A sejtmembrán 3 feladata:

1. anyagfelvétel és – leadás
2. a sejten kívülről származó ingerek felfogása, feldolgozása
és továbbítása (jelátvitel),
3. sejt-sejt, ill. sejt-sejtközötti állomány közötti kapcsolatok
létrehozása
A sejten kívülről származó ingerek felfogása, feldolgozása
és továbbítása

Sejtek közötti kommunikáció

Jelátvitel
 A sejtek közötti jelátvitel szakaszai
1. A jelmolekula szintézise a jeladó sejt által,
kifejezése a membránban, vagy kibocsátása az extracelluláris térbe
2. Transzport: a jelmolekula eljuttatása a célsejthez
3. Recepció: a jelmolekula érzékelése a célsejt által,
specifikus receptor segítségével
4. Transzdukció: a jelmolekula kötődése a célsejten található
specifikus receptorhoz, mely a célsejtben szubcelluláris
reakciókat vált ki (jelátviteli események)
5. Válasz: a jelre adott specifikus sejtválasz, amely sejt
alakjának/ mozgásának, metabolikus folyamatainak
v. génkifejezésének megváltozásában nyilvánul meg
6. Befejezés: a jelmolekula vagy receptor inaktiválása (pl. lebontása vagy újrafelvétele),
mely a válasz leállítását eredményezi
Jeladók
Sejtek közötti kommunikáció esetén a jeladó sejt egy bizonyos jelmolekulát képez, amit
a célsejt felismer (tudomásul vesz)
jeladó sejt
Pl. specializált ideg- és
mirigysejtek

Minden sejt lehet jeladó és célsejt is.

célsejt (jelfogó)
Jelmolekulák = ligandok = elsődleges hírvivők feromonok- szekretált molekulák
a szeparáltan élő sejtek összegyűjtésére
 feladata a sejtek közötti információ szállítása szexuális szaporodás céljából

 a jeladó sejtek választják ki (endogén), át kell hatolnia a sejteket elválasztó

résen, majd a fogadó sejt receptorához kapcsolódva (vagy anélkül: pl. NO),
választ vált ki a jelet felfogó sejtben
 főbb típusai : hormonok, növekedési és differenciálódási faktorok,
citokinek, neurotranszmitterek, nitrogén monoxid (NO), stb

Idegen jelmolekulák
 az egyes jelutakra kívülről származó (exogén) természetes és szintetikus anyagok
is hathatnak pl. mérgek, drogok, nikotin, koffein, gyógyszerek stb.
 ezekkel a szerekkel kívülről irányíthatjuk a sejtjeink kommunikációját, azaz, a
szervezetünk működését
Jelmolekulák = ligandok = elsődleges hírvivők (endogén)
Sejtfelszíni receptorokon ható idegen jelmolekulák (exogén)
Transzport: a jelmolekulák útja változó hosszúságú lehet
Közeli kommunikáció

Távoli kommunikáció

Közeli kommunikáció – indirekt (közvetett)

Parakrin jelátvitel: a jeladó sejt
a jelmolekulát az extracelluláris térbe
juttatja és ez egyszerű diffúzióval jut el
a szomszédságában levő célsejtekhez

Autokrin jelátvitel:
a jelmolekulát termelő sejt és a célsejt ugyanaz
a jelmolekula és receptora egyazon sejten fejeződik ki
Pl. növekedési faktorok
gyakran daganatok kialakulásában is fontos tényező
Transzport: a jelmolekulák útja változó hosszúságú lehet
Közeli kommunikáció- direkt (közvetlen)

Kontakt-függő -1
Juxtakrin jelátvitel:
egy sejt felületi jelmokelulája a szomszédos sejt
felületi receptorfehérjéjéhez kötődik
pl. Immunszinapszis,
az egyedfejlődés során

Kontakt-függő -2
Gap-junction (rés- kapcsolat):
kis molekulák ionok, aminosavak, víz,
nukleotidok) közvetlen anyagforgalma
„pórusokon” keresztül: pórusátmérő < 2nm
pl. szívizomsejtek között: elektromos szinapszis
Transzport: a jelmolekulák útja változó hosszúságú lehet
Távoli kommunikáció

Endokrin jelátvitel: nagy a távolság a mediátort termelő

sejt és a célsejt között, a mediátorok olykor transzport
fehérjékhez kötötten, a keringésen keresztül jutnak el a
célsejtekhez
Pl. hormonok

Neurokrin v. szinaptikus jelátvitel:

a jelmolekulák az axonok mentén távol
levő célsejtekhez jutnak el
Recepció: receptorok
 feladata a jelek felfogása (IN) és ezek átalakítása másféle jelekké (OUT)
 receptorok és ligandok kapcsolata „kulcs–zár” viszony- térbeli „komplementaritás”, de
 a két molekula megfelelő kémiai kötések kialakulására is képes kell legyen
 a receptorok nagyfokú affinitással rendelkeznek a jelmolekulák iránt

A sejten belül való elhelyezkedésük alapján:

2. intracelluláris (citoplazmatikus vagy nukleáris) receptorok és citoplazmában v.
direkt a sejtmagban
3. sejtfelszíni receptorok
3 fő típusuk van,
3.a.ionotróp (ioncsatorna-kapcsolt),
3.b. G-protein-kapcsolt, és
3.c. enzim-kapcsolt receptorok
1. Receptor nélküli jelút
Bizonyos oldott gázak áthaladnak a plazmamembránon és közvetlenül intracelluláris enzimeket aktiválnak,
igen gyors választ eredményezve (néhány másodperc vagy perc)
Pl. a nitrogén monoxid (NO)- az érfal simaizom sejtjeire való hatása
1. az endotél sejtek serkentő jeleket kapnak a beidegző neuronoktól
acetilkolin (Ach) neurotranszmitter molekulák formájában
2. az Ach a receptorához kapcsolódva egy olyan folyamatot indít el,
melynek során aktiválódik az NO- szintetáz enzim, amely arginin
aminosavból NO-t produkál
3. NO átdiffundál az endotél sejtekből a simaizom sejtekbe, ahol a
guanil cikláz enzimhez kapcsolódva a GTP →ciklikus (c)GMP
átalakulást katalizálja
4. a cGMP egy i.c. jelmolekula (másodlagos hírvivő)- egy szignál
transzdukciós kaszkádot beindítva, a sima izomsejtek relaxációját
okozza (= fokozott véráramlás)

• Nitroglicerin – az angina pectoris enyhítésére –

NO képződik belőle a szervezetben
• Viagra - impotencia elleni gyógyszer –
hatóanyaga blokkolja a cGMP degradációját, ezzel
meghosszabbítja az NO hatását
2. Intracelluláris receptorok által közvetített jelutak
 hidrofób lipofil molekulák, mint a szteroid hormonok (kortizol, ösztrogén és tesztoszteron), a pajzsmirigy
hormonok (pl. tiroxin), a retinolsav átjutnak a sejtmembránon, és intracelluláris (nukleáris) receptorokhoz
kapcsolódnak
 a hormon- receptor komplex a DNS transzkripciót szabályozó régióihoz kötődik és specifikus gének
expresszióját befolyásolja
 az i.c. receptorok tulajdonképpen inaktív transzkripciós faktorok, amelyeket a hormon kapcsolódása aktivál

pl. a kortizol (glukokortikoid) jelutja

• a mellékvesekéregben termelődik, stressz hatására
áthatol a plazmamembránon
• kötődik a citoszólban levő receptorához, konformációváltozást
eredményezve aktíválja azt
• a hormon-receptor komplex áthatol a magmembrán pórusain
• a magban az aktivált receptor a DNS meghatározott
szabályozó szekvenciáihoz (GRE- glucocorticoid
response element) kötődik és meghatározott célgének
átírását serkenti vagy gátolja

 a szteroid hormon receptorok alapvetően fontos szerepet játszanak az életfolyamatok irányításában:

pl. a tesztoszteron receptor hiánya - az ilyen egyedek genetikailag férfiak (van Y kromoszómájuk),
de nőként fejlődnek (bár terméketlenek)
3. Sejtfelszíni receptorok által közvetített jelutak
 a jelmolekulák túlnyomó többsége túl nagyméretű vagy hidrofil, ezért nem képes átjutni a
célsejt membránján
pl. vízoldékony hormonok: inzulin, glukagon, növekedési faktorok, epinefrin, hisztamin,
zsíroldékony hormonok: prosztaglandinok (eikozanoid hormoncsalád tagjai)

 a jelmolekulák transzmembrán receptorokhoz (átnyúlnak a membránon)

kapcsolódnak
 a receptorok érzékelik, átalakítják, majd tovább küldik jelet a sejt belseje felé:
a receptorfehérje teszi meg a szignáltranszdukció első lépését

A sejtfelszíni receptorok három nagy családba tartoznak:

3a. ioncsatorna-kapcsolt receptorok
3b. G protein-kapcsolt receptorok
3c. enzim-kapcsolt receptorok
Ez utóbbi receptorok lehetnek
(a) maguk az enzimek (pl. receptor tirozin kinázok), vagy
(b) kapcsolódhatnak egy enzimhez.
3a. Ioncsatorna-kapcsolt receptorok (ionotróp receptorok, ligand-vezérelt
ioncsatornák, neurotranszmitter-vezérelt ioncsatornák)
 jelmolekula kapcsolódására megváltoztatják a térszerkezetüket - a pórusaik kinyíljanak, s
ezeken keresztül az ionok (Na+, K+, Ca2+, Cl-) az elektrokémiai gradiensük mentén
szabadon vándorolhatnak a citoplazma és az extracelluláris tér között,
 ennek eredménye a membrán potenciál megváltozása ( milliszekundum !)
 ez a változás idegi impulzust eredményezhet közvetlenül, vagy megváltoztatja
más szignálok képességét, hogy akciós potenciált hozzanak létre.
előfordulás: főként az ingerelhető sejtekben (ideg, izom)
3b. G protein-kapcsolt receptorok- (7-transzmembrán receptorok)
 a legnagyobb receptor család
 a külvilágból és más sejtektől érkező jeleket közvetítenek a sejt belseje felé
 alapfelépítésükre jellemző a hét transz-membrán szegmens
 külső jel hatására a receptor térszerkezete megváltozik, ami a közelben tartózkodó G-fehérjéket aktiválja,
 ezek aztán a membránban vagy egy enzimet, vagy egy ioncsatornát aktiválnak és
 ezáltal kb. hatások egész sorozatát váltják ki

 előfordulás: gyakorlatilag minden sejtben

Receptor

G-protein: aktivált enzim

• GTP-t kötő fehérje v. ioncsatorna
• membránkötött
• trimér (3 alegységből áll)
• inaktív: GDP-t köt; aktív: GTP-t köt
3c. Az enzim-kapcsolt receptorok
 több alegységből álló transzmembrán fehérjék
 intracelluláris doménje vagy saját (intrinsic) enzimatikus aktivitással rendelkezik pl. receptor tirozin-kinázok,
vagy direkt kötődik egy intracelluláris enzimmel
 ligand kötés hatására konformáció változás jön létre a transzmembrán hélixben,
ami az enzimatikus aktivitás kialakulásához és a jelátviteli kaszkád beindulásához vezet

 előfordulás: gyakorlatilag minden sejtben

 rendszerint lokális jelfolyamatokban vesznek részt,

melyek főként a sejtszaporodást, a differenciálódást és a sejt túlélést irányítják
 Sejtfelszíni receptorok a jeleket intracelluláris jelutakon keresztül továbbítják

Transzdukció

 az intracelluláris jelátviteli folyamat- „molekuláris staféta-futás”

a hír az i.c jelút egyik jelmolekulájáról a másikra adódik vagy azt
aktiválja,

 ez mindaddig folytatódik, míg a végrehajtó fehérjéhez

(célfehérjéhez), jut, amely aztán kiváltja a választ
pl. a sejtvázatat új helyzetbe hozza vagy egy gént be-
vagy kikapcsol

 egy receptorfehérje egy –vagy több intracelluláris jelutat aktiválhat

és kb. válaszokat eredményezhet
 Intracelluláris jelmolekulák: a jel továbbítása

 a jelutak egy egész sor intracelluláris jelmolekulából állnak

 a jelmolekulák lehetnek fehérjék vagy kis hírmolekulák

(másodlagos hírvivők, second messenger)

másodlagos hírvivők:
nagy mennyiségben termelődnek a receptor aktivációjának hatására,
gyakran a keletkezési helyüktől távolra diffundálnak, ami által a jelet
a sejt más pontjaira is elterjesztik
1. ciklikus nukleotidok (például cAMP és cGMP)
2. inozitol trifoszfát (IP3) és diacylglycerol (DAG)
3. kalcium ionok (Ca2+)
4. gázok (NO, CO)
a jelet azáltal továbbítják, hogy megváltoztatják bizonyos szignál fehérjék
térszerkezetét
Intracelluláris jelmolekulák: a jel továbbÍtása
A szignálfehérjék kapcsolódása a receptorhoz….
Intracelluláris jelmolekulák: a jel átalakítása

1. Egyszerűen tovabbvezetik (relay), a jelet és ezáltal

hozzájárulnak a jel egész sejtben való szétterjedéséhez

2. A jelet felerősíthetik (amplifikálhatják), úgyhogy

csak egynéhány e.c. szignál elegendő egy erős i.c. reakció
kiváltásához

3. Egy vagy több i.c. jelút jeleit felfoghatják, és azokat

összesítik (integrálják, konvergálják) mielőtt továbbítanák

4. A jelet nemcsak egy, hanem több jelútra vagy végrehajtó

-fehérjére oszthatják szét (distribute), ezáltal többszörösen
„elágazodó” komplex válaszreakciót eredményeznek
 Intracelluláris jelmolekulák –”molekuláris kapcsolók”
 sok intracelluláris jelmolekula „molekuláris- kapcsoló”-ként működik:
amikor egy jelet felfognak, inaktívból aktív állapotba váltanak (bekapcsolás, ON), s abban
is maradnak, amíg egy másik jel nem inaktiválja őket (kikapcsolás, OFF)
 foszforiláción (és defoszforiláción) alapul, ami két kb. úton valósulhat meg:
A. a fehérjékhez foszfát csoport kapcsolódik,
B. GDP –GTP csere játszódik le
A. foszfát-csoport kapcsolódása révén
aktíválódnak és ennek eltávolítása révén inaktíválódnak
• egy proteinkináz kapcsolja az ATP hasításából származó
foszfátcsoportot és
• egy proteinfoszfatáz távolítja azt el

a két leggyakoribb i.c. jelátvitelben részvevő kinázcsoport:

- szerin- threonin kinázok- a fehérjéket szerin- vagy treonin-
gyökön foszforilálják
- tirozin-kinázok - fehérjéket a tirozin-maradékon foszforilálják

A tirozin kináz génekben történő mutáció különféle betegségeket
eredményezhet, pl. rák, neurodegeneráció, rák, achondroplasia
(törpeség) és atherosclerosis (érelmeszesedés)
B. GTP-kötő jelfehérje
• GTP-kötődése a GDP helyett aktiválja a fehérjét (ON)
• a kötött GTP GDP-vé való hidrolízise inaktíválja azt (OFF)
ide tartoznak: a G-proteinek
Válasz: a jelre adott sejtválasz specifikus , amely sejt alakjának/ mozgásának,
metabolikus folyamatainak v. génkifejezésének megváltozásában nyilvánul meg

kb. sejttípusok a ugyanarra a jelre igen kb.

választ adhatnak
 a sejtek ugyanarra a ligandra nézve, különböző
receptorokkal rendelkezhetnek
 az intracelluláris jelmolekulák rendszere valamint
 a végrehajtó fehérje eltérő
a különböző sejttípusokban
Ugyanaz a jelmolekula különböző sejtekben különböző választ válthat ki

Pl. acetilkolin
- a szívizomsejtben csökkenti a kontrakció-erejét
és frekvenciáját
- a nyálmirigyben a szekréciót fokozza,
bár a receptorok ugyanazok
- a vázizomban fokozza az izomsejt
összehúzódását,
itt egy másik receptorfehérjéhez kötődik

Mások képesek azonban néhány sejt típusban ugyanazt a hatást kiváltani (pl. glukagon és epinefrin)
 A sejt válasza egy extracelluláris jelre lehet gyors és lassú

 bizonyos reakciók mint sejtnövekedés-sejtosztódás

a génexpresszió változásait és új fehérjék szintézisét
feltételezik, ezért viszonylag lassan (órák) alakulnak ki
ide tartoznak: intracelluláris receptorokon ható jelmolekulák

 más válaszok mint mozgásváltozás, szekréció

vagy anyagcsere-változások meglévő, kész fehérjéket
használnak a válaszhoz, nem igénylik
a génexpresszió megváltozását, ezért
gyorsabban játszódnak le

pl. acetilkolin néhány millisec. alatt váltja ki a harántcsíkolt izomrost

összehúzódását, a szekréciót a nyálmirigyben mintegy 1 perc alatt
Befejezés: a jelmolekula vagy receptor inaktiválása (bevonás, lebontás, inaktiválás,
gátlás), mely a válasz leállítását eredményezi = a célsejt deszenzitizációja
 A sejt válasza (sorsa) a bejövő jelkombinációtól függ
 minden sejttípus meghatározott receptor-állománnyal rendelkezik, ami lehetővé teszi,
hogy más sejtek meghatározott jel-állományára reagáljon

A jelmolekulák kb. kombinációkban dolgozva szabályozzák a sejt viselkedését

 a sejteknek sok jelre van szükségük a túléléshez

 további jelekre a növekedéshez és osztódáshoz

 megint más jelekre a differenciálódáshoz

 a jelek megvonása esetén öngyilkos programra

kell kapcsolni (halál faktorok, apoptózis)
A sejtmembrán 3 feladata:
1. anyagfelvétel és – leadás
2. a sejten kívülről származó ingerek felfogása, feldolgozása
és továbbítása (jelátvitel),
3. sejt-sejt, ill. sejt-sejtközötti állomány közötti kapcsolatok
létrehozása
sejt-sejt, ill. sejt-sejtközötti állomány közötti kapcsolatok
létrehozása
Közvetlen sejtkapcsolatok: Sejtadhézió

 az állati szervezet specifikusan összekapcsolt – szövetekbe rendeződött –

sejtcsoportokból épül fel

 kapcsolatok nélkül a sejtek nem életképesek

kapcsolatoktól megfosztott sejtekben önpusztító program aktiválódik

 a szövetekbe való rendeződés alapja a sejtek egymással (sejt-sejt) és a

sejten kívüli anyaggal (sejt- extracelluláris-matrix) való kapcsolata

 szerkezetileg lehetnek a sejtmembrán igen feltűnő speciális képletei

(sejtkapcsoló struktúrák) vagy lehetnek szerkezetileg teljesen jellegtelenek

 a kapcsolatot a plazmamembrán speciális fehérjéi, a sejtadhéziós molekulák

alakítják ki
Sejtadhézió szerepe

 szigorúan rendezett szöveti struktúra fenntartása

 sejtek közötti kommunikáció
 sejtmigráció
 sejtdifferenciálódás

embrionális fejlődés
gyulladás,tumorképződés,metasztázis
Az adhéziós molekulák jellemzése (cell adhesion molecules, CAM)
 a plazmamembrán speciális fehérjéi (transzmembrán fehérjék)

 szerkezetük evolúciósan konzervált, az adott sejtféleségre, sőt, a sejt aktuális állapotára

(pl. nyugvó vagy aktivált állapot, differenciáltsági fok) is jellemző

 működésük a jel- receptor rendszer működéséhez hasonló:

a kapcsolat létrejötte a sejt belsejében válaszfolyamatokat indít el:
pl. citoszkeleton átrendeződése, kinázok aktiválódása

Az általuk létrehozott kapcsolat:

 sejt- sejt v. sejt- extracelluláris matrix
 homofil v. heterofil
ugyanolyan vagy különböző típusú sejtadhéziós molekulák között
 Ca2+ -dependens v. Ca2+ -independens
a kötés Ca2+ ionok jelenlétében vagy azok hiányában is létrejön
 időleges v. állandó
 együttműködés a citoszkeleton (sejtváz) elemeivel
Az adhéziós molekulák főbb csoportjai

a fehérjeszerkezet alapján 4 fő csoport:

i.c. tér
1) integrinek PM
2) cadherinek
3) immunglobulin szupercsaládba
tartozó sejtadhéziós molekulák
4) szelektinek

PM
i.c. tér
Az adhéziós molekulák főbb csoportjai

 Cadherinek homofil
Ca2+ -dependens
 Szelektinek heterofil
 Integrinek heterofil
Ca2+ -independens
 Immunglobulinszerű homofil
adhéziós molekulák
Cadherinek („calcium-dependens-adhézió”)
(szupercsalád: 180 kb. fehérje)

e.c. • sejt-sejt kapcsolat

• homofil kötés (a másik sejt cadherinjével)
• Ca2+ függő

Felépítés
• egy vagy több transzmembrán szakasszal rendelkező glikoproteinek
• e.c. részén 4-5 Ca2+-kötő hely
• i.c. része közvetítő fehérjéken (plakkfehérjéken): catenineken
i.c.
keresztül
a sejtváz elemeivel (aktin v. intermedier filamentum) kötődik
Cadherinek

Sejtvázelem:
aktin / intermedier filamentumok

Kapcsoló fehérjék:
alfa, beta és gamma catenin (ctn)

 Homofil kötés
szomszédos sejtek kadherin molekulái között

 Ca2+ dependens
Ca2+ hiányában a kötés felbomlik
Cadherinek
 Formái
Klasszikus cadherinek: szövetspecificítás
- E-cadherin - epithelium (pl. bőr, bélhám, vesetubulus)
- N-cadherin- neuronok, váz- és szívizom,
szemlencse, fibrociták
- P-cadherin- placenta, emlőmirigy, epidermis
- VE-cadherin- endothélsejtek (érpermeabilitás, angiogenézis-
szerep daganatok patogenézisében ?)

Nem-klasszikus cadherinek
- Desmocollin (dezmoszóma)
- Desmoglein (dezmoszóma)
- T-cadherin (csak jelátviteli szerep)
- és sok más
Cadherinek
 Funkciói
• sejtadhézió Epidermis (bőrhám)
• jelátvitel (a sejt belseje fele)
• sejt- és szervdifferenciálódás
• génexpresszió (?)
(beta-katenin a magba vándorolhat)

Vesetubulus hámja
Sejtkapcsoló struktúrák:
• Zonula adherens (aktin)
• Desmoszóma
(intermedier filamentum)
pl. krónikus vesebetegség
(fibrózis)
E-cadherin szerepe a morula
kialakulásában

anti-E-cadherin antiserum
megakadályozza a morula kialakulását

E-cadherin jelenléte a sejt-sejt kapcsolatok

szintjén (immunofluorescencia, egér embrió)
Bakteriális infekció menete:
E-cadherin szerepe a bakteriális infekció
lysteriosis
folyamatában
Sejt-sejt kapcsolat

InternalinA (InlA
E-cadherin
E-cadherin

 aktin citoszkeleton-t használja

további sejtek infekciójához  internalin A molekula (InlA) segítségével a
baktérium az E-cadherinhez kötődik és ezután
lép be endocitózissal a sejtbe
Szelektinek
 lektin-típusú szénhidrát-kötő fehérjék (e.c. részén lektin-domén)

e.c.

szénhidrát

• sejt-sejt közötti
lektin- domén
• heterofil kapcsolat
a másik sejt felszinén levő cukorkomponenseket
(pl. sziálsav, fukóz) ismer fel és köt meg

PM
• Ca2+ függő

i.c.

CRD: calcium-dependent
carbohydrate recognition domain

C lektin
 Szelektinek
heterofil kötődés a másik sejt
plazmamembránjának egyes
cukorkomponenseihez
Formái: 3 típus: sejt/ szövetspecificítás
E-szelektin- endothélsejteken
• expressziója fokozódik citokin stimulus (pl. IL1, TNFα)
hatására
P-szelektin- vérlemezkéken („platelets”), endothélsejteken
• expressziója fokozódik hisztamin és trombin hatására
• gyors válasz: i.c. Weibel-Palade – testekben raktározódik
L-szelektin- leukociták felszínén
(„limfocita-homing” receptor);
• ligandjai a limfoid szövetekben haladó erek endotlél-
sejtjeinek glikozilált membránfehérjéi

42
Szelektinek
Funkciói
Leukociták lelassítása: a leukociták érből való kivándorlása során az adhézió kezdeti fázisának
a kialakítása („rolling”) (gyenge, reverzibilis kötések)
Jelentőség:
a gyulladás mechanizmusában

 újszülöttekben kevés az L-szelektin - ez magyarázza a fertőzések kis számát

P szelektin ligandja: PSGL-1 ( P selectin glycoprotein ligand 1)

PSGL-1- minden leukocita felsznén konstitutiven

kifejeződik (rendszerint a mikrovillusok csúcsán)

A P-szelektin (endotél) és PSGL-1(leukocita)

kötődése közvetíti az adhéziós kaszkád gördülési
(„rolling”) szakaszát

A kapcsolat alapja a szelektin specifikus kötödése

sziálsavhoz és fukózhoz

Leukocyte Adhesion Deficiency II (LAD II)

• immundeficiencia,
• neutrofilia,
• pszihomotoros és
• növekedési retardáció
Integrinek
a sejtadhéziós molekulák legnagyobb csoportja
 heterodimér felépítésű transzmembrán fehérjék
e.c. • sejt-ECM kapcsolat (van sejt-sejt kapcsolat is)
• heterofil kötés
• Ca2+ (Mg2+) függő

Felépítés
Heterodimérek: α és β alegységből állnak
• mindkét alegység-család több, szövetspecifikus tagból áll;
kombinációik több mint 20 integrin- dimert eredményez
i.c. • egy sejt többféle integrint is hordozhat
Integrinek
 csak heterodimér formájában funkcionális

a heterodimer α integrin alegységén vannak a: Ca2+ ion kötőhelyek

46
Integrinek

Felépítés, kötődés

• hosszú e.c. rész (ligandumkötő régió);

kötődési partnerek (ECM-komponensek):
laminin, fibronektin, kollagén,
heparánszulfát-PG és nidogén
• egyszeres membránátívelő szakasz
• rövid i.c. C-terminális régió
kapcsoló fehérjéken (vinkulin, α-aktinin, talin)
keresztül,
a sejtváz elemeivel kötődik (aktin v. intermedier
filamentm)

Tehát összeköttetés az ECM és a sejtváz között

Integrinek
Felépítés, kötődés

 az integrinek legtöbbje e.c.-an az RGD (arginin-glicin-

aszpartát) aminosav-szekvenciához kötődik
RGD-kötőhely
 az integrinek e.c. szegmentjében RGD-kötőhely-
található

RGD tripeptid (ligand) megtalálható

• ECM makromolekulákban
kollagén, laminin, fibronektin, vitronektin

• plazmafehérjékben
szolubilis fibronektin, fibrinogén, von Willebrand faktor

• sejtfelszíni fehérjékben
pl. számos hormon- és neurotranszmitter- receptorban
Integrinek

Az RGD-kötés gyakorlati jelentősége RGD-kötőhely

 a humán citomegalovírus (herpesz-vírus) RGD-szekvenciával rendelkezik

a sejtekhez való kötődéshez

 implantátumok (pl. fogászati) RGD-szekvenciás bevonásával segítik ezek

szervezetbe való beépülését

 izolált RGD-peptidek es nem-peptid analógok:

neoangiogenezis (daganatos vérérképződés) és
nem-kívánt véralvadás gátlására
Integrinek
 a ligandumok (ECM- molekuláinak)- megkötése jelátviteli folyamtokat indít meg

 a ligandumkötött integrinek foltszerű képletekbe

tömörödnek és a citoplazmába nyúló C-terminális
szakaszaihoz számos más fehérje kezd asszociálódni:
kialakul az ún. fokális adhéziós korong,

 ennek egy jellegzetes fehérjéje, a fokális adhéziós

kináz (FAK), melynek aktivitása számos más fehérje
működését szabályozza

 proliferáció, differenciálódás
 túlélés
Integrinek

Funkciói
• Adhézió:
sejt-ECM kapcsolat:
Fokális kontaktus (Aktin)
Hemidezmoszóma (Intermediér filamentum)
(sejt- sejt)

• Jelátvitel: két-irányú
kivülről a sejt belseje felé- outside-in- signaling
a sejt belsejéből a sejten kívülre- inside-out-signaling

véralvadás, a gyulladás, migráció, sejt- szöveti differenciáció, osztódás

Integrinek : Jelátvitel
 két-irányú !!
kívülről a sejt belseje felé- outside-in- signaling
a sejt belsejéből a sejten kívülre- inside-out-signaling

 a két-irányú jelátvitel
Fibronektin
hátterében
konformációváltozás áll

ligand-kötés váltja ki:

pl. talin kapcs.: inside-out
Talin Kindlin fibronektin kapcs.: outside-in
Integrinek
 a két-irányú jelátvitel hátterében konformációváltozás áll

inaktív aktív
„hajlott” „nyúlt”
Integrinek: lényeges képviselői
(receptorok)
• Fibronektin-receptor (α5β1): fibronektint köt, ezen keresztül az ECM kb.
komponenseit (kollagén, PG, entaktin) köti a sejt felszínéhez

Laminin

Lamina basalis

• Laminin-receptor (α6β1): laminint köt,

hídként kapcsolja össze a lamina basalist a sejttel
Integrinek: lényeges képviselői
• LFA-1(αLβ2) (lymphocyte function associated-1) - integrin
• fehérvérsejtek felszínén található
• ligandjai az immunglobulin szupercsaládba tartozó ICAM1 és ICAM2
• fő feladata: az érfal mentén gördülő leukociták kikötése az endotél felszínéhez (adhézió)

Jelentőség:
a gyulladás mechanizmusában

LFA1 örökletes defektusa - I-es típusú leukocita-adhéziós

deficiencia (LAD I): fertőzésre való hajlam
a ligand kötése konformációváltozást eredményez (aktív állapot)
Efalizumab megakadályozza a kötődést
gyulladáscsökkentő

pl. psoriasis vulgaris

kezelésében
Integrinek: lényeges képviselői

• Mac-1(αMβ2)-integrin (macrophage-1-antigen) (CR3)

• főleg makrofágokon fordul elő
•„komplementreceptor”: ligandja az idegenként felismert sejtekhez kötődött
C3b -fragmentum
• feladatai:
a fagocitózis kiváltása -a komplement-fragmentummal megjelölt
(opszonizált) sejt elpusztítása

az LFA1-gyel együtt részt vesz a leukocita-adhézióban is

Integrinek: lényeges képviselői
• GpIIb/IIIa(αIIbβ3-integrin)
glikoprotein a vérlemezkék membránjában
ligandok: a véralvadásban jelentős plazmafehérjék (fibrinogén, von Willebrand faktor)
 trombocita-aktiváció során konformációváltozást szenved és az
RGD-kötőhely felszínre kerül
ez az alapja a trombocita-aggregáció folyamatának

trombocita aggregáció
gátlása
(GpIIb/IIIa- inhibitorok)
Immunglobulinszerű sejtadhéziós molekulák (Ig-szerű CAM-ok)
Szupercsalád: számos sejtfelszíni és szolubilis proteint tartalmaz, amelyek közreműködnek a sejtek
felismerésében, kötésében, rögzítésében, valamint a sejtek közötti kommunikációban
(növekedési faktor- és citokin-receptorok).

• sejt-sejt kapcsolat
e.c.
• homofil kötés - jellemző
• heterofil kötés - ritka
• Ca2+ független
• mintegy 20 féle változat
Felépítés
• e.c. régiója ún. Ig-szerű (immunglobulinszerű)
doméneket tartalmaz (ezek segítségével tapadnak
egymáshoz)

• i.c. régiójához nem, v. csak kevés citoszkeletális elem

i.c. tapad (nincs szerepe a szövet mechanikai
stabilitásának biztosításában)
Immunglobulinszerű sejtadhéziós molekulák

Ig szerű extracelluláris domén

motivumok „zsebek"

Ig domén:
antiparalell béta redők
diszulfid hidakkal

www.answers.com/topic/immunoglobulin-superfamily
Immunglobulinszerű sejtadhéziós molekulák
Formák (sejt/ szövetspecificitás) és funkciók

• ICAMs- intercelluláris
endothélsejteken, leukocitákon
heterofil kötési partner a leukocitákon expresszálódó
αLβ2- (LFA1-) integrin

• VCAMs- vaskularis/ endotheliális

ICAM-hoz hasonló - ligandjai szintén fehérvérsejt-integrinek

• PECAM-1- trombocita-endothél
trombocitákon, endothélsejteken, monocitákon,
neutrofil granulocitákon, egyes T-sejteken

Fő feladat: a leukocita adhézió biztosítása

ICAM, VCAM – melanoma-, vastagbél tumorok (máj-) áttétképződése
PECAM-1- angiogenesis
Immunglobulinszerű sejtadhéziós molekulák
Formák (sejt/ szövetspecificitás) és funkciók
• NCAMs- neuronális - molekula-csoport (splicing-variánsok)
• fontos szerep az embrionális fejlődésben neurál crest: velőcsőből
(neural tube) lefűződő
sejtek

• a neurál crest (velőléc) sejtjei

vándorlásuk során változó
NCAM expressziót mutatnak

• embrionáis NCAM-
magas sziálsav tartalmú

• felnőttkori NCAM
alacsony sziálsav tartalmú

sziálsavtartalom gyengíti a kötést

• legújabb kutatások szerint az NCAM-nak jelentősége van a tanulásban és a memóriában

• NCAM: gliasejtek, haráncs. izomrostok, NK-sejtek felszínén is