A sejt vegyi összetétele

A sejt vegyi összetétele

A sejt különböző vegyi anyagok bonyolult rendszere. Legnagyobb arányban víz és oldott sók
találhatók benne(60-90%). A sejt összsúlyának 10-40%-a szerves anyag.
A sejt általános vegyi összetétele

Nukleinsav
Ásványi anyagok 3%
Zsírok3%
8%
Cukrok
9%

Fehérjék
12%
Víz
65%

 Biogén elemek(olyan kémiai elemek, amelyek az élő szervezetek felépítésében játszanak

szerepet) a sejtben– vegyületek alkotórészeként szerepelnek:
o Szén(C) - élő anyag fő eleme,
o Oxigén(O),
o Hidrogén(H),
o Nitrogén(N) - fehérjék, DNS, RNS tartalmazza,
o Kálium(K) - ingerület kialakulása, vérplazma),
o Kalcium(Ca) - csontokban,
o Magnézium(Mg) - chlorofillmolekula,
o Fe – hemoglobin
 A sejt alkotóelemeinek feladatai:
o Szerkezeti feladatok – építőelemek: fehérjék, zsírok, cukrok
o Metabolikus feladatok – vegyi folyamatok irányítása és katalizálása: sók, fehérjék,
nukleinsavak(genetikai információ öröklődése)
o Raktározó feladatok – energiaforrás: cukrok, zsír
o Megfelelő környezet kialakítása, pl.: víz

Víz és szervetlen anyagok a sejtben

 60-70%-unk víz
 Sejt számára a víz nélkülözheteten, mert:
o Befolyásolja a fehérjék és nukleinsavak biológiai aktivitását a sejtben.
o Szubsztrátumként játszik szerepet: megfelelő közeget biztosít a vegyi folyamatoknak
a sejtben
 o Oldószer főként szervetlen anyagok számára, pl.:NaCl – a víz polaritása és ionjaira
való disszociációja a sejt fizikai-kémiai folyamatait befolyásolják, ilyenek pl. az
anyagfelvétel és az anyagleadás
o Víz a testnedvek alkotója, pl.: vér, nyirok – mint testnedv, szállító funkciója van
o A sejt termoregulációja(hőháztartása) szempontjából is jelentős
 A sejtben a vízmennyiség nem állandó, függ:
o A sejt korától – egy embrió sejtjeinek akár 93%-a is lehet víz.
o Szervtől – a magvak víztartalma mindössze 15%
o Környezettől
 A sejtnek másik nagy részét képezik a szervetlen sók, melyek szabad ionok forrásai is
lehetenek, pl.:
o Kloridok
o Fluoridok
o Karbonátok
o Foszfátok
 Ezek a sejt kémiai tulajdonságait biztosítják, pl.:
o pH – a sejtben a K+ kationok és Cl- anionok magas koncentrációja az állandó pH
megtartására szolgál
o Biztosítják a sejt ozmotikus értékét(mint anion és kation)
 Vannak szervetlen sók, melyek kationjai valamely szerves vegyületek alkotórészei
 Enzimek alkotórészei is lehetnek
o Ezek biokatalizátorok, az enzimek hatékonyságát befolyásolják, az
anyagcserefolyamatokat irányítják.
 A növényi sejtben pótolhatatlan feladatuk van a magnéziumionoknak(Mg2+), melyek a
klorofill(növényi színnanyag) alkotóelemei.

A sejt alapvető szerves anyagai

Az összes szerves anyag alapvető építőeleme az élet szempontjából a négyes kötésfokú szénatom. Ez
a tulajdonsága hosszú szénláncok létrehozásá teszi lehetővé, melyek a szerves anyagok molekuláinak
alapvető építőelemei. Ezen molekulákban vannak még: hidrogén, oxigén, nitrogén(nukleinsavak),
ritkábban foszfor- és kénatomok(fehérjék és összetett lipidek esetén).

 Proteinek(fehérjék)
1. Élő anyag olyan makromolekuláris vegyületei, melyek aminosavakból(pl.:valin, alamin,
szerin, triptofán) épülnek fel –ezek peptidkötésekkel kapcsolódnak, polipeptidláncokat
létrehozva
2. Fehérjemolekulát aminosavsorrend határozza meg
3. Rendszerint 20 fajta aminosav fordul elő bennük – ezek kombinációjával 2 . 10 2
különféle fehérje jöhet létre
4. 3 fő funkciójuk van:
1. Szerkezeti f. – az ún. struktúrfehérjék az összes sejtet alkotó szerkezetben
jelen vannak, pl.: biomembrán, sejtszervecskék
2. Metabolikus f. – enzimek részei, melyek katalizálják a sejt létfontosságú
kémiai reakcióit
 3. Információs f. – sejten belüli folyamatok és a sejtek közötti kapcsolatok
szabályozásában nyilvánul meg
o A fehérjék makromolekulák, melyek rendelkeznek primer(aminosavak sorrendje),
szekunder(alfa-hélix, béta-redő), tercier és kvaterner szerkezettel – biológiai
szempontból a tercier szerkezetük a fontos, eszerint felosztjuk őket:
1. Fonalas(fibrilláris) fehérjékre – molekuláik fonálszerűen kapcsolódnak
2. Gombolyagszerű(globuláris) fehérjékre – molekulái összetekeredtek,
immmunrendszerben védelmi rendszer, irányítószerep általában
 Szacharidok(cukrok)
1. Monoszacharidok – a szacharidok alapegységét alkotják, 1 molekulából állnak
 Pentózok – 5 szénmatomból álló monoszacharidok, pl.: ribóz, dezoxiribóz
 Hexózok - 6 szénatomú monoszacharidok
 Glükóz(C6H12O6) – szőlőcukor,
energiaforrás eritrociták számára
 Fruktóz – gyümölcscukor
 Galaktóz – nélkülözhetetlen az agy
működéséhez, legnagyobb mennyiségben
algák és moszatok tartalmazzák
2. Diszacharidok - 2 monoszacharidból jönnek létre, tehát két
molekulából állnak
 Szacharóz(fruktóz + glükóz) - répacukor, nádcukor
 Maltóz(glükóz + glükóz) – malátacukor – sörben édesítő
 Laktóz(galaktóz + glükóz) – tejcukor – a tej enyhén édes ízéért felelős
3. Poliszacharidok – több száz monoszacharidból épülnek fel
 Keményítő – növények energiaraktározó szacharidja –gyökerek, gumók,
termések
 Glikogén – állati keményítő – állati sejtek tartaléktápanyaga
 Cellulóz – növények sejtfalának építőanyaga – textiliparban jelentős
 Kitin – egy aminopoliszacharid - gombák sejtfalát szilárdítja, ízeltlábúak páncélja,
 Lipidek
o Olyan vegyületek, melyek melyek alkoholból(glicerin)és zsírsavból állnak:
 Telítettek a palmitinsav és sztearinsav, olajsav, linolsav és linolénsav telítetlen
o Az állati zsírok kemények, telített zsírsavakat tartalmaznak
o Olajok telítetlen zsírsavakat tartalmaznak
o 1 g zsírból 38 kJ(9 kalória) energia szabadul fel
o Szerepük:
 Mechanikai védelem és hőszigetelés – test fontos szerveit veszik körül
 Fehérjékkel együtt a sejt citoplazmájában is előfordulnak
 Foszfolipidek a biomembránok alkotói – befolyásolják az anyagok ki- és
belépését a sejtből.
 Az összetett zsírok vitaminok és hormonok építőelemei
 A viaszok kiszáadástól és mechanikai károsodástól védik a növéynek terméseit és
magvait
 Nukleinsavak
o Olyan makromolekulák, melyek kisebb molekulákból – nukleotidokból állnak
o Egy nukleotid áll:
 Pentózból – ribóz vagy dezoxiribóz
 Foszforsavmaradékból
 Szerves nitrogénbázisból – adenin-timin/uracil, guanin-citozin
o A pentóz alapján megkülönböztetünk
1. DNS – dezoxiribonukleinsavat – pentóza a dezoxiribóz
 Molekulája 2 spirálisan tekeredő polinukleotidból áll – nukleoidok
kapcsolódása
 A szerves nitrogénbázisok(A,T,C,G) a komplementaritás elve alapján
kapcsolják össze a két polinukleotid láncot
2. RNS – ribonukleinsav – pentóza a ribóz
 Molekulái közt csak 1 polinukleotid láncalkotja
 Szerves nitrogébázisai: adenin, uracil citozin, guanin
o Szerepük:
 A sejt szerveződéséért és osztódásáért felelősek
 Pótolhatatlan szerepet játszanak a fehérjék bioszintézisében
 Genetikai információt hordoznak, ezért az öröklődés alapanyagai
 A sejt általános tulajdonságai

A sejtnek saját metabolizmusa van, vagyis a külső környezetével anyag- és energiacserére képes.
Valamint a szaporodás során képes a genetikai információ átadására. Ezen tulajdonságai alapján a
sejt a legkisebb önálló életre képes rendszer.

A sejt általános tulajdonságai, amelyek a sejt konkrét funkciójától függetlenül a sejtek döntő
többségére vonatkozó legfontosabb tulajdonságok:

 vegyi összetétel,
 szerkezeti felépítés,
 metabolizmus és az anyagok szintézise,
 szaporodás,
 öröklődés (a genetikai információ átadása).
Ez azt jelenti, hogy ezek a tulajdonságok valójában az összes sejtnél azonosak.
A sejt felépítése megerősíti a sejtelmélet általános érvényét, amely a legalapvetőbb biológiai
nézetek egyike.

A fejlődés (evolúció) során a sejtek különböző módon alkalmazkodtak a külső környezet

változásaihoz. Az alkalmazkodás fokától, a külső és a belső elrendeződés szerint a sejteket
egyszerűbb – prokarióta és bonyolultabb – eukarióta sejtekre osztjuk.

Az eukarióta sejt általános szerkezete

Minden eukarióta sejtre – függetlenül eredetétől, nagyságától, alakjától és funkciójától – érvényes

egy közös szerkezeti alapelv, melyen belül a következő sejtalkotók különböztethetőek meg:
 sejtfelszín
o sejtfal,
o citoplazmatikus membrán,
 citoplazma,
 sejtszervecskék (organellumok)
o membránszerűek (biomembránt tartalmaznak),
o fonálszerűek (fibrillárisak),
 élettelen sejtalkotók (inklúziók).

A sejtek belső tere membránok által kölcsönösen elhatárolt szerkezeti és működési egységekre
osztódik. Ennek köszönhetően belső felületük megnő, ami lehetővé teszi, hogy sok különféle
fiziológiai és enzimatikus folyamat játszódjon le a sejtben. Tehát a sejt metabolikus aktivitásának
alapfeltételei a membránok. A sejtben előforduló membránok a biomembránok, s ezek metabolikus
aktivitása enzimek jelenlététől függ.

A biomembránok alapját kettős lipidréteg képezi, melyben fehérjék vegyülnek. Az ún. integráns
fehérjék keresztülhatolnak az egész kettős lipidrétegen, merevítik a membránt (fonalas
szerkezetűek). Az ún. perifériás fehérjék főleg enzimek, a lipidréteg felszínén találhatók, különböző
funkciókat látnak el (gömb szerkezetűek). A biológiai membránok makromolekulái állandó
mozgásban vannak. A citoplazma különböző sejtszervecskéit körülhatároló membránok az őket
alkotó fehérjék fajtájában és térbeli szerkezetében térnek el egymástól. Ez az eltérés teszi lehetővé,
hogy az egyes membránszerű sejtalkotók különböző funkciókat végezhessenek.

A sejtfelszín

A citoplazmatikus membrán és a sejtfal (ez az állatokéból hiányzik) alkotja. Feladata a sejt és

környezete közötti anyagcsere irányítása, valamint a sejt mechanikus védelme.

A citoplazmatikus membrán képezi a növényi és állati sejtek felszíni membránját. Elhatárolja a sejtet
a külső környezettől, és az anyagok be- és kilépésének ún. szelektív irányítását végzi a sejt
szükségleteinek megfelelően. Benne receptorok is vannak, ezek észlelik a külső jelzéseket, amelyek
különböző biokémiai és fiziológiai folyamatokat váltanak ki.

A sejtfal a citoplazmatikus membrán külső oldalán jön létre. Fő feladata a növényi sejtek, a gombák
és a baktériumok sejtjeinek mechanikus védelme.

A citoplazma (citoszol) alakítja ki a sejtszervecskék működéséhez a megfelelő közeget, melyet állandó

anyag- és energiacsere jellemez. A citoplazma szerves és szervetlen anyagokból álló kolloid rendszer,
amelynek állaga a sejt típusától, metabolikus állapotától és a környezet hatásaitól függ.

Membránszerű sejtalkotók

A sejtmag a sejtek irányító, koordináló és reprodukciós központja. Minden szervezet alapvető

sejtszervecskéje, mivel benne található a vegyileg kódolt genetikai információ.

A mag jelen van minden eukarióta sejtben, kivéve néhány sejttípust, mint pl.: az emlősök
vörösvérsejtjei (ezért nevezzük őket vörösvértesteknek is) és a növények rostacsősejtjei. A sejtmagot
kétrétegű maghártya, belül pedig kromatin és sejtmagvacska alkotja. A magot a citoplazmától a
maghártya határolja el. Kromatin alkotja nagyrészt a kromoszómákat. A sejtmagvacska (nukleólusz)
nem állandó sejtmagalkotó, mivel a mag osztódása alatt eltűnik. Benne képződik a riboszomális
ribonukleinsav (r-RNA), mely a citoplazmában fehérjékkel egyesülve hozza létre a riboszómákat.

A színtestek (plasztiszok) kizárólag csak a növényi sejtre jellemző sejtszervecskék (organellumok).

Közülük a legfontosabbak a zöld kloroplasztiszok, melyek elsődleges feladata a szacharidok képzése a
fotoszintézis során.

A mitokondriumok energetikai, azaz légzési központként működnek a sejtben. Legnagyobb számban

az energiaigényes feladatokat végző sejtekben fordulnak elő, pl. izomsejtekben. Számuk és
nagyságuk egyenesen arányos a sejt energiaigényével. A környező citoplazmától kettős membrán
választja el őket. A belső membránból gyűrődéssel képződött válaszfalak (kriszták) nyúlnak be a belső
kamra alapállományába – a mátrixba. A mátrixban mitokondriális DNA található, amely lehetővé
teszi a mitokondriumok számára, hogy saját fehérjét termeljenek. A mátrixban működik a légzés
folyamatait katalizáló enzimegyüttes is. A krisztákhoz kötődik a légzés leghatékonyabb szakasza, az
ún. légzési lánc.

Az endoplazmatikus retikulum vagy hálózat membránnal elhatárolt sejten belüli csatornarendszer.

Az anyagok sejten belüli és sejtközi szállítását is biztosítja. Két formája ismert:
  a szemcsés vagy granuláris (durva) felszínű, melynek felszínére riboszómák kapcsolódnak, és
a fehérje szintézisben vesz részt,
 a sima, riboszóma nélküli formája, amely a lipidek, a D-vitamin, valamint az egyes
sejtszervecskék és sejtalkotók képzésében is közreműködik.

A riboszómák nem membránszerű sejtalkotók, hanem szemcsés nukleoprotein részecskék, amelyek

az endoplazmatikus retikulum membránjához tapadva vagy a citoplazmában szabadon fordulnak elő.
Csak elektron mikroszkóppal láthatók. A fehérjék szintézisében van fontos szerepük. Vegyi
szempontból riboszomális RNA és fehérjék alkotják őket. Számuk a fiatal sejtekben a legnagyobb,
mivel ezek intenzív növekedése és osztódása sok fehérjét igényel.

A Golgi-apparátus a növényi és állati sejtek állandó, membránszerű alkotója. Diktioszómákból épül

fel. A diktioszómákat néhány (3-7) lapos hólyag (ciszterna, csatornácska) alkotja, amelyek ellentétes
végeiken kiszélesednek, és tömlőcskék (vezikulumok) vállnak le belőlük. A sejtben betöltött szerepe
egyrészt szintetikus (enzimek termelése, pektinek – cukor jellegű anyagok képzése, amelyek a sejtfal
építésében vesznek részt), másrészt kiválasztó (a sejtből kiválasztandó anyagok itt kapják meg végső
formájukat, nyálka kiválasztása a gyökérsüveg sejtjeiben). Az állati sejtben a lizoszómák és azok
hidrolitikus enzimei termelésében vesz részt.

A vakuólumok (űröcskék) a növényi sejtek tipikus tartozékai. Sejtnedv tölti ki őket, befolyásolva így a
sejt belső nyomását. Anyagokat raktároznak, és részt vesznek a sejt litikus (lebontó, bomlasztó)
folyamataiban is. A lüktető, emésztő és kiválasztó űröcskék az állati sejtek jelentős alkotói.

A lizoszómák hidrolitikus enzimekben gazdag membránszerű sejtalkotók, ezért a sejten belüli

emésztésben és a sejtbe került anyagok molekuláinak lebontásában vesznek részt.

Fonálszerű (fibrilláris) sejtalkotók

A sejtben mozgási és mechanikai funkciójuk van. Alapjukat fibrillum képezi. A fibrilláris sejtalkotók
kontrakciós képességét (összehúzódó és nyúlóképesség) a mikrofilamentumok, szilárdságukat pedig
a mikrotubulusok adják.

A sejtváz (citoszkeleton) szerepe mechanikai (meghatározza a sejt alakját) és támasztó (biztosítja az

organellumok elhelyezkedését a sejtben), továbbá részt vesz a sejt mozgásában. Mikrofilamentumok
(vékony fonalak, amelyek biztosítják a citoplazma mozgását a sejten belül, vmint a sejt egészének
mozgását a térben, pl. amőboid mozgás, ostorok és csillók mozgása), mikrotubulusok (vékony,
hosszú csövecskék, amelyek a sejt felszínéhez közel helyezkednek el, pl. magorsó) és intermediális
filamentumok (átmeneti fonalak, merevítő szerepet játszanak, mert ellenállóak a húzással és
nyomással szemben) építik fel.

A kromoszómák állandó sejtalkotók, nukleoprotein fonalakból állnak, melyek alapját fehérjével

bevont nukleinsav – DNA képezi. A kromoszómák tartalmazzák a genetikai információ döntő részét.
Csak osztodáskor láthatóak.

A mitotikus apparátus a sejtosztódás (közvetett osztódás - mitózis) fontos képlete. A kromoszómák

pontos eloszlását biztosítja a leánysejtek számára. Alapját a mikrotubulusokból álló centriolum és a
magorsó képezi, melyek sejtosztódáskor jelennek meg.
A sejt élettelen részei

A sejt létezéséhez elengedhetetlenül szükséges tartalékanyagok (keményítő, glikogén- és

zsírcseppek) vagy szekrétumok. A sejtben kézpődnek, utána a citoplazmában vagy a vakuólumban
halmozódnak fel kiválasztásukig. Ide tartoznak a kristály alakú inklúziók. Ezen anyagoknak nincs
metabolikus aktivitásuk, ezért a sejt élettelen részeinek tekintik őket. Gyakran mérgező anyagok
semlegesítéséből maradnak fenn.

A prokarióta sejt általános tulajdonságai

Kisebbek, szerkezeti felépítésükben egyszerűbbek az eukarióta sejtnél. Belsejüket nem osztják

strukturális és funkciós részekre membránok. Nincs sejtmaghártyájuk sem, amely elhatárolná a
sejtmagot a citoplazmától. A sejtmag a citoplazmában szabadon úszkáló egyetlen DNS-molekulából
(diffúz sejtmag) áll. A citoplazmában találhatók még riboszómák (a fehérjeszintézist biztosítják) és
inkluziók. A pro. sejt egyetlen membránja a citoplazmatikus membrán. Ez fontos szerepet tölt be az
anyagfelvétel és anyagleadás irányításában, a légzés és a fotoszintézis során.

A kékmoszatok pro. sejtjei membránokat tartalmaznak, amelyeken színanyagok találhatók.

Sejtmagjukat nem határolja sejtmaghártya. A kékmoszatok tömlőszerű biomembránokat –
tilakoidokat – tartalmaznak. A felületi struktúrát sejtfal alkotja, amely a felszínre nyálkatokot vált ki.

A prokarióta és az eukarióta sejt összehasonlítása

Prokarióta sejt: Nincs sejtmagja. Sokkal kisebb, mint az eukarióta sejt. Nincs sejtváza, valamint
membránnal határolt sejtalkotói sem. Rendelkezik riboszómákkal. DNS-állományát 1 db gyűrű alakú
DNS-molekula = diffúz sejtmag, amelyhez nem kapcsolódnak szerkezeti fehérjék. Főleg
kettéhasadással szaporodnak. Régebb óta vannak jelen, mint az eukarióta sejtek.

Eukarióta sejt: Rendelkezik sejtmaggal. Mérete lehet akár 100x nagyobb a pro. sejtnél. Van sejtváza,
és membránnal határolt sejtalkotók is, ill. riboszómái. DNS-állományát több fonál alakú DNS-
molekula alkotja, amelyhez kapcsolódnak szerkezeti fehérjék is. Mitózissal és meiózissal szaporodnak.

Az állati, növényi és a gombasejtek összehasonlítása

Állati (eukarióta) sejt: Az eukarióta állati sejtekben sejthártyát, sejtplazmát és sejtmagot lehet
elkülöníteni. A sejtmagot a maghártya határolja el a sejtplazmától (citoplazma). Az eukarióta sejtek
sejtplazmája nem egységes, hanem sokféle, membránnal határolt sejtalkotót tartalmaz.

Növényi (prokarióta) sejt: Ezeket a sejteket sejthártya határolja, belsejüket sejtplazma tölti ki. A
növényi sejtekben ezeken kívül van még sejtfal (szilárdító összetevő -> cellulóz), színtestek és
zárványok. A prokarióta sejtek szerkezete jóval egyszerűbb: nincsenek membránnal határolt
sejtalkotóik, örökítő anyaguk a sejtplazmában található. A növényi sejtekben több lizoszóma
összeolvadásával nagyméretű, sejtnedvvel telt sejtüreg alakulhat ki, amelyben gyakoriak a szervetlen
sókból álló kristályzárványok.

Gombasejt: Rendelkeznek sejtfallal (szilárdító összetevő -> kitin). Nincsenek valódi szöveteik és
szerveik. Testük gombafonalak szövedékéből áll. Nincs zöld színanyaguk. Rendelkeznek még:
endoplazmatikus retikulummal, sejthártyával, citoplazmával, vakuólummal, Golgi-készülékkel és
mitokondriumokkal.
A valódi gombák sejtmagjairól és kromoszómáiról is általánosan elmondható, hogy viszonylag
kisméretűek, és leggyakrabban a kromoszómaszám is alacsony.