Hosszú út vezetett az ókori atomfogalomtól a mai modern atomelméletig.

A
kezdeti atommodellek közös jellemzője volt, hogy az atomot minden
esetben tovább nem osztható részecskének tekintették. A démokritoszi
atommodell közel ezer évre háttérbe szorult. A 19. század elején Dalton
angol tudós (2.1. ábra) elevenítette fel és fejlesztette tovább

Mérései alapján megalkotta az első atomsúlytáblázatot, amely

tulajdonképpen a hidrogénatomra vonatkoztatott relatív atomtömegeket
tartalmazta.

z atomok és elemek ma használatos jelölésrendszerét Berzelius javaslatára

dolgozták ki 1814-ben. A 19. század végén és a 20. század elején azonban
számos olyan jelenséget fedeztek fel a fizikusok, amelyet már nem lehetett
értelmezni az oszthatatlan atom modelljével. Thomson angol fizikus 1897-
ben a katódsugárzás (2.3. ábra) tanulmányozása során felfedezte, hogy
azt a hidrogénatomnál sokkal kisebb tömegű, negatív töltésű részecskék
alkotják.

Az atom pozitív töltésű atommagból és az azt

körülvevő elektronfelhőből (elektronburokból) áll (2.4. ábra). Az
atommagban találhatók a protonok és a neutronok. Ezeket az elemi
részecskéket összefoglaló néven nukleonoknak („magot alkotó”) is szoktuk
nevezni.

a protonok és a neutronok számának összegét tömegszámnak (A)

nevezzük. 
Az atom minőségét, valamint az atomok periódusos rendszerében elfoglalt helyét az
atommagban lévő protonok száma határozza meg. Ez a szám az atom rendszáma 

Az atomok jelölésére vegyjeleket használunk.