1

Sejtek és szövetek
Szerkesztette Vizkievicz András

A többsejtűség kialakulása
A többsejtűség kialakulása az élővilág történetének egyik legfontosabb állomása volt. Az
egysejtűektől a többsejtű élőlények felé való átmenet a különböző sejtek közötti
munkamegosztást, valamint az állati, növényi és gombaszervezetek hihetetlen mértékű
fejlődését és változatosságát eredményezte.
A többsejtűség kialakulása rendkívül bonyolult evolúciós lépés lehetett. Az első többsejtű állat
megjelenése kb. 650 millió évvel ezelőttre tehető, az eukarióta szerveződés nagyjából 1,5-2
milliárd évvel ezelőtti kialakulását követően, tehát kb. 1-1,5 milliárd évnek kellett eltelnie, hogy
az első többsejtű állatok létrejöjjenek.
A többsejtűek kialakulására többféle elmélet létezik. A legvalószínűbb elképzelés szerint
kiindulásként egy egysejtű osztódása után az utódsejtek nem váltak szét, hanem egy általuk
termelt kocsonyás anyag együtt tartotta őket.
A további lépések rekonstruálásához Ernst Haeckel a XX. század elején megfogalmazott – ma
egyesek által vitatott - biogenetikai alaptörvénye nyújt segítséget, mi szerint, az állatok
embrionális fejlődésük során megismétlik az evolúció fontosabb lépéseit. Mivel ma az
embrionális fejlődés kezdeti stádiumait jól ismerjük, így ezekből visszakövetkeztethetünk a
többsejtűség kialakulásának folyamatára.
1. Az embrionális fejlődés a megtermékenyített petesejttel, a zigótával veszi kezdetét.
2. A zigóta kialakulása után röviddel sokszoros osztódásba kezd, minek
eredményeképpen egy külsőben szederre emlékeztető
sejthalmaz jön létre. A képződmény neve formájára
utalva szedercsíra, a fejlődés első állomását
szedercsíra stádiumnak nevezzük.
3. Ezek után a szedercsíra belső sejtjei felszívódnak, így
egy belül üreges képződmény, a hólyagcsíra alakul ki.
A fejlődés második állapotát hólyagcsíra stádiumnak
nevezzük.
4. A következőkben a hólyagcsíra egy ponton betűrődik,
aminek eredményeképpen egy kehelyre emlékeztető
szerkezet, a bélcsíra jön létre, s ezt bélcsíra állapotnak
nevezzük. A bélcsíra nyílását ősszájnak nevezzük.
A fentiek ismeretében, a biogenetikai alaptörvény értelmében az ősi
állati egysejtűek
 először laza sejttársulást (szedercsíra),
 később pedig gömbszerű telepeket hoztak létre (hólyagcsíra).
 Majd ezt követően, ez a belül üreges, szabadon úszó
képződmény megtapadt a tenger fenéken, s csúszó életmódra
tért át.
 Mivel táplálékát az aljzatról szerezte be, teste egy ponton
betűrődött, s így kialakult a szájnyílás, mely egy primitív bélüregbe vezetett (bélcsíra).

2
A mai genetikai ismeretek tükrében ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az egyedfejlődés során először azok a
gének fejeződnek ki (íródnak át mRNS-re, majd fehérjékre), amelyek az egyedfejlődés korai szakaszait irányítják
és a hasonló fejlődésű állatok nagy csoportjában megtalálhatók és közel azonosak. Majd ezt követően azon gének
aktiválódnak, amelyek a különböző állatcsoportokra jellemző
sajátságokat alakítják ki. Természetesen ez egyben azt is jelenti,
hogy az azonos egyed- és törzsfejlődésű állatokban a fejlődést
szabályozó gének jelentős része meg kell, hogy őrződjön. Ezeket a
géneket nevezik evolúciósan konzervált géneknek. A fentiek miatt
az embrionális fejlődés korai stádiumaiban egy emberi embriót alig
tudunk megkülönböztetni egy hüllő vagy akár egy kétéltű
embriótól.

A többsejtűség kialakulásának vitathatatlan előnye a munkamegosztás. Egy egysejtű

élőlénynek a szüntelen változó környezetben egyensúlya fenntartásához az összes
életműködést szinte egyforma mértékben kell produkálnia, mint a táplálkozás, szaporodás,
mozgás, ingerek felvétele, anyagszállítás, légzési gázok felvétele-leadása, stb.. Ezzel szemben
a többsejtű szervezetekben a sejtek nagy része nem érintkezik a külvilággal, egyfajta belső
környezetben van, ahol az egyes sejtek többé-kevésbé különféle feladatok ellátására
specializálódnak. A differenciálódásnak köszönhetően saját feladatukat sokkal hatékonyabban
képesek végrehajtani, aminek feltétele, hogy a munkamegosztás révén egyéb feladataikat más
specializálódott sejtek vegyék át.

A testszerveződés szintjei
A testszerveződés fogalmát a szervezetet
felépítő sejtek közötti kapcsolatok minősége
alapján határozzuk meg.
 Egysejtűek
 Többsejtűek
 Sejttársulás
 Telepes szerveződés
 Szövetes szerveződés
Az egysejtű szerveződés a legegyszerűbb szerveződési forma, az ide tartozó élőlények külön
országot alkotnak (egysejtű eukarióták), melybe fotoszintetizáló növényi (egysejtű moszatok),
ill. állati életmódot folytató élőlények (papucsállatka, amőba) egyaránt beletartoznak.
A legegyszerűbb többsejtű szerveződési forma a sejttársulás. A
sejttársulásban a sejtek osztódás után általában közös kocsonyaburokban
együtt maradnak, köztük munkamegosztás nincs, megőrzik
önállóságukat, kvázi egysejtűként működnek. Ilyen sejttársulás a
zöldmoszatok közé tartozó Volvox.
A többsejtű szervezetek sejtjein olyan sejtkapcsoló struktúráknak kell alakulniuk, amelyek a
szomszédos sejteket egymással összekötik. Emellett alapvető fontosságú a sejtek közti térben
megjelenő ragasztó, térkitöltő fehérjék (állatok esetén pl. kollagén) megjelenése.
A szerveződés magasabb szintjein egy soksejtű szervezet természetesen nem csupán az
egymáshoz kapcsolódó sejtekből álló sejttömeg, hanem e sejtek között munkamegosztás
alakul ki, aminek következtében az egyes sejtek, sejtcsoportok egy-egy feladat elvégzésére
specializálódnak. A többsejtű szervezet sejtjeinek összehangolt működéséhez különféle
3
szabályozó mechanizmusok szükségesek. Ehhez a sejtek közötti kommunikációra,
különféle jelátvivő molekulákra, ill. jelátviteli útvonalakra van szükség. A többsejtű
szervezeteket többnyire nagymértékben specializálódott, differenciálódott, önálló (szabad)
életre már alkalmatlan sejtek építik fel.
A többsejtű szerveződés következő szintje a telepes vagy álszövetes
szerveződés. A telepen belül a sejtek már kismértékben különféle
feladatok ellátására specializáltak, önállóságukat elvesztették. Ezen a
szerveződési szinten állnak a gombák, a többsejtű moszatok, a mohák,
és az állatok közé tartozó szivacsok.

A legmagasabb szintű többsejtű szerveződési forma a szövetes

szerveződés, ahol a sejtek különféle szövetekbe csoportosulnak. A
szövet egy adott feladat elvégzésére specializálódott, hasonló alakú
és működésű sejtek összessége. Szövetes élőlények a magasabb rendű növények, mint pl. a
harasztok, nyitvatermők és zárvatermők, továbbá a csalánozóktól kezdve az összes állat.
A szövetek jellemzőit fénymikroszkóppal vizsgálhatjuk

A fénymikroszkóp
Főbb részei:
 talpazat,
 a tubus,
 a revolverfoglalat,
 mozgatható tárgyasztal,
 kezelőgombok,
 megvilágító rendszer.

A tubus a szemlencse (okulár) és a tárgylencse (objektív) befoglalására szolgál.

A tárgyasztal az objektív alatt található, amely a preparátum elhelyezésére szolgál.
Az optikai rendszer nagyítása az objektív és az okulár nagyításának szorzatával egyenlő.
A fénymikroszkóp nagyítása maximum 1500-szoros, elméleti felbontóképességük 0,2
mikrométer.
Nagyítás alatt egy kép méretének megnövelését értjük, jele N. A nagyítás a képméret (K) és a
tárgyméret (T) hányadosa. N=K/T
A felbontóképesség a legkisebb távolság, amelynél az elhelyezkedő tárgypontok még
különálló képpontokként képeződnek le.
Video
https://drive.google.com/file/d/11jK-_VVH9STjICBRKw71Pzi6VmQtBb5V/view?usp=sharing

4
 A növényi szövetek
Video
https://drive.google.com/file/d/1qPWDqDxqb8DLIix5Xuzjjyz13965SCfY/view?usp=sharing
Alapvetően két fő szövettípus különböztethető meg:
 osztódó szövetek, melyek osztódásra képes sejtekből
állnak:
 állandósult szövetek, melyek differenciált, állandósult
sejtekből állnak, működés szerinti felosztásuk:
 bőrszövet
 szállítószövet
 alapszövetek
 valódi alapszövetek
 táplálékkészítő
 raktározó
 szilárdító
 kiválasztó alapszövetek.

A növényi osztódó szövetek

A soksejtű növény is egyetlen sejtből, a megtermékenyített petesejtből fejlődik. A fejlődő
embrió eleinte még teljes egészében osztódó sejtekből áll, ám hamarosan az osztódások a
növénynek csak bizonyos helyeire korlátozódnak, ahol a sejtek osztódó képességüket a
növényi élet egész tartamára megőrzik. Ezek az osztódó sejtek az ún. osztódó szöveteket
alkotják.
Az osztódó szöveteknek köszönhetően képes a növény arra, hogy teste egész élete alatt
növekedjen, szemben az állati szervezettel, s ezért hívjuk növekvő lénynek, vagyis
növénynek.
Elhelyezkedésük szerint ismertek:
 csúcsi osztódó szövetek, melyek a tengelycsúcsokon (hajtáscsúcs, gyökércsúcs)
találhatók, a növény hosszirányú növekedéséért felelősek.
 A növényi szerv oldalával párhuzamosan kialakuló osztódó szövetek, melyek a növényi
szerv vastagodásáért felelősek, pl. kambium.

5
A bőrszövetrendszer
A bőrszövetrendszer a növények testének felületén levő
sejtcsoportok összessége.
Alapvető működési eltérések következtében két típusa van:
 a hajtás és
 a gyökér bőrszövetrendszere.

1. A fiatal hajtás bőrszövete - epidermis

A fiatal hajtás bőrszövete. Funkciója:
 mechanikai védelem,
 kiszáradás elleni védelem,
 párologtatás, gázcsere lebonyolítása.
A fiatal hajtás bőrszövete általában egy sejtrétegű. A sejtek
igen szorosan kapcsolódnak egymáshoz. A folytonosságot
csak a gázcserenyílások légrései szakítják meg. A
gázcserenyílások bonyolítják le a párologtatást és a gázcserét
a külvilág és a növény belső szövetei között.
A bőrszöveti sejtekben – kivéve a gázcserenyílások
zárósejtjeit - nincsenek zöld színtestek, így az színtelen. A
levél színét a mélyebben lévő szövetek színtestjeitől kapja.
A bőrszöveti sejtek felszínén összefüggő, vízhatlan kémiai
védőréteg helyezkedik el, ez a kutikula, amely védi a növényt
a kiszáradástól.
A levelek, gyümölcsök epidermiszén gyakran viasz is
felhalmozódhat, mely többé-kevésbé összefüggő réteget alkot,
pl. ezüstfenyő levél fonákján, almán, szőlőn stb.

2. A fiatal gyökér bőrszövete - rizodermisz

A fiatal gyökér elsődleges bőrszövete. A gyökér bőrszövetén nincsenek gázcserenyílások és
nincsen kutikularéteg sem. A gyökér bőrszövetének zárvatermőkre jellemző speciális
képződményei a gyökérszőrök. A gyökérszőrök a gyökér bőrszövet sejtjeinek
kesztyűujjszerű kitűrődései. A gyökérszőrökön keresztül történik a víz és az oldott ionok
felvétele.

6
A gyökérszőrök feladata a felületnagyobbítás. A gyökérszőrök élettartama néhány nap, a
csúcstól távolabb pusztulnak, a csúcs irányába mindig megújulnak. Egyetlen rozsnövényen 14
milliárd gyökérszőr lehet, amelynek egyesített felülete 4OO négyzetméter.

3. Másodlagos bőrszövetek
A vastagodó hajtás és gyökér felületén, az elszakadozó elsődleges bőrszövet helyett kialakul
egy több sejtrétegű, igen ellenálló, elhalt bőrszövet. Általában ismeretes fásszárú növények
szárán, gyökerén.

Szivárvány eukaliptusz, Kauai, Hawaii

Az “Eucalyptus deglupta” vagy más néven a szivárvány eukaliptusz a Föld legszínesebb fája. A fa törzse azért
színes, mert az év folyamán különböző időpontokban, foltokban dobja le magáról a kérgét, amely alatt feltűnik a
világoszöld belső kéreg. Ezután a törzs elsötétül, érlelődik, amely során kék, lila, narancssárga, majd barna tónusú
lesz.

A szállítószövet-rendszer
A kezdetlegesebb szerveződési szinten álló telepes növények
testében a tápanyagok többnyire sejtről sejtre vándorolnak
diffúzióval.
A hajtásos növények testében a gyökerek által felvett víznek el
kell jutnia a levelekbe, ill. a test minden élő sejtjébe.
Ugyanakkor a levelekben keletkezett szerves termékeknek is el
kell jutniuk a raktározó szövetekhez. Ezt az összetett feladatot a szállítószövet-rendszer végzi
el.

7
A szállítószövet-rendszer sejtjei
 a legkisebb ellenállást nyújtva a szállítás irányába
megnyúltak,
 végfalaik ferdén állnak (nagyobb tapadási felület).
 A végfalak lyukacsosak, esetleg teljesen felszívódnak.
 Fejlettebb növényeknél (zárvatermők) a sejtek
válaszfalainak felszívódásával szállítócsövek alakultak
ki, melyek oldalsó falai spirálisan megvastagodnak, védve
a csöveket az összenyomódástól.
A kettős funkciót ellátó szövetrendszer két részre osztható:
 a vizet és sókat szállító farészre,
 a szerves anyagokat szállító háncsrészre.
A szállítóelemek elrendeződése alapján két fő szártípust különböztetünk meg:
1. Zárt kambium-henger alakul ki, amely kifelé összefüggő háncs hengerpalástot, befelé
összefüggő fahengert fejleszt. Ez a fáinkra jellemző fás szár (évgyűrűs szerkezet).

2. Másik esetben a kambium elkülönült kötegekre, egységekre bomlik, s ezek különálló, ún.
szállítónyalábokat fejlesztenek. Ez a típus a lágyszárúakban ismert.
Video
https://drive.google.com/file/d/1y8AN2stmxQ7TD5qvPaJ2RbPSSOyPeFlU/view?usp=sharing
Az alapszövetrendszer
A növényi testben mindaz, ami nem bőr-, és nem szállítószövet, az alapszövet. Működésük
alapján megkülönböztetünk:
 valódi alapszöveteket,
 szilárdító alapszöveteket,
 kiválasztó alapszöveteket.

1. Valódi alapszövetek
Élettani működésük alapján a valódi alapszöveteket további típusokra oszthatjuk.
a) Táplálékkészítő alapszövetek
A fotoszintetikus szerves anyagépítés színhelyei, a nagy mennyiségű zöld színtesttől zöldek.
Előfordulnak a levelek középső részében, fiatal zöld szárakban, termésekben (mindenhol, ahol
a növény zöld).
8
 b) Raktározó alapszövetek
A sejtekben különböző tápanyagokat raktároznak, vízben oldhatatlan,
ún. zárványok formájában: keményítőt, olajat, fehérjéket. Elsősorban
a fénytől elzárt növényrészekben találhatók meg: gyökerekben,
magvakban, gumókban.

2. Szilárdító (mechanikai) alapszövetek

A növényi test méretének növekedése következtében, a lombozat
megtartásához komolyabb szilárdításra van szükség, s ezt a szerepet a
mechanikai szövetek töltik be. A szilárdító szövetekben a sejtfalakra
jellemző a sejtfalvastagodás, amely a növényi részeknek szilárdságot,
tartást biztosít.

Növényi szövetek vizsgálata, metszetkészítés

Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjTERyWmkxSDBWM3c/view?usp=sharing

Osztódószöveti metszetek:
 vöröshagyma gyökércsúcs,
 hársfa hajtás keresztmetszete (kambium).

Bőrszöveti metszetek:
 hagymalevél epidermisz
nyúzata,
 tulipánlevél epidermisz nyúzata.

Nyúzat készítés
Ilyenkor az epidermiszt csipesszel letépjük az alatta levő szövetekről,
ami azért lehetséges, mert az epidermiszsejtek egymáshoz jóval
erősebben kapcsolódnak, mint az alatta elhelyezkedő sejtekhez.
Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjbnJmVmJCM1VNSU0/view?usp=sharing

A gázcserenyílás vizsgálata
Készítsünk bőrszöveti nyúzatot szobai ciklámen levelének
fonákjáról vagy nőszirom leveléről. Vizes glicerinoldattal lefedve
vizsgáljuk.

9
 A növényi szervek

A harasztok, nyitvatermők, zárvatermők szövetes, hajtásos növények (hajtás: leveles szár),

testük alapvetően
 gyökérre,
 szárra,
 levelekre tagolódik.
Ezek az önfenntartó vagy vegetatív szervek. Az első hajtásos – leveles, száras – növények a
harasztok. A törzsfejlődés során a nyitvatermőknél megjelenik a mag és a virág, továbbá
a zárvatermőknél a termés, melyek szaporítószerveknek tekinthetők.
A gyökér
A gyökér alapvető feladata a
 növény rögzítése, ill.
 a víz és a benne oldott ásványi anyagok felvétele.
Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjb1NlbUdic0hnX3M/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1QvcEflgE5VZd_osYH7gxlg8QOmOBYVCL/view?usp=sharing
A gyökéren függőlegesen különböző működési zónák vannak.
1. Osztódási zóna
A gyökér csúcsi része osztódószövetből áll, amit
kívülről a gyökérsüveg véd, melynek sejtjei
elnyálkásodva segítik a gyökér mozgását a
talajban, továbbá kőzetet oldó gyökérsavat
termelhetnek.
2. Megnyúlási zóna
Itt a legerőteljesebb a sejtek hosszirányú
növekedése.
3. Felszívási zóna
Gyökérszőrök jellemzik. Legfelső sejtjei fokozatosan elhalnak, míg a csúcshoz közel
újraképződnek, így biztosítva a folytonos tápanyagelvételt.
4. Szállítási zóna
A felszívott anyagok a gyökér szállítónyalábjaiban továbbítódnak a szár felé.

10
A gyökér keresztmetszete
Három szövettájat különböztethetünk meg:
1. Bőrszövetrendszert gyökérszőreivel.
2. Az elsődleges kérget, melyet raktározó alapszövet épít fel.
3. A központi hengert, amelyben a szállítónyalábok
helyezkednek el.

A hajtás
A leveles szárat hajtásnak nevezzük. A hajtás tengelye a
szár, függelékszervei a levelek.
A szár
 Összekapcsolja a leveleket és a gyökeret, közvetíti a
tápanyagokat,
 a növényi test tartóvázát adja.

Szár- és hajtástípusok
Két alaptípust különböztetünk meg:
 a fás és a
 lágy szárat.
A fás szár
A fás szár az ősibb, ebből jött létre a lágy szár, a sokéves
növényekre jellemző.
A lágy szár
A lágy szár puha állományú, esetleg a tövén gyengén elfásodhat, lehet egy
vagy két éves.

A lágy szár felépítése, keresztmetszete

A lágy szár, akárcsak a gyökér, keresztmetszetét vizsgálva, 3 szövettájra tagolódik.
1. Bőrszövet
Egyrétegű epidermis.
2. Elsődleges kéreg
Az elsődleges kéreg raktározó alapszövet. A
fiatal szárak zöldek, mivel a bőrszövet alatt
zöld színtestek lehetnek, emiatt képesek
fotoszintetizálni.
3. Központi henger
A központi henger tartalmazza a szállítószöveteket, alapszövetbe ágyazódva.

11
A lágy szárban a szállítónyalábok elrendeződése
lehet
 körkörös vagy,
 szórt.
Általános tendencia, hogy a faelemek a szár
közepe felé, a háncs elemek perifériásan
helyezkednek el.

A fás szár szerkezete

Kívülről befelé haladva a következő rétegeket
lehet megkülönböztetni.
 Többrétegű bőrszövet.
 Háncs, általában néhány mm.
 Kambiumgyűrű.
 Fatest,
 melynek külső, vizet és sókat szállító élőrésze a
szijács.
 Az elhalt fatest a geszt, amely elsősorban szilárdító
feladatokat lát el. Az idősebb szállítóelemek
elzáródnak, a sejtek falába tartósító, ún. cseranyagok
rakódnak, amelyek védik az elhalt elemeket a
lebontó szervezetektől.
Ahol az év során nem kiegyenlítettek a csapadékviszonyok (mérsékelt égöv), ott a fák
kambiuma
 elsősorban a csapadékosabb tavaszi időszakban működik intenzíven, ekkor nagyobb
átmérőjűek a vízszállító elemek (világosabb tavaszi pászta),
 nyár végén és ősszel szűkebb átmérőjű, vastagabb falú csövek jönnek létre (sötétebb
őszi pászta), hiszen a növények már kevesebb vizet vesznek fel,
 ennek köszönhető az évgyűrűs szerkezet a mérsékelt égövi fáknál.
 Télen természetesen nem működik a kambium.

Video
https://drive.google.com/file/d/1k7p5dwswNN5Jvh5fWUEpFt8v8x-hRKjT/view?usp=sharing
https://drive.google.com/file/d/1te5R-nsqHwA9XEbvhDBvNu4Xqpzpzey0/view?usp=sharing

12
A lomblevél
A lomblevél a fotoszintézist, a gázcserét, a párologtatást lebonyolító
növényi szerv.

A lomblevél felépítése
A lomblevelekre jellemző:
 a nagy felület,
 kiterjedt sejtközötti járatrendszer,
 benne raktározó szövetek nincsenek.

Szöveti felépítés
A levelet minden oldalról egyrétegű bőrszövet
határolja, melyet a kiszáradás ellen védelmet
nyújtó kutikula borít. A bőrszövet színtelen,
átlátszó, zöld színtesteket nem tartalmaz
(kivéve a sztómák zárósejtjeit).
A bőrszövet folytonosságát a gázcserenyílások (sztómák) szakítják meg.
Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjVjB4YVR1NmJtUFU/view?usp=sharing
A sztómákon belül megkülönböztetjük
 a légrést és
 a légrést körülvevő bab alakú két zárósejtet.
A bab alakú zárósejtekben zöld színtest található.

A sztómák kettős feladatot látnak el,

 lebonyolítják a gázcserét, illetve
 végzik a párologtatást.
A zárósejtek speciális felépítésük révén a légrést tágítani
vagy szűkíteni képesek.
A bőrszöveten belül található a zöld színtestekben gazdag, fotoszintetizáló táplálékkészítő
alapszövet, melyre jellemző a gazdag sejtközötti járatrendszer.
Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjTjQyYjl2NlFRbGc/view?usp=sharing

13
A levél alapszövetében futnak a szállítónyalábok, melyek a levél erezetét alkotják.

Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjVnhJUzg5bWJBMEU/view?usp=sharing

Állati és emberi szövetek

Az állati szervezetekben öt fő szövettípust különböztetünk meg:

 hámszövet,
 kötőszövet,
 támasztószövet,
 izomszövet,
 idegszövet.
A legtöbb szövetféleség
 sejtekből és a közöttük lévő
 sejtközötti állományból áll. Ez utóbbi,
tömegét tekintve - a hámszövetet kivéve -
jelentős mennyiségben fordulhat elő.

A hámszövet
A test külső és belső felszíneit borítja. Mivel a hámszövet elsődleges feladata a felszínek
hézagmentes borítása, ennek megfelelően sejtjei igen szorosan kapcsolódnak egymáshoz,
sejtközötti állomány nincs, csak sejtközötti járatok lehetnek.
A hámszövet ezért ereket nem tartalmaz, így táplálása a hámszöveteket mindig kísérő
kötőszövet felől történik diffúzióval.
A hámszövetek feladatai:
 mechanikai, kémiai védelem,
 párolgás, kiszáradás elleni védelem,
 különböző anyagokat vesznek fel, adnak le, szintetizálnak,
 felveszik a külvilág ingereit.

14
A hámszövetek formái
Működés szerint:
 fedőhám,
 mirigyhám,
 felszívóhám,
 érzékhám.
Alaktanilag:
 egyrétegű hámszövetek:
 egyrétegű laphám,
 egyrétegű hengerhám,
 többrétegű hámszövetek:
 többrétegű el nem szarusodó laphám,
 többrétegű elszarusodó laphám.
Egyrétegű hámszövetek mind a gerinctelen, mind a gerinces állatok szervezetében
előfordulnak, ezzel szemben a többrétegű hámszövetek csak gerincesekre jellemzők.

Fedőhámok
Az egyrétegű laphám

Szorosan illeszkedő, lapos, sokszögletű sejtekből áll.

 Ilyen a vér és nyirokereket bélelő hámréteg,
 ill. a tüdőhólyagocskák belső felszínét borító szövet.

Az egyrétegű hengerhám
Az egyik legelterjedtebb hámféleség, hosszúkás, hatszögletű
sejtekből épül fel, sejtjei gyakran viselnek felszíni
differenciálódásokat.

1. Mikrobolyhok
A mikrobolyhok ujjszerű citoplazma-kitűrődések, melyek a
felületet sokszorosára növelik.

15
Igen nagyszámú, azonos méretű mikroboholy borítja pl. a bélhámsejtek felszínét, a
felszívófelületet sokszorosára növelve.

2. Csillók
A csillók mozgékony, apró sejtnyúlványok.
Megtalálhatók:
 az orrüreg belső felszínén,
 a légcsőben,
 a petevezetékben.

3. Kutikula
A gerinctelen állatok kültakarója hámjának külső
felszínén előforduló, kémiailag sokféle vegyületből felépülő
védőréteg. Pl. ízeltlábúaknál ilyen a kitin.

A többrétegű hámszövetek olyan felületeken fordulnak elő, amelyek fokozott mértékben

vannak kitéve mechanikai, ill. kémiai behatásoknak. A felülethez közel eső hámsejtek
aránylag távol esnek a hámszövetet tápláló vérerektől, ezért gyakran a hám és a kötőszövet
érintkező felülete megnövekszik, hullámos, ún. kötőszöveti szemölcsök alakulnak ki.

Többrétegű elszarusodó laphám

E hám legfelső sejtsorai elhalnak, elszarusodnak, aminek következtében egy szaruréteg alakul
ki a felszínen, amely véd a kiszáradástól és a mechanikai hatásoktól. Emiatt jellemzően a
szárazföldi gerincesek bőrének felszínén fordul elő. A felületen elpusztuló sejtek pótlása a
szövet legalsó sejtsorában mitótikus osztódással történik.

26 16
17

A mirigyhám
A mirigyhám különféle funkciójú és összetételű váladék termelésére specializálódott
szövetféleség. A mirigyhámsejtek a váladék termeléséhez szükséges előanyagokat a vérből
veszik fel egyszerű molekulák formájában, majd ebből szintetizálják a
váladék anyagait.
A termelt váladék további sorsa szerint megkülönböztetünk:
 kiválasztást, ahol a termelt anyag a szervezet számára
szükségtelen,
 elválasztást, ahol a termelt anyagot a szervezet még
felhasználja.

Az elválasztás lehet:
 belső, ha a mirigyhámsejtek a termelt váladékot közvetlenül a vérbe ürítik. Ezeket a
kivezetőcső nélküli mirigyeket, belső elválasztású mirigyeknek - endokrin
mirigyeknek -, hatóanyagaikat hormonoknak nevezzük.
 külső, ha a mirigyhámsejtek a váladékot a szervezet külső vagy belső felszíneire ürítik,
pl. bőr felszínére, ill. a bélcső üregébe.

A felszívóhám
Az állati szervezetekben a felszívást egyrétegű hámszövetek végzik, mint pl. a bélcső
egyrétegű mikrobolyhos hengerhámja. A hámsejtek felszínén mikrobolyhok sorakoznak,
amelyek a felszívó felületet többszörösére növelik.

Az érzékhám
Az érzékhám a külvilág ingereinek felfogására szolgál, ennek megfelelően a különféle
érzékszervekben található meg, mint pl. a szaglószervben, az egyensúlyi és hallószervben, és
az ízlelő érzékszervben.

17
18

Kötőszövetek
Ebbe az alapszövetbe igen különböző feladatot
végző szöveteket sorolunk, amelyek elláthatnak
 mechanikai,
 anyagcsere,
 hőszabályozás,
 védelmi és regenerációs feladatokat.
A kötőszövet formái:
 zsírszövet,
 lazarostos kötőszövet.
A sejtek nem fekszenek szorosan egymás
mellett, közöttük jelentős mennyiségű
sejtközötti állomány található.
A sejtközötti állomány két részből áll:
 az alapállományból,
 és kötőszöveti rostokból.

Az alapállomány
Az alapállományt egyrészt:
 a kötőszöveti sejtek termelik,
 másrészt a vérből szűrődik ki.
Összetétele:
 víz és a benne oldott különböző szervetlen ionok (Na, K, Cl, Ca, Mg stb.),
 oldott légzési gázok,
 tápanyagok (glükóz, aminosavak),
 salakanyagok (ammónia, tejsav, karbamid, húgysav),
 fehérjék (hormonok, antitestek),
 hormonok.
Feladata:
 mechanikai, szerkezet meghatározó,
 az alapállományon keresztül történik a tápanyagok transzportja a vérből a
sejtekbe, ill. a salakanyagok transzportja a sejtekből a vérbe.

Kötőszöveti rostok
Fizikai és kémiai sajátságaik és szerkezetük alapján kettő
kötőszöveti rostféleséget különböztetünk meg:
 kollagén rost,
 rugalmas rost.

18
19

Kollagén rostok
A legelterjedtebb rostféleség, a kollagén vázfehérje a test fehérje
állományának 20-30 %-át adja. Szakítószilárdsága nagy, csak
kismértékben nyújtható.
Rugalmas rostok
Rendkívül rugalmasak, eredeti hosszuk 150 %-ra nyújthatók,
szakítási szilárdságuk ugyanakkor igen csekély. Előfordulnak pl.:
 a tüdő falában,
 vérerek falában.

A kötőszövetek típusai
A lazarostos kötőszövet a legtöbb szerv felépítésében részt vesz, a legelterjedtebb szövet.
Számos szerv kötőszöveti vázát képezi, kitölti a szervek közötti tereket. Sejtközötti
állománya jelentős, mindkét kötőszöveti rostot tartalmazza. A szövet gazdagon átszőtt
erekkel és idegekkel. Igen sokféle sejtet tartalmaz, melyek
között helyváltoztatásra képesek is vannak.

A zsírszövet
Az állati szervezetekben a feleslegben felvett táplálék
zsírrá alakul és a zsírszövetben halmozódik fel.

A sejtek legömbölyödnek, a zsír szinte az egész sejtet kitölti, a citoplazma és a sejtmag a sejt
szélére szorul. A zsírszövet feladata többrétű:
 tápanyag és energiaraktár,
 hőszigetelő a bőr alatt,
 szervek helyét rögzíti, a legtöbb szerv körül megtalálható, pl. szem, vese, máj, bélcső.

19
20

Támasztószövetek
A porcszövet
A porcszövet sejtekből és sejtközötti állományból áll. A
porcsejtek egyesével vagy csoportosan helyezkednek el az
alapállományban szigetszerűen, kisebb-nagyobb távolságra
egymástól. A porcsejtek termelik a sejtközötti állományt.

Az alapállomány
 fehérje-szénhidrát jellegű ragasztóanyagból
(chondroitin-szulfátból),
 és kötőszöveti rostokból áll.
A porcot - az ízületi porc kivételével - erekben, idegekben
gazdag porchártya borítja. Mivel vérerek hiányoznak a
porcszövetből, így táplálása diffúzió útján történik a
porchártya felől. A porcszövet tápanyag és oxigén
ellátottsága gyenge, ezért anyagcseréje lassú, sérülés esetén
regenerációra nem képes.
Idősebb szervezetben az üvegporc amúgy is rossz
táplálékellátottsága a víztartalom csökkenése miatt tovább
romlik, a porcsejtek egy része elpusztul, s az alapállományba
mészsók rakódhatnak bele.
Porcszövet építi fel:
 a légutak porcait,
 az ízületi porcokat.

A csontszövet
Az állati szervezet legkeményebb szövete, a csontos halaktól kezdve minden gerinces állat
belső vázának az alapanyaga. A csontszövetet
összetétel szerint:
 szerves és
 szervetlen állományra,
felépítés szerint:
 sejtekre és
 sejtközötti állományra oszthatjuk.

A szerves állományt:
 csontsejtek és
 kollagén rostok alkotják.

20
21

A szervetlen állományt a sejtközötti állomány szervetlen sói alkotják:

 Ca5(PO4)3 X, ahol X= F, OH (apatitok),
 CaCO3.
A szerves állomány a csontok rugalmasságát, a szervetlen állomány a csontok szilárdságát
biztosítja.
 A szervetlen állományt sósavas kezeléssel eltávolíthatjuk, ekkor a csontok gumiszerűen
hajlíthatók lesznek.
 A szerves állományt égetéssel távolíthatjuk el, ekkor a csontok elvesztve
rugalmasságukat ridegek és törékenyek lesznek.

A csontszövet koncentrikus felépítésű, ún.

oszteonokból épül fel. Egy oszteon kb. 10 mm
magas henger, melynek közepén a centrális
csatornában vérér fut. Az oszteonban a
nyúlványos csontsejtek összekapcsolódva
koncentrikus körökbe rendeződnek.
A sejtek között az alapállomány szintén
körkörösen rendeződött lemezei futnak, amelyet
szervetlen sók, kollagén rostok és szerves kötőanyag
épít fel.
A csontszövet vérerekkel átszőtt, élénk anyagcseréjű
szövet.
A csontszövet felületét az ún. csonthártya borítja, amely
sok rostot tartalmazó kötőszövetes lemez. A csonthártyában
futnak a csontszövetet ellátó erek és idegek.
A csonthártya belső rétege az ún. kambium réteg, amelyben
csontképző sejtek helyezkednek el, innen indul a sérült
csont regenerációja, ill. növekedés során a csontok
vastagodása.
A csontszövet az egész élet folyamán mindig az aktuális terhelésnek megfelelően épül fel, azaz,
ha pl. öregedéskor a test súlypontja eltolódik, azt a csont belső szerkezetének megváltozása
követi. A folyamat során, az ún. csontfaló sejtek csöveket fúrnak a csontszövetbe, amelyeket
csontépítő sejtek koncentrikus lemezekkel bélelnek ki.

Izomszövetek
A citoplazmára általában jellemző összehúzékonyság az izomszövetekben különösen
nagymértékben fejlődött ki. Ennek oka, hogy a citoplazma összehúzódásáért felelős fehérjék –
aktin és miozin - rendkívül nagy mennyiségben vannak jelen, tulajdonképp az egész sejtet
kitöltik és igen rendezetten helyezkednek el.

21
22

Az izomszövetek típusai:
 harántcsíkolt izomszövet, amely lényegében a vázizomszövet,
 szívizomszövetet,
 simaizomszövet.

Harántcsíkolt izomszövet, vázizomszövet

Megtalálható:
 a gerincesek és az ízeltlábúak vázát mozgató
izmokban,
 a nyelvben, garatban, nyelőcső felső szakaszában,
végbélnyílásban.
 Ilyenek a légzőizmok.

Jellemzői:
 általában akaratunktól függően 3
működik,
 gyors,
 nagy erőkifejtésre képes,
 fáradékony.

A harántcsíkolt izomszövet szöveti egysége 1

a sokmagvú izomrost. A sejtmagvak száma 4
egy rostban meghaladhatja a 7OOO-t.
1. Sok izomrost (muscle fiber), melyet kívülről 5
egy hártya, a szarkolemma burkol be,
2
2. köteggé – izomnyalábbá - szerveződik,
amelyet kötőszövetes hártya –
perimysium - tart össze,
3. az izomrost kötegek tovább rendeződve alkotják az izmokat, amelyeket szintén egy
kötőszövetes lemez, az ún. izompólya – fascia - határol.

Az izomroston belül továbbá megkülönböztetünk

4. miofibrillum-kötegeket, amelyek
5. izomfonalakból állnak.

Tehát az izomrostok citoplazmájában a hossztengellyel párhuzamosan húzódnak az

összehúzódásért felelős miofibrillumok, amelyek már fénymikroszkóppal is láthatók.
A miofibrillumok között nagy mennyiségű mitokondrium helyezkedik el, melyek biztosítják
az izom-összehúzódáshoz szükséges energiát.

22
23

A miofibrillumok felépítése és az izom-összehúzódás

A vázizomzatban az izomrostok harántirányban - a
hossztengelyre merőlegesen - csíkozottságot mutatnak, azaz
világosabb és sötétebb sávok váltják egymást.
A harántcsíkolat látszatát az okozza, hogy a hosszanti
szerkezeti elemek, a miofibrillumok, szakaszosan
váltakozva más-más felépítésűek, s az egyforma szakaszok
azonos hosszúságúak és egy magasságban helyezkednek el.
A miofibrillumok izomfonalakból épülnek fel,
ezek azonban már csak elektronmikroszkópban
láthatók.
Kétféle izomfonál különböztethető meg:
 a vékony fonál, világos, aktin fehérjéből
épül fel,
 a vastag fonál, sötét, miozin fehérje
alkotja.

Az izom-összehúzódás
Egy elernyedt, nyugalomban lévő izomban a vékony fonalak
csak kis mértékben nyúlnak be a vastag fonalak közé, a vékony
és a vastag fonalak közötti kapcsolódások száma csekély
(izomtónus).
Az izom-összehúzódás során, a vékony fonalak becsúsznak
a vastag fonalak közé, aminek köszönhetően az izomrostok
megrövidülnek. Az izom-összehúzódás mindig az izom
hossztengelyével párhuzamosan zajlik.

Video
https://drive.google.com/file/d/0B1BZOTldajAjU3lEX0wtc0ZGZDQ/view?usp=sharing

A szívizomszövet
A szívizomszövet, mely a harántcsíkolt izomszövetnek egy speciális félesége, a szív falának
középső rétegében található meg.
Jellemzői:
 akaratunktól függetlenül működik,
 gyors,
 nagy erőkifejtésre képes,
 nem fáradékony.

23
24

Alaktanilag két sajátságban különbözik a vázizomszövettől:

1. egy magvú izomsejtekből áll, melyek elnyújtott térrácsot alkotnak, a sejtek helyenként
elágaznak,
2. a sejtmagvak a sejt közepén helyezkednek el.

A simaizomszövet
A simaizomszövet elnyúlt orsó alakú sejtekből épül fel. A sejtmag a sejt közepén
helyezkedik el. A sejtekben megtalálható az aktin és a miozin, de a harántcsíkolt izomszövetre
jellemző nagyfokú rendezettség nem jellemző.

Előfordulása:
 a gerincesek zsigeri izomzata: erek falában, bélcső falában, légcső falában, stb.,
 bőrben,
 egyes gerinctelenek bőrizomtömlőjében.
Tulajdonságai:
 akaratunktól függetlenül működik,
 lassú,
 kis erőkifejtésre képes,
 nem fáradékony.

Az idegszövet
Az idegszövet tartalmaz:
 nyúlványos idegsejteket, ún. neuronokat,
 gliasejteket.
A neuronok
A neuronok ingerlékeny sejtek, amelyek ingerfelvételre és idegi ingerületek vezetésére
specializálódtak. Egymagvú, nyúlványos sejtek, számuk emberben hozzávetőleg 100 milliárd.

24
25

A neuronok részei:
 sejttest, amely a sejtmagot, ill. a sejtszervecskék zömét tartalmazza,
 dendritek, rövidebb, elágazó nyúlványok, amelyek nagy számban fordulhatnak elő,
 axon, vagy tengelyfonal, hosszú, ingerületvezetésére specializálódott főnyúlvány,
amely gyakran elágazik.

Az idegsejtekben igen intenzív fehérjeképzés folyik, ám ennek ellenére

osztódni nem képesek. Az idegsejtek végleges száma már a születés
környékén kialakul.
A későbbi méretnövekedés a nyúlványok növekedéséből, bonyolódásából, és az
axonhüvelyek kialakulásából adódik.

Neuroglia jellemzői, funkciói

Az idegrendszer „kötő- és támasztószövete”, a gliasejtek biztosítják a neuronok
működéséhez szükséges feltételeket.
 Számuk kb. 10 x-es mennyiségben haladja meg az idegsejtekét.
 Életünk végéig osztódóképesek maradnak.
 A sejten kívüli tér összetételét szabályozzák, biztosítják az idegszövet homeosztázisát,
 táplálják a neuronokat.
 Elektromos szigetelést biztosítanak az axonok körül, gyorsítják az ingerületvezetést.
 A degenerált neuronokat eltávolítják, majd kitöltik a megüresedett tereket.

25
26

Diagnosztikus szövettani vizsgálatok

A kórszövettan a betegségek szöveti elváltozásaival foglalkozik. Minden olyan szövetettel,
amit orvosi eljárás során távolítanak el, a patológus foglalkozik. Az eltávolított szövetek
vizsgálatával megállapítják a betegség pontos természetét, pl. jó- vagy rosszindulatú
elváltozásról van-e szó. A daganatos betegek kezelése szempontjából döntő szava van a
patológusoknak, hiszen a szövettani mintákat nem csak önmagukban értékelik, hanem a korábbi
vizsgálatokat, valamint a beteg egyéni kórtörténetét is figyelembe veszik, amelyek együttesen
adják a célzott terápia alapját.

A minták feldolgozása
 A vizsgálandó mintát kaparásos eljárással vagy biopsziával, illetve
próbakimetszéssel nyerik. A biopszia bőrön át történő mintavétel. Általában a
testfelszín felől közelítik meg a szervet, néha azonban a testen belülről lehet csak
hozzáférni.
 A szövettani feldolgozás első lépése a minta indítása. Az indítás során az orvos leírja
a beérkezett minta főbb jellemzőit, a benne felismerhető szöveteket, elváltozásokat,
megfigyeli azok szerkezetét, állományát, majd kivágja a mikroszkópos vizsgálatra
kerülő területeket.
 Ezt követően történik a szövetekből a víz elvonása, majd a minta kiöntése paraffinnal,
mely a szövetet megkeményíti, és azt metszhetővé teszi.
 Következik a metszetkészítés,
 majd a mikroszkópos vizsgálat során az orvos áttekinti a szövetből készített
metszeteket.
 A folyamat végén elkészül a kórszövettani lelet, mely tartalmazza a szövettani
vizsgálat során megállapított diagnózist, véleményt, illetve terápiás javaslatot is.

Felhasznált irodalom
Bevezetés az állattanba ELTE TTK
Debreceni Egyetem Klinikai Központ Szövettan Patológia
Daganatok.hu

26