14.

fejezet
A szexuális élet és a nemi identitás zavarai
A szexuális élet gyakorlata alapvetőszükségleteink kielégítésének egyik feltétele, a szexuális teljesítmény
pedig messzemenően befolyásolja önértékelésünk alakulását.
A szexuális zavarokat 2 nagy csoportra oszthatjuk: a szexuális diszfunkciókra és a parafíliákra. Szexuális
diszfunkciókról akkor beszélünk, ha az egyén az emberi szexuális válaszcikluson belül mutat rendellenességeket,
például nem képes a szexuális készenlét vagy az orgazmus elérésére, a parafíliák közé pedig azokat a rendszeresen
visszatérő, erőteljes szexuális sürgetéseket, fantáziákat vagy viselkedésformákat soroljuk, melyek a társadalom által
nem elfogadott tárgyakhoz vagy helyzetekhez kapcsolódnak. Utóbbiaknál a betegeket például a gyerekekkel való
nemi kapcsolat lehetősége vagy nemi szerveik idegen előtt való feltárása hozza szexuális izgalomba. A
felsoroltakon kívül a nemi identitáshoz is kapcsolódhatnak zavarok, amikor is egy férfi vagy egy nő az ellenkező
nemmel azonosulva úgy érzi, hogy tévedésből született aktuális testébe.
Szexuális diszfunkciók
A szexuális diszfunkciók gyakorta eredményeznek nemi frusztrációt, alacsony önértékelést, a partnerrel
kapcsolatos érzelmi problémákat, teljesítménykudarc miatti szégyenérzetet, s oly szorosan kapcsolódnak
egymáshoz, hogy előfordulásuk is többnyire halmozott. A humán szexuális válasz 4 szakaszból álló ciklusban
valósul meg, melyek a vágy, a készenlét, az orgazmus és az oldódás szakaszai. A működési zavar az első három
közül bármelyiket érintheti (az oldódási szakasz az csak az orgazmus lecsengése). Vannak, akiket zavaraik
végigkísérnek egész életükön át (ez a DSM-IV szerinti élethosszig tartó típus), míg más esetekben a diszfunkciókat
normális nemi működés előzi meg (szerzett típus). Ugyanígy érinthetik a diszfunkciók a nemi működés minden
területét (generalizált típus), vagy kötődhetnek kizárólagosan egy-egy helyzethez (szituatív típus).
A vágy szakaszának zavarai
A vágy szakaszát a szexuális kapcsolat iránti késztetés uralja, és személyhez kapcsolódó szexuális fantáziák,
nappali álmodozások és érzések kísérik. Két diszfunkció kapcsolódhat hozzá.

 Hipoaktív szexuális vágy: Ebben a szex iránti érdektelenség és ennek eredményeképpen a szexuális
tevékenység alacsony intenzitása jellemző. A férfiak 15%-ánál diagnosztizálható hipoaktív szexuális
vágy. Nőknél, becslések szerint 20-35%-ban fordul elő. Diagnózisalkotás szempontjából nincs addig
értelme gyenge szexuális vágyról beszélni, amíg a beteg legalább kéthetenként egyszer vagy annál
gyakrabban kívánja meg a szexuális aktust.
 Szexuális averzió: Ezesetben az emberek kifejezetten kellemetlennek találják a szexuális
cselekményeket. Készenlét és gyönyör helyett riadalmat, undort, szorongást és félelmet éreznek. A
szex teljes körű elutasítása szinte csak nőknél fordul elő, férfiaknál igen ritka.
A készenléti szakasz zavarai
A készenléti szakaszra az egész testen eluralkodó fizikai arousal jellemző, azaz felgyorsult szívritmus,
izomfeszültség, vérnyomás-emelkedés, verejtékezés és bizonyos alhasi változások. A medencetájék vérellátásának
növekedése alhasi vérbőséghez, azaz a férfiaknál a pénisz erekciójához, nőknél a klitorisz és a szeméremajkak
megduzzadásához, a hüvely nedvesedéséhez vezet. Az itt jelentkezi diszfunkciók:

 Női szexuális készenléti zavar: Ez a genitáliák aktus közbeni nedvesedésének, illetve

megduzzadásának elmaradásában nyilvánul meg, és általában az orgazmus vagy más egyéb
szexuális funkciók zavarai kísérik. Egyes esetekben a tüneteket elfedi a hüvelynedvesítők
alkalmazása.
 Erekciós zavar: Ezek a férfiak képtelenek erekció létrehozására vagy szexuális aktus közbeni
fenntartására. Ez a klinikai körökben erekciós képtelenségnek vagy legátolt szexuális arousalnak
nevezett rendellenesség. Ezek a zavarok elsősorban idősebb, főleg az 50 év feletti férfiakat érinti.
Az orgazmus zavarai
 Az orgazmus szakasza során az egyén gyönyörérzete bizonyos alhasi, ritmikus izomkontrakciókkal kísérve
tetőfokára hág. Ekkor következik be férfiaknál az ondó kilövellése, nőknél pedig a hüvelyfal külső harmadának
kontrakciója. Az itt jelentkező leggyakoribb szexuális diszfunkciók:

 Korai ejakuláció: Ez a behatolás előtt, alatt vagy rögtön utána, minimális szexuális ingerlés hatására,
a személy akarata ellenére bekövetkező magömlés.
 Férfi-orgazmuszavar: Ennek fennállása esetén az érintett személy normális szexuális ingerlés és
izgalmi állapot mellett sem, illetve csak hosszas késleltetés után képes orgazmushoz jutni. A gátolt
férfi-orgazmusként, gátolt magömlésként, elégtelen magömlésként vagy megkésett ejakulációként
emlegetett rendellenesség előfordulása meglehetősen ritka. Az ejakulációt számos fiziológiai
tényező gátolhatja, az alacsony tesztoszteronszinttől kezdve bizonyos fej-, illetve gerincvelői
sérülésekig, vagy számos, a szimpatikus idegrendszert gátló szer, például az alkohol, a magas
vérnyomás ellen szedett gyógyszerek egy része, némely antidepresszáns, szorongásoldó és
antipszichotikus szer is. Az igen népszerű fluoxetin, azaz Prozac a férfiak 15-25%-ában fejt ki az
ejakulációra bénító hatást.
 Női orgazmuszavar: Ez más néven gátolt női orgazmus, melyben szenvedő nők orgazmusa sok
esetben egyáltalán nem vagy csak igen lassan következik be. A kutatások szerint a nők 10-15%-a
életében soha nem él át orgazmust, további 10-15% pedig csak elszórtan, ugyanakkor legalább 50%-
uk részesül benne több-kevesebb rendszerességgel.
Ezen problémák megközelítései
Biológiai okok: A prolaktin hormon túl magas, a tesztoszteron túl alacsony és az ösztrogén szélsőséges (túl
alacsony vagy túl magas) szintje egyaránt csökken szexuális késztetéshez vezet. A szájon át szedhető
fogamzásgátlók magas ösztrogéntartalma ugyancsak fékezheti a nők nemi vágyát. A menopauza utáni nőknél is
feltehetősen a szervezetükben lassanként alapadó ösztrogén felelős a nemi aktus iránti vágy gyengüléséért, mint
ahogy a szülés után lévő nőknél is az ösztrogénszint átmeneti lezuhanása okolható ezért. A gyógyszerek majd
mindegyike, beleértve a pszichotrop szereket is, negatív hatással van a szexuális késztetésre. Az erekciós
nehézségekért is ezek a hormonális elváltozások felelősek. Továbbá megemlíthető az érrendszer elváltozása is.
Mivel a merevedés annak következtében jön létre, hogy a péniszben található barlangos testek vérrel telnek meg,
szívproblémák vagy érelmeszesedés is okozhat erekciós zavart, amennyiben a vér a beszűkült artériákon át nem tud
akadálytalanul a péniszbe áramlani. A rendellenes vagy elmaradó éjszakai péniszduzzadás (az erekció a REM
fázishoz köthető) általában organikus problémákra utal. Az orgazmus elmaradásának okaként megemlíthető
idegrendszeri károsodással járó cukorbetegség, a különböző gyógyszerek és a menopauza is.
Pszichológiai okok: A szorongás vagy harag mind a férfiak, mind a nők esetében oka lehet a szexuális vágy
elapadásának. Továbbá a felelős még a szigorú vallásos nevelés megélése, s a pszichés zavarok megléte –
kényszerbetegeknél a testnedvekkel és a testszaggal való közvetlen érintkezés vált ki ellenérzést. Az erekciós
zavarok legismertebb pszichológiai magyarázatában Masters és Johnson kognitív elmélete szolgál, mely többek
között a teljesítményszorongás és a megfigyelőszerep mechanizmusának feltárásával vívott ki széles körű szakmai
elismerést. Az elmélet lényege, hogy mihelyt egy férfinak erekciós problémái támadnak, szorongani kezd az
esetleges jövőbeli kudarcok miatt, és minden szexuális aktus előtt tele lesz aggodalommal.
Szociokulturális okok: Itt megemlíthetőek például a boldogtalan, konfliktusos kapcsolatok vagy akár a
szexuális molesztálás, bántalmazás, melyek majdnem mindig szexuális diszfunkciót eredményeznek. De bármilyen
szexuális diszfunkciót okozhat a munkahely elvesztése vagy anyagi bizonytalanság is. A női készenlét és orgazmus
zavarai abból a társadalmi elvárásból adódnak, mely a nőktől megköveteli szexualitásuk elfojtását, illetve
eltitkolását. Az orgazmusra képtelen nők igen gyakran számolnak be szexualitásukat keményen korlátozó
gyermekkori tényezőkről (ezzel a megállapítással az a gond, hogy akiknek nincs szexuális diszfunkciójuk, őket is
érték ilyen tényezők).
Szexuális fájdalmi zavarok
A két, szexuális fájdalmi zavarként ismert diszfunkció:

 Vaginizmus: E során a hüvely külső harmadánál bekövetkező görcsös összehúzódások miatt a

pénisz behatolása lehetetlenné válik.
  Diszpareunia: Latinul fájdalmas közösülést jelent. E során a koitusz a nemi szervekben jelentkező
heves fájdalommal jár. Jelentkezhet a férfiaknál is, de előfordulása inkább nőkre jellemző. Az
érintett betegek általában kellőképpen izgalomba kerülnek, és élvezik is a szexet, csakhogy a
fájdalom teljesen tönkreteszi ezt a korábban egyértelműen kellemes élményt. A fájdalmas közösülés
hátterében majd minden esetben testi okok állnak, melyek közül leggyakoribbak a gyermekszülés
alatt szerzett fizikai traumák, a hüvely, a méhszáj, a méh és a méhszalagok sérülése. Egyes alhasi
betegségek, például endometriózis, bizonyos tumorok és ciszták is közrejátszanak, fogamzásgátló
zselék, az óvszer vagy a pesszárium gumijára, az ondó fehérjéire adott allergiás reakciók is
okozhatják. A tisztán pszichés eredetű diszpareunia ritkaságnak számít.
A szexuális diszfunkciók kezelése – 438-446. oldal
Parafíliák
A különböző parafíliákban szenvedő emberek ismételt és erőteljes szexuális sürgetést éreznek tárgyak,
állatok, gyerekek, kezdeményezéseiket nem viszonzó felnőttek iránt, szexuális fantáziákat szőnek róluk, szexuális
cselekményekre kényszerítik őket, továbbá örömüket lelkik saját maguk vagy partnerük szenvedésében,
megalázásában. A DSM-IV szerint kizárólag azok az emberek sorolandók ide, akiknél a sürgetések legalább 6
hónapon keresztül jelen vannak és viselkedésükben rendszeresen megnyilvánulnak, továbbá mélységes
szégyenérzetet és bűntudatot keltenek bennük.
Fetisizmus
A fetisizmus legfőbb jellemzője bizonyos élettelen tárgyakhoz kapcsolódó intenzív szexuális sürgetések,
nemi izgalmat okozó fantáziák és ezekhez kapcsolódó cselekedetek visszatérő megjelenése. A betegség általában
serdülőkorban kezdődik. Szinte bármilyen tárgyból lehet fétis, legtipikusabbak a női alsóneműk, cipők és csizmák.
A fetisiszták apró lopásokba is belebonyolódhatnak újabb és újabb tárgyak birtoklása érdekében; a tárgyakat azután
maszturbálás közben simogatják, szagolgatják, magukra veszik, esetleg megkérik partnerüket, hogy vegyék fel
szeretkezéskor.
Transzvesztita fetisizmus
Transzvesztita fetisizmus, illetve más néven transzvesztitizmus vagy keresztbe öltözés esetén a személy
ellenállhatatlan szükségletet vagy vágyat érez arra, hogy – szexuális örömszerzés céljából – a másik nem ruhájába
öltözzön. A transzvesztiták általában heteroszexuális férfiak közül kerülnek ki, akiknél a női ruhába öltözés
gyermek-, vagy serdülőkorban szokott kezdődni, általában titokban. Van, aki megelégszik egy-egy, az öltönye alatt
hordott alsóneművel vagy harisnyával, de vannak, akik feltűnően kifestik magukat, és kihívó ruhákat vesznek fel.
A transzvesztitákra jellemző az énközpontúság és az intimitásra való képtelenség, ritkán élnek kiegyensúlyozott, jó
házasságban.
Exhibicionizmus
Az exhibicionista embereket visszatérő, szexuálisan telített fantáziái arra sarkallják, hogy nemi szerveiket –
rendszerint a másik nemhez tartozó – idegenek előtt felfedjék. Az ún. „mutogatósok” általában ragaszkodnak egy-
egy környékhez, vagy a nap bizonyos óráihoz, és elsősorban szabadidejükben vagy rendkívüli stressz hatására
szoktak akcióba lépni. Az exhibicionisták személyisége és a másik nemmel való kapcsolata többnyire éretlen, és az
általános kapcsolatteremtéssel is gondjaik vannak.
Voyeurizmus
A voyeur személy visszatérő és erőteljes szexuális sürgetést érez arra, hogy mit sem sejtő embereket titokban
meglessen öltözködés vagy szeretkezés közben. A felfedezés veszélyének izgalma tovább fokozhatja a „kukkoló”
örömérzését, melyhez nem tartozik feltétlenül hozzá az a vágy, hogy a megfigyelt személyekkel szexuális
kapcsolatot létesítsen. A voyeur rendszerint vagy a megfigyelés közben maszturbál vagy utána, és élvezetéhez
gyakran egyenesen szüksége van annak elképzelésére, hogy leleplezése esetén megszégyenítik. A betegség 15 éves
kor előtt kezdődik, és krónikus szokott lenni.
Frottőrizmus
 A frottőr visszatérő és erőteljes szexuális sürgetést érez arra, hogy embereket akaratuk ellenére megérintsen
vagy hozzájuk dörgölőzzön, illetve szexuális töltetű ábrándokat szőjön róluk. A dörgölőzésre (a francia frotter szó
– dörgölőzést jelent) általában zsúfolt helyen, aluljáróban, járdán, tömegközlekedési eszközön kerül sor. A
személy, legtöbbször férfi, nemi szervét kiszemelt áldozata combjához vagy fenekéhez dörgöli, illetve
megsimogatja annak mellét vagy nemi szervét. Kísérő fantáziáiban többnyire bensőséges kapcsolatot képzel el
vele. 25 éves kor után késztetésének ereje csökkenhet, esetleg a frottőrizmus teljesen meg is szűnhet.

Pedofília
A pedofil (szó szerint: gyermekszerető) emberek serdülőkorukat még el nem ért, általában 13 évesnél
fiatalabb gyerekek nézegetésétől, érintésétől vagy különféle szexuális cselekményre bírásától kerülnek szexuális
izgalomba. Vannak közöttük olyanok, akik beérik gyermekekről készített pornográf képek nézegetésével, de
gyakran előfordul, hogy nézegetik, simogatják vagy szexuális szolgáltatásokra bírják őket. Megkülönböztetünk
exkluzív típusú (csak gyermekek iránt vonzódó) és nonexkluzív típusú pedofíliásokat (akiket a felnőttek is
érdekelnek). Az egyik vizsgálat szerint a pedofíliások áldozata 4%-ban 3 évesek vagy annál fiatalabbak, 18%-ban
4-7 évesek, 40%-ban 8-11 évesek, és az esetek többségében az áldozat ismeri támadóját, sőt 15-30%-uknál a
molesztálás incesztuózus jellegű. Kisfiúk és kislányok egyaránt lehetnek potenciális áldozatok, bár a kislányok
aránya nagyobb. A pedofília serdülőkorban kezdődik, igen gyakran olyan egyéneknél, akik gyerekkorukban maguk
is szexuális bántalmazás áldozatai voltak. Éretlen személyiséget feltételeznek a klinikusok elsődleges okként a
háttérben. A pedofília kognitív-viselkedéses kezelési formája a drogfüggés kezelésénél kidolgozott módszereken
alapuló visszaesés-megelőzési tréning.
Szexuális mazochizmus
A szexuális mazochizmus olyan betegség, melyben a személy visszatérő és erőteljes szexuális késztetést érez
arra, hogy megalázzák, megverjék, megkötözzék vagy bármilyen más formában szenvedést okozzanak neki, illetve
ábrándokat sző ezekkel kapcsolatban. Közösülés vagy maszturbáció közben sokan fantáziálnak olyan dolgokról,
hogy akaratuk ellenére szexuális aktusra kényszerítik őket, a diagnózis azonban csak azokra a személyekre
érvényes, akik teljes egészében ilyen késztetések hatása alatt állnak. Sokan saját maguk szolgálják ki
mazochisztikus vágyaikat, és megkötözik, tűvel szurkálják, vagy megsebzik magukat, mások partnerüket kérik meg
arra, hogy zárják be, kötözzék meg pofozzák fel, ütlegeljék, korbácsolják és botozzák meg, „csípjék, rúgják,
harapják” és alázzák meg őket, szemüket kössék be, vezessenek beléjük áramot. A szexuális mazochizmus egyik
formájában a hipoxifíliában az érintett személy a szexuális gyönyör fokozása érdekében fojtogatja magát vagy
partnerét kéri meg rá, hogy fojtogassa. Az autoerotikus aszfixia előfordulási aránya az utóbbi időben határozott
emelkedést mutat, azaz fiatal, gyakran 10 évesnél nem idősebb fiúk visszafordíthatatlan, végzetes agyi anoxiás
(oxigénhiányos) állapotot hoznak létre úgy, hogy maszturbálás közben felakasztják vagy fojtogatják magukat.
Szexuális szadizmus
A szexuális szadizmusban szenvedő személyt – többnyire férfiakat – a másoknak okozott fizikai vagy
pszichés fájdalomkeltés, a mások feletti uralkodás, mások mozgásának korlátozása, szemének bekötése,
összevagdosása, fojtogatása, esetleg megcsonkítása vagy megölése, illetve ezek elgondolása juttatja a szexuális
izgalom állapotába. Az elnevezés de Sade márki (1740-1814) nevéből származik, aki szexuális vágyait szörnyű
kegyetlenségekkel elégítette ki és elmegyógyintézetben végezte. A szadista emberek fantáziáikban totális hatalmat
élveznek félelemtől reszkető áldozatuk fölött. A nemi erőszak elkövetőinél gyakran állapítható meg szexuális
szadizmus. A szexuális vágyat minden esetben a fantáziált vagy valódi áldozat szenvedése okozza.
Kezelési módok: Néha averziós terápiás eljárásokat alkalmaznak a fetisizmus gyógyítására. Például kézre-
lábra adott áramütésekkel büntetik a betegeket, miközben kedvenc fétistárgyukat maguk elé képzelik. További
averziós módszer a megcsömörléses maszturbáció, melyben a beteg maszturbálás közben először egy szexuálisan
elfogadható tárgyról fantáziál fennhangon, majd a maszturbálást tovább folytatva áttér valamely kedvenc
fétistárgyára. Legalább egy órán keresztül kell folytatnia az önkielégítéssel kapcsolatos fantáziálást, egészen addig,
míg be nem áll a telítődés és az unalom. Orgazmikus átorientálásnak nevezzük azt, melyben a klienseket új, a
régieknél elfogadhatóbb erotikus ingerekhez kondicionálják.
A nemi identitás zavara
 A szexualitáshoz kapcsolódó zavarok közül a nemi identitászavara, vagyis a transzszexualizmus a
legizgalmasabb. Áldozatai tartósan úgy érzik, hogy valami tévedés folytán rossz testbe kerültek, és mindent
elkövetnek annak érdekében, hogy megszabaduljanak ennek a rossz testnek az elsődleges és másodlagos nemi
jellegeitől, megszerezzék a másik nemre jellemzőket. Saját nemi szerveiket általában visszataszítónak tartják,
gyakran sújtja őket depresszió, és foglalkoznak öngyilkossági gondolatokkal. A transzvesztita fetisiszták azért
öltenek magukra a másik nemre jellemző ruhákat, mert csak így juthatnak szexuális kielégüléshez, a
transzszexuálisok viszont jóval mélyebb okból, szexuális identitásuk keresése érdekében öltözködnek másképp. A
leglt9bb transzszexuális felnőttnek már gyermekkorában is voltak identitászavarai. A transzszexuálisok gyakran
hormonkezelés segítségével változtatják meg szexuális jellemzőiket. A női transzszexuálisokat háromszorosan
felülmúló férfiak ösztrogénkezelésben részesülnek. A transzszexuális nők ennek megfelelően tesztoszteront
kapnak.