Az állatok

életműködésének
szabálkyozása
Bodnár Napsugár Glenda 10.c
Hormonális szabályozás
A hormonális szabályozás hatóanyagai a
növényekéhez hasonlóan szerves vegyületek,
az állati hormonok, amelyek a test bármely
részén lévő sejtekre kifejthetik hatásukat. A
hormonok többségét a belső elválasztású
mirigyek sejtjei termelik. Közös sajátosságuk,
hogy a váladékuk közvetlenül a testfolyadékba
kerül, és a keringési rendszer segítségével jut
el a célszervekhez. Kis mennyiségben is
befolyásolni tudják a sejtek működését. A
célsejteken olyan érzékelőmolekulák,
receptorok találhatók, amelyek csak a nekik
megfelelő hormon molekuláját képesek
megkötni. Ezáltal a célsejtek receptorai
felismerik és kivonják a testfolyadékból azokat
a hormonokat, amelyek hatása a sejtre irányul
Hormonok szabályozzák egyebek
Idegi szabályozás
Az idegi szabályozás az idegrendszert felépítő
idegszövet sejtjeinek működése révén valósul meg. Az
idegrendszer a hormonális szabályozással együtt
egyrészt a szervezet összehangolt működését biztosítja,
másrészt képes a környezetből érkező különböző
hatások érzékelésére, azok feldolgozására és a
megfelelő válaszreakció megszervezésére. A működés
elemi egysége a refl ex. A refl exek működési sémája a
refl exív. A refl exívek speciális érzékelősejtekkel,
receptorsejtekkel kezdődnek
Feladatuk a szervezet külső vagy belső
környezetéből érkező ingerek érzékelése. Ezek egy
rendszerint több idegsejtből álló láncon, az
érzőrendszeren mint ingerület – egy információ –
bejutnak a központba. A központ megfelelő része
felfogja az ingerületeket, értékeli
információtartalmukat, majd egy tőle független
másik idegsejtláncon, a mozgató rendszeren
keresztül egy választ küld, amely az inger hatásának
megfelelő változást eredményezi . Például ha egy
szobában pihenő kutya orra véletlenül hozzáér a
forró fűtőtesthez, akkor az orr
bőrében lévő hőreceptorok érzékelik, hogy a
környezetük sokkal melegebb az optimálisnál. A
receptorokból ez az információ mint ingerület egy
érző idegroston befut a kutya központi
idegrendszerének megfelelő területére. Az
érzőközpont elemzi az információt, és
gondoskodik a megfelelő válaszról. A működés az
érzőközpontból a mozgató központba tevődik át.
Onnan egy mozgató idegroston olyan parancs fut
ki, amelynek hatására az állat az orrát azonnal
elkapja a radiátortól. Fontos, hogy az információ a
bőrből érkezett ugyan, a válasz azonban egy
izomcsoporthoz futott.
A valóságban az idegrendszer működése ennél
jóval bonyolultabb kapcsolatokon alapszik.
Nemcsak a receptorokból a végrehajtó szerv felé
futnak információk, hanem a receptorokhoz is
futnak olyan idegrostok, amelyek a receptorok
érzékenységét állítják be. Például alváskor a kutya
füle éppen úgy nyitva van, mint ébrenlétkor,
mégsem reagál olyan hangerősségre amelyet ébren
meghall. A központ alváskor megemeli az
ingerküszöböt, és a kutya csak az átlagosnál
hangosabb ingerre fog reagálni.
Az idegi szabályozás
evulúciója

Az evolúció során az idegi szabályozásnak

különböző fejlettségű típusai alakultak ki az
állatvilágban. Közülük a legegyszerűbb az
idegrendszer nélkül zajló idegi szabályozás. Ez
a jellemző a szivacsokra. Vannak már
idegsejtjeik, ezek azonban függetlenek
egymástól és önmagukban képesek felfogni az
ingereket és azokra a válaszokat megadni.
Az idegrendszer legősibb típusa a csalánozók
testében figyelhető meg. Az idegsejtek az egész
testet behálózó, az ingerületet minden irányban
vezető diff úz idegrendszert alkotnak . A
fejlettebb idegrendszerek központosultak. Ez azt
jelenti, hogy egy-egy ingerre nem az egész állat,
hanem csak egy szerv vagy egy testrész reagál.
A központosult idegrendszer egy vagy több
központból valamint a központon kívül eső
környéki részből áll. A központosult
idegrendszernek két típusa alakult ki, a
dúcidegrendszer és a csőidegrendszer. A
dúcidegrendszer a központosult idegrendszer
egyszerűbb formája. Jellemzője, hogy az állat
testében az idegsejtek kisebb, önálló
központokba, a dúcokba tömörülnek. A bennük
lévő neuronok nyúlványai meghosszabbodnak,
és egy irányba futó
idegrostkötegeket alkotnak. A kötegekből kilépő rostok az állat
egész testét behálózzák. Ezzel kialakul a dúcokból álló központi
idegrendszer, valamint az idegrostok és kötegek hálózatából
álló környéki idegrendszer. A dúcidegrendszer a laposférgeknél
és a fonálférgeknél még csupán két hoszszanti idegtörzsből áll,
amelyeket a garat körül kapcsol össze egy ideggyűrű. Fejlettebb
formája a gyűrűsférgek hasdúclánc-idegrendszere. Benne jól
elkülönülnek egymástól a szelvényenként ismétlődő hasi dúcok
láncolatai (27.5. ábra), amelyet idegrostok kötegei kapcsolnak
egymással össze, kialakítva az egységes központi idegrendszert.
A puhatestűek központi idegrendszere testtájanként egy-egy
egymással kapcsolatban álló dúcpárból áll.
Legfejlettebb a rovarok
dúcidegrendszere, amelynek
testszelvényenkénti dúcpárjai többé-
kevésbé összeolvadtak, feji dúcai
pedig egységes aggyá nőttek össze Az
állatvilágban a kétoldali szimmetria
megjelenésével kialakul a test feji és
farki vége. Az evolúciós folyamat
során a test feji végén összpontosultak
az ingereket felvevő érzékelősejtek,
amelyekből később az érzékszervek
alakultak ki. Agyról akkor
beszélhetünk, ha az idegrendszer feji
vége egyértelműen irányítja a többi
idegsejt működését.
Köszönöm a figyelmet!
2024.02.12