4.

Az idegrendszer fejlődése
Tartalomjegyzék

4.1. A idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése (áttekintés)

a) A diffúz idegrendszer
b) A központosult idegrendszer
i. A dúcidegrendszer
ii. A csőidegrendszer

4.2. A csőidegrendszer fejlődése

c) A velőcső kialakulása
d) A velőcső differenciálódása
e) A gerinces agyvelő fejlődése
4.1. Az idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése (áttekintés)

A többsejtűek idegrendszere

Központosult idegrendszer

Diffúz (hálózatos) idegrendszer

Dúcidegrendszer Csőidegrendszer

Környéki rész
Központi rész (dúcok, kötegek) (idegek, kisebb, pl. vegetatív sejtcsoportok) Központi rész (agyvelő, gerincvelő) Környéki rész (agyidegek, gerincvelői idegek, dúcok és magok)
4.1. Az idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése

a) A diffúz (hálózatos) idegrendszer

A külső csíralemez eredetű, „egyenrangú”

idegsejtek véletlenszerűen (csoportosulás
nélkül, egyesével) helyezkednek el, közöttük
nyúlványaik hálózata teremt kapcsolatot.

A rendszer az ingerületet minden irányban

vezeti. Adott ingerre az állat nem képes helyi
választ adni, hanem az egész test egészében
reagál (pl. mechanikus ingerre az egész állat
összehúzza magát).

Diffúz idegrendszere van a csalánozóknak, de

hálózatos idegrendszeri elemek a magasabb
rendű szerveződési szinteken is megtalálhatók.
Idegsejt csoportosulások kezdetleges formája
a csalánozóknál a karok tövénél helyezkedhet
el.
4.1. Az idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése

b) A központosult idegrendszer

A rendszertani fejlődés folyamán a neuronok sejttesteinek csoportosulása, az idegi központok

kialakulása figyelhető meg. A központokat a nagy kötegekbe rendeződő (a neuronok axonjaiból álló)
idegek kötik össze.

Általában az állat feji végén (ahol a legfontosabb érzékszervek csoportosulnak) alakul ki a

legnagyobb idegi központ (agydúc, agy), amely a teljes test központi szabályozásáért felelős.

A központosult idegrendszer két formája az ősszájúakra jellemző dúcidegrendszer és az újszájúakra

jellemző csőidegrendszer. Mindkét esetben elkülöníthetjük azok központi és környéki (perifériás),
vagyis a körülhatárolható központon kívül eső elemeit.
4.1. Az idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése

A
b) A központosult idegrendszer agydúc szem

hosszanti
i. A dúcidegrendszer idegköteg

Megindul az idegsejtek alaki és működési differenciálódása. A szervezet harántágak

adott ingerre speciális válaszokat képes adni. A neuronok sejttestei
dúcokat alkotva helyezkednek el a testben. A dúcokat idegek kötik
össze. Közülük jelentős a nagyobb méretű agydúc. Kisebb (pl.
zsigeri) dúcok, valamint perifériás idegek a test egyéb részein is
megtalálhatóak. A központ nagy része az állat hasi oldalán
helyezkedik el. A dúcidegrendszer az ősszájú állatokra jellemző.
Főbb megjelenési formái:
B
Laposférgek:
Páros agydúc, amelyekből az ún. hosszanti idegköteg indul ki. („A” kép)

Gyűrűsférgek, ízeltlábúak:
Hasdúclánc-típusú idegrendszer: fejlett agydúc; a garat körül
garatideggyűrű, szelvényenként megjelenő dúclánc rendszer. A
központokat komoly idegkötegek kötik össze. Az ízeltlábúaknak
fejlett vegetatív idegrendszere is kialakul. („B” kép)

Puhatestűek:
Testtájanként elhelyezkedő dúcok.
4.1. Az idegrendszer formáinak rendszertani megjelenése

b) A központosult idegrendszer

ii. A csőidegrendszer

Az idegsejtek alaki és működési szempontból nagy változatosságot

mutatnak. A szervezet adott ingerre speciális válaszokat képes
adni. Kialakul a központi és a környéki idegrendszer. Az előbbi
két nagyobb területe az agyvelő és a gerincvelő. Ezek nagy
számú idegsejtet és azokat összekötő pályákat tartalmaznak.
Szerkezetük anatómiai és működési szempontból további, jól
elhatárolható részekre bontható. A környéki idegrendszer pályákat
(agyidegek, gerincvelői idegek) és dúcokat tartalmaz. Feladatát a
központi szabályozással összhangban végzi. A csőidegrendszer az
újszájú állatokra jellemző. Nevét kialakulásának módjáról kapta (ld.
később). Központi elemei a test háti oldalán találhatók meg.
4.2. A csőidegrendszer fejlődése

a) A velőcső kialakulása (keresztmetszeti ábra)

velőbarázda
ektoderma
(külső csíralemez)

mezoderma
(középső csíralemez)

endoderma
 (belső csíralemez) 
A velőcső a fejlődő állat háti oldalán, A velőlemez bemélyedésével kialakul
az ektoderma lefűződésével a velőbarázda.
keletkezik.

velőlemez
velőcső

 
Az ektoderma sejtjeinek mozgásával A keletkező képződmény teljes
kis vájat keletkezik, elkülönül a leválásával kialakul a velőcső, a
velőlemez. csőidegrendszer fejlődésének
alapeleme.
4.2. A csőidegrendszer fejlődése

b) A velőcső differenciálódása (hosszmetszeti ábra)

Az embrionális fejlődés során a velőcső feji vége kiszélesedik, így alakul ki az egy agyhólyagos állapot,
majd további differenciálódással a három agyhólyagos állapot. Ennek további fejlődésével alakul ki a
központi idegrendszer felnőtt állatra jellemző formája (ld. később). A három agyhólyagos állapotban
jól elkülöníthető az előagy, a középagy és az utóagy. A felnőtt agyvelő egyes részeinek eredete így
könnyen követhető. A velőcső üregéből alakul ki a gerinccsatorna és az agykamrák.

agyhólyag

Egy agyhólyagos állapot Három agyhólyagos állapot Az agyhólyagok differenciálódása

4.2. A csőidegrendszer fejlődése

c) A gerinces agyvelő fejlődése

A gerincesek törzsének egyes osztályaiban az agyvelő egyre komplexebb, bonyolultabb szerkezetet

mutat. Sejtjeinek száma a gerincvelőjéhez képest erősen növekszik (kefalizáció). A működésben
egyre nagyobb hangsúlyt kap az előagy, különösen annak nagyagyi része. Az emlősök között a
nagyagy agykérgének egyre erősebb barázdálódása figyelhető meg.

Halak Kétéltűek Hüllők Madarak Emlősök

nagyagy

középagy

kisagy

nyúltvelő

gerincvelő