2.A.

Mutassa be az emberi test szerveződését: sejtek, alapszövetek, szervek,

szervrendszerek!
Szempontok a válaszadáshoz:-a sejtek felépítése, életműködései
-alapszövetek (hám-, kötő-és támasztó-, izom-, idegszövet)
-szervek, szervrendszerek

A sejt fogalma, a sejtek alakja, nagysága, alkotórészei, életjelenségei

A sejt fogalma:
A sejt (cellula) a többsejtű élőlények legkisebb, önmagában még működő, életjelensé
geket mutató alaki és működési egységei.
A sejtek alakja: Rendkívül változatos, a körülmények hatására módosulhat.
A formájukat megszabja:
környezetük:
• folyékony közegben (pl. vérben) gömb alakúak (a felületi feszültség miatt)
• szomszédos sejtek nyomása miatt: köb, henger, lapos vagy orsó alakúak
működésük:
• pl. az idegsejtek nyúlványosak, csillag alakúak (az ingerületet minden iránybó
l képesek felvenni)
A sejtek nagysága: Tág határok közt mozog. Átlagosan 10-30 mikron közötti.
A sejtek alkotórészei:
1. Sejthártya: (sejtmembrán)
A sejt felületi rétege ->
a környezetétől elválasztó féligáteresztő (semipermeabilis) hártya:
kis méretű anyagokat átengedi
nagyobb molekulákat nem
A sejthártya fő kémiai alkotóelemei:
• a lipidek
• a fehérjék és
• a szénhidrátok
A membránt alkotó lipidek határfelületen ún. lipid kettősréteggé szerveződnek.
Sejthártya funkciója:
biztosítja a sejt védelmét és rugalmas alakfenntartását;
a sejt rajta keresztül veszi fel a tápanyagokat a környezetből és adja le a bomlástermé
keket;
ingerületvezetést lát el, stb.
2. Sejtplazma vagy sejttest (citoplazma)
A sejtnek a sejtmagon kívüli kocsonyás alapanyaga (ún. cytosol).
Ebben találhatók:
• a sejtszervecskék
• a tartalék tápanyagok
• anyagcsere végtermékek
Biokémiai reakciók helye.
Víztartalma (sejt korától függően) változó.
Néhány sejtben különleges szerkezeti elemek: pl. az izomsejtekben a miofibrillum.
A sejt váza, tartószerkezete a fehérjékből felépülő citoszkeleton.
Fő feladata:
• a sejtalak biztosítása
 • a sejtorganellumok kihorgonyzása
3. Sejtszervecskék (sejtorganellumok)
Az eukariótákban (pl. emberi sejtek) belső membránokkal elkülönített térrészek alak
ultak ki (ezek a sejtszervecskék). Mindegyikben más és más kémiai reakció zajlik.
A sejtszervecskék különböző biológiai feladatok ellátására szakosodtak.
sejtközpont (citocentrum):
A sejtmag közelében
Feladata:
• a sejtek belső mozgásának irányítása
• sejtek mozgásszerveinek (ostor, csilló) képzése, összehangolása
• sejtek osztódási folyamatainak irányítása
4. Mitokondriumok:
Intenzív anyagcserét folytató sejtek sok mitokondriumot tartalmaznak.
A sejt energiatermelő szervei („saját erőmű”).
Enzimrendszerükkel a sejtanyagcsere oxidációs folyamataiban vesznek rész.
Itt megy végbe a sejtlégzés.
Endoplazmatikus hálózat (endoplazmatikus retikulum)
Tömlő alakú képződmények hálózata.
Két típusuk van:
• sima felszínű endoplazmatikus retikulum
• durva felszínű endoplazmatikus retikulum
A sima felszínű endoplazmatikus retikulum feladata:
lipidek szintézise, méregtelenítés , idegen szerves molekulák átalakítása
Durva felszínű endoplazmatikus retikulum, felszínükön riboszómák.
Funkció: riboszómákon képződő fehérjék átalakítása, szállítása
Riboszómák: Felületükön megy végbe a sejt fehérjéinek felépítése, szintézise.
Golgi-apparátus (Golgi-készülék, Golgi-hálózat)
Jól fejlett a kiválasztást végző sejtekben.
Funkciója:
⇒ az endoplazmatikus hálózatból érkező fehérjék és lipidek fogdása,
szükség szerinti átalakítása, egymástól való elkülönítése , elszállítása pl. a sejtmembránhoz
⇒ részt vesz a sejt szekréciós (váladéktermelő) tevékenységében
Lizoszómák
Üregükben savas közegben bontó enzimek tárolódnak.
Funkciójuk:
⇒ a sejten belüli emésztés,
⇒ a sejt méregtelenítése,
⇒ a sejt feleslegessé vált alkotóinak lebontása.
5. Sejtmag (nucleus)
A sejt életműködésének központja.
Fő funkciója:
⇒ irányítani a citoplazmában zajló kémiai reakciókat
⇒ tárolni a sejtosztódáshoz szükséges információkat.A sejteknek általában egy magvuk van, 
de lehet 2 vagy többmagvú is (májsejt, izomsejt).
Jellemzői:
⇒ általában a sejt közepén helyezkedik el
⇒ a citoplazmától a likacsos (ezek a pórusok) sejtmaghártya választja el
⇒ a mag belsejét fehérjetartalmú folyadék a magnedv tölti ki
A DNS-t a sejtmagban szabálytalan, rögös kromatin tartalmazza.A sejt osztódásakor fonalas 
formát vesz fel, ezek a kromoszómák.
Számuk az emberben 46. A nemi sejteknek csak fele kromoszómaszámuk (23) van.
Megtermékenyítéskor áll helyre az eredeti kromoszómaszám (23+23).
Az öröklésben döntő szerepet játszó géneket tartalmazzák.

A sejtek életjelenségei
Sejtanyagcsere:
A sejt a felvett anyagokat:
⇒ Felépíti (asszimiláció). Ez az anyagbeépítés iránya, mely során a sejt energiát használ fel.
⇒ Lebontja (disszimiláció). Ez az anyaglebontás iránya, mely során a sejt energiát szabadít
fel.
Az anyagcsere ennek a két biokémiai folyamatnak — ami a sejtben egyébként egyide
jűleg és szüntelenül tart — összessége.
Sejtmozgás:
Sejtmozgás formái
⇒ Helyváltoztató mozgás: az egész sejt mozog (pl. amőboid és az ostoros mozgás).
⇒ Helyzetváltoztató mozgás: a sejt helyben marad, csak a felületén található csillók
mozognak.
Amőboid mozgás:
Az emberi szervezetben is fellelhető a fehérvérsejteknél (ezzel a mozgással jutnak át 
a vérerek falán a környező szövetekbe).
Ostoros mozgás:
A sejt külön nyúlványa a sejt tovavándorlását teszi lehetővé (pl. az ondósejt farki rés
ze).
Csillós mozgás:
Egyes hámsejtek felszínén fellelhetők ún. csillószőrök.
Ilyenek vannak pl. a légcső nyálkahártyáján.
Feladatuk: a hám felszínére került idegen anyagok eltávolítása.
Ingerlékenység:
A környezetből a sejtre ható ingerre bekövetkező reagálás.
Különféle ingerekre csak egyféle választ adnak pl.
⇒ az izomsejt összehúzódik,
⇒ a mirigysejt váladékot termel, stb.
Sejtnövekedés:
A sejt táplálkozik, gyarapodik, a citoplazma tömeg növekszik.
A növekedés határa: a sejt felülete elégséges legyen a megnőtt citoplazmatömeg táplálására 
(a felület és a térfogat optimális arányú maradjon)
Ha ezt eléri:
⇒ visszafejlődik és elpusztul, vagy
⇒ kettéosztódik, azaz szaporodik
 Sejtosztódás
A sejtek osztódási készsége függ a differenciáltságuk, érettségük fokától.
A nagymértékben differenciált sejtek elvesztették osztódó-képességüket (nincs sejtközpontj
uk),
pl. a neuronok, a harántcsíkolt izomrostok, az érett petesejtek.
A szervezetben vannak:
⇒ ún. őssejtek. Ha osztódnak, nem önmagukhoz hasonló, hanem attól eltérő sejteket
produkálnak, pl. a csontvelő omnipotens ill. pluripotens (mindenre képes) őssejtjei.
⇒ állandóan osztódó (citogén) sejtek, pl. az ivarmirigyek, a bőrhám vagy a bélhám sejtjei. A
sejtek szaporodásuk során önmagukhoz hasonló utódsejteket produkálnak, azaz egy sejt
két sejtre osztódik .
A sejtosztódás biztosítja:
⇒ a test növekedését,
⇒ az elöregedett, elhalt vagy sérült, sejtek pótlását
Sejtosztódás két fő típusa
⇒ Mitózis v. számtartó osztódás (a testet felépítő sejtek és az éretlen ivarsejtek
osztódásánál mindkét utódsejtbe ugyanannyi kromoszóma kerül)
⇒ Meiózis v. számfelező (redukciós) osztódás (az ivarsejtek érési osztódásánál az
utódsejtekbe csak a kromoszómapárok fele kerül).

A szövet fogalma, a szövetek fajtái és rövid jellemzésük
A szövet fogalma
Azon sejtek csoportja, amelyek
⇒ azonos eredetűek (azonos csíralemezekből származóak)
⇒ azonos szerkezetűek
⇒ adott funkció ellátására specializálódtak
A szövetek állnak:
⇒ sejtes állományból
⇒ sejten kívüli sejtközötti (intercelluláris) állományból (kivétel a hámszövet)
A két állomány egymáshoz viszonyított mennyisége szövetenként eltérő.
A szövetek fajtái
⇒ hámszövet
⇒ kötő- és támasztószövet
⇒ izomszövet és
⇒ idegszövet
A szövetek rövid jellemzése
1. Hámszövet
a. Hámszövet jellemzői
⇒ a sejtek szorosan egymás mellett helyezkednek el
⇒ diffúziós gátat (barrier) képez
⇒ nincs sejtközötti állománya (a sejtek között csak ún. intercelluláris járatok vannak),
⇒ nincsenek benne erek (a sejtek az intercelluláris járatokban keringő nedvből diffúziós
mechanizmussal táplálkoznak),
⇒ alatta kötőszövet van

b. Hámszövet működés szerinti csoportosítása
b/a. Fedőhám (védőhám)
Szerepe: elhatároló és védő
Borítja
⇒ kültakaró felszínét
⇒ az üreggel rendelkező szervek, valamint a vér- és nyirokerek belső felszínét,
⇒ összefüggő záróréteggel, ún. savós
hártyával a testüregeket és az azokban lévő szerveket
Osztályozhatók:
⇒ az alkotó sejt alakja szerint: laphám, köbhám, hengerhám
⇒ a rétegei száma szerint: egyrétegű (pl. tüdőléghólyag, vér- nyirokerek fala, savós hártyák
,bélbolyhok), többrétegű (pl. bőr, nyálkahártya stb.)
⇒ felszínük alapján: egyszerű felszínű, differenciált felszínű (pl. csillószőrös hengerhám,
többrétegű elszarusodó laphám)
b/b. Mirigyhám
A mirigyeket felépítő, váladékot termelő szövet.
A mirigyhámsejtek olyan anyagokat állítanak elő, amelyet a sejtek maguk nem használnak 
fel, hanem kiürítik az extracelluláris térbe.
Mirigyhám feladata:
⇒ a szervezetre káros, felesleges anyagok kiválasztása (exkréció)
⇒ a szervezet számára hasznos váladékok termelése (szekréció)
Működés szerint lehet:
⇒ belső elválasztású (endokrin) mirigy
⇒ külső elválasztású (exokrin) mirigy
b/c. Pigmenthám (festékes hám)
Egyes helyeken (pl. a szem ideghártyájában, az emlőbimbó körül, a herezacskó falában, stb.
) a hámszövetben sötétbarna festékszemcsék (melanin) rakódnak le.
Feladata:
⇒ csökkenti a szem ideghártyájában a csapokat és pálcikákat érő fényt
⇒ elnyeli a gyulladást keltő sugarakat (a lebarnult ember bőre napozáskor ezért nem kap
bőrgyulladást)
b/d. Érzékhám
Fizikai vagy kémiai behatásokra ingerületi állapotba jutnak.
Ilyen van pl. a szaglóérzékszervben, az egyensúlyozó- és hallószervben, az ízlelő érzékszerv
ben.
b/e. Felszívóhám
A szövetet képező sejtek felszínén felületnagyobbító kitüremkedések vannak, pl. a vékony
bél hámja.
2. Kötő- és támasztószövetek
A szervezetben a legnagyobb mennyiségben előforduló szövettípus.
A szövet jellegét maghatározza: a sejtközötti állomány.
Feladata:
⇒ a szervek szilárdítása (a szervezet vázát alkotják),
⇒ térkitöltés,
⇒ hézagpótlás (pl. hegszövet) stb.
⇒ összekötik
• a szöveteket szervekké
• a szerveket szervrendszerekké
• a szervrendszereket egységes szervezetté
Ide tartoznak:
⇒ Kötőszövet
• laza rostos
• tömött rostos
• speciális
⇒ Zsírszövet
⇒ Porcszövet
• hialinporc v. üvegporc
• rugalmasrostos porc
• kollagénrostos porc
⇒ Csontszövet
a. Kötőszövet
Főleg rostokból álló sejtközötti állománya több, mint a sejtes állomány.
Képes víz és zsír tárolására.
Nedvtartalma egyénenként változó mennyiségű.
⇒ kóros esetekben (pl. hasmenés) kiszárad elveszíti rugalmasságát
⇒ sok vizet köthet meg, megduzzad : vizenyő (oedema) keletkezik.
Fajtái
⇒ laza rostos kötőszövet
⇒ tömött rostos kötőszövet (ínszövet)
⇒ speciális kötőszövet (vér)
a/a. Laza rostos kötőszövet
Általános jellemzése
⇒ a szemlencse kivételével minden szervünk felépítésében részt vesz, pl. a külső és belső
testfelszíneket borító hám alatt (pl. bőr irharétege vagy a nyálkahártyák laza rostos
kötőszövete)
⇒ összekötő, rögzítő, hézagpótló és térkitöltő
⇒ gazdag vérér, nyirokér és ideghálózata van
⇒ sejtes állományában többféle sejt van
⇒ meghatározó a sejtközötti állomány
A kötőszövetekben háromféle rostot különböztetnek meg:
⇒ rugalmatlan, kollagén (enyvadó) rostok
• legvastagabbak
• nem nyújthatók, rugalmasságuk nincs
• a bőr szakítószilárdságát biztosítják
⇒ rugalmas (elasticus) rostok
• nem kötegek, hanem rugószerűen felcsavarodott fonalak
• a bőr rugalmasságát biztosítják
⇒ rácsrostok (retikuláris rostok)
•finom térbeli hálózatot, hálószerű szövedéket képeznek, pl. az irhában található
képletek körül
a/b. Tömött rostos kötőszövet
⇒ sűrű, vastag, kollagén nyalábokból áll
⇒ az egyirányú húzásnak kitett helyeken fordulnak elő (pl. ín, szalag, szem ínhártyája)
Az ízületi szalagok elasztikus rostokat is tartalmaznak (ilyenkor a szalag már makroszkóp
osan is sárgás színű (ligamentum flavum, ligamentum nuchae).

a/c. Speciális kötőszövet (vér)
Speciális, mert
⇒ sejtközötti állománya (vérplazma) folyékony.
⇒ sejtes állománya: a vérsejtek.
b. Zsírszövet
Olyan kötőszövet, ahol a kötőszöveti sejtekben zsír halmozódik fel (ún. pecsétgyűrű alakú 
sejtek).
Átmenetet képez a kötőszövet és a támasztószövet között.
Több zsírsejtből álló csoportot vastagabb kötőszöveti rostok zsírlebennyé fognak össze. Tö
bb zsírlebeny zsírpárnát alkot. A szervezetben mindig kötőszövettel együtt fordul elő.
Szerepe:
⇒ elsődleges feladata az energiaraktározás (tápanyagraktár)
⇒ hőtermelés (ún. barna zsírszövet)
⇒ hőszigetelő
⇒ mechanikai szerep
•védelmet nyújt nyomás, húzás, ütés ellen (fejtető, tenyér, talp, ujjbegyek)
•mechanikai támasz (tenyér, talp, ujjbegyek)
⇒ hézagkitöltő és rögzítő (pl. a vese és tokja, a szemüreg és a szem közti zsír)
⇒ nők másodlagos nemi jellegének kialakítása
Előfordul a szervezetben:
⇒ diffúzan (bőr alatti zsírszövet)
⇒ zsírtestek (corpus adiposum) formájában (pl. női emlő, orcák állománya stb.)
⇒ sárga zsírszövet: a zsírcseppek a magot és a plazmát a sejt szélére kiszorítják (ún.
pecsétgyűrű alakú sejtek)
⇒ barna zsírszövet: sejtjeiben pigment (hőtermelésben vesznek részt)

c. Porcszövet
Nagy összenyomási szilárdságú, rugalmas, hajlítható, kopásálló támasztószövet.
Nincsenek benne erek,
tápanyagellátása az ízületi folyadékból (synovia) történik diffúzió útján
bármely hosszabb ideig fennálló zavar az ízületi térben (elhúzódó vérzések, fertőzés,genny
esedés) a porcsejtek elhalását okozhatják, akár teljes porchiánnyal végződhetnek.
Fajtái:
⇒ Üvegporc (hyalinporc)
Sima, tükörfényes, tejszerűen opaleszkál.
Összenyomási megterhelésnek kitett helyeken vannak.
Üvegporc építi fel
• az ízületi felszíneket
• a bordaporcokat
• a légcső és a hörgők porcait
Nem tartalmaz ereket. Nincs nyirokelvezetése és idegellátása.
⇒ Rugalmas porc (elasticus rostos porc)
Erős, megnyúlásra képes, elasztin nevű rugalmas fehérjét tartalmaz. Nagymérvű
elhajlításnak kitett területeken pl. orrhegy, fülkagyló, gégefedő.
⇒ Rostos porc (kollagénrostos porc)
Nagy mennyiségű kollagént tartalmaz. Erősebb szakító, nyíró, csavaró helyeken.
• rezgéscsillapítóként működik pl. a csigolyák közti porckorong,
• téraránytalanságot szüntet meg pl. a térdízületi porcsarló
• felületet növel pl. rostporcos ízvápaajak
d. Csontszövet
Mint támasztószövet a szervezet legkeményebb, legteherbíróbb, állandó átépülésre képe
s szövete. Egyszerre szilárd és rugalmas.
Felépítése:
Sejtes állomány:
⇒ csontsejtek (osteocyták)
⇒ csontképző sejtek (osteoblastok)
⇒ csontfaló sejtek (osteoclastok)
Sejtközötti állomány:
⇒ szerves állomány (kollagén rostok)
⇒ szervetlen állomány (ásványi sók)
d/a. Csontsejtek (osteocyták)
Szilvamag alakú, nyúlványokkal rendelkező nagy sejtek a csont kérgi részében.
Egy központi csatorna (Havers-csatorna) körül koncentrikus körökben helyezkednek el.

d/b. Csontképző sejtek  (osteoblastok)
Elhelyezkedésük:
⇒ a csont növekedésének helyén
•a csöves csontok középdarabja (diaphysis) és két végrésze (epiphysis) határán levő
növekedési porclemezek (epiphysis porclemezek) : hosszirányú növekedés,
•a csonthártya alatt vastagságbeli növekedés.
⇒ átépítődésének helyén (pl. csonttörés)
d/c. Csontfaló sejtek  (osteoclastok)
Elhelyezkedésük:
⇒ a csontok üregi részeiben, illetve
⇒ ahol csontfelszívódás folyik (pl. átépítődés helyén)
d/d. Szerves állomány (organikus állomány)
A csont rugalmasságát biztosítja.
Felépül:
⇒ enyvadó, a kollagénrostokhoz mindenben hasonló osteokollagén (osszein) fibrillumokb
ól (I.típusú kollagén) és
⇒ a rostok közötti tereket kitöltő - kémiailag glükoprotein természetű – anyagból (pl.osteo
calcin)
d/e. Szervetlen állomány (anorganikus állomány)
A csont keménységét, merevségét adó ásványi anyagok (pl. foszforsavas mész, foszforsav
as magnézium, szénsavas mész, kalcium-klorid).
A csontok mineralizációját befolyásolják pl.:
⇒ hormonok (parathormon, kalcitonin) és
⇒ a D-vitamin aktív alakja
Izomszövet
Az idegszövettel együtt az ingerlékeny szövetek közé tartozik: ingerek hatására - energiafel
szabadítás közben - reverzibilis megrövidülésre (összehúzódásra) képes.
Elasztikus izomfonalakat (miofibrillumokat) tartalmazó sejtekből és lazarostos kötőszövet
ből felépülő szövet.
Szövettani szerkezete és funkciója alapján a háromféle izomszövet :
⇒ harántcsíkolt (váz-) izomszövet
⇒ simaizomszövet
⇒ szívizomszövet

1. Harántcsíkolt izomszövet (harántcsíkos izomszövet)
A harántcsíkolt izom felépítése: myofibrillum » izomrost » izomnyaláb (izomköteg) »
izom.
a. Izomrost
Szöveti egysége az izomrost, ami egyetlen sokmagvú izomsejt.
Ez közös sejthártyával (sarcolemma) körülvett, sok ezer, magosztódás során szét nem vál
t sejtek közössége.
b. Myofibrillum
Az izomroston belül speciális sejtalkotók a miofibrillumok találhatók, melyek fehérjékbő
l felépülő, a
rost hossztengelyével párhuzamosan elhelyezkedő mikroszkopikus szálakból épülnek fel.
c. Myofilamentum
A myofibrillumokat felépítő izom szerkezeti fehérjék (myofilamentumok)
⇒ az aktin, és
⇒ a miozin
molekulák.
Az aktin és a miozin szálak egymásba csúszása, illetve egymástól való eltávolodása biztosí
tja az izomszövet összehúzódását és elernyedését.
Ezek adják az izomrostok periodikusan ismétlődő világosabb és sötétebb harántcsíkozotts
ágát.
Ez a folyamatsor energiaigényes esemény, melyhez az ATP nevű nagy energiatartalmú mo
lekula nyújtja a szükséges energiát.
A harántcsíkolt izmokból épülnek fel a vázizmok.
Az izom felszínét vékony kollagén- és elasztikus rostokból álló izompólya (fascia) borítja.
Legfőbb funkciója az összehúzódás és az elernyedés, mely a mozgást eredményezi.

A harántcsíkolt izmok működésére jellemző:
⇒ összehúzódása gyors
⇒ nagy erőkifejtés, gyors kifáradás
⇒ gyakorlás, tréning
⇒ megerőltetése fájdalmas (izomláz)
⇒ akaratunktól függő működés
⇒ legalább egy ízületet áthidalva csontokon erednek és tapadnak, legtöbbször ín
közvetítésével

A harántcsíkolt szövetet felépítő izomrostok két fő típusba sorolhatók:
⇒ vörös izomrostok vagy lassú rángású rostok és
⇒ fehér izomrostok vagy gyors rángású rostok

2. Simaizomszövet
⇒ elnyúlt orsó alakú sejtek alkotják
⇒ pálcika alakú mag a sejt közepén
⇒ a sejt belső szerkezete homogén (aktin és miozin rendezetlen)
⇒ zsigerek, erek falában, bőrben, pupillában stb.
⇒ vegetatív beidegzés (az idegrendszer csak beavatkozik az izom saját működésébe)
⇒ lassú, de kitartó mozgás
⇒ féregszerű (perisztaltikus) összehúzódás (ún. miogén aktivitás)
⇒ nem fáradékony
⇒ fájdalma erős és hosszantartó

3. Szívizomszövet
Harántcsíkolt izomszövet különleges formája
⇒ rostok izomhálózatot alkotnak
⇒ sima- és harántcsíkolt izomszövet tulajdonságaival rendelkezik:
• nem fáradékony, de nagy erőkifejtésre képes,
• akaratunktól függetlenül működik
Idegszövet
Ingerlékeny szövet a környezet fizikai, biológiai, kémiai változásaira, mint ingerre,
anyagcseréjének speciális megváltozásával, azaz ingerülettel válaszol.
A szervezet legdifferenciáltabb szövete. A szervezet információs rendszerét építik fel.
Feladata
⇒ a környezettel való kapcsolatteremtés (a környezet hatásait felfogja),
⇒ ingerület létrehozása,
⇒ a keletkező ingerület tovavezetése,
⇒ ingerekre való reagálás
1. Idegsejtek (neuronok)
Az idegszövet szerkezeti és működési alapegysége. Módosult, egy magvú, nyúlványos sej
t.
Összefüggő, egységes sejthártyája van.
Feladata:
⇒ az ingerek ingerületté alakítása
⇒ az ingerület vezetése és átadása más sejtnek.
Élettani körülmények között az idegek egy irányba vezetik az elektromos impulzusokat: 
az ingerület az egyik idegsejt axonjáról a szomszédos idegsejt dendritjére terjed.

Neuron részei
a. Sejttest (perikaryon)
Magot körülvevő rész. Alakja változatos. Nem osztódik.
A központi idegrendszer szürkeállományát alkotja.
Kétféle formában:
⇒ összefüggő egészként
• nagyagy és kisagy felszínén ún. kéreg (cortex)
• a gerincvelő belsejében (pillangó alakban) oszlop formájában
⇒ gócokban
• a központi idegrendszerben az ún. magok (nucleus)
• a környéki idegrendszerben az ún. idegdúcok (ganglionok)
b. Idegsejt nyúlványai
b/a. Dendritek (faágszerű plazmanyúlványok)
Az idegsejt testének több, rövidebb, faágszerűen elágazó nyúlványa.
Feladatuk: ingerek felvétele

b/b. Idegnyúlvány (neurit vagy axon)
Az idegsejt különböző hosszúságú, változó vastagságú, hüvellyel borított, egy nyúlványa.
A neurit lefutása végén végágakra bomlik (közben leadhat vékony 
mellékágakat (collateralisokat).
Feladata:az ingerület vezetése
Összességük adja az idegrendszer ún. fehérállományát.
Rendeződnek:
⇒ központi idegrendszerben pályákba (tractus)
⇒ környéki idegrendszerben kötegekben, ez az ideg (nervus)

c. Végfácska (telodendrion)
A neuron ingerületátadásra szolgáló faágszerű végződései, melynek ágai egy másik sejten
tapadnak (szinapszis).

Neuronok csoportosítása
⇒  Az ingerület haladási iránya szerint:

• Efferens neuron (kivezető v. centrifugális)
Az ingerület a neuron idegsejt-testéből indul.
Formái:
-mozgató neuron (a végfácska izomban végződik)
-elválasztó neuron (a végfácska mirigyben végződik)

• Afferens neuron (bevezető v. centripetális)
Az ingerület a neuron idegsejt-testéhez halad.
Ez az ún. érző neuron

⇒  Nyúlványaik alapján
•Egynyúlványú sejtek (csak tengelyfonaluk van)
•Ál-egynyúlványú sejtek (pseudounipolaris neuronok)
Ilyen sejtek
- az agyidegek és
- a gerincvelői idegek
érződúcait képező érzőidegsejtek (ún. dúcsejtek).
A sejtek egy nyúlványa két irányban szétválik (T alak).
A két nyúlványszár közül
- az egyik (a környéki rész) a perifériára fut (végén található a felvevő
receptor)
- a másik nyúlvány (a központi rész) belép a központi idegrendszer valamely
részébe
•Kétnyúlványú sejtek (bipolaris neuronok)
•Soknyúlványú sejtek (multipolaris neuronok)

Szinapszis
Az a kapcsolódási hely, ahol az ingerület áttevődik pl. egy másik neuronra, vagy egy végr
ehajtó izomra.
Részei:
⇒ preszinaptikus membrán (a neuron axonjának talpszerűen kiszélesedő része),
⇒ a két sejtet elválasztó szinaptikus rés és
⇒ az ingerületet fogadó posztszinaptikus membrán (amely lehet ideg-, izom- vagy mirigy
sejt).
A végfácskák végződhetnek:
⇒ másik neuronon (interneuronális szinapszis)
⇒ nem idegszövetben
•ingerületet felvevő receptorok
Elhelyezkedésük szerint lehetnek:
• a külvilág ingereit felvevő exteroreceptorok, pl. szaglóhám , bőrreceptorok, izom-
és ínreceptorok
• a szervezeten belüli ingereket felvevő interoreceptorok
• ingerületet leadó effektorok
Lehetnek:
-mozgató v. motoros idegvégződések, pl.:
• a harántcsíkolt izomszövet ún. motoros véglemezei
• a simaizom- és szívizomszövet ún. vegetatív alapfonatai
• elválasztó v. secretoros idegvégződések (mirigysejtekben végződnek)

2. Gliasejtek (gliaszövet)
A neuronoknak szinte minden részét speciális sejtek veszik körül (régi nevük: támasztószöv
et). Agysejtjeink mintegy 75%-át alkotják.

Fajtáik:
a. Macroglia (astrocyta)
Csillag alakú sejtek. A sejttestből a tér minden irányába megközelítőleg azonos hosszúságú 
neuritek indulnak. A vér-agy gát sejtes elemei.
b. Microglia
Kis sejttest, nagyon finom szerkezetű dendrithálózat. Mozgékonyak, fagocitózisra képesek
.
A mikrogliasejtek válaszolnak először az agyban a sérülésekre és a betegségekre. Elpusztítjá
k a támadó kórokozókat és elkezdik a javítást.
c. Oligodendrogliasejt
Kevés nyúlványú, apró gömb alakú sejt.
A központi idegrendszer idegrostjait látja el velőshüvellyel.
Az axonok között helyezkednek el ,nyúlványaikkal rátekerednek környezetükben futó (kb. 2
0-30) axonokra, képezik a velőshüvelyt.
d. Schwann-sejtek
A perifériás idegrendszerben borítják be a neuriteket.

Idegrosthüvelyek
A neuritet és az azt körülvevő hüvelyt együttesen idegrostnak nevezzük.
A velőshüvelyt (myelinhüvely) létrehozzák:
⇒ a központi idegrendszerben az oligodendrogliasejtek,
⇒ a periférián a Schwann-sejtek
A myelinhüvely jelentősen meghatározza az idegrostok funkcióját.
A myelinhüvely úgy működik, mint a villanydrót körüli szigetelőréteg. A különbség az, hog
y nem folyamatos. A myelinhüvely 1-2 mm-enként megszakad, ezek a Ranvier-
féle befűződések.
A myelinhüvely nélküli axonok esetében az ingerület az idegsejt-membránon lassan terjed.
A velőshüvelyes axonon az ingerület gyorsan (szaltatorikusan) terjed a befűződések menté
n az ingerületvezetés akár 100-szor gyorsabb lehet.
A myelin károsodását demyelinizációnak nevezik.
Következménye: idegek ingerületvezetése kórossá válik, esetleg megszűnik (pl. sclerosis mu
ltiplex esetében).

Idegdegeneratio (elfajulás)
A neuron nyúlványrendszere önmagában nem életképes a magtartalmú résztől elválasztva
néhány nap alatt szétesik (a neuron ezért trophicus egység is).
Oka: a mag nélkülözhetetlen a sejtplazma hosszabb ideig tartó fennmaradásához.
Idegregeneratio
Az idegsejtek nem regenerálódnak.
Az elpusztult neurit a centrális csonkjából újabb neuritet növeszthet ki, ha van egy alka
lmas közeg, amelyben a hosszú nyúlvány kinövése megtörténhet.
A perifériás idegekben ilyen közeg az elpusztult perifériás idegcsonk velőshüvelyének Sc
hwann-sejtjei (a degeneratio során a Schwann-sejtek üres sejtkötegek formájában megmara
dnak).
A centrális csonkból kinövő neurit elérve a perifériás csonkot, napi 1-4 mm-es sebességgel
végignőnek a kötegben.
A központi idegrendszerben a degenerált rost helyében nem marad ilyen vezető közeg (az
oligodendrogliasejtek a rost elfajulása után visszahúzzák megfelelő nyúlványukat).

Szervrendszerek megnevezése

Az emberi test szintekbe szerveződik.
⇒ A szövetek sejtekből épülnek fel.
⇒ A szerveket különféle szövetek alkotják.
⇒ A szervrendszerek különböző szervből állnak.
⇒ A szervezet szervrendszerek összessége.
A szervrendszerek csoportosítása
⇒ Mozgás szervrendszere
csontvázrendszer
a csontokat összekapcsoló ízületek és szalagok rendszere
izomrendszer

⇒ Keringési szervek rendszere
⇒ Zsigeri rendszerek
• légzőrendszer
• emésztőrendszer
• vizeletkiválasztó rendszer
• nemi szervek rendszere
⇒ Szabályozási szervek rendszere
• idegrendszer
• belső elválasztású mirigyek rendszere
⇒ Érzékszervek rendszere

2. B Ismertesse a fájdalmat, mint tünetet! Ismertesse a masszázs élettani hatását az

emberi szervezetre!
Szempontok a válaszadáshoz:-circulus vitiosus
-vertebralis -és radicularis fájdalom
-leggyakoribb radicularis szindrómák (L.4, L.5, S.1)
-helyi hatások-általános hatások-távolhatások

A fájdalom fizikai, érzelmi és magatartási reakciók komplex keveréke. A fájdalom egyéni

és szubjektív.
A fájdalom korai és késői hatásai :
• korai fájdalom: a fájdalom kezdetén következtethetünk a betegség megelőzésére,
 intenzitása jelezheti a betegség súlyosságát. Lehet: éles, tompa,
szúró,görcsös,égető ,nyilalló, sajgó, hasogató, szorító.
• késői fájdalom: lehet pl: fantomfájdalom vagy műtétek után, sebgyógyuláskor is
érezhet a beteg fájdalmat.

Fájdalom osztályozása:
• felszíni vagy bőrfájdalom,
• mély fájdalom, mely számos irányba sugározhat.
• kivetített fájdalom: olyan testrészeken jelentkezik, ami nincs kapcsolatban az érintett
szervvel.

A fájdalom circulus vitiosusa: a fájdalom elleni védekezésül az izmok megkísérlik az azt

kiváltó mozgásokat blokkolni – antalgia – melynek következtében izomspazmus alakul ki.
A feszes izmok között a nyomás alá kerülő erek beszűkülnek, a környező szövetekben
oxigén és tápanyag-ellátási zavar lép fel. Az elégtelen oxigénellátás és az
anyagcseretermékek felhalmozódása fokozza a fájdalmat, így az izomspazmust is.

Vertebrális fájdalom: Fájdalmat az érzőidegek bántalma okozza, de kiválthatja a csont, az

izom, a szalagok betegsége, sérülése is. A fájdalom rendszerint tartós, körülírt, éles vagy
tompa jellegű, intenzitása a gerinc helyzetétől és a mozgástól függ. Az érintett terület
nyomásérzékeny. A lokális gerincfájdalom legtöbbször spondylosissal függ össze. 

Radikuláris fájdalom: ideggyök kompressziója okozza, a fájdalom az ideggyöknek

megfelelő: zsinórszerű, éles( késszúrás szerű), hasító , kisugárzó, mozgásra, hasprésre
fokozódó, ideggyök nyújtásával provokálható. Antalgias tartás figyelhető meg, ezáltal
próbálja csökkenteni a beteg szervezete a gyöki kompresszió mértékét.
A fájdalom nyaki, deréktáji.
• L4 radikuláris szindróma: sugárzik a derékból kiindulva, a csípőt megkerülve, a
comb elülső felszínén a térdig, majd a lábszár mediális részébe, a belboka felé.
• L5 radikuláris szindróma: sugárzik a derékból a farizomzaton át a comb külső
felszínén, a lábszár külső, majd elülső felszínén át az öregujjba.
• S1 radikuláris szindróma: sugárzik a derékból a farizomzaton át a comb és a
lábszár hátsó, majd laterális felszínén a láb külső szélébe és a kisujjba.

Masszázs fogalma: A masszázs a bőrön, a test felszínes rétegein kézzel végzett mechanikus
kezelés. Meghatározott fogások kötött sorrendben kivitelezett sorozata, melyet a masszőr
begyakorolt, módszeres, rendezett módon, adagolt erejű ritmikus mozgásokkal hajt végre
terápiás céllal.

Masszázs általános élettani hatásai:

 • paraszimpatikus áthangolódás felé mutat
• keringés testszerte fokozódik
• erek kitágulnak, a keringésben részt nem vett erek is aktiválódnak
• szív teljesítménye javul – a perctérfogat nő
• koszorúserek keringése javul
• légzési kapacitás nő
• légzésszám csökken – a kezdeti fokozódó ventillátio után
• légzés mélyül
• emésztés fokozódik
• perisztaltika aktiválódik
• emésztőenzimek kiválasztása fokozódik
• vizeletkiválasztás nő
• idegrendszer
• nyugtató, relaxáló hatás
• élénkítő, frissítő hatás – sport

Helyi hatások:
Vénás keringés javulása. (az izmok között futó vénákban a vénás nyomást emeli, ami a
keringés fokozódásához vezet – pumpa effektus)
Nyirokkeringés gyorsulását a váltakozó erősségű kompresszió segíti.
Sejtközötti folyadék mobilizálódik. (pl.: nyári melegben felgyülemlett sejt közötti folyadék
visszajut a keringésbe, majd a vesébe)
Bőrradírozó, revitalizáló hatás (elhalt hámsejtek peelingje, ezáltal a hatóanyagok könnyebb
felszívódása történik)

Távolhatásai:
• Hormonális: Mechanikai ingerre a szövetekben hormon szabadul fel: hisztamin és
bradykinin, mely az erek falában lévő simaizmokat ellazítja, ezáltal azok tágulását
eredményezi.
• Idegrendszeri: A tapintás, nyomás, húzás, nyújtás segítségével (a gerincvelői
reflexíven keresztül is) befolyásolni tudjuk az izmok feszülési állapotát.
• Artériás keringés fokozódik: Helyi keringésfokozódás jön létre, átmelegszik a
terület. Ez a bőr, a bőr alatti kötőszövet és a harántcsíkolt izmok oxigén-és
tápanyagellátását javítja. Nagy szerepe van a tejsav elszállításában. A szövetek
lokális keringésének javulásával nő az anyagcsere is!
• Izomtónus normalizálódik: Ez a masszázs elsődleges célja.
• Általános állapotjavulás: Fizikai, mentális, pszichés állapot is javul masszázs során
• Fájdalomcsökkentő
2. C. Ismertesse a perifériás idegrendszer felépítését és működését! Ismertesse az
alkoholos és diabeteses polyneuropathia fő tüneteit!Ismertesse az alagút szindrómák
lényegét, foglalja össze leggyakoribb előfordulási formáit!
Szempontok a válaszadáshoz: -az agyidegek általános anatómiai jellemzői
-az agyidegek felsorolása, rövid jellemzésük
-ideggyökerek
-az idegfonatok és legfontosabb ágaik
-a gerincvelői szelvény fogalma, a szelvények száma és jelölése
-a bőrszelvény vagy dermatoma
-szimmetrikus polyneuropathiák lényege, okai, tünetek és panaszok
-az alagút szindrómák lényege
-leggyakoribb alagút szindrómák

Az agyidegek általános anatómiai jellemzői

Kilépnek: az agyvelő alapjáról
Feladatuk:
⇒ az érzékszervek összeköttetése az agyi központtal (pl. szaglóideg, látóideg)
⇒ a fej lágyrészeinek (bőr, izom) érző és mozgató beidegzése
⇒ a mellüreg és a hasüreg szerveinek paraszimpatikus beidegzése (X. agyideg, bolyg
óideg vagy n. vagus).
Tartalmazhatnak
⇒ csak érző
⇒ csak mozgató
⇒ érző és mozgató rostot

A n. trigeminus, a n. facialis és a n. vagus anatómiai jellemzői

1. V. Háromosztatú ideg (n. trigeminus)
Kevert ideg.
A híd állományából a hídkaroknál lép ki egy érző és egy motoros gyökérrel.
Az idegnek saját vegetatív magja nincs.

a. Érző része
Az ideg sensoros része közvetít:
⇒ felületes (hő, fájdalom, elemi tapintás) és
⇒ proprioceptív érző (mélyérzés) kvalitásokat. ( helyzet,egyensúlyérzékelés, testérzés-
közvetítés)
A n. trigeminus károsodása: a trigeminus neuralgia

A felületes érzést közvetítő pseudounipolaris ganglionsejtek találhatók: a ganglion trige
minaléban (ganglion semilunare Gasseri) találhatók
Az érződúcból kilépő rostok három fő ágra oszlanak (a motoros rostok csak elfutnak alatt
a):
⇒ V/1. N. ophthalmicus (szemideg)
⇒ V/2. N. maxillaris (felső állcsonti ideg)
⇒ V/3. N. mandibularis (állcsonti ideg)
b. Mozgató része
A n. trigeminus motoros magja található: a hídban
A motoros mag két oldalról kap supranucleáris beidegzést
a rostozat egyoldali laesiója nem okoz rágóizom-bénulást.
A motoros rostok beidegzik :
⇒ a rágóizmokat és
⇒ a nyelvcsonti izmokat

2. VII. Arcideg (n. facialis)
Kevert ideg, tartalmaz
⇒ mozgató,
⇒ vegetatív és
⇒ érző rostokat.

a. Érző része
A pseudounipolaris neuronok sejttestjei találhatók: ganglion geniculiban
Érzőrostjai beidegzik:
⇒ a hallójárat bemenetét és
⇒ a dobhártya külső felszínét
⇒ a nyelv elülső kétharmadát
b. Vegetatív része
Paraszimpatikus rostok beidegzik:
⇒ a könnymirigyet,
⇒ a nyálmirigyeket (submandibularis, sublinqualis és szájpadi)
c. Motoros része
Beidegzi:
⇒ az arc mimikai izmait
⇒ a nyelvcsonti izmokat
⇒ a kengyelizmot

A motoros mag található: a hídban
A mimikai izomzat akaratlagos mozgásának motoros cortexből induló pályája itt kapcsoló
dik át.
A száj körüli izmok csak ellenoldali, a homlok és szem körüli izmok kétoldali supranucl
eáris beidegzést kapnak.

A  n.  facialis  károsodása

⇒ Bell-féle paresis (idiopathiás perifériás facialis paresis) lsd. neurológia
⇒ Az arcizomzat supranucleáris paresise („centrális facialis paresis”)

3. X. Bolygóideg (n. vagus)
A bolygóideg testünk legnagyobb paraszimpatikus idege. Beidegzési területe a mellüreg 
és a hasüreg szerveire is kiterjed.

A perifériás idegrendszer anatómiai jellemzői

A gerincvelői idegek (nervi spinales) általános anatómiai jellemzői
1. Ideggyökerek
A gerincvelő belső szerkezete folyamatos, szelvényezettséget nem mutat.
A gerincvelőből kétoldalt gyökérszálak lépnek be illetve ki
szakaszonként egy jobb és egy bal oldali kötegbe szedődnek össze.
Ideggyökerek: a gerincvelő szürkeállományának szarvaiból kilépő kötegek

A gerincvelőből kilépő ideggyökerek:
a. Elülső v. mellső v. mozgató gyökér (radix ventralis)
Kilép: a gerincvelő elülső szarvából
Tartalmazza: mozgatóidegsejtek (ún. alsó motoneuronok) nyúlványait
A mozgatórostok lehetnek
⇒ ún. somatomotoros rostok (a haráncsíkolt izmokhoz futnak az elülső szarv nagy
mozgatósejtjeinek tengelyfonalaiként)
⇒ ún. visceromotoros rostok (a zsigerek simaizmaihoz futnak az oldalszarvak vegetat
ív sejtjeiből eredve)

b. Hátulsó v. érző gyökér (radix dorsalis)
Belép: a gerincvelő hátsó szarvába
Tartalmazza: csigolyaközti dúcsejtek centrális nyúlványait (érző rostokat)

2. Csigolyaközti v. gerincvelői dúc (ganglion intervertebrale seu spinale)
A hátsó gyökéren, a mellső gyökérrel való egyesülés előtt, a csigolyaközti lyukban (fora
men intervertebrale) egy orsó alakú megvastagodás van, mely dúcsejtek halmaza.
T-alakú ál-egynyúlványú (pszeudounipoláris) sejteket tartalmaz:
⇒ egyik nyúlványuk a periférián levő érzőreceptorban végződik
⇒ központi nyúlványuk a gerincvelő hátsó szarvában v. a nyúltvelő érző sejtjein vég
ződik.

Gerincvelői ideggyökerek kilépési helye
A gerincvelő rövidebb, mint a gerinccsatorna
a felső mellkasi szakasztól kezdve a gyökerek lefelé
szállnak , így érik el saját csigolyaközi nyílásukat.

3. Gerincvelői ideg (nervus spinalis)
A foramen intervertebralen kilépő - motoros, érző és vegetatív idegrostokat tartalmazó 
- ún. “kevert idegek”.
Ágai:
a. Háti ág (ramus dorsalis)
Nincs fonatképződés.
Beidegzik:
⇒ a gerincoszlop menti mély hátizmokat mozgatórostokkal
⇒ a fej, nyak, törzs, fartájék bőrének a középvonal melletti szakaszát érző idegekkel

b. Mellső ág (ramus anterior)
⇒ Bordaközi idegek (nervi intercostales)
A 12 thoracalis gerincvelői ideg (Th1-Th12) ventralis ága. Nincs fonatképződés.
A mellkasi szakaszon egy-egy testszelvényt látnak el.
⇒ Idegfonatok (plexusok)

Az idegfonatok és legfontosabb ágaik
Nyaki, ágyéki és keresztcsonti szakaszon a kilépő idegek a szomszédos idegekkel összefo
nódva idegfonatokat alkotnak.
Ezekből kilépő idegek irányítják a karokat és a lábakat.
Részei
1. Nyaki fonat (C1-C4) (plexus cervicalis)
A felső négy nyaki gerincvelői ideg elülső ágai képezik.
Érző ágai ellátják
⇒ a nyak elülső és oldalsó bőrterületeit,
⇒ a kulcscsont alatt a mellkas és válltájék bőrét
Mozgató ágai beidegzik
⇒ a mély nyakizmokat,
⇒ a fejbiccentő izmot
⇒ a rekeszizmot (n. phrenicus)
Legfontosabb ága a rekeszizom mozgatóidege, a n. phrenicus, mely zömében a C4 
nyaki szelvényből ered.

2. Karfonat (C5-Th1) (plexus brachialis)
A négy alsó nyaki ideg és az első mellkasi ideg ventralis ágának összefonódásából jön lét
re.
A fonat az oldalsó nyaki izmok (scalenusizmok) nyílásán (hiatus scaleni) lép ki a kulcscso
nt alatti artériával (arteria subclavia) együtt.
Plexus brachialis ágai:
Elágazásaiból jönnek létre a felső végtagot ellátó érző és mozgató idegek, pl.
⇒ orsócsonti ideg (n. radialis),
⇒ középső ideg (n. medianus)
⇒ singcsonti ideg (n. ulnaris)
A vállövhöz és a mély nyakizmokhoz menő rövid ágak mozgatóak. A felső végtaghoz hal
adó hosszú ágai kevert idegek.

3. Ágyéki fonat (Th12-L4) (plexus lumbalis)
A felső négy ágyéki ideg és az utolsó mellkasi ideg összefonódásából jön létre
Ágai a medenceövhöz és az alsó végtaghoz haladnak.
Legerősebb ága a n. femoralis.

4. Keresztcsonti fonat (L5-S4) (plexus sacralis)
Két része:
⇒ Az ülőfonat (plexus ischiadicus) a medenceöv és az alsó végtag beidegzésében vesz 
részt. Közvetlen folytatása az ülőideg (n. ischiadicus).
⇒ A szemérem-végbél fonat beidegzi a medence zsigereit, a külső nemi szerveket, a gá
t izmait és a gát-tájék bőrét.

A perifériás ideg (nervus)
Különböző vastagságú és funkciójú idegrostok nyalábjaiból áll.
Egy-egy nyalábban rendszerint az azonos rendeltetésű idegrostok haladnak, mert az ideg
oszlásánál az egyik nyaláb az egyik irányba, a másik nyaláb a másik irányban folytatódik.
A nyalábokat összefűző és az egész ideget körülvevő kötőszövetes tokot epineuriumnak n
evezik. Ez tartalmazza az ideget ellátó nagyobb ereket.
A perifériás idegek rostjainak vezetési sebessége eltérő:
 ⇒ gyorsan vezető, myelinhüvelyes rostok
• vastag myelinhüvelyes ún. A-típusú idegrostok (5-120 m/s)
• vékony myelinhüvelyes ún. B-típusú idegrostok (3-15 m/s)
⇒ lassan vezető, myelinhüvely nélküli ún. C-típusú idegrostok (0,5-2 m/s)

A gerincvelői szelvény fogalma, a szelvények száma és jelölése

Fogalma: a gerincvelőnek az a része (kb. 1-2 cm), amelyből – jobb és baloldalon - egy ger
incvelői ideg ered.
Szelvények száma:
⇒ a nyaki szakaszon 8,
⇒ a mellkasi szakaszon 12,
⇒ az ágyéki és keresztcsonti szakaszon 5-5 és
⇒ a farki szakaszon 1
Ahány gerincvelői idegpár (31) van, annyi gerincvelői szelvény van.
Oka:
⇒ a C1 a nyakszirtcsont és az első nyakcsigolya,
⇒ a C8 a VII. nyakcsigolya és az I. hátcsigolya között lép ki.

Szelvények jelölése:
Nyaki szelvények: amelyik csigolya íve felett a szelvény idegei kilépnek (pl. a C.V.-
VI. Közötti
foramen intervertebralen a C6 gyök lép ki és ezt adott esetben a C.V. porckorongsérv
komprimálhatja).
A gerincvelő többi szakaszánál : amelyik csigolya íve alatt a szelvény idegpárja kilép.

A gerincvelői idegek száma a gerincvelői szelvényezettségnek felel meg:
⇒8 pár nyaki ideg C1-C8
⇒12 pár mellkasi ideg Th1-Th12
⇒5 pár ágyéki ideg L1-L5
⇒5 pár keresztcsonti ideg S1-S5
⇒1 pár farkcsonti ideg CO1
A gerincvelői idegpárok jelölése: a gerincvelői szelvény latin nevének kezdőbetűje és a
rab szám

A bőrszelvény vagy dermatoma
Fogalma: az egy gerincvelői szelvényhez tartozó - érzőrostok által ellátott – bőrterület.
A bőrszelvények részben fedik egymást:
⇒ minden bőrcsíkot nemcsak a saját idege, hanem a két szomszédos ideg is ellátja
⇒ teljes érzéskiesés (anaesthesia) csak akkor jön létre, ha legalább három szomszédos
gyökér esett ki!
A bőrterület érző beidegzése megőrizte a szervezet eredeti szelvényezettségét.
A C1 szelvénynek nincs radix posteriorja és ganglion spinaléja, ezért a C1-nek megfelelő b
őrdermatóma sincs!

A törzsön a bőrszelvények övszerűen, közel vízszintes csíkokként jelentkeznek.
„Négylábú” helyzetben (hüvelykujj középre és előre néz) a testen homlokirányú csíkok j
elzik a dermatomák határait (nemcsak a törzsön, hanem a végtagokon is jól látszik ez).
A dermatóma képezi anatómiai és funkcionális alapját az ún. reflexzóna masszázsnak (
adott dermatómában végezve a masszázst hatást érünk el azokon a belső szerveken, melyek
ugyanabból a gerincvelői ideggyökből kapják beidegzésüket).

Szimmetrikus polyneuropathiák lényege, okai, tünetek és panaszok

Perifériás idegrendszeri kórképek:

Az alkoholos és diabéteszes szimmetrikus polyneuropathia
1. Alkoholos polyneuropathia
Oka:
⇒ az alkohol toxikus hatása
⇒ táplálkozással összefüggő
 felszívódás zavarai
 a B1-vitamin-hiány
 májkárosodás
Fő tünete:
⇒ az érzészavar eloszlása kesztyű- és harisnyaszerű,
⇒ a fájdalom (a fájdalmat a takaró érintése is kiválthatja),
⇒ lábak égő érzése
⇒ paraesthesiák
⇒ a distalis izomgyengeség a lábakban, súlyos esetben járásképtelenség
⇒ ataxia,
⇒ a bőr vékony, sima
⇒ cyanosis
⇒ hyperpigmentatio
⇒ fokozott izzadás.

2. Diabeteses polyneuropathia
Az összes polyneuropathia 1/3-a diabeteses eredetű.
A diabetes mellitusban szenvedők 50–60%-ában észlelhető.
A férfiaknál gyakoribb, mint a nőknél.
A neuropathia függ
⇒ a diabetes súlyosságától,
⇒ az életkortól és
⇒ a testmagasságtól.
Tünetek:
⇒  Kezdetben:
 kellemetlen égő érzés a talpakon
 éjszakai paraesthesiák
 a m.quadriceps és a m. triceps surae fájdalmas izomgörcse
 néha lancináló (hasogató, szaggató) fájdalom
⇒  Később: bénulás
 distalis, szimmetrikus a láb és ritkábban a kéz kisizmaiban
 proximalis aszimmetrikus a combizomzatban

Az alagút-szindrómák
Lényege:
Alagút-szindrómák azok a kórképek, melyek során
 ⇒ valamely ideg és/vagy ér nyomás alá kerül
⇒ az őt körülvevő egyes izmok, csontos-szalagos „csatornák” által képzett ún. 
„alagútban”

Következmény:
⇒ az alagút beszűkül az ér-idegképletek nyomás alá kerülnek : panaszokat okoz.

A szűkületet előidéző okok:
⇒ az alagútban, vagy környezetében kialakuló elváltozások:
• lipoma,
• fibroma,
• krónikus gyulladásos folyamatok
⇒ trauma következtében kialakult:
• vérömleny,
• hegesedés,
• callus
⇒ anatómiai rendellenességek:
• osteophyták (új csontszövet képződés),
• exostosisok (csontkinövés),
• rendellenes szalagok,
• nyaki borda, stb.;
⇒ fokozott ödémaképződéssel járó
• szisztémás folyamat,
• endokrin betegségek,
• terhesség harmadik trimesztere stb.
⇒ degeneratív elváltozás,
⇒ gyulladásos elváltozás, hormonális ok, de ilyenkor a kompresszió
• több régióban is létrejöhet, és
• szimmetrikus (pl. mindkét csuklón a n. medianus kompressziója).

Mellkaskimeneti szindróma (thoracic  outlet  syndroma,  TOS)

Egymástól nehezen elkülöníthető betegségek csoportja (gyűjtőfogalom).
Közös bennük:
⇒ kompresszió alá kerül
• a plexus brachialis,
• az arteria és vena subclavia
Ebbe a csoportba tartozik
⇒ a scalenus
⇒ a costoclavicularis és
⇒ a hyperabdukciós szindróma.
1. Scalenus-szindróma
Lényege: a scalenus-hasadékban (a m. scalenus anterior és medius, valamint az I. borda 
által alkotott alagút) nyomás alá kerül
⇒ a plexus brachialis
⇒ a vele együtt futó a. subclaviával együtt.

A scalenus-hasadék beszűkülését létrehozhatja:
 ⇒ nyaki borda
⇒ a scalenusok tapadásának és eredésének rendellenessége
⇒ a m. scalenus hypertrophiája
⇒ bizonyos testmozgásokat (karjukat válluk fölé emelők) követelő munkafolyamatok 
(pl. hegedűsök, szerelők stb.)
⇒ intenzív sportolás (pl. úszás)
⇒ helytelen testtartás (pl. asthéniás testalkat esetén.)
Neurológiai tünetei:
⇒ az alkar és a kéz ulnáris részén égő, szaggató fájdalom, amit rendszerint a kar lógó
helyzetben történő megterhelése vált ki;
⇒ a fájdalomnak megfelelő területen paraesthesia, érzéskiesés észlelhető;
⇒ a thenar, hypothenar, és az interosseus izmok paresise és atrophiája.
Vascularis tünetei:
⇒ az ujjakon jelentkezhet ún. Raynaud-phenomen (hidegben elfehéredő és fájó ujjak)

2. Costoclavicularis szindróma
Lényege: a karfonat az a. és a v. subclaviával együtt a kulcscsont és az I. borda közötti ré
sben nyomás alá kerül.
A costoclavicularis rés beszűkülésének okai:
⇒ asthéniás egyének a kor előrehaladtával hajlamosabbak erre a betegségre (időseb
b korban a kulcscsonton tapadó izmok veszítenek tónusukból - a kulcscsont lejjebb kerül)
⇒ háti gerincferdülés (az I. borda deformitása)
⇒ súlyos emphysema (a mellkas kimenetének kiszélesedése)
⇒ kulcscsonttörések után (képződő callus közvetlenül nyomhatja az ér-ideg köteget)
⇒ a m. subclavius hypertrophiája.
Neurológiai tünetei:
⇒ egyeznek a scalenus-szindróma tüneteivel
Vascularis tünetei:
⇒ az ujjak és a kéz időszakosan jelentkező vérszegénysége
⇒ átmeneti vagy állandó oedema (a vena subclavia is komprimálódik).

3. Hyperabdukciós szindróma
Lényege: maximális elevatióban lévő kinyújtott karban a plexus brachialis, az a. és v. subcl
avia a m. pectoralis minor tapadó ina és a processus coracoideus közé szorul.
Oka: tartós, helytelen testtartás (pl. szobafestők, kőművesek, villanyszerelők)
Neurológiai tünetei:
⇒kezdetben az ujjakon, később a kézen és a karon zsibbadás, fájdalom (objektív neur
ológiai tünetek általában hiányoznak, mivel a betegek korrigálják a helytelen testtartást ,
a tünetek jelentkezése esetén tartós kompresszió nem jön létre).
Vascularis tünetei:
⇒ az esetek egy részében a kéz és ujjak átmeneti vérszegénysége (ischaemia) vagy
oedemája

Carpalis alagút-szindróma (Carpal -Tunnel syndrome, kéztőalagút szindróma)

A betegség lényege: az alkar hajlító izmait és több kis kézizmot is beidegző n. medianus a 
csukló magasságában- a ligamentum carpi transversum alatt - összenyomódik.
Előidéző okok:
 ⇒ foglalkozási ártalomként, a kéz és a csukló túlzott fizikai igénybevételét követően (
pl. légkalapáccsal, fúrógéppel több órán keresztül, rendszeresen dolgozó munkások)
⇒ családi hajlam
Tünetei
⇒ a nyomás alatt levő területen, a kéz és a csukló környékén egyre erősebb, égő, hasog
ató jellegű fájdalom, mely éjjel a legkifejezettebb, a beteget nem hagyja aludni
⇒ előrehaladott esetben: érzéskiesés az I-III. ujjakon
⇒ a csukló rendszerint duzzadt, nyomásérzékeny,
⇒ a fájdalom a csukló mozgatásakor (maximalis extensio ill. flexio) fokozódik, gyakr
an az alkarba, valamint a vállak és a nyak felé sugárzik
⇒ az ujjak szabad mozgatását az erős fájdalom nagymértékben gátolja
⇒  idővel fellép
• a kézizmok és a csukló gyengesége, a kéz ügyetlensége,
• néhány hónap múlva a hüvelykujj alatti izompárna (thenar) sorvadása hüvelykujj
gyengesége

Piriformis alagút szindróma  (ülőideg  kompressziója  a  m.  piriformis  által)

Lényege: a n. ischiadicus a m. piriformis alatt (foramen infrapiriforme) kilépve nyomá
s alá kerül.
Kialakulásának oka lehet:
⇒ a fartájékot ért tompa trauma (pl. fenékre esés),
⇒ a femur ficama,
⇒ ismételt glutealis intramuscularis injekciók,
⇒ m. piriformis spasmusa,
⇒ myositis ossificans (izomcsontosodás)
Tünetek:
⇒ fartáji fájdalom, mely
⇒ a combba, lábszárba időnként a keresztcsontba, csípőízületbe kisugárzik
⇒ esetleg tapintható a spasticus m. piriformis
⇒ a foramen infrapiriformis területén nyomásérzékenység észlelhető
⇒ fájdalmas lehet a csípő erőltetett hajlításkor, kifele forgatáskor.
⇒ a fájdalom álló, ülő testhelyzetben fokozódik, fekvéskor enyhül
⇒ nincs :
• derékfájdalom
• glutealis izomatrophia
• reflexeltérés

2. D. Ismertesse az inhalációs terápia felosztását és helyét a fizioterápiában! Ismertesse

a speleoterápiát!
Szempontok a válaszadáshoz:-aeroion kezelés
-aerosol kezelés és technikai kivitelezése
-hideg és meleg barlangok tulajdonságai,kezelési indikációi
-híres magyarországi és külföldi barlangok

Inhalációs terápia
 Az inhalációs terápia során porlasztásos eljárással készített, gázban szuszpendált
folyékony vagy szilárd részecskéket juttatunk a beteg szervezetébe belélegeztetés útján.
Az inhaláció latin kifejezés belélegzést jelent.
Az inhalációs terápia indikációi
• heveny és idült légúti obstruktív betegségek (asthma bronchiale, krónikus bronchitis)
• légúti váladék oldása, köpetürítés elősegítése
• lokális hatás elérése
A tüdőt nagy alveoláris felülete, jó vérellátása és vékony membránja kiváló
felszívódási felületté teszi. A légzőrendszer nyálkahártyájáról egyes gyógyszerek rendkívül
jól szívódnak fel, így gyors hatás érhető el. Az alveoláris kapilláris érrendszer a légutakon
keresztül könnyen vesz fel gázokat és permeteket.
A légutakba juttatott gyógyszernek nem szabad a normális gázcserét megzavarnia (pl.
bronchusgörcs).
Inhaláció során a gyógyszer a tüdőből szívódik fel, így megkerüli a gastrointestinalis
traktust és védett annak károsító hatásaitól.
Inhalációs kezelés előnye:
• A légutakban, a hörgőnyálkahártyán magas gyógyszer-koncentráció alakul ki, így
kisebb dózis szükséges a kezeléshez, kevesebb mellékhatás lép fel.
• A hatás olyan gyorsan létrejön, mintha a gyógyszert intravánásan adták volna, a
belégzés után 1 – 2 perccel jelentkezik.
Hátránya:
• A gyógyszer nem dozírozható pontosan, mivel a dózis a beteg légzésétől is függ.
• Az inhalációs technikát nem tudja mindenki elsajátítani. A készülék használata
nehézséget jelenthet egyes betegek számára. Helytelen használat mellett hatástalanná
válhat a kezelés.
A belélegzett szer hatása lehet:
• helyi (közvetlenül a légutak nyálkahártyáján hat)
• általános hatású (a nyálkahártyáról felszívódva hat) pl. oxigén, altatógázok

Belélegeztethető anyagok
• gőzök, illékony folyadékok
• gázok pl.: oxigén, széndioxid
• porlasztott gyógyszeroldatok: antibiotikumok, szeroid készítmények, mukolitikumok,
bronchusgörcsoldók
• gyógyvizek
• gyógynövénykivonatok
• negatív ionok

Az inhaláció hatékonyságát meghatározó tényezők

A gyógyhatás létrejöttéhez:
• a gyógyszernek el kell jutnia a célszervhez pl.: tüdő
• és ott megfelelő koncentrációt kell elérnie
Az inhaláció során a gyógyszer aeroszol formájában jut le a légutakba. Ennek mértékét a
következő tényezők határozzák meg:
• az aeroszol képzésének módja
• az aeroszol tulajdonságai
• az alkalmazás módja
 • megfelelő inhalációs technika
• a légutak átmérője
• az inhaláció időtartama
1. Az aeroszol képzésének módja:
A belégzésre szánt aeroszolok porlasztásos eljárással készülnek.
Inhalációs készülékek fajtái:
Az aeroszol képzési módja szerinti háromféle porlasztót ismerünk:
• hajtógázzal működő, adagolószelepes inhaláló készülékek - nedves aeroszolt hoznak
létre
• porinhaláló készülékek - száraz aeroszolt hoznak létre
• gépi porlasztók (sűrített levegővel vagy ultrahanggal működnek) - nedves aeroszolt
készítenek
2. Az aeroszol tulajdonságai:
Az aeroszol levegőben szuszpendált (finoman eloszlatott) 0,5 -100 mikrométer átmérőjű
részecskékből áll.
Az aeroszolok lehetnek:
• köd (folyadék porlasztva)
• por (szilárd részecskék porlasztása)
• füst (folyadék és szilárd részecske keveréke)
Az optimális gyógyhatás érdekében fontos, hogy a tüdőből való felszívódás helyére minél
több részecske jusson el. Ez elsősorban az inhalált részecskék nagyságától függ.
A részecskék nagyságuktól függően a légutakban különböző mélységben és
mértékben ülepednek le:
• a 8 mikrométernél nagyobbak a garatban
• a 8 és 5 mikrométer közöttiek főleg a nagy légutakban csapódnak le
• az 5 és 0,5 mikrométer közötti részecskék lejutnak az alveolusokba is és ott
leülepednek
• 0,5 mikrométernél kisebb részecskék nagy részét kilélegezzük, nem ülepednek le
Gyógyításra a 0,5 és 5 mikrométer közötti részecskék a megfelelőek.
Gyógyszeroldatoknál a pH közel semleges legyen. A savas vagy lúgos oldat köhögésre
ingerel és károsítja a nyálkahártyát.
A hideg aeroszol a nyálkahártyák bizonyos mértékű lehűlésével jár, ami köhögési ingert,
érszűkületet, néha bronchus-görcsöt okozhat.
A meleg aeroszol görcsoldó hatású, hyperszekréciót és hyperaemiát eredményez.
• Az alkalmazás módja:
Az inhalációs terápiát mindig szájon és nem orron át kell végezni. Az orrban lévő
csillószőrös hengerhám az 1 mikrométernél nagyobb részecskék nagy részét kiszűri, így a
gyógyszer nem jut le megfelelő koncentrációban a tüdőbe.
• Megfelelő inhalációs technika:
Az inhalációs technika meghatározó a gyógyszer hatékonysága szempontjából. A
helytelen inhalációs technika mellett a gyógyszer kevésbé hatékony vagy hatástalan.
A különböző inhalációs készülékeknél más és más belégzési technikát kell alkalmazni.
• A légutak átmérője:
Obstrukcióban a szűkület mértékével arányosan csökken a belégzés intenzitása és a
gyógyszer kiválása a tüdőben.
• Az inhaláció időtartama:
Az inhaláció hatékonyságát a megfelelő időtartam ugyanúgy befolyásolja, mint a helyes
 technika.
• porinhalátorok esetén gyors és erős belégzés szükséges
• az adagolószelepes aerosoloknál a közepes erősségű, lassú és mély belégzés a
megfelelő
• gépi porlasztók esetében az inhalált aeroszol mennyisége az inhaláció időtartamával
arányosan emelkedik.
• a levegő visszatartás lehetővé teszi, hogy a részecskék a tüdő perifériája felé
áramoljanak és leülepedjenek a gravitáció következtében

Az inhalációs készülékek
Az adagolószelepes inhalációs készülékek részei:
• palack (gyógyszertartály)
• adagolószelep
• szájrész
A gyógyszer kiáramlását a tartályban lévő nyomás hozza létre.
Az inhalációhoz használt szteroid készítmények a szájüregben gombásodást okozhatnak, a
megelőzésére minden használat után alapos szájöblítés és gargarizálás ajánlott.
Megfelelő inhalációs technika az adagolószelepes készülékeknél:
• ellenőrizzük, hogy a beteg képes-e maga megfogni és működtetni a készüléket (fontos
a kéz megfelelő szorító ereje)
• ellenőrizzük a gyógyszer előírást, a dózisnak megfelelő inhalációk számát
• mutassuk meg, hogy a gyógyszertartály hogyan helyezhető el a készülékben
• használat előtt gondosan ellenőrizze a szájrész tisztaságát
• a készüléket tartsa függőlegesen a hüvelyk-, a mutató- és a középső ujja közé fogva,
szájrésszel lefelé tartva
• rázza össze a palack tartalmát.
• hajtsa enyhén hátra a fejét és amennyire csak tud lélegezzen ki.
• vegye a szájába, a szájrész körül zárja össze ajkait.
• nyomja meg a palackot, egyidejűleg szájon át közepes erősséggel, hosszan és mélyen
lélegezzen be.
• vegye ki a szájrészt a szájából.
• tartsa vissza a lélegzetét olyan hosszú ideig, ameddig csak bírja, majd lassan
lélegezzen ki.
• használat után öblítse ki a száját, és gargarizáljon, mossa el meleg vízben az inhaláló
készüléket
Porinhaláló készülékek
Hatékonyságuk általában függ a beteg belégzési erejétől. Mellékhatása a por légutakra
gyakorolt ingerlő hatása miatt időnként kialakuló köhögés. Az adagolószelepes inhalációs
készülékekhez képest általában nagyobb adag gyógyszer szükséges ugyanazon hatás
eléréséhez. A gyógyszer nedvességre érzékeny, könnyen összetapad.
Helyes inhalációs technika esetén a gyógyszer 20 - 30 százaléka jut le a légutakba.
Turbuhaler porinhalátor használata:
• A porinhaláló készüléket függőlegesen, zárócsavarjával lefelé kell kézben tartani.
• A gyógyszer egy adagját a készülék adagolótelepébe kell juttatni.
• A beteg erőteljesen lélegezzen ki (ne lélegezzen ki az inhaláló készüléken keresztül,
mert az nedvességre érzékeny).
• Helyezze a szájrészt a szájába, és mélyen és gyorsan lélegezzen be.
 • Ezután vegye ki szájából a készüléket, majd lassan lélegezzen ki.
• A porinhalátorok használata után is szájöblítés és gargarizálás szükséges.

Gépi porlasztókészülékek
A gépi porlasztókészülékek a gyógyszert kétféle módon alakítják aeroszollá:
1. Kompresszoros porlasztás: kompresszor által előállított lüktető, sűrített levegő nagy
sebességű áramlása a folyadékot köddé alakítja.
2. Ultrahangos porlasztás: nagy frekvenciájú ultrahanghullámok segítségével, a
diszpergáló hatás révén történik a folyadék finom permetté alakítása, amely lejut egészen
az alveolusokig. Az aeroszol szemcseátmérőjét az ultrahang porlasztási frekvenciája
határozza meg (3 MHz-es frekvenciával a legmegfelelőbb).
Az ultrahangos porlasztók az előnyösebbek.
Gépi porlasztókkal szembeni elvárások:
• könnyű kezelhetőség és tisztíthatóság
• rövid porlasztási idő
• homogén szemcsenagyság, kis részecske méret, főleg 0,5 -5 mikrométer közötti legyen,
így a belélegezhető szemcsék nagy százalékaránya érhető el, a garatban történő gyógyszer
lerakódás jóval kisebb, mint az adagolószelepes készüléknél
A gépi porlasztó elsősorban azon betegek számára előnyös, akik más inhalációs készülék
használatára képtelenek (csecsemők, idős vagy súlyos betegek).
Jól alkalmazható olyan légúti betegségekben, ahol a váladék kiürülése más módon nem
valósítható meg.
A beteget meg kell tanítani az inhaláció helyes technikájára.
A gépi porlasztó készülékek előnyei:
• a készülékben többféle gyógyszer is vegyíthető
• az inhalációs technika könnyen elsajátítható
• gyógyszer helyett gyógyvizet is porlaszthatunk:
• konyhasós és jódos gyógyvizek, fiziológiás vagy hypertoniás sóoldatok pl.Salvus-víz,
fokozzák a légúti szekréciót, a váladékok kiürülését
• a sós gyógyvíz alaposan kitisztítja a légutakat, és szabályozza a nyálkahártyák
nedvességtartalmát, így gyors és kíméletes megoldást jelent a nátha kellemetlen tüneteivel
szemben
• kalcium tartalmú gyógyvizek gyulladáscsökkentő és antiallergiás hatásúak
• a kénes gyógyvíz jó bevált a légúti hurutok kezelésében
• szükség szerint a porlasztás során a porlasztott gyógyszerhez oxigén is adható
A gépi porlasztókészülékek hátránya:
• nagy méret,
• elektromos csatlakozást igényelnek, használatuk helyhez kötött
Inhalációs terápiánál a jelen lévő személyek gyógyszerallergiájára mindig rá kell
kérdezni! Az inhalálciót végző helyiségben elszívó berendezést kell működtetni.
Speciális inhalációs kezelés a sókamrakezelés, ahol a párolgó sótartalom belélegezve
gyulladáscsökkentő hatású, hasonlóan működik a sópipa is.

Aeroionterápia
Aeroionterápia esetén természetes vagy mesterséges úton előállított negatív ionokat
juttatnak az egyén szervezetébe.
Aeroionterápia hatásai:
 • bradypnoe,
• a légzés mélyül, csillószőrök mozgása fokozódik,
• javul az oxigén ellátás,
• pszichés élénkülés,
• reflexműködések javulnak,
• közérzet javul
Aeroionterápia indikációi:
• légúti megbetegedések,
• asthma,
• pollenallergia,
• migrén
• hypertónia,
• vegetatív labilitás

Barlangterápia (speleoterápia)
A barlangterápia a klímaterápia különleges formája.
Gyógybarlang: a Föld felszínhez közeli rétegében, természetes módon, kőzetekből kialakult
üreg, amely bizonyos megbetegedésekben bizonyítottan gyógyhatású.
Hőmérsékletük szerint lehetnek: hideg és meleg barlangok.
Hazánkban hűvös barlangokat találunk (kb. 10 0C).
A barlangok gyógyító erejét számos fizikai, kémiai és biológiai hatás együttesen
eredményezi:
• a földalatti levegő nagyfokú tisztasága (por-, és allergénmentes)
• a levegő páratartalma magas és viszonylag állandó (hideg barlangnál a relatív
értéke 95-100 % közötti), amely megelőzi a légúti nyálkahártya kiszáradását, segíti a
felső légutakban letapadt váladék oldódását
• az oxigén magas parciális nyomása következtében javul a sejtek oxigénfelvétele
• magasabb szén-dioxid tartalom (0,1 -0,3%), serkenti a légzőközpontot és ezáltal
növeli a tüdő szellőzését
• levegőjének magas a kalciumtartalma, amely gyulladáscsökkentő és antiallergiás
hatású
• magas a levegő negatív iontartalma, ami csökkenti az asztmás rohamok számát,
fokozza a baktériumok és allergének légutakból történő eltávolítási sebességét, javítja
a közérzetet
• a barlang levegőjének hőmérséklete évszakoktól és a külső hőmérséklettől független,
állandó (hideg barlangok 10 0C, meleg 40 0C-os,)
• baktériumoktól és vírusoktól mentes
• egyes barlangok levegője (Aggteleki) kis mennyiségű radont is tartalmaz, ami
fájdalomcsillapító hatású
A hideg barlangklíma gyógyító hatásai:
• fokozza a károsodott szövetek regenerációját
• fokozza a szervezet természetes védekező, öngyógyító mechanizmusait
• növeli a légutak tisztító tevékenységét
• gyulladáscsökkentő, antiallergiás hatású
• nyákoldó és görcsoldó hatású.
Hideg barlangkezelés indikációi:
- tüdőasztma
- szilikózis
- idült hörghurut
- hörgőtágulat
- tüdőfibrosis
- idült arcüreggyulladás
Legjobb eredmények fiataloknál, a légúti betegségek kezdeti stádiumában, valamint a
maradandó károsodást még nem szenvedett hörghurutos és asztmás betegeknél érhetők el .
Egy kúra általában 3 hétig tart, naponta 3-5 órát töltve a barlangban, orvosi felügyelet
mellett.
Meleg barlangkezelés indikációi:
• degeneratív mozgásszervi betegségek
• vasodilatáció kiváltása,
• spazmolitikus hatás elérése,
• fogyasztás
Firenze és Pisa közötti Monsummano nevű falucska határában található meleg barlang. A
barlang negyvenfokos, páratelített levegőjében, ásványi sókban gazdag vizében kezeltette
magát Kossuth Lajos is
A meleg barlangkezeléseket rövid, 30-40 perces kezelési idővel végzik.

Hűvös barlangkezelések Magyarországon

• A tapolcai kórházban találunk barlangterápiát, ahol a kezelési idő: 4-5 óra/ nap,
legalább három héten át kúraszerűen.
• A jósvafői Béke-barlangban (aggteleki cseppkőbarlang) működik barlangi
szanatórium.
• Abaligeti gyógybarlang: Pécs közelében található A patakos barlang értékét és
különlegességét a gyógyító barlangi levegő és klíma valamint a látványos eróziós formák
jelentik.
• Budapesti Szemlőhegyi barlang: sajátos klíma, állandó +10°C körüli hőmérséklet, közel
100%-os páratartalom, por- és allergén mentes barlangi levegő és negatív iontartalom
jellemzi. 1990 óta a Szent János Kórház kihelyezett részlegeként működik.
• Lillafüredi- Szent István cseppkőbarlang: 1991-től folyik gyógykezelés a barlang
Fekete-termében. Felső légúti megbetegedések kezelésére alkalmas.
Barlangterápia kontraindikációi:
meleg barlangnál: cardiális ellenjavallatok, malignus tumor, acut gyulladás, graviditás
hideg barlangnál: emphysema, dekompenzált szívbetegség, reumás betegségek