1. Az emberi szervezet morfológiai felépítése.

 Protoplazma
– az élő szervezetet felépítő anyag
– bonyolult, félig folyékony, kolloidális rendszer
– összetevői: víz, szerves anyagok (fehérje, szénhidrát, lipid) és szervetlen anyagok (nátrium-,
kálium-, magnéziumsók), fermentumok (ezek is fehérjék)

 Sejt
– a protoplazma legdifferenciáltabb formája
– alakja: változatos, a környezet hatására nagy mértékben változhat
– nagysága: tág határok között mozog, az emberi tesi sejtjeinek mérete általában 0,01-0,03 mm
– alkotórészei:
1. citoplazma/ sejttest: a sejt magon
kívüli része
2. sejtorganellumok/ alakos elemek
(sejtközpont,
mitokondriumok,
riboszómák,
endoplazmatikus
retikulum, Golgi készülék,
sehtmembrán)
3. sejtmag
– A sejtjelenségek:
1.sejtanyagcsere
2.sejtmozgás
3.ingerlékenység
4.sejtnövekedés
5.sejtosztódás

 Szövetek: Egy funkció végzésére differenciálódott sejtek összessége

– munkamegosztáson alapuló biológiai szerveződéssel fejlődtek ki
– Fajtái:
1. Hámszövet: testünk külső és belső felszínét borítja (nincsenek benne erek)
(Fedőhám, érzékhám, felszívóhám, mirigyhám)
2. Kötő-, és támasztószövetek: kitöltik az egyes szervek közti tereket, illetve a
támasztók alkotják a testünk vázát
3. Izomszövet: összehúzóképes (simaizom, harántcsíkolt izom, szívizom)
4. Idegszövet: képes a környezet hatásait felfogni, ingerületet létrehozni, a keletkező
ingerületet tovavezetni és reagálni rájuk (szerkezeti és működési egysége a neuron)

 Szervek, szervrendszerek
Szervek: az azonos működés szolgálatában álló különböző szövetek szervekké egyesülnek (a
különböző szövetfajták funkciójának összhangja biztosítja a szerv működését)
A szervezet szervrendszerekből épül fel, amelyek az idegrendszer és a hormonokat termelő belső
elválasztású mirigyek közös irányítása alatt működnek.
Szervrendszerek:
I. Mozgásrendszer
Csontvázrendszer
Izomrendszer
II. A keringési szervek rendszere
III. Zsigeri rendszerek
Emésztőrendszer
 Légzőrendszer
Vizeletkiválasztó rendszer
A nemi szervek rendszere
IV. A szabályozási szervek rendszerei
A belső elválasztású mirigyek rendszere
Idegrendszer
V. Az érzékszervek rendszere

A szervezetet az élő anyagnak, a protoplazmának, különböző szerveződési formái, a sejtek és a

sejtközötti állomány építi fel. A sejt életjelenségei a sejtet felépítő szerkezeti elemek, a mag és a
citoplazma kémiai felépítésének, enzimösszetevőinek függvényei. AZ azonos felépítésű és
működésű sejtek összeségét szövetnek nevezzük. A négy alapszövetfajta: a hám-, kötő- és
támasztó-, az izom- és az idegszövet. Egy-egy funkció elvégzésére a különböző szövetek
szervekké egyesülnek. A különböző életműködéseket (mozgás, keringés, zsigeri működés,
szabályozás, érzékelés) a különféle szerveket magukba foglaló szervrendszerek végzik. A
szervrendszerek összesége a szervezet.

B, Gyermekkori fertőzések (bárányhimlő, rubeola, skarlát)

Rubeola/ Rózsahimlő

 Okozója: VÍRUS (cseppfertőzéssel terjed, 4 nappal a kiütések előtt és 1 héttel utánuk is fertőz, ha
valaki egyszer elkapja, egész életére immunitást szerez)
 Tünetei: láz, orrfolyás, tüsszögés, torokfájás, köhögés, nyaki nyirokcsomók megduzzadnak, fáradtság,
aztán gombostű fejnyi vagy lencsényi, rózsaszínű kiütések az arcon majd az egész testen (felnőtteknél
súlyosabbak a tünetek)
 Kezelése: orvosság nincs, 2-3 héten belül múlnak el a tünetek
Javaslatok: paracetamol(izomfájdalmak csökkentése, lázcsillapítás), ágynyugalom, folyadékfogyasztás,
párásítás
 Szövődményei: ritka, de lehet tüdőgyulladás vagy agyvelőgyulladás, fül fertőzéses megbetegedése,
hörgőgyulladás
 Megelőzés: kötelező VÉDŐOLTÁS (15 hónaposan, majd 11 évesen)

Bárányhimlő

 Okozója: VÍRUS (zoster vírus) (felnőtteknél súlyosabb) Cseppfertőzéssel terjed. Aki egyszer átesett
rajta, immunitást szerez.
 Tünetei: Jellegzetes piros, viszkető pöttyök. Nem túl magas láz. Vörös göböcskék, kiütések a fülek
mögött, az arcon, majd az egész testen. Égő, viszkető érzés. Étvágytalanság, gyengeség.
 Kezelése: Tüneti kezelés. Mentolos hintőpor.
 Megelőzése: VÉDŐOLTÁS (nem kötelező)

Vörheny/ skarlát

 Okozója: BAKTÉRIUM (főleg hideg évszakokban jelentkezik, többször is el lehet kapni!!!

cseppfertőzéssel terjed )
 Tünetei: vörös, smirgliszerű kiütések, főleg a törzsön és a végtagokon, nem viszketnek, de a bőr egy
idő után hámlani kezd, a nyelv vörös és göröngyös lesz, arcpír, a száj körül sápadtsággal
Kialakulhat torokgyulladás, torokfájás, láz, hasfájás, nyirokcsomó-megnagyobbodás
 Kezelése: antibiotikum(penicillin) (10 napon keresztül), folyadékpótlás
 Megelőzés: NINCS védőoltás
(alapvető higiéniás feltételek
betartása)
 2. Koponya csontjai, nyakcsigolyák felépítése

A fej csontos váza a koponya. Üregében foglal helyet az agyvelő, az érzékszervek, az emésztőrendszer és a
légutak felső szakasza. Nagyobb részét agykoponyacsontok (7 db(3 páratlan és 2 páros)), kisebb elülső részét az
arckoponyacsontok (15 db(6 páros és 3 páratlan)) alkotják.

 Az agykoponya csontjai:
- Nyakszirtcsont: az agykoponya hátsó, alsó részében elhelyezkedő kagyló alakú csont, páratlan,
a hátsó koponyagödröt képezi, alsó felszínén ovális ízfelszín van az első nyakcsigolyával való
ízesüléshez
- Ékcsont: a koponyaalapon középen helyezkedik el, a középső koponyaárok képzésében vesz
részt, páratlan, testében légtartalmú üreg van, felső mélyedésében az agyalapi mirigy fekszik
- Homlokcsont: a homlok csontos alapja, páratlan, a pikkelye üreget zár magába
- Falcsont: a koponyatető középső részének alkotásában vesz részt, páros, lapos csont,
egymáshoz a nyílvarratban illeszkednek
- Halántékcsont: oldalt elhelyezkedő páros csont, a halló-, és az egyensúlyi szervet zárja magába,
belsejében légtartalmú üregrendszer van
 Az arckoponya csontjai:
- Rostacsont: kocka alakú páratlan csont, kisebb részben a koponya, de főképp az orrüreg
vázának alkotója (részei: vízszintes lemez, függőleges lemez, oldalrészek) , a szagló ideg rostjai
lépnek rajta az orrüregből a koponyaüregbe
- Könnycsont: páros, négyszögletes csontlemez, a szemüreg falának elülső részét alkotja
- Orrcsont: hosszúkás, négyszögletes, páros csont, az orrgyököt és az orrhát felső részét képezi
- Ekecsont: a csontos orrsövény alsó részét alkotó csontlemez, páratlan
- Járomcsont: páros csont, külső felszíne az arcot jellegzetessé tevő pofagumót képezi, nyúlványa
a halántékcsont nyúlványával a járomívet alkotja
- Szájpadcsont: L alakú páros csont, függőleges lemeze az orrüreg oldalfalának alkotásában vesz
részt, vízszintes lemeze pedig a kemény szájpad hátulsó részét képezi
- Felső állcsont: páros csont, nem csak a száj-, hanem az orr-, és a szemüreg alkotásában is részt
vesz, belsejében van a tág arcüreg (fognyúlványában vannak az első fogak)
- Állkapocs: az arc alsó részének vázát alkotja, páratlan csont, ízülettel, mozgékonyan
kapcsolódik a koponyához

A koponyán koponyaboltozatot és koponyaalapot különböztetünk meg. A kettő közti határ a szemgödör felső
szélétől a nyakszirtdudorhoz húzott egyenes.

A koponyaboltozat részei: a homlok, a nyakszirt és a halánték

A koponyaalap részei: alkotásában részt vesznek az agykoponya csontjai és a rostacsont, belső felszíne hátrafelé
lépcsőzetesen tagolt, részeit koponyaárkoknak hívjuk (elülső-, középső-, hátulsó koponyaárok)

Az arckoponya üregei:

- csontos szájüreg
- szemüreg
- orrüreg

A koponya csontjainak összeköttetései:

Az állkapocsízület kivételével a koponyacsontok egymással varratos, tehát folytonos összeköttetésben állnak.

Varratok= SUTURÁK:

- koronavarrat: a homlokcsont és a falcsont közötti harántirányú sutura

- lambdavarrat: a falcsontok és a nyakszirtcsont közti sutura
- nyílvarrat: a falcsontokat egymással egyesíti
- pikkelyvarrat: a falcsontot és a halántékcsontot köti össze
Az újszülött koponyája: a suturák helyén még hártyás részek(kutacsok) vannak, mert még nőnek a csontok,
illetve ez könnyíti a szülést.

A nyakcsigolyák felépítése:

A csigolyák a törzs tengelyét képező gerinc csontos elemei. 32-33 csigolyából áll a gerinc, ezeket ízületek,
szalagok és porckorongok kapcsolják össze. (7 nyaki-, 12 háti-, 5 ágyéki-, 5 keresztcsonti-, 3-4 farkcsigolya).
Vannak valódi-, (van csigolyaközti porckorong) és állcsigolyák (összecsontosodtak).

A nyaki csigolyák önálló csontok.

Felépítése általában: bab alakú test + hátrafele induló ív + oldalirányú harántnyúlványok, hátsó tövisnyúlvány,
ízületi nyúlványok

Az Atlas (1. nyakcsigolya) és az axis (2.nyakcs.) a fej hordozására alakult át, és formájában eltér a többi
csigolyától.

Atlas részei: csigolyalyuk, íz felszínek, csigolyaív, hátsó és első gumó, harántnyúlvány

Axis részei:
csigolyalyuk,
csigolyaív,
csigolyatest,
tövisnyúlvány

A VII. nyakcsigolya
eltér: Tövisnyúlványa
aránylag hosszú, hasonlít a felső hátcsigolyákéhoz.

B, Érzékszervek: A szem felépítése. Szembetegségek

Látószerv:

A látószerv(szem) a környezetből fényingereket vesz fel, amelyek révén a tárgyak formájáról, színéről kapunk
információkat. Önálló szerv, de különböző kiegészítő apparátusok tartoznak hozzá.

A látószerv részei:

- szemgolyó
- szemmozgató izmok
- a szem védőkészüléke
- a könnykészülék

A szemgolyó:

Gömb alakú test, a szemüregben zsíros kötőszövetbe ágyazva, szemmozgató izmokkal körülvéve helyezkedik
el. Belsejében fénytörő közegek vannak.

A szem burkai:

Három burokból áll:

1. külső burok -> védő

- a szemgolyó váza
- ezen rögzülnek a szem izmok
- hátsó 4/5 része az ínhártya, fehér színű
- elülső 1/5 része az átlátszó szaruhártya (ennek külső felszínét a könnymirigy termelte
folyadék tartja nedvesen)
2. középső burok -> tápláló
 - a szemgolyó érhálózatát és fényt át nem eresztő pigmentsejtek rétegét tartalmazza, ezért
fekete
- 3 része van: érhártya (ínhártya és retina között), sugártest (csarnokvizet termel, izmai
beállítják a szemlencsét közel-, vagy távol látásra), szivárványhártya (meghatározza a
szem színét, nyílása a pupilla)
3. belső burok -> ingerfelvevő
- 2 rétegből áll, külső: pigmentréteg, belső: ideghártya (retina)

A fénytörő közegek:

A fénysugár különböző fénytörő közegeken át éri el a retinát. (Cornea, csarnokvíz, szemlencse, üvegtest)

 Csarnokvíz: víztiszta folyadék, amely a szemcsarnokot kitölti. A sugártest nyúlványainak érfonalai

termelik.
 Szemlencse: domború, tökéletesen átlátszó, víztiszta test, a szem fő fénytörő közege, fokozni tudja
domborúságát, a függesztő rostok kapcsolják a sugártesthez
 Üvegtest: csaknem gömb alakú, kocsonyás állományú, átlátszó test, kitölti a lencse és a retina közti
területet, fő szerepe a szemgolyó alakjának biztosítása
 Szaruhártya (cornea)

A szemmozgató izmok:

A szemgolyókat a szemüreg hátulsó csontos falán eredő és a szemgolyón tapadó 6-6 karcsú lapos izom
mozgatja.

Közülük 4-4 egyenes, 2-2 pedig ferde lefutású.

A szemgolyó mozgásai rendszerint több izom kombinált működése révén keletkeznek. Bonyolult idegi
mechanizmus szabályozza.

Egyes izmok beidegzési zavara hibás szemmozgásokhoz, kancsalság vezet

A szemmozgató izmokat a III., a IV. és a VI. agyideg látja el mozgató rostokkal.

A szem védőkészülékei:

 Szemhéj: bonyolult felépítésű bőrredők, a szemhéjat elölről befedni és védeni képes (a szemhéjzáró
reflex feltétlen) a rajta elhelyezkedő pillák is a védelmet szolgálják, a pillavázba ágyazottan módosult
faggyú- és verejtékmirigyek találhatók. A faggyúmirigyek feladata a könny korai kicsordulásának
megakadályozása.
 Kötőhártya: érzékeny, vékony hártya, amely beborítja a szemhéjak belső felszínét és szemgolyó
szemrésben szabadon álló részét, járulékos könnymirigyeket találunk benne
 Könnykészülék:
- A könnykészülékek a könnyet termelő mirigyekből és az elvezető rendszerekből állnak
- A könnyet a könnymirigyek termelik, a szemgolyó elülső felszínét, elsősorban a corneát
védi a kiszáradástól, a fagyástól és baktériumölő képességgel is rendelkezik
- A könny a könnymirigy kivezetőcsövén keresztül a szemgolyó elülső felületére jut,
amelyen a sótartalmú folyadék szabadon végigfolyik, majd a belső szemzugban
elhelyezkedő könnytóba gyűlik össze. Innen könnycsatornákon át a könnyzacskóba,
onnan az orr könnyvezetéken keresztül az orrüreg alsó járatába jut

A szem működése:

A fény útja:

szaruhártya(=cornea) -> szemcsarnok -> pupilla -> szemlencse -> üvegtest -> retina= ideghártya: itt vannak a
receptorok(csapok, pálcikák) => ingerületképzés

A szem által alakított kép: fordított állású, kicsinyített, valódi

A szem alkalmazkodó képessége: (=akkomodáció)

 a fény mennyiségéhez: pupilla reflex: tágul: ha kevés a fény ( hogy több jusson a retinára)
szűkül: ha sok a fény (védi az ideghártyát)
 a tárgy távolságához: szemlencsével: közelre nézéskor: a szemlencse domború, a sugártest sima
izmokkal összehúzódik, a rostok pedig megereszkednek
távolra nézéskor: a szemlencse lapos, a sugártest izmai
elernyednek, a lencse függesztő rostok pedig megfeszülnek

Szembetegségek:

 Farkasvakság/éjszakai vakság: egy a látás funkcióinak csökkenésével járó állapot. A farkasvakságban

szenvedő beteg szürkületben, félhomályban feltűnően gyengébben lát, mert a szem nem képes azonnal
alkalmazkodni a fény utáni sötétséghez. Ennek oka a szem ideghártyája széli részein elhelyezkedő
látóidegsejtek, a pálcikák pusztulása, vagy működésképtelenné válása. A pálcikák pusztulásának két fő
oka az A-vitamin hiánya vagy egy veleszületett betegség(csoport) lehet.
 Színérzés: Young-Helmholtz-féle (A színérzés ezek szerint az érzést támasztó aetherhullámok lengési
számától és azok erejétől függ. )
 Binokuláris látás: olyan látás, amely két szem együttes használatával történik. A két szem kialakulása
az eggyel szemben legalább négyféle előnnyel jár:
o Az érzékszerv tulajdonosa számára a látás akkor is biztosított, ha az egyik szem megsérül.
o Megnöveli a látómezőt. Például az ember esetében a horizontális látómező két szem
használatával maximálisan 200 fok, míg egy szemmel csak 160 fok.
o Binokuláris összegzéssel segíti a gyengén látható tárgyak észlelését.
o Térlátást biztosít.

A binokuláris látás rendszerint együtt jár a binokuláris fúzióval, a két szem által látott különböző
kép egybeolvasztásával.

 Sztereoszkópos látás: térben való látás. Pl. egy kockát nézve egyik illetve másik szemmel, miután
köztük távolság van, a két szemre nem ugyanaz a kép vetül.
 Rövidlátás: oka: a szaruhártya erősebben tör, a szemtengely hosszabb(mint a normál 24 mm)
 tünetei: a fénysugarak a retina előtt kereszteződnek
 kezelése: homorú (konkáv) – lencse
 Távollátás: oka: a szaruhártya kevésbé tör, szemtengely rövidebb
 tünetei: a fénysugarak a retina mögött kereszteződnek
 kezelése: domború (konvex) + lencse
 (Szürkehályog: a szemlencse átlátszatlanná válása)
 (Zöldhályog: a csarnokvíz kóros felszaporodása)

3.A gerinc felépítése, csontjai, összeköttetései

A törzset alkotó csontok alaki sajátosságai szerint 3 csoportra oszthatók:
- csigolyák: a törzs tengelyét képező gerinc csontos elemei
- bordák: a mellkast abroncsszerűen határoló csontok
- szegycsont
A gerinc:
32-33 csigolyából áll, amelyeket ízületek, szalagok és porckorongok kapcsolnak össze egymással. Kétszer S
alakú görbület.
Szakaszai: nyaki; háti; ágyéki; keresztcsonti; farki
A csigolyák megoszlása:
- 7 nyaki csigolya
- 12 háti csigolya
- 5 ágyéki csigolya
- 5 keresztcsonti csigolya
- 3-4 farkcsigolya
A nyaki, háti, ágyéki csigolyák önálló csontok, a keresztcsonti és farkcsigolyák egymással összecsontosodtak és
egységes csontot, a keresztcsontot, illetve a farokcsontot alkotják. Ez az összecsontosodás a pubertás végére
befejeződik.
A csigolyák felépítése: bab alakú test, abból hátra induló ív, oldalirányú harántnyúlvány, hátsó tövisnyúlvány,
ízületi nyúlványok
A bennük lévő lyukak összesége alkotja a gerinc hosszában a gerinccsatornát, amiben a központi
idegrendszerhez tartozó gerincvelő foglal helyet.
Az első (atlas) és második (axis) nyakcsigolya a fej hordozására alakult át és formájában eltér a többitől.
A 12 hátcsigolya testén és harántnyúlványán külön ízfelszínek vannak a bordákkal való ízesülésre. A
tövisnyúlványok meredeken lefele irányulnak. Ezek jól kitapinthatók. Közöttük beszúrva a gerinccsatornába
jutunk.
Ezt követik az ágyéki csigolyák, majd a keresztcsont.
A keresztcsont ásó alakú Felső, szélesebb részét alapnak, alsó keményebb részét csúcsnak nevezzük. Elülső,
homorú felszíne a kismedence hátsó falát alkotja. Hátsó, domború, érdes felszínén szalagok és izmok erednek,
ill. tapadnak. A gerinccsatorna itt is folytatódik.
A keresztcsont felső része erősen előreugrik, aminek a szülészetben van nagy jelentősége.
Ehhez kapcsolódik, rendszerint összecsontosodik vele a 3-6 csigolyából álló farkcsont. Ez egy jelentéktelen
csökevény, sérüléskor, születéskor le is törhet.

A gerinc működése:
 A csigolyákat összetartó porckorongok, szalagos összeköttetések és az ízületi nyúlványok közti
kisízületek a gerincnek nagy szilárdságot adnak, és kizárják a szomszédos csigolyák nagyobb fokú
elmozdulását egymástól.
 A porckorongok rugalmassága folytán a kis mozgások összegezéseként a gerinc mégis egész
terjedelmében jelentős mozgásra képes => Előre-, hátra-, oldalra hajlítás, hossztengely körüli és
rugószerű mozgás.
A gerinc egészében:
 3/4 részét csigolyák, ¼ -ét porckorongok építik fel
 oldalnézetben 2x S alakú görbület (az egyenes tartás következménye)
 4 görbülete van: nyaki, háti, ágyéki, keresztcsonti (ezek kiegyenlítik egymást, tehát a gerinc alsó és
felső pontja egy síkba esik, biztosítva van az egyensúly)
 a hajlatok a járás és tartás közben alakulnak ki (a csecsemők gerince csaknem egyenes)

A mellkas: a gerinc háti része, a bordák és a szegycsont képezi

 Borda: 12 pár van
o többszörösen hajlított, abroncsszerű lemezek
o az utolsó 5 csak álborda (mert csak közvetve függ össze a szegycsonttal)
o felépítésük: fejecs, nyak, test
o porcai üvegporcból állnak
o korral előre haladva rugalmasságuk csökken
  Szegycsont:
o a középvonalban a mellkas elülső falának képzésében vesz részt
o lapos csont
o 3 része: markolat, test, kardnyúlvány
o kulcscsonttal és a felső 7 pár borda porcával képez ízületet
A csontos mellkas nemcsak a mellüreget, hanem a hasüreget is határolja. A két üreget elválasztó izom a
rekeszizom. A hasüregi szervek közül a máj, a gyomor és s lép az alsó bordáktól takartan helyezkedik el.
A mellkasnak a be és kilégzésben van szerepe. Belégzéskor a bordák emelkednek, a mellüreg térfogata megnő,
kilégzéskor pedig a bordák süllyedésével a mellüreg térfogata csökken. A mellkas formája a két nemben eltér
egymástól. A női mellkas kisebb, a bordák karcsúbbak, kevésbé ferde lefutásúak. A férfiaké hosszabb,
szélesebb, meredekebb lefutású bordákkal. Nemi éréskor a tüdők erősebb fejlődése folytán a bordák ferdébb
lefutásúakká válnak. Időskorban a mellkas megnyúlik, oka a bordaporcok elmeszesedése és a bordaemelő izmok
gyengülése folytán a bordák lefutásának meredekebbé válása. A mellkas formájának és tágulékonyságának a
légzésben van fontos szerepe.

B, A légzés szervrendszere és működése

A légzés: az élő szervezet sejtanyagcsere folyamatai számára szükséges oxigén felvételét és a szervezetben
keletkezett bomlástermékek közül a széndioxidnak a kiválasztását biztosítja.
Az oxigén felvételével és a széndioxid eltávolításával járó gázcserefolyamatot nevezzük légzésnek.
A légzőrendszer részei: orrüreg, orrmelléküregek, gége, légcső, hörgők, tüdő
Feladatuk: pormentesítés, párásítás, levegőszűrés, melegítés
A légzőrendszer:
 Orrüreg
- Külső orr: - az arcjelleget, az arcélet alakítja,
- orrgyök, orrhát, orrcsúcs, orrszárnyak
- vázát csont és porcok képezik, amelyeket kötőszövet kapcsol össze
- Orrsövény: - elülső részes porcos, hátsó része csontos lemez
- nem áll függőleges síkban, hanem valamely oldal felé elferdül
- Orrkagylók: - 3 pár orrkagyló van, felső - legkisebb, középső, alsó - legnagyobb - az egyes
orrkagylók alatt elhelyezkedő hosszanti hézagok az orrjáratok
- az orrjáratokba nyílnak az orr melléküregei
- az orrkagylók csontos vázát nyálkahártya borítja, amelyben dús vénás
hálózat található
- gyulladás esetén az erek kitágulnak, vérbőség és vizenyő folytán a kagylók
nyálkahártyája megduzzad, beszűkíti a levegő útjául szolgáló járatokat ->
nátha
Normális légzéskor a levegő az orrüregen át jut be a tüdőbe
Mélylégzés (sóhajtás, ásítás, beszéd) közben a szájüregen át szívjuk be a levegőt
A levegő az orrüregben: megszűrődik. A szűrést az orr előcsarnokában levő szőrök valamint a nyálkahártya
csillószőrei végzik, amelyek kifelé hajtják a porszemcséket. Felmelegszik a levegő vérbő orrkagylók felszínén.
Párásodik. A párásítást az orrüreg mirigyei biztosítják.
 Az orr melléküregei: nyálkahártyával bélelt, légtartalmú üregek. Hármas szerepük: csökkentik a
koponya súlyát, felmelegítik az orrüregen áthaladó levegőt, hangadáskor rezonátorok.
- Homloküreg: A homlokcsontban az orrgyök fölött helyezkedik el. Belsejét egy sövény két egyenlőtlen
részre osztja. Kivezető nyílása a középső orrjáratba nyílik.
- Arcüreg: A felső állcsont testében foglal helyet. A legnagyobb melléküreg. Benyílási helye a középső
orrjáratban van.
- Ékcsonti üreg: az ékcsont testébe zárt, páratlan üreg, az orrüreg felső, hátsó részébe nyílik.
Megbetegedése a közelében futó látóideget is veszélyezteti.
- Rostasejtek: egymással közlekedő, apró, légtartalmú üregek rendszere az orr-, és szemüreg között.
  Gége: A hangadás szerve. Kilégzéskor a tüdőkből kiáramló levegő az útjában fekvő hangszalagokat
rezgésbe hozza és hang keletkezik. A gégét porcok, ezeket összekötő ízületek és izmok építik fel. Ez
teszi lehetővé a hangrés tágulását és szűkülését, illetve a hangszalagok feszülését és ezzel a hangok
képzését. A gége a nyak középső részén, a nyelvcsont alatt, mint kemény, de rugalmas test tapintható.
Nyeléskor, magas hangok képzésekor emelkedik, mélyebb hangok képzésekor süllyed.
- Pajzsporc: Pajzs módjára fogja körül és védi a gége üregét. A porc legkiemelkedőbb részét
„ádámcsutkának” is nevezik. A férfiakon kiemelkedőbb.
- Gyűrűporc: A pajzsporc alatt helyezkedik el. Alakja pecsétgyűrűre emlékeztet. Széles, lemezszerű része
hátrafelé tekint.
- Kannaporc: A gyűrűporcon helyezkednek el. Ezeknek a nyúlványairól erednek a hangszalagok.
- Gégefedő: Kerékpárnyereg formájú porc. Alsó elkeskenyedő vége a pajzsporc belső felszínéhez rögzül.
A gégefedő hátra hajlításával fedő szerűen zárni képes s gégebemenetet.
Az egyes gége porcokat szalagok és ízületek kapcsolják össze egységes szervvé. A gégét a nyelvcsonthoz
széles szalag rögzíti.
Gége szerkezete: Felső része a gége bemenet, középső a hangrés, a gégetasakok, az alsó a kiszélesedő szakasz a
légcsőben folytatódik. Emberen a hangrés mindkét része teljesen elzáródik.
Hangképzés élettana: A beszéd és énekhangokat a hangszalagok rezgése hozza létre. A hangszalagok a
hangadáskor megfeszülnek, egymáshoz feküdve a hangrést beszűkítik és kilégzéskor a kiáramló levegő hatására
rezgésbe jönnek. A keletkező hang magasságát és erősségét a hangszalagok vastagsága és feszülése és a
kilégzés erőssége határozza meg. Fontos a gége nagysága és alakja és a hangszalagok hossza is. A hang
színezetét a száj és orrüreg határozzák meg.
 Légcső/trachea: Gyűrűporchoz szalagosan kapcsolódó kb. 10- 12 cm hosszú, C alakú porcokból
felépített, rugalmas falú cső. A porcos fal a légcsőnek szilárdságot kölcsönöz, és belégzéskor
megakadályozza a falak összeesését. A légcső a nyak középvonalában húzódik és a mellüregben, V
alakban két főhörgőre oszlik.
 Hörgők: A jobb oldali főhörgők tágabb és meredekebb lefutású, mint a bal, mintegy a légcső folytatása,
ezért a légutakba került idegen testek legnagyobb része a jobb hörgőbe kerül. A nyálkahártya hámját
csillószőrös hengerhám alkotja. A csillószőrök mozgása kifelé irányul. Benne számos nyáktermelő
mirigyet találunk. A főhörgők a tüdőbe lépés után villa alakban tovább oszlanak. Szerkezetük gyűrű
alakot vesz fel.
 Tüdő: Nagy kiterjedésű, szivacsos tapintású, rugalmas szerv, a mellüregben egymástól a szív és a nagy
erek által elválasztva helyezkedik el. Mindegyik tüdő külön-külön egy-egy fél kúpnak felel meg.
- 3 felszínük van:
- lefelé, a rekeszizom felé
- oldal felé, a bordák felé
- befelé, a két tüdő közt létrejövő gátor üreg felé tekint.

 A tüdők alsó, szélesebb része homorú, és a rekeszizmon nyugszik. A felső, süvegszerűen keskenyedő
rész felnyúlik a kulcscsont feletti térségbe. A gátor felé tekintő felszínen a szív okoz benyomatot. Ezen
a felszínen lépnek be a tüdőbe a hörgők és az erek, a belépés helye a tüdőkapu. A tüdőkapuban ezen
kívül számos nyirokcsomó helyezkedik el, melyek fertőzés esetén megdagadnak. A tüdő
gyermekkorban rózsaszínű, később palaszürkévé válik. Állománya puha és rugalmas. A légtartalmú
tüdő vízbe téve a víz felszínén úszik. A tüdőt a hasadékok lebenyekre osztják. A jobb tüdő 3, a bal tüdő
2 lebenyből áll.
 A tüdő szerkezete: A belépő hörgők faágszerűen mindig 2-2 ágra oszolva egyre kisebb csöveket, a
hörgőcskéket hozzák létre. Ezeknek a végén vannak a léghólyagok. A hörgőcskék fala kötőszövetből és
izomból épül fel. A léghólyagocskák szőlőfürt szerűen rendeződnek. Faluk rendkívül vékony, csak
egyetlen sejtréteg alkotja, s ezt erek hálózzák körül. A tüdő alapállománya rugalmas rostrendszer.
 A tüdő érrendszere: Kettős érrendszere van. Az első gázcserével összefüggő. A szív jobb kamrájából
indul ki, a jobb tüdőkapun lép be a tüdőbe, végig kíséri a hörgők oszlásait és kapillárisai a falait fonják
körül. Az oxigénben gazdag vért a szív bal pitvarába szállítják. A másik érrendszer a tüdő szövetét
táplálja. A tüdőnek gazdag nyirokér hálózata van. Az idegen anyagok felvételében és tovább
szállításában van szerepük. A por és koromszemcsék a közbeiktatott nyirokcsomókban rakódnak le.
 Mellhártya: A tüdők tágulnak és összehúzódnak, amit a mellhártya tesz lehetővé. A tüdők felszínét
borító lemez a zsigeri mellhártya. A mellüreg falát, a rekeszizmot borító, valamint a mellüreg középső
 részében nyílirányban elhelyezkedő lemez a fali mellhártya. A köztük levő teret néhány csepp savós
váladék tölti ki.
 Gátorüreg: A két pleura- üreg között a középvonalban szabadon maradt térség a gátor üreg, melyet elölről a
szegycsont, hátulról a gerinc, oldalról a tüdők mediális felszínei határolnak. Elülső és hátulsó része van. Az
elülső gátor üreg alsó részében a szív, felső részében a csecsemőmirigy, a nagy vénák. A hátulsó gátor üregben az
aorta, a nyelőcső, fontos idegek és a fő nyirokvezeték helyezkednek el.
A légzés élettana:
A légzés lényege az oxigén és a szén-dioxid kicserélődése a vér és a légköri levegő illetve a vér és a szövetek
között. Az előbbit külső, az utóbbit belső légzésnek nevezzük. A külső légzés: a léghólyagocskák falában futó
erecskékből a szén dioxid kilép és az oxigén bediffundál az érbe.
A légzés mechanizmusa:
A gázcserét a tüdőben a légző mozgások teszik lehetővé. Ebben döntő szerepe van a mellkasnak és a légző
izmoknak. A mellüreg tágulását, azaz a térfogat növekedését a rugalmas tüdők tágulása követi, ami a külső
levegőnek a légutakba áramlását eredményezi. Ha a mellüreg szűkül, a tüdők a szívó hatás csökkenése folytán
ismét rugalmasságuknál fogva csökkentik térfogatukat és a levegőt kiszorítják magukból. A tüdők sohasem
ürülnek ki teljesen, ezért mindig marad bennük levegő, ez a reziduális levegő. A belégzést a mellüreg tágulását
a belégzőizmok végzik: a bordaközi izmok és a rekeszizom.
Tehát ez a következő:
Belégzés:
1. a mellüreg tágul
2. mellhártya lemezei eltávolodnak egymástól, szívó hatás növekszik, kisvérkör erei kitágulnak és segít a
véráramlásban és támogatja a szív munkáját
3. külső légnyomás légköri levegőt nyom be a tüdőbe. A tüdő passzív módon tágul.

Kilégzés:
1. a mellüreg szűkül
2. mellhártya lemezei közelednek egymáshoz, a szívó hatás csökken
3. a tüdő összehúzódik, levegőt présel ki magából, tehát a tüdő aktívan részt vesz a kilégzésben.
A légzéskor megforduló levegő mennyiségét nevezzük vitál kapacitásnak. És légzésünk felületes légzés. A
légzés szabályozása: A nyúlt velőben levő légzőközpont szabályozza a be és kilégzés szabályos váltakozásait.
A légzés idegi illetve reflexes szabályozásán túl igen jelentős a légzés kémiai szabályozása. A be és kilégzés
következtében ürül ki a vérből és a szervezetből a szén- dioxid.
 4. A felső végtag csontjai, összeköttetései
Az emberi csontvázrendszer a következő részekre tagolódik:
1. végtagok csontjai és ízületei
2. a törzs csontjai és ízületei
3. a koponya csontjai és összeköttetései
A felső végtag:
A felső végtagot alkotó csontokat és ízületeket a következőképpen csoportosíthatjuk:
1. vállöv
2. felkar
3. alkar
4. kéz csontjai és ízületei
1. Vállöv: A szabad felső végtagot csontos gyűrű kapcsolja a törzshöz. E gyűrűt két páros csont a
kulcscsont és a lapockacsont alkotja, amelyeket ízület és szalagok kötnek össze egymással.
Kulcscsont=Vízszintes síkban a lapocka és a szegycsont között elhelyezkedő és azokkal egyesülő, S alakban
hajlított csont. Közvetlenül a bőr alatt fekszik.
Lapocka=Lapos, háromszög alakú csont. A mellkas hátsó felszínére fekszik rá, ahhoz izmok rögzítik.
A vállöv két ízülete a szegycsont és kulcscsont közti, valamint a kulcscsont és a lapocka közti ízület. Bennük
korlátozott, de minden irányú mozgás létrejöhet: így a váll emelése és leeresztése, a vállak előre és hátra húzása,
valamint kisfokú forgó mozgás.
2. Felkar: A felkar vázát egyetlen csont, a felkarcsont alkotja, amely a vállízületben kapcsolódik a
vállövhöz.
Felkarcsont=Hosszú csövescsont. Rajta középrészt és megvastagodott végrészeket különböztetjük meg. Felső
végrésze, a fej, gömbölyű és a lapocka ízületi árkába ízesül. A fej és a test közötti elvékonyodott részt sebészi
nyaknak nevezzük.
Oldalsó kiemelkedéseiről az alkar hajlító és feszítő izmai erednek.
A felkarcsont és a lapocka ízülete a vállízület. A vállízületben minden irányú mozgás lehetséges: hajlítás-
feszítés, távolítás-közelítés és forgó mozgás. Ez az emberi szervezet legmozgékonyabb, legszabadabb ízülete. A
vállízületben gyakoribbak a ficamok, mint más ízületekben. Az ízület fő összetartói a felette elhelyezkedő
vállizmok.
3. Alkar: Az alkar vázát 2 csont, a hüvelykujj oldalán fekvő orsócsont és a kisujji oldalon fekvő singcsont
alkotja. Van könyöknyúlvány (hátrafelé) és koronanyúlvány (előrefelé). Ami a kisujji oldalon
nyúlványban végződik. Az alsó vég a kéztőcsontokkal való ízesülésre erősen kiszélesedett. A végrész a
hüvelykujji oldalon ugyancsak nyúlványban végződik. Az alkar csontjai felső és alsó végükön
egymáshoz ízületesen illeszkednek. A két alkarcsont a felkarcsonttal könyökízületet képezi. Benne a
singcsont a felkarcsonthoz az orsócsont a felkarcsonthoz és a két alkarcsont egymáshoz kapcsolódik. A
könyökízületben kétirányú mozgás jöhet létre: hajlítás-feszítés és forgó mozgás. Az oldalirányú
elmozdulást a könyökízület szalagjai akadályozzák meg. Az ízületben kizárólagosan forgó mozgás
lehetséges.
4. Kéz:
A kéz csontjai és ízületei 3 jól elhatárolható csoportra különülnek:
a. kéztőcsontok
b. kézközépcsontok
c. ujjperccsontok és ízületek
a) Kéztő: 8 apró csontból áll, amelyek felső és alsó sorba rendeződtek.
A felső sor tagjai a hüvelykujj felől kiindulóan: sajkacsont, holdas csont, 3szögcsont és borsócsont. Az alsó sor
tagjai ugyancsak a hüvelykujj felől: trapézcsont, trapezoidcsont, fejes csont és horgas csont.
b) Kézközépcsontok: Számuk 5. Csöves csontok, közöttük izmok és szalagok feszülnek ki.
Részt vesznek a kézháti boltozat kialakításában.
c) Ujjak: Csontos vázát 3 kis csöves csont alkotja, kivéve a hüvelyket, amely 2 ujjperc csontból áll. Az
ujjperccsontok száma 14. Az ujjak harmadik percét körömpercnek nevezzük. Ízületesen a kéztőcsontok
felső sora az orsócsonthoz kapcsolódik. Az ízületet a singcsonttól vékony porclemez választja el.
A csukló forgó mozgása az alsó ízületi köttetésben jön létre.
A kéztőcsontok egymás közti, valamint a kéztő és a kézközépcsontok összeköttetése feszes ízület, bennük
mozgás nem jön létre. Kivétel a hüvelykujj, amely igen mozgékony és lehetővé teszi a többi ujj felé fordítását,
hajlítás-feszítést, távolítás-közelítését. Így jön létre a harapófogószerű mozgás. A kézközépcsontok alsó
végrészükkel az első, alapujjperchez ízesülnek. Ezek a gömbízületek, amelyekben minden irányú mozgás
létrejöhet.

B Vitális jelek
1. Testhőmérséklet:
 A szervezet anyagcsere folyamatainak mellékterméke – a testfolyamatok által termelt és a környezet
felé leadott hő különbsége.
Normál értéke: 36,4 – 37,2 Celsius fok között
 a napi ingadozás nem haladja meg a 0,5 – 1 Celsius fokot.
A testhőmérsékletet befolyásoló tényezők:
 életkor,
 fizikai aktivitás,
 hormonhatások,
 napszaki ingadozás,
 stressz,
 környezet,
 forró vagy hideg folyadékfogyasztása,
 dohányzás,
A testhőmérséklet mérés eszköze: orvosi maximum hőmérő
2. Pulzus
 Egy perc alatt, a szív összehúzódásai alkalmával abal kamrából az aortába kilökött vérmennyiség érfalra
gyakorolt hatása, amely az artériákon lüktetés formájában tapintható.
A pulzus jellemzői:
 Száma: a normálisan életkor szerint eltérő
 Újszülött 130-150/min.
 0-2 év: 110-130/min.
 2-3 év: 90-115/min.
 3-4 év: 80-105/min.
 4-14 év: 70-90/min.
 15-21 év: 65-85/min.
 21 év felett: 60-80/ min.
Normálistól eltérő pulzusszámok:
Bradycardia: alacsony pulzusszám :
 60/min. alatti a frekvencia – szívösszehúzódás,
oka:
 tartós fizikai megerőltetést végző – sportoló – nyugalmi állapotában,
 hypothermia,
 tartós nagyfokú fájdalom,
 relaxáció,
 mérgek,
 agynyomás fokozódás,
 a szív ingerületvezető szervének betegségei,
Tachycardia: szapora pulzus
 80/min. ( 100/min ) feletti szívösszehúzódás,
oka:
 fizikai aktivitás,
 hőemelkedés, láz,
 akut fájdalom,
 szorongás, izgalom,
 vérzés,
 testhelyzet – állás, ülés,
 pulmonális tényezők – rossz oxigenizáció,
 szívelégtelenség, szívgyulladás,
 pajzsmirigy túlműködés,
Ritmusa:
 Normálisan ritmusos
 A pulzus hullámok szabályos időközökben követik egymást,
 Eltérések:
 Arythmiák: egyes szívösszehúzódások nem egyenlő időközökben követik egymást,
 extrasystolia: a ritmusos szívműködés rendszeresen vagy rendszertelenül kimarad,
Teltsége:
 Normálisan: feszes, telt,
 Eltérések:
 Puha, könnyen elnyomható,
 Kemény tapintatú: érelmeszesedés esetén jellemző
3. Vérnyomás:
A vérnek az érfalra gyakorolt nyomása,
Jellemzői:
Systolés vérnyomás:
Az artériákban mérhető nyomás balkamra összehúzódása esetén,
Dyastolés vérnyomás:
A szívösszehúzódások között az artériákban mérhető minimális nyomás,
A vérnyomás normál értékei: életkorok és nemek szerint eltérő
 3000g-os újszülött: 60-80 Hgmm
 1 éves korban: 95/65 Hgmm
 10-13 éves korban: 110/65 Hgmm
 14-17 éves korban: 120/75 Hgmm
 Középkorú felnőtt: 120/80 Hgmm
 Idős felnőtt: 140-160/80-90 Hgmm
 WHO szerint: 135/85 Hgmm.
A vérnyomást befolyásoló tényezők:
 öröklődés,
 életkor,
 nem – a férfiaknál magasabb,
 napszak,
 fizikai és pszichés aktivitás,
 stressz,
 gyógyszerek,
 betegségek,
A vérnyomás eltérései:
 magas vérnyomás – hypertonia
 160/95 Hgmm felett van
 Oka:
 Fizikai vagy lelki megterhelés, stressz,
Betegség – pajzsmirigy túlműködés, érelmeszesedés
 alacsony vényomás – hypotonia
 a vérnyomás systolés értée tartósan nem haladja meg a 100 Hgmm-t,
 oka:
 fizikai aktivitás hiánya,
 hormon betegségek elégtelensége,
 tartósan magas vércukorszint,
A vérnyomásmérés lehetőségei:
 Invazív ( véres ) úton: centrális vénás nyomásmérés a nagyerekben,
 Nonvazív ( vértelen )úton:
 elektronikus: automata, félautomata vérnyomásmérővel,
 higanyos vérnyomásmérő,
 higanymentes vérnyomásmérő.
4. Légzés
  Az a folyamat, amikor a szerves anyagok átalakításához oxigén felvétel történik, illetve az átalakításkor
keletkező szén-dioxid leadása megy végbe,
A légzést befolyásoló tényezők:
 életkor,
 fizikai aktivitás,
 fájdalom,
 testhőmérséklet,
 izgalom, szorongás,
 dohányzás,
 testhelyzet,
 gyógyszerek,
 agytörzsi sérülések,
A légzési folyamat részei:
 Külső légzés
 A légkör és a légzőszerv vére között megy végbe,
 Belső légzés:
 A vér és a szervezet szövetei , sejtjei között megy végbe,
A légzés típusai:
 Hasi légzés: elsősorban férfiaknál figyelhető meg,
 Mellkasi légzés: nőknél gyakoribb, a légző mozgás a mellkasnál látható,
 Kevert légzés: leggyakoribb típus: a mellkas és a has emelkedése egyaránt megfigyelhető,
Légzés száma:
 Normálisan:
 újszülőtt 40-60/min.
 csecsemő 30-40/min.
 kisded 25-30/min.
 gyermek 20-30/ min.
 serdülő 15-19/min.
 felnőtt 12-16/min.
 Kórosan:
 Szapora légzés – tachypnoe: a légzésszám tartósan 20/min. felett van.
Oka:
 vér összetételének változása – szén-dioxid emelkedés,
 légzési vagy keringési elégtelenség,
 anyagcserezavarok,
 légzőfelület csökkenés,
 láz
 Lassú légzés – bradypnoe: ritka légzésvétel, nyugalomban 12/min.-nál kevesebb.
Oka:
 agyi keringési zavar,
 altatószer hatása,
 a légzőközpont működészavara,
 Légzési szünet – apnoe: a légzés néhány másodpercre vagy végleg leáll.
A légzés ritmusa:
 Normálisan:
 ritmusos, a ki- és a belégzések szabályosan követik egymást,
 a csecsemők és a kisgyermekek hajlamosak a kevésbé szabályos légzésre,
A légzés hangja:
 Normálisan:
Csak fizikai megerőltetés után hallható,
 Kóros eltérések:
 sípoló: beszűkült légutak okozzák,
 szörcsölő: a légutakban felgyűlt híg váladék okozza,
 horkoló: élettanilag is előfordul, eszméletlen betegnél kóros,
A légzés mélysége:
  A mellkasfal mozgásának nagysága alapján szubjektíven ítélhető meg,
A légzés megfigyelésének lehetőségei:
 eszközös.:
 Spirometria – légzésfunkciós vizsgálat,
 légzésszámolással
 5. Az alsó végtag csontjai, összeköttetései
Az alsó végtag csontjai: Az alsó végtag övszerű részből, a medenceövből és szabad részből áll.
Az alsó végtag a következőképpen tagolódik:
1. medenceöv csontjai
2. combcsont
3. lábszárcsontok
4. lábcsontok és ízületek

1. Medenceöv: A medenceövet a kétoldali medencecsont és a keresztcsont alkotja. Három csont

összecsontosodásából jön létre. Elülső része a szeméremcsont, az alsó az ülőcsont, felső része a
csípőcsont. A 3 csont találkozásában a külső oldalon ízületi árok van, amely a combcsonttal képez
ízületet. Az egységes medencecsonttá váló végleges összecsontosodás a 20-25. évében következik be. A
kétoldali medencecsontot egymással a szeméremcsontok összeköttetése, a törzzsel pedig a keresztcsont-
csípőcsonti ízület fűzi egybe.
Az így kialakult csontos gyűrű, a medence fontos szerveket foglal üregébe (belső nemi szervek, hólyag, végbél).
A csípőcsont a medencecsontot alkotó csontok közül a legnagyobb.
Rajta van a csípőlapát, amely felső széle tarajszerűen megvastagodott.
A csípőtaraj elülső és hátsó vége tövisszerűen előreugrik.
A csípőcsont íz felszínt képez a keresztcsont felé.
A szeméremcsont felső és alsó szárból áll. Felső ágai a középvonalban találkoznak, míg az alsó szárak az
ülőcsontocskákkal egyesülve nagy nyílást zárnak körbe.
Ezen a nyílást inas lemez és mindkét oldalról izmok fedik.
Az ülőcsont jelentős tömegét az ülőgumó képezi.
 A medencecsont összeköttetései: A keresztcsont és a csípőcsont egymással feszes ízületekben
találkozik. Benne az íz felszínek sajátosságai folytán semmiféle elmozdulás nem jöhet létre.
 Medence: A medencecsontok, a keresztcsont és a farkcsont a kiegészítő szalagokkal a medencét
alkotja. A medence két részre tagolódik: kis és nagy medencére.
 Nagymedence: Tulajdonképpen a hasüreg alsó része, amelyet csak hátul és oldalt határolnak csontok.
Előre nyitott és az elülső hasfal zárja le.
 Kismedence: Teljesen csontok és erős szalagok veszik körül, hátul a keresztcsont, a farkcsont, oldalt és
elől az ülőcsont, a szeméremcsont. Ürege jelentősen szűkebb a nagymedencénél. Gyakori jelentősége a
szülészetben fontos. A kis medencét 3 részre osztjuk: felső-bemeneti, alsó-kimeneti és a kettő között a
tulajdonképpeni üreg.
A medencebemenet síkja 50-70 fokos szöget zár be.
o Nemi különbségek: A női medence szélesebb, a csípőtaréjok egymástól távolabb vannak, mint a férfi
medencéé.
o Medenceátmérők: A szülés zavartalan lefolyására csak normális tágasságú medenceüreg mellett lehet
számítani. A nehéz szülések egyik oka a szűk medence. Az átmérők a medence bemeneti, üregi és
kimeneti síkjára vonatkoznak. Mindhárom síkban beszélünk nyílirányú ferde és haránt átmérőről.
o A medence statisztikai jelentősége: A medence a törzs súlyát hordozza, ennek megfelelően alakult ki
boltozatszerűen. Pilléreit a combcsontokra támaszkodó csípőcsontok, zárókövét a keresztcsont adja. A
medence végleges formája a járással kapcsolatban alakul ki. A csecsemő keresztcsontja még teljesen
egyenes, a csípőlapátok csaknem a szagittális síkban helyezkednek el. A járás tanulásával kialakítja a
keresztcsont vájolatát és az oldalirányba ható erők a csípőlapátnak a homloksík irányába való elhajlását.
Üléskor a medence a két ülőgumóra támaszkodik.

2. Comb: A comb vázát egyetlen csont a combcsont alkotja.

 Combcsont: Az emberi test leghosszabb csöves csontja. Felső végdarabján gömb alakú fejet, alatta
elhelyezkedő nyakat és izom tapadásra szolgáló dudorokat találunk (kis és nagy tompor). A nagytompor
közvetlenül a bőr alatt fekszik. A nyak a testtel 130 fokos szöget zár be. A combcsont teste hengeres,
mindenütt izmokba ágyazott. Az alsó végdarab kiszélesedik és a térdízület alkotásában vesz részt. A
porcos íz felszín elülső részén a térdkalács fekszik.
  Csípőízület: A combcsont gömbölyű fejrésze a medencecsont ízületi árkával a csípőízületet képezi. A
csípőízület gömb ízület, benne minden irányú mozgás létrejöhet. A vállízülethez képest mozgásai
sokkal korlátozottabbak, az ízület tokja és szalagjai erősebbek.
 Térdkalács: a térdízület elülső felszínén elhelyezkedő gesztenye alakú csont. Felszínes helyzetű,
csaknem egész terjedelmében tapintható.

3. Lábszár: A lábszár két csont, a sípcsont és a szárkapocs képezi. A két csont közti teret, az alkarcsonthoz
hasonlóan, csontközi hártya tölti ki.

 Sípcsont: Hosszú, csöves csont. Erőssége, vastagsága messze túlhaladja a szárkapocscsontét. Felső
része a térdízület, alsó része a bokaízület alkotásában vesz részt. A felső rész erősen kiszélesedett. A
sípcsont teste átmetszetben háromszög alakú. Elülső éle közvetlenül a bőr alatt fekszik. A test felső
részén kiemelkedő érdességen a négyfejű combizom tapad. Az alsó végrész kiszélesedett, a belső boka
emelkedik ki róla. A végrész alsó színe porccal borított és a bokaízület képzésében vesz részt.
 Szárkapocs: A lábszár vékony csontja, amely az ugrócsontra is ráterjed, és a bokát képzi. A felső része
fejként megvastagodott és a térdízület tokján kívül helyezkedik el. Kizárólag a sípcsonttal áll ízületes
összeköttetésben. Jól tapintható. A szárkapocs teste vékony. Gyakorta sérül vagy törik.
 Térdízület: Testünk legnagyobb és legbonyolultabb ízülete. Fő mozgása a hajlítás, feszítés, és kis
fokban forgó mozgásra is képes. Alkotásában a sípcsont vesz részt, így nevezhetnénk combcsont-
sípcsonti ízületnek is. A combcsont és a sípcsont kissé homorú íz felszínei között félhold alakú
porclemezek feküsznek. Feladatuk az íz felszínek egyenetlenségeinek kiküszöbölése. Elől az ízületi
tokba illeszkedik bele a térdkalács. Ez részben az izmok tapadására szolgál, részben hajlításakor kitölti a
két csont között előálló üreget. Az ízület erős belső és külső szalagkészülék tartja össze. Az ízület
környékén számos nyálkatömlő helyezkedik el. Gyulladásos folyamatokban dió és almanagyságúra is
megnőhet.

o A lábszárcsontok közti összeköttetések: A sípcsont és a szárkapocs felső vég részét ízületet, alsó
végdarabját szalagok kapcsolják össze.

4.Láb: A láb váza a kézhez hasonlóan tagolódik.

 Részei: a. lábtő
b. lábközép
c. lábujjak

A lábon a lábtőcsontok a legfejlettebbek, az ujjperccsontok pedig csökevényesek. Ezekre nehezedik a test súlya.

A lábujjak a kéz ujjaival összehasonlítva csökevényesnek nevezhetőek: rövidek, zömökek, korlátolt

mozgékonyságúak.

 Lábtő: Hét csontból áll, amik szabálytalanul fűződnek egymáshoz.

A lábtőcsontok az alábbiak: ugrócsont, sarokcsont, sajkacsont, köbcsont, 3 ékcsont.

 Lábközép: Formájukban, elhelyezkedésükben megfelelnek a kézközépcsontoknak. Csöves csontok.

 Lábujjak: Számuk szintén 14.
 Bokaízület vagy felső ugróízület: Alkotásában 3 csont vesz részt: a sípcsont, a szárkapocs
bokanyúlványa és az ugrócsont. A két lábszárcsont bokanyúlványa lefelé néző U alakú villát, bokavillát
hozza létre. Ebbe illeszkedik bele az ugrócsont henger alakú ízületi felszíne. Az ízületet erős
oldalszalagot biztosítják a ficamok ellen. A bokaízület hengerízület, amelyben csupán hajlítás és
feszítés lehetséges.
 Alsó ugróízület: Az ízületet az ugrócsont és a sarokcsont, valamint a sajkacsont íz felszínei képezik.
Működésileg forgóízületnek nevezzük, amely mozgások létrejöttekor a talp kifelé illetve befelé tekint.
 A lábtő többi ízülete, valamint a lábtő-lábközép és a lábközépcsontok közötti ízületek működésileg
feszes ízületek.
 A lábközép-ujjízületekben hajlítás-feszítés.
  Az ujjízületekben hasonlóan a kéz megfelelő ízületeihez, de szerkezetük és működésük
csökevényesebb.
 A lábboltozat: Az emberi láb nem simul egész talppal a talajhoz, hanem boltozatot képez, amelynek
domborulata a lábhát, homorulata a talp felé tekint. Nemcsak hosszú, hanem haránt irányban is ívelt.
Fenntartásában elsősorban az erős és feszes talpi szalagok, a lábszárizmok vesznek részt. A test
súlyának legnagyobb része a sarokcsontra esik. Így a láb teherbíróbb és alkalmasabb a test súlyának
viselésére, mintha lapos volna. Letompítja a rázkódásokat, és a járást simává, rugalmassá teszi. Védi a
talpi idegeket és ereket. A lábboltozat süllyedése lúdtalp néven ismeretes.

B, A belső elválasztású mirigyek és működésük:

1. Agyalapi mirigy
2. Pajzsmirigy
3. Mellékpajzsmirigy
4. Mellékvese
5. A nemi mirigyek: here és petefészek
6. Csecsemőmirigy
7. Tobozmirigy
8. A hasnyálmirigy szigetszervei

A testünk váladéktermelő szervei a mirigyek.

Külső elválasztású
1. Az egyik csoportjuk kivezető csővel rendelkeznek és a termelt váladékukat a felszínre ürítik (exocrin
mirigyek).
Belső elválasztású
2. Másik csoportjuk kivezető csővel nem rendelkező mirigyek, melyek váladékukat közvetlenül a
véráramba ürítik (endokrin mirigyek).
Az endokrin mirigyek által elválasztott termékek a hormonok.
(Endon = belül, krinein = elválaszt, hormao = ösztönöz)

A hormonok felosztása
- Lokális vagy helyi hormonok
- Általános hormonok
A hormonok csoportjai
1. Szteroid hormonok
- mellékvesekéreg
- nemi hormonok
2. Peptid hormonok
- Inzulin
- vazopresszin
3. Aminosav-származékok
- adrenalin
1. Agyalapi mirigy: Kisebb cseresznye nagyságú szerv, mely az agyalapon az ékcsont töröknyergében a saját
gödrében helyezkedik el. Vékony nyéllel összeköttetésben van a köztiaggyal.A belső elválasztású mirigyek
vezérének tekintjük.
Fejlődéstanilag két részre osztható:
 a hám eredetű elülső lebenyre vagy adeno-hypophysis),
 az idegszöveti hátsó lebenyre vagy neuro-hypophysis).
Az elülső lebeny több részből áll:
Festődés alapján 3 típusú sejt építi fel
Ezek különböző hormonokat választanak el.
1. pars tuberalis (a tölcsért - infundibulum - vékony, vályúszerű réteggel inkább elölről körülfogó rész,
amely egészen a hypopthalamus tuber cinereumig (szürke dudor) felterjed),
2. pars distalis (az elülső lebeny fő tömegét képező rész, tk. ez az adenohypophysis),
3. pars intermedia (az elülső lebenyt a hátsó lebeny felé elhatároló réteg)

A hátsó lebeny (vagy neurohypophysis) idegszövet eredetű. Nem mirigy, hanem idegszövet.
Elülső lebeny-hormonjai:
1. Növekedési h.
2. Pajzsmirigyre ható h.
3. Mellékvesekéregre ható h.
4. Tüszőérést serkentő h.
 5. Sárgatestképződést serkentő h.
6. Tejelválasztást szabályozó h.
2. Pajzsmirigy
Anatómia.
A pajzsmirigy a nyak alsó részén helyezkedik el. Két lebenyből és az őket összekötő középrészből áll,
amelyek a légcső felső illetve a gége alsó részét veszik körül elölről.
Gazdag a vér- és idegellátása. Szövettani szerkezetét tekintve a mirigy egyetlen sejtsor által határolt apró kis
gömböcskékből áll, amelyeket fehérjékben gazdag kolloid anyag tölt ki.
Funkció.
A pajzsmirigy hormonjai útján az anyagcsere folyamatok szabályozója, továbbá szükséges a
szervezetnövekedési, érési folyamataihoz is.
Mellékpajzsmirigy: a szervezet kalcium foszfátion forgalmában
A pajzsmirigy hormonjai
1.TIROXINT
2. TRIJÓDTIRONIN (T3),
3. TETRAJÓDTIRONIN (THYROXIN, T4).
A hormon hatásai:
 a szervezet általános anyagcseréjére hatnak olyan módon, hogy fokozzák a szövetekben végbemenő
oxigénfelvételt, vagyis a sejtlégzést,
 a szervezet kémiai hőszabályozásában vesznek részt, segítve a hőmérsékleti ingadozásokhoz, a
környezethez való alkalmazkodást,
 jelenlétükre szükség van a normális növekedéshez.
3. A MELLÉKPAJZSMIRIGY: A pajzsmirigy állományának felső és alsó részén, hátul a lebenyek tokjában 4
lencsényi nagyságú mirigy van beágyazva, ezek a mellékpajzsmirigyek.
Hormonja neve és hatása: a PARATHORMON, a szervezet kalcium és foszfor forgalmát szabályozza.
Parathormon hiányában a vér kalciumszintje csökken.
4. A CSECSEMŐMIRIGY: A gátor elülső-felső részében foglal helyet mögötte nagy erek,
Szöveti szerkezet: kötőszövetes sövényekkel lebenyekre osztott különleges szövet, tüszői nincsenek a lebenyek
központi részét a velőállomány alkotja, amely körül a kéregállomány található.
Alak, nagyság: puha tapintatú, kétlebenyű, kötőszövettel borított szerv
Funkció.
Elsősorban a szervezet immunreakcióiban játszik szerepet: belső elválasztású működése is van. Hormonja a
fiatal szervezet növekedését serkenti és a nemi mirigyek működését gátolja.
5. A mellékvesekéreg: Páros, lelapult, a vesék felső pólusához sapkaszerűen illeszkedő, a vese zsíros tokján belül
elhelyezkedő, eléggé tömött szerv.
A vesékhez sem működéstanilag, sem fejlődéstanilag nincs közük.
A mellékveséknek dús ideg- és érellátásuk van.
2 rész különíthető el:
1. kívül helyezkedik el az élénksárga színű kéregállomány
2. belül a barnás színű velőállomány
E két rész fejlődéstanilag különböző származású, szerkezetileg és működésileg is különbözik egymástól.
Többféle hormont termelnek.
A mellékvesék kéregállománya
Tok veszi körül.
A kéreg a mellékvese külső felszínével párhuzamosan 3 rétegre oszlik.
Kívülről befelé haladva:
 a gomolyagos réteg
 a köteges réteg
 a hálózatos réteg
A három réteg nagyságának aránya a korral változik.
A külső és a belső réteg a 16. és 50. év között vastagabb.
A kéregállomány által termelt hormonok összefoglaló neve: steroid hormonok.
A külső réteg termeli a mineralocorticoidokat (elektrolit háztartást szabályozza)
A középső réteg glucocorticoidokat termeli (fehérje- zsír- és szénhidrát anyagcserét szabályozzák)
A legbelső réteg sejtjeiben a sexualcorticoidok termelődnek (külsődleges nemi jellegek)
A mellékvesék velőállománya
A mellékvesevelő hormonjai a katekolaminok (adrenalin, noradrenalin,), amelyek a szervezet alkalmazkodását
teszik lehetővé.
A sympathicus idegrendszer módosult része. Az itt lévő sejtek a sympathicus idegrendszer irányítása alatt
működnek. A mellékvese velőállományának sejtjeit dúc utáni sympathicus idegvégződéseknek foghatjuk fel.
6. A HASNYÁLMIRIGY SZIGETSZERVEI
A nagy emésztőmirigyünk, a hasnyálmirigy egész területén elszórva belső elválasztású mirigy
szigetcsoportokat is találunk:
 Langerhans-féle pancreassziget, egymással hálószerűen összefüggő, hormontermelő sejtekből áll. Ezek
csoportokban vagy kötegekben helyezkednek el.
A Langerhans- szigetek felépítése és hormonjai: az endokrin szigeteket többféle, más-más hatóanyagot
kiválasztó sejt építi fel.
1. Az a-sejtek (felnőttben kb. 20%-ban találhatók) glukagont termelnek, amely
 segíti a májban fehérjéből a glikogén képzését (glikoneogenezis),
 fokozza a glikogénbontását (glikolízis), serkenti, ezáltal a vércukrot emeli.
2. A b-sejtek (részarányuk felnőttben 80%-ot is elérheti) az inzulint termelik, amely a vércukorszintet
csökkenti. Hatásmechanizmusa összetett:
 gátolja a májban a glikogénbontást,
 gátolja a fehérjéből történő szénhidrátképzést,
 serkenti a glikogénképzést az izomban és a zsírszövetben,
 fokozza a sejtek cukorfelvételét és elégetését.
3. A Langerhans-féle szigetek sejtjei ezen kívül még más peptidhormonokat is termelnek. pl. a
gyomornyálkahártya sósavelválasztását szabályozó gastrin, somatostatint.
Jellegzetessége még a szigetszerveknek, hogy sejtjeiken adrenerg és kolinerg szinapsisok találhatók.
7. A nemi mirigyek: a here és a petefészek
A herének és a petefészeknek az ivarsejtek termelésén kívül belső elválasztású működése is van.
Hormonjaik jelenléte szükséges:
 a másodlagos nemi jellegek (testalkat, a nemre jellemző szőrzet, hang mélysége) kialakulásában
 a nemi szervek működésében
A nemi mirigyek külső és belső elválasztású működése a serdülőkorban kezdődik.
A nemi mirigyek működésének megszűnését climaxnak nevezzük.
A nemi mirigyek működését a hypophysis gonadotrop hormonjai szabályozzák
PETEFÉSZEK
Feladata:
• női ivarsejteknek, a petesejtek érését biztosítják,
• belső elválasztású mirigyként is működnek.
A HERE
A felcsavarodott herecsatornákban képződnek a hímivarsejtek
8. A tobozmirigy
A köztiagy-középagy határán található, a III. agykamra tetejéből emelkedik ki a kérges test hátulsó vége alatt, és
nyelecskékkel függ össze a thalamuson fekvő agyrészlettel és az ikertesti lemezzel. Csúcsa a két felső ikertest
között fekszik.
Bors nagyságú, páratlan szerv.
A mirigy csecsemőben nagy, a pubertás előtt kezd visszafejlődni, benne felnőttben mészsók rakódnak le.
Funkciója: részben tisztázatlan, hormonja valószínűleg a nemi szervek fejlődésére gyakorol hatást:
megakadályozza az idő előtti nemi érést
 6.A törzs izmai

I. A törzs izmai

A törzs izmait 3 csoportra osztjuk:

 mellizmok
 hasizmok
 hátizmok.
1. Mellizmok
A mellkas izmai:

1. Mély mellkasizmok:
- Külső és belső bordaközti izmok
- Haránt mellkasizom
- Bordaemelő izmok
- Rekesz

Külső és belső bordaközti izmok:

E.: az felső bordák alsó szélén,

T.: az alsó bordák felső szélén.

• a rostok X alakban keresztezik egymást,

M.: a külső bordaközti izmok a belégzésben, a belső bordaközti izmok a kilégzésben vesznek részt,

Rekesz:

E.: a mellkas alsó határának belső peremén ágyéki, bordai és szegycsonti részre tagozódva,

Ágyéki rész: III.-IV. ágyékcsigolya testén,

Bordai rész: a hat alsó borda belső felszínén,

Szegycsonti rész: a szegycsont kardnyúlványának belső felszínén.

T.: a 3 rész sugarasan fut össze, középen az inas mezőben tapad,

M.: a mellüreget és a hasüreget elválasztja egymástól, légzőizom,

2. Felületes mellkasizmok:
- Nagy mellizom
- Kis mellizom
- Kulcscsont alatti izom
- Elülső fűrészizomNagy mellizom:

Eredése: 3 résszel:

 Kulcscsonti rész: a kulcscsont külső oldalán, a belső és középső harmadban,

 A szegycsont-bordai rész: a szegycsonton, a II.-VI. bordaporc külső felszínén,

 Hasi rész: az egyenes hasizom hüvelyének elülső lemezén, felül, a bordaív alatt.

Tapadása: inasan, sajátos U alakban, a karcsont nagy gumójának az élén,

Működése:

 a felemelt kart lefelé húzza,

 a távolított kart közelíti, előrehúzza,

  felemelt és rögzített kar mellett felfelé húzza a mellkast,

 légzési segédizom

Kis mellizom:a nagy mellizom alatt helyezkedik el,

E.: III.-V. borda elülső felszínén,

T.: a lapocka hollócsőrnyúlványán,

M.:

 a lapockát, vállövet előre, lefelé húzza,

 rögzíti a lapockát,

 légzési segédizom.

Mellizmok működése:

Nagy mellizom

- Felemelt kart lefelé húzza

- Távolított kart közelíti
- Felfelé húzza a mellkast
- Vállizület helyzetét rögzíti

Kis mellizom

- Lapockát előre lefelé húzza

- Rögziti a lapockát
- Bordákat emeli

Kulcscsont alatti izom

- akadályozza a kcs.forgást

Elülső fűrészizom

- Kar vízszintes fölé emelése

Külső-belső bordaközti izmok

- Külső- belégzésben
- Belső- kilégzésben

Haránt mellkasizom

- Kilégző izom -jelentéktelen

Bordaemelő izmok

- Bordákat emeli- belégző i.

Rekesz

- A mellüreget a hasüregtől választja el

- Légzőizom (aktív - passzív működés)
3. Hasizmok

1. Külső ferde hasizom:

E.: az V.-XII. borda külső felszínén,

T.: a csípőlapát szélén, elülső felső csípőtövisen,

2. Belső ferde hasizom: a külső ferde hasizom alatt helyezkedik el,

E.: a csípőtaréj középső vonalában, az ágyéki pólyán, a lágyékszalagban,

T.: három alsó bordán ,és a fehér vonalban,

Fehér vonal: a kétoldali külső ferde hasizom rostjai alkotják a középvonalban.

3. Egyenes hasizmok: a középvonal mellett függőlegesen fut végig,

E.: V.-VII. borda külső felszínén,

T.: a szeméremcsont felső ágán,

A hasizmok működése:

- fenntartják az egyenletes hasűri nyomást,

- hasprés kialakítása,
- gerinc rögzítése, testtartások szabályozása,
- gerinc ill. törzs előre-, oldalra hajlítása, hátrahajlítása, törzsfordítás,
- segítenek a kilégzésben,

3. Hátizmok

Felületes hátizmok:

1. Csuklyásizom:

E.: a nyakszirtcsonttól a XII. hátcsigolya tövisnyúlványáig, a középvonalban,

T.: a kulcscsont vállcsúcsi egyharmadán és a vállcsúcson,

M.:

 lapockákat egymáshoz közelíti, a vállövet hátra- felfelé húzza,

 a fejet azonos oldalra hajlítja és ellenkező irányba fordítja,

 a fejet hátrafelé húzza,

2. Széles hátizom:

E.: VIII.-XII. hátcsigolya tövisnyúlványain, ágyéki pólyán, négy alsó borda külső felszínén,

T.: karcsont kis gumójának érdességén,

M.: a felemelt kart lefelé húzza, A kart a hát mögé viszi, befelé forgatja, segít a belégzésnél

Mély hátizom:

- a gerinc nyaki, háti, ágyéki és keresztcsonti szakaszán húzódik végig,

- a csigolyák tövisnyúlványai, harántnyúlványai és a bordaszögletek által képzett mély barázdát töltik ki,
- két rétegben helyezkednek el,
- felületes izomréteg:

1. gerincfeszítő izom,

2. tövisizom

- mélyebb izomréteg: a haránt-, és tövisnyúlványok közötti izomrendszer.

1. a féltövises izom,
 2. a sokbahasadt izom,

3. forgató izom,

M.: a kétlábon járáshoz nélkülözhetetlen,

 a gerinc egyenesen tartása,

 a gerinc feszítése,

 a törzs hajlítása, fordítása,

B. Általános járványtan. A fertőzések.

Epidemológia/ Járványtan: a fertőző betegségek előfordulásával, terjedésével foglalkozó tudomány. Kutatja a

fertőző betegségeket. Keletkezésének okait, terjedésük módját. Feladata a járványok keletkezésének
megelőzése, kialakult járványok leküzdése.

 Feladata: adatszolgáltatás, kutatás, eljárások kidolgozása a betegségek megfékezésére, megelőzésére,

felszámolására

Fertőzések

 Okozói: baktérium, vírus, gomba, protozon(egyetlen sejtből álló sejtek), férgek

 Függ: a fertőzőforrástól, fertőzés terjedésének lehetőségétől, a fogékony emberi szervezettől
 Csoportosításuk:
– enteralis (emésztőrendszerben)
– ételfertőzések (toxikoinfekciók)
– légúti fertőzések
– állatokról emberekre terjedő betegségek (antropozoonozisok)
– véráram és nyirokrendszeren keresztül
– kültakaró
– szexuális úton
– nosocominalis (gyógyintézetben kaphattuk el)

 Terjedési módok:
– közvetlen érintkezés útján (kézfogás, csók)
– cseppfertőzés révén (köhögés, tüsszentés)
– tárgyak és a talaj közvetítésével (evőeszközök)
– élelmiszerekkel és vízzel
– vérszívó ízeltlábúak útján (malária)
– méhlepényen át (rózsahimlő/rubeola)

 Immunitás(fogékonyság)
– általános immunitás (tápláltsági állapot, szociális helyzet)
– fajlagos (specifikus): vele született: faji immunitás, maternitás (anyától örökölt)

szerzett: természetes, mesterséges

 Előfordulási módok:
– sporadikus: a betegség térben és időben elszigetelten jelentkezik
– endémiás: valamilyen betegség meghatározott területen rendszeresen előfordul
– epidémiás: az az állapot, amikor valamilyen fertőző betegség bizonyos területen nagyobb
számban fordul elő, mint ahogy általában szokott járvány alakul
– pandémia: olyan járvány, amely több országra, földrészre terjed ki (pestis)
  Eredményes küzdelem:
– jó része gyermekkorban a leggyakoribb: VÉDŐOLTÁSOK
– személyi higiénia
– példamutatás, egészségügyi nevelés, felvilágosítás
– jó minőségű élelmiszerek
– időszakonként orvosi ellenőrző vizsgálatok
– fertőtlenítés

Gyermekkori fertőzések

Járványos fültőmirigy gyulladás/ Mumpsz

 Okozója: VÍRUS (Paramyxovirus parotidis), cseppfertőzéssel terjed, ragályos! Ha egyszer elkapjuk,

immunitást nyerünk egész életünkre.
 Tünetei: fültő körüli fájdalom és duzzanat, a fültőmirigy, majd más nyálmirigyek is duzzadtak lesznek,
nyomásra és spontán is fájdalmasak. A duzzanat jól látható, a beteg arca telt. Hőemelkedés, fejfájás,
torokfájás, gyengeség.
 Kezelése: 1-2 nap alatt spontán lezajlik általában. Hideg-, meleg borogatás jótékony hatású
 Szövődményei: Idegrenszeri szövődményei gyakoriak, de nem súlyosak, ritkább a hasnyálmirigy-
gyulladás.
 Megelőzés: kötelező VÉDŐOLTÁS (3 komponensű: immunizál a mumpsz, kanyaró és rubeola ellen
egyaránt)

Szamárköhögés

 Okozója: BAKTÉRIUM
 Tünetei: rohamokban jelentkező jellegzetes köhögés, 3 szakasza van, sokáig elhúzódik, esetleg hányás
 Kezelése: antibiotikum, de csak a terjedést akadályozza
 Szövődményei: középfülgyulladás, tüdőgyulladás, ritkán idegrendszeri komplikációk
 Megelőzés: kötelező védőoltás („teljes sejt” vakcina)

Kanyaró:

 Okozója: VÍRUS (cseppfertőzéssel terjed)

 Tünetei: láz, hurutos tünetek (köhögés, orrfolyás, kötőhártya gyulladás), majd kiütések: Eleinte
halványabbak, majd sötétebb élénkvöröses, akár kissé barnás árnyalatúak is lehetnek és a méretük is
nagyobb lesz, a bőrből kissé kiemelkednek, összefolyhatnak, de teljesen egybefüggő bőrpírt nem okoz.
 Kezelése: tüneti kezelés, lázcsillapítás, ágynyugalom
 Szövődményei: ritkán agyvelő, vagy tüdőgyulladás, de általában szövődménymentes
 Megelőzése: kötelező VÉDŐOLTÁS
 7.A felső végtag izmai

A felső végtag izmai a következő csoportokra oszlanak:

1. vállizmok
2. felkarizmok
3. alkarizmok
4. kézizmok
1. Vállizmok

Deltaizom:

2. Kar izmai
3. Az alkar izmai

B, A keringés. A szív felépítése és működése

A szervezet szöveteit és szerveit vérerek hálózzák be.

Az erekben folyó vér biztosítja:

– az anyagcsereforgalmat
– a sejtek tápanyag és oxigénellátását,
– bomlástermékek és széndioxid elszállítását.
A keringési rendszer középpontja a SZÍV.

VÉRKERINGÉS:
- Kisvérkör
- Nagyvérkör

NYIROKKERINGÉS=Nyirokerekből és nyirokszervekből
felépülő rendszer

A keringés általános felépítése

I. Nagyvérkör
II. Kisvérkör
III. Portális keringés
IV. Nyirokkeringés
C. szív,
H. máj,
I. bél
P. tüdő
A szív felépítése és működése.
A szív kialakulása
1. Fő visszér és fő verőér egyesülése
2. A két vezeték összekapcsolódik egyetlen üreggé
 3. Az üreg kettéválik (- felső pitvar- alsó kamra)
4. Kialakul a sövény a középvonal mentén, s létrejön a szív négy különálló ürege

Általánosan
A szív kúp alakú, izmos falú üreges szerv, amely a két tüdő között a mellüreg elülső részében fekszik. A szív
egyharmada a középvonaltól jobbra, kétharmada attól balra helyezkedik el. A tüdők a szív nagyobb részét fedik.
A szív a rekeszizmon nyugszik. Van egy alapi és egy csúcsos része. A szívet egy körbefutó barázda pitvari és
kamrai részre osztja. Ezekben a szív saját erei futnak. A szív nagysága általában ez egyén zárt ökle nagyságának
felel meg. Függ azonban az életkortól, a nemtől, az alkattól és a szív munkájától. A szív súlya kb 300 gramm.

A szív üregei

A szív üregrendszerét egy hosszanti sövény osztja egymással nem közlekedő jobb és bal szív félre. A jobb a kis
vérkör, a bal a nagy vérkör motorja. Mindkét szívfél feloszlik egy kamrai és egy pitvari részre, amelyet a
billentyűk választanak el egymástól. Működésük a szívó-nyomó pumpához hasonlítható. Az izomzat
összehúzódása a szisztolé, elernyedése a diasztolé.

A szívnek így 4 ürege: két vékonyabb falú pitvarra és két vastagabb falú kamrája van.

A pitvarokba ömlenek a szívbe érkező nagyvénák, majd onnan a vér a kamrákba jut. A vér befogadása és
továbbítása a pitvarokat csak kismértékben terheli, ezért falizomzatuk vékony.A kamrák a nagyvérköri és a
kisvérköri keringést biztosítják. A nagyobb munkavégzésnek megfelelően izomzatuk a pitvarokéhoz képest
erősen megvastagodott. A két pitvar illetve a két kamra egy időben működik. A pitvarok összehúzódásakor a
kamrák elernyednek, a kamrák összehúzódásakor a pitvarok vannak diasztoléban.

A jobb pitvarba 3 fontos gyűjtőér a felső fő visszér, az alsó fő visszér és a szív saját fő gyűjtőere nyílik. Ezek az
erek hozzák vissza a szívbe az elhasznált vért. A jobb pitvar a jobb kamrával vénás szájadékon át közlekedik.
Ezen a nyíláson át jut a vér a jobb kamrába. Az átfolyást 3 billentyű szabályozza.

A jobb és a bal pitvar a magzati életben közlekedik egymással: ez a nyílás a születés után elzáródik.

A jobb kamra átmetszetben félhold alakú. A jobb pitvartól 3 billentyű választja el. Ebből a kamrából indul ki a
tüdőverőér. A bal pitvar kocka alakú. 4 tüdővéna szájadzik be. Kinyúló része a bal fülecske. Innen a vér a bal
vénás szájadékon keresztül a bal kamrába kerül.

A bal kamra ürege átmetszetben kör alakú. Fala kétszer olyan vastag, mint a jobb kamráé, hiszen sokkal
nagyobb munkát végez. A bal pitvartól a kéthegyű billentyű választja el. A bal kamrából indul ki az aorta.

A szívbillentyűk.

A szívben a vér áramlását a billentyűk szabályozzák. Két fajtája van: a vitorlás és az artériás billentyűk. A
billentyűket a szív bélhártya kettőzete hozza létre. A vitorlás billentyűk a pitvarok és kamrák között helyezkedik
el. 3 részből állnak: vitorlák, ínhúrok és a szemölcsizmokból.

Funkciói
A vér egyirányú áramlásának biztosítása
Anyag: szívbelhártya- kettőzet
Típus: zsebes billentyű, vitorlás billentyű
Hely: zsebes: kilépő erek
vitorlás: pitvar és kamra között

A szív működése
A szívciklus: egy teljes szívösszehúzódás (systole) és az azt követő ellazulás (diastole) alatt bekövetkező
változások összessége. A szívkamrák lökésszerűen hajtják ki a vért egyidejűleg az aortába (bal kamrából) és a
truncus pulmonalisba (jobb kamrából). A két szívfél szinkronban működik.

A szív beidegzése=A szívfal ingerképző és ingervezető rendszere

Részei:
- sinuscsomó (szív összehúzódás üteme)
- pitvarokon belüli pályák (ingerületet vezetik)
- pitvar-kamrai csomó, (AV-csomó, nodus atriovenricularis, Aschoff-Tawara-féle csomó) -> másodlagos
ingerképző hely
- pitvar-kamrai köteg, (fasciculus atrioventricularis)
- His-köteg
- Tawara-szárak
- vég elágazódások (Purkinje-rostok)
- ingerület vezetése a kamrai izomzathoz

Vérerek (verőerek, hajszálerek, gyűjtőerek)

A hajszálerek
A verőerek hálózatos eloszlásából alakulnak ki. A verőerek és a gyűjtőerek közé iktatott pici erek. Nagyfokú
tágulásra és szűkülésre képesek. Feladatuk az anyagátadás a vér és a környező szövetek között. Leadás: oxigén
és tápanyag , felvétel: széndioxid és folyékony bomlástermékek. Az érhálózat sűrűsége változó a legsűrűbb a
tüdőben és a szem érhártyájában. Nyugalmi állapotban általában csak a hajszálerek kis százalékában van állandó
véráramlás.
A gyűjtőerek

A hajszálerek területéről (a perifériáról) szállítják a vért a szívbe, ezért visszereknek is nevezzük őket. A
gyűjtőerek - a verőerekkel ellentétben - apró ágakkal kezdődnek és egyre nagyobb ágakká szedődnek össze.
Faluk vékonyabb, mint a verőereké, űrterük viszont tágasabb. Falszerkezetük szintén hármas tagozódást mutat.

A vér: Sejtekből és sejt közötti állományból épül fel. A vér sejtközötti állománya azonban folyékony, ezért
szerkezete lényegesen eltér a többi szövetétől. Mivel a vér a középső csíralemez (mesoderma) származéka -
ugyanúgy, mint a kötőszövetek - folyékony kötőszövetnek tartjuk. A vér zárt csövekben, a véredényrendszerben
kering.

Megkülönbözetünk benne: alakos elemeket (sejteket) és sejt közötti állományt, amit vérplazmának nevezünk.

A vérplazmából, ha megalvad, rostos anyag válik ki (fibrin). Szerkezete ilyenkor nagyon hasonlít a kötőszövet
szerkezetéhez. A hátra maradt és többé meg nem alvadó, sárga színű folyadék a vérsavó.

A vér feladatai:

- anyagok kicserélése a sejtek és a környezet között (oxigén, tápanyagok, elektrolitok, égéstermékek),

- hormonok szállítása,
- a hőmérséklet szabályozása,
- a szervezet védelme idegen anyagok ellen (immunreakciók).
 8.Izomrendszer - az izmokról általában

Az izmok felépítése, csoportosítása:

Általában: A mozgás aktív szerve az izom (musculus). A csontvázizmok a csontok térben elfoglalt helyén képesek
változtatni, szövettanilag harántcsíkolt izmok.
Az izmok száma és súlya: A csontvázizmok száma átlagosan 350. Az izomzat a test súlyának több mint harmad
része.
Az izom színe: Friss állapotában sötétvörös. Ez részben a vér teltségétől, részben az izomrostok festékanyagától függ.
Az izom részei: Két részre különül, az egyik a középső, mely összehúzódásra képes, a másik a két végén
elhelyezkedő inas része. A középső részt alakja után izomhasnak nevezzük. Az izomhas ernyedt állapotában puha,
tésztatapintású, összehúzódáskor megkeményedik. Az izomrostokat a kötőszövet egyesíti izommá. Összetartó
szerepe is van. Megakadályozza az izom passzív túlnyújtását, valamint az összehúzódásakor túlságos
megvastagodását.
Az ín: Fehér, selymes, szívós, tömött kötegeivel jól elkülönül az izmos résztől. Az ín nem nyújtható és nem
rövidíthető meg. Az izmokat az inak rögzítik a csontvázhoz. Az izomnak az egyik rögzülési pontját eredésnek
(ahonnan indul), a másik rögzülési pontját tapadásnak(ahol véget ér az izom) nevezzük. Ha az izom összehúzódik,
ez az elmozduló pont.
Az izmok alaki sajátosságai: Megkülönböztetünk hosszú, rövid, lapos és gyűrű alakú izmokat. Utóbbiak a
záróizmok. Az izmos résznek megfelelő az ín alakja.
Némely izom több fejjel ered, így beszélünk 2, 3, 4 fejű izomról. Ha az izom húsos részét ín szakítja meg,
kéthasú izom keletkezik.
Izompólyák(fascia): Az izmokat kötőszöveti lemezek borítják. E pólyák hüvelyt képeznek az egyes izmok körül.
Az izmok erei és idegei: Gazdag érhálózattal rendelkeznek. Gazdag az izom idegellátása is. Az izomba
benyomuló idegmozgató, rostokat tartalmaz. A mozgató rostok az izom összehúzódást kiváltó impulzust
szállítják, és az izomtónus fenntartásában van szerepük. Az izomérző idegei az izomorsókból és ínorsókból
indul ki és az izomérzést közvetítik. Az izomérzés kiesése mozgás és egyensúlyi zavarokhoz vezet. Az érző
rostok közvetítik a fájdalom érzetet is. A vegetatív rostok az izomállomány táplálását és az erek
beidegzését szolgálják.
Az izmok járulékos részei:
 Nyálkatömlők: Az ín és a csont között savós nyálkatömlőt találunk. Az ízület kitüremkedéseként fogható fel.
Szerepe az inak súrlódásának csökkentése.
 Ínhüvely: A testnek azon a helyein, ahol az inak erős súrlódásának van kitéve. Az inakat savós ínhüvelyek
veszik körül. Kettős falúak: külső, rostos és belső. Kéz és lábhajlító izmainak túlerőltetésekor ínhüvelyk
gyulladásba jöhetnek.

Az izmok működése: Nem egyenként, hanem csoportosan működnek. Részben egy irányban, részben
ellenkező irányban működnek. Az azonos működésű, egy irányban dolgozó izmokat társizmoknak, míg az
ellentétesen működőket antagonistáknak nevezzük.
Működésük szerint az izmok lehetnek: hajlítóak, feszítőek, közelítőek, távolítóak, szűkítőek.
Az izom csak egy fő működést végezhet. A végtagok ízületeit hajlítják, vagy a feszítését végzik. Az izom fő
működése az összehúzódás, amely az izom megrövidülésében vagy megvastagodásában nyilvánul meg.
Izomtónus: Ha kisfokú állandó összehúzódásban vannak az izmaink, ez az izomfeszesség, az izomtónus. Ezt
az izom rendszeri hatás tartja fent.
A tónus vizsgálata: Az izomtónust az alkar, illetőleg a lábszár hajlításakor és feszítésekor jelentkező
ellenállás erősségéből ítéljük meg. Van fokozott izomtónus, amikor a végtagok hajlítása és nyújtásra nagy
erőbe kerül. Van csökkent izomtónus is, amikor könnyen megy.
Izomvédekezés.: Gyulladás esetén az összehúzódott izom védi meg a beteg felületet a fájdalmas külső
behatásoktól.
Izomerő: Egy izom annál nagyobb erőt képes kifejteni, minél nagyobb a keresztmetszete, azaz minél több
rostköteg fut benne. És minél hosszabb, annál kedvezőbben tud összehúzódni. Az izomműködéstől döntő
módon függ az izom fejlettsége. Gyakorlás erősíti, tétlenség sorvasztja az izmokat. Az izmok részt vesznek
az ízületek rögzítésében, az anyagcserében, szerepük van továbbá a hőtermelésben és a vérkeringés
serkentésében.
Az izmokat testtájékok és működésük szerint is csoportosíthatjuk.
Testtájékok szerint az izomrendszert a következő fő csoportba osztjuk:
1. végtagizmok: felső és alsó végtag, mellkas (hosszúak)
2. törzsizmok: has és hát izmok (lapos vagy rövid alakúak)
3. fej és nyakizmok (legváltozatosabb alakúak)

Az izomműködés élettana:
• Az izmok működése összehúzódó képességükön alapszik
• Izotóniás összehúzódás ( rángás ): ha az izom inger hatására megrövidül, tónusa állandó marad és a
felhasznált energiával elmozdulást ( munkát ) végez ( pl. testhelyzet változás )
• Izometriás összehúzódás: ha az izom erősebb megterhelésre sem képes összehúzódni, hossza nem
változik, csak a feszülése és a tónusa nő, a felhasznált energia hővé alakul ( pl. fázásnál a remegés,
reszketés )

Az izom munkateljesítménye:
• Az izom funkcionális hossza. Az izmok által létrehozott elmozdulás nagysága az izommegrövidüléssel
arányos. Megrövidülésre csak az izomhas képes, ezért az izom aktív hosszát az izomhas hosszúsága
szabja meg. Az ín passzív tényező. Az izomhas eredeti (nyugalmi) hosszúságának kb. 40-50%-ára képes
összehúzódni. A hosszabb izomhasú izmok tehát nagyobb elmozdulást eredményeznek.
• Az izomrostok lefutása szintén meghatározza az izom megrövidülését.
– A párhuzamos rostú izmok megrövidülése megegyezik az izomrost megrövidülésének
nagyságával.
– A tollazott szerkezetű izmokban a rostok a hossztengelyre ferdén futnak. Ezért
összehúzódásukból csak a hossztengellyel párhuzamos vektor nagyságának felel meg az
elmozdulás.

Élettan:
• Az izomösszehúzódás erőssége elsősorban az inger erősségétől függ.
• Küszöbalatti inger: az a gyenge inger, amely még nem vált ki izomösszehúzódást
• Küszöbinger: az a minimális ingererősség, amelyre az izom már összehúzódással válaszol
• Maximális inger: egy bizonyos fokon túl az összehúzódás ereje már tovább nem nő
• Szummáció: Több küszöbalatti inger összeadódik és összehúzódást vált ki
• Refrakter stádium: az izomrost az inger után egy bizonyos ideig nem ingerelhető
Az ingererősség fokozása és az izomösszehúzódás erőssége közti egyenes összefüggés azt jelenti, hogy
minimális ingerre az izmot felépítő izomrostok csak kis százaléka húzódik össze , illetve hogy az ingererősség
fokozásakor egyre több rost jut ingerületbe, ami az egész izom erősebb összehúzódásában jut kifejezésre
Az izomösszehúzódás kémiája:
Az izomösszehúzódásban résztvevő anyagok
• fehérjék: aktin és miozin
• szerves anyagok: glikogén, kreatin, kreatin-foszfát, adenozin-trifoszfát ( ATP ), karbamid
• szervetlen anyag: kálium
Az ATP igen sok energiát tartalmazó vegyület. Az ATP lebomlása az izomösszehúzódás közvetlen
energiaforrása.

A pihenő izmokban igen sok tápanyag (glikogén)raktározódik, amely működés közben kifogy:
– az izom kifárad, ereje csökken, összehúzódása lassúbb lesz
– a kifáradás oka lehet a bomlástermékek elégtelen elszállítása, felhalmozódása
– ahhoz, hogy újra elkezdhesse működését pihenésre van szüksége

Az izomszövetek:
Szempontok Sima izomszövet Harántcsíkolt Szívizomszövet
izomszövet
Felépítése/ szerkezete sima izomSEJTekből izomROSTOKból izomsejtek +
orsó alakú fali helyzetű sejtmag izomrostok (amik
kp.-i sejtmag elágazóak)
Működése kis erő kifejtés nagy erőkifejtés nagy erő kifejtés
hosszú ideig rövid ideig hosszú ideig
 nem fáradékony fáradékony nem fáradékony
Fénytörése egynemű különnemű is-is
csíkolatos
Előfordulása állatoknál (pl: embereknél: vázizmok, szív
bőrizomtömlő) rekeszizom, nyelv
embereknél (belső állatoknál: csak az
szervek fala) ízeltlábúaknál
akaratlan működésű akaratlagos működésű önálló működésű

B, A központi idegrendszer
II. A központi idegrendszer
Idegrendszer
Idegrendszer alapszövete az idegszövet
Tulajdonságai:
- ingerelhető
- képes ingert vezetni
Idegszövet működési egysége a neuron (módosult egy magvú nyúlványos sejt, melyet összefüggő, egységes sejtmembrán
határol).
Neuron részei:
• Idegsejt test (idegsejt anyagcsere központja)
• Idegsejt nyúlványai
– faágszerű dendritek,
– hosszú tengelyfonal, (axon vagy neurit), ebből csak egy van
• Végkészülék
Neuronok fajtái:
• Efferens (centrifugális vagy izom esetén mozgató neuron, mirigy
esetén elválasztó neuron), idegsejttestből indul ki
• Afferens (centripetális, vagy érző neuron), idegsejt testbe vezető,
Idegsejt
• Szaporodásra képtelen
• Speciális alkotórésze a neuro fibrillumok és a tigroid rögök
• Jellegzetes képlet még a tigroid szemcsék
• Az idegsejtek tömege a központi idegrendszer szürkeállományát alkotják

Idegsejtek fajtái
Alak szerint (alakjukat a nyúlványaik száma határozza meg):
– Egynyúlványú (unipolaris) sejtek
– Ál egynyúlványú (pseudounipolaris) sejtek
– Kétnyúlványú (bipolaris) sejtek
– Három- és többnyúlványú (multipolaris) sejtek

Az axon hosszúsága szerint:

• Golgi I. típusú (hosszú axonú)
• Golgi II. típusú (rövid axonú)
Idegrendszer
A., Szomatikus idegrendszer (akaratunktól függő fali idegrendszer)
Központi rész: gerincvelő és agyvelő
Környéki rész: gerincvelőből kilépő 31 pár gerincvelői ideg
agyvelőből kilépő 12 pár agyideg

B., Vegetatív idegrendszer (akaratunktól független)

- szimpatikus rendszer (fokozott teljesítmény feltételeit teremti meg)
- paraszimpatikus hatás (kimerült sejtek feltöltését, újra felépítését végzi)
- központi és környéki részre is felosztható
Az idegrendszer felosztása
Központi idegrendszer
• Híd
• Nyúltvelő
• Nyaki megvastagodás
• Elülső hosszanti hasadék
• Ágyéki megvastagodás
 • Kúpszerű végződés
• végfonal
Agyvelő
• Utóagy (terület ürege a IV. agykamra)
– nyúlt velő,
– híd
– kisagy

• Középagy (terület ürege a III. agykamrát és a IV. agykamrát összekötő vezeték, agyvízvezeték)
– agykocsányok
– ikertestek
• Előagy

– Végagy
• Nagyagy féltekéi és a kéreg alatti szürke magvak tartoznak ide)
– Köztiagy
• Thalamus és thalamus alatti területek tartoznak ide)
• Üregei a III. agykamra és az oldalkamrák

Agykamrák
Az agy belsejében található üregeket.
III. Agykamra (páratlan képződmény)
Oldal kamrák
IV. Agykamra (az utóagy ürege a nyúlt velő, a híd és a kisagy között található)

Központi idegrendszer burkai

Kemény agyhártya
Lágy agyhártya
pókháló hártya
lágy agyburok
Az agykéreg szerkezete
Rétegei:
• Övszerű réteg
• Külső szemcsés sejtek rétege
• Piramis sejtes réteg
• Belső szemcsés sejtek rétege
• Dúcsejtekben gazdag réteg
• Szabálytalan alakú sejtek rétege
Brodmann - mezők
Elsődleges kérgi központok
Másodlagos kérgi központok
Harmadlagos kérgi központok

Gerincvelői idegek

• 8 pár nyaki ideg

• 12 pár mellkasi ideg
• 5 pár ágyéki ideg
• 5 pár keresztcsonti ideg
• Egy pár farokcsonti ideg

Agyidegek
I. Szagló idegek
II. Látóideg
III. Közös szemmozgató ideg
IV. Sodorideg
V. Háromosztatú ideg
VI. Távolítóideg
VII. Arcideg
VIII. Egyensúly- és hallóideg
IX. Nyelv-garati ideg
 X. Bolygóideg
XI. Járulékosideg
XII. Nyelv alatti ideg

A központi idegrendszer élettana:

A reflexekről: A reflex az idegrendszer alapvető működési jelensége. A központi idegrendszer nagyrésze, mint
reflexközpont szolgál. A központ mellett szükség van még felvevő és végrehajtó szervre a reflex
keletkezéséhez.
Ennek idegpályája a reflexív. Melynek részei a következők:
– Receptor: Az ingereket veszik fel. Ide sorolhatjuk az érzékszerveket is. Az ingereket élettani folyamattá,
idegingerületté képesek alakítani. (Transzducer funkció) Fontos törvényszerűségek: A receptorok
alkalmazkodnak az ingerekhez. Az ingerekerősségek hihetetlen széles skáláját tudjuk érzékelni. A
receptor maga nem képes meghatározni az érzetet.
– Afferens szár (érző neuron): sejtjét az idegek továbbítják az idegrendszeri kp-ba. (Agy, gerincvelő)
– Reflexközpont: az érző szár átkapcsolódik a mozgatóra.
– Efferens szár (mozgató neuron): innen jut el a válasz a mozgató idegekkel a szervekhez és hozza létre a
megfelelő reakciót.
– Effektor: az impulzust a végrehajtó szervre átadó idegvégződés
Az egyszerű reflexív egy érző és egy mozgató neuronból áll, köztük egyetlen szinapszissal. (Ha több, akkor
poliszinaptikus/összetett a reflexív.)

A gerincvelő működése:
A gerincvelő a feltétlen reflexműködés központja. Feltétlen reflex az a tevékenység, amely valamely ingerre
a központi idegrendszer útján minden esetben bekövetkezik.
A gerincvelő reflexes működését 3 reflexcsoport jellemzi:
a) izomeredetű, saját reflexek: kétneuronos feszítési vagy nyújtási reflexek, melyek az izomtónust
tartják fenn és ezzel a testtartási reflexek alapját képezik.
b) bőreredetű, külső reflexek: többneuronos rendszerek, amelyek receptorai a bőrben elhelyezkedő
fájdalom-, tapintás-, hőérző végkészülékek
c) zsigeri reflexek: a vázizomválaszokkal, a védekezéssel összefüggő reflextevékenységen túl a
gerincvelő felelős a test zsigeri funkcióinak kontrolljáért.
(Mindezek a reflexek az agyi területek kiírtása (pl állat lefejezése) után is kiválthatók, tehát kizárólagos
gerincvelői reflexek.)
Az agytörzs működése:
A nyúltvelő, a híd és a középagy funkcionális egység, amelyet összefoglalóan alsó agytörzsnek nevezünk.
Funkciói:
– Fontos motoros és érző működéseket lát el.
– A test minden részéről érkező impulzusokról információt kap.
– Pályái összeköttetést teremtenek a gerincvelővel, a kisaggyal, a közti aggyal és a végaggyal.
Szabályozza a testtartást, az izomtónust illetve a mozgást. Összerendezi a mozgásokat. Hiszen akár
akaratlagos, akár automatikus a mozgás, a benne részt vevő izmok működésének összerendezettnek,
koordináltnak kell lennie. Ezt a koordináló feladatot a kisagy látja el.
A thalamus (vagyis a köztiagy nagyobb része) működése:
Mindazoknak az érző impulzusoknak az átkapcsolódási helye, amelyek a receptorokból kiinduló érző
pályákon át a nagykéreg felé haladnak. Egy bonyolult magrendszer. Egy része specifikus (pontosan
meghatározott) másik része nem- specifikus funkciót végez.
Itt történik az érző impulzusok durva felismerése.
A feltételes reflexek: Az idegrendszer alapvető funkciója a tanulás. Ez is mint reflextevékenység
értelmezhető. Ezek a reflexek nem velünk születnek, hanem az élet folyamán tanulás során alakulnak ki,
különböző ingerek hatására.
(Pavlov kutyái)
 9. Mozgásrendszer- csontokról általában

A test mozgásában, térbeli helyzetváltoztatásában részt vevő szerveket együttesen mozgásrendszernek

nevezzük. Ez aktív és passzív részre osztható. A passzív részhez tartoznak a csontok, amelyekből a test szilárd
váza áll, másrészt a csontokat összekapcsoló ízületek. Az aktív rész az izomzat, melynek fejlődése az
izomműködés nagyságától függ.

A mozgásrendszer részei: csontvázrendszer és izomrendszer.

A csontvázrendszer:

- Az emberi szervezet csontváza 206 csontból áll

- Összsúlya a test súlyának 10 %-a
A csontváznak hármas szerepe van
- a szervezet szilárd vázául, támaszául szolgál
- életfontosságú szerveket ( pl. agyvelő ) véd a külső hatások ellen
- üregébe zárja a vöröscsontvelőt, amely a vérképzés szerve

Alakjuk szerint lehetnek

- hosszú csöves csontok ( pl. combcsont )
- lapos csontok ( pl. lapocka )
- rövid csontok ( pl. kéztőcsontok )
- szabálytalan csontok ( pl. csigolyák )

A csontok jellemzői:

- Felszínükön izmok, erek, idegek hatására dudorok, benyomatok, barázdák keletkeznek

- Színe sárgás, vöröses árnyalatú
- Két fő tulajdonsága
- rugalmasság
- szilárdság

A csontok összetétele

• Víztartalma 40 %
• Szerves anyag 30-40 % - osszein (szilárd alkotórészek)
• Szervetlen anyag 60-70 % - hidroxilapatit
Az összetevők aránya nem állandó, az élet folyamán változik
- Fiatal korban: több szerves anyag- rugalmas
- Felnőttkorban: nő a mésztartalom, szilárdság nő
- Idős korban: szerves anyag megfogyatkozása miatt csökken a rugalmasság és a szilárdság

A csont szerkezete:

Átfűrészelt csont keresztmetszete

- kívül: kemény, egyneműnek látszó kompakt csontállomány

- belül: szivacsos állomány, csontlemezkék és gerendácskák hálózata
A csontok belsejét, a légtartalmú csontok és a csöves csontok középdarabjának kivételével, szivacsos állomány
tölti ki.
A csöves csontok üregében van a csontvelő.

A csontok fejlődése:

• Az embrionális élet 2. hónapjáig a csontváz helyén laza embrionális kötőszövet van.

 • A csontosodás a 2. hónap végén indul meg és kb. 20. életévben fejeződik be.
• A porc nem egyszerre alakul át csonttá. Kisebb gócokból – csontosodási pontok - indul ki.
• A csontosodási pontok száma, helye, megjelenési ideje, összeolvadásuk állandó – kormeghatározás

A csontok növekedése:

• A csontszövetet a csontképző sejtek (osteoblasztok) hozzák létre. A csontosodás megindulásakor ezek a

sejtek szaporodnak, csoportokba tömörülnek, sejtközötti állományt választanak ki, mely mészsókkal
itatódik át és kialakul a végleges csontszövet.
• A csontok hosszirányú növekedését a középső és a végrész határán elhelyezkedő epiphysis
porckorongok teszik lehetővé.
• A vastagságbeli növekedés a csonthártya felől rárakodással indul meg.
• A csontok állandó változásban vannak
csontképző sejtek – csontfaló sejtek

A csontok járulékos részei:

1. Porc
- szilárd, szívós, de a csontnál lágyabb
- a csontváz legnagyobb része átmegy a porcos állapoton
2. Csonthártya ( periosteum )
- erekben, idegekben gazdag kötőszöveti hártya
- a csontok felszínét a porcos rész kivételével ez borítja
- hármas feladata van
- a csont táplálása és védelme
- az anyaghiány pótlása, ha a csont megsérült
- a vastagságbeli növekedés
3. Csontvelő ( medulla ossium )

A csontok összeköttetéseiről általában:

A magzati életben az egyes vázrészeket laza kötőszövet kapcsolja össze. Ez a kötőanyag a fejlődés további
szakaszában vagy még jobban tömörül, vagy felszívódik, és a helyén ízületi üreg marad vissza. Így a csontok
egymás közti összeköttetése kétféle:

1. Folytonos összeköttetés: Egy részük csak a fejlődő szervezetben található, később

elcsontosodik, más részük felnőttben is fellelhető.
Lehet kötőszövetes (pl a koponyacsontok között), porcos (pl a csigolyák között), vagy csontos
(pl a keresztcsontnál).
2. Megszakított összeköttetés: ezek tulajdonképpeni ízületek. Ha a két szomszédos csont között a
kötőanyag felszívódása következtében rés keletkezik, ízületről beszélünk. Az üreget az ízületi
tok zárja körül.
(Csonttörés=fractura)

B, A vegetatív idegrendszer

Az idegrendszer

A., Szomatikus idegrendszer (akaratunktól függő fali idegrendszer)

központi rész: gerincvelő és agyvelő
környéki rész: gerincvelőből kilépő 31 pár gerincvelői ideg
agyvelőből kilépő 12 pár agyideg

B., Vegetatív idegrendszer (akaratunktól független)

- szimpatikus rendszer (fokozott teljesítmény feltételeit teremti meg)
- paraszimpatikus hatás (kimerült sejtek feltöltését, újra felépítését végzi)
központi és környéki részre is felosztható
Vegetatív/zsigeri/autonóm idegrendszer
Az idegrendszer fontos szerepet játszik olyan (akaratunktól független) működések szabályozásában is, mint az
artériás vérnyomás, a szívösszehúzódás ritmusa, a belek mozgása, az emésztőmirigyek szekréciója…. Ezt a
belső szabályozási funkciót a vegetatív idegrendszer látja el.
Alapja ennek is a reflexív.

Anatómiailag 2 részre osztható: (ezek általában ellentétes hatásúak, idegvégződéseikben az ingerületátvivő

anyag is eltér)
1) Szimpatikus idegrendszer: a periférián a gerinc két oldalán húzódó dúclánc képviseli, amely sajátos
módon áll kapcsolatban a gerincvelővel, másrészt pedig a célszervekkel.
A zsigeri érző idegrostok a gerincvelői idegek érző rostjaival együtt lépnek be a gerincvelő hátsó
szarvába és vagy közvetlen válaszreakciót váltanak ki, vagy a vegetatív ingerület feljut az egyvelőbe és
ott zsigeri érzést okoz.
A határlánc szegmentálisan elhelyezkedő dúcait idegrost-összeköttetések kapcsolják össze.
2) Paraszimpatikus idegrendszer: központjai részben az agytörzsben, részben a gerincvelőben
helyezkednek el. A rostjai rendszerint a célszervek falában kapcsolódnak át, így rendkívül rövidek.

A vegetatív idegrendszer általános funkciója:

A szimpatikus izgalom a vérnyomás emelésével, a véreloszlás megváltoztatásával, a sejtanyagcsere

fokozásával, a cukorfelszabadítással, a szellemi funkciók serkentésével a szervezet egészét fokozott aktivitásra
készteti. => Az eredmény: Fokozott teljesítmény.

A paraszimpatikus hatás döntően a helyreállító folyamatokban, a beállított anyag veszteségek pótlásában

játszik szerepet, és a szervezet nyugalmi fázisában jut érvényre.

Vegetatív tónus: A szervek normál körülmények között állandóan kapnak kis mértékű impulzusokat mind a
szimpatikus, mind a paraszimpatikus idegrendszer részéről, ami a szervnek az ún. vegetatív tónusát adja. A
tónus megengedi, hogy az egyik vagy másik rendszer pozitív vagy negatív kontrollja érvényesüljön.

A vegetatív működés felsőbb szabályozása:

Mind az agytörzs, mind a hypothalamus, sőt az agykéreg meghatározott területeinek az ingerlésével is vegetatív
idegrendszeri hatások válthatók ki. Tehát e helyeken vegetatív központok vannak. (Az alsó agytörzsben a
keringés és légzés szab. kp.-ai vannak.)

A hypothalamus működése:

A vegetatív működések fő agyi központjai a hypothalamusban vannak. Ezek a működések a következők:

 a) cardiovasculáris szabályozás
b) a testhőmérséklet szabályozása
c) a vízháztartás szabályozása
d) a táplálkozás szabályozása
e) az általános ingerületi szint szabályozása
f) az endokrin funkciók szabályozása
A hypothalamus hátulsó részének ingerlése az artériás vérnyomás emelkedését, valamint a szívritmus
szaporodását, elülső részéé az előbbiekkel ellentétes hatást eredményez.

A hypothalamus elülső része felelős a vér hőmérsékletének szabályozásáért és ezen keresztül a testhőmérséklet
állandósításáért.

A hőszabályozó mechanizmus:

 a bőrerek
 a verejtékmirigy
 az adrenalin- és noradrenalin- termelés
 a pajzsmirigyfunkció szabályozásával valósul meg. Ezek mindegyike közvetlen szerepet játszik a
hőtermelő vagy a hőleadási feladatokban.
Ugyancsak a hypothalamus elülső területe felelős a vese vízkiválasztó tevékenységéért, valamint a vízfelvét
szabályozásáért. Éhség és jóllakottság központ. Az állatoknál a középső rész ingerlése dührohamot okoz.

A hypothalamus sokrétű működése abban összegezhető, hogy ez a vegetatív központ a meghatározója

valamennyi zsigeri funkció alapritmusának, az egyedre jellegzetes anyagcsere-, valamint ingerületi
állapotszintnek.

A nagyagy vegetatív központjai: az agykéreg serkentőleg vagy gátlóan hathat a hypothalamusra. A kérgi
központok a temporális lebenyekben találhatók.

Az idegrendszer funkciója ingerfelvétel és feldolgozás, az életműködések szabályozása, a

szervműködések összehangolása, a gondolkodás.

Szöveti felépítése: neuronrendszerek, amelyek egymással szinaptikus kapcsolatban állnak.

10. A kiválasztás szervrendszere

 A szervezetben folyó égési folyamatok közben káros bomlástermékek keletkeznek, amelyeket a kiválasztó
szervek távolítanak el.

Kiválasztást végeznek a tüdők, a belek, a verejtékmirigyek és a vesék.

VIZELETI vagy húgy SZERVEK

Általánosan.

A vesék a vízben oldható hasznosíthatatlan anyagcsereterméket szűrik ki a vérből és képeznek belőle vizeletet.

A bomlástermékek fő tömege a húgyszerveken keresztül vizelet alakjában hagyja el a szervezetet.

A vizeleti szervek csoportjában megkülönbözetünk vizelet kiválasztó, vizeletgyűjtő és vizelet elvezető

szerveket. A vizeletet a vese választja ki, a húgyhólyag gyűjti össze és a húgycső vezeti ki.

A vesét a húgyhólyaggal a húgyvezeték köti össze.

Vese.

Két sötétbarna, bab alakú szerv a hasüreg felső- hátsó részében, a hashártya mögött, a hátulsó hasfalhoz rögzítve
fekszik. A szervet 3 tok veszi körül. A külső tok, a vesét rögzíti. A középső tok zsírszövetből áll, ebbe a
mellékvese van beágyazva. A belső tok közvetlenül a vese állományában fekszik. A vesében megfigyelhetünk
veseállományt és gyűjtőrendszert is.
A vese külső, szemcsés részét nevezzük kéregállománynak.
A belső szélesebb csíkolt részét velőállománynak nevezzük.

Ettől befelé a vesekehely és a vesemedence helyezkedik el.

A velőállományt velősugarak osztják vesekéreg lebenykékre. A velőállományt piramisok alkotják.

A vese finomabb szerkezete.

A vese szövettani és funkcionális egysége a nephron.

Ez a Malpighi- testecskékből és a hozzá tartozó csatornarendszerből áll.

A vese működés élettana.

A vese munkája a vér szűrése, bomlástermékeinek kiválasztása és ez által a vérplazma alkotórészek állandó
koncentrációjának fenntartása.

Ehhez a működéshez a keringő vérnek a vesén rövid időközönként ismétlődő átáramlása szükséges.

A vesék kiválasztásában 2 szakaszt különíthetünk el.

1. az elsődleges vizelet kiválasztása.

2. a végeleges vizelet kiválasztása.

• Vesetestecskék funkciója
- elsődleges vizelet kiválasztása

• Tubulusok munkája
- végleges vizelet kialakítása

A veseműködés szabályozása

Lehet idegi és hormonális is.

Idegi szabályozás. Gyengébb ingerek hatására az arteriorák összeszűkülnek.

Főként a vese ereinek viselkedésére hat.

 Hormonális szabályozás. Csökkenti a vesén át kiürülő vizelet mennyiségét.

A mellékvese kéreg hormonja a Na visszaszívódását szabályozza.

Fokozza a tubulusok vízvisszaszívó hatását→csökkenti a vizelet mennyiségét.

A vizelet

Táplálkozási, hőmérsékleti tényezőktől, a végzett munkától függően egészséges embernél is lehetnek

ingadozások a vizelet mennyiségében és összetételében.

Napi mennyisége a folyadékfelvétel és a verejtékezés mértékének szoros függvénye, átlagban 1,5 liter.

Növényi táplálékot fogyasztók vizelete inkább lúgos.

A vesék kiválasztó működésének a végterméke.

Normál vizelet összetétele:

- 95 % víz

- szerves anyagok (fehérje, foszforsav)

- szervetlen anyagok (konyhasó, kalcium, nátrium, magnézium)

- festékanyagok

A vizelet színezetét a benne oldott sárga színű festék, az urokróm adja.

Vizelet elvezető rendszer.

A vesepiramisok gyűjtőcsatornáival kezdődik. Ezek a vesekelyhekbe nyílnak.

A vesekelyhek folytatása a vesekapuban fekvő tágult szakasz, a vesemedence, amely kissé összeszűkülve a
húgyvezetékben folytatódik.

Húgyvezeték.

A vesemedencét a húgyhólyaggal összekötő izmos falú, hosszú, lúdtoll vastagságú vizelet elvezető cső, amely a
hashártya mögött fekszik. Falát nyálkahártya és kötőszöveti réteg képezi.

Húgyhólyag.

A kismedence elülső részében fekszik. Izmos falú tömlő. Nagysága teltségi állapotától függ.

A falát több rétegű sima izom képezi. A hólyag kimeneti nyílását erős, gyűrű alakú, akaratunktól függetlenül
működő záróizom fogja körül.

Az akaratlagos harántcsíkolt rostokból álló záróizom a húgycső körül helyezkedik el.

A húgyhólyag üres állapotában a hashártya alatt fekszik, telítődés közben pedig magára veszi a hashártyát. A
húgyhólyag falszerkezete

• Nyálkahártya
• Izomzat
• Hashártya
A vizeletürítés mechanizmusa
A vesék által folyamatosan termelt vizelet a húgy vezeték izomzat aktív perisztaltikus működése révén a
húgyhólyagban gyűlik össze. Innen a vizelet kiürítése bizonyos időközökben már reflexes.
A reflex működés központja a gerincvelő alsó részében van. A hólyag további telítődése, azaz a hólyagfal
feszülése és nyomásemelkedése ingerként hat a hólyagfal afferens idegvégződéseire, és kiváltja a vizelési inger
érzését.

A vizelet ürítés akaratlagos szabályozása az első életévekben fejlődik ki.

• Feltétlen reflexes és arra épült akaratlagos szabályozás

• A reflexes működés központja a gerincvelő alsó részében van.
Húgycső.

A vizelet elvezető rendszer utolsó szakasza.

A nemi szervek

A nemi szervek a szaporodás szervei.

Feladatuk mindkét nemben.

• az ivarsejtek termelése,
• azok egyesülésének létrehozása,
• valamint nemi mirigyek hormonjai révén a másodlagos nemi jellegek kialakítása és fenntartása.
Nőkben a leírtakon kívül a nemi szervek feladata a megtermékenyítéstől kezdődően

• a magzat védelme, fejlődésének biztosítása (légzés, táplálkozás, kiválasztás),

• illetve az érett magzat külvilágra juttatása (szülés).
A nemi szerveket anatómiai szempontból 2 csoportra oszthatjuk:

• belső nemi szervek a hasüregben, illetve a medencében helyezkednek el

• külső nemi szervek a medence üregén kívül helyezkednek el

B Gyermekkori fertőzések ( járványos fültőmirigy gyulladás, szamárköhögés, vörheny)

Szamárköhögés

 a  szamárköhögés (pertussis), egy heveny fertőző, járványos betegség, melyet baktérium okoz,
 csecsemő vagy gyermekkorban jellegzetes köhögési rohamokkal és hosszú időtartamú
lefutással járó megbetegedés,
 a szamárköhögés betegség cseppfertőzéssel terjed,
 a kórokozó a külvilágban hamar elpusztul és a köhögés során nem jut el messzire a levegőben,
  a betegség már a bevezető hurutos szakaszban fertőz, és 3-5 héten keresztül megmarad a
fertőzőképessége,
 A szamárköhögés lappangási ideje 7-10 nap, a betegség kiállása tartós immunitást hagy maga
után.
A szamárköhögés tünetei:
 enyhe hurutos, megfázásos tünetekkel kezdődik,
 hőemelkedés, száraz köhögés jelentkezik, de minden kezelés ellenére nemhogy csökkennének
a tünetek, hanem az idő elteltével fokozódnak,
 a betegség második szakaszában 1-2 hét hurutos tünet után görcsös köhögési rohamok
jelentkeznek. A köhögési rohamokat hányás kíséri, és megjelenik a betegségre jellemző fő
tünet a szamárordításhoz hasonló  húzó jellegű belégzés,
  a betegség csúcspontján akár napi 40-50 roham is jelentkezhet, majd a második-harmadik
héttől fokozatosan csökken a számuk,
A szamárköhögés szövődményei :
  tüdőgyulladás, 

 PTX,

 végzetes szövődmény lehet a csecsemőket fenyegető gégegörcs, mely légzésleállást okozhat,

 a köhögés során fellépő erőlködéstől kialakulhat sérv, a bőrön, nyálkahártyákon és szemen

vérzések jelentkezhetnek

Kezelése:
 antibiotikus terápia,
 a gyermeket 6 hétre eltiltják a közösségtől,
 tüneti terápia: párásítás, légúti váladék oldása,
 megfelelő folyadék és energia bevitel,
Megelőzés:
 aktív védőoltás kötelező,

Mumpsz – járványos fültőmirigy gyulladás

Kórokozó:

 Mumpsvírus

 a nyálmirigyek nem gennyes gyulladásával járó, járványos vírusfertőzés.

 cseppfertőzés útján terjed, többnyire nyállal,

 a beteg gyermek vizelete is tartalmazza, így a vizelettel szennyezett tárgyak, pelenkázás után
nem megfelelően mosott kéz is terjesztheti.

 a fertőzőképesség a duzzanatok megszűnéséig tart (kb 10-12 napig).

 a mumpsz fertőzés közösségekben járványszerűen terjed, a betegség kiállása életre szóló

védettséget okoz.
 

A mumpsz szövődményei:

 a savós agyhártyagyulladás, vagy agyvelőgyulladás.

 ritkán középfül eredetű hallásvesztés jelentkezik (VIII. agyideg károsodása miatt),

  pubertás utáni fiúk és férfiak esetén szövődményes heregyulladás is jelentkezhet az esetek
30%-ában. Ilyenkor, láz, hányás és hasi fájdalom kíséretében féloldali fájdalmas hereduzzanat
jelentkezik, ha mindkét here érintett, sterilitást okozhat.

 lányoknál ritkán petefészek gyulladás jelentkezhet, pajzsmirigy gyulladás, szívizom gyulladás,

ízületi vagy vesegyulladás jelentkezik.

 a terhesség első harmadában a mumpsz fejlődési rendellenességeket vagy vetélést okozhat.

A mumpsz megelőzése:

 a mumpsz elleni védőoltás hazánkban kötelező, élő gyengített kórokozóval történő aktív
immunizálás formájában. (MMR oltás),

 a védőoltás élethosszig tartó védelmet biztosít,

 az oltás után helyi gyulladás, piros duzzanat vagy nagyon enyhe lefolyású mumpsz előfordul
mellékhatásként,

 a mumpsz bejelentendő fertőző betegség, a mumpszos beteget el kell különíteni.

Skarlát-vörheny

 a skarlát (vörheny, scarlatina), egy heveny fertőző betegség, melyet

 kórokozó: a Streptococcus pyogenes baktérium

 a kórokozó leggyakrabban a torokban, garatban kelt gyulladást, majd az általa termelt toxinok

felszívódnak, és a skarlát betegségre jellemző kiütéseket okoznak. 

a skarlát betegség hirtelen kezdődik torokgyulladás tüneteivel, magas lázzal, hidegrázással, hányással,

néha erős hasi fájdalmakkal.  A skarlát betegség hirtelen kezdődik torokgyulladás tüneteivel, magas
lázzal, hidegrázással, hányással, néha erős hasi fájdalmak

Tünetek:

 a skarlát betegség hirtelen kezdődik

 torokgyulladás,

 magas láz, hidegrázás,

 hányás, néha erős hasi fájdalmakkal.  

 a nyálkahártyán pontozott pirosság látható.

 a mandulákon tüszők is megjelenhetnek.  

 a nyelv vastagon fehéren bevont, lepedékes, szélei vörösek.

  a lepedék 1-2 napon belül lekopik és láthatóvá válik a skarlát betegségre jellemző málnanyelv.

A  skarlát kezdete után 24-48 órával jelennek meg a kiütések a testen.

A kiütések nem egyenletesen helyezkednek el, többnyire az alhason, combok belső felszínén és a
törzsön a hónalj vonalában láthatók. Az apró kiütések ujjnyomásra eltűnnek.

Az arcon nincs kiütés, az orcák kipirultak, de az orr a felső ajak és az áll területe sápadt, a kiütések 3-4
nap alatt elhalványodnak, majd a betegséget követő 2-4. héten hámlás kezdődik a bőrön.

A skarlát kórokozója penicillin érzékeny baktérium.

A szövődmények elkerülése érdekében 6-10 napig antibiotikum terápia szükséges.

A láz és a kiütések ennek hatására 2-3 nap alatt általában eltűnnek, és a gyermek a skarlát hatodik
napjára általában már tünetmentes.

a tüneti terápia is fontos: lázcsillapítás, bő folyadékbevitel, ágynyugalom ajánlott az első napokban.

skarlát járványtana:

 a betegség cseppfertőzéssel terjed,

 fertőzhet a skarlátos beteg, vagy olyan gyermek aki a torkában vagy orrában tünetmentesen
hordozza a kórokozót.

 a fertőzés kontakt úton is bekövetkezhet, játékokkal, közös pohárral stb. terjedhet.

 kisgyermekek és iskoláskorúak között a leggyakoribb.

 a betegség kiállása után a toxin ellen a szervezet ellenanyagot termel, így immunitással jár.

 a következő megbetegedésnél már csak a mandula vagy torokgyulladás lép fel, a toxin okozta
többi tünet nem tud kifejlődni. 

Lappangási idő: 2-6 nap.

 
A skarlát be és kijelentendő fertőző betegség. A beteg gyermeket elkülönítve,  lehetőleg az
otthonában kell kezelni!

Aktív védőoltás nincs ellene!

 11. Az egészség fogalma, az egészségnevelés területei

Egészség – sokféleképpen határozható meg

• betegség hiánya
• mindennapi tevékenységekre való képességek
• a jó erőnlét
• a jókedv, a boldogság állapota
Az egészség nem egy statikus állapot – dinamikusan változik
• a személyiség belső környezetével és a körülötte lévő természeti és társadalmi környezettel állandó és alakító
kölcsönhatásban áll.
• az egészségért az embernek folyamatosan tennie kell valamit- megerősítő, fenntartó, támogató, fejlesztő
tevékenységet.
Az egészség alkalmazkodási készségként is felfogható, amellyel a körülöttünk lévő változásokra reagálunk –
sikeres adaptáció csak megfelelő egészségi állapotban lehet.
Az egészség olyan alapvető értékkategória, amelyben tükröződik az adott társadalom érték és normarendszere
– ez korról korra változik.
WHO megfogalmazása:
„Az egészség a teljes testi, lelki(szellemi) és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség és nyomorékság
hiánya.”
Az egészség testi, lelki, szociális jólét, egyensúlyi állapot, az egészség alkalmazkodóképesség” ( Simon I.
2009.)
Az egészség a mindennapi élet erőforrása, nem életcél.
• A holnap ideálja a testileg-lelkileg egészséges, edzett, fejlett alkalmazkodóképességű, teherbíró autonóm
ember”
• Az egészséggel szemben fellépő sebezhetőségünket, a külső stresszorokat, a különféle rizikótényezőket –
egészséges állapotában az ember tudatos tevékenységével, készségével és társas támogató rendszerek –
harmonikus családi környezet – segítségével képes kiegyensúlyozni.
• Az egészség fenntartásához szükséges:
 a személyes egészségvédő képességek fejlesztése,
 a személyre szóló egészségvédő ismeretek megszerzése,
 a gyakorlati készségek és jártasságok megszerzése,
Pozitív egészség: a tényleges jólét és erőnlét, fittség magas szintje.
• holisztikus jellegű, az egész emberre vonatkozó,
• az életminőséggel áll kapcsolatban,
• az ember életének egészét jellemzi,
Pl.: életöröm, jó közérzet, kiegyensúlyozottság, megelégedettség, kreativitás, fittség, fizikai, pszichikai,
szociális alkalmazkodóképesség
Negatív egészség: bármely nem kívánatos, betegségi állapotban, korlátozottságban élő személy egészsége.
Preventív, egészségcentrikus gondolkodás kialakításával érhetjük el, hogy az egészségről szóljon az
életünk és ne a betegségek elleni küzdelemről!
Az emberekben a felismerés megtörtént az életvitel változtatásával kapcsolatban, DE ezt tetteknek kellene
követni, melynek célja:
Az egészséges életmód kialakítása!

Egészségnevelés területei:
Az emberi egészség megőrzésének és fejlesztésének törvényszerűségeit vizsgálják az egészségtudományok.
Orvostudomány:
• a gyógyítás és a betegség irányából közelíti meg,
• az egészség fogalom testi jellege dominál,
• a betegség megelőzésével, megléte esetén megszüntetésével, betegségmentes állapot visszaállításával, a
fájdalom és a szenvedés minimumra való csökkentésével foglalkozik.
Pszichológia:
• lelki egészségről beszélhetünk
• az egészséges lélek kialakulásának szenzitív időszaka a gyermekkor
• a pozitív, szerető, meleg, harmonikus környezetben felnövekvő gyermek felnőttként egészséges lesz lelkileg,
• a családnak van nagyon fontos szerepe,
Lelki egészséggel kapcsolatos alapfogalmak:
• örömkészség
• alkalmazkodni tudás
• lelki hajlékonyság
• belső harmónia, béke.
Lehetetlen egészségesnek lenni egy beteg társadalomban, ami nem biztosítja az alapvető fizikális és emocionális
szükségletek forrását.
A szociológia és a politikatudományok az egészséget a társadalom irányából vizsgálja:
• az egészségügy megszervezése
• az egészségügy gazdasági vonatkozásai
• az egészséget társ.-i szinten meghatározó környezeti, társadalmi, kultúrális tényezők kutatása,
• különböző társadalmi csoportok szociális jólétének biztosítása,
• egészséges emberi kapcsolatok vizsgálata.

Neveléstudomány:
- a személyiség komplex fejlesztése
- nevelési cél: olyan személyiség kialakítása, aki aktívan képes irányítani az életét.
- nemcsak alkalmazkodik a környezetéhez, de védi az egészségét
- ehhez megfelelő életvitelt, életmódot alakít ki.

B, Az elsősegélynyújtás elméleti ismeretei (kötözések, vérzések, égési sérülések)

Az elsősegélynyújtás ismeretei
Balesetnek nevezzük a külső okból létrejövő, hirtelen bekövetkező egészségkárosodást.
A baleset váratlan helyzetet teremt, ezért az elsősegélynyújtó gyorsan tájékozódjék arról, hogy mi történt.
Fellépése legyen biztos, határozott, a balesetesre és a környezetre megnyugtató.
A baleset színhelyéről udvariasan távolítsa el a tömeget.
Elsőrendűen fontos az élet megmentése, a balesetes állapotának javítása, a balesettel kapcsolatos minden egyéb
körülmény az előző elveknek alárendelt.
A baleset színhelyét csak olyan mértékben változtassa meg, amennyire a segítségnyújtás azt megkívánja. A
baleset körülményeire út-mutatást adó nyomokat lehetőleg őrizze meg.
A balesetes fekvő helyzetben legyen, állapotáról így tájékozódjék, és ugyanígy részesítse elsősegélyben is.
Biztosítson a balesetesnek friss levegőt, szoros ruházatát bontsa meg (ingnyak, nyakkendő stb.).
A sérülésnek megfelelően, ill. célszerűen helyezze el kényelmesen a balesetest (pl. mell-kasi sérültet mindig fél-
ülő helyzetbe, eszméletlen beteget stabil oldalt fekvő helyzetbe kell hozni).
Végtagsérülésnél a ruhátlanírást mindig az ép oldalon kezdje, és csak a szükséges mértékig végezze. Az
öltöztetés fordított legyen.
Az első ellátást követően mérlegelje, a bal-esetest hogyan juttatja el állapotromlás nélkül orvoshoz, ill. a
végleges ellátó helyre.
Ha több sérült van, súlyossági sorrendben lássa el őket.
Mindenkor tartsa szem előtt, hogy az első-segélynyújtás nem gyógykezelés; a legcsekélyebb sérülést követő
első ellátás után a balesetes minden esetben orvosi ellátást igényel.

Ficam és rándulás
A csontok alkotják a szervezet szilárd vázát. Mozgás végzéséhez olyan összekapcsolódásra van szükség
közöttük, amely a kívánt testmozgásokat biztosítja.
A csontvégek közötti mozgó részek az ízületek, amelyeket különböző alakú ízületi árok és ízületi fej alkot.
Az ízületi fej az ízületi árokban mozog. A mozgás az ízületet körülvevő ízületi szalagok (tokszalag) és az ízület
körüli izmok révén jön létre.
Ficam: Ha az ízületi fej az ízületi árokból külső erő hatására kimozdul, és eredeti helyére nem tér vissza, ficam
keletkezik.
Tünetei: fájdalom, duzzanat, alakváltozás, működéscsökkenés vagy kiesés és rugalmas rögzítettség.
Ellátás: az ízületet a kóros (a talált) helyzetben rögzítjük.
Rándulás: Ha az ízületi fej az ízületi árokból rövid időre kimozdul, de az erőhatás megszűnte után visszatér
eredeti helyére, rándulásról beszélünk.
Tünetei: fájdalom, duzzanat, működéscsök-kenés vagy kiesés.
Ellátás: rögzítés a ta1ált helyzetben.

Rosszullétek
Sérülés nélkül is számos külső vagy belső ok miatt következhet be olyan hirtelen egészségkárosodás a
szervezetben, amely elsősegélynyújtást és még sokkal inkább orvosi ellátást igényel. Ismeretesek
belgyógyászati balesetek, pl. mérgezések, akasztás, önakasztás, sav-, lúg-, nehézfémsó-mérgezés stb. . Vannak
külső októl független vagy azzal részben összefüggő heveny kórképek, pl. szívszorongásos roham,
szívizomelhalás, a tüdő vagy más belső szerv érelzáródása miatti katasztrófák. Előfordul egyszerű
eszméletvesztés (ájulás), a szervezet általános kimerülése (sokk) és számos fel nem sorolható, de külső
sérüléssel nem járó ártalom.
Tennivaló: A rosszulléteknél mindig az állapítandó meg először, hogy eszméletén van-e a beteg.
Ha eszméletlen és stabil oldalt fekvő helyzetbe nem hozható, a vízszintes testhelyzet, minimálisan megemelt
fejjel a kényelmes a beteg számára. Amennyiben hány, a fejét balra kell fordítani, száját kinyitni és a
hányadékot a szájüregből kitörölni.
Eszméletén levő, zavart tudatállapotú beteget célszerű a hátán fektetni, kissé meg-emelt fejjel.

Tiszta tudatállapotú betegnél a testtájéknak megfelelő fájdalom kikapcsolására a legkényelmesebb nyugalmi

helyzet az, amelyet a beteg önmagának megtalál; aktív beavatkozásra nincs szükség.
Erős fejfájás, szédülés esetében a magasan felemelt fej és fekvő helyzet biztosít leginkább kényelmet a
betegnek.
A mellkas területén jelentkező bármilyen fájdalom és nehézlégzés mellett a fél-ülő test-helyzet a leghasznosabb.

Hasi fájdalmak, görcsök esetében a lapos fektetés, alig megemelt fejaljjal és térdben felhúzott alsó végtagokkal
biztosítja a beteg megfelelő nyugalmát.
Végtagfájdalom, duzzanat, működéskiesésnél fekvő helyzet és az adott végtag fel-polcolása, magasra helyezése
viszonylagosan a legcélravezetőbb elhelyezés.
Gyógyszerek adása az alapbaj ismeretének hiányában káros és ezért tilos! Folyadék itatása ugyanilyen ok miatt
nem megengedett.
A bizonytalan betegségben szenvedőhöz orvost kell hívni, a mentőket kell értesíteni; egyidejűleg jó levegőt
biztosítunk, a szoros ruházatot megoldjuk. Minden más beavatkozás vak, tehát tilos!
Amennyiben a betegnek jól ismert, ismétlődő a rosszulléte, melyről pontosan be tud számolni, és alkalmas
gyógyszerrel is rendelkezik, az adott gyógyszer saját készletéből be-adható. Pl. ha szívszorongásos rohamban a
beteg tud arról, hogy ilyen betegségben szenved, és máskor is előfordult,
Nitromint, Nitropenton beadható neki.

Sebzések:
Lehet:
- horzsolt, metszett, vágott, tépett, repesztett, harapott, lőtt, szakított, zúzott, szúrt seb.
Sebzésnek nevezzük, ha a bőr külső erő hatására folytonosságában megszakad, a seb-szélek többé-kevésbé
tátongnak, a seb vérzik, fáj és megfelelő ellátás hiányában fertőződik.
A seb nagysága, alakja, a vérzés foka, a fájdalom erőssége és a fertőzés függ a beható eszköz alakjától,
nagyságától, a ható erő fokától és a testfelület ellenállásától.
Bármilyen a sebzés, alapvető teendő a seb-ellátás. A sebkörnyéket a sebtől elirányuló mozdulattal megtisztítjuk,
bejódozzuk. A sebet steril gézzel befedjük, szükség esetén a géz fölé vattát helyezünk, és a kötést - a testtájéktól
és a sebzés nagyságától függően - pólyával vagy ragtapasszal rögzítjük.

Égési sérülés:
Osztályozás:
Az égési sérülések egyik legelterjedtebb osztályozása az érintett bőrfelület mélysége alapján történik. Elsőfokú
égés csak a bőr legfelső rétegét érinti, az ún. hámréteget. A bőr pirossá, feszessé válik, emellett fájdalmas. A
másodfokú égésnél a kültakaró második rétege, az irha is érintett. Jellegzetes kísérő jegyei a hólyagok
megjelenése. Harmadfokú égésnél bőrünk legalsó rétege, a bőralja is sérül. A sebfelület piszkos szürke, sárgás,
érzéketlen, mert az idegvégződések elhalnak. A negyedfokú, legsúlyosabb égésnél a bőr szövetei és a
mélyebben található képletek elszenesednek. Egyes szakirodalmakban ettől némiképp eltérő csoportosítással is
találkozni.
Kiterjedés: Az égési sérülések nagyságát az ún. 9-es szabállyal (Wallace-szabály) jellemzik. Ennek értelmében
a testfelületet 9%-okra osztják, így a fej 9%, egyik kar (kézfej, alkar, felkar) 9%, törzs elülső fele (mellkas és
has) 2x9=18%, hát 2x9=18%, egyik comb 9%, az alsó végtag térd alatti része 9%. A nyakat és/vagy a nemi
szerv környékét szokás 1%-nak tekinteni.
A kiterjedés egyszerű kiszámítására a sérült tenyerét (ujjakkal együtt) vesszük alapul, ezt 1%-nak tekintjük.

Okok: Égést okozhat közvetlenül nyílt lánggal, forró tárggyal, folyadékkal, gőzzel, gázzal történő érintkezés, de
a súrlódás, illetve az UV-, és radioaktív sugárzás is.

Tünetek:

- Elsőfok: bőrpír, feszes bőr, fájdalom.

- Másodfok: hólyagok, fájdalom, mélyebb rétegek érintettsége esetén nincs fájdalom.
- Harmadfok: piszkosszürke szín, olykor nincs fájdalom.
- Negyedfok: szenesedés.
 12. Tétel: Az emésztő szervrendszer

AZ EMÉSZTŐ SZERVRENDSZER

Az emésztőrendszer funkciói:

- a táplálékfelvétel (szájüreg),
- az emésztés (szájüreg, gyomor, vékonybél)
- tápanyagok felszívása (vékonybél)
- salakanyagok kiválasztása (vastagbél).
Részei:

1. szájüreg az ide nyíló pár nyálmiriggyel

2. nyelv (az ízlelésben, rágásban, beszédben résztvevő izmos szerv)
3. fogak (gyermeknél 20, a felnőttnél 32)
4. torok, garat, nyelőcső (az emésztő rendszer felső szakasza)
5. gyomor, patkóbél, éhbél, csípőbél (az emésztőrendszer középső szakasza)
6. vastagbelek (az emésztőrendszer alsó szakasza)
7. máj
8. hasnyálmirigy

Működésileg:

1. szájüregben a táplálék felaprózása, rágás, nyálemésztés

2. nyeléssel tovább jutó táplálék
3. emésztés a gyomorban
4. emésztés és felszívódás a vékonybelekben
5. gyomor tartalom tovább jutása (itt a motoros és szekréciós működést idegi és kémiai tényezők is
befolyásolják)
6. máj sokirányú funkciója
7. hasnyál és bélnedv elválasztása
8. béltartalom besűrűsödése a vastagbélben
9. székletürítés

A szájüreg: első szakasz

- A szájüreg az emésztőrendszer kezdeti szakasza. Két részre oszlik: 1. a fogak előtti csarnokra és a 2. szájüregre.
Az előcsarnokot elölről és oldalról az ajkak és a pofák, belülről a foghús és a fogak határolják.
- Az ajkak és a pofák zsírszövetből és arcizmokból állnak. E helyen a hám vékony, a vér színe átüt rajta: ez az
ajakpír. Az ajkak vázát a szájkörüli körkörös izom képezi. A pofák alapja a pofaizom, vagy trombitásizom. Ez
az izom a pofákat a fogkahoz szorítja és megakadályozza, hogy a táplálék kerüljön a fogak és a pofák közé.
- A szájüreg a felső fala a szájpad, míg a fenekét a nyelv foglalja el. A szájpad 2 részből áll: kemény szájpad és a
lágy szájpad. Elülső része csontos, a hátsó része izomállomány. A kemény szájpad kötődik a csonthoz, és a
nyelvcsúcs megtámasztását teszi lehetővé. A lágy szájpad legjellemzőbb része a lelógó nyelvcsap. Ettől két
oldalra 2 izmos redő ereszkedik le, ami közre fogja a mandulákat és a garatívet képezi. A garatívek és az általuk
határolt térség a torok, ami a szájüreg hátsó kijárata.

Nyálmirigyek:

A szájüregbe 3 pár fontos nagy nyálmirigy kivezető csöve nyílik. Váladékuk összessége a szájnyál.

A páros nyálmirigyek:

1. fültőmirigy
2. állkapocs alatti mirigy
3. nyelvalatti mirigy
A többi kisebb nyálmirigyet járulékos mirigynek nevezzük.

A fültőmirigy: A legnagyobb nyálmirigy. A fül szomszédságában fexik, vele azonban semmiféle funkcionális
kapcsolatban nincsen. Nagy részét az állkapocs takarja, kis része a fülkagyló felé nyílik.
 Az állkapocs alatti mirigy: Zölddiónyi, puha tapintású szerv, amely az állkapocs alatt helyezkedik el.

A nyelv alatti mirigy: A nyelv alatt fexik. Csak elvékonyodott nyálkahártya takarja. Kivezető csöve a szájüreg
elülső részébe nyílik.

A járulékos mirigy: részben a nyelv állományába, részben az ajkak, a pofák és a szájpad nyálkahártyájába
vannak beágyazva. A nyálmirigyek ér és ideg ellátása igen gazdag. Működésüket idegi és hormonális tényezők
szabályozzák. Rágáskor fokozódik a nyálelválasztás.

Nyelv

- A szájüreg fenekén elhelyezkedő izmos szerv. Izomzata harántcsíkolt, és részben csontról, részben kötőszöveti
elemeiből ered. Az izmok a nyelv mozgékonyságát biztosítják, így a nyelvnek a beszédben is fontos szerep jut.
- Felső felszíne a nyelvhát, van alsó felszíne és tompa széle. A nyelv hátsó harmadát nyelvgyöknek, középső
részét nyelvtestnek, elülső részét nyelvcsúcsnak nevezzük. A nyelvháton sűrűn álló szemölcsök vannak, hátsó
részét dudoros nyálkahártya borítja.
- A nyelvgyökben nyiroktüszők vannak, amelyek a garatgyűrűt képezik és s fertőzések elleni védelmét szolgálják.
- Az íz ingereket felvevő ízlelőbimbók a nyelvháton helyezkednek el. Az egyes alap ízeket (sós, édes, keserű,
savanyú) különböző bimbókkal érzékeljük.
- A nyelv beidegzése: A nyelvmozgató, érző és ízérző idegeket kap.
Fogak

- A fogak a szájüregben a felső és alsó állkapocsban helyezkednek el. A 6.életévig kinövő fogakat tejfognak
(20) , az utána kinövőeket maradandó fogaknak nevezzük (32).
- A fogak felépítése: A fogakat cement, dentin és zománc állomány építi fel. A fog belsejében puha fogbelet
találunk.
Minden fog 3 részből áll:

- korona,
- nyak
- gyökér
Kívülről zománc réteg fedi, alatta a dentin állomány helyezkedik el.
A fognyak átmenet a korona és a gyökér között. A foggyökér kúp alakú. Csúcsán gyökércsatorna nyílását
találjuk. A gyökércsatornán át lépnek be az erek és idegek a fogüregbe. A fogak egy vagy több gyökerűek. A
fogüreg formája a fog alakjától függ. Erekben és idegekben gazdag kötőszövet tölti ki. A zománc megkopásakor
az alatta lévő dentin állomány is elpusztul, és a fogüreg megnyílik. A fogak összessége a fogazat. Alsó és felső
fogsorból áll. A felső és alsó fogsorban 16-16 maradandó fog helyezkedik el: 2 metsző, 1 szem, 2 kis őrlő, 3
nagy őrlő fog. Az utolsó nagy őrlő a bölcsesség fog, amely 18 éves korban kezd nőni. Az egyes fogtípusok
eltérő alakúak, és más-más funkciót töltenek be. Az elülsők a harapásban, míg a hátulsók a táplálék
megőrlésében vesznek részt.

Metszőfog: Számuk 8. Koronájuk véső alakú, éles szélű, a felső metszők az alsók elé harapnak, 1gyökerű,
egyenes gyökérrel.

Szemfog: 4db, koronája hegyes, gyökere egyenes.

Kisőrlők: Számuk 8, koronájuk 2 csúcsú, felsők az alsókéba illeszkednek, 1 gyökerűek.

Nagyőrlők: Számuk 12, koronájuk széles, nagy rágófelszín, felsők 3, az alsók 2 gyökerűek.

A fogat a gyökérhártya rögzíti.

Tejfogak: Minden negyedben 5-5 fog helyezkedik el.

Torok

- A szájüreg hátsó kapuja, amely a garatba vezet hátrafelé. Határai: alul a nyelvgyök, felül a lágy szájpad a
nyelvcsappal, 2 oldalt a garatív. A 2 garatív között vannak a szájmandulák. A mandulák nyirokszervek, védő
szerepet töltenek be, nehogy baktérium hatolhasson be a szervezetbe. Ha gyakran begyullad, el kell távolítani.
 Garat

- A garat az orrüreg, a szájüreg és a gége mögött elhelyezkedő függőleges üreg, amely lefelé a nyelőcsőben
folytatódik, felfelé a koponyalapig terjed. A garat nyálkahártyával bélelt cső.
- Hossza 12 cm. 3 része van: 1. felső orri 2. középső száji és 3. alsó gégei szakasz.
- Az orri szakasz 3 fontos képlete: garati nyílása, a garatmandula és az orrüreg és az orrsövény által kettéosztott
garati nyílása.
- A száji szakaszba nyílik a torok. A gégei szakaszba nyílik a gége bemenete. A tápláléknak a gégébe való
bejutását a gégefedő akadályozza meg. Nyeléskor a gége felemelkedik, és a nyelvgyök lenyomja a gégefedőt.
Nyelőcső

- A nyelőcső hüvelykujj vastagságú, izmos falú cső, amely a garatot a gyomorral köti össze. Hossza 25 cm.
Megkülönböztetünk rajta nyaki, mellkasi és hasi részt. A nyelőcsövön 3 szűkületet találunk: felső bemeneti, alsó
rekeszizomi átlépés, középső légcsői eloszlás. A nyelőcső beidegzése akaratunktól független. Funkciója a
táplálék a szájüregből a gyomorba juttatása.
Emésztés a szájüregben

- A tápanyag emésztése már a szájüregben elkezdődik. Rágás. Az emésztés a táplálék mechanizmus

szétaprózódásával és falattá őrlésével kezdődik. A rágómozgásokat a rágóizmok végzik. A rágás folyamatában a
nyelv, az ajkak a pofák mozgásai vesznek részt.
Nyál és nyálelválasztás

- A felaprózott táplálékot a nyál egyesíti falattá. Napi mennyisége 1,5 liter. Az emésztési szünetekben csak híg
nyál termelődik, amely a nyálkahártyát nedvesen tartja. Emésztéskor sűrű emésztőnyál választódik ki. A nyál
vizet, fehérjét, nyákanyagot, sókat és szénhidrát bontó enzimet tartalmaz. A szénhidrátok egyszerű cukorrá
bontása csak az alsóbb szakaszokban fejeződik be.
- A nyál szerepe: falat könnyebb lenyelését teszi lehetővé, a szénhidrátok bontását végzik az enzimjei, baktericid
hatása van (, hogy a baktériumok ne terjedjenek a szájüregben), számos anyag választódik ki nyál útján.
- A nyálelválasztás reflex folyamat, amelyet s száj és nyelvnyálkahártya érző ingerülete vált ki. Ez a feltétlen
nyálelválasztási reflex. (Pavlov)
Nyelés

- A nyelés szintén reflex folyamat, amely során a táplálék a gyomorba jut és a garatfal érintése váltja ki. A nyelv
mozgásai révén hátrafelé csúszik a táplálék. Eközben a légzés szünetel. Nyeléskor a gége felemelkedése
megakadályozza, hogy a táplálék a légutakba jusson. Ezután a falatot a nyelőcsőizomzat perisztaltikus mozgása
juttatja tovább. Ha az izom összehúzódási hullám eléri a gyomor bemenetet, megnyílik, és a gyomorba jut a
falat.
A nyelés összefoglalása:

1. a nyelvgyök hátrafelé mozdul

2. a lágy szájpad felemelkedik, szájgarat és az orrgarat elzáródik
3. gége felemelkedik
4. a garatizmok összehúzódnak, a perisztaltikus mozgás révén a falat a gyomorba jut.
A nyelési reflexközpont a nyúlt velőben van.

Gyomor, Patkóbél, Éhbél, Csípőbél, Máj, Hasnyálmirigy: középső szakasz

- Az emésztőrendszer középső szakasza a hasüregben helyezkedik el.

Részei:

- a gyomor,
- a vékonybelek (patkó, éh és csípőbél),
- 2 nagy emésztőmirigy is: a máj és a hasnyálmirigy.
Gyomor

- A gyomor az emésztőcsatorna tömlőszerű, legtágabb része, amely közvetlenül a rekeszizom és a máj alatt
fekszik. Felső találkozási vonalát kisgörbületnek, az alsót nagygörbületnek nevezzük. A gyomor alakja és
 helyzete függ az életkortól, a teltségi állapottól és a testhelyzettől. A gyomor fala négyrétegű. Kívül savós
hártya borítja. Ennek szalagos nyúlványai rögzítik a gyomrot a vastagbélhez, a májhoz, a léphez és a
rekeszizmokhoz.
Izomzata

- Hosszanti, körkörös és ferde lefutású, több rétegben elhelyezkedő sima izom. A nyálkahártya alatti laza
kötőszöveti réteg a nyálkahártya mozgékonyságát biztosítja. A nyálkahártya redőzete fejlett, iránya a gyomor
hossztengelyébe esik. A redők nagysága összefüggésben van a gyomor teltségi állapotával. A durva redők
között bemélyedések vannak, ezekbe nyílnak a gyomor mirigyei. E mirigyek termelik a gyomornedvet. A
gyomor ér és nyirok ellátása gazdag. Az artériái a hasi aortából erednek. A gyomor idegei 2 működésileg
ellentétes, vegetatív rendszerből származnak.
A gyomor működése

- A gyomor működése kettős: a gyomornedv termelésével az emésztésben vesz részt, míg hullámszerű mozgása a
gyomortartalomnak a belek felé való továbbításában játszik szerepet.
Gyomoremésztés

- A gyomornedv összetétele és szerepe : A gyomornedv tiszta, színtelen folyadék, amely különböző enzimeket
(pepszin, zsírbontó), sósavat és nyákot tartalmaz. Savi vegyhatású. A gyomornedv legfontosabb szerepe a
fehérje emésztés, amely a pepszin hatására megy végbe. A gyomornedv lipáz nevű enzimje a zsírokat bontja.
Nagy jelentőségű a gyomornedv nyáktartalma. Nyák hiányában fekély keletkezik.
- A gyomornedv elválasztásának mechanizmusa: Részben idegi, részben hormonális szabályozás alatt áll.
- Idegi mechanizmus: A táplálék a gyomorban helyi idegi reflexek révén a gyomor falában szekréciót vált ki.
Tartós idegfeszültség, szorongás, gyomorfekélyt idézhet elő.
A gyomor mozgásai

- A gyomormozgások a tápláléknak a gyomornedvvel való összekeveredését és a gyomor tartalom tovább vitelét

szolgálják. Ezeket a gyomor izomzata okozza. Perisztaltikus hullámok indulnak ki. A gyomormozgások az étel
mennyiségével és minőségével szoros összefüggésben van. Fűszeres ételek fokozzák, a zsíros ételek gátolják a
perisztaltikát. A gyomor kiürülését részben idegi, részben kémiai ingerek szabályozzák. A fehérjéknek és a
szénhidrátoknak nincs gátló hatásuk a gyomorra, mindkét tápanyag emésztése gyorsan megy végbe a belekben.
A táplálék általában 2-8 órán át emésztődik a gyomorban. És a teljesen üres gyomor is végez perisztaltikus
mozgást.
- Hányás: Sajátos megnyilvánulása a gyomormozgásnak. Reflexes úton váltódik ki, ingerek hatására. Idegen vagy
felesleges tartalomtól szabadul meg ilyenkor a gyomor.
Patkóbél

- A gyomorhoz csatlakozik. Kb 30 cm hosszú. Patkó alakú bélrészlet, amelynek domborulata jobbra, homorulata
balra tekint. Ide nyílik a hasnyálmirigy kivezető csöve is és az epehólyagé és a májé. Felszínén bélbolyhok
helyezkednek el. Ezek felszívó hámból, kötőszövetből, nyirokérből és vérerekből állnak. A patkóbélben
kezdődik az emésztés egy új fázisa a felszívódás.
Éhbél és csípőbél

- A vékonybelek hossza kb 5 méter. Az éhbél a patkóbél folytatásaként a vékonybélnek mintegy 2/5-öd részét
képezi. A csípőbél az éhbélnek éles határ nélküli folytatása, a hasüreg alsó részében helyezkedik el, lenyúlik a
kis medencébe is. Ez a vékonybélnek a 3/5-ét adja. Hosszúsága folytán a vékonybélkacsok féregszerű
mozgásokkal nagy elmozdulásokat végezhetnek a hasüregben. A vékonybelek nyálkahártyájának legfontosabb
funkcionális elemei a tápanyag felszívását végző bélbolyhok.
- A bélbolyhok sűrűn, egymás mellett helyezkednek el. A bolyhok felszínét egy rétegű hengerhám borítja. Alatta
a kötőszövetben ér és ideghálózatot látni. A boholy tengelyében centrális nyirokér fut, amely a zsírok
felszívásában játszik szerepet. A vakbélbe való beszájadzásnál billentyűt találunk.
- A hasüregben a jobb csípőárokban van. A belek erei, nyirokerei hashártya kettőzetben haladnak.
- A vékonybelek beidegzése a gyomoréhoz hasonlóan kettős.
Máj
 - A máj legnagyobb része a hasüreg jobb felső felében fexik. A májat normál esetben a jobb bordaív takarja, így
nem tapintható. A máj színe vöröses barna, felszíne sima, tapintata tömött. A máj két egyenlőtlen lebenyből, egy
nagyobb jobb és egy kisebb bal lebenyből áll. A májnak 2 felszíne van: egy domború, a rekeszizmoknak
nekifekvő, rekeszi felszín és egy alsó, homorú zsigeri felszín.
- A hashártya a májat beborítja, majd annak alsó felszínéről a gyomorra csap át. Ez a lemez a kis cseplesz. A
hashártya alatt a májat vékony kötőszöveti tok veszi körül. A máj építőelemei a májlebenykék. A lebenykéket
kevés kötőszövet választja el egymástól. A lebenykéket sugárszerűen elhelyezkedő sejtsorok alkotják. A
májlebenykék átmetszeti képén a vér kapillárisok mellett, de azoktól függetlenül az epe kapillárisok láthatók.
Ezek a májsejtek között erednek. A lebenykék között alakulnak ki az önálló falú epe kapillárisok. Az epe
kapillárisok és a vér kapillárisok között kóros esetben létesülhet kapcsolat, így az epe a vérbe jut (sárgaság).
A máj működése

- Epehólyag: A máj alsó felszínén elhelyezkedő, vékony falú 10 cm hosszú, körte alakú tömlő, mely összenőtt a
máj állományával. Kivezető csöve egyesül a máj epekivezető csövével, és mint közös epevezeték a patkóbélbe
nyílik. Az epehólyag az epe tárolására szolgál.
- A máj a legsokoldalúbb működésű szerv.
Fő funkciói a következők:

1. Epeképzés. A máj a legnagyobb emésztőmirigy. Termeli a májepét. Ez az epehólyagban tárolódik, ahol

besűrűsödik és kialakul a hólyagepe, ami nyúlós és sötétbarnás folyadék.
2. A vérfesték átalakítása epefestékké
3. Az epe festék lebontása.
4. Az epesav képzés.
5. Vérplazma fehérjék képzése.
6. Méregtelenítés.
7. A máj szerepe a szénhidrát anyagcserében és a tárolásában.
9. Aminosavak, húgysav, acetonsav képzése.
10. Zsírsavak, aminosavak lebontása.
11. Karbamid képzés.
12. A vitamin képzése karotinból.
13. A máj szerepe a vérképzésben.
14. Raktározó működés.

Hasnyálmirigy

- Részben külső, részben belső elválasztású mirigy. A hasnyálmirigy a hasüreg felső részében, a hátsó hasfalon, a
hashártya mögött harántul elhelyezkedő hosszúkás szerv. 20 cm hosszú, puha tapintású, sárgásszürke mirigy.
Anatómiailag 3 részre a feji, testi és farki részre oszthatjuk. A mirigyben egy cső húzódik végig, amelybe
számos kis kivezető cső nyílik. A fő vezeték a közös epevezetékkel együtt a patkóbélbe torkollik.
- A hasnyál, számos fontos fermentumot tartalmaz, amelyek a szénhidrát, fehérje és zsírtermelésben szerepelnek.

Emésztés a vékonybélben:

- Az emésztés legfontosabb szakasza a fehérjék, a szénhidrátok és zsírok vízben oldódó, felszívódásra alkalmas
vegyületekké való bontása. Ez a folyamat a vékonybelekben megy végbe. A már pépes váladék 3 gyengén lúgos
emésztőnedv hatása alá kerül. Ezek a hasnyál, az epe és a bélnedv.
Epe:

- Nem tartalmaz enzimeket. Szerepe a lipáz aktiválása, a zsírok emulgeálása. Az alkotórészei: epesav, sók,
epefesték, lecitin (vízben képesek felszívódni). Az epefesték és a koleszterin a szervezetben végbenő bomlási
folyamatok termékei. Az epeképzés zavarai a bélemésztés, a zsírfelszívódás súlyos zavaraihoz vezetnek. Az epe
a májsejtekben termelődik.
- Az epekiürülést részben idegi, részben kémiai ingerek szabályozzák.

Bélnedv:
- Lieberkühn mirigyek váladéka. Lúgos vegyhatású, világossárga, nyákos folyadék, amely számos enzimet
tartalmaz. Ezek továbbítják a már bontott tápanyagok közbülső termékeit. A fehérjék, a szénhidrátok, a
nukleoproteinek hasadási termékeit bontja végső összetevőire. A bélnedv elválasztását a táplálékfelvétel, mint
kémiai inger váltja ki.
A vékonybél mozgásai:

- A bélfalizomzat keverő és perisztaltikus mozgást hoz létre. Az emésztőnedvekkel való összekeveredése és a

béltartalom tovább haladása biztosítva van. A vékonybél perisztaltikát a béltartalomnak a bélfalra kifejtett
feszítő hatás váltja ki. Ezek a hullámok szabályos időközben haladnak a vastagbél irányába.
- A kémiai anyagok gyors perisztaltikát válthatnak ki. A keverő mozgásokat szintén a bélfal fezsülése váltja ki, a
körkörös izmok szakaszonként összehúzódnak majd elernyednek.
Felszívódás a vékonybélben:

- A felszívódás elemei a bélbolyhok. Hatékonyan megnövelik a vékonybél felszívó felszínét. Emésztés alatt
kémiai hatásra ritmusos összehúzódásokat végeznek. Boholy összehúzódáskor a boholy tengelyében futó
nyirokérben negatív nyomás lép fel, és az szívó hatást gyakorol a bélben lévő anyagokra. A felszívódás nem
csak fizikai folyamat, hanem döntő szerepet kap benne a bélbolyhok hámsejtjeinek aktív és szelektív reszoráló
képessége. A víz és az ásványi sók a bélhártyán keresztül jutnak a vérrendszerbe. A szénhidrátok cukrok
formájában a bélhámsejtekben szívódnak fel. A zsírok glicerinre és zsírsavakra hasadva lépnek át a bélhártya
hámsejtjeibe és ott ismét zsírokká épülnek fel.
Vakbél, Remesebél, Végbél, Vastagbél, Hashártya: alsó szakasz

- A vékonybelek folytatását képző másfél méter hosszú vastagbél a jobb csípő árokban a vakbéllel kezdődik, és a
végbéllel végződik. A vastagbelet a következő részekre osztjuk: vakbél, remesebél és végbél.
Vakbél

- A vakbél a legtágabb vastagbélszakasz. A jobb csípőárokban helyezkedik el, hossza átlag 7 cm. A
féregnyúlvány a vakbélnek kb. ceruza vastagságú csökevényes darabja, változó hosszúsággal. A vakbélhez
rövid hashártya kettőzet köti, amelyben tápláló artériája is fut. A féregnyúlvány nyirokszerv: a „hasüreg
mandulája”. Szerepe: a hasüregi fertőzések kivédése.
Remesebél

- Keretszerűen övezi a vékonybelet. Részei: felszálló vastagbél, harántvastagbél, leszálló vastagbél, szigmabél. A
felszálló vastagbél a vakbél folytatása a jobb csípő árokból felfelé a máj alsó felszínéig, ahol derékszögű
meghajlással megy át a harántvastagbélbe és a szigmabélbe folytatódik. A felszálló és leszálló vastagbélszakasz
hashártya rögzítése feszes, így a vastagbélnek e része szorosan rögzül a hátsó hasfalhoz. A harántrész hosszú
hashártya kettőzete révén a hasüreget két részre osztja. A felsőben a máj, a hasnyálmirigy, a gyomor és a lép
helyezkedik el, míg az alsóban a belek. A szigmabelet hosszú hashártya kettőzete mozgathatóvá teszi.
Végbél

- A vastagbél utolsó szakasza a keresztcsont árkában fexik. A szigmabéltől való elválasztási vonalát a hashártya
kettőzet megrövidülése jelzi. Kb. 15- 20 cm. Végződését végbélnyílásnak nevezzük. A végbél körkörös
simaizmai a belső záróizmot alkotják. Ez az izom akaratunktól független működik. Az akaratunktól függő
záróizom a végbélnyílást kívülről veszi körül.
Vastagbél

Vastagbelek működése

- A táplálék emésztése emberben a vékonybélben lényegében befejeződik. A vastagbélbe nem ömlenek

emésztőnedvek, falában nincsenek emésztőnedvet termelő mirigyek. A még emésztetlen tápanyagok erjedés és
rohadás révén bomlanak tovább a vastagbélben. E kémiai átalakulásokat a vastagbél élettani baktériumflórája
hozza létre. A baktériumok enzimjei egyrészt az erjedési és rothadási folyamokat tartják fenn és a még
emésztetlen zsírokat hasítják. Az ember bélbaktériumai egyes B vitaminokat, K vitamint képesek felépíteni a
helyben levő egyszerű anyagokból. A vastagbél fő működése a víz visszaszívása révén a béltartalom kiürítése.
A vastagbél mozgásai
 - A vékonybelektől eltérően a vastagbelek csak időközönként végeznek perisztaltikus mozgást.
- Ez a mozgás a végbél felé hajtja a béltartalmat. A széklet vagy bélsár a vastagbélfunkció terméke. Mennyisége
függ a növényi vagy állati fehérjékben gazdag tápláléktól. A széklet színét a szterkobilin, szagát pedig a fehérje
bomlás termékek adják.
A széklet mechanizmusa

- A béltartalom 8- 12 órát időzik a vastagbélben, besűrűsödése folytán kialakul a bélsár és élénk perisztaltika
révén a végbélbe jut. A széklelési ingert a végbél falának feszülése váltja ki. Ennek hatására izmai
összehúzódnak, záróizmai elernyednek, hasprés támogatásával bekövetkezik a széklet ürítés. Ez egy feltétlen
reflex mechanizmus.
Hashártya és szerepe

- Aszerint, hogy ezek a szervek milyen helyzetet foglalnak el a hashártyához viszonyítottan, megkülönböztetünk
hashártyán belülit (máj, gyomor, vékony és vastag belek, lép) és hashártyán kívülit (vese, mellékvese,
hasnyálmirigy) . A hashártya lemezek közt megmaradó tér a hashártyai üreg normál körülmények között csak
néhány csepp savós folyadék tölti ki. A legmélyebb pontja a Douglas-üreg. Külön említést érdemel a gyomorból
lefelé szálló hashártya lemez, a nagy cseplesz, amely a vékonybelet fedi. A hashártya fontos szerepe a szervek
védelme, hiszen ha kórokozók jutnak a hasüregbe, a hashártya lemezei összetapadnak és megakadályozzák a
tovább fertőződést.
B. Érzékszervek: szaglás, ízlelés, bőr.

I. Ézékszervek: Az érzékszervek inger felvevő berendezések, amelyek a bel és külvilág ingereit felfogják és
idegrostok útján az idegrendszer felé továbbítandó ingerületté alakítják át. Általunk veszünk tudomást a
környezet változásairól. Az érzékszervi központ, amely az ingerületet elemzi és feldolgozza, ahol tehát az
érzékszervi kép keletkezik. Az ingerek lehetnek fizikaiak (nyomás, hőmérséklet, fény, hang) és kémiaiak
(gázmolekula, oldatban levő molekula).
Adekvát inger, amikor minden érzékszerv csak egyfajta ingert képes felvenni (szem ingere a fény).
Küszöbérték, amikor az adekvát ingerek nem érnek el bizonyos ingererősséget, akkor hatástalanok maradnak.
Különböző érzékszerveket különböztetünk meg: látószerv, halló- és egyensúlyozó szerv, szaglószerv, ízlelőszerv
és a bőr.
Szaglószerv: Az ember gyenge szaglású, de mégis jelentős szerepet tölt be az életben. A szaglószerv a felső légutak
kezdetén, az orrüreg felső részén elhelyezkedő szaglómező. Alkalmas a belélegzett levegő szaginformációinak
felvételére. A szaglómező egy nyálkahártya felület. Sárgás barna színe élesen elválik a rózsaszínű légző
nyálkahártyától. A szaglómező szaglósejtekből áll. Ennek a rövid nyúlványai a nyálkahártya felé tekintenek, a
hosszú nyúlványai pedig a szaglóidegeket vezetik tovább a szaglóközpontba. A szagérzéseket a belélegzett
levegővel az orrüregbe jutó különböző gáz vagy gőz alakú anyagok váltják ki, melyek a szaglómező különböző
területén oldódnak. A szaglósejtek ingerei tehát kémiai anyagok, azaz szaganyagok. A szagérzés egyik
jellemzője a fáradékonyság. E tulajdonságból következik, hogyha kellemetlen szaginger hosszabb ideig hat a
szaglószervre.

Ízlelőszerv: Az ízlelőszerv a szájüregben szétszórtan elhelyezkedő ízlelőbimbókból áll. Legnagyobb részben a

nyelv háti felszínén, kisebb számban a lágy szájpadon, a garatívek, a gégefedő felszínén találhatók.
Ezek az alap ízeket érzékelik: sós, édes, keserű, savanyú. És kombinációjuk adja ízérzetünk gazdagságát.
A nyelvhegy az édes, a szélei a sós és savanyú, a nyelvgyök ízlelőbimbói a keserű ízeket érzékelik.
Az érzéseket az ízlelőbimbók idegvégződései veszik fel és továbbítják az ízlelési központba.
Ezeket oldott kémiai anyagok váltják ki. A szaglás és ízlelés szoros kapcsolatban áll egymással.
Tapintó érzékszerv: Tapintó érzékszervnek nevezzük összefoglalóan a bőrben és a nyálkahártyában levő
mindazokat az idegvégződéseket, amelyek különféle érzés kvalitásokat közvetítenek, de valamennyit
felhasználjuk a tárgyak tapintás útján való megismerésére.
Felületi érzés kvalitások. Amelyet tapintószerv útján érzékelünk: tapintás, nyomás, hideg, meleg, fájdalom,
viszketés.
Mélyérzés kvalitások. A bőr legnagyobb felfogó szerv.
Hasonló érzés kvalitások érkeznek azonban a mélyebben fekvő szervekből is az idegrendszerbe (izom,
ízületérzés).
Bőr: Testünk egészét kívülről bőr borítja. Ez szolgál a külvilággal való mindennemű kapcsolat felvételére. De a bőr
megtartotta ingerfelvevő képességét, így a legnagyobb kiterjedésű érzékszervvé vált. A bőr másik funkciója a
felépítéséből adódó védő szerepe. Szerkezetileg van külső hámréteg, alatta fexik a kötőszövetes irharéteg és van
bőr alatti kötőszövet. Az első két réteg a tulajdonképpeni bőr. A bőr tömött, de egyben rugalmas elemekből is
áll. Ellenálló, a legtöbb oldott vagy gáz alakú anyaggal és baktériumokkal szemben átjárhatatlan. A bőr
mirigyeinek savas vegyhatású váladéka kémiai védőburkot képez a fertőző anyagok áthatolása ellen. A bőrnek
fontos szerepe van a hőszabályozásban is. Alkotóelemei: érrendszer és a verejtékmirigyek, melyek útján jelentős
a hő leadás.
De rossz hővezető, az alatta levő zsírréteg miatt.
A bőr mirigyrendszere révén kiválasztó szerv is. A vese munkáját támogatja vele.
A bőr színét a pigment tartalma és a bőr erek teltségi állapota.
A bőr rétegei:
1. felhám: Több rétegű, elszarusodó laphám. A felhám vastagsága összefüggésben van a mechanikai igénybe
vétellel. A talp és a tenyér területén a legvastagabb.
Nem tartalmaz ereket, a kötőszövet táplálja. Állandóan kopik. De mélyebbről pótlódik.
A bőr színét meghatározó festékanyag is a mélyebb rétegekben van.
2. irha: A hám alatt kollagén és elasztikus rostokból álló kötőszövet, amely a bőr szilárdságát és rugalmasságát
adja.
Helyenként felemelik a felette lévő hámot redőkkel, és barázdák alakulnak ki.
Ilyen például az ujjlenyomat. Az irha igen gazdag erekben és idegekben.
3. A bőr alatti kötőszövet: Változó vastagságú, laza, zsíros kötőszövetből áll. Ez szorosan rögzül az aljához
(tenyér, talp) vagy lazán kapcsolódik (has bőre). A nők bőr alatti kötőszövete fejlettebb.
A bőr származékai.
A szőrzet, a köröm, a faggyú és verejtékmirigy. A szőrzet a felhám sejtjeinek képződménye.
A rövid piheszőrök formájában az egész testfelszínt beborítja. Valahol hosszúak (fej, arc, hónalj).
A szőrzet fejlettsége összefüggésben áll a nemi jelleggel. A szőr gyökérrésze a bőrben foglal helyet.
Tokszerűen szőrtüsző veszi körül, amelybe faggyú mirigy nyílik.
A bőr saját izmai, amelyek képesek megmerevíteni a szőrszálakat, amik a hajgyökérhez húzódó finom
izomrostok.
A köröm a kéz és lábujjak utolsó percének háti oldalán kialakuló lapos lemez, ami a felhám származéka. A
köröm a körömágyba ágyazottan fexik. A bőrtől fedett része a lágyabb körömgyökér.
A bőr mirigyei.
A faggyú mirigy. Általában a szőrtüszőkkel kapcsolatban álló mirigyek, amelyek ide öntik váladékukat.
Ezáltal a bőr átjárhatatlan a folyadékokkal szemben.
Az ajkaknál, szemhéjszélnél, végbélnyílásnál…. Találunk a szőrtüszőktől független faggyúmirigyeket, amelyek
szintén a kültakaró védelméül szolgálnak.
A verejtékmirigyek. A bőrben mindenütt megtalálhatók. Egyes területeken nagyobb számban vannak jelen.
Váladékuk a verejték összetétele a vizeletéhez hasonlít. Mennyisége lehet tetemes. Részben a folyadék és só
kiválasztásban és s hőszabályozásban van fontos szerepe. Illatmirigyei a hónaljban találhatók, ezek termelik a
nemi vonzást biztosító szagokat termelik.

Bőrbetegségek:
Bőrbetegségnek nevezhetőek a bőrön lévő olyan elváltozások, amelyek duzzanat, dudor formájában
jelentkeznek a bőrön.
A duzzanat kiszorítja a vért a bőrből, a dudor teteje ez által elhalványul, viszket.
Lehet egyszeres, vagy visszatérő.
Csalánkiütés: A bőr kivörösödik, a kitáguló erekből kilépő vérsavó duzzanatot hoz létre, ez a rész elhalványul,
környezete vörös lesz. Okozhatja allergia, vagy élelmiszerek, ezek adalékai, vegyszerek, gyógyszerek vagy
rovarcsípés.
Ekcéma: Tünetileg alig különbözik a bőrgyulladástól. Az elmosódott hatású folt gyorsan tovább terjed a bőrön.
Két változata ismert, a heveny és az idült.
- Heveny: a gyulladt bőrön apró hólyagok jelentkeznek, melyek viszketést okoznak, felpattogózva nedved
zenek.
- Idült: a gyulladt bőr szárazon hámlik. Általában allergia okozza, ezért nagyon fontos a kiváltó ok megtalálása.
Pikkelysömör: Gyakori, ismeretlen okú, öröklődő betegség. A bőrön - szarusodási zavara miatt- pikkelyek
képződnek, ezek megvastagodhatnak, és a szarulemezek közéé szoruló levegőtől „faggyúcsepp" szerűen
fénylenek. Ízületi panaszokat is okozhat. A tünetek enyhíthetőek napozással és gyakori fürdéssel.
Bőrgomba: A bőrön fillérnyi nagyságú, kerek, érdes foltok jelentkeznek. Külső fertőzések okozhatják, küldő
ingerek hatására kialakuló elváltozás. Kezelése bőrgyógyász feladata.
Rózsás bőrhámlás: A megbetegedés többnyire a törzsön kezdődik, egy vagy több nagy, világos pirostól
halványrózsaszínig terjedő hámló bőrfelülettel.
Orbánc: Élesen elhatárolt, fájdalmas, kivörösödött, duzzadt bőrterület. A betegség lázzal, hideg rázással jár.
Okozói baktériumok, amelyek a bőrsérüléseken keresztül a nyirokerekbe kerülnek és ott elterjednek.
Lábszár fekély: Rosszul gyógyuló sebek többnyire a lábszáron, a boka környékén. Oka majdnem minden
esetben vénás keringési zavaron alapul.
Lábgomba: Eleinte kivörösödő, később nedvedző és viszkető bőr, amely lehámlik és a szaga is kellemetlen. A
betegség további folyamatában a bőr fájdalmasan berepedezhet. A lábgomba legtöbbször a lábujjak között
telepszik meg, de előfordulhat a talpon, lábujjhegyeken, vagy a talp szélein is. Oka gombafertőzés. Megelőzés:
a fürdés után a lábujjak közét a lábujjakkal együtt jól megszárítani. Lehetőleg csak természetes anyagból készült
zokni és cipő viselése ajánlott.
Tyúkszem: Fájdalmas bőrmegvastagodások a lábakon, általában ott, ahol a cipő a legjobban szorít. Okát ez
által leggyakrabban a szűk, vagy magas sarkú cipő használata okozza. Megelőzni a kényelmes lábbeli
viselésével lehet.
Bőrkeményedés: A megvastagodott bőrrészek általában a talpon és a tenyéren jelentkeznek.
Szemölcs: Kiemelkedő elszarusodott, bőrszínű csomók jelentkeznek a bőrön. Ez a betegség a test bármely
részén jelentkezhet. A szemölcs közvetlen érintkezéssel vihető át.
 13.Az alsó végtag izmai

I. Alsó végtag izmai

1. csípőizmok
2. combizmok
3. lábszárizmok
4. lábizmok

Csípőizmok

Eredés: Nhorpi.: XII. háti- és I-IV. ágyékcsigolya testén és közötti porckorongokon, ágyékcsigolyák
bordacsökevényén
Csi.:csípőlapát belső felszín, csípőárok egész területe
Tapadás:Combcsont kistompor
Működés: Csípőízületet hajlítja, combot emeli, kifelé forgatja, törzset előrehajlítja,

Nagy farizom:
E. a csípőlapát külső felszínén, a keresztcsont-csípőcsont ízület szalagján, az ágyéki izompólyán,
T.: a combpólya inas lemezébe sugározva, a farizom érdességén.
M.:
• az egyenes járáshoz, az egyenes testtartáshoz és a test egyensúlyának fenntartásához szükséges,
• a csípőízületet feszíti,
• a combot hátrahúzza, távolítja, közelíti.
• a törzset hátrafelé hajlítja.
Középső farizom:
E. a csípőlapát külső felszínén, a farizom mögött,
T.: a combcsont naagy tomporán.
M.: a combot távolítja, befelé-kifelé forgatja és közelíti, törzset hajlítja.
Kis farizom:
E.: a csípőlapát külső felszínén,
T.: a nagy tomporon,
M.: a combot távolítja,befelé forgatja, a törzset saját oldala felé hajlítja.

Csípő izmai: A csípőízületre fejtik ki hatásukat, combot távolítják, kifelé és befelé forgatják,törzset
hajlítják. A comb közelítésében nincs szerepük!!!

Csípőizmok működése: Elsősorban a csípőizületre hatnak:

- hajlítják, feszítik,
- ki- és befelé forgatják,
- távolítják a combot.
- a comb közelítésében nem vesz részt!!!

Combizmok:
Feszítők: - Szabóizom
- Négyfejű combizom
Hajlítók: - Féliginas izom
- Félighártyás
- Kétfejű combizom
Közelítők : - Fésűizom
- Rövid combközelítő
- Hosszú combközelítő izom
- Nagy combközelítő izom
- Karcsúizom
Combfeszítő izmok:
Négyfejű combizom: 4 önálló fejjel ered,
1. Egyenes combizom:
E.: elülső alsó csípőtövisen és a csípőízületi árok felső szélén,
2. Belső vaskosizom:
E.: a combcsont mediális felszínén, a kistompor alatt,
3. Középső vaskosizom:
E.: a combcsont elüléső felszínén,
4. Külső vaskosizom:
E.: a combcsont laterális oldalán, a nagytomportól lefelé,
T.: a 4 izomfej együttesen a térdkalács alapjára és a sípcsont érdességére húzódik,
M.:
• a térdet erőteljesen feszíti,
• az egyenes combizom a csípőízületet hajlítja, a törzset előrehúzza,
• a külső és belső vaskosizom megakadályozza a térdkalács oldalirányú elcsúszását,
Comb hátulsó izmai:
Kétfejű combizom:
E.: hosszúfej: az ülőgumón,
Rövidfej: a combcsonthátulsó felszínén,
T.: a szárkapocs fején,
M.:
• a térdízületet hajlítja,
• a lábszárat kifelé forgatja, feszíti a csípőízületet.
A comb közelítő izmai:
Közelítők:
- Fésűizom
- Rövid combközelítő
- Hosszú combközelítő izom
- Nagy combközelítő izom
- Karcsúizom
Rövid combközelítő izom:
E.: a szeméremcsont alsó ágán,
T.: a combcsonton, az érdesvonalon,
M.:
• a combot közelíti, kifelé forgatja,
• a csípőízületet feszíti.
Hosszú combközelítő izom:
E.:a szeméremcsont alsó ágán,
T.: A combcsont középső harmadán, az érdesvonalon.
M.:
• a combot közelíti, kifelé forgatja,
• a csípőízületet feszíti.
Nagy combközelítő izom:
E.: az ülő- és szeméremcsont alsó ágán,
T.: a combcsonton, az érdesvonalon,
M.:
• a combot közelíti,
• a lábszárat befelé forgatja,
• a medencét előre húzza, hajlítja.
Lábszár izmai:
3 csoportja van:
1. a lábszár elülső izmai – feszítő izmok,
2. a lábszár hátulsó izmai – hajlítóizmok,
3. szárkapcsi izmok a laterális oldalon.
Lábszár elülső izmai:
Elülső sípcsonti izom:
E.: a sípcsont külső bütykén, a csont laterális oldalán, a csontközti hártyán,
T.: a belső ékcsonton, az első lábközépcsont alapján,
M.: a lábat lábháti irányba hajlítja, emeli a talp mediális szélét, a talpat felfelé forgatja.

Lábszár hátulsó izmai:

Felületes réteg:
Háromfejű lábikra izom: 2 részből áll:
1. A kétfejű lábikra izom:
E.: a combcsont hátulsó felszínén, a 2 térddudor felett,
2. Gázlóizom:
E.: a szárkapocs fején, a sípcsont hátsó felszínén húzódó érdességen,
T.: a sarokcsont gumóján,
• a 3 erős izomfej együtt alkotja a „vádlit”,
• a lábikraizom ina az Achilles-ín – az emberi szervezet legerősebb ina,
M.:
• a sarokgumót emeli,
• a lábat talpi irányba hajlítja,
• járás, futás, ugrás alkalmával az elrugaszkodást segíti,
Mély réteg:
Térdárki izom:
E.: a combcsont külső izületi bütyke felett,
T.: a sípcsont felső harmadában,a hátsó felszínen a térdárki vonal feletti területen,
M.: a térdízület hajlításában vesz részt, a combot közelíti a lábszárhoz v. a lábszárat a combhoz.

Láb izmai:
Lábháti izmok: rövid feszítőizmok
1. Rövid öregujjfeszítő izom,
2. Rövid lábujjakat feszítő izom
A talp izmai
1. Az öregujjpárna izmai:
• Öregujj-távolító izom,
• Rövid öregujjhajlító izom,
• Öregujj-közelítő izom,
2. A talpközép izmai:
• Rövid lábujjakat hajlító izom
• Négyszögű talpizom
• Gilisztaizmok,
• Talpi csontközti izmok
• Lábháti csontközti izmok,
A kisujjpárna izmai:
• A kisujjtávolító izom,
• A rövid kisujjhajlító izom,
• A kisujj-szembehelyező izom

B,Az elsősegélynyújtás elméleti ismeretei (reanimáció, mérgezések, áramütés)

Újraélesztés=reanimáció: Hazánkban vezető halálokok a szív- és érrendszeri betegségek, az összhalálozás

mintegy 54%-át teszik ki. Ezen halálokok egyike a hirtelen szívhalál, amely hátterében tulajdonképpen egy
ingerületvezetési zavar áll (leggyakrabban), azon belül is az ún. kamrafibrilláció. Ennek során a szív remegésbe
kezd, tehát nem áll le, azonban a remegés során pumpa funkcióját képtelen ellátni, tehát a keringés megáll. 
Ezen keringési zavar helyreállításának leghatékonyabb módja a defibrillátor alkalmazása, azonban a legtöbb
esetben nem áll rendelkezésre azonnal újraélesztő készülék, így a keringést és a légzést pótolni kell. Ennek
módját laikus újraélesztésnek nevezzük.

Lépései:

0. Biztonság: Győződjön meg a saját, a jelenlévők és a bajbajutott biztonságáról!

1. Szólítsa meg, és ezzel egyidőben vállainál rázza meg a sérültet! Ha a sérült reagál, az
általános betegvizsgálat szabályait kövesse! Ha a sérült NEM reagál:
 
2. Vizsgálja a légzést! Hajtsa hátra a sérült fejét a hajas fejbőr találkozásánál és az állánál megfogva! Fülét
tegye a sérült orra elé, így hallja a légzőmozgásokat, érzi arcán, illetve szemével figyelje a mellkas mozgását!
Ezt a vizsgálatot hármas érzékelésnek hívjuk (érzem, látom, hallom). A vizsgálatot legalább 10 másodpercig
végezze! Ha ez idő alatt nincs minimum két légzőmozgás és a segélykiáltásra nem jött oda senki, hívjon
haladéktalanul mentőt!
Abban az esetben, ha fennáll a légúti akadály gyanúja (pl. a sérült az étteremben fekszik), keressen légúti
akadályt!
 
3. Hívjon segítséget (112 vagy 104)! Optimális esetben a helyszínen lévő másik segélynyújtóval hívasson vagy,
ha nincs jelen másik segítő hívjon mentőt! Tájékoztassa a mentőket, hogy megkezdett újraélesztéshez kér
mentőt, kérdezze meg, van-e a közelben félautomata defibrillátor.
 
4. Kezdje el a mellkas-kompressziót (lenyomást)! Két kézfejét ujjainál kulcsolja át, alul lévő tenyerének párnás
részét (kéztő) helyezze a mellkas középvonalába, a szegycsont (mellcsont) alsó harmadára kb. a férfi
mellbimbókkal egy vonalba.
Ezt követően kezdje el a mellkas lenyomását. A lenyomások mélysége 5, legfeljebb 6 cm legyen (a mellkas
keresztmetszetének egyharmadáig). A lenyomások üteme 100-120/perc legyen.
Egyszerre 30 lenyomást végezzen!
 
5. Végezzen két befújást! A bajba jutott fejét hajtsa hátra, orrát fogja be, majd egy normál légvételnyi (tehát
nem erőltetett mennyiségű) levegőt fújjon a beteg szájába. A befújást követően arcát fordítsa a sérült mellkasa
felé, nézze annak süllyedését, illetve vegyen friss levegőt, majd fújjon be még egyet.
  
6. Folytassa az újraélesztést! A 30:2 arányú kompresszió-befúvást addig végezze, míg nem érkeznek meg a
mentők / a defibrillátor, nem rendeződik a sérült keringése, illetve nem fárad ki.
 
Az újraélesztés hibái: A lenyomás túl mély, túl felületes, túl gyors, túl lassú. Gyakori és súlyos hiba, ha nem
szilárd felületen végezzük (padlózat).
Lélegeztetésnél hiba a túl sok vagy túl kevés befújás, ha mellé megy, nem megfelelően hátrahajtott fejnél vagy
hirtelen befújásnál a gyomorba áramlik a levegő.
Azonban ne felejtsük el, hogy a legnagyobb hibát akkor követjük el, ha el sem kezdjük az  újraélesztést, hisz ez
esetben lehetőséget sem biztosítunk a keringés rendezésére.

Mérgezések:

Mérgezésről akkor beszélünk, amikor valamilyen, a szervezetbe kerülő anyag a szervezet normális működését
átmenetileg vagy tartósan megváltoztatja, és ennek következtében az életfunkciók egy része zavart szenved. A
mérgezések nem ritkán életveszélyes vagy halálos állapotok.
A méreganyagok bejuthatnak a külvilágból a szervezetbe, ez esetben exogén mérgezésről beszélünk. Abban az
esetben, ha valamilyen anyagcsere-zavar okozza a mérgezést, endogén mérgezésről beszélünk. Utóbbi esetben
nagy mennyiségű, mérgező bomlástermékek szabadulnak fel, pl. a hipo- és hiperglikémia.
Exogén mérgezés esetén a toxin bejutási helyét méregkapunak nevezzük, ez lehet a bőr, a légút, a tápcsatorna,
de lehet a szem, fül, vagy akár a húgyutak.
A mérgezéses esetek a mentőorvosi kivonulások 15-20%-át teszik ki. A felnőttkori mérgezések több mint 80%-
át öngyilkossági kísérlet teszi ki. A véletlen mérgezések száma 10-15 %-ra tehető.
Leggyakrabban gyógyszer (80% felett), alkohol, illetve a két szer együttes fogyasztásából adódik a mérgezés.
Ezeket a sorban az ételmérgezés okozta mérgezés követi, többségében toxikus növény vagy gomba
elfogyasztására visszavezethetően.
A fenti adatokból kitűnik, hogy a gáz- és vegyszermérgezések száma a többihez viszonyítva alacsony, azonban
az összmérgezések tekintetében, figyelembe véve a mérgezettek magas számát, már nem tekinthető
alacsonynak.
Ne hánytassuk a beteget, ha maró anyagot nyelt le! Ne érintkezzünk a veszélyes anyaggal! Tilos a hánytatás
akkor, ha marószerrel (hypo, kénsav, sósav, stb.), mosószerrel, benzinnel, benzollal, petróleummal történt a
mérgezés, hiszen az visszafelé áramolva is súlyosan roncsolja a nyelőcsövet. Ha eszméletlen a beteg, fektessük
oldalára, hogy az esetleges hányadék a szájon keresztül ki tudjon folyni, megelőzve ezzel a fulladást. Továbbá
rendszeresen ellenőrizzük, lélegzik-e, van-e pulzusa.
Áramütés: Áramütés esetén az elektromos égés a bőrön minimális tünetek formájában, illetve gyakorlatilag
bőrtünetek nélkül is megjelenhet, de emellett mély szöveti károsodás is előfordulhat. Ha egy erős elektromos
impulzus halad keresztül a testen, olyan mély szöveti károsodások fordulhatnak elő, melyek például malignus
ritmuszavarok, szívmegállás kialakulását idézhetik elő. Az áramütés okozta mechanikai ütődés, rázkódás akár
olyan mértékű is lehet, hogy traumás csonttöréseket, zúzódásokat, egyéb szervi károsodásokat okozhat.
Mit tegyünk?
1. Elsőként a szemtanú kiáltson segítségért, hívasson mentőt!
2. Ne érintse meg a sérültet! Előfordulhat, hogy az elektromos feszültségforrással még érintkezik a sérült,
így az érintkezés során ön is megsérülhet.
3. Kapcsolja ki az áramforrást! Ha nem lehetséges, akkor egy száraz, nem vezető anyagú (pl.: papír,
műanyag, fa) tárggyal próbálja meg az áramforrást eltávolítani a sérülttől. (Vegyük figyelembe, hogy a több
kilovoltos vezetékeket még megközelíteni is veszélyes.)
4. Ellenőrizze a keringés jeleit, ha nem észlelhető, kezdje meg az újraélesztést!
5. A sérült fektetése is alapvető, a fej legyen alacsonyabban, mint a törzs, a lábak legyenek felpolcolva.
6. Az érintett területet steril kötszerrel fedje, ha nincs, akkor egy tiszta ruhával, de ne pokróccal vagy
törölközővel, mivel a kilógó szálak beleragadhatnak a sebbe.
7. Amennyiben nem jelentkeznek tünetek, abban az esetben is legalább 24 órán át intenzív osztályon
szükséges a sérültet megfigyelni, az esetlegesen kialakuló szívritmuszavarok azonnali ellátása céljából.
Fontos kiemelni, hogy ha a test 2 egymáshoz közeli pontján van az áram be- és kimenetei jegye, az még nem
zárja ki azt, hogy az áram a test egyéb részén áthaladt és ebben az esetben is előfordulhatnak ritmuszavarok.
 14. Tétel: Az alsó végtag összeköttetései.
Ízületek:
- a csontok egymáshoz ízületekkel kapcsolódnak,
- a csontok egymáshoz képest az ízületek segítségével mozdulnak el.
- az életkor előrehaladásával a leggyakoribb panasz okozói,
- Az ízületek normális anyagcseréjének a mozgás az alapvető feltétele,
- Idősebb korban az ízületek regenerációja lassúbb,
- elhízás és a mozgásszegény életmód esetén a panaszok korábban jelentkeznek.
B, Rendszeres fizikai aktivitás élettani hatásai
-
Rendszeres testedzés hatása a szív- és keringési rendszerre:
- Terhelés hatására a szív- és keringési rendszer alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez -> az egész
szervezet edzetté válik.
- A vérkeringést a szív működteti -> a vér szállítja: - az anyagcsere-folyamatokhoz és az életfolyamatokhoz
szükséges tápanyagot és az O2 - a bomlástermékeket –> ez akkor kedvező, ha az erek rugalmasak és széles
lumenűek.
Érelmeszesedés és érszűkület nehezíti a szív munkáját,
-> ennek megelőzésében: – az életmódnak,
- a táplálkozásnak,
- a rendszeres testedzésnek van fontos szerepe.
- A szív ritmusában következik be változás -> fokozza a teherbírást.
- A nyugalmi pulzusszám csökken –> a szív gazdaságosabban működik ->
az edzett szív 30 000-rel kevesebbet üt, mint az edzetlen.
Szív- és érrendszer:
- szerkezeti és működésbeli változások következnek be.
Edzett szív:
-> edzés hatására nő a szívizom tömege
-> nő a bal kamra belső átmérője, falvastagsága -> nő az egy szívösszehúzódás során az érpályába kijuttatott vér
mennyisége nyugalomban és max. terhe-
lés során.
-> a szív gazdaságosan működik -> ugyanarra vagy nagyobb teljesítményre is képes alacsony pulzusszámmal.
- edzés hatására a nyugalmi pulzus csökken,
- nő a vörösvértestszám és a haemoglobin tartalom -> jobb O2 ellátottsághoz vezet.
- csökkenti a nyugalmi vérnyomást egészséges és magas vérnyomású szerveknél
Régen a sportszívet kórosnak minősítették -> ma edzett szívnek hívjuk.
A szívizomrostok megvastagodnak, bal kamra hipertrófia alakul ki:
-> a szív erőteljesebb munkát tud végezni,
 -> több vért juttat az érhálózatba, több O2 jut el a szervekhez,
-> csökken a vérnyomás és az ártó koleszterinszint,
-> nagyobb teljesítményre munkavégzésre képes.
Gyermekkorban elkezdett rendszeres testmozgás és edzés hatására a szív
koszorúér ellátottsága gazdagabb!!!!!
Testmozgás hatására a koszorúerek szélesebbek, rugalmasabbak -> kevesebb
anyagcseresalak és mész rakódik le az érfalra -> szívinfarktus prevenciója!!!
Szív- és érrendszeri betegségek kialakulására kifejtett hatás:
- endogén -> nem befolyásolható tényezők,
- exogén -> befolyásolható tényezők,
Endogén tényezők:
- életkor -> előrehaladtával nő a betegség előfordulása, halálos kimenetele,
- Nem -> szívinfarktus gyakoriságának aránya férfi/nő -> 3:1
- Családban előforduló korai infarktus – öröklött tényezők.
Exogén tényezők:
1. Elsődleges: - magas koleszterinszint ,
- magas zsírsavszint,
- cukorbetegség,
- dohányzás,
- magas vérnyomás,
2. Másodlagos: - fizikai inaktivitás,
- hasi típusú elhízás,
- pszichoemocionális stressz,
- különböző fertőző kórokozók.
Napi 30 perc közepes intenzitású vagy a heti 3-4x 60 perc közepesen erős
intenzitású fizikai aktivitás csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek
előfordulását -> aerob, dinamikus mozgásforma javasolt ->
PROTEKTÍV hatásuk van!!!!

Légzés gazdaságosabbá válik:

-> a tüdő átszellőzése tökéletesebb,
-> erőteljesebb a be- és kilégzés,
-> a tüdő nagyobb mennyiségű levegőt képes felvenni, több O2 jut a sejtekhez.
Minél több O2-t veszünk fel -> szervezetünk annál jobban alakítja át a
táplálékot energiává -> a munkavégző és teherbíró képességet növeli.
Fizikai aktivitás a légzőrendszerre:
Légzés gazdaságosabbá válik:
 -> a tüdő átszellőzése tökéletesebb,
-> erőteljesebb a be- és kilégzés,
-> a tüdő nagyobb mennyiségű levegőt képes felvenni, több O2 jut a sejtekhez.
Minél több O2-t veszünk fel
-> szervezetünk annál jobban alakítja át a táplálékot energiává,
-> a munkavégző és teherbíró képességet növeli.
Hogyan alakul ki a mozgás védő hatása:
Fizikai aktivitással -> az egyén fizikai képességei nőnek -> a szervezet bioló-
giai funkciói kedvezően alakulnak:
-> teherbíróképesség nő
-> ösztönzi a korszerűbb táplálkozásra való törekvést,
-> munka-alvás-pihenés összhangjának megteremtését,
-> alkalmazkodási folyamatokat indít be -> fokozódik az edzettségi állapot, fejleszti az egészséget, erősödik az
immunrendszer.
-> ha szerveink, szervrendszereink egészségesek – az öregedéssel járó betegségek elodázása, elhárítása.
-> 40 éven túl elindulnak az öregedési folyamatok – legyengült immunrendszer esetén a szervezet nem tudja
kivédeni a problémákat.
-> magas vérnyomás, érelmeszesedés, reuma, daganatos megbetegedések, ízületi betegségek (arthrosisok),
cukorbetegség -> ezek megjelenése 10-20 évvel kitolható, a klimax tünetei elviselhetőbbek azok számára, akik
egészséges életmód szabályait betartják.
Személyiségformáló hatás:
- A testi-lelki teherbíró és teljesítőképességét növeli,
- Fizikai és pszichikai hatásai együtt jelentkeznek, egységben fejlődnek.
Testmozgásra ösztönző tényezők:
- természetes mozgásigény,
- egészséges életmódra törekvés,
- munkabírás, teljesítőképesség fokozása,
- megfelelő testsúly elérése, megtartása,
- alakformálás,
- esztétikai igény,
- öregedés folyamatának késleltetése,
- kívánt életminőség elérése, megtartása,
- erkölcsi-akarati tulajdonságok fejlesztése.
A testmozgás az önismeret alapvető eszköze,
- testedzés fejleszti a kitartást, küzdőképességet,
- segít a kitűzött cél elérésében,
- segít a fáradtság leküzdésében,
- a rendszeres testmozgás sikerélményhez juttat,
- a feladatok sikeres teljesítése önbizalmat ad, újabb célok felállítására, majd elérésére sarkall,
- előforduló kudarcok alázatra nevelnek,
- stresszoldó hatása van,
- érzelmi egyensúly elérésében segít – megfelelő mozgás + pihenés + étrend aránya.
Testmozgás hatása a 2-es típusú cukorbetegségekre:
Anyagcserezavar -> inzulinra való érzéketlenség és a viszonylagos inzulin-
hiány.
- egyik leggyakoribb népbetegség
- legnagyobb részük elhízott -> jellemzően hasi típusú,
- a betegek hosszú ideig nem igényelnek inzulinkezelést,
- a betegség évekig lappangva fejlődik ki, gyakran érrendszeri szövődmények alakulnak ki.
- a cukorbetegek több mint 90%-a ebbe tartozik,
- összesen 135 millió embert érint -> 2025-re eléri a 300 milliót
Daganatos betegségekre gyakorolt hatása:
Tudományos kutatások összefüggést találtak a növekvő fizikai
aktivitás és a csökkenő daganatos halálozás között.
- Védőszerepe van a mozgásnak a vastagbél és az emlőrák esetében:
-> aktív életmódot élő férfiak és nők körében 30-40%- kal kisebb az esélye a vastagbélrák kialakulásának, mint
az inaktív életmódot folytatóknál.
-> mellrák esetében az aktív életmódot élő nők körében 20-30%-kal csökken a kialakulás kockázata.
 15. tétel: Tápanyagok általános jellemzése, azok jelentősége és hasznosulása.

- A sejtek és a szövetek felépítéséhez, az élet fenntartásához, a szervezet hő és energiaellátásához szükséges

anyagok részben szerves, részben szervetlen anyagok.
- A sejteket felépítő főbb anyagok a következők: szénhidrátok, zsírok, fehérjék, ásványi sók, víz és oxigén.
- Az oxigén kivételével (hiszen azt a levegőből vesszük fel) a többit az emésztőrendszeren keresztül, a táplálékkal
kerülnek a szervezetünkbe.
- Szervetlen anyagok a víz és az ásványi sók, amelyek a természetben fordulnak elő.
- A szerves anyagok a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok, amik felhasználásuk előtt a szervezetben lebomlanak,
átalakulnak, ezeket más növényi szervezetek hozzák létre.
Funkciójuk alapján 3 csoportba sorolhatjuk:
1.sejtépítő és energiaforrásul szolgáló tápanyagok (fehérjék, zsírok)
2.hő és energiaforrásul szolgáló tápanyagok (szénhidrátok, zsírok)
3.kizárólag sejtépítő anyagok (ásványi sók, vitaminok, víz)

1. Fehérjék
- Bonyolult felépítésű, nagy molekulasúlyú anyagok. A testfehérjék felépítésében 21 aminosav vesz részt.
- De 10 esszenciális aminosav, ha hiányzik a táplálékból, a hiány súlyos növekedés zavarhoz vezethet.
- Az esszenciális aminosavakat döntően az állati fehérjék tartalmazzák. Ezek fogyasztása létfontosságú.
- Az aminosavak szénen, hidrogénen kívül, oxigénen kívül nitrogént, vasat, ként és foszfort tartalmaznak.
- Az egyszerű fehérjéken kívül vannak összetett fehérjék. Ezek közül a legfontosabbak a nukleoproteinek.
- A gazdag állati eredetű táplálék (tej, hús) fehérjéi mellett a növényi eredetűek sem elhanyagolhatóak (bab,
borsó). Normál táplálkozásban ezek fogyasztási aránya 50-50%.
2. Szénhidrátok
- A szénhidrátokban nem találunk nitrogént. Alkotóelemeik: szén, hidrogén és oxigén.
- Szénhidrátban gazdag táplálékaink a cukor, a gyümölcs, a főzelékek, a kenyér, a burgonya.
3. Zsírok
- A zsírok is nitrogénmentes anyagok. Vízben nem, csak organikus oldószerekben oldódó vegyületek.
Alkotóelemeik a szén, a hidrogén és oxigén. Az állat és növényvilágban bőven találhatóak.
- A zsírok zsírsavakból és glicerinekből épülnek fel. A zsírsavak lehetnek telítettek és telítetlenek. Ezen kívül
zsírnemű anyagokat (lipoidok) , amelyek a szénen, hidrogénen, oxigénen kívül foszfort és nitrogént is
tartalmaznak. Minden állati és növényi sejtben előfordulnak. Például: tojássárgája, csontvelő, tej.
4. Ásványi sók
- A tápanyagokkal együtt különböző sók jutnak a szervezetbe, amelyek a sejtek építőanyagául szolgálnak.
- A legfontosabb a konyhasó, amelyből napi 10-12mg a szükséglet.
- De szükséges még a kalcium, a kálium, a magnézium és a vas is.
5. Víz
- Testünk 60-70% víz. Tartalmazza oldott állapotban a szervezet különböző szerves és szervetlen alkotórészeit. A
szervezet állandóan veszít folyadékot. Ez részben a táplálék víztartalmából, részben a szervezetben lezajló égési
folyamatok során keletkező vízből pótlódik. A legjelentősebb természetesen a folyadék formájában való
vízbevitel. A szervezet napi vízforgalma 2-2,5 liter.
6. Vitaminok
- Hiányában az élő szervezet elpusztul. Ezek az anyagok a vitaminok. Olyan szerves vegyületek, amelyek
táplálékkal kerülnek rendkívül kis mennyiségben a szervezetbe. A vitaminok nélkülözhetetlenek az enzimek
működéséhez. Ezek biokatalizátorok, amik elengedhetetlenek a normális életfolyamatokhoz. Ha a vitaminok
hiányoznak a táplálékokból, hiánybetegség alakul ki, ami ma már ritka jelenség. Gyakori a hiányos vagy
egyoldalú táplálkozás miatt bekövetkező kevés gyümölcs, vagy zöldség fogyasztása esetén a részleges
vitaminhiány. Amely a szervezet teljesítő és ellenálló képességének csökkenéséhez vezet.
- A túlzott vitamin bevitel is betegséghez vezethet. A vitaminokat általában az abc betűivel szokás jelölni.
Két csoportja van: 1. zsírban oldódó vitaminok: A, D, E, K
2. vízben oldódó vitaminok: B, C, P.
Zsírban oldódóak
 A vitamin:
- hámvédő vitamin. Májak, vaj, tej, tojássárgája tartalmazza.
- Elő vitaminja a karotin, ami sárgarépában, céklában található.
- Hiányában elváltozásokat tapasztalhatunk a szem szaruhártyáján, a farkasvakság is lehet a következménye.
Mivel növekedésben is szerepe van, hiányában zavarok léphetnek fel.

D vitamin:
- májak, tojássárgája, vaj és tej tartalmazza.
- Hiányában a csontok mésztartalma csökken, ezért elhajlanak, görbületek keletkezhetnek. Angolkór. Kalcium
hiány is felléphet.
- Elő vitaminja az ergoszterin, ami a bőrben tárolódik.
E vitamin:
- gabona, hús.
- Hiányában nemi működési zavarok, meddőség következhet be.
vitamin:
- kelvirág, zöld levelek tartalmazzák.
-
- A véralvadásnál játszik fontos szerepet. Hiánya túlzott antibiotikum adagolása esetén lép fel.
Vízben oldódóak.
B vitaminok
- hiánya az idegrendszer, a bőr és nyálkahártya megbetegedésében és vérképzés zavarában jelentkezik.
B1:
- gabonában.
- Biztosítja a normális szénhidrát anyagcserét.
- Hiányában ideg és izomműködés válik zavarttá.
B2:
- tojás, élesztő, hús, tej.
- Sejtlégzésben játszik fontos szerepet.
- Hiányában bőrelváltozásokat okoz.
-vitamin:
- gyümölcs és zöldség félékben.
- Hőre, fényre érzékeny, így gyorsan lebomlik.
- A hiányában vérérzékenység alakulhat ki.
- Jellemző tünete a gyors fáradás, a szervezet ellenálló képességének csökkenése, fogínyvérzés.

B Érzékszervek. A hallás és egyensúlyozás szerve

- Halló- és egyensúlyozó szerv voltaképpen két érzékszerv, amelyek anatómiailag szorosan összefüggnek -
egymással. A köznapi elnevezése: fül.
- Anatómiailag három részre osztjuk: külső, középső és belső fül.
- A külső és középső fül kizárólag a hallásban vesz részt, és hangvezető funkciója van.
- A belső fül ezzel szemben mind a halló, mind az egyensúlyozó szerv receptorait tartalmazza.
1. Külsőfül:
Részei:
- a fülkagyló,
- a külső hallójárat
- a dobhártya.
Fülkagyló:
- Bőrrel fedett, többszörösen görbült, rugalmas porc és csökevényes izomzat alkotja.
- A porc az kagyló alsó részén hiányzik, itt zsírszövetet találunk a bőr alatt, ez a fülcimpa.
 - A fülkagyló külső felszíne domború, belső felszíne domború, rajta több kiemelkedés és bemélyedés található.
Alakja és nagysága egyénenként változik.
Külső hallójárat:
- A fülkagyló közvetlen folytatása, részben porcból, részben csontból áll, gyengén S alakban görbült járat,
amelynek belső végét a dobhártya zárja le a dobüreg felé.
- A dobhártyát élőben csak akkor láthatjuk, ha a hallójárat hajlatait kiegyenesítjük. A külső hallójáratot bőr béleli,
amelyben védő funkciót betöltő speciális faggyúmirigyek és szőrszálak vannak.
Dobhártya:
- Közel kerek, rugalmas hártya, amely a külső fület a középfültől elválasztja.
- Élőben szürkés színű. A dobhártyát a külső hallójárat felől bőr, a dobüreg felől nyálkahártya fedi. Belső felszíne
a kalapáccsal szorosan összenőtt.
- A dobhártya ez által kissé befelé domborodik, tölcsérszerűvé válik.

2. Középfül
Fő része:
- a tégla alakú üreg,
- a dobüreg.
Tartalma: ízületesen kapcsolódó 3 hallócsontocska, szalagok, izmok, nyálkahártya képződmények.
Feladata a dobhártyarezgések továbbítása a hallócsontocskák közvetítésével a belső fülhöz.
A középfülhöz soroljuk még a dobüreget a garattal összekötő vezetéket, a fülkürtöt is.
Dobüreg:
- Nyálkahártyával bélelt, légtartalmú üreg, amely a külső és belső fül között helyezkedik el. Külső falát a
dobhártya képezi. Belső falán 2 nyílás található, amivel a belső fül felé létesítenek kapcsolatot.
- A felső nyílása ovális alakú, ebbe fexik bele az egyik hallócsontocska, a kengyel talpa.
- Az alsó kerek nyílást a másodlagos dobhártya fedi. Az elülső falon kezdődik a fülkürt.
Hallócsontocskák:
- A dobüregben 3, egymással ízületesen kapcsolódó hallócsontocskát találunk. Kívülről befelé a következők:
kalapács, üllő, kengyel. Mind3 csontocska megfelel alakjában a nevének. A kalapács szorosan hozzánőtt a
dobhártyához. Ez a szoros kapcsolat biztosítja a rezgések átvitelét. A kalapács feje az üllő vájolatába
illeszkedik. Az üllő nyúlványa a kengyelhez kapcsolódik. Így kialakul a halló csontlánc, ami a dobhártya
rezgéseit a kengyel talpának közvetítésével viszi át a belsőfül folyadékára.
A dobüreg izmai:
- 2 izom működteti. A dobhártya feszítő izom, ami a dobhártya feszességét szabályozza és a kengyelizom, ami
kivédi a túl erős rezgések átterjedését a belső fülre a kengyel talpának emelésével.
Fülkürt:(Eustach- féle kürt)
- A dobüreget a garat felső részével összekötő vezeték. Kiinduló szakasza csontos, garati vége porcos felépítésű.
Belső bélését mirigyekben gazdag nyálkahártya képezi. A dobüreg a garat felől szellőzik, és biztosítja a
dobüregben a dobhártya kívülről ható nyomással azonos nyomást.
3. Belsőfül (labirynthus)
- Míg a külső és középfül a hallás szolgálatában áll és feladata a hangvezetés, a belsőfül tartalmazza mind a
halló szerv, mind az egyensúlyozó szerv receptorait.
- A belső fül a halántékcsont piramisában helyezkedik el.
- Rajta egy külső csontos tokot és a belső hártyás labirintust különbözetünk meg.
Csontos labirintus:
Részei:
a. Előcsarnok:
- A belsőfül középső, tágult része, amelyből előre a csiga, hátra a félkörös ívjáratok indulnak.
b. Félkörös ívjáratok:
- 3 félkörös ívjáratot, a hátsót, felsőt és oldalsót különböztetünk meg, amelyek egymásra merőlegesen
helyezkednek el.
- A félkörös ívjáratok a vertibulumból indulnak ki és oda térnek vissza.
c. Csiga:
- A labirintus első része. 2 és ¾ kanyarulatból áll.
- A csiga kanyarulatai egy csigatengely körül futnak. A csigatengely körül spirális lemez fut, amely hártyás
lemezzel egészül ki és ez osztja az egyes kanyarulatokat alsó és felső részre.
Hártyás labirintus.
- A csontos labirintuson belül helyezkedik el. Közte és a csontos fal között folyadék kering.
- A hártyás labirintuson belül is folyadékot találunk. Részei: 2 hártyás tömlő, a hártyás ívjáratok és a hártyás
csiga. Ezek közül ez első 3 képződmény az egyensúlyozó szerv receptorait, a hártyás csiga a hallás
végkészülékeit foglalja magába.
Egyensúlyozó szerv:
- A csontos előcsarnokban a 2 hártyás tömlő helyezkedik el: a tömlőcske és a szákocska.
- A tömlőcskékből indul ki és oda tér vissza a 3 hártyás ívjárat. Az egyensúlyozó szerv - mint támasztó- és
szőrsejtekből álló érzékhám- a tömlőcske és a zsákocska falában foglal helyet.
- A felett kocsonyás masszába mészprizmák fexenek, amelyek a fej elmozdulásakor változtatják helyzetüket és a
szőrsejteket ingerlik. Az ingerületet az egyensúlyozó ideg vezeti tovább.
- Az egyensúlyozó szerv nem érzékszerv, hanem egy rendkívül bonyolult reflexrendszer ingerfelvevő apparátusa.
Hallószerv:
- A hallószerv érzékhámja a zsákocskákból induló hártyás csiga alaphártyáján elhelyezkedő Corti- szervben van
CORTI-SZERV:
- A hallás érzékszerve, receptorai, nevét, az azt elsőként leíró Alfonso Cortiról kapta.
- Tartalmazza az érzéksejteket és a támasztósejteket, amelyek feladata a Corti-szerv szerkezeti és biokémiai
kiszolgálása. A Corti- szerv a középfül által a cochleát kitöltő folyadékban létrehozott nyomásváltozásokat
alakítja a hallóideg elektromos jelévé. A szőröcskék egy merev hártyával érintkeznek. A szőrsejtek alapi
részéből indulnak ki a hallóidegek rostjai, amelyek a keletkezet ingerületet vezetik a központi idegrendszerbe.
A hallószerv élettana:
- Az emberi fül hanghullámok felvételére szolgál. A rezgésszám alatti infrahangokat, illetve feletti ultrahangokat
már nem képes érzékelni. A fül a hang magasságát, erősségét és színezetét képes megkülönböztetni. A
hanghullámok levegő útján jutnak el a fülhöz.
- Légüres térben nincs hangvezetés. De folyékony és szilárd térben is terjed.
Az emberi fül hangvezető rendszere:
- A levegő nyomás ingadozásai először a dobhártyát hozzák rezgésbe, amely azokat a hallócsontok láncolatába
adja át. Míg a külsőfül kizárólag a hanghullámok vezetésére szolgál, a középfül a belsőfül védelmére már
szabályozza a rezgéseket. A rezgések erősségének szabályozását a középfülben elhelyezkedő 2 kis izom a
dobhártya feszítő és a kengyelizom végzi.
- A hangrezgések dobüregi terjedéséhez hozzájárul a fülkürt működése is.
 16. Egészséget meghatározó tényezők

1. Fizikai környezet:
lakóhely, munkahely
zabadidő eltöltés lehetősége
2. Pszichoszociális környezet:
 feszültségmentes környezet
 egyenlőség, szabadság
 lehetőség kreatív tevékenységre
3. Egészségmagatartás:
 táplálkozás
 testmozgás
 kockázati magatartás
 problémamegoldó képesség
 értelmes, tartalmas életvitel
4. Öröklött tulajdonságok:
 nem, életkor
 immunerősség
 testi és lelki alapvonások: személyiség, testi tulajdonságok
5. Szerzett tulajdonságok:
 ismeretek
 készségek
 motiváció
6. Szociális státusz:
 anya helyzet
 egzisztencia
7. Egészségügy :
 népegészségügy
 prevenció
 gyógyítás
 rehabilitáció
Egészségi állapotot meghatározó tényezők:

- 43% életmód
- 27% genetikai tényezők
- 19% környezeti hatások
- 11% egészségügyi ellátás
Lényeges szerepe van a személyiségfejlődés során a gyermekkorban szerzett tapasztalatoknak, hatásoknak!

 gyermekkori lelki sérülések, traumák -> neurotikussá teszik a gyermeket,

 fontos a nemi identitás kialakulása, a nemre jellemző viselkedés megtanulása -> ezt a család segítheti
is és hátráltathatja is.

 meghatározó, hogy - a család mennyire védi a gyermeket, mennyire ellensúlyozza a kedvezőtlen

hatásokat, mennyire engedi a gyermeket kortárscsoportokba – szocializáció

B, Egészségfejlesztés hatásainak lehetőségei kisgyermekkorban

Egészségnevelés feladata: az emberek tudatos és felelősségteljes magatartásának kialakítására irányuló

nevelőtevékenység.

Magában foglalja:
 ismeretek, információk átadását,
 egészségi jártasságok, készségek, szokások kialakítását
Az egészségnevelés célja: az egészségkultúráltság kialakítása -> az egyén alkalmassá tétele arra, hogy az
egészségével kapcsolatos szükségleteit önmaga kielégítse.

 elősegíteni a gyermekben a felelősségvállalás kialakulását,

 biztatni a gyermeket az egészséges életmódra,

 lehetőségeket adni, hogy a gyermek bizonyíthassa fizikai, lelki, szociális erejét,

 elősegíteni az önismeretet és az önbecsülést,

 fejleszteni a döntési képességet

 kialakítani a nemi szerepeket,

 fejleszteni a szellemi, etikai, erkölcsi értékeiket,

 kialakítani a társadalom iránti felelősséget

Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük

fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. 

 A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak
képesnek kell lennie arra, hogy:

 megfogalmazza és megvalósítsa vágyait,

 kielégítse szükségleteit,

 alkalmazkodjon a környezetéhez.

Egészségfejlesztési tevékenység:

Egyéni képességek fejlesztése:

 az egyén információval való ellátása, 

 Long Life Learning (élethosszig tartó tanulás) biztosítása, stb.

 minél több lehetőség biztosítása az egészség, az egészséges élet választásához.

 egészségnevelés

Egészséget szolgáló közpolitikák 

 a döntéshozók, a politikát alakítók az egészséget befolyásoló ágazatokban, különböző területeken az

egészségre kedvező hatást gyakoroljanak,

Kedvező környezet kialakítása

 a környezet gyorsan bekövetkező változásai az ember egészségének a javára váljanak.

Közösségi tevékenységek erősítése

 civil szféra lehetőségeinek bővítése, támogatása az egészséggel kapcsolatos területeken.

Az egészségügyi rendszer átszervezése 

 az egyén szükségleteinek az összességére helyezi a hangsúlyt.

Az egészségesebb megoldás választása két pilléren nyugszik:

1. az egészséget támogató állami politikán, a közösségi cselekvésen,

2. az egyén egészséget választó magatartásán: készségén, képességén.

A "jólét" ("well-being") jelentése:

• az anyagi javakban való "gazdagság",

• a szükséges ellátottság, a szociális biztonság(lakás, élelmezés, ruházkodás),
• a kultúra és szórakozás iránti igény teljesíthetősége,
• esélyegyenlőség..
• Egészségfejlesztés
Preventív szemlélettel a "jólét" fogalmába tartozik:

 az alkalmazkodó képesség,

 az élet nehézségeivel való megbirkózásra felkészülés,

 a jó erőnlét,

 az egészségesebb választására irányuló képesség megszerzése,

 az egészség örömteli megélése

 érzelmi kiegyensúlyozottság,

 balesetmentesség,

 vágyak és szükségletek kielégítésére való képesség, "életminőség" elérése,

 személyes boldogulás, önkibontakozás,

 harmónikus társkapcsolatok, közösséghez tartozás,

 az egészséges és biztonságos környezeti feltételek megvalósulása.

Az egészségfejlesztés folyamata során:

 az egészséges emberek növelik ellenőrzésüket egészségük javítása felett,

 képességet szereznek egészséges életvitelük fenntartására, fejlesztésére,

 képességet szereznek környezetük megváltoztatására, optimalizálására.

 a gondolkodásuk fókuszában a "betegség-központúság" helyett az „egészség – központúság” kerül,

 az egészségfejlesztés magába foglalja a korszerű egészségnevelés, az elsődleges prevenció, a

mentálhigiéné, az önsegítés feladatait, módszereit.