Gazda 34 621 01

Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

2. tétel

Ismertesse az emlősök ivarszerveinek felépítését és működését! Ismertesse a tejmirigy felépítését és

működését, a tejleadás folyamatát! Mutassa be a tojás képződését!

Kulcsszavak, fogalmak
• A női ivarszerv felépítése
• A petefészek működése
• A hím ivarszerv felépítése és működése
• A tejmirigy felépítése
• A tejelválasztás és a tejleadás folyamata
• A tojásképződés folyamata

A nőivarú állatok ivarszerveinek felépítése

A petefészkek közvetlenül a medenceüreg bejárata előtt helyeződnek, alakjuk fajra jellemző, felületükön tüszők
és sárgatestek láthatók. Az érett petesejtek a tüszőfal repedése után jutnak a petevezetőbe, a tüszőből kialakuló
sárgatest fajonként eltérő méretű és színű. A petevezetők vékony falú csövek, belső faluk csillós nyálkahártya,
tölcsérrel a petefészek mellet nyílnak a hasüregbe, a tölcsér alatti tágulatuk az ún. ampulla, ezután a petevezető
szűkül.
A méh az embrió, majd a magzat fejlődését biztosító szerv, nyaka, teste és szarvai vannak, melyekhez
csatlakoznak a petevezetők. A méhnyak csatorna csak ivarzáskor és elléskor nyitott. A méhet belül nyálkahártya,
kívül savóshártya borítja, középen erős izomzat található. A méh jellegzetes képletei a méhpogácsák, melyek
vemhesség alatt a méhlepény kialakításában vesznek részt. A méh falának nyálkahártyája a fejlődő magzat
táplálását szolgálja.
A nőivarú állatok párzószerve a hüvely, mely egyes állatoknál párzás után rövid ideig az ondót is tárolja. A
hüvelyt a hüvelytornáctól a szűzhártya választja el, melynek tövében a húgycső nyílása található. A
szeméremtest, vagy péra ajkai határolják a hüvelytornác nyílását. A péraajkak alsó részén helyeződik el a csikló,
amely a hímvesszővel homológ szerv. A hüvelytornác falában lévő ún. Bartolini-féle mirigyek váladéka
ivarzáskor kerül a hüvelybe. A nőivarú állat nemi működése ciklikus, melyet a petefészek változó fázisai, a
tüszőfázis és sárgatestfázis szabályoznak. A petefészektüszők érési foka szerint megkülönböztetünk elsődleges,
másodlagos, harmadlagos és ún. Graaf-féle tüszőket, melyekben a petesejt osztódik, érik és alkalmassá válik a
leválásra, amikor a tüszőből kiszabadul. A tüszőfolyadék nyomására és hormonhatásra reped fel a tüsző és jut a
petesejt a petevezető tölcséres részébe. A sárgatestfázis alatt a megrepedt tüsző összeesik, üregét vér, majd
zsírszerű anyag és sárga színű lutein tölti ki. A méhben a petefészek két fázisának megfelelő hormonhatásra egy-
egy sejtszaporodási és mirigy-kiválasztási fejlődési szakasz folyik le. Ha nincs termékenyülés ez a szövetfejlődés
és a sárgatest visszaalakul, ha létrejön, akkor a zigóta a méhbe jutva annak falába ágyazódik és a
mirigykiválasztás szakaszában a magzat fejlődését méhtej és a vérből szűrt tápanyagok biztosítják.
Az embriót fokozatosan a magzating (amnion), majd a savósburok (chorion) veszi körül, melyek közé a
húgytömlő (allantois) alakul ki. A savóshártya és a méh között méhlepény fejlődik ki (placenta), amely a
vemhesség alatt ellátja a magzatot tápanyagokkal és a salakanyagokat eltávolítja.
A tojómadarak ivarszervei között a petefészek páros, fürtös szerv, a jobb oldali kikeléstől hanyatlik. Az aktív
petefészek tüszői szikszemcséket tartalmaznak. A növekvő petesejtben a szik szaporodik, de hólyag alakú tüszők
nem fejlődnek ki. Ovuláció során az érett petesejt, ami a tojás sárgájának felel meg, a felszakadt tüszőből a
petevezető tölcsérébe kerül. A felrepedt tüsző helyén sárgatest nem alakul ki. A madarak petevezetője hosszú,
kanyargós, tágulékony, a kloakáig terjed. Szakaszai: a.) tölcsér, b.) a tojásfehérjét termelő hosszabb rész, c.) a
szoros szűkület, d.) a méh vagy héjmirigy, ahol a mészhéj képződik és e.) a kloakába nyíló hüvely. A petevezető
tehát nemcsak a petesejt továbbítására szolgál, hanem mirigyei segítségével a tojás képződésére is.
A szaporodás szabályozásában belső hormonális és idegrendszeri irányítás, valamint külső tényezők működnek
közre. Ez utóbbiak között legfontosabbak a fény, hőmérséklet és a takarmány.
A nőstény, vagy tojó elsődleges ivarjellegét a petefészek petesejt termelése határozza meg. A nemre jellemző
egyéb vonások, küllemben, működésben és viselkedésben a másodlagos ivarjelleget határozzák meg. A
gazdasági állatok ivarérettsége, majd tenyészérettsége elsősorban a faj és fajta hatásai. Az agyalapi mirigy
(hipofízis) az ivarérettség kezdetétől szabályozó hormonokat termel. A tüszőérést az ún. follikulus stimuláló
hormon, FSH, a sárgatest képzést az ún. luteinizáló hormon, LH és az ún. Leydig-féle sejtek működését
stimuláló hormon, ICSH, a tejmirigy kiválasztó működését serkentő hormon a prolaktin, PRL. Az agyalapi
mirigykiválasztás és a nemi mirigyek működése kölcsönhatásban van.

A petefészek működése
A petefészek működése során a tüszőérés folyamán hormontermelés indul meg. Ezek az ösztrogének és
gesztagének, melyek a tüszőfalban termelődnek és a célszervekhez a vérkeringéssel jutnak el, majd a májban
elvesztik hatásukat és a vizelettel kiürülnek. Az ösztrogének azoknak a szteroid vegyületeknek gyűjtőneve,
melyek még ivartalanított, vagy fejletlen állatban is ivarzást váltanak ki, a nemi szervek fokozott vérellátását és
növekedését idézik elő. A gesztagének fő képviselője a sárgatest szteroid hormonja a progeszteron, mely a nemi
szervek mirigykiválasztását indítja be. A petefészekben androgének is termelődnek, melyek ösztrogénekké
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

alakulnak, serkentik a tüszők kialakulását. Az ősivarsejtek petesejtekké való átalakulását oogenezisnek

nevezzük.
A nemi ciklust a neurohormonális rendszer szabályozza. A megfelelő külső ingerek, mint fény, hő, takarmány
hormontermelést indítanak a központi idegrendszer adott központjaiban, melyek az FSH, LH hormonok
kiválasztását szabályozzák, ezek pedig a petefészek működésére hatnak. Külön beszélhetünk a petefészek, a
petevezető, a méh, a méhnyak és a hüvely ciklusáról. Így a hormonok a női ivarszerveket szinkronizálva,
szabályozzák azok működésének időrendjét és sorrendjét. A szabályozásban további hormonok is részt vesznek.
A háziállatok többsége évente többször ivarzik, a két ivarzás közötti időközt ciklusnak nevezik.

A hímivarú állatok ivarszerveinek felépítése és működése

A hím ivarszervek feladata spermiumok termelése és érlelése, a járulékos mirigyek váladékával keverve ondó
termelése, majd a párzószerv útján a női nemi utakba juttatása. A here (testis) emlősöknél a herezacskóban, mint
páros szerv helyezkedik el, ondósejteket és hormont is termel. Lebenyekre tagozódik, melyben
herecsatornácskák vannak, belső faluk csírahámja termeli a hím csírasejteket. A mellettük lévő dajkasejtek az
érett spermiumokat tárolják. A csatornák közti szövetben lévő Leydig-féle sejtek termelik a tesztoszteron
hormont. Az ondósejtek csövecskéken jutnak a mellékherékbe.
A hím ivarsejtek képződése a spermiogenezis, melynek során a here-csatornácskákban lévő őssejtekből,
spermatogoniumokból osztódással, ivarérett korban spermiogoniumok, majd elsőrendű spermatociták és
másodrendű spermatociták, majd spermidák fejlődnek. A már ilyenkorra haploid kromoszóma készletű spermida
az ún. Sertoli sejtben érési folyamton megy át, kialakul sejtmag tartalmú feji része, rajta az enzim tartalmú
acrosoma (melynek segítségével jut be a spermium a petesejtbe), a középső, mitokondriumot tartalmazó rész és a
mozgást segítő farki rész. Az ondóvezető a mellékherecső folytatásaként jut a húgycső kezdetéhez, végső
szakaszában mirigyek találhatók. Az ondó kilövellésekor a hosszanti és körkörös izomréteg a járulékos nemi
mirigyekkel együttműködve az ondót a húgycsőbe juttatja. A herezacskó a hasfal kitüremkedése, a hasüregből a
lágyékcsatornán át leszálló heréket, azok ereit, idegeit és az ondóvezetőt tartalmazza. Ide csatlakozik a
hasizomból származó hererázó izom is. A herékhez térő vezetékeket az ondózsinór egyesíti, mely a herék
hűtésében is szerepet játszik, így azok a belső testhőmérsékletnél hűvösebbek, ami a spermiumok éréséhez
szükséges. A járulékos nemi mirigyek a húgycső medencei szakaszához csatlakozva váladékukkal az
ondóplazmát termelik, segítik a sejtek életképességét, mozgását, továbbjutását. Az ondóvezetőben működik még
a dülmirigy (prostata) és az un. Cowper mirigyek is. A húgycső a húgyhólyag nyakától indulva a hímvessző
végén nyílik a külvilágra.
A hím állatok párzószerve a hímvessző, melyben a kétoldali merevedő test a húgycsövet fogja körül. A
hímvessző végén a külön merevedő képességű makk található, merevedését vérrel való telítődése okozza. A
hímvesszőt a hasfalhoz fűző bőrredő a tasak. Az ondó a here által termelt spermiumok és a járulékos nemi
mirigyek váladékának elegye, mennyisége, sejtszáma, pH-ja fajonként változó.
A hímek elsődleges nemi jellegét a here adja. Szteroid hormonjainak, az androgéneknek a termelése a Leydig-
féle sejtekben történik, hatásuk a másodlagos nemi jelleget, a szexuális viselkedést tartja fenn. Idegrendszeri
irányítását a köztiagy végzi, külső és belső ingerek hatására. A hím nemi aktivitás reflexjellegű. A
spermiogenezis és szexuális viselkedés folyamatos. A hím madarakban az agyalapi mirigy FSH és LH hormonja
szabályozza a spermiogenezist és hat a másodlagos nemi jellegre.

A tejmirigy fogalma, funkciója, helyeződése

A tejmirigy az utódok táplálására szolgáló tej kiválasztására alakult képződmény, mely céljának megfelelően
csak alkalmanként működik természetes környezeti viszonyok között. Gazdasági állataink tejtermelése a
nemesítés hatására nőtt és egyes fajoknál az utódok ellátásán kívül emberi fogyasztásra is tartósan felhasználjuk.
A tejmirigy módosult verejtékmirigy, a legnagyobb bőrmirigy, váladéka a tej és elsősorban az újszülött
táplálására szolgál, funkcionálisan a nemi szervek elkülönült része. Kérődzőkben tőgynek, lónál, sertésnél
emlőnek nevezzük. Felületét finom, szőrözött bőr fedi, a bőr a bimbókon vastagabb és csupasz. A bőr alatt nincs
zsírtartalom, a tőgyben viszont igen. A bőr alatt a vérerek, nyirokcsomók a felületi pólyában vannak, mely alatt a
mély pólya található a függesztő szalagokkal, melyek a tejmirigyet tartják. Az egyes mirigytesteket a kötőszöveti
tok elhatárolja, tehénnél tőgynegyedekre osztja. A tejmirigyek lehetnek lágyéktáji, hasi és mellkasi
helyeződésűek. A tejmirigyek szarvasmarhánál a lágyék és utóhas tájékán, lovon és kiskérődzőknél a
lágyéktájon, sertésnél a hastájon is megtalálhatók.
Szarvasmarhánál a hátulsó tőgynegyedek fejlettebbek az elülsőknél. Kiskérődzőkben és lovon csak a lágyéktájon
fejlődtek ki. A sertés tejmirigyei több önálló mirigytestből állnak, a koca csecsbimbóin három bimbócsatorna
található, melyek mindegyike önálló mirigytestből ered. A juhok tőgye két mirigytestből áll. A kanca tejmirigye
ugyan négy mirigytestből áll, azonban két közös csecsbimbóban lévő, két bimbócsatornába nyílik.

A tejmirigy felépítése
A tejmirigy felépítését tekintve testéről és a bimbókról beszélünk. A mirigytest kötőszövetbe ágyazott
mirigyszövet, ez a működő állomány termeli a tejet. A tőgy mirigyei csöves bogyós mirigyek, melyben a mirigy
végkamrákat összehúzódásra alkalmas kosár- és alapsejtek fonják körül. A mirigy végkamrákból kiinduló
csövecskék tejutakká egyesülve a tejmedencébe torkollanak. A tejmedence részben a bimbóban is folytatódik. A
tejmirigy bimbója is fajra jellemző alakú és hosszúságú, egyes fajokban hengeres, míg más fajokban lapított,
Gazda 34 621 01
Szóbeli vizsgatevékenység
Állattartás elméleti ismeretei

benne bimbócsatorna és a simaizmok által kialakított záróizom működik. A tőgy vér- és nyirokerekkel,
ideghálózattal átszőtt. A tőgy artériája a lágyékcsatornán át fut a tőgyhöz, közben a hasfal és a tőgy között két
ágra oszlik, a vénák az artériákkal párhuzamosan haladnak.
Születéskor fejletlen, mindkét nemben azonos fejlődésű, azonban a nemi hormonok hatására csak a nőivarú
állatokban fejlődik ki tejtermelésre alkalmassá és csak ivaréréskor kezd növekedni az ivarzás hatására. Működő
szerkezete a vemhesség folyamán alakul ki. Vemhesség alatt a hipofízis és a méhlepény hormonjainak hatására a
petefészekben és a méhlepényben ösztrogén hormonok termelődnek és ezek megindítják a tejmirigy kötő- és
támasztó szöveti állományának, csőrendszerének kialakulását, majd a hasonlóan termelődő progeszteron hormon
hatására megszaporodik a tőgy mirigyállománya, de az ilyenkor még nem működik. A tejmirigy szerkezeti
fejlődését mammogenezisnek nevezzük.

A tejelválasztás
A tejmirigy működése, a tejelválasztás közvetlenül ellés után indul meg, ez a tejképződés időszaka. A
tejtermelés időszakában, a laktáció alatt folyamatos a tejképződés, a tejelválasztás. A tejelválasztásra ható
hipofízis hormon a prolaktin, melynek leadását gátolja a progeszteron hormon, melynek szintje a vemhesség
alatt fokozatosan nő. A vemhesség végére az ösztrogén : progeszteron arány az ösztrogének javára eltolódik,
megszűnik a prolaktin gátlás és beindul a prolaktin termelése, melynek hatására megkezdődik a tejmirigy
kiválasztása. A folyamatos tejtermeléshez a prolaktin hormon optimális vérplazma koncentrációja szükséges.
Lónál, sertésnél, kérődzőknél azonban a hasonló hatású növekedési, szomatotróf hormon tartja fenn a
tejelválasztást. A tejelválasztási folyamatot nevezzük laktogenezisnek, ami összefügg a laktopoezissel, a
tejprodukciót fenntartó élettani rendszerrel. A folyamatos tejtermelés alatt intenzív szénhidrát-anyagcsere áll
fenn, a tejcukorszintézis mértéke a tejmennyiséget is behatárolja. A folyamat közben a tejmirigy hámja is
gyorsan újraképződik a növekedési hormon hatására, különösen a fejést követő 20- 30 perc alatt. A gyakrabban
fejt állatokban nagyobb mértékű az ilyen felújulás. A tej a két fejés közötti időszakban folyamatosan képződik.
Ha a tejmirigy alveolusaiban a felgyülemlett tej hatására megnő a nyomás és az nagyobb lesz, mint a környező
vérnyomás, akkor átmenetileg a tejelválasztás megszűnik. A tej folyamatos elválasztása mellett a tejmirigy
tároló, raktározó szerv. A laktáció az anyaállat tejelési időszaka.

A tejleadás
A tejleadás (ejekció) során a tőgy bőrének mosással, szopással, fejéssel történő ingerlésére, valamint a folyamat
előtt jellemző hanghatásokra kialakuló feltételes reflexek hatásaként, idegrendszeri vezérléssel, megnő a vér
oxitocin hormonszintje, ami a vérárammal a tőgy kosársejtjeihez jutva azokat összehúzza és a keletkezett tej a
tejutakon és tejmedencén át a bimbón keresztül, a fejés szívó hatására, külvilágra kerül. Az oxitocin hatása
tehénben csak 4- 7 percig tart, mert azt az oxitocináz enzim hatástalanítja. A fejés alatti tejleadás nyugodt
körülményeket kíván. Amennyiben az állatot időközben kellemetlen, gátló ingerek érik, ezek hatására megnő
vérének adrenalin szintje, melynek következtében a tőgy korábban kitágult vérerei beszűkülnek, a mirigy
petyhüdté válik, azt nem lehet kifejni. Ezt a folyamatot nevezzük tejvisszatartásnak. A gátló hatás elmúltával a
tejleadás csak akkor indul meg újra 8-10 percen belül, ha elegendő oxitocin van az állat vérében.
A termelt tej (lac) összetételének több mint 80 %-a víz, benne jelentős mennyiségben fehérjék (kazein,
szérumalbumin, globulinok), szénhidrátok (tejcukor), zsírok, ásványi anyagok és vitaminok vannak. Az ásványi
anyagok a vérből kerülnek a tejbe, közülük a legfontosabb a Ca, melynek 75 % a kazeinhez kötődik.

A tojás képződése
A madaraknál a bal oldali petefészek fejlődik ki, rajta változó nagyságú tüszők találhatók. A tüsző tartalmazza a
petesejtet, mely csírakorongból és a peteszikből áll. Szikhártya veszi körül, melyek együttesen a tojás sárgáját
alkotják.
A tölcsérben történik a megtermékenyülés, a petesejt kb. fél órát tartózkodik itt. A hímivarsejtek a tölcsér belső
oldalának redőin várnak a petesejtre. Az öbölben kb. 3 órát tartózkodik a petesejt, ami a lefelé haladó forgó
mozgást végez. Itt kezdődik a sűrűfehérje és a jogzsinór kialakulása. A szorosban 1-1¼ órát tartózkodik a
petesejt, ahol kialakul a kettős falú héjhártya, valamint a hígfehérje. A szoros mérete határozza meg a tojás
alakját. A tojástartó, vagy madárméh a petevezető tágas szakasza, ahol a tojás mészhéja és a kutikula képződik.
A képződés időtartama mintegy 20-21 óra. A hüvely tágulékony, a tojásrakáskor a kloákába benyomul. A
kloákába nyílik a hüvely, a tojásrakáskor ezzel együtt kifordul.