Az emberi lét természetes része a halál.

Ahogy egyszer beléptünk az életbe ugyanúgy távozni is fogunk. Egyetlen kérdés már csak az, hogy mi
módon, és hogy emberként van-e jogunk eldönteni mikor jöjjön el a vég pillanata.
A prezentációban körbejárjuk az eutanázia, illetve abortusz témáját és végig vesszük eme
beavatkozásoknak a támogatóinak, illetve az ellenzőinek az érveit.

EUTANÁZIA:

Első sorban beszéljünk meg az eutanáziát.

Az eutanázia görög eredetű szó, jelentése jó halál illetve kegyes halál.
Az eutanázia fogalomnak többféle értelmezése fordul elő és sokféle, jogilag különbözőképpen
értékelhető magatartás minősülhet eutanáziának.
Egységes meghatározás hiányában az eutanázia körébe sorolható, ha a gyógyíthatatlan vagy haldokló
beteg érdekében az orvos a halálba segíti, illetve életfenntartó vagy életmentő beavatkozást
megszüntetése vagy elmulasztása. Persze ez csak a páciens beleegyezésével történhet meg.
Megkülönböztetjük fajtájait:

- Aktív, közvetlen, szándékolt eutanázia: a beteg kérésére történő önkéntes, illetve a

gondviselő kérésére nem önkéntes eutanázia. – Az utóbbi az agyhalottak, illetve kómában lévő
betegekre vonatkozik.
-
- a passzív eutanázia: Ebben az esetben az orvos nem kezeli a beteget vagy abbahagyja a kezelést
és ezzel engedi a halál természetes bekövetkezését vagy olyan újraélesztő vagy életben tartó
eljárások elhagyása vagy abbahagyásáról – A beteg kérésére.

- aktív nem szándékolt eutanázia: Ebben az esetben az orvos olyan tevékenysége okozza a beteg
halálát, amely egészséges embernél is halálhoz vezetne – ( Például elviselhetetlen fájdalom
esetén intenzívebb fájdalomcsillapítás, melynek eredményeképp megszűnik vagy csökken a
fájdalom, de a halál esetleg hamarabb bekövetkezik, mint a beavatkozás nélkül)

TÁRSADALMI MEGITÉLÉSE:

Az Orvosi Kamara álláspontja szerint, aki orvos, az az életre esküdött fel, azaz az életért küzd. Mivel tehát
az orvosok az életre esküdtek, így azt szeretnék, hogy az eutanázia esetleges engedélyezése esetén az
orvosokat ne kötelezzék a kegyes halál végrehajtására. Az, hogy az élet kioltása legyen a célja az
orvosnak, ez nem egyeztethető össze a hivatásával és a szakmával.

“Ez rendkívül összetett és kényes kérdés, számos aspektusból szemlélhető, s

mindegyik egyaránt fontos: vallási, kultúrtörténeti, orvosi, lélektani, szociológiai,
etikai szempontok is léteznek, épp ezért így, kapásból nem mondhatok tiszta
lelkiismerettel igent vagy nemet. Orvosként viszont már régóta szükségét
érzem annak, hogy ne legyen ez tabutéma.
Mert kötelességünk az élet megmentése, de az emberi méltóság, s a páciens
személyes döntésének tiszteletben tartása is.” – Kiss Gyula
A Kereszténység álláspontja szerint minden kioltott élet – történjen az saját akaratból vagy éppen
máshogy – gyilkosságnak minősül. Így tehát a katolikus erkölcstan szerint Aktív , közvetlen, szándékolt
eutanázia, illetve a passzív eutanáziának az a fajtája, amikor újraélesztő vagy életben tartó eljárások
elhagyásáról van szó emberölésnek minősül.

“Vallásos vagyok, azt tartom tehát, hogy szenvedjen az ember bármilyen

gyógyíthatatlan betegségben, s bármilyen kilátástalan helyzetben legyen is, az
életet Istentől kaptuk, s csakis ő veheti el. Az eutanáziát tehát elutasítom, a
gyógyíthatatlanoktól sosem szabad elvenni a reményt, még akkor se, ha ők
maguk már lemondtak róla. “– Kuklis Dénes

ABORTUSZ:
Abortusz alatt a terhesség művi úton elért megszakítását értjük a nő önálló döntése alapján.
Ebben az esetben fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek és ha
abortuszról beszélünk meddig etikus a művelet.

Két egyformán erős emberi jogi meggyőződés került szembe egymással. A pro choice mozgalmak vagy
„választáspártiak” a nő önrendelkezési jogának adnak elsőbbséget, a pro life mozgalmak vagy
„életvédők” pedig a magzat életjogának.

- Pro life (életért) mozgalom – Ekörül azok csoportosulnak, akik számára a foganás

pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az
orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz
esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha
például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért
történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.
- A római katolikus egyház is ezt vallja, hisz  a terhesség megszakítását a fogantatás
pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a
terhességmegszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza
az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb
erkölcsi törvény védelme: az emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés
tilos isten káromló cselekedet.
- Pro choice (választásért) mozgalom – Ezt azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes
szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük a nők önrendelkezési joga, amely alapján
szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról – különösen annak első
harmadában. További érv, hogy az abortusz korlátozásának eredményeként megszülető
nem kívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a
nőknek joguk van a legális, s ezáltal biztonságos abortuszhoz, és nem szabad őket illegális
és életveszélyes abortuszra késztetni a törvények szigorításával. A pro choice mozgalomnak
létezik mérsékelt, az abortuszt csak a terhesség korai szakaszában támogató irányzata, ez
főleg Európára jellemző, az Amerikai Egyesült Államok pro choice mozgalma általában a
magzat méhen kívüli életképességéig (24. hét környéke) támogatja az abortuszhoz való
jogot, illetve van egy radikális szárny, amely az időbeli korlátozás nélküli önrendelkezési jog
híve.