ÁLLATTAN

2011/2012 őszi szemeszter

Állattani és Állatökológiai Tanszék

 Általános tudnivalók:
• Tárgyfelelős: Dr. Bakonyi Gábor (tanszékvezető)
Megbízott tárgyfelelős: Dr. Kiss István.
• Követelményrendszer és egyéb információk:
– Állattani és Állatökológiai Tsz. (2. em.) hirdetőtábla
– Tanszéki honlap:
http://mkk.szie.hu/dep/zoo/index.html
• Előadások és gyakorlatok
• Kötelező jegyzet:
Kiss I. (szerk.) (1999): Általános állattan (egyetemi
jegyzet). Szent István Egyetem, Gödöllő, pp186.
 Bevezetés
• Mik azok az állatok (Animalia)?
– Sensu stricto:
Olyan többsejtű heterotróf eukarióták, melyek
• testében két különböző hámréteg közt kollagéneket
tartalmazó sejtközötti állomány található,
• gamétákat meiózissal képeznek,
• diploid életszakaszuk lényegesen hosszabb, mint a haploid
életszakasz,
• ontogenezisük során embrionális fejlődésen mennek
keresztül, melyben rendre követik egymást a morula
(szedercsíra), blastula (hólyagcsíra) és gastrula (bélcsíra)
állapotok.
(Metazoa csoport – többsejtű állatok)
– Sensu lato:
Az állatokhoz sorolják a sejtfal nélküli fagotróf
egysejtűeket is.
(Protozoa csoport – állati egysejtűek)
 Bevezetés
• Az Állattan (Zoológia) tárgya és helye a
tudományban
az élő dolgok tanulmányozásával foglakozó
biológián belül az a tudományág, ami az állatok
vizsgálatával foglalkozik.
• A zoológia komplex tudományág. A zoológusok
különböző aldiszciplínákra specializálódhatnak.
Pl:
– Strukturális, funkcionális, vagy ökológiai szempontból:
anatómia, fiziológia, embriológia, hisztológia, citológia,
molekuláris biológia, genetika, szisztematika, ökológia
– Egy bizonyos állatcsoport szempontjából:
protozoológia, entomológia, ichthyológia, herpetológia stb.
 Sejttan
(Cytologia)

Sály Péter
Saly.Peter@mkk.szie.hu
• A hierarchikus biológiai szerveződés

Sejt [lat. cellula; gör. cytos]:

a biológiai szerveződés legkisebb
önálló életre képes egysége.
A Földön minden élőlény
testszerveződése sejtes alapú.
Az eukaróta állati sejt felépítése
• Méretük jellemzően 5-100 μm (de egyes
esetekben hosszuk akár több cm is: izomrost,
idegsejt)
• A sejtek három fő részből állnak:
– sejtet határoló sejtmembrán vagy plazmamembrán
– sejtmag
– a sejtmagot körülvevő citoplazma, amit a
plazmamembrán borít.
A citoplazma tartalmazza a sejt organellumait,
vázrendszerét, és az ezeket körülvevő alapállományt
(citoszolt).
Egy általánosított állati sejt modellje:

szekréciós vezikulák

mikrobolyhok
Golgi-készülék (mikrovilluszok)
plazmamembrán
sejtváz
(citoszkeleton) centriolum
(a sejtközpontban)
SER

lizoszómák

riboszómák
maghártya
(nukleomembrán)

magvacska mitokondrium
(nukleolusz)
RER
sejtmag sejtplazma
(nukleusz) (citoplazma)
 A sejtmag (nukleusz, karion)
• Funkciója: az eukarióta sejt
örökítőanyagának térbeli elhatárolása,
védelme.
• Alakja általában gömb, de előfordul más
forma is, pl. karéjos a granulocitákban.
• Mérete: 5-20 μm.
• Száma sejtenként általában 1 db, de pl.
májsejtekben, papucsállatkákban 2 db.
• Felépítése sejtmag
magváz
maghártya maganyag

nukleoplazma sejtmagvacska kromatinállomány

anyagcserefolyamatok rRNS-t kódoló gének; hiszton fehérjékhez
köztes- és végtermékeit riboszómák összeszerelésének helye asszociált DNS
tartalmazó vizes oldat
(ionok, nukleotidok,
fehérjék, RNS-ek) heterokromatin eukromatin
erősen feltekeredett DNS; lazán feltekert DNS;
génexpresszió nincs van génexpresszió
 külső
• Két sejtosztódás között lemeze
(interfázisban) a magot két maghártya
lemezből álló maghártya belső
borítja. lemeze
ER
• A maghártyán gyűrű alakú memrán
ER
nyílások, pórusok találhatók, lumen
ezeken keresztül történik a
nukleoplazma és a citoplazma
közti szabályozott
anyagáramlás.

magváz
(laminváz)
perinukleáris
tér
nukleáris
pórus
A nukleáris pórus komplex
• DNS,
kromatinállomány,
kromoszómák
cukorfoszfát gerinc
– DNS: komplementer
bázispárosodású H kötések
(A-T, G-C), dupla hélix
alakú makromolekula
– hossza teljesen
kitekerve ember
szomatikus sejtjeiben
~ 2 m (!)

foszfodi-
észter
kötés
– Kromatinállomány:
a DNS nem önmagában, hanem fehérjékhez
kapcsoltan, bonyolult szerveződésű
fonalrendszerbe tömörülve található a magban.
Ez interfázisban két régióra tagolódik:
• eukromatin: lazább régió, fényképen világos terület
• heterokromatin:
kompaktabb régió, fényképen sötétebb terület
magvacska

eukromatin

heterokromatin
– Kromoszómák (chromo [gör.] – szín, soma
[gör.]- test):
• A kromatinállomány extrém módon kondenzált
formája, az egyes DNS molekulák jól elkülönültek
és felismerhetők
• Kromoszómák száma fajra jellemző, testi
sejtekben egy apai és egy anyai készlet (2n sejt),
ivarsejtekben csak egy garnitúra (n sejt)
 2 szálú DNS szakasz

A kromatinállomány hierarchikus
szerkezete nukleoszómákra
feltekeredett DNS
Funkcionális következmények:
- a letekert, fehérjementes DNS
hosszú és sérülékeny; nukleoszómás
fonál
a tömör csomagolással
kevésbé sérülékeny módon tárolható
- maximálisan csomagolt formában
szállításra is alkalmas (sejtosztódás)
- a kromatin szerveződésén keresztül hurkok
szabályozható a gének aktivitása

feltekeredett
hurkos fonál

egy teljes,
mitotikus,
kétkromatidás
kromoszóma
• Génexpresszió (génkifejeződés):
– Gén:
s.s: minden olyan DNS szakasz, mely átíródhat RNS-be
s.l: a gén részét képezik azok az át nem íródó szakaszok is,
melyek szabályozzák az átíródó szakasz működését.
– Génexpresszió: az a soklépcsős folyamat, mely során a génben
rejlő információ megjelenik valamilyen RNS-ben és/vagy
fehérjében, és ennek következményeként a sejt
szerkezete/funkciója megváltozik.
Az információáramlás iránya:
DNS

Transzkripció (átírás):
a genetikai információ átírása DNS-ről RNS-re.
Helye: sejtmag. transzkripció
Transzláció (átfordítás):
mRNS-ben levő információ alapján történő mRNS
fehérjeszintézis.
transzláció
Helye: citoplazma.

fehérje
A DNS átírásától a fehérjeszintézisig vezető folyamatsor főbb lépései:
– A transzkripció és transzláció térbeni elkülönülése a
membránnal határolt sejtmaggal járó eukarióta sajátosság.
– Pórusok szerepe!
– A sejtek génexpressziós mintázata a genom elkülönült részein
(térben), és időben is változik.
Pl.
• felnőtt szervezet differenciált (egy bizonyos funkcióra specializálódott)
sejtjeiben a funkció betöltéséhez szükséges gének aktívak –
mirigyhámsejtekben váladéktermelődésért felelős gének.
• Az ontogenezis folyamán más és más gének, géncsoportok lehetnek
aktívak az életkortól függően – emlősöknél a laktóz lebontásáért felelős
gén inaktiválódása a szoptatás befejezése után
– A genom génexpressziós mintázata szabályozható, pl. a
kromatinállomány térbeli szerveződésén keresztül: kompakt
régió (heterokromatin) gátolja, laza régió (eukromatin) lehetővé
teszi az átírást; a DNS kémiai módosításával: DNS metiláció
(gátol).
metiláció
citozin 5-metilcitozin

– Sejtemlékezet: lényege, hogy a szomatikus sejtek utódsejtjeikre

nemcsak DNS molekuláik teljes másolatát, hanem jellemző
génexpressziós mintázatukat is át tudják örökíteni.
 A plazmamembrán
• Bár a plazmamembrán és az egyes organellumok
membránja közt sok az eltérő, specifikus vonás, a sejt
összes membránrendszerének alaptulajdonságai
egyezőek.
• A membránok általános funkciója:
térrészeket különítenek el, ugyanakkor a rajtuk át történő
szabályozott anyagáramlás révén egyben össze is
kapcsolják az elválasztott tereket.
A plazmamembrán funkciója:
– A sejt elhatárolása az extracelluláris tértől
– A nagy molekulatömegű anyagok és ionok sejtbe, illetve sejtből
történő felvételének és anyagleadásának bonyolítása
– sejt-sejt, illetve sejt-extracelluláris tér közötti kapcsolatok
kialakítása.
• A plazmamembrán felépítése:
– Anyagai: főként lipidek és fehérjék, kisebb részt
szénhidrátok.
– Kb. 10 nm vastag, kettős lipidréteg, melybe a
fehérjék részben vagy teljesen belemerülnek
(integráns membránfehérjék), avagy a külső
vagy belső felszínéhez viszonylag lazán
kapcsolódnak (perifériás membránfehérjék). A
külső rétegben glikoproteinek vannak,
melyekhez poliszacharidok asszociálódhatnak,
ez a struktúra az ún. sejtköpeny (glikokalix).
 A biológiai membránok folyékony-mozaik modellje:

oligoszacharid transz-
oldallánc glikoproteinek membrán-
fehérjék

glikolipid

Extra-
foszfolipidek celluláris
hidrofób végei oldal

sejtmembrán
(~10 nm)

Intra-
celluláris
koleszterin oldal
foszfolipidek
hidrofil feji része

perifériás
membránfehérje
• A membrán fluiditása
– A membrán folyadékként
poláros hidrofil
való viselkedése: feji rész
a molekulák oldalirányú
elmozdulása a rétegen
belül
(a transzverzális
áthelyeződés nem
lehetséges)
apoláros hidrofób kettős
– Sebessége függ: rész kötés
• hm-től
• lipid-összetételtől:
sok telített zsírsavlánc →
szorosabb, szabályosabb
elrendeződés → merevebb
ridegebb membrán;
sok telítlen zsírsavlánc →
lazább elrendeződés →
folyékonyabb membrán,
alacsonyabb olvadáspont
A poikilotherm állatok
alacsony hőmérsékleten
sok telítetlen zsírsavláncot
építenek a membránjaikba
• A membránfehérjék fő funkciói:
– anyagszállítás a membrán két oldala közt
– jelátviteli folyamatok szabályozása
– sejtfelszíni azonosító jelek biztosítása
(immunrendszer: saját vs. nem saját
felismerés)
– fizikai kapcsolat a szomszédos sejtekkel,
illetve az extracelluláris mátrixal.
• Anyagáramlás a membránon át:
– A fehérjementes foszfolipid-membrán csak kis molekulatömegű
(kb. < 100 Da) hidrofób (pl. O2, CO2, N2) vagy poláros
molekulák (pl. H2O, urea) számára járható át szabadon
(diffúzió és ozmózis).
– A nagyobb molekulák, vízben oldódó anyagok (pl. cukrok,
aminosavak), és ionok számára szabadon nem átjárható.
– A nagyobb anyagok (pl. sejttörmelékek a makrofágokba;
táplálékszemcsék a Protozoákba) endocitózissal juthatnak be,
illetve exocitózissal juthatnak ki (pl. szekréciós anyagok, pl.
anyatej) a sejtből.
– A különféle metabolitok és ionok a membrán transzportfunkciót
ellátó integráns membránfehérjéi által juthatnak egyik oldalról a
másikra.
– A transzportfehérjék fő típusai:
• csatornák (víz és egyes ionok)
• transzporterek (permeázok, karrierek)
• pumpa-ATP-ázok.
 Endocitózis Exocitózis

fagocitózis (partikuláris anyag endocitózisa)

pinocitózis (folyadékok endocitózisa)

 Transzporterek:
Csatorna (hidrofil pórus): transzportált molekula kotranszportált ion
ion

lipid lipid
kettős réteg kettős réteg

vizes
pórus
UNIPORTER SZIMPORTER ANTIPORTER

kotranszporterek

Pumpa-ATP-áz: extracelluláris tér

(Na+/K+ pumpa)

K+ kötő hely

Na+ elektrokémiai K+ elektrokémiai

gradiens gradiens

Na+ kötő hely

intracelluláris tér
 bél lumene

mikrobolyhok
az apikális oldalon

Na+/glükóz sejtkapcsoló struktúra

szimporter (szoros kapcsolat)

bélhámsejt laterális bélhámsejt

membránja

glükóz
uniporter

bélhámsejt bazális
membránja
extracelluláris
folyadék
• Sejtkapcsoló struktúrák:
– Az állati szervezet nem sejtek véletlenszerű halmaza, hanem
specifikusan összekapcsolt (szövetekbe rendeződött)
sejtcsoportokból épül fel.
– Sejt-sejt közötti kapcsolatokat kialakító struktúrák:
• szoros kapcsolat (zárókapcsolat): az apikális régió alatt a laterális
felszínek között; lezárja a sejtközötti járatokat
funkció:
– paracelluláris transzport gátlása
– gátolja a membránmolekulák laterális mozgását → stabilizálja a membrán
apikális és bazolaterális oldalai közötti molekuláris különbségeket
• adhéziós öv: intracellulárisan a sejtvázhoz (aktin filamentumokhoz)
kapcsolódik
funkció:
– mechanikai stabilitás
– az aktin összehúzódásán keresztül az összekapcsolt sejtréteg
deformálódását biztosítja (pl. az embriogenezis során redők, sáncok
kialakulása)
• dezmoszóma: foltszerű, korong alakú képződmény, intracellulárisan a
sejtvázhoz (intermedier filamentumok) kapcsolódik
funkció:
– mechanikai stabilitás
– Sejt-extracelluláris mátrix kapcsolatot kialakító struktúra:
• hemidezmoszóma: a bazális oldalon
funkció:
– sejt rögzítése az extracelluláris mátrixhoz (sejtközötti állományhoz)
A leggyakoribb sejtkapcsoló szerkezetek egy bélhámsejt példáján
(A sejtkapcsoló struktúrák félkövéren vannak kiemelve.)

mikrobolyhok

szoros kapcsolat
(tight junction)

adhéziós öv

dezmoszóma

sejtváz
(intermedier filamentum)
Kommunikációs kapcsolat.
A két sejt közötti távolság:
2-2.5 nm. Rajta ionok, réskapcsolat
kismolekulájú anyagok (gap junction)
(Ca++, cAMP). Pl.
szívizomban, idegszövetben.
hemidezmoszóma

alaphártya
(lamina basalis)
 Intracelluláris membránrendszer
• A sejt belső membránjai meghatározott
funkciót ellátó organellumokat képeznek,
melyek között membránba csomagolt
anyagtranszport történik.
• Endoplazmatikus retikulum (ER):
lapos zsákocskákból, csövecskékből álló
nagy kiterjedésű üregrendszer. Szerkezet és
működés szempontjából két altípusa van. Az
elhatárolódás azonban nem éles, a két rész
membránjai átmennek egymásba és
üregrendszerük közös.
– Durva felszínű ER (Rough
Endoplasmic Reticulum – RER):
lapos zsákocskák; felszínén
riboszómák találhatók.
[Riboszóma: rRNS-ből és
fehérjékből álló molekuláris
komplex; a fehérjeszintézis
molekuláris „műhelye”.]
Funkció: váladék- és integráns
membránfehérjék szintézise,
válogatása, módosítása és
szállítása.

– Sima felszínű ER (Smooth

Endoplasmic Reticulum – SER):
csövek, tubulusok hálózata.
Funkció: membránlipidek
szintézise, citoszol Ca++
koncentrációjának szabályozása,
xenobiotikumok feldolgozása.

Az ER-ban feldolgozott molekulák membrán hólyagocskákba (vezikulák)

csomagolva jutnak tovább az ER-ból a Golgi-készülék felé.
 maghártya
nukleusz

riboszómák

RER
SER
SER
RER

maghártya
riboszómák

nukleáris nukleusz
pórus
• Golgi apparátus:
Szorosan egymás mellé rendezett ciszternák csoportja
(általában 5-10 db párhuzamos ciszterna)
Funkció: az ER felől érkező fehérjék fogadása,
feldolgozása, szétválogatása és továbbítása a rendeltetési
helyükre. Az anyagok membrán hólyagocskákban
(vezikulák) érkeznek, és távoznak a feldolgozás után.

transzport vezikula
az ER felől

lefűzödött
éppen lefűződő
vezikula
vezikula

Golgi apparátus
• Lizoszómák (lysos [gör.] – emészteni):
emésztőenzimeket tartalmazó, belül savas hidroláz
enzimeket tartalmazó organellumok.
Degradáló enzimei (fehérjék) az ER-ben szintetizálódnak,
majd a Golgi-készülékben módosulnak, és az így kialakult
elsődleges lizoszómák a Golgi-készülékről válnak le.
Funkció: sejten belüli emésztés (fehérjék, nukleinsavak,
lipidek, szénhidrátok degradációja)
– fagocitózissal bejutott anyagok emésztése
(heterofágia)
– a sejt saját anyagainak emésztése (autofágia): pl.
éhezés esetén, hogy E-hoz jusson; elöregedett
organellumok lebontása
Áttekintés a sejt belső membránrendszeréről
a) A szekréciós út
riboszóma extracelluláris
sejtmembrán folyadék

RER
szekretált
nukleusz fehérje

szekréció
vezikula

fogadó (cisz)
oldal

transzport
vezikula
kimenő (transz)
oldal

SER Golgi-apparátus
fehérje
citoplazma
Áttekintés a sejt belső membránrendszeréről
b) A lizoszómális út
citoplazma
fagocitózis RER
táplálékvezikula
Golgi-apparátus

táplálék-
szemcse

lizoszómák

transzport
vezikula

sejtmembrán öreg vagy sérült

fagocitált organellum
táplálék
lebontása
organellum
extracelluláris lebontása
folyadék
 A mitokondrium
• Az állati sejtek az anyagcsere-folyamataikhoz
szükséges E-t a tápanyagok (elsősorban zsírok
és szénhidrátok) lebontásából nyerik.
A tápanyagok aerob (02 jelenlétében zajló)
lebontása a mitkondriumban történik.
• Alakja gömbölyded vagy hengeres;
mérete: 0.5-1 μm.
• Funkciója:
– oxidatív foszforiláció: légzéshez kapcsolt ATP szintézis
folyamatsora.
ATP: adenozin-trifoszfát molekula, nagy energiájú nukleotid molekula,
a sejtek általános E-raktározó vegyülete („energiavaluta”)
 • Evolúciós eredete:
endoszimbionta elmélet: ősi eukarióta bekebelezett egy
aerob anyagcserét folytató prokariótát → szimbiózis.
• Felépítése:
Kettős membránnal határolt alapállomány (mátrix), külső
kamra: intermembrán tér; belső kamra: benne a mátrix, és
az ún. cristák (a belső membrán betüremkedései).
A mátrixban saját DNS állománnyal (mtDNS) rendelkezik.
külső membrán
belső membrán

belső kamra
külső kamra (benne a mátrix)
(intermembrán tér) crista

(70000×)
 A sejtváz (citoszkeleton)
• Az eukarióta sejt jellegzetes szerkezeti eleme.
• Molekuláris összetételét tekintve három
komponensre bontható:
– mikrotubulusok:
az organellumok jellegzetes elhelyezkedésének
fenntartása, hozzájuk kapcsolódó motorfehérjékkel együtt
organellumok (pl. szekréciós vezikulák) mozgatása,
kromoszómák szegregációja a sejtosztódáskor (magorsó,
ld. később)
– aktinfonalak hálózata:
alakfenntartás, letapadást, alak- és helyváltoztatást
eredményező jelenségek generálása
– intermedier (köztes) filamentumok rendszere:
mechanikai szilárdság.
 plazmamembrán

RER
riboszóma

intermedier filamentum

mitokondrium

aktin filamentum mikrotubulus

 Csillók és ostorok
• Plazmamembránnal borított, mikrotubulusokból
felépülő mozgásszervecskék.
• Szerkezeti felépítésük hasonló: 9 db mikrotubulus-
pár vesz körül két centrális, különálló mikrotublust
(9+2-es szerkezet).
• A sejten levő számuk és méretük eltérő:
– csillók: rövidebbek (5-10 μm), számuk akár több száz
– ostorok: hosszabbak (150-200 μm), számuk általában egy.
Az eukarióta csillók és ostorok felépítése:

külső mikrotubulus pár

motorfehérje
plazma- (dinein)
membrán
kp.-i mikrotubulusok

Paramiceum sp. (papucsállatka)

csillókkal borított sejtfelszíne
radiális küllők
ostor

alapi test

mikrotubulusok
4.36 μm
 A sejtközpont (centroszóma)
• A sejtmag közelében lokalizálódó organellum.
• Funkciója:
– a mikrotubuláris apparátus organizációja
(pl. a magorsó szervezése sejtosztódáskor)
• Felépítése:
Két részre különül:
– centriólumok: 2 db, egymásra merőlegesen („L”
alakban) állnak; mikrotubulusokból épülnek fel (mint a
csillók és ostorok alapi testei); növényekből, gombákból
ált. hiányoznak
– pericentrioláris anyag (centroszóma mátrix): a
centriólumokat felhőszerűen körülvevő amorf anyag.
Sejtközpont:

pericentrioláris
anyag

centriólum

mikrotubulus
0.5 μm
 Sejtciklus és sejtosztódás
• Az egysejtű állatoknak, és a többsejtű állatok
szervezetében szöveti kötelékben élő sejteknek
is megvan az egyedi életciklusa:
a sejtosztódást követően az újonnan létrejött sejtek
növekednek, majd maguk is osztódni fognak, életük
során többször is. Az elöregedett sejtek nem osztódnak
tovább, hanem elpusztulnak.
• Sejtciklus: egy sejtosztódástól a következő
sejtosztódásig végbemenő eseménysor, ami a
sejt anyagainak megkettőződését, majd
osztódás következtében két új sejt létrejöttét
eredményezi.
 • A sejtciklus fázisai:
– Az elektronmikroszkóp előtt csak 2 fázis:
• interfázis (sejtosztódások közti fázis)
• sejtosztódás
– Ma már ismert, hogy 4 fázisra tagolható, melyek
meghatározott rendben követik egymást
• G1 fázis [gap – rés]: osztódást követő sejtnövekedés. A
hosszabb ideig nem osztódó sejt itt egy nyugalmi állapotba (G0
fázis) kerülhet, véglegesen (pl. izomsejtek, idegsejtek) vagy
interfázis

ideiglenesen (pl. májsejtek).

• S fázis [synthesis]: DNS replikáció
• G2 fázis: felkészülés az osztódásra (pl. mitokondriumok
replikációja, a magorsóhoz szükséges mikrotubulusok
szintetizálása)
sejtosztódás

• M fázis [mitosis]: két részfolyamatból áll:

– magosztódás: s.s. mitózis
– citokinezis: a citoplazma, illetve a sejttest kettéosztódása.
– A sejtciklus fázisainak határán szigorú ellenőrző pontok
(molekuláris szabályozómechanizmusok) vannak. A sejt
csak akkor léphet egyik ciklusból a másikba, ha az adott
ciklusra jellemző feladatok hiba nélkül megtörténtek.
A sejtciklus fázisai

G0
• Kromoszómaszám-tartó sejtosztódás – s.l. mitózis:
– Egy sejtciklus alatt végbemegy.
– Testi sejtekre jellemző.
– 4 fázisra tagolódik:
• Profázis: maghártya dezorganizálódik; kromatinállomány extrém
kondenzálódása → kromoszómák kialakulnak (az S fázisban DNS
replikáció → minden kromoszóma 2 kromatidából áll; mindkettőn egy-
egy mikrotubuluskötő hely (kinetochor)); sejtközpont kettéválása a sejt
két pólusára vándorlása; mikrotubuláris magorsó összeszerelődése.
• Metafázis: kromoszómák rákapcsolódása a magorsóra (egyik kromatida
az egyik pólus felé, másik a másik pólus felé nyúló miktrobulusra tud
rákötni); a kromoszómák a középsíkba rendeződnek.
• Anafázis: testvérkromatidák szétválása, a sejt két pólusa felé
vándorlása.
• Telofázis: kromoszómák fellazulnak → megkezdődik a transzkripció,
magorsó szétszerelődik, reorganizálódik a magvacska, kialakul a
maghártya.
– A sejtmag kettéosztódását követően megtörténik a sejttest
kettéválása, a citokinezis is. A citoplazma befűződésében a setjváz
aktinfilamentumainak van fontos szerepe.
– Eredmény: 2 db 2n utódsejt.
Egy metafázisban levő sejt kinetochorokhoz
kötött 2 kromatidából (2 DNS molekulából)
egyik másik
álló kromoszómája kromatida kromatida

kinetochor
(mikrotubuluskötő hely)

kinetochor
mikrotubulus

centromer régió
(a kromoszóma
középső régiója,
ahol a kinetochor
kialakul)

metafázisos
kromoszóma
Mitózis:

mikrotubulus

mikrotubulus

mikrotubulus

magorsó
• Kromoszómaszám-felező sejtosztódás – meiózis:
– Két – módosult - sejtciklus alatt megy végbe (meiózis I. és meiózis II.).
Az osztódás fázisai és a kromoszómákat mozgató mechanizmusok a
mitózishoz hasonlóak, de a mitózishoz képest lényeges eltérés van
• a meiózis I. profázisában: genetikai rekombináció történik a homológ apai és anyai
kromoszómák között
• a meiózis II. sejtciklusában: kimarad az S fázis (nincs DNS replikáció)
– Meiózis I:
• Profázis I: a homológ apai és anyai kromoszómák párba állnak (pl. apai 2-es az
anyai 2-essel); majd DNS törés révén köztük DNS fragmentumok cserélődnek ki
(genetikai rekombináció) → új, egyedi genetikai összetételű kromoszómák
képződnek.
• Metafázis I: a homológok párok (mindegyik két-két kromatidából áll) állnak a
középsíkba
• Anafázis I: a homológ párok szétválnak
• Telofázis I: ~ mitotikus telofázis.
• Eredmény: 2 db, 2×-es DNS tartalmú n sejt.
– Interfázis, melyből kimarad az S fázis
– Meiózis II:
• a mitózishoz hasonló sejtosztódás; anafázis II.-ben a rekombináns kromoszómák
2 kromatidája válik szét
• Eredmény 4 db, 1×-es DNS tartalmú n sejt.
 homológ 1 bekötött mikrotubulus
sejtközpont kromoszómák (jobb v. bal oldali)
párba állása egy kromoszómán

maghártya
testvérkromatidák mikrotubulus
anafázis I.
profázis I. metafázis I.

magvacska

Meiózis I. telofázis I.

utódsejtek
sejtközpont 2 bekötött mikrotubulus
(jobb és bal oldali)
egy kromoszómán

1 kromatidás
kromoszóma
magvacska mikrotubulus
2 kromatidás
rekombinálódott anafázis II.
kromoszóma metafázis II.

profázis II.
telofázis II.
Meiózis II. és citokinezis

utódsejtek (ivarsejtek)
 Sejtpusztulás
• A sejt által végrehajtott sejtciklusok száma
meghatározott. A ciklizálóképesség
kimerülésével (celluláris öregedés) a
funkcióját betöltött, elöregedett sejtek
elpusztulnak.
• A sejtpusztulás normális fiziológiás
folyamat. Szerepe van a szervek
méretének kialakításában (pl.
egyedfejlődés során, vagy sérülés utáni
regeneráció esetén).
• A sejtpusztulás három formája:
– Nekrózis („halálos baleset”):
durva, nem javítható károsodás következtében, pl.
mechanikai roncsolódás, mérgezés, hőhatás,
sugárkárosodás.
– Apoptózis – programozott sejthalál („öngyilkosság”):
genetikailag determinált önpusztító molekuláris
mechanizmus.
• Pl. ontogenezis során:
– lárvális szervek lebomlása
– Tetrapodák végtagbimbójában az ujjpercek közti sejtek elhalása →
ujjak formálódása
• Pl. nem javítható hiba a DNS-ben (pl. DNS száltörés sugárzás
hatására) → sejtciklus megáll a G1/S fázis határán és beindul az
apoptózis
– Kikényszerített sejthalál („kivégzés”):
erre specializált limfociták (citotoxikus T-sejtek, és
természetes ölősejtek) közreműködésével valósul meg.
Az elpusztítandó célsejtek vírusfertőzött, vagy daganatos
sejtek, melyeket az ölősejtek idegenként azonosítanak.