VÁRADI TIBOR

NÉPBETEGSÉGEK
MEGELŐZÉSE ÉS
SZELÍD GYÓGYMÓDJAI

MÁSODIK KÖTET

Napfényes Élet Alapítvány

Budapest, 2004
 ELŐSZÓ

„Nincs gyógyíthatatlan betegség, csak gyógyíthatatlan beteg" -

ez a mondás arra utal, hogy mennyire fontos a saját hozzá-
állásunk betegség esetén. Utánajárunk-e a valódi okoknak?
Milyen áldozatokat hozunk saját gyógyulásunk oltárán? Az
ember önmaga teheti a legtöbbet az egészsége érdekében! Ez a
legtöbb emberben nem tudatosul; félünk a betegségektől, s úgy
tekintünk rájuk, mintha ilyenkor a véletlen balszerencse
áldozatai lennénk. Ne bújjunk ki a felelősségvállalás alól! Miért
akarjuk betegségünket pusztán külső okokkal megmagyarázni?
A betegség őszintévé tesz, szembesít saját hiányosságainkkal.
Rámutat arra, hogy sorozatosan áthágjuk a természet és a
moralitás törvényeit. Az alapvető természeti és morális
törvények megismerése és megtartása a legfőbb teendő
gyógyulásunk érdekében.
E könyv a természetes és szelíd gyógymódokat ismerteti,
melyek célja a szervezet saját immunitásának, méregtelenítő és
szabályozó rendszereinek aktivizálása és megerősítése. A szelíd
gyógymódok lehetőséget adnak arra, hogy a test meggyógyítsa
önmagát. A módszerek többsége egyszerű, könnyen
kivitelezhető, csak odafigyelést és kitartást igényel. A könyv
általános tanácsokat tartalmaz egy-egy betegségtípussal kap-
csolatban, de a benne ismertetett módszerek nem helyettesítik a
szakszerű diagnózist és terápiát! Mivel minden ember egyedi
eset, ezért a betegeknek érdemes orvos és természetgyógyász
szakembereket felkeresniük, akik személyre szabott kezeléssel
és tanácsokkal láthatják el őket. Ugyanakkor mindenképpen
fontos szem előtt tartanunk azt a tényt, hogy az egészség
megőrzése egyéni feladat, az ember saját felelőssége.
Örömmel fogadtam a pozitív visszajelzéseket az első kötettel
kapcsolatban. Sok laikus és szakmabeli tudta felhasználni az ott
leírtakat, remélem, legalább ilyen értékes lesz ez a kötet is.
 BEVEZETÉS

Az ember eredeti állapota az egészség. A természetestől eltérő

életmód természetellenes állapothoz vezet - ezt hívjuk
betegségnek. A modern ipari társadalmak, a civilizált életmód
eltávolította az embert a természettől. Bizonyos
betegségtípusok egyre gyakrabban és egyre fiatalabb korosz-
tálynál jelentkeznek. Minden ember számára megvan a
lehetőség, hogy egyszerű és természetes módszerekkel meg-
tartsa vagy visszaszerezze egészségét.
A holisztikus gyógyászat ismét reneszánszát éli: a modern
tudományos kutatás révén sok ősi módszernek bizonyítást nyert
a létjogosultsága.

A holisztikus gyógyászat alapelvei a következők:

1) Az egész ember gyógyítása

A holisztikus gyógyászat által használt emberkép test-lélek-
szellem hármasságából áll (ún. trichotom emberkép). Ha
betegség lép fel, ez a rendszer úgy tekinti, hogy az egész ember
beteg, a gyógyításnak tehát minden szinten zajlania kell.
Minden betegségnek van testi, lelki és szellemi oka. Ha a
gyógyítás csak az egyik vagy másik szinten történik, az
eredmény is csak részleges lesz.

2) Természeti törvények ismerete és alkalmazása

A mai emberek nem ismerik az alapvető természeti törvé-
nyeket, ezért ezeket folyamatosan áthágják, s részben emiatt
betegednek meg. Ezen törvények ismerete és alkalmazása
gerincét képezi a holisztikus gyógyászatnak.
A holisztikus gyógyászat által leggyakrabban használt mód-
szerek (az ún. bázisterápia) képezik a gyógyulás alapját:

• Helyes táplálkozás, diéta

• Méregtelenítés, tisztítókúrák, böjt
• Vitamin- és nyomelembevitel
• Gyógynövények használata (fitoterápia)
• Természeti elemekkel való gyógyítás (tiszta víz, napfény
stb.)
• A friss levegőn végzett légzó'gyakorlatok
• Rendszeres mozgás (úszás, futás, kirándulás stb.)
• Gerinc helyretétele (kiropraktika)
• Természetes immunerősítés
• Természetes fájdalomcsillapítás

Minden betegség közös oka a szeretethiány. Az egészséghez

vezető út a szeretet útja. Szeretettel közelítsünk a természet
felé, fogadjuk el szeretettel önmagunkat, forduljunk szeretettel
embertársaink felé! A szeretet a legfőbb gyógyító erő!
 SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI
BETEGSÉGEK

Szeretettel köszöntök mindenkit a mai előadáson! Soro-

zatunkhoz híven ezúttal is egy számtalan embert érintő tünet-
együttesről, azaz „népbetegségről" lesz szó, melynek komplex
megelőzési és természetes gyógyítási lehetőségeit igyekszünk
majd áttekinteni. Mai témánk a szív- és érrendszeri betegségek
csoportja lesz, ez azonban annyira összetett, oly sok kórkép
tartozik hozzá, hogy közülük is csak a legfontosabbakat tudjuk
érinteni. E gondolatébresztő jellegből adódóan az előadás
leginkább arra sarkall, ahhoz próbál majd kedvet csinálni, hogy
amennyiben valakit érint a probléma, nézzen utána, mi mindent
tehet önmagáért, egészsége, gyógyulása érdekében. Jómagam az
alapvető kutatási irányokra fogom felhívni a figyelmet - jobbára
egy olyan általános tanácsgyűjteményt szeretnék átadni, amely
szinte bármely szív- és érrendszeri betegség megelőzésére,
illetve gyógyítására alkalmas, természetesen nem állítva ezzel,
hogy a szakszerű orvosi ellátás mellőzhető.
E rövid bevezető után térjünk rá a szív- és érrendszeri
betegségek nagy csoportjára! Ez a tünetegyüttes meglehetősen
régóta kínozza az emberiséget, de egyértelműen kimutatható,
hogy az évszázadok folyamán a szív- és érrendszeri
megbetegedések mértéke egyre fokozódott, különösen a civi-
lizált társadalmakban. Ahol ugyanis az iparosodás fejlődéséből
adódóan az életmód (étrend, testmozgás...) egyre inkább eltért a
természetestől, úgy ezzel egyenes arányban növekedtek ezek a
problémák.
Érdekességként elmondanám, hogy a legrégebbi megfigye-
lések egészen az egyiptomi kultúra virágzásának idejére nyúl-
nak vissza - múmiák szív- és érrendszerében találtak olyan
 SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI
BETEGSÉGEK

Szeretettel köszöntök mindenkit a mai előadáson! Soro-

zatunkhoz híven ezúttal is egy számtalan embert érintő tünet-
együttesről, azaz „népbetegségről" lesz szó, melynek komplex
megelőzési és természetes gyógyítási lehetőségeit igyekszünk
majd áttekinteni. Mai témánk a szív- és érrendszeri betegségek
csoportja lesz, ez azonban annyira összetett, oly sok kórkép
tartozik hozzá, hogy közülük is csak a legfontosabbakat tudjuk
érinteni. E gondolatébresztő jellegből adódóan az előadás
leginkább arra sarkall, ahhoz próbál majd kedvet csinálni, hogy
amennyiben valakit érint a probléma, nézzen utána, mi mindent
tehet önmagáért, egészsége, gyógyulása érdekében. Jómagam az
alapvető kutatási irányokra fogom felhívni a figyelmet - jobbára
egy olyan általános tanácsgyűjteményt szeretnék átadni, amely
szinte bármely szív- és érrendszeri betegség megelőzésére,
illetve gyógyítására alkalmas, természetesen nem állítva ezzel,
hogy a szakszerű orvosi ellátás mellőzhető.
E rövid bevezető után térjünk rá a szív- és érrendszeri
betegségek nagy csoportjára! Ez a tünetegyüttes meglehetősen
régóta kínozza az emberiséget, de egyértelműen kimutatható,
hogy az évszázadok folyamán a szív- és érrendszeri
megbetegedések mértéke egyre fokozódott, különösen a civi-
lizált társadalmakban. Ahol ugyanis az iparosodás fejlődéséből
adódóan az életmód (étrend, testmozgás...) egyre inkább eltért a
természetestől, úgy ezzel egyenes arányban növekedtek ezek a
problémák.
Érdekességként elmondanám, hogy a legrégebbi megfigye-
lések egészen az egyiptomi kultúra virágzásának idejére nyúl-
nak vissza - múmiák szív- és érrendszerében találtak olyan
nyomokat, amelyek mindenképpen a koszorúerek betegségére,
meszesedésérCj szűkületére utalnak. Sőt, olyan fáraót is
találtak, aki valószínűleg szívinfarktusban halt meg. Kínában
pedig már Ke. e. 2600-ban megjelentek olyan írások, ame-
lyekben a szív és érrendszeri betegségekről írtak, illetve az
érverés vizsgálatáról számoltak be. Tudjuk jól, hogy a távol-
keleti diagnosztikában a szívritmus vizsgálata, illetve a pulzus-
diagnosztika azóta is központi helyet foglal el, és nemcsak a
szív- és érrendszeri betegségek feltárása miatt, hanem mert a
megfigyelésekből számtalan egyéb betegségre is következtet-
nek. Míg a nyugati orvoslás az alkaron egyféle pulzust ismer,
addig a távol-keleti orvoslásban 12-féle pulzust különböztetnek
meg, attól függően, hogy bal vagy jobb oldalon, melyik ujj
alatt, és felületesen vagy mélyen vizsgálják. Ez a 12-féle pulzus
a 12 fő szervről, illetve a 12 fő meridiánról ad információt a
hozzáértő orvos számára. így nem véletlen, hogy a modern
nyugati orvoslástól eltérően a távol-keleti orvoslás számtalan
betegséget a szív energetikai egyensúlyának megváltozásával
hoz összefüggésbe, és ezért adott belső szervi problémák esetén
a szív és a szívmeridián kezelését javasolják.
A görög orvoslásban szintén a Krisztus előtti évszázadokban
jelent meg a szív- és érrendszer komolyabb vizsgálata. Kr. e.
344-ből maradt fenn például egy olyan írás, amelyben a szerző
a szív- és érrendszer, illetve az érverés kapcsolatát tárgyalja.
Ehhez képest jóval később alakult csak ki a szív kopogtatásos
vizsgálata, amin valószínűleg mindenki átesett már. Nos,
kultúrtörténeti érdekességként megemlíteném, hogy ezt az
eljárást egy svéd kocsmáros fia dolgozta ki, aki megfigyelte az
apját, ahogyan az a fahordókat kopogtatta, és abból próbálta
megállapítani a bennük lévő bor mennyiségét. Ezt vette alapul
a fiú, és dolgozta ki az emberi test diagnosztikus értékű
kopogtatásos vizsgálatának módszerét.
Az orvostudomány fejlődése során eljutott oda, hogy a szív-
veréssel, az érrendszerrel ma már egy külön orvosi szakág, a
kardiológia foglalkozik. A kardiológia fejlődésével pedig egyre
újabb és újabb vizsgálati és gyógymódok alakultak ki, csakhogy
ezzel párhuzamosan a természetes módszerek, a szív- és érrend-
szeri betegségek szelíd gyógymódjai háttérbe szorultak.
Azáltal, hogy egyre hatékonyabb gyógyszerek jelentek meg a
piacon, és egyre kifinomultabb, bonyolultabb műtéti megol-
dások váltak valóra - kezdve a billentyűcserétől, az érbeülte-
tésen és az infarktus révén elhalt szívizom hátizomból történő
pótlásán át a szervátültetésig, vagy ritmuszavar esetén a pace-
maker behelyezéséig -, az emberiség látszólag megoldotta a
problémát. Mindezek ellenére a szív- és érrendszeri betegségek
az emberiség halálozási arányait tekintve világszerte a vezető
haláloknak számítanak!
Külön kiemelném Magyarország helyzetét - hazánkban az
összes halálozásnak mintegy fele szív- és érrendszeri beteg-
ségek következménye. Csak néhány szemléletes adat: évente
körülbelül 30.000 új szívinfarktusos beteget regisztrálnak;
1992-ben 150.000 ember halt meg Magyarországon, és 51%-uk
szív- és érrendszeri betegségekben hunyt el (míg daganatos
betegségekben az embereknek csak körülbelül 22%-a). Az
Amerikai Egyesült Államokat és Európa más országait alapul
véve e hazai felmérés adatait akár általánosnak is tekinthetjük, a
nyugati társadalmakban ugyanis jellemzően minden második
ember szív- és érrendszeri betegségben, és minden negyedik
ember valamilyen daganatos betegségben hal meg.
Mindezek kivédésére, a látszólagos megoldások helyett
annak a ténynek a tudatosítása lenne a legfontosabb, miszerint
vannak bizonyos egészségügyi, életmódbeli alapszabályok -
például étrendi megoldások -, amelyek megtartása, betartása
mellett a szív- és érrendszeri panaszok, betegségek természetes
módon megelőzhetők! Mielőtt azonban belemélyednénk ezen
szelíd gyógymódlehetőségek taglalásába, érdemes egy-két
alapvető tudnivalót tisztázni a szívvel és az érrendszerrel
kapcsolatban.
A SZÍVMŰKÖDÉS
A szívet a hétköznapi szemlélet szerint „a test motorjaként"
tartjuk számon. Ha ez a motor leáll, az az emberre nézve
végzetes következményekkel jár. A szív esetében tulajdonkép-
pen egy izmos szervről van szó, egy „izompumpáról", amely
percenként kb. 60-70-szer összehúzódva fenntartja a vérke-
ringést. (A szív összehúzódásait az orvosi szaknyelvben sys- lentyűk szelepek módjára szabályozzák, egyben azt is biztosít-
tolénak, elernyedését diastolénak nevezik.) Ha kiszámolnánk, va, hogy a vér csak egy irányba áramolhasson.
hogy egy életen keresztül hányszor ver, hányszor húzódik össze
a szív, egy döbbenetesen nagy számot kapnánk. Méltán
mondhatjuk hát róla, hogy az emberi szervezet egy csodálatos
és tökéletes alkotása. Nem véletlen, hogy ősidők óta a lélek
vagy a tudat székhelyének is képzelték, és úgy tartották, ha a
szív leáll, akkor a lélek elszáll, elhagyja a testet. (A lélek, a
lelkiállapot és a szívműködés, a pulzus közötti szoros össze-
függésről, a lelki okok szív- és érrendszeri betegségek kialaku-
lásában játszott komoly szerepéről a későbbiekben részletesen
szó lesz még.)
Most térjünk vissza a szív felépítésére: a szív körülbelül 350
g tömegű, izmos falú, üreges szerv, mely a két tüdőlebeny
között helyezkedik el, nagyobb részt a bal oldalon.

A szívfal három jól elkülöníthető rétegből áll:

1) a bclhártya egy vékony védőréteg, amely a szív üregét

belülről béleli ki;
2) a szívizom rétege magának a szív falának a középső ré-
szét képezi;
3) végül a legkülső réteg a szívburok, egy zsigeri lemez,
amely egy vékony folyadékréteggel együtt védőrétegként
beburkolja a szívizmot.

Közismert, hogy a szív jobb és bal félre osztható, a felek

pedig tovább tagolódnak kamrákra és pitvarokra. Szívünknek
tehát négy fő ürege van: a jobb pitvar, a jobb kamra, a bal pit-
var és a bal kamra. Ezek a pitvarok és kamrák felváltva
húzódnak össze, ezáltal áramlásban tartva a vért. A vér áram-
lásának útja a következő: a jobb kamrából a tüdőbe kerül, ott a
szén-dioxidban gazdag, oxigénben szegény vér megszabadul a
szén-dioxidtól, és feltöltődik oxigénnel. Ez a friss, oxigéndús
vér a bal pitvarba, a bal pitvaron keresztül pedig a bal kamrába,
s onnan a szervekhez kerül. Onnan aztán a felhasznált, szén-
dioxidban dús vér a jobb pitvarba áramlik, és a folyamat
kezdődik elölről. Azt, hogy a szív egyes részeiből a vér hol és
hogyan kerüljön át egy másik területre, a szívbillen-
 A vérkeringés kis- és nagyvérkörének vázlatos működését
az alábbi ábra szemlélteti:

1 - tüdőartéria • 2 - a tüdő hajszálérhálózata • 3 - tüdővéna 4

- bal pitvar • 5 - bal kamra • 6 - aorta, nagyvérkör-artéria 7 -

a nagyvérkör hajszálérhálózata • 8 - nagyvérkör-véna • 9 -
jobb pitvar • 10 - jobb kamra

A szívizom saját vérellátását ugyanakkor egy külön érrend-

szer biztosítja, azaz a szív üregeiben lévő vér közvetlenül nem
vesz részt a szívfal vérellátásában. Erre külön erek, a koszorú-
erek szolgálnak, melyek a fő verőér (aorta) kezdeti szakaszá-
ból ágaznak le. Szűkületük vagy esetleges elzáródásuk elhalást
okozhat a szívizomban, ezt nevezzük infarktusnak.
 Ahogyan a szívizomnak külön vérellátó rendszere van, úgy
önálló ingerképző és ingervezető rendszerrel is rendelkezik,
azaz működéséhez nincsen szükség külső idegi impulzusokra.
Ezt a feladatot elsődlegesen a szinuszcsomó látja el, amely
percenként körülbelül 60-80 ingert ad a szívnek, másodlagosan
pedig - a szinuszcsomó megbetegedése vagy működésének
kiesése esetén - a pitvarkamrai csomó, amely 30^40 ingert ad.
A külső idegek a szinuszcsomón futnak keresztül, és
befolyásolják annak működését, elősegítve ezzel a szív pilla-
natnyi helyzethez való alkalmazkodását.
E rövid áttekintés után térjünk rá a leggyakoribb szív- és
érrendszeri betegségekre! Először különböző csoportjaikat
vesszük végig, majd azokat a rizikófaktorokat, amelyek a
betegségek kialakulását elősegítik, azután pedig természetes
megelőzési és kezelési lehetőségeiket tárgyaljuk meg.
SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGCSOPORTOK
A szív veleszületett fejlődési rendellenességeinek nagy részét
több tényező együttes hatása (genetikai, környezeti ártalom)
okozza. A magzati lét során történt fertőzés - például rózsa-
himlő - vagy egyéb probléma következtében alakulhatnak ki.
Ilyenkor a szív nem tud rendesen kifejlődni, s a csecsemő eleve
rendellenesen fejlett szívvel születik. A leggyakoribb
szívbetegség e téren az, ha a két kamra közti szívsövény nem
teljesen, csak részben záródik. Az anya szervezetébe a terhesség
idején bekerült bizonyos gyógyszerek szintén akadályozhatják a
magzat szívének rendes kifejlődését. Dohányzó anyák
gyermekeinél szintén gyakoribb a szív fejlődési rendel-
lenessége, és itt a passzív dohányzásra is gondolnunk kell: ma
már a szív- és érrendszeri betegségek kialakulási okaként a
korábbi 30%-ról 40-50%-ra teszik a más dohányzók körében
beszívott dohányfüst miatti megbetegedések arányát! A szülők
alkoholfogyasztása is károsan befolyásolja a magzat szívének
fejlődését, de cukorbeteg édesanyáknál is azt figyelték meg,
hogy gyakrabban fordul elő gyermekük magzati léte alatt a szív
rendellenes fejlődése. Természetesen bizonyos
sugárártalmak is befolyásolják ezt a folyamatot. Sajnos, ezeket
a veleszületett szívelégtelenségeket nehéz utólag kiküszöbölni,
azokon változtatni, ezért különösen nagy felelősség hárul a
szülőkre életmódjukat illetően! (A legérzékenyebb időszak
ebből a szempontból a várandósság 3-8. hete.)
A szívbetegségek második nagy csoportja a szerzett szív-
betegségeké, amelyhez a következők tartoznak:
• a szívbillentyűk különböző kóros elváltozásai, amely
esetben a szív vérellátása, a benne áramló vér sebessége,
mértéke, iránya válik szabálytalanná;
• a szív gyulladásos betegségei: érinthetik a szívbelhár-tyát,
a szívizmot és a szívburkot is (ide tartozik a szív reumás
betegsége is, amely manapság már elég ritka jelenség);
• a szívizom betegségei (cardiomyopátiák);
• a szív ritmuszavarai: ilyenkor a szív ingerképző és/vagy
ingervezető rendszerének valamilyen problémájával állunk
szemben;
• felnőttek körében a leggyakoribb betegségtípus a szívet
koszorúszerűen körbefonó, a szívizmot tápláló erek szűkülete,
amely különféle panaszokat, fájdalmakat okozhat; például a
szívgörcsöt (angina pectoris). Ez az állapot különféle éles,
szúró mellkasi fájdalmakkal, légzési nehézséggel,
verejtékezéssel, ritmuszavarokkal, sokszor félelemmel és
szorongással járhat együtt. Ilyen esetben tulajdonképpen a
szívizom átmeneti vérellátási zavaráról van szó, amelynek
hátterében általában a koszorúér-szűkület áll. Súlyosabb
esetben, ha bekövetkezik a tartós vérellátási elégtelenség, a
szívizom elhalhat, s ilyenkor lép fel a szívizom-infarktus.
Magyarországon évente körülbelül 30.000 ember hal meg
szívinfarktusban.
• külön említést érdemlő problémakörök továbbá azok a
szívbetegségek, amelyek egyértelműen tüdő eredetűek; a
szívburok betegségei; a különböző keringési zavarok -keringési
elégtelenségek, vérnyomásproblémák, érelme-
 szesedés, érszűkület - következtében fellépő szívbetegsé-
gek; valamint a vénák gyulladása és rögösödése okozta
szívpanaszok - ide tartozik akár a mélyvénás trombózis,
akár a felületes vénatrombózis, de a visszértágulat is.
Ezek tehát a leggyakoribb szív- és érrendszeri betegségtípu-
sok, most pedig tekintsük végig a legfőbb rizikófaktorokat,
melyek évtizedek alatt, több tízezer ember megfigyelése
alapján rajzolódtak ki!
RIZIKÓFAKTOROK
Az American Heart Association (Amerikai Szív Társaság) több
évtizedes kutatásai alapján felsorolta a szív- és érrendszeri
betegségek tíz legfontosabb rizikófaktorát:
1) Életkor
Ahogy idősödik az ember, egyre nagyobb az esélye a szíves
érrendszeri betegségekre. (A szívinfarktusban elhunytak 80%-a
65 évnél idősebb.)
2) Nem
A férfiaknál gyakoribbak a szívbetegségek. A nők csak a kli-
max beköszöntével válnak ugyanolyan mértékben veszélyez-
tetetté, mint a férfiak.
3) Örökletes tényezők
Egyértelműen megfigyelhető, hogy amennyiben a felmenőknél
gyakoriak voltak a szív- és érrendszeri betegségek, akkor az
utódoknál is nagyobb az esélye ezek megjelenésének. (Itt
jegyezném meg, hogy sok esetben nem a szívbetegség örök-
lődik, hanem az egészségtelen életmód, ami a felmenőknél is
szív- és érrendszeri betegségeket okozott.)
4) Magas zsír- és koleszterintartalmú étrend
A fő probléma a túl sok állati eredetű étel (hús, tojás, tej, tejter-
mék) fogyasztása, és a túl kevés frissen és nyersen fogyasztott
növényi táplálék (gyümölcsök, zöldségek, olajos magvak).
5) Magas vérnyomás
Minél magasabb a vérnyomás, annál nagyobb a szívbetegségek
kockázata. Magas vérnyomás esetén a szívnek többet kell
dolgoznia, ezáltal korábban kimerül.
6) Mozgásszegény életmód
A rendszeres mozgás erősíti a szívet, nő a szívizom vér- és
oxigén-ellátottsága. A rendszeres sportolás hatására csökken a
vérnyomás és a koleszterinszint.
7) Túlsúly, elhízás
Minél nagyobb a túlsúly, annál inkább megterhelés alatt áll a
szív, azaz nő a szívinfarktus kialakulásának veszélye.
8) Dohányzás
Dohányosok között kétszer-háromszor gyakoribb a szívin-
farktus, mint a nem dohányzók között! A WHO felmérése
szerint a szív- és érrendszeri megbetegedések miatti halálesetek
33%-át a dohányzás okozza!
9) Cukorbetegség
Mindkét típusa komoly kockázati tényező!
A cukorbetegek több mint 80%-ának a halálát szívprobléma
okozza!
10) Stressz, idegesség
Számtalan vizsgálat kimutatta, hogy stressz hatására nő az
adrenalinszint, nő a vérnyomás, nagyobb az esélye az agy-
vérzésnek is.
VIZUÁLIS DIAGNOSZTIKA
A szív- és érrendszeri betegségeknek fontos figyelmeztető jelei
vannak.
1) Az orrhegy a szív zónája. A puha és vizenyős orrhegy a túl-
zott sóbevitelre utalhat, amely megterheli a szívet az általa
megkötött víz miatt. Ha az orr duzzadt, vaskos és kemény, az
a zsírban és vajban gazdag étrend következménye lehet, ami árt
a szívnek. Az ilyen keményebb, vaskos orrú emberek
hajlamosak a szívrohamra! A vörös vagy lila (és duzzadt) orr
magas vérnyomásra és szívmegnagyobbodásra utalhat.
2) A fej legmagasabb pontja a szív és a máj területe. Ha valaki
csak itt kopaszodik, az arra utalhat, hogy gyengül a szíve.
3) Feltűnően sok szőrzet a mellkason a szív és tüdő prob-
lémájára utalhat.
4) A kisujj a „szív ujja". Bármilyen elváltozás a kisujj
ízületeinél vagy a körömnél szívproblémára utalhat. (Az angina
jelentkezhet kéz- vagy ujjfájdalom formájában is, különösen a
bal oldalon.)
5) Sápadt ajak, halvány nyelv, fehéres körmök - gyenge
szívműködés, alacsony vérnyomás, vérszegénység.
6) Vöröses-lilás ajkak, vörös nyelv, kékes-lilás körmök -magas
vérnyomás, érszűkület.
7) A nyelv hegyén található a szív és tüdő zónája. A feltűnő
elszíneződés és az erős lepedékképződés jelzésértékű!
8) A vörös, szederjes arc, hajszálérrepedések az arcon oxigén-
hiányra, magas vérnyomásra, érelmeszesedésre utalhatnak.
9) A szemöldökök közötti rész duzzanata szintén szívproblé-
mákra utalhat (a szemöldökök körüli vörösség pedig magas
vérnyomásra).
10) A jól látható ferde ránc a fülcimpán: infarktusránc!
Infarktushajlam, angina pectoris, szívkoszorúér-szűkület
esetén jelentkezik. (Ez az egyik legtöbbet vizsgált jel, amelyről
több orvosi tanulmány is beszámol.)
11) Az álló ellipszis alakú pupilla („macskaszem") az agyvérzés
veszélyét jelzi! (Fekvő ellipszis pedig szívproblémára utalhat.)
12) A pupilla lelapulása az orr felé eső részen idegi alapon fel-
lépő szívpanaszokra utalhat.
13) A szívszektorban fellépő bármilyen elváltozás (foltok,
elszíneződések, lakúnak, megvastagodott strómaszálak stb.)
jelzésértékűek az íriszben! (A szívszektor mindkét szemnél
három és kilenc óránál keresendő.)
14) A szemfehérjében fellépő érjelenségek az érrendszer
állapotát tükrözik. Mindenféle érbetegség jele itt látható! (A
vastag, piros erek, értócsák, görcsös érjelenségek általában
végükön fekete ponttal mind figyelmeztető jelek.)
15) A szemfehérje színe mutatja a koleszterinszintet. (Sárgás
elszíneződés esetén enyhén magas, sárgás csomók - kitüremke-
dések esetén nagyon magas koleszterinszintre kell gondolni.)
16) Duzzadt felső szemhéj szív- és májproblémára utal.
(Duzzadt alsó szemhéj pedig vese- és hólyagproblémára.)
17) A szívmeridián mentén fellépő elszíneződések, foltok,
anyajegyek is figyelemre méltó jelzések.
18) Mindkét tenyéren a szívvonal rövidsége és/vagy töre-
dezettsége, rojtosodása is fontos jelzés a szívet illetően.
Kétségtelen, hogy a modern nyugati orvoslásban is mind a
mai napig léteznek olyan eljárások - a beteg kikérdezése,
megfigyelése, megtapintása, kopogtatása -, ahol semmilyen
módon nem hatolnak be a test belsejébe. Emellett persze
kialakultak modern eljárások is, például az EKG, amely a szív
elektromos működését vizsgálja, speciális esetben akár nem is a
beteg nyugalmi állapotában, hanem terhelés alatt. Újabban már
a vizsgált személy stresszeltségének mértékére és jellegére is
lehet következtetni. Hasonlóan újkeletű, külsődleges meg-
figyelést lehetővé tevő orvosi eszköz az ultrahang, ahol e
modern képalkotó eljárással képesek a szív méretét, mozgását,
vagy a szívbillentyűk állapotát, a vér áramlásának jellegét
megvizsgálni. További, de már belső beavatkozást igénylő
módszer például a szívkoszorúér-festés, ami segít a szűkületek
helyének és azok mértékének feltárásában.
A SZÍV- ÉS ÉRRENDSZERI BETEGSÉGEK
ÁLTALÁNOS MEGELŐZÉSE ÉS GYÓGYMÓDJAI
Mivel a rendelkezésünkre álló keretek nem teszik lehetővé,
hogy minden betegségre részletesen kitérjünk, ezért a továb-
biakban elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek általános
megelőzési és gyógyítási lehetőségeivel fogunk foglalkozni.
ÉTREND
A táplálkozás, az étrend terén az elsődleges teendő a kolesz-
terinszint normalizálása. A magyar lakosság körülbelül felének
koleszterinszintje magasnak tekinthető!
Az már talán benne van a köztudatban, hogy kétféle kolesz-
terint különböztethetünk meg: ezeket az orvosi szakiroda-
lomban az LDL és HDL rövidítéssel találhatjuk meg. Nagyon
leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy az LDL és a HDL hatá-
sukat tekintve térnek el egymástól: míg az LDL érkárosító,
addig a HDL érvédő koleszterin. Az étrend kialakításánál arra
kell tehát törekedni, hogy minél kevesebb LDL koleszterin
kerüljön az ember szervezetébe, ugyanakkor lehetőleg növe-
kedjen a HDL mennyisége.
Természetesen a probléma ennél összetettebb: nemcsak az
fontos például, hogy egymástól függetlenül melyik milyen
mennyiségben van jelen a vérben, hanem egymáshoz viszo-
nyított arányuk is lényeges. Harmadikként a vér zsírszintjét (a
triglicerid értékét) is figyelembe kell vennünk - e három együtt
adja ki az úgynevezett szérum koleszterint. Ezen anyagok
mennyisége és egymáshoz viszonyított arányuk a vérben tehát
mindenképpen meghatározó, és megfelelő étrenddel nagyon jól
befolyásolható. A koszorúér-betegségek hátterében például
gyakran a koleszterin-anyagcsere zavara áll. Elsődleges teendő
ilyenkor a zsír- és koleszterin-bevitel -azaz az állati eredetű
ételek fogyasztásának - csökkentése, illetve a növényi eredetű
ételek fogyasztásának növelése,
annál is inkább, mivel a legtöbb növényi olaj segít a kolesz-
terinszint csökkentésében. A növényi eredetű ételekben több-
nyire telítetlen zsírsavak találhatók, amik nem károsítják sem az
érrendszert, sem a szívet. Ráadásul a növények magas rost-
tartalma szintén hozzájárul az érkárosító LDL koleszterinszint
csökkenéséhez: a rostok hatására egyrészt csökken a májban a
koleszterin-szintézis, másrészt a vízben oldódó rostok megkötik
az epesavat, így akadályozzák a koleszterin felszívódását a
bélből. A növényi eredetű táplálékok rendszeres fogyasztása
továbbá a szervezet triglicerid-szintjét is csökkenti. Külön
felhívnám a figyelmet az olajos magvak fogyasztására: magas
olajtartalmuk miatt ezek a legjobb érvédő hatású ételek!
Az étrend tekintetében konkrét teendőit tehát:
1) a zsíros húsok, tejek és tejtermékek kerülése - a szak-
irodalom mint legveszélyesebb forrásokat külön kiemeli a
szalonnát, a kolbászt, az állati belsőségeket, de a vajat, a tejszínt,
a margarint és a tojást is;
2) zsír helyett a növényi olajok használata;
3) a finomított fehér cukor fogyasztásának visszafogása -a
többlet fehér cukor ugyanis közvetve akadályozza a
koleszterinnek, és többek között a húgysavak kiürülését a
szervezetből.
Az érrendszer és a szív szempontjából legideálisabbnak tekint-
hető tápanyagok szintén három nagy csoportot alkotnak:
1) a magvak - beleértve a gabonaféléket és az előbb említett
olajos magvakat;
2) a gyümölcsök; és
3) a zöldségfélék.
Altalánosságban azt lehetne mondani tehát, hogy az állati
eredetű ételek - magas zsír- és koleszterintartalmuk miatt -
érkárosító, szívet megbetegítő hatásúak, míg a növényi eredetű
ételek érvédő és szívbarát anyagokat - vitaminokat, antioxidán-
sokat stb. - tartalmaznak; ezekről hamarosan szó lesz még.
 Több vizsgálat egybehangzó eredménye szerint a vér-kolesz-
terinszint 10-20%-os csökkentése 30-40%-kal csökkenti az
infarktus veszélyét. Az orvosok végül így összegezték a megfi-
gyelések eredményeit: a vér-koleszterinszint l°/o-os csökken-
tése 2%-kal csökkenti a koszorúér-betegség kockázatát!
Egy felettébb tanulságos felmérésre szeretném még felhívni
a figyelmet. Az adatok értékeléséhez előzetesen annyit érdemes
tudni, hogy orvosi megközelítésben az 5 mmol/1-es érték körüli
összkoleszterinszint még normálisnak, elfogadhatónak
tekinthető, e fölött azonban egyre egészségtelenebbnek minő-
sül. Nos, több tízezer ember koleszterinszintjének mérése
alapján a következő eredmények bontakoztak ki: vegyes
táplálkozású szívbeteg nőknél az átlag koleszterinszint 4,6-6,5
között mozgott, szívbeteg férfiaknál pedig 5,5-6,1 között, de a
nem szívbeteg nőknél is 4,4-es, míg a nem szívbeteg férfiaknál
5-ös értéket mértek. Ezzel szemben azoknál a pácienseknél,
akik vallási meggyőződésből vagy egyéb egészségügyi okból
kifolyólag évek óta tisztán növényi étrenden éltek, az átlagos
érték 2,8 volt, s ennél a laktovegetárius étrenden élők értékei
alig voltak valamivel magasabbak.
Ugyanezen felmérés arra is fényt derített, hogy rendszeres
alkohol- és kávéfogyasztás, valamint dohányzás hatására a
koleszterinszint jelentősen nő. A legtöbb szenvedélybetegség
tehát azzal a mellékhatással jár, hogy növeli a szervezet szem-
pontjából egészségkárosító koleszterin mennyiségét. A káros
szenvedélyektől mentes kontrollcsoport tagjainál ugyanakkor
hasonló táplálkozás mellett sem figyeltek meg értéknövekedést
az LDL koleszterin szintjében.
A táplálkozás tekintetében még két „rizikós" területet kell
feltétlenül - legalább említés szintjén - érintenünk, amelyek
szintén a befolyásolható kategóriába tartoznak. Az egyik a túl-
zott sóbevitel, amely a magas vérnyomás egyik legfőbb kiváltó
oka, a másik pedig a pasztörizált tej és tejtermékek fogyasztása,
ami az érelmeszesedés kialakulásában játszik szerepet.
Ezzel szemben természetesen vannak olyan ételek, amelyek
kifejezetten ér- és szívbarát hatásúak, tehát mind a megelőzés,
mind a gyógyítás szempontjából javasolt a fokozott bevitelük.
Ide tartoznak a citrusfélék - citrom, narancs, grapefruit (akár
frissen facsart lé formájában is) -, a hagymafélék - fokhagyma,
lilahagyma, vöröshagyma -, továbbá a retek, a cékla, a zöld
leveles zöldségek, a petrezselyem, a zeller, a paradicsom, az
alma és az articsóka. Nagyon értékes érvédő-szívbarát tápanyag
a klorofil, amely a zöld növényekben szinte korlátlanul
rendelkezésre áll. Csak frissen és nyersen fogyasztva hatásos!
Fogyaszthatóak és értékesek a sárgarépa, a karalábé, a retek, a
cékla, a petrezselyem, a zeller zöldjei. Fogyasszunk gyakran
csalánt, gyermekláncfüvet, tyúkhúrt, amelyek kitűnő vas- és
klorofilforrások.
Természetesen javasolt minden olyan tisztítókúra, ami segíti
a szervezetből a felesleges zsír és koleszterin kiürülését, illetve
minden olyan böjt vagy diéta, ami oldja a meszesedést. Kúrát
érdemes végezni például a következő gyümölcsökkel: citrom,
alma, paradicsom. A leghatásosabb a citromkúra, mindenképpen
javasolt évente kétszer (ravasszal és őss/.el) elvégezni. A
gyümölcskúrák felgyorsítják a szív- es érrendszeri betegségben
szenvedők gyógyulását, a böjtkúrák pedig, amikor csak
folyadékot fogyaszt az ember, még jobban aktivizálják a
szervezet zsírlebontó folyamatait, ez tehát az egyik
leghatásosabb, amit a helyes étrend betartása mellett gyó-
gyulása érdekében időnként beiktathat az ember. A tisztítókúrák
és böjtök pontos végrehajtásáról korábban többször is hangzott
már el előadás, ahol utána lehet járni a konkrét teendőknek.
(Lásd Váradi Tibor következő előadásait: Tavaszi tisztítókúrák,
233-as kazetta és A böjt élettani hatásai, 49-es kazetta!)
De nemcsak az a fontos, hogy mit eszik az ember, hanem az
is, hogy mennyit. A túl bőséges étkezés ugyanis szintén
veszélyes lehet mindazokra nézve, akiknek a szíve és érrend-
szere valami miatt már nem teljesen egészséges, különösen ha
az ember hirtelen pukkadásig teleeszi magát, és ráadásul még
szoros övet is visel. Nagyon sok esetben kapnak pédául
infarktust az emberek egy kiadós ünnepi ebéd után. Miből
adódhat vajon ez az összefüggés? Nos, a túlterhelt gyomor
blokkolja a rekeszizom működését, márpedig a szív éppen a
rekeszizom bal fölső részénél helyezkedik el. Magyarán,
amikor az ember nagyon sokat eszik, azaz túlterheli az
emésztőrendszerét, akkor ennek eredményeként egy átmeneti
gyomor- vagy béltágulat alakul ki, amelynek következtében
pedig a rekeszizom feljebb nyomódik, megváltoztatva a szív
fekvését. A szív elcsúszásának eredménye az, hogy a szívbe
vezető és onnan kiinduló erek állapota is megváltozik:
fokozódik a törésük, ezáltal csökken a rajtuk átáramló vér
mennyisége, csökken a szív saját oxigén-ellátottsága, amely
adott esetben akár infarktushoz is vezethet. Az orvostudomány
ezért azt javasolja, hogy a szív- és érrendszeri betegséggel
küzdők inkább gyakran egyenek keveset, de semmi esetre se
egyék túl magukat.
FlTOTERÁPIA Nagyon pozitív
hatással vannak a szívre és az érrendszerre bizonyos
gyógynövények is. Legelsőként talán „a szív kenyerének" is
nevezett gyógynövényt, a galagonyát említeném, amely nem
véletlenül kapta népi nevét, hiszen mindenféle szívbetegség -
szívidegesség (szívneurózis), szívgyengeség, ritmuszavarok -,
anginás panaszok és magas vérnyomás esetén egyaránt
használható. Kézzelfogható eredményt akkor hoz, ha az ember
hosszú időn - több hónapon át - fogyasztja a teáját: napi 3
csészével, legalább fél litert szétosztva három részre. Számos
klinikai vizsgálat igazolta, hogy a javulás körülbelül 6 hét
múlva láthatóan bekövetkezik, ráadásul mindenféle
mellékhatástól mentesen akár évekig is nyugodtan iható. Ma
már akár különböző cseppek, kivonatok, tinktúrák formájában
is hozzáférhető.
Léteznek olyan vérnyomás-szabályozó teakeverékek, ame-
lyek az alacsony vérnyomást növelik, a magasat viszont csök-
kentik. Az egyik ilyen teakeverék a galagonya mellett még két
olyan gyógynövényből áll, amelyek önmagukban is alkalmasak
a szív- és érrendszeri betegség kezelésére, de keverékük még
hatásosabb: 40 g galagonya, 30 g fagyöngy és 30 g
pásztortáska. A tea elkészítésekor a növényeket nem kell
hőkezelésnek - sem forralásnak, sem főzésnek - kitenni, hanem
a fenti arányban összekevert adagból 2 teáskanálnyit kell
beletenni egy negyed liter hideg vízbe, és azt egy éjszakán át
ázni hagyni. Reggel kissé meglangyosítva fogyasztható. Az
optimális mennyiség napi 2 csésze.
Egy másik teakeverék „dr. Theiss-féle szívtea" néven vonult
be a fitoterápia történetébe, mint az optimális gyógyszer
- különösen a stressz és idegesség eredetű - szívbetegségek
kezelésére. Az első számú összetevő itt is a galagonya, ami
mellett orbáncfű, fagyöngy, gyöngyajakfű, citromfű és rózsa-
szirom alkotja még a keveréket, a következő arányban: 44 g
galagonya, 16-16 g orbáncfű és fagyöngy, 13 g gyöngyajakfű, 8
g citromfű és 3 g rózsaszirom.
Külön említést érdemel továbbá az önállóan is használható
rozmaring, melynek teája hatásosan tágítja az ereket, javítja a
vérkeringést és segíti a szív működését. Elsősorban a perifériás
keringés okozta panaszok kezelésére alkalmas, azaz a végtagok
kihűlése, fázékonysága, a végtagokban érzett bizsergés,
zsibbadás, merevség esetén fogyasztandó. Nem véletlen, hogy a
híres hidroterápiás szakember, dr. Kneipp a rozmaringul
elsőrendű szíverősítőnek tartotta, régen pedig közkedvelt népi
recept volt a rozmaringbor, amit szíverősítésre és keringési
zavarok gyógyítására javasoltak.
Maria Treben javaslata szerint szív- és érrendszeri panaszok
esetén a legjobb hat hetes fagyöngyteakúrát tartani: három
héten át napi három csésze, két héten át napi két csésze, egy
héten át napi egy csésze fagyöngytea fogyasztandó. (A fa-
gyöngyöt nem szabad hőkezelni, csak áztatni!)
A rozmaringteához hasonló hatású a levendula: a kettőt akár
teakeverékként is ihatjuk, de inhaláláshoz, illetve főze-tüket a
fürdővízhez öntve is eredményesen alkalmazhatjuk őket. A
hidroterápiában ez a gyógymód „szívfürdő" névre hallgat:
másfél csészényi rozmaringlevelet és fél csészényi
levendulavirágot kell 2 liter vízben felforralni, majd 10-15
percig állni hagyni, leszűrni és hozzáönteni a fürdővízhez.
Végezetül hadd soroljak fel még néhány, szív- és érrendszeri
betegségek esetén javasolt gyógynövényt: árnika, ginzeng,
gingko biloba, édeskömény magva, macskagyökér - ezek és a
fentiek rendszeres fogyasztásával fokozatosan akár a szív-
gyógyszerek, akár a szintetikus vérnyomáscsökkentők is ki-
iktathatók. (Természetesen ha valaki már régóta szed ilyen
gyógyszereket, és a szervezete hozzászokott, a mellettük vagy
helyettük fogyasztható természetes gyógynövények alkalma-
zásáról mindenképpen konzultálnia kell szakemberrel!)
 ORTOMOLEKULÁRIS MEDICINA
Mivel a kimutatások szerint a szív- és érrendszeri betegségek-
ben szenvedők szervezetében számtalan vitamin és nyomelem
hiányával kell számolni, ugyanakkor azt is sikerült már klinikai
vizsgálatokkal igazolni, hogy vannak kifejezetten érvédő hatású
vitaminok és antioxidánsok, ezért az ortomolekuláris medicina
gyógyhatásairól sem feledkezhetünk meg. A megfelelő vitamin-
és nyomelembevitellel csökkenthető például az infarktus és
egyéb szívbetegségek veszélye. A leginkább zöld leveles
zöldségekből beszerezhető magnéziumot egyes forrásokban
kifejezetten „a szív nyomelemének" nevezik, lévén segíti a szív
munkáját, és elengedhetetlenül szükséges a szívizom
egészséges működéséhez. (Fő forrásai: olajos magvak, teljes
kiőrlésű búza, rizs, zabpehely, zeller, cékla, sóska, spenót,
mák.) A vitaminok közül érvédő hatású a C-vitamin - ami
citrusfélékből, paradicsomból, csipkebogyóból vihető be a
szervezetbe természetes úton -, a B-vitaminok (B-komp-lexet
tartalmaz a sörélesztő, a különböző gabonafélék). Az E-vitamin
által fejtik ki pozitív hatásukat az olajos magvak, a hidegen
sajtolt növényi olajok, a búzacsíra, de kisebb mennyiségben a
brokkoliban és a spenótban is megtalálható. Említést érdemel
még a lecitin, a colin, a Q10 és a béta-karotin, a nyomelemek
közül pedig a cink és a szelén. A cinket többek között a
gabonafélékből (búzacsíra, búzakorpa, zabpehely),
csonthéjasokból vagy lencséből pótolhatjuk, a szelént pedig
bioszójából, lencséből, fokhagymából vagy búzacsírából
vihetjük be szervezetünkbe természetes, élő forrásból, ami
mindenképpen hatékonyabb, mintha az ember bármiféle por,
tabletta, vagy kapszulás kiszerelés formájában szedne
táplálékkiegészítőt. (Lásd még a 4. számú függeléket!)
TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK
A Kaliforniai Egyetem 11.000 férfi és nő vizsgálata által
bizonyította a fokozott C-vitaminbevitel és a szívbetegségek
megelőzése közötti összefüggést (forrás: citrusfélék, csipke-
bogyó, paradicsom, paprika).
Holland kutatók megvizsgálták 805 idős ember étrendjét.
Megállapították, hogy azok között, akik a legtöbb bioflavo-
noidot fogyasztották, ritkábban fordultak elő szív- és érrend-
szeri betegségek. (A bioflavonoid legjobb forrásai: a citrus-
félék, a sárgabarack, a hajdina, a hagymafélék, a csipkebogyó
és az alma.)
A folsav védi a szívet! A Harward Orvosi Egyetem vizsgálata
mutatta ki, hogy minél magasabb a homocisztein-szint, annál
nagyobb az esély a szívinfarktusra. A fokozott folsav-bevitel
csökkenti a homocisztein-szintet. (Folsavforrások: sárgarépa,
sárgabarack, tökfélék, avokádó, hántolatlan gabonafélék, zöld
leveles zöldségek.)
A kanadai Hamiltonban a Mc Master Egyetem kutatói
naponta 4 g ligetszépe olajat adtak a betegeknek. Három hónap
alatt a koleszterinszint átlagosan 3 1,5%-kal csökkent! (A
ligetszépeolajban található gamma-linolensav véd a szív- és
érrendszeri betegségek ellen.)
A New Orleans-i Tulane Egyetem orvosi karának kutatói
mérésekkel igazolták a fokhagyma koleszterincsökkentő
hatását (tizenkét hét alatt az összkoleszterinszint átlagosan 6%-
ot csökkent, a placebót szedő csoportnál nem volt változás).
Kínai orvosok igazolták több száz ember megfigyelése által a
lestyán jótékony hatását. (A lestyán oldja a vérrögöket, és
javítja az agy vérkeringését.)
Amerikai orvos-kutatók vizsgálták és bizonyították a mag-
nézium áldásos hatását. A magnézium-bevitel csökkenti a
vérnyomást, és javítja a szív saját vérellátását. Egyes kórházak-
ban a szívrohamon átesett betegnél magnézium-infúzióval
növelik a túlélés esélyeit. (Természetes forrásai: kukorica, füge,
olajos magvak, alma, sötétzöld leveles zöldségek.)
Az Amerikai Kardiológusok Szövetsége által támogatott
vizsgálat bizonyította: a fokozott E-vitaminbevitel csökkenti a
koleszterinszintet, és jelentősen véd a szívbetegségek ellen. (Fő
forrás: búzacsíra, brokkoli, kelbimbó, növényi olajok.)
HIDROTERÁPIA
A különféle vízgyógyászati módszerek közül a szívre és az
érrendszerre a reggeli lemosás, a reggeli ledörzsölés van pozitív
hatással, mivel ez aktivizálja a vérkeringést. A kar- és lábfürdők
szintén nagyon hatásosak, csakúgy, mint a szívtájékra
felhelyezett borogatás, a váltófürdők - akár hideg-meleg
váltózuhany, akár váltó lábfürdő formájában -, illetve a
gyógynövényes teljes testfürdő. Elsősorban megelőző céllal
ajánlható a szauna is, de magas vérnyomás vagy komoly szív-
betegség esetén már ellenjavallt.
Az úgynevezett „leöntéseknek" az a lényege, hogy hideg
vizet csorgatnak bizonyos testrészekre egy körülbelül 2 cm
átmérőjű tömlőn keresztül. Nem erős, spriccelő, hanem lágyan
csordogáló vízsugárról van szó, amellyel - a betegség típusától
függően - akár a kar, akár a tarkó, a hát vagy a mellkas
leönthető. Ez a Kneipp-féle kezelésmód házilag is könnyedén
kivitelezhető. (Bár itt is jó, ha először szakember mutatja meg,
hogyan kell pontosan csinálni.)
Hideg láb, vagy olyan vérellátási zavarok esetén, melyeknek
következtében az ember végtagjai folyton - még nyáron is -
hidegek, az emelkedő hőmérsékletű fürdő a leghatásosabb, ám
ezt is hűvössel fejezzük be! Anginás panaszoknál, mellkasi
fájdalmak és légszomj esetén az emelkedő hőmérsékletű
karfürdő segíthet, lévén ennek értágító hatása van, de a tarkótáji
nyakborogatás is alkalmazható. A hideg vizes lemosás
mindenféle keringési zavarnál szóba jöhet, a víztaposás pedig
különösen az altest keringési zavarainál és alacsony
vérnyomásos panaszoknál segíthet, de akár a fentebb említett
„hideg láb szindróma" és anginás problémák esetén is sikerrel
alkalmazható.
MOZGÁS
A szív- és érrendszeri betegségek rizikófaktorai között
említettük a mozgáshiányt. Érdekességként elmondanám, hogy
e téren az egyik legkorábbi mérési adat Londonból származik,
ahol az autóbuszvezetők, illetve kalauzok szív- és érrendszeri
állapotát vizsgálva azt sikerült kimutatniuk az orvosoknak,
hogy az autóbuszvezetők között gyakoribb az infarktus, mint a
kalauzok között. Mindezt arra vezették vissza, hogy a kalauzok
munkájuk során jóval többet mozognak, mint a buszvezetők.
Az azóta eltelt időben született rengeteg egyéb felmérés
alapján kirajzolódott az a minimális mozgásmennyiség, ami a
megelőzés és a már kialakult probléma gyógyítása szempont-
jából egyaránt optimálisnak tekinthető. Hetente legalább
három alkalommal kellene 30-60 percnyi intenzív mozgást
végezni, a beteg állapotának és életkorának függvényében
megállapítva a megterhelés mértékét. A rendszeres mozgás
erősíti a szívet, nő a szívizom vér- és oxigén-ellátottsága. Minél
többet és minél gyakrabban mozog az ember, úgy csökken az
infarktus kockázata. Rendszeres sportolás hatására csökken a
vérnyomás, csökken az érkárosító LDL koleszterin szintje, és
persze túlsúly is kevésbé tud felhalmozódni, azaz egyszerre
több rizikófaktor kiküszöbölhető.
Szinte bármilyen mozgásforma szóba jöhet, de a szakem-
berek általában a futást, az úszást vagy a kirándulást javasolják.
Még egyszer hangsúlyoznám azonban, hogy a szívbetegeknél
előzetes orvosi állapotfelmérésre van szükség: meg kell hatá-
rozni azt a mozgásformát és azt a megterhelési szintet, amit a
beteg még minden gond nélkül képes teljesíteni.
AROMATERÁPIA
Az illóolajok - akár inhalálja, akár a mellkasát dörzsölje be,
vagy a fürdővizébe csepegtesse őket az ember - kifejezetten jó
hatással vannak a szívre és az érrendszerre. Anginás pana-
szoknál használható a gyömbér-, a kakukkfű- és a citromolaj; az
érelmeszesedést a majorannának, a rozmaringnak és a
borókának az illóolaja csökkenti; magas vérnyomásra jó a
bazsalikom-, a levendula- és a citromfűolaj; az alacsony
vérnyomást viszont a kámfor és a borsmenta olaja emeli.
Szívgyengeség esetén az ánizs és a rozmaring olaja használ-
ható; a szívburok gyulladását a hagyma és a fokhagyma illó-
olaja enyhítheti; szívritmuszavarok ellen pedig a narancsvirág
és a rózsa olaja vethető be sikerrel.
KlROPRAKTIKA Talán nem is
gondolná az ember, de számtalan szívbetegség gerinc eredetű. A
gyógyulás érdekében érdemes tehát rendbe tenni a gerincet, az
elmozdult csigolyákat. Ezt alátámasztandó, hadd említsek meg
csupán egy vizsgálati adatot: 363 magas vérnyomású beteg
73%-ánál pusztán a kiropraktikai kezelések révén vagy teljesen
megszűnt, vagy jelentősen javult a beteg vérnyomásproblémája.
A páciensek semmilyen más kezelést nem kaptak, csak
egyszerűen helyre lett téve a gerincük.
 Szívbetegeknél sokszor megfigyelhető, hogy vagy nagyon
púposak, vagy nagyon egyenes a hátuk, azaz vagy túlzottak,
vagy hiányoznak a gerinc természetes görbületei. Anginás
panaszok hátterében mindenképpen érdemes megvizsgálni,
van-e a gerincnek bármilyen deformitása. Általában a háti 3-as
és 4-es csigolyák elmozdulása okoz ilyen jellegű panaszokat,
hiszen innen futnak az idegek a szívhez, befolyásolva ezzel a
működését. Ha ezek a csigolyák nincsenek a helyükön, akkor
vagy valamilyen ízületi blokk alakul ki, vagy a mellettük
elhelyezkedő izmoknál lép fel valamilyen probléma, miáltal a
gerincvelői reflexidegen keresztül folyamatosan kóros inger,
negatív impulzus továbbítódik a szívhez. Ez lehet az eredete
olyan szívpanaszoknak, mint pédául a vegetatív szívneurózis,
de ez okozhat magas vérnyomást, szívritmuszavart és sok más
szívpanaszt is.
AKUPUNKTÚRA, AKUPRESSZÚRA
A test bizonyos pontjainak rendszeres masszírozása, ingerlése
révén szintén csökkenthetők a különböző szívpanaszok. (A
különféle szívpanaszokat a testen nagyon sokféle ponton lehet
befolyásolni, itt csak néhányat tudok megemlíteni.) Azoknál a
fájdalmaknál, amelyek hátterében a stressz, az idegesség
húzódik meg, illetve ha infarktus veszélye áll fenn, akkor a
szívburok-meridián 4-es és 6-os pontját lehet aktivizálni - ez
utóbbi a tenyér oldalán a csuklóredő fölött három ujjnyira
található, a két ín között középen. Visszatérő, enyhébb anginás
panaszoknál a gyomormeridián 36-os pontja masszírozható. Ezt
úgy találja meg az ember, ha a hüvelyk- és mutatóujjából egy
karikát formál, azt ráhelyezi a térdkalácsára, a többi ujját
kinyújtja, és ahová a középső ujj elér, ott található a keresett
pont. Anginás roham és szívroham esetén azonban tilos ezt a
zónát masszírozni!
A szívmeridián kiinduló pontjának - azaz a kisujj utolsó
percének -, valamint 8-as pontjának masszírozása szintén sokat
javíthat szívproblémák esetén. Ez utóbbi úgy található meg,
hogy az ember kényelmesen ökölbe szorítja a kezét, és
megnézi, meddig ér el a kisujja - nos, ott található a szív-
meridián 8-as pontja, ami mellesleg nincs messze a reflexoló-
gia szerint szívzónának tartott területtől, úgyhogy ingerlése
akár kétszeresen is pozitív hatással lehet. Hideg láb, visszér-
tágulat, illetve egyéb, a lábban fellépő keringési zavar esetén
pedig a lépmeridiánnak a belső boka felett t a l á l h a t ó 6-os
pontját kell masszírozni.
KÍNAI ORVOSLÁS A kínai orvoslás
több ezer éves megfigyelésekre támaszkodva azt állítja, hogy a
szívbetegségek oka a szívmeridián elégtelen működésében
keresendő, azaz a betegségek nem elsősorban fizikai, hanem
energetikai okokra vezethetők vissza. A szívmeridiánnak
nevezett energiapálya feladata, hogy csível lássa el a szívet.
Blokkja esetén tehát a szív működésében lépnek fel zavarok.
Mivel ugyanakkor a meridiánok párban működnek, ezért ha
valamelyik szerv vagy a hozzá tartozó meridián megbetegszik,
akkor minden esetben a meridián párjai és az ahhoz tartozó
szervet is kezelni kell. A szívmeridián párja a vékonybél
energiavezetéke, azaz bármiféle szívprobléma esetén az
emésztést is rendezni kell! A szív-vékonybél meridiánpároshoz
a tűz elemet rendelik, azaz ide tartozik a nyár, a meleg, de a
vidámság és az örömérzet is. A vidámság és az öröm tehát
segíti, a depresszió, a bánat, a lehangoltság viszont blokkolja
ezen meridiánok működését. Persze adott esetben „a szív
tüzének fellángolása", azaz a tűz elem többlete is okozhat szív-
panaszokat. A gabonafélék közül a köles fogyasztása van jó
hatással a szív-vékonybél párosra, a színek közül pedig a
vöröset tartják e meridiánpáros erősítőjének, azaz a vörös szín
vizualizációja segítheti a helyes energiaáramlást.
A meridiánokról fontos tudni, hogy azok aktivitása egy
úgynevezett meridiánóra szerint változik. A szívmeridiánnak
11-13 óra között van a működési ideje; nem véletlen, hogy a
legtöbb szívroham éppen déli 12 óra körül történik. A szív- és
érrendszeri betegségben szenvedőknek tehát feltétlenül érdemes
az életüket úgy szervezni, hogy ekkortájt mindenféle testi-lelki
megterhelést kerüljenek, mert az ezekben az órákban
károsabban hat a szívre, mint bármely más időpontban.
A keleti orvoslás megközelítésében a szív kormányozza a
vért és a véredényeket, a szív csí- vagy vérhiánya tehát szintén
betegségek kialakulásához vezet. A szívről úgy tanítják, hogy
az „a nyelvre nyílik", magyarán a nyelv mindenféle
elváltozása, lepedékessége információt ad a szív állapotáról.
Ezek után talán nem meglepő, hogy a beszéd is a szívmeridi-
ánhoz tartozik - a keleti orvoslás szerint a túl sok, vagy a
helytelen beszéd kimeríti azt, és ezáltal szívbetegségekhez
vezethet. A nyelven kívül az arcszín szolgálhat még jelzéssel a
szív-vékonybél páros állapotáról. A szívet „a legfőbb ellen-
őrnek" vagy „az uralkodónak" is nevezik, és úgy fogalmaznak,
hogy a szív a shen - azaz a lélek vagy tudat - székhelye. Ebből
adódik, hogy előbb-utóbb bármilyen lelki vagy tudati probléma
szívbetegséget okoz - így jelenik meg a keleti orvoslásban a
szívproblémák pszichoszomatikája.
A meridiánok tisztítási módszere az úgynevezett „meridián-
tus" - szívpanaszok esetén természetesen a szívmeridiánt kell
napjában többször lesimítani az esetleges energetikai blokkok
oldása érdekében. A szívmeridián a hónaljredőtől indul, és a kar
belső oldalán halad lefelé, egészen a kisujj végéig - csak ebben
az irányban, mindig lefelé haladjunk tehát, visszafelé semmi
esetre sem!
Egy másik lehetséges ok, amivel a keleti orvoslás szív-
betegségek esetén számol, a jin-jang egyensúly. Akár jang-,
akár jinhiány állhat a betegségek hátterében: a jangerők
hiányára vezetik vissza, ha az arc kékeslila vagy szürke, ha a
végtagok hidegek, vizesednek, ha az ember hidegen verejté-
kezik, fakó a nyelve és sápadt; jinerők hiánya esetén viszony-
lagos jang-túlsúly keletkezik, amelynek jellemző tünetei a
szédülés, az erős szívdobogás, a szapora szívverés és az álmat-
lanság, a betegnek melege van, kipirul, nyugtalan, a nyelve
pedig vörös színű.
HOMEOPÁTIA
Mielőtt az ember különböző gyógyszertári készítményekhez
fordul segítségül szívpanaszai enyhítésére, előbb mindenkép-
pen érdemes megkísérelni homeopátiás gyógyszerek alkalma-
zását, hiszen ezeknek nincs mellékhatása, szemben például a
vérnyomáscsökkentőkkel és egyéb szívgyógyszerekkel.
Az Árnika, amellyel már gyógynövény formájában is
találkoztunk, homeopátiás változatában is hatásos, D6-D12-es
hígításban. Elsősorban a keringési zavaroknál - legyen az
artériás vagy vénás eredetű -, de segít magas vérnyomás
esetén is, különösen ha amiatt rendszeresen orrvérzés lép fel a
betegnél. A rendszeres, szúró szívfájdalom, a fizikai terhelésre
erősödő szívpanaszok, a hideg végtagok, a fizikai munkavégzés
hatására lüktetni kezdő fej, illetve az ehhez párosuló vörös,
duzzadt arc mint tünetegyüttes ellen szintén az Árnika
homeopátiás használata javallott.
Az Aurum metallicum D12-es, D30-as hígítása főleg akkor
javasolt, ha a beteg elhízott, a vérnyomásemelkedés rendszeres
fejfájást és álmatlanságot okoz nála, arca piros, a keringési
zavarok miatt rendszeres fülzúgás zavarja, ha gyakran kerül
depressziós állapotba, leveri és melankolikus, valamint ha
szívverése gyors, heves és ez általában fulladással, légszomjjal
jár együtt.
A Calium carbonicum D6-D30-ig terjedő hígításban, vagy a
Viscum album koszorúérgörcs, érszűkület, szédülés és zsih
badás esetén használható, D4-D12-ig terjedő hígításban.
További homeopátiás szerek a Galagonya, valamim a
Crataegus őstinktúra D6-D12-es alacsonyabb potenciálban -
ezek akár hosszú időn keresztül is szedhetők.
Egyes panaszoknál még a következő szerek alkalmazhatók:
• Angina pectoris: Árnika, Aurum, Cactus, Crataegus,
Glonoinum, Lachesis.
• Arterioszklerózis: Árnika, Aurum, Bárium iod.,
Plumbum.
• Szívelégtelenség: Convallaria, Crataegus, Digitális,
Laurocerasus.
• Keringési gyengeség: Ars. album, Crataegus, Camphora,
Veratrum.
• Magas vérnyomás: Aconit, Árnika, Aurum, Crataegus,
Lachesis, Sulphur, Viscum album.
Itt jegyezném meg, mint már annyiszor, hogy az alkalmas
szer kiválasztásához érdemes homeopátiás szakemberhez for-
dulni segítségért, mert abban az esetben, ha az általánosan
javasolt szerek mellett sikerül azt az egy konkrét szert meg-
találni, ami az illető beteg tüneteit a legjobban lefedi, azzal
természetesen gyorsabb és hatékonyabb gyógyulás érhető el.
 ANTROPOZÓFUS ORVOSLÁS
Az orvostudomány egyik új, Rudolf Steiner által lefektetett és
megalapozott irányzata, az antropozófus orvoslás annyiban tér
el a hagyományos gyógyító szemléletmódtól, hogy az
embernek azokat a lelki-szellemi-tudati aspektusait is figye-
lembe veszi, amelyek a nyugati orvoslás számára kevésbé
fontosak.
Az antropozófus orvoslásban a szívre úgy tekintenek mint az
ember belső" Napjára, azaz a Nap-erőkkel hozzák össze-
függésbe a szívet. Ha az emberre úgy tekintünk, mint a
makrokozmosz kicsinyített mására, mint egy kicsinyített
naprendszerre, akkor azt mondhatjuk, hogy ennek a mikro-
kozmosznak a Napja, a központja a szív. A mikro- és makro-
kozmosz összefüggéseiből adódóan persze ugyanez visszafelé
is igaz, tehát akár azt is mondhatjuk, hogy a Naprendszer szíve
a Nap. Ez a kapcsolat több szempontból is fontos; hogy csak
egy kézenfekvő következményét említsem: minden bolygónak
megvan a maga klasszikus férne - a Napé az arany -, az
antropozófus orvoslásban tehát - a már többször említett
különböző galagonya-készítmények mellett - az aranyat és
annak mindenféle (például injekcióban) bejuttatott változatát is
használják szívbetegségek esetén.
Rudolf Steiner mutatott rá arra, hogy a légzés és a szívverés
1:4-hez aránya - ahol tehát a pulzusszám négyszerese a nyugodt
lélegzetvétel ütemének - milyen fontos. Ha ez az optimális
arány megbomlik, már szív- és keringési betegségek meglétére,
vagy kezdődő kialakulására kell gyanakodnunk. Az átlagember
egy percen belüli 18 légvételét alapul véve a normális a 72
szívverés lenne. A Rudolf Steiner által a 20. század elején
összeállított receptek tulajdonképpen úgy hatnak, hogy a szív és
a légzés ezen helyes, 1:4-hez arányát állítják helyre. Ilyen
antropozófus gyógyszer például a beléndeket, kankalint és sza-
márkórót tartalmazó Cardiodoron.
Szintén az antropozófus orvoslás tárgykörébe esik az a
megfigyelés, miszerint az ember egy fordított növénynek
tekinthető - a növény gyökere az agyi-idegrendszeri problémák
ellen hatásos, középső része (szára és levele) az ember ritmikus
rendszerét (azaz a szív- és tüdőproblémákat) gyó-
gyítja, míg virága elsősorban az anyagcsere és az emésztés
zavarai ellen alkalmazható. A növény leveléből és szárából
készült teák tehát kifejezetten jók a szívproblémák megelő-
zésére, gyógyítására.
Az antropozófus orvoslásban a kínaihoz hasonlóan jelentős
az energetikai szemlélet; eszerint a fizikai testet áthalja egy
finomabb, éteri burok, sőt, minden szervnél beszélhetünk annak
éteri másáról. A fizikai szív a l a p j a az antropozófus orvoslás
szerint tehát az étertestben, az ember energetikai rendszerében
található éteri szív, a gyógyítás során ezért különféle energetikai
módszerekkel erre is próbálnak hatni.
Végezetül még egy érdekesség: az antropozófus orvoslás úgy
tekint a szívre, mint egy átalakulóban lévő szervre. A szívizom
típusát tekintve ugyanis azokhoz a harántcsíkolt izmokhoz
hasonlít, amelyeket az ember akaratlagosan i r á n y í t - az
antropozófus megközelítés szerint a szív mai felépítése lehetővé
teszi a jövőben a szívműködés akaratlagos irányítását.
FERTŐZŐ SZÍVINFARKTUS?
Az elmúlt 10-15 év kutatásainak eredménye szerint a szív-
infarktus akár fertőző is lehet. Nagyon sok infarktuson átesett
betegnél sikerült ugyanis kimutatni egy olyan baktériumtörzset,
amely ha megtelepszik a szív ereiben, a koszorúerekben, akkor
ott gyulladást okoz, a gyulladás egy idő után hegesedéshez
vezet, a hegesedés miatt szűkül az ér átmérője, azaz kevesebb
vér, kevesebb oxigén jut a szívizomhoz, ezek az elváltozások
pedig előbb-utóbb infarktushoz vezethetnek. Ez a kórokozó a
Clamidia pneumonia bacilus, ami az influenzához hasonló
módon, cseppfertőzéssel terjed, de mivel évekig nem okoz
panaszt - néha évtizedek alatt alakul csak ki az érszűkület -,
ezért korábban aligha gyanakodtak lappangó jelenlétére. Az
orvostudomány azonban abban reménykedik, hogy amennyiben
sikerülne a Clamidia ellen hatásosan fellépni, azzal sok millió
ember életét lehetne megmenteni, valamilyen gyógyszeres
megoldással kiküszöbölve az infarktus kialakulását.
Természetgyógyászati megközelítésben a fertőzés elkerülésében
az immunrendszer egészséges életmóddal, egészséges étrenddel
történő megerősítése nyújthat segítséget!
 KIEGÉSZÍTŐ KEZELÉSMÓDOK
A legfőbb terápiák után még néhány kiegészítő gyógymódra
hívnám fel a figyelmet, amelyek szintén hatásosan alkalmaz-
hatók szív- és érrendszeri betegségek esetén.
Lég- és napfürdők: erősítik a szervezetet, az immunrend-
szert; a tiszta levegőn, nyugodt, kellemes körülmények között
végzett légzőgyakorlatok elősegítik, hogy az ember több
oxigént vegyen fel, ami aztán a vérkörök útján a szívhez kerül,
és segíti munkáját. Különösen a mélylégzések hatékonyak -
például a teljes jógilégzés, ahol az ember a tüdő mindhárom
részét bevonja a légvételbe -, továbbá minden olyan légző-
gyakorlat, ami növeli a tüdőkapacitást - például a kompressziós
légzés -, illetve a ritmikus légzések - például a négyütemű
integrális légzés. (Lásd Váradi Tibor: A légzés hatalma című
előadását, 6-os kazetta!)
Olajkúrák: a telítetlen zsírsavakban gazdag olajok tisztítják az
érfalat, javítják a keringést; ilyen például a lenmag, a ligetszépe,
a kendermag, a tökmag, a szőlőmag és az olívabogyó olaja.
Reflexzóna-masszázs: a kézen-lábon masszírozandó felület
természetesen a szív zónája - de akut állapotban, anginás roham
esetén nem szabad ingerelni, csak megelőzés, szíverősítés
céljából! -, illetve a szívvel kapcsolatban álló vékonybél zónája.
Hatásos továbbá a lép, a máj, a vese, mellékvese, a nap-fonat
(plexus solaris), valamint azon zónák masszírozása, ahol a
szívbetegség panaszt okoz. Sokszor előfordul például, hogy a
szív elégtelen működése felkarfájdalmakkal jár együtt, amit ha
egy felületes diagnózis miatt nem kezelnek - akár azért is, mert
az illető el sem megy szakemberhez, csak borogatni kezdi a kar-
ját, mondván, hogy reumás -, bele is halhat egy infarktusba.
Színgyógyászat: ezen ősi gyógymóddal kapcsolatban két
dolgot érdemes megjegyezni - egyrészt, hogy a vörös szín
emeli, a kék viszont csökkenti a vérnyomást; másrészt hogy a
szívre a zöld, illetve a rózsaszín van a legjobb hatással. Az
adott színek gyógyító rezgései többféleképpen is felvehetők;
léteznek vizualizációs technikák, de öltözékünk, táplálékaink
színe is mind-mind hordozza a megfelelő impulzusokat.
Minderről bővebben lásd a színterápiáról szóló önálló előadást!
(Váradi Tibor: Gyógyító színek című előadását, 154-es
Litoterápia: a kristályok, ásványok, drágakövek rezgései
szintén nagyon jó hatással vannak a szívre; az elsőszámú szív-
gyógyító a rózsakvarc, de szíverősítőként használható az akva-
marin, az ametiszt és a smaragd is. Kifejezetten a koszorúerekre
hat ugyanakkor a berill és az ónix. A leghatásosabb, ba az ember
a megfelelő drágakővel díszített gyűrűt hord a kis-ujján, hiszen
az folyamatosan pozitív ingereket továbbít a szívmeridiánon
keresztül a szív felé. Mivel azonban minden zárt fémtárgy
blokkolja az ott található meridiánt, ezért fontos, hogy a gyűrű
nyitott legyen, ellenkező esetben a kívánttal éppen ellentétes
hatást váll ki, azaz blokkolja a szívmeridiánt! Persze hanyatt is
fekhet a/, ember, a mellkasára helyezve valamelyik követ, vagy
az akupunktúra és a kristályok gyógyhatását ötvözve a kövekkel
ingerelheti a megfelelő akupunktúrás pontokat. Készíthető
továbbá speciális „s/ív ásványvíz" - a szívre vagy a
koszorúerekre ható kövekel tiszta vízbe kell áztatni egy ideig,
majd az így „átrezgett" víz fogyasztható. (A hatás fokozódik, ha
a vizet napfényre is kitesszük egy időre.) Szívbetegség esetén
ugyanakkor kerülendő az az egyébként igen közkedvelt és
hatásos litoterápiás módszer, hogy a beteg kristályokból álló
energiakörbe fekszik, mert ez bizonyos esetekben inkább
negatív hatást válthat ki.
Radiesztézia: bár csak átmeneti megoldást nyújthat - mivel
egy idő múlva átrendeződhetnek a földsugárzások - mégis
érdemes radiesztéziai eszközökkel kiméretni a fekhelyet, és
adott esetben átmenetileg odébb feküdni, mert ha az ember
ágya Hartmann-csomópontban vagy vízerek kereszteződésében
található, a negatív sugárzás erősen megterheli a szívet. (A
mellkason áthaladó Hartmann-sáv szívritmuszavart, ugyanitt a
Hartmann-sáv kereszteződése pedig szívinfarktust okozhat.)
Frontérzékenység: a szívbetegek gyakran megérzik a frontok
hatását - ilyenkor a panaszok súlyosbodnak. Ennek oka a
vegetatív idegrendszer gyengesége, a vegetatív disztónia.
(Minderről bővebben lásd a frontérzékenységről szóló
fejezetet.)
Glandoterápia: a mirigyek közül a csecsemőmirigy függ
össze legszorosabban a szívvel, ennek aktivizálása lehet tehát
az elsődleges cél. Természetesen a pajzsmirigy, a mellékvesék
és a hasnyálmirigy működése is befolyásolja a szívműködést;
mindezekről korábbi előadásokon esett már szó részletesen.
(Lásd Váradi Tibor: Glandoterápia - Csecsemőmirigy című
előadását, 114-es kazetta!)
Csakraterápia: az ember testi-lelki működését finomabb
energetikai - éteri - szinten különféle csakrák szabályozzák. A
mellkas közepén található szívcsakra kifejezetten a szívért
felelős, a szív működését segíti. Bármilyen módszer tehát,
amely a szívcsakrát aktivizálja, megelőző jelleggel alkalmaz-
ható. Az alábbi felsorolás a szívcsakra analógiás megfelelőit
foglalja össze:
Színe: zöld
Bolygója: Nap
Csillagképe: Oroszlán
Mantrája: jam
Illóolaja: rózsaolaj
Természeti képe: zöld mező, füves táj, rózsaszín égbolt
Továbbá javasolt az ún. szívcsakra-légzés, amely megszaba-
díthat a káros energiáktól. A pozitív (gyógyító) energiák
belégzése a szívcsakrán keresztül, a negatív (megbetegítő)
energiák eltávolítása hátul, a szívcsakrával egy magasságban a
kilégzés segítségével történik.
A SZÍVBETEGSÉGEK PSZICHOSZOMATIKÁJA
Végül zárásképpen még egy utolsó témáról szeretnék beszélni,
mégpedig a szívbetegségek kialakulásának lelki hátteréről. Már
a rizikófaktorok között láthattuk, hogy a stresszes, ideges
élethelyzetek egyértelműen fokozzák a szívbetegségek
a
kockázatát. Számtalan vizsgálat igazolja, hogy stresszhatásra
nő az adrenalinszint, a vérnyomás, és sokkal nagyobb az esélye
például az agyvérzésnek. (Magas poszt - magas fizetés -magas
vérnyomás.)
Két San Francisco-i kardiológus az 1950-es években tudo-
mányosan tesztelte, milyen az a személyiségtípus, aki a legin-
kább ki van téve az infarktusnak. 3500 embert figyeltek nyolc
és fél éven át, míg kirajzolódott két, általuk „A" és „B" típusnak
nevezett jegyegyüttes; ez idő alatt az alanyok közül 257-en
haltak meg szívinfarktusban, és 95%-uk az „A" típusba
tartozott. Ennek jellemzői: versenyszellem - mindenben ki-
hívást, mindenkiben konkurenciái Iáinak, számukra minden
élethelyzet küzdőtér, ahol meg kell v í v n i és meg kell nyerni a
csatát. Nagyon erősen él bennük az a gondolat, bogy nem
veszíthetnek, hogy mindig nyerniük kell, bogy minden
helyzetből győztesen kell kikerülniük. A/, agresszivitás általá-
ban nyílt formában jelentkezik, ha pedig próbálják elfojtani,
akkor belül majd szétrobbannak, idegességgel, izgatottsággal,
állandó időhiánnyal küzdenek, egyik megbeszélésről a másikra
rohannak. Egyre több dolgot szeretnének egyre rövidebb idő
alatt véghezvinni. Kritikus hajlam, elégedetlenség, í o l y i o nos
beszédkényszer jellemzi őket. Általában gyorsan beszél nek, és
nagyon nehezükre esik a hallgatás.
Ezzel szemben a „B" típus jellegzetes viselkedésmintái:
általában elégedett önmagával, az életével, a teljesítményével,
az „A" típushoz képest sokkal békésebb, kiegyensúlyozottabb,
lassabban beszél, nem csinál egyszerre száz dolgot, jobb az
időbeosztása.
Magának a tesztnek az volt az érdekessége, hogy nem a
kérdésekre adott válaszokon volt elsősorban a hangsúly - az
csak 20-25 %-ban volt fontos -, hanem magán a tesztkitöltés
során mutatott viselkedésen. Az interjúra behívott alanyokat
szándékosan idegesítő helyzetbe hozták, kiprovokálva belőlük a
stresszreakciókat - például egy órán át várakoztatták őket
valamilyen indokkal, vagy flegmán, lekezelő stílusban bántak
velük, vagy direkt vontatottan tették fel a kérdéseket és hosszan
elméláztak a kapott válaszokon, esetleg nem hagyták, hogy az
alanyok végigmondják a választ, hanem folyton bele-
belekérdeztek stb. -, s mindeközben videokamerával rögzítették
a viselkedésüket. Ezekből a reakciókból vonták le aztán a
különböző embertípusok jellemzőit.
Később, az 1970-es években egy másik nagyszabású kísér-
letsorozatba fogtak, ahol 5500 embert figyeltek meg azzal a
céllal, hogy az „A" és „B" típusú felosztást még jobban
kiélezve igazolják az összefüggést a viselkedésmód és a szív-
betegségek kialakulása között, de egészen 1980-ig várniuk
kellett, mire sikerült hivatalosan is elismertetniük, hogy az „A" típusú
magatartáskomplexum jelentős rizikófaktornak minősül a szív- és
érrendszeri betegségek kialakulásában. 25-30 évnyi kutatás kellett
tehát ahhoz, hogy orvosi körökben tudományosan is elismerjék
mindazt, amit az 1980-as évek elején az Amerikai Kardiológusok
Egyesülete egy hivatalos kiadványában állít, miszerint: „Az A típusú
magatartásminta fontos rizikótényezője a szívinfarktusnak, férfiaknál
és nőknél egyaránt".
De hadd számoljak be röviden még egy érdekes kísérlet, a nyúl-
teszt eredményeiről! Nyulakat két csoportba osztottak, és az optimális
étrendhez képest mindkét csoportnak koleszterindús táplálékot adtak -
állati eredetű zsírt csempésztek az állatok ételébe -, csakhogy az egyik
csoportot etetés előtt 15-20 percen át simogatták és becézgették, míg a
másik csoportot egyszerűen csak megetették, és mehettek is vissza a
ketrecükbe. Nos, az azonos táplálék mellett azoknál a nyulaknál,
akiket etetés előtt simogattak és szeretgettek, 60%-kal kevesebb
érszűkületes és koleszterintöbbletből adódó betegséget regisztráltak,
mint a kontrollcsoport egyedeinél. Ugyanez persze az embereknél is
hasonlóan működik: a szeretetteljes bánásmód, az, ha az ember úgy
érzi, hogy figyelnek rá, hogy szeretik, hogy nem felesleges,
valamelyest képes kiküszöbölni az egyébként egészségtelen
életmódból adódó káros következményeket.
A kérdések, amiket egy szívbetegnek mindenképpen érdemes feltennie
magának:
• Mi nyomja a szívemet?
• Mit vagy kit nem akarok a szívembe zárni?
• Mit veszek túlzottan a szívemre?
• Mit nem teszek meg szívesen?
Mint látjuk, ezek mind-mind olyan szólások, amelyek rámutatnak a
szívbetegségek lelki hátterére. Ugyebár szoktuk mondani, hogy az
ember a szívére vesz valamit. Ha az ember évekig, évtizedekig
olyasmit csinál, ami nem a szívéből jön, amit csak kényszerből tesz, az
bizony a szívére megy!
A legfontosabb alapszabály, hogy az ember ne legyen szívtelen. Aki
ugyanis az, annak egy idő után leállhat a szíve, és akkor valóban
szívtelenné válik - fizikai szinten is megvalósul az, amit mindaddig
lelki szinten gyakorolt az illető. Ugyanígy fontos, hogy az ember ne
legyen keményszívű, mert akkor megkeményedik, elmeszesedik a
szíve.
Vegyük észre, hogy minden szívbetegség rákényszeríti az embert
arra, hogy a szívére figyeljen, a szívére hallgasson. Mai kultúránk
fejközpontú, túlzottan a/, észre, a logikára, a rációra alapoz - ezt a
túlsúlyt kénytelen aziáu kompenzálni a szervezet
szívbetegségek formájában. Nem v é l e t l e n , hogy férfiaknál
gyakoribb a szívpanasz - hiszen náluk a szívközpont a gyengébb -,
ugyanakkor nők körében inkább a fejfájás dominál, hiszen a női
nemnek a fejközpontja gyengébb. Mindkét probléma megoldása abban
rejlik, hogy mennyire sikerül az értelem és az érzelem egyensúlyba
hozatala, a szív és a fej harmóniájának megteremtése! Fontos, hogy az
ember szívből, szívesen, szeretettel végezze dolgait - hiszen az sem
véletlen, hogy a szív ősidők óta a szeretet szimbóluma. A szív számára
az a legfőbb táplálék, ha az ember szeretettel van mások felé, és
ugyanakkor érzi, hogy őt is szeretik! A számtalan fizikai módszer - a
helyes étrend betartása, a rendszeres mozgás stb. - mellett, azokkal
párhuzamosan tehát elengedhetetlenül szükséges a lelki élet rendezése
is, mert csak ez esetben számíthat az ember szív- és érrendszerének
egészséges működésére.
A mai előadást egy pszichoszomatikával foglalkozó orvos, Dr. Hans
Grünn idevágó idézetével zárnám: „Aki a társadalmi kapcsolatok és
tevékenységek hálójában él, akinek barátai vannak, akit becsülnek és
szeretnek, annak az infarktussal szemben fontos adu van a kezében. Az
ellenségeskedés és az énközpontúság károsítja a szívet, a szeretet
viszont védi. Nem véletlen, hogy a szív minden kultúrában a szeretet
szimbóluma, arra teremtődött."
 MAGAS VÉRNYOMÁS
A hipertónia vagy ismertebb nevén magas vérnyomás nagyon
gyakori betegség, nyugodtan mondhatjuk róla azt, hogy
népbetegség. A lakosság nagy részét érinti, főleg az idősebb
korosztályt, bár a fiatalabbaknál is egyre sűrűbben fordul elő ez
a probléma.
Az érpályákban keringő vér mozgására az érrendszer egyes
helyei közötti nyomáskülönbség nagy hatással van. Ez a
nyomáskülönbség a „vérnyomás". Az egészséges vérnyomás
bizonyos határok között mozog, amelyek között a vérnyomás
normálisnak mondható.
A vérnyomást befolyásoló legfontosabb tényezők:
1) Életkor
Egy egészséges átlagembernél kb. ötven-ötvenöt éves korig
fokozatosan emelkedik a vérnyomás, majd stabilizálódik. Prob-
léma akkor lép fel, ha ez a stabilizálódás nem történik meg,
hanem az ötven-ötvenöt éves kor elérése után is tovább nő a
vérnyomás. Persze az is kérdéses, hogy ez a folyamatos emelke-
dés vajon egy normális, egészséges folyamat, vagy a helytelen
életmód és étrend hatására bekövetkező érelmeszesedés,
érszűkület okozza a vérnyomás emelkedését? A hagyományos
orvosi megközelítés szerint ez a folyamatos emelkedés még nor-
málisnak mondható, gond akkor van, ha ez nem áll meg egy
bizonyos szinten, nem stabilizálódik, hanem tovább emelkedik,
és kialakul a magas vérnyomás. Általánosságban elmondhatjuk,
hogy minél idősebb valaki, annál magasabb a vérnyomása.
2) Testhelyzet
A testhelyzet köztudottan befolyásolja a vérnyomást. Ebből
adódóan vannak bizonyos testhelyzetek, torna- vagy jóga-
gyakorlatok, amelyek nem javasoltak magas vérnyomású
embereknél (például a fejen állás).
3) Fizikai aktivitás
Minél intenzívebb a fizikai aktivitás, annál inkább nő a vérnyo-
más. Sportolóknál nagy erőkifejtés közben akár kétszáz higany-
milliméter fölé is emelkedhet, amelyei ők kiválóan eltűrnek.
Minél idősebb valaki, vagy minél gyengébb a szervezet, annál
kevésbé tudja tolerálni a vérnyomás emelkedését.
4) Testsúly
Minél több súlyfeleslege van v a l a k i n e k , annál magasabb a
vérnyomása. Ez minden korcsoportra igaz, mindegy, hogy
valaki milyen idős. Mivel az életkorral amúgy is nő a vérnyo-
más, azt lehet mondani, hogy minél idősebb embernél jelent-
kezik ez a testsúlytöbblet, az a vérnyomás szempontjából annál
veszélyesebbnek mondható.
5) Örökletes tényezők
Megfigyelték, hogy ha a felmenőknél fennáll a magas vérnyo-
más, akkor az utódoknál sokkal nagyobb az esély a betegség
kialakulására. A természetgyógyászat azonban sok örökletesnek
nevezett betegséget tekintve azon a véleményen van, hogy
tulajdonképpen nem a betegség öröklődik, hanem a hasonló
helytelen életmód, amely aztán hasonló betegségeket okoz.
Például a túl sok sót tartalmazó étrend öröklődik generációról
generációra, és ez hasonló betegségek kialakulásához vezet,
például magas vérnyomáshoz. A megfigyelések szerint azonban
a kialakulásának mindenképpen van genetikai alapja is.
6) Táplálkozás
Vannak olyan ételek, amelyek inkább csökkentik a vérnyomást,
és vannak, amelyek növelik azt. Erre az alábbiakban részletesen
ki fogunk térni.
7) Lelkiállapot
Az idegrendszer aktivitásának változásával rendkívül jellemző
módon változik a vérnyomás is. A legjobb példa erre a stressz,
amelynek vérnyomást fokozó hatása van. Ide tartozik a „fehér
köpeny szindróma" is, amelynek az a lényege, hogy amikor Mkor mondható tehát normálisnak a vérnyomás, hogy ha a
orvosi rendelőben mérik az ember vérnyomását, akkor ettől az systolés érték 130 alatt, a diastolés érték 85 alatt van. A férfiak
rögtön magasabb lesz. Ezért ezt figyelembe véve sok esetben és a nők közti különbségekre ez a táblázat nem tér ki (a
vérnyomásmérőt adnak a betegnek, amit otthon használhat, férfiaknak általában magasabb, a nőknek általában alacsonyabb
hogy ez a „fehér köpeny szindróma" ne befolyásolja a a vérnyomása).
vérnyomásmérést.
Nagyon fontos, hogy mindig a magasabb érték számít, ez
alapján kell meghatározni azt, hogy valaki melyik szinthez tar-
VÉRNYOMÁSÉRTÉKEK tozik. Ha például valakinek 165/92 a vérnyomása, a 165 a
második szinthez, a 92 az első szinthez tartozik, tehát az illető a
Az optimálisnak tartott vérnyomásérték meghatározása sokat második szintre sorolható.
változott az idők folyamán. A Nemzetközi Hipertónia Társaság Létezik egy érdekes megfigyelés: a nappali vérnyomásérték
1993-ban létrehozott egy egységes osztályozási rendszert, tíz-tizenkét százalékkal magasabb, mint az éjjeli. Ez normális-
amely ma már egy nemzetközileg elismert rendszer a nak mondható, sőt, ha ez a különbség a nappali és az éjszakai
vérnyomás mértékének jellemzésére. A Magyar Hipertónia vérnyomás között hiányzik, az is bizonyos betegségekre, kóros
Társaság ezt 1996-ban vette át. Eszerint a rendszer szerint van állapotra utalhat.
egy normálisnak mondható vérnyomás, és van egy emelkedett,
ami már a normálisnál magasabb, de még nem számít kórosnak. Több ezer ember megfigyelése alapján vizsgálták azt, hogy a
Ezzel még lehet élni, de már egy figyelmeztető jel. A magas nyugalmi állapothoz képest mennyivel emelkedik a vérnyomás
vérnyomást pedig négy részre osztják fel. különböző élethelyzetekben. Például szellemi aktivitás esetén,
A vérnyomás két értékből, egy systolés és egy diastolés érték- ha valaki előadást tart vagy vitázik, átlagosan 22
ből áll, amelyek tulajdonképpen a vérnyomás higanymilli- higanymillimétert nő a vérnyomás. Egy átlagos séta sík terepen
méterben kifejezett értékei. A systolés és diastolés nyomás arra 10-12 higanymilliméterrel emeli a vérnyomást a nyugalmi
utal, hogy hogyan hat a vérnyomásra az, amikor a szív aktív, állapothoz képest. Egy telefonálás, ami egy kicsi stresszt jelent,
összehúzódott állapotban (magasabb érték), illetve amikor akár pozitív, akár negatív irányba, 10 higanymilliméterrel
elernyedt, nyugalmi állapotban van (alacsonyabb érték). megugrasztja az ember vérnyomását. Nőknél az öltözködés (az
a része, amikor el kell dönteniük, hogy mit vesznek fel) 11
Systole (higanymm) Diastoie (higanymm) higanymilliméterrel növeli meg a vérnyomást. A tévénézés,
amikor izgalom nélkül történik, 4-5 higanymilliméternyi
Normál < 130 <85 emelkedést jelent. Félelmetes adásoknál (pl. horrorfilm) ennek
többszöröse is lehet.
Emelkedett 130-140 85-90
A nappali értékeket tekintve reggel a legmagasabb a vér-
Magas 1. 140-160 90-100
nyomás, illetve délután is van egy kiugrás, egy csúcsérték. A
II. 160-180 100-110 magas vérnyomásos betegeknek egész nap magas a vérnyo-
másuk, de reggel általában kiugróan magas. Angol kutatók
III. 180-210 110-120
megfigyelték a vérnyomás heti ingadozását is: hétfőn mérték a
IV. 210 < 120 < legmagasabb értékeket (amikor az a stressz éri az embert, hogy
újra munkába vagy iskolába kell mennie).
A MAGAS VÉRNYOMÁS TÜNETEI
Mik azok a tünetek, amelyek arra figyelmeztetik az embert,
hogy magas a vérnyomása?
1) Gyakran ismétlődő fejfájás, amely főleg reggel jelent-
kezik, amikor amúgy is a legmagasabb a vérnyomás értéke.
Általában a tarkótájon fáj, vagy tarkótáji nyomással jár együtt. A
fejfájáshoz gyengeségérzet, levertségérzet, tompaság, kábaság is
járul. A fejfájásnak ez a fajtája pár óra alatt megszűnik
fájdalomcsillapító nélkül is.
2) Jellegzetes tünet a látászavar. A magas vérnyomás hatá-
sára az erek károsodnak, és ez az érkárosodás sajnos a szem
ereire is vonatkozik. Ahogy a szemben az erek károsodnak,
vagy akár még vérzés is bekövetkezhet, romlik a látás. A
szemfenékvizsgálat is alkalmas lehet a magas vérnyomás
mértékének megállapítására.
3) Jelzésértékű a gyakori orrvérzés. Az orrban nagyon finom
hajszálerek vannak, amelyek könnyen megpattannak magas
vérnyomás hatására, tehát ha valakinek gyakran vérzik az orra,
ez is a magas vérnyomás jelenlétére utalhat.
4) Fontos tünet a terhelés hatására jelentkező nehéz légzés.
Ha a beteg nem bírja a kis terhelést sem, ha nagyon nehezen tud
lépcsőn menni, hamar elfárad, kisebb fizikai megterhelés esetén
is szuszogni, lihegni kezd, ezek a tünetek is jelzésértékűek.
5) Mellkasi fájdalmak is jelezhetnek magas vérnyomást.
Ekkor ugyanis a koszorúerek is károsodnak, s különféle
anginás, szívtájéki fájdalmak jelentkezhetnek.
6) Jellegzetes tünet, amelyet már a fejfájásnál is említettem, de
önmagában is fontos megemlíteni: a levertség, gyengeség-érzet,
fáradékonyság - ez egy önálló tünetcsoport.
7) A szédülés is figyelmeztető jel, ugyanis a hipertónia az
agyi erekre sincs jó hatással. A rendszeres szédülés min-
denképpen az agyi keringés károsodására utal.
Tehát ez a hét fő tünete a magas vérnyomásnak, ha ezek
közül több rendszeresen ismétlődik, akkor mindenképpen
érdemes ennek utána járni.
A MAGAS VÉRNYOMÁS GYÓGYMÓDJAI
A magas vérnyomást azért fontos kezelni, mert rengeteg
szövődménye van. Számtalan betegséget válthat ki, ha tartósan
fennáll a szervezetben. Ide tartoznak a különféle szív-
betegségek, koszorúér-betegségek, szívinfarktus, és a különféle
agyi szövődmények: a leggyakoribb az agyvérzés. Felléphetnek
különféle szívelégtelenségek, érszűkület, vesebetegségek,
veseelégtelenség, szembetegségek, látásromlás, és ha a magas
vérnyomás hosszú ideig fennáll, és nem sikerül csökkenteni,
akkor halálos kimenetelű is lehet.
Az 1930-as és 1940-es években - ha nem sikerült visszaszorí-
tani, vagy nem volt kezelve - a hipertónia leggyakrabban
agyvérzés, vagy veseelégtelenség által okozott halált. A mai korban
inkább a magas vérnyomás szövődményeként megjelenő
szívbetegségek a legfőbb halálokok. A magas vérnyomás beteg-
séget tekintve a mai magyar lakosság 20-25%-a érintett. Tehát
minden negyedik-ötödik embernek magas a vérnyomása, ezért
nyugodtan mondhatjuk, hogy ez is népbetegségnek számít.
A szokásos orvosi megoldás általában a gyógyszeres kezelés.
Ha kiderül egy betegről, hogy magas a vérnyomása, akkor
különféle vérnyomáscsökkentőkkel próbálják beállítani a
vérnyomását úgy, hogy az normalizálódjon. Sok esetben ezzel
tényleg csökkenthető a vérnyomás. Jobb esetben azok az
orvosok, akik erre is odafigyelnek, életmódváltoztatást java-
solnak, hiszen rengeteg orvosi megfigyelés bizonyítja ennek
jótékony hatását a vérnyomásra.
A természetgyógyászat megfigyelése szerint számtalan
természetes gyógymód van, amelyekkel a hipertónia meg-
szüntethető.
íme a legfőbb és leghatásosabb módszerek:
AZ ÉTREND MEGVÁLTOZTATÁSA Ezen a
tényezőn nagyon sok múlik, a táplálkozási szokások
megváltoztatása nagyon sokat segíthet. A megfigyelések ered-
ményeképpen egyértelműen sikerült meghatározni azt, hogy
melyek azok az ételek, amik emelik a vérnyomást.
 A legfőbb vérnyomásemelő a só. Rengeteg orvosi megfi-
gyelés igazolja a só és a magas vérnyomás összefüggéseit.
Például azoknál a természeti népeknél, ahol nincs sófo-gyasztás
- sajnos egyre kevesebb ilyen népcsoport található a Földön -,
nem ismert a hipertónia. Brazíliában például sikerült egy
Janomamo nevű indián törzset megfigyelni, akik természetes
körülmények között élnek, és nem fogyasztanak sót. Az átlagos
vérnyomás az ötven éves férfiaknál 107/67 higanymilliméter
volt, a nőknél pedig 98/62. Megfigyelték azt is, hogy ha a törzs
tagja civilizált körülmények közé megy, és elfogadja azt az
étrendet, akkor a vérnyomása is kezd emelkedni. Illetve ezeknél
a zárt törzseknél, ahol sót nem használnak, megfigyelték azt is,
hogy ha betör a civilizációs étrend, s ezzel együtt a
sófogyasztás, a sós ételek, akkor a vérnyomás átlagértéke nő.
Orvosi megfigyelések is bizonyítják, hogy a sófogyasztás
jelentős visszafogásával a hipertóniás betegek nagy részének
vérnyomása csökken, gyógyszerek használata nélkül is. Az
1950-es években még nem voltak hatékony vérnyomást
csökkentő gyógyszerek, ezért nagyon sok esetben sómentes
diétát javasoltak a betegeknek (például nagyon divatos volt a
sómentes rizsdiéta), és ezzel tényleg sikerült csökkenteni a
betegek vérnyomását. Aztán megjelentek nagyon hatékony
vérnyomás-csillapító, vízhajtó gyógyszerek, és mivel ezek
hatásosnak bizonyultak, a sómentes diétát felváltotta a gyógy-
szeres kezelés. Számtalan mérés után, az 1990-es évekre alakult
ki az a megfigyelés, hogy ha a napi sóbevitelt sikerül 2-5 g alá
szorítani, akkor a vérnyomás csökkenni kezd. Ez nagyon nagy
odafigyelést igényel, mert ha bemegy az ember egy boltba, és
vesz egy zsömlét, akkor máris túlhaladta a két grammot.
Manapság már lehet kapni sómentes pékárukat, többek között
sómentes kenyeret is.
Ami a megelőzés céljából fontos: két egészséges vese
naponta 4-5 g sót tud kiszűrni, nagyon fontos, hogy ezt a
mennyiséget ne haladjuk meg. Ha már kialakult a betegség,
akkor vagy a teljesen sómentes étrend, vagy a nagyon alacsony
sóbevitel hozhat változást. Az ételek ízesítését megoldhatjuk
fűszerekkel, fűszernövényekkel (például kömény, majoranna,
bazsalikom).
Egy tudományos felmérés szerint egy hónapig tartó
sószegény étrend mellett, gyógyszeres beavatkozás nélkül
átlagosan 16 higanymillimétert csökken a vérnyomás. Ezt főleg
a systolés értéken lehet megfigyelni. Amit ilyen esetben az
ember tehet, hogy kerüli az ételek sózását, csökkenti azon
készételek fogyasztását, amelyekben iparilag benne van a só, és
minél több friss, nyers ételt fogyaszt. I la valaki sómentes diétát
tart, előnyben kell részesíteni az otthon készített ételeket, mert a
boltban vásárolt ételeknél nem lehet a sótartalmat kontrollálni.
A húsos, zsíros ételekről is megfigyelték, hogy emelkedik
tőlük a vérnyomás. Ilyen hatása van az alkaloidákat nagyobb
mennyiségben tartalmazó anyagoknak is: a n i k ot i n -, koffein-,
teobromin- és teintartalmú élvezeti cikkek t a r t o z n a k ide. A
cigaretta, a feketekávé, a fekete tea, a csokoládé és a kakaó
tehát mind-mind növelik a vérnyomást. A só m e l l e t t ezek
csökkentésére is érdemes odafigyelni.
Ezeknek a diétáknak testsúlycsökkentő hatása is van, ami
nagyon jó, mivel minél nagyobb a túlsúly, annál magasabb a
vérnyomás. Három kilogramm fogyás esetén a betegeknél a
systolés érték átlagosan 7 higanymilliméterrel csökken, a dias-
tolés érték pedig 4 higanymilliméterrel. Tizenkét kilós fogyás
esetén a systolés érték átlagosan 21 higanymilliméterrel csök-
kent, a diastolés átlag pedig 13 higanymilliméterrel. Ez már
nagyon komoly csökkenésnek mondható.
Itt, a diétákról szóló résznél mondanám el zárásképpen, hogy
melyek azok az ételek, amelyek kerülendők, és melyek azok,
amelyek fogyasztandók hipertóniás betegeknél. A Dr. Kékes
Ede által összeállított javaslatra szeretnék hivatkozni, amely
részben az ő saját megfigyelése, részben külföldi orvoscsopor-
tok által végzett kutatások alapján állt össze. (Dr. Kékes Ede a
Magyar Kardiológiai Társaság és a Magyar Hipertónia Társaság
vezetőségi tagja, fő szakterülete a magas vérnyomás, és ennek
kezelése, gyógyítása. Több könyve és 280 tudományos
közleménye is megjelent ebben a témában.)
Kerülendő ételek:
A magas zsírtartalmú ételek, belsőségek, kolbász-, hurka- és
szalámiféleségek, vaj, vajkrémek, szalonna, tepertő, tejföl,
tejszín, tejszínhab, zsíros sajtok, zsíros túró, különféle cukros
sütemények, édességek, fehér kenyér, fehér rizs, fagylaltok,
szörpök, általában a magas cukortartalmú ételek, alkoholos
italok, cukros üdítőitalok.
Fogyasztható ételek:
A különféle olajok, joghurt, kefir, barna kenyér, főzelékfélék,
saláták, zöldségek nyersen és hőkezelt állapotban, szójakészít-
mények, müzlik, korpák, pelyhek, gyümölcsök, krumplis ételek
(nem nagy mennyiségben, lehetőleg nem napi szinten),
gyógyteák, ásványvíz, illetve a rostos, cukormentes italok.
VITAMIN- ÉS NYOMELEMBEVITEL
Hatezer embernél, tizenhárom éven át figyelték a napi kalci-
umbevitel és a vérnyomás összefüggését, és megállapították,
hogy a szerves kalcium bevitele segít csökkenteni a magas
vérnyomást.
A magnéziumról köztudott, hogy nagyon fontos a szívizom
egészséges működéséhez. A holland Szív Alapítvány több
kísérletsorozatot végzett a magnéziumbevitel, illetve a szív- és
érrendszeri betegségek összefüggésével kapcsolatban. Sok szív-
és érrendszeri betegség hátterében magnéziumhiány áll. Magas
magnéziumtartalmúak a zöld levelek, és ez a magné-
ziumtartalom akkor hasznosul a legjobban, ha az ember nyers
formában fogyasztja ezeket a zöldféléket.
A káliumbevitel - ha szerves formában történik, étrend
segítségével - szintén csökkenti a vérnyomást. Az egyik kísér-
letben, amelyet ezzel kapcsolatban folytattak, két csoportra
osztották azokat a betegeket, akik már gyógyszeres kezelést is
kaptak. Az egyik csoport tagjai változatlanul folytatták az
addigi étrendjüket, a másik csoport tagjainál magas kálium-
tartalmú étrendet alakítottak ki. Ennél a második csoportnál a
vérnyomás csökkenését figyelték meg.
A klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy minél magasabb a
C-vitaminfogyasztás, annál alacsonyabb a vérnyomás. A pan-
toténsav, a B6-vitamin fokozott beviteléről is kimutatták, hogy
csökkenti a vérnyomást. Javasolt még a Q 10-bevitel is. (Lásd
még a 4. számú függeléket!)
BÖJT
Magas vérnyomás esetén már pár napos böjt is nagyon sokat
segíthet. Ha az étrend megváltoztatása nem segít, vagy csak
kevésbé csökkenti a magas vérnyomást, akkor érdemes egy pár
napos böjtöt tartani, és utána sómentes étrenddel folytatni a
váltást. A böjt alatt a vérnyomás csökkenését olyan
gyógyteákkal lehet támogatni, amelyek vérnyomáscsökkentő
hatásúak. A böjt nagyon hatásos a vérnyomás csökkentésére,
már csak azért is, mert megfelelően összeállított levek esetén
nincs sóbevitel, és ez igen gyorsan normalizálja a vérnyomást.
Persze megfigyelhető, hogy ahogy bejut a só a szervezetbe, a
vérnyomás megint emelkedni kezd. (Egyes szív és érrendszeri
betegségeknél a böjt ellenjavallott, konzultáljunk t e h á t szak-
emberrel a böjtölés előtt!) A böjt kedvező hatásai ilyenkor:
csökken a keringő folyadékok térfogata, a szervezet lebontja a
szérumlipideket, kiválasztja a felesleges sót és csökken a
perifériás értónus.
TISZTÍTÓKÚRÁK
Ha valaki - bármilyen okból - nem tud, vagy nem akar böjtölni,
vannak bizonyos kúrák, amelyekkel - a megfelelő étrend mellett
- gyorsítható a vérnyomás beállítása. Ilyen a tejsavókúra, a
paradicsomkúra, és a leghatásosabb - ha nincs egyéb
ellenjavallat - a fokhagymakúra. A fokhagyma az egyik
legerősebb és legközismertebb vérnyomáscsökkentő. A
fokhagymakúra során hat héten át napi három gerezd fok-
hagymát kell megenni, persze nem egészben, hanem valamin
szétdörzsölve vagy szétnyomva, esetleg szendvicskrémekbe
keverve. Ha valaki tart egy hat hetes fokhagymakúrát, és ezt
sómentes növényi étrenddel köti össze, ez nagyon hatásos lehet,
főleg, ha mellette vérnyomáscsökkentő teákat is fogyaszt, és
rendszeresen mozog.
GYÓGYTEÁK
Gyógyteákat böjt alatt is lehet fogyasztani, és az étrend mellett
is sokat segíthetnek. A legfőbb vérnyomást szabályozó
gyógyteák: a galagonya, a fagyöngy és a pásztortáska. Meg-
figyelték, hogy ennek a három teának az egyenlő arányú
keveréke különösen hatásos. Ebből a keverékből negyed liter
vízbe kell két teáskanálnyit tenni. Tíz-tizenkét órán át kell állni
hagyni, s a nap folyamán két részletben kell elfogyasztani,
fogyasztás előtt egy picit felmelegítve. Napi négy-öt dl is
fogyasztható ebből a teából, minimum két alkalommal egy
csészényit kell meginni.
Vannak egyéb teák is, amelyekről megfigyelték, hogy
vérnyomás-csillapító hatásuk van. Elképzelhető, hogy azokra a
teákra, amelyeket kiemeltem, kevésbé reagál a szervezet, és
más teák azok, amelyek előidézik a kívánt hatást. Ezek a teák,
amelyeket szintén használnak a természetgyógyászatban a
vérnyomáscsökkentésre: zsurlófű, csalán, rozmaring, cicka-
farkfű, csipkebogyó, gyöngyvirág (ez utóbbi szívbetegségeknél
is nagyon jó), kerti ruta és orbáncfű. A zsurlófüvet, csalánt,
cickafarkot nem csak belsőleg fogyasztva, de főzet-ként a
fürdővízhez adva is alkalmazhatjuk.
RENDSZERES MOZGÁS
A magas vérnyomásos betegnek megfelelő kontroll mellett
javasolható könnyedebb, rendszeres mozgás, amely egyébként
a megelőzés szempontjából is nagyon fontos. Egyértelműen
megfigyelték, hogy rendszeres aktivitás mellett elkerülhető a
hipertónia. Ha már kialakult a betegség, minden esetben
figyelembe kell venni a beteg terhelhetőségét, nehogy
agyvérzést kapjon a sportolás során.
Nagyon fontos, hogy óvatosan, lassan, fokozatosan kell a
terhelést növelni. Főleg a súlyosabb esetekben elég egy séta
mozgás címén. Ha nem olyan magas a vérnyomás és a testsúly,
akkor könnyebb mozgás, úszás, kocogás, a nem megerőltető
házi munka vagy kerti munka javasolt. A lényeg, hogy kitartóak
legyünk. Nem a gyakorlat intenzitása fontos, hanem a kitartó
véghezvitel. Egy óra tempós séta hasznosabb, mint 10 perc
futás. A betegnek abba kell hagynia a tréninget, ha mellkasi
nyomást érez, illetve ha a pulzusszáma 100 fölé megy. Meg kell
figyelni, hogy milyen mértékű az az aktivitás, amellyel még
száz alatt lehet tartani a pulzusszámot. Ha valaki erős
légszomjat érez, szédül, vagy nagyon nagy szívütéseket érez,
azonnal be kell fejeznie a tréninget! Mindenféle erőtel-
jes sportolás, erőltetett futás, izomerősítés, nagy erőkifejtést
igénylő emelés, nehéz munka kerülendő ilyenkor.
HIDROTERÁPIÁS MÓDSZEREK
A hidroterápia megközelítésében a magas vérnyomásnak az a
lényege, hogy vértolulás van a fejben, és ezt a víz segítségével
meg kell szüntetni úgy, hogy a fejből a végtagok felé próbáljuk
a vért elvezetni. Ezért javasolják a mezítláb járást, a harmatos
fűben járást, a lábikragöngyölést és a különféle lábpakolásokat.
Ide tartoznak a különféle lábfürdők, a víztaposás, az ülőfürdő
(ez nem a lábra i r á n y u l , de szintén próbálja levezetni a
vértöbbletet a fejből az altestbe), a derékpakolás és a
haspakolás. Speciális kezelésként szokták alkalma/ni a szén-
dioxidos, hangyasavas fürdőket.
Régen használták az érvágást, a piócakezclést és a véradást,
hogy a vértöbblettől megszabadítsák a szervezetet. Ezek a mód
szerek tényleg hatnak. A mai korban a köpölyözést használják,
annak akár azt a változatát is, amit „véreztető köpölyözésnek"
hívnak, ebben az esetben a köpölyözést egybekötik némi vér
elvezetésével. Ezek már bonyolultabban megoldható kezelésmó-
dok, de a korábban említett, egyszerűbb hidroterápiás módsze-
rek könnyebben megvalósíthatók.
HOMEOPÁTIA
A vérnyomás csökkentésére nagyon hatásos homeopátiás szerek
vannak. A leggyakrabban beváltak: Árnika D6-os hígításban,
Aurum D6-os hígításban, Sulphur D6-os hígításban, ezen kívül
leggyakrabban Bárium carbonicumot, Bárium jodátumot,
Aconitot, Crataegust, Lachesist, Nux vomicát, Nicotianát,
Viscum albumot szoktak használni. Tartós és súlyosan magas
vérnyomás esetén érdemes felkeresni homeopata szakembert,
aki segít személyre szabott homeopátiás szereket kiválasztani.
AROMATERÁPIA
Vannak olyan illóolajok, amelyek - részben belsőleg fogyasztva,
részben fürdővízhez hozzátéve vagy akár párologtatva - a vér-
nyomás csökkenését idézik elő. Ilyen a bazsalikomolaj, a leven-
dulaolaj, a majorannaolaj, a citromfűolaj és a narancsvirágolaj.
 LlTOTERÁPIA Az ásványok közül a
lapis lazuli és a zafír az, amelyekről megfigyelték, hogy
vérnyomáscsökkentő hatásúak. Ezek akkor képesek
vérnyomáscsökkenést kiváltani, ha az ember karkötőn, vagy a
középső ujjon, gyűrű formájában hordja őket. Súlyosabb
eseteknél van egy bonyolultabb megoldás is: a betegnek le kell
feküdnie, s egy-egy követ kell a kulcscsontjaira, a csuklókhoz és
a nagylábujjhoz, vagy a nagylábujjra helyezni.
STRESSZOLDÁS
A stressz nagy mértékben befolyásolja a vérnyomást, az étrend
és a mozgáshiány mellett ez az egyik leggyakoribb
vérnyomásemelő tényező. (Stressz esetén nő az adrenalinszint,
ami viszont emeli a vérnyomást.) Tehát a betegnél minden
lehetséges módon törekedni kell a stressz oldására. Ezt lehet
befolyásolni zeneterápia, illetve színek segítségével.
Természetesen a zenék közül a nyugtató hatásúak azok, ame-
lyek az ellazulást és a vérnyomás csökkenését segítik. A szín-
terápiában a zöld és a kék szín hűsítő, vérnyomáscsökkentő
hatású. A vörös és a narancssárga inkább emeli a vérnyomást,
ezek az alacsony vérnyomású embereknél jöhetnek szóba.
Stresszoldó hatásúak a légzőgyakorlatok is. A hipertóniás
betegnek meg kell tanulnia relaxálni vagy meditálni, és ezekkel
a módszerekkel csökkenteni a vérnyomását. Az autogén tréning
is segíthet, és a kineziológia révén utána lehet járni a magas
vérnyomás konkrét, személyre szabott okainak is. A művészeti
terápiák (pl. zene, festészet) és az önismereti munka (pl. egyéni
vagy csoportos pszichoterápia) is segíti a feszült személyiség
harmonizálását.
EGYÉB MÓDSZEREK
Ide tartozik a Bach-virágterápia, amely inkább lelki szinten hat.
A Bach-esszenciák közül az úgynevezett vörösvirágú vadgesz-
tenye az, amelynél megfigyelték, hogy vérnyomáscsökkentő
hatása van. Hatásos még a sajátvér-terápia, az akupunktúra, az
akupresszúra, a reflexológia. Talpmasszázsnál főleg a vegetatív
idegrendszer, a vesezónák és a gerincoszlop területeit kell
ingerelni. Használható oxigénterápia, ózonterápia és stressz-
oldó, nyugtató, lazító hatású masszázsterápia.
LELKI HÁTTÉR
Zárásképpen a hipertónia lelki hátteréről mondanék pár szót.
Mit szimbolizál a vérnyomás? A vérnyomás a folyékony vér és
a neki határt szabó érfal kölcsönhatása révén keletkezik. A vér a
saját lényünket, az énünkéi szimbolizálja, az érfal pedig azokat
a határokat, amelyekbe e l e i ü n k során beleütközünk, amelyek
az énünknek, a lényünknek halán szabnak. Ez a határ az,
ameddig az ember szabadsága terjed. Van egy kör, amin belül az
ember tevékenykedhet, aktív lehet, s ha ezeken a határokon
túlmegy, azzal már inasok szabadságai sérti. Hz a határ a
szervezetünkön belül az érfal, amely a vérnek határt szab. Van
olyan ember, aki ezl nem tölti ki, nem használja ki azi a teret,
ameddig terjedhetne - ez az alacsony vcrnyoniásűikia jellemző.
Ők nem teszik próbára saját határaikat, nem próbál nak - jó
értelemben - „érvényesülni", inkább visszahúzódtuk, félénkek,
kerülnek mindenféle konfliktust, kihívást, ellenállási. Náluk
tehát inkább alacsony vérnyomás fog létrejönni.
Van egy másik típus, akire az jellemző, hogy áttör ezeken a
határokon, túllépi őket, túlzott mértékben próbál érvényesülni,
akár másokat háttérbe szorítva, letaposva. A szabadság helyett a
szabadosság valósul meg nála, és vagy tudatosan, vagy tudat
alatt keresi az ütközést, a konfliktust, a harcot -belőlük lesznek
a magas vérnyomásos betegek. Viszont náluk azt figyelték meg,
hogy a konfliktusok valódi megoldása helyett hiperaktivitással,
túlzott dinamizmussal terelik el a problémákról a saját maguk és
környezetük figyelmét, és gyakorlatilag a cselekvésbe
menekülnek. A magas vérnyomásos betegeknél gyakran elfojtott
agresszió, elfojtott érzelmek találhatóak, amelyek időnként
kirobbannak.
Nagyon gyakori jellemző a magas vérnyomású betegeknél a
becsvágy és a nagyravágyás. Gyakran találhatunk közöttük
olyan személyiségtípussal rendelkező embert, aki cselekszik,
rengeteget jön-megy, aktív, dinamikus, és tetteivel, eredmé-
nyeivel görcsösen próbálja kicsikarni a környezetétől az elis-
merést, azt, hogy felnézzenek rá. Ez az összekoldult önbecsülés
csapdája.
Ne felejtsük el azt sem, hogy magas vérnyomásnál az érfalak
megkeményednek, ez viszont a rugalmasság, az alkal-
mazkodóképesség hiányára utal.
 Mindenképpen figyelni kell arra, hogy a magas vérnyomás
egy jel: felszólít a változásra, a változtatásra, és nemcsak az
életmód és az étrend területén, hanem a lelkiek területén is. Aki
EMÉSZTŐRENDSZERI
magas vérnyomásban szenved, annak a betegség azt az üzenetet BETEGSÉGEK
hordozza, hogy próbáljon rugalmasabb lenni, próbáljon a
nagyravágyástól, a becsvágytól megszabadulni, ne akarja
túlzott tettekkel, túlzott aktivitással görcsösen bizonyítani azt,
hogy ő milyen értékes és milyen jó. Nagyon hasznos, ha a beteg
megtanulja kifejezni az érzéseit. Fontos, hogy figyelje a saját
határait, azt, hogy meddig terjedhet ő anélkül, hogy mások
szabadságát korlátozná.
Szeretettel köszöntök mindenkit! Népbetegségek soroza-
Zárásképpen összefoglalnám a magas vérnyomás báziste- tunkban ma az emésztőrendszer egészséges működéséről,
rápiáját: betegségeiről, illetve ezek legszelídebb, legtermészetesebb
kezelésmódjairól lesz szó.
1) Helyes étrend A különféle emésztőrendszeri problémák, emjésztőrendsze ri
2) Böjt és egyéb tisztítókúrák zavarok nagyon sok ember életét megkeserítik, különösen ha
3) Gyógyteák tudjuk, hogy számos olyan betegség van, amelyek már a
4) Vitamin- és nyomelembevitel gyomor- és emésztőrendszeri problémák következményeként
5) Rendszeres mozgás alakulnak ki. A szerényebb orvosi becslések szerint is elmond-
6) Hidroterápiás módszerek ható, hogy a betegségek kialakulásában 40-50%-ban az étrend
7) Stresszoldás tehető felelőssé! (Tehát a helyes táplálkozás fél egészség!)
Mivel a táplálék megemésztése elsősorban az egészséges
gyomor- és béltraktuson múlik, ezért különösen fontos
emésztőrendszerünk egészségesen tartása.
A természetgyógyászat még nagyobb hangsúlyt helyez a
táplálkozásra, és azt mondja, hogy szinte nincs is olyan
betegség, amely kialakulásában a helytelen étrend, a helytelen
táplálkozás ne játszana főszerepet. A népi bölcsesség
szólásmondások formájában mindmáig őrzi ezt a tudást: „Amit
eszel, azzá leszel", „Az ember a fogával ássa meg a sírját", „A
halál a bélben lakozik".
A tápcsatornának, amelyen keresztül az elfogyasztott táplálék
végighalad, több szakaszát különböztethetjük meg: 1) szájüreg,
2) garat és nyelőcső, 3) gyomor, 4) vékonybél, 5) vastagbél, 6)
végbél, majd a végbélnyíláson keresztül kiürül a széklet. A mai
előadáson arra nem lesz módunk, hogy a táplálkozási folyamat
anatómiai, élettani részleteibe belemélyedjünk - nem térünk
majd ki például arra, hogyan zajlik a
gyomorban a táplálék emésztése, vagy hogy a vékonybélben
hogyan történik a felszívódás stb. -, de nem is ez a célunk.
Ehelyett a legfőbb táplálkozási problémák természetes gyó-
gyítására fogunk koncentrálni. Az orvosi részletek iránt
érdeklődőknek egészségügyi szakkönyvek garmadája áll ren-
delkezésére.
Az elfogyasztott táplálék a tápcsatornában számtalan kémiai
anyaggal érintkezik, ezek hatására lebomlik apró, molekuláris
egységekre, amelyek aztán - elsősorban a vékonybélben - fel-
szívódnak, majd a vér és a nyirokrendszer útján eljutnak oda,
ahol szükség van rájuk. A táplálék hasznosítása már a szájüreg-
ben elkezdődik, tehát ha ott problémák lépnek fel, az az egész
táplálkozási folyamatra kihathat. Rágás közben nyál keveredik
a táplálékhoz. Ha a nyál pH-értéke nem megfelelő, vagy ha az
ember nem rág alaposan, akkor már ez számtalan problémának
képezheti az alapját. De a szájüregben léphetnek fel a
következő betegségek is: szájnyálkahártya-gyulladás,
vitaminhiány okozta nyelvgyulladás, a nyálmirigyek gyul-
ladása, sőt, akár kövesedése is, amely megakadályozza a nyál
normális ürülését.
A szájból a táplálék a nyelőcsőbe kerül. Ennek esetleges
betegségei a következők: akut vagy krónikus nyelőcső-
gyulladás, nyelőcsőtágulat vagy -szűkület, íckclycsedés, illetve
az úgynevezett reflux betegség, amikor a savas gyomortartalom
a nem megfelelő záródás miatt v i s s z a j u t a nyelőcsőbe, és ott
gyulladást, fekélyesedést okoz. (íyakoriak továbbá a nyelőcső
daganatai, a nyelőcsőrák (nyelőcsőkar-cióma). S ha fizikai
elváltozást nem is mindig lehet kimutatni, még akkor is
kialakulhatnak különféle nyelési zavarok, amelyek sokszor
pszichés eredetűek, vagy idegrendszeri probléma áll a
hátterükben - például v a l a m i l y e n idegi vezérlés nem működik
rendesen.
Anyelőcsövön keresztül, a nyclőmozgások révén a táplálék a
gyomorba jut, ahol elkeveredik a gyomorsavval. In isméi
számtalan probléma adódhat: gyomorhurut, gyomorfekély, jó-
és rosszindulatú daganatok, polipok - hogy csak a leggya-
koribbakat említsem.
A gyomorból az étel a vékonybélbe kerül, ahol keveredik az
epével, illetve a hasnyálmirigy váladékaival. Bár az epehólyag és
a hasnyálmirigy problémái nagyon sok emésztőszervi beteg-
séget okozhatnak, ezekre most nem fogunk kitérni, hiszen
azokat korábbi, önálló előadások keretében tárgyaltuk. (Lásd
Váradi Tibor: Az öngyógyítás ábécéje és Glandoterápia előadás-
sorozatait!) A különféle emésztőenzimek segítségével a vékony-
bélben folytatódik a táplálék alapelemeire való lebontása, s a
tápanyagok nagy része itt szívódik fel. Számos betegség alakul-
hat ki felszívódási rendellenesség miatt, továbbá felléphet bél-
tuberkulózis, ér eredetű betegség (például bélinfarktus), gyulla-
dásos (például Crohn-betegség), fertőző (például béltífusz) és
daganatos betegségek (például vékonybélrák).
A vékonybélben fel nem szívódott táplálékmaradványok
továbbhaladnak, átkerülnek a vastagbélbe, ahol megindul egy
vízvisszaszívási folyamat, és besűrűsödik a széklet, ami a
végbélen keresztül kiürül. A vastagbél szintén begyulladhat,
elfekélyesedhet, és kialakulhat az egyik leggyakoribb emész-
tőrendszeri daganattípus: a vastagbélrák. A végbélben a
gyulladásos folyamatok mellett tályog, fisztula alakulhat ki, a
végbélnyílás berepedhet, illetve különféle aranyeres panaszok
léphetnek fel.
 Láthatjuk hát, hogy bármelyik szakaszban sérül is az
emésztési folyamat, annak igen komoly betegségek lehetnek a
következményei, és akkor az egyéb zavarokról - például a bél-
ben lévő baktériumok egészséges arányának felborulásáról
(diszbakteriális állapot) vagy a férgesedésről - még nem is
beszéltünk!
Azt már rögtön az elején érdemes leszögeznünk, hogy a
bélrendszer egy pszichoszomatikus szerv! Bárki tapasztalhatja a
mindennapi életben, hogyan reagál pszichés hatásokra a bél-
rendszer: akár szorulás, akár hasfájás, gyomorideg, puffadás
vagy hasmenés formájában. Nincs olyan emésztőszervi beteg-
ség, amelynek ne állna a hátterében pszichés ok is, bármilyen
problémája legyen tehát az embernek az emésztőrendszerével,
azt sohasem elég csak fizikai szinten kezelni, a teljes gyógyulás
érdekében minden esetben lelki-pszichés kezelésnek is kap-
csolódnia kell a terápiához!
De vajon hogyan ismerhetjük fel - lehetőleg még idejekorán,
a komolyabb fájdalmakkal járó problémák kialakulása előtt -,
hogy emésztőrendszerünkkel gondok vannak? Nos, ebben nagy
segítségünkre lehet a vizuális diagnosztika -szemrevételezve
testünk jelzéseit, még idejében tehetünk megelőző lépéseket!
VIZUÁLIS DIAGNOSZTIKA
Az ajkak megmutatják a gyomor és bélrendszer állapotát - a
felső ajak a gyomor, az alsó ajak a belek állapotát tükrözi.
Bármilyen seb, afta, herpesz, berepedés jelzésértékű! Ha az
emésztőcsatorna kitágul és elveszti rugalmasságát, az ajkak
megvastagszanak. A túl vastag alsó ajak a puffadásra és szék-
rekedésre való hajlamot mutatja. A szájzug rendszeres berepe-
dése nyombélfekélyt jelezhet. A túl sötét, vérbő ajkak vér-
pangásra, illetve gyulladásos folyamatokra utalhatnak a
gyomor- és bélrendszer területén. A túl fehér, halvány ajkak
ugyanakkor felszívódási zavarokra és vérszegénységre hívhatják
fel a figyelmet. A kiújuló sebek fekélyesedés előjelei lehetnek.
Az orr felső részén vagy az orrnyergen látható barna elszíne-
ződések, szeplők fekélyhajlamra, savtúltengésre utalnak. Gyo-
morrák esetén halványzöldes árnyalat jelenik meg ugyanezen
a területen. Hasonlóan jelzésértéknek a foltok és elszíneződések
a gyomormeridián, a vékonybélmeridián vagy a vastag-
bélmeridián mentén.
A sötétpiros-vörös elszíneződés a nyelv hátsó részén gyul-
ladásra, fekélyesedésre utalhat az emésztőrendszer területén. A
fehér lepedék gyomor- és/vagy bélhurutra utal. (Az emésztő-
rendszer minden gyulladásos megbetegedésénél lepedékes lesz
a nyelv.) A nyelv szélén látható fognyomok felszívódási zavar-
nak lehetnek a jelei. Ha sok pici repedés vau a nyelven, az
enzimhiányra utal, amely sok emésztőszervi panasz hátterében
állhat (továbbá jelzi a cukorbetegségre való hajlamot).
A kezek is szolgálhatnak vizuális jelzésekkel. A hosszirányú
barázdák a körmön bélrenyheségre, felszívódási zavarokra, míg
a középső ujj feltűnő elváltozásai a gyomor- és bélrend szer
problémáira utalhatnak.
Az íriszben az emésztőrendszer területe az úgynevezett
fodorzóna. A normális fodorzóna bármilyen elváltozása a
gyomor- és bélrendszer betegségeiről ad hírt. A fodorzóna
közvetlenül a pupilla körül található, a teljes írisz (szivárvány-
hártya) körülbelül egyharmadát teszi ki. A fodorzóna optimális
esetben szabályos kör alakú, színe az írisz színéhez hasonlatos,
nincs benne semmiféle jel vagy elszíneződés. Elváltozásai
ugyanakkor betegségeket jelezhetnek.
A kisméretű fodor (általában nagy pupilla mellett) bél-
szűkületre utal, a nagyméretű fodor (általában kis pupillával)
pedig béltágulatra. A váltakozó, hullámzó tágulat-szűkület a
megfelelő bélszakasz tágulatára, illetve szűkületére utal.
A fodorzóna további, konkrét jelzései a következők:
• fodorszélesedés fölfelé: az emésztőrendszer hibás műkö-
dése miatt fellépő rendszeres szédülést, fejfájást jelzi;
• fodorszélesedés lefelé: krónikus székrekedés jele;
• fodorszűkület a felső zónában: emésztőszervi eredetű
pszichés labilitásra, sőt depresszióra is utalhat;
• fodorszűkület az alsó zónában: az emésztőrendszer
betegségeire is visszavezethető vese- és hólyagpana-szokat
mutathatja.
A fodor színe is információértékű lehet:
• világosvörös - savtúltengés;
• rozsdavörös - gyomorégés;
• sárgásbarna - gyomorhurut, bélhurut, székrekedés;
• szalmasárga - székrekedés-hasmenés váltakozása;
• ólomszürke - nyálkahártya-savasodás, felszívódási
zavarok;
• tejfehér - gyomorhurut-bélhurut, diszbakteriális állapot;
• feketésvörös vagy egérszürke - rákhajlam a gyomor- és
bélrendszer területén.
A LEGGYAKORIBB TÁPLÁLKOZÁSI HIBÁK
A jelzésértékű testi tünetek után térjünk most rá a kiváltó okokra!
Az emésztőszervi panaszok hátterében elsősorban a helytelen
táplálkozás áll, amely hét fő formában nyilvánulhat meg:
1) Többletbevitel
Vannak anyagok, amelyekre szükségünk van, de ha ezekből
huzamosabb ideig kétszer-háromszor több kerül a szerveze-
tünkbe illetve a tápcsatornánkba, mint amennyi valójában
hasznosulni tud, abból nagyon komoly betegségek alakulhatnak
ki. Beszélhetünk a fehérjének, a cukornak vagy a zsírnak
a többletbeviteléről, de előfordulhat, hogy valaki sóból juttat a
szervezetébe többet a kelleténél. Még egyszer hangsúlyoznám,
hogy bármelyik - egyébként szükséges - tápanyagból is kerül be
huzamosabb ideig túlzott mennyiség, attól megbetegszik az
emésztőrendszer.
2) Hiányállapotok
Természetesen, ha életfontosságú anyagokból - vitaminokból,
nyomelemekből, ásványi anyagokból kerül be kevés a szer-
vezetbe, az ugyanúgy károsan hal a/ emésztési folyamatokra.
Ide sorolhatjuk a vizet is, hiszen a folyadékhiányos táplálkozás
szintén befolyásolja az egész emésztőszervi működést: a
megfelelő emésztéshez és felszívódáshoz folyadékra van szük-
ség, vízhiány esetén ugyanakkor székrekedés alakulhat ki.
3) Elégtelen rágás
Ma már sajnos szinte általános probléma, hogy az ember túl
gyorsan eszik, azaz nem rágja meg kellőképpen a táplálékot.
Pedig az alapos rágás - az étel pépessé aprítása - révén az egész
emésztési folyamatot nagymértékben elő lehet segíteni!
4) Gyakori evés
Ha az ember túl gyakran és rendszertelenül eszik, ezzel meg-
terheli az emésztőrendszerét. Napi két-háromszori főétkezés
bőven elegendő az ember számára! Fontos, hogy az étkezések
egyfajta ritmus szerint történjenek, hogy szervezetünk meg-
tanulja, mikor készülhet a táplálék befogadására és emésztésére.
A főétkezéseken kívül gyümölcsök, gyümölcslevek és
gyógyteák fogyaszthatók.
5) Helytelen ételkombinációk
Nem csak az a fontos, hogy az ember mit eszik, hanem az is,
hogy mit mivel eszik! A megfelelő ételkombinációkra most nem
térünk ki részletesen, mert ezekről régebbi előadásokon már
esett szó. (Lásd az 1. számú függeléket!)
6) Manipulált ételek fogyasztása
Számos emésztőrendszeri probléma hátterében az áll, hogy
táplálkozásunk túlnyomórészt olyan ételeket tartalmaz,
amelyeket sütéssel, főzéssel, fagyasztással, konzerválással,
finomítással, pasztörizálással, és még ki tudja hányféle mód-
szerrel manipulál az ember. Holott minden átalakítás eltávolítja
az élelmiszer-alapanyagot annak természetes állapotától -
denaturálja azt.
7) Rostbevitel hiánya
Bár némileg e kategória is a hiányállapotok körébe tartozik,
mégis külön említést érdemel a rosthiányos táplálkozás; erről
majd a székrekedés tárgyalásakor szeretnék külön beszélni.
GYOMORBETEGSÉGEK
A gyomor a tápcsatorna egy kitágult szakasza. Mirigyei napi 1-
1,5 liter gyomornedvet, különféle fehérje- és zsírbontó enzi-
meket (pepszin, lipáz stb.) termelnek. A gyomorban egészséges
esetben felszívódás nem történik (kivéve víz vagy alkohol), ha
azonban kóros körülmények között ez mégis előfordul, akkor
az komoly allergiás reakciókat válthat ki.
A fentebb felsorolt hét tényező mind-mind fontos a gyomor
egészsége szempontjából. Az alapos rágással teher-
mentesíthetjük a gyomrot - minél jobban megrágjuk az ételt, az
annál gyorsabban fog tudni kiürülni. A gyomor egészséges
működése szempontjából érdemes tartani magunkat a mér-
tékletesség elvéhez, hiszen a gyomor akkor képes a munkáját
tökéletesen elvégezni, ha csak félig van megtöltve. Ha az ember
degeszre eszi magát, az már azt jelzi, hogy a gyomor nem képes
több ételt befogadni. A helyes ételkombinációk betartása a
gyomor munkája kapcsán abból a szempontból fontos, hogy a
folyadék és a szilárd étel ne keveredjen. Ha az ember
közvetlenül étkezés előtt, vagy rögtön az után iszik, sőt, esetleg
akár étkezés közben is, azzal igen rossz irányba befolyásolja az
emésztési folyamatot, hiszen felhígítja az emésztőnedveket.
Ezért vagy étkezés előtt fél órával, vagy étkezés után 2-3 órával
fogyasszunk folyadékot!
Érdemes tudni, hogy minél magasabb egy étel zsírtartalma és
fehérjetartalma, annál több ideig tartózkodik a gyomor-
ban, azaz megemésztése annál nagyobb munkál ró a gyomorra.
Táplálékaink egészségessége a megemésztésükhöz szükséges
idő arányával is kifejezhető: a növényi o l a j o k például
kevesebb időt töltenek a gyomorban, azaz egészségesebbek,
mint az állati zsiradékok.
ízelítőül csak néhány példa a különböző eleiek gyomorban
töltött emésztési idejéről: ha az ember alaposan megrágja őket,
a gyümölcsök körülbelül fél órái töltenek a gyomorban, a zöld-
ségeknél ez az idő 1-2 óra. Mivel a gyümölcsök és a zöldségek
alapvetően kevés időt töltenek a gyomorban, ezért optimális,
könnyű tápláléknak minősülnek. A tojás és a lej ellenben
átlagosan már 3 órát tölt a gyomorban, a marha vagy borjúhús,
illetve a szárnyasok (kacsa, liba) húsa pedig már 4-5 órát. A
zsírosabb húsféléknél vagy a szardíniánál már 6 8 órái
emésztési idővel kell számolnunk!
Ezek után vegyük sorra a leggyakoribb gyomorbetegségeket!
A GYOMORHURUT ÉS TERMÉSZETES KEZELÉSMÓDJAI A
krónikus gyomorhurut legfőbb oka általában bizonyos, a
gyomrot, illetve a gyomornyálkahártyát irritáló ételek és italok
rendszeres fogyasztása. Kialakulhat fertőzött tápláléktól,
rendszeres alkoholfogyasztástól, nehezen emészthető, sokáig a
gyomorban tartózkodó ételek rendszeres fogyasztásától, vagy
egyes gyógyszerek mellékhatásaként. Kísérőtünetei: émelygés,
hányinger, hányás, rossz közérzet. A heveny gyomorhurutot a
köznyelv gyomorrontásnak nevezi, ilyenkor az a legjobb, ha az
ember 1-2 napig nem eszik semmi szilárdat, tehát tart egy
léböjtöt. Ezzel gyorsan orvosolható az egyszeri túlevés, vagy az
esetlegesen fertőzött táplálék fogyasztása okozta heveny
gyomorhurut. A betegségnek ugyanakkor létezik krónikus
formája is, amikor a panaszok már hosszabb ideje állnak fenn;
ennek lehet oka a rendszertelen étkezés, a rendszeres
alkoholfogyasztás, dohányzás, gyógyszerszedés, illetve
hurutképző ételek fogyasztása. Az emberek jelentős hányadánál
hurutképző például a tej és a különböző tejtermékek; sok
esetben pusztán ezek kerülése megszünteti a panaszokat.
 Gyomorhurut esetén az első és legfontosabb teendő az étrend
rendezése, a megfelelő táplálkozás kialakítása, a napi
háromszori mérsékelt étkezés könnyen emészthető ételekből -
kerülve a nehezen emészthető húsokat, zsíros ételeket, sajtokat
és hüvelyeseket, sőt az éretlen, savanyú gyümölcsöket is -,
illetve a heti egyszeri böjtnap bevezetése.
A legfőbb hurutképzők a tej illetve a különféle tejtermékek,
de az alkohol és a nikotin is hurutképző hatású, csakúgy, mint a
túl hideg és túl forró ételek-italok, a cukrosecetes
savanyúságok, a fekete tea és kávé, a kakaó és a csokoládé. A
rendszeresen fogyasztott jégbehűtött üdítők, vagy a mindig
forrón fogyasztott ételek mind irritálják a nyálkahártyát, és az
emésztőrendszer úgy védi meg magát, hogy egy íhurutos
védőréteget képez a gyomorban és a belekben. Ennek feloldása
érdekében érdemes nyers káposzta- vagy burgonyalevet
fogyasztani, de hasonlóan jót tesz a közvetlenül étkezés előtt,
szétrágás nélkül lenyelt 8-10 szem mustármag. A léböjtnapok
mellett időnként érdemes almanapokat is beiktatni, vagy
almakúrát tartani, lévén az alma az egyik legjobb hurutoldó.
Heveny gyomorhurut esetén pótolni kell a hányás és a has-
menés okozta víz- és sómennyiséget. Igyunk citromos vizet, s
tegyünk bele egy csipet tengeri sót! Mindenképpen javasolt
ilyenkor pár nap léböjt, utána pedig egy héten keresztül csak
reszelt alma, krumplipüré, főzelékpürék, pirított kenyér és
barnarizs fogyasztandó.
Súlyos bélhurut esetén egyhetes böjt javasolt. A gyógyteák és
a zöldséglevek mellett a következő főzet fogyasztandó az egy
hét során: két púpozott evőkanál száraz áfonyát este 1 liter
vízbe beáztatunk, és reggel 20 percig főzzük, míg a folyadék
fele elpárolog; a maradék fél liter áfonyafőzetet igyuk a fél liter
zöldséglé és az 1-2 liter gyógytea mellé.
A böjt után a panaszok teljes megszűnéséig tartsuk be a
következő diétát:
• reggelire 2 dl áfonyáié;
• délelőtt zsálya- és kamillatea, gyümölcsök;
• ebédre héjában sült krumpli meghámozva vagy párolt
barna rizs zöldségekkel;
• délután teák és áfonyafőzet;
• vacsorára pirított kenyér hidegen s a j t o l t ol aj j al , piros-
paprikával és zöldségekkel;
• lefekvés előtt áfonyafőzet és zsályatea.
A böjttel és 2-3 hónapig tartó diétával több évtizede fennálló
krónikus gyomor- vagy bélhurut is megszüntethető!
A teák közül gyomorhurut esetén a kam il l a, a citromfű, a
borsmenta, a fehér üröm, az ezerjófú", a lenmag és a cickafark
fogyasztása ajánlott.
A hidroterápiás módszerek közül az úgynevezett íclíürdő
lehet hatásos, amikor csak az alsó test merül a vízbe, krónikus
gyomorhurut esetén pedig közvetlenül étkezések t i t án és éjsza-
kára javasolt a hasborogatás enyhén ecetes langyos vízzel. Forró
szódabikarbónás lábfürdővel is segíthetjük a gyógyulást.
Nagyon hatékonyan lehet befolyásolni a hurutosodást a
légzéssel: reggel és este érdemes 15-20 egyszerű, mély, lassú
lélegzetvételből álló légzőgyakorlatot végezni.
A homeopátiás szerek közül a Belladonna és az Acidum sul-
phuricum D6-os hígításban, míg a Phosphorus D12-es hígí-
tásban ajánlott. Természetesen komolyabb panaszok esetén
érdemes felkeresni homeopatikus szakembert, hiszen az egyedi
tünetek és azok fellépésének módja szerint személyre szabott
szert kaphat a beteg.
Talán meglepően hangozhat, de még csontkovácsot, kiro-
praktőrt is érdemes felkeresni gyomorhurutos panaszokkal,
ugyanis a bordák diszfunkciója, különösen a 7-es, 8-as és 9-es
bordák elmozdulása esetén ugyanazok a tünetek léphetnek fel,
mint gyomorhurutnál.
A tapasztalatok szerint érdemes reflexológushoz ellátogatni,
de a beteg akár otthon, önmagának is végezhet talpmasszázst:
elsősorban a gyomor, a máj, az epe és a hasnyálmirigy zónáit
kell gyomorhurut esetén masszírozni, továbbá a vékonybél
zónáját, a háti csigolyák és a plexus solaris területét, hetente
háromszor, húsz percen át. (Lásd a 61a és 61b számú
függelékeket!) Természetesen magának a gyomortájéknak a
rendszeres gyúrása, masszírozása, nyomogatása is jót tesz.
 Az illóolajok közül hurutosodás esetén naponta pár cseppet
kell beszedni vízben elkeverve. A geránium-, a kamilla-és a
rózsaolaj ajánlott, de nagyon jó hurutoldó a borsmenta olaja is.
Végül az ásványokat említeném: hurutos megbetegedés
esetén külsőleg, a gyomortájékra föltéve vagy marokkőként
használható az akvamarin, a magnezit, a holdkő és az ezüst.
A GYOMORHURUT PSZICHÉS HÁTTERE A
hurutosodás hátterében lelki szinten egyrészt a betegek
bizonytalansága, másrészt az elnyomott konfliktusok, az
elfojtott agresszió áll, amelyek miatt örökké tele vannak
kétségekkel. De a túlfeszített, felpörgetett életmód is hozzájárul
a betegség kialakulásához, azzal az érzéssel párosítva, hogy az
illető soha nem teljesíti azt, amit kellene, nem üti meg a mércét.
A gyomorhurutos vagy a bélhurutban szenvedő betegnek
meg kell tanulnia tudatosítani az érzelmeit és meg kell tanulnia
a külvilág felé megfelelően kontrollált formában kimutatni
azokat. A konfliktusok tudatos feldolgozásával, illetve
stresszoldó technikák elsajátításával még tovább segíthet saját
helyzetén. Erősítenie kell az önbizalmát, míg egyfajta maga-
biztosságra szert nem tesz, s így az örökös teljesítménykény-
szert is alább tudja adni.
Ha az illető nem hajlandó foglalkozni a betegségével, ha
továbbra is elhanyagolja érzelmeit mondván, hogy a gyomor-
huruttal együtt lehet élni, akkor a krónikusan fennálló huru-
tosodás miatt a nyálkahártya előbb-utóbb begyullad, és a
fokozott gyomornedv-elválasztástól a vérzésen át a nyálka-
hártya pusztulásáig és működésének kieséséig még nagyon
sokféle egyéb kellemetlen tünet alakulhat ki.
A GYOMORFEKÉLY A fekélyes. A fertőzés forrása lehet mosatlan ételek fogyasztása,
fekélyesedésekkel kapcsolatban rögtön megjegyezném, hogy
azok nemcsak a gyomorban jöhetnek létre, hanem egyéb
bélszakaszokban is, úgyhogy a gyomorfekélyre vonatkozó
természetgyógyászati tanácsok az egyéb bélszakaszokban
fellépő fekélyesedésekre is érvényesek.
A magyar lakosság körülbelül 10%-ának van gyomorfekélye
vagy nyombélfekélye - a gyomorfekély a férfiaknál kétszer-
háromszor gyakrabban fordul elő, mint a nőknél, ugyanakkor
általában a nyombélfekély előfordulása lí/.szer gyakoribb a
gyomorfekélynél. Nagyjából minden tizedik embert érintő,
valódi népbetegségről van tehát szó, amely kezeletlenül hagyva
igen súlyos problémákhoz vezethet, Egyrészt a gyomorfal
perforálódhat, és ha a gyomortartalom a kilyukadt gyomor-falon
keresztül a hasüregbe kerül, <>u n.igyon komoly fájdalmakat
okoz, de akár ájulást, sokkol és hashártyagyulladást is kiválthat.
A kezeletlen gyomorfekély sok esetben elrákosodik,
a gyomorrák pedig akár halálos is lehel.
A gyomorfekély főbb tünetei: éles, szúró fájdalmak gyomor
tájékon, étvágytalanság, émelygés, gyomorégés, hányinger,
hányás, savasságérzet, fogyás, puffadás, böfögés, gázosodás,
A gyomorfekély kialakulásának legfőbb okai a következők:
1) gyomorsav-túltengés;
2) a védekező mechanizmusok gyengesége, azaz amikor a
gyomorsavat közömbösítő lúgos anyagok termelődése csökken;
3) szenvedélybetegségek, lévén a kávé, a cigaretta és az
alkohol mind-mind fokozzák a gyomorsav-termelést;
4) bakteriális fertőzés - az elmúlt évtizedek nagy felfedezése
a Helicobacter pylori, amely a klasszikus fekélyes betegek 80-
90%-ánál kimutatható. Igaz, nem mindenkinél okoz fekélyt: a
Földön a felmérések szerint több mint kétmilliárd ember
fertőzött ezzel a baktériummal, mégsem lesz tőle mindenki
szennyezett, fertőzött víz ivása - például természetes vizekben
fürdőzés közben a vízből nyelve néhány kortyot -, de sok
esetben állatoktól kapja meg az ember, hiszen sok háziállat
hordozza ezt a baktériumot, anélkül, hogy ők megbetegednének
tőle. Ráadásul a Helicobacter pylori nemcsak gyomorfekélyt
 okozhat, hanem egyéb emésztőrendszeri betegségek hát-
terében is meghúzódhat, így például 100%-ban kimu-
tatható az úgynevezett „B-típusú", krónikus gyomorhu-
rutnál, de több gyomorrákos beteg szervezetében is
megtalálták, s bár a konkrét összefüggés mikéntje még
nem tisztázott, mégis feltételezik, hogy a gyomorrák
kialakulásában is szerepe lehet ennek a baktériumnak;
5) gyulladásgátló gyógyszerek - elsősorban a nem szteroidos
gyulladáscsökkentők, amelyekről egyértelműen kimutatták,
hogy fekélyesedést okoznak, mivel hatással vannak a gyomor
vérkeringésére, ráadásul a vékony- és a vastagbél
nyálkahártyáját is károsítják, így rendszeres szedésük esetén
két védő, lúgosító hatású anyag - a nyák és a bikar-bonát -
képződése is csökken, amelyeknek pedig éppen az lenne a
feladatuk, hogy megvédjék a gyomrot a gyomorsav agresszív,
maró hatásától. Nem szteroidos gyulladáscsökkentőket
írhatnak fel reumatikus panaszok esetén, de akár urológiai
vagy nőgyógyászati betegségekre is, s bizony ezek a
gyógyszerek - például a Voltaren, a Donalgin, a Cataflam, a
Hotemin, a Naprozin, az Ibuprofen stb. - a betegek
kétharmadánál elváltozást okoznak a gyomor- és
bélnyálkahártyán! A szalicilsav-tartalmú, pirines gyógyszerek
- Kalmopyrin, Aszpirin -, illetve az általában asztmás
betegeknek adott kortiko-szteroidok hasonló mellékhatásokat
válthatnak ki;
6) stressz, idegesség - több száz éve ismert a hét pszichés
eredetű betegség (az úgynevezett Nagy Szent Hét), ame-
lyekről már a kezdetek kezdetén felfedezték, hogy
összefüggenek az ember lelki életével. Nos, ezek egyike a
fekély, korántsem véletlen hát, hogy a pszichológiában is
ismert a „fekélyes személyiségtípus", melynek általános
jellemzői a szenvedő arcvonás, a rosszkedvűség, a folytonos
elégedetlenkedés, a savanyú arc. Az ilyen ember folyton
kelletlen, morózus, robbanékony, a legkisebb stresszre
azonnal csapkod, ironikus, kritikus -egyszóval
„besavanyodott", akinél a lelki savanyúság savtúltengésként
jelenik meg.
Javarészt a fenti kiváltó okoknak megfelelően a mai orvostu-
domány a fekélyek négy fő típusát különbözteti meg:
1) az első és egyben leggyakoribb a klasszikus - peptikus -
fekély, amelyet a Helicobacter pylori okoz,
2) a második kategóriába a gyógyszerszedés mellékhatá-
saként kialakuló fekélyek tartoznak,
3) a harmadik fekélytípus a Zollinger-Elli son szindrómához
kötődik, melynek lényege, hogy a szervezetben bizonyos
daganatok olyan hormont termelnek, amely fokozza a
gyomorsav-elválas/.tásl, k i v á l i v a ezzel a fekélyesedést,
4) s végül a negyedik a kifejezetten pszichés eredetű, úgy-
nevezett „stressz-fekély".
A GYOMORFEKÉLY KEZELÉSE A hagyományos orvosi és a
természetgyógyászati megközelítés szerint is az első és
legfontosabb tennivaló a bakteriális fertőzés megszüntetése, de
míg az orvosi kezelés különféle gyógyszerekkel igyekszik
elpusztítani a baktériumot, addig természetgyó-gyászatilag ezt
csak tüneti kezelésnek tekinthetjük, hiszen a cél az lenne, hogy
egy olyan közeget hozzunk létre a beteg szervezetében,
amelyben a baktérium nem lehet életképes. Pasteur híres
mondását idézve: „A baktérium semmi, minden a táptalaj!"
Melyek azok a természetes eredetű anyagok, amelyek pusztítják
a Helicobacter pylorit, és olyan közeget biztosítanak, hogy az
nem tud szaporodni? Nos, ilyen például a lactoferin, amely az
emberi anyatejben található, de mivel ehhez nem mindenki
juthat hozzá, ezért megemlíteném a zöld teát is, amelynek bár
van egy kis koffeintartalma, de az jóval alacsonyabb, mint a
kávéé vagy a szénsavas üdítőitaloké, ugyanakkor valóban
pusztítja a Helicobactert. Létezik továbbá egy laktobacilus, az
Acidophylus, amely megerősíti a bélflórát; lakto-
vegetáriusoknál szóba jöhetnek tehát a lakto-bacilusokkal
dúsított különféle erjesztett tejtermékek, akik pedig nem
fogyasztanak tejet, tejterméket, azok számára külön
készítmények kaphatók, amelyek segítségével az
Acidophylus bevihető a szervezetbe. (Itt jegyezném meg
ugyanakkor, hogy fekélyesedés esetén mindenképpen gondolni
kell esetleges táplálékallergiára, márpedig fekélyes
betegeknél a leggyakoribb éppen a tejallergia, ezért a legjobb
ilyenkor teljesen elhagyni a tejet-tejtermékeket!) Gyógyszer
helyett természetes antibiotikus hatásukról közismert növé-
nyeket érdemes fogyasztani - fokhagymát, lila hagymát, agar-
agart -, de az apiterápiás készítmények, azaz a különböző
méhészeti termékek fogyasztása is segít abban, hogy az ember
megszabaduljon ettől a baktériumtól. (A leghatásosabbnak a
propolisz bizonyult.)
A táplálkozás terén a következő szabályokat fontos még
betartani a fekély gyógyításában: egyrészt kerülni kell az erős
fűszereket, amelyek izgatják, marják a nyálkahártyát - ilyen a
chili, az erőspaprika, a bors, de a só is ezek közé az agresszív
ízek közé számít! Említettem már, de megismételném, hogy a
kávé és az alkohol - de más élvezeti szerek, így például a ciga-
retta, a fekete tea, a kakaó és a csokoládé! - fogyasztása is
kerülendő, mivel fokozzák a gyomorsav-elválasztást. Fontos,
hogy a beteg csökkentse a napi fehérjebevitelt - különösen a
hús, a tojás és a hüvelyesek kerülendők. Mint azt a hurutoso-dás
kapcsán már említettem, a nagyon hideg és a nagyon meleg
ételek egyaránt irritálják a nyálkahártyát, ezzel nehezítik a
fekély gyógyulását is - lehetőleg mindent szobahőmérsékleten
fogyasszon hát az ember, nem megfeledkezve természetesen az
alapos rágásról! Közvetlenül étkezések előtt ajánlott 1-2
kiskanálnyi frissen préselt burgonyalevet fogyasztani, ez
ugyanis nagyon jól lúgosítja a szervezetet, de naponta 1
deciliternél többet nem tanácsos inni belőle. Ha valakinek
nagyon nem ízlik, belekeverhető más zöldség-levekbe,
amelyekből viszont napi 4-5 dl fogyasztása is javallott, szintén
erős lúgosító hatásuk miatt. E téren külön kiemelném a
káposztalevet, amely a gyomor- és nyombél-fekély gyógyulását
egyaránt segíti. Legfőbb hatóanyaga az U-vitamin; naponta akár
1 literrel is megihatunk belőle, sok kis adagra szétosztva,
esetleg tiszta vízzel hígítva.
Krónikus esetben legjobb a böjt, elsősorban is a Breuss-kúra,
hiszen a bio zöldséglevek fogyasztása elősegíti a szervezet
lúgosítását. (Súlyos, heveny gyomorfekély esetén viszont a böjt
ellenjavallott!) Egy 10 napos léböjt után következhet 10 nap
szünet, majd a kúra megismételhető. A böjt alatt a fekélyt gyó-
gyító teákhoz naponta háromszor keverjünk Neurosan-port is.
Nagyon fontos a böjttöréskor odafigyelni az alapos rágásra! A
szilárd ételekre való áttérésnél gyógyító szerepe van a héjában
sült krumplinak, a hidegen sajtolt édesmandula- vagy olívaolaj-
nak, illetve a rendszeres uborkafo'gyasztásnak. I lasonlóan jót
tesz az érett, sértetlen héjú körte és a savakai felszívó pattoga-
tott kukorica, de táplálkozásiul kai kiegészíthetjük aloe vera nö-
vényből készült géllel is, amely csökkenti a savképződést,
ráadásul gyomorégést gátló anyagokat is tartalmaz.
Teák közül fekélyesedés cselén hatásos lehel a zsálya-, a
sikamlós szilfakéreg-, a mályva-, az üröm-, az édeskömény- és
különösen a kamillatea. Ez utóbbival reggelente érdemes
különféle „akrobatikus" mutatványokai vége/ni: az úgynevezett
„kamillateás gurulókúra" abból áll, hogy az ember éhgyomorra
elfogyaszt 3-4 dl kamillateái, majd minden oldalán hason,
háton, jobb és bal oldalon - fekszik 5-10 percig, hogy a
kamillatea a teljes gyomorfelületet átmossa. Fekvő testhely-
zetben kell tehát lassan „végiggurulni" minden oldalon. Böjt
után még hónapokig érdemes folytatni a mályva- és a lenmagtea
fogyasztását - a mályvát leforrázás után 10 percig hagyjuk állni,
a lenmagot viszont csak áztassuk be előző este, és másnap
meglangyosítva igyuk. Ezen kívül igen jó hatású a
gabonanyákok fogyasztása (például tönkölybúzanyák).
A homeopátiás szerek közül az Argentum nitricum, a Kálium
és a Bicromicum D4-es, a Phosphorus pedig D5-ös hígításban
ajánlott, komolyabb panasz esetén azonban mindenképpen
érdemes homeopátiás szakembert felkeresni.
Az illóolajok közül a bazsalikom, a kamilla, a kömény, a cit-
rom és a geránium gyógyítja a gyomorfekélyt - ezeket lehet
rendszeresen, hígított formában fogyasztatni.
A vitaminok és nyomelemek közül fekélyesedés esetén első-
sorban a B-vitaminokat kell pótolni, B-komplexet, A-, C- és E-
vitamint, illetve szelént és cinket kell a szervezetbe juttatni.
Étkezések után, de azoktól függetlenül is jót tesznek a hasra
tett meleg borogatások, illetve az esti meleg lábfürdők -ilyenkor
a vízhez adjunk szódabikarbónát. Jó, ha a külső, meleg
szódabikarbónás lábáztatást egy belső, háromhetes
szódabikarbóna-kúrával is kiegészítjük: naponta háromszor -
reggel éhgyomorra, délben és este pedig étkezés előtt fél órával
- igyunk meleg vízben elkevert szódabikarbónát.
 Az ásványok közül a hegyikristály, a holdkő, a zafír és a
topáz lehet a gyomorfekélyes beteg segítségére - ezeket nyak-
lánc vagy karkötő formájában, vagy pedig időnként a gyomor-
tájékra feltéve érdemes viselni.
A masszázsok közül a kötőszöveti masszázst ajánlanám, de a
reflexológiát is sikerrel alkalmazhatja ki-ki önmagán: a talpon a
gyomor-, a máj- és az epezónát, valamint a hasnyálmirigy, a
vékonybél és a plexus solaris területét érdemes masszírozni.
A FEKÉLYESEDÉS PSZICHÉS HÁTTERE Gondoljuk
csak végig, mi történik az ember szervezetében gyomorfekély
esetén? A gyomorsav ahelyett, hogy a táplálékot emésztené
meg, tulajdonképpen felemészti a gyomorfalat. Ez a szimbólum
azt mutatja, hogy a külső hatások, a külső események
megemésztése helyett az ember saját magát emészti. Mindez
olyan lelkiállapotokkal társul, mint önvád, bűntudat és befelé
fordított agresszió. A gyomorfekélyes beteg általában nem bízik
önmagában, mindig próbál túlzottan mások kedvében járni,
hogy mindenféle konfliktust elkerüljön, mint ahogy a fekélyes
személyiségtípus jellemzője az is, hogy tudat alatt visszavágyik
egy gyermekkori állapotba, amikor szerették, babusgatták,
kiszolgálták őt.
A feladat hasonló, mint a gyomorhurutnál: megtanulni
tudatosítani az érzéseket, és azokat a környezet felé kom-
munikálni. Képessé kell válni a konfliktusok tudatos feldol-
gozására, a külső események megemésztésére önmagunk
emésztése helyett.
Pozitív megerősítés gyanánt, mantraként a következő mon-
datot érdemes rendszeresen ismételgetni: „Szeretem magam,
bízom a képességeimben, békében vagyok önmagammal és a
világgal, képes vagyok igényeimet kinyilvánítani."
A PUFFADÁS
A következő gyakori emésztőszervi probléma a puffadás,
amikor az emésztés során a természetesnek mondható napi
500-1200 ml bélgáznál több keletkezik, s ez okozza a pana-
szokat - a kellemetlen feszülést, az esetleges hascsikarást, sőt,
mivel a bélgázok egy része felszívódik, a vérbe kerül, és onnan
a kilélegzett levegővel távozik el, ezéri a puffadás állhat a
bűzös szájszag hátterében is!
A felfúvódásos panaszok orvosi neve a meteorizmus, melynek
számtalan kiváltó oka lehet:
1) puffasztó ételek (hüvelyesek, káposztafélék sih.) túl
zott fogyasztása - ha v a l a k i felfúvódásra hajlamos,
legjobb, ha kerüli ezen ételeket!
2) az a rossz szokás, hogy az emberek elkc/es közben nil
sok levegőt nyelnek;
3) a nem megfelelő rágás vagy a rágás hiánya;
4) szénsavas italok fogyasztása;
5) a gyomorban végbemenő folyamatok során keletkező
széndioxid;
6) a vékonybélben végbemenő erjedési folyamatok;
7) a vastagbélben a bélbaktériumok munkájának mellék-
termékeként is bélgázok keletkeznek - főként az emésztetlen
rostok segítik a gázképződést;
8) a gázcsere zavarai - a gyomor- és a béltraktus, illetve az
érpályák között működik egy gázcsere, ami ha valami miatt
akadályozott, puffadás léphet fel;
9) túlérzékenység - normális mennyiségű bélgáz keletke-
zésekor is elképzelhető, hogy az arra érzékenyek felfúvódnak;
10) renyhe bélmozgás, renyhe bélizmok;
11) allergiás figyelmeztető tünet is lehet a gázképződés -
különösen a laktóz-intolerancia, azaz a tejcukorérzékenység
esetén;
12) egyes élelmiszeradalékok is fokozhatják a gázképződést;
13) helytelen ételkombinációk;
14) diszbakteriális állapot, azaz a bélbaktériumok egyensúlyi
arányának felborulása; végül
15) bizonyos emésztőrendszeri betegségek - fekély, daganat,
bélgyulladás, epeürítési zavarok, hasnyálmirigyelégtelenség, a
bélflóra egyensúlyának a zavarai stb. -kísérő tüneteként is
felléphet a puffadás.
 Mit tehet az ember túlzott felfúvódás esetén? Kerüli a
gázképző ételeket: bab, borsó, szója, lencse, brokkoli, káposz-
tafélék, kelbimbó, kelvirág, karalábé, karfiol. Sok embernél a
mesterséges édesítőszerek okoznak puffadást, a szénsavas
italok pedig eleve puffasztó hatásúak.
Kerülendők továbbá a sok levegőt tartalmazó ételek - habok,
felfújtak -, valamint a nagy zsírtartalmú és a magas laktóz-
tartalmú ételek. Mint a kiváltó okok sorában láttuk, fontos az
alapos rágás, illetve a helyes ételkombinációk összeállítása is.
A PUFFADÁS TERMÉSZETES KEZELÉSE Elsődleges
teendő az erjedés és a rothadás kivédése, magyarán a cukor- és
a fehérjebevitelt kell visszafogni, kerülni kell a tejet és a
tejtermékeket, illetve be kell szüntetni az étkezések közötti
nassolgatást! Nagyon fontos a rendszeres széklet, amelyre még
ki fogunk térni a székrekedés tárgyalásakor, illetve a bélflóra
állapotának rendezése. A puffadást megfelelő fűszerek
használatával is elkerülhetjük: ételeinkre szórjunk
erjedésgátlónak fahéjat, szegfűszeget, köményt, pirospaprikát.
Átmenetileg érdemes a nyers zöldségek fogyasztását
csökkenteni, inkább párolva fogyasztani őket, s majd ha a
bélrendszer már megerősödött, utána újra növelni a nyersek
arányát.
Kifejezetten puff adásgátló teák a következők: kömény,
édeskömény, ánizs - ezeket 40-30-30 g arányban akár keverni is
lehet, úgy még hatásosabbak (a magokat daráljuk vagy
mozsárban törjük össze, forrázzuk le, és 10 percnyi állás után
egy erős és hatásos kivonatot kapunk) -, illetve említésre
érdemes még a kamilla és a vidrafű.
Az aromaanyagok közül az ánizs, az édeskömény és a
kömény mellett a borsikafű és a fahéj olaja puffadásgátló.
A homeopátiás szerek közül a Licopodium D6 vagy a
Sulphur D6 használ leginkább felfúvódás esetén.
Nagyon szépen lehet segíteni Bach-virágterápiával: puffadás
esetén a magyal virágának esszenciája hatásos.
Rendszeres puffadás esetén érdemes csontkovácsot felke-
resni, ugyanis a helyéről elmozdult medence, illetve a kereszt-
csont csípőízületének elváltozásai is okozhatnak felfúvódást.
Mi több, a fájdalom gyakran kisugárzik az ágyéki szakaszra, s
akár a hólyagnál, a veséknél, de meg a szívnél is okozhat
panaszokat. Vannak olyan szívproblémák, amelyek kifejezetten
a puffadásra vezethetők vissza: a felpuffadt has feltolja a
mellkasi szerveket, ezzel károsan befolyásolja a szív vérellátását
és működését - orvosilag ezt az állapotot Roemheld-féle
gasztrokardiális tünetkomplexusnak hívják. ^ A hasra
melegvizes, ecetes borogatást javasolt tenni, de érdemes az
egész testet lemosni, ledörzsölni, illetve hidegmeleg vizes váltó
ülőfürdőt venni, vagy combleöntéseket alkalmazni. A rendszeres
testmozgás is segíthet a puffadásos panaszok enyhítésében, de a
korábbiakhoz hasonlóan érdemes bevetni a talpmasszázst a már
említett teriileteken - a belek, a gyomor, a máj, a hasnyálmirigy
zónáit, illetve a csigolyák területét masszírozzuk, továbbá igen
hatásosak a rendszeresen végzett légzőgyakorlatok.
Érdemes még megemlíteni, hogy az egészségesebb táplálko-
zásra való áttérésnél, amikor az ember több nyerset és hánto-
latlan ételt kezd fogyasztani, eleinte a megszokottnál erősebb
puffadás jelentkezhet. A konzervált és agyonfőzött ételeken
nevelkedett és tönkretett emésztőrendszer ugyanis hirtelen nem
tud mit kezdeni a természetes táplálékokkal. A kezdeti panaszok
azonban senkit se tántorítsanak el az étrendváltástól, kitartó
munkával átnevelhetjük a bélrendszerünket! (Az alapos rágás, a
helyes ételpárosítás, az erjedésgátlók használata, a Lactobacillus
acidophylus fogyasztása sokat segíthet.)
LELKI HÁTTÉR
Mivel a feszültségek szintén elősegítik a gázosodást, ezért lelki
területen fontos a stresszoldás. Ha az ember mindig úgy érzi,
hogy „gáz van", lelki ellazulásra van szüksége, hogy elkerülje a
puffadást. Érdemes hát különböző stresszoldó módszereket -
autogén tréning, meditáció, relaxáció stb. - elsajátítani. A
puffadás hátterében lelki szinten állhat továbbá a gyenge tole-
ranciaszint, az események rossz megemésztése, illetve ha az
ember folyton csak problémákat lát maga körül, ha mindig úgy
érzi, baj van és nincsenek rendben a dolgok. Az ilyen gondokkal
küzdő ember általában más szeretne lenni, mint aki valójában,
nincs összhangban önmagával, olyasmiket tesz, amelyek
ellentmondanak valódi lényének, s emiatt heves
indulatok és belső feszültség gyötri - ez jelentkezik fizikális
szinten puffadás formájában. A feladat ilyenkor önmagunk
elfogadása és felvállalása, a másság tolerálása, valamint a belső
béke és nyugalom megteremtése.
A FÉRGESEDÉS
A férgesedés sokkal több embert érint, mint azt gondolnánk. A
vegyes étrenden élő emberek legalább felének vannak bélférgei,
csak ezek általában semmilyen látványos, komoly panaszt nem
okoznak, illetve ha okoznak is, azt az emberek teljesen
elfogadott, általános tünetként kezelik. Márpedig ezek nem
természetes dolgok! Sok olyan férgesedési betegség van,
amelyeknek nincsen jellegzetes tünete, ezért van, hogy ki sem
derül, hogy valakinek bélférgei vannak. Maga a fertőzés az
esetek többségében tünetmentes, és csak komolyabb panasz
fellépése esetén derül fény erre a problémára.
A leggyakoribb tünetek közül az első a krónikus fáradé-
konyság, amely annak köszönhető, hogy a féreg nagyon sok
hasznos tápanyagot, vitamint, nyomelemet „eleszik" az ember
elől, s ezáltal vitamin- és nyomelemhiány alakul ki, amely
fáradékonysághoz vezet. Felléphet vérszegénység, állandó
éhségérzet, és természetesen jellegzetes tünet, hogy a
székletben megjelennek a férgek vagy a féregpeték.
Gyerekeknél fontos észrevenni azt, ha a korukhoz képest -
testileg, lelkileg vagy szellemileg - nem fejlődnek rendesen,
mert ennek is lehet oka a férgesedés. Náluk ez a betegség a
legváltozatosabb problémákat okozhatja, például nagyon
gyakran alakul ki rövidlátás, amely szinte egyik napról a
másikra lép föl. Ugyanakkor, ha a férget sikerül kiűzni, akkor a
rövidlátás akár néhány nap alatt is megszűnhet, ugyanúgy,
ahogyan létrejött.
Férgesedés esetén mindenképpen érdemes megnézni a
környezetben lévő háziállatokat, mert a fertőzés sok esetben az
állatról terjed át az emberre - a hólyagférgesség vagy a sza-
lagférgesség esetén például tipikusan ez a helyzet.
A féreg már azzal is gondot okoz, hogy az ember szerveze-
tében táplálkozik, de a legnagyobb problémát mégis azok az
anyagcseretermékek okozzák, amelyeket a féreg kiereszt
magából. Valójában ez az, ami megbetegít, ezért fontos minél
előbb kiűzni a férget a szervezetből.
FÉREGFAJTÁK Nagyon gyakori,
főleg gyerekeknél előforduló betegség a cérnagilisztával való
fertőzöttség. Ilyenkor a végbéltájékon rendszeresen viszketés
lép fel, különösen az esti órákban. Egy másik gyakran
előforduló féregfajta, amelyet a szervezet tartalmazhat, az
orsógiliszta. Ennek is jellegzetes tünetei vannak, elsősorban az
étvágytalanság, de a hányinger is ide tartozik. Az illető semmit
nem kíván enni, ha pedig eszik, akkor azt kihányja. Az
orsógiliszta főleg hasi, alhasi fájdalmakat okoz. A
legveszélyesebb a laposféreg, a féregnek ez a fajtája ugyanis a
véráram útján eljuthat a szívizomba, az agyállományba, vagy a
tüdőbe is. Lárvái bekerülhetnek a szembe, vagy akár az agyba
is, és ott komoly betegségeket okozhatnak. A laposféreggel
fertőzött ember folyton köhög, néha vért is köp. Előbb-utóbb,
egy köhögési roham során ez a féreg a lég-csövön keresztül
eltávozhat a tüdőből, addig azonban abban a szervben, ahol
kikelt és növekedett, súlyos problémákat okozhat. Adott esetben
nagyon fontos tehát a mielőbbi féreghajtás!
VIZUÁLIS DIAGNOSZTIKA
Szerencsére íriszdiagnosztikai módszerrel jól megállapítható a
bélféreg jelenléte a szervezetben. Többféle jele is van, a leg-
gyakrabban a pupilla körüli fodorban található meg. A fodornak
alapvetően szép, kerek alakúnak kell lennie. Ha a szervezetben
bélféreg van, akkor ez a fodor beszűkül a pupilla felé, és a
szűkületben kicsi alakzatok jelennek meg, amelyek megfelelő
nagyításban féregszerűen néznek ki. Ha csak féregpeték vannak
a szervezetben, akkor apró pöttyök láthatók ugyanezen a helyen.
A betüremkedés a bélszektornak azon a szakaszán található,
ahol a férgek tanyáznak. Egészen precízen le lehet tehát olvasni,
hogy hol és milyen mennyiségben találhatók a férgek. Ha
sikerül ezeket kihajtani a szervezetből, akkor ezek a jelek
eltűnnek, azaz az íriszből az is megállapítható, hogy megszűnt-e
már a férgesedés.
 Ha valakinek már régóta férgesedése van, a nyelven is
elváltozások jelennek meg. Ezek a féregszerű kiemelkedések,
bemélyedések vagy elszíneződések olyan látványt keltenek,
mintha az ember nyelvén is giliszták lennének. Ezek a formák
megjelenhetnek elszíneződések, illetve lepedék formájában is.
A FÉRGESEDÉS TERMÉSZETES KEZELÉSMÓDJAI
Bélféreg megléte esetén a hús fogyasztását teljes mértékben
kerülni kell! A hús sok esetben lehet férges, ha féreggel fer-
tőzött állatból származik. Ennek az oka a nem megfelelő állat-
tartásban keresendő. A féreg sok esetben pete formájában van
jelen a húsban. Amikor az ember elfogyasztja, a gyomorsav
lebontja a pete körüli burkot, a bélben lévő körülmények pedig
éppen ideálisak a féreg kifejlődésére. Ilyen betegség esetén
érdemes pár napos böjtöt tartani, és beöntéseket végezni. A böjt
tulajdonképpen nem más, mint a férgek ki-éheztetése. Ha nem
jutnak tápanyaghoz, akkor maguktól is eltávozhatnak a
szervezetből.
A beöntés főleg akkor hatásos, ha a bélféreg a bél alsó, végső
szakaszában található. A beöntési vagy fokhagymás, vagy
eukaliptuszolajos vízzel kell végezni. Az eukaliptuszolajos víz
elkészítése esetén egy liter vízhez 10-15 csepp
eukaliptuszolajat kell hozzákeverni. A másik lehetőség az, hogy
pár gerezd fokhagymát lereszelünk, vizet öntünk rá, állni
hagyjuk, majd leszűrjük. Mindkettőnek féregűző hatása van.
Az ételek közül nagyon jó féregűző hatású a fokhagyma, a
tökmag, a torma, a füge, az áfonya, a répa és a koriander. A
répa hatását lehet fokozni, ha lereszeljük, és ánizzsal, valamint
köménnyel hintjük meg. Egy másik hatásos módszer az éhgyo-
morra bevett két evőkanálnyi ricinusolaj, amit azután egy tejjel
végzett beöntés követ. A ricinusolajról úgy tartják, hogy
féregűző, tehát a bélszakaszban lefelé viszi a férget, a tejről
pedig az a hír járja, hogy csalogatja a férgeket, tehát a féregte-
lenítés ily módon alulról és felülről is támogatva van.
Vannak bizonyos teafajták, amelyek segítik, hogy a féreg
eltávozzon a szervezetből. Ide tartozik a kutyabengekéreg és a
diófalevél teája, a homoki gyopárból készült tea, a giliszta-űzc5
varádics, a szennalevél és a koriandermagból készült tea.
Az illóolajok közül, amelyeket vagy belsőleg - részben
inhalálva, részben vízben oldva - kell bevenni, vagy a beön-
téshez használt vízbe keverve érdemes használni, féregűző
hatású a bergamott, a borsikafű, az eukaliptusz, a kömény, a
levendula és a tuja. Ha a féreg még ezek után sem akar
eltávozni a szervezetből, érdemes a kihajlásra homeopátiás
szerekkel rásegíteni. Féregűző hatású a China D3-as, l)4-es
hígításban, valamint a Szifilinum és a Kaládium.
Elmondanék három olyan mazdaznan kúrái is, amelyek
nagyon erős féregűző hatásúak! Az első kúra szerint 20 dkg
céklát kell lereszelni, s azt egy liter vízben körülbelül íél órán
keresztül főzni. Utána le kell önteni a levét, a leöntött lébe 30 g
ánizsmagot kell szórni, és még 10 percig főzni e/.l ;i levél.
Ezután az egészet át kell szűrni, és két evőkanál juhars/.irupoi
kell hozzáadni. Az így nyert folyadékból kell minden reggel
éhgyomorra két evőkanálnyi mennyiséget elfogyasztani három
napon át. Utána tartani kell egy hét szünetet, majd megint
három napig kell fogyasztani ezt a keveréket.
A másik mazdaznan féreghajtó kúra eukaliptuszolajjal
történik. Az olajat 1 dl vízben elkeverve kell bevenni. A kúra 3
cséppel indul, a második nap már 4 csepp az adag, és így
tovább, fel kell menni egészen 7 cseppig, napi egy-egy cséppel
növelve a dózist. A 7 csepp elérése után aztán vissza kell
csökkenteni az adagot 3 cseppig. A keveréket vagy éhgyomorra,
vagy étkezés előtt fél órával kell elfogyasztani. A kúrához
hozzátartozik az is, hogy ilyenkor az eukaliptuszolajat külsőleg
is használni kell. Az a legjobb, ha az ember az egész testfelül
étét bekeni eukaliptuszolajjal, de legalább a talpakat, a
lábfejeket és a köldöktájékot mindenképpen kenje be az olajjal,
amelyet ilyenkor valamilyen bázisolajban kell felhígítani.
Lakto-vegetáriusok számára létezik még egy hatékony
féregűző módszer. Friss biotejet kell beszerezni, és 2-3 dl tejben
három gerezd fokhagymát kell főzni 5 percen át. Nagyon
fontos, hogy a tejnek nem szabad felforrnia! Ezután ebbe a
fokhagymás tejbe bele kell keverni egy kávéskanál mézet, s ezt
éhgyomorra el kell fogyasztani. Ezt pár napon keresztül kell
folytatni. A fokhagymás tej főleg gyerekeknek javasolt,
felnőtteknél érdemesebb a következő kúrához folyamodni: hat
héten át minden este fogyasszunk 3 gerezd
fokhagymát - a legjobb, ha szétdörzsöljük azt a vacsorára fo-
gyasztott pirítóson. Ilyenkor külsőleg is használhatjuk a fok-
hagymát: dörzsöljük be vele a talpunkat, a tenyerünket, az orr
és a köldök tájékát. A hat hetes kúra alatt fogyasszunk minél
több folyadékot és rostos ételt, hiszen férgesedés esetén nagyon
fontos a székrekedés megszüntetése is!
A FÉRGESEDÉS PSZICHÉS HÁTTERE A
férgesedésről azt gondolnánk, hogy teljesen véletlenszerűen
alakul ki, de ennek is vannak lelki okai! Ilyen ok lehet például,
hogy az illető áldozatnak, kiszolgáltatottnak vagy tisztátalannak
érzi magát. Ilyenkor az embernek a saját értékével és
önbecsülésével kapcsolatos gondolatokat kell erősítenie
magában.
Pozitív megerősítésként érdemes mondogatni a következő
mondatokat: „Saját jóságomat és tisztaságomat látom mások-
ban is." „Szeretem és becsülöm önmagam."
A HASMENÉS
A gyakori, túl híg széklet, amikor is rengeteg víz távozik a
szervezetből, elsősorban csecsemőknél és időseknél veszélyes,
hiszen ők könnyebben kiszáradhatnak. Naponta akár 15-20-
szor is lehet valakinek hasmenése, ilyenkor a széklet vizes,
nyákos, folyékony, akár gennyet vagy vért is tartalmazhat.
Mi állhat vajon e tünet hátterében? Bélfertőzés, gyulladásos
panasz, stressz, ételallergia, gyomorrontás, heveny bélhurut, a
máj és a hasnyálmirigy zavarai, de hormonális zavar - például
pajzsmirigy-problémák - kísérő tünete is lehet a hasmenés. Hasi
műtétek után, amíg nem rendeződik az ember állapota, szintén
gyakori lehet a székelés, és bizonyos gyógyszerek
mellékhatásaként is jelentkezhet ez a probléma.
Melyek a legfőbb teendők, mire érdemes odafigyelni has-
menés esetén? Ilyenkor gyakran egy tisztulási folyamattal
állunk szemben, ezért felnőtt ember esetében minimum egy,
esetleg másfél napig nyugodtan lehet hagyni, hadd tisztuljon,
ürüljön ki mindaz, amire a szervezetnek nincsen szüksége.
Hirtelen fellépő hasmenéses panasz esetén egy-két napos
böjt javasolt, bőséges folyadékbevitellel - teákkal, zöldség-
levekkel és citromos vízzel -, hogy a hasmenéssel kiürülő
folyadék pótlódjon. Ezután újra él ke/bel az ember, de előbb
célszerű az egyszerű, kásaszerű ételekéi, áztatott gabonapely-
heket, esetleg főtt rizst fogyasztani, s majd a második-harmadik
napon következhetnek a székletfogók, tehát azok az ételek,
amelyek megfogják a hasmenést.
Mindenképpen kerülendők i l y e n k o r a zsíros, cukros vagy
erősen fűszeres ételek, a tej és a tejtermékek valamint az alko-
hol és a kávé - ez utóbbiak ugyanis amellett, hogy fokozzák a
gyulladást, még több vizet vonnak el a szervezettől. Diétás,
kímélő ételként, a hasmenés teljes megszűntéig fogyasztható
viszont főtt krumpli, reszelt répa, párolt zöldségek, i l l e t v e a
böjt utáni napokra a következő teák: áfonya, borsm eni .i ,
ezerjófű, cickafark, és a kifejezetten székletfogó hatású liba
pimpó és lósóska. A hasmenés megállítására ideális továbbá, ha
pár napig csak almát fogyaszt az ember. Az alma tisztítja és
fertőtleníti a bélrendszert, ezért akár gyulladásról, akár fertő-
zésről van szó, mindenképpen hatásos; az almakúra a hasmenés
bármely fajtája esetén javasolt.
A heveny hasmenés csak 1-2 napig tart, de krónikus formája
akár több hétig is elhúzódhat. Ekkor még fontosabb odafigyelni
a bőséges folyadékbevitelre - a kiürülő ásványi anyagok például
ásványvízzel pótolhatók -, illetve pektin-tartalmú ételek
fogyasztásával érdemes segíteni a szervezetet, mert ezeknek van
egyfajta székletfogó hatásuk. Ilyenek például a birsalma, a
naspolya, a burgonyafélék és a banán - amelyeknek gyakori
fogyasztása csak ilyenkor javasolt. A hasmenés megállítására
kiválóan alkalmas továbbá a rengeteg nyomelemet is tartalmazó
Neurosan, amelyet az első 1-2 nap után bátran, nagyobb
mennyiségben - naponta 3-4-szer egy evőkanálnyi adagban - is
be lehet vinni a szervezetbe. Mivel a tartós hasmenés érinti a
bélflórát is, ezért a hasmenés megszűnte után fontos a belek
rendbetétele - például Acidophylus-kúrával.
Ha a hasmenés krónikussá vált, érdemes csontkováccsal
megnézetni a gerincet: a háti 11 -es és 12-es csigolya elmozdu-
lása állhat ugyanis krónikus hasmenéses panaszok hátterében.
A hasmenés természetgyógyászati módszerekkel történő
megszüntetésének egyéb lehetőségei:
1) a homeopátiás szerek közül D4-es hígításban alkalmaz-
ható az Aloe vera, az Arsenicum album, a China, a Croton és a
Sulphur;
2) az ortomolekuláris medicina folsav-, niacin-, kálium- és
D-vitamin bevitelét javasolja;
3) a népi gyógyászat szerint egyrészt külsőleg érdemes a
törzsre meleg, nedves borogatást tenni, másrészt belsőleg
szénport, széntablettát használni a széklet megfogására;
4) a hidroterápiás módszerek közül a már említett meleg hasi
pakolás mellett a gyengéd, olajos hasmasszázs, illetve abban az
esetben, ha a hasmenés görcsökkel jár, a gyógynövényes
ülőfürdő segíthet sokat;
5) ha a reflexológiához fordulunk segítségért, a korábban
említett területeken kívül a mellékvese-zónákat érdemes
masszírozni;
6) az illóolajok közül a geránium, a gyömbér, a kamilla, és a
levendula lehet hatásos;
7) az ásványok közül a berill és a magnezit használható -
vagy feküdjünk hanyatt, és l-l követ helyezzünk a bokák mellé,
a köldök alá és fölé, valamint a legalsó bordák mellé, vagy a két
kő valamelyikével masszírozzuk a fül mögötti területet!
A HASMENÉS LELKI OKAI A hasmenés
pszichikai szinten mindig arra utal, hogy valamitől sürgősen
meg kell szabadulnia, meg kell válnia az embernek. Azt
érdemes ilyenkor megvizsgálni, hogy mi lehet az a lélekterület,
ahol ilyen erőteljes tisztításra van szükség, hiszen a probléma
testi szinten csak akkor jelenik meg, ha lelki szinten nem teszi
meg az ember a szükséges lépéseket.
A hasmenés ugyanakkor a félelemre is utal: hátterében
mindig áll valamilyen szorongás, sokszor magától az élettől
való rettegés. A hasmenéssel járó legfőbb veszély, a kiszáradás
lelki szinten a rugalmatlanságnak felel meg - egyfajta lelki
kiszáradásról, lelki megkeményedésről beszélhetünk, ez kom-
penzálódik fizikailag a hasmenéssel.
A SZÉKREKEDÉS
A hasmenés ellentéte a székrekedés, amely gyakori emésztési
probléma, és a gyomor- és bélpanaszokban szenvedő emberek
felénél megfigyelhető kísérő tünetként. Székrekedésnek
minősül már az is, ha csak nehezen, komoly erőfeszítések árán
születik meg a széklet, illetve ha az nagyon kemény, szilárd, sok
pici darabból áll, és a székelés mán n i n c s az embernek olyan
érzése, hogy sikerüli I ti j t s t r i kiüríteni a székletet, valamint ha
csak r i t k á n van széklete az embernek. Ez utóbbi téren az orvosi
és a természetgyógyászati megközelítés valamelyest eltér
egymástól: a mai hagyományos orvosi diagnózis szerint, ha
valakinek két naponta egyszer van széklete és az könnyedén,
gond nélkül megszületik, az még normálisnak mondható, ha
viszont ennél ritkábban és nehezen jön létre, az már
székrekedésnek minősül. A természetgyógyászat ehhez képest
valamivel szigorúbb: az embernek egy nap annyiszor kellene
székelnie, ahányszor étkezik, s egészséges táplálkozás esetén
ennek pár órán belül jelentkeznie kellene! Napi háromszori
étkezés - reggeli, ebéd, vacsora - mellett tehát naponta
háromszor kellene székletnek lennie, ha csak kétszer eszik
valaki, akkor kétszer, s természetesen itt is fontos, hogy az
könnyedén szülessen meg. Mindez persze azt feltételezi, hogy
az ember nem nassolgat két főétkezés között!
A természetgyógyászati megközelítés szerint tehát mindenki
székrekedésben szenved, akinek kevesebbszer van széklete,
mint ahányszor naponta étkezik, márpedig eszerint - gondol-
junk csak bele az átlagember étkezési szokásaiba! - valóban
népbetegséggel állunk szemben.
Minél többet időzik a bélben a széklet, annál inkább csökken
a víztartalma, és annál nehezebb lesz megszületnie. Az első nap
a széklet víztartalma általában 75%, a másodikon már csak
65%, a harmadik nap pedig már csak 60%, és ahogy csökken a
víztartalma - mert nem ürül ki időben - úgy egyre jobban
besűrűsödik, egyre jobban megszilárdul, és értelemszerűen
egyre nagyobb fájdalmakkal és nehézségekkel tud majd az
ember megszabadulni tőle. A normális állagú széklet víztar-
talma tehát 70-80% között mozog, ehhez viszonyítva a 90%-os
vagy afölötti víztartalmú széklet hasmenésnek, a 60-65% alá
esett víztartalmú széklet pedig székrekedésnek minősül.
Mivel székrekedés esetén az ember csak nagyon erős szorí-
tással és haspréssel tud a széklettől megszabadulni, ezért jelen-
tősen megterheli a keringési rendszerét, ami különösen
idősebbeknél jelenthet gondot - szívpanaszok, anginás fájdal-
mak, szédülés léphet fel. Sőt, akiknek az érrendszere már
erősen el van meszesedve, azoknál akár a halálos kimenetelű
tüdő- és agyembólia veszélye is fennállhat. Ráadásul, mivel
székrekedés esetén méreganyagok szívódnak vissza a szerve-
zetbe - ez a folyamat az önmérgeződés, az autotoxinózis -, ezért
közvetve a következő betegségek fellépésével is számolnunk
kell: rendszeres fejfájás, krónikus fáradékonyság, vese-és
májbetegségek, vénás pangás miatt kialakuló visszerek,
vastagbélgyulladás és vastagbélrák, ízületi fájdalmak, szív- és
érrendszeri betegségek, idegesség, ingerlékenység, hisztéria és
depresszió. De a székrekedés nemcsak további panaszok
kialakulásához vezethet, hanem maga is állhat számtalan egyéb
betegség hátterében, olyan esetekben, ahol nem is gondolnánk:
ilyen lehet például a nemi apparátus megbetegedése - nőknél a
petevezeték-gyulladás vagy a méh elmozdulása, férfiaknál a
prosztata és a here betegségei függhetnek össze a
székrekedéssel.
A székrekedés elsődleges okai - valamivel bővebben kifejtve -
a következők lehetnek:
1) rendszertelen életmód, rendszertelen és rosthiányos
táplálkozás;
2) lelassult bélperisztaltika;
3) mozgáshiány - különösen ágyhoz kötött, idős betegeknél
alakul ki emiatt székrekedés;
4) kevés folyadékbevitel - enélkül a széklet nem tud 70-
80%-os folyadéktartalommal rendelkezni;
5) bizonyos szervi bélelváltozások - például egyelőre egyéb
tünetet nem okozó béldaganat, bélszűkület, végbélfe-kély,
berepedések a végbélnyílásnál, esetleg magának a székelésnek a
fájdalmassága, ha tegyük fel, valakinek
i
van egy vérző, fájdalmas aranyere és emiatt visszatartja a
székelési;
6) bizonyos gyógyszerek mellékhatása - a fájdalomcsilla-
pítók, az antidepresszán sok és a nyugtatók közül több is
székrekedést okozhat;
7) a végbél nyomásérzékelő idegvégződésének csökkent
érzékenysége, illetve úgynevezeti ál elzáródás,
Másodlagosan székrekedést idézhetnek elő továbbá a
következő okok: anyagcsere- és hormonális rendellenességek
(például pajzsmirigy-elégtelenség, cukorbetegség), a vastagbél
betegségei (például sérvek, gyulladások, kitüremkedések),
idegrendszeri problémák (például l'arkmsoii kor), illetve
bizonyos gerincsérülések.
Az elsődleges okok közül is az első és legfontosabb a helyié
len étrend, azon belül is a rosthiányos táplálkozás. A legtöbb
székrekedésben szenvedő embernél a probléma a rostszegény
étrendre vezethető vissza. A rostanyagok ételeinknek egy olyan
részét képezik, amelyeket ugyan nem emésztünk meg, mégis
szükség van rájuk, éppen azért, mert emészthetetlenek, de
segítik a táplálék továbbhaladását a belekben, és eltávozását a
szervezetből.
Minél nagyobb tehát a rostbevitel, annál könnyebben van
széklet. E tekintetben érdemes eltöprengeni egy érdekes adaton:
a 19. században még napi 100 g volt az átlagos napi rostbevitel,
de ez a különféle élelmiszeripari manipulációk révén a 20.
századra lecsökkent napi 20-30 g-ra. Egy átlag európai, vegyes
étrenden élő ember, aki mindent eszik, ami ma az
élelmiszerüzletekben kapható, 20-30 g rostot juttat a
szervezetébe naponta, amely körülbelül negyede vagy ötöde
annak, ami a 19. században átlagosnak volt mondható. További
érdekesség, hogy emellett az alacsony rostbevitel mellett
naponta körülbelül 100 g széklet ürül. Orvosi tesztek
ugyanakkor azt igazolták, hogy ha csak 20-30 g-mal növeli az
ember a napi rostbevitelt, a széklet mennyisége 2-3-szoro-sára
növekszik! A világnak azokon a területein, ahol az ott élő népek
még természetesen táplálkoznak, ahol még nem hódított teret az
élelmiszeripar, 100 g vagy afölötti rostbevitel mellett napi 400-
500 g székletet ürítenek, és a székrekedés
szinte ismeretlen betegség! (Es a vastagbél-, illetve végbélrák
is.) Ehhez képest Amerikában a recept nélkül kapható hashajtók
árából befolyó éves nyereség 500 millió dollár! Sajnos, az
emberek nagy része hazánkban is a tüneti kezelést választja,
azaz nem a táplálkozását rendezi, hanem egy újabb kemikália
bevitelével próbálja megszüntetni a székrekedést.
Székrekedésről írt könyvében dr. Jávor Tibor is a helytelen,
rostszegény táplálkozást emeli ki mint fő kiváltó okot. Ebből a
könyvből idéznék néhány mondatot: „A rostszegénységet a
malomipar fejlődésének és a cukoriparnak tudhatjuk be. De
szerepe van a tejiparnak is azzal, hogy nagy kalóriatartalmú vaj-
jal árasztotta el a piacot. így ételeink között igen nagy a finom-
liszt-készítmények, a zsír, a vaj, valamint a cukor fogyasztása.
Fokozatosan csökkent viszont a nyers ételeké, a főzelékféléké,
és a gyümölcsöké. Még az sem közömbös, hogy a növényi ros-
tokat főzve vagy nyersen fogyasztjuk."
Az utolsó mondatra külön is felhívnám a figyelmet: hiába
rendelkezik magas rosttartalommal a táplálék, ha azt főzve
fogyasztja az ember, már nem fogja tudni ugyanazt a széklet-
rendező hatást kifejteni, mintha ugyanazt az ételt nyersen
fogyasztaná. A rostdús ételeket nyersen kellene fogyasztani
ahhoz, hogy igazán hassanak! A táplálkozás terén két alapvető
negatív folyamatról kell tehát megemlékeznünk: az egyik a
túlzott hőkezelés, a másik pedig a finomítás. Az élelmiszerek
ipari finomítása során a rostokat eltávolítják, azaz a finomított
étel tulajdonképpen egy besűrített étel, amely nagyon kevés
természetes alapanyagot tartalmaz. A fehér cukor, a fehér liszt,
s mindazok az édességek, péksütemények, amelyek ezekből
készülnek, rostmentesek, ezáltal fogják a székletet.
Ráadásul a rosthiányos táplálkozásnak csak az egyik követ-
kezménye a székrekedés, de egyéb betegségek is összefüggenek
vele. Rosthiányos táplálkozás állhat például a végbéldaganat,
az epekőképződés, az elhízás, a túlsúly, adott esetben a cukor-
betegség, a rekeszizomsérv, az érelmeszesedés és különböző
vérellátási zavarok hátterében.
Most azonban maradjunk a székrekedésnél, és vegyük sorra,
melyek a legfontosabb teendők a probléma rendezésére! Az
eddigiek alapján talán már magától értetődő,
hogy kerülendők az alacsony rosttartalmú élelmiszerek,
különösen a húsok és húsfélék, i l l e t v e a tojás, a lej, a külön-
böző tejtermékek, a fehér liszt és a finomított lisztből készült
kenyerek és pékáruk, a hántolt gabonafélék, a fehér rizs,
mindenféle cukrászati készítmény, általában a cukros ételek,
illetve a cukros üdítőitalok. Ezek helyen sok rostos ételt érdemes
fogyasztani: i l ye nn e k számít szinte a/, összes gyümölcs és
zöldség, az olajos magvak, a h á n i o l a t l a n gabonafélék, a barna
kenyér és a t elj es ki őrlésű lisztből készült egyéb pékáruk.
Az étrend rendezéséhez tartozik továbbá, hogy a székreke-
déses beteg több nyers ételt fogyasszon, meri így a rostok jobban
érvényesülnek, és persze mindent alaposabban meg kell rágni,
valamint növelni kell a folyadékbevitelt. A hashajtókat - még ha
azok természetes anyagokból készültek is - jobb, ha elfelejti az
ember, mert bár átmenetileg, a tüneteket t e k i n t v e megoldást
jelenthetnek, de hosszabb távon akadályozzák a normális
székelési, lévén a szervezet hozzászokik a gyógyszerekhez, és a
hashajtó elhagyása után nem lesz széklet. A hozzászokáson
kívül ráadásul mellékhatásokkal is számolni kell: elsősorban
bélrenyheség, de kialakulhat ásványianyag- és vitaminhiány,
májkárosodás, izomgyengeség, fáradékonyság, és különböző
felszívódási zavarok is. Ehelyett forduljunk az aszalványokhoz,
azok ugyanis természetes hashajtóként működnek - az előző
este beáztatott, majd reggel éhgyomorra fogyasztott aszalt szilva
vagy aszalt füge például biztosan meghozza a kívánt hatást!
Hasonlóan ajánlható a különböző citrusfélék - narancs, citrom,
grapefruit - levének a fogyasztása, a napi 2-3 csésze egyéb,
természetes hashajtóként szolgáló gyümölcslé - almaié, szilvalé
-, a savanyúkáposzta (sótlan) leve, illetve az éhgyomorra
elfogyasztott egy pohárnyi melegvíz, 1-2 dl tejsavó vagy
hashajtó gyógyvizek és ásványvizek, amelyek beindítják a
bélperisztaltikát. Mellőzzük ugyanakkor az alkohol és a
koffeintartalmú üdítőitalok fogyasztását, mert ezek a
folyadékveszteséget fokozva csak súlyosbítják a székrekedést!
A lenolaj és általában a növényi olajok székletlágyító és
epehajtó hatásúak, a lenmag és a mustármag vagy ezek főzete
pedig szintén elősegíti a székelést, csakúgy, mint a szenna-
 levél-, a kutyabengekéreg-, a rebarbaragyökér- vagy a köké;ny-
virág-tea. Súlyosabb esetben, ha a fokozott folyadékbev itel sem
vezet eredményre, és már 2-3 napja nincs széklet, rmm-
denképpen valamilyen erősebb, egyszeri hashajtásra van szik-
ség: ilyenkor próbálkozzunk beöntéssel vagy természetes
hashajtással - például keserűsé vagy glaubersó segítségével.
Makacs székrekedés esetén hidro-colon-terápiával kísérletez-
hetünk; akár 10-15 kezelésre is szükség lehet, amelyhez —. az
otthon is megoldható beöntésekkel ellentétben - feltétlenül
szakembert kell felkeresni. (Ezek után viszont igen fonto s a
normál baktériumflóra felépítése.) Ne feledjük azonban pótolni a
vitaminokat, nyomelemeket sem: székrekedés eseitén
fokozottabb vas-, kálium- és magnézium-bevitelre, valamint B r
és C-vitaminbevitelre van szükség.
Egy másik alapvető', székrekedéshez vezető ok, a mozgás-
hiány kiküszöbölése érdekében iktassunk be mindennapjainkba
rendszeres tornát, különös tekintettel a hasizom erősítésére!
(Javasolt még az ugrálás és hajlongás is.) A hasra tett
borogatásokkal, a has masszírozásával szintén elősegíthetjük a
bélperisztaltika megindulását. Sajnálatos civilizációs követ-
kezmény, hogy a székelő testhelyzet nem segíti a széklet
eltávozását. Kényelmesebb ugyan az angolvécén ülni, mint
régen, amikor guggoló testhelyzetben szabadultak meg a
széklettől, de valójában éppen ez a testhelyzet segítette — és
segíti ma is - a széklettől való megszabadulást! Akinek tehát
komoly székrekedési gondjai vannak, annak meg kell prób ál-
nia az ülő helyzetet kikerülni.
A mozgásszegény, ülő életmód a vérkeringésre sincs jó
hatással, amelynek a következményei többek között kihűlt
végtagok. Mivel a hideg lábak negatívan befolyásolják az
emésztést, és elősegítik a székrekedés kialakulását, ezért so ha
ne üljünk le étkezni hideg végtagokkal! A lábak felmelegedését
forró szódabikarbónás lábfürdőkkel segíthetjük elő.
A homeopátiás szerek közül a Sulphur, a Nux vomica és a
Licopodium D6-os hígításait érdemes segítségül hívni; az
illóolajok közül a boróka, az ánizs, az édeskömény és a majo-
ranna olaja fogyasztható; az ásványok közül pedig marokkóként
a jáspist, a korallt, a magnezitet és a platinát vethetjük be
székrekedés ellen.
A köpölyözés is nagyon jól bevált - a hál alsó részét érdemes
köpölyözni-; kiropraktikai módszerként a háti 8-as 9-es, 10-es
csigolya rendezése jöhet szóba, lévén ezek elmozdulása is
okozhat székrekedést. Reflexológiailag, a t a l p o n keresztül
pedig a bélzónákon és a napfonaton kívül a/, alsó ágyéki
csigolyák zónáját, a nyirokpontokat, a vese, a mellékvese, a
húgyhólyag és a húgyvezeték pontjait, valamint természetesen a
záróizmokat - szigmabél, végbél - i l l e t v e az a/oknak
megfeleltethető reflexterületekel kell ingerelni.
A SZÉKREKEDÉS PSZICHÉS HÁTTERE Lelki
szinten azt érdemes megvizsgálni, hogy mi U, .mm nem
tud elengedni a beteg, mi az, amihez görcsösen ragaszkodik
Ez lehet személy, lehet vagyontárgy, pénz, valamilyen érzés
vagy gondolat, egy terv, bármi, amit a/. emfeer nem tud
elengedni. Lelki gyakorlatként ilyenkor az önzetlen adakozás
jelenthet segítséget.
A székrekedés pszichikai hátteréhez tartozik továbbá, hogy
idegen helyen sok ember nem tud vagy nem akar székelni. A
WC-k nem megfelelő higiénés állapota ezt gyakran még fokoz-
za is; sokan attól félnek, hogy a közös illemhelyek használata
közben valamilyen fertőzést kaphatnak. Ilyenkor sokan inkább
szándékosan visszatartják a székletüket, és megvárják, míg szá-
mukra ismerős és biztonságos környezetben végezhetik el a
dolgukat. De vigyázat, a rendszeres székletvisszatartás a szék-
rekedés melegágya! A székelési inger jelentkezése után minél
előbb meg kell szabadulni a széklettől!
A BÉLRENDSZER DAGANATOS BETEGSÉGEI
A rák okozta halálozások körülbelül 30%-át a gyomorrák teszi
ki. A gyomorrákban megbetegedettek száma sokáig Japánban
volt a legmagasabb, amit a sok sós és füstölt étel fogyasztására
vezettek vissza. Manapság az Amerikai Egyesült Államokban
évente körülbelül 24.000 új gyomorrákos beteget diagnosz-
tizálnak. A gyomorrák modern orvosi kezelése elsősorban a
műtét, de a sugárkezelés és a kemoterápia is használatos.
 A vékonybél daganatai az emésztőtraktus daganatainak
mindössze 1-5%-át teszik ki. A jóindulatú daganatok általában
tünetmentesek, a tünetet adó tumorok 60-70%-a rosszindulatú.
Tünetei: görcsös, kólikaszerű fájdalmak, testsúlycsökkenés,
bélvérzés, hasmenés, székrekedés, hányás, hányinger, erős
lepedék a nyelven, lázas periódusok, vérszegénység. A
daganatot sebészetileg távolítják el.
A vastagbéldaganatok általában idősebb korban alakulnak ki.
Ez az egyik leggyakoribb daganattípus, melynek kialakulási
kockázatát a fekélyes vastagbélgyulladás vagy a polipok csak
még tovább növelik. A vastagbél- és végbélrák előfordulása az
utóbbi húsz évben hazánkban többszörösére emelkedett. Egyre
fokozódó étvágytalanság, véres széklet, fájdalmak, puffadás,
hasmenéses rohamok, székrekedés, a szokásosnál vékonyabb
széklet, súlyveszteség, állandó fáradékonyság és hányás
jelezheti a daganat meglétét. Szokásos orvosi kezelése a műtét,
a sugárkezelés és a kemoterápia.
E betegségek kialakulását segítő legfőbb tényezők:
1) a helytelen táplálkozás;
2) Helicobacter pylori-fertőzés;
3) gyomorbetegségek (például gyomorsorvadás vagy polip);
4) környezeti ártalmak (gázok és porok - például azbeszt).
A következőkben néhány orvosi felmérés és esettanulmány
eredményét ismertetném, ha nem is elrettentés, de figyelem-
felkeltés gyanánt:
• egy 1966-os esetkontroll-tanulmány megállapította, hogy
a gyomorrákosok több zsírban sült ételt fogyasztanak, mint a
kontrollcsoport tagjai;
• 1974-ben egy hasonló felmérés arra mutatott rá, hogy a
fehér lisztből készült kenyerek és a finomított fehér cukor
gyakrabban szerepelnek a gyomorrákosok étrendjén, mint
egészséges embertársaikén;
• 1969-ben a kutatók szoros kapcsolatot tártak fel az állati
fehérje fogyasztása és a vastagbélrák előfordulási gyakorisága
között;
• 1973-ban brit orvosok vizsgálataiból arra derült fény, hogy
az étrendben lévő rostok és maghéjak gátolják a baktériumok
epesótermelését a vastagbélben; mindezt szembeállították a
finomliszt és a fehér cukor halasával, és arra a következtetésre
jutottak, hogy a tápanyagok finomítása vastagbélrák
kialakulásához vezethet;
• 1974-ben az amerikai Nemzeti Kákiuiézel, a National
Cancer Institute kutatói Összefüggést m u t a t t a k ki a
vastagbélrák és a húsfogyasztás között;
• 1977-ben egy 41 országra kiterjedő vizsgálat alapján derült
ki összefüggés a vastagbélrák es az állati zsír fogyasztásának
gyakorisága között; viszont
• 1978-ban kutatóorvosok megállapították, hogy a kelbimbó,
a káposzta, a fehérrépa, a karfiol és a brokkoli bőlége sen
tartalmaz az indolok csoportjába tartozó anyagokai, amelyek
jelentősen csökkentik a gyomorrák kialakulásának veszélyét;
illetve
• 1978-ban egy New York-i vizsgálat megállapította, hogy a
vastagbélrák kockázatát csökkenti a zöldségfélék gyakori
fogyasztása.
A gyomor és bélrendszer rosszindulatú daganatainál a legfőbb
természetgyógyászati tanácsok a következők:
1) Az egészséges táplálkozás terén figyeljünk oda a fehér-
jebevitel csökkentésére, kerüljük a fehér cukrot, a fehér
lisztet, a sót és az erős fűszereket, zsír helyett pedig
használjunk olajat. Mellőzzük továbbá a következőket:
fekete kávé és tea, szénsavas üdítőitalok, hideg és jeges
italok, alkohol, hús, tojás, tej és tejtermékek - ügyeljünk,
hogy ételeink még rejtett formában se tartalmazzák
ezeket! A legideálisabb természetesen az lenne, ha az
ember áttérne az állati fehérje mentes, tiszta növényi
étrendre, és vegyszermentes, élő ételeket fogyasztana!
2) Törekedjünk a bőséges vitamin- és nyomelembevitelre -
juttassunk szervezetünkbe természetes forrásból származó
A-, B-, C-, E- és F-vitamint, illetve cinket, magnéziumot,
szelént és vasat!
3) Táplálékkiegészítőként fogyaszthatunk Béres-cseppet,
Selenort, Neurosant, Avemart vagy Flavin 7-et.
4) Gyógynövényeink közül a fagyöngy, a bíbor kasvirág, az
ezerjófű, a fehér üröm és a ginzeng alkalmazható. A beteg
testrészre iszapos pakolást vagy gyömbéres borogatást is
felhelyezhetünk, érdemes ezeket is kipróbálni!
5) Fordulhatunk homeopata orvoshoz vagy enzimterape-
utához is, akik személyre szabottan a legmegfelelőbb szerekkel
tudják elősegíteni gyógyulásunkat.
6) Végezzünk rendszeres mozgás- és légzőgyakorlatokat,
legalább napi 10-15 percet töltsünk a friss levegőn!
Törekedjünk a természetes immunerősítésre és fáj-
dalomcsillapításra!
7) Vessünk be böjtkúrákat - hosszabbakat csak szakember
vezetésével folytassunk, aki egyébként a böjt egyénre szabottan
ideális hosszúságát is meghatározza! (Egyes böjtszakértők nem
javasolják a rák aktív szakaszában a böjtölést, csak annak
utókezelésére.)
8) Ne feledkezzünk meg a lelki terápiáról, a stresszoldásról
sem, legyen az akár relaxáció, autogén tréning vagy a
Simonton-módszer!
Aki a gyomorrákra, a bélrákra vagy a vastagbélrákra, illetve
azok szelíd kezelésmódjaira bővebben is kíváncsi, az a rákról
szóló korábbi, két részes előadásból meríthet további hasznos
információkat és természetgyógyászati tanácsokat. (Lásd az
első kötet 6. fejezetét!)
ARANYSZABÁLYOK
Végezetül, zárásképpen álljon itt 12 + 1 általános jótanács az
egészséges táplálkozáshoz, melyek betartása minden emésztő-
rendszeri probléma és betegség megelőzése és gyógyítása
érdekében ajánlott:
1) Fogyasszunk minél több friss, élő, természetes ételt!
Természetes állapotához képest minél több átalakításon
megy keresztül a táplálék, annál értéktelenebbé (és
károsabbá) válik.
2) Étrendünk legalább felét tegyek ki a nyersen fogyasz
tott gyümölcs- és zöldségfélék!
3) Hőkezelt ételek mellé mindig együnk élő, nyers eleieket is!
4) Fogyasszunk sok folyadékot! Tiszta víz, forrásvíz, szén
savmentes ásványvíz, gyógyteák, gyümölcslé, zöldséglé
jöhet szóba. Napi 1,5-2 liter lenne opt i m áli s. (Kerü
lendő viszont a fekete kávé, a fekete tea, az alkohol és
a szénsavas italok!)
5) Lassan, nyugodtan étkezzünk! Minden egyes falatot
alaposan rágjunk meg! Idegesen, feszülten ne üljünk az
asztalhoz! A kellemes, lágy zene, a gyertyafény segíti a
nyugodt étkezést. Evés közben ne olvassunk, ne néz
zünk tévét!
6) Nem szabad degeszre tömni magunkat! Aki rendszere sen
„pukkadásig" teleeszi magát, az megterheli az
emésztőrendszerét. A tökéletes emésztéshez a léiig telt gyomor
az ideális.
7) Ügyeljünk a rendszeres széklet meglétére! Ahány főét-
kezés, annyi alkalommal kell székletnek is lennie! (Ennek
elérésében segítenek a székrekedés megszüntetéséről írt
jótanácsok.)
8) Figyeljünk oda az ételkombinációkra, nem mindegy
ugyanis, hogy mit mivel eszünk! (Lásd az 1. számú
függeléket!)
9) Zsír helyett használjunk olajat!
10) A fehér cukor - s mindenféle cukorka, sütemény, édesség
ami ezzel készül - kerülendő! Helyette a barna cukor, de még
inkább a méz használható, a legegészségesebb megoldás pedig
az agavé- vagy a juharszirup.
11) Kerüljük a hántolt gabonából készült fehér lisztet, s a
belőle készült fehér kenyeret, péksüteményeket! Használjunk
inkább teljes kiőrlésű liszteket, s az ezekből készült
termékeket, például barna kenyeret, barna tésztát fogyasszuk!
12) Csökkentsük a sóbevitelt! Napi 3^4 g só bőven elég, a
vesék ennyit tudnak gond nélkül kiválasztani. A sótöbb-let
számtalan betegség - magas vérnyomás, zöldhályog stb. -
alapját képezi!
 + 1) A hús magas zsír- és koleszterintartalmú, érkárosító,
rostszegény, sok húgysavat és hullamérget tartalmaz,
nehezen emészthető és magas fehérjetartalma miatt
könnyen megrothad a belekben. Az egyik legkevésbé
optimális táplálék. Fogyasztását minimalizálni kell, de
legjobb teljesen elhagyni! Ma már több száz orvosi
tanulmány bizonyítja, hogy a helyesen összeállított
vegetárius étrend minden szempontból egészségesebb a
manapság elterjedt vegyes étrendhez képest!
Az ember manapság a kocsijára jobban figyel, mint saját
testére. Ha az autóba rendszeresen rossz minőségű üzemanya-
got töltünk, tönkremegy. Testünk üzemanyaga a táplálék.
Szánjunk időt és energiát az életmódunk átalakítására, megéri!
A helyes étrenddel sokat tehetünk a betegség és fájdalom
nélküli életért. Ne feledjük a hippokratészi jótanácsot: „A
táplálékod legyen a gyógyszered!"
REUMATIKUS
BETEGSÉGEK
Szeretettel köszöntök mindenkit a mai előadáson! A sorozatot
egy, a népesség nagy részét érintő, ezen nyugodtan nép-
betegségnek nevezhető problémaegyüttessel folytatjuk: a
mozgásszervi betegségekről és azok természetes gyógymód
járói, gyógyításáról lesz szó. Hatalmas betegségkörrel állunk
szemben - e gyűjtőfogalom alá több száz betegség tartozik , de
természetgyógyászati szempontból, holisztikus megközelítésből
ezek gyógyítása, gyógymódja nagyjából azonos.
Azokat a szerveket, amelyek segítségével az ember mozog,
összefoglalóan mozgásszervi rendszernek nevezzük. E rend-
szernek van passzív, támasztó és aktív része: passzívnak számí-
tanak csontjaink és ízületeink; az aktív részhez sorolhatjuk
ugyanakkor az izmokat. Ezeken kívül különféle szalagok, inak
és ínhüvelyek segítik mozgásunkat. Bármely mozgásszerv
megbetegedése különféle fájdalmakkal, deformitásokkal jár,
sőt, akár olyan fokú mozgáskorlátozottság is felléphet, hogy a
beteg tolókocsiba kényszerül. A reumatikus betegségek - akár
az ízületeket, akár az izmokat érintik - tulajdonképpen a
mozgásszervi rendszer kötőszöveteiben lejátszódó kóros
folyamatokból adódnak, amelyek egyéb kötőszövetes elemeket
is érinthetnek, ezért reumatikus betegségek kísérő tüneteként a
szívnél, a tüdőnél, a májnál, vagy a beleknél is felléphetnek
panaszok.
A különböző reumatikus panaszoknál három fő közös tünet
szinte minden esetben megfigyelhető:
1) a fájdalom, melynek intenzitása a különféle betegségeknél
más és más lehet;
2) a krónikusan fennálló gyulladás okozta deformitások - az
ízületek, porcok elváltozásai, jelenjenek meg azok akár látványosan,
külsőleg, vagy csak a röntgenképen -; és végül
3) maga a mozgáskorlátozottság.
Az összefoglaló néven reumatikusnak nevezett betegségeknek több
felosztása lehetséges. Beszélhetünk heveny és krónikus folyamatról.
Előbbire példa lehet egy heveny, több ízületet érintő gyulladás, a
reumás láznak is nevezett tünetcsoport, amely sok esetben csak pár
napig áll fönn, utóbbira példa az SPA (régebbi nevén Bechterew-kór).
Vannak reumatikus betegségek, amelyeknél a legfőbb tünet az
ízületi gyulladás (artritisz), és vannak degeneratív betegségek,
amelyeknél a deformitáson (artrózis) van a hangsúly. Mielőtt azonban
megnéznénk ezek komplex, természetes gyógyítását, egy-két
gyakoribb betegségről beszélnék.
A LEGGYAKORIBB REUMATIKUS BETEGSÉGEK
Az egyik legismertebb talán a krónikus sokízületi gyulladás
(rheumatoid artritis - régebbi nevén PCP). Kialakulásának több oka is
lehet: a hajlam öröklődhet genetikusan, állhat a hátterében fertőzés
vagy a mirigyrendszer valamiféle kóros működése, de mint az ízületi
gyulladásoknál mindig, itt is elsősorban az immunrendszer
„defektjével" állunk szemben. Nem véletlen, hogy a sokízületi
gyulladást az autoimmun betegségek közé sorolják, lévén a szervezet
saját ellenanyagával lép reakcióba, kórokozók helyett a beteg saját
szervezetét támadja meg. A gyulladásos folyamat periodikusan zajlik,
a gyulladás hol fellángol, felerősödik, hol a háttérbe szorul, le-
csillapodik, és általában szimmetrikus, kétoldali fájdalommal jár. Az
ízületi tok belső nyálkahártyája gyulladásba kerül és folyadékot
termel, az ízületi tok hegesedik, a gyulladás tönkreteszi a porcokat. Az
ízületi inaktivitás miatt az izomzat sorvadásnak indul, egyre súlyosabb
deformitások alakulnak ki, a mozgás egyre inkább korlátozódik, míg
végül, ha a folyamatot nem sikerül megállítani, teljes mozgáskorláto-
zottság léphet fel.
A krónikus sokízületi gyulladás jellegzetes kísérő tünetei: a reggeli
kézmerevség (amely mindkél oldalon jelentkezik), az étvágytalanság, a
gyengeségérzet, a fáradékonyság, valamint a fogyás. Az ízületi
merevség főleg reggel, felkelés illán jelentkezik, mint ahogy egyéb
reumatikus panaszoknál is megfigyelhető, hogy ébredés vagy pihenés
után az í z ü l e t e k íájdal- masak, merevek, és úgymond „In- kell
járatni" dfkel ahhoz, hogy az ember működőképes legyen.
A sokízületi gyulladás esetéhen általában 30 40 éves kor körül
jelentkeznek az első panaszok (de fiatal nőknél és a klimax körüli
életévekben is gyakori) először csak egy-két ízület fáj -, aztán a
betegség egyre több í z ü l e t r e terjed át, míg végül az összes ízület
é r i n t e t t é v á l h a t . Kezdetben a kéz él a láb ízületei, az ujjak és a
lábfej betegszenek meg |ellegZetes kényszertartásokat okozva, melyek
szimbolikájára később, a lelki okok tárgyalása során még visszatérünk.
Később egyéb ízületekre - csukló, boka, könyök, térd, végül a váll és a
csípő - is kiterjed a betegség. A bőr elvékonyodik, a kisebb izmok
elsorvadnak, és úgynevezett reumatikus csomók alakulnak ki, amelyek
az izmokban, ízületekben sok esetben egészen jól tapinthatók.
A nagy fájdalmak ellenére nagyon fontos, hogy a beteg rendszeresen
mozogjon. Minél előrehaladottabb stádiumban van a betegség, annál
komolyabb fájdalmat okoz a mozgás, ennek ellenére azt mégis
próbálgatni kell! Főleg a szakszerű gyógytorna, illetve a meleg vízben
való mozgás, mozgatás fontos.
Egy másik nagyon gyakori reumatikus betegség az SPA (régebbi
nevén Bechterew-kór), amely a gerinc melletti kis ízületek gyulladása,
későbbiekben a nagy ízületek (térd, csípő) és a tapadó inak gyulladása
csatlakozik hozzá. Ezt elsősorban 20 és 40 éves kor közötti fiataloknál
figyelték meg: lappangva alakul ki, jelentéktelennek tűnő hát- és
derékfájásokkal kezdődik, majd a gerinc menti ízületeknél, szalagoknál
beinduló erős meszesedés miatt a gerinc egyre jobban megmerevedik.
Fokozódnak a gerinctáji fájdalmak - különösen az oldalra hajlás
fájdalmas -, a beteg egyre inkább meggörnyed, hajlott testtartást vesz
fel, s már a fejét sem tudja felemelni, nem tud kiegyenesedni. A
fájdalom egyre gyakoribbá válik, a
gerincoszlop olyan lesz, mint egy teljesen meghajlott, meg-
merevedett bot, míg végül akár teljes bénulás is kialakulhat. E
kellemetlen betegség tehát szintén az ízületek gyulladására
vezethető vissza.
A gyulladásos betegségek hátterében - a genetikus okokon
kívül - gyakran állnak fertőzések. Vannak olyan vírusok, bak-
tériumok, amelyek gyakran az ízületek gyulladását válthatják
ki. Gonorreás fertőzést követően például olyan ízületi gyulladás
jelentkezhet, amely elsősorban a térdet támadja meg. Avagy a
TBC kórokozói is idézhetnek elő ízületi gyulladást (artritis
tuberculosa), gerinc-, csípő-, térd-, boka-, könyök-, vagy
csuklótáji ízületi panaszokat, amelyek később egyre nagyobb
fokú degenerációhoz vezetnek. (Ezeket a betegségeket a
hagyományos orvoslás TBC elleni szerekkel, illetve műtéti
eljárásokkal kezeli.) A korábban említett heveny reumatikus
lázat is streptococcus-törzsek okozzák; veszélye abban rejlik,
hogy elsősorban 9 és 12 éves kor közötti gyerekeket érint, és a
gyulladás az esetek 90%-ában átterjed a szívizomra, a szív-
belhártyára és a szívburokra. A láz hidegrázással, felső légúti
huruttal, mandulagyulladással jár, majd fokozatosan az összes
ízület begyullad, és az egész szervezetben duzzanatok keletkez-
nek. A betegség lefolyása általában néhány hét, esetleg pár
hónap, de rossz esetben periodikusan akár évek múlva is
visszatérhet. Reumatikus panaszokat okozó vírusok továbbá
például a hepatitis-B vagy a Lime-kór vírusa.
A reumás betegségek egy következő nagy csoportja az úgy-
nevezett lágyrész reumatizmus, ami nem az ízületeket érinti,
hanem az izmok, inak és egyéb kötőszöveti elemek gyulladása
áll a hátterében. Az összes reumatikus betegség körülbelül 10-
15%-a ilyen jellegű. Jellegzetes tünetük, hogy a panaszok
egyoldaliak, tehát mindig vagy csak a bal vagy csak a jobb
oldalon jelentkeznek, hideg hatására fokozódnak, az inak
tapadási helyei nyomásra érzékenyek, a végtagok általában
kihűlnek, és megjelenhet a térd és a könyök nyálkatöm-lőjének
vöröses duzzanata is. Ide tartozik egy nagyon gyakori
probléma, az izomreuma, azaz a különböző izmok reumatikus
gyulladásos panasza, melyeknek elsődleges tünete az
izomfájás. Főleg a nyak, a váll, a derék, és a lábszár izmai érin-
tettek - a beteg izom tónusa fokozódik, az izom megfeszül,
megkeményedik. Kiváltó okként szóba jöhet lehűlés, az izom
meghűlése, huzat, túlerőltetés, egyoldalú erőltetés. A probléma
általában heveny, a tünetek gyorsan jelentkeznek, és jó esetben
pár nap alatt el is múlnak. Ide sorolható például a derékizom
reumatikus gyulladása, a sokak által lumhágóként vagy
hexenschuss-ként ismert betegség.
A több száz reumatikus panaszból - gyakorisága miatt -külön
említést érdemel még a leginkább 50 év felettieknél
megfigyelhető oszteo-artrózis. Ilyenkor a/. ízületi porc elvé-
konyodik, helyenként teljesen tönkremegy, degenerálódik, a
csont szerkezete is erősen megváltozik, s különféle kinövések
keletkezhetnek rajta. Az oszteo-artrózis általában a térdnél
jelentkezik először, aztán jönnek az alsó háti csigolyák, a váll,
majd a csukló. Az érintett testtájak ízületei mozgáskor ropognak
és deformálódnak.
Végezetül még egy jellegzetes problémát emelnék ki, egy
kifejezetten anyagcsere-eredetű betegséget, a húgysav anyag-
csere-zavaraira visszavezethető köszvényt. Általában más
betegségekkel együtt jelentkezik - gyakran kíséri elhízás,
cukorbetegség, szívbetegség, magas vérnyomás -, duzzanattal
és fájdalmakkal jár. Jellegzetes velejárója a köszvényes roham:
a fájdalom nem állandóan áll fenn, hanem csak időnként,
rohamszerűen támad. Ilyenkor aztán napokig vagy hetekig
fennáll, majd eltűnik, s a tünetmentes időszakban a beteg tel-
jesen jól érzi magát. A köszvény az esetek nagy részében
először a nagylábujjnál jelentkezik. A nagylábujj fáj, megduz-
zad, kipirosodik, előbb-utóbb köszvényes csomók keletkeznek
rajta. A betegség egy idő után átterjed a bokára és a térdre, ahol
szintén az ízületek deformálódását okozza,
ŐSI GYÓGYMÓDOK ÉS MODERN ORVOSLÁS
A magyar népi gyógyászatban h a t a l m a s irodalma van a
reumatikus panaszok gyógyításának. A hetegségeket hívták
reumának vagy rehomának, csúznak, fájásnak, hűlésnek, és az
egyoldalú megerőltetésre, a meghűlésre, illetve a „rossz vérre"
vezették vissza őket. Ez alatt régen a vér elszennyeződését, el-
mérgeződését értették. A magyar népi gyógyászatban a reu-
 matikus betegek kezelését az úgynevezett „kenőasszonyok"
végezték. Régen a kenés a masszázst jelentette, ezzel és
bizonyos gyógynövények alkalmazásával gyógyították a
reumás betegeket, míg a rossz, beteg vér megtisztítására pió-
cákat használtak. Nagyon sokféle - több, mint 80! - gyógy-
növényről tartották azt, hogy reumatikus betegségek gyógyí-
tására alkalmas, ezeket aztán használták belsőleg teaként,
külsőleg borogatásként, krémek, pakolások, kenőcsök vagy
gyógyfürdők formájában.
Ma az európai felnőtt lakosság minimum 40-50%-a küzd
reumatikus panaszokkal, a 70 év feletti korosztálynak pedig a
90-95%-a, azaz közülük körülbelül csak minden tizedik
emberről mondható el, hogy nem szenved reumatikus fájdal-
maktól. Igen érdekes ugyanakkor odafigyelni azokra a sta-
tisztikai adatokra, amelyek azt mutatják, hogy a múlt század
elején még jóval kevesebb reumatikus beteg volt! Az ipari
fejlődéssel, és elsősorban az élelmiszeripar egyre inkább ter-
mészetellenes irányba való elmozdulásával azonban évtizedről
évtizedre nőtt a reumatikus betegek száma.
Az 1920-as, 1930-as évek elejéről fennmaradt felmérések
még csak a felnőtt lakosság 10-15%-ánál mutattak ki reuma-
tikus panaszokat! Tény, hogy a múlt század elején még jóval
kevesebb volt a reumatikus betegségek száma. Léteznek olyan
különleges határtudományok - az orvosi antropológia, illetve az
orvosi archeológia, az orvosi régészet -, melyek szakavatott
képviselői azzal foglalkoznak, hogy feltárják azt, hogy
bizonyos betegségek évszázadokkal vagy évezredekkel ezelőtt
mennyire érintették az emberiséget. A reumatikus betegsé-
gekkel kapcsolatban arra az eredményre jutottak, hogy bár
azokról már Hippokratész is említést tett, de a 17. század előtt
mégis nagyon ritkán fordultak elő, s tömeges elterjedésük
tulajdonképpen a 20. század „vívmányának" tekinthető. (Bár ősi
csontvázakon is találtak reumás betegségre utaló
elváltozásokat.) Ma az európai lakosság 70%-ának van vagy
volt már reumás panasza!
Az okok feltárásában nagy segítségünkre lehet az a megfi-
gyelés, hogy a természeti népeknél - ahol az emberek még a
természettel összhangban, természetes életmódon és étrenden
élnek, távol a civilizációs ártalmaktól - mindmáig nagyon
ritkák e betegségek. A civilizációs életmód, a civilizációs
étrend révén ugyanakkor rengeteg új méreg, új salakanyag kerül
az emberek szervezetébe, amelyek különböző helyeken, többek
között az izmokban és az ízületekben lerakódva gyulladásokat
és deformitásokai idéznek elő. Ezek hagyományos orvosi
terápiája egyrészt a gyógyszeres kezelés - először nem
szteroidos gyulladáscsökkentőkéi alkalmaznak, majd súlyosabb
esetben jönnek a szteroidos gyógyszerek, és harmadik
lehetőségként a fizikoterápiás módszerek (masszázsok, fürdők,
elektromos kezelések).
Nagyon nagy fokú deformitás cselen [ehetőség van a
műtéti megoldásra, a teljesen tönkrement Czülei eltávolítására,
különféle protézisek beépítésére - sok cselben sebészei i úton
távolítják el például a megbetegedeti ízületi belhártyát, vagy
az ízületbe fecskendezett radioaktív anyagokkal próbál ják
elpusztítani azt.
A gyógyszeres kezelésekkel az a fő probléma, hogy nagyon
sok panaszt okoznak, nagyon sok mellékhatással járnak, és itt
elsősorban a szteroidos gyógyszerekre gondolok. A reumatikus
betegségek kezelésére az 1950-es években terjedtek el a
szteroidos készítmények, amelyek kezdetben kedvező ered-
ményekkel kecsegtettek, hiszen valóban csökkentették a
gyulladásokat, de hamar kiderült, hogy a gyógyszerek elha-
gyása után a panaszok visszatérnek, ráadásul azok hatóanyagai -
a kortizon és a hidrokortizon - nagy mértékben korlátozzák az
immunrendszer működését. Szedésük következtében - a
csecsemőmirigy összezsugorodása és az antitestek
képződésének blokkolódása miatt - jelentősen csökkent a
páciensek immunitása, s ezzel egyenes arányban csökkent a
fertőzésekkel szembeni ellenállóképességük is.
A szteroidokkal kezelt reumás betegek körülbelül 20%-a
valamilyen fertőző betegségben hunyt el! A szteroidos szerek
továbbá fokozzák a gyomorsav termelését - ezáltal növelik a
fekélyesedésre való hajlamot -, növekszik miattuk a trombózis
veszélye, fokozódik a szervezetből a kálium kiürülése és
összezavarodik a hormonháztartás - szteroidos kezeléseknél
nagyon gyakori például a beteg elhízása.
Ráadásul azok a reumás betegek, akik valamikor korti-zonos
kezelésen estek át, később a természetes gyógymódokra
is kevésbé reagálnak! (Ma már több olyan gyógyszer haszná-
latos a reumatológián belül, amely kevesebb mellékhatással
rendelkezik a régebbiekhez képest. Bizonyos esetekben nehe-
zen kerülhető el a gyógyszeres kezelés alkalmazása - a szak-
lektor megjegyzése.)
A szteroidok használata ma már az orvostársadalmat is
megosztja. A természetgyógyászat azt javasolja, hogy amikor
csak lehet, az ember kerülje el, és természetes módszerekkel
helyettesítse a szteroidos kezelést. Az orvosok között is egyre
több akad, akik a számtalan káros mellékhatás miatt osztják ezt
a nézetet, és csak akut és életveszélyes állapotok esetén
használnak szteroidos gyógyszereket. Ugyanez áll a valamikor
közkedvelt aranyinjekcióra is, lévén, hogy az károsította a vesét
és a májat, de egyéb mellékhatásai révén gyomorpanaszokat,
hallásromlást, vérszegénységet, bőrbetegségeket,
ideggyulladást, látásromlást, fejfájást, valamint száj- és
gyomorfekélyt is okozott. Ezt a módszert ma már nem
használják.
A jóléti társadalmakban a hatvan év feletti korosztály
mintegy fele szenved valamilyen komolyabb ízületi beteg-
ségben, és a világon 30 millió ember szed reumaellenes
gyógyszereket. Az orvosi megfigyelések mégis azt mutatják,
hogy a súlyos, deformációval járó betegségekben szenvedők
várható életkora átlagosan 10-15 évvel rövidül, és ez nemcsak a
kórfolyamat következménye, hanem a gyógyszerek nem kívánt
mellékhatásainak is tulajdonítható!
Mit tehet hát a beteg, ha reumatikus problémáinak gyógy-
szeres kezelése során ugyan enyhülnek a tünetei, de a szám-
talan mellékhatást szeretné valahogyan kivédeni? Keresnie kell
azokat a természetes gyógyítási lehetőségeket, amelyek szintén
hatásosan csökkentik a panaszokat, de nem járnak
mellékhatással!
Mindenképpen elsődleges fontosságúnak kell tekinteni e
téren a megelőzést. Sokkal könnyebb ugyanis a reumatikus
betegségeket megelőzni, mint egy már több éve fennálló
deformitást kezelni. Ugyanazok a természetes módszerek,
amelyekkel a reumatikus panaszok köre gyógyítható, tulaj-
donképpen e betegségek megelőzését is szolgálják. Tekintsük
most át ezen lehetőségeket!
A REUMATIKUS BETEGSÉGEK MEGELŐZÉSE ÉS
TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI KEZELÉSÜK
ÉTREND
Kezdjük a fizikai szinten, ott is talán a legfontosabbnálj a
helytelen táplálkozásnál, a hel yt el en étrend szerepénél! A leg-
fontosabb tudnivaló, hogy majdnem minden reumatikus panasz
hátterében az ízületek, izmok és kötőszövetek elsava-sodása áll
- a különféle savas méreganyagok (például a húgy-sav),
amelyeket a szervezet nem választott ki, lerakódnak és
kikristályosodnak. Ezt a kristályosodási folyamatol segíti elő az
önmagában reumát okozni nem képes huzal, - a hideg tehát csak
úgy függ össze a reumával, hogy gyorsítja a luigy-sav
lerakódását a szervezetben. Hz a folyamat sokszor évekig,
évtizedekig zajlik, és csak azt követően jelennek meg a pana
szók. A gyulladást tulajdonképpen úgy kellene felfognunk, mint
a szervezet reakcióját a lerakódott méreganyagokra,
salakanyagokra. Ennek kivédése érdekében a modern orvoslás
is egyre inkább kezd odafigyelni a reuma és az étrend
kapcsolatára, és különféle diétákat ajánl gyógymódként.
A savas méreganyagok elsősorban a többlet fehérjéből
származnak. Minél több fehérje kerül a szervezetbe, az annál
jobban elsavasodik, a legfontosabb teendő tehát a fehérjebevitel
csökkentése. A savasodás másik kiváltó oka, hogy a mai ember
kevés nyers ételt, kevés nyers zöldséget fogyaszt, pedig tudjuk
jól, hogy a nyers zöldségek, a leveles zöldek közömbösítik a
savakat, és segítik a szervezet lúgosodását. Szintén az étrendhez
tartozó probléma, hogy az átlagember rengeteg ételt fogyaszt:
kétszer-háromszor annyit, mint amennyire a szervezetének
szüksége van, ráadásul ezek a táplálékok általában értéktelenek,
hiszen fontos vitaminokat, nyomelemeket, enzimeket nem
tartalmaznak. A természetgyógyászat úgy fogalmaz, hogy a mai
civilizált társadalomban élő ember „jóltáplált éhező" - bár
többszörösét fogyasztja el a szükséges táplálékmennyiségnek,
mégis vitamin- és nyomelemhiányban szenved.
Az egész folyamatot aztán még tovább súlyosbítja egy, a
reumás betegeknél nagyon gyakori tünet: a rendszeres szék-
rekedés. Elsődleges fontosságú lenne számukra a rendszeres
széklet beállítása! A székrekedés által ugyanis olyan mérgek
szívódnak fel a vastagbélben, illetve a végbélen keresztül,
amelyek aztán elárasztják a szervezetet és fokozzák a reuma-
tikus panaszokat. A legfőbb „bűnös" az oly sokat emlegetett
húgysav, a fehérje egyik bomlásterméke.
A legfőbb húgysavtermelők a különféle állati eredetű
ételek, a húsok. Vegyük észre, hogy a természetben reuma-
tikus panaszokkal, ízületi gyulladásokkal küszködő nyulakkal
vagy őzekkel nem találkozunk, de térdfájásra panaszkodó
oroszlánnal sem, tehát az állatvilágban, a természetes
körülmények között élő állatoknál nem figyelhetők meg
reumatikus betegségek! (A háziállatoknál már némileg más a
helyzet, de az eltérés a természetellenes életmódra vezethető
vissza.) Tehát a természetben élő állatoknál nem ismertek a
reumatikus degenerációk. Hogyan lehetséges ez? Nos, azt, hogy
a természet mely fajokat szánta növényevőnek vagy
ragadozónak, nagyon egyszerűen megállapíthatjuk azon
kritérium alapján, hogy az illető állatnak milyen a
húgysavbontó képessége. A húgysav lebontása elsősorban a máj
feladata. Ha a természet egy állatot ragadozónak szánt, akkor az
adott egyed nagyon erős húgysavbontó képességgel
rendelkezik: a mája tízszer annyi húgysavbontó enzimet termel,
mint egy növényevő állaté. Egy ragadozó hiába eszik tehát
rendszeresen húst, mégis alacsony a vérében a húgysav szintje,
mert képes a húsevésből származó húgysavat közömbösíteni. A
növényevőknél jóval kisebb a húgysavbontó képesség, de nincs
is rá szükségük, hiszen húst, tojást vagy más állati eredetű
táplálékokat nem fogyasztanak.
Az embernél ehhez képest egy nagyon érdekes helyzettel
találkozunk, ami sok egyéb érv mellett szintén azt mutatja,
hogy az ember számára a növényi táplálék sokkal egészsége-
sebb, mint a húsos, vegyes étrend. Az emberi máj húgysav-
bontó képessége a természetben élő növényevő állatokéhoz
hasonlítható: az ember mája nagyon rosszul képes a húgysavat
lebontani. Több tudományos kísérlet is igazolta, hogy vegyes
étrend mellett a vérnek és a vizeletnek jóval magasabb a
húgysavtartalma, mint vegetárius, növényi étrend mellett. A
természetben élő állatfajok bármelyikét nézzük is, legyenek
akár növényevők, akár ragadozók, szervezetükben a húgysav
szintjét alacsonynak fogjuk találni. Az embernél viszont attól
függően, hogy főleg növényi eredetű táplálékot fogyaszt, vagy
vegyes étrenden él, szervezetének húgysavtartalma alacsony
vagy magas lesz. Rendszeres húsfogyasztás és egyéb állati
eredetű táplálékbevitel mellett felszaporodik, lerakódik és
kikristályosodik a szervezetben a húgysav, ami előbb-utóbb
ízületi problémákat, reumatikus panaszokat okoz. Reumás,
köszvényes betegek laborértékeiben majdnem minden esetben
magas a vér húgysavszintje, magas a koleszterinszint és magas a
vérzsírszint. Olaf Lindall svéd professzor bebizonyította, hogy
amennyiben a szervezetben a savas kémhatás erősebb, a reumás
betegeknek erősödnek a fájdalmai. A professzor arra is felhívta a
figyelmet, hogy az erőlevesként számon tartott húsleves tele van
húgysavval. Ezt a „húgysav-bombát" reumás betegeknek tehát
feltétlenül érdemes kerülniük, hasonlóan a magas zsírtartalmú és
magas koleszterintartalmú ételekhez!
Állatkísérleteknél nagyon érdekes eredményre jutottak,
amikor is növényevő állatok étrendjébe minimális mennyiségű
húst és zsírt csempésztek. Az eredmény az lett, hogy mivel a
növényevő állatok nem voltak képesek rendesen lebontani a
húgysavat, ezért ízületi gyulladás és reumatikus elváltozás
jelentkezett náluk, ahogyan az az embernél is megfigyelhető.
Szintén a helytelen étrendből, a többszörös túltápláltságból
és a mozgásszegény életmódból adódik az elhízás. A reumás
betegek nagy része kövér, túlsúlyos, márpedig a súlytöbblet akár
a csípő-, akár a gerinctáji izmokra, akár a térd- vagy
bokaízületekre jelentős többletterhet ró. Szintén állatoknál
figyelték meg, hogy ha az egyedeket akadályozták a mozgás-
ban, akkor az az ízületek degenerációjához vezetett, míg a
mozgásra kényszerített állatoknál az ízületek a nagy igény-
bevétel ellenére is egészségesek maradtak. Az elhízásban nagy
szerepe van továbbá a fehér cukor fogyasztásának. Orvosi
megfigyelések igazolják, hogy a fehér cukor - ami már nem
természetes szénhidrát, hanem természetellenes kivonat! -segíti
az elhízást, s ezáltal közvetve hozzájárul a reumatikus
betegségek kialakulásához. Mi több, a fehér cukor fokozza a
kötőszövetek savasodását, elrabolja a szervezetből azokat a
fontos vitaminokat és nyomelemeket, amelyeknek a hiánya
szintén elősegíti az ízületi gyulladást, ráadásul akadályozza a
húgysav kiürülését a szervezetből! Ha tehát a húsevéshez még
cukor- és édességfogyasztás is társul, akkor nem elég, hogy a
vérben felszaporodik a húgysav, de attól a szervezet már hiába
is próbál megszabadulni, mert a kiürülési folyamatot meg-
akadályozza a finomított fehér cukor. Minél több fehér cukor
kerül a szervezetbe, annál nehezebb a húgysav kiürülése. Fehér
cukor helyett édesítsünk inkább mézzel, juharsziruppal és
egyéb természetes szénhidrátokkal!
Az étrend vizsgálata során nem tekinthetünk el egy másik
lényeges területtől: eddig bizonyos mérgek (zsír, koleszterin,
húgysav) felszaporodásáról esett szó, de a különböző reuma-
tikus panaszok legalább ilyen fontos kiváltó okaként kell
kezelnünk létfontosságú vitaminok és nyomelemek hiányát!
Nemcsak a méreganyagokat kell tehát kipucolni a szervezetből,
illetve megakadályozni azok bevitelét, hanem a különféle
hiányokat is pótolni kell!
Az étrendnek a reumatikus betegségek kialakulásában ját-
szott szerepét Magyarországon is tanulmányozták. Dr. Krics-
falvi Péter belgyógyász-reumatológus nevét kell megemlíte-
nem, aki több éven át végzett egy olyan kísérletsorozatot, ahol
a kórházba felvett betegek speciális vegetárius diétát kaptak, és
egyéb természetes gyógymódokat próbálhattak ki. Az ő
megfigyeléseiből idéznék egy mondatot: „Négy éves megfi-
gyelés bizonyítja, hogy a megfelelő diéta javítja a betegek
állapotát, kevesebb gyógyszerrel - vagy éppen gyógyszer nélkül
- képesek magukat jó állapotban tartani." Dr. Szabó Oszkár
ugyanakkor a következő tényre hívja fel a figyelmet: „Négy-hat
heti húsmentes táplálkozás után észlelhető kedvező változás a
beteg állapotában, amely egyetlen szelet hús elfogyasztásával
tönkretehető!" 1975-ben Észak-Carolinában egy orvoscsapat
szintén megfigyelte az étrend és a reumatikus betegségek
összefüggését, és 50%-ban pusztán a helyes étrend segítségével
teljes javulást, a reumatikus betegek 30%-ánál pedig részleges
javulást értek el.
A reuma megelőzését és gyógyítását szolgáló étrendnél a leg-
fontosabb az alacsony fehérjebevitel - főleg a húsok, a tojás, a
hal kizárása, de kezdetben a tej és a tejtermékek is kerülendők.
Ahogyan dr. Rácz Gábor fogalmazott: „Ma egyértelműen
elfogadott az a nézet, hogy az állati termékekből kerülnek a
szervezetbe a gyulladás mediátorai. A hús és zsír kiiktatása a
legtöbb esetben lehetővé teszi az antircumaliktisnak nevezett
gyógyszerek elhagyását." Magas fehérjetartalmuk miatt
kerülendők továbbá a hüvelyesek - fogyasztásuk hetente
maximum egyszer javasolt. Mivel a csokoládé és a kakaó is
elősegíti a húgysavtermelődést, ezért lehetőleg ezen édes-
ségeket is mellőzzük!
Az étrendváltás terén nagyon fontos teendő továbbá a
szervezet lúgosítása. „Az összes rctimás beteg kivétel nélkül
túlsavasodásban szenved," - nyilatkozta dr. Arc Wearland, majd
így folytatta: „Ha valaki le akarja győzni a betegséget, a
túlsavasodást kell megszüntetnie. Ennek érdekében a reumás
betegnek folyamatosan, naponta kétszer kifejezetten lúgos ételt
kell fogyasztania nyers formában, és az összes savképző ételt
kerülnie kell." (Lásd a 2. számú függeléket!)
A reumás betegnek tehát annyi friss zöldséget és zöldséglevet
kell ennie-innia, amennyi csak belefér! A gyümölcsöket -
különösen a savanyúakat - egy ideig jobb kerülni, és édesekből
is egyszerre csak egyfélét érdemes fogyasztani, hogy ne
erjedjenek össze. Nagyon fontos, hogy a gyümölcs friss, érett
legyen, mert az éretlen gyümölcs savasít! Az aszalt gyümölcsök
is jótékony hatásúak, s mivel segítik a bélperisztaltikát, a
székrekedés rendezésében is jó szolgálatot tesznek.
Na gyón fontos odafigyelni a folyadékbevitelre, hiszen az
ízületeknek szükségük van a „kenőanyagra". Folyadékhiány
esetén az ízületek kiszáradnak, a dehidratált állapot pedig
elősegíti az ízületek gyulladását, deformálódását, a különféle
ízületi panaszok kialakulását. Persze az sem mindegy, milyen
folyadékot fogyaszt az ember - a savasító hatású alkohol és a
szénsavas italok helyett igyunk szénsavmentes ásványvizeket,
forrásvizet, frissen facsart zöldségleveket! A lúgosítást
elősegíthetjük továbbá szódabikarbóna-kúrával: három héten át
naponta háromszor vigyünk a szervezetbe 1-2 csipetnyi
szódabikarbónát, és ez idő alatt használjuk azt külsőleg,
szódabikarbónás fürdők formájában is.
Végezetül elengedhetetlen a megfelelő gabonafélék fo-
gyasztása. Reumás betegeknél nagyon jól bevált a barnarizs-
diéta, ami abból áll, hogy a reumás beteg 10-20 napig csak
barnarizst fogyaszt, esetleg nyers zöldséggel és zöldség-
levekkel kiegészítve. Kifejezetten ajánlott gabonafélék továbbá
a rozs, a zab, a köles és a hajdina, de a frissen csíráztatott
magvak fogyasztása is rendszeresen javasolt - a reumás betegek
számára a leghatásosabb a lucernacsíra. Az olajos magvak
közül főleg a mandula az, ami ilyenkor gyógyhatású.
Mivel a sav-bázis egyensúly helyreállításáról korábban egy
külön előadás szólt (Lásd Váradi Tibor: Sav-bázis egyensúly
szerepe az egészséges táplálkozásban című előadását, 252-es
kazetta!), ezért ennek részletes taglalásától a továbbiakban
eltekintünk. (A kerülendő - savasító - és a rendszeres fogyasz-
tásra ajánlott - lúgosító - ételekről szóló táblázatot lásd a 2.
számú függelékben!)
A szervezet méregtelenítésében kiemelt figyelmet érdemel a
széklet rendezése. Ha a reumás betegnek nincs rendszeresen
széklete, természetes módszerekkel rá kell segíteni: lenmaggal,
beáztatott aszalt gyümölcsökkel, különféle biolekvárokkal vagy
hashajtó teákkal - ilyen például a szennalevél tea.
A lerakódott mérgektől való megszabadulás leghatásosabb
módszere azonban a böjt. Optimális esetben a böjtöt egy pár
napos tisztán növényi étrend előzi meg mint a szervezet böjtre
való felkészítése. A pár napos bevezetés után jöhet maga a
böjtkúra. Reumás betegeknél minimum egy hetes böjt javasolt,
de súlyosabb esetben ennél több naposat is meg lehet próbálni -
ekkor már csak szakember vezetésével! Néhány napos, vagy
akár egy hetes böjtöt az ember otthon is nyugodtan végezhet,
ennél hosszabbnál azonban már fontos kikérni szakember
tanácsát. Egy komplex reuma-gyógyító kúra pár napos felvezető
étrendből, minimum egyhetes böjtből, s végül a böjtöt követően
egy több, 6-7 hetes nyers növényi étrendből áll, amikor is az
ember csak növényi eredetű ételeket fogyaszt, mégpedig
hőkezelés nélkül, friss, nyers formában. Ez a komplex kúra
nagyon komoly javulást hoz, látványos eredményeket lehet
elérni vele, hiszen a savas mérgek nagy részétől megszabadítja
a beteget. Sok esetben már a böjt alatt megszűnhetnek az akár
több éve fennálló reumás fájdalmak, ugyanakkor a régi, húsos,
vegyes étrendre való visszatérés sajnos a panaszokat is
visszahozza! A hosszabb böjtöt évente
egyszer érdemes a betegnek megismételnie, ezen kívül hetente
egyszer javasolt egy tisztító nap, negyedévenként pedig - az
évszakváltásokhoz időzítve - egy 2-3 napos böjt.
Dr. Kricsfalvi Péter, aki a Szent Rókus Kórházban az étrend
és a böjt hatását több éves kísérletsorozatban tesztelte, a böjt
hatásáról a reumatikus panaszok esetén a következőképpen
nyilatkozott: „A léböjtkúra során, mely a beteg állapotától
függően három napostól egy hétig terjedt, délelőtt frissen fa-
csart gyümölcslevet, délután zöldséglevet adtunk, amit bőséges
ásványvízfogyasztás egészített ki. A méregtelenítő kúra
részeként a beleket beöntéssel tisztítottuk. Egy Hét böjt után
fokozatosan építettük fel a diétát, mely leginkább lakto-vege-
tárius étrendhez hasonlít. Tapasztalataink szerint a betegség
kezdeti stádiumában, amikor az ízületek még nem károsodtak, a
böjtkúra és a vegetárius diéta sokat javít a beteg állapotán. A
tisztító léböjtkúra megismétlését évente egyszer javasoljuk." A
fentebb már szintén idézett dr. Are Wearland hasonlóan
pozitívan nyilatkozott a böjtről: „A reumatikus betegség
bármely szakaszában igen hasznos a böjt, amely a legjobb
gyógyszer. Böjt alatt csak lúgos nyers leveket adjunk."
Mivel a reumatikus panaszok hátterében különféle étel-
allergiák is állhatnak, ezért mindenképpen érdemes valamilyen
természetes módszerrel - vegateszt, biorezonanciás teszt,
kineziológia stb. - kideríteni, hogy a gyulladásos folyamatok
mögött nem ételallergia vagy ételérzékenység áll-e. Tejallergia,
tojásallergia, kukoricára, paradicsomra való érzékenység, illetve
egyeseknél búzával kapcsolatos allergiás panaszok - hogy csak
néhányat soroljunk a háttérben esetleg meghúzódó okok közül.
Érdemes hál a személyre szabott tesztet elvégeztetni, és aztán
természetesen kerülni az allergizáló ételeket!
ORTOMOLKKUI.ÁKIS MEDICINA
Rengeteg kísérlet bizonyítja, hogy bizonyos vitaminok és
ásványi anyagok fokozott bevitele sokat segít a reumatikus
panaszokkal küszködőknek. Az B-vitamin például képes gátolni
a gyulladásos folyamatokat. I 997-ben Angliában 42 reumás
beteg kapott 12 héten át napi 600 mg E-vitamint, és a kúra
hatására jelentős fájdalomcsökkenést tapasztaltak. A
kontrollcsoportban hagyományos gyógyszerekkel ugyanakkor
nem sikerült a fájdalmat ilyen mértékben csökkenteni. Néhány
természetes E-vitamin forrás: mandula, avokádó, brokkoli,
mangó, napraforgómag, búzacsíra.
A C-vitamin fokozott bevitele hasonló eredményekkel szol-
gálhat, egyrészt mert ez hatékony tagja a szabad gyököket
hatástalanító antioxidáns rendszernek, másrészt mert csökkenti
a hisztaminszintet, ami a reumatikus gyulladásban
szenvedőknél általában magas szokott lenni. Természetes C-
vitamin források többek között a citrus- és káposztafélék, a
csipkebogyó, a paradicsom és a pirospaprika.
A reumatikus betegek a megfigyelések szerint általában B-
vitamin hiányban is szenvednek, különösen a B6-vitamin
hiánya okozhat reumatikus panaszokat. Súlyos Bg-vitamin-
hiány esetén a kézujjak zsibbadni kezdenek, megmerevednek,
az ember keze ökölbe szorul, a kisízületek rugalmatlanná vál-
nak, ízületi csomók keletkeznek az ujjakon, és fájdalmak
jelentkeznek a karban és a vállban. Kitűnő Bg-vitaminforrás a
fejeskáposzta, a búzacsíra, a rizskorpa, a szilva, a vöröshagyma,
illetve a napraforgómag. Mindemellett persze fokozott B-
komplex vitaminbevitel is ajánlott - például sörélesztőkúrával -,
hiszen a B6-vitamin pótlása mellett a B2-, B3- és B-vitamin
fokozott bevitelével is jelentős javulás érhető el.
A kutatók szerint a D-vitamin hiánya is lehet oka a reumás
ízületi gyulladás kifejlődésének, hiszen ez esetben növekszik a
fehérvérsejtek száma, ezáltal pedig erősödik az ízületekben a
gyulladásos folyamat. Ezt bizonyította egy 11 éven keresztül
tartott vizsgálatsorozat, amelyben csaknem 30.000 nő vett
részt. Német kutatóorvosok azt is kimutatták, hogy reumás
betegeknél a csontállomány csökkenése csak akkor következik
be, ha a beteg D-vitaminhiányban szenved. A D-vitamin
képződése segíthető zabpehely, búzacsíra, sörélesztő és olajos
magvak rendszeres fogyasztásával, de a táplálkozás mellett itt a
mérsékelt napozásnak és napfürdőzésnek is fontos szerepe van.
A nyomelemek közül a kalcium, a magnézium, a réz, a
cink, a mangán, a szilícium és a szelén hiánya okozhat reuma-
tikus panaszokat. A szelén megfelelő mennyiségű bevitelével
ugyanakkor csökkenthetők a reumás panaszok, érdemes tehát
magas szeléntartalmú ételekkel - fokhagyma, sörélesztő,
csírák -, vagy Selenor tabletta szedésével segíteni a szervezetet.
Mindenképpen törekedjünk azonban arra, hogy a hiányzó
anyagokat leginkább növényi forrásból pótoljuk -reumatikus
betegségekkel küzdőknek semmi esetre sem javasolt például a
szervezet B-vitamin háztartásának májfogyasztással történő
javítása! (Lásd még a 4, számú függeléket!)
FITOTERÁPIA
Mint arról korábban szó esett, csodálatos gyógynövények
vannak, melyek közül sok kifejezetten az ízületekre hat, az
ízületeket gyógyítja. Ezeket használhatjuk akár belsőleg
gyógyteaként, akár k ü l s ő l e g borogatás, p a k o l á s for-
májában, de a gyógynövényből készült teái a fürdővízhez is
önthetjük.
A leginkább említést érdemlő gyógynövény a csalán,
melynek legfőbb gyógyhatása abban áll, hogy beindítja a
szervezetből a húgysav kiürülését. A régi magyar népi gyógyá-
szat a csalánnak valamennyi részét felhasználta reumás betegek
gyógyítására. A levél forrázata inkább belsőleg, a gyökér főzete
inkább külsőleg, fürdővízhez öntve használható, de vehet az
ember részleges fürdőt is, csalánleveles láb- vagy kézfürdő
formájában. Ősi gyógymód a fájó testrészek meg-csapkodása
friss csalánnal, ami különösen lumbágó és isiász esetén
hatásos. Egy csapkodó kúra során az ember három napon
keresztül minden nap megveregeti a fájó részeket csalánnal,
majd ezt egy háromnapos szünet követi. A vízgyógyászati
módszereiről ismertté vált dr. Kneipp szintén javasolta ezt a
csalánnal való ütögetést, de felhívta rá a figyelmet, hogy a
megütögetett területet semmi esetre sem érheti hideg víz, mert
az hatástalanítja a kúrát! A csalán virágzásától egészen május
közepéig használható e kúra céljára.
A megfelelő étrenddel párosuló, három hónapos csalántea-
kúra szintén nagyon sokat segíthet a reumatikus panaszok
gyógyításában. Három hónapon át fogyasszon a beteg csalán-
teát, naponta háromszor egy csészényivel (2 dl). Szintén dr.
Kneipp javasolta a nyers csalánlevélből préselt lé fogyasztását:
megfigyelései szerint körülbelül hat héten át, naponta három-
szor kell egy evőkanálnyit bevenni a nagy csalán levelének
frissen préselt levéből.
 A másik gyógyhatású növény a fűzfa, melynek levele boro-
gatásként, a kérgéből készült főzet pedig belsőleg használható.
A fűzfakéreg fájdalomcsillapító, görcsoldó és gyulladásgátló,
mert szalicilt tartalmaz, ami az Aszpirinnek és a Kalmopirinnek
is az alapanyaga. (A pirines gyógyszerek helyett egyébként
minden más betegségnél is alternatív megoldást nyújthatnak a
nyírfa-, a fűzfa- és egyéb kéregteák.) Belsőleg naponta
háromszor kell fűzfakéreg-teát fogyasztani, egy-két hónapon át
kúraszerűen. Ha az ember borogatáshoz szeretné használni a
fűzfát, akkor 40 grammnyi fűzfakérget kell fél liter vízben
megfőzni.
A kőrisfa szintén nagyon jó hatású reumatikus panaszok
ellen! A leveléből készült tea mind reumás, mind köszvényes
betegeknél kiválóan használható. A csalánhoz hasonlóan a
húgysav kiürülését segíti, ha naponta háromszor egy csészényit
fogyaszt belőle a beteg.
A réti legyezőfű magas szalicilsav-tartalma révén fejti ki a
gyógyhatását. Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatású,
de nem naponta, hanem csak minden második nap fo-
gyasztandó egy csészényi tea éhgyomorra. A háromhetes kúrát
időnként meg lehet ismételni.
A fekete nyárfa nyers rügyéből készült kenőcs köszvény,
reuma, sokízületi gyulladás esetén javasolt, a rügy forrázata
pedig belsőleg nyújt segítséget - teáját naponta háromszor
érdemes fogyasztani.
Említést érdemel még a nyírfa - kérgének főzete belsőleg,
levelének főzete pedig külső borogatás formájában javasolt -,
illetve a mezei zsurló - egy hónapon át naponta háromszor
érdemes zsurlóteát fogyasztani, majd két hét szünet után a kúra
megismételhető.
E kifejezetten reumaellenes hatású gyógynövények mellett
vannak olyanok is, amelyeknek teája nem célirányosan a
reumatikus panaszok ellen hat, hanem a reuma hátterében álló
anyagcserezavarok megszüntetését szolgálja, tehát közvetve
fejti ki hatását. Ilyenek: a babhéjtea, a csipkebogyótea (amelyet
csak áztatni szabad!), a tövises iglic gyökeréből, a feketeribizli
vagy a málna leveléből, illetve a pongyolapitypangból készült
teák. Összeállíthatók teakeverékek is: felváltva lehet fogyasz-
tani vértisztító teákat és gyulladáscsökkentő teákat.
A bőrizgató, vérbőséget előidéző növények külsőleg, fáj-
dalomcsillapításra használhatók. Ilyen például az erőspaprika,
amelyből paprikatapasz készíthető, vagy a torma, amely szintén
csípős anyagai révén jelentnél segítséget. Házilagos elkészítése:
a nyers, reszelt tormái ecetbe áztatjuk, leszúrjuk, és a levet
külsőleg borogatáskéni használjuk. I l a s o n l ó a n alkalmazható
önmagában a bőrbe dörzsöli almaecet. Készíthetünk pakolást
mustármagból is: finomra őrölt mustármagból pépet készítünk
almaecet segítségével, vászonra kenjük, és a fájó területre
helyezzük, úgy, hogy fl hőn csak a vászon érje! Ezek a
készítmények ugyanis általában olyannyira erős hatásúak, hogy
nem szabad közvetlenül a bői kis/.ímui érintkezniük!
Nyugodtan köthetünk viszonl a fájó, duzzadt ízületekre
éjszakára sodrófával megtört káposztalevelei, anni a
fokozottabb hatás kedvéért akár mézzel is bekenhetünk.
Van a gyógynövényeknek még egy nagy köre, amelyek vi
szont a bennük lévő aroma- és illatanyagok révén gyógyítják a
reumatikus panaszokat és ízületi fájdalmakat. Ilyenek a bors-
menta, a boróka, a fekete bodza, a citromfű, az erdei fenyő, a
levendula és a rozmaring. Kifejezetten reumatikus panaszok
enyhítésére aromaterápiásán használhatók továbbá a következő
illóolajok: eukaliptusz, gyömbér, kámfor, fokhagyma, levendula
és citrus. Ezekből pár cseppet vízben hígítva belsőleg is
fogyaszthatunk, bedörzsölhetjük velük a fájó testrészt, vagy 15-
20 cseppet adhatunk belőlük a fürdővízhez.
HIDROTERÁPIA
Ha már szóba került a fürdővíz, szeretnék pár szót szólni a
fürdőkúrákról, hiszen ezekkel is nagy mértékben lehet segíteni
az idült reumás betegségek gyógyulását. (Heveny panaszok
esetén a meleg fürdő nem alkalmazható!) Egy fürdőkúra 5-10
kezelésből áll, minden második nap kell fürdőt venni 36-37 °C-
os vízben 10-15 percig, amit aztán egy óra pihenés követ. A
fürdővízhez érdemes gyógynövényeket hozzáadni, méghozzá
úgy, hogy 2 liter forrásban lévő vízzel 15-20 dkg gyógynövényt
leforrázunk, 10 percig állni hagyjuk, majd a 2 liternyi
gyógynövény-forrázatot leszűrjük és a fürdővízhez öntjük.
Használhatunk csalánlevelet, fűzfakérget, zsurlót, kakukkfüvet,
levendulát vagy zsályát.
 A hidroterápiás módszerek közül megemlíteném még a
hideg-meleg vizes váltó kéz- és lábfürdőt, de sok esetben
használ a szauna, a gőzfürdő, a termálfürdős gőzölés, illetve a
sós fürdők. Zeolitos vagy egyéb fürdősókkal az ember otthon is
végezhet fürdőkúrát: 36-37 °C-os vízhez körülbelül fél kg
fürdősót kell hozzáadni, és legalább tíz alkalommal megismé-
telni az ülőfürdőt. Nagyon jó fájdalom- és gyulladáscsökkentő
lehet a holt-tengeri sós vízfürdő is, hazai gyógyvizeink közül
pedig a kénes és izotópos vizek a leghatásosabbak. Hazánk
szerencsére bővelkedik olyan gyógyfürdőkben, ahol a moz-
gásszervi betegségek okozta fájdalmak enyhülnek, s a betegség
gyógyul. Bár már maguk az egyszerű hévizek is kiválóak,
különösen azok a fürdőhelyek ajánlhatók, ahol a víz káliumot,
magnéziumot vagy kovasavat tartalmaz. S ha mindet felsorolni
ezúttal nem is áll módunkban, álljon itt legalább a
mozgásszervi betegségek gyógyítására alkalmas budapesti
gyógyfürdők listája: Császár-, Gellért-, Király-, Lukács-,
Rudas- és Széchenyi-fürdő.
Itt említeném meg a szintén nagyon hatásosnak bizonyuló
borogatásokat, pakolásokat, amelyeket legjobb este feltenni,
amikor az ember már nyugalomban van. Izületi gyulladásokra,
fájó testrészekre tehetünk nyers reszelt krumpliból vagy túróból
készült pakolást, avagy alkalmazhatunk agyag-, illetve
iszappakolást. Gyógyszertárakban, bioboltokban kapható a
zeolitos alapanyagú Rheumin gyógyiszap, ami szintén külsőleg
használatos. Ezek gyógyhatása abban áll, hogy a bőrön ke-
resztül kiszívják a bőr alatti szövetekben felhalmozódott savas
mérgeket, ugyanakkor a bennük található hasznos nyomelemek
- a kalcium és a szilícium - beleáramlanak a csontokba, a
szövetekbe, tehát egy olyan anyagcsere megy végbe, melynek
során a hasznos anyagokat felveszi a szervezet, a káros
anyagok pedig kiürülnek a fájó testrészekből.
MASSZÁZS, AKUPUNKTÚRA,
AKUPRESSZÚRA, KIROPRAKTIKA
A különböző masszázsok - svédmasszázs, energetikai
masszázs, kötőszöveti masszázs, víz alatti masszázs, méz-
masszázs - amellett, hogy beindítják a vérkeringést, csillapítják
a fájdalmakat és segítik a húgysav kiürülését, azaz
közvetve méregtelenítenek is. Ha valakinek nincs más lehető-
sége, akkor az önmasszázs is sokat segíthet.
Természetesen a reflexzóna-masszázsokról sem feledkezhe-
tünk meg: a kézen és a lábon keresztül a megfelelő reflex-
zónákat érdemes masszírozással aktivizálni - a fájó testrészek
zónáit, továbbá a vesezónát, hogy a felszabadult mérgeket
kiválassza a szervezet, a hólyag, a mellékvese, a hipofízis, a
pajzsmirigy és a mellékpajzsmirigy, valamint a gerinc zónáját,
illetve a nyirokpontokat. Akut gyulladásos időszakaszban csak
a nyirokmasszázs, a kötőszöveti masszázs vagy a reflexzóna-
masszázs jöhet szóba.
Kiegészítő kezelésként az akupunktúrás-akupresszúrás
pontok ingerlése is ajánlott, kcumalikiis panaszok cselén a
kisujj és a gyűrűsujj találkozásától három u j j n yi ra a ke/haton
található pontot érdemes masszírozni, ez e n y h í t i az í zületi
gyulladásokat. Hasonló módon hat a felső ajak közepén talál-
ható pont, vagy a behajlított kéz könyökcsont felett található
lágyrész-mélyedésében található pont nyomkodása is.
Talán furcsán hangozhat, de ízületi panaszok esetén nem árt
felkeresni egy biológiai fogászt. A fájdalmak hátterében
ugyanis fogászati gócok is állhatnak. Az egyes fogaknál fenn-
álló góc meghatározott ízületeknél okozhat kóros elváltozá-
sokat, így például a metszőfog és a szemfog gyulladása a térd-
és a csípőízületre, a bölcsességfogaké pedig a váll- és könyök-
ízületekre lehet rossz hatással. A szájüregben végzett, úgy-
nevezett orál-akupunktúrás eljárások ugyanakkor hatásosnak
bizonyultak olyan mozgásszervi panaszoknál, amelyeknél még
nem állt fenn visszafordíthatatlan degeneratív elváltozás!
Érdemes továbbá manuálterápiás, illetve kiropraktőr szak-
embert is felkeresni, hiszen bizonyos csigolyák blokkja ízületi
fájdalmakat okozhat. A nyaki 6-os csigolya blokkja például
váll- és felkarfájdalmakat, a háti l-es alkar- és kézfejfájdal-
makat, a lumbális 3-as térdfájdalmakat, a lumbális 5-ös pedig
lábfej fájdalmakat idézhet elő. E gerinc menti blokkok meg-
szüntetésével ugyanakkor csökkennek az ízületi fájdalmak!
(Csak alapos elővizsgálatok után szabad a kiropraktikai kezelést
véghezvinni, hiszen bizonyos ízületeket és csontokat érintő
betegségek esetén kifejezetten ellenjavallott ez a fajta
beavatkozás.)
 A megelőzés szempontjából nagyon fontos a rendszeres mozgás,
emellett ugyanis a megfigyelések szerint ritkábbak az ízületi
problémák. Ugyanakkor nagyon érdekes, hogy a mozgáshiány mellett
idővel a túlzott mozgás is panaszokat okozhat. A versenyszerűen
sportolók körében, ha egyoldalúan erőltetnek meg bizonyos izmokat,
ugyanúgy deformálódhatnak az ízületek vagy a porckorongok, mint
azoknál, akik nem mozognak eleget. Mint mindenhol, itt is az arany
középutat kell megtalálni, hisz a túlzásba vitt, rendszeres izomlázzal
járó mozgás, illetve a mozgásszegény, ülő életmód - melynek
következtében az izmok gyengülnek, a porcok degenerálódnak, az
ízületi folyadék pang - egyaránt káros lehet. Kifejezetten jótékony
hatással vannak a reumatikus betegségekre a rendszeresen végzett
mozgásgyakorlatok: a gyógytorna, a mindennapos séták, a
kirándulások, illetve bizonyos jógagyakorlatok. Ezeknek a
mozgásgyakorlatoknak a célja egyrészt az ízületi merevség oldása,
másrészt az izomfeszültségek, izomgörcsök megszüntetése, a gyenge
izmok erősítése, valamint az ízületi folyadék mozgásban tartása,
áramoltatása.
KÍNAI ÉS ANTROPOZÓFUS ORVOSLÁS A kínai
orvoslás a reumatikus problémákat elsősorban a lép-, a máj- és a
vesemeridián zavarára vezeti vissza. Alapvető fontosságúnak tekintik
továbbá a jin-yang egyensúly helyreállítását. A jin jellegű
energiazavarokat a degeneratív típusú, szövetfogyással,
szövetpusztulással járó kórképek (artrózisok) jelzik, míg a jang típusú
megbetegedések a gyulladásos kórképekben (artritiszek) mutatkoznak
meg.
Az antropozófus orvoslásban szintén a szervezet kettős működési
módját igyekeznek harmonizálni. Dr. Jakab Tibor így számol be erről:
„Az antropozófus orvoslás felfogása szerint a szervezetben felépítő
valamint lebontó erők dolgoznak. Ezek finom egyensúlya szabja meg
az ízületek és a csontos szerkezet működését is. A reumás betegségek
esetén a megszilárdító, meszesítő folyamatok kerülnek túlsúlyba. Az
antropozófus orvoslás célja a meszesítő-szilárdító és az oldó-felépítő
folyamatok egyensúlyának helyreállítása."
LlTOTERÁPIA Izületi fájdalmak
gyógyítása céljából fordulhatunk a különböző ásványokhoz is.
Külsőleg hatékony például a fájó pontokra felhelyezett,
fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású arany, magnetit,
malachit vagy la-kvarc. Komolyabb fájdalmak esetén érdemes egy
darabka magnetitet ragtapasszal a fájó testrészre rögzíteni, így az
á l l a n d ó gyógyhatást tud kifejteni. Marokkőként szóba jöhel meg a
fehér achát türkizzel, súlyos betegségek - például k r ó n i k u s
sokí/.ületi gyulladás - esetén pedig nagyon jótékony hatású lehel, ha a
beteg egy 12 kvarckristályból k i r a k o t t energetikai körbe fekszik
naponta pár percre.
MAZDA/NAN TANÁCSOK ÉS EGYÉB TERMÉSZETES
MÓDSZERE^ A mazdaznan ősi gyógyászati és önfejlesztő rendszer,
amely az ember egészségét és újjászületését tűzi ki célul. Az ősi tanok
aktualizált formában dr. Hanish által terjedtek el a világon, míg
Magyarországon dr. Szikszay Géza tette ismertté a mazdaznan elveit.
A következőkben álljon itt néhány a mazdaznan jótanácsai közül,
reumatikus panaszok esetére:
• savas mérgek kiküszöbölése kúrák - például szódabikarbóna-
vagy desztilláltvíz-kúra - segítségével;
• sok zöldség - uborka, tök, petrezselyem, saláta, nem csípős
hagyma stb., ideértve a görögdinnyét is! - és zöld-séglé fogyasztása, de
minden savasító étel kerülése;
• a só, a bors és általában minden erős fűszer kerülése;
• petrezselyemzöld-tea és általában keserű teák bőséges
fogyasztása;
• legalább kilenc hónapig mindennemű zsiradék fogyasztásának
kerülése;
• eukaliptusz-olaj alkalmazása mind külsőleg, mind belsőleg;
• ecetbe áztatott útifű-pakolás alkalmazása a fájó testrészeken;
• sok mezítláb járás, lehetőleg harmatos fűben vagy meleg
homokban;
• gyakori izzasztás, borax-fürdők;
• fájó testrészek gyúrása, masszírozása, kopogtatása, ütögetése
mindaddig, míg el nem múlik a fájdalom.
 Felsorolás szintjén megemlítenék még néhány, a gyógyulást
gyorsító kiegészítő kezelésmódot: saját vizeletterápia (urino-
terápia), köpölyözés, moxaterápia, apiterápia (méhészeti ter-
mékek - virágpor, propolisz, méhpempő, illetve méhméreg tar-
talmú kenőcsök - használata). Érdekes megfigyelés, hogy a
méhészeknél nagyon ritka az ízületi panasz, amit arra vezetnek
vissza, hogy a méhek időnként megcsípik őket, így rendszeresen
méhméreg kerül a szervezetükbe, ami akadályozza az ízületek
begyulladását. Mindenképpen megemlíteném még a homeo-
pátiát: megfelelő hígításban nagyon hatásos lehet például a
hangyasav homeopátiás változata, az Acidum formicum, ami
főleg izomgyengeség, ízületi merevség esetén javasolt, különö-
sen akkor, ha a betegnek a fájdalmak ellenére mozgáskényszere
van, és a panaszai hideg és nedvesség hatására fokozódnak. A
Ferrum metallicum ugyanakkor szúró, éles vállfájdalmak esetén
javasolt, különösen ha a beteg panaszai mérsékelt mozgásra
javulnak, nyugalomban, illetve hideg és meleg hatására viszont
egyaránt rosszabbodnak. További szerek felsorolása helyett
pedig hadd javasoljam homeopátiás orvos felkeresését, aki a
tünetek alapján egyénre szabottan a lehető leghatásosabb
homeopátiás gyógyszert tudja kiválasztani az illető betegnek.
A REUMATIKUS BETEGSÉGEK LELKI HÁTTERE
A reumatikus betegségeknek nemcsak fizikai, hanem pszichikai
okai is vannak, sőt, azt mondhatnánk, hogy a reumatikus be-
tegségek kivétel nélkül mind pszichoszomatikus eredetűek!
Mivel a stressz mind az ízületekre, mind az izmokra nagyon
rossz hatással van, ezért mindenféle reumatikus panasznál nagy
könnyebbséget jelentenek a különféle stresszoldó gyakorlatok.
Érdemes a reumás betegnek megtanulnia relaxálni, meditálni,
de elsajátíthatja az autogén tréninget vagy bármely egyéb, a fáj-
dalmak csillapítására alkalmas stresszoldó technikát is.
A reumás betegségek kialakulásának hátterében általában a
túlzott aktivitás áll. Az illető nem tud a fenekén ülni, jön-megy,
rohangál, folyton talpon van, nem tud pihenni. A túlzott
aktivitás a fizikai világban ugyanakkor nagyon sok esetben a
belső inaktivitás kompenzációja. A reumatikus betegség
tehát éppen azért alakul ki, hogy egyre inkább akadályozza az
embert a túlzott külső aktivitásban és rákényszerítse arra, hogy
belsőleg kezdjen el dolgozni, hogy belső (ellenségét felváltsa a
nyugodt befelé fordulás.
Nagyon gyakori reumatikus betegeknél a perfekcioniz-mus,
a tökéletes akarása, a túlzott segíteni vágyás, a túlzott
lelkiismeretesség. A pszichológiai tesztek a reumatikus betegek
ezen típusát mazochista depressziósként de f i n i á l j á k.
A legjellemzőbb tünet a reumás betegek lelkületét tekintve
azonban az érzelmek - elsősorban a düh és a harag - elfojtása.
Nőknél kétszer-háromszor gyakoribb a reum.i, mini férfiaknál,
ennek pszichoszomatikus magyaráznia pedig éppen az, hogy a
nők sokkal gyakrabban fojtják el a dühükéi, a haragjukat, mini a
férfiak, akik sokkal hamarabb nyilvánulnak meg agresszívan. Az
az alapgesztus, amit a beteg nem tud kimutatni, külsőleg speciális
reumatikus tünetként, mint ökölbe szorított kéz jelenik meg.
Pszichoszomatikus megközelítésben minden fájdalom, amit
az ember egy betegség során átél, azt eredetileg másnak szánta.
Bármilyen fájdalom is jelenjen hát meg, mindig azon kell elgon-
dolkodni, hogy mi az a fájdalom, amit a beteg másnak szánt? A
reumatikus fájdalmak mögött mindig valamilyen harag, düh
vagy agresszió, valamilyen elfojtott indulat húzódik meg. Sok
reumás betegnél megfigyeltek olyan törekvést is, hogy mindent
irányítani, mindent kontrollálni szeretne, szeretné mindenre
kiterjeszteni az uralmát, s ez végül éppen fordítva sül el. Egy
reumás betegekkel foglalkozó pszichológus így fogalmazott: „A
reuma végső soron a meg nem valósult hatalomvágy."
Louise L. Hay megfigyelése szerint a reuma hátterében
szeretethiány, tehetetlenség-érzet, keserűség és neheztelés talál-
ható. Izületi gyulladásnál nagyon gyakori a kritikus hajlam, a
körülmények folytonos ócsárlása.
A reumatikus beteg legfontosabb tennivalója lelki szinten,
hogy megtanulja felismerni és kifejezni az érzelmeit, megtalálja
azt, akire valójában neheztel, akinek azt a fájdalmat szánta, amit
most ő maga él át. Mint arra a betegség egyik legfőbb tünete, a
megmerevedés is utal, az ember a lelkében haj-líthatatlanná
vált, elvesztette belső rugalmasságát. Érdemes hát feltennie a
kérdést, hol vált túl merevvé, túl hajlíthatat-lanná? Mi az,
amit nem tud megbocsájtani és elfelejteni?
 A tünetek hátterében álló konkrét lelki okok megfejtésében
nagy segítséget jelent, ha tudjuk, hol lépnek fel elsősorban a
fájdalmak. Ha a nyaki tájékon, az azt jelenti, hogy túl nyakas az
illető. Ha válltájékon, akkor túlvállalta magát. A térd az
alázattal függ össze, a könyök a karrierizmussal, a könyöklés-
sel, a sarok az önállósággal, hiszen a sarokfájós beteg „nem tud
a sarkára állni".
Végezetül pontokba szedve álljon itt a hét legfontosabb
tennivaló:
1) átállás a növényi, állati fehérje mentes étrendre, ami fehér
cukrot és zsírt sem tartalmaz;
2) méregtelenítés - léböjtkúrákkal, nyers zöldségkúrákkal,
rizskúrával;
3) megfelelő vitamin- és nyomelembevitel, természetes for-
rásokból, növényi eredetű ételekből;
4) különféle fürdők, borogatások, pakolások alkalmazása
5) gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító gyógynövények
használata;
6) rendszeres, nem megerőltető mozgás;
7) lelki kezelés - stresszoldás, relaxáció, meditáció, autogén
tréning segítségével -, illetve az egyéni pszichés okok
megkeresése és oldása - például kineziológiai módszerrel.
E báziskezelések mellé kiegészítő gyógymódként jöhet a
kiropraktika, az urinoterápia, az apiterápia, a litoterápia, az
akupunktúra és az akupresszúra. A legfontosabb azonban
minden szempontból a megelőzés! Befejezésül hadd idézzek az
egyik legnevesebb magyar szakembertől, dr. Oláh Andortól, aki
„A reuma gyógyítható" című könyvében egy súlyos tévképzetet
oszlat el: „A reuma megelőzhető, elkerülhető betegség, nem az
idősebb kor természetes velejárója." A természetgyógyászat
szerint a reumatikus betegségek a hibás, helytelen életmód
következményei - ennek megváltoztatásához kívánok
mindenkinek kitartást és sok sikert!
MÁJBETEGSÉGEK
Szeretettel köszöntök mindenkit sorozatunk mai előadásán!
Rendhagyó módon hadd kezdjem mindjárt egy Idézettel: „A
májbetegségek Magyarországon népbetegségnek Számítanak,
tekintettel arra, hogy a népesség jelentős hányadai érintik,
Májzsugorodásos megbetegedésben évente 5-6000 ember hal
meg. Ez magasabb a nemzetközi átlagnál, ezért lényeges, hogy
a májbetegségekkel többet foglalkozzunk, és megpróbáljuk
megelőzni az idült állapot kialakulását." (Prof. Dr. Fehér János)
Ma tehát ennek jegyében szervezetünk legnagyobb mirigyével,
a májjal fogunk foglalkozni - végigtekintjük anatómiáját,
kórélettanát, a különböző diagnosztikai eljárásokat, és ter-
mesztésen azokat a szelíd módszereket és lehetőségeket, ame-
lyek elősegítik májunk egészséges működését.
A MÁJ FELÉPÍTÉSE ÉS FUNKCIÓI
A hasüreg jobb felső részében, a rekeszizom kupolája alatt el-
helyezkedő, aszimmetrikus, ék alakú máj átlagos súlya 1,5 kg.
Felszínét kötőszövetes tokként borítja a hashártya egy része.
Magának a májnak a felszíne sima, színe a vérrel való telített-
ségtől függően barnás-vörös. Az egészséges májszövet főtt
tésztára hasonlít, annál valamivel rugalmasabb. Normális
körülmények között a máj nagysága nem haladja meg a
bordaívet, azaz elvileg nem kitapintható; ha a borda alatt az
ember mégis ki tudja tapintani a saját máját, az már diag-
nosztikus értékű, és azt jelenti, hogy a máj nagyobb a kelleténél.
(Ritkán fordul elő, de néha a máj akkor is tapintható, ha nincs
megnagyobbodva - például ha lesüllyedt.) A máj két
fő lebenyre oszlik, egy valamivel nagyobb jobb oldali, és egy
kisebb bal oldali lebenyre. Ezen kívül még egy fontos része van
a májnak, az úgynevezett májkapu, amin a máj saját vérellátását
szolgáló artériák és vénák, valamint különféle nyirokerek és
idegek lépnek be, illetve itt halad az epevezeték is. A májkapu
jobb oldalán helyezkedik el az epehólyag - e két szerv
kapcsolatáról ma még külön is szó esik majd.
A máj rengeteg feladatot lát el az emberi szervezetben, sőt,
mind a mai napig újabb és újabb titkok derülnek ki róla orvosi
szempontból.
A májnak hét fő funkciója van. Ha a máj nem tudja ellátni ezen
funkciók valamelyikét, akkor komoly betegségek alakulhatnak
ki. Ez a hét funkció a következő:
1) a cukrok glikogén formájában történő raktározása és a
szükségleteknek megfelelő felszabadítása - például szén-
hidrátmentes táplálkozás (víz- vagy gyógyteaböjt) mellett a máj
a glikogén formájában raktározott cukrot felszabadítja, ezzel
normalizálva a vércukorszintet (a raktározott
glikogénmennyiség kb. 24 óráig elég);
2) zsírok átalakítása, a zsírsavak lebontása, a ketontestek
elégetése;
3) aminosavak lebontása és szintetizálása;
4) a bélből felszívódott mérgek közömbösítése - talán
közismert, hogy a máj az egyik legfőbb méregtelenítő
szervünk, amely a szervezetbe bekerült testidegen anya-
gokat hatástalanítja;
5) különböző fehérjék szintetizálása - a vérplazma fehérjéi
közül több a májban képződik;
6) az epe termelése - az epehólyag már csak tárolja és szük-
ség esetén kilöki magából az epefolyadékot;
7) magzati korban betöltött vérképző szerep.
Ezen kívül szerepet kap még bizonyos enzimek, véralvadási
faktorok és a koleszterin termelésében, a vér- és energiaraktá-
rozásban, a vitaminok aktiválásában, egyes hormonok lebon-
tásában és átalakításában illetve immunfunkciók ellátásában is.
A MÁJ BETEGSÉGEI
A máj betegségeit többféleképpen is csoportosíthatjuk.
Kiterjedés szerint megkülönböztetünk gócos, illetve diffúz jel-
legű májbetegségeket. Gócos májbetegségekhez tartozik például
a tályog vagy a ciszta, de a tumor is ide sorolható. Diffúz
jellegű májbetegségek ugyanakkor például a hepatitis, a máj-
gyulladás vagy a májcirrózis. Ha a kialakulás oka, eredete
szerint csoportosítjuk a májbetegségeket, akkor beszélhetünk
vírusos, autoimmun vagy toxikus eredetű megbetegedésekről.
(Utóbbihoz tartoznak az alkoholos eredetű, tehát a rendszeres
alkoholfogyasztásra visszavezethető májbetegségek.)
A hét legfőbb májbetegség, amelyek közül többnek is részle-
tesen szó lesz a természetes gyógymódjáról, a következő:
1) Akut (heveny) májgyulladás
2) Hiperakut májgyulladás
3) Krónikus májgyulladás
4) Zsírmáj
5) Májzsugorodás
6) Májdaganatok
7) Érrendszeri eredetű májproblémák (Általában a máj-kapuér
elzáródásával vagy szűkületével kapcsolatos betegségek.)
 A májbetegségeket kísérő gyakori tünet a sárgaság. A sár-
gaság a bilirubinnak (epefestéknek) a test szöveteiben való fel-
halmozódásából ered. Ilyenkor a bilirubin-képzés, -szállítás, -
átalakítás és -kiválasztás zavara állhat a háttérben. Először a
szemfehérjén és a nyálkahártyákon jelenik meg a sárga szín,
mely a bilirubin-szint emelkedésével a bőrre is kiterjed. A
bilirubin felszaporodásának a hátterében nemcsak a máj-
működés elégtelensége állhat, hanem az epeelfolyás akadályo-
zottsága, illetve a vörösvérsejtek fokozott pusztulása is. A sár-
gaságon kívül a májbetegségek következménye lehet a máj
megnagyobbodása, de akár kómás állapot is kialakulhat (az ún.
coma hepaticum).
Mivel a máj aktívan részt vesz a fehérje-, a zsír-, valamint a
szénhidrát-anyagcserében, ezért különféle betegségeinél gyak-
ran előfordul, hogy ezen anyagcsere-folyamatok is károsodnak,
és ezzel párhuzamosan egyéb problémák lépnek fel. Ilyenkor
természetesen az anyagcsere zavarai önmagukban nem
számíthatók betegségnek, hiszen azok a máj betegségeinek
következményeként keletkeztek. A következőkben e három
anyagcserezavar-típust tekintjük át sorban, megvizsgálva a
hátterükben álló elégtelen májműködés okait és azok kivédési
lehetőségeit.
Vegyük először a fehérje-anyagcsere zavarait! Vannak
bizonyos fehérjék, amelyeket a máj állít elő, májbetegség
esetén tehát károsodhat ezen fehérjék előállítása, ebből adódóan
pedig egyéb problémák léphetnek fel. Például a máj termel
olyan fehérjéket, amelyek nélkülözhetetlenek a helyes
véralvadáshoz, májbetegség következményeként tehát gondok
adódhatnak a véralvadással. Ugyanígy, a máj olyan fehérjéket is
termel, amelyek a gyulladásos reakciókban vesznek részt, és
olyan, úgynevezett transzportfehérjéket is, amelyek szállító
funkciót töltenek be - hozzájuk kötődnek egyéb anyagok,
amiket ezek a fehérjék szállítanak egyik helyről a másikra a
szervezetben. Ezen feladatok ellátásának hiánya is
visszavezethető a máj elégtelen működésére.
De mint láttuk, a szénhidrát-anyagcsere is károsodhat, ha a
máj megbetegszik. Ilyenkor a leggyakoribb probléma, hogy a
vércukorszint túl alacsony lesz - főként előrehaladott vírus-
betegségek, a májsejtek pusztulása vagy rosszindulatú daganata
esetén. (Ritkán előfordulhat esetleg a vércukorszint
megemelkedése - ez általában a májbetegséget kísérő hasnyál-
mirigy-károsodás következménye, de egyéb okok is előidéz-
hetik. A tünetek ilyenkor hasonlítanak a cukorbetegséghez, ezért
hívták régen „hepatogén diabétesznek".)
Harmadsorban a zsíranyagcsere zavarai k e i v e l kéziében
kialakulhat egy speciális májbetegség, az úgynevezett zsírmáj.
Ilyenkor a trigliceridek, melyek normális aránya a májsejtekben
5%, kórosan felhalmozódnak, és arányuk akár a 40-50%-ot is
elérheti. A zsírmáj legfőbb okai az alkoholizmus, a
cukorbetegség, az elhízás vagy az éhezés, illetve bizonyos
toxikus ártalmak - például gombamérgezés vagy ipari mérgek,
de egyéb okok is állhatnak a háttérben. A zsírmáj az
alkoholfogyasztás abbahagyása után vagy az alapbetegség
elmúltával meggyógyulhat.
S ha már a toxikus ártalmak szóba kerültek, megemlíteném
még, hogy a májproblémák kísérő jelenségeként fellépő
anyagcsere-betegségek mellett egyrészt az is károsíthatja a
szervezetet, ha a máj a méreganyagok kiürítése vagy lebontása
terén nem képes ellátni rendesen a feladatát - így, a bilirubin
felszaporodásának következtében jön létre például a biliru-bin-
toxicitás -, másrészt, ha az ammónia átalakításának feladatát
nem képes ellátni a máj - ez a hiányosság, illetve az ammónia
felszaporodása a szervezetben szintén komoly problémákhoz
vezethet.
MÁJDIAGNOSZTIKA
Látjuk tehát, hogy számtalan betegség hátterében húzódhatnak
meg olyan májbetegségek, amelyeket időben diagnosztizálva a
kísérő tünetek, a kellemetlen mellékhatások kivédhetők
lennének. Tekintsük hát végig azokat a diagnosztikai
módszereket, lehetőségeket, amelyek segítségével a máj meg-
betegedései a lehető legkorábbi stádiumban kimutathatók!
Orvosilag a májproblémák diagnosztizálására két fő lehető-
ség létezik: a laboratóriumi, illetve az eszközös vizsgálat (ter-
mészetesen az eszközök nélküli vizsgálat - megtekintés, meg-
tapintás - is informatív lehet). Az egyik legfontosabb dolog,
amit ilyenkor megvizsgálnak, az éppen az anyagcsere-folyama-
tok működése - hogyan zajlik a szénhidrát-, a zsír-, a fehérje-
vagy az aminosav-anyagcsere. Megvizsgálják továbbá a szérum
vastartalmát, ugyanis a máj a szervezet egyik legfontosabb
vasraktára, májbetegség esetén pedig a szérum vastartalma
kórosan elváltozik. Hasonló módon, az orvosi vizsgálatok a
szérum réztartalmának vizsgálatára is kiterjednek -például
Wilson-kór esetén megnövekszik a szérum réztartalma. Ezen
kívül májdiagnózis céljából szóba jöhetnek még különböző
immunvizsgálatok, illetve az ultrahangos, CT-, MR-vizsgálat is,
valamint a biopszia (ilyenkor, daganatos betegségek vagy
májcirrózis esetén lecsippentenek a májból egy darabkát, hogy
abból állapítsák meg a daganat jellegét).
De térjünk most rá a diagnosztikai módszerek közül a ter-
mészetgyógyászatiakra! A vizuális diagnosztika a test külső'
elváltozásaiból következtet a máj betegségeire, ezért jóval
korábban képes előrejelezni a problémákat, már akkor is,
amikor a májnak még semmilyen komolyabb baja nincs, de így
legalább megelőzhető a súlyosabb állapot kialakulása. Fontos
tudni, hogy az alább felsorolásra kerülő jegyek egyedüli
megléte még nem számít diagnosztikai értékűnek, senkinek
nincs oka hát az ijedtségre, ha valamit felfedez magán,
ugyanakkor több külső jel együttes előfordulása esetén már
feltétlenül érdemes szakorvoshoz fordulni, komolyabb kivizs-
gálás céljából!
Az arcon a szemöldökök közötti terület a máj területe, tehát
ha itt bármilyen elváltozás megjelenik - legyen az folt,
elszíneződés, pöttyök, ráncok stb. -, az a máj elégtelen műkö-
dését jelzi. A szemöldökök közt megjelenő ráncot például eleve
májráncnak hívják, nem véletlenül: ez a máj túlterheltségének a
jele. Ha a ránc mellett még sárga és fehéres foltok is
jelentkeznek, ez arra utal, hogy a májban ciszta vagy tumor
található. Az ebben a zónában megjelenő pattanások a máj
megkeményedésére utalnak. Nagyon komoly figyelmeztetés
továbbá a zöldes elszíneződés, amely a májmeridián mentén
kialakulva rosszindulatú folyamatok beindulását mutatja.
Az arcon fellépő sárgás elszíneződések szintén májprob-
lémákra utalnak, még ha nem is a máj zónájában lépnek fel -
ez esetben meg kell nézni, mely szerv területet ériti a sárgulás,
mert a máj betegségére visszavezethetően nagy valószínűséggel
az adott szerv fog megbetegedni. A felső szemhéjak
megduzzadása, ödémásodása a szív és a máj betegségeire utal.
(Szemben az alsó szemhéj duzzadásával, ami a vese- és hólyag-
problémák előrejelzője.) A felső szemhéj megduzzadása és a
szem alatti terület, a szemgödör barnás elszíneződése együtt arra
figyelmeztet, hogy a gyomor-bélrendszer hibás működése miatt
a máj meg fog betegedni. Hasi tájékon van továbbá egy
úgynevezett „májháromszög,\ amii úgy kaphatunk meg, hogy
gondolatban összekötjük a májat, a hasnyálmirigyet és a lépet.
Ezen szerveink a köldök körüli övezetben kiadnak egy
háromszöget, ahol mind a túl erős, mind a uil hiányos szőrzet
májproblémákat jelezhet. Ugyanígy figyelmeztető jel/és lehel, ha
itt, a köldök körül megduzzadnak a vénák - ez hasonló látványt
nyújt, mint egy visszér, azzal a különbséggel, hogy nem az
ember lábán jelenik meg, hanem a hasán. Ez a jel több dologra
is utalhat, de elsősorban a máj vérellátásának zavaraira kell
gondolnunk: például a kapuér elzáródására, vagy
trombózisveszélyre a kapuér-artériában. Férfiaknál a mellkasi
tájékon megjelenő nőies jelleg, az emlőmirigyek kóros
megnagyobbodása szintén májproblémákat jelezhet abban az
esetben, ha ezen elváltozásnak a hipofízissel vagy a nemi
mirigyekkel való összefüggése kizárható. (Emellett még:
magasabb hang, heresorvadás, nőies fanszőrzet is jelentkezhet.)
Májcirrózisos betegeknél például jellemzően fel szokott lépni ez
a tünet. Az orrhát elvörösödése szintén máj-, illetve
epezavarokra utalhat, de a máj gyengeségeire figyelmeztetnek a
fogínynél, a nyálkahártyákon vagy bárhol a bőrfelszínen
rendszeresen fellépő vérzések is. Jellemző még a szájnyálka-
hártya és az ajkak krónikus gyulladása. Ilyenkor a máj mellett
érdemes a hasnyálmirigy állapotát is felmérni, és azt is
megerősíteni. Ha közvetlenül az alsó ajak alatt kidom-
borodások, göbök figyelhetők meg, az a máj és a nemi mirigyek
zavarára utal.
A máj állapotának a felmérésében a nyelv is nagyon infor-
matív lehet. A nyelv szélén megjelenő fognyomok egyrészt
emésztési rendellenességekre, felszívódási zavarokra, másrészt
a májmeridián energiahiányára utalhatnak. A májmeri-
dián egy energetikai képlet, amely szorosan összefügg a máj
mint fizikai szerv működésével. Először ugyanis mindig a
májmeridián az, ami legyengül, és csak ezt követően jelenik
meg fizikai szinten a májbetegség. Ha a nyelvszegélyen oldal-
irányú ferde barázdák vannak, azaz ha valakinek „ráncos a
nyelve", az gyenge májra és hasnyálmirigyre utal. A feltűnően
vörös nyelvszegély arra figyelmeztet, hogy a máj túlzottan jang
állapotba került; ezen főleg az étrend megváltoztatásával és
légzéssel lehet segíteni. Ugyanakkor az ibolyaszínű nyelv
nagyon gyakran a máj rosszindulatú daganatát jelzi előre, de
még egyszer hangsúlyoznám, hogy pusztán az ibolyaszínű
nyelv miatt még nem lehet rögtön kijelenteni, hogy valaki
májrákos lenne, ehhez egyéb jelek együttes meglétére van
szükség, például az íriszben vagy a körmöknél.
S ha már a körmöknél tartunk, a gombás lábkörmök, bár
sokszor másra is utalnak, de sok esetben összefüggenek a máj
gyengeségével is, mint ahogy a tenyéren fellépő bőrgyulladás -
a folyton gyulladt, piros tenyér, a hámló bőr - is a májműködés
hiányos voltára utal.
ÍRISZDIAGNOSZTIKAI JELZÉSEK
A vizuáldiagnosztikai módszerek közül külön említést érdemel
annak egy terebélyes ága, az íriszdiagnosztika, ahol az egyes
szervek zónái órajárás szerint vannak beosztva, mintha a
szemre egy óraszámlapot képzelnénk. E téren rögtön érdemes
megjegyezni, hogy bár a két szemben általában
tükörtengelyesen szimmetrikusan ábrázolódnak a szervek, ez
alól a máj kivétel, hiszen mindkét szemben nyolc óránál talál-
ható a zónája, itt keresendők hát a máj betegségére utaló jegyek
is. Ha tehát a szemben nyolc óra körül bármilyen látványos
elváltozás - sötét folt, elszíneződés stb. - található, az a máj
problémájára utal; ezen jelek közül emelném ki a
következőkben a legfontosabbakat, a legszembetűnőbbeket.
Májrákot jelezhet az, ha egy, az írisz széléig érő és az íriszt
hosszan, legalább a teljes kerület negyedén át követő, úgy-
nevezett tangenciális ér jelenik meg a májszektorban. Ezt a
diagnózist támasztja alá az, ha ugyanitt egy, az alakja után
karfiolpigmentnek nevezett, sötétbarna elszíneződés is megje-
lenik - e pigmentáció felszíne nagy nagyításban a karfiol
rózsájára emlékeztet. Ha az írisz szélén, tulajdonképpen már a
szemfehérjében barnás elszíneződések - úgynevezel l staké-ták -
jelennek meg, azok kórosan leromlón májnuíködésre utalnak. A
pupilla is adhat a májról énekes információt: ha az illetővel
szemben állva pupillája a jobb alsó sarokban, az alsó
halántéktáji oldalon ellaposodik, azaz nem szabályos kör alakú,
mintha hiányozna belőle egy rész, az öröklött májgyengeségre
utal, s ilyenkor általában a páciens felmenői között találunk
alkoholistát. Májgyengeség jele lov.íbbá, ha a jobb szemben a
pupilla elmozdul középről lel leié és beleié.
Betegség esetén az íriszben, általában a fodorzónán kívül, az
írisz széléhez közel találhatók úgynevezett görcsgyűrú'k -
szabályos, a pupilla felé kidomborodó vonalak -, amelyek a máj
területén egyrészt görcshajlamra, másrészt arra utalnak, hogy
valaki túl gyorsan, idegesen, kapkodva eszik, és nem rágja meg
jól az ételt. Ha valakinek az íriszében benne vannak ezek a
görcsgyűrűk, de az illető próbál az étkezésén lassítani -
négyszer-ötször lassabban enni a szokásosnál -, akkor pár év
alatt ezek a gyűrűk eltűnnek. A görcshajlam és az étkezés
gyorsasága egyébként összefügg, de ha valakinek ténylegesen
sikerül négyszer-ötször lassabb tempóra szoktatnia magát, ott
már nem nagyon beszélhetünk ide gességről. Elsősorban zsír-
májnál jelentkezik egyébiránt efféle elváltozás.
 Az íriszben azonban nemcsak rendellenességre utaló görcs-
gyűrűk találhatók, hanem teljesen egészséges strómaszálak is.
Ezek a ránézésre igen vékony kis szálacskák az egész íriszt
behálózzák, de ha a máj területén egy erősen megvastagodott,
fehér, a strómaszálakat keresztező, úgynevezett transzverzális
stróma jelenik meg, az egyrészt arra utal, hogy vérpangás van a
májban, másrészt nagyon gyakran a máj gyulladásos beteg-
ségeit jelzi. Ha ez alatt a felerősödött, a többi strómát metsző
szál alatt ráadásul a szemfehérje májzónája bő erezettséget
mutat, az általában májmegnagyobbodásra, illetve a máj
betegségéből adódó magas vérzsírszintre utal.
Ha az íriszben májtájékon sárgás-vöröses elváltozás - hete-
rokrómia - jelenik meg, ez a májzsugornak a jele. Ha ugyanitt a
májzónánál, a fodorszegély mentén, azt érintve egy barnás, a
dohánylevél színére emlékeztető, bagószínű pigment jelenik
meg, az májrákra való hajlamot jelez, míg a fodor szegélyén
látható, általában élénk sárga vagy narancssárga színű, világító
pigment máj- és epebetegségre utal. Ha pedig bármely, a máj
zónájában megjelenő képződmény átlóg a fodron belülre, vagy
benyomja a fodrot, ez azt jelenti, hogy az adott májbetegség
problémákat idéz elő az emésztésben is.
Végezetül még egy fontos jelzés, ami az íriszben jól kive-
hető: ha a májzónában megjelenik egy falevél erezettségű
lakúna - egy olyan elváltozás, amire ránézve az embernek egy
apró falevél jut eszébe -, az a májrák jele. Egyébiránt sokféle
lakúna létezik, van torpedó alakú, szivar alakú, de a falevél
alakú, erezett lakúna bárhol jelenjen is meg az íriszben, az az
adott zónához tartozó szervnél minden esetben daganatos
betegséget jelez. (Lásd még a 71a és 71b számú függelékeket!)
TÁVOL-KELETI ORVOSLÁS
A nyugati orvoslás megfigyeléseitől és tanításaitól egy-két
ponton ugyan eltérő, de a természetgyógyászat energetikai
szemléletéhez sokkal közelebb álló kínai orvostudomány is
nagyon alaposan feltérképezte a máj működését. A továbbiak-
ban erre térnék ki valamivel részletesebben. A kínai orvostu-
domány szerint a máj feladatai közé tartozik egyrészt a vér
raktározása, másrészt az epeelválasztás kormányozása - ez
eddig nem is meglepő —, de állításuk szerint az izmok, inak,
szalagok állapota is a máj működésétől függ. Ha tehát valakinél
például izomsorvadás lép fel, azt a nyugati orvoslás nem igen
hozza összefüggésbe a májjal, de a kínai orvostudomány a
májat teszi felelőssé érte. A kéz- és lábkörmök állapota szintén a
májtól függ - tanítja a kínai orvoslás - tehát bárminemű
körömprobléma esetén elsősorban a májat kell erősíteni.
Nagyon érdekes, hogy e távol-keleti diagnosztikában az érzelmi
aktivitás szabályozását is a májhoz kötik, mint ahogy a máj
állapotával hozzák összefüggésbe a látásélességet is. Minden-
féle szemprobléma - rövidlátás, távollátás stb. - cselén a máj
erősítését ajánlják tehát.
Ezen összefüggéseket egy-két konkrét problémával is s/cm
léltetném. A kínai orvoslásban a májban található energiái máj-
csínek nevezik - a kínai „qi" (csí) energiát, életerőt jeleni -,
ami ha átkerül a gyomorba, pedig nem ott lenne a helye, akkor
hányás, hányinger jön létre. A rendszeres hányinger, hányás,
böfögés mind arra vezethetők vissza tehát, hogy a máj-csí a
gyomorba került, ahonnan vissza kell vezetni azt a maga
helyére. Ha a máj és a lép között diszharmónia uralkodik, azaz
a májnak és a lépnek az energiája nem egyezik egymással,
akkor egyrészt hasi fájdalmak lépnek fel, másrészt olyan has-
menés, amelyet az érzelmi állapot ingadozása vált ki.
A kínai orvoslás elemtana szerint, ha a májban a tűz elem
kórosan dominánssá válik, akkor fülcsengés lép fel; ilyenkor a
máj tűz elemét kell csökkenteni. Ugyanígy a székrekedés és a
nyelv bő sárga lepedékesedése is visszavezethető a májtűz
felerősödésére. Ha a máj jang energiái elkezdenek felfelé szállni
a szervezetben, akkor ez álmatlanságot okoz. A szél vagy
levegő elem megnövekedése merev nyakat okoz, továbbá
kézremegés lép fel és a beszéd akadozóvá válik. Végezetül még
egy érdekes megfigyelés: ha a májnak vérhiánya van, akkor a
kínai orvostudomány megfigyelése szerint szédülés lép fel,
különféle látomások, hallucinációk jelentkeznek, és nőknél
nagyon kevés lesz vagy el is tűnik a menstruáció. A máj
problémáira utal mindezeken kívül a remegő nyelv, a keserű
szájíz - amit a máj hőtöbbletével, azaz a tűz elem túlzott
dominanciájával hoznak összefüggésbe -, a rövid, nyűg-
talán alvás sok álommal, valamint szintén nőknél a gyakori késztetve őket. A pajzsmirigy a májat, a mellékvesék pedig a
vetélés, illetve a nagyon nehéz szülés - ez utóbbi problémákat a
máj csí-hiányára vezetik vissza. S ha már a szülésnél tartunk,
megjegyezném még, hogy a szeplős arc öröklött májgyengeség-
re utal, ilyen esetben is érdemes tehát a májat energetizálni.

ÁLTALÁNOS MÁJERŐSÍTÉS
Mielőtt az egyes betegségekre és azok kezelésére rátérnénk,
szeretnék néhány szót szólni a májbetegségek általános gyógy-
módjáról, amit bármely májbetegség esetén érdemes követni,
betartani.

ÉTREND
Az első fontos tényező az étrend, mely a következő módon
fejti ki hatását a májra:

Táplálék

Emésztőrendszer
*
Vér

Hipofízis (agyalapi mirigy)

I *
Mellékvesék Pajzsmirigy

Vese MAJ
I *
Tüdő Bőr

A pajzsmirigy és a mellékvesék működését irányító hipofízis

középső lebenye folyamatosan érzékeli a vér méreg-anyag-
tartalmát, és ha az megnövekszik, a hipofízis riadóztat-ja a
pajzsmirigyet és a mellékveséket, fokozott működésre
veséket aktivizálják fokozottabb méregtelenítésre. Ha a
méreganyag-mennyiség nagyobb, mint amit a máj vagy a vese
ki tudna szűrni, akkor a szervezet helyettesítő kiválasztásokhoz
folyamodik, ami a máj esetében a bőr, a vese esetében pedig a
tüdő. Nagyon fontos megjegyezni tehát, hogy minden
bőrbetegség - legyen az ekcéma, pikkelysömör, kiütés, viszke-
tés stb. - arra utal, hogy a máj túlterhelt, azaz nem képes a
méreganyagokat kiszűrni. Márpedig amit a máj nem közöm-
bösít, azt a szervezet kinyomja a bőrön keresztül, és megjelen-
nek a különféle bőrbetegségek. Bármilyen bőrelváltozás lépjen
is fel, azt külsőleg lehet kezelni, de belsőleg minden* esetben a
májat kell tehermentesíteni! Hasonló a helyzet a vese és a tüdő
vonatkozásában is: a tüdőnél fellépő problémákat - krónikus
hörghurut, asztma stb. - lehel kezelni, Jc a betegség igazán
akkor fog megszűnni, ha a vesénél keresendő elsődleges
kiváltó okot sikerül orvosolni. Nézzük meg hát először az
étrendet, mik a máj legfőbb ellenségei?

A májnak négy fő ellensége van:

1) az alkohol,
2) a többlet zsír,
3) a többlet fehérje,
4) és a fehér cukor.

Ezekre kell tehát elsősorban odafigyelni. Ha valakinek beteg

a mája, az első és legfontosabb dolog a zsír- és fehérjebevitel
csökkentése. Ezt nagyon könnyen elérheti az ember úgy, hogy
az állati eredetű ételeket kizárja az étrendjéből, hiszen ezeknek
jóval magasabb a fehérjetartalma, mint a növényi ételek
többségének. Májbetegségek esetén tehát minden húsféleség, a
tojás és a sajt is mindenképpen elhagyandó! Hasonló módon, a
természetellenes fehér cukrot is ki kell zárni ilyenkor
ételeinkből, hiszen az a belekben megerjed, alkohol képződik
belőle, az pedig jelentősen megterheli a májat. Természetesen
maga az alkohol minden formában -még rejtve is! - kerülendő!
Különösen figyeljünk oda ilyenkor azokra az ételpárosításokra,
amelyekből alkohol képződik: ha például egyszerre többféle
gyümölcsöt fogyaszt az ember,
azok emésztése közben alkohol képződik; ezt elkerülendő, egy
étkezésre csak egyféle gyümölcsöt együnk!
Májbetegségek esetén nagyon fontos a szervezet lúgosítása,
amit sok nyers zöldség, illetve naponta legalább három-négy
deciliter zöldséglé fogyasztásával érhetünk el. Mivel a nö-
vényvédő szerek többsége károsítja a májat, ezért fontos lenne
e célra vegyszermentes bio ételeket beszerezni!
Komolyabb májbetegségeknél érdemes egy három hetes
szódabikarbóna-kúrával rásegíteni a lúgosításra: gyógyszer-
tárban kapható szódabikarbónát kell beszerezni, amelyből
reggel éhgyomorra egy csapott mokkáskanálnyi adagot kell
bevenni 1 dl vízben elkeverve, majd ugyanígy, ebéd és vacsora
előtt negyed órával, 1-2 csipetnyi vagy 1-2 késhegynyi adagot
szintén ldl vízben elkeverve, mindezt három héten át. Egy
másik lehetséges májgyógyító, betegségmegelőző kúra
borókabogyóval folytatható: az ember első nap 4 szem
borókabogyót fogyaszt el, utána minden nap egy szemmel
többet, míg el nem éri a 15 szemet, majd 15-ről visszafelé,
naponta egyesével csökkentve az adagot 4 borókabogyóra.
Hasonló, több napos adagnövelő-csökkentő kúra végezhető a
fekete retek frissen préselt levével: első nap igyunk 1 deci-
liternyit, majd naponta fél decinként növeljük a mennyiséget
egészen 4 dl-ig, s onnan vissza a kiinduló mennyiségig. A jobb
felszívódás érdekében a retekléhez tehetünk egy kis olajat. A
reteklé nemcsak a májnak, de az epének is jót tesz - bontja a
koleszterinköveket -, különösen ha a kúrát májkímélő étrenddel
és májtisztító gyógyteák fogyasztásával kombináljuk.
A hidegen sajtolt olaj önmagában is alkalmazható a máj
kúrálására: egy hónapon át reggel-este nyeljünk le egy evő-
kanálnyi olívaolajat. Ha ettől undorodnánk, az adagot frissen
préselt zöldséglében elkeverve is bevehetjük, így a szervezet az
olajban oldódó vitaminokhoz is hozzájut.
Emellett tavasszal érdemes sok szamócát fogyasztani, mivel
az is kitűnően tisztítja a májat, de növényi alapanyagú májre-
generáló a zöldárpa por, a különböző Aloe Vera-készítmények,
és a Golden Yacca is.
1940-ben japán kutatók fedezték fel, hogy az articsóka fokoz-
za a májban az epe termelődését, csökkenti a koleszterinszintet,
és megvéd a sárgaságtól, illetve egyéb máj betegségektől.
Szintén az epetermelést fokozza a kurkunia, ami ráadásul a
májgyulladást is csökkenti - a kurkuma ezen májvédő hatását
számos európai és indiai tanulmány erősítette meg.
Még egy gyógynövényt említenék, amelynek gyógyító ereje
már az ókorban is közismert volt, s ez nem más, mint a mária-
tövis. Hatóanyaga, a szilimarin gátolja a májkárosító anyagok
bejutását a sejtekbe, emellett segíti a máj regenerálódását, a
májsejtek újraképződését. Több nyugati országban és hazánk-
ban is végeztek olyan k l i n i k a i vizsgálatokat, amelyek bebi-
zonyították, hogy a máriatövis-készítmények mind a/alkohol,
mind a gyógyszerek mellékhatása okozta májkárosodás, sőt,
krónikus és heveny májgyulladás, v a l a m i m májcirrózis esetén
is hatékonyak.
A különböző gyógyteák szintén nagy segítséget jelenthet nek.
Általánosságban elmondható, hogy minél keserűbb egy tea,
annál jobb szolgálatot tesz a májnak. Természetesen a teát
ilyenkor nem szabad ízesíteni, édesíteni, hanem keserűen kell
elfogyasztani azt. Fogyasztásra ajánlott az ezerjófű, a fehér
üröm, a katángkóró, a borsmenta, a komló, a pemetefű vagy a
kakukkfű teája, de elsőrendű májgyógyszer a zsályatea is,
amellyel májbetegségek esetén akár kúrát is érdemes végezni -
huszonegy napon át igyunk naponta fél liter zsályateát! A
májműködést segíti a gyermekláncfűgyökér-, illetve -levéltea
is, amelyhez a hatás fokozása érdekében málna-, nyírfa- és
csalánlevelet is hozzákeverhetünk. Továbbá, akut és krónikus
májgyulladás esetén egyaránt hatásos az édesgyökér teája,
Maria Treben javaslata szerint májzsugor és májdaganat ellen
pedig a korpafűtea véd. Máj-és epeproblémák kezelésére Dr.
Theiss a következő keveréket ajánlotta: 35 g gyermekláncfű, 15
g máriatövismag, 15 g málnalevél, 10 g ezerjófű, 10 g
cickafark, 5 g útilapuvirág, 5 g angelikagyökér és 5 g
boldolevél. A keverékből naponta három csészével
fogyasszunk!
Az étrend megváltoztatása és a fitoterápiás kezelés mellett a
harmadik fontos lépés a máj hűtése. A májkárosodás kezdeti
szakaszában ugyanis a máj magasabb hőfokon kezd el működni,
amit a mell alatti bőrterület fokozottabb izzadása jelez. Jelentős
javulás érhető el ugyanakkor a máj természetes hűtésével, azaz
hűtő hatású ételek - nyers uborka, friss ananász, cékla, rebar-
bara, narancs, cseresznye, fehér szőlő, érett egres, hőkezeletlen,
zsenge tejes kukorica - fogyasztásával.
Végül, de nem utolsó sorban - krónikus májbetegségek esetén
- érdemes megpróbálkozni egy böjtkúrával, még ha az
bizonyos betegségek - heveny májgyulladás, májcirrózis -esetén
ellenjavalt is. E májtisztító kúra során három napig csak frissen
facsart almalevet és nagy mennyiségű gyógyteát igyunk. A
harmadik napon 17 óra körül készítsünk ki magunknak egy
pohár frissen facsart citromlevet és egy pohár hidegen sajtolt
olívaolajat, és hol az egyikből, hol a másikból vegyünk be egy-
egy mokkáskanállal. Bő nyállal nyeljük le őket, 1,5-2 óra alatt
elfogyasztva a két pohárnyi adagot. Ezután feküdjünk a jobb
oldalunkra, és helyezzünk a májtájékra meleg - 42-43 °C-os -
zsurlópakolást, amit egészen addig hagyjunk fenn, míg ki nem
hűl. Közben próbáljunk lazítani és arra gondolni, hogy a
májunk minden felesleges méreganyagtól megtisztul!
A böjt után legalább három napig kövessünk egy böjttörő,
felépítő étrendet, a következőképpen:
• reggeli - 2-3 dl sárgarépáié,
• délig - gyümölcsök és májteák,
• ebéd - sárgarépasaláta barna rizzsel (két darab bio
sárgarépát reszeljünk le és ízesítsük csipetnyi tormával,
citromlével; a két maréknyi főtt barnarizsre utólag csepeg-
tessünk némi hidegen sajtolt olajat, és hintsük meg édesnemes
pirospaprikával, esetleg ízesítsük pár csepp szójaszósszal vagy
1-2 gerezd pépesre szétnyomott fokhagymával),
• délután - gyümölcsök és májteák,
• vacsora - héjában sült krumpli vagy pirított teljes kiőrlésű
barna kenyér fekete retekkel, uborkával (a krumpli ideális
fűszere az őrölt köménymag).
A felépítő étrend során 1-2 cm vastag agyagpakolást a
májtájékra helyezve, azt száradásig fennhagyva segíthetünk
még rá a máj tisztulására, de borogathatjuk a májat túró-
pakolással, svédcseppes vagy zsályateás borogatással, illetve
krumplis zsákkal - vászonzacskóba kötött szétnyomott főtt
krumplival - is.
ORTOMOLEKULÁRIS MEDICINA
Májbetegségek esetén fokozott Q10- és lecitinbcvitel javasolt. A
Q10 erősíti az immunrendszert, a lecitin pedig védi a máj-
sejteket. A normális, egészséges májműködéshez elengedhe-
tetlenek továbbá a B-vitaminok, amelyek sörélesztőkúrával
optimálisan pótolhatók.
A májbetegségeknél gyakori véralvadási problémákat enyhíti
a fokozott kálium- és magnéziumbevitel, májgyulladás esetén
pedig a telítetlen zsírsavakat tartalmazó készítmények - például
ligetszépe- vagy lenmagolaj - fogyasztása, illetve fokozott C- és
E-vitaminbevitel javasolt a májsejtek védelme érdekében.
(Lásd még a 4. számú függeléket!)
AROMA- ÉS LITOTERÁPIA
Májbetegségek esetén akár külsőleg - párologtatás, ülőfürdő
formájában -, akár belsőleg - pár cseppet vízben elkeverve
fogyasztva - a következő illóolajok használhatók: rozmaring,
kakukkfű, citrom, citrus, zsálya és karottamag.
A rezgésük, energiájuk révén a májra jó hatással lévő
ásványok a következők: borostyánkő, hematit, korall, magnezit
és tigrisszem. Időnként helyezzük ezek valamelyikét a
májtájékra és hagyjuk ott rövid időre!
HOMEOPÁTIA
Mindamellett, hogy az egyéni problémák orvoslására érdemes
homeopata szakorvos véleményét kikérni, a különböző
májbetegségekre léteznek általános szerek is, amelyek meg-
felelő hígításban alkalmazhatók.
Májelégtelenség ellen a Lycopodium, a Sulphur és a Sepia;
alkoholos eredetű májbetegségek ellen a Nux vomica és a
Lachesis; erős májtünetek esetén pedig a Chclidonium, a
Cardus Marianus és a Taraxacum vethető be hatékony
segítségként.
REFLEXOLCX;IA, AKI IPRESSZÚRA
Talpmasszázs alkalmazása esetén természetesen a májzónát kell
mindenképpen masszírozni, de a j á n l o t t a gyomor-, a bél-, az
epe- és a hólyagzóna aktivizálása is. Fertőző májbetegségek
esetén a nyirokpontokat érdemes még aktivizálni.
 Akupresszúrás módszerrel elsősorban az epe- és a májmeri-
dián pontjaira fejtsünk ki nyomó hatást, elősegítve ezzel a
szervek megfelelő energiaellátását.
Itt jegyezném meg, mennyire fontos, hogy az ember ne
hordjon szoros nadrágokat, öveket, ezek ugyanis akadályozzák
a máj természetes működését. A laza ruházat viselése
különösen abban az esetben javallott, ha valakinél már kialakult
valamilyen májbetegség; ilyenkor a májterületet semmi esetre
sem szabad elszorítani!
SZÍNTERÁPIA
Ha már szóba került az öltözködés, hadd említsem meg még
egy érdekes módját az általános májgyógyításnak: a szín-
terápiát. Májproblémák esetén nagyon fontos, hogy az ember
környezetében sok zöld és kék szín legyen, ugyanakkor saját
magán a pirosnak és a sárgának az árnyalatait érdemes horda-
nia. E színek hatásmechanizmusa a későbbiekben, a májbeteg-
ségek lelki hátterének tárgyalása, illetve a csakraterápia kap-
csán érthetővé válik majd.
CSAKRATERÁPIA
Végezetül a májrák gyógyításának egy, már a fizikai testen is
túlmutató lehetséges gyógymódját, a csakraterápiát szeretném
megemlíteni. Az ember hét fő energiaközpontja közül az alulról
a harmadik, az úgynevezett napfonat- vagy köldökcsakra (keleti
nevén manipura), amely a máj, az epe, a lép és a gyomor
működéséért is felelős. A napfonatcsakra erősítése tehát
bármilyen májprobléma esetén segíti a gyógyulást.
Színe: sárga (sárga színű ételek, sárga árnyalatú ruházat).
Mantrája: RAM (naponta pár percig hangosan ismétlendő).
Zenéje: tüzes ritmusok (például a latin zenék). Ásványai:
tigrisszem, borostyánkő, citrin (a köldökre helyezve
gyógyítanak).
Aromaanyagai: levendula, bergamott, citrom (párologtatva
vagy fürdővízbe csepegtetve).
Lelki területei: érzelmek uralása, élmények feldolgozása,
önbecsülés, önértékelés, elismerés iránti vágy, egészséges
önérvényesítés (saját erőnk és érzelmeink kezelésének zavarai
ugyanis blokkokat idéznek elő a napfonat-csakránál, annak
elégtelen működése pedig emésztési zavarokat, illetve máj- és
epebetegségeket okoz).
Az eddig elmondott báziskezelési lehetőségek után a követ-
kezőkben konkrét májbetegségek szelíd gyógymódjaira térnénk
rá.
A MÁJGYULLADÁS SZELÍD GYÓGYMÓDJAI
A májgyulladást általában a vírusok és az alkohol okozza - de
emellett májmérgek (gomba- vagy kígyóméreg), gyógyszerek,
baktériumok és egyéb okok is előidézhetik. A vírusok közül
több is májgyulladást okozhat, ezeket különböző betűkkel
jelzik: az úgynevezett Hepatitis-A általában a gyomor- és bél-
csatornán keresztül fertőzi meg az embert, azaz étel vagy ivóvíz
révén, míg a Hepatitis-B vér útján terjed, azaz például fertőzött
fecskendővel történt vérvétel közben kapható el. A kétfajta
hepatitisnek más és más a lappangási ideje: Hepatitis-A-nál 3-5
héttel számolhatunk, Hepatitis-B-nél pedig 40-180 nap közötti
idővel. E két legismertebb kórokozó mellett az orvosi
szakirodalom említi továbbá a Hepatitis-C, Hepatitis-D illetve a
Hepatitis-E vírusokat. (Az eddig elmondottakon kívül a
májgyulladás terjedhet még nemi úton is.) Krónikus májgyul-
ladás esetén a májsejtek folyamatosan pusztulnak, és ennek
következményeként a kötőszövet fokozatosan felszaporodik. A
májgyulladás veszélyességét mi sem jelzi jobban, mim annak az
esetek egy harmadában fellépő következménye, a májzsugor!
A májgyulladás jellegzetes tünetei: fáradékonyság, étvágy-
talanság, hányinger, fejfájás, rosszullétek, a vizelet bcsötéte-
dése, illetve az előbb vagy utóbb fellépő sárgaság. (Ez alól van
kivétel, létezik májgyulladás sárgaság nélkül is.) A máj-
betegségek tüneteire már csak azért is érdemes fokozottan
odafigyelni, mert a máj nem nagyon szeret jelet adni magáról.
Igen súlyos, előrehaladott stádiumban lévő májbetegségek
esetén is előfordulhat, hogy az illető semmiféle fájdalmat nem
érez, ez pedig jelentősen megnehezíti a diagnosztizálást.
 Májgyulladás esetén fontos, hogy az ember minél kevesebb
ételt fogyasszon, de az annál táplálóbb, koncentráltabb legyen.
Legyenek alapvető ételeink ilyenkor a friss, nyers zöldségek és
gyümölcsök! Mindenképpen kerülni kell a zsírokat, helyettük
értékes hidegen sajtolt olajat kell használni, de azt is mértékkel.
A finomított fehér cukrot és az édességeket teljesen ki kell zárni
az étrendből. Heveny májgyulladásnál a rövidebb, maximum
heti 1 napos, krónikus májgyulladásnál akár hosszabb böjt is
végezhető.
A homeopatikus szerek közül a májgyulladás gyógyulását
segíti például a Nátrium sulphuricum D3-as, D4-es hígításban,
akut problémák esetén, dühös, mérges páciensek kezelésére
pedig a Bryonia álba, a Chamomilla és a Colocynthis megfelelő
hígításai jöhetnek szóba. A Bach-virágterápia esszenciái közül a
magyal van jótékony hatással a gyulladt májra, a
gyógynövények közül pedig a máriatövis ajánlott
mindenképpen. A hidroterápiai módszerek közül a has és a törzs
borogatása, étkezések után a májra tett meleg pakolás, illetve a
hideg-meleg váltó ülőfürdő lehet hatásos. Ellenjavallott viszont
a szauna, amelynek hatására rosszabbodnak a tünetek. A
masszázstípusok közül főleg a kötőszöveti masz-százs, illetve
az oxigén- és ózonterápia azok, amelyek az általános
bázisterápiák mellett még szóba jöhetnek a májgyulladás
természetgyógyászati kezelésmódjaiként.
MÁJMEGNAGYOBBODÁS ÉS MÁJZSUGOR
Ha a máj a jobb bordaív alatt tapinthatóvá válik, májmegna-
gyobbodásról beszélünk. Leggyakoribb okai: szívelégtelenség,
különféle gyulladások és daganatok - például májdaganat -,
férgesedés, valamint az epeutak elzáródása. A kezelés mindig a
kiváltó októl függ, de alapterápiaként nyugodtan alkalmazhatók
a következők: mivel a májmegnagyobbodás általában májtájéki
vérpangással jár, ezért a fő feladat a felesleges vér elvezetése,
fontos tehát a rendszeres, friss levegőn végzett mozgás, de
hasonló eredményre vezethet a köpö-lyözés, különösen annak
egy speciális válfaja, a véreztető köpölyözés, amikor is tűvel
apró sebeket ejtenek a bőrön és
azokra teszik fel a köpölycsészét. Az eljárás hatásában a népi
„piócázásra" emlékeztet. (Ilyenkor a máj Head-zónájának
megfelélő területre kell a csészéket felhelyezni.) Jót tesz
továbbá a langyos szénavirág-pakolás. Az étrend terén máj-
megnagyobbodás esetén nagyon fontos a só és az erős fűszerek
kerülése. Nagyon jót tesz viszont a borókabogyó- és a zsurlótea
váltott használata: több héten keresztül érdemes egyik nap
borókabogyó-, másik nap zsurlóteát fogyasztani. A
homeopatikus szerek közül a Magnesium muriaticum D3-as
hígításban, a Sulphur D4-es, D5-ös hígításban vagy a Nátrium
sulphuricum D6-os hígításban ajánlható.
Májzsugor (májcirrózis) esetén a nagyfokú májsejtpusztulás
és a kötőszövet felszaporodása miatt a máj szerkezete teljesen
átalakul. Főleg középkorúak betegsége ez, a férfiak körében
hétszer gyakoribb, mint nőknél. Többféle oka is lehet, a
Hepatitis-vírusos fertőzéstől kezdve az alkoholizmuson és az
epehólyag krónikus gyulladásán át a vaszkuláris (érrendszeri)
problémákig, sok minden állhat a hátterében, de autoimmun
vagy toxikus eredetű is lehet. Ennek megfelelően tünetei is
többfélék: emésztési zavarok, puffadás, étvágytalansággal
párosuló állandó teltségérzet, aranyér, súlyosabb fázisban
hasvíz-kór (a has vízzel telítődése). Kezelésénél nagyon fontos
az állati fehérje mentes étrend, a széklet rendezése - akár
beöntéssel is rá kell segíteni a rendszeres székelés beindulására.
Érdemes a májra ecetes borogatásokat tenni, és naponta teljes
testlemosást végezni, lehetőleg szintén ecetes vízzel. A
homeopatikus szerek közül például a Calium phosphoricum
vagy a Calium sulphuricum D6-os hígítása, illetve a China, a
Phosphor és az Aurum metallicum használhatók - érdemes
homeopata orvost felkeresni, és egyénre szabottan megtalálni a
legalkalmasabb szert.
MÁJDAGANATOK KEZELÉSE
A konkrét májbetegségek közül vizsgáljuk meg végül az egyik
legfontosabbat, a sajnos egyre jobban terjedő májrákot! Talán
érdekességként megemlíteném, hogy az európai és amerikai
megbetegedések számarányához képest a májrák Ázsiában és

Afrikában a legelterjedtebb. Kínában például a három leggyakoribb
ráktípus egyike a májrák, de nagyon gyakori a Fülöp-szigeteken,
Hong-Kongban, és Pápua-Új-Guineában is.
A máj jóindulatú daganatai meglehetősen ritkák, de jóindulatú
daganat léphet fel például olyan nőknél, akik sokáig rendszeresen
fogyasztottak fogamzásgátló szereket. A májszövetből kiinduló
elsődleges (primer) daganat általában májzsugorodásból fejlődik ki
(főleg B és C vírus, illetve alkohol okozta májcirrózisból), de egyéb
kóroki tényezők (például hemokromatózis vagy antiproteáz-hiány) is
szóba jöhetnek. (Bár ritkán fordul elő, említést érdemel az epeutakból
kiinduló primer májrák.) Gyomor- és bélrák, illetve emlőrák is szokott
áttétet képezni a májnál, de a tüdőből is gyakran átterjed a májra a
daganat, mint ahogy a prosztatarák is okozhat a májnál tumoros
betegséget.
Itt is hangsúlyoznám, hogy a panaszok és a tünetek nem jellemzőek,
tehát elképzelhető, hogy valaki makkegészségesnek érzi magát, holott
már rákos a mája. A betegség előrejelzésében nagyon sokat segíthet
ugyanakkor az íriszdiagnosz-lika: az íriszben egyértelműen látszik, ha
daganatos betegség van a májnál, sőt már az is, ha még csak éppen
elkezdődött a folyamat. Márpedig a korai stádiumban történő
felismerés azért is fontos, mert a legtöbb májrákos beteg a statisztikák
szerint a diagnózis felállítása után körülbelül fél-egy éven belül
meghal, s csak a májrákosok 1—2%-a az, aki a diagnózis után még
megéri az öt évet. Öt évnél is tovább élni a májrák diagnosztizálása
után pedig szinte már a csodával határos.
A májrák orvosi kezelése terén a szokásos megoldás a daganatos
résznek és a környező egészséges szöveteknek az eltávolítása. Ha az
operáció nem lehetséges, akkor a kemoterápia is szóba jöhet, illetve
eredményes lehet a májartérián keresztül beadott gyógyszer vagy a
tumor abszolút etilalkohollal történő kezelése. Végső esetben
májtranszplantációra (szervátültetés) is sor kerülhet. Itt és most
azonban a májrák természetes, szelíd gyógymódjairól lesz szó.
A MÁJRÁK SZELÍD GYÓGYMÓDJAI Mindenképpen
meg kell említenem dr. Max Gerson nevét, aki miután saját magát is
sikerült természetes módszerekkel
\
kigyógyítania rákos betegségéből - kifejezetten a rák szelíd
gyógymódjait kutatta, és sok rákos betegnek adta vissza az egészségét.
A rákkezelésben nagyon nagy hangsúlyt fektetett a máj tisztítására,
függetlenül attól, hogy elsődleges jelleggel hol jelentkeztek a
rosszindulatú daganatok. Nagyon fontos természetgyógyászati
megállapítás, hogy a rak nem lokális betegség, hanem mindig az egész
szervezet betegsége, teliál nem elég csak az adott szervvel foglalkozni,
h a n e m az egész szervezetet tisztítani és gyógyítani kell! Tőle
idéznék: „A májrák nem lokális, hanem általános betegség, amelyet
elsősorban a modern mezőgazdaság él élelmiszeripar termelte
ételeinkben található mérgek okoznak."
Dr. Max Gerson megfigyelése s z e r i n t lehal elsősorban a
civilizációs étrend által a szervezetbe bejutó méreganyagok okozzák a
májrákot, hiszen ezen mérgek nagy része .1 májon mint fő
méregtelenítő szerven megy keresztül. Á l l í t á s á t iga zolja, hogy az
étrend és a májrák összefüggését vizsgáló kísérletek mind-mind azt
bizonyították, hogy helyes étrenddel megelőzhető lenne a májrák,
illetvje ha mái-kialakult, az étrend átalakításával nagyon szépen lehet
gyógyítani azt! 1945-ben dr. Alfréd Tannenbaum végzett el egy
állatkísérletet: magas zsírtartalmú étrenddel táplált egereket, és pusztán
azáltal, hogy megnövelte étrendjükben a zsír mennyiségét, képes volt
az egerek egyharmadánál májrákot előidézni! 1949-ben dr. Herbert
Silverstone hasonló kísérletet folytatott, sajnos hasonló „sikerrel";
csupán annyi volt az eltérés, hogy ő a megemelt fehérjeadaggal próbált
- pusztán az étrend megváltoztatása révén -májrákot előidézni. Ezek, és
a sok egyéb kísérlet mind azt bizonyította, hogy a többlet zsír és
fehérje képes a májnál rosszindulatú folyamatokat beindítani. 1969-ben
szintén laboratóriumi vizsgálatokkal igazolták, hogy bizonyos
anyagok, amelyeket a mezőgazdaságban növényvédő, illetve rovarölő
szerként használnak, májrákot valamint leukémiát okozhatnak.
Ezeknek a vizsgálatoknak a hatására tiltották be például a heptaklór
nevű szer használatát, de ahol annak maradványai már bekerültek a
táplálékláncba, ott sajnos még a mai napig is sok tejtermékben,
baromfi- és halhúsban megtalálható.
 1976-ban újabb fontos felismerésre vezettek a kutatások: 250
daganatos nő vizsgálata révén mutattak rá a májrák és a
fogamzásgátló tabletták szedése közötti összefüggésre. 1979-
ben az úgynevezett azofesték és a májrák kapcsolatát vizs-
gálták, s kiderült, hogy az üdítőitalokban, karamellában,
zselékben, különféle dzsemekben, lekvárokban, pudingokban,
töltött csokoládéban és általában minden „finomságban"
megtalálható azofesték szintén májrákkeltő. 1980-ban kontroll
jelleggel az amerikai mormon lakosság körében végeztek
felmérést, akiknél a tiszta, egészséges életmódra és a vege-
tárius táplálkozásra vezették vissza azt az eredményt, miszerint
az átlag amerikai lakossághoz képest náluk 60-70%-kal
kevesebbszer fordulnak elő a máj daganatos megbetegedései.
Szintén 1980-ban mutatták ki a kapcsolatot az erős fűszerek -
közülük is a fekete bors - és a májrák között, 1982-ben pedig
hasonló eredményre jutottak a koffeinmentes kávéval,
nevezetesen a triklór-etilénnel, azzal az anyaggal, amelynek a
segítségével kivonják a kávébabból a koffeint. Azok az
anyagok, amelyeket a koffein kivonására alkalmaznak, sokkal
egészségtelenebbek, mint maga a koffein, tehát a legcélszerűbb
megoldás az, ha valaki sem koffeines, sem koffeinmentes kávét
nem fogyaszt, s ha mégis kávézhatnékja támad, hát cikória-
vagy egyéb természetes eredetű gabonakávét iszik.
De térjünk rá a májrák gyógyítására! Nagyon fontos a tisztán
növényi étrend szigorú betartása! Az állati fehérjét
mindenképpen ki kell zárni, mindenféle formában, csakúgy,
mint a fehér cukrot és a sót, illetve az alkoholt, és mindent,
amiből alkohol képződhet. Májrák esetén a gyümölcsök,
zöldségek közül sem fogyasztható mindegyik: kerülendők a
trópusi eredetű zöldségek - padlizsán, avokádó -, de a burgonya
is. Nem fogyaszthatók továbbá erős fűszerek, fekete kávé és
tea, de a mentás teákat - fodormenta, borsmenta - is kerülni
kell. Egy májrákos beteg étrendjének a következőképpen
kellene kinéznie: 50-60% gabona alap - főleg barnarizs és árpa
-, 20-30% zöldség - inkább leveles zöldségek, és kevesebb
gyökérzöldség -, 5-10% hüvelyes és 5-10% só-mentes, szelíd
növényi fűszerekkel ízesített, csak növényi alapanyagokat
tartalmazó leves. Ha a májrákos beteg még nincs nagyon
leromlott állapotban, ha még nem csont és bőr,
ha a szervezetnek vannak még tartalékai, akkor mindenképpen
érdemes végigcsinálni egy hosszabb (akár 42 napos) Breuss-
kúrát. E speciális lcböjtkúráról - melyei csak szigorú orvosi
felügyelet mellett végezhet a beteg, előrehaladottabb
stádiumban lévő májrák cselén pedig eleve ellenjavallt!
korábbi előadásokon részletesen esed már SZÓ. (Lásd Váradi
Tibor: A böjt élettani hatásai című előadását, 49-es kazetta!)
Ezúttal csak annyit ismételnék meg, hogy lia v a l a k i végig-
csinálja ezt a 42 napos böjtöt, sokszor már ez is elegendő ahhoz,
hogy a szervezet megküzdjön fl rii.ijr.iklc.il és az illető
meggyógyuljon, de termés/elcsen utána is <>d.i kell figyelni az
étrendre. (42 napos lé-böjt esetén 21 naposnak kell lennie a
böjttörés időszakának.) Elengedhetetlenül fontOItehál a í<>ko
zatos, lassú visszatérés, mégpedig nem a szokványos Vegyes,
hanem a tisztán növényi, vegetárins étrendhez!
Fontos teendő ezen kívül naponta meleg gyömbértcás boro-
gatást helyezni a májra, illetve a máj fölé, s magát a restet is
gyömbéres vízzel lemosni. Fontos a nem megerőltető, de rend-
szeres napi testmozgás, legalább napi 5-10 perc légzőgyakor-lat
- különösen a méregtelenítő hatású rövid belégzés és hosszan
elnyújtott kilégzés -, illetve minden olyan, egyéb betegség ellen
szedett gyógyszer kerülése, ami mellékhatásként a májat
károsíthatja. Német kutatók szerint a májbetegségek 5-10%-a a
gyógyszerek számlájára írható! Egy íriszdiagnosztikával is
foglalkozó orvos, bizonyos dr. Anton Markoeaf, praxisa során
tett megfigyelései alapján összegyűjtötte azokat a
gyógyszereket, amelyeket a májbetegségben szenvedőknek
mindenképpen valami mással kell helyettesíteniük. Kerülendők:
a szintetikusan előállított A-vitamin, a TBC-ellenes
gyógyszerek, az epilepszia-ellenes szerek, illetve általában a
görcsoldók, a reumatikus problémák elleni szerek, az antibio-
tikumok, a nyugtatók és az altatók többsége, a féregűző és a
pajzsmirigy működését befolyásoló szerek, a fájdalomcsil-
lapítók, a hashajtók, a kortizon és az aszpirin, valamint azok a
kemoterápiás készítmények is, amelyeket éppen a májrák ellen
használnak, lévén azok a májat még tovább károsíthatják!
S ha már a májkárosító gyógyszereknél tartunk, felsorolnám
még azokat az egyéb mérgeket, amelyek szintén májbeteg-
ségeket válthatnak ki: az élelmiszer-adalékok (pl. a konzerváló-
anyagok, a mesterséges aromák és ételszínezékek); a nehézfémek
(ólom, kadmium, alumínium); a növényvédő és gyomirtó szerek; a
szerves oldószerek és lakkok; valamint a nikotin, az alkohol, a koffein
és minden egyéb izgatószer.
Végezetül álljanak itt összefoglalva a májbetegségek alapvető szelíd
gyógymódjai:
1) helyes étrend (állati fehérje, cukor, só, erős fűszerek, alkohol
kerülése);
2) gyógynövények, gyógyteák alkalmazása;
3) tisztítókúrák (böjt, nyerskúra) végzése;
4) májpakolások, borogatások felhelyezése;
5) homeopatikus gyógyszerek igénybevétele;
6) a napfonatcsakra megerősítése;
7) lelki-szellemi okok feltárása és oldása.
MÁJBETEGSÉGEK LELKI HÁTTERE
S ha már a fizikális terület mellett a lelkiek is szóba kerültek,
befejezésül hadd szóljak pár szót a máj pszihoszomatikájáról, a
májbetegségek kialakulásának hátterében meghúzódó lelki
aspektusokról!
A máj mint méregtelenítő szerv különbséget tud tenni a szervezet
számára hasznos és káros anyagok között. Amire szükségünk van, azt
megtartja, átalakítja, ami szükségtelen, egészségtelen, azt kiválasztja
vagy semlegesíti. Ha tehát az ember mája megbetegszik, az azt jelenti,
hogy nem tud különbséget tenni a számára hasznos, befogadni való,
illetve a káros, elengedendő, felesleges dolgok között. Röviden: a
helytelen értékítélet és a megkülönböztető képesség hiánya az egyik
jellegzetes pszichés tényező.
A máj problémák kialakulásának másik fő oka - mint azt láttuk - az,
hogy valamiből túl sokat vesz magához az ember; mondjuk túl sok
zsírt, cukrot vagy alkoholt fogyaszt. A beteg máj tehát lelki szinten
arra is utal, hogy az illető valamilyen területen mértéktelen - a túlzott
vágyakat, a túl magas ideálokat jelképezheti a májbetegség.
A máj mint szerv a lelki területek közül leginkább a vallás sal és a
világnézettel, a spiritualitással áll összefüggésben. Ha valaki teljesen
elzárkózik a szellemi gyökerektől, az ősöktől, akkor általában a máj
figyelmeztet. I la valaki bedől annak az illúziónak (mája), hogy csak
az anyag l ét ez ik, akkor a mája fog megbetegedni. A kínai orvoslás
szeriül a májat megbetegítő érzelmek a düh, a harag, a nyugtalanság, a
neheztelés és az önteltség. Magyarul, meglehetős pontossággal
kifejezve az összefüggést test és lélek között: a rosszmájúsági
Ha valakinek megbetegszik a mája, a kővetkező kérdéseket érdemes
feltennie magának, és ezekre őszintén válaszolnia: Melyik az a terület,
ahol a helyes becslés es értékelés képességét elveszítettem?
Életem mely területen nem lutlok kii [önbségei termi a számomra
fontos és a számomra mérgező között? Hol van az életemben
mértéktelenség? Hol akarok túl sokat? Vajon foglalkozom-e a
vallással, a spiritualitással? Milyen a viszonyom az ősforrással, az
Abszolútommal?
Louise L. Hay szerint a májbetegségek hátterében a harag, az
örökös panaszkodás, illetve az értéktelenség érzete áll. Az általa
javasolt pozitív megerősítés a követező:
„Szeretet, béke és öröm tölti el lényemet. Kitárom a szívem a
végtelen élet előtt. A szeretetet keresem, és mindenben megtalálom
azt."
Mindezek megvalósításához kívánok erőt és kitartást, nem csak a
májbetegeknek!
 FRONTÉRZÉKENYSÉG
Mai témánk az időjárási változásokkal kapcsolatos betegsége-
ket taglalja; ezek kezelési lehetőségeiről lesz szó. A front-
érzékenység mára népbetegséggé vált, sőt, a civilizációs élet-
mód és étrend következtében egyre több és több embert érint.
A frontérzékenység nemek szerinti megoszlásának vizs-
gálatából kiderült, hogy a nők általában érzékenyebbek rá, mint
a férfiak, ha pedig a kor szerinti eloszlást tekintjük, akkor az 50
év körüliek korcsoportja az, akiknél a leggyakoribb.
Általánosan megfigyelhető, hogy az idősebb korosztály
érzékenyebb a frontokra, mint a fiatalok, de leginkább a
változás korában lévő, klimaxos nőknél fordul elő, hogy érzé-
kenyebben reagálnak az időjárási változásokra. (Hasonló
érzékenységet csak a még nyitott kutacsú kisgyerekeknél és
egyes háziállatoknál figyelhetünk meg.) Természetesen az élet-
móddal is szorosan összefügg, ki mennyire érzi meg az
időjárásváltozást - alkoholisták, szenvedélybetegek (a szenve-
délyes evés miatt túlsúllyal küzdők is ide tartoznak!) vagy
bizonyos gyógyszereket szedő emberek sokkal inkább ki van-
nak téve a meteorológiai hatásoknak. A szociális helyzet
tekintetében általában a magasabb társadalmi rétegekbe tar-
tozók érzékenyebbek a frontokra. Nagyon érdekes megfigyelés,
hogy válsághelyzetekben - például háború idején vagy egyéb
katasztrófák esetén - a frontérzékenyek száma csökken;
ilyenkor valószínűleg egészen másfelé orientálódik az ember
figyelme, és a szervezet nem éppen az időjárásváltozásra reagál
a leghevesebben. A frontérzékenyek aránya Európában a
legnagyobb, ott is a német nyelvterületen élők körében.
Egyébiránt sok híres ember életrajzából kiderül, hogy front-
érzékenyek voltak, így például Goethe, Mozart, Wagner, Luther
Márton vagy Napóleon.
A meteorológia mint tudományág a légköri jelenségekkel,
azok változásaival foglalkozik. Maga a szó először Arisztote-
lésznél jelenik meg: ő volt az első, aki tudományos meg-
figyeléseket folytatott a légköri változásokkal kapcsolatban. E
tudományterületen belül külön ágnak minősül a
biometeorológia, amely az időjárási változások élőlényekre
gyakorolt hatásaival foglalkozik, azaz azt k u t a t j a , m i l y e n
élettani elváltozásokat, folyamatokat indíthatnak be a légköri
jelenségek. A meteorológia további speciális szakágazata a
humán-biometeorológia, ami kifejezetten csak azzal foglalkozik,
hogy az időjárás változásai m i l y e n hatással vannak az
emberekre. Végül ide t a r t o z i k még egy tudományág, a
meteoropátia, melynek képviselői azt vizsgálják, m i l y e n
kóros elváltozások, m i l y e n betegségek, milyen egészségügyi
problémák léphetnek föl, amelyek hálterében az időjárási
változások állnak.
Már az ókorból fennmaradtak olyan leírások, amelyek arra
utalnak, hogy az akkori emberek tisztában voltak az időjárás
szervezetre gyakorolt, esetleges egészségkárosító hatásával. A
legősibb ilyen feljegyzések a Kr. e. 5. századból származnak: a
görög filozófus, Anaximenész nevéhez fűződnek az első bio-
meteorológiai feljegyzések. A legelső átfogó munka ugyanakkor
Hippokratésztől származik: ő volt az, aki elsőként foglalta össze
azokat az egészségügyi problémákat, amelyek összefüggésbe
hozhatók az időjárással. Később az ő művét egészítette ki
Galenosz, majd a középkorban újabb időjárással kapcsolatos
művek láttak napvilágot, így például Paracelsus tollából.
Magyarországon az orvosok közül elsőként Semmel-weiss
Ignác foglalkozott az egészség és az éghajlati változások
összefüggéseivel. Doktori értekezésében is erről írt.
A frontérzékenység tekintetében nagyon sokféle csoportosítás
lehetséges, de végeredményben három fő embertípust
különböztethetünk meg. Az első csoportba azok tartoznak,
akiknél semmiféle panaszt és elváltozást nem okoznak a fron-
tok, tehát szervezetük teljes mértékben képes alkalmazkodni a
külső környezeti változásokhoz. Az emberek másik csoportja
érzékeny a frontokra, szervezetük valamilyen módon reagál
a változásokra, azaz nem tudnak normálisan alkalmazkodni a
külső éghajlati változásokhoz. Végül a népesség harmadik
hányadát a frontbetegek teszik ki: őket erősen megviselik a
külső változások, komoly panaszokat, betegségeket, akár
halálos kimenetelű változásokat - infarktust, agyérgörcsöt stb. -
is előidézhetnek náluk a külsődleges időjárási tényezők. Vannak
tehát azok, akik alkalmazkodnak a frontokhoz, vannak a
frontérzékenyek, és vannak a frontbetegek. Egy másfajta
csoportosítás csak a frontérzékenyeket és írontbetegeket
kategorizálja tovább. Eszerint vannak olyanok, akik közvetlenül
a front idején érzik rosszul magukat - ez körülbelül a
frontérzékenyek 75%-ára jellemző -, a maradék 25%-nál pedig
az időjárási változást megelőzően lépnek fel a tünetek. Vannak
tehát a front alatt és a front előtt reagálók; ez utóbbiak órákkal,
vagy akár napokkal előbb is megérezhetik egy-egy komolyabb
időjárásváltozás bekövetkeztét.
A frontérzékenység mindenképpen a vegetatív idegrendszer
zavarára vezethető vissza, semmi esetre sem lehet tehát nor-
málisnak és egészségesnek tartani, ha valaki megbetegszik az
időjárás változásainak következtében. Frontbetegségnél a
szervezet leggyengébb pontján lép fel betegség, ott jelentkezik
panasz, ahol a legkevésbé működik jól a szervezet. E tekintet-
ben tehát akár jó jelzőrendszernek is tarthatnánk a betegséget,
lévén, hogy jelzi, mire kellene a leginkább odafigyelni, mely
pontokat kellene a leginkább megerősíteni. Egészséges
embernek nem szabadna az időjárási változásokat megéreznie!
Ha valaki egészséges, és a vegetatív idegrendszere jól működik,
akkor nem szabadna sem frontérzékenységnek, sem
frontbetegségnek kialakulnia az illetőnél.
Vannak olyan országok, ahol - mivel a frontok hatása ma már
tagadhatatlan - figyelembe veszik az időjárási tényezőket, és
például az iskolákban, ha a vizsgaidőpont egy komolyabb
fronttal esne egybe, azt vagy későbbre halasztják, vagy előbbre
hozzák, hiszen a front hatására romlik a tanulók koncentráló- és
teljesítőképessége, s akár egész jegyekkel rosszabbul
végezhetnek. Egyes kórházakban megfigyelték, hogy bizonyos
időjárási változások hatására fokozódik a vérzékenység, több
komplikáció fordulhat elő a műtétet követően.
IDŐJÁRÁSI VÁLTOZÁSOK
A következőkben a teljesség igénye nélkül, röviden végig-
vennénk azokat a legfőbb időjárási változásokat, amelyek
leginkább panaszt szoktak okozni, amelyek a legjellemzőbbek a
mai, civilizált életmódon élők körében.
1) Az első gyakori, de valójában enyhe panaszokat kiváltó
időjárási tényező az anticiklon, ez a magas nyomású légörvény,
mely általában nyáron, magasabb nappali fel melegedés mellett
lép föl és okoz a frontérzékenyeknek kellemetlen tüneteket.
2) A második - talán meglepően hangzó - meteorológiai
jellemző a túlzottan derült idő, amiről azt gondolhatnánk, hogy
mindenki jól bírja, és semmiféle panaszt nem okoz, de a
megfigyelések szerint vannak olyan emberek, akiknél éppen ez
vált ki bágyadtságot, kimerültséget és csökkent koncentrá-
lóképességet. Ilyenkor a Nap általában még fennen ragyog, de *
nagy magasságokban finom pehelyfelhők bukkannak fel - a
közelgő időjárásváltozás előhírnökei. Ezt érzik meg azok, akiknél
csökken a reakcióképesség illetve akiken nyugtalanság és
izgatottság vesz erőt - emiatt aztán megnő a balesetek lehetősége.
Azoknál a betegeknél pedig, akik rendszeresen gyógyszert
fogyasztanak valamilyen betegségükre, ilyenkor növekedhet a
gyógyszerfogyasztás, mert a panaszaik súlyosbodnak.
3) A harmadik, közismertnek mondható, igen sok kellemet-
lenséget okozó időjárási helyzet a melegfront, amikor egy érkező
melegebb légtömeg próbálja kiszorítani a térségből az ott jelenlévő
hidegebb levegőt. Ilyenkor jellemzően sebfájdalmak léphetnek fel -
felerősödhetnek különböző műtéti hegek fájdalmai -, gyulladások és
görcsök jöhetnek léire - a melegfront kiválthat például epilepsziás
rohamot -, súlyosbodhatnak hatására bizonyos szívbetegségek-
lévén a melegfront megterheli a keringést, hatására nő a pulzusszám
és csökken a diastolés nyomás -, és az allergiák is felerősödhetnek.
A szívinfarktusok, vérzések, trombózisok, embóliák és agyvérzések
megszaporodása mellett ez az időjárás általában a
pajzsmirigybetegeknek sem kedvez. Ráadásul a műtéti
komplikációk 30%-a is melegfront alkalmával lép fel.
4) A negyedik légköri jelenség a ciklon, ami tulajdonképpen
egy lapos forgószélre hasonlít - az alacsony nyomású légtömeg
egy melegfront mögött közeledik, nyáron inkább lassabban,
télen gyorsabban. Elsősorban a reumás izületi panaszok, az
ekcémás bőrbetegségek, illetve a migrénes fejfájások szoktak
felerősödni a hatására.
5) Az ötödik időváltozás a hidegfront, amikor a korábbi
meleget egy hirtelen jött hideghatás váltja föl, általában további
problémákat okozó záporok, zivatarok kíséretében. A
hidegfront-érzékenység esetén fellépő legjellegzetesebb tünet a
nyugtalanság - az ember felfokozott izgalmi állapotba kerülhet,
amitől aztán alvászavarai keletkezhetnek, álmatlan lesz,
megemelkedhet a vérnyomása, heves szívdobogása támadhat.
További tünetei lehetnek a hidegfronti hatásnak a különböző
görcsök, görcsös fájdalmak, asztmaroham, aktivizálódhatnak a
gyulladások, erősödhetnek a keringési zavarok, valamint a
cukorbetegek és a zöldhályoggal küzdő betegek panaszai. Míg
a melegfront inkább letompítja, elbágyasztja az embert, addig a
hidegfront inkább felpörgeti az arra érzékenyeket - bár maga a
pulzusszám csökken, a diastolés nyomás növekszik. A
műtéteket követő komplikációk 60%-át hidegfrontoknál
figyelték meg!
Itt említeném meg a frontátvonulásokat is - akár meleg-, akár
hidegfrontról legyen szó -, az ilyenkor lejátszódó gyors
időjárásváltozás nagy mértékben hat az emberi egészségre,
annál is inkább, mert a meteorológiai események közül a
frontátvonulás rendelkezik a legnagyobb biológiai inger-
erősséggel. Frontátvonuláskor több a baleset, több az ön-
gyilkosság, és a sebészeti komplikációk jelentős része is az
aktuális frontátvonulásokhoz köthető. (Természetesen a műtéti
komplikációk előfordulását számtalan egyéb tényező is
befolyásolja.)
6) A hatodik változás az úgynevezett okklúzió, amikor egy
gyorsan mozgó hidegfront utoléri a lassabban haladó, előle
kitérni képtelen melegfrontot, s a kétféle légtömeg keveredik
egymással. Jellegzetes tünetei: depresszió, különböző görcsök-
fokozódik a szívinfarktus, a trombózis és az embólia veszélye -,
fejfájás, migrén, szédülés, álmatlanság, asztmás rohamok,
gyulladások és reumatikus panaszok erősödése.
7) A következő időjárási helyzet az úgynevezett inverzió,
melynek során a Föld közelében tartózkodó hideg légtömeg fölé
mintegy harangként rányomni egy meleg légáramlás, s a hideg
légtömeget fogva tartja. Ilyenkor tulajdonképpen a felszínközeli
és a felszíntől távolabbi légrétegek kicserélődése akadályozott, a
kétfajta levegő nem keveredik. Inverzió esetén elsősorban légúti
panaszok - például torok- vagy légcsőgyulladás -, valamint szív-
és érrendszeri problémák, hurutos kötőhártyagyulladások,
allergiás betegségek és alvászavarok szoktak fellépni, továbbá
influenzajárványok és egyéb fertőző betegségek kísérik.
Inverzió kialakulásakor lanyhul a figyelem, nő a balesetek
száma, de szaporodnak a bűnesetek és az öngyilkosságok is,
azaz e meteorológiai helyzet pszichés szempontból nagyobb
agresszivitást vált ki az emberekből..
8) A nyolcadik változás a szmog, ami szintén kihat az
emberek testi állapotára. Ilyenkor a magasabb légrétegben egy
olyan ködsáv jön létre, ami nem engedi felfelé távozni az alsóbb
légrétegekben képződött szennyeződéseket - füstöket, gázokat, a
városi életmódból adódó egyéb mérgeket. Az ily módon lent
rekedt szennyezőanyagok elsősorban a légzőszerveket káro-
sítják: orr-, garat-, torok- és tüdőbetegségek jöhetnek létre
szmog hatására, de a toxinoktól a nyálkahártyák is begyullad-
hatnak. Nyálkahártya-gyulladás, vízszerű orrfolyás, különböző
allergiás panaszok, krónikus köhögés vagy hörghurut léphet fel,
asztmásokra roham törhet rá, az erre érzékenyeknek légszomja
támadhat, fáradékonyság, levertség, nyomott hangulat,
kedvetlenség, szorongás lehet úrrá az emberen. A keringési
zavarok következtében szédülés, émelygés, fejfájás, fülzúgás,
vagy akár ájulás is bekövetkezhet szmog hatására.
9) A kilencedik frontjelenség a levegő ózontartalmának
megemelkedése. Az ózon ugyebár napfény hatására keletkezik,
különböző légszennyező anyagok jelenléte révén. A magas
ózontartalmú levegő elsősorban a kötőhártyát ingerli, azaz sokat
viszkethet, begyulladhat a szem, csökkenhet a
látásélesség, ebből adódóan pedig megnövekszik a baleset-
veszély. Ugyanakkor a magas ózontartalmú levegő gyengíti az
immunrendszer működését is, tehát nő a fertőzés veszélye.
Felléphet továbbá orrvérzés, köhögés, légszomj, fokozott
váladékozás és bronchitis, mivel az ózon a légutakat és a tüdőt
is előszeretettel támadja meg, ingerelve az orrnyálkahártyát.
Ennek a frontjelenségnek további tünetei lehetnek a
fáradékonyság, a kimerültség és a csökkent koncentráló-
képesség.
10) A tizedik légköri jelenség a főn vagy más néven meleg
szél - Közép-Európában a megfigyelések szerint a délről
érkező, száraz, meleg légmozgás, ez a bizonyos főnjelenség
okozza frontérzékenyeknél a legtöbb panaszt. A tünetek
együttesét főn-szindróma néven találjuk meg az orvosi
szakirodalomban. Veszélye abban rejlik, hogy elősegíti a
trombózis és az embólia létrejöttét - a főn tehát szívinfarktust és
agyvérzést, azaz halálos kimenetelű betegségeket is okozhat.
Nagyon gyakoriak ilyenkor a sebfájdalmak, a műtéti hegek
fájdalmai, a gyengeségérzet, a levertség, a fáradtság, az apátia,
a nyomott hangulat, a rosszkedv. Ezek a tünetek a főnbetegek
44%-án uralkodnak el. Általában csökken az emberek
vérnyomása, továbbá migrén, émelygés, üldözéses álmok és
egyéb alvászavarok léphetnek fel. Az ember nyugtalanná,
feszültté válik, növekszik az agresszivitása, heves szívdobogás
és remegés jöhet rá - mindezen tünetek a főnbetegek 43%-ánál
jelentkeznek. Egyéb kellemetlen hatásai: kötőhártyagyulladást,
légúti gyulladásokat, vakbélgyulladást, seb- és
csonkfájdalmakat, fog- és derékfájásokat válthat ki.
11) A tizenegyedik dolog az egyszerű széljelenség, amely
frontérzékenyeknél igen gyakran okoz panaszokat. A hőmér-
sékletkülönbség révén két terület között légnyomáskülönbség
keletkezik, ami aztán légáramláshoz, azaz szélhez vezet. A
megfigyelések szerint a keleti szél inkább levertséget, fásultsá-
got okoz, míg ezzel szemben a trópusi szél inkább szorongásos
tüneteket, pszichés félelmeket válthat ki. Amennyiben a szél
valamiféle szennyeződést vagy port is tartalmaz, akkor
természetesen légzőszervi és kötőhártya-problémákat is elő-
idézhet az arra érzékenyeknél. A szeles idő általában súlyosbítja
az ízületi problémákat, a reumatikus és egyéb mozgásszervi
betegségeket.
12) A tizenkettedik a levegő páratartalmának megnöveke-
dése. A levegő vízgőzzel való telítettsége elsősorban a keringési
rendszert és a szívet terheli meg, de a magas páratartalom
súlyosbítja a gombák által k i v á l t o n al l ergi ás tüneteket,
valamint asztmát és bronchitist is előidézhet.
13) Fülledt meleg időről akkor beszélünk, amikor a magas
páratartalom hőséggel párosul. Csak szélcsendben jöhet létre.
Ilyenkor nagyon gyakori például a fülzúgás, ezen kívül levert-
ség, búskomorság, rosszkedv, depresszió uralkodhat el a fülledt
melegre érzékenyeken. Ez az időjárás kedvezőtlen továbbá a
cukorbetegek, valamint a szív- és keringési zavarokban
szenvedők számára. Hatására fokozódhat a figyelmetlenség, a
szétszórtság, ebből eredően megnövekszik a balesetek száma.
Ezen kívül hőguta, allergiák, bőrpanaszok és reumatikus
betegségek léphetnek még fel.
14) A ködös idő is válthat ki problémákat. A köd tulajdon-
képpen egy felszínhez közeli felhő, ami parányi vízcseppekből
áll össze; hivatalosan akkor beszélünk ködről, amikor a látó-
távolság 1 km alá csökken. A köd által kiváltott jellegzetes
tünetek: köhögés, légzőszervi problémák, asztma, tüdőgyulladás,
szívgyengeség.
15) A sorban a csapadékfajták emberi szervezetre gyakorolt
hatásáról sem feledkezhetünk meg. Az esős napok az epilepsziás
frontérzékenyeknél k i v á l t h a t l a k az epilepsziás rohamot, és
általában felerősödnek a mozgásszervi betegségek, a reumás
panaszok, az ízületi gyulladások. A havazás kicsivel masabb
jellegű panaszokat okoz: az erre érzékenyeknél aluszékonyság,
illetve idegfájdalmak - például fogfájás - léphetnek föl. Ha tehát
valaki tudja magáról, hogy frontérzékeny, havazás hatására
fellépő fogfájás esetén nem feltétlen érdemes azonnal
fogorvoshoz rohannia. Havazás hatására fel-
erősödhetnek továbbá a visszeres panaszok, illetve a megfi-
gyelések szerint hóvihar esetén nő az infarktusok száma. Külön
említést érdemelnek a heves záporok és zivatarok, lévén ha a
csapadékot villámlás és mennydörgés kíséri, az egészen más
jellegű panaszokat tud okozni, mint az egyszerű eső. Ilyen
esetben izomrángások, epilepsziás és asztmás rohamok,
szívszorulás, sebfájdalmak, átmeneti bőrproblémák,
ekcémásoknál viszketések léphetnek föl, de szintén nagyon
gyakoriak az epés panaszok, az epegörcsök és egyéb emésztési
rendellenességek. Már a zivatar közeledtével erőtlenség és
bágyadtság, vagy éppenséggel fokozott izgatottság és
nyugtalanság lehet úrrá az emberen, villámlás és mennydörgés
hatására pedig felerősödhetnek a deréktáji panaszok és ízületi
fájdalmak, a lumbágó, a derékzsába, valamint a migrén.
16) A szélsőséges hőmérsékleti viszonyok szintén meg-
betegíthetik az embert. A rendkívüli hőség okozhat hőgutát,
szédülést, ájulást, kimerültséget, keringési elégtelenséget, aszt-
más rohamot, ráadásul ezek a rosszullétek gyakran kombi-
nálódnak hasmenéssel, fejfájással és egyéb emésztési zavarok-
kal, akár vakbélgyulladással is. Ugyanígy, a rendkívüli hideg a
fagyáson kívül epilepsziás görcsöket, asztmarohamokat, tüdő-
gyulladást, agyvérzést, vérnyomásemelkedést, infarktust és
vesepanaszokat válthat ki.
17) A levegőben különböző szennyező részecskék talál-
hatók, amelyek elektromosan feltöltődnek, azaz ionizálódnak. A
levegőben található pozitív és negatív ionok aránya, eloszlása is
befolyásolja a szervezetet, mégpedig annak szero-toninszintjét.
A szerotonint fáradtsághormonnak is hívják; a fáradékonyság,
az elalvás szorosan összefügg vele. A negatív ionok gátolják a
szervezet szerotonin-termelését - azaz felfrissítik az embert -, a
pozitív ionok pedig fokozzák a szerotonin-termelést - azaz
megviselik a szervezetet -, nem mindegy tehát, hogy milyen
ezek eloszlása. A felmérések szerint a lakosság körülbelül 30%-
a reagál a levegő ionváltozásaira, azaz minden harmadik-
negyedik ember megérzi ezeket a változásokat. Főleg
nyugtalanság, kapkodás lehet úrrá az erre érzékenyeken,
légszomjuk támadhat, berekedhetnek,
de gyakori ilyenkor a hányás, a hányinger, és vizenyők, duz-
zanatok, ödémák jelenhetnek meg a testükön, például a szem
alatt. További tünetek: fáradtság, levertség, teljesítmény-
csökkenés, rosszullét, nyomott hangulat, asztmaroham, szív-
szorulás, migrén és magas vérnyomás.
18) Hasonló módon, az elektromos térerősség változása is
befolyásolhatja a szervezet működését. Földünket tekinthetjük a
negatív pólusnak, a körülötte található ionoszférát pedig a
pozitív pólusnak, s a kettő között egyfajta térerősség jön létre,
ami kihat az emberi bioritmusra - a szervezetben játszódó
folyamatok ciklikusságára -, a mirigyrendszerre és a
hormonháztartásra. Míg a természetes, állandó elektromos mező
kedvezően hat az egészségre, addig a változó e l e k i m mos
mező megzavarja a bioritmust és az idegi-hormonális rendszert.
A változó térerő a következő panaszokat okozhatja:
sebfájdalmak, nátha, rekedtség, influenza, ízületi gyulladás,
bronchitis, fejfájás, hólyaghurut. A frontérzékenység
szempontjából megkülönböztetjük azt, amikor a kis térerősség,
és azt, amikor a nagy térerősség okoz problémákat. A legkisebb
a térerősség hajnali 3 órakor, éves tekintetben pedig tavasszal -
mindez elsősorban bágyadtság, fáradtság, búskomorság
formájában mutatkozik meg a betegeken. A tavaszi fáradtság
többek között tehát a térerősség alacsony szintjével
magyarázható. Ennek épp ellentéte a nagy térerősség, ami este
19 órakor, a havi ciklust tekintve pedig teliholdkor mérhető.
Ilyenkor általában nyugtalanság, mozgáskényszer, álmatlanság
lép fel; pszichológusok megfigyelései szerint teliholdkor
fokozódnak az idegrendszeri problémákkal küszködők, a
neuraszténiás betegek panaszai. Mivel a frontérzékenység
egyébként is a vegetatív idegrendszer problémájára vezethető
vissza elsősorban, ezért nem véletlen, hogy a mete-oropátia ezt a
teliholdkor mérhető nagy térerősséggel magyarázott
tünetegyüttest a szakirodalomban külön névvel is illeti: hold-
depresszió.
19) A túlzottan derült idő ellentéte, azaz a kevés napsütés
szintén kiválthat ellenreakciókat - fejfájást, szédülést, fokozott
verejtékezést, keringési zavarokat - az emberi szervezetből.
Télen, amikor a legkevesebb a napsütéses órák száma, nagyon
gyakori a depresszió, hiszen a tobozmirigy a fényhatásoktól
függően termeli a melatonin nevű hormont, amelynek szintje
meghatározó a közérzet alakulásában. Minden olyan módszer -
például fényterápia -, amellyel télvíz idején aktivizálni lehet a
tobozmirigyet, s ezzel szabályozni a melatoninszintet, hasznos
lehet a frontérzékenyeknek.
20) Végül essen szó a légnyomásváltozásról, amely szintén
kiválthat egészségügyi panaszokat. A Föld levegőburka, az
atmoszféra tömegénél fogva nyomást gyakorol a testünkre. Az
átlagos érték 760 higanymilliméter. A változó légnyomás
igénybe veszi a szervezetünket, s az arra érzékenyeknél sebfáj-
dalmakat, végtagzsibbadást, keringési panaszokat és migrént
válthat ki. A légnyomás csökkenése vérnyomásesést, görcsöket,
epilepsziás és asztmarohamokat, agyvérzést és emésztési pana-
szokat okozhat; a légnyomás emelkedése ugyanakkor idegi és
fogfájdalmakat, valamint vérnyomásemelkedést idézhet elő.
A felsorolást néhány olyan légköri változás megemlítésével
zárnám, amelyek ugyan nem tartoznak szorosan az időjárási
változások közé, mégis érintik az embert. Az egyik ilyen
érdekes változás a napfolt-tevékenység, melynek maximuma
csak 11-12 évenként lép föl, de az emberi szervezet mégis
megérzi azt: elsősorban a vese- és a májpanaszok, valamint a
szív- és idegrendszeri eredetű betegségek tünetei súlyosbodnak
ilyenkor. A kimutatások szerint napfolt-maximumok idején az
emberek nyugtalanabbak, agresszívabbak lesznek, nem véletlen
hát, hogy ilyenkor a legtöbb a haláleset, de az öngyilkosságok
és a bűncselekmények száma is ekkor a legkiugróbb. A napfolt-
tevékenységre a növény- és állatvilág is elég komolyan reagál:
idős fák keresztmetszetét megfigyelve például azt találták, hogy
minden 11-12. évgyűrű vastagabb a többinél, azaz a fák
növekedési üteme periodikusan egybeesik a napfolt-
tevékenységek ritmusával. Ugyanígy, nemcsak a Nap, hanem a
Hold is hat az emberre. Azt már egészen régen, a természeti
népek is megfigyelték, hogy a nők menstruációs ciklusa a Hold
járásával áll összefüggésben - a menstruációs vérzésnek
optimális esetben újholdkor vagy teliholdkor kellene
jönnie. Statisztikai számítások szerint teliholdkor inkább fiúk
születnek, újholdkor pedig inkább lányok. Vannak továbbá
olyan betegségek, amelyek összefüggenek a I lold-ciklusok
váltakozásával - gondoljunk akár az epilepsziára, a vérzéses
betegségekre, vagy a zöldhályogra -, hiszen amint a termé-
szetben a Hold az ár-apály jelenségei idézi elő, úgy a szerve-
zetben a belső nyomás változását váltja ki. A zöldhályogos
betegnek például amúgy is magas a szemnyomása, holdtöltekor
pedig ez még tovább fokozódhat, mi több, az ilyenkor föllépő
látásélesség-csökkenés egészséges szrmú embereknél is
látászavarokat okozhat, ezért is történik holdtöltekor több közúti
baleset.
AZ ÉVSZAKOK HATÁSAI
A biometeorológia egyik legfontosabb megfigyelése azonban az
évszakok emberi szervezetre gyakorolt hatásainak feltárásában
mutatkozik meg. Bár az évszakoknak, az évszakok közötti
változásoknak egészséges egyéneknél nem szabadna panaszokat
kiváltaniuk, ennek ellenére a legtöbb embernél mégis bizonyos
betegségtünetek kötődnek az év adott időszakaihoz. Mindennek
az a magyarázata, hogy az élettani folyamatok más-más módon
működnek az egyes évszakokban. A vér hemoglobinszintje
például, ami elég sok testi folyamatot meghatároz, júliusban a
legmagasabb, és januárban a legalacsonyabb. Ezáltal bizonyos
betegségek januárban illetve júliusban tudnak inkább fellépni.
Biometeorológiai megfigyelések szerint a gyerekszülés, illetve
gyereknemzés ideje sem érdektelen: mind a testi, mind a
pszichés fejlődése azoknak a gyerekeknek alakul a
legkedvezőbben, azok lesznek a legéletképesebbek, akik vagy
februárban vagy szeptemberben születtek. A nagy tehetségű
emberek, a kiemelkedő kapacitással rendelkező zsenik általában
áprilisban fogantak és ugyanebben a hónapban is haltak meg. A
legfokozottabb elméleti, intellektuális tevékenységnek
ugyanakkor főleg a tavaszi első meleg és az őszi első hideg
kedvez. Megfigyelték, hogy a nagy írók vagy a nagy
zeneszerzők főleg ezekben az időszakokban alkották jelentős
műveiket.
 Az évszakok általában a hangulatra vannak hatással. Ennek
sok oka van, például a fentebb említett napfényes órák száma az
éves cikluson belül, befolyásolva ezzel a mirigyrendszert, azon
keresztül pedig a lelkiállapotot. A következőkben azokat a sze-
zonális panaszokat és betegségeket vesszük végig, amelyek egy-
egy évszakhoz köthetők, illetve az adott évszakban gyakoribbak.
Tavasz - Migrén, álmatlanság, mandulagyulladás, tüdőgyul-
ladás, ízületi problémák és bőrproblémák léphetnek fel
ilyenkor. Ne feledjük, hogy télen, akármennyire is odafigyel az
ember az életmódjára, sok esetben mégiscsak kevesebbet mo-
zog és jóval több hőkezelt ételt vesz magához, lévén elég nehéz
ilyenkor megfelelő minőségű nyers ételhez, gyümölcshöz,
zöldséghez jutni. Telente tehát fokozódik a méreganyagbevitel,
a hőkezelés miatt csökken a lúgok aránya, enyhe acidózis
alakul ki a szervezetben, a pH-egyensúly savas irányba tolódik
el. A télen lerakódott mérgektől aztán tavasszal, amikor az
ember elkezd több nyerset enni, a szervezet próbál megszaba-
dulni, s ez bizony panaszokat, problémákat okozhat.
Nyár - Vesegörcs, epegörcs, szénanátha és egyéb allergiás
panaszok, bőrbetegségek, infarktus, hasmenés és bélhurut
alakulhat ki ilyenkor. Természetesen attól függően, ki mire
allergiás, melyik növény mikor virágzik, az orrfolyásos tünetek
és különböző allergiás reakciók máskor is felléphetnek.
Ugyanakkor akár könnyűszerrel meg is előzhetné az ember min-
dezt, ha télen virágporkúrát tartana: a legjobb vegyes virágport
beszerezni és télen két-három héten keresztül intenzíven virág-
port juttatni a szervezetbe, ami ha ily módon megbarátkozik a
virágporral, akkor az allergén időszakban már kevésbé fog
reagálni a virágporra. Ha valakinél mégis beindul az orrfolyás
vagy a váladékozás, akkor még mindig bekenheti olajjal az
orrüregét, ugyanis az olaj megakadályozza, hogy a virágpor föl-
tapadjon az orrnyálkahártyára, s a panaszok így is kivédhetők.
Ősz - Megfázás, nátha, asztmás rohamok, légzéssel kap-
csolatos egyéb problémák, májbetegségek - májgyulladás,
sárgaság -, valamint bizonyos érrendszeri panaszok - embó-lia
és trombózis jelentkezhet.
Tél - Különböző gyulladások, bronchitis, magas vérnyomás,
cukorbetegség, székrekedés, hályogos panaszok jellemzőek
ilyenkor - főleg zöldhályog, hiszen az a szemnyomással függ
össze, ami viszont intenzíven reagálhat a külső időjárási
viszonyokra (amint azt a Hold-ciklusok v á l t o z á s a okozia
egészségügyi problémák sorában már láttuk).
A frontérzékenységgel, frontbetegséggel kapcsolatos legfőbb
gond talán az, hogy a panaszok jelentkezésekor az ember a
legkevésbé sem gondol arra, hogy tüneteit az időjárás változásai
okozzák. Rengeteg egyéb dolog felmerül benne, de hogy az
időjárási frontok, a légköri változások állnának egészségügyi
problémái hátterében, az eszébe sem jut. Most azonban, hogy a
legfőbb panaszokat l i s/ .i a zi uk, talán ez a gyanú is felmerül
majd az érintettekben, S a követ kezőkben felsorolásra kerülő
egyszerű, természetes kezelési módszerekkel meg is fogják
tudni szüntetni frontérzékenységüket.
A cél mindenképpen a szervezet megerősítése úgy, hogy
testünk-lelkűnk ne reagáljon a külső időjárási változásokra. Az
első teendő e téren a táplálkozás megreformálása.
ÉTREND ÉS ORTOMOLEKULÁRIS MEDICINA
Mint arra az előadás elején már utaltam, a túlsúlyos betegek
között több a frontérzékeny, ezért az első lépés az optimális
testsúly elérése. Fontos, hogy az ember lehetőleg teljes értékű
ételeket fogyasszon, nyomelem- és vitaminhiány esetén ugyanis
a szervezet érzékenyebben reagál a frontokra. A
hiánybetegségek kiküszöbölése viszont erősíti a szervezetet,
szemben a magas fehérjetartalmú és a finomított ételekkel,
amelyek a szervezetet legyengítik, így az kevésbé tud védekezni
a frontokkal szemben. Mivel a leggyakrabban a hideg- és a
melegfront vált ki panaszokat, ezekre érdemes külön is
kitérnünk táplálkozástanilag. Ha valaki a melegfrontokra
érzékeny, akkor elsősorban A-, B2-, C- és K-vitamint kell
bevinnie a szervezetébe, a nyomelemek közül pedig káliumra és
foszforra van szüksége. Fontos
ilyenkor továbbá a természetes nyugtatószerek, a gyógyteák
fogyasztása - citromfű, macskagyökér, komló -, valamint a
szervezet lúgosítása kitűnő védettséget nyújthat a melegfront-
érzékenység ellen például a szódabikarbóna-kúra vagy a sok
nyers zöldségféle fogyasztása. A hidegfrontra érzékenyeknél a
vitaminok közül a Bj-, a D- és az E-vitamin, a nyomelemek
közül pedig a jód, a kalcium és a magnézium bevitelére kell
különösképpen odafigyelni, illetve érdemes a savas vegyhatású
ételek - elsősorban a friss idénygyümölcsök - bevitelét fokozni.
Ezen kívül a természetes aktivizáló módszerek fontosak, legyen
az hideg vizes ledörzsölés vagy mentolos jellegű gyógyteák -
borsmenta, fodormenta -fogyasztása.
Mivel az alkoholisták, dohányosok és egyéb szenvedély-
betegek többségére jellemző a frontérzékenység, ezért nagyon
fontos megválni a pótszerektől. Táplálékaink közül elsősorban
a tein-, a koffein- és a teobromin-tartalmú ételeket kell kiküszö-
bölnünk, ha frontérzékenységünket le szeretnénk küzdeni. Teint
tartalmaznak a fekete teák, koffeint a kávé és a szénsavas
üdítőitalok, teobromint pedig a csokoládé és a kakaó.
A frontérzékenyeknek hét, alapvető fontosságú táplálkozási
szabályt kellene mindenképpen betartaniuk:
1) lassú, nyugodt étkezés, alapos rágással;
2) vegyszermentes, lehetőleg biotermesztésből származó
ételek előnyben részesítése az E-számoktól hemzsegő
készételek helyett;
3) teljes értékű ételek fogyasztása a finomított, agyonma-
nipulált élelmiszerek helyett;
4) az étrend felét a természetes, friss, nyers, élő állapotban el-
fogyasztott ételek - gyümölcsök és zöldségek - tegyék ki;
5) a fehérjemérgezés megszüntetése, a magas fehérjetar-
talmú ételek - húsfélék, tojás, sajt, túró, szója, gomba stb. -
kerülése;
6) a finomított fehér cukor, illetve az ezzel készült ételek és
italok - cukros üdítők, lekvárok, sütemények - kerülése;
7) állati zsír helyett növényi olajok használata.
LÉGZŐGYAKORLATOK, TESTI ÉS LELKI EDZÉS
A szervezet megedzését persze nem csak a táplálkozás felől
közelíthetjük meg. A frontérzékenység leküzdésében kitüntetett
szerepe van a légzésnek, a légzőgyakorlatoknftk. A leg-
fontosabbak: a légzcSgyakorlatnak számító sóhajtás és ásítás, a
váltott orrlyukú - vagy más néven polarizált - légzés (amely
kiegyensúlyozza az emberben a pozitív és a negatív energiákat,
a jin és jang erőket), valamint a négyütemű légzés-ekkor a
kilégzés és a belégzés után is iktassunk In- egy-egy légzés-
szünetet. Egy további, a frontérzékenyeknek orvosok által is
javasolt légzőgyakorlat a gycrtyaíújás: I- 1,5 méterre helyez-
zünk magunk elé egy égő gyertyát, és 10 15-s/ör egymás után
próbáljuk elfújni azt. Rutinosak növelhetik a távolságot, vagy a
sorba állított gyertyák számát.
A hidegre való érzékenység ellen is edzhetjük magunkat. A
hideg lábat és a feji vérbőséget okozó öltözet elősegíti a front-
érzékenység kialakulását. Fontos lenne tehát a meleg láb és a
„higgadt, hűvös fej" megvalósítására törekedni! A hideg,
fázékony lábak edzésére ajánlott a víztaposás és télen a hóban
járás (erről bővebben lásd az idevágó hidroterápiás részt).
Étkezések előtt érdemes felmelegíteni a lábakat, és lefekvés
előtt is jót tesz a forró lábfürdő. A fej ugyanakkor - amikor csak
lehet - maradjon fedetlen, még hidegben is. A felesleges,
mértéktelen fejfedőhasználat fokozza a frontérzékenységet és
mellesleg a hajnak sem tesz jót. Érdemes továbbá olyan ruhá-
zatot hordani, amely nem túl szoros, megfelelően szellőzik, s
ezzel elősegíti a bőrlégzést.
Ha például valaki nagyon érzékeny a hidegre, és ezért túl
meleg szobában lakik, azzal szintén megnöveli a frontokra való
érzékenységét. Hasonlóan rontja a légköri ingerekre való
reagálási képességet a légkondicionáló berendezés. A mester-
ségesen létrehozott klíma gyengíti a szervezetet, és hajlamossá
tesz a frontérzékenységre. Nagyon fontos lenne tehát, hogy az
illető szép fokozatosan hozzászoktassa szervezetét a friss, hűs
levegőhöz, a hőmérsékletváltozáshoz, a lehűléshez — gyakori
szellőztetéssel, a szoba hőmérsékletének csökken-
tésével, nyitott ablaknál alvással, szaunázás utáni hideg zu-
hannyal stb. A frontérzékenység tekintetében az optimális
szobahőmérséklet 16-19 °C között lenne, még ha a frontérzé-
kenyek általában 20-22 °C-nál melegebb szobában érzik is jól
magukat. A nedves falú, dohos helyiség megbetegít, a fűtött
helyiséget viszont párásítani kell. A levegő páratartalma opti-
mális esetben 40-60% között mozog.
Fontos lehet továbbá a rendszeres mozgás - úszás, futás,
kerékpározás, kirándulás -, annál is inkább, mivel a mozgás-
szegény, ülő életmód a frontérzékenység kialakulásának ked-
vez, valamint a különböző, lehetőleg szabad levegőn végzett
sporttevékenységek, és a természeti elemekkel való kapcsolat-
tartás - a lég- és a napfürdő például remekül véd a légköri be-
folyások, változások ellen, de amint azt a müncheni Ludwig
Maximilián Egyetem Klimatológiai és Balneológiai Klinikájá-
nak kutatóorvosai kimutatták, már a rendszeres séta is jótékony
hatással van a frontérzékenyekre.
Persze a napfürdőt ne keverjük össze a napozással! A
napfürdőzéshez főleg a kora délelőtti órák - a 10 óra előtti
időszak -, vagy a késő délutáni órák - a 16 óra utáni időszak -
alkalmasak, amikor a nap fénye már nem annyira erős. Érdemes
a teljes testfelületet napoztatni, de a cél nem a lebar-nulás,
hanem a Nap gyógyító hatásainak a felvétele - legfeljebb 10-15
percet töltsünk hát a napon hanyatt, majd 10-15 percet hason
fekve, s ügyeljünk rá, hogy közben tartsuk befedve a fejünket.
A napfürdő előtt, majd azt követően is alaposan tisztítsuk le a
teljes testfelületet, befejezésül olajos bedörzsölést is
alkalmazhatunk. A napfürdőzés erősíti az immunrendszert,
serkenti a bőrlégzést, segíti a B-vitaminok képződését, jó
hatással van az anyagcserére, antibakteriális hatású, fokozza az
életerőt és regenerálja az idegeket!
Mivel a legtöbb időjárási változás pszichés problémákat is
okoz, ezért a lélek megedzését sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Tulajdonképpen bármilyen stresszoldó módszer hatásos lehet,
különösen azok, amelyek a vegetatív idegrendszert célozzák
meg, legyen az relaxációs vagy meditációs praxis, autogén
tréning, vagy éppen személyre szabott kineziológiai oldás.
SZÍNTERÁPIA
A színekkel is nagyon jól lehet befolyásolni a frontérzékeny-
séget. A színterápiában a zöld színt tartják a legmegfelelőbbnek
a frontérzékenység ellen. Az ember tartózkodhat zöld fénnyel
megvilágított szobában, de otthonába csempészheti a zöld
színeket tapéta, függöny, szőnyeg stb, formájában is. Nézheti
vagy imaginálhatja a zöld fényi, vagy a front közeledtével
öltözhet zöld színű ruhába (hogy csak néhány lehetőséget
említsek a zöld szín felvételére). Persze a leghatásosabb az, ha
kimegyünk a természetbe, s elmélyedünk a táj zöldjében!
HIDROTERÁPIA
A vízzel történő gyógymódok közül frontérzékenység ellen hat,
a szervezet erősítését szolgálja, ha az ember 5-10 percre
harmatos vagy eső áztatta fűben sétál, de hasonlóan jót tesz az
egész test hideg vizes lemosása, a hideg leöntés, a hideg vizes
törülközővel való ledörzsölés (frottírozás), a váltózuhany,
illetve a természetes vízben járás is. Természetesen aki ez
utóbbit nem tudja megoldani, annak otthon a fürdőkád is
megteszi. Aki télen a hóban naponta egy-két percig mezítláb
járkál, az se megfázni nem fog, se influenzás nem lesz, ráadásul
a hideget is sokkal jobban fogja bírni. Ezt a módszert persze
csak akkor veheti igénybe az ember, amikor a teste föl van
melegedve. A hóban járkálás mindenképpen ellenjavallott, ha
valaki már amúgy is át van fagyva és a lába jéghideg. A hóban
járkálásnak egy meleg szobából kiindulva, előtte a lábakat jól
átdörzsölve érdemes nekivágni, de egy-két perc után vissza kell
térni a melegbe, és fel kell melegíteni a lábakat. Edzettebbeknél
- az előbb említett szabályok betartása mellett - akár az egész
test hóval való ledörzsölése is szóba jöhet.
Itt említeném meg a szaunázást, amit frontérzékenyeknél
legalább hetente egyszer érdemes alkalmazni. A nagy forróság
és a hideg zuhany váltakozó ingerei javítják a szervezet alkal-
mazkodóképességét: 10—15 perc meleg után 1-2 perc hideg
hatás következzen, majd az egész folyamatot még kétszer meg-
ismételhetjük. Szívbetegek és magas vérnyomásban szenvedők
azonban vigyázzanak, az ő szervezetükre nézve lehet, hogy a
szaunázás túlzottan megterhelő és veszélyes lehet!
 FlTOTERÁPIA A gyógynövények
közül frontérzékenység ellen - kísérleti adatokkal is
bizonyíthatóan - a citromfű véd a legjobban.
Frontérzékenységben szenvedőknek hat héten keresztül na-
ponta háromszor adtak citromfűteát, és pusztán ennek hatására
a betegek 85-90%-ánál a panaszok csökkenése illetve teljes
megszűnése volt megfigyelhető. Egy csésze forró vízhez 2-3
teáskanálnyi friss vagy szárított citromfűlevél szükséges; 10
percnyi áztatás után szűrjük le és naponta igyunk három
csészényit ebből a teából. Fogyasztásra érdemes ezen kívül a
rozmaring-, a levendula- és a zsályatea, aktivizálásra szolgálhat
a borsmenta és a fehér üröm, akiknél pedig a frontok
elsősorban pszichés panaszokat - levertséget, kábultságot,
depressziót - okoznak, azok számára az orbáncfű teája. Nem
véletlen, hogy az orbáncfű legfőbb hatóanyaga, a hipericin az
antidepresszáns gyógyszerekben is megtalálható, hiszen nyug-
tató hatása mellett nem tompítja le az embert, azaz mellék-
hatásként nem kell számolnunk a koncentrálóképesség és a
memóriakapacitás megváltozásával. A frontérzékenység és az
általa okozott panaszok általános enyhítésére alkalmasak
továbbá a következő gyógynövények teái: angyalgyökér,
bazsalikom, boróka, cickafark, csalán, csipkebogyó, galagonya,
gyöngyajak, kakukkfű, kálmos, kerti ruta, komló, koriander és
szagos müge.
REFLEXOLÓGIA
A frontérzékenység esetén talpon keresztül aktiválandó
területek a következők: a hipotalamusz zónája - a nagylábujj
begyének fölső része -, a napfonat (plexus solaris) zónája -ami
az ujjpárnák alatt, a talp közepén található -, illetve a hipofízis
zónája - ez a nagylábujj begyének középső részére esik. Ezen
kívül másodlagosan, lazító célzattal masszírozható még a tarkó,
a váll és a gerinc zónája, hiszen ezen területek izomtónusa
fronthatásra fokozódik, görcsök léphetnek föl, ami aztán
fejfájást és egyéb izomfájdalmakat okozhat.
AKUPRESSZÚRA
Frontérzékenység esetén egyrészt a vesemeridián első pontját -
valamivel a plexus solaris pont fölött, föntről számítva
a talp egyharmadánál található - kell ingerelni, másrészt a
vastagbél-meridián 4-es pontját, ami a kézháton található -ha az
ember összeszorítja a hüvelyk- és mutatóujját, akkor az ott
képződő dombocska legmagasabb pontja, az úgynevezett Jolly
Joker pont lesz az. Fz a nyomásra általában igen érzékeny domb
egyébként a tüdővel és a tüdőkapacitással is összefügg: minél
izmosabb v al ak i n é l , annál erősebb az illető tüdeje.
Légzőgyakorlatokal végezve a tüdőkapacitás növekedése
általában nehezen tesztelhető, de a tüdő erősödését kiválóan
jelzi ez az izom. I látásos lehet továbbá a lép-meridiánnak a
belboka fölött három u j j n y i v a l található 6-os pontjának
ingerlése, a szívmeridián 7-es pontjának aktiválása a csukló
belső felén, a kisujj vonalában, valamint a szívburok-meridián
6-os pontjának masszázsa két ujjnyival a csuklóredő alatt,
középen.
Ha valaki az akupresszúrás módszer mellett dönt front-
érzékenysége leküzdésében, akkor a front érkezése előtt már
pár nappal érdemes - akár naponta többször is - egy-két percig
masszíroznia ezeket a pontokat, de nem mindegy, hogy milyen
ujjtartással! A masszázst hüvelykujjal kell végezni, mert az
semleges töltésű, vagy úgynevezett „semleges tartásban", tehát
a mutatóujját és a középső ujjat összeérintve, kiegyenlítve ezzel
az ujjak pozitív-negatív polaritását.
TÁVOL-KELETI ORVOSLÁS
A tradicionális kínai orvoslás szerint a betegségeknek van belső
és külső oka. A klimatikus tényezők természetesen a külső okok
közé számítanak. A kívülről támadó kóros energiákat
hagyományosan „a hat gonosz"-kénl vagy „a hat ostor-
csapásaként említik. Ezek a klimatikus ellenségek a követke-
zők: szél, hideg, nedvesség, forróság, szárazság, hőség. A
legveszélyesebbnek ezek közül is a szelel tartották, amely ősi
kínai szövegek szerint akár száz különböző betegség előidézője
is lehet, de a leggyakoribb megfigyelések arról tanúskodnak,
hogy a fejben és a bőrön, valamint a tüdő és az orr érzé-
kenységét megnövelve vált ki kóros tüneteket. A klimatikus
viszonyokhoz egy-egy elemet rendeltek, s ezzel magyarázták
bizonyos szervek megbetegedéseit.
 Az összefüggéseket az alábbi táblázat szemlélteti:
Klimatikus tényező Öt elem Szervek
szél fa máj, epe
hőség tűz szív, vékonybél
nedvesség föld lép, gyomor
szárazság fém tüdő, vastagbél
hideg víz vese, húgyhólyag
KLÍMATERÁPIA
Aki megteheti, a klímaterápiát is igénybe veheti front-
betegségéből adódó panaszai enyhítésére. Földünkön vannak
ugyanis olyan térségek, ahol olyan klimatikus viszonyok van-
nak, amelyek kifejezetten kedvezően hatnak a frontérzékeny
betegekre. A hidegfrontra érzékenyeknek főleg a tengerparti
klímát érdemes igénybe venniük, a melegfrontra érzékenyeknek
viszont leginkább az ezer méter feletti magaslati hegyi levegő
tesz jót. Azok az emberek, akik nem tudják pontosan, hogy
hidegre vagy melegre érzékenyek, de valamiféle front-
érzékenységgel mégis rendelkeznek, az 500 és 1000 méteres
magasságban fekvő erdős középhegységek déli oldala, illetve
keleti lejtői javasoltak effajta kúrára.
HOMEOPÁTIA
Nagyon hatékony homeopatikus ellenszer lehet front-
érzékenység esetén az Acidum benzoicum - magyar nevén
benzoesav - D3-as hígításban, elsősorban is a hideg okozta
ízületi problémák, gyulladások és reumás panaszok kezelésére.
Az Acidum nitricum - magyarul salétromsav - D4-es hígításban
elsősorban olyan betegeknél hatásos, akiknek idő-
járásváltozáskor az emésztési panaszai - gyomor-, bél- és
veseproblémái - erősödnek föl. Az Aurum metallicum, vagyis
az arany D30-as hígításban főleg a hideg és szeles idővel
összefüggő frontpanaszoknál használható sikerrel. A Licopo-
dium - azaz a korpafű - D30-as hígításban a szeles időjárás
nyomán jelentkező pszichés problémák ellen hatásos. D3-as
hígítású Aconitum szedése javasolt napszúrás, száraz-szeles
időjárással összefüggő idegfájdalmak, illetve rendkívüli hőség
okozta nyugtalanság és alvászavar leküzdésére. Az Allium cepa
D4-es hígítása a nyirkos, hideg idő következteben fellépő
orrfolyás, nátha és köhögés, valamim a magas páratartalom
hatására jelentkező reumatikus fájdalmak ellenszere lehet.
AD30-as Belladonna segíthet a szeles idő miatti idegfájdalmak
és görcsök, illetve a hőség vagy erős napsütés miatt kialakuló
hasogató fejfájás enyhítésében. Végezetül a Chamo-milla D30-
as szerrel a huzat, a szél, a viharok és zivatarok okozta fej-, fog-
és arcfájást, továbbá a hideg hatására jelentkező ízületi és
izomfájdalmakat kerülhetjük el.
A FRONTÉRZÉKENYSÉG PSZICHIKAI HÁTTERE
Mint azt már az előadás elején tisztáztuk, a vegetatív ideg-
rendszernek többek között az lenne a feladata, hogy a belső
homeosztázist, a szervezet belső egyensúlyát fenntartsa.
Akármilyen is legyen a kinti hőmérséklet, a fényviszonyok, a
páratartalom - essen a hó, süssön a nap vagy fújjon a szél -, az
emberi testhőmérsékletnek nagyjából azonos szinten kell
maradnia. A vegetatív idegrendszer - illetve annak legfőbb
szabályozója, a hipotalamusz - érzékeli a külső változásokat, és
olyan folyamatokat indít be a szervezetben, amelyek ellen-
súlyozzák azokat, fenntartva a belső egyensúlyt. Az időjárási
változások befutnak a hipotalamuszhoz, amely hat a vegetatív
idegrendszerre, az pedig a maga szimpatikus és paraszimpatikus
idegtörzsein keresztül beindítja a megfelelő változásokat. A
szimpatikus idegtörzs növeli a teljesítményt - az ember tettre
készebb lesz, energiával töltődik íöl -, a paraszimpatikus
idegtörzs viszont inkább raktározza az energiát, a pihenésben, a
nyugalom megteremtésében segít. Akár azt is mondhatnánk,
hogy a szimpatikus idegtörzs a gázpedál -ennek tónusa
melegfront esetén fokozódik -, a paraszimpatikus idegtörzs
pedig a fék - tónusa hidegfront közeledtével növekszik. Mivel a
mai emberi rengeteg stresszhatás éri, ezért a vegetatív
idegrendszer fokozott megterhelésnek van kitéve, s előbb-utóbb
fellep az úgynevezett vegetatív disztónia - a vegetatív
idegrendszer működési zavara -, amely aztán
frontérzékenységhez vezet. A frontérzékenység kiküszöbölése
érdekében tehát ezt a bizonyos vegetatív disztóniát kell felszá-
molni, a korábban felsorolt módszereket - homeopátiát, aku-
presszúrát, reflexológiát stb. - igénybe véve.
NÉPI BÖLCSESSÉGEK
Az időjárásváltozások külső hatásainak kivédését célzó ter-
mészettudományos módszerek mellett azonban létezik egy még
ősibb, sokszor hasonló alapokon nyugvó, legfeljebb a pontos
magyarázatokat megadni képtelen népi bölcsesség, melyek
igazságtartalmát azóta a biometeorológia, illetve a humán-bio-
meteorológia is igazolta. Befejezésül ezen hagyományos népi
bölcsességek, szólások közül szemelgetnénk néhányat.
„A telihold elfogyasztja a felhőket." E megfigyelés hát-
terében az a nagyon egyszerű ok húzódik meg, hogy a telihold
csak tiszta, derűs, felhőmentes égbolton látható, azaz végül is
nem a telihold idézi elő a felhők hiányát, hanem a felhők
hiánya miatt látható a telihold.
„Ha szivárvány van a Hold körül, akkor eső lesz." Eső előtt,
a légkörnek megnövekszik a pára- és víztartalma, ettől pedig a
látási viszonyok úgy változnak meg, hogy a Hold körül külön-
böző holdudvar- vagy szivárvány-jelenséget láthat az ember.
„Ha este vörös az ég alja, szél lesz." Az erősebb szélfújás
kezdete előtt már megindul egyfajta levegőmozgás, amitől több
por kerül a magasabb légrétegekbe, ennek hatására pedig
vörösebbnek látszik az ég alja.
„Eső lesz, ha a messze fekvő hegyek közelinek látszanak."
Avagy: „Eső lesz, ha messzire hallatszik a harangszó." Eső előtt
a légkör hőmérsékleti rétegződése megváltozik, ezáltal a fény-
és a hanghullámok is könnyebben terjednek.
További, esőt előrejelző változások még a népi bölcsesség
szerint: a harangkötél megkeményedése, az égő gyertya ser-
cegése, a só nyirkossá válása - ezek fizikális alapja a levegő
nedvességtartalmának megnövekedésében keresendő.
A népi hagyományban nemcsak efféle általánosságok
fogalmazódtak meg, hanem bizonyos napokhoz bizonyos
időjárási jelenségek is hozzákötődtek.
Hadd említsek meg ezek közül is egy-két érdekesebbet!
Január 25., Pál napja - ez az év egyik leghidegebb napja,
utána általában már enyhülni szokott az idő, ezért is mondja azt
a népi bölcsesség, hogy a „pálfordulta" egyben az időjárás
fordultával is összekötődik.
Február 24., „Jégtörő" Mátyás napja - szintén az időjárás
enyhébbre fordulásával, a tavasz közeledtével függ össze.
Március 18., 19. és 21., Sándor, József és Benedek napja -ők
azok, akik „zsákban hozzák a meleget".
Június 8., Medárd-nap - „Ha Medárd napján esik az eső,
akkor még negyven napig esni fog."
Szeptember 29., Mihály-nap - Mihály napjának időjárásából
az év hátralévő részének időjárására következtettek. Ha például
Mihály napján északi szél fújt, akkor azt mondták, hogy hideg,
de ha déli szél, akkor enyhe lesz a tél.
December 13., Luca napja - a Luca napját követő 12 nap
időjárása megmutatja a jövő év 12 hónapjának várható idő-
járását.
December 31., Szilveszter-nap - az évforduló időjóslási
eljárása az úgynevezett hagymakalendárium volt. Szilveszter
napján fogtak egy nagy fej hagymát, szétvágták 12 gerezdre,
enyhén megsózták, és rárakták a kandallóra. Másnap a gerezdek
állapotából következtettek az eljövendő év egy-egy hónapjára.
Ezzel az év, s egyben mai előadásunk végére értünk. Kívá-
nom mindenkinek, hogy a természetes életmód révén minden
időjárási körülmény közepette egészséges és életerős legyen!
Köszönöm a figyelmet.

A FÁJDALOMCSILLAPÍTÁS
TERMÉSZETES MÓDSZEREI
Szeretettel köszöntök mindenkit! Mai témánk a fájdalom-
csillapítás lesz; először általánosságban szeretnék róla beszélni,
majd néhány tipikus fájdalom természetes megszüntetési
módját mondom el. Rögtön az elején leszögezném, hogy bár a
fájdalom nagyon kellemetlen, mégis szükséges rossz - hogy
miért van rá szükség, az remélhetőleg ki fog derülni. A fájdalom
minden esetben jelzés, tünet, ami figyelmeztet valamire. Még
maga az orvostudomány is azt vallja, hogy amíg nem sikerül a
fájdalom okát, gyökerét megtalálni, addig nem érdemes a
fájdalmat csillapítani vagy megszüntetni, hiszen az is
diagnosztikus értékű, hogy hol fáj valami, milyen intenzitással
fáj, milyen külső hatásra javul vagy rosszabbodik a fájdalom.
Bármilyen fájdalma legyen tehát az embernek, az első teendő,
még mielőtt elkezdené azt csillapítani, hogy próbáljon meg
rájönni arra, hogy a fájdalom mint tünet mire figyelmeztet, mi
lehet a mélyebb oka, mi állhat a probléma hátterében. Minden
fájdalomcsillapítás tüneti kezelés, másodlagos módszer, amit
csak párhuzamosan érdemes használni a fájdalmat valójában
okozó betegségek elsődleges kezelése mellett. S hogy ez az
általános téma miért kerül a népbetegségek sorába? Nos, a
felmérések szerint a világon minden harmadik embernek van
valamilyen krónikus fájdalma - legyen az súlyos vagy kevésbé
súlyos -, ami folyamatosan kínozza az illetőt. Maga a
fájdalomcsillapítás is külön iparággá nőtte ki magát: újabb és
újabb fájdalomcsillapítókat próbálnak a piacra dobni, és e
termékek igencsak kelendőek, hiszen érthető módon mindenki
szeretne minél előbb megszabadulni saját fájdalmától.
Az emberi szervezet saját fájdalomcsillapító mechanizmussal
rendelkezik. A szelíd gyógymódok célja éppen e saját fájdalom-
csillapító rendszer aktivizálása, a szervezet természetes fáj-
dalomcsillapító anyagai termelésének beindítása. A legismer-
tebbek ezek közül az agy által termelt endorfin és enkefalin,
amelyek a morfinhoz hasonló hatást váltanak ki. A mesterséges
és természetes fájdalomcsillapítás közötti különbség tehát abban
áll, hogy míg a mesterséges fájdalomcsillapításnál külsőleg
próbálnak a szervezetbe juttatni olyan anyagokat, amelyek a
fájdalmat megszüntetik, addig a természetgyógyászat arra
törekszik, hogy a szervezet saját fájdalomcsillapító mechaniz-
musait aktivizálja, s oly módon csillapítsa a fájdalmat, hogy
közben ne okozzon további károsodásokat. A természetes fáj-
dalomcsillapító módszereknek nincsenek mellékhatásai!
Érdekes módon a legtöbb ember úgy gondolja, hogy a fáj-
dalom egy teljesen objektív dolog, de az orvosi antropológia
számtalan vizsgálata rámutatott arra, hogy a fájdalom - akár-
milyen furcsán hangozzék is - kultúrafüggő. Az emberek az
egyes kultúrákban nem ugyanúgy reagálnak ugyanarra a fáj-
dalomra, a megélés módja nagyban függ például az illető
hitétől, neveltetésétől, az adott nép temperamentumától. Az
egyik kísérletben például ugyanolyan tűszúrásnak tettek ki
észak-európai és mediterrán tájakon lakó embereket, és kiderült,
hogy az észak-európai emberek általában jobban tűrik a
fájdalmat, míg az olaszok túldramatizálták ugyanazt a
fájdalmat. Azokban a kultúrákban, ahol erénynek vagy a fér-
fiasság jelének számít a fájdalom tűrése - például az indiánoknál
-, ott rezzenéstelen arccal tűrik akár azt is, hogy lenyúzzák a
bőrüket, míg ugyanettől az állag európai ember éktelenül
ordítana. Érdekes továbbá, hogy a fájdalomérzet intenzitása
függ a körülményektől is, ahol és ahogyan az ember elszenvedi
az adott fájdalmai. Nem mindegy például, hogy az ember egy
komoly edzés vagy verseny közepette sérül-e meg, mert akkor
sokkal kevésbé veszi azt észre, vagy ugyanazt a sérülést otthon
szenvedi-e el. Katonáknál is azt figyelték meg, hogy ha csata
közben szenvednek komolyabb sérülést, azt sokkal kevésbé élik
meg fájdalmasnak, mintha egy hasonló sérülést a harctéren
kívül szenvednek el. Felmérési adatok szerint a harcokban
súlyosan sérült katonák-
 nak körülbelül a 60%-a napokig nem érzett fájdalmat, olyan jól
működött szervezetük saját, természetes fájdalomcsillapító
mechanizmusa. Az is fontos, hogy egy konkrét fájdalomról mit
gondol az ember. Ha például valakinek rendszeresen fáj a hasa,
és úgy gondolja, hogy ez azért van, mert rosszul táplálkozik és
ettől rendszeresen puffad, akkor kevésbé fájdalmasnak fogja
megélni ezt a kellemetlen tünetet. Ugyanakkor ha azt gondolja,
hogy gyomorrákja van, akkor sokkal erősebbnek fo gja megélni
ugyanazt a fájdalmat. Nagyon is sokat számít hát, hogy ki
mennyire tudja megváltoztatni saját hozzáállását, saját
gondolkodását, hitét a fájdalomról, mert ez is befolyásolni
fogja, hogy bizonyos fájdalmak mennyire fognak fájni neki.
Az első és talán legfontosabb dolog az lenne, hogy az ember
ne pusztán ellenségének tekintse a fájdalmat, hanem fontos
figyelmeztető jelnek. Meg kell barátkozni a fájdalommal! Ha
testünkben valami rosszul működik, vagy a lelkünkben valami
tévútra jutott, ha valamilyen területen - életmód, étrend,
gondolkodásmód stb. - változtatásra van szükségünk, akkor
valamilyen fájdalom keletkezik a szervezetben, s a fájdalom
helyéből és módjából mint tünetből megfejthető, hol is követtük
el a hibát valójában. A fájdalom nem más, mint egy, a test által
közvetített pszichoszomatikus folyamat. Ugyanarra a
fájdalomra rosszabbul reagál az ember, ha levert és szomorú,
míg jó hangulatban jobban viseli azt. Célirányos mentális
tréninggel az ember fájdalomküszöbe feljebb tolható - jó
szemléltető alanyai ennek a fakírok. Egyes pszichológusok
szerint a krónikus fájdalom egy pszichés fájdalom fizikális, testi
megnyilvánulása! Más modellek szerint a fájdalom egyfajta
öntudatlan vezeklés a vélt vagy valós bűnök miatt, azaz az
önbüntetés egyik gyakori formája is lehet.
A fájdalomhoz való tudati hozzáállás és a tényleges fáj-
dalomérzet közötti kapcsolatot, azt, hogy a tudat erejével a
fájdalom megszüntethető, mi sem bizonyítja jobban, mint a
placebokísérlet. Az orvostudomány egy ideig tagadta, hogy a
tudatnak vagy a hitnek bármilyen hatása is lenne a fájdalmakra,
hiszen azt vallották, hogy a fájdalomérzet fizikális folyamat,
ami csak az idegrendszertől, az idegektől és a fájdalomérzékelő
receptoroktól függ. A placebohatás léte miatt azonban egyre
inkább kénytelenek elismerni, hogy a fájdal-
makat nagy mértékben befolyásolja a hozzáállás, a tudat. Több
ezer embernél használtak placebót fájdalomcsillapításra, a
legkülönfélébb fájdalmakra - a fogfájástól a fejfájásig -, és a
felmérések szerint a fájdalomcsillapításra adott placebo, amely
semmilyen fájdalomcsillapító anyagot nem tartalmazott, az
esetek 60%-ában megszüntette vagy csökkentette a fájdalmat,
pusztán azáltal, hogy a betegek azt hitték, hogy kaptak egy
olyan szert, ami elmulasztja fájdalmaikat. Ráadásul a placebók
súlyos fájdalmak esetén sokkal hatásosabbaknak bizonyultak,
mint enyhe fájdalmak esetén. Érdekes módon a hatást a
beavatkozás mikéntje, dras/.tikussága is befolyásolta: egy
csöppnyi kapszula kevésbé volt hatásos, mint egy óriási
injekciós tű, pedig a beteg mindkét esetben ugyanazt a placebót
kapta, ugyanakkora dózisban. Sőt, még az is számított, hogy
tablettaforma esetén az adott placebo mekkora volt és milyen
színű. A leghatásosabbnak a minél nagyobb méretű, vörös színű
placebo bizonyult, az csillapította leginkább a betegek
fájdalmait. Mindezek a jelenségek arra hívják fel a figyelmet,
hogy a hozzáállás, a hit, a tudatállapot igenis meghatározza,
milyen mértékű fájdalmai vannak az embernek és mennyire
tudja ezeket a fájdalmakat megszüntetni!
Az ember bőrén négyféle receptor van: az egyik a nyomást
érzékeli, egy másik a hideget, a harmadik a meleget, de a négy
receptortípus közül a leggyakoribb a fájdalomérzékelő receptor
- körülbelül 1,2 millió található a bőrfelületen. A fájdalmat
ezeken a fájdalomérzékelő receptorokon keresztül érzékeljük,
utána az idegpályákon keresztül az inger a gerincvelőbe fut, ott
történik egy átkapcsolás, majd a fájdalomérzet továbbfut az
idegeken keresztül az agyba, egészen pontosan az agytörzshöz
és az agykéreghez. Ez t e h á t a fájdalomérzet kialakulásának
tudományosan elfogadott útja külső sérülések esetén:
bőr -»• fájdalomérzékelő receptorok -*• gerincvelő -*•
agytörzs, agykéreg
Mivel tulajdonképpen minden fájdalomérzet az agyban
jelentkezik, ezért érthető, mennyire fontos az ember tudati
hozzáállása, a fájdalomról alkotott képe. A tudat befolyásolja
a fájdalomérzékelést, és a fájdalomcsillapításra is hatással van.
A kineziológiában létezik egy mondás, miszerint „a fájdalom az
elme kínja", nem pedig a testé! Az elme megváltoztatásával
képesek vagyunk tehát visszahatni a fájdalomra! Amíg az
orvostudomány nem fogadta el a pszichoszomatikus szem-
léletet, nevezetesen hogy minden testi tünetnek, minden
betegségnek, minden fájdalomnak van lelki oka is, addig úgy
gondolták, hogy a fájdalom csak és kizárólag azért jelentkezik,
mert a fenti folyamat végbemegy az emberben. Ha valakinek
olyan óriási fájdalmai voltak, amelyeket emberileg egyszerűen
már képtelen volt elviselni, az elmélet megalkotói kezdetben
úgy gondolták, hogy elég valahol sebészeti módszerekkel
megszakítani az adott idegpályát, s akkor nem fut be az agyba a
fájdalominger. A meglepő eredmény azonban az volt, hogy
hiába sikerült beazonosítani és átvágni az idegeket melyek a
fájdalmat az agyba továbbítják, ennek ellenére a fájdalom sok
esetben ugyanúgy megmaradt. A materiális okok megszűntek, a
fájdalom mégis megmaradt! A fájdalomérzékelés nem csak a
fizikai, testi folyamatokra vezethető vissza tehát, ahhoz a
tudatnak is nagy mértékben köze van.
A fájdalmat, annak kiindulópontját valóban az agykéreg
lokalizálja, majd miután felmérte a fájdalom erősségét, be-
indítja a szervezet válaszreakcióit. Fájdalom esetén felléphetnek
jellegzetes kísérőtünetek is. Egyszeri, erős, heveny fájdalom
esetén ilyen kísérő tünet lehet például az émelygés, a hányinger,
vagy akár a hányás. Erős fájdalom esetén gyakran előfordul,
hogy hirtelen leesik a vérnyomás, ezért nem ritka az
eszméletvesztés és az ájulás sem. Tartós fájdalom esetén
ugyanakkor, ha valakinél valamilyen betegség miatt akár
hónapokig, sőt évekig is folyamatosan fennáll a fájdalom, akkor
az sajnálatos módon a pszichére is nagyon rossz hatással van:
különféle félelmek, fóbiák, szorongásos tünetek alakulhatnak ki
az illetőben. A tartós fájdalmat étvágytalanság, álmatlanság,
depresszió és munkaképtelenség is kísérheti. Nagyon sok,
látszólag csillapíthatatlan fájdalomban szenvedő beteg az
öngyilkosságba menekül, ha egyéb úton-módon nem képes
krónikus fájdalmát megszüntetni. Az az ember, aki úgy
gondolja, hogy a fájdalom valami nagyon komoly, tragikus bajt
jelez, és ezért félni kell tőle, aggódni kell miatta, azt min-
den áron el kell kerülni, meg kell szüntetni, intenzívebbnek
fogja megélni a fájdalmat. Ha ellenben valaki úgy hiszi, hogy a
fájdalom fontos, szinte jóbarát, ami jelez valamit, amelynek
figyelmeztető üzenetétől nem kell félni, sőt, érdemes szem-
benézni vele és a fájdalom okával, az sokkal kevésbé fogja
intenzíven átérezni a fájdalmat. Önismereti szempontból
nagyon fontos, hogy az ember megvizsgálja azt, hogy miként
tekint a fájdalomra. Mindenkinek érdemes eltöprengenie azon,
mit is vél jelen pillanatban a fájdalomról, hogyan gondolkodik
róla, és hogy ezt a gondolati képet akkor is képes-e megőrizni,
amikor éppen fájdalmai jelentkeznek. Érdemes végiggondolni,
vajon mennyire akar rögtön megszabadulni az ember a
fájdalmától, vagy hajlandó esetleg felkutatni annak okát,
hátterét. Jelzésértékű lehet az is, ki mennyire akarja a világ
tudatára adni, ha fáj valamije, vagy hogy mennyire viseli
türelmesen a fájdalmat.
Az orvostudományban a legfőbb fegyver a fájdalmak ellen a
gyógyszer. A kezelés során a konkrét fájdalomcsillapítók -
gyenge fájdalomcsillapítók, narkotikumok, különféle kemény
drogok, ópiátok (ilyen például a legerősebb fájdalomcsillapító
szer, a morfium) stb. - mellett sokszor nyugtatót is adnak a
betegnek. Megfigyelték ugyanis, hogy amikor az embernek
fájdalmai vannak, akkor általában ideges, stresszes lesz, külö-
nösen, ha a kiváltó okokat sem ismeri - ez viszont még inkább
fokozza a fájdalomérzetet. Ugyanakkor ha valaki képes a fáj-
dalmai ellenére egy kicsit is lenyugodni, már azzal is csillapít-
hatja fájdalmait.
A fájdalomcsillapítókat az orvosok két részre osztják: gyenge
és erős fájdalomcsillapítókra. Gyenge fájdalomcsillapítónak
számítanak azok a szerek, amelyek a tudatra nincsenek hatással,
így például a fejfájáscsillapítók, vagy a gyulladáscsökkentők.
(A legtöbb fájdalom fizikai oka egyébként valamilyen
gyulladásos folyamat.) I la v a l a k i rendszeresen használ
gyenge fájdalomcsillapítókat, annak előbb-utóbb jelentkeznek a
mellékhatásai. Egyrészt károsodik a vérképző rendszer,
másrészt a máj és a vese, de a gyenge fájdalomcsillapítók
rendszeres szedése nagy mértékben elősegíti a feké-lyesedést,
illetve különböző hiánybetegségek kialakulását is. (Az
ortomolekuláris medicina előadássorozat keretein belül
többször is kitértünk arra, milyen hiánybetegségeket okozhat- Ezen módszerek egyenkénti megtárgyalása után végül
nak a fájdalomcsillapítók, elrabolva a szervezetből a lét- áttekintjük majd a leggyakoribb fájdalomtípusok szelíd enyhí-
fontosságú vitaminokat és nyomelemeket (Lásd a 4. számú tési módozatait is. Mielőtt azonban mindezekbe belevágnánk,
függeléket!) Az erős - azaz a tudatra nézve kábító hatású - fáj- még egyszer hangsúlyoznám, hogy ezek csupán tüneti kezelé-
dalomcsillapítóknál amellett, hogy szintén vannak mellék- sek, azaz ezek mellett, illetve ezeken kívül, megfelelő szakem-
hatásaik, a legfontosabb ellenjavallati tényező a hozzászokás ber bevonásával minden esetben meg kell keresni a fájdalom
veszélye. Az erős fájdalomcsillapítók függőséget válthatnak ki, testi és lelki okát!
ugyanis eufórikus érzést okoznak, és egy idő múlva az
embernek hiányzik ez az érzés. ÉTREND
Az első dolog, amit fájdalmak esetén érdemes megváltoztatni, a
Ezek után térjünk is rá a természetes fájdalomcsillapító táplálkozás. Lehetőleg csökkentsük a fehérje, a só- és a
módszerek ismertetésére! cukorbevitelt, ugyanakkor - mivel elsősorban az étertestre kell
hatást gyakorolni - fogyasszunk minél több élő, nyers ételt.
1) A leggyakrabban használt természetes fájdalomcsillapító Krónikus fájdalmak esetén nagyon hatásosak a különböző
módszerek a következők: tisztítókúrák, hiszen fizikális szempontból a legtöbb esetben a
felgyülemlett toxikus anyagok okozzák a fájdalmat, avagy az,
1) étrend-terápia hogy a szervezet próbál megszabadulni ezektől a felesleges
2) gyógynövény-terápia (fitoterápia) anyagoktól - gondoljunk csak a vesekövek távozására.
3) masszázsterápia, reflexológia (Zárójelben jegyezném meg azt az érdekességet, hogy a vese-
4) akupunktúra, akupresszúra vagy hólyagkő ürülése közben érzett hatalmas fájdalmak orvosi
5) homeopátia szempontból nincsenek arányban az érintett területeken
6) vízgyógyászat (hidroterápia) található fájdalomérző receptorok számával, azaz a betegnek
elvileg - fizikálisan - sokkal kevesebb fájdalmat kellene éreznie,
2) A szelíd fájdalomcsillapítás egyéb lehetőségei: mint amennyit ténylegesen - pszichikálisan - érez!) De térjünk
vissza a mérgek kitisztítására: tarthatunk gyümölcs- vagy
1) Bach-virágterápia léböjtnapokat, a speciális fájdalmak kivédése érdekében pedig -
2) aromaterápia ha az ember már ismeri a kiváltó okokat -célirányos tisztító
3) szín gyógy ászát étrendre térhetünk át. I la például, tegyük fel, valakinek a
4) hipnoterápia fájdalmát a rendszeres izomgörcsök okozzák, akkor káliumban,
5) relaxáció kalciumban és magnéziumban gazdag étrendet érdemes
6) vizualizáció választania, hiszen ezen ásványi anyagok hiánya okozhatja a
görcsöket, és ezáltal a fájdalmakat, A magnézium pótlása
3) Modern megoldások a fájdalom csillapítására: emellett fogfájás ellen is védhet. Vagy ha például valakinek
rendszeresen menstruációs fájdalmai vannak, akkor a B6- és E-
1) TENS (elektroterápia) vitamin beviteléről kell elsődlegesen gondoskodnia; ízületi
2) biorezonanciás eljárások fájdalmak elmulasztására pedig a B-vitamin fokozott adagja
3) mágnesterápia javasolt. Szeretném még megemlíteni a B^-vitamint, amelynek
4) neurálterápia hiányában növekszik az emberben a fájdalmakra való
5) lágy lézeres kezelés érzékenység. Kerülendők ugyanakkor azok
az egészségtelen pótszerek, amelyek sajnos sokak étrendjének
velejárói. Hogy ezúttal csak egyet említsek: a rendszeres kávé-
fogyasztás például blokkolja a szervezet természetes fájdalom-
csillapító mechanizmusait, lévén a kávéban található anyagok
akadályozzák a szervezet természetes fájdalomcsillapító hor-
monjainak, az endorfinoknak a termelődését.
Fájdalomcsillapítás szempontjából ugyanakkor nagyon
fontos a megfelelő' enzimbevitel. Ételeink tulajdonképpen a
bennük található enzimek mennyiségétől függően számítanak
élőnek. Minél kevesebb egy étel enzimtartalma, annál kevésbé
tekinthető élőnek. A hőkezeléssel az egyik legfőbb gond éppen
az, hogy az életenergia-hordozó enzimeket pusztítja el. Ezért
fontos hát fájdalmak esetén az élő, nyers ételek fogyasztása,
hiszen ezáltal több életerő jut a szervezetbe. Magukra az
enzimekre úgy kell tekintenünk, mint természetes fájdalom-
csillapítókra. Természetesen az a legjobb, ha élő, nyers ételek-
ből jutnak a szervezetünkbe, de enzimterápiát is alkalmazha-
tunk: különösen a krónikus, régóta fennálló fájdalmak esetén
lehet ily módon rásegíteni a fájdalomcsillapításra. Az egyik
leghatásosabb a bromelán nevű enzim, amit ananászból, a másik
pedig a papén, amit papayából vonnak ki. Itthon valószínűleg
sem ananászból, sem papayából nem tud olyan sokat enni az
ember, kiegészítésképpen érdemes hát ezekhez a külön is
kapható enzimkivonatokhoz folyamodni.
Dr. Michael Hamm és dr. Cornelia Maiz a táplálkozás
szerepét a fájdalmak leküzdésében kutatva arra jött rá, hogy az
összefüggés kulcsa az a szerotonin, amely a központi ideg-
rendszer területén az ingerületátvivő anyag szerepét tölti be. A
szervezet a szerotonint maga szintetizálja egy aminosavból: a
triptofánból. Érdemes tehát magas triptofántartalmú ételeket
fogyasztanunk: búzakorpát, búzacsírát, zabpelyhet, olajos
magvakat és teljes kiőrlésű gabonákat. A túl sok fehérjebevitel
már csak azért is egészségtelen, mert megzavarja a szerotonin
szintézisét; a természetes szénhidrátok ugyanakkor segítik a
triptofán eljutását a megfelelő helyekre. Mindebből következik,
hogy a fájdalomcsillapítás érdekében kerülendők a magas
fehérjetartalmú ételek - húsok, tojás, tejter-
mékek stb. -, viszont a magas szénhidráttartalmú ételek -
gyümölcsök, zöldségek, gabonafélék, burgonya - fogyasztása
javasolt. Ennek a kívánalomnak a helyesen összeállított vege-
tárius étrend éppen megfelel!
FlTÖTERAPIA
Külsőleg, derékfájásra, reumatikus és izomfájdalmak enyhí-
tésére első számú fájdalomcsillapítóknak számítanak a csípős
gyógynövényekből, így például a cayenne borsból vagy cayenne
paprikából készült pakolások, hiszen ezek a szervezet
természetes fájdalomcsillapító mechanizmusait aktivizálják.
Használat közben figyeljünk oda, ha a csípő érzés mellett fel-
tűnő bőrpír keletkezik, ne vigyük túlzásba, nehogy a túl sokáig
fönnhagyott pakolás szétmarja a bőrt! Hasonló módon külsőleg,
pakolásként az erős paprika vagy az abból készült fűszer is
használható - nagyon hatásosnak minősül például övsömör
okozta fájdalmaknál, különösen utókezelésre, a hegek fáj-
dalmának csillapítására. A kamilla mindenki által ismert ter-
mészetes fájdalomcsillapító, elsősorban gyulladásgátló és görcs-
oldó hatású, de kiválóan alkalmas idegzsába, fül-, szem- és
hasfájás enyhítésére is, és akár külsőleg, akár belsőleg használ-
ható. Szintén hatásos fájdalomcsillapító az endorfinok ter-
melését fokozó gyömbér, amit leginkább emésztési zavarok
okozta fájdalmak kezelésére vethetünk be sikerrel. Égési
sebekre, szúrt, vágott sebekre, horzsolásokra, vagy egyéb kül-
sérelmi fájdalmakra külső pakolásként az aloe vera a legalkal-
masabb, akár spray formájában is beszerezhető, s bizonyos
szervi problémák kezelésében is segítséget nyújthat.
Fájdalomcsillapító hatású növény továbbá:
árnika rándulás, ficam, zúzódás és
egyéb balesetek okozta fájdalmak
enyhítésére;
fekete nadálytő sebgyógyításra és gyulladások
csökkentésére;
ligetszépe ízületi fájdalmak, menstruációs
fájdalmak és gyulladások
enyhítésére;
őszi margitvirág fejfájás ellen; A reflexzóna-masszázstól ráadásul nemcsak a fájdalmai
gingko biloba vérellátási zavarokból adódó csökkennek a betegnek, hanem a közérzete is javul. Fejfájásnál
fájdalmak esetén; a hüvelykujjbegyet érdemes nyomkodni, felváltva mindkét
kasvirág ennek immunerősítő hatása is van; kézen. Hasi fájdalmaknál a tenyér közepét, gerincpanaszoknál
borsmenta amely hűtő hatású. pedig a csuklótól a hüvelykujj vége felé haladva a tenyér külső
vonalát masszírozzuk, fogfájásnál, fül-fájásnál ugyanakkor az
De akár meg is fordíthatjuk a sorrendet; a következő táblázat az ujjközök csipkedésével érhetünk el javulást. Természetesen
adott betegségek okozta fájdalmak enyhítésére - belsőleg teaként, alkalomadtán a lábon is kikereshetjük a fájó testrészeknek
külsőleg borogatások és fürdők formájában -használható megfelelő terű lel eket, de a kéz mindig kéznél van! (Lásd az
gyógynövények listáját tartalmazza: S/a és S/b számú függelékeket!)
Fájdalom Gyógynövény
AKUPUNKTÚRA, AKUPRKSSZÚRA
idegzsába orbáncfű, kamilla A testen több olyan pont is található, amelyeket túszai rással
vagy nyomással ingerelve nagyon hatásos fájdalomcsillapítás
menstruációs fájdalmak cickafark, pásztortáska érhető el. A Távol-Keleten máig is működnek olyan kórházak,
fejfájás őszi margitvirág
amelyekben még komolyabb műtéteknél is akupunktúra se-
gítségével végzik a fájdalomcsillapítást, azaz mindenféle vegyi
gyomorfájás bazsalikom, ezerjófű anyag, kémiai fájdalomcsillapító beadása nélkül, pusztán a
megfelelő pontokba beszúrt tűk segítségével.
fogfájás tárkony, szegfűszeg
E kezelésmódok alapszabálya az, hogy minél hevenyebb,
ízületi fájdalmak nyírfa- és fűzfakéreg minél akutabb a fájdalom, annál távolabbi pontot szabad csak
ingerelni, viszont minél krónikusabb, minél régebb óta fennálló
fülfájás kövirózsa, levendula
a fájdalom, annál közelebbi, lokálisabb pontot érdemes keresni.
Természetesen léteznek specifikus fájdalomcsillapító pontok,
amelyek konkrétan, egy adott fájdalom csillapítására
MASSZÁZSTERÁPIA, REFLEXOLÓGIA szolgálnak, de ezúttal néhány általános fájdalomcsillapító pon-
Természetesen elsőrendű fájdalomcsillapítók lehetnek a tot szeretnék ismertetni, amelyek ingerlése többnyire bármely
különböző masszírozási technikák is, hiszen az izomgörcsök fájdalom esetén hatásos lehet. Az egyik a vastagbél meridián
enyhítése mellett a stressz okozta feszültségek oldásában és az 11-es pontja, ami az ember behajlított karján, közvetlenül a
általános közérzet javításában is szerepet játszhatnak. könyökcsont fölötti lágy rész mélyedésében található, itt lehet
Kipróbálhatunk különböző módszereket: svédmasszázst, thai masszírozgatni, egy másik pedig a hólyagmcridián 60-as pontja,
masszázst, siacu masszázst, nyirokmasszázst, vagy vízi és víz ami a külső boka és az Achilles-ín közötti mélyedésben van. A
alatti masszázst is; ezek mind hatásosak lehetnek izom- hármas melegítő meridián 5-ös pontja is általános fájdalom-
fájdalmak, ízületi fájdalmak, hátfájás és fejfájás enyhítésére, csillapító pont: a csuklóredő fölön két u j j n y i r a , a kézhát
kezelésére. közepén található. Még egy nagyon hatásos fájdalomcsillapító
A fájdalmas területeknek megfelelő reflexzónák ingerlése is pont létezik, bár ezt valamivel nehezebb megtalálni, ez a gyo-
sokat segíthet, hiszen az ezekre a kézen és a lábon egyaránt mormeridián 36-os pontja. Ugy kereshetjük meg, hogy karikát
megtalálható területekre gyakorolt speciális nyomással befolyá- formálunk a mutató- és hüvelykujjunkból, ezt a karikát ráhe-
solni tudjuk a velük kapcsolatos testtájak fizikális panaszait. lyezzük a térdkalácsunkra, a középső ujjúnkat egyenesen
kinyújtjuk, s ahová annak vége ér, ott van a gyomormeridián
36-os pontja. Természetesen mindkét testfélen, jobb és bal
oldalon is megtalálható. További fájdalomcsillapító pontok
ezeken kívül a vastagbél 9-es pontja, a tüdőmeridián 5-ös
pontja, a hólyagmeridián 3 l-es pontja, valamint az epehólyag-
meridián 30-as és 34-es pontja - ezek elhelyezkedésének szám-
talan szakkönyvben utána lehet nézni.
HOMEOPÁTIA
A homeopatikus szerek között létezik egy-két általános, jól
bevált fájdalomcsillapító, de az esetek többségében fájdalom-
specifikusán kell az adott szert kiválasztani. Rándulás és ficam,
illetve balesetek, horzsolások okozta sebek, s az ebből eredő
fájdalmak esetén például az Árnikát lehet bevetni, nyílt, súlyos
sebek esetén pedig a Hypericum D6-ot - jelen esetben, mivel a
fizikai test sérülésére szeretnénk hatni, inkább alacsonyabb
hígítást alkalmazzunk. Általános fájdalomcsillapításra a
Kamilla ajánlott, szintén alacsony potenciálban, tehát D3-as
vagy D6-os hígításban.
A továbbiakban - felsorolás szintjén - megemlítenék még
néhány homeopatikus szert, s azokat a fájdalmakat, amelyeket
sikeresen csillapíthatunk általuk:
Apis mellifica: rovarcsípés és harapás okozta
fájdalmak
Nux vomica: fejfájás, hátfájás, hasi görcsök
Pulsatilla: fogfájás, ágyéki fájdalmak
Rhus toxicodendron: izomfájdalmak, menstruációs
fájdalmak
Ruta: inak és csontok sérüléseiből eredő
fájdalmak
Sulphur: hát- és derékfájás, izomfájdalmak.
Amíg nem jutunk el homeopátiás orvoshoz, ezek a szerek
használhatók - hiszen homeopátiás fájdalomcsillapítás esetén
mellékhatásoktól vagy hozzászokástól nem kell tartanunk -, de
természetesen az a legjobb, ha a szakembertől személyre
szabott homeopátiás gyógyszert kapunk.
HIDROTERÁPIA
A vízgyógyászati eljárások közül főleg a borogatások és
áztatások használhatnak fájdalmak esetén. Melegvizes borogatás
javasolt lumbágó, idegzsába, menstruációs fájdalmak,
vesegörcs, izomfájdalmak és izomgörcsök esetén, hiszen a
melegnek izomlazító, görcsoldó hatása van. Éppen ezért fontos,
hogy a borogatást melegen tartsuk, tehát amint hűlni kezd, újabb
meleg borogatásra cserélendő. Kisebbfajta módosítása az efféle
borogatásnak az, amikor hideg vagy állott vizes borogatást
teszünk fel a fájó testrészre, és azt hagyjuk felmelegedni - ezt
felmelegedő borogatásnak is hívják, és tulajdonképpen egy
hideg vizes borogatás, amit az ember meleg ruhával befedve
addig hagy magán, míg felmelegszik. A legjobb este feltenni;
használható például ízületi fájdalmaknál, torokgyulladásnál,
emlőgyulladásnál, hátfájásnál és hörghurutnál - egy alkalommal
maximum négyszer megismételve a borogatást. Krónikus vagy
stressz okozta fájdalmaknál - például idegesség okozta gyomor-
vagy fejfájás esetén -, tehát amikor az ember tudja, hogy a
feszültség váltotta ki a fájdalmat, a meleg, illóolajos fürdő a
legjobb. A vizet testmelegen kell tartani - hőmérséklete 36 °C-
osan optimális -, és körülbelül fél órát kell eltölteni benne. Az
illóolajok közül a stresszoldó, nyugtató hatásúak alkalmazása
ajánlott, ilyen például a levendula. Fürdés után, ha van rá
lehetőség, mindenképpen javasolt az ágynyugalom, azaz a
félórás fürdőt követően legalább egy órát érdemes még pihenni.
S talán a leghatásosabb a jeges masszázs: a hidegtől azonnal
elmúlik az ember minden fájdalma! A viccet félretéve, a jegelés
leginkább ficam, í z ü l e t i gyulladás, fogfájás, fejfájás, harapás
és aranyér okozta fájdalmak kezelésére alkalmas. Több
módozata is vau: a legegyszerűbb, ha az összetört jeget
törülközőbe csavarja az ember, s azt a fájó területre helyezi
húsz-harminc percre. A másik lehetőség, hogy az ember vízzel
megtölt valamilyen fémdobozt - például üdítős dobozi -, azl
lefagyasztja, és a fájó testrészen addig görgeti, míg ki nem
olvad.
Végezetül még egy vizes módszert javasolnék: az általános
fájdalomcsillapító hatású váltófürdői, de felhívnám a figyel-
met arra, hogy ennek a módszernek vannak ellenjavallatai! pározással, kirándulással sokat tehetünk hát a fájdalmak ellen,
Belső vérzés, különféle görcsök, komolyabb szívbetegségek de akár speciális mozgásgyakorlatokat - jóga, tai-chi, Alexan-
esetén ellenjavallott - mert nagyon megterheli a szívet -, de der-módszer - is elsajátíthatunk.
vese- vagy hólyagfertőzés, hólyaggyulladás esetében is jobb
kerülni a váltófürdőt. Lényege egyébként az, hogy az ember Aromaterápia - A növények illóolaja is sok cselben segíthet;
felváltva használja hol a hideg, hol a meleg vizet - 2-3 percig a külsőleg a fájó testrész bedörzsölcse vagy borogatás készítése,
meleget, majd fél percig a hideget, 2-3-szor megismételve a belsőleg pedig teába vagy vízbe cseppentve pár csepp bevétele
váltást -, akár teljes testfürdő, akár csak láb fürdő vagy a javasolt. De belsőleg úgy is alkalmazhatjuk, hogy egy kiskanál
fájdalom területére korlátozott fürdő formájában. A meleg mézben oldunk lel 1-2 csepp illóolajat, s ezt esszük naponta
víznek körülbelül 41-42 °C-osnak , a hidegnek pedig 15-16 °C- kétszer-háromszor. Az illóolajokat ezen kívül párologtathatjuk,
osnak kell lennie. vagy a fürdővízhez is csepegtethetjük (egy fürdőkádnyi vízbe
körülbelül 10 csepp illóolaj szükséges), illetve inhalálhatunk is
Akit a hidroterápiás módszerek bővebben is érdekelnek, az a velük (egy kis fazék forró vízbe 5 csepp illóolajat adjunk). Ha
korábban elhangzott előadásokban tud utánanézni további valamely hidegen sajtolt növényi olajhoz - például mandula-
információknak (Lásd Váradi Tibor: Az öngyógyítás ábécéje vagy avokádóolajhoz - adagolunk pár cseppet, remek
című előadását, 187-es kazetta, valamint Öngyógyítás a négy masszázsolaj készíthető belőlük. Ugyanazt az illóolajat azonban
elemmel című előadását, 5-ös és 9-es kazetta!) ne használjuk egyszerre négy hétnél hosszabb ideig, sőt, ha
külső bedörzsölés esetén allergiás bőrelváltozások jelentkezését
EGYÉB MÓDSZEREK tapasztalnánk, azonnal fejezzük be az adott illóolaj használatát!
A továbbiakban a szelíd fájdalomcsillapítás egyéb lehetőségeit
és a leghatásosabb modern megoldásokat vesszük sorra. Az általános használati útmutató után pedig következzék az
A fájdalom helyén alkalmazható eljárások a dermato-váku- egyes fájdalmak és az ellenük bevethető illóolajok felsorolása!
um-reflexológia (ismertebb nevén a köpölyözés), a moxa-
terápia (a fájó terület kezelése izzó gyógynövényrúddal), és a Derék- és hátfájás: gyömbér, kámfor, borsmenta
vérbőséget okozó kenőcsökkel való bedörzsölés (ezekről az Égési sebek: levendula, kamilla, rozmaring
általában erőspaprika- vagy cayennebors-alapú kenőcsökről és Fagyás okozta fájdalmak: geránium, kamilla, rozmaring
tapaszokról, melyek fő hatóanyaga a kapszaicin, a fito- Fejfájás: eukaliptusz, borsmenta, citromfű
terápiáról szóló részben már esett szó). Fogfájás: szegfűszeg, borsmenta, zsálya
Mivel a rendszeres mozgás elősegíti, hogy életfolyamataink Fülfájás: bazsalikom, levendula, izsóp
felpezsdüljenek, arra pedig szervezetünk automatikusan fáj- Görcsök: kamilla, majoranna, ciprus
dalomcsillapító és közérzetjavító hormonok termelésével Hasfájás: ánizs, kömény, levendula
reagál, ezért mozgásterápiával is sokat tehetünk fájdalmaink Idegfájdalmak: eukaliptusz, levendula, borsmenta
leküzdése érdekében. Hetente háromszor legalább egy óra Izomfájások: gyömbér, kamilla, rozmaring
intenzív testmozgás javasolt, idősebbeknél heti két-három Szívfájdalmak: geránium, citromfűi, rózsa
hosszabb séta is megteszi. A rendszeres testgyakorlás csak jót
teliét, még akkor is, ha olykor fájdalommal jár. Ez esetben Színterápia - Színek segítségével többféleképpen is elő lehet
megoldást jelenthet a vízitorna, a víz felhajtóereje miatt segíteni a gyógyulást: vagy közvetlenül az adott területre
ugyanis bizonyos gyakorlatok kivitelezése könnyebb a vízben, sugározni, vagy nézni kell az adott színt. A kék fény például
mini a szárazföldön. Rendszeres úszással, futással, kerék-
bizonyítottan enyhíti a gyulladás okozta fájdalmakat, lévén
érszűkítő és hűtő hatású. Ezzel szemben értelemszerűen, ahol a
fájdalmat valamilyen érszűkület okozza, ott meleg színekkel -
például vörössel - érdemes próbálkozni.
Mágneses terápia - A mágneses tér is hathatósan csil-
lapíthatja a különféle fájdalmakat. Eleink a népi gyógyászatban
sok száz éve alkalmaztak mágnest az ízületi gyulladások és
izomfájdalmak kezelésére, de napjaink orvosai is egyre többen
tanulmányozzák tudományosan a mágnes szervezetre gyakorolt
hatását. 1999-ben például dr. Michael Weintraub, a New York-i
orvosi egyetem neurológusa figyelte meg, hogy a mágnes
enyhíti a cukorbetegeknél kialakuló neuropátia miatti
fájdalmakat. Hatásosan vethetjük be továbbá a mágnest
rándulás, ficam, sportsérülések, csontfájdalmak, gerincpana-
szok és műtét utáni fájdalmak csillapítására. Kifejezetten java-
solt például a Flora-02 gép használata, amely pulzáló mágneses
tér generálásával gyógyít.
Elektromos stimuláció - A leggyakoribb eljárás, amely TENS
névre hallgat. Ez a körülbelül 20 percig tartó, közvetlenül a
fájdalmas területre irányuló kezelés elektromosan stimulálja a
bőrön át az idegeket. Ezzel egyrészt csökken a gerincvelő egyes
sejtjeinek érzékenysége a fájdalominger továbbítására, másrészt
a szervezetben fokozott endorfin-elválasztás indul be, s ezáltal
csökken a fájdalom. Elektromos terápia különösen a következő
esetekben javasolt: ízületi és izomfájdalmak, hátfájás,
derékfájás, menstruációs fájdalmak, fantomfájdalmak és műtét
utáni fájdalmak csillapítására.
Neurális terápia - Ez a módszer hatásosan ötvözi a termé-
szetgyógyászat és az orvostudomány megfigyeléseit: injekciós
tűvel és fecskendő segítségével természetes fájdalomcsillapító
anyagokat fecskendeznek be a szervezet bizonyos pontjaiba, s
ezzel váltják ki a kívánt hatást.
STRESSZOLDÓ MÓDSZEREK
Tisztáztuk már, milyen sok fájdalom hátterében állhat a stressz,
a feszültség, s azt is, hogy ha az embernek sikerül
ezeket oldania, akkor azzal fájdalmait is csillapíthatja. Ezúttal a
lehetséges stresszoldó technikákat neveznem meg: ilyen lehet a
relaxáció, a meditáció, az autogén tréning, a kinczioló-giai
oldás, vagy a különböző vizualizációs és imaginációs technikák.
Ez utóbbiak közül néhány fájdalomspecifikus lehetőséget külön
is megemlítenék. Ha az embernek vérkeringési zavarokból -
például vérpangásból - adódó fájdalmai lépnek fel, akkor
érdemes azt elképzelni, hogy az adott testrész felmelegszik.
Mérések szerint a tudat erej ével, a gondolat hatalmával
ténylegesen több fokos hőmérséklet-emelkedés érhető el, ezáltal
persze az adott területre több vér áramlik, és már oldódik is a
fájdalom! Viszont ha a fájdalom gyulladásból ered, akkor épp az
előbbi folyamat ellenkezőjét, az adott testrész lehűlését kell
elképzelni. Éles, szúró fájdalmaknál nagyon eredményesnek
találták azt, ha az ember elképzeli, hogy ezeket a fájdalmakat a
testébe hatoló éles, hegyes jégcsapok okozzák, majd ezek szép
lassan elolvadnak. ízületi fájdalmak esetén, ahol nagyon sok
esetben a kopás, az ízületi folyadék hiánya okozza a fájdalmat,
el lehet képzelni, hogy valamilyen friss, tiszta folyadék,
„kenőanyag" áramlik az ízületekhez, s ez csillapítja a fájdalmat.
De azt is megteheti az ember, hogy elképzeli magát a fájdalmat
mint nagy, izzó, vörös gömböt, amelynek aztán addig változtatja
a színét, míg az át nem megy előbb rózsaszínbe, majd fehérbe -
magyarán az ember „kifehérítheti" a fájdalmát.
Ezek a vizualizációs gyakorlatok akkor igazán hatásosak, ha
gyakorlásuk előtt az ember meditatív, relaxált állapotba került.
Az egyik legegyszerűbb relaxációs gyakorlat az, amikor az
ember lefekszik, kényelembe helyezi magát, s elképzeli saját
magát valamilyen nagyon kellemes, nyugodt környezetben,
ahol jól érzi magái, ahol jó dolgok történnek vele - legyen az
akár egy napsütötte tengerpart, vagy egy tiszta, égszínkék
égbolt, ahol az ember sirályként szálldos, és a madár
szemszögéből látja az egész t á j a i . Amikor aztán már sikerült
teljesen nyugodt, relaxáli á l l ap ot ba kerülni, jöhetnek a
vizualizációs gyakorlatok.
A meditációs gyakorlatok közül a „belső mosoly" módszerét
érdemes elsajátítanunk és alkalomadtán használnunk:
ellazult állapotban idézzünk fel egy kellemes, örömteli pil-
lanatot, és érezzük, ahogy a boldogság és az öröm megtölti a
szívünket. Ezt az örömenergiát azután vezessük el a szívünkből
a beteg, fájó testrészhez, és képzeljük el, hogy szerveink
felvidulnak tőle, mintha csak elmosolyognák magukat.
Megelőzésképpen végezve a gyakorlatot, az egész testbe is
kiáraszthatjuk a szívből az öröm erőit.
A fájdalom lelki okainak felderítése-oldása érdekében min-
denképpen érdemes kineziológust felkeresnünk. A kinezioló-gia
szerint a fájdalom nem más, mint „az elme kínja". Egyszerű,
otthon, önmagunkon is kivitelezhető kineziológiai
fájdalomcsillapító technika, ha egyik kezünket a homlokunkra,
a másikat pedig a fájó testrészre helyezzük, és behunyt
szemmel 10-15-ször jó mélyet lélegzünk. Utána igyunk meg
legalább két pohár tiszta vizet!
Itt említeném meg végezetül a stresszoldó, lélekemelő hatá-
suk miatt bevált különféle művészetterápiákat is. A terápiás
festés, a tánc- vagy zeneterápia mind-mind hatékony segítséget
nyújthat a fájdalmak csillapítása terén.
Az előadás hátralévő részében egy-két konkrét, gyakori
fájdalomtípusra és azok természetes csillapítási módjaira
szeretnék kitérni, hogy adott esetben azonnali beavatkozást
eszközölhessünk akár önmagunkon, akár ismerőseink, csa-
ládtagjaink fájdalmainak enyhítése érdekében.
Fülfájás - Külsőleg borogatásként, és belsőleg teaként
fogyasztva egyaránt használható gyógynövény a kasvirág, az
édesgyökér, a csalán, a diófalevél és az aranygyökér. A
homeopátiás szerek közül, abban az esetben, ha a fülfájás az arc
kivörösödésével, kipirulásával jár, a Belladonna D6-os hígítását
lehet használni, ha a fülfájás huzat miatt lépett föl, akkor a
Ferrum phosphoricum D6-os hígítása alkalmazható, míg ha a
fülfájás ingerlékenységgel, idegességgel párosul, akkor a
Kamillát lehet bevetni D3-as hígításban, amelynek nemcsak
fájdalomcsillapító, hanem nyugtató hatása is van. A
hidroterápiás módszerek közül a tarkóra és a koponyatőre
tett hideg-meleg váltó borogatás, valamint a víztaposás vagy a
forró vizes lábfürdő használható, hiszen minden feji eredetű
fájdalomnál - legyen az szemfájás, fülfájás, fogfájás - az a fő
cél, hogy a fejtől elvezessük a vérbőséget. Fülfájás ellen
azonban van még egy-két hatékony hidroterápiás módszer:
egyrészt a fül körüli terület vízsugárra] történő körkörös
ingerlése, oly módon, hogy ugyanakkor a hallójáratba ne jusson
víz, másrészt a kamillateás fejgőzölés oldalra fordított fejjel,
hogy a gőz a fület érje. A citrom, a levendula vagy a bazsalikom
illóolajából egy-két cseppet v a l t á r a csepegtetve érdemes ezt
estére a fülbe tenni, és úgy aludni. Ha valaki ért a
reflexológiához, a talp- vagy kézmasszázshoz, kikeresheti a fej,
a fül és a nyirokpontok zónáit, és azokat aktivizálhatja. A kövek
és ásványok közül az ezüst, a cinóber és a platina használható a
fülfájás megszüntetésére.
Szemfájdalmak - Nyugtató szemborogatást vagy szemfürdőt
alkalmazhat az ember akár körömvirágból, akár
szemvidítófűből készült teával, úgy, hogy a langyos főzetbe
vattát márt, és azzal borogatja csukott szemét, vagy belepislog
magába a teába. Ha valakinél éppen nincsenek otthon ilyen
teák, akkor egyszerű, mézes, langyos víz is használható. Ha a
szem megsérült, vagy belement valami, akkor az Árnika D6-os
hígítását érdemes alkalmazni homeopátiás szerként. Nagyon jól
vissza lehet hatni a szemfájdalmakra továbbá magának a
szemkörnyéknek a masszírozásával, a szemöldökök
végigcsipkedésével, külső, belső és középső pontjának ujjal
történő körkörös masszírozásával - ez a technika akár a
kötőhártyagyulladásból eredő fájdalmak ellen is hatásos lehet.
Létezik azután az úgynevezett Su Jok-féle akupunktúra, ahol a
szem-pontok ingerlése hozhat enyhülést a fájdalmakra: a Su
Jok-féle akupunktúrában az arcnak a hüvelykujj felel meg,
képzeljünk hát rá egy miniatűr arcol a hüvelykujjunkra - akár be
is rajzolhatjuk a szemek helyéi -, és logpiszkálóval vagy
gyufaszállal ingereljük ezeket a pontokat. Ha ugyanezt a
nagylábujjunkon tesszük, talán még hatékonyabb eredményt
érhetünk el. (Természetesen a fül pontjait is megkereshetjük
ezzel a módszerrel, ekkor nyilván a hüvelykujj vagy a nagy-
lábujj két oldalát kell masszíroznunk; s ha a kéz vagy a láb
ujjait elképzeljük mint emberkét, oly módon, hogy a gyűrűs és
a középső ujj a lábnak felel meg, a mutatóujj és a kisujj pedig a
kéznek, akkor bárhol lépjen is fel fájdalmunk, a neki megfelelő
pontot nagyon könnyen megtalálhatjuk. A gyűrűs és a középső
ujj első ízülete például mindkét oldalon a boka, a következő
ízület a térd zónája, aztán a combok, a másik két ujjon pedig
előbb a csukló, majd a könyök és a felkar következnek; a kézen
vagy lábon lévő ízületi hajlatok tehát megfelelnek a test adott
hajlatainak.)
Visszatérve a szemfájdalmakra, nagyon jót tesz ellenük a
tenyerezés: az ember összedörzsöli a kezét, hogy felmeleged-
jen, s a tenyerét a szemekre helyezi, úgy, hogy a tenyér teljesen
befedje a szemet, (de ne érjen hozzá), az ujjvégek pedig
keresztezzék egymást a homlokon. Egy kissé kupolásra, dom-
borúra kell tehát hajlítani a kezeket, hogy csak mintegy
beburkolják a szemet. Nagyon hatékonynak bizonyult továbbá
még egy bioenergetikai kezelésmód, az úgynevezett
szivárvány-kezelés, amelyet elvileg önmagán is elvégezhet az
ember, de érdemesebb valaki másnak a segítségével. A lényege
az, hogy az ember elképzeli, hogy az ujjakból sorrendben a
szivárvány színeinek, illetve a csakraszinteknek megfelelő fény
árad - a kisujjból vörös szín, a gyűrűsujjból narancssárga stb., a
tenyér közepéből pedig a hatos és hetes csakraszintnek
megfelelő kék és ibolya szín -, s ez a hét szín együtt beleáram-
lik az ember szemébe. Előbb az egyik, majd másik szemet
érdemes kezelni egyszerre ezzel a hétszínű sugárral. A szemnek
nagyon rosszat tesz, ha felmelegszik - rengeteg szemfáj-
dalomnak ez az oka. Ha valaki sokat néz tévét, vagy napi
nyolc-tíz órát dolgozik számítógép előtt, a szeme az opti-
málisnál jobban felmelegszik, ezért egy-két óránként hűteni
kellene a szemet - hideg vízzel lemosni, vagy egy-két percre
hideg vizes borogatást tenni rá.
Végezetül még egy fontos megjegyzés: a szemproblémák
összefüggésben állnak a májjal, azaz bármiféle szemfájdalma
lépjen is fel az embernek, mindenképpen érdemes elgondol-
kodnia azon, hogy elsődleges kiváltó okként milyen máj-
panaszok állhatnak annak hátterében.
Torokfájás - Az első, amit az ember rögtön megtehet, hogy
tart egy két-három napos gyümölcskúrát. Nappal érdemes
valamilyen világoskék színű sálat vagy kendőt hordani a nyak
körül, hiszen a világoskék szín a k t i v i z á l j a a lorokcsakrát.
Nagyon jót tesz ilyenkor az illóolajos gargalizálás: I dl vízhez
tegyünk pár csepp fenyőolajat, de bevált a teacserje és a citrom
illóolaja is. Az eukaliptusz olaját gargarizálás helyett jobb
belsőleg alkalmazni, tehát nyugodtan le is nyelhetjük: naponta
háromszor 3 csepp eukaliptuszolajat érdemes bevenni vízben
elkeverve. A hagyma és a fokhagyma ilyenkor napi szinten
fogyasztható. A hidroterápiás módszerek közül a forró
szódabikarbónás lábfürdő tesz jót torokfájás esetén, de a
kezdetben hideg, majd a testmelegtől felmelegedő pakolás,
továbbá az egész test lemosása, ledörzsölése - különösen bio
almaecetes vízzel - is hatékony lehet. Mindenképpen jót tesz
ezen kívül a nyak és a torok masszírozása, valamint egy apró
trükk, ami a szimbólumgyógyászatból származik: torokfájás
esetén este piros színű filctollal vagy rúzzsal egy álló szinusz-
jelet kell a torokra rajzolni, reggelre ez is csillapítja a torok-
fájást, napközben pedig jöhet a kék sál...
Hát- és derékfájás - Nagyon gyakori probléma, ami ellen
többek között illóolajok bedörzsölésével védekezhetünk -
használható például az eukaliptusz, a borsmenta, a citrom vagy
a narancs - azaz a citrusfélék - olaja. Ha sérülés okozta a
derékfájást, akkor homeopátiás szerként adható a Ruta D3-as
hígítása. A hidroterápiás módszerek közül a váltófürdő vagy
váltó borogatás, illetve a jeges masszázs tesz jót. Izom-
feszültségből eredő fájdalmak esetén a meleg rozmaringteás
borogatást is alkalmazhatjuk, de ügyeljünk a borogatás cseré-
jére: nem szabad, hogy kihűljön. Az étrendet tekintve, ha
heveny hát- vagy derékfájás lép fel, akkor a Ovitamin be-
viteléről kell gondoskodnunk, ha viszont régóta fennálló,
rendszeresen visszatérő derékfájásról van szó, akkor a mag-
nézium és a kalcium bevitelét kell fokoznunk. Mindenképpen
érdemes továbbá masszőrt vagy kiropraktőrt felkeresni, hogy az
izmokat fellazítsa, az elmozdult csigolyákat pedig helyretegye,
különösen ha idegbecsípődés okozta a panaszokat. Végezetül
még egy egyszerű háti fájdalomcsillapító módszer:
az ember hanyatt fekszik egy kemény talajon, a lábát fölteszi
egy székre, úgy, hogy a combja függőleges legyen, az alsó láb-
szára pedig vízszintes - azaz a szék tartja a térben meghajlított
lábat -, és így pihen. (Lásd az első kötetben az 5., Gerincpa-
naszok című fejezetet!)
Izomfájdalmak - Izomfájdalmak esetén a gyógynövények
közül külsőleg és belsőleg egyaránt használható a fehér fa-
gyöngy, a golgotavirág és a macskagyökér. Az illóolajok közül
bedörzsölésként a ciprusolaj, a rozmaringolaj és az eukalip-
tuszolaj. Ha az izom sérült, és ez okozza a fájdalmat, akkor
homeopátiás szerként bevethető az Árnika, ha izomszakadás
okozza a fájdalmat, akkor a Ledum, ha pedig rándulás, akkor a
Ruta, mindhárom D3-as hígításban. Étrendünk tekintetében a
Bg-vitamin és a magnézium bevitele fontos, a különféle
gyúrások, masszázsok és forró illóolajos fürdők mellett pedig
elengedhetetlen a stresszoldás is, hiszen nagyon sok esetben a
stressz okozta izomfeszültségből származnak a fájdalmak.
Visszeres fájdalmak - A homeopátiás szerek közül a
Pulsatilla ajánlott, D3-as hígításban. Az aromaterápiás meg-
oldások közül a citromolaj bedörzsölése tesz jót. A hidro-
terápiás kezelésmódok közül a hideg-meleg váltó lábfürdő,
illetve az olyan langyos borogatás, amelynek a vizébe köröm-
virágolajat tesz az ember, vagy eleve körömvirág teából készíti
a borogatást. Fontos a székrekedés megszüntetése, hiszen a
székrekedés és a visszér között komoly összefüggés van: a
székrekedés automatikusan elősegíti a visszér kialakulását,
tehát ha valaki a székrekedését képes megszüntetni, azzal a
visszeres fájdalmak is automatikusan csökkenni fognak.
Étrendünkben fordítsunk gondot a megfelelő C- és E-
vitaminbevitelre - fogyasszunk például rendszeresen hajdinát
vagy hajdinakását -, illetve mivel az erek problémájával állunk
szemben, fél évente érdemes elvégezni egy hathetes
fokhagyma-kúrát, amikor is esténként három gerezd, jól szét-
passzírozott fokhagymát kell elfogyasztani. Fontos továbbá a
rendszeres mozgás, hogy a láb vérellátása rendben legyen,
valamint a fordított testhelyzetek - naponta kétszer-háromszor
mindenképpen javasolt például a pár perces gyertyaállás.
Fogfájás - A fogfájás is elég gyakori jelenség. Az étrendet
tekintve fontos a savasító ételek kerülése - hiszen azok
tönkreteszik a szájüreg pH-ját -, és a lúgos ételek fogyasztása.
Kerülendő továbbá minden olyan étel, ami alkoholos erjedést
válthat ki. A gyógynövények közül a kökényvirág, a fodormenta
és a borsmenta teája csillapítja. A liidrolerápiában a fejtől való
elvezetésre kell helyezni a hangsúlyt, de átmenetileg a jeges
masszázs, a váltó lábfiirdő és a ví/.taposás szintén igen hatásos
lehet. Jót tesz a fej gőzölése is, de azi mindig egy hideg vizes
lemosásnak kell követnie. A szegfűszeg, a borsmenta és az
eukaliptusz illóolaját használhatjuk töményen, közvetlenül a
fájó fog fölött bedörzsölve velük a fogínyt. Az ásványok közül a
magnezit enyhíti a fogfájást, a homeopátiás szerek közül pedig a
Belladonna és a Kamilla D3-as, valamint a Koffea D12-es
hígításban. A különböző masszázstechnikákban a fogzónákat, a
feji és a nyaki nyirokrendszert kell aktivizálni. (Lásd Váradi
Tibor: A biológiai fogászat alapjai című előadását, 185-ös
kazetta!)
Fejfájás - Talán az egyik leggyakoribb fájdalomtípus, ami
sok embert kínoz. A fejfájások nagy része muszkuláris (izom)
vagy vaszkuláris (ér) eredetű, azaz vagy a feszes izmok, vagy a
kitágult erek ingerlik az idegeket, s ez okozza a fejfájást.
Rendszeres fellépése esetén először is a legfontosabb az
étrend átalakítása úgy, hogy minél kevesebb toxikus anyag jus-
son be a szervezetbe. Megfigyelték például, hogy a fejfájásos
betegek nagy része székrekedésben szenved. A székrekedés
révén méreganyagok szívódnak fel a vastagbélben, amelyre a
szervezet fejfájással reagál. A széklet rendezése érdekében
nagyon fontos a rostmentes ételek kerülése, és sok friss
gyümölcs és zöldség fogyasztása. A fejfájást okozó méreg-
anyagok kiürülését rendszeres tisztítókúrák végzésével segít-
hetjük elő. Ide tartozik a léböjt és a különféle gyiimölcskúrák
(citrom, paradicsom).
A szervezet dehidratált á l l a p o t a is okozhat fejfájást, ezért
nagyon fontos a megfelelő mennyiségű folyadékbevitel (napi 2-
3 liter). A gyógynövények közül az őszi margitvirág, a
rozmaring vagy az ibolyagyökér használata segíti elő a fejfájás
megszüntetését.
 Sokat számíthat a rendszeres lazítás és relaxálás, mivel a Köszö
fejfájás egyik legfőbb oka a stressz. Lazító hatással van a nyak- nöm a
és vállmasszázs, fejfájás esetén érdemes ezeket kipróbálni! Az figyel
aromaterápiás módszerek közül alkalmazható ilyenkor a met!
halánték bedörzsölése eukaliptusz- vagy borsmentaolajjal.
Sokat segíthet egy forró lábfürdő vétele is, amely az agyból a
végtagokhoz vezeti a többlet vért. A testen találhatóak olyan
akupunktúrás pontok amelyek masszírozása segít a fejfájás
megszüntetésében - a kézen a hüvelykujjak, a lábon a
nagylábujjak begyének masszírozása vezethet eredményre. (A
fejfájás részletes gyógymódjairól lásd az első kötet idevágó
fejezetét!)

A fájdalom tehát fontos jelzés arra, hogy testi és lelki szin-

ten egyaránt változtatnunk kell. Ne keressük a fájdalmat (ne
legyünk mazochisták), de ha megtalál, ne is meneküljünk el
előle! A fájdalom - feladat. Feladat a testi-lelki okok felderítése,
feladat a legoptimálisabb fájdalomcsillapító módszerek
megtalálása. Az átélt fájdalmak megszülhetik bennünk az
együttérzést mások felé, akik most szenvednek valamitől. Ne
legyünk közömbösek mások fájdalma iránt, egy jó szó, egy
szeretetteljes érintés is sokat segíthet.
 1. SZÁMÚ FÜGGELÉK 2. SZÁMÚ FÜGGELÉK

Egyes ételfajták összeillő és össze nem Egészséges táplálkozás a sav-bázis

illő párosításai egyensúly alapján

GYÜMÖLCSÖK GABONAFÉLÉK zöldségek gyümölcsök gabonafélék gyümölcsök

ÖSSZEILLIK NEM ILLIK ÖSSZEILLIK NEM ILLIK olajos magvak gabonafélék zöldségek burgonya
erjedésgátló gabonafélék zöldségek gyümölcsök fűszerek hüvelyesek olajos magvak fűszerek
(kömény) hidegen sajtolt (Dr. Shelton kutatásai alapján.)
fűszerek zöldségek olajos magvak burgonya
olajos magvak hüvelyesek olajok
hüvelyesek fűszerek
burgonya hidegen sajtolt
olajok
aszalt gyümölcsök

ZÖLDSÉGEK OLAJOS MAGVAK

ÖSSZEILLIK NEM ILLIK ÖSSZEILLIK NEM ILLIK
gabonafélék gyümölcsök gabonafélék gyümölcsök
hüvelyesek olajos magvak zöldségek
burgonya fűszerek hidegen hüvelyesek
sajtolt olajok burgonya
aszalt gyümölcsök

BURGONYA HÜVELYESEK
ÖSSZEILLIK NEM ILLIK ÖSSZEILLIK NEM ILLIK
 Savképző ételek Bázisképző ételek
(kerülendők) (fogyasztandók)
húsfélék zöldségfélék

halak zöld levelek

szárnyasok gyökérfélék
kolbászfélék hagymafélék
belsőségek burgonya, burgonyáié
állati zsír csicsóka
tojás és tojásos ételek tökfélék
pasztörizált tej gesztenye
tejtermékek (sajt, túró, vaj stb.) füge
keményített növényi zsiradék fűszernövények
finomított olaj hántolatlan gabonák
hüvelyesek mazsola
hántolt gabonafélék zöldséglevek
fehér lisztből vagy fehér cukorral gyümölcsök és gyümölcslevek
készült ételek (ha nem keverednek más étellel)
sütemények lúgos ásványvizek
tészták csírák
alkohol korpák
kávé sörélesztő

„Nagyon sok betegség a savi mérgezésen alapul. Az elsavasodás

következményei a fertőző és gyulladásos betegségek is." (Dr.
(.iinlci)

„A savas táplálkozás a szervezetben savanyú anyagcseretermékeket

halmoz
föl, ami számos betegség táptalaja." (Dr. Meyer)

„Amennyiben túl sok savas anyag r a k ó d i k le, úgy különféle

betegségek fejlődhetnek ki. A ma szokásos táplálkozás a sav-bázis
egyensúlyt erősen savas irányba tolja el. Az egészséges táplálkozás
érclekében ezért túlnyomóan bázisképző élelmiszerek fogyasztását
javaslom." (Dr. Liliden)

(A savképző és bázisképző ételek listája Dr.

Wearland és Dr. Rosenberg mérései alapján
lett összeállítva.)
3. SZÁMÚ FÜGGELÉK 4. SZÁMÚ FÜGGELÉK

Áttérés a természetes Vitaminok és nyomelemek

táplálékokra jelentősebb
növényi forrásai
Elhagyandó Helyette fogyasztható mesterséges táplálék-kiegészítők friss, érett, nyers gyümölcs
(vitamin- és nyomelem- és zöldség rendszeres és
hús szejtán (búzahús), szójavirsli,
készítmények stb.) változatos fogyasztása
szójapárizsi, gabonakolbász

tojás „kötőanyagként" használható helyette:

őrölt lenmag vízzel elkeverve; zabpe
hely-, sárgaborsó-, csicseriborsóliszt

tejtermék (tej, tejföl rizstej, zabtej, szójatej, szójatejföl

joghurt, kefir, sajt) szójatúró, növényi sajtok

só (minden fajtája) szezámsó, zellersó, shoyu, tamari,

sörélesztőpehely, szójaszósz

cukor (kristálycukor, nádcukor, tápióka-, csicsóka-,

barnacukor, gyümölcscukor), juhar- és agavé-szirup, méz;
mesterséges édesítőszerek aszalt gyümölcs;

fehér liszt és abból készült ételek, teljes kiőrlésű liszt, teljes kiő
(fehér kenyér, tésztafélék stb.) lisztből készült ételek

ecet citromlé

finomított (égetett) olaj hidegen sajtolt olaj (sütéshez-

főzéshez finomított olaj)

izgató hatású fűszerek oregano, bazsalikom, kakukkfű, lestyán,

(pl. bors, erős paprika) majoranna, borsikafű, ánizs, kömény

kakaó karobpor (szentjánoskenyérpor)

fekete tea, zöld tea, kávé, alkohol, tiszta víz, gyógyteák, frissen facsart
szénsavas üdítőitalok, cukros gyümölcs- és zöldséglevek
gyümölcslevek
Vitamin Jelentősebb forrásai
A (retinol) répa, paradicsom, kelkáposzta, spenótlevél, brokkoli, cékla,
sárgabarack, áfonya, sárgadinnye, csipkebogyó, zeller, csalán,
petrezselyem, kelkáposzta, fokhagyma
B-, (tiamin) olajos magvak, dió, mogyoró, ocs/lcnyo, búzacsíra,
napraforgó, paradicsom, uborka, kelkáposzta, répa, csalán
B2 (riboflavin) gabonafélék, búza, kukorica, burgonya, sörólesztő, saláta,
káposzta, aszalt szilva
B3 (niacin) minden nyers zöldség, karalábé, paradicsom, füge, szilva,
dió, búza
B5 (pantoténsav) narancslé, búzacsíra, sörélesztő, olajos magvak
(méq: méhpempő)
B6 (piridoxin) burgonya (héjában sütve), búzacsíra, sörélesztő, napraforgó,
káposzta, vöröshaqyma
B12 sörélesztő, búza, malátaméz, barnarizs, szójalecitin, algák
C (aszkorbinsav) citrusfélék, csipkebogyó, fejes káposzta, brokkoli, nyers
petrezselyem, paradicsom, kelkáposzta, csalán
D (kalcitéról) zabpehely, búzacsíra, hidegen sajtolt olaj, sörélesztő
E (tokoferol) napraforgó, mandula, szójaolaj, dió, búzacsíra, brokkoli, kel,
spenót, gabonafélék
H (biotin) dió, sörélesztő, barnarizs, mák, mogyoró, lencse, ribizke
K csalán, lucerna, szójaolaj, pórsáfrány, tengeri hínár
P citrusfélék, szőlő, sárgabarack, paprika, szeder, cseresznye,
csipkebogyó, citrom, hajdina
U csalán, nyers káposzta, káposztáié
Nyomelemek Jelentősebb forrásai
Szelén (Se) lilahagyma, spárga, búzacsíra, búzakorpa, paradicsom,
brokkoli
Vas (Fe) nagy csalán, kamillagyökér, ánizs, gyümölcsök, erdei szamóca,
mák, csalán, őszibarack, dió, bab, spárga, zabpehely
Kalcium (Ca) búza, szezámmag, csalán, káposzla, petrezselyem, narancs,
mandarin, hagyma, mák, szójabab, amerikai mogyoró, dió,
napraforgó, szárazbab
Magnézium (Mg) zab, csalán, füge, citrom, grapefruit, kukorica, mandula, dió,
olajos magvak, alma, minden zöld növény
Nátrium (Na) árpa, cékla, sárgarépa, articsóka
Kálium (K) rozs, citrusfélék, paradicsom, vízi torma, menta, napraforgó,
banán, burgonya
Cink (Zn) rozscsíra, búzakorpa, zabpehely, mandula, datolya, csalán
Réz (Cu) csalán, szárazbab, borsó, búza, szilva
5/A SZÁMÚ FÜGGELÉK 5/B SZÁMÚ FÜGGELÉK
A bal tenyér reflexzónái A jobb tenyér reflexzónái
2 2
0 0
61 k SZÁMÚ FÜGGELÉK 6/B SZÁMÚ
A jobb talp reflexzónái FÚGGELÉK A bal talp
reflexzónái

1. Fej, nagyagy (bal félteke)

2. Homloküregek (bal oldal)
3. Agyalap, kisagy
4. Hipofízis
5. Halánték, bal trigeminusz ideg
6. Orr
7. Nyakszirt, tarkó
8. Szem (bal)
9. Fül (bal)
10. Váll (jobb)
11. Csuklyásizom (jobb oldal)
12. Pajzsmirigyek
13. Mellékpajzsmirigyek
14. Tüdő, hörgők (jobb oldal)
15. Gyomor
16. Nyombél (patkóbél)
17. Hasnyálmirigy
18. Máj
19. Epehólyag
20. Napfonadék
21. Mellékvese (jobb oldal)
22. Vese (jobb old.)
23. Húgyvezeték (jobb old.)
24. Húgyhólyag
25. Vékonybelek
26. Vakbél, féregnyúlvány
27. Ileocoecalis
28. Felmenő vastagbél
29. Harántvastagbél
35. Térd (jobb)
36. Ivarmirigyek (herék vagy
petefészek - jobb oldal)
1. Fej, nagyagy (jobb félteke)
2. Homloküregek (jobb oldal)
3. Agyalap, kisagy
4. Hipofízis
5. Halánték, jobb trigeminusz ideg
6. Orr
7. Nyakszirt, tarkó
8. Szem (jobb)
9. Fül (jobb)
10. Váll (bal)
11. Csuklyásizom (bal oldal)
12. Pajzsmirigyek
13. Mellékpajzsmirigyek
14. Tüdő, hörgők (bal oldal)
15. Gyomor
16. Nyombél (patkóbél)
17. Hasnyálmirigy
20. Napfonadék
21. Mellékvese (bal)
22. Vese (bal)
23. Húgyvezeték (bal)
24. Húgyhólyag
25. Vékonybelek
29. Haránt vastagbél
30. Lemenő vastagbél
31. Végbél
32. Végbélnyílás
33. Szív
34. Lép
3!) I érd (hal)
36. Ivarmirlgyek (herék
vagy petefészek - bal oldal)
7/A SZÁMÚ FÜGGELÉK 7/B SZÁMÚ FÜGGELÉK
Jobb írisztérkép Bal írisztérkép

210