A legfontosabb keresztény tanokat dogmának nevezik (a szó eredeti

jelentése: „amit jónak tartanak”). A korai kereszténység ezeket a

kinyilatkoztatott igazságokat az adott kor egyházi megfogalmazásában
rögzítette. Míg a hagyományos felfogás a dogmákat biztos fogódzóknak
gondolta, újabban egyre több kritika érte őket. A nagy német teológus,
Adolf von Harnack szerint pl. a dogmák Jézus és az első keresztények
lényegében egyszerű hitének a torzításai. Bennük látják a görög
filozófiának a beszivárgását, a biblikus gondolkodás hellenizálását,
amely inkább elhomályosította, mint megőrizte az eredeti lényeget. A
keresztény teológia neoplatonikus és arisztoteliánus fogalmai valóban
alapvetőek a szentháromságtanban és a krisztológiában, ezért Nyugaton
sokan akadálynak tartják őket a bibliai források kutatásában. Keleten az
egyházatyák óta szabadabban értelmezték a dogmákat. Többféle, főleg
liturgikus megfogalmazásukban a Szentlélek vezetésével együttműködő
emberi igyekezet fejeződött ki, így nem annyira a dogmák formája, mint
a szelleme kötelező. Keleten emellett hiányzik a latin jogi mentalitás,
ezért soha nem tulajdonítottak nagy jelentőséget Pál apostol
megigazulástanának; ezzel szemben a latin teológiában már Tertullianus
felhasznált egy sor jogi kifejezést, Ágoston pedig a megigazulástanra
alapozta kegyelemtanát. Ez a tendencia folytatódott Canterburyi Szent
Anzelm (1033– 1109) munkásságában, aki jogi viszonyt tételezett fel
Isten és az ember között. A hagyományos ortodox teológiában a
megigazulás helyett a hagsúlyt az ember Krisztusban való
újjászületésére és a teremtés átalakulására helyezték. Az Istenhez
fölemelkedő ember részesülhet az isteni természetből, a bűn csak
beszűkíti lehetőségeit, de nem gátolhatja meg abban, hogy eredeti
istenképiségét helyreállítsa.

Ami a teológia lényegét, az „Istenről való beszéd”-et illeti, a

kereszténység misztikusai mindig is megértették, hogy nem lehet
határozott kijelentéseket tenni olyasvalakiről, aki minden emberi
fogalmon és képen felül áll. A transzcendencia vallási tapasztalata
azonban tükröződik értelmünkben, így valami mégis állítható. A
keresztény teológiában mindig is jelentkezett ez a két ellentétes
tendencia: egyfelől igyekeztek rendszerezni azt, ami Istenről – akár
negatív kijelentések formájában – tudható, másfelől megpróbálták
elkerülni, hogy történelmi fogalmakba kényszerítsék, mégis lehetővé
tegyék vele az ember kapcsolatát. A keresztény tanítás szerint tehát Isten
személy, akivel az ember személyes viszonyba kerülhet. Ő a teremtője a
mennynek és a földnek, ez mindenhatóságát és újjáalkotó erejét jelenti,
de azt is, hogy a világnak van terve, és vannak tövényszerűségei. Ezen
belül az ember különleges feladatot tölt be: Isten a maga képére
teremtette, ezért a teremtett világ fölött áll, és együtt tud működni
Istennel a teremtés fenntartásában (bár ezt meg is tagadhatja). Az
ószövetségi kinyilatkoztatás alapján Isten a történelem ura is, aki népet
választ magának, és szövetséget köt vele. Az adott törvény így kötelezi
Isten népét, és nemcsak megítéli a tetteit, hanem el is vezeti a népet Isten
közvetlen uralmába.

Ez a zsidósággal közös teológia a kereszténységben kiegészül azzal az

újszövetségi hittel, hogy Isten országa már eljött, és rejtetten jelen van.
Így Jézus példája szerint az embernek bensőséges kapcsolata lehet
Istennel, fiává lesz az Atyának. Jézust megkeresztelésekor és
megdicsőülésekor isteni kijelentés erősíti meg ebben: „Ez az én szeretett
fiam”, így Isten Fiaként közvetíti ezt a kapcsolatot tanítványai felé.

Jézus személyét az egyház általában két oldalról értelmezte. A Márk

szerinti, legkorábbi evangéliumban az jelentette emberi nagyságát, hogy
megkeresztelésekor betöltötte a Szentlélek, és mindvégig vezette. A
másik megközelítés az Atyával való azonosulását isteni adottságának
tekintette, és a János evangéliuma alapján úgy mutatja be Jézust, mint
akiben Isten örök Igéje megtestesült. A két értelmezés küzdelme az
egyetemes zsinatok megfogalmazásában kompromisszummal zárult:
Jézus Krisztus isteni és emberi természete egyetlen személyben egyesült,
aki a khalkédóni dogma szerint „egylényegű az Atyával istenségében, de
egylényegű velünk emberségében”. A Jézus visszatérésére váró
ókeresztény egyház osztotta a korabeli zsidóság messiásvárását, de a
hívek számára nem volt kétséges, hogy ő az eljövendő, ő a Krisztus
(görög: „a felkent”), aki megvalósítja Isten uralmát a földön.
A Szentlélek (Isten lelke) a keresztény teológiában külön isteni személy
az Atya és a Fiú mellett a Szentháromságban. Az egyház életében ő az a
teremtő erő, amely igazságra vezet, törvényt hoz és szüntet meg,
hagyományt teremt és számol fel. Mint az egyház történetének megőrző
és megújító elve, biztosítja a folytonosságot és az újjáalakulást. A
közelebbről dogmatizálhatatlan Lelket csak a karizmatikusok
tapasztalhatják meg. Szabadon jár, mint a szél, tudást és próféciát ad, de
nem függ a próféták és a megvilágosultak akaratától. A hierarchia tőle
származtatja a különböző szentségeket, köztük a papszentelést is,
valamint az egyházi élet minden fontosabb megnyilvánulását. Valójában
ellenőrizhetetlen a működése, amint azt a karizmatikusok és a hierarchia
gyakori ellentéte az egyháztörténet folyamán mutatja. Már Pál apostol is
küzdött a korinthoszi karizmatikusok „nyelveken szólása” és prófétálása
ellen, hogy az egyházi élet ésszerű rendjét megszilárdítsa. A
Szentháromságra irányuló kora keresztény teológia számára nagy
fejtörést okozott a Szentlélek, mely az Újszövetségben inkább erőnek,
mint személynek látszik. Az Atya és a Fiú dualizmusát, valamint a Fiú és
a Lélek alárendelődését úgy próbálták elkerülni, hogy Atanáz
egylényegűség-fogalmát kiterjesztették a Szentlélekre is.

A szentháromságivá módosult keresztény egyistenhit tulajdonképpen

Jézus értelmezéséből alakult ki. Az egyházi tanítás szerint a világ
megváltásra és megváltóra szorul, aki nem származhat a világból, hiszen
akkor nem tudná végrehajtani megváltói művét. A megtestesülő isteni
Igének egyszerre kell isteninek és emberinek lennie ahhoz, hogy az
Istentől elszakadt teremtést visszavezesse az ő uralmába. Jézus
keresztáldozatával ártatlanul elszenvedi az emberiségre váró büntetést,
így a vele hittel azonosulók is meghalnak a bűn számára, hogy Istennek
éljenek – a páli megváltástan alapján. Az Ószövetségben (Iz 53)
megjövendöltek szerint Jézus Isten szenvedő szolgájaként viselkedik,
ezért követőinek is fel kell venniük a maguk keresztjét. Főként az
ősegyház hangsúlyozta, hogy a szenvedések és a halál vállalása nélkül
nincs feltámadás sem a keresztények életében. Míg ma többnyire
statikusan fogják fel a megváltást, melyet elég csak hittel elfogadni, az
Újszövetség dinamikus együttmunkálkodásról ír az üdvösség
megszerzésében, sőt Jézus arra biztatja hallgatóit, hogy legyenek
tökéletesek, amint a mennyei Atya is az (Mt 5,48).

*r88888888--- >>>Visszaugrás a fejezetek listájához *

Tartalmi egyezések más szócikkek szövegével:

Antiochia , Anzelm , Apollinárisz , Apollón , apostoli hitvallás ,

*h03433--- * *h03534--- * *h03646--- * *h03652--- * *h03676--- * *h03753---

Aquinói Szent Tamás , Arisztotelész , árulás , Athénagorasz , Attisz , * *h04166--- * *h04466--- * *h04866--- * *h05003--- * *h06801---

Baszileiosz , Biblia , bíboros , Caesarea , Cirill és Metód , civilizáció , * *h08321--- * *h08337--- * *h11505--- * *h14123--- * *h14225--- * *h18682---

Diocletianus , egyház , egyházi év , egyistenhit , eretnekség , Európa , * *h20719--- * *h20725--- * *h20745--- * *h21893--- * *h22580--- * *h22670---

evangélium , feltámadás , felvilágosodás , Flavius , földrajzi * *h23737--- * *h23757--- * *h24525--- * *h25246---

felfedezések , Gál , Galerius , gnoszticizmus , héber , Heródes , Hubert , * *h26290--- * *h26343--- * *h27842--- * *h31287--- * *h31854--- * *h33398--- *

Humbert , India , infláció , Iréneusz , Isten országa , istenkáromlás ,

*h33544--- * *h34475--- * *h34580--- * *h34892--- * *h35077--- * *h35082--- * *h35142---

iszlám , Ízisz , Izland , Izrael , János evangéliuma , Jeruzsálem , Jézus

* *h35340--- * *h35343--- * *h35394--- * *h35815--- * *h36223--- * *h36265---

Krisztus , Josephus Flavius , judaizmus , Jusztin , Kálvin János ,

* *h36676--- * *h36800--- * *h36971--- * *h37427--- * *h37428---

kálvinizmus , kánonjog , katolikus , keleti ortodox kereszténység , keleti * *h37690--- * *h38442--- * *h38759--- * *h38760---

rítusú katolikus egyház , kenyér , Khalkédón , Kína , kinyilatkoztatás , * *h38947--- * *h39288--- * *h39564--- * *h39686--- * *h40618---

Konrád , Konstantinápoly , Közép-Ázsia , középkor , közömbösség ,

* *h40647--- * *h41283--- * *h41303--- * *h41346--- * *h41573---

krisztológia , Livingstone , Luther Márton , lutheranizmus , * *h44500--- * *h45322--- * *h45323--- * *h46008---

Magyarország , Márk , Márk evangéliuma , Marseille , második * *h47058--- * *h47059--- * *h47146--- * *h47294---

vatikáni zsinat , materializmus , mechanikus materializmus , * *h47402--- * *h47724--- * *h47853---

megigazulás , Metód , misztika , Mithrász , napforduló , Németország , * *h48525--- * *h49238--- * *h49261--- * *h51268--- * *h51764--- * *h52023---

Nero , nesztoriánus , Nicea , Nyíri Tamás , Órigenész , ortodox ,

* *h52044--- * *h52324--- * *h53233--- * *h54231--- * *h54430--- * *h54611---

Ószövetség , Ótestamentum , örmény , Pápai Állam , pápaság , papság , * *h54647--- * *h54943--- * *h55608--- * *h55619--- * *h55668--- *

pátriárka , Pelagius , pentarchia , Perzsia , pészach , Philón , Phótiosz ,

*h56113--- * *h56351--- * *h56457--- * *h56712--- * *h56739--- * *h57045--- * *h57088--- * *h57234---

pietizmus , platonizmus , protestantizmus , racionalizmus , reformáció , * *h57643--- * *h58790--- * *h59520--- * *h60154--- * *h60218---

Reich , Róma , Római Birodalom , római katolicizmus , romantika ,

* *h61265--- * *h61267--- * *h61272--- * *h61317--- * *h61393---

Rosa , Septuaginta , Skandinávia , skolasztika , Spanyolország ,

* *h63798--- * *h64673--- * *h64707--- * *h65234--- * *h65325---

spirituális , Suetonius , Szabolcs , szanhedrin , Szentlélek , szerzetesség , * *h65969--- * *h66415--- * *h66697--- * *h67321--- * *h67445--- *

szláv , Talmud , Tatianosz , teológia , Tertullianus , Theodórosz ,

*h67873--- * *h68757--- * *h69176--- * *h69657--- * *h69795--- * *h70017--- * *h70019---

Theodosius , Újszövetség , Ulfilas , vallás , vértanú , Wulfila , zsidó , * *h71994--- * *h72040--- * *h72641--- * *h73241--- * *h74749--- * *h75481--- * *h75510---

zsinat *