41.

§ AZ ÁLLATOK ÉLETTARTAMA ÉS ÉLETSZAKASZAI

A legtöbb gerinces fajban az ivari kétalakúság kialakulásakor a nőivarú egyedek jelentéktelenebb
színűek, kisebb méretűek. Milyen evolúciós előnye lehet ennek?

Megismerkedhettek azzal, hogyan fejlődnek az állatok, mi az egyedfejlődés, milyen életszakaszai

vannak az állatoknak, milyen az élettartamuk. Szó lesz még arról mi a regeneráció, és mi határozza
meg a regerációs készséget.

Már ismert számotokra, hogy milyen bonyolult rendszerek biztosítják az állatok életműködését.
Mindezek a szervek, szövetek és sejtek milliói egy sejtből keletkeznek – a zigótából ha ivaros
szaporodás történt, vagy bimbóból, ha ivartalan szaporodás. A szaporodást (és megtermékenyítést)
követően a keletkező első sejtből az új szervezet át kell, hogy menjen az egyedfejlődés szakaszain,
aminek első lépéseként kifejlődnek a szervei és szervrendszerei.

Az állatok egyedfejlődése azokat az alaki, szerkezeti és működésbeli változásokat

jelenti, melyek a zigóta kialakulásától az egyed haláláig az élőlényben bekövetkeznek. A fejlődés
elválaszthatatlan az élőlény növekedésétől.
Növekedés: * olyan mennyiségi változások sora, amelyek sejtosztódással vagy sejtmegnyúlással
térfogat- és tömeggyarapodást eredményeznek.
Fejlődés: * olyan minőségi változások sorozata, amelynek eredményeként új szervek, szövetek
alakulnak ki a sejtek működésbeli elkülönülése (differenciálódása) következtében.

Az ivaros úton szaporodó élőlények egyedfejlődésének két szakasza van:

o   embrionális fejlődés
o   posztembrionális fejlődés.
Embrionális fejlődés:  a zigóta kialakulásától a petéből való kibújásig, a tojásból való kikelésig vagy
a megszületésig tartó fejlődési folyamat. Az embrionális fejlődés első szakasza a barázdálódás, mely
a sejtek gyors egymás utáni osztódását jelenti. A mennyiségi változás, a sejtek szaporodása után
megindul a csíralemezek kialakulása, ami aszöveti-szervi differenciálódással folytatódik. Vagyis a
sejtek minősége megváltozik, működésükben egyre jobban eltérnek egymástól, más-más szerepet
töltenek be a szervezetben. A fejlődő élőlényt embriónak nevezzük.
Posztembrionális fejlődés:  az utód világrajöttétől annak haláláig tartó fejlődési folyamat. A
posztembrionális fejlődés igen változatos az állatvilágban. Ahogy az ivaros szaporodásnak számos
megjelenési formája alakult ki, úgy az egyedfejlődés e szakasza is hihetetlenül sokszínű. Közvetlen
fejlődés esetén az önálló életet kezdő utód nagyon hasonlít a kifejlett élőlényre. A fiatal egyed kisebb
és ivaréretlen.
Az állatok fajainak jelentős része posztembrionális fejlődését lárvaként kezdi meg. A lárva az élőlény
átmeneti fejlődési alakja, mely különbözik a kifejlett élőlénytől. Hiányozhatnak bizonyos szervei. De
rendelkezhet más szervekkel, eltérő közegben és életmódban élhet, mint az ivarérett kifejlett állat. Ha
a fajnak lárva alakja is van, a fejlődést közvetett fejlődésnek vagy átalakulásnak nevezzük. 
Gyakori, hogy a lárva és az imágó (a rovarok kifejlett alakja) közé a fejlődés során még egy átmeneti
alak, a báb iktatódik. A bábban a lárva testének anyagai jórészt lebomlanak és a kifejlett élőlény
testévé rendeződnek. Az ilyen posztembrionális fejlődést teljes átalakulásnak nevezzük.
 ALAPISMERETEK A REGENERÁCIÓRÓL

Számos élőlény képes arra, hogy a sérült vagy leszakadt, elvesztett testrészeit pótolja. Ez a
folyamat a regeneráció. Jól ismert tény, hogy a gerinctelen állatok igen nagy mértékű regenerációra
képesek. A hidrák, laposférgek egy súlyos sérülés után képesek lehetnek akár egész testüket
regenerálni. Amíg a gyűrűsférgek komoly regenerációra képesek, addig bizonyos rovarok (pl. legyek)
ezt a képességüket csak a lárvakorban tudják kifejteni. Ezzel szemben más rovarok kifejlett korukban
is megőrizték ezt a tulajdonságukat.
Egyes állatok olyan mértékű regerációra képesek, ami elválaszthatatlan az ivartalan
szaporodástól. Egyes űrbelűek, például a hidra képes újraszerveződni a test 1/200-ad részéből, egyes
lapos férgek pedig a testük 1/100-ad részéből.
A gyűrűs férgeknél már nem figyelhető meg ilyen mértékű regeneráció. Ha elvágunk egy
földigilisztát kétfelé, annak csak az elülső része képes újraszerveződni, a hátsó elhal.
Az ízeltlábúk közül egyesek képesek az elvesztett végtagok újraszervezésére. A tarisznyarák
(краб) és néhány más rák az elvesztett ollója helyett újat növeszt. A szöcskék veszély esetén
leválaszthatják lábukat, ami kis idő múltán regenerálódik, azaz visszanő.
A gerincesek még kevésbé képesek a regenerációra. A farkos kétéltűek – a tritonok – képesek
újraszervezni elvesztett lábukat, egyes gyíkok pedig a farkukat.
A madaraknál és az emlősöknél a regeráció alapjában véve csak a testtakaró újraszerveződését
jelenti. sérülések vagy égések után visszanő a tollazat, a karmok, körmök, vagy a  szőrzet. Az, hogy
törések után összeforrnak a csontok – szintén a regerációs képességnek köszönhető.
AZ  ÁLLATOK  ÉLETSZAKASZAI
Az állatok életében szakaszosság figyelhető meg. Az ivarosan szaporodó állatoknál
megkülönböztetünk embrionális és posztembrionális életszakaszt.
A születés utáni élet szintén több szakaszra tagolható.
A közvetett fejlődésű állatoknál megkülönböztetünk lárvaállapotot és ivarérett állapotot.
A madarak kicsinyei – a fiókák – nem képesek repülni, bizonyos idő és fejlődés után következik a
kifejlett állapot.
Az emlősök posztembrionális életszakaszai:
         újszülöttkor (az élet első néhány napja)
         szopós kor (ameddig anyatejjel táplálkozik)
         növendékkor (az ivarérettségig)
         ivarérett kor
         öreg kor.
Az állatok fejlődésére és növekedésére hatással vannak a környezeti tényezők (megvilágítottság
vagy fényerő, hőmérséklet, nedvességtartalom, stb), amik naponta vagy évente ciklusosan
ismétlődnek. Például évente ugyanakkor van vedlés vagy vándorlás. A váltakozó évszakú helyeken az
állatoknál megfigyelhető a tavaszi aktivitás és szaporodás időszaka, a nyári ivadékgondozás és
táplálkozás időszaka, az ősz a telelésre való felkészülés időszaka, ami a telelés követ – nyugalmi
időszak.
AZ  ÁLLATOK  ÉLETTARTAMA
Az állatok fejlődési sajátosságait befolyásolhatja az élettartamuk.
Az állatok élettartamára vonatkozó adatok laboratóriumi és állatkerti megfigyelésekre alapszanak.
Ez azzal magyarázható, hogy vadonban nehéz megállapítani az élőlény korát és élettartamát.
Csak néhány állatnál alkalmazhatók a speciális kormeghatározó módszerek. Például sok
puhatestű növekedése (a csigaház formálódása) szezonális jellegű. Így a csigaházon, a fák
évgyűrűihez hasonlóan, éves növekedési zónák különíthetők el. Ugyanilyen növekedési zónák
figyelhetők meg a halak pikkelyein és egyes emlősök csontjain.
Az emlősöknél a fogazat kopásából vagy a csontszerkezet változásaiból is következtethetünk az
életkorra. A madaraknál a korról a tollazat kifejlettsége és mintázata árulkodhat.
Lássuk néhány adatot. A hidra kb. 4 évig él, a földi giliszta 10 évig, az orvosi pióca 20 évig, a
gyümölcslégy (drosophila) a hőmérséklettől függően 50-230 napig, a kérész (vagy tiszavirág)
imágója (ivarérett állapotú egyed) 3 napig, viszont egyes kagylók akár 200-300 évig is. 
A gerincesek különböző fajainál jelentős eltérések vannak az élethosszban. A fogasponty az
akváriumban 3 évig él, a harcsa akár 60 évig. A foltos szalamandra 17 évig, a nílusi krokodil közel 70
évig, a galapagoszi teknős akár 180 évig is élhet. A madarak közül a kolibri élettartama megközelítően
8 év, a szirti galambé kb. 35 év, a hattyúé kb. 70 év, a keselyűké 120 év is lehet. Az emlősök közül
viszonylag rövid életűek a rágcsálók (pl. egerek – kb. 4 év). A csimpánzok átlagéletkora kb. 75 év, az
elefántok 85 évesek is lehetnek. A legnagyobb emlős – a kékbálna átlagéletkora egyes tudósok
szerint 80-90 év, az ismert legidősebb bálna kb. 110 éves volt.
Az élettartama nagyban függ a növekedés és fejlődés tempójától. Ezért azok az állatok, amik gyorsan
elérik az ivarérett kort, viszonylag rövid ideig élnek. Ez az intenzívebb anyagcsere-folyamatokkal
magyarázható. Az anyagcsere-folyamatok lassabban zajlanak a nagyobb szervezetben, ezért a
nagyobb állatok tovább élnek, mint a kicsik.
 A kérészeknél a lárvaállapot (1)
fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat. Az ivarérett kérészek (2) túlnyomó többsége csak
 rövid ideig repül, és ezért nem is táplálkozik:
tevékenységét a nászra korlátozza.