ÁLLATVILÁG

Jellemzésük (a növényekkel összehasonlítva):

1. általában kisebb testfelületűek, kisebb sejtűek,
2. jóval bonyolultabb testfelépítésűek
3. sejtjeikből hiányzik a testüreg és a kemény sejtfal, csak sejthártya van
4. sokféle speciális érzékszervük van, idegi és hormonális szabályozással
5. helyüket aktívan változtatják (izomsejtek, izomszövetek)
6. valamennyien heterotróf táplálkozásúak
7. rövidebb élettartamúak
8. legtöbbjük ivarosan szaporodik
9. változatos testszerveződési fokozat (egysejtűgerinces)

Állati test felépítése:

Sejt: a legkisebb önálló anatómiai egység. Egysejtűeknél: sejtszervecskék (sejtrés, lüktető és emésztő üröcske, csillók,
ostorok)
Szövetek:
1. hámszövet: egy vagy több sejtsorú, változatos alakú (lapos, hengeres, köbös) és működésű (fedő-, mirigy-,
csírahám). Hámból kialakuló képződmények: szőr, köröm, toll, szaru, karom, tülök, csülök, pata, stb.
2. izomszövet: símaizom (vegetatív szervekben - nem akaratlagos), harántcsíkolt izom (pl. combizom – akaratlagos),
szívizomszövet (az előző kettő kombinációja)
3. idegszövet: idegsejtek (neuronok) alkotják, a sejtek nyúlványosak, az ingerületet továbbítják
4. kötő-és támasztószövetek: porc-, csont-, vér-,zsírszövet, laza- és tömöttrostos kötőszövet
Szervek: pl. vese, szív, gyomor, stb.
Szervrendszerek: mozgás szervrendszere (homológ és analóg szerv), légzés szervrendszere, idegrendszer (diffúz, központi),
hormonrendszer, stb.

Idegrendszer: sejthálózat (gyors kommunikáció nagy távolságokat áthidalva)

Alapegység:
idegsejt (neuron): - részei: sejttest, hosszú nyúlvány
jellemzése: nagy sebességgel továbbít gyenge elektromos jeleket
fogadja és feldolgozza a különféle érzékszervektől érkező
információkatjelzéseket továbbít a mozgás és a viselkedés
összehangolása végett
Típusai:
1. diffúz idegrendszer (idegháló): nincs központi koordináló szerv (űrbelű állatok, pl. hidrák)
2. központosult idegrendszer:
- központi idegrendszer: agy, gerincvelő
- perifériás idegr.: a központi ir.től a külső szervek felé
izomrendszerek felé: összehúzódás
mirigyrendszerek felé: kiválasztás: vegyi anyagok
- sejt működésének hulladékai (CO2)
- váladékok, melyek jelzésként hatnak más sejtekre (hormonok, feromonok)
Idegrendszer és hormonális rendszer együttesen szabályoz

Idegi szervezés és viselkedés

Ingerek fajtái: külsők: fizikai (fény, hő, hang, elektromos, mágneses, mechanikai)
kémiai (íz, szag)
biológiai
szociológiai
belsők: - vegetatív ingerek (éhség, szomjúság, stb.)
- pszichikai ingerek – központi eredetűek (vágyak, érzelmek)
Ingerek felfogói: érzékszervek: bőr, szem, fül, nyelv, orr, belső idegvégződések

Reflexek

Az érzékszervek által felfogott inger (mint ingerület) az idegrendszer megfelelő központjába jut, ahol érzetként tudatosul a
felfogó számára. A központ által feldolgozott ingerületre az élőlény vagy válaszol, vagy nem. A válasz esetén mindig
valamilyen változás következik be. Ezt az egész folyamatot nevezzük reflexnek. Kétféle reflexet különítünk el: feltétlen
(öröklött) és feltételes (szerzett).

Érzékszervek

Fogalma: Nagyobb tömegű, hasonló receptorok csoportosulásai egy meghatározott anatómiai berendezésben, amelyben a
receptorokon kívül ingerválogató, ingerátalakító, valamint védő és mozgató struktúrák vannak.
Típusai: látószervek, hallószervek, egyensúlyozószervek, ízlelő- és tapintószervek.

Érzékelés

1. Ízlelés: vegyi ingerekre való érzékenység (kemorecepció)

-minden organizmusban megvan: ízlelősejtek bárhol lehetnek. Pl. fonalférgek: száj közelében, polipok: csápokon, csigák:
szarvakon, rovarok: lábakon.
-gyakran külön szervekbe tömörülnek az érzékelősejtek. Pl. legyek: érzékelő szőrszálas szervek: 4 féle sejttípus: vízre,
cukorra, só pozitív és só negatív ionjára érzékeny sejtek.  a rovar a különböző anyagok széles körét ismeri fel.
-gerincesek: ízlelőbimbók  ízlelőreceptorok csoportja. Általában a nyelven találhatók, de lehetnek pl. tapintócsápokon is
(harcsák)
-ember: ízlelőbimbók nyelven – 4 alapvető íz: édes, sós, savanyú, keserű

2. Szaglás
Szerepe: távoli objektumok észlelése. Pl. élelem, ragadozók, párzási partnerek, lakóhely
-rovarok: a szaglóreceptorok a csápokon vannak (40-200ezer). Fajtái: szagspecialista sejtek- csak egy vegyi anyagra
reagálnak, pl. feromonok, általános érzékelősejtek- az anyagok széles körét érzékelik.
-gerincesek: a szaglóreceptorok üregekben találhatók
-kopoltyús halak:zárt végű orrzsákok a fejen
-összes magasabbrendű gerinces: orrzsákok belül a garatba nyílnak  víz vagy levegő folyamatos áramlással jut az
érzékelősejtekhez, amelyek a levegővel lélegző állatoknál nyálkával borítottak.
-emlősök: szaglóhártya az orr felső részénél. A kiváló szaglású állatoknál (pl. kutya, nyúl) a hártya erősen redőzött 
nagyobb felület, több receptorsejt.

3. Hőmérséklet érzékelés
-mechanizmusa még nem eléggé ismert
-rovarok (főleg az emlősállatokon élősködők): igen csekély hőmérsékletváltozást is képesek észlelni.
-egyes halak: hőérzékelő a fejükön
-emlősök, madarak: hőérzékelők a bőrben, nyelvben, központi idegrendszerben, belső szervekben. Emlősöknél a bőrben
kétféle hőérzékelő receptor van: melegérzékelő, hidegérzékelő

4. Fényérzékelés
Képessége a fényérzékeny receptorsejtek (fotopigmentek) jelenlététől függ. Ezek felveszik a fényenergiát 
megváltozik az alakjuk  elektromos potenciálváltozást idéz elő a sejthártyában.
Fényérzékenység általános az állatok világában. Pl. euglénák (ostoros moszatok): fotopigment az ostor tövében  fény
felé úsznak. A fotopigmentek összetömörülve szemeket alkotnak. Legegyszerűbb típus: pontszem (ocellus)  egy
sejtcsoport egy sekély mélyedésben. Ez a fény intenzitását, és néha az irányát észleli. Pl. medúzák.
Igazi látás: az állat képet tud alkotni a fény forrásáról.
Fajtái:
a. gerincesek szeme
Működési elve: egy keskeny fénynyaláb halad át egy keskeny nyíláson (pupilla), eljutva egy fényérzékelő lemezhez
(retina), amelyet fotoreceptorok alkotnak, görbületes felületen rendeződve el a nyílás mögött. A retinán fordított kép
keletkezik, ami az agyban fordul vissza. A legtöbb gerincesnél a retina kétféle fényérzékelő sejtet tartalmaz: csapok –
színlátás, pálcikák - formaérzékelés
b. összetett szemek
Külön optikai egységek ezreiből áll, melyek egy félgömbbe rendeződnek, és amelyek mindegyike a látómező más
részletéből fogadja afényt. Minden egyes optikai egység tartalmaz egy lencsét, amely mögött 6-8 fényérzékelő sejt van.
Egy egység független érzékelőként működik  kis részlettel járul hozzá a teljes képhez. A kép apró pontokból tevődik
össze (mint a számítógép monitorán látható kép). Jellemző a rákfélékre és a rovarokra

5.Érintés és nyomásérzékelés
Mechanoreceptorok érzékelik, amelyek lehetnek csupasz idegvégződések vagy tapintó testecskék (ujjak hegyén) a bérben.
Ízeltlábúaknál a mechanoreceptorsejtek merev szőrszálakhoz kapcsolódnak, és a szőrszál mozdulását érzékelik.

6. Egyensúly- és mozgásérzékelés
Számos állatnak a nehézségi erőre érzékeny külön szervei vannak.
Gerinctelen állatok (kivéve a rovarok): statocisztafolyadékkal telt üreg, melynek falában kiálló csillószőrös sejtek vannak.
Sűrű kristélyok összeragadva alkotják a súlyos statolitot, ami a csillószőrökre nehezedik  ingerli őket. Ha az állat mozog 
a cstornában lévő folyadék a tehetetlenségi erő miatt késve áramlik át  az érzékelőszőrök meghajolnak  különféle
síkokban jelzik a gyorsulást és annak irányát.
Gerincesek (kivéve halak): a nehézségi erőt és a mozgást általában két belső füli szerv észleli: félkörös ívjáratok
(irányváltozás, gyorsulás), csiga (hang). Működési elv hasonló: érzékelőcsillós sejtek, fölöttük zselés hártya, a csatornában
folyadék. A folyadék mozgása meghajlítja az érzékelőszőröket  jelzik a gyorsulást és annak irányát.
Halak: oldalvonalrendszer: csillószőrsejtek csoportjai, amelyek a vízbe nyúlnak. Minden sejtcsoport vége egy harangba
ágyazódik, amelyet megmozgat a külső folyadék mozgása.
7. Hang érzékelése
Rovarokra és a gerincesekre jellemző.
Rovarok: az alacsony frekvenciájú hangokat érzékelőszőrök elmozdulása révén tudják észlelni.
Alacsonyabb rendű gerincesek, pl. halak: belső füli szervek. A kamrák falát megrezegteti a hang, amely közvetlenül
továbbítódhat a vízből a testszöveteken keresztül, vagy rezgést idézhet elő az úszóhólyagban.
Szárazföldi gerincesek: hanghullámok  dobhártya  hallócsont vagy csontocskák  ovális ablak  belső fül 
érzékelőszőrös sejtek  hallóideg  agy.

8. „Hatodik érzék”
Egyes halak, kacsacsőrű emlős: elektromos erőtér érzékelése
Kígyók: infravörös sugárzás érzékelése, 0.002 C mőmérsékletváltozás érzékelése
Méhek, vándormadarak: mágneses erőtér érzékelése

Táplálkozásmód:
1. Növényevők
2. Húsevők
3. Mindenevők: „a megtestesült tökély”- legelterjedtebb: patkány, ember

Szaporodás: az élőlények átadják génjeiket az utódaiknak, és az idő múlásával a genetikai változások alapján megy végbe az
evolúció.
Típusai:
1. Ivartalan szaporodás: egy szülőkettéválásutód
A sejtben a kromoszómákról mitózissal pontos másolatok keletkezneka (szülői) sejt két egyforma sejtre válik
szét.
Előfordulása: alacsonyrendű élőlények, pl. tengeri csillagok, laposférgek
Előnye: kedvező körülmények esetén rendkívül gyors szaporodás
Változata: bimbózás: a test egy kicsiny része megnövekszik, elválik a szülőtőlúj egyed. Pl. tengeri virágállatok,
szivacsok, tengeri férgek
2. Ivaros szaporodás: két eltérő nemű szülőkét különböző ivarsejt egyesülése zigótaúj egyed. A legtöbb állatra
ez jellemző.
Előnye: a genetikai adottságok állandóan keverednekváltozatos poulációszéles alapon mehetnek végbe a
természetes kiválasztódás evolúciós folyamatai.

Szaporodási változatok
1. kétféle nemű egyed
2. hermafroditák (hímnősek), pl. csigák
3. partenogenezis (szűznemzés): a peték megtermékenyítés nélkül fejlődnek új egyedekké. Pl. kerekesférgek, egyes
rovarok és gyíkok
Párzás és megtermékenyítés
1. Külső megtermékenyítés: környezetben
2. Belső megtermékenyítés: nőstény egyed testében  párzás, bejuttató szervek

Pete védelme és szülői gondoskodás

1. tojásrakók: óriási egyedszám, mérsékelt utódgondozás
2. elevenszülők: kevés utód, nagyfokú szülői gondoskodás
EVOLÚCIÓ

Fizikai, kémiai Biológiai

(4.5 milliárd-3 milliárd év) (3.5 milliárd év)
atomok ----------makromolekuláris--------------------------------első élőlények (sejtes)
rendszerek 
prokarióták baktériumok
kékmoszatok

egysejtű eukarióták (ősostorosok)

fényben gazdag közeg fényszegény közeg

fotoszintézis, kemoszintézis
 
AUTOTRÓFIA HETEROTRÓFIA
szervetlenből szerves szervesből szerves

NÖVÉNYEK ÁLLATOK GOMBÁK

Közös jellemzők:
1.Ugyanazok a kémiai elemek építik fel: H, O, C, N, P atomok, amelyek molekulákká kapcsolódnak össze. Leggyakoribb
ilyen molekulák a víz, és a szerves vegyületek változatos típusai. Minden sejtes élőlényben a szerves vegyületek 4 fő típusa
található meg: nukleinsavak (NS) – az élőre jellemző információt tárolják és továbbítják; fehérjék – kémiai folyamatokat
katalizálják, pl. enzimek; szénhidrátok – a szervezet energiaforgalmában vesznek részt; lipidek - a szervezet
energiaforgalmában és a sejt hártyarendszerének kialakításában vesznek részt.
2.Alapegységük: sejtek
3.Felépítésük: sejtek  szövetek  szervek  szervrendszerek
növények  állatok

Evolúció: Tágabb értelemben: az anyagi világ fejlődése

Biológiai értelemben: az élő anyag élettelenből történő keletkezése, az élővilág változatosságának létrejötte. Folytonosan
végbemenő folyamat, meghatározott iránya és sebessége van.

Evolúciós bizonyítékok:
1.Az életfolyamatok szabályozottan zajlanak, amelyekben specifikus elemek, vegyületek, ill. anatómiai egységek szerepelnek
(enzimek, hormonok, sejtszervecskék, szervek, stb.).
2.A DNS és RNS – néhány vírusban csak RNS - valamennyi élőlényben megtalálhatók.
3.A sejtes felépítés egyetemlegesen jellemzi az élőlényeket.
4.A Földön először megjelenő élőlények és a ma élők testszerveződésére a specializálódás a jellemző.
5.A genetikai anyag megváltozásra képes, amelyben sokszor a környezeti tényezőknek is szerepe lehet  új fajok
keletkeznek.
6.A plazmában zajló felépítő és lebontó folyamatok szinte teljesen megegyeznek (pl. fehérjeszintézis, glükolízis) a
növényeknél és az állatoknál.
7.Fosszilis leletek – egyes állatfajok, ember fejlődési fokozatai (ősemberek).
Genetikai alapfogalmak

Gének: a DNS molekula egyes részletei, amelyek egy-egy tulajdonság meghatározásáért felelősek.
DNS: dezoxiribonukleinsav, örökítőanyag, kettős spirálszerkezetű, a kromoszómákat alkotja
Kromoszóma: a genetikei információt tároló struktúrális egység
Kromoszómaszerelvény: a testi sejtekben előforduló kromoszómák száma. Jelölésük: 2n (diploid sejtek).
Zigóta típus: ha a homológ kromoszómák (kromoszómapárok) azonos helyein azonos gének találhatók, homozigótáról, ha
különböző, heterozigótáról beszélünk. Használhatjuk sejtre vagy egyedre is.
Genotípus: az egyedben meglévő genetikai információk összessége.
Fenotípus: a genetikai információk megjelenése az egyeden.

Öröklődés alaptípusai

1. Domináns-recesszív

Szülők: gömbölyű: GG, szögletes: szsz

1. nemzedék
ivars G G
sz Gsz Gsz
sz Gsz Gsz
Utódok: mind gömbölyű

2. nemzedék
ivars G sz
G GG Gsz
sz Gsz szsz
Utódok: 75% gömbölyű
25% szögletes

2. Átmeneti típusú öröklésmenet

Mennyiségi és minőségi tulajdonságoknál egyaránt előfordul. Pl. piros és fehér virágú növények keresztezése.
Szülők: piros: PP, fehér: FF
1. nemzedék
ivars P P
F PF PF
F PF PF
Utódok: mind rózsaszín

2. nemzedék
 ivars P F
P PP PF
F PF FF
Utódok: 25% piros
25% fehér
50% rózsaszín
3. Nemi kromoszómák szerepe
Szülők: anyai: XX, apai: XY

ivars X X
X XX XX
Y XY XY
Utódok: 50% lány
50% fiú

BIOSZFÉRA

Alapfogalmak

Bioszféra: a Föld biocönózisainak összességét jelentő szerveződési és integrálódási szint, amit a földi légkörzések, geológiai
folyamatok, az élőlények vándorlása során kialakuló kapcsolatok hoztak létre.

Biocönózis (élőlénytársulás): több populációból szerveződő társulás. Faji összetétele, térbeli szerkezete, időbeli változás
jellemzi.

Populáció: egy faj adott helyen, egy időben, egymással szaporodási közösségben lévő egyedeinek összessége (nagysága,
kora, összetétele, térbeli elhelyezkedése jellemző lehet).

Biotóp: biocönózisok által benépesített környezeti feltételek együttese: növényeknél a termőhely, állatoknál az élőhely
elnevezés a használtabb.

Biomok: biocönózisok alkotta nagy kiterjedésű, lényegileg egyforma megjelenésű társulási egység. A bennük előforduló
növényzet alapján nevezzük el, amelyek az éghajlati öveknek megfelelő elhelyezkedésűek. Pl: trópusi esőerdők, szavanna,
tundra, stb.

Ökológiai tényezők: az élőlények létezését közvetlenül meghatározó faktorok, amelyek az egyedre, a populációra és
életközösségekre hatva, azoknál egyértelműen tükröződnek. Lehetnek külsők (ténylegesen ható tényezők) és belsők (pl.
tűrőképesség egy környezeti tényezővel szemben). Pl. minimum-törvény

Ökológiai környezet: a ténylegesen ható környezeti tényezők együttese, amelyekre reagálni képes (mennyiségi vagy
minőségi változással) az élőlény, mert rendelkezik az ezzel szemben megfelelő tűrőképességgel.

Ökológiai rendszerek (ökoszisztémák): az életközösségek és közvetlen környezetük által alkotott rendszerek. Nyílt
rendszerek, mert környezetükkel anyag- és energiaforgalmi kapcsolatban állnak. Változatlan ökoszisztéma = ökológiai
egyensúly (dinamikus). Csoportosításuk:
a.) szabályozottságuk szerint: természetes (önszabályozó), mesterséges, leromlott
b.) egyensúly időtartama szerint: stabil rendszerek (pl. tundra), labilis rendszerek (pl. trópusi őserdők)

Ökológiai törvényszerűségek: Az élőlények és környezetükkel kapcsolatos olyan összefüggések (kölcsönhatások), amelyek

lényegi, tartós, szükségszerű, megismétlődő jelenségek (pl. minimumtörvény, biomassza piramis, kompetíció, stb).

NÖVÉNYVILÁG

Növények táplálkozása
I. Autotróf: szervetlenből szerves
1. Fotoszintézis
Fényenergiát használnak a szőlőcukor előállítására
2. Kemoszintézis
Kémiai energiát (szerves vegyületek oxidácójából nyerik) használnak fel a szőlőcukor előállítására. Pl. nitrit,
nitrát, vas, metánképző baktériumok
II. Heterotróf: szervesből szerves
Pl. lebontó szervezetek: baktériumok, gombák; élősködők: baktériumok, gombák (peronoszpóra,
rozsdagomba), néhány növény (herefojtó aranka), rovarevő növények (kancsóka, harmatfű)
Növényi test felépítése

I. Sejtek: a legkisebb egységek, amelyek önálló életre még alkalmasak. Élhetnek önállóan, mint kevéssé specializált sejtek
(egysejtűek), de lehetnek soksejtű organizmusok építőelemei is. Ebben az esetben azonban egy-egy feladatra
specializálódnak.
Az eukarióta növényi sejtek 3 jellemzőben térnek el az eukarióta állati sejtektől:
1. A növényi sejt színtesteket tartalmaz (legtöbbször kloroplasztiszt).
2. A növényi sejt vakuólumokat tartalmaz, amelyben oldott anyagokat tárol.
3. A növényi sejt citoplazmáját egy cellulózból álló sejtfal veszi körül, ami a plazma belső nyomásának ellenáll és ily
módon a sejtnek nagy szilárdságot ad.

Sejtalkotók
1. sejtfal
2. sejthártya
3. citoplazma – enzimproteinek, enzimreakciók
4. sejtmag – genetikai információt tárol, DNS-t tartalmaz
5. magvacska – a riboszomális RNS-szintézis történik
6. endoplazmatikus retikulum (ER)
7. Golgi-készülék – kiválasztási anyagok képzése, pl. Drosera ragadós nyálkája
8. mitokondrium – ATP előállítása
9. sejtközpont
10. lizoszómák – enzimeket tart., a NS, proteinek, poliszacharidok, lipidek lebontásának helyei
11. plasztiszok: kloroplasztisz – fotoszintézis, pigmentjei: klorofillok, karotenoidok
kromoplasztisz – növényi szervek színét adják
leukoplasztisz – tartalék keményítő előállítása

II.Szövetek: közös eredetű, azonos felépítésű és működésű sejtek alkotják.

Növényeknél két nagy csoport:
A. Osztódó szövetek: tenyészőcsúcsok
kambium
B. Állandósult szövetek:
1. bőrszövet (epidermisz): szerepe: védelem, külvilágtól való elhatárolás, külvilággal való kapcsolat
fenntartása. A hajtás védelmére szolgál a sejtfalak megvastagodása, különféle anyagok berakódása,
szőrök kialakulása. A gázcserét a gázcserenyílások (sztómák) teszik lehetővé: CO 2 felvétele, O2,
vízgőz leadása. Szőrképletek gyakran alakulnak ki a növények epidermiszén, ez mindig egyetlen
epidermiszsejtből történik. Pl. csalánszőr
2. alapszövet: a növényi test nagy részét alkotja. Formái: asszimiláló (levelek), raktározó (gyökér,
szár, magvak), vízraktározó (pozsgások), levegőztető (mocsári és vízinövények).
3. szállítószövet-rendszer: kétféle: a.) farész: vízszállítás, a mozgás irányát a növényben található
kisebb vízpotenciál helye szabja meg; b.) háncsrész: tápanyagot szállít, a mozgás irányát a
mindenkori felhasználási hely szabja meg. A fa és háncsrész közös kötegben, ún. szállítónyalábban
halad a növényi test belsejében.
4. kiválasztó szövetek: egyrészt saját anyagcseretermékeit távolítja el (a sótűrő növényeka tömény
konyhasó oldatot), így azok káros hatásaitól védi magát, másrészt a kiválasztásnak lehetnek
határozott funkciói is, pl. állatok megfogása, megemésztése (rovarevő növények), megporzó állatok
csalogatása (nektár kiválasztása).
5. szilárdító szövetek: sejtfal szilárdságát növelik, két típus: kollenchima (élő sejtek), szklerenchima
(élettelen sejtek)

III.Szervek: egy-egy főbb funkcióra csoportosult szövetegyüttes

1. Gyökér: többnyire a talajban
Alapfunkció: víz és ásványi sók felvétele, rögzítés
Módosult gyökér:
Raktározás: Gyökérgumó – dália
Gyökérrépa – sárgarépa, cukorrépa, retek
Hajtásrépa – zeller
Védekezés: gyökértövis – pálmák
Fotoszintézis: asszimilálógyökér – kosborfélék
Támasztás: Gyökérkacs – vanília
Kapaszkodógyökér – borostyán
Támasztógyökér – kukorica
Húzógyökér – liliom
Anyagfelvétel: Légzőgyökér – mangrovenövények
Parazita száras növények szívói – aranka, fehér fagyöngy
Gyökérzet: Főgyökérzet – kétszikűek (paprika)
Mellékgyökérzet – egyszikűek (kukorica)
2. Szár: anyagszállítás, fény felé törekvés, összeköttetés a gyökér és a levelek között.
 Az elágazása fajra jellemző lehet.
Virágzatok:
Egyszerű: fürt (ribiszke), füzér (útifű), torzsa (kontyvirág), ernyő (borostyán, kankalin), fészek (pitypang)
Összetett: összetett fürt (somkóró), buga (orgona, szölöfürt), tirzusz (ajakosok), cimoid (madárhúr, kutyatej)
A szár másodlagos vastagodása  fatest (tűlevelű nyitvatermők, zárvatermő fák)
3. Levél: a szár oldalszerve, rendszerint korlátolt növekedésű. Felületének kialakulása és klorofilltartalma jellemzőek
rá, mint a fotoszintézist végző szervre.
Van színe és fonáka, fonákán találhatók a gázcserenyílások. A levelek erezete a szállítónyalábok összessége.
Egyszikűekben íves vagy párhuzamos a levélerezet, a kétszikűeknél hálózatos.

Gyakorlatilag kétféle szénciklus van:

1. Rövidtávú: az atmoszféra és a bioszféra között, aminek során egy C-atom

mintegy 100.000év alatt tesz meg egy kört. A növények fotoszintézisük
során CO2-ot vesznek föl, szőlőcukorrá (C6H12O6) alakítják át és O2-t
adnak le. Mivel a légkörben csak 0.035tf% a CO 2 , ezért a növényeknek
igen hatékonynak kell lenniük ennek fölvételében. A légzés során a CO 2
egy része visszakerül a légkörbe, másik része pedig az élőlények
elpusztulásával a talajba kerül. Ott levegőtől elzártan, különféle lebontó
baktériumok segítségével szerves szénvegyületek (kőolaj, földgáz, kőszén)
keletkeznek (évszázadok alatt), amelyek emberi tevékenység (szén- és
kőolajbányászat) során kerülnek a felszínre, és energiaforrásként
szolgálnak. Ennek következtében (fűtés, autózás, stb.) pedig újra
visszakerülnek a légkörbe.

2. Hosszútávú: a légkör és a kőzet között zajlik az óceánok közvetítésével.

Egy kör megtétele kb. 250 millió évbe telik. Ebben az esetben a CO 2 a
vízben oldódik, a különféle vízben élő fotoszintetizáló növény, ill.
egysejtű számára felvehetővé válik, ezáltal bekerül a táplálékláncba.
Ezenkívül beépül a kagylóhéjakba, csigaházakba CaCO 3 formájában. A
vízi élőlények elpusztulásával a CaCO 3 az óceánok fenekére kerül,
összegyűlik, mészkő keletkezik belőle, ami évmilliók múlva a felszínre
kerülhet, és kémiai, biológiai mállás során a CO 2 ismét visszakerül a
levegőbe.