7.

A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK FEJLESZTÉSE

7. A kognitív képességek fejlesztése

 az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás fiziológiai és pszichológiai alapjai
 a kognitív műveletek struktúrája
 a kognitív folyamatok mozgásának irányítása (absztrahálás, strukturálás, transzferálás,
kombinálás)
 a kognitív képességek fejlődésének zavarai
 a kognitív képességek diagnosztikus eljárásai
 az érzékelés, észlelés, figyelem, emlékezet, gondolkodás fejlesztési lehetőségei

I. AZ ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS, FIGYELEM, EMLÉKEZET, GONDOLKODÁS

FIZIOLÓGIAI ÉS PSZICHOLÓGIAI ALAPJAI
1. Érzékelés, észlelés
A megismerés első lépcsőfokai. Az információ feldolgozásban az elemi szintektől a magasabbak irányába
halad, de az inger környezete, az előzetes tudás, motivációs tényezők is szerepet kapnak a folyamatban.
Az érzékelés a környezet fizikai-kémiai energiáira adott megkülönböztető idegi válasz, az információ
regisztrálása.
Az észlelés (percepció) az érzékszervi benyomások tárggyá, jelentéssé szerveződése.
Egymásra épülő folyamatok, ahol az előbbi az alacsonyabb rendű, szenzoros folyamatokat jelenti,
majd az észlelés eredményeként alakul ki a világ reprezentációja, jelentése.
A bennünket körülvevő világ felfogását, az arról való tudás elemeinek megszerzését jelenti.
Megkülönböztetünk haptikus (tapintási), ízlelő, szagló, halló, látó perceptuális rendszereket, valamint a test
belső állapotáról tájékoztató homeosztatikus és „komfort” észlelési rendszereket.
Látás: A felvehető ingerek 75-80%-a vizuális eredetű. A vizuális információ forrása a tárgyakról
visszaverődő fény, amely a szem fénytörő közegein átjutva a retinán kétdimenziós képet alkot. A
látórendszer ebből a képből alkotja meg a világ háromdimenziós mását. Fényinger révén információkat
kapunk a tárgyak világosságáról, színéről, alakjáról és térbeli elhelyezkedéséről. A retinára vetülő kép
fordított irányú, kicsinyített, mert a szemlencse gyűjtőlencsének felel meg.
Hallás: A hallás ingere a levegő rezgése, amelyet a hallószerv hangként érzékel. A hanghullám rezgései a
dobhártyán át a hallócsontok közvetítésével a belső fülbe jutnak, ahol az ún. Corti-féle szerv receptoraira
tevődnek át. Érzékelő elemei a szőrsejtek. A belső fülben található szerv, a csiga csúcsán az
alacsonyabb, alapján pedig a magasabb hangokat érzékeljük. Vannak frekvenciaszűrők, melyek bizonyos
frekvenciákat átengednek, bizonyosakat nem.
Szaglás: Az állatvilágban a tájékozódás, a kommunikáció fontos forrása, az embernél jelentősége csekély. A
szaglás pályája a legrövidebb az agyhoz. Ingere valamilyen kémiai anyag a levegőben oldva. A levegő
közvetítő szerepe elengedhetetlen a szagláshoz. 16 szaganyagot képes az ember elkülöníteni.
Ízlelés: A nyelv ízlelőbimbói által felvett információ részben a parietális lebeny, részben a limbikus rendszer
működése által kap jelentést. A négy alapíz az édes, a savanyú, a sós és a keserű. Ízek és illatok
együttese a zamat, az aroma. A nyelv tájékoztat még bennünket a hőmérsékletről és a táplálék anyagáról.
Bőrérzékelés: A bőr mint érzékszerv számos független ingert képes felvenni, ami a test szomatoszenzoros
rendszerét alkotja. Hő, vibráció, fájdalom ill. az ujjak által a tárgyak alakja, nagysága, anyaga. A tárgyak
letapogatása során képesek vagyunk arról mentális reprezentációt alkotni. A taktilis információ
átfordítható vizuális élménnyé (zsebünkben kiválasztjuk a megfelelő kulcsot).
A vesztibuláris percepció: A belső fül félkörös ívjárataiban levő érzőhám a fej mozgásváltozásait érzékeli,
így a test egyensúlyát, a térbeli tájékozódást segíti a vizuális rendszer kontrollja mellett. A testkép
észlelésében is kitüntetett szerepe van.
A perceptuális tanulás alapjai: Behaviorista érv alapján az észlelési teljesítmény is tanulási folyamat,
látens tanulásnak nevezi. Miszerint megtanuljuk észrevenni azt, amit korábban nem voltunk képesek,
elsajátítjuk a finom különbségképzést.
A szenzoros integráció (több érzékszervi tapasztalat összekapcsolódása) a perceptuális tanulás elemi
teljesítménye, amely az egyedfejlődés igen korai szakaszában megjelenik.
 2. Figyelem
Érzékszerveinket minden pillanatban ingerek ezrei bombázzák. Azonban csak egy kis részét
használjuk fel, azt, amire szándékosan vagy önkéntelenül odafigyelünk. Ebben az esetben a figyelem
szelektivitását kell megoldani. Vannak azonban olyan helyzetek is, amelyekben éppen a környezet
ingerszegénysége okozza a gondot. Amikor monoton háttéren ritkán megjelenő ingerekre kell reagálni,
nehéz ébren tartani figyelmünket. Könnyen elálmosodunk, és az idő előrehaladásával gyakran hibázunk is.
Ekkor a figyelem tartósságát kell szabályoznunk.
Szelektív figyelem: Mindkét fülbe fülhallgatón keresztül különböző szöveget játszunk le, és csak az
egyik fülben hallottakat kell hangosan ismételni. Ilyenkor a nem figyelt fülben hallottak tartalmára nem
emlékszik, de olyan fizikai jellemzőket, mint női vagy férfi hang, azt meg tudta mondani. Képesek vagyunk
leblokkolni a nem figyelt információcsatornát. De ha sokkal lassabb a megfigyelt szöveg a megszokottnál,
akkor fel tudunk idézni a másik fülben hallottakból is. A szűrés nem minden vagy semmi alapon működik,
hanem a nem figyelt csatornán jövő jelek csillapításával.
Szűrőelmélet
A szűréssel kapcsolatos problémákat Stroop kísérlete világította meg. Színes betűkkel írt szavak
színének megnevezése a feladat. Ez nem nehéz, de amikor a szavak a színek szavai voltak, de más színnel
íródtak, többet hibáztak. --PIROS; --ZÖLD; --KÉK; --SÁRGA
Nem kiszűrjük a nem figyelt ingert, hanem a figyelmi kapacitásunk korlátozott.
Automatikus és kontrollált folyamatok
Kontrollált figyelem, amikor a személy szándékosan irányítja figyelmét bizonyos ingerekre.
Automatikus figyelem, amely tudatos odafordulás és erőfeszítés nélkül zajlik. Az új dolgok tanulásakor
tanúsított kontrollált figyelmet az elsajátítás és begyakorlás után felválthatja az automatikus figyelmi
működés. Ennek nyeresége a figyelem megoszthatósága, hátránya, hogy új helyzetekben nem vagy csak
korlátozottan alkalmazható. A kontrolláltnak hátránya a kapacitáskorlát és hogy bizonyos automatikus
folyamatok megszakítják, megzavarják. Pl.anya abbahagyja az olvasást, ha a csecsemője sír.
Tartós figyelem
Radarmegfigyelés során a katonák hajlamosak kihagyni a jelzést, vagy téves riasztást adnak. Kiállítunk egy
elvárást az ingerek gyakoriságáról s ennek alapján egy döntési kritériumot. Ritka ingerek esetén ez szigorúbb
lesz. A kritérium szint határozza meg, mit tekintünk ingernek és mit háttérzajnak.
3. Emlékezet
Korai elmélet:
A memória két részből, egy rövid és egy hosszú tartamú emlékezeti tárból áll. Az érzékszervekből jövő
információ először a rövid tartamú memóriába (RTM) kerül, és ha elegendő ideig ott tartjuk, pl
ismételgetjük, akkor átíródik a hosszú tartamú memóriába (HTM). Ha ez nem történik meg, elfelejtjük.
Ismételgetés
bemenő információ rövid tartamú memória hosszú tartamú memória
HTM korlátlan ideig őrzi az infromációt; -RTM kapacitása 7+2 egység
Sperling kísérlete
4x4 betű (16) felvillantása utána a vsz. szintén 7+2 elemet tud visszaismételni (pl. hármat az első sorból,
kettőt-kettőt a második és harmadik sorból). De a felvillantás utáni másodpercben, megvillantanak egy fényt
az egyik sor mellett és a vsz feladata most csak azt az egy sort visszaismételni.
Feltételezés: ahhoz, hogy az adott sort vissza tudja idézni, meg kell jegyeznie rövid időre mind a 16
elemet, mert nem tudhatja, melyik sort kell felidéznie.
Tehát a kéttáras modell kiegészül egy harmadik tárral, amit szenzoros tárnak nevezünk. A
szenzoros tár kb. egy másodperc tartamú, melynek kapacitása jóval nagyobb, mint az RTM-é. Működése
az érzékszervekhez kötött, és az általuk felvett információmennyiséget képes tárolni.

Szeriális pozíció hatás – értelmetlen szótagokból álló lista elolvasása után jóval több tételt tudunk felidézni
a lista elejéről és végéről, mint a közepéről. Ok: a végén lévő tételek még az RTM-ben vannak, az elejére
nagyobb figyelmet szentelünk, ill. az már átíródott a HTM-be. A lista közepén lévő elemek elvesznek.
Konszolidációs időszak – az információ stabil beépülése a HTM-be konszolidációs időszakot igényel
(tanulás utáni pihenés).
Negatív interferencia – az anyag megtanulását követően újabbat tanulva a két anyag gátolja egymás
felidézhetőségét.
A tények tárolása mellett másfajta tudásunk is van.
Procedurális tudás tartalmazza, hogyan kell valamit csinálni (tudni hogyan) – hogyan kell autót vezetni
 Deklaratív tudás két alrendszerből áll:
- szemantikus emlékezet – jelentésviszonyokat tartalmazza (autó fogalma)
- epizódikus emlékezet – a személyes színezetű eseményeket foglal magában (egy saját
élményem, amikor az autóban ültem)
A sémák megkönnyítik a mindennapi élethelyzeteket. Séma a tudásszervező tudás, az ismereteket
rendszerbe szervező szabály. Minél több és jobban szervezett sémánk van, annál jobb lehet a
teljesítményünk.
Az emlékezet kontextus függő. A külső és a belső környezet, a memorizálandó anyag kontextusa
erőteljesen befolyásolja azt, hogy mi kerül be az emlékezetbe, és azt is, mi hívható elő belőle.
A hangulatszelektivitás – a hangulatunkkal összhangban lévő információkat hajlamosabbak
vagyunk kiemelni (szomorúság – negatív tulajdonságok a filmből).
A hangulafüggő előhívás – kellemes hangulatban kellemes emlékeket tudunk felidézni és fordítva
II. A KOGNITÍV MŰVELETEK STRUKTÚRÁJA
A kognitív képesség tanulási folyamat eredménye. A kognitív képességek fejlesztése az iskolai
oktatás valamennyi területén lehetséges és szükséges. A tanulásban akadályozott gyermek a kognitív
képességek fejlődésében különböző mértékű elmaradást mutat. Az elmaradás csökkenthető, a fejlődés
elősegíthető a kognitív képességek rendszeres fejlesztése során.
III. A KOGNITÍV FOLYAMATOK MOZGÁSÁNAK IRÁNYÍTÁSA (ABSZTRAHÁLÁS,
STRUKTÚRÁLÁS, TRANSZFERÁLÁS, KOMBINÁLÁS)
Kognitív folyamatok: Az észlelés, emlékezés, gondolkodás és információfeldolgozás mentális folyamatai.
A kognitív folyamatok kölcsönhatásban mennek végbe, műveletek történnek, „mozgásban” vannak.
Absztrahálás (elvonatkoztatás) absztraháló képesség
A közvetlen érzékelés, észlelés szintjéről egy magasabb, a közvetlen érzékletek nélkülözni tudó
(általánosabb) szintre emelkednek a kognitív alapműveletek. Ez teszi lehetővé az összefüggések felismerését
(matematika). A gondolkodásnak szüksége van arra, hogy az általánosítások szintjéről visszatérjen a
közvetlen tapasztalás szintjére. Ez a mozgás biztosítja a gondolkodás tapasztalati ellenőrzését és a
gondolkodási eredmények sokféle helyzetben történő alkalmazását.
Strukturálás (Strukturáló képesség)
A tagolódás, kiterjedés a gyarapodó ismeretek és a fejlődő képességek területén figyelhető meg. A
képességek fejlesztése teremti meg a lehetőséget az újabb ismeretek befogadására.Az elvonatkoztatással
magasabb szintre emelkedő kognitív működés a fogalmak struktúrájában, a fogalmak tartalmában, a
fogalmak egymás közötti kapcsolatában idéz elő változást. A létező ismeretek rendkívül rohamos
gyarapodásával szemben a képességek fejlődése lassúbb ütemű.
Transzferálás (Transzferáló képesség)
A transzfer- folyamatban megtanultak átvitele történik egy új tanulási helyzetre, vagyis végbe megy a
korábban megtanultak felhasználása. A tanulási technika megtanulásához tartozik hozzá, az ismeretek,
készségek minél változatosabb feladatokban való alkalmazása. A kognitív folyamatoknak az ilyen mozgása
elősegíti a gondolkodás rugalmasságát, amelynek több megjelenítési formája van: átalakítás, visszafordulás,
álláspontváltozás, viszonyítás, több szempont egyidejű figyelembe vétele.
Kombinálás (kombinálási képesség)
Kombinatív műveleti képesség az az állandósult pszichikus szabályozási rendszer, "amelynek működése
révén az ember képes dolgok vagy események megadott összegségéből meghatározott feltételek szerint
bizonyos számút kiválasztani, és létrehozni ezek összes különböző, megadott feltételeket kielégítő
összeállítását. A kombinatív képesség fejlesztése érdekében célszerű az iskolai oktatásban nemcsak a
matematika tantárgyra korlátozni a kombinációk megalkotásának gyakorlását. A kombinatív képesség
fejlettsége hozzájárul ahhoz, hogy a felkínált választási lehetőségeket mérlegeljük, illetve saját magunk
felismerjük a választási lehetőségeket, és ezáltal döntésünket bízzuk átlátható ismereteinkre.
IV. A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK FEJLŐDÉSÉNEK ZAVARAI
Az értelmi fogyatékosok érzékelése
- színérzékelés, színmegnevezés zavara; --érzékelési idő megnövekedése
- az érzékleti kép alacsonyabb szerveződési szinten alakul ki; --a formalátás területén az elemi szintézis
zavara tapasztalható; --analízis zavara, alak-háttér észlelés nehezítettsége
- integráció zavara; --érzékelési rigiditás, az érzékelési folyamatok változékonyságának zavara
Az értelmi fogyatékosok figyelme
1. figyelmének terjedelme szűk; --nem tartós, fáradékony; --csapongó, szétszórt, hullámzó
2. a mennyiségi teljesítménnyel együtt növekszik a hibaszám is, és viszont: amikor a teljesítmény
minőségileg jobb, mennyisége csökken
 3. a fogyatékosság súlyosságával párhuzamosan romlik a figyelmi teljesítmény, gyakori a kevés és
hibás eredmény; --hiányzik a figyelem megosztására való képesség
4. az értelmi fogyatékosok egy részének figyelme nem gyengébb az épértelműekénél
5. a figyelmi képesség és az iskolai teljesítmény összefüggése igazolható
Az értelmi fogyatékosok emlékezete
- Az emlékezet terjedelme a fogyatékosság súlyosbodásával párhuzamosan romlik
- Nagyobb számú ismétlésre van szükségük
- A bevésés meglassúbbodásának okai: emléknyom képződés zavara, figyelmi ráirányulás zavara, a
tanulás motivációjának zavara; --A felejtés folyamata a teljesítményszinttől is függ
- Az emlékezés zavarai kifejezettebben jelentkeznek a tanulásnál, bevésésnél, mint a már elsajátított
anyag megőrzésénél

V. A KOGNITÍV KÉPESSÉGEK DIAGNOSZTIKUS ELJÁRÁSAI

Az észlelés mérése
Vizuális: feladatlapokkal (pl. Marositsné féle), pálcikákkal, színkártyákkal
- formaészlelés (forma megnevezés, forma azonosítás); --alak-háttér észlelés; --rész-egész észlelés;
--azonosságok, különbözőségek; --téri tájékozódás; --soralkotás, szerialitás; --szín megnevezés,
színazonosítás
Auditív: tesztek (pl. GMP) --beszédészlelés; --beszédmegértés
Figyelem mérése
Kép, betű vagy mértani formák áthúzásos módszerével – Bourdon, Piéron, Toulouse
Számolásos metódusokkal – Kraepelin, Révész-Nagy; --Műszerek segítségével – Ranschburg
Emlékezet mérése: - Ranschburg – féle (szópár) emlékezet vizsgálata
- Számismétlés (oda-vissza); -- Auditív emlékezet; -- Vizuális emlékezet
VI. AZ ÉRZÉKELÉS, ÉSZLELÉS, FIGYELEM, EMLÉKEZET, GONDOLKODÁS
FEJLESZTÉSI LEHETŐSÉGEI
Az érzékelés és észlelés fejlesztése
Az eredményes tanulás egyik előfeltétele az érzékszervek, az érzékelési folyamatok kifogástalan
állapota, fejlődése, működése. A nehezen tanuló, tanulásban akadályozott gyermekek érzékelési, észlelési
folyamatai spontán módon nem fejlődnek kielégítően. Az érzékelésfejlesztés területei:
a.) A mozgás-, egyensúlyérzékelés és -észlelés fejlesztése
* elősegíti a mozgáskoordinácót, térben való tájékozódást, finomabb mozgások megtanulását
(nagymozgások, beszédhangok képzése, mimika, kifejezés gesztusokkal, sport-, táncmozgások stb.);
* mozgásminták alapján történő mozgástanulás (pl. az írás megtanulás, testnevelési gyakorlatok,
szerszámhasználat, munkafolyamatok stb.) nagyon sok időt igénylő gyakorlásnak az eredménye;
* Nehezített mozgástanulás esetén a szakorvos, szomatopedagógus, konduktor tanácsai segíthetnek
b.) A látásérzékelés és -észlelés fejlesztése
* A színlátás fejlesztése; látási analízis és a látási integráció fejlesztése: a globálisan érzékelt jelenségek
egyes elemeinek megkülönböztetése, elkülönülten érzékelt elemekből az "egész" élmény létrehozása
• Az érzékelési folyamat merevségének oldása: a felismerés kezdetben az azonos téri helyzetekben
• látáshibák esetén a szakorvos és látássérültek gyógypedagógusának tanácsai segíthet.
c.) A hallásérzékelés -észlelés fejlesztése
• halláscsökkenés gyanúja esetén szakorvoshoz és a hallássérültek gyógypedagógusához kell fordulni.
• Valamennyi nehezen tanuló gyermeknek szüksége van a hallási figyelem fejlesztésére;
• A mozgásritmusok, a beszéd az olvasás-írás, az ének-zene tanulása elősegíti hallásészlelés fejlődését.
Az érzékelésfejlődés nyitott marad bármely életkorban, ugyanakkor sérülések, érzékelési
funkciózavarok is bekövetkezhetnek: pl. halláskárosodás, látáscsökkenés, tapintásérzékelés csökkenése. A
tapintás-, szaglás-, ízlelés-, hőérzékelés, gyakori velejárói a látás-, hallás-, mozgás-egyensúly érzékelésnek.
Az észlelés fejlesztése
Vizuális: feladatlapokkal (pl. Marositsné féle), pálcikákkal, színkártyákkal, játékok (pl. Logico), Csendjáték
(apró formák), Sindelar program
- formaészlelés (forma megnevezés, forma azonosítás); --alak-háttér észlelés; --rész-egész észlelés;
--azonosságok, különbözőségek; --téri tájékozódás; --soralkotás, szerialitás; --szín megnevezés,
színazonosítás; --vizuális differenciálás: azonos kártyák illesztése, megkeresése; --vizuális analízis;
--vizuális integráció
Auditív: magnó, meseolvasás, Sindelar program
- auditív differenciálás: b-p, k-g, d-t betűket kell hangzás után megmutatni, beírni szavakba, mondatokba;
--auditív alak-háttér differenciálás: mese, szavak megszámlálása
Taktilis: Csendjáték (fonal, kavicsok), zsákos játék, csukott szemmel végzett játékok (súly, felület, forma
differenciálás)
A figyelem, megfigyelés fejlesztése
A megfigyelés technikáinak gyakorlása valamennyi tanítási órán lehetséges.
Az iskolai tanulásban mind a spontán, mind az irányított figyelem szerepet játszik. A figyelem
fejlesztése első időszakában a gyermekek spontán figyelmének, érdeklődési irányainak megismerése
hozzájárul a figyelemfejlesztés területeinek kiválasztásához. A figyelemfejlesztés területei:
a.) tartós figyelem fejlesztése: Megfelelően motivált tanulási helyzetben, a fejlettségi szintnek megfelelő
feladat megoldása optimális feltételt teremt a figyelem tartós ráirányulásához; eközben a kapcsolattartás a
pedagógussal (pl lehet kérdezni), társakkal (pl: csoportmunkában) növeli a figyelem megtartását.
b.) intenzív figyelem fejlesztése: Tanulási körülmények megteremtése, a tanulócsoport, illetve az egyes
gyermek érdeklődését aktuálisan felkeltő témakörökben új felfedezések elősegítése, ehhez hozzájárulnak pl
a gyakorlási időszakokban a tanulási tempónak megfelelő saját választású feladatok, az önellenőrzés,
önértékelés megtanítása.
c.) szelektív figyelem, fejlesztése: megfigyelhető jelenség kiválasztott elemeire irányul a figyelem (Pl
kimondott szó hangsorából az első vagy utolsó hang meghallása) minden olyan feladat, amelyben
válogatást, elkülönítést, lényegkiemelést, szempontválasztást és -váltást végeznek a gyermekek.
d.) megosztott figyelem fejlesztése: Ilyen feladatok a több szempontú rendezések (pl. Tedd külön kosárba
az éretlen és hibás almákat!), az összetett feladatok (pl matematikai problémák, amelyek megoldása több
különböző művelet elvégzését kívánja), szerepváltásos dramatikus játékok, egyidejűleg több szabályhoz való
alkalmazkodás, a majdani teljesítmények értékeléséhez előzetesen különböző szempontok megadása.
A figyelem fejlesztése
A figyelem az a képesség együttes, amely optimális feltételeket biztosíthat az információk
felfogásához és feldolgozásához. Ennek működése nélkül nem működhet hatékonyan egyetlen intellektuális
képesség sem, így enélkül elképzelhetetlen a hatékony tanulási technika.
A figyelem terjedelme – hány tárgyra tudunk egy adott pillanatban figyelni
- ismétlődő számcsoportok: a sor elején álló szám a sorban hol ismétlődik meg még egyszer, az
ismétlődést nem kell jelölni, hanem a megtalált szám után át kell térni a következő sorra
- hibakeresés, jelazonosság: egymás alatti, látszólag azonos jelcsoportokban kell a hibákat megszámolnia;
--játékok – Logico (koncentrációt fejlesztő gyakorlatok)
A figyelem tartóssága – mennyi ideig vagyunk képesek lekötni tevékenységünket egy dologgal.
- hibakeresés, jelazonosság: egymás alatti, látszólag azonos jelcsoportokban kell a hibákat megszámolnia;
--hibakeresés, jelritmus: a mintasor tanulmányozása után látható, hogy a jelek egy bizonyos ritmus
szerint követik egymást. Ez a ritmus ismétlődik a feladatban. Fel kell jegyezni a hibázásokat.
- ismétlődő számcsoportok: a sor elején álló szám a sorban hol ismétlődik meg még egyszer, az
ismétlődést nem kell jelölni, hanem a megtalált szám után át kell térni a következő sorra
- játékok – Csendjáték
A figyelem megosztása – hogyan tudjuk váltogatni figyelmünket egyik jelenségről a másikra
- szókeresés: az alsó sorokban hányszor ismétlődnek meg az első, kiemelt sorban lévő szavak. Nem
szabad jelzéseket tenni.; --szókeresés: azt kell 2 perc alatt megállapítani, melyek azok a szavak, amelyek
többször ismétlődnek. Hogy hányszor, az itt nem feladat
A figyelem átvitele
- hibakeresés, jelpárok: minden számjegyhez ábra tartozik. A sorokban ellenőrizni kell, hogy minden
számhoz a megfelelő szám került-e. Fel kell jegyezni a hiba helyét
Az önkéntelen (spontán) figyelem
- tárgyak megfigyelése: előzetes megfigyelés nélkül, elfordulva próbáljuk meg apró részletekig menő
pontossággal felidézni egy környezetünkben lévő tárgyat, majd ellenőrizzük
- tárgycsoportok megfigyelése: az előzőhöz hasonlóan több tárgyat, illetve annak helyét is határozzuk
meg; --komplex jelenségek megfigyelése: a szoba teljes berendezésének megfigyelése; --ember külső
megjelenésének megfigyelése: társunk külső megjelenésének részletes leírása, majd ellenőrzése
A szándékos figyelem; --tárgyak szándékos megfigyelése; --emberi arc; emberi mozgás megfigyelése
Az emlékezés (bevésés-felidézés) fejlesztése
Minden "emlékkép" magán hordozza azoknak a folyamatoknak a jellemzőit, amelyek hozzájárultak az
emléknyom (bevésés, kódolás) kialakulásához. A korábban vizuálisan észlelt valóság "képszerűén" jelenik
meg, a jól ismert dallamot "halljuk", amikor felidézzük, a megtanult mozgások "előjönnek".
Az iskolai tanulással az emlékezés folyamatának bevéső (kódoló) és felidéző (előhívó) szakaszait
gyakorolni, fejleszteni lehet. A megtanult ismeret, a kialakított képesség azt eredményezi, hogy
"mozgatható" (emellett folyamatos átalakulásban levő) elemként tudom felhasználni újabb
ismeretek és képességek megtanulásakor.
A nehezen tanuló gyermekek a rövid- és hosszú távú emlékezetre támaszkodó tanulási
folyamataikban egyaránt és a tanulás megtanulásának előmozdítása érdekében mind a bevésési
(kódolási), mind a felidézési (előhívási) szakaszban fokozott pedagógiai segítséget igényelnek.
a.) A bevésést (kódolást) elősegítő tanulási formák
• Az ismétlések számának növelése, változatos, új elemek alkalmazása
• Az átvitel a rövid távú emlékezetből a megtartó (hosszú távú) emlékezetbe részben a bevésés
intenzitásával (gyakoriság és időtartam növelése, változatosság biztosítása) segíthető elő,
részben a megtanultak időszakonkénti pihentetésével, érlelésével.
• A bevésés eredményesebb, ha a gyermek számára kellemes emóciók kapcsolódnak hozzá.
b., A felidézést (előhívást) elősegítő tanulási formák
A kisiskolás gyermekek emlékeinek felidézését az emlékezés "elindítása" segíti: elkezdünk egy megtanult
dalt, egy verset. A serdülőkortól a megértés alapján történő bevéséssel érhető el a legjobb felidézés.
• A felidézést elősegíti az a kontextus (mint támpont), amelyben a bevésés történt
• A bevéséstől eltelt időtartam befolyásolja a felidézés eredményességét. Eredményesebb az egy
témakörhöz tartozó ismeretek felidézése, mint a nagyon szerteágazóké.
• A felidézésben végbemenő "kereső művelet" eredményessége valószínűleg függ attól is, hogy mi az az
aktuális tanulási feladat (mennyire érdekli a gyermeket, milyen a tanulási légkör, milyen elvárásokat
támasztanak vele szemben), amelyhez a korábban megtanultak aktiválása szükséges.
Az emlékezés fejlesztését az iskoláskor kezdő szakaszában elősegíti a szokások kialakítása: általános
viselkedési szokások az iskolában, tanulási szokások az egyes tantárgyak óráin, a kognitív műveletek
gyakorlása közben kialakuló gondolkodási szokások stb. A bevésést ebben a szakaszban lehetőleg mindig
érzékeléssel, észleléssel kell alátámasztani.
Az emlékezet fejlesztése (mnemotechnika)
1. Asszociatív emlékezetfejlesztés – egy felejthetetlen emlékképet összekapcsolunk a megjegyzendő
dologgal; -- hasonlóság – hangzáson alapuló (vár-kár...); -- ellentét – fekete,fehér
- összetartozás – sötét autó eszünkbe juttatta a barátunkat, akinek vissza kell adnunk a könyvét
Fontos, hogy minél jobban tudjunk képet alkotni (Ádám-vastag nyakon ugráló ádámcsutka)
2. A kapcsolás módszere – minden megtanulandó dologról, tárgyról élénk vizuális képet alkossunk, s
kapcsoljuk össze
3. A történet módszere – történetbe szőjük a megtanulandót (toll, vonalzó, körző, pénz a kirándulásra,
fénykép a barátnak, verseskötet egy másiknak)
4. A hely módszere – helyhez kötjük a megjegyzendőt (lista, szövegek főbb pontjai)
5. Beszéd, szöveg tanulása – kulcsszavak megjegyzése a cél
6. Arcok és nevek bevésése – szempontok az arc megfigyeléséhez: fej nagysága, alakja; a haj színe, jellege;
a homlok magassága, ráncossága; a szem színe, nagysága; a szemöldök formája, dús vagy ritka volta, az orr
nagysága, vastag vagy vékony volta, az ajkak formája, vastagsága; az áll sajátosságai
A részletes megfigyelés után csatoljuk hozzá a nevet.

Az alkotó fantázia fejlesztése

Az alkotó fantázia segítségével a jövőben megvalósuló történéseket formáljuk meg, készítjük elő. Az
alkotó fantázia a valószínű, a lehetséges dolgokkal foglalkozik. Az alkotó fantázia nevelése valamennyi
képesség fejlesztése területén lehetséges.
A tanulás eredményességét, a gyermek tanulási kedvét növeli, ha a meglévő, kezdetleges
fantáziaképességet úgy fejlesztjük a tanulás során, hogy a gyermek megőrizze, átvigye ezt a képességét
a kognitív működések területére is. A fejlesztés lehetőségei:
a.) Mesék, történetek, irodalmi alkotások eseményeinek, szereplőinek elképzelése; megjelenítés
ábrázolással, dramatikus játékkal; a megjelenítésben a szöveg részletei (a királylány ruhája, a virág színe, a
várkapu formája, a tájleírás, a szereplők ábrázolható tulajdonságai stb.) legyenek felismerhetők.
b.) feladatok, amelyben a jövőre irányuló elképzelésnek szerepe van; a választási lehetőségek felkínálása
(pl. feladatok, tevékenységek megválasztása) hozzásegíti a gyermekeket a választás következményeinek
elképzeléséhez.
c.) Ha a problémamegoldást kívánó feladatokban többféle megoldás is kínálkozik, keressék meg a
gyerekek a különféle megoldási módokat, használjanak a megoldáshoz különböző eszközöket; a
mindennapi problémahelyzetekben adjunk lehetőséget a leleményesség kipróbálására.
d.) Művészi alkotások élményszerű megismerése, a művészi alkotó tevékenységek gyakorlása az
"egyediség" területére vezeti a gyermekeket; ezeken a foglalkozásokon közvetlenül is megtapasztalják a
saját alkotás nehézségeit és semmivel nem pótolható örömét.