Professional Documents
Culture Documents
Egyházak A Transzplantációról
Egyházak A Transzplantációról
EGYHÁZAK A TRANSZPLANTÁCIÓRÓL
1. Bevezetés
A bioetika az ápolói gyakorlat területén jelentkező morális problémák feltárását és
azok lehetséges megoldását, kezelését vizsgálja és tárgyalja, ezáltal segítve az egészségügyi
dolgozókat egy a páciens szempontjából megfelelő állásfoglalásra vagy döntésre jutni az
etikai döntéshozatalban.
A második alapelv „ne árts” (vagy primum nil nocere) kérdéseket vethet fel
fájdalmasabb, kellemetlennek számító vizsgálatok esetén, de a dolgozat szempontjából
leginkább az élődonoros szervátültetésekkor előjövő kérdések lehetnek fontosak a kockázat
és előny mérlegelését illetően.
1
2. Általánosan a szervátültetésekről
A szervdonáció megköszönhetetlen ajándék tud lenni a szükségben levő várólistás
páciensek számára. Kadáver donorok segítségével évente százakat képesek megmenteni
vese-, máj-, szív-, hasnyálmirigy-, tüdőátültetéssel. Egy donor akár többek életét is
megmentheti csupán szaruhártya, szívbillentyű, csont és porcok donációjával.
Az élet és az egészség fenntartása alapvető emberi jog és erkölcsi elv és az emberi élet
szentségét hangsúlyozza. Ebben az értelemben a transzplantáció az emberi élet védelmére
irányuló tevékenység, és ez az az aspektus, amelyet az egyházak is elismernek. Az élet
megmentése a keresztény etika és a más vallási tanítások központi elvei közé tartozik.
2
támogató állásfoglalásai utat mutathatnak az emberi lét nehéz kérdéseiben, így a
szervdonáció terén is” (OVSZ, 2020).
A katolikus egyház szerint a szervek ingyenes elajándékozása a halál után akár törvényes
és érdemszerző lehet. XVI. Benedek pápa 2008-as A gift for life – Életajándék Nemzetközi
Kongresszus részvevői számára adott audiencián előadott beszédében így vélekedik a
szervadományozásról: „Az életfontosságú szervek adományozásával kifejezett szeretet a
jótékonyság olyan igazi bizonyítéka, amely képes túllépni a halálon, hogy az élet mindig
győzedelmeskedjék. A szervet kapó betegnek tisztában kell lennie eme gesztus értékével.
Olyan ajándékot kap, amely messze túlmutat a gyógyulási szempontokon. Valójában nemcsak
egy szervet, hanem a szeretet ajándékát kapja, és ezért ugyanolyan mértékben hálásnak kell
lennie a szervfelajánlás és a szabad adományozás kultúrájának erősítése érdekében”.
Viszont nem minden egyház foglal állást a kérdéssel kapcsolatban. A Jehova Tanúi
közössége például a lelkiismereten alapuló döntés szabadságát hagyja meg minden egyén
számára, mert a Szent Írás nem mutat semmilyen közvetlen útmutatást.
3
az embernek segítenie kell, életveszélybe önmagát nem kell sodornia, hogy mást
megmentsen, vagyis egy ember életét nem szabad elvenni azért, hogy a másikat megmentsük.
A transzplantáció szempontjából ez azért fontos, mert ha a halál beálltát a bibliai források
alapján a légzés megszűnéséhez kötjük, akkor dobogószívű agyhalott személy lehet donor.
Ám ebben az esetben szűnik meg a konszenzus a rabbik között. Van olyan rabbi, aki szerint
addig nem lehet kimondani egy személy halálát, amíg a létfontosságú szervek működnek
(szív). Mindezt a zsidó közösség test és lélek kapcsolatát illető felfogása teszi bonyolultabbá,
miszerint ez a kapcsolat a halál után sem szűnik meg: „csak fájdalmat érez teste őrajta, és
lelke gyászol őbenne” (Jób 14:22).
Mindez persze csak három általam kiválasztott példa, amelyek bár nem tiltják a
szervátültetést, különböző hiten alapuló szabályokhoz kötik.
4. Összegzés
Dolgozatomban néhány magyarországi egyház szervtranszplantációról való
állásfoglalását ismertettem. Ez egy ápoló szempontjából fontos lehet, hiszen elsődleges
feladatunk megérteni a páciens számunkra furcsa, álláspontunktól és értékrendünktől eltérő
véleményét, döntését. Bár dolgozatomban csupán az adományozás kérdését tárgyaltam,
fontos lehet az ún. adomány elfogadásának kérdését is megvizsgálni az egyházak
szempontjából.
4
5. Irodalomjegyzék
E. Messina: Beyond the Officially Sacred, Donor and Believer: Religion
and Organ Transplantation, Transplantation Proceedings 47/7, 2015, 2092-2096 Link:
https://doi.org/10.1016/j.transproceed.2015.06.031 Utolsó látogatás ideje: 21.10.2023.