Az emberi érzékelés általános jellemzői

Az élőlények általánosan jellemző sajátossága az ingerlékenység, ami

azt jelenti, hogy képesek felfogni és feldolgozni a külső és belső
környezetükből származó hatásokat, az ingereket.
Az ember szervezetében különleges, az ingerek felvételére és
ingerületté alakítására szolgáló sejtek, sejtcsoportok, idegen
szóval receptorok alakultak ki.
A receptorokat aszerint csoportosítjuk, hogy milyen típusú ingert
fognak föl, és alakítanak ingerületté.
Eszerint megkülönböztetünk fény-, hő-, mechanikai és kémiai
receptorokat.
A szem érzéksejtjei a fényt, a fül mechanikai receptorai a hang
rezgéseit, a bőr hőérzékeny sejtjei a környezet hőmérséklet-
változásait, a nyelv kémiai receptorai a táplálék ízeit fogják fel.
A receptorsejtekben csak megfelelő erősségű inger hatására jön létre
ingerület, a túlságosan gyenge ingernek nincs hatása. Küszöbingernek
nevezzük azt a legkisebb erősségű ingert, amely egy receptorban
ingerületet alakít ki. A küszöbingernél gyengébb ingerekről nem
szerzünk tudomást, vagyis nem halljuk meg az ennél kisebb erősségű
hangokat, nem érezzük a túlságosan híg konyhasóoldatízét stb.
A receptorokból az ingerületet érző idegsejtek továbbítják a központi
idegrendszerbe, a megfelelő érzőközpontba.
Az érzőközpontban történik az ingerület feldolgozása, ott alakul ki az
érzet, tudatosul a látott kép, a hallott hang vagy az étel íze.
A túlságosan erős ingerek a receptor fajtájától függetlenül
fájdalomérzetet alakítanak ki a kérgi érzőközpontokban.

A szem felépítése
Az ember látás útján szerzi a környezetéből származó információk döntő
többségét. A látás érzékszerve a szem, amely a koponya csontos falú
üregének, a szemgödörnek a védelmében helyezkedik el. Legkülső
rétege a fehéres színű ínhártya. Ennek elülső folytatása a domború
felszínű, átlátszó szaruhártya. Az ínhártya alatt húzódó középső réteg,
az érhártya. Benne futnak a szemtápanyag- és oxigénellátását biztosító
erek. Az érhártya elülső része a szem színét adó, festéksejteket
tartalmazó szivárványhártya. A szivárványhártya közepén látható nyílás
a szembogár, más néven pupilla. Rajta keresztül jut be a fény a szem
legbelső, fényérzékeny sejteket tartalmazó rétegéhez, az ideghártyához.
Átmérője a fényerősségtől függően változik. Erős fényben szűkül, így
kevesebb fényt enged a szem belsejébe. Gyenge fényben viszont
kitágul. A szivárványhártya mögött található a szemlencse, amelyet
rostok kapcsolnak az érhártya gyűrűszerűen megvastagodott részéhez,
a sugártesthez. A sugártest izomzatának köszönhetően a szemlencse
domborúsága, így fénytörése változtatható. Ezért szemünkkel közeli és
távoli tárgyakat is élesen, tisztán láthatunk. A szemgolyó belsejét
kocsonyás, átlátszó anyag, az üvegtest tölti ki.

A szem külső felszínéhez, az ínhártyához kapcsolódnak a szemmozgató

izmok, amelyek összehangolt működése eredményezi a szemgolyók
bonyolult, sokirányú mozgásait. A szempillákkal szegélyezett
szemhéjaknak fontos szerepük van a szemgolyó védelmében és
nedvesen tartásában. Pislogáskor a szemhéjak szétterítik a szem
felszínén a könnymirigyekben termelődő váladékot, a könnyet.

A könny vizet, ásványi sókat és a kórokozók ellen bizonyos fokig

védelmet nyújtó fehérjéket tartalmaz. Amikor idegen anyag kerül a
szemgolyó felszínére, a könnymirigyek váladék termelése fokozódik, és
a lecsurgó könny szinte kimossa a szemet. A sírást és a nevetést is
fokozott könnyképződés kíséri. A túlságosan nagy mennyiségű könnyet
a könnycsatornák nem képesek elvezetni, ezért az kicsordul a szemből.
Ugyanakkor a könnycsatornákon keresztül több váladék kerül az
orrüregbe, ezért orrot is kell fújnunk.
A szem működése
A fény a pupillán (szembogáron) keresztül kerül a szembe.
Az érhártya vérereket tartalmaz, melyek a szem vérellátását biztosítják.
A színes íriszt szivárványhártyának nevezik, melynek közepén van a pupilla.
Közvetlenül az írisz – szívárványhártya - mögött helyezkedik el a szemlencse
(kristálylencse), mely a pupillán keresztül összegyűjti, majd fókusz szerűen
rávetíti a retinára – ideghártyára a fényt.
A szemlencse körül találjuk a sugárizmot. Ez az izom szalaggal kapcsolódik a
szemlencséhez, így irányítani tudja a szemlencse domborúságát.
A retina (ideghártya) a szem hátsó részén helyezkedik el; rendkívül vékony és
érzékeny, erre vetítődik ki a külvilág tárgyainak képe.
A fénysugarak csak a pupillán jutnak be a szembe. Áthaladnak a szaruhártyán, a
pupillán (ami a szivárványhártya közepén levő nyílás), a szemlencsén, ami –
hála konvex (domború) alakjának – összegyűjti és összpontosítja a retinán –
ideghártyán a sugarakat, és ennek eredményeképpen egy fordított kép
formálódik. Ezt a képet a látóideg továbbítja az agy látóközpontja felé, ahol
megszületik az eredmény: a látás. Ha a fent leírt folyamat bármely részleténél
zavaró tényező lép fel, a látásban zavarok keletkeznek.
A szem betegségei
Rövidlátás - távollátás
Sok ember, szemének fénytörési hibája miatt, nem lát élesen. A
rövidlátók a közeli tárgyakat tisztán, a távoliakat azonban csak
homályosan látják. Ennek oka az, hogy szemük fénytörése a normálisnál
erősebb. A távollátók viszont a távoli tárgyakat látják élesen, a közelieket
nem. Az ő esetükben a szem fénytörése gyengébb az átlagosnál. A
rövidlátóknak homorú, a távollátóknak domború lencséjű szemüveget ír
fel a szemorvos.
Idősebb korban a szemlencse veszít rugalmasságából, nem tud kellően
domborúvá válni. Ezért az életkor előrehaladtával távollátás alakul ki.

Szürkehályog
A szürkehályog többnyire idősebb emberek szembetegsége. A
szemlencse átlátszósága csökken, és nem engedi át a fényt az
ideghártyára. Az elváltozás kialakulását elősegíti az erős napsugárzás.
Ezért az olyan embereknek, akik rendszeresen tartózkodnak a tűző
napon, célszerű napszemüveget viselniük. A kialakult szürkehályog
műtéttel orvosolható. A beteg szemlencsét eltávolítják, és műanyagból
készült lencsét ültetnek a helyére.
Kancsalság
A szemmozgató izmok működési zavarai kancsalság kialakulásához
vezethetnek. A kancsal emberek rendszerint csak az egyik szemükkel
követik a tárgyakat, a másikkal nem.

A bőrérzékelés

A bőr nemcsak testünk első védelmi rétege a károsító külső hatásokkal szemben,
hanem érzékszerv is. Középső rétegében, az irhában, ritkábban a bőraljában
számos receptor található, amelyek egy része a hőmérséklet, más része a
tapintás, nyomás érzékelésére szolgál.
Az irha felső rétegében található, kevesebb kötőszövettel borított receptorok
ingerküszöbe alacsonyabb, ezek a tapintást érzékelik.
 Az irha alsóbb rétegeiben, illetve a bőraljában levő, magasabb ingerküszöbű
receptorok a nyomásingerek felfogására szolgálnak.
Legalacsonyabb az ingerküszöbe az irha felszíni rétegéből a hámba is behatoló
szabad idegvégződéseknek. Ezeket fájdalomérző receptoroknak is nevezik,
hiszen ingerületi állapotuk gyorsan fájdalomérzet kialakulásához vezet. A
szabad idegvégződések nagyon fontosak a károsító hatások elleni védekezésben.
A különböző receptorsejtek nem egyenletesen helyezkednek el a bőrben.

Legnagyobb számban az ajkak, az arc, a kéz és a lábfej területén találhatók.

Kevesebb van belőlük a karon, a lábon és a törzsön.
Az érzet minősége a receptorokat ért inger erősségétől függ. A túlságosan erős
ingerek – az inger minőségétől függetlenül – fájdalomérzetet alakítanak ki
agyunkban. A kellemetlen fájdalom figyelmeztet a veszélyekre, környezetünk
károsító hatásaira. A fájdalmas ingerek védekező reflexeket váltanak ki..

A bőr felépítése
A hőmérséklet érzékelésére a bőr irharétegében kétféle receptor
található.
A melegreceptorok a bőr hőmérsékletének emelkedésére,
a hidegreceptorok pedig annak csökkenésére érzékenyek.
A hőérzékelő receptorok száma és aránya: az 1 cm2 emberi bőrőn
lévő hidegpontok száma átlagosan 15 , míg melegpontból csak 2
található .

A bőrérzékelés

A bőr szervezetünk legnagyobb érzékszerve. A mechanikai, hő- és

fájdalomérző idegvégződések legnagyobb része az irharétegben
található. A mechanikai receptorok közül a tapintásérzők a bőrfelszín
közelében, a nyomásérzők a bőralja felé helyezkednek el.
A melegreceptorok a bőr hőmérsékletének emelkedésére,
a hidegreceptorok pedig annak csökkenésére érzékenyek (4. ábra). Az
erős, károsító hatású ingerek – az inger minőségétől függetlenül –
fájdalomérzetet alakítanak ki agyunkban. 
4. A bőr receptorai

A fájdalom nagyon fontos, mert a szervezetünket fenyegető veszélyekre

figyelmeztet. A fájdalmas ingerek által kiváltott védekező reflexekről már
korábban tanultunk.

A bőr idegvégződéseiben keletkező ingerületek az agykéreg fali

lebenyébe kerülnek. Az idegvégződések a bőrben nem egyenletesen
oszlanak el. A kézen például sokkal több van belőle, mint a háton vagy a
mellkason. 

A hallás
A hallás és az egyensúlyozás érzékszerve a fül, amely három részből, a külső, a
közép- és a belső fülből áll. A hallószerv a hangokat továbbító és felerősítő
segédberendezésekből, valamint az ingerfelfogó receptorokból áll. A külső fül
két része a tölcsérszerű, porcos fülkagyló és a külső hallójárat. Mindkettő a fül
belseje felé tereli a levegő rezgéseit, a hangokat.

A középfület a vékony és rugalmas dobhártya választja el a külső fültől. A

középfülben három apró hallócsontocska közvetíti a hangrezgéseket a belső fül
felé. A dobhártyához csatlakozik az első hallócsontocska. A középfül üregét egy
vékony cső, a fülkürt köti össze a garattal. Szükség esetén a fülkürtön át
egyenlítődik ki a nyomás a középfül és a külvilág között.
A belső fülhallószervhez tartozó része a csontos és hártyás falú, folyadékkal telt
csiga. A csiga belsejében sorakoznak az érzékszőrrel ellátott hallósejtek.

A közép- és a belsőfül a koponya halántékcsontjának védelmében, annak

üregrendszerében található.
A fülbe jutott hanghullámok tehát először megrezegtetik a dobhártyát. A
dobhártya rezgéseit a hallócsontocskák felerősítik és a belső fül felé vezetik. Az
ovális ablakhoz illeszkedő hallócsontocska rezgő mozgása átterjed a csigában
található folyadékra. A folyadék hullámzásba jön, ennek hatására elmozdulnak a
hallósejtek érzékszőrei, ami ingerületet kelt. Az ingerületet idegsejtek
továbbítják az agy felé. A hallóközpont a halántéklebenyben található, itt alakul
ki a hangérzet. A hallott hangok értelmezése, feldolgozása a hallóközponttal
szomszédos kérgi területeken történik.

A fül felépítése
A fül betegségei
A hangerősség jellemzésére szolgáló egység a decibel (dB). Összehasonlításul: a
suttogás 40, a forgalmas utca zaja 80, a mennydörgésé és a felszálló repülőgépé
pedig 120 dB. A 140 dB-es hang már erősen károsítja a hallószervet, és
a hallóközpontban fájdalomérzetet kelt.
Az egyensúlyérzékelés
:
A belső fülben, a három félkörös ívjáratban, valamint a tömlőcskében és a
zsákocskában helyezkednek el a testhelyzet érzékelésében szerepet játszó
receptorok. A fül ezért a hallás és az egyensúlyozás érzékszerve is.

Az egyensúlyérző szerv hártyás falú, és belsejét folyadék tölti ki. 

 Alsó, kiszélesedő részükben találhatók az érzékszőrrel ellátott
receptorok, melyekre helyzetváltoztatáskor az elmozduló mészkristályok
hatással vannak.

A tömlőcske és a zsákocska belső felépítése

Az egyensúlyérző szerv működése

A szaglás

A szag- és illatanyagok felfogására szolgáló receptorok, a szaglósejtek az

orrüreg felső harmadában, a szaglóhámban helyezkednek el.
Felületüket szaglószőrök nagyobbítják. A táplálék és egyéb, a környezetből
származó illékony anyagok molekulái feloldódnak a szaglóhám
nyálkarétegében, és ingerületet keltenek a receptorsejtekben. Nyugodt légzéskor
a belélegzett levegő javarészt elkerüli a szaglóhámot, ezért ha valaminek érezni
akarjuk a szagát, mélyet szippantunk a levegőből. Az ingerületet a szaglósejtek
nyúlványai továbbítják a központi idegrendszerbe. A nyúlványok összessége
alkotja a szaglóideget. A szaglóközpont a homloklebenyben található, itt alakul
ki az érzet, itt azonosítjuk a számunkra kellemetlen szagokat, illetve a finom
illatokat.

Az ember szaglása nem túlságosan jó, de még így is mintegy tízezer szag
megkülönböztetésére képes.

A férfiak és a nők szaglása között jelentős különbség van, a nők sokkal

érzékenyebbek a szagokra. Az életkorral a szaglósejtek száma csökken, ezért
idősebb korban egyre kevesebb szagot érzékelünk.

Közismert, hogy a náthás emberek nem éreznek szagokat. Ez arra vezethető

vissza, hogy a felszaporodott nyálkaréteg miatt a szaganyagok nem jutnak el a
szaglósejtekhez.

A levegő áramlása az orrüregben

Az ízérzékelés
A táplálék ízanyagait a nyelvünk felületén és a szájüregünkben elszórtan
található ízérző receptorok fogják fel. A nyelv felületén az ízérző sejtek
ízlelőbimbókban csoportosulnak. Azoknak az anyagoknak érezzük az ízét,
amelyek feloldódnak a nyálban, és így érintkezésbe kerülnek az ízérző sejtekkel.
Ízérző receptoraink négyféle alapíz: a sós, az édes, a keserű és a savanyú
elkülönítésére képesek. A különböző ízekre érzékeny receptorok a nyelv más-
más területén csoportosulnak. Az ízérző sejtekben kialakult ingerület idegsejtek
közreműködésével a központi idegrendszerbe jut. Az ízérzőközpont a fali
lebenyben található, itt alakul ki az érzet.
Az életkor előrehaladtával az ízlelőbimbók száma csökken. Ezzel függ össze,
hogy a gyerekek sokkal érzékenyebben reagálnak az ételek ízére, sósabbnak,
savanyúbbnak érzik azokat a felnőtteknél.

A különböző ízekre érzékeny ízlelőbimbók elhelyezkedése a nyelv felületén

Az ízérzékelés vizsgálata
A négy alapízt a nyelv eltérő részein érzékeljük. Az édeset a nyelv hegyén, a
savanyút oldalt hátul, a sósat oldalt elöl, a keserűt a nyelv tövén.