a férfi nemi szervrendszer részét képező prosztata vagy

dülmirigy valamely rendellenessége vagy megbetegedése. Az

androgén (férfi nemi hormon) termelésének csökkenésével a
prosztata működése megváltozik. A serdülőkor előtt kasztrált
fiúkban nem alakul ki a férfiakra jellemző méretű, működőképes
prosztata. Az életkor előrehaladtával normális esetben is
változások lépnek fel a férfiak dülmirigyében. A negyedik és
hatodik évtized között sorvadni kezdenek a simaizmok,
ugyanakkor növekszik a hegszövet, a kollagén rostok
(fehérjeszálak) mennyisége és a nyiroksejtek száma, a 60
évesnél idősebb férfiakban már a prosztata túlnyomó részét
hegszövet foglalja el.

A 60 évesnél idősebb férfiak viszonylag gyakran szenvednek

prosztatamegnagyobbodásban. Az esetek túlnyomó részében ez
nem okoz tüneteket, de a megnagyobbodás fokozatosan
beszűkítheti a húgycsövet, ami akadályozza a vizeletelfolyást: a
beteg nem tudja tökéletesen vagy időben kiüríteni a hólyagját,
vagy a vizelet folyamatosan elcsepeg. Minthogy a hólyag soha
nem ürül ki teljesen, és a vizelet pang benne, előbb-utóbb
fertőzés alakul ki, vagy hólyagkövek jöhetnek létre, a
hólyagizomzat pedig megvastagszik, miközben igyekszik
leküzdeni a kifolyási akadályt. A vesékbe visszafolyó vizelet
súlyos veseelégtelenséget okozhat.

A prosztatarák a leggyakoribb rosszindulatú daganatok közé

tartozik. Három formában jelentkezhet: 1. a rák tünetei
közvetlenül a prosztatára utalnak; 2. rejtett rák, amely a
prosztatában nem okoz tüneteket, de a test más részeibe átterjed;
3. lassan növekvő elváltozást okozó látens rák. Látens daganatot
a 40 évesnél idősebb férfiak 25%-ában találnak. A rákos
prosztata általában kemény, száraz, és szerte az állományban
kisméretű sárga ráksejtszigeteket tartalmaz. A rák ráterjedhet a
húgyhólyag alapjára és a nemi szervrendszer prosztatába vezető
vezetékeibe, valamint a kismedencei és gerinc melletti
nyirokcsomókra és a kismedence csontjaira. A vérkeringésen
keresztül áttétet adhat a májba, a tüdőbe és az esetek kb. 70%-
ában a csontokba. A gyakori prosztatafertőzések kórokozói a
rendszerint a székletben élő baktériumok. A kankó (gonorrhoea)
szintén érintheti a prosztatát; általában antibiotikumokkal
kezelik.