NEUROLÓGIA

(Márkus Attila könyve alapján)

 Bevezetés
 A központi idegrendszer morfológiája
 Mozgatórendszer
 Érzőrendszer
 Hypothalamus és vegetatív idegrendszer
 A nagyagy lebenyei
1. Occipitális lebeny
2. Parietális lebeny
3. Temporális lebeny
4. Limbikus rendszer
5. Frontális és prefrontális lebeny

 A magasabb rendű humánspecifikus megismerési funkciók (beszéd, olvasás, írás,

számolás)
 Tudat és figyelem, tudatzavarok
 Betegvizsgálat
 Agyi keringészavarok és agyérbetegségek
 Epilepsziák
 Agydaganatok
 Az idegrendszer gyulladásos és prionbetegségei
 Sclerosis multiplex (SM)
 Demeciák
 Fejfájás és neuralgiák
 Az alvás és zavarai
 Alkoholbetegségek
 Bevezetés
(15.o. – 17.o.)

1. Idegszövet:
 Az idegrendszert alkotja
 A legdifferenciáltabb szövetből áll
 Képes az ingerek felvételére
 Képes az ingerek vezetésére
 Képes az információk feldolgozására,
 Képes válaszingerek képzésére
 Ektodermális eredetú
 Alapegysége: az idegsejt
 Támasztószövetei: gliasejtek

2. Az idegrendszer fejlődése és érése

o A védőlemez (az ektodermán megvastagodó hám) a mélybe süllyedve velőbarázdává,
majd velőcsővé alakul, melyből kifejlődnek a központi idegrendszer részei, a velőcsőből
levált sejtcsoportokból pedig a perifériás idegrendszer jön létre.
o A velőcsősejtek elveszítik DNS-szintetizáló (s így szaporodási) képességüket, majd
neuronokká fejlődnek
o Nyitott genetikai program: ez a magasabb rendű fajok fejlődésére jellemző, lényege, hogy
az idegrendszer fejlődése (morfológiailag és funkcionálisan egyaránt) a születést követően
is folytatódik, a genetika és a környezet kölcsönhatásában
o Az idegsejtek differenciálódásának, a neuronális rendszerek érésének, a szinapszisok
kialakulásának két meghatározó tényezője van: a genetikai kódok és az extracelluláris
faktorok – utóbbi lehet tropikus (a sejt struktúrájának kialakításában vesz részt) vagy
trofikus (sejtek táplálása, életben tartása)
o Migráció: „mechanikai irányítás”, mely során a neuroblastok a gliasejtek rostjaihoz
kapcsolódva, vagy önállóan vándorolnak
o Szinaptogenezis: minden axon arra törekszik, hogy megfelelő számíú szinapszist képessen
(akár neuronális, akár effektor szervi- pl. izmok, mirigyek)
o Preszinaptikus sejt: transzmitterek hatására a posztszinaptikus membránon megfelelő
számú és eloszlású receptor jön létre. Az idegsejtek között versengés folyik a
posztszinaptikus célsejt által termelt neurotróp faktorokért
o Azok az idegsejtek, melyek nem tudnak elegendő számú szinapszist alkotni, elpusztulnak,
ez a jelenség az apoptózis, a természetes vagy „programozott idegsejthalál”

3. Plasztikus folyamatok:
o A plaszticitás minőségi és mennyiségi vonatkozásban is fordítottan arányos az életkorral
o Az idegrendszer érésében, fejlődésében meghatározó jelentőségük van. A plaszticitás az
idegrendszer azon képessége, mely szerint adaptív változásokra képes belső és külső
behatásokra
o A születéstől megközelítően 20 éves korig tartó életszakaszt ölel fel, mely alatt kritikus és
szenzitív periódusok követik egymást
o „Antropogenetikus” plaszticitás: az emberre jellemző minőségi vonatkozású plaszticitás, mely a
kétfélteke munkamegosztásában nyilvánul meg
o Idegrendszeri plaszticitás: négy formája különböztethető meg
 Fejlődési
 Aktivitásfüggő (amikor valamely agyterület fokozottabb működését követi, pl.
sportolóknál a motoros kérgi területek)
 reparációs (regenerációs)
 Tanulás, memória folyamatai
o A formáira mind jellemző: a szinaptikus kapcsolatok molekuláris változűsai, a szinapszisok
hatékonyságának fokozódása és új szinapszisok keletkezése

4. Idegsejtek:
o Az érett idegsejt részei:
 sejttest (perikarion)
 plazmanyúlványok (dendritek)
 idegnyúlvány (axon)
 végfácska (telodendrion)
 Csoportosítás:
 nyúlványok száma szerint (uni-, bi-, multipoláris)
 axon hosszúsága alapján (Golgi I., Golgi II.)
 funkció szerint (motoros, szenzoros, interneuron)
 Nagy sejtmag, a plazmában Nissl-szemcsék, ezek a fehérjeszintézisben vesznek részt
 Az axonok hosszúsága nagyon változó, 1mm-től 1m-ig, vastagságuk 0,1-15 mikrométer,
többségüket hüvely veszi körül, melyet a központi idegrendszerben Schwann-sejtek, a
periférián pedig az oligodendrogliák plazmája alkot

5. Gliasejtek:
- Általában 5-50-szer több van belőle, mint neuronokból
- A központi idegrendszer teljes tömegének 40%-át teszi ki
- Két csoport:
Oligodendrogliák: egy oligodendroglia sejt több axonnal is kapcsolatban áll,
mielinizált hüvely veszi körül, ez termeli a mielinhüvelyt!
Mikrogliák: kis sejtek, makrofág szerepet töltenek be
 A központi idegrendszer morfológiája
(18.o. – 51.o.)

Az idegrendszer két részre osztható: Központi idegrendszer és környéki idegrendszer.

1. Környéki idegrendszer:
12 pár agyideg és 31 pár gerincvelői ideg alkotja

2. Központi idegrendszer:
Az agyvelő (koponyaüregben helyezkedik el, súlya kb. 1375 g., az agyvíz és a burkok veszik
körül ) és a gerincvelő alkotja
Részei:
- Agytörzs: nyúltvelő – híd – középagy
- Köztiagy: talamusz és hipotalamusz
- Nagyagy
- Kisagy

3. Gerincvelő:
- Szegmentumai:
 8 nyaki
 12 háti
 5 ágyéki
 5 keresztc sonti
 1 farokcsonti
- Állományok:
 Szürkeállomány: belül, pillangószerűen helyezkedik el, elülső része az elülső szarv,
hátsó része a hátsó szarv, középen pedig a középső szarv található, melyet a
szimpatikus idegrendszer sejtjei alkotnak.
Hátsó szarv: ide lépnek be az érző rostok, a perifériás receptorokhoz haladnak
Elülső szarv: motoros sejtek alkotják, a harántcsíkolt izmok felé haladnak
 Fehérállomány: a szürkeállományt veszi körül
- Gerincvelői reflexek:
 Proprioceptív reflexek: az izmok saját reflexe, melyek megvédik az izmot a passzív
megnyúlástól és biztosítják az izmok helyzetét a mindenkori testhelyzetnek és
mozgásnak megfelelően. Két neuronból áll: Az afferens az izomorsóból jön és az
elülső szarv motoneuronjával alkot szinapszist, míg az efferens motoneuron az izmot
idegzi be, amelyből az információ érkezik.
 Nociceptív reflexek: végtagrögzítő illetve védekező reflexek (pl. flexiós, extenziós
reflex)
4. Agytörzs:
Fontosabb struktúrái:
 Fel- és leszálló pályák
 Agyidegmagok
 Paraszimpatikus idegsejtcsoportok
 Kisagyhoz haladó karok
 Formatio Reticularis (FR) sejtrendszere: az agytörzs egész hosszában helyezkedik el a
középső részben, hálószerű sejtek csoportjai alkotják. Létfontosságú reflexközpontok
vannak itt, pl. légzés vagy szívműködés, valamint a fel- és leszálló pályákon keresztül
koordináló és közvetítő szerepet be. Funkciói közé tartozik továbbá az alvás-ébrenlét
ciklusainak a szabályozása és a tudat fenntartása.

5. Agyidegek:
o Összesen 12 pár
o Ebből a szaglóideg (n.I.) és a látóideg (n.II.) a nagyagy idegei
o A többi agyideg magja az agytörzsben található
o Ellátják a fej, és a nyak képleteit
o A mellkasi és felső hasi szervek működésének szabályozásában is részt vesznek
o Egy részük csak kifejezetten afferens vagy efferens, más részük vegyes ideg, mely mindkét
rostot tartalmazza
o A koponyacsont lyukain, csatornáin, hasadékain lépnek ki
o Speciális érzékszervi afferens idegrostok
- szaglóideg (n.I.)
- látóideg (n.II.)
- halló-egyensúlyozó ideg (n.VIII.)
o Szomatikus efferens, motoros agyidegek
- a szem külső izmai (első három agyideg)
- fejbiccentő és csuklyásizom (n.XI.)
- nyelv (n.XII.)
o Mozgató- és érzőrostokat tartalmazó agyidegek
- arc- és szájüreg, rágóizmok (n.V.)
- lágyszájpad és garat (n. IX.)
- ízérzés (afferens, VII., IX., X.)
o A fej ganglionjai

6. Nagyagy:
 Két féltekéből áll, azon belül 5-5 lebenyből: 1.) Homloklebeny 2.) Falilebeny
3.) Haléntéklebeny 4.) Szigetlebeny 5.) Nyakszirti lebeny
 A lebenyek között két nagyobb hasadék (fissura) található
 Kívülről az agykéreg borítja
 Felszínén tekervények és barázdák láthatók
 Három része: külső domború, mediális, agyalapi felszín
 Rostösszeköttetései:
- Asszociációs pályák: különböző méretűek, attól függően hogy mit kapcsolnak össze
 - Komisszurális pályák: a kétoldali agyfélteke homológ kéregrészeit összekötő rostok
alkotják a corpus callosumot

7. Agykéreg (cortex):
- Vastagsága 1,5-4 mm
- Összfelszíne: 2500 cm2 (a barázdáltság miatt ilyen nagy)
- Két részre osztható: allocortex (kb. 10%-a az egész cortexnek) és neocortex (kb. 90%-ot
tesz ki)
- Neocortex: a kéreg felszínével párhuzamosan 6 rétegből áll, a szenzoros kb. 2 mm, a
motoros kéreg ennél kétszer vastagabb, a primer motoros kéregben (Br.4.) találhatók az
óriás piramissejtek
- Allocortex: a széli részekre került területeket nevezték el limbikus rendszernek (limbus =
határ), melynek az érzelmi és az emlékezeti folyamatokban van nagy szerepe

8. A központi idegrendszer burkai:

- Keményagyhártya: szorosan tapad a koponyacsontok belső burkaihoz
- Pókhálóhártya: bolyhain keresztül történik az agyvíz felszívódása
- Lágyagyhártya: az agyvelő felszínéhez tapad

9. A központi idegrendszer vérellátása:

- Artériák: spinalis anterior, és két spinalis posterior
- Vénák: morfológiailag nagyon változatos
 Mozgatórendszer
(52.o. – 70.o.)

1. Mozgató kéreg:
Több motoros funkciót szervező kérgi terület van, melyek
közül a legfontosabbak:
 Primer motoros kéreg (PMC):
- A Br. 4. területen helyezkedik el
- A fej és kézujjak egymás mellett helyezkednek el, majd a
törzs következik
- A fej alatt reprezentálódik a gége- és a nyelvizomzat
- A precíz, finom, létfontosságú mozgásokat szervező
területek aránytalanul nagyobbak mint a valóságban
 Premotoros kéreg (PrMC):
- Br. 8. és 6. terület
- Br. 8. – stimulálásakor a szemek ellenoldalra tekintenek
- Fontos szerep a törzs és a végtagok proximális részeinek mozgásszervezésében,
előkészítésében
- Károsodások gyengeség lép fel a végtagok proximális izmaiban
 Szuppelenter motoros área (SMA):
- Br. 6. folytatása
- Itt is leképeződnek az egyes testrészek, ráadásul a valóságnak megfelelő arányban és
sorrendben (egymásutániságban)
- Inputot kap a bazális ganglionoktól
- Részt vesz a mozgások előkészítésében
- Fontos szerepe van a szándékolt, tanult, szekvenciális, bimanuális mozgások
megszervezésében
- Károsodásakor a beszéd és az akaratlagos mozgások megkezdése nehezül
- Előfordulhat „idegen kéz” szindróma (alien hand) vagy a két kéz konfliktusa (oka
feltehetően, hogy a jobb és a bal oldali premotoros kéreg és a szupplementer kéreg
mozgásai között disszociáció lép fel)
 Cinguláris motoros kéreg (CMC):
- Rostokat kap a premotoros kéregtől
- Rostokat küld a gerincvelőhöz és a bazális ganglionokhoz

2. Piramispálya:
o A kéregből indul és a gerincvelőben végződik
o Egyoldali pálya, kb. 1 millió rostból áll
o Átkereszteződik a rostoknak kb. 90%-a – itt makroszkopikusan látható két kiemelkedés,
innen ered az elnevezés
o Károsodása: az ellenoldali testfélen lépnek fel tünetek
- parézis: izomgyengeség
 - plégia: bénulás, ált. a disztális izmokban a legkifejezettebb és a kéz ujjainak
mozgását érinti
- hiperreflexia: a saját reflexek fokozottá válnak, a reflexogén zóna kiterjed, távolabbi
helyről is kiváltható
- idegen reflexek kiesése
- kórós reflexek megjelenése: az alsó végtagon a legkifejezettebbek
- spasztikus tónusfokozódás: az antigravitációs izomban fokozódik a tónus
- izomatrófia: izomsorvadás

3. A mozgások szabályozása és koordinációja:

Agykérgi területek, bazális ganglionok, a kisagy és a talamusz magcsoportjai is részt vesznek
benne. Azonban sem a bazális ganglionoknak, sem a kisagynak nincs közvetlen efferens
összeköttetése a gerincvelői motoros sejtekkel.

4. Bazális ganglionok:
o A striatum köti össze a kéreggel
 Kap rostokat a motoroszomatoszenzoros, prefrontális és limbikus kéregből
 A substantia nigra-ból dopaminerg rostok is érkeznek
 Transzmitterek: GABA
 A bazális ganglionok szerepe:
- az izomtónus szabályozásában
- a mozgások beindításában
- a mozgások programozásában
 Sérülések következményei:
1. A mozgások lassúsága és szegénysége
2. Koordinációs zavar
3. Izomtónus zavara
4. Akaratlan mozgások létrejötte
5. Dopamin változása
6. Betegségek: Parkinson-kór, Huntington chorea, Ballismus, Athetosis…

5. Kisagy (cerebellum):
 A mozgatókéreg része
 A központi idegrendszer sejtjeinek több mint felét tartalmazza, ugyanakkor súlya a
központi idegrendszer egytizede
 Az izmok tónusát, az automatikus, nem tudatos és tanult akaratlagos mozgások
koordinációját szabályozza
 A mindenkori testhelyzetet és a járás feltételeit biztosítja
 Occipitális lebeny alatt helyezkedik el
 Két féltekéből áll, melyet a vermis köt össze
 Felszínén barázdák láthatóak, melyek kis tekervényeket választanak el egymástól
 3 pár kocsánnyal kapcsolódik az agytörzshöz: 1.) mesencephalonhoz 2.) hídhoz
3.) nyúltvelőhöz
 Kívülről szürkeállomány borítja
 Belül helyezkedik el a fehérállomány, ebben vannak a sejtekből és szinapszisokból
álló szürke magvak
 3 sejtrétegből áll: 1.) Külső, molekuláris réteg 2.) Középső, Purkinje-réteg 3.)
Belső, granuláris réteg
 Morfológiai és funkcionális egységei:
- Archicerebellum
- Paleocerebellum
- Neocerebellum

Károdosásának tünetei:
- Törzsataxia és egyensúlyzavar (ezt Romberg-
helyzetben vizsgáljuk - a beteg csukott szemmel,
lábait egymás mellé téve áll – ha nehezített,
akkor a karokat előre kell emelni vízszintesig-
vagy az egyik lábat a másik elé helyezni, vagy egy
lábon állni – a beteg a lézió oldala felé dől vagy
esik, ezen kívül a járásgyakorlattal vizsgálható, itt
becsukott szemmel kell egyenesen mennie, a
lézió oldala felé dől vagy deviál)
- Nystagmus (szemtekerezgés)
- Vertigo (szédülés)

- Izomhipotónia (lézió oldalána végtagok izomtónusa csökken, a saját reflexek

gyengébbek)
- Végtagataxia (orr-ujjhely próbával, illetve ujj-ujjhely próbával vizsgáljuk)
- Járászavar
- Beszédataxia, mely lehet skándáló jellegű is (időmértékes verselésre emlékeztető)
- Dysmetria (Bárány-próba: párhuzamosan előrenyújtott karokkal a beteg a mutatóujjait a
vizsgáló hasonlóan tartott mutatóujjaival összeérinti, majd csukott szemmel leengedi és
ismét felemeli karjait, a lézió oldalán lévő karral félremutat)
- Együttmozgás-zavar
- Aszinergia (hiányoznak a fiziológiás szinergizmusok, pl. hátrahajláskor a térdek
behajlítása)
- Holmes-tünetek (a beteg saját magát megüti, mikor arra kérjük, hogy ne engedje, hogy
elmozdítsuk a karját/végtagját)
- Intenciós tremor (célmozgásoknál)
- Súlybecslészavar (az adott súlyt a beteg könnyebbnek érzi)
 Az érzőrendszer
(71.o. – 82.o.)

Az érzőrendszer információt közvetít a külvilági és a szervezeten belüli ingerekről. Az ingerület

perifériás idegeken jut be a központi idegrendszerbe, melyek myelinnel borított érző-, mozgató-, és
vegetatív működésű rostokat és csupasz rostokat tartalmaznak. Az idegrostok vezetési sebessége
függ a rostok és a myelinhüvely vastagságától (a leggyorsabbak a vastag hüvellyel borítottak).

Az ingereket receptorok közvetítik, melyek lehetnek:

- Speciálisak: látás, hallás, ízérzés, egyensúlyozás
- Viszcerálisak: belső szervek, sima izmok
- Szomatikusak: bőr, harántcsíkolt izomzat, ízületek

Bőrreceptorokból is több fajta ismeretes:

- Pacchioni-test: a nyomást érzékeli
- Messner-végkészülék: finom tapintást
Izmok és inak receptorai:
- izomorsó
- Golgi-apparátus

Az érzésféleségek lehetnek:
 Felületes érzések: pl. hő, fájdalom, elemi tapintás
 Mély érzések: mély fájdalom, vibrációérzés, izom- és ízületi helyzetérzés

1. A gerincvelő felszálló pályái:

- Mediális: az alsó végtagokból szállítja az ingereket
- Laterális: a felső végtagokból szállítja az ingereket
Mindkét pálya a nyúltvelő alsó részén átkapcsol.

2. Érzésmodalitások vizsgálata:
A betegnek becsukott szemmel kell felismernie az adott modalitást, a lokalizációt a test két
oldalának proximális és disztális részeinek összehasonlításában.
 Tapintásérzés – bőr vattával történő érintése
 Fájdalomérzés – tűszúrással
 Hőérzékelés – meleg vagy hideg vízzel
 Helyzet- és mozgásérzékelés – ízületek mozgatásával
 Vibrációs érzés – hangvillával a testfelszínhez közeli csontokon
 Ingerlokalizáció – hol érintettük meg vattával vagy tűvel
 Kétpont-diszkrimináció – körzővel
A kérdimenziós érzés, a diszkrimináció, a vibráció észlelése az érző agykéreg ép
szintetizálóképességéhez köthető, de a perifériás idegek vagy a kéreg alatti szenzoros
struktúrák működészavarában is károsodhatnak.

3. Érzészavarok:
o Lehetnek izgalmi tünetek, melyek az érzések felerősödésében és/vagy minőségi
megváltozásaiban nyilvánulnak meg
 o Az érzések csökkenése a hypaesthesia, teljes kiesése az anaesthesia
o Torzulásukat dysaesthesiának nevezzük

4. A fájdalom:
 Az érzésféleségek közül kiemelt szerepe és jelentősége van
 Olyan külső vagy belső környezetből származó ingerek, melyek a szervezet számára
veszélyesek
 Pszichés élményként erős averzív hajtóerőt képvisel: éberség fenntartása, szelektív
figyelem irányítása
 A legkülönbözőbb szindrómák kísérő tünete
 A fájdalomérzékelés kétfázisú: elsődleges fájdalom (tűszúrás vagy hőinger –
pontosan lokalizáható, szúró jellegű, és megszűnése után is diffúz fájdalomérzet
követi) és zsigeri fájdalom (a szimpatikus idegrendszeren keresztül, az erek mentén
jutnak a központi idegrendszerbe – diffúz, nehezen lokalizálható, mélyen feszítő-
nyomó kellemetlen érzés)
 Feldolgozásában a talamusz dorzolateriális magjának (DM) és a pulvinarnak van
szerepe
 Két rosttípus közvetíti:
- C rostok: vékony átmérőjű, lassan vezető
- δ rostok: vastagabb, gyorsabban vezető

5. Talamusz:
Több sejtcsoportból álló struktúra, fontos
funkciókkal és kapcsolatrendszerrel
1. Szenzoros impulzusok feldolgozása
2. Mozgásszabályosás (bazális ganglionok, kisagy)
3. Affektív és memóriafunkciók szervezése (a
limbikus rendszer része)
4. Vegetatív működések (hipotalamusszal való
összeköttetés)
5. Agykéreg aktivitása (formatio reticularissal
funkcionális egységet képez)

Laterális thalamusz szindróma (Déjerine-Roussy-szindróma): Ellenoldali tünetek jellemzik, a talamuszfájdalom spontán lép
fel valamely testrészen vagy az ellenoldali testfélen, esetleg a zsigerekben. A fájdalom igen kellemetlen, égő jellegű,
tartósan fennállhat, rohamszerűen felerősödhet, lehet mély vagy felszínes, igen kínzó, nehezen befolyásolható. Különböző
ingerek fokozhatják vagy provokálhatják (pl. hanginger, tapintás, nyomás, nyelés, vizelés…)

6. Szomatoszenzoros kérgi területek:

A primer szomatoszenzoros régió károsodásának tünetei:
- Az ellenoldali testfélen paraesthesiák léphetnek fel, pl. zsibbadás
- Ezek mindkét arcfélen jelentkezhetnek (mivel az arc kétoldali szenzoros reprezentációval bír),
de elsősorban a száj környékén
- A fokális epilepsziák egyik formája, melyet szomatoszenzoros Jackson-rohamnak neveznek
- Az érzőkéreg károsodásakor a kontralateriális testfélen hípaethesia, érzéslokalizáció és
diszkriminációzavar alakulhat ki
- Csökken a taktilis érzés, de nem megszűnésig
- A kérgi károsodások miatt az ingerületek feldolgozása zavart szenved, ezért hibás lehet az
érzéslokalizáció, megnyúlhat az utóérzés
- A szenzoros adaptáció idő lerövidülhet (a beteg rövid idő után nem érzi a kezében tartott
tárgyat, ezért leejti)
 A hipotalamusz és a vegetatív idegrendszer
(83.o. – 85.o.)

1. A hipotalamusz:
- Elsődleges funkciója a homeosztázis fenntartása
- A szervezet biológiai alapműködésének
biztosítása (táplálék-, vízfelvétel,
hőmérséklet, pulzus, alvás, ébrenlét)
- Genitáliák fejlődése
- Szexuális tevékenység szervezése
- Belső impulzusok szabályozása
- Vazopresszin és oxitocin termelése
- Releasing hormonok termelése
- Kapcsolatai közül három a legfontosabb:
 Belső elválasztású mirigyek
 Limbikus rendszer
 Vegetatív idegrendszer

2. Vegetatív idegrendszer:
- Központi részét a hipotalamusz sejtrendszerei alkotják
- Állatkísérletek: a hipotalamusz elülső részének ingerlésével paraszimpatikus, hátulsó
részének ingerlésével szimpatikus hatás váltható ki

3. Szimpatikus idegrendszer:
A posztganglionáris rostok (miután átkapcsolódtak) beidegzik az ereket, a szívet, a
verejtékmirigyeket, izmokat, belső szerveket.
Szimpatikus hatás: pupilla tágul, pulzusszám és vérnyomás nő, véráramlás fokozódik a
szívben, agyban, vázizomban, csökken a belső szervekben és a bőrben. Hűs, nedves lilabőrös
bőr.
Transzmitterek: verejtékmirigyben acetilkolin, egyéb szervekben noradrenalin

4. Paraszimpatikus idegrendszer:
Az agytörzsből a rostok a III., VII., IX. és X. agyidegekhez csatlakoznak. Az átkapcslódás az
adott szerv fala előtt vagy a szerv falában történik.
Paraszimpatikus hatás: a szimpatikussal ellenkező hatások, tüdőhörgők összehúzódása
(nehéz légzést okozva), fokozódik a könny-és nyálelválasztás.
Transzmittere: acetilkolin
 A magasabb rendű humánspecifikus megismerési funkciók
(146.o. – 168.o.)

1. A beszéd és a nyelv:
Beszéd: Az artikuláció mechanikus folyamata. A hangok meghatározott szekvenciális
szabályán alapuló jelrendszere.
Nyelv: A szóbeli szimbólumok közlésének és megértésének képességét foglalja magában. Két
fontos komponense: verbális (tartalmi, kijelentést tartalmazó – domináns féltekei), és nem
verbális (emocionális – jobb agyféltekei dominancia, genetikai meghatározottság).
 A hangképzés képességének feltételei: a légzés akaratlagos szabályozása, az artikulációban
résztvevő szervek változásai.
 Az agy feldolgozó és finommozgást szervező struktúráinak az a kapacitása, mely lehetővé
teszi az akusztikus szekvenciális feldolgozást és a hangok egymásutániságának
megszervezését.
 A két agyfélteke közötti munkamegosztás, mely a funkciók tökéletesebb kifejlődését teszi
lehetővé.

Agykérgi nyelvterületek:

A nyelv volt az első, melynek agyi lokalizációi ismertté

váltak. Bal oldali hátsó frontális területen sérült betegek
motoros beszédzavarát Broca (1861), a hátsó temporális
léziót követő szenzoros afáziát, és a veszteséges afáziát
Wernicke (1874) fedezte fel. Az olvasászavar (alexia) két
típusát – olvasászavar írászavarral (agráfia) és írászavar
nélkül – Déjerine ismertette 1892-ben.

o A nyelvi funkciókban részt vevő agyi területek a domináns féltekében helyezkednek el

o Broca motoros beszédcentruuma a Br. 44, 45 az alsó frontális tekervény hátsó részén található
o Wernicke szenzoros beszédmező, a Br. 42, 22-es terület egy része, mely a primer hallóközpont
alatt és mögött elhelyezkedő terület, és a beszéd megértésének a központja

Beszédzavarok:

Afáziák: a kortikális beszédközpontok vagy azok összeköttetéseinek károsodása okozza

Két fajtája: motoros és szenzoros afázia
Motoros afázia (Broca): a beszéd expresszív része károsodik, a szómegértés megtartottsága
mellett, súlyos formában teljes beszédképtelenséget jelent. Kevésbé súlyos formában a
nyelvtani hibák, perszeverációk, parafáziák (szótorzulások), mondattani hibák,
aggrammatizmus. Lehet litterális (betűkihagyás pl.) szillabáris (szótagcsere pl.) vagy
szemantikus (helytelen fogalomhasználat). Beszédredukció és a nem verbális (emocionális)
komponensek megmaradnak, sőt, fokozódnak.
Szenzoros afázia (Wernicke): a szómegértés zavara miatt a beteggel nem vehető fel a
kontaktus. A beszédkésztetés fokozott, de jellemzőek a szótorzulások, szemantikus
 parafáziák, újdonképzett szavak (neologizmák). A tömeges parafáziák érthetetlenné teszik a
beszédet.
 Tiszta szósüketség: csak a beszélt nyelv megértése károsodott, az olvasás- és írásképesség ép
 Globális afázia: egyidejűleg motoros és szenzoros afázia, többnyire súlyos hemiparézissel jár
 Vezetéses afázia: a hallott beszéd utánmondása nem sikerül
 Amnesztikus afázia (anomia): szótalálási nehézség írásban és beszédben, „nem jut eszébe”

Transzkortikális afáziák: a beszédmezők körüli agystruktúrák károsodása, melyben a

beszédmezők konkrétan nem károsodnak
 Transzkortikális motoros afázia (TCMA): a spontán beszéd károsodik, de az utánmondás
sikeres
 Transzkortikális szenzoros afázia (TCSA): írni, hangosan olvasni nem tudnak, a Wernicke-hez
hasonló, de az utánmondás megtartott
 Kevert transzkortikális afázia: a globális afáziára hasonlít, egyetlen nyelvi funkció az
utánmondási képesség

Szubkortikális afáziák: a bazális ganglionok a thalamus és a limbikus rendszer

működészavarának a következménye.
Inkább anatómiai lokalizációt jelölnek, mintsem sajátos, önálló entitású szindrómákat.

Nem afáziás beszédzavarok: az artikulációban résztvevő motoros rendszerek

diszfunkciójának következménye
 Kisagyi megbetegedések: beszédizmok koordinációzavara (ataxia)
 SM: az ataxia skandáló jellegű
 Bazálisganglion-betegségek: halk beszéd, elkent, monoton
 Mutizmus: teljes beszédképtelenség, mely lehet organikus eredetű vagy pszichogén
 Gyermekkori fejlődési zavarok: gyakran hallászavarral járnak, és tanulási problémákhoz
vezetnek

Féltekei dominancia, kezesség:

 A féltekei dominanciát a beszédterületek oldalisága szerint határozzák meg. Ez a dominancia

többnyire összefügg a kezességgel, bár nem abszolút mértékben.
 5 éves kor alatt a kialakult beszédfunkciókat követően a beszédterületek károsodásakor a
beszéd újraelsajátítása az ép oldalon ismét megszerveződhet.
 Fontos jelenség: agyi plaszticitás – nem csak egy agyi oldal vesz részt a feldolgozásban, a
féltekei megosztás a kognitív funkciókban is kevésbé merev

2. Olvasás- és írászavarok:
 Alexia és agráfia: agykárosodás következtében alakul ki -> szerzett
Diszlexia és diszgráfia: fejlődési zavarok
o Az olvasás lényeges lépései:
- betűk és szavak vizuospaciális percepciója
- hang-betű megfeleltetés
- betűszekvenciák azonosítása a beszéd szavaival
- jelentéstani reprezentáció
o Hármasút modell: 1.) direkt út 2.) graféma – fonéma konvertálása 3.)
szemantikus rendszer

Alexiák:

 Alexia agráfiával:
betűvakság, írászavarral járó olvasászavar, bázisa a bal alsó parietális területek károsodása.
Lehet teljes vagy részleges, és a betűk, szavak olvasási képtelensége mellett egyéb szimbólumok
olvasása is károsodhat (pl. szám, hangjegy).
 Tiszta alexia:
szóvakság, betűzve olvasás, melyben a szavakon kívül minden vizuális percepció ép – a szavak
elveszítik a jelentésüket. A beteg írni tud, de a saját írását nem tudja elolvasni. Betűzve olvasás =
kompenzációs mechanizmus, a hangos kiejtés segíti az értelmezést. Legfontosabb
patomechanizmusa a bal oldali occipitoparietális terület és a g. ligualis területére lokalizálható
szóforma-feldolgozó rendszer diszfunkciója.
 Alexia afáziával:
olvasászavar, melyben többnyire az álszavak olvasása nem sikerül, a graféma-fonéma
megfeleltetés zavara miatt
 Egyéb formái:
- Diszkonnekció: a bal látótérben látott betűket és szavakat a beteg nem ismeri fel
- Neglect: a bal látótérből érkező információ negligálása
- Pszeudoalexia: a hangos olvasás képtelensége
- Figyelemzavar alexia: az egyes szavak kiolvasása sikeres lehet, a szavak betűzésének
zavara mellett
 Pszicholingvisztikai formái:
- Mély alexia: nem tudják elolvasni az álszavakat, megnevezni a betűket, csak az ismerős,
gyakori szavak esetén
- Fonológiai alexia: károsodik a fonológiai olvasási „út”, és az álszavak olvasása
- Felszíni alexia: a szemantikai és direkt út károsodott, olvasás csak fonológiai úton
lehetséges

Agráfiák:

 Az írási képesség könnyebben sérül, feltehetően azért, mert az írás a legkésőbb kialakult nyelvi
modul.

 Osztályozásuk:
 - Az írászavar valamely kognitív diszfunkció következménye: a tiszta agráfia esetén nincs
semmilyen kognitív működészavar
- A centrális afáziák a nyelvi feldolgozó folyamatok zavarának kvöetkezményei: lexikai,
fonológiai és mély, valamint a felszíni agráfia
- A perifériás agráfiához tartozik: az írás motoros outputjával, kivitelezésével kapcsolatos
diszfunkciók
 Tiszta agráfia: Nincsen nyelvi, vagy kognitív funkciózavar.
 Afáziás agráfia: A nyelvi kifejezés zavara, az írásra redukció, lassúság, szintaktikai hibák,
agrammatizmus jellemző.
 Apraxiás agráfia: Végtagapraxia következménye az írászavar.
 Spaciális (konstruktív) agráfia: Számírási és írásban történő műveletvégzési hibák, deformált
betűk, szabálytalan sorok.

3. Számolás, számolászavarok:
 Hécaen és mtsai vizsgálata nyomán:
 A nyelvi és a számolási képességek nem azonosak, elkülönülnek.
 Gyakori a számokra vonatkozó agráfia, alexia és a számolási zavar együttes előfordulása
 A legtöbb esetben az agyi károsodás a parietális lebenyben található, amely lehet jobb vagy
bal oldali
 A számolás specifikus funkció, az integráció magas szintje, amelyben mindkét agyfélteke részt
vesz.
 Számolás: A számfogalom megértésén, a számkoncepció felfogásán alapuló kognitív
képességünk, mely magában foglalja a négy alapművelet ismeretét és alkalmazását. A
számolászavarok két csoportja: akalkulia (szerzett) és diszkalkulia (fejlődési forma).
 Akalkuliák: Szerzett számolászavar, a számérték, számkategóriák és számokkal való
műveletvégzés elvesztésével jár.
 Számfeldolgozó modellek:
1. Asszociációs modell: Az egyes műveleti eredményeket a memóriából hívjuk elő.
2. Kognitív modell: Az egyes agyi károsodásokkor fellép számolási deficitek rávilágítanak az
egészségesek számolási folyamataira.
A modell három része: Input - Számfelfogó rendszer – Számolási rendszer – Számprodukciós
rendszer – Output
3. Kognitív idegtudományi komplex modell: hármaskód-modell, mely a vizuális-arabszám, az
auditoros-verbális, és az analóg rendszerből áll
 Számolászavarok csoportjai:
1. Az analóg rendszer károsodása: összehasonlító és becslésképességben, valamint a
műveletek közötti kivonás és osztás feladatokban okoz zavart
2. A vizuális rendszer zavara: az arab számok és számszavak feldolgozását, összetettebb több
számjegyű számtani feladatok megoldását érinti
3. Az akusztikus rendszerek: verbális feldolgozásban, a számtani tények és műveleti szabályok,
a műveletek közötti összeadások és szorzások megoldásában van nagy szerepe
4. Az asszociációs kortikális területek és prefrontális lebeny: globális aritmetikai
teljesítménycsökkenéshez vezet.
 A tudat és figyelem, tudatzavarok
(170.o. – 175.o.)

A tudat átfogó definíciója nehéz.

 consciousness – éberség
 awereness – tudatosság
 wakefullness – ébrenlét
 Bewusstsein – tudat tartalmi specifikuma

William James: „mindnyájan tudjuk, hogy mi a consciousness, mindaddig, amíg nem kell
megfogalmaznunk.”

Pszichológiai megközelítésben a tudatosság az a „képesség és egyben állapot”, mely vonatkozik

önmagunknak és a környezetünknek folyamatos felfogására és tudására. A self a mentális funkciók
összességére vonatkozik.

A tudat két fő komponense:

 Ébreszthetőség: vigilitás, arousal, alvásból való ébredést jelent külső vagy belső ingerek
hatására, az EEG deszinkronizációja kíséri.
 Tudatosság: az éber egyén képessége, a külső és belső ingerek felfogási, feldolgozási és az
azokkal kapcsolatos válaszadás képessége a megfelelő kognitív rendszerek felhasználásával,
továbbá gondolataink, érzéseink, cselekedeteink saját énünk tulajdonságai és megnyilvánulásai.

1. Az éberség neuronális alapjai:

Az éberség a tudat egyik komponense, amenynek idegrendszeri bázisai a következők:
1. ARAS: az agytörzs felszálló retikulárisának (FR) felszálló retikuláris rendszere. A
thalamusmagvakhoz halad, az innen kiinduló diffúz thalamokortikális projekció biztosítja
az agykéreg aktivitását.
2. A thalamus specifikus érzőmagvai: a speciális szenzoros és szomatoszenzoros ingerek
átkapcsolási helyei (a szaglás kivételével – ez ébresztő hatású).
3. Monoaminerg neurotranszmitter rendszerek: thalamuszon való átkapcsolás nélkül jutnak
el az agykéreg területeiig, aktivitásuk ébresztő hatású.

2. A tudatosság neuronhálózatai:
 Memóriafolyamatok: az asszociásiós agyterületek és a limbikus rendszer
együttműködésének eredménye.
 Meyert-mag: az emocionális ingerekkel történő gyors neokortikális aktivitást biztosítja.
 Szubkortikális struktúrák és asszociációs agykérgi területek: a gondolkodás
neuronhálózata
 Thalamus: károsodásai gondolkodási, beszéd-, memória- és indítékzavart okoznak
3. Figyelem:
- Az éberség egyik ismérve
- Jobb féltekei dominanciát mutat
- Neuronhálózatának struktúrái:
- Prefrontális lebeny és környékének asszociációs areái (vizuális követés)
- Elülső cinguláris kéreg (vizuális szelekció, motiváció)
- Hátsó parietális és parietooccipitális terület (vizuális és téri figyelem)
- Pulvinar (irányított és tartós figyelem)
- Két nagy területe: területspecifikus, területfüggetlen (ezek összefüggenek egymással,
mátrixban)
- Alulról felfelé haladó: bottom-up, ARAS rendszer
- Felülről lefelé: top-down, prefrontális, parietális és limbikus kéregállományból indul
- Ezeknek az összehangolt működése teszi lehetővé:
- hatékony detekciót
- fókuszálási képességet
- optimális koncentrációt
- ingerszűrést
- kognitív feldolgozó folyamatok fenntartását

4. Hipnoid és nem hipnoid tudatzavarok:

- Hipnoid tudatzavarok: Minden olyan betegségben lép fel, amelyben az agytörzs felszálló
aktiváló rendszerei károsodnak, közvetlenül vagy közvetett módon.
a) Kábultság: megnehezül a külvilág ingereinek a felfogása és felismerése, a
pszichés tevékenység lassul
b) Aluszékonyság (szomnolencia): szendergés, alvás, enyhe ingerekkel ébreszthető,
kérdésekre lassan, rövid válaszokat ad
c) Szopor: az ébresztés csak erős ingerekkel lehetséges, kontaktusteremtés csak
fájdalmi ingerekkel
d) Kóma I: nem ébreszthető, erős fájdalmi ingerekre egyszerű, nem célszerű
mozgásokat ad, a pupillák fényreakciója kiváltható
e) Kóma II: a beteg fájdalmas ingerekre sem reagál, csökken az izomtónus, reflexek
sem válthatók ki, sem a pupillareflex.

- Nem hipnoid tudatzavarok: Elsősorban a tudatosság sérül.

a) Vegetatív állapot (VÁ): a beteg éber, nyitott szemmel fekszi, nem mozog, nem
reagál, fájdalmas ingerekkel tömegmozgás és vegetatív tünetek provokálhatók. A
tudattartalmak elvesznek, nincsenek emocionális jelek az arcok (amimia). A
szemek „úsznak”, észlelhető tónusfokozódás, liberációs reflexek jelennek meg
(szopó-, fogó-, bulldogreflex). Vizelet és székletkontingencia, az EEG alacsony
hullámú, lassult.
Kialakulásának oka lehet tartós agyi hipoxia, súlyos hipoxia, glükózanyagcsere-
zavar, degeneratív betegségek. Fejsérülések miatt is kialakulhat, nagy
agyterületek léziója, ill. agyödéma következtében. Thalamusinfarktus is
 bekövetkezhet, mely során megszakad a kognitív és az affektív rendszerek
kapcsolata.
b) Akinetikus mutizmus (AM):
A beteg nem végez spontán mozgásokat (akinézis), nem beszél (mutizmus),
szemével azonban követi a környezet eseményeit. Felszólításra nem reagál, nem
mutatja jelét mentális aktivitásnak. Van alvás-ébrenlét ciklus, etethető a beteg és
a vegetatív funkciók megtartottak, kivéve a vizelet és a székletürítést.

A tudattartalmak részleges zavarai: illúziók, hallucinációk, éntudat változásai, tér- és

időélményzavarok, amnesztikus szindrómák, delírium

5. A Locked-in szindróma:
 Leggyakrabban keringészavar következménye, de okozhatja daganat is
 A tudat megtartott (valójában tehát nem tudatzavar)
 Egyetlen motoros képesség: a szemek és a szemhéj mozgása, ennek a segítségével
teremthető kontaktus a beteggel
 EEG-n alfa-tevékenység regisztrálható, mely hang- és fájdalomingerekre
deszinkronizálódik

6. A Glasgow-kómaskála:
A tudatzavarok súlyossága alapvetően a fennállási idejétől és a mélységének fokától függ.
Amennyiben az első 24 órában a beteg nem reagál verbális és fájdalmi ingerekre, rosszak a
kilátások. A skála széles körben elfogadott, segítségével a beteg prognózisát ítélik meg.
Maximális pontszáma 15, a kómás állapot pontszáma 7 vagy kevesebb.
 Betegvizsgálat
(179.o.-191.o.)

Egy neurológiai betegség diagnózisa a következőkből áll:

- Anamnézis/kórelőzmény
- Fizikális betegvizsgálat
- Laboratóriumi eszközös vizsgálatok leleteinek egybevetése és szintézise

1. Anamnézis:
A diagnózis felállítását segítik a betegség időbeli lefolyásának pontos adatai, s ezen kívül a
tünetek ismerete is segíti a neuroanatómiai lokalizáció körvonalazódását. Az ideggyógyászati
betegségekben fontosak a családi adatok, hiszen sok betegség hátterében állhatnak genetikai
tényezők (is).
Példa:
Tünetek hirtelen fellépése – epilepszia gyanúja
Ütésszerű heves fejfájás – subarachoidealis vérzés (SAV)
Hosszú ideig alakuló tünetek – tumor vagy neurodegeneratív betegségek (pl. Alzheimer kór)
Klinikai tünetek javulása majd ismét romása – Sclerosis multiplex
Fontos tudni, hogy érték-e a személyt károsodások (magzaton belül, szüléskor,
gyermekkorban… ), hogy a testi – lelki fejlődés szakaszai megfelelően követték-e egymást. Az
anamnézis során rákérdezünk, hogy érték-e toxikus behatások, volt-t agyvelő-, illetve
agyhártyagyulladás, koponyatrauma, valamint rákérdezünk az alkohol- és drogfogyasztásra,
dohányzásra, életkörülményekre.
Az anamnézisnek két forrása van:
 Autoanamnézis: Ebben az esetben a betegtől vesszük fel az adatokat.
 Heteroanamnézis: A beteg közvetlen környezetéből származó információk. Különösen
fontos, ha a beteg maga nem tud beszámolni a történtekről (pl. epilepsziánál
eszméletvesztés), illetve korrigálja az autoanamnézist.

Kiegészítés: Az általános neurológiai vizsgálat sorrendje és kivitelezése:

1. Anamnézis felvételekor megfigyelhető jellemzők
Felfogóképesség, beszéd, arckifejezés, hiperkinézis (túlmozgékonyság)
2. Álló helyzetben való vizsgálatok
Járás, sarok-lábujjhegy járásvizsgálatok, Romberg-teszt, vakjárás
3. Ülő helyzetben történő vizsgálatok
Orrlyukakkal szaglásvizsgálat, látótér, szemek, szemmozgások, pupilla, arc, szájüreg, nyelv, rágóizmok, mimika,
ízérzékelés, könny-, nyálelválasztás, hallás és egyensúly, fül, dobhártya, beszéd, váll- fejmozgások, izomzat
4. Fekvő helyzetben való vizsgálatok:
Saját reflexek, idegen reflexek, piramisjelek
5. Kiegészítő fizikális vizsgálatok, amelyek az anamnézisből vagy az alapvizsgálat során szükségesnek látszanak

2. Fizikális neurológiai vizsgálat:

Az általános neurológiai vizsgálat magában foglalja a következőket:
 Belgyógyászati vizsgálatot
 Pulzusmérést
 Mindkét karon vérnyomásmérést
  Nyaki erek fonendoszkópos vizsgálatát
 Koponya és gerincoszlop alakjának vizsgálatát
 Meningeális (agyhártya, meningitisz = agyhártyagyulladás) tünetek vizsgálatát
 Agyidegek vizsgálatát
 Reflexkör vizsgálatát
 Motorium, mozgáskoordináció vizsgálatát
 Érzőkör vizsgálatát
 Pszichés állapot felmérését (tudat és intellektus vonatkozásai)

A neurológiai diagnosztika fő kérdései:

 Hol van a károsodás?
 Milyen betegségnek felel meg az adott tünet(együttes)?

Tünetképződési mechanizmusok:
- Negatív /kiesési tünetek: A normális működés megszűnésekor észleljük, ilyen lehet a
végtagbénulás. Általában egy adott idegrendszeri struktúra károsodása okozza.
- Pozitív/izgalmi tünetek: Akkor észlelhető, amikor az idegsejtek fokozott ingerületi állapotban
vannak, mint például tumor vagy vérzés környékén.
- Felszabadulási tünetek: Többségében reflexek, amelyek a filo- ill. ontogenezis során gátlás alá
kerültek. Valamilyen kórfolyamat a gátló mechanizmust károsította, aminek következtében azok
újra megnyilvánulnak.
- Diszkonnekciós reflexek: Egy féltekén belül, illetve két félteke közötti rostösszeköttetések
megszakadásának következtében lépnek fel.
- Diaschizis hatás: hevenyen kialakuló károsodás következtében léphet fel, többnyire kerngési
zavar miatt.
- Egyéb mechanizmusok: Helyi, szomszédsági és távolhatási tünet (kórfolyamattól függően), illetve
egy sajátos tünetképződési forma a transzneuronálisan kialakult tünet.

A diagnózis felállítása:

A tünet és a tünet értékelése mellett a diagnózis felállításában segítenek a betegség

kialakulásának a körülményei, lefolyásának dinamikája. Emellett kiemelendő az életkor
fontossága, hiszen a betegségek többségére jellemző, hogy az élet bizonyos szakaszában jelennek
meg.

A betegségek felléphetnek:
 akutan (gyors, heveny, rövid lefolyású)
 szubakutan (lassabb lefolyású)

Lefolyásuk szerint:
 szakaszos (gyors)
 krónikus (hosszan elhúzódó, a tünetek javulást mutatnak, majd egyre súlyosabb
formában térnek vissza, váltakoznak az exacerbációk és remissziók – az eredeti állapot
nem tér vissza)
 rohamszerű (pl. epilepszia, migrén)
Diagnózisok formái:

 etiológiai (patológiailag alátámasztott – ilyenek: daganatok, gyulladások)

 tünettani (pl. fejfájások)
 topikai (pl. bazálisganglion-betegségek)

3. Laboratóriumi eszközös vizsgálatok:

A modern képalkotó, nem invazív eljárások az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődtek, de
ezek mellett a hagyományos radiológiai felvételek is hasznosak lehetnek.
A legfontosabbak:
- CT (Komputertomográfia):
A CT a röntgensugár-elnyelődésen alapszik. Az elektromágneses hullámok frekvenciasávja
ugyanis igen nagy. A nagyobb sugárelnyelésű szövetek a hiperdenzek, a kisebb elnyelésűek
hipodenzek. A sugárelnyelés víz és liquor esetében nulla, a szürkeállományé 35-45 HE
(Hounsfield-egységben mérik) a fehérállományé 25-30 HE. A kórfolyamatok egy része
kontrasztanyag beadásával jobban kimutathatók.
- MRI (Mágnesesrezonancia-vizsgálat):
Alapelve, hogy erős mágneses térben a szervezetben lévő hidrogénmagok protonjai a
mágneses erővonalak mentén polarizáltan elrendeződnek. Ezt a helyzetet átmeneti
rádiófrekvencia megszünteti, de a mágneses térben újra visszaáll a protonok elhelyezkedése
rádióhullámok kibocsátása mellett. Ezek a hullámok detektálhatók.
T1 és T2 súlyozású képeket készítenek. A T1-en a fehérállomány jelgazdag, a szürkeállomány
közepesen ábrázolódik, a liquor és a vér jelszegény. A T2-n fordítva. Kontrasztanyaggal
kombinálva jobb képet ad.

Radionukleotid vizsgálatok:
- SPECT (Agyi scintigraphia):
Rövid felezési idejű gamma-sugárzó radioizotópokat tartalmazó anyagot adnak intravénásan,
és a kibocsátott gamma-sugarakat érzékelő számlálóval fogják fel. A sugárzás mértékétől
függően különböző színekben ábrázolhatók a képek.
- PET (Pozitron emissziós tomográfia):
Pozitront kisugárzó, rövid felezési idejű radioizotópra van szükség. Alkalmas az agyterületek
anyagcseréjének a vizsgálatára (glukózfelvétel, agyi vérátáramlás, vérvolumen, agyi
oxigénfelhasználás, neurotranszmitterek és receptorok mennyiségi vizsgálatára alkalmas).

Elektrofiziológiai vizsgálatok:
- EEG (Electroencephalographia):
Klinikai szempontból az EEG jelentősége nagy, első sorban neurológusok használják.
Deszinkronizáció során ez EEG nyugalmi hullámai gyors, alacsony feszültségűvé válnak, ennek
oka a felszálló aktiváló rendszer működésfokozódása. Ezt a képet kognitív, pszichés
folyamatok is eredményezhetik. A szinkronizáció során lassú, magas feszültségű hullámok
lépnek fel. A hullámokat elektródokkal standard helyekről vezetik el, a jeleket fel kell
erősíteni, szűrni.
Az agy elektromos tevékenysége:
 alfa-hullám: 8-13 Hz  delta-hullám: 4 Hz alatt
 béta-hullám: 13 Hz alatt
 théta-hullám: 4-8 Hz között
Ultrahangvizsgálatok:
Az ultrahang frekvenciája a mozgó tárgyakról visszaverődik és megváltozik. Ez a jelenség vonatkozik a
vörösvértestekre is. A frekvenciaváltozás arányos a véráramlás sebességével (Doppler-effektus). Ezzel
a módszerrel felmérhető az artériákban a pulzushullám és a véráramlás sebessége (az erek
átmérőjétől és viszkozitásától függ), iránya.

Liquorvizsgálat:
 Áttetsző, színtelen.
 A központi idegrendszer tulajdonképpen ebben a folyadékban „úszik”
 Jelentősen csökken az agy súlya
 A külső fizikai behatások ellen is védelmet nyújt
 Nyomáskiegyenlítés
 Szállítás (pl. CO2)
 Levételének gyakori formái a lumbális és a ciszternális.

Amit megmutat:
 idegrendszeri gyulladások
 SAV
 leukémiák idegrendszeri szövődményei
 hydrocephalus (vízfejűség) bizonyos formái

A kóros liquor:
 megnövekedhet a fehérjetartalma a vér-liquor gát és a vér-agy gát működészavara
következtében
 lehet véres (intracerebrális vérzés során pl)
 nyomása megváltozhat (a liquor-tartalom bakteriális gyulladásban csökken)
 különböző sejtek felszaporodhatnak
 daganatos sejteket is tartalmazhat
 Agyi keringészavarok és agyérbetegségek
(192.o. – 205.o.)

A harmadik leggyakoribb halálok a fejlett államokban. (Első a szív koszorúsereinek a megbetegedése,

második a daganatos betegségek.)
Definíció: Az agyi érkatasztrófa az agyműködés globális vagy fokális működészavara, amely során a
klinikai tünetegyüttes több mint 24 órán keresztül fennáll vagy halált okoz. (Egészségügyi
Világszervezet)

1. A stroke fajtái:
1. Ischaemiás: vérellátási zavar miatti vérszegénység
- TIA – rövid ideig tartó keringészavar, átmeneti tünetekkel
- Infarktus – agyszövetelhalás, melynek oka a nagyerek elzáródása/kiserek
károsodása/embólia
2. Haemorrhagiás: vérzéses
- 1000 lakosra számított összes stroke-betegek száma (prevalenciája) kb. 5
- Demográfiai megoszlását (mortalitását) számos tényező befolyásolja, idős korban
gyakoribb
- Rizikó tényezők: magas vérnyomás (hipertónia), cukorbetegség, magas
vérzsírtartalom, magas vérlemezkeszám, ér- és szívbetegségek, dohányzás, alkohol,
drog, súlyfelesleg…
- Télen és tavasszal nagyobb a gyakorisága

3. Az agyi vérkeringés:
Az agykéreg sejtjei oxigénhiányra a legérzékenyebbek, mivel a központi idegrendszerben
nincs oxigéntartalék, és a glukóz- és glikogéntartalék is csak 2-3 percre biztosít
energiaforrást. Ebből adódóan ha az agyi vérátáramlás csökken, akkor folyamatos oxigén-
és glukózellátási zavar jön létre.
 Az agyat ellátó erek és a kollaterális keringés
Az agyat a két carotis, illetve a vertebrális rendszer látja el vérrel. A kollaterálisok
funkcionálását számos tényező befolyásolja, nagyon lényeges az érszakasz elzáródásának
folyamata, időtartama. A lassan kialakuló érelzáródás kedvezőbb a hatékony kollaterális
keringés kialakulása szempontjából.
 Az agyi vérkeringés szabályozása
Az agyi vérkeringés többé-kevésbé stabil, független a vérnyomástól. Az agyi erekben
kialakult nyomás függ a nyomásviszonyoktól, valamint az érszakasz hosszától, átmérőjétől
és a vér viskozitásától.
 Az agyi vérkeringés regulációjának mechanizmusa
 Neurogén: az agyi artériák adrenerg szűkítő és kolinerg tágító beidegzést kapnak, a
paraszimpatikus beidegzés eredete tisztázatlan
 Kémiai: az oxigéncsökkentés és a vér szén-dioxid mennyiségének fokozódása
értágító (vazodilatátor) hatású
  Metabolikus: a fokozott metabolizmus az aktív agyi területeken fokozott
véráramlással jár
 Autoreguláció: az erek simaizomzatának automatizációja
 Véralvadás
A homeosztázis fenntartásáért az erek intimája, a trombociták, az alvadáso és fibrinolitikus
rendszer harmonikus működése a felelős
 Az agy-vér gát károsodása
Leggyakoribb szövődménye az agyödéma

4. Az agyi keringészavarok főbb formái:

A modern képalkotó eljárások lehetővé tették a legmegfelelőbb csoportosítást.
 Trombózis:
A tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki, gyakran alvás közben, és a beteg csak felébredés után
észleli. Az érelzáródást mésztartalmú koleszterintrombus okozza.
 Hipoperfúziós mechanizmusú stroke:
Szintén éjszaka, alvás közben alakulnak ki a tünetek, az agyi artériákon többszörös szűkület van.
 Agyembólia:
A napi aktivitás közben hirtelen kezdet jellemzi. A tünetek kezdetben hortelen súlyossággal
jelentkeznek, majd mérséklődnek. Az embolus részlegesen feloldódhat vagy feldarabolódva kisebb
ágakba továbbjuthat.

5. Az érelzáródást követő fontosabb neurológiai tünetek:

Eleinte lehet, hogy tünetmentes marad (a carotis interna lassú elzáródása miatt), esetleg
TIA (lásd fent) kíséri. Hirtelen elzáródás esetén nagyobb károsodások lehetnek, a tünetek
kialakulásában nagy szerepe van a kollaterálisok funkcionális fejlettségének.
Gyakori kóros elváltozások:
- Keringészavart nem okozó plaque(ok)
- Keringészavart okozó szűkület
- Érelzáródás

6. Agyvérzés (haemorrhagia cerebri):

 A tünetek között gyakori a hipertónia (a betegek 60-80%-ában)
 Az intrakraniális nyo ás fokozódása brahikardiát okoz
 A tudatzavar korán lép fel, a mentális működésre jellemző a fluktáció
 Az agyállományi károsodás leggyakoribb tünetei a hemiparézis és az afázia

7. Subarachnoideális vérzés (SAV):

Artériás vérzés
 A betegség eloszlásában szezonális halmozódás észlelhető, ősszel és tavasszal fordul
elő
 Kisebb erőfeszítésnél hirtelen éles fejfájás (általában hátul)
 Régen: nagy volt a halálozási arány (mortalitás)
 Ma: az idegsebészeti műtéti lehetőségek megváltoztatták ezt
 Tünetei: heves fejfájás, tarkó kötötté válása, tudatzavar, vegetatív idegrendszeri
működészavar, láz
 Mi okozhatja: baleset, tumor, véralvadási betegségek, meningoencephalitisek,
intracerebrális vérzés
 8. A stroke-ot követő személyiségváltozások, intellektuális deficitek és affektív
zavarok:
- Gyakoriak a neurológiai maradványtünetek
- A változás (személyiségbeli) függ az agyi károsodás helyétől és kiterjedésétől, az új
életmód feldolgozási módjától, a pszichés reakcióktól, a környezettől, és annak
visszajelzéseitől
- Jellemző az emocionális labilitás
- Stroke utáni depresszió: a betegek 35%-ánál a betegség után fél éven belül
jelentkezik
- Okai: agyi károsodás és az új élethelyzet negatív feldolgozása
- A domináns kortikális és szubkortikális agyi károsodások vezetnek elsősorban
depresszióhoz
- Post stroke demencia: károsodik a memória, az elvont gondolkodás, az új
élethelyzetekben, feladatokban való tájékozódás
- Kialakulása elsősorban a domináns frontális területi károsodáshoz köthető
- Drogok és a stroke: a heroinhasználat (és más drogok is ehhez hasonlóan) egyik
halállal járó szövődménye lehet a stroke, vérnyomáskiugrást okoz, amelyet
agyödéma, agyvérzés kísérhet

Trombózisnál alvadás gátlót kell adni.

 Epilepsziák
(205.o. – 222.o.)

Az epilepszia lehet önálló (genuin) betegség, vagy más betegség tüneti megnyilvánulása
(szimptómás). Hirtelen kezdődő, viszonylag azonos formában ismétlődő rohamok jellemzik, melyek
lehetnek motorosak, szenzorosak, vegetatívak, pszichések. Lehetnek önmagukban egyedül, vagy
társultan tudatzavarral, eszméletvesztéssel. A rohamokat meghatározott neuroncsoportok hirtelen,
egyidejú, nagy intenzitású elektromos kisülése okozza, s az EEG-ben a mintázatok tökéletesen
regisztrálhatók. Egy része genetikailag meghatározott, azaz öröklődő, míg más része szerzett,
többnyire neurológiai betegség (pl. egy agysérülés után). Az epilepszia a második leggyakoribb
kórkép a stroke után. Életkor tekintetében két csúcs van, az egyik csecsemő- és kisgyermekkorban, a
másik 70 éves kor felett. Csecsemő- és újszülöttkorban a leggyakoribb az epilepszia, melynek
hátterében általában perinatális agysérülés áll.

Az epilepsziában szenvedőknek állandó gondozásra és rendszeres ellenőrzésre van szükségük. A

betegség feldolgozásában, az egzisztenciális gondok megbeszélésében segítségre szorulnak a
betegek. Fokozott figyelemmel kell kísérni az epilepsziás gyermekek kognitív fejlődését, ugyanis a
gyermek emocionális, kommunikációs, pszichoszexuális fejlődése zavart szenvedhet.

Magyarországi adat: feltehetően 60-70 ezer ilyen beteg van.

1. Miért/mitől alakul ki?

Kialakulásának rengeteg oka van, minden, ami egy sejtpopuláció nagymértékű izgalmát
eredményezi, epileptogén hatású. Ilyenek:
- Diszgenetikus zavarok: nagyagykérgi és a hippocampusban lévő sejtcsoportok,
érzékenységük lehet genetikai eredetű.7
- Infekciós ártalmak: agyhártya- és agyvelőgyulladás, agytályog
- Koponyatraumák következményei: vérömlenyek, agyzúzódás, következményes
hegesedés
- Cerebrovaszkuláris megbetegedések: embólia, esetenként trombózis, agyvérzés
- Agytumorok: első tünete lehet az epilepsziás rosszullét
- Metabolikus és toxikus ártalmak: ált. alkalmi rohamokat okoznak, ilyen lehet pl. cukor- és
kalciumcsere-zavarok

2. Patogenezis, azaz a betegség kifejlődése:

 Az epilepsziás működészavar legkönnyebben a kéregben, a hippocampusban és az
amygdalában alakul ki.
 Az idegsejtek membránján az ionok be-és kiáramlását az ioncsatorna környékén elhelyezkedő
speciális receptorok szabályozzák. Ezeknek egy része a központi idegrendszeri izgalomért,
más része a gátlásért felelős.
 Az izgalmi és gátlási folyamatok felbomlása epilepsziás rohamhoz vezet (az izgalmi
folyamatok kerülnek túlsúlyba)
 Az epilepszia szempontjából a legfontosabb csatornák: nátrium-, kálcium-, kloridcsatornák
  Legfontosabb gátló transzmitter: GABA, mely a kloridion-csatorna működését ellenőrzi és
szabályozza. A nucleus niger-ből kiinduló és a thalamuson keresztülhaladó területekbe jutó
GABA-erg rendszer kiemelten fontos, mert nagymértékben csökkenti a görcskészséget
 A tünetek lehetnek izgalmi jellegűek és kiesési tünetek
 Kindling (gerjesztés –) mechanizmus: az epilepsziát okozó sejtcsoport a vele kapcsolatban
lévő sejteket is bevonhatja a folyamatba, erre a temporolimbikus struktúrák sejtjei a
leghajlamosabbak

3. A rohamok osztályozása:
Nemzetközi Epilepsiaellenes Liga (1981) – definiálta és rendszerbe sorolta a különböző
rohamokat. A roham megnyilvánulásait azok az agykéregrészek határozzák meg, ahonnan a
roham kiindul és amelyeket a terjedése során érint.
I. Parciális vagy fokális epilepsziák: az agykéreg körülírt területéről indulnak
A tudat épen marad, legjellemzőbben motoros (pl. 5 percig tartó kézrángatózás),
szenzoros (bizsergés, zsibbadás), ezen kívül látási, hallási, szaglási hallucinációk
Komplex parciális: tudatzavarral jár, ilyenkor automatizmusok lépnek fel, mint pl.
matatás, csámcsogás, de ezekre a beteg utólag nem emlékszik
II. Generalizált rohamok: az agykéreg egész területéről egy időben
Nagy roham, mindkét féltekére átterjed, megfeszül a beteg, utána jön a rángatózás,
alvás kíséri, és zavartságba megy át, de kb. 5 percen belül elmúlik (kivéve a zavartság,
mert az fennmaradhat)
III. Nem osztályozható

4. Az epilepsziás rohamok tünettana:

1. Egyszerű parciális (fokális, lokális) rohamok:
A roham lefolyása:
1. Bevezető tünetek: Egyszerű, parciális tünettel kezdődik, utána gyakoriak a viszcerális
tünetek (gyomortáji kellemetlen érzés), érzéscsalódások (illúziók, hallucinációk),
kognitív zavarok (gondolatrohanás, beszédelakadás, zavart beszéd), emlékezeti
élményzavarok (déja vu + minden ami frontális lebeny), affektív élet zavarai
(szorongási rohamok, félelem, düh, eufória).
2. Tudatzavar: A mélysége is változó, kisebb tudatzavar esetén a környezettel való
kapcsolat részlegesen megmaradhat, de az is előfordulhat, hogy a roham csak
tudatzavarból áll.
3. Motoros tünetek: Ezek lehetnek bevezető tünetek is. Gyakori, hogy a tudatzavar
mellett motoros automatizmusok jelentkezhetnek, ezen időszakra a beteg amnéziás.
 Tiszta motoros rohamok: Görcsök lépnek fel a primer motoros kéreg egy részének izgalmakor, s
az adott izomcsoportra vonatkozó rángás (Kozsevnyikov-szindróma) hosszabb ideig is tarthat, és
nem terjed tovább. A premotoros és szupplementer motoros kéreg izgalmakor a szemek, fej,
vagy az egész törzs ellenoldalra fordul (adverzív roham), ilyenkor az ellenoldali felső végtag
felemelkedik, a fej és a szemek a kéz felé fordulnak. Egyes motoros rohamok pedig intenzív
motoros nyugtalansággal, mozgásviharral járnak.
 Szenzoros rohamok: Ellenoldali testfélen zsibbadás, hangyamászásérzés, meleg/hidegérzés
képezi a roham tünetét. A speciális szenzoros rohamok között a leggyakoribbak az elemi vizuális
hallucinációk.
 Vegetatív rohamok: Tünetei leginkább az elsápadás, kipirulás, izzadás, stb. Ezek általában
komplex rohamok során lépnek fel.

2. Generalizált rohamok:
 Absence-ok: Serdülőkorban észlelhető, 5-20 mp-ig tartó kognitív-viselkedészavar, a környezettel
való kontaktusképtelenség, melynek mélysége változó mértékű. Van az egyszerű absence,
melyben az akaratlagos mozgás hirtelen felfüggesztődik, a szemek mereven előre tekintenek.
Többnyire amnéziával jár, hiperventillációval együtt, mely után fáradt, álmos, monoton helyzet
következik. A másik típushoz motoros jelenségek is társulnak, lehetnek autmatikus mozgások és
vegetatív tünetek. A roham alatt jellemző az EEG mintázatra a tüskekisülések sokasága.
 Myoclonusos rohamok: Finomabb vagy durvább gyors izomkontrakciók jellemzik.
 Clonusos rohamok: Lassú hullámú alvásban gyorsan, egymást követő alacsony amplitúdójú
rángások jellemzőek.
 Tónusos generalizált (axiális) rohamok: A törzs izmai megfeszülnek, melyet a végtagok
szimmetrikus abdukciója és extenziója kísér.
 Tónusvesztéses rohamok: A vázizomzat generalizáltan, hirtelen tónustalanná válik, a beteg
összeesik. Nincs tudatvesztés, a rosszullét pár pillanatig tart, de gyakori a fejsérülés.
 Tónusos-clonusos rohamok: Minden életkorban jelentkezhet. A beteg eszméletét veszti,
összeesik, az egész testben, elsősorban az antigravitációs izmokban tónusfokozódás lép fel.
Esetenként artikulálatlan hangadással kezdődik (epilepsziás kiáltás), mely annak hatására jön
létre, hogy a rekeszizom gyors tónusos összehúzódása a tüdőkből kipréseli a levegőt. Ilyenkor a
beteg kipirul, folyik a nyála. Ezt követi a klónusos fázis, ami az egész testre kiterjedő rángásokból
áll. Miután vége: hullámdepresszió észlelhető, majd a roham előtti EEG mintázat fokozatosan
visszatér. A tudat visszanyerése után a beteg a történtekre amnéziás.

Lennox-Gastaut –szindróma: Többfajta roham jellemzi, prognózisa rossz, mentális retardációval jár, EEG-n többféle
anomáliája regisztrálható.

Status epilepticus: Olyan állapot, mely során egymást követően több roham keletkezik, és a rohamok között a tudat
és/vagy az érintett funkciók teljesen nem normalizálódnak, és mindez legalább fél óráig tart. Életveszélyes állapot,
sürgősségi intézkedést igényel.

4. Személyiségtorzulások:
A temporolimbikus struktúrák működészavara felelős a legtöbb pszichopatológiai
jelenségért, így a személyiség bizonyos jegyeinek torzulásáért is.
Pszichogén rohamok: Pánikszerű, szorongásos állapotok, szomatizációs tünetek.
Álrohamok (/pszichogén rosszullétek) többnyire az alacsony intellektusú
személyeknél tapasztalhatók. Ezeket a valódi rohamtól nehéz elkülöníteni, EEG
monitorozással oldható meg. Szuggesztív úton kiválthatók és megszüntethetők, de a
pszichoterápiának is nagy szerepe van benne.

5. Az epilepszia diagnosztikája:
 Fontos az anamnézis, a tudatvesztés és az amnézia miatt. Precíz jellemzőket kell
megtudni, hiszen a roham gyakran csak az anamnesztikus adatokból rekonstruálható.
Kivizsgálás: EEG, CT, fMRI, SPECT, PET, de a legfontosabb az EEG. A rohamok között
nem láthatóak kóros hullámok, és kóros hullámok esetén sem biztos, hogy
epilepsziáról van szó.
Neuropszichológiai vizsgálatok, a pszichológia jelentősége az epilepsziában: Az
alapbetegséghez (epilepsziához) gyakran társulnak kognitív (beszéd, emlékezet,
gondolkodás), affektív (szorongás, depresszió), és magatartásbeli tünetek (impulzus-
kontroll-zavar). Intellektus-, személyiségvizsgálat, depressziós szorongásskálák
felvétele a legtöbb epilepsziás betegnél nélkülözhetetlen. A betegség
feldolgozásában, életmód kialakításában, pályaválasztásban gyakran szükséges a
pszichológus segítsége.

6. Epilepszia gyógykezelése:
1. Gyógyszeres kezelés: Célja, hogy a rohamok jelentkezését megszüntessük.
Monoterápia az alapelv, súlyos esetekben két gyógyszer kombinációjára van
szükség. Az antiepileptikumok fő jellemzője, hogy gátolják a neuronok
excitatórikus működését.
2. Kognitív terápia: Azon tényezők felépítésére irányul, melyek gátolják a rohamok
fellépését. A rohamprovokáló helyzetek és állapotok elkerülése mellett fontos a
relaxáció és a kognitív magatartásterápia.
3. Fiziológiai módszer: Nem rutinkezelési forma, a beépített, nervus vagust
stimuláló szerkezet néhány epilepsziaformánál rohamgátló hatású lehet.
4. Sebészi beavatkozás: Az utóbbi évtizedekben óriási fejlődésen ment keresztül.
Ennek feltételei: a.) Terápiarezisztancia, azaz ha az életminőség gyógyszeres
kezeléssel nem javítható b.) a rohamindító zóna körülírt agyi területen van
c.) a műtét utáni deficittünetek valószínűsége minél kisebb legyen.
5. Műtéttípusok, az előzőhöz kapcsolódva:
 az agyi lézió eltávolítása
 az egyik agyfélteke eltávolítása
 az egyik agyfélteke funkcionális kapcsolatainak megszakítása
 rostösszeköttetések megszakítása
 kortiko-kortikális összeköttetések megszakítása

Gyulai Ádám (2015. 05.07.)

 Epilepszia: „Szent betegség”
 „Sokféle formában megjelenő riasztó betegség „
 Egy nagyobb idegsejthálózatban abnormális működés lép fel
 Felborul a gátló és serkentő működés, a gátlás elgyengül, kiesik, míg a serkentő Gátlókra azért
van szükség, hogy összehangolja a serkentőket
 kapcsolatok abnormálisan megerősödnek, „mintha lecsapnák a biztosítékot”
 A roham maga egy tünet, betegségnek akkor mondjuk, ha legalább kettő volt már valakinek
  Rohamot mindenkinél ki lehet váltani, akinek van agya (szürkeállománya) – tetracor,
elektrosokk, alkohol (érdemes először a májfunkciót megnézni roham esetén), drogok, lázgörcs
(kisgyermekeknél főleg), antipszichotikumok, antidepresszánsok szedése, alváshiány, villódzó
fények (de itt már hajlam kell rá)
 Gyermek és időskorban gyakoribb, de gyógyszerrel jól kezelhető
 Bármely, központi idegrendszert érintő betegség képes epilepsziás roham kiváltására
 Okai: örökletes betegségek 1/3, szerkezeti károsodás ¼, ismeretlen ½
 Roham alatt nagyon megfeszülnek az izmok, akár a csigolyákat is összeroppanthatja.
 Az epilepsziás roham összetéveszthető az ájulásokkal, a pszichogén rohamokkal,
légzésvisszatartásos rohammal, pánikrohammal

Történelem:

- Mezopotámia-Egyiptom: démonok szállják meg

- Hippokratész: az agy betegsége
- Julius Caesar, gladiátorok
- Nyavalya, frász: visszafelé mondott ima
- 1494: Malleus Maleficarium: az epilepsziás roham a boszorkányok jellemzője
- EEG

Diagnózis:

- Kórelőzmény (rohamleírás vagy cideofelvétel)

- EEG
- Képalkotók

Pszichopatológia:

 70-75%-os érintettség
 Depresszió, szorongás, suicidum
 Epilepsziás személyiségzavar, de ma már nem tartják ezt
 A rohamok (nagyok) erősen károsítják az agyat, minél több van valakinek, annál butább lesz

Pszichogén rohamok:

- Gyakori kiváltó tényező: érzelmi stressz

- Alvás közben vagy egyedül ritka
- Ritka a súlyos sérülés
- Nem ritmusos, hosszan tartó végtagi konvulziók, medence emelgetése, hátra feszülés
- Ettől függetlenül veszélyes, hiszen nem hatnak rá a nyugtató, görcsoldó gyógyszerek, akár
bele is lehet halni

Kezelése:

 Könnyen kezelhető
 70%-ban a gyógyszerek megfogják a rohamokat
 Gyógyszeres terápiák: bromid – legrégebb óta jól bevált gyógyszer, több mint 100 éve, sok
más is van, és egyre kevesebb a mellékhatásuk
  Műtét, ha a helyét be lehet lokalizálni
 Nem szívesen csonkolnak az agyból, csak ha tudják, hogy pontosan honnan indul, és ha
gyógyszerrel már nem kezelhető
 Valamiért a X. agyideg stimulálásával csökken a rohamszám
 Magatartásterápiák, de inkább gyógyszerirányba tolódott el
 Ketogén diéta: főleg gyerekeknél, nagyon zsíros ételeket kell enni

Mit tegyünk?

- A környezetéből távolítsuk el a törékeny tárgyakat

- Nem kell lefogni
- Nem kell a szájába nyúlni
- Stabil oldalfekvésbe tenni
 Agydaganatok
(223.o. – 230.o.)

1. Daganatok:
Jellemzően a központi idegrendszer meghatározott helyén adott életkorban jelentkeznek.
Kontrollálatlan sejtosztódást jelöl a betegség, mértéktelenül szaporodik.
Jóindulatúak: környezetüktől relatíve jól elkülönülnek, könnyebben eltávolíthatók, lassan
nőnek, a sejtek általában „jól differenciálnak”, nem szövik be a környezőket, de a térfogatuk
miatt ugyanúgy nyomják az agyat
Rosszindulatúak: gyorsan nőnek, invazívan terjednek, a környező szöveteket roncsolják

Primer (elsődleges) daganat: adott helyen keletkező

Metasztatikus (másodlagos) daganat: a test valamely helyéről a rosszindulatú daganatsejtek
közvetlenül, de inkább vérkeringéssel kerülnek az agyba

Prognózisuk (várható lefolyás): Függ a jó- illetve rosszindulatúságuktól és lokalizációjuktól az

idegrendszerben. Annál rosszabb indulatúak, minél éretlenebb sejtből származnak, mert így
gyorsabb az osztódási hajlam. Lokalizáció tekintetében létfontosságú helyen rosszabb a
prognózis. Lehet lokális, szomszédsági és távolsági hatásuk.

2. Az agydaganatok tünettana:
Általában valami más panasz miatt fordulnak orvoshoz a betegek.
1. Góctünetek: lokális (belemegy és tönkreteszi), szomszédsági (nyomást fejt ki) és
távolhatási mechanizmussal
- Kezdetben lokális izgalmi tünetek (pozitív tünetek), pl. motoros jelenségek,
epilepsziás rohamok
- Később az idegsejtet pusztítva kiesési tünetek (negatív tünetek), pl. látótérkiesések,
bénulások
- Ha a daganat artériát vagy vénát nyom, akkor távolabbi agyterületeken a
keringészavar okoz tüneteket
2. Általános tünetek: fokozott koponyaűri nyomás okozza
- A koponyaüregben a nyomásviszonyokat az agyállomány, az artériás és vénás
vérmennyiség valamint a liquor összmennyisége határozza meg
- Ezek egymást kompenzálják, így a nyomás viszonylag állandó
- Klinikai tünetek: 1.) Fejfájás – a változó helyű, intenzitású, a liquornyomás átmeneti
fokozódásakor erősödik (pl. köhögéskor) 2.) Hányás, hányinger – a IV.
agykamrában a nyomásfokozódás áttevődik a nyúltvelőre 3.) Szédülés
4.) Szemtünetek – pangásos pupilla: a kitágult vénák miatt a pupillák széle kevésbé
látható, kezdetben csak a széle mosódik el, később az egész pupilla bedomborodik a
szemgolyó belsejébe (hirtelen, rövid ideig tartó látásvesztés, kettőslátás,
pupillaváltozások) 5.) Epilepsziás roham – az első és sokáig az egyetlen tünet
lehet 6.) Tudatzavarok – minden formája és fokozata lehetséges 7.) Kognitív és
személyiségváltozások - karakterváltozás, indítékhiány 8.) Beékelődések – a
 vénák elzáródhatnak, pl tonsillabeékelődésnél hirtelen szív- és légzésbénulás léphet
fel

3. A leggyakoribb agydaganattípusok:
1. Ektodermális
- Glia eredetű tumorok
- Kezelése: gyógyszerekkel, sebészi kezeléssel, de a daganat teljes eltávolítása
általában nem lehetséges, a kemoterápia többnyire hatástalan
- A primer agydaganatok 45-50%-át ezek alkotják
- Minél ősibb sejtből indul ki a daganat, annál rosszabb indulatú
- Glioblastoma multiforme: jellemzően a temporális lebenyből indul ki, gyorsan nő, de
többnyire egy éven belül visszaesik
- Astrocytoma: jó indulatú, lassabb növekedésű, férfiaknál gyakoribb, gyakran
epilepsziás roham az első tünete
- Oligodendroglioma: nem reagál jól sugárkezelésre, de kemoterápiás kezeléssel 5
éves túlélés is elérhető, gyakori a kiújulása
- Medulloblastoma: elsősorban gyerekeknél, gyorsan nő, nagyon rosszindulatú, a
kisagyból indul ki, a liquoron keresztül a központi idegrendszer más helyeire is
kiterjedhet. Jellemző a reggeli fejfájás, hányás, később ataxiák, pupillaödéma, sebészi
eltávolítása nem lehetséges.

2. Mezodermális:
A szarkómák mezodermális eredetű daganatok. Mezodermális sejtek alkotják az
izmokat és a kötőszövetet. Szarkóma például a leiomioszarkóma (az emésztőrendszer
falában található simaizomzat rosszindulatú daganata) és az oszteoszarkóma (a csont
rosszindulatú daganata). A szarkómák rendszerint inkább fiatalabb korban alakulnak
ki.

3. Metasztatikus
- Az agydaganatok 5-10%-át teszik ki
- Általában kicsik, de nagy az ödémakészségük
- Meningeomák: nőknél kétszer gyakoribb, többnyire jóindulatú, tokkal rendelkezik, az
eredményes kezelés ellenére maradandó parézis vagy plégia előfordul
- Akusztikus neurinoms (Schwannoma): a meningeomák mellett a leggyakoribb
jóindulatú daganat, mely 30-50 éves kor körül fordul elő leggyakrabban. Első tünete
a fülzúgás, majd halláscsökkenés, később szédülés. Lassan nő.

Rosszindulatú: nagyon gyorsan romlik, élettel összeegyeztethetlen funkciózavar.

Ependimoma:
Lassan növekszik, keringési zavarok az agyban, gerincvelőbe továbbterjedve bénulást is okozhat
 Az idegrendszer gyulladásos és prionbetegségei
(231.o. – 241.o.)

Az idegrendszer gyulladásos betegségei felléphetnek önálló kórképként vagy más szervek

megbetegedéséhez társulva. Gyulladást okozhatnak: vírusok, baktériumok, gombák, paraziták.
Az idegrendszer védelmét a fertőzésekkel szemben a barrierrendszerek és az immunrendszer
biztosítja.
A gyulladás lehet idegrendszeri struktúra szerint:
- Agyvelőgyulladás = Encephalitis
- Agyhártyagyulladás = Meningitis
- Gerincvelő-gyulladás = Myelitis

1. Meningitisek:
 Leggyakrabban bakteriális eredetűek (ún. gennyes meningitisek)
 Kialakulását többnyire középfülgyulladás vagy tüdőgyulladás előzi meg
 A baktériumok vérrel vagy közvetlen ráterjedéssel jutnak az agyhártyákra
 Panaszok: fejfájás, hányinger-hányás, láz, a betegek fényre, zajra, fájdalmas ingerekre
rendkívül érzékenyek, a tarkó- és a hátizomzat merev
 Neurológiai tünetek: - ezeket meningeális izgalmi tüneteknek nevezzük – a tarkó merev, a
fejet nem lehet előre hajlítani, fekvő helyzetben a térd egy bizonyos szögben behajlik (ez a
Kering-tünet). Súlyosabb esetben felléphet epilepsziás roham is, esetleg tudatzavar.
 Szövődményei: meningeális fibrózis, mely akár vakságot is okozhat
 Terápia: széles spektrumú antibiotikumos kezelés, továbbá szteroidok

2. Vírusos meningitis:
 Széklet, szennyvíz közvetíti a vírusokat, a szervezetbe jutva enyhe gasztrointesztinális vagy
légzőszervi panaszokat okoz
 Tünetek: láz, fejfájás, levertség/izgatottság, tarkókötöttség, hipnoid tudatzavar
 A tünetek néhány nap után enyhülnek, két hét alatt pedig maradéktalanul eltűnnek

3. Agytályog:
 Az agyba a baktériumok keringés útján a vérből, közvetlen átterjedéssel a középfülből és az
orrmelléküregből vagy koponyatrauma során a külvilágból kerülhetnek

4. Neuroluesz:
Négy stádiuma van: 1.) tünetmentes 2.) két éven belül meningitis 3.) 1-12 éven belül az
agyi artériák gyulladása 4.) 15-20 évvel a fertőzés után gerincvelői gyököket támadja
meg

5. Lyme-kór:
 Fertőzött kullancsok csípésével kerül az emberi szervezetbe
 Lefolyásában hasonlít a szifiliszhez
 Első stádium: bőrpír lép fel a csípés helyén (egy hónapon belül), majd a test különböző
helyein, mellette enyhe influenzaszerű tünetek jelentkeznek
 Második stádium: hetekkel, hónapokkal később neurológiai és/vagy kardiológiai tünetek
jelentkeznek – hónapokig tartó enyhe tünetekkel járó meningitis, fájdalommal járó
ideggyulladás és agyideg-károsodások
 Harmadik stádium: ízületi fájdalmak, az SM-hez hasonló demielinizáció
6. Encephalitisek:
 Neurotróp vírusok okozzák
 Általános tünetek: láz, fejfájás, tudatzavar
 Góctünetek: akár epilepsziás roham is előfordulhat, a tünetek súlyossága függ a vírustól
 Agyvelőgyulladás után pszichés elváltozások maradnak vissza, későbbi szövődményként
parkinsonizmus léphet fel

7. Herpesvírusok:
 A vírusok az érzőganglionokban egész élet során jelenvannak
 Herpes labialis: száj körüli bőrterületeken, nyálkahártyákon fellépő hólyagok
 Herpes genitalis: nemi szervek és végbélnyílás körül, nemi úton is terjed

8. Veszettség (Lyssa):
 A vírusátvivő legtöbbször kutya, vagy vadon élő állat
 A vírus a sebben, vagy a körülötte lévő harántcsíkolt izomban elszaporodik, perifériás
idegekbe, retrográd módon a gerincvelőbe, agyvelőbe jut
 Jellemző a magatartásváltozás, a vadon élő állatok megszelídülnek, az ember és a háziállatok
pedig megvadulnak
 Lappangási ideje: 1 hét- 1 év, ez alatt jellemző a láz, fejfájás, hidrofóbia, dühöngés,
szorongás, pszichomotoros nyugtalanság, dühkitörések
 Epilepsziás rohamok, végtagbénulások lépnek fel, végső stádiumban pedig kóma
 Hidrofóbiának is nevezik, mert a nyelés kísérlete a beteg nyelőizmainak a görcsét váltja ki

9. Heine-Medin-betegség:
 Szennyezett vizekből érkezik a vírus, szájon keresztül, a gyomorba
 Első 5 napban: hőemelkedés, enyhe gyomor-bél panaszok, de a fertőzés 91%-a itt meg is áll
 Más esetben a vírus bejut az idegrendszerbe, és a végtagok proximális izmainak a bénulását
okozza
 Kezelés: a légzőizmok bénulásának veszélye miatt intézeti elhelyezés szükséges
 A betegség néhány nap alatt lezajlik, esetenként súlyos bénulásokat maga után hagyva

10. Lassúvírus-fertőzések, prionbetegségek:

 Ezek a fertőzések elsősorban a központi idegrendszert érintik, lappangási idejük
hónapok, évek, többnyire halálhoz vezetve
 Természetes hordozó általában egy faj (ember, kutya, birka…)
 Emberi lassúvírus-betegségek:
- Subacut sclerotizáló panencephalitis (SSPE): módosult kanyaróvírus, nagyon ritka
- Progresszív multifokális leukoencephalopathia (PML): kognitív funkciók leépülése,
személyiségváltozás
- Szerzett immundeficit szindróma (AIDS): HIV vírus okozza

11. Prionbetegségek:
A prionok kicsiny fehérjetartalmú részecskék, melyek DNS-t és RNS-t nem tartalmaznak, lassú
szaporodási ciklusuk van, nem termel a szervezet ellenül antianyagot, ellenállók fizikai és
kémiai szerekkel szemben.
 Emberi prionbetegségek:
- Kuru: a kisagyat támadja, a kannibalizmushoz köthető, tünetei a járásnehézség, ataxia,
tremor, és állandóan mosolygó, nevetésre emlékeztető arcküllem (faciális dystonia – „nevető
halál”), végül demencia
- CJD (Creutzfeldt-Jakob betegség): a leggyakoribb emberi prionbetegség, vezető tünetei a
memorikus funkciók gyors hanyatlása, személyiségváltozás, járászavar, végül rigid
akinetizmus és mutizmus. Gyors lefolyású, ált. az 55. év után lép fel
- GSS (Gerstmann-Sträussler-Scheinker-szindróma): öröklődő, demenciával jár
- FFI (Fatal Familial Insomnia): legfőbb tünete az alvásképtelenség, fokozódó álmatlanság,
vegetatív zavarok, hormonelváltozások, szintén örökletes
 Sclerosis Multiplex
(242.o. – 248.o.)

Hátterében a központi idegrendszer mielinhüvelyének károsodása áll. Kialakulása pontosan nem

ismert, de környezeti faktorokra és főként autoimmun folyamatokra számos adat van. Primer
infekció után késleltetett autoimmun folyamat lehet a kialakulásának az alapja. A vírusnak és a
mielinhüvelynek van azonos strukturális része.
Furcsa eloszlást mutat a betegség előfordulása a Földön. Megfigyelhető, hogy észak felé haladva
növekszik az előfordulási gyakoriság, ami a környezeti tényezők jelentőségére hívja fel a figyelmet.
Megfigyelések alapján a 15. életév alatt a környezeti tényezők meghatározó jellegűek az SM
kialakulásában. SM-ben 2-3-szor nagyobb a nők aránya, és az esetek 2/3-ában a betegség kezdete 20-
40. év közötti életkorban van.

1. Típusai:
- Kevert formában: gerincvelő, agytörzs, cerebellum (kisagy) és látóideg károsodása
- Spinális típusban: gerincvelői károsodás miatt jellemző a paraparézis (alsó végtagokat
érintő izomgyengeség), ataxia (koordinálatlan izommozgás), alsó végtagi érzészavar
- Cerebelláris formában: az agytörzs és a cerebellum érintettsége jellemző

2. Kórlefolyás tekintetében:
- intermittáló, schubokban (rohamokban) zajló folyamat, ahol rosszabbodó és javuló
fázisok jellemzőek
- a krónikus progresszív formára az egyenletes idegrendszeri károsodás és progrediáló
(előrehaladó) tünettan észlelhető

3. Tünetek:
 Kezdeti tünetek: gyengeség, zsibbadás, Lhermitte-tünet (a fej hirtelen előre hajlításakor a
gerincoszlopon áramszerű ütés érzés), látásromlás
 Szemmozgészavarok: gyakori a VI. szemideg parézise (bénulása)
 Egyéb agyidegtünetek: izolált működészavar, arcon érzészavar, szédülés, fülzúgás
 Motoros tünetek: gyengeség, jelentős számban válnak járásképtelenné a betegek, végtag- és
törzsataxia
 Szenzoros tünetek: zsibbadások, szorító, csavaró, égető érzés a végtagokban, törzsön
 Vegetatív idegrendszeri tünetek: vizelettartási nehézség, gyakori obstipáció (székrekedés),
pszichés állapot – moria (kritikátlan eufória/”morbid optimizmus), depresszió, memóriazavar

4. Klinikai lefolyás és prognózis (előrejelzés):

Az először fellépő tünet a betegek 80%-ánál maradéktalanul elmúlik. A későbbiekben teljesen
kiszámíthatatlan gyakorisággal jelentkeznek, nem megjósolhatóan, de idővel egyre több
maradványtünet lesz.

5. Laboratóriumi vizsgálatok:
Liquorvizsgálat – a gamma-globulin százalékos aránya megnő. A diagnózisban a legfontosabb
vizsgálat az MRI, és a kiváltott potenciál vizsgálatok.
6. Szexuális zavarok:
- Szervi vagy pszichés okok.
Masters és Johnson terápiája szexuális funkciózavarok kezelésére, 1970 körül: 3 lépés – 1.
Ismerkedés, meztelenül fekszenek egymás mellett, érintkezés nélkül 2. Pár hét után még
mindig tiltott a közösülés, de nincs tiltott testrész, nem szabad közben beszélni 3. Konzultálás
a terapeutával, ha minden oké, akkor fel lehet venni a közösülési pozíciót, orgazmus elérése

Szexuális funkciók az SM-ben:

Funkció: vegetatív, ösztönök, nem irányítható, 3x-os beidegződés: paraszimpatikus (ejtőzés,
alvás közben…) , szimpatikus (pulzus, vérnyomás, anyagcsere felfelé), szomatikus
Reflexes: gerincvelőhöz kötött automatikus működés – reflexes erekció
Szexuális válasz szakaszai: izgalmi – plató – orgazmus – oldódás, hasonló jelemségek nőknél
és férfiaknál

Funkciózavarok: érdeklődés vagy végrehajtási képesség elvesztése, meg kell maradni

elfogadott viselkedési formák között – ez sok pszichés zavart okoz (pl.: maszturbáció =
bűntudat), a testünk különböző, ezért a szexuális magatartás is egyéni
Zavarok: orgazmuszavarok (tanult képesség, ami élete végéig megmarad)

Pszichoszexuális zavarok: öröklés és környezeti hatások, szülői minta (testi örömök

elutasítása)

Zavarok SM-ben: gyakoriak (50-92%), hátrányos az életminőség szempontjából, fizikai és

pszichológiai tényezők, házasság megromlása -> Okai: szöveti károsodások, gyógyszer…
Félelem: csökken az érdeklődés és a bizalom, test megváltozása (így éli meg a betegséget)
1. Elsődleges zavarok: van-e kedve (libidó), zsibbadás, genitális érzészavar, gyengébb
ritkább orgazmus, merevedési zavar, lubrikáció hiánya, hüvelyfal tónusfalának zavara –
együtt jár a gátizmok görcsös összehúzódásával), medencefenék izomgyengesége (intim
tornával lehet javítani)
2. Másodlagos zavar: fáradékonyság, izommerevség, remegés, izomgyengeség, vizelési
zavar – kényelmetlenség, kognitív zavar, gyógyszerek (antidepresszánsok, anticholinerg,
izomlazítók)
3. Harmadlagos: „rokkantként nem lehetek vonzó”, „terhére vagyok”, „nem lehetek
egyszerre gondozó és szerető”

Erről jó beszélni:
Mindkét nemnél előfordulhat, mindkét nem nehezen beszél róla. Érdemes külön találkozást
szentelni ennek a témának. A partner érezheti azt sok esetben, hogy ő a hibás, fontos
tisztázni, hogy nem ő tehet róla!

Fontos:
SM-ben a fogamzóképessé megmaradm és a hormonális tabletta NEM ellenjavallt!
(neuronális betegségeknél nem!)
 Hamar el kell kezdeni a beteg gondozását, alkalmazkodás, aktív megküzdési stratégia (hiszen
fiatal korától kezdve meg kell küzdenie a betegnek), szexterápia

Mentőkérdés:
Idegrendszeri funkciók:
- Érzés
- Gondolkodás
- Koordináció
- Mozgás
 Demenciák
(249.o. – 267.o.)

A demencia vezető tünetei a memóriazavar, személyiség- és viselkedésváltozás illetve a környezetbe

való beilleszkedési nehézség.
Olyan komplex kognitív funkciózavar, melynek fő ismérvei:
- Emlékezetzavar
- Egy vagy több kognitív zavar a következőkből: afázia, apraxia, agnózia, egzekutív (végrehajtó)
működészavar
- zavar a beteg szociális és foglalkozási tevékenységeiben

Enyhe kognitív zavar: Ebben az esetben az emlékezetzavar esetleges, míg a demenciánál obligát
(elmaradhatatlan). A szociális zavar mértéke nem kifejezett. 15%-ban követi a betegséget Alzheimer-
kór.

1. Demenciák osztályozása:

Lokalizáció szerint:
- Kortikális típus: LTM és STM működészavara jellemzi. A nyelvi funkciók zavarai lehetnek a
tünetek között, ide tartozik pl. az Alzheimer-kór is.
- Szubkortikális típus: A struktúrák károsodása miatt szenved zavart az aktivitás, figyelem,
motiváció. Jellemzők az affektív élet- és viselkedészavarok, a mentális lassulás. Habár az LTM
nem károsodik, nehézzé válik az ahhoz való hozzájutás. Ide tartozik pl. a Parkinson-kór.

Etiológia (ok-okozati összefüggés) szerint:

- Központi idegrendszer degeneratív (kopásos) megbetegedéseivel járó demenciák (Alzheimer-
kór, Parkinson-kór, Huntington-kór…)
- Nem degeneratív idegrendszeri betegségeket kísérő demenciák (gyulladásos és
prionbetegségek, traumás elváltozások, daganatok…)
- Belgyógyászati betegségekhez társuló demenciák (anyagcsere- és hormonális zavarok, B-
vitaminok hiánybetegségei…)
- Exogén, toxikus ártalmak (alkoholizmus, mérgezések…)

2. Demenciával járó primer degeneratív betegségek:

Ezeknél a demenciáknál az ideg- és gliasejtekben kóros fehérjék aggregátumaiból álló
fonalszerű zárványok találhatók. A kóros fehérjék termelése génhibák következménye.

o Alzheimer-kór:
A demenciák leggyakoribb formája (idősebb korosztály demenciáinak 50-60%-a AK)
 10%-ban kimutatható familiaritás, mely domináns módon öröklődik
 Lappangó kezdet és progresszív (folyamatos) lefolyás
 Először enyhe memóriazavar, majd fokozatosan, teljes emlékezetvesztés
 Először enyhe beszédzavar, majd globális afázia
 Emocionális és magatartászavarok, melyek teljes izolációt okoznak a környezettől
 Türelmetlenség, irritabilitás, verbális és fizikális agresszív kitörések
 Pszichotikus tünetek: érzékcsalódások, paranoid megnyilvánulások, hallucinációk
 Végállapotban: járásképtelenség, vizelet-és székletinkontingencia
 Leggyakoribb halálok: tüdőgyulladás
 A jellegzetes szövettani elváltozások több évtizeddel megelőzik a klinikai tüneteket

o Frontotemporális demencia (FTD):

 A betegség a 40-50. évközötti életszakaszban kezdődik, lefolyása 5-15 év.

 Magatartás, személyiség és cselekvéstervezés zavarai
 Csökkent beszédkésztetés, néha motoros afázia is előfordul
 Viselkedésváltozás: sztereotípiák és orális tendenciák
 Pszichózis és rigor (zordság)
 A képalkotó eljárások a frontális és temporális lebenyek atrófiáját mutatják ki

o Frontotemporális lobáris degeneráció (FTLD):

 Többnyire egzekutív és súlyos gondolkodási zavarral jár

 Két jellegzetes klinikai megjelenési formája van: primer progresszív afázia (ez öröklődő) és
szemantikus (súlyos beszédzavar)

o Pick-betegség:

 Az összes demencia 1%-át képezi

 Progresszív affektív zavar, viselkedésanomáliák, nyugtalanság, tapintatlanság, vicckényszer
 Liberációs jelek (szopó-, fogóreflex)
 Kényszercselekvések (ajtó nyitogatása pl.), orális tendenciák (nyelv kiöltögetése)
 Klüver-bucy-szindrómára emlékeztető jelek – teljes gátlástalanság
 A betegség elején nincs betegellátás!
 Frontális lebeny atrófiája (sorvadása)

o Kortikobazális degeneráció (CBD):

 Az agykéreg, bazális ganglionok sejtjeinek pusztulása és degeneratív sejtelváltozások

 Valamely végtag ügyetlensége az első tünet, apraxia és idegenkéz-szindróma mellett
 A járás fokozatosan romlik, végül teljes akinézis alakul ki, mellette mindenre kiterjedő rigor
 Fokozódó gondolkodás- és magatartászavar
o Diffúz kortikális Lewy-test-betegség:

 Primer demencia, melyhez a betegek 90%-ánál Parkinson-kór társul

 Parkinson-kór jelei
 Zavartság, hallucinációk, téveszmék
 Fluktáló (ingadozó) jellegű gondolkodászavar és kognitív teljesítményzavarok
 Gyorsabb kórlefolyás, mint Alzheimer-kórban

3. Terápiája:
A következményes demenciák javulására lehet számítani, amennyiben a kiváltó neurológiai
vagy egyéb betegség gyógyítható. Az agyi anyagcsere-javítók kedvezően hatnak.
 Fejfájás és neuralgiák
(268.o. – 273.o.)

1. Fejfájás:
o Lehet számos betegség kísérő tünete (szemészeti, fülészeti, fogászati), vagy önálló betegség
o Fontos a kórelőzményi adatok ismerete
o A fájdalom minőségi vonatkozásainak, lokalizációjának, időtartamának ismerete
o Gyógyszeres befolyásolhatóság ismerete
o Fejfájás mint önálló betegség:
 Migrén
 A gyakorisága felnőtt populációban 15% körüli
 Nőknél 3-4-szer gyakoribbak
 A rohamok kezdete 20-40 éves korra tehető
 Genetikai meghatározottság
 Provokáló tényezők: időjárás, fényingerek, menses, fogamzásgátló, stressz…
 Kialakulása (patogenezise): legelfogadottabb a vazogén elmélet, miszerint az aura (lent
magyarázat) alatt vérátáramlás-csökkenés lép fel, melyet az értágulat követ, ami a
fájdalomérzésért felelős. A pulzáció a haléntékon kitapintható, erre nyomást gyakorolva a
fájdalom mérséklődik.
 Kezelése: két részből áll, a roham alatti gyógyszeres kezelésből (analgetikumok – enyhébb),
és a roham alatt triptánok alkalmazása, mely a rohamokat 60-80%-ban két órán belül
megszünteti, viszont mivel vazokonstrikciót (érösszehúzódást) okoz, hipertóniás és
koszorúsér-betegségben nem alkalmazhatók. Intervallumkezelés akkor szükséges, ha a
rohamok havi négynél többször fordulnak elő, ez is gyógyszerekkel történik, és a betegnek
kerülnie kell a provokáló tényezőket.
 Négy fázisa lehet:
- Prodomia: enyhe tünetek, sokszor észrevehetetlenül - indokolatlan jókedv, irritábilitás,
különböző ételek megkívánása, ásítás...
- Aura: a rohamok egyharmadában jelentkezik, megjelenési formái: szemtünetek,
szomatoszenzoros tünetek (zsibbadás), parézisek – plégiák, beszédzavar (afázia)
- Fejfájás: ált. homlok- és halántéktájról indul, majd átterjed a fej féloldalára is, esetleg a
tarkóra, heves, lüktető, görcsös fájdalom, intenzitása 1-2 óra alatt eléri a maximumot, és
hányinger, hasmenés is jelentkezhet. Időtartama 6-2 4 óra lehet, a roham múltával
gyakori vizelés jelentkezhet.
- Kimerültség, fáradtságérzés, koncentrálási nehézség: fejfájás után 24 óráig előfordulhat

 Cluster fejfájás
 Jellemzően éjszaka jelentkezik – mérhetetlen szenvedést okoz
 Gyakran fizikai és emocionális dekompenzációhoz vezet
 Elnevezése a fejfájás halmazokban, csoportokban való megjelenésére utal
 A migrénnél ritkább, nőknél ez is gyakoribb
 Genetikai meghatározottsága nem igazolt
 Alkalmanként 150-180 percig tart, a fájdalom a szem körüli-mögötti területre lokalizálódik,
de távolabbi területekre is kisugározódhat
  A ciklus alatt a beteg többnyire ugyanabban az időben 1-3 rohamon esik át naponta
 Alkohollal provokálható, és a betegek gyakran erős dohányosok
 Kialakulása (patogenezise): vaszkuláris és neurogén mechanizmusok, paraszimpatikus
túlműködés (ebből adódik az orrfolyás, könnyezés), s az azonos időben való jelentkezés
valószínüsíti a hipotalamusz szerepét („biológiai óra”)
 Kezelés: roham alatti gyógykezelés, injekcióban, ezek sumatriptán-készítmények, de
megkísérelhető oxigénbelélegeztetés is
 Az életkor előrehaladtával mérséklődhet

 Tenziós típusú
 Kezdete valamilyen stresszhatással áll összefüggésben, és általában epizodikus formában
indul
 Krónikussá válhat, ilyenkor szinte naponta jelentkezik
 Az összes fejfájás 90%-a tartozik ebbe a kategóriába
 Makacs fejfájásforma, a betegek életük végéig szenvedhetnek tőle, úgy, hogy a rohamok
naponta jelentkeznek
 A betegek 75%-a nő
 Megjelenése: kétoldali lokalizációjú, állandó jellegű, intenzitása a nap folyamán változhat,
nyomásérzés, szorítás
 Kialakulása (patogenezis): a depresszió, anxietiás (szorongás) gyakori a betegek között –
pszichológiai típusú betegség, emocionális zavarokkal a háttérben
 Kezelése: nem szteroid antireumatikumok, esetleg koffeinnel kombinálva, illetve a
háttérben lévő affektív zavarok kezelése

 Krónikus paroxizmális hemikrania

 Ritka, hasonlít a cluster típusú fejfájáshoz
 Szinte csak nőknél
 Rövidebb időtartamű rohamok: 1-2 percig tartanak, naponta 10-20-szor is
 A kialakulása teljesen ismeretlen

o Tüneti fejfájások:
 Neurológiai betegségeket kísérő fejfájások

2. Neuralgiák
Valamely agyideg vagy ideggyök ellátási területén fellépő heves fájdalmak.
o Trigeminus neuralgia (a legtípusosabb):
 30-40. életév körül lép fel, hirtelen heves, megsemmisülésérzéssel kísért villmcsapásszerű
fájdalmak
 Pár pillanatig, maximum 1-2 percig tartanak, naponta gyakran jelentkezik, akár hónapokig,
évekig eltarthat
 Ticzónák ingerlésével kiváltható, pl. száj, arc érintése, kiválthatja rágás, nyelés, mosakodás,
stb…
 Kezelése: Egyéb betegség kizárása után lehet elkezdeni a beteg kezelését, de a betegek
egyharmada a gyógyszerekre nem reagál
 Az alvás és zavarai
(274.o. – 276.o.)

Az alvás-ébrenlét ciklusának szabályozó neurohumorális rendszerei az agytörzsben és a diencephalonban

(köztiagyban) találhatók.

Az alvás fázisai az EEG hullámainak változásával jól követhetők.

 Szendergés: 4-7 Hz-s théta hullámok

 Felületes alvás: 2-4 Hz-s théta és delta (alvási orsók,
K-komplexumok)
 Középmély alvás: a delta tevékenység dominál
 Mélyalvás: delta hullámok, nagy amplitúdó

Lassú hullámú alvás: REM-fázis:

o az izomzat tónusa csökken
o szemmozgások megszűnnek
o pulzusszám, vérnyomás, testhőmérséklet
csökken
o légzés lelassul
A mélyalvást követően a REM-fázisok jönnek. Egy
álomfázis végétől a következő álomfázisig tartó
periódus alkot egy alvásciklust, ennek időtartama kb. csökkenő tendenciájú.
90 perc. Egy éjszaka alatt 5-7 ciklus követi egymást,
o ébrenléthez hasonló agyi elektromos
tevékenység
o megnő a hullámok frekvenciája
o csökken a hullámok feszültsége
o szakkadikus szemmozgások
o nehéz ébreszthetőség
o álmok, végtagrángások
o növekvő pulzusszám, vérnyomás,
testhőmérséklet
és ébredéshez közeledve folyamatosan nő a REM-
fázisok időtartama, az alvás mélysége azonban

Alvászavarok (Dyssomniák): Insomnia (alváselégtelenség), és Hypersomnia (túlalvás)

1. Obstruktív alvási apnoe (OSAS): két formája van – perifériás és centrális

- Perifériás: Alvás közben a légutak elégtelenül működnek, férfiaknál 10-szer gyakoribb, mint
nőknél. Jellemző a horkolás, a 10 mp-t meghaladó légzéskimaradás, durva mozgásokkal kísért
felhorkanás, verejtékezés, ébredéskor fáradtság, fejfájás. Okai lehetnek pl. a dohányzás,
alkoholfogyasztás, elhízás… Egyórai alvás alatt 5-10 apnoés szakasz is lehet.
- Centrális: Az agytörzsi légzőközpont diszfunkciója. Az egészséges csecsemők hirtelen
halálát valószínű, hogy agytörzsi légzésszabályozás okozza.
 2. Narkolepszia: Genetikusan determinált betegség, mely kb. a 20. életév körül kezdődik. Éber
állapotban ellenállhatatlan alváskényszer lép fel (REM-fázis), s a roham akár fél óráig is
eltarthat. Ébredés után a beteg frissnek, kipihentnek érzi magát.
Ehhez társulhat:
- Katalepszia: emocionális hatásra hirtelen csökken az izomtónus, a beteg összeesik, de a
tudat megtartott
- Hypnagog hallucinációk: alvás-ébredés határán vizuális és akusztikus hallucinációk lépnek
fel
- Ébredési paralízis: ébredés után mozgásképtelenség, de a tudat tiszta

Paraszomniák:

1. Lassú hullámú alvásban észlelhetők: alvajárás, alvás közbeni beszés, felriadás, félelemérzés,
fogcsikorgatás
2. REM-fázisban előfordulók: lidérces álom, paralízis
 Alkoholbetegségek
(277.o. – 279.o.)

Az etilalkohol a gyomorból és a béltraktusból diffúzióval kerül a szervezetbe. Vízoldékonysága révén

minden szövetbe és sejtbe eljut, és befolyásolja a zsír-, fehérje-, szénhidrát-anyagcserét, valamint a
vitaminforgalmat.

1. Akut alkoholhatás:
Alkoholmennyiségtől függöen:
- Enyhe alkoholos állapot: „Spicces”, a prefrontális lebeny működészavarát okozza
- Közepes alkoholos állapot: nehéz beszéd, egyensúlyzavar, csökkent kritikai érzés, affektív
kitörések
- Súlyos mérgezéses állapot: tudatzavar, sopor (öntudatlanság), kóma, az agytörzs
működészavara miatt
- Igen súlyos: keringés-összeomlás és légzésbénulás, agytörzs működészavara

2. Krónikus alkoholizmusból fakadó betegségek:

 Belgyógyászati: gyomorhurut, májbetegségek, hasnyálmirigy-gyulladás, szívizom-elfajulás
 Neurológiai: sejtműködészavar, sejtpusztulás, mielinhüvely károsodása, degeneratív
elváltozások az érfalban
 Alkoholizmushoz társuló kórképek: izombetegség, perifériás idegkárosodás, gerincvelői
elváltozás, agytörzsi károsodások, B1 vitamin anyagcserezavar és ebből kifolyólag
Wernicke-encephalopathia és Korsakoff-szindróma

o Wernicke-encephalopathia: III.-IV. agykamra körüli struktúrákban kóros erek, bevérzések láthatók. Klinikai tünetei a
szemizombénulások, indítékszegénység (apátia), memóriazavar, tudatzavar
o Korsakoff-szindróma: Szövettanilag ugyanaz, mint a Wernicke, jellemzői at STM-zavar, retrográd és anterográd
amnézia, dezorientáció (térben/időben), konfabuláció.

3. Alkoholfogyasztás és epilepszia:
Az alkohol oka lehet epilepsziás fókusz kialakulásának, és epilepsziás rosszullétet tud
provokálni. Krónikus alkoholizmusban az alkohol megvonása okozhat epilepsziás rosszullétet.

4. Pszichiátriai vonatkozások:
1. Patológiás részegség: Akár kis mennyiségű alkohol fogyasztásánál is felléphet tudatzavar,
hallucináció, melyekre a beteg a későbbiekben amnéziás. Ilyenkor kriminális/értelmetlen
cselekedetek is előfordulhatnak.
2. Delirium tremens: Krónikus alkoholizmusban alkoholmegvonást követően lép fel.
Komplex anyagcserezavar jellemzi. Tünetei: kézremegés, vegetatív tünetek, izgatottság,
szorongás, tudatzavar, hallucinációk
3. Akusztikus hallucinózis: Vádló hallucinációk lépnek fel tiszta tudat mellett.
4. Alkoholos paranoia és féltékenység: Téveszme-rendszer, többnyire férfiaknál
megfigyelhető.