A szaporítórendszer

A női szaporítórendszer
A petefészek termeli a petesejteket. Felépítése:
- velőállomány: egy központi elhelyezkedésű kötőszövet, amely vérerekkel, idegekkel és nyirokerekkel
teli;
- kéregállomány: kívül helyezkedik el, benne a tüszőkkel. Születéskor 400ezer elsődleges tüszőnk van, de
sok elpusztul, így a termékeny időszakban 300-400 tüsző érik meg és termel petesejtet.
Petefészekciklus (a tüszők fejlődési szakaszai): elsődleges tüsző -> másodlagos tüsző -> Graaf-féle tüsző
(üreges tüsző). A tüszőüreg addig növekszik, amíg ki nem türemkedik a petefészekből, majd felszakad és
a petesejt kilökődik (másodlagos ovocyta állapotban). Ezt nevezzük ovulációnak, vagy tüszőrepedésnek.
A tüszőből sárgatest lesz, amely progeszteront és ösztrogént termel, és kb. 10 nap alatt visszafejlődik, ha
a petesejt nem termékenyül meg. Ha megtermékenyül, fennmarad és termeli a hormonokat.
A kilökődött petesejtet a méhkürt nyúlványai fogják fel, és vezetik a méh felé.

A petefészek funkciói:
1. Ovogenezis (tüszőérés), vagyis női petesejt-képzés:
Az őspetesejtek (diploid őscsírasejtek) mitotikusan (számtartó) osztódnak, és elsődleges diploid
(kétszeres) ovocitákat hoznak létre. A tüszőérés idején az elsődleges ovociták ezután meiotikusan
(számfelező) osztódnak, ezáltal egy elsődleges diploid ovocita két sejtre oszlik. Az egyik sejt a
másodlagos haploid (egyszeres) ovocita, a másik sejt pedig a funkció nélküli sarki test (polocita), amely
utólag elsorvad. A másodlagos ovocita belép a meiózis második fázisába, így létrejön a haploid
preovocyta, amely megtermékenyítésre alkalmas petesejtté érik, és a második sarki test.
2. Petefészekhormonok termelése: ösztrogén és progeszteron, amelyeket kis mennyiségben a
mellékvese kéregállománya és a herék is termelnek. Ezeknek hatására a méh nyálkahártyája ciklikus
változásokat szenved 28 naponként, ez a menstruációs ciklus.
Petefészekciklus:
- menstruációs szakasz (1-5. nap között): alacsony a petefészekhormonok szintje, ami kiváltja a méh
felszíni nyálkahártyájának szétesését, és az itt lévő hajszálerek felszakadását. Az elpusztult réteg a meg
nem termékenyült petesejttel együtt vérzés kíséretében a hüvelyen keresztül kiürül.
- proliferációs (újraképződési) szakasz (6-13. nap között): ösztrogének hatására a méh nyálkahártyája
megvastagszik, mirigyeket és vérereket fejleszt.
- ovuláció: tüszőrepedés, a 14. napon.
- szekréciós szakasz (15-28. nap között): a progeszteron hatására a méhnyálkahártya a kétszeresére
vastagodik, az embrió befogadásához sűrű váladékot termel. Ha nem termékenyül meg a petesejt, akkor
a sárgatest szétesik, csökken a hormonszint és menstruáció következik be.
A méh a húgyhólyag és végbél között elhelyezkedő üreges, páratlan szerv. Alsó részéhez rögzül a hüvely,
a női párzószerv.
Az emlőmirigyek: a női nemi készülék járulékos mirigyei, csöves-bogyós mirigyek, egyenként 12-24
lebenyből állnak, amelyeknek kivezetőcsövei, a tejcsatornák, a mellbimbón nyílnak.
A férfi szaporítórendszer
A hím szaporítórendszert a herék, a kivezetőcsatornák, a járulékos mirigyek és a hímvessző (párzószerv)
alkotják.
A here: kötőszövetes fehér tok, a tunica albuginea borítja, amelyből sövények hatolnak be a here
belsejébe, 200-300 lebenykére tagolva a herét. A tok a here felső felén rostos megvastagodást hoz létre,
amelyet gátornak neveznek. Itt haladnak át a vérerek, a kiválasztócsatornák és az idegek.
A here tehát lebenykékből áll. A herelebenykékben 1-4 kanyarulatos herecsatornácska található, itt
képződnek a spermiumok (hímcsírasejtek). A kanyarulatos csatornák közötti interszticiális
kötőszövetben véredények, idegek és hím nemi homonokat termelő Leydig-féle sejtek vannak.
A kanyarulatos herecsatornácska több rétegben elhelyezkedő hím csírasejteket termelő sejtekből, és a
közöttük elhelyezkedő támasztósejtekből áll. Egy herelebenyke csatornácskái egy közös, vagy egyenes
gyűjtőcsatornában egyesülnek. Az egyenes csatornák szabálytalan csatornahálózatban folytatódnak,
majd 10-12 elvezető csatornába összeszedődve a mellékhere felé irányulnak.
A mellékhere csatornahálózata az ondóvezetékben folytatódik, amely egyesül az ondóhólyag kiválasztó
csatornáival, és a kilövellő csatornát képezi, amely áthalad a dülmirigyen és a húgycsőbe torkollik.

A here funkciói:
1. Spermatogenezis, a spermiumok (a hím ivarsejtek) termelése:
A here kanyarulatos csatornácskáinak alaplemezén hím csírasejtképző őssejtek (spermatogóniumok)
vannak. Az őssejtek mitotikus osztódással elsődleges diploid spermatocitákat hoznak létre. Miután
éretté válnak, az elsődleges spermatociták meiotikus sejtosztódással másodlagos haploid
spermatocitákká alakulnak. Ez utóbbiak mitotikusan osztódva haploid spermatidákat hoznak létre. A
spermatidák spermiumokká alakulnak.
A spermium fejből, összekötő részből és farokból áll. Elülső részén egy hegyes testecske, az akroszóma
található, amely enzimtartalmánál fogva lehetővé teszi, hogy a megtermékenyítés során a hímcsírasejt
behatoljon a petesejtbe. Az összekötő rész glikogént tartalmaz, amely biztosítja a spermium mozgásához
szükséges energiát, az ostor pedig a spermium mozgását.
2. Hím nemi hormonok termelése: a Leydig-sejtek tesztoszeront termelnek.

Járulékos mirigyek:
a) ondóhólyag: a spermiumok szállítását és táplálását biztosító folyadékot termeli. Ez a folyadék kb.
60%-a az ondófolyadéknak.
b) dülmirigy: tejszerű folyadékot termel, mely az ondó alkotóeleme. Az ondófolyadék 30%-a.
A hímvesszőt a két barlangos test és a húgycsövet körülvevő szivacsos test alkotja.
A Cowper-féle mirigyek a húgycsőbe nyílnak, és váladékuk az ondót alkotja.