AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 113

AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

Dr. Kovács Dénes

Ne éveket adjunk az életnek, hanem életet az éveknek.

Az élethez és a halálhoz való hozzáállás paradigmaszerű változását jelzi, hogy napjainkban

mind az élet kezdete mind pedig az élet befejezése sok problémával szembesíti az emberiséget. A
~kulnbs halált régen úgy fogalmazták meg, hogy valakinek a „szíve megszűnt dobogni”. Ma ezzel szemben
holdenemek különféle halálnemekről beszél az irodalom. Ilyenek az agyhalál, a szívhalál, a klinikai halál, vagy a
seszletezise
biológiai halál állapota. Sartre ezért kérdezi találóan: Ha azt nézzük, hogy a mai orvostudomány mit
-

-
tud tenni, feltevődik a kérdés: hány emelete van a halálnak? (Jean-Paul Sartre, Idézi: Husebö/Mat-
Mit nevezunk

E
his, 2017, 30. old.) Ugyanakkor a jó halál fogalma alig jelenti már az élet méltó befejezését, inkább
azect mielt! - - -

? etikai és jogi dilemmák tömkelegét zúdítja a társadalomra, ezen belül az orvosokra, akiknek pár
befejezesenek évszázaddal ezelőtt még semmi tennivalójuk nem volt a haldoklás idején a haldokló körül, mára
ezzel szemben nélkülözhetetlenné váltak a halál körüli döntéshozatalokban. A mai orvosi etikában
olyan kérdések kerültek előtérbe, hogy mikor kezdődik az élet, mikor lehet vagy kell befejezni egy
terápiát, mik az orvos teendői az életvégi problémák kapcsán. Ráadásul ezeknek a kérdéseknek
megválaszolását nehezíti a beteg autonómiájának tiszteletben tartása. Etikailag előnyt élvez az a
-

hozzáállás, hogy minden ember számára jó életet és megfelelő életminőséget szeretnénk biztosítani.
Ez a hozzáállás nem is jelent dilemmát, amíg valaki gyógyíthatatlanná válik. Ilyenkor ugyanis mai
körülmények között olyan alapvető kérdéssel szembesülünk, hogy lehetséges-e egyáltalán a hagyo-
mányosan értelmezett természetes halál (Ariés, 2005). Sokszor az orvos belső harca mutatkozik
meg azáltal, hogy személyesen is meg kell találnia azt a lehetőséget, amivel legjobbat tesz a betegnek
és a környezetének.
A halállal, haldoklással kapcsolatos kérdések esetében a mai etikának négy szempontot kell
figyelembe vennie: az autonómia elvét, az eutanázia formáinak jelenkori értékelését, az etikai fele-
lősséget a döntéshozatalban, valamint az ezzel kapcsolatos jogi kereteket. Példaként jelzi a helyzet
komplexitását és súlyát, hogy az aktív eutanázia ugyan a legtöbb országban jogilag tiltott, ugyanak-
kor a társadalom többsége adott esetben megengedettnek tartaná.
Az orvoslás területén a halál a legdrasztikusabb ütközőpont. Egyszerre van jelen, de szeretnénk
elűzni, egyszerre jelent kudarcot, mégis a feladat szükségességével jelenik meg. „A nyugodalmas jó
éjszakát és a jó halál kegyelmét adja meg nekünk a mindenható Isten.” Ezt imádkozzák a szerzete-
sek minden este lefekvés előtt. „Tűztől, víztől, hirtelen haláltól” tartalmazza egy mezőségi népi
ima.” Én lefekszem én ágyamba, mint Úr Jézus koporsóba” (vö. Erdélyi, 1974). Amikor ma euta-
HALAL náziáról beszélünk, korántsem a szó filológiai értelmét, vagyis a jó halált értjük alatta, inkább egy
↓ E olyan jelenséget, ami a mai társadalom és a mai orvostudomány egyik legnagyobb kihívása. Olyan
interdiszciplináris terület tárul elénk, amely orvosi, jogi, etikai szinten igényelne tisztánlátást. Több
behivate e szerző rámutat arra, hogy a „halálnál segítés” vagy „halálba segítés” fogalmak mögött fontos etikai
- kérdések fogalmazódnak meg: -
It Olyan kérdések várnak válaszra, mint: !
-

us az
z
kuneig
ellene val's - szabad-e saját kérésére a végstádiumú beteg számára a halál beálltát segíteni.
?
kuzdelem - szabad-e segíteni fogyatékos vagy nagybeteg koraszülött csecsemő halálát (ezt nevezik ko-
halde=budorc
?
raeutanáziának) I abortusz eutanazia
↳
kopsolat
mig meg num stuhtett int
megszokita (ISKEDDES)
 114 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

- tiszteletben kell-e tartani és szabad-e segíteni saját kérésre egy személy öngyilkossági kérel-
mét
- mikor és hogyan szabad lekapcsolni egy személyt az életben tartó gépekről
- siettetjük-e a halál beálltát, amikor erős fájdalomcsillapítót adunk a haldoklónak
- miben áll a mai körülmények között a haldokló kísérése és támogatása.
- egyáltalán hogyan alakult a jó halál fogalma (Benzenhöfer, 2009)
Az elmúlt századokban a halál körüli események nem tartoztak az orvosi feladatok közé.(Ben-
zenhöfer, 2009) Ugyanakkor ismert, hogy orvosok mégis segítséget nyújtottak a halál előtti elvisel-
hetetlen fájdalmak esetén. Ide vezethető vissza a hippokráteszi eskü halállal kapcsolatos tétele.

Forsosan
Hogy a jó halál fogalma mennyire sokértelmű, mutatja az eutanázia nevének első említése. A
kifejezést Menandros használja először, aki a jó halált tele hassal, háton fekve, rövideket lélegezve
képzeli el, a következő szavakkal: „lusta vagyok az élvezetektől”. Jó halál bibliai gyökerekre hivat-
kozva ezzel szemben azt jelentette, hogy valaki öregen és élettel eltelve távozott a földi valóságból. lingeg
(Benzenhöfer. 2009, Roggendorf, 2011) Az értelmezések hátterében az a részben szubjektív, rész-
ben pedig kultúrfüggő elképzelés húzódik meg, ahogyan a ki-ki a földi életből eltávozna. Ez az neb

elképzelés pedig többnyire betegségtől mentes, hosszú életet jelent, továbbá elég bölcsességet ah-
hoz, hogy a halál ne tűnjön félelmetesnek. A jó halál formái közé tartozott a betegség nélküli köny-
nyű eltávozás, a gyorsan bekövetkező halál, a fiatalok hősi halála, az élet habzsolása meghalásig,
valamint várakozás az erkölcsös élet méltó befejezésére.(Wittwer et al, 2010, 2. o, Benzenhöfer,
2016, 18. o.). Wittwer et al. (2010) a jó halált a következőképpen összegzi: jó időben, könnyen,
gyorsan, méltósággal.
Maga a kifejezés „eu” „thanatos” is az életnek olyan befejezésére utal, amelyben egy idős ember
beteljesedett élet után részesül. Az orvos ezeknél az eseményeknél nem volt jelen. Ma ezzel szem-
ben az eutanázia teljes mértékben a medicina területére került. Eredetileg léteztek olyan esetek,
amikor úgy ítélték meg, egy gyógyíthatatlan beteg kezelését abba kell hagyni. Ma ezt a magatartást
passair nevezzük passzív eutanáziának. Ezt a gyakorlatot azonban nem a beteg kérésére tették (ez lenne az
vs .

->
aktív eutanázia), inkább az orvosi renomé megőrzése érdekében, hogy az orvosi munka hírneve ne
Oktis -

emeitese
csorbuljon (Roggendorf, 2011). reigen
(Resobb
kefegleS-

Orvosi etika és halál

A morál területeit tekintve a mai etikai kérdések és kételyek jó része az orvosi területre tolódik.
Ez a jelenség azzal magyarázható, hogy mind az élet kezdete, mind pedig az élet befejezése az
orvostudomány területére került. Korábban sem a szülés sem pedig a halál nem orvosi feladat volt,
ma csak tudatos és felelős és kifejezett döntéssel lehet orvosi felügyelet nélkül szülni és meghalni.
Mind az élet kezdetéhez mind pedig a befejezéséhez olyan technikai beavatkozások kapcsolódnak,
amelyek a lehetőségek mellett sok etikai kétséget is hagynak maguk után. Az orvosi etikának ezért
feladata ezeknek a területeknek a megértése, értelmezése, hogy lehető legtöbb ember lelkiismeret-
ével egyező irányvonalak fogalmazódjanak meg. Az eutanázia I problémájaI az orvostechnikai eszkö-
zök fejlődésének a velejárója.

Az orvos szerepe a meghalás folyamatában

A 19. századig orvost nem hívtak haldokló mellé, csak papot és rokonokat. A 20. század kö-
zepe óta azonban a halál megállapítása orvosi feladatkörré vált. (Wittwer et al. 2010, 47) Ma az
emberek többsége intézményben hal meg, amelyekkel az orvos hivatásából adódóan közvetlen vagy
közvetett kapcsolata van. A korábbi korszakokkal ellentétben olyan paradigmaváltás történt, amely
folytán elkerülhetetlen az orvos számára a haldoklás mellett való aktív, de legalább passzív jelenlét.
 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 115

Ezzel együtt az emberek többségében ellenkezés van az életvégi orvosi lehetőségekkel szemben. A
modern orvostudomány jelenlétét a humanitással ellentétes jelenségként élik meg. Ebből a szorí- beteghotikony
tásból a mai ember úgy próbál menekülni, hogy a gyors és fájdalommentes halálra vágyik. A palliatív I is teejeskine
es
orvoslás erre a helyzetre adott választ, amikor a meghalás humánus módját igyekszik megvalósítani. (fiziboi
mentalis is]

(Wittwer et al, 2010, 48) ellatasa

A palliatív orvoslás nem pusztán az életvégi fájdalommentes állapotot jelenti. A halállal szem-
besülő ember egész személyiségét kell szem előtt tartani, akinek még esetleg feladata, vágya, elren-
deznivalója van a földi életben a halál bekövetkezte előtt. Figyelembe kell venni ugyanakkor a hoz-
zátartozókat, akik szintén sok kétséggel és bizonytalansággal küzdenek. Ebben a helyzetben fontos
az orvos kellő felkészültsége ahhoz, hogy saját halál iránti félelmét kezelni tudja, ugyanakkor az
életet sem meghosszabbítani sem rövidíteni nem akarja és mindezt érthetően, az érintettek számára
elfogadhatóan közölni is tudja. Az etika feladata ezzel kapcsolatban annak megválaszolása, hogy
mit nevezünk jó életnek, és miként tudunk élhető életet támogatni az életminőséget alapvető érték-
nek tekintve.
Az élet meghosszabbításának vágya az emberiség születésével azonos idejű. A modern világban
mindent megfiatalító reklámok ennek a vágynak a lenyomatai és anti-aging név alatt vannak jelen a
közéletben. Az emberi vágyat és hiszékenységet jellemzi, hogy ezek nem kevés hasznot tudnak
termelni. Orvosi területen a halállal kapcsolatban azonban az életet meghosszabbító tevékenység
épp az ellentétét jelenti. Az életet meghosszabbító tevékenység és életben tartó tevékenység fogal-
mat különösen az intenzív orvoslás területén ismertek és a passzív eutanázia megértésével kapnak
tartalmat. Annak kifejezésére szolgálnak ugyanis, hogy az életet nem minden áron érdemes meg-
hosszabbítani, és azt keresi, hogy mikor érkezik el az a pillanat, amikor a meghalás természetes
folyamatának teret kell adni. Orvosilag nézve vannak olyan helyzetek, amikor az élet még hosszab-
bítható, de olyan organikus sérülések árán, amely nagyfokú életminőség romlással jár és a meghosz-
szabbítás értelmét kérdőjelezi meg. Ilyenkor sokszor a hozzátartozók kérik a beavatkozások befe-
jezését, hogy a haldokló nyugodt halált halhasson. Ezzel kapcsolatban mérföldkő volt Karen Quin-

3
lan esete 1975-ben. A kórház leutasította a nevelőapa kérését, hogy a lányát a hónapok óta életben
tartó lélegeztetőgépről levegyék, a bíróság azonban azt az ítéletet hozta, hogy levehető a lélegeztető
!
gépről, mert vannak olyan reménytelen esetek, amikor érdemes lemondani a „különleges eszkö- ESET
zök”-ről (Wittwer et al, 2010, 153). Hogy mennyire nem egyértelmű a helyzet megítélése, mutatja
az élő végrendelet bevezetése, amely lehetővé teszi az életet meghosszabbító beavatkozások mel-
lőzésének kérését. Az élő végrendelet lényege a lemondás az életfunkciók intenzív osztály által le-
hetőséget nyújtó helyreállításának vagy meghosszabbításának esélyeiről

Előzmények

I
Amikor a téma összegzéséhez kezdtem, meghalt nagybátyám. 84 éves volt. Az orvos daganatot
diagnosztizált a veséjén. Ő a daganatos betegséggel kapcsolatos információi alapján nem kért to-
-

ESET
vábbi kezelést. Hazament, hátrahagyta családjának a temetéssel kapcsolatos rendelkezéseit, kérte a ~ kerdesek-
paptól a betegek kenetét, majd egy hét után békésen elhunyt. Február 2.-án halt meg, amikor a Rel
keresztények Simeon hálaénekét olvassák: „Most már elbocsáthatod, Uram, szolgádat.” Az idős Hallottok-e
generáció egy része még ismeri ennek az attitűdnek a pszichológiáját, falusi környezetben, földmű- hasonesneit ?

veléssel foglalkozó emberek számára nem meglepő az életnek ilyesfajta befejezése, „jó halál”-ként Hasonbithotd-
e az eutanasia -

jellemzik. A mai társadalomra azonban a meghalásnak ez a formája alig ismert. Alapvetően más hoz

találkozásaink lettek a halállal, amelyet a sajtóhírek hitelesen tükröznek.

A közelmúlt hírei között olvashattunk a világ legismertebb lemezlovasának, Avicii-nek a halá-
láról is, akiről kiderült, hogy 28 évesen öngyilkos lett. Egy széttört borosüveg darabjaival vágta fel
116 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

az ereit (https://24.hu/kultura/2018/05/01/avicii-tim-bergling-ongyilkossag/) Az újság arról is

hírt adott, hogy egy 24 éves, egészséges, de élni nem akaró lány kért pszichológiai okokból Belgi-
umban eutanáziát. (http://www.atv.hu/kulfold/20150624-eutanaziat-kert-egy-egeszseges-24-

Lena
eves-lany) Ugyancsak hír értéke volt annak, hogy a 28 éves színésznő, Jessica Falkholt, egy baleset
kapcsán súlyos sérüléseket szenvedett, és mivel nem lehetett semmit tenni a gyógyulásáért, az or-
vosok lekapcsolták a gépről (https://www.femcafe.hu/cikkek/sztarok/jessica-falkholt-koma-
e
halal-tragedia-csalad-baleset-horror). Arról is olvashattunk, hogy egy 13 éves fiatal az életben tartó e
gépek lekapcsolása előtt egy nappal felébredt a kómából (https://index.hu/tudom-
any/egeszseg/2018/05/08/mar_lekapcsoltak_volna_a_gepeket_amikor_felebredt_a_ko-
mabol_egy_amerikai_fiu/). Egy korábbi esetben a pápa imádkozott egy súlyos beteg kisfiúért, akit
le akartak kapcsolni a gépekről. Végül a kisfiú meghalt. http://www.origo.hu/nagyvilag/20180428-
alfie-halala.html)
Az említett esetek egyszerre mutatják a halállal kapcsolatos attitűd változását, ugyanakkor azt
az etikai kihívást, hogy sok esetben az orvos olyan döntési helyzetbe kerül, amelynek jogi és etikai
és kommunikációs vonatkozásai vannak.
Az út, mint szemléltető eszköz

3
kipet be lenctie

signi
↓
+ az esttek

Ha az életet meg akarjuk érteni, érdemes egy útelágazáshoz hasonlítani. Az emberi élet útja az
élet kezdetén többnyire egyenesen, kiszámíthatóan halad. Előbb utóbb azonban szembesül min-
denki annak kettősségével, amit az élet és a halál jelent. Az út, mint személtető eszköz alkalmas a
halál iránti attitűd megértésére, ezáltal a halállal kapcsolatos etikai kérdések tisztázására is. Az ábra
segítségével képzeljük el, hogy egy úton haladunk, amely elágazik, egyik iránya a gyógyulás felé
vezet, másik pedig a meghalásba torkollik.
A halál első megjelenési formája nem tudatos. Mások, a szülő, a nőgyógyász izgul azért, hogy
egyáltalán megszülessünk, és lehetőség szerint egészségesek legyünk. Szükségszerűnek nevezhető
az a genetikai beállítottságunk, hogy kisgyermek korban nincs halálelképzelésünk. A környezet óvja
a gyermeket, igyekszik mindent biztosítani az élet erősödéséhez. A halállal való első szembesülés a
túlélés kapcsán merül fel, amikor az élet veszélybe kerül. Ilyenkor felerősödik az ösztönös élni aka-
rás, akár mások életének kioltása árán is. A jog úgy védi az emberi életet, hogy bünteti azokat, akik
más életét saját túlélésük érdekében kioltják. Gyilkosság esetében az önvédelem vagy pszichés zavar
is pusztán enyhítő körülményként jelenik meg a jogrendszerben. Noha sokan igyekszenek az euta-
náziát is a gyilkosság egyik formájaként tekinteni, mégis a jobb megértés szempontjából érdemes
először tisztázni az eutanázia jelentéseit, hogy a különböző területeket elkülönítve tisztábban lehes-
sen látni.
 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 117

1. Öngyilkosság
Eltekintve a nemzés és a születés körüli halállal kapcsolatos etikai kérdésektől – amelyek külön
etikai témakörhöz tartoznak -, az első halállal kapcsolatos kérdéskör az öngyilkossággal kapcsolat-
ban merül fel. Csak tág értelemben tartozik az eutanázia témakörhöz, mégis a megértést segíti, ha
röviden megismerjük ezt a jelenséget is. A megértést segíti a társadalmi kontextus ismerete.
Feldmann (2010) társadalmi értelmezése szerint a mai korban az ember életét és halálát három
összetevő mentén lehet megérteni. Ez abból adódik, hogy az ember egyrészt része a társadalomnak,
mégis meg kell határoznia az önazonosságát.

Fous)
a) Szociális szinten a személy kibontakozását a társadalomban betöltött szerep mutatja
meg. A társadalomban betöltött szerep megszűnésével az ember egy szociális vákuumba
kerülhet. Ez az állapot főként státusvesztésben ill. marginalizálódásban mutatkozik meg és
„szociális halál”-ként került a szakirodalomba.
b) Pszichés szinten az ember feladata az önmegvalósítás. Ennek hiányában pszichés
zavar keletkezik, aminek egyik vetülete a halálvágy, ezért „pszichés halál”-nak lehetne defi-
niálni.
c) Testi szinten az egészség és a hosszú élet jelenti a kibontakozást, aminek a betegség
majd a fizikai halál szab határt.
Ebben a kontextusban a fizikai halál akkor okoz döbbenetet, ha nem természetes módon kö-
vetkezik be. Ez többnyire baleset vagy öngyilkosságon által valósul meg. Amíg azonban a baleset
személyes döntésünk nélkül vezethet halálhoz, az öngyilkosságot, ha nem is mindig tudatos, mégis
személyes döntés előzi meg. Az öngyilkosság oka legtöbb esetben pszichés zavar, ezen belül affek-
tív zavar kísérőjelensége, amelynek része a depresszió is. A WHO adatai szerint évente egy millió
ember vet véget az életének. A statisztika emelkedő tendenciát mutat mind a történelmi korszellem,
mind pedig az életkor előrehaladtával. (Scherr, 2016).
Az eutanázia megérése céljából érdemes az öngyilkosságot is tárgyalni. Ugyan az ösztön túl-
élésre irányít, a túléléssel ellentétben az öngyilkosságon gondolkodó személy ez életet értelmetlen-
nek tartja, és az élet befejezésén töprengve módszereket keres a halál megvalósításához. Bárki ke-
rülhet pszichésen olyan helyzetbe, amikor a saját halálát kívánja, vagy kísérletet tesz az élet kioltá-
sára. Amennyiben ezt nem személyesen végzi, interakció alakul ki azokkal a személyekkel, akik erről
tudomást szereznek, akiknek ezáltal jogi vagy etikai felelősségük is lesz
Öngyilkosságot olyan ember követ el, aki saját maga vet véget életének. Buda az öngyilkosság
három kritériumáról beszél: a) a meghalás tudatos akarása, b) olyan módszer választása, amely képes
az élet kioltására, c) a módszer cselekvéses megvalósítása. Más esetekben öngyilkossági kísérletről
beszélünk, többnyire üzenet jelleggel a közvetlen környezet vagy a társadalom számára. (Buda,
2001) Hagyományosan a vallás ezt a gyakorlatot elítélte, és elrettentés céljából az öngyilkosokat
egyházi szertartás megvonásával büntette, temetésükön nem szólaltatta meg a harangokat, valamint
a temető sarkába „hantolta” el őket. A magyar jogtudomány az szuicid szándékot gyógyításra szo-
ruló pszichés zavarként értelmezi. (Filó, 2016) Tagadhatatlan, hogy vannak emberek, akik pszichés
zavar, ezen belül affektív zavar állapotában vannak, elakadtak az önmegvalósítás folyamatában, az
élet önkezű befejezését tervezik. Feldmann (2010) ezt a jelenséget nevezi „pszichikai halál” állapo-
tának. Ez az állapot sokszor tudati beszűkülést és halálvágyat foglal magába. A gyógyításra irányuló
terápiáknak érdemes abból kiindulni, hogy a legtöbb ember nem meghalni, hanem értelmes életet
élni akar. Vannak azonban helyzetek, amikor egy embert nem lehet az élet szeretetére ösztönözni.
Az ilyenek tudatosan választják az öngyilkosságot. Amennyiben az autonómia etikai elvét elfogad-
juk, tiszteletben tartása által felmerül a kérdés, hogy egy embernek joga van-e saját életét kioltani.
 118 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

2. Asszisztált öngyilkosság
Az öngyilkosság és az asszisztált öngyilkosság közötti a különbségtételt a szenvedés elviselhe-
tetlensége jelenti. Asszisztált öngyilkossághoz olyan eseteket sorolnak, ahol reménytelen prognó-
zisú betegség, elviselhetetlen fájdalom, vagy helyreállíthatatlan fogyatékosság áll a háttérben. (Bosz-
shard, 2017) A személy helyzete ilyenkor legalább részben átbillen azon a képzeletbeli határon,
amikor az emberi életet nem a gyógyulás vágya, inkább a meghalás gondolatai határozzák meg. Ha
valaki ilyenkor kifejezi a meghalási szándékát, ahol jogilag ez megengedett, ott asszisztált öngyil-
kosságról beszélünk. Az indoklásban szerepel az a tényező, hogy amennyiben valaki személyesen
Gilogyon.
dönt az élet befejezése mellett, akkor a befejezés ne méltatlan körülmények közt történjen és ne
feltehetően szenvedéssel járó haldoklás legyen. Ilyen helyzetekben az öngyilkosság szándékának
elfogadása az autonómia elv alapján válik megfontolandóvá. Filó (2016) európai jogismertetése sze-
rint két szempontnak kell találkoznia: az elkövető szabadakaratának tudatában kell döntsön, vala-
altruista= mint a segítőt mindig altruista motívumok kell, hogy vezessék. Előbbi érv épp azért fontos, mert
-onzetten
pszichés zavar esetében megkérdőjelezhető a szabadakarat. Ilyenkor valóban a pszichés kezelés
lehetőségeit kell előtérbe helyezni. Ahol azonban megfelelő feltételek mellett megengedik az asz-
szisztált öngyilkosságot, ott a személy szabad döntése mellett meg kell bizonyosodni a segítő orvos

ESET
altruista megatartásáról, kizárva minden önös érdeket a segítő részéről. Svájcban Peter Baumann
ellen azért emeltek vádat, mert nem altruista motívumok vezették, hanem a halál iránti tudományos !
érdeklődés, illetve szereplési vágy. Bosshard (2017) a svájci gyakorlat szempontrendszerét a követ-
kezőkben foglalja össze:

I
 a páciens állapota arra enged következtetni, hogy a gyógyulás nem prognosztizáható
 a segítségnyújtás minden formája ismertetésre került, és lehetőség szerint a beavatkozások
is megvalósultak
 a páciens ítélőképes, a kívánsága megfontolt és megalapozott, minden külső nyomástól
mentes, és folyamatos. A felsorolt szempontok együttes meglétét egy semleges harmadik sze-
mély, akinek nem kell orvosnak lennie, igazolja.
A holland törvény az asszisztált öngyilkosság megengedését azzal egészíti ki, hogy egy függet-
len orvosnak is kell konzultálnia az igénylővel, aki megerősíti, hogy nincs más ésszerű megoldás,
valamint az orvosnak orvosi gondossággal kell lennie az élet megszakításában (Hegedűs, 2006)
Vannak olyan országok, amelyekben elfogadják a személyes élet megszüntetésére vonatkozó
döntést és lehetővé teszik az asszisztált öngyilkosságot. Az orvosilag asszisztált öngyilkosság szi-
gorú feltételek mellett elmúlást megkönnyítő szerek használatával megengedett. Asszisztált öngyil-
kosságot Oregon és Washington állam, Hollandia, és Luxemburg és Svájc szigorú garanciális sza-
bályok megléte mellett engedélyezi. (Jakab, 2011) Az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia a mo-
dern egészségügy lényeges témakörei közé tartoznak. Vannak szerzők, akik az asszisztált öngyil-
kosságot direkt eutanáziának nevezik (Jobbágyi, 2011). Mind az orvos, mind a haldokló, vagy a
hozzátartozók részéről találkozási és/vagy ütközési pont a jogi és etikai elvek ismerete valamint
annak eldöntése, hogy az a gyakorlatban egyáltalán megvalósítható-e. A „tégy jót” és „ne ölj” etikai
ellentétei között kell szakmailag és lelkiismeretben járható utat találni. Emiatt az Európai Parlament
és az EAPC (Európai Szövetség a Palliatív Ellátásért) etikai munkacsoportja is foglalkozott a kér-
déskörrel, hogy a „palliatív ellátás”, „eutanázia” és az „asszisztált öngyilkosság” fogalmait tisztáz-
zák, valamint a különbségeket világosan megfogalmazzák. (EAPC munkacsoport). A világos látás
e téren mind jogilag mind pedig etikailag nagy jelentőséggel bír. A helyzet nehézségét és szükségét
is mutatja, hogy a büntetőjog nem képes az életvégi döntések dilemmáinak kellő megválaszolására
(Filó, 2016) Az öngyilkosságot lehet morálisan értékelni, az asszisztált öngyilkosság az eutanáziához
hasonlóan azért etikai és jogi kérdés, mert a halál bekövetkezésében más személy is érintett (Barcsi,
AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 119

-
2016). Amely országok lehetővé teszik az asszisztált öngyilkosságot, az autonómia tiszteletben tar-
tása miatt humánus szempontból, pontosan megszabott keretek között, megengedik az öngyilkos-

/
ságba segítés lehetőségét. Európában Svájc tartozik ezek közé, az Egyesült Államokban pedig Ore-
gon állam. (Jobbágyi, 2011) Azokban az országokban, ahol az öngyilkosság törvényileg megenge-
dett, a megvalósításnak szigorú feltételei vannak, azzal a céllal, hogy az elkövető teljes szabadakarata
egyértelmű legyen. A teljes szabadakarat jelenlétét nehéz igazolni. Ringel (1981) vizsgálatai alapján
azt a nézetet vallja, hogy az öngyilkosság hátterében pszichés zavar áll, ami kizárja az egyén szaba-
dakaratát. Az újabb álláspontok „megfontolt öngyilkosság” és a „„figyelemfelkeltő öngyilkosság”
közti különbséget emelik ki. Utóbbi esetben szóba jöhet a kezelés lehetősége, előbbi esetben azon-
ban a szabadakarat jelenléte feltételezhető. Az orvosnak hivatásetikai szempontból erről kell meg-
győződnie. Ennek érdekében a gyógyszer alkalmazását megelőzően részletes felvilágosítást kell tar-
tania a diagnózisról, a prognózisról és más kezelési lehetőségekről. Ennél még fontosabb lépés,
hogy az orvosnak meg kell vizsgálnia a páciens tudatos döntésképességét, a vizsgálat hitelességét
pedig egy semleges harmadik személy kell, hogy megerősítse, a halál bekövetkeztét pedig a rendőr-
ség felé kell jelenteni. Az orvost a gyógyszer felírásának felelőssége lelkiismeretben terheli. (Güth,
2015) Döntő tényező továbbra, hogy a halált okozó cselekményt –a gyógyszer bevételét -, az érin-
tett személy maga hajtja végre. Ellenkező esetben aktív eutanáziáról beszélnénk, amely azokban az
országokban is büntetendő, ahol az asszisztált öngyilkosság megengedett.
Mivel az etika annak tudománya, hogy megfontolt mérlegelés után nehéz helyzetben a legjobb
megoldás keresse, ezért érdemes az asszisztált öngyilkosság jelenségét és megvalósulási lehetőségeit
ismerni. A kérdés alapját az képezi, hogy ha már valaki eltökéli magát az öngyilkosságra, esetében
minden életben tartani kívánó módszer hatástalannak mutatkozott, akkor a vonat elé ugrás, a kötél,
frontális ütközés más személyek veszélyeztetésével, gázrobbanás és egyéb választott gyakorlat al-
ternatívájaként etikailag megfontolandó-e a személy döntését elfogadni, mi több segíteni a döntés
megvalósításában. Minelli (Idézi: Filó, 2016) érvelésében kiemeli, hogy az öngyilkosságot elkövetni

-
vágyó segítés hiányában a társadalom többi tagját is veszélynek teszi ki. Az asszisztált öngyilkosság
módszere Drion pirulájaként vált ismertté (Filó, 2016), szakmailag pedig „medikalizált ölés”-nek
(EAPC) nevezik. Ez olyan gyógyszer hozzáférését jelenti, amely segítségével öngyilkosságot lehet
elkövetni. A gyógyszer kétfázisú. Az első komponens bevétele után egy pár nap múlva kell bevenni
a második, halálos adagot, így a páciensnek lehetősége van még meggondolni magát. (Filó, 2016)
Amennyiben az okokat keressük, Ganzini, aki Oregon államban tevékenykedik, ahol az asz-
szisztált öngyilkosság 1997 óta megengedett, kutatásai során arra a következtetésre jutott, hogy az
öngyilkosságot igénylő emberek saját életük végét akarják kontroll alatt tartani. (Borasio, 2017)
Hozzátartozók is elfogadják az érintett személy döntését, kételyt inkább abban az értelemben fo-
galmaznak meg, hogy úgy érzik, a döntés titkolni kell a társadalom előtt. A német lakosságnak 71%a
elfogadhatónak tartaná a segítést öngyilkosság esetében..
A magyar jog mind az öngyilkosságra való rábírást, mind pedig az öngyilkosságnál segítség-
nyújtást öngyilkosságban közreműködés bűntettének tekinti (Busch, 2011). A magyar jogrend az
öngyilkosságot nem tekinti bűncselekménynek, a rábírást és az öngyilkossághoz való segítségnyúj-
tást azonban bűncselekménynek nyilvánítja. A jogi normák „hátterében azonban morális megfon-

BESE
tolások állnak” (Barcsi, 2016) Egy nyaktól lefele béna feleség öngyilkos akart lenni, és a férjét kérte
meg a cselekedet végrehajtására. Mivel az öngyilkosságban való közreműködés bűncselekmény, a
férj számára mentességet kértek a büntetőeljárás alól. Emberi Jogi Bíróság azzal az indoklással uta-
sította el a keresetet, hogy élethez való jogból nem következtethetünk arra, hogy az halálhoz való
jog is lenne. (Busch, 2011)
120 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

3. Indirekt eutanázia
A felvázolt életúton az indirekt eutanázia az életnek arra a pontjára tehető, amikor egy beteg
gyógyíthatatlanná válik. Minden személyes és orvosi küzdelem ellenére átszakad az a határ vagy gát,
amely a gyógyulás felé vezetne, és a gyógyíthatatlansággal elkezdődik a meghalással való szembesü-
lés, a gyengülés folyamata. Orvosi szempontból ilyenkor kezdődik a palliatív orvoslás, amely a ku-
ratív gyógyítással ellentétben elsősorban a haldokló személyes igényeinek kielégítésére, a fájdalom
csillapítására és a hozzátartozók támogatására irányul, a halál bekövetkeztéig. Indirekt eutanázia
akkor jöhet számításba, hogyha valóban haldokló emberről beszélünk, és az orvosi tevékenység
arra irányul, hogy a haldokló lehetőleg fájdalommentesen töltse élete utolsó szakaszát. Hogy ki a
haldokló, azt Kastenbaum (1977, Idézi: Schmied, 1985) négy pontban fogalmazta meg: 1. az orvos
a diagnózis ismeretében meggyőződött a betegség gyógyíthatatlanságáról és a folyamat irreverzibi-
litásáról. 2. az orvos a tényállást a beteggel közli. 3. a beteg megérti és elfogadja a saját állapotát. 4.
minden terápiás lehetőség hatástalannak bizonyul (Schmied, 1985). Az indirekt eutanázia az euta-
náziafogalom szoros értelmében nem is tartozna az eutanázia tárgykörében. Ebben az esetben
ugyanis a kezelőorvos elsődleges célja a végső stádiumú beteg kifejezett vagy feltételezhető kívá-
nalmának megfelelő fájdalomcsillapítás. (Busch, 2011). Mivel azonban mellékhatásként számolni
-

kell a páciens korábban bekövetkező halálával, etikailag érdemes ezt a gyakorlatot is tárgyalni. Ez a
gyakorlat a kettős hatás elvének ismeretén keresztül válik érthetővé. A kettős hatás elvét Varga
Andor jezsuita szerzetes fogalmazta meg. Eszerint egy cselekedetnek két előre nem látott követ-
kezménye van: egy jó és egy rossz. Amennyiben a cselekedetünkben a jót szándékoljuk, a rosszat
csak elviseljük vagy megtűrjük, továbbá a jó fontosságában felülmúlja a rosszat, valamint a jó nem
a rossz következménye, akkor etikailag helyesen járunk el. Haldokló emberek esetében a fájdalom
csillapítása ilyen cselekedetnek bizonyul. (Jakab 108) Amennyiben egy haldokló esetében meg tud
valósulni a fájdalom csillapítása, úgy az indirekt eutanázia fogalma helyettesíthető az euteliá-val,
amely Bitó (Idézi Jakab, 2011) megfogalmazásában jó életvéget jelent, ahol a jó élet és a jó halál
összekapcsolódik, megteremtődnek az életből való kilépés emberi feltételei. (Jakab, 109 o.)

4. Aktív eutanázia
Az aktív eutanázia tárgyalása előtt érdemes ismertetni azt a jelenséget, amelyet a betegek úgy

-
-
fogalmaznak meg, hogy az orvosok bár lemondtak róluk, mégis csodálatos gyógyulás történt. Bár
több ilyenről lehet hallani, mégis ilyenkor annyira szubjektív belső változások történnek, hogy az
esetek egyediségét figyelembe véve nem lehet ezekről tudományos következtetéseket levonni, pusz-
tán elismerni a csodálatos gyógyulások tényét. Kübler-Ross ismerteti, hogy a haldokló az alku idő-
szakában olyan többnyire hittel kapcsolatos cselekedeteket vállal magára, amelyeken keresztül bízik
a csoda megvalósulásában. Beck (2004) azt állítja, hogy vannak emberek, akik a meghalás lehetősé-
gével szembesülve új hivatást találnak, amely annyira motiválja őket, hogy gyógyulást idézhet elő.
Maradhatunk tehát annál a ténymegállapításnál, hogy gyógyíthatatlannak vélt beteg esetében tör-
ténhet csodálatos gyógyulás, ami ugyan nem terápiafüggő, inkább szubjektív belső lelki élmény kö-
vetkezménye. Akiknek az életében azonban ez az élmény nem adatik meg, azok Kübler-Ross leírása
szerint halál előtti depresszió állapotába süllyedhetnek, amelynek egyik következménye a halál siet-
tetésének a vágya. Ennek a lelki jelenségnek személyes és társadalmi vonatkozása is van. A szemé-
lyes vonatkozás mögött az halálfélelemmel vegyült vágy húzódik meg, hogy ha már meg kell halni,
történjen meg minél hamarabb. Ehhez kapcsolódik, hogy a modern ember halál iránti attitűdje
részben a társadalmi változások, részben pedig az intézményben történő meghalások hatására alap-
vetően megváltozott. Az otthon meghalás helyett az életvégi klinikai tartózkodás lett jellemző, ahol
külső szemlélő számára sokszor felesleges beavatkozások történnek. Az aktív eutanázia igénylése
AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 121

egy következménye az u.n. „dühödt gyógyítani akarásnak” (Hegedűs, 2006, 152. old.). Másrészt
pedig jelen van a társadalom tehetetlensége a szenvedő haldokló iránt, amely hajlamos lenne a hal-
dokló meghalási vágyát teljesíthető kívánságnak tekinteni. Az aktív eutanáziáért küzdő mozgalmak
az önrendelkezés joga és az autonómia elve alapjain túl azt szeretnék a társadalommal elfogadtatni,
hogy az önkéntes vagy aktív eutanáziát ne gyilkosságnak tekintsék (Hegedűs, 2006).

-
Az aktív eutanázia a 18. századig többnyire az egyház tanítása és befolyása miatt társadalmilag

-
semmilyen körülmény között nem volt megengedett Akkor is voltak azonban orvosok, akik az
egyház tanításával ellentétben humanitárius alapon az eutanázia mellett érveltek. Ugyanakkor min-
dig tudatában voltak a visszaélés veszélyeinek, amelyet irodalmilag „gátszakadás” néven fogalmaz-
tak meg, amely részben a darwini evolúciós elmélet hatására az értéktelen élet megsemmisítését
jelentette volna. Egyesek olyan állásfoglalást fogalmaztak meg, hogy evolúciós alapon a nemzetet
meg kell tisztítani az egészségtelen egyedektől. Ennek hatása látszik abban a jelenségben, hogy a II.
világháború után Németországban sokáig mellőzték az aktív eutanázia körüli vitákat. Ennek hátte-
rében a deportálások mellett a kegyelmi halál jelensége volt, ami a fogyatékkal élő emberek életének
kioltását humánus cselekedetnek tekintette mind az érintettek mind pedig a társadalom szempont-
jából ( Roggendorf, 2011) A világháború tapasztalatai is befolyásolják az aktív eutanázia elutasítását,
mégis a kérdés mindig visszaszivárgott és társadalmi vitákat indított el annak a kérdésnek megvála-
szolása érdekében, hogy gyógyíthatatlan betegek esetében emberibb-e az aktív eutanázia megenge-
dése a szenvedés tehetetlen elfogadásánál? Az érvelésben két fontos szempont kerül mérlegre, az
egyén szenvedése, valamint az anyagi megterhelés, amely a gyógyíthatatlan betegek gondozása által
terheli a társadalmat. Az aktív eutanázia megfogalmazása „kívánságra ölni”, első hangzásra negatív
érzéseket teremt. A világos látás és a helyes állásfoglalás érdekében érdemes ezért a fogalmat lehe-
tőség szerint tisztázni.
Az öngyilkossághoz hasonlóan az aktív eutanázia esetében a halálvágy fejeződik ki. Ebben az
esetben azonban a halálvágy hátterében gyógyíthatatlan betegség előrehaladott és visszafordíthatat-
lan állapota mutatkozik, amely testileg elviselhetetlennek tűnő fájdalommal, különböző félelmekkel,
főként a méltóságvesztés félelmével, teljes kimerültséggel és a személyiség szétesésével párosul. A
félelemnek is több formája figyelhető meg: kétségbeesés, pelenkázás, kontroll- és autonómiavesztés
(Husebö, 2017, 48 o.).
Az aktív eutanázia folytán amikor a mai kontextusban eutanáziáról beszélünk, akkor nem a jó
halálról beszélünk, hanem haldoklókkal kapcsolatos etikailag és jogilag fontos orvosi cselekvési
módról, amelynek súlya leginkább az aktív és a passzív eutanázia által válik érthetővé. Az eutanázia
abban különbözik az öngyilkosság minden formájától, hogy eutanázia esetében a haldoklási folya-
mat elkezdődik, a gyógyulásba vetett csoda sem lehetséges, a beteg pedig a saját halála bekövetkez-
tének tudatában, szeretné elkerülni a halál előtti szenvedéseket, ezáltal szeretné felgyorsítani a meg-
halás folyamatát. Filó (2006) szerint az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia között átmenet van,
a haldoklás állapota azonban olyan jegye az eutanáziának, amely által megértjük az eutanázia és az

-
-
öngyilkosság közötti különbséget is. Erre a különbségre Barcsi (2016) is rámutat, úgy fogalmazva,
hogy a haldoklás lényeges határt szab az asszisztált öngyilkosság és az aktív eutanázia között. Barcsi
aktív-eutanázia megfogalmazásában kiemeli, hogy a beteg gyógyíthatatlan, súlyos szenvedéseket él
át, valamint hogy a beteg szándékos halálba segítése a beteg érdekében történik. Ez a definíció
azonban hiányolja még az aktív eutanázia legalapvetőbb kritériumát, éspedig a beteg tudatos, sza-
badakaratból történő kérését a halálba segítéshez. Jakab (2011) az aktív eutanáziát következőképp
foglalja össze: „Eutanázia a gyógyíthatatlan betegségben szenvedő ember életének orvos által tör-
ténő szándékos megszűntetése (bevégzése) a személy kifejezett, önkéntes, átgondolt, ismételt ké-
résére.” (Jakab, 109 o.). Az aktív eutanázia megértéséhez a hollandoknál gyakorolt feltételrendszer
122 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

X
segít hozzá: a) a beteg ismételt kérése írásban, b) a beteg részletes, mindenre kiterjedő felvilágosí-
tása, c) a beteg tűrhetetlen és csillapíthatatlan testi és lelki szenvedése, d) másik orvossal történő
konzultáció, e) az eutanáziát csak orvos végezheti el, f) az eutanázia tényét utólag be kell jelenteni
az ügyészségen. (Hegedűs, 2006). Az aktív eutanáziát lehet tehát úgy értelmezni, mint haldokló
kérésére történő ölés, meg kell különböztetni azonban a „kegyes halál” halál fogalmától. Gyakran
szembesülünk olyan hírekkel, hogy orvosok de inkább ápolók haldoklókat halálba segítenek. Az
okok különfélék lehetnek. Legutóbb a német Niels H. ápoló cselekedetének következménye volt
több mint 100 ember halála. Niels páciensein gyógyszertúladagolást hajtott végre, hogy utána újra-
élessze őket, ezáltal társai előtt hősként tetszelegjen. Nem merül fel kétség, hogy ilyen esetben gyil-
kosság történik, amelyet bizonyos esetekben a cselekvő ráadásul haszonná akar fordítani. Haldok-
lókkal kapcsolatban jellemzőbb az a cselekvési mód, hogy a velük foglalkozó ápolók vagy orvosok
sokszor szubjektív okokból nem bírják viselni a haldokló fájdalmát, tehetetlenségükben pedig a
meghalás folyamatát meggyorsítják, mindezt úgy értelmezve, hogy segítettek egy kilátástalan hely-
zetben lévő emberen. Ez a cselekedet, attól, hogy haldoklókkal kapcsolatos, nem az eutanázia tárgy-
körébe, hanem az emberölés tárgykörébe tartozik. A jogi tiltáson túl hiányzik belőle az aktív euta-
názia legalapvetőbb eleme, mégpedig a haldokló saját kérése az élet befejezésére. Amint azt az
EAPC megfogalmazza: „Valakinek gyógyszeresen kioltani az életét a beleegyezése nélkül, akár az
önkéntesség hiányában (amikor a beteg nem képes a beleegyezésre), akár az önkéntesség ellenében
(a beteg akarata ellenére), nem eutanázia, hanem gyilkosság.” (Matertsvedt et al., 2003, 4. old) Ezt
a tiltást az Alkotmánybíróság is megerősíti, és büntetéssel fenyegeti „a gyógyíthatatlan betegek ha-
lálát kívánságukra vagy esetenként e nélkül is elősegítő orvosokat” még akkor is, hogyha a beteg
akaratának hiányában méltányolható szánalomból történik a halálba segítés. (Busch, 2011, 43 o.)
Barcsi (2016) ezekre az esetekre a kényszer-eutanázia kifejezést alkalmazza (Kovács által), Jakab
pedig ezekre a cselekedetekre a kegyelemhalál kifejezést alkalmazza (Jakab, 2011, 107. old)
Az aktív eutanáziát, vagy kérésre ölést a következőképpen lehet megfogalmazni: a halál beáll-
tának siettetése olyan személy esetében, aki azt maga kéri a fájdalom befejezése céljából. Az élet
kioltása érdekében olyan szert adnak a szervezetbe, amely halált okoz, a végrehajtó pedig ennek
tudatában van (Lorenz, 2008). A meghalásnak ezt a módját Hollandia 2002 óta engedélyezte, majd
követte Belgium és Luxemburg. 2014-ben Belgium a gyermekekre is kiterjesztette az aktív eutanázia
engedélyezését. (Husebo, 2017, Lorenz, 2008). Barcsi (2016) azt feltételezi, hogy aktív eutanáziát
csak olyan államokban lehet bevezetni, ahol olyan egészségügyi intézményrendszer van, amely ké-
pes megelőzni a visszaéléseket – mi több: képes humánus alapon rámutatni a cselekedet lelkületére.

5. Passzív eutanázia
„Az én feladatom az egészségért küzdeni. Vannak időszakok, amikor az egészségnek érdeke a
meghalás. Ilyenkor nem egészséges a halál beálltának az idejét kitolni.” Cicely Saunders (vö.
Husebö, 2017)
A passzív eutanázia tárgyalásánál és megértésénél elérkeztünk az emberi élet utolsó szakaszá-
hoz. Etikailag a legnehezebb kérdések és döntések idejét képezi ez az időszak. A passzív eutanázia
kérdése az orvosszakma bizonyos területein a mindennapok részét képezi, mégis sok kétely fogal-
mazódik meg vele kapcsolatban. Ebből adódóan etikailag fontos megérteni az ilyen esetekben fel-
merülő korlátokat, adott esetben azonban a lehetőségeket is. A passzív eutanázia kérdésével először
1990-ben a svájci Walenstadtban találkoztam, ahol orvosok egy pap jelenlétében – tudatában annak,
hogy egy végstádiumú beteget pusztán gépek tartanak életben -, arról tanácskoztak, hogy melyikük
vállalná a gépek lekapcsolásának felelősségét. A keretek tisztázatlanságának hiányában senki nem
vállalta magára a gépek leállításának felelősségét. Nagy kihívás annak megállapítása és eldöntése,
hogy meddig lehet valakit életben tartani és mikortól lehet jogilag és etikailag vállalhatóan meghalni
 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 123

hagyni. Szakmailag felkészületlen és kellő etikai finomsággal nem rendelkező orvos hozhat ilyen
helyzetekben hibás, jogi következményekkel is járó döntéseket. A helyzet értése, a hiteles kommu-
nikáció és a józan gondolkodás azonban lehetővé teszi olyan helyzetek tisztázását, amikor a passzív
eutanázia nem mulasztást jelent, és nem is tehetetlenségből történő ölést, sokkal inkább az orvos
felelős döntését a végstádiumú beteg méltó meghalásának érdekében.
A passzív eutanázia kifejezés Rachels (1975) óta a haldoklókkal foglalkozó szakemberek köré-
ben ismert kifejezés. Megvalósulási lehetőségeivel kapcsolatban azonban vannak tisztázatlan terü-
letek. Sokan magát a kifejezést – épp az eutanázia, mint jó halál mai orvosi értelmezése miatt – nem
tartják szerencsésnek, így ma inkább „meghalni hagyás”-ról beszélnek. Ezért írja Barcsi (2016) ta-
lálóan: „A szakirodalomban találunk olyan véleményeket, amelyek szerint eutanáziának csak a beteg

E
Tudhotja-e önrendelkezésén alapuló halálba segítés minősül, passzív eutanázia nincs is, hiszen az életmentő és
elsve az
életfenntartó kezelésekről való lemondás során a beteg az önrendelkezését gyakorolja, ennek tisz-
asbetpac
see
teletben tartása esetén az orvos (vagy más személy) sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a halál
bekövetkezésének. Ezt képviseli többek között Jakab Tibor és Hegedűs Katalin.” (Barcsi, 2016,

heytozubebeneir
11.old). Felmerül tehát a kérdés, hogy létezik vagy nem a passzív eutanázia? Ha van, mit értünk
L
alatta, ha pedig nincs, akkor hogyan értelmezünk olyan helyzeteket, amikor orvosi döntést kell
ee hozni a gépek lekapcsolása, a szervtranszplantáció, majd azt ezt követő biológiai halál bekövetkezte
Szence
dett
-
hos rakos
érdekében. Ez a terület jogi értelemben is, de különösen orvosgyakorlati szempontból mindig új-
beteg
Lifiatar") ① ragondolást igényel. Etikailag ugyanis fontos annak tisztázása, hogy van-e olyan állapot, amikor jogi
-
HELYZETE VALOGATA következményektől mentesen lelkiismeretben megengedett, sőt javallott az életfenntartó kezelések
Tud-e a tarsadalmunk
a renolekezesi ·?
part
megszüntetése. Az ilyen eseteket nevezi Husebö (2017) „passzív meghalni hagyás”-nak. A passzív
↳ ha wd
-

Tud-edonteni ?
:

eutanázia vagy meghalni hagyás cselekedete olyan esetekre vonatkozik, amikor – Saunders szavaival
– nem egészséges a halál beálltának idejét kitolni.
Elvitathatatlan, hogy az orvos az élet fenntartásában érdekelt. Mégis adódnak végstádiumú
betegek esetében olyan helyzetek, amikor az élet fenntartása az élet méltóságával nem egyezik. Ide

3
sorolható az a gyakorlat, hogy érdemes-e a beteg halálának napján még diagnosztikus és terápiás
KERDE'S!
tevékenységeket végezni, ha a józan ész arra a következtetésre jut, hogy ezek a tevékenységek nem
a beteg érdekét szolgálják, ugyanakkor nemcsak drágák, de egyszerre értelmetlenek is. Ezeknek az
orvosi beavatkozásoknak nemcsak anyagi vonzata van, de sem a beteg, sem a hozzátartozók érde-
két nem szolgálja, sőt magát a haldoklást teszi mindenki számára elviselhetetlenebbé. Jecker és
Pearlman ilyen esetekből kiindulva közelítik a passzív eutanázia megértésének témakörét. Buckman
ezt azzal a súlyos kritikai állítással egészíti ki, hogy klinikai környezetben az orvosok hiányos kom-
munikációval és felesleges cselekedetekkel nehezítik a békés halál bekövetkeztét. (Mindekét állítás
megtalálható: Husebö, 2017). A passzív eutanázia megértésével sikerül elérni, hogy a haldoklók
klinikai tartózkodását a társadalom ne „kezelési düh” vagy „túlbuzgó gyógyítás” kifejezésekkel jel-
lemezze (Mischke, idézi Jobbágyi, 2011, 64 o., Jakab, 2011).
Magyarországon 1993-ban kérte Takács Albert az Alkotmánybíróságtól az emberi méltóság-
hoz való jogra hivatkozva olyan rendelkezések megsemmisítését, mely az orvost kötelezi a gyógyít-
hatatlan beteg legnagyobb gondossággal történő gyógyítására. Ebben a kérelemben megfogalma-
zódnak az emberölés valamint az öngyilkosságban való közreműködés és a gyógyíthatatlan beteg
kívánságára történő halálba segítés közötti különbségek is (Halmai, 2011. Ugyanezt a logikát követi
Jobbágyi, 2011). Ugyanebben az írásban Halmai az aktív és a passzív eutanáziát úgy különbözteti
meg, hogy a passzív eutanázia életfenntartó kezelések megtagadását jelenti, aminek következtében
a beteg meghal, az aktív eutanázia pedig aktív beavatkozásra, injekció beadására van szükség. Hal-
mai ugyanakkor az eü törvény passzív eutanáziára vonatkozó passzusát az életmentő kezelések
visszautasításának jogaként értelmezi (Halmai, 2011)
 124 AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE

Az Alkotmánybíróság, bár elítéli az eutanázia gyakorlását, mégis teret szentel annak a gondol-
kodásnak, hogy miként lehetne gyógyíthatatlan, gyakran nagy fájdalmakkal küszködő betegek szá-
mára biztosítani az élet méltó befejezéséhez való jogot, bűncselekmény elkövetésének félelme nél-
kül. (Busch, 2016)
Husebö/Mathis, (2017) a passzív eutanáziát következőképpen definiálja: Passzív eutanázia
alatt az orvosnak azt a döntését értjük, amikor a tudattalan, belátható időn belül meghaló végstádi-
umú beteg esetében a halál beálltát meghosszabbító terápiát nem alkalmazza, vagy a már megkez-
dett, de pusztán halált meghosszabbító terápiát befejezi. Ennek az orvosi döntésnek a lényege an-
nak megengedése, hogy a nem gyógyítható végstádiumú beteg saját betegségében tudjon meghalni.
Ez a cselekedet egybecseng a palliatív ellátás lelkületével, amely az élet tiszteletét és a halál elfoga-
dását egyformán fontosnak tartja. A passzív eutanázia gyakorlata nem a végstádiumú beteg vagy a
betegség által teremtett helyzet feladását jelenti, hanem az élet elmúlásának tiszteletben tartását az-
zal a szándékkal, hogy egy ember élete békés befejezéssel végződjön. A békés befejezés azért etikai
kritérium, mert ilyen halál esetén mind a hozzátartozók, mind az orvos abban a tudatban erősödik
meg, hogy mindent megtettek a betegért, ezáltal könnyebbé válik a halál tényének elfogadása és a
gyászfolyamat gyógyító kezdete.
A passzív eutanázia alapkérdése, hogy van-e olyan körülírható helyzet, amikor egy végstádiumú
beteg kezelését le lehet állítani? Ez az orvos alapvető kérdése. A döntésnek azért van súlya, mert
azt a benyomást keltheti, hogy az orvos dönt életről és halálról, holott épp arról az alázatról és
felelősségről van szó, hogy egy orvos orvostechnikai lehetőségei birtokában kellő bölcsességgel és
emberséggel rendelkezik ahhoz, hogy ne lassítsa és ne is gyorsítsa a méltósággal meghalás folyama-
tát.
A passzív eutanázia lépései:

E
3·nice
 egy olyan öntudatát veszített végstádiumú beteg, akinek a halála irreverzibilis
kuln
 írott vagy szóban – barátoknak, orvosnak – hátrahagyott végrendelkezés, hogy egy
személy saját haldoklása esetén az életfenntartó kezeléseket nem akarja en
diara
 több orvos megegyező ténymegállapítása, miszerint szerint a életfenntartó kezelések
hiányában a végstádiumú beteg hamarosan meghalna
Ilyenkor öt lehetőség mutatkozik:
1. a terápia változatlanul folytatódik, az intenzívterápiát se nem csökkentik, se nem
növelik. A komplikációk csak akkor hárítódnak el, ha az életminőséget szolgálják
2. a gyógyszeres kezelés fokozott vagy teljes leállítása: antibiotikum, keringésszabályo-
zás
3. a mesterséges táplálás és a folyadékbevitel fokozott vagy teljes leállítása
4. gépi kezelések leállítása: dialízis
5. minden terápia leállítása a lélegeztetést is beleértve
Ilyen eljárás mellett a végstádiumú beteg nem az orvosi cselekedet következményeként, hanem
a betegség természetéből adódóan hal meg. Etikailag és jogilag ez lenne a passzív eutanázia járható
útja.
A passzív eutanázia esetében az orvos részéről felmerülhet olyan kétely, hogy a kezelés leállí-
tásával vagy megszüntetésével felelősséggel tartozik-e egy beteg haláláért. Kétely esetében érdemes
további időt szánni a döntésre, azzal a passzív eutanázia szempontjából lényeges mérlegeléssel,
hogy kezelés fenntartása jelent-e valamilyen előnyt a beteg számára. A döntés meghozatalának ideje
garantálja a felelős döntés meghozatalát, valamint a felkészülést a végső elköszönésre. Az első le-
hetőség – a kezelés változatlan folytatása – a mérlegelés idejére vonatkozik. Ilyen esetekben az
AZ EUTANÁZIA ETIKAI ÉRTELMEZÉSE 125

orvosi feladatkör részét képezi a hozzátartozókat a mérlegelésről és a döntési folyamatról infor-

málni. Ezáltal tud további tisztázatlan kérdéseket beépíteni a döntéshozatalba, hogy a döntést fele-
lősséggel tudja vállalni. Sok orvosban kételyt ébreszt a mesterséges táplálás és az infúziós folyadék
leállításának eldöntése. Husebö (2017) szakirodalmi megalapozása szerint végső stádiumban a mes-
terséges táplálás és a folyadékbevitel leállítása nem jelenti a szervezet hátrányát, és nem okoz szen-
vedést. Vizsgálatokkal alátámasztható, hogy a haldokló beteg számára a szájhigiénia, valamint az
ajkak és szájüreg benedvesítése minőségileg hasznosabb az infúziónál. Jellemzőbb, hogy az orvos
ilyenkor a hozzátartozónak engedve még infúziót tesz fel, amit a szakzsargon emiatt hozzátartozó-
cseppeknek nevez. Ez a gyakorlat azonban nem a végstádiumú beteg javára történik, pusztán a
hozzátartozók tehetetlenségét és az orvos konfliktuskerülését tükrözi. Sikeres kommunikáció se-
gítségével a hozzátartozók a szervtranszplantációhoz hasonlóan, megértik és elfogadják az orvos
felelős döntéseit, amelyek a méltósággal meghalást teszik lehetővé.

Befejezés
Orvosok esetében alig merül fel etikai problémaként a haldokló erős fájdalomcsillapításának
fontossága. Pusztán a fogalmi tisztázás érdekében érdemes tudni az indirekt eutanázia tényéről.
Mind az öngyilkosság, mind pedig az aktív eutanázia terén vannak jogi határok és megkötések. Ezek
irányvonalakat mutatnak a haldoklókkal kapcsolatos döntéseknél. Legnehezebb annak eldöntése,
hogy jogi és etikai felelősség tudatában mikor lehet egy embert méltósággal meghalni hagyni, akár
az életfenntartó terápiák befejezésének döntését vállalva olyan esetekben, amikor a meghalási fo-
lyamat visszafordíthatatlanná válik. A passzív eutanázia kérdése emiatt mindig új értelmezésre szo-
rul.