciósan osztódik 4
makrospórává (n) de (általában) csak 1 marad életben
-Makrospórák sohasem kerülnek ki a külvilágba
-Nyitvatermőknél még vannak archegóniumok több 100 sejtből áll a gametofiton, ZT-nél már
az sincs és 8 sejtes embriózsák a gametofiton, melyek egyike a petesejt
-A pollenzsákot hordozó porzólevelek és a magkezdeményt hordozó termőlevelek virágot
képeznek (rövid szártagú, korlátolt növekedésű szaporító hajtás)
-Pollenztanszfer/megporzás: a hím gametofiton a petesejt közelébe jut
-NYT: pollen a megkezdeményre kerül, ZT: bibére kerül
-Ivarsejtek mozgásképtelenek, pollentömlővel jutnak a petesejthez, a pollen itt kettéosztódik
-NYT: hímivarsejt az archegóniumba jut, ahol összeolvadva zigótát hoznak létre, ZT:
embriózsákba jut, kettős megtermékenyítés
-Szifonogámia: pollentömlőben vándorló hímivarsejtekkel való megtermékenyítés.
-Víz nem kell hozzá
-Embrió és zigóta táplálását a sporofiton végzi, ameddig a mag nem válik le az
anyanövényről, utána magban lévő táplálószövet
-Bipoláris embrió, gyökér megjelenése (víz kell a csírázáshoz, gyökér kezd el elsőként
fejlődni)
-Van nyugalmi periódus, kedvezőbb feltételeket kivárhatják

Összefoglalás:
-Előtelep redukált (ZT:nincs is), ivarszervek redukáltak (ZT: nincsenek is), mozgásképtelenek
-Mikro és makrosporangiumokban heterospórák képződnek, melyek nem válnak le az
anyanövényről
-Az endospórás gametofiton a virágban él (szaporító hajtás)
-Mozgásképtelen hím ivarszerv, pollen generatív sejtjéből keletkezik
-Megporzás (pollentranszfer)
-Szifonogámia (nem kell víz a megtermékenyítéshez)
-Zigótát, fejlődő embriót a sporofiton táplálja
-Bipoláris embrió, fejlődésében nyugalmi periódus van
-A mag válik le az anyanövényről

Nyitvatermők
-Nyitvatermők: azok a magvas növények, melyek magkezdeményei tengelyvégeken vagy
termőleveleken alakulnak ki, nincs zárt magházuk se termésük
-Heterospórások
pl: - cikászok (szágópálmák) - páfrányfenyők (monotipikus)- tobozosok (fenyők) - gnétumok
(Gnetum, Ephedra, Welwitschia)
-Spórák redukciós osztódással sporangiumokban képződnek melyek a sporofillumokon
vannak
-Nem szóródnak ki a sporangiumból, hanem endospórás hím gametofitonná alakulnak, a
pollenek hagyják el éretten a pollenzsákot, a tapétum táplálja
-Porzólevelek porzós barkát alkotnak (ez analóg a mikrosporangiumfüzérrel)
-Porzóleveleken pollenzsákok, bennük pollen

-Makrosporocita(2n)→ 4db makrospóra de csak 1 marad életben

-Makrosporangium: termőlevelek (termőpikkelyek) felszínén
-Makrospórák nem szóródnak ki, endospórás női gametofitonná alakulnak (több 100 sejtes,
van archegónium)
-Nyitvatermők pollenjét a szél szállítja
-Pollinációs csepp: magkezdemény mikropiléjén termelődő folyadékcsepp, melynek feladata
a pollen felfogása

-Fenyő pollen: 2 légzsákos (szakkusz), ez a bejutásban segít

-Hím gametofitonok pollenkamrába jutásakor makrospóra még nem alakul ki
-Női gametofiton a következő évben képződik, ekkor van megtermékenyítés: pollenek
kettéosztódnak (2 spermasejt), archegóniumhoz kerülnek (ebben van a petesejt)
-Mag csak a 3. évben fejlődik
-Embriót a női gametofiton (primer endospermium) táplálja
-Fenyőknél jellemző a poliembriónia, de csak 1 mard életben
-Mag: maghéj + embrió, + táplálószövet
-Sok sziklevél (fenyőknél 6-8)
-Bipoláris embrió
-Tobozpikkelyek elhúsosodhatnak (boróka: tobozbogyó)
-Tiszafa: magkezdemények a levél hónaljában, maghéj elhúsosodik
-Ginkgo biloba: magkezdemények a tengelyvégeken, arillusz védi
Összefoglalás:
-Nincs anterídium(hím ivarszerv)
-Megporzáskor a pollen (hím gametofiton) közvetlenül a magkezdemény mikropiléjére kerül
(pollinációs csepp)
-Megporzás, megtermékenyítés időben távol
-Endospórás mikroprotallium („előtelep”): primer endospermium (tápl. szövet) +
archegóniumok (benne petesejt)
-Poliembriónia
 13. tétel
A szárazföldi növények nemzedékváltakozása. Zárvatermők.

Magvas növények nemzedékváltakozása

-A mag, mint szaporító képlet a magvas növényeknél jelenik meg. Védőburokkal védi és
táplálja ez embriót, mely sokáig nyugalmi állapotban lehet.
-Csak heterospória lehetséges
-Spórák nem hullanak ki, sporangiumon belül alakul ki az endospórás gametofiton
-Mikrospórákat képző szerv: pollenzsák (van tapétum)
-Mikrosporák fala cellulóz, rá kallóz rakódik, ez elszigeteli a többi sejttől
-Mikrospórák tetrádot hoznak létre→kallóz fal lebomlik
-Endospórás hím gametofiton: generatív sejt + tömlősejt (hím ivarsejtek képződése a
pollentömlőben, mitótikusan)
-Pollenzsákok a speciális porzóleveleken alakulnak
-Pollen: hím gametofiton. Kikerül a porzóból több féle módon
-Makrosporangium: magkezdemény, termőleveleken alakul ki
-Magkezdeményt védőburok védi (integumentum), rajta nyílás (mikropile)
-Magkezdemény integumentummal védett sejtjei: nucellusz. Ez redukciósan osztódik 4
makrospórává (n) de (általában) csak 1 marad életben
-Makrospórák sohasem kerülnek ki a külvilágba
-Nyitvatermőknél még vannak archegóniumok több 100 sejtből áll a gametofiton, ZT-nél már
az sincs és 8 sejtes embriózsák a gametofiton, melyek egyike a petesejt
-A pollenzsákot hordozó porzólevelek és a magkezdeményt hordozó termőlevelek virágot
képeznek (rövid szártagú, korlátolt növekedésű szaporító hajtás)
-Pollenztanszfer/megporzás: a hím gametofiton a petesejt közelébe jut
-NYT: pollen a megkezdeményre kerül, ZT: bibére kerül
-Ivarsejtek mozgásképtelenek, pollentömlővel jutnak a petesejthez, a pollen itt kettéosztódik
-NYT: hímivarsejt az archegóniumba jut, ahol összeolvadva zigótát hoznak létre, ZT:
embriózsákba jut, kettős megtermékenyítés
-Szifonogámia: pollentömlőben vándorló hímivarsejtekkel való megtermékenyítés.
-Víz nem kell hozzá
-Embrió és zigóta táplálását a sporofiton végzi, ameddig a mag nem válik le az
anyanövényről, utána magban lévő táplálószövet
-Bipoláris embrió, gyökér megjelenése (víz kell a csírázáshoz, gyökér kezd el elsőként
fejlődni)
-Van nyugalmi periódus, kedvezőbb feltételeket kivárhatják

Összefoglalás:
-Előtelep redukált (ZT:nincs is), ivarszervek redukáltak (ZT: nincsenek is), mozgásképtelenek
-Mikro és makrosporangiumokban heterospórák képződnek, melyek nem válnak le az
anyanövényről
-Az endospórás gametofiton a virágban él (szaporító hajtás)
-Mozgásképtelen hím ivarszerv, pollen generatív sejtjéből keletkezik
-Megporzás (pollentranszfer)
-Szifonogámia (nem kell víz a megtermékenyítéshez)
-Zigótát, fejlődő embriót a sporofiton táplálja
-Bipoláris embrió, fejlődésében nyugalmi periódus van
-A mag válik le az anyanövényről

Zárvatermők nemzedékváltakozása
Zárvatermők: azok a magvas növények, melyek termőlevelei zárt termővé nőttek össze, a
termő üregében helyezkedik el a mag/magok, később a termőből alakul ki a termés
-Heterospórás növények
-Mikrosporangiumok: pollenzsákok, porzólevélen vannak (porzószál + portok)
-Endotécium, átmeneti réteg exotécium, tapétum
-Pollenek kialakulása után a pollenzsák vizet veszít, kiszárad, pollenek kihullanak
(sztómiumnál reped fel)
-Tapétum: kiválasztó funkció
-Mikrosporogenezis: spórák kialakulása (redukciós osztódás), 4 spóra szétválása, tapétum
által termelt sporopollenin spórafalba rakódása
-Mikrogametogenézis: hím gametofiton kialakulása a spórafalon belül (mitózissal), létrejön a
vegetatív sejt ( NYT tömlősejttel analóg) és a generatív sejt

-Makrosporangium: magkezdemény. A placentán (magléc) jön létre. A placenta és a

magkezdemény között a funikulusz (köldökzsinór) a kapcsolat. (szállítónyaláb)
-Van integumentum, nucellus. Makrospóra: primer embriózsák sejt. Mitótikus osztódással 8
sejtes embriózsákot hoz létre (női gametofiton), egyik sejt a petesejt.
-3 sejt a mikropile felől, ez a petekészülek (petesejt+2 segédsejt)
-2 sejtből központi sejt alakul ki
-Maradék 3 sejz ellenlábas sejt
-Integumentum teljesen befedi a nucellust, csak a mikropile marad szabadon
-Atrop, anatrop, kampilotrop magkezdemény

-Pollen szállítása változatos (szél, állatok stb.)

-Bibe fogja fel a pollent (száraz/nedves)
-Pollentömlő fejlődik
-Pollen eléri a magkezdeményt, bejut a magházba, 2 spermasejtté osztódik
-Kettős megtermékenyítés: egyik spermasejt a petesejttel, másik az embriózsák központi
magjával olvad össze. Eredmény: diploid zigóta + triploid központi sejt
-Zigótából embrió, kp-i sejtből táplálószövet alakul ki
 14. tétel
A zárvatermő virág felépítése, kialakulása. Virágzatok.

különnemű
virágtakaró
egynemű virágtakaró
 15. tétel
Mikrosporogenezis. Megporzás folyamata és típusai.

-A zárvatermő heterospórás növények, mikrospóráik a pollenzsákok, ezek porzóleveleken

találhatóak.
-Porzólevél (antéra)=porzószál + portok (2 portok/téka)

-Exotécium: külső védő epidermisz

-Van endotécium, átmeneti réteg, parenchima
-A pollenek kialakulása után a pollenzsák fala vizet veszít, kiszárad, sztómiumnál felreped,
pollenek kiszóródnak
-Tapétum: kiválasztó funkció
-Elsődleges sporogén sejtek osztódása→ spollen anyasejtek kialakulása (mikrosporociták)
-Mikrosporogenézis: mikrospórák kialakulásának folyamata
-Redukciós osztódás, 4 spóra szétválik, tapétum sporopollenint termel, spórafalba rakódik
(pollenfalba)
-Mikrosporogenezis után mikrogametogenezis: gím gametofiton kialakulása a spórafalon
belül→ mitótissal létrejön a vegetatív sejt (a NYT tömlősejttel analóg) és a generatív sejt.

-A pollenzsákból kikerülő polleneket a szél, víz vagy állatok szállítják

-Pollen a bibére kerül (termőlevél spec. pollenfelfogó felszíne)
-Száraz bibe esetén papillázott a bibe, ezek között tapad meg a pollen, bibenedv ezután
termelődik csak (kell a pollentömlő kifejlődéséhez)
-Nedves bibe esetén a bibenedv rögzíti, ennek hatására a pollentömlő fejlődni kezd
-Tömör vagy üreges bibeszál (üreges: fali sejtek táplálják a pollentömlőt,
tömör:transzmissziós szövetek táplálják)
-Pollentömlő a magház fele növekszik ameddig eléri a magkezdeményt
-Itt a mikropilén az embriózsákba jut, ahol felreped, kibocsátja a 2 spermasejtet.
-Kettős megtermékenyítés során az egyik a petesejttel a másik az embriózsák kp-i magjával
olvad össze. Eredmény: diploid zigóta és triploid kp-i sejt, mely endospermiummá
(táplálószövet) alakul

Megporzás :az a folyamat, mely során a pollen a nyitvatermők magkezdeményére vagy a ZT

bibéjére, onnan a magházba kerül.
Megporzás típusai:
Önmegporzás elleni védekezéstípusok:
-Dihogámia: nem a bibe receptivitás időszakában repednek fel a portokok. Proteandria:
pollenek kiszóródása van előbb pl kömény
Protoginia: előbb a bibe válik receptívvé, de a pollenek még nem szóródnak ki
-Herkogámia: 2 ivarlevél izolálódása. Monőcia: ivarlevelek egy egyeden, de egymástól távol
pl. kukorica. Diőcia: külön porzós és termős egyedek. pl. begónia Heterosztilia: különböző
hosszóságú bibeszálak pl primula

Nem fajazonos pollen elleni védekezés:

-Gametofitikus inkompabilitás: a nem fajazonos pollen is tömlőt fejleszt, de növekedése
nagyon lassú, nem éri el a petesejtet pl dohány, burgonya
-Sporofitikus inkompabilitás: a bibe kémiai környezete akadályozza a pollentömlő
növekedését, nincs pollencsírázás. pl Brassicaceae
 16. tétel
Kettős megtermékenyítés. Apomixis és típusai
A zárvatermők esetében a sporofiton nemzedék dominánsabb megjelenési forma, mint a
gametofiton nemzedék. A gametofiton nemzedék igen redukált formában található meg. A
mikrospóraanyasejt redukciós osztódását követően, a keletkezett 4 db mikrospóra (n
kromoszóma számú) a pollenzsákban (vagy loculamentumban) érik meg. Az érés során a sejt
egyszer osztódik, így létrehozva a generatív és a vegatatív sejtet. A kétsejtű pollen alkotja a
hím gametofitont.
A makrospóraanyasejt a redukciós osztódás során 4 db makrospórát hoz létre (n
kromoszóma számmal), melyből a mikropile felőli marad meg egyedül, ő hozza létre a primer
embriózsákot. A primer embriózsákon belül a sejtmag 3 db osztódáson megy keresztül,
létrehozva 8 db sejtmagot, ezekből 3 db a sejt egyik, 3 db a sejt másik pólusa felé vándorol,
és 2 db középen marad. A mikropile felőli 3 db sejtből 1 db petesejtté, a másik 2 db pedig
segítő sejtté válik, a másik póluson, mind a 3 db mag ellenlábas sejtté alakul, a középen
maradt 2 db mag összeolvad, létrehozva ezáltal a szekunder embriózsákot (2n
kromoszómaszámú). A sejtmagok körül szabad sejtképződéssel új sejtek alakulnak, kialakítva
így a női gametofitont.
A megtermékenyítés (kettős megtermékenyítés) során a hím gametofiton vegetatív sejtje
pollentömlőt növeszt, ebben jutnak el az időközben osztódáson átesett generatív sejt
utódsejtjei a petesejthez (kialakítva így a zigótát) és a szekunder embriózsákhoz (létrehozva
ezáltal a primer endospermiumot).A zigótából ezután kifejlődik az új sporofiton nemzedék.
A pollentömlő általában a magkezdemény nyílásán/mikropile/ jut az
embriózsákba/porogámia/mindig a kísérősejtek felől. Ritkán egyes növénycsoportokban
azonban előfordulhat más lehetőség is/aporogámia/, amikor kerülő úton jut el a petesejt
közelébe/diófélék, nyírfák, tökfélék/.A segítősejtek sejtfalbontó enzimeikkel nyitják fel a
pollentömlő falát, ekkor a vegetatív mag elpusztulés két hímivarsejt egyike valószínű
amöboid mozgással eléri a petesejtet és fuziójukkal létrejön adiploid nemzedék első sejtje a
zigóta, amelyből a továbbikban azembrió fejlődik. A másik hímivarsejtegy passzív folyamattal
belökődik az embriózsák közepére és itt egyesül a központi diploid sejtmaggallétrehozva így
egy triploid endospermium sejtmagot, amelyből raktározószövet fejlődhet
atovábbiakban.Ez a folyamat a kettős megtermékenyítés, amely zárvatermő növényekre
általánosan jellemző és teljes diploid sporofiton fejlődésük kezdőpontja.
Apomixis és típusai
Apomixis: amikor a növények olyan csíraképes magokat képesek fejleszteni, amelyben az
embrió ivarsejtek fúziója nélkül alakul ki. 2 fajtája van:
1. Gametofitkus apomixis: Kialakul a 8 sejtes embriózsák, de minden sejt diploid (2n). Ha
elkülöníthető embriózsák anyasejtből keletkezett, akkor diplospória. A folyamat eredménye
egy diploid petesejtet tartalmazó embriózsák, melyből embrió fejlődik. Az endospermium
azonban rendesen, a központi mag és egy hímivarsejt fúziójából jön létre, ezért a folyamat
pszeudogámia. Amikor nem különíthező el embriózsák anyasejt, hanem nucellusz sejt
osztódásával jön létre az embriózsák, a folyamat neve apospória. Ilyenkor nincs
elkülöníthető petesejt, hanem egy embriózsáksejtből fejlődik az embrió. Az endospermium
autonóm módon jön létre.
2. Sporofitikus apomixis: Egy szexuális úton kialakult embriót tartalmazó embriózsákot
körülvevő nucellusz sejtekből nucelláris embriók fejlődnek és ezek benyomulnak az
embriózsákba. Ezek gyorsabban fejlődnek, mint a zigótikus embrió, vele és egymással
versengenek és a leggyorsabban növekvő marad életben. A táplálószövet a nucellusz sejtjei.
Az apomiktukus magok csak anyai tulajdonságokat hordoznak (kivéve pszeudogámia), ezek
több generáción át fennmaradhatnak.
 17. tétel
Az embriogenezis folyamata. A táplálószövet (endospermium) típusai.
A növény fejlődésének első lépése az embriogenezis. Az embriogenezis folyamán az egysejtű
zigótasoksejtű embrióvá alakul át, amely elemi formában a növény elsődleges testének már
számos alapvető tulajdonságát hordozza.
A magvas növények zigótája kétpólusú, a kalazális pólusból az embrió, a mikropile felőli
pólusból a csírafüggesztő/szuszpenzor fejlődik, ami az embriót tartja, valamint az embrió és
a női gametofiton kapcsolatát biztosítja és transzportfolyamatokat végez.
A sporofiton a funikuluszon (köldökzsinór) és a szuszpenzoron keresztül táplálja az embriót.
A fiatal, gömb alakú (gömbstádium) embrió a proembrió. Kétszikűeknél a sziklevelek
megjelenése miatt szív alakú lesz (szív stádium), a plumula (rügyecske) kialakulásával a
torpedó stádium jön létre, majd kialakul a hipokotil és a radikula, így jön létre az embrió.
Az embrió növekedéséhez a nucellusz sejtjeinek lebontása biztosít helyet, a lebontott sejtek
anyaga az embriózsákba kerül. Ha a nucellusz teljesen eltűnik, teninucellát, ha nem, akkor
krassznucellát a magkezdemény. A megmaradó nucellusz táplálószövetként hasznosul, ez a
perispermium.

Az embrió tengelyeinek végén van a rügyecske/plumula és a gyököcske/radikula, köztük a

mezokotil, melyhez a sziklevelek/kotiledonok kapcsolódnak. Egyszikűek sziklevele nem
tartalmaz tápanyagot, csak közvetít a táplálószövet és az embrió között. A rügyecske
tengelyhez kapcsolódó pontja az epikotil, a gyököcskéé a hipokotil.
Ha a hipokotil nyúlik meg, a sziklevelek föld fölé kerülnek, így földfeletti csírázás van, ha
viszont az epikotil nyúlik meg, földalatti a csírázás. Az egyszikűek plumuláját és radikuláját
koleoptil és koleorrhiza védi.

Az endospermium (táplálószövet) típusai

1. Nukleáris: a sejtosztódás után közvetlenül nem alakulnak ki sejtfalak, csak néhány 100 sejt
jön létre, amik az embriózsákban perifériásan helyezkednek el. Fajra jellemző számú
osztódás után a sejtfalképződés centripetális irányban indul meg. Gyors növekedés. Ez a
legősibb endospermiumtípus. Pl: szója, mogyoró, kókusztej

2. Celluláris típus: minden osztódást sejtfalkialakulás követ. Szabályos osztódás, lassú

növekedés. Pl: kétszikűek, kókusz húsa

3. Helobiális típus: a triploid endospermiumsejt első osztódásából egy kicsi kalazális és egy
nagyobb mikropiláris sejt jön létre. A mikropilárisban először nukleáris, majd celluláris
endospermium képződik, a kalazális sejt nem/csak kismértékben osztódik. Pl: egyszikűek
 18. tétel
A mag felépítése, szerkezete, függelékei.

Az embrió és a táplálószövet fejlődésével párhuzamosan az integumentumból maghéj alakul

ki. ZT-nél a mag funikuluszról való leválási helye a hilum/köldök. A radikula kilépési helye a
mikropile. A köldökpúp a kalaza helyét jelöli. A maghéj többrétegű lehet, valamint
sztómákat, szőrképletet tartalmazhat, mert a termőlevél belső epidermiszéből keletkezett. A
szőrök fehérek, mert a sejtekben levegő van. A szél által terjesztett magok repítőszőröket
tartalmaznak. A magok epidermiszének mintázata fajspecifikus.
 19. tétel
Termések. Terméstípusok elkülönítésének módjai. Terméstípusok
ismertetése.

A magok érésével párhuzamosan a termőből termés alakul ki. Többnyire csak a termő
magház része vesz részt a termés kialakításában, a bibe és a bibeszál elszárad vagy lehullik.
Termések kialakulása:
1. egy virágból
a, egyszerű termések: 1 virágban 1 termő van, mely vagy monokarp (1 termőlevélből áll)
vagy több termőlevélből nőtt össze/cönokarp. pl úritök
b, csoportos termések: 1 virágban több különálló termő van, ezek 1-1 termőlevélből állnak
(apokarp) pl málna

2. virágzatból
összetett termések: több virág termőiből/egyéb virágrészeiből állnak. pl ananász

A valódi termések csak termőből jönnek létre(pl paradicsom), az áltermések egyéb

virágrészekből is állnak(pl alma).
 20. tétel
A mag- és a termésterjesztés módjai. Mag- és termésmódosulatok. A
dormancia kialakulása és szerepe. A csírázás típusai

Dormancia típusai
A csírázás típusai:

Ha a hipokotil nyúlik meg, a sziklevelek föld fölé kerülnek, így földfeletti csírázás van, ha
viszont az epikotil nyúlik meg, földalatti a csírázás.