A sejtek felépítése és működése

Az élőlények sejtes szerveződését először a 17. században figyelték meg. Ekkor találták
fel a fénymikroszkópot. Az ezt követő évszázadokban leírták a prokarióta és az
eukarióta sejtek közötti különbségeket. Megállapították, hogy a prokarióta sejteket
sejthártya határolja, belsejüket sejtplazma tölti ki. Az eukarióta állati sejtekben
sejthártyát, sejtplazmát és sejtmagot különítettek el. A növényi sejtekben ezeken kívül
felfedezték a sejtfalat, a színtesteket és a zárványokat. A 20. században a
fénymikroszkópoknál sokkal nagyobb nagyításra képes elektronmikroszkóp feltalálása
jelentős előrelépést hozott a kutatásokban. Kiderült, hogy az eukarióta sejtek
sejtplazmája nem egységes, hanem sokféle, membránnal határolt sejtszervecskét
tartalmaz

BIOLÓGIAI MEMBRÁNOK
A biológiai membránok vékony, rugalmas hártyák, alapvázukat a pro- és az eukarióta
sejtekben egyaránt kettős rétegbe rendeződnek. Vizes közegben poláris részük a
membrán két felszíne, apoláris részük pedig a membrán belseje felé néz. A membránok
ily módon határoló felületet képezhetnek a sejt és környezete, illetve a sejtszervecskék
és a sejtplazma alapállománya között 
SEJTHÁRTYA, SEJTFAL
A sejthártya a sejt külső határoló membránja. Elválasztja a sejtet környezetétől, de
egyben össze is köti azzal. Fehérjéi között vannak olyanok, amelyek a sejt
anyagfelvételét és anyagleadását szabályozzák. Sejtfelszíni jelfogó, ún. receptorfehérjéi
különféle, a sejtanyagcserét befolyásoló kémiai anyagokat, például hormonokat kötnek
meg. Sejtfelszíni jelölő fehérjéi fontosak a szöveti sejtek összekapcsolódásában, illetve
a saját és idegen sejtek megkülönböztetésében. Sejtkapcsoló fehérjéi összekötik
egymással a szöveti sejteket
A sejtfal a növények és a gombák sejtjeit szilárdító, legkülső .Vizes oldatok számára
szabadon átjárható, így nem jelent akadályt az oldott anyagok felvételében és
leadásában. A növényekben főleg cellulóz, a gombákban pedig kitin a szilárdító
összetevője.
A citoplazma(citoszol) a sejtplazma alapállománya, amely kitölti a sejtalkotók közötti
teret. A vízen kívül nagy mennyiségben tartalmaz különböző fehérjéket, cukrokat,
ionokat. A fehérjék egy része összekapcsolódik egymással, és az egész sejtet behálózó
fonálrendszert, sejtvázat hoz létre. A sejtváz fehérjéi irányítják a sejten belüli
mozgásokat, kialakítják a sejt jellegzetes alakját.
SEJTEN BELÜLI MEMBRÁNRENDSZER
Az eukarióta sejtek sejtplazmájában kiterjedt membránrendszer figyelhető meg.
Az endoplazmatikus hálózat lapos zsákokból, csövekből áll, belsejét plazmaállomány
tölti ki.   Külső felszínéhez riboszómák kapcsolódhatnak. A kötött riboszómákon
képződő fehérjék bejutnak az endoplazmatikus hálózatba, átalakulnak, majd
membránnal határolt hólyagokba zárva a Golgi-készülékhez vándorolnak.
 Az endoplazmatikus hálózat
A Golgi-készülék lapos membránzsákocskából áll, amelyek körül nagyon sok
membránhólyagocska figyelhető meg A Golgi-készülékben alakul ki az összetett
fehérjék végleges szerkezete. Ez a sejtalkotó irányítja rendeltetési helyére az egyes
sejtalkotók anyagait,és fontos szerepe van membránképzésében is.

A lizoszómák membránnal határolt testecskék, amelyek emésztőenzimeket

tartalmaznak. Enzimeik lebontják az elöregedett vagy feleslegessé vált sejtalkotókat,
illetve a bekebelezéssel felvett nagy molekulájú anyagokat. A növényi sejtekben több
lizoszóma összeolvadásával nagy méretű, sejtnedvvel telt sejtüreg alakulhat ki,
amelyben gyakoriak a szervetlen sókból álló kristályzárványok. A lizoszómák is a
Golgi-készülék felszínéről fűződnek le.
SEJTMAG
A sejtmag rendszerint fénymikroszkóppal is megfigyelhető testecske. Kívülről maghártya
határolja, belsejét a magplazma tölti ki. A magplazmában látható a sejtmagvacska A
két membránból álló sejtmaghártyát pórusok törik át (10. ábra). A pórusokon keresztül
jutnak ki például a sejtmagban képződött RNS-molekulák, és lépnek be a sejtplazmából
az ott kialakuló fehérjék.A magplazma legfontosabb anyagai a nukleinsavak és
fehérjék. Itt található a sejt DNS-tartalmának mintegy 98%-a. A fonál alakú DNS-
molekulákhoz fehérjék kapcsolódnak. Az így kialakult szerkezeti egységeket
nevezzük kromoszómáknak. A sejtmagban nemcsak egy, hanem több kromoszóma is
található. A kromoszómaszám fajra jellemző, állandó érték. A sejtmagvacskát főleg RNS
alkotja, ezen a területen szintetizálódik a riboszómákat felépítő RNS. A sejtmag – DNS-
tartalmánál fogva – irányítja a sejt anyagcsere-folyamatait, és biztosítja, hogy a
sejtosztódás során a sejtműködésre vonatkozó információk átkerüljenek az
utódsejtekbe.
MITOKONDRIUM, SZÍNTESTEK
A mitokondrium rendszerint hosszúkás alakú, két membránnal határolt sejtalkotó (11.
ábra). Belső membránja nagy felületű, mert sok betűrődés található rajta. A membránok
által határolt tereket plazmaállomány tölti ki. A mitokondriumok a lebontó anyagcsere
központjai. Itt játszódik le a sejtlégzés, és képződik a sejt ATP-szükségletének túlnyomó
része. Vannak olyan sejtek, amelyekben mindössze egyetlen mitokondrium található, de
az energiaigényes működést végző sejtekben (pl. izomsejtek, idegsejtek, májsejtek)
számuk akár több ezer is lehet.
A zöld színtest (kloroplasztisz) a növényi sejtekre jellemző sejtalkotó, a fotoszintézis
helye. Belső membránrendszere kiterjedt hálózatot alkot  A nagyobb lemezeken lapos
membránzsákokból felépülő oszlopok, úgynevezett gránumok találhatók. A gránumok
membránjához kapcsolódnak a fényenergiát megkötő színanyagok (klorofillok,
karotinoidok). A kromoplasztiszok nem klorofillt,hanem főleg karotinoidokat
tartalmaznak pl. sargarépa gyökere,tarka virágok,termések.A leukoplasztiszok
legtöbbször fénytől elzárt szervekben találhatóak meg, ennek megfelelően hiányzik
belőlük a fotoszintetizálás képessége,nincsenek pigmentek, így feladatuk a raktározás
maradt.(gyökérben,magban) A mitokondriumok és a színtestek a citoplazma többi
sejtalkotójától eltérően DNS-t, RNS-t és riboszómákat is tartalmaznak. Ennek
következtében önálló fehérjeszintézisre, sőt osztódásra is képesek a sejten belül.

Mitokondrium
A mitokondrium felépítése és elektronmikroszkópos képe
.

A zöld színtest felépítése és elektronmikroszkópos képe

CSILLÓK ÉS OSTOROK
A csillók és az ostorok lényegében azonos szerkezetű sejtalkotók A csillók rövidek és
nagy számban borítják a sejtet, az ostorok hosszúak és kevés van belőlük. Mind a
csillók, mind az ostorok felszínét sejthártya borítja, belsejükben fehérjékből álló
csövecskék húzódnak. Ostorral vagy csillóval mozog számos egysejtű, valamint a
legtöbb magasabb rendű élőlény hímivarsejtje. Csillók borítják egyes hámsejtek
felszínét is.