Az idegrendszer felosztása

- központi és környéki (perifériás) idegrendszer

A központi idegrendszer részei

- agy és gerincvelő
Az agyvelő a koponyaüregben helyezkedik el, majdnem teljesen kitöltve azt. Tömege
körülbelül 1300-1350 gramm. A gerincvelőhöz a tarkócsont öreglyukán keresztül
kapcsolódik. A gerincvelő a gerinccsatornában helyezkedik el, a csigolyaívek által határolt
területen. A gerincvelő nem tölti ki teljesen a gerinccsatornát, az első ágyéki csigolya alatt
csak idegrostokat találunk, melyek lófarokszerűen futnak szét.

A központi idegrendszer feladatai

A központi idegrendszer legfontosabb feladata a külvilágból és a szervezetből érkező

információk észlelése, feldolgozása és a megfelelő válaszreakciók kiváltása, szabályozása.
Ezek elsősorban a sima-, és harántcsíkolt izmokon illetve a hormonrendszeren keresztül
érvényesülnek. Végső soron a központi idegrendszer felelős a szervezet belső egyensúlyi
állapotának (un. homeosztázisának) fenntartásáért, valamint a külvilághoz való
alkalmazkodásért.

Az agy részei

Az agy a viszonylag kisméretű agytörzsből, a köztiagyból, a kisagyból és a

nagyagy-féltekékből áll. Az agytörzs és a köztiagy köti össze a gerincvelőt, a hátsó
koponyaűrben elhelyezkedő kisagyat és a nagyagyféltekéket. Az agytörzs részei az agyat a
gerincvelővel összekötő nyúltagy, a híd és középagy. A köztiagy legfontosabb része a
látótelep. A kisagy a nagyagyhoz hasonlóan két féltekéből áll. A két nagyagy-féltekét a
kérgestest kapcsolja össze.

A gerincvelő részei

A gerincvelő jellemzője a szelvényezettség. Mindegyik gerincvelői szelvényből egy pár

gerincvelői ideg lép ki. Nyaki szakasznak nevezzük a felső nyolc szelvényt, melyeknek idegei
a nyakcsigolyák között lépnek ki. Ez alatt következik a háti szakasz tizenkét pár ideggel, majd
az ágyéki szakasz öt pár ideggel. A keresztcsonti szakasz szintén öt, a farki szakasz pedig egy
szelvényből áll.
A központi idegrendszer szerkezete

A központi idegrendszer szürke és fehér állományból áll. Az előbbit főleg idegsejtek, az

utóbbit túlnyomó többségben idegrostok alkotják. A gerincvelőben a szürkeállomány a
központi részen helyezkedik el, melyet fehérállomány határol. A nagyagy szürkeállományát
agykéregnek nevezzük, amely körülöleli a belül található fehérállományt. Az agykérget
tekervények és barázdák tagolják.

A központi idegrendszer burkai

Az agyvelőt (és a gerincvelőt) háromrétegű agyhártya burkolja be. Ezek közül a legkülső a
kemény agyhártya, mely szorosan kapcsolódik a koponya csontos belső felszínéhez. A lágy
agyhártya maga is két részből áll, külső, a kemény agyhártyához lazán kapcsolódó része a
pókhálóhártya, a legbelső pedig az agykéreggel összenőtt belső lágy agyhártya.

A központi idegrendszer anyagcseréje

Az agyvelő és a koponyacsont között, és az agy belső üregeiben agyfolyadék helyezkedik el.

Az agyfolyadék védelmi funkciót lát el: mivel az agy gyakorlatilag benne lebeg, ezért legtöbb
agyat érő mechanikai hatást kiküszöböli, ezáltal az igen sérülékeny agy nem ütközik a
koponyacsontnak, valamint minden helyi nyomásfokozódás egyenletesen terül szét a
folyadékban, ezáltal minimalizálja az agyszövetet érő deformáló hatást. Az agyfolyadék
legnagyobb része az oldalkamrákban termelődik. Innen a harmadik, majd a negyedik
agykamrán keresztül kijut az agyvelő hátsó külső – pókhálóhártya alatti részére. Ezután lefelé
áramlik a gerincvelő hátsó oldalán, majd azt megkerülve ismét feljut a koponyaűrbe, a
nagyagy külső-elülső részére. Az agyfolyadék döntő részét a pókhálóhártya szívja fel.
A központi idegrendszer keringése

Az agyat a jobb- és baloldali fejverőér belső ágai és két, a nyakcsigolyák üregein hátul felfutó
verőér (artéria) látja el. Ezen erek a koponyán belül összefutnak, és együtt alkotják az
agyalapi verőérkört. Innen erednek a nagyagyat, a kisagyat és az agytörzset ellátó fő verőerek.
Az elhasznált vért az agy visszerei (vénái) szállítják el. Az agy vénás rendszere egyrészt
önálló – saját fallal rendelkező – vénákból áll, ilyenek helyezkednek el például az agy
belsejében, másrészt úgynevezett vénás öblökből (szinuszokból) áll. A szinuszoknak nincs
önálló faluk, a kemény agyhártya lemezei között futnak a koponyacsontok belső oldalán. A
gerincvelő verőerei az agyalapi verőérkör hátsó részéből erednek, innen futnak lefelé a
gerincvelő elülső és oldalsó részein. A vénás vért egy elülső és egy hátulsó vénás fonat vezeti
el, innen az elhasznált vér a csigolyák közti nyílásokon távozik.
A perifériás idegrendszer

A környéki idegrendszer

Az idegrendszer agyon és gerincvelőn kívüli részeit környéki idegrendszernek nevezzük,

mely az egész testet behálózza. Ennek túlnyomó része idegrostokat tartalmazó ideg, de ezeken
kívül a test szinte bármely részében találunk idegsejteket tartalmazó idegdúcokat is. Az
idegek egy kisebb hányada a vegetatív (autonóm, akarattól független) idegrendszer része, az
idegdúcok érző és vegetatív idegsejteket tartalmaznak. A környéki idegrendszer legfontosabb
feladata a külvilág és a szervezet különböző ingereinek ingerületté alakítása, és az ingerület
eljuttatása a központi idegrendszerbe, ami az információt feldolgozza. Az agyból és a
gerincvelőből kijutó ingerület a környéki idegrendszer mozgató idegein keresztül jut el a
megfelelő izmokhoz.
A környéki idegek

A környéki idegeket többféleképp csoportosíthatjuk: eredésük szerint lehetnek agyidegek és

gerincvelői idegek, feladatuk szerint pedig érző, mozgató vagy kevert (érző és mozgató
rostokat egyaránt tartalmazó) idegek. Ellátási területük szerint lehetnek szomatikus (testfalat
és végtagokat ellátó) és vegetatív (zsigereket – belszerveket ellátó) idegek. A környéki
idegrendszer legfontosabb feladata a külvilág és a szervezet különböző ingereinek ingerületté
alakítása, és az ingerület eljuttatása a központi idegrendszerbe, ami az információt
feldolgozza. Az agyból és a gerincvelőből kijutó ingerület a környéki idegrendszer mozgató
idegein keresztül jut el a megfelelő izmokhoz.

Az agyidegek

Az agyidegek lehetnek tisztán érző idegek, mozgató idegek vagy ezek keveréke. Összegyűjtik
az érzékszervek és a fej bőrének és izmainak ingereit, felelősek a szem, az arc, a száj, a garat
és a fej izmainak mozgatásáért. Vegetatív rostokat is tartalmaznak, melyek akarattól független
működések szabályozását végzik.

Az agyidegek ellátási területei

Az agyból 12 pár agyideg lép ki. Ezek között vannak tisztán érzékszervi idegek (I –
szaglóideg, II- látóideg, VIII – hallóideg), tisztán mozgató idegek valamint kevert (mozgató
és érző rostokat egyaránt tartalmazó) idegek. A III.-IV. és VI. agyideg a szemgolyók
mozgásáért felel. Az V. agyideg a háromosztatú ideg, mely az egész arc, az orr, a száj, a fogak
általános érzőidege, valamint néhány rágóizom mozgató idege. Az arcideg (VII.) az arc
izmainak mozgató idege. A IX-X-XI-XII. agyideg a száj, a garat és egyéb nyaki területek érző
és mozgató beidegzéséért felel. A tisztán érzékelő idegek kivételével a legtöbb agyideg
tartalmaz vegetatív idegrostokat is. Ezek felelősek pl. a könnyezésért, a pupilla
összehúzódásáért vagy kitágulásáért, a nyálelválasztásért.

A gerincvelői idegek

A gerincvelő nyaki szakaszából kilépő idegek alkotják a nyaki és a karfonatot, melyek a nyak,
a vállöv és a felső végtagok működéséért felelnek. Az ágyéki és keresztcsonti szakaszból
kilépő idegek alkotják az ágyék-, ülő-, és szemérem-végnél fonatot, melyek a törzs alsó
részét, a csípőtájékot, az alsó végtagokat és a nemi szerveket látják el idegrostokkal.

Az idegrendszer érzékelési folyamatai

A környéki idegrendszer információgyűjtő feladatát az érző idegvégződéseken keresztül látja

el. Ezek főbb fajtái a fájdalomérzésben, a hőérzékelésben, a tapintásban és az izomfeszülés
érzékelésében játszanak szerepet. Az inger által kiváltott ingerület az érző idegroston
keresztül halad a gerincvelőbe vagy az agyba. Az érző idegsejtek a központi idegrendszeren
kívül fekvő, de annak közvetlen közelében található érződúcokban helyezkednek el.

Az idegrendszer irányítási folyamatai

A környéki idegrendszer egyik része a vázizmok mozgatásáért felel. A mozgató idegrostok az

agyból és a gerincvelőből erednek és a mozgató idegeken keresztül jutnak el az izmokig. Ott
az ingerület átterjed az izmokra, amelyek ezáltal összehúzódnak.