Ismeri az emberi szervezet felépítését, működését, tisztában van az edzés

mozgató rendszerre gyakorolt hatásával, a fáradás, fáradtság, pihenés,

regeneráció élettani hátterével

Az emberi szervezet sejtekből és sejt közötti állományból épül fel. Az emberi sejtek
differenciálódtak, különféle funkciók ellátásához alkalmazkodtak, vannak olyan
sejtalkotórészek, amik minden sejtben megtalálhatók.

A sejt idegen elnevezése a latin cellula szóból ered, amely „kis szobát” jelent.

A sejt az élő szervezet szerkezeti és funkcionális építőeleme. A legkisebb olyan

egység, ami még anyagcserére és szaporodásra képes.
(mai hivatalos jelentése: „a élet legkisebb élő egysége”)

Testünkben közel 5x10 a 15.-en sejt található, méretük átlagosan 10 makrométer,

tömegük közel 1 nanogramm, és több, mint 200 különböző sejttípust lehet
megkülönböztetni.

A sejtet a sejtmembrán határolja, alapanyaga a protoplazma, amelyben megtalálható

a sejtmag. Számos sejtszervecske (sejtorganellum) található még, de ezek nem
feltétlen alkotórészei a sejtnek, speciális funkciókat látnak el.

Sejtmembrán (sejthártya, plazmamembrán, plazmalemma)

A sejtmembrán (körülbelül 5 nanométer vastagságú) veszi körül a citoplazmát,

elválasztja a sejten belüli alkotórészeket a sejten kívüli környezettől.

Kettős foszfolipid rétegből épül fel. A foszfolipid molekulák foszfátot, glicerint és

zsírsavakat tartalmaznak. Közöttük különböző fehérjemolekulák találhatók, amelyek
részben a membrán szerkezeti (struktur-) fehérjei, részben a sejtmembrán különleges
funkcióit látják el (transzportfunkciók, receptorfunkciók..)

A membrán szabadon átjárható minden olyan anyag számára, amely áthatol a lipid
kettős rétegén.

A sejtmembrán feladatai:

- Rugalmasan meghatározza a sejt alakját

- Sejtkapcsolatokat alakít ki
- A sejt és környezete között a transzportfolyamatokat biztosítja, bizonyos
anyagokat nem enged át, más anyagoknak pedig a megfelelő irányú és arányú
áramlását irányítja
- Hormonhatásokat továbbít
- Immunhatásokért felelős
- Információkat továbbít
A sejtmembrán transzportfolyamatai:
Aktív transzportfolyamat:

Az anyagáramlásnak azon formája, amely fizikai-kémiai nyomáskülönbségekkel

szemben történik.
A sejtmembránban aktív transzportmechanizmusok, ionpumpák működnek, mint a Na-
pumpa (Natrium) és Ca-pumpa (Calcium), amelyek az ATP-t energiaforrásul
használva, át tudják juttatni a membránon ezeket az ionokat és képesek fenntartani a
koncentrációviszonyokat.

Passzív transzportfolyamat:

A passzív transzportfolyamat az anyagáramlás azon formája, amely fizikai és/vagy

kémiai törvényszerűségek szerint megy végbe, tehát nem szükséges hozzá a sejt élő
funkciója, külön energiát nem igényel. Ilyen a diffúzió, ozmózis, elektromos erők és
hidrosztatikus nyomás.

Diffúzió:

Az oldott részecskék – a koncentrációkülönbségnek megfelelően – a töményebb oldat

felől a hígabb oldat irányába vándorolnak.

Ozmózis:

A vándorlás iránya fordított, az oldószer a töményebb oldat irányába vándorol. Oka a

koncentrációkülönbség, kémiai potenciálkülönbség van a két oldal között. Az oldott
részecskék nem tudnak áthatolni a falon, így az oldószer hígítani megy a töményebb
oldatot. Többnyire egy félig áteresztő hártya két oldala között alakul ki. A töményebb
oldat helyén az oldat folyadékszintje emelkedik, a koncentráció csökken. A folyadékot
hajtó erő meghatározható azzal a nyomással, amit ki kell fejtenünk az áramlás
megakadályozására (ozmotikus nyomás).

Elektromos erők

Fizikai törvényszerűség, hogy a töltéssel bíró részecskék, ionok töltésük szerint

vándorolhatnak, az ellentétes töltések vonzzák egymást.

Hidrosztatikus nyomás

A folyadékok súlya is létrehoz anyagáramlást.

A sejt alkotóelemei:

Citoplazma:

A sejt plazmája, a citoplazma (protoplazma) a különböző sejtszervecskék belső

környezetét alkotja. Két részből áll, a citoszolból és citogélből. A citoszol vízben
gazdag, benne a részecskék (szénhidrátok, fehérjék, nukleinsavak, lipidek, szervetlen
sók) szabadon elmozdulhatnak, a citogélben enzimek és a sejtváz fehérjéi vannak
egymással összekapcsolódva, elmozdulni nem tudnak. A sejt rugalmasságát a citogél
adja.
Befolyásolja a sejtek alakját, beágyazza magába a sejtszervecskéket, tartalék
tápanyagokat raktároz.

Sejtmag:

A sejtmag tartja fenn az életet. Kromoszómákból áll, amelyek a DNS

(dezoxiribonukleinsav) és fehérjemolekulákból épül fel. A kromoszómákban
elhelyezkedő gének segítségével hordozza az öröklött tulajdonságokat.
A gén szó a görög genos (eredet) szóból származik. A szervezet működését és
növekedését befolyásoló fehérjék szabályozásához és ellőállításához szükséges
információkat tartalmaz.
A géneket az utódok öröklik az elődöktől.

Endoplazmatikus retikulum:

Csövekből, zsákszerű kitüremkedésekből és széles lemezrendszerekből álló,

összefüggő membránstruktúra.
Komoly szerepet játszik a sejten belüli fehérje-, és zsírtranszportban, ezen kívül a
hozzá kapcsolódó riboszómákkal a fehérjeszintézishez is elengedhetetlen.
Részt vesz a sejt számára káros anyagok és anyagcseretermékek
ártalmatlanításában.
Két eltérő típusa van, a durva felszínű vagy szemcsés (DER) és a sima felszínű (SER).
Nem különülnek el élesen egymástól, gyakran folyamatosan, minden határvonal nélkül
mennek át egymásba.

Durva felszínű edoplazmatikus retikulum (DER):

Mirigysejtek fejlett endoplazmatikus retikulummal rendelkeznek, ezek funkciója a

váladékfehérjék szintézise és ürítése. Neve arra utal, hogy a lapos, zsákokból álló
membrán felületén apró szemcsékként ülnek a fehérjék bioszintézisét végző
riboszómák.

Sima felszínű endoplazmatikus retikulum:

Ehhez a típushoz nem kapcsolódnak riboszómák. Igen fejlett azokban a sejtekben,

amelyekben intenzív lipid anyagcsere folyik.
Golgi-készülék:

1898-ban Camillo Golgi olasz orvos és citológus írta le.

A sejten belüli anyagszállítás egyik központja. Átalakítja és felhasználási helyükre
szállítja a fehérjéket.

Mitokondrium:

A mitokondrium 0,5-12 mikrométer nagyságú, dupla membránnal rendelkező,

bakteriális alakú (henger vagy gömb) sejtalkotó. A sejt energiatermelő központja.
Felépítésére jellemző, hogy a külső membránja sima, feszes felszínű, míg belső
hártyarendszere redőzött.
Hozzá köthető a legjelentősebb ATP termelés, benne játszódik le a Szent-Györgyi-
Krebs féle ciklus (citrát kör, citromsav ciklus) és a zsírsavak oxidációja is.

Lizoszóma:

Lebontó enzimeket tartalmazó, membránnal körül határolt sejtalkotó. Vannak, amik a

sejtbe került anyagokat bontják le és vannak, amik a sejt saját, feleslegessé vált
anyagait bontják le.

Ostor és csilló:

Az ostor és a csilló a sejtekben előforduló sejtszervecske, elsősorban a

helyváltoztatásban van szerepe.
Az élő sejt elektromos jelenségei

Nyugalmi potenciál:

A sejtmembrán külső és belső felszíne között fennálló potenciálkülönbség, ami az élő,

de teljes nyugalomban lévő sejtek nagy többségében megfigyelhető. Nyugalmi
állapotban a sejt belseje negatív a külső felszínéhez képest, ezt jelzi a nyugalmi
potenciál értékének negatív előjele. A sejt belsejében több negatív töltésű ion van
(kálium ionok), külső felszínén a pozitív töltésű ionok (nátrium, klorid, bikarbonát ionok)
száma nagyobb.

Akciós potenciál:

Amennyiben az ingerlékeny sejtet, küszöb feletti inger éri, a sejt ingerületi állapotba
kerül, ennek megnyilvánulása az akciós potenciál.

Szakaszai:

1. Lappangási szakasz, majd helyi potenciál

2. Csúcspotenciál felhágó szára, a depolarizáció
3. Csúcspotenciál lehágó szára, a repolarizáció
4. Negatív utópotenciál, utódepolarizáció
5. Pozitív utópotenciál, utóhiperpolarizáció

1. Lappangási szakasz

Már az inger, az elektromos potenciálon látható ingerlés után következik be, de a sejt
potenciáljában nincs lényeges változás. Annak az időtartamnak felel meg, amíg az
impulzus az ingerlés helyétől az idegsejt mentén a regisztráló elektródig eljut. Ezután
lassan haladó depolarizáció, úgynevezett heyi potenciál látható. A lassú
feszültségemelkedés elér egy kritikus szintet, ez a küszöbszint vagy tüzelési szint, ami
után a potenciál emelkedése lényegesen gyorsabbá válik.

2. Csúcspotenciál felhágó szára, a depolarizáció

A csúcspotenciál (időtartama a legtöbb sejtben 1-2ms) az akciós potenciál lényegi

része, melynek első szakasza a felhágó szár (depolarizáció), a feszültség a 0 vonal
fölé emelkedik, a pozitív tartományba emelkedik, ez a túllövés vagy overshoot
jelensége.

3. Csúcspotenciál lehágó szára, a repolarizáció

A potenciál azonban nem közvetlenül a nyugalmi potenciál szintjére ér vissza,

valamivel fölötte áll meg.
4. Negatív utópotenciál, utódepolarizáció

A feszültség ezután lassabban csökken, ez a szakasz a negatív utópotenciál (12-

80ms).

5. Pozitív utópotenciál, utóhiperpolarizáció

A potenciál ezután a nyugalmi szint alá száll és fokozatosan tér vissza (40-1000ms).

Homeosztázis:

Edzés hatására a szervezet kibillen belső egyensúlyából, azaz a homeosztázis

állapotából.
A homeosztázis azonosságot jelent, pontosabban azonban egy dinamikus egyensúlyi
állapotról van szó, mely folyamatos kölcsönhatást, változást jelent a belső és külső
környezeti hatásokra.
A homeosztázishoz bizonyos optimális értékek kötődnek, melyeket a szervezet
igyekszik fenntartani, hiszen ilyen körülmények között a legoptimálisabbak a
különböző élettani és biokémiai folyamatok.

Izotónia: a szervezet egészében a különböző elhatárolt terekre jellemző azonos

ozmotikus állapot

Izoionia: állandó ionösszetétel

Izohidria: a H+ ion koncentráció által a test szöveteiben kialakított PH érték

állandósága

Izotermia: állandó testhőmérséklet fenntartása

Testhőmérsékelt: 36,6 - 36,8 C fok

Vér PH értéke: 7,35 - 7,45
Vércukorszint: 3,6 – 5,8 mmol/l

A homeosztázis fenntartási képesség alapvető eleme a túlélésnek. Az élettani határok

között azonban az alkalmazkodás szintjének az emelésével jelentős egyéni
különbségeket lehet elérni. Szervezetünk képes az őt érő ingerekre általános és
specifikus alkalmazkodási választ adni.