Az emlő vizsgálatai-betegségei

ÖNVIZSGÁLAT
 20 éves kor után
 Havonta 1x
 A menstruációt
követően
 Jól megvilágított
helységben
 Tükörrel szemben
SZŰRŐVIZSGÁLAT
 Szervezett keretek között
 Egyszeri vagy Határozott időközönként
 Tünet és panaszmentes személyeken
 A még rejtett betegség fennállásának
kizárása vagy megerősítése
 Pl.:tüdőszűrés, vastagbél szűrés, prostata
szűrés, emlő szűrés
EMLŐSZŰRŐ VIZSGÁLAT
 45-65 év közötti panaszmentes hölgyek
 2 évente
 Tünetmentes, nem tapintható 10 mm-nél
kisebb elváltozás kimutatására
 Cél az emlőrák okozta halálozás
csökkentése
Emlőszűrő vizsgálat
 Népegészségügyi
◦ Panaszmentes
◦ 45-65 év közötti hölgyek
 Oppurtunista
◦ Tumorra gyanús, tünet nélküli, emlőtumoros
anamnézissel nem rendelkező
◦ 30-35 év feletti nők
◦ Páciens vagy az orvos kezdeményezésére
Komplex emlő diagnosztika
Mindig beutaló köteles!
35 éves kor alatt:
• Anamnézis felvétele
• Fizikális vizsgálat
• Emlő ultrahang
• Szükség esetén mammographia
• Szükség esetén biopszia
• Szükség esetén emlő MR vizsgálat
Komplex emlő diagnosztika
Mindig beutaló köteles!
 35 éves kor felett
◦ Anamnézis felvétele
◦ Fizikális vizsgálat
◦ Mammographia
◦ Ultrahang vizsgálat
◦ Szükség esetén biopszia
◦ Szükség esetén emlő MR vizsgálat
 Inspectio - megtekintés
 Az emlők megtekintése derékig levetkőzött betegen
történik.
 A megtekintés során elsősorban a rosszindulatú
daganatokra jellemző eltérések jelenlétét keressük:
◦ a bőr elszíneződése,
◦ bőr- behúzódás,
◦ duzzanat,
◦ kifekélyesedés,
◦ oedema (narancshéjtünet),
◦ deformitás,
◦ aszimmetria,
◦ emlőbimbó befordulása,
◦ kóros vénás hálózat.
 Fizikális vizsgálat
 A fizikális vizsgálatot praemenopausában a
menstruációt követően kb. egy héttel a
legideálisabb elvégezni, mivel az emlő
érzékenysége, duzzanata ilyenkor a
legkisebb mértékű.
 Az emlő klinikai vizsgálata az esetek 80-
90%-ában benignus elváltozás miatt
történik, ennek ellenére a vizsgálat célja
alapvetően a rosszindulatú folyamatok
felismerése, ill. kizárása.
 Tapintás
 Az axillaris, valamint a supra- és infraclavicularis régió vizsgálata, ülő
helyzetben.
 Az emlők vizsgálata a beteg fekvő helyzetében mindkét kézzel, zárt
ujjakkal történik.
 Ha az emlő(k)ben elváltozást észlelünk:
◦ lokalizáció, melyik quadrans (külső/belső; felső/alsó; centrális
elhelyezkedés)
◦ egyszeri vagy többszörös az elváltozás
◦ az elváltozás érzékenysége, konzisztenciája (a fájdalmas elváltozás
inkább gyulladásra ill. egyéb benignus elváltozásra jellemző (pl. cysta,
fibroadenoma, a kemény, fájdalmatlan, irreguláris elváltozás malignus
folyamatot valószínűsít
◦ az elváltozás rögzült-e a mellkasfalhoz (a fixált elváltozás előrehaladott
malignus folyamatot támogat)
◦ a rendellenesség felett lehet-e bőrbehúzódást észlelni? (Ha igen, ez
rosszindulatú daganatra jellemző.)
◦ emlőbimbó retractiója: egyoldali, fokozatosan kialakuló rosszindulatú
daganatra, valamint zsírnecrosisra lehet jellemző. A kétoldali, alkati
emlőbimbó-befordulás szintén jól ismert, csak kozmetikai jelentősége
van.
 Megnagyobbodott nyirokcsomó. Az egyoldali, fájdalmatlan, porckemény
tapintatú csomó carcinomára jellemző.
Emlők fejlődési eltérései
 Hiányok
◦ Amastia
◦ Athelia
◦ Hypoplasia
◦ Poland szindróma
 Többletek
◦ Polymastia
◦ Polythelia
◦ Hypertrophia
Emlőfájdalom
 Milyen típusú fájdalom
 Hol a pontos helye
 Összefüggések
◦ Menstruációs ciklus
◦ Közösülés
◦ Menopausa
◦ Pszichés problémák
 Más szerv fájdalma kíséri e
 Milyen kezelés történt
Emlőfájdalom
 Ciklikus menstruáció előtt, menopausában)
 Pszichés tényzők
 Cysta, gyulladás, tejcsatorna tágulat, fekély
 Emlőt tartó szalagok fájdalma
 Melltartó (merevítő)
 Sérülések, műtétek
 Mondor betegség (véna gyulladásos
elzáródása)
Emlőfájdalom
 Gerinc, kisizületi fájdalom
 Ideggyökök érintettsége
 Bordák betegségei (daganatok)
 Tietze szindroma
 Bordaporcok fájdalma
 Szegycsont fájdalma
 Az alsó bordák elülső izülete kimozdulhat és a bordaközi
ideget ingerelheti
 Mellkasfali izomfájdalmak
 Szív-koszorúér betegségek
 Tüdőbetegségek (embólia, mellhártya betegségek)
 Övsömör
Váladékozó emlő
 Magától, vagy nyomásra ürül
 Milyen a színe (zöld, sárga, barna, véres,
tejszerű, átlátszó)
 Egy nyílásból folyik e vagy többből
 Bimbóból folyik vagy mellőle
 Egy vagy kétoldali
 Jelezni kell, milyen gyógyszereket szed
 Történt e mellkasi műtét
 Történt e baleset
Emlősérülések
 Ütés, baleset
következménye
 Haematoma
kialakulása kísérheti
◦ Felszívódhat
nyomnélkül
◦ Maradhat utána
fibrosis
Emlő gyulladásos betegségei
 Heveny emlőgyulladás
 Szoptatás, bakteriális fertőzés, láz,fájdalom,tályog
 Mastitis carcinomatosa gyors progresszió,
tályog
 Periductalis mastitis
◦ Diffúzan:fibrocystás emlő
◦ Plazmasejtes mastitis
 Granulomatózus,lobularis mastitis
Zsírnecrosis
 Trauma, sugárkezelés, sebészeti
beavatkozás után alakulhat ki
 Szöveti vérzés, sejtes beszűrődés, heg,
meszesedés, olajcysta
Fibrocysta vagy mastopathia
 Fájdalmas, megnagyobbodott göbök
 Ösztrogén hatására alakul ki
 A menstruációs ciklustól függ
 Mindkét emlőt érinti
 2-20 mm-es cysták, hegek, köteges
alapszövet
 Tágult ductusok, fibroticus kötegek, idült,
lobos jelek


Emlődaganatokról általában
 WHO adatai szerint világviszonylatban:
◦ 2012-ben14,1 millió embert diagnosztizáltak
rosszindulatú daganattal
◦ 8,2 millióan haltak bele a kezelések ellenére.
◦ 2012-ben 1,67 millió emlőrákos
◦ 552 ezer halt meg a kezelések ellenére
 Magyarországon :
◦ Évente 6-7000 új beteget regisztrálnak
◦ 2200-2400 haláleset évente a kezelések
ellenére
Hajlamosító tényezők
 Ösztrogén
 Életkor
 elhízás
 Korábbi, mellkasfalat érő sugárkezelés
 Genetika BRCA1,BRCA2 génhez kötött
mutációval jellemezhető
 Túlzott alkohol fogyasztás
 Dohányzás
 Jóindulatú daganatok
Epithelialis és mesenchymalis vegyes tumorok
◦ fibroadenoma
◦ phylloid tumorok
Epithelialis tumorok
◦ intraductalis papilloma
◦ adenoma mamillae
◦ adenoma mammae
◦ adenomyothelioma
Egyéb vegyes tumorok
◦ a bőr és a lágyrészek benignus daganatai
◦ granularis sejtes tumor (granularis neuronra)
Daganatszerű elváltozások
◦ a járatok ectasiája
◦ gyulladásos pseudotumor
◦ hamartoma
A mastopathia különféle formái
 Jóindulatú daganatok
Fibroadenoma
Jól körülírt, a lobularis struktúra hiánya mellett a hám és
kötőszövet proliferációja jellemzi.
 A menopausa előtt előforduló leggyakoribb jóindulatú
emlőelváltozásnak számít.
 Fiatal nőknél (pubertást követő 20 éven belül) fordul elő ez
a fibroepithelialis daganat:
◦ jól tapintható
◦ elmozdítható
◦ feszes csomó formájában
jelentkezik
 Fibroadenoma
- Lehet soliter, de akár többszörös is.
- Gyorsan és nagyra (10 cm) nőhet (az emlőt
deformálhatja) a juvenilis fibroadenoma.
- Malignus elfajulása 0,5—1,5%-ában jön létre,
különösen 40 éven felüli nőknél, ezért a
fibroadenomát többnyire ajánlatos eltávolítani.
- Várakozás esetén rendszeres klinikai
és ultrahangos ellenőrzés szükséges, mert az
elváltozások mintegy fele spontán visszafejlődik.
- Core biopsia/vákuum asszisztált excisiós biopsia
elvégzése javasolt, a biztos diagnózis/eltávolítás
érdekében.
Fibroadenoma

Képalkotó vizsgálattal éles

szélű, fizikális vizsgálattal
rugalmas tapintatú.
 Fibroadenoma
 Cryoablácio:
hideg (-160 Celsius-
fok) folyékony
nitrogént használ a
jóindulatú daganatok
elpusztítására.
 Fibroadenoma
 Típusos, ún. „popcorn” meszesedés a
mammográfián.
 Phylloid tumor
 A tejjáratok környezetében lévő
szövetekből kiinduló, igen
gyorsan növő daganat.
 Nagyra és shubokban növekvő,
az emlőt deformáló, mely
kifekélyesedést és dudoros-
göbös kinövéseket eredményez.
 Fibroepithelialis eredetű, a
fibroadenomára emlékeztető
daganat a cystosarcoma
phylloides, melynek benignus és
malignus (10 %) formája ismert.
 Phylloid tumor
 Kiújulásra hajlamos, ez
a radikális műtétet
követően kb. 30%-ban
megfigyelhető.
 A phylloid tumorok
több mint a fele
jóindulatú, kb. negyede
malignus, a maradék
határeset.
 Az összes emlődaganat
alig 1%-a .
 Phylloid tumor
 Diagnózis:
◦ emlő UH/mammográfia,
◦ szövettani mintavétel: hengerbiopszia
 Terápia:
◦ Kis daganat esetén (< 5 cm) elegendő a széles, épben történő
kimetszés.
◦ Carcinoma esetén, míg kiterjedt elváltozáskor (> 5 cm)
mastectomia.
◦ A hónalji nyirokcsomók igen ritkán érintettek, a rutinszerű
nyirokcsomó-dissectio nem szükséges.
 Prognózis:
◦ gyakori recidiva (20-30%)
◦ haematogen úton metastatisálás
◦ helyi kiújulás esetén további széles excisio, ill. mastectomia
◦ kemoterápia és besugárzás nem hoz javulást
 Hamartoma (fibroadenolipoma)
 Az emlőben tapintható,
mobilis, jól körülhatárolt
csomó, azonban valódi
tokkal nem rendelkezik.
 Az emlőben előforduló
szövetekből épül fel (ún.
„emlő az emlőben”)
azonban mikroszkóppal
vizsgálva szabályos
emlőszövetet nem látunk,
a tejjáratok, a körülöttük
lévő szövetek kaotikus
szerkezetűek.
 Hamartoma
 Bármely életkorban
előfordulhat, általában
nem növekszik, nem
kell eltávolítani.

 Típusos radiológiai
megjelenése miatt
általában mintavétel
nélkül is könnyen
diagnosztizálható.
 Lipoma
 A lipoma az emlő bőralatti
zsírszövetében fordul elő
mobilis csomó formájában.
 Jól körülhatárolt, homogén
szerkezetű zsírsejteket
tartalmazó jóindulatú
elváltozás.
 Amennyiben a
kötőszövetre jellemző
sejtek, a fibroblastok
átszövik a lipoma
állományát tömöttebb
szerkezetűvé válik, ún.
„fibrolipomáról”
beszélünk.
 Rákmegelőző állapotok
 Rákmegelőző, praecancerosus elváltozásnak
tekintjük az olyan morfológiailag megváltozott
szövetet, amelyben nagyobb valószínűséggel
fejlődik ki rák, mint a környező ép szövetekben.

 Emlő esetében:
◦ Intraduktális hámproliferáció
◦ Lobularis intraepitelialis neoplasia (LIN)
◦ Papilláris léziók
◦ Az emlőbimbó Paget-kórja
 Rákmegelőző állapotok
Intraduktális hámproliferáció
 A csatornácskákat, lobulusokat bélelő hám sejtjeiben daganatos
elfajulás indul, mely különböző mértékű lehet. Enyhébb esetben
diszkrét jelek láthatóak a mikroszkópos képen, más esetben
viszont határozott a kép.
 Az elfajult sejtek nem törnek ki a tejjáratokból, áttétképződéssel
nem járnak.
 A valódi daganat kialakulásának rizikója 1,5-10-szer magasabb,
mint ezek hiányában.
 Fizikális vizsgálattal általában nem azonosítható az elváltozás.
 A szervezett szűrés bevezetésével számuk emelkedni látszik,
hiszen a betegek a rákmegelőző állapotok stádiumában
kiemelésre kerülnek, még mielőtt a valódi daganat kialakult
volna.
 Rákmegelőző állapotok
Lobularis intraepitelialis neoplasia (LIN)

 A lebenykékben sejtszaporulat alakul ki,

melyek lazán kapcsolódnak egymáshoz.
Általában több gócban és mindkét emlőben
kialakulhat egyidőben.

 A diagnózis csak szövettani mintavétel

alapján állítható fel. Különböző súlyosságú
(grádusú) formája ismert (G1,G2 és G3),
amelyekből 25-30%-ban valódi daganat
alakulhat ki.
 Rákmegelőző állapotok
Papilláris léziók
 Sokszínű betegségről van szó. A tejmirigyek kivezető
csövéből kiinduló, karfiolszerű, laphámeredetű, többnyire
jóindulatú daganat.
 Előfordulhat centrálisan és a perifériás, kisebb
tejjáratokban (papillomatózis). Az egyik oldali emlő
váladékozása/vérzése a leggyakoribb tünet.
 A mintavétel során jóindulatúnak véleményezett
papillomák műtétileg eltávolított anyagában akár
25%-ban is előfordul rákmegelőző állapot (atípusos
papilláris lézió), vagy valódi, invazív daganat, ezért a
papilláris léziók sebészi eltávolítása indokolt.
 Rákmegelőző állapotok
Az emlőbimbó Paget-kórja

 Az emlőbimbó bőrét érintő rosszindulatú

daganat, mely ritkán van jelen önállóan.
 Igen gyakran mögöttes
◦ invazív rákra (50-60%),
◦ ritkábban rákmegelőző állapotra,
DCIS-re (20-30%) derül fény.
 A daganatos betegségek etiológiája
A rosszindulatú daganat kialakulásához a normális
sejtosztódás és sejtpusztulás bonyolult, szabályozott
egyensúlyának felborulása vezet.
Sejtszinten a rák genetikai betegség, DNS-mutációk okozzák.
A rosszindulatú daganatok etiológiája soktényezős
(multifaktorialis):
A daganatok kialakulásának okai:
Környezeti hatások (kémiai, fizikai, 984 tényező) 80-90%
Fertőzések (vírusok, baktériumok, férgek) 5-10 %
Örökletes tényezők 5 %

A daganatok több, mint 95%-a szerzett, sporadikus daganat,

amiket szomatikus sejtekben kumulálódó környezeti
hatásokra bekövetkező mutációk okoznak.
A daganatos betegségek etiológiája
 Az emberi szervezetre gyakorolt karcinogén kockázat
alapján a kémiai és fizikai tényezőket (jelenleg
összesen 984 tényező) az alábbi kategóriákba
sorolják:
 1. kategória: bizonyítottan karcinogén anyagok
(n=118; pl. dohányfüst, azbeszt, alkohol, UV, ionizáló
sugárzás, szennyezett levegő, fogamzásgátlók,
feldolgozott hústermékek);
 2/A kategória: valószínűleg karcinogén anyagok
(n=75; bitumen, DDT, anabolikus szteroidok, vörös
húsok);
 2/B kategória: lehetséges karcinogén anyagok (n=288;
fenobarbitál, kloroform, üvegszál, benzin, dízelolaj,
fekete karbon, ólom, króm, nikkel);
A daganatos betegségek etiológiája
 3. kategória: karcinogenitás alapján nem
osztályozható anyagok (n=503; koffein, tea,
PVC, nyomtató tinta, mágneses és
elektromos terek, paracetamol, diazepam);
 4. kategória: valószínűleg nem karcinogén
anyagok (n=1; caprolactam).
 A daganatok 5–10%-át karcinogén mikrobák
(vírusok, baktériumok és egyes férgek)
okozzák. (Humán papillomavírus, Hepatitis-B-vírus,
Hepatitis-C-vírus, Helicobacter pylori)
 Transzplantáltak
 A daganatos betegségek etiológiája
 Az örökletes (familiáris)
daganatok esetén nem maga a
daganat, hanem a
daganatképződési hajlam
öröklődik.
 Ilyenkor az ivarsejtekben kialakult
mutációk az utódok valamennyi
sejtjébe tovább örökítődnek.
 A csírasejtekkel örökölt, már eleve
meglévő mutációkra rakódnak rá
az élet során a szerzett mutációk,
amelyek így összeadódva tehetők
felelőssé a sokszor fiatalkorban
jelentkező rosszindulatú daganatos
megbetegedések kialakulásáért.
 A daganatok epidemiológiája
Magyarországon 2014-ben az összes halálozás 28,7 %-
át okozza rosszindulatú daganat, 7911 új esetet
regisztráltak, 2138-an meghaltak.
Minden negyedik magyar ember halálát daganatos
betegség okozza.
Az EUROSTAT 2014-es rákhalálozási adatai szerint a
28 tagállam közül első helyen áll Magyarország.
Magyarország:
1. tüdőrák
2.vastag és végbélrák
3. emlőrák
 A daganatok epidemiológiája
 Európában évente 1,3 millió
ember hal meg rosszindulatú
daganatos megbetegedésben,
az arányok Kelet-Európában
általában magasabbak,
különösen Magyarországon.
 A legkedvezőbb
rákhalálozási adatok a
mediterrán térségre (Ciprus,
Spanyolország, Málta,
Portugália) és a skandináv
országokra (Finnország,
Svédország) jellemzőek.
 Emlőcarcinoma
Epidemiológia
 Az emlőrákok gyakorisága világszerte növekedő
tendenciát mutat.
 A mellrák Magyarországon is a nők leggyakoribb
rosszindulatú megbetegedése.
 A carcinomák kb. 22%-a emlőrák.
 Az incidencia az utóbbi 20 évben fokozatosan
növekedett, míg a mortalitás stagnál (szűrés).
 A viszonylagos eredményesség oka:
◦ korai diagnózis,
◦ korszerű adjuvans endokrin-, kemo- és radioterápia,
◦ jobb sebészi technika.
Kor szerinti előfordulást tekintve két csúcsot lehet
megállapítani: 45—50 év, ill. 60—65 év között.
Az emlőrák epidemiológiája
 Az emlőrák epidemiológiája
 Az emlőrák előfordulása egyértelmű földrajzi és
gazdasági megoszlást mutat.
 Legmagasabb az incidencia Nyugat-Európában
(89,7/100 ezer lakos), Ausztráliában (85,5/100 ezer),
Észak Európában (85/100 ezer).
 Közép és Kelet Európa a középmezőnyben (45,4/100
ezer).
 Legalacsonyabb az incidencia Dél-Ázsiában (24,1/100
ezer és Kelet-Afrikában (19,3/100 ezer)
 Emelkedő incidenciához, csökkenő mortalitás
párosul=felvilágosító kampányok, szűrőprogramok.
 Az emlőrák epidemiológiája
 A magyar emlőrákos adatokat a hazai és
nemzetközi feldolgozásokhoz a 2000 óta az
Országos Onkológiai Intézet által
működtetett népegészség alapú (population
based) regisztrációs rendszer, a Nemzeti
Rákregiszter szolgálja.
 Hazánkban 2011-ben 7218 újonnan
diagnosztizált emlőrák vált ismertté,
melyből 7127 nő, 91 férfi (78:1)
 A nők átlagéletkora 63 év.
 Emlőcarcinoma
Rizikófaktorok
◦ elsődleges a nem és életkor (35 évről 65 évre
emelkedés során 6x nő)
◦ familiáris diszpozíció 2-3-szor akkora rizikót jelent
◦ kedvező szociális státussal rendelkezőknél
◦ elhúzúdó ösztrogén hatás (korai első menstruáció,
késői menopausa, hormonpótlás)
◦ a postmenopausalis panaszok kivédésére szokásos
hormonkezelés (ösztrogén és esetleg még
gesztagén) hatására megszaporodtak az emlőrákok
◦ egyik oldali emlőrák megbetegedése után az
ellenkező oldalon 5-10-szer gyakoribb az
előfordulás
◦ ionizáló sugárzás korábban
◦ túlzott alkoholfogyasztás
◦ zsírdús táplálkozás
 Emlőcarcinoma
Rizikófaktorok
 Ötszörös a kockázat a légikísérőknél, ha
foglalkozásukat legalább 5 éve
gyakorolják.
 Túlsúlyos nők ritkábban betegszenek
meg emlőrákban a menopauza előtt, míg
ugyanezeknél megnövekszik a
veszélyeztetettség, ha eddig nem szedtek
rendszeresen hormonkészítményt.
Védő hatás
- Nagyszámú beteganyagon végzett
vizsgálatok szerint a
koleszterincsökkentők az emlőrák
kockázatát több mint a felére képesek
redukálni.
- Fiatalkori szülés.
- A rendszeres mozgás hozzájárul a
carcinomák csökkenéséhez.
 Az Európai Rákellenes Kódex ajánlása
rák kockázat csökkentésére
 1. Ne dohányozzék! A dohányzás minden formájától tartózkodjon!
 2. Tegye otthonát dohányfüst-mentessé! Munkahelyén támogassa a dohány- és füstellenes
törekvéseket!
 3. Tegyen az egészséges testsúly eléréséért és fenntartásáért!
 4. A mindennapokban maradjon fizikailag aktív! Csökkentse az üléssel töltött időt!
 5. Étkezzen egészségesen: Egyék sok zöldséget és friss gyümölcsöt, magas rosttartalmú ételt!
Kerülje a magas kalóriatartalmú (magas cukor- és zsírtartalmú ételeket) és cukros italokat!
Kerülje a feldolgozott hústermékek fogyasztását és csökkentse a vörös húsok és a só bevitelét!
 6. Bármilyen típusú alkoholos italt csak mértékkel fogyasszon! A rák megelőzésére a legjobb,
ha egyáltalán nem iszik alkoholos italokat!
 7. Ne vigye túlzásba a napozást, vigyázzon, hogy le ne égjen! Használjon napvédő krémet! A
gyerekeket különösen óvja az erős napsugárzástól!
 8. A rákkeltő anyagokra vonatkozó munkahelyi, biztonsági és egészségvédelmi előírásokat
szigorúan tartsa be!
 9. Ismerje fel, ha otthonában magas radon expozíciónak van kitéve! Tegyen a magas radon szint
csökkentéséért!
 10. Hölgyeknek: A szoptatás csökkenti az anyai rákkockázatot. Ha csak tudja, szoptassa
gyermekét! A változókori hormonpótló kezelés számos daganat kialakulásának kockázatát
fokozza. Csökkentse a hormonpótló kezelés alkalmazását és hosszát!
 11. Biztosítsa, hogy gyermeke részt vegyen a következő oltási programokban: Hepatitis-B oltás
újszülötteknek, HPV oltás fiatal lányoknak.
 12. Vegyen részt szervezett daganatszűrési programokban: vastag- és végbélrák szűrés (férfiak
és nők); emlőrákszűrés és méhnyak-rákszűrés (nők).
 Emlőcarcinoma
Etiológia: máig sem tisztázott.
Az emlőrákos esetek kb. 10 %-ban öröklődő génmutáció, 90 %
sporadikus előfordulású.
Az esetek 50-66 %-ban konkrét rizikófaktor nem határozható meg.
 Bizonyosnak látszik, hogy az ösztrogén elősegíti a daganat
növekedését.
 Szerepet játszanak genetikai faktorok is. Két gént fedeztek fel,
melyek a familiáris, örökletes emlő carcinomáért felelősek.
Ezekben a génekben fellépő mutáció a felelős az összes rákok
kb. 5-10%-áért :
 BRCA1 (locus 17q21)
 BRCA2 (locus 13q12—13).
 BRCA1-2
 A géneket a "génvadászat évtizedében" klónozták, a BRCA1-et
1994-ben, a BRCA2-t egy évvel később. A névadó Mary-Claire
King volt, aki 1990-ben felfedezte, hogy a BRCA1 (az első BReast
CAncer gén) a 17-es kromoszómán található. A BRCA2 gén a 13-
as kromoszómán helyezkedik el. A gének klónozása után mutációik
(DNS-szekvenciaváltozásaik) vizsgálata is lehetővé vált.
 Magyarországon - a BRCA gének öröklött mutációi következtében
- az emlőrákok kb. 7 %-a, a petefészekrákok 11 %-a, a férfi
emlőrákok 33 %-a örökletes.
 BRCA1-2
 A BRCA gének autoszomális domináns
öröklődést mutatnak, így a hibás gén apai és
anyai eredetű is lehet, az utódok 50 %-os
valószínűséggel öröklik a daganat iránti
hajlamot.
 Ennek következtében az emlőrákra genetikailag
hajlamos nők fele a hibás gént édesapjától
örökli.
 A nők tehát akkor is lehetnek BRCA mutáció
hordozók, ha a családban anyai ágon sem
emlőrák, sem petefészekrák nem fordult elő.
 Emlőcarcinoma
 A sporadikus, önállóan előforduló
emlőrákoktól a családi halmozódás, a
petefészekrákkal való gyakori előfordulás, az
agresszívabb viselkedés különbözteti meg.
 A gének rutinvizsgálata adott, így ezek
kimutatása esetén megfontolandók bizonyos
megelőző intézkedések (korán kezdett és
szoros ellenőrzés).
Prophylacticus mastectomia.
Az emlő rosszindulatú daganatai
Az emlőben előforduló rosszindulatú
daganatoknak is két csoportja különíthető el
attól függően, hogy a rosszindulatú sejtek
- egyhelyben maradnak-e „in situ”
- áttörve az ún. bazális membránt
bejuthatnak a nyirok- és vérkeringésbe,
közeli és távoli áttéteket képezhetnek,
invazív daganatok.
 Az emlőrák prekurzorai
A jelenleg leginkább elfogadott elmélet szerint
az emlőrákoknak legalább két egymástól
viszonylag elkülönülő morfológiai alapú
patogenetikai útvonala van:
◦ Jól differenciált
◦ Rosszul differenciált tumorok
A jól differenciált (low-grade) emlőrákok a jól
differenciált (low-grade, LG) DCIS-ből alakulhatnak ki.
A rosszul differenciált invazív rákok prekurzorai a
rosszul differenciált (high-grade, HG) DCIS-t tartják
számon.
 Az emlőrák leggyakoribb szövettani típusai
Carcinoma in situ
Az emlőrák általában mirigyállományból kiinduló
carcinoma (ún. adenocarcinoma).

Az emlő in situ carcinomái közé tartozik:

◦ ductalis carcinoma in situ (DCIS)
◦ lobularis carcinoma in situ (LCIS)
◦ emlőbimbó Paget-kórja

A leggyakoribb és klinikailag a legnagyobb jelentőségű

ezek közül a DCIS.

A ductalis formát ma az invazív emlőcarcinoma kialakulása

előlépcsőjének tekintjük.
 Ductalis carcinoma in situ (DCIS)
 Az emlőkarcinóma alaptípusa,
a daganatok 60-75%-a ebbe a
csoportba tartozik. Kimetszést
követően látható a daganatok
csillag alakú, vagy jól körülírt
formája, melynek centruma
porckemény, tömött,
szürkésfehér
szövetszaporulat.
 Kezeletlen esetekben az
invazív carcinomává fajulás
rizikója kb. 30-50% a
diagnózistól számított 10-20
éven belül.
 Osztályozhatjuk a sejtek
nukleáris fokozata alapján
(grade I-III).
 Ductalis carcinoma in situ (DCIS)
Diagnózis:
 A betegség alapvetően tünetmentes nők
körében végzett mammographiás szűrés során
kerül felismerésre különböző nagyságú és
megjelenésű meszesedések formájában.
 5-10%-ban társul klinikai tünetekkel:
◦ tapintható csomó
◦ emlőváladékozás
Fontos a preoperatív core biopsia, mely egyértelműen
bizonyítja a betegség jelenlétét és alkalmas az
esetleges invazív/mikroinvazív gócok kimutatására is.
Ductalis carcinoma in situ (DCIS)
 Ductalis carcinoma in situ (DCIS)
Kezelés:
 Az eddigi tapasztalat szerint a túlélésben nincs különbség a mastectomiával operáltak és
az emlőmegtartásos műtéttel plusz posztoperatív besugárzással ellátott betegek között.
Emlőmegtartás esetén nagyon fontos a megfelelő sebészi kimetszés (lehetőség szerint
1 cm-es ép szél).
 Mivel a betegség az esetek nagy részében nem tapintható, ezért mindig valamilyen fajta
tumor jelöléses technikát (dróthorog, izotóp) kell alkalmazni a sebészi kezelés sikere
céljából.
 Továbbra is mastectomia javasolt több gócú, vagy nagy kiterjedésű (>4 cm) elváltozások
esetén.
 A DCIS definíciója szerint nem invaziv, vagyis nyirokcsomóáttétet sem adhat, tehát az
axillaris blokkdissectio elvégzése túlkezelést jelent. (Világirodalmi adatok szerint azonban
az ilyen esetekben is felléphet alacsony százalékban (<10%) nyirokcsomó-metastasis az
őrszemnyirokcsomóban.)
 Mindezek alapján szelektív esetekben mint pl. kiterjedt tumorméret (>4 cm), szövettanilag
rosszul differenciált, mikroinvazív góc jelenlétében mindenképpen ajánlott az
őrszemnyirokcsomó eltávolítása.
 Új ajánlás az is, hogy postoperative a sugárkezelés mellett ösztrogén receptor pozitív
esetekben tamoxifen kezelés is szükséges.
Ductalis carcinoma in situ (DCIS)
 Lobularis carcinoma in situ (LCIS)
 A daganat általában az emlőben tapintható tömöttségként
jelentkezik, mely a szűrésként alkalmazott mammográfiai és
ultrahangos vizsgálattal nehezen igazolható. MRI vizsgálat
rendkívül jó eredményű a megtalálásban és kiterjedésének
meghatározásában.
 Jelenlétét egyéb ok miatt végzett core biopsia vagy sebészi
kimetszést követő szövettani vizsgálat igazolja.
 Gyakran bilaterális és még gyakrabban multicentrikus.
 A daganat általában lassan növekszik, azonban a prognózist, a
hosszútávú következményeket figyelembe véve heterogén a
csoport.
 A daganat kb. 80%-ban hormonkezelésre jól reagál, azonban
korán ad távoli áttétet. Az áttétek közül jellegzetes a
nyirokcsomó és csontáttét.
 Egyéb esetekben szoros megfigyelés vagy magas carcinoma
rizikó esetén mastectomia és próbaexcisio az ellenoldalon,
pozitív leletnél contralateralis mastectomia is, bilaterális
emlőeltávolítás.
Lobularis carcinoma in situ (LCIS)
Az emlőrák leggyakoribb szövettani típusai
Invazív rákok

 Invazív ductalis carcinoma (IDC)

 Invazív lobularis carcinoma (ILC)
 Papillaris rák
 Tubularis rák
 Mucinosus rák
 Medullaris rák
 Papillaris carcinoma
 Viszonylag ritkán
előforduló daganatról van
szó, melynek szövettani
szerkezete jellegzetes
kesztyűujjszerű
elrendeződést mutat.
 Hormonkezelésre jól
reagál, jó prognózis
jellemzi.
 Az ún. mikropapilláris
altípusára agresszív
viselkedés igazolódott.
 Tubularis carcinoma
Sok kötőszövetes elemet
tartalmazó, általában csillag
alakú daganat, melyben a
sejtek nagyban
hasonlítanak a
normál emlő sejtjeire.
Hormonkezelésre jól reagáló,
jó prognózisú, lassan nő,
távoli áttétet ritkán ad, 40-
60 éves kor között
jelentkezik.
Mammográfián legtöbbször
csillag alakú eltérés
formájában jelentkezik.
Mintavétel szükséges.
1-2%-a az emlődaganatoknak.
 Mucinosus carcinoma
 Ez a daganat típus inkább
idősebb nőknél fordul elő,
menopausa után.
 Általában jól körülhatárolt,
a daganatsejtek nyákot
termelnek.
 Jó prognózisú betegségnek
tekinthető.
 Távoli áttétet ritkán ad, a
környező nyirokcsomókban
azonban hamar megjelenik.

 Az összes emlőrák 1-2%-a.

 Medullaris carcinoma
 Velős szerkezetű, puha
tapintatú daganat.
 Kevés kötőszövetes elemet
tartalmaz a klasszikus
típusa, mely relatíve
kedvező lefolyású.
 Lassan nő, távoli áttétet
ritkán ad.
 Ismert az atypusos
variánsa, mely sokkal
agresszívebb klinikai
viselkedést mutat.
 Az összes emlőrák 3-5%-a,
főleg Japánban gyakori.
 Az emlőrák különleges formái
Bilaterális szinkron emlőcarcinoma:
◦ 50 évnél fiatalabbak,
◦ a családban emlőrák fordult elő,
◦ a primer tumor lobularis vagy multicentrikus típusú
Az ellenoldali emlő megbetegedésének valószínűsége az évek
folyamán egyre nő, 1—2,6%-ban lehet számolni.
Az egyidejű tumort többnyire mammographiával fedezzük fel,
melynek szövettani típusa gyakran ugyanaz, mint a másik mellben.
A primer terápia után rendszeresen kell ellenőrizni az ellenoldali
emlőt.
 Ritka, egyéb típusok
 Apokrin carcinoma,
carcinoma
metapláziával,
endokrin
differenciációt
mutató típus, stb.
 A ritka variánsok
azonosítása a
kezelhetőség
felmérése
szempontjából
fontos.
 Szokatlan klinikai megjelenésű
emlőrákok
 Mastitis carcinomatosa-
gyulladásos emlőrák:
a bőrt szűri be, általában pirossá
válik a bőr, olyan, mintha a terület
gyulladt lenne (innen az
elnevezés), de valójában a
bőrben terjedő rákos
elváltozásról van szó, amelyhez
gyakran kapcsolódnak
gombostűfejnyi-lencsényi
bőráttétek is.
 Szövettanilag a ductalis
carcinoma képét látjuk, melyhez
társul a bőrt és annak nyirokutait
elárasztó daganatsejtek tömege is.
 Korán áttétet ad a daganat a
környező nyirokutakba és a távoli
szervekbe.
 Carcinoma terhesség, szoptatás alatt
 Klinikai adatok alapján minden 3000-ik terhességben
számolhatunk rosszindulatú emlőelváltozással.
 Az összes emlőrákos eset kb. 3%-át teszi ki.
 A terhességi emlőrákok kialakulása a bekövetkező
hormonális változásokkal állhat összefüggésben.
 Ezek az emlődaganatok gyakrabban érzéketlenek a
hormonkezelésre, mint a korcsoport terhesség nélküli
eseteiben. A hormon-rezisztencia rosszabb prognózist
sejtet, a felismerés pillanatában gyakran találkozunk
nyirokcsomó vagy távoli áttéttel.
 A kezelésben eddig összegyűlt tapasztalatok alapján
szóba jöhet a terhes nő kemoterápiája is, a sugárkezelés
azonban a szülés utáni időszakra halasztandó.
 Multidiszciplináris egyeztetését követően kezelésükben
az onkológiai modalitások kiemelt jelentőségűek.
 Okkult emlőrák
 Azoknál az eseteknél használjuk az okkult
daganat fogalmát, amikor a hónaljban lévő
nyirokcsomóáttét egyértelmű, de az emlőben
sem tapintással, sem mammográfiával, vagy
ultrahang vizsgálattal egyértelmű emlődaganat
nem mutatható ki.
 Emlő MRI, számos okkult tumort képes
kimutatni.
 Előfordul azonban, hogy mindkét
vizsgálómódszer negatív eredményt mutat, ilyen
esetekben a hónalji nyirokcsomók eltávolítása
javasolt, majd a részletes szövettani eredménytől
függően kerül a beteg további ellátásra.
 A kezelés általános elvei
 Az emlőrák kezelése általában komplex:
◦ Sebészi
◦ Sugár
◦ Szisztémás gyógyszeres kezelés
A kezelést meghatározó legfontosabb tényezők:
- primer tumor mérete (T)
- környéki nyirokcsomók állapota (N)
- távoli áttétek megléte vagy hiánya (M)
 Az emlődaganatok szövettani
jellemzői
 Az emlő normális sejtjein különböző receptorok találhatóak, melyek
kapcsolódva a szervezetben előforduló különböző faktorokkal
biztosítják az osztódást, növekedést, ill. a sejtek elhalását.
 Ilyen jellegzetes receptor:
◦ hormonális ösztrogén,
◦ progeszteron receptor,
melyek a serdülőkortól elindulva a hormonális szinttől függően felelős
pl. az emlőszövet növekedéséért.

Általános, növekedési faktor receptorok (HER-receptorok)

jellemzően minden sejtünkön megtalálhatóak, lehetővé téve a sejtek
regenerálódását, a szövetek növekedését.

A rosszindulatú daganatsejtek felszínén is több receptor lehet jelen, melyek

meghatározzák a daganat növekedési ütemét, és egyben meghatározhatják
a kezelhetőséget is.
 Hormonreceptorok
 A tumorsejtek cytoplasmájában ösztrogén- és progeszteron
receptorok (szteroidhormon-kötő fehérjék) jelenléte vagy hiánya
kardinális jelentőségű a betegek kezelésében. (Az emlőrákok 40-
50%-a hormonoktól függően növekszik.)
 Az áttétes emlőrákos betegek csaknem 60%-a reagál a
hormonkezelésre, ha a tumor ösztrogén receptorokkal
rendelkezik.
 A progeszteronreceptor-pozitív nők még érzékenyebben
reagálnak a hormonkezelésre. Ezeknek ugyanis majdnem 80%-a
jól befolyásolható terápiásan.
 A receptor pozitív esetek az operáció után adjuváns
hormonkezelésben részesítendők, ezért a receptor státus
meghatározása a primer műtét során ma rutineljárás kell hogy
legyen.
 A hormon receptoroknak prognosztikai jelentősége is van; a
hormon pozitív betegek műtét utáni túlélése ugyanis
kedvezőbb, mint a receptor negatív nőké.
 A legkedvezőbb körülmény, ha mindkét receptor pozitív.
 Ösztrogén receptor
 A daganatsejtek felszínén található receptorok a
sejtek növekedéséért és az osztódásáért felelősek.
 A folyamat felgyorsul és intenzívvé válik,
amennyiben a szervezetben magas az ösztrogén
hormon szintje, és a folyamat lelassul, a sejtek
elpusztulnak amennyiben a hormont megvonjuk
tőlük, vagy a receptorok működését blokkoljuk.
 A szövettani vizsgálat során festődő daganatsejtek
százalékos arányát és a reakció intenzitását
határozzák meg.
 A receptor pozitív tumorok jobb prognózisúak,
hormon gátló kezelés indítható.
 Az emlőrákok kb. 80%-ára jellemző.
 Progeszteron receptor
 Rutinszerűen meghatározásra kerül az
ösztrogén receptor meghatározása mellett.
 Pozitivitása megerősíti a daganat
hormonkezeléssel szembeni érzékenységét.
 HER-2 receptor
 A sejtfelszínen lévő receptort a sejtmagban, a 17-es
kromoszómán található HER-2 gén kódolja.
 A HER2 (human epidermális növekedési faktor receptor
2-es típusa) az összes emberi sejt felszínén megtalálható
receptor. Az emlőben normális körülmények között fontos
szerepük van a tejelvezető csatornák kifejlődésében
azáltal, hogy a sejteknek üzeneteket küldve, növekedésre
és szaporodásra késztetik őket. Ha valamilyen hiba folytán
túl sok ilyen receptor alakul ki a sejtek felszínén (a
normálisan előforduló tízezres nagyságrend helyett milliós
számban), akkor emlődaganat kifejlődésének lehetünk
szemtanúi.
 HER-2 receptor
 Az emlőrákok kb. 15-25%-ára jellemző lehet.
 A gyógyszeripar gyors fejlődése lehetővé tette, hogy ún.
célzott kezeléssel a receptor működése blokkolható, így
az intenzív sejtosztódás lassítható, szerencsés esetben
blokkolhatóvá is válik. A HER2-ellenes célzott
ellenanyag kezelés (orvosi hatóanyagneve: trasztuzumab,
Herceptin célzott biológiai terápia).
 A HER2 pozitív daganatok többnyire ösztrogén és
progeszteron receptor negatívak, de nem törvényszerűen,
ezért ezt is vizsgálni kell minden esetben.
 Az emlőrákok stádiumbeosztása
 Az emlőrákos eseteket az
érvényben lévő American Joint
Committee on Cancer 7.
kiadás emlőrák TNM
beosztásának megfelelően
szükséges klinikailag és
patológiailag besorolni és
dokumentálni.
 A különböző terápiás
eljárásokat és a velük elért
eredményeket csak akkor lehet
megközelítően objektíven,
statisztikailag értékelni és
összehasonlítani, ha ehhez
azonos kritériumok alapján
kiválasztott és besorolt betegek
adatait elemeztük.
 T (tumor) osztályozás
 A „T” a daganat méretére és környező
szövetekhez való viszonyára utal.
 T0: daganat nem mutatható ki
 Tis: „in situ”, vagyis nem invazív daganat
jelenléte
 T1: a daganat mérete kisebb, mint 2 cm
 T2: a daganat mérete 2-5 cm között van
 T3: a daganat nagyobb, mint 5 cm
 T4: a daganat a mellkasfalat, vagy a bőrt
infiltrálja, a bőr lehet kifekélyesedett. A
gyulladásos emlőrák is ebbe a csoportba
sorolható.
 N (lymphnodes) osztályozás
A nyirokutakon, nyirokcsomókban való terjedést jellemzi.
 N0: nincs tapintható nyirokcsomó
 N1: a daganat oldalán az axillában (hónaljban) 1-3
elmozdítható nyirokcsomó, vagy az artéria mammaria
(szegycsont mellett) nyirokcsomó van jelen
 N2: a daganat oldali axillában 4-9 nyirokcsomó,
és/vagy a mammaria interna mellett nyirokcsomó van
jelen
 N3: 10 vagy több nyirokcsomó az érintett axillában, a
mammaria láncban, vagy a kulcscsont alatti és feletti
területen
 M (metastasis) osztályozása
A daganat által okozott áttétek jellemzésére
szolgál
 M0: nincs kimutatható áttét
 M1: van kimutatható áttét
 Az emlődaganat stádiumai
 A T, N és M kategóriák megállapítása után
következik a stádiumbeosztás folyamata. Az
azonos stádiummal rendelkező daganatok nagy
hasonlóságot mutatnak biológiai
viselkedésükben, így általánosságban véve a
kezelésük is hasonló.
 A stádiumokat római számok (I – IV, a
kevésbé előrehaladottól az előrehaladottig) és
betűk jelölik.
 A nem-invazív daganatok stádiuma 0.
Az emlődaganat stádiumai
 Az emlődaganat stádiumai
T kategória N kategória M kategória
STÁDIUM

0 Tis N0 M0
I.A T1, T1mi N0 M0
T0 N1mi M0
I.B
T1, T1mi N1mi M0
T0 N1 M0
II. A T1, T1mi N1 M0
T2 N0 M0
T2 N1 M0
II. B
T3 N0 M0
T0 N2 M0
T1, T1mi N2 M0
III. A T2 N2 M0
T3 N1 M0
T3 N2 M0
T4 N0 M0
III. B T4 N1 M0
T4 N2 M0
III.C Bármilyen T N3 M0
IV. Bármilyen T Bármilyen N M1
Az emlőrákok eloszlásának
gyakorisága
 Az emlő nyirokkeringése, a daganat

terjedési
Attól függően, hogy a daganat az emlő
irányai
melyik területén található, a daganatsejtek a
legközelebbi nyirokutak felé áramolhatnak.
 Az érintett nyirokcsomók vagy az axillában,
vagy a szegycsont melletti, artéria
mammaria interna környezetében találhatóak.
 A daganathoz legközelebb eső nyirokcsomó
az ún. sentinel (sn), vagy
őrszemnyirokcsomó.
 A belső negyedekben lévő daganatok őrszem
nyirokcsomói a szegycsont melletti láncban
találhatóak, a külső negyedeké pedig a
hónalj területén.
 Az axilláris nyirokcsomókból cytológiai
mintavétellel bizonyíthatóak az ultrahanggal
már látható áttétek, a parasternálisok viszont
csak mellkas CT, MRI, vagy PET/CT
vizsgálattal ábrázolhatóak.
 Az emlődaganat véráram útján
történő áttétképzése
 Az emlődaganatra a nyirokutakon keresztüli
áttéteken kívül a véráram útján történő
áttétképződés is jellemző lehet.
 Bármely szervben megjelenhet áttét, azonban
a leggyakoribb hely a
◦ tüdő
◦ csontrendszer
◦ máj
 Tüdőmetastasis
 Általában több, ún. multiplex megjelenés
jellemzi, de előfordul 1-2 áttét formájában
is. A gócok kerekek, a radiológus a
jellegzetességek alapján jól elkülöníti a tüdő
egyéb elváltozásaitól, esetleg saját
daganatától.
 Májmetastasis
 Szinte csak többgócú, kiterjedt formában
jelentkezik. Műtéti eltávolításuk lehetséges.
 Kezelésük
gyógyszeres,
szisztémás
formában
történik.
 Csontmetastasis
 A csontáttétek leggyakoribb helyei a combcsont, a csigolyák,
bordák, a csípő csontjai és a felkarcsont. Nagy csontfájdalommal
járhat. Külön figyelmet érdemel, hogy a combcsont és a
csigolyák szerkezetük fellazulását követően
könnyen eltörhetnek, ún. patológiás törések jöhetnek létre.
 Előfordul, hogy műtét szükséges az állapot stabilizálása, az
életminőség javítása érdekében, de általában gyógyszeres és
sugárkezelés jön szóba.
 Agyimetastasis
 A szerek nagyobb része azonban nem jut be a
vér-agy gáton keresztül az agyba, ezért
hosszú kezeléseket követően betegeink kb.
10-30%-nál központi idegrendszeri áttét
kialakulásával számolhatunk. 1-2 góc
jelenléte esetén műtét jöhet szóba. Hatékony
és kevesebb megterheléssel járó beavatkozás
a gammasugárkés kezelés, mely
nagyenergiájú, jól fókuszálható sugárterápia.
Amennyiben a beteg egyik módszerre sem
alkalmas, teljes koponya besugárzás a
választandó eljárás.
 Multidiszciplináris bizottság MB
 Az onkológiai betegek ellátásában kiemelten
fontos, hogy minden terápiás döntés előtt a
szakmák képviselőiből álló, ún. onkológiai
szakbizottság (onko-team) előtt bemutatásra
kerüljön az eset.
 Lehetőség szerint a megbeszélésen a beteg is
vegyen részt, mivel az esetleges csonkoló
műtétről, a kemoterápiáról, a sugárkezelésről,
vagy ezek elmaradásának kockázatáról a
betegnek feltétlenül értesülnie kell, kérdéseit fel
kell hogy tudja tenni szakembereknek.
 A bizottsági ülésről jegyzőkönyv készül,
melynek ismertetését a beteg aláírásával igazolja.
 Multidiszciplináris bizottság MB
 Tagok: emlődiagnosztikában jártas radiológus, patológus,
emlősebész, onkológus, sugárterápiás szakorvos,
adminisztrátor, MB munkáját koordináló személy.
 Nem kötelező, de mindenképpen kiegészíti és hasznos
tanácsokat adhat az onkológiai betegek kezelésében
járatos pszichiáter, pszichológus, rehabilitációs
szakember, plasztikai sebész, gyógytornász.
 Multidiszciplináris bizottság MB
 A diagnosztikus eredmények, a beteg egyéni
tulajdonságai (életkor, betegségek,
emlőtérfogat, forma stb.) alapján, a szakma
szabályai szerint komplex kezelési terv
felállítása szükséges.
 Műtét
 A mamma carcinoma biológiai viselkedését illetően a
legutóbbi időkig Halsted teóriája volt általánosan
elfogadott: lokális megbetegedésről van szó, mely
csak a késői stádiumban válik szisztémás elváltozássá
lymphogen, majd haematogen áttét útján.
 A sebészi beavatkozás célja: tumoreltávolítás az
emlővel együtt, valamint a potenciálisan érintett
szomszédos anatómiai képletek excisiója.
 A túlélésre vonatkozó statisztikai adat egyáltalán nem
korrelál. Így pl. az I. stádiumban lévő, negatív
axillaris nyirokcsomókkal járó daganatos betegek 10
éves túlélését a radikális mastectomiával sem sikerült
lényegesen 70% fölé emelni, sőt még a műtét
ultraradikális kiterjesztésével sem tudták a prognózist
kedvezőbbé tenni.
 Radikális mastectomia
William Stewart Halsted
1852-1922
 Műtéti eljárások
 A múlt század végén Halsted (1894), s vele
egy időben Rotter vezette be a radikális
műtétet az emlőcarcinomák kezelésére.
 A 60-as években kezdték el a módosított
radikális eljárás különböző módozatait
(Patey, McWrither, Auchincloss),
melyekkel a klasszikus radikális
mastectomiával azonos eredményt lehetett
elérni.
 A 70-es években vált szélesebb körben
ismertté és terjedt el az emlőmegtartásos
(konzervatív) sebészi beavatkozás.
Megfelelő indikáció esetén ezekkel az
eljárásokkal is a radikális műtétekkel
azonos túlélés érhető el.
 Amilyen fordulatot hozott 30 évvel ezelőtt
az emlőmegtartásos műtétek bevezetése,
olyan nagy jelentőségű a mára elfogadottá
vált őrszemnyirokcsomó eltávolítása.
 AZ EMLŐDAGANAT SEBÉSZI KEZELÉSE

Az elmúlt kb. 20 évben az emlősebészet általános elvei

nagy változáson estek át. Alapelvként tekinthetjük, hogy
az emlődaganat az „in situ”, 0. stádiumon kívül a felismerés
pillanatában potenciálisan szisztémás betegségnek tekintendő, így
sebészileg a minimálisan szükséges, de hatásos
kezelést kell alkalmazni.
Az I. stádiumban kisebb, míg a III. stádiumban egyre nagyobb
valószínűséggel számolhatunk a keringésbe jutott
daganatsejtekkel, ún. mikrometasztázisokkal.
A műtétet kiegészítve gyógyszeres és sugárkezeléssel növelhető a
betegek gyógyulási esélye.
 Emlőmegtartó műtét
 A T1 és T2 (5 cm-nél kisebb), N0 és N1 daganatok
esetében jöhet szóba első lépésként sebészeti beavatkozás,
emlőmegtartó műtét.
 Fontos mérlegelni, hogy a daganat és visszamaradó
emlőállomány aránya milyen, vagyis kozmetikai
szempontból elfogadható-e az eredmény.
 Minden emlőmegtartó műtétet követően sugárkezelés
javasolt, ezért műtétet megelőzően a sebész a beteggel
egyeztet ennek szükségességéről.
 A műtétet megelőzően a sebész
a radiológussal konzultálva
tervezi meg a műtét típusát.
 Emlőmegtartó műtét
 Típusai:
•lumpektómia

•szegment reszekció, quadrantektómia

•parciális (részleges) reszekció

 Emlőmegtartó műtét
 Egyedi elbírálást igényel az emlőbimbó
mögött elhelyezkedő, ún. centrális
emlőtumor.
 Kúpreszekcióval az esetek egy részénél
eltávolítható a daganat, nem feltétlenül
szükséges masztektómia.
 Ugyanezt a műtéti típust alkalmazzák
váladékozó emlő esetén, a más módon nem
tisztázható intraductalis folyamatok
ellátására.
 Emlőeltávolító műtétek
 Nem végezhető emlőmegtartó műtét
gyulladásos emlőrák, korábbi bőrérintettség,
helyi kiújulást és sugárterápiát követően.
 Nagy kiterjedésű vagy több gócú DCIS esetén
sem jó megoldás az emlő megtartása.
 Öröklődő emlőrák esetében (BRCA mutáció)
olyan magas a recidíva, a kiújulás veszélye,
hogy az emlő megtartása nem javasolt.
Ugyanakkor mérlegelendő az ellenoldali emlő
profilaktikus, megelőző eltávolítása is,
lehetőség szerint azonnali helyreállító,
rekonstrukciós műtéttel együtt.
Emlőeltávolító műtétek
 A hónaljban lévő nyirokcsomók
sebészi ellátása
 Az axilláris sebészeti ellátás változatlanul
fontos része a betegellátásnak.
 Információt jelent a stádium
meghatározásához, ill. az érintett
nyirokcsomók számából következtetünk a
gyógyulás esélyéről. Nem elhanyagolható
az sem, hogy a daganatos nyirokcsomók
eltávolítása előnyt jelent a recidíva kivédése
szempontjából.
 A hónaljban lévő nyirokcsomók
sebészi ellátása
Őrszem (sentinel) nyirokcsomó eltávolítása

 Amennyiben a képalkotó vizsgálatokkal a hónaljban

megnagyobbodott nyirokcsomó nem igazolható a szakmai
ajánlásoknak megfelelően, a sentinel nyirokcsomó-biopszia a
választandó eljárás.
 A daganat eltávolítását megelőzően izotópos anyagot, és/vagy
festéket (patentkék) fecskendeznek a daganat köré, melyből a
nyirokutakon a jelölő anyag az őrszem nyirokcsomó(k)ba jut.
 A sebész a jelzett nyirokcsomókat eltávolítja, a patológus pedig
vagy a műtét ideje alatt (gyorsfagyasztott technika), vagy a
későbbiekben megvizsgálja azokat.
 Ha a gyorsfagyasztott eredmény áttétet igazol, a sebész
kiterjeszti a műtétet és ABD-t végez.
 A végleges szövettani eredményt műtétet követően onkológiai
szakbizottság tárgyalja, és dönt a továbbiakról.
 A hónaljban lévő nyirokcsomók
sebészi ellátása
Axilláris nyirokcsomó disszekció (ABD)
 Amennyiben a hónaljban megnagyobbodott
nyirokcsomók ábrázolódnak képalkotókkal,
cytológiai vizsgálat szükséges annak igazolására
vagy kizárására, hogy daganatos érintettség van-e.
 Pozitív esetben ABD történik.
 A sebész kiterjeszti a műtétet, vagyis eltávolítja az
alsó és középső nyirokcsomókat a hónaljból a lokális
tumorkontroll céljából.
 Klinikai tapasztalatok alapján egyenértékű és
biztonságosnak tekinthető, ha 1-2 pozitív, kisméretű
őrszemnyirokcsomó áttét esetében ABD helyett
sugárkezelést végzünk.
 A kar lymphoedemája
 A klasszikus radikális műtét után mindennapos volt, de a
módosított radikális mastectomia után is gyakran lép fel.
 Besugárzást követően vagy lezajlott posztoperatív fertőzés után is
gyakran látni.
 Egyes adatok szerint az emlőmegtartásos műtétek és az azzal járó
axillaris lymphadenectomia után sem csökkent lényegesen a kar
lymphoedemájának előfordulása és ez eléri a közel 30%-ot. A
hónalji radioterápia (konzervatív emlőműtétnél csak akkor, ha a
gondatlan tervezés miatt a hónaljat is érinti!) és adipositas is
növeli az oedema fellépését.
 A késői vagy szekunder oedema kialakulásáért többnyire hónalji
metastasis vagy a kézen és karon fellépő infekció a felelős.
 Intravénás injekciók, infúziók, de még lehetőleg
vérnyomásmérés is kerülendő az érintett oldalon.
 A krónikus oedema kezelésére: masszázs (lymphdrenázs),
gyógytorna, kompressziós harisnya alkalmazása a karon,
gyógyszeres terápia és csak legutolsósorban sebészi eljárás.
A kar lymphoedemája
 Mastectomia utáni rekonstrukciós
műtétek
A korszerű és a beteg biztonságát szolgáló emlőeltávolítások után
az életminőség szempontjából meghatározó
fontosságú a rekonstrukciós műtét.
Azonnali és halasztott rekonstrukció.
Az azonnali műtétnél onkológiai szemlélettel rendelkező
sebész és plasztikai sebész dolgozik együtt.
Gyakoribb a halasztott rekonstrukció, amikor a kezeléseket
követően történik a helyreállító műtét. Sugárkezelés utáni
regenerációt, vagyis a radioterápia befejezését követően 6 hónap
várakozás javasolt.

Alapvető szabály, hogy az onkológiai biztonság a legfontosabb,

de a
kezelés megtervezésekor figyelembe kell venni a beteg várható
életminőségét is.
 Az emlődaganatok gyógyszeres
kezelése
 A szisztémás, gyógyszeres kezelésnek
megválasztása kettős szempont szerint történik.
 Figyelembe veszik a szövettani jellemzőket és
ezek alapján határozzák meg a kemoterápia,
az endokrin kezelés (hormonális) és/vagy az
ún. célzott terápia formáját.
 A másik szempont a folyamat kiterjedése,
vagyis a daganat mérete, nyirokcsomó
érintettség vagy távoli áttétek alapján
meghatározott stádium kell legyen.
 Neoadjuvans kemoterápia
 A primer vagy neoadjuvans kemoterápia standard
eljárásnak minősül lokálisan előrehaladott és különösen
gyulladásos cc. esetében.
 Elsődleges cél, hogy a tumort megkisebbítsük, és így
tegyük lehetővé a műtétet és növeljük az emlőmegtartó
műtétek arányát.
 Másodlagos cél a túlélés javítása (daganatmentesség) és a
kezelés hatásosságának felmérése.
 A primer szisztémás terápia fakultatív indikációt is
képezhet, ezek:
◦ mastectomia sebészi szükségessége esetén
◦ a beteg kifejezett kívánságára, ha a tumor hormonreceptor-
negatív és nagyobb, mint 2 cm
◦ idős, multimorbid, hormonreceptor-pozitív betegeknél mint
mellékhatásszegény terápiás lehetőség
 Az operábilis emlőcarcinoma
adjuváns terápiája
 A kemoterápiás gyógyszerek az osztódó sejtekre
hatva megakadályozzák a szabályos osztódást, az
új sejtek keletkezését.
 Abból kell kiindulni, hogy a diagnózis és a
műtét időpontjában már lokoregionális vagy
távoli (micro)metastasisok lehetségesek.
 Az adjuváns terápia értelme abban rejlik, hogy
ezeket az áttéteket különböző módon
megsemmisítsük.
 A műtéti és a posztoperatív kezelés célja:
◦ gyógyulást érjünk el
◦ meghosszabbítsuk a túlélést, de legalábbis a recidiva
mentes időszakot
◦ javítsuk az élet minőségét, a közérzetet
 Az emlődaganat kezelésében használt
kemoterápiás szerek csoportosítása

 Antraciklinek: A fő hatásmechanizmusuk, hogy a DNS

képzést akadályozva gátolják a sejtosztódást. A két
képviselőjét, a doxorubicint és az epirubicint az egyik
leghatásosabb komponenseként tartjuk számon a kezelési
protokollokban.
 Taxánok: A növényi eredetű kemoterápiás szerek közé
tartoznak, eredendően a tiszafa-félékből állították elő. A
taxánok az antraciklinek mellett igen hatékony kiegészítői a
kezeléseknek.
 Egyéb, kombináció részeként használt kemoterápiás
szerek: A kezelésen belül javasolt több, különböző
hatásmechanizmussal bíró szer együttes adása, így fokozva
a terápia hatékonyságát. Ezek közül említést érdemel az
emlődaganatban hatásosnak bizonyuló 5-fluorouracil (5-
FU), ciklofoszfamid, karboplatin, gemcitabin, vinorelbin,
capecitabin, metotrexat, eribulin, mitomicin C, mitoxantron
 Hideg terápia
A hajas fejbőr hidegterápiája egy egyszerű kezelés, amivel a
kemoterápia által okozott hajhagyma károsodása
mérsékelhető. A fejbőr hőmérsékletét 4°C-ra csökkentjük
közvetlenül a kemoterápiás kezelés előtt, közben és után.
Ezáltal csökken a vér áramlása a hajhagymákhoz, amely által
elkerülhető vagy csökkenthető a hajhullás mértéke.
 Adjuvans hormonterápia
 A receptorpozitív betegeknél alapvetően három lehetőség
kínálkozik:
◦ GnRH-analógok (Gonadotropin releasing hormon) és más, az
ovarium funkcióját elnyomó készítmények (praemenopausa)
◦ tamoxifen (prae- és postmenopausa)
◦ aromatázgátlók (postmenopausa)
Az ösztrogén receptorok direkt blokkolása:
 A tamoxifen terápiából elsősorban az ösztrogénreceptor pozitív
betegek is profitálnak. 5 évig kell adni a készítményt. A
tamoxifen feltehetően csökkenti a kontralaterális emlőben
kialakuló carcinoma valószínűségét is.
 Újabban kiderült, hogy az adjuvans kemoterápiánál jelentősen
meghosszabbítható a túlélés, ha a szereket gyakoribb
intervallumokban („sűrű” dózisban) adjuk.
 A tamoxifent preventióként is adják magas rizikócsoportú
betegeknél. Megállapították, hogy ezzel a módszerrel az
emlőrákok előfordulásának valószínűségét 50%-kal sikerült
csökkenteni.
 Adjuvans hormonterápia
A petefészek működésének átmeneti
blokkolása:
 A petefészek hormontermelése pubertás
kortól a menopauzáig a hipotalamus-
hipofízis rendszer hormonális szabályozása
alatt áll.
 Ennek gyógyszeres kikapcsolása
lecsökkenti a petefészek
hormontermelését.
 Következményeként az ösztrogénszint alig
mérhető tartományba kerül. Alkalmazása
bőr alá adott depó injekció formájában
lehetséges. Két, ún. GNRH-analóg
készítmény hozzáférhető Magyarországon,
a goszerelin és a leuporelin. 1 és 3 hónap
hatástartam várható a gyógyszerektől, így
adagolásuk is ilyen gyakorisággal javasolt.
 A kezelés befejezését követően a petefészek
felszabadul a blokkolás alól és újra működni
kezd. Mivel fiatal betegek esetében a
gyógyulást követően jogos igény lehet a
gyermekvállalás, fontos kihasználni ezeknek
a gyógyszereknek a reverzibilis,
visszafordítható hatásukat.
 Adjuvans hormonterápia
Az ösztrogén hormon képzésének gátlása
(aromatáz inhibítorok):
 A pubertás és a menopauza között az
ösztrogén döntően a petefészekben
képződik.
 Ehhez hozzájárul a zsírban termelődő
mennyiség is, mely a menopauza után
még éveken keresztül mérhető
mennyiséget biztosít.
 A hormonreceptor pozitív daganatok
esetében ez a csekélyebb mennyiség is
fenntarthatja a daganatsejt osztódási
hajlandóságát, ezért csökkentése, a
hormon teljes megvonása szükséges.
 Az aromatáz nevű enzim blokkolásával
megakadályozható az ösztrogén
termelődése. Az aromatáz inhibítorok
közül három gyógyszer alkalmazható: a
letrozol, az anasztrazol és az exemesztán.
 Célzott terápiák és biológiai
kezelések
 Az onkológusok régi vágya, hogy a daganatok
kezelésében célzottan, csak a tumoros sejtre ható
gyógyszert tarthasson a kezében, amellyel az ép
sejteket megkímélheti.
 A célpont megtalálását, azonosítását a patológusok
végzik.
 Általánosságban elmondható, hogy egy vagy több, a
daganatsejten belül kialakult genetikai mutáció
felelős a felfokozott osztódási hajlandóságért, a
„céltábla” pedig gyakran a sejtfelszínen található. Ezt
az aktiválódási útvonalat blokkolva a sejtek tovább
nem osztódnak, idővel elpusztulnak.
 Emlőműtétet követő sugárkezelés
 A helyi kiújulás
rizikójának csökkentése
céljából alapelvként
elmondható, hogy
emlőmegtartó műtéteket
követően mind a DCIS,
mind az invazív
daganatok esetén
szükséges a
teljes emlő besugárzása.
 Emlőműtétet követő sugárkezelés
 Standard eljárás a 25 alkalommal 2 Gy frakciókban
leadott terápia. Válogatott esetekben szóba jöhet az emlő
részleges besugárzása, ill. a hipofrakcionált,
15 X, alkalmanként 2,67 Gy dózisban leadott
sugárterápia is.
A tumorágy kiegészítő kezelése is szükség
lehet, amit a sebész a műtét során klipekkel jelölve segít.
 Posztoperatív sugárkezelés
 Radikális mastectomia utáni besugárzás a
túlélést nem javítja.

 Célja: a lokoregionális recidivák

csökkentése, ha a tumor >5 cm, ha háromnál
több hónalji nyirokcsomó áttétes, vagy ha a
daganat ráterjedt a bőrre, vagy az izomzatra.
 A sugárterápiát a gyakorlatban közvetlenül a
kemoterápia után adjuk.
 Posztoperatív sugárkezelés
 Parciális mastectomia esetén kötelező az
operált emlő megavoltos besugárzása
(átlagban 50 Gy a műtét után 2-4 héttel, 5-6
hét alatt).
 A túlélést ugyan ez az adjuváns kezelés sem
javítja, viszont az emlőrák gyakori
multifocalis és multicentrikus jellege miatt a
visszamaradt mikroszkópos gócok
elpusztítására alkalmasnak látszik.
 Prognózis
A betegség lefolyását meghatározó tényezők:
 Szövettani típus. Az emlőcarcinoma kezelését követően
a legkedvezőbb a túlélés a papillaris tumornál, ezt követi
a jól differenciált adenocarcinoma, a kocsonyás és a
medullaris carcinoma. Rosszabb a prognózis a
lobularis, infiltratív ráknál, majd a kevésbé differenciált
carcinománál, s végül az anaplasticus tumornál.
Legrosszabb a túlélés az ún. gyulladásos carcinoma
eseteiben (mastitis carcinomatosa, erysipelas
carcinomatosum).
 A tumor nagyságával növekszik az áttétképződés
gyakorisága.
 A diffúzan növekvő tumorok rosszindulatúbbak
a körülírtan növekvőknél.
 A tumor malignitás szövettani foka (grading): ráksejt
differenciáltsága.
 Prognózis
 A betegség lefolyását meghatározó tényezők:

 Az áttétképződés időpontját az előbb említett faktorok mind

befolyásolják és így döntőek a betegség további kimenetelére.
 Szövettanilag tumor betörés az érbe.
 Az eltávolított tumorszövet receptor státusa is befolyásolja a
túlélést. A pozitív receptorral rendelkező beteg megfelelő kezelés
esetén kedvezőbb prognózissal számolhat.
 Életkor. Tendenciózusan rosszabb prognózis 35 évnél fiatalabb
korban, míg kedvezőbb a postmenopausában.

 A gyakorlatban a legelfogadottabb, hármat vesz figyelembe: (1) a

tumor nagysága cm-ben x 0,2 + (2) nyirokcsomó-státus (0, 1, 2)
+ (3) szövettani fokozat (1, 2, 3). Értékelés: jó < 3,4; közepes 3,4—
5,4; rossz > 5,4.
 Posztoperatív kezelés és gondozás
 Korai posztoperatív kezelés: sebfertőzés, seroma,
haematoma vagy sebszéli necrosis fordulhat elő.
 Az operált oldali kar és váll mobilizálását már az első
napokban el kell kezdeni, így kb. 2 hét után elérhető a teljes
mozgási szabadság.
 A rehabilitáció keretén belül (mastectomia) a beteget
informáljuk a protetizálás lehetőségéről, módjairól, a
plasztikai sebészeti megoldásokról. Sok országban bevált az
emlőamputáltak klubba tömörülése, ahol a betegek orvosi
szaktanácsadást vehetnek igénybe és problémáikat maguk
között is megbeszélhetik.
 Gondozás és késői szövődmények A primer terápia után a
betegeket egész életükön át rendszeresen ellenőrizni kell
legalább két okból: recidiva veszély és az azonos oldali
(konzervatív sebészet), ill. a kontralaterális emlőben esetleg
fellépő második carcinoma miatt.
 Palliatív kezelés
 Amennyiben az elváltozás
sebészileg nem
eltávolítható, távoli
áttétek igazolódnak, a
betegség kezelését
palliatívnak tekintjük.
 Gyógyulás jelenlegi
kezelési lehetőségeinkkel
nem valószínű.
 A tünetek enyhítésére, a
legjobb életminőségre
kell törekedni.